Index 
Elfogadott szövegek
2013. július 4., Csütörtök - Strasbourg
A Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***III
 Információs rendszerek elleni támadások ***I
 Az egyesült államokbeli NSA felügyeleti programja, felügyeleti szervek a különféle tagállamokban és hatásuk az uniós polgárok magánéletére
 A 2014-es európai választások megszervezésével kapcsolatos gyakorlati eljárások
 Fegyverkivitel: a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontjának végrehajtása
 A szolgáltatásokról szóló többoldalú megállapodásra vonatkozó tanácskozások megnyitása
 A mezőgazdasági termékekre kivetett norvég vámok emelése
 A digitális egységes piac kiteljesítése
 A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére
 Csatlakoztatott TV
 1/2013. sz. költségvetésmódosítás-tervezet – Horvátország európai uniós csatlakozásával kapcsolatos kiadások
 Javaslat a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő kiadási szükségletek figyelembevétele érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra
 A Bizottság 2014. évi munkaprogramjának előkészítése
 Az egyiptomi helyzet
 A dzsibuti helyzet
 A nigériai helyzet

A Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***III
PDF 260kWORD 87k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2013. július 4-i jogalkotási állásfoglalása a Grúziának nyújtott további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatnak az egyeztetőbizottság által elfogadott közös szövegtervezetéről (PE-CONS 00038/2013 – C7-0168/2013 – 2010/0390(COD))
P7_TA(2013)0320A7-0244/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: harmadik olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegtervezetre és az Európai Parlament és a Tanács vonatkozó nyilatkozatára (PE-CONS 00038/2013 – C7-0168/2013),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2010)0804) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjával(2) kapcsolatban a második olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanács első olvasatbeli álláspontjához a Parlament által fűzött módosításokról szóló véleményére (COM(2013)0067),

–  tekintettel a Tanács második olvasatban elfogadott álláspontjára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (13) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére,

–  tekintettel az egyeztetőbizottsághoz delegált küldöttségének jelentésére (A7-0244/2013),

1.  egyetért a közös jogszabálytervezettel;

2.  megerősíti a Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Parlament és a Tanács nyilatkozatával együtt;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa e jogalkotási állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament és a Tanács által a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló határozattal egy időben elfogadott közös nyilatkozat

Az Európai Parlament és a Tanács:

–  egyetért azzal, hogy a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló határozat elfogadását a harmadik országoknak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról szóló határozatok hatékony és eredményes végrehajtását biztosító keret iránti igény szélesebb összefüggésében kell vizsgálni;

–  egyetért azzal, hogy a makroszintű pénzügyi támogatási műveletekről szóló határozatok elfogadásának az alábbi – az uniós makroszintű pénzügyi támogatás arra jogosult harmadik országok és területek számára történő nyújtására vonatkozó – megfontolásokon és alapelveken kell nyugodniuk, a jogalkotási kezdeményezési jog és az említett megfontolásokat és alapelveket formálisan megfogalmazó jövőbeni eszköz jogi formájának sérelme nélkül;

–  kötelezettséget vállal arra, hogy az uniós makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló jövőbeni egyedi határozatok meghozatalakor teljes mértékben tiszteletben tartja az említett megfontolásokat és alapelveket.

„A” RÉSZ – MEGFONTOLÁSOK

1.  Az Európai Unió fontos részt vállal a harmadik országok számára biztosított gazdasági, pénzügyi és technikai segítségnyújtásban. Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás (a továbbiakban: makroszintű pénzügyi támogatás) a gazdasági stabilizáció hatékony eszközének és az ilyen támogatásban részesülő országok és területek (a továbbiakban: kedvezményezettek) strukturális reformjai mozgatórugójának bizonyult. A tagjelölt, lehetséges tagjelölt és szomszédos országokra vonatkozó általános politikájával összhangban az Uniónak készen kell állnia arra, hogy makroszintű pénzügyi támogatást nyújtson az említett országoknak azzal a céllal, hogy kölcsönös stabilitási, biztonsági és jóléti térség alakuljon ki.

2.  A makroszintű pénzügyi támogatásoknak az Európai Parlament és a Tanács eseti, országspecifikus határozatain kell alapulniuk. Ezen alapelvek célja az ilyen határozatokhoz vezető döntéshozatali eljárások, illetve a későbbi végrehajtás hatékonyságának és eredményességének fokozása, a makroszintű pénzügyi támogatás politikai előfeltételeinek kedvezményezett általi teljesítésének megerősítése, valamint a támogatás átláthatóságának és demokratikus ellenőrzésének javítása.

3.  Az Európai Parlament a harmadik országoknak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás végrehajtásáról szóló, 2003. június 3-i állásfoglalásában a makroszintű pénzügyi támogatásra vonatkozó keretrendelet megalkotására szólított fel a döntéshozatali eljárás meggyorsítása és e pénzügyi eszköz hivatalos és átlátható alapjának létrehozása céljából.

4.  A Tanács 2002. október 8-i következtetéseiben kritériumokat határozott meg (az úgynevezett genvali kritériumok), amelyek iránymutatással szolgálnak a makroszintű pénzügyi támogatási műveletekhez. Helyénvaló lenne ezeket a kritériumokat – többek közt a támogatás megfelelő formáját (hitel, vissza nem térítendő támogatás, vagy a kettő kombinációja) meghatározó kritériumokat – korszerűsíteni és egyértelművé tenni.

5.  Ezeknek az alapelveknek képessé kell tenniük az Uniót makroszintű pénzügyi támogatás gyors rendelkezésre bocsátására, különösen ha a körülmények azonnali cselekvést igényelnek, valamint fokozniuk kell a makroszintű pénzügyi támogatás végrehajtására vonatkozó kritériumok egyértelműségét és átláthatóságát.

6.  A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás összhangban álljon a külső fellépés és az egyéb vonatkozó uniós szakpolitikák különféle területeinek alapvető elveivel, célkitűzéseivel és intézkedéseivel.

7.  A makroszintű pénzügyi támogatásnak elő kell segítenie az Unió külpolitikáját. A makroszintű pénzügyi támogatási műveletek során a Bizottság szolgálatainak és az Európai Külügyi Szolgálatnak mindvégig szoros együttműködésben kell dolgozniuk annak érdekében, hogy koordinálják az Unió külpolitikáját, és biztosítsák annak következetességét.

8.  A makroszintű pénzügyi támogatásnak hozzá kell járulnia a kedvezményezettek által az Unió közös értékeivel, többek között a demokráciával, a jogállamisággal, a felelősségteljes kormányzással, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a fenntartható fejlődéssel és a szegénység visszaszorításával, valamint a nyitott, szabályokon alapuló és tisztességes kereskedelemmel összefüggésben tett kötelezettségvállalásokhoz.

9.  A makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának előfeltétele, hogy a kedvezményezett ország tartsa tiszteletben a hatékonyan működő demokratikus mechanizmusokat, többek között a többpárti parlamentáris rendszert és a jogállamiságot, valamint garantálja az emberi jogok tiszteletben tartását. A Bizottságnak rendszeresen ellenőriznie kell ezen előfeltételek teljesülését.

10.  Az egyedi makroszintű pénzügyi támogatásról szóló határozatok konkrét célkitűzéseinek tartalmazniuk kell a hatékonyság, átláthatóság és elszámoltathatóság erősítését a kedvezményezettek államháztartásának irányítása terén. A Bizottságnak rendszeresen ellenőriznie kell e célkitűzések teljesítését.

11.  A makroszintű pénzügyi támogatás célja, hogy segítséget nyújtson a devizahiányban szenvedő és emiatt külső finanszírozási nehézségekkel küzdő harmadik országok és területek számára a fenntartható külső egyenleg helyreállításához. A makroszintű pénzügyi támogatás nem jelenthet rendszeres pénzügyi támogatást és elsősorban nem is a kedvezményezettek gazdasági és társadalmi fejlődésének támogatására szolgál.

12.  A makroszintű pénzügyi támogatásnak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és más multilaterális pénzügyi intézmények által nyújtott forrásokhoz képest kiegészítő jellegűeknek kell lenniük, és biztosítani kell a terhek méltányos megosztását az Unió és a többi támogató között. A makroszintű pénzügyi támogatásnak biztosítania kell az uniós szerepvállalás hozzáadott értékét.

13.  Az Unió makroszintű pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó pénzügyi érdekeinek hatékony védelme céljából a kedvezményezetteknek megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az e támogatáshoz kapcsolódó csalás, korrupció és egyéb szabálytalanságok megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében, valamint rendelkezni kell a Bizottság által végzett ellenőrzésekről és a Számvevőszék által végzett vizsgálatokról.

14.  Az egyetértési megállapodások elfogadására szolgáló eljárás megválasztásáról a 182/2011/EU rendeletben rögzített kritériumoknak megfelelően kell dönteni. Ezzel összefüggésben, főszabályként a tanácsadó bizottsági eljárás alkalmazandó, azonban a „B” részben rögzített összeghatárt meghaladó műveletek potenciálisan jelentős hatása miatt indokolt, hogy az ilyen esetekben a vizsgálóbizottsági eljárást alkalmazzák.

„B” RÉSZ – ALAPELVEK

1.  A támogatás célja

a)  A makroszintű pénzügyi támogatás olyan kivételes pénzügyi eszköz, amely az arra jogosult harmadik országoknak és területeknek nyújt, feltétel nélküli és célhoz nem kötött fizetésimérleg-támogatást. Célja, hogy segítséget nyújtson külső finanszírozási nehézségekkel küzdő, ilyen támogatásra jogosult országok és területek számára a fenntartható külső egyenleg helyreállításához. A támogatás alátámasztja a fizetési mérleg javítását célzó, erőteljes kiigazítási intézkedéseket és strukturális reformokat tartalmazó szakpolitikai programok végrehajtását, elsősorban a programozási időszak alatt, továbbá megerősíti az Unióval kötött megállapodások és az Unióval közösen kialakított programok végrehajtását.

b)  Makroszintű pénzügyi támogatás azzal a feltétellel nyújtható, hogy a kedvezményezett ország vagy terület az általa végrehajtott erőteljes gazdasági stabilizációs és reformprogramok ellenére az IMF és más multilaterális intézmények által biztosított forrásokon felüli, jelentős fennálló külső finanszírozási réssel rendelkezik, amit a Bizottság a multilaterális pénzügyi intézményekkel közösen azonosított.

c)  A makroszintű pénzügyi támogatás rövid távú, és nyújtása megszűnik, amint a külső finanszírozási helyzet újra fenntarthatóvá válik.

2.  Támogatható országok és területek

A makroszintű pénzügyi támogatás kedvezményezettjeivé az alábbi harmadik országok és területek válhatnak:

–  tagjelölt és potenciális tagjelölt országok,

–  az európai szomszédságpolitika által érintett országok és területek,

–  kivételes és kellően indokolt esetben a regionális stabilitás terén meghatározó szerepet játszó, az Unió számára stratégiai jelentőségű, az Unióval szoros politikai, gazdasági és földrajzi kapcsolatban álló más harmadik országok.

3.  A támogatás formája

a)  Makroszintű pénzügyi támogatás általában hitel formájában nyújtandó. Kivételes esetekben azonban makroszintű pénzügyi támogatás nyújtható vissza nem térítendő támogatás vagy hitel és vissza nem térítendő támogatás kombinációja formájában is. A vissza nem térítendő támogatási elem részarányának meghatározásakor a Bizottságnak a javaslat előkészítése során figyelembe kell vennie a kedvezményezett gazdasági fejlettségi szintjét az egy főre eső jövedelem és a szegénység mértéke alapján, valamint visszafizetési képességét az adósságállomány fenntarthatóságának elemzése alapján, ugyanakkor biztosítania kell az Unió és a többi támogató közötti méltányos tehermegosztás elvének betartását. Ennek érdekében a Bizottságnak azt is figyelembe kell vennie, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények és a többi támogató milyen mértékben alkalmaznak kedvezményes feltételeket a szóban forgó országra.

b)  Ha a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtása hitel formájában történik, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Unió nevében kölcsönt vegyen fel a tőkepiacokon vagy pénzügyi intézményektől a szükséges források megszerzéséhez, és azokat továbbkölcsönözze a kedvezményezettnek.

c)  A hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteket euróban kell végrehajtani egyazon értéknap alkalmazásával, és az Unió nem vehet érintett lejárati határidők módosításában, illetve árfolyam- vagy kamatkockázatokban.

d)  A hitelfelvételi és -nyújtási műveletekhez kapcsolódó, az Unió részéről felmerülő valamennyi költséget a kedvezményezett kell, hogy viselje.

e)  A kedvezményezett kérésére, és amennyiben a körülmények lehetővé teszik a hitel kamatlábának csökkentését, a Bizottság részben vagy egészben refinanszírozhatja eredeti kölcsöneit, vagy átalakíthatja a kapcsolódó pénzügyi feltételeket. A refinanszírozási és átalakítási műveleteket a 3. pont d) alpontjában megállapított feltételekkel összhangban kell elvégezni, és azok nem eredményezhetik az adott hitel átlagos futamidejének kiterjesztését vagy a refinanszírozás vagy átalakítás napján fennálló tőkeösszeg növekedését.

4.  Pénzügyi rendelkezések

a)  A vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás összegeinek összhangban kell lenniük a többéves pénzügyi keretben megállapított költségvetési előirányzatokkal.

b)  A hitel formájában nyújtott makroszintű pénzügyi támogatási összegeket a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap létrehozásáról szóló rendeletnek megfelelően kell rendelkezésre bocsátani. A rendelkezésre bocsátott összegeknek összhangban kell állniuk a többéves pénzügyi keretben e célra elkülönített költségvetési előirányzatokkal.

c)  Az éves előirányzatokat a többéves pénzügyi kereten belül a költségvetési hatóság engedélyezi.

5.  A támogatás összege

a)  A támogatás összegét az arra jogosult ország vagy terület fennálló külső finanszírozási igénye alapján kell meghatározni, figyelembe véve az ország vagy terület saját forrásokból történő finanszírozási képességét, és különösen a rendelkezésére álló nemzetközi tartalékokat. Ezt a finanszírozási igényt a Bizottság a nemzetközi pénzügyi intézményekkel együttműködve állapítja meg, átfogó és átláthatóan dokumentált számszerű értékelés alapján. A Bizottság mindenekelőtt az IMF által az adott országra vagy területre vonatkozóan készített legújabb fizetésimérleg-előrejelzésekre alapoz és figyelembe veszi a multilaterális támogatóktól várható pénzügyi hozzájárulást, valamint az Unió egyéb külső finanszírozási eszközeinek a szóban forgó támogatásra jogosult országban vagy területen már előzetesen megtörtént alkalmazását.

b)  A Bizottság dokumentációja információkat tartalmaz arról, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás híján várhatóan hogyan alakulna a devizatartalék mennyisége a megfelelőnek tartott szinthez képest, a releváns mutatók, például a tartalékok és a rövid távú külső adósság, illetve a tartalékok és a kedvezményezett ország importja közötti arány tükrében.

c)  A nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás összegének meghatározása során figyelembe kell venni az Unió és a más támogatók közti méltányos tehermegosztás biztosításának szükségességét és a teljes uniós szerepvállalás hozzáadott értékét is.

d)  Abban az esetben, ha a kedvezményezett finanszírozási igénye a makroszintű pénzügyi támogatás folyósításának időszakában jelentősen csökken akezdeti előrejelzésekhez képest, a Bizottság csökkenti, felfüggeszti vagy megszünteti a támogatást, és erről 90 millió EUR összeget meg nem haladó támogatási összeg esetén tanácsadó bizottsági eljárás keretében, 90 millió EUR összeget meghaladó támogatási összeg esetén pedig vizsgálóbizottsági eljárás keretében dönt.

6.  Feltételrendszer

a)  A makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának előfeltétele, hogy az arra jogosult ország vagy terület tartsa tiszteletben a hatékonyan működő demokratikus mechanizmusokat, többek között a többpárti parlamentáris rendszert és a jogállamiságot, valamint garantálja az emberi jogok tiszteletben tartását. A Bizottság ezen előfeltétel teljesüléséről nyilvánosan elérhető értékelést(4) készít, valamint nyomon követi az előfeltétel teljesülését a makroszintű pénzügyi támogatás teljes életciklusa folyamán. Ezt a pontot az E K Sz szervezetének és működésének megállapításáról szóló határozattal összhangban kell alkalmazni.

b)  A makroszintű pénzügyi támogatás feltétele az arra jogosult ország vagy terület és az IMF közötti, nem elővigyázatossági jellegű hitelmegállapodás megléte, amely megfelel az alábbi feltételeknek:

–  a megállapodás célja összhangban áll a makroszintű pénzügyi támogatás célkitűzésével, nevezetesen a rövid távú fizetésimérleg-nehézségek enyhítésével;

–  az erőteljes kiigazítási intézkedések végrehajtása összhangban áll a makroszintű pénzügyi támogatásnak az 1. pont a) alpontjában rögzített célkitűzésével.

c)  A támogatás folyósításának feltétele az IMF által támogatott szakpolitikai program keretében elért tartósan kielégítő eredmény, valamint az e pont a) alpontjában említett előfeltétel teljesülése. Feltétele továbbá egy sor egyértelműen meghatározott, strukturális reformokra és rendezett államháztartásra összpontosító gazdaságpolitikai intézkedés konkrét időtartamon belüli végrehajtása, amelyekről a Bizottság és a kedvezményezett állapodik meg, és amelyeket egyetértési megállapodásba kell foglalni.

d)  Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és a kedvezményezettek kormányzásának megerősítése céljából az egyetértési megállapodásnak tartalmaznia kell az államháztartás irányítási rendszereinek hatékonyságát, átláthatóságát és elszámoltathatóságát fokozó intézkedéseket.

e)  A szakpolitikai intézkedések kidolgozásakor megfelelő mértékben figyelembe kell venni a kölcsönös piacnyitás, a szabályokon alapuló méltányos kereskedelem fejlesztése és más, az Unió külpolitikájával összefüggő prioritások terén elért előrelépést is.

f)  A szakpolitikai intézkedéseknek összhangban kell lenniük az Unió és a kedvezményezett között kötött partnerségi megállapodásokkal, együttműködési vagy társulási megállapodásokkal, valamint a kedvezményezett által az IMF támogatásával megvalósított makrogazdasági kiigazítási és strukturálisreform-programokkal.

7.  Eljárás

a)  A makroszintű pénzügyi támogatást igénylő ország vagy terület írásbeli kérelemmel fordul a Bizottsághoz. A Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy teljesülnek-e az 1., 2., 4. és 6. pontokban említett feltételek, és adott esetben határozatra irányuló javaslatot terjeszthet az Európai Parlament és a Tanács elé.

b)  A hitelnyújtásról szóló határozat meghatározza a makroszintű pénzügyi támogatás összegét, maximális átlagos futamidejét és a részletek maximális számát. Amennyiben a határozat vissza nem térítendő támogatási elemet is tartalmaz, meg kell határoznia a vissza nem térítendő támogatási elem összegét és a részletek maximális számát is. A vissza nem térítendő támogatás nyújtásáról szóló határozathoz csatolni kell a vissza nem térítendő támogatás (vagy a vissza nem térítendő támogatási elem) indokolását. Mindkét esetben meg kell határozni a makroszintű pénzügyi támogatás rendelkezésre állásának időtartamát. Ez a rendelkezési állási időszak rendszerint nem haladhatja meg a három évet. Makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló új határozatra irányuló javaslat benyújtásakor a Bizottságnak rendelkezésre kell bocsátania a 12. pont c) alpontjában említett információt.

c)  A makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló határozat elfogadását követően a Bizottság – 90 millió EUR összeget meg nem haladó támogatási összeg esetén tanácsadó bizottsági eljárás keretében, 90 millió EUR összeget meghaladó támogatási összeg esetén pedig vizsgálóbizottsági eljárás keretében eljárva – az egyetértési megállapodásban megállapodik a kedvezményezettel a 6. pont c), d), e) és f) alpontjában említett szakpolitikai intézkedésekről.

d)  A makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló határozat elfogadását követően a Bizottság megállapodik a kedvezményezettel a támogatás részletes pénzügyi feltételeiről. Ezeket a részletes pénzügyi feltételeket vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodásban vagy a hitelmegállapodásban kell meghatározni.

e)  A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az országspecifikus támogatás alakulásáról, ideértve annak folyósítását is, valamint kellő időben ezen intézmények a rendelkezésére bocsátja a vonatkozó dokumentumokat.

8.  Végrehajtás és pénzügyi irányítás

a)  A Bizottság az Unió pénzügyi jogszabályaival összhangban hajtja végre a makroszintű pénzügyi támogatásokat.

b)  A makroszintű pénzügyi támogatás végrehajtása közvetlen centralizált irányítással történik.

c)  A költségvetési kötelezettségvállalásokat a Bizottság által e ponttal összhangban meghozott határozatok alapján kell megtenni. Amennyiben a makroszintű pénzügyi támogatás több pénzügyi évre terjed ki, a támogatásra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók.

9.  A támogatás folyósítása

a)  A makroszintű pénzügyi támogatást a kedvezményezett központi bankjának kell folyósítani.

b)  A támogatás folyósítása egymást követő részletekben történik, a 6. pont a) alpontjában említett előfeltétel és a 6. pont b) és c) alpontjában említett feltételek teljesülése esetén.

c)  A Bizottság rendszeres időközönként meggyőződik arról, hogy a 6. pont b) és c) alpontjában említett feltételek továbbra is teljesülnek.

d)  A 6. pont a) alpontjában említett előfeltétel és a 6. pont b) és c) alpontjában említett feltételek nem teljesülése esetén a Bizottság átmenetileg felfüggeszti vagy megszünteti a makroszintű pénzügyi támogatás folyósítását. Ilyen esetben tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felfüggesztés vagy megszüntetés okairól.

10.  Támogató intézkedések

Az Unió költségvetési forrásai felhasználhatók a makroszintű pénzügyi támogatások végrehajtásához szükséges kiadások fedezésére.

11.  Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

a)  Az egyes országspecifikus határozatok nyomán létrejövő bármely megállapodásnak rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek biztosítják, hogy a kedvezményezettek rendszeresen ellenőrzik az uniós költségvetésből nyújtott finanszírozás megfelelő felhasználását, megteszik a megfelelő intézkedéseket a szabálytalanságok és a csalások elkerüléséhez, és szükség esetén jogi lépéseket tesznek az egyes országspecifikus határozatok keretében tévesen kifizetett pénzeszközök visszafizettetése érdekében.

b)  Az országspecifikus határozatok nyomán létrejövő bármely megállapodásnak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek biztosítják az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, különösen a csalás, korrupció és bármilyen más szabálytalanság tekintetében, a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően.

c)  A 6. pont c) alpontjában említett egyetértési megállapodásnak kifejezetten fel kell jogosítania a Bizottságot és a Számvevőszéket arra, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás rendelkezésre állásának időtartama alatt és azt követően ellenőrzéseket hajtsanak végre, ideértve dokumentumok ellenőrzését és helyszíni ellenőrzéseket, például működési értékeléseket. A megállapodásnak kifejezetten fel kell hatalmaznia a Bizottságot vagy képviselőit arra is, hogy helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek.

d)  A makroszintű pénzügyi támogatás végrehajtása során a Bizottságnak – működési értékelés révén – felügyelnie kell a kedvezményezett által alkalmazandó, a támogatás szempontjából releváns pénzügyi szabályok, igazgatási eljárások, valamint külső és belső ellenőrzési mechanizmusok megbízhatóságát.

e)  Az országspecifikus határozatok nyomán létrejövő bármely megállapodásnak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek biztosítják, hogy amennyiben megállapításra kerül, hogy a kedvezményezett a makroszintű pénzügyi támogatás kezelésével kapcsolatban csalást vagy korrupciós cselekményt követ el, illetve más jogellenes tevékenységet folytat, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit, az Uniónak jogában áll a vissza nem térítendő támogatás teljes visszafizettetése és/vagy a hitel lejárat előtti visszafizettetése.

12.  Éves jelentés

a)  A Bizottság megvizsgálja a makroszintű pénzügyi támogatás végrehajtása terén elért haladást, és minden év június 30-ig éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

b)  Az éves jelentés értékeli a kedvezményezettek gazdasági helyzetét és kilátásait, valamint a 6. pont c) alpontjában említett szakpolitikai intézkedések végrehajtása terén elért előrelépést.

c)  Ezenkívül naprakész információkat tartalmaz a hitel és vissza nem térítendő támogatás formájában rendelkezésre álló költségvetési forrásokról, figyelembe véve a tervezési fázisban lévő műveleteket is.

13.  Értékelés

a)  A Bizottság utólagos értékelő jelentéseket nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, értékelve a legutóbb lezárt makroszintű pénzügyi támogatási műveletek eredményeit és hatékonyságát, valamint azt, hogy ezek milyen mértékben járultak hozzá a támogatás céljainak megvalósításához.

b)  A Bizottság rendszeresen és legalább négyévente értékeli a makroszintű pénzügyi támogatásra vonatkozó rendelkezéseket, és megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a makroszintű pénzügyi támogatások részletes áttekintését. Az értékelés célja annak megállapítása, hogy teljesülnek-e a makroszintű pénzügyi támogatások célkitűzései, hogy továbbra is teljesülnek-e az makroszintű pénzügyi támogatás feltételei, köztük a 7. pont c) alpontjában említett összeghatár, valamint hogy a Bizottság képes legyen ajánlásokat megfogalmazni a jövőbeni műveletek javítása érdekében. Értékelésében a Bizottságnak minősítenie kell minősíti a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtása kapcsán az európai és multilaterális pénzügyi intézményekkel folytatott együttműködést is.

(1) HL C 377. E, 2012.12.7., 211. o.
(2) HL C 291. E, 2012.5.10., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, 2012.12.11. P7_TA(2012)0472.
(4) Az értékelés az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keret, illetve az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv című dokumentumban (A Tanács következtetései az emberi jogokról és a demokráciáról, 2012. június 25.) említett, az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló éves jelentésen alapul majd.


Információs rendszerek elleni támadások ***I
PDF 201kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. július 4-i jogalkotási állásfoglalása az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2010)0517 – C7-0293/2010 – 2010/0273(COD))
P7_TA(2013)0321A7-0224/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0517),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0293/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. június 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7‑0224/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2013. július 4-én került elfogadásra az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2010)0273


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2013/40/EU irányelv.)

(1) HL C 218., 2011.7.23., 130. o.


Az egyesült államokbeli NSA felügyeleti programja, felügyeleti szervek a különféle tagállamokban és hatásuk az uniós polgárok magánéletére
PDF 227kWORD 67k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a megfigyelést végző szervekről a különféle tagállamokban és hatásukról az uniós polgárok magánéletére (2013/2682(RSP))
P7_TA(2013)0322RC-B7-0336/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6. és 7. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 16. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981. január 28-i, 108. számú egyezményére és az ahhoz csatolt 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a magánélet és az adatvédelemre vonatkozó európai uniós jogszabályokra, különösen a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelvre, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelvre, valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001/EK rendeletre,

–  tekintettel az uniós adatvédelmi rendszer reformjáról szóló rendeletre és irányelvre irányuló bizottsági javaslatokra,

–  tekintettel az EU és az Egyesült Államok közötti, a kölcsönös jogi segítségnyújtásról szóló, a bűnözői tevékenységek megelőzése és kivizsgálása érdekében az adatcserét lehetővé tevő megállapodásra, az Európa Tanács ETS 185. sz. egyezményére a számítástechnikai bűnözésről, az EU és az Egyesült Államok közötti biztonságos kikötő megállapodásra (2000/520/EK),

–  tekintettel az Egyesült Államok „Patriot Act” törvényére, illetve a külföldi hírszerzői tevékenység megfigyeléséről szóló törvényére (FISA), beleértve a 2008. évi FIS módosító törvény (FISAA) 702. szakaszát,

–  tekintettel az EU és az Egyesült Államok között a rendőrségi és igazságügyi együttműködés céljából átadott és feldolgozott személyes adatok védelméről szóló keretmegállapodásról folytatott jelenlegi tárgyalásokra,

–  tekintettel a magánélethez és az adatok védelméhez való jogról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a magán- és kereskedelmi jellegű közlések elfogására szolgáló globális rendszer (Echelon lehallgatórendszer) létezéséről szóló, 2001. szeptember 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, Viviane Reding, a Bizottság alelnöke, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos, valamint Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU és az Egyesült Államok közötti transzatlanti partnerségnek a kölcsönös bizalmon és tiszteleten, a megbízható, kölcsönös együttműködésen és az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásán kell alapulnia;

B.  mivel a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az EUSZ 2. cikkében és az Alapjogi Chartában lefektetett alapvető jogokat és értékeket;

C.  mivel jelenleg kétséges ezen alapelvek betartása, miután a nemzetközi sajtóban 2013. júniusában megjelent beszámolókban közölt bizonyítékok szerint a PRISM és hasonló programok keretében az Egyesült Államok hatóságai széles körben hozzáférnek egyesült államokbeli online szolgáltatókat igénybevevő uniós polgárok adataihoz, és feldolgozzák azokat;

D.  mivel ez a kétely nem csak az Egyesült Államok hatóságainak tevékenységét érinti, hanem számos tagállamét is, amelyek – a nemzetközi sajtó beszámolói szerint – együttműködtek a PRISM és más hasonló programokkal vagy hozzáférést szereztek a létrehozott adatbázisokhoz;

E.  mivel ezenfelül több tagállam működtet a PRISM programhoz hasonló felügyeleti programokat vagy fontolgatják ilyen programok elállítását;

F.  mivel kérdések merültek fel különösen az Egyesült Királyság hírszerző ügynöksége, a GCHQ gyakorlatának uniós jogszabályokkal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan, amely a Tempora fedőnevű program segítségével közvetlenül lehallgatja a tenger alatti, elektronikus kommunikációt szolgáló transzatlanti kábelek forgalmát; mivel más tagállamok a hírek szerint az országok közötti elektronikus kommunikációt szabályszerű felhatalmazás nélkül, bár különleges bírósági felügyelet mellett megfigyelik, az adatokat kicserélik más országokkal (Svédország esete), és erősíthetik megfigyelési kapacitásaikat (Hollandia, Németország); mivel más tagállamokban aggodalmak merültek fel a titkosszolgálatok üzenetek elfogására való felhatalmazottsága kapcsán (Lengyelország esete);

G.  mivel bizonyos jelek arra utalnak, hogy az Egyesült Államok megfigyelés alá vett uniós intézményeket, illetve uniós és tagállami követségeket, és kémkedett ellenük;

H.  mivel Reding biztos levelet írt Eric Holdernek, az Egyesült Államok főügyészének, amelyben hangot adott az Európai Unió aggodalmának, felvilágosítást és magyarázatot kérve a PRISM programról és más adatgyűjtő és adatkereső programokról, valamint arról, hogy e programokat mely törvények alapján engedélyezték; mivel az Egyesült Államok hatóságai – az EU és az Egyesült Államok igazságügyi minisztereinek 2013. június 14-i, dublini találkozóján lezajlott megbeszélések ellenére – még mindig nem adtak kimerítő választ;

I.  mivel a biztonságos kikötő megállapodás alapján a tagállamok és a Bizottság feladata a személyes adatok biztonságának és integritásának garantálása; mivel a PRISM programban részt vevő vállalatok a nemzetközi sajtó szerint valamennyien részesei a biztonságos kikötő megállapodásnak; mivel, a megállapodás 3. cikke értelmében, amennyiben a megállapodás előírásai nem teljesülnek, a Bizottság köteles visszavonni vagy felfüggeszteni a megállapodást;

J.  mivel az EU és az Egyesült Államok közötti, a kölcsönös jogi segítségnyújtásról szóló megállapodás – amelyet az Unió és az Egyesült Államok Kongresszusa ratifikált – előírja az információgyűjtés és információcsere, továbbá az egyik országban folytatott bűnügyi nyomozás vagy eljárás támogatására szolgáló, a másik országban található bizonyítékok beszerzésére vonatkozóan a segítségkérés és -nyújtás módozatait;

K.  mivel nem lenne szerencsés, ha a legújabb feltételezések hatást gyakorolnának a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség létrehozását célzó erőfeszítésekre, amelyek az EU és az Egyesült Államok közötti partnerség további megerősítését célozzák;

L.  mivel 2013. június 14-én Malmström biztos bejelentette egy transzatlanti szakértői csoport létrehozását;

M.  mivel Reding biztos levélben fejezte ki az Egyesült Királyság hatóságainak aggodalmát a Tempora programmal kapcsolatos médiajelentések miatt, és tájékoztatást kért a program hatókörével és működésével kapcsolatban; mivel az Egyesült Királyság hatóságai védelmükbe vették a GCHQ megfigyelési tevékenységét és kijelentették, hogy az szigorú és jogszerű iránymutatások alapján működik;

N.  mivel folyamatban van egy uniós szintű adatvédelmi reform a 95/46/EK irányelv felülvizsgálata, valamint az azt felváltó, javasolt általános adatvédelmi rendelet és a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló adatvédelmi irányelv révén;

1.  bár megerősíti a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc érdekében tett transzatlanti erőfeszítések iránti folyamatos támogatását, hangot ad súlyos aggodalmának a PRISM és a Tempora programok, illetve más hasonló programok miatt, hiszen ha a jelenleg rendelkezésre álló információk megerősítést nyernek, az Unió polgárai és lakosai tekintetében megvalósulhat a magánélethez és az adatvédelemhez való alapvető jog, valamint a magán- és családi élethez való jog, a közlések titkosságának, az ártatlanság vélelmének, a véleménynyilvánítás szabadságának, a tájékoztatás szabadságának és a vállalkozás szabadságának a sérelme;

2.  határozottan elítéli az uniós képviseletek elleni kémkedést, mivel az – amennyiben a jelenleg rendelkezésre álló információk igaznak bizonyulnak – a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény súlyos megsértését jelentheti, nem is szólva a transzatlanti kapcsolatokra gyakorolt potenciális hatásáról; azonnali felvilágosítást kér az Egyesült Államok hatóságaitól e kérdésről;

3.  felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy indokolatlan késedelem nélkül bocsássák az EU rendelkezésére a PRISM programra és a hasonló, adatgyűjtésre szolgáló programokra vonatkozó teljes körű információkat, különösen azok jogalapja, szükségessége és arányossága tekintetében, valamint az uniós polgárok alapvető jogainak védelme érdekében biztosított garanciákat illetően, mint például a hatály és az időtartam korlátozása, a hozzáférés feltételei és a független felügyelet – a Reding biztos által 2013. június 10-én Eric Holder főügyészhez intézett levélben megfogalmazott kérésnek megfelelően; kéri az Egyesült Államok hatóságait, hogy függesszék fel és vizsgálják felül az összes olyan jogszabályt és megfigyelő programot, amely sérti az uniós polgárok magánélethez és adataik védelméhez való alapvető jogát, az EU és tagállamai szuverenitását és joghatóságát, illetve a számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményt;

4.  kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az Egyesült Államokkal folytatott – mind politikai, mind pedig szakértői szintű – megbeszéléseik és tárgyalásaik során minden rendelkezésükre álló eszközt fontoljanak meg a fenti célok elérése érdekében, beleértve az utas-nyilvántartási adatállomány cseréjét szolgáló rendszerről (PNRP) és a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról (TFTP) szóló megállapodások felfüggesztését;

5.  kéri, hogy a Malmström biztos által bejelentett transzatlanti szakértői csoportot – amelyben a Parlament is részt fog venni – ruházzák fel a megfelelő szintű biztonsági engedéllyel, hogy hozzáférhessen valamennyi vonatkozó dokumentumhoz munkájának megfelelő és a kitűzött határidőn belüli elvégzése érdekében; kéri továbbá, hogy a szakértői csoportban a Parlament megfelelően legyen képviselve;

6.  felkéri a Bizottságot és az Egyesült Államok hatóságait, hogy késedelem nélkül folytassák a rendőrségi és igazságügyi együttműködés céljából átadott és feldolgozott személyes adatok védelméről szóló keretmegállapodásról folytatott tárgyalásokat; kéri a Bizottságot, hogy a tárgyalások folyamán érje el, hogy a megállapodás teljesítse legalább a következő kritériumokat:

   a) adataik egyesült államokbeli feldolgozása során biztosítsa az uniós polgárok számára a tájékoztatáshoz való jogot;
   b) biztosítsa, hogy az uniós polgárok hozzáférése az Egyesült Államok igazságügyi rendszeréhez ugyanolyan szintű legyen, mint amilyent az Egyesült Államok polgárai élveznek;
   c) különösen biztosítsa a jogorvoslathoz való jogot;

7.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós adatvédelmi sztenderdek és az uniós adatvédelmi csomagról folytatott jelenlegi tárgyalások – az Egyesült Államokkal fennálló transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) eredményei – nem forognak veszélyben;

8.  kéri a Bizottságot, hogy a nemrégiben napvilágra került információk fényében, a megállapodás 3. cikke alapján végezze el a biztonságos kikötő megállapodás teljes körű felülvizsgálatát;

9.  kifejezi súlyos aggodalmát a tagállamok által állítólagosan – akár az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA) segítségével, akár egyoldalúan – működtetett felügyeleti programokra vonatkozóan nyilvánosságra került adatok miatt; kéri valamennyi tagállamot, hogy vizsgálják meg e programoknak az EU elsődleges és másodlagos jogával való összeegyeztethetőségét, különös tekintettel az EUMSZ adatvédelemről szóló 16. cikkére, valamint az emberi jogok európai egyezményéből és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő, az alapvető jogokhoz kapcsolódó európai uniós kötelezettségekre;

10.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban szolgáltatásokat nyújtó valamennyi vállalat köteles kivétel nélkül eleget tenni az uniós jogszabályoknak, és felelősséget kell vállalnia valamennyi elkövetett jogsértésért;

11.  hangsúlyozza, hogy a harmadik ország joghatósága alatt működő vállalkozásoknak uniós felhasználóikhoz egyértelmű és észrevehető figyelmeztetést kell eljuttatniuk azzal kapcsolatban, hogy személyes adataikat az bűnüldöző és hírszerző szervek titkos utasítások vagy felszólítások alapján feldolgozhatják;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság elvetette az adatvédelmi irányelv kiszivárogtatott változatának 42. cikkét; kéri a Bizottságot, adjon magyarázatot e döntésére; kéri a Tanácsot, hogy kövesse a Parlament megközelítését és illesszen be egy hasonló előírást;

13.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiságon alapuló, demokratikus és nyitott társadalmakban a polgároknak joguk van tájékoztatást kapni alapvető jogaik súlyos megsértéséről, joguk van továbbá ezek elutasítására, akár saját kormányukkal szemben is; hangsúlyozza, hogy olyan eljárásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a kiszivárogtatók leleplezhessék az alapvető emberi jogokat sértő gyakorlatokat és amely – nemzetközi szinten is – megfelelő védelmet nyújt ezeknek a személyeknek; hangsúlyozza, hogy továbbra is támogatja a tényfeltáró újságírást és a médiaszabadságot;

14.  felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen gyorsítsa fel munkáját az egész adatvédelmi csomaggal és különösen a javasolt adatvédelmi irányelvvel kapcsolatban;

15.  hangsúlyozza, hogy létre kell hozni a titkosszolgálatok vegyes parlamenti-igazságügyi ellenőrző és vizsgálóbizottságainak európai megfelelőjét, amelyek egyes tagállamokban már léteznek;

16.  megbízza az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy végezzen alapos vizsgálatot az ügyben a nemzeti parlamentekkel és a Bizottság által felállított EU–USA szakértői csoporttal együttműködve, és az év végéig tegyen jelentést, az alábbi módon:

   a) gyűjtsön össze minden vonatkozó információt és bizonyítékot, mind az Egyesült Államok, mind pedig az EU forrásaiból (tényfeltárás);
   b) folytasson vizsgálatot az Egyesült Államok hatóságai és egyes tagállamok általi feltételezett megfigyelési tevékenységeire vonatkozóan (a felelősség feltérképezése);
   c) értékelje a felügyeleti programok hatását az alábbiak vonatkozásában: az uniós polgárok alapvető jogai (nevezetesen a magánélet és a kommunikáció tiszteletben tartásához való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, az ártatlanság vélelme és a hatékony jogorvoslathoz való jog); a tényleges adatvédelem mind az EU-n belül, mind pedig az uniós polgárok számára az EU-n kívül, különös figyelmet fordítva az uniós jog hatékonyságára a területen kívüli hatályt érintő mechanizmusok tekintetében; az EU biztonsága a számítási felhők terén; e programok hozzáadott értéke és arányossága a terrorizmus elleni harc tekintetében; a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés térségének külső dimenziója (a megfelelési határozatok érvényességének értékelése a harmadik országokba irányuló európai uniós transzferekre vonatkozóan, mint például azok tekintetében, amelyeket a biztonságos kikötő megállapodás, nemzetközi megállapodások és a jogi segítségnyújtást és együttműködést biztosító egyéb jogi eszközök keretében hajtottak végre (a károk és a kockázatok elemzése);
   d) tárja fel a jogorvoslat legmegfelelőbb mechanizmusait arra az esetre, ha a jogsértés megerősítésre kerül (adminisztratív és bírósági jogorvoslat, valamint kártérítési rendszerek);
   e) terjesszen elő olyan ajánlásokat, amelyek a további jogsértések megelőzését célozzák, és biztosítják az európai uniós polgárok személyes adatainak megfelelő eszközökkel történő hiteles és magas szintű védelmét, különös tekintettel a teljes körű adatvédelmi csomag elfogadására (politikai ajánlások és jogalkotás);
   f) adjon ki olyan ajánlásokat, amelyek célja az európai uniós intézmények, szervek és ügynökségek informatikai biztonságának védelme a kommunikációs rendszerekre vonatkozó megfelelő belső biztonsági szabályok révén annak érdekében, hogy megelőzzék és orvosolják az információkhoz és a személyes adatokhoz való hozzáférést, azok közzétételét vagy elveszítését (a biztonsági szabályok megsértésének orvoslása);

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európa Tanácsnak, a tagállamok parlamentjének, az Egyesült Államok elnökének, az Egyesült Államok szenátusának és képviselőházának, valamint az Egyesült Államok belbiztonsági, illetve igazságügyi miniszterének.

(1) HL C 72. E, 2002.3.21., 221. o.


A 2014-es európai választások megszervezésével kapcsolatos gyakorlati eljárások
PDF 123kWORD 51k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a 2014. évi európai parlamenti választások megszervezésének javításáról (2013/2102(INI))
P7_TA(2013)0323A7-0219/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkére és 17. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 22. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére, 12. cikkének (2) bekezdésére, valamint 39. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, az 1976. szeptember 20-i tanácsi határozathoz csatolt, módosított okmányra(1),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (6) és (7) bekezdéséről szóló, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 11. sz. nyilatkozatra,

–  tekintettel az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 93/109/EK tanácsi irányelvre és az azt módosító 2013/1/EU irányelvre,

–  tekintettel a 2013. március 12-i, „Felkészülés a 2014-es európai parlamenti választásokra: a demokratikus és hatékony lebonyolítás további erősítése” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett bizottsági közleményre (COM(2013)0126),

–  tekintettel a 2013. március 12-i, az európai parlamenti választások demokratikus és hatékony lebonyolításának erősítéséről szóló, a tagállamoknak és a nemzeti politikai pártoknak címzett bizottsági ajánlásra (C(2013)1303),

–  tekintettel az európai parlamenti választásokról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a 2014-es választásokkal összefüggésben érvényes összetételéről szóló 2013. március 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 41., 48. és 105. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0219/2013),

A.  mivel megegyezés született arról, hogy a szavazási napokat előre kell hozni 2014. május 22–25-re, ennélfogva pedig arról, hogy az új Parlament alakuló ülésére 2014. július 1-jén fog sor kerülni;

B.  mivel az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg;

C.  mivel minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében;

D.  mivel az európai szintű politikai pártok az európai politikai térség szereplői, és mivel ezek hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához;

E.  mivel 2014-ben az Európai Parlament hatásköreit jelentősen – a Bizottság elnökének megválasztásában betöltött szerepre is kiterjedően – bővítő Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta első ízben kerül sor választásokra, és ez kiemelkedő alkalmat kínál a választások átláthatóságának növelésére és európai dimenziójuk erősítésére;

F.  mivel a legnagyobb európai szintű politikai pártok készen állnak arra, hogy saját jelöltet nevezzenek meg a Bizottság elnöki posztjára, feltételezve, hogy e jelöltek vezető szerepet fognak játszani a parlamenti választási kampányban, különösen azáltal, hogy valamennyi uniós tagállamban személyesen mutatják be a politikai programjukat;

G.  mivel a politikai pártok részéről megnyilvánuló pártbeli belső demokrácia, magas szintű nyitottság és integritás lényeges alapját képezi a közvélemény politikai rendszerbe vetett növekvő bizalmának;

H.  mivel az Unióban jelenleg érezhető irányítási válság megoldása az integrációs folyamat teljesebb demokratikus legitimációját kívánja meg;

I.  mivel az uniós polgárok akkor is rendelkeznek aktív és passzív választójoggal az európai parlamenti választásokon, ha nem a saját tagállamukban élnek;

J.  mivel a választási kampányok továbbra is elsősorban nemzeti kérdésekre összpontosítanak, amelyek háttérbe szorítják az egész EU-t érintő kérdéseket, és ez kedvezőtlenül befolyásolja az európai parlamenti választásokon való részvételt;

K.  mivel a választások részvételi arányát valószínűleg növelni fogja egy élénk politikai kampány, amelynek során a politikai pártok és jelöltjeik európai politikai dimenzióval rendelkező alternatív programokkal versenyeznek a szavazatokért és a mandátumokért;

L.  mivel több közvélemény-kutatás szerint is a nagy többség valószínűleg elmenne szavazni, ha több tájékoztatást kapna az Európai Parlamentről, a politikai pártokról, azok programjáról és jelöltjeiről; mivel ezért valamennyi médiacsatornát arra ösztönözzük, hogy fordítsanak maximális figyelmet a választásokra;

M.  mivel az Európai Bizottság elnökét a Parlament választja meg az Európai Tanács javaslata alapján, melynek figyelembe kell vennie a választások eredményét és a jelölt(ek) megnevezése előtt konzultálnia kell az új Parlamenttel;

N.  mivel a Parlament és az Európai Tanács között a Bizottság elnökének megválasztására vonatkozóan folytatott konzultációkkal kapcsolatos részletes szabályokat – a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 11. sz. nyilatkozat szerint – meg lehet állapítani „közös megegyezéssel”;

1.  felhívja a tagállamokat és a politikai pártokat, hogy az európai parlamenti választásokon induló kiválasztott jelöltek nevét legalább három hónappal a választási időszak előtt hozzák nyilvánosságra;

2.  elvárja, hogy a jelöltek kötelezzék rá magukat, hogy megválasztásuk esetén az Európai Parlament képviselőiként teljesítik megbízatásukat, kivéve ha olyan tisztségbe kerülnek, amelyet elfoglalva az Európai Parlament közvetlen megválasztásáról szóló 1976. évi okmány 7. cikke alapján nem választhatók meg;

3.  felhívja a tagállamokat és a politikai pártokat, hogy segítsék elő, hogy több nő neve szerepeljen a jelöltek listáján, valamint – lehetőség szerint – ösztönözzék egyenlő képviseletet biztosító listák összeállítását;

4.  sürgeti a tagállamokat és a politikai pártokat annak biztosítására, hogy az európai politikai pártok nevét – és ahol lehetséges, emblémáit – feltüntessék a szavazócédulákon;

5.  felkéri az európai pártokat, hogy jóval a választások előtt nevezzék meg a Bizottság elnöki posztjáért induló jelöltjeiket annak érdekében, hogy jelentős – saját programjukon és a Bizottság elnöki posztjára javasolt jelöltjük programján alapuló – európai szintű kampányt tudjanak véghezvinni a programok középpontjában álló európai érdekű kérdések kapcsán;

6.  ragaszkodik ahhoz, hogy a politikai pártok minden szinten fogadjanak el demokratikus és átlátható eljárásokat az európai parlamenti választásokon és a Bizottság elnöki posztjára irányuló választásokon részt vevő jelöltjeik kiválasztására;

7.  felszólítja a nemzeti politikai pártokat, hogy a választási kampány előtt és után tájékoztassák a polgárokat a valamely európai szintű politikai párthoz való kötődésükről és arról, hogy a Bizottság elnöki posztjára annak jelöltjét, továbbá e jelölt politikai programját támogatják;

8.  bátorítja a tagállamokat, hogy engedélyezzék a politikai hirdetéseket az európai szintű politikai pártok részére;

9.  ösztönzi az európai pártokat, hogy szervezzenek számos nyilvános vitát a Bizottság elnöki tisztségére jelölt személyek között;

10.  ajánlja, hogy a tagállamok tegyenek meg minden szükséges lépést a saját tagállamukon kívül szavazni vagy jelöltként indulni szándékozó polgárok támogatására létrehozott intézkedések hatékony végrehajtására;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy a részvételi arány csökkenése elleni fellépés érdekében indítsanak a szavazáson való részvételre ösztönző nyilvános kampányt;

12.  ösztönzi a nemzeti politikai pártokat, hogy jelöltlistáikra vegyenek fel nem saját tagállamukban élő uniós polgárokat is;

13.  ragaszkodik ahhoz, hogy – az Európai Parlament közvetlen megválasztásáról szóló okmány 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően – egyetlen tagállamban se tegyék közzé a hivatalos végeredményeket mindaddig, amíg le nem zajlanak abban a tagállamban is a választások, ahol a szavazók 2014. május 25-én, vasárnap, legutoljára járulnak a szavazóurnákhoz;

14.  javasolja, hogy jóval a választások előtt közös akarattal állapodjanak meg a Parlament és az Európai Tanács közötti, a Bizottság új elnökének megválasztásával kapcsolatos konzultációk részleteiben;

15.  elvárja, hogy ebben a folyamatban a Parlamentben a legtöbb helyet elnyerő európai szintű politikai párt által javasolt bizottsági elnökjelölt esetében vizsgálják meg először azt, hogy képes-e biztosítani a Parlamentben a szükséges abszolút többség támogatását;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és az európai szintű politikai pártoknak.

(1) A 93/81/Euratom, ESZAK, EGK tanácsi határozattal (HL L 33., 1993.2.9., 15. o.) és a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 283., 2002.10.21., 1. o.) módosított 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat (HL L 278., 1976.10.8., 1. o.).
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0462.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0082.


Fegyverkivitel: a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontjának végrehajtása
PDF 217kWORD 51k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a fegyverkivitelről: a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontjának végrehajtása (2013/2657(RSP))
P7_TA(2013)0324RC-B7-0260/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra(1),

–  tekintettel a hagyományos fegyverek kivitelének kérdésével foglalkozó tanácsi munkacsoporton (COARM) belül a közös álláspont – 15. cikke értelmében elfogadása után három évvel elvégzendő – felülvizsgálatára irányuló jelenlegi folyamatra,

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról és az 1999/34/KKBP együttes fellépés(3) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. július 12-i 2002/589/KKBP tanácsi közös fellépésre, valamint a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó, az Európai Tanács által 2005. december 15–16-án elfogadott uniós stratégiára(4),

–  tekintettel a COARM tizenharmadik(5) és tizennegyedik(6) éves jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződésére, amely kötelező erejű közös normákat állapít meg a hagyományos fegyverek globális kereskedelmére vonatkozóan,

–  tekintettel az ENSZ fegyverkereskedelmi szerződéséről folyó tárgyalásokról szóló 2012. június 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 346. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a fegyverkivitelnek nem csupán biztonságpolitikai és fejlesztéspolitikai kihatásai lehetnek, és mivel ezért fontos megerősíteni a katonai technológiák és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó uniós politikát;

B.  mivel a 2008/944/KKBP közös álláspont jogilag kötelező erejű keretet hoz létre, és nyolc olyan kritériumot határoz meg, amelyek megsértése esetén a kiviteli engedélyt el kell utasítani (1–4. kritérium), illetve az elutasítást legalábbis fontolóra kell venni (5–8. kritérium);

C.  mivel a közös álláspont 3. cikke értelmében a nyolc kritérium csupán minimumnormákat határoz meg, így a tagállamok ezeknél szigorúbb fegyverellenőrzési intézkedéseit nem sérti; mivel minden esetben az egyes tagállamok döntenek arról, hogy a kritériumok alapján kiadnak-e fegyverkiviteli engedélyeket vagy sem;

D.  mivel a közös álláspont 10. cikke egyértelműen kimondja, hogy a tagállamok adott esetben számításba vehetik a tervezett export saját országuk gazdaságára, társadalmára, kereskedelmére és iparára gyakorolt hatását, és mivel azonban ezek a tényezők nem befolyásolhatják a nyolc kritérium alkalmazását;

E.  mivel a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint az Európai Unió tagállamai együttvéve a világ második legnagyobb fegyverexportőrei, csupán kevéssel lemaradva az Egyesült Államok mögött, és mivel a fegyverkivitel egyre nagyobb részét az Európai Unión kívüli országokba szállítják;

F.  mivel a tagállamok általi fegyverszállítások Európai Unión kívüli fő célterületei a Közel-Kelet, Észak-Amerika és Ázsia; mivel a legfontosabb fogadó országok Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emirátusok;

G.  mivel az európai ipar az európai lanyhuló kereslet ellentételezéseképpen a harmadik országok piacára próbál belépni, és mivel e törekvést számos politikus és politikai párt – az európai védelmi ipar, a technológiai know-how, az ellátás biztonsága és a felkészültség megerősítéséhez való hozzájárulásként – támogatja; mivel a védelmi iparon belüli kutatás és fejlesztés jelentős átgyűrűző hatással jár, ami hozzájárul számos civil alkalmazáshoz;

H.  mivel a közös álláspontban foglalt nyolc kritérium alkalmazását és értelmezését illetően a tagállamok közötti egyetértés kialakítása tekintetében jelentős előrelépés történt, különösen a közös álláspont COARM által kidolgozott felhasználói útmutatójának köszönhetően, amely részletesen meghatározza az e kritériumok alkalmazásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat;

1.  elismeri, hogy az Európai Unió olyan, a világon egyedülálló, jogilag kötelező erejű kerettel rendelkezik, amely javítja a fegyverkivitel ellenőrzését többek között a válság sújtotta térségekben és a kérdéses emberi jogi mérleggel rendelkező országokban, ezzel összefüggésben pedig üdvözli, hogy a közös álláspont alapján európai és nem európai harmadik országok is csatlakoztak a fegyverkivitel-ellenőrzési rendszerhez; megjegyzi azonban, hogy a nyolc kritérium alkalmazását és értelmezését az egyes uniós tagállamok eltérő szigorral kezelik; kéri ezért a közös álláspont egységesebb értelmezését és a benne foglalt valamennyi kötelezettség végrehajtását, és sajnálatosnak tartja, hogy az Uniónak még mindig nincs közös politikája a harmadik országoknak történő fegyverszállításokkal kapcsolatban;

2.  kitart amellett, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikája és a közös álláspont nem állhat ellentétben egymással; úgy véli, hogy a tagállamok és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő feladata a közös álláspont és a külpolitika következetességének biztosítása;

3.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak joguk van saját nemzeti politikáik szerint eljárni, maradéktalanul tiszteletben tartva a nemzetközi jogot és a megállapodásokat, valamint a közösen megállapított szabályokat és kritériumokat, ennek ellenőrzésére pedig a nemzeti szabályozásokkal összhangban kerül sor;

4.  úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek, a nemzeti parlamenteknek vagy speciális parlamenti szerveknek kell biztosítaniuk a közös álláspontban elfogadott normák nemzeti és európai szintű alkalmazásának és végrehajtásának , illetve egy átlátható, az elszámoltathatóságot is magában foglaló ellenőrzési rendszer létrehozásának ellenőrzését;

5.  úgy véli, hogy a felhasználói útmutató nyelvezetének pontosabbnak kellene lennie, és kevésbé szabadna teret engednie az értelmezéseknek, valamint hogy az útmutatót szükség esetén továbbra is aktualizálni kell;

6.  kéri a közös álláspont kritériumainak hatékonyabb alkalmazását, mielőbb újakat javasolnának;

7.  elismeri az uniós tagállamok koherens és következetes szerepét a nemzetközi fegyverkereskedelemre irányadó kötelező szabályozás kialakítását célzó nemzetközi folyamat támogatásában; sürgeti az ET-t és tagállamait, hogy összpontosítsák erőfeszítéseiket a nemzetközi megállapodásokon kívül maradó országokra;

8.  nyugtázza, hogy a COARM éves jelentései átláthatóbbá tették a tagállamok fegyverkiviteleit; ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy az egyes tagállamok eltérő adatgyűjtési és -továbbítási eljárásai miatt az adatállományok hiányosak és különbözőek; emlékezteti a tagállamokat, hogy a közös álláspontban meghatározottaknak megfelelően évente teljes körűen továbbítsák a COARM számára a fegyverszállításaikra vonatkozó információkat;

9.  kéri, hogy készüljön elemzés a közös álláspont nemzeti rendszereken belüli végrehajtásáról; úgy véli, hogy a fegyverkivitel ellenőrzésének elemzése terén növelni kell a COARM kapacitását;

10.  úgy ítéli meg, hogy a közös álláspontot egy rendszeresen aktualizált és nyilvánosan hozzáférhető jegyzékkel kellene kiegészíteni, amely információval szolgál arról, hogy az egyes fogadó országokba irányuló exportok mennyiben állnak összhangban a nyolc kritériummal;

11.  úgy véli, hogy fel kell állítani egy tökéletesített rendszert, amely lehetővé teszi a tagállamok közötti rendszeres, naprakész információcserét a korábban embargóval sújtott államoknak történő fegyverszállításokra vonatkozóan;

12.  kéri, hogy a megfelelő fokú európai szintű parlamenti felügyelet és átláthatóság biztosítása érdekében évente tartsanak vitát a Parlamentben és évente készüljön jelentés a közös álláspont végrehajtásáról;

13.  üdvözli, hogy az ENSZ égisze alatt jogilag kötelező erejű fegyverkereskedelmi szerződés jött létre a hagyományos fegyverek nemzetközi kereskedelmére vonatkozóan, és ezzel – az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása révén – hatékony nemzetközi fegyver-ellenőrzési rendszer került bevezetésre, és a legmagasabb szintű nemzetközi normák kerültek megállapításra, ami még inkább megnehezíti a hagyományos fegyverek felelőtlen és jogszerűtlen használatát; elismeri az Unió és tagállamai koherens és következetes szerepét a nemzetközi fegyverkereskedelemre irányadó kötelező szabályozás kialakítását célzó nemzetközi folyamat támogatásában;

14.  hangsúlyozza a fegyverkereskedelmi szerződés hatékony és megbízható végrehajtásának fontosságát, és bátorítja a tagállamokat, hogy összpontosítsák nemzetközi erőfeszítéseiket az egyetemes csatlakozást és a mihamarabbi hatálybalépést célzó lépésekre;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1) HL L 335., 2008.12.13., 99. o.
(2) HL L 146., 2009.6.10, 1. o.
(3) HL L 191., 2002.7.19., 1. o.
(4) Az Európai Unió Tanácsa, 05319/06, 2006. 01. 13.
(5) HL C 382., 2011.12.30., 1. o.
(6) HL C 386., 2012.12.14., 1. o.
(7) Elfogadtott szövegek, P7_TA(2012)0251.


A szolgáltatásokról szóló többoldalú megállapodásra vonatkozó tanácskozások megnyitása
PDF 229kWORD 67k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a szolgáltatásokról szóló többoldalú megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdéséről (2013/2583(RSP))
P7_TA(2013)0325B7-0314/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a szolgáltatásokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a szolgáltatások kereskedelméről szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a dohai fejlesztési menetrend állásáról és a WTO jövőjéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a dohai fejlesztési menetrend kilátásairól szóló, a WTO hetedik miniszteri konferenciáját követő, 2009. december 16-i állásfoglalására(2) és a dohai fejlesztési menetrendről szóló tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvre és az Alapjogi Chartára,

–  tekintettel a Szolgáltatások Kereskedelméről szóló Általános Egyezményre (GATS), amely 1995. január 1-jén lépett hatályba, tekintettel a 2003. március 12-i állásfoglalására(5) a WTO keretében létrejött Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről (GATS) elnevezésű egyezményről, amely magában foglalja a kulturális sokszínűség témáját is,

–  tekintettel a szolgáltatások kereskedelméről szóló többoldalú megállapodásra irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos iránymutatásoknak a Bizottság által 2013. február 15-én benyújtott tervezetére,

–  tekintettel a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek: A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című közleményére(6),

–  tekintettel „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés – 2012” című, az Európai Tanácsnak szóló bizottsági jelentésre(7),

–  tekintettel a szolgáltatások kereskedelmével foglalkozó tanács elnöke, Fernando de Mateo nagykövet által a szolgáltatások kereskedelmére irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos 2011. április 21-i rendkívüli ülés alkalmával a Kereskedelmi Tárgyalások Bizottsága számára készített WTO-jelentésre(8),

–  tekintettel a „Really Good Friends of Services” csoport (RGF – a szolgáltatások igazán jó barátai) által 2012. július 5-én közzétett nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel szolgáltatások adják az EU GDP-jének és munkahelyeinek csaknem háromnegyed részét, valamint kulcsfontosságúak az EU versenyképességének fenntartása és fokozása szempontjából;

B.  mivel a szolgáltatások 2011-ben 28%-os részt képviseltek az EU exporttevékenységében, továbbá az EU által harmadik országokban eszközölt külföldi befektetések fele is ebbe az ágazatba tartozik;

C.  mivel az EU fontos szerepet játszik a szolgáltatások kereskedelme terén, hiszen 2011-ben a világ teljes szolgáltatási exportjának 25,65%-a az EU-ból indul ki, ami az első helyet jelenti a szolgáltatásexportőrök között;

D.  mivel valamennyi országnak képessé kell válnia arra, hogy általános érdekű közszolgáltatásokat alakítson ki, tartson fenn és szabályozzon;

E.  mivel 129 WTO-tagország vállalt kötelezettségeket a GATS keretében, ám a legtöbb ország nem tett vállalásokat az összes ágazatban;

F.  mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzet minden eddiginél jobban rávilágított arra az alapvető szerepre, amelyet a közszolgáltatások játszanak az Európai Unióban; mivel az egészségügy, a gyermek- és idősgondozás, a fogyatékkal élőknek nyújtott segítség vagy a szociális lakásellátás területén ezek a szolgáltatások nélkülözhetetlen védőhálót jelentenek a polgárok számára, és előmozdítják a társadalmi kohéziót; az oktatás, a képzés és a foglalkoztatási szolgálatok terén nyújtott közszolgáltatásoknak kulcsszerep jut az Unió növekedési és foglalkoztatási programjában;

G.  mivel a WTO 2005-ös hongkongi miniszteri konferenciája idején csupán 30 ország tett új felajánlásokat a szolgáltatások terén, és mivel a szolgáltatásokkal kapcsolatos többoldalú tárgyalások alig mozdultak előre 2008 júliusa óta;

H.  mivel a 2008–2009-es gazdasági válság következtében új protekcionista intézkedések születtek a szolgáltatások kereskedelmének korlátozása céljából;

I.  mivel 2012-ben az RGF csoport tagjai között előzetes megbeszélésekre került sor egy szolgáltatáskereskedelmi megállapodás formáját és szerkezetét illetően;

J.  mivel az EU-val tárgyalásokat folytató 21 WTO-tagország(9) legtöbbje OECD-tagország, és ezek adják a határokon átnyúló globális szolgáltatáskereskedelem 70%-át (beleértve az EU-n belüli kereskedelmet is), illetve ezekkel az országokkal zajlik az EU szolgáltatáskereskedelmi ügyleteinek 58%-a; mivel a tárgyalásokon mindeddig nem vett részt egyetlen BRICS-ország, ASEAN-tagállam vagy afrikai, karibi, illetve csendes-óceáni állam sem;

K.  mivel a Bizottság 2013. február 15-én továbbította a Tanácsnak a tárgyalási iránymutatások tervezetét, valamint felkérést kapott, hogy 2013. március 18-án vegyen részt a szolgáltatáskereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokon;

1.  úgy véli, hogy továbbra is a WTO által megtestesített többoldalú kereskedelmi rendszer kínálja a leghatékonyabb keretrendszert a nyílt és méltányos kereskedelem világszerte történő megvalósításához; egyetért ugyanakkor azzal, hogy a WTO nyolcadik miniszteri konferenciáján 2011 decemberében kialakult patthelyzet miatt szükség esetén új két- és többoldalú kezdeményezéseknek kell lendületet adniuk a genfi kereskedelmi tárgyalásoknak; hangsúlyozza ugyanakkor annak szükségességét, hogy minden új kezdeményezés továbbra is a WTO keretében valósuljon meg;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy a dohai forduló kezdete óta csak korlátozott figyelmet kap a szolgáltatások kereskedelme; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások képezik a gazdaság gerincét, és hogy a 21. században a globális értékláncok megjelenése óta a kereskedelem a szolgáltatásokon alapul; kiemeli az általános érdekű szolgáltatások fontosságát a tekintetben, hogy nélkülözhetetlen védőhálót jelentenek a polgárok számára, és előmozdítják a társadalmi kohéziót helyhatósági, regionális, állami és európai uniós szinten egyaránt;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy a WTO-tagság GATS-mellékletei felett eljárt az idő, és immár nem tükrözik az ezen országokban a szolgáltatások kereskedelmét akadályozó tényezők valós szintjét, különösen azon országok esetében, amelyek jelentős önálló liberalizálásba kezdtek, valamint hogy WTO-tagság pedig továbbra is igen eltérő mértékű és nem átlátható módon végrehajtott liberalizálást mutat, és ugyanez jellemző a szolgáltatások kereskedelmével kapcsolatos kötelezettségvállalásaik végrehajtására is;

4.  üdvözli a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások megnyitását és azt, hogy az Európai Unió kezdettől fogva részt vesz e tárgyalásokon annak érdekében, hogy képviselni tudja az EU érdekeit és érvényesíteni tudja álláspontját a megállapodás formáját és szerkezetét illetően; úgy véli, hogy az Európai Unió részvétele fokozhatja a koherenciát a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás és a multilaterális rendszer között, továbbá hozzájárulhat a tárgyalási folyamat megfelelő parlamenti felügyeletének biztosításához;

5.  nehezményezi, hogy a Tanács anélkül adott megbízást, hogy figyelembe vette volna az Európai Parlament álláspontját;

6.  emlékezteti a Bizottságot arra a kötelezettségére, hogy a Parlamentet a tárgyalások valamennyi szakaszában (a tárgyalási fordulók előtt és után) haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell;

7.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szolgáltatáskereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokra a WTO átláthatósággal kapcsolatos szabályainak betartásával kerüljön sor, és hogy a teljes WTO-tagság megfelelő időben teljes körű tájékoztatást kapjon e tárgyalásokról;

8.  úgy véli, hogy még nem sikerült olyan kritikus tömeget elérni, amelynek segítségével a jövőbeni szolgáltatáskereskedelmi megállapodás előnyeit ki lehetne terjeszteni a teljes WTO-tagságra, ezért a GATS a legnagyobb kedvezményre vonatkozó záradékának(10) nem szabad vonatkoznia rá;

9.  aggodalommal állapítja meg ugyanakkor, hogy a tárgyaló felek között (Törökország kivételével) nem szerepelnek feltörekvő piacok, és nincs ott a BRICS sem, holott ezekben az országokban van lehetőség a kereskedelem és befektetések kiterjesztésére a szolgáltatások terén, és éppen ezekben az államokban van a legtöbb akadály, különösen a külföldi befektetések előtt; felkéri ezért Kínát és a többi feltörekvő gazdaságot, hogy csatlakozzanak a tárgyalásokhoz;

10.  úgy véli, a tárgyalásokat oly módon kell nyitva tartani a többi ország és köztük a feltörekvő országok előtt, hogy ez ne csökkentse a megállapodás ambiciózus mivoltát, hiszen csak a magas fokú liberalizáció és az azonos szintű végrehajtási fegyelem bírhatja rá ezeket az országokat a csatlakozásra;

11.  a jövőbeni szolgáltatáskereskedelmi megállapodás többoldalúvá tételének lehetősége érdekében azt javasolja, hogy a megállapodás szövege illeszkedjen a GATS formátumához és felépítéséhez, ideértve a kötelezettségvállalások tételes felsorolását, valamint a nemzeti elbánással, a piaci hozzáféréssel és a végrehajtási fegyelemmel kapcsolatos GATS-fogalommeghatározások átvételét;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy a GATS-mellékletekkel kapcsolatos legutóbbi ajánlatához közel álló kezdeti ajánlatot fogalmazzon meg, és a piaci hozzáféréssel kapcsolatos tárgyalások során törekedjen az alábbi célokra:

   egyenlőbb versenyfeltételek biztosítása a GATS-kötelezettségvállalások kiegyensúlyozottabbá tétele révén az egyes felek, ágazatok és módozatok között;
   az EU offenzív érdekeivel kapcsolatos ambiciózus menetrend támogatása, különösen az üzeleti szolgáltatások, az IKT-szolgáltatások, a pénzügyi és jogi szolgáltatások, az e-kereskedelem, a tengeri és légiközlekedési szolgáltatások, a környezetvédelmi szolgáltatások, az idegenforgalom és az építőipar terén; a harmadik országok piacain fennálló uniós érdekek védelme, egyszersmind integrálva a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásba a GATS prudenciális kivételét, amely lehetővé teszi a résztvevő országok számára, hogy prudenciális céllal nemzeti szinten szabályozzák a pénzügyi szolgáltatásokat és termékeket; törekvés a GATS pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos prudenciális kivételének a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásba történő integrálására annak érdekében, hogy a megállapodás részes felei prudenciális célú intézkedéseket hozhassanak, a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül;
   az EU Szerződéseiben meghatározott közszolgáltatásokkal és általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos európai érzékeny szempontok védelme a közoktatás, a közegészségügy, a vízellátás és a hulladékgazdálkodás terén, valamint az, hogy a GATS-hoz és a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokhoz hasonlóan ebben az esetben se kerüljön sor az audiovizuális és kulturális szolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásra;
   a pénzügyi piacok és termékek szabályozására irányuló közelmúltbeli intézkedésekkel ellentétes, pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalások és szabályok elkerülése;
   – óvatos megközelítés alkalmazása a 4. módozattal kapcsolatos felajánlások cseréje kapcsán, szem előtt tartva, hogy az EU-nak offenzív érdekei vannak a magasan képzett munkaerő vonatkozásában, és hogy az EU-nak a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás keretében mindenekelőtt azt kell megerősítenie, hogy a 4. módozat értelmében szolgáltatás nyújtása érdekében ideiglenesen más országba költöző természetes személyek tiszteletben tartják a nemzeti munkaügyi és szociális jogszabályokat és kollektív megállapodásokat, valamint – ahogyan az a GATS keretében is lehetséges – a részes feleknek jogukban áll intézkedéseket hozni a természetes személyek területükre való belépésének szabályozása céljából, amennyiben ezek az intézkedések nem oltják ki a felek kötelezettségvállalásából származó előnyöket;
   továbbra is semleges álláspont képviselete azzal kapcsolatosan, hogy a kötelezettségvállalások hatálya alá tartozó gazdasági szereplők magán- vagy köztulajdonban vannak-e;
   annak biztosítása, hogy az adatfolyamok liberalizálása teljes mértékben megfelel a magánélet védelméről és az adatvédelemről szóló közösségi vívmányoknak;

13.  megjegyzi, hogy az EU már kötött a szolgáltatásokra vonatkozóan jelentős fejezeteket tartalmazó, az országspecifikus kétoldalú kérdéseket hatékonyabban kezelő bilaterális kereskedelmi megállapodásokat a tárgyalásokban részt vevő egyes országokkal, más ilyen államokkal pedig jelenleg is zajlanak erre irányuló tárgyalások (ideértve Japánt és hamarosan az Egyesült Államokat is); úgy véli, hogy a piaci hozzáférés tekintetében e tárgyalások során az EU számára a többi partner a legfontosabb (például Ausztrália, Új-Zéland, Mexikó, Chile, Tajvan, Törökország, stb.);

14.  hangsúlyozza, hogy felfüggesztési elv és az automatikus beemelési elv mellékletekbe való felvétele lehetővé teszi, hogy a feleket ténylegesen rá lehessen kényszeríteni kötelezettségeik tiszteletben tartására, valamint további fokozatos piacnyitáshoz vezethet;

15.  úgy véli, hogy a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásnak szilárdabb végrehajtási fegyelmet kell előírnia az átláthatósággal, a piaci versennyel, az engedélyezési követelményekkel és az ágazatspecifikus szabályozással kapcsolatosan, fenntartva ugyanakkor az egyes országok jogát arra, hogy közpolitikai alapon indokolt szabályozásokat fogadhassanak el(11);

16.  elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Unió és tagállamai – meglévő jogszabályaik, normáik és megállapodásaik révén – fenntartsák a kulturális és audiovizuális politikáik megőrzésének és fejlesztésének lehetőségét; ezért üdvözli, hogy a Tanács kizárta a kulturális és audiovizuális szolgáltatásokat a tárgyalási meghatalmazásból;

17.  hangsúlyozza, hogy e tárgyalások kiváló alkalmat jelentenek a szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési(12) és támogatási(13) szabályok javítására, amely területeken a GATS-tárgyalások zsákutcába jutottak;

18.  úgy véli, hogy a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásnak tartalmaznia kellene egy csatlakozási záradékot, olyan rendelkezéseket, amelyek meghatároznák, hogy milyen feltételek mellett és mely eljárások szerint lehet kiterjeszteni a megállapodást a WTO teljes tagságára, továbbá tartalmaznia kellene egy részletes vitarendezési mechanizmust is, amely nem zárja ki a WTO általános vitarendezési mechanizmusának igénybe vételének lehetőségét;

19.  megjegyzi, hogy az EU tárgyalási megbízását a Bizottság úgy javasolta, a Tanács pedig úgy fogadta el, hogy nem készült hatásvizsgálat; ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság a korábbi szándékának megfelelően készítsen fenntarthatósági hatásvizsgálatot, és ennek során konzultáljon az érintett felekkel a szociális, környezeti és egyéb szempontokról; felkéri a Bizottságot, hogy tegye közzé a fenntarthatósági hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy az abból leszűrt következtetéseket a tárgyalások során figyelembe lehessen venni;

20.  igen ambiciózusnak tartja a tárgyalások lefolytatására kijelölt kétéves időszakot; hangsúlyozza, hogy a minőséget a határidőknél fontosabbnak kellene tekinteni, valamint ragaszkodik hozzá, hogy a tárgyalások legyenek átláthatók, és biztosítsanak kell mozgásteret és időt ahhoz, hogy megfelelő információkon alapuló vita folyhasson róluk a nyilvánosságban és a parlamentekben;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 295. E, 2009.12.4., 67. o.
(2) HL C 286. E, 2010.10.22., 1. o.
(3) HL C 51. E, 2013.2.22., 84. o.
(4) HL C 168. E, 2013.6.14., 1. o.
(5) HL C 61. E, 2004.3.10., 289. o.
(6) COM(2010)0612.
(7) COM(2012)0070.
(8) TN/S/36.
(9) Ausztrália, Kanada, Chile, Kína, Kolumbia, Costa Rica, Hong Kong, Izrael, Japán, Dél-Korea, Mexikó, Új-Zéland, Norvégia, Pakisztán, Panama, Paraguay, Peru, Svájc, Tajvan, Törökország, Amerikai Egyesült Államok.
(10) GATS II. cikk.
(11) GATS XIV. és XIVa. cikkek.
(12) GATS XIII. cikk.
(13) GATS XV. cikk.


A mezőgazdasági termékekre kivetett norvég vámok emelése
PDF 206kWORD 45k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a mezőgazdasági termékekre kivetett norvég vámok emeléséről (2013/2547(RSP))
P7_TA(2013)0326B7-0327/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT megállapodás) 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 19. cikke alapján a mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi preferenciákról szóló, az Európai Unió és a Norvég Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodásra (a kétoldalú megállapodásra)(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 19. cikke alapján a mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi preferenciákról szóló, az Európai Unió és a Norvég Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló 2011. szeptember 13-i álláspontjára(2),

–  tekintettel a norvég kereskedelmi és ipari miniszternek a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztoshoz intézett, az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló 2011. március 9-i levelére,

–  tekintettel az EGT Tanács 2012. november 26-án tartott 38. ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a mezőgazdasági termékekre kivetett norvég vámok jelentős emelésére vonatkozóan a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000048/2013 – B7-0210/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EGT megállapodás 19. cikke szerint „A szerződő felek vállalják, hogy további erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdasági kereskedelem fokozatos liberalizálása érdekében”;

B.  mivel az EGT-megállapodás alapul szolgál Norvégia egységes piachoz való egyenlő hozzáféréséhez, és mivel a megállapodásban részt vevő felek azt kölcsönösen előnyösnek találták;

C.  mivel az EU és Norvégia közötti gazdasági és politikai kapcsolatok általánosságban véve kitűnőek; mivel a partnerek között felmerülő nézeteltéréseket párbeszéd formájában kell rendezni;

D.  mivel a 2012 januárja óta hatályos kétoldalú megállapodás megújította a mezőgazdasági termékek, köztük a hús- és tejtermékek kereskedelmi preferenciáinak preferenciális, kölcsönös és mindkét fél számára előnyös jogi kereteit;

E.  mivel e megállapodás révén az EU és a Norvég Királyság kiterjesztette a mezőgazdasági termékek kereskedelmének kölcsönös liberalizációját a vámmentesség biztosítása, a vámkontingensek kialakítása, és mezőgazdasági termékek egész széles skálája esetében a behozatali vámok csökkentése útján;

F.  mivel 2013. január 1-től bizonyos európai sajtok, bárány- és marhahúsfélék exportőreinek a norvég piacon 277%-os, illetve 429%-os és 344%-os ad valorem vámot kell fizetniük; mivel ezt az intézkedést megelőzte az új, a hortenziafélékre alkalmazandó 72%-os behozatali vám bevezetése;

G.  mivel ezek az intézkedések – noha a Kereskedelmi Világszervezet Norvégiára vonatkozó engedményes listája engedélyezi őket – sértik a kétoldalú megállapodás betűjét és szellemét egyaránt, különösen pedig annak 10. cikkét, amely kimondja, hogy „A felek lépéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy az egymásnak nyújtott kedvezményeket más, a behozatalt korlátozó intézkedés ne veszélyeztesse”;

H.  mivel a gazdasági növekedésre, foglalkoztatásra és inflációra vonatkozó mutatók nem utalnak arra, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság a norvég gazdaságra negatív hatással lenne;

1.  sajnálattal veszi tudomásul a norvég kormány által a közelmúltban bevezetett intézkedéseket, amelyeket protekcionista és tiltó jellegűnek tart a kereskedelemre nézve, valamint amelyeket a kétoldalú megállapodás betűjére és szellemére nézve egyértelműen sértőnek talál;

2.  hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket a norvég kormány úgy hozta, hogy előtte nem konzultált az európai uniós partnerekkel, ahogyan ez az EU és Norvégia között fennálló jelenlegi komoly kétoldalú kapcsolatok keretében helyénvaló lett volna;

3.  megkérdőjelezi a gazdasági megfontolásokat ezen intézkedések kapcsán, amelyek hatásaképpen visszaszorulhat a kereskedelem, kárt szenvedhet valamennyi érintett fél, különösen pedig a norvég fogyasztók, és hosszú távon a norvég gazdálkodók is; felhívja a Bizottságot a megemelt vámok uniós exportőrökre és mezőgazdasági termelőkre gyakorolt esetleges negatív hatásainak felmérésére;

4.  sürgeti a norvég kormányt és parlamentet, hogy vonja vissza ezeket az intézkedéseket;

5.  felszólítja a norvég kormányt és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe az Izland által nemrégiben tett nagyratörő lépéseket az Unióval folytatott mezőgazdasági kereskedelem liberalizálására; szorgalmazza, hogy a norvég kormány kövesse az izlandi példát;

6.  felszólítja a norvég kormányt, hogy egyezzen bele az EGT megállapodás 3. jegyzőkönyvének felülvizsgálatába a feldolgozott mezőgazdasági termékek kereskedelmét illetően, annak felmérése céljából, hogy a fent említett termékekre kivetett adók méltányosnak és indokoltnak tekinthetők-e;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a tárgyalásokat a norvég hatóságokkal annak érdekében, hogy kölcsönös elégedettséggel járó megoldást dolgozzanak ki a mezőgazdasági termékek export-importjával kapcsolatban;

8.  kéri a Bizottságot, hogy határozza meg, milyen lépéseket kíván tenni – különösen szükség esetén az uniós mezőgazdasági ágazaton belüli munkahelyek és terméshozam védelme érdekében – abban az esetben, ha Norvégia nem helyezi hatályon kívül a döntését;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy az együttműködés megtagadása esetén vegye fontolóra további fellépések javaslásának lehetőségét az intézkedések visszavonásának elérése céljából;

10.  emlékeztet Norvégiának az egységes piac irányába – különösen a közelmúltbeli kezdeményezésekkel, például az I. és II. egységes piaci intézkedéscsomaggal összefüggésben – tett kifejezett kötelezettségvállalására; rámutat arra, hogy a norvég kormány maga is elismerte, hogy a jövőbeni növekedés és munkahelyteremtés alapja a hatékony egységes piac, és hogy a jelenlegi válságot nem lehet indokként használni a protekcionista és kereskedelmet torzító intézkedések bevezetéséhez;

11.  reményét fejezi ki, hogy Norvégia az egységes piac szerves része marad és nem alkalmaz egyoldalú integrációellenes intézkedéseket;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a norvég kormánynak és parlamentnek, valamint az Európai Gazdasági Térség intézményeinek.

(1) HL L 327., 2011.12.9., 2. o.
(2) HL C 51. E, 2013.2.22., 168. o.


A digitális egységes piac kiteljesítése
PDF 265kWORD 124k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása az egységes digitális piac megvalósításáról (2013/2655(RSP))
P7_TA(2013)0327B7-0331/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3.cikkének (3) bekezdésére és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9., 12., 14. és 26. cikkére, 114. cikke (3) bekezdésére, valamint 169. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság „Az európai fogyasztóügyi politika új ütemterve” című, 2013. április 25-én elfogadott jelentésére (A7‑0163/2013),

–  tekintettel „A 2012–2015 közötti időszakra vonatkozó, e-kereskedelemmel kapcsolatos akcióterv – a 2013. évi helyzet” című 2013. április 23-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0153),

–  tekintettel a Bizottság 2013. február 18-i, 26. belső piaci eredménytáblájára,

–  tekintettel „A fogyasztói piacok eredménytáblája: A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára (nyolcadik kiadás, 2. rész – 2012. november)” című, 2012. december 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0432),

–  tekintettel az egységes digitális piacon megjelenő tartalomról szóló 2012. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0789),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlament és a Tanács részére készített, a hamisított termékek internetes árusításáról szóló egyetértési megállapodás működéséről szóló 2013. április 18-i jelentésére (COM(2013)0209),

–  tekintettel a digitális egységes piac megvalósításáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európaiakat szolgáló egységes piacról szóló(2), a vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piacról szóló(3) és az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló 2011. április 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé: A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért – 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című, 2010. november 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag II” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0573),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag: tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2012. június 4-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0238),

–  tekintettel a kiszolgáltatott fogyasztók jogainak megerősítésére irányuló stratégiáról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az európai fogyasztóügyi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. május 22-i bizottsági közleményre (COM(2012)0225),

–  tekintettel „A gyermekbarát internet európai stratégiája” című, 2012. május 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0196),

–  tekintettel „Az e-közbeszerzésre vonatkozó stratégia” című, 2012. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2012)0179),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) irányuló, 2012. január 25-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0011),

–  tekintettel a Bizottság „Integrált uniós csomagkézbesítési piac az e-kereskedelem bővülése érdekében” című, 2012. november 29-i zöld könyvére (COM(2012)0698),

–  tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére” című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi politika új stratégiájáról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi programról szóló, 2011. november 9-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0707) és az azt kísérő dokumentumokra (SEC(2011)1320 és SEC(2011)1321),

–  tekintettel a közszektorbeli szervezetek webhelyeinek akadálymentesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2012. december 3-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0721),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2013. február 7-i bizottsági javaslatára (COM(2013)0048),

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” 2013. február 7-i közös közleményére (JOIN(2013)0001),

–  tekintettel „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában” című, 2012. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0529),

–  tekintettel az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. november 14-i javaslatra (COM(2011)0665),

–  tekintettel a reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló 2010. december 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az e-kereskedelemi belső piac kialakításáról szóló 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. július 13-i 2010/45/EU tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az Európai Bíróságnak a Google (a C-236/08–C-238/08. számú egyesített ügyben hozott 2010. március 23-i ítélet), valamint a BergSpechte (a C-278/08. számú ügyben hozott 2010. március 25-i ítélet) ügyében hozott ítéleteire, amelyek „a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználót” határozzák meg az átlagos internethasználóként,

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(12),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az egységes piac új stratégiájáról szóló, 2010. május 9-i Monti-jelentésre,

–  tekintettel a határokon átnyúló eladásokkal szembeni viselkedésről és a fogyasztók védelméről szóló, a Bizottság által az Eurobarométer 282. különszámában 2010 márciusában közzétett elemző jelentésre,

–  tekintettel „Az EU-ban zajló e-kereskedelem értékelése a próbavásárlás módszerének segítségével” című, 2009. október 20-án közzétett, a Bizottság Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatósága nevében a YouGovPsychonomics által végzett vizsgálatra,

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0336),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv átültetéséről, végrehajtásáról és érvényesítéséről szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az egységes digitális piacban rejlő lehetőségek feltárása kulcsfontosságú ahhoz, hogy az Uniót mind a polgárai, mind pedig a vállalkozásai hasznára versenyképesebb és dinamikusabb tudásalapú gazdasággá tegyük; mivel az Uniónak most kell tennie annak érdekében, hogy megőrizze globális versenyelőnyét, különösen az olyan gyorsan növekvő ágazatokban, mint az internetes platformok és a szoftveralkalmazások iparága;

B.  mivel a nagy sebességű, szélessávú internethálózatokhoz való akadálytalan hozzáférésre, az internetes szolgáltatásokhoz való egyetemes és valamennyi polgár számára egyenlő hozzáférésre, valamint a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatásokhoz szükséges rádiófrekvencia elérhetőségére építő, mindenütt rendelkezésre álló összeköttetés létfontosságú előfeltétele az egységes digitális piac fejlődésének; mivel ahhoz, hogy a technológiai újdonságok – például a hordozható készülékek és alkalmazások, illetve a mobilszabványok új generációi – által nyújtott előnyök eljussanak a polgárokhoz és a vállalkozásokhoz, megbízható és gyors infrastruktúra-hálózatokra van szükség;

C.  mivel a nagy mennyiségű adattal dolgozó („big data”) alkalmazások egyre fontosabbá válnak az Unió versenyképessége szempontjából, és ezektől 2016-ig globálisan 16 milliárd eurós bevételt és 4,4 millió újonnan létrehozott munkahelyet várnak;

D.  mivel a számítási felhőben nagy gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőségek – például a költségcsökkentésre, tartalom- és információmegosztásra, megnövekedett versenyképességre, az információhoz való hozzáférésre, innovációra és munkahelyteremtésre vonatkozó lehetőségek – rejlenek; mivel ebben az összefüggésben különösen fontos az egyszerre több készülékről is elérhető, fennakadásmentes e-kormányzati szolgáltatások kialakítása;

E.  mivel az uniós gazdaság komoly strukturális átalakuláson megy keresztül, amely hatással van a globális versenyképességére és a munkaerőpiacaira; mivel a 2013. évi éves növekedési jelentése határozott fellépésre szólít fel a munkahelyteremtés felgyorsítása tekintetében; mivel a dinamikus és inkluzív munkaerőpiacok elengedhetetlenek ahhoz, hogy az uniós gazdaság fellendüljön és versenyképes legyen;

F.  mivel a közösségi média, a felhasználók által létrehozott tartalom, a remixkultúra és a felhasználói együttműködés egyre fontosabb szerepet játszanak a digitális gazdaságban; mivel egyre nagyobb a fogyasztók hajlandósága arra, hogy fizessenek a jó minőségű, professzionális digitális tartalomért, feltéve, hogy az megfizethető, egyszerre több eszközről is hozzáférhető, és országhatároktól függetlenül hordozható;

G.  mivel a tartalmakhoz való megfizethető módon, biztonságos és megbízható fizetési módok használatával történő hozzáférés növelheti a határokon átnyúló szolgáltatások igénybevételére vonatkozó fogyasztói bizalmat;

H.  mivel az uniós vállalkozások 99%-át kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkotják, amelyek az uniós foglalkoztatás 85%-áért felelősek; mivel a kkv-k ezért az európai gazdaság hajtóerejét képezik, és elsődlegesen ezek felelnek a jólét megteremtéséért, a foglalkoztatásért és a növekedésért, valamint az innovációért és a K+F-ért;

I.  mivel az uniós polgárok fogyasztóként fontos szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén, és mivel emiatt a fogyasztók szerepét az uniós gazdaságpolitika részeként kell elismerni; mivel fontos megteremteni a helyes egyensúlyt az uniós vállalkozások versenyképességének növelése és a fogyasztói érdekek védelme között;

J.  mivel az egységes digitális piac töredezettsége veszélyezteti a fogyasztók számára elérhető választékot; mivel elő kell mozdítani a fogyasztók bizalmát, valamint növelni kell piaci biztonságérzetüket és jogaik ismeretét, különös tekintettel az egyéb, kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókra; mivel alapvető fontosságú, hogy a fogyasztók az Unióban nagyobb fokú védelmet élvezzenek az egészségüket vagy a biztonságukat esetlegesen veszélyeztető termékekkel és szolgáltatásokkal szemben;

K.  mivel a Bizottság által unió-szerte végzett, a játékokhoz, videókhoz vagy letölthető zenékhez hasonló digitális tartalmakat árusító weboldalakra vonatkozó ellenőrzés szerint e weboldalak 75%-a nem felel meg a fogyasztóvédelmi előírásoknak; mivel a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv elsőként ír elő a digitális tartalomra vonatkozó szabályokat; mivel a Bizottságot ösztönözni kell arra, hogy továbbra is építsen be ilyen szabályokat a meglévő uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok felülvizsgálata során, illetve amikor e téren új jogszabályokat javasol;

L.  mivel az Unió munkaképes korú népességének 15%-a (80 millió fő) képességcsökkent vagy fogyatékossággal él; mivel az elektronikus kormányzati szolgáltatást nyújtó webhelyek száma és a közszektor webhelyeinek száma gyorsan növekszik; mivel a web-akadálymentesítéssel kapcsolatos termékek és szolgáltatások uniós piacának becsült értéke 2 milliárd EUR; mivel ez a piac továbbra is nagyon töredezett és kialakulatlan, hátrányára nemcsak a lehetséges fogyasztóknak, de az egész gazdaságnak;

M.  mivel a fogyasztók csoportja nem homogén, hanem jelentős különbségeket mutat a digitális műveltség, a fogyasztói jogok ismerete, a magabiztosság és a jogérvényesítési hajlandóság terén; mivel a megkülönböztetésmentességet és a hozzáférhetőséget figyelembe kell venni a digitális szakadék áthidalása érdekében;

Az egységes digitális piacban rejlő lehetőségek teljes mértékű kihasználása

1.  hangsúlyozza, hogy az egységes piac szolgáltatási irányelven keresztül történő kiteljesítése és az egységes digitális piac 800 milliárd euróval(15) gyarapíthatná az uniós gazdaságot, ami háztartásonként 4 200 eurónak felel meg(16); felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kötelezzék el magukat az egységes digitális piac kialakítása mint átfogó politikai prioritás felé, továbbá az új és még várható fejlemények figyelembe vétele érdekében javasoljanak átfogó megközelítést, valamint mind jogalkotási, mind politikai kezdeményezéseket magában foglaló nagyratörő stratégiát, amelyek kézzel fogható valósággá tehetik az egységes digitális piacot; hangsúlyozza, hogy ehhez uniós, nemzeti és regionális szinten is politikai vezetésre, határozathozatali képességre, prioritások meghatározására és közfinanszírozásra lesz szükség; különösen hangsúlyozza, hogy erős vezetésre van szükség valamennyi uniós intézmény részéről, illetve világos politikai szerepvállalásra a tagállamok részéről az egységes piachoz kapcsolódó irányelvek és rendeletek teljes mértékben és hatékonyan történő végrehajtásához;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon az egységes digitális piac megvalósulásának útjában álló meglévő akadályokkal, többek között egyszerűsítse a héára vonatkozó jogi keretet, biztosítson hozzáférést az Európa bármely pontján történő biztonságosabb elektronikus fizetési, elektronikus számlázási és szállítási szolgáltatásokhoz, valamint a legális digitális tartalmakhoz való Európa-szerte történő hozzáférés segítése érdekében vizsgálja felül a szellemitulajdon-jogokat; hangsúlyozza, hogy fontos ugyanolyan szabályokat hozni a javak és szolgáltatások mind fizikai, mind digitális szabad mozgása tekintetében;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az egységes digitális piac irányítását, biztosítva a hálózatsemlegességet és az IKT hatékony és intelligens felhasználását a polgárokra és a vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a meglévő kormányzási eszközöket – többek között a belső piaci információs rendszert (IMI), a Solvit-ot, az „Európa Önökért” weboldalt és a szolgáltatási irányelv értelmében létrehozott egyablakos ügyintézést –, és javasoljon koherens megközelítést azok használatának előmozdítására;

4.  hangsúlyozza a felhőalapú számítástechnikáról szóló európai stratégia fontosságát, mivel az lehetőséget kínál az EU versenyképessége, növekedése és a munkahelyteremtés számára; hangsúlyozza, hogy a felhőalapú számítástechnika, mivel az indulási költségei minimálisak és kevés infrastruktúrát igényel, az uniós informatikai ágazat és különösen a kkv-k számára lehetőséget biztosít arra, hogy a kiszervezés, az új digitális szolgáltatások és az adatközpontok terén vezető pozíciót szerezzenek;

5.  elismeri, hogy a nagy mennyiségű adatok és a tudás képezi az Unió jövőbeli gazdaságának hajtóerejét; üdvözli a javasolt adatvédelmi csomagot mint a bizalom és átláthatóság növelésének egyik eszközét; hangsúlyozza, hogy szem előtt kell tartani a globalizációból és az új technológiák használatából eredő kihívásokat, illetve hogy fontos annak biztosítása, hogy a modernizált uniós adatvédelmi rendszer erősítse a polgárok jogait, az adatvédelem úttörőjévé és a követendő irányvonalak meghatározójává téve az Uniót, ösztönözve a belső piacot és egyenlő feltételeket teremtve valamennyi, az Unió területén tevékenykedő vállalkozás számára;

6.  hangsúlyozza, hogy az e-közbeszerzéshez hasonló innovatív technológiai megoldások elfogadása révén ösztönözni kell az új, jó minőségű e-kormányzati szolgáltatásokat, ezáltal segítve a fennakadásmentes információ- és szolgáltatásnyújtást; hangsúlyozza a Bizottság által javasolt, az elektronikus azonosításról és az elektronikus bizalmi szolgáltatásokról szóló rendelettervezet fontosságát, a kulcsfontosságú elemek kölcsönös elismerése és az Európa-szerte átjárható e-kormányzati szolgáltatások megfelelő feltételeinek és magas szintű biztonságának – többek között az elektronikus azonosítás, az elektronikus dokumentumok, az elektronikus aláírások és elektronikus kézbesítési szolgáltatások révén történő – megteremtése által az egységes digitális piac kialakításához tett hozzájárulására tekintettel;

7.  úgy véli, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a közszféra információinak újrahasznosítása és az e-kormányzás előmozdítása tekintetében;

8.  hangsúlyozza, hogy fontos az innováció segítése és az e-készségekbe való beruházás; kiemeli a kkv-k létfontosságú szerepét a munkanélküliség – különösen az ifjúsági munkanélküliség problémájának megoldásában; felhív a finanszírozáshoz jutás olyan finanszírozási programok révén való megkönnyítésére, mint a Horizont 2020 és a COSME, valamint új beruházási eszközök és garanciák kialakítására; megjegyzi különösen, hogy az Uniónak vissza kell nyernie a hordozható technológiák és intelligens eszközök terén egykor betöltött vezető szerepét;

9.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a vezetékes és hordozható hálózatokba történő nagyarányú beruházásokat Európának a globális technológiai fejlődés élvonalába juttatása érdekében, lehetővé téve polgárai és vállalkozásai számára, hogy tejes mértékben élvezhessék a digitális forradalom által kínált lehetőségek előnyeit;

10.  mélységesen sajnálja, hogy sok tagállam nem tartotta be a rádióspektrum-politikai program által meghatározott, a 800 MHz frekvenciasávba tartozó „digitális hozadék” rádióspektrum szélessávú mobil szolgáltatásoknak történő kiosztására vonatkozó 2013. január 1-jei határidőt; hangsúlyozza, hogy ez a késedelem akadályozza a 4G hálózatok kiépítését az Unióban; felhívja ezért a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy a 800 MHz frekvenciasáv a szélessávú mobil szolgáltatások rendelkezésére álljon, és felhívja a Bizottságot, hogy használja fel teljes hatáskörét a gyors végrehajtás biztosítása érdekében;

11.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy – többek között a barangolási díjak közeljövőbeli megszüntetésére irányuló intézkedéseket tartalmazó – új távközlési csomagot javasoljon a távközlési piac töredezettségének orvoslása érdekében; hangsúlyozza, hogy proaktív megközelítést kell alkalmazni a barangolási díjakkal kapcsolatban egy olyan valódi digitális egységes piac megteremtése érdekében, amely a hordozható készülékek használatát is magában foglalja;

A humántőkébe történő beruházás – a hiányzó készségek megteremtése

12.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy csökken az uniós foglalkoztatási arány; felhív arra, hogy újonnan összpontosítsunk a nagy növekedési potenciállal rendelkező területeket – például a környezetbarát gazdaságot, az egészségügyi szolgáltatásokat és az ikt-ágazatot – érintő munkahelyteremtő politikákra; úgy véli, hogy az egységes digitális piac megteremtése segíthet a tagállamok és a régiók közötti bármely, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem területén érzékelhető eltérés megszüntetésében;

13.  kiemeli, hogy az egységes digitális piacnak – miközben javítja a hivatás és a magánélet közötti egyensúlyt – segítenie kell a lakosságot abban, hogy az életkoruk előrehaladtával aktívak és egészségesek maradjanak munkahelyükön; hangsúlyozza, hogy az ikt-eszközök biztosíthatják az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát és sikerességét;

14.  elismeri, hogy az európai munkaerőpiac radikális változáson megy keresztül és a jövő munkahelyein új készségekre lesz szükség; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a humántőke és a fenntartható munkahely-teremtés támogatásához szükséges beruházásokat, többek között az uniós pénzeszközök, például az Európai Strukturális Alap hatékony felhasználása segítségével; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a digitális jártasságot és az e-készségeket a „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” kiemelt kezdeményezésben;

15.  kiemeli a média- és digitális jártasság fejlesztésének szükségességét, különösen a gyermekek és a fiatalkorúak körében a tényleges egységes digitális piac és e dinamikus ágazatban rejlő növekedési potenciál megvalósítása érdekében; különösen megjegyzi az ikt-szakemberek rendelkezésre állásában várható hiány kezelésének fontosságát; üdvözli a digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalíciót és kiemeli annak fontosságát, hogy az ikt-szakképzést az üzleti igényekhez szabják;

16.  kiemeli, hogy továbbra is tenni kell az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portál (EURES) aktívabb használatáért; támogatja az EURES tagállamok általi használatát a szabad mozgáshoz való jogról a munkavállalóknak és a munkakeresőknek nyújtott tanácsadás fórumaként és olyan foglalkoztatást segítő eszközként, amely különösen a munkaközvetítésre és a munkáltatók igényeire összpontosít annak érdekében, hogy hatékonyan járuljon hozzá a fellendüléshez és a hosszú távú növekedéshez;

Bizalom, biztonság és fogyasztói bizalom

17.  üdvözli az európai uniós internetes jogok kódexének elfogadását; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy széles körben terjesszék a kódexet, hogy az elérhesse a kívánt hatást;

18.  kiemeli, hogy az e-kereskedelem egyre gyorsabb fejlődése kiemelkedő fontosságú a fogyasztók számára, mivel több választási lehetőséget kínál, különösen a nehezen megközelíthető, távoli területeken élő polgárok, valamint a csökkent mozgásképességűek számára, akik másképp nem férhetnének hozzá az áruk és szolgáltatások széles választékához;

19.  kiemeli annak fontosságát, hogy a fogyasztók számára – lakóhelyüktől és nemzeti hovatartozásuktól függetlenül – teljes körű hozzáférést biztosítsanak az egységes digitális piachoz; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a távértékesítésben részt vevő vállalkozások által alkalmazott határokon átnyúló korlátozásokból eredően eltérő bánásmódban részesítsék a fogyasztókat a belső piacon;

20.  rámutat, hogy a fogyasztói bizalom elengedhetetlen az országon belüli és a határokon átnyúló elektronikus kereskedelemhez; hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell a termékek minőségéről, biztonságáról, nyomon követhetőségéről és eredetiségéről, el kell kerülni a bűncselekménynek minősülő és tisztességtelen gyakorlatokat, és tiszteletben kell tartani a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat;

21.  kiemeli az egységes digitális piac szerepét az áruk és szolgáltatások biztonságos és jól működő egységes piacának kialakításában; kiemeli ezzel kapcsolatban a hatékony és összehangolt kockázatkezelési rendszerek ösztönzésének fontosságát az általános termékbiztonsági és piacfelügyeleti javaslatok vonatkozásában;

22.  hangsúlyozza a fogyasztói viták online rendezéséről szóló irányelv rendelkezései mihamarabbi végrehajtásának fontosságát, hogy a fogyasztók számára a hatékony online problémamegoldás könnyen hozzáférhető legyen; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a fogyasztói viták online rendezésével foglalkozó fórum megfelelő finanszírozásának garantálását;

23.  kiemeli a megbízhatósági jelzések fontosságát az egységes digitális piac vállalkozások és fogyasztók számára hatékony működése tekintetében; felszólít arra, hogy fogadjanak el magas szintű minőségi szabványokon alapuló európai szolgáltatási szabványt a megbízhatósági jelzések vonatkozásában ezek uniós piacának egységesítse érdekében;

24.  felkéri a Bizottságot, hogy fogadjon el a weboldalak összehasonlítására vonatkozó, az átláthatóság, a pártatlanság, a minőségi információ, a hatékony jogorvoslat és a felhasználóbarát kialakítás alapelvei köré felépülő minimumszabványokról szóló uniós iránymutatásokat; javasolja, hogy az ilyen iránymutatásokat az egész Unióra kiterjedő akkreditációs rendszer, illetve hatékony felügyelet és végrehajtási intézkedések kísérjék;

25.  elvárja, hogy a Bizottság a szervezett utazásról szóló irányelv felülvizsgálata során alaposan vizsgálja meg az e-kereskedelem és a digitális piacok által az uniós idegenforgalmi ágazaton belül a fogyasztók viselkedésére kifejtett hatást, valamint fokozza a turistáknak nyújtott információk minőségének, tartalmának és megbízhatóságának javítására irányuló erőfeszítéseit;

26.  hangsúlyozza, hogy az utasoknak a számítógépes foglalási rendszerek esetében egyértelműen különbséget kell tudniuk tenni a jegyárakba beépített, nem választható működési költségek és a foglalható opcionális tételek között, hogy így átláthatóvá váljon az internetes jegyfoglalás árszabása;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a tisztességtelen kereskedelemi gyakorlatokról szóló irányelv lényegi rendelkezéseinek helyes végrehajtását és alkalmazását, és vesse be minden befolyását ezek garantálására, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra (az internetes kereskedelmet is ideértve) irányuló modernizált szabályok, különösen a piaci erőfölénnyel való olyan esetleges visszaélés tekintetében, mint a viselkedésalapú hirdetés, a személyre szabott díjszabási politika és az internetes keresései szolgáltatások; üdvözli a Bizottság „A vállalkozások védelme a megtévesztő marketinggyakorlatokkal szemben és a jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása – A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv felülvizsgálata” című közleményét (COM(2012)0702);;

28.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a légi közlekedési szerződések tisztességtelen szerződési feltételeinek kérdését, szorosabban kövesse figyelemmel a weboldalakat és értesítse a nemzeti végrehajtási szerveket a meglévő szabályozás helytelen alkalmazásáról;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egységesített elektronikus formanyomtatványokat az utasok egyes közlekedési módokat érintő panaszainak benyújtásához, és ösztönözze az ilyen panaszok egyszerűsített eljárással történő azonnali rendezésére vonatkozó iránymutatások kidolgozását;

30.  szorgalmazza a megbízható felhőszolgáltatásokra irányuló erőfeszítéseket; egyértelmű és átlátható mintaszerződések elfogadására szólít fel, amelyek rendelkeznek az olyan kérdésekről, mint az adatok szerződés megszűnése utáni megsemmisítése, az adatszolgáltatás és az adatok sértetlensége, az adat helye és továbbítása, az adatok tulajdonjoga és a közvetett/közvetlen felelősségvállalás;

31.  rámutat a felhőalapú számítástechnika által felvetett számos jogi kérdésre és kihívásra, többek között az alkalmazandó jogszabály meghatározására, a megfelelőségi és felelősségi kérdésekre, az adatvédelmi biztosítékokra (ideértve a magánélethez való jogot), az adathordozhatóságra, valamint a szerzői jogokra és egyéb szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra; alapvető fontosságúnak ítéli azt, hogy a felhőalapú számítástechnika következményei egyértelműek és előreláthatóak legyenek a jog valamennyi érintett területén;

32.  hangsúlyozza a fogyasztói jogok online tranzakciók során történő tiszteletben tartásának kiemelt jelentőségét; megjegyzi, hogy a Bizottság által koordinált és párhuzamosan az érintett nemzeti hatóságok által végrehajtott összehangolt uniós szintű ellenőrzési intézkedések hasznos eszköznek bizonyultak a tagállamokban a meglévő egységes piaci jogszabályok alkalmazásának közös fellépés keretében történő nyomon követéséhez, továbbá szorgalmazza, hogy a Bizottság szélesebb körben tegye lehetővé az összehangolt ellenőrzési intézkedések használatát, és vegye fontolóra az ilyen fellépések más, offline területeken való koordinálását is; felkéri a Bizottságot, hogy erősítse a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózatot;

33.  rámutat, hogy a hozzáférhető, megfizethető és magas színvonalú szállítási szolgáltatások alapvető elemei az online árukereskedelemnek és azokat a legjobban a szabad és tisztességes verseny révén lehet ösztönözni; megjegyzi azonban, hogy számos fogyasztó nem hajlandó online vásárolni, különösen ha határokon átnyúló vásárlásról van szó, mivel kétségeik vannak a kézbesítés, a költségek vagy a megbízhatóság kapcsán; üdvözli ezért azt a Bizottság által indított nyilvános konzultációt, amelynek célja, hogy meghatározzák a lehetséges hiányosságokat és megtegyék a rendezésükre irányuló megfelelő lépéseket olyan módon, hogy a vállalkozások és a fogyasztók számára egyaránt lehetővé váljon az egységes digitális piac előnyeinek teljes kihasználása;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be felülvizsgált javaslatot a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelvre és egy jogalkotási javaslatot a multilaterális bankközi díjakra vonatkozóan az Unión belüli bankkártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések szabványosításának és interoperabilitásának előmozdítása, valamint a nem átlátható és túlzott pénzforgalmi díjak kérdésének kezelése érdekében;

35.  hangsúlyozza, hogy magas szintű hálózati és információbiztonságra van szükség az egységes piac működésének és az egységes digitális piacba vetett fogyasztói bizalom garantálása érdekében; tudomásul veszi a számítástechnikai készségek és a fenyegetésekre és támadásokra való reagálás képességének eltérő fejlődését, valamint a kiberbiztonság Unión belüli harmonizált megközelítésének hiányát; összehangolt erőfeszítések megtételére és szorosabb együttműködésre szólít fel, tekintettel az internet globális jellegére és az Unión belüli hálózatok és információs rendszerek nagyfokú összekapcsoltságára;

36.  hangsúlyozza, hogy a közszektorbeli szervezetek webhelyeinek hozzáférhetősége a digitális menetrend olyan lényeges része, amely egyaránt szolgálja a megkülönböztetésmentesség célját és hoz létre üzleti lehetőségeket; felhívja a Bizottságot, hogy a témával kapcsolatban folyó tárgyalások során alakítson ki nagyratörőbb megközelítést, valamint végül – európai akadálymentesítési intézkedéscsomag formájában – nyújtson be kiemelkedő, a közszférán túlmutató jogalkotási indítványt;

Kedvező üzleti környezet létrehozása

37.  hangsúlyozza a kedvező általános digitális üzleti környezet létrehozásának jelentőségét; tudomásul veszi a héára és a kettős adózás elkerülésére vonatkozó jogi keret egyszerűsítésének szükségességét; felhívja a tagállamokat, hogy legkésőbb 2015-ig mihamarabb valósítsák meg a távközlési, televíziós műsorszórási és elektronikus szolgáltatások mini egyablakos ügyintézését; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb terjessze ki az egyablakos ügyintézés alkalmazási körét más árukra és szolgáltatásokra;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy pontosítsa a szolgáltatási irányelv 20. cikke (2) bekezdésének alkalmazását, amely az uniós fogyasztók lakóhely vagy állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésével, és különösen az üzleti gyakorlatok azon típusaival foglalkozik, amelyek az irányelv értelmében indokolatlan megkülönböztetésnek tekinthetők; hangsúlyozza a vállalkozások egységes digitális piacon belüli növekedését gátló mögöttes akadályok – többek között az egységes jogi szabályozás folyamatos hiánya, illetve az ebből következő jogbizonytalanság a fogyasztói jogokról szóló jogszabályok alkalmazhatóságának tekintetében fennálló akadályok – megszüntetésének szükségességét;

39.  úgy ítéli meg, hogy a közös európai adásvételi jogról szóló javaslat egy innovatív kezdeményezés, amely kulcsfontosságú a belső piac fogyasztói és vállalkozásai számára; úgy véli, hogy az egységes opcionális uniós szabályozás kiváltképp kedvező lenne a gyorsan növekvő internetes ágazat számára; azon a véleményen van, hogy a javaslat a felhőalapú számítástechnika és digitális tartalom tekintetében is érdekes lehetőséget rejt magában;

40.  felkéri a Bizottságot, hogy folytassa arra irányuló munkáját, hogy a szerződésjogi keretet összehangolja az egységes digitális piac új kihívásaival; különösen úgy ítéli meg, hogy a vállalkozások és fogyasztók számára közvetlenül elérhető, uniós szintű szabványos szerződési feltételekre irányuló munka alapvető jelentőségű e területen;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a digitális egységes piacon zajló verseny helyzetét, és késedelem nélkül orvosolja az erőfölénnyel való visszaélés eseteit; kiváltképp kiemeli annak szükségességét, hogy nyomon kövessék a szelektív forgalmazási megállapodásokról szóló iránymutatások helyes alkalmazását, és biztosítsák azt, hogy azok a digitális környezetben is a célnak megfelelőek maradjanak;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a kockázati tőkéhez és az ikt-klaszterekhez való hozzáférést, hogy támogassák a kereskedelmi hasznosítást megelőző innovatív projekteket és ösztönözzék a korai szakaszban lévő innovációt az ikt-piacokon; hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségekben és az innovációs partnerségekre vonatkozó új közbeszerzési szabályozásban rejlő potenciált; ösztönzi az online közbeszerzési eszközök korai használatba vételét, amelyek hasznosítják a közelgő közbeszerzési reformok előnyeit;

43.  hangsúlyozza a hálózatsemlegesség és az uniós kkv-k akadálytalan piacra jutásának jelentőségét az ikt-ágazatban; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a helyzet javítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be jogalkotási javaslatot a mobiltelefonos barangolás Unión belüli díjainak csökkentése érdekében;

Vonzó és legális digitális tartalom

44.  ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó jogszabályok területén végzett munkáját, amelynek célja, hogy szerzői jogokra vonatkozó modern keretszabályozást hozzon létre az egységes digitális piac számára; felhívja a Bizottságot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket az egységes digitális piac egészében hozzáférhető jogi tartalom kidolgozásának ösztönzésére; hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok felülvizsgált szabályozásának az innováció ösztönzésén, új szolgáltatási modelleken és a felhasználók által létrehozott közös tartalmakon kell alapulnia, hogy elősegítse a versenyképes uniós ikt-piac kialakulását, miközben biztosítja a jogtulajdonosok védelmét és megfelelő javadalmazását;

45.  megjegyzi, hogy az Unió tett előrelépést a szerzői jogok területi hatálya hatásának csökkentése terén, különösen az online zenei ágazattal kapcsolatos közös jogkezelésről és a több területre érvényes engedélyezésről szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat révén; úgy véli, hogy a közös jogkezelői társaságok nagyobb átláthatóságára, jobb kormányzására és jobb elszámoltathatóságára van szükség; úgy ítéli meg, hogy az irányelvjavaslat ösztönözné a több területre érvényes jogengedélyezést, és elősegítené a jogok online felhasználásának engedélyezését;

46.  hangsúlyozza, hogy a társadalom valamennyi érintett szegmensét be kell vonni a Bizottság által az Európán belüli engedélyezésről indított, jelenleg is folyó párbeszédbe és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó jogi keretek felülvizsgálatába; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a civil társadalmi és a fogyasztóvédelmi szervezetek megfelelő képviseletének biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy 2014-ig dolgozzon ki nagyratörő stratégiai válaszlépést, amely kiterjed a gyakorlati piaci megoldásokra, valamint a politikai és – adott esetben – jogalkotási válaszlépésekre is; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a folyamat fejleményeiről;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket az audiovizuális tartalom – ideértve a lekérhető videotartalmat kínáló platformokat – határokon átnyúló terjesztésének és hordozhatóságának fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az uniós audiovizuális ágazat támogatására, az egységes digitális piac szóban forgó ágazatban való kialakulása előtt jelenleg álló akadályok leküzdése érdekében; úgy véli, hogy az ilyen intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy növeljék a nem nemzeti európai filmek iránti fogyasztói igényt, elősegítsék a határokon átnyúló értékesítést, többek között az audiovizuális alkotások feliratozásának és szinkronizálásának támogatása, illetve a jogkezeléshez kapcsolódó ügyleti költségek csökkentése révén;

48.  szükségszerűnek ítéli, hogy a kulturális és kreatív tartalomszolgáltatásokat – különösen az audiovizuális alkotásokat és a határokon átnyúló új tartalomszolgáltató platformokat – Unió-szerte jobban elérhetővé tegyék, főként az idősek és a fogyatékkal élők számára, az Unió társadalmi és kulturális életében való részvétel serkentése érdekében;

49.  kiemeli az európai és egyéb szolgáltatások vagy platformok jelentőségét az Unió kulturális öröksége és tartalmai digitalizálásának és online elérhetőségének elősegítésében;

50.  üdvözli az európai e-könyv piac növekedését és úgy véli, hogy ez jelentős előnyöket hoz a fogyasztók és a vállalkozások számára egyaránt; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani, hogy a fogyasztók ne ütközzenek akadályokba, amikor e-könyvekhez kívánnak hozzáférni határokon átnyúló, illetve platformok és készülékek közötti módon; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a különféle e-könyv készülékek és rendszerek közötti interoperabilitást;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be javaslatot a hasonló jellegű árukra és szolgáltatásokra érvényes héamértékkel való összehangolásra; felszólít – a fogyasztó lakhelye elvére való 2015-ös áttérés fényében – az e-könyv uniós szintű dinamikus fogalommeghatározására a jogbiztonság biztosítása érdekében;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot annak biztosítására, hogy megegyező héamértéket alkalmazzanak a kreatív, kulturális, tudományos és oktatási tartalmakra is, tekintet nélkül a felhasználói hozzáférés módjára; úgy véli, hogy a fizikai formában terjesztett tartalomra vonatkozó csökkentett héamértéket kell alkalmazni a digitális megfelelőre is, ekképp fokozva a digitális platformok vonzerejét, illetve serkentve az innovatív tartalomszolgáltatásokat és az online tartalomhoz való felhasználói hozzáférés új módjainak kialakulását;

53.  üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy konkrét javaslatot kíván benyújtani az értesítési és cselekvési eljárások működésének pontosítására, egyértelmű értelmezésének és a működésre irányuló iránymutatások biztosítására vonatkozóan;

Az Unión belüli intelligens és interoperábilis mobilitási szolgáltatások felé

54.  felszólít az uniós finanszírozású kutatással kifejlesztett intelligens mobilitási rendszerek – köztük a leendő európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR), az európai vasúti forgalomirányítási rendszer (ERTMS) és a vasúti információs rendszerek, a tengerfelügyeleti rendszerek (SafeSeaNet), a folyami információs szolgáltatások (RIS), az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) és a következő generációs multimodális forgalomirányítási rendszerek interoperábilis, összekapcsolt megoldásai – további kiépítésére;

55.  hangsúlyozza, hogy a transzeurópai közlekedési hálózaton belül széles körben alkalmazni kell az információs technológiai eszközöket az igazgatási eljárások egyszerűsítésére, a szállítmányok helymeghatározására és nyomon követésére, valamint a forgalmi áramlás optimalizálására;

A digitális egységes piac nemzetközi dimenziója

56.  úgy véli, hogy a jövőben globális együttműködés fokozására lesz szükség a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok oltalmazása és modernizálása érdekében, és hogy erre az innováció, a foglalkoztatás és a világkereskedelem nyitottsága érdekében mindenképpen szükség lesz;

57.  üdvözli a Bizottság legutóbbi kezdeményezéseit, azonban kiemeli annak szükségességét, hogy kiteljesítsék a szerzői jogok digitális környezetben való végrehajtására vonatkozó keretszabályozást, amelyet a jelenlegi igényekhez kell szabni, hogy kereskedelmi partnereinkkel modern európai jogszabályok alapján köthessünk megállapodásokat;

58.  megjegyzi, hogy az e-kereskedelem a hagyományos és szabványos kereskedelemszabályozási kereteken kívül alakult ki; hangsúlyozza a Világkereskedelmi Szervezeten (WTO) és a Szellemi Tulajdon Világszervezetén (WIPO) belüli fokozottabb nemzetközi együttműködés jelentőségét a globális digitális piac fejlődésének védelme és biztosítása érdekében; felhív a WTO információtechnológiai megállapodásának felülvizsgálatára és frissítésére, valamint arra, hogy az Unió vizsgálja meg a nemzetközi digitális gazdasági megállapodás (IDEA) létrehozásának lehetőségét;

59.  úgy véli, hogy az uniós vállalkozások digitális piacokhoz és online fogyasztókhoz való hozzáférésének – többek között – állami tömegcenzúra révén történő korlátozása, illetve az európai online szolgáltatók harmadik országbeli korlátozott piaci hozzáférése a kereskedelmi útjában álló akadályt képez; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a jövőbeli – különösen az online szolgáltatásokat és az online információmegosztó felhasználói közösségeket érintő rendelkezéseket tartalmazó – kereskedelmi megállapodásokba építsen be védelmi mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy az ikt területén működő uniós vállalatokat harmadik felek ne kötelezhessék arra, hogy a weboldalakhoz való hozzáférést korlátozzák, felhasználó által létrehozott tartalmat töröljenek, vagy oly módon adjanak meg személyes adatokat – például személyes IP-címet –, amely sérti az alapvető jogokat és szabadságjogokat; felhívja ezen túlmenően a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az uniós vállalatoknak a globális online piacokhoz való hozzáférését korlátozó, harmadik országok által hozott intézkedések felszámolására irányuló stratégiát;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0468.
(2) HL C 296. E, 2012.10.2., 59.o.
(3) HL C 296. E, 2012.10.2., 70.o.
(4) HL C 296. E, 2012.10.2., 51.o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0209.
(6) HL C 153. E, 2013.5.31., 25.o.
(7) HL L 304., 2011.11.22., 64. o.
(8) HL C 131. E, 2013.5.8., 9.o.
(9) HL C 169. E, 2012.6.15., 58.o.
(10) HL C 50. E, 2012.2.21., 1.o.
(11) HL L 189., 2010.7.22., 1. o..
(12) HL L 95., 2010.4.15., 1. o.
(13) HL C 46. E, 2010.2.24., 26.o.
(14) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
(15) Brit vállalkozási, innovációs és készségfejlesztési minisztérium: „The economic consequences for the UK and the EU of completing the Single Market” (Az egységes piac kiteljesítésének gazdasági következményei az Egyesült Királyságra és az Európai Unióra nézve), in: Economics Paper, 11. sz., 2011. február.
(16) Brit vállalkozási, innovációs és készségfejlesztési minisztérium: „The economic consequences for the UK and the EU of completing the Single Market” (Az egységes piac kiteljesítésének gazdasági következményei az Egyesült Királyságra és az Európai Unióra nézve), in: Economics Paper, 11. sz., 2011. február, valamint az Eurostatnak a 2010. évi uniós GDP-re és az uniós háztartások számára vonatkozó adatai.


A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére
PDF 367kWORD 137k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a válságnak a kiszolgáltatott csoportok gondozáshoz való hozzáférésére gyakorolt hatásáról (2013/2044(INI))
P7_TA(2013)0328A7-0221/2013

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikke (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 9., 151., 153. és 168. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 1., 21., 23., 24., 25., 34. és 35. cikkére,

—  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, és különösen annak 30. cikkére (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni védelemhez való jog) és 16. cikkére (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga),

—  tekintettel az emberi jogokról szóló európai egyezményre,

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményére,

—  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményére,

—  tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i, 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1),

—  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1081/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

—  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0607),

—  tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című közleményére (COM(2009)0567),

—  tekintettel az „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—  tekintettel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégiára (Megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt) (COM(2010)0636),

—  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

—  tekintettel az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervének előreviteléről szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0083),

—  tekintettel a Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2012)” című jelentésére

—  tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló 2008. október 9-i állásfoglalására(3),

—  tekintettel „A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítése” című, 2009. május 6-i állásfoglalására(4),

—  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(5),

—  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(6),

—  tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(7),

—  tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségeknek az előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(8),

—  tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására, az elfogadandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokra (félidős jelentés)(9),

—  tekintettel az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás programjáról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(11),

—  tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban(12),

—  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(13),

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(14),

—  tekintettel „a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” témájáról szóló 2013. február 7-i állásfoglalására(15),

—  tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i írásbeli nyilatkozatára(16) és az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i írásbeli nyilatkozatára(17),

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2011. évi „Jogilag rendezetlen helyzetű migránsok: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 10 uniós tagállamban”(18) és „A rendezetlen jogállású bevándorlók alapvető jogai az Európai Unióban” című jelentéseire,

—  tekintettel a Szociális Védelmi Bizottság által „A gazdasági válság és a folyamatban lévő költségvetési konszolidáció szociális hatása” címmel 2012 márciusában készített harmadik jelentésre,

—  tekintettel a Doctors of the World szervezet „Access to health care for vulnerable groups in the European Union in 2012” [A kiszolgáltatott csoportok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése az Európai Unióban 2012-ben] című jelentésére,

—  tekintettel az Eurofound „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: a válság hatása”(19) című jelentésére,,

—  tekintettel az Eurofound által az Európai Unióban a háztartások eladósodottságával foglalkozó tanácsadó szolgálatokról készített jelentésre(20),

—  tekintettel az Eurofound „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség” című jelentésére(21),

—  tekintettel az Eurofound „Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása”(22) című jelentésére;

—  tekintettel az OECD „Health at a glance – Europe 2012” [Egészségügyi pillanatkép Európában, 2012] című jelentésére,

—  tekintettel az ILO „Social security for all – Addressing inequities in access to health care for vulnerable groups in countries of Europe and Central Asia” [Szociális biztonságot mindenkinek – A kiszolgáltatott csoportok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése terén tapasztalható egyenlőtlenségek kezelése Európa és Közép-Ázsia országaiban] című publikációjára,

—  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0221/2013),

A.  mivel minden emberi lény szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van, a tagállamok felelőssége, hogy alkotmányukon és közegészségügyi rendszereiken keresztül elősegítsék és biztosítsák ezeket a jogokat; mivel Unió-szerte léteznek nemek közötti egyenlőtlenségek az egészségügyhöz való hozzáférés és az egészségügyi eredmények tekintetében;

B.  mivel az EU alapvető értékeit még válsághelyzetben is tiszteletben kell tartani, a gondozáshoz, egészségügyhöz és szociális támogatáshoz való hozzáférést pedig az EU-ban mindenkit megillető alapvető jognak kell tekinteni; mivel ezzel szemben, a tagállamok többségében megszorító politikák végrehajtásának következményeként visszafogták az egészségügyi, gondozási és szociális szolgáltatásokat, és ezzel aláásták az egyetemes hozzáférést és a szolgáltatások minőségét;

C.  mivel az Európai Unióban az egészségügyi ellátórendszerek jelentős kihívásokkal szembesülnek, ideértve az euróövezet tartós, az államháztartásokra nyomást gyakorló államadósság-válságával, az idősödő népességgel, az egészségügyi szolgáltatások változó jellegével és az egészségügyi ellátások emelkedő költségével, ami egyértelműen jelzi, hogy sürgős reformra van szükség;

D.  mivel az EU rendelkezik a világ legfejlettebb szociális védelmi rendszerével, a polgárok számára nyújtott szociális juttatásokhoz való legmagasabb hozzájárulással; hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell fenntartásának és továbbfejlesztésének politikai prioritásnak kell lennie;

E.  mivel az Egészségügyi Világszervezet a Tallinni Chartában kimondja, hogy az egészség kulcsfontosságú tényező, amely hozzájárul a gazdasági fejlődéshez és a jóléthez;

F.  mivel számos tagállamban nő az egyenlőtlenségi szakadék, hiszen ezekben az államokban a legszegényebbek és leginkább rászorulók még inkább elszegényednek; mivel 2011-ben a szegénység kockázatának kitett és/vagy a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett európai uniós lakosság aránya 24,2% volt; mivel a kisjövedelműek egészségi állapota saját észlelésük szerint rosszabbodott, és egyre nő az egészségi szakadék a népesség legmagasabb jövedelemmel rendelkező 25%-ához képest;

G.  mivel a hosszú távú munkanélküliségi ráták emelkednek, és így sok polgár biztosítási fedezet nélkül marad, és ez korlátozza az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket;

H.  mivel a legkiszolgáltatottabb csoportokat aránytalanul sújtja a jelenlegi válság, hiszen kettős hatást szenvednek el: a jövedelemkiesést és a gondozási szolgáltatások visszafogását;

I.  mivel a „krónikusan szegényeket”, akik gyakran tartósan munkanélküliek, vagy alacsony fizetéssel foglalkoztatottak, a gyermekeiket egyedül nevelő munkanélkülieket, vagy akiket csak néhány órában foglalkoztatnak, valamint az idősebb embereket Közép- és Kelet-Európában következetesen a legkiszolgáltatottabb csoportok között tartják számon;

J.  mivel a legfrissebb tanulmányok megerősítik a kiszolgáltatott népesség egy új csoportjának megjelenését, akik korábban viszonylag jómódúak voltak, most azonban a személyes adósság szintje miatt szükséget szenvednek – előfordulhat, hogy ez a csoport, amely újonnan került a szükséget szenvedők körébe, nem tud kijönni a fizetéséből, és elkezdi nem fizetni a számláit és adósságának törlesztő részleteit, vagy nem tudja tovább fizetni a szükséges gondozási szolgáltatásokat, és attól fél, hogy el kell hagynia otthonát;

K.  mivel a közszolgáltatások – köztulajdonban lévő és az igénybe vevőik demokratikus részvételével irányított szolgáltatások – fontos szerepet játszanak a jólét szempontjából alapvető területeken, többek között az egészségügyben, az oktatásban, az igazságügyben, a vízellátásban, a lakhatásban, a közlekedésben, valamint a gyermekek és az idősek gondozásában;

L.  mivel az egészségügyi rendszerek felaprózódása olyan helyzethez vezethet, ahol sok beteg nem kapja meg az orvosilag szükséges ellátást, miközben mások esetleg szükségtelen vagy akár ártalmat okozó ellátásban részesülnek;

M.  mivel a válság – különösen a fiatalok számára – megnövelte a munkaerőpiacról való hosszú távú kirekesztettség veszélyét, és – tekintettel jövőbeni munkaerő-piaci részvételükre és keresetükre – a fiatalok a leginkább kiszolgáltatottak a válság következményeinek;

N.  mivel az EU-ban – részben a pénzügyi szükség miatt – egyre többen dolgoznak a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatáron túl, miközben a nyugdíjazás utáni háztartási jövedelem egyéb forrásai nyomás alá kerültek;

O.  mivel néhány tagállamban a szolgáltatások fogyasztóknak felszámított költsége növekszik, ami azt jelenti, hogy sokan már nem tudják megfizetni a meghatározott igényeik kielégítéséhez szükséges megfelelő szolgáltatási szintet, ami függetlenségük elvesztését, az otthoni és munkahelyi körülmények között további stresszt vagy potenciálisan egészségkárosító hatásokat eredményez, és társadalmi kirekesztésükhöz vezet;

P.  mivel az egészségügyi ellátórendszerek (akaratlanul is) korlátokat hozhatnak létre az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben, vagy eltérő minőségű egészségügyi ellátást biztosíthatnak az egynél több védett jellemzővel – például nem, kor, vagy valamely kisebbségi csoporthoz való tartozás – rendelkező emberek számára;

Q.  mivel néhány szociális biztonsági rendszer abba az irányba változik, hogy megszüntesse vagy korlátozza az egészségügyhöz való hozzáférést bizonyos csoportok számára és megszüntesse bizonyos kezelések és gyógyszerek visszatérítését(23), ami további személyes és közegészségügyi kockázatokat jelent és veszélyezteti e rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát;

R.  mivel becslések szerint az EU-ban a legtöbb gondozási ellátást jelenleg nem hivatalos, nem fizetett gondozók nyújtják; mivel ezt a hatalmas erőforrást számos demográfiai változás és a növekvő ellátási teher veszélyezteti;

S.  mivel a többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz való jogot – beleértve a személyes segítséget is – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. cikke rögzíti;

T.  mivel a gyermekek alternatív gondozásba vételének okai bonyolultak és több dimenziósak, de gyakran közvetve vagy közvetlenül kapcsolódni látszanak a szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez;

U.  mivel a pontos és elérhető információ hiánya hozzájárulhat ahhoz, hogy a kiszolgáltatott csoportok nem tudnak hozzáférni azokhoz a szükséges ellátásokhoz, amelyekre jogosultak;

V.  mivel a jelentések rámutatnak arra, hogy néhány uniós polgár és más jogosultsággal rendelkező polgár egyre nagyobb nehézségekkel szembesül a gondozáshoz való joguk gyakorlása során határokon átnyúló helyzetekben;

W.  mivel az orvosi demográfia problémái (egyes földrajzi területeken alacsony szintű ellátás) számos tagállamban megnehezítik a kiszolgáltatott csoportok számára az ellátáshoz való hozzáférést;

X.  mivel egyre többször számolnak be olyan a társadalmi megosztottság és agresszió olyan eseteiről, amelyek a kisebbségek és kiszolgáltatott emberek elleni verbális és fizikai támadásokhoz vezetnek; mivel az ilyen esetekről részletes jelentést kell készíteni;

Y.  mivel néhány tagállam visszavonul a fogyatékossággal élő, tanulási nehézségekkel küzdő vagy pszichiátriai betegségben szenvedő emberekkel kapcsolatos szakpolitikák terén, ami ahhoz vezet, hogy az integrációs jogokon alapuló megközelítés helyett, amely a közösségbe történő teljes körű befogadást tűzi ki célul, visszatérnek a múlt inkább intézményi és szegregációs szemléletéhez;

Z.  hangsúlyozza az Európai Unió egésze egészségügyi és szociális gondozási ágazatának magas foglalkoztatási potenciálját;

AA.  mivel a gondozási ágazatban sok munkahely rosszul fizetett, gyakran nem biztosított a hivatalos szerződés és az alapvető munkajogokhoz való hozzáférés, illetve a fizikai és érzelmi stressz magas kockázata, a kiégés veszélye és a karrierlehetőségek hiánya miatt kevéssé vonzó; mivel az ágazat kevés képzést kínál, továbbá az itt foglalkoztatottak többnyire idős emberek, nők és migráns munkavállalók; mivel az EU-ban a gondozást gyakran nem hivatalos, nem fizetett gondozók végzik, akik maguk is kiszolgáltatott csoportnak tekinthetők, mivel egyre nagyobb irányukban az az elvárás, hogy bonyolultabb, szakszerűbb gondozást nyújtsanak; mivel számos tagállam nem rendelkezik jövedelemtől függetlenül mindenki számára rendelkezésre álló, minőségi gondozási ellátással;

AB.  mivel a gondozás intézményes formáiról a közösségi alapú formákra való áttérés szükségessé teszi a lakhatáshoz kapcsolódó támogatások növelését annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott emberek függetlenül élhessenek;

AC.  mivel a gondozási intézményeket elhagyó fiatalok különösen ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

AD.  mivel az egyre nagyobb számú idős embert kiszolgáltatottként kell számon tartani;

AE.  mivel azok a szegény uniós polgárok, akik más tagállamok állampolgárai és azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik egy másik tagállam szociális biztonsági rendszerében biztosítottak, szintén nagy nehézségekbe ütközhetnek az ellátásokhoz való hozzáférés során;

AF.  mivel minden embernek joga van olyan életszínvonalhoz, amely biztosítja a saját és családja egészségét és jólétét;

AG.  mivel fontos hangsúlyozni a kirekesztett csoportok elérésében lényeges szerepet játszó civil társadalom és civil társadalmi szervezetek jelentőségét;

AH.  mivel az egészségvédelem komoly kihatással van az emberek életminőségére, élettartamára és méltóságára;

AI.  mivel Európában minden évben a szülések közel 10%-a koraszülés (a terhesség 37. hete előtti), és mivel a koraszülött gyermeket nevelő anyák gyakran nem jutnak hozzá megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz, és mindez még komolyabb következményekkel jár a családi élet és a munka összeegyeztetése terén;

AJ.  mivel a szegénység, a nem megfelelő oktatás és az alacsony szintű társadalmi integráció negatív egészségügyi következményekkel jár; mivel a veszélyeztetett csoportok egészségügyi ellátásának fő akadálya az egészségügyi ellátással és a betegségmegelőzéssel kapcsolatos hiányos ismeretek, az adminisztratív problémák, valamint a szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférés hiánya;

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy követelje meg a tagállamoktól a végrehajtott megszorító intézkedésekre vonatkozó tájékoztatást és a megszorító intézkedések társadalmi hatásvizsgálatának elvégzését, és hogy országspecifikus ajánlásaikban fogalmazzanak meg ajánlásokat az ilyen intézkedések közép- és hosszú távú társadalmi és gazdasági hatásának kezelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy az ilyen értékelésekről rendszeresen készítsen összegző jelentéseket, és azokat juttassa el a Parlamentnek; kéri, hogy az európai szemeszter folyamata ne csak a szociális biztonsági rendszerek pénzügyi fenntarthatóságára összpontosítson, hanem vegye figyelembe a gondozási szolgáltatási ágazatok hozzáférhetőségére és minőségi dimenziójára gyakorolt hatását is;

2.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és mozdítsák elő a társadalmi befektetést a szociális szolgáltatásokba, például az egészségügyi, gondozási és szociális ágazatokba, amely ágazatok alapvető fontosságúak, tekintettel a demográfiai változásokra, a válság szociális következményeire és arra, hogy ezeknek az ágazatoknak igen nagy a munkahelyteremtő képessége;

3.  meggyőződése, hogy a szükséges reformoknak foglalkozniuk kell az egészségügyi ellátás minőségével és hatékonyságával, javítaniuk kell a megfelelő ellátáshoz a megfelelő időben és a megfelelő körülmények között történő hozzáférést, meg kell őrizniük az emberek egészségét, és a lehető legnagyobb mértékben biztosítaniuk kell a betegségek gyakori, elkerülhető komplikációinak megelőzését;

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok megállapodtak egy olyan megközelítés elfogadásában, amely a kirekesztés és a rossz egészségi állapot tüneteit kezelő „gyógyintézkedések” felől elmozdul a „megelőző” intézkedések „mint olyan stratégia felé, amelynek célja az életminőség javítása, valamint a krónikus betegségek, a gyengeség és a fogyatékosság által okozott teher csökkentése”(24); e tekintetben hangsúlyozza a fellépés elmulasztásának hosszú távú költségeit;

5.  úgy véli, hogy a kiszolgáltatott személyek egészségügyi vagy gondozási szolgáltatások nélkül hagyása egy téves gazdaságpolitika, mivel ennek hosszú távú negatív hatása lehet az egészségügyi költségekre és az egyéni egészségre, illetve közegészségügyre;

6.  úgy véli, hogy a jelenleg végrehajtott rövid távú költségcsökkentési intézkedések közül – ilyenek például az előre fizetendő díj az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésért, magasabb készpénzkiadások, vagy a kiszolgáltatott csoportok kirekesztése az egészségügyi ellátásból – számosat nem értékeltek teljes körűen a szélesebb társadalmi és gazdasági következményeiket vagy potenciális megkülönböztető hatásaikat és hosszú távú vonatkozásaikat illetően, ideértve a közegészségügy veszélyeztetését és a várható élettartamra vonatkozó lehetséges következményeket; hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedések aránytalanul negatív hatást gyakorolnak a kiszolgáltatott csoportokra;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy a bizonyos egészségügyi állapotokhoz kapcsolódó társadalmi stigma elriasztja az egyéneket attól, hogy a szükséges gondozásért folyamodjanak, így például az átvihető betegségek kezelés nélkül maradhatnak, és később közegészségügyi kockázattá válnak;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt az aránytalan hatás miatt, amelyet az országok őrizetbevételi gyakorlata és a bevándorlási törvény végrehajtásához kapcsolódó bejelentési kötelezettségei gyakorolnak a dokumentumok nélküli bevándorlók azon képességére, hogy orvosi ellátásban részesülhessenek(25);

9.  elismeri a szoros kapcsolatot számos sebezhetőség, az intézményi ellátási tapasztalat, a minőségi közösségi alapú gondozáshoz való hozzáférés hiánya és az ebből eredő hajléktalanság között; emlékeztet arra, hogy az egészségügyi és gondozási szolgáltatások fontos szerepet játszhatnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzésében és kezelésében, ideértve azok szélsőséges formáit is, például a hajléktalanságot; hangsúlyozza, hogy a több kiszolgáltatottsági tényezőt mutató csoportok, például a romák, az érvényes tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyek vagy a hajléktalan személyek még inkább veszélyeztetve vannak az által, hogy kimaradnak a kockázatmegelőzési kampányokból, a szűrésekből és a kezelésből;

10.  rámutat annak hosszú távú negatív hatásaira, ha válság idején visszafogják a megelőző gondozási intézkedéseket; úgy véli, hogy ha csökkenteni kell a megelőző intézkedéseket, akkor legalább a korábbi színvonalra kell őket emelni annak érdekében, hogy megőrizzék a folytonosságot és ne rombolják le az infrastruktúrát; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és pénzügyi válság és a néhány tagállamra rótt úgynevezett megszorító politikák nem adhatnak okot a nemzeti egészségügyi és közszolgáltatásokból való tőkekivonásra, hanem – tekintettel ezek fontosságára és alapvető jellegére – ellenkezőleg, erőfeszítéseket kell tenni e szolgáltatások konszolidálására, hogy megfeleljenek a társadalom – és különösen annak leginkább kiszolgáltatott csoportjai – igényeinek;

11.  úgy véli, hogy a megszorító intézkedések semmilyen körülmények között sem foszthatják meg a polgárokat az alapvető szociális és egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésüktől, vagy az innovatív és minőségi szociális szolgáltatásoktól, és nem fordíthatják meg a szakpolitikai fejlődésében bekövetkezett pozitív trendeket;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a munkaerő-felvételt a szociális gondozói szolgáltatások területén és tegyenek az ágazat vonzerejének növeléséért, hogy az a fiatalok számára alkalmas pályaválasztási lehetőséget jelentsen;

13.  hangsúlyozza, hogy egyre nő azon uniós polgárok száma, akik a sajátjuktól eltérő uniós tagállamban élnek egészségbiztosítás nélkül, például munkanélküliség miatt, vagy mert már nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel; hangsúlyozza, hogy a más uniós tagállamban egészségbiztosítással rendelkező uniós polgárok gyakran szembesülnek nehézségekkel az ellátáshoz való hozzáférésben, mivel előre kell fizetniük;

14.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fogyatékossággal élőket EU-szerte aránytalanul sújtja a közkiadások csökkentése, aminek folytán elveszítik a számukra a közösségben folytatott független életet biztosító támogató szolgálatokat;

15.  úgy véli, hogy ez hosszú távon az intézményi gondozásban élő emberek növekvő számához és a fogyatékossággal élő személyek további társadalmi kirekesztéséhez vezet az EU-ban, ami közvetlenül megsérti az EU által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégia keretében vállalt kötelezettségeket;

16.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek gondozását elérhető módon kell biztosítani nem csak az infrastruktúrát, hanem a kommunikációt illetően is, ami különösen fontos a értelmi fogyatékossággal (tanulási nehézségekkel) élő személyek esetén; ösztönzi a gondozók és a háziorvosok képzését annak érdekében, hogy elérhető módon nyújtsanak ellátást;

17.  úgy véli, hogy a fiataloknak vagy más kiszolgáltatott csoportoknak szóló gondozási és támogató szolgálatokat érintő költségcsökkentések alkalmasak arra, hogy aláássák az aktív befogadásra irányuló jelenlegi uniós politikákat; hangsúlyozza, hogy a fiatalok magas munkanélküliségi rátája további nyomást gyakorol a szociális szolgáltatások minden típusára, és hogy a célzott intézkedés segíthetne;

18.  megjegyzi, hogy a válság miatt növekvő munkanélküliség és tartós munkanélküliség folytán polgártársaink egy nagy részétől – a tartósan munkanélküliektől és eltartottaiktól – megtagadják a közegészségügyi rendszerhez, a társadalombiztosításhoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést; felszólítja a tagállamokat – különösen azokat, ahol a legmagasabb a munkanélküliségi ráta –, hogy a szükséges intézkedések elfogadásával hatékonyan és gyorsan foglalkozzon ezzel a jelentős kérdéssel;

19.  üdvözli a Bizottság 2013. február 20-i „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című ajánlását; elismeri annak jelentőségét és költséghatékonyságát, ha már kis koruktól fogva befektetnek a gyermekek teljes potenciáljának kibontakoztatásába; elismeri, hogy a magas színvonalú szolgáltatásokba való befektetés elengedhetetlen a megfelelő és hatékony gyermekvédelmi szolgálatok kialakításához és az átfogó megelőzési stratégiák létrehozásához; emlékeztet az egész életre kiterjedő nézőpont alkalmazásának fontosságára, valamint az egészségfejlesztés, a megelőzés és a korai diagnózis jelentőségére; hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli nagy kiterjedésű kanyarójárvány rámutatott a gyermekek ingyenes oltásának a közegészség szempontjából való fontosságára;

20.  elismeri a gondozóként eljáró családtagok és az önkéntesek (nem hivatalos gondozók) óriási társadalmi és gazdasági hozzájárulását és a szolgáltatásnyújtás visszafogása vagy a szolgáltatások magas költsége miatt rájuk háruló egyre nagyobb felelősséget; úgy véli, hogy a megszorító intézkedések nem terhelhetik még tovább a nem hivatalos gondozókat; hangsúlyozza a gondozók szakértelme elismerésének és a jó minőségű munka biztosításának fontosságát ; felszólít a gondozóként eljáró családtagok megfelelő támogatására és segítésére a gondozás és a karrierjük összeegyeztethetőségét illetően, és úgy véli, hogy a gondozóként eltöltött időt a nyugdíjjogosultság számításánál figyelembe kell venni; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a legtöbb gondozást informális alapon, azaz családtagok és önkéntesek nyújtják, és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy növeljék e hozzájárulás megbecsülését és anyagi elismerését;

21.  elismeri, hogy egyre több nő végez fizetett munkát (noha 18%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak), ugyanakkor a nők még mindig viszonylag gyakran gondozók is ( a gondozók 78%-a nő), ami megnehezíti a munka és a magánélet közötti kielégítő egyensúly elérését; úgy véli, hogy a rugalmas munka lehetősége általában fontos ahhoz, hogy az emberek összeegyeztethessék a munkát a gondozással; aggasztják azok a negatív hatások, amelyeket a szolgáltatások csökkentése vagy azok árának növekedése a nők foglalkoztatására, a munka és a magánélet egyensúlyára, a nemek közötti egyenlőségre és az egészséges öregedésre gyakorolnak;

22.  emlékeztet arra, hogy az EU a gondozási ágazatot a foglalkoztatás potenciális növekedésének területeként azonosította, és a Parlament megállapította, hogy ahhoz, hogy ez vonzó pályává válhasson és a szolgáltatás minősége javuljon, jobb fizetésre és képzésre van szükség; rámutat a munkavállalók észrevehető hiányára az egészségügyi és gondozási szolgáltatásokat nyújtó ágazat egyes részeiben, és felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gondozói képzést a fiatalok körében, valamint ösztönözzék azokat a képzési intézkedéseket, amelyek segítenek a gondozóknak és ellátóknak, hogy jobban megértsék a gondozásban részesülők szükségleteit;

23.  hangsúlyozza a mobil szolgáltatásnyújtás növekvő fontosságát annak érdekében, hogy a szolgáltatásokat el lehessen juttatni azokhoz, akiknek szükségük van rájuk, városi és vidéki területeken egyaránt;

24.  hangsúlyozza az önkéntes szektor értékes hozzájárulását a gondozásra szoruló idős emberek és – adott esetben – az egyedül, elszigetelten élő személyek gondozásában;

25.  méltányolja, hogy az EU az aktív és egészséges öregedésre vonatkozó európai innovációs partnerség (EIP) révén kíván megfelelni a demográfiai öregedésből eredő kihívásoknak; Ez magában foglalja azt a célt, hogy 2020-ig két évvel megemeljék az EU polgárainak egészséges élettartamát; Ez Európa számára háromszorosan nyerő helyzetet eredményez:

   i. az idősebb emberek egészségének és életminőségének jobbításával;
   ii. az ellátórendszerek fenntarthatóságának és hatékonyságának javításával;
   iii. a vállalkozások számára növekedési és piaci lehetőségek teremtésével;

26.  elismeri a harmadik szektor és az önkéntes szervezetek által végzett munkát, azonban úgy véli, hogy ez nem helyettesítheti az állami felelősségvállalást a minőségi, hatékony, megbízható és megfizethető, közjó formájában hozzáférhető és közforrások pénzügyi támogatásával megvalósuló szolgáltatások biztosítása terén;

27.  hangsúlyozza a „Hosszú távú gondozás európai minőségi keretrendszerét”, amely elveket és útmutatást ad a gondozásra szoruló idősek méltósága és jóléte érdekében, és amelyet a Bizottság WeDO projektje részenként tettek közzé(26);

28.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsanak az egészséggel kapcsolatos tájékozottságon, és biztosítsanak megfelelő információt a rendelkezésre álló szolgáltatásokról a kiszolgáltatott csoportoknak, amelyek gyakran nehezen férnek hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz; ugyanilyen fontos a gondozásban részesülők és a gondozók részvétele az őket érintő döntéshozó folyamatokban;

Ajánlások

29.  felhívja a Bizottságot, hogy szerezze meg a gondozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos összehasonlítható és aktuális adatokat, alapvető elemzés formájában;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – együttműködve az illetékes érdekeltekkel – kövessék nyomon, és a nemzeti reformterveikben foglalkozzanak azzal, hogy mely nemzeti politikák ellentétesek a 2020-as szegénységcsökkentési céllal; felszólítja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a legkiszolgáltatottabb csoportokra, számolják fel a hozzáférés előtt álló akadályokat, javítsák és erősítsék meg a bevezető és megelőző intézkedéseket a korai szakaszban a jogokon alapuló megközelítéshez való visszatérés érdekében, és előzzék meg a fellépés elmulasztásából adódó hosszú távú károkat és költségeket;

31.  felhívja a Bizottságot, a szociális partnereket és a tagállamokat arra, hogy lépjenek fel a „2012 – az aktív öregedés és a generációk közötti szolidaritás európai éve” erősségei és gyengeségei elemzésének eredményei alapján;

32.  sürgeti a tagállamokat, hogy a mobilitási folyamat keretében – amelyet az EU alapvető jogként ismer el – működjenek együtt a legkiszolgáltatottabb csoportok – kiemelten a gyermekek és fiatalok – egészségének javítását célzó lehető legtöbb program megvalósítása érdekében;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a 883/2004/EK rendelet szerinti szociális biztonsági jogok és a 2004/38/EK irányelv működése között adott esetben felmerülő feszültségeket, azzal a céllal, hogy módosításokat ajánljon, amelyek szükségesek lehetnek a biztosítási fedezet terén meglévő különbségek áthidalásához;

34.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a prioritásokat, számolják fel a férfiak és nők közötti szakadékokat, biztosítsák számukra az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a családtervezéshez való tényleges hozzáférést, továbbá fordítsanak külön figyelmet a szociális egészségvédelemre szoruló egyéb veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportoknak is;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatásban részesülő országokkal kötendő megállapodásokba foglaljon bele szociális záradékokat, amelyek védik a gondozási és szociális szolgáltatásokat és a szociális védelmi rendszereket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a távorvosláshoz hasonló technológiák felhasználását az ellátáshoz való hozzáférés elősegítése érdekében;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való egyenlő hozzáférést, és biztosítson megfelelő pénzügyi támogatást e szolgáltatások számára;

37.  sürgeti a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára biztosítsanak közösségi alapú szolgáltatásokat;

38.  felszólítja a tagállamokat, hogy azonosítsák és szüntessék meg a fogyatékossággal élő személyek közösségi közlekedéshez, szolgáltatásokhoz és információhoz való hozzáférésének akadályait;

39.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapítsanak meg prioritásokat a hiányosságok megszüntetésére, és biztosítsák az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hathatós hozzáférést a szociális egészségvédelemben a kiszolgáltatott csoportok számára, ideértve a szegény nőket, a migránsokat és a romákat, biztosítva az egészségügyi ellátás megfizethetőségét, rendelkezésre állását és minőségét, hatékony és hatásos szervezését, valamint megfelelő finanszírozását minden földrajzi területen;

40.  sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan politikákat, amelyek a leginkább hátrányos helyzetű csoportok esetében javítják az egészséget és elősegítik a betegségek megelőzését az ingyenes, egyetemes és minőségi egészségügyi alapellátás biztosítása révén, különös tekintettel az egészségügyi alapellátás, a megelőző gyógyászat, illetve a diagnózishoz, kezeléshez és utógondozáshoz való hozzáférés biztosítására; szorgalmazza, hogy biztosítsák azokat az eszközöket, amelyek a nőket fenyegető fő egészségügyi problémák leküzdéséhez szükségesek, valamint biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez való jogot, az egészségügyi szolgáltatásokat az erőszak áldozatává vált nők számára és a gyermekek egészségügyi ellátását;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve alaposabban fontolják meg egyrészről a fizikai és mentális egészség, másrészről a munkanélküliség és a munkahelyek bizonytalansága közötti kapcsolatot – amelyről a válság kapcsán kiderült, hogy fontos jelenség – annak érdekében, hogy megfelelő tervezéssel előzzék meg és orvosolják az ilyen jellegű káros következményeket;

42.  nyomatékosan ajánlja, hogy a tagállamok erősítsék meg a megelőzéssel és alapellátással kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásaikat, középpontba állítva a nők egészségét és ellátáshoz való hozzáférését, hangsúlyt fektetve a városi térségektől távoli területeken élő nőkre, valamint a leginkább hátrányos helyzetű csoportok – a gyermekek és fiatalok, az idősek, a fogyatékossággal élők, a munkanélküliek és a hajléktalanok – érdekében hozott intézkedéseket, amelyek mindenki számára biztosítják a rendszeres orvosi felülvizsgálathoz való jogot;

43.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermek- és újszülöttgondozást – különösen koraszülés esetén – tekintsék a közegészségügy egyik prioritásaként, és illesszék be az egészségüggyel foglalkozó európai és nemzeti stratégiákba;

44.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a koraszülések megelőzése és a koraszülötteket sújtó krónikus betegségek számának csökkentése érdekében biztosítsanak megfelelő színvonalú és folyamatos oktatást és képzést a nőgyógyászati, szülészeti és újszülött osztály valamennyi egészségügyi szakembere számára;

45.  sürgeti a tagállamokat, hogy szükség esetén ingyenes gondozói szolgáltatások/tanácsadás formájában biztosítsanak kellő támogatást a nők számára a terhesség és a szoptatás ideje alatt, valamint lássák el megfelelő élelemmel különösen azokat, akik a jelenlegi gazdasági válság miatt ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének;

46.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan struktúrákat, amelyek orvosi-szociális bejelentkezési lehetőséget kínálhatnak az embereknek annak érdekében, hogy jobban figyelembe vehessék a legszegényebbek életfeltételeit;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elérhető és egyértelmű információt a migránsok jogairól minden releváns nyelven, beleértve a roma (lovári) nyelvet;

48.  sürgeti a tagállamokat, hogy lépjenek fel a gyűlölet-bűncselekmények ellen, és ösztönözzék a megkülönböztetésellenes politikákat, szükség esetén a nemzeti megkülönböztetésellenes szervek megerősítésével és az állami hatóságokban folyó képzés támogatásával;

49.  sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsák végre az EUMSZ 19. cikkét, valamint fogadják el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvet(27), a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra, vagy szexuális irányultságra épülő megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elvének érvényre juttatása érdekében a szociális védelem, a szociális biztonság és egészségügyi ellátás, az oktatás, és a nyilvánosság számára a kereskedelemben elérhető javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok kínálata területén, beleértve a lakhatást is;

50.  felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek hatásvizsgálatokat annak biztosítására, hogy azok az intézkedések, amelyek hatással lehetnek a leginkább kiszolgáltatottakra, összhangban álljanak az EU Alapjogi Chartájában megállapított elvekkel, és megfeleljenek a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelvnek(28);

51.  sürgeti a tagállamokat, hogy előzzék meg a hajléktalanságot, biztosítsák a szükséges gondozást a hajléktalan embereknek, és nemzeti jogszabályaikban ne kriminalizálják a hajléktalanságot;

52.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szociális innováció és/vagy a gondozással kapcsolatos szolgáltatások támogatására szánt valamennyi politika vagy finanszírozási program azokra a szolgáltatásokra irányuljon, amelyek a legjobban kielégítik a társadalmi igényeket, és javítják az emberek életminőségét, valamint, hogy azokat a kiszolgáltatott csoportokat védő és képviselő szervezetekkel szoros együttműködésben és velük konzultálva dolgozzák ki;

53.  rámutat a Parlament szociális vállalkozásokra irányuló kezdeményezésének hatókörére, és hangsúlyozza a szociális gazdaság fontosságát, amely a szociális vállalkozásokkal együtt hatékonyan megerősítheti az egészségügy és a szociális gondozás gyorsan növekvő területét;

54.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együttműködve erősítsék meg a kiszolgáltatott csoportokat megcélzó programok finanszírozását; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden lehetséges lépést annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben felhasználják az Európai Szociális Alap és leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap és más releváns eszközök forrásait, a legmagasabb kifizetéseket biztosítva, valamint támogassák az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos céljainak elérésére irányuló tagállami erőfeszítéseket, és segítsék elő az innovációt és a minőséget az egészségügyi és a gondozási ágazatokban; kiemeli a kapcsolódó finanszírozási eszközök, például a társadalmi változás ás innováció uniós programja és az európai szociális vállalkozási alap fontosságát;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy objektív és szubjektív mutatókból álló csomagot, azzal a céllal, hogy mérje és rendszeresen közzétegye a jólét anyagi és nem anyagi összetevőire vonatkozó információkat, beleértve a szociális mutatókat is, hogy ezzel egészítse ki az európai és nemzeti GDP- és munkanélküliségi mutatókat, és így a gazdasági fejlődésen kívül a társadalmi előrehaladást is mérni lehessen;

56.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kifejezetten ismerjék el a nem hivatalos gondozók felbecsülhetetlen hozzájárulását; sürgeti a tagállamokat, hogy vezessék be és tartsák fenn a gondozóknak és az önkéntes szektornak szóló célzott támogatási intézkedéseket annak érdekében, hogy több személyesebb, minőségi és költséghatékony programokat biztosítsanak; például a munka és a családi élet összeegyeztetését lehetővé tévő intézkedések, a nem hivatalos és a hivatalos gondozók közötti jobb együttműködést és koordinációt elősegítő intézkedések, valamint megfelelő szociális biztonsági politikákat biztosító és a gondozók képzésére irányuló intézkedések; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a gondozói szabadságolás mindenféle típusának koherens keretét; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a gondozók szabadságáról szóló irányelvre, a Szerződésben rögzítettek szerinti szubszidiaritás elvével összhangban;

57.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak pontos és könnyen érthető tájékoztatást a gondozásra való jogosultságról minden releváns nyelven és formátumban, és ezt széles körben tegyék elérhetővé;

58.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a gondozási ágazatban fogalmazzák meg a szakmai profilok egyértelmű meghatározásait, ami lehetővé teszi a jogok és kötelezettségek pontos behatárolását;

59.  felszólítja a tagállamokat, hogy helyi, regionális és nemzeti szinten minden potenciális szereplőt, ideértve a szociális partnereket is, vonják be a prevenciót, az egészségügyet és a szociális szolgáltatásokat célzó kezdeményezésekbe;

60.  sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gondozói és támogató ágazatok által igényelt képzési programokat, és kínáljanak ösztöndíjakat a kapcsolódó tanulmányokat folytatók számára;

61.  sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson kampányt azzal a céllal, hogy fiatalokat toborozzanak, és javítsák a gondozói ágazatról mint munkáltatóról a nyilvánosság előtt kialakult képet;

62.  felszólít a gondozói ágazatban dolgozók foglalkoztatási jogainak tiszteletben tartására, beleértve a méltányos jövedelemhez és tisztességes feltételekhez fűződő jogot, valamint a kollektív szerződések megkötésére jogosult szakszervezetekbe való belépés és a szakszervezet-alakítás jogát;

63.  sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat a gondozói szolgáltatások fenntartható finanszírozási rendszereinek létrehozásában és az ESZA finanszírozásának segítségével a munkaerő képzési és átképzési rendszereinek kifejlesztésében;

64.  sürgeti a szociális partnereket, hogy alakítsanak ki formális szociális párbeszédet a gondozási ágazattal kapcsolatban;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL L 210., 2006.7.31., 12. o.
(3) HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o.
(4) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(5) HL C 76. E, 2013.3.25., 16. o.
(6) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
(7) HL C 236. E., 2011.8.12., 79. o.
(8) HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o.
(9) HL C 70 E., 2012.3.8., 19. o.
(10) HL C 33. E, 2013.2.5., 188. o.
(11) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.
(12) HL C 199. E., 2012.7.7., 25. o.
(13) HL C 51. E, 2013.2.22., 101. o.
(14) HL C 131 E., 2013.5.8., 9. o.
(15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0053.
(16) HL C 259 E., 2009.10.29., 19.o.
(17) HL C 169 E., 2012.6.15., 139. o.
(18) FRA: „Jogilag rendezetlen helyzetű migránsok: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 10 uniós tagállamban”, 2011. október (http://fra.europa.eu/en/publication/2012/migrants-irregular-situation-access-healthcare-10-european-union-member-states)
(19) Eurofound (2012), „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: a válság hatása”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1264.htm)
(20) Eurofound (2012), „Háztartások eladósodásával foglalkozó tanácsadó szolgálatok az Európai Unióban”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1189.htm )
(21) Eurofound (2012), „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2012/02/en/1/EF1202EN.pdf)
(22) Eurofound (2012), „Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/areas/socialcohesion/illnessdisabilityyoung.htm)
(23) Lásd például a 2012. április 20-i 16/2012. spanyol Királyi Rendelet 5. cikkét, amely 2012. december 28-án lépett hatályba. Elérhető a következő címen: http://noticias.juridicas.com/base_datos/Admin/rdl16-2012.html#a5.
(24) A Tanács következtetései az egészségben és méltóságban töltött időskorról. A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2009. novemberi 2980. ülése.
(25) A FRA „A rendezetlen jogállású bevándorlók őrizetbe vétele – alapjogi megfontolások” című útmutatója kulcsfontosságú elveket javasol a tagállamoknak az egészségügyi létesítményekben, illetve azok környezetében megvalósuló gyakorlatok kivizsgálására és az azokról való beszámolásra: http://fra.europa.eu/sites/default/files/document-on-apprehensions_1.pdf
(26) WeDO: az Európai Bizottság által támogatott projekt (2010–2012), amelyet egy 12 tagállamban 18 partnerszervezetből álló irányítócsoport végzett. Az összes partnerszervezet közös érdeke az volt és az is maradt, hogy javítsák a gondozásra szoruló idős emberek életminőségét.
(27) COM(2008)0426.
(28) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.


Csatlakoztatott TV
PDF 261kWORD 97k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a hibrid televíziózásról („connected TV”) (2012/2300(INI))
P7_TA(2013)0329A7-0212/2013

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkére,

—  tekintettel az emberi jogok európai egyezménye 10. cikkének (1) bekezdésére,

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. és 8. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződést, az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket és bizonyos kapcsolódó jogi aktusokat módosító Amszterdami Szerződéshez csatolt, a tagállamok közszolgálati műsorszolgáltatási rendszeréről szóló jegyzőkönyvre,

—  tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i egyezményére,

—  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvére a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(1),

—  tekintettel a 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) („keretirányelv”),

—  tekintettel a 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(3) módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) („egyetemes szolgáltatási irányelv”),

—  tekintettel a 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) („hozzáférési irányelv”),

—  tekintettel a 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(6) módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre („engedélyezési irányelv”),

—  tekintettel a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

—  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8) („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”),

—  tekintettel a 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9) („elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”),

—  tekintettel az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre(10),

—  tekintettel a kiskorúak és az emberi méltóság összehasonlítható és hatékony védelmének megvalósítását célzó nemzeti keretek elősegítése által az európai audiovizuális és információs szolgáltatási ágazat versenyképességének fejlesztéséről szóló, 1998. szeptember 24-i 98/560/EK tanácsi ajánlásra(11),

—  tekintettel a tárgyak internetéről szóló, 2010. június 15-i állásfoglalására(12),

—  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A7-0212/2013),

A.  mivel a televíziókészülékeket eredetileg lineáris televíziós jelek vételére fejlesztették ki, és mivel az audiovizuális tartalmak szuggesztív hatásuk miatt a digitális környezetben is sokkal jelentős figyelmet kapnak a többi elektronikus médiaszolgáltatáshoz képest, így kiemelt jelentőségük az egyéni és közösségi véleményalkotásra nézve egyelőre megmarad;

B.  mivel az audiovizuális médiaszolgáltatások, amelyek ugyanúgy kulturális, mint gazdasági szolgáltatások, identitások, értékek és vélemények hordozóiként kiemelkedően fontosak a társadalom és a demokrácia szempontjából, ezért e területen különleges szabályozásra van szükség az egyre inkább konvergens világban;

C.  mivel a média – különösen a műsorszolgáltatás és az internet – régen várt műszaki konvergenciája időközben megvalósult, és az európai média-, kulturális és hálózati politikának hozzá kell igazítania a szabályozási keretet az új adottságokhoz, és ennek során biztosítania kell az egységes szabályozási szint létrehozásának és érvényesítésének lehetőségét az Európai Unióból, valamint harmadik országokból származó új piaci szereplők tekintetében is;

D.  mivel az internet elmúlt huszonöt évben megfigyelhető gyors fejlődése és az intelligens eszközök megjelenése miatt változóban vannak a televíziózási szokások és a televíziónézés módja;

E.  mivel az internethez csatlakoztatott eszközök számának növekedése mellett a hagyományos szolgáltatások továbbra is népszerűek közönség nagy része körében;

F.  mivel a lineáris és nem lineáris audiovizuális szolgáltatás, továbbá számos további hírközlési szolgáltatás már ma is megjeleníthető ugyanazon a képernyőn, akadálymentesen kombinálható és egyszerre, egymás mellett fogyasztható;

G.  mivel a lineáris televíziós és médiaszolgáltatások különös társadalmi jelentősége miatt a jövőben is önálló médiaszabályozási keretre van szükség, mivel csak így lehet megfelelően figyelembe venni e jelentőséget, valamint a vélemények és a média sokféleségének biztosítását a tagállamokban;

H.  mivel a hibrid televíziózás megjelenésének következtében a hagyományos értéklánc gyökeres változásokon megy keresztül, ami új stratégia meghatározását teszi szükségessé;

I.  mivel a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos előrelépések egyenes következménye a felhasználók – részben csak látszólagos – önállóságának növekedése, ezért egyre nagyobb szükség van arra, hogy biztosítsák a kizárólagos jogok, valamint a tartalmak sértetlenségének védelmét;

J.  mivel a televíziós szolgáltatások elérhetőségének előnyeit kihasználó (interaktív) online szolgáltatások bővülésének lehetőségei növekednek, és mivel az egyetemes szélessávú lefedettség előfeltétele a hibrid vételi rendszerek iránti növekvő fogyasztói igénynek;

K.  mivel – figyelemmel a fokozódó médiakonvergenciára – a hibrid televíziózás fogalmát dinamikus, technológiai szempontból semleges és tág fogalomként értelmezik, amely magában foglal minden olyan készüléket – köztük a mobil készülékeket is –, amelyek egy és ugyanazon készüléken vagy képernyőn teszik lehetővé a lineáris és nem lineáris médiaszolgáltatásokhoz, az „over the top” szolgáltatásokhoz és egyéb alkalmazásokhoz való hozzáférést, és így összekapcsolják a műsorszolgáltatást és az internet világát;

L.  mivel a média konvergens világában a versenyt kevésbé az átviteli kapacitásokért, mint egyre inkább a felhasználó figyelméért folytatják, és mivel a szolgáltatások növekvő száma mellett egyre nehezebb lesz a felhasználót elérni, ezért minden valószínűség szerint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szolgáltatások kereshetősége, hivatkozása és ajánlása fogja eldönteni sikerüket;

M.  mivel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) jelenlegi szabályozásai a technológiai semlegesség elvén alapulnak, és nem tükrözik a fokozódó technológiai összeolvadást, és különösen a televíziós műsorszolgáltatás (beleértve a webtelevíziót és az élő streaminget) és a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások között különbséget tevő lépcsőzetes szabályozás veszít majd jelenlegi formájában jelentőségéből, holott a különböző módon szabályozott információs és hírközlési szolgáltatások – azok is, amelyek nem az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv hatálya alá, hanem az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv hatálya alá tartoznak, illetve az Európán kívüli szolgáltatások esetében egyáltalán nem tartoznak az uniós médiaszabályozás hatálya alá – ugyanazon a készüléken állnak rendelkezésre, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket és a felhasználók védelmében mutatkozó elfogadhatatlan különbségeket eredményezhet, valamint a médiaműfajtól függetlenül új kérdéseket vet fel a hozzáféréssel, a terjesztés jellegével és a kereshetőséggel kapcsolatban;

N.  mivel az új piaci belépők frontális verseny folytatnak majd a hagyományos ágazati szereplőkkel azáltal, hogy egyrészt – többek között az európai piacon is – kizárólagos tartalmakat szereznek, másrészt maguk is új kínálatot nyújtanak;

O.  mivel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv szabályozási célkitűzései – különös tekintettel a vélemények és a média sokszínűségének biztosítására és támogatására, az emberi méltóság és a kiskorúak védelmére, a médiaszolgáltatók arra való ösztönzésére, hogy biztosítsanak hozzáférést a látás- és hallássérültek számára, valamint a reklámok szabályozására vonatkozókra – alapjában véve megtartják társadalmi jelentőségüket és szabályozási létjogosultságukat, de mivel egyszersmind e védelmi előírások hatékonyságának és végrehajthatóságának korlátai a hibrid vételi rendszerek által megteremtett felhasználási lehetőségek miatt egyre nyilvánvalóbbak;

P.  mivel a jó minőségű hibrid televíziós műsorszolgáltatás feltétele, hogy a távközlési szolgáltatók az átvitelt szolgáló szerverek és az előfizetők között elegendő adatátviteli sebességről gondoskodjanak;

Q.  mivel a hibrid készülékek alkalmazási lehetőségei megkérdőjelezik az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv központi elveit, mint például a reklám és a program elkülönítésére vonatkozó kötelezettséget vagy a reklámszünetekre vonatkozó szabályokat;

R.  mivel nagyszámú szolgáltatás önmagában vett és véletlenszerű jelenléte nem vezet automatikusan az említett szabályozási célok biztosításához, és ezért értékelni kell, hogy a célok eléréséhez továbbra is specifikus szabályozási keretre van-e szükség, és hogy e keret révén eleve elejét lehet-e venni a rossz irányú fejlődéseknek;

S.  mivel a hibrid televíziózás fejlődése és elterjedése a hagyományos televíziózás és az internet összeolvadását eredményezheti, amint az néhány évvel ezelőtt a mobiltelefon és az internet esetében is történt;

T.  mivel kívánatos lenne minden olyan megközelítés támogatása, amelynek révén az európai alkotás és innováció ösztönzése érdekében elősegíthető a piac alkalmazkodása;

U.  mivel a televíziózást az internettel ötvöző hibrid rendszerek fejlesztése révén a felhasználók különbségek nélkül válthatnak a televíziócsatornák és az internetszolgáltatások között, beleértve az audiovizuális tartalmakat illegálisan kínáló oldalakat is;

V.  mivel az átláthatóság és a verseny elégtelennek bizonyult a hálózatsemlegesség megóvásában;

W.  mivel a határok nélküli televíziózásról szóló eredeti irányelvben foglalt „székhely szerinti tagállam elve” mérföldkövet jelent a tájékoztatás szabadsága és a szolgáltatások közös piacának fejlesztése terén a tekintetben, hogy a tagállamok kötelezettséget vállaltak a minőségre vonatkozó minimumszabályok mellett, cserébe pedig bevezették a származási ország elvét a „székhely szerinti tagállam elve” formájában;

1.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, mennyiben szükséges az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvnek és a hálózati és médiaszabályozás (például a távközlési csomag) további jelenlegi előírásainak felülvizsgálata a kereshetőségre vonatkozó szabályok, valamint a tartalomszolgáltatók és felhasználók platformokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférése tekintetében a platform fogalmának bővítése és révén, és hogy igazítsa a meglévő eszköztárat az új helyzetekhez; mivel ezáltal biztosítani kell, hogy fogyasztók élvezhessék a kibővült választék és az audiovizuális médiaszolgáltatások elérhetőségét előnyeit, valamint azt, hogy a tartalomszolgáltatók nagyobb választási szabadsággal rendelkezzenek a tartalom terjesztése módjának megválasztásában a közönségükkel való kapcsolat fenntartása mellett;

2.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a műsorszolgáltatók és más, gyakran kisebb szolgáltatók számára is lehetővé váljon a méltányos feltételek melletti piaci részvétel, a platformok üzemeltetőire vonatkozó szabályozási intézkedések esetében ügyelni kell az azokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítására;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a médiaszolgáltatásnak az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 1. cikkében meghatározott fogalmát oly módon ültessék át, hogy a tagállamok részéről fennálló szabályozás szükségessége erőteljesebben kötődjön a szolgáltatások gazdaságpolitikai hatásjellemzőihez és potenciáljaihoz, különösen a véleményformálás és a vélemények sokfélesége szempontjából lényeges szerepükhöz, valamint a szerkesztői felelősséghez;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy a szerkesztői felelősség alá tartozó médiaszolgáltatásokkal és az egyéb tartalmakkal kapcsolatos eltérő hatáskör figyelembevételével vizsgálja meg, hogy a televíziós platformok szigorúbb szabályozása még mindig megfelelő és szükséges-e, és nem elegendő-e a megkülönböztetés általános tilalma;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2010/13/EU irányelv esetleges felülvizsgálata, illetve valamennyi jövőbeli jogszabály esetén tartsa fenn a sajtószabadság tiszteletben tartását célzó erőfeszítéseit;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy „Az egységes audiovizuális világ felé: növekedés, alkotómunka, értékek” címmel folytatott konzultációs eljárás eredményei alapján osztályozza, hogy a konvergencia figyelembevételével mely szabályozási mechanizmusok szükségesek és ésszerűek még, és esetleg melyeket kellene újraalkotni annak érdekében, hogy minden szolgáltató és tartalomszolgáltató számára egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a következő minimumkövetelmények figyelembevételével és az eddigi átfogó szabályozási célok megtartásával, hogy biztosítsák a tartalomszolgáltatók tisztességes versenyét, a felhasználók számára pedig a lehető legnagyobb előnyöket és a teljes átláthatóság és egyenlő esélyek melletti és megkülönböztetéstől mentes választást biztosítsanak minőségi, sokszínű kínálatból, különös figyelmet fordítva az ingyenes és közszolgálati kínálat megőrzésére;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálata esetén biztosítson egyenlő versenyfeltételeket valamennyi tartalomszolgáltató között;

8.  hangsúlyozza, hogy az említett új szereplők fejlesztési stratégiája maga után vonja a kínálat bővülését, amely kínálat a hagyományos csatornákon elérhető tartalmakból és a rendkívül széles internetes kínálatból áll;

9.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy fennáll egy új, kiegyensúlyozatlan versenyhelyzet létrejöttének veszélye, amelyben a hagyományos európai szereplők hátrányos helyzetbe kerülnek az új szereplőkkel szemben, tekintettel ez utóbbiak gazdasági súlyára és nemzetközi fejlődésére;

10.  hangsúlyozza, hogy megfontolandónak tűnik a médiaszolgáltatásokra vonatkozó lépcsőzetes szabályozási keret megtartása, azt azonban nem szabad elsősorban a nem lineáris és a lineáris szolgáltatások közötti differenciálástól függővé tenni, hanem elsősorban az adott médiaszolgáltatás lehetséges hatásához és az e médiaszolgáltatáshoz fűződő szerkesztői felelősséghez kell kapcsolni, ugyanakkor pedig megfelelő tagállami mérlegelési mozgásteret kell biztosítani e tekintetben;

11.  megfontolandónak tartja a kérdést, hogy a Bizottság által az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról szóló közleményében rögzített, a közszolgálati üzemeltetők hagyományos műsorsugárzási tevékenységen túlmutató és új terjesztési platformokon nyújtott audiovizuális szolgáltatásaira vonatkozó költséges értékelési és ellenőrzési eljárásokkal kapcsolatos előírások – a technikai konvergencia fokozódásával – megfelelők-e még, főképp hogy a felhasználók már nem tudnak különbséget tenni a tekintetben, hogy klasszikus, lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásról, lekérhető szolgáltatásról vagy egyéb audiovizuális szolgáltatásról van-e szó;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy az ágazat versenyképessége érdekében fordítson figyelmet a hibrid televíziózás jövőbeli kihívásaira, a mennyiségi reklámelőírások rugalmasabbá tételével, és hogy ismertesse az előnyöket és hátrányokat;

13.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók, a gyermekek és kiskorúak, valamint a kisebbségek Európa-szerte egységes védelme érdekében az audiovizuális médiaszolgáltatások minőségi korlátozásait felül kell vizsgálni, és azokat valamennyi terjesztési formára vonatkozóan magas színvonalon kell egységesíteni;

14.  felhív az emberi méltóság megsértésére és a gyűlöletkeltésre vonatkozó tilalom, a megkülönböztetéssel szembeni védelem, valamint az elektronikus hozzáférhetőség elvének valamennyi médiatartalom esetében történő egységes alkalmazására;

15.  e tekintetben megfontolandónak tartja a kérdést, hogy a reklámok és a műsortartalom elkülönítésének elvét valamennyi típusú médium esetében fenn lehet-e tartani, vagy pedig a reklám és a műsortartalom egyértelmű felismerhetősége és megkülönböztethetősége segítségével fejti-e ki az elv jobban védelmi célját valamennyi típusú médium esetében;

16.  úgy véli, hogy az új üzleti modelleknek a digitális televíziózás világában való lehetővé tétele érdekében meg kellene akadályozni a reklámokra vonatkozó új tilalmakat vagy a meglévő tilalmak bővítését vagy a reklám mint finanszírozási eszköz területébe való egyéb beavatkozásokat;

17.  hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy függetlenségének megőrzése érdekében a közszektor ne függjön kizárólag a reklámbevételektől, és arra kéri a tagállamokat, hogy támogassák e szektor finanszírozására irányuló erőfeszítéseket;

18.  hangsúlyozza, hogy az új reklámstratégiák, amelyek hatékonyságuk növelése érdekében új technológiákat vesznek igénybe (képernyőfelvételek, profilalkotás a fogyasztókról, több képernyős stratégiák), a fogyasztók, valamint magánéletük és személyes adataik védelmével kapcsolatos kérdéseket vetnek fel; ezt szem előtt tartva hangsúlyozza, hogy létre kell hozni az efféle stratégiákra alkalmazandó koherens szabályokat;

19.  arra ösztönzi az európai audiovizuális ágazat szereplőit, hogy az audiovizuális tartalmak európai kínálatának bővítése érdekében folytassák a koherens és vonzó – különösen online – szolgáltatások fejlesztését;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy lehetséges-e és ha igen, milyen formában lehetséges az ún. „first screen” eszközökön, például az internetkapcsolattal rendelkező televíziókészülékeken a kereshetőség tekintetében megfelelő elsőbbséget biztosítani azon tartalomszolgáltatóknak, amelyeknek a tagállamok közszolgálati feladatot osztanak ki, vagy amelyek hozzájárulnak a közérdekű célok támogatásához, például a médiapluralizmus és a kulturális sokszínűség biztosításához, vagy amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a híradások minőségét és függetlenségét, valamint a vélemények sokszínűségének előmozdítását szolgáló feladatokat végeznek;

21.  felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy kiegészítően ellenőrizzék a megtalálhatóság kötelezettségére („must-be-found”) vonatkozó szabályozásokat a tekintetben, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvben meghatározott szabályozási célkitűzéseket mennyiben lehet a médiaszabályozásban véghezvitt irányváltással, ösztönző és tanúsítási rendszerekkel, valamint a közös és önszabályozásra irányuló kezdeményezésekkel – különösen a kiskorúak és az emberi méltóság védelme terén – hosszú távon biztosítani, ugyanakkor pedig a médiaszolgáltatók közötti tisztességes versenyhez szükséges rugalmasságot megőrizni; hangsúlyozza, hogy az esetleges társ- és önszabályozási kezdeményezések csak kiegészíthetik a jogi szabályozást, és hogy az azoknak való megfelelést, valamint azok kiértékelését független felügyelet alá kell rendelni;

22.  ezért a verseny korlátozásának elkerülése érdekében javasolja, hogy az azonos szolgáltatásokra az átvitel médiumától függetlenül azonos szabályozás vonatkozzon;

23.  továbbá aggodalmának ad hangot e tekintetben a nemzetközi szereplők jelenlétéből adódó fokozott verseny miatt, mivel e szereplőkre nem vonatkoznak az uniós szabályok és kötelezettségek;

24.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezeket a platformokat a tisztességes verseny piaci feltételeinek és általános érdekének figyelembevételével, a fogyasztók részéről mutatkozó keresletnek megfelelően, nyílt vagy interoperábilis szabványok alapján üzemeltessék, és akadályozzák meg, hogy egy vagy több szolgáltató visszaéljen kiemelt helyzetével;

25.  kitart e tekintetben amellett, hogy meg kell vizsgálni a szabályozási keret változásait, a hibrid televíziózás szabályozási módjait és a tartalomhivatkozás rendszereit;

26.  felszólít a hibrid televíziózás platformjainak szabályozására, ami biztosítja a műsorszolgáltatók tartalmaihoz való hozzáférést és e tartalmak sértetlenségét, a fogyasztók számára pedig az átláthatóságot és az alapvető etikai szabályok alkalmazását (a kiskorúak és a magánélet védelme);

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő valamennyi uniós polgár médiaműveltségét, különösen a lineáris és nem lineáris médiaszolgáltatások jobb megértését célzó kezdeményezéseken és összehangolt fellépéseken keresztül;

28.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy – különösen a készülékgyártók és a szolgáltatók – tegyenek intézkedéseket a lineáris és nem lineáris médiaszolgáltatások idősek és fogyatékossággal élő személyek, például a hallás- vagy látássérültek általi elérhetőségének fokozása érdekében;

29.  úgy véli, hogy a platform- és portálszolgáltatásoknak interoperábilisnak kell lenniük annak lehetővé tétele érdekében, hogy harmadik fél az átvitel médiumától függetlenül és megkülönböztetéstől mentesen állíthasson elő és értékesíthessen saját alkalmazásokat;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy jogilag kötelező érvénnyel biztosítsa, hogy a hálózatokban és a platformokon minden tartalom alapvetően azonos minőségben legyen hozzáférhető;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy jogilag kötelező érvénnyel biztosítsa, hogy az adótól a fogadóig történő továbbítás során a hálózatüzemeltetők alapvetően azonos módon kezeljék az adatcsomagokat, a hálózatüzemeltető tehát ne rangsoroljon például származás, tartalom, a felhasználás jellege vagy a felhasználó által fizetett díj szerint, mivel ez alááshatja a szolgáltatásokhoz való, mindenki számára méltányos feltételek melletti hozzáférésre, az adatvédelmi szabályokra, az adatmanipulálásra vonatkozó tilalomra, a tartalmak sértetlenségének elvére, valamint a tisztességes versenyfeltételek teremtésére irányuló célkitűzéseket;

32.  felhívja a figyelmet arra, hogy a héarendszerek között európai szinten mutatkozó eltérések bizonyos következményekkel járnak, amelyeket csak tovább erősít a hibrid televíziózás térnyerése;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a hálózatsemlegességet biztosító uniós jogszabályra;

34.  felhívja a Bizottságot a hibrid platformokon található lineáris és nem lineáris szolgáltatások sértetlenségének jogszabályi biztosítására, különös tekintettel annak tilalmára, hogy e szolgáltatások platformüzemeltetők vagy harmadik felek révén tartalmakkal vagy egyéb szolgáltatásokkal átfedjék egymást, vagy e tartalmak külső tartalmakhoz viszonyított arányát megváltoztassák, hacsak a felhasználó kifejezetten nem kezdeményezte azt, az egyéni kommunikáció körébe nem számítható tartalmak esetében pedig a tartalomszolgáltató arra felhatalmazást nem adott; felhívja a figyelmet arra, hogy ugyancsak tiltani kell harmadik felek egy szolgáltató tartalmaihoz vagy műsorszórási jeleihez való felhatalmazás nélküli hozzáférését, valamint azok felhatalmazás nélküli dekódolását, felhasználását vagy terjesztését;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg olyan intézkedések meghozatalát, amelyekben figyelembe vennék a nem engedélyezett oldalak portálokon és keresőprogramokon való hivatkozásának kockázatát;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozóan az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv különleges jogszabályi követelményei által létrehozott védelmi szintet nem kerülik meg az egyéb platformokon való felhatalmazás nélküli hozzáférhetővé tétel révén;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az alkalmazások portálokról való indítása soha ne legyen automatikus, hanem azt minden esetben a felhasználónak kelljen kezdeményeznie, és hogy az azt megelőzően használt szolgáltatáshoz bármikor egyszerűen és csupán egy gombnyomással (például „piros gomb” funkcióval) lehetőség legyen visszatérni, és ezt egyértelműen fel is tüntessék, továbbá hogy egy alkalmazás elhagyásakor kép és hang tekintetében ismét hiánytalanul megjelenítsék az azt megelőzően használt szolgáltatást;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a tartalomszolgáltatók bírósághoz fordulhassanak hibrid platformok olyan alkalmazásai miatt, amelyek lehetővé teszik vagy elősegítik a tartalomszolgáltató által elérhetővé tett tartalom engedély nélküli terjesztését;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a szerzői jog tekintetében fontos esetekben fejtse ki befolyását az olyan egyszerűen kezelhető jogosítási rendszerek kialakítása érdekében, amelyek lehetővé teszik a médiaszolgáltatók nem lineáris szolgáltatásainak harmadik fél platformján történő változatlan és hiánytalan közzétételét;

40.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a televíziós és online szolgáltatások – az EU területén forgalmazott vagy oda importált – hibrid vevőkészülékekkel való használatának anonimitása elviekben szavatolt legyen, és maradéktalanul megfeleljen a magánélet védelméről és az adatvédelemről szóló uniós szabályoknak;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokat azok kettős jellegére és társadalmi jelentőségére való tekintettel zárják ki a nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében kialakított liberalizációs intézkedések hatálya alól, az egyre növekvő digitalizálódás és médiakonvergencia miatt ugyanakkor biztosítsa az „audiovizuális médiaszolgáltatások” koncepciójának dinamikus továbbfejlesztését;

42.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a hibrid televíziózás jövőbeni kínálata is megfeleljen a kiskorúak védelmére, bizonyos hirdetések egészségügyi okok miatti tiltására, a fajgyűlölet szításának tilalmára, a hírek és a reklámok különválasztására, a tulajdonjogi átláthatóságra, a magánélet védelmére stb. vonatkozó jelenlegi szabályoknak, hiszen ezek az immár a közösségi vívmányok részét képező szabályok nem lehetnek megkerülhetők a technológiai fejlődés ürügyén; különösen kéri, hogy tájékoztassák a hibrid szolgáltatásokat nyújtó és a hibrid készülékeket forgalmazó EU-n kívüli szolgáltatókat, hogy továbbra is a szolgáltatás nyújtásának helye szerinti, nem pedig a szolgáltató székhelye szerinti jogszabályok alkalmazandóak;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy a többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások keretében gondolják meg a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága (GD Connect, CNECT) számára a távközlési infrastruktúra továbbfejlesztésére előirányzott forrásoknak az eredetileg javasolt 9,2 milliárd euróról 1 milliárd euróra történő csökkentését;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a közönség védelmével kapcsolatos olyan fontos kérdésekre, mint a kiskorúak védelme, és úgy véli, hogy az elektronikus műsorújságok e kérdések kezelésének lehetséges platformjai lehetnének;

45.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Európa-szerte továbbra is vannak olyan nagy kiterjedésű területek, amelyek csak korlátozott internet-infrastruktúrával rendelkeznek, és emlékeztet arra, hogy a hibrid televíziózásban rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében alapvető fontosságú a fogyasztóknak a nagy sebességű internethez való hozzáférése;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek

(1) HL L 95., 2010.4.15., 1. o.
(2) HL L 108., 2002.4.24., 21. o.
(3) HL L 337., 2009.12.18., 11. o.
(4) HL L 108., 2002.4.24., 51. o.
(5) HL L 108., 2002.4.24., 7. o.
(6) HL L 337., 2009.12.18., 37. o.
(7) HL L 204., 1998.7.21., 37. o.
(8) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
(9) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(10) HL C 257., 2009.10.27., 1. o.
(11) HL L 270., 1998.10.7., 48. o.
(12) HL C 236. E, 2011.8.12., 24. o.


1/2013. sz. költségvetésmódosítás-tervezet – Horvátország európai uniós csatlakozásával kapcsolatos kiadások
PDF 207kWORD 47k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 1/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Bizottság) szóló tanácsi álláspontról (11607/2013 – C7-0199/2013 – 2013/2054(BUD))
P7_TA(2013)0330A7-0246/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére és az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, amelyet 2012. december 12-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) (a továbbiakban „IKM”) és különösen annak 29. pontjára,

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a többéves pénzügyi keret tekintetében a Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő kiadások figyelembevétele érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2013)0157),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 1/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetére, amelyet a Bizottság 2013. március 18-án fogadott el (COM(2013)0156),

–  tekintettel a Tanács által 2013. június 26-án elfogadott, az 1/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (11607/2013 – C7-0199/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0246/2013),

A.  mivel az 1/2013 számú költségvetés-módosítási tervezet célja a Horvátország 2013. július 1-jei uniós csatlakozásával kapcsolatos kiadások fedezésére szolgáló kötelezettségvállalási és kifizetési irányzatok beépítése a 2013-as költségvetésbe;

B.  mivel ezzel párhuzamosan a Bizottság a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 29. pontjának megfelelően javaslatot nyújtott be a többéves pénzügyi keret kiigazítására, a fenti változásokra tekintettel;

C.  mivel a kötelezettségvállalások 655,1 millió eurós és a kifizetések 374 millió eurós javasolt növelése a 2011. június 30-i csatlakozási konferencián elfogadott pénzügyi csomagot tükrözi, az 5. fejezet kivételével, a Horvátország csatlakozásával járó igazgatási kiadások ugyanis már szerepelnek a 2013-as költségvetésben;

1.  tudomásul veszi a 1/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, és a Tanács erről szóló álláspontját;

2.  hangsúlyozza a költségvetés-módosítás pusztán technikai jellegét, amely egyszerűen a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz 28. államként történő csatlakozásáról szóló szerződésről hozott egyhangú megegyezés következménye; ezért hangsúlyozza, hogy a költségvetés-módosítást a 2012-ből maradt teljesítetlen kifizetések rendezésének módjáról jelenleg folyó intézményközi vitától és a 2/2013. sz. költségvetésmódosítás-tervezettől elválasztva kezelték;

3.  emlékeztet arra, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 29. pontja szerint az e költségvetés-módosítás finanszírozásához szükséges forrásokat a pénzügyi keret kiigazításával kell fedezni, vagyis a kötelezettségvállalások és kifizetések 2013-as felső határának felülvizsgálata révén;

4.  ismét hangsúlyozza álláspontját, amely szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt, a nemzeti parlamentek bármely jogalkotás-tervezetről való tájékoztatására szolgáló nyolchetes időszak nem vonatkozik a költségvetési kérdésekre; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e költségvetés-módosítás hatálybalépésének nagyon szoros időkerete ellenére a Tanács csupán ezen időszak elteltével fogadta el álláspontját, minimálisra csökkentve ezzel a Parlament számára a Szerződés által az elfogadásra előírt időt;

5.  sajnálja továbbá, hogy a Tanács még a nyolchetes határidő leteltét követően is csak nehezen jutott megállapodásra erről a költségvetés-módosításról, ami késedelemhez vezetett a Horvátország számára 2013. július 1-től biztosított finanszírozás rendelkezésre állása tekintetében; figyelmeztet arra, hogy ez nem válhat példává a jövőbeli bővítések vonatkozásában;

6.  üdvözli a tényt, hogy a Tanácsban végül megállapodás született a 2013-as kifizetések plafonjának a szükséges 374 millió eurós összeggel való, kiegyenlítés nélküli megemeléséről; úgy véli, hogy tekintettel az összeg korlátozott nagyságára, és a 2013-as költségvetés kifizetési előirányzatainak jelenlegi hiányára, ez a helyes módja a tagok által a csatlakozási szerződés aláírásakor vállalt kötelezettség teljesítésének, valamint a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 29. pontjában szereplő rendelkezések betartásának.

7.  sajnálja azonban a tényt, hogy ami a kötelezettségvállalások felülvizsgálatát illeti, a Tanács úgy határozott, hogy nem veszi figyelembe a bizottsági javaslat változtatás nélküli elfogadásának politikai jelentőségét, és ehelyett a szükséges előirányzatok kiegyenlítés útján történő rendezését választotta; sajnálja, hogy ez ellentmond a csatlakozási szerződés aláírásakor hozott egyhangú határozat, valamint a 2006. május 17-én hozott intézményközi megállapodás szellemének; kiemeli, hogy ez a káros politikai üzenetet küld nemcsak Horvátország, hanem a többi tagjelölt ország felé is; hangsúlyozza, hogy csak azért fogadja el a Tanács határozatát, mert az a jelenlegi többéves pénzügyi keret (2007–2013) utolsó 6 hónapját érinti; rámutat arra, hogy ez nem teremthet példát a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) idején esetlegesen bekövetkező jövőbeli bővítések vonatkozásában;

8.  sajnálatosnak tartja, hogy az 5. fejezet került megjelölésre az kötelezettségvállalások kiegyenlítésének fő forrásaként, mivel ez a vitatott bérkorrekció fedezéséhez szükséges források hiányához vezethet, amennyiben a Bíróság még 2013-ban meghozza ítéletét;

9.  azonban, tekintettel a Horvátország számára szükséges források biztosításának politikai jelentőségére és jogi sürgősségére, úgy határoz, hogy módosítás nélkül jóváhagyja az 1/2013. sz. költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

10.  utasítja elnökét annak kihirdetésére, hogy az 1/2013. sz. költségvetés-módosítás véglegesen elfogadásra került, továbbá arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 66., 2013.3.8.
(3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


Javaslat a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő kiadási szükségletek figyelembevétele érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra
PDF 281kWORD 50k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő kiadási szükségletek figyelembevétele érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2013)0157 – C7–0074/2013 – 2013/2055(ACI))
P7_TA(2013)0331A7-0247/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0157),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 29. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló, 2012. december 12-én elfogadott általános költségvetésére(2),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 1/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetére, amelyet a Bizottság 2013. március 18-án fogadott el (COM(2013)0156),

–  tekintettel az 1/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra, amelyet a Tanács 2013. június 26-án fogadott el (11607/2013 – C7–0199/2013),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7‑0247/2013),

A.  mivel a Bizottság a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 29. pontjával összhangban az 1/2013. számú költségvetés-módosítással párhuzamosan javaslatot nyújtott be a költségvetési hatóságnak, amely a többéves pénzügyi keret kiigazítására irányul a Horvátország 2013. július 1-jei uniós csatlakozásával kapcsolatos kiadások fedezésére szolgáló kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatoknak a 2013-as költségvetésbe való beépítése céljából;

B.  mivel a kötelezettségvállalások 666 millió eurós és a kifizetések 374 millió eurós javasolt növelése a 2011. június 30-i csatlakozási konferencián elfogadott pénzügyi csomagot tükrözi, az 5. fejezet kivételével, a Horvátország csatlakozásával járó igazgatási kiadások ugyanis már szerepelnek a 2013-as költségvetésben;

1.  tudomásul veszi a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosításáról szóló határozatra irányuló javaslatot, amelyet a Bizottság nyújtott be, valamint a Tanács erről szóló álláspontját;

2.  hangsúlyozza e felülvizsgálat pusztán technikai jellegét, amely egyszerűen a Horvát Köztársaság 28. tagállamként az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződésről (csatlakozási szerződés) hozott egyhangú megállapodás következménye; hangsúlyozza, hogy ezért a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak az 1/2013. számú költségvetés-módosításhoz kapcsolódó felülvizsgálatát külön kezelte a 2012-ből maradt teljesítetlen kifizetések rendezésének módjáról jelenleg folyó intézményközi politikai vitától és a 2/2013. számú költségvetés-módosításról zajló tárgyalásoktól;

3.  emlékeztet arra, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 29. pontja szerint az új tagállamok uniós csatlakozásának finanszírozásához szükséges forrásokat a pénzügyi keret kiigazításával kell fedezni, vagyis a kötelezettségvállalások és kifizetések 2013-as felső határának felülvizsgálata révén;

4.  ismét hangsúlyozza álláspontját, amely szerint a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló (1.) jegyzőkönyv 4. cikkében foglalt, a nemzeti parlamenteknek a jogalkotási aktusok tervezetéről való tájékoztatására szolgáló nyolchetes időszak nem vonatkozik a költségvetési kérdésekre; ezért sajnálja, hogy a kiigazítás és az 1/2013. számú költségvetés-módosítás hatálybalépésére rendelkezésre álló nagyon szoros időkeret ellenére a Tanács mindazonáltal csupán ezen időszak elteltével fogadta el álláspontját, minimálisra csökkentve ezzel a Parlament számára rendelkezésre álló, a Szerződés által az elfogadásra előírt időt;

5.  továbbá sajnálja, hogy a Tanács még a nyolchetes határidő lejárta után is csak nehezen jutott megállapodásra e felülvizsgálatról, ami késedelemhez vezetett a Horvátország számára 2013. július 1-től esedékes finanszírozás rendelkezésre állása tekintetében; figyelmeztet arra, hogy ez nem válhat példává a jövőbeli bővítések vonatkozásában;

6.  üdvözli azt a tényt, hogy a Tanácsban végül megállapodás született a 2013-as kifizetési felső határoknak a szükséges 374 millió euróval történő, ellentételezés nélküli megemeléséről; úgy ítéli meg, hogy az érintett összeg korlátozott nagyságára és a 2013-as költségvetésben a kifizetési előirányzatok jelenleg tapasztalható hiányára való tekintettel ez a megfelelő módja a tagállamok által a csatlakozási szerződés aláírásakor vállalt kötelezettség teljesítésének, és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 29. pontjában foglalt rendelkezések tiszteletben tartásának;

7.  sajnálja azonban azt a tényt, hogy a kötelezettségek felülvizsgálata tekintetében a Tanács úgy határozott, hogy nem veszi figyelembe a bizottsági javaslat változtatás nélküli elfogadásának politikai jelentőségét, ehelyett inkább a szükséges előirányzatok ellentételezés útján történő rendezését választva; úgy véli, hogy ez az álláspont ellentmond a csatlakozási szerződés aláírásakor hozott egyhangú határozat, valamint a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás szellemének; kiemeli, hogy ez a határozat rossz politikai üzenetet küld nemcsak Horvátország, hanem a többi tagjelölt ország felé is; hangsúlyozza, hogy csak azért fogadja el a Tanács határozatát, mert az a jelenlegi többéves pénzügyi keret (2007–2013) utolsó 6 hónapját érinti; rámutat arra, hogy ez nem teremthet példát a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) idején esetlegesen bekövetkező jövőbeli bővítések vonatkozásában;

8.  sajnálja, hogy az 5. fejezet került megjelölésre a kötelezettségvállalások ellentételezésének fő forrásaként, mivel ez ahhoz vezethet, hogy nem állnak majd rendelkezésre a fizetések vitatott kiigazításának fedezéséhez szükséges források, amennyiben a Bíróság még 2013-ban ítéletet hoz;

9.  mindazonáltal a Horvátország számára biztosítandó szükséges finanszírozás politikai jelentőségének és jogi sürgősségének figyelembevételével úgy határoz, hogy jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt, a Tanács által módosított határozatot;

10.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a mellékletekkel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő kiadási szükségletek figyelembevétele érdekében történő módosításáról

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2013/419/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL L 66., 2013.3.8.


A Bizottság 2014. évi munkaprogramjának előkészítése
PDF 346kWORD 116k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása az Európai Parlament 2014. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos prioritásairól (2013/2679(RSP))
P7_TA(2013)0332RC-B7-0315/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi munkaprogramjáról szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0629),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiára;

–  tekintettel a 2013. június 27-28-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló legutóbbi keretmegállapodásra(1), különösen annak IV. mellékletére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 35. cikkének (3) bekezdésére,

A.  mivel a válságból nem lehet kilábalni az európai integráció jelentős mértékű elmélyítése nélkül, és a pénzügyi, gazdasági és adósságválság rámutatott a fokozottabb demokratikus ellenőrzés és elszámoltathatóság szükségességére;

B.  mivel az Európai Bizottságnak intézkedéseket kell előterjesztenie az európai szociális piacgazdasági modellek megőrzése és megerősítése érdekében, a hosszú recesszió által okozott károk helyrehozása, valamint a teljes körű foglalkoztatottság és a fenntartható növekedés visszaállítása érdekében;

C.  mivel a bankrendszer labilis mivolta, a tagállamok előtt adósság és deficit formájában álló problémák, az európai versenyképesség csökkenése a globális gazdaságban, a fiatal munkanélküliek magas száma, illetve a gazdasági hanyatlásnak tulajdonítható társadalmi nehézségek előzmény nélküli kihívást jelentenek az EU számára;

D.  mivel az uniós szintű költségvetési döntéseknek nemcsak az összegek tekintetében, hanem a rugalmasság és az egyensúly tekintetében is meg kell felelniük az Unió politikai prioritásainak;

E.  mivel a Bizottság feladata az EU általános érdekeinek előmozdítása, az ezt célzó megfelelő kezdeményezések megtétele, a Szerződések alkalmazásának biztosítása, az uniós jog végrehajtásának ellenőrzése, koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatok végrehajtása, valamint jogszabályok megalkotásának kezdeményezése;

F.  mivel a választóktól kapott jelenlegi megbízatás végén minden befejezetlen munka elévül, kivéve, ha a Parlament, a Tanács vagy a Bizottság indokolással ellátva kérelmezi, hogy a jogalkotási eljárásban jelentős haladást mutató konkrét ügyeket az újonnan megválasztott Parlament folytassa;

1. RÉSZ

1.  mélyebb demokratikus folyamatot szorgalmaz a gazdasági kormányzás területén, az Európai Parlament szorosabb bevonásával, ami hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok nagyobb bizalommal tekintsenek a válság uniós kezelésére; e tekintetben az Európai Bizottságnak be kell töltenie a Szerződés szerinti szerepét, ami összeegyeztethetetlen az EU gazdasági kormányzásában ráruházott döntéshozatali szerepének nem elszámoltatható szervezetekre való átruházásával; különösen törekszik a Bizottság elszámoltathatóságának javítására azokban az esetekben, amikor a Bizottság a trojka tagjaként jár el;

2.  úgy véli, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló politikai tárgyalások lezárását követően a Bizottságnak mindenekelőtt biztosítania kell az új pénzügyi keret zökkenőmentes működését, ideértve a rugalmasságra vonatkozó új szabályokat is, melyekről e tárgyalások keretében született megállapodás; elvárja, hogy az új Bizottság beiktatásakor hivatalos kötelezettségvállalást tegyen a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának 2016 végéig való elvégzésére, ami az új Európai Parlament számára is lehetővé teszi majd az Unió prioritásainak újraértékelését;

3.  különös aggodalommal tölti el a kifizetésekkel kapcsolatos, 2014-ben előállt helyzet, és sürgeti a Bizottságot, hogy – amennyiben szükséges – még az év folyamán terjesszen elő költségvetés-módosításokat;

4.  hangsúlyozza az Unió saját forrásainak rendszerét érintő reform kérdésének fontosságát; kéri a Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot összehívják, valamint hogy, amint lehet, megkezdje munkáját annak érdekében, hogy az első eredmények a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás részeként elfogadott, a saját forrásokról szóló közös nyilatkozatnak megfelelően 2014 végére rendelkezésre álljanak;

5.  emlékeztet rá, hogy az EU költségvetésének az uniós politikai prioritásokat kell tükröznie; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés erős tőkeáttételi hatással bíró beruházási költségvetés; sürgeti a Bizottságot, hogy védelmezze az uniós költségvetést a stratégiai beruházások európai többletérték nyújtása révén történő előmozdítása, valamint az európai gazdaság újbóli növekedési pályára állítása érdekében;

6.  úgy véli, hogy a foglalkoztatás elsőrendű prioritás, és hogy az összes, uniós szinten rendelkezésre álló adót a meglévő munkahelyek megőrzésére, valamint új munkahelyeknek a fiatalok számára történő létrehozására kell fordítani, különösen a szolgáltatások, az ipar és a digitális gazdaság területén; ezért meggyőződése, hogy az Unió versenyképességét erősítő beruházások kulcsszerepet fognak játszani a jövő évben és a rákövetkező években;

7.  üdvözli az Európai Bizottság 2013. június 27-28-i kötelezettségvállalását, miszerint teljes egészében megvalósítja a tényleges gazdasági és monetáris uniót, ami magában foglalja a bankunió valamennyi elemét, a gazdaságpolitikák hatékonyabb összehangolását, a pénzügyi szolidaritási mechanizmusok kialakítását és a társadalmi dimenzió megerősítését, azonban sajnálattal állapítja meg a gyorsabb előrehaladásra tett kísérletének kudarcát; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki egy GMU társadalmi dimenzióiról szóló, közleményt;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy mielőbb el kell végezni minden jogalkotási munkát, amely az Európai Központi Bankon alapuló egységes felügyeleti mechanizmus életbe léptetéséhez szükséges;

9.  támogatja az Európa 2020 növekedési stratégiát, melynek célja a vállalkozások ösztönzését, a munkahelyteremtést, az életszínvonal emelését és a fenntartható gazdaság kialakítását célzó megfelelő politikai keretek megalkotása;

10.  hangsúlyozza, hogy a tőkéhez való hozzáférés javítása, jobb infrastruktúra biztosítása, a tulajdonjogok védelme és különösen a kkv-k támogatása révén javítani kell az ipar makrogazdasági keretét az iparágak versenyképességének növelése és új piacokhoz való nagyobb mértékű hozzáférésük elősegítése érdekében;

11.  fellépést sürget a Bizottság jelenlegi munkaprogramjának még ez utóbbi mandátumának lejárta előtt történő megvalósításáért, különös tekintettel a szolgáltatások egységes piacára, a digitális menetrendre, az energia belső piacára és a nyílt és tisztességes kereskedelmi megállapodások kiterjesztésére;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza és terjessze ki az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében tett erőfeszítéseit, hogy tegyen javaslatot egy európai főügyészség létrehozására, és hogy fejezze be az OLAF elhalasztott reformját;

13.  intenzív tárgyalások megkezdését javasolja a Tanáccsal és a Bizottsággal még mandátumának lejárta előtt, hogy minél több ügyet lezárhasson, teljes mértékben tiszteletben tartva Lisszaboni Szerződésben leszögezett jogalkotási eljárásokat; megismétli, hogy nem fogadhat el több kormányközi elemet a GMU tekintetében;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy kellően vegye figyelembe a Parlamentnek a jelen határozat 2. részében ismertetett ágazatspecifikus álláspontjait;

2. RÉSZ

Végrehajtás

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa jogalkotási programjának koherenciáját, fokozza a jogszabályalkotás minőségét, javítsa a jogszabálytervezetek hatásvizsgálatát, adott esetben javasolja megfelelési táblázatok alkalmazását az uniós jog jobb átültetése érdekében, illetve támogassa a Parlamentet a Tanáccsal a meghatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok alkalmazásáról folytatott tárgyalások során, amelyek azzal fenyegetnek, hogy jelentős mértékben blokkolják a jogalkotási folyamatot;

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy a megosztott irányítású uniós alapok tekintetében javasolja a megfelelő politikai szintű aláírással ellátott megfelelő nemzeti igazgatási nyilatkozatok bevezetését; hangsúlyozza, hogy a támogatások alapos ellenőrzése révén szigorú és hiteles felügyeletet kell gyakorolni, valamint nyomon kell követni az uniós finanszírozás és igazgatás költséghatékonyságát, biztosítva ezáltal az uniós fellépés jó ár-érték arányát, valamint azt, hogy a bevételek az alkalmazandó szabályokkal összhangban kerüljenek beszedésre;

17.  úgy véli, hogy javítani és modernizálni kell az uniós intézmények közötti együttműködést, hogy az hatékonyabbá váljon, és lehetővé tegye az uniós szintű végrehajtó hatalom alaposabb demokratikus ellenőrzését; megjegyzi, hogy a 2010-es intézményközi megállapodás felülvizsgálatra szorul; szorosabb együttműködést szorgalmaz a Tanáccsal, a Lisszaboni Szerződésben foglaltaknak megfelelően; hangsúlyozza, hogy mindig előnyben kell részesíteni a közösségi módszert, amely a Parlament demokratikus bevonása révén lehetővé teszi a nyilvános vitát; emellett úgy véli, hogy a bonyolult jogalkotás, különösen a pénzügyi szolgáltatások terén, kellően széles körű nyilvános és parlamenti vitát szavatol;

18.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság számos bejelentett célkitűzést többszöri ígérete ellenére sem valósított meg, sem a mennyiség, sem a minőség tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy kezdjen intenzív párbeszédet a két társjogalkotóval a fennmaradó bejelentett jogalkotási javaslatok előterjesztéséről és elfogadásáról;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy könnyítse meg az európai szintű politikai pártok státuszáról folytatott háromoldalú párbeszéd gyors lezárását, időben az európai parlamenti választások előtt;

Egységes piac

20.  emlékeztet az egységes piacnak az uniós integráció, a gazdasági növekedés és a foglakoztatás motorjaként, valamint az uniós reálgazdaság pilléreként betöltött kulcsfontosságú szerepére; ezért felhívja a Bizottságot, hogy helyezze az egységes piac irányítását a középpontba a jogalkotási és szakpolitikai prioritások elfogadásának és érvényre juttatásának ésszerűsítése, valamint az egységes piaci integrációnak az európai szemeszter keretében való rendszeres – az éves növekedési jelentéseket kísérő, az egységes piaci integrációra vonatkozó jelentéseken és országspecifikus ajánlásokon alapuló – értékelése kialakításának érdekében;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is összpontosítson az egységes piac irányításának javítására, újítsa meg az adminisztratív egyszerűsítés megvalósításával kapcsolatos erőfeszítéseit, fontolja meg kellő módon a javasolt intézkedések arányosságát, valamint kövesse nyomon az előrehaladást az egységes piaci vívmányok maradéktalan végrehajtásának biztosítása érdekében, különösen a szolgáltatói ágazatban;

22.  üdvözli a Bizottságnak a II. egységes piaci intézkedéscsomag keretében a növekedés, a foglalkoztatás és az egységes piacba vetett bizalom fellendítését célzó, elsőbbséget élvező intézkedésekre irányuló javaslatait;

23.  sürgeti a szolgáltatásokról szóló irányelv teljes körű alkalmazását; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak a szolgáltatások egységes piacához való hozzáférés előmozdításában; kéri a Bizottságot., hogy vizsgálja felül a jelenlegi korlátozó gyakorlatokat, például a „gazdasági szükségesség” vizsgálatát;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan és szigorúan kövesse nyomon a fogyasztóügyi stratégia végrehajtását és érvényesítését, valamint a fogyasztói jogorvoslat és az egységes piacba vetett bizalom kérdéskörét; mivel a jól működő egységes piac alapja a fogyasztói bizalom, kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal karöltve aktívan gyorsítsa fel a fogyasztók jogairól szóló irányelv, az alternatív vitarendezésről szóló irányelv és az online vitarendezésről szóló rendelet végrehajtását, továbbá vizsgálja felül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv működését;

25.  üdvözli az új fogyasztói termékbiztonsági rendeletet, amely garantálja a fogyasztói egészségvédelmet és biztonságot, de az árukereskedelmet is megkönnyíti, különösen a kkv-k számára;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy harmonizált e-vám gyakorlatok teljes kialakítása révén hajtsa végre a Modernizált Vámkódexet;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy módszeresebben elemezze a javaslatainak a kkv-kra gyakorolt hatását, hiszen Európában számos új munkahelyet ezek a vállalatok biztosítanak; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy aktívan tántorítson el az uniós jog nemzeti szinten való túlszabályozásától, amely torzítja az egyenlő versenyfeltételeket az egységes piacon;

28.  hangsúlyozza a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítását célzó intézkedések fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg és hajtsa végre a vállalkozásokra vonatkozó cselekvési tervben szereplő intézkedéseket, valamint hogy gyorsítsa fel a vállalkozást célzó kezdeményezés elfogadását; kéri egy kkv finanszírozási keret gyors elindítását a jövőbeli COSME és a Horizon 2020 programok keretében, bevonva az EBA-t és az EBB-t is, az állami és magántőke innovatív és fenntartható új vállalkozásokba, így a növekedés-orientált kkv-kba való beruházásának megkönnyítése érdekében;

29.  kéri, hogy a Bizottság szerezzen érvényt a három intézmény közötti, arra vonatkozó megállapodásnak, hogy teljesítik a jobb jogalkotást célzó kötelezettségvállalásaikat, beleértve a tagállamokat is, amelyeket a Bizottságnak kivétel nélkül ösztönöznie kell arra, hogy végezzék el a kkv-kra és az egységes piacra vonatkozó teszteket; e tekintetben megállapítja, hogy a Tanácsnak fel kell állítania saját hatásértékelési egységét ahhoz, hogy elvégezhesse a saját módosításaira vonatkozó hatásvizsgálatokat; hangsúlyozza az intelligens szabályozás menetrendjén belüli „alkalmassági vizsgálatok” jelentőségét;

30.  kéri a Bizottságot, hogy az európai egységes piachoz való hozzáférésük biztosításával mozdítsa elő a kkv-k és a mikrovállalkozások érdekeit; üdvözli a kkv-kra és a mikrovállalkozásokra nehezedő – az uniós jogszabályokból adódó – szabályozási teher csökkentése érdekében a Bizottság által eddig tett intézkedéseket,

31.  felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó saját kezdeményezésű jogalkotási jelentés alapján terjesszen elő jogalkotási javaslatot az egységes piac jobb kormányzásáról, szem előtt tartva, hogy az egységes piac alapvetően hozzájárulhat az Európai Unión belüli növekedéshez;

32.  üdvözli a közbeszerzésekről és a koncessziós csomagról szóló politikai megállapodást; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjék el az új előírások gyors és teljes körű végrehajtását; szorgalmazza különösen egy kommunikációs és képzési stratégia kialakítását új készségek és képességek elősegítésére innovatív és eredményalapú közbeszerzések érdekében;

33.  tudomásul veszi a Tanáccsal egyeztetett, megerősített megállapodást a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló irányelv reformjáról; felszólít az új előírások mihamarabbi végrehajtására és az új szakmák elősegítésére az európai képesítései keretrendszer létrehozása érdekében;

34.  örömmel fogadja a Bizottság javaslatát a nem pénzügyi jellegű információk közzétételére vonatkozóan, és felszólítja a Bizottságot, hogy működjön szorosan együtt a Parlamenttel és a Tanáccsal, hogy 2014 elejére megszülethessen az első megállapodás;

35.  ismételten kéri a vállalatok székhelyének határokon átnyúló áthelyezéséről szóló tizennegyedik társasági jogi irányelvre irányuló javaslat előterjesztését;

36.  felszólít az európai ipar fellendítésére munkahelyek teremtése, a fenntartható növekedés támogatása és a valamennyi európai polgár számára biztosított jó munkakörülmények létrehozása céljával;

37.  kéri, hogy a Bizottság támogasson egy további kezdeményezést a digitalizált egységes piac kialakítására, kiegészítésére és végrehajtására irányuló javaslatok – pl. a rendelkezésre állást magában foglaló új stratégiai keret és a digitális tartalom uniós határokon átnyúló hordozhatósága – előterjesztése révén, valamint különösen olyan kezdeményezéseket, amelyek növelik a fogyasztók bizalmát, ideértve az online fizetések megkönnyítését elősegítő és a digitális és szállítási infrastruktúrákat javító intézkedéseket is;

38.  sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a szerzői jogok területén megkezdett reformját, és gondoskodjon arról, hogy az alkalmas legyen az internetes környezetben való alkalmazásra; ismételten kiemeli, hogy az európai növekedés és munkahelyteremtés ösztönzése érdekében végig kell vinni az ipari tulajdonjogok reformját;

39.  az uniós gazdaság stabilitása és a fenntartható gazdasági növekedéshez való visszatérés szempontjából alapvető fontosságúnak tartja, hogy egy egységes felügyeleti mechanizmus felállításán keresztül bankunió jöjjön létre, egységes banki szanálási mechanizmussal és a nemzeti betétbiztosítási rendszerek uniós keretével; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjessze elő a szükséges összes javaslatot és a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvcsomag megfelelő végrehajtásához szükséges szabályozástechnikai standardokat;

40.  hangsúlyozza, hogy az Unió pénzügyi piacai hatékonyságának és szilárdságának további növelése érdekében a pénzügyi szolgáltatásokról szóló, függőben lévő bizottsági javaslatokat minél hamarabb el kell fogadni, elkerülve így a kapcsolódó jogszabályok életbe lépésének késedelmét;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban fogadja el az egységes szanálási mechanizmust létrehozó rendelettervezetre és a banki strukturális reformról szóló ajánlások nyomon követésére irányuló javaslatait; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a társjogalkotók késedelem nélkül foglalkozzanak ezekkel a javaslatokkal, azok gyors hatálybalépését elősegítendő;

42.  rámutat, hogy a kutatás és az innováció alapvető fontosságú az Unió versenyképessége szempontjából a kutatási és innovációs programok létrehozásán, az eljárások egyszerűsítésén, az érintett (uniós, tagállami, régiós) szinteken belüli finanszírozás egybefogásán és koordinálásán, valamint az európai programok közötti szinergiák megteremtésén keresztül, továbbá kéri a Bizottságot ezen elvek gyakorlati alkalmazására;

43.  tudomásul veszi a Horizont 2020-ra vonatkozó megállapodást, amely a hetedik keretprogramból való zökkenőmentes átmenet, valamint az EU kulcsfontosságú kutatási és innovációs politikája folytonosságának érdekében jött létre, amely politika kárt szenvedett az elmúlt programok idején a Tanács és a Parlament között az utolsó pillanatban megkötött megállapodások következtében;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő javaslatot az adóparadicsomok közös uniós fogalommeghatározására, és vezesse be a nem együttműködő harmadik országok és joghatóságok feketelistáját; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a harmadik országokat a jó adóügyi kormányzással és az agresszív adótervezéssel kapcsolatos minimumkövetelmények alkalmazására ösztönző intézkedésekre irányuló bizottsági ajánlások végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségvállalásaiknak, valamint hozzák meg a szükséges intézkedéseket az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem fokozása érdekében;

Éghajlat, környezet, energia és szállítás

45.  ragaszkodik ahhoz, hogy a környezetbarát gazdaság fejlesztésének, a biológiai sokféleség előmozdításának, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem fokozásának ösztönzése érdekében végre kell hajtani az erőforrás-hatékony Európához vezető ütemtervet, beleértve az Európa 2020 stratégiában meghatározott energia-hatékonysági intézkedések európai szemeszterben megvalósult integrációját;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül terjesszen elő javaslatokat a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszer hiányosságainak orvoslására;

47.  elvárja, hogy a levegőszennyezés emberi egészségre gyakorolt negatív hatásaival szembeni fokozott védelem biztosítása érdekében a Bizottság további késedelem nélkül terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatára;

48.  hangsúlyozza, hogy kiemelt prioritás az átfogó ENSZ éghajlat-változási megállapodás 2015-ben való tető alá hozása, összhangban az EU 2°C fokos célkitűzésével, valamint elismeri, hogy 2014-ben döntéseket kell hozni az EU éghajlat- és energiapolitikai keretéről a nemzetközi tárgyalásokon e cél irányába való előrelépés érdekében;

49.  a hústermékekkel kapcsolatosan a közelmúltban az Unióban tapasztalt tisztességtelen gyakorlatokra való tekintettel sürgeti a Bizottságot a higiéniai csomag felülvizsgálatával kapcsolatos teendők felgyorsítására;

50.  kéri a Bizottságot, hogy adjon átfogó áttekintést az Unió hulladékpolitikájáról és hulladékokkal kapcsolatos jogszabályairól, kitérve a hulladékra vonatkozó vívmányok célértékeire, valamint a hulladéklerakókról szóló irányelv hulladéklerakótól való eltérítéssel kapcsolatos célszámaira;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő részletes cselekvési tervet a teljesen egységes és összefüggő energiapiac létrehozása céljából meghozandó intézkedésekről; hangsúlyozza, hogy átlátható és összevethető energiaárakat kell biztosítani a fogyasztók számára;

52.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság a legolcsóbb módja az energiaköltségek csökkentésének és a fosszilis energiahordozók kisebb mértékű behozatalának, és ezért ezeknek kell valamennyi javasolt energiapolitikai intézkedés középpontjában állnia;

53.  hangsúlyozza, hogy ki kell teljesíteni az egységes piacot valamennyi közlekedési mód számára, ideértve a közúti árufuvarozási piac további liberalizációját annak érdekében, hogy biztosított legyen az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása a szabad és tisztességes piaci versenyhez szükséges világos és könnyen érvényesíthető szabályokkal, valamint a kkv-kra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésével; sürgeti a Bizottságot, hogy 2013 végére készítsen jelentést az uniós közúti közlekedési piac helyzetéről, és végezze el az összes szükséges elemzést, mielőtt benyújtja jogalkotási javaslatait;

54.  rendkívül fontos projektnek tartja a több mint 10 éve kialakított egységes európai égboltot; attól tart, hogy ha az Európai Unió nem cselekszik a következő években, Európa központi légtere annyira telített lesz, hogy már nem lesz lehetőség a növekedésre; ezért szorgalmazza a légtér reformját, amely elképzelést a tagállamok a meglévő légiforgalom-irányítási rendszerek reformja és a funkcionális légtérblokkok bevezetése révén már magukévá tettek; üdvözli, hogy az egységes európai égbolt technológiai eleme, a SESAR jól fejlődik; hangsúlyozza, hogy az új rendszer mindenki számára előnyös lesz, különös tekintettel az európai légitársaságokra; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza működésbe az összes funkcionális légtérblokkot; kéri a regionális repülőterek gyakoribb használatának ösztönzését;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa magát az egységes európai vasúti térség létrehozásának garantálására és az Európai Vasúti Ügynökség hatáskörének a tanúsítás és a biztonság, valamint a gördülőállomány harmonizálása tekintetében történő kiterjesztésére vonatkozó kötelezettségvállalásaihoz;

56.  javaslatokat kér az egységes európai távközlési piac létrehozására, ideértve a roamingköltségek legkésőbb 2015-ig történő megszüntetését is;

Összetartó és befogadó társadalmak – A polgárok Európája

57.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió kohéziós politikája – az Unión belüli gazdasági, szociális és területi kohézió célkitűzéseivel összhangban – beruházásokat biztosít a fenntartható növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, valamint a fokozott európai versenyképességhez; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez szükséges legfontosabb beruházási eszköz; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye meg a megfelelő lépéseket a kellő időben történő kezdés érdekében, valamint hogy szabjon egyértelmű feltételeket a 2014–2020-as operatív programok tagállami végrehajtásának lehetővé tétele céljából; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjessze elő az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló 2012/2002/EK rendelet felülvizsgált tervezetét;

58.  hangsúlyozza, hogy a többéves költségvetés megfelelő végrehajtásához a következő, 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi kereten belül szükség van a kohéziós politikáról szóló rendeletek átfogó jogalkotási csomagjára; megjegyzi, hogy e rendeletek mellett felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadni;

59.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az olyan intézkedéseket, mint például a munkaerőpiac reformja, amely esetében a strukturális problémák hátráltatják a fiatalok bejutását, és hogy támogassa a tagállamokat az Ifjúsági garancia végrehajtása során, hogy a fiatalok munkához juthassanak vagy képzésben részesülhessenek;

60.  megállapítja, hogy nagy a kereslet az információs technológiában és rendszerfejlesztésben jártas szakemberekre; javasolja, hogy ez az ágazat legyen az európai ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés képzési és fejlesztési támogatásának egyik fő prioritása;

61.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvre irányuló javaslatot a foglalkozási eredetű váz- és izomrendszeri megbetegedésekről, valamint vizsgálja felül a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelvet;

62.  felhívja a Bizottságot, hogy 2014-ben a felülvizsgált foglalkoztatási iránymutatások révén biztosítsa, hogy a foglalkoztatási és szociálpolitikák aktív szerepet kapjanak a válság kezelésében; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy segítsen a tagállamoknak az új készségek kifejlesztésére és a munkanélküliek mielőbbi munkaerő-piaci belépésének támogatására irányuló stratégiák kidolgozásában; ugyanakkor rámutat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés révén jelentősebb erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy az ESZA-forrásokból támogatott tevékenységek felgyorsítása által az Unió legsúlyosabban érintett régióiban támogatást kapjanak azok a kiszolgáltatott csoportok, valamint azok a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok, akik munkanélküliek vagy inaktívak;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a tagállamokban a képzési rendszerek tekintetében végrehajtott reformokról, és ezzel tegyen strukturális, hosszú távú hozzájárulást a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához;

64.  támogatja a mikrohitelek hozzáférhetővé tételére, valamint a köz- illetve a magánszférában nem elegendő mértékben nyújtott szolgáltatásokat kínáló szociális vállalkozás fellendítésére irányuló nemzeti erőfeszítéseket kiegészítő európai uniós szintű kezdeményezéseket;

65.  megismétli azt a kérését, hogy vizsgálják felül a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló irányelvet; kéri a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erőfeszítéseket a szülési szabadságról szóló irányelv előtt álló akadályok felszámolására, valamint az apasági szabadságra vonatkozó költség-haszon elemzés előkészítésének nyomon követésére;

66.  ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság terjesszen elő egy, a nők elleni erőszak felszámolását célzó stratégiát, ahogy azt a Parlament számos állásfoglalásában kérte, továbbá, hogy az Unió csatlakozzon a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló Európa tanácsi egyezményhez, ezzel határozott lökést adva az egyezmény aláírását és ratifikálását eddig elmulasztó 26 tagállamnak;

67.  emlékeztet arra, hogy a megkülönböztetés elleni politika kulcsfontosságú szerepet tölt be a társadalmi befogadás előmozdításában, és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a homofóbia és a megkülönböztetés elleni uniós menetrend kialakítására; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok dolgozzanak ki a romák integrációjára irányuló nemzeti stratégiákat, és alkalmazzák azokat hatékonyan, hogy a harmadik országokkal folytatott párbeszédek során vessék fel és ítéljék el a megkülönböztetést, valamint hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján történő megkülönböztetés elleni harcot építsék be az együttműködési programokba;

68.  hangsúlyozza, hogy nagy jelentőséget kell tulajdonítani az oktatás, a kultúra, az audiovizuális ágazat, az ifjúság, a sport és az állampolgárság szegmensének, és biztosítani kell, hogy ezek megfelelő és hatékony költségvetésekkel rendelkezzenek;

69.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az Erasmus program keretében más egyetemeken tanulmányi időszakokat befejező diákok elvégzett kurzusainak és ECTS-pontjainak hazai egyetemeik általi nem teljes körű elismerése mögött meghúzódó problémákat;

70.  sürgeti az adatvédelmi csomaggal kapcsolatos átfogó megállapodást, ami egységes és magas szintű védelmet biztosít az adatalanyok számára, és egységes versenyfeltételeket teremt a vállalkozásoknak;

71.  úgy véli, hogy az európai polgárok biztonságának megőrzése érdekében a terrorizmus elleni folytatódó küzdelem rendkívül fontos kérdés az Európai Unió számára, és nyomatékosan kéri az adatok megőrzéséről szóló uniós jogszabályok felülvizsgálatát és a terrorizmus finanszírozásának felderítésére szolgáló rendszer mérlegelését;

72.  felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen folytassa munkáját a személyes adatok védelméről szóló EU–USA megállapodás érdekében, és megismétli, hogy sürgős annak megkötése;

73.  úgy véli, hogy a családi állapotot igazoló egyes dokumentumok joghatásának kölcsönös elismerésére irányuló javaslatok, valamint a polgárjogi eljárásokra vonatkozó minimumnormák fontos előrelépést jelentenének a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtése felé, ahol a polgárok egyszerűbb, egyértelműbb és hozzáférhetőbb eljárásokkal találkoznak, és amelyet a polgári igazságszolgáltatási intézkedések kölcsönös elismerésébe vetett nagyobb bizalom jellemez;

74.  sürgeti a Bizottságot, hogy az emberkereskedelem leküzdése terén hasznosítsa optimálisan az emberkereskedelem felszámolására irányuló, a 2012–2016 közötti időszakra szóló európai uniós stratégiát;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja az igazságügyi eredménytábla kibővítését a jogállamiságra, demokráciára és alapvető jogokra;

76.  hangsúlyozza a szervezett bűnözés, a pénzmosás és az EU pénzügyi érdekeivel szembeni csalás és korrupció határokon átnyúló szintű leküzdésének fontosságát;

77.  felszólítja a Bizottságot, hogy zárja le az eljárásjogi menetrendet, és kövesse nyomon az elfogadott irányelvek átültetését, biztosítva, hogy a gyanúsítottak és vádlottak alapvető jogai a büntetőügyekben az eljárási jogokra vonatkozó minimumszabályok alkalmazása révén kellő védelemben részesüljenek, és érvényesítve a kölcsönös elismerés elvét;

78.  támogatja a Bizottságnak az áldozatok jogaival kapcsolatos munkáját, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak annak biztosítása érdekében, hogy 2015. november 16-ig valamennyi tagállam maradéktalanul és megfelelően végrehajtsa a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvet;

79.  üdvözli a kutatók, diákok, cserediákok, gyakornokok és önkéntesek belépésére és tartózkodására vonatkozó feltételekre irányuló bizottsági javaslatot; további érdemi javaslatok benyújtására szólít fel a legális migráció témájában;

80.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé iránymutatásokat annak biztosítására, hogy a tagállamok megfelelően betartsák a schengeni szabályokat, és így teljes mértékben tiszteletben tartsák a személyek szabad mozgását, valamint hogy elkerülhető legyen a belső határellenőrzések ismételt bevezetésének lehetőségével való bárminemű visszaélés vagy szabálytalanság;

81.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös európai menekültügyi rendszert megfelelően hajtsák végre egész Európában, tiszteletben tartva a Szerződés által előírt kötelezettségvállalást;

82.  elvárja a Bizottságtól, hogy új javaslatokat terjesszen elő a polgári és eljárásjog, különösen a Róma II. és a Brüsszel II. rendelet területén meglévő jogszabályok tekintetében, vagy további elemzésnek vesse alá azok felülvizsgálatát;

83.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet végrehajtását, valamint adott esetben módosítsa a rendeletet;

Mezőgazdaság és halászat

84.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a közös agrárpolitika (KAP) reformjának gyors és helyes végrehajtását, amelynek nyomán olyan erőteljes, fenntartható és méltányos közös agrárpolitika jön létre, amely az európai gazdálkodókat és fogyasztókat szolgálja, előmozdítja a vidék fejlődését, és védi a környezetet;

85.  elismeri, hogy 2014-ben a tevékenységek középpontjában a végrehajtás áll majd; felszólítja ezért a Bizottságot a KAP reformjáról szóló végső megállapodás hatékony végrehajtásának biztosítására oly módon, amely minimálisra csökkenti a mezőgazdasági termelőkre és a tagállamok igazgatási szerveire nehezedő terheket, garantálva ugyanakkor az új szabályok hatékony, szigorú és átlátható végrehajtását;

86.  tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy jogszabályt kíván alkotni az élelmiszer-termelés céljából alkalmazott állatklónozási technikák használatáról; sürgeti a Bizottságot, hogy a javaslat elkészítése során vegye figyelembe a címkézéssel kapcsolatban a közelmúltban felmerült aggályokat és az uniós élelmiszerláncra vonatkozó jogszabályok következetes alkalmazását, alkalmazva egyúttal a terület tudományos és technológiai fejlődésének legújabb eredményeit;

87.  üdvözli a Bizottság új állat-egészségügyi stratégiára irányuló javaslatát és azon kötelezettségvállalását, hogy biztosítja az állategészségügy, állatjólét és élelmiszer-biztonság területén meglévő jogszabályok horizontális elvei közötti következetességet; kéri az állat-egészségügyi stratégia és az Európa 2020 stratégia szoros összehangolását annak érdekében, hogy biztosított legyen az állatok és állati termékek belső piacának zökkenőmentes működése, és egyidejűleg javuljon az európai mezőgazdaság fenntarthatósága és versenyképessége;

88.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak megfelelően tegye meg a szükséges lépéseket a tagállamok támogatására az újonnan elfogadott közös halászati politika végrehajtása terén; elvárja a Bizottságtól annak biztosítását, hogy javaslatainak jogalapjául az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdése szolgáljon, valamint hogy a 43. cikk (3) bekezdésének használatát a szigorúan a halászati lehetőségek megállapításával és elosztásával kapcsolatos javaslatokra korlátozza; ennek érdekében elvárja, hogy a Bizottság segítsen felállítani egy olyan, a három intézmény képviselőiből álló intézményközi munkacsoportot, melynek feladata a legmegfelelőbb további lépések meghatározása;

89.  hangsúlyozza, hogy az új Európai Tengeri és Halászati Alapnak javítania kell a flottakapacitás csökkentését célzó intézkedéseken; hangsúlyozza, hogy az új közös halászati politikát megerősített ellenőrző intézkedésekkel kell támogatni;

90.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse tovább a jogellenes, szabályozatlan és nem bejelentett halászat elleni küzdelmet;

Kül- és fejlesztési politikák

91.  elvárja, hogy a Bizottság továbbra is támogassa az európai közösség hagyományos bővítési politikáját; úgy véli, hogy amennyiben az Unió bezárná kapuit szomszédai előtt, világszerte elveszítené erkölcsi tekintélyét és politikai hitelességét;

92.  emlékeztet rá, hogy az EU keleti és déli szomszédsága továbbra is elsőrendű prioritás, továbbá rámutat, hogy az új uniós stratégiát és a „többet többért” elvet még világosan meg kell határozni és végre kell hajtani;

93.  hangsúlyozza a nyugat-balkáni országok számára a bővítési kilátások határozottabb megerősítésének jelentőségét, és egyetért a Bizottság arra irányuló ajánlásával, hogy uniós csatlakozási tárgyalásokat kell kezdeni Szerbiával és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal; felszólítja a Bizottságot, hogy Törökországgal mint tagjelölt országgal foglalkozzon, és külön üdvözli a regionális politikáról szóló 22. számú csatlakozási fejezet megnyitását;

94.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a keleti partnerség kialakítására irányuló tevékenységét, különösen a mobilitás és az oktatási együttműködés területén;

95.  kéri a Bizottságot, hogy konstruktívan járuljon hozzá az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) felülvizsgálatához, a Tanáccsal és Parlamenttel való együttműködés céljával a közös kül- és biztonságpolitika területén jól koordinált kezdeményezések támogatása érdekében; válsághelyzetekben nagyobb rugalmasságot kér a pénzügyi támogatás folyósítása tekintetében;

96.  emlékezteti a Bizottságot, hogy javítani kell a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzus végrehajtásának értékelését és annak a tagállamokkal és az adományozókkal való kiegészítő jellegét, valamint felül kell vizsgálni az 1257/1996/EK tanácsi rendeletet;

97.  felszólítja az EKSZ-t, hogy – a „védelmi felelősséggel kapcsolatos európai konszenzus” kialakítása céljából a Tanácsnak címzett, az ENSZ-alapelvről szóló, 2013. április 18-i parlamenti ajánlással(2) összhangban – segítse a „védelmi felelősség (R2P)” koncepciójának előmozdítását és végrehajtását;

98.  felszólítja a Bizottságot, hogy növelje az alapvető termékek és szolgáltatások terén hiányt szenvedő szíriaiak és a Szíriából származó, szomszédos országokban tartózkodó menekültek számára az Unió által nyújtott humanitárius segélyek és segítségnyújtás minőségét és hatékonyságát;

99.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy olyan, a külső fellépéseket szolgáló vonatkozó uniós pénzügyi eszközből finanszírozott, illetve az uniós tagállamok és egyéb érintett országok (például Svájc, Kanada és az Egyesült Államok) nemzeti és nemzetközi nyomozóiból, ügyészeiből, ügyvédeiből és egyéb szakértőiből álló csoport által működtetett mechanizmus kialakítására, melynek célja, hogy jogi és technikai tanácsot és segítséget nyújtson az arab tavasz országai hatóságainak a korábbi diktátorok, azok családtagjai és rezsimjei által eltulajdonított és jogellenesen kezelt pénzeszközök visszaszerzésével kapcsolatban;

100.  felszólítja a Bizottságot, hogy az input-vezérelt fejlesztési politika felől mozduljon el egy olyan eredményközpontú fejlesztési politika középpontba állítása felé, amely évente pontos adatokkal szolgál a fejlesztési eredményekről, és gondoskodjon arról, hogy az EU fejlesztési erőfeszítései tartós hatást fejtsenek ki a szegénység felszámolása terén;

101.  felszólítja a Bizottságot, hogy pragmatikusan foglalkozzon a tulajdonjogok kérdésével a fejlődő országokban, és alakítson ki következetes megközelítést a többi nemzetközi fejlesztésben részt vevő partnerrel együtt a fejlődő országok helyi közösségeinek és magánszemélyeinek megerősítésére irányuló folyamat beindítása érdekében; rámutat arra, hogy ez a folyamat a fejlesztés egyik sarokköve, amely egész nemzeteket emelhet ki a szegénységből, és növelheti a fejlődő országokban folyó gazdasági tevékenységek intenzitását;

102.  rámutat arra, hogy a fejlesztési segélyek hatékonyságának növelése érdekében létfontosságú a szakpolitikák nagyobb koherenciájának garantálása is, amelynek révén valamennyi uniós szakpolitikai terület – különösen a fejlődő országokra jelentős hatást gyakorló területek – hozzájárul a jólét megteremtéséhez a fejlődő országokban; rámutat arra, hogy szükség van a tagállamok közötti koordináció fokozására is;

103.  rámutat, hogy továbbra is fontos prioritás a gyermekek alultápláltságának és az élelmezésbiztonságnak a kezelése, a gendercídiummal – a fiúk lányokkal szembeni kiválasztásának folyamatos, hatalmas méreteket öltő jelensége – szembeni küzdelem, valamint az egészségbiztosítás és a nyugdíjak előmozdítása a fejlődő országokban;

104.  hangsúlyozza, hogy a katasztrófakockázatok csökkentése is fontos stratégia, amelyet fejleszteni kell;

105.  sürgeti a fejlesztési segélyek hatékonyságának javítását a koordináció és a kiegészítő jelleg erősítése, valamint a segélyek kimenetének, eredményeinek és hatásának rendszeres értékelése révén;

Kereskedelem

106.  továbbra is elkötelezi magát a nemzetközi kereskedelem sokoldalú megközelítése iránt, és kéri a Bizottságot, hogy támogassa a WTO jelenlegi kezdeményezéseit; szorgalmazza Kína Kormányzati Beszerzési Megállapodáshoz való csatlakozásának megkönnyítését; elismeri, hogy továbbra is eredményesnek kell lenni a jelentős partnerekkel, különösen az Amerikai Egyesült Államokkal tető alá hozott, kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások megkötésében. kéri a Bizottságot, hogy összpontosítsa az emberi erőforrásokat és a politikai erőfeszítéseket a harmadik országokkal, és különösen a stratégiai partnerekkel – köztük az Egyesült Államokkal, Japánnal és a Mercosurral – folyó kereskedelmi tárgyalásokra, hogy jelentős előrelépést lehessen tenni egy kiegyensúlyozott végleges megállapodás felé; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban teljes mértékben vonja be a Parlamentet ebbe a folyamatba;

107.  felhívja a Bizottságot, hogy a Parlament bevonásával indítson alapos mérlegelési folyamatot a jövőbeni nemzetközi kereskedelmi stratégiára vonatkozóan, ideértve a WTO működésének esetleges reformját; hangsúlyozza, hogy ezen értékelésnek teljes mértékben figyelembe kell vennie a legutóbbi nemzetközi kereskedelmi stratégia uniós gazdaságot érintő eredményeit;

o
o   o

108.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0180.


Az egyiptomi helyzet
PDF 103kWORD 36k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása az egyiptomi válságról (2013/2697(RSP))
P7_TA(2013)0333RC-B7-0362/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Abdel-Fattah Kalil asz-Szíszi tábornok, az egyiptomi Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsának elnökének 2013. július 4-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a július 4-i nyilatkozatában a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa bejelentette az alkotmány felfüggesztését, a hatalom átruházását a Legfelsőbb Alkotmánybíróság elnökére az előrehozott elnökválasztás megtartásáig, amelyet parlamenti választások megtartása követ, valamint a nemzeti koalíciós kormány és egy, az alkotmány módosításait vizsgáló bizottság megalakulását; mivel Adly Mansour úr ideiglenes elnökként esküt tett;

1.  mélységes aggodalmát fejezi ki a katonai beavatkozást követően kialakult egyiptomi helyzet miatt, hangsúlyozza, hogy a hatalmat mihamarabb át kell ruházni a demokratikusan megválasztott polgári hatóságoknak; alapvető szolidaritását fejezi ki mindazon egyiptomiakkal, akik hazájuk demokratikus átalakulására törekednek és felhív a demokratikus folyamathoz való mihamarabbi visszatérésre, beleértve a szabad és igazságos elnökválasztás és parlamenti választások megtartását az összes demokratikus szereplő részvételével, teljes mértékben bevonva e szereplőket;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Egyiptom parlamentjének és kormányának.


A dzsibuti helyzet
PDF 221kWORD 57k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a dzsibuti helyzetről (2013/2690(RSP))
P7_TA(2013)0334RC-B7-0347/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afrika szarvában kialakult helyzetről szóló 2009. január 15-i állásfoglalására(1), valamint az emberi jogok dzsibuti helyzetéről szóló 1997. december 18-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nemzetközi választási megfigyelő missziók (tagjai az Afrikai Unió (AU), az Arab Liga (AL), az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC) és a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD)) által a 2013. február 22-i dzsibuti parlamenti választásokkal kapcsolatosan 2013. február 24-én Dzsibutiban kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára, amelyet Dzsibuti is ratifikált,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a 2000. június 23-án aláírt, majd 2010. június 22-én felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az EU főképviselője, Catherine Ashton szóvivőjének a dzsibuti parlamenti választások után kialakult helyzetről szóló 2013. március 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Dzsibuti Afrika szarvának csúcsán, a Vörös-tenger bejáratánál helyezkedik el, ezért stratégiai infrastruktúrája (kikötői és vámszabad területei) az egész régió számára fontos;

B.  mivel Dzsibuti kulcsfontosságú szerepet játszik a régióban a kalózok és a terrorizmus ellen vívott küzdelemben;

C.  mivel függetlenné válásától, vagyis 1977-től egészen 2003-ig egypártrendszer működött Dzsibutiban;

D.  mivel a 2013. február 22-i parlamenti választások után az ország súlyos politikai válságba került;

E.  mivel Ismail Omar Guelleh elnök, aki 1999-ben jutott hatalomra, és akit 2005-ben a leadott szavazatok 100%-ával választottak újra, bejelentette, hogy 2016-ban nem indul a választásokon; mivel Guelleh elnököt 2011 áprilisában az ellenzék nagy része által bojkottált választáson csaknem 80%-os többséggel újraválasztották, miután a dzsibuti parlament oly módon módosította az alkotmány, hogy az lehetővé tegye Guelleh elnök ismételt indulását;

F.  mivel a 2013. február 22-i parlamenti választás volt Guelleh elnök hatalomra jutása óta az első olyan alkalom, hogy az ellenzéki pártok a demokratikus pluralizmus érvényesülésében bízva részt vettek a választáson, az újonnan bevezetett, részben arányos választási rendszer miatt, amely lehetővé teszi a politikai kisebbség parlamenti képviseletét;

G.  mivel az AU, az AL, az OIC és az IGAD megfigyelői felügyelték a választást, akik 154 szavazóhelyiségben és 12 szavazatszámláló központban ellenőrizték az eljárásokat, és jelentésük szerint a választás átlátható volt, nem találtak csalásra vagy visszaélésre utaló jeleket;

H.  mivel az alkotmányos tanács által bejelentett eredmények szerint az Unió az Elnöki Többségért (UMP) a szavazatok 68%-át szerezte meg;

I.  mivel az ellenzék, amely az ország függetlenné válása óta első alkalommal jutott be a parlamentbe, tömeges csalásokra hivatkozva bejelentette, hogy megnyerte a választásokat; mivel az alkotmányos tanács elutasította az ellenzék által a választási eredményekkel szemben benyújtott beadványt;

J.  mivel az ellenzék bojkottálja a választást követően létrejött parlamentet; mivel a hatóságok elítélték, hogy az ellenzék egy része a vitatott 2013. februári választás után a nemzeti parlamenttel párhuzamosan megalakította az úgynevezett Legitim Nemzetgyűlést (ANL); mivel az ANL elnöke az Unió a Nemzet Üdvéért (USN) dzsibuti városi jelöltlistájának vezetője, Ismail Guedi Hared;

K.  mivel a 2013. február 22-i parlamenti választások eredményeit még mindig nem tették közzé valamennyi szavazóhelyiségre vonatkozóan, az EU ismételt felszólításai ellenére, ami miatt felmerül a csalás gyanúja;

L.  mivel a dzsibuti városi választókörzetben nyilvántartásba vett szavazók száma minden hivatalos adatközléskor más volt;

M.  mivel a parlamenti választások szabálytalanságai ellen felszólaló ellenzéki tüntetések aránytalan erővel történő elfojtása a jelentések szerint azzal járt, hogy a rendfenntartó erők legalább 10 embert lelőttek;

N.  tekintettel az ellenzéki tüntetők tömeges letartóztatására; mivel a nem kormányzati szervezetek riasztó híreket továbbítanak gyanús halálesetekről, kínzásokról és eltűnésekről;

O.  mivel a 2013. február 22-i parlamenti választás óta állítólag több mint ezer ellenzékit vetettek hosszabb vagy rövidebb időre börtönbe;

P.  mivel állítólag jelenleg is mintegy 60 politikai foglyot tartanak őrizetben; tekintettel arra, hogy a hatóságok folyamatosan elnyomják az ellenzéki politikai aktivistákat;

Q.  tekintettel arra, hogy az ellenzéki vezetők többsége és számos újságíró ellen eljárásokat indítottak;

R.  mivel az USN ellenzéki koalíció kommunikációjáért is felelős Mydaneh Abdallah Okieh újságírót, aki a Facebookon tette közzé az elnyomás áldozatává vált tüntetők fényképeit, azzal vádolják, hogy rágalmazta a rendőrséget; mivel a fellebbviteli bíróság 2013. június 26-án 45 napról öt hónapra súlyosbította az ellene hozott ítéletet;

S.  tekintettel arra, hogy 2013 áprilisában két év börtönbüntetésre ítélték, valamint megfosztották polgári és állampolgári jogaiktól az USN ellenzéki koalíció három vezetőjét; mivel fellebbezési tárgyalásukat 2013. november 25-re halasztották;

T.  tekintettel továbbá arra, hogy 2013. március 4-én letartóztatták az USN szóvivőjét, Daher Ahmed Farahot; mivel azzal a váddal ítélték el, hogy a 2013. februári parlamenti választás után lázadást szított; mivel az ügy kapcsán két másik személyt is megvádoltak, egyikükre felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki, a másikat felmentették; mivel 2013. június 26-án a fellebbviteli bíróság ismét két hónap fel nem függesztett börtönbüntetésre ítélte Daher Ahmed Farahot;

U.  tekintettel a dzsibuti börtönökben jellemző, rendkívül aggasztó fogva tartási körülményekre;

V.  mivel az 1992-es alkotmány elismeri az alapvető szabadságjogokat és a felelősségteljes kormányzás alapelveit;

W.  mivel az alkotmány 10. cikke kimondja, hogy „az eljárás minden szakaszában biztosítani kell a védelemhez való jogot, beleértve a jogi képviselő szabad kiválasztásának jogát”;

X.  mivel Dzsibuti aláírta a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egységokmányt;

Y.  mivel a dzsibuti nők az erőszak különböző formáival szembesülnek – beleértve a nemi erőszakot, a női nemi szervek megcsonkítását, a családon belüli erőszakot, a szexuális zaklatást és a korai házasságot –, amelyek messzemenő negatív következményekkel járnak a nők fizikai és lelki jólétére;

Z.  mivel Dzsibuti a Riporterek Határok Nélkül által készített, a világ 2013. évi sajtószabadság-rangsorán lévő 179 ország közül a 167. helyen szerepel; tekintettel a külföldi újságírók Dzsibutiba való beutazásának tilalmára, illetve a nehézségekre, amelyeket emiatt az országban zajló eseményekkel kapcsolatos megbízható információk megszerzése okoz;

AA.  mivel az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2012. márciusi becslése szerint 180 000 ember szorult élelmiszer-segélyre Dzsibutiban;

AB.  mivel az elmúlt húsz évben az Európai Unió és tagállamai nyújtották a legfőbb pénzügyi támogatást Dzsibutinak; mivel az Egyesült Államok, Japán és Franciaország által a katonai támaszpontok használata után fizetett összegek a folyamatos növekedést biztosító bevételi forrást jelentik Dzsibuti számára;

AC.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokratikus elvek és a jogállamiság képezik az AKCS–EU partnerség alapját, illetve a Cotonoui Megállapodás legfőbb elemeit;

1.  komoly aggodalmának ad hangot a 2013. február 22-i parlamenti választások óta Dzsibutiban kialakult helyzet és az országban eluralkodó feszült politikai légkör miatt; különösen aggódik az ellenzék tagjainak tömeges letartóztatásáról, a választásokon tapasztalt szabálytalanságok miatt tiltakozó demonstrációk elnyomásáról, valamint a sajtószabadság elleni támadásokról szóló beszámolók miatt;

2.  felszólítja a dzsibuti hatóságokat, hogy vessenek véget a politikai ellenfeleik elnyomásának és bocsássák szabadon a politikai okok miatt letartóztatott személyeket;

3.  felszólítja a dzsibuti hatóságokat, hogy garantálják a nemzeti, illetve a Dzsibuti által aláírt nemzetközi egyezményekben elismert emberi jogokat, és védjék meg a polgári és politikai jogokat és szabadságokat, köztük a békés tüntetéshez való jogot és a sajtószabadságot;

4.  mélyen elítéli a nőkkel szemben elkövetett nemi erőszakot, és rámutat, hogy a dzsibuti kormány felelősséggel tartozik a büntetlenség felszámolásáért, illetve a nők elleni nemi erőszak elkövetőinek igazságszolgáltatás elé állításáért;

5.  felszólít a védelemhez való jog tiszteletben tartására, különös tekintettel a vádlottak ahhoz való jogára, hogy az ellenük folytatott eljárás valamennyi szakaszában az általuk megválasztott ügyvédhez forduljanak; felszólítja a hatóságokat arra, hogy tegyék lehetővé a fogva tartottak családtagjai számára, hogy anyagi támogatást, különösen egészségügyi felszerelést juttathassanak el számukra;

6.  felszólítja a dzsibuti kormányt, hogy a választásokat hitelesítő intézmények, különösen az Afrikai Unió segítségével bocsátkozzon politikai párbeszédbe az ellenzékkel, az államfő 2013. június 27-én, Dzsibuti függetlenségének évfordulója alkalmával tett bejelentésével összhangban; felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa a regionális szervezetek munkáját, és járuljon hozzá a jelenlegi válság politikai megoldására irányuló erőfeszítésekhez;

7.  felszólít azonnali bírósági vizsgálat megindítására a rendőrség és a hadsereg tiltakozások alatti fellépésének felderítése, valamint az emberi jogi jogsértéseket elkövetők megbüntetése céljából;

8.  üdvözli, hogy a 2013. február 22-i választások békésen zajlottak, amint ezt a nemzetközi közösség több képviselője, köztük az alelnök/főképviselő és a Dzsibutiba küldött négy választási megfigyelő misszió vezetői is megerősítették; üdvözli a dzsibuti nép és valamennyi politikai párt által a választásokban való részvételével az ország jövője iránt tanúsított kötelezettségvállalást;

9.  üdvözli, hogy Dzsibuti 1977-es függetlensége óta a 2013. február 22-i választásokon vettek részt első alkalommal ellenzéki erők, például az Unió a Nemzet Üdvéért;

10.  megismétli az Európai Unió felszólítását, hogy tegyék közzé a 2013. február 22-i választások eredményeit minden egyes szavazóhelyiség tekintetében;

11.  felszólítja az összes politikai erőt Dzsibutiban, hogy tartsák tiszteletben a jogállamiságot, köztük a békés tüntetéshez való jogot, és tartózkodjanak az erőszakos és elnyomó intézkedésektől;

12.  kifejezésre juttatja, hogy kész a dzsibuti helyzet szoros nyomon követésére, illetve arra, hogy a Cotonoui Megállapodás (2000) – és különösen 8. és 9. cikkének – megsértése esetén korlátozó intézkedéseket javasoljon; felszólítja a Bizottságot is, hogy kövesse szoros figyelemmel a helyzetet;

13.  sürgeti az EKSZ-t, a Bizottságot és partnereit, hogy hosszú távú politikai reformon dolgozzanak Dzsibutival, amelyet elsősorban a már kialakult szoros kapcsolatnak kell előmozdítania, figyelembe véve, hogy Dzsibuti kulcsszerepet játszik a terrorizmus elleni harcban, illetve hogy a régióban katonai támaszpontok működnek;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Dzsibuti kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kormányközi Fejlesztési Hatóságnak, az Arab Ligának, az Iszlám Együttműködés Szervezetének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek.

(1) HL C 46. E, 2010.2.24., 102. o.
(2) HL C 14., 1998.1.19., 207. o.


A nigériai helyzet
PDF 305kWORD 77k
Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a nigériai helyzetről (2013/2691(RSP))
P7_TA(2013)0335RC-B7-0344/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A sajtó és média szabadsága a világban”című 2013. június 13-i(1), az EU külpolitikájának digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló 2012. december 11-i(2), „A leszbikusokkal szembeni erőszak és a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek (LMBT) jogai Afrikában” című 2012. július 5-i(3) , valamint a nigériai helyzetről szóló 2012. március 15-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton a nigériai Kanóban történt robbantásokkal kapcsolatos 2012. január 22-i, a túszok meggyilkolásával kapcsolatos 2013. március 11-i, az azonos neműek házasságát és az azonos neműek közötti kapcsolatokat bűncselekménnyé nyilvánító nigériai törvényről szóló 2013. június 2-i és a nigériai kivégzésekkel kapcsolatos 2013. június 25-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a 2013 márciusában Abujában megtartott EU–Nigéria emberi jogi párbeszédre és a 2013. május 16-án Brüsszelben tartott Nigéria–EU miniszteri találkozóra, amely megállapította, hogy a polgári halálos áldozatok és az állami infrastruktúra rombolása fényében kell mérlegelni a terrorizmus elleni intézkedéseket,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a nigériai helyzetről szóló, 2013 májusában a dániai Horsensben megtartott ülésére,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által kidolgozott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásra,

–  tekintettel a 2000-ben aláírt Cotonoui Megállapodásra és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára (amely utóbbit Nigéria 2010. szeptember 27-én ratifikálta), különösen annak a politikai dialógusról és az emberi jogokról, a demokráciáról és a jogállamiságról szóló 8. és 9. cikkére,

–  tekintettel Ban Ki Munnak, az ENSZ főtitkárának az Északkelet-Nigériában továbbra is folytatódó erőszakkal és a romló biztonsági helyzettel kapcsolatos 2013. május 16-i és a Nigériában a fegyveres erők és a Boko Haram lázadó csoport közötti összetűzésekben meggyilkolt nagyszámú civillel és megsemmisített otthonnal kapcsolatos 2013. április 22-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Navi Pillay-nak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának a 2013 áprilisi erőszakos összetűzésekre reagáló 2013. május 3-i nyilatkozatára, amelyben emlékezteti a nigériai biztonsági alkalmazottakat az emberi jogok tiszteletben tartására és arra, hogy munkájuk során kerüljék a túlzott erőszak alkalmazását, valamint 2013. május 17-i nyilatkozatára, miszerint a Boko Haram tagjai ellen háborús bûn vádjával eljárást indíthatnak,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Boko Haram terrorista csoport által elkövetett nigériai támadásokról szóló, 2011. december 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a G8 külügyminisztereinek a folytatódó nigériai erőszakkal kapcsolatos, 2012. április 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak a terrorizmus megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményére, amelyet Nigéria 2003. május 16-án ratifikált, valamint az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvre, amelyet Nigéria 2008. december 22-én ratifikált,

–  tekintettel Lamamra Ramtane, az Afrikai Unió békéért és biztonságért felelős biztosának 2012. július 14-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a Boko Haram tevékenységeit és emberi jogi jogsértéseit, sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy támogassa Nigériának a terrorista csoporttal szembeni ellenállását, valamint rámutat, hogy e csoport a regionális és nemzetközi biztonságra nézve is fenyegetést jelent,

–  tekintettel a Guineai-öböl állam- és kormányfőinek a kameruni Yaoundéban 2013. június 24-én megrendezett, a tengeri biztonságról és védelemről szóló csúcstalálkozójára,

–  tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság 1999. május 29-én elfogadott alkotmányára és különösen az alapvető jogok – többek között az élethez, a bírósági eljáráshoz és az emberi méltósághoz való jog – védelméről, valamint a szólás- és a sajtószabadság, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság védelméről szóló IV. fejezet rendelkezéseire,

–  tekintettel a Nigéria által 1961. június 20-án ratifikált genfi egyezmények 3. cikkére és az ahhoz csatolt, Nigéria által 1988. október 10-én ratifikált II. jegyzőkönyvre, amelyek a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok tekintetében nemzetközi jogszabályokat állapítanak meg,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai alapokmányára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Nigéria elnöke, Goodluck Jonathan 2013. május 14-én és 15-én Borno, Yobe és Adamawa államokban szükségállapotot hirdetett ki válaszul a Boko Haram tevékenységeire, további katonai erőket mozgósítva;

B.  mivel közösségi vezetők szerint 2013 áprilisában a nigériai katonai erők és a Boko Haram fegyveres lázadók közötti összecsapásokban Baga városa elpusztult, otthonok ezreinek elpusztulását és több száz civil halálát okozva; mivel július végéig sor kerül a bagai gyilkosságok Nigéria Emberi Jogi Bizottsága általi független kivizsgálására;

C.  mivel a szövetségi kormány a Boko Haramot a terrorizmus megelőzéséről szóló 2001-es törvény értelmében minősítette, hogy ezáltal lehetővé tegye bármely, e csoporttal összeköttetésben álló vagy e csoportot támogató személy bíróság elé állítását;

D.  mivel 2009 óta a Boko Haram 4000 személy haláláért felelős; mivel eddig ebben az évben több mint 700 nigériai vesztette életét a Boko Haramnak – egy nemrégiben közzétett amerikai államokbeli jelentés szerint a világon a második legtöbb halálos áldozatért felelős terrorista csoportjának – tulajdonított több mint 80 támadás során; mivel a Boko Haram és az AQMI (Al-Kaida az Iszlám Maghrebben) közötti kapcsolat komoly veszélyt jelent a nagy Száhel-övezet és általában Nyugat-Afrika békéjére és biztonságára; mivel a Boko Haram továbbra is célpontjának tekinti az állami és biztonsági tisztviselőket, mint a 2013. május 7-i bamai fogolytáborbeli rajtaütése során, amelyben 55 személy vesztette életét és körülbelül 105 fogvatartottat szabadítottak fel;

E.  mivel a Human Rights Watch, az Amnesty International, a Freedom House és más emberi jogi szervezetek dokumentálták, hogy a Boko Haram részt vesz a rendőrségi épületek, katonai létesítmények, templomok, iskolák, gazdaságok és bankok elleni támadásokban; mivel a Boko Haram kiterjesztette a civilekre irányuló támadásainak körét, támadásokat intézve két középiskola ellen Borno és Yobe államokban 2013. június 16-án és 17-én, amelyekben 16 tanuló és 2 tanár vesztette életét; mivel e támadások több ezer iskolást taszítottak ki a formális oktatásból; mivel a civilek elleni fenyegetések 19 000 gazdálkodót kényszerítettek menekülésre és terményeik otthagyására, ami a mezőgazdasági termelés kieséséhez és élelmiszerhiányhoz vezet;

F.  hangsúlyozza egyre nagyobb aggályait azzal kapcsolatban, hogy a Boko Haram úgy döntött, hogy erőszakos gerillakampánya részeként nőket és gyermekeket rabol el; mivel Nigériában a felkelők külföldi munkavállalókat is elraboltak, megtámadtak és megöltek;

G.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága menekültválságra figyelmeztetett; mivel az elmúlt hetekben körülbelül 6000 nigériai érkezett Nigerbe, és 2013. június 11. és 13. között körülbelül 3000 nigériai lépett át Kamerunba; mivel a menekültek a Csáddal szomszédos határszakaszokat is átlépik; mivel e helyváltoztatások megterhelik az amúgy is szűkös helyi élelmiszer- és vízkészleteket, különösen Nigerben, amely maga is élelmiszerhiánnyal küszködik a több évig tartó szárazság következtében; mivel Nigéria egyetlen szomszédja sem képes annyi embert befogadni, amennyi egy tömeges erőszakot követő teljes körű humanitárius katasztrófa esetén lakóhelye elhagyására kényszerülhet;

H.  mivel a Boko Haram továbbra is keresztényeket, mérsékelt muzulmánokat és más vallási csoportokat vesz célba, és kiűzi őket az ország muszlim többségű északi részéről;

I.  mivel a Boko Haram erőszakjára reagálva a nigériai rendőrség és katonaság a bírósági eljárást mellőzve számos olyan embert elfogott és kivégzett, akiket a csoportbeli tagsággal gyanúsítottak, és különösen az északi falvakban fogtak el sok fiatal férfit; mivel e fogvatartottak közül sokakat vádemelés és tárgyalás nélkül, titokban tartottak fogva, sok esetben embertelen körülmények között, és mivel néhányukat fizikailag bántalmazták, mások pedig eltűntek vagy elpusztultak a fogságban; mivel a nigériai kormány és katonatisztek megbízhatatlan becsléseket nyújtottak a civil halálesetekre és a házakban okozott károkra vonatkozóan; mivel a Human Rights Watch, a Freedom House és más emberi jogi szervezetek dokumentálták, hogy a nigériai erők választámadásai az utóbbi hónapokban egyre nagyobb kegyetlenséggel járnak és megkülönböztetés nélküliek, és ennek következtében aránytalan módon a civileknek kell viselniük a két csoport közötti erőszak zömét;

J.  mivel azokat, akik a nigériai hatóságokat bírálva jelentenek az eseményekről, letartóztatással, megfélemlítéssel, erőszakkal és akár halállal fenyegetik, veszélybe kerül a szólás- és a sajtószabadság; mivel a Boko Haram többször megfenyegette a róla negatívan tudósító médiacsatornákat;

K.  mivel a kihirdetett szükségállapot következtében az északkeleti államok nagy része megközelíthetetlenné vált a segélyszervezetek, újságírók és riporterek számára; mivel a kormány számos területen megszakította a mobiltelefonos szolgáltatásokat, hogy megakadályozza a militánsok kommunikációját;

L.  mivel a nigériai kormány nemrég megszegte a halálbüntetésre vonatkozó hétéves moratóriumát, amikor Edo államban négy foglyot kivégzett, akiket akkor ítéltek el, amikor Nigériában még katonai diktatúra volt; mivel 2013. június 26-án Christof Heyns, a bírósági eljárás nélküli, gyorsított eljárásban foganatosított vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó felszólította a nigériai hatóságokat, hogy függesszék fel egy ötödik fogoly tervezett kivégzését; mivel emberi jogi szervezetek jelentései szerint 2012-ben Nigéria 56 embert ítélt halálra, és mivel jelentések szerint az országban jelenleg körülbelül 1000 ember van halálra ítélve;

M.  mivel a nigériai képviselőház 2013. május 30-án elfogadta az egyneműek házasságát tiltó törvényt, 14 éves börtönbüntetést írva elő azok esetében, akik azonos neműekkel házasodnak meg vagy azonos neműekkel élnek házasságban, és ez a törvény nemcsak a nigériaiakra, hanem a turistákra, a külföldi munkavállalókra és a diplomatákra is vonatkozik, valamint 10 éves börtönbüntetést ír elő azon társas találkozóhelyek vagy nem kormányzati szervezetek bejegyzéséért vagy működtetéséért, amelyek támogatják az LMBTI-személyek emberi jogait;

N.  mivel a Nigériában kialakult problémák a gazdasági fejlődés hiányából erednek, a feszültségek pedig a hausza nyelvet beszélő északi muszlim területekről érkező bevándorlókkal és telepesekkel a termőföldekért versengő, főként keresztény vagy animista őslakos csoportok közötti évtizedes ellenségeskedésben gyökereznek; mivel a konfliktusokat az éghajlatváltozás és a sivatagosodás csak súlyosbítja; mivel a fokozódó fegyveres konfliktus és a tartós társadalmi és gazdasági problémák jellemzően tovább táplálják a radikalizmust, ideértve a fundamentalista iszlám csoportosulások, például a Boko Haram általi manipulációt és toborzást;

O.  mivel az Unió Nigéria legfőbb pénzügyi adományozója; mivel a Bizottság és Nigéria szövetségi kormánya 2009. november 12-én aláírta a Nigéria–Európai Közösség országstratégiai dokumentumot és a 2008 és 2013 közötti időszakra szóló nemzeti indikatív programot, amelynek keretében az Unió többek között a béke és a biztonság megteremtésére, valamint az emberi jogok biztosítására irányuló projekteket finanszíroz; mivel az Unió ezen időszak alatt összesen 700 millió eurónyi támogatást nyújtott Nigériának, és ennek bizonyos részét az egyre nagyobb problémát jelentő észak-nigériai biztonsági helyzet kezelésére csoportosították át;

P.  mivel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 8. és 9. cikke értelmében az Unió rendszeres politikai párbeszédet folytat Nigériával az emberi jogokról és a demokratikus elvek ről, ideértve az etnikai, vallási és faji alapú diszkriminációt is;

Q.  mivel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa felhívta a figyelmet arra, hogy a Boko Haram támadásai az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthetők; mivel Fatou Bensouda, a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze 2012 júliusában Abujába látogatott, és mivel hivatala 2012 novemberében jelentést tett közzé, melyben megállapította, hogy megalapozott bizonyítékok alapján feltehető, hogy a Boko Haram az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát kimerítő cselekményeket követett el;

R.  mivel annak ellenére, hogy Nigéria a világ egyik legnagyobb olajtermelője, lakosságának közel 60%-a kevesebb mint napi egy dollárból él; mivel a konfliktusok békés rendezése feltételezi a forrásokhoz való egyenlő hozzáférést, valamint a jövedelemnek az állami költségvetésen keresztül történő méltányos újraelosztását is;

1.  határozottan elítéli a Boko Haram által alkalmazott erőszak fokozódását és a Nigéria érintett régióiban történt, ártatlan áldozatokat követelő tragikus haláleseteket, és együttérzését fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak és a sebesülteknek; aggodalmát fejezi ki a folyamatos feszültségek miatt, amelyeknek a közösségek résztvevői és áldozatai is egyben;

2.  sürgeti a nigériai kormányt, hogy gondoskodjon a lakosság biztonságáról és a Boko Haram által folytatott erőszakkal szembeni védelméről, valamint tartózkodjon a további támadásoktól és megtorlásoktól, eleget téve a nemzetközileg elismert emberi jogi előírások szerinti kötelezettségeinek, tiszteletben tartva a jogállamiságot;

3.  elítéli, hogy a nigériai katonai erők aránytalan erővel lépnek fel a Boko Haram elleni összecsapások során, különösen a 2013. április 16-i és 17-i, Baga városát érintő rajtaütés esetében;

4.  sürgeti, hogy a kormány és az alacsonyabb szinten tevékenykedő szereplők egyaránt fékezzék meg indulataikat, és törekedjenek a nigériai vallási és etnikai csoportok közötti különbségekből fakadó problémák békés megoldására; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a működőképes, független, pártatlan és hozzáférhető igazságszolgáltatási rendszer jelentőségét – különösen fegyveres konfliktus idején–, a büntetlenség megszüntetése, a jogállamiság tiszteletben tartásának előmozdítása és a lakosság alapvető jogainak védelme érdekében;

5.  felszólítja a nigériai kormányt, hogy előzze meg a konfliktus további fokozódását, különös tekintettel a polgári lakosság biztonságára és jólétére, emlékeztetve arra, hogy a konfliktus során az épületekben, a közcélú infrastruktúrában és a mezőgazdasági területekben okozott károk negatív hatással vannak a lakosságra;

6.  sürgeti a nigériai kormányt és a Boko Haram csoportot egyaránt, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben a sajtó és a média szabadságát, és tegyék lehetővé az újságírók és a riporterek számára a frontvonalakhoz történő odajutást, mivel a sajtó és a média fontos szerepet játszhat az elszámoltathatóság erősítésében és az emberi jogi jogsértések dokumentálásában;

7.  elítéli, hogy a nigériai hatóságok kivégezték Daniel Nsofort olyan bűncselekményekért, melyeket 18 éves kora előtt követett el; ajánlja, hogy a hatóságok egyrészt tegyék meg a szükséges lépéseket a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a Nigériáról szóló 2010. évi záró megállapítások végrehajtására, különösen annak biztosítása révén, hogy a „gyermek” kifejezés nemzeti jogszabályokban és állami szinten alkalmazott fogalommeghatározása teljes mértékben feleljen meg a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény fogalommeghatározásának, másrészt vizsgálják felül a 18 éves koruk előtt elkövetett bűncselekmények miatt halálra ítélt valamennyi fogva tartott aktáit, harmadrészt pedig nemzeti jogszabályaikban tiltsák be a halálbüntetés 18 év alatti személyekre történő kiszabását;

8.  határozottan elítéli, hogy 2013 júniusában négy fogvatartottat kivégeztek Nigériában; felszólítja a nigériai hatóságokat, hogy tartsanak ki a közelmúltban az EU–Nigéria emberi jogi párbeszéd keretében tett azon kötelezettségvállalásaik mellett, melyek szerint fenntartják a kivégzésekre vonatkozó de facto moratóriumot, és sürgeti az országot, hogy jogszabályainak módosítása révén törölje el a halálbüntetést;

9.  felszólítja a nigériai hatóságokat, hogy az Európai Bizottság és az Unicef támogatásával gyorsítsa fel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban folytatott reformokra irányuló erőfeszítéseit, különösen a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatás ás a születési anyakönyvezési rendszer tekintetében; ajánlja, hogy Nigéria folytassa és erősítse meg a valamennyi gyermek számára ingyenesen biztosítandó és kötelező anyakönyvezésre irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy tájékoztassa a lakosságot az anyakönyvezés jelentőségéről és a hatályos jogszabályokról;

10.  elismeri, hogy a mobiltelefonok fontos kommunikációs eszközt jelentenek a fegyveres lázadók számára, de sürgeti a nigériai kormányt, hogy tartózkodjon a teljes hálózat befagyasztásától, ez ugyanis a polgári lakosság számára is lehetetlenné teszi a kommunikációt;

11.  hangsúlyozza a regionális együttműködés jelentőségét a Boko Haram és az AQIM közötti kapcsolatból fakadó veszélyek kezelése szempontjából; ösztönzi a régió országait, hogy mélyítsék el az együttműködést – a Száhil öv országait is beleérve – a Boko Haram, az AQIM és a Mozgalom a Nyugat-afrikai Dzsihád Egységéért (MOJWA) közötti további szinergiák kialakulásának megelőzése érdekében; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, valamint az ENSZ-et, az Afrikai Uniót és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (Ecowas), hogy támogassák az ilyen regionális erőfeszítéseket, és foglalkozzanak a terrorizmus, a könnyű fegyverek terjedése, valamint a határokon átnyúló bűnözés miatti fenyegetésekkel;

12.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Guineai-öbölben egyre nő a kalóztámadások veszélye, és úgy véli, hogy összehangoltabb fellépésre van szükség; ebben a tekintetben üdvözli, hogy a Guineai-öböl állam- és kormányfőinek a 2013. június 24-én, a kameruni Yaoundéban megrendezett, a tengeri biztonságról és védelemről szóló csúcstalálkozóján regionális erőfeszítésekről állapodtak meg a kalóztámadások jelentette kihívások kezelésére;

13.  felszólít a konfliktusok – köztük a társadalmi, gazdasági és etnikai feszültségek – gyökerének alaposabb feltárására, valamint a régió problémáira hosszú távú és tartós megoldást nem nyújtó, túlságosan általánosító és leegyszerűsített, pusztán a valláson alapuló magyarázatok kerülésére; sürgeti a nigériai kormányt, hogy törekedjen békés, a konfliktus alapvető okát kezelő megoldásra, valamint biztosítsa az erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférést, a régiók fenntartható fejlődését és a bevételek állami költségvetésen keresztül történő újraelosztását;

14.  felszólít az emberi jogi jogsértések független kivizsgálására, valamint arra, hogy a felelősöket a tisztességes eljárás nemzetközi normáinak megfelelően állítsák bíróság elé;

15.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nigériai konfliktus elfajulása a szomszédos Nigerben és Kamerunban tovább fokozza a menekültválságot; ösztönzi a nigériai kormány tisztviselőit, hogy lépjenek kapcsolatba a szomszédos országok vezetőivel a menekültáradat kezelési módjainak összehangolása érdekében;

16.  felszólítja Catherine Ashton alelnököt/főképviselőt, hogy sürgesse a nigériai kormányt az emberi jogok tiszteletben tartására a terrorizmus elleni műveletek során; kifejezi hajlandóságát arra, hogy szorosan figyelemmel kövesse a nigériai helyzet alakulását, és a Cotomoui Egyezmény – és elsősorban annak 8. és 9. cikke – be nem tartásának esetén korlátozó intézkedések bevezetését javasolja; felkéri a Bizottságot, hogy ő is kövesse nyomon a helyzetet;

17.  rendkívül sajnálatosnak tartja az egyneműek házasságát megtiltó törvény elfogadását, ami bűncselekménnyé nyilvánítja az egyneműek kapcsolatát, az LMBT-személyek jogainak támogatását, a melegbarát szórakozóhelyek működtetését vagy az azonos neműek közötti érzelmek kinyilvánítását; felszólítja ezért a nigériai elnököt, hogy ne írja alá a képviselőház által elfogadott törvénytervezetet, amely mind a nigériai, mind a külföldi állampolgárságú LMBT-személyeket az erőszak és a letartóztatás komoly kockázatának tenné ki;

18.  ezzel kapcsolatban gratulál az Európai Unió Tanácsának, amiért a közelmúltban elfogadta a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI-) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokat, és felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot és az Unió Nigériába delegált küldöttségét, hogy teljes körűen alkalmazza annak ajánlásait ;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nigéria szövetségi kormányának, az Afrikai Unió és az ECOWAS intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0299.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0090.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat