Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–  tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra(1),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra(2),

–  tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

–  tekintettel az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem terén teendő konkrét lépésekre irányuló felhívásról szóló 2012. április 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Ecofin egyes adóügyi kérdésekről szóló következtetéseire és az Európai Tanácsnak készített 2012. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel az Ecofin adókijátszásról és adócsalásról szóló 2013. május 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a G20-országok vezetőinek 2013. szeptember 5–6-i szentpétervári csúcstalálkozójukat követően tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a G20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2013. február 15–16-i, Moszkvában megrendezett találkozóját követően kiadott közleményre,

–  tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről (Addressing Base Erosion and Profit Shifting) szóló 2013-as OECD-jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel becslések szerint az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés az Unióban évi 1 billió euró potenciális adóbevétel-kiesést okoz anélkül, hogy bármilyen kézzel fogható válaszlépések születnének;

B.  mivel az adócsalás és az adókijátszás az adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogellenes tevékenységeket jelent, az adókikerülés ugyanakkor az adózási rendszer jogszerű kihasználása az adófizetési kötelezettség elkerülése vagy csökkentése érdekében, ami bizonyos esetekben agresszív adótervezést eredményezhet, amely pedig az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket használja ki helytelen módon az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából;

C.  mivel az adóalap tagállamok közötti harmonizációja megakadályozná az adókikerülést;

D.  mivel a potenciális többletbevételeknek köszönhetően a tagállamok könnyebben lennének képesek egyensúlyba hozni költségvetéseiket és növelni tudnák a beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás serkentésére fordított forrásokat, amely területek létfontosságú társadalmi-gazdasági tényezők a válságból kivezető fenntartható uniós stratégia számára;

E.  mivel az adókijátszás és adókikerülés mértéke gyengíti a polgárok bizalmát a közigazgatás és az adórendszer méltányossága és legitimitása iránt;

F.  mivel a nemzeti szinten hozott egyoldalú intézkedések sok esetben hatástalannak és elégtelennek bizonyultak, ami azt jelzi, hogy nemzeti, uniós és nemzetközi szinten meghatározott kézzelfogható stratégiákon és célkitűzéseken alapuló összehangolt és többrétű megközelítésre van szükség;

G.  mivel az államháztartási konszolidáció erőfeszítéseket tesz szükségessé az állami költségvetések mind bevételi, mind kiadási oldalán; mivel az adóalapok és adókulcsok közötti megfelelő egyensúly alapvetően szükséges a nemzeti és uniós szintű költségvetési stabilitás és versenyképesség biztosítása érdekében;

1.  üdvözli, hogy a Bizottság és a Tanács készek foglalkozni az Európát jellemző adórés kérdésével többek között az adócsalás, adókijátszás és agresszív adótervezés elleni küzdelem fokozására történő összpontosítás révén;

2.  üdvözli a Bizottságnak az automatikus információcsere kiterjesztésére, a héacsalás elleni küzdelemre, valamint az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv módosítására irányuló javaslatait, amelyek célja az adókikerülés csökkentése Európában a jelenlegi joghézagok megszüntetésével, amelyeket egyes vállalatok arra használtak, hogy elkerüljék az adófizetés rájuk háruló tisztességes részét;

3.  emlékeztet arra, hogy sürgette a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget az adórés 2020-ig legalább felére csökkentésére irányuló nagyratörő, ám realisztikus célkitűzés iránt;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy a válságból való kilábalás jelenlegi időszakában az adókijátszás és adókikerülés ellen az adórés megszüntetése révén folytatott küzdelem iránti kézzelfogható és valós kötelezettségvállalás meghozhatja az adóbevételek nagyon várt növekedését a megfizetendő adó beszedésével;

5.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt azon lehetséges mutatókról, amelyek alapul szolgálhatnak az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés csökkentéséhez, és adott esetben határozzon meg szabványosított mutatókészletet az adókijátszás és adókikerülés mérésére;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy vezessen be konkrét célértékeket az adórés európai és nemzeti szinten történő csökkentésére, ahol kiemelt cél az adórés 2020-ig történő csökkentése;

7.  javasolja adott esetben e célértékeknek az Európa 2020 stratégiába történő beemelését, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség arra, hogy ezen értékek egyértelmű szerepet kapjanak az európai szemeszterben;

8.  ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy szintén vizsgálja meg, hogy a nemzeti reformprogramok, valamint a stabilitási és konvergenciaprogramok kibővíthetők-e ezen célértékekkel és intézkedésekkel az adórés szükséges csökkentésének megvalósítása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy égető szükség van a jobb koordinációra, és hogy az adórés csökkentésére irányuló közös törekvés tartalommal tölthetné meg az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem iránti elkötelezettséggel kapcsolatos tanácsi ígéreteket;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy az adócsalással, az adókijátszással és az agresszív adótervezéssel szembeni küzdelem terén uniós és globális szinten tett előrelépésről évente készítsen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, és honlapján tegyen közzé az e téren alkalmazott bevált gyakorlatokkal kapcsolatos konkrét példákat;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek.

(1) HL L 338., 2012.12.12., 41. o. (2) HL L 338., 2012.12.12., 37. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205. (4) HL C 258. E, 2013.9.7., 53. o.