Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről (2013/2007(INI))

P7_TA(2013)0350 A7-0239/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Alapjogi Charta 21. cikkének (1) bekezdésére, valamint 22. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottság EUROMOSAIC-tanulmányára, amely arról tanúskodik, hogy európai nyelvek halnak ki amiatt, hogy a hatályban lévő eszközök nem teszik lehetővé megmentésüket,

–  tekintettel a szellemi kulturális örökség védelméről szóló 2003. október 17-i UNESCO-egyezményre, amely kiterjed a szóbeli hagyományokra és kifejezési formákra, beleértve a nyelvet is, mint a szellemi kulturális örökség hordozóját,

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. október 20-i UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az UNESCO által a világ veszélyeztetett nyelveiről készített atlaszra,

–  tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa által 2010. március 18-án elfogadott, „A kisebbségi nyelvek: hozzájárulása a regionális fejlődéshez” című határozatra (301/2010)(1),

–  tekintettel az Európa Tanács 12423/2010 számú jelentésére, az 1769/2010 határozatára valamint az 1944/2010 számú ajánlására,

–  tekintettel a „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség” című, 2008. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2008)0566),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A hagyományos nyelvi kisebbségek védelme és fejlesztése a Lisszaboni Szerződés keretében” című véleményére(3),

–  tekintettel az európai többnyelvűségi stratégiáról szóló 2008. november 21-i tanácsi állásfoglalásra(4),

–  tekintettel az Európa Tanács „Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája” című dokumentumára, amelyet 1992. november 5-én nyitottak meg aláírásra,

–  tekintettel a nyelvi jogok egyetemes nyilatkozatára (1996),

–  tekintettel a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményre (1995),

–  tekintettel „A kulturális sokszínűség megőrzéséről és támogatásáról: az európai régiók és nemzetközi szervezetek, például az UNESCO és az Európa Tanács szerepe” című, 2004. január 14-i állásfoglalására(5), valamint „A bővítés és a kulturális sokszínűség kapcsán a regionális és kevésbé használt nyelvekről, az európai kisebbségi nyelvekről szóló, 2003. szeptember 4-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a regionális és helyi hatóságoknak az európai integrációban játszott szerepéről szóló 2003. január 14-i állásfoglalására(7), amely utal az európai nyelvi sokszínűségre,

–  tekintettel a „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség”című 2009. március 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az európai közösségi médiáról szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A7-0239/2013),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés nagyobb hangsúlyt fektet arra a célkitűzésre, hogy az Európai Unió kulturális és nyelvi örökségét annak teljes sokszínűségében megőrizze és előmozdítsa;

B.  mivel a nyelvi és kulturális sokféleség az Európai Unió egyik alapvető elve, amelyet az Alapjogi Charta 22. cikke is rögzít: „Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”;

C.  mivel az Alapjogi Charta 21. és 22. cikke a nyelvi sokféleséget a polgárok jogaként ismeri el, ami azt jelenti, hogy a valamely nyelv kizárólagosságának kialakítására irányuló kísérlet korlátozásnak és az Unió alapvető értékei megsértésének minősül;

D.  mivel a veszélyeztetett nyelvekre az európai kulturális örökség részeként kell tekinteni, nem pedig politikai, etnikai vagy területi törekvések eszközeként;

E.  mivel értékét és méltóságát tekintve Európa valamennyi nyelve egyenlő, mivel kultúráinak és civilizációs formáinak szerves részét képezik, és mivel hozzájárulnak az emberiség gyarapodásához;

F.  mivel a nyelvi sokféleségüket demokratikusan és fenntarthatóan irányító, összefogó többnyelvű társadalmak azon túl, hogy segítik a pluralizmus előmozdítását, nyitottabbak és jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy a nyelvi sokféleség által képviselt gazdagság részét képezzék;

G.  mivel minden egyes nyelvben – a veszélyeztetetteket is beleértve – történelmi, társadalmi és kulturális tudás, valamint kreatív mentalitás és stílus tükröződik, amely részét képezi az Európai Unió gazdagságának és sokszínűségének, és az európai identitás alapját képezi; ezért a nyelvi sokféleség és a veszélyeztetett nyelvek jelenléte egy országban előnynek, nem pedig tehernek tekintendő, ezért támogatni kell és elő kell mozdítani;

H.  mivel az UNESCO a világ veszélyeztetett nyelveiről készített atlaszban feltünteti, hogy egy adott nyelv akkor minősül veszélyeztetettnek, ha az alábbi tudományos kritériumok legalább egyikének nem felel meg: a nyelv nemzedékről nemzedékre való továbbadása; a beszélők száma; a beszélők aránya a populáció egészéhez viszonyítva; a nyelv használata a különböző hivatalos és magánszíntereken; az új médiára való reagálás; a nyelvek elsajátításához és oktatásához szükséges segédanyagok megléte; kormányzati és intézményi szintű attitűdök és nyelvi politikák – használat és hivatalos státusz; a közösség tagjainak saját nyelvükkel szembeni attitűdjei; a dokumentáltság jellege és minősége;

I.  mivel a kulturális sokszínűségről szóló 2005. évi UNESCO-egyezmény lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megfelelő – többek között a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások során használt nyelvekre vonatkozóan – intézkedéseket hozzanak e tevékenységek, javak és szolgáltatások védelme érdekében, előmozdítandó a kulturális kifejezésformák sokszínűségét saját területükön, de a nemzetközi megállapodások keretében is;

J.  mivel az Európa Tanács „Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája” című dokumentuma, amelyet az Unió 16 tagállama ratifikált, egyrészt referenciakeretként szolgál a kihalástól fenyegetett nyelvek védelmére, másrészt eszközként a kisebbségek védelmére. Mindkét pont szerepel az uniós csatlakozás feltételéül szabott koppenhágai kritériumok között.

K.  mivel az UNESCO szerint valamennyi európai országban, tengerentúli európai területen és az Unió vándorló közösségein belül léteznek olyan nyelvek, amelyek szájhagyomány útján terjednek nemzedékről nemzedékre, és amelyeket veszélyeztetettnek kellene tekinteni; mivel egyes határokon átnyúló közösségek által beszélt, veszélyeztetett európai nyelvek a védelem nagyon különböző szintjét élvezik attól a tagállamtól vagy régiótól függően, amelyben az érintett nyelv beszélői élnek;

L.  mivel ennélfogva egyes országokban és régiókban még olyan kisebbségi vagy regionális nyelvek is veszélyeztetve vagy kihalófélben vannak, melyek más – szomszédos – országokban hivatalos, többségi nyelvnek számítanak;

M.  mivel az európai nyelvek és kultúrák sokfélesége a természetes biológiai sokféleséghez hasonlóan részét képezi annak az élő örökségnek, amely szükséges társadalmaink fenntartható fejlődéséhez, és ennélfogva meg kell őrizni és a kihalás veszélyétől meg kell menteni őket;

N.  mivel a nyelvi sokféleség tisztelete a kölcsönös megértés, az önbecsülés és a nyitottság növelése révén pozitív módon járul hozzá a társadalmi kohézióhoz, elősegíti a kultúrához való hozzáférést, továbbá hozzájárul a kreativitáshoz és az interkulturális készségek elsajátításához, valamint a népek és országok közötti együttműködéshez;

O.  mivel a Lisszaboni Szerződés 167. cikke egyértelműen megállapítja: „Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket”, és ezért nemcsak a sokszínűségét képző uniós nyelvi örökség gazdagságának megőrzésére és megóvására irányuló fellépéseket ösztönzi, hanem a tagállami politikákat kiegészítve lépéseket tesz ennek az örökségnek a megerősítésére és előmozdítására is;

P.  mivel az Európai Unió nyelvi sokféleségének fogalma magában foglalja mind a hivatalos nyelveket, mind a hivatalos „társnyelveket”, mind a regionális nyelveket, mind pedig azokat, amelyeket a tagállamokban hivatalosan semmilyen módon nem ismernek el;

Q.  mivel a veszélyeztetett nyelvek kategóriájába olyan nyelvek is beletartoznak, amelyek csak egy meghatározott területen vannak veszélyeztetve, ahol a közösség adott nyelvet beszélő tagjainak száma jelentősen csökken, illetve e kategóriába tartoznak azok az esetek is, amelyekben az egymást követő népszámlálási statisztikák egy adott nyelv beszélőinek drámai csökkenését mutatják;

R.  mivel a tagállamok hivatalos nyelvei is lehetnek az Unió különböző területein veszélyeztetett nyelvek;

S.  mivel szorongatott helyzetük miatt különös figyelmet kell fordítani a kihalással fenyegetett nyelvekre a kulturális és a nyelvi sokszínűség elismerése, a veszélyeztetett nyelvekkel szemben meglévő előítéletek leküzdését célzó politikai intézkedések végrehajtása, valamint egy nemzeti és európai szintű asszimilációellenes megközelítés elfogadása révén;

T.  mivel a tanulás folyamata anyanyelven a leghatékonyabb;

U.  mivel a születéstől fogva megtanult anyanyelv és az e mellett elsajátított hivatalos nyelv révén a gyermekek természetes készségre tesznek szert további nyelvek későbbi elsajátítására, és mivel a nyelvi pluralizmus előnyt jelent az európai fiatalok számára;

V.  mivel a veszélyeztetett európai nyelveket érintő fenyegetés csökkenthető annak az alapelvnek a biztosítása révén, hogy a közügyek és az igazságszolgáltatási ügyek intézésében az adott nyelv az egyenlőség alapján és a sokszínűség érdekében arányos bánásmódban részesüljön;

W.  mivel egy nyelv megőrzése és továbbadása gyakran a nem hivatalos és hivatalos oktatáson múlik, és mivel fontos elismerni az önkéntes szervezetek, a művészet és a művészek ebben betöltött szerepét;

X.  mivel a Bizottság többnyelvűségi politikája nem szentel kellő mértékű külön figyelmet a veszélyeztetett nyelvek ügyének; mivel az utóbbi két többéves pénzügyi keret idején, 2000 és 2007, illetve 2007 és 2013 között az e nyelvek számára biztosított európai támogatások jelentősen csökkentek, ami hozzájárult nehézségeik fokozódásához, és mivel nem szabad megengedni, hogy ez a helyzet a következő többéves pénzügyi keret idején, 2014 és 2020 között fennmaradjon;

1.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy ébredjenek jobban a tudatára a veszélyeztetett nyelvek közé sorolt számos európai nyelv jövőjét fenyegető rendkívüli veszélyeknek, és őszintén kötelezzék el magukat az Unió egyedülállóan sokszínű nyelvi és kulturális örökségének megóvása és támogatása mellett azáltal, hogy az érintett nyelvekre vonatkozóan nagyratörő megelőző és revitalizációs politikákat vezetnek be, és e célra ésszerű költségvetést különítenek el; javasolja, hogy e politikák az európai uniós polgárok figyelmének szélesebb körű felkeltését is célozzák a szóban forgó közösségek által képviselt nyelvi és kulturális gazdagság iránt; ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki cselekvési terveket a veszélyeztetett nyelvek előmozdítása érdekében, amelyek Európa számos nyelvi közösségében már hozzáférhető, megosztott bevált gyakorlaton alapulnak;

2.  felkéri a tagállamok kormányait, hogy ítéljék el mindazokat a gyakorlatokat, amelyek a nyelvi diszkrimináció vagy az erőltetett vagy rejtett asszimiláció révén a veszélyeztetett nyelvi közösségek identitása és nyelvhasználata, illetve kulturális intézményei ellen irányultak vagy irányulnak;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, ratifikálják és hajtsák végre a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; hangsúlyozza, hogy a Charta viszonyítási alap a veszélyeztetett nyelvek védelme szempontjából, és az uniós csatlakozás feltételéül szabott koppenhágai kritériumokban meghatározott egyik kisebbségvédelmi eszköz;

4.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartsák be azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezményhez való csatlakozással vállaltak;

5.  felhívja az uniós hatóságokat, hogy a nyelvi sokféleség hatékony tiszteletét és különösen a legkiszolgáltatottabb európai nyelvek védelmét vegye fel azok közé a kritériumok közé, amelyeket minden államnak teljesítenie kell ahhoz, hogy európai uniós tagállammá válhasson;

6.  felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamok kormányait és a regionális hatóságokat, hogy indítsanak olyan programokat, amelyek a veszélyeztetett nyelvi vagy etnikai közösségek iránti toleranciát, nyelvi, kulturális értékeik tiszteletét és társadalmi megbecsülésüket szolgálják;

7.  felhívja a tagállamok kormányainak és regionális hatóságainak figyelmét arra, hogy egy veszélyeztetett nyelv fennmaradása egyenlő a nyelvet hordozó közösség megmaradásával és fejlődésével, és hogy ennek megfelelően az őket védő politikák kialakításánál a kulturális, oktatási szempontok mellett a gazdasági, szociális dimenziókat is figyelembe kell venni;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a veszélyeztetett nyelvek védelmét szolgáló konkrét politikai intézkedésekre; felhívja továbbá a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Szerződés szerinti hatáskörükön belül igazítsák ki az Európai Unió politikáit, és programjait ütemezzék annak érdekében, hogy támogassák a veszélyeztetett nyelvek megőrzését, valamint a nyelvi sokféleséget a 2014–2020 közötti időszakra szóló pénzügyi támogatási eszközök, többek között az alábbiak révén: e nyelvek dokumentálására irányuló programok, továbbá oktatási és képzési, társadalmi integrációs, ifjúsági és sportprogramok, kutatási és fejlesztési programok, kulturális és médiaprogram, strukturális alapok – kohéziós alap, ERFA, ESZA, európai területi együttműködés, EMVA, valamint az új technológiák, a közösségi média és a multimédia-platformok felé nyitó eszközök és megosztási felületek, beleértve a tartalom és az alkalmazások létrehozásának támogatását egyaránt; úgy véli, hogy ezeknek az eszközöknek olyan programokra és intézkedésekre kell összpontosulniuk, amelyek átfogó, kulturális vagy gazdasági szempontból pozitív tervet mutatnak fel, amely túlmutat a közösségi és régiós határokon; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a veszélyeztetett nyelveket célzó projekteket hátráltató, az érintett nyelvi közösségek kis méretéből fakadó adminisztratív és jogalkotási akadályokat;

9.  tekintettel arra, hogy nincs idő a késlekedésre, felhív a megőrzést célzó intézkedésekre előirányzott finanszírozási források lehető legkönnyebb módon történő hozzáférhetővé tételére és egyértelműsítésére annak érdekében, hogy az azokat felhasználni kívánók meghatározott időn belül érdemben támogathassák a veszélyeztetett nyelveket;

10.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak támogatnia és ösztönöznie kell a tagállamokat, hogy kövessenek olyan nyelvi politikát, amely már a legfiatalabb korban lehetővé teszi a veszélyeztetett nyelv anyanyelvként való elsajátítását; rámutat, hogy a két vagy több nyelv elsajátítására irányuló politika – amint azt tudományosan is igazolták – később a gyermekek javára válna, és elősegítené, hogy további nyelveket sajátítsanak el, miközben ösztönzi a nyelvek nemzedékek közötti továbbadását, és a veszélyeztetett nyelvek beszélőit konkrétan támogatná a nyelv nemzedékek közötti továbbadásának újraélesztésében, amennyiben e továbbadás veszélyben van;

11.  támogatja a veszélyeztetett nyelvek tanításának megerősítését valamennyi korosztály számára megfelelő módszerekkel, beleértve a távtanulást is, a kulturális és nyelvi sokszínűségen alapuló valódi európai polgárság kialakulása érdekében;

12.  tudomásul veszi a Bizottság többnyelvűségre vonatkozó programjait; úgy ítéli meg, hogy a projektek gazdáinak esélyt kell kapniuk e lehetőségek kihasználására, és mivel a valamely veszélyeztetett nyelv megmentéséért küzdő veszélyeztetett nyelvi közösségek gyakran kis lélekszámú lakossági csoportok, kitart amellett, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a rájuk vonatkozó programok általi támogathatóságnak pénzügyi hozzájárulásuk alacsony szintje, a kedvezményezettek korlátozott száma vagy az érintett terület kis mérete ne legyen akadálya, illetve hogy tegye lehetővé az e programokhoz való hozzáférést és népszerűsítse azokat, a támogathatóságra vonatkozóan iránymutatást nyújtva; sürgeti a tagállamokat, hogy az európai forrásokból finanszírozandó, veszélyeztetett kis nyelvi csoportok és közösségek számára lépjenek fel közvetítőként és támogatóként, és egyúttal emlékeztet arra, hogy a nyelvi sokféleség előmozdítását célzó uniós finanszírozást nem szabad a tervezettől eltérő célra fordítani, és nem szabad olyan fellépések támogatására felhasználni, amelyekben a veszélyeztetett nyelvek átfogóbb jellegű politikai napirendek megvalósításának eszközéül szolgálnak;

13.  úgy véli, hogy a nyelvi revitalizáció hosszú távú feladat, amelynek több területen sokféle tevékenység összehangolt tervezésén kell alapulnia , különösen az oktatásban (e téren az iskola előtti nevelés és az általános iskolai oktatás valódi értéket képvisel, a szülők adott nyelvre való oktatásával együtt), a közigazgatásban, a médiaprogramokban (többek között lehetőséget biztosítva a rádió- és televízióállomások létrehozására és fejlesztésére), a művészetekben, valamint a közélet valamennyi formájában, ami a források hosszú távú rendelkezésre bocsátását feltételezi; úgy ítéli meg, hogy az ilyen programok kidolgozását, a bevált gyakorlatok nyelvi közösségek közötti megosztását és az értékelési eljárások végrehajtását támogatni kell;

14.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a túlnyomórészt szóban használt nyelvek standardizálására irányuló erőfeszítéseket folytatni kell;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak fokozott figyelmet és támogatást a felsőoktatási tanulmányokra és a kutatásra, különös hangsúlyt fektetve a veszélyeztetett nyelvekre;

16.  úgy véli, hogy az új technológiák eszközül szolgálhatnak a veszélyeztetett európai nyelvek ismeretének, terjesztésének, oktatásának és megőrzésének ösztönzésére;

17.  hangsúlyozza a veszélyeztetett nyelvek családon belüli, nemzedékről nemzedékre való átadásának jelentőségét, valamint hogy szükség esetén a veszélyeztetett nyelvek tanulását külön oktatási rendszer keretében elő kell segíteni; bátorítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat arra, hogy e cél érdekében fejlesszék oktatási politikáikat és oktatási segédanyagaikat;

18.  úgy véli, hogy a nyelvi revitalizáció céljából hasonlóképpen fontos, hogy a periférikus helyzetbe jutott és jobbára a családi nyelvhasználat zárt körébe szorult nyelvek a nyilvános társadalmi nyelvhasználat jogát élvezhessék;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt azokkal a nemzetközi szervezetekkel, amelyek a veszélyeztetett nyelvek védelmét és előmozdítását célzó programokat és kezdeményezéseket hoztak létre, ideértve például az UNESCO-t és az Európa Tanácsot;

20.  ajánlja, hogy a tagállamok kísérjék figyelemmel a legkiszolgáltatottabb nyelvek fejlődését, bevonva mind az állami hatóságokat, mind pedig a saját nyelvvel rendelkező területek hatóságait, akár hivatalos nyelvekről van szó, akár nem;

21.  úgy véli, hogy a média és kiváltképp az új média fontos szerepet játszhat a veszélyeztetett európai nyelvek védelmében, különösen a jövő nemzedékei számára; hangsúlyozza továbbá, hogy e célok érdekében az új technológiákat is be lehetne vetni;

22.  mivel egy nyelv utolsó beszélőjének halála általában az adott nyelv kihalását jelzi, különösen arra sürgeti a helyi hatóságokat, hogy fogadjanak el revitalizációs intézkedéseket a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében;

23.  megjegyzi, hogy a digitalizáció lehet az egyik mód a nyelvek kihalásának megelőzésére; ezért arra sürgeti a helyi hatóságokat, hogy gyűjtsék össze és tegyék online elérhetővé az e nyelveken készült könyveket és felvételeket, továbbá a nyelvi örökség minden egyéb megnyilvánulását;

24.  javasolja, hogy a veszélyeztetett nyelvi közösségeket a nemzetközi közösség és a tagállamok ruházzák fel jogokkal annak elismerése érdekében, hogy nyelvük használata és megőrzése mind saját közösségük, mind pedig Európa számára értéket jelent;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy különböző programok révén biztosítson folyamatos támogatást azon transznacionális hálózatok és európai szintű kezdeményezések és fellépések számára, amelyek célja a veszélyeztetett nyelvek előmozdítása, továbbá hangsúlyozza, hogy tevékenyen közre kell működni az UNESCO által a világ veszélyeztetett nyelveiről készített atlasz teljesebbé és naprakésszé tételében, valamint olyan mutatókat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik az egyes nyelvek helyzetének és az eltűnésük megelőzésére végrehajtott politikák eredményeinek nyomon követését;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az Euromosaic-tanulmánnyal megkezdett kutatást, és tárja fel azokat az eseteket, amelyekben olyan nemzeti szintű megelőző intézkedések születtek, amelyek révén jelentősen csökkent valamely európai nyelv kihalásának a veszélye; ajánlja, hogy a tudás, a szakértelem és a bevált gyakorlatok különböző nyelvi közösségek közötti megosztásának támogatása érdekében az európai nyelvi hálózatok – például az NPLD – értékeljék a tagállamokban a veszélyeztetett nyelvek megőrzésére, védelmére és előmozdítására kidolgozott politikákat, a Bizottság pedig ennek alapján tegyen ajánlásokat;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a veszélyeztetett nyelvek elsajátítására, a revitalizációra, valamint a kétnyelvű és többnyelvű európai polgárokkal kapcsolatos kognitív és társadalmi előnyökre vonatkozó kutatást;

28.  felszólítja mindazokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálják a regionális és kisebbségi nyelvekről szóló 1992. évi európai chartát és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995. évi keretegyezményt, hogy ezt tegyék meg;

29.  felkéri a Bizottságot, hogy a veszélyeztetett nyelvek uniós védelmére vonatkozóan vegye számba a lehetséges intézkedéseket;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a veszélyeztetett nyelvek használatának előmozdítását szolgáló kísérleti projekteket, valamint az egyes nyelvi közösségek által önállóan kidolgozott cselekvési terveket;

31.  úgy véli, hogy az Uniónak a harmadik – különösen az EU-hoz csatlakozni kívánó – országokkal fenntartott kapcsolataiban támogatni kell a nyelvi sokféleséget;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra olyan egyedi európai intézkedések meghozatalát, amelyek célja a veszélyeztetett nyelvek megőrzése, védelme és előmozdítása;

33.  úgy véli, hogy a soknyelvűség előmozdításával kapcsolatos programok lényegesek az Unió szomszédságában lévő/tagjelölt és potenciális tagjelölt országok politikai stratégiái szempontjából;

34.  úgy véli, hogy a Bizottság által a nyelvi revitalizáció céljaira nyújtott támogatásnak különös figyelmet kell fordítania a digitális média – többek között a szociális média – területének kezdeményezéseire annak biztosítása érdekében, hogy a fiatal nemzedékek is foglalkozzanak Európa veszélyeztetett nyelveivel;

35.  úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelmet kell fordítania arra, hogy néhány tagállam és régió politikájával veszélybe sodorja a határain belüli nyelvek túlélését, még ha e nyelvek európai szinten nincsenek is veszélyben;

36.  felhívja a figyelmet azon hasznos honlapokra, amelyek információkkal szolgálnak az Európai Unió azon programjairól, amelyek a veszélyeztetett nyelvek előmozdítását célzó projekteket finanszíroznak, valamint felhívja a Bizottságot, hogy írjon ki újabb felhívást e honlapok 2014–2020 közötti új programok figyelembevételével történő frissítésére, továbbá hogy e tárgyban nyújtson kiterjedtebb tájékoztatást, különösen az érintett nyelvi közösségek körében;

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1671947&Site=DC (2) HL L 394., 2006.12.30., 10. o. (3) HL C 259., 2011.9.2., 31. o. (4) HL C 320., 2008.12.16., 1. o. (5) HL C 92. E, 2004.4.16., 322. o. (6) HL C 76. E, 2004.3.25., 374. o. (7) HL C 38. E, 2004.2.12., 167. o. (8) HL C 117. E, 2010.5.6., 59. o. (9) HL C 8. E, 2010.1.14., 75. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a Parlament jogairól az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jövőbeli ügyvezető igazgatóinak kinevezésére irányuló eljárások tekintetében – az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról szóló, 2009. április 23-i 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikkének módosítása (2013/2089(INL))

P7_TA(2013)0351 A7-0264/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról szóló, 2009. április 23-i 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, az EU Tanácsa és az Európai Bizottság decentralizált ügynökségekről szóló, 2012. július 19-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a decentralizált uniós ügynökségeknek a 2012. július 19-i közös nyilatkozathoz mellékelt közös megközelítésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0264/2013),

A.  mivel a 401/2009/EK rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az Európai Parlamentet hivatalosan feljogosítja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatói posztjára kiválasztott jelölt meghallgatására;

1.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdése alapján a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő jogalkotási javaslatot a 401/2009/EK rendeletnek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója kinevezésére irányuló eljárás tekintetében történő módosítására, figyelemmel a jelen állásfoglaláshoz csatolt mellékletben foglalt részletes ajánlásokra;

2.  megerősíti, hogy ezen ajánlások megfelelnek az alapjogoknak és a szubszidiaritás elvének;

3.  úgy véli, hogy a kért javaslat nem bír pénzügyi vonatkozással;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékletben található részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

RÉSZLETES AJÁNLÁSOK az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról szóló 401/2009/EK rendeletNEK AZ ügyvezető igazgató kinevezésére irányuló eljárás tekintetében történő módosításárÓL SZÓLÓ európai parlamenti és tanácsi rendelet VONATKOZÁSÁBAN

A.  A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLJAI

1.  E javaslat célja, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója kinevezésére irányuló eljárás összhangban legyen más ügynökségek – például az Európai Vegyianyag-ügynökség, az Európai Gyógyszerügynökség, valamint az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság – ügyvezető igazgatói posztjának betöltésére irányuló eljárásokkal, különösen annak érdekében, hogy az Európai Parlament hivatalosan is jogosult legyen meghallgatni az ügyvezető igazgatói tisztségre az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatósága által kiválasztott jelöltet, még annak kinevezése előtt.

B.  A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról szóló 401/2009/EK rendeletnek az ügyvezető igazgató kinevezésére irányuló eljárás tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett kérésére(2),

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról szóló 401/2009/EK rendelet(5) 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az Európai Parlamentet hivatalosan feljogosítja arra, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatói posztjára kiválasztott jelöltet annak kinevezése előtt meghallgassa.

(2)  Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás(6) értelmében a szabályozó ügynökségek ügyvezető igazgatói posztjára jelölt személyeknek meg kell jelenniük parlamenti bizottsági meghallgatásokon.

(3)  A 401/2009/EK rendelet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat létrehozásáról szóló, 1990. május 7-i 1210/90/EGK tanácsi rendelet(7) kodifikált változata. E jogi aktus hatálybalépése óta az egyéb ügynökségek létrehozásáról szóló rendeletek – különös tekintettel az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló 1907/2006/EK rendeletre(8), az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletre(9), valamint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról szóló 178/2002/EK rendeletre(10) – már tartalmazták azt a rendelkezést, amely szerint az ügynökség igazgatósága által a tisztségre kiválasztott jelöltnek nyilatkozattétel és a képviselők kérdéseinek megválaszolása céljából meg kell jelennie az Európai Parlamentben.

(4)  Bevett gyakorlattá vált, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatósága által az ügyvezető igazgatói posztra kiválasztott jelölt haladéktalanul felkérést kap az Európai Parlament illetékes bizottsága előtti meghallgatásra.

(5)  Az egyéb ügynökségek – például az Európai Vegyianyag-ügynökség, az Európai Gyógyszerügynökség, valamint az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság – létrehozásáról szóló későbbi rendeletektől eltérően a 401/2009/EK rendelet 9. cikke azt a követelményt sem tartalmazza, amely szerint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatói posztjára jelentkező jelölteket az Európai Unió Hivatalos Lapjában és más folyóiratokban vagy internetes honlapokon közzétett pályázati felhívást követően a Bizottság választja ki.

(6)  Ezért célszerű az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jövőbeli ügyvezető igazgatóinak kinevezésére irányuló eljárást összehangolni más ügynökségek ügyvezető igazgatói posztjának betöltésére irányuló eljárásokkal, különösen az Európai Parlamentet megillető jogok tekintetében.

(7)  A 401/2009/EK rendeletet a fentieknek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 401/2009/EK rendelet módosítása

A 401/2009/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„1. Az Ügynökséget egy ügyvezető igazgató irányítja, akit az igazgatóság nevez ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában és más folyóiratokban vagy internetes honlapokon közzétett pályázati felhívást követően a Bizottság által javasolt jelöltek listája alapján. Az ügyvezető igazgató megbízatása öt évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható.

A kinevezés előtt az igazgatóság által kiválasztott jelöltet felkérik, hogy a lehető leghamarabb tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és válaszoljon a Parlament képviselői által feltett kérdésekre.

A jelölt az említett – a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság előtt tartandó – meghallgatást megelőzően írásbeli ütemtervet nyújt be, amelyben vázolja az ötéves megbízatása idejére általa kidolgozott stratégiát.”

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL L 126., 2009.5.21., 13. o. (2) HL … (3) HL … (4) HL … (5) HL L 126., 2009.5.21., 13. o. (6) HL L 304., 2010.11.20., 47. o. (7) HL L 120., 1990.5.11., 1. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 726/2004/EK rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1.o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Bizottság) szóló tanácsi álláspontról (11693/2013 – C7-0245/2013 – 2013/2056(BUD))

P7_TA(2013)0352 A7-0287/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére és az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, amelyet 2012. december 12-jén fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2012 decemberében aláírt, a 2012. és 2013. évi kifizetésekről szóló közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a Bizottság által 2013. március 27-én benyújtott, 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2013)0183),

–  tekintettel a 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, a Tanács által 2013. július 9-án elfogadott álláspontra (11693/2013 – C7-0245/2013),

–  tekintettel az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó február 7–8-i következtetéseiről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló politikai megállapodással kapcsolatos 2013. július 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0287/2013),

A.  mivel a 2013. évi általános költségvetéshez fűzött 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezet szerint mind a büntetésekből és szankciókból befolyó tervezett jövedelmet növelni kell 290 millió EUR-val, mind pedig a többéves pénzügyi keret 1a., 1b., 2., 3a., 3b. és 4. fejezete alatti kifizetési előirányzatokat növelni kell 11,2 milliárd EUR-val abból a célból, hogy az év végéig fennálló, a múltbeli és folyó kötelezettségvállalásokból eredő kifizetési szükségleteket fedezni lehessen;

B.  mivel a 2007–2013-as időszakra szóló kohéziós politika 2012 végén függőben lévő kifizetési kérelmeinek teljes összege 16,2 milliárd EUR-ra rúgott, amit át kellet vinni 2013-ra, melynek következtében a 2013-as költségvetésben csökkent az ez évi kifizetésekre rendelkezésre álló összeg;

C.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság 2012 decemberében közös nyilatkozatban vállalták azt, hogy egy 2013 elején benyújtott költségvetés-módosítás révén fedezni fogják a 2012-ről fennmaradó kifizetési igényeket;

D.  mivel a 2013. június 27-én a Parlament, a Tanács elnöksége és a Bizottság között a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről a legmagasabb politikai szinten elért politikai megállapodás tanácsi kötelezettségvállalást tartalmaz arra nézve, hogy a 2013-ban fennálló 7,3 milliárd EUR-ós kötelezettségeket maradéktalanul teljesítik, hogy a 7,3 milliárd EUR-ós 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezet hivatalosan elfogadják, valamint hogy késlekedés nélkül elfogadják a Bizottság által kora ősszel beterjesztendő további, a jogos kifizetési előirányzatok terén felmerülő bármilyen hiány elkerülését célzó költségvetés-módosítási tervezetet;

E.  mivel a Tanács 2013. július 9-én hivatalosan elfogadta a 7,3 milliárd EUR-rós összegű, 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontját, amely fedezi az 1a., 1b., 2., 3a., 3b. és 4. fejezetek még nem teljesített kifizetési igényeit;

F.  mivel a Parlament 2013. július 3-i állásfoglalásában összeköti az újabb költségvetés-módosítás tervezet Tanács általi kora őszi elfogadását a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet vagy a 2014. évi költségvetés elfogadásával;

1.  tudomásul veszi a Bizottság által előterjesztett 2/2013. sz. költségvetés-módosítási tervezetet és a Tanács arról szóló álláspontját, amely összhangban van a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során elért politikai megállapodással;

2.  tudatában van annak, hogy a Bizottság eredetileg azért tett javaslatot 11,2 milliárd EUR-ós teljes növekményre, hogy a többéves pénzügyi keret 2013-as kifizetési határértékét ne veszélyeztesse, és hogy ezáltal el lehessen kerülni a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát; kifejezi attól való félelmét azonban, hogy ez az összeg nem lesz elegendő a 2013 végéig benyújtott összes kifizetési kérelem teljesítésére; ismét kihangsúlyozzt különösen, hogy az n+2 és n+3 szabály alkalmazásából eredő esetleges törlések megakadályozása céljából a tagállamok az 1b. alfejezet alatti számlák túlnyomó többségét általában a pénzügyi év végén nyújtják be;

3.  kihangsúlyozza azt a tényt, hogy a 2012. decemberi közös nyilatkozatok a 2013-as költségvetésre vonatkozó megállapodás szerves részét képezik, és azok a három intézmény hivatalos, a kölcsönös bizalom és az elkötelezett együttműködés jegyében maradéktalanul tiszteletben tartandó kötelezettségvállalásának tekintendők; tudatában van azonban a tagállamokat sújtó anyagi nehézségeknek, és ezért elfogadja, hogy a 2013 végéig fennálló – a Bizottság becslése szerint 11,2 milliárd EUR-t kitevő – kifizetési igényeket két egymást követő lépésben fedezzék;

4.  emlékezteti a Tanácsot a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások során a Parlament kifejezett kérését követően tett azon kötelezettségvállalására, hogy a következő többéves pénzügyi keret kezdetét megelőzően garantáltan rendezi a kifizetéseket, kötelezettségvállalást és fedezetet nyújtva a fennálló kifizetési igények második részletére; sürgeti a Bizottságot, hogy kora ősszel nyújtson be egy kizárólag ennek a témakörnek szentelt újabb költségvetés-módosítást;

5.  megismétli a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről szóló 2013. július 3-i állásfoglalásában foglaltakat, miszerint a Parlament csak akkor fogja hozzájárulását adni a többéves pénzügyi kerethez, illetve csak akkor fogadja el a 2014-es költségvetést, amennyiben a Tanács elfogadta a Bizottság által megjelölt, a 2013. évi kifizetések tekintetében fennmaradó deficitet fedező új költségvetés-módosítást;

6.  úgy véli, hogy a 11,2 milliárd EUR az abszolút minimum a 2013 végéig fennálló tényleges igények kielégítésére; felhívja a három intézményt, hogy amennyiben a 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetben javasolt kétrészletű kiegészítés nem bizonyul elegendőnek és nem veszi teljes mértékben elejét annak, hogy a kifizetéseket a következő többéves pénzügyi keretre vigyék át, találjanak a kérdésre konkrét, kötelező erejű megoldást;

7.  úgy véli, hogy a Bizottság az egyetlen intézmény, amely a költségvetési hatóság számára pontos adatokat tud szolgáltatni arról, hogy a tagállamok n évre benyújtott igényei és n+1 évre szóló előrejelzései alapján mekkorára becsülhető a kifizetési igény; rámutat, hogy a Tanácsnak nincs objektív alapja arra, hogy megkérdőjelezze a Bizottság által ismertetett, a 27 tagállam összesített adatain alapuló számadatokat; emlékeztet arra, hogy az egyes tagállamok csak a saját adataikért felelősek, ezért a Tanács csak ezeket az adatokat kérdőjelezheti meg;

8.  emlékeztet arra, hogy a 3/2013. számú költségvetés-módosítási tervezet elfogadása csökkenteni fogja a tagállamoktól az uniós költségvetésbe érkező, a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló hozzájárulás arányát, ezért részben ellentételezni fogja a 2/2013. számú költségvetés-módosítás finanszírozásához nyújtott hozzájárulásukat; kihangsúlyozza tehát azt a tényt, hogy mivel politikai szempontból egymáshoz szorosan kötődnek, a két költségvetés-módosítási tervezetet ugyanakkor kell majd elfogadni;

9.  jóváhagyja a 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

10.  utasítja elnökét annak kinyilvánítására, hogy a 2/2013. sz. költségvetés-módosítás véglegesen elfogadásra került, továbbá arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (2) HL L 66., 2013.3.8. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL L 163., 2007.6.23., 17. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0078. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0304.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 3/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság (11694/2013 – C7-0246/2013 – 2013/2070(BUD))

P7_TA(2013)0353 A7-0284/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet(1) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 18. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2012. december 12-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a Bizottság által 2013. április 15-én benyújtott, 3/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2013)0224),

–  tekintettel a 3/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, a Tanács által 2013. július 9-én elfogadott álláspontra (11694/2013 – C7–0246/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7–0284/2013),

A.  mivel a 3/2013. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2012-es pénzügyi év 1 023,3 millió EUR összegű többletének a 2013-as költségvetésbe történő bevezetése,

B.  mivel a többlet főbb forrásai a 244,3 millió EUR-ós alulköltekezés, a bevételi oldalon jelentkező több mint 719,1 millió EUR-ós pozitív bevételi kimutatás, valamint az árfolyamkülönbségek 59,9 millió EUR-ós pozitív egyenlege,

C.  mivel a bevételi oldalon a bevétel főleg az uniós megállapodásokhoz és programokhoz kapcsolódó visszatérítésekből és hozzájárulásokból (350 millió EUR), a ténylegesen beszedett saját forrásoknak a költségvetésben szereplő összeghez képest bekövetkező növekedéséből (231 millió EUR), valamint bírságokból és késedelmi kamatokból (159 millió EUR) származik,

D.  mivel a kiadások terén tapasztalható alulköltekezés 244 millió EUR, amelyből 168 millió EUR a 2012-es költségvetési előirányzatokat, míg 76 millió EUR a 2011-ből áthozott összegeket érinti,

1.  tudomásul veszi a 3/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetet, amely kizárólag a 2012. évi 1 023,3 millió EUR összegű többletnek a költségvetésbe való bevezetésére vonatkozik, a költségvetési rendelet 18. cikkével és a Tanács ezzel kapcsolatos álláspontjával összhangban;

2.  emlékeztet arra, hogy e költségvetés-módosítás elfogadása csökkenteni fogja a tagállamoktól az uniós költségvetésbe érkező, a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló hozzájárulás arányát, ezért részben ellentételezni fogja a 2/2013. számú költségvetés-módosítás finanszírozásához nyújtott hozzájárulásukat; ezért kihangsúlyozza, hogy – mivel politikai szempontból szorosan kötődnek egymáshoz – a két költségvetés-módosítási tervezetet ugyanakkor kell elfogadni;

3.  jóváhagyja a 3/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

4.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 3/2013. számú költségvetés-módosítás véglegesen elfogadásra került, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (2) HL L 66., 2013.3.8. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL L 163., 2007.6.23., 17. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 4/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról III. szakasz – Bizottság, IV. szakasz – Európai Unió Bírósága , (11696/2013 – C7-0247/2013 – 2013/2084(BUD))

P7_TA(2013)0354 A7-0285/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2013-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, amelyet 2012. december 12-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a Bizottság által 2013. április 29-én elfogadott, 4/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2013)0254),

–  tekintettel a 4/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, a Tanács által 2013. július 15-én elfogadott álláspontra (11696/2013 – C7-0247/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0285/2013)

A.  mivel a 4/2013. sz. költségvetés-módosítási tervezet célja az Európai GNSS Ügynökség létszámtervének az ügynökségre bízott új feladatok következtében 20 álláshely hozzáadásával történő módosítása, az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) létszámtervének az ügynökség megbízatásának kibővítése következtében 2 ideiglenes alkalmazottal és 13 szerződéses alkalmazottal történő módosítása, valamint az Európai Unió Bírósága létszámtervének az Európai Unió Bírósága új főtanácsnokainak kinevezése következtében 7 álláshellyel történő módosítása,

B.  mivel a javasolt növeléseket költségvetési szempontból semlegesnek mutatják be azáltal, hogy a költségvetés Bizottságra vonatkozó részében a megfelelő csökkentések révén, az Európai Unió Bírósága esetében pedig a saját szakaszán belül rendelkezésre álló előirányzatok révén teljes mértékben ellensúlyoznák azokat,

C.  mivel az Európai GNSS Ügynökség szóban forgó 20 álláshelyének betöltését sürgősen meg kell oldani ahhoz, hogy 2014 januárjára az ügynökség felkészülhessen új feladataira,

D.  mivel ez a költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Bírósága eredeti – a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 38. nyilatkozaton alapuló – kérelmének csak egy részét foglalja magában, kihagyva a Bíróság által kért 9 jogi referenst,

E.  mivel a további jogi referensek enyhíthetnék az Európai Unió Bíróságára nehezedő többletterheket, melyek abból erednek, hogy a Tanács ez idáig nem tudott megállapodni a Törvényszék bírói karának kibővítéséről (annak ellenére, hogy e reform szükségességét nem vitatja), és mivel ezek az álláshelyek szerepelnek a Bizottság által benyújtott 2014. évi költségvetési tervezetben;

1.  tudomásul veszi a 4/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által előterjesztett formájában, és a Tanács erről szóló álláspontját;

2.  az Európai GNSS Ügynökség személyzetének növelése tekintetében megjegyzi, hogy a Bizottság személyzetének csökkentése által történő ellentételezés nem fog rögtön 2013-ban elkezdődni, és csak a következő többéves pénzügyi keret során fog teljesen megvalósulni;

3.  aggódik a bizottsági létszámtervben szereplő személyzeti csökkentés megtévesztő bemutatása miatt; megjegyzi, hogy 13 szerződéses alkalmazott és 2 álláshely be van fagyasztva a Bizottság közvetlen szolgálataiban, ugyanakkor ezeket hozzáadták az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létszámtervéhez; megjegyzi, hogy mivel valamennyi végrehajtó ügynökség a Bizottság személyzetének része, nem mutatható ki a Bizottság költségvetéséből való, ismertetett levonás; tisztában van azzal, hogy a végrehajtó ügynökségek személyzetét teljes mértékben működési alapokból fizetik;

4.  szándékában áll a 2014.évi éves költségvetési eljárás keretében támogatni az Európai Unió Bíróság azon további álláshelyeit, amelyeket a Bizottság kihagyott ebből a tervezetből;

5.  jóváhagyja a 4/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

6.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 4/2013. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (2) HL L 66., 2013.3.8. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL L 163., 2007.6.23., 17. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2013)0259 – C7-0116/2013 – 2013/2085(BUD))

P7_TA(2013)0355 A7-0283/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0259 – C7-0116/2013),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 26. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott, a Szolidaritási Alapról szóló közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0283/2013),

1.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2013/714/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 5/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról III. szakasz – Bizottság , (11697/2013 – C7-0248/2013 – 2013/2086(BUD))

P7_TA(2013)0356 A7-0286/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2012. december 12-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 26. pontjára,

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a többéves pénzügyi keret tekintetében a Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő kiadások figyelembevétele érdekében történő módosításáról szóló, 2013. július 22-i európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó, 5/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetére, amelyet a Bizottság 2013. május 2-án fogadott el (COM(2013)0258),

–  tekintettel az 5/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, a Tanács által 2013. július 15-én elfogadott álláspontra (11697/2013 – C7-0248/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0286/2013),

A.  mivel az 5/2013. számú költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Szolidaritási Alapjából 14 607 942 EUR összeg igénybevételére vonatkozik kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában a 2012 őszén Szlovéniát, Horvátországot és Ausztriát sújtó hatalmas esőzések és az azokat követően kialakult áradások okozta katasztrófa vonatkozásában;

B.  mivel az 5/2013. számú költségvetés-módosítási tervezet célja, hogy e költségvetési kiigazítás hivatalosan is bekerüljön a 2013. évi költségvetésbe;

1.  tudomásul veszi az 5/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, és a Tanács erről szóló álláspontját;

2.  hangsúlyozza az e természeti katasztrófa által sújtott országoknak szánt pénzügyi segítség felszabadításának sürgősségét a Szolidaritási Alapon keresztül; sajnálja, hogy a Tanács ismét úgy határozott, hogy – bár azt az 1. jegyzőkönyv 4. cikke kifejezetten előirányozza – nem rövidíti le sürgősségi okokból a nemzeti parlamentek tájékoztatása tekintetében meghatározott nyolchetes időszakot az erről a költségvetés-módosításról szóló álláspontjának elfogadása előtt;

3.  üdvözli a Tanács álláspontját, mely módosítás nélkül megerősíti a Bizottság javaslatát, ezáltal biztosítva, hogy az 5/2013. számú költségvetés-módosítást új előirányzatokból fedezzék; hangsúlyozza azt a tényt, hogy a 2013-as kifizetési előirányzatok szűkössége – ami miatt a 2/2013. számú költségvetés-módosítási tervezet benyújtásra került – eleve kizárta, hogy az 5/2013. számú költségvetés-módosítás forrásai átcsoportosítás révén álljanak rendelkezésre;

4.  jóváhagyja az 5/2013. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

5.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az 5/2013. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1.o. (2) HL L 66., 2013.3.8., (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL L 209., 2013.8.3., 14. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0595 – C7-0337/2012 – 2012/0288(COD))

P7_TA(2013)0357 A7-0279/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0595),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 192. cikkének (1) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0337/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. április 17-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0279/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. szeptember 11-én került elfogadásra a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére, valamint ezen irányelv 1. cikkének (2)–(9) bekezdését és 2. cikkének (5)–(7) bekezdését érintően összefüggésben 114. cikkével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

a Régiók Bizottságával való konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya 2020-ban legalább az egyes tagállamokban közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 10 %-a legyen. E cél elérésének egyik és várhatóan leginkább alkalmazott módja a bioüzemanyagot tartalmazó üzemanyag-keverékek előállítása. A célkitűzés teljesítésének egyéb rendelkezésre álló módszerei között szerepel egyrészt az energiafogyasztás csökkentése, ami létfontosságú, mivel a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó kötelező százalékos célérték egyre nehezebben lesz fenntartható módon teljesíthető, ha a közlekedési ágazat általános energiaigénye tovább nő, másrészt a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia felhasználása. [Mód. 123]

(2)  Tekintettel az üvegházhatású gázkibocsátás további csökkentésére irányuló uniós célkitűzésekre, valamint arra a tényre, hogy a kibocsátás jelentős hányada a közúti közlekedéshez használt üzemanyagokból származik, a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) 7a. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a forgalmazókat, hogy 2020. december 31-ig legalább 6 %-kal csökkentsék az EU-ban a közúti gépjárművekben, a nem közúton közlekedő, mozgó munkagépekben, a mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint a vízre nem bocsátott, kedvtelési célú vízi járművekben használt üzemanyagokból származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátást (ÜHG-kibocsátási intenzitást). A fosszilis üzemanyagok forgalmazói számára a fosszilis üzemanyagok ÜHG-kibocsátási intenzitásának csökkentésére rendelkezésre álló módszerek egyike a nulla vagy alacsony ÜHG-kibocsátású bioüzemanyagot és az elkerülhetetlen hulladékgázból szén-dioxid-leválasztás útján nyert egyéb üzemanyagokat tartalmazó üzemanyag-keverékek előállítása és közlekedési célú felhasználása.. [Mód. 2]

(3)  A 2009/28/EK irányelv 17. cikke fenntarthatósági kritériumokat állapít meg a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vonatkozásában, amelyek betartása a megújuló forrásokból előállított energia arányára vonatkozó célkitűzés teljesítésének részeként való elszámolás, valamint az állami támogatási programokban való részvételi jogosultság feltétele. A kritériumok többek között meghatározzák a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatával elérhető, a fosszilis üzemanyagok használatához viszonyított üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás minimális mértékét. A 98/70/EK irányelv 7b. cikke ugyanilyen fenntarthatósági kritériumokat állapít meg a bioüzemanyagok tekintetében.

(3a)  Annak ellenére, hogy a 98/70/EK irányelv és a 2009/28/EK irányelv a „bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra”vonatkozik, rendelkezéseik – a vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat is beleértve – a bennük foglalt valamennyi megújuló forrásból származó üzemanyagra alkalmazandók. [Mód. 3]

(4)  Ha egy korábban élelmiszer-, takarmány- és rostnövény előállítására szolgáló legelőt vagy mezőgazdasági területet bioüzemanyag-termelésre állítanak át, a nem üzemanyag iránti kereslet ugyanúgy fennmarad, és azt vagy a termelés intenzitásának növelésével, vagy pedig más földterületek mezőgazdasági művelés alá vonásával kell kielégíteni. Az utóbbi esetben beszélünk a földhasználat közvetett megváltozásáról, és amikor nagy mennyiségű szénkészlettel rendelkező földterületről van szó, a változás jelentős mértékű ÜHG-kibocsátást vonhat maga után. A 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvet ezért indokolt olyan rendelkezésekkel kiegészíteni, amelyek a földhasználat közvetett megváltozásának kérdését szabályozzák, mivel a bioüzemanyagokat ma elsősorban meglévő mezőgazdasági földterületeken termesztett növényekből állítják elő. [Mód. 124]

(4a)  A 2009/28/EK irányelv 19. cikkének (7) bekezdése és a 98/70/EK irányelv 7d. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy megfelelő intézkedéseket kell tenni a földhasználat közvetett megváltozásának az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására gyakorolt hatásai kezelésére, kellőképpen figyelembe véve a már meglévő beruházások védelmének szükségességét is. [Mód. 126]

(5)  A bioüzemanyag iránti várható kereslet tagállami előrejelzései, valamint a különböző bioüzemanyag-alapanyagokhoz a földhasználat közvetett megváltozása kapcsán köthető kibocsátások becslései alapján valószínűsíthető, hogy az üvegházhatást okozó gázoknak a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátása jelentős mértékű, és részben vagy akár teljesen közömbösítheti közömbösíti az egyes bioüzemanyagok használata révén elérhető ÜHG-kibocsátásmegtakarítást ÜHG-kibocsátáscsökkentést. Mindez annak tudható be, hogy a termőföldalapú bioüzemanyagok nagy összegű állami támogatást kaptak (évente 10 milliárd EUR), és ezért 2020-ra a bioüzemanyagot várhatóan teljes egészében olyan földterületen termesztett növényekből állítják majd elő, amely az élelmiszer- és takarmánypiacokat szolgálhatná ki. Az élelmiszernövényekből előállított bioüzemanyag hozzájárul továbbá az élelmiszerárak volatilitásához, és jelentős kedvezőtlen társadalmi hatással járhat a megélhetés és az emberi jogok – köztük a harmadik országokban szegénységben élő helyi közösségek az élelmezéshez vagy a földhöz jutáshoz fűződő jogainak – érvényesítése tekintetében. Az ilyen jellegű kibocsátás csökkentése vonatkozásában indokolt különbséget tenni a növények különböző csoportjai, így az olajnövények, a gabonafélék, a cukornövények és a keményítőtartalmú növények között.és a kedvezőtlen társadalmi hatás csökkentése, valamint ezen élelmezésbiztonságra gyakorolt negatív hatások mérséklése érdekében a 2009/28/EK és a 98/70/EK irányelvben említett fenntarthatósági kritériumok értelmében előírt ÜHG-kibocsátáscsökkentések kiszámításakor indokolt elsősorban a termőföldön előállított bioüzemanyagok tervezett használatának csökkentésére összpontosítani, valamint figyelembe kell venni a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátásokat. Ezenfelül a közép- és hosszú távú megoldások megtalálása érdekében ösztönözni kell az olyan, újszerű bioüzemanyagokkal foglalkozó ágazatokon belüli kutatásokat és fejlesztéseket, amelyek nem jelentenek konkurenciát az élelmiszernövények számára, valamint tovább kell tanulmányozni az egyes terménycsoportok hatását a földhasználat közvetlen és közvetett megváltozására. [Mód.8 ]

(6)  A közlekedési ágazat ÜHG-kibocsátásának csökkentéséhez várhatóan folyékony megújuló energiaforrásokra lesz szükség. Az újszerű, például hulladékokból vagy algákból előállított bioüzemanyagok használatával az üvegházhatást okozó gázok nagy mennyiségének kibocsátása takarítható meg, mivel esetükben alacsony a földhasználat közvetett megváltozásának kockázata, és közvetlenül nem versengenek élelmiszer- és takarmánypiaci termőterületért. Helyénvaló ennek megfelelően ezen újszerű bioüzemanyagok termelésének fokozását ösztönözni, ugyanis jelenleg a piacon nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben, részben azért, mert a már megszilárdult élelmiszernövény-alapú bioüzemanyag-technológiákkal kell versenybe szállniuk az állami támogatásokért. További ösztönzést kell adni az újszerű bioüzemanyagok súlyozásának növelésével is, hogy a hagyományos bioüzemanyagokhoz képest nagyobb arányban vegyenek részt a 2009/28/EK irányelv közlekedéssel kapcsolatban meghatározott 10 %-os célértékének teljesítésében. Ennek kapcsán arra kell törekedni, hogy a megújuló energiaforrásokat szabályozó 2020 utáni politikai keretben csak azok az újszerű bioüzemanyagok részesüljenek támogatásban, amelyek esetében nem jár számottevő hatással a földhasználat közvetett megváltozása, és az üvegházhatást okozó gázok nagy mennyiségének kibocsátása takarítható meg.

(6a)  Az – elsősorban az újszerű bioüzemanyagok kiemelt támogatására irányuló – ösztönző intézkedések hatékonyságának garantálása érdekében helyénvaló, hogy a bioüzemanyag-termékek valódi eredetét illető csalások és hamis bejelentések, illetve ugyanazon volumenek két vagy több nemzeti rendszer, vagy nemzetközi akkreditációs rendszerek alatt történő többszörös bejelentésének elkerülése érdekében a tagállamok által kialakított támogatási politikák és rendszerek rendelkezzenek a bioüzemanyagok volumenét illetően az azonosításáról, az eredetiség ellenőrzéséről és a minőségellenőrzésről. [Mód. 11]

(6b)  Bár a hulladékból és maradékanyagokból előállított bioüzemanyagokkal és folyékony bio-energiahordozókkal az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában nagy megtakarítás érhető el, amelyek ugyanakkor alacsony hátrányos környezeti, társadalmi és gazdasági hatást váltanak ki, helyénvaló tovább értékelni a rendelkezésre állásukat, hasznukat és kockázataikat, többek között a 2020 utáni politikához nyújtott tájékoztatás érdekében. Ugyanakkor további információkra van szükség mind a hagyományos, mind pedig az újszerű bioüzemanyagokkal kapcsolatos energiabiztonsági előnyökről, különösen, ha közvetlenül vagy közvetve fosszilis tüzelőanyagokat használnak fel előállításukhoz. A Bizottságot azzal a feladattal kell megbízni, hogy jelentés nyújtson be és adott esetben tegyen javaslatokat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e kérdésekkel kapcsolatban. Annak biztosítása érdekében, hogy a jelentés az összes pozitív és negatív hatást tükrözze, a jelentésnek figyelembe kell vennie annak az alternatív környezeti, társadalmi és gazdasági költségeit, ha az alapanyagokat a bioüzemanyag és a folyékony bio-energiahordozó előállításától eltérő célra használják fel. [Mód. 12]

(6c)  A hagyományos és újszerű bioüzemanyagoknak az összes tagállamban konzisztens módon és jó minőségben kell elérhetőeknek lenniük. E cél megvalósítása érdekében a Bizottságnak késlekedés nélkül egyértelmű mandátummal kell felruháznia az Európai Szabványügyi Bizottságot, hogy technikai teljesítménynormákat dolgozzon ki az újszerű bioüzemanyagok és üzemanyag-keverékek tekintetében, valamint hogy szükség esetén dolgozza át a hagyományos bioüzemanyagokra vonatkozó normákat annak biztosítása érdekében, hogy a végső üzemanyagtermék ne csökkentse a járművek CO2-kibocsátási teljesítményét vagy összességében vett működési teljesítményét. [Mód. 13]

(7)  A bioalapú ipari ágazatok hosszú távú versenyképességének biztosítása érdekében és összhangban az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című 2012. évi közleménnyel és az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervével, Európa-szerte támogatást adva az integrált és változatos termékszerkezettel rendelkező biofinomítóknak, a 2009/28/EK irányelvben előrevetített ösztönzőket célszerű oly módon megállapítani, hogy előnyhöz juttassák a bioüzemanyag célú felhasználáson kívül egyéb jelentős gazdasági értékkel nem rendelkező biomassza-alapanyagokat vagy azon biomassza-alapanyagokat, amelyek nem vonnak el földet vagy vizet az élelmiszer-növényektől és így nem járnak a helyi ökoszisztémát veszélyeztető környezeti hatásokkal. [Mód. 129]

(7a)  A szinergiák kihasználása és a jogbiztonság javítása érdekében tökéletesíteni kell a 98/70/EK irányelv, a 2009/28/EK irányelv és az uniós politika más területein hozott jogszabályok közötti koherenciát. A hulladéknak és a maradékanyagoknak a 98/70/EK irányelv és a 2009/28/EK irányelv alkalmazásában érvényes fogalommeghatározásait össze kell hangolni 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) meghatározásaival. A 98/70/EK irányelvben és a 2009/28/EK irányelvben felsorolt, a 2000/532/EK bizottsági határozattal(7) létrehozott európai hulladékjegyzék hulladékkódjainak segítségével jobban meg kell határozni az említett irányelvek illetékes tagállami hatóságok általi alkalmazásának megkönnyítése érdekében. A bioüzemanyagoknak és a folyékony bio-energiahordozóknak a 98/70/EK irányelv és a 2009/28/EK irányelv szerinti népszerűsítése összhangban kell, hogy álljon a 2008/98/EK irányelv célkitűzéseivel és rendeltetésével. Az újrafeldolgozó társadalom felé történő elmozdulásra irányuló uniós cél elérése érdekében maradéktalanul alkalmazni kell a 2008/98/EK irányelv 4. cikkében meghatározott hulladékhierarchiát. Ennek elősegítése érdekében a 2008/98/EK irányelv V. fejezetével összhangban a tagállamok által kidolgozott hulladékgazdálkodási tervek és hulladékmegelőzési programok részévé kell tenni a hulladéknak és a maradékanyagoknak a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállításához való felhasználását. A 98/70/EK irányelv és a 2009/28/EK irányelv alkalmazása nem veszélyeztetheti a 2008/98/EK irányelv maradéktalan végrehajtását. [Mód. 16]

(8)  Az új létesítményekben előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítására vonatkozó minimális küszöbértékeket az általános ÜHG-mérleg javítása érdekében indokolt 2014. július 1-jei hatállyal megemelni, illetve visszaszorítani az alacsony ÜHG-teljesítményű létesítményekkel kapcsolatos további beruházásokat. A küszöbérték megemelése a 2009/28/EK irányelv 19. cikkének (6) bekezdésének második albekezdésének megfelelően biztosítékot jelent a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállítási kapacitásaiba történő beruházásokhoz.

(8a)  A megújuló energiaforrások és üzemanyagok piaca fejlesztésének elősegítése során az éghajlatváltozás mellett figyelembe kell venni a regionális és helyi fejlesztési és foglalkoztatási lehetőségekre gyakorolt hatásokat is. A második generációs és az újszerű bioüzemanyagok előállításában munkahelyteremtő és növekedést serkentő potenciál rejlik, különösen a vidéki területeken. A megújuló energiaforrások és üzemanyagok piacának fejlesztésével összefüggésben az uniós régiók energetikai önellátása és ellátási biztonsága szintén cél. [Mód. 17]

(9)  Az újszerű bioüzemanyag-fajtákra való váltás előkészítéseként és a földhasználat közvetett megváltozásából eredő általános hatások 2020-ig történő minimalizálásához helyénvaló korlátozni a 2009/28/EK irányelv VIII. mellékletének A. részében, illetve a 98/70/EK irányelv V. mellékletének A. részében szereplő élelmiszernövényekből nyert bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak a 2009/28/EK irányelvben foglalt célértékek teljesítéséhez beszámítható mennyiségét. Az említett bioüzemanyagok használatának általános korlátozása nélkül a gabonafélékből és egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukornövényekből és olajnövényekből előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak a 2009/28/EK irányelvben meghatározott célértékek teljesítése szempontjából elszámolható részarányát indokolt a fogyasztás 2011. évi részarányára korlátozni.

(10)  A 2009/28/Ek irányelv 3 cikkének (4) bekezdésének új d) pontjában meghatározott 5%-os 6 %-os korlát nincs hatással arra, hogy az egyes tagállamok milyen általuk választott úton érik el, hogy teljesüljön a hagyományos bioüzemanyagoknak az általános 10 %-os célértéken belüli arányára vonatkozó előírás. Ennek köszönhetően a 2013 vége előtt már üzemelő létesítményekben előállított bioüzemanyagok piaca továbbra is teljesen nyitott marad. Ez az irányelv-módosítás tehát nincs hatással az ilyen létesítmények üzemeltetőinek jogos elvárásaira. [Mód. 183]

(10a)  Ösztönzőket kell kialakítani a megújuló forrásokból előállított villamos energia közlekedési ágazaton belüli használatának élénkítése érdekében. Emellett ösztönözni kell a közlekedési ágazaton belüli energiahatékonysági és energiamegtakarítási intézkedéseket. [Mód. 133]

(11)  A földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás becsült mennyiségéről a bioüzemanyagokból származó ÜHG-kibocsátás kapcsán a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelv szerint végzett jelentéstétel alkalmával indokolt beszámolni. A további földterületek bevonását nem igénylő alapanyagokból (például hulladékokból) készült bioüzemanyagokhoz nullás kibocsátási tényezőt kell rendelni.

(11a)  Engedélyezni kell a tagállamok számára a jelenleg az energia-részarányuk részben vagy egészben a gabonafélékből, keményítőben, cukorban gazdag növényekből, olajnövényekből és egyéb, szántóföldön termesztett energianövényekből előállított bioüzemanyagok révén történő elérésére szolgáló forrásaik átcsoportosítását a megújuló energiák részarányának növelése felé, különös tekintettel a bizonyítottan megújuló és fenntartható szélenergiára, napenergiára, árapály-energiára és geotermikus energiára. [Mód. 22]

(11b)  Az Európai Bizottság által elismert önkéntes rendszerek a gazdasági szereplők által a 98/70/EK irányelv 7b. cikkében és a 2009/28/EK irányelv 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelőségük igazolására használt fő eszközök. Nincsenek azonban olyan kritériumok, amelyeket e rendszereknek teljesíteniük kell az elismerés megszerzése érdekében. Ezért egyértelműbb szabályokat kell meghatározni. Csak olyan rendszereket szabad az ezen irányelvnek megfelelőnek tekinteni, amelyek az ellenőrzések megbízhatóságát és a helyi és bennszülött közösségek bevonását garantáló hatékony mechanizmusokat biztosítanak. E rendszereknek továbbá egyértelmű és szigorú szabályokat kell tartalmazniuk a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók szállítmányainak a rendszerből való kizárására, amennyiben nem felelnek meg a rendelkezéseiknek. A rendszerek hatékony működésének nyomon követése és érvényre juttatása érdekében a Bizottságnak lehetőséget kell kapnia a jogellenes gyakorlatokkal kapcsolatos aggályokat felvető releváns dokumentumokhoz való hozzáférésre és azok közzétételére. [Mód. 23]

(11c)  A 98/70/EK irányelv és a 2009/28/EK irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket ezen önkéntes rendszerek elismerési folyamatával kapcsolatban, és ezért nem hatékony a tekintetben, hogy a rendszerek garantálják a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést, és átláthatóak legyenek. Ezért helyénvaló, hogy a Bizottság kötelező érvényű minimumkövetelményeket határozzon meg ezekre a rendszerekre, amelyek betartása esetén vélelmezhető a fenntarthatósági követelményeknek való megfelelés.i [Mód. 24]

(11d)  A földek bioüzemanyag-termelési célú felhasználása nem vezethet a helyi közösségek és őslakosok elvándorlásához. Ezért az őslakos közösségek földjeit védő különleges intézkedések bevezetésére van szükség. [Mód. 25]

(11e)  A 98/70/EK és 2009/28/EK irányelvek különböző módon kezelik az alapanyagokat, attól függően, hogy azok a hulladék, a maradvány vagy a társtermék kategóriájába tartoznak-e. Ugyanakkor e kategóriák definíciójának jelenlegi hiánya bizonytalanságot szül, ami a hatékony alkalmazás és megfelelés gátjává válhat. Ezért el kellene készíteni a szóban forgó különböző kategóriákba tartozó alapanyagok tájékoztató jellegű jegyzékét. [Mód. 27]

(12)  A Bizottságnak a technikai és tudományos haladás fényében célszerű felülvizsgálnia azt a módszertant, amely alapján a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás tekintetében meghatározza a 2009/28/EK irányelv VIII. mellékletében, illetve a 98/70/EK irányelv V. mellékletében foglalt tényezők becsült értékét. E célból, és ha azt a tudomány legfrissebb állása szerinti bizonyítékok indokolják, helyénvaló, hogy a Bizottság mérlegelje a földhasználat közvetett megváltozása következtében keletkező kibocsátás növénycsoportok szerint meghatározott értékének felülvizsgálatát, illetve újabb kategóriákon belül további tényezőket és értékeket határozzon meg, ha új bioüzemanyag-alapanyagok jelennének meg a piacon.

(13)  A 2009/28/EK irányelv 19. cikkének (8) bekezdése és a 98/70/EK irányelv 7d. cikkének (8) bekezdése – a földhasználat közvetett megváltozásának hatását enyhítendő – ideiglenes intézkedésként ösztönzi a bioüzemanyagok alapanyagainak súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett földterületeken való termesztését. Ezek a rendelkezések jelenlegi formájukban már nem felelnek meg az irányelv céljainak, így azokat ezen irányelv szemléletéhez illeszkedve úgy szükséges megállapítani, hogy a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás minimalizálása érdekében végrehajtott lépések koherensek maradjanak.

(14)  Indokolt egymáshoz igazítani az alapértelmezett értékek alkalmazásának szabályait, mert ezzel biztosítható a gyártás földrajzi helyétől független, egyenlő bánásmód a gyártók számára. Míg a harmadik országok használhatnak alapértelmezett értékeket, addig az uniós gyártóknak a tényleges értékeket kellett alapul venniük, ha azok meghaladják az alapértelmezett értékeket vagy ha az érintett tagállam elmulasztott jelentést benyújtani, ami megnövelte adminisztratív terheiket. A jelenlegi szabályozás ezért egyszerűsítésre szorul annak érdekében, hogy az alapértelmezett értékek használata ne kizárólag a 2009/28/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében, illetve a 98/70/EK irányelv 7d. cikkének (2) bekezdésében említett listákon szereplő uniós földterületekre korlátozódjon.

(14a)  A közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célérték teljesítése, és ezzel egyidejűleg a földhasználat megváltozásából eredő negatív hatások lehető legnagyobb mértékű csökkentése céljából ösztönözni kell a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, a modális váltást, a tömegközlekedés fokozottabb használatát és az energiahatékonyságot. A közlekedésről szóló fehér könyvvel összhangban ezért a tagállamoknak az energiahatékonyság fokozására és a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásának csökkentésére kell törekedniük, egyúttal előmozdítva az elektromos járművek piaci térnyerését és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia használatának elterjedését a közlekedési rendszerekben. [Mód. 29 és 139]

(15)  Ezen irányelv céljait, nevezetesen a közúton közlekedő gépjárművekben és a nem közúton közlekedő, mozgó munkagépekben céljainak garantálniuk kell a közlekedési ágazatban felhasznált üzemanyagok egységes piacának fenntartását és az üzemanyagok felhasználásával összefüggésben a környezet minimális szintű védelmét valamint az ilyen üzemanyagok előállításával és felhasználásával kapcsolatban az élelmiszerbiztonságra és a földhasználatra gyakorolt negatív következmények elkerülését. Mivel ezeket a célokat a tagállamok nem tudják megfelelően kielégítően megvalósítani, és ezért e célok azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, ezért az EU az Európai Unióról működéséről szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. [Mód. 30]

(16)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépésével a 2009/28/EK és a 98/70/EK irányelv alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket az említett Szerződés 290. cikkében foglaltakhoz kell igazítani.

(17)  Ezen irányelv egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni. Az említett hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(8) megfelelően kell gyakorolni.

(18)  Annak érdekében, hogy a 98/70/EK irányelvben foglaltak a tudományos és technikai haladással mindenkor lépést tartsanak, a Bizottságot célszerű felhatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerint jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének nyomon követését és csökkentését célzó mechanizmus, a bioüzemanyagokkal kapcsolatos fenntarthatósági kritériumok teljesülésének értékeléséhez szükséges módszertani elvek és értékek, a legelőterületek különösen fajgazdag területté való minősítésének kritériumai és földrajzi behatárolása, a teljes életciklusra vetített ÜHG-kibocsátás kiszámításának és jelentésének módszertana, a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás számításának módszertana, az üzemanyagok megengedett fémadalék-tartalmának szintje, valamint az üzemanyagokra vonatkozó előírásokkal kapcsolatos engedélyezett elemző módszerek és a bioetanol tartalmú benzin esetében engedélyezett gőznyomáseltérés.

(19)  Annak érdekében, hogy a 2009/28/EK irányelvben foglaltak a tudományos és technikai haladással mindenkor lépést tartsanak, a Bizottságot célszerű felhatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerint jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott célérték teljesítése szempontjából többször beszámítható bioüzemanyag-alapanyagok listája, a közlekedési célú üzemanyagok energiatartalma, a legelőterületek különösen fajgazdag területté való minősítésének kritériumai és földrajzi behatárolása, a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás számításának módszertana, és a bioüzemanyagokkal kapcsolatos fenntarthatósági kritériumok teljesülésének értékeléséhez szükséges módszertani elvek és értékek.

(20)  Helyénvaló, hogy a Bizottság a mindenkori legfrissebb tudományos bizonyítékok alapján felülvizsgálja, milyen mértékben bizonyulnak hatékonynak az ezzel az irányelvvel bevezetett intézkedések a földhasználat közvetett megváltozásából eredő ÜHG-kibocsátás korlátozásában, és a hatások minimalizálása érdekében további módszereket határozhat meg, adott esetben a fenntarthatósági rendszerbe 2021. január 1-jei hatállyal bevezetve a földhasználat közvetett megváltozásából eredő ÜHG-kibocsátási tényezők alkalmazását.

(21)  Különösen fontos, hogy a Bizottság az ezen irányelv kapcsán végzett előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és kidolgozásakor gondoskodnia kell arról, hogy a releváns dokumentumok egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljussanak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(22)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(23)  A 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 98/70/EK irányelv módosításai

A 98/70/EK irányelv a következőképpen módosul:

(-1) A 2. cikk a következő pontokkal egészül ki:"

„9a „nem élelmezési célú, cellulóztartalmú anyagok”: bioenergia-termelés céljára földön termesztett, nem élelmiszer célú energianövények, pl. az energianád (Miscanthus), az egyéb energiafüvek, a cirok és az ipari kender egyes fajtái, a magas lignintartalmú fajok – pl. fák – kivételével. [Mód. 34]

9b.  „nem élelmezési célú, lignocellulóz tartalmú anyagok”: termesztett fás szárú energianövények, például rövid életciklusú sarjerdők vagy rövid élettartamú szilvikultúrák. [Mód. 35]

9c.  „a földhasználat közvetlen megváltozása”: a földhasználat megváltozása az IPCC által használt hat földterület-kategória (erdészeti földterület, legelőterület, szántóföld, vizes élőhely, település vagy egyéb földterület), továbbá az évelő növényi kultúrákat magában foglaló hetedik kategória között, mely utóbbiba az olyan, többnyári növényi kultúrák tartoznak, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente, pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma. [Mód. 36]

9d.  nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó üzemanyagok”: a bioüzemanyagok kivételével azon gáznemű vagy folyékony üzemanyagok, amelyek energiatartalma a biomasszától eltérő megújuló energiaforrásokból származik, és amelyek a közlekedés területén kerülnek felhasználásra.”

[Mód.37 ]

(-1a) A 3. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok előírják a forgalmazóknak, hogy biztosítsák a 2,7 %-os maximális oxigéntartalmú és 5 %-os maximális etanoltartalmú benzin 2018 végéig történő forgalmazását, és amennyiben szükségesnek ítélik, hosszabb időszakot írhatnak elő az ilyen benzin forgalomba hozatalára. A tagállamok biztosítják a fogyasztók megfelelő¸közvetlenül az üzemanyagtöltőnél történő tájékoztatását a benzin bioüzemanyag-tartalmával és különösen a különféle benzinkeverékek megfelelő használatával kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban az EN228: 2012 szabvány jelölési ajánlásait kell követni valamennyi, üzemanyagot forgalmazó kúton Unió-szerte.”

[Mód. 38]

(-1b) A 4. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Amennyiben a dízelbe kevert FAME-tartalom a 7 térfogatszázalékot meghaladja, a tagállamok közvetlenül az üzemanyagtöltőnél biztosítják a fogyasztók megfelelő tájékoztatását a FAME-tartalommal kapcsolatban.”

[Mód.39 ]

(1)  A 7a. cikk a következőképpen módosul:

—a)  az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A légi közlekedésben használt bioüzemanyagok beszállítói számára a tagállamok lehetővé teszik, hogy hozzájáruljanak a (2) bekezdésben meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettséghez, amennyiben az általuk szállított bioüzemanyag megfelel a 7b. cikkben lefektetett fenntarthatósági kritériumnak.”

[Mód. 40]

—aa)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett célértéknek való megfelelés céljából a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukornövényekből és olajnövényekből vagy az e célra termesztett energianövényekből előállított bioüzemanyagok maximális részaránya nem haladja meg a 2009/28/EK irányelv 3. cikk (4) bekezdése d) pontjában meghatározott maximális részarányt.”

[Mód.184/REV ]

a)  az (5) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el különösen az alábbiakra vonatkozóan:”

b)  a cikk a következő (6) bekezdéssel egészül ki:"

„(6) A forgalmazók minden év március 31-ig jelentést tesznek a tagállam által kijelölt hatóság felé a bioüzemanyagok előállítási módjáról, a forgalmazott mennyiségről, a teljes életciklusra vonatkozó, energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátásról, s ezen belül a földhasználat közvetett megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő kibocsátások becsült értékéről, az V. melléklet szerint. A tagállamok ezeket az adatokat eljuttatják a Bizottsághoz.”

(2)  A 7b. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A bioüzemanyagok használatával elért, az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításnak legalább 60 %-nak kell lennie a 2014. július 1-je után üzembe állt létesítményekben előállított bioüzemanyagok vonatkozásában. Egy létesítmény akkor „üzemel”, ha már fizikailag megkezdte a bioüzemanyagok előállítását.

A 2014. július 1-jén vagy azt megelőzően már üzemelő létesítmények esetében a bioüzemanyagok használatával elért, az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításnak 2017. december 31-ig legalább 35 %-nak, 2018. január 1-től pedig legalább 50 %-nak kell lennie.

A bioüzemanyagok használatából eredő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a 7d. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell kiszámítani.”

b)  a (3) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon kritériumok és földrajzi térségek tekintetében, amelyek figyelembevételével megállapítható, hogy mely gyepterületekre terjed ki az első albekezdés c) pontjának hatálya.”

ba)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(4a) Az (1) bekezdésben említett célok tekintetében figyelembe vett bioüzemanyagokat és folyékony bio-energiahordozókat nem lehet földterületekről származó nyersanyagból előállítani, kivéve, ha tiszteletben tartották a harmadik személyek törvényes használati és tulajdonjogait, többek között azáltal, hogy az érintettek szabadon, előzetesen és tájékozott módon, és az őket képviselő intézmények részvételével kinyilvánították beleegyezésüket.”

[Mód. 49]

bb)  a (7) bekezdésben a második albekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép: "

„A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a társadalmi fenntarthatóságra az Unióban és a harmadik országokban, mennyiben befolyásolja a bioüzemanyag-termelésnek az EU-n belüli növényifehérje-hiány csökkentésében játszott szerepét, valamint milyen hatással van az Unió bioüzemanyag-politikája az elérhető árú élelmiszereknek különösen a fejlődő országok [...] lakossága számára történő rendelkezésre állására, továbbá [...] a tágabb értelemben vett fejlesztési kérdésekről.”

[Mód. 50]

(2a)  A 7c. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság összeállítja az e bekezdés első két albekezdésében említett azon megfelelő és lényeges információk jegyzékét, amelyeket a tagállamok a 11. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadói bizottsági eljárásnak megfelelően kérnek a gazdasági szereplőktől. A Bizottság törekszik arra, hogy biztosítsa az e bekezdésből fakadó anyagi kötelezettségek teljes körű betartását, ugyanakkor igyekszik minimalizálni a szereplőkre, különösen a kisebb szereplőkre háruló adminisztratív terheket.”

[Mód. 53]

b)  a (3) bekezdés ötödik albekezdése helyébe a következő szöveg lép: "

„A tagállamok összesített formában benyújtják a Bizottság részére az e bekezdés első albekezdésében említett adatokat, beleértve a független ellenőrök által készített jelentéseket is. A Bizottság közzéteszi ezeket az információkat a 2009/28/EK irányelv 24. cikkében említett átláthatósági platformon.”

[Mód. 54]

c)  a (4) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép: "

„(1) Az Unió törekszik arra, hogy harmadik országokkal olyan két- vagy többoldalú megállapodásokat kössön, amelyek a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezésekre kötelező kötelezettségvállalásokat tartalmaznak. A megállapodásoknak annak biztosításáról is rendelkezniük kell, hogy a harmadik országok vámeljárásai ne vezessenek csaláshoz a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók kivitele és behozatal során, illetve kereskedelemkönnyítő intézkedéseket is tartalmazniuk kell. Az Unió arra is törekszik, hogy olyan megállapodásokat kössön harmadik országokkal, amelyek kötelezettségvállalást tartalmaznak a 7b. cikk (7) bekezdésében említett ILO-egyezmények és multilaterális környezetvédelmi megállapodások ratifikálására és végrehajtására. Amennyiben az Unió olyan megállapodásokat kötött, amelyek a 7b. cikk (2)–(5) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumok hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezésekre kötelező kötelezettségvállalásokat tartalmaznak, a Bizottság dönthet úgy, hogy ezek a megállapodások bizonyítják, hogy az említett országokban termelt nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók megfelelnek a szóban forgó fenntarthatósági kritériumoknak. E megállapodások megkötése során kellő figyelmet kell fordítani az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre, amelyek kritikus helyzetben alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosítanak (mint például a vízgyűjtővédelem, eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése tekintetében, és a 7b. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre.”

[Mód. 55]

d)  a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(9a) A Bizottság [ezen irányelv hatálybalépését követő egy éven] belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben felülvizsgálja azon megállapodások vagy önkéntes rendszerek működését, amelyekre vonatkozóan a (4) bekezdésben határozatot fogadtak el, és azonosítja a bevált gyakorlatokat. A jelentés a legjobb elérhető információkon – az érdekelt felekkel folytatott konzultációból származó információkat is beleértve –, továbbá a megállapodások vagy rendszer alkalmazása során szerzett gyakorlati információkon alapul. A jelentés figyelembe veszi a nemzetközileg elismert vonatkozó szabványokat és iránymutatásokat, ideértve a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet és az ISEAL Alliance által kidolgozottakat is. Az egyes megállapodásokkal és rendszerekkel kapcsolatban a jelentés elemzi többek között a következőket:

–  az ellenőrzések függetlensége, módja és gyakorisága;

–  elérhetőség és a meg nem felelés azonosítására és kezelésére szolgáló módszerek alkalmazásában szerzett tapasztalatok;

–  átláthatóság, különösen a rendszer hozzáférhetőségével kapcsolatban, az alapanyagok származási országainak és régióinak hivatalos nyelvein elkészült fordítások elérhetősége, a tanúsított üzemeltetők és a megfelelő tanúsítványok listájának hozzáférhetősége, az ellenőrzési jelentések hozzáférhetősége;

–  az érdekelt felek bevonása, különös tekintettel az őslakos és helyi közösségekkel a rendszer kidolgozása és felülvizsgálata, valamint az ellenőrzések során folytatott konzultációra;

–  a rendszer általános megbízhatósága, különösen az ellenőrök és a rendszer megfelelő szerveinek akkreditálására, képesítésére és függetlenségére vonatkozó szabályok fényében;

–  a rendszer piaci aktualizálása.

A Bizottság – ha a jelentés alapján indokolt – javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv önkéntes rendszerekre vonatkozó rendelkezéseinek a bevált gyakorlatok előmozdítása céljából történő módosítására.

[Mód. 58]

(9b)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK* irányelve 4. cikkében foglalt hulladékhierarchiának való megfelelés független ellenőrzésére és tanúsítására vonatkozó részletes szabályokat illetően. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. június 30-ig kell elfogadni.

____________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).”

[Mód. 59]

3.  A 7d. cikk a következőképpen módosul:

(-a)  az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A 7a. cikk alkalmazásában 2000-től a bioüzemanyagok használatából származó teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátást az V. mellékletben szereplő értéknek az első albekezdésben foglaltak szerint kapott eredményhez való hozzáadásával kell kiszámítani.”

[Mód. 60]

—aa)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó üzemanyagok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kiszámítására szolgáló eljárás IV. mellékletbe való beillesztése tekintetében, melynek célja annak ellenőrzése, hogy e kibocsátások megfelelnek-e a 7b. cikkben foglaltaknak. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2015. december 31-ig kell elfogadni.”

[Mód. 61]

a)  a (3)–(6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok a 7d. cikk (2) bekezdésében említett jelentésekben, az Unión kívüli területek pedig azzal egyenértékű jelentésben tájékoztathatják a Bizottságot a mezőgazdasági nyersanyagok termesztéséből származó jellemző üvegházhatású gáz-kibocsátásról.

(4)  A Bizottság – a 11. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban végrehajtási jogi aktust elfogadva – határozhat úgy, hogy a (3) bekezdésben említett jelentések pontos adatokat tartalmaznak a bioüzemanyagok alapanyagainak termesztéséből származó, az adott területen jellemző üvegházhatású gázkibocsátás mértékének meghatározására a 7b. cikk (2) bekezdésében említett célok vonatkozásában.

(5)  A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig, majd ezt követően kétévente jelentést készít és tesz közzé a IV. melléklet B. és E. részének becsült jellemző és alapértelmezett értékeiről, különös figyelmet fordítva a közlekedésből és a feldolgozásból származó kibocsátásokra. [Mód. 62]

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IV. melléklet B. és E. részében ismertetett becsült jellemző és alapértelmezett értékek kiigazítására vonatkozóan.

(6)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. melléklet tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében, többek között a földhasználat közvetett megváltozása vonatkozásában növénycsoportonként meghatározott kibocsátási értékek felülvizsgálata révén. A Bizottság a földhasználat közvetett megváltozásához kapcsolódó ezen értékek felbecsüléséhez használt gazdasági modellek értékelése céljából felülvizsgálatában a legfrissebb rendelkezésre álló, a modellezési eredményeket befolyásoló kulcsfontosságú feltételezésekkel kapcsolatos információkat is felhasználja, többek közt a mezőgazdasági terméshozamok és termelékenység tekintetében mért tendenciákat, a társtermékek hozzárendelését, a megfigyelt globális fölhasználat-változást és az erdőirtás arányát. A Bizottság biztosítja, hogy az érdekelt feleket bevonják a szóban forgó felülvizsgálati folyamatba. Az első ilyen felülvizsgálatot legkésőbb 2016. június 30-ig el kell végezni.

A Bizottság adott esetben a földhasználat közvetett megváltozásához kapcsolódó új értékeket javasolhat adott esetben a kategóriák további bontásával és új értékek megállapításával, illetve ha új bioüzemanyag-alapanyagok jelennének meg a piacon, további értékek meghatározásával, a földhasználat közvetett megváltozása kapcsán nullás kibocsátással jellemzett bioüzemanyagok kategóriáinak felülvizsgálatával, valamint a nem élelmezési célú, cellulóztartalmú és lignocellulóz-tartalmú alapanyagokra vonatkozó tényezők megállapításával.”

[Mód. 189 ]

b)  a (7) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IV. melléklet tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében, többek között olyan értékek hozzáadásával, amelyek az ugyanezen vagy más nyersanyagok esetében alkalmazható újabb bioüzemanyag-előállítási módokra vonatkoznak, valamint a C. részben foglalt módszertan módosításával.”

c)  a (8) bekezdést el kell hagyni.

ca)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(8a) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IV. melléklet C. részének 9. pontjában említett kategóriák tekintetében előírt részletes fogalommeghatározások, köztük a műszaki előírások megállapítása céljából.”

[Mód. 65]

(4)  A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok a benzin esetében az EN 228, a dízelüzemanyagok tekintetében pedig az EN 590 európai szabványok mindenkori hatályos verziójában meghatározott analitikai módszerek alapján ellenőrzik a 3. és 4. cikk követelményeinek betartását.”

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok minden év június 30-áig benyújtják az előző naptári évre vonatkozó nemzeti üzemanyag-minőségi adatokról szóló jelentést. A Bizottság a 11. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusok révén egységes mintát dolgoz ki a nemzeti üzemanyag-minőségi adatok összesítésének benyújtására. Az első jelentést 2002. június 30-ig kell benyújtani. 2004. január 1-jétől a jelentés formájának meg kell felelnie a vonatkozó európai szabványban meghatározott formátumnak. A tagállamok jelentést készítenek továbbá a területükön forgalmazott benzin és dízelüzemanyagok teljes mennyiségéről, illetve a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú ólmozatlan benzin és dízelüzemanyagok forgalmazott mennyiségéről. A tagállamok éves jelentést készítenek továbbá a területükön forgalmazott legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú benzin és dízelüzemanyagok földrajzilag megfelelően kiegyensúlyozott eloszlásban történő hozzáférhetőségéről.”

(5)  A 8a. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az üzemanyagok (2) bekezdésben meghatározott MMT-tartalmára vonatkozó határérték felülvizsgálatára. A felülvizsgálatot az (1) bekezdésben említett vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés eredményei alapján kell végrehajtani. Ha a kockázatértékelés indokolttá teszi, a határértéket nullára lehet csökkenteni. A határérték csak akkor növelhető, ha azt a kockázatértékelés eredménye indokolja.”

5a.  A 9. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(2a) A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a bioüzemanyagok teljesítményét az Unióban előforduló valamennyi éghajlati feltétel mellett annak biztosítására, hogy a járművekben használt bioüzemanyagok ne eredményezzék a szennyezőanyag- vagy szén-dioxid-kibocsátás, illetve a járművek általános teljesítményének romlását.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – amennyiben szükséges – a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az irányelv I. és II. melléklete szerinti konkrét paraméterek, vizsgálati határértékek és vizsgálati módszerek bevezetése érdekében.”

[Mód. 66]

(6)  A 10. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I., a II. és a III. mellékletben említett engedélyezett analitikai módszereknek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében.”

(7)  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„10a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A 7a. cikk (5) bekezdése, a 7b. cikk (3) bekezdésének második albekezdése, a 7d. cikk (5), (6) és (7) (7) és (8a) bekezdése, a 8a. cikk (3) bekezdése és a 10. cikk (1) bekezdése szerinti felhatalmazás ezen irányelv hatálybalépésének napjától fogva határozatlan időre szól.

(3)  A 7a. cikk (5) bekezdésében, a 7b. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 7d. cikk (5), (6) és (7) (7) és (8a) bekezdésében, a 8a. cikk (3) bekezdésében és a 10. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 7a. cikk (5) bekezdése, a 7b. cikk (3) bekezdésének második albekezdése, a 7d. cikk (5), (6) és (7) (7) és (8a)bekezdése, a 8a. cikk (3) bekezdése és a 10. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő 2 hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik.”

[Mód.149 ]

(8)  A 11. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

(9)  A mellékletek ezen irányelv I. mellékletének megfelelően módosulnak.

2. cikk

A 2009/28/EK irányelv módosításai

A 2009/28/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1)  A 2. cikkbe a következő pontok kerülnek beillesztésre:"

„p) „hulladék”: a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti anyag. Nem tartoznak ebbe a kategóriába az említett meghatározásnak való megfelelés érdekében szándékosan módosított vagy szennyezett anyagok.

q)  nem élelmezési célú, cellulóztartalmú anyagok”: bioenergia-termelés céljára földön termesztett, nem élelmiszer célú energianövények, pl. az energianád (Miscanthus), az egyéb energiafüvek, a cirok és az ipari kender egyes fajtái, a magas lignintartalmú fajok – pl. fák – kivételével.[Mód. 69]

r)  nem élelmezési célú, lignocellulóz-tartalmú anyagok”: földön termesztett, fás szárú energianövények, pl. rövid életciklusú sarjerdők és rövid élettartalmú szilvikultúrák. [Mód. 70]

s)  társtermékek”: kereskedelmi értékkel rendelkező vagy alternatív felhasználási lehetőségeket kínáló nyersanyagok, valamint olyan anyagok, amelyek fontos részét képezik valamely eljárásnak vagy gazdasági érték szempontjából, vagy azért, mert a fő eljárást szándékosan megváltoztatták nagyobb mennyiségű vagy más minőségű anyag előállítása céljából, az elsődleges termék kárára. [Mód. 71]

t)  nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó üzemanyagok”: megújuló energiaforrásokból előállított és a közlekedésben használt gáznemű vagy folyékony üzemanyagok, a bioüzemanyagok kivételével. [Mód. 72]

u)  „a földhasználat közvetlen megváltozása”: a földhasználat megváltozása az IPCC által használt hat földterület-kategória (erdészeti földterület, legelőterület, szántóföld, vizes élőhely, település vagy egyéb földterület), továbbá az évelő növényi kultúrákat magában foglaló hetedik kategória között, mely utóbbiba az olyan, többnyári növényi kultúrák tartoznak, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente, pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma. [Mód. 74]

v)  közlekedési célú szén-dioxid-megkötés és -hasznosítás”: az a folyamat, amely nem megújuló energiaforrásokból származó szénben (CO/CO2) gazdag hulladékot és maradékokat tartalmazó gázáramokat köt meg, és azokat a közlekedési ágazatban használt üzemanyagokká alakítja át; [Mód. 75]

w)  feldolgozási maradvány”: olyan anyag, amely nem a feldolgozási eljárás révén közvetlenül előállítani szándékozott végtermék. A feldolgozási eljárásnak csak mellékterméke, és előállításához az eljárást külön nem módosították. [Mód. 76]

___________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).”

(2)  A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

„A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására vonatkozó kötelező nemzeti célértékek és intézkedések.”

b)  az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdésben említett célértéknek való megfelelés keretében a gabonafélékből és egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukornövényekből és olajnövényekből előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók maximális összesített részaránya nem haladhatja meg a 3. cikk (4) bekezdésének d) pontjában meghatározott maximális részaránynak megfelelő energiamennyiséget.”

c)  a (4) bekezdés a következőképpen módosul:

—i.  az első albekezdés a következő mondattal egészül ki:"

„A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló forrásokból előállított energia benzinben felhasznált részaránya 2020-ban legalább az egyes tagállamokban benzinből felhasznált végső energiafogyasztás 7,5 %-a legyen.”

—ii.  az első albekezdést követően a következő albekezdések kerülnek beillesztésre:"

„2016-ban a közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás legalább 0,5 %-át fejlett bioüzemanyagok adta energiából kell fedezni.

2020-ban a közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás legalább 2,5 %-át újszerű bioüzemanyagok adta energiából kell fedezni.”

[Mód. 152/REV]

i.  a a második albekezdés b) pontja a következő mondattal egészül ki:"

„Ez a pont nem érinti a 17. cikk (1) bekezdése a) pontjának és e bekezdés d) pontjának alkalmazását.”

ii.  a második albekezdés a következő pontokkal egészül ki:"

„d) a számláló kiszámításánál a gabonafélékből és egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukornövényekből és olajnövényekből , cukor-, olaj- és egyéb földön termesztett energianövényekből előállított bioüzemanyagok adta energia részaránya nem haladhatja meg a közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 2011 végén megbecsült 2020. évi mértékének 5% 6 %--át.;

a IX. melléklet A. és C. részében felsorolt újszerű bioüzemanyagok adta energia részaránya eléri a közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 2020. évi mértékének 2,5 %-át.

[Mód.181 ]

e)   A részarányok a következőképpen számítandók:

i.  a IX. melléklet A. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagok tekintetében az energiatartalom négyszerese; energiatartalommal megegyező;

ii.  a IX. melléklet B. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagok tekintetében az energiatartalom kétszerese;

iii.  a nem biológiai eredetű, folyékony és gáznemű, megújuló energiaforrásból származó üzemanyagok a IX. melléklet C. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagok tekintetében az energiatartalom négyszerese.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az i.–iii. alpontokba való besorolhatóság céljából a nyersanyagok szándékos módosítására ne kerüljön sor.

Az egyes szállítmányok Unión belüli többszöri elszámolása kockázatának minimalizálása érdekében a tagállamok és a Bizottság a nemzeti rendszerek közötti, valamint a nemzeti rendszerek és a 18. cikk szerint létrehozott önkéntes rendszerek közötti együttműködés megerősítésére törekednek, amely adott esetben adatmegosztást is magában foglal. Annak elkerülése végett, hogy egyes anyagokat szándékosan módosítsanak annak érdekében, hogy a IX. melléklet hatálya alá essenek, a tagállamok ösztönzik olyan rendszerek kifejlesztését és használatát, amelyek az értéklánc teljes hosszában nyomon követik az alapanyagokat és a belőlük készült bioüzemanyagokat. A tagállamok biztosítják, hogy csalás esetén megfelelő intézkedésre kerüljön sor.

A IX. mellékletben meghatározott alapanyagok listája a tudományos és technikai haladás fényében kiigazítható, hogy biztosított legyen az ebben az irányelvben rögzített elszámolási szabályok megfelelő alkalmazása. A Bizottság a 25b. cikkel összhangban hatáskört kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a IX. mellékletben meghatározott alapanyagok listája vonatkozásában.”

[Mód.185 ]

ca)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(4a) A Bizottság [egy évvel ezen irányelv hatálybalépését követően] ajánlásokat tesz azon kiegészítő intézkedésekre, amelyeket a tagállamok megtehetnek a közlekedési ágazatban az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás előmozdítása és ösztönzése érdekében. Az ajánlások tartalmazzák az egyes intézkedések végrehajtásával megtakarítható becsült energiamennyiséget. Az adott tagállam által végrehajtott intézkedéseknek megfelelő energiamennyiséget figyelembe kell venni a b) pontban említett számítás céljából.”

[Mód. 153]

2a.  A 4. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) Minden tagállam [az ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő egy évvel] közzéteszi a 3. cikk (4a) bekezdésével összhangban meghozni kívánt kiegészítő intézkedéseket bemutató előrejelző dokumentumot, és erről értesíti a Bizottságot.”

[Mód. 154]

(3)  Az 5. cikk (5) bekezdése utolsó mondatának helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a közlekedési célú üzemanyagok III. mellékletben meghatározott energiatartalmának a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása érdekében.”

(4)  A 6. cikk (1) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.

4a.  A 15. cikk (2) bekezdésének negyedik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A származási garancia nem kapcsolódik a tagállamok 3. cikk (1) bekezdésének való megfeleléséhez. A származási garanciák átruházása – az energia fizikai átadásától különállóan vagy azzal együttesen – nem érinti a célok teljesítése céljából a tagállamok által a statisztikai átruházás, a közös projektek és a közös támogatási rendszerek alkalmazásáról hozott határozatokat, sem pedig a megújuló energiaforrásból származó energia teljes bruttó fogyasztásának az 5. cikk szerinti számítási mód alapján történő kiszámítására vonatkozó tagállami határozatokat.”

[Mód. 88]

(5)  A 17. cikk a következőképpen módosul:

—a)  az (1) bekezdés első albekezdésének bevezető része helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén belül vagy kívül termesztették-e, a bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat az a), b) és c) pontban említett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik a (2)–(7) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumokat és nem haladják meg a 3. cikk (4) bekezdésének d) pontjában meghatározott részarányokat:”

[Mód. 89]

a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A bioüzemanyagok használatával elért, az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításnak legalább 60 %-nak kell lennie a 2014. július 1-je után üzembe állított létesítményekben előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vonatkozásában. Egy létesítmény akkor „üzemel”, ha már fizikailag megkezdte a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállítását.

A 2014. július 1-jén vagy azt megelőzően már üzemelő létesítmények esetében a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók használatával elért, az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításnak 2017. december 31-ig legalább 35 %-nak, 2018. január 1-től pedig legalább 50 %-nak kell lennie.

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a 19. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell kiszámítani.”

b)  a (3) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon kritériumok és földrajzi térségek meghatározására, amelyek figyelembevételével megállapítható, hogy mely gyepterületekre terjedjen ki az első albekezdés c) pontjának hatálya.”

ba)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(4a) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett bioüzemanyagokat és folyékony bio-energiahordozókat nem lehet földterületekről származó nyersanyagból előállítani, kivéve, ha tiszteletben tartották a harmadik személyek törvényes használati és tulajdonjogait, többek között azáltal, hogy az érintettek szabadon, előzetesen és tájékozott módon, és az őket képviselő intézmények részvételével kinyilvánították beleegyezésüket.”

[Mód. 96]

bb)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(5a) Az (1) bekezdés alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók olyan fenntartható földgazdálkodási gyakorlatokkal előállított nyersanyagokból készülnek.”

[Mód. 97]

6.  A 18. cikk a következőképpen módosul:

a)  a következő bekezdések kerülnek beillesztésre:"

„(2a) Az Eurostat részletes kereskedelmi vonatkozású információkat gyűjt és tesz közzé az élelmiszernövényekből – például a gabonafélékből és más, magas keményítőtartalmú növényekből, cukornövényekből és olajnövényekből – előállított bioüzemanyagokról. A rendelkezésre álló információknak az etanol és a biodízel szerint is bontott kereskedelmi adatoknak kell lenniük, mivel a jelenlegi adatokat összesített formában, az etanol- és biodízel-behozatalt és -kivitelt bioüzemanyagként címkéző egyetlen adatkészletben teszik közzé. A behozatali és kiviteli adatoknak tartalmazniuk kell a tagállamok által importált és felhasznált bioüzemanyagok típusait és mennyiségét. Az adatok megadják a származási országot vagy az e termékeket az Unióba exportáló országot is. A biotakarmányok és félkész termékek behozatalára és kivitelére vonatkozó adatok minőségét javítani kell úgy, hogy az Eurostat információkat gyűjt és tesz közzé a takarmányok kiviteléről, típusáról és származási országáról, ideértve a belső forgalomba hozott takarmányokat vagy a félkész termékként forgalmazott takarmányokat is. [Mód. 98]

(2b)  Az Eurostat részletes foglalkozási vonatkozású információkat gyűjt és tesz közzé az Unió bioüzemanyag-ágazata által teremtett közvetlen, közvetett és indukált foglalkoztatáshoz kapcsolódó számadatokról, időtartamról és bérekről. Az Európai Bizottságnak közös módszertant kell létrehoznia a munkahelyek mérésére, amely rendszerezetten értékeli és nyomon követi a foglalkoztatási szinteket a tagállamokban és uniós szinten. A foglalkoztatási számadatokat etanol és biodízel ágazatok szerint bontani kell, illetve tisztázni kell, hol helyezkedik el az adott munkahely a bioüzemanyagok ellátási láncában. Jelenleg a hivatalos statisztikák nem tartalmazzák a bioüzemanyagokkal kapcsolatos foglalkoztatási adatokat és a politikai döntéshozók rendelkezésére álló foglalkoztatási becslések az alapul szolgáló tanulmány meghatározásai vagy módszertana és az alkalmazott munkahelyszámítási megközelítés alapján változnak, illetve annak alapján, mennyire kapcsolják a tanulmányok a mezőgazdasági tevékenységet a bioüzemanyag-ágazathoz. Az információk rendelkezésre állását javítaná egy olyan hivatalos eljárás, amely megkövetelné, hogy a foglalkoztatási adatokat az alapul szolgáló adatokkal és átlátható feltételezésekkel támasszák alá.”

[Mód. 99]

b.  a 18. cikk (4) bekezdésének első és második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Az Unió törekszik arra, hogy harmadik országokkal olyan két- vagy többoldalú megállapodásokat kössön, amelyek a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezésekre kötelező kötelezettségvállalásokat tartalmaznak. A megállapodásoknak annak biztosításáról is rendelkezniük kell, hogy a harmadik országok vámeljárásai ne vezessenek csaláshoz a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók kivitele és behozatal során, illetve kereskedelemkönnyítő intézkedéseket is tartalmazniuk kell. Az Unió arra is törekszik, hogy olyan megállapodásokat kössön harmadik országokkal, amelyek kötelezettségvállalást tartalmaznak a 17. cikk (7) bekezdésében említett ILO-egyezmények és multilaterális környezetvédelmi megállapodások ratifikálására és végrehajtására. Amennyiben az Unió olyan megállapodásokat kötött, amelyek a 17. cikk (2)–(7) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumok hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezésekre kötelező kötelezettségvállalásokat tartalmaznak, a Bizottság dönthet úgy, hogy ezek a megállapodások bizonyítják, hogy az említett országokban termelt nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók megfelelnek a szóban forgó fenntarthatósági kritériumoknak. E megállapodások megkötése során kellő figyelmet kell fordítani az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre, amelyek kritikus helyzetben alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosítanak (mint például a vízgyűjtővédelem, az eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a leromlott állapotú földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése tekintetében, továbbá a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett problémákra. [Mód. 100]

A Bizottság határozhat úgy határoz arról, hogy a biomasszatermékek termelésével kapcsolatban szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszerek pontos adatokkal szolgálnak-e a 17. cikk (2) bekezdésének céljaira, vagy hogy ezek használatával bizonyítható-e, hogy a bioüzemanyagok vagy folyékony bio-energiahordozók szállítmányai megfelelnek a 17. cikk (3)–(5) (3)–(5a) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak, valamint hogy az anyagokat nem módosították-e szándékosan úgy, hogy a 3. cikk (4) bekezdése e) pontjának i–iii. alpontja hatálya alá tartozzanak. A Bizottság határozhat úgy, hogy az említett rendszerek pontos adatokkal szolgálnak a kritikus helyzetben alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás) biztosító területek megőrzése, a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás céljára, és a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdések kapcsán.

A Bizottság a 17. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontja alkalmazásában elismerheti a nemzetközi megállapodások által elismert vagy kormányközi szervezetek illetve a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) jegyzékeiben szereplő ritka vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt területeket. [Mód. 101]

„A Bizottság és a tagállamok biztosítják a bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelőséget garantáló vizsgálati rendszerek kölcsönös elismerését, amennyiben ezeket az érintett rendszereket ezen irányelvvel összhangban fogadták el.”

[Mód.102 ]

c)  a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(9a) A Bizottság [ezen irányelv hatálybalépését követő] három éven belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben felülvizsgálja azon önkéntes rendszerek működését, amelyekre vonatkozóan a (4) bekezdésben határozatot fogadtak el, és azonosítja a bevált gyakorlatokat. A jelentés a legjobb elérhető információkon alapul, beleértve az érdekelt felekkel folytatott konzultációból származó információkat is, továbbá a rendszer alkalmazása során szerzett gyakorlati információkon alapul. A jelentés figyelembe veszi az idevágó nemzetközileg elismert szabványok és iránymutatások fejlődését, ideértve a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet és az ISEAL Alliance által kidolgozottakat is. Az egyes rendszerekkel kapcsolatban a jelentés elemzi többek között a következőket:

–  az ellenőrzések függetlensége, módja és gyakorisága;

–  elérhetőség és a nem megfelelőség azonosítására és kezelésére szolgáló módszerek alkalmazásában szerzett tapasztalatok;

–  átláthatóság, különösen a rendszer hozzáférhetőségével kapcsolatban, az alapanyagok származási országainak és régióinak hivatalos nyelvein elkészült fordítások elérhetősége, a tanúsított üzemeltetők és a kapcsolódó tanúsítványok listájának hozzáférhetősége, az ellenőrzési jelentések hozzáférhetősége;

–  az érdekelt felek bevonása, különös tekintettel az őslakos és helyi közösségekkel a rendszer kidolgozása és felülvizsgálata, valamint az ellenőrzések során folytatott konzultációra;

–  a rendszer általános megbízhatósága, különösen az ellenőrök és a rendszer megfelelő szerveinek akkreditálására, képesítésére és függetlenségére vonatkozó szabályok fényében;

–  a rendszer piaci aktualizálása.

A Bizottság, amennyiben a jelentés fényében az helyénvaló, javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 18. cikk (5) bekezdésében felsorolt kritériumok módosítására.”

[Mód. 103]

(7)  A 19. cikk a következőképpen módosul:

—a)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó üzemanyagok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kiszámítására szolgáló eljárás V. mellékletbe való beillesztése tekintetében, melynek célja annak ellenőrzése, hogy e kibocsátások megfelelnek-e a 17. cikkben foglaltaknak. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2015. december 31-ig kell elfogadni.”

[Mód. 106]

a)  a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok a 19. cikk (2) bekezdésében említett jelentésekben, az Unión kívüli területek pedig azzal egyenértékű jelentésben tájékoztathatják a Bizottságot a mezőgazdasági nyersanyagok termesztéséből származó jellemző üvegházhatású gáz-kibocsátásról.

(4)  A Bizottság – a 25. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban végrehajtási jogi aktust elfogadva – határozhat úgy, hogy a (3) bekezdésben említett jelentések pontos adatokat tartalmaznak a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók alapanyagainak termesztéséből származó, az adott területen jellemző üvegházhatású gázkibocsátás mértékének meghatározására a 17. cikk (2) bekezdésében említett célok vonatkozásában.”

b)  az (5) bekezdés utolsó mondatának helyébe a következő szöveg lép:"

„Ebből a célból a Bizottság felhatalmazást kap a 25b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.”

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„6. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a VIII. melléklet tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében, többek között a földhasználat közvetett megváltozása vonatkozásában növénycsoportonként meghatározott kibocsátási értékek felülvizsgálatáról, adott esetben felülvizsgálatát. A Bizottság a földhasználat közvetett megváltozásához kapcsolódó ezen értékek felbecsüléséhez használt gazdasági modellek értékelése céljából felülvizsgálatában a legfrissebb rendelkezésre álló, a modellezési eredményeket befolyásoló kulcsfontosságú feltételezésekkel kapcsolatos információkat is felhasználja, többek közt a mezőgazdasági terméshozamok és termelékenység tekintetében mért tendenciákat, a társtermékek hozzárendelését, a megfigyelt globális fölhasználat-változást és az erdőirtás arányát. A Bizottság biztosítja, hogy az érdekelt feleket bevonják a szóban forgó felülvizsgálati folyamatba. Az első ilyen felülvizsgálatot legkésőbb 2016. június 30-ig el kell végezni.

A Bizottság adott esetben a földhasználat közvetett megváltozásához kapcsolódó új értékeket javasolhat a kategóriák további (például alapanyagfajta szerinti) bontásáról és új értékek megállapításáról meghatározásával, illetve ha új bioüzemanyag-alapanyagok jelennének meg a piacon, további értékek meghatározásáról, valamint a nem élelmezési célú, cellulóztartalmú és lignocellulóz-tartalmú alapanyagokra vonatkozó tényezők megállapításáról megállapításával.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy belefoglalja a VIII. mellékletbe a földhasználat közvetett változásából eredő kibocsátásoknak megfelelő, a nem élelmezési célú, cellulóztartalmú és lignocellulóz-tartalmú alapanyagokra vonatkozó értékeket, és beépíti ezeket az értékeket a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatásának az e cikkben előírtak szerinti számításába. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. június 30-ig kell elfogadni.”

[Mód.107 és 190 ]

d)  a (7) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. melléklet tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében, többek között olyan értékek hozzáadásával, amelyek az ugyanezen vagy más nyersanyagok esetében alkalmazható újabb bioüzemanyag-előállítási módokra vonatkoznak, valamint a C. részben foglalt módszertan módosításával.”

e)  a (8) bekezdést el kell hagyni.

(8)  A 21. cikket el kell hagyni.

(9)  A 22. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A bioüzemanyagok használatának betudható várható nettó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás becsléséhez az (1) bekezdésben említett jelentések céljára a tagállam használhatja az V. melléklet A. és B. részében megadott jellemző értékeket, amelyekhez hozzá kell adnia valamely földhasználat közvetett megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő kibocsátásoknak a VIII. mellékletben meghatározandó, becsült értékét.”

9a.  A 23. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(8a) A Bizottság legkésőbb 2015. december 31-ig jelentést ad ki a hulladékokból, maradékokból, társtermékekből és a földterület használatát nem igénylő alapanyagokból előállított bioüzemanyagok pozitív és negatív környezeti és gazdasági hatásairól. Különösen a következő környezeti hatásokat vizsgálja: üvegházhatást okozó gázkibocsátás, biodiverzitás, víz és talajtermékenység. Figyelembe kell venni ezen alapanyagok egyéb – különösen termékek előállítására való – felhasználásának lehetséges vagy megsemmisült előnyeit. A vizsgált gazdasági hatások magukban foglalják az előállítási költségeket, az említett alapanyagok más célú felhasználásának alternatív költségeit, valamint az alapanyagok bioüzemanyagok és fejlett folyékony bio-energiahordozók előállítására való felhasználásával elért energetikai befektetés megtérülését az egész életcikluson keresztül.”

[Mód. 109]

(10)  A 25. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

(11)  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„25b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A 3. cikk (4) bekezdésének d) pontja, az 5. cikk (5) bekezdése, a 17. cikk (3) bekezdése c) pontjának harmadik albekezdése, a 19. cikk (1), (5), (6), valamint (7) bekezdése szerinti felhatalmazás [ezen irányelv hatálybalépésének napja]-tól/-től kezdve határozatlan időre szól.

(3)  A 3. cikk (4) bekezdésének d) pontjában, az 5. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (3) bekezdése c) pontjának harmadik albekezdésében, a 19. cikk (5), (6), valamint (7) bekezdésében említett felhatalmazást az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 3. cikk (4) bekezdésének d) pontja, az 5. cikk (5) bekezdése, a 17. cikk (3) bekezdése c) pontjának harmadik albekezdése, a 19. cikk (5), (6), valamint (7) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő 2 hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, vagy az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik.”

(12)  A mellékletek ezen irányelv II. mellékletének megfelelően módosulnak.

3. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság a legfrissebb irányadó tudományos bizonyítékok alapján felülvizsgálja, hogy az ezzel az irányelvvel bevezetett intézkedések mennyire hatékonyan korlátozzák a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállításával összefüggésben a földhasználat közvetett megváltozásából eredő ÜHG-kibocsátást, és erről legkésőbb 2017. december 31-ig jelentésben számol be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslat is kíséri, amely a legfrissebb irányadó tudományos bizonyítékok alapján 2021. január 1-jétől beilleszti a megfelelő fenntarthatósági kritériumok közé a földhasználat közvetett megváltozásából eredő ÜHG-kibocsátás becslésen alapuló tényezők alkalmazását, illetve felülvizsgálat készül a földterület használatát nem igénylő alapanyagokból és nem élelmiszernövényekből előállított bioüzemanyagok számára biztosított, a 2009/28/EK irányelv 3. cikke (4) bekezdésének d) pontja szerinti ösztönzők hatékonyságáról.

A jelentés tartalmazza a földterület használatát nem igénylő alapanyagokból és nem élelmiszernövényekből előállított bioüzemanyagok számára biztosított, a 2009/28/EK irányelv 3. cikke (4) bekezdésének d) pontja szerinti ösztönzők hatékonyságáról szóló áttekintést. Tartalmaz továbbá egy értékelést az ilyen bioüzemanyagok rendelkezésre állásáról és környezeti, gazdasági és szociális hatásairól. Értékeli többek között azt, hogy milyen hatást gyakorol a bioözemanyag-termelés a faerőforrások rendelkezésre állására és a biomasszát felhasználó ágazatokra.

A jelentést adott esetben olyan jogalkotási javaslat kíséri, amely megfelelő fenntarthatósági kritériumokat határoz meg a földterület használatát nem igénylő alapanyagokból és nem élelmiszernövényekből előállított bioüzemanyagokra vonatkozóan.

A befektetőknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a bioüzemanyagok előállítási technológiái továbbra is fejlesztés alatt állnak, és a későbbiekben további intézkedések fogadhatók el a negatív hatások enyhítése érdekében. [Mód.111 ]

4. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [a hatálybalépés dátumát követő tizenkét hónapon belül] megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul eljuttatják a Bizottsághoz.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt .

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A 98/70/EK irányelv mellékletei a következőképpen módosulnak:

1.  A IV. melléklet C. része a következőképpen módosul:

a)  a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások (el) kiszámításához az összes kibocsátást egyenlően el kell osztani 20 évre. Az ilyen kibocsátások számítása során a következő szabályt kell alkalmazni:

el = (CSR – CSA) × 3,664 × 1/20 × 1/P,

ahol:

el = a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások (a bioüzemanyagból származó, megajoule-ban megadott energia egy egységére jutó CO2-egyenérték tömegeként, grammban kifejezve);

CSR = a referencia-földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt figyelembe véve). A referencia-földhasználat a 2008 januárjában vagy – ha az későbbi – a nyersanyag előállítása előtt 20 évvel aktuális földhasználat;

CSA = a tényleges földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt beleértve). Azokban az esetekben, amikor a szénkészlet egy évnél hosszabb idő alatt halmozódik fel, a CSA értékét a 20 év elteltével vagy – ha az korábbi – a haszonnövény kifejlett állapotának elérésekor becsült területegységenkénti szénkészlet adja; valamint

P = a növény produktivitása (a bioüzemanyagokból egységnyi területen évente előállított energia).”

b)  a 8. és a 9. pontot el kell hagyni.

2.  Az irányelv a következő V. melléklettel egészül ki:

„V. melléklet

A. rész: A bioüzemanyagok előállítása kapcsán a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás becsült mértéke

B. rész: A földhasználat közvetett megváltozása kapcsán kibocsátássemlegesnek tekinthető bioüzemanyagok

Az alábbiakban felsorolt alapanyag-kategóriákból előállított bioüzemanyagoknál úgy kell tekinteni, hogy nem merül fel kibocsátás a földhasználat közvetett megváltozásából eredően:

a)  az e melléklet A. részében nem szereplő alapanyagok;

b)  a földhasználat közvetlen megváltozását eredményező alapanyagok, például amelyek termesztésekor az IPCC szerinti következő földterület-kategóriák: erdőterület, füves terület, vizes élőhely, település és egyéb földterület egyikének helyébe a szántóföld és évelő növényekkel borított földterület(9) lép. Ebben az esetben a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő kibocsátás értékét (el) a IV. melléklet C. része 7. pontjának megfelelően kellett kiszámítani.”

II. MELLÉKLET

A 2009/28/EK irányelv mellékletei a következőképpen módosulnak:

1.  Az V. melléklet C. része a következőképpen módosul:

a)  a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások (el) kiszámításához az összes kibocsátást egyenlően el kell osztani 20 évre. Az ilyen kibocsátások számítása során a következő szabályt kell alkalmazni:

el = (CSR – CSA) × 3,664 × 1/20 × 1/P,

ahol:

el = a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások (a bioüzemanyagból származó, megajoule-ban megadott energia egy egységére jutó CO2-egyenérték tömegeként, grammban kifejezve);

CSR = a referencia-földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt beleértve). A referencia-földhasználat a 2008 januárjában vagy – ha az későbbi – a nyersanyag előállítása előtt 20 évvel aktuális földhasználat;

CSA = a tényleges földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt beleértve). Azokban az esetekben, amikor a szénkészlet egy évnél hosszabb idő alatt halmozódik fel, a CSA értékét a 20 év elteltével vagy – ha az korábbi – a haszonnövény kifejlett állapotának elérésekor becsült területegységenkénti szénkészlet adja; valamint

P = a növény produktivitása (a bioüzemanyagokból vagy folyékony bio-energiahordozókból egységnyi területen évente előállított energia).”

b)  a 8. és a 9. pontot el kell hagyni.

2.  Az irányelv a következő VIII. melléklettel egészül ki:

„VIII. melléklet

A. rész: A bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók alapanyagainak előállítása kapcsán a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás becsült mértéke

B. rész: A földhasználat közvetett megváltozása kapcsán kibocsátássemlegesnek tekinthető bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók

Az alábbiakban felsorolt alapanyag-kategóriákból előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók kapcsán úgy kell tekinteni, hogy nem merül fel kibocsátás a földhasználat közvetett megváltozásából eredően:

a)  az e melléklet A. részében nem szereplő alapanyagok;

b)  a földhasználat közvetlen megváltozását eredményező alapanyagok, amelyek termesztésekor az IPCC szerinti következő földterület-kategóriák: erdőterület, füves terület, vizes élőhely, település és egyéb földterület egyikének helyébe szántóföld és évelő növényekkel borított földterület(10) lép. Ebben az esetben a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő kibocsátás értékét (el) az V. melléklet C. része 7. pontjának megfelelően kellett kiszámítani.”

[Mód 164]

3.  Az irányelv a következő IX. melléklettel egészül ki:

„IX. melléklet

A. rész: A 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott célérték teljesítése szempontjából négyszeres nettó energiaértéken beszámítandó, és a 3. cikk (4) bekezdése második albekezdésének d) pontjában említett 2,5 %-os célérték teljesítéséhez hozzájáruló, hulladékokból és maradékanyagokból származó alapanyagok listája

a)  algák;

b)  vegyes kommunális hulladék biomasszahányada, amelynek nem képezi részét a 2008/98/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott újrahasznosítási célok vagy elkülönített gyűjtés hatálya alá tartozó, külön gyűjtött háztartási hulladék; ; a tagállamok mentességet kaphatnak a külön gyűjtött biohulladékra vonatkozóan, amennyiben a feldolgozás egyaránt lehetővé teszi komposzt és bioüzemanyagok előállítását.

c)  ipari hulladék biomasszahányada , kis- és nagykereskedelmi hulladék biológiailag lebomló hányada, a 2008/98/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésében meghatározott elkülönített gyűjtés hatálya alá tartozó hulladék kivételével, amennyiben tiszteletben tartják a hulladékhierarchiát és a kaszkádhasznosítás elvét.;

d)  szalma;

e)  állati eredetű trágya és szennyvíziszap;

f)  pálmaolajprés effluense és pálmatermés üres héja;

g)  tallolaj-szurok;

h)  nyers glicerin;

i)  kipréselt cukornád;

j)  szőlőtörköly és borseprő;

k)  dióhéj;

l)  háncs és héj;

m)  kukoricacső;

n)  fakéreg, ágak, levelek, fűrészpor és faforgács;

na)  lignocellulóz-tartalmú anyagok, a fűrészrönkök és furnérrönkök kivételével.

B. rész: A 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott célérték teljesítése szempontjából kétszeres energiaértéken beszámítandó , hulladékból és maradékanyagokból származó alapanyagok listája

a)  használt sütőolaj;

b)  az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* szerint I. és II. kategóriába sorolt állati eredetű zsírok;

c)  nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagok;

d)  lignocellulóz-tartalmú anyagok a fűrészrönkök és furnérrönkök kivételével.

C. rész A 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott célérték teljesítése szempontjából négyszeres energiaértéken beszámítandó, és a 3. cikk (4) bekezdése második albekezdése d) pontjában említett 2,5 %-os célérték teljesítéséhez hozzájáruló alapanyagok listája

a)  (autotróf) algák;

b)  nem biológiai eredetű, megújuló energiaforrásból származó folyékony és gáznemű üzemanyagok.

c)  szén-dioxid- megkötés és közlekedési célú felhasználás;

d)  baktériumok.

––––––––––––––––––––––––––––––

* Az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendelete (2002. október 3.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról.(HL L 273., 2002.10.10., 1. o.).”

[Mód. 186]

(1) HL C 198., 2013.7.10., 56. o. (2) HL C 198., 2013.7.10., 56. o. (3) Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i álláspontja. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 98/70/EK irányelve (1998. október 13.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 350., 1998.12.28., 58. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19. ) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.). (7) A Bizottság 2000/532/EK határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról (HL L 226., 2000.9.6., 3. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13—18. o.). (9) Az évelő növények olyan többnyári növényi kultúrák, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente (pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma), a 2010/C 160/02 dokumentumban foglaltak szerint. (10) Az évelő növények olyan többnyári növényi kultúrák, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente (pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma), a 2010/C 160/02 dokumentumban foglaltak szerint.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról szóló 1100/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0413 – C7-0202/2012 – 2012/0201(COD))

P7_TA(2013)0358 A7-0242/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0413),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0202/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. november 14-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0242/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. szeptember 11-én került elfogadásra az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról szóló 1100/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(-1) A tagállamok által benyújtandó információk alapján a Bizottságnak jelentést kell készítenie az angolnagazdálkodási tervek végrehajtásának kimeneteléről és amennyiben szükséges, sürgősen javaslatot kell tennie olyan megfelelő intézkedésekre, amelyek segítségével az európai angolnaállomány nagy valószínűséggel helyreállítható. [Mód. 1]

(1)  Az 1100/2007/EK tanácsi rendelet(4) hatásköröket ruház a Bizottságra az említett rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

(2)  Az 1100/2007/EK rendelet értelmében a Bizottságra ruházott hatásköröket a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és ▌ 291. cikkével. [Mód. 2]

(3)  Az 1100/2007/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, hogy felléphessen abban az esetben, ha az állománypótlásra használt angolnák átlagos piaci ára jelentősen csökkenne az egyéb célokra használt angolnák átlagos piaci árához képest. Különösen fontos, hogy a Bizottság a legutóbbi tudományos tanácsadáson és tudományos ajánlásokon alapuló előkészítő munkája során – különösen szakértői szinten – megfelelő konzultációt folytasson annak biztosítása érdekében, hogy tárgyilagos, pontos, teljes körű és naprakész információk álljanak rendelkezésére. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz való, kellő időben történő egyidejű továbbításáról. [Mód. 3 ]

(4)  Különösen fontos, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának előkészítése során megfelelő konzultációt folytasson, ideértve a szakértők bevonását is.

(5)  A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a vonatkozó dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz. [Mód. 4 ]

(6)  Az 1100/2007/EK rendeletben foglalt, az angolnagazdálkodási tervek a rendelkezésre álló legjobb és legfrissebb műszaki és tudományos értékelés ismeretek alapján történő, Bizottság általi jóváhagyására vonatkozó rendelkezések végrehajtásának egységes feltételei biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell ruházni a Bizottságra. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(5) megfelelően kell gyakorolni. [Mód.5 ]

(6a)  Az ICES-nek 2013-ban új és átfogóbb szakvéleményt kell adnia az angolnaállományok helyzetéről. Az ilyen tanácsok előkészítésekor az ICES-nek ki kell térnie az angolnaállomány csökkenése mögött meghúzódó valamennyi okra, többek között az ívóhelyekkel kapcsolatosakra is. Amennyiben az ICES újfent megerősíti, hogy az angolnaállomány állapota továbbra is kritikus, a Bizottságnak a lehető legrövidebb időn belül új rendeletre irányuló javaslatot kell előterjesztenie az európai angolnaállomány helyreállításáról. E rendeletnek ki kell terjednie az olyan hosszú távú megoldásokra is, mint például a migrációs útvonalak felszabadítása. [Mód. 6]

(7)  A Bizottságnak nem lesz lehetősége 2011. július 1-ig jelentést tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az állománypótlást célzó intézkedésekről és a piaci árak alakulásáról, mivel a tagállamok az ezekre vonatkozó információkat késve közölték. E jelentés benyújtásának határidejét ezért 2012. december 31-re kell módosítani.

(7a)  Rendkívül fontos, hogy a Bizottság szankciókat alkalmazzon azon tagállamokkal szemben, amelyek nem küldik meg és nem elemzik a rendelkezésükre álló minden olyan adatot, amely alapján lehetővé válna az európai angolnaállomány helyzetének kimerítő és tudományosan megalapozott elemzése. [Mód. 7]

(8)  Az 1100/2007/EK rendelet jelenleg hatályos szövege a visszajutási célszint eléréséhez szükséges alternatív intézkedések meghozatalára, vagyis a rendelet e nem alapvető elemének módosítására a Tanácsot hatalmazza fel. Az EUMSZ értelmében ilyen döntéshozatali eljárás már nincsen, így ezt a rendelkezést törölni kell.

(9)  A 2008/292/EK bizottsági határozat(6) megállapította, hogy a Fekete-tenger és a hozzá tartozó folyórendszerek nem képezik az európai angolna természetes élőhelyeit az 1100/2007/EK rendelet alkalmazásában. Ennek fényében a rendelet 1. cikkének (2) bekezdése elavult, azt el kell hagyni.

(10)  A 2009/310/EK bizottsági határozat(7) jóváhagyta Ciprus, Málta, Ausztria, Románia és Szlovákia kérelmét az angolnagazdálkodási terv készítésére vonatkozó kötelezettség alóli mentesség iránt. További mentességi kérelmek nem érkeztek. Így a 1100/2007/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése elavult, azt el kell hagyni.

(11)  Az 1100/2007/EK rendeletet a fentieknek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1100/2007/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 1. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

1a.  A 2. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok megállapítják és meghatározzák azokat a nemzeti felségterületükhöz tartozó egyes vízgyűjtőket, amelyek az európai angolna természetes élőhelyei („angolnás vízgyűjtők”), és amelyek tengeri vizeket is magukban foglalhat nak.”

[Mód. 9]

1b.  A 2. cikk (10) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(10) Az angolnagazdálkodási tervben az egyes tagállamok a lehető leghamarabb megfelelő intézkedéseket hajtanak végre a halászat körén kívül eső tényezők – többek között a vízerőmű-turbinák és a szivattyúk – okozta angolnaelhullás csökkentésére. Szükség esetén további intézkedéseket kell tenni az egyéb tényezők által okozott elhullás csökkentésére, a terv céljainak elérése érdekében. ”

[Mód. 10]

2.  A 3. cikket el kell hagyni.

3.  Az 5. cikk (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"

„(1) Az angolnagazdálkodási tervek jóváhagyását a Bizottság a 12b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusok révén végzi.”

3a.  A 5. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Azoknak a tagállamoknak, amelyek legkésőbb 2008. december 31-ig jóváhagyás céljából angolnagazdálkodási tervet nyújtottak be a Bizottságnak, amelyet azonban a Bizottság az (1) bekezdésnek megfelelően nem hagyhat jóvá, vagy amely nem felel meg a 9. cikkben foglalt jelentéstételi és értékelési feltételeknek, az angolnahalászati idény lerövidítése révén vagy egyéb módszerek segítségével a 2004–2006 közötti átlagos erőkifejtéshez viszonyítva legalább 50%-kal, vagy olyan arányban csökkenteniük kell a halászati erőkifejtésüket, hogy a kifogott angolna mennyiségének a 2004–2006-os időszak fogásainak átlagos szintjéhez képest történő legalább 50%-os csökkentése biztosítva legyen. E csökkentést a terv jóváhagyásának elutasításáról szóló döntést vagy a jelentéstételi határidő eredménytelen lejártát követő három hónapon belül végre kell hajtani. ”

[Mód. 11]

3b.  Az 5. cikkbe a következő bekezdés kerül be:"

„(7) 2014. január 1-jétől minden angolnagazdálkodási tervet kétévente felül kell vizsgálni és frissíteni kell, a legújabb tudományos szakvélemények figyelembevételével. ”

[Mód. 12 ]

(4)  A 7. cikk (6) és (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) Abban az esetben, ha az állománypótlásra használt angolnák átlagos piaci ára jelentős csökkenést mutat az egyéb célokra használt angolnák átlagos piaci árához képest, az érintett tagállam tájékoztatja erről a Bizottságot. A Bizottság a 12a. cikkel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása révén a helyzet megoldása érdekében átmenetileg csökkentheti a (2) bekezdésnek megfelelően az állománypótlásra használt angolnák arányát, amennyiben az angolnagazdálkodási terv megfelel a 2. cikk (4) bekezdésének.

(7)  A Bizottság legkésőbb 2012 2013. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és értékeli az állománypótlást célzó intézkedéseket, figyelembe véve az azon körülményekről kiadott legújabb tudományos szakvéleményt, amelyek mellett az állománypótlás várhatóan hozzájárul a szaporodóképes állomány biomasszájának növeléséhez. E jelentésben a Bizottság áttekinti a piaci árak alakulását. is beleértve. ”

[Mód. 13]

4a.  A 7. cikk (8) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

[Mód. 14]

(5)  A 9. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.a következő szöveg lép:"

„9 cikk

Jelentés és értékelés

(1)  A tagállamok összegyűjtik a kutatási adatokat annak érdekében, hogy számszerűsítsék a meghozott intézkedések angolnaállományra gyakorolt hatásait, valamint enyhítő intézkedéseket állapítsanak meg és ajánlásokat tegyenek a gazdálkodási célértékekre. A tagállamok kezdetben háromévente készítenek jelentést a Bizottság számára – az első jelentést 2012. június 30-ig kell előterjeszteni – és elérhetővé teszik az adatokat a kijelölt tudományos testületek számára. A jelentéstétel gyakorisága az első hároméves jelentés benyújtása után kétévenként egy alkalomra nő. A jelentések ismertetik a nyomon követést, a végrehajtást, a hatékonyságot és az eredményeket, és különösen tartalmazzák a következőkre vonatkozó lehető legpontosabb becsléseket:

(2)  A Bizottság 2013. október 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, az angolnagazdálkodási tervek végrehajtásának eredményeiről készített statisztikai és tudományos értékeléssel, valamint a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság véleményével. E jelentés eredményei alapján az Európai Bizottság javaslatokat tehet arra, hogy a rendelet hatályát kiterjesszék az angolnák elhullásának halászaton kívüli tényezőire is.

(3)  A Bizottság legkésőbb 2013. december 31-ig értékelést terjeszt elő az európai angolna európai és nemzetközi kereskedelméről – különös figyelmet fordítva az Unió CITES értelmében fennálló kötelezettségei teljesítésére –, valamint becslést nyújt be az európai angolna tagállamokban megvalósuló illegális kereskedelméről. E jelentésnek azonosítania kell a rendelkezésre álló különböző adatkészletek közötti ellentmondásokat, és intézkedéseket kell javasolnia a kereskedelem ellenőrzésének javítása érdekében, ideértve a meglévő vámkódok módosítását is, az eredményesebb ellenőrzés lehetővé tétele érdekében. ”

[Mód. 15]

5a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„9a. cikk

Nyomonkövetési intézkedések

Figyelembe véve a 7. cikk (7) és a 9. cikk (2) és (3) bekezdésében említett jelentések eredményeit, valamint az ICES által az európai angolnaállomány állapotáról 2013-ban kiadott minden új és átfogó szakvéleményt, a Bizottság – legkésőbb 2014. március 31-ig – új jogalkotási javaslatot nyújt be a Parlamentnek és a Tanácsnak annak biztosítása érdekében, hogy az európai angolnaállomány nagy valószínűséggel helyreálljon. Ezáltal a Bizottság megvizsgálhatja azt, hogy miként lehetne a rendelet hatályát az angolnák elhullásának halászaton kívüli tényezőire is kiterjeszteni. ”

[Mód. 16]

(6)  A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:"

„12a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

1.  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

2.  A Bizottság a 7. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást határozatlan időre felhatalmazást …-tól(8) számított három éves időtartamra kapja. A Bizottság a hároméves időtartam vége előtt legkésőbb 9 hónappal jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb az adott időszak vége előtt három hónappal nem emel kifogást a meghosszabbítás ellen, akkor az hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

[Mód. 17 ]

3.  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

4.  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

5.  A 7. cikk (6) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő 2 hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

12b. cikk

Bizottsági eljárás

1.  A Bizottságot a 2371/2002/EK rendelet 30. cikke által létrehozott Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* értelmében vett bizottságnak minősül.

2.  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról. (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.) ”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 11., 2013.1.15., 86. o. (2) HL C 11., 2013.1.15., 86. o. (3) Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i álláspontja. (4) A Tanács 1100/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.) az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról (HL L 248., 2007.9.22., 17. o. ) (5) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). (6) 2008/292/EK: A Bizottság határozata ( 2008. április 4. ) annak megállapításáról, hogy az 1100/2007/EK rendelet alkalmazásában a Fekete-tenger és a hozzá kapcsolódó folyórendszerek nem képezik az európai angolna természetes élőhelyét (HL L 98., .2008.4.10., 14. o.). (7) 2009/310/EK: A Bizottság határozata ( 2009. április 2. ) az angolnagazdálkodási terv készítésére vonatkozóan az 1100/2007/EK tanácsi rendeletben előírt kötelezettség alóli mentesség tárgyában Ciprus, Málta, Ausztria, Románia és Szlovákia által benyújtott kérelmek jóváhagyásáról (HL L 91., .2009.4.3., 23. o.). (8) * E rendelet hatálybalépésének időpontja.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2012)0064 – C7-0045/2012 – 2012/0027(COD))

P7_TA(2013)0359 A7-0006/2013

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0064),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 33., 114. és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7–0045/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. május 23-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Jogi Bizottság által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsághoz intézett 2012. július 12-i levélre,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. május 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0006/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelemmel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaira;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. szeptember 11-én került elfogadásra az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 952/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 229., 2012.7.31., 68. o. (2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségben működő mezőgazdasági üzemek jövedelmére és üzleti tevékenységére vonatkozó számviteli adatok gyűjtésére szolgáló hálózat létrehozásáról szóló 1217/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0855 – C7-0468/2011 – 2011/0416(COD))

P7_TA(2013)0360 A7-0179/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0855),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) és 43. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0468/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 2012. február 22-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. május 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0179/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. szeptember 11-én került elfogadásra az Európai Közösségben működő mezőgazdasági üzemek jövedelmére és üzleti tevékenységére vonatkozó számviteli adatok gyűjtésére szolgáló hálózat létrehozásáról szóló 1217/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 1318/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 143., 2012.5.22., 149. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az 1999/4/EK, a 2000/36/EK, a 2001/111/EK, a 2001/113/EK és a 2001/114/EK irányelvnek a Bizottságra ruházandó hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0150 – C7-0089/2012 – 2012/0075(COD))

P7_TA(2013)0361 A7-0045/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0150),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0089/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében az osztrák szövetségi tanács által benyújtott, indokolással ellátott véleményre, amely azt hangsúlyozza, hogy a javasolt jogalkotási aktus nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. május 23-i véleményére(1),

–  tekintettel [a Tanács képviselőjének 2013. május 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0045/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. szeptember 11-én került elfogadásra az 1999/4/EK és a 2000/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint a 2001/111/EK, a 2001/113/EK és a 2001/114/EK tanácsi irányelvnek a Bizottságra ruházandó hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 1021/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 229., 2012.7.31., 143. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, a Zöld-foki Köztársaság és az Európai Unió polgárai számára a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (05674/2013 – C7-0110/2013 – 2012/0271(NLE))

P7_TA(2013)0362 A7-0266/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05674/2013),

–  tekintettel az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, a Zöld-foki Köztársaság és az Európai Unió polgárai számára a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás tervezetére (14203/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0110/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0266/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Zöld-foki Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14546/2012 – C7-0109/2013 – 2012/0268(NLE))

P7_TA(2013)0363 A7-0267/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14546/2012),

–  tekintettel az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás tervezetére (14759/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikkének (3) bekezdésével és 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0109/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0267/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Zöld-foki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása az EU 2010–2012. évi ifjúsági stratégiájának végrehajtásáról (2013/2073(INI))

P7_TA(2013)0364 A7-0238/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2012. évi közös jelentéstervezete az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (az EU ifjúsági stratégiája 2010–2018)” című, 2012. szeptember 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0495), valamint az ehhez tartozó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0256),

–  tekintettel „Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése” című 2010. májkus 18 -i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja, az „Erasmus mindenkinek” létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. november 23-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0788),

–  tekintettel a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2012)0669),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című, 2010. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0477),

–  tekintettel „Az EU ifjúsági stratégiája: befektetés és az érvényesülés elősegítése – Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére” című, 2009. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2009)0200), valamint a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)0549),

–   tekintettel „A szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréért – a szociális partnerek európai szintű konzultációjának második szakasza” című, 2012. december 5-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0728),

–  tekintettel az „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

–  tekintettel a Tanács 2009. május 12-i következtetéseire az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”)(2),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram”(3) című, 2011. május 12-i állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0238/2013),

A.  mivel Európa jövője attól függ, hogy képes-e felszabadítani a fiatalokban rejlő potenciált;

B.  mivel a válság oda vezetett, hogy a fiatalok körében emelkedett a bizonytalan formájú foglalkoztatás – a rövid távú és részmunkaidős szerződések – aránya, a meglévő munkahelyek újbóli betöltése során pedig túl gyakran folyamodnak a javadalmazásban nem részesülő munkavállalókat előnyben részesítő programokhoz;

C.  mivel az Unióban az ifjúsági munkanélküliség aránya 23,5% volt 2013 februárjában; mivel 2011-ben 7,5 millió 15 és 24 év közötti fiatal és 6,5 millió 25 és 29 év közötti fiatal nem volt foglalkoztatott, illetve nem részesült oktatásban vagy képzésben;

D.  mivel a fiatalok munkaerőpiacról való távolmaradásából eredő gazdasági veszteséget 2011-ben 153 milliárd euróra becsülték, ami az uniós GDP 1,2%-ának felel meg(4);

E.  mivel minden fiatal a társadalom szerves része és ekként kell őket elismerni; mivel az egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés formái még mindig jelen vannak, és nagyban befolyásolják a fiatalok életét és későbbi fejlődésüket a társadalomban;

F.  mivel a tartósan fennálló gazdasági válság súlyos hatást gyakorol a fiatalok életére, ami a jólétüket és a társadalmi befogadásukat, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és képzéshez, a kulturális tevékenységekhez, a szabadidős és sporttevékenységekhez való hozzáférésüket illeti, és a válság következtében az Európai Unióban élő fiatalok soha nem látott mértékben nélkülözik a lehetőségeket; mivel fennáll annak a súlyos kockázata, hogy Európa jelentős részében kialakul egy „elveszett generáció”; mivel ez a riasztó helyzet sürgős intézkedéseket, szakpolitikákat, fellépést és strukturális reformokat tesz szükségessé; mivel a romló gazdasági feltételek következtében – különösen a válság által súlyosan érintett országokban – a fiatalok önkéntes migrációja figyelhető meg, amely a nagymértékű „agyelszívásban” nyilvánul meg, és amely közép- és hosszú távon csökkenti a származási ország növekedési, fejlesztési és innovációs potenciálját;

G.  mivel a gazdasági válságra reagálva több tagállamban is súlyos megszorító intézkedéseket vezettek be, így többek között lényegesen csökkentették az oktatási, képzési és az egész életen át tartó tanulásra irányuló programokra fordított kiadásokat; mivel az említett intézkedések különösen a fiatalok foglalkoztatását érintik hátrányosan egyes – főként dél-európai – tagállamokban, ami az esetek többségében jelentős mértékű agyelszíváshoz vezet a szóban forgó régiókban, és ezáltal hangsúlyosabbá teszi az Unión belüli egyenlőtlenségeket;

H.  mivel az uniós szinten meglévő eszközöket az új generáció előtt álló kihívások kezelése érdekében tovább kell fejleszteni, e tekintetben azonban mindeddig kevés intézkedésre került sor, noha ezeket még tovább lehet javítani; mivel az Unió ifjúsági stratégiája átfogó keretet kínál, a tagállamoknak pedig ezt teljes mértékben ki kell használniuk;

I.  mivel Unió-szerte aggasztó mértékben megnőtt azon fiatalok száma, akik jelenleg sem oktatásban vagy képzésben, sem foglalkoztatásban nem vesznek részt; mivel a fiatalkori munkanélküliség aránya több tagállamban is elfogadhatatlanul magas és mivel az átlagos munkanélküliségi ráták Unió-szerte rekordmagasságokat érnek el és mivel a valódi számadatokat elfedheti a fiatalok kivándorlásának erőteljes növekedése, és egyre riasztóbb méreteket ölt, figyelembe véve a bizonytalan munkavállalási feltételeket és a nem bejelentett foglalkoztatást, és mivel a munkanélküliségben eltöltött időszakok egyre hosszabbodnak;

J.  mivel a fiatal nők továbbra is borzalmas munkaerő-piaci körülményekkel szembesülnek, ugyanakkor ők teszik ki a részmunkaidőben dolgozók és az alkalmi munkavállalók döntő többségét;

K.  mivel a fiatalok oktatásból, a munkaerőpiacról vagy a képzésekből való kimaradásából eredő gazdasági veszteséget 2011-ben 153 milliárd euróra becsülték, ami az uniós GDP 1,2%-ának felel meg(5); mivel ez súlyos társadalmi és gazdasági terhet jelent;

L.  mivel az Unióban fennálló gazdasági válság fokozza a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, ami különösen a fiatalabb nemzedékeket érinti; mivel a válság akadályozza a fiatalokat abban, hogy önállósuljanak, és szélsőséges esetekben alultápláltsághoz vagy mentális egészségügyi problémákhoz vezet;

M.  mivel 2013 márciusában a 25. életévüket be nem töltött fiatalok körében a munkanélküliség elérte a 23,5%-ot, és Európában több mint 2 millió betöltetlen álláshely van a készségek kínálata és kereslete közötti eltérések miatt, különösen az ikt és az egészségügyi ellátás területén; üdvözli a Bizottság által elindított „európai készségkörkép” kezdeményezést;

N.  mivel a munkaerő-piaci kereslet és a kínálat terén földrajzi egyenlőtlenségek figyelhetők meg a tagállamokban és a tagállamok között;

O.  mivel számos fiatal tölt be a képzettségéhez vagy pályacéljához nem kapcsolódó, hosszú távú kilátásokat nélkülöző informális, ideiglenes és bizonytalan álláshelyet; mivel sok fiatalnak nincs lehetősége a szakmai előmeneteléhez szükséges készségek és önbizalom megszerzésére;

P.  mivel az oktatásból a munkába való átmenet során a fiatalok egyre több nehézséggel szembesülnek a meglévő oktatási programok és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok hiánya miatt; mivel az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó kezdeményezések és a nemzedékeken átívelő projektek hasznos eszközök, amelyek segítségével a fiatalok Unió-szerte megszerezhetik a munkaerőpiacra való belépéshez szükséges készségeket;

Q.  mivel a vállalkozói népességben a fiatalok, a nők, a fogyatékkal élők és a bevándorlók alulképviselt demográfiai csoportok, különösen az induló vállalkozások alapítói körében;

R.  mivel a fiatalok személyes és szociális fejlődése ugyanolyan fontos, mint a tanulmányi és szakmai fejlődésük; mivel a fiatalok tevékeny szerepet játszanak a tagállamok társadalmi szerkezetében, és a fenntartható és élettel teli közösségek központi elemei;

S.  mivel a tagállamokban javítani kell a szélessávú hálózat kiépítését annak érdekében, hogy az iskolák digitálisan fel legyenek szerelve;

T.  mivel a nyitott oktatási segédanyagok javítják az oktatás minőségét, hozzáférhetőségét és egyenlőségét, és az ikt és új technológiák alkalmazásával elősegítik az interaktív, kreatív, rugalmas és személyre szabott tanulási folyamatot; mivel a nyitott oktatás az egész életen át tartó tanulás támogatásával fokozza a fenntartható alkalmazhatóságot;

U.  mivel a fiatalok eléréséhez, valamint a társadalmi részvételük és a politikai és társadalmi folyamatok befolyásolásához való képességük javításához fontos eszköz az új technológiák és a közösségi médiaplatformok felhasználása;

V.  mivel a gazdasági és szociális problémák, amelyek a válságra adott, megszorító intézkedéseken alapuló uniós válasz miatt még inkább elmélyültek, erősítik az euroszkepticizmust a polgárok körében; mivel a fiatalok alkotják a társadalom legsérülékenyebb rétegét;

W.  mivel a hatékony ifjúsági politikák hozzájárulhatnak a fiatalok polgári tudatosságának fejlesztéséhez, ami rendkívül fontos egyéni egyenjogúságukhoz és ahhoz, hogy a társadalomban aktív polgárként részt vegyenek;

X.  mivel a strukturált párbeszédet a fiatalok, az ifjúsági szervezetek, valamint az uniós és nemzeti intézmények közötti hatékony és gyümölcsöző párbeszéd megteremtése felé tett első lépésnek kell tekinteni, amelyet folyamatosan javítani és fejleszteni kell;

Az uniós ifjúsági stratégia hatékonyságának értékelése

1.  üdvözli az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról szóló bizottsági közleményt (az EU ifjúsági stratégiája 2010–2018);

2.  emlékeztet arra a bizottsági javaslatra, hogy az új többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalásokkal összefüggésben növelni kell az ifjúsági és oktatáspolitikára fordított finanszírozást annak érdekében, hogy kezelni lehessen az aktuális és a jövőbeni problémákat; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkacsoportok közötti kommunikáció alapvető fontosságú és azt támogatni kell, csakúgy mint az eddigi intézkedésekkel és az elért eredményekkel kapcsolatos kommunikációt;

3.  úgy véli, hogy a jövőbeni többéves pénzügyi keretben az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem céljára kijelölt költségvetés – 6 milliárd euró – nem elengedő, és azt a tárgyalások során jelentősen meg kell növelni;

4.  felszólítja a Tanácsot, hogy fordítson még nagyobb figyelmet a fiatalokra azáltal, hogy általános prioritásként tekint rájuk a jövőbeni többéves pénzügyi keret alá tartozó valamennyi uniós programban;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Tanács által tett, a fiatalok bevonására vonatkozó nagyszabású bejelentésekhez nem kapcsolódnak ehhez illeszkedő pénzügyi kötelezettségvállalások; megjegyzi, hogy a 2012-ben bejelentett növekedési csomag nagy része a már megígért és lekötött strukturális alapok részbeni újraelosztását tartalmazta;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács ambivalens módon egyrészt támogatja további források átcsoportosítását a fiatalok számára, ugyanakkor késlelteti a 2013-ra vonatkozó költségvetés-módosítás kifizetéseiről folytatott tárgyalásokat, amivel veszélybe kerülnek az Erasmus-ösztöndíjak kifizetései; felhívja a Tanácsot, hogy konstruktívabb megközelítést alkalmazzon, és ne szélesítse tovább a kifizetési és a kötelezettségvállalási előirányzatok közötti szakadékot minden költségvetési évben;

7.  úgy véli, hogy a nyitott koordinációs módszer megfelelő eszköz az ifjúságpolitika meghatározására; ismételten felhív az uniós intézmények közötti szorosabb együttműködésre az ifjúságpolitikai kérdésekben; kéri az Európai Parlament nagyobb mértékű bevonását; hangsúlyozza, hogy a maximális eredmények elérése érdekében a nyitott koordinációs módszert a tagállamok részéről erős politikai akaratnak kell kísérnie;

8.  csalódott amiatt, hogy bár a tagállamoktól az EU ifjúsági stratégiájának első ciklusában konkrét intézkedéseket kértek, eddig csak igen korlátozott előrehaladást sikerült elérni; megjegyzi, hogy a helyzet számos esetben inkább rosszabbodott és sok tagállam nem rendelkezik konkrét ifjúsági stratégiával;

9.  tudomásul veszi az EU ifjúsági stratégiája első ciklusának (2010–2012) hatásait; hangsúlyozza, hogy a Bizottság, a tagállamok és az érdekelt felek ágazatközi bevonása megfelelő kezdeti lépés, a jövőben azonban meg kell azt erősíteni a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáférés elősegítésével, amivel fel lehet venni a harcot a szegénység és a kirekesztés ellen, ugyanakkor ágazatközi megközelítéssel, a bevált gyakorlatok terjesztése érdekében az érintett ágazatok között;

10.  hangsúlyozza a strukturált párbeszéd fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább a koncepciót és biztosítsák a fiatalok által a minisztériumi és intézményi kollégákkal együtt kidolgozott ajánlások jelentőségteljes és következetes nyomon követését; javasolja továbbá, hogy helyi és regionális szinten egyaránt törekedjenek arra, hogy az ifjúsági szervezeteket és a szervezethez nem tartozó fiatalokat közvetlen módon megszólítsák, és biztosítsák, hogy a fiatalok hangja ne vesszen el, és hogy minden végrehajtott politika a fiatalok pozitív fejlődéséhez és társadalmi szerepvállalásához vezessen;

11.  úgy véli, hogy a fiatalok helyzetére és az ifjúsági politikákra vonatkozó egyértelmű és felhasználóbarát mutatók kidolgozását tovább lehetne fejleszteni – különösen ami a fiatalok függetlenségét és részvételét illeti – annak érdekében, hogy jobban értékelhessék az uniós ifjúsági stratégia keretében végzett intézkedések hatásait;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek közzé ismereteken és kutatási eredményeken alapuló jelentéseket a fiatalok szociális helyzetéről és életkörülményeiről, valamint készítsenek nemzeti akcióterveket és azokat hajtsák végre következetesen;

13.  hangsúlyozza, hogy kisgyermekkortól kezdődően különös figyelmet kell fordítani a társadalmi kirekesztés magas kockázatának kitett veszélyeztetett csoportokra, beleértve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) személyeket és a hátrányos helyzetű fiatalokat is, valódi és kézzelfogható foglalkoztatási lehetőségeket nyújtva nekik, illetve ösztönözve aktív társadalmi részvételüket és szerepvállalásukat;

14.  elismeri, hogy az EU ifjúsági stratégiájában szereplő nyolc tevékenységi terület ágazatokon átívelő és kiegyensúlyozott megközelítésére van szükség; válságos időkben kéri a fiataloknak a véleménye és céljai alapján kialakított, illetve azok által vezérelt ifjúsági szakpolitika előnyben részesítését;

A következő ciklusban várható kihívások:

Oktatás, képzés, innováció és finanszírozás

15.  üdvözli az EU új oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramját; hangsúlyozza, hogy e program nagymértékű finanszírozást igényel, és az ifjúsági rész számára külön fejezetet és külön költségvetési előirányzatot kell biztosítani;

16.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a vállalatoknak többet kellene befektetniük a keresett szakmák esetében elvárt készségekbe és változatosabbá kellene tenniük a képzési típusokat – különösen a technológiai ágazatokban – azáltal, hogy a jövőbeni munkaerő-piaci fejleményekhez való jobb alkalmazkodás érdekében rugalmasabb tanterveket hoznak létre, beépítve a vállalkozói és transzverzális készségeket; hangsúlyozza az ifjúsági mobilitás fokozásának fontosságát, különösen az idegen nyelvek korai tanulása révén; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre kettős oktatási és szakképzési rendszereket, hiszen ez hatékony módszer az oktatás és a munkaerő-piaci kereslet összekapcsolására, valamint az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére;

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megszerzett szociális juttatások teljes átvihetőségét annak érdekében, hogy a mobilitást választó fiatal munkavállalók jóléte ne kerüljön veszélybe;

18.  hangsúlyozza a tudásháromszög előnyeit és szorgalmazza, hogy a tagállamok indítsanak több kezdeményezést, és fokozzák a párbeszédet a tudásháromszög három oldala között, ekképpen biztosítva, hogy a kutatás, az oktatás és az innováció együttesen segíthessen a foglalkoztatás és a növekedés erősítésében;

19.  elismeri, hogy az új „Horizont 2020” program megfelelő keretet biztosít a kutatás, az innováció és a tudományos kiválóság fellendítésére; figyelmeztet azonban, hogy az oktatás terén egyes tagállamokban végrehajtott költségcsökkentések veszélyeztetik a program céljait; felhívja a tagállamokat, hogy határozzák meg a program alá tartozó legfontosabb prioritásokat, és teljes mértékben használják ki a programot;

20.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, illetve tegyenek javaslatokat arra vonatkozóan, miként növelhető az innováció az iskolák szintjén a nemzeti tantervekben;

21.  sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg a szakképzést, a pályaorientációt, a tanulószerződéses gyakorlati képzést és a szakmai gyakorlatot, és szüntessék meg az ezek előtt álló, határokon átnyúló akadályokat annak érdekében, hogy e képzési formákat egyenlően értékeljék, növeljék az egész életen át tartó tanulás tekintetében megvalósuló más oktatási módokkal való kapcsolatait, valamint jobban hangolják össze a fiatalok számára elérhető munkahelyi képzési lehetőségek keresletét és kínálatát, amivel javulna a mobilitás és a foglalkoztathatóság, különösen a határ menti régiókban;

22.  kiemeli a tagállamokon belül és azok között a munkaerő-kínálat és –kereslet közötti területi eltérések kezelésének fontosságát, különösen az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálja (EURES) átalakításán keresztül, a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek javítása érdekében;

23.  kiemeli az uniós strukturális támogatások révén a regionális fejlesztés, a versenyképesség és a magas színvonalú tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szakmai gyakorlatok, valamint a fenntartható és tartós munkahelyek területein megvalósuló stratégiai beruházások fontosságát, ami a lehető legszélesebb körű, a munkavállalók jogait tiszteletben tartó foglalkoztatási lehetőségeket biztosítaná a fiatalok számára valamennyi tagállamban a bizonytalan megélhetés és szegénység kockázatának jelentős mértékű csökkentése érdekében; kiemeli továbbá a magas hozzáadott értékkel dolgozó ágazatok irányába történő, lehetőség szerinti gazdasági diverzifikáció jelentőségét, valamint, hogy különös figyelmet kell fordítani a vidéki és hátrányos területekre;

24.  úgy véli, hogy az ifjúsági munkanélküliség problémájának megoldásához alapvető fontosságú a regionális és helyi hatóságok részvétele a szakpolitikák helyes kombinációjának kialakításában és végrehajtásában;

25.  úgy véli, hogy bizonyos tagállamokban elkerülhető lett volna a magas munkanélküliségi ráta, amennyiben intenzív nemzeti és regionális stratégiákkal fiatal munkaerő alkalmazására ösztönözték volna a vállalatokat;

26.  megjegyzi, hogy az uniós foglalkoztatási stratégiák mellett a városok és régiók fontos szerepet játszanak a helyi munkaerőpiacok értékelésében, a fiatalok szükségleteinek feltérképezésében és az őket célzó programok kialakításában, valamint hangsúlyozza a fiatalok helyi közösségekben betöltött szerepének fontosságát; felhívja a helyi és a regionális hatóságokat az aktív polgári szerepvállalás előmozdítására, és annak biztosítására, hogy a fiatalok vagy az ifjúsági szervezetek képviselői részt vegyenek az Európai Unió által javasolt egyes kezdeményezésekben;

27.  hangsúlyozza azt a jótékony szerepet, amelyet a nyitott oktatás és a nyitott egyetemek töltenek be a tanulási folyamatban, és abban, hogy felruházzák a hallgatókat – többek között a fiatal felnőtteket – a munkanélküliség elleni küzdelemhez alapvető fontosságú új készségekkel; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás a tanulás dinamikus formája, amely a résztvevők aktuális igényeit és érdeklődését elégíti ki;

28.  hangsúlyozza a transzverzális készségek – például az ikt-készségek, a vezetői készségek, a kritikus gondolkodás és a nyelvi készségek – megszerzésének fontosságát, akár külföldi tanulás révén, a fiatalok munkaerő-piaci lehetőségeinek és a jövőbeni munkaerő-piaci fejleményekhez való alkalmazkodás képességének javítása érdekében;

29.  kiemeli, hogy az informális és nem formális oktatás fontos szerepet játszik az értékek, a képességek és a készségek fejlesztésében a fiatalok esetében, valamint a polgársággal és a demokratikus szerepvállalással kapcsolatos ismeretszerzésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan rendszereket alakítsanak ki, amelyek elismerik az informális és a nem formális tanulás, önkéntesség, szakmai gyakorlat és szociális munka keretében megszerzett kompetenciákat, és az új oktatási, ifjúsági és polgársági programok keretében támogassák az ilyen tevékenységeket;

30.  úgy véli, hogy az oktatás és a képzés terén még mindig lehet fejleszteni a társaktól való tanulást, a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje előmozdításának eszközeként;

31.  üdvözli, hogy a közelmúltban a tagállamok és a Tanács kötelezettséget vállaltak pontos finanszírozási intézkedésekkel párosított új ifjúsági kezdeményezések elindítására; felszólítja a Tanácsot, hogy kezdeményezzen hasonló politikákat valamennyi tagállamban a fiatalokat megcélzó „New Deal” égisze alatt;

32.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a nőket az általában véve inkább „férfiasnak” tekintett pályák választására, különösen az információs technológiák terén;

33.  úgy véli, hogy a korai beavatkozás és a proaktív munkaerő-piaci politikák a generációkon át húzódó problémák tüneti kezelésétől a kockázatok korai azonosítása és kezelése felé történő elmozdulást tükrözik, melyek célja a munkanélküliség megelőzése és az ismételt beilleszkedés megkönnyítése; külön felhívja a figyelmet a legkirekesztettebb és a munkanélküliség kockázatának leginkább kitett csoportokra;

34.  felhívja a figyelmet az iskolai egyenlőtlenségek és az iskolakerülés Unió-szerte tapasztalható problémájára, valamint annak szükségességére, hogy az Unióban csökkenjen az iskolából való kimaradás aránya; hangsúlyozza a finanszírozás növelésének jelentőségét az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés és a korai iskolaelhagyás csökkentésének biztosítása érdekében; rámutat arra, hogy javítani kell az oktatás, a szakképzés és az ifjúsági munka szereplői közötti kapcsolatokat és együttműködést; rugalmas tanulási utakra hív fel, uniós és tagállami szinten egyaránt;

35.  az oktatás és a munka közötti átmenetet a fiatalok életének különösen fontos időszakának tartja, mivel a karrierjük kezdete jelentős hatással van a későbbi fejlődésükre; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kora gyermekkori fejlesztés fontos szerepet játszik a hátrányos helyzetű gyermekek alacsony humán fejlettségének generációról generációra átörökített ördögi körének megtörésében; felhívja a tagállamokat, hogy már korai szakasztól kezdve erősítsék meg a tanácsadási és iránymutatási szolgáltatások nyújtását a fiatalok azon képességének megerősítése érdekében, hogy megfelelő információkon alapuló döntést hozhassanak jövőbeli szakmai pályafutásukról, megkönnyítve ezzel a fiatalok számára, hogy elsajátítsák a szükséges készségeket, és a munkaerőpiac igényeinek megfelelő munkát találjanak; hangsúlyozza a zöld gazdaság, az egészségügyi és szociális ágazat, valamint az ikt-ágazat munkahelyteremtő képességét;

36.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy színvonalas tanulószerződéses gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok biztosítása révén javítsák az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenet megkönnyítését célzó politikákat;

37.  kéri a tagállamokat, hogy foglalkozzanak azokkal a fiatalokkal, akik sem oktatásban vagy képzésben, sem foglalkoztatásban nem vesznek részt, hogy színvonalas tanulást és képzést kínáljanak számukra, amelynek révén megszerezhetik a munkaerőpiacra való belépéshez szükséges készségeket és tapasztalatot, többek között – némelyikük esetében – az oktatási rendszerbe való visszalépésük elősegítésével;

38.  kéri, hogy a társadalomba való visszailleszkedésük elősegítése érdekében fordítsanak különleges figyelmet a fiatal bebörtönzöttekre;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő „Mozgásban az ifjúság” kiemelt kezdeményezést erősítse meg olyan új jelszavakkal, mint például az „Egy fiatal se maradjon ki az oktatásból” és „Egy fiatal se rekedjen kívül a munkaerőpiacon”;

40.  emlékeztet arra a veszélyre, hogy számos tagállam elveszítheti tehetséges fiataljait, és ekképpen agyelszívás jöhet létre; hangsúlyozza, hogy ez meggátolhatja az érintett tagállamokat abban, hogy gazdaságukat fellendítsék és életképes növekedést teremtsenek; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezt teljes mértékben vegye figyelembe a jövőbeni politikák előterjesztésekor és végrehajtásakor;

41.  hangsúlyozza, hogy a kreatív ágazat további és új lehetőségeket kínálhat a fiatalok számára tehetségük és készségeik fejlesztésére; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy az új technológiák fokozzák a fiatalok kreativitását;

42.  hangsúlyozza, hogy Európában a kultúra a GDP jelentős részét teszi ki, és felszólítja a tagállamokat, hogy még inkább ösztönözzék ebben az ágazatban a fiataloknak szóló, fenntartható munkahelyek létrehozására irányuló kezdeményezéseket;

A fiatalok foglalkoztatása és vállalkozása

43.  kiemeli az Európai Unió EUMSZ 174. cikkében meghatározott társadalmi-gazdasági és területi kohéziójának fontosságát az EU ifjúsági stratégiája célkitűzéseinek teljesítése szempontjából, nevezetesen: több esély és az esélyegyenlőség megteremtése valamennyi fiatal számára, a társadalmi befogadás, a nemek közötti egyenlőség és a szolidaritás előmozdítása valamennyi fiatal számára, a szegénység kockázatának csökkentése és a foglalkoztatottak arányának növelése a folyamatos adósságcsökkentő intézkedések, a növekvő fiatalkori munkanélküliség és az oktatás és képzés színvonalában tapasztalható különbségek közepette;

44.  szorgalmazza, hogy a tagállamok teljes mértékben használják ki a 2007–2013 közötti időszakra szóló uniós strukturális alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot (ESZA); felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok által elért haladásról rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet;

45.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozgósítsák az összes – különösen a strukturális alapok keretében – rendelkezésre álló forrást egy olyan program kialakításához, amely ösztönözné a képzésbe és a munkahelyteremtésbe történő beruházást a fiatalkori munkanélküliség elfogadhatatlanul nagy arányának leküzdése érdekében, különösen támogatva a fiatalok vállalkozások révén történő üzleti fejlődését; üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, és sürgeti az érintett tagállamokat és régiókat, hogy teljes mértékben használják ki az ESZA és a külön juttatások nyújtotta finanszírozási lehetőségeket;

46.  üdvözli az ifjúsági garanciarendszerre vonatkozó új uniós kezdeményezést, amelyet a 30 év alatti fiatalokra is ki kell terjeszteni, és amelynek biztosítania kell a fiatalok számára a munkaerőpiacon szükséges készségek kialakítását, valamint a minőségi, érdemi és relevanciával bíró lehetőségeket; felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a rendszer hatékony és időszerű végrehajtása mellett és teljes körűen aknázzák ki az új többéves pénzügyi keretben rendelkezésre bocsátott, új ifjúsági foglalkoztatási alap keretében kínált lehetőségeket; felhívja a figyelmet arra, hogy a kezdeményezést az ESZA-n és az Unió egyéb múltbeli és jövőbeli strukturális alapján keresztül megfelelő szintű finanszírozásban kell részesíteni; a Tanács által a hétéves időszak tekintetében javasolt költségvetést elégtelennek tartja;

47.  hangsúlyozza azonban, hogy az ifjúsági garanciarendszer nem helyettesítheti azokat a strukturális erőfeszítéseket és reformokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egyes tagállamok oktatási rendszerét és munkaerőpiacát alkalmassá tegyék a jövő kihívásainak való megfelelésre;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson ösztönzőket és technikai támogatást a fiatalok önálló vállalkozásalapításához, azzal a jelszóval, hogy „ha nem találsz munkahelyet, teremts magadnak”;

49.  javasolja, hogy a mikrohitelhez és a mikrofinanszírozási eszközökhöz való hozzáférés elősegítésével erősítsék a vállalkozói szellemet a fiatalok körében;

50.  úgy véli, hogy az államháztartási konszolidáció végrehajtásának nem szabad kihatnia a fiatalok munkalehetőségeire; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak több ösztönzőt a fiatalok minőségi foglalkoztatásának támogatásához – így például kedvezményt az adók és a szociális járulékok terén –, valamint megfelelő munkaerő-piaci jogszabályok megalkotásához;

51.  elismeri, hogy a szociális vállalkozások az európai fiatalok oktatásába és képzésébe történő befektetés révén fontos szerepet játszhatnak a minőségi munkahelyek támogatásában, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben;

52.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztonsági hálót kell nyújtaniuk az induló vállalkozások csődjének esetére; felhívja a tagállamokat a bürokrácia visszaszorítására;

Új technológiák és közösségi média

53.  felhívja a Bizottságot, hogy indítson el egy felmérést annak nyomon követése érdekében, hogy miként hatnak az új technológiák és a közösségi média a fiatalok életére;

54.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak stratégiákat kell végrehajtaniuk a fiatalok ikt-hoz való hozzáférésének támogatására;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy használja ki a közösségi média dinamizmusának előnyeit az oktatásban, a képzésben és a fiatalok részvételének serkentésében, a foglalkoztathatóság növelése, valamint a vállalkozás, az innováció és a kultúra erősítése érdekében;

56.  hangsúlyozza, hogy a fiatalokat meg kell védeni a visszaélés minden formájával szemben, ideértve az online támadásokat, valamint a személyes adataikat és az egészségüket érintő visszaéléseket is;

57.  hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatokon, valamint az ifjúsági szervezetekkel és a fiatalok képviselőivel megvalósított erőteljesebb kapcsolattartáson keresztül hatékonyabban kell közvetíteni és jobban ki kell használni a Bizottság ifjúsági kezdeményezéseit (pl. az Európai Ifjúsági Portált);

58.  üdvözli a „Megnyíló oktatás” című, bejelentett bizottsági közleményt, amelynek célja az oktatás, a képzés és az oktatási rendszerek hatékonyságának, hozzáférhetőségének és egyenlőségének javítása az ikt és az új technológiák oktatásba és képzésbe való beépítésének megerősítése révén; felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az oktatás megnyitására irányuló kezdeményezéseket, például tömeges nyitott online tanfolyamok bevezetésével;

A fiatalok részvétele és az európai polgárság

59.  üdvözli azt a fejleményt, hogy 2013 a polgárok európai éve lett; hangsúlyozza, hogy a fiatalokat jobban be kell vonni a döntésekbe, ehhez pedig arra kell biztatni őket, hogy osszák meg az Unió jövőjére vonatkozó elképzeléseiket;

60.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az Európai Ifjúsági Kártyát, illetve fokozza ezt a támogatást, elősegítve ezzel az Európai Unió egész területén a fiatalok kultúrához való hozzáférését;

61.  hangsúlyozza, hogy a sport, a testmozgás és a fiatalok részvételét előmozdító társas tevékenységek döntő fontosságú eszközök abban a tekintetben, hogy óriási hatást gyakorolhatnak a helyi közösségekre és segíthetnek a fiatalokat érintő számos társadalmi kihívás megoldásában, például a társadalmi kirekesztés leküzdésében és abban, hogy a fiatalok büszkének és értékesnek érezzék magukat; hangsúlyozza továbbá, hogy a testmozgás jótékony testi és lelki hatásai segítik, hogy a fiatalok alkalmasak legyenek a munkavégzésre;

62.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak az ifjúságot előtérbe helyező, konkrét üzeneteket kell közvetítenie, tényleges politikákkal támogatva, figyelembe véve a 2014-es európai parlamenti választásokat;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki több kezdeményezést az uniós integráció megerősítésére; szorgalmazza, hogy a tagállamok építsék be az oktatási tantervbe az európai tanulmányokat;

64.  hangsúlyozza az információs és kommunikációs technológiák – többek között a közösségi hálózatok – alkalmazásának fontosságát, a részvétel elmélyítésének kifejezett célját szem előtt tartva;

65.  hangsúlyozza, hogy több programot kell kidolgozni a marginalizálódott csoportok elérése érdekében, és támogatásokat kell nyújtani az ifjúsági ágazat számára, hogy létrehozhassa kommunikációs struktúráit és csatornáit, és így több fiatalt legyen képes megszólítani, különös tekintettel a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetettekre;

66.  hangsúlyozza a „Fiatalok lendületben” program fontosságát, amely támogatja a fiatalok aktív polgári szerepvállalását, fejleszti a szolidaritást és előmozdítja a toleranciát a fiatalok körében;

67.  hangsúlyozza az ifjúsági szervezeteknek a részvétel legfőbb csatornájaként betöltött szerepét, valamint az önkéntesek szerepét, amelyet tovább kell erősíteni támogatási mechanizmusokkal, megfelelő jogi keretekkel, valamint az önkéntesek tekintetében egyértelműen meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel, az önkéntesek jogairól szóló európai chartában meghatározottakkal összhangban; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ifjúsági munka, és különösen az uniós projektekben részt vevő ifjúsági szervezetek számára biztosítsanak politikai és pénzügyi támogatást;

68.  úgy véli, hogy a fiatalok független életvitelének lehetősége mindennél fontosabb prioritás, amellyel az ifjúsági stratégiának az elkövetkező időszakban foglalkoznia kell; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ifjúság terén folytatott együttműködés elsősorban a fiatalok függetlenségére és a fiatalok általános társadalmi részvételének megvalósítására összpontosítson;

Általános elvek

69.  kiemeli a fiatalok közötti mindenfajta – többek között a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló – megkülönböztetés felszámolásának fontosságát;

70.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek és a nemi sztereotípiák elleni közdelemnek az eredményes ifjúsági politika szerves részét kell képeznie, különösen a nőkkel szembeni erőszak megakadályozása és felszámolása érdekében;

71.  hangsúlyozza, hogy el kell ismerni az ifjúság – mint kiemelten fontos csoport – szerepét az Unió társadalmi jövőképében, és közvetlen kapcsolatokat kell velük létrehozni, ezáltal fokozva befolyásukat, fejlődésüket, jólétüket és társadalmi befogadásukat;

72.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok számára hatékony és személyre szabott támogatást kell nyújtani;

o
o   o

73.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 21. o. (2) HL C 119., 2009.5.28., 2. o. (3) HL C 377 E.., 2012.12.7., 77. o. (4) Eurofound (2012), „NEETs – Young people not in employment, education or training: Characteristics, costs and policy responses in Europe” (Nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő „NEET”-fiatalok: Jellemzők, költségek és szakpolitikai válaszlépések Európában), Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (5) Eurofound (2012), „NEETs – Young people not in employment, education or training: (Nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő „NEET”-fiatalok): Characteristics, costs and policy responses in Europe” (Jellemzők, költségek és szakpolitikai válaszlépések Európában). Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása a fiatalok munkanélküliségének kezelése: a kilábaláshoz vezető lehetséges utak (2013/2045(INI))

P7_TA(2013)0365 A7-0275/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének elősegítéséről, a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerősítéséről szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0933) és a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(2), továbbá a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezéssel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésére(3),

–  tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezés végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0727),

–  tekintettel a Bizottság „Mozgásban az ifjúság” című közleményére (COM(2010)0478),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek a fiatalok foglalkoztatásának előmozdításával történő megvalósításáról szóló, 2011. június 17-én Luxembourgban elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésről szóló, 2013. február 7-i következtetéseire,

–  tekintettel „A szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréért: a szociális partnerek európai szintű konzultációjának második szakasza az EUMSZ 154. cikke értelmében” című, 2012. december 5-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0728),

–  tekintettel az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2012. december 5-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0729),

–  tekintettel az „Ifjúsági garancia: finnországi és svédországi tapasztalatok” című 2012. június 13-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel az ifjúsági garanciaprogramról szóló, 2013. január 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásról a Tanács keretében elért, 2013. február 28-i politikai megállapodásra,

–  tekintettel „Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése. Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére” című, 2009. április 27-i bizottsági közleményre (COM(2009)0200),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2011)0607) módosítására irányuló javaslatra,

–  tekintettel az Európai Tanács tagjainak a „Cél a növekedésorientált konszolidáció és a munkahelyteremtést ösztönző növekedés” című, 2012. január 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a színvonalas szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosításáról szóló európai chartára, amelyet az Európai Ifjúsági Fórum dolgozott ki a szociális partnerekkel és más érdekelt felekkel együttműködésben,

–  tekintettel a „Nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő NEET-fiatalok: jellemzők, költségek és szakpolitikai válaszlépések Európában” című, 2012. október 22-i Eurofound-jelentésre(6),

–  tekintettel „A fiatalok munkaerő-piaci részvételének fokozását célzó szakpolitikai intézkedések hatékonysága” című, 2012. december 21-i Eurofound-jelentésre(7),

–  tekintettel „A fiatal munkavállalók segítése a válság idején: hogyan működnek közre a szociális partnerek és a közigazgatási szervek?” című, 2011. április 29-i Eurofound-jelentésre(8),

–  tekintettel a migránsok integrációjáról, ennek munkaerőpiacra gyakorolt hatásairól és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának külső dimenziójáról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) – Legfrissebb szakpolitikai fejlemények” című, 2012. február 7-i Eurofound-jelentésre(10),

–  tekintettel „Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása” című, 2013. január 15-i Eurofound-jelentésre(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0275/2013),

A.  mivel 2013 júniusában az aktív korú fiatalok 23,5%-ának nem volt munkahelye, ezen belül az arányuk Ausztriában és Németországban 10% vagy annál alacsonyabb volt, míg Görögországban elérte a 64,2%-ot, ami jelentős földrajzi különbségeket jelez a tagállamok között és a tagállamokon belül egyaránt; mivel a legfrissebb adatok és előrejelzések szerint néhány tagállamban a fiatalok helyzete tovább romlik;

B.  mivel a 25 év alatti nők körében továbbra is nő a munkanélküliség – 2009 és 2012 között 18,8%-ról 22,1%-ra emelkedett –, és a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint jelenleg eléri a 22,9%-ot; mivel a munkával szembeni elbátortalanodás, önkirekesztés és kiábrándulás egyre inkább elterjedőben van; mivel a fiatal nők még mindig rosszabb munkaerő-piaci körülményekkel szembesülnek, mint a fiatal férfiak, és mivel ez az európai gazdasági növekedési potenciál jelentős mértékű csökkenését eredményezi azáltal, hogy nem hasznosulnak megfelelő mértékben a magasan képzett nők által szerzett készségek;

C.  mivel 2011-ben a 15–24 éves fiatalok közül 7,5 millió, a 25–29 évesek közül pedig 6,5 millió olyan volt, aki sem oktatásban vagy képzésben, sem foglalkoztatásban nem részesült, köztük kiszolgáltatott csoportok tagjai is; mivel ez súlyos személyes és társadalmi következményekhez – például bizonytalan jövőbeni elhelyezkedési kilátásokhoz, szegénységhez és társadalmi kirekesztettséghez, vagy akár mentális és fizikai diszfunkciókhoz – vezethet; mivel ezek a problémák a közeljövőben várhatóan fokozódni fognak, és súlyos pénzügyi következményekkel járnak a tagállami jóléti rendszerekre nézve;

D.  mivel az, hogy 14 millió nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal van, nagyobb erőfeszítést tesz szükségessé a tagállamok és az európai intézmények részéről a fiatalok munkaerő-piaci reintegrációja érdekében; mivel a fiatalok igényei Európa-szerte igen eltérőek, és ezért a munkaerő-piaci integrációra irányuló intézkedéseket mindig az adott csoport igényeihez kell igazítani, adott esetben személyes értékelési politikák bevonásával;

E.  mivel a fiatalok munkaerőpiacról való távolmaradásából eredő gazdasági veszteséget 2011-ben a tagállamokban 153 milliárd euróra becsülték, ami az uniós GDP 1,2%-ának felel meg(12); mivel ez az összeg messze meghaladja azt a becsült 10 milliárd eurót, amibe 2 millió új munkahely fiatalok számára történő létrehozása kerülne(13); és mivel ez súlyos, hosszú távú társadalmi és gazdasági terhet jelent az egész Európai Unió számára;

F.  mivel a fiatalok munkanélkülisége nagymértékben hozzájárul a migráció számos tagállamban tapasztalható ugrásszerű növekedéséhez; mivel a mobilitást és a migrációt választók csak nagyon kis része teszi azt önkéntesen, és nem a kényszerítő gazdasági helyzetre válaszul;

G.  mivel a növekedés és foglalkoztatás megteremtése, valamint a belső kereslet fokozása érdekében az Európai Unióban jelentős befektetésekre van szükség; mivel a tagállamok rövid távú gazdasági helyzetének és munkaerő-piaci körülményeinek jelentős javítása érdekében az uniós GDP 2%-ának megfelelő beruházási csomagra van szükség; mivel ez az intézkedés elsődlegesen a fiataloknak mint a válság által legsúlyosabban érintett csoportnak az érdekét szolgálná;

H.  mivel gazdasági válságok idején a fiatalok különösen hátrányos helyzetben vannak, más csoportoknál is inkább; mivel sok fiatal esetében számítani lehet arra, hogy a jelenlegi munkanélküliség tartós munkanélküliséggé válik, ami nagyban növeli a társadalmi kirekesztés veszélyét; mivel ennek riasztó következményei vannak a fiatalok számára, mert rontja az önbecsülésüket, nem engedi megvalósulni az ambícióikat, csökkenti keresetüket és karrierlehetőségeiket, és késlelteti azt, hogy független felnőtt életet kezdhessenek, ideértve a családalapítást is, ebből eredően pedig a társadalmi következményei is súlyosak, mivel rövid és hosszú távon egyaránt hátrányosan befolyásolja az európai társadalmi, gazdasági és demográfiai helyzetet, növelve annak valószínűségét, hogy a fiatalok idős korukban szegénységben fognak élni, mivel aktív korukban nem tudnak folyamatosan nyugdíjjárulékot fizetni;

I.  mivel az EK-Szerződés 13. cikke kifejezetten felhatalmazza a Közösséget arra, hogy küzdjön a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen; mivel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelv ellenére a fiatal nők továbbra is életkoron és nemen alapuló megkülönböztetéssel szembesülnek, amikor belépnek a munkaerőpiacra;

J.  mivel a fiatalkori munkanélküliség általánosan magas szintje ellenére az Európai Unióban mintegy négymillió állás betöltetlen(14) a készségek nem megfelelő volta miatt; mivel bizonyos területeken, így az ikt és a K+F ágazatokban folyamatos és egyre nagyobb a kereslet a magasan képzett munkaerő iránt, amely nem áll rendelkezésre;

K.  mivel az ILO az euróövezet kiadásainak 0,5%-át kitevő mértékű, 21 milliárd eurós költségvetést javasolt az ifjúsági garancia Unión belüli teljes körű megvalósításához;

L.  mivel az Európa 2020 stratégia keretében az EU vállalta az iskolázottsági szintek növelését, az iskolai lemorzsolódási arány 10% alá csökkentését 2020-ig, a felsőfokú vagy azzal egyenértékű tanulmányokat elvégző 30–34 évesek arányának legalább 40%-ra, valamint a 20–64 évesek foglalkoztatási arányának 75%-ra történő emelését;

M.  mivel a válság – főként a fiatalok körében – a bizonytalan foglalkoztatás terjedéséhez vezetett, és mivel a teljes munkaidős állásokat gyakran rövid, határozott idejű munkaszerződésekkel, részmunkaidős foglalkoztatással és fizetetlen munkával váltják fel;

N.  mivel a fiatalok egyre gyakrabban kényszerülnek akár fizetetlen, akár fizetett szakmai gyakorlatot vállalni, és mivel e körülmény hátrányosan érinti a kevésbé jómódúakat; mivel fel kell ismerni a gyakornokok olcsó munkaerőként történő kizsákmányolásának problémáját, és ezért szükség van a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére;

O.  mivel a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása szempontjából húzóerőnek számító kkv-knál és mikrovállalkozásoknál a gazdasági válság következtében több mint 3,5 millió munkahely szűnt meg, és jelentősen visszafogták a munkaerő-felvételt, a munkahelyek megszűnése pedig minden munkavállalóra kihatott, különös tekintettel a fiatalokra;

P.  mivel a fiataloknak joguk van a készségeiknek megfelelő minőségi munkahelyhez; mivel az európai fiatalok méltósága és önállósága szempontjából alapvető fontosságú a minőségi munkahely;

Q.  mivel a 2008-ban láthatóvá vált gazdasági válság a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot egyaránt negatívan befolyásolta, ezáltal drámai mértékben fokozta a munkahelyi kilátások bizonytalanságát, és minden munkanélküli számára feltétlenül szükségessé tette a jobb tájékozódást a foglalkoztatási kilátásokról; mivel a leginkább rászorulók – köztük a fogyatékossággal élő fiatalok – számára gyakran elérhetetlen az oktatás, a képzés és a készségfejlesztés;

R.  mivel – a gyakorlati készségek középpontba helyezése révén – az egyes tagállamokban létező, a tantermi oktatást a szakképzéssel ötvöző duális szakképzési rendszer és az egyszerre felsőfokú végzettséget és szakképesítést biztosító képzések a válság idején bizonyították értéküket; mivel a Bizottság többször is rámutatott arra, hogy a hatékony duális képzési rendszerek a fiatalok munkanélküliségi arányának alacsonyan tartása mellett biztosíthatják a képzett munkaerővel való folyamatos ellátást;

S.  mivel az oktatásból a munka világába való átmenet a fiatalok életének olyan meghatározó fordulópontja, amely nagymértékben kihat későbbi karrierkilátásaikra, életük során elért keresetükre, valamint hosszú távú szociális helyzetükre; mivel ezzel összefüggésben az oktatáspolitika nem választható el a munkaerő-piaci politikától;

T.  mivel a 2008-ban kezdődött gazdasági válság a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot egyaránt negatívan befolyásolta, ezáltal drámai mértékben fokozta a munkahelyi kilátások bizonytalanságát, és feltétlenül szükségessé tette a tagállami munkahely-teremtési, képzési és oktatási beruházások kérdésének kezelését; mivel a válság következményeként fokozódhatnak a társadalmi konfliktusok és a társadalmi feszültségek;

U.  mivel a foglalkoztatási szolgálatok központi szerepet játszanak a munkaerőpiacon, és ezért magas szintű minőségi előírásoknak kell megfelelniük, amit az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell; hangsúlyozza, hogy e minőségi előírásoknak és az ezekkel kapcsolatos ellenőrzések követelményének ugyanolyan mértékben kell vonatkozniuk az állami, mint a magán foglalkoztatási szolgálatokra;

V.  mivel a munkanélküliség megoldásának része lehet a kiváló minőségű szakoktatási és -képzési rendszerek kialakítása magasan képzett tanárokkal és oktatókkal, innovatív tanulási módszerekkel, kiváló minőségű infrastruktúrával és létesítményekkel és nagy munkaerő-piaci relevanciával, utakat nyitva a továbbtanulás és a továbbképzés előtt;

W.  mivel a fiatalok teszik ki az ideiglenes munkaszerződés keretében foglalkoztatottak 40%-át, miközben az összes foglalkoztatottnak mindössze 13%-át adják, és minden ötödik fiatal tart attól, hogy elveszti munkahelyét;

X.  mivel néhány tagállamban növekvő különbség figyelhető meg a felsőfokú végzettségűek készségei és a munkaerőpiac által megkövetelt készségek között;

Y.  mivel a munkaerő-piaci igények figyelembevétele nem zárja ki azt, hogy a gyermekek a lehető legszélesebb tudásalapot sajátítsák el, hiszen ez biztosítja a legjobban, hogy később képesek legyenek alkalmazkodni a munkaerőpiac változásaihoz és általában az élet kihívásaihoz; mivel a legtöbb tanulmány rámutat, hogy a magas színvonalú kisiskoláskori nevelés fontos az iskolai lemorzsolódás elkerülése és a leghátrányosabb szociális helyzetű gyermekek iskolarendszerbe történő teljes körű integrációjának biztosítása érdekében;

Z.  mivel a nyílt oktatási erőforrások javítják az oktatás minőségét, hozzáférhetőségét és méltányosságát, valamint az ikt és az új technológiák alkalmazása révén elősegítik az interaktív, kreatív, rugalmas és személyre szabott tanulási folyamatot; mivel a nyitott oktatás az egész életen át tartó tanulás támogatása révén elősegíti a folyamatos foglalkoztathatóságot;

AA.  mivel az iskolai és egyetemi tanárok egyaránt a gyorsan változó globális gazdasági környezet példátlan kihívásaival szembesülnek, amely környezetben a fiatalok sikeres oktatása és foglalkoztathatósága szempontjából rendkívül fontos az új készségek és kompetenciák fejlesztése, valamint innovatív megközelítések és modern tanítási technikák kialakítása;

AB.  mivel a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 60%-a nő, akiket azonban gyakran alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkakörbe vagy kevesebb fizetésért alkalmaznak; mivel a fiatal nőket az inaktivitás és a munkakörülmények szempontjából fennálló, nemek közötti különbségek is érintik, amelyek (jelenleg 16,2%-os) bérszakadékot és nyugdíjkülönbségeket eredményeznek;

AC.  mivel a női foglalkoztatást a férfiakéhoz képest nagyobb mértékben érinti a rugalmasság és a bizonytalanság: mivel 2012 harmadik negyedévében a 15 és 24 év közötti, részmunkaidőben dolgozó munkavállalók közel 60%-a nő volt, míg ugyanezen korcsoportban a felsőfokú (egyetemi vagy posztgraduális) végzettségű ideiglenes munkavállalók 64%-a a nők köréből került ki;

AD.  mivel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelv 19. cikke és a 2006. július 5-i 2006/54/EK irányelv ellenére a fiatal nők továbbra is életkoron és nemen alapuló megkülönböztetéssel szembesülnek, amikor belépnek a munkaerőpiacra; mivel a kiszolgáltatott társadalmi csoportokhoz – köztük etnikai kisebbségekhez – tartozó nők nagyobb nehézségekkel szembesülnek a hivatalos munkaerőpiachoz való hozzáférés területén;

AE.  mivel a fiatal anyák esetében a gyermekvállalás gyakran akadálya a munkavállalásnak, és ez hozzájárul a nemek közötti foglalkoztatási különbségek növekedéséhez;

AF.  mivel a fiatalokra irányuló foglalkoztatási intézkedéseket be kell építeni egy következetes, jövőorientált és beruházásorientált makrogazdasági stratégiába, amely képes megteremteni a fenntartható XXI. századi munkahelyek létrehozásának, valamint az oktatásból a foglalkoztatásba való eredményes átmenetnek a feltételeit;

1.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok foglalkoztatásának fellendítésére irányuló nemzeti és uniós szakpolitikai intézkedéseknek koherenseknek kell lenniük és kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást, és különös hangsúlyt kell helyezniük a minőségi (szak)oktatásra, képzésre és munkatapasztalatok biztosítására, lehetővé téve ezáltal a fiatalok számára, hogy jó minőségű, stabil álláshoz jussanak; hangsúlyozza, hogy a méltányosan ellentételezett közérdekű szakmai gyakorlatok és önkéntes tevékenységek lehetőségének megteremtésével lehetővé válhat a fiatalok számára, hogy társadalmilag értékes tevékenységeket folytassanak és szakmai tapasztalatokat szerezzenek;

2.  sajnálja, hogy a jelenlegi válságkezelési intézkedések, amelyek az állami kiadások csökkentésére irányulnak a válság által sújtott országokban, az oktatás, a munkahelyteremtés és a támogató szolgáltatások terén végrehajtott megszorítások révén már közvetlen negatív hatással jártak a fiatalokra;

3.  hangsúlyozza, hogy a munkanélküli fiatalok különféle társadalmi csoportokhoz tartoznak, és ezért szükségleteik és képességeik alapján kell őket osztályozni, hogy a meghozott intézkedések végrehajtása hatékonyabb legyen; véleménye szerint fel kell tárni azokat a kulcskompetenciákat, amelyek lehetővé teszik e fiatalok munkaerőpiacra való gyorsabb, tartósabb és fenntarthatóbb belépését; úgy véli, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani azon fiatalokra, akik nem rendelkeznek semmilyen képesítéssel, nem foglalkoztatottak, és oktatásban vagy képzésben sem vesznek részt;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy azokkal a tagállamokkal együttműködésben, ahol a régiókban a fiatalkorúak munkanélkülisége meghaladja a 25%-ot, teremtsen munkahelyeket az érintett fiatalok legalább 10%-a számára, így kezelvén a fiatalok munkanélküliségét. ;

5.  hangsúlyozza a fiatalokra irányuló külön intézkedéseket tartalmazó, munkahelyteremtést célzó aktív, átfogó és integrált munkaerő-piaci politika szükségességét egyrészt a rendelkezésre álló források elherdálásának elkerülése, másrészt annak érdekében, hogy a fiatalok körében a munkanélküliség csökkenjen, ne pedig „visszaforgatódjon”; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a más tagállamokban bevált módszerekre vonatkozó példák adott munkaerőpiacon való megvalósíthatóságát, és hogy éljenek azokkal az intézkedésekkel, amelyek megfelelőek a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség elleni küzdelemhez; rámutat a szakoktatással és -képzéssel, illetve duális oktatási rendszerekkel rendelkező országokban az oktatásból a munkába való átmenet javítása – és ezáltal a képzés során szerzett készségek és a munkaerő-piaci kereslet közötti szakadék áthidalása – terén szerzett jó tapasztalatokra; hangsúlyozza, hogy a Bizottság feladata, hogy tevékeny támogatást nyújtson ezekhez az erőfeszítésekhez, és felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést a szakképzési rendszerekkel kapcsolatos tagállami reformlépésekről; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a társadalmi kirekesztés magas kockázatának kitett veszélyeztetett csoportokra, köztük a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalokra;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön össze a fiatalok képzésével kapcsolatos sikertörténeteket, és kézikönyv formájában tegye közzé őket más tagállamok számára;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a szakképzési rendszerek tekintetében végrehajtott tagállami reformokról, és ezzel tegyen hosszú távú, strukturális hozzájárulást a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy egy tágan meghatározott, nem diplomához kötött európai alapszakmákat tartalmazó lista segítségével dolgozza ki a modern duális oktatási rendszer minőségi iránymutatásait;

9.  hangsúlyozza a felsőoktatásban és szakoktatásban alkalmazott minőségi szabványok és a hozzáférhetőség javításának fontosságát; hasonlóképpen kiemeli a nyelvtanulás jelentőségét az oktatásban, valamint a szakoktatásban és -képzésben;

10.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok foglalkoztatását és foglalkoztathatóságát erősítő különféle intézkedések sikeres, integrált módon történő kialakításához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez elengedhetetlen az összes érdekelt fél helyi, regionális, nemzeti és európai szintű bevonása, ideértve a szociális partnereket, a foglalkoztatási szolgálatokat, a képzési és oktatási hatóságokat, az egyes munkáltatókat, a nem kormányzati szervezeteket, és különösen a hallgatói és ifjúsági szervezeteket; hangsúlyozza, hogy a fiatalok tartós és minőségi foglalkoztatását előmozdító intézkedéseknek rugalmasnak kell lenniük annak érdekében, hogy igazodni tudjanak a folyamatosan változó munkaerő-piaci igényekhez; megjegyzi, hogy rugalmas és ugyanakkor megbízható szerződéses viszonyokra, hatékony újrabeilleszkedési politikákra és modern szociális biztonsági rendszerekre van szükség; hangsúlyozza, hogy a fiatalok korai, a középfokú iskolai végzettség megszerzését jóval megelőző pályaorientációja különösen hasznos, mivel megkívánja, hogy a szülők és az iskolák fejlesszék arra irányuló képességeiket, hogy segítsék és tanácsokkal lássák el a diákokat tanulmányaikat és azt követő pályájukat illetően;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy a várható jövőbeli munkaerő-piaci fejleményekhez való igazodás érdekében az oktatási programokban prioritást kapjanak a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai területek;

12.  hangsúlyozza, hogy a kollektív tárgyalás fontos szerepet játszik a fiatal munkavállalók munkakörülményeinek előmozdításában és javításában;

13.  elismeri, hogy a megfelelő készségekbe való befektetés fontos tényező abban, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak az innovációhoz és versenyképességük visszanyeréséhez;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a gyorsan változó globális gazdasági környezet azon, példa nélkül álló kihívásait, amelyekkel az iskolai és egyetemi tanárok is szembesülnek; megjegyzi, hogy a fiatalok sikeres oktatásának és munkahelyi kilátásainak kulcstényezője az új készségek és a kompetenciakészlet, az innovatív megközelítések és az oktatás és tanulás korszerű módszereinek kialakítása;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy az oktatáson, valamint a civil társadalmi és – minőségi – ifjúsági kezdeményezéseken keresztül bátorítsák és támogassák a fiatalok, különösen a nők demokratikus életben való részvételét, és használják ki a meglévő és új eszközöket a politikák kidolgozásához való hozzájárulás érdekében, ezzel javítva a fiatalok fejlődését, jólétét és társadalmi integrációját;

16.  komolyan aggódik az oktatás, képzés és ifjúságpolitika területén alkalmazott tagállami költségvetési megszorítások miatt, amelyek következtében a fiatalok az oktatáson és a foglalkoztatáson egyaránt kívül rekedhetnek, és emlékeztet arra, hogy az oktatás és a képzés költségvetési támogatása a jövőre irányuló szükséges és felbecsülhetetlen befektetést jelenti;

17.  kéri az oktatói személyzet fokozott szakoktatását és -képzését, főként a korszerű oktatási módszertanra, valamint az új technológiák használatára vonatkozóan; rámutat, hogy az egész életen át tartó tanulás a kisgyermekkori neveléssel kezdődik, és hangsúlyozza, hogy ennek során mindenekelőtt a nyelvi kompetenciát kell élvezetes formában fejleszteni;

18.  felhívja a figyelmet a javasolt uniós hitelgarancia-rendszer szerepére – amelyet az EU-ban és harmadik országokban nappali tagozatos mesterképzésben részt vevő hallgatók vehetnek igénybe –, amely még inkább elősegíti a fiatalok mobilitását és az egyetemek többdimenziós rangsorolását;

19.  úgy véli, hogy a munkahelyek azonosításának lehetővé tétele érdekében figyelembe kell venni a helyi szükségleteket és a területi sajátosságokat, különösen az innovatív ágazatokban, így a „zöld” szegmensekben és a szociális vállalkozások terén, az integrált területfejlesztési stratégiák keretében;

20.  felkéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy alakítsanak ki képzési és foglalkoztatási elemeket is magukban foglaló integrált területfejlesztési stratégiákat, kezdve a korai iskolaelhagyást megelőző intézkedésekkel, valamint hogy alakítsanak ki életpályamodelleket a fiatalok számára;

21.  elismeri, hogy egyes régiók, ahol a fiatalok körében a munkanélküliség mértéke meghaladja a 25%-ot, különösen nehéz helyzetben vannak; üdvözli, hogy a fiatalok foglalkoztatását segítő uniós támogatást tovább fogja növelni a javasolt uniós ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, amely a 2014–2020 közötti hétéves időszakra 8 milliárd eurós maximális költségvetéssel rendelkezik; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ILO szerint az ifjúsági garancia hatékony végrehajtásához csak az euróövezetben 21 milliárd euróra lenne szükség; egyetért azzal, hogy a fiataloknak szóló foglalkoztatási kezdeményezést támogató külön költségvetési előirányzatot és az ESZA-forrásokból előirányzott megfelelő összeget előre kell ütemezni;

22.  hangsúlyozza a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség és a tartós munkanélküliség felszámolását célzó azonnali intézkedések szükségességét; hangsúlyozza továbbá a fiatalok tartós, fenntartható és színvonalas munkahelyekhez juttatásának szükségességét;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalokra vonatkozó nemzeti joganyagot és különösen a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelven alapuló nemzeti jogszabályokat ne használják fel arra, hogy megkülönböztetést alkalmaznak a fiatal munkavállalók szociális juttatásokhoz való hozzáférése tekintetében; úgy véli, sokkal többet kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók tisztában legyenek az említett jogszabály szerinti jogaikkal és kötelezettségeikkel;

24.  felszólítja a tagállamokat, hogy aktualizálják regionális fejlesztési stratégiáikat, hogy azok tükrözzék a foglalkoztatás ösztönzésére irányuló intézkedéseket, ideérve a fiatalok foglalkoztatását is;

25.  üdvözli az EPSCO Tanács 2013. február 28-i határozatát, amellyel jóváhagyta az ifjúsági garancia végrehajtásáról szóló tanácsi ajánlást, és kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az ifjúsági garanciarendszerek nemzeti szintű ambiciózus megvalósítása érdekében; szorgalmazza a célcsoportok kiterjesztését a 30 éven aluli fiatalokra, köztük a diplomásokra és a képzési rendszereket végzettség nélkül elhagyókra; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedés sikere nagymértékben függ egy sor olyan szakpolitikai intézkedéstől és keretfeltételtől, mint az oktatásba és képzésbe, az infrastruktúrába és a foglalkoztatási szolgálatok kapacitásába való megfelelő beruházás, a hallgatói és diplomás helyek elérhetősége, a minőségi tanulószerződéses gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok, valamint a munkahelyteremtést elősegítő általános politikák; megfelelő nyomon követésre szólít fel a tagállamok nemzeti reformprogramjain keresztül és az európai szemeszter keretében a nemzeti ifjúsági garanciarendszerek ellenőrzése, értékelése és folyamatos tökéletesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciarendszereket integrálni kell a nemzeti aktív munkaerő-piaci intézkedések szélesebb keretébe;

26.  tájékoztatja a tagállamokat, hogy a Parlament szorosan nyomon kívánja követni valamennyi tagállam tevékenységeit az ifjúsági garancia megvalósítása érdekében, és felkéri az ifjúsági szervezeteket, hogy rendszeresen tájékoztassák a Parlamentet a tagállami fellépésekről készített elemzésükről;

27.  felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy az ifjúsági szervezetekkel együtt vonják felelősségre kormányaikat az ifjúsági garancia megvalósításával kapcsolatban, és biztosítsák, hogy minden (munkanélküli vagy a formális oktatásból kilépő) fiatal négy hónapon belül jó minőségű ajánlatot kapjon a foglalkoztatásra, az oktatás folytatására vagy szakmai gyakorlatra;

28.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtására irányuló erőfeszítések és támogatások nem vethetik vissza a strukturális erőfeszítéseket és reformokat, amelyeknek alkalmassá kell tenniük egyes tagállamok oktatási rendszereit és munkaerőpiacait a jövőbeli kihívások kezelésére;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kiemelt kezdeményezésével összhangban álló integrált általános megközelítés alkalmazásával foglaljon bele a programjaiba kifejezetten a fiatalok munkanélküliségének leküzdésére irányuló intézkedéseket is;

30.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat az Európa 2020 stratégia keretében tett kötelezettségvállalásukra, miszerint a nők és férfiak körében egyaránt 75%-ra emelik a foglalkoztatottságot, és arra figyelmeztet, hogy az ifjúsági munkanélküliség jelenlegi szintje a nők egész generációjának munkaerőpiacról való kiszorulását eredményezheti, növelve láthatatlanságukat és kiszolgáltatottságukat;

31.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és tegyék közzé az ifjúsági munkanélküliség felszámolását célzó szakpolitikákkal kapcsolatos valamennyi – többek között az ifjúsági garanciaprogram végrehajtásával kapcsolatos – adatot, a tagállamokra lebontva készítsenek regionális statisztikákat, és fordítsanak különös figyelmet a nemi dimenzióra;

32.  szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak ki egyértelmű minőségi szabványokat és mutatókat a nemzeti ifjúsági garanciarendszerek kialakításával kapcsolatban, és fokozzák az ifjúsági garanciarendszerek megvalósításához nélkülözhetetlen szereplők – így a nemzeti szociális partnerek, a helyi és regionális hatóságok, a foglalkoztatási szolgálatok, valamint az oktatási és képzési hatóságok – számára nyújtott támogatást; felhív az ifjúsági garanciarendszerek pénzügyi ösztönzők révén történő előmozdítására, ideértve a közbeszerzés során alkalmazott ösztönzőket és a kihelyezett képzés finanszírozását, támogatva a vállalatokat abban, hogy magas színvonalú, tartós foglalkoztatást és képzést kínálhassanak, ami hatékony és célirányos befektetést jelent a fiatalokban rejlő potenciálba; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásokat különös felelősség terheli az ilyen jellegű ajánlatok biztosítása terén;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érdekelt ifjúsági felekkel és a Parlamenttel együttműködésben dolgozzanak ki cselekvési tervet a fiatalok foglalkoztatásáról, azonosítva a rövid távú, középtávú és hosszú távú intézkedéseket; sajnálja, hogy a jelenlegi vitában a hosszú távú intézkedéseket rövid távú megoldásként mutatják be; hangsúlyozza, hogy a hangsúlyt rövid távon a válság azonnali enyhítésére kellene helyezni, mind a munkaerőpiacon kívül rekedtek, mind pedig a munkaerőpiacon jelen lévők tekintetében, a megélhetéshez szükséges jövedelem, valamint a munkaerő-piaci lehetőségek biztosítására összpontosítva; hangsúlyozza, hogy az oktatásba és képzésbe, a munkahelyteremtésbe és a tanulószerződéses gyakornoki képzésekbe való befektetések és a munkáltatókat célzó ösztönzők főként középtávú, de egyben hosszú távú intézkedések is, amelyekről valamennyi érintett szereplőnek meg kell állapodnia, és amelyeket legalább öt évig fenn kell tartani; hangsúlyozza, hogy különösen a duális oktatási rendszer kialakítása, a tanulószerződéses gyakorlati képzések, a munkahelyi képzés és a fiatalok munkaerő-piaci integrációja hosszú távú intézkedések, amelyek az eddiginél hosszabb távú kötelezettségvállalást igényelnek;

34.  javasolja, hogy a duális képzési rendszerrel rendelkező tagállamokban több munkáltatós szakképzés formájában vezessenek be „alternatív tanulószerződéses gyakorlati képzést”, és ezáltal ifjúsági garanciarendszert azon 18 év alatti fiatalok számára, akik nem jutnak be a tanulószerződéses gyakorlati képzésbe; azokban a tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek duális képzési rendszerrel, lépéseket kell tenni egy megfelelő formában kiigazított rendszer megvalósítása érdekében;

35.  hangsúlyozza, hogy a különböző korcsoportok különböző megközelítést igényelnek a foglalkoztatási kérdések kezelése érdekében, a fiatalabb korcsoportok munkaerőpiacra való belépésére, valamint az idősebb korcsoportok munkahelybiztonságának és szociális biztonságának javítására összpontosítva;

36.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munka világa és a képzés közötti közeledést, például az elméleti tényanyagot a gyakorlati tapasztalattal összekötő, duálishoz hasonló képzési formák kialakítása érdekében, hogy felvértezzék a fiatalokat a szükséges általános készségekkel és konkrét tapasztalatokkal; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be a szakképzéssel és a műszaki és vállalkozói tanulmányokkal kapcsolatos tudatosító kampányok támogatásába is;

37.  felszólítja az európai intézményeket, hogy szolgáljanak jó példával a fizetetlen szakmai gyakorlatok hirdetéseinek weboldalaikról való eltávolításával, és a szakmai gyakorlat végzésének helye szerinti megélhetési költségeknek megfelelően fizessenek minimális juttatást;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a fiatalok tisztes befogadását és érdemi foglalkoztatását biztosító, befogadó és célzott új munkaerő-piaci szakpolitikákat, például ösztönző hálózatok, a szakmai gyakorlat helyéhez való költözést és az ottani életet lehetővé tévő pénzügyi támogatással kísért gyakornoki lehetőségek, nemzetközi karrierközpontok és az egyéni tanácsadásra szolgáló, különösen olyan területekkel foglalkozó ifjúsági központok létrehozásán keresztül, mint például a kollektív szervezés és a gyakornoksággal kapcsolatos jogi szempontok ismerete;

39.  felhívja a tagállamokat, hogy az összes érintett szereplővel és érdekelt féllel együttműködve dolgozzanak ki a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalokat célzó további egyedi bevonási stratégiákat, ötvözve az iskolai oktatásból lemorzsolódók oktatásba vagy munkába való újbóli integrálásának eredményes formáit; felhívja ezért a tagállamokat, hogy az európai szemeszter keretében terjesszenek elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként kívánnak előrelépéseket tenni a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok ifjúsági garancián és más eszközökön keresztül történő jobb integrálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás előmozdítása és a szociális biztonsági rendszerek befogadóbbá és aktivizálóbbá tétele révén javítani kell a fiatalok foglalkoztathatóságát és részvételét; kéri az összetettebb szükségletekkel rendelkező vagy fogyatékossággal élő fiatalok által a munkaerőpiacra történő belépéskor tapasztalt gyakorlati és logisztikai akadályok megszüntetését;

40.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a korai iskolaelhagyás mértékének csökkentését célzó erőfeszítéseiket a lemorzsolódási arány 2020-ig legfeljebb 10%-ra való csökkentésére vonatkozó, az Európa 2020 stratégiában kitűzött célkitűzés elérése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy a korai iskolaelhagyás és az analfabetizmus megfékezésére vegyék igénybe az intézkedések széles skáláját, pl. csökkentsék az osztályok méretét, nyújtsanak segítséget az olyan tanulók számára, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak a kötelező tanulmányok befejezését, erősítsék meg a tantervek gyakorlati irányultságát, minden iskolában vezessenek be mentorokat, valamint állítsák fel a korai iskolaelhagyók azonnali nyomon követő rendszerét; kiemeli Finnországot, amely az új iránykeresés lehetőségét a diákokkal együtt tanulmányozva sikerrel csökkentette a korai iskolaelhagyók arányát; felkéri a Bizottságot a bevált gyakorlatok cseréje projektjének koordinálására;

41.  megállapítja, hogy játékos formában már a kisgyermekkori oktatás során a sikeres iskoláztatás irányába terelhetők a gyermekek, és hangsúlyozza, hogy különösen e tekintetben igen fontos a tanárok pedagógiai képzése és szakmai továbbképzése;

42.  felszólítja a tagállamokat, hogy a válságból adódóan létrejött rendkívüli társadalmi körülményeket is figyelembe véve dolgozzanak ki – többek között pénzügyi – ösztönzőket nyújtó stratégiát a kiszolgáltatott csoportokhoz tartozó diákok számára ahhoz, hogy be tudják fejezni középfokú tanulmányaikat;

43.  hangsúlyozza a minőségi állami kollégiumi hálózat fenntartásának jelentőségét;

44.  támogatja az „Erasmus mindenkinek” program létrehozását és a külön ifjúsági fejezetek, valamint a vonatkozó külön költségvetési előirányzatok kialakítását, ideértve az azok számára nyújtott fokozott támogatást, akik az ifjúsági munka területén tevékenykednek akár intézményes, akár nem intézményes formában; úgy véli, hogy a készségek – különösen a transzverzális, például az ikt-hoz kapcsolódó készségek és a nyelvtudás – például külföldi tanulmányok, munkavégzés vagy önkéntesség révén történő elsajátítása elősegítheti a fiatalok társadalomban és ezáltal az európai integrációban való tevékeny részvételét, és javíthatja a munkaerő-piaci kilátásaikat, illetve általában véve a munkavállalók Unión belüli mobilitását;

45.  hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alapnak kulcsszerepet kell játszania a fiatalok munkanélküliségének leküzdésében, és felhívja a tagállamokat és az operatív programok irányító hatóságait, hogy biztosítsák az e cél elérésére irányuló intézkedések felvételét;

46.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a nemzeti ifjúsági garanciarendszereikben szereplő intézkedéseket, szem előtt tartva a nemi szempontokat az intézkedések előkészítésének, programozásának és végrehajtásának valamennyi szakaszában; felhívja a tagállamokat, hogy a hosszú távú munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elkerülése érdekében hozzanak létre megfelelően képzett személyzettel rendelkező munkaügyi központokat, amelyek alkalmasak hatékony tudatosító politikák végrehajtására és külön megoldások kidolgozására a nők számára;

47.  rámutat, hogy az ifjúsági garancia megvalósításához tiszteletben kell tartani a kollektív bértárgyalásokat és az egyenlő vagy azonos értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvét;

48.  hangsúlyozza az általános készségek – így például az ikt, a vezetői készségek, a kritikai gondolkodás, a nyelvi készségek és a vállalkozói készségek – többek között külföldi tanulmányok révén történő elsajátításának fontosságát annak érdekében, hogy javuljanak a fiatalok munkaerő-piaci kilátásai, és jobban képesek legyenek alkalmazkodni a jövőbeli munkaerő-piaci fejleményekhez; felszólítja a tagállamokat, hogy tanterveikben tulajdonítsanak fokozott jelentőséget e készségeknek;

49.  elismeri, hogy a fiatalok nehézségekkel szembesülnek a saját vállalkozásuk alapításakor és fejlesztésekor; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése és egyszerűsítése, az adminisztratív terhek csökkentése, a csődtörvények kiigazítása, valamint az általában véve kedvező feltételek megteremtése – például hatékony tanácsadás és mentorálás, illetve üzleti inkubátorházak biztosítása – révén támogassák a fiatal vállalkozókat és a fiatal önfoglalkoztatókat;

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a fiatal nők körében ösztönzik, elősegítik és támogatják az egyéni vállalkozás alapítását és az önfoglalkoztatást azáltal, hogy képzést és tanácsadást biztosítanak számukra, valamint – különösen a kkv-k esetében – könnyebbé teszik a kedvező feltételekkel és adókedvezményekkel párosuló hitelhez és mikrohitelhez való hozzájutást;

51.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak ilyen intézkedéseket, mivel szükség van ezekre azon sztereotípia ellensúlyozására, miszerint a vállalkozói tevékenység kockázatos és a férfiak által uralt terület; hangsúlyozza, hogy a nők általános munkaerő-piaci helyzetének megerősítése, valamint a vállalkozói tevékenység hatékonyabb előmozdítása érdekében támogatni kell a női vállalkozók közötti regionális és nemzetközi együttműködést, valamint ösztönözni kell a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjére szolgáló platformok hálózatainak kialakítását;

52.  az önfoglalkoztatás fiatalok körében történő népszerűsítésével összefüggésben üdvözli a Progress mikrofinanszírozási eszköznek a 2014–2020 közötti időszakra szólóan „a foglalkoztatás és a szociális innováció programjában” (EaSI) rögzített utódját, amely a kereslet jobb kielégítésére szolgál, többek között a kisvállalkozást indítani kívánó fiatalok, köztük egyetemi hallgatók körében is; üdvözli az Európai Beruházási Bank az iránti elkötelezettségét, hogy különös figyelmet fordít azokra a beruházásokra, amelyek célja a fiatalok termelékeny munkahelyekhez való hozzájutási lehetőségeinek javítása; hangsúlyozza, hogy az EaSI program mindhárom tengelye lehetőségeket kínál az ifjúsági munkanélküliség leküzdésére;

53.  kiemeli, hogy miközben az internetes gazdaság minden elvesztett „offline” munkahely helyett 2,6 munkahelyet teremt, fontos, hogy a fiatalok a programozási, tervezési és közösségi marketinggel kapcsolatos e-készségeket munkahelyekre váltsák a rendelkezésre álló európai és nemzeti finanszírozás felhasználásával;

54.  nagyra törő, holisztikus politikai megközelítésmódra hív fel, európai és nemzeti szinten egyaránt, amely integrált rendszerben tekint a fiataloknak szóló különféle szintű oktatási, képzési, minőségi foglalkoztatási, önfoglalkoztatási és – munkavállalási célú – mobilitási kezdeményezésekre; sürgeti a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek átfogó konzultációkat az egyetemekkel és más oktatási intézményekkel azzal a céllal, hogy képzési rendszerüket és tanterveiket jobban hozzáigazítsák a munkaerőpiac szükségleteihez; a következő, 2014–2020-as programozási időszak fényében felkéri a Bizottságot, hogy végezzen átfogó elemzést a 2007–2013-as programozási időszakban végrehajtott uniós programokról és az oktatásba, képzésbe és az ifjúsági munkanélküliség kezelésébe befektetett pénzügyi forrásokról, és tegyen jelentést erről a Parlamentnek és a Tanácsnak; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség összefügg a legtöbb tagállamban tapasztalható alacsony gazdasági növekedéssel; ezért hangsúlyozza, hogy sürgősen prioritást kell kapniuk a munkahelybarát növekedési formáknak, amelyek a fiatalok javát is szolgálják, továbbá foglalkozni kell a fiatalok munkaerő-piaci belépése előtt álló strukturális akadályokkal;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az Európai Ifjúsági Szolgálat programjának létrehozására azzal a céllal, hogy a 30 év alatti fiataloknak Európa-szerte lehetőségük legyen legfeljebb három hónapig önkéntes munkát végezni egy másik tagállamban; hangsúlyozza, hogy az Európai Ifjúsági Szolgálat mögött meghúzódó elképzelés az, hogy a fiatalok esélyt kapjanak az oktatás során megszerzett és társadalmi készségeik alkalmazására és fejlesztésére, és bővüljenek egy másik tagállammal kapcsolatos ismereteik, valamint Unió-szerte elő lehessen mozdítani a barátságot és integrációt; hangsúlyozza, hogy az Ifjúsági Szolgálaton belüli munkának önkéntesnek és díjazás nélkülinek kell lennie, és nem helyettesítheti a meglévő álláshelyeket a felkeresett országban; úgy véli, hogy az Ifjúsági Szolgálatot egy köz- és magánszféra közötti partnerségként kell felfogni, amelynek célja egy program létrehozása, ahol a fiatalok egyedi támogatást kaphatnak, amely legfeljebb három hónapos időszakra fedezi az utazási és megélhetési költségeiket;

56.  úgy véli, hogy az oktatási és képzési intézményeknek a tanterven kívüli gyakornoki programokat kell biztosítaniuk hallgatóik számára, hogy ily módon tapasztalatokat szerezzenek az általuk választott szakterületen, és így megszilárdítsák tudásukat és kapcsolatokat építsenek ki a munka világával;

57.  felszólítja a tagállamokat, hogy valamennyi szinten javítsák a vállalkozások és az oktatási ágazat közötti együttműködést és erősítsék meg a partnerségeket, a tanterveket szorosabban a munkaerő-piaci igényekhez igazítva, például az ágazati szakképzettség-fejlesztési és tudásfejlesztési szövetségek kiterjesztésével;

58.  kiemeli a szakoktatás és-képzés minőségbeli javításának jelentőségét az oktatás és a munkaerő-piaci kereslet közötti megfelelő egyensúly kialakítása érdekében; úgy ítéli meg, hogy a szakoktatás és -képzés előmozdítása nem mehet a felsőoktatás rovására; hangsúlyozza, hogy a szakoktatás és a felsőoktatás közötti interakciót és átjárhatóságot javítani kell; hangsúlyozza, hogy rugalmasabb tantervekre van szükség annak érdekében, hogy a fiatalok könnyebben hozzáférjenek a munkaerőpiachoz, illetve jobban lehessen alkalmazkodni a jövőbeli munkaerő-piaci fejleményekhez;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy – a színvonalas szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosításáról szóló európai chartára vonatkozó korábbi javaslatára építve(15) – tegyen javaslatot a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére, belefoglalva a minőségi szakmai gyakorlat fogalommeghatározását, a megfelelő fizetésre, munkakörülményekre, valamint egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó kritériumokkal együtt; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy biztosítsanak megfelelő minőségi normákat a szakmai gyakorlatokra vonatkozóan, gondoskodva arról, hogy a szakmai gyakorlatokat a fiatalok megfelelő készségek fejlesztésével kapcsolatos igényeihez szabják, kötelező ellenőrzés mellett, valamint biztosítsanak minőségi normákat a munkahelyi gyakorlatokra vonatkozóan, többek között a fiatalok olcsó munkaerőként való kizsákmányolásának megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy ezeket a normákat tevékenyen népszerűsíteni kell és fel kell hívni rájuk a figyelmet;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék különösen figyelembe a munkanélküli fiatalok migránsok körében tapasztalható magas arányát, és helyezzék előtérbe a munkaerő-piaci integráció és az integrációs politikák általános érvényesítése tárgykörét, mivel a sikeres integráció kulcsa a foglalkoztatás; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a migráns fiatalok számára a pályaválasztási útmutatással kapcsolatban felmerülő nehézségeket, valamint ellenőrizni és értékelni kell a migráns fiatalok társadalmi és munkaerő-piaci integrációját;

61.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az európai szociális partnereket, hogy alkalmazzanak ambiciózus megközelítést a tanulószerződéses gyakorlati képzést szolgáló, 2013 júliusában útjára induló európai szövetség kialakításával kapcsolatban, és támogassák a szakképzés megítélésének megváltoztatására irányuló európai, nemzeti, regionális és helyi kampányokat; úgy véli, a szövetségnek rendszeres vitafórumot kell szerveznie a tanulószerződéses gyakorlati képzéssel kapcsolatos európai stratégia nyomon követéséről, bevonva az összes európai, nemzeti, regionális és helyi érdekelt felet; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a finanszírozáshoz való hozzáférést az olyan, határokon átnyúló képzési tevékenységek elősegítése érdekében, amelyek lehetővé teszik a vállalatok és a szociális partnerszervezetek számára a duális oktatási rendszerek kialakításában való részvételt;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság egyetértésével hozzanak intézkedéseket és állapítsanak meg kedvezményeket a tanulói szerződések vonatkozásában, valamint alkalmazzanak bónuszokat a 35 évnél fiatalabbak által alapított induló vállalkozások esetében;

63.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a szociális partnerség és a vállalatok és cégek társadalmi felelősségvállalásának keretét, hogy azokba jobban be lehessen építeni a színvonalas szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosításáról szóló európai chartát és az ifjúsági garanciát;

64.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozó döntéshozatal során irányozzanak elő szigorúbb és mérhetőbb kritériumokat a strukturális alapok célkitűzéseinek meghatározására, nyomon követésére és értékelésére vonatkozóan, külön célokat meghatározva az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni küzdelem vonatkozásában, amelynek a nemek szempontjából is mérhetőnek kell lennie (a 2007 és 2011 közötti időszakban a strukturális alapok kedvezményezettjeinek 52%-a volt nő);

65.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az európai strukturális alapok újabb kiigazítását annak érdekében, hogy további támogatást biztosítson a fiatal nők számára nyújtott képzés, a foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a gyermekgondozás területei számára;

66.  úgy véli, hogy az uniós kohéziós politika azáltal, hogy fokozza és kiegészíti a gazdasági tevékenység fellendítésére, illetve a foglalkoztatás támogatására irányuló tagállami erőfeszítéseket, olyan alapvető eszköz, amelynek segítségével az Unió segíthet a jelenlegi helyzet megoldásában, mivel iránymutatást ad a szükséges strukturális reformok végrehajtásához, illetve alakítja azokat, a beruházásokat a kiemelt intézkedésekre összpontosítja a beruházás egy régió vagy tagállam társadalmi-gazdasági helyzetére gyakorolt hatásának maximalizálása érdekében, ösztönzi a gazdaságot és segít az új munkahelyek létrehozásában a fiatalok számára; ezért felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben és összehangolt módon használják ki a rendelkezésre álló uniós finanszírozást (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap, EMVA és ETHA), lehetővé téve a fiatalok számára a tevékeny gazdasági és a társadalmi szerepvállalást; hangsúlyozza, hogy Unió-szerte figyelembe kell venni a regionális sajátosságokat, mivel ezeken múlhat a fiatalok kezdeményezéseinek sikere vagy bukása, különösen a leginkább hátrányos helyzetben lévő és a legkülső régiókban, ahol a gazdasági, társadalmi és területi kohézió biztosításához beruházásra van szükség;

67.  ösztönzi a tagállamokat, hogy helyben erősítsék a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeit, és ezt egészítsék ki azzal, hogy megkönnyítik a fiatal munkavállalók számára a más uniós országokba vagy az Unión kívülre irányuló mobilitást(16); intézkedéseket szorgalmaz a fiatalok képzésének és tapasztalatszerzésének előmozdítása érdekében, ideértve a határokon átnyúló tanulószerződéses gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok előtt álló akadályok lebontását; további előrelépést vár a képesítések és a készségek kölcsönös elismerése és a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fokozott koordinációja területén, különösen a nyugdíjrendszerek tekintetében, valamint szorgalmazza a kisgyermekkortól kezdődő nyelvtanulásba történő további jelentős befektetéseket;

68.  felhívja a tagállamokat, hogy folytassák a hatékony állami foglalkoztatási szolgálatok reformjának és fejlesztésének folyamatát, hogy a tevékenységeikkel és módszereikkel jobban elérjék a fiatalokat, ami alapvető eleme a nemzeti ifjúsági garanciára irányuló stratégiáknak; hangsúlyozza, hogy az EURES-nél reformokat kell bevezetni annak érdekében, hogy proaktívan törekedjen az álláskeresőknek és állásváltoztatóknak a betöltendő álláshelyekkel való összekapcsolására, és hogy ráirányítsák a figyelmet az EURES-re és annak tanácsadó hálózatára, valamint növeljék az EURES – mint a diákokat a meglévő munkalehetőségek megismerésében segítő karrier-tanácsadó rendszer – ismertségét és elérhetőségét; kiemeli az EURES és az állampolgároknak és vállalkozásoknak szóló más portálok (például „Az első EURES-állásod”, a Europe Direct információs pontok és a kkv-knak szóló Enterprise Europe Network) közötti erősebb koordináció szükségességét, hogy a nyújtott szolgáltatások hatékonyabbá és eredményesebbé váljanak; üdvözli az állami foglalkoztatási szolgálatok vezetői (HoPES) által végzett munkát, és támogatja annak intézményesülését;

69.  a fiatalok migrációs hullámaira vonatkozó pontos adatok hiányában felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre mechanizmusokat e mobilitás kutatására, nyomon követésére és értékelésére, amelyek e jelenség jobb kezelése érdekében átvihetők az EURES-be;

70.  hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy felhívják a fiatalok figyelmét az állami foglalkoztatási szolgálatok keretében kínált tanácsadás igénybevételére, erősítsék a partnerségeket az iskolákkal és egyetemekkel, valamint dolgozzanak az EURES-hálózattal való jobb integráción;

71.  felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően ismerjék el és hitelesítsék az informális és nem formális tanulást és oktatást és a megszerzett kompetenciákat, valamint az egyéb szakmai tapasztalatokat, ami a kompetenciák értékelésének egyik formája, hogy a fiatalok jobban igazolni tudják a munkaerőpiacra való sikeres belépéshez szükséges követelmények tekintetében meglévő képzettségüket és kompetenciáikat;

72.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyakorlatban alkalmazzák az átláthatóságot és a harmonizációt a képesítések Unión belüli elismerése terén, különösen az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszeren, az Europasson és az európai képesítési keretrendszeren keresztül, és teljes körűen hajtsák végre a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlást, különösen pedig biztosítsák a nem formális és az informális tanulás határokon átnyúló elismerését; rámutat e kezdeményezések időben történő végrehajtásának és a vonatkozó jelentéstételnek a fontosságára;

73.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a „brain waste” („agypazarlás”) problémájával, mivel ha a magasan képzett fiatalok a képességeiktől messze elmaradó munkakörökben dolgoznak, a tényleges készségeik és képesítéseik kihasználatlanul maradnak, és ez társadalmi és pszichológiai téren rájuk is negatív hatással van;

74.  elismeri, hogy a munkaerő határokon átnyúló mobilitása részben hatékony megoldás lehet a munkaerő-piaci kereslet és kínálat Unió-szerte történő megfeleltetésére; ugyanakkor felhívja a tagállamokat, hogy – olyan fenntartható intézkedések révén, amelyek biztosítják a magasan képzett munkavállalók saját országukon vagy régiójukon belüli foglalkoztatásának lehetőségét – tegyenek meg mindent az „agyelszívás” megelőzése érdekében;

75.  megállapítja, hogy az oktatásból a munka világába való átmenet kulcsfontosságú momentum a fiatalok számára; hangsúlyozza a biztonságos átmenetet elősegítő intézkedések fontosságát; felhívja ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki személyre szabott karrier-tanácsadást, és erősítsék meg az útmutatási és tanácsadási tevékenységeket, illetve a személyre szabott munkaerő-közvetítői szolgáltatásokat, már a középiskola első éveitől kezdve, hogy a fiatalok tájékozottan tudjanak dönteni a továbbtanulásukról, illetve a szakképzésben való részvételükről, egyúttal pedig vezessenek be olyan mechanizmusokat, amelyek nyomon követik a felkínált lehetőségeket, és értékelik az említett fiatalok későbbi munkába állásának sikerességi rátáját;

76.  hangsúlyozza a bizonyos méretet elérő vállalkozások arra való ösztönzésének szükségességét, hogy – hacsak nem küzdenek súlyos pénzügyi nehézségekkel – a duális képzési rendszer keretében képzési helyeket biztosítsanak, és a képzés befejeztével alkalmazzák a gyakornokokat;

77.  kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok – amennyiben ezt igénylik – hatékony segítségnyújtásban részesüljenek pályaválasztásukhoz, valamint tájékoztatást kapjanak jogaikról és minimális jövedelmükről;

78.  felszólítja a tagállamokat, hogy az egyetemi tanrendekbe építsenek be az álláskeresési készségekre irányuló alapvető képzést;

79.  megjegyzi, hogy az uniós oktatási rendszereknek támogatniuk kell a tisztességes és egyenlő esélyek elvét; felszólít az összes szükséges készség előmozdítására, előmozdítandó az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést, ami a tudásalapú társadalom nélkülözhetetlen feltétele;

80.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkanélkülisége elleni aktív fellépésre fordított pénzügyi erőforrásokat minden esetben hatékonyan kell felhasználni; felhívja a tagállamokat, hogy a végrehajtott foglalkoztatási intézkedésekhez vezessenek be nyomon követő és értékelő rendszert, amelynek nyilvánosnak és a polgárok számára könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, valamint az intézkedések hatékonyságát ellenőrző rendszert, fokozottan törekedve az uniós szinten is megosztható, bizonyítékokon alapuló szakpolitikák kidolgozására; e tekintetben megjegyzi, hogy az eredmény- és hatásmutatók közös rendszerének kialakítása hozzájárulna a különböző programok keretében elért előrehaladás mennyiségi és minőségi értékeléséhez;

81.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági szervezeteknek elismert szerepet kell kapniuk a fiatalok munkanélküliségének kezelésére irányuló szakpolitikák és kezdeményezések nyomon követésében és – adott esetben – végrehajtásában;

82.  hangsúlyozza, hogy be kell fektetni a stabil és minőségi környezetbarát munkahelyek létrehozásába, lehetővé téve ekként a fiatalok számára, hogy tisztességes életet éljenek; felkéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozgósítsák az összes rendelkezésre álló forrást különösen a környezetbarát munkahelyekbe való befektetések ösztönzésére, azzal a céllal, hogy leküzdjék a fiatalok elfogadhatatlanul magas munkanélküliségét;

83.  úgy véli, hogy vonzóbb, és jobb regionális kötődésű oktatási stratégiákra van szükség, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok régiók és tagállamok közötti cseréjére szolgáló platformok hálózatainak kialakítására, figyelembe véve a helyzetek sokféleségét és lehetővé téve a rugalmasságot, összhangban az egyes régiók egyedi szükségleteivel és jellegzetességeivel, kiemelt területeket meghatározva az egyes régiók fejlesztése tekintetében;

84.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be a nemek közötti egyenlőtlenség elleni intézkedéseket, amelyek alkalmasak a kiszolgáltatott társadalmi csoportok, köztük a fogyatékossággal élők, a migránsok és az egyedülálló édesanyák figyelembevételére;

85.  felhívja a tagállamokat, hogy olyan szakpolitikákat folytassanak, amelyek célja a nők részvételének ösztönzése azon ágazatokban és szakmákban, amelyekben alulreprezentáltak, így például a tudományos és technológiai területen (az Unióban 2009-ben a kutatók mindössze 33%-a került ki a nők köréből), valamint a gazdasági és pénzügyi területen, mivel az ilyen pályaválasztás növelné a nők versenyképességét a munkaerőpiacon;

86.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a nemi alapú szegregáció ellen az oktatásban és a munkaerőpiacon egyaránt, és ehhez dolgozzanak ki olyan egyedi és támogatott oktatási és szakképzési kurzusokat, amelyek folyamatosan nyomon követik a fiatalokat, és amelyek figyelembe veszik a „Gondoljuk újra az oktatást” című, 2012. november 28-i bizottsági közlemény (COM(2012)0669) következtetéseit, amelyek az oktatási és képzési politikákat a fiatal nőkre irányuló, célzott foglalkoztatási politikákkal ötvözik, és amelyek a nők foglalkoztatását előmozdítják és ösztönzik a fejlődés tekintetében stratégiai jelentőségű ágazatokban;

87.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a fiatal nők munkaerő-piaci hozzáférését, és – a foglalkoztatás minőségének javítását és a szakmai fejlődést előtérbe helyezve – hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a nők munkában maradását, továbbá küszöböljék ki a nők és a férfiak között a munka világában kezdetektől fogva fennálló, a pályakezdést, a pályafutást és a fizetést érintő különbségeket;

88.  úgy véli, hogy a nők munkaerőpiacra való visszatérésének megkönnyítéséhez többdimenziós politikai megoldásokra van szükség, amelyek felölelik az egész életen át tartó tanulást, a bizonytalan foglalkoztatás visszaszorítását és a munkavállalói jogok érvényesülésének támogatását, valamint a nők kérésére differenciált munkaszervezési formákat annak érdekében, hogy a nők ne adják fel karrierjüket, illetve ne szakítsák meg pályájukat;

89.  felkéri a tagállamokat, hogy az uniós és nemzeti jogszabályokkal teljes összhangban dolgozzanak ki megfelelő szakpolitikákat és vezessenek be egyedi intézkedéseket – ideértve a munkaorientált képzéseket és foglalkoztatási programokat is– annak érdekében, hogy a fiatal férfiak és nők számára egyaránt esélyegyenlőséget biztosítsanak a tényleges munkatapasztalat megszerzése terén;

90.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki és vezessék be a nemi szempontok általános érvényesítését, valamint azon szakpolitikák nyomon követését, amelyek lehetővé teszik a munkanélküli polgárok állásközvetítő és szociális támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférését;

91.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 351 E, 2011.12.2., 29.o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0224. (3) O-000106/2012; B7-0113/2012. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0016. (5) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o. (6) Eurofound (2012), NEETs: young people not in employment, education or training: Characteristics, costs and policy responses in Europe” (Nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő NEET-fiatalok: Jellemzők, költségek és szakpolitikai válaszlépések Európában), Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (7) Eurofound (2012), Effectiveness of policy measures to increase the employment participation of young people (A fiatalok munkaerő-piaci részvételének fokozását célzó szakpolitikai intézkedések hatékonysága), Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (8) Eurofound (2011), Helping young workers during the crisis: contributions by social partners and public authorities (A fiatal munkavállalók segítése a válság idején: hogyan működnek közre a szociális partnerek és a közigazgatási szervek?), Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0092. (10) Eurofound (2012), Recent policy developments related to those not in employment, education and training (NEETs) (Nem foglalkoztatott, oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) – Legfrissebb szakpolitikai fejlemények), Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/docs/erm/tn1109042s/tn1109042s.pdf). (11) Eurofound (2013), Active inclusion of young people with disabilities or health problems (Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása), Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1226.htm). (12) Eurofound (2012), NEETs – Young people not in employment, education or training: Characteristics, costs and policy responses in Europe (Nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő NEET-fiatalok: Jellemzők, költségek és szakpolitikai válaszlépések Európában). Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (13) Osztrák Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, 2012. január. (14) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-380_hu.htm. (15) COM(2012)0728. (16) A MobiPro programhoz hasonló kezdeményezéseken keresztül.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása a szolgáltatások belső piacáról: jelenlegi helyzet és következő lépések (2012/2144(INI))

P7_TA(2013)0366 A7-0273/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9., 49. és 56. cikkére,

–  tekintettel „A szolgáltatási irányelv végrehajtása – Partnerség a szolgáltatások új növekedéséért 2012–2015” című bizottsági közleményre (COM(2012)0261) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel „A szolgáltatási irányelv gazdasági hatásai: a végrehajtást követő első értékelés” című bizottsági tanulmányra (Economic Papers, 456. szám),

–  tekintettel az „Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0020) és az azt kísérő, a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0102),

–  tekintettel „A második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért” című bizottsági közleményre (COM(2012)0573),

–  tekintettel „Az egységes piac jobb irányítása” című bizottsági közleményre (COM(2012)0259),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel az európai szakpolitikák növekedéshez és foglalkoztatáshoz való hozzájárulásáról szóló, 2013. március 14–15-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumról szóló, 2012. június 28–29-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a szolgáltatások jobban működő egységes piacáról, illetve a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló, 2011. március 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az egységes piac irányításáról szóló 2013. február 7-i, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályáról szóló, 2012. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2011. február 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0273/2013),

A.  mivel egységes piacunk az európai építkezés egyik sarokköve, és annak zökkenőmentes működése létfontosságú az európai politikák megfelelő végrehajtásához, és a helyreállítás egyik alapja;

B.  mivel a szolgáltatási ágazat az Unió GDP-jének és teljes foglalkoztatottságának több mint 65%-át teszi ki és gazdaságunk egyik pillére; mivel a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások az Unió GDP-jének 45%-át teszik ki;

C.  ·mivel az irányelv teljes körű végrehajtása nagyban javítja a szolgáltatások egységes piacának működését, különösen a kkv-k és az önálló vállalkozók piaci hozzáférésének megkönnyítésével, a fogyasztók választási lehetőségeinek bővítésével, valamint azáltal, hogy hozzájárul az Unió versenyképességének és fejlődésének, valamint a foglalkoztatásnak a megerősítéséhez;

D.  mivel az európai iparnak, az európai vállalkozásoknak (különösen a kkv-knak), valamint a fogyasztóknak jól működő, hatékony és versenyképesebb szolgáltatási piacra van szükségük;

E.  mivel a szolgáltatási irányelv kézzelfogható előnyökkel járt a 2006. évi elfogadása óta, megkönnyítve a piaci hozzáférést a vállalkozások és fogyasztók számára egyaránt, ugyanakkor még nem hozta meg az összes várt eredményt a végrehajtás terén tapasztalt hiányosságok következtében;

F.  mivel az irányelv eltérő értelmezése és elégtelen végrehajtása továbbra is akadályozza a szolgáltatások határokon átnyúló szabad mozgását;

G.  mivel a vállalkozásoknak – konkrétan a kkv-knak – továbbra is számos olyan adminisztratív és bürokratikus követelménynek kell megfelelniük, amelyek súlyos terhet jelentenek számukra, és amelyeket csak fokoznak a hitelhez való hozzáférés nehézségei;

H.  mivel a szolgáltatási irányelvhez kapcsolódó fárasztó munka nem késztethet bennünket arra, hogy csökkentsük az irányelvben rejlő lehetőségek teljes körű kibontakoztatására irányuló erőfeszítéseinket;

I.  mivel elérkezett a cselekvés ideje, hiszen a növekvő munkanélküliség és a költségvetési egyenleg romlása mellett a szolgáltatási ágazat most még inkább a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás forrását jelenti, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni;

A szolgáltatásokban rejlő kiaknázatlan növekedési és foglalkoztatási potenciál

1.  hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás terén Unió-szerte tapasztalható szükségtelen és aránytalan adminisztratív terhek, a megkülönböztető gyakorlatok és az indokolatlan korlátozások jelentős növekedési forrásokat gátolnak, akadályozzák a munkahelyteremtést és azt eredményezik, hogy a vállalkozások lehetőségeket szalasztanak el;

2.  hangsúlyozza, hogy ha a tagállamok készen állnának a szolgáltatási irányelv megfelelő és teljes körű végrehajtására, valamint az indokolatlan korlátozások eltörlésére, a Bizottság ambiciózus becslése szerint az Unió 5–10 éven belül a GDP 2,6%-ának megfelelő nyereséget érhetne el;

3.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak a gazdasági szempontból nagy jelentőségű és az átlagot meghaladó növekedési potenciállal rendelkező olyan szolgáltatási területekre kell összpontosítania az erőfeszítéseit, mint az üzleti szolgáltatások, az építőipar, az idegenforgalmi szolgáltatások és a kiskereskedelem, ezáltal rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket érve el a növekedés és a foglalkoztatás terén;

4.  hangsúlyozza, hogy a meglévő szabályok hatékony érvényesítése bölcs és gyors módja a növekedés közkiadások nélküli előmozdításának; nyomatékosítja annak égető szükségét, hogy az irányelvet a gyakorlatba is átültessék, hogy ezáltal felszabadítsák az irányelv eddig kiaknázatlan potenciálját és hozzájáruljanak Európa kiegyensúlyozott és fenntartható szociális piacgazdasági modelljéhez;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egységes piaccal kapcsolatos, a vállalkozások és a fogyasztók tényleges tapasztalatain és elvárásain alapuló hatékonyabb teljesítménymutatókat dolgozzanak ki azzal a céllal, hogy javítsák e piac működését, valamint növeljék az említett szereplők azon, különböző jogokkal kapcsolatos ismereteit, amelyekre a szolgáltatások egységes piacához való hozzáférés biztosítása érdekében hivatkozhatnak;

6.  üdvözli az egységes digitális piac fejlődését és a szolgáltatások új formáit, így például a digitális és mobilszolgáltatásokat, valamint a vegyes termék- és szolgáltatáscsomagokat; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az irányelvet – az innováció ösztönzése érdekében – szövegét és szellemét tekintve egyaránt teljes körűen, valamint időtálló módon hajtsák végre;

7.  ösztönzi emellett a szociális szolgáltatások ágazatában nyújtott szolgáltatások belső piacának fokozatos megnyitását, a szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett;

8.  emlékeztet arra, hogy a szolgáltatási irányelv a versenyképes szociális piacgazdaság keretében nem kikényszeríti a szolgáltatások liberalizációját, hanem kikövezi az utat a vállalkozások és a fogyasztók előtt egyaránt, hogy felismerhessék az egységes piacunkban rejlő valamennyi lehetőséget;

9.  örömmel fogadja a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló, „Partnerség a szolgáltatások új növekedéséért (2012–2015)” című bizottsági közleményt (COM(2012)0261), amely a szolgáltatási irányelv 41. cikkében előírt jelentéstételi kötelezettségnek tesz eleget; ismételten megjegyzi, hogy figyelembe kell venni a szolgáltatási irányelvnek az uniós foglalkoztatásra közép- és hosszú távon gyakorolt hatásait;

A szabad mozgás akadályai, határai és terhei

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelentős számú olyan esetet azonosítottak, ahol a tagállamok nem megfelelő módon hivatkoznak a közérdeken alapuló kényszerítő indokra (a szolgáltatási irányelv 15. cikke) kizárólag annak érdekében, hogy hazai piacukat megóvják és előnyhöz juttassák; úgy véli, hogy a közérdeken alapuló kényszerítő indokokra való hivatkozásnak minden esetben objektív indokokkal igazolhatónak és szigorúan a követendő célkitűzéssel arányosnak kell lennie, összhangban az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával; kiemeli, hogy a jogi formára és a részvényesekre vonatkozó nehézkes követelmények, a területi korlátozások, a gazdasági szükségszerűségi vizsgálatok és a rögzített tarifák indokolatlan akadályokat gördítenek a más tagállamokban való eredményes letelepedés elé, és kárt okoznak a szolgáltatások belső piacának;

11.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az arányosság értékelését ritkán végzik el; felkéri a Bizottságot, hogy tisztázza az arányosság fogalmát, és annak alkalmazásáról tegyen közzé gyakorlati útmutatót a tagállamok számára, a Bíróság létező ítélkezési gyakorlatára építve;

12.  arra kéri a tagállamokat, hogy hatékonyan és teljes körűen alkalmazzák a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szakaszt (a szolgáltatási irányelv 16. cikke), és töröljék el a kettős szabályozási terheket;

13.  rámutat arra, hogy azon tevékenységekről, ahol a rendelkezésre álló természeti erőforrások vagy a technikai kapacitás szűkössége miatt korlátozott lehet a kiadható engedélyek száma, a szolgáltatási irányelv úgy rendelkezik, hogy a szolgáltató számára a szabad verseny korlátozása vagy gyengítése nélkül biztosítani kell a beruházás költségeinek megtérülését, valamint a beruházott tőke méltányos megtérülését;

14.  aggasztónak találja a fogyasztók által bejelentett megkülönböztetés eseteinek egyre növekvő számát; arra kéri a tagállamokat, hogy érvényesítsék megfelelően és teljes körűen a szolgáltatási irányelv 20. cikkének (2) bekezdését, és felszólítja a vállalkozásokat, hogy tartózkodjanak az állampolgárságon vagy lakóhelyen alapuló, indokolatlan megkülönböztető gyakorlatoktól; kiemeli ugyanakkor, hogy bármilyen értékesítési kötelezettség ellentétes a szerződési szabadság alapvető elvével; ezért üdvözli a Bizottságnak a megkülönböztetésmentességre vonatkozó útmutatásokat tartalmazó jelentéssel kapcsolatos, folyamatban lévő munkáját, amely jelentés megfelelő egyensúlyt teremt a fogyasztók és vállalkozások javára; üdvözli továbbá az Európai Fogyasztói Központoknak a megfigyelt szabálytalanságok azonosításában és orvoslásában betöltött szerepét;

A szolgáltatások belső piacának intelligens irányítása

15.  hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások belső piacának zökkenőmentes működése ágazatspecifikus szabályok bevonását követeli meg, ami külön engedélyezést tehet szükségessé, halmozott költségeket teremtve különösen a vállalkozások számára; kiemeli, hogy mindez más uniós jogalkotási aktusok végrehajtásán is múlik; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a szolgáltatások belső piacára vonatkozóan integrált megközelítést alkalmazzanak annak érdekében, hogy a fogyasztók és vállalkozások, különösen a kkv-k számára garantálják a jogbiztonságot;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a szolgáltatási irányelv szerinti szakmai értékelés, illetve a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv szerinti kölcsönös értékelés egységes jellegéről; hangsúlyozza, hogy körültekintő eseti alapú vizsgálatot kell folytatni, amelybe a tagállamok bizonyos követelmények meglétével kapcsolatban nyújtott indoklásainak vizsgálata is beletartozik, annak érdekében, hogy azonosítsák azokat a konkrét területeket, ahol a tagállamok aránytalan mértékben szabályozzák egy-egy szakma gyakorlását vagy gátolják az egyes szakmákhoz való hozzáférést; arra kéri a tagállamokat, hogy számolják fel az ilyen indokolatlan követelményeket;

17.  felkéri a tagállamokat a kölcsönös elismerés nagyobb fokú alkalmazására a szolgáltatások szabad mozgásának elősegítése érdekében, amennyiben valahol még nem állnak rendelkezésre harmonizált szabályok;

18.  megjegyzi, hogy a nemzeti előírások sokfélesége széttagoltságot és bizonytalanságot eredményez; sürgeti a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozó önkéntes európai szolgáltatási szabványok kidolgozását a határokon átnyúló összehasonlíthatóság és kereskedelem javítása érdekében;

19.  úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak és az európai szabványügyi szervezeteknek szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy adott esetben biztosítsák az általuk használt fogalmak közötti összhangot annak érdekében, hogy az Unió egész területén következetesen alkalmazzák a szabályokat;

20.  egyúttal hangsúlyozza, hogy a szolgáltatók elégtelen határokon átnyúló biztosítási fedezete jelentősen gátolja a szabad mozgást; arra kéri az érdekelt feleket, hogy párbeszéd útján keressenek megoldásokat;

21.  az IMI-rendszer szélesebb körű alkalmazását szorgalmazza a tagállamok körében az irányelv követelményeinek, különösen a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtási helyzetekben való teljesítésének ellenőrzése érdekében, továbbá ösztönzi az Európai Fogyasztói Központok és a SOLVIT alkalmazását ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak a vállalkozások és fogyasztók számára az egymásnak ellentmondó szabályok és a megfelelés elmulasztása esetén; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a társult partnerek számára biztosítsák a SOLVIT-hálózathoz való teljes körű technikai hozzáférést;

22.  megjegyzi, hogy az egységes piac eszközeinek – köztük a SOLVIT-nak – hatékonyabban kellene működniük az ügyek rendezéséhez szükséges időtartam tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben a célok és a fő teljesítménymutatók kiigazításának fontosságát; üdvözli a SOLVIT jogi keretének felülvizsgálatára irányuló bizottsági kezdeményezést;

23.  arra kéri a tagállamokat, hogy térjenek át a második generációs egyablakos ügyintézési pontok használatára, amelyek teljes körűen működő, többnyelvű és felhasználóbarát e-kormányzati portálok; hangsúlyozza a szolgáltatói megközelítés alkalmazásának fontosságát az üzleti ciklus egésze tekintetében; úgy véli, hogy az elektronikus eljárások elősegítik az egyszerűsítést, csökkentik a megfelelési költségeket és javítják a jogbiztonságot; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen biztosítsák az egyablakos ügyintézési pontjaik közötti kölcsönös átjárhatóságot, és azokat a határokon túl is tegyék ismertté, tájékoztatva az európai polgárokat és vállalkozásokat a szolgáltatási irányelvből eredő jogaikról és lehetőségeikről; továbbá felkéri a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű teljesítményértékelési kritériumokat az egyablakos ügyintézési pontokra vonatkozóan, beleértve az azok felhasználási szintjeire vonatkozó adatokat, és az elért haladásról rendszeresen számoljon be a Parlamentnek;

Hatékonyabb érvényesítés a gazdasági hatások maximalizálása érdekében

24.  hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási irányelv kézzelfogható eredményekkel járt a foglalkoztatás és a növekedés szempontjából ott, ahol azt megfelelően végrehajtották; ezért támogatja a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, ideértve az innovatív megoldások illetékes hatóságok közötti cseréjét is a határ menti térségekben;

25.  rámutat arra, hogy a megfelelő végrehajtás elmulasztása „határtalan” hatást vált ki, és azért az állampolgárok Unió-szerte megfizetik az árat; hangsúlyozza, hogy minden tagállam felelősséggel tartozik egymás és az Unió iránt az irányelv hatékony végrehajtása tekintetében, a tagállamokat pedig azonos feltételek mellett kell szembesíteni saját kötelezettségeikkel;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak azon főbb problémák kezelésében, amelyeket az egységes piacra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtása és alkalmazása terén azonosítottak, ideértve azt is, hogy miként orvosolhatók az átültetés és a megfelelés területén jelentkező hiányosságok, illetve miként érhető el gyors és hatékony bírósági jogorvoslat;

27.  hangsúlyozza, hogy az illetékes regionális és helyi hatóságoknak szintén fel kell vállalniuk az irányelv betűjének és szellemének teljes körű és minőségi végrehajtásával kapcsolatos közös feladatukat, szem előtt tartva a gazdasági tevékenység és a foglalkoztatás ösztönzésének általános célját; e tekintetben kiemeli az adminisztratív terhek csökkentésének fontosságát;

28.  határozottan támogatja a Bizottságnak az indokolatlan korlátozásokkal szembeni zéró toleranciára vonatkozó politikáját; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközt foganatosítson a meglévő szabályok teljes körű és megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében, a tagállamokkal egyenlő partnerekként folytatott párbeszéd kíséretében; gyorsított kötelezettségszegési eljárások alkalmazását, illetve azok legfeljebb 18 hónapon belüli lezárását szorgalmazza az irányelv tagállamok általi helytelen vagy elégtelen végrehajtásának, illetve megsértésének megállapítása esetén;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy használja ki az „egységes piac hónapjának” lehetőségét a szolgáltatások belső piaca jelentette előnyök vállalkozások körében való népszerűsítésére;

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság megerősítése

30.  felkéri a Bizottságot, hogy a szakértői értékelések eredményei alapján készítse el a legnagyobb terhet jelentő korlátozások jegyzékét, tegyen javaslatot célzott reformokra, valamint folyamatosan tájékoztassa a Tanácsot és a Parlamentet;

31.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az éves növekedési jelentésekben és az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentésekben fordítson különös figyelmet a szolgáltatási ágazatra, és az országspecifikus ajánlásokba is foglalja bele a szolgáltatásokat; véleménye szerint a Bizottságnak és a Tanácsnak e részletes országspecifikus ajánlások révén továbbra is ösztönöznie kell a tagállamokat, hogy hosszú távú növekedési politikákat irányozzanak elő és hajtsanak végre;

32.  felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy aktívan működjenek közre az irányelv végrehajtásának támogatásában, és valamennyi szinten éljenek a nemzeti hatóságokkal szembeni ellenőrzési hatáskörükkel;

33.  sürgeti az érdekelt felek, az üzleti közösség és a szociális partnerek egyéni szerepvállalását abban, hogy a kormányzatokon számon kérik az európai szolgáltatási ágazat fellendítésének és a kiegyensúlyozott foglalkoztatás megteremtésének feladatát;

34.  felkéri a Tanácsot és annak elnökségét, hogy a szolgáltatások belső piacának ügyét rendszeresen szerepeltesse a Versenyképességi Tanács üléseinek napirendjén; javasolja a Bizottság „megfelelési jelentéseinek” ismételt bevezetését a piaci hozzáférés megkönnyítése terén elért haladás mérésére szolgáló eszközként;

35.  arra kéri az Európai Tanács tagjait, hogy teljes mértékben vállaljanak politikai felelősséget a szolgáltatások jól működő belső piacáért; felkéri az Európai Tanács elnökét, hogy e témakört tartsa az Európai Tanács napirendjén mindaddig, amíg az szükségesnek bizonyul, egy közösen elfogadott menetrend kíséretében, beleértve a tagállamok számára megállapított egyedi referenciaértékeket és egy ütemtervet is, hogy friss lendületet adjanak a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtásához, valamint felszámolják a fennmaradó akadályokat;

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 376., 2006.12.27., 36. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0054. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0395. (4) HL C 131. E, 2013.5.8., 46. o. (5) HL C 296. E, 2012.10.2., 51.o. (6) HL C 33. E, 2013.2.5., 9.o. (7) HL C 188. E, 2012.6.28., 1.o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett ajánlásával az EU és Malajzia közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás érdekében folytatott tárgyalásokhoz (2013/2052(INI))

P7_TA(2013)0367 A7-0235/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld – a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagországai – közötti együttműködési megállapodás megkötéséről szóló, 1440/80/EGK (1980. május 30.) tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Tanács által 2004 novemberében engedélyezett és 2010 októberében a nyolcadik EU–Ázsia csúcstalálkozón (ASEM8), Brüsszelben megkezdett, az EU és Malajzia közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokra,

–  tekintettel a kilencedik EU–Ázsia csúcstalálkozóra, amelyet Vientiánban (Laosz) tartottak 2012. november 5–6-án,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) 2012. november 18–20-i kambodzsai csúcstalálkozójára,

–  tekintettel a Malajzia, Brazília és Pakisztán számára országos stratégiai dokumentumokat és nemzeti indikatív programokat létrehozó bizottsági határozattervezetekről szóló 2007. február 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Malajziáról, és mindenekelőtt a vesszőzés gyakorlatáról szóló 2010. december 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a keresztény közösségek ellen nemrégiben elkövetett támadásokról szóló, 2010. január 21-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió Délkelet-ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződéshez való 2012. júliusi csatlakozásáról(6),

–  tekintettel az EU és Malajzia közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatosan jelenleg zajló tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Unió és Malajzia kormánya között a légi közlekedés egyes kérdéseiről szóló, 2007-ben aláírt megállapodásra (7),

–  tekintettel az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, az erdészeti irányítással és az erdészeti termékek kereskedelemével kapcsolatos (FLEGT) cselekvési terv vonatkozásában Malajziával kötendő önkéntes partnerségi megállapodásra irányuló, 2007-ben megkezdett tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Közösség Malajziával kapcsolatos, 2007–2013-as időszakra szóló stratégiai dokumentumára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (4) bekezdésére és 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0235/2013),

A.  mivel Malajzia az ASEAN alapító tagja és 2015-ben a szervezet elnöki tisztét tölti be; mivel Malajzia az ASEAN szervezeten belül az EU második legfontosabb kereskedelmi partnere;

B.  mivel Malajzia aktív tagja az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködésnek (APEC), az Iszlám Együttműködés Szervezetének (OIC), az el nem kötelezettek mozgalmának (NAM), az Ázsiai Fejlesztési Banknak (ADB), az ENSZ Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottságának (UNESCAP), az ázsiai és csendes-óceáni térség gazdasági és szociális fejlesztését célzó Colombo-tervnek, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO), az Ázsia–Európa találkozónak (ASEM), valamint a Brunei Darussalam–Indonézia–Malajzia–Fülöp-szigetek alkotta kelet-ázsiai növekedési térségnek (BIMP-EAGA); mivel Malajzia a Kereskedelmi Világszervezet 1995-ös megalapítása óta WTO-tag, illetve tagja többek között a 77 fejlődő ország G77-csoportjának, a fejlődő országok nyolcas csoportjának (D8), a G15-öknek és ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (2010-2013);

C.  mivel Malajzia 2010 októberében csatlakozott a 2005-ben létrehozott, szabadkereskedelmi megállapodás létrehozására irányuló, Csendes-óceáni Partnerséghez (Trans-Pacific Partnership -TPP), aminek jelentős hatása lehet az EU kereskedelempolitikájára; mivel a Csendes-óceáni Partnerség által vezetett tárgyalások rendkívüli jelentőségre tettek szert az Amerikai Egyesült Államok 2008 februárjában, Mexikó 2012 júniusában és Kanada 2012 októberében történt csatlakozásával;

D.  mivel Malajzia gyakran közreműködik az ENSZ és más békefenntartó missziókban, többek között Libanonban, Kelet-Timorban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Pakisztánban, Sierra Leonéban, Szudánban, Nyugat-Szaharában, Nepálban és Koszovóban, valamint orvosi egységet küldött Afganisztánba;

E.  mivel Malajzia társadalma multikulturális, többnyelvű, többvallású és többnemzetiségű társadalom, amelyben a maláj-muszlimok alkotják a többséget, a kisebbséghez pedig indiai, kínai és nem maláj bennszülött közösségek tartoznak;

F.  mivel Malajziában 2013. május 5-én parlamenti választásokat tartottak;

G.  mivel Malajzia – feltörekvő gazdaságként – sikeres társadalmi-gazdasági átalakítási programokat hajtott végre az új gazdasági modell keretében – amely Malajzia azon hosszú távú fejlesztési célját testesíti meg, hogy 2020-ra fejlett országgá váljon („2020-as jövőkép”) –, kezdve az 1971. évi új gazdaságpolitikával, amelyet 1991-ben a nemzeti fejlesztési politika, majd 2001-ben a nemzeti jövőkép politikája követett;

H.  mivel Malajzia 2011. december 20-án elfogadta a békés gyülekezésről szóló törvényt;

I.  mivel az EU és Malajzia közötti, a nők, a gyermekek és az őslakosság jogai, a bevándorlás, a sajtószabadság és az emberi jogok védelmezőinek kérdésében folytatott együttműködés tovább erősödött a civil társadalom és a malajziai emberi jogi bizottság (SUHAKAM) közötti rendszeres kapcsolattartásnak köszönhetően; mivel az EU fokozatos együttműködést épít ki Malajziával a közös kül- és biztonságpolitika hatálya alá tartozó területeken is, például a tengerbiztonság és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása terén;

J.  mivel a további kapcsolatok előmozdítása érdekében a malajziai parlament 2010 novemberében létrehozta a Malajzia–EU interparlamentáris képviselőcsoportot, amelynek tagjai a kormánykoalíciót és az ellenzéket egyaránt képviselik;

1.  a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz:

2.  utasítja elnökét, hogy az Európai Parlament ajánlásait tartalmazó ezen állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), az Európai Külügyi Szolgálatnak és Malajzia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 144.,1980.6.10, 1. o. (2) HL C 287. E, 2007.11.29., 507. o. (3) HL C 169. E, 2012.6.15., 132. o. (4) HL C 305. E, 2010.11.11., 7. o. (5) HL C 56. E, 2013.2.26., 87. o. (6) HL L 154., 2012.6.15., 1. o. (7) HL L 414., 2006.12.30., 85. o.