Index 
Elfogadott szövegek
2013. július 3., Szerda - Strasbourg
Az európai ombudsman megválasztása
 Politikai megállapodás a többéves pénzügyi keretről
 Kerekes járművek (a 97/836/EK határozat (1958. évi felülvizsgált megállapodás) módosítása) ***
 Kerekes járművek (a 2000/125/EK határozat (párhuzamos megállapodás) módosítása) ***
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2013/000 TA 2013-as kérelem - a Bizottság kezdeményezésére nyújtott technikai segítség
 A Tanács első olvasatbeli álláspontjáról az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról ***II
 Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolása ***I
 Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezése ***I
 A határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek ***I
 A megerősített együttműködés végrehajtása a pénzügyi tranzakciós adó területén *
 Az euró Lettország általi, 2014. január 1-jei bevezetése *
 Közlekedésbiztonság
 Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok
 Árvizek Európában
 Az uniós bankszektor szerkezeti reformja
 Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme
 Az egységes belső ellenőrzési keretrendszer

Az európai ombudsman megválasztása
PDF 107kWORD 19k
Határozat
Függelék
Az Európai Parlament 2013. július 3-i határozata az európai ombudsman megválasztásáról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 24. cikke harmadik bekezdésére, valamint 228. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 106a cikkére,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozatára(1),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 204. cikkére,

–  tekintettel a pályázati felhívásra(2),

–  tekintettel a 2013. július 3-i szavazás eredményére,

1.  Emily O'REILLY-t európai ombudsmanná választja meg 2013. október 1-jétől a parlamenti ciklus végéig;

2.  felkéri Emily O'REILLY-t, hogy tegyen esküt a Bíróság előtt;

3.  utasítja elnökét, hogy a mellékelt határozatot tegye közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bíróságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATA

(2013. július 3.)

az európai ombudsman megválasztásáról

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2013/377/EU, Euratom határozat.)

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15. o.
(2) HL C 96., 2013.4.4., 24. o.


Politikai megállapodás a többéves pénzügyi keretről
PDF 214kWORD 24k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló politikai megállapodásról (2012/2799(RSP))
P7_TA(2013)0304RC-B7-0334/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 310., 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret jóváhagyási eljárásának kedvező kimenetelét elősegítendően elfogadott 2012. október 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2013. február 7–8-i következtetéseiről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. február 8-án elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. június 28-án elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

1.  üdvözli a 2013. június 27-én a Parlament, a Tanács elnöksége és a Bizottság között hosszú és kimerítő tárgyalások után a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről a legmagasabb politikai szinten elért politikai megállapodást; elismeri az ír elnökség által e megállapodás elérésére tett jelentős erőfeszítéseket;

2.  hangsúlyozza, hogy a Parlament tárgyalások során mutatott állhatatosságának köszönhetően számos olyan rendelkezés került első alkalommal elfogadásra, amelyek elő fogják segíteni az új pénzügyi keret működését, következetességét, átláthatóságát és az uniós polgárok igényeinek való jobb megfelelését; különösen a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatával, a rugalmassággal, a saját forrásokkal és a költségvetés egységességével és átláthatóságával kapcsolatos új intézkedéseket emeli ki, amelyek kiemelten fontosak voltak a Parlament számára a tárgyalások során;

3.  készen áll arra, hogy ősz elején szavazzon a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletről és az intézményközi megállapodásról, mihelyt teljesülnek a megfelelő szövegek véglegesítéséhez szükséges technikai és jogi feltételek, hogy a végleges szöveg tükrözze a Tanács és a Parlament között elért átfogó megállapodást;

4.  megismétli azonban azon, a többéves pénzügyi keretről szóló, előbb említett 2013. március 13-i állásfoglalásban is szereplő álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletről tartott szavazáson nem adható meg az egyetértés, ha a Parlament nem kap teljes körű garanciát a 2013-ra vonatkozó fennálló kifizetési igények teljes mértékű fedezésére; ezért azt várja a Tanácstól, hogy legkésőbb a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (Ecofin) 2013. július 9-én tartandó ülésén hivatalos határozatot hozzon a 7,3 milliárd EUR összegű 2/2013. számú költségvetés-módosításról; kitart amellett, hogy a Tanács ragaszkodjon azon politikai kötelezettségvállalásához, hogy késedelem nélkül további költségvetés-módosítást fogadjon el a kifizetési előirányzatok hiányának elkerülésére, amely strukturális hiányhoz vezethetne az uniós költségvetésben 2013 végén; kijelenti, hogy a Parlament nem fogja egyetértését adni a többéves pénzügyi keretről szóló rendelethez vagy nem fogja elfogadni a 2014. évi költségvetést, amíg a Tanács el nem fogadja ezt az új költségvetés-módosítást, amely a Bizottság által feltárt fennmaradó hiányt fedezi;

5.  továbbá hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet jogilag nem lehet elfogadni, ha nem születik politikai megállapodás a megfelelő jogalapokról, különösen azoknál a pontoknál, amelyek szerepelnek a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben is; kifejezi hajlandóságát az összes többéves program jogalapjáról folyó tárgyalások mielőbbi lezárására, és újra megerősíti az azon elv melletti kitartását, hogy „semmiről sem születhet megállapodás, amíg mindenről nem születik megállapodás”; ragaszkodik a Parlament Lisszaboni Szerződés által biztosított jogalkotási hatáskörének teljes körű tiszteletben tartásához, és felhívja a Tanácsot, hogy tárgyalja meg megfelelően a jogalapok úgynevezett „többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos” részeit; üdvözli a számos új többéves uniós programmal kapcsolatban eddig elért politikai megállapodást;

6.  elismeri, hogy a tagállamoknak ki kell igazítaniuk költségvetésüket; úgy ítéli meg azonban, hogy a következő többéves pénzügyi keret Európai Tanács által meghatározott átfogó szintje kevés az EU politikai céljainak eléréséhez és az Európa 2020 stratégia sikeres megvalósításának biztosításához szükséges igények kielégítéséhez; aggódik amiatt, hogy a források ezen szintje esetleg nem elegendő ahhoz, hogy ellássa az EU-t a válságból való kilábaláshoz és a megerősödéshez szükséges eszközökkel; sajnálja, hogy a tagállamok továbbra is alábecsülik az uniós költségvetés szerepét, valamint a gazdasági irányításhoz és a költségvetési kiigazításhoz való hozzájárulását EU-szerte; továbbá attól tart, hogy a többéves pénzügyi keret ilyen alacsony felső keretei jelentősen csökkentik a Parlament mozgásterét az éves költségvetési eljárásokban;

7.  hangsúlyozza a következő többéves pénzügyi keret 2016 végére való kötelező értékelésének és azt követő felülvizsgálatának jelentőségét annak érdekében, hogy a következő Bizottság és Parlament újraértékelhesse az EU elsődleges politikai céljait, a többéves pénzügyi keretet az új kihívásokhoz igazíthassa és teljes mértékben figyelembe vehesse a legújabb makrogazdasági előrejelzéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság által mind az uniós költségvetés kiadási, mind bevételi oldala tekintetében elvégzendő kötelező értékelést kísérje a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslat, ahogy azt a Bizottságnak az említett rendelethez csatolt nyilatkozata kimondja; a többéves pénzügyi keret kötelező felülvizsgálatát a Bizottság új elnökének beiktatásához szükséges alapvető feltétellé kívánja tenni;

8.  megismétli a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret fokozott rugalmasságának kiemelkedő jelentőségét abból a célból, hogy teljes mértékben kihasználásra kerüljön az Európai Tanács által a kötelezettségvállalásokra (960 milliárd EUR) és a kifizetésekre (908,4 milliárd EUR) a többéves pénzügyi keretben megszabott felső határ; ezért üdvözli, hogy a Tanács jóváhagyott a Parlament által előterjesztett két kulcsfontosságú javaslatot, nevezetesen az átfogó kifizetési és az átfogó kötelezettségvállalási tartalékkeret létrehozását, amely lehetővé fogja tenni a felhasználatlan előirányzatok egyik pénzügyi évről a következőre való automatikus átvitelét; sajnálatosnak tartja azonban a Tanács által megszabott korlátozásokat (akár időben, akár összegben), amelyek megakadályozhatják ezen eszközök teljes körű kihasználását; úgy ítéli meg, hogy e mechanizmusok javításának a többéves pénzügyi keret Bizottság által javasolt, választások utáni felülvizsgálatának szerves részét kell képeznie;

9.  hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos új rugalmassági szabályoknak a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret időtartama alatt további előirányzatokat kell eredményezniük a növekedéshez és foglalkoztatáshoz kapcsolódó programok, különösen az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a folyamatos finanszírozás és a megállapodás szerinti felső keretek hatékony kihasználásának maximalizálása érdekében;

10.  üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatainak 2014-re és 2015-re történő előreütemezését, és ragaszkodik ahhoz, hogy 2016-ra további előirányzatokra lesz szükség e program fenntarthatóságának és hatékonyságának biztosításához;

11.  hangsúlyozza, hogy a Parlament kitartásának eredményeként a Horizont 2020, az Erasmus és a COSME finanszírozása szintén előreütemezésre kerül 2014-re és 2015-re a 2013-as és 2014-es költségvetési előirányzatokban szereplő megfelelő előirányzatok közötti finanszírozási különbség csökkentése érdekében; továbbá ragaszkodik annak fontosságához, hogy a digitális menetrend további finanszírozásban részesüljön;

12.  üdvözli, hogy intézkedésre került sor azon tagállamok élelmiszer-osztási programjának akár 1 milliárd euróval történő további megerősítésére, amely megerősítést az Unió leginkább rászoruló személyeinek megsegítésére kívánják felhasználni; azt várja, hogy a Tanács és a Parlament között mielőbb megállapodás szülessen e kötelezettségvállalás végrehajtásának konkrét módozatairól a szóban forgó program jogalapjáról jelenleg folyó tárgyalások során;

13.  sajnálja, hogy a Tanács nem tudott előrelépést elérni a saját források rendszerének reformjában a Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslatok alapján; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést a Szerződésben foglaltaknak megfelelően valódi saját forrásokból kellene finanszírozni, és kinyilvánítja elkötelezettségét egy olyan reform iránt, amely az uniós költségvetéshez való, GNI-alapú hozzájárulások arányát maximum 40%-ra korlátozza; ezért azt várja, hogy a saját forrásokról a három uniós intézmény által elfogadandó közös nyilatkozat kézzelfogható előrelépést tegyen lehetővé, különösen a többéves pénzügyi keret félidős értékelésére/felülvizsgálatára való tekintettel; ezért kéri a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport összehívását a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet hivatalos elfogadásának idejére, és a saját források rendszerével kapcsolatos reform minden szempontjának megvizsgálásával való megbízását;

14.  üdvözli az uniós költségvetés egységességéről és átláthatóságáról folytatott tárgyalások kimenetelét; úgy ítéli meg, hogy a jövőben elképzelhető bármely „euroövezeti költségvetést” vagy be kell építeni az uniós költségvetésbe, vagy csatolni kell ahhoz;

15.  rendkívül sajnálatosnak tartja a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó jelenlegi megállapodáshoz vezető eljárást, amely a valóságban azzal a hatással járt, hogy megfosztotta a Parlamentet az EUMSZ-ben foglalt tényleges költségvetési hatáskörétől; úgy ítéli meg, hogy a küldöttsége és az egymást követő tanácsi elnökségek között az Általános Ügyek Tanácsa megfelelő üléseihez kapcsolódóan az elmúlt néhány évben tartott számos megbeszélés, valamint a Tanács többéves pénzügyi kerettel foglalkozó nem hivatalos ülésein való részvétele nem szolgált egyértelmű célokat, hiszen azok nem befolyásolták a tárgyalások szellemét, ütemtervét vagy tartalmát, sem a Tanács álláspontját, beleértve a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás jogalkotási és költségvetési vonatkozásai megkülönböztetésének szükségességét;

16.  ezért felhívja Költségvetési Bizottságát, hogy Alkotmányügyi Bizottságával együttműködésben vonja le a szükséges következtetéseket, és terjesszen elő új javaslatokat az ilyen tárgyalások módozataira vonatkozóan, az egész költségvetési eljárás demokratikus és átlátható jellegének biztosítása érdekében;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az érintett egyéb intézményeknek és szerveknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0360.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0078.


Kerekes járművek (a 97/836/EK határozat (1958. évi felülvizsgált megállapodás) módosítása) ***
PDF 195kWORD 19k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségnek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásához (1958. évi felülvizsgált megállapodás) való csatlakozásáról szóló 97/836/EK tanácsi határozat módosítására vonatkozó tanácsi határozat tervezetéről (05978/2013 – C7-0069/2013 – 2012/0099(NLE))
P7_TA(2013)0305A7-0192/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05978/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0069/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0192/2013),

1.  egyetért a Tanács határozattervezetével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Kerekes járművek (a 2000/125/EK határozat (párhuzamos megállapodás) módosítása) ***
PDF 193kWORD 19k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a kerekes járművek, valamint a kerekes járművekre felszerelhető és/vagy azokon használható berendezésekről és felszerelésekről szóló globális műszaki előírások kidolgozására irányuló megállapodás (párhuzamos megállapodás) megkötéséről szóló, 2000. január 31-i 2000/125/EK határozat módosítására vonatkozó tanácsi határozat tervezetéről (05975/2013 – C7-0071/2013 – 2012/0098(NLE))
P7_TA(2013)0306A7-0194/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05975/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0071/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0194/2013),

1.  egyetért a Tanács határozattervezetével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2013/000 TA 2013-as kérelem - a Bizottság kezdeményezésére nyújtott technikai segítség
PDF 222kWORD 25k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról („EGF/2013/000 TA 2013” referenciaszámú kérelem - Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére) (COM(2013)0291 – C7-0126/2013 – 2013/2087(BUD))
P7_TA(2013)0307A7-0243/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0291 – C7-0126/2013),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel az Európai Tanács Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumról szóló 2012. június 28–29-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. február 7–8-i következtetéseire,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7–0243/2013),

A.  mivel az Európai Unió az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alappal (EGAA) létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak a gazdasági, pénzügyi és szociális válság által súlyosbított következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel a Bizottság az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelet(3) által meghatározott általános szabályokkal, valamint az uniós költségvetés végrehajtásának erre a formájára alkalmazandó végrehajtási szabályokkal összhangban kezeli az alapot;

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek megfelelőnek kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

D.  mivel a Bizottság kezdeményezésére az adott évben rendelkezésre álló pénzügyi források 0,35 %-ának erejéig az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználható technikai segítségnyújtásra az EGAA-rendelet végrehajtásához szükséges nyomon követéssel, tájékoztatással, adminisztratív és technikai támogatással, valamint pénzügyi ellenőrzéssel, ellenőrzési és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos intézkedések finanszírozására – amint azt az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja –, beleértve a tagállamoknak nyújtott tájékoztatást és iránymutatást az EGAA felhasználása, felügyelete és értékelése során, továbbá az EGAA felhasználásáról az európai és nemzeti szociális partnereknek nyújtott tájékoztatást is (az EGAA-rendelet 8. cikkének (4) bekezdése);

E.  mivel az EGAA-rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottság az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álló internetes oldalt köteles létrehozni, hogy információkat nyújtson és terjesszen a kérelmekkel kapcsolatban, kiemelve a költségvetési hatóság szerepét;

F.  mivel a Bizottság az említett cikkek alapján az EGAA igénybevételét kérte a technikai segítségnyújtással kapcsolatban felmerülő kiadások fedezésére, a beérkezett és kifizetett kérelmek, illetve a javasolt és megvalósított intézkedések nyomon követése, a weboldal fejlesztése, kiadványok és audiovizuális eszközök készítése, tudásbázis létrehozása, a tagállamok számára nyújtandó igazgatási és technikai támogatás, valamint a 2007 és 2013 közötti EGAA végső értékelésének előkészítése érdekében;

G.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott támogathatósági kritériumoknak;

1.  egyetért azzal, hogy a Bizottság által javasolt intézkedéseket technikai segítségnyújtásként finanszírozzák az EGAA-rendelet 8. cikkének (1) és (4) bekezdésében, valamint 9. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban;

2.  mélyen sajnálja, hogy az EGAA utólagos értékelésének végső eredményei túl későn fognak megérkezni ahhoz, hogy figyelembe lehessen őket venni a 2014−2020 közötti EGAA-ra vonatkozó új rendeletről szóló viták során, különösen a válság miatti eltérés kritériuma alkalmazásának eredményessége tekintetében, mivel az EGAA vonatkozó eseteit az EGAA félidős értékelő jelentése nem elemezte;

3.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2011-ben már dolgozni kezdett az elektronikus kérelmen és a szabványosított eljárásokon a kérelmek egyszerűsítése, a kérelmek gyorsabb feldolgozása és a hatékonyabb jelentéstétel érdekében; kéri a Bizottságot, hogy ismertesse a technikai segítségnyújtás 2011. és 2012. évi felhasználását követően elért előrelépéseket;

4.  emlékeztet a hálózatépítés és az EGAA-ra vonatkozó információcsere jelentőségére; ezért támogatja az EGAA-kapcsolattartók szakértői csoportjának és olyan egyéb, tagállamok közötti hálózatépítési tevékenységeknek a finanszírozását, mint az EGAA végrehajtásával foglalkozók számára szervezett idei szeminárium; hangsúlyozza ezenkívül az EGAA-kérelmekben érintett valamennyi féllel – köztük a szociális partnerekkel – való kapcsolattartás erősítésének szükségességét a lehető legtöbb szinergia megteremtése érdekében;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás(4) vonatkozó rendelkezéseit alkalmazva hívja meg a Parlamentet az EGAA-kapcsolattartók szakértői csoportjának a technikai segítségnyújtás révén megszervezett szemináriumaira és találkozóira;

6.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hasznosítsák a bevált gyakorlati megoldások cseréjét, és tanuljanak különösen azoktól a tagállamoktól, amelyeknél az EGAA-ra vonatkozóan már működnek a szociális partnereket és az érintett feleket helyi szinten bevonó nemzeti tájékoztató hálózatok annak érdekében, hogy amennyiben az EGAA hatáskörébe tartozó helyzet állna elő, megfelelő segítségnyújtó struktúra álljon készenlétben;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy hívja meg a szociális partnereket azokra az EGAA-val foglalkozók számára szervezett szemináriumokra, amelyek a technikai segítségnyújtás révén kerülnek megrendezésre;

8.  kéri a tagállamokat és az összes érintett intézményt, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási és költségvetési intézkedések javítására az alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; tudomásul veszi ezzel összefüggésben a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az alap igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; várakozással tekint arra, hogy az EGAA soron következő felülvizsgálatának keretében tovább tökéletesítik majd az eljárást, és elérik, hogy az alap hatékonyabb, átláthatóbb, elszámoltathatóbb és láthatóbb legyen;

9.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a személyzet létszámának csökkentése negatív hatást gyakorolhat a beérkező kérelmek gyors, rendszeres és eredményes értékelésére és az EGAA-ból biztosított technikai segítségnyújtás végrehajtására; úgy véli, hogy a személyzet létszámának rövid vagy hosszú távú felülvizsgálatakor minden esetben előzetes hatásvizsgálatra kell támaszkodni, és figyelemmel kell lenni többek között az Unió jogi kötelezettségeire, valamint az intézmények Szerződésekből eredő új hatásköreire és megnövekedett számú feladataira;

10.  sajnálja, hogy a Bizottság nem tervez külön figyelemfelkeltő intézkedéseket 2013-ra, tekintettel arra, hogy egyes tagállamok, köztük az EGAA felhasználói kétségbe vonják az EGAA hasznosságát és előnyeit;

11.  megállapítja, hogy – a Parlament többszöri kérését követően – a 2013-as költségvetésben 50 millió EUR összegű kifizetési előirányzat szerepel az EGAA-ra vonatkozó 04 05 01. költségvetési sor alatt; emlékeztet arra, hogy az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre saját célkitűzésekkel és határidőkkel, és ezért elkülönített előirányzatokra van szüksége, amelyekkel elkerülhetőek az abból adódó indokolatlan késedelmek, hogy a finanszírozást jelenleg más költségvetési sorokból történő átcsoportosításokkal biztosítják, amelyek hátrányosak lehetnek az EGAA szociális, gazdasági és politikai célkitűzéseinek megvalósítására nézve;

12.  reméli, hogy a Bizottság által a technikai segítségnyújtás területén hozott intézkedések elő fogják segíteni az EGAA hozzáadott értékének növelését, valamint célzottabb és hosszú távú támogatást és újrabeilleszkedést tesznek majd lehetővé az elbocsátott munkavállalók számára;

13.  mélyen sajnálja, hogy a Tanács úgy határozott, elutasítja a globális kereskedelmi folyamatokban bekövetkezett változások miatt munkahelyüket elveszítők mellett a jelenlegi szociális, pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók pénzügyi támogatását is lehetővé tevő, valamint az uniós társfinanszírozási aránynak a programköltségek 65 %-ára való növelését engedélyező „válság miatti eltérés” 2011. december 31-e után benyújtott kérelmekre való kiterjesztését; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul vezesse be újra ezt az intézkedést, különös tekintettel arra, hogy a recesszió kiterjedése és elmélyülése következtében több tagállamban rohamosan romlik a szociális helyzet;

14.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

15.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (EGF/2013/000 TA 2013 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2013/420/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.


A Tanács első olvasatbeli álláspontjáról az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról ***II
PDF 220kWORD 21k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2013. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (17427/1/2012 – C7-0051/2013– 2006/0084(COD))
P7_TA(2013)0308A7-0225/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (17427/1/2012 – C7-0051/2013),

–  tekintettel a Számvevőszék 2011. július 12-i véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2006)0244) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel a Bizottság módosított javaslatára (COM(2011)0135),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0225/2013),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

4.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdése értelmében, a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogi aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság megerősíti, hogy az OLAF kinyilvánította, hogy mindig az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyvnek és az európai parlamenti képviselők statútumának megfelelően fog eljárni, a statútum 2. cikkének megfelelően a képviselők szabadságának és függetlenségének teljes tiszteletben tartásával.

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság fenn kívánja tartani az Európai Csalás Elleni Hivatal főigazgatójának jelenlegi, a Hivatalhoz történő felvétel feltételeinek és részletes szabályainak megállapítására vonatkozó jogkörét, különösen a szerződések időtartama és megújítása tekintetében.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata

Minden alkalommal, amikor az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a felügyelőbizottságba új tagokat nevez ki, egyúttal azokat a tagokat is ki kell nevezni, akik a felügyelőbizottsági tagok következő részleges cseréjekor fognak hivatalba lépni.

(1) HL C 254., 2011.8.30., 1. o.
(2) HL C 16. E, 2010.1.22., 201. o.


Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolása ***I
PDF 582kWORD 68k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2013. július 3-án elfogadott módosításai az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek a letétkezelői funkciók, javadalmazási politikák és szankciók tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2012)0350 – C7-0178/2012 – 2012/0168(COD))(1)
P7_TA(2013)0309A7-0125/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1 ellenkező rendelkezés hiányában]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
P7_TA(2013)0309A7-0125/2013
a Bizottság javaslatához
P7_TA(2013)0309A7-0125/2013
_________________________________________
P7_TA(2013)0309A7-0125/2013

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE
az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek a letétkezelői funkciók, javadalmazási politikák és szankciók tekintetében történő módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) módosítására van szükség a piaci fejlemények és a piaci szereplők és felügyeletek eddigi tapasztalatainak figyelembevétele érdekében, különösen a letétkezelők feladataira és kötelezettségeire, javadalmazási politikájára és a szankciókra vonatkozó nemzeti rendelkezések eltéréseinek a kezelése érdekében.

(2)  Annak elkerülése érdekében, hogy a rosszul kidolgozott javadalmazási rendszerek esetleg káros hatást gyakoroljanak az eredményes kockázatkezelésre és az egyes személyek kockázatvállalási magatartásának ellenőrzésére, egyértelmű kötelezettséget kell előírni az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) alapkezelő társaságai számára arra vonatkozóan, hogy az általuk kezelt ÁÉKBV kockázati profiljára szakmai tevékenységük révén lényeges hatást gyakorló alkalmazotti kategóriák tekintetében a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban álló javadalmazási politikákat és gyakorlatokat alakítsanak ki és tartsanak fenn. Ezen alkalmazotti kategóriáknak magukban kell foglalniuk az alapok és a részalapok szintjén a döntéshozatalért felelős bármely munkavállalót és alkalmazottat, az alapkezelőlet és azokat a személyeket, akik valódi befektetési döntéseket hoznak, azokat a személyeket, akiknek hatalmukban áll befolyásolni ezeket a munkavállalókat, ideértve a befektetéspolitikai tanácsadókat és elemzőket, a felső vezetést, valamint a teljes javadalmazásuk mértéke tekintetében a felső vezetéssel és a döntéshozásért felelős alkalmazottakkal azonos javadalmazási kategóriába tartozókat. Ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni azokra az ÁÉKBV befektetési társaságokra is, amelyek nem jelölnek ki alapkezelő társaságot.

(3)  A javadalmazási politikákra nézve irányadó elvekben el kell ismerni, hogy az ÁÉKBV alapkezelő társaságok a méretüknek, az általuk kezelt ÁÉKBV-alapok méretének, belső szervezeti felépítésüknek, valamint tevékenységeik jellegének, körének és összetettségének megfelelően eltérően tudják alkalmazni e politikákat. Az ÁÉKBV alapkezelő társaságoknak azonban minden körülmények között biztosítaniuk kell, hogy egyszerre alkalmazzák az összes ilyen elvet.

(4)  Az ezen irányelvben megállapított hatékony és eredményes javadalmazási politikákra vonatkozó elveknek összhangban kell lenniük azokkal az elvekkel, amelyeket a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló, 2009. április 30-i 2009/384/EK bizottsági ajánlás(5) meghatározott, továbbá az FSB munkájával és a G20-aknak a pénzügyi szolgáltatási ágazatban kockázatmérséklésre vonatkozó kötelezettségvállalásaikkal, illetve ez utóbbiaknak ki kell egészíteniük azokat.

(4a)   A garantált változó javadalmazásnak kivételes jellegűnek kell lennie, mivel nincs összhangban sem a hatékony kockázatkezeléssel, sem a teljesítményarányos fizetés elvével, és nem képezheti részét a jövőbeli javadalmazási terveknek.

(4b)   Az alapból az alapkezelő társaságok részére fizetett javadalmazásnak, csakúgy mint az alapkezelő társaságok által a munkavállalók részére fizetett javadalmazásnak összhangban kell állnia a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel és a befektetők érdekeivel.

(4c)   Az arányos javadalmazás mellett, az alapkezelő társaság a befektetések fenntartásához és védelméhez közvetlenül kapcsolódó költségeket és kiadásokat – mint például a jogi intézkedések, a befektetők jogainak védelme vagy érvényesítése, az elveszett értékek visszaszerzése vagy kompenzációja – kiszámlázhatja az alapnak. A Bizottságnak értékelnie kell, hogy melyek a tagállamokban a lakossági befektetési termékek vonatkozásában a termékekhez kapcsolódó általános költségek és kiadások. A Bizottságnak konzultációt kell indítania és hatásvizsgálatot kell lefolytatnia, amelyet – ha további harmonizációra van szükség – jogalkotási folyamatnak kell követnie.

(5)  A javadalmazási politikák és gyakorlatok értékelésével kapcsolatos felügyeleti konvergencia előmozdítása érdekében az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(6) létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (EÉPH) gondoskodnia kell arról, hogy rendelkezésre álljon az eszközkezelési szektor hatékony és eredményes javadalmazási politikájáról szóló iránymutatás. Az iránymutatás kidolgozásában az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(7) létrehozott Európai Bankhatóságnak (EBH) is segítenie kell az EÉPH-t. Az iránymutatásoknak különösen további utasításokat kell előírniuk az alapkezelő társaság és az általa kezelt ÁÉKBV-k kockázati profiljával, kockázatvállalási hajlandóságával és a stratégiájával összeegyeztethető javadalmazási elvek részleges semlegesítéséről. Az EÉPH által a javadalmazási politikákról készített iránymutatásokat lehetőség szerint, amennyire csak lehet, össze kell hangolni az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(8) szabályozott alapokra vonatkozó iránymutatásokkal. Emmellett az EÉPH-nak felügyelnie kell az iránymutatásnak a nemzeti hatóságok általi végrehajtását is. A belső piac egészében érvényesülő egyenlő versenyfeltételek védelme érdekében a veszteségeket haladéktalanul felügyeleti eljárás alá kell vonni.

(6)  A javadalmazásra vonatkozó rendelkezések nem sérthetik a Szerződések által garantált alapvető jogokat, a nemzeti szerződési jog és munkajog általános elveit, a részvényesek jogaira és részvételére, valamint az érintett intézmény igazgatási és felügyeleti szerveinek általános kötelezettségeire vonatkozó jogszabályokat, valamint adott esetben a szociális partnerek jogát kollektív szerződés kötésére és érvényesítésére a nemzeti jogszabályoknak és szokásoknak megfelelően.

(7)  Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a különböző tagállamokban a vonatkozó szabályozási előírások harmonizációjának szükséges szintjét, további szabályokat kell elfogadni, amelyek meghatározzák a letétkezelők feladatait és kötelezettségeit, kijelölik azokat a jogalanyokat, amelyeket letétkezelőként lehet kinevezni, és tisztázzák a letétkezelők felelősségét olyan esetekben, amikor az ÁÉKBV eszközei elvesznek a letéti elhelyezés során, vagy amikor a letétkezelők nem megfelelően teljesítik a felügyeleti kötelezettségeiket. E kötelezettségek nem megfelelő teljesítése eszközvesztést eredményezhet, de eredményezheti az eszközök értékének csökkenését is, ha például egy letétkezelő olyan befektetéseket is eltűrt, amelyek nem feleltek meg az alap szabályzatának, miközben ezzel váratlan vagy előre látható kockázatnak tette ki a befektetőt. További szabályoknak kell tisztázniuk a letétkezelői funkció átruházásának feltételeit is.

(8)  Szükséges annak tisztázása, hogy az ÁÉKBV-nek egyetlen letétkezelőt kell kijelölnie az ÁÉKBV eszközeinek általános felügyeletére. Egyetlen letétkezelő kinevezésének előírása révén azt kell biztosítani, hogy a letétkezelő áttekintéssel rendelkezzen az ÁÉKBV valamennyi eszköze felett, és mind az alap vezetői, mind a befektetők egy helyre fordulhassanak az eszközök letéti őrzésével vagy a felügyeleti funkció ellátásával kapcsolatos probléma esetén. Az eszközök letéti őrzése magában foglalja az eszközök letétben őrzését, vagy ahol az eszközök jellege miatt a letétben őrzés nem lehetséges, az eszközök tulajdonjogának ellenőrzését és nyilvántartás vezetését az eszközökről.

(9)  Feladatai ellátása során a letétkezelőnek becsületesen, tisztességesen, magas szakmai színvonalon, függetlenül és az ÁÉKBV, illetve az ÁÉKBV befektetőinek érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia.

(10)  Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a letétkezelői kötelezettségek teljesítésének harmonizálását valamennyi tagállamban az ÁÉKBV jogi formájától függetlenül, szükséges a felügyeleti kötelezettségek egységes felsorolásának a bevezetése, amely mind a vállalati ÁÉKBV (befektetési társaság), mind a szerződéses ÁÉKBV esetében alkalmazandó.

(11)  A letétkezelő felel az ÁÉKBV pénzmozgásainak megfelelő nyomon követéséért, és különösen annak biztosításáért, hogy az ÁÉKBV tulajdonát képező befektetői pénzt és készpénzt helyesen könyveljék el az ÁÉKBV, vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság, vagy az ÁÉKBV nevében eljáró letétkezelő nevére nyitott számlákon. Ezért részletes rendelkezéseket kell elfogadni a pénzmozgások nyomon követésére vonatkozóan a hatékony és egységes szintű befektetővédelem biztosítása érdekében. A letétkezelőnek a befektető pénzének készpénzszámlákon történő könyvelésekor figyelembe kell vennie a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési feltételei, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2006. augusztus 10-i 2006/73/EK bizottsági irányelv(9) 16. cikkében megállapított elveket.

(12)  A csalárd készpénzátutalások megelőzése érdekében elő kell írni, hogy a letétkezelő tudomása nélkül ne lehessen az alap ügyleteivel kapcsolatos készpénzszámlákat nyitni.

(13)  Az ÁÉKBV számára letéti kezelésében lévő pénzügyi eszközöket el kell különíteni a letétkezelő saját eszközeitől, és minden esetben az ÁÉKBV tulajdonaként kell azonosítani; ennek az előírásnak a célja további biztonsági háló nyújtása a befektetők számára a letétkezelő mulasztása esetére.

(14)  Az ÁÉKBV tulajdonát képező eszközök letéti őrzésének jelenlegi kötelezettségén túlmenően, meg kell különböztetni azokat az eszközöket, amelyek letéti őrzése lehetséges, azoktól az eszközöktől, amelyeké nem, és amelyekre ehelyett a nyilvántartási és tulajdonjog-ellenőrzési követelmény vonatkozik. A letétben őrizhető eszközök csoportját világosan el kell különíteni, mivel az elveszett eszközök megtérítésének a kötelezettsége csak erre a konkrét pénzügyieszköz-kategóriára érvényes.

(14a)   A letétkezelő által letétben őrzött pénzügyi eszközöket nem szabad a letétkezelőnek vagy a letétkezelői funkcióval megbízott harmadik félnek saját céljaira újra hasznosítani.

(15)  Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyekkel a letétkezelő a letéti őrzési kötelezettségeit harmadik félre ruházhatja át. Az átruházást és a továbbruházást objektíven meg kell indokolni és azokra szigorú követelményeket kell előírni az átruházott funkcióval megbízott harmadik fél megfelelőségét, valamint azt illetően, hogy a letétkezelő kellő szakértelemmel, körültekintéssel és gondossággal járjon el a harmadik fél kiválasztása, kinevezése és ellenőrzése során. Az egységes piaci feltételek és az ugyanilyen magas szintű befektetővédelem megvalósítása céljából, ezeket a feltételeket össze kell hangolni a 2011/61/EU irányelv, a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) és az 1095/2010/EU rendelet szerint alkalmazandóakkal. Rendelkezéseket kell elfogadni annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik felek rendelkezzenek a feladataik teljesítéséhez szükséges eszközökkel, és elkülönítsék az ÁÉKBV-k eszközeit.

(16)  Az eszközök megőrzésének a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló, 1998. május 19-i 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) rendelkezései szerinti rábízása értékpapír-elszámolási rendszer működtetőjére, vagy a hasonló szolgáltatások nyújtásának harmadik országbeli értékpapír-elszámolási rendszerekre történő rábízása nem tekinthető a letétkezelői funkciók átruházásának.

(17)  A harmadik fél, amelyre az eszközök biztonságos megőrzését átruházták, gyűjtőszámlát tarthat fenn elkülönített közös számlaként az ÁÉKBV-k részére.

(18)  A letétkezelés harmadik félre történő átruházása esetében annak biztosítására is szükség van, hogy a harmadik félre vonatkozzanak a hatékony prudenciális szabályozás és felügyelet konkrét előírásai. Ezenkívül rendszeres külső ellenőrzést kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi eszközök annak a harmadik félnek a birtokában legyenek, amelyre a letétkezelést átruházták.

(19)  A befektetővédelem egységesen magas szintjének biztosítása érdekében a működésre és az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket kell elfogadni, és azokat minden helyzetben alkalmazni kell, beleértve a letéti őrzési feladatok átruházásának esetét. Ezen szabályoknak különösen biztosítaniuk kell a letétkezelő, az ÁÉKBV és az alapkezelő társaság feladatainak és funkcióinak egyértelmű elhatárolását.

(20)  A befektetővédelem magas szintjének biztosítása és a prudenciális szabályozás és folyamatos felügyelet megfelelő szintjének garantálása érdekében kimerítő listát kell készíteni azokról a jogalanyokról, amelyek jogosultak letétkezelői tevékenység folytatására oly módon, hogy csak a hitelintézetek és befektetési társaságok számára szabad engedélyezni az ÁÉKBV letétkezelői tevékenység folytatását. Annak érdekében, hogy a korábban esetlegesen ÁÉKBV letétkezelői tevékenység folytatására jogosult más szervezetek átalakulhassanak erre jogosult jogalanyokká, átmeneti rendelkezéseket kell hozni az ilyen jogalanyokra vonatkozóan.

(21)  Szükséges az ÁÉKBV-letétkezelő felelősségének meghatározása és tisztázása a letétbe helyezett pénzügyi eszköz elvesztése esetére. A letétkezelő legyen köteles a letétben őrzött pénzügyi eszközök elvesztése esetén ugyanolyan típusú pénzügyi eszközöket vagy az eszközöknek megfelelő pénzösszeget az ÁÉKBV rendelkezésére bocsátani. Az eszközök elvesztése esetére a kötelezettség alóli további mentesítés előírása nem indokolt, kivéve, ha a letétkezelő bizonyítani tudja, hogy az eszközök elvesztése olyan „érdemleges befolyásán túlmenő külső esemény” miatt következett be, amely minden ésszerű erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlen lett volna”. Ebben az összefüggésben a letétkezelő – kimentendő magát a felelőssége alól – nem hivatkozhat bizonyos belső körülményekre, mint például egy munkavállaló által elkövetett csalásra.

(22)  Ha a letétkezelő letétkezelési feladatokat ruház át, és a harmadik fél által őrzött pénzügyi eszközök elvesznek, a felelősséget a letétkezelőnek kell viselnie. Azt is meg kell állapítani, hogy letétben őrzött eszközök elvesztése esetén a letétkezelő köteles ugyanolyan típusú pénzügyi eszközöket vagy az eszközöknek megfelelő pénzösszeget rendelkezésre bocsátani, még akkor is, ha az eszközök elvesztése egy alletétkezelőnél történt. A letétkezelő csak akkor mentesül ez alól a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy az eszközök elvesztése olyan, érdemleges befolyásán túlmenő külső esemény miatt és olyan következménnyel következett be, amely minden ellenkező erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlen volt. Ebben az összefüggésben a letétkezelő – kimentendő magát a felelőssége alól – nem hivatkozhat bizonyos belső körülményekre, mint például egy munkavállaló által elkövetett csalásra. Nem lehetséges szerződéses vagy szabályozási felelősség alóli mentesítés azokban az esetekben, amikor egy letétkezelő vagy alletétkezelője veszíti el az eszközöket.

(23)  Minden ÁÉKBV-alapba befektetőnek biztosítani kell a jogot, hogy a letétkezelője kötelezettségeivel kapcsolatos követelésekkel élni tudjon közvetlenül vagy közvetve az alapkezelő társaságon keresztül. A letétkezelő elleni jogorvoslat nem függhet az ÁÉBV jogi (vállalati vagy szerződéses) formájától, sem pedig a letétkezelő, az alapkezelő társaság és a befektetők között fennálló jogviszony természetétől.

(24)  2010. július 12-én a Bizottság javasolta a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) módosítását. Fontos a 2010. július 12-i javaslat kiegészítése oly módon, hogy tisztázza az ÁÉKBV-letétkezelő és alletétkezelő kötelezettségeit és felelősségi körét annak érdekében, hogy az ÁÉKBV-befektetők számára magas szintű védelmet biztosítson, amennyiben a letétkezelő nem tudja teljesíteni az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségeit.

(24a)   Ezen irányelvnek a letétkezelők feladatait és felelősségeit meghatározó rendelkezéseinek fényében, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy mely helyzetekben vezethet egy ÁÉKBV-letétkezelő vagy egy alletétkezelő csődje – a befektetéseik nettó eszközértékének csökkenése vagy más okok által – az ÁÉKBV-befektetőknek az említett rendelkezések szerint nem behajtható veszteségéhez, és amelyek így olyan biztosítás vagy valamely olyan kártalanítási rendszer igénybevételét teszik szükségessé, amely fedezetet nyújt a letétkezelőnek az alletétkezelő csődje esetére. Az elemzésnek azt is vizsgálnia kell, hogy ilyen helyzetekben hogyan lehet biztosítani a befektetők egyenértékű, a befektető és a csőd által érintett átruházható értékpapírok közötti közvetítési lánctól független védelmét vagy az átláthatóságot. A fenti elemzést – szükség esetén jogalkotási javaslatok kíséretében – be kell nyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(25)  Gondoskodni kell arról, hogy a letétkezelőkre ugyanazok a követelmények vonatkozzanak függetlenül az ÁÉKBV jogi formájától. A követelmények egységességének fokoznia kell a jogbiztonságot, növelnie a befektetővédelmet, és hozzá kell járulnia egységes piaci viszonyok kialakításához. A Bizottság nem kapott értesítést arról, hogy bármilyen befektetési vállalkozás eltérést vett volna igénybe azon általános kötelezettség tekintetében, hogy eszközeit egy letétkezelőre bízza. Ezért a 2009/65/EK irányelvnek a befektetési vállalkozások letétkezelőjére vonatkozó előírásai redundánsnak tekintendők.

(26)  A pénzügyi szolgáltató szektor szankciórendszerének megerősítéséről szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleménnyel összhangban az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni olyan pénzbírságok alkalmazására, amelyek kellően magas szintűek ahhoz, hogy visszatartó erővel rendelkezzenek és arányosak legyenek, és ellensúlyozzák a szabálysértő magatartástól elvárt előnyöket.

(27)  A minden tagállamban történő következetes alkalmazás biztosítása érdekében a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírságok szintjének meghatározása során a tagállamok számára elő kell írni, hogy biztosítsák az összes lényeges körülmény illetékes hatóságok általi figyelembevételét.

(28)  A nyilvánosságra gyakorolt visszatartó hatás erősítése és a befektetők védelmére negatívan ható szabálysértésekről szóló tájékoztatás érdekében a szankciókat – jól meghatározott körülmények kivételével – közzé kell tenni. Az arányosság elve betartásának biztosítása érdekében a szankciókat az anonimitás megőrzésével kell közzétenni, ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek.

(29)  A potenciális jogsértések feltárása érdekében az illetékes hatóságokat fel kell ruházni a szükséges vizsgálati hatáskörökkel és hatékony mechanizmusokat kell létrehozni, amelyekkel ösztönzik a lehetséges vagy tényleges jogsértés bejelentését.

(30)  Ez az irányelv nem sérti a tagállamok büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos jogának rendelkezéseit.

(31)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, amint azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés rögzíti.

(32)  Ezen irányelv céljainak elérése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. A Bizottságot fel kell hatalmazni mindenekelőtt olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek rendelkeznek a letétkezelő és az alapkezelő társaság vagy befektetési társaság közötti típusmegállapodásban feltüntetendő adatokról, a letétkezelői funkció ellátásának feltételeiről, ideértve a pénzügyi eszközök típusait, amelyeknek szerepelniük kell a letétkezelő letétkezelői kötelezettségei körében, azokról a feltételekről, amelyekkel a letétkezelő gyakorolhatja a letétkezelői feladatait a központi letétkezelőnél nyilvántartott pénzügyi eszközök tekintetében, és azokról a feltételekről, amelyek alapján a letétkezelőnek a névre szólóan kibocsátott és a kibocsátónál vagy a könyvvezetőnél nyilvántartott pénzügyi eszközök letéti őrzését végeznie kell, a letétkezelők átvilágítási kötelezettségeiről, az elkülönített kezelési kötelezettségről, azokról a feltételekről és körülményekről, amelyek esetében a letétbe helyezett pénzügyi eszközöket elveszettnek kell tekinteni, arról, hogy mit lehet „minden ellenkező erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlen, ésszerű befolyásán túlmenő külső eseménynek” tekinteni. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak legalább olyan szintű befektetői védelmet kell nyújtaniuk, mint a 2011/61/EU irányelvben elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács számára egyidejűleg, időben és megfelelően történő eljuttatásáról.

(33)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(13) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(34)  A tagállamok egymástól függetlenül eljárva nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani azon intézkedések célját, amelyek a letétkezelők kötelezettségeire és felelősségére, valamint az alapkezelő társaságok és befektetési társaságok javadalmazási politikájára vonatkozó követelmények megerősítése, valamint az irányelv rendelkezései megsértésének fontosabb eseteire vonatkozó szankciók egységes standardjainak bevezetése révén a befektetők ÁÉKBV-vel kapcsolatos bizalmának javítására irányulnak. Mivel a megállapított problémákat csak európai szintű intézkedéssel lehet kezelni és az ilyen fellépés uniós szinten jobban megvalósítható, az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően el kell fogadnia a szükséges intézkedéseket. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(34a)  A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban megtörtént az egyeztetés az európai adatvédelmi biztossal.

(35)  Ezért a 2009/65/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2009/65/EK irányelv az alábbiak szerint módosul:

1.  Az irányelv a következő ▌ cikkekkel egészül ki:"

„14a. cikk

(1)  A tagállamok kötelezik az alapkezelő társaságokat, hogy olyan hatékony és eredményes kockázatkezelést előmozdító és azzal összhangban álló javadalmazási politikákat alkalmazzanak, amelyek nem ösztönzik a kezelésükben lévő ÁÉKBV kockázati profiljával, alapszabályával vagy létesítő okiratával össze nem egyeztethető kockázatvállalást.

(2)  A javadalmazási politikák és gyakorlatok a fizetések és a nem kötelező nyugdíjjuttatások rögzített és változó összetevőire vonatkoznak.

(3)  A javadalmazási politikák és gyakorlatok azon alkalmazotti kategóriákra alkalmazandóak – köztük bármely munkavállaló és alkalmazott, mint például, de nem kizárólag az ideiglenes vagy szerződéses alkalmazottak – az alapok és a részalapok szintjén, akik:

a)   alapkezelők

b)   más személyek, akik az alap kockázati pozícióját befolyásoló befektetési döntéseket hoznak;

c)   más személyek, akiknek hatalmukban áll befolyásolni ezeket az alkalmazottakat, ideértve a befektetéspolitikai tanácsadókat és elemzőket;

d)   felső vezetés, a kockázatvállalásért és ellenőrzésért felelős alkalmazottak; vagy

e)  bármely más olyan munkavállaló vagy alkalmazott, mint például, de nem kizárólag az ideiglenes vagy szerződéses alkalmazottak, akik a teljes javadalmazásuk mértéke miatt a felső vezetéssel és a döntéshozatalért felelős alkalmazottakkal azonos javadalmazási kategóriába tartoznak, és akik az alapkezelő társaság kockázati profiljára vagy a kezelésükben lévő ÁÉKBV kockázati profiljára szakmai tevékenységük révén lényeges hatást gyakorolnak.

(4)  Az 1095/2010/EU ▌ rendelet 16. cikke szerint az EÉPH az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat bocsát ki, amelyek megfelelnek a 14b. cikknek. Ezen iránymutatások figyelembe veszik a 2009/384/EK ▌ ajánlásban meghatározott hatékony javadalmazási politikákra vonatkozó elveket, az alapkezelő társaság és az általa kezelt ÁÉKBV méretét, azok belső szervezeti felépítését, valamint tevékenységeik jellegét, körét és összetettségét. Az iránymutatások kidolgozása folyamán az EÉPH szorosan együttműködik az ▌ EBH-val a pénzügyi szolgáltatások más szektoraira – különösen hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra – kidolgozott követelmények összhangjának biztosítása érdekében.

14b. cikk

(1)  Az ebben a cikkben említett javadalmazási politika meghatározásakor és alkalmazásakor az alapkezelő társaságok a méretüknek, belső szervezetüknek és tevékenységük jellegének, körének és összetettségének megfelelő módon és mértékben betartják az alábbi elveket:

a)  a javadalmazási politika összhangban áll a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel és előmozdítja azt, továbbá nem ösztönzi a kezelésükben lévő ÁÉKBV kockázati profiljával, alapszabályával vagy létesítő okiratával össze nem egyeztethető kockázatvállalást;

b)  a javadalmazási politika összhangban áll az alapkezelő társaság és a kezelésében lévő ÁÉKBV és az ilyen ÁÉKBV befektetőinek üzleti stratégiájával, célkitűzéseivel, értékeivel és érdekeivel, valamint összeférhetetlenség elkerülését célzó intézkedéseket tartalmaz;

(c)  az alapkezelő társaság felügyeleti feladatokat ellátó irányító testülete elfogadja és rendszeres időközönként felülvizsgálja a javadalmazási politika általános elveit, és felelős annak végrehajtásáért, illetve ellenőrzi azt; a javadalmazási rendszert elsősorban nem a vezérigazgató és a vezetés ellenőrzi. Az érintett testület javadalmazási politika meghatározásában és végrehajtásában részt vevő tagjainak, illetve a javadalmazási politika meghatározásában és végrehajtásában részt vevő munkavállalóknak függetlennek kell lenniük, és szakértelemmel kell rendelkezniük a kockázatkezelés és a javadalmazás terén. A kiemelt befektetői információknak kell tartalmazniuk ezeket a javadalmazási politikákat és a kiválasztásuk alapját, ideértve az ebben a cikkben foglalt elveknek való megfelelés bizonyítását is; [Mód. 2 – 1. rész]

d)  a javadalmazási politika végrehajtását legalább évente egyszer központi és független belső felülvizsgálatnak kell alávetni annak ellenőrzése céljából, hogy megfelel-e a vezető testület által a felügyeleti funkciója ellátása keretében elfogadott javadalmazási politikáknak és eljárásoknak;

da)   tartós adathordozón vagy egy weboldalon minden érdekelt fél átfogó, pontos és időszerű információkban részesül a javadalmazási gyakorlatokról, kérésre pedig ingyenesen egy nyomtatott példányt is kapnak;

e)  az ellenőrzési feladatokat ellátó alkalmazottak a feladatkörükhöz kapcsolódó célkitűzések elérésével összhangban álló javadalmazást kapnak, függetlenül az általuk ellenőrzött tevékenységi területek teljesítményétől;

f)  a kockázatkezeléssel és megfelelőség-ellenőrzéssel foglalkozó vezető tisztviselők javadalmazását közvetlenül a javadalmazási bizottság felügyeli;

g)  amennyiben a javadalmazást a teljesítményhez kötik, a javadalmazás teljes összege az egyén és az érintett szervezeti egység vagy ÁÉKBV kockázattal kiigazított teljesítményének együttes értékelésén, valamint az alapkezelő társaság kockázattal kiigazított általános eredményein alapul, az egyéni teljesítmény értékelése során pedig pénzügyi és nem pénzügyi kritériumokat is figyelembe vesznek;

h)  a teljesítményértékelésre az alapkezelő társaság kezelésében lévő ÁÉKBV életciklusának megfelelő többéves kereten belül kerül sor annak biztosítása érdekében, hogy az értékelési folyamat alapja a hosszabb távú teljesítmény legyen, és hogy a javadalmazás teljesítményalapú összetevőinek tényleges kifizetése egy olyan időszakra legyen elosztva, amelynél figyelembe veszik a kezelésében lévő ÁÉKBV visszaváltással kapcsolatos politikáját , az ÁÉKBV hosszú távú teljesítményét és befektetési kockázatait; [Mód. 2 – 2. rész]

i)  a garantált változó javadalmazás kivételes jellegű, csak új alkalmazottak felvételével összefüggésben kerül rá sor, és az első évre korlátozódik;

j)  a teljes javadalmazás rögzített és változó összetevői megfelelő egyensúlyban vannak; a rögzített összetevő a teljes javadalmazás kellően nagy hányadát teszi ki, hogy a javadalmazás változó összetevőjével kapcsolatban teljes mértékben rugalmas politika érvényesülhessen, többek között lehetőség legyen arra, hogy változó összetevőt egyáltalán ne fizessenek;

ja)   A változó javadalmazási összetevőre az o) pontban foglalt feltételek érvényesek, amelyeknek megfelelően a változó javadalmazás összegét jelentős mértékben csökkentik, amennyiben az érintett alapkezelő társaság vagy ÁÉKBV pénzügyi teljesítménye a vártnál gyengébb vagy negatív, figyelembe véve az aktuális juttatásokat és a korábban szerzett összegek kifizetésének csökkentését, például malus vagy visszatérítések formájában. A „malus” és a „visszatérítés” fogalmai az EÉPH 2013/201. számú iránymutatásainak megfogalmazása szerint értelmezendők; [Mód. 2 – 3. rész]

k)  a szerződés idő előtti megszűnéséhez kapcsolódó kifizetések az adott időszakban elért teljesítményt tükrözik és kialakításuk olyan, hogy nem jutalmazza a teljesítmény elmaradását;

l)  a változó javadalmazási összetevők vagy a változó javadalmazási összetevők összességének kiszámításához használt teljesítménymérés átfogó kiigazítási mechanizmust foglal magában minden releváns jelenlegi és jövőbeni kockázattípus figyelembevétele céljából;

m)  az ÁÉKBV jogi felépítésétől, az azt létesítő okiratoktól vagy az alapszabályától függően, bármely változó javadalmazási összetevő jelentős része, azaz legalább 50%-a az érintett ÁÉKBV befektetési jegyeiből vagy részvényeiből, vagy egyenértékű tulajdoni részesedésből, vagy részvényekhez kapcsolt eszközökből vagy egyenértékű, készpénztől eltérő eszközből áll, kivéve, ha az ÁÉKBV vezetése az alapkezelő társaság által kezelt teljes portfóliónak csak kevesebb mint 50%-áért felelős, amely esetben az 50%-os minimum nem érvényes.

Az e pontban szereplő eszközökre megfelelő visszatartási politika vonatkozik, amelynek célja, hogy az ösztönzőket összehangolja az alapkezelő társaság, az általa kezelt ÁÉKBV és ezen ÁÉKBV befektetőinek érdekeivel. A tagállamok, illetve az illetékes hatóságaik szükség szerint korlátozásokat rendelhetnek el ezen eszközök bizonyos típusaira és konstrukcióira, vagy adott esetben betilthatnak egyes eszközöket. Ez a pont a változó javadalmazási összetevőnek mind az n) ponttal összhangban halasztott részére, mind a nem halasztott részére alkalmazandó;

n)  egy jelentős részt – amely a változó javadalmazási összetevő legalább 25%-a – halasztva, az adott ÁÉKBV életciklusához és visszaváltással kapcsolatos politikájához igazított időtartamra elosztva fizetnek ki, és azt megfelelően összehangolják az adott ÁÉKBV kockázatainak jellegével.

Ennek az időszaknak legalább háromtól öt évig kell tartania, kivéve, ha az érintett ÁÉKBV életciklusa rövidebb; a halasztási szabályok szerinti javadalmazási jogosultság legfeljebb időarányosan illeti meg az alkalmazottat; különösen magas összeg változó javadalmazási összetevőjének esetében az összeg legalább 60%-át halasztva kell kifizetni;

o)  a változó javadalmazás a halasztott kifizetésű résszel együtt csak akkor kerül kifizetésre vagy akkor illeti meg az alkalmazottat, ha az az alapkezelő társaság egészének pénzügyi helyzetét figyelembe véve fenntartható, valamint az adott szervezeti egység, az alapkezelő társaság és az egyén teljesítménye alapján megfelelően indokolt.

A változó javadalmazás teljes összegét általában jelentős mértékben csökkentik, amennyiben az érintett alapkezelő társaság vagy ÁÉKBV pénzügyi teljesítménye a vártnál gyengébb vagy negatív, figyelembe véve az aktuális juttatásokat és a korábban szerzett összegek kifizetésének csökkentését, például malus vagy visszatérítések formájában;

p)  a nyugdíjpolitika összhangban van az alapkezelő társaság és az általa kezelt ÁÉKBV üzleti stratégiájával, célkitűzéseivel, értékeivel és hosszú távú érdekeivel.

Ha az alkalmazott nyugdíjba vonulás előtt távozik az alapkezelő társaságtól, az alapkezelő társaságnak öt évig vissza kell tartania a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat az m) pontban említett eszközök formájában. Amennyiben az alkalmazott eléri a nyugdíjkorhatárt, a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat ki kell fizetni a számára az m) pontban említett eszközök formájában, figyelembe véve az ötéves visszatartási időszakot;

q)  az alkalmazottaknak vállalniuk kell, hogy a javadalmazásukra vonatkozó megállapodásban foglalt felelősségteljes kockázatvállalás hatásának gyengítésére nem alkalmaznak egyéni fedezeti stratégiákat, illetve a javadalmazásra és a felelősségre vonatkozó biztosítást;

r)  a változó javadalmazást nem olyan csatornákon keresztül, illetve nem oly módon fizetik ki, hogy megkönnyítsék ezen irányelv követelményeinek kikerülését.

1a)  Az EÉPH az illetékes hatóságokkal együttműködésben figyelemmel kíséri a 14a. cikkben említett javadalmazási politikákat. A 14a. és 14b. cikk megsértése esetén az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkében meghatározott hatáskörének megfelelően járhat el, pontosabban ajánlást intézhet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak, hogy azok ideiglenesen betiltsák vagy korlátozzák az egyes javadalmazási politikák alkalmazását.

1b.  Az [ÁÉKBV/alapkezelő vállalat/javadalmazási bizottság] tartós adathordozón évente tájékoztatja a befektetőket az ÁÉKBV javadalmazási politikájáról a 14a. cikk hatálya alá tartozó alkalmazottak vonatkozásában, valamint a javadalmazás kiszámításának módjáról.

1c.  A 14b. cikk (1) bekezdésének ellenére, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság kérhesse az [ÁÉKBV-t/alapkezelő vállalatot/javadalmazási bizottságot], hogy adjon írásbeli magyarázatot arról, hogy bármely változó javadalmazási csomagja hogyan van összhangban egy olyan javadalmazási politika elfogadására vonatkozó kötelezettségével, amely:

a)  előmozdítja a hatékony és eredményes kockázatkezelést;

b)  nem ösztönzi a kezelésükben lévő ÁÉKBV alapszabályával vagy létesítő okiratával és/vagy az egyes ilyen ÁÉKBV kockázati profiljával össze nem egyeztethető kockázatvállalást.

Az EBH-val szoros együttműködésben az EÉPH belefoglalja a javadalmazási politikára vonatkozó iránymutatásába, hogy az eltérő ágazati javadalmazási elveket, például a 2011/61/EU és a 2013/36/EU irányelvben foglaltakat hogyan kell alkalmazni, amikor a munkavállalók vagy az egyéb kategóriájú személyzet eltérő ágazati javadalmazási elvek alá tartozó szolgáltatásokat végez. [Mód. 3]

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott elveket alkalmazni kell az alapkezelő társaságok által kifizetett bármilyen típusú javadalmazásra és az ÁÉKBV befektetési jegyeinek vagy részvényeinek bármilyen formában történő átadására, amennyiben abban az alkalmazottak azon kategóriája részesül, amely magában foglalja a felső vezetést, a kockázatvállalásért és ellenőrzésért felelős alkalmazottakat, valamint a teljes javadalmazásuk mértéke miatt a felső vezetéssel és a kockázatvállalásért felelős alkalmazottakkal azonos javadalmazási kategóriába tartozókat, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol a kockázati profilra vagy a kezelésükben lévő ÁÉKBV kockázati profiljára.

(3)  A méretük vagy a kezelésükben lévő ÁÉKBV mérete, a belső szervezeti felépítésük, valamint tevékenységeik jellege, köre és összetettsége szempontjából jelentős alapkezelő társaságok javadalmazási bizottságot hoznak létre. A javadalmazási bizottságot úgy kell kialakítani, hogy hozzáértő és független módon ítélhesse meg a javadalmazási politikákat és gyakorlatokat, valamint a kockázat kezelésére létrehozott ösztönzőket.

A javadalmazási bizottság – amennyiben az ilyen testület létrehozása ésszerű az EÉPH iránymutatásai szerint – felelős a javadalmazásra vonatkozó, többek között az érintett alapkezelő társasággal vagy ÁÉKBV-val kapcsolatos kockázatra és kockázatkezelésre hatással lévő és a felügyeleti feladatokat ellátó irányító testület által meghozandó döntések előkészítéséért. A javadalmazási bizottság elnöke az irányító testület egyik olyan tagja, aki az érintett alapkezelő társaságban nem lát el vezetői feladatot. A javadalmazási bizottság tagjai az irányító testület olyan tagjai közül kerülnek ki, akik az érintett alapkezelő társaságban nem látnak el vezetői feladatokat. A javadalmazási bizottság magában foglalja az alkalmazottak képviselőit is, és biztosítja, hogy szabályai lehetővé tegyék a részvényesek számára az összehangolt fellépést. Az ilyen döntések előkészítésekor a javadalmazási bizottság figyelembe veszi a részvényesek és a befektetők hosszú távú érdekeit, valamint a közérdeket.”

"

2.  A 20. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a 22. cikk (2) bekezdésében említett letétkezelővel kötött írásbeli szerződés;”

"

3.  A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„22. cikk

(1)  A befektetési társaság, valamint az általa kezelt közös alapok mindegyike tekintetében az alapkezelő társaság biztosítja, hogy egyetlen letétkezelőt jelöljenek ki ezen fejezet rendelkezései szerint.

(2)  A letétkezelő kijelölése írásbeli szerződés formájában történik.

A szerződés tartalmazza azon információáramlást létrehozó szabályokat, amelyet szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a letétkezelő el tudja látni a funkcióját azon ÁÉKBV tekintetében, amely letétkezelőjének kijelölték a jelen irányelvben és az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállamban a letétkezelőkre vonatkozó más jogszabályokban, rendeletekben és közigazgatási rendelkezésekben meghatározottak szerint.

(3)  A letétkezelő:

a)  biztosítja, hogy az ÁÉKBV befektetési jegyeinek eladása, kibocsátása, visszavásárlása, visszaváltása és bevonása a vonatkozó nemzeti jognak és az alap alapszabályának vagy létesítő okiratának megfelelően történjen;

b)  biztosítja, hogy az ÁÉKBV befektetési jegyeinek az értékét a vonatkozó nemzeti jognak és az alap szabályzatának vagy létesítő okiratának megfelelően számítsák ki;

c)  biztosítja, hogy az alapkezelő társaság vagy a befektetési társaság utasításait végrehajtsák, amennyiben azok nem ellentétesek a vonatkozó nemzeti joggal és az alap szabályzatával vagy létesítő okiratával;

d)  gondoskodik arról, hogy az ÁÉKBV az eszközeit érintő ügyletek során az ellenértéket a szokásos határidőn belül kézhez kapja;

e)  biztosítja, hogy az ÁÉKBV a bevételét az alkalmazandó nemzeti joggal és az alap szabályzatával vagy létesítő okiratával összhangban használja fel.

(4)  A letétkezelő gondoskodik az ÁÉKBV készpénzmozgásainak megfelelő nyomon követéséről és különösen arról, hogy az ÁÉKBV befektetési jegyeinek jegyzése során a befektetők által vagy nevében történt valamennyi befizetés beérkezzen, és hogy az ÁÉKBV készpénzállománya olyan készpénzszámlákon legyen könyvelve, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek:

a)  az ÁÉKBV nevében vagy az ÁÉKBV javára tevékenykedő alapkezelő társaság nevében vagy az ÁÉKBV javára tevékenykedő letétkezelő nevében nyitották meg;

b)  a 2006/73/EK bizottsági irányelv(*) 18. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett jogalanynál nyitották meg és;

c)  a 2006/73/EK irányelv 16. cikkében meghatározott elvek szerint vezetik őket.

Az első albekezdés b) pontjában említett jogalany készpénzét és a letétkezelő saját készpénzét nem lehet az ÁÉKBV nevében eljáró letétkezelő nevére nyitott készpénzszámlákon nyilvántartani.

(5)  Az ÁÉKBV eszközeit letéti őrzés céljából a letétkezelőre kell bízni az alábbiak szerint:

a)  a [pénzügyi eszközök piacairól szóló (MIFIR)] ...-i 2013/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott, letétbe helyezhető pénzügyi eszközök esetében:

i.  a letétkezelő őrzi a letétkezelő könyveiben nyitott pénzügyieszköz-számlán nyilvántartható összes pénzügyi eszközt, valamint a letétkezelőhöz fizikailag leszállítható összes pénzügyi eszközt;

ii.  a letétkezelő gondoskodik arról, hogy a letétkezelő könyveiben nyitott pénzügyieszköz-számlán nyilvántartható összes pénzügyi eszköz a 2006/73/EK irányelv 16. cikkében megállapított elvekkel összhangban az ÁÉKBV vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság nevében a letétkezelő könyveiben nyitott külön számlán legyen nyilvántartva annak érdekében, hogy az alkalmazandó jog szerint az eszközöket mindenkor egyértelműen az ÁÉKBV tulajdonaként lehessen azonosítani.

b)  egyéb eszközök esetében:

i.  a letétkezelő meggyőződik arról, hogy a szóban forgó eszközök az ÁÉKBV vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság tulajdonát képezik, annak megállapításával, hogy fennáll-e az ÁÉKBV vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság tulajdonjoga, az ÁÉKBV vagy az alapkezelő társaság által nyújtott tájékoztatás vagy dokumentumok és adott esetben külső bizonyítékok alapján;

ii.  nyilvántartást vezet azokról az eszközökről, amelyekre vonatkozóan teljesül, hogy az ÁÉKBV vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság a tulajdonos, és a nyilvántartást naprakészen tartja.

(5a)  A letétkezelő rendszeres időközönként átfogó leltárt ad az alapkezelő társaságnak az ÁÉKBV nevében tartott összes eszközről.

(5b)  A letétkezelő által letétben őrzött pénzügyi eszközöket nem szabad a letétkezelőnek vagy a letétkezelői funkcióval megbízott harmadik félnek saját céljaira újra hasznosítani.

E cikk alkalmazásában újbóli hasznosításnak minősül egy tranzakció során egy másik tranzakció fedezésére szolgáló pénzügyi eszköz bármiféle használata, beleértve többek között az átruházást, zálogjoggal megterhelést, eladást és kölcsönadást.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a letétkezelő vagy az ÁÉKBV-hez tartozó pénzügyi eszközöket letétben őrző bármely szabályozott jogalany fizetésképtelensége esetén az ÁÉKBV-k e letétben őrzött pénzügyi eszközeit ne lehessen a letétkezelő vagy a szabályozott jogalany hitelezői között felosztani, vagy azok javára értékesíteni.

(7)  A letétkezelő a (3) és (4) bekezdésben említett funkcióit harmadik felekre nem ruházhatja át.

A letétkezelő az (5) bekezdésben említett feladatait csak akkor ruházhatja át harmadik felekre, ha

a)  a feladatokat nem azzal a céllal ruházza át, hogy elkerülje az ezen irányelv előírásainak való megfelelést,

b)  a letétkezelő bizonyítani tudja, hogy az átruházásnak objektív oka van;

c)  a letétkezelő a megfelelő szakértelemmel, körültekintéssel és gondossággal választja ki és jelöli ki a harmadik felet, akire feladatai egy részét átruházni szándékozik, és időről időre megfelelő szakértelemmel, körültekintéssel és gondossággal rendszeresen ellenőrzi és folyamatosan felügyeli a harmadik felet, akire feladatai egy részét átruházta, valamint a rá átruházott feladatok ellátása érdekében a harmadik fél által tett lépéseket.

A letétkezelő az (5) bekezdésben említett funkcióit csak olyan harmadik félre ruházhatja át, amely a rá átruházott feladatok teljesítése során mindenkor

a)  az ÁÉKBV vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság rábízott eszközei természetének és összetettségének megfelelő és azzal arányos struktúrákkal és szakértelemmel rendelkezik;

b)  az (5) bekezdés a) pontjában említett őrzési feladatok átruházása esetében az érintett jogrendszerben hatékony prudenciális szabályozás – ideértve a minimális tőkekövetelményeket is – és felügyelet hatálya alá tartozik;

c)  az (5) bekezdésben említett letétkezelési feladatok tekintetében rendszeres külső ellenőrzésnek veti alá magát annak biztosítására, hogy a pénzügyi eszközök a birtokában legyenek;

d)  a letétkezelő ügyfeleinek eszközeit saját eszközeitől és a letétkezelő eszközeitől oly módon elkülöníti, hogy az eszközöket mindenkor egyértelműen a letétkezelő ügyfeleinek tulajdonaként lehessen azonosítani;

e)   megfelelő intézkedéseket tesz az EÉPH iránymutatásai alapján, hogy a harmadik fél fizetésképtelensége esetén a harmadik félnél letétbe helyezett ÁÉKBV-eszközöket ne lehessen a letétkezelő hitelezői között felosztani vagy azok javára értékesíteni;

f)  az e cikk (5) bekezdésében és a 25. cikkben meghatározott általános kötelezettségeket és korlátozásokat teljesíti.

Az e) pont alkalmazásában az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat bocsát ki a harmadik fél fizetésképtelensége esetén érvényes megfelelő intézkedésekről.

A harmadik albekezdés b) pontja ellenére, amennyiben harmadik ország joga előírja, hogy bizonyos pénzügyi eszközöket helyi jogalanynál helyezzenek letétbe, és a harmadik albekezdés a)–f) pontjában említett átruházási előírásoknak megfelelő helyi jogalany nincs az országban, a letétkezelő csak a harmadik ország joga által előírt mértékben és csak addig ruházhatja át funkcióit egy ilyen helyi jogalanyra, amíg nincsenek olyan helyi jogalanyok, melyek megfelelnek az átruházási előírásoknak, továbbá csak ott, ahol:

i.   az adott ÁÉKBV befektetőit a befektetésüket megelőzően megfelelően tájékoztatják a harmadik ország joga által előírt jogi korlátozás miatti átruházásról és az átruházást igazoló körülményekről, valamint az ilyen átruházás kockázatairól;

ii.   az ÁÉKBV, vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság utasítja a letétkezelőt, hogy a pénzügyi eszközök megőrzését ruházza át egy ilyen helyi jogalanyra.

Ugyanezen követelmények teljesítése mellett a harmadik fél továbbruházhatja e funkciókat. Ilyen esetben a 24. cikk (2) bekezdése értelemszerűen érvényes az adott felekre.

E bekezdés alkalmazásában a ▌szolgáltatások nyújtása a 98/26/EK irányelv által kijelölt értékpapír-elszámolási rendszerek révén, illetve hasonló szolgáltatások nyújtása harmadik országok értékpapír-elszámolási rendszerei révén nem minősül a letétkezelői funkció átruházásának.”

"

4.  A 23. cikk a következőképpen módosul:

a)   A (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A letétkezelő lehet:

a)  a 2006/48/EK irányelv értelmében engedélyezett hitelintézet;

b)  az Unióban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás, amelyre vonatkoznak a 2006/49/EK irányelv 20. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tőkemegfelelési követelmények, beleértve a működési kockázatokra vonatkozó tőkekövetelményeket, és amelyet a 2004/39/EK irányelvvel összhangban engedélyeztek, és amely a 2004/39/EK irányelv I. melléklete B. szakaszának 1. pontjával összhangban a pénzügyi eszközöknek az ügyfelek számlájára történő megőrzésére és nyilvántartására irányuló kiegészítő szolgáltatást is nyújt; a szóban forgó befektetési vállalkozásoknak minden esetben legalább a 2006/49/EK irányelv 9. cikkében meghatározott indulótőkével megegyező saját tőkével kell rendelkezniük;

ba)   a nemzeti bankok és minden más olyan intézménykategória, amely a prudenciális szabályozás hatálya alá tartozik és folyamatos felügyelet alatt áll, feltéve hogy az a) és b) pont szerinti jogalanyokra vonatkozókkal azonos hatású tőkekövetelmények, valamint prudenciális és szervezeti követelmények vonatkoznak rá.

Azon befektetési társaságoknak vagy az általuk kezelt ÁÉKBV nevében tevékenykedő alapkezelő társaságoknak, amelyek a [dátum: a 2. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében megjelölt átültetési határidő] előtt letétkezelőként egy olyan intézményt jelöltek ki, amely nem teljesíti az ebben a bekezdésben meghatározott követelményeket, olyan letétkezelőt kell kijelölniük, amely [dátum: a 2. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerinti határidő után 1 évvel] előtt teljesíti ezeket a követelményeket.

(3)  A tagállamok határozzák meg azoknak a (2) bekezdés ba) pontjában említett intézményeknek a körét, amelyek jogosultak letétkezelői tevékenységet folytatni.”;

"

b)   A (4), (5) és (6) bekezdést el kell hagyni.

5.  A 24. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„24. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a letétkezelő feleljen az ÁÉKBV-val és az ÁÉKBV befektetőivel szemben a letétkezelő vagy azon harmadik fél veszteségeiért, amelyre a 22. cikk (5) bekezdése szerint letétbe helyezett pénzügyi eszközök letéti őrzését átruházták.

A letétben őrzött pénzügyi eszközök elvesztése esetén a tagállamok biztosítják, hogy a letétkezelő indokolatlan késedelem nélkül ugyanolyan típusú pénzügyi eszközöket vagy az eszközöknek megfelelő pénzösszeget bocsásson az ÁÉKBV vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság rendelkezésére. A letétkezelőt nem lehet felelősségre vonni abban az esetben, ha bizonyítani tudja, hogy az eszközök elvesztése olyan, érdemleges befolyásán túlmenő külső esemény miatt következett be, amely minden ellenkező erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlen lett volna.

A tagállamok biztosítják, hogy a letétkezelő feleljen továbbá az ÁÉKBV-val és az ÁÉKBV befektetőivel szemben is a letétkezelő jelen irányelv szerinti kötelezettségei megfelelő teljesítésének gondatlan vagy szándékos elmulasztása következtében elszenvedett minden más veszteségért.

(2)  A letétkezelő felelősségét nem érinti a 22. cikk (7) bekezdésében említett bármely átruházás.

(3)  Az (1) bekezdésben említett letétkezelői felelősséget nem lehet megállapodás révén kizárni vagy korlátozni.

(4)  Minden olyan megállapodás érvénytelen, amely ellentétes a (3) bekezdés rendelkezésével.

(5)  Az ÁÉKBV befektetői a letétkezelővel szembeni felelősséget közvetlenül vagy közvetve, az alapkezelő társaságon keresztül is érvényesíthetik.

(5a)  E cikk rendelkezései nem akadályozhatják a letétkezelőt abban, hogy az (1) bekezdésben foglaltak szerinti felelősségeinek való megfelelés céljából intézkedéseket tegyen, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem korlátozzák vagy csökkentik a felelősségeket, illetve nem eredményezik a letétkezelő kötelezettségeinek késedelmes teljesítését.”

"

6.  A 25. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Saját feladatkörében az alapkezelő társaság és a letétkezelő becsületesen, tisztességesen, magas szakmai színvonalon, függetlenül és az ÁÉKBV, valamint az ÁÉKBV befektetőinek érdekeit szem előtt tartva jár el.

A letétkezelő vagy megbízottjai nem végezhetnek olyan tevékenységeket az ÁÉKBV vagy az ÁÉKBV nevében eljáró alapkezelő társaság részére, amelyek az ÁÉKBV, annak befektetői, az alapkezelő társaság és a letétkezelő között összeférhetetlenséget okozhatnak, kivéve, ha a letétkezelő biztosítja, hogy megvalósuljon esetlegesen összeférhetetlen tevékenységeitől a működési és hierarchiai szempontból történő elválasztás, és az esetleges összeférhetetlenségeket megfelelően meghatározza, kezeli, nyomon követi és az ÁÉKBV befektetői számára közzéteszi.”

"

7.  A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„26. cikk

(1)  Az alapkezelő társaság és a letétkezelő leváltásának feltételeit jogszabályban vagy a közös alap szabályzatában kell rögzíteni, és meg kell határozni azokat a szabályokat is, amelyek leváltás esetén biztosítják a befektetők védelmét.

(2)  Az alapkezelő társaság és a letétkezelő leváltásának feltételeit jogszabályban vagy a befektetési társaság létesítő okiratában kell rögzíteni, és meg kell határozni azokat a szabályokat is, amelyek leváltás esetére biztosítják a befektetők védelmét.”

"

8.  Az irányelv a következő ▌cikkekkel egészül ki:"

„26a. cikk

A letétkezelő kérésre illetékes hatóságai rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amely a feladatai végrehajtása során a birtokába jutott, és amely szükséges lehet az ÁÉKBV illetékes hatóságai vagy az ÁÉKBV alapkezelő társaságának illetékes hatóságai számára. Ha az ÁÉKBV illetékes hatóságai vagy az ÁÉKBV alapkezelő társasága illetékes hatóságai nem egyeznek meg a letétkezelő illetékes hatóságaival, a letétkezelő illetékes hatóságai késedelem nélkül megosztanak minden kapott információt az ÁÉKBV és az alapkezelő társaság illetékes hatóságaival.

26b. cikk

(1)  A Bizottságot a 112. cikknek megfelelően ▌ fel kell hatalmazni olyan ▌ felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyekben meghatározza a következőket:

a)  a 22. cikk (2) bekezdésében említett, írásba foglalt szerződés ezen irányelvvel kapcsolatos, szükséges tartalmi elemeit;

b)  a 22. cikk (3), (4) és (5) bekezdése értelmében vett letétkezelői funkciók ellátására vonatkozó feltételeket, ideértve:

i.  a pénzügyi eszközök azon fajtáit, amelyeket a 22. cikk (5) bekezdésének a) pontja értelmében a letétkezelő őrzési feladatkörébe kell sorolni;

ii.  azokat a feltételeket, amelyek alapján a letétkezelő őrzési feladatát gyakorolhatja egy központi letétkezelőnél nyilvántartott pénzügyi eszközök tekintetében;

iii.  azokat a feltételeket, amelyek alapján a letétkezelő a 22. cikk (5) bekezdésének b) pontja értelmében őrzi a névre szóló és a kibocsátónál vagy a könyvvezetőnél nyilvántartott pénzügyi eszközöket;

c)  a letétkezelőnek a 22. cikk (7) bekezdése második albekezdésének c) pontjából fakadó átvilágítási kötelezettségeit;

d)  a 22. cikk (7) bekezdése harmadik albekezdésének d) pontjában említett elkülönítési kötelezettséget;

e)  azon feltételeket és körülményeket, amelyek alapján a letétbe helyezett pénzügyi eszközt elveszettnek kell tekinteni a 24. cikk alkalmazásában;

f)  azt, hogy a 24. cikk (1) bekezdése első albekezdésének alkalmazásában mit lehet minden ellenkező irányú ésszerű erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlen következményekkel járó, érdemleges befolyáson túlmenő külső eseménynek tekinteni;

fa)  a függetlenségi követelmények teljesítésének feltételeit.”;

"

9.  A 30. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A 13., 14., 14a. és 14b. cikk értelemszerűen alkalmazandó azokra a befektetési társaságokra, amelyek nem jelöltek ki egy, a jelen irányelv szerint felhatalmazott alapkezelő társaságot.”

"

10.  Az V. fejezet 3. szakaszát el kell hagyni.

11.  A 69. cikk (3) bekezdése a következő ▌ albekezdéssel egészül ki:"

„Az éves jelentés tartalmazza az alábbiakat is:

a)   az adott pénzügyi évre vonatkozó javadalmazás teljes összege, az alapkezelő társaság és a befektetési társaság által az alkalmazottak számára kifizetett rögzített és változó javadalmazás szerinti bontásban, a kedvezményezettek száma, és adott esetben az ÁÉKBV által kifizetett nyereségrészesedések;

b)   a javadalmazás teljes összege az alapkezelő társaság és adott esetben a befektetési társaság olyan, a pénzügyi csoport 14a. cikk (3) bekezdésében említett személyzeti kategóriái szerinti, vagy pedig olyan bontásban, akiknek a tevékenysége lényeges hatást gyakorol az ÁÉKBV kockázati profiljára.”

"

11a.  A 78. cikk (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„a) az ÁÉKBV és az illetékes hatóság meghatározása;”;

"

12.  A 98. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„d) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 2. cikke b) pontjának második bekezdése szerint az ÁÉKBV, alapkezelő társaságok, befektetési társaságok vagy letétkezelők birtokában levő meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartások bekérése, amennyiben alapos gyanú áll fenn, hogy ezek a vizsgálat tárgyához kapcsolódó nyilvántartások fontosak lehetnek annak bizonyításához, hogy az ÁÉKBV, alapkezelő társaságok, befektetési társaságok vagy letétkezelők megszegték a jelen irányelv szerinti kötelezettségeiket; ezek a nyilvántartások azonban nem érintik annak a közlésnek a tartalmát, amelyre vonatkoznak.

___________________

* HL L 201., 2002.7.31., 37. o. ”

"

b)  a cikk a következő ▌bekezdéssel egészül ki:"

„(3) Amennyiben a nemzeti szabályok szerint a (2) bekezdés d) pontjában említett távbeszélő és adatforgalmi nyilvántartások bekéréséhez igazságügyi szerv engedélye szükséges, akkor az engedélyt kérvényezni kell. Az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérvényezhető.”

"

13.  A 99. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„99. cikk

(1)  Az illetékes hatóságok 98. cikk szerinti felügyeleti hatásköreinek és a tagállamok büntetőjogi szankciók előírására és kiszabására vonatkozó jogának sérelme nélkül a tagállamok – hogy ha az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések nem teljesülnek megfelelő közigazgatási szankciókra és intézkedésekre vonatkozó szabályokat hozhatnak és biztosítják, hogy alkalmazásuk megtörténjen. A szankcióknak és intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az ÁÉKBV, alapkezelő társaságok, befektetési társaságok vagy letétkezelők számára kötelezettségek állnak fenn, akkor azok megszegése esetén szankciókat vagy intézkedéseket alkalmazhassanak a vezetői testület tagjaira és bármely más személyre, aki a nemzeti jog alapján felelős a jogsértésért.

(3)  Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. Az illetékes hatóságok hatáskörük gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók vagy intézkedések elérjék a kívánt hatást, és több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során koordinálják intézkedéseiket.”

"

14.  A szöveg a következő ▌ cikkekkel egészül ki:"

„99a. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseik szankciókat határozzanak meg a következők tekintetében:

a)  az ÁÉKBV tevékenységeit az 5. cikk megsértésével engedély nélkül folytatja;

b)  az alapkezelő társaság üzletmenetét a 6. cikk megsértésével előzetes engedély nélkül folytatja;

c)  a befektetési társaság üzletmenetét a 27. cikk megsértésével előzetes engedély nélkül folytatja;

d)  a 11. cikk (1) bekezdését megsértve, egy alapkezelő társaságban befolyásoló részesedés közvetett vagy közvetlen megszerzése, vagy egy alapkezelő társaságban befolyásoló részesedés további növelése olyan módon, aminek következtében a szavazati jogok vagy a birtokolt tőkerészesedés aránya eléri vagy meghaladja a 20%, 30% vagy 50%-ot, vagy aminek következtében az alapkezelő társaság a leányvállalatává (továbbiakban: javasolt felvásárlás) válik anélkül, hogy írásban értesítenék azon alapkezelő társaság illetékes hatóságait, amelyben a felvásárló kéri a befolyásoló részesedés megszerzését vagy annak növelését;

e)  a 11. cikk (1) bekezdését megsértve, egy alapkezelő társaságban befolyásoló részesedés közvetett vagy közvetlen elidegenítése vagy a befolyásoló részesedés csökkentése, aminek következtében a szavazati jogok vagy a birtokolt tőkerészesedés aránya 20%, 30% vagy 50% alá csökkenne, vagy aminek következtében a hitelintézet megszűnne leányvállalat lenni, anélkül, hogy az illetékes hatóságokat írásban értesítenék;

f)  a 7. cikk (5) bekezdésének b) pontját megsértve, az alapkezelő társaság valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

g)  a 29. cikk (4) bekezdésének b) pontját megsértve, a befektetési társaság valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

h)  a 11. cikk (1) bekezdését megsértve, az alapkezelő társaság tudomására jut, hogy a tőkéjében lévő részesedés megszerzése vagy elidegenítése azt eredményezi, hogy a tőkerészesedés a 2004/39/EK irányelv 11. cikk (10) bekezdésében említett határértéket meghaladja vagy az alá esik, és elmulasztja tájékoztatni az illetékes hatóságokat az ilyen megszerzésről vagy elidegenítésről;

i)  a 11. cikk (1) bekezdését megsértve, az alapkezelő társaság elmulasztja legalább évente egyszer tájékoztatni az illetékes hatóságokat a befolyásoló részesedést birtokló részvényesek és tagok nevéről és az ilyen tőkerészesedés nagyságáról;

j)  az alapkezelő társaság nem teljesíti a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontját végrehajtó nemzeti rendelkezések szerint elrendelt eljárásokat vagy intézkedéseket;

k)  az alapkezelő társaság nem teljesíti a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontját végrehajtó nemzeti rendelkezések szerint elrendelt strukturális vagy szervezeti előírásokat;

l)  a befektetési társaság nem teljesíti a 31. cikket végrehajtó nemzeti rendelkezések szerint elrendelt eljárásokat vagy intézkedéseket;

m)  az alapkezelő társaság vagy a befektetési társaság nem teljesíti a 13. és 30. cikket végrehajtó nemzeti rendelkezések szerint elrendelt előírásokat, amelyek funkciói harmadik felek részére történő átruházására vonatkoznak;

n)  az alapkezelő társaság vagy a befektetési társaság nem teljesíti a 14. és 30. cikket végrehajtó nemzeti rendelkezések szerint elrendelt működési szabályokat;

o)  a letétkezelő nem hajtja végre a 22. cikk (3)–(7) bekezdését végrehajtó nemzeti rendelkezések szerinti feladatait;

p)  a befektetési társaság, valamint az általa kezelt közös alapok mindegyike tekintetében az alapkezelő társaság ismételten nem teljesíti az ÁÉKBV befektetési politikájára vonatkozóan a VII. fejezetet végrehajtó nemzeti rendelkezésekben meghatározott kötelezettségeit;

q)  az alapkezelő társaság vagy a befektetési társaság nem alkalmaz az 51. cikk (1) bekezdését végrehajtó nemzeti rendelkezésekben meghatározott kockázatkezelési eljárást vagy a tőzsdén kívüli származtatott termékek értékének pontos és független becslésére vonatkozó eljárást;

r)  a befektetési társaság, valamint az általa kezelt közös alapok mindegyike tekintetében az alapkezelő társaság ismételten nem teljesíti a 68–82. cikket végrehajtó nemzeti rendelkezések szerint elrendelt, befektetők tájékoztatására vonatkozó kötelezettségeit;

s)  az alapkezelő társaság vagy az általa kezelt ÁÉKBV-befektetéseket nem az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállamban értékesítő befektetési társaság nem teljesíti a 93. cikk (1) bekezdésében meghatározott értesítési kötelezettségét.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett esetekben az alkalmazható közigazgatási szankciók és intézkedések magukban foglalják legalább a következőket:

a)  nyilvános figyelmeztetés vagy nyilatkozat, amely megnevezi a természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét;

b)  végzés kibocsátása, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c)  alapkezelő társaság vagy ÁÉKBV esetében az alapkezelő társaság vagy az ÁÉKBV engedélyének a visszavonása;

d)  ideiglenes vagy állandó tilalom elrendelése az alapkezelő társaság vagy a befektetési társaság vezető testülete bármely tagjával vagy más olyan természetes személlyel szemben, aki ezekben vagy más társaságokban funkciókat lát el;

e)  jogi személy esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási pénzbírság ▌;

f)  természetes személy esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási pénzbírság ▌;

g)  közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó nyereség vagy az amiatt elkerült veszteség összegének legfeljebb tízszereséig, ha azok meghatározhatók;

99b. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén kiszabott szankciókat vagy intézkedéseket haladéktalanul közzétegyék, beleértve a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személyek személyazonosságára vonatkozó információkat, kivéve, ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását. Ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, az illetékes hatóságok az anonimitás megőrzésével teszik közzé a szankciókat vagy intézkedéseket.

99c. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok biztosítsák, hogy ezek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, valamint vegyenek figyelembe minden lényeges körülményt, többek között:

a)  a jogsértés súlyosságát és időtartamát;

b)  a felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértékét;

c)  a felelős természetes vagy jogi személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében kifejezett pénzügyi erejét;

d)  a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, más személyek kárát, valamint adott esetben a piacok működésében vagy a szélesebb értelemben vett gazdaságban keletkezett kárt, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)  a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintjét;

f)  a felelős természetes vagy jogi személy általi korábbi jogsértéseket.

(2)  Az EÉPH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat bocsát ki a közigazgatási intézkedések és szankciók típusáról és a közigazgatási pénzbírságok szintjéről.

99d. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre annak ösztönzése érdekében, hogy ezen hatóságok értesüljenek az ezt az irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések megsértéséről, valamint hogy az illetékes hatóságok biztosítsanak egy vagy több biztonságos kommunikációs csatornát az ilyen megsértéseket bejelentő személyek számára. A tagállamok biztosítják, hogy az ezeken a csatornákon keresztül ilyen bejelentéseket tevő személyek személyazonosságát kizárólag az illetékes nemzeti hatóság ismerje.

(2)  Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a)  a jogsértésekről szóló jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások;

b)  a befektetési társaságok és alapkezelő társaságok vállalaton belül elkövetett jogsértéseket jelentő munkavállalóinak megfelelő védelme;

c)  személyes adatok védelme mind a jogsértést bejelentő személy, mind a jogsértésért állítólagosan felelős természetes személy vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben* meghatározott elveknek megfelelően.

(2a)  Az EÉPH egy vagy több biztonságos kommunikációs csatornát biztosít az ezt az irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések megsértéseinek bejelentése céljából. A tagállamok biztosítják, hogy az ezeken a csatornákon keresztül ilyen bejelentést tevő személyek személyazonosságát kizárólag az EÉPH ismerje.

(2b)  Az EÉPH-nak vagy az illetékes hatóságnak az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések megsértéséről a (2a) bekezdés szerint jóhiszeműen tett bejelentés nem minősül az információátadás bármely, szerződésben vagy bármely jogalkotási, szabályozási, vagy igazgatási rendelkezésben meghatározott korlátozása megsértésének, és nem jár a bejelentő semmilyen felelősségével az ilyen bejelentéssel kapcsolatban.

(3)  A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy legyenek megfelelő eljárásaik, amelyekkel az alkalmazottaik egy meghatározott csatornán keresztül belsőleg jelenthetik a jogsértéseket.

99e. cikk

(1)  A tagállamok minden évben összesítő tájékoztatást bocsátanak az EÉPH rendelkezésére a 99. cikkel összhangban kiszabott valamennyi intézkedésről és szankcióról. Az EÉPH a kapott információkat éves jelentésben teszi közzé.

(2)  Ha az illetékes hatóság nyilvánosságra hozott egy intézkedést vagy szankciót, erről a tényről egyidejűleg az EÉPH-t is értesíti. Amennyiben a közzétett intézkedés vagy szankció egy alapkezelő társaságra vonatkozik, az EÉPH az alapkezelő társaságoknak a 6. cikk (1) bekezdése szerint közzétett jegyzékében hivatkozást tüntet fel a közzétett szankcióra vagy intézkedésre vonatkozóan.

(3)  Az EÉPH végrehajtási technikaistandard-tervezeteket dolgoz ki az e cikkben említett információk benyújtásának eljárásairól és formáiról.

Az EÉPH az említett végrehajtási technikaistandard-tervezetet ...-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtási technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

_____________________

* HL L 281., 1995.11.23., 31. o.”;

"

15.  Az irányelv a következő cikkel egészül ki:"

„104a. cikk

(1)  A tagállamok a személyes adatok ezen irányelv szerinti kezelése során a 95/46/EK irányelvet alkalmazzák.

(2)  A tagállamok a személyes adatok ezen irányelv szerinti, EÉPH általi kezelése során a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet* alkalmazzák.

_____________________

* HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

"

16.  A 112. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

A Bizottság a 2011. január 4-ét követő négyéves időtartamra felhatalmazást kap a 12., 14., 43., 51., 60., 61., 62., 64., 75., 78., 81., 90, 95. és 111. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

A Bizottság a 2011. július 21-ét követő négyéves időtartamra felhatalmazást kap az 50a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

A Bizottság a […]-t követő négyéves időszakra felhatalmazást kap a 22. és 24. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legalább hat hónappal a négyéves időtartam lejárta előtt jelentést készít az átruházott hatáskörökről. A felhatalmazás a korábbival azonos időtartamra automatikusan meghosszabbodik, kivéve, ha az Európai Parlament vagy a Tanács a 112a. cikkel összhangban visszavonja azt.”

"

17.  A 112a. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 12., 14., 22, 24, 43., 50a., 51., 60., 61., 62., 64., 75., 78., 81., 90, 95. és 111. cikkben említett felhatalmazás átruházását.”

"

18.  Az I. melléklet ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

(1)  A tagállamok legkésőbb […]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Az említett rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamoknak […]-tól alkalmazniuk kell az (1) bekezdésben említett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

Amennyiben a tagállamok által küldött, átültető intézkedésekről szóló értesítéshez mellékelt dokumentumok nem elégségesek ahhoz, hogy mindenre kiterjedően értékelni lehessen azt, hogy az átültető rendelkezések megfelelnek-e ezen irányelv egyes cikkeinek, a Bizottság az EBH-nak az 1095/2010/EU rendelet alkalmazásán alapuló kérésére, vagy saját kezdeményezésére előírhatja a tagállamoknak, hogy nyújtsanak részletesebb tájékoztatást a szóban forgó rendelkezések végrehajtásáról és ezen irányelv átültetéséről.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt...,

Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről

Az elnök Az elnök

MELLÉKLET

Az I. melléklet A. listájának 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2. A letétkezelőre vonatkozó információk:

2.1.  az ÁÉKBV letétkezelőjének a megnevezése és feladatainak leírása;

2.2.  A letétkezelő által átruházott letéti őrzési funkciók leírása és az ilyen átruházásból esetlegesen származó összeférhetetlenség meghatározása.

Az alap eszközei tekintetében a letétkezelői szolgáltatások nyújtásában részt vevő összes jogalanyra, illetve az esetleges összeférhetetlenségre vonatkozó adatok kérésre elérhetőek a letétkezelőtől.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0125/2013).
(2)* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(3) HL C 96., 2013.4.4., 18. o.
(4)HL L 302., 2009.11.17., 32. o.
(5)HL L 120., 2009.5.15., 22. o.
(6)HL L 331., 2010.12.15., 84. o.
(7)HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
(8)HL L 174, 2011.7.1., 1. o.
(9)HL L 241., 2006.9.2., 26. o.
(10)HL L 302., 2009.11.17., 1. o.
(11)HL L 166., 1998.6.11., 45. o.
(12)HL L 84., 1997.3.26., 22. o.
(13)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.


Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezése ***I
PDF 275kWORD 21k
Az Európai Parlament 2013. július 3-án elfogadott módosítása a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezésére vonatkozó rendelkezések pontosítása érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslathoz (COM(2012)0416 – C7-0203/2012 – 2012/0202(COD))(1)
P7_TA(2013)0310A7-0046/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 21
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk
2003/87/EK irányelv/
10 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés – utolsó mondat
A Bizottság a piac megfelelő működésének biztosítása érdekében adott esetben módosítja az egyes időszakokon belül az árverések ütemezését.
Amennyiben a hatásvizsgálat azt mutatja az egyes ipari ágazatok esetében, hogy várhatóan korlátozott lesz a kibocsátásáthelyezés jelentős kockázatának kitett ágazatokra vagy alágazatokra gyakorolt hatás, a Bizottság a piac megfelelő működésének biztosítása érdekében kivételes körülmények fennállása esetén módosíthatja az árverések ütemezését a 13. cikk (1) bekezdésében meghatározott, 2013. január 1-jén kezdődő időszakon belül. A Bizottság legfeljebb egy alkalommal és maximum 900 millió kibocsátási egység vonatkozásában hajt végre ilyen módosítást.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0046/2013).


A határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek ***I
PDF 202kWORD 21k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0866 – C7-0488/2011 – 2011/0421(COD))
P7_TA(2013)0311A7-0337/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0866),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 168. cikke (4) bekezdésének c) pontjára és 168. cikkének (5) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0488/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. május 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0337/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek..

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. július 3-án került elfogadásra a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0421


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1082/2013/EU határozat.)

(1) HL C 181., 2012.6.21., 160. o.


A megerősített együttműködés végrehajtása a pénzügyi tranzakciós adó területén *
PDF 415kWORD 49k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0071 – C7-0049/2013 – 2013/0045(CNS))
P7_TA(2013)0312A7-0230/2013

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0071),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0049/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0230/2013),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy egy mindenre kiterjedő hatásvizsgálattal és költség-haszon elemzéssel igazolja, hogy a megerősített együttműködés tiszteletben fogja tartani az abban részt nem vevő tagállamok hatásköreit, jogait és kötelezettségeit;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

4.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

5.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A Bizottság 2011-ben megállapította, hogy minden szinten vita folyik a pénzügyi ágazat további adóztatásáról. A vita abból a kívánalomból ered, hogy a pénzügyi ágazat számottevő és méltányos mértékben járuljon hozzá a válság költségeinek fedezéséhez, továbbá hogy az ágazat adóztatása a jövőben a többi ágazathoz viszonyítva tisztességesen történjen, a pénzügyi intézményeket visszatartsák a túlzottan kockázatos tevékenységektől, kiegészítsék a jövőbeli válságok elkerülését célzó szabályozási intézkedéseket, valamint hogy kiegészítő bevételt teremtsenek az általános költségvetések vagy konkrét szakpolitikai célok számára.
(1)  A Bizottság 2011-ben megállapította, hogy minden szinten vita folyik a pénzügyi ágazat további adóztatásáról. A vita abból a kívánalomból ered, hogy a pénzügyi ágazat számottevő és méltányos mértékben járuljon hozzá a válság költségeinek fedezéséhez, továbbá hogy az ágazat adóztatása a jövőben a többi ágazathoz viszonyítva tisztességesen történjen, a pénzügyi intézményeket visszatartsák a túlzottan kockázatos tevékenységektől, kiegészítsék a jövőbeli válságok elkerülését és a spekuláció visszaszorítását célzó szabályozási intézkedéseket, valamint hogy többek között a költségvetési konszolidációhoz való hozzájárulásként kiegészítő bevételt teremtsenek az általános költségvetések vagy a fenntarthatóságra és a növekedés, az oktatás és a foglalkoztatás – külön hangsúlyt helyezve a fiatalok foglalkoztatására – elősegítésére irányuló konkrét szakpolitikai célok számára. A pénzügyi tranzakciós adó bevezetése tehát olyan elosztási és irányítási többletkapacitás megnyilvánulása, amely megfelelő módon egészíti ki a szabályozási reformra irányuló meglévő kezdeményezéseket.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  A 2014 és 2020 közötti időszakra érvényes többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2013. február 8-i európai tanácsi következtetések szerint a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek egy részét az uniós költségvetéshez kell rendelni valódi saját forrásokként. A pénzügyi tranzakciós adóból származó bevétel uniós saját forrásként történő felhasználása megerősített együttműködés keretében csak akkor lehetséges, ha a részt vevő tagállamok uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulásai ugyanazzal az összeggel csökkennének, és nem kerülne sor a részt vevő tagállamok aránytalan hozzájárulására a részt nem vevő tagállamokéhoz képest. Amint uniós szinten végrehajtják a pénzügyi tranzakciós adót, a belőle származó saját források összegének – a részt vevő tagállamok uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulásainak csökkenése nélkül – részben vagy egészben hozzá kell adódnia a tagállami hozzájárulásokhoz, hogy új pénzügyi források álljanak rendelkezésre az európai beruházásokhoz.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
1 b preambulumbekezdés (új)
(1b)  A pénzügyi tranzakciós adó bevezetését megelőzően a Bizottságnak ki kell mutatnia, hogy a megerősített együttműködés nem veszélyezteti sem a belső piacot, sem a gazdasági, társadalmi vagy területi kohéziót. Azt is igazolnia kell, hogy a megerősített együttműködés nem akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet, nem okoz hátrányos megkülönböztetést a tagállamok közötti kereskedelemben, és nem torzítja a tagállamok közötti versenyt. A Bizottság új, alapos elemzést és hatásvizsgálatot terjeszt elő a közös pénzügyi tranzakciós adóra irányuló javaslatnak a részt vevő és részt nem vevő tagállamokat, valamint a belső piac egészét érintő következményeiről.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A pénzügyi tranzakciós adó akkor fogja valóban elérni célkitűzéseit, ha azt globális szinten bevezetik. A 11 tagállam megerősített együttműködése az első lépést jelenti az uniós szintű pénzügyi tranzakciós adó és végső soron a globális szintű pénzügyi tranzakciós adó felé. Az Unió továbbra is a globális bevezetést fogja támogatni, és sürgetni fogja, hogy a pénzügyi tranzakciós adót tűzzék a G20- és a G8-csoport csúcstalálkozóinak napirendjére.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A részt vevő tagállamok által egyoldalúan hozott intézkedésekből adódó torzulások megelőzése érdekében, valamint az érintett pénzügyi tranzakciók többségének rendkívül nagyfokú mobilitását figyelembe véve, és így a belső piac megfelelő működésének javítása céljából fontos, hogy a részt vevő tagállamokban alkalmazott pénzügyi tranzakciós adók alapvető elemei uniós szinten harmonizáltak legyenek. Ezért kerülni kell a részt vevő tagállamok közötti adózási arbitrázs ösztönzőit, és az adott tagállamok pénzügyi piacai közötti allokációs torzulásokat, valamint a kettős adózás, és az adózás elmaradásának lehetőségeit.
(3)   A 11 részt vevő tagállam közül már több bevezette vagy éppen most vezeti be a pénzügyi tranzakciós adó valamilyen formáját. A részt vevő tagállamok által egyoldalúan hozott intézkedésekből adódó torzulások megelőzése érdekében, valamint az érintett pénzügyi tranzakciók többségének rendkívül nagyfokú mobilitását figyelembe véve, és így a belső piac megfelelő működésének javítása céljából fontos, hogy a részt vevő tagállamokban alkalmazott pénzügyi tranzakciós adók alapvető elemei uniós szinten harmonizáltak legyenek. Ezért kerülni kell a részt vevő tagállamok közötti adózási arbitrázs ösztönzőit, és az adott tagállamok pénzügyi piacai közötti allokációs torzulásokat, valamint a kettős adózás, és az adózás elmaradásának lehetőségeit.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  Tekintettel a pénzügyi piacok európai szabályozása terén tett jelentős előrelépésre, amelyre példa a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU2 rendelet, a 2013/36/EU irányelv és ez az irányelv, azoknak a részt vevő tagállamoknak, amelyek a közelmúltbeli pénzügyi válság nyomán már bevezettek bankadókat, felül kell vizsgálniuk ezeknek az adóknak a szükségességét és az uniós jog szabályaival és céljaival, valamint a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.
2. HL L 176., 2013.6.27., 1. o.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
3 b preambulumbekezdés (új)
(3b)  A pénzügyi tranzakciós adóknak a részt vevő tagállamok körében történő harmonizálása nem vezethet területen kívüli adóztatáshoz, amely sérti a részt nem vevő tagállamok lehetséges adóalapját.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A belső piac működésének javítása, különösen a részt vevő tagállamok közötti torzulások elkerülése szükségessé teszi, hogy a pénzügyi tranzakciós adó a pénzügyi intézmények és tranzakciók tágan meghatározott körére, a pénzügyi eszközök széles skálájával, köztük a strukturált termékekkel mind a szervezett, mind a tőzsdén kívüli piacokon folytatott kereskedésre, valamint minden származtatott ügylet megkötésére és az érintett műveletek lényeges módosításaira legyen alkalmazandó.
(4)  A belső piac működésének javítása, különösen a részt vevő tagállamok közötti torzulások elkerülése, az adócsalás, az adókijátszás, az agresszív adótervezés lehetőségének szűkítése, a kockázat áthelyezésének és a szabályozási arbitrázs kockázatának csökkentése szükségessé teszi, hogy a pénzügyi tranzakciós adó a pénzügyi intézmények és tranzakciók tágan meghatározott körére, a pénzügyi eszközök széles skálájával, köztük a strukturált termékekkel mind a szervezett, mind a tőzsdén kívüli piacokon folytatott kereskedésre, valamint minden származtatott ügylet – köztük a különbözeti ügyletek, az azonnali devizaügyletek piacain lebonyolított ügyletek és a spekulatív határidős ügyletek – megkötésére és az érintett műveletek lényeges módosításaira legyen alkalmazandó.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  A származékos ügyletek kötését, illetve lényeges módosítását kivéve az elsődleges piacon folytatott kereskedést, valamint a polgárokat és a vállalkozásokat érintő legtöbb ügyletet – például a biztosítási szerződések kötését, a jelzáloghitelezést, a fogyasztási hiteleket, a pénzforgalmi szolgáltatásokat – ki kell zárni a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alól annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a kormányzatok és a társaságok tőkéhez jutása, a háztartások pedig mentesüljenek a hatás alól.
(8)  A származékos ügyletek kötését, illetve lényeges módosítását kivéve az elsődleges piacon folytatott kereskedést, valamint a polgárokat és a vállalkozásokat érintő legtöbb ügyletet – például a biztosítási szerződések kötését, a jelzáloghitelezést, a fogyasztási hiteleket, a pénzforgalmi szolgáltatásokat – ki kell zárni a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alól annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a kormányzatok és a társaságok tőkéhez jutása, a háztartások és a reálgazdaság pedig mentesüljenek a negatív hatás alól.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)  A szabályozatlan, kevésbé ellenőrzött és kevésbé átlátható tőzsdén kívüli kereskedéssel szemben a szabályozott piacok, és különösen a szigorúan szabályozott, ellenőrzött és átlátható tőzsdei kereskedés helyzetének megerősítése érdekében a tagállamoknak magasabb adókulcsot kell alkalmazniuk a tőzsdén kívüli ügyletekre. Ez lehetővé fogja tenni a kereskedésnek az alig vagy egyáltalán nem szabályozott piacokról a szabályozott piacokra való átterelését. A magasabb kulcsok nem vonatkozhatnak a tőzsdén kívüli származtatott termékekkel kapcsolatos pénzügyi tranzakciókra, amennyiben azok objektíven csökkentik a kockázatokat, és ezzel a reálgazdaságot szolgálják.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
15 a preambulumbekezdés (új)
(15a)  A nem pénzügyi vállalkozások jelentős tranzakciókat hajtanak végre a pénzpiacokon annak érdekében, hogy csökkentsék az üzleti tevékenységükkel közvetlenül összefüggő kockázatokat. A pénzügyi tranzakciós adó ezekre az intézményekre nem vonatkozhat, amikor ilyen tranzakciókat hajtanak végre. Amennyiben azonban a nem pénzügyi vállalkozások olyan spekulatív tranzakciókat hajtanak végre, amelyek nem állnak összefüggésben a kereskedelmi tevékenységükből adódó kockázatok csökkentésével, pénzügyi intézményként kell kezelni őket, és alkalmazni kell rájuk a pénzügyi tranzakciós adót.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
15 b preambulumbekezdés (új)
(15b)  Annak érdekében, hogy az adókikerülés magas költségekkel és kevés haszonnal járjon, valamint a jobb végrehajtás biztosításának céljából az illetőség és a kibocsátás elvét ki kell egészíteni „a jogcím átruházásának elvével”.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
15 c preambulumbekezdés (új)
(15c)  A Bizottság adott esetben tárgyalásokat kezdhet harmadik országokkal a pénzügyi tranzakciós adó beszedésének elősegítése érdekében. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia az együttműködésre nem hajlandó joghatóságok meghatározását is, valamint megfelelő módon frissítenie kell az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni fellépésre vonatkozó cselekvési tervét.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
16 preambulumbekezdés
(16)  A minimális adókulcsokat a közös pénzügyi tranzakciós adó harmonizációs céljának elérését biztosító, kellően magas szinten kell meghatározni. Ezzel együtt az adókulcsoknak elegendően alacsonynak kell lenniük ahhoz, hogy minimálisra csökkentsék az áttelepülés kockázatát.
törölve
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  Az adócsalás és az adókikerülés megelőzése érdekében a részt vevő tagállamokat kötelezni kell a megfelelő intézkedések elfogadására.
(19)  Az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés, például az adóhelyettesítés megelőzése érdekében a részt vevő tagállamokat kötelezni kell a megfelelő intézkedések elfogadására.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
19 a preambulumbekezdés (új)
(19a)  A Bizottság valamennyi tagállam, a Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság) (ESMA) képviselőiből álló szakértői munkacsoportot (a pénzügyi tranzakciós adóval foglalkozó bizottság) hoz létre, amely értékeli az ezen irányelv eredményes végrehajtását, megelőzi az adócsalást, az adókijátszást és az agresszív adótervezést, és megőrzi a belső piac sértetlenségét. A pénzügyi tranzakciós adóval foglalkozó bizottság a 14. cikkben meghatározott visszaélésszerű ügyletek felderítése céljából felügyeli a pénzügyi tranzakciókat, megfelelő módon ellenintézkedésekre tesz javaslatot és szükség esetén összehangolja ezen ellenintézkedések nemzeti szintű végrehajtását. A pénzügyi tranzakciós adóval foglalkozó bizottságnak teljes mértékben alkalmaznia kell az adózás és a pénzügyi szolgáltatások szabályozására vonatkozó uniós jogot, valamint a nemzetközi szervezetek, többek között az OECD és az Európa Tanács által adóügyi együttműködés céljából létrehozott eszközöket. A részt vevő tagállamok képviselői számára adott esetben lehetőséget kell biztosítani arra, hogy alcsoportot hozzanak létre azon ügyek kezelésére, amelyek a pénzügyi tranzakciós adó végrehajtása tekintetében nem érintik a részt nem vevő tagállamokat.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
19 b preambulumbekezdés (új)
(19b)  A tagállamok a 2011/16/EU irányelvben foglaltaknak megfelelően kötelesek az adózás területén történő közigazgatási együttműködésre, továbbá a 2010/24/EU irányelvben foglaltaknak megfelelően kötelesek az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásra is.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
21 preambulumbekezdés
(21)  Annak érdekében, hogy lehetővé váljon részletesebb szabályok elfogadása bizonyos technikai területeken a nyilvántartásba vételi, számviteli és adatszolgáltatási kötelezettségekre, valamint az adóhatóságok részére esedékes pénzügyi tranzakciós adó tényleges megfizetését biztosító más kötelezettségekre, valamint ezek szükség szerinti időben történő kiigazítására vonatkozóan, az ehhez szükséges intézkedések meghatározása tekintetében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat végezzen, szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a kapcsolódó dokumentumoknak a Tanács részére kellő időben történő és megfelelő átadását.
(21)  Annak érdekében, hogy lehetővé váljon részletesebb szabályok elfogadása bizonyos technikai területeken a nyilvántartásba vételi, számviteli és adatszolgáltatási kötelezettségekre, valamint az adóhatóságok részére esedékes pénzügyi tranzakciós adó tényleges megfizetését biztosító más kötelezettségekre, valamint ezek szükség szerinti időben történő kiigazítására vonatkozóan, az ehhez szükséges intézkedések meghatározása tekintetében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat végezzen, szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a kapcsolódó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére egyidejűleg, kellő időben történő és megfelelő átadását.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – c pont
c) származtatott ügyletek nettósítást és kiegyenlítést megelőző megkötése;
c) származtatott ügyletek – köztük különbözeti ügyletek és spekulatív határidős ügyletek – nettósítást és kiegyenlítést megelőző megkötése;
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – c a pont (új)
ca) a devizapiacon végrehajtott azonnali devizaügyletek;
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – e pont
e) visszavásárlási és fordított visszavásárlási megállapodások, értékpapír-kölcsönzési és -kölcsönvételi megállapodások;
e) visszavásárlási és fordított visszavásárlási megállapodások, értékpapír-kölcsönzési és -kölcsönvételi megállapodások, köztük a nagysebességű kereskedésben való részvétel során létrejött törölt megbízások;
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új)
3a. „állampapír-kibocsátó”: a 236/2012/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott állampapír-kibocsátó;
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 b pont (új)
3b. „állampapír”: a 236/2012/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott állampapír;
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 a pont (új)
7a. „gyorsan növekvő kkv-k piaca”: olyan multilaterális kereskedési rendszer, amelyet a [MiFID] irányelv 35. cikkével összhangban gyorsan növekvő kkv-piacként jegyeztek be;
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 12 a pont (új)
12a. „nagysebességű kereskedés”: pénzügyi eszközökkel olyan sebességgel folytatott algoritmikus kereskedés, amely mellett a megbízások továbbítására, törlésére és módosítására szolgáló mechanizmus fizikai lebonyolítási ideje válik annak meghatározó tényezőjévé, hogy mennyi időt vesz igénybe az utasítás kereskedési helyszínnel való közlése vagy a tranzakció végrehajtása;

Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 12 b pont (új)
12b. „nagysebességű kereskedési stratégia”: egy pénzügyi eszközzel saját számlára történő kereskedésre szolgáló kereskedési stratégia, amely nagysebességű kereskedést foglal magában, és a következő jellemzők közül legalább kettővel rendelkezik:

i. közös ügyintézési helyről, közvetlen hozzáféréssel vagy közelből (proximity hosting) végzett szolgáltatások igénybevétele;
ii. legalább 50%-os napi portfólióforgalmat érint;
iii. a törölt megbízások aránya (ideértve a részleges törléseket is) meghaladja a 20%-ot;
iv. a nyitott pozíciók többségét még aznap zárják;
v. a likviditást biztosító megbízásokra engedményt vagy visszatérítést kínáló kereskedési helyszíneken lebonyolított megbízások vagy tranzakciók több mint 50%-a jogosult ilyen visszatérítésre;
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az (1) bekezdés 2. pontjának a), b), c) és e) alpontjában említett műveletek mindegyike egyetlen pénzügyi tranzakciót eredményezőnek minősül. A d) pontban említett minden csere két pénzügyi tranzakciót eredményezőnek minősül. Az (1) bekezdés 2. pontjának a)-e) alpontjában említett műveletek minden lényeges módosítása az eredeti művelettel azonos típusú új műveletnek minősül. A módosítás mindenekelőtt akkor minősül lényegesnek, ha legalább egyik fél felváltásával jár, ha módosul a művelet tárgya vagy hatálya, beleértve az időbeli hatályát, vagy módosul a megállapodás szerinti ellenérték, vagy ha az eredeti művelet a módosítás szerinti megkötés esetén magasabb adót vont volna maga után.
(2)  Az (1) bekezdés 2. pontjának a), b), c) és e) alpontjában említett műveletek mindegyike egyetlen pénzügyi tranzakciót eredményezőnek minősül. A d) pontban említett minden csere két pénzügyi tranzakciót eredményezőnek minősül. Az (1) bekezdés 2. pontjának a)–e) alpontjában említett műveletek minden lényeges módosítása az eredeti művelettel azonos típusú új műveletnek minősül. A módosítás mindenekelőtt akkor minősül lényegesnek, ha legalább az egyik fél felváltásával jár, ha módosul a művelet tárgya vagy hatálya, beleértve az időbeli hatályát, vagy módosul a megállapodás szerinti ellenérték, vagy ha az eredeti művelet a módosítás szerinti megkötés esetén magasabb adót vont volna maga után. Központi szerződő fél vagy másik elszámolóház vagy elszámolási rendszer üzemeltetője, illetve interoperábilis rendszerek által klíring vagy elszámolás céljából a 98/26/EK irányelvnek megfelelően végzett bármely tranzakciómegújítás nem számít az ezen bekezdés értelmében vett lényeges módosításnak.
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 3 bekezdés – d pont
d) ha a pénzügyi tranzakciók éves átlagos értéke két egymást követő naptári évben nem haladja meg a 78/660/EGK irányelv 28. cikkében meghatározottak szerinti teljes átlagos éves nettó árbevétel ötven százalékát, az érintett vállalkozás, intézmény, szerv vagy személy jogosult arra, hogy kérésre ne tekintsék, vagy a továbbiakban ne tekintsék pénzügyi intézménynek.
d) ha a pénzügyi tranzakciók éves átlagos értéke két egymást követő naptári évben nem haladja meg a 78/660/EGK irányelv 28. cikkében meghatározottak szerinti teljes átlagos éves nettó árbevétel 20%-át, az érintett vállalkozás, intézmény, szerv vagy személy jogosult arra, hogy kérésre ne tekintsék, vagy a továbbiakban ne tekintsék pénzügyi intézménynek.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 3 bekezdés – d a pont (új)
da) a pénzügyi tranzakciók e pontban említett átlagos éves értékének kiszámításakor nem kell figyelembe venni azokat a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket érintő pénzügyi tranzakciókat, amelyek teljesítik a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2012. december 19-i 2013/149/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkében említett valamelyik feltételt1.
1 HL L 52., 2013.2.23., 11. o.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  Amennyiben a pénzügyi tranzakciós adót a tizenegy részt vevő tagállamon kívüli egyéb tagállamokban is bevezetik, azt kölcsönös feltételek alapján kell kiterjeszteni a többi tagállamra.
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés – a pont
a) a központi szerződő felek a központi szerződő fél funkciójának ellátásakor;
a) a 98/26/EK irányelvben meghatározott központi szerződő felek a központi szerződő fél funkciójának ellátásakor, illetve más elszámolóházak, az elszámoló ügynök, vagy az elszámolási rendszerek elszámolási funkciójuk ellátásakor, amely funkció magában foglal bármely lehetséges megújítást vagy elszámolást;
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés – c a pont (új)
ca) kkv-növekedési piacok;
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés – c b pont (új)
cb) olyan személy, aki a pénzügyi piacokon folyamatosan úgy van jelen, mint aki hajlandó saját számlára kereskedni saját tőkéje ellenében pénzügyi eszközök vételével és eladásával (árjegyző), ha piaci likviditási kínálatot biztosító szereplőként az árjegyző és a pénzügyi tranzakció lebonyolításának helye szerinti szervezett kereskedési helyszín közötti megállapodásban meghatározottaknak megfelelően alapvető funkciót teljesít a lekötött kötvények és részvények tekintetében, amennyiben ez a tranzakció nem része egy nagysebességű kereskedési stratégiának.
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A Bizottság a 16. cikk értelmében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el azon körülmények meghatározására, amelyek között valamely pénzügyi eszköz e rendelet alkalmazásában lekötöttnek minősül.

Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 4 bekezdés – g a pont (új)
ga) pénzügyi eszközzel tulajdonosként való rendelkezésre vonatkozó jog átruházása, valamint valamennyi olyan egyenértékű művelet, amely a pénzügyi eszközhöz társuló kockázat átruházásával jár, és valamely csoporton belüli jogalanyok között vagy valamely decentralizált bankokból álló hálózat jogalanyai között megy végbe, amennyiben az átruházást a nemzeti vagy az uniós jog által meghatározott jogi vagy prudenciális követelmény teljesítése érdekében hajtják végre.
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új)
ea) a c) pontnak megfelelően valamely tagállamban letelepedett intézmény fióktelepe;
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – g pont
g) az adott tagállam területén kibocsátott strukturált termékkel vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában említett pénzügyi eszközök valamelyikével – az adott szakasz 4-10. pontjában említett, nem szervezett platformon kereskedett eszközök kivételével - folytatott pénzügyi tranzakcióban saját számlára vagy más személy számlájára eljárva szerződő fél, illetve a tranzakció szerződő fele nevében jár el.
g) az adott tagállam területén kibocsátott strukturált termékkel vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában említett pénzügyi eszközök valamelyikével folytatott pénzügyi tranzakcióban saját számlára vagy más személy számlájára eljárva szerződő fél, illetve a tranzakció szerződő fele nevében jár el.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a pénzügyi eszközt akkor kell valamely részt vevő tagállam területén kibocsátottnak tekinteni, ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül:
a) az eszköz letét vagy letéthez kapcsolódó derivatíva, és a letét kibocsátójának székhelye az adott tagállamban található;
b) az eszköz az a) pontban említettől különböző derivatíva, amelynek szervezett platformon történő kereskedelme engedélyezett, és az e platformhoz tartozó rendszerek keretében folytatott kereskedelemre az adott tagállam jogszabályai vonatkoznak;
c) az eszköz az a) és a b) pontban említettektől különböző, – a 98/26/EK irányelvnek megfelelően – a központi szerződő fél, illetve egy más elszámolóházak vagy elszámoló ügynök által elszámolt pénzügyi eszköz, amennyiben az érintett központi szerződő félre vagy rendszerre az adott tagállam jogszabályai vonatkoznak;
d) az eszköz az a), b) és c) pontban említettektől különböző pénzügyi eszköz, és a megállapodásra, amelynek keretében az érintett pénzügyi eszközzel lebonyolították a tranzakciót, az adott tagállam jogszabályai vonatkoznak;
e) az eszköz strukturált eszköz, és eszközfedezete értékének legalább 50%-át olyan pénzügyi eszközök adják, amelyeket egy részt vevő tagállamban bejegyzett jogi személy bocsátott ki.
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
4 a cikk (új)
4a. cikk
Jogcímátruházás

1.  Az a pénzügyi tranzakció, amelyre nem vetettek ki pénzügyi tranzakciós adót, jogilag érvényesíthetetlennek tekintendő, és nem jár az alapul szolgáló eszköz jogcímének átruházásával.
2.  Az a pénzügyi tranzakció, amelyre nem vetettek ki pénzügyi tranzakciós adót, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, központi szerződő felekről és kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1 rendelkezései alapján nem teljesíti a központi elszámolás feltételeit, sem a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások prudenciális követelményeiről szóló, 2013. június 27-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (CRR) szerinti tőkemegfelelési követelmények feltételeit.
3.  A fizetés elszámolásában közreműködő elszámoló ügynökök részvételével vagy anélkül működő automatikus elektronikus fizetési rendszerek esetében a tagállami adóhatóságok létrehozhatják a pénzügyi tranzakciós adó beszedésének és a jogcímek átruházására vonatkozó igazolások automatikus elektronikus rendszerét.
1. HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
Az adókulcsok nem lehetnek alacsonyabbak a következőknél:

Az adókulcsok a következők:

a) a 6. cikkben említett pénzügyi tranzakciók esetében 0,1 %;
a) a 6. cikkben említett pénzügyi tranzakciók esetében 0,1 %, kivéve a 2. cikk (1) bekezdésének 5. pontjában hivatkozott, legfeljebb három hónap futamidejű pénzügyi tranzakciók esetében;
b) a 7. cikkben említett pénzügyi tranzakciók esetében 0,01 %.
b) a 7. cikkben említett pénzügyi tranzakciók esetében 0,01 %;
ba) a 2. cikk (1) bekezdésének 5. pontjában hivatkozott, legfeljebb három hónap futamidejű pénzügyi tranzakciók esetében 0,01 %.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A (3) bekezdés ellenére a részt vevő tagállamok a 6. és a 7. cikkben említett tőzsdén kívüli pénzügyi tranzakciókra a (2) bekezdésben meghatározottnál magasabb adókulcsot alkalmaznak. A 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 10. cikkében meghatározott, olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos pénzügyi tranzakciók, amelyekről objektíven mérhető adatok alapján megállapítható, hogy csökkentik a kockázatokat, nem tartozhatnak e magasabb adókulcs hatálya alá.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottság a 16. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek meghatározzák a részt vevő tagállamok által az (1) bekezdés értelmében hozandó intézkedéseket.
(2)  A Bizottság a 16. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a részt vevő tagállamok által az (1) bekezdés értelmében hozandó intézkedéseket.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 5 bekezdés – második albekezdés
A Bizottság az esedékes pénzügyi tranzakciós adó beszedésének egységes módszereit előíró végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A Bizottság az esedékes pénzügyi tranzakciós adó beszedésének egységes módszereit és az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés megelőzését előíró végrehajtási jogi aktusokat fogad el. A tagállamok további intézkedéseket fogadhatnak el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 6 a bekezdés (új)
(6a)  A pénzügyi tranzakciós adó bevezetése révén az adóhatóságokra háruló adminisztrációs terhet a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. E célból a Bizottságnak szorgalmaznia kell a nemzeti adóhatóságok együttműködését.
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 6 b bekezdés (új)
(6b)  A tagállamok évente, intézménytípusonként bontva bejelentik a Bizottságnak és az Eurostatnak azokat a tranzakciós mennyiségeket, amelyek alapján bevételt szedtek be, és közzéteszik ezt az információt.
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk
A részt vevő tagállamok intézkedéseket fogadnak el az adócsalás és adókikerülés megelőzése céljából.

A részt vevő tagállamok intézkedéseket fogadnak el az adócsalás, adókijátszás és az agresszív adótervezés megelőzése céljából.

Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
15 a cikk (új)
1.  A Bizottság valamennyi tagállam, a Bizottság, az EKB és az ESMA képviselőiből álló szakértői munkacsoportot (a pénzügyi tranzakciós adóval foglalkozó bizottság) hoz létre, hogy segítsen a részt vevő tagállamoknak ezen irányelv eredményes végrehajtásában, megelőzze az adócsalást, az adókijátszást és az agresszív adótervezést, valamint megőrizze a belső piac sértetlenségét.
2.  A pénzügyi tranzakciós adóval foglalkozó bizottság értékeli ezen irányelv hatékony végrehajtását és a belső piacra gyakorolt hatásokat, valamint felderíti az adókikerülés módjait – a 14. cikkben meghatározott visszaélésszerű ügyleteket is ideértve – annak érdekében, hogy adott esetben ellenintézkedéseket javasoljon, teljes mértékben alkalmazva az adózásra és a pénzügyi szolgáltatások szabályozására vonatkozó uniós jogot, valamint a nemzetközi szervezetek által az adóügyi együttműködés céljából létrehozott eszközöket.
3.  A pénzügyi tranzakciós adó hatékony végrehajtásával kapcsolatos kérdések értékelése érdekében a részt vevő tagállamok a pénzügyi tranzakciós adóval foglalkozó bizottságon belül a képviselőikből álló albizottságot hozhatnak létre. Az albizottság kizárólag olyan ügyekért felelhet, amelyek a pénzügyi tranzakciós adó hatékony végrehajtása tekintetében nem érintik a részt nem vevő tagállamokat.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 2 bekezdés
(2) A 11. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazás a 19. cikkben említett időponttól számított, határozatlan időtartamra szól.
(2) A 11. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazás a 21. cikkben említett időponttól számított, határozatlan időtartamra szól.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 3 bekezdés
(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikk (2) bekezdésben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikk (2) bekezdésben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 4 bekezdés
(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról a Tanácsot.
(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 5 bekezdés
(5) A 11. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az azt követő két hónapon belül, hogy a Bizottság tájékoztatta a jogi aktusról, a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha a Tanács ezt az időpontot megelőzően arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. A Tanács kezdeményezésére ezen időtartam 2 hónappal meghosszabbodik.
(5) A 11. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az azt követő két hónapon belül, hogy a Bizottság tájékoztatta a jogi aktusról, sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az Európai Parlament és a Tanács ezt az időpontot megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam 2 hónappal meghosszabbodik.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
19 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság ötévenként, illetve első alkalommal 2016. december 31-ig az ezen irányelv alkalmazásáról szóló jelentést terjeszt a Tanács elé, amelyet adott esetben javaslattal egészít ki.
(1)  A Bizottság háromévenként, illetve első alkalommal 2016. december 31-ig az ezen irányelv alkalmazásáról szóló jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyet adott esetben javaslattal egészít ki.
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
19 cikk – 2 bekezdés
Ebben a jelentésben a Bizottság megvizsgálja legalább a pénzügyi tranzakciós adónak a belső piac megfelelő működésére, a pénzügyi piacokra és a reálgazdaságra gyakorolt hatását, valamint figyelembe veszi a pénzügyi ágazat megadóztatásának nemzetközi összefüggésben történő előrehaladását.

Ebben a jelentésben a Bizottság megvizsgálja legalább a pénzügyi tranzakciós adónak a belső piac megfelelő működésére, a pénzügyi piacokra és a reálgazdaságra gyakorolt hatását, valamint figyelembe veszi a pénzügyi ágazat megadóztatásának nemzetközi összefüggésben történő előrehaladását. E vizsgálat eredményei alapján elvégzik a szükséges kiigazításokat.

Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
19 cikk – 2 a bekezdés (új)
A Bizottság továbbá értékeli bizonyos rendelkezések – például a pénzügyi tranzakciós adó nyugdíjalapok szempontjából való megfelelő hatályára és adókulcsára vonatkozó rendelkezések – hatását, kellő figyelmet szentelve a különböző kockázati profiloknak és üzleti modelleknek.

Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
20 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
A 2. cikk (1) bekezdésének 3a. pontjában említett eszközök esetében a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett adókulcs 2017. január 1-ig 0,05%.

A 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának f) alpontjában említett intézmények esetében a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett adókulcs 0,05%, és a 9. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett adókulcs 0,005% 2017. január 1-ig.


Az euró Lettország általi, 2014. január 1-jei bevezetése *
PDF 226kWORD 24k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az euró Lettország általi, 2014. január 1-jén történő bevezetéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2013)0345 – C7-0183/2013 – 2013/0190(NLE))
P7_TA(2013)0313A7-0237/2013

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0345),

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi konvergenciajelentésére (COM(2013)0341) és az Európai Központi Bank (EKB) 2013. júniusi, Lettországról szóló konvergenciajelentésére,

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi konvergenciajelentését kísérő bizottsági munkadokumentumra (SWD(2013)0196),

–  tekintettel az euróövezet kibővítéséről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Parlamenttel az euróövezet bővítése témájában folytatott konzultáció módszerének javításáról szóló 2007. június 20-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0183/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 83. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0237/2013),

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikke a fenntartható konvergencia magas fokának elérését ahhoz köti, hogy a tagállamok milyen mértékben feleltek meg a következő kritériumoknak: az árstabilitás magas fokának elérése; az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága; az árfolyam-mechanizmus által előírt normál ingadozási sávok betartása; a tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak részvételének fenntarthatósága az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában, ami a hosszú távú kamatszintben tükröződik (Maastrichti kritériumok);

B.  mivel Lettország az EUMSZ 140. cikkével és az Európai Unióról szóló szerződéshez, valamint az EUMSZ-hez csatolt, a konvergenciakritériumokról szóló (13. számú) jegyzőkönyvvel összhangban megfelelt a maastrichti kritériumoknak;

C.  mivel az előadó ellátogatott Lettországba, hogy felmérje az ország felkészültségét az euróövezetbe való belépésre;

D.  mivel a lett nép rendkívüli erőfeszítést tettek a gazdasági válság leküzdésére, és visszatért a versenyképesség és növekedés pályájára;

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  támogatja az euró Lettország általi, 2014. január 1-jei bevezetését;

3.  megállapítja, hogy a Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) általi értékelés a világméretű pénzügyi válsággal a háttérben készült, amely válság számos más tagállam nominális konvergenciára vonatkozó kilátásait befolyásolta, és különösen az inflációs ráták jelentős mértékű, ciklikus csökkenését váltotta ki;

4.  kiemeli, hogy a globális gazdasági válság súlyosan érintette Lettországot a szegénység, a munkanélküliség és a demográfiai helyzet alakulása tekintetében. sürgeti Lettországot és uniós partnereit szigorú makroprudenciális normák végrehajtására, amelyek célja a válság előtt tapasztalható fenntarthatatlan tőkeáramlások és hitelnövekedési trendek elkerülése;

5.  megjegyzi, hogy Lettország a lett kormány és a lett nép határozott, hiteles és fenntartható erőfeszítéseinek köszönhetően képes megfelelni a fenti kritériumoknak; rámutat, hogy a makrogazdasági és pénzügyi helyzet általános fenntarthatósága a kiegyensúlyozott és messzemenő reformoktól függ, amelyek célja a fegyelem és a szolidaritás ötvözése, valamint a hosszú távú beruházások, nem csak Lettországban, hanem a gazdasági és monetáris Unió egészében;

6.  megjegyzi, hogy az EKB 2013-as konvergenciajelentésében aggodalmának adott hangot Lettország gazdasági konvergenciájának hosszú távú fenntarthatóságát illetően; különösen az ebben foglalt következő állításokat és ajánlásokat emeli ki:

   egy valutaövezethez való csatlakozás előzetes monetáris és árfolyampolitikai eszközök alkalmazásával jár, egyúttal maga után vonja a belső rugalmasság és ellenállóképesség megnövekedett fontosságát is; a hatóságoknak ezért mérlegelniük kellene a rendelkezésükre álló alternatív, ciklusellenes politika eszközök további erősítésének módjait, a 2009 óta tett lépéseken túl;
   Lettországnak folytatnia kell az átfogó költségvetési konszolidációt, a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel összhangban, valamint olyan költségvetési keretet kell bevezetnie és fenntartania, amely a jövőben lehetővé teszi a prociklikus politikák elkerülését;
   mind a szilárdabb intézményi környezet szükségessége, mind az a tény, hogy az árnyékgazdaság, bár csökkenőben van, a becslések szerint még mindig jelentős nagyságú, és nem csak az állami bevételek kiesését okozza, hanem a versenyt is torzítja, csökkentik Lettország versenyképességét, és az ország vonzerejét a külföldi közvetlen beruházások előtt, gátolva ezzel a hosszú távú beruházást és termelékenységet; úgy véli, hogy az aggodalmakat komolyan kell venni, különösen, ha megfordul az infláció és a pénzügyi áramlások jelenlegi trendje; úgy véli azonban, hogy ezek az aggodalmak nem változtatnak az euró lettországi bevezetésének pozitív értékelésén;

7.  kéri a lett kormányt, hogy tartsa fenn óvatos költségvetési politikáját, a stabilitást célzó politikákkal együtt, számítva a jövőbeni makrogzadasági egyensúlytalanságokra és árstabilitási kockázatokra, valamint kijavítva a Bizottság által a riasztási mechanizmus keretében készült jelentésben megjelölt egyensúlytalanságokat; megjegyzi, hogy Lettország stabilitása nagyban függ az nyersanyagáraktól, az alacsony energiahatékonyság és fogyasztási kosarának összetételét illetően az egyetlen forrásból származó energiaimport magas szintje miatt. kéri a lett kormányt, hogy tegyen előrelépést ebben a tekintetben , és növelje az összes EU 2020 célkitűzés elérésére tett erőfeszítéseit;

8.  aggódik amiatt, hogy a lett polgárok jelenleg alacsony arányban támogatják az euró bevezetését; kéri a lett kormányt és hatóságokat, hogy aktívabb kommunikációt folytassanak a lett polgárokkal az euro bevezetésének nagyobb társadalmi támogatottsága érdekében; kéri a lett kormányt és hatóságokat, hogy minden lett állampolgár elérésének céljával hogy folytassák információs és kommunikációs kampányukat;

9.  kéri a lett kormányt, hogy megfelelő strukturális és oktatási reformok révén kezelje a munkaerőpiac strukturális hiányosságait; különösen arra kéri a lett kormányt, hogy tegyen lépéseket a szegénység magas szintje, és a bevételek növekvő egyenlőtlensége ellen;

10.  elismeri a lett banki ágazat stabilitását az elmúlt három év során; rámutat azonban, hogy a banki üzleti modellnek komoly kihívásokkal kellett szembenéznie a globális pénzügyi válság első szakaszában; hangsúlyozza, hogy akkoriban csak az EU-IMF pénzügyi segély akadályozta meg a lett pénzügyi rendszer csődjét; üdvözli a nem rezidens betétesek üzletágában tevékeny lett bankok megerősítését célzó közelmúltbeli reformokat; kéri a lett hatóságokat, hogy biztosítsák e bankok szigorú felügyeletét, és további kockázatkezelési intézkedések végrehajtását; felszólítja továbbá a lett hatóságokat, hogy fordítsanak figyelmet a bankok eszköz-forrás lejárati eltérésekből eredő finanszírozási problémák kezelése, amelyek veszélyt jelenthetnek a pénzügyi stabilitásra;

11.  kéri a lett hatóságokat a gyakorlati előkészületek jelenlegi irányának megőrzésére, a zökkenőmentes átállási folyamat biztosítása érdekében; felhívja a lett kormányt annak biztosítására, hogy az euró bevezetését nem használják fel rejtett áremelésre;

12.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

13.  sajnálja, hogy szűkös a Parlament rendelékezésére álló határidő az EUMSZ 140. cikke alapján kialakítandó véleményének kidolgozására; kéri a Bizottságot és az eurót bevezetni kívánó tagállamokat megfelelő menetrend kidolgozására annak érdekében, hogy a Parlament átfogóbb és inkluzívabb alapon alakíthassa ki véleményét;

14.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az eurocsoportnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 298. E, 2006.12.8., 249. o.
(2) HL C 146. E, 2008.6.12., 251. o.


Közlekedésbiztonság
PDF 287kWORD 24k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása a 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonságról – az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé (2013/2670(RSP))
P7_TA(2013)0314B7-0318/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2011 és 2020 közötti európai közúti közlekedésbiztonságról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. december 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című közleményére (COM(2010)0389),

–  tekintettel „Az Európai Bizottság 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatásai hatodik célkitűzésének végrehajtásáról – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” (SWD(2013)0094) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című véleményére(3),

–  tekintettel a Világbank és a WHO által 2004-ben közösen publikált világjelentésre a közúti közlekedés során elszenvedett sérülések megelőzéséről,

–  tekintettel „Az e-segélyhívó szolgáltatás: egy új 112-es szolgáltatás a polgárok számára” című, 2012. július 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonság – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” címmel a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000061/2013 – B7-0211/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2011-ben több mint 30 000-en vesztették életüket és megközelítőleg 1 500 000-en sérültek meg (közülük több mint 250 000-en súlyosan) az Európai Unió közútjain elszenvedett balesetekben;

B.  mivel minden halálos balesetre további 4 maradandó fogyatékossággal, 40 könnyű sérüléssel és 10 súlyos sérüléssel járó baleset jut;

C.  mivel az összes súlyos baleset több mint fele városi területeken történik, amely különösen a gyalogosokat, motorosokat, kerékpárosokat (köztük elektromos kerékpárt használókat) és más veszélyeztetett úthasználókat érinti;

D.  mivel a halálos közúti balesetek és súlyos sérülések legfőbb oka a berendezések meghibásodása, az úttervezés, a nem megfelelő útkarbantartás és a vezetői magatartás, a gyorshajtást is beleértve; mivel a sebesség közvetlenül összefügg a sérülés súlyosságával, és mivel egyes tagállamok fontolgatják a sebességhatárok emelését az autópályán;

E.  mivel a 45 év alatti uniós polgárok kórházi felvételének egyik fő oka a közúti baleseti sérülés, és számos súlyos sérülés végződik egész életen át tartó szenvedéssel vagy maradandó fogyatékossággal;

F.  mivel a segélyhívó szolgálatok válaszideje (az „arany óra” elve) – ideértve az életmentő elsősegély-nyújtást, valamint az ellátás minőségét – fontos szerepet játszik a balesetek túlélésében;

G.  mivel a közúti közlekedési balesetek társadalmi-gazdasági költségeit a GDP 2%-ára, azaz 2012-ben mintegy 250 milliárd euróra becsülik(5);

H.  mivel az e téren tett európai intézkedések pozitív eredményeket mutatnak;

1.  támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a közlekedésbiztonsági munka során kiemelt elsőbbséget kapjanak a súlyos sérülések;

2.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a súlyos sérülés egységes uniós meghatározását a sérülések egyetemesen elfogadott besorolása – ismertebb nevén a Maximális Rövidített Sérülési Skála – alapján;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák végre a súlyos közúti sérülések közös uniós meghatározását, és ennek alapján 2014-re gyűjtsék össze és jelentsék a közlekedési módokra, illetve a közúti infrastruktúra típusára felbontott – és a veszélyeztetett úthasználókra is kiterjedő – statisztikákat;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy az összegyűjtött adatok alapján tűzze ki a 2014–2020 közötti időszakra a közúti balesetek a 40%-kal való csökkentésének ambiciózus célját, és hosszú távú célként őrizze meg a globális „zéró elképzelést”;

5.  úgy véli, hogy egy közös adatgyűjtési és jelentéstételi mechanizmus kidolgozása nem akadályozhatja az arra irányuló sürgős intézkedések uniós szintű meghozatalát, hogy csökkenjen az utakon súlyosan megsérült személyek száma;

6.  üdvözli a Bizottság által a globális stratégiája kidolgozásához kijelölt prioritásokat, amely értelmében az ütközés hatásával, a balesetkezelési stratégiával, az elsősegéllyel és sürgősségi szolgálatokkal, valamint a hosszú távú rehabilitációs folyamatokkal foglalkozik, és kéri e prioritások gyors megvalósítását;

A súlyos sérülések haladéktalan csökkentése az európai közutakon

7.  hangsúlyozza, hogy az ütközés hatásainak csökkentése, az úthasználók biztonságának növelése és a súlyos sérülések csökkentése érdekében egy sor hatályos jogszabályt és intézkedést haladéktalanul jobban kell végrehajtani;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a passzív és aktív járműbiztonsági jogszabályokat úgy, hogy azok a legfrissebb technológiai fejlődéshez igazodjanak, valamint támogassa kényszerítő technológiák beépítését az autókba;

9.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a biztonságos és intelligens közúti infrastruktúra kiépítését;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást arról, hogy a tagállamok hogyan ültetik át a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló 2011/82/EU irányelvet;

11.  sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket az ittas és bódult állapotban való vezetés elleni küzdelem, valamint a közlekedési szabálysértők értékelésére és rehabilitációjára irányuló bevált gyakorlatok cseréje terén;

A közúti közlekedés veszélyeztetett résztvevőinek védelme

12.  megjegyzi, hogy a gyalogosok és kerékpárosok együttesen a városi közúti balesetek halálos áldozatainak 50%-át és a súlyosan megsérültek jelentős részét teszik ki;

13.  támogatja a leginkább veszélyeztetett úthasználók – az idősek, a kisgyermekek, a fogyatékkal élők és a kerékpárosok – védelmét célzó műszaki szabványok és politikák felügyeletét és továbbfejlesztését; a „leginkább veszélyeztetett úthasználók jogainak” az uniós jogszabályokban és közlekedéspolitikában való előmozdítására irányuló összehangolt erőfeszítés részeként;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a 30 km/h sebességkorlátozású városi területekről, illetve e korlátozásnak a halálesetek és súlyos sérülések csökkentésére tett hatásáról;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy hangsúlyozzák a biztonságosabb kerékpározásra és gyalogos közlekedésre vonatkozó tájékoztató és oktató kampányok, valamint a kerékpározásra és gyaloglásra buzdító politikák fontosságát, mivel a városi területeken a kerékpárosok és a gyalogosok biztonsága szorosan összefügg az adott esetben a tömegközlekedést és a kollektív mobilitást ötvöző kerékpározás és gyaloglás mint közlekedési mód elterjedtségével;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan városi közúti biztonsági iránymutatásokat, amelyeket be lehet építeni a fenntartható városi mobilitási tervekbe (SUMP-ok), valamint vegye fontolóra a városi közlekedési projektek uniós társfinanszírozásának olyan SUMP-okhoz kapcsolását, amelyek uniós csökkentési célokat tűznek ki a közúti halálesetekre és súlyos sérülésekre vonatkozóan;

Az elsősegély és a sürgősségi szolgálatok javítása

17.  sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák az európai segélyhívó számot (112), és teljesítsék a közbiztonsági válaszpontok 2015-ig elérendő teljes működőképességére vonatkozó követelményt, valamint ezek bevezetéséhez a lehető leggyorsabban indítsanak figyelemfelkeltő kampányt;

18.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy – az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett – 2015-ig minden újonnan típusjóváhagyással ellátott autóban és valamennyi tagállamban kötelezően vezessenek be egy 112-es számon alapuló nyilvános e-segélyhívó rendszert;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban bevált gyakorlatokat figyelembe véve fontolja meg az idősebb kiskorúak „kísérővel való vezetésének” bevezetését;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy módszeresen támogassák az elsősegély-nyújtási tanfolyamokat, mert így javítható a mentőszolgálatok megérkezése előtt az áldozatoknak segítséget nyújtó járókelők balesetekre való reagálási képessége ;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy a segítségnyújtó és a sérült számára hatékony beavatkozás és a biztonság garantálása érdekében ösztönözzék a sürgősségi szolgálatok, illetve a járműtervezők és -gyártók közötti együttműködést;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e-egészségügyi rendszerek végrehajtását és különösen az intelligens közlekedési kommunikációs rendszerek mentőcsapatok általi – köztük sürgősségi járművekben történő – alkalmazását;

A baleseti utókezelés és hosszú távú rehabilitáció

23.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egészségügyi ágazati politikáikban hangsúlyozzák a baleset utáni ellátás fontosságát, és javítsák tovább a hosszú távú kórházi ellátást, a kórházi ellátás utáni kezelést és a rehabilitációt, beleértve a közúti balesetek túlélői és tanúi által elszenvedett pszichés trauma kezelését és a pszichológiai gondozást, például az életminőségük javításához szükséges segítségnyújtási pontok biztosításával;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a súlyos sérülések következményeivel – például a károsodás, fogyatékosság és funkcionális fogyatékosság szintjeivel – kapcsolatos ismereteket azzal, hogy szorosabban összekapcsolják a társadalmi hatást kifejtő többi intézkedéssel, illetve dolgozzanak ki a közúti biztonságról szóló oktatóprogramokat;

o
o   o

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 56. E, 2013.2.26., 54. o.
(2) HL C 168. E, 2013.6.14., 72. o.
(3) HL C 166., 2011.6.7., 30. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0274.
(5) A Bizottság szolgálati munkadokumentuma „Az Európai Bizottság 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatásai hatodik célkitűzésének végrehajtásáról – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” címmel


Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok
PDF 641kWORD 77k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján) (2012/2130(INI))
P7_TA(2013)0315A7-0229/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére, amely meghatározza az Unió alapjául szolgáló értékeket,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3., 4., 6. és 7. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49., 56., 114., 167. és 258. cikkére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint az emberi jogok európai egyezményére (EJEE),

–  tekintettel a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről szóló 2012. február 16-i állásfoglalására(1), amely felhívta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy az Európai Bizottsággal, az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal együttműködve kísérje figyelemmel a Bizottság az állásfoglalásban foglalt ajánlások végrehajtását és a végrehajtás módját, és megállapításairól készítsen jelentést,

–  tekintettel a magyar médiatörvényről szóló 2011. március 10-i állásfoglalására(2) és a felülvizsgált magyar Alaptörvényről szóló 2011. július 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás” című, 2010. december 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2010–2011)” című, 2012. december 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről: az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról” című bizottsági közleményre (COM(2003)0606),

–  tekintettel az Európai Parlamentben 2012. január 18-án tartott, a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről szóló plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozataira, aki felszólalt az Európai Parlamentben 2012. január 18-án tartott, a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről szóló plenáris vitán,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által 2012. február 9-én tartott meghallgatásra,

–  tekintettel az Európai Parlament képviselőiből álló küldöttségnek a 2012. szeptember 24–26. közötti budapesti látogatásáról készült jelentésére,

–  tekintettel „az alapvető jogok helyzetéről Magyarországon: normák és gyakorlatok (az EP 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című munkadokumentumokra, amelyek „Az igazságszolgáltatás függetlensége” című, 1. számú munkadokumentumot, az „Alapelvek és alapvető jogok” című, 2. számú munkadokumentumot, „A médiaszabályozás” című, 3. számú munkadokumentumot, „A demokrácia és a jogállamiság elve” című, 4. számú munkadokumentumot és „Az előadó összefoglaló észrevételei” című, 5. számú munkadokumentumot foglalják magukban, és amelyeket az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2012. július 10-én, 2012. szeptember 20-án, 2013. január 22-én, 2013. március 7-én, illetve 2013. április 8-án vitatott meg, továbbá tekintettel a magyar kormány ezek alapján megfogalmazott észrevételeire,

–  tekintettel Magyarország új Alaptörvényére, amelyet a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2011. április 18-án fogadott el, és amely 2012. január 1-jén lépett hatályba (a továbbiakban: az Alaptörvény), és tekintettel az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseire, melyeket az Országgyűlés 2011. december 30-án fogadott el, és amelyek szintén 2012. január 1-jén léptek hatályba (a továbbiakban: az átmeneti rendelkezések),

–  tekintettel az Alaptörvénynek a nemzetgazdasági miniszter által 2012. április 17-én előterjesztett és a Magyar Országgyűlés által 2012. június 4-én elfogadott első módosítására, amely rögzíti, hogy az átmeneti rendelkezések az Alaptörvény részét képezik,

–  tekintettel az Alaptörvény 2012. szeptember 18-án egyéni képviselői indítványként előterjesztett és a Magyar Országgyűlés által 2012. október 29-én elfogadott második módosítására, amely a választói regisztráció követelményét bevezette az átmeneti rendelkezésekbe,

–  tekintettel az Alaptörvény 2012. december 7-én előterjesztett és a Magyar Országgyűlés által 2012. december 21-én elfogadott harmadik módosítására, amely rögzíti, hogy a termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg,

–  tekintettel az Alaptörvény 2013. február 8-án egyéni képviselői indítványként előterjesztett és a Magyar Országgyűlés által 2013. március 11-én elfogadott negyedik módosítására, amely egyéb rendelkezések mellett az Alaptörvény szövegébe építi be az átmeneti rendelkezéseket – néhány kivétellel, többek között a választási regisztrációt előíró rendelkezés kivételével –, amelyeket a Magyar Alkotmánybíróság eljárási okokból 2012. december 28-án megsemmisített (45/2012. határozat), továbbá az e dokumentum ténylegesen átmeneti jellegét biztosító további rendelkezéseket,

–  tekintettel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXI. törvényre,

–  tekintettel az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló, 2013. évi XX. törvényre,

–  tekintettel a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényre, amelyet 2011. december 30-án fogadtak el, és amely 2012. január 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a „Joggal a Demokráciáért” Európai Bizottsága (a Velencei Bizottság) által Magyarország új Alaptörvényéről, a magyarországi alkotmányozási folyamat során felmerült három jogi kérdésről, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényről és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvényről, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényről, a bíróságokról szóló, a CDL-AD(2012)001. számú vélemény elfogadása után módosított magyar sarkalatos törvényekről, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényről készített, CDL(2011)016., CDL(2011)001., CDL-AD(2012)001., CDL-AD(2012)009., CDL-AD(2012)020., illetve CDL-AD(2012)004. számú véleményre,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak és az EBESZ/ODIHR-nak az országgyűlési képviselők megválasztásáról szóló törvényről szóló, CDL-AD(2012)012. számú közös véleményére,

–  tekintettel a magyar kormány által a Velencei Bizottságnak a CDL-AD(2012)001. számú vélemény elfogadása után módosított magyar sarkalatos törvényekről szóló véleménytervezete, az országgyűlési képviselők megválasztásáról szóló törvényről szóló közös véleménytervezete és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényről szóló véleménytervezete alapján megfogalmazott, CDL(2012)072., CDL(2012)046., illetve CDL(2012)045. számú észrevételekre,

–  tekintettel az Európa Tanács főtitkára, Thorbjørn Jagland által indított kezdeményezésekre, ideértve a 2012. április 24-én Navracsics Tibor magyar miniszterelnök-helyettesnek címzett levelében foglalt, az igazságszolgáltatásra vonatkozó ajánlásokat is,

–  tekintettel Navracsics úr 2012. május 10-i és 2012. június 7-i válaszlevelére, amelyben kinyilvánítja a magyar hatóságok azon szándékát, hogy fontolóra vegyék Jagland úr ajánlásait,

–  tekintettel az Európa Tanács főtitkárának, Jagland úrnak Navracsics úrhoz intézett, 2013. március 6-i levelére, amelyben aggodalmának ad hangot az Alaptörvény negyedik módosítására irányuló javaslattal kapcsolatban, és kéri a zárószavazás elhalasztását, valamint tekintettel Navracsics úr 2013. március 7-i válaszlevelére,

–  tekintettel a Németország, Hollandia, Dánia és Finnország külügyminiszterei által 2013. március 6-án a Bizottság elnökéhez, Barroso José Manuel úrhoz intézett levélre, amelyben olyan mechanizmus létrehozását kérik, amely elősegíti a tagállamokban az alapvető értékek tiszteletben tartását,

–  tekintettel a Martonyi János magyar külügyminiszter által 2013. március 8-án a többi uniós tagállam külügyminiszterének küldött levélre, amelyben kifejti a negyedik módosítás célját,

–  tekintettel a Barroso úr által 2013. március 8-án Orbán Viktornak küldött, az Európai Bizottságnak az Alaptörvény negyedik módosításával kapcsolatos aggodalmairól szóló levélre, valamint Orbán úrnak a Bizottság elnökéhez intézett válaszlevelére, amelynek másolatát Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke is megkapta,

–  tekintettel Barroso elnök úr és Jagland főtitkár úr 2013. március 11-i közös nyilatkozatára, amelyben ismételten hangot adnak az Alaptörvény negyedik módosításával kapcsolatban a jogállamiság elvének tiszteletben tartása tekintetében felmerülő aggályaiknak; valamint tekintettel arra, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2013. március 8-i, Barroso elnök úrhoz intézett levelében megerősítette a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés teljes elkötelezettségét az európai normák és értékek mellett,

–  tekintettel a Martonyi úr által Jagland úrhoz intézett 2013. március 13-i levélre, amelyben kéri, hogy a Velencei Bizottság nyilvánítson véleményt a magyar Alaptörvény negyedik módosításáról,

–  tekintettel az Európai Parlamentben 2013. április 17-én tartott plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által a magyarországi alkotmányos helyzettel kapcsolatban tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Thomas Hammarberg által 2011. december 16-án Martonyi Jánoshoz intézett levélre, amelyben aggodalmakat fogalmaz meg a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló új magyar törvénnyel kapcsolatban, valamint tekintettel Martonyi úr 2012. január 12-i válaszára,

–  tekintettel az emberi jogi biztosnak a médiaszabadságra vonatkozó Európa tanácsi normák tükrében a magyar médiatörvényekről készített 2011. február 25-i, CommDH(2011)10. számú véleményére, valamint a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár e véleményre adott 2011. május 30-i magyarázataira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának (OHCHR) 2012. február 15-i és 2012. december 11-i nyilatkozataira, amelyekben arra hívja fel Magyarországot, hogy vizsgálja felül azt a szabályozást, amely lehetőséget nyújt a helyi hatóságok számára, hogy a hajléktalanságot szabálysértéssé nyilvánítsák, illetve hogy tegyen eleget az Alkotmánybíróság által a hajléktalanság büntethetőségének megszüntetéséről szóló határozatnak,

–  tekintettel az OHCHR 2013. március 15-i nyilatkozataira, amelyek aggodalmakat fogalmaznak meg az Alaptörvény negyedik módosításával kapcsolatban,

–  tekintettel az Európai Bizottság által Magyarországgal szemben a volt adatvédelmi biztos megbízatása megszűnésének jogszerűségével kapcsolatban indított, jelenleg az Európai Bíróság döntésére váró C-288/12 sz. ügyben folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásra,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a magyar bírák nyugdíjkorhatárának radikális csökkentésével kapcsolatos, 2012. november 6-i ítéletére, valamint tekintettel arra, hogy ezt követően a Magyar Országgyűlés az Európai Bíróság ítélete alapján 2013. március 11-én elfogadta a 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi XX. törvényt,

–  tekintettel az Alkotmánybíróságnak a magyar bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésével kapcsolatos, 2012. július 16-i (33/2012.) határozatára, az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseivel kapcsolatos 2012. december 28-i (45/2012.) határozatára, a választási eljárásról szóló törvénnyel kapcsolatos 2013. január 4-i (1/2013.) határozatára, valamint a vallásszabadságról és az egyházak jogállásával kapcsolatos 2013. február 26-i (6/2013.) határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ellenőrző jelentésére,

–  tekintettel az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló 2013. évi LXXII. törvényre; tekintettel Varga Zs. András 2013. május 27-i, Cser-Palkovics Andráshoz, a Magyar Országgyűlés Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságának elnökéhez intézett levelére, amelyben aggodalmának ad hangot az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló, újonnan elfogadott jogszabállyal kapcsolatosan;

–  tekintettel az Európai Bizottság által az Alaptörvény negyedik módosítására vonatkozóan készítendő értékelésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0229/2013),

I . – Háttér és főbb kérdések
Közös európai értékek

A.  mivel az Európai Unió az EUSZ 2. cikkében foglaltak szerint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok – köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának értékein, az Alapjogi Chartában és az EJEE-ben rögzített alapjogok és szabadságok kétségbevonhatatlan tiszteletén, valamint e jogok, szabadságok és elvek jogi értékének elismerésén alapul, amit még inkább bizonyít az EU közelgő csatlakozása az EJEE-hez az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése alapján;

B.  mivel az EUSZ 2. cikkében rögzített közös értékek az Európai Unió területén élő személyek és különösen az uniós polgárok jogállásához kapcsolódó jogok magját képezik, függetlenül e személyek állampolgárságától és kulturális vagy vallási hovatartozásától, és mivel e személyek e jogokat csak az Európai Unió alapvető értékeinek és elveinek tiszteletben tartása esetén élvezhetik maradéktalanul,

C.  mivel az EUSZ 2. cikkében rögzített értékek politikai és jogi betartása demokratikus társadalmunk elengedhetetlen alapköve, és ezért valamennyi uniós intézménynek és a tagállamoknak is egyértelműen és félreérthetetlenül el kell kötelezniük magukat ezen értékek mellett;

D.  mivel e közös értékek tiszteletben tartása és előmozdítása nemcsak lényeges eleme az Európai Unió identitásának, hanem az EUSZ 3. cikkének (1) és (5) bekezdéséből eredő kifejezett kötelezettség, és ennélfogva elengedhetetlen feltétel is az uniós tagállammá válást, valamint a tagsággal járó előjogok maradéktalan fenntartását illetően;

E.  mivel a koppenhágai kritériumok értelmében a tagjelölt országokra vonatkozó kötelezettségek az EUSZ 2. cikkének, valamint a lojális együttműködés elvének megfelelően a tagállamokra az EU-hoz való csatlakozásukat követően is alkalmazandók, és mivel ezért valamennyi tagállamról rendszeres értékelést kell készíteni annak ellenőrzése céljából, hogy továbbra is tiszteletben tartják-e az Unió közös értékeit;

F.  mivel az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az EJEE biztosítja, és ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei, és mivel e jogok az európai demokratikus államok közös örökségének és értékének minősülnek;

G.  mivel a Charta a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése nyomán és az EUSZ 6. cikke értelmében a Szerződésekkel megegyező jogi erővel bír, és így az értékeket és elveket kézzelfogható és érvényesíthető jogokká alakítja át;

H.  mivel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése meghatározott eljárás keretében hatáskört biztosít az uniós intézmények számára annak vizsgálatára, hogy fennáll-e a 2. cikkben említett közös értékek valamely tagállam általi súlyos megsértésének egyértelmű veszélye, továbbá arra, hogy a jogsértések megelőzése és megszüntetése érdekében az érintett országgal felvegyék a politikai kapcsolatot; mivel mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács ugyanezen eljárásnak megfelelően meghallgatja a kérdéses tagállamot;

I.  mivel az EUSZ 2. cikkének hatályát a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében foglalt korlátozás nem szűkíti, mivel továbbá az EUSZ 7. cikkének hatálya nem korlátozódik az uniós jog hatálya alá tartozó politikai területekre, és mivel következésképpen az Unió a tagállamok hatáskörébe tartozó területeken is eljárhat a közös értékek megsértése vagy azok megsértésének egyértelmű veszélye esetén;

J.  mivel a lojális együttműködésnek az EUSZ 4. cikke (3) bekezdésében meghatározott elve értelmében a tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, ideértve az Unió közös értékeinek tiszteletben tartására és előmozdítására irányuló célkitűzést is;

K.  mivel az Unió közös értékei együtt járnak az EU sokféleség melletti elkötelezettségével, azaz az Unió azon kötelezettségével, hogy – amint azt az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdése kimondja – tiszteletben tartja „a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének”; mivel az EUSZ 2. cikkében említett alapvető európai értékek a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek, ennélfogva nem lehet rájuk az EUSZ 4. cikkében rögzített kötelezettséggel szemben hivatkozni, mégis azt az alapvető keretet jelentik, amelyen belül a tagállamok megőrizhetik és továbbfejleszthetik saját nemzeti identitásukat;

L.  mivel a Szerződések keretében a „nemzeti identitások” (EUSZ 4. cikk (2) bekezdés) és „a tagállamok különböző jogrendszerei és hagyományai” (EUMSZ 67. cikk) tiszteletben tartása elválaszthatatlanul összekapcsolódik a lojális együttműködés (EUSZ 4. cikk (3) bekezdés), a kölcsönös elismerés (EUMSZ 81. és 82. cikk) és ekképpen a kölcsönös bizalom elveivel, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartásával (az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése);

M.  mivel a közös európai elvektől és értékektől való eltérés vagy azok megsértése nem igazolható a nemzeti hagyományokkal, sem pedig e nemzeti identitás kifejezésével, amennyiben ezen eltérés azon elvek és értékek – például a demokratikus értékek, a jogállamiság vagy a kölcsönös elismerés elvének – sérülésével jár, amelyek az európai integráció lényegét jelentik, ennélfogva pedig az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozás csak annyiban alkalmazható, amennyiben a tagállamok tiszteletben tartják az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket;

N.  mivel az Unió azon célját, hogy – az EUSZ 3. cikkének (4) bekezdésében rögzítettek szerint – a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban védelmezze és érvényre juttassa értékeit, még jobban megerősíti az a kifejezett kötelezettség, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépésének azon elvekre kell épülnie, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték: ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta (EUSZ 21. cikk (1) bekezdés);

O.  mivel ezért nemcsak a tagállamok és az Unió nemzetközi szintű hitelessége, hanem az Unió belső fellépéseinek célkitűzései is sérülnének, ha a tagállamok nem lennének képesek vagy hajlandók betartani a magukra nézve szerződésben kötelezőnek elfogadott normákat;

P.  mivel ugyanezen alapvető értékek tagállamok általi tiszteletben tartása elengedhetetlen feltétele a kölcsönös bizalom és következésképpen a kölcsönös elismerés megfelelő működése biztosításának is, amely a belső piac, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség létrehozásának és fejlődésének lényege, és mivel ezért a közös értékek megsértésére vagy gyengítésére irányuló bármely kísérlet káros hatást gyakorol a gazdasági, szociális és politikai integrációt célzó európai folyamat egészére;

Q.  mivel az EUSZ 2. cikkében meghatározott, a Szerződések és az Alapjogi Charta preambulumában rögzített, továbbá az EJEE preambulumában és az Európa Tanács alapszabályában említett közös értékek a hatalom független intézmények közötti megosztását írják elő, amely a fékek és ellensúlyok megfelelően működő rendszerén alapul, és mivel ezen alapelvek alapvető elemei többek között: a jogszerűség tiszteletben tartása, ideértve az átlátható, számon kérhető és demokratikus jogalkotási folyamatot is; a jogbiztonság; a szabad választásokon és az ellenzék jogainak tiszteletben tartásán alapuló képviseleti demokrácia szilárd rendszere; a jogszabályok alkotmánnyal való összeegyeztethetőségének hatékony ellenőrzése; a hatékony, átlátható, részvételen alapuló és elszámoltatható kormány és közigazgatás; a független és pártatlan igazságszolgáltatás; a független média; valamint az alapvető jogok tiszteletben tartása;

R.  mivel az Európai Bizottság az EUSZ 17. cikke értelmében gondoskodik a Szerződések alkalmazásáról, és az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyeli az Európai Unió jogának alkalmazását;

Magyarországi reformok

S.  mivel Magyarország volt az első volt kommunista ország, amely csatlakozott az EJEE-hez, és az Unió tagállamaként 2007. december 17-én elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, és mivel Magyarország 2003-ban és 2004-ben tevékeny szerepet vállalt a Konvent és a kormányközi konferencia munkájában, többek között az EUSZ 2. cikkének megszövegezésében, és élére állt annak a kezdeményezésnek, amelynek eredményeképpen beillesztették a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is;

T.  mivel Magyarország sok száz éves történelmében a különböző nemzetiségek és népcsoportok békés egymás mellett élése pozitív hatást gyakorolt a nemzet kulturális gazdagságára és jólétére, és mivel Magyarországot e hagyomány továbbvitelére és mindazon törekvések határozott elfojtására kell felhívni, amelyek az egyes csoportokkal szemben hátrányosan megkülönböztetőek lehetnek;

U.  mivel Magyarország a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának és egyéb olyan nemzetközi szerződéseknek is részes fele, amelyek értelmében köteles tiszteletben tartani és érvényesíteni a nemzetközi demokratikus elveket;

V.  mivel a 2010-ben Magyarországon tartott általános választásokon a jelenleg kormányzó többség a parlamenti helyek több mint kétharmadát szerezte meg, így lehetővé vált számára, hogy gyors ütemű jogalkotási tevékenységet kezdeményezzen az ország alkotmányos rendje egészének átformálása céljából (a volt alkotmányt tizenkétszer, az Alaptörvényt pedig eddig négyszer módosították), és ezáltal lényegesen megváltoztassa az intézményi és jogi keretet, valamint nemcsak a közélet, hanem a magánélet számos alapvető vonatkozását is;

W.  mivel az Európai Unió minden tagállama teljesen szabadon felülvizsgálhatja alkotmányát, és mivel a demokratikus hatalomváltás lényege éppen az, hogy lehetővé teszi egy új kormány számára, hogy a nép akaratát, a saját értékeit és politikai meggyőződését tükröző jogszabályokat fogadjon el, azon kereteken belül, melyeket a demokrácia és jogállamiság Európai Unióban elfogadott értékeinek és elveinek tiszteletben tartása megkövetel; mivel az alkotmány módosítását a rendes jogalkotáshoz képest minden tagállamban egyedi alkotmányos eljárások – az adott nemzeti eljárások szerint minősített többség, kiegészítő döntéshozatali eljárások, időbeli halasztások és népszavazások – nehezítik;

X.  mivel az európai demokratikus hagyományok története azt mutatja, hogy egy alkotmány átalakításához a legnagyobb körültekintésre és azon eljárások és garanciák megfelelő figyelembevételére van szükség, amelyek célja többek között a jogállamiság, a hatalommegosztás és a jogszabályi hierarchia megőrzése – hiszen az alkotmány az ország legmagasabb szintű jogi normája;

Y.  mivel az új magyar kormány által rendkívül rövid idő alatt végrehajtott átfogó és rendszerszerű alkotmányos és intézményi reformok példa nélkül állnak, ami megmagyarázza, hogy számos európai intézmény és szervezet (az Európai Unió, az Európa Tanács, az EBESZ) miért látta szükségesnek néhány reform hatásának értékelését; mivel a tagállamokkal szembeni bánásmód tekintetében nem szabad kettős mércét alkalmazni, vagyis meg kell vizsgálni a helyzetet más tagállamokban is, érvényesítve a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségének elvét;

Z.  mivel a demokratikus értékek fent említett közössége keretében a nyitottságon, a befogadáson, a szolidaritáson és a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédre van szükség az európai intézmények és a magyar hatóságok között;

AA.  mivel az Európai Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának felügyeletére vonatkozó megbízatása keretében a legnagyobb felkészültséggel és körültekintéssel, haladéktalanul és nagyon gyorsan kell fellépnie – tiszteletben tartva a függetlenséget – minden olyan esetben, amikor felmerül az uniós értékek valamely tagállam általi súlyos megsértésének lehetősége;

Az Alaptörvény és annak átmeneti rendelkezései

AB.  mivel Magyarország Alaptörvényét rövid időn belül, a javaslat (T/2627) Országgyűlés elé terjesztésétől számított 35 naptári nap alatt fogadták el (2011. április 18-án, kizárólag a kormánykoalíció képviselőinek szavazatával, a kormánykoalícióhoz tartozó személyek által megfogalmazott tervezet alapján), ezáltal korlátozva azt a lehetőséget, hogy az ellenzéki pártok és a civil társadalom mélyreható és lényegi vitát folytathasson a tervezett szövegről;

AC.  mivel az Alaptörvénynek a 2011. március 14-én az Országgyűlés elé terjesztett tervezete nem a kifejezetten az új Alaptörvény megszövegezése céljából felállított eseti parlamenti bizottságban lefolytatott megbeszélések alapján kidolgozott dokumentum volt, hanem a FIDESZ-KDNP koalíció megválasztott képviselői által kidolgozott szöveg, ami tovább fokozta az ellenzékkel folytatott konzultáció hiányát;

AD.  mivel az alkotmányozásról tartott nemzeti konzultáció igen konkrét témákra vonatkozó 12 kérdésből állt, amelyeket a kormánypárt fogalmazott meg oly módon, hogy azok magától értetődő válaszokat sugallhattak, és mivel a konzultáció nem tartalmazta az Alaptörvény tervezett szövegét;

AE.  mivel az alapvető jogok magyar biztosának beadványa alapján az Alkotmánybíróság 2012. december 28-án megsemmisítette (45/2012. határozat) az átmeneti rendelkezések több mint kétharmadát, mivel azok nem voltak átmeneti jellegűek;

AF.  mivel az Alaptörvény 2013. március 11-én elfogadott negyedik módosítása beépíti az Alaptörvény szövegébe a Magyar Alkotmánybíróság által megsemmisített átmeneti rendelkezések többségét, csakúgy mint egyéb, korábban már alkotmányellenesnek minősített rendelkezéseket;

A sarkalatos törvények széles körű alkalmazása

AG.  mivel az Alaptörvény 26 olyan témakört tartalmaz, amelyet sarkalatos (vagyis kétharmados többséget igénylő) törvények útján kell szabályozni, és ezek a témakörök lefedik a Magyarország intézményi rendszerével, az alapvető jogokkal és a társadalom alapvető kérdéseivel kapcsolatos szempontok széles spektrumát;

AH.  mivel az Alaptörvény elfogadása óta az Országgyűlés 49 sarkalatos törvényt(6) fogadott el (másfél év alatt);

AI.  mivel számos olyan kérdést is sarkalatos törvények szabályoznak, amelyek általában a jogalkotó rendes döntéshozatali eljárása alá tartoznak, ilyenek például a családjog bizonyos szempontjai, illetve az adó- és nyugdíjrendszer;

A gyorsított jogalkotási eljárások, az egyéni képviselői indítványok gyakorlata, a parlamenti vita

AJ.  mivel fontos jogszabályokat, köztük az Alaptörvényt, annak második és negyedik módosítását, az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit és több sarkalatos törvényt is egyéni képviselői indítványként fogadtak el, vagyis nem vonatkoztak rájuk a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvényben és az előzetes és utólagos hatásvizsgálatról szóló 24/2011 (VIII. 9.) közigazgatási és igazságügyi miniszteri rendeletben meghatározott szabályok, aminek következtében az ilyen „akadálytalanított” eljárásban elfogadott jogszabályokról csak korlátozott nyilvános vita alakulhatott ki;

AK.  mivel igen rövid időn belül jelentős számú sarkalatos törvényt fogadtak el, köztük a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényt, a vallásszabadságról szóló törvényt, valamint a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, és ez elkerülhetetlenül korlátozta az ellenzéki pártokkal és a civil társadalommal, köztük adott esetben munkáltatói szervezetekkel, szakszervezetekkel és érdekcsoportokkal folytatott megfelelő konzultáció lehetőségét;

AL.  mivel az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény a házelnököt kiterjedt mérlegelési hatáskörrel ruházta fel a képviselők felszólalási szabadságának korlátozására;

A fékek és ellensúlyok gyengülése: Alkotmánybíróság, Országgyűlés, Adatvédelmi Hatóság

AM.  mivel az Alaptörvényben az Alkotmánybíróság előtti alkotmányos panasz két új formáját is bevezették, miközben az utólagos normakontrollra irányuló, Alkotmánybíróság előtti „actio popularis” intézményét eltörölték;

AN.  mivel 2013. június 3-án kihirdették az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló 2013. évi LXXII. törvényt; mivel többen, köztük a magyar legfőbb ügyész helyettese is, aggodalmukat fejezték ki e törvény miatt, a hatalmi ágak szétválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a családi és magánélet tiszteletben tartását, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülését illetően;

AO.  mivel az Alaptörvény értelmében jelentősen szűkült az Alkotmánybíróság hatásköre a költségvetési vonatkozású törvények tartalmi szempontú, utólagos alkotmányossági vizsgálata tekintetében, amely immár csak tételesen meghatározott jogok megsértésére terjed ki, vagyis egyéb alapvető jogok, például a tulajdonhoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a megkülönböztetésmentességhez való jog megsértése esetén nem lehetséges az alkotmányosság felülvizsgálata;

AP.  mivel az Alaptörvény negyedik módosítása nem változtatta meg az Alkotmánybíróság azon meglévő jogát, hogy eljárási szempontból vizsgálja az Alaptörvény módosításait, és mivel a módosítás értelmében az Alkotmánybíróság a jövőben nem vizsgálhatja tartalmi szempontból az alkotmánymódosításokat;

AQ.  mivel az Alkotmánybíróság a fent említett 45/2012. határozatában megállapította, hogy „az alkotmányos legalitásnak nemcsak eljárásjogi, formai, közjogi érvényességi, de tartalmi követelményei is vannak. A demokratikus jogállam alkotmányossági kritériumai, egyben nemzetközi egyezményekbe foglalt, a demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek és alapvető demokratikus szabadságjogok, illetve az ezekkel részben egybeeső úgynevezett ius cogens. Adott esetben az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja.” (a határozat IV.7. pontja.);

AR.  mivel az Alaptörvény negyedik módosítása kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése előtt általa hozott határozatokat nem veheti figyelembe, és ezzel kifejezetten ellentmond az Alkotmánybíróság 22/2012. sz. határozatának, amelyben az AB megállapította, hogy az alapvető jogok, az emberi jogok és szabadságok, valamint az Alaptörvény által lényegesen nem módosított alkotmányos intézmények tekintetében tett megállapításai továbbra is érvényesek; mivel a negyedik módosítás visszahelyez az Alaptörvény szövegébe bizonyos, az Alkotmánybíróság által korábban alkotmányellenesnek minősített rendelkezéseket;

AS.  mivel egy korlátozott demokratikus felhatalmazással bíró, nem parlamenti testület, a Költségvetési Tanács az általános költségvetés feletti vétójogot kapott, ezáltal korlátozva a demokratikusan megválasztott törvényhozás mozgásterét, és lehetőséget adva a köztársasági elnöknek az Országgyűlés feloszlatására;

AT.  mivel az információszabadságról szóló, 2011 júliusában elfogadott törvény megszüntette az adatvédelmi biztos intézményét, idő előtt megszüntetve annak hatéves megbízatását és átadva hatásköreit az újonnan létrehozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak; mivel e változtatásokat az Európai Unió Bírósága jelenleg vizsgálja;

AU.  mivel a Bizottság 2012. június 8-án kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben arra hivatkozva, hogy Magyarország nem tett eleget a 95/46/EK irányelvből eredő kötelezettségeinek azáltal, hogy megbízatásának lejárta előtt elmozdította tisztségéből az adatvédelmi biztost, és így veszélyeztette e tisztség függetlenségét;

Az igazságszolgáltatás függetlensége

AV.  mivel az Alaptörvény és átmeneti rendelkezései értelmében a (Kúriának átnevezett) Legfelsőbb Bíróság volt elnökének hatéves megbízatása két év elteltével, idő előtt megszűnt;

AW.  mivel 2012. július 2-án a Magyar Országgyűlés módosította az igazságszolgáltatásról szóló sarkalatos törvényeket (a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényt, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvényt), részben eleget téve a Velencei Bizottság ajánlásainak;

AX.  mivel az Alaptörvény nem szabályozza az igazságszolgáltatás függetlenségének főbb garanciáit, így például az elmozdíthatatlanságot, a garantált hivatali időt, az irányító testületek szerkezetét és összetételét, hanem ezekről – az igazságszolgáltatás szervezetére és igazgatására vonatkozó részletes szabályokkal egyetemben – módosított sarkalatos törvények rendelkeznek;

AY.  mivel az Alaptörvény nem rögzíti sem az Alkotmánybíróság függetlenségét, sem az igazságszolgáltatás igazgatásának függetlenségét;

AZ.  mivel az igazságszolgáltatásról szóló sarkalatos törvények azon módosítása, amelynek értelmében az Országos Bírósági Hivatal elnöke az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása érdekében jogosult ügyeket az eljáró bíróságról más bíróságra áthelyezni, nem határozza meg az áthelyezendő ügyek kiválasztásának objektív, normatív kritériumait;

BA.  mivel az Alaptörvény, annak átmeneti rendelkezései, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. sarkalatos törvény hatálybalépése óta a bírák kötelező nyugdíjkorhatára 70-ről 62 évre csökkent;

BB.  mivel az Európai Unió Bíróságának 2012. november 6-i határozata kimondja, hogy a magyar bírák, ügyészek és közjegyzők nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre való radikális csökkentése életkoron alapuló, nem igazolható megkülönböztetésnek minősül, és mivel magyar bírák két csoportja 2012. június 20-án kérelemmel fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, kérve annak megállapítását, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentéséről szóló magyar jogszabályok sértik az emberi jogok európai egyezményét;

BC.  mivel a Magyar Országgyűlés 2013. március 11-én elfogadta a felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvényt annak érdekében, hogy részben megfeleljen az Alkotmánybíróság 2012. július 16-i, valamint az Európai Unió Bírósága 2012. november 6-i határozatának;

A választási reform

BD.  mivel az Országgyűlés kormánytöbbsége egyoldalúan alakította át a választási rendszert, anélkül, hogy törekedett volna az ellenzékkel való konszenzusra;

BE.  mivel a közelmúltbeli választási reform keretében a Magyar Országgyűlés 2012. november 26-án, egyéni képviselői indítvány alapján elfogadta a választási eljárásról szóló törvényt, amelynek célja az volt, hogy a korábbi, valamennyi magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárra kiterjedő automatikus választói regisztráció helyett az egyéni szavazati jog gyakorlásának feltételeként önkéntes regisztráció lépjen életbe;

BF.  mivel az Alaptörvény választói regisztrációt rögzítő második módosítását egyéni képviselői indítvány formájában nyújtották be 2012. szeptember 18-án, vagyis ugyanazon a napon, amelyen a választási eljárásról szóló törvénytervezetet is, majd 2012. október 29-én fogadták el;

BG.  mivel a Velencei Bizottság és az EBESZ/ODIHR 2012. június 15–16-án közös véleményt készített az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényről;

BH.  mivel a köztársasági elnök 2012. december 6-i beadványa nyomán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a regisztráció előírása a magyarországi lakhellyel rendelkezők választójogának indokolatlan korlátozásának minősül, és ezért alkotmányellenes;

BI.  mivel az Alkotmánybíróság 2013. január 4-i határozata indokoltnak tartotta ugyan a külföldön élő állampolgárok választói regisztrációját, azonban kimondta azt is, hogy a Magyarországon élő, de lakcímmel nem rendelkező szavazópolgárok személyes regisztrációjára vonatkozó lehetőség kizárása diszkriminatív, valamint hogy aránytalan mértékben korlátozzák a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát azok a rendelkezések, amelyek a politikai hirdetések közzétételét a kampányidőszakban kizárólag a közszolgálati médiaszolgáltatók számára engedélyezik, illetve azok a szabályok, amelyek a kampányidőszak utolsó hat napján megtiltják a közvélemény-kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalát;

A médiaszabályozás

BJ.  mivel az Európai Unió a demokrácia és a jogállamiság értékein alapul, és ennek megfelelőn garantálja és előmozdítja a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke és az EJEE 10. cikke is rögzít, és mivel ezek a jogok kiterjednek a szabad véleménynyilvánításra, valamint a közhatóságok ellenőrzése, beavatkozása és nyomásgyakorlása nélküli tájékozódásra és tájékoztatásra;

BK.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az EJEE 10. cikke alapján a tagállamok tevőleges kötelezettsége a média pluralizmusának garantálása, és mivel az egyezmény rendelkezései megegyeznek a Charta 11. cikkében szereplő rendelkezésekkel, amelyek a közösségi vívmányok részét képezik;

BL.  mivel független és plurális médián alapuló önálló és erőteljes közvéleményre van szükség a civil társadalom kollektív szabadságainak (például a gyülekezéshez és az egyesüléshez való jog) és az egyéni szabadságok (például a szabad véleménynyilvánításhoz és tájékozódáshoz való jog) érvényesüléséhez, és mivel az újságírók számára biztosítani kell a tulajdonosok, a vezetők és a kormány nyomásgyakorlásától, illetve a pénzügyi fenyegetésektől mentes tevékenység lehetőségét;

BM.  mivel az Európa Tanács és az EBESZ a média szabadságával, pluralizmusával és koncentrációjával kapcsolatos nyilatkozatok, állásfoglalások, ajánlások, vélemények és jelentések útján fontos páneurópai minimális normarendszert alakított ki e téren;

BN.  mivel a tagállamok kötelesek folyamatosan előmozdítani és védelmezni a véleménynyilvánítás, a szólás, a tájékozódás és a tömegtájékoztatás szabadságát, és mivel e szabadságok valamely tagállamban történő súlyos veszélyeztetése vagy megsértése esetén az Unió a Szerződésekben és a Chartában rögzített hatáskörei alapján köteles megfelelő időben és hatékonyan fellépni a demokratikus és plurális európai rend, valamint az alapvető szabadságok védelme érdekében;

BO.  mivel az Európai Parlament több alkalommal is hangot adott aggodalmának a média szabadságát, pluralizmusát és koncentrációját illetően az EU-ban és tagállamaiban kialakult helyzet miatt;

BP.  mivel a magyar médiaszabályozás több rendelkezésével kapcsolatosan bírálatok hangzottak el az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselője, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa Tanács főtitkára, az ENSZ vélemény- és szólásszabadsághoz való joggal foglalkozó különmegbízottja, számos nemzetközi és nemzeti újságírói szervezet, szerkesztő és kiadó, az emberi jogok és a polgári szabadságok terén aktív civil társadalmi szervezet, valamint EU-tagállamok részéről;

BQ.  mivel bírálatok hangzottak el elsősorban a következőkkel kapcsolatosan: a jogszabály egyéni képviselői beadvány alapján történő elfogadásának módja; a médiafelügyelet jelentősen hierarchizált struktúrája; a szabályozó hatóság elnökének vezetői hatásköre; a hatóság függetlenségét biztosító rendelkezések hiánya; a hatóság kiterjedt felügyeleti és szankcionálási hatásköre; egyes rendelkezéseknek a programkészítés tartalmi szempontjaira gyakorolt számottevő hatása; a médiaspecifikus szabályozás hiánya; az engedélykérelmezési folyamat átláthatóságának hiánya; a normák homályos meghatározása, ami önkényes alkalmazási és végrehajtási gyakorlatokhoz vezethet;

BR.  mivel a magyar médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalásában az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy a magyar médiatörvény alkalmazását sürgősen fel kellene függeszteni, és a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács megjegyzései és javaslatai alapján felül kellene vizsgálni, továbbá sürgette a Bizottságot, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon és értékelje, hogy a módosított magyar médiatörvény megfelel-e az európai jogszabályoknak, különösen az Alapjogi Chartának;

BS.  mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint módosítani kell a szabályozás médiaszabadságot korlátozó rendelkezéseit, például annak előírását, hogy mely információkat és tudósításokat kell valamennyi médiaszolgáltatónak kötelezően leközölnie, a médiára kiszabható szankciókat, a nyilvántartásba vételi követelmények formájában jelentkező, a sajtószabadságot akadályozó előzetes korlátokat, valamint az újságírói források védelmét, mivel továbbá a biztos a média függetlensége és pluralizmusa kapcsán kifejezte, hogy orvosolni kell a pluralizmus alkotmányos garanciáinak gyengülését, a médiaszabályozó testületek függetlenségének hiányát, a közszolgálati műsorszórás függetlenségét garantáló rendelkezések hiányát, valamint a Médiatanács határozatai által érintett médiaszereplők tényleges hazai jogorvoslati lehetőségeinek hiányát is;

BT.  mivel a Bizottság aggályainak adott hangot a magyar médiatörvénynek az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvnek és általában a közösségi vívmányoknak való megfelelőségével kapcsolatosan, nevezetesen a valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatóra alkalmazandó kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség vonatkozásában, továbbá tájékoztatást kért arról is, hogy a médiatörvény megfelel-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében lefektetett arányossági elvnek és a véleménynyilvánítás és a tájékozódás alapvető szabadsága elvének, a származási ország alapelvének, illetve a regisztrációs követelményeknek, és mivel 2011 márciusában, a Bizottsággal folytatott tárgyalásokat követően a Magyar Országgyűlés módosította a törvényt annak érdekében, hogy rendezze a Bizottság által felvetett kérdéseket;

BU.  mivel az EBESZ komoly fenntartásokat fogalmazott meg a magyar szabályozás tárgyi és területi hatályát, a Médiahatóság és a Médiatanács politikai szempontból homogén összetételét, a kiszabható szankciók aránytalanságát, a Médiahatóság határozata elleni bírósági jogorvoslat esetén a szankció felfüggesztését eredményező automatikus eljárás hiányát, az újságírói források titkosságának megsértését és a családi értékek védelmét illetően;

BV.  mivel az EBESZ ajánlásai(7) tartalmazták a kiegyensúlyozott tájékoztatásra irányuló jogi követelmény és egyéb tartalmi megkötések törlését a törvény szövegéből, a szerkesztői függetlenség biztosítását, annak biztosítását, hogy a különböző – nyomtatott, műsorszóró és internetes – médiákra eltérő szabályozás vonatkozzon, a túlzottnak vélt nyilvántartásba vételi követelmények eltörlését, a szabályozó testület függetlenségének és hozzáértésének biztosítását, az objektivitás és a pluralizmus biztosítását a médiaágazatot irányító testületek felállításának folyamatában, annak biztosítását, hogy a nyomtatott sajtó ne tartozzon a szabályozó testület hatásköre alá, valamint az önszabályozás hatékony előmozdítását;

BW.  mivel annak ellenére, hogy a törvényt 2011-ben, az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokat követően, illetve 2012 májusában, az Alkotmánybíróság 2011. decemberi – több, a nyomtatott sajtó tartalmi szabályozását, az újságírói források védelmét, az adatszolgáltatási kötelezettséget és a média- és hírközlési biztos intézményét érintő rendelkezést alkotmányellenesnek minősítő – határozata nyomán módosították, az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselője kifogásolta, hogy számos módosítást rövid határidővel és az érintett felekkel való konzultáció nélkül vezettek be és fogadtak el, a jogszabályok alapvető elemein – nevezetesen a Médiahatóság és a Médiatanács elnökének és tagjainak kinevezésén, a műsorszóró médiában megjelenő tartalmak feletti hatáskörén, a magas bírságok kiszabásán, a közszolgálati műsorszolgáltatók pénzügyi és szerkesztői függetlenségét szolgáló biztosítékok hiányán – pedig nem javítottak;

BX.  mivel annak ellenére, hogy üdvözölte a médiaszabályozás 2011 márciusában elfogadott módosításait, az ENSZ vélemény- és szólásszabadsághoz való joggal foglalkozó különmegbízottja azt is kiemelte, hogy megoldást kell találni a médiatartalom szabályozását, a Médiahatóság függetlenségét és elfogulatlanságát nem kellő mértékben biztosító garanciákat, a túlzott mértékű bírságokat és egyéb adminisztratív szankciókat, a médiatörvény valamennyi médiatípusra való alkalmazhatóságát (ideértve a nyomtatott sajtót és az internetet is), a nyilvántartásba vételi követelményeket és az újságírói források kielégítő védelmének hiányát érintő, továbbra is fennálló problémákra;

BY.  mivel az Európa Tanács szakértői elemzése(8) szerint (amely azt vizsgálta, hogy a médiatörvény a 2012-ben javasolt módosításokkal megfelel-e a média és a véleménynyilvánítás szabadsága terén irányadó Európa tanácsi dokumentumoknak) a nyilvántartásba vételre és átláthatóságra, a tartalomszabályozásra, a hírközlési kötelezettségekre, az információforrások védelmére, a közszolgálati médiára és a szabályozó testületekre vonatkozó egyes rendelkezéseket alaposan felül kell vizsgálni, egyértelműbbé kell tenni, illetve bizonyos esetekben hatályon kívül kell helyezni;

BZ.  mivel az EU-val és az Európa Tanács főtitkárával levélben és szakértői megbeszélések keretében folytatott párbeszédet követően 2013 februárjában további törvénymódosításokat terjesztettek be a médiaszabályozó testületek függetlenségének megszilárdítása és garantálása érdekében, például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnökének kinevezési és megválasztási feltételeivel kapcsolatos szabályokat, valamint a kinevezési eljárást, a kinevező személyét és az ismételt kinevezést illetően;

CA.  mivel a magyar hatóságok kinyilvánították azon szándékukat, hogy felülvizsgálják a választási kampányok idején a politikai hirdetésekre vonatkozó korlátozásokat; mivel a magyar kormány jelenleg tárgyalásokat folytat az Európai Bizottsággal a politikai hirdetések kérdéséről; mivel az Alaptörvény negyedik módosítása ennek ellenére széles körű és esetlegesen homályos tilalmat vezet be az egyes csoportok – köztük a magyar nemzet – méltóságának megsértését célzó beszédre, amely tilalom felhasználható a véleménynyilvánítás szabadságába való önkényes beavatkozásra, és visszafogó hatása lehet az újságírókra, de a művészekre és másokra is;

CB.  mivel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács mindeddig nem készített értékelést arról, hogy a jogszabályok milyen hatást gyakorolnak az újságírás minőségére, a szerkesztői szabadságra és az újságírók munkafeltételeire;

A kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása

CC.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását az EUSZ 2. cikkében említett értékek között kifejezetten elismerik, és mivel az Unió elkötelezi magát ezen értékek előmozdítása, valamint a társadalmi kirekesztés, a rasszizmus, az antiszemitizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelem mellett;

CD.  mivel a megkülönböztetésmentesség a Charta 21. cikkében is rögzített alapvető jognak minősül;

CE.  mivel a tagállamok annak biztosítására vonatkozó felelőssége, hogy etnikai hovatartozásától és hitétől függetlenül minden személy alapvető jogait tiszteletben tartsák, a közigazgatás valamennyi szintjére és a bűnüldöző hatóságokra is kiterjed, és egyúttal magában foglalja a tolerancia aktív elősegítését, valamint egyes jelenségek – például a rasszista erőszak és az antiszemita és romaellenes gyűlöletbeszéd – határozott elítélését is, különösen amikor az hivatalos vagy nyilvános fórumokon, többek között a Magyar Országgyűlésben jut kifejezésre;

CF.  mivel a rendvédelmi hatóságok nem léptek fel a rasszista indítékú bűncselekményekkel szemben(9), ami a rendőrséggel szembeni bizalmatlanság kialakulásához vezetett;

CG.  mivel megjegyzendő, hogy a Magyar Országgyűlés büntetőjogi és polgári jogi jogszabályokat fogadott el a rasszista gyűlöletkeltés és a gyűlöletbeszéd leküzdése érdekében;

CH.  mivel bár a roma és a zsidó közösségek tagjaival szembeni intolerancia nemcsak Magyarországhoz köthető probléma, és más tagállamoknak is szembe kell nézniük ugyanezekkel a nehézségekkel, az utóbbi időkben egyes események arra utalnak, hogy Magyarországon a roma- és zsidóellenes gyűlöletbeszéd újra erősödőben van;

CI.  mivel az adózás és a nyugdíjrendszer területére vonatkozó, visszamenőleges hatályú jogszabályok végrehajtása jelentős mértékben növelte a szociális bizonytalanságot és a szegénységet, ami nemcsak bizonytalanságot vált ki a lakosság körében, hanem a magántulajdon megsértésének is minősül, és aláássa az alapvető polgári szabadságjogokat;

A vallás- és lelkiismereti szabadság, valamint az egyházak elismerése

CJ.  mivel a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságról szóló, az EJEE 9. cikkében és az Alapjogi Charta 10. cikkében rögzített rendelkezések a demokratikus társadalmak egyik alapját képezik, és mivel az állam feladata e téren a különböző vallások, hitek és világnézetek szabad gyakorlásához való jog semleges és pártatlan módon történő biztosítása;

CK.  mivel az egyházak jogállásáról szóló törvény új jogi keretet hozott létre a vallási szervezetek és egyházak magyarországi szabályozására, amely egy sor követelményt határoz meg az egyházak elismerése vonatkozásában, és kimondja, hogy az elismeréshez az Országgyűlés kétharmados többséggel elfogadott előzetes jóváhagyása szükséges;

CL.  mivel a Velencei Bizottság szerint(10) a vallásszabadság korlátozásának minősül az egyházak jogállásáról szóló törvényben foglalt azon kötelezettség, amelynek értelmében egyház alapításához előbb az Országgyűlés elismerését kell megszerezni;

CM.  mivel az egyházak jogállásáról szóló törvény visszaható hatályú rendelkezéseinek hatálybalépésével több mint 300 bejegyzett egyház veszítette el egyházi jogállását;

CN.  mivel több vallási közösség és az alapvető jogok magyar biztosa (az ombudsman) kérésére az Alkotmánybíróság vizsgálta az egyházak jogállásáról szóló törvény rendelkezéseinek alkotmányosságát, és 6/2013. számú, 2013. február 26-i határozatában kimondta egyes rendelkezések Alaptörvénybe ütközését, és ezeket visszaható hatállyal megsemmisítette;

CO.  mivel az Alkotmánybíróság e határozatában, ha nem is kérdőjelezte meg az Országgyűlés azon jogát, hogy meghatározza az egyházként történő elismerés anyagi jogi feltételeit, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyházi jogállás elismeréséről történő parlamenti szavazás magában hordja a politikailag elfogult döntéshozatal lehetőségét, és mivel az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a törvény nem ír elő kötelezettséget az egyházi jogállás elismerésének elutasításáról szóló döntések részletes indokolására vonatkozóan, hogy a törvény nem ír elő határidőt az országgyűlési eljárások lebonyolítására, és hogy a törvény nem biztosít tényleges jogorvoslati lehetőséget az elutasító határozat vagy a határozathozatal elmaradása esetén;

CP.  mivel az Alaptörvény negyedik módosítása – amelyet az Alkotmánybíróság döntése után két héttel fogadtak el – módosította az Alaptörvény VII. cikkét, alkotmányos szintre emelve az Országgyűlésnek a vallási tevékenységet végző szervezetek egyházként történő elismerésére vonatkozó sarkalatos törvények elfogadására irányuló hatáskörét, felülbírálva ezzel az Alkotmánybíróság határozatát;

II.– Értékelés
Magyarország Alaptörvénye és annak végrehajtása

1.  emlékeztet rá, hogy a jogszerűség tiszteletben tartása, amely alkotmányozás esetén is magában foglalja az átlátható, elszámoltatható és demokratikus törvényalkotási folyamatot, valamint a szabad választásokon és az ellenzék jogainak tiszteletben tartásán alapuló, erős képviseleti demokrácia iránti tisztelet a demokrácia és a jogállamiság fogalmának kulcselemei, az EUSZ 2. cikkében („Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”) és az Európai Unióról szóló szerződés és az Alapjogi Charta preambulumaiban rögzítettek szerint; sajnálattal állapítja meg, hogy a múltban az uniós intézmények az alapvető európai értékek védelme tekintetében nem mindig tudtak megfelelni saját elvárásaiknak; ennélfogva hangsúlyozza különös felelősségét azt illetően, hogy uniós szinten és a tagállamokban is kiálljon az EUSZ 2. cikke szerinti alapvető európai jogok tiszteletben tartása mellett;

2.  határozottan megismétli, hogy miközben egy új alaptörvény kidolgozása és elfogadása tagállami hatáskörbe tartozik, a tagállamok és az EU közös felelőssége annak biztosítása, hogy az alkotmányozási folyamat és az alaptörvények tartalma összhangban álljon a tagállam által az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló szerződésben vállalt kötelezettségekkel, azaz az Unió közös értékeivel, az Alapjogi Chartával és az EJEE-vel;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy Magyarország Alaptörvényének kidolgozása és elfogadása nem átlátható, nyitott, befogadó és végső soron konszenzusra épülő folyamat keretében történt, ahogyan ez egy modern, demokratikus alkotmányozási folyamattól elvárható lenne, és ez magának az Alaptörvénynek a legitimitását is gyengíti;

4.  tudomásul veszi az Alkotmánybíróság fent említett, 2012. december 28-i határozatát, amely kimondja, hogy a Magyar Országgyűlés túllépte jogalkotási hatáskörét, amikor elfogadta az Alaptörvény állandó és általános szabályozást tartalmazó átmeneti rendelkezéseit, megállapítva többek között, hogy „az Alkotmánybíróság döntését követően az alkotmányozó feladata és felelőssége a részleges megsemmisítés utáni helyzet tisztázása. Az Országgyűlés köteles egyértelmű és világos jogi helyzetet teremteni.”, valamint előírva azt is, hogy ez nem jelentheti a megsemmisített rendelkezések Alaptörvénybe történő automatikus, megfontolás nélkül beillesztését, mivel „Az Országgyűlésnek felül kell vizsgálnia a megsemmisített nem átmeneti rendelkezések szabályozási tárgyait, dönteni kell arról, hogy ezek közül melyek újraszabályozására van szükség és milyen jogforrási szinten. Arról, hogy az újraszabályozandó rendelkezések közül mely rendelkezéseket kell az Alaptörvényben elhelyezni és melyeket kell törvényi szinten újraszabályozni, szintén az Országgyűlésnek kell határoznia”;

5.  határozottan bírálja az Alaptörvény negyedik módosításának rendelkezéseit, amelyek aláássák az Alaptörvény felsőbbségét azáltal, hogy több olyan szabályt foglalnak újra bele annak szövegébe, melyeket az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek – eljárási vagy tartalmi okokból az Alaptörvénybe ütközőnek – nyilvánított;

6.  emlékeztet rá, hogy az Alkotmánybíróság a fent említett, 2012. december 28-i határozatában egyértelműen nyilatkozik az alkotmányosság kritériumairól, kijelentve, hogy az „alkotmányok tartalmi és eljárási mércéi és követelményei demokratikus jogállamban állandóak. A tartalmi és eljárási alkotmányos követelmények nem lehetnek alacsonyabbak az Alaptörvény időszakában, mint az Alkotmány(törvény) időszakában voltak. Az alkotmányos jogállam követelményei továbbra is és folyamatosan érvényesülő követelmények a jelenben és programok a jövőre nézve. Az alkotmányos jogállam konstans értékek, elvek és garanciák rendszere”; úgy véli, hogy ez az egyértelmű és méltóságteljes kijelentés az Európai Unióra és annak valamennyi tagállamára nézve egyaránt alkalmazandó;

7.  emlékeztet rá, hogy az Unió demokráciára és jogállamiságra vonatkozó közös értékei szabad választásokon és az ellenzék jogainak tiszteletben tartásán alapuló, erős képviseleti demokrácia rendszerét igénylik, és hogy az EJEE-hez fűzött 1. sz. jegyzőkönyv 3. cikke szerint a választásoknak garantálniuk kell „a nép véleményének kifejezését a törvényhozó testület megválasztását illetően”;

8.  úgy véli, hogy – bár más tagállamokban is elterjedt a kétharmados többséget igénylő törvények alkalmazása, ami 1989 óta a magyar alkotmányos és jogrendnek is részét képezi – a sarkalatos törvények kiterjedt, rendkívül konkrét és részletes szabályok előírása céljából történő alkalmazása aláássa a demokrácia és a jogállamiság elveit, mivel lehetővé tette a jelenlegi – minősített többség támogatását élvező – kormány számára, hogy politikai irányvonalakat véssen kőbe, ami meg fogja nehezíteni az Országgyűlésben mindössze egyszerű többséggel rendelkező mindenkori jövőbeli kormányok számára, hogy reagáljanak a társadalmi változásokra, ezáltal potenciálisan csökkentve az új választások jelentőségét; úgy véli, hogy a sarkalatos törvények ily módon történő alkalmazását újra kell értékelni annak biztosítása érdekében, hogy a jövőbeli kormányok és parlamenti többségű erők érdemleges és átfogó módon végezhessék jogalkotási munkájukat;

9.  úgy véli, hogy az egyéni képviselői indítvány alkalmazása az Alaptörvény (sarkalatos törvények révén történő) végrehajtására nem tekinthető átlátható, számonkérhető és demokratikus jogalkotási eljárásnak, mivel nem tartalmaz az érdemleges társadalmi vitát és konzultációt biztosító garanciákat, és hogy az ilyen indítványok magával az Alaptörvénnyel is ellentétesek lehetnek, következésképpen a kormányokat (és nem az egyes képviselőket) terheli az a kötelezettség, hogy az Alaptörvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat benyújtsák az Országgyűlésnek;

10.  tudomásul veszi a Velencei Bizottság CDL-AD(2011)016. számú véleményét, amely szerint a Velencei Bizottság „különösen üdvözli azt a tényt, hogy az új Alaptörvény a demokrácia, a jogállamiság, valamint az alapvető jogok védelmének elvein alapuló alkotmányos rendet hoz létre”; továbbá tudomásul veszi a Velencei Bizottság CDL-AD(2012)001. számú véleményét, amely szerint a jelentős mennyiségű jogszabály rövid idő alatt történő elfogadásával magyarázható, hogy néhány új rendelkezés nem felel meg az európai normáknak; ezenfelül tudomásul veszi a Velencei Bizottságnak a magyar Alaptörvény negyedik módosításáról szóló, CDL-AD(2013)012. számú véleményét, amely kimondja, hogy „a negyedik módosítás hiányosságokat teremt Magyarország alkotmányos rendszerében vagy állandósítja azokat”;

11.  üdvözli, hogy Magyarország Alaptörvénye megismétli és megerősíti az Európai Unió Alapjogi Chartájának cikkeit, valamint hogy Magyarország az EU negyedik országaként a magyar jelnyelvet (HSL) a H. cikkben teljes értékű nyelvnek ismeri el és a magyar kultúra részeként védelmezi;

12.  üdvözli, hogy Magyarország Alaptörvényének XV. cikke kifejezetten tiltja a faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtételt, valamint kimondja, hogy Magyarország különleges intézkedéseket fogad el a gyermekek, a nők, az időskorúak és a fogyatékossággal élők védelme érdekében, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20–26. cikkével;

A fékek és ellensúlyok demokratikus rendszere

13.  emlékeztet arra, hogy a demokrácia és a jogállamiság megköveteli a hatáskörök független intézmények közötti megosztását a fékek és ellensúlyok megfelelően működő rendszere és a jogszabályok hatékony alkotmányos normakontrollja alapján;

14.  emlékeztet arra, hogy az alkotmányos többség az alkotmánybírák számát 11-ről 15-re emelte, és eltörölte azt a kötelezettséget, hogy az alkotmánybírák választása tekintetében meg kell állapodni az ellenzékkel; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezen intézkedések következményeképpen a jelenleg hivatalban lévő 15 alkotmánybíró közül 8-at (egy kivétellel) kizárólag a kétharmados többség választott meg, közöttük a testület két új tagját is, akiket az országgyűlési képviselői székből közvetlenül jelöltek az alkotmánybírói tisztségre;

15.  üdvözli annak bevezetését, hogy két új típusú alkotmányos panasszal lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, és megérti, hogy a jogállamiságra alapozott demokratikus rendszer megfelelő működéséhez nincs feltétlenül szükség alkotmánybíróságra; emlékeztet ugyanakkor a Velencei Bizottság CDL-AD(2011)016. számú véleményére, amely megjegyzi, hogy azokban az államokban, amelyek alkotmánybíróság létrehozása mellett döntöttek, e bíróság számára jogot kell biztosítani arra, hogy valamennyi törvény esetében megvizsgálja, összhangban áll-e az alkotmányban garantált emberi jogokkal; ezért úgy véli, hogy a központi költségvetésre és az adózásra vonatkozó törvényekkel kapcsolatos alkotmánybírósági hatáskör korlátozása gyengíti az intézményi és eljárási garanciákat több alkotmányos jog védelme, valamint az Országgyűlés és a kormány költségvetési hatásköreinek ellenőrzése vonatkozásában;

16.  emlékeztet arra, hogy amint azt az Alkotmánybíróság 45/2012. határozatában megállapította, „Az alkotmányos legalitásnak nemcsak eljárásjogi, formai, közjogi érvényességi, de tartalmi követelményei is vannak [...]. Adott esetben az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja”;

17.  úgy véli, hogy az Alaptörvény politikai akaratot tükröző rendszeres módosításainak fényében az Alkotmánybíróság már nem a legfőbb szerve az Alaptörvény védelmének, különösen azóta, hogy a negyedik módosítás kifejezetten megtiltja az Alkotmánybíróságnak, hogy felülvizsgálja a más alkotmányos követelményekkel és elvekkel ellentétes Alaptörvény-módosításokat;

18.  figyelembe véve a demokratikusan megválasztott Országgyűlés azon jogát, hogy az alapvető jogokkal összhangban, a politikai kisebbségeket tiszteletben tartva és demokratikus szempontból megfelelő és átlátható eljárás keretében törvényeket fogadjon el, továbbá a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság azon kötelezettségét, hogy megőrizzék a törvények Alaptörvénnyel való összeegyeztethetőségét, hangsúlyozza a hatalommegosztás elvének és a fékek és ellensúlyok megfelelően működő rendszerének fontosságát; ezzel összefüggésben aggasztónak tartja az alkotmányos kérdésekben az Országgyűlés javára és az Alkotmánybíróság kárára történt hatáskör-eltolódást, amely súlyosan sérti a hatalommegosztás elvét és a fékek és ellensúlyok megfelelően működő rendszerét, amelyek a jogállamiság két fő szükségszerű elemét képezik; e tekintetben üdvözli a magyar Alkotmánybíróság elnöke, Paczolay Péter és a román alkotmánybíróság elnöke, Augustin Zegrean által 2013. május 16-án, Egerben kiadott közös nyilatkozatot, amely hangsúlyozza, hogy a kétharmados többséggel kormányzott országok alkotmánybíróságaira különös felelősség hárul;

19.  hasonlóképpen rendkívül aggasztónak tartja a negyedik módosítás azon rendelkezéseit is, amelyek 20 évnyi alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatot tesznek semmissé, amely alapelvek és alkotmányos követelmények egész rendszerét foglalta magában, ideértve az uniós jog és az európai emberi jogi normák alkalmazását érintő esetleges ítélkezési gyakorlatot is; megjegyzi, hogy az Alkotmánybíróság az értelmezés forrásaként már támaszkodott is korábbi határozataira; mindazonáltal aggodalmának ad hangot amiatt, hogy adott esetben más bíróságok sem alapozhatják határozataikat az Alkotmánybíróság korábbi ítélkezési gyakorlatára;

20.  aggodalmát fejezi ki a negyedik módosítás azon rendelkezésének uniós joggal való összeegyeztethetősége miatt is, amely lehetővé teszi a magyar kormány számára, hogy különadót vessen ki az Európai Bíróság fizetési kötelezettséget eredményező ítéleteinek végrehajtása érdekében, amennyiben az állami költségvetésben nem áll rendelkezésre elegendő forrás, és az államadósság meghaladja a bruttó hazai termék felét; megjegyzi, hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság jelenleg párbeszédet folytat e kérdésről;

21.  bírálja, hogy gyorsított ütemben történik fontos törvények elfogadása, mivel ez aláássa az ellenzéki pártok azon jogát, hogy ténylegesen részt vegyenek a jogalkotási folyamatban, ami korlátozza a többség és a kormány tevékenységének ellenőrzésére irányuló képességüket, és végső soron kedvezőtlenül befolyásolja a fékek és ellensúlyok rendszerét;

22.  aggodalmát fejezi ki az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló 2013. évi LXXII. törvény több rendelkezése miatt, amelyek negatívan befolyásolhatják a hatalmi ágak szétválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a családi és magánélet tiszteletben tartását, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülését;

23.  emlékeztet arra, hogy az adatvédelmi hatóságok függetlenségét az EUMSZ 16. cikke és az EU Alapjogi Chartájának 8. cikke garantálja;

24.  hangsúlyozza, hogy a hivatali idő alatt a tisztségből való elmozdítással szembeni védelem a nemzeti adatvédelmi hatóságok függetlenségére vonatkozó uniós jogi követelmény egyik alapvető eleme;

25.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a korábbi adatvédelmi biztos megbízatása megszűntének vitatott jogszerűsége miatt, az intézmény megfelelő függetlensége tekintetében, és az ügy jelenleg az Európai Bíróság előtt van;

26.  fájlalja, hogy a fent említett intézményi változások egyértelműen gyengítették a jogállamiság és a hatalommegosztás demokratikus elve által megkövetelt fékek és ellensúlyok rendszerét;

Az igazságszolgáltatás függetlensége

27.  emlékeztet arra, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége alapkövetelmény az Alapjogi Charta 47. cikke és az emberi jogok európai egyezményének 6. cikke, valamint a hatalommegosztásra vonatkozó, az EUSZ 2. cikkéből levezetett demokratikus elv szerint is;

28.  emlékeztet arra, hogy az Alkotmánybíróság fent említett, 33/2012. határozatában az igazságszolgáltatás és a bírák függetlenségét Magyarország történeti alkotmányának vívmányaként jellemezte, amikor kijelentette, hogy a „bírói függetlenség elve, ennek elemeivel együtt, minden kétséget kizáróan vívmány. Az Alkotmánybíróság ezért megállapítja, hogy a bírói függetlenség és az ebből eredő elmozdíthatatlanság elve nemcsak az Alaptörvény tételes szabálya, hanem a történeti alkotmány vívmányai közé is tartozik. Így olyan értelmezési alapelv az Alaptörvény előírása alapján, amely mindenkire kötelező, és amelyet az Alaptörvény más szabályai lehetséges tartalmának feltárásakor alkalmazni kell”(11);

29.  hangsúlyozza, hogy Európában az igazságszolgáltatás függetlenségének hatékony megőrzése a demokrácia alapját képezi, egyúttal előfeltétele a különböző tagállamok igazságszolgáltatási intézményei közötti kölcsönös bizalom megerősödésének, következésképpen pedig az igazságszolgáltatás közös területén folytatott, határokon átnyúló zökkenőmentes együttműködésnek is, az EUMSZ 81. cikkében (polgári ügyek) és 82. cikkében (büntetőügyek) rögzített kölcsönös elismerés elve alapján;

30.  fájlalja, hogy a számos elfogadott intézkedés – valamint néhány folyamatban lévő reform – nem nyújt kielégítő biztosítékokat az igazságszolgáltatás és Magyarország Alkotmánybírósága függetlenségének alkotmányos garanciáira nézve;

31.  úgy véli, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének a hivatali ideje lejárta előtti menesztése sérti a megbízatás stabilitására vonatkozó garanciát, amely az igazságszolgáltatás függetlenségének egyik kulcsfontosságú eleme;

32.  üdvözli az Alkotmánybíróság fent említett, 33/2012. határozatát, amely kimondja a bírák 62 éves korban való kötelező nyugdíjazásának alkotmányellenességét, valamint az EU Bíróságának fent említett, 2012. november 6-i határozatát, amely szerint a bírák nyugdíjkorhatárának radikális csökkentése Magyarországon életkoron alapuló, nem igazolható megkülönböztetésnek minősül, következésképpen sérti a 2000/78/EK tanácsi irányelvet;

33.  üdvözli a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvénynek, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvénynek a Magyar Országgyűlés által 2012. július 2-án elfogadott módosításait, amelyek az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalásában és a Velencei Bizottság véleményében felvetett számos aggályos kérdést rendeztek;

34.  ugyanakkor fájlalja, hogy nem hajtották végre a Velencei Bizottság valamennyi ajánlását, különösen ami az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyek áthelyezésére irányuló személyes hatásköre korlátozására vonatkozó ajánlást illeti, mivel ez a hatáskör sértheti a tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jogot; tudomásul veszi, hogy a magyar kormány kinyilvánította az ügyek áthelyezésére vonatkozó rendszer felülvizsgálatára irányuló szándékát; úgy véli, hogy a Velencei Bizottság e területre vonatkozó ajánlásainak eleget kellene tenni;

35.  üdvözli az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló, 2013. évi XX. törvény elfogadását, amely egy 10 éves átmeneti időszak végétől kezdődően a bírák öregségi nyugdíjkorhatárát 65 évben állapítja meg, és rendelkezik a jogellenesen megszüntetett bírói szolgálati jogviszonyok helyreállításáról;

36.  sajnálja azonban, hogy a 2013. évi XX. törvény az elnöklő bírák esetében csak akkor írja elő a korábbi vezetői tisztségbe való visszahelyezésüket, ha ezek az igazságügyi tisztségek még betöltetlenek, amiből az következik, hogy csupán néhány jogellenesen felmentett bíró esetében biztosított a felmentés előtti pozícióval teljesen azonos, ugyanazon feladatkört és felelősséget jelentő posztra történő visszahelyezés;

37.  üdvözli a Bizottságnak a mind a 27 tagállamra kiterjedő, állandó igazságügyi eredménytábla létrehozására irányuló, Reding alelnök asszony által előterjesztett javaslatát, amely jól mutatja, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése általános törekvés az EU-ban; hangsúlyozza, hogy e kérdésekkel kapcsolatban több tagállamban súlyos aggályok merülhetnek fel; kéri, hogy az igazságügyi eredménytáblát a korábbi kéréseknek megfelelően terjesszék ki a büntető igazságszolgáltatásra, az alapvető jogokra, a jogállamiságra és a demokráciára is;

38.  elismeri a magyar jogászközösség professzionalizmusát és elszántságát, valamint a jogállamiság iránti elkötelezettségét, és emlékeztet arra, hogy az Alkotmánybíróságot a magyarországi demokratikus folyamat kezdete óta kiemelkedő alkotmányos testületként ismerik el szerte Európában és az egész világon;

A választási reform

39.  emlékeztet arra, hogy a választókörzetek határainak átrajzolása, az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény és a választási eljárásról szóló törvény elfogadása jelentős mértékben módosítja a következő, 2014-ben esedékes választások jogi és intézményi keretét, ezért sajnálatának ad hangot amiatt, hogy e törvényeket a kormányzó pártok egyoldalúan, az ellenzékkel való széles körű konzultáció nélkül fogadták el;

40.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Nemzeti Választási Bizottság tagjainak kinevezési eljárására vonatkozó jelenlegi rendelkezések a jelenlegi politikai környezetben nem garantálják megfelelően a kiegyensúlyozott képviseletet, sem pedig a bizottság függetlenségét;

41.  üdvözli, hogy a magyar hatóságok felkérték a Velencei Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2012. január 20-i törvényről; ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a gyökeresen megváltozott választási rendszer értékeléséhez átfogó elemzésre van szükség;

42.  üdvözli, hogy a magyarországi választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény, különösen pedig annak 42. szakasza előírja, hogy a fogyatékossággal élő személyek igényelhetik Braille-írással készült értesítő és könnyített formában megírt tájékoztató anyag megküldését, a szavazás alkalmával pedig Braille-írással készült szavazósablon és akadálymentes szavazóhelyiség alkalmazását, különös tekintettel a kerekesszékkel közlekedők igényeire; ezenkívül az említett törvény 50. szakasza alapján a fogyatékossággal élő szavazók kérhetik, hogy másik, akadálymentes szavazóhelyiséggel rendelkező szavazókörben vegyék nyilvántartásba őket, ahol leadhatják a választókerületükre vonatkozó szavazatukat, összhangban a 81. szakasz azon előírásával, hogy minden választókerületben legalább egy, teljes mértékben akadálymentes szavazóhelyiséget kell kialakítani;

Médiapluralizmus

43.  elismeri a magyar hatóságok erőfeszítéseit, amelyek olyan jogszabályi változásokhoz vezettek, amelyek a médiaszabályozás területén felismert több hiányosság orvoslását, e szabályozás javítását és az uniós és Európa tanácsi normákhoz történő hozzáigazítását célozták;

44.  üdvözli a nemzetközi szereplőkkel folytatott folyamatos és építő párbeszédet, és hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács és a magyar kormány közötti együttműködés látható eredményeket hozott, ami a 2013. évi XXXIII. törvényben is tükröződik, amely rendezett néhány, a médiaszabályozás jogi értékeléseiben korábban felvetett aggályos kérdést, különös tekintettel a Médiahatóság és a Médiatanács elnökeinek kinevezésére és megválasztásuk eljárási aspektusaira; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a Médiahatóság függetlenségével kapcsolatban továbbra is vannak aggályok;

45.  aggodalmának ad hangot az Alaptörvény negyedik módosításában foglalt azon rendelkezés hatásai miatt, amely betiltja a kereskedelmi médiában a politikai hirdetéseket, mivel ez – bár a rendelkezés kinyilvánított célja a politikai kampányköltségek mérséklése és a pártok számára egyenlő esélyek teremtése volt – egyúttal veszélyezteti a kiegyensúlyozott tájékoztatást is; tudomásul veszi, hogy a magyar kormány jelenleg tárgyalásokat folytat az Európai Bizottsággal a politikai hirdetések szabályozásának kérdéséről; tudomásul veszi, hogy más európai országokban is léteznek korlátozások; tudomásul veszi a Velencei Bizottságnak a magyar Alaptörvény negyedik módosításáról szóló, CDL-AD(2013)012. számú véleményét, amely kimondja, hogy „a politikai hirdetések korlátozását az adott tagállam jogi hátterének fényében kell vizsgálni”, és hogy „a bárminemű politikai hirdetéseknek a – Magyarországon a közszolgálati médiánál szélesebb körben használt – kereskedelmi médiaszolgáltatóknál való elhelyezésére vonatkozó tilalom fontos lehetőségtől fosztja meg az ellenzéket a tekintetben, hogy nézeteiket hatékonyan nyilvánosságra hozzák, és ekképpen ellensúlyozzák a kormány médiajelenlét szintjén jellemző dominanciáját”;

46.  újra felszólítja a magyar hatóságokat, hogy proaktív módon, rendszeresen készítsenek vagy készíttessenek értékelést a jogszabályok médiakörnyezetre gyakorolt hatásairól (például az újságírás minőségének romlása, az öncenzúra előfordulása, a szerkesztői szabadság szűkülése, az újságírók munkafeltételeinek és munkaviszonyuk stabilitásának romlása tekintetében);

47.  fájlalja, hogy miközben a magántulajdonban lévő nagyobb műsorszóróknak saját hírszolgálattal kell rendelkezniük, az állami tulajdonú Magyar Távirati Iroda (MTI) a közszolgálati műsorszórók kizárólagos hírszolgáltatójaként történő létrehozása a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az MTI piaci monopolhelyzetbe került, mivel az általa közreadott legtöbb hír díjmentesen hozzáférhető; emlékeztet az Európa Tanács azon ajánlására, miszerint meg kell szüntetni a közszolgálati műsorszóróknak a nemzeti hírügynökség igénybevételére irányuló kötelezettségét, mivel az a hírközlés sokszínűségének ésszerűtlen és tisztességtelen korlátozását jelenti;

48.  megjegyzi, hogy a nemzeti versenyhatóságnak rendszeresen értékelnie kell a médiakörnyezetet és -piacokat, rámutatva a pluralizmust fenyegető esetleges veszélyekre;

49.  hangsúlyozza, hogy a médiaorgánumok piacra jutásának műsorszórási engedélyezési eljárások útján történő szabályozására vonatkozó intézkedésekkel és az állami, nemzeti vagy katonai biztonság és a közrend, valamint az erkölcs védelmére vonatkozó szabályokkal nem szabad a médiára irányuló politikai vagy párthoz kötődő ellenőrzés és cenzúra gyakorlása érdekében visszaélni, és hangsúlyozza, hogy e tekintetben megfelelő egyensúlyt kell biztosítani;

50.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közszolgálati műsorszórás egy rendkívüli mértékben központosított intézményrendszer ellenőrzése alatt működik, amely a tényleges operatív döntéseket nyilvános ellenőrzés nélkül hozza meg; hangsúlyozza, hogy az elfogult és homályos pályáztatási gyakorlatok és a széles közönséget elérő közszolgálati média által nyújtott egyoldalú tájékoztatás torzítják a médiapiacot; rámutat, hogy a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, (a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló) 29. jegyzőkönyvvel összhangban a közcélú műsorszórás a tagállamokban közvetlenül összefügg az egyes társadalmak demokratikus, szociális és kulturális szükségleteivel, valamint a médiapluralizmus megőrzésének szükségességével;

51.  emlékeztet arra, hogy a tartalomszabályozásnak egyértelműnek kell lennie, lehetővé téve a polgárok és a médiatársaságok számára, hogy előre lássák, mely esetekben fogják megsérteni a jogszabályokat, és e jogsértések miatt milyen jogi következményekre számíthatnak; aggodalommal állapítja meg, hogy e részletes tartalomszabályozás ellenére a közelmúltbeli nyilvános romaellenes megnyilatkozásokat a magyar Médiahatóság nem szankcionálta, és felszólít a jogszabályok kiegyensúlyozott alkalmazására;

A kisebbségekhez tartozó személyek jogai

52.  megjegyzi, hogy a Magyar Országgyűlés büntetőjogi és a polgári jogi jogszabályokat fogadott el a rasszista gyűlöletkeltés és a gyűlöletbeszéd leküzdése érdekében; úgy véli, hogy az elfogadott jogalkotási intézkedések fontos kiindulópontot jelentenek az intoleranciától és megkülönböztetéstől mentes társadalom létrehozására irányuló cél eléréséhez Európában, mivel konkrét intézkedések csak szilárd jogszabályi alapon hozhatók; ugyanakkor rámutat, hogy a jogszabályokat ténylegesen végre is kell hajtani;

53.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok hatóságainak tevőleges kötelezettsége, hogy lépéseket tegyenek a kisebbségi jogok megsértésének elkerülésére, ilyen jogsértések bekövetkezte esetén nem maradhatnak semlegesek, és meg kell hozniuk a szükséges jogi, oktatási és politikai intézkedéseket; megjegyzi, hogy a Büntető Törvénykönyvet 2011-ben módosították a szélsőséges csoportok roma közösségek megfélemlítésére irányuló fellépéseinek megakadályozása céljából, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetve a valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség tagjában félelmet keltő, „kihívóan társadalomellenes magatartást”; elismeri a magyar kormány szerepét a nemzeti romastratégiák európai keretének beindításában a 2011. évi európai uniós elnöksége alatt;

54.  aggodalommal állapítja meg, hogy többször is sor került a jogrendszer megváltoztatására, aminek eredményeként korlátozták a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyek jogait, például arra törekedve, hogy az Alaptörvényben az azonos nemű párokat és a különböző egyéb családformákat kizárják a „család” fogalmából; hangsúlyozza, hogy ez ellentmond az Emberi Jogok Európai Bírósága közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatának, és táplálja az LMBT-személyekkel szembeni intolerancia légkörét;

55.  üdvözli, hogy a negyedik módosítás nyomán olyan rendelkezések kerültek bele Magyarország Alaptörvényébe, amelyek kimondják, hogy „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa”, valamint hogy „Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani”; ugyanakkor aggodalmának ad hangot amiatt, hogy „törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”, ami azt eredményezheti, hogy a hajléktalanságot büntetőjogi úton kezelik; emlékeztet arra, hogy a Magyar Alkotmánybíróság korábbi ítélete értelmében a szabálysértési törvény hasonló rendelkezései alkotmányellenesek, mivel sértik az emberi méltóságot;

A vallás- és lelkiismereti szabadság, valamint az egyházak elismerése

56.  aggodalommal állapítja meg, hogy az Alaptörvény negyedik módosításában foglalt változtatások az Országgyűlésre ruházzák azt a hatáskört, hogy sarkalatos törvények útján vallási tevékenységet végző egyes szervezeteket egyházként ismerjen el, anélkül, hogy előírná számára az elismerés elutasításának indokolására irányuló alkotmányos kötelezettséget, ami hátrányosan befolyásolhatja az állam azon kötelezettségét, hogy a különböző vallásokkal és világnézetekkel szembeni viszonyában semlegességet és elfogulatlanságot tanúsítson;

Összegzés

57.  ismételten leszögezi, hogy rendkívüli jelentőséget tulajdonít a tagállamok közötti egyenlőség elvének, és a tagállamokkal szembeni bánásmód tekintetében elutasítja a kettős mércék alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a hasonló helyzeteket, jogi kereteket és rendelkezéseket ugyanolyan módon kell kezelni; úgy véli, hogy a törvények módosításának és elfogadásának puszta ténye nem minősíthető összeegyeztethetetlennek a Szerződésekben foglalt értékekkel; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel az uniós joggal való összeegyeztethetetlenség eseteit, az Európai Bíróságot pedig, hogy ezen eseteket bírálja el;

58.  a fentebb kifejtett okokból arra a következtetésre jut, hogy az alkotmányos és jogszabályi keretek nagyon rövid időn belüli ismételt módosításainak rendszerszintű és általános trendje, valamint e módosítások tartalma összeegyeztethetetlen az EUSZ 2. cikkében, az EUSZ 3. cikkének (1) bekezdésében és az EUSZ 6. cikkében említett értékekkel, valamint eltér az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott elvektől; véleménye szerint e trend – hacsak azon időben és megfelelő módon nem változtatnak – az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos megsértésének kockázatát eredményezi;

III – Ajánlások
Preambulum

59.  ismételten leszögezi, hogy ezen állásfoglalás nemcsak Magyarországról, hanem elválaszthatatlanul az Európai Unió egészéről is szól, valamint Európa demokratikus újjáépítéséről és fejlődéséről a 20. századi totalitárius diktatúrák bukását követően. Az európai családról szól, annak közös értékeiről és normáiról, befogadókészségéről és a párbeszédre való képességéről. Arról, hogy végre kell hajtani a Szerződéseket, amelyekhez minden tagállam önként csatlakozott. Arról a kölcsönös segítségről és kölcsönös bizalomról, amelyre az Uniónak, az Unió polgárainak és tagállamainak szükségük van ahhoz, hogy e Szerződések ne pusztán papírra vetett szavak legyenek, hanem egy ténylegesen egységes, igazságos és nyitott, az alapvető jogokat tiszteletben tartó Európa jogi alapját képezzék;

60.  osztja azt az eszmét, hogy az Unió nem csupán „demokráciák uniója”, hanem egyúttal „a demokrácia uniója” is, amely az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiság elvét érvényre juttató, pluralista társadalmakra épül;

61.  ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy gazdasági és társadalmi válságok idején erős a kísértés az alkotmányos elvek figyelmen kívül hagyására, ezért a gazdasági, költségvetési és szociális politikák és a társadalmi kohézió megerősítése során az alkotmányos intézmények hitelessége és szilárdsága kulcsfontosságú szerepet játszik;

Felhívás valamennyi tagállamhoz

62.  felhívja a tagállamokat, hogy a Szerződésből fakadó kötelezettségeiknek haladéktalanul eleget téve tartsák tiszteletben, garantálják és mozdítsák elő az Unió közös értékeit, mert ez a demokrácia tiszteletben tartásának elengedhetetlen feltétele, és ekként az uniós polgárság lényegének érvényesüléséhez és a kölcsönös bizalom kultúrájának kiépítéséhez szükséges feltétel, ami lehetővé teszi a határokon átnyúló hatékony együttműködést, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tényleges megvalósulását;

63.  úgy véli, hogy a Szerződésekben, az Alapjogi Chartában és – a valamennyi tagállam aláírt és az Európai Unió által is hamarosan ratifikált – emberi jogok európai egyezményében rögzített európai értékek védelme minden tagállam és az uniós intézmények erkölcsi és jogi kötelessége;

64.  felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy fokozzák az alapvető értékek tiszteletben tartásának ellenőrzésében betöltött szerepüket, és ha az EU határain belül ezen értékek sérülésének bármely kockázata fennállhat, leplezzék ezt le annak érdekében, hogy harmadik országokkal szemben fennmaradjon az Unió hitelessége, amely ugyanis azon múlik, hogy az Unió és tagállamai mennyire veszik komolyan az Unió alapjaiként általuk meghatározott értékeket;

65.  elvárja minden tagállamtól, hogy – kiváltképp az Európai Unió Tanácsában –, megtegye a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy lojálisan hozzájáruljon az Unió közös értékeinek előmozdításához, és ezen értékek tiszteletben tartásának ellenőrzésekor működjön együtt a Parlamenttel és a Bizottsággal, különösen a (85) bekezdésben említett, „a 2. cikkel kapcsolatos háromoldalú párbeszéd” keretében;

Felhívás az Európai Tanácshoz

66.  emlékezteti az Európai Tanácsot a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében fennálló kötelezettségeire;

67.  csalódottan állapítja meg, hogy az Európai Tanács az EU egyetlen politikai intézménye, amely továbbra is hallgat, miközben a Bizottság, a Parlament, valamint az Európa Tanács, az EBESZ, sőt még az Egyesült Államok kormányzata is hangot adott a Magyarországon kialakult helyzettel kapcsolatos aggodalmainak;

68.  véleménye szerint az Európai Tanács nem maradhat tétlen olyan esetekben, amikor valamely tagállam alapvető jogokat sért meg vagy olyan változtatásokat hajt végre, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a jogállamiságra az adott tagállamban és ennélfogva az Európai Unió egészében is, különösen, ha ez a jogrendszerbe vetett kölcsönös bizalmat és az igazságügyi együttműködést veszélyeztetheti, mivel ez az Unióra nézve jár kedvezőtlen hatással;

69.  felhívja az Európai Tanács elnökét, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, miként ítéli meg ezt a helyzetet;

Ajánlások a Bizottságnak

70.  felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként és mint az uniós jog végrehajtásáról az Európai Unió Bíróságának felülvizsgálata mellett gondoskodó intézmény:

   tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy miként értékeli az Alaptörvény negyedik módosítását, valamint hogy az milyen hatást gyakorol az EU-n belüli együttműködésre;
   biztosítsa eltökélten az EUSZ 2. cikkében foglalt közös alapvető értékek és jogok maradéktalan tiszteletben tartását, mivel azok megsértése az Unió alapjait aknázza alá és a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat sodorja veszélybe;
   indítson objektív vizsgálatot és kezdeményezzen kötelezettségszegési eljárást minden olyan esetben, amikor valamely tagállam nem tesz eleget a Szerződésekben foglalt kötelezettségének, különösen pedig megsérti az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokat;
   a tagállamokkal szembeni bánásmód tekintetében kerülje a kettős mércék alkalmazását, biztosítva, hogy hasonló helyzetekben valamennyi tagállammal szemben hasonló módon, azaz a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségének elvét teljes mértékben tiszteletben tartva járjon el;
   figyelmét ne csupán az uniós jogszabályok megsértésének egyedi, és így az EUMSZ 258. cikke alkalmazásával orvosolandó eseteire összpontosítsa, hanem adjon megfelelő választ arra, ha valamely tagállam alkotmányos rendjét és jogrendszerét, valamint alkotmányos és joggyakorlatát rendszerszerűen alakítják át, miközben a halmozott és visszatérő szabálysértések sajnálatos módon a jogi bizonytalanság állapotához vezetnek, ami már nem felel meg az EUSZ 2. cikkében foglalt rendelkezéseknek;
   fogadjon el átfogóbb megközelítést annak érdekében, hogy az alapvető jogok súlyos megsértésének egy adott tagállamban jelentkező bármely potenciális veszélyével már korai szakaszban foglalkozzon, és azonnal kezdjen strukturált politikai párbeszédet az érintett tagállammal és a többi uniós intézménnyel; ezt a strukturált politikai párbeszédet a Bizottság legmagasabb politikai szintjén kell összehangolni, és annak egyértelmű hatással kell lennie a Bizottság és az érintett tagállam között különböző uniós területeken folytatott tárgyalások teljes skálájára;
   amint megállapításra került az EUSZ 2. cikke megsértésének veszélye, készítsen ütemtervet „Az EUSZ 2. cikke – Riasztási menetrend” címmel, és ezt kezelje rendkívül kiemelten és sürgősséggel, egyeztesse a legmagasabb politikai szinten, és teljes mértékben vegye figyelembe a különböző uniós ágazati politikákban mindaddig, amíg vissza nem áll az EUSZ 2. cikkének maradéktalan tiszteletben tartása, és megsértésének minden veszélye el nem hárul, amint azt a négy tagállam külügyminisztere által a Bizottság elnökéhez intézett levél is javasolja, felhíva a figyelmét arra, hogy új, hatékonyabb módszert kell kidolgozni az alapvető értékek megóvására a jogállamiság tisztelete kultúrájának erőteljesebb előmozdítása érdekében, amely levelet az alapvető jogokról és a jogállamiságról, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2012. évi bizottsági jelentésről szóló 2013. június 6–7-i tanácsi következtetésekben is figyelembe vettek;
   tartson technikai szintű üléseket az érintett tagállam szerveivel, de az EUSZ 2. cikkével kapcsolatos tárgyalásokon kívül semmilyen más politikai területen ne zárjon le egyetlen tárgyalást sem mindaddig, amíg az EUSZ 2. cikkének maradéktalan tiszteletben tartása nem biztosított;
   alkalmazzon horizontális megközelítést, és a jogállamiság minden területen, többek között a gazdasági ágazatban és a társadalmi életben történő tiszteletben tartásának biztosítása érdekében vonja be a Bizottság valamennyi érintett szervezeti egységét;
   hajtsa végre és szükség esetén tegye naprakésszé az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003-as közleményét (COM(2003)0606), és készítsen részletes javaslatot egy gyors és független ellenőrzési mechanizmus és egy korai figyelmeztető rendszer létrehozására;
   rendszeresen vizsgálja meg az európai igazságszolgáltatási térség megfelelő működését, és ha valamely tagállamban veszélybe kerül az igazságszolgáltatás függetlensége, hozzon intézkedéseket a nemzeti igazságügyi intézmények közötti kölcsönös bizalom gyengülésének elkerülése érdekében, e bizalomvesztés ugyanis elkerülhetetlenül akadályokat gördítene a kölcsönös elismerésre és a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó uniós eszközök megfelelő alkalmazása elé;
   biztosítsa, hogy a médiapluralizmus és a tájékoztatáshoz való egyenlő hozzáférés tekintetében a tagállamok garantálják az Alapjogi Charta megfelelő végrehajtását;
   ellenőrizze a média finanszírozására, valamint az állami hirdetések és szponzorálás forrásainak elosztására alkalmazandó átlátható és tisztességes eljárásokat biztosító jogszabályok hatékony végrehajtását, garantálva, hogy e juttatások ne zavarják a tájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadságát, a pluralizmust, illetve a média önálló szerkesztői irányvonalait;
   tegyen megfelelő, kellő időben foganatosított, arányos és fokozatos intézkedéseket, ha az EU-ban és a tagállamokban aggályok merülnek fel a véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadságát, illetve a médiaszabadságot és -pluralizmust illetően, részletes és alapos elemzésnek vetve alá a kialakult helyzetet és a megoldandó problémákat, és a legjobb megoldási módszereket alkalmazva;
   foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtása keretében azzal a céllal, hogy javítsa az együttműködést a tagállamok szabályozó szervei és a Bizottság között, a lehető legrövidebb időn belül előterjesztve az említett irányelv – különösen annak 29. és 30. cikke – felülvizsgálatát és módosítását;
   folytassa a magyar kormánnyal jelenleg zajló párbeszédet, amelynek célja annak tisztázása, hogy összhangban áll-e az uniós joggal az Alaptörvény negyedik módosítása szerinti azon új rendelkezés, amelynek értelmében a magyar kormány különadót vethet ki az EU Bírósága által hozott döntések végrehajtása érdekében, amennyiben azokból olyan fizetési kötelezettség fakad, amelynek teljesítésére a központi költségvetésben rendelkezésre álló összeg nem elegendő, és amennyiben az államadósság meghaladja a bruttó hazai termék felét; továbbá javasoljon megfelelő intézkedéseket az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés megszakadásából fakadó esetleges következmények megelőzésére;

71.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint az Uniónak az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez a közeljövőben történő csatlakozása új szerkezetet honosít meg az Európai Unió jogában, az emberi jogokat minden korábbi időszakhoz képest a legerőteljesebben az Unió felépítésének középpontjába helyezve, miáltal a Bizottságnak mint a Szerződések őrének megnő a felelőssége e téren;

Ajánlások a magyar hatóságok számára

72.  nyomatékosan felhívja a magyar hatóságokat, hogy mielőbb hajtsák végre mindazon intézkedéseket, amelyeket az Európai Bizottság mint a Szerződések őre az uniós joggal és a Magyar Alkotmánybíróság határozataival való teljes összhang elérése érdekében szükségesnek ítél, továbbá a lehető leghamarabb tegyenek eleget az alábbi – a Velencei Bizottság, az Európa Tanács és a jogállamiság és az alapvető jogok védelmével foglalkozó egyéb nemzetközi szervek ajánlásaival összhangban álló – ajánlásoknak annak érdekében, hogy maradéktalanul tiszteletben tartsák a jogállamiságot és annak az alkotmányos rendre, a fékek és ellensúlyok rendszerére, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségére, továbbá az alapvető jogok – többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, a vallásszabadság, a kisebbségek védelme, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés, valamint a tulajdonhoz való jog – érvényesülésének szilárd biztosítékaira vonatkozó fő követelményeit;

Az Alaptörvény tekintetében:

A fékek és ellensúlyok tekintetében:

Az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében:

A választási reform tekintetében

A média és a pluralizmus tekintetében:

Az alapvető jogok, többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása tekintetében:

A vallás- és lelkiismereti szabadság, valamint az egyházak elismerése tekintetében:

   maradéktalanul állítsák vissza az Alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság a korábbiakban alkotmányellenesnek nyilvánított;
   mérsékeljék a sarkalatos törvények visszatérő alkalmazását, meghagyva a rendes, egyszerű többséget igénylő jogalkotás számára az olyan politikai területeket, mint a család- és szociálpolitika, a költségvetési és az adóügyek;
   hajtsák végre a Velencei Bizottság ajánlásait, és különösen a jövőbeni érdemleges választások biztosítása céljából vizsgálják felül a minősített többséget igénylő politikai területek listáját;
   biztosítsanak az ellenzéki erőket is tiszteletben tartó, élő parlamentáris rendszert, ésszerű időt biztosítva arra, hogy érdemleges vita alakuljon ki a többség és az ellenzék között, és hogy a széles körű nyilvánosság is részt vehessen a jogalkotási eljárásban;
   biztosítsa valamennyi parlamenti párt számára az alkotmányozási folyamatban való lehető legszélesebb körű részvételt annak ellenére, hogy a szükséges minősített többséggel a kormánykoalíció egyedül is rendelkezik;
   maradéktalanul állítsák vissza az Alkotmánybíróságnak – mint az alkotmányvédelem legfőbb szervének – előjogait és ezáltal az Alaptörvény elsőbbségét, törölve annak szövegéből egyrészt az Alkotmánybíróságnak a bármely Alaptörvény-módosítás alkotmányosságának felülvizsgálatával kapcsolatos hatáskörét korlátozó, másrészt két évtized alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatát hatályon kívül helyező rendelkezéseket; állítsák vissza az Alkotmánybíróság kivétel nélkül valamennyi jogszabály felülvizsgálatához való jogát, ellensúlyozva a parlamenti és végrehajtó intézkedéseket és biztosítva a mindenre kiterjedő bírósági felülvizsgálatot; e bírósági és alkotmányossági felülvizsgálatra a nemzeti alkotmány történeti sajátosságaitól függően a különböző tagállamokban eltérő módon kerülhet sor, de ha az alkotmánybíróság már létrejött – mint Magyarországon is, ahol az Alkotmánybíróság a kommunista rendszer bukása után gyorsan hírnevet szerzett magának az európai legfelsőbb bíróságok között –, azzal szemben nem szabad olyan intézkedéseket alkalmazni, amelyek célja hatásköreinek csökkentése és ezáltal a jogállamiság aláásása;
   állítsák vissza annak lehetőségét, hogy a bírósági rendszer hivatkozzék az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott ítélkezési gyakorlatára, különösen az alapvető jogok terén(12);
   az ellenzék érdemi bevonása mellett törekedjenek konszenzusra az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásakor, és biztosítsák, hogy az alkotmánybírák mentesek legyenek a politikai befolyástól;
   állítsák vissza az Országgyűlést költségvetési téren megillető előjogokat, és ezáltal biztosítsák a költségvetési döntések teljes demokratikus legitimitását, megszüntetve a parlamenti hatásköröknek a Költségvetési Tanács – e nem parlamenti szerv – általi korlátozását;
   működjenek együtt az európai intézményekkel annak biztosítása érdekében, hogy az új nemzetbiztonsági törvény rendelkezései teljes mértékben összhangban álljanak a hatalmi ágak szétválasztására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a családi és magánélet tiszteletben tartására, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogra vonatkozó alapelvekkel;
   adjanak világos tájékoztatást arról, hogy az adatvédelmi hatóság intézményi függetlenségének biztosítása érdekében a magyar hatóságok miként kívánják orvosolni a vezető tisztviselők megbízatásának idő előtti megszüntetését;
   maradéktalanul garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét, az Alaptörvényben rögzítve a bírák elmozdíthatatlanságára és hivatali idejük biztosítására vonatkozó elveket, az igazságszolgáltatási irányító testületek felépítésére és tagjaira vonatkozó szabályokat, valamint az Alkotmánybíróság függetlenségére vonatkozó biztosítékokat;
   időben és megfelelően hajtsák végre az Európai Unió Bíróságának fent említett, 2012. november 6-i ítéletét és a magyar Alkotmánybíróság határozatait, lehetővé téve a hivatalukból felmentett bírák számára, hogy – amennyiben így kívánják – ismét elfoglalhassák korábbi hivatalukat, ideértve azon volt vezető beosztású bírákat is, akiknek eredeti vezetői helyeit időközben betöltötték;
   határozzanak meg objektív kiválasztási kritériumokat vagy bízzák meg az Országos Bírósági Hivatalt ilyen kritériumok meghatározásával annak biztosítása érdekében, hogy az ügyek áthelyezésére vonatkozó szabályok tiszteletben tartsák a tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jogot;
   hajtsák végre a Velencei Bizottság CDL-AD(2012)001. számú véleményének elfogadását követően módosított, az igazságszolgáltatásra vonatkozó magyar sarkalatos törvényekről szóló CDL-AD(2012)020. számú véleményében rögzített többi ajánlást;
   kérjék fel a Velencei Bizottságot és az EBESZ/ODIHR-t, hogy végezzék el a választási rendszer átfogó átalakításon átesett jogi és intézményi keretének közös elemző értékelését, és kérjék fel az ODIHR-t egy igényfelmérő küldöttség létrehozására, valamint egy rövid- és hosszú távú választási megfigyelés lefolytatására;
   biztosítsák a Nemzeti Választási Bizottságban a kiegyensúlyozott képviseletet;
   tegyenek eleget azon kötelezettségvállalásuknak, amely szerint további megbeszéléseket folytatnak a sajtószabadság hosszabb távú kilátásaival kapcsolatos szakértői szintű együttműködési tevékenységekről, az Európa Tanács 2012-es jogi vizsgálatának legfőbb többi ajánlását véve alapul;
   biztosítsák, hogy a demokratikus társadalom működésének e rendkívül fontos vonatkozását szabályozó rendelkezések minden későbbi felülvizsgálatába, valamint a végrehajtás folyamatába időben és szorosan bevonjanak minden érintett szereplőt, közöttük a média szakmai képviselőit, valamint az ellenzék és a civil társadalom képviselőit is;
   tegyenek eleget az Emberi Jogok Európai Bíróságának az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke szerinti ítélkezési gyakorlatából fakadó tevőleges kötelezettségüknek, és védelmezzék a véleménynyilvánítás szabadságát mint a működő demokrácia egyik előfeltételét;
   tartsák tiszteletben, garantálják, védjék meg és mozdítsák elő a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékoztatáshoz való alapvető jogot, valamint a sajtószabadságot és a médiapluralizmust, továbbá tartózkodjanak olyan mechanizmusok kialakításától vagy támogatásától, amelyek fenyegetést jelentenek a sajtószabadságra, illetve az újságírói és szerkesztői függetlenségre;
   biztosítsák, hogy objektív, kötelező erejű eljárások és mechanizmusok álljanak rendelkezésre a közszolgálati média, az igazgató- és médiatanácsok és a szabályozó testületek vezetőinek kiválasztására és kinevezésére, a függetlenség, az integritás, a szakmai tapasztalat és hozzáértés, a teljes politikai és társadalmi paletta képviselete, a jogbiztonság és a folyamatosság elveivel összhangban;
   nyújtsanak jogi biztosítékokat a források titkossága elvének teljes körű védelmére, és alkalmazzák szigorúan az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát;
   gondoskodjanak arról, hogy az audiovizuális médiaágazat általi politikai tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok igazságos hozzáférést garantáljanak a különböző politikai vetélytársak, vélemények és nézőpontok számára, különösen választások és népszavazások alkalmával, lehetővé téve a polgárok számára, hogy valamely meghatározó véleményformáló erő indokolatlan befolyásától mentesen alakíthassák ki véleményüket;
   tegyék meg és folytassák a pozitív lépéseket és a hathatós intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden személy, köztük a kisebbségekhez tartozó személyek és a hajléktalanok alapvető jogait tiszteletben tartsák, és gondoskodjanak arról, hogy az elfogadott intézkedéseket valamennyi illetékes közhatóság végrehajtsa; a „család” fogalma meghatározásának felülvizsgálata során vegyék figyelembe a család fogalmának szélesebb értelmezését mutató európai jogalkotási tendenciákat, valamint azt, hogy a család fogalmának korlátozása kedvezőtlen hatással jár azon személyek alapvető jogaira, akik az új, szigorúbb meghatározáson kívül rekednek;
   a hozzáállásukon változtatva teljesítsék végre a hajléktalan – és ennélfogva kiszolgáltatott – személyekkel szembeni kötelezettségeiket, amint ezt az emberi jogokra vonatkozó és Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződések, például az emberi jogok európai egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája előírják, és ekképpen inkább mozdítsák elő az alapvető jogok érvényesülését, mint hogy azokat az Alaptörvényben foglalt, a hajléktalanság szabálysértésnek minősítését lehetővé tevő rendelkezésekkel megsértenék;
   felszólítja a magyar kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a szociális párbeszéd és az átfogó konzultáció mechanizmusának megerősítése, valamint az azzal összefüggő jogok biztosítása érdekében;
   felszólítja a magyar kormányt, hogy fokozza a romák integrációját célzó tevékenységeit, és hozzon megfelelő intézkedéseket a lakosság e csoportjának védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy a roma lakosság elleni rasszista fenyegetéseket egyértelműen és határozottan el kell utasítani;
   a vallási szervezetek egyházként történő elismerése tekintetében állapítsanak meg olyan világos, semleges és pártatlan követelményeket és intézményi eljárásokat, amelyek tiszteletben tartják az állam azon kötelezettségét, hogy semleges és pártatlan maradjon a különböző vallásokkal és felekezetekkel fenntartott kapcsolatok során, és bocsássanak rendelkezésre hatékony jogorvoslati eszközöket az elismerés megtagadásának vagy az Alkotmánybíróság fent említett, 6/2013. határozatában előírt alkotmányos előírásokkal összhangban álló döntés meghozatala elmulasztásának esetére;

Ajánlások az uniós intézmények számára az EUSZ 2. cikkének hathatós érvényre juttatását célzó új mechanizmus létrehozásáról

73.  megismétli, hogy sürgősen megoldást kell találni az úgynevezett „koppenhágai dilemmára”, ami abban áll, hogy az EU rendkívül szigorúan megköveteli ugyan a tagjelölt országoktól a közös értékek és normák tiszteletben tartását, a csatlakozásukat követően azonban már nem rendelkezik hatékony ellenőrzési eszközökkel és szankciókkal;

74.  határozottan kéri, hogy a tagállamokat kettős mércék alkalmazása nélkül rendszeresen értékeljék abból a szempontból, hogy továbbra is tiszteletben tartják-e az Unió alapvető értékeit, és megfelelnek-e a demokrácia és a jogállamiság követelményeinek, mindvégig szem előtt tartva, hogy ezen értékelésnek az alkotmányos és jogi normák közösen elfogadott európai értelmezésén kell alapulnia; határozottan kéri továbbá, hogy a tagállamokban felmerülő hasonló eseteket ugyanolyan szempontok szerint vizsgálják, hiszen ellenkező esetben sérülne a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségének elve;

75.  szorosabb együttműködésre szólít fel az Unió intézményei és más nemzetközi testületek között, különösen szorgalmazva az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal folytatott együttműködést, és kéri e testületek szakértelmének felhasználását a demokratikus elvek, az emberi jogok és a jogállamiság érvényre juttatása terén;

76.  elismeri és üdvözli az Európa Tanács – és különösen a főtitkár, a parlamenti közgyűlés, az emberi jogi biztos és a Velencei Bizottság – kezdeményezéseit, elemzéseit és ajánlásait;

77.  felhívja az EU valamennyi intézményét, hogy közösen gondolják végig és vitassák meg – miként azt Németország, Hollandia, Dánia és Finnország külügyminiszterei a Bizottság elnökéhez intézett, fent említett levelükben kérték is –, miként lehetne az Uniót ellátni a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy eleget tehessen a Szerződésből fakadó, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos kötelezettségeinek, elkerülve egyúttal a tagállamok közötti kettős mérce alkalmazásával kapcsolatos minden kockázatot;

78.  úgy véli, hogy a Szerződések jövőbeni felülvizsgálata során jobban különbséget kell tenni egy kezdeti szakasz között, amelynek célja annak felmérése, hogy fennáll-e az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos megsértésének bármely veszélye, illetve egy hatékonyabb eljárás között egy későbbi szakaszban, amikor is intézkedéseket kellene tenni ezen értékek adott esetben fennálló súlyos és folyamatos megsértésének megszüntetése érdekében;

79.  az EUSZ 7. cikkében előírt, jelenleg hatályos alkotmányos mechanizmusra tekintettel megismétli 2012. december 12-i, „Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2010–2011)” című állásfoglalásában tett felhívását, amelyben egy új mechanizmus létrehozását indítványozza annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az EUSZ 2. cikkében rögzített közös értékeket, valamint a „koppenhágai kritériumok” folyamatos teljesítését; e mechanizmus egy „Koppenhágai Bizottságban” vagy egy magas szintű csoportban, egy „bölcsek csoportjában” vagy az EUMSZ 70. cikke szerinti értékelésben ölthetne testet, és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége megbízatásának reformján és megerősítésén, valamint a Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament és a tagállamok közötti, a meghozandó intézkedésekről szóló megerősített párbeszéd keretein alapulhatna;

80.  ismételten hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus létrehozása egyúttal az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének adott megbízatás újragondolását is maga után vonhatná, kiterjesztve e megbízatást annak rendszeres ellenőrzésére, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket; javasolja, hogy e „koppenhágai magas szintű csoport” és bármely ilyen mechanizmus a meglévő mechanizmusokon és struktúrákon alapuljon és azokkal együttműködve működjön; emlékeztet az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének szerepére, amely egybefoghatná az Európa Tanács különböző ellenőrző testületeinek igen értékes munkáját, valamint az Ügynökség saját információit és elemzéseit annak érdekében, hogy rendszeresen független és összehasonlító értékeléseket készítsen arról, hogy az uniós tagállamok tiszteletben tartják-e az EUSZ 2. cikkét;

81.  javasolja, hogy e mechanizmus:

   a tagállamok ellenőrzésére szolgáló valamennyi európai uniós mechanizmushoz hasonlóan legyen független a politikai befolyástól, valamint legyen gyors és hatékony;
   teljes mértékben működjön együtt más, az alapvető jogok és a jogállamiság védelmével foglalkozó nemzetközi testületekkel;
   rendszeresen ellenőrizze az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartását minden tagállamban, maradéktalanul tiszteletben tartva eközben a nemzeti alkotmányos hagyományokat;
   ezen ellenőrzést valamennyi tagállamban ugyanolyan módon hajtsa végre annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok között kettős mércét alkalmazzanak;
   korai szakaszban figyelmeztesse az EU-t az EUSZ 2. cikkében rögzített értékek megsértésével kapcsolatos bármely veszélyre;
   tegyen közzé ajánlásokat az EU intézményei és a tagállamok számára arra vonatkozóan, miként tartsák tiszteletben az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket, illetve hogyan orvosolják azok bármely sérülését;

82.  megbízza az Unió területén a polgári jogok, az emberi jogok és az alapvető jogok védelméért, valamint a közös elvek valamely tagállam általi súlyos megsértésével kapcsolatos veszély egyértelmű fennállásának megállapításáért felelős bizottságát, hogy jelentés formájában terjesszen részletes ajánlást az Elnökök Értekezlete és a plenáris ülés elé;

83.  utasítja az állampolgári jogok, az emberi jogok és az alapjogok Unió területén belüli védelméért, illetve a közös alapelvek valamely tagállam általi súlyos megsértésével kapcsolatos egyértelmű veszély megállapításáért felelős illetékes bizottságát, valamint a tagállamok közös alapelveinek valamely tagállam általi súlyos és tartós megsértésének megállapításáért felelős bizottságát, hogy kísérjék figyelemmel a magyarországi helyzet alakulását;

84.  konferenciát szándékozik összehívni e kérdésben 2013 vége előtt, amelyen részt vennének a tagállamok, az európai intézmények, az Európa Tanács, a nemzeti alkotmánybíróságok és legfelsőbb bíróságok, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága képviselői;

IV - Nyomon követés

85.  felhívja a magyar hatóságokat, hogy adjanak tájékoztatást a Parlament, a Bizottság, a Tanács elnöksége és az Európai Tanács elnöksége, valamint az Európa Tanács számára a (72) bekezdésben foglalt ajánlások végrehajtásáról;

86.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy jelöljenek ki egy-egy képviselőt, akik a Parlament előadójával és árnyékelőadóival közösen („a 2. cikkel kapcsolatos háromoldalú párbeszéd” keretében) értékelik a (72) bekezdésben foglalt ajánlások végrehajtása tekintetében a magyar hatóságok által adott tájékoztatást, továbbá nyomon követik az esetleges jövőbeni módosításokat, biztosítva azok összhangját a 2. cikkel;

87.  kéri az Elnökök Értekezletét, hogy abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok által a fent említett ajánlásokra adott válaszok nem állnak összhangban az EUSZ 2. cikkében foglalt rendelkezésekkel, mérlegelje a Szerződés által – többek között a 7. cikk (1) bekezdésében – előirányzott mechanizmusok igénybevételének indokoltságát;

o
o   o

88.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Magyarország Országgyűlésének, elnökének és kormányának, az Alkotmánybíróság elnökének és a Kúria elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Alapjogi Ügynökségnek, az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0053.
(2) HL C 199. E, 2012.7.7., 154. o.
(3) HL C 33. E, 2013.2.5., 17. o.
(4) HL C 169. E, 2012.6.15., 49. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0500.
(6) Ezek közé tartoznak olyan sarkalatos törvények, amelyeknek valamennyi rendelkezése kétharmados többséget igényel, olyan sarkalatos törvények, amelyeknek bizonyos rendelkezéseit egyszerű többséggel kell elfogadni, valamint olyan törvények is, amelyeknek bizonyos rendelkezései a jelen lévő képviselők kétharmados többségét igénylik.
(7) A magyar kormánynak 2011. február 28-án küldött jogi elemzés: 2011 http://www.osce.org/fom/75990Lásd még a 2010. szeptemberi elemzést és értékelést: http://www.osce.org/fom/71218
(8) Az Európa Tanács szakértőinek szakvéleménye a magyar médiatörvényekről: a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényről és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvényről, 2012. május 11.
(9) A rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia jelenkori formáival foglalkozó ENSZ-különmegbízott jelentése (A/HRC/20/33/Add. 1)
(10) A Velencei Bizottság 664/2012. számú, 2012. március 19-i véleménye a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényről (CDL-AD(2012)004).
(11) A határozat (80) pontja.
(12) Ld. az 5. számú munkadokumentumot.


Árvizek Európában
PDF 209kWORD 26k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása az európai árvizekről (2013/2683(RSP))
P7_TA(2013)0316RC-B7-0319/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkére és 196. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanácsnak az Európai Unió Szolidaritási Alapját létrehozó 2002. november 11-i 2012/2002/EK rendeletére, a Bizottságnak az Európai Unió Szolidaritási Alapjának jövőjéről szóló közleményére (COM(2011)0613), valamint Európai Unió Szolidaritási Alapjáról, illetve annak végrehajtásáról és alkalmazásáról szóló, 2013. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai áradásokról szóló 2002. szeptember 5-i állásfoglalására(2), az európai természeti katasztrófákról (tüzek és áradások) szóló 2005. szeptember 8-i állásfoglalására(3), a természeti katasztrófák (erdőtüzek, aszályok és áradások) mezőgazdasági szempontjairól(4), területfejlesztési vonatkozásairól(5) és környezetvédelmi szempontjairól(6) szóló 2006. május 18-i állásfoglalására, az erdőtüzekről és áradásokról szóló 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(7), a közép-európai országokban, különösen a Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Magyarországon és Romániában, valamint Franciaországban bekövetkezett árvizekről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(8), valamint a Madeira autonóm régióban bekövetkezett súlyos természeti katasztrófákról és a Xynthia vihar európai hatásairól szóló 2010. március 11-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvre (COM(2009)0147), a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0082), és „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című bizottsági közleményre (COM(2010)0600),

–  tekintettel a „Régiók 2020-ban – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)2868),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel számos európai országot, köztük Ausztriát, Csehországot, Németországot, Magyarországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Franciaországot és Spanyolországot, a közelmúltban áradások formájában jelentős természeti katasztrófa sújtott;

B.  mivel a legutóbbi évek során a természeti és az emberi tevékenység okozta katasztrófák gyakorisága, súlyossága, összetettsége és hatása Európa-szerte megugrott;

C.  mivel az áradások komoly károkat okoztak a nagyvárosokban, kisvárosokban és településeken, az infrastruktúrában, a vállalkozásokban, a mezőgazdaságban és a vidéki területeken, tönkretették a természeti és kulturális örökséget, haláleseteket és sérüléseket okoztak, és ezreket kényszerítettek lakóhelyük elhagyására;

D.  mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapját (az EUSZÁ-t) azzal a céllal hozták létre, hogy a nagyobb katasztrófák esetén segítséget nyújtson, és hogy a katasztrófa sújtotta országoknak pénzügyi segítséget biztosítson;

E.  mivel hozzá kell kezdeni a katasztrófa által tönkretett vagy megrongált területek fenntartható újjáépítéséhez, orvoslandó gazdasági, társadalmi és környezeti veszteségeiket;

F.  mivel a fenntartható katasztrófamegelőzési képesség létrehozása érdekében fokozni kell az Európai Uniónak a különböző fajta természeti katasztrófák kezelésére irányuló kapacitását, valamint javítani kell a különféle uniós eszközök működőképességét és koordinációját;

G.  mivel a nem fenntartható módon végzett erdőirtás, az intenzív mezőgazdaság, a nagyméretű infrastrukturális építkezések, az urbanizáció és a folyók és völgyek mentén bekövetkezett talajlezáródás következményeként néhány hegyvidéki, valamint a folyók és völgyek mentén fekvő terület elveszítette vízfelvevő képessége egy részét;

1.  együttérzéséről és szolidaritásáról biztosítja a katasztrófa sújtotta tagállamok, régiók és települések lakosait; tekintetbe veszi az általuk elszenvedett súlyos gazdasági károkat, valamint tiszteletét és részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak;

2.  értékeli a biztonsági és polgári védelmi erők, valamint a mentőcsapatok és önkéntesek lankadatlan erőfeszítéseit, hogy életeket mentsenek meg és minimálisra csökkentsék a károkat az érintett területeken;

3.  méltányolja a katasztrófa sújtotta területek megsegítésére irányuló tagállami fellépéseket, elvégre az európai szolidaritás például a válságos helyzetekben való kölcsönös segítségnyújtásban nyilvánul meg;

4.  hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő mező- és erdőgazdasági gyakorlatokhoz hasonló emberi tevékenység által okozott vagy fokozott talajromlás következtében a talaj egyre kevésbé képes ellátni a természeti katasztrófák megelőzésében betöltött kulcsfontosságú szerepét;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a tervezésre és vizsgálják felül a fenntartható termőföldhasználatra vonatkozó politikáikat, az ökoszisztéma felvevőképességét és a legjobb gyakorlatokat, továbbá növeljék az árvízvédelmi és vízelvezetési infrastruktúrák kapacitását;

6.  hangsúlyozza, hogy a hatékony árvízmegelőzéshez régióközi és határokon átnyúló kockázatkezelési stratégiákra van szükség, mivel itt komoly lehetőségek rejlenek a koordinációban és a fokozott közös veszélyhelyzeti reagálás végrehajtásában;

7.  elismeri, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmus segítette a tagállamokat abban, hogy együttműködjenek és minimálisra csökkentsék a veszélyhelyzetek hatásait; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a mechanizmus aktiválására vonatkozó szabályokat és eljárásokat;

8.  kiemeli a tagállamok és régiók számára az európai területi együttműködésre vonatkozó célkitűzésben rejlő azon lehetőséget, hogy a jelenleg tárgyalt következő programozási időszak tekintetében tekintsék a kockázatkezelést beruházási prioritásnak, és felkéri őket ennek teljesítésére;

9.  hangsúlyozza, hogy az árvízmegelőző programokat átfogó és megelőző stratégiák révén a tagállamoknak kell végrehajtaniuk; kiemeli, hogy a szükséghelyzethez szabott szakpolitikák – többek között a vészhelyzetek megelőzése és az azokra való reagálás – terén a régiók, városok és helyi közösségek szorosabb bevonására van szükség, melyeket ösztönözni kell, hogy stratégiáikba bevonják a vészhelyzeti szakpolitikákat is;

10.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – amint a tagállamoktól beérkeztek a szükséges kérelmek – tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy az EUSZÁ-n keresztül gyors és megfelelő pénzügyi támogatást biztosítsanak; hangsúlyozza, hogy az EUSZÁ-n keresztül sürgősen fel kell szabadítani az e természeti katasztrófa által sújtott országoknak szánt pénzügyi segítséget;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új, egyszerűsített EUSZA-rendeletet, amely többek között előlegfizetést tenne lehetővé a Bizottság számára az érintett tagállam támogatási kérelmének benyújtását követően;

12.  kiemeli, hogy az egyes programok szerinti árvízmegelőző beruházásokhoz megfelelő pénzügyi forrásokra van szükség, hiszen ez fontos eszköz, amely segítségével a tagállamok kormányai árvízmegelőző politikákat alakíthatnak ki és hajthatnak végre; hangsúlyozza, hogy a katasztrófa-megelőzés támogatását célzó beruházásokat ökoszisztéma-alapú megközelítés alapján kell végrehajtani;

13.  álláspontja szerint a katasztrófák következményei negatív hatással vannak az uniós támogatások lehívására; kellő mértékű rugalmasságra szólít fel az átcsoportosítás tekintetében azon tagállamok esetében, amelyek a hátrányos helyzetben lévő területek újjáépítésében részt vesznek, valamint a legmegfelelőbb projektek kiválasztására;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és az érintett területek regionális és helyi önkormányzatainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0003.
(2) HL C 272. E, 2003.11.13. 471.o.
(3) HL C 193. E, 2006.8.17. 322.o.
(4) HL C 297. E, 2006.12.7., 363.o.
(5) HL C 297. E, 2006.12.7., 369.o.
(6) HL C 297. E, 2006.12.7., 375.o.
(7) HL C 305. E, 2006.12.14., 240.o.
(8) HL C 236. E, 2011.8.12., 128.o.
(9) HL C 349. E, 2010.12.22., 88.o.


Az uniós bankszektor szerkezeti reformja
PDF 190kWORD 40k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása az uniós bankszektor szerkezeti reformjáról (2013/2021(INI))
P7_TA(2013)0317A7-0231/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

–  tekintettel a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a kereskedési könyvre és az újraértékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelmények, továbbá a javadalmazási politikák felügyeleti felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 24-i 2010/76/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az uniós bankszektor szerkezeti reformjával foglalkozó magas szintű szakértői csoport 2012. október 2-i jelentésére(1),

–  tekintettel a G20-ak 2009-ben Londonban, 2011-ben Cannes-ban és 2013-ban Moszkvában tartott találkozóin megfogalmazott következtetésekre,

–  tekintettel a 2006/48/EK, a 2006/49/EK és a 2007/64/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/111/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, valamint a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló (COM(2011)0453), illetve a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló (COM(2011)0452) 2011. július 20-i javaslatokra,

–  tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 77/91/EGK és 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK és 2011/35/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2012. június 6-i javaslatra (COM(2012)0280),

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. december 13-i és 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Tanács „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek főbb sajátosságai” című 2011. októberi, és „A rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézmények (SIFI) felügyeletének intenzitása és eredményessége” című 2010. novemberi ajánlásaira,

–  tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság „Rendszerszempontból fontos globális bankok: értékelési módszer és a pótlólagos veszteségek eltűrésére vonatkozó követelmény” című 2011. novemberi konzultációs dokumentumára,

–  tekintettel a bankszektor strukturális reformjára irányuló tagállami és nemzetközi kezdeményezésekre, például a francia Loi de séparation et de régulation des activités bancaires-re, a német Trennbankengesetzre, az Egyesült Királyságban az Independent Commission on Banking (banki szolgáltatásokkal foglalkozó független bizottság) jelentésére és a Vickers-reformokra, valamint az amerikai egyesült államokbeli Volcker-szabályokra,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „A banki adósság implicit garanciái: hol állunk?” című 2012. évi jelentésére(2), valamint az „Elefánt a porcelánboltban: valamit tenni kell a bankokkal” című 2009. évi OECD-jelentésre(3);

–  tekintettel az árnyékbanki tevékenységekről szóló, 2012. november 20-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az eurócsoport ciprusi válságról szóló, 2013. március 25-i nyilatkozatára(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0231/2013),

A.  mivel a válság kezdete óta, 2008-tól 2011 végéig a pénzügyi ágazat 1,6 billió eurót (vagyis az uniós GDP 12,8%-át) meghaladó állami támogatásban részesült (ideszámítva a Northern Rock 2007-es feltőkésítését is), amelyből mintegy 1080 milliárd eurót biztosítékokra, 320 milliárd eurót feltőkésítési műveletekre, 120 milliárd eurót értékvesztett eszközökre, 90 milliárd eurót pedig likviditási intézkedésekre fordítottak(6); mivel a Bizottság előírta a támogatásban részesülő bankok jelentős szerkezetátalakítását – beleértve bizonyos tevékenységek megszüntetését – annak érdekében, hogy a későbbiekben további állami segítségnyújtás nélkül is életképesek maradjanak, és hogy a támogatások ne eredményezzék a verseny torzulását;

B.  mivel ezek az államilag finanszírozott bankmentések az uniós tagállamok államadósság-állományának számottevő növekedését eredményezték;

C.  mivel a 2008-as gazdasági és pénzügyi világválság óta eltelt öt évben az EU gazdasága – részben a gazdasági és költségvetési keret nem megfelelő végrehajtása miatt – recesszióban maradt, és a tagállamok támogatásokat és implicit garanciákat nyújtottak a bankoknak;

D.  mivel az OECD 2012-es jelentésében mintegy 100 milliárd dollárra (USD) becsüli az uniós bankoknak 2012-ben nyújtott implicit állami garanciák költségmegtakarításban kifejezhető értékét, megállapítva, hogy nagy eltérések mutatkoznak az egyes bankok és tagállamok között, és a legjelentősebb haszonélvezők a legnagyobb méretű bankok voltak, közülük is különösen azok, amelyek pénzügyileg gyengének látszottak, vagy amelyek székhelye a legmagasabb hitelminősítési besorolásba tartozó tagállamokban van; mivel a jelentés megállapítja, hogy ilyen garanciákat nem csak a Pénzügyi Stabilitási Tanács módszertana szerint rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézménynek (SIFI) minősített bankok kaptak;

E.  mivel a pénzügyi válság gyökereit a gyenge európai szabályozási kerettel párosuló túlzott kockázatvállalás, túlzott tőkeáttétel, nem megfelelő tőke- és likviditási követelmények, valamint a teljes bankrendszer túlzott összetettsége, a kis gazdaságokon belüli túlméretezett bankszektorok, az ellenőrzések és a felügyelet hiánya, a származtatott termékekkel folytatott kereskedés túlzott elterjedése, a helytelen minősítési értékelések, a túlzó bónuszrendszerek és a nem megfelelő kockázatkezelés jelentették, melyeket jelentősen súlyosbított a tőkepiaci tevékenységek helyébe lépő túlzott ingatlankitettség, és az elégtelen felügyelet;

F.  mivel a beszámolási standardok prudenciális jellegének a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok átvételéből következő gyengülése központi szerepet játszott – és játszik ma is – abban, hogy a bankok olyan beszámolókat tudtak készíteni, amelyek nem mindig adtak – és adnak – megbízható és valós képet az ügyletekről, különös tekintettel a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékokra vonatkozó 39. sz. nemzetközi beszámolási standardra;

G.  mivel Európában a kockázatok a kereskedelmi bankoknál is halmozódtak, amelyek rövidlátó és hibás kockázatelemzés alapján helyeztek ki hiteleket az ingatlanágazatban;

H.  mivel egyik üzleti modell sem teljesített különösebben jól vagy gyengén a pénzügyi válság ideje alatt, amint azt a magas szintű munkacsoport is kiemelte elemzésében;

I.  mivel a pénzügyi ágazatban gyakran előfordult, hogy a nyereség a pénzintézeteknél maradt, míg a kockázatokat és a veszteségeket az államra terhelték; mivel egy szociális piacgazdaságban a kockázatokért vállalni kell a felelősséget;

J.  mivel az európai bankrendszer jelenlegi, válság utáni gyengesége jól mutatja, hogy meg kell erősíteni az európai pénzügyi felügyelet és válságkezelés szerkezeti felépítését, melynek keretében végre kell hajtani bizonyos bankok strukturális átalakítását, hogy alkalmasak legyenek a gazdaság szélesebb körű szükségleteinek kielégítésére;

K.  mivel a bankok nem állhatnak a közérdek felett;

L.  mivel az Egyesült Államokban 1933-ban elfogadott, a banki tevékenységek szétválasztásáról szóló Glass-Steagall törvény megmutatta a jelenlegi válságot megelőzően a történelem legpusztítóbb pénzügyi világválságából való kiutat, és mivel azóta, hogy a szóban forgó törvény 1999-ben hatályát vesztette, jelentősen megnőtt a spekulatív banki befektetések és pénzügyi csődök gyakorisága;

M.  mivel egy sor fontos uniós kezdeményezés történt egy újabb bankválság megelőzése, az adófizetők és a lakossági ügyfelek védelmének fokozása, valamint a stabil és fenntartható fizetési rendszerek létrehozása érdekében;

N.  mivel a fogyasztói piacok bizottsági eredménytáblájának nyolcadik (2012. decemberi) kiadása egyértelműen jelzi, hogy a banki szolgáltatások iránti fogyasztói bizalom történelmi mélyponton van az Unióban;

O.  mivel a közelmúltbeli ciprusi mentőcsomagban eredetileg szerepelt a bankbetétek adó révén történő lefölözése is, ami aláásta az országban hatályos betétbiztosítási rendszerbe vetett bizalmat;

P.  mivel a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) tanulmánya szerint ha a magánszektorban kihelyezett kölcsönök volumene meghaladja egy ország GDP-jét – ami mutatja a pénzügyi ágazat méretét –, és a pénzügyi ágazatban foglalkoztatottak relatív aránya gyorsan nő, a túlméretezett pénzügyi ágazat kedvezőtlenül befolyásolhatja a termelékenység növekedését, mivel elszívja az emberi és pénzügyi erőforrásokat a gazdasági tevékenység egyéb területeiről(7);

Q.  mivel a ciprusi válság kapcsán az eurócsoport megerősítette azt az elvét, hogy a bankszektorban kialakuló egyensúlyhiány kezelése és a pénzügyi stabilitás előmozdítása érdekében korlátozni kell a bankszektor méretének a tagállami GDP-hez mért arányát, amiből az következik, hogy a szanálásra szánt jelentős uniós szintű források hiányában a bankok méretének, összetettségének és összefonódottságának korlátozása jótékonyan fog hatni a rendszerszintű stabilitásra;

R.  mivel a pénzintézetek befektetési és lakossági üzletágának szétválasztása önmagában még nem nyújt megoldást a rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézményekkel kapcsolatos problémára, valamint helyreállítási és szanálási alapok volumene és az intézmények rendszerszintű jelentőséggel bíró, hiteleket, kifizetéseket és betéteket érintő mérlege közötti viszony problémájára;

S.  mivel úgy tűnik, hogy a tagállamok eltérő átalakítási folyamatokon keresztül kívánják biztosítani a bankszektor fenntarthatóságát és életképességét, és csökkenteni rendszerszintű kockázatait;

T.  mivel a magas szintű munkacsoport következtetése szerint a pénzügyi válság rámutatott, hogy egyik üzleti modell sem teljesített különösebben jól vagy gyengén az európai bankszektorban; mivel a magas szintű munkacsoport elemzése rávilágított a túlzott kockázatvállalásra, amely gyakran a rendkívül összetett eszközökkel való kereskedésben vagy a megfelelő tőkefedezet nélküli ingatlanhitelezésben valósult meg, továbbá a rövid távú finanszírozás túlzott alkalmazására és a pénzintézetek közötti erős kötelékekre, amelyek magas szintű rendszerkockázatot jelentettek már a válság kirobbanását megelőző időszakban;

U.  mivel a magas szintű munkacsoport kiemeli, hogy egyszerű címkékkel – mint pl. lakossági bank vagy befektetési bank – nem lehet megfelelően leírni egy bank üzleti modelljét, teljesítményét és kockázati szintjét; mivel a különböző kulcstényezők – úgymint méret, tevékenységek, jövedelmi modell, tőke- és finanszírozási szerkezet, tulajdonos, vállalati struktúra, földrajzi hatókör – függvényében sokféle üzleti modell létezik, melyek idővel jelentős fejlődésen mentek keresztül;

V.  mivel nyilvánvalóvá vált, hogy mind a lakossági, mind a befektetési banki üzletág hordoz magával kockázatokat;

W.  mivel a Bizottság javaslatának elveken alapuló megközelítést kell biztosítania az európai bankszektor szerkezeti reformjához, amely összeegyeztethető a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, meglévő vagy jövőbeli uniós jogszabályokkal, és kiegészíti azokat; mivel az Európai Bankhatóságnak (EBH) vonatkozó technikai standardok kidolgozásával kulcsszerepet kell játszania az illetékes hatóságok – pl. az Európai Központi Bank (EKB) – általi következetes alkalmazás és végrehajtás biztosításában;

X.  mivel a tagállamok bankszektoraiban működő decentralizált helyi és regionális intézmények stabilnak mutatkoztak, és hasznosnak bizonyultak a reálgazdaságnak nyújtott finanszírozás terén;

Y.  mivel fontos lenne, hogy a bankok nagyobb és jobb minőségű tőkével, nagyobb likviditási pufferekkel és hosszabb távú finanszírozással rendelkezzenek;

Z.  mivel – tekintettel arra, hogy sem nem megvalósítható, sem nem kívánatos egy bank csődöt követő szeparációja – hatékony helyreállítási és szanálási rendszerre van szükség annak érdekében, hogy a hatóságoknak hiteles eszköztár – többek között hídbank – álljon a rendelkezésükre, hogy elég korán és gyorsan beavatkozhassanak egy bizonytalan vagy csődközeli helyzetben lévő bank működésébe, és lehetővé tegyék alapvető pénzügyi és gazdasági funkcióinak további működését, minimalizálva a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatást és biztosítva azt, hogy a megfelelő veszteségeket ne az adófizetők vagy a betétesek, hanem a szóban forgó intézménybe történő befektetés kockázatát viselő részvényesek és hitelezők viseljék; mivel magántársaságok egyéb típusaira ilyen helyreállítási és szanálási tervekre nincsen szükség, vélelmezve, hogy egyedi probléma lép fel a pénzügyi szolgáltatások piacával kapcsolatban; mivel ha a piac megfelelően működne, akkor a pénzügyi intézmények képesek lennének csődbe menni anélkül, hogy helyreállítási és szanálási tervre volna ehhez szükség, ami azt jelenti, hogy a probléma a pénzügyi intézmények szerkezetében és a közöttük kialakult kölcsönös kapcsolatrendszerben érhető tetten;

AA.  mivel az ellenőrzés és a szanálás során fellépő hatóságok számára meg kell adni a szükséges felhatalmazást ahhoz, hogy ténylegesen felszámolhassák a hitelintézmények fizetőképességét gátló akadályokat, és mivel a bankokat kötelezni kell fizetőképességük igazolására; mivel a kötelező helyreállítási és szanálási rendszerek bevezetése lehetőséget teremt a bankrendszer befolyásolására, az intézmények összetettségének csökkentésére, valamint egyes üzleti ágazatok és termékek korlátozására vagy megszüntetésére;

AB.  mivel a sok bank számára előnyös implicit biztosítékok megszüntetésével a Bizottság által javasolt helyreállítási és szanálási rendszer egyik legfontosabb eszköze a hatóságok azon jogköre, hogy korán – jóval az intézmény életképtelensége beálltának időpontját megelőzően – megkövetelhetik a bankoktól, hogy változtassanak üzleti stratégiájukon, méretükön vagy kockázati profiljukon annak érdekében, hogy szanálásuk lehetővé váljon anélkül, hogy külön állami pénzügyi támogatáshoz kellene folyamodni;

AC.  mivel a bankok számára többé nem szabad lehetővé tenni, hogy akkorára nőjenek, hogy csődbe menetelük rendszerszintű kockázatokat okozzon az egész gazdaságra nézve, arra kényszerítve a kormányokat és az adófizetőket, hogy megmentsék őket, és mivel véget kell vetni a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” problémájának;

AD.  mivel a bankoknak többé nem szabad olyan méretet ölteniük – még egyetlen tagállamban sem –, hogy rendszerszintű kockázatot jelentsenek egy nemzetállamon belül, a veszteségek költségeinek viselését az adófizetőkre hárítva;

AE.  mivel az uniós bankszektor továbbra is erősen koncentrált: 14 európai bankcsoport tartozik a rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézmények közé, és 15 európai bank birtokolja (eszközméret szempontjából) a piac 43%-át, amely a 27 tagú EU GDP-jének 150%-át teszi ki, miközben egyes tagállamok még magasabb arányokról számolnak be; mivel a bankméret GDP-hez viszonyított aránya 2000 óta megháromszorozódott; mivel a bankméret GDP-hez viszonyított aránya a négyszeresére nőtt Luxemburgban, Írországban, Ciprusban, Máltán és Nagy-Britanniában; mivel az európai bankszektoron belül rendkívül nagy különbségek vannak mind a méretek, mind pedig az üzleti modellek tekintetében;

AF.  mivel semmilyen múltbeli bizonyíték sincsen arra, hogy egy különválasztási modell a jövőben jótékonyan hozzájárulhatna a pénzügyi válságok elkerüléséhez, vagy legalább azok kockázatának csökkentéséhez;

AG.  mivel jelenleg az állam likviditási támogatás, betétgarancia-rendszerek és államosítási programok révén garantálja és implicit módon támogatja az egész pénzügyi rendszert; mivel helyénvaló, hogy az állam csak a reálgazdaság zökkenőmentes működését – például a fizetési rendszereket és a folyószámlahiteleket – biztosító alapvető szolgáltatásokat garantálja; mivel a szerkezeti reform egyszerűen annak biztosítását jelenti, hogy az állam csak az alapvető szolgáltatásokat garantálja, és a nem alapvető szolgáltatások árát a piac határozza meg;

AH.  mivel a tőkepiacoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy rendkívül szűkös banki hitelnyújtás idején is megfeleljenek az európai pénzügyi szükségleteknek; mivel Európában meg kell erősíteni az alternatív finanszírozási források rendelkezésre állását, különösen a tőkepiaci alternatívák fejlesztése révén, és ezáltal csökkenteni kell a bankfinanszírozástól való függést, amint azt a Bizottságnak az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló zöld könyve is megállapította;

AI.  mivel a reálgazdaság bankok által biztosított finanszírozása a legtöbb tagállamban lényegesen magasabb arányú, mint az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban;

AJ.  mivel az európai bankszektorban felettébb kívánatos volna az erősebb verseny; mivel a bankokra vonatkozó jogalkotási és szabályozási rendelkezések sokasága – jóllehet számos ok miatt valóban indokolt – a piacra való belépés akadályozásának kockázatát hordozza, és ezzel megkönnyíti a jelenlegi bankcsoportok domináns helyzetének bebetonozását;

AK.  mivel az uniós bankszektor a piaci helyzet változásából, valamint átfogó szabályozási reformokból, többek között a Bázel III szabályok végrehajtásából fakadóan nagy horderejű strukturális változások előtt áll;

AL.  mivel az Egyesült Királyságban az Independent Commission on Banking (banki szolgáltatásokkal foglalkozó független bizottság) jelentésében és a Vickers-reformokkal kapcsolatban több ízben hangsúlyozták, hogy e bizottság ajánlásai az Egyesült Királyságban működő bankokkal kapcsolatos politikai megközelítést jelentik;

1.  üdvözli a magas szintű szakértői csoportnak a bankszektor reformjára vonatkozó elemzését és ajánlásait, és úgy véli, ezek hasznos hozzájárulást jelentenek a reformok megkezdéséhez;

2.  üdvözli a Bizottság által az uniós bankszektor szerkezeti reformjáról tartott 2013. május 16-i konzultációt;

3.  úgy véli, hogy a szerkezeti reformra irányuló nemzeti kezdeményezésekhez uniós keretrendszerre van szükség az uniós egységes piac megőrzése és széttöredeződésének megelőzése érdekében, tiszteletben tartva ugyanakkor a nemzeti bankmodellek sokféleségét;

4.  úgy véli, hogy az uniós bankszektor eddigi reformjai (többek között a tőkekövetelményekről szóló irányelvek és rendelet, a helyreállítási és szanálási irányelv, az egységes felügyeleti mechanizmus, a betétbiztosítási rendszer, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvre és rendelet, valamint az árnyékbanki tevékenységekre vonatkozó kezdeményezések) alapvető fontosságúak; üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy irányelvet terjeszt elő az uniós bankszektor szerkezeti reformjára vonatkozóan a „csődbe menéshez túl nagy” bankokból adódó problémák kezelése érdekében, és hangsúlyozza, hogy ennek ki kell egészítenie a fent említett reformokat;

5.  kitart amellett, hogy a Bizottság hatásvizsgálatának ki kell terjednie a magas szintű szakértői csoport szerkezeti reformot célzó javaslatainak értékeléseire, az ugyanerre vonatkozó Volcker- és Vickers-féle, illetve francia és német javaslatok értékeléseire, és fel kell sorolnia, hogy mely költségek merültek fel a jelenlegi válság során az államháztartások és a pénzügyi stabilitás tekintetében egy uniós székhelyű bank csődje esetén, valamint hogy milyen potenciális költségek jelentkezhetnek az uniós bankszektor tekintetében, és milyen pozitív és negatív következményeket gyakorolhat a reform a reálgazdaságra, továbbá információkkal kell szolgálnia az EU jelenlegi univerzális banki modelljének jellegéről – ideértve az Unióban működő valamennyi releváns univerzális bank lakossági és befektetési tevékenységének méretét és mérlegeit –, valamint a tagállamok által a bankoknak nyújtott esetleges implicit garanciákról; kitart amellett, hogy a Bizottságnak értékelését lehetőség szerint mennyiségi elemzéssel kell kiegészítenie, figyelembe véve a nemzeti bankrendszerek sokféleségét;

6.  emlékezteti a Bizottságot az EBH és az EKB által kiadott figyelmeztetésre, miszerint a pénzügyi innováció alááshatja a strukturális reformok célkitűzéseit, és kitart amellett, hogy a strukturális reformokat rendszeresen felül kell vizsgálni(8);

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az árnyékbankszektorról szóló rendeletre vonatkozóan, figyelembe véve benne a jelenlegi bankszerkezeti reform alapelveit;

8.  úgy véli, hogy minden bankszerkezeti reform céljául a biztonságos, stabil, hatékony és eredményes bankrendszer megvalósítását kell kitűzni, amely versenyképes piacgazdaságban működik, és amely a reálgazdaság, valamint az ügyfelek és a fogyasztók igényeit szolgálja a gazdasági ciklus egészében; véleménye szerint a szerkezeti reformnak ösztönöznie kell a gazdasági növekedést azáltal, hogy támogatja a gazdaság – különösen a kkv-k és az induló vállalkozások – számára történő hitelnyújtást, ellenállóbbá teszi a rendszert az esetleges pénzügyi válságokkal szemben, helyreállítja a bankok iránti bizalmat és megszünteti az államháztartásokat fenyegető kockázatokat, valamint változást idéz elő a banki kultúrában;

A.A szerkezeti reform alapelvei

9.  úgy véli, hogy a szerkezeti reformnak az alábbi elveken kell alapulnia:

   csökkenteni kell a túlzott kockázatokat, biztosítani kell a versenyt és korlátozni kell az összefonódottságot, előírva az alapvető tevékenységek – köztük a hitelek, a kifizetések, a betétek és más, ügyfelekhez kapcsolódó tevékenységek és a nem alapvető, kockázatos tevékenységek – külön működtetését;
   javítani kell a vállalatirányítást, és ösztönzőket kell bevezetni a bankok számára annak érdekében, hogy átlátható szervezeti struktúrákat határozzanak meg, fokozzák az elszámoltathatóságot, és megerősítsék a felelős és fenntartható javadalmazási rendszert;
   lehetővé kell tenni a hatékony bankszanálást és -helyreállítást, biztosítva, hogy ha egy bank helyzete tarthatatlanná válik, csődbe mehessen és/vagy rendezett módon szanálják őket anélkül, hogy az adófizetők pénzéből megvalósuló bankmentésekre lenne szükség;
   az alapvető hitelezési, betéti és kifizetési szolgáltatások nyújtását oly módon kell biztosítani, hogy azt ne érintsék a szanálásból vagy a fizetésképtelenségből adódó működési problémák, pénzügyi veszteségek, finanszírozási hiány vagy a hírnevet ért kár;
   tiszteletben kell tartani a versenyképes piacgazdaság szabályait, hogy a kockázatos kereskedési és befektetési tevékenységek ne profitálhassanak implicit garanciákból vagy támogatásokból, a biztosított betétekből vagy az adófizetők pénzéből megvalósuló bankmentésekből, és hogy a kereskedési és befektetési tevékenységek, és ne pedig a hitelezési és betéti tevékenységek viseljék az előbbi tevékenységekhez kapcsolódó kockázatokat;
   az összes banki tevékenység tekintetében megfelelő tőkének, tőkeáttételnek és likviditásnak kell rendelkezésre állnia;
   a különválasztott szervezeteknek eltérő finanszírozási forrásokkal kell rendelkezniük, és nem kerülhet sor a tőke és a likviditás említett tevékenységek közötti szükségtelen átcsoportosítására; a megfelelő tőke, tőkeáttétel és likviditás szabályainak előírását a tevékenységek üzleti modelljeihez kell igazítani, ideértve a külön mérlegeket is, valamint korlátozni kell az alapvető hitelezési és betéti tevékenységek nem alapvető kereskedési és befektetési tevékenységeknek való kitettségét, a bankcsoporton belül és azon kívül egyaránt;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az EKB arra vonatkozó javaslatát, hogy határozzák meg a különválasztás egyértelmű és érvényesíthető kritériumait; hangsúlyozza, hogy a különválasztással meg kell őrizni az uniós egységes piacot és meg kell előzni a széttöredeződését, egyidejűleg tiszteletben tartva a nemzeti bankmodellek sokféleségét(9);

11.  hangsúlyozza, hogy értékelni kell a különválasztott szervezetek, illetve a csoport egésze által képviselt rendszerszintű kockázatot, teljes mértékben figyelembe véve a mérlegen kívüli kitettségeket;

12.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a helyreállításról és szanálásról szóló irányelv maradéktalan végrehajtását; felszólítja a Bizottságot, az EBH-t és a tagállamokat, hogy győződjenek meg arról, hogy a bankok világos és hiteles válságkezelési keretrendszerekkel rendelkeznek, amelyek magukban foglalják a hitelezési, kifizetési és betéti tevékenységekhez elegendő tőke, a belső feltőkésítésre alkalmas kötelezettségek és a likvid eszközök rendelkezésre állását, amelyek lehetővé teszik, hogy csőd esetén a betétesek továbbra is hozzáférhessenek a pénzeszközökhöz, az alapvető szolgáltatások – különösen a hitelezési, kifizetési és betéti szolgáltatások – védve legyenek a rendezetlen csőd veszélyétől, időben ki lehessen fizetni a betéteseket, és elkerülhetőek legyenek a pénzügyi stabilitásra gyakorolt káros hatások;

13.  sürgeti a Bizottságot, az EBH-t és az illetékes hatóságokat, hogy a tőkekövetelményekre, valamint a helyreállításra és a szanálásra vonatkozó jogszabályi keret alapján biztosítsák a különválasztott szervezetek közötti megfelelő különbségtételt a tőke, a tőkeáttétel, a belső feltőkésítésre alkalmas kötelezettségek, a megfelelő tőkepufferek és a likviditási követelmények tekintetében, hangsúlyt helyezve a nem alapvető, kockázatos tevékenységekkel kapcsolatos szigorúbb tőkekövetelményekre;

B.Vállalatirányítás

14.  felhívja a Bizottságot, hogy a bankok lehetséges szétválasztására és az alternatív megoldásokra vonatkozó alapos hatásvizsgálatában fontolja meg a magas szintű szakértői csoport jelentésében megfogalmazott, a vállalatirányítás területére, többek között a) az irányítási és ellenőrző mechanizmusokra, b) a kockázatkezelésre, c) az ösztönző rendszerekre, d) a kockázatok közzétételére és e) a szankciókra irányuló javaslatokat;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról szóló 2011. május 11-i európai parlamenti állásfoglalásban(10) szereplő javaslatokat és ajánlásokat;

16.  úgy véli, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló, nemrégiben elfogadott irányelv tartalmazza a bankok irányítására, többek között a vezetőtestületek ügyvezető és nem ügyvezető tagjaira vonatkozó követelmények megfelelő keretét;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvjavaslatra vonatkozó megállapodás létrejöttét, valamint a betétesek előnyben részesítésének bevezetésével fokozza a fogyasztók védelmét;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy rendelkezzen annak kötelezővé tételéről, hogy valamely bank valamely szervezete igazgatótanácsának minden tagja csak a bank e szervezetéért viselje igazgatótanácsi tagként a felelősséget;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fel rendelkezéseket az igazgatótanácsi tagok személyes elszámoltathatóságának és felelősségének megerősítése céljából; javasolja, hogy a Bizottság ezzel összefüggésben vizsgálja meg, hogyan ösztönözhető a vállalatirányítás partnerségi modelljéhez való visszatérés, különösen a befektetési banki tevékenységek esetében;

20.  sürgeti a Bizottságot és az EBH-t, hogy biztosítsák a tőkekövetelményekre vonatkozó jogalkotási keret teljes körű és átfogó végrehajtását, különös tekintettel az ellentételezési és javadalmazási előírásokra; kéri az EBH-t és a Bizottságot, hogy nyújtsanak be éves jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a vonatkozó rendelkezések tagállami alkalmazásáról és végrehajtásáról; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a banki ellentételezési és javadalmazási kultúra reformját azzal, hogy előnyben részesíti a nyugdíjas korig hosszabb halasztási időtartamokkal kombinált változó javadalmazás hosszú távú ösztönzőit, valamint mozdítsa elő a javadalmazási politikák átláthatóságát, beleértve – de nem kizárólagosan – a belső javadalmazási különbségek, a vonatkozó változások és az összehasonlítható ágazati eltérések magyarázatát és értékelését;

21.  sürgeti a Bizottságot, az EBH-t és az illetékes hatóságokat annak biztosítására, hogy a javadalmazási rendszerek a tőkekövetelmény-irányelv rendelkezéseivel összhangban a készpénz, a jutalékok vagy az értékalapú eszközök helyett részesítsék előnyben az olyan eszközök használatát, mint a belső feltőkésítésbe bevonható kötvények és a részvények;

22.  sürgeti a Bizottságot, az EBH-t és az illetékes hatóságokat annak biztosítására, hogy az ellentételezési és javadalmazási rendszerek a bank valamennyi szintjén az általános teljesítményt tükrözzék, és a rövid távú nyereség helyett az ügyfeleknek nyújtott minőségi szolgáltatásokra és a hosszú távú pénzügyi stabilitásra összpontosítsanak, összhangban a tőkekövetelményekre vonatkozó jogalkotási keretben foglalt rendelkezésekkel;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy rendelkezzen mind a jogi, mind a természetes személyekre vonatkozó eredményes, visszatartó erejű és arányos szankcionálási rendszerekről, a szankciók szintjeinek közzétételéről és a szabályokat megsértőkre vonatkozó tájékoztatásról;

24.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy írja elő az illetékes hatóságok és – adott esetben – az egységes felügyeleti mechanizmus számára a szerkezeti reform elveinek betartását;

25.  felkéri a Bizottságot, hogy javasolja megfelelő források és hatáskörök odaítélését az illetékes felügyeleti hatóságok számára, ideértve az egységes felügyeleti mechanizmust is;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen felmérést annak biztosítására, hogy a pénzügyi intézmények által használt beszámolási standardok valós és megbízható képet nyújtsanak a bankok pénzügyi helyzetéről; rámutat, hogy a beszámolók jelentik a befektetők számára a fő információforrást annak eldöntéséhez, hogy egy adott társaság folyamatosan jól működik-e vagy sem; megjegyzi, hogy a könyvvizsgálók kizárólag akkor írhatják alá a beszámolókat, ha azok megbízható és valós képet adnak, függetlenül a pénzügyi beszámolók készítői által használt pénzügyi standardoktól; úgy véli, hogy ha a könyvvizsgálók nincsenek meggyőződve egy adott társaság folyamatos jó működéséről, nem írhatják alá a beszámolót, még akkor sem, ha azt a beszámolási standardokkal összhangban készítették el; rámutat azonban, hogy ez jó esetben a szóban forgó társaság irányításának javítását ösztönzi; úgy véli, hogy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok nem feltétlenül adnak megbízható és valós képet az elszámolásokról, amint az számos olyan bank esetében is beigazolódott, amelyek annak ellenére összeomlottak, hogy beszámolóikat a könyvvizsgálók ellenjegyezték;

C.A tisztességes és fenntartható verseny fokozása

27.  hangsúlyozza, hogy egy olyan jól működő és hatékony bankszektor fenntartásához, amely a banki szolgáltatások költségének csökkentése és az e szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása révén elősegíti a reálgazdaság finanszírozását, eredményes, tisztességes és fenntartható versenyre van szükség; ezzel összefüggésben rámutat, hogy a felügyeleti szabályoknak – más előírásokkal egyetemben – figyelembe kell venniük az érintett intézmények kockázati profilját, regionális hatókörét és üzleti modelljét;

28.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak együtt az uniós bankszektor nagyobb diverzifikációjának előmozdítása érdekében oly módon, hogy ösztönzik és elősegítik a még inkább ügyfélközpontú banki szolgáltatásokat, például szövetkezetek, lakástakarék-pénztárak és személyközi hitelezés, valamint közösségi finanszírozási és takarékpénztári bankmodellek révén, figyelembe véve, hogy a fogyasztó számára fennálló különböző kockázati szinteket átlátható módon közzé kell tenni;

29.  megállapítja, hogy az európai bankrendszer versenyképességének és stabilitásának fokozásához elengedhetetlen a rendszerszempontból jelentős (vagyis a csődbe menetelhez túl nagy) pénzügyi intézmények problémájának hatékony kezelése – mivel ezen intézmények nehézségei vezettek a pénzügyi válság káros hatásainak eszkalálódásához –, és hogy ez a bankcsoportok által végzett tevékenységek körének ésszerűsítésével és a csoportok közötti kölcsönös függőségek csökkentésével valósítható meg;

30.  sürgeti a Bizottságot, hogy találja meg a módját annak, hogyan ösztönözhető és mozdítható elő jogalkotási kezdeményezésekben a kapcsolatra épülő hitelezés („relationship lending”) vagy a „tudásalapú” hitelezés („knowledge based lending”); ezek célja a „kipipálandó rubrika” megközelítés elkerülése, és helyette a vállalkozások felé történő közvetítéssel és tőkehitelezéssel foglalkozók szakmai és etikai képzésének előmozdítására való törekvés;

31.  sürgeti a tagállamokat, a Bizottságot és az illetékes hatóságokat, hogy tűzzék ki világos célként a tényleges verseny előmozdítását és biztosítását, és ösztönözzék az uniós bankszektoron belüli diverzifikálódást és ügyfélközpontúságot;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a számlahordozhatóság bevezetése és olyan hozzáférhető honlapok létrehozásának előmozdítása érdekében, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára a bankok árainak és pénzügyi erőviszonyainak összehasonlítását,ami – azáltal hogy a tájékozott fogyasztók bankot válthatnak – fokozná a fegyelmet, valamint segítik a bankszektoron belüli fogyasztói választék javítását azáltal, hogy csökkentik a be- és kilépés akadályait, illetve arányos szabályokat alkalmaznak a piacra újonnan belépők számára;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az e jelentésben körvonalazott, szükséges szerkezeti reformokat, amelyek – a belső piac integritásának fenntartása mellett – figyelembe veszik a nemzeti bankrendszerek sokféleségét, és fenntartják az EBH meghatározó szerepét az Unió egészére kiterjedő megfelelő végrehajtás biztosítása terén;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://ec.europa.eu/internal_market/bank/docs/high-level_expert_group/report_en.pdf.
(2) http://www.oecd.org/finance/financial-markets/Implicit-Guarantees-for-bank-debt.pdf.
(3) http://www.oecd.org/daf/fin/financial-markets/44357464.pdf.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0427.
(5) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ecofin/136487.pdf.
(6) COM(2012)0778.
(7) Stephen G. Cecchetti és Enisse Kharroubi: Reassessing the impact of finance on growth, a Nemzetközi Fizetések Bankjának Monetáris és Gazdasági Osztálya, 2012. július: http://www.bis.org/publ/work381.pdf.
(8) http://www.eba.europa.eu/cebs/media/Publications/Other%20Publications/Opinions/EBA-BS-2012-219--opinion-on-HLG-Liikanen-report---2-.pdf és http://www.ecb.int/pub/pdf/other/120128_eurosystem_contributionen.pdf.
(9) http://www.ecb.int/pub/pdf/other/120128_eurosystem_contributionen.pdf.
(10) HL C 377. E, 2012.12.7., 7. o.


Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme
PDF 372kWORD 47k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2011. évi éves jelentésről (2012/2285(INI))
P7_TA(2013)0318A7-0197/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „ Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2011. évi éves jelentés” című jelentésére (COM(2012)0408) és az azt kísérő dokumentumokra (SWD(2012)0227, SWD(2012)0228, SWD(2012)0229 és SWD(2012)0230)(1),

–  tekintettel az OLAF jelentésére (2011-es éves jelentés)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Bizottság csalás elleni stratégiájáról szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, a Régiók Bizottságához és a Számvevőszékhez intézett bizottsági közleményre (COM(2011)0376),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló Hercule III programról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0914),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2010” című, 2012. május 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(7), az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2010. május 18-i nyilatkozatára(8), valamint a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, „Korrupció elleni küzdelem az EU-ban” című közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel az OLAF 2012-es éves jelentésére és az OLAF Felügyelő Bizottságának ugyanazon évre vonatkozó jelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0197/2013),

A.  mivel az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás elleni küzdelem az Unió és a tagállamok közös felelőssége, és mivel alapvető fontosságú a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés,

B.  mivel a tagállamok elsődleges felelőssége az uniós költségvetés mintegy 80%-ának végrehajtása, illetve a saját források – többek között héa és vámok formájában történő – beszedése,

C.  mivel a Bizottság a közelmúltban több jelentős kezdeményezést tett a csalás elleni szakpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban;

Általános észrevételek

1.  rámutat, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem a Bizottság és a tagállamok kötelessége, amit az Európai Unió működéséről szóló szerződés is rögzít;

2.  emlékeztet, hogy az Unió forrásainak beszedése terén és a kiadások terén egyformán biztosítani kell e pénzügyi érdekek védelmét;

3.  üdvözli az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2011. évi éves jelentés” című bizottsági jelentést (a továbbiakban: a Bizottság éves jelentése); ugyanakkor sajnálja, hogy a jelentés a tagállamok által közölt adatokra szorítkozik; rámutat, hogy a tagállamok eltérő fogalommeghatározásokat alkalmaznak a hasonló típusú bűncselekményekre, és nem gyűjtenek valamennyien közös kritériumokon alapuló, hasonló és részletes statisztikai adatokat, ami megnehezíti a megbízható és összehasonlítható statisztikák gyűjtését uniós szinten; sajnálatának ad hangot ezért amiatt, hogy – a Parlament többszöri kérése ellenére – nem lehet értékelni a szabálytalanságok és a csalások egyes tagállamokon belüli jelenlegi általános nagyságrendjét, illetve azonosítani és megbüntetni azokat a tagállamokat, amelyek esetében a legmagasabb a szabálytalanságok és a csalások aránya; ezért sürgeti, hogy valamennyi tagállamban egységesítsék a szabálytalanságok és a csalások értékelési szempontjait, és kapcsolják össze a szabálysértőkkel szembeni megfelelő szankciókkal;

4.  emlékeztet arra, hogy a csalás szándékosan elkövetett szabályellenes magatartás, amely bűncselekménynek minősül, és hogy a szabálytalanság egy szabály tiszteletben tartásának elmulasztását jelenti, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése nem foglalkozik mélyrehatóan a csalással és csak nagy vonalakban tér ki a szabálytalanságokra; rámutat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke a csalásra és nem a szabálytalanságokra vonatkozik, és felszólít a csalás és a hibák vagy szabálytalanságok közötti különbségtételre;

5.  megjegyzi, hogy a Bizottság éves jelentése szerint 2011-ben 1230 csalárdként megjelölt szabálytalanságot jelentettek, amelyek pénzügyi hatása a 2010. évhez képest 37%-kal, 404 millió euróra csökkent; elismeri, hogy továbbra is a kohéziós politika és a mezőgazdaság az a két terület, amelyet a legtöbb csalás érint, 204 millió, illetve 77 millió eurós becsült pénzügyi hatással járva; kérdésesnek tartja azonban, hogy az említett csökkenés a csalások tekintetében fennálló tényleges helyzetet tükrözi-e, vagy azt jelzi, hogy a tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek hiányosak;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek hatékonyságát, és gondoskodjon arról, hogy a szabálytalanságok tagállami mértékére vonatkozó információk a valós helyzetet tükrözzék;

7.  kiemeli, hogy évek óta visszatérő jelenség, hogy a tagállamok nem időben továbbítják az adatokat, vagy az általuk benyújtott adatok nem pontosak; hangsúlyozza, hogy nem lehet összehasonlítást és objektív elemzést végezni az Európai Unió tagállamaiban fennálló csalás mértékéről; rámutat arra, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és az OLAF nem képes megfelelő módon ellátni a helyzet értékelésével és a javaslatok benyújtásával kapcsolatos feladatait, és megismétli, hogy ez a helyzet nem tartható fenn; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget a jogtalanul kifizetett összegek uniós költségvetésbe történő visszafizettetéséért; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy egységes jelentéstételi alapelveket határozzon meg valamennyi tagállamra vonatkozóan, és biztosítsa az összehasonlítható, megbízható és megfelelő mennyiségű adatok gyűjtését;

8.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak fokozott erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy megerősítse az elektronikus kormányzat alapelveit, amelyek meghatározhatják az államháztartás jobb átláthatóságának feltételeit; felhívja a figyelmet arra, hogy a készpénzügyletektől eltérő módon az elektronikus ügyletek referenciaszámot kapnak, így esetükben a csalás elkövetése jóval nehezebb, a csalásgyanús esetek azonosítása pedig sokkal könnyebb; ösztönzi a tagállamokat, hogy csökkentsék a kötelezően nem készpénzben teljesítendő fizetések küszöbértékeit;

9.  felszólítja a Bizottságot a tagállamok csalásokkal kapcsolatos jelentéstétele és a büntetőjogi harmonizáció hiánya közötti kapcsolat vizsgálatára, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén elkövetett csalárd magatartás és bűncselekmények közös fogalommeghatározásának kialakítására; rámutat, hogy csak korlátozott mértékben került sor a tagállami büntetőjogi rendszerek harmonizálására;

10.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt öt évben 233 vizsgálati jelentést tettek közzé az uniós forrásokkal való visszaéléssel összefüggő csalások eseteiről a 27 tagállamon belül, amelyek közül az Egyesült Királyság, Szlovákia, Németország, Bulgária, Spanyolország, Románia és Észtország volt a legaktívabb jelentéstevő tagállam(9); véleménye szerint az oknyomozó újságírás jelentős szerepet játszik az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások feltárásában, és olyan értékes információforrást jelent, amelyet az OLAF-nak és a tagállami bűnüldöző szerveknek és egyéb illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük;

11.  emlékeztet arra, hogy „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” című, 2011. április 6-i állásfoglalásában(10) az Európai Parlament felszólított a nemzeti számvevőszék által ellenőrzött és a Számvevőszék által megerősített, kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetésére; sajnálja, hogy ebben az irányban nem történt további előrelépés;

12.  kiemelten fontosnak tartja, hogy európai szinten megfelelően nyomon kövessék a csalárd magatartásokat; megdöbbenésének ad hangot annak kapcsán, hogy az OLAF főigazgatója a 2012. és 2013. évre vonatkozó vizsgálati politika prioritásaiban a valószínű pénzügyi hatással kapcsolatos ágazatspecifikus küszöböket vezetett be, így azokat az eseteket, amelyekben a valószínű pénzügyi hatás nem éri el a küszöbértéket, alsóbbrendűként kezelik és azokat valószínűleg nem is vonják vizsgálat alá; megjegyzi, hogy a megállapított küszöbérték a vámszektor esetében 1 000 000 euró, a SAPARD alapok esetében 100 000 euró, a mezőgazdasági alapok esetében 250 000 euró, a strukturális alapok esetében 500 000 euró, az Európai Regionális Fejlesztési Alap esetében 1 000 000 euró, a központi kiadások és a külső segítségnyújtás esetében 50 000 euró, az uniós személyi állomány esetében pedig 10 000 euró; véleménye szerint ez elfogadhatatlan; nyomatékosan kéri a főigazgatót, hogy változtasson a jelenlegi gyakorlaton, és a munkateher tekintetében fennálló prioritások meghatározásakor haladéktalanul hagyjon fel a küszöbértékeken alapuló megközelítés alkalmazásával;

13.  kéri, hogy az EUMSZ 325. cikke (5) bekezdésének alkalmazása tekintetében az Európai Unió pénzügyi érdekeire hatást gyakorló korrupciót minősítsék csalásnak, és vegyék fel az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló éves bizottsági jelentésbe;

14.  rámutat, hogy az Unió-szerte tagállamonként jelentősen eltér – 14%-tól 80%-ig terjed – az elmarasztaló ítéletek aránya az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben; hangsúlyozza, hogy a tagállamok büntetőjogi rendszereinek harmonizációjára továbbra is csak korlátozott mértékben került sor, az igazságügyi együttműködés pedig még mindig megerősítésre szorul; ambiciózus európai jogszabályt és valamennyi tagállam között jobb együttműködést és koordinációt sürget annak érdekében, hogy szigorú szankciókat alkalmazzanak a csalókkal szemben, és meg lehessen előzni a csalárd magatartásokat;

15.  elismeri, hogy a 2011-ben feltárt szabálytalanságokat követően visszatérítendő összeg elérte a 321 millió eurót, amelyből a tagállamok 166 millió eurót már visszatéríttettek; megjegyzi e tekintetben, hogy 2011-ben a tradicionális saját források esetében a behajtási arány a 2010. évi 46%-hoz képest 52%-ra javult;

16.  figyelembe veszi az OLAF 2011. évi jelentését és a 2006–2011 között benyújtott keresetek nyomán indult bírósági eljárásokkal kapcsolatos előrelépésről nyújtott áttekintését, amely szerint az eljárások több mint felében még nem született bírósági határozat(11); véleménye szerint különös figyelmet kell fordítani a vámügyekben előforduló csalásokkal kapcsolatos esetekre, mivel ez a rendszerszintű korrupcióval leginkább érintett területek egyike Európában;

17.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a jelenlegi gazdasági válság miatt a Bizottság nem tervezi növelni a tagállami bűnüldöző hatóságok számára nyújtott uniós támogatást az Unió pénzügyi érdekeinek jobb védelme érdekében, az új, átfogó uniós stratégia részeként; úgy véli, hogy ennek a stratégiának koherens és átfogó választ kell adnia a csempészet visszaszorítása és a befolyó bevételek növelése céljából, biztosítva ezáltal a befektetés jövőbeni megtérülését;

Bevételek ‐ Saját források

18.  emlékeztet rá, hogy a héa és a vámok megfelelő beszedése közvetlenül befolyásolja a tagállamok gazdaságát és az uniós költségvetést, valamint hogy az összes tagállamnak kiemelkedő prioritásként kell kezelnie a bevételek beszedésére szolgáló rendszerek fejlesztését és annak biztosítását, hogy az összes tranzakciót hivatalosan rögzítsék és kiemeljék a feketegazdaságból;

19.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az adókijátszás és az adókikerülés jelentős kockázatot jelent az uniós államháztartásokra nézve; rámutat, hogy a becslések szerint az Unióban évente 1 billió euró közpénz vész el az adócsalás és az adókikerülés miatt, ami évente mintegy 2 000 eurós költséget jelent minden egyes európai polgár számára; hangsúlyozza, hogy a kieső átlagos adóbevétel ma Európában meghaladja a tagállamok által egészségügyre fordított összeget, és több mint négyszerese az Unióban oktatásra fordított kiadásoknak;

20.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel az uniós költségvetés GNI-alapú bevétellel történő kiegyensúlyozását célzó mechanizmusra – minden egyes, vám- és héacsalás miatt kieső eurót az uniós polgároknak kell megfizetniük; elfogadhatatlannak tartja, hogy a csalárd tevékenységeket folytató gazdasági szereplőket az uniós adófizetők valójában szubvencionálják; hangsúlyozza, hogy az adókijátszás elleni küzdelmet a Bizottságnak és a tagállamoknak is elsődleges prioritásnak kell tekinteniük; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék egyszerűbbé és átláthatóbbá adórendszerüket, mivel az adócsalást túlságosan gyakran segítik elő az összetett és átláthatatlan adórendszerek;

21.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállamokkal folytatott együttműködését annak érdekében, hogy megbízható adatokat tudjon gyűjteni az adott országokon belüli vám- és héabevétel-kiesésről, és erről rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

22.  üdvözli, hogy a tradicionális saját források 98%-át különösebb nehézségek nélkül behajtották, ugyanakkor megjegyzi, hogy a tagállamok eltérő teljesítményt nyújtanak a fennmaradó 2% behajtását tekintve(12);

Vámok

23.  kiemeli, hogy a tradicionális saját források tekintetében a vámokból származó bevételek a tagállami kormányok fontos bevételi forrásai, mivel a beszedés költségeinek fedezésére a vám 25%-át megtartják; megismétli, hogy ezen a területen a szabálytalanságok és a csalás hatékony megelőzése az Unió pénzügyi érdekeit védi, és jelentős következményekkel jár a belső piacra nézve, mivel megszünteti a vámfizetést elkerülő gazdasági szereplőknek a kötelezettségeiket e tekintetben teljesítőkkel szembeni tisztességtelen előnyét; hangsúlyozza, hogy a probléma gyökerét a be nem jelentett vagy a vámellenőrzést elkerülő import jelenti;

24.  komoly aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon következtetése miatt, hogy súlyos hiányosságok tapasztalhatók a nemzeti vámfelügyelet terén(13);

25.  hangsúlyozza, hogy a vámunió az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó terület, és hogy ezért a Bizottságnak kötelessége meghozni minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a tagállamok vámhatóságai egységesen lépjenek fel, valamint ellenőriznie kell ezen intézkedések végrehajtását;

26.  javasolja, hogy vizsgálják meg a csalás elleni küzdelemmel foglalkozó vámtisztviselőkből álló, a nemzeti vámhatóságok munkáját segítő csoport létrehozásának lehetőségét;

27.  emlékeztet rá, hogy az Unión belüli vámeljárások 70%-a egyszerűsített; mélyen aggódik a Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentésének megállapításai miatt, amelyek súlyos hiányosságokra mutattak rá ezen a területen, ideértve a gyenge minőségű vagy nem megfelelően dokumentált ellenőrzéseket, az automatizált adatfeldolgozási technikák ritka használatát, az egyszerűsítési eljárások túlzott mértékű alkalmazását, valamint az utólagos ellenőrzések gyenge minőségét;

28.  hangsúlyozza, hogy a vámunió eredményes működéséhez elengedhetetlenek a modern információtechnológiai megoldások és az adatokhoz való közvetlen hozzáférés; nem tartja kielégítőnek a jelenlegi megoldásokat; súlyosan aggasztja különösen az Eurofisc(14) 2011-re vonatkozó, 2012 májusában közzétett első tevékenységi jelentésében foglalt azon megállapítás, hogy a legtöbb tagállam adóigazgatása nem fér hozzá közvetlenül a vámügyi adatokhoz, és hogy ezért nincs mód az adóügyi adatokkal való automatizált keresztellenőrzésre;

29.  sajnálja, hogy a Bizottság és a tagállamok nem voltak képesek biztosítani a Modernizált Vámkódex időben történő végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az új vámkódex bevezetésének késedelme miatt elmaradt becsült haszon az éves működési költségeknek a megfeleléssel kapcsolatos költségek terén megvalósuló megtakarítása tekintetében teljes bevezetés esetén mintegy 2,5 milliárd eurót tesz ki, a tágabb nemzetközi kereskedelmi piacon pedig akár az 50 milliárd eurót is eléri(15); felhívja a Bizottságot, hogy becsülje meg, milyen költségekkel jár a Modernizált Vámkódex teljes körű alkalmazásának elhalasztása, számszerűsítve a költségvetésre gyakorolt hatást;

30.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a vámmal kapcsolatos csalások elleni küzdelmet, és üdvözli a csalás elleni tranzitinformációs rendszer (ATIS) létrehozását, amely központi adatbázisként lehetővé teszi, hogy minden érintett hatóság folyamatosan értesüljön a továbbított áruk Unión belüli mozgásáról;

31.  a 2011-ben az EU és tagállamai, valamint néhány harmadik ország között végrehajtott közös vámügyi műveletek sikere miatt az ehhez hasonló műveletek rendszeres lebonyolítására ösztönöz az érzékeny áruk csempészete és a csalás bizonyos magas kockázatú ágazatokban történő leleplezése érdekében; rámutat, hogy a 2011-ben lebonyolított közös vámügyi műveletek során 1,2 millió cigarettát foglaltak le és több mint 1,7 millió euró értékű adó- és vámcsalásra derítettek fényt;

Héa

32.  hangsúlyozza, hogy a vámeljárások megfelelő működése közvetlen hatást gyakorol a hozzáadottérték-adó számítására; sajnálatának ad hangot a Számvevőszék által e téren feltárt hiányosságok miatt; különösen aggasztja a Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében foglalt azon megállapítás, hogy csak a 42-es eljáráskódú vámeljárás(16) 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállam tekintetében megközelítőleg 2200 millió euró(17) extrapolált veszteséget okozott, amely egyenértékű annak a héaösszegnek a 29%-ával, amely héa az ebben a hét európai uniós tagállamban a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá vont valamennyi 2009-es importügylet által képzett adóalapra elvileg kivetendő volna;

33.  mélyen aggasztja a héacsalás elterjedt volta; rámutat arra, hogy a héa beszedési modellje bevezetése óta nem változott; hangsúlyozza annak elavultságát, figyelemmel a technológiai és gazdasági környezetben bekövetkezett számos változásra; rámutat, hogy a közvetlen adózás területét érintő kezdeményezések esetében a Tanács egyhangú határozathozatalára van szükség; sajnálja, hogy két, héacsalás elleni küzdelemre irányuló fontos kezdeményezést, nevezetesen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek egy héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (COM(2012)0428) és a 2006/112/EK irányelvnek a fordított adókivetési mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (COM(2009)0511) a Tanács jelenleg blokkol(18);

34.  rámutat arra, hogy az adócsalás leküzdése érdekében szükség van a kereskedelmi ügyletek adóhatóságokkal való valós idejű összekötésére;

35.  meggyőződése, hogy a nem rögzített tranzakciók megszüntetése hozzájárulhat a behajtásra nem kerülő héaösszegek csökkentéséhez;

Cigarettacsempészet

36.  rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy a cigarettacsempészet következtében az Unióban keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót;

37.  hangsúlyozza, hogy a cigarettacsempészet jelentős finanszírozási forrásként szolgál a nemzetközileg szerveződő bűnszervezetek számára, és ezért rámutat annak fontosságára, hogy erősödjön az EU keleti határainál folyó cigaretta- és alkoholcsempészet elleni bizottsági cselekvési terv külső dimenziója, amely előirányozza a bűnüldözési kapacitás támogatását a szomszédos országokban, a műszaki segítségnyújtást és képzést, a figyelemfelkeltést, az operatív együttműködés – például a közös vámügyi műveletek – fokozását, valamint a hírszerzési információk megosztását és a nemzetközi együttműködés megerősítését; rámutat különösen a tagállamok, Oroszország és a keleti partnerség országai (Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna) közötti együttműködés fontosságára az említett cselekvési tervben javasolt célzott intézkedések végrehajtása érdekében;

38.  elismeri, hogy e tekintetben a keleti határ különösen veszélyeztetett földrajzi terület; üdvözli a cigaretta- és alkoholcsempészet ellen az EU keleti határai mentén folytatott küzdelemre irányuló cselekvési terv Bizottság általi közzétételét;

39.  üdvözli az OLAF által az említett cselekvési terv végrehajtása érdekében tett lépéseket; üdvözli különösen a 24 tagállam, Norvégia, Svájc, Horvátország és Törökország együttműködésében, az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság, az Europol, a Frontex és a Vámigazgatások Világszervezete tevékeny támogatásával megvalósult „Barrel” művelet sikerét, amelynek köszönhetően 1,2 millió cigarettát foglaltak le;

40.  üdvözli az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezménye részes feleinek értekezlete ötödik ülésén, 2012. november 12-én elfogadott, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet;

Kiadások

41.  emlékeztet rá, hogy az uniós költségvetés 94%-át a tagállamokban ruházzák be, és hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben létfontosságú, hogy minden forrást jól költsenek el; ezért véleménye szerint prioritásként kell kezelni az uniós költségvetés kárára elkövetett csalás elleni küzdelmet az összes támogatási program esetében, elősegítendő az elveszett pénzeszközök behajtását annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetést annak legfontosabb céljaira, például a munkahelyteremtésre és a növekedés fellendítésére költsék;

42.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az uniós kiadásokkal kapcsolatos legtöbb szabálytalanságot nemzeti szinten követik el;

43.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzést lehetővé tevő fokozott átláthatóság kulcsfontosságú a csalás feltárásához; emlékeztet rá, hogy a Parlament az elmúlt években sürgette a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az uniós pénzeszközök kedvezményezettjei átláthatóságának egy lépésben történő biztosítására; sajnálja, hogy ezt az intézkedést nem hajtották végre; megismétli ezért a Bizottságnak szóló azon felhívását, hogy alakítson ki intézkedéseket a jogi szabályozás átláthatóságának fokozására, valamint dolgozzon ki olyan rendszert, amely egyazon weboldalon felsorolja az uniós pénzeszközök valamennyi kedvezményezettjét, függetlenül az alap kezelőjétől, és amely a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriákon alapul; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a „megosztott igazgatás” rendszerét, és elsődleges kérdésként tegyen jelentést a Parlamentnek;

Mezőgazdaság

44.  üdvözli, hogy Finnország, Hollandia és Lengyelország javította megfelelési arányát a jelentéstétel következetességét tekintve, és hogy a 27 tagú Unió összesített megfelelőségi aránya 93% körül van, ami emelkedést jelent a 2010. évi 90%-hoz képest;

45.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy mivel legalább 20 millió olyan esetet jelentettek, amelyben az állami szektorban kisstílű korrupció fordult elő, a jelenségnek nyilvánvalóan továbbgyűrűző hatása is van a tagállami közigazgatások azon részeire (és a megfelelő politikusokra), amelyek az uniós források és más pénzügyi érdekek kezeléséért felelősek(19); rámutat, hogy 2011-ben a mezőgazdaság területén a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma összesen 139 volt, ami nem tükrözi a tényleges helyzetet; felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság a tagállamokhoz fordult, és aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a csalásokra vonatkozóan közölt adatok adott esetben nem teljesen megbízhatóak, amit maga a Bizottság is elismer, utalva arra, hogy egyes tagállamokban alacsony számú csalást jelentettek be; további együttműködésre és a bevált gyakorlatok tagállami megosztására szólít fel a csalás eseteire való reagálás és azoknak a Bizottság felé történő jelentése tekintetében;

46.  továbbra is aggodalommal tölti el, hogy a Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság által jelentett csalások aránya gyanúsan alacsony, különös tekintettel az országok méretére és a nyújtott pénzügyi támogatás nagyságára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy éves jelentésében a Bizottság nem ad végleges választ arra a kérdésre, hogy a Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság által jelentett, gyanúsan alacsony csalási arány a jelentéstételi elvek be nem tartásából adódik-e, vagy az e tagállamokban bevezetett kontrollrendszerek csalások feltárására való képességével függ össze; felszólítja a fent említett tagállamokat, hogy mihamarabb nyújtsanak részletes és alapos magyarázatot az általuk bejelentett feltételezett csalások alacsony arányáról;

47.  megjegyzi, hogy az, hogy egyes tagállamokban alacsony számú csalást jelentettek, betudható annak, hogy amit az egyik országban csalásnak tekintenek, más tagállamban nem szükségszerűen minősül jogellenesnek, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy azonosítsa és tisztázza az ilyen helyzeteket, egységesítve a csalás fogalommeghatározásának kritériumait, és továbbítva azokat az összes tagállam számára;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a csalások jelentésének rendszerét, és egységesítse a csalás elleni fellépésre és a csalás eseteinek Bizottság felé történő jelentésére irányuló, tagállamokban alkalmazott eljárásokat; úgy véli, hogy a cél a vizsgálatok hatékonyságának növelése, és egyidejűleg az érintett személyeket megillető eljárási jogok tisztázásának elősegítése;

49.  rámutat, hogy a KAP pénzeszközeivel való jövőbeni visszaélések megelőzése érdekében a problémát nemcsak statisztikaorientáltan kell megközelíteni, hanem emellett – különösen a súlyos esetekben – elemezni kell a csalás mögött álló mechanizmusokat is; hasonlóképpen úgy véli, hogy a tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottság számára minden általuk feltárt szabálytalanságot, és a csalásként bejelentett szabálytalanságokat alapos elemzésnek kell alávetni;

50.  rámutat, hogy az aktualizált horizontális rendelet módosítandó 43. cikkében fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy csökkentse vagy felfüggessze a valamely tagállam számára nyújtott havi vagy időközi kifizetéseket, amennyiben az adott nemzeti kontrollrendszer egy vagy több alapvető eleme hiányzik vagy – a feltárt hiányosságok súlyossága vagy tartóssága alapján – nem hatékony, vagy ha a szabálytalan kifizetéseket nem hajtják be a szükséges alapossággal, valamint ha:

   a) a fent említett hiányosságok állandó jellegűek, és az említett rendelet 54. cikke értelmében hozott legalább kettő, az érintett tagállam vonatkozó kiadásait az uniós finanszírozásból kizáró végrehajtási aktust eredményeztek; vagy
   b) a Bizottság megállapítja, hogy az érintett tagállam a közeljövőben nem tudja a Bizottsággal folytatott konzultáció során kidolgozandó, egyértelmű eredménymutatókat tartalmazó cselekvési tervvel összhangban megtenni a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket;

51.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy azon EMGA-támogatások teljes összege, amelyeket még be kell hajtani a kedvezményezettektől, a 2011. pénzügyi év végén elérte az 1,2 milliárd eurót;

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jelenlegi reform keretében végbement fejleményeket figyelembe véve tegye meg a szükséges lépéseket egy hatékony behajtási rendszer felállítása érdekében, és az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jövő évi jelentésében tájékoztassa az Európai Parlamentet az elért haladásról;

53.  hangsúlyozza, hogy meg kell valósítani a „bagatellszabály” újbóli bevezetését, és nem szabad folytatni az aktualizált horizontális rendelet 56. cikkének (3) bekezdése szerinti behajtást, ha a már felmerült költségek és a behajtás várható költségei együttvéve meghaladják a behajtandó összeget; felhívja a Bizottságot, hogy a helyi szintű adminisztratív egyszerűsítés érdekében tekintse teljesültnek ezt a feltételt, ha a kedvezményezettől egyszeri fizetés keretében behajtandó összeg nem haladja meg a 300 eurót; rámutat, hogy az adminisztratív terheknek a kis és nagyon kis összegek behajtásától való eltekintés révén történő csökkentése lehetővé teszi a nemzeti és a regionális hatóságok számára a súlyosabb szabálytalanságok hatékonyabb kivizsgálását és a megfelelő intézkedések megtételét;

54.  megjegyzi, hogy a Bizottság a mezőgazdaság területén a szabályszerűségi záróelszámolási eljárások keretében végzett pénzügyi ellenőrzések nyomán összesen 822 millió euró összegű pénzügyi korrekciót hajtott végre; továbbá rámutat, hogy az elhatározott pénzügyi korrekciók teljes összege 1,068 milliárd eurót tett ki; aggodalommal állapítja meg, hogy 2011-ben a mezőgazdasági és vidékfejlesztési források tekintetében a behajtási arány a 2010. évi 85%-hoz képest 77%-ra csökkent;

55.  hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a még mindig viszonylag hosszadalmas visszatérítési eljárások optimalizálásának módjaira;

Kohéziós politika

56.  üdvözli, hogy 2011-ben a Bizottság 673 millió euró összegből 624 millió euró erejéig hajtott végre pénzügyi korrekciókat, és hogy a kohéziós politika esetében a behajtási arány a 2010. évi 69%-hoz képest 93%-ra javult; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a pénzügyi korrekciók végrehajtásának összesített aránya jelenleg mindössze 72%, és 2,5 milliárd eurót még vissza kell téríttetni;

57.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a vonatkozó közbeszerzési szabályokat és a strukturális alapok ügyvitelére vonatkozó eljárási szabályokat;

58.  tudomásul veszi, hogy 2011-ben néhány nagy tagállam, köztük Franciaország nem számolt be semmilyen csalárd szabálytalanságról a kohéziós politika terén; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki ennek okait, és állapítsa meg, hogy eredményesen működnek-e a csalást nem jelentő tagállamok felügyeleti és kontrollrendszerei;

59.  üdvözli, hogy Franciaország véghez tudta vinni a szabálytalanságkezelő rendszer („IMS”) bevezetését;

Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés

60.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló számvevőszéki éves jelentés 7. fejezetében („Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés”) a Számvevőszék olyan hibákra mutatott rá a záró kifizetésekben, amelyeket a Bizottság kontrollmechanizmusai nem észleltek, és arra a megállapításra jutott, hogy a Bizottság által alkalmazott kontrollmechanizmusok nem teljes mértékben eredményesek; felhívja a Bizottságot, hogy a pénzeszközök hatékony és megfelelő elköltésének biztosítása érdekében a Számvevőszék és a mentesítési vélemény ajánlásait követve javítsa nyomon követési mechanizmusait;

61.  javasolja, hogy a biztosított források eredményes és megfelelő felhasználásának biztosítása érdekében vegyék figyelembe a Számvevőszék uniós külső fellépéseket – és különösen uniós missziókat – érintő észrevételeit és ajánlásait, amikor értékelik a kitűzött célokhoz képest elért eredményeiket, illetve amikor mérlegelik mandátumuk kiterjesztését; tudomásul veszi a közbeszerzési eljárásokkal és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) fellépéseit érintő pályázatokkal kapcsolatos hiányosságokra vonatkozó észrevételt, és felhívja az EKSZ-t, hogy kellő időben orvosolja ezeket.

62.  üdvözli a csalás elleni, uniós szintű politikákat, amelyek magukban foglalják a harmadik országokkal való fokozottabb együttműködést, például a csalás elleni tranzitinformációs rendszer (amelyhez az EFTA-országok hozzáféréssel rendelkeznek), a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás és a harmadik országokat érintő kapcsolódó, csalás elleni rendelkezések, valamint a 2011-ben végzett közös vámügyi műveletek – köztük a Horvátországgal, Ukrajnával és Moldovával végrehajtott „Fireblade”, illetve a Horvátországgal, Törökországgal, Norvégiával és Svájccal végrehajtott „Barrel” művelet – révén; üdvözli e fellépések eredményeit és pénzügyi hatásukat;

63.  szem előtt tartva, hogy egy globalizált világban a csalásokat egyre inkább országhatárokon átnyúlóan követik el, hangsúlyozza a partnerországok határozott kötelezettségvállalásait tartalmazó, szilárd jogi keret fontosságát, és üdvözli, hogy az új vagy újratárgyalt kétoldalú megállapodásokba – köztük az Afganisztánnal, Kazahsztánnal, Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával, illetve (egyszerűsített formában) az Ausztráliával létrejött megállapodástervezetbe – csalás elleni rendelkezéseket foglaltak bele, továbbá kéri a Bizottságot és az EKSZ-t egy egységes záradék kidolgozására, amelynek révén e rendelkezéseket minden új vagy újratárgyalt, harmadik országokkal kötött két- vagy többoldalú megállapodásba felveszik;

64.  tudomásul veszi a 2011. évi jelentésben vizsgált előcsatlakozási alapokkal kapcsolatban feltárt szabálytalanságok száma és pénzügyi hatása tekintetében tapasztalható csökkenést; üdvözli, hogy jelentősen javult az előcsatlakozási támogatás keretében jogtalanul kifizetett uniós források visszafizettetésének aránya, ugyanakkor megjegyzi, hogy az arány továbbra is csak 60%-ot ér el; egyidejűleg elismeri, hogy jelentős különbségek vannak a kedvezményezettek között a bejelentett szabálytalanságokat tekintve, amelyek száma alapvetően aszerint változik, hogy milyen szakaszban tart a szabálytalanságkezelő rendszer (IMS) elfogadása és végrehajtása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje szorosan figyelemmel a szabálytalanságkezelő rendszer végrehajtását az eszközből részesülő tagállamokban; támogatja a Bizottság különösen Horvátországhoz intézett felhívását a szabálytalanságkezelő rendszer teljes körű megvalósítására vonatkozóan, amely felhívásnak a biztosított képzés és támogatás ellenére még nem tettek eleget, valamint támogatja a rendszer bevezetésével kapcsolatban Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasághoz intézett felhívást; megállapítja, hogy a 2011-ben bejelentett esetekből 26 millió eurót hajtottak be;

65.  üdvözli a Bizottságnak azt a célkitűzését, hogy támogatja Horvátországot és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot a szabálytalanságkezelő rendszer bevezetésére tett erőfeszítéseikben;

OLAF

66.  megismétli, hogy folytatni kell az OLAF függetlenségének, eredményességének és hatékonyságának erősítését, beleértve az OLAF Felügyelő Bizottságának függetlenségét és működőképességét is; felhívja az OLAF-ot és a Felügyelő Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket munkakapcsolatuk javítása érdekében – amely kapcsolatot az egyesült királyságbeli Lordok Háza uniós ügyekért felelős bizottságának jelentése nyílt ellenségességként írt le, különösen azért, mert nincs egyetértés az érintettek között a Felügyelő Bizottság szerepének pontos természetét illetően; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a konstruktív hozzájárulás lehetőségeit az OLAF és Felügyelő Bizottsága közötti kommunikáció és munkakapcsolatok javítása tekintetében;

67.  üdvözli, hogy előrelépés történt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról és az 1074/1999/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0135) folyó tárgyalások terén; úgy véli, hogy a rendeletet a lehető leghamarabb el kell fogadni; meggyőződése szerint ugyanakkor az OLAF-ot érintő legújabb fejlemények és az általa folytatott vizsgálatok módszerének fényében figyelembe kell venni a Felügyelő Bizottságnak a 2012. évi éves tevékenységi jelentés 3. mellékletében foglalt ajánlásait; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Felügyelő Bizottság – az a szerv, amely felügyeli az eljárási garanciák alkalmazását, az alapvető jogok tiszteletben tartását és a vizsgálati eljárásokra vonatkozó belső szabályoknak az OLAF személyzete általi betartását – számos alkalommal nem kapott lehetőséget az ügyiratokhoz – köztük a nemzeti igazságügyi hatóságoknak továbbított vizsgálati zárójelentésekhez – való közvetlen hozzáférésre lezárt vizsgálatok esetében;

68.  megjegyzi, hogy a fent említett jövőbeni reform többek között lehetővé fogja tenni az OLAF számára, hogy igazgatási megállapodásokat kössön harmadik országok illetékes hatóságaival és nemzetközi szervezetekkel, erősítve ezáltal a csalás elleni küzdelemre irányuló kapacitását az Unió külpolitikai dimenziójába tartozó területeken; üdvözli a csalás elleni stratégiát (COM(2011)0376), tekintettel többek között arra, hogy az megfelelőbb csalás elleni rendelkezéseket foglal bele a 2014–2020 közötti új többéves pénzügyi keret alá tartozó finanszírozási programokba; ugyanakkor aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság azon következtetését, amely szerint elégtelenek az uniós költségvetés tagállamokon belüli, bűncselekmények céljára való visszaélésszerű felhasználásával szembeni elrettentő intézkedések; üdvözli a Bizottság e probléma kezelését célzó javaslatait, és javasolja, hogy a lehető legteljesebb mértékben vonják be a kedvezményezett harmadik országokat is;

69.  tudomásul veszi az OLAF Felügyelő Bizottsága által 2012. évi tevékenységi jelentésében felvetett aggályokat, különös tekintettel a 2012 októberében a nemzeti igazságügyi hatóságoknak továbbított ügyre, amely az Európai Bizottság egyik tagjának lemondásához vezetett, amint azt az említett jelentés (29) bekezdése említi; véleménye szerint ezeket az aggályokat az illetékes igazságügyi hatóságoknak alaposan ki kell vizsgálniuk; rámutat a titoktartás elvére és a folyamatban lévő jogi eljárásokba való politikai beavatkozástól való tartózkodás fontosságára;

70.  mély aggodalommal tölti el az OLAF Felügyelő Bizottságának jelentése; elfogadhatatlannak tartja, hogy az OLAF olyan vizsgálati intézkedéseket tegyen, amelyek meghaladják a jelenleg hatályos 1073/1999/EK OLAF-rendelet 3. és 4. cikkében kifejezetten felsorolt, valamint a jövőbeli reformszövegben foglalt intézkedéseket; megállapítja, hogy a fent említett vizsgálati intézkedések az alábbiakat foglalják magukban: a vizsgálat alá vont személlyel folytatott telefonbeszélgetés tartalmának egy harmadik fél számára való előkészítését; a beszélgetésen való részvételt és a beszélgetés rögzítését; a nemzeti közigazgatási hatóságok arra való felkérését, hogy adják át az OLAF számára a közvetlenül a birtokukban nem lévő, és a magánélethez és a kommunikációhoz való joggal kapcsolatosnak tekinthető információkat, illetve biztosítsák ezen információk OLAF általi ezt követő felhasználását, gyűjtését és tárolását;

71.  megdöbbenésének ad hangot e fellépések miatt, mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az ilyen módszerek alkalmazása a magánélet, a levelezés és/vagy a kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jog gyakorlásába történő „hatóság általi beavatkozásnak” minősülhet, amelyre csak „törvényben meghatározott” esetekben kerülhet sor (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke, amely megfelel az emberi jogok európai egyezménye 8. cikkének);

72.  ismételten hangsúlyozza, hogy nem engedhető meg az alapvető jogok OLAF vagy bármely más bizottsági szolgálat általi megsértése; e tekintetben utal az OLAF Felügyelő Bizottságának a 2012. évi tevékenységi jelentés 3. mellékletében kifejtett álláspontjára, amely szerint lehetséges, hogy az OLAF – többek között egy vizsgálat alá vont személy és egy harmadik fél közötti rögzített telefonbeszélgetés tartalmának a harmadik féllel való előzetes egyeztetését, és a telefonbeszélgetés során való jelenlétet illetően – túllépett a jelenleg hatályos rendelet 3. és 4. cikkében kifejezetten felsorolt vizsgálati intézkedéseken; elvárja, hogy az OLAF kielégítő magyarázatot adjon vizsgálati intézkedéseire, köztük a telefonbeszélgetések rögzítésére;

73.  üdvözli a Felügyelő Bizottság 2012. évi tevékenységi jelentésében (53. cikk) foglalt megállapítást, amely szerint az Európai Bíróság az OLAF határozatainak megsemmisítésére irányuló összes keresetet elfogadhatatlannak nyilvánította és elutasította, az ombudsman pedig nem állapított meg hivatali visszásságot; továbbá rámutat, hogy az európai adatvédelmi biztos megállapítása értelmében az OLAF összességében eleget tett az adatvédelmi szabályoknak, egyetlen esetet kivéve, ahol az európai adatvédelmi biztos szerint az OLAF megsértette a személyes adatok védelméhez való jogot azáltal, hogy szükségtelenül felfedte egy visszaélést jelentő személy személyazonosságát intézménye előtt;

74.  mély aggodalommal tölti el a Felügyelő Bizottság azon megállapítása, amely szerint az OLAF nem végezte el a vizsgálati eljárásokról szóló személyzeti utasításokban (ISIP) kifejezetten feltüntetettektől eltérő vizsgálati intézkedések jogszerűségének előzetes ellenőrzését; megjegyzi, hogy ez veszélyezteti az érintett személyek alapvető jogainak tiszteletben tartását és az őket megillető eljárási garanciákat;

75.  kéri az OLAF-ot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát arról a jogalapról, amely lehetővé teszi számára magánszemélyek telefonbeszélgetéseinek az adott személyek előzetes beleegyezése nélküli rögzítését és a rögzítésben való részvételt, valamint azok tartalmának igazgatási vizsgálatok céljára történő felhasználását; ismételten felhívja az OLAF-ot, hogy – a Tanács hasonló kérésével összhangban – tárjon a Parlament elé jogi elemzést e hangfelvételek tagállamokon belüli jogszerűségéről;

76.  megjegyzi, hogy amennyiben az előkészítő vizsgálatok során megsértik az alapvető eljárási szabályokat, az megkérdőjelezheti az OLAF vizsgálatai alapján hozott jogerős határozat jogszerűségét; megítélése szerint ez nagy kockázatot rejthet magában, mivel a szabálysértések így maguk után vonnák a Bizottság jogi felelősségét; felszólítja az OLAF-ot, hogy haladéktalanul kezelje e hiányosságot azáltal, hogy megfelelő időn belül megfelelő képesítéssel rendelkező igazságügyi szakértőket rendel ki az előzetes ellenőrzések elvégzésére;

77.  elfogadhatatlannak tartja az OLAF főigazgatójának bármely vizsgálati feladatkörben – többek között a tanúk kihallgatásában – való közvetlen részvételét; rámutat, hogy a főigazgató ezáltal összeférhetetlenségi helyzetbe kerül, mivel a személyzeti szabályzat 90. cikkének a) pontja és az ISIP 23. cikkének (1) bekezdése értelmében hozzá kell benyújtani az OLAF vizsgálataival kapcsolatos panaszokat, továbbá az eljárási garanciák betartásának elmulasztása esetén ő határoz a megfelelő intézkedések esetleges megtételéről; felszólítja az OLAF főigazgatóját, hogy a jövőben tartózkodjon a vizsgálati feladatokban való közvetlen részvételtől;

78.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az OLAF nem végezte el minden alkalommal a beérkező információk alapos értékelését a kellően megalapozott gyanú fogalma tekintetében; ezt az értékelést alapvető fontosságúnak tartja az OLAF intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint kormányokkal szembeni függetlenségének azokban az esetekben történő biztosítása és megerősítése érdekében, amikor a fenti szereplők valamelyike fordul a hivatalhoz;

79.  véleménye szerint az alapvető jogokkal és az eljárási garanciákkal kapcsolatos panaszok OLAF-hoz való beérkezése esetén az OLAF-nak minden esetben tájékoztatnia kell a Felügyelő Bizottságot;

80.  további tájékoztatást vár a Felügyelő Bizottság éves jelentésében említett pontokkal kapcsolatban; teljes körű átláthatóságot sürget valamennyi említett pont tekintetében;

81.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy 2006 és 2011 között a tagállamok mindössze az esetek 46%-ában indítottak bírósági eljárást az OLAF vizsgálatai nyomán; ezt elégtelennek tartja, és ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az ügyek OLAF általi kivizsgálása után tett ajánlások tényleges és időszerű végrehajtását;

82.  úgy véli, a tagállamokat kötelezni kell arra, hogy évente jelentést készítsenek az OLAF által az igazságügyi hatóságaik felé továbbított esetek nyomon követéséről, és azon belül az ilyen esetekben alkalmazott büntetőjogi és pénzügyi szankciókról;

83.  aggodalmát fejezi ki a Felügyelő Bizottság éves jelentésében megfogalmazott észrevételek miatt, amelyek szerint nincsenek adatok az OLAF ajánlásainak tagállami végrehajtásáról; úgy véli, hogy ez a helyzet nem kielégítő, és felkéri az OLAF-ot annak biztosítására, hogy a tagállamok lényegi és részletes adatokat nyújtsanak az OLAF ajánlásainak végrehajtásáról, és hogy az Európai Parlament folyamatos tájékoztatásban részesüljön;

84.  elismeri, hogy 2011-ben az OLAF vizsgálatait követően 691,4 millió eurót hajtottak be, amelyből 389 millió euró az olaszországi Calabria régióját érintő egyetlen esettel kapcsolatos, amelyben a strukturális alapok programjai keretében közúti munkálatokhoz nyújtottak finanszírozást;

85.  kéri, hogy azokat a potenciális csalásokat és szabálytalanságokat, amelyek kisebb pénzügyi hatással járnak – többek között a vámügyek területén (ahol az OLAF 1 millió euró alatt nem tesz lépéseket) és a strukturális alapok területén (ahol ez a küszöb 500 000 euró) – jelentsék a tagállamok számára, bocsássanak rendelkezésükre minden információt, és tegyék lehetővé, hogy a csalás elleni küzdelemre irányuló nemzeti eljárások szerint eljárjanak;

86.  mély aggodalmának ad hangot az OLAF hatékonyságával és belső működésével kapcsolatban, miközben úgy véli, hogy egy erős és jól irányított OLAF alapvetően fontos az európai adófizetők pénzét érintő csalás és korrupció elleni közdelemhez; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a Parlament illetékes bizottságával együttműködve és amikor annak kérdéseit megválaszolja, elemezze az OLAF műveleteinek jogszerűségét, tegye meg az összes szükséges lépést az OLAF irányításának javítása érdekében, és 2013 végéig fogalmazzon meg gyakorlati megoldásokat a hiányosságok orvoslása céljából; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy addig állítsák le az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos vitákat és döntéshozatalt;

A Bizottság kezdeményezései a csalás elleni fellépések területén

87.  üdvözli, hogy a Parlament kérése nyomán a Bizottság jelenleg dolgozik egy olyan módszertan kialakításán, amely méri az uniós alapokkal kapcsolatos közbeszerzések terén a korrupció által okozott költségeket;

88.  üdvözli a Bizottság 2012. évi munkaprogramjában szereplő, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek megfelelőbb védelmére irányuló kezdeményezést és az ugyanezzel a témával foglalkozó, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok által biztosított védelméről szóló közleményt; kiemeli, hogy a kezdeményezés célja a bűncselekményekkel – köztük a korrupcióval – szembeni szankciók szigorítása, valamint az Európai Unió pénzügyi védelmének megerősítése;

89.  üdvözli a Bizottság új, csalás elleni stratégiáját (COM(2011)0376) és a végrehajtásáról szóló, 2011 júniusában elfogadott belső cselekvési tervet (SEC(2011)0787), amelyek célja a csalás uniós szintű megelőzésének és feltárásának javítása; felszólítja e tekintetben a Bizottságot az egyes főigazgatóságokon belül kialakított, csalás elleni stratégiákról szóló jelentés elkészítésére és e stratégiák értékelésére;

90.  üdvözli az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2012)0363 – a PIF-irányelvre irányuló javaslat), amely az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményt és az azt kísérő jegyzőkönyveket hivatott felváltani;

91.  különösen üdvözli, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek a PIF-irányelvre irányuló javaslatban rögzített fogalommeghatározása magában foglalja a héát, összhangban az Európai Bíróság ítéletével, amely megerősítette(20), hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egyrészt a héabevételek alkalmazandó uniós jognak megfelelő beszedése, másrészt pedig a vonatkozó héaforrásnak az uniós költségvetés rendelkezésére állása között, mivel az előbbi beszedése során történt mulasztás potenciálisan az utóbbi csökkenéséhez vezet;

92.  üdvözli az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló Hercule III programról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2011)0914), amely azt a Hercule II programot váltja fel, amelynek félidős értékelése igazolta annak hozzáadott értékét;

93.  megállapítja, hogy a Bizottság által tett mindezen pozitív intézkedések ellenére jelenleg többnyire passzív korrupcióellenes szakpolitikákat folytatnak; felhívja a Bizottság főigazgatóságait, hogy saját hatásköreiken belül fokozottan lépjenek fel a csalás megelőzése érdekében;

94.  várakozással tekint az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló jogalkotási javaslat Bizottság által történő – a Bizottság bejelentése szerint 2013 júniusára várható – benyújtása elé, amely Európai Ügyészség feladata lesz az Unió által vagy az Unió nevében kezelt pénzeszközök megkárosítóinak felkutatása, velük szemben a nyomozás lefolytatása, valamint a bíróság elé állításuk;

o
o   o

95.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

(1) http://ec.europa.eu/anti_fraud/documents/reports-commission/2011/report_hu.pdf.
(2) http://ec.europa.eu/anti_fraud/documents/reports-olaf/2011/olaf_report_2011_en.pdf.
(3) HL C 344., 2012.11.12., 1. o.
(4) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(5) HL L 312., 1995.12.23., 1. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0196.
(7) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o.
(8) HL C 161. E, 2011.5.31., 62. o.
(9)1 Az Európai Parlament „Az uniós forrásokkal kapcsolatos csalásoktól az oknyomozó újságírás segítségével való elrettentés a 27 tagú Unióban” című tanulmánya, 2012, 71. o.
(10) HL C 296. E, 2012.10.2., 40. o.
(11) Az OLAF 2011. évi jelentése, 6. táblázat, 22. o.
(12) A Parlament által megrendelt, „A tagállamok közötti különbségek az Európai Unió tradicionális saját forrásainak behajtása terén mutatott igazgatási teljesítmény tekintetében” című tanulmány.
(13) A Számvevőszék 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentése az intézmények válaszaival együtt.
(14) A célzott információk tagállamok közötti gyors cseréjére szolgáló, a 904/2010/EU rendelet alapján létrehozott hálózat.
(15) Az Európai Parlament „A digitális egységes piacra vonatkozó ütemterv” című tanulmánya, elérhető az alábbi oldalon: http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201209/20120914ATT51402/20120914ATT51402EN.pdf.
(16) A 42- es eljáráskóddal végzett vámeljárást az importőr annak érdekében alkalmazza, hogy az áruk egy másik tagállamba történő továbbszállítása esetén héamentességet kapjon. A héát a rendeltetési tagállamban kell megfizetni.
(17) Ebből 1800 millió euró a hét kiválasztott tagállamot, 400 millió euró pedig azt a 21 rendeltetési tagállamot érinti, ahová a mintában szereplő árukat behozták.
(18) Šemeta biztosnak a CONT bizottság által benyújtott kérdőívre adott válaszai, elérhető az alábbi oldalon: http://www.europarl.europa.eu/committees/en/cont/publications.html?id=CONT00004#menuzone.
(19) A Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság (CRIM) 2012–2013, Tematikus dokumentum a korrupcióról – A tagállamok közigazgatásában tapasztalható rendszerszintű korrupció területei, valamint a korrupció Uniót érintő negatív hatásainak elhárítását célzó intézkedések, 2012. november, 2. o.
(20) A C–539/09. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott 2011. november 15-i ítélet (HL C 25., 2012.1.28., 5. o.).


Az egységes belső ellenőrzési keretrendszer
PDF 315kWORD 30k
Az Európai Parlament 2013. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az integrált belső ellenőrzési keretrendszerről (2012/2291(INI))
P7_TA(2013)0319A7-0189/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék egységes ellenőrzési modellről (és egy közösségi belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló javaslatról) szóló, 2/2004 sz. véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság közleményére egy integrált belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló ütemtervről (COM(2005)0252),

–  tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési tervről (COM(2006)0009) szóló bizottsági közleményre,

–  tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési terv végrehajtásának eredményeiről szóló, a Parlamentnek a 2004-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásában szereplő kérése nyomán 2006. július 19-én közzétett első félévi jelentésre (SEC(2006)1009)(2),

–  tekintettel az elért eredményeket bemutató és néhány további intézkedést meghirdető, 2007 márciusában közzétett bizottsági időközi jelentésre (COM(2007)0086),

–  tekintettel a 2008. februári bizottsági közleményre (COM(2008)0110), és a hozzá mellékelt bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2008)0259),

–  tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési tervre vonatkozó hatásjelentésről szóló, 2009. februári bizottsági közleményre (COM(2009)0043),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0189/2013),

A.  mivel az EUMSZ 317. cikke alapján a Bizottság a költségvetést saját felelősségére, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával és a tagállamokkal együttműködésben hajtja végre;

B.  mivel a Szerződés értelmében végső soron a Bizottság felelős az Unió költségvetésének végrehajtásáért, jóllehet a tagállamokra is súlyos felelősség hárul, hiszen az Unió költségvetésének 80%-át a tagállamokkal megosztott irányítási rendszerben használják fel;

C.  mivel a Bizottság a fent említett cselekvési tervében javasoltak szerint a hatékony belső ellenőrzés a költségvetési rendeletnek az 1995/2006/EK, Euratom rendelettel történő módosítása óta a költségvetési rendelet költségvetési elvei között szerepel;

D.  mivel a Bizottság számára az átláthatóság, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás iránti valós elkötelezettség kimutatásának leghathatósabb módja az, ha mindent megtesz és teljes mértékben támogatja a pénzgazdálkodás minőségének javítására irányuló kezdeményezéseket annak érdekében, hogy pozitív megbízhatósági nyilatkozatot (DAS(3)) szerezzen az Európai Számvevőszéktől;

E.  mivel valamennyi intézménynek és a tagállamoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy helyreállítsák az európai polgároknak az Unió pénzügyi teljesítményébe vetett bizalmát;

F.  mivel az Európai Számvevőszék által készített pozitív megbízhatósági nyilatkozat megszerzésére irányuló stratégiai célkitűzésének támogatása érdekében a Bizottság 2006 januárjában egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló cselekvési tervet (a továbbiakban: „cselekvési terv”) fogadott el, amelybe az Európai Számvevőszék ajánlásaiból(4), a Parlamentnek a 2003-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásából(5) és az ECOFIN 2005. november 8-i következtetéseiből merített ötleteket;

G.  mivel a cselekvési terv a Bizottság ellenőrzési struktúrájában akkoriban található hiányosságokat próbálta kezelni, és 16 olyan területet nevezett meg, ahol 2007 végéig intézkedésre van szükség, figyelembe véve, hogy az Unió pénzügyi gazdálkodásának javítását az ellenőrzések szoros nyomon követésével kell támogatni a Bizottságban és a tagállamokban;

A cselekvési terv végrehajtása

1.  rámutat, hogy a cselekvési terv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében elért előrehaladást nemcsak az egyes intézkedések megvalósulásával, hanem ennek az alapul szolgáló ügyletekben előforduló hibák csökkentésére gyakorolt hatásával is kell mérni;

2.  megjegyzi, hogy a Bizottság saját kijelentése szerint a cselekvési terv 2009 elején teljes egészében teljesült, noha a 16 eredeti intézkedés közül 3 nem volt végrehajtható vagy végrehajtásuk más módon történt;

3.  rámutat különösen arra, hogy az új költségvetési rendelet 32. cikke megállapítja a hatékony és eredményes belső kontroll elvét, ugyanezen rendelet 33. cikke pedig kiköti, hogy felülvizsgált vagy új kiadásokra vonatkozó javaslatok benyújtásakor a Bizottságnak meg kell becsülnie a kontrollrendszerek költségeit és hasznosságát, valamint a hibakockázat szintjét;

4.  kijelenti továbbá, hogy az „elfogadható kockázati szint” fogalmával kapcsolatban az a döntés született, hogy ezt az intézkedést a „fennmaradó hibakockázat” fogalmának meghatározásával egészíti ki;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatok egyszerűsítésének mértéke elmaradt az eredetileg várttól;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a teljes mértékben pozitív DAS elérésére vonatkozó bizottsági kötelezettségvállalás nem teljesült, és rámutat különösen arra, hogy a megbízhatósági nyilatkozatra vonatkozó 2011-es jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy a kifizetések összességét lényeges hibaszint jellemezte, és úgy értékelte, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek általában részben működtek eredményesen;

7.  megállapítja, hogy a végrehajtott ügyletek teljes hibaaránya 2010-ben 3,3%-ról 3,7%-ra nőtt; sajnálatának ad hangot az elmúlt években megfigyelhető pozitív tendenciák megfordulása miatt, és aggodalommal tölti el a növekvő hibaarány tendenciájának esetleges erősödése az elkövetkező években;

8.  megállapítja, hogy a Bizottság fenntartotta a pozitív DAS megszerzésére irányuló célkitűzését, ugyanakkor a Parlament a mentesítésről szóló 2011. évi állásfoglalásában mélyen fájlalta, hogy a kifizetéseket továbbra is lényeges hibaszint jellemzi;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a hibaarány következetes csökkentése érdekében szükséges lépéseket;

Mi a probléma?

10.  egyetért a Számvevőszék és a Bizottság azon véleményével(6), hogy az egységes ellenőrzési rendszer nem működik, a tagállamok által létrehozott kontrollrendszerek pedig jelenleg nem használják ki teljes kapacitásukat;

11.  ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy 2011-ben a regionális politika területén a Számvevőszék által azonosított hibák több mint 60%-a tekintetében a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy azonosítsák és kijavítsák a hibákat, mielőtt visszatérítést kérnek a Bizottságtól;

12.  egyetért e tekintetben a Számvevőszék álláspontjával, amely szerint az elsőfokú ellenőrzések, vagyis a tagállamok irányítási és ellenőrzési rendszerei nem megfelelők; ez jelentős mértékben akadályozza az alacsonyabb hibaarány elérését;

13.  megállapítja, hogy az összetett és átláthatatlan szabályok gátolják a programok végrehajtását és későbbi ellenőrzését; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez számos hibához vezethet, és visszaéléseknek adhat teret; aggodalommal állapítja meg ezért, hogy a nemzeti és regionális szintű szabályok egyre összetettebbé válása (a „túlszabályozás”) további problémákat okoz az uniós költségvetés szabályszerű végrehajtása szempontjából, valamint indokolatlanul növeli a hibaarányt;

14.  megállapítja, hogy a Bizottság nem hagyatkozhat teljes mértékben az egyes tagállamok ellenőrző szervei által szolgáltatott eredményekre;

15.  megállapítja, hogy alapvető nézetkülönbség van a DAS-ellenőrzések kapcsán éves megközelítést alkalmazó Számvevőszék és a költségvetés végrehajtása kapcsán többéves megközelítést alkalmazó Bizottság között;

Mi a teendő?

16.  felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan alkalmazza az új költségvetési rendelet 32. cikkének (5) bekezdését, ha a hibaszint folyamatosan magas, valamint azonosítsa a kontrollrendszerek gyenge pontjait és elemezze a lehetséges korrekciós intézkedések költségét és hasznosságát, majd tegyen vagy javasoljon megfelelő lépéseket, úgymint az alkalmazandó rendelkezések egyszerűsítése, a kontrollrendszer javítása, és a program vagy a végrehajtási rendszerek átalakítása;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék felügyeleti és ellenőrzési rendszereiket, és különösen biztosítsák a mutatók és a statisztikák megbízhatóságát;

18.  aggodalommal jegyzi meg, hogy 2010-ben és 2011-ben a regionális politika tekintetében a Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottság nem hagyatkozhat teljes mértékben a nemzeti ellenőrző hatóságok munkájára, és nem használhatja támpontul ezek munkáját, és felhívja a tagállamokat, hogy orvosolják ezt a helyzetet;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű felelősséget számláikért, és szolgáltassanak a Bizottságnak megbízható információkat a megfelelő politikai szinten aláírt nemzeti vezetői nyilatkozatok révén;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze együttműködésre a tagállamokat annak érdekében, hogy az adófizetők pénzének felhasználása a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történjen; ehhez megfelelően megállapított előnyökre, vagy szigorú szankciókra, illetve a pénzáramlatok felfüggesztésére lehet szükség; a cél pedig elsősorban az uniós polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának helyreállítása;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy hangolja össze az összes ellenőrzési eljárást a saját szolgálatain belül;

22.  aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti hatóságok munkájában a Számvevőszék által feltárt gyenge pontok „magából a megosztott irányítási rendszerből fakadó hiányosságoknak és összeférhetetlenségnek” tudhatók be(7), mivel ahhoz, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok egységes ellenőrzési státuszt kapjanak a Bizottságtól, hatékonynak kell lenniük, ugyanakkor a bejelentett hibaaránynak 2% alatt kell lennie, ami arra ösztönözheti a hatóságokat, hogy kevesebb szabálytalanságot jelentsenek be;

23.  következésképpen felhívja a Bizottságot, hogy legyen szigorúbb a nemzeti irányító és ellenőrző hatóságok tanúsításánál, és vezessen be megfelelő ösztönzőket és hatékony szankciórendszert;

24.  kéri tehát, az EUMSZ 287. cikkének (3) bekezdésének megfelelően, hogy fokozzák a nemzeti ellenőrző szervek és az Európai Számvevőszék közötti együttműködést a megosztott irányítás ellenőrzése vonatkozásában;

25.  felszólítja az illetékes uniós intézményeket annak felülvizsgálatára, hogy a 2%-os hibaarány valamennyi uniós szakpolitikai terület számára megfelelően megállapított és teljesíthető határértéknek minősül-e;

26.  ezzel összefüggésben komoly kételyeinek ad hangot a megbízhatósági nyilatkozat hasznosságát illetően, hiszen a költségvetés megosztott irányítással történő végrehajtásának összetettsége miatt a költségvetés igazgatásának jogszerűsége és szabályszerűsége kapcsán is megoszlik a felelősség a Bizottság és a tagállamok, illetve a Bizottság és a regionális közigazgatások között, ám a politikai felelősség kizárólag a Bizottságot terheli;

27.  úgy véli ezért, hogy az Európai Unióról szóló szerződés jövőbeni felülvizsgálatával összefüggésben újra át kell gondolni a megbízhatósági nyilatkozat fogalmát;

A Bizottság 2011. évi mentesítésének nyomon követése

28.  megismétli felhívását, hogy a tagállamok a megfelelő politikai szinten adjanak ki nemzeti vezetői nyilatkozatokat, és arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki e nyilatkozatok mintáját;

29.  úgy véli, hogy a kötelező nemzeti vezetői nyilatkozat elvét bele kellene foglalni a többéves pénzügyi keretre vonatkozó határozathoz csatolt intézményközi megállapodásba;

30.  rámutat, hogy „a nemzeti nyilatkozatok hiteles rendszerének folyamatos hiánya továbbra is rombolja az uniós polgárok makrogazdaságba, az uniós pénzbe és az uniós pénzekkel gazdálkodó szakemberekbe vetett bizalmát és hitelét”(8);

31.  emlékeztet arra, hogy a három kiemelt fontosságú intézkedés célja, amit a Parlament a Bizottságtól kért, amikor megadta a mentességet a 2011-es évre, az, hogy egyengesse az utat a DAS-szal kapcsolatos kérdés további előmozdítása irányában;

32.  emlékeztet különösen arra, hogy a Bizottságnak évente – először 2013 szeptemberében – az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek szóló közleményt kell elfogadnia, amelyben nyilvánosságra hozza az előző év folyamán az összes uniós és tagállami szintű irányítási módszerrel feltárt pénzügyi korrekciók és visszafizettetések nominális összegét(9);

33.  ragaszkodik ahhoz, hogy e közleményt kellő időben ismertetni kell ahhoz, hogy azt a Számvevőszék éves jelentésének közzététele előtt ellenőrizhesse;

34.  továbbra is arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen közzé pontosabb és megbízhatóbb adatokat a visszafizettetésekkel és a pénzügyi korrekciókkal kapcsolatban, továbbá úgy ismertesse az információkat, hogy a lehető legnagyobb mértékben egyezteti az évet, amikor a kifizetés történt, az adott hiba észlelésének évét és azt az évet, amelyben a visszafizettetéseket vagy pénzügyi korrekciókat a beszámolókhoz fűzött megjegyzésekben jelzik(10);

35.  rámutat, hogy a hibaarány csökkentése érdekében tett intézkedésekhez új teljesítési kultúrának kell párosulnia; a bizottsági szolgálatoknak gazdálkodási tervükben számos olyan célt és mutatót kell meghatározniuk, amelyek jelentőségüket, összehasonlíthatóságukat és megbízhatóságukat tekintve megfelelnek a Számvevőszék követelményeinek; a szolgálatoknak éves tevékenységi jelentésükben teljesítményüket azzal kell mérniük, hogy összegzik a Bizottság által megvalósított legfontosabb politikákhoz való hozzájárulás tekintetében elért eredményeket; ezt a „szervezeti egységek szerinti” teljesítményt kiegészíti a Bizottság teljesítményének – az EUMSZ 318. cikkében előírt értékelő jelentésben leírt – globális értékelése(11);

36.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak módosítania kell a fent említett értékelő jelentés struktúráját: meg kell különböztetnie a belső és a külső politikákat, és a belső politikákkal kapcsolatos szakaszon belül az Európa 2020 stratégiára mint az Unió gazdasági és szociálpolitikájára kell összpontosítania; a Bizottságnak a kiemelt kezdeményezések teljesítése terén elért haladásra kell helyeznie a hangsúlyt;

37.  hangsúlyozza továbbá, hogy a teljesítménymutatókat teljes mértékben integrálni kell az új politikákra és programokra vonatkozó valamennyi javaslatba;

38.  kéri, hogy foglalják bele a többéves pénzügyi keretre vonatkozó határozathoz csatolt intézményközi megállapodásba a 2011. évi mentességre vonatkozó határozatához csatolt állásfoglalás 1. bekezdésében a Parlament által a Bizottságnak adott azzal kapcsolatos iránymutatást, hogy hogyan kell megszövegezni az EUMSZ 318. cikkében előírt értékelő jelentést;

Teljesítményalapú költségvetés

39.  osztja az Európai Számvevőszék azon álláspontját, hogy teljesítménymutatókon alapuló költségvetés-tervezés nélkül nem érdemes megkísérelni a teljesítmény mérését(12), és felszólít egy teljesítményalapú költségvetés-tervezési modell létrehozására, amelyben minden egyes költségvetési tételhez teljesítménymutatókkal mérendő célkitűzéseket és eredményeket rendelnek hozzá;

40.  arra kéri a Bizottságot, hogy a Bizottság, a Parlament, a Tanács és a Számvevőszék képviselőiből hozzon létre munkacsoportot a fenti teljesítményalapú költségvetés bevezetése és az ezzel kapcsolatos ütemezett cselekvési terv megalkotása érdekében szükséges intézkedések mérlegelésére;

Egyszerűsítés

41.  felszólítja a 2013 utáni jogalkotással és programokkal kapcsolatos döntési folyamatban részt vevő összes felet, hogy a programok számának csökkentésével, valamint arányos és költséghatékony kontrollok, egyszerűsített támogathatósági szabályok és költségelszámolási módszerek meghatározásával tartsák szem előtt az egyszerűsítés feltétlen szükségességét;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 107., 2004.4.30., 1. o.
(2) HL L 340., 2006.12.6., 3. o.
(3) A francia „Déclaration d'assurance” kifejezés rövidítése.
(4) 2/2004. sz. vélemény (HL C 107., 2004.4.30., 1. o.) (az egységes ellenőrzési modellről szóló vélemény).
(5) HL L 196., 2005.7.27., 4. o.
(6) Kersti KALJULAID és Manfred KRAFF észrevételei az integrált belső ellenőrzési keretrendszerrel kapcsolatban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által szervezett április 22-i meghallgatáson.
(7) Kersti KALJULAID észrevétele az integrált belső ellenőrzési keretrendszerrel kapcsolatban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által szervezett 2013. április 22-i meghallgatáson
(8) Jules MUIS észrevétele ugyanazon a meghallgatáson.
(9) A 2011. évi mentesség Bizottságnak való megadására vonatkozó határozathoz csatolt állásfoglalás 1a. pontja (HL L 308., 2013.11.16., 27. o.).
(10) A 2011. évi mentesség Bizottságnak való megadására vonatkozó határozathoz csatolt állásfoglalás 61. pontja.
(11) A 2011. évi mentesség Bizottságnak való megadására vonatkozó határozathoz csatolt állásfoglalás 1. pontjának ab), ae) és af) pontja.
(12) Kersti Kaljulaid észrevétele az integrált belső ellenőrzési keretrendszerrel kapcsolatban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által szervezett 2013. április 22-i meghallgatáson.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat