Az Európai Parlament 2013. december 11-i állásfoglalása az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről (2013/2075(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság versenypolitikáról szóló 2012. évi jelentésére (COM(2013)0257) és a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0159),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 101., 102. és 107. cikkére,
– tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre(1),
– tekintettel a vasúti, közúti és belvízi közlekedési ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásáról szóló, 2009. február 26-i 169/2009/EK tanácsi rendeletre(2),
– tekintettel a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2013)0404),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben a károk számszerűsítéséről szóló bizottsági közleményre (C(2013)3440),
– tekintettel a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0173),
– tekintettel „A kollektív jogorvoslat horizontális európai kerete felé” című, 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0401),
– tekintettel az uniós jog alapján biztosított jogok megsértése tekintetében a tagállamokban a jogsértés megszüntetésére irányuló és kiegészítő kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló bizottsági ajánlásra (C(2013)3539/3),
– tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Tematikus Főosztálya által közzétett, „Kollektív jogorvoslat a trösztellenesség területén” című, 2012. júniusi tanulmányra,
– tekintettel az 1/2003/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerint az AT.39740 – Google ügyben kiadott bizottsági közleményre (2013/C 120/09),
– tekintettel a COMP/39.398 – Visa MIF ügyben az 1/2003/EK tanácsi rendelet 9. cikke szerint a Bizottság számára felajánlott kötelezettségvállalásokra,
– tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete)(3),
– tekintettel „Az összefonódások ellenőrzése az EU-ban – az egyszerűsített eljárás és az összefonódás-ellenőrzési rendelet felülvizsgálatának tervezete témájában tartott, 2013. március 27-i bizottsági konzultációra,
– tekintettel az „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című, 2008. október 13-i bizottsági közleményre (a bankokról szóló közlemény)(4),
– tekintettel „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című, 2008. december 5-i bizottsági közleményre (feltőkésítési közlemény)(5),
– tekintettel az értékvesztett eszközöknek a közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló, 2009. február 25-i bizottsági közleményre (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény)(6),
– tekintettel az „A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján” című 2009. július 23-i bizottsági közleményre (a szerkezetátalakításról szóló közlemény)(7),
– tekintettel az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című, 2008. december 17-i bizottsági közleményre (az ideiglenes keretrendszer)(8),
– tekintettel „A finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes közösségi keretszabály” című, 2010. december 1-jei bizottsági közleményre (a 2010. december 31-én lejáró helyébe lépő új ideiglenes keretszabály)(9),
– tekintettel az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre 2013. augusztus 1-jétől való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (a bankokról szóló közlemény)(10),
– tekintettel a bankok szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás átdolgozásáról szóló, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak címzett bizottsági vitaanyagra,
– tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Tematikus Főosztálya által közzétett, „Állami támogatás – Válságszabályok a pénzügyi szektor és a reálgazdaság számára” című, 2011. júniusi tanulmányra,
– tekintettel az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre(11),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i 2012/21/EU bizottsági határozatra(12),
– tekintettel „A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (2011)” című bizottsági közleményre(13),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2012. április 25-i 360/2012/EU bizottsági rendeletre(14),
– tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(15),
– tekintettel „Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése” című bizottsági közleményre (COM(2012)0209),
– tekintettel az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló 2013. január 17-i állásfoglalására(16),
– tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet és a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0730),
– tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0725),
– tekintettel a vasúti vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásokra(17),
– tekintettel a szélesebb körű állami támogatási rendszerek részét képező regionális politikákról szóló, 2013. június 12-i állásfoglalására(18),
– tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2010. november 20-i egységes szerkezetbe foglalt keretmegállapodásra(19) (a továbbiakban: „keretmegállapodás”) és különösen annak (9), (12), (15) és (16) bekezdésére,
– tekintettel az egyik tagállam által kezdeményezett jogi fellépésre a „nulla poena sine lege” jogi alapelv megsértésére hivatkozással, amely elv szerint kartelljogi jogsértésért nem róható ki bírság egy társaságra, ha e bírság mértékét nem írja elő jogszabály;
– tekintettel a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. éves jelentéséről szóló, 2005. február 22-i állásfoglalására(20), a Bizottság versenypolitikáról szóló 2004. évi jelentéséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására(21) , a versenypolitikáról szóló 2005. évi jelentésről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására(22), a versenypolitikáról szóló 2006. és 2007. évi jelentésről szóló, 2009. március 10-i állásfoglalására(23), a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására(24), a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(25), az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2012. február 2-i állásfoglalására(26) és az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2013. június 12-i állásfoglalására(27),
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0357/2013),
A. mivel az EU-ban a bankok a 2008-tól 2011 végéig tartó időszakban 1,6 trillió euróval egyenértékű állami támogatásban részesültek, és mivel ezek az állami támogatások általában kötvényjegyzés, garanciavállalás vagy – kivételesen – vissza nem térítendő támogatás formáját öltik;
B. mivel számos tagállamban súlyos hitelválság sújtja az uniós cégek 98%-át kitevő kkv-kat;
C. mivel a kartellek fennállása miatt évente 181–320 milliárd EUR veszteség keletkezik, ami az EU GDP-je hozzávetőlegesen 3%-ának felel meg;
D. mivel a vasúti utas- és áruszállítás liberalizálásának és nyitottságának hiánya részben azzal magyarázható, hogy egyes tagállamokban hiányoznak a valóban független nemzeti szintű felügyeleti szervek;
E. mivel a versenypolitikáról szóló éves jelentésnek az Unió teljes versenyképességét előmozdító eszközként kell szolgálnia – kiterjesztve és új szereplők számára hozzáférhetővé téve a versenyt, kiszélesítve és megszilárdítva ezzel a belső piacot –, és nem csak a versenypolitika Bizottság általi gyakorlati végrehajtásához kell kapcsolódnia;
F. mivel az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása előtt álló akadályok felszámolása a növekedés előfeltétele;
G. mivel azok az ágazatok, amelyekben a verseny szintje alacsonyabb, gyakran egyúttal gazdaságilag is alulteljesítő ágazatok;
H. mivel a versenypolitika célja, hogy biztosítsa a belső piac jó működését és az egyenlő versenyfeltételeket, megvédje a fogyasztókat a versenyellenes gyakorlatokkal szemben és a legjobb árakat szavatolja; mivel a versenypolitika rendeltetése nem részletekbe menő szabályozás, hanem egyértelmű és tisztességes szabályok érvényre juttatása, amelyeknek köszönhetően a piaci erők hatékonyan működhetnek;
I. mivel az állami fellépés, az állami befektetések és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások alapvető szerepet töltenek be a társadalmi kohézió biztosításában, különösen válság idején;
J. mivel az EUMSZ 14. cikke az általános gazdasági érdekű szolgáltatások (különösen gazdasági és pénzügyi) működési feltételeinek garantálása érdekében előírja az együttdöntési eljárást alkalmazását;
K. mivel az EUMSZ-hoz csatolt 26. jegyzőkönyv széleskörű mérlegelési jogot biztosít a közhatóságok számára az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtása, megbízása és szervezése tekintetében;
L. tekintettel az Altmark-ügyben hozott ítéletre, amely négy kritérium alapján különbséget állapít meg a közszolgáltatás ellentételezése és az állami támogatások között;
A versenypolitika mint az egységes piacot előmozdító eszköz
1. üdvözli a Bizottság jelentését és annak középpontba helyezését, miként járul hozzá a versenypolitika – az egységes piac javára és a globális gazdaság fejleményeinek figyelembe vétele mellett – az összefonódások ellenőrzéséhez, valamint az akadályok, az erőfölénnyel való visszaélés és a torzító állami támogatási intézkedések felszámolásához;
2. sajnálatának ad hangot annak kapcsán, hogy a versenypolitikáról szóló 2012. évi jelentésében a Bizottság túlzottan az állami gyakorlatokból fakadó tisztességtelen versenygyakorlatokra helyezi a hangsúlyt, és viszonylag csekély figyelmet fordít a társaságok egységes piacon belüli koncentrációjából fakadó tisztességtelen gyakorlatokra;
3. meggyőződése, hogy a versenypolitika a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés hajtóereje, különösen válság idején;
4. hangsúlyozza, hogy a válság kezeléséhez, az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott fenntartható növekedés és foglalkoztatás ösztönzéséhez és az Európai Unió céljainak eléréséhez elengedhetetlen a versenypolitika és a zavartalanul működő egységes piac;
5. egyetért ezért a Bizottsággal abban, hogy a válság nem szolgálhat ürügyül ahhoz, hogy enyhüljön a versenyszabályok végrehajtásának szigora;
6. úgy véli, ki kell igazítani a versenypolitikát annak érdekében, hogy megfelelőbb megoldást nyújtson a globalizáció kihívásaira;
7. véleménye szerint lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az új európai versenypolitika rugalmassági záradékokat tartalmazzon;
8. elismeri, hogy túl sok szektort továbbra is nagy mértékben felosztanak a nemzeti határok és az állami vagy magánszektorbeli mesterséges akadályok, és egyetért azzal, hogy a versenypolitikának alapvető szerepet kell játszania e felaprózódás leküzdésében és az egyenlő versenyfeltételek megteremtésében az egységes piacon belüli valamennyi ágazatban, figyelembe véve a kkv-k és a végső fogyasztók sajátos szükségleteit;
9. hangsúlyozza, hogy a versenypolitika tágabb értelemben vett végrehajtása nem erősítheti a már kiépült társaságokat vagy áru- és egyéb szolgáltatókat, hanem az új szereplők piacra lépésének és az új ötletek és technológiai megoldások megjelenésének elősegítését kell átfogó célkitűzésének tekintenie, így maximalizálva az uniós polgárok hasznát;
10. úgy véli, hogy a versenypolitikának hozzá kellene járulnia a nyílt szabványok és az interoperabilitás ösztönzéséhez és használatához annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy néhány piaci szereplő a fogyasztók és ügyfelek technológiai elszigetelődését okozza;
11. megállapítja, hogy a termékek árai az egyes tagállamonként még mindig eltérőek, például a gyógyszerek esetében, aminek oka, hogy az egyes tagállamok különböző megállapodásokat kötnek a gyógyszeriparral; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a problémát, és tegyen javaslatokat az átláthatóbb belső piac létrehozásának érdekében, ahol a fogyasztók érdekében elkerülhetőek a szükségtelen árkülönbségek;
12. üdvözli az egységes uniós szabadalmat, amely előrelépést jelent az egységes piac kiteljesítése és a globalizáció kihívásaira adott válasz felé; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy biztosítsák valamennyi tagállam részvételét; úgy véli, a szellemi tulajdonjogokat össze kell egyeztetni a verseny követelményeivel, védve a közérdeket, és biztosítva, hogy a szabadalmak tulajdonosai ne éljenek vissza jogaikkal a polgárok rovására; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fel a küzdelmet a generikus gyógyszerek piaci bevezetését indokolatlanul késleltető eljárások ellen;
Az uniós versenypolitika legitimitása és eredményessége
13. úgy gondolja, hogy a versenypolitikai keret létrehozása tekintetében az Európai Parlamentnek jogalkotási együttdöntési hatáskörrel kell rendelkeznie; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EUMSZ 103. és 109. cikke csak a Parlamenttel való konzultációt írja elő; úgy véli, hogy ez a demokratikus deficit elfogadhatatlan; javasolja, hogy a versenypolitika terén kötött intézményközi megállapodások révén mihamarabb szüntessék meg e deficitet, és hogy a Szerződés következő módosításakor tegyék meg a szükséges kiigazításokat; emlékeztet arra, hogy a Bizottság Parlament előtti politikai elszámoltathatósága kiterjed a versenypolitika területére is, és hogy az illetékes biztossal folytatandó strukturált párbeszéd az e téren biztosítandó egészséges demokratikus ellenőrzés gyakorlásának egyik fontos eszköze;
14. úgy véli, hogy a versenybiztos által folytatott párbeszéd típusa nem helyettesítheti a Parlament által gyakorolt, igazi demokratikus ellenőrzést; hangsúlyozza, hogy a parlamenti ellenőrzésre annál is inkább szükség van, mert a versenypolitika magában foglalja a demokratikusan megválasztott nemzeti és helyi hatóságok határozatainak Bizottság általi ellenőrzését; ugyancsak hangsúlyozza, hogy javítani kell a párbeszédet a Bizottság, a tagállamok, a helyi és regionális hatóságok, valamint a civil társadalom között;
15. hangsúlyozza, hogy a keretmegállapodásban foglaltaknak megfelelően az üléseken való részvétel és a tájékoztatásnyújtás tekintetében a Parlamentet és a Tanácsot egyenlően kell kezelni a versenypolitikával kapcsolatos jogszabályok vagy nem kötelező erejű (”) jog előkészítésekor; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ezt nem tartja tiszteletben;
16. hangsúlyozza, hogy ki kell építeni egy olyan versenykultúrát, amely elősegíti az értékek érvényesülését, és ösztönzi a versenypolitika érvényre juttatását célzó fejlesztésére idejekorán jótékony hatást gyakorló pozitív hozzáállást;
17. megállapítja, hogy az európai uniós versenypolitika horizontális dimenziója következetes összhangot igényel e politika és más területek uniós szakpolitikái között; a zavartalanul működő belső piachoz biztosítani kell, hogy az ágazati szabályozások tiszteletben tartsák a versenypolitika elveit;
18. meggyőződése, hogy a Bizottságnak javaslatot kellene benyújtania a kisebbségi részesedéssel kapcsolatos versenykérdések szabályozása érdekében;
19. ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a „puha jogi” iránymutatások kibocsátását a versenypolitika területén, a Bíróság meglévő ítélkezési gyakorlatának megfelelő mértékű figyelembevétele mellett annak érdekében, hogy bizonyos jogbiztonságot garantáljon az érdekeltek számára; véleménye szerint ugyanakkor a nem kötelező jogi eszközök nem válthatják fel a jogszabályokat azokon a területeken, amelyeken a jogbiztonság alapvető fontosságú;
20. hangsúlyozza, hogy a bírságok kivetése a versenypolitikában fontos szerepet betöltő, visszatartó erejű eszköz, és hogy a vizsgálatok sikeréhez gyors intézkedésre van szükség; meggyőződése, hogy a jogbiztonság, az eljárások egyszerűsítése és a megfelelő megállapodások révén történő, korai megszüntetésük lehetősége kritikus jelentőségű, ezért megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a bírságokra vonatkozó szabályokat foglalja az 1/2003/EK rendeletbe; ugyanakkor úgy véli, hogy a Bizottságnak növelnie kell az előre be nem jelentett vizsgálatok számát, fellépve a feltételezett jogsértésekkel szemben;
21. meggyőződése ugyanakkor, hogy kizárólagos trösztellenes eszközként a minden eddiginél magasabb bírságok alkalmazása túl sematikus lehet, nem beszélve a munkahelyek fizetésképtelenség nyomán esetlegesen bekövetkező megszűnéséről; hangsúlyozza, hogy a magas bírságok politikáját nem szabad alternatív költségvetés-finanszírozási eszközként használni; helyesli a „büntess és jutalmazz” elven alapuló megközelítést, amely büntetést ró ki és különösen az ismételt jogsértők esetében hatékony elrettentésre szolgál, ösztönzi ugyanakkor a szabályoknak való megfelelést;
22. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy bírságolási és végrehajtási politikája visszaállítja a piaci egyensúlyt, a társaságokat pedig a jogsértések belső azonosítására és önkéntes helyreállító intézkedések alkalmazására ösztönzi; arra sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a jogellenes nyereség és az érintettek által elszenvedett veszteség mértékét;
23. megismétli, hogy egyre több kérelem érkezik a bírság fizetésképtelenség miatti csökkentésére, különösen az egytermékes vállalkozásoktól és a kkv-któl; továbbra is úgy véli, hogy a bírságok csökkentésének alternatívája lehet a késleltetett és/vagy megosztott fizetések rendszere, melynek révén elkerülhető a vállalkozások csődje;
24. megjegyzi, hogy a 10%-os bírságplafon alkalmazásakor a globális forgalom figyelembevétele a versenyhatóságok világszerte növekvő számára tekintettel ugyanazon jogsértés miatti kumulatív szankciók kiszabásához vezethet; úgy véli ezért, hogy a globális forgalom helyett ezért megfelelőbb volna az EGT-alapú forgalom figyelembevétele;
25. továbbra is várja az egytermékes vállalkozásokkal és a kkv-kkal kapcsolatos bírságolási iránymutatások kiigazítását; üdvözli ugyanakkor, hogy a Bizottság az „Ablakvasalatok-ügyben” a közelmúltban hozott határozatában (COMP/39452, 2012. március 28.) figyelembe vette az egytermékes vállalkozások sajátos igényeit;
26. felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a nemzeti bíróságokkal való együttműködését a magánfelek általi jogérvényesítés elősegítése és az állami támogatással kapcsolatos jogviták helyes megoldása érdekében; üdvözli a nemzeti bírák képzésére irányuló bizottsági programot;
27. üdvözli a bíróságoknak a versenypolitika terén betöltött szerepét, egyúttal arra ösztönzi azokat, hogy éljenek a Bizottságtól információk és vélemények kérésére vonatkozó hatáskörükkel, továbbá vegyenek részt a közösségi képzési tevékenységekben; ajánlja, hogy a Bizottság működjön szorosan együtt a bíróságokkal, a Bizottság honlapján megfelelőn közzétett szakértői véleményekkel gyakorolja aktívan az igazságszolgáltatás segítésére vonatkozó hatáskörét, továbbá vegyen fontolóra olyan jogi lépéseket, amelyek megelőzik, hogy az Unió jogi védelem nélkül maradjon, és megóvják az Európai Unió által védendő érdekeket.
28. elismeréssel szól a 2013. június 11-i javaslatáról – a versenyjogi rendelkezések megsértése miatti, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre vonatkozó javaslatról –, amelynek kidolgozását a Bizottság jelenleg végzi; eltökélt szándéka, hogy kielégítő megoldás szülessen az e téren felvetődő sajátságos problémákra;
29. fenntartja, hogy az Európai Uniónak aktívan ösztönöznie kell a versenyszabályok anyagi és eljárásjogi közelítését a nemzetközi színtéren; megítélése szerint a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a különböző illetékes hatóságok következetesen és átjárhatóan alkalmazzák a versenypolitikát, és ezzel segítsék a vizsgálatok hatékonyságának növelését és az egyenlő versenyfeltételeket;
30. kiemeli a versenyszabályok globális közelítésének jelentőségét; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy kössön kétoldalú együttműködési megállapodásokat a verseny érvényesítéséről; jelenleg dolgozik az EU és Svájc közötti javasolt megállapodáson, amelynek tárgya az együttműködés a kér fél versenyjogi szabályainak alkalmazása tekintetében; eltökélt szándéka, hogy kielégítő megoldás szülessen az e téren felvetődő sajátságos problémákra;
31. úgy véli, hogy a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának forrásait – többek között az érdektelenné vált vagy nem teljesen kihasznált költségvetési sorok átcsoportosítása révén – összhangba kell hozni megnövekedett munkamennyiséggel és számos feladatával annak érdekében, hogy proaktívabb intézkedésekre nyíljon lehetőség;
Versenyhatóságok
32. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az összes nemzeti versenyhatóság és ágazati szabályozó hatóság nemzeti hatóságoktól való függetlenségét, amihez elengedhetetlen, hogy politikai háttértől független, vagy más összeférhetetlenségtől mentes elnökök és igazgatótanácsi tagok kinevezését irányozzák elő; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti versenyhatóságok elegendő és a piac igényeiből és feladataik hatékony ellátásából fakadó szükségleteknek megfelelően változó személyzettel és erőforrásokkal rendelkezzenek;
33. hangsúlyozza a nemzeti versenyhatóságok és az ágazati szabályozó hatóságok maradéktalan átláthatóságának fontosságát; kéri, hogy a versenyt jelentősen befolyásolni képes üzleti titkok figyelembe vétele mellett egy nyitott adatbázison keresztül tegyék világosan láthatóvá és az interneten hozzáférhetővé az ügyekre vonatkozó összes lényeges információt és a hivatalos határozatokat;
34. támogatja az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli strukturált együttműködést, amelynek köszönhetően Unió-szerte biztosítható a versenyszabályok érvényesítésének koherenciája, és ösztönzi e hálózat továbbfejlesztését, mivel egyes piacok esetében az eltérő jogi, gazdasági és kulturális feltételek miatt nagyobb a nemzeti dimenzió, mint mások esetében; úgy véli, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózatának munkaprogramjait és üléseinek következtetéseit a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján közzé kell tenni;
35. véleménye szerint a nemzeti versenyhatóságoknak és más nemzeti ágazati szabályozó hatóságoknak továbbra is együtt kell működniük annak érdekében, hogy az intézkedéseik kiegészítsék egymást, különösen azokban az ágazatokban, amelyekben még nem ment végbe teljes körű liberalizáció (vagy nem teljes mértékben működőképes); javasolja, hogy a bevált gyakorlatok megosztása érdekében alakítsák ki az uniós szabályozó hatóságok – köztük a nemzeti versenyhatóságok és az ágazati szabályozó hatóságok – szélesebb körű hálózatát;
Állami támogatás és annak a reálgazdaságra gyakorolt hatásai
Állami támogatás bankok számára
36. elismeri, hogy az állami támogatások ellenőrzése a válság kitörése óta fontos szerepet tölt be a bajba jutott bankok szerkezetátalakítási és szanálási mechanizmusaként;
37. meggyőződése, hogy a válság alatt az állami támogatások ellenőrzésének elsősorban arra kell irányulnia, hogy a bankrendszer stabilizálódjon, hogy megszűnjön a hitelfeltételek nem tisztességes szegmentálódása a reálgazdaságban, és hogy a kkv-ket és a háztartásokat ne érje hátrányos megkülönböztetés az egységes piacon; felszólítja ugyanakkor a Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy a bankrendszer stabilizálásának szándékával hozott intézkedések ne vezessenek az államadósság további növekedéséhez; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az ideiglenes állami támogatás folyósításának a bankágazatra történő kiterjesztését kösse a lakosság számára nyújtott hitelekre vonatkozó szigorúbb, korlátozó jellegű feltételekhez, valamint vezessen be erősebb megszorításokat és átlátható szabályokat a bónuszok, a díjstruktúrák és az osztalékjuttatás tekintetében;
38. emlékeztet arra, hogy a korábbiakban nyomatékosan kérte a Bizottságot arra, hogy vizsgálja felül a bankoknak nyújtott állami támogatások tekintetében ideiglenes intézkedésként 2008-ban bevezetett szabályokat; üdvözli ezért a Bizottság által a közelmúltban e téren tett intézkedéseket;
39. felhívja a Bizottságot, hogy országok és pénzintézetek szerinti részletes bontásban rendszeresen frissítse a Bizottság honlapján a pénzügyi ágazatnak a válság kezdete óta nyújtott állami támogatásokra, a konszolidált veszteségekre és a visszafizetések alakulására vonatkozó adatokat, és tegye közzé az eredményeket annak érdekében, hogy a válság kezdete óta nyújtott állami beavatkozás mértéke és az adófizetőkre gyakorolt hatása maradéktalanul átláthatóvá váljon;
40. meggyőződése, hogy mielőtt értékelnék a bankoknak nyújtandó állami támogatás összegét, oly módon kell harmonizálni a számviteli módszereket, hogy például a második alkalommal refinanszírozott kölcsönök számviteli kezelése az érintett tagállamtól függetlenül azonos legyen;
41. hangsúlyozza, hogy – különösen az állami támogatásban részesített bankok esetében – a kölcsönök refinanszírozásakor teljes mértékben figyelembe kell venni a kölcsönfelvevő gazdasági életképességét; úgy véli, hogy multinacionális vállalatok esetében a kölcsön refinanszírozásának feltételéül kell szabni azon társaságok eszközeinek és részesedéseinek értékesítését, amelyekben részesedéssel rendelkeznek;
42. sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan nyomon a bankszektorban azokat a piacokat, amelyeken különösen a válságra reagálva végzett szerkezetátalakítás eredményeképpen nagy vagy növekvő a koncentráció; emlékeztet arra, hogy az oligopolisztikus piacok különösen hajlamosak a versenyellenes gyakorlatokra; tart attól, hogy ez a koncentráció végső soron a fogyasztók kárára válhat; hangsúlyozza, hogy a túl magas koncentráció veszélyezteti a pénzügyi szektort és a reálgazdaságot is;
43. hangsúlyozza, hogy a bankszektor konszolidációja növelte több jelentős pénzintézet piaci részesedését; arra sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje szoros figyelemmel az ágazatot annak érdekében, hogy fokozza a versenyt és a fogyasztók védelmét az európai bankpiacokon, többek között befektetési bankok szegmensén belül, ahol a lakossági betéteket kockázatosabb befektetési banki tevékenységekkel keresztfinanszírozzák;
44. sürgeti a Bizottságot, hogy az állami támogatások szétosztása előtt gondosan vizsgálja meg a pénzintézetek eszközeit és részesedéseit;
45. hangsúlyozza, hogy a valamely pénzintézetnél 100 000 euró összeghatár alatti számlával rendelkező betéteseket teljes körű védelemben kell részesíteni, és ki kell zárni a banki szerkezetátalakításból vagy szanálásból eredő bármilyen tehermegosztási megállapodásból;
46. úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene fontolnia azt a lehetőséget, hogy a bankoknak juttatott állami támogatást olykor a kkv-knak nyújtott hiteltől tegyék függővé;
47. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válság óta aránytalan mértékben sérült a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése; rámutat arra, hogy az euróövezet összes cégének 98%-át a kkv-k teszik ki, amelyek az euróövezetben foglalkoztatott személyek mintegy háromnegyedét alkalmazzák, és a hozzáadott érték körülbelül 60%-át adják; rámutat továbbá arra, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés hiánya gátolja a kkv-kat a növekedésben és abban, hogy beruházzanak; kéri ezért a Bizottságot, hogy olyan intézkedéseket részesítsen előnyben, amelyek a növekedés előmozdítása, valamint a kkv-kat jelenleg sújtó finanszírozási válság enyhítése érdekében átalakítják a pénzügyi szabályozást;
48. hangsúlyozza, hogy az állami támogatásban részesülő bankoknak nem szabadna növelniük a méretüket és összetettségüket; nyomatékosan kéri a Bizottságot, ösztönözze a bankokat arra, hogy üzleti modelljeiket tevékenységük gazdaságilag életképes részére, a javadalmazási politikára és a díjstruktúrára összpontosítsák, és ne növelje a bankok államadósságnak való kitettségét, különösen, ha a bankoknak emiatt egyúttal csökkenti kénytelenek a kkv-k és a háztartások számára nyújtott hitelek volumenét; hangsúlyozza továbbá, hogy új, állandó szabályozási rendszerre van szükség a válságot megelőző jogrendszerben talált hiányosságok felszámolása érdekében, különösen a pénzügyi ágazat vonatkozásában, illetőleg a pénzügyi és gazdasági válság folyamán keltett torzulások orvoslására, valamint annak biztosítására, hogy a bankok állami támogatásakor megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az adófizetőket, a fogyasztókat és az egységes piacot érintő következményekre és előnyökre;
49. helyteleníti, hogy a tagállamokban kiigazítási programokban részt vevő kkv-k számára nehézséget jelent a banki hitelekhez való hozzáférés, és kénytelenek magasabb kamatot fizetni kizárólag azon az alapon, hogy az euróövezetben működnek, és ez a helyzet torzulást okoz az egységes piacon;
50. hangsúlyozza, hogy a külső befektetőket ugyancsak biztatni kell arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben részt vegyenek az állami támogatási programok keretében az értékvesztett eszközök elkülönítése céljából létrehozott vagyonkezelő társaságokban, annak érdekében, hogy ne legyen összeférhetetlenség az eszközöket tartó vagy átruházó befektetők és bármely adott vagyonkezelő társaság célkitűzései között;
51. véleménye szerint az eszközkezelő társaságoknak eszközeik mihamarabbi értékesítésére kell törekedniük annak érdekében, hogy helyreálljon a piaci rend és megszűnjenek egy adott ágazaton belül az állami beavatkozások;
52. véleménye szerint a Versenypolitikai Főigazgatóság bankválság kapcsán szerzett tapasztalatait bevált gyakorlatként kell kezelni, és a jövőben inkább a megelőzésre, mintsem az utólagos beavatkozásra kell felhasználni;
Az állami támogatások korszerűsítése
53. ismét üdvözli az állami támogatások korszerűsítéséről szóló bizottsági közleményt (COM(2012)0209), valamint a csoportmentességekkel és -eljárásokkal kapcsolatos, állami támogatásra vonatkozó felülvizsgált szabályoknak a Tanács által nemrégiben történt elfogadását; felhívja azonban a Bizottságot annak biztosítására, hogy a korszerűsítés egyik legfőbb céljaként meghatározott gazdasági növekedésserkentés ne vezessen ismét az államadósság növekedéséhez;
54. véleménye szerint a társaságoknak – az egyértelmű korlátozásokkal összhangban – szerkezetátalakítást kell végrehajtaniuk, ezzel a lehető legalacsonyabb szinten tartva a közfinanszírozású támogatásban nem részesülő versenytársakra gyakorolt minden káros hatást;
55. kéri a Bizottságot annak vizsgálatára, milyen ponton válnak a vállalatok túl naggyá ahhoz, hogy elbukhassanak, és mérlegelje, milyen lépések tehetők országos vagy uniós szinten annak érdekében, hogy a vállalatok ne váljanak függővé a jövőbeni állami mentőcsomagoktól;
56. tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló általános szándékát, hogy több intézkedést mentesítsenek a bejelentési kötelezettség alól; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamoknak továbbra is biztosítaniuk kell, hogy a de minimis intézkedések és a csoportmentességben részesülő programok előzetesen megfeleljenek az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak annak érdekében, hogy az ellenőrzés szintje megfelelő legyen, miközben a Bizottság továbbra is utólagos ellenőrzést gyakorol az ilyen ügyek felett;
57. osztja a Bizottságnak azt a nézetét, hogy az állami támogatással kapcsolatos eljárásokat fel kell gyorsítani, jobban összpontosítva a belső piaci versenyre komoly hatást gyakorló bonyolult ügyekre; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy bővítse a panaszok kezelésének módjával kapcsolatos mérlegelési jogkörét; felhívja a Bizottságot, hogy írjon elő részletes kritériumokat arra vonatkozóan, hogy ezzel kapcsolatban miként kell megkülönböztetni a fontos ügyeket a kevésbé fontosaktól; rámutat, hogy e különbségtétel megfelelő módja a de minimis szabályozás küszöbértékeinek megemelése, valamint a horizontális kategóriáknak a felhatalmazó rendeletben és az általános csoportmentességi rendeletben való kibővítése;
58. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak jobban együtt kell működnie a tagállamokkal az információk minősége és benyújtásuk időzítése, továbbá az értesítések előkészítése tekintetében; hangsúlyozza, hogy hatékony nemzeti rendszereknek kell biztosítaniuk, hogy az előzetes bejelentési kötelezettségek alól mentesített állami támogatási intézkedések megfeleljenek az uniós jognak; rámutat, hogy e különbségtétel megfelelő módja a de minimis szabályozás küszöbértékeinek megemelése, valamint a horizontális kategóriáknak a felhatalmazó rendeletben és az általános csoportmentességi rendeletben való kibővítése;
59. megjegyzi, hogy az állami támogatások ellenőrzésével kapcsolatos ügyekre vonatkozó releváns információkat mostanáig kizárólag a tagállamok biztosították; ismételten felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség lesz-e további emberi erőforrásokra az információgyűjtő eszköztárának kibővítéséhez, és ahhoz, hogy közvetlen piaci információhoz juthasson a piaci szereplőktől; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság nem vonhat be további minőségi és hatékonysági megfontolásokat az összeegyeztethetőség vizsgálatába, és hogy az ilyen jellegű döntéseket a támogatást odaítélő hatóságnak kell meghoznia;
60. rámutat arra, hogy egyes tagállamokban nem egyértelmű, hogy az európai fogyasztói központoknak nyújtott állami finanszírozás az uniós versenyjog értelmében indokolatlan állami támogatásnak tekinthető-e; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindez veszélyezteti az említett központok számára nyújtott tagállami támogatást, ami már e központok finanszírozásának ideiglenes felfüggesztéséhez vezetett; arra sürgeti ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa az európai fogyasztói központok megfelelő működését annak minél rövidebb időn belüli pontosításával, hogy e finanszírozási típus az uniós jog értelmében nem minősül állami támogatásnak, mivel e központok nem folytatnak gazdasági tevékenységet, hanem a fogyasztók számára nyújtanak támogató szolgáltatásokat;
Közlekedési ágazat
61. úgy véli, hogy az európai közlekedési ágazat versenyképességének javítása érdekében a Bizottságnak tovább kellene erősítenie a versenypolitika és a közlekedéspolitika közötti kapcsolatokat;
62. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi közlekedési mód tekintetében biztosítsa a nyílt és tisztességes versenyt;
63. felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki tömegközlekedési hálózatokat a fogyasztóknak szóló szolgáltatások javítása érdekében,
64. nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a szén-dioxid-kibocsátás további növekedésének megakadályozása céljából fordítson különös figyelmet azon nemzetközi kötelezettségvállalás teljesítésére, amely szerint – 2020-ra megállapított célként – a globális hőmérséklet-emelkedés legfeljebb 2°C-kal haladhatja meg az iparosodás előtti értékeket;
Vasút
65. sürgeti a Bizottságot, hogy fejezze be az egységes európai vasúti térség megvalósítását, biztosítsa a pályahálózat-üzemeltetők és a vasúti vállalkozások közötti pénzáramlások teljes átláthatóságát, és győződjön meg arról, hogy minden tagállam erős és független nemzeti szabályozó hatósággal rendelkezik-e;
66. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket a vasúti közlekedési ágazat tisztességes verseny előtti megnyitásának, valamint a szolgáltatások jobb minőségének biztosítására;
67. felhívja a Bizottságot hogy vizsgálja meg egy olyan európai szabályozó testület felállítására irányuló jogalkotási javaslat elfogadásának lehetőségét, amely együttműködésben állna a meglévő nemzeti szabályozó hatóságokkal, és intézkedne olyan körülmények között, ha ilyen hatóság nem létezik, illetve ha adott esetben tétlen marad;
68. hangsúlyozza, hogy a vasúti áruszállításban az egységes piacot hátrányosan érinti az uniós jog tagállamok általi helytelen vagy nem teljes körű átültetése, valamint a határokon átnyúló mobilitást korlátozó szűk keresztmetszetek, amelyek ártanak a versenynek és a növekedésnek; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a versenyszabályok megsértésének tekinthetők-e a piaci szereplők által létrehozott piaci akadályok vagy a tagállamonként eltérő műszaki vonatkozások, például a pályanyomtávok, az energiaellátás, a jelzőrendszerek, valamint az interoperabilitást és az infrastruktúra hozzáférhetőségét gátló más hasonló tényezők;
Légi közlekedés
69. üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy 2013 végéig felülvizsgálja a légi közlekedés és a repülőterek állami támogatására vonatkozó uniós iránymutatásokat, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a verseny torzulásmentes legyen, és valamennyi piaci szereplőre egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak;
70. felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson indokolással ellátott áttekintést annak ellenőrzése céljából, hogy mely légi fuvarozók tanúsítanak versenyellenes magatartást a különleges feltételek jogellenes kihasználása vagy az erőfölényükkel való állítólagos visszaélés révén bizonyos repülőtereken;
71. biztatja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy bizonyos meghatározott légi csomópontok kijelölésére vonatkozó – a tagállamok által nem uniós országokkal aláírt több mint 1000 kétoldalú légi szolgáltatási megállapodás feltételein alapuló – gyakorlatok torzítják-e a versenyt az európai fogyasztók érdekei kárára;
Gépjárműágazat
72. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a gyártók és a forgalmazók alkupozíciójának egyensúlyát az új gépjárművek piacán, kiemelve a következőket:
–
a vertikális korlátozások alóli csoportmentességről szóló rendelet (a Bizottság 330/2010/EU rendelete) hatálya alá tartozó diszkriminatív gyakorlatok felszámolásának fontossága az online forgalmazás területén, ami hozzájárul ahhoz, hogy a forgalmazók innovatív forgalmazási módszereket alkalmazhassanak és a vásárlók nagyobb számát és körét érhessék el;
–
a kereskedők fontossága az új gépjárművek értékesítési piacán a Bizottság 1400/2002/EK rendeletének 2013. május 31-i hatályvesztését követően;
felkéri a Bizottságot, hogy a gépjárműipari vertikális megállapodások vonatkozásában a részt vevő felek üzleti és szerződéses viszonyainak átláthatóbbá tétele érdekében sürgesse a gyártók és kereskedők közötti helyes magatartási elvek kidolgozását, különös tekintettel a szerződés felmondása esetén a beruházások védelmére, valamint az üzleti tevékenységnek a márkahálózat egy másik tagja számára történő átadásának lehetőségére.
Hajóépítési ágazat,
73. erőfeszítéseket szorgalmaz az európai hajóépítő ipar versenyképességének az egyre nehezebb nemzetközi versenykörnyezetben az Európai Unión belül végzett hajóépítési tevékenység támogatása révén történő biztosítása érdekében;
74. hangsúlyozza, hogy az európai hajótulajdonosok számára valamennyi tagállamban garantálni kell a jogbiztonságot és az egyenlő bánásmódot;
Pénzügyi szolgáltatások ágazata
75. felhívja a Bizottságot és a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy folytassanak vizsgálatot a gépjárművek biztosítási piacán a vállalkozások lehetséges összejátszásra irányuló magatartása vagy az erőfölénnyel való visszaélés vonatkozásában;
Energiaágazat
76. megjegyzi, hogy az egységes energiapiac létrejöttével nemcsak a fogyasztói árak csökkennének, hanem növekedne az uniós vállalkozások versenyképessége is;
77. üdvözli a Bizottságnak az energiaágazatban végrehajtott monopóliumellenes intézkedéseit;
78. sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a belső energiapiaci csomag maradéktalan végrehajtására, mivel még nem sikerült maradéktalanul megvalósítani a nyitott és versenyképes egységes energiapiacot; kéri a Bizottságot, hogy eltökélten folytassa az ágazati vizsgálatra figyelemmel a versenyszabályok energiaágazatban történő hatékony alkalmazása érdekében foganatosított intézkedéseket; üdvözli ezzel összefüggésben az energiaágazatban jelenleg folyamatban lévő versenyjogi eljárásokat, amelyek célja a belső energiapiac 2014-ig történő megvalósítása, valamint az energiaszolgáltatók által visszaállított korlátozó tényezők felszámolása;
79. véleménye szerint az egységes európai energiapiacnak köszönhetően csökkenni fognak a fogyasztók és a vállalkozások által fizetett energiaárak, és javulni fog az európai vállalkozások globális versenyképessége; úgy véli, hogy az Európai Bizottságot ezért arra kell ösztönözni, hogy 2014-ig valósítsa meg az egységes európai energiapiacot;
80. hangsúlyozza, hogy az integrált és versenyképes európai belső energiapiac 2014-ig történő megvalósítása érdekében létfontosságú, hogy a tagállamok és a Bizottság a meglévő energiapiaci jogszabályokat határidőre és pontosan hajtsák végre, ideértve a harmadik belső energiapiaci csomag által szorgalmazott szabályozási tevékenységet is;
81. kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az energiaügyi rendeleteket és irányelveket valamennyi tagállamban ültessék át és helyesen alkalmazzák; felhívja a Bizottságot, hogy legyen különösen éber, ha az árak az EU átlaga fölé emelkednek, mivel a magas árak torzítják a versenyt és károsítják a fogyasztókat;
82. véleménye szerint a Bizottságnak szigorúan fel kell lépnie az árcsökkentést célzó energiapiaci reformokkal szemben, különösen a túlzotthiány-eljárás alatt álló tagállamokban;
83. kéri a Bizottságot és a nemzeti szabályozó hatóságokat azon esetek kivizsgálására, amelyekben fennállhat a vállalkozások összejátszásának lehetősége vagy az erőfölénnyel való visszaélés az üzemanyagok kiskereskedelmi piacán;
84. üdvözli ezzel összefüggésben a kőolajágazattal kapcsolatos közelmúltbeli bizottsági vizsgálatokat, amelyek feltárták, hogy a versenyszabályok e területen való megsértése súlyos következményekkel jár a fogyasztókra nézve;
85. felhívja a Bizottságot és a nemzeti szabályozó hatóságokat annak megvizsgálására, hogy valóban létezik-e a „hétfő hatás”, ami az üzemanyagárak vállalatok általi, a hét meghatározott napjától függő állítólagos manipulálását jelenti; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a verseny szintjét, mivel a piacok 90-es évek közepétől tartó fokozatos megnyitása ellenére a három legnagyobb szereplő még mindig a piacnak körülbelül 75%-át (villamos energia), illetve több mint 60%-át (gáz) képviseli; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat a megújuló energiaforrások energiahálózathoz való hozzáférésének javítása érdekében;
86. felszólítja a Bizottságot, hogy következő éves jelentésében vizsgálja meg, hogy a kritikus jelentőségű nyersanyagok beszállítóinak összefonódása milyen mértékben lehet káros az ügyfélágazatok tevékenységére és az ökológiai szempontból hatékonyabb gazdaság kialakulására, mivel ezek közül némelyik kiemelkedő jelentőségű a környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges, ökológiai szempontból hatékony technológiák bevezetéséhez;
87. hangsúlyozza a villamosáram-termelők és a fogyasztók közötti kétirányú kommunikációt lehetővé tevő intelligens hálózatok szerepét, és rámutat, hogy e hálózatok révén a fogyasztók nyomon követhetik és kiigazíthatják villamosenergia-fogyasztásukat; hangsúlyozza, hogy internetes oldalakon keresztül a tagállamoknak hozzáférhetővé kell tenniük ezeket az információkat a fogyasztók és valamennyi érintett szereplő, így az építők, építészek és a fűtő-, hűtő- és villamosenergia-berendezéseket szolgáltatók számára;
Fizetési szolgáltatások
88. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elektronikus fizetési rendszerek európai piaca még mindig szétaprózódott, és hogy a verseny terén fennálló problémák továbbra is megoldatlanok; elismeréssel szól a Bizottság 2013. július 24-i javaslatáról – a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi díjairól szóló, valamint a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló javaslatról –, amelyek kidolgozását a Bizottság jelenleg végzi; eltökélt szándéka, hogy kielégítő megoldás szülessen az e téren felvetődő sajátságos problémákra;
89. hangsúlyozza, hogy a késedelmes fizetésekről szóló (2011/7/EU) irányelv nemzeti jogrendbe való átültetésére meghatározott 2013. márciusi határidő lejárta ellenére nem minden tagállam hajtotta végre az irányelvet; megjegyzi, hogy ez károsítja a versenyt az egységes piacon, és különösen érinti a kis- és középvállalkozásokat;
Távközlés
90. sürgeti a Bizottságot, hogy kétszerezze meg erőfeszítéseit a távközlési piacon, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a távközlési piac felaprózódásának felszámolásához és a jelentős piaci erővel rendelkező piaci szereplők erőfölénnyel való visszaélésének megelőzéséhez; felszólítja az egyes társaságok által nyújtott szolgáltatások – különösen az internet szolgáltatások – átláthatóságának, összehasonlíthatóságának és szerződéses versenykorlátozásoktól való mentességének szavatolására;
91. üdvözli a Bizottság által a széles sávú infrastruktúrák Európa teljes területén való kiépítéséhez nyújtott támogatást, mivel azok hozzájárulnak a gazdasági versenyképességhez és a társadalmi kohézióhoz; felveti a kérdést, hogy a digitális szolgáltatások általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekinthetők-e Európában;
92. véleménye szerint a versenypolitika – az állami és magánberuházások egyensúlya megteremtésének lehetővé tételével – kiemelkedő mértékben hozzájárulhat az egységes piacon a szélessávú infrastruktúra kiépítéséhez annak érdekében, hogy teljesüljenek a digitális menetrend célkitűzései és megvalósuljon a lefedettség az Európai Unió félreeső, vidéki vagy gyéren lakott területein;
Új technológiák és internet
93. hangsúlyozza, hogy a szabványok szempontjából alapvető szabadalmak kiemelkedően fontosak az IKT-ágazat innovációja szempontjából, ezért felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb lépjen fel annak érdekében, hogy e szabadalmak tulajdonosai tisztességes, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes licenceket adjanak a további piaci szereplőknek, ezáltal ne torpanjon meg a műszaki fejlődés és a fogyasztók javát szolgáló új termékek fejlesztése; felhívja a figyelmet arra, hogy a versenypolitikának rendelkeznie kell az összekapcsolódást, a kölcsönös átjárhatóságot és a méretgazdaságosság piaci kialakulását akadályozó mesterséges korlátok létrehozását megelőző eszközökkel;
94. üdvözli a Google versenyellenes gyakorlataira irányuló bizottsági vizsgálat során elért előrelépést és a közelmúltban ismeretessé vált hírt, amely szerint 2014 tavaszáig sikerülhet rendezni ezt az ügyet; sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottan, és foglalkozzon minden azonosított aggállyal, és kiemelt fontossággal hozza meg az összes szükséges intézkedést annak érdekében, hogy garantálja a tisztességes versenyt az online keresési és keresési hirdetési piacon, tekintettel a Google domináns, a legtöbb tagállamban 90% feletti piaci részesedésére és e piaci erőfölényével való lehetséges visszaélésre;
95. sürgeti a Bizottságot piacvizsgálat elvégzésére a Google által előterjesztett új javaslatok tekintetében, mélyrehatóan értékelve e javaslatok megfelelőségét és hatásait; hangsúlyozza, hogy a keresőmotorok digitális gazdaságban betöltött jelentőségére tekintettel a Bizottságnak mindenféleképpen biztosítania kell, hogy a Google maradéktalanul elfogadja és végrehajtsa a Bizottság által aggályosnak tartott négy területen kialakítandó megoldásokat; felhívja a Bizottságot, hogy ha nem sikerül ezt megállapodás útján elérnie, akkor haladéktalanul intézzen kifogásközlést a nevezett társasághoz;
96. emlékeztet arra, hogy a hálózatsemlegesség kiemelkedő fontosságú az internetszolgáltatások közötti megkülönböztetésmentesség biztosításához, valamint a verseny maradéktalan garantálásához;
A labdarúgás állami támogatása
97. üdvözli, hogy a Bizottság vizsgálatokat indít a labdarúgás állami támogatásával kapcsolatban, mivel az ilyen támogatás torzulást okoz az állami források felhasználásában;
98. meggyőződése, hogy a Bizottságnak gondosan meg kellene vizsgálnia az állami támogatásban részesülő bankok által a labdarúgó kluboknak nyújtott kölcsönöket vagy kölcsön-refinanszírozásokat, különösen a kölcsönökre alkalmazott átlagos kamatokkal összehasonlítva a kölcsönkamatokra, és a szóban forgó labdarúgó klub adósságával összehasonlítva a kölcsön nagyságára tekintettel;
99. sürgeti a Bizottságot, hogy strukturált módon kezelje a versenysport és versenypolitika közötti kapcsolatot, különösen a társadalombiztosítási járulékok megfizetésének elmulasztását, az adózási kötelezettségek labdarúgó-klubok általi teljesítését és a felmondási záradékok kérdését;
Élelmiszerlánc
100. üdvözli a kiskereskedelemről szóló tanulmány készítését, valamint a Versenypolitikai Főigazgatóság keretében létrejött élelmiszer munkacsoport megalakulását (Food Task Force), amely az élelmiszerláncban figyelemmel kíséri a verseny alakulását és fogyasztókra gyakorolt hatását; úgy véli, a versenypolitika rovására, vagy a versenypolitika alapelveit figyelmen kívül hagyó tisztán vállalati szemlélet mentén nem jöhet létre kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer az élelmiszer-ágazatban;
101. üdvözli a fehér cukor piacán az ellátás vizsgálatára irányuló bizottsági intézkedéseket, és várakozással tekint a vizsgálat eredményei elé;
Szociális szempontok
102. emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elve, a demokratikus ellenőrzés elve és a közérdek előmozdításának elve az Európai Unió alapelvei közé tartozik;
103. hangsúlyozza, hogy a Szerződések általános elveivel (megkülönböztetésmentesség, egyenlő bánásmód, arányosság) összhangban a tagállamok és a helyi hatóságok szabadon dönthetnek az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozásának és megszervezésének módjáról; felhívja ezzel összefüggésben a figyelmet az Unió szociális célkitűzéseire és arra, hogy elő kell mozdítani az említett szolgáltatások minőségét, hozzáférhetőségét és hatékonyságát, függetlenül attól, hogy azokat állami vagy magánszolgáltatók nyújtják;
104. emlékeztet arra, hogy az Unió az újraiparosítás, a fenntartható energiaellátásra való átállás és a digitális hálózatok kiépítése terén nagyszabású kihívások előtt áll, amelyek jelentős beruházásokat tesznek szükségessé; és hogy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség leküzdését célzó oktatási, képzési és készségfejlesztési szociális beruházások inkább kiegészítik a versenypolitikai célokat, mintsem ellentétesek volnának azokkal;
105. emlékeztet arra, hogy a versenypolitikának összhangban kell állnia az EUMSZ 9. cikkével, amely kimondja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására vonatkozó követelményeket;
106. meggyőződése szerint a szociális konvergenciapolitika és az erőteljes gazdasági és versenyjogi szakpolitikák szoros összhangja megvalósítható;
107. véleménye szerint az egyenlő belső piaci versenyfeltételek vállalkozások számára való biztosításának egyik módja a szociális dömping elleni küzdelem, a dömpinget ugyanis versenyellenes gyakorlatnak kell tekinteni; meggyőződése, hogy a Bizottságnak fel kell kutatnia azokat az EU-n belüli dömpinggyakorlatokat, amelyek során egy társaság – nemzetközi vagy nemzeti szinten – egy vagy több versenytárs tönkretétele szándékával a termelői ár alatt értékesít árucikkeket; úgy véli, hogy a Bizottságnak ezért arra kell törekednie, hogy növekedjen a konvergencia a tagállamok gazdasági és szociális teljesítménye tekintetében; hangsúlyozza, hogy a csalás, az adócsalás és az adóparadicsomok felszámolása érdekében az adórendszer átalakítására is kiterjedő strukturális reformokra van szükség;
o o o
108. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti versenyhatóságoknak.