Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a gazdasági növekedés és foglalkoztatás érdekében az európai kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezéséről (2012/2302(INI))

P7_TA(2013)0368 A7-0248/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a kulturális kifejeződési formák sokszínűségének védelméről és fejlesztéséről szóló általános konferenciáján elfogadott 2005. október 20-i egyezményre (UNESCO-egyezmény a kulturális sokszínűség védelméről),

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény megkötéséről szóló, 2006. május 18-i 2006/515/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a 2006. november 13-i és 14-i, valamint a 2007. május 24-i és 25-i tanácsi következtetésekre, különösen a kulturális és kreatív iparágaknak a lisszaboni célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásáról szólóra(2), valamint a Tanácsnak a kultúrára vonatkozó európai menetrendről szóló 2007. november 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Kultúra program (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1855/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az európai audiovizuális ágazatot támogató program végrehajtásáról (MEDIA 2007) szóló, 2006. november 15-i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel az „Európai kulturális program a globalizálódó világban” című, 2008. április 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a művészek társadalmi megítéléséről szóló 2007. június 7-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az európai kulturális iparágakról szóló, 2008. április 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a kreativitás és az innováció tekintetében a kultúráról mint katalizátorról szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre(9),

–  tekintettel a „Szerzői jog a tudásalapú gazdaságban” című, 2009. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2009)0532),

–  tekintettel „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2010. április 27-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0183),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című, 2010. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2010)0352),

–  tekintettel az EU külpolitikai fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló 2011. május 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése – Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című 2012. december 10-i tanácsi következtetésre(12),

–  tekintettel az egységes digitális piacon megjelenő tartalomról szóló 2012. december 18-i bizottsági közleményére (COM(2012)0789),

–  tekintettel a prémiumtermékeket előállító európai ipari ágazatok versenyképességéről szóló 2012. szeptember 26-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0286),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának intézett, „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című 2012. szeptember 26-i bizottsági közleményre COM(2012)0537),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. május 30-i véleményére(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0248/2013),

A.  mivel a kulturális és kreatív ágazatok, miközben más ágazatok körében elősegítik az innovációt, rendkívül fontos szerepet játszanak az Unió gazdasági és szociális fejlődésében (az előbbi esetben különös figyelemmel a kkv-kra) és teljes mértékben illeszkednek az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaságot támogató Európa 2020 stratégia keretébe;

B.  mivel a kulturális és kreatív ágazatok jelentősen hozzájárulnak a szociális kohézió, a kreativitás, valamint az Európai Unió kulturális és nyelvi sokféleségének előmozdításához;

C.  mivel a gazdasági válság jelenlegi időszakában a válság legkevésbé a kulturális ágazatot sújtotta, ami bizonyítja e terület stratégiai jelentőségét a társadalmi fejlődés szempontjából;

D.  mivel a kulturális és kreatív ágazatokat egyrészt tényleges kulturális értékük, másrészt a polgárok jólétéhez, a társadalmi integrációhoz és kohézióhoz, valamint az Unió gazdaságához a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében való jelentős hozzájárulásuk, harmadrészt pedig az idegenforgalmi ágazatra gyakorolt hatásuk miatt is el kell ismerni;

E.  mivel az európai kulturális és kreatív alkotótevékenység több ágazatra – például az idegenforgalomra, értékesítésre, digitális ágazatra stb. – is jelentős gazdasági hatást gyakorol;

F.  mivel a kulturális és kreatív ágazatok rendkívül változatos, finanszírozási és fejlesztési sajátosságokkal rendelkező kreatív tevékenységeket és szolgáltatásokat ölelnek fel; mivel e sokszínűséget figyelembe kell venni a – többek között nemzetközi – támogatási és együttműködési stratégiák kidolgozása során;

G.  mivel az európai fesztiválok hozzájárulnak az európai kulturális alkotótevékenység megismertetéséhez és területi szinten kulturális, társadalmi, gazdasági és idegenforgalmi értéket teremtenek;

H.  mivel a kulturális és kreatív ágazatokat túlnyomórészt kkv-k alkotják, amelyek az Európai Unió gazdaságának alapját képezik;

I.  mivel az Európai Bizottság 2012. szeptember 26-i munkadokumentumában(14) elismerte a felső kategóriát képviselő kulturális és kreatív gazdasági ágazatok (divat, ékszerek és órák, illatszerek és kozmetikumok, kiegészítők, bőráruk, bútorok és berendezési tárgyak, háztartási berendezések, gasztronómia, borok és szeszes italok, gépkocsik, hajók, szállodák és szabadidős tevékenységek, kiskereskedelem és aukciós házak, könyvkiadás) jelentőségét, és mivel a felső kategóriát képviselő vállalkozások vezető szerepet játszhatnak valamennyi kulturális és kreatív ágazatban;

J.  mivel a munkavállalók jogállásának a kulturális és kreatív ágazatokba való konszolidálása hozzájárul a gazdasági tevékenység strukturálásához, életképességéhez és hitelességéhez, valamint a foglalkoztatás megszilárdításához;

K.  mivel a mobilitást, amely a kulturális és kreatív ágazatok fontos jellemzője, számos országonként és régiónként eltérő akadály nehezíti, amelyek összefüggésben állnak a vízum megszerzésének nehézségeivel, a művészekre vonatkozó jogállás hiányával, valamint a művészi alkotás sajátos és eltérő feltételeivel;

L.  mivel a „Kulturális sokszínűség közgazdaságtana” tekintetében jelenleg zajló kísérleti projektnek áttekintést kell nyújtania a kulturális és kreatív ágazatok kihívásairól és megoldásairól;

M.  mivel saját kreativitásukat és kifejezőképességüket elősegítendő az Unió polgárai számára már kiskoruktól fogva biztosítani kell a kulturális és művészeti oktatást, hogy kialakíthassák a művészetek és a kultúra tekintetében saját felfogásukat, hallassák hangjukat és kialakítsák saját véleményüket és tudatosodjon bennük az Európában jelen lévő kultúrák sokszínűsége;

N.  mivel meg kell erősíteni a kulturális és kreatív ágazatok képzési szervezetei és vállalkozásai közötti együttműködést annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a szakmák fejlődését, a szakismereti igényeket, valamint ösztönözni lehessen az információk cseréjét;

O.  mivel Európa a kulturális és kreatív ágazatok sokszínűsége és gazdagsága terén nyilvánvalóan felülmúlja a világ többi részét, és ezt a növekedés fokozása érdekében ki kell használni;

P.  mivel a digitális korba való átállás lehetőséget kínál a kulturális és kreatív ágazatoknak, mivel új szükségleteket és szolgáltatásokat hoz létre, amelyek új gazdasági modellek kialakulásához vezetnek;

Q.  mivel az online kulturális javakhoz való hozzáférést elősegítő új üzleti modellek fejlesztése folyamatosan bővül, ezt pedig a kulturális és kreatív ágazatokba való beruházást ösztönző szilárd jogi keret révén kell támogatni;

R.  mivel fontos annak garantálása, hogy jövőbeli fejlődésük biztosítása érdekében a kulturális és kreatív ágazatok szilárd és szükségleteiknek megfelelő finanszírozási formákhoz jussanak;

S.  mivel a kulturális és kreatív ágazatok a helyi és regionális területfejlesztési stratégiák fontos részét képezik a szociális kohézió és a gazdasági fellendülés célkitűzéseinek elérése tekintetében;

A kulturális és kreatív ágazatok sikeréhez szükséges feltételek

1.  emlékeztet, hogy a kulturális és kreatív ágazatok jó gazdasági eredményt érnek el, a társadalmi kohézió megteremtésében kiemelt szerepet játszanak, továbbra is munkahelyeket teremtenek – különösen a fiatalok körében – és jelentős mértékű innovációs lehetőségeket szabadítanak fel a gazdaságokat az Unió költségvetési fegyelmére vonatkozó követelmények tekintetében jelenleg sújtó nehézségek ellenére;

2.  hangsúlyozza a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó friss és megbízható statisztikák fontosságát, különösen valós helyzetüket, sajátosságaikat – elsősorban jogállásukat –, a foglalkoztatás és a növekedés előmozdítására irányuló képességüket és más ágazatokra kifejtett hatásukat illetően annak érdekében, hogy ezek alapján meg lehessen határozni az ezen ágazatok hatékony előmozdítását elősegítő legmegfelelőbb politikai intézkedéseket; szorgalmazza a kulturális és kreatív ágazatokat érintő megfigyelőközpont vagy adatbázis létrehozását;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a kulturális és kreatív ágazatok gazdasági és társadalmi szerepére vonatkozó vizsgálatok kialakítását és az adatgyűjtést, különösen a különféle gazdasági ágazatokon átívelő döntő elemet illetően;

4.  sajnálja, hogy a Bizottság a kulturális és kreatív ágazatokról szóló közleményében(15) olyan fellépéseket javasol, amelyeknek korlátozott kihatása és hordereje van; hangsúlyozza, hogy ezen ágazatok perspektíváját hosszabb távra kell megtervezni, valamint strukturált és konkrét, az Európa 2020 stratégiának megfelelő intézkedéseket tartalmazó programot kell kialakítani; emlékeztet, hogy a kulturális alkotótevékenység Unió, tagállamok és helyi hatóságok általi támogatása elengedhetetlen;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kulturális és kreatív iparágak potenciáljával foglalkozó meglévő platform alapján hívjon össze egy kibővített fórumot, amely összegyűjti ezen ágazatok szereplőit abból a célból, hogy konkrét megoldások szülessenek és e szereplők aktív szerepet vállaljanak egy közép- és hosszú távú strukturált politikai program kialakításában;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ragaszkodjanak a kulturális és kreatív ágazatok innovációban betöltött döntő szerepéhez a több ágazaton átnyúló kapcsolódás megteremtése, agglomerációs és klaszterhatások kialakítása, valamint új beruházási és foglalkoztatási lehetőségek biztosítása céljából;

7.  megállapítja, hogy az innováció vezérelte kutatást innovatív, kreatív termékekkel kell támogatni az új piacokra való terjeszkedés érdekében;

8.  a gazdasági növekedés elősegítése érdekében elengedhetetlennek tartja a más ágazatokkal létrejövő szinergiák támogatását és erősítését; ezzel összefüggésben kiemeli a kulturális turizmusnak – a történelmi örökség megismerése és művészeti rendezvényeken, például fesztiválokon és más eseményeken való részvétel, valamint a nyelvek elsajátítása céljából szervezett utak – az értékteremtésben játszott szerepét;

9.  hangsúlyozza a kulturális és kreatív ökoszisztéma igen eltérő összetételét, és kiemeli a helyzet orvoslásának szükségességét a közös identitás kialakulását támogató koprodukciók ösztönzése, valamint a kulturális és kreatív ágazatok különböző szereplői közötti párbeszéd és véleménycsere fórumainak megteremtése révén a szereplők közötti új kapcsolódási pontok létrehozása, valamint a gazdaság más ágazatait érintő készségek és ismeretek átadásának lehetővé tétele érdekében; kiemeli a tényt, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek a – gazdagságáért, inspiráló erejéért és fejlesztési potenciáljáért elismert és a közös európai identitás kialakulását elősegítő – kulturális sokszínűség tiszteletben tartása mellett lehetővé kell tenniük a közös érdekek kialakulását;

10.  hangsúlyozza, hogy versenyövezetek, kiválóságot támogató kezdeményezések és hálózatok kialakítása révén elő kell segíteni a kreatív vállalkozások közötti együttműködéshez nélkülözhetetlen kölcsönös megismerést, valamint a készségek és az ismeretek átadását, és ezáltal ki kell alakítani a kulturális és kreatív ágazatok közös kultúráját, ösztönözve a különböző területek közötti együttműködést annak érdekében, hogy hatékonyabban szembe tudjanak nézni az új gazdasági és társadalmi kihívásokkal;

11.  ösztönzi a területi beágyazódás kialakítását, a szakmai készségek ágazatok közötti cseréjét klaszterek létrehozása révén és a cserék optimalizálását a befektetők megnyerése érdekében azért, hogy a kulturális és kreatív vállalkozások (mikrovállalkozások, kkv-k, nem kormányzati szervezetek és kulturális intézmények) továbbra is támogatni tudják a növekedést és a munkahelyteremtést;

12.  rámutat, hogy a kulturális és kreatív ágazatokban működő vállalkozások többsége kis- és középvállalkozás, és hangsúlyozza, hogy számukra ebben az összefüggésben kiemelt támogatást kell nyújtani;

13.  sürgeti az Európát kulturális kivétellé tevő kreatív és kulturális ágazatok láthatóságának elősegítését és elismerését mind uniós, mind pedig tagállami szinten;

14.  hangsúlyozza a kulturális és kreatív ágazatokat érintő szabályozások közötti különbségeket és szorgalmazza a rendeletek és gyakorlatok Unión belüli harmonizálására irányuló intézkedések meghozatalát;

A kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő szakemberek munkafeltételei

15.  rámutat, hogy alapvető fontosságú létrehozni a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő szakemberek jogállását annak érdekében, hogy – az EU-n belüli mobilitás fokozása céljából – kielégítő munkafeltételek, valamint az adórendszer, a munkajog, a szociális védelem és a szerzői jog területén megfelelő intézkedések vonatkozhassanak rájuk;

16.  kéri annak tanulmányozását, hogy milyen intézkedések szolgálhatják a független művészek méltányos anyagi támogatását és javadalmazását; hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell a különböző európai társadalombiztosítási rendszerek közötti koordinációt e művészek számára, tekintettel jelentős mértékű mobilitásukra;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy a szociális biztonsági rendszereket igazítsák hozzá a kreatív munka világához, mindenekelőtt a digitális területen is, és eközben megfelelő módon vegyék figyelembe, hogy a kreatív tevékenységet végzőknek gyakran kell váltaniuk a munkaviszonyban és önálló vállalkozóként végzett tevékenység között, vagy egyszerre végzik a jövedelemszerző tevékenység mindkét formáját;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elérhető feltételekkel tegyék lehetővé az alkotók részére a hozzáférést a betegbiztosításhoz és az (önkéntes) munkanélküli biztosításhoz, valamint az önálló vállalkozók számára létrehozott foglalkoztatói és magán-nyugdíjbiztosításhoz;

19.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kulturális és kreatív ágazatokban a szociális minimumkövetelményeket és a kollektív szerződéseket többek között azzal mozdítsák elő, hogy az állami támogatást az ilyen követelmények betartásához kötik;

Oktatás és képzés

20.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell képzési, oktatási és minősítési rendszereiket, a kulturális és művészeti szakokon teljes, a szakmai élet jelenlegi szükségleteihez igazított képzést kínálva a diákoknak a vállalkozások és a képzési rendszer közelítése, valamint az összes tagállamban történő hatékony végrehajtás biztosítása érdekében; úgy véli, hogy kellő figyelmet kell fordítani az informatikai képzések területén az online tartalom ágazaton belüli lehetőségeire (pl. játékok);

21.  úgy véli, hogy a kulturális, művészeti és kreatív tudományágakban a képzés keretében olyan készségeket is át kell adni, amelyek a kulturális és kreatív ágazatokban vállalatok létrehozásának feltételét jelentik;

22.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú a manuális művészeti és kulturális képzések vonzerejének és arculatának hangsúlyosabbá tétele a tanulók, szüleik és az intézmények körében, valamint az elhelyezkedési és pénzkereseti lehetőségekkel kapcsolatos való kép helyreállítása, különösen megfigyelőközpont vagy adatbázis létrehozása révén;

23.  hangsúlyozza, hogy fontos a különböző kulturális és kreatív ágazatokhoz tartozó kézműves szakmák erősítése és megőrzése;

24.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy ismerje el az európai munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú kiválósági szakmák sajátos jellegét, amely valamennyi csúcskategóriás kulturális és üzleti ágazat esetében a következő négy közös szemponton alapul: innováció és kreativitás, kiválóság és esztétika, szakértelem és technológia, valamint a szakmai pályafutás végéig tartó tanulás és az ismeretek fejlesztése;

25.  fontosnak tartja, egyrészt hogy megerősítsék az oktatási rendszer (önállóságukat szem előtt tartva többek között az egyetemek), a kutatóközpontok és képzési szervezetek, valamint a kulturális és kreatív ágazatok vállalkozásai (többek között kkv-k) közötti kapcsolatokat annak érdekében, hogy javuljon e munkahelyteremtő ágazatok versenyképessége, és az eddigieknél inkluzívabb, több ágazatra és tudományterületre kiterjedő szinergiákat lehessen kialakítani különösen tudásszövetségek, ágazati készségszövetségek és partnerségek cseréjére szolgáló fórumok létrehozása révén, másrészt hogy segítsék a résztvevőket a közös sikert szem előtt tartó gondolkodás és fellépés elsajátításában, illetve hogy tovább lehessen növelni az uniós humántőke értékét, harmadrészt pedig hogy biztosítsák a szereplők közötti ismeretségek szélesítését, azonosítsák a különleges szakismereteket, fokozzák a szakmai és a tudásbeli fejlődés jobb megértését, valamint ösztönözzék a vállalkozói szellemet;

26.  szorgalmazza, hogy a Bizottság hozzon létre tudásszövetségeket a felsőbb szintű oktatás és a vállalkozások között a kulturális és kreatív ágazatok terén;

27.  szorgalmazza, hogy a Bizottság hozzon létre ágazati készségszövetségeket a szakoktatás és -képzés, valamint a vállalkozások között a kulturális és kreatív ágazatok terén;

28.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek előrelépéseket a kulturális és művészeti tudományágak, az ott szerzett szakmai képesítések és diplomák kölcsönös elismerése tekintetében;

29.  emlékeztet, hogy a kultúrához való hozzáférést és a kulturális jártasságot, illetve médiaműveltséget már kiskortól kezdve egész életen át támogatni kell, elősegítendő a kreativitás és a tehetség kibontakozását, a tehetségek valamint a kultúra szeretetének átadását;

30.  kiemeli, hogy sürgős szükség van a fiatal alkotók kreativitásának támogatására és a lakosság kultúrateremtésben való részvételének támogatására;

31.  úgy véli, hogy a művészeti és kulturális oktatás – az egyéni és kollektív kifejezés, a párbeszéd és a kölcsönös megértés eszközeként – elengedhetetlen az esélyegyenlőség, a kultúra demokratizálása és a társadalmi kohézió szempontjából; hangsúlyozza továbbá, hogy a művészi kreativitás fejlesztése, a művészekkel és műalkotásokkal való megismerkedés és a kulturális helyek felkeresése segíti a diákok kulturális fejlődését;

32.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a szaktudás megőrzése és előmozdítása érdekében vizsgálja meg a szaktudással kapcsolatos európai nyilvántartás létrehozását; felhívja a tagállamokat, valamint a kulturális és kreatív ágazatok szereplőit, hogy dolgozzanak ki e szaktudással kapcsolatos képzéseket;

A kulturális és kreatív ágazatok finanszírozása

33.  úgy véli, hogy elengedhetetlen megfelelő finanszírozási rendszereket lehetővé tenni és biztosítani, valamint hatékony végrehajtási eszközöket nyújtani a kulturális és kreatív ágazatok számára, különösen a kkv-k esetében; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani és meg kell erősíteni a kulturális és kreatív ágazatokat támogató állami politikákat, ezáltal biztosítva a független és minőséget képviselő kreatív munka életképességének lehetővé tételét; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy megfigyelőközpont vagy adatbázis segítségével hozza létre az immateriális alkotások értékelésére szolgáló eszközt, valamint vizsgálja meg a kulturális beruházási bank létrehozását;

34.  ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet a közösségi finanszírozáshoz (crowdfunding) és a közösségi befektetésekhez (crowdinvestment) hasonló új lehetőségekre is;

35.  sürgeti a tagállamokat, hogy társadalom- és gazdaságpolitikájukban vegyék figyelembe a kulturális és kreatív ágazatok megfelelő támogatását és finanszírozását;

36.  hangsúlyozza, hogy – gazdasági válság idején is – szükség van a kreatív és kulturális ágazatok uniós finanszírozásának a támogatására; kifejezetten kéri az Európai Parlamentet, hogy szálljon síkra egy ambiciózus és jelentős kulturális költségvetés mellett; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy ne csökkentse a Bizottság által a Kreatív Európa program számára javasolt költségvetést;

37.  ismételten hangsúlyozza a finanszírozási és vállalatvezetési konzultációs és tanácsadó szolgáltatások fejlesztésének fontosságát, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások használni tudják a jó vállalatvezetéshez szükséges eszközöket a kulturális javak és szolgáltatások létrehozásának, előállításának, népszerűsítésének és terjesztésének javítása érdekében;

38.  a finanszírozásra vonatkozó tervek kidolgozásának megkönnyítése érdekében szorgalmazza, hogy a tagállamok és a területen tevékeny szakemberek – szakmai képzések nyújtása vagy releváns szervezeti struktúrák létrehozása révén – fokozzák a kulturális és kreatív ágazatok szereplőinek projekttervezési ismereteit;

39.  üdvözli a Kreatív Európa, a COSME és a Horizont 2020 keretében előirányzott, javasolt hitelprogramokat, mivel ezek az eszközök több diverzifikáltabb finanszírozási lehetőséget biztosítanak a kulturális és kreatív ágazatok számára;

40.  hangsúlyozza a pénzügyi intézményeken belül a kulturális és kreatív ágazatok sajátos jellemzőire vonatkozó ismeretek bővítésének szükségességét annak érdekében, hogy javuljon a kulturális és kreatív ágazatok esetében a finanszírozási magánforrások elérhetősége;

41.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hitelgarancia-rendszerek kisebb struktúrák számára történő kialakítása és a finanszírozás különféle, például a köz- és magánszféra közötti partnerségen alapuló, az átláthatósági szempontot szem előtt tartó és a szükséges állami finanszírozást nem veszélyeztető módjai révén tegyék meg a szükséges lépéseket az adott helyzetben legmegfelelőbb finanszírozási módot – mint a közösségi finanszírozást (crowdfunding) – ajánlva;

42.  sürgeti a tagállamokat, hogy igyekezzenek alternatív finanszírozási megoldásokat találni a kulturális és kreatív ágazatok számára, különösen válságok idején; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a mecenatúra használható alternatíva lehet;

43.  úgy véli, hogy az audiovizuális ágazat terén az alkotás támogatása érdekében feltétlenül szükség van az audiovizuális szolgáltatásoknak az európai audiovizuális alkotások finanszírozásába történő bevonására, és ezt az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv(16) pontos és számszerű átültetése révén meg kell erősíteni;

44.  sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki kedvező szabályozási keretet, különösen azáltal, hogy adminisztratív és szabályozási terheik csökkentésével kedvező üzleti környezetet teremtenek a kulturális és kreatív ágazatokon belül a kkv-k számára;

45.  sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek előrelépéseket az adóharmonizáció felé, és különösen szüntessék meg a tagállamok között a kulturális termékek vonatkozásában meglévő adózási különbségeket;

46.  emlékeztet arra, hogy ezekben az ágazatokban jelentős számú kis- és középvállalkozás tevékenykedik, és úgy véli, hogy növekedésük elősegítése és megszűnésük elkerülése érdekében megfelelő adószabályokat kell kidolgozni számukra;

47.  emlékeztet, hogy a strukturális alapok jelentős finanszírozási perspektívát kínálnak az Unióban a kultúra, a kreativitás és az innováció tekintetében, tekintve, hogy a kultúraalapú beruházások a kohéziós politika mindhárom célkitűzése – konkrétan a konvergencia, a regionális versenyképesség és a foglalkoztatás – keretében is kaphatnak finanszírozást;

48.  sajnálattal fogadja a tagállamok azon javaslatát, hogy a következő többéves pénzügyi keretben az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz költségvetését 8,2 milliárd euróval csökkentsék, ami kedvezőtlen hatással lenne a széles sávú infrastruktúra kiépítésének támogatására, és ily módon a kulturális és kreatív ágazatokban az online üzleti modellek kialakítására is;

49.  felkéri a tagállamokat, hogy használják a meglévő és jövőbeli eszközöket és programokat, mint a MEDIA programot vagy a Kreatív Európa programban szereplő garanciamechanizmust, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy ezért konkrét intézkedések révén könnyítse meg a kreatív és kulturális ágazatok szereplői számára, hogy ezen eszközök révén finanszírozásban részesüljenek, a benyújtási, értékelési és irányítási folyamatok egyszerűsítése és az igazgatási terhek minimalizálása céljából a platformok digitalizálásának legeredményesebb kihasználására külön hangsúlyt fektetve;

50.  szorgalmazza, hogy az uniós intézmények biztosítsanak nagyra törő szintet a MEDIA tematikus területnek a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben;

A digitalizáció lehetőségei és kihívásai, a globalizáció és a nemzetközi piacokhoz való hozzáférés jelentette kihívások

51.  meggyőződése, hogy a digitális és online eszközök és platformok példátlan lehetőséget kínálnak a kulturális és kreatív ágazatok számára új üzleti modellek kialakítására, új közönség bevonzására és piacaik terjesztésére az Unión belül és harmadik országokban egyaránt;

52.  hangsúlyozza, hogy a 27 különféle szellemitulajdonjogkezelő-rendszer külön terhet jelent Európa kulturális és kreatív ágazatai számára, és hogy az aktuális szétaprózódott rendszer reformra szorul a tartalom elérhetőségének és (globális) mozgásának olyan módon történő elősegítésére és fokozására, amely lehetővé teszi a művészek, az alkotók, a fogyasztók, a vállalkozások és a közönség számára, hogy profitáljanak a digitális fejlődésből;

53.  úgy véli, hogy a digitális korszakban a kreatív és kulturális ágazatok versenyképességének alapvető feltétele a szellemitulajdon-jogokat védő modern és kiegyensúlyozott rendszer, amely lehetővé teszi egyrészt a jogtulajdonosok valamennyi kategóriája számára a tisztességes díjazás garantálását, másrészt a fogyasztók számára a tartalmak változatos, jogszerű választékához való könnyű hozzáférés, valamint a nyelvi és kulturális sokszínűség tekintetében a valóságos választás biztosítását;

54.  rámutat, hogy a szellemitulajdon-jogok védelme nem fenyegetheti az internet semlegességét;

55.  hangsúlyozza a kulturális alkotásokhoz való hozzáférést elősegítő innovatív digitális szolgáltatások számának exponenciális növekedését és kiemeli, hogy a kulturális és kreatív ágazatokba történő beruházást, az európai munkahelyteremtést és az innovatív gazdasági modellek előmozdítását ösztönző stabil ökoszisztémát kell biztosítani;

56.  kéri ezért a Bizottságot – a szellemitulajdon-jogok tiszteletben tartása vonatkozásában –, hogy alakítson ki a különböző ágazatok sajátosságaihoz igazított szabályozási keretet, valamint harmonizálja a szerzői jogi keretet és végezze el annak reformját a tartalom elérhetőségének javítása, valamint az alkotók helyzetének és választékának javítása érdekében, és ösztönzi a felelősség hatékonyabb megosztását a teljes digitális értékláncon belül, megfelelően figyelembe véve a kulturális és kreatív ágazatok versenyképességét;

57.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a közös jogkezelő szervezetek a szellemitulajdon-jogok tényleges biztosítása és a felhasználókat érintő eljárások egyszerűsítése révén fontos szerepet töltenek be a kulturális örökség megismertetésében;

58.  emlékeztet a kulturális és kreatív ágazatokban a nemzetközi együttműködés és az export terén rejlő lehetőségekre és arra, hogy az Unió érdeke, hogy kiemelten kezelje az ágazatban tevékenykedő – köztük harmadik országbeli – szakemberek közötti cserekapcsolatok kialakítását, valamint a kreatív tehetségek vonzását és kibontakoztatását; hangsúlyozza a kreatív és kulturális ágazatoknak az európai kultúra terjesztésében, vonzóvá tételében és virágzásában betöltött meghatározó szerepét;

59.  hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a művészek jogállásának kölcsönös elismerése érdekében, valamint meg kell vizsgálni a mobilitás megkönnyítését és a képzési, hálózatok kialakítására és a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő szakemberek – többek között kulturális szereplők és művészek –, valamint műalkotások szabad mozgásának elősegítésére irányuló programok optimális felhasználását;

60.  elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Unió és tagállamai – meglévő jogszabályaik, normáik és megállapodásaik (ideértve a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményt) révén – fenntartsák a kulturális és audiovizuális politikáik megőrzésének és fejlesztésének lehetőségét; kéri tehát, hogy a – többek között online – kulturális és audiovizuális tartalmú szolgáltatások kizárása egyértelműen szerepeljen az Unió és a harmadik országok közötti megállapodásokban; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a kulturális és audiovizuális ágazatokat egyértelműen ki kell zárni az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalási megbízatásából, emlékeztetve, hogy a kulturális és kreatív javak különböznek a többi árucikktől;

61.  hangsúlyozza, hogy a 2005. évi UNESCO-egyezménnyel összhangban továbbra is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az Európai Unió és a tagállamok politikákat fogalmazzanak meg és alakítsanak ki a digitális kor követelményeihez igazodó kulturális sokszínűség biztosítása érdekében;

62.  hangsúlyozza a műalkotások digitalizálására irányuló politikák megerősítésének szükségességét annak érdekében, hogy a lehető legtöbben férjenek hozzá az európai örökség részét képező műalkotásokhoz;

63.  kiemeli a kulturális diplomácia jelentőségét és azt, hogy az Uniónak globális szereplőként kell fellépnie az uniós kulturális és kreatív ágazat globális versenyképességének fokozása érdekében;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan megfelelő eszközöket a kulturális és kreatív ágazatok számára, amelyek kedvező feltételek mellett teszik lehetővé a nemzetközi piacokra történő kivitelt;

65.  kéri, hogy az Európai Külügyi Szolgálat segítségével népszerűsítsék a kulturális és kreatív ágazatokat;

66.  hangsúlyozza, hogy a kultúra közvetlen hatást gyakorol a többi gazdasági ágazatra; következésképpen ösztönzi a kulturális és kreatív ágazatokat, hogy fokozzák a más ágazatokkal – mint az IKT-val és az idegenforgalommal – való együttműködéseiket a digitális kor, a globalizáció és a nemzetközi piacokhoz való hozzájutás kihívásaival való szembenézés érdekében;

A helyi és regionális fejlődés

67.  hangsúlyozza a kultúra és a kreatív tevékenységek területi politikáinak fontosságát, valamint a helyi, regionális és makroregionális hatóságoknak a kulturális és kreatív ágazatok megfelelő eszközök és finanszírozás révén történő előmozdításában és támogatásában játszott központi szerepét, figyelembe véve a populáris kultúra előmozdítását; üdvözli a kreatív ágazatok tekintetében a regionális vállalkozástámogató struktúrák kialakítására hozott közigazgatási kezdeményezéseket, beleértve az uniós finanszírozású projektek révén történő támogatást;

68.  felhívja a figyelmet arra, hogy a kulturális és kreatív iparágaknak az uniós és nemzeti társadalmi-gazdasági stratégiák részévé kell válniuk; hangsúlyozza, hogy szükség van a különböző politikák – többek között az ipar-, az oktatás- és az innovatív politikák, valamint a turizmusra, a régió-, város- és helyi fejlesztésre, illetve a területfejlesztésre vonatkozó politikák – további összehangolására; ösztönzi ugyanakkor a helyi és regionális hatóságokat, hogy – összhangban szubszidiaritás elvével – foglalják bele a kulturális és kreatív ágazatokat a közép- és hosszú távú gazdasági stratégiáikba;

69.  kiemeli a kulturális és kreatív iparágak ágazatokon átnyúló jellegét, amely révén a kommunikáció hatékony eszközévé válnak, valamint globális jelentőségüket nemcsak a világgazdaság, hanem a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés, az innováció, a vállalkozói készség, a társadalmi kohézió és a társadalmi fejlődés szempontjából is; hangsúlyozza, hogy ezen ágazatokban mind helyi, mind regionális szinten nagy növekedési potenciál rejlik, mivel új piaci lehetőségeket jelentenek a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő vállalkozók, s ezáltal kulturális foglalkoztatás számára;

70.  úgy véli, hogy az ezen iparágak által lefedett különböző kompetenciák, illetve az alkotók és a technológiák közötti interakció gyakran helyi szinten gyökerezik, ezért azt olyan helyi és regionális platformok, hálózatok, csoportosulások, vállalati inkubátorházak és partnerségek létrehozása révén kell támogatni, amelyek előmozdítják a szinergiák kialakulását, segítenek a kreativitás és az innováció finanszírozására irányuló mechanizmusok kidolgozásában, valamint támogatják az állásajánlatok és a finanszírozási lehetőségek kezelését;

71.  hangsúlyozza a városok társadalmi és gazdasági rehabilitációjában a kultúra által gyakorolt hatásra; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy támogassa az egymástól való tanulást a városvezetési testületekben, elősegítve azáltal a helyes gyakorlatok helyi politikai döntéshozók közötti cseréjét;

72.  úgy véli, hogy a kulturális infrastruktúra modernizációja segíthet a városi területek újjáélesztésében, az ebből eredő társadalmi és gazdasági előnyökkel együtt;

73.  ajánlja – az életminőség városokban és régiókban történő javítása céljából – a kreatív ágazatok rejtett gazdasági potenciáljának kiaknázását;

74.  ösztönzi a területi dinamikákat a kultúra valamennyi szereplőjét (művészeket, helyi hatóságokat, szakmai képviselőket stb.) felvonultató helyi és regionális irányításának megteremtése érdekében;

75.  rámutat, hogy a kulturális és kreatív iparágak a régiókon belüli több és jobb álláslehetőség forrásaiként képesek hozzájárulni a társadalmi és területi integrációhoz; aggodalmát fejezi ki, amiért a kulturális és kreatív iparágak ezen vonatkozásait nem elemzik és támogatják kielégítően; hangsúlyozza, hogy a statisztikai adatok gyűjtése ezekben az ágazatokban egyik szinten sem kielégítő, legkevésbé regionális és helyi szinten; hangsúlyozza, hogy elemezni kell az IKT által a kulturális és kreatív ágazatokra gyakorolt hatást annak érdekében, hogy ezek az ágazatok alkalmazkodhassanak az új technológiai környezethez, és kapcsolódhassanak a technológiai fejleményekhez;

76.  kiemeli, hogy a kulturális és kreatív ágazatok, elsősorban a kkv-k – különösen az örökség előmozdítása, az idegenforgalom és a kiválósági központok révén – jelentős húzóerőt képviselnek a helyi, regionális és határokon átnyúló (tagállami) szintű növekedés és fejlődés terén azáltal, hogy növelik a területek vonzerejét, kiemelt figyelmet fordítva a jelentős kulturális örökséggel rendelkező régiókra, ösztönzik a társadalmi-gazdasági szerkezet újjáépítését, új tevékenységek előtérbe kerülését, valamint stabil és fenntartható munkahelyek teremtését; felhívja a figyelmet arra, hogy ez különösen az idegenforgalomra érvényes, mivel a városok és a régiók erős kulturális ágazatukkal különösen vonzóak az utazók számára;

77.  rávilágít az oktatási rendszerek jelentőségére a kreativitás kora gyermekkortól való előmozdításában, valamint a művészeti és kulturális nevelés elősegítésében azáltal, hogy az alap- és középfokú oktatásban felkeltik az érdeklődést a kreatív iparág munkája és termékei iránt; hangsúlyozza, hogy mivel gyakran a helyi és regionális hatóságok felelősek az iskolára felkészítő és az alapfokú oktatásért, fontos oktatási és kulturális szerepet kell játszaniuk abban a folyamatban, amely a kultúrát és a kreativitást a régió- és városfejlesztés szerves részeként kezeli; hangsúlyozza az olyan, nem formális felnőttképzés jelentőségét, amely a folyamatosan változó munkaerőpiachoz történő alkalmazkodáshoz szükséges készségek kifejlesztésére teszi képessé őket;

78.  kiemeli, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret szerint – pontosabban az ESZA és ERFA keretében – elérhető finanszírozásból segíteni kell a kulturális és kreatív iparágak, valamint a nemzeti, regionális és helyi intézményi és közigazgatási kapacitás együttműködésének megerősítését, növelve ezáltal az ezen iparágakból származó gazdasági, társadalmi és kulturális előnyöket; felhívja a figyelmet a legkülső régiókra, ahol bonyolultabb a kulturális és kreatív ágazatok létrehozása és fejlesztése;

79.  e tekintetben úgy véli, hogy a filmszínházak számára nyújtott egyes nemzeti vagy regionális támogatások által előírt területi elv része a kultúra és a terület közötti kapcsolatnak és a 2001. évi filmművészeti közleményben(17) meghatározott feltételekkel összhangban fenn kell tartani;

80.  megállapítja, hogy a kulturális és kreatív ágazatok dinamikus átalakuláson mennek át és lehetővé teszik az előrehaladást, illetve a városok és régiók fejlődését vezérlő klaszterek létrehozását;

81.  rámutat, hogy a kulturális és kreatív iparágak hozzájárulnak Európa hatalmas kulturális, történelmi és építészeti örökségének megőrzéséhez és fejlesztéséhez; hangsúlyozza az ingó kulturális örökség, azaz a műalkotások jelentőségét, mivel azok a történelem során mindig – ahogyan napjainkban is – az emberi kreativitásról tanúskodtak; kiemeli, hogy a kulturális és kreatív ágazat fontos az uniós turisztikai ágazat fejlődéséhez, és mind az uniós, mind pedig a nem uniós országokból érkező turisták óriási érdeklődést mutatnak iránta; úgy véli, hogy e hozzáadott értékre való tekintettel a jövőbeli uniós költségvetésnek határozottan támogatnia kell a kulturális és kreatív ágazatokat, valamint segítenie kell azokat a 2014–2020 közötti időszakra szóló nemzeti és regionális programozási dokumentumok kidolgozása révén is, mivel azok fontos gazdasági lehetőségeket hordoznak magukban;

82.  kiemeli, hogy meg kell őrizni a nemzeti örökséget, egy adott régió kulturális tartalmát pedig népszerűsíteni kell belföldön és külföldön egyaránt;

83.  úgy véli, hogy az Unió kulturális sokféleségének részeként a kreatív személyeknek, termékeknek és szolgáltatásoknak kell az erős, egységes piac és a fejlett régiók, valamint a helyi gazdaságok alapját képezniük, amely utóbbiakban hozzájárulhatnak új gazdasági tevékenységek és új munkahelyek teremtéséhez; felszólít a kulturális és kreatív iparágak jobb kihasználására annak érdekében, hogy Európa új beruházásokat és sokféle tehetséget vonzzon magához; hangsúlyozza, hogy a kulturális és a kreatív ágazatokban tevékenykedő vállalkozók nem jutnak könnyen finanszírozáshoz; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő szociális és költségvetési intézkedéseket a kreatív gazdaság támogatására, és támogassák az európai piachoz igazított olyan üzleti modelleket, amelyek lehetővé tennék a művészek, illetve a kulturális és kreatív iparágakban dolgozó személyek mobilitását, és segítenék őket a különböző adózási, illetve szociális rendszerekkel kapcsolatos akadályok, valamint a nyelvi nehézségek leküzdésében, továbbá hogy mozdítsák elő az országok és kultúrák közötti megértést;

o
o   o

84.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 201., 2006.7.25., 15. o. (2) HL C 311., 2007.12.21., 7. o. (3) HL C 287., 2007.11.29., 1. o. (4) HL L 372., 2006.12.27., 1. o. (5) HL L 327., 2006.11.24., 12. o. (6) HL C 247. E, 2009.10.15., 32. o. (7) HL C 125. E, 2008.5.22., 223. o. (8) HL C 247. E, 2009.10.15., 25. o. (9) 8749/1/09 REV 1. sz. és 8749/1/09 REV 1 COR 1. sz. dokumentumok (10) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o. (11) HL C 377. E, 2012.12.7., 142. o. (12) 17566/12. sz. dokumentum. (13) CdR 2391/2012 (14) SWD(2012)0286. (15) COM(2012)0537. (16) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. A javított változat az alábbi számban jelent meg: HL L 263., 2010.10.6., 15. o. (17) HL C 43., 2002.2.16., 6. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása az európai ombudsman 2012. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről (2013/2051(INI))

P7_TA(2013)0369 A7-0257/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai ombudsman 2012. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. cikkének (3) bekezdésére, 228. cikkére, valamint 298. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 43. cikkére,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat(1) módosításáról szóló európai parlamenti határozat elfogadásáról szóló, 2008. június 18-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Parlament és az európai ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az ombudsman alapokmányának 2009. január 1-jei végrehajtási rendelkezéseire(3),

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 205. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A7-0257/2013),

A.  mivel az európai ombudsman 2012. évi tevékenységéről szóló éves jelentést 2013. május 21-én hivatalosan benyújtották a Parlament elnökéhez, Nikiforosz Diamandurosz ombudsman pedig 2013. május 28-án Brüsszelben a Petíciós Bizottság elé terjesztette jelentését;

B.  mivel a 2012-es éves jelentés az utolsó éves jelentés, amelyet európai ombudsmanként Nikiforosz Diamandurosz előterjeszt, minthogy 2013. március 14-én tájékoztatta az Európai Parlament elnökét azon szándékáról, hogy 2013. október 1-jével lemond megbízatásáról; mivel Nikiforosz Diamanduroszt először 2003-ban választották meg európai ombudsmannak, majd 2005-ben és 2010-ben újraválasztották;

C.  mivel Nikiforosz Diamandurosz tíz éven át töltötte be az európai ombudsmani tisztséget; mivel utódját 2013. október 1-jével kezdődően a 2014-es európai választásokig tartó időtartamra választják meg, és azt követően az új Parlamentnek új választási eljárást kell kezdeményeznie;

D.  mivel az EUMSZ 24. cikke úgy rendelkezik, hogy „minden uniós polgárnak joga van a 228. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni”;

E.  mivel az EUMSZ 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére;

F.  mivel az EUMSZ 298. cikke szerint az Unió intézményei, szervei és hivatalai „egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak”, és mivel ugyanezen cikk ennek érdekében az európai uniós közigazgatás valamennyi területére alkalmazandó rendeletek formájában konkrét másodlagos jogszabályok elfogadásáról rendelkezik;

G.  mivel az Alapjogi Charta 41. cikke kimondja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”;

H.  mivel az EU az uniós polgárság 20. évfordulójának megünneplése céljából 2013-at jelölte ki a polgárok európai évének;

I.  mivel az Alapjogi Charta 43. cikke kimondja, hogy „Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén”;

J.  mivel a Parlament 2001. szeptember 6-i állásfoglalásában jóváhagyta a helyes hivatali magatartás európai kódexét, amelyet az ombudsman készített;

K.  mivel hivatali visszásság abban az esetben történik, ha egy közjogi szerv nem a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el;

L.  mivel e meghatározás értelmében a hivatali visszásság nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor egy jogilag kötelező szabályt vagy elvet sértenek meg; mivel a megfelelő ügyintézés elvei a jogszabályoknál magasabb szintű elkötelezettséget jelentenek, és az uniós intézményektől nemcsak jogi kötelezettségeik tiszteletben tartását követelik meg, hanem azt is, hogy szolgálatkész szellemben járjanak el, és a nyilvánosság minden tagja számára biztosítsák a megfelelő – méltányos, pártatlan és a méltóságot tiszteletben tartó – bánásmódot és a jogaik egyenlő és teljes körű gyakorlását;

M.  mivel 2012-ben az ombudsman 2442 panaszt vett nyilvántartásba (2011-ben 2510-et) és 2 460 panaszt dolgozott fel (2011-ben 2544-et); mivel ezek közül 740 panasz (30%) tartozott a hatáskörébe;

N.  mivel a panaszok többsége (56%) elektronikus formátumban érkezik be nyilvántartásba vételre az európai ombudsman interaktív weblapján keresztül, amely mind a 23 hivatalos nyelven elérhető;

O.  mivel az ombudsman a panaszok alapján 450 vizsgálatot indított (2011-ben 382-t); mivel ez 2011-hez képest 18%-os növekedést jelent; mivel az ombudsman 15 saját kezdeményezésű vizsgálatot indított (2011-ben 14-et), és egy különjelentést nyújtott be a Parlamentnek;

P.  mivel az ombudsman 390 vizsgálatot zárt le (köztük 10 saját kezdeményezésű vizsgálatot), amelyek közül 206 2012-ben, 113 2011-ben és 71 korábbi években indult; mivel a lezárt vizsgálatok 85,3%-a (324) polgároktól, míg 14,7%-a (56) vállalatoktól, egyesületektől vagy egyéb jogi személyektől érkezett panasz alapján indult;

Q.  mivel a beérkezett panaszok közül 1467 az Ombudsmanok Európai Hálózata valamely tagjának hatáskörébe tartozott; mivel ez a hálózat az Európai Unió, az EGT, Svájc és a tagjelölt országok nemzeti és regionális ombudsmanjaiból, valamint hasonló szerveiből áll; mivel a Parlament Petíciós Bizottsága a hálózat teljes jogú tagja; mivel az ombudsman 63 panaszt utalt e bizottság elé;

R.  mivel a 2012-ben indított vizsgálatok 52,7%-a az Európai Bizottságot, 5,2%-a az Európai Parlamentet, 3,0%-a az Európai Külügyi Szolgálatot, 1,5%-a az Európai Beruházási Bankot érintette, 20,9%-a pedig egyéb uniós intézményeket, hivatalokat és szerveket érintett;

S.  mivel a 2012-ben vizsgált állítólagos hivatali visszásságok elsősorban a törvényességgel (27,7%), a tájékoztatás iránti kérelmekkel (12,5%), a méltányossággal (10,3%), a határozathozatali határidőkkel (8%) és a dokumentumokhoz való hozzáféréssel (6,7%) voltak kapcsolatosak;

T.  mivel az ombudsman 76 ügyben nem talált hivatali visszásságot (19%), míg 56 ügyben hivatali visszásságot állapított meg (14%);

U.  mivel a hivatali visszásság megállapításának hiánya sem jelent feltétlenül negatív eredményt a panaszos számára, mert az érintett intézménytől így részletes magyarázatot kaphat és az ombudsman független elemzését is megismerheti az ügyről, továbbá megbizonyosodhat arról, hogy az érintett intézmény a helyes hivatali magatartás elveinek megfelelően járt el;

V.  mivel 2012-ben 80 esetben békés megoldást fogadtak el vagy az érintett intézmény rendezte az ügyet; mivel ha az ombudsman nem talál hivatali visszásságot vagy semmi nem indokolja a vizsgálat folytatását, további észrevételt tehet; mivel a további észrevétel célja, hogy tanácsot adjon az intézmény számára arról, hogy miként javíthat a polgároknak nyújtott szolgáltatás minőségén;

W.  mivel az ombudsman 47 olyan ügyet zárt le, ahol hivatali visszásságot talált és kritikai észrevételt intézett az intézményhez; mivel 9 esetben az érintett intézmény elfogadta az ajánlástervezetet;

X.  mivel az ombudsman akkor tesz kritikai észrevételt, ha:

1.  jóváhagyja az európai ombudsman által benyújtott, 2012-re vonatkozó éves jelentést; tudomásul veszi, hogy Nikiforosz Diamandurosz 2013. október 1-jével lemond megbízatásáról;

2.  háláját fejezi ki Nikiforosz Diamandurosznak az európai ombudsmanként az elmúlt tíz évben végzett példaértékű munkájáért és azokért az eredményekért, amelyeket az Európai Unió méltányosabbá és átláthatóbbá tétele terén elért; reméli, hogy jó egészségben tölti majd nyugdíjas éveit, és a legjobbat kívánja neki további terveihez;

3.  elismeri az ombudsman kiváló munkáját, amelyet a polgárokkal, a civil társadalommal, az intézményekkel és a különböző szintű egyéb érdekelt felekkel folytatott párbeszéd megerősítése és elmélyítése érdekében végzett;

4.  figyelembe véve, hogy Európa polgárainak fele egyetért azzal, hogy a második legfontosabb polgári jog a megfelelő ügyintézéshez való jog, úgy véli, hogy az ombudsmannak az Európai Unió döntéshozatali eljárásainak és igazgatásának nyitottsága, átláthatósága és elszámoltathatósága érdekében tett folyamatos erőfeszítései döntően hozzájárultak egy olyan Európai Unió megteremtéséhez, ahol a döntéseket az Európai Unióról szóló szerződés 1. cikke értelmében „a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten” hozzák és valósítják meg; felhívja a következő európai ombudsmant, hogy folytassa az elődje által e fontos célok elérése érdekében végzett jó munkát;

5.  tisztelettel ismeri el azt a fáradhatatlan elhivatottságot, amellyel az ombudsman az uniós polgárokat a Szerződések szerinti jogaikról tájékoztatta, valamint arra bátorította az Európai Unió intézményeinek és szerveinek igazgatását, hogy legyenek átláthatóbbak és szolgálatkészebbek;

6.  úgy véli, hogy az ombudsman mindig tevékeny és kiegyensúlyozott módon gyakorolta hatáskörét, továbbá köszönetét fejezi ki az ombudsmannak a Parlamenttel és különösen annak Petíciós Bizottságával fenntartott kitűnő munkakapcsolatért és együttműködésért;

7.  megállapítja, hogy az európai polgárok 52%-a úgy gondolja, hogy az ombudsman legfontosabb feladata annak biztosítása, hogy az uniós polgárok ismerjék jogaikat, és hogy ezekkel hogyan élhetnek, és az ombudsmannak ezért javítania kell az európai polgárokkal való kommunikációját, és erősítenie kell az Ombudsmanok Európai Hálózatával való együttműködést;

8.  kéri, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a panaszok kivizsgálására, a vizsgálatok lefolytatására és a döntések meghozatalára irányuló eljárások felgyorsítása érdekében;

9.  megismétli, hogy az európai polgárok 42%-a nem elégedett az uniós igazgatásban az átláthatóság mértékével, és rámutat annak szükségességére, hogy az ombudsman folytassa erőfeszítéseit, és tovább segítse az uniós intézményeket abban, hogy nyitottabbá, hatékonyabbá és polgárbarátabbá váljanak, hidat verve az intézmények és a polgárok közé;

10.  megállapítja, hogy az átláthatósággal kapcsolatos panaszok mindig kiemelt helyet foglaltak el az ombudsmanhoz beérkező panaszok között; megállapítja továbbá, hogy az ilyen jellegű panaszok a 2008. évi rekordmennyiségről – amikor a panaszosok 36%-a fordult az ombudsmanhoz az átláthatóság feltételezett hiánya miatt – 2012-ben 21,5%-ra csökkent; úgy véli, ez annak a jele, hogy az Európai Unió intézményei jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy átláthatóbbá váljanak; felhívja az Európai Unió intézményeit, hivatalait és szerveit, hogy az európai ombudsmannal együttműködve és ajánlásainak végrehajtása révén segítsenek e panaszok számának további csökkentésében; továbbra is aggodalmát fejezi ki ugyanakkor a nyitottsággal, a nyilvános hozzáféréssel és a személyes adatokkal kapcsolatban még mindig fennálló panaszok nagy száma miatt, mivel ezek veszélyeztetik az intézményközi párbeszédet, az EU-ról a nyilvánosság körében kialakult képet és a nyilvánosság EU-hoz való hozzáállását egyaránt;

11.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság, a nyitottság, az információhoz való hozzáférés, az európai polgárok jogainak tiszteletben tartása és a szigorú etikai normák alapvetőek a polgárok és az intézmények közötti bizalom fenntartásában, és hogy ez a bizalom különösen a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben rendkívül fontos az európai integráció jövője szempontjából;

12.  felhívja az uniós szerveket, hogy a közigazgatás egyre fokozódó digitalizálódására tekintettel foglalkozzanak az idősebbek különleges szükségleteivel, akiknek jelentős része nem jártas a korszerű információs és kommunikációs technológiákban, és ezt felhasználóbarát alkalmazások, gyakorlatias online segédprogramok és könnyen hozzáférhető nem digitális érintkezési lehetőségek formájában kompenzálják;

13.  megállapítja, hogy 2012-ben az ombudsman 2442 panaszt vett nyilvántartásba, és ez az év mind az elindított vizsgálatokat (ezek száma 465, ami 18%-os növekedést jelent 2011-hez képest), mind a lezárt vizsgálatokat (ezek száma 390, ami 23%-os növekedést jelent) tekintve rekordévnek számított;

14.  megelégedéssel veszi tudomásul az ombudsman által előterjesztett tíz kiemelt ügyet, amelyek különböző területeken több uniós intézmény igazgatási gyakorlatai tekintetében mintapéldát adnak;

15.  úgy véli, hogy a 2012 folyamán az ombudsmanhoz benyújtott panaszok teljes számában tapasztalt csökkenés további bizonyítéka az ombudsman internetes oldalán működő interaktív útmutató sikerének, amely hathatós eszköznek az a célja, hogy kevesebb polgár forduljon nem megfelelő okokból az ombudsmanhoz, és hogy a panaszosok jobb tájékoztatást kaphassanak arról, hogy az ombudsman helyett hova fordulhatnak; megállapítja, hogy a tendencia azt mutatja, hogy egyre többen fordulnak a megfelelő okokból az európai ombudsmanhoz; javasolja, hogy az Európai Parlament képviselői, az uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint az Ombudsmanok Európai Hálózata tagjai saját internetes oldalaikon és közösségi médiacsatornáikon helyezzenek el az ehhez az útmutatóhoz elvezető közvetlen hivatkozást;

16.  hangsúlyozza, hogy az ombudsman hatáskörén kívül eső panaszok száma (1720) tíz éve 2012-ben volt a legalacsonyabb; felhívja az ombudsmant, hogy folytassa az ilyen ügyek számának csökkentése érdekében tett erőfeszítéseit;

17.  elismeri az Ombudsmanok Európai Hálózatának jelentős hozzájárulását, és hangsúlyozza az európai polgárok érdekét szolgáló, hatékony együttműködés hasznosságát; megállapítja, hogy az ombudsman által 2012-ben feldolgozott panaszok 60%-a a hálózat valamely tagjának hatáskörébe tartozott; emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság a hálózat teljes jogú tagja; megállapítja, hogy 2012-ben az ombudsman 63 panaszt utalt e bizottság elé; gratulál az európai ombudsmannak a hálózat sikeres koordinációjához; úgy véli, hogy ez az ombudsman tevékenységi körén belüli egyik alapvető fontosságú feladat, és hogy az uniós jog nemzeti alkalmazásának javítása érdekében mélyíteni kell a hálózaton belüli együttműködést; ajánlja, hogy az érintett nemzeti szervekkel bővítsék a hálózatot; úgy véli, hogy fenn kell tartani és meg kell erősíteni az ombudsman részvételét az ombudsmanok európai és nemzetközi szervezeteiben;

18.  megállapítja, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az ombudsman által indított vizsgálatok többsége a Bizottságot (52,7%); megállapítja, hogy az Európai Parlamenttel kapcsolatosan 2012-ben indított vizsgálatok száma majdnem megduplázódott 2011-hez képest; felszólítja Főtitkárságát, hogy maradéktalanul működjön együtt az ombudsmannal és biztosítsa, hogy eleget tegyenek az igazgatási gyakorlatokra vonatkozó ajánlásainak és észrevételeinek, és azokkal összhangban járjanak el;

19.  kiemeli, hogy minden lezárt vizsgálat egy lépést jelent a helyes irányba, és jó lehetőséget kínál a nyilvánosság által azonosított és kért javítások elvégzésére, és így módszerül szolgál arra, hogy az európai polgárság elképzelését az európai jogalkotási folyamatban a lehető leginkább a részvételre alapozzák;

20.  elismerését fejezi ki az ombudsman azon közszolgálati elvek közzétételére irányuló kezdeményezése kapcsán, amelyeknek az uniós köztisztviselők magatartását vezérelniük kell; emlékeztet arra, hogy a közszolgáltatás öt elve a következő: elkötelezettség az Európai Unió és polgárai iránt, feddhetetlenség, tárgyilagosság, mások tisztelete és átláthatóság; felhívja az Európai Unió intézményeit, hivatalait és szerveit, hogy valamennyi tevékenységük során feleljenek meg ezeknek az elveknek;

21.  üdvözli, hogy 2013 júniusában az ombudsman újabb kiadásban jelentette meg a helyes hivatali magatartás európai kódexét, amely figyelembe veszi az európai közigazgatási jognak az európai bíróságok ítélkezési gyakorlatában megfogalmazott elveit;

22.  megelégedésére szolgál, hogy az ombudsman számos, a jobb közigazgatással foglalkozó konferencián vett részt, amelyek közül egyet közösen szervezett az európai közigazgatási joggal foglalkozó kutatási hálózattal (ReNEUAL);

23.  megismétli a 2013. január 15. állásfoglalásában(4) a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy fogadjon el közös, kötelező erejű szabályokat és elveket az európai igazgatásban alkalmazott igazgatási eljárásra vonatkozóan, és hogy e célból az EUMSZ 298. cikke alapján terjesszen elő rendelettervezetet; az ombudsman eddigi tapasztalatait, valamint az azokról beszámoló kiadványait alkalmasnak tartja arra, hogy irányt mutassanak egy ilyen jogalkotási javaslat tartalmának vonatkozásában; úgy véli, hogy ez lenne a legjobb módja annak, hogy biztosítható legyen a tartós változás az uniós intézmények igazgatási kultúrájában;

24.  örömmel állapítja meg, hogy az intézmények 98  esetben kedvező választ adtak az ombudsman által a 2012-es év folyamán folytatott vizsgálatokkal összefüggésben megfogalmazott 120 észrevételre és ajánlásra, ami azt jelenti, hogy az esetek 82%-ában az Európai Unió intézményei eleget tettek az ombudsman javaslatainak; felhívja az Európai Unió intézményeit, hivatalait és szerveit, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak biztosítására, hogy maradéktalanul megfeleljenek az ombudsman észrevételeinek és ajánlásainak, és hogy a megkereséseire adott gyors válaszokkal segítsék az ombudsman munkáját többek között azzal, hogy a vizsgálati eljáráson belüli határidők lerövidítése érdekében együttműködnek vele;

25.  emlékeztet arra, hogy 2012-ben az ombudsman egyetlen különjelentést nyújtott be a Parlamentnek, amely azzal foglalkozott, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a bécsi repülőtér bővítésével összefüggésben felmerült összeférhetetlenséget, a bővítéssel kapcsolatos környezeti hatásvizsgálat hiányát, továbbá azt, hogy nem álltak rendelkezésre jogorvoslati eljárások azok számára, akik panaszt emeltek az építési projekt és a környezeti hatásvizsgálat elmaradása miatt; elismeri az ilyen jelentések alkalmasságát, tekintettel az érintett ügyekre; emlékeztet arra, hogy ez a különjelentés alkalmat adott a Petíciós Bizottságnak arra, hogy jövőorientált javaslatokat terjesszen elő a KHV-irányelv folyamatban lévő átdolgozásához, valamint az Unió igazgatási eljárási joga tekintetében;

26.  úgy véli, hogy – különösen ajánlástervezet készítésének esetében – az intézményeket vagy szerveket gyakran már annak ismerete is rábírhatja álláspontjuk megváltoztatására, hogy a következő lépés egy, a Parlamentnek benyújtott különjelentés lehet;

27.  megállapítja, hogy a korábbi és a jelenlegi ombudsman 17 és fél év alatt mindössze 18 különjelentést terjesztett elő; úgy véli, hogy ez is bizonyítja, hogy az Európai Unió intézményei a legtöbb esetben együttműködően állnak hozzá a problémákhoz; elismeri ezeknek a különjelentéseknek a fontosságát, és biztatja az ombudsmant, hogy foglalkozzon tovább az ilyen ügyekkel, ha az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek hivatali visszásságainak fontos eseteiről van szó;

28.  hangsúlyozza, hogy a tudáshoz való jog nemzetközi napja, amelyet szeptember 28-án tartanak, olyan kezdeményezés, amely növeli az ombudsman ismertségét az európai lakosság körében, és példa a helyes gyakorlatra;

29.  üdvözli, hogy a Parlament Petíciós Bizottsága, az Európai Fogyatékosügyi Fórum, a Bizottság és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége mellett az ombudsman is részt vett a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikkének (2) bekezdése szerinti uniós keret létrehozásában, amely keretnek a feladata az egyezmény végrehajtásának védelme, előmozdítása és ellenőrzése; felhívja az ombudsmant, hogy munkája során helyezzen külön hangsúlyt a leginkább kiszolgáltatott társadalmi csoportok, többek között a fogyatékkal élők szükségleteire;

30.  üdvözli az ombudsmannak az Alapjogi Charta uniós intézmények általi végrehajtásának védelmében– többek között saját kezdeményezésű vizsgálatok formájában – tett erőfeszítéseit; az ombudsman újabb, hasonló feladattal való megbízását vetíti előre az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében előírt csatlakozásával összefüggésben;

31.  hangsúlyozza az ombudsman saját kezdeményezésű vizsgálatainak fontosságát, amelyek lehetővé teszik számára, hogy olyan problémákkal foglalkozzon, amelyek máskülönben a polgárok információinak és az ombudsman igénybevételéhez szükséges erőforrásoknak a hiányában nem jutnának tudomására; fontosnak tartja az Európai Ombudsman Hivatala láthatóságának növelését;

32.  üdvözli, hogy 2012 folyamán Törökországban törvényt fogadtak el az ombudsman intézményének létrehozásáról; elismeri, hogy e fejleményben szerepet játszott az európai ombudsman által nyújtott támogatás és tanácsadás; örömére szolgál, hogy nemzeti szinten immár valamennyi tagjelölt országban létrehozták az ombudsman intézményét; véleménye szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ombudsman rendkívül hasznos szervnek bizonyult a megfelelő ügyintézés és a jogállam fejlesztésében, valamint az emberi jogok védelmében, ezért azoknak a tagállamoknak, amelyek még nem hozták létre az ombudsman intézményét, ténylegesen fontolóra kellene venniük ennek lehetőségét; felhívja az európai ombudsmant, hogy folytassa a leendő tagjelölt országok segítését e folyamat során;

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy ennek megfelelő intézményeinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15. o. (2) HL C 286. E, 2009.11.27., 172. o. (3) Elfogadás időpontja: 2002. július 8., módosította: az ombudsman 2004. április 5-i és 2008. december 3-i határozata. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0004.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0290 – C7-0135/2011 – 2011/0138(COD))

P7_TA(2013)0370 A7-0139/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0290),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0135/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. július 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0139/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. szeptember 12-én került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1289/2013/EU rendelet.)

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendeletnek az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló …/…/EU tanácsi rendelettel való kölcsönhatásai tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0512 – C7-0289/2012 – 2012/0244(COD))

P7_TA(2013)0371 A7-0393/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0512),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0289/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2012. november 27-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. november 15-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. április 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0393/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  tudomásul veszi az Európai Parlament elnökének és az Európa Központi Bank elnökének ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát,

3.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bankhatóság megbízatásának meghosszabbítása tekintetében alkalmazni kell a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról szóló, 2006. május 17-én az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött intézményközi megállapodás 47. pontját; kiemeli, hogy a jogalkotási hatóság meghosszabbításra irányuló döntése nem sértheti a költségvetési hatóság által az éves költségvetési eljárás keretében hozott határozatokat;

4.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan pénzügyi kimutatást, amely teljes körűen figyelembe veszi a Parlament és a Tanács által a Bankhatóság, a Bizottság szolgálatai, és lehetőség szerint az Európai Központi Bank költségvetési és személyzeti igényeinek kielégítése érdekében kötött jogalkotási megállapodást;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. szeptember 12-én került elfogadásra az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendeletnek a 1024/2013/EU tanácsi rendelet értelmében az Európai Központi Bank külön feladatokkal történő megbízása tekintetében történő módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1022/2013/EU rendelet.)

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

Nyilatkozat az Európai Parlament elnöke és az Európai Központi Bank elnöke részéről az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013/EU tanácsi rendelet elfogadásáról szóló európai parlamenti szavazás alkalmából

Összhangban a 1024/2013/EU tanácsi rendelettel és különösen annak 20. cikkével, mi, az Európai Parlament és az Európai Központi Bank elnökei teljes támogatásunkról biztosítjuk az Európai Parlament és az Európai Központi Bank közötti, az egységes felügyeleti mechanizmussal kapcsolatos eljárások terén folytatott együttműködést szabályozó intézményközi megállapodás szövegének tervezetét, melyről tárgyalócsoportjaink megegyeztek. Ennek megfelelően felhívjuk a két intézményt, hogy a lehető leghamarabb hivatalosan fogadja el az intézményközi megállapodást.

Ez a megállapodás gondoskodik az EKB Európai Parlament előtti magas szintű elszámoltathatóságáról az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) keretében végzett feladatai tekintetében, és megfelelő biztosítékokat nyújt a bizalmas információk kezeléséhez. Az intézményközi megállapodás tervezete erős parlamenti ellenőrzést biztosít az EKB felügyeleti feladatai tekintetében, mivel rendszeres eszmecserékre kerül sor a Parlament illetékes bizottságával, bizalmas szóbeli megbeszéléseket tartanak a nevezett bizottság elnökségével, valamint hozzáférhetőbbé válnak az információk, többek között az EKB felügyelőbizottságának eljárásairól készült jegyzőkönyvek. Az EKB és az Európai Parlament együttműködése az EKB által folytatott vizsgálatok keretében is biztosított.

Mindezen túlmenően, az intézményközi megállapodás tervezete rögzíti, hogy a Parlamentet be kell vonni az EKB felügyelőbizottsága elnökének kiválasztására irányuló eljárásba. Tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus mihamarabbi létrehozására irányuló közös céljainkra, ami fontos lépés a teljes bankunió irányába, intézményeink gyorsan le kívánják bonyolítani a felügyelőbizottság elnökének kinevezésére irányuló első kiválasztási eljárást.

Strasbourg/Frankfurt, 2013. szeptember 12.

Martin Schulz Mario Draghi

(1) HL C 30., 2013.2.1., 6. o. (2) HL C 11., 2013.1.15., 34. o. (3) Ez az álláspont lép a 2013. május 22-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0212).

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0511 – C7-0314/2012 – 2012/0242(CNS))

P7_TA(2013)0372 A7-0392/2012

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0511),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (6) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0314/2012),

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Jogi Bizottság levelére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7–0392/2012),

1.  jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát(1);

2.  tudomásul veszi az Európai Parlament elnökének és az Európa Központi Bank elnökének ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát,

3.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésének megfelelően;

4.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

5.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely 2013. szeptember 12-én került elfogadásra az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló .../2013/EU tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1024/2013/EU rendelet.)

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

Nyilatkozat az Európai Parlament elnöke és az Európai Központi Bank elnöke részéről az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013/EU tanácsi rendelet elfogadásáról szóló európai parlamenti szavazás alkalmából

Összhangban a 1024/2013/EU tanácsi rendelettel és különösen annak 20. cikkével, mi, az Európai Parlament és az Európai Központi Bank elnökei teljes támogatásunkról biztosítjuk az Európai Parlament és az Európai Központi Bank közötti, az egységes felügyeleti mechanizmussal kapcsolatos eljárások terén folytatott együttműködést szabályozó intézményközi megállapodás szövegének tervezetét, melyről tárgyalócsoportjaink megegyeztek. Ennek megfelelően felhívjuk a két intézményt, hogy a lehető leghamarabb hivatalosan fogadja el az intézményközi megállapodást.

Ez a megállapodás gondoskodik az EKB Európai Parlament előtti magas szintű elszámoltathatóságáról az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) keretében végzett feladatai tekintetében, és megfelelő biztosítékokat nyújt a bizalmas információk kezeléséhez. Az intézményközi megállapodás tervezete erős parlamenti ellenőrzést biztosít az EKB felügyeleti feladatai tekintetében, mivel rendszeres eszmecserékre kerül sor a Parlament illetékes bizottságával, bizalmas szóbeli megbeszéléseket tartanak a nevezett bizottság elnökségével, valamint hozzáférhetőbbé válnak az információk, többek között az EKB felügyelőbizottságának eljárásairól készült jegyzőkönyvek. Az EKB és az Európai Parlament együttműködése az EKB által folytatott vizsgálatok keretében is biztosított.

Mindezen túlmenően, az intézményközi megállapodás tervezete rögzíti, hogy a Parlamentet be kell vonni az EKB felügyelőbizottsága elnökének kiválasztására irányuló eljárásba. Tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus mihamarabbi létrehozására irányuló közös céljainkra, ami fontos lépés a teljes bankunió irányába, intézményeink gyorsan le kívánják bonyolítani a felügyelőbizottság elnökének kinevezésére irányuló első kiválasztási eljárást.

Strasbourg/Frankfurt, 2013. szeptember 12.

Martin Schulz Mario Draghi

(1) Ez az álláspont lép a 2013. május 22-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0213).

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-én elfogadott módosításai a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz l (COM(2012)0576 – C7-0322/2012 – 2012/0278(COD))(1)

P7_TA(2013)0373 A7-0263/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat -1 bevezető hivatkozás (új) tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményre, valamint a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvre, Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat -1 preambulumbekezdés (új) (-1) Az Unió elfogadta a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiát, amelyben kötelezettséget vállal arra, hogy 2020-ig fokozza a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való hozzájárulását. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés (1)   Az Unióban az érdekeltek széles köre – köztük tudományos kutatók és különböző ipari ágazatokban tevékenykedő cégek – használ genetikai forrásokat kutatási, fejlesztési és kereskedelmi célokra; közülük egyesek genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre is támaszkodnak. (1)   Az Unióban a felhasználók és a beszállítók széles köre – köztük tudományos kutatók és különböző ipari ágazatokban tevékenykedő cégek – használ genetikai forrásokat kutatási, fejlesztési és kereskedelmi célokra; közülük egyesek genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre is támaszkodnak. A kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységek nemcsak a genetikai források genetikai vagy biokémiai összetételének tanulmányozására és elemzésére terjednek ki, hanem az innovációt és a gyakorlati alkalmazásokat serkentő intézkedésekre is. A Nagojai Jegyzőkönyv sikeres végrehajtása függ attól is, hogy a genetikai források vagy a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználói és szállítói a tárgyalásokon mennyire képesek arra, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó európai uniós stratégiával összhangban a biológiai sokféleség megőrzését elősegítő, közösen elfogadott feltételeket állapítsanak meg. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)   A genetikai források a természetes és a nemesített, illetve a vad és a háziasított élőlények genetikai állományát jelentik, és szerepük számos gazdasági ágazatban – így az élelmiszeriparban, az erdészetben, a gyógyszerfejlesztésben vagy a biológiai alapú megújuló energiaforrások kifejlesztésében is – jelentős és egyre nagyobb. (2)   A genetikai források a természetes és a nemesített, illetve a vad és a háziasított élőlények genetikai állományát jelentik, és szerepük számos gazdasági ágazatban – így az élelmiszeriparban, az erdészetben, a biotechnológiában, a gyógyszerfejlesztésben és -gyártásban, a kozmetikai iparban vagy a biológiai alapú energiaforrások kifejlesztésében is – jelentős és egyre nagyobb. A genetikai források jelentős szerepet játszanak a sérült ökoszisztémák helyreállítására és a veszélyeztetett fajok megőrzésére irányuló stratégiák végrehajtásában. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új) (2a)  Az Unió felismeri valamennyi ország kölcsönös függését az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növényi genetikai források tekintetében, továbbá azok különleges jellegét és jelentőségét a globális élelmezésbiztonság elérése, illetve a szegénység enyhítését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló fenntartható mezőgazdasági fejlődés szempontjából, valamint elismeri ebben a tekintetben a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény, valamint az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokkal foglalkozó FAO-bizottság alapvető szerepét. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 2 b preambulumbekezdés (új) (2b)  A genetikai erőforrásokra irányuló kutatás fokozatosan új területekre is kiterjed, például az óceánokra, amelyek továbbra is bolygónk legfeltáratlanabb és legkevésbé ismert térségét képezik. Az óceán medencéje a bolygó utolsó határvidékét jelenti, és a kutatás, a feltárás és az erőforrások keresése szempontjából egyre nagyobb érdeklődés övezi. A mélytengeri ökoszisztémákban rejlő, gazdag biológiai sokféleség tanulmányozása tehát rendkívül ígéretes, új kutatási terület az igen széles körben alkalmazható genetikai erőforrások feltárása szempontjából. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 2 c preambulumbekezdés (új) (2c)  Az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növényi genetikai források összességének kutatási, nemesítési és oktatási célú cseréje bevett gyakorlatnak számít, amely a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény (ITPGRFA) keretében létrehozott egységes anyagátadási megállapodás (SMTA) feltételei és szabályai alapján történik, amelyeket az Európai Génbankok Integrált Rendszere (AEGIS) megalapítását célzó egyetértési megállapodás fektet le. A Nagojai Jegyzőkönyv 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően elismert tény, hogy ez a gyakorlat támogatja az Egyezmény és a Nagojai Jegyzőkönyv célkitűzéseit, és nem ellentétes azokkal. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)   A bennszülött és helyi közösségek hagyományos ismeretei fontos feltáró adatokkal szolgálhatnak a genetikai források figyelemre méltó genetikai vagy biokémiai tulajdonságainak tudományos felfedezéséhez. (3)   A bennszülött és helyi közösségek hagyományos ismeretei fontos feltáró adatokkal szolgálhatnak a genetikai források potenciálisan értékes genetikai vagy biokémiai tulajdonságainak tudományos felfedezéséhez, beleértve a hagyományos életmódot folytató bennszülött és helyi közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható felhasználása szempontjából lényeges ismereteit, innovációit és gyakorlatait is. Az ilyen közösségeknek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló, 169. számú egyezményében és az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2007-ben elfogadott ENSZ-nyilatkozatban foglalt jogait tiszteletben kell tartani, és ezt az uniós végrehajtási intézkedéseknek is elő kell segíteniük. Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 3 a preambulumbekezdés (új) (3a)  Fontos emlékeztetni arra, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény értelmében a növény- és állatfajták, valamint a növények vagy állatok előállítására szolgáló biológiai eljárások nem szabadalmaztathatók. Ha a találmányok genetikai forrásokon vagy genetikai források alkotóelemein alapulnak, a többek között e forrásokra, termékekre – köztük a származékokra –, valamint a biotechnológiai felhasználásból származó eljárásokra vagy a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre is kiterjedő szabadalmi bejelentésekben az érintett hatóságok számára meg kell jelölni a forrásokat és azok eredetét, és ezeket az illetékes hatóság számára is továbbítani kell. Ugyanez a kötelezettség vonatkozik az új növényfajta-oltalmi jogokra. Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 3 b preambulumbekezdés (új) (3b)  A hozzáférési és előnymegosztási megállapodások az Unión belüli bennszülött és helyi közösségek védelmére hozott rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtása a tagállamok és bíróságaik hatókörében maradna, és az ő felelősségük lenne. Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) (4a)  A genetikai forrásokat helyben kell megőrizni, és fenntartható módon kell felhasználni, a hasznosításukból származó előnyöket pedig igazságosan és méltányosan kell megosztani. Ez hozzájárulna a szegénység felszámolásához, ezáltal pedig az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megvalósításához, amit a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló, az Egyezmény részes felei által 2010. október 29-én elfogadott Nagojai Jegyzőkönyv (a „Nagojai Jegyzőkönyv”) preambuluma is megerősít. Az Egyezmény részes feleiként az Unió és tagállamainak többsége aláírta a Nagojai Jegyzőkönyvet. Támogatni kell a Jegyzőkönyv hatékony végrehajtására irányuló kapacitás megteremtését. Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 4 b preambulumbekezdés (új) (4b)  Az előnyök megosztását abban az összefüggésben kell látni, hogy a genetikai források rendelkezésre bocsátása terén a biológiai sokféleségben gazdag fejlődő országok töltenek be meghatározó szerepet, míg a felhasználók elsősorban a fejlett országokból kerülnek ki. Amellett, hogy magában rejti a biológiai sokféleség megőrzéséhez és fenntartható felhasználásához való hozzájárulás lehetőségét, a hozzáférés és az előnyök megosztása hozzájárulhat a szegénység felszámolásához és a környezeti fenntarthatósághoz, ezáltal pedig a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához is, amint azt a Nagojai Jegyzőkönyv preambuluma is elismeri. A Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásakor is törekedni kell e lehetőségek kibontakoztatására. Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 4 c preambulumbekezdés (új) (4c)  Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikkében, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 11. cikkében rögzített élelemhez való jog, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 12. cikke által elismert, az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog kiemelkedő fontosságúak, és azokat mindenkor védelmezni kell. Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 4 d preambulumbekezdés (új) (4d)  A genetikai forrásokhoz hasonlóan az ilyen forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek is nagymértékben a fejlődő országokban, különösen a bennszülött és helyi közösségeknél összpontosulnak. Az ilyen közösségeknek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló, 169. számú egyezményében, valamint az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2007-ben elfogadott ENSZ-nyilatkozatban foglalt jogait tiszteletben kell tartani, és ezt az uniós végrehajtási intézkedéseknek is elő kell segíteniük. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)   Az Egyezmény elismeri, hogy az államok szuverén jogokkal rendelkeznek a joghatóságuk alá tartozó biológiai források felett, és hogy hatáskörükbe tartozik a genetikai forrásaikhoz való hozzáférés meghatározása. Az Egyezmény értelmében valamennyi részes fél köteles megkönnyíteni a hozzáférést azokhoz a genetikai forrásokhoz, amelyek felett szuverén jogokkal rendelkezik. Az Egyezmény értelmében továbbá valamennyi részes fél köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a forrást biztosító részes féllel méltányos és egyenlő módon osztozzon meg a kutatás és fejlesztés eredményein, valamint a genetikai források kereskedelmi vagy egyéb hasznosításából származó előnyökön. A fenti megosztás kölcsönösen elfogadott feltételek alapján történik. Az Egyezmény továbbá a bennszülött és helyi közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából fontos ismeretei, innovációi és gyakorlatai kapcsán is foglalkozik a hozzáférés és az előnymegosztás kérdésével. (5)   Az Egyezmény elismeri, hogy az államok szuverén jogokkal rendelkeznek a joghatóságuk alá tartozó biológiai források felett, és hogy hatáskörükbe tartozik a genetikai forrásaikhoz való hozzáférés meghatározása. Az Egyezmény értelmében valamennyi részes fél köteles megkönnyíteni a hozzáférést azokhoz a genetikai forrásokhoz – e források más részes felek által történő környezetkímélő felhasználása érdekében –, amelyek felett szuverén jogokkal rendelkezik. Az Egyezmény értelmében továbbá valamennyi részes fél köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a forrást biztosító részes féllel méltányos és egyenlő módon osztozzon meg a kutatás és fejlesztés eredményein, valamint a genetikai források kereskedelmi vagy egyéb hasznosításából származó előnyökön. A fenti megosztás az említett forrás származási országának előzetes tájékoztatáson alapuló hozzájárulásával kapcsolatos követelmény betartása mellett történik, az előnyök megosztása pedig kölcsönösen elfogadott feltételeken alapul. Az Egyezmény továbbá a bennszülött és helyi közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából fontos ismeretei, innovációi és gyakorlatai kapcsán is foglalkozik a hozzáférés és az előnymegosztás kérdésével. A genetikai erőforrásokat valóban kiegyensúlyozott és fenntartható módon kell hasznosítani, jogszerűen bevonva a helyi közösségeket, mivel ez az egyetlen mód arra, hogy a hasznosításukból eredő lehetőségeken, fejleményeken és előnyökön valamennyi fél tisztességesen és egyenlő mértékben osztozzon. Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)   A biológiai sokféleségről szóló egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló nagojai jegyzőkönyv (a továbbiakban: Nagojai Jegyzőkönyv) egy nemzetközi szerződés, amelyet az Egyezmény részes felei 2010. október 29-én fogadtak el. A Nagojai Jegyzőkönyv a genetikai források és a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek használatát illetően jelentősen bővíti a hozzáférésnek és az előnymegosztásnak az Egyezményben foglalt általános szabályait. (6)   A Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló nagojai jegyzőkönyv (a továbbiakban: Nagojai Jegyzőkönyv) egy nemzetközi szerződés, amelyet az Egyezmény részes felei 2010. október 29-én fogadtak el. A Nagojai Jegyzőkönyv a genetikai források és a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosítását és esetleges későbbi forgalomba hozatalát illetően tovább részletezi a hozzáférésnek és a pénzbeli, illetve nem pénzbeli előnymegosztásnak az Egyezményben foglalt általános szabályait. Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új) (7a)  A Nagojai Jegyzőkönyv az Egyezmény szélesebb hatályú 4. cikkével szemben az Egyezmény 15. cikkének hatálya alá tartozó genetikai forrásokra alkalmazandó. Ennélfogva a Nagojai Jegyzőkönyv nem fedi le a 4. cikk teljes hatályát, például a nemzeti joghatóságon kívüli tengeri területeken folytatott tevékenységeket. A Jegyzőkönyv azonban semmilyen formában nem tiltja, hogy a részes felek kiterjesszék a Nagojai Jegyzőkönyvben foglalt elveket az ilyen tengeri területeken folytatott tevékenységekre is. Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)   Fontos a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtása céljára olyan egyértelmű és szilárd keretet meghatározni, amely bővíti a természettudományos kutató-fejlesztő munka már meglévő uniós lehetőségeit. Kiemelten fontos továbbá megakadályozni a jogellenesen szerzett genetikai forrásoknak vagy genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismereteknek az Unióban történő használatát, valamint előmozdítani a források rendelkezésre bocsátója és felhasználója által kölcsönösen elfogadott feltételekben foglalt előnymegosztási kötelezettségvállalások tényleges érvényre jutását. (8)   Fontos a Nagojai Jegyzőkönyv és az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása céljára olyan egyértelmű és szilárd keretet meghatározni, amely támogatja annak fő célkitűzését, nevezetesen a biológiai sokféleség megőrzését és alkotóelemeinek fenntartható felhasználását, valamint a genetikai források hasznosításából fakadó előnyök igazságos és méltányos megosztását. Ez magában foglalja a jogellenesen szerzett genetikai források vagy az ilyen forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek Unióban való felhasználásának megakadályozását. Elengedhetetlen továbbá a természettudományos kutatási és fejlesztési tevékenységek már meglévő uniós lehetőségeinek bővítése, különösen a genetikai források és a hagyományos ismeretek alkalmazásával összefüggésben a jogbiztonság feltételeinek javítása révén. Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 8 a preambulumbekezdés (új) (8a)  Az engedély nélkül beszerzett genetikai források használatát, illetve az ilyen forrásokon vagy a kapcsolódó hagyományos ismereteken alapuló termékek engedély nélküli forgalomba hozatalát tiltani kell. Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 8 b preambulumbekezdés (új) (8b)  A rendelet által létrehozott keretre annak érdekében is szükség van, hogy fenntartsák és növeljék a genetikai forrásokhoz való hozzáférésben és a belőlük származó előnyök megosztásában érintett részes felek, bennszülött és helyi közösségek, valamint érdekelt csoportok közötti bizalmat. Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)   A jogbiztonság érdekében fontos, hogy a Nagojai Jegyzőkönyvet végrehajtó szabályok alkalmazása csak azokra a genetikai forrásokra és genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre terjedjen ki, amelyekhez azután történik hozzáférés, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv az Unióra nézve hatályba lépett. (9)   A jogbiztonság érdekében fontos, hogy a Nagojai Jegyzőkönyvet végrehajtó szabályok alkalmazása csak a genetikai források és a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek olyan új megszerzésére és hasznosítására terjedjen ki, amelyekre a Nagojai Jegyzőkönyvnek az Unióra nézve történő hatálybalépését követően kerül sor. Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)   Fontos a Nagojai Jegyzőkönyvvel összhangban rögzíteni, hogy genetikai források használatán a genetikai anyagból vett minták genetikai vagy biokémiai összetételével kapcsolatos kutatás és fejlesztés értendő, amely magában foglalja az olyan genetikai anyagból kivont izolált vegyületekkel kapcsolatos kutatást és fejlesztést, amelyhez a Nagojai Jegyzőkönyv valamely részes felének joghatósága alatt fértek hozzá. (11)   Fontos a Nagojai Jegyzőkönyvvel összhangban rögzíteni, hogy genetikai források hasznosításán a genetikai források genetikai vagy biokémiai összetételével kapcsolatos kutatás és fejlesztés értendő. Kutatás és fejlesztés alatt a genetikai források genetikai vagy biokémiai összetételének vizsgálata és tanulmányozása értendő, azzal a céllal, hogy ténymegállapításokat tegyenek és következtetéseket vonjanak le, az innovációk és gyakorlati alkalmazások kifejlesztését is ideértve. Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés (14)   A Nagojai Jegyzőkönyv hatékony végrehajtása érdekében a genetikai források és a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználóit kötelezni kell arra, hogy kellő gondossággal eljárva meggyőződjenek a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférésnek a vonatkozó jogi szabályozással való összhangjáról, és adott esetben gondoskodjanak az előnyök megosztásáról. Ám mivel az Unióban sokféle felhasználó létezik, nem indokolt, hogy a kellő gondosság követelményét minden felhasználó ugyanazon intézkedések megtételével legyen köteles teljesíteni. Ezért a kellő gondosságot szolgáló intézkedéseknek csak a minimális jellemzőit indokolt rögzíteni. A felhasználóknak a kellő gondosság érdekében alkalmazott eszközök és intézkedések megválasztásában való támogatására indokolt a bevált megoldásokat elismerni, és az ágazati magatartási kódexek, szerződésbeli záradékminták és iránymutatások kialakítását kiegészítő intézkedésekkel támogatni. A felhasználókat csupán korlátozott – egy esetleges innováció megvalósítási idejének megfelelő – időtartamra indokolt a hozzáférés és az előnymegosztás szempontjából releváns információk megőrzésére kötelezni. (14)   A Nagojai Jegyzőkönyv hatékony végrehajtása érdekében a genetikai források és a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználóit kötelezni kell arra, hogy kellő gondossággal eljárva meggyőződjenek a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférésnek a vonatkozó jogi szabályozással való összhangjáról, és gondoskodjanak az előnyök megosztásáról. Ám mivel az Unióban sokféle felhasználó létezik, nem indokolt, hogy a kellő gondosság követelményét minden felhasználó ugyanazon intézkedések megtételével legyen köteles teljesíteni. A felhasználóknak a kellő gondosság érdekében alkalmazott eszközök és intézkedések megválasztását a bevált megoldások elismerésével, valamint ágazati magatartási kódexekkel, szerződésbeli záradékmintákkal és iránymutatásokkal kell támogatni a jogbiztonság fokozása és a költségcsökkentés érdekében. A felhasználókat csupán korlátozott – egy esetleges innováció megvalósítási idejének megfelelő – időtartamra indokolt a hozzáférés és az előnymegosztás szempontjából releváns információk megőrzésére kötelezni. Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új) (14a)  A Nagojai Jegyzőkönyv sikeres végrehajtása attól függ, hogy a genetikai források vagy a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználói és rendelkezésre bocsátói olyan kölcsönösen elfogadott feltételekben állapodjanak meg, amelyek nemcsak az előnyök igazságos megosztását eredményezi, de hozzájárul a Nagojai Jegyzőkönyvnek a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos tágabb céljának eléréséhez is. Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  A felhasználók által kifejlesztett bevált megoldásoknak jelentős szerepet kell játszaniuk a kellő gondosságot szolgáló azon intézkedések azonosításában, amelyek különösen alkalmasak a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtási rendszerének nagyfokú jogbiztonság mellett és csekély költség árán történő betartására. Lehetővé kell tenni, hogy a felhasználók a tudományos szféra és különböző országok céljaira kifejlesztett, már meglévő hozzáférési és előnymegosztási magatartási kódexekből induljanak ki. Felhasználói egyesületeknek lehetővé kell tenni, hogy a Bizottságot felkérjék annak megállapítására, hogy az általuk felügyelt eljárások, eszközök vagy technikák egy adott kombinációja elismertethető-e bevált megoldásként. A tagállamok illetékes hatóságainak figyelembe kell venniük, hogy az elismert bevált megoldások alkalmazása a felhasználók körében mérsékli a jogsértés kockázatát, így ilyen esetben indokolt a jogkövetést kevésbé szigorúan ellenőrizni. Ugyanez áll a Nagojai Jegyzőkönyv részes felei által közösen elfogadott bevált megoldásokra is. törölve Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés (17)   A használatot megvalósító tevékenységek láncolatának egyes pontjain a felhasználókat nyilatkozattételre kell kötelezni arról, hogy kellő gondossággal jártak el. E nyilatkozattételre megfelelő alkalom, amikor a felhasználó kutatási közfinanszírozásban részesül, illetőleg amikor genetikai források alapján kifejlesztett termék forgalomba hozatalát engedélyezteti vagy – ha a forgalomba hozatal nem engedélyköteles – ilyen terméket forgalomba hoz. Fontos megjegyezni, hogy a forgalomba hozatal engedélyeztetésekor tett nyilatkozat nem része az engedélyezési eljárásnak, így azt az e rendelet szerinti illetékes hatóságokhoz kell intézni. (17)   A tevékenységek láncolatának egyes pontjain a felhasználókat nyilatkozattételre kell kötelezni arról, hogy kellő gondossággal jártak el, és ezt bizonyítaniuk is kell. E nyilatkozattételre megfelelő alkalom az előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezés és a kölcsönösen elfogadott feltételek megállapítása, vagy amikor a felhasználó kutatási finanszírozásban részesül, továbbá amikor a megfelelő nemzeti, regionális vagy nemzetközi intézményeknél szellemi tulajdonjog iránti kérelmet nyújtanak be, és a genetikai források alapján kifejlesztett termék forgalomba hozatalát engedélyeztetik vagy – ha a forgalomba hozatal nem engedélyköteles – ilyen terméket forgalomba hoznak. Fontos megjegyezni, hogy a szellemi tulajdonjog iránti kérelem benyújtásakor vagy a forgalomba hozatal engedélyeztetésekor tett nyilatkozat nem része az engedélyezési eljárásnak, így azt az e rendelet szerinti illetékes hatóságokhoz kell intézni. Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés (18)   Genetikai forrásoknak a vadonban történő gyűjtésével elsősorban egyetemi kutatók vagy gyűjtők foglalkoznak, nonprofit céllal. Az esetek túlnyomó többségében és szinte minden ágazatban közvetítők, gyűjtemények vagy a genetikai forrásokat harmadik országokban beszerző ügynökök révén nyílik hozzáférés az újonnan gyűjtött genetikai forrásokhoz. (18)   Genetikai forrásoknak a vadonban történő gyűjtésével többnyire magángyűjtők és magánvállalatok foglalkoznak, gyakran kereskedelmi céllal, illetve nem kereskedelmi célokat szolgáló tudományos kutatók vagy intézetek. Az esetek túlnyomó többségében és szinte minden ágazatban közvetítők, gyűjtemények vagy a genetikai forrásokat harmadik országokban beszerző ügynökök révén nyílik hozzáférés az újonnan gyűjtött genetikai forrásokhoz, üzleti és nonprofit jelleggel egyaránt. E rendeletnek biztosítania kell, hogy az eredeti hozzáférés kölcsönösen elfogadott feltételeinek harmadik felekhez való továbbítás szempontjából releváns rendelkezéseit valamennyi érintett fél betartsa. A későbbi hasznosítás vagy forgalomba hozatal számos esetben új, előzetesen és kölcsönösen elfogadott feltételeket tehet szükségessé. Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés (19)   A gyűjtemények a genetikai források és a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek fontos lelőhelyei. A megbízható uniós gyűjteményeknek olyan rendszerét kell kialakítani, amely biztosítja, hogy a megbízható uniós gyűjtemények nyilvántartásába felvett gyűjtemények ténylegesen intézkednek arról, hogy genetikai forrásokból vett mintákat csak a beszerzés jogszerűségét és – szükség esetén – a kölcsönösen elfogadott feltételek meglétét bizonyító dokumentáció kíséretében adjanak át harmadik személyeknek. A megbízható uniós gyűjteményeknek e rendszere révén jelentősen csökkenthető a jogellenesen beszerzett genetikai források használatának kockázata az Unióban. Azt, hogy a gyűjtemények teljesítik-e a megbízható uniós gyűjteményként való elismerés kritériumait, a tagállamok illetékes hatóságainak indokolt ellenőrizniük. Ha a felhasználó az uniós jegyzékben szereplő gyűjtemények valamelyikéből szerez genetikai forrást, akkor úgy kell tekinteni, hogy a szükséges információk felkutatása tekintetében kellő gondossággal járt el. Ez különösen a tudományos kutatókat és a kis- és középvállalkozásokat fogja előnyösen érinteni. (19)   A legtöbb gyűjtemény az Unióban hasznosított genetikai források és genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek legkönnyebben hozzáférhető lelőhelye. Lelőhelyekként fontos szerepet játszhatnak abban, hogy támogassák a felügyeleti lánc más felhasználóit kötelezettségeik teljesítésében. Ennek érdekében a bejegyzett uniós gyűjteményeknek olyan rendszerét kell kialakítani, amely biztosítja, hogy az uniós nyilvántartásába felvett gyűjtemények esetében ténylegesen megvalósuljon, hogy genetikai forrásokból vett mintákat csak a beszerzés jogszerűségét és – szükség esetén – a kölcsönösen elfogadott feltételek meglétét bizonyító dokumentáció kíséretében adjanak át harmadik személyeknek. A bejegyzett uniós gyűjteményeknek e rendszere révén jelentősen csökkenthető a jogellenesen beszerzett genetikai források használatának kockázata az Unióban. Azt, hogy a gyűjtemények teljesítik-e a bejegyzett uniós gyűjteményként való elismerés kritériumait – például hogy a gyűjtemények azt szemléltetik-e, hogy a genetikai források hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos megosztásának elérése és a biológiai sokféleség megőrzése tekintetében képesek a Nagojai Jegyzőkönyv átfogó célkitűzéseinek elérésére –, a tagállamok illetékes hatóságainak indokolt ellenőrizniük. Ha a felhasználó az uniós jegyzékben szereplő gyűjtemények valamelyikéből szerez genetikai forrást, akkor úgy kell tekinteni, hogy a szükséges információk felkutatása tekintetében kellő gondossággal járt el. Ez különösen a tudományos kutatókat és a kis- és középvállalkozásokat fogja előnyösen érinteni. Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 19 a preambulumbekezdés (új) (19a)  A bejegyzett uniós gyűjteményeknek igazodniuk kell a Nagojai Jegyzőkönyv célkitűzéséhez. A Jegyzőkönyv 21. és 22. cikkével összhangban a gyűjteményeknek – a rendelkezésükre álló forrásokhoz mérten – hozzá kell járulniuk a figyelemfelhíváshoz és a kapacitásépítéshez. Az illetékes hatóságok fontolóra vehetik finanszírozás biztosítását e tevékenységekhez a gyűjtemények számára. Valamennyi bejegyzett uniós gyűjteménynek törekednie kell arra, hogy hozzájáruljon a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek dokumentálására irányuló erőfeszítésekhez, adott esetben a bennszülött és helyi közösségekkel, a hatóságokkal, antropológusokkal és más szereplőkkel együttműködve. Ezen ismereteket a vonatkozó jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett kell kezelni. Az ilyen ismeretekkel kapcsolatos információkat nyilvánosságra kell hozni, amennyiben az a vonatkozó jogok védelmét szolgálja, és semmilyen formában nem sérti vagy gátolja azokat. Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)   A tagállamok illetékes hatóságainak indokolt ellenőrizniük, hogy a felhasználók eleget tesznek-e kötelezettségeiknek. Ennek kapcsán indokolt, hogy az illetékes hatóságok a nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítványokat elfogadják az érintett genetikai források jogszerű beszerzésének és a kölcsönösen elfogadott feltételek meglétének bizonyítékául. Az illetékes hatóságoknak feljegyzéseket kell készíteniük az ellenőrzésekről, és a releváns információkat a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően hozzáférhetővé kell tenniük. (20)   A tagállamok illetékes hatóságainak indokolt ellenőrizniük, hogy a felhasználók eleget tesznek-e kötelezettségeiknek. Ennek kapcsán indokolt, hogy az illetékes hatóságok a nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítványokat elfogadják az érintett genetikai források jogszerű beszerzésének és a kölcsönösen elfogadott feltételek meglétének bizonyítékául. Amennyiben nemzetközi megfelelőségi bizonyítvány nem áll rendelkezésre, a megfelelőség más jogilag elismert formáit is elfogadják az érintett genetikai források jogszerű beszerzésének és a kölcsönösen elfogadott feltételek meglétének bizonyítékául. Az illetékes hatóságoknak feljegyzéseket kell készíteniük az ellenőrzésekről, és a releváns információkat a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően hozzáférhetővé kell tenniük. Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 22 a preambulumbekezdés (új) (22a)  Globális szinten a biológiai sokféleség megőrzésének és komponensei fenntartható felhasználásának támogatására fordított források növelése érdekében az Uniónak proaktívan kell fellépnie, hogy biztosítsa a Nagojai Jegyzőkönyvben foglalt, az előnyök megosztására szolgáló globális multilaterális mechanizmushoz fűződő célkitűzések teljesítését. Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 23 preambulumbekezdés (23)   Indokolt egy, a hozzáféréssel foglalkozó uniós platform keretében lehetőséget teremteni olyan kérdéseknek az ésszerűsítés szándékával való megvitatására, mint a tagállamokban hatályos hozzáférési feltételek, a hozzáférési rendszerek kialakítása és teljesítménye, a nonprofit kutatás egyszerűsített hozzáférése, az uniós gyűjteményeknek a hozzáféréssel kapcsolatos gyakorlata, az uniós érdekelteknek a harmadik országokban biztosított hozzáférés és a bevált megoldások cseréje. (23)   Indokolt egy, a hozzáféréssel és az előnyök igazságos és méltányos megosztásával foglalkozó uniós platform keretében lehetőséget teremteni olyan kérdéseknek az ésszerűsítés szándékával való megvitatására, mint a tagállamokban hatályos hozzáférési feltételek, a hozzáférési és előnymegosztási rendszerek kialakítása és teljesítménye, egyszerűsített hozzáférés és előnymegosztás a nonprofit kutatás számára, az uniós gyűjteményeknek a hozzáféréssel és az előnyök megosztásával kapcsolatos gyakorlata, az uniós érdekelteknek a harmadik országokban biztosított hozzáférés és előnymegosztás, valamint a bevált megoldások cseréje. Az uniós platformnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a tagállamok hatásköreit, és adott esetben törekednie kell az őslakos és helyi közösségek Nagojai Jegyzőkönyvvel összhangban történő bevonásának biztosítására. Módosítás 34 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés Ez a rendelet meghatározza a genetikai forrásokra és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekre irányadó hozzáférési és előnymegosztási szabályokat, összhangban a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló nagojai jegyzőkönyv (a továbbiakban: Nagojai Jegyzőkönyv) rendelkezéseivel. Ez a rendelet meghatározza a genetikai forrásokra és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférésre és előnymegosztásra vonatkozó megfelelőségi szabályokat, összhangban a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló nagojai jegyzőkönyv (a továbbiakban: Nagojai Jegyzőkönyv) rendelkezéseivel. Módosítás 35 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 a bekezdés (új) valamint egy uniós előnymegosztási alap létrehozása. E rendelet célkitűzése a genetikai források hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos megosztása, ezzel járulva hozzá a biológiai sokféleség megőrzéséhez és alkotóelemeinek fenntartható felhasználásához, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (az „Egyezmény”) célkitűzéseivel összhangban. Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 b bekezdés (új) E rendelet meghatározza a genetikai források és a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználóinak kötelezettségeit. A Nagojai Jegyzőkönyv e rendeletben megállapított végrehajtási rendszere egyúttal rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként segíthető elő a felhasználók számára kötelezettségeik teljesítése, valamint keretet ad az uniós tagállamok által kidolgozandó és alkalmazandó nyomonkövetési és ellenőrzési előírások számára. E rendelet egyes rendelkezései továbbá arra ösztönzik az érintett szereplőket, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban folytassanak olyan tevékenységeket, amelyekkel felhívják a figyelmet a genetikai források és a genetikai forrásokkal kapcsolatos hagyományos ismeretek jelentőségére, valamint a hozzáféréshez és az előnymegosztáshoz fűződő, ehhez kapcsolódó kérdésekre, és amelyekkel hozzájárulnak a fejlődő országokban megvalósuló kapacitásépítéshez. Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk Ez a rendelet a tagállamok szuverén joghatósága alá tartozó azon genetikai forrásokra és genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre alkalmazandó, amelyekhez azután történik hozzáférés, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv az Unióra nézve hatályba lépett. A rendelet továbbá az e genetikai forrásokból és genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekből származó előnyökre is alkalmazandó. Ez a rendelet a tagállamok szuverén joghatósága alá tartozó azon genetikai forrásokra és genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre alkalmazandó, amelyekhez azután történik hozzáférés, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv az Unióra nézve hatályba lépett. A rendelet továbbá az e genetikai források és genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításából származó előnyökre is alkalmazandó. Ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a genetikai forrásokra, amelyek esetében a hozzáférésre és az előnyök megosztására külön nemzetközi jogi eszköz vonatkozik, melynek részese az Unió. Ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a genetikai forrásokra, amelyek esetében a hozzáférésre és az előnyök megosztására külön nemzetközi jogi eszköz vonatkozik, melynek részese az Unió. Ez a rendelet nem alkalmazandó az olyan országokból származó genetikai forrásokra, amelyek saját döntésük alapján nem alkalmaznak a Nagojai Jegyzőkönyv előírásainak megfelelő, vagy általában az árukereskedelemmel kapcsolatos nemzeti hozzáférési szabályokat Megfelelő figyelmet kell fordítani a más nemzetközi szervezetek keretében folytatott hasznos és vonatkozó, folyamatban lévő tevékenységre vagy gyakorlatokra. Módosítás 38 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 3 pont 3.   „genetikai forrás”: tényleges vagy potenciális értékű genetikai anyag; 3.   „genetikai forrás”: tényleges vagy potenciális értékű genetikai anyag, vagy annak származékai; Módosítás 39 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 3 a pont (új) 3a.  „származék”: olyan természetes előfordulású biokémiai komponens, amely biológiai vagy genetikai források genetikai expressziójának vagy anyagcseréjének a terméke, abban az esetben is, ha önmaga nem tartalmazza az öröklődés funkcionális egységeit; Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 5 pont 5.   „felhasználó”: genetikai forrásokat vagy genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismereteket felhasználó természetes vagy jogi személy; 5.   „felhasználó”: genetikai forrásokat vagy genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismereteket hasznosító természetes vagy jogi személy, illetve olyan személy, aki ezt követően forgalomba hozza a genetikai forrásokat vagy a genetikai forrásokon alapuló termékeket vagy a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismereteket; Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 6 pont 6.   „genetikai források használata”: kutatási és fejlesztési tevékenység folytatása a genetikai források genetikai vagy biokémiai összetételével kapcsolatban; 6.   „genetikai források hasznosítása”: kutatási és fejlesztési tevékenység folytatása a genetikai források genetikai vagy biokémiai összetételével kapcsolatban, beleértve a biotechnológia alkalmazását; Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 6 a pont (új) 6a.  „forgalomba hozatal”: e rendelet alkalmazásában az adott termék első alkalommal történő hozzáférhetővé tétele az uniós piacon; Módosítás 43 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 6 b pont (új) 6b.  „biotechnológia”: bármely olyan technológiai alkalmazás, amely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy ezek származékait használja fel meghatározott felhasználási célú termékek vagy technológiai folyamatok előállítására vagy módosítására; Módosítás 44 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 8 a pont (új) 8a.  „jogellenesen beszerzett genetikai forrás”: olyan genetikai forrás és genetikai forráshoz kapcsolódó hagyományos ismeret, amelyhez a származási országban a hozzáférésre és az előnymegosztásra irányadó nemzetközi és nemzeti jogi szabályozás megsértésével fértek hozzá; Módosítás 45 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 11 pont 11.  „nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítvány”: a Nagojai Jegyzőkönyv 6. cikke 3. pontja e) pontjának megfelelően egy illetékes nemzeti hatóság által kiadott, a hozzáféréssel és az előnyök megosztásával foglalkozó információs központ rendelkezésére bocsátott hozzáférési engedély vagy azzal egyenértékű okmány; A módosítás a magyar nyelvű változatot nem érinti. Módosítás 46 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 12 pont 12.  „a hozzáféréssel és az előnyök megosztásával foglalkozó információs központ”: a Nagojai Jegyzőkönyv 14. cikkének 1. pontja alapján létrehozott globális információmegosztási pont. A módosítás a magyar nyelvű változatot nem érinti. Módosítás 47 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – -1 bekezdés (új) (-1) Az Unió területén tilos a jogellenesen beszerzett genetikai források hasznosítása. Módosítás 48 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés (1)   A felhasználók kellő gondossággal eljárva meggyőződnek arról, hogy a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés megfelel a hozzáférésre és az előnymegosztásra irányadó jogi szabályozásnak és szabályozási követelményeknek, és hogy – adott esetben – az előnyök a kölcsönösen elfogadott feltételeknek megfelelően, igazságosan és méltányosan kerülnek megosztásra. A felhasználók felkutatják, megőrzik és a későbbi felhasználóknak átadják a hozzáférés és az előnymegosztás szempontjából releváns információkat. (1)   A felhasználók kellő gondossággal eljárva meggyőződnek arról, hogy a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezés mellett, kölcsönösen elfogadott feltételek alapján történt, a hozzáférésre és az előnymegosztásra irányadó jogi szabályozásban és szabályozási követelményekben foglaltak szerint, és hogy az előnyök az elfogadott feltételeknek megfelelően, igazságosan és méltányosan kerülnek megosztásra. A felhasználók felkutatják, megőrzik és a későbbi felhasználóknak átadják a hozzáférés és az előnymegosztás, valamint e rendeletnek való megfelelés szempontjából releváns információk és dokumentumok teljes körét. Módosítás 49 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  A genetikai források és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretek kizárólag akkor továbbíthatók más felhasználók részére, ha erre nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítvány és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyással, illetve kölcsönösen elfogadott feltételekkel és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyással összhangban kerül sor. Ha nem került sor kölcsönösen elfogadott feltételek megállapítására, vagy a későbbi felhasználók kilátásba helyezik, hogy a genetikai forrásokat vagy a hagyományos ismereteket olyan feltételek mellett kívánják hasznosítani, amelyeket az előzetes feltételek nem tartalmaznak, az új hasznosítás megkezdése előtt kötelesek kölcsönösen elfogadott feltételek megállapítását kérni a származási országtól. Módosítás 51 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés (2)   A felhasználók: (2)   A felhasználók: a)   felkutatják, megőrzik és a későbbi felhasználóknak átadják a következőkre vonatkozó információkat a)   felkutatják, megőrzik és a későbbi felhasználóknak átadják a nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítványra vonatkozó információkat a Nagojai Jegyzőkönyv azon részes feleitől szerzett genetikai erőforrások esetében, amelyek a Nagojai Jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelő módon szabályozták a genetikai forrásaikhoz való hozzáférést; felkutatják, megőrzik és a későbbi felhasználóknak átadják továbbá a kölcsönösen elfogadott feltételek tartalmára, vagy a következőkre vonatkozó információkat: (1)   a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos tudáshoz való hozzáférés időpontja és helye; (1)   a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos tudáshoz való hozzáférés időpontja és helye; (2)   a genetikai források, illetőleg a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek leírása, beleértve a rendelkezésre álló egyedi azonosítókat is; (2)   a genetikai források, illetőleg a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek leírása, beleértve a rendelkezésre álló egyedi azonosítókat is; (3)   a források, illetve az ismeretek megszerzésének közvetlen forrása, továbbá a genetikai forrásoknak, illetve a genetikai forrásokhoz kapcsolódó ismereteknek a későbbi felhasználói; (3)   a források, illetve az ismeretek megszerzésének közvetlen forrása, továbbá a genetikai forrásoknak, illetve a genetikai forrásokhoz kapcsolódó ismereteknek a későbbi felhasználói; (4)   a hozzáféréssel és az előnymegosztással kapcsolatos jogok és kötelezettségek fennállása vagy hiánya; (4)   a hozzáféréssel és az előnymegosztással kapcsolatos jogok és kötelezettségek fennállása vagy hiánya; (5)   hozzáféréssel kapcsolatos határozatok és kölcsönösen elfogadott feltételek, ha vannak ilyenek; (5)   hozzáféréssel kapcsolatos engedélyek és kölcsönösen elfogadott feltételek, beleértve az előnyök megosztásáról szóló rendelkezéseket is, ha vannak ilyenek; (6)  a hozzáférésre és az előnymegosztásra vonatkozó, a 2. cikk szerinti külön nemzetközi jogi eszközök által megállapított, a felhasználó e rendelet értelmében vett kötelezettségeit korlátozó vagy enyhítő előírások alkalmazása. Ebben az esetben az információnak azt is tartalmaznia kell, hogy a felhasználásra külön jogi eszköz irányadó. b)   további információkat vagy bizonyítékokat szereznek, ha a hozzáférés és a felhasználás jogszerűségével kapcsolatban kételyek maradnak fenn; valamint b)   további információkat vagy bizonyítékokat szereznek, ha a hozzáférés és a felhasználás jogszerűségével kapcsolatban kételyek maradnak fenn; valamint c)   megfelelő hozzáférési engedélyt szereznek, kölcsönösen elfogadott feltételekben állapodnak meg, vagy tartózkodnak a további használattól, ha a hozzáférés vélhetően nem volt összhangban a vonatkozó hozzáférési és előnymegosztási szabályozással vagy szabályozási követelményekkel. c)   megfelelő hozzáférési engedélyt szereznek, kölcsönösen elfogadott feltételekben állapodnak meg, vagy tartózkodnak a további használattól, ha a hozzáférés vélhetően nem volt összhangban a vonatkozó hozzáférési és előnymegosztási szabályozással vagy szabályozási követelményekkel. Módosítás 52 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés (3)   A felhasználók a használati időszak végétől számított húsz évig megőrzik a hozzáférés és az előnyök megosztása szempontjából releváns információkat. (3)   A felhasználók a hasznosítási időszak vagy a későbbi forgalomba hozatal végétől számított húsz évig megőrzik a hozzáférés és az előnyök megosztása szempontjából releváns információkat. Módosítás 53 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 4 a bekezdés (új) (4a)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a (4a) bekezdéssel összhangban …-ig1 megállapítsa az előnyök megosztására vonatkozó szabályokat. E szabályok előírják az előnyök megosztását legalább az érintett ágazatban alkalmazott bevált megoldások szintjén, és megállapítják a nem pénzbeli előnyök megosztásának feltételeit. ____________________ 1 Hat hónappal e rendelet hatálybalépését követően. Módosítás 54 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 4 b bekezdés (új) (4b)  Amikor a felhasználók a genetikai források vagy genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek rendelkezésre bocsátóival a kölcsönösen elfogadott feltételekről tárgyalnak, annak biztosítására kell törekedniük, hogy a feltételek hozzájáruljanak a biológiai sokféleség megőrzéséhez és e sokféleség összetevőinek fenntartható használatához, valamint a technológiának a fejlődő országokba irányuló transzferéhez. Módosítás 55 Rendeletre irányuló javaslat 5 cikk 5 cikk törölve Megbízható uniós gyűjtemények (1)  A Bizottság létrehozza és fenntartja a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékét. A jegyzék internetalapú, a felhasználók számára könnyen hozzáférhető, és a genetikai források azon gyűjteményeit sorolja fel, amelyekről megállapítást nyert, hogy megfelelnek a megbízható uniós gyűjtemény kritériumainak. (2)  A joghatósága alá tartozó gyűjtemény kapcsán kérelemmel megkeresett tagállam mérlegeli az adott gyűjteménynek a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékébe való felvételét. Miután ellenőrizte, hogy a gyűjtemény megfelel a (3) bekezdésben foglalt kritériumoknak, a tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot a gyűjtemény nevéről, elérhetőségéről és jellegéről. A Bizottság a beérkezett információkat haladéktalanul felveszi a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékébe. (3)  Egy gyűjteménynek a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékébe való felvételéhez a gyűjtemény tulajdonosának bizonyítania kell képességét, hogy: a)  szabványosított eljárásokat alkalmazzon a genetikai forrásokból álló minták és kapcsolódó információk más gyűjteményekkel való cseréjére, továbbá genetikai forrásokból álló minták és kapcsolódó információk harmadik személyek részére, használat céljára történő átadására; b)  genetikai forrásokat és kapcsolódó információkat csak olyan dokumentáció kíséretében adjon át használat céljára harmadik személynek, amely bizonyítja, hogy a forrásokhoz és az információkhoz a jogi követelményekkel és – adott esetben – az előnyök igazságos és méltányos megosztására irányadó, kölcsönösen elfogadott feltételekkel összhangban fértek hozzá; c)  nyilvántartást vezessen minden olyan, genetikai forrásból vett mintáról és kapcsolódó információról, amely harmadik személynek használat céljára átadásra kerül; (d)  a genetikai források harmadik személyeknek átadott mintáit egyedi azonosítóval lássa el; (e)  a genetikai forrásokból álló minták és kapcsolódó információk más gyűjteményekkel való cseréjét megfelelő nyomonkövetési és figyelemmel kísérési eszközök alkalmazásával bonyolítsa le. (4)  A tagállamok rendszeresen ellenőrzik, hogy a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékében szereplő, joghatóságuk alá tartozó gyűjtemények mindegyike ténylegesen alkalmazza a (3) bekezdés szerinti intézkedéseket. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot, ha a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékében szereplő, joghatóságuk alá tartozó gyűjtemények valamelyike már nem felel meg a (3) bekezdésben foglaltaknak. (5)  Ha megállapítást nyer, hogy a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékében szereplő gyűjtemények valamelyike nem alkalmazza a (3) bekezdés szerinti intézkedéseket, akkor az érintett tagállam a szóban forgó gyűjtemény tulajdonosával egyeztetve haladéktalanul korrekciós intézkedéseket határoz meg. A Bizottság a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékéből törli az olyan gyűjteményt, amelyről – különösen a (4) bekezdés alapján rendelkezésre bocsátott információk alapján – azt állapítja meg, hogy a (3) bekezdésben foglaltaknak a megbízható gyűjtemények uniós jegyzékében szereplő gyűjtemény általi teljesítése jelentős vagy tartós nehézségekbe ütközik. (6)  A Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1)–(5) bekezdésének végrehajtására vonatkozó eljárások meghatározásához szükséges jogi aktusok elfogadására. E végrehajtási aktusokat a 15. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. Módosítás 56 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés (2)   A Bizottság az illetékes hatóságok jegyzékét közzéteszi, többek között az interneten is. A szóban forgó jegyzéket a Bizottság naprakészen tartja. (2)   A Bizottság az illetékes hatóságok jegyzékét közzéteszi, többek között az interneten is. A szóban forgó jegyzéket a Bizottság naprakészen tartja. Tekintettel a területükön található genetikai erőforrások jelentőségére és sérülékenységére, rendkívül nagy figyelmet fordít a legkülső régiókra, hogy megakadályozza az azokkal való visszaélést. Módosítás 57 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)  A Bizottság által a (3) bekezdés értelmében kijelölt kapcsolattartási pont biztosítja a 338/97/EK tanácsi rendelet1 szerint létrehozott illetékes uniós szervekkel és az ugyanezen rendeletet végrehajtó nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt. __________ 1 HL L 61., 1997.3.3., 1. o. Módosítás 58 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 b bekezdés (új) (3b)  Az illetékes hatóságok, valamint a hozzáférési és előnymegosztási kapcsolattartó pont tanácsadást nyújtanak a nyilvánosság és azon potenciális felhasználók számára, akik tájékozódni kívánnak e rendelet, valamint az Egyezmény és a Nagojai Jegyzőkönyv uniós szempontból lényeges rendelkezéseinek végrehajtásáról. Módosítás 59 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés (1)  A tagállamok és a Bizottság a genetikai források és genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek használatával járó kutatás céljára közfinanszírozásban részesülőket arra kötelezik, hogy nyilatkozatban vállalják, hogy a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően kellő gondossággal járnak el. törölve Módosítás 60 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 2 bekezdés (2)   A felhasználók a 6. cikk (1) bekezdése szerinti illetékes hatóságoknak nyilatkozatot tesznek arról, hogy genetikai források vagy genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek segítségével kifejlesztett termék forgalomba hozatalának engedélyeztetésekor, illetőleg – ha a forgalomba hozatal nem engedélyköteles – forgalomba hozatalakor a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően kellő gondossággal jártak el. (2)   A felhasználók a 6. cikk (1) bekezdése szerinti illetékes hatóságoknak nyilatkozatot tesznek arról, hogy teljesítették a 4. cikkben foglalt kötelezettségeiket, és benyújtják a kapcsolódó információkat: a)  az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás megszerzése és a kölcsönösen elfogadott feltételek megállapítása; b)  genetikai források és genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításával összefüggésbe hozható kutatás céljaira adott finanszírozás megszerzése; c)  szabadalmi bejelentés vagy új növényfajta-oltalmi jogok iránti kérelemnek a vonatkozó nemzeti, regionális vagy nemzetközi intézményekhez való benyújtása, ami kiterjed többek között a hozzáfért genetikai forrásokra, termékekre – köztük a származékokra –, valamint a biotechnológia alkalmazásából származó folyamatokra, vagy a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre; d)  genetikai források vagy genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek segítségével kifejlesztett termék forgalomba hozatalának engedélyeztetése, vagy e)  ha a forgalomba hozatal nem engedélyköteles, forgalomba hozatalkor. Módosítás 61 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés Az illetékes hatóságok az (1) és a (2) bekezdés alapján hozzájuk beérkezett információkat kétévente továbbítják a Bizottsághoz. A Bizottság összefoglalja a beérkezett információkat, és a hozzáféréssel és az előnyök megosztásával foglalkozó információs központ rendelkezésére bocsátja őket. Az illetékes hatóságok a (2) bekezdés b)–e) pontja értelmében hozzájuk beérkezett információkat ellenőrzik, majd a beérkezést követő három hónapon belül továbbítják azokat a hozzáféréssel és az előnyök megosztásával foglalkozó információs központnak, a Bizottságnak és adott esetben az érintett állam hatóságainak. A Bizottság három hónapon belül összefoglalja a beérkezett információkat, és azokat könnyen elérhető, nyílt formátumban, internetes úton a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszi. Módosítás 62 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk Bevált megoldások törölve Bármely felhasználói egyesület a Bizottsághoz kérelemmel fordulhat általa kifejlesztett vagy felügyelt eljárások, eszközök vagy technikák egy adott kombinációjának bevált megoldásként való elismertetése céljából. A kérelmet bizonyítékokkal és információkkal alá kell támasztani. Ha a Bizottság – a felhasználói egyesület által benyújtott információk és bizonyítékok alapján – az eljárások, eszközök vagy technikák adott kombinációjáról azt állapítja meg, hogy a kombináció, amennyiben a felhasználó azt megfelelően alkalmazza, lehetővé teszi, hogy a felhasználó teljesítse a 4. és a 7. cikk szerinti kötelezettségeit, akkor a kombinációt a Bizottság bevált megoldásként elismeri. Az a felhasználói egyesület, amelynek bevált megoldása a (2) bekezdésnek megfelelően elismerést nyert, a bevált megoldás minden változásáról vagy aktualizálásáról tájékoztatja a Bizottságot. Ha a tagállamok illetékes hatóságaitól vagy más forrásból származó bizonyítékok tanúsága szerint több alkalommal előfordult, hogy a bevált megoldást alkalmazó felhasználók nem tettek eleget az e rendelet szerinti kötelezettségeiknek, akkor a Bizottság az érintett felhasználói egyesülettel egyeztetésben megvizsgálja, hogy az ismételt mulasztások a bevált megoldás esetleges hiányosságaira utalnak-e. A Bizottság a bevált megoldás elismerését visszavonja, ha azt állapítja meg, hogy a bevált megoldásban bekövetkezett változások miatt kétséges, hogy a 4. és a 7. cikkben foglalt feltételeket a felhasználók teljesíteni tudják-e, vagy ha a felhasználók ismétlődő mulasztásai e megoldás hiányosságaival hozhatók összefüggésbe. A Bizottság az elismert bevált megoldásokról internetalapú nyilvántartást hoz létre, és azt naprakészen tartja. A nyilvántartás egyik része a Bizottság által a (2) bekezdésnek megfelelően elismert bevált megoldásokat, egy másik része pedig a Nagojai Jegyzőkönyv 20. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott bevált megoldásokat tartalmazza. A Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1)–(5) bekezdésének végrehajtására vonatkozó eljárások meghatározásához szükséges jogi aktusok elfogadására. E végrehajtási aktusokat a 15. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. Módosítás 63 Rendeletre irányuló javaslat 9 cikk (1)   Az illetékes hatóságok ellenőrzéseket végeznek annak megállapítására, hogy a felhasználók teljesítik-e a 4. és 7. cikkben meghatározott követelményeket. (1)   Az illetékes hatóságok ellenőrzéseket végeznek annak megállapítására, hogy a felhasználók teljesítik-e a 4. és 7. cikkben meghatározott követelményeket. (2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzéseket rendszeresen felülvizsgált, kockázatalapú megközelítést alkalmazó terv szerint kell elvégezni. E kockázatalapú megközelítés kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik, hogy az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése vagy a Nagojai Jegyzőkönyv 20. cikkének (2) bekezdése alapján elismert bevált megoldásoknak a felhasználók általi alkalmazása növeli a felhasználói jogkövetés esélyét. (2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzéseket rendszeresen felülvizsgált, kockázatalapú megközelítést alkalmazó terv szerint kell elvégezni, amely megközelítés alapelveit a Bizottság állapítja meg a 15. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban. (3)   Ellenőrzésekre kerülhet sor, ha egy illetékes hatóság releváns – akár harmadik felek megalapozott aggályaiból származó – információkkal rendelkezik e rendeletnek egy felhasználó általi be nem tartását illetően. (3)   További ellenőrzésekre kerülhet sor, ha egy illetékes hatóság releváns – akár harmadik felek megalapozott aggályaiból származó – információkkal rendelkezik e rendeletnek egy felhasználó általi be nem tartását illetően. (4)   Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzések magukban foglalják legalább a következőket: (4)   Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzések magukban foglalják legalább a következőket: a)   azon intézkedések vizsgálata, amelyeket az adott felhasználó annak érdekében tett, hogy a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően kellő gondossággal járjon el; a)   azon intézkedések vizsgálata, amelyeket az adott felhasználó annak érdekében tett, hogy a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően kellő gondossággal járjon el; b)   azon iratok és nyilvántartások vizsgálata, amelyek a használatot megvalósító egyes tevékenységek tekintetében bizonyítják a 4. cikkben foglaltak szerinti kellő gondossággal való eljárást; b)   azon iratok és nyilvántartások vizsgálata, amelyek a használatot megvalósító egyes tevékenységek tekintetében bizonyítják a 4. cikkben foglaltak szerinti kellő gondossággal való eljárást; c)   szúrópróbaszerű ellenőrzések, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is; c)   szúrópróbaszerű ellenőrzések, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is; d)   azon esetek vizsgálata, amikor egy felhasználó a 7. cikk értelmében köteles volt nyilatkozatot tenni. d)   azon esetek vizsgálata, amikor egy felhasználó a 7. cikk értelmében köteles volt nyilatkozatot tenni. (5)   Az illetékes hatóságok a nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítványt elfogadják annak bizonyítékául, hogy a hatálya alá tartozó genetikai forráshoz való hozzáférés előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyással történt, és hogy megállapításra kerültek kölcsönösen elfogadott feltételek, összhangban a Nagojai Jegyzőkönyv azon részes felének a hozzáférésre és az előnymegosztásra vonatkozó belső jogi szabályozásával és szabályozási követelményeivel, amely előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyását adta. (5)   Az illetékes hatóságok a nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítványt elfogadják annak bizonyítékául, hogy a hatálya alá tartozó genetikai forráshoz való hozzáférés előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyással történt, és hogy megállapításra kerültek kölcsönösen elfogadott feltételek, összhangban a Nagojai Jegyzőkönyv azon részes felének a hozzáférésre és az előnymegosztásra vonatkozó belső jogi szabályozásával és szabályozási követelményeivel, amely előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyását adta. Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre nemzetközileg elismert megfelelőségi bizonyítvány, a megfelelőség más jogilag elismert formái is elegendő bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az érintett genetikai forrásokat jogszerűen szerezték be, valamint hogy a kölcsönösen elfogadott feltételeket megteremtették. (6)   A felhasználók minden szükséges segítséget megadnak az (1) bekezdés szerinti ellenőrzések elvégzésének elősegítéséhez, különösen a létesítményekbe való bejárás lehetősége, valamint az iratokba és a nyilvántartásokba való betekintés tekintetében. (6)   A felhasználók minden szükséges segítséget megadnak az (1) bekezdés szerinti ellenőrzések elvégzésének elősegítéséhez, különösen a létesítményekbe való bejárás lehetősége, valamint az iratokba és a nyilvántartásokba való betekintés tekintetében. (7)   A 11. cikk sérelme nélkül, amennyiben az (1) bekezdésben említett ellenőrzések során hiányosságokra derült fény, az illetékes hatóság a felhasználóhoz korrekciós intézkedések meghozatalára irányuló felszólítást intéz. (7)   A 11. cikk sérelme nélkül, amennyiben az (1) és (3) bekezdésben említett ellenőrzések során, illetve a 7. cikk (2) bekezdése alapján végzett ellenőrzést követően hiányosságokra derült fény, az illetékes hatóság a felhasználóhoz korrekciós intézkedések meghozatalára irányuló felszólítást intéz. Ezenkívül a feltárt hiányosságok természetétől függően a tagállamok azonnali ideiglenes intézkedéseket hozhatnak, ideértve többek között a jogellenesen szerzett genetikai források elkobzását és egyes, használatot megvalósító tevékenységek felfüggesztését is. A felhasználótól érkező kedvező vagy kielégítő válasz hiányában, és a feltárt hiányosságok természetétől függően a tagállamok azonnali ideiglenes intézkedéseket hozhatnak, ideértve többek között a jogellenesen szerzett genetikai források elkobzását és egyes, használatot megvalósító tevékenységek felfüggesztését is, a genetikai forrásokon alapuló termékek és a kapcsolódó hagyományos ismeretek forgalomba hozatalát is beleértve. Az ilyen ideiglenes intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. (8)   A Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1)–(7) bekezdésének végrehajtására vonatkozó eljárások meghatározásához szükséges jogi aktusok elfogadására. E végrehajtási aktusokat a 15. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. (8)   A Bizottság a 14a. cikknek megfelelően felhatalmazást kap az e cikk (1)–(7) bekezdésének végrehajtására vonatkozó eljárások meghatározásához szükséges, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, valamint a 7. cikk és a 9–11. cikk rendelkezései tekintetében a fellebbezéshez való joghoz hasonló eljárási biztosítékok meghatározására. Módosítás 64 Rendeletre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés (2)   Az (1) bekezdésben említett információkat a 2003/4/EK irányelvnek megfelelően hozzáférhetővé kell tenni. (2)   Az (1) bekezdésben említett információkat a 2003/4/EK irányelvnek megfelelően – könnyen elérhető, nyílt, internetes formában – hozzáférhetővé kell tenni. Módosítás 65 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 2 bekezdés (2)   A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A szankciók magukban foglalhatják a következőket: (2)   A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A szankciók magukban foglalhatják a következőket: a)   pénzbírság; a)   az érintett genetikai forrásokhoz kapcsolódó, használatot megvalósító tevékenységek értékével arányos pénzbírság, amely legalább ténylegesen megfosztja a felelős szereplőket a jogsértésből származó gazdasági előnyöktől; b)   egyes, használatot megvalósító tevékenységek azonnali felfüggesztése; b)   egyes, használatot megvalósító tevékenységek azonnali felfüggesztése, a genetikai forrásokon alapuló termékek és a kapcsolódó hagyományos ismeretek forgalomba hozatalát is ideértve; c)   a jogellenesen szerzett genetikai források elkobzása. c)   a jogellenesen szerzett genetikai források elkobzása. Módosítás 66 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 1 bekezdés (1)   Az illetékes hatóságok együttműködnek egymással, a harmadik országok közigazgatási hatóságaival és a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók betartsák az e rendeletben foglaltakat. (1)   Az illetékes hatóságok együttműködnek egymással, a harmadik országok közigazgatási hatóságaival és a Bizottsággal a hatékony koordináció megerősítése és annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók betartsák az e rendeletben foglaltakat. Emellett, ha az a Nagojai Jegyzőkönyv és e rendelet helyes végrehajtása szempontjából fontos, együttműködésre kerül sor más érintett szereplőkkel, köztük a gyűjteményekkel, a nem kormányzati szervezetekkel, valamint a bennszülött és helyi közösségek képviselőivel is. Módosítás 67 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés (2)   Az illetékes hatóságok a többi tagállam illetékes hatóságaival és a Bizottsággal információt cserélnek a 9. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések révén feltárt súlyos hiányosságokról, valamint a 11. cikk alapján alkalmazott, különböző jellegű szankciókról. (2)   Az illetékes hatóságok a többi tagállam illetékes hatóságaival és a Bizottsággal információt cserélnek a rendelet felhasználók általi betartását felügyelő ellenőrző rendszer megszervezéséről, a 9. cikk (4) bekezdésében, valamint a 10. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések révén feltárt komoly hiányosságokról, valamint a 11. cikk alapján alkalmazott, különböző jellegű szankciókról. Módosítás 68 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 2 a bekezdés (új) (2a)  A Bizottság megállapodásra törekszik az Európai Szabadalmi Hivatallal és a Szellemi Tulajdon Világszervezetével annak biztosítása érdekében, hogy a szabadalmi bejegyzések genetikai forrásokra és azok eredetére való hivatkozásokat is tartalmazzanak. Módosítás 69 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – cím A hozzáféréssel foglalkozó uniós platform A hozzáféréssel és az előnyök megosztásával foglalkozó uniós platform Módosítás 70 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 1 bekezdés (1)   Ezúton létrejön a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáféréssel foglalkozó uniós platform. (1)   Ezúton létrejön a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáféréssel, valamint az előnyök igazságos és méltányos megosztásával foglalkozó uniós platform. Azon tagállamoknak, amelyek hozzáférési szabályokat kívánnak elfogadni genetikai forrásaikkal kapcsolatban, erről először hatásvizsgálatot kell végezniük, amelynek eredményeit megvitatás céljából, az e cikk (5) bekezdésében előírt eljárást követve az uniós platform elé kell terjeszteniük. Módosítás 71 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 2 bekezdés (2)   Az uniós platform a hozzáférési feltételek uniós szintű ésszerűsítését azáltal mozdítja elő, hogy módot ad olyan idevágó kérdések megvitatására, mint a tagállamok által létrehozott hozzáférési rendszerek kialakítása és teljesítménye, a nonprofit kutatás egyszerűsített hozzáférése, az uniós gyűjteményeknek a hozzáféréssel kapcsolatos gyakorlata, az uniós érdekelteknek a harmadik országokban biztosított hozzáférés és a bevált megoldások cseréje. (2)   Az uniós platform a hozzáférési feltételek uniós szintű ésszerűsítését azáltal mozdítja elő, hogy módot ad olyan idevágó kérdések megvitatására, mint a tagállamok által létrehozott hozzáférési rendszerek kialakítása és teljesítménye, a biológiai sokféleség megőrzéséhez és fenntartható felhasználásához hozzájáruló kutatásnak különösen a fejlődő országokban történő előmozdítása, beleértve a nonprofit kutatás egyszerűsített hozzáférését, az uniós gyűjteményeknek a hozzáféréssel kapcsolatos gyakorlatát, az uniós érdekelteknek a harmadik országokban biztosított, az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás beszerzését követő, kölcsönösen elfogadott feltételek melletti hozzáférését, az előnymegosztási gyakorlatokat, a bevált megoldások alkalmazását és továbbfejlesztését, valamint a vitarendezési szabályok működését is. Módosítás 72 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 3 bekezdés (3)   Az uniós platform nem kötelező erejű tanácsot, iránymutatást vagy véleményt adhat a megbízatása körébe tartozó kérdésekben. (3)   Az uniós platform nem kötelező erejű tanácsot, iránymutatást vagy véleményt adhat a megbízatása körébe tartozó kérdésekben. Valamennyi ilyen tanácsnak, iránymutatásnak vagy véleménynek kellően figyelembe kell vennie az érintett őslakos és helyi közösségek bevonására vonatkozó előírást. Módosítás 73 Rendeletre irányuló javaslat 14 cikk – da, db, dc, dd, de és df pont (új) da)  többek között már működő kutatási programok révén intézkedéseket hoznak azon gyűjtemények támogatására, amelyek hozzájárulnak a biológiai és a kulturális sokféleség megőrzéséhez, azonban nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy az uniós jegyzékbe bejegyeztessék a gyűjteményt; db)  biztosítják, hogy amennyiben a genetikai forrásokat és a kapcsolódó hagyományos ismereteket jogtalanul hasznosítják, vagy a hasznosítás nem felel meg az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásnak vagy a kölcsönösen elfogadott feltételeknek, a genetikai forrásokhoz való hozzáférés engedélyezésére és a kölcsönösen elfogadott feltételek aláírására felhatalmazással rendelkező felek jogosultak eljárást indítani az ilyen hasznosítás megelőzése vagy leállítása érdekében – többek között bírósági meghagyás révén –, valamint kérni az ebből eredő károk megtérítését és adott esetben az érintett genetikai források elkobzását; dc)  arra ösztönzik a felhasználókat és a rendelkezésre bocsátókat, hogy fordítsák a genetikai források hasznosításából vagy későbbi forgalomba hozatalából származó előnyöket a biológiai sokféleség megőrzésére és komponenseinek fenntartható felhasználására; dd)  többek között kapacitásépítés révén kérésre támogatják az országhatárokat átlépő genetikai források és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretek összefüggésében az előnyök megosztásával kapcsolatos regionális együttműködést; de)  a biológiai sokféleség alaposabb megismerése érdekében fontolóra veszik, hogy szükséges-e összeállítani a Biológiai Sokféleség Egyezmény 7. cikkének értelmében az egyes tagállamok rendelkezésre álló genetikai erőforrásainak katalógusát; df)  támogatják a genetikai katalógusokra irányuló kutatást és azok fejlesztését az Unión belül és harmadik országokban. Módosítás 74 Rendeletre irányuló javaslat 14 a cikk (új) 14a. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg. (2)  A Bizottságnak az 4. cikk (4b) bekezdésében és a 9. cikk (8) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására adott felhatalmazás a ...-t1 követő ötéves időszakra szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legalább három hónappal az egyes időszakok vége előtt nem emel kifogást a meghosszabbítás ellen, a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 4. cikk (4a) bekezdésében és a 9. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az e határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban meghatározott későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5)  A 4. cikk (4a) bekezdése és az 9. cikk (8) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő kéthónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ez az időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik. ___________ 1 A 17. cikk (1) bekezdésében említett időpont. Módosítás 75 Rendeletre irányuló javaslat 15 a cikk (új) 15a. cikk Konzultációs fórum A Bizottság a rendelet végrehajtásakor biztosítja a tagállami képviselők és a releváns rendelkezésre bocsátó szervezetek, a felhasználói egyesületek, a kormányközi és nem kormányzati szervezetek, valamint a bennszülött és helyi közösségek képviselőinek kiegyensúlyozott részvételi arányát. Az említett felek különösen hozzájárulnak a 4. cikk (4a) bekezdése és a 9. cikk (8) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megállapításához és felülvizsgálatához, valamint az 5., 7. és 8. cikk, illetve a kölcsönösen elfogadott feltételek megállapítására vonatkozó iránymutatások végrehajtásához. A felek a konzultációs fórum keretében találkoznak. A fórum eljárási szabályzatát a Bizottság állapítja meg. Módosítás 76 Rendeletre irányuló javaslat 16 cikk – 3 bekezdés (3)   Első jelentéstétele után a Bizottság tízévente – a rendelet alkalmazásáról készült jelentések és szerzett tapasztalatok alapján – felülvizsgálja e rendelet működését és hatékonyságát. Jelentéseiben a Bizottság különösen figyelembe veszi a kutatási közintézményeknél, a kis- és középvállalkozásoknál és a mikrovállalkozásoknál jelentkező igazgatási következményeket. Figyelembe veszi továbbá, hogy a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés tárgyában mennyiben van szükség további uniós intézkedésekre. (3)   Első jelentéstétele után a Bizottság ötévente – a rendelet alkalmazásáról készült jelentések és szerzett tapasztalatok alapján – felülvizsgálja e rendelet működését és hatékonyságát. Jelentéseiben a Bizottság különösen figyelembe veszi az egyes ágazatokban, a kutatási közintézményeknél, a kis- és középvállalkozásoknál és a mikrovállalkozásoknál jelentkező igazgatási következményeket. Megfontolja azt is, hogy felül kell-e vizsgálni e rendeletnek a genetikai forrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre vonatkozó rendelkezései végrehajtását az egyéb illetékes nemzetközi szervezetekben tapasztalható fejlemények fényében, valamint hogy a genetikai forrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés tárgyában mennyiben van szükség további uniós intézkedésekre a Nagojai Jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdése, 6. cikkének (2) bekezdése, valamint 7. és 12. cikkének érvényesítése, továbbá a bennszülött és helyi közösségek jogainak tiszteletben tartása érdekében. Módosítás 77 Rendeletre irányuló javaslat 16 a cikk (új) 16a. cikk A 2008/99/EK irányelv módosítása A környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 ...-i* hatállyal a következőképpen módosul: (1)  A 3. cikk a következő ponttal egészül ki: „j) Genetikai források jogellenes beszerzése ” (2)  Az A. melléklet a következő francia bekezdéssel egészül ki: „– A genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló, …-i …/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet”. __________________ 1 HL L 328., 2008.12.6., 28. o. * E rendelet hatálybalépése után egy évvel. Módosítás 78 Rendeletre irányuló javaslat 17 cikk – 2 bekezdés (2)   A 4., a 7. és a 9. cikk az e rendelet hatálybalépésétől számított egy év elteltével válik alkalmazandóvá. (2)   A 4. cikk (1)–(4) bekezdése, a 7. cikk és a 9. cikk az e rendelet hatálybalépésétől számított egy év elteltével válik alkalmazandóvá.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0263/2013).

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a mikrotermelésről, azaz a kis léptékű elektromosáram- és hőtermelésről (2012/2930(RSP))

P7_TA(2013)0374 B7-0388/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkére,

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az energiahatékonyságról, valamint a 2009/125/EK és 2010/30/EU irányelvek módosításáról és a 2004/8/EK és 2006/32/EK irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti irányelvre(2), illetve ezeknek a hő- és energiatermelésre vonatkozó hatásaira,

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), valamint ezek végrehajtási rendeleteire,

–  tekintettel „A belső energiapiac működőképessé tételéről” című bizottsági közleményre és az azt kísérő munkadokumentumokra (COM(2012)0663), SWD(2012)0367, SWD(2012)0368,

–  tekintettel a „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” című bizottsági közleményre (COM(2012)0271),

–  tekintettel az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottságnak benyújtott, a mikrotermelésre vonatkozó írásbeli kérdésre (E-010355/2011),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a polgári partnerség keretében finanszírozott naperőmű-projektekre vonatkozó írásbeli kérdésre (E-011185/2012),

–  tekintettel a Bizottságnak benyújtott, a mikrotermelésre vonatkozó szóbeli kérdésre (O-000074/2013 – B7-0217/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a kellő mennyiségű energiához való hozzáférés alapvető joga valamennyi embernek, és mivel az energiaárak jelentős mértékben nőttek az elmúlt évek során;

B.  mivel az Európai Unió energiaellátása szempontjából egyre inkább rászorul harmadik országokból származó behozatalra, és ezért változásra van szükség az éghajlati, energia- és növekedési célok biztosítása érdekében;

C.  mivel a fosszilis tüzelőanyag mint energiaforrás emelte a légkör szén-dioxid-szintjét és ezáltal hozzájárult a globális éghajlatváltozáshoz; mivel az Európai Unió a megújuló energiatermelésre vonatkozó célokat tűzött ki 2020-ra, és jelenleg az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra vonatkozó keretrendszerén dolgozik; mivel jelenleg is léteznek a kis léptékű energiatermelésre (mikrotermelés) vonatkozó rendelkezések, jóllehet ezek több jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezésben – például a megújuló energiáról szóló irányelvben és az energiahatékonysági irányelvben – elszórtan találhatók;

D.  mivel az Európai Unió vezetőinek kezdeményezőknek kell lenniük a fenntartható energiaellátásra való átállásban, figyelembe véve, hogy jövedelemtől és vagyoni helyzettől függetlenül valamennyi európai uniós polgár részvételére szükség van; mivel a kis léptékű energiatermelés elősegítheti a közösségi kohézió növelését, az energiaszegénység leküzdését, új munkahelyek teremtését és a gazdasági növekedést, és a jelenlegi gazdasági válság újszerű megoldását eredményezheti;

E.  mivel a kis léptékű energiatermelés lehetőséget kínál a háztartások, kis- és középvállalkozások, illetve a városi és vidéki területeken élő közösségek számára egyaránt, hogy együttműködhessenek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben azáltal, hogy maguk is energiatermelőkké válnak; mivel a fogyasztóknak meg kell ismerniük az energiatermelés és -fogyasztás hatékony módjait; mivel a fogyasztók képessé tétele arra, hogy energiát és hőt termeljenek saját maguk számára, fenntarthatóbb és felelősségteljesebb társadalom kialakulását eredményezheti; mivel a belső energiapiacról szóló bizottsági közlemény foglalkozik a termeléshez hozzájáruló fogyasztók kérdésével; mivel a fogyasztóknak számos lehetőségük van aktívan részt venni a hatékony energiatermelésben – és fogyasztásban, azonban e területen még mindig sok problémát kell leküzdeni;

F.  mivel a kis léptékű energiatermelés globális szinten is szerepet játszhat;

G.  mivel a kis léptékű energia- és hőtermelést elősegítő ösztönzők nagyon eltérőek a különböző tagállamokban; mivel az uniós politikákat jobban kell végrehajtani a kis léptékű energiatermelésben rejlő lehetőség Európa-szerte történő kiaknázása érdekében;

Meghatározás

1.  Ezen állásfoglalás alkalmazásában a mikrotermelés: 1) fűtés/hűtés és villamos energia kis léptékű termelése, amely az egyén és a kkv-k szintjén biztosít energiát saját szükségleteik kielégítésére; valamint 2) a csoportos vagy szövetkezeti, közösségi szintű kisléptékű termelés különböző formái, amelyek célja a helyi szükségletek kielégítése; megjegyzi, hogy a kis léptékű energiatermelés számos technológiatípust foglal magában (vízenergia, geotermikus energia, napenergia, tengeri energia, szélenergia, hőszivattyú, biomassza), külön hangsúllyal a megújuló és fenntartható energiára;

Bevezetés

2.  megerősíti, hogy a mikrotermelésnek fontos szerepet kell betöltenie a jövőbeni energiatermelésben, amennyiben az Európai Unió hosszú távon teljesíteni kívánja a megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseit; emlékeztet arra, hogy a mikrotermelés hozzájárul a megújuló energiaforrások általános arányának növeléséhez az uniós energiaszerkezetben, és lehetővé teszi a termelés helyéhez közeli, hatékony energiafogyasztást, elkerülve az átvitellel járó veszteségeket;

3.  emlékeztet arra, hogy a mikrotermelés sikeres elterjesztése számos különböző tényezőn múlik, többek között: egy jól működő európai belső energiapiacon; az energiatermelő mikroegységek műszaki fejlesztésén; az intelligens energiainfrastruktúra kiépítésén, különösen elosztói szinten; a mikrotermelést európai, nemzeti és helyi szinten ösztönző, hatékony rövid, közép- és hosszú távú politikákon és támogatórendszereken;

4.  felismeri a kutatás és a technológia szerepét a mikrotermelés hatékonyságának javításában és költségeinek csökkentésében;

5.  rámutat arra, hogy bizonyos akadályok korlátozzák a mikrotermelési technológiák nagyobb léptékű elterjedését, mint például: a magas kezdeti beruházások problémája; a villamosenergia-hálózathoz való csatlakozáshoz és hozzáféréshez társuló nagyfokú adminisztratív bonyodalmak; valamint a különböző mikrotermelési technológiák élettartama során elérhető energia- és költségmegtakarítások ismeretének hiánya;

6.  rámutat arra, hogy az energiaszegénység egyre növekvő probléma; hangsúlyozza, hogy a mikrotermelés egyéni és közösségi szinten történő elősegítése képessé teheti a fogyasztókat arra, hogy az energiahálózat aktív szereplőivé váljanak, és ezzel egyidejűleg jobban irányítsák energiafelhasználásukat, csökkentve ezáltal a beszerzendő energiamennyiséget, így megelőzve az energiaszegénységet; hangsúlyozza, hogy a mikrotermelés lehetőséget nyújt a társadalom fenntarthatóbb, együttműködőbb és méltányosabb átalakítására; kéri, hogy szenteljenek külön figyelmet az olyan fogyasztókra, akik gyakran visszariadnak a hatékonyabb megoldásoktól és attól, hogy maguk állítsanak elő energiát saját szükségleteikre;

7.  hangsúlyozza, hogy a mikrotermelési technológiák – például a mikro léptékű kapcsolt hő- és energiatermelés és a kisléptékű megújuló energiák – lehetővé teszik a nulla energiafelhasználású vagy pozitív energiamérlegű épületeket, amelyek a helyszínen termelt többletenergiát a hálózatba táplálják;

8.  megjegyzi, hogy a megújuló energia állami támogatásának, a polgárok tájékozottságának, illetve a kis léptékű energiatermelésben való részvételüknek a növelése, valamint a megújuló energiához való hozzáférés és a beruházások serkentése érdekében fontos mind a vidéki, mind a városi területeken megvalósuló helyi megújulóenergia-szövetkezetek ösztönzése; megállapítja a helyi és regionális energiabeszerzési közösségek támogatásának fontosságát, amelyek lehetővé tennék a polgárok biztonságos és hatékony villamosenergia-piaci részvételét, tisztességes árakat garantálva a termeléshez hozzájáruló fogyasztók számára az energiarendszernek nyújtott szolgáltatások ellenében; megállapítja, hogy a helyi hatóságokra fontos szerep hárul a mikrotermelés polgárok, kkv-k és érdekeltek körében történő népszerűsítésében és ösztönzésében;

9.  álláspontja szerint az európai polgárok körében nem kellően ismertek a mikrotermelés előnyei, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a mikrotermelési megoldások és e terület bevált gyakorlatainak ismertté tétele érdekében;

10.  megjegyzi, hogy kevés információ áll rendelkezésre az uniós mikrotermelés kapacitására és jövőbeni lehetőségeire vonatkozóan; meggyőződése, hogy több ismeret birtokában lehetővé válna, hogy a mikrotermelés kulcsfontosságú szerepet kapjon az éghajlat-, energia- és iparpolitikában;

11.  megállapítja, hogy a villamos energia mikrotermelésének előmozdítása érdekében szükség van intelligens fogyasztásmérőkre – amelyek ki tudják számítani az előállító saját céljaira felhasznált villamos energiát és a hálózatra táplálandó részt –, és olyan hőenergia-mérőkre, amelyek nyomon követik a fűtési hálózatba kapcsolt ingatlanba belépő és onnan kilépő hőt, hogy az előállított hőenergiát jóvá lehessen írni;

12.  megállapítja, hogy rendszerint életképes még a mikrotermelés esetében is az előállított kapcsolt hő- és villamos energia üzemekbe való betáplálása, mert ez gyakran lényegesen javítja az energiahatékonyságot;

13.  megjegyzi, hogy a mikrotermelés széles körben való elterjesztése fontos lépést jelent a történelmi központosított energiarendszerekről a decentralizáltabb és rugalmasabb energiarendszerekre való átállás során, amelyre szükség van az EU energetikai és éghajlati célkitűzéseinek eléréséhez; hangsúlyozza, hogy fontos a mikrotermelés előmozdítása, ugyanakkor az elosztóhálózatok üzemeltetőit érintő kérdések – például a költségmegosztás és az intelligens technológiákba történő beruházás – méltányos kezelése is; hangsúlyozza, hogy a mikrotermelők által nyújtott kiegészítő szolgáltatások pozitív hatását és a biztonságos rendszerüzemeltetéshez való hozzájárulását megfelelően meg kell határozni és méltányosan kell kezelni; hangsúlyozza ezért, hogy most kell meghozni a megfelelő döntéseket és meghatározni a helyes célkitűzéseket, és nem szabad tovább halogatni a megfelelő beruházásokat és egy ambiciózus szabályozás létrehozását;

14.  rámutat arra, hogy a mikrotermelési kapacitás növelése az Unióban ugyancsak költséges lehet, és az energiát termelő egyes fogyasztók mikrotermelésbe való fokozott beruházásai az energiarendszer különböző szintjein további beruházásokat tesznek majd szükségessé, például a mikrotermelés felhasználását megkönnyítő elosztó- és átviteli rendszerek terén; hangsúlyozza, hogy ez nem áshatja alá a teljes ellátásbiztonságot, és nem növelheti mesterségesen az energiaárakat; egyetért az Európai Tanáccsal abban, hogy az EU energiapolitikájának megfizethető és versenyképes árak és költségek mellett biztosítania kell a háztartások és a vállalkozások számára az ellátásbiztonságot;

Szabályozási keret

15.  felhívja a Bizottságot arra, hogy a szabályozók és rendszerüzemeltetők számára dolgozzon ki arra vonatkozó javaslatokat, hogyan csökkenthetők és egyszerűsíthetők az energiatermelő mikroegységek üzemeltetésével és hálózathoz kapcsolásával járó adminisztratív eljárások, külön hangsúlyt helyezve az egyablakos eljárások kialakítására; hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a meglévő iránymutatások – például a kapcsolt energiatermelő mikroegységekre vonatkozó, az energiahatékonysági irányelvben szereplő rendelkezések – ambiciózus végrehajtását;

16.  megállapítja, hogy a mikrotermelők által előállított energia azonnali, helyben történő felhasználása elősegíti a rendszerben az energiaáramlás és az azzal járó veszteség megelőzését, valamint erősíti a termeléshez hozzájáruló fogyasztók tulajdonosi szemléletét; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyasztás általános csökkentése mellett alakítsanak ki speciális mechanizmusokat az önellátás ösztönzésére;

17.  felhívja a Bizottságot és a nemzeti szabályozókat, hogy dolgozzanak ki az elosztóhálózatokban részt vevő összes szereplő szerepkörét és felelősségeit meghatározó szabályozási keretrendszereket, külön hangsúlyt helyezve az energiabeszerzési közösségek elterjedését lehetővé tevő feltételekre, tekintettel arra, hogy ezek a mikrotermelésnek a rendszerben való aktív részvétele szempontjából a jövőben központi szerepet töltenek majd be;

18.  megjegyzi, hogy egy decentralizáltabb energiahálózatban egyre fontosabb szerepe van az elosztórendszerek üzemeltetőinek az ellátásbiztonság és a stabil és megbízható hálózatüzemeltetés, valamint a fogyasztók adatvédelmének biztosításában; felhívja a Bizottságot és a nemzeti szabályozókat arra, hogy ismerjék el ezt a szerepet és ösztönözzék az elosztórendszer üzemeltetőit az elosztórendszerekbe történő beruházásokra az energiarendszerek általános hatékonyságának javítása érdekében; ezen túlmenően kéri, hogy az ellátás kiegyensúlyozása és az egyéb kiegészítő szolgáltatások szervezése érdekében egyértelműbben határozzák meg az elosztóhálózatok üzemeltetőinek szerepét;

19.  úgy véli, hogy a kis léptékű energiatermelésre vonatkozó uniós szintű hatékony, összehangolt intézkedés elengedhetetlen része az európai belső energiapiac megteremtésének;

20.  megjegyzi, hogy a különböző tagállamok különböző célokat tűztek ki és eltérő struktúrákat alkalmaznak a mikrotermelést érintő pénzügyi és jogi előírásokra vonatkozóan, és ez akadályozhatja a mikrotermelés széles körű elterjedését; kéri a Bizottságot, hogy az „Intelligens energia – Európa” program keretében határozzon meg költségvetési tételeket és működjön együtt a tagállamokkal az egyéni és szövetkezeti mikrotermelési projektek finanszírozáshoz való hozzáférését gátló, a nemzeti jogban fennálló akadályok megszüntetése és új, célzott pénzügyi eszközök (például mikrohitelek) létrehozása érdekében, valamint terjessze az e tevékenységekre vonatkozó bevált gyakorlatokat;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti ösztönző és támogató rendszerek kialakításakor és felülvizsgálatakor vegyék figyelembe a mikrotermelés sajátosságait, biztosítva ezzel, hogy e rendszerek illeszkedjenek a kis léptékű energiatermeléshez;

Infrastruktúra, termékek és előírások

22.  követeli, hogy haladéktalanul és teljes körűen hajtsák végre a harmadik energiacsomagot, különösen a mérésre vonatkozó uniós jogszabályokat a hálózathoz kapcsolódó termelő-fogyasztó tevékenységek elősegítése és az elosztórendszerek hatékony működtetése érdekében; kéri, hogy tegyék lehetővé a termelő és fogyasztó közötti energiaátruházást kis léptékben is, például lakókörnyezetben vagy szövetkezetben; kéri a tagállamokat, hogy ahol a költség-haszon elemzés kimutatása szerint az a fogyasztó érdeke, gyorsítsa fel a fogyasztásmérők kiépítését, elősegítve, hogy a háztartások pontos adatokat kaphassanak, valamint megkapják a területükön előállított energia teljes értékét;

23.  javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg a mikrotermelési rendszerek városrendezési projektekbe való bevezetésének lehetőségét; úgy véli, hogy ez fokozott hatékonysághoz és költségcsökkenéshez vezethet a megújuló energiák kis léptékű átvitelének és elosztásának fejlesztése tekintetében;

24.  megállapítja, hogy a szabványosítás kulcsfontosságú a mikrotermeléshez használt tömegcikk jellegű berendezések racionalizált és költséghatékony további elterjesztéséhez; felhívja az európai szabványügyi szerveket, hogy gyorsítsák fel szabványosítási tevékenységeiket;

25.  emlékeztet arra, hogy a mikrotermelők más módon kapcsolódnak az elosztóhálózatokhoz, mint a nagy volumenű energiatermelők, ezért eltérően kell kezelni őket a jövőbeni jogalkotás során;

26.  tudatában van annak, hogy a mikrotermelés széles körben való elterjedése az energiakereslet és -kínálat összehangolása tekintetében kihívások elé állítja az elosztóhálózatok üzemeltetőit, és innovatív beruházásokra lesz szükség egy korszerűsített elosztóhálózat kialakításához; megjegyzi, hogy ennek elérésében fontos szerepe van az innovatív technológiáknak; felhívja a tagállamokat arra, hogy segítsék elő a mikrotermelők hálózathoz való hozzáférését, ugyanakkor foglalkozzanak a kis léptékű energiatermeléshez kapcsolódó hálózati költségek és a hatékony hálózatműködtetés kérdésével; felhívja a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy ösztönözzék az innovációt és a helyi elosztóhálózatokba történő beruházásokat;

27.  megjegyzi, hogy a tulajdonosi projektek bizonyítottan elfogadottabbak és ezért ösztönözni kell őket; emlékeztet arra, hogy az energiabeszerzési közösségek fontos szerepet játszhatnak az ilyen projektek elősegítésében, azonban szerepük ez idáig tisztázatlan az uniós jogalkotásban; kéri ezért a keresletoldali szabályozásra vonatkozó, az energiahatékonysági irányelvben foglalt rendelkezések gyors és ambiciózus végrehajtását;

28.  ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közösségi finanszírozási (crowdfunding) modellek – azaz hosszú távú beruházási rendszerek – támogatásának lehetőségeit, amelyekben a beruházók és a vállalkozók egy fórumon keresztül közvetlenül érintkeznek egymással annak érdekében, hogy lehetőséget biztosítson és ösztönözze az embereket a mikrotermelő szövetkezetek kiépítésére;

29.  megállapítja, hogy egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül a projektek széles nyilvánosságot megszólító nyílt felhívások révén történő finanszírozásának (crowdfunding) a lehetősége; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a közös tulajdonú helyi projektek lehetőségét, és ezzel segítse elő a helyi támogatás mozgósítását;

30.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, mennyiben teszik lehetővé az uniós szabályok – például a tájékoztatókról szóló irányelv (2003/71/EK), a MiFID-irányelv (2004/39/EK) és az elektronikuspénzről szóló irányelv (2009/110/EK) – bizonyos projekteknek a helyi struktúrák közös tulajdonán alapuló végrehajtását;

31.  megállapítja, hogy a mikrotermelésre vonatkozó bármilyen kezdeményezésnek összhangban kell lennie a hálózati előírásokkal; megjegyzi, hogy az elektromos áramra vonatkozó másodlagos jogszabályok – mint például a hálózati előírások – célkitűzéseit jobban és hatékonyabban lehet teljesíteni a mikrotermelési technológiák legtöbb típusának uniós szintű szabványosítása révén; felhív az elosztórendszereknek az elosztórendszer-üzemeltetők és az átvitelirendszer-üzemeltetők, illetve a hálózati hatóságok egyéb elemei (termelési, fogyasztási és tárolóegységek) közötti szoros együttműködésen alapuló aktív irányítására a helyi elosztóhálózatokat érintő innováció és beruházások ösztönzése érdekében;

32.  felhívja az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét (ACER), a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatát (ENTSO-E), a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy a hálózati előírások jelenleg folyó szövegezése és az erről folyó tárgyalások során fordítsanak külön figyelmet a decentralizált megújuló energiaforrásokra;

33.  megállapítja, hogy a termelés, a tulajdon és a fogyasztás új formái – például a lízingtársaság – létfontosságú szerepet játszhatnak a mikrotermelés elterjedésében, mivel számos, e megközelítés által lehetővé tett elem kedvező a mikrotermelés területén, így például az alacsonyabb induló költségek és a költségek átláthatósága a rögzített árú termékek/szolgáltatások révén, valamint a termeléshez hozzájáruló alacsonyabb jövedelmű fogyasztók fontos finanszírozási problémájának megoldása, a telepítés kedvező minősége, a jobb karbantartás és az ebből eredő hosszabb életciklus a szállítói oldalon;

Egyedi fellépések

34.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen átfogó értékelést a mikrotermelés Európai Unión belüli potenciális kapacitására, valamint a mikrotermelés európai belső energiapiacon és -infrastruktúrán belüli széles körű elterjedésére vonatkozóan, valamint vizsgálja meg a bevált gyakorlatokat;

35.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a mikrotermelés a 2014–2020-as időszaktól kezdődően az európai alapok – többek között a strukturális alapok – keretében támogatható legyen;

36.  kéri, hogy a megfelelő műszaki megoldások és létesítmények fejlesztése érdekében fektessenek be kutatási, fejlesztési és innovációs forrásokat a mikrotermelésbe;

37.  elismeri az EU vezető szerepének fontosságát az éghajlatváltozás és az energiapolitika területén, és megállapítja, hogy a mikrotermelésnek hozzá kell járulnia a hosszú távú célkitűzések eléréséhez; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a már meglévő politikai keretrendszerbe illesszen bele a kis léptékű elektromosáram- és hőtermelésre vonatkozó stratégiákat, ezáltal elismerve a mikrotermelés fontosságát és elősegítve annak elterjedését a tagállamokban;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeni európai energiaügyi jogszabályokban vegye figyelembe a mikrotermelés szerepét, különösen az Unió 2030-as éghajlat-változási és energiaügyi csomagja tekintetében;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt gondosan vizsgálja meg az energiahálózat jelenlegi költségszerkezetét és adjon útmutatást az energiatermelő mikroegységek hálózathoz való hozzáférése engedélyezésének és működtetésének elősegítésére vonatkozóan;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 140., 2009.6.5., 16. o. (2) HL L 315., 2012.11.14., 1. o. (3) HL L 285., 2009.10.31., 10. o. (4) HL L 153., 2010.6.18., 1. o. (5) HL C 169. E, 2012.6.15., 66. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról (2013/2678(RSP))

P7_TA(2013)0375 B7-0387/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 157. és 225. cikkére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című 2010. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0078),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló európai hozzáadott érték értékelésére(3),

–  tekintettel „A nemek közötti különbség a nyugdíjakban az Unióban” című tanulmányra(4),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000078/2013 – B7-0218/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalásában a Parlament kérte a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013. február 15-ig vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, figyelembe véve a Parlament ajánlásait, ideértve a hatályos jogszabály felülvizsgálatát is;

B.  mivel a kollektív szerződések elvének és gyakorlatának elvetésére törekvő munkaerő-piaci politikák eredményeképpen a munkabérekről egyre gyakrabban folynak egyéni tárgyalások, ami információhiányhoz és az egyéni bérrendszer átláthatatlanságához vezet, ez pedig növeli a hasonló beosztásokban dolgozó alkalmazottak közötti fizetéskülönbségeket, és tovább szélesítheti a nemek közötti bérszakadékot;

C.  mivel a nemek közötti bérszakadék csökkentése terén rendkívül lassú az előrehaladás, néhány tagállamban pedig még növekedett is a szakadék; mivel a közel 40 éve hatályban lévő, jelentős terjedelmű joganyag, a megtett intézkedések és a felhasznált erőforrások ellenére (az Unió szintjén nézve 2006-ban 17,7 %, 2007-ben 17,6 %, 2008-ban 17,4 %, 2009-ben 16,9 %, és 2010-ben 16,4 % volt a különbség) a nemek közötti bérszakadék még mindig tartós probléma, és jelenleg Unió-szerte 16,2 %-os a mértéke; mivel az ugyanolyan és hasonló értékű munkáért járó egyforma díjazás elvének alkalmazása a nemek közötti egyenlőség megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú; mivel a nemek közötti bérszakadék nőkre gyakorolt negatív hatása kihat nyugdíjas éveikre is, és a nők átlagosan 39 %-kal alacsonyabb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak;

D.  mivel tudományos kutatások szerint a nemek közötti bérszakadék csökkentéséhez különböző tényezőket kell figyelembe venni és megfelelően kezelni, mint például az aktivitási és foglalkoztatási rátákban, a bérstruktúrákban, a munkaerő összetételében és a fizetésekben jelentkező különbségeket, illetve egyéb makrogazdasági és intézményi tényezőket;

E.  mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a bevált gyakorlatok vagy a nem kötelező jellegű intézkedések önmagukban ritkán szolgálnak ösztönzőként, és hogy az egymástól való tanulás nem hozza meg az elvárt eredményt;

F.  mivel az európai hozzáadott érték értékelésének következtetései szerint a nemek közötti bérszakadék egy százalékpontos csökkentése 0,1 %-kal emeli a gazdasági növekedést, a nemek közötti bérszakadék megszüntetése pedig döntő fontosságú a jelenlegi gazdasági hanyatlás időszakában;

G.  mivel a nemek közötti bérszakadék megszüntetése felé vezető lassú fejlődésnek jelentős demográfiai, társadalmi, jogi és gazdasági következményei vannak;

1.  sajnálatát fejezi ki a nemek közötti bérszakadék csökkentésének lassú folyamata miatt az Európai Unióban;

2.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti különbségeknek a nemek közötti bérszakadék megszüntetésével történő csökkentése nemcsak a nők, hanem a társadalom egésze számára hasznos lesz, és hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetését nem kiadásnak, hanem befektetésnek kell tekinteni;

3.  ismételten hangsúlyozza, hogy a 2006/54/EK irányelv jelenlegi formájában nem elég hatékony a nemek közötti bérszakadék problémájának kezelésére és a nemek közötti egyenlőség célkitűzésének a foglalkoztatás és a munkavégzés terén történő megvalósítására;

4.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy legalább évi öt százalékponttal csökkentsék a nemek közötti bérszakadékot annak érdekében, hogy 2020-ra megszűnjön a nemek közötti bérszakadék;

5.  elismeri, hogy egy többszintű, sokoldalú megközelítéshez a Bizottságnak támogatnia kell, hogy a tagállamok ösztönözzék a bevált gyakorlatokat, és a nemek közötti bérszakadék kezelését szolgáló politikákat hajtsanak végre;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, és a 2012. május 24-i parlamenti állásfoglaláshoz tartozó mellékletben megfogalmazott részletes ajánlások szellemében javasoljon módosításokat az irányelv 32. cikkének megfelelően és az EUMSZ 157. cikke alapján;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (2) Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0225. (3) EAVA 4/2013. (4) http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/documents/130530_pensions_en.pdf

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiájáról: nyílt, megbízható és biztonságos kibertér (2013/2606(RSP))

P7_TA(2013)0376 B7-0386/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című, 2013. február 7-i közös közleményére (JOIN(2013)0001),

–  tekintettel a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló 2013. február 7-i bizottsági javaslatra (COM(2013)0048),

–  tekintettel „Az európai digitális menetrend” című 2010. május 19-i (COM(2010)0245) és „Az európai digitális menetrend – európai növekedés digitális alapokon” című 2012. december 18-i (COM(2012)0784) bizottsági közleményekre,

–  tekintettel „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában” című, 2012. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0529),

–  tekintettel a „Küzdelem digitális korunk bűnözésével: Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozása” című 2012. március 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0140) és a témával kapcsolatos 2012. június 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése európai térségének megerősítését célzó stockholmi programra(4), „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2010)0171), „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0673), valamint az Európai Unió belső biztonsági stratégiájáról szóló 2012. május 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a szolidaritási klauzula Unió által történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló tanácsi határozatra irányuló, a Bizottság és a főképviselő által benyújtott együttes javaslatra (JOIN(2012)0039),

–  tekintettel a nem készpénzes fizetőeszközökkel összefüggő csalás és hamisítás elleni küzdelemről szóló, 2001. május 28-i 2001/413/IB tanácsi kerethatározatra(6),

–  tekintettel „A kritikus informatikai infrastruktúrák védelme. Eredmények és következő lépések: a globális kiberbiztonság felé” című 2012. június 12-i állásfoglalására(7) és „a kritikus informatikai infrastruktúrák védelméről – Eredmények és következő lépések: a globális kiberbiztonság felé” című bizottsági közleményről (COM(2011)0163) szóló 2011. május 27-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a digitális egységes piac kiteljesítéséről szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a kiberbiztonságról és -védelemről szóló 2012. november 22-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségre (ENISA) vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0521) szóló, 2013. április 16-i, első olvasatban kialakított álláspontjára(10),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló, 2001. november 23-i egyezményére,

–  tekintettel az Unió nemzetközi, különösen a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) szerinti kötelezettségeire,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 16. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 6., 8. és 11. cikkeire,

–  tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről jelenleg zajló tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az egyre kifinomultabb fenyegetések és támadások formáját öltő és egyre nagyobb mértékű számítástechnikai kihívások komoly veszélyt jelentenek a tagállamok, illetve a magánszektor és a tágabb közösség biztonságára, védelmére és gazdasági jólétére; mivel ily módon társadalmunk és gazdaságunk védelme egy folyamatosan formálódó kihívást fog jelenteni;

B.  mivel a kibertérnek és a kiberbiztonságnak az Unió és az egyes tagállamok biztonsági és védelmi politikája egyik stratégiai pillérét kellene képezniük; mivel feltétlenül biztosítani kell, hogy a kibertér továbbra is nyitva álljon az eszmék és információk szabad áramlása és a szabad véleménynyilvánítás előtt;

C.  mivel az e-kereskedelem és az online szolgáltatások jelentik az internet egyik létfontosságú erősségét, és kulcsfontosságúak az EU 2020 stratégia a polgárok és a magánszektor számára egyaránt előnyös céljainak eléréséhez; mivel az Uniónak teljes mértékben tisztában kell lennie azzal, hogy az internet milyen lehetőségeket rejt és kínál az egységes piac továbbfejlesztéséhez, ideértve az egységes digitális piacot is;

D.  mivel az uniós kiberbiztonsági stratégiáról szóló közös közleményben vázolt stratégiai prioritások közé tartozik a számítógépes támadásokkal szembeni ellenálló képesség növelése, a számítástechnikai bűnözés csökkentése, egy kibervédelmi politika kidolgozása, a közös biztonság- és védelempolitikához (KBVP) kapcsolódó kiberképességek kiépítése, valamint a kibertérre vonatkozó koherens nemzetközi szakpolitika létrehozása az Unió számára;

E.  mivel az Unión belül a hálózati és információs rendszerek nagy mértékben összekapcsoltak; mivel az internet globális jellegének köszönhetően a hálózati és információs rendszerek biztonságát érintő incidensek közül számos átterjed a nemzeti határokon, és veszélyeztetheti a belső piac működését és a fogyasztóknak az egységes digitális piacba vetett bizalmát;

F.  mivel az Unió – és a világ többi része – kiberbiztonságának ereje a leggyengébb láncszem erősségétől függ, és a valamely ágazatban vagy tagállamban felmerülő zavarok hatással vannak a többi ágazatra vagy tagállamra is, ami a tovagyűrűző hatás révén az uniós gazdaság egészére nézve következményekkel jár;

G.  mivel 2013 áprilisáig csupán 13 tagállam fogadott el hivatalosan nemzeti kiberbiztonsági stratégiát; mivel továbbra is alapvető különbségek állnak fenn a tagállamok között azzal kapcsolatban, hogy mennyire felkészültek, biztonságosak, illetve milyen stratégiai kultúrával és milyen kapacitásokkal rendelkeznek nemzeti kiberbiztonsági stratégia kidolgozására és végrehajtására, és mivel felmérést kellene készíteni ezekről a különbségekről;

H.  mivel az eltérő biztonsági kultúrák és a jogi keretek hiánya az egységes digitális piac tekintetében töredezettséghez vezet, és jelentős aggodalomra ad okot; mivel a kiberbiztonsággal kapcsolatos harmonizált megközelítés hiánya komolyan veszélyezteti a gazdasági jólétet és a tranzakciók biztonságát, és mivel ezért összehangolt erőfeszítésekre és szorosabb együttműködésre van szükség a kormányok, a magánszektor, valamint a bűnüldöző és a hírszerző ügynökségek között;

I.  mivel a kiberbiztonság egyre nagyobb költségekkel járó nemzetközi kérdés, amely – az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala szerint – jelenleg évente közel 295 milliárd eurót von el a globális gazdaságtól;

J.  mivel a nemzetközi szervezett bűnözés, kihasználva a technológiai előnyöket, műveleti területét egyre inkább a kibertérbe helyezi át, és a számítástechnikai bűnözés radikálisan megváltoztatja a bűnszervezetek hagyományos szerkezetét; mivel ennek következtében a szervezett bűnözés kevésbé helyhez kötött, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy globális szinten kihasználja a területi különbségeket és az eltérő nemzeti joghatóságokat;

K.  mivel a kiberbűnözés illetékes hatóságok általi kivizsgálását továbbra is számos akadály nehezíti, ideértve például a kibertérben lebonyolított ügyletek során alkalmazott, pénzmosásra használható „virtuális fizetőeszközöket”, a területi különbségek és a joghatósági határok kérdéseit, a hírszerzési információk megosztásával kapcsolatos képességek elégtelen voltát, a képzett személyzet hiányát, valamint a többi érintettel folytatott együttműködés következetlenségeit;

L.  mivel a kibertér fejlesztésének alapját a technológia képezi, és mivel ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk az uniós kibertér ellenálló képességét és biztonságát, folyamatosan alkalmazkodni kell a technológiai változásokhoz; mivel intézkedéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a jogszabályok mindig figyelembe vegyék a technológiák legújabb fejleményeit, lehetővé téve ezzel a számítógépes bűnözők hatékony azonosítását és bíróság elé állítását, valamint a számítástechnikai bűnözés áldozatainak védelmét; mivel az Unió kiberbiztonsági stratégiájában szerepelniük kell olyan intézkedéseknek is, amelyek középpontjában a tudatosítás, az oktatás, a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportok kialakítása, a kiberbiztonsággal kapcsolatos termékek és szolgáltatások belső piacának kialakítása, valamint a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba történő beruházások előmozdítása áll;

1.  üdvözli az európai uniós kiberbiztonsági stratégiáról szóló közös közleményt és a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló javaslatot;

2.  hangsúlyozza az internet és a kibertér kiemelkedő és egyre növekvő jelentőségét a politikai, gazdasági és társadalmi tranzakciók tekintetében, nemcsak az Unión belül, hanem a világ egyéb szereplői tekintetében is;

3.  hangsúlyozza, hogy stratégiai kommunikációs politikát kell kidolgozni az Unió kiberbiztonságával, a kiberválsághelyzetekkel, a stratégiai felülvizsgálatokkal, a köz- és a magánszféra együttműködésével és a készültséggel kapcsolatban, valamint ajánlásokat kell kidolgozni a nyilvánosság számára;

4.  emlékeztet arra, hogy a magas szintű hálózati és információs biztonságra nem csupán azért van szükség, hogy fenn lehessen tartani a társadalom és a gazdaság zökkenőmentes működéséhez elengedhetetlen szolgáltatásokat, hanem ahhoz is, hogy a kritikus infrastruktúrák hatékonyságának, alkalmasságának és biztonságos működésének fokozásával meg lehessen óvni a polgárok testi épségét; hangsúlyozza, hogy miközben kezelni kell a hálózati és információs biztonság kérdéseit, fontos feladat a fizikai biztonság javítása is; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrának a szándékos és a nem szándékos zavarokkal szemben egyaránt ellenállónak kell lennie; hangsúlyozza, hogy ennek kapcsán a kiberbiztonsági stratégiának nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a nem szándékos rendszerhibák főbb okaira;

5.  ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy indokolatlan késedelem nélkül fogadjanak el nemzeti kiberbiztonsági stratégiákat, amelyek kitérnek a technikai és koordinációs kérdésekre, valamint az emberi erőforrásokkal és a pénzeszközök elosztásával kapcsolatos szempontokra is, és amelyek a magánszektor részvételének garantálása érdekében külön szabályokat tartalmaznak a magánszektorra vonatkozó előnyökről és felelősségéről, valamint hogy gondoskodjanak átfogó kockázatkezelési eljárásokról, illetve óvják a szabályozási környezetet;

6.  megállapítja, hogy kizárólag az uniós intézmények és a tagállamok együttes vezetése és politikai szerepvállalása segíthet a hálózati és információs biztonság magas szintjének megvalósításához az Unióban, és járulhat hozzá az egységes piac biztonságos és zökkenőmentes működéséhez;

7.  hangsúlyozza, hogy az Unió kiberbiztonsági politikájának biztonságos és megbízható digitális környezetet kellene nyújtania, amely az uniós alapjogi chartában és az EUMSZ 16. cikkében meghatározottak szerint a szabadságok online védelmén és megőrzésén és az alapvető jogok online tiszteletben tartásán alapul és ezek garantálására hivatott, különös tekintettel a magánélethez való jogra és az adatvédelemre; úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a gyermekek online védelmére;

8.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést az európai polgárok tudatosságának, képességeinek és oktatásának előmozdítását és javítását célzó, a digitális ismeretekre vonatkozó tantervek részét képező, kora gyermekkortól kezdve alkalmazható képzési programok kidolgozására, különös tekintettel a személyes biztonságra; üdvözli az ENISA támogatásával, valamint az állami hatóságokkal és a magánszektorral együttműködésben megrendezendő európai kiberbiztonsági hónapra irányuló kezdeményezést, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a hálózati és információs rendszerek védelmével kapcsolatos kihívásokra;

9.  úgy véli, hogy a kiberbiztonsággal kapcsolatos oktatás növeli az európai társadalomnak a számítógépes fenyegetésekkel kapcsolatos tudatosságát, és ezzel ösztönzi a kibertér felelős használatát, illetve hozzájárul a számítógépes készségek fejlesztéséhez; elismeri az Europol és az annak keretében működő új Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ, valamint az ENISA és az Eurojust kulcsfontosságú szerepét abban, hogy uniós szintű képzéseket tartanak a nemzetközi igazságügyi együttműködés eszközeinek használatáról, valamint a számítástechnikai bűnözés különböző aspektusaihoz kapcsolódó bűnüldözésről;

10.  ismételten hangsúlyozza, hogy szakmai tanácsot és jogi tájékoztatást kell nyújtani, illetve programokat kell létrehozni a számítástechnikai bűnözés megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről; ösztönzi a kritikus infrastruktúra és az információs rendszerek védelmére szakosodott számítástechnikai mérnökök, valamint az átvitel-ellenőrzési rendszerek és forgalomirányítási központok üzemeltetőinek képzését; hangsúlyozza, hogy az állami szektorban dolgozók számára valamennyi szinten sürgősen rendszeres kiberbiztonsági képzési programokat kell indítani;

11.  ismételten óvatosságra int a polgárok kommunikációs és informatikai eszközök alkalmazására irányuló lehetőségeinek korlátozásával kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy a számítógépes fenyegetésekre és támadásokra adott válaszlépések kidolgozása során a tagállamoknak nem szabad törekedniük állampolgáraik jogainak és szabadságainak megnyirbálására, és megfelelő jogalkotási eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy meg tudják különböztetni a polgári és a katonai szintű számítógépes incidenseket;

12.  úgy véli, hogy a kiberbiztonság területébe történő szabályozói beavatkozásnak kockázatközpontúnak kell lennie, a kritikus infrastruktúrára kell összpontosítania, mivel annak megfelelő működése jelentős közérdeknek minősül, illetve a hálózati ellenálló képesség biztosítása érdekében az ágazat már létező, piacalapú erőfeszítéseire kell építkeznie; hangsúlyozza az operatív szintű együttműködés központi szerepét a számítógépes fenyegetésekkel kapcsolatos információknak az állami hatóságok és a magánszektor közötti hatékonyabb megosztásában, uniós és nemzeti szinten egyaránt, valamint az Unió stratégia partnereivel is, aminek célja a hálózatok és az információk biztonságának biztosítása a kölcsönös bizalom, értékek és elkötelezettség kialakítása, valamint a szakmai ismeretek megosztása révén; hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségnek hálózati és technológiai semlegességen kell alapulnia, és a nyilvánosságra jelentős hatást gyakorló problémák kezelésére irányuló erőfeszítésekre kell összpontosítania; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze valamennyi érintett piaci résztvevőt fokozottabb éberségre és együttműködésre, hogy megvédjék a többi résztvevőt a szolgáltatásaikat érő károktól;

13.  elismeri, hogy a kiberbiztonsági incidensek felderítése és bejelentése elengedhetetlen az Unió számítógépes támadásokkal szembeni ellenálló képességének fokozásához; úgy véli, hogy a biztonság jelentős megsértésével járó incidensek illetékes nemzeti hatóságoknak történő bejelentésének lehetővé tétele érdekében arányos és szükséges jelentéstételi követelményeket kell előírni, ezzel lehetővé téve a kiberbiztonsági incidensek fokozott ellenőrzését és a tudatosság fokozását valamennyi szinten;

14.  arra ösztönzi a Bizottságot és az egyéb szereplőket, hogy vezessenek be a kiberbiztonságra és a számítástechnikai bűnözéssel szembeni ellenálló képességre vonatkozó olyan politikákat, amelyek gazdasági ösztönzőkkel fokozzák a kiberbiztonság és a számítógépes bűnözéssel szembeni ellenálló képesség magas szintjét;

Számítógépes támadásokkal szembeni ellenálló képesség

15.  megállapítja, hogy a különböző ágazatok és tagállamok eltérő szintű képességekkel és készségekkel rendelkeznek, és hogy ez akadályozza a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködést, és veszélyezteti az egységes piac működését;

16.  úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó követelményeknek arányos és kockázatalapú megközelítésen kell alapulniuk;

17.  kitart amellett, hogy javítani kell a kritikus infrastruktúrák számítógépes támadásokkal szembeni ellenálló képességét, és emlékeztet arra, hogy a szolidaritási záradék (EUMSZ 222. cikk) végrehajtását szolgáló későbbi intézkedések során figyelembe kell venni a tagállamokkal szembeni számítógépes támadások kockázatát is; felhívja a Bizottságot és a főképviselőt, hogy a 2015-től készítendő közös, integrált fenyegetés- és kockázatértékelési jelentésekben vegyék figyelembe e kockázatot;

18.  hangsúlyozza, hogy különösen a kritikus szolgáltatások épségének, rendelkezésre állásának és bizalmas jellegének biztosítása érdekében a kritikus infrastruktúra azonosításának és besorolásának naprakésznek kell lennie, és meg kell határozni a hálózati és információs rendszereikre vonatkozó biztonsági minimumkövetelményeket;

19.  elismeri, hogy a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló javaslat előirányoz ilyen biztonsági minimumkövetelményeket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra és a kritikus infrastruktúrák üzemeltetőire vonatkozóan;

20.  felhívja a tagállamokat és az Uniót, hogy dolgozzanak ki megfelelő kereteket a gyors, kétirányú információmegosztási rendszerek számára, amelyek biztosítják a magánszektor anonimitását, és folyamatosan naprakészen tartják a közszférát, szükség esetén pedig segítséget nyújtanak a magánszektor számára;

21.  üdvözli a Bizottság azon elképzelését, hogy a kiberbiztonságra vonatkozóan kockázatkezelési kultúrát alakít ki, és sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a számítástechnikai válságkezelést mielőbb építsék be a válságkezelési terveikbe és kockázatelemzéseikbe; ezenfelül felhívja a tagállamok kormányait és a Bizottságot, hogy a magánszféra szereplőit ösztönözzék arra, hogy a számítástechnikai válságkezelést foglalják bele válságkezelési terveikbe és kockázatelemzéseikbe, személyzetüket pedig részesítsék kiberbiztonsági képzésben;

22.  felhívja valamennyi tagállamot és az uniós intézményeket, hogy hozzák létre a jól működő, hálózatbiztonsági veszélyhelyzeteket elhárító csoportok (CERT) hálózatát, amely a hét minden napján, éjjel-nappal üzemel; rámutat, hogy a nemzeti CERT-eknek egy hatékony hálózat részét kell alkotniuk, amelyben a lényeges információk cseréje a szükséges bizalmi és titoktartási normáknak megfelelően zajlik; megállapítja, hogy a CERT-eket összefogó ernyőkezdeményezések és egyéb fontos biztonsági szervek hasznos eszközök lehetnek a bizalom határokon és ágazatokon átnyúló kontextusban való fejlesztése szempontjából; elismeri a CERT-ek és a bűnüldöző szervek közötti, a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem terén folytatott hatékony és eredményes együttműködés jelentőségét;

23.  támogatja az ENISA-t a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos feladatainak ellátásában, különösen azáltal, hogy iránymutatást nyújt és tanácsot ad a tagállamok számára, valamint hogy támogatja a bevált gyakorlatok megosztását és a bizalom légkörének kialakítását;

24.  hangsúlyozza, hogy az ágazatnak a kiberbiztonsági teljesítményre vonatkozóan megfelelő követelményeket kell alkalmaznia a közlekedési hálózatokban és az információs rendszerekben használt IKT-termékek értékláncának teljes hosszában, megfelelő kockázatelemzést kell végrehajtania, biztonsági normákat és megoldásokat kell elfogadnia és a számítógépes támadások ellen védett közlekedési rendszerek biztosítása érdekében fejlesztenie kell a bevált gyakorlatok és az információk megosztását;

Ipari és technológiai erőforrások

25.  úgy véli, hogy a magas szintű hálózat- és információbiztonság központi szerepet játszik az Unión belül mind a biztonsági megoldások szolgáltatói, mind azok felhasználói versenyképességének javításában; úgy ítéli meg, hogy míg az Unióban az IT-biztonsági ágazat jelentős kihasználatlan potenciállal rendelkezik, a magán-, közszférabeli és üzleti felhasználók ugyanakkor gyakran nincsenek tisztában a kiberbiztonsági befektetések költségeivel és hasznaival, és ennélfogva továbbra is ki vannak szolgáltatva a káros számítógépes fenyegetéseknek; hangsúlyozza, hogy a CERT-ek felállítása e tekintetben jelentős tényezőnek minősül;

26.  úgy véli, hogy a kiberbiztonsági megoldások kínálata és az irántuk való kereslet bőségéhez az IKT-ügyekkel foglalkozó nemzeti hatóságok részéről a tudományos erőforrásokba, a kutatásba és fejlesztésbe (K+F) való megfelelő beruházások, valamint tudásbővítés és kapacitásépítés szükséges az innováció serkentése és a hálózat- és információbiztonsági kockázatokkal kapcsolatos kellő tudatosság megteremtése érdekében, amelyek együttesen egy összehangolt európai biztonsági ágazat felé mutatnak;

27.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a kiberbiztonság belső piacának létrehozása érdekében, amelyen belül a felhasználók és a szolgáltatók a lehető legjobban kihasználhatják a rendelkezésre álló innovációkat, szinergiákat és együttes szakértelmüket, és amely lehetővé teszi a kkv-k piacra lépését;

28.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a más ágazatokban, például a légi közlekedési ágazatban megvalósult beruházásokhoz hasonlóan vegyék fontolóra az európai kiberbiztonsági ágazatba történő közös beruházások végrehajtását;

Számítástechnikai bűnözés

29.  úgy véli, hogy a kibertérben folytatott bűncselekmények ugyanolyan károsak a társadalmak jólétére nézve, mint a fizikai világban megvalósulók, és hogy a bűnözés e formái gyakran egymást erősítik, amint az a gyermekek szexuális kizsákmányolása, valamint a szervezett bűnözés és a pénzmosás területén is megfigyelhető;

30.  megállapítja, hogy bizonyos esetekben kapcsolat áll fenn a jogszerű és a jogellenes üzleti tevékenységek között; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus finanszírozása és a súlyos szervezett bűnözés között kapcsolat áll fenn, és e kapcsolat fenntartását az internet megkönnyíti; hangsúlyozza, hogy a nyilvánosságban tudatosítani kell a számítástechnikai bűnözésben való érintettség komolyságát és azt, hogy ami első látásra „társadalmilag elfogadott” bűncselekménynek minősül – például a filmek illegális letöltése – gyakran jelentős pénzösszegeket generálhat a nemzetközi bűnszervezetek számára;

31.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az interneten kívül érvényes normáknak és elveknek online is érvényesülniük kell, és ezért a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelmet naprakész jogszabályokkal és operatív képességekkel fokozni kell;

32.  úgy ítéli meg, hogy a számítástechnikai bűnözés határokon átnyúló jellege miatt különösen fontosak a közös erőfeszítések és a tagállami szinten felül, uniós szinten biztosított szakértelem, valamint az, hogy az Eurojust, az Europol Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központja, a CERT-ek, valamint az egyetemek és a kutatóközpontok számára megfelelő erőforrásokat és képességeket kell biztosítani ahhoz, hogy a szakértelem, az együttműködés és az információmegosztás csomópontjaiként működjenek;

33.  határozottan üdvözli a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozását, és bátorítja, hogy a jövőben fejlesszék ezt az ügynökséget, illetve annak létfontosságú szerepét az információk és a szakértelem határokon átnyúló, időben történő és hatékony megosztásában, a számítástechnikai bűnözés megelőzésére, felderítésére és kivizsgálására irányuló erőfeszítések támogatása céljából;

34.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a polgárok könnyen hozzáférjenek a számítógépes fenyegetésekre és azok leküzdésének módjára vonatkozó információkhoz; úgy véli, hogy ezen iránymutatásnak arra vonatkozó információkat is magában kell foglalnia, hogy a felhasználók hogyan védhetik meg magánéletüket az interneten, milyen módon észleljék és jelentsék a szexuális visszaélés online előkészületének eseteit, hogyan telepítsék a szoftvereket és tűzfalakat, hogyan kezeljék a jelszavakat, illetve milyen módon észleljék a hamis azonosítást (adathalászat), a honlap forgalmának hamis weboldalra történő illegális átirányítását (pharming) és egyéb támadásokat;

35.  kitart amellett, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem ratifikálták az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló budapesti egyezményét, azt haladéktalanul tegyék meg; üdvözli az Európa Tanács arra vonatkozó megbeszéléseit, hogy a technológiai fejlődés nyomán aktualizálni kell az egyezményt annak biztosítása érdekében, hogy a számítástechnikai bűnözés kezelésében továbbra is hatékony maradjon, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek részt ebben a vitában; bátorítja az annak elősegítésére irányuló erőfeszítéseket, hogy az egyezményt más országok is ratifikálják, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt az Unión kívül tevékenyen népszerűsítse;

Kibervédelem

36.  hangsúlyozza, hogy a számítógépes kihívások, fenyegetések és támadások a tagállamok védelmét és nemzetbiztonsági érdekeit veszélyeztetik, és hogy a kritikus infrastruktúra védelmének feladatával kapcsolatos polgári és katonai megközelítéseknek a szinergiák létrehozására irányuló erőfeszítések révén mindkettő számára a maximális előnnyel kell járniuk;

37.  ezért felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az Európai Védelmi Ügynökséggel (EDA) annak érdekében, hogy a jelenlegi kezdeményezések és projektek alapján javaslatokat és kezdeményezéseket dolgozzanak ki a kibervédelmi képességekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy növelni kell a K+F arányát, többek között az erőforrások összefogása és megosztása révén;

38.  ismételten kifejti, hogy az átfogó uniós kiberbiztonsági stratégiának figyelembe kell vennie a meglévő ügynökségek és szervek hozzáadott értékét, valamint az azon tagállamokban összegyűjtött bevált gyakorlatokat, amelyek már saját nemzeti kiberbiztonsági stratégiákat vezettek be;

39.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a válságkezelési tervezésbe építse be a kiber-válságkezelést, továbbá hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az EDA-val együttműködve terveket kell kidolgozniuk a KVBP-missziók és műveletek számítógépes támadások elleni védelmére; felhívja őket, hogy állítsanak fel európai kibervédelmi erőket;

40.  hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonság területén jó gyakorlati együttműködés folyik a NATO-val, valamint hogy ezt az együttműködést különösen a tervezés, a technológia, a képzés és a felszerelések területén történő szorosabb koordináció révén fokozni kell;

41.  arra irányuló erőfeszítéseket vár az Unió részéről, hogy a nemzetközi partnerekkel, többek között a NATO-val párbeszédet indítson, határozza meg az együttműködés területeit, kerülje el a tevékenységek megkettőzését, és lehetőség szerint törekedjen arra, hogy azok kiegészítsék egymást;

Nemzetközi politika

42.  úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködés és a párbeszéd lényeges szerepet játszik a bizalom és az átláthatóság megteremtésében és a világszintű hálózatosodás és információmegosztás magas szintjének elősegítésében; ezért felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy állítson fel egy kiberdiplomáciai csapatot, amelynek feladata többek között a hasonló gondolkodású országokkal és szervezetekkel való párbeszéd előmozdítása lenne; kéri, hogy az EU tevékenyebben vegyen részt a kiberbiztonsággal foglalkozó számos magas szintű nemzetközi konferencián;

43.  úgy véli, hogy egyensúlyt kell teremteni az adatok határokon átnyúló továbbítása, az adatvédelem és a kiberbiztonság mint egymással versengő célok között, összhangban az unió nemzetközi – különösen a GATS keretében vállalt – kötelezettségeivel;

44.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a kiberbiztonsági dimenziót juttassa érvényre az Unió külső fellépéseiben, különösen a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban a kiberbiztonság kezelésének módjára vonatkozó együttműködés, tapasztalat- és információcsere fokozása érdekében;

45.  arra irányuló erőfeszítéseket vár az Unió részéről, hogy a nemzetközi partnerekkel párbeszédet indítson, határozza meg az együttműködés területeit, kerülje el a tevékenységek megkettőzését, és lehetőség szerint törekedjen arra, hogy azok kiegészítsék egymást; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy a nemzetközi szervezetekben járjanak el proaktív módon, és hangolják össze a tagállamok arra vonatkozó álláspontját, hogy a kiberbiztonság területén milyen módon mozdíthatók elő hatékonyan a különböző megoldások és a politikák;

46.  úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a kibertérben érvényre jussanak a meglévő nemzetközi jogi eszközök, többek között az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló egyezménye; ezért úgy ítéli meg, hogy nemzetközi szinten jelenleg nincs szükség új jogi eszközök kidolgozására; ugyanakkor üdvözli a kibertérre vonatkozó, a kibertérben való jogkövetést szolgáló magatartási normák kidolgozására irányuló nemzetközi együttműködést; úgy véli, hogy a technológiai fejlemények figyelembevétele céljából fontolóra kell venni a meglévő jogi eszközök aktualizálását; úgy véli, hogy a joghatósági kérdések az igazságügyi együttműködés és a határokon átnyúló bűnesetek elkövetőinek bíróság elé állítása tárgyában alapos vitát tesznek szükségessé;

47.  úgy ítéli meg, hogy különösen a kiberbiztonsággal és a számítástechnikai bűnözés kérdésével foglalkozó EU–USA munkacsoport megfelelő eszközül szolgálhat az EU és az Egyesült Államok számára ahhoz, hogy szükség esetén megosszák egymással a kiberbiztonsági politikákkal kapcsolatos bevált gyakorlatokat; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a kiberbiztonsághoz kapcsolódó területeket, például a hálózati és információs rendszerek biztonságos működésétől függő szolgáltatásokat a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) soron következő tárgyalásainak napirendjére fogják tűzni, melyet oly módon kell megkötni, hogy biztosított legyen az Unió szuverenitása és intézményeinek függetlensége;

48.  megállapítja, hogy a kiberbiztonsági készségek és a fenyegetések és rosszindulatú támadások megelőzésére, felderítésére és hatékony leküzdésére irányuló képességek a földgolyó különböző részein nem egyenletesen oszlanak el; hangsúlyozza, hogy a számítógépes támadásokkal szembeni ellenálló képesség növelésére és a számítógépes fenyegetések leküzdésére irányuló erőfeszítések nem szorítkozhatnak a hasonló gondolkodású partnerekre, hanem a kevésbé fejlett képességekkel, technikai infrastruktúrával és jogi kerettel rendelkező térségekre is ki kell terjedniük; úgy véli, hogy a CERT-ek összehangolása e téren alapvető fontosságú; felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé – és szükség esetén segítse – a harmadik országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megfelelő eszközök révén maguk alakítsák ki kiberbiztonsági képességeiket;

Végrehajtás

49.  kéri, hogy a nemzeti kiberbiztonsági stratégiák hatékonyságát a legmagasabb politikai szinten rendszeresen értékeljék annak biztosítása érdekében, hogy azokat az új világszintű fenyegetésekhez igazítsák, illetve hogy a különböző tagállamokban azonos kiberbiztonsági szint érvényesüljön;

50.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű ütemtervet, amelyben meghatározza az uniós szinten a kiberbiztonsági stratégia értelmében elérendő célkitűzések végrehajtásának és a végrehajtás értékelésének időkeretét; felkéri a tagállamokat, hogy e stratégia keretében a nemzeti tevékenységekre vonatkozóan fogadjanak el hasonló ütemtervet;

51.  kéri, hogy a Bizottság, a tagállamok, az Europol és az újonnan létrehozott Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ, az Eurojust és az ENISA rendszeres jelentéseket terjesszenek elő, amelyekben értékelik a kiberbiztonsági stratégiában meghatározott célkitűzések tekintetében elért előrelépéseket, ideértve a végrehajtás haladását mérő főbb teljesítménymutatókat is;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Europolnak, az Eurojustnak és az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 218., 2013.8.14., 8. o. (2) HL L 345., 2008.12.23., 75. o. (3) HL L 335., 2011.12.17., 1. o. (4) HL C 115., 2010.5.4., 1. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0207. (6) HL L 149., 2001.6.2., 1. o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0237. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0468. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0457. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0103. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a növekedésről, a mobilitásról és a foglalkoztatásról szóló digitális menetrendről: ideje magasabb sebességbe kapcsolni (2013/2593(RSP))

P7_TA(2013)0377 B7-0385/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Az európai digitális menetrend – európai növekedés digitális alapokon” című, 2012. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0784),

–  tekintettel „A növekedésről, a mobilitásról és a foglalkoztatásról szóló digitális menetrend – ideje magasabb sebességbe kapcsolni” című, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésekre (O–000085 – B7–0219/2013 és O–000086 – B7–0220/2013),

–  tekintettel az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 2012. június 13-i 531/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a többéves rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló 2012. március 14-i 243/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az európai összekapcsolódási eszközről szóló folyamatban lévő tárgyalásokra és különösen a transzeurópai távközlési hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról és az 1336/97/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatra (COM(2013)0329),

–  tekintettel az „Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu” című 2010. május 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában”című 2012. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0529),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) irányuló 2012. január 25-i javaslatra (COM(2012)0011),

–  tekintettel az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. október 19-i javaslatra (COM(2011)0665),

–  tekintettel „Az európai digitális menetrend” című, 2010. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Tanács az európai digitális menetrendre vonatkozó következtetések elfogadását tervezi a 2013. október 24–25-i ülésén;

B.  mivel a 2010-ben elfogadott európai digitális stratégia legfőbb célja, hogy csökkentse a tagállamok között fennálló egyenlőtlenségeket, különösen a vezetékes és mobil gyors és szupergyors szélessávú infrastruktúrához való hozzáférés vonatkozásában;

C.  mivel az információs és kommunikációs technológiák a digitális társadalom alapelemei, és ma az uniós éves termelékenységnövekedés körülbelül 20%-át, az Unió GDP-jének 4,5%-át, valamint a kutatásba és fejlesztésbe történő uniós magánbefektetések 25%-át teszik ki, és ezáltal bennük rejlik annak lehetősége, hogy igen jelentősen hozzájáruljanak a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz;

D.  mivel az uniós digitális gazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázásának jelentős sokszorozó hatása lenne a gazdaságra, hiszen nagyobb növekedést és több munkahelyet eredményezne; mivel e potenciál kiaknázása az egyik legfontosabb a növekedésre és a versenyképességre irányuló reformok közül, és segítené az Uniót abban, hogy a jelenlegi válságból kilábaljon;

E.  mivel becslések szerint 2020-ra 50 milliárd eszköz kapcsolódik az internethez és 2017 végéig várhatóan 15-szörösére nő a globális adatforgalom; mivel ha az Európai Unió nagyobb növekedésre, versenyképességre és teljesítőképességre törekszik, akkor a szélessávú adatátvitel exponenciális növekedése ambiciózus politikákat tesz szükségessé uniós és tagállami szinten, a vezetékes és a mobilhálózatok kapacitásának növelése tekintetében egyaránt;

F.  mivel a jelenlegi digitális menetrendben kitűzött célokat túlszárnyalták a többi kontinensen végbemenő felgyorsult fejlesztések, ezért e célok nem elég ambiciózusak annak biztosításához, hogy az Unió a távközlés terén globális vezető szerephez jusson 2020-ig;

G.  mivel a Parlament és a Tanács még mindig várja a Bizottság hálózatsemlegességre és egyetemes szolgáltatásra vonatkozó javaslatait;

1.  hangsúlyozza, hogy a digitális menetrend és az egységes digitális piac megvalósításának a növekedés serkentésére és a válságból való kilábalásra irányuló uniós erőfeszítések középpontjában kell állniuk; úgy véli, hogy az egységes digitális piac előtt álló akadályok leküzdéséhez mind uniós, mind nemzeti szinten politikai vezetésre van szükség az Unión belüli munkahelyteremtés és növekedés elősegítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a digitális gazdaság a többi ágazatnál hétszer gyorsabban nő, és megjegyzi, hogy az egységes digitális piac megvalósítása évi 110 milliárd eurós nagyságrendű növekedést biztosíthat;

2.  rámutat arra, hogy a GDP-növekedés tekintetében az Unió több, egyidejűleg jelentkező nyomással szembesül akkor, amikor az adósság és a hiány magas szintje miatt korlátozott a növekedés közforrásokból történő ösztönzésére alkalmas mozgástér, valamint felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy valamennyi lehetséges növekedési ösztönzőt bocsássanak rendelkezésre; megjegyzi, hogy az ikt-k alapvető átalakító technológiát képviselnek minden gazdasági ágazat esetében, különös tekintettel az egészségügyi ellátás, energia, közszolgáltatások és oktatás területére;

Barangolásidíj-mentes Európa 2015-re

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a távközlési piac mesterséges határok révén még mindig széttagolt a nemzeti piacok között és nem tekinthető a versenyt ösztönző egységes gazdasági piacnak;

4.  hangsúlyozza, hogy iparági elemzők jelzései szerint a barangolásból származó árbevételek sok esetben az uniós szolgáltatók összbevételének 10%-át teszik ki, és megjegyzi, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének legutóbbi elemzései szerint a vállalatok és a fogyasztók átlag kétszer magasabb árat fizetnek a barangolásos hívásokért, mint az üzemeltetők a nagykereskedelmi piacon;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a barangolás kiegyensúlyozatlan haszonkulcsa növeli az Unión belüli mobilitás költségeit; rámutat arra, hogy ez akadályozza a növekedést és a fellendülést, mivel a mobilitás az Unió növekedésének egyik legfontosabb tényezője;

6.  hangsúlyozza, hogy a barangolási díjak megszüntetése döntő fontosságú az innováció ösztönzése szempontjából, hiszen bővíti az innovatív termékek és szolgáltatások hazai piacát;

7.  úgy véli, hogy az egységes távközlési piac – többek között a belföldi és barangolási díjak közötti árkülönbségek miatt – jelenleg nem létezik; ezért úgy véli, hogy strukturális intézkedésekkel hozzá kellene járulni olyan valódi belső digitális piac megteremtéséhez, ahol a versenyt ösztönzik és ahol nincsen különbség a nemzeti és barangolási tarifák között, ekként pedig megteremtődne a páneurópai mobil távközlési piac;

8.  emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az európai digitális menetrend értelmében a barangolási és a nemzeti tarifák közötti különbségnek 2015-ig nullához kellene közelítenie, valamint hogy az 531/2012/EU rendelet célja a mobilhírközlési szolgáltatások belső piacának létrehozása, és az, hogy végül teljesen megszűnjön a nemzeti és barangolási tarifák közötti különbségtétel;

9.  úgy véli tehát, hogy a digitális egységes piac kiteljesítésére irányuló intézkedéseknek 2015-ig át kellene hidalniuk a barangolási és nemzeti tarifák közötti szakadékot, ami – a hívások, a szöveges üzenetek és az adatátvitel vonatkozásában – barangolásdíj-mentes Uniót eredményez;

10.  emlékeztet arra, hogy a távközlési szolgáltatók új ajánlatainak felhasználóbarátoknak és átláthatóaknak kell lenniük, megakadályozva ezáltal a távközlési piac új rejtett akadályainak kialakulását;

11.  emlékeztet, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia az 531/2012/EU rendelet működését és értékelnie kell a barangolási piac versenyképességét, azt, hogy mennyire voltak előnyösek az ügyfelek számára a barangolási szolgáltatások tényleges árcsökkentései, valamint a barangolási és nemzeti tarifák közötti különbséget, ideértve olyan ajánlatok rendelkezésre állását, amelyek egységes tarifát kínálnak a nemzeti és a barangolási szolgáltatásokra;

12.  megjegyzi, hogy csupán a barangolási díjak eltörlésével nem lehet ténylegesen egységes digitális piacot létrehozni; hangsúlyozza, hogy ezt az intézkedést egy átfogó európai digitális stratégia részének kell tekinteni, amely stratégia elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekre és a hozzáférhetőségre irányul az ágazaton belüli munkahelyek megőrzésének és új munkahelyek létrehozásának ösztönzése érdekében;

13.  üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint jogalkotási csomagra irányuló javaslatot tesz annak érdekében, hogy megszüntesse az Európai Unió egységes digitális piaca működésének még meglévő akadályait; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy felmérje a távközlési ágazatnak az uniós egységes digitális piac kialakításához köthető növekedési potenciálját;

Infrastruktúra és mobilitás

14.  hangsúlyozza a szélessávú hálózatok megvalósítására és az ezekhez való hozzáférésre, az e-kereskedelemre, a digitális társadalmi befogadásra, a határokon átnyúló közszolgáltatásokra, valamint a kutatásra és innovációra vonatkozó, az európai digitális menetrendben megfogalmazott célértékek szükségességét, amelyek továbbra is kiemelt célkitűzések maradnak annak érdekében, hogy az Unió teljes mértékben kiaknázhassa a digitális társadalom előnyeit;

15.  emlékeztet arra, hogy az egységes uniós digitális piac előtt álló akadályok eltávolításának igényével párhuzamosan az Európai Uniónak elsőrendű prioritása az optimális, nagyon gyors internetes szélessávú infrastruktúrába való beruházás a digitális gazdaságban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében;

16.  hangsúlyozza, hogy ha az Unió a digitális forradalom hazája kíván lenni és vissza szeretné nyerni globális vezető szerepét, 2020-ra ambiciózus és előretekintő célkitűzésekre van szükség; úgy véli, hogy a digitális menetrend 2020-ra vonatkozó egyik felülvizsgált előretekintő célkitűzése az kellene, hogy legyen, hogy valamennyi uniós háztartás másodpercenként 100 megabites (Mbps) sávszélességű hozzáféréssel rendelkezzen, a háztartások 50%-a pedig másodpercenként 1 gigabites sávszélességű vagy afölötti hozzáféréssel; megjegyzi, hogy a transzeurópai távközlési hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról és az 1336/97/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló jelentésében az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság már jelezte, hogy támogatja ezeket az ambiciózus célkitűzéseket;

17.  mélységesen sajnálja, hogy sok tagállam nem tartotta be a rádióspektrum-politikai program által meghatározott, a 800 MHz frekvenciasávba tartozó „digitális hozadék” szélessávú mobil szolgáltatásoknak történő kiosztására vonatkozó 2013. január 1-jei határidőt; hangsúlyozza, hogy ez a késedelem akadályozza a 4G hálózatok kiépítését az Unióban, ezért felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy a 800 MHz frekvenciasáv a szélessávú mobil szolgáltatások rendelkezésére álljon, és felhívja a Bizottságot, hogy használja fel teljes hatáskörét a gyors végrehajtás biztosítása érdekében;

18.  megállapítja, hogy a digitális menetrendben előírt, a szélessávra vonatkozó rendelkezésekről szóló célkitűzések valószínűleg nem fognak megvalósulni; ezért meg van győződve arról, hogy a jövőbeli hálózatokba történő nagyobb beruházások nélkül még inkább csökkenni fog az Unió globális versenyképessége; úgy véli, hogy a Bizottságnak az egységes piaci intézkedéscsomag keretében szintén teljesen felül kellene vizsgálnia a távközlési piac jogi keretét annak érdekében, hogy előmozdítsa a vezetékes- és a mobilhálózatokra irányuló beruházásokat;

19.  úgy véli, hogy a versenynek az új digitális infrastruktúrára irányuló beruházások ösztönzésében – és ezáltal a gazdasági növekedés előmozdításában – betöltött szerepét nem szabad gyengíteni; alapvető fontosságúnak ítéli, hogy a Bizottság biztosítson egy szabályozási keretrendszert, amely valamennyi piaci szereplő számára lehetővé tenné, hogy innovatív digitális infrastruktúrába fektessenek be; úgy véli, hogy e célból az új generációs hozzáférési hálózatok hatékony hozzáférési árait meghatározó új szabályoknak tükrözniük kell az alapjukat képező verseny folyamatát az egyes tagállamokban, tiszteletben tartva a nemzeti szabályozó hatóságok előjogait; véleménye szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak e célból a közös célkitűzések, például a digitális menetrend megvalósítására kell törekedniük, saját nemzeti piacaikra vonatkozó pontosabb ismereteikre és sajátos szakértelmükre alapozva;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő az elektronikus hírközlési szolgáltatások keretszabályozásának alapvető felülvizsgálatára irányuló javaslatot;

21.  kiemeli az európai digitális menetrendben bejelentett főbb intézkedések végrehajtásának fontosságát, különös tekintettel az ellenálló képességgel rendelkező, megbízható infrastruktúrákra és szolgáltatásokra, valamint az adatvédelmi rendszerre;

22.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az egységes uniós digitális piac tervezhetősége, mobilitása és rugalmassága érdekében értékelje és vizsgálja felül az információs társadalomról szóló irányelvet (2001/29/EK(4)), ahogyan azt az Európai Parlament az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalásában(5) szorgalmazta;

Információs és kommunikációs technológiák a fiatalok foglalkoztatásáért

23.  hangsúlyozza, hogy a teljes mértékben működőképes egységes digitális piac megvalósításához összehangolt erőfeszítés szükséges annak biztosítása érdekében, hogy tartózkodási helyétől függetlenül minden állampolgár hozzáférjen az internethez és a használatához szükséges készségekhez;

24.  üdvözli a 2013 márciusában létrehozott, a digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalíciót, amely valamennyi érintett számára nyitott; felhívja a Bizottságot, hogy e nagykoalíciót sürgősen tegye működőképessé, valamint hogy ismételje meg ezt a kezdeményezést tagállami szinten is, és az uniós alapokhoz biztosítson preferenciális hozzáférést a résztvevők számára, ezáltal támogatva fellépésüket;

25.  hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség – beleértve a fiatalkori és a tartós munkanélküliséget – elfogadhatatlanul magas szintet ért el az Európai Unióban és valószínűleg magas marad a közeljövőben is, és hogy valamennyi politikai szinten határozott és gyors fellépésre van szükség;

26.  megjegyzi, hogy az ikt-ágazatban foglalkoztatottak száma jelenleg az Unióban több mint 4 millió és bár ez a szám évente 3%-kal nő, a Bizottság szerint a válság ellenére 2015-re 700 000 és 1 millió közötti magas minőségű ikt-munkahely lesz betöltetlen; hangsúlyozza, hogy következésképpen az e-készségek és a digitális oktatás rendkívüli jelentőségűek lehetnek a növekvő munkanélküliség csökkentése tekintetében, különösen a fiatalok esetében;

27.  üdvözli az ifjúsági garanciarendszerek uniós szintű elfogadását, amelyek minden fiatal európai számára biztosítják, hogy az iskola elvégzését vagy munkanélkülivé válásukat követő négy hónapon belül jó minőségű állásajánlatot kapjanak, illetve további tanulási vagy képzési lehetőségben, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy szakmai gyakorlatban részesüljenek; ugyanakkor megjegyzi, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés céljára a következő többéves pénzügyi keretben előirányozott 6 milliárd euró nyilvánvalóan nem elegendő egy ekkora méretű probléma orvoslására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják e fellépések hatékonyságát azáltal, hogy a digitális készségek elsajátítására helyezik a hangsúlyt; hangsúlyozza, hogy a digitális készségek minden szakmai képzés elengedhetetlen összetevői kellene, hogy legyenek annak biztosítása érdekében, hogy az új generációk és a jelenlegi munkavállalók egyaránt képesek elsajátítani a szükséges készségeket;

A kis- és középvállalkozásokra vonatkozó információs és kommunikációs technológiák

28.  emlékeztet arra, hogy az internet az egységes digitális piac egyik alapelve egyrészt mint a szolgáltatások elindítását vagy innovatív termékek piacra dobását az állampolgárok számára lehetővé tevő platform, amely ezáltal munkahelyeket teremt és elősegíti kkv-k létrejöttét, másrészt mint társadalmi kommunikációs platform;

29.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k jelentik az Unió gazdaságának motorját, valamint hogy több intézkedés szükséges az uniós kkv-k világszintű versenyképességének előmozdításához és az Unió versenyképességére nagy hatást gyakorló ígéretes új technológiai fejlesztések – például a felhő alapú számítástechnika – elterjesztése számára a lehető legmegfelelőbb környezet kialakításához;

30.  megjegyzi, hogy a szabályos foglalkoztatás melletti alternatív pályaválasztási lehetőségként egyre több európai, elsősorban fiatal lesz vállalkozó, amelynek ösztönzői az eddig soha nem látott lehetőségeket teremtő internet, a felhőalapú technika, a mobilplatformok, a közösségi oldalak és a hatalmas adatáramlás; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki fokozottabban vállalkozásbarát környezetet, amelyben könnyebb hozzájutni a finanszírozáshoz („a tévedés jogával”), a piacokhoz, a hálózatokhoz és a szakértelemhez, és amelyet támogatni kell közös kockázatmegosztási-mechanizmusok, kockázati tőke, kedvezményes adózás és kapcsolatépítő rendezvények révén;

A közszféra digitális átállása

31.  hangsúlyozza, hogy a közszféra digitális átállása a digitális menetrend egyik következő lépése kellene, hogy legyen, hiszen a közigazgatást terhelő költségek csökkentésén és a polgárok számára biztosított hatékonyabb szolgáltatásokon túlmenően a digitális serkentő hatás a gazdaság minden ágazata számára különösen hasznos lenne;

32.  sajnálatosnak tartja, hogy a felhőalapú számítástechnikára vonatkozó nemzeti stratégiák háttérbe szorítják az ambiciózus és hatékony európai stratégiát; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg javaslatait és határozza meg azokat a forrásokat, amelyek kielégítően hatékonyak Európa vezető szerepének biztosításához az egységesítés tekintetében;

33.  kiemeli, hogy a modern közigazgatás alapvető fontosságú a munkahelyek, a növekedés és a versenyképesség ösztönzésére irányuló politikák megtervezésének és megvalósításának megerősítése szempontjából; hangsúlyozza az ikt-kban rejlő lehetőségek kiaknázásának fontosságát egy jobban teljesítő, hatékonyabb közszféra kialakítása és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében; megjegyzi, hogy az ikt-k ösztönözhetik az adóbeszedési és az egészségügyi rendszerek reformját, csökkenthetik a beszállítóknak történő kifizetések késedelmeit és megerősíthetik az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságát; úgy véli, hogy mindenekelőtt az egészségügyi ellátás nyújtását kell forradalmasítani annak érdekében, hogy költséghatékonyabb és személyre szabott szolgáltatásokat biztosítsanak a betegeknek és a szakembereknek;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az Európai Számítási Felhő Partnerség munkáját;

Az információs és kommunikációs technológiák finanszírozása: a többéves pénzügyi keret

35.  sajnálja, hogy a Bizottság által az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében az ikt-beruházásokra a 2014–2020 közötti időszakra javasolt 9,2 milliárd eurót drasztikusan csökkentik; hangsúlyozza, hogy az új pénzügyi körülmények következtében a strukturális alapokból és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott, a szélessávú hálózatokba történő beruházások fontosabbak, mint korábban bármikor, és ezeket a 2007–2013 közötti programozási időszakra növelni kell;

36.  hangsúlyozza, hogy szükség van az uniós alapoknak az ikt-beruházásokra irányuló célzottabb felhasználására, és hogy a következő többéves pénzügyi keretben az ikt-kra fordított forrásoknak összhangban kell lenniük az ágazat súlyával és gazdasági hatásával; felszólít, hogy az átfogó többéves pénzügyi keretben az ikt-val kapcsolatos költségek részesedését kiemeltebben kell kezelni a 2007–2013 közötti időszakhoz képest;

o
o   o

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 172., 2012.6.30., 10.o. (2) HL L 81., 2012.3.21., 7.o. (3) HL C 81. E, 2011.3.15, 45.o. (4) HL L 167., 2001.6.22., 10.o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a szíriai helyzetről (2013/2819(RSP))

P7_TA(2013)0378 RC-B7-0413/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa Szíriáról szóló 2013. január 23-i, február 18-i, március 11-i, április 22-i, május 27-i, június 24-i, július 9-i és július 22-i következtetéseire; tekintettel az Európai Tanács Szíriára vonatkozó, 2013. február 8-i következtetéseire,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a vegyi fegyverek damaszkuszi bevetésével kapcsolatos legutóbbi jelentésekről szóló 2013. augusztus 21-i, a szíriai konfliktus politikai megoldásának sürgető szükségességéről szóló 2013. augusztus 23-i (az EU Szíriáról elfogadott 2013. szeptember 7-i álláspontját tükröző), valamint a Szíria vegyi fegyvereinek nemzetközi ellenőrzés alá helyezésére irányuló javaslatról szóló 2013. szeptemberi 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1949-es genfi egyezményekre és az azokhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvekre, különösen a fojtó, mérgező vagy egyéb gázok, valamint a bakteriológiai eszközök hadviselési célokra történő használatának tilalmáról szóló, (a Hágai Egyezményhez csatolt), 1925. június 17-én Genfben aláírt genfi jegyzőkönyvre, valamint a vegyifegyver-tilalmi egyezményben előírt szabályokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ szerint a szíriai békés tüntetések 2011. márciusi erőszakos leverésének kezdete óta több mint 100 000 ember – többségében polgári személy – vesztette életét; mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) szerint 4,25 millió ember kényszerült országon belül lakóhelye elhagyására, és több mint 2 millió szíriai menekült távozott főként Törökországba, Jordániába, Libanonba, Egyiptomba és Irakba;

B.  mivel 2013. augusztus 21-én Damaszkusz külvárosában nagyszabású vegyi támadást hajtottak végre, amelynek során több száz ember, közöttük sok nő és gyermek vesztette életét; mivel ez a támadás a nemzetközi jog kirívó megsértése, háborús bűn és az emberiesség elleni bűncselekmény; mivel számos különböző forrásból származó információ megerősíti e támadás tényleges megtörténtét, és a jelek szerint erős bizonyítéka annak, hogy a szíriai rezsim a felelős e támadásokért;

C.  mivel a szíriai kormány 2013. augusztus 25-én, a vegyi támadás után négy nappal hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ ellenőrei látogatást tegyenek a területen; mivel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár sürgette a vizsgálóbizottságot, hogy minél előbb terjessze elő megállapításait; mivel az ENSZ ellenőrző küldöttségének megbízatása annak megállapítására korlátozódik, hogy sor került-e vegyi fegyverek használatára, és nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy ki a felelős ezért az akcióért;

D.  mivel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2013. szeptember 9-én, míg Catherine Ashton alelnök/főképviselő 2013. szeptember 10-én üdvözölte azt a javaslatot, hogy a szíriai rezsim megsemmisítés céljából átadja a vegyi fegyvereket a nemzetközi közösségnek, és ezt a javaslatot Oroszország, Irán és a szíriai rezsim is készségesen elfogadta; mivel Ban Ki Mun elmondása szerint mérlegelte, hogy felszólítsa a Biztonsági Tanácsot, hogy kérje e fegyverek és a vegyi prekurzorok azonnali átszállítását Szíria olyan belső területeire, ahol biztonságosan lehet őket tárolni és megsemmisíteni;

1.  erőteljesen elítéli a polgári lakosság ellen 2013. augusztus 21-én vegyi fegyverekkel végrehajtott tömeggyilkosságot, amelynek során nyugati hírszerzők adatai szerint legalább 1400 ember, közöttük 400 gyermek vesztette életét, miközben megjegyzi, hogy különböző források arra utalnak, hogy a támadásért a szíriai rezsim a felelős;

2.  hangsúlyozza, hogy a vegyi fegyverek e megdöbbentő alkalmazását a nemzetközi közösség nem nézheti tétlenül; rámutat, hogy a vegyi fegyverek bizonyított – különösen polgári személyek elleni – bevetése a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértését jelenti, háborús bűncselekmény és emberiesség elleni bűncselekmény, ami egyértelmű, határozott, célzott és egységes válaszlépést tesz szükségessé, nem kizárva az esetleges elrettentő intézkedéseket, annak világossá tétele érdekében, hogy ezek a bűncselekmények elfogadhatatlanok, valamint a vegyi fegyverek akár Szíriában, akár máshol történő további bevetésének megelőzésére;

3.  üdvözli az EU által Szíriával kapcsolatban az uniós külügyminiszterek 2013. szeptember 7-i nem hivatalos ülésén elfogadott álláspontot; hangsúlyozza, hogy a szíriai helyzet koherens, közös megközelítésmódot tesz szükségessé a tagállamok részéről; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tárgyalják tovább a szíriai helyzetet a Külügyek Tanácsa keretében, és vizsgálják meg, hogy milyen intézkedéseket tud elfogadni az EU a szíriai ellenzék demokratikus erőinek támogatása, a nemzetközi közösség többi tagjával folytatott párbeszéd és a velük kialakított közös megközelítés elősegítése, illetve a szíriai és a szomszédos országokban élő lakosságnak nyújtott további humanitárius segítség érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokozott figyelmet kell fordítania valamennyi érintett szereplő bevonására és az egész térségre kiterjedő enyhülési folyamat előmozdítására;

4.  kéri az ENSZ-t, hogy minél előbb zárja le a vegyi fegyverek Szíriában történő alkalmazásának megállapítása tekintetében végzett alapos vizsgálatát; kéri a vizsgálóbizottság jelentésének mihamarabbi eljuttatását a Biztonsági Tanácshoz, hogy az az ENSZ vizsgálóbizottságának megállapításai alapján megvitathassa a Szíriában elkövetett tömeggyilkosságot, és megfontolhassa, hogy következésképpen milyen intézkedések elfogadására van szükség a vegyi fegyverek Szíriában történő bevetésére adandó válasz érdekében, illetve elszámoltathassa a felelősöket;

5.  üdvözli azt a javaslatot, amely a szíriai vegyifegyver-állomány megsemmisítés céljából a nemzetközi közösség részére történő mielőbbi átadására irányul a nemzetközi közösség által adott ultimátumot követően, mely javaslatot az ENSZ Biztonsági Tanácsának kötelező erejű határozata kísér, amelyet be nem tartása esetén az ENSZ Alapokmányában foglalt valamennyi eszköz révén végre lehet hajtatni;

6.  úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek olyan politikai megoldást kell találnia Szíria számára, amely képes az erőszak megfékezésére, elejét veszi a vegyi fegyverek további bevetésének és előmozdítja a demokratikus átmenetet; különösen Oroszországot és Kínát mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjait hívja fel, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek, és segítsék elő egy közös álláspont kialakítását és a szíriai válság diplomáciai úton történő megoldását, anélkül, hogy kizárná az ENSZ Közgyűlésének bevonását, amely tárgyalhatná az ügyet a Biztonsági Tanácsban tapasztalható folyamatos vétó esetén; meggyőződése, hogy a jelenlegi szíriai válságra csak egy szíriaiak által vezetett, a nemzetközi közösség támogatását élvező, befogadó politikai folyamat révén található tartós megoldás; ennek jegyében továbbra is támogatja az EU és tagállamai, valamint az ENSZ és az Arab Liga közös különleges képviselője, Lakhdar Brahimi által tett erőfeszítéseket, melyek célja, hogy előrelépés történjen a Genf II. folyamatban és a Biztonsági Tanácsban; megismétli a Biztonsági Tanács felé irányuló azon kérését, hogy hivatalos kivizsgálás céljából utalja a szíriai helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé; megismétli a Bassár el-Aszad elnökhöz és rezsimjéhez intézett azon felhívását, hogy mondjanak le és tegyék lehetővé a demokratikus átmenetet;

7.  súlyos aggodalmának ad hangot a jelenlegi szíriai humanitárius válság és a szomszédos országokra gyakorolt következményei miatt; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy teljesítsék humanitárius kötelezettségeiket és fokozzák a szíriai menekülteknek nyújtott segítséget; megismétli a minden országhoz intézett azon kérését, hogy teljesítsék a 2013. január 30-i kuvaiti támogatói konferencián tett ígéreteiket; felhívja a konfliktusban érintett feleket, hogy segítsék elő a humanitárius segítségnyújtásnak és támogatásnak az összes lehetséges csatornán keresztüli – határokat és konfliktuszónákat is átívelő – biztosítását, és gondoskodjanak az egészségügyi személyzet és a humanitárius szakemberek biztonságáról;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, valamint a szíriai konfliktusban érintett összes félnek.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása az egyiptomi helyzetről (2013/2820(RSP))

P7_TA(2013)0379 RC-B7-0411/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Tanács arab tavaszról szóló 2013. február 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács Egyiptomra vonatkozó, 2013. augusztus 21-i és július 22-i következtetéseire,

–  tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke által az Egyiptomi helyzetről 2013. augusztus 18-án kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2013. augusztus 21-i, Egyiptom kapcsán összehívott különleges ülését követően Catherine Ashton főképviselő által tett megjegyzésekre, a főképviselő által az egyiptomi helyzetről és fejleményekről 2013 augusztusában és júliusában tett nyilatkozatokra, valamint a főképviselő és az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry által 2013. augusztus 7-én Egyiptomról tett közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Egyiptom közötti, 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, továbbá az ennek végrehajtása terén tett előrelépésről szóló 2013. március 20-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az EU–Egyiptom munkacsoport társelnökeinek a 2012. november 14-i ülést követően közzétett következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2013. június 18-án közzétett jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–  tekintettel Egyiptom 2013. július 8-án közzétett alkotmányos nyilatkozatára, amely menetrendet javasol az alkotmánymódosítások és az új választások számára,

–  tekintettel az egyiptomi átmeneti kormánynak a demokrácia felé vezető út fenntartásáról szóló programjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Egyiptom a legnagyobb arab ország, amely kulcsszerepet játszik a dél-mediterrán térségben, az EU fontos kereskedelmi partnere és az uniós támogatások jelentős kedvezményezettje; mivel az egyiptomi politikai fejlemények jelentős következményekkel járnak a régió egészében és annak határain túl;

B.  mivel annak eredményképpen, hogy a Murszi elnök vezette kormány nem tartotta be gazdasági ígéreteit, nem vette figyelembe maradéktalanul az egyiptomi társadalom demokratikus erőinek jogos aggodalmait, és elmulasztotta a lakosság által két éve sürgetett demokratikus átalakulás végrehajtását, a politikai polarizáció felerősödött, tömegtüntetéseken követelték Murszi elnök lemondását, és erőszakos összecsapásokra került sor;

C.  mivel 2013. június 30-án a Murszi elnököt elutasítók milliói gyülekeztek Kairóban és más egyiptomi nagyvárosokban, és Murszi lemondását követelték; mivel e tüntetéseket követően, 2013. július 3-án a fegyveres erők parancsnoka, Abdel-Fattah Kalil asz-Szíszi tábornok vezetésével katonai puccsot hajtottak végre, amelynek során Murszi elnököt és kormányát elmozdították a helyéről; mivel 2013. július 4-i nyilatkozatában a legfelső katonai tanács bejelentette az alkotmány felfüggesztését, és a hatalom átruházását az alkotmánybíróság elnökére az előrehozott elnöki választásokig, amelyet parlamenti választások követnek, majd nemzeti koalíciós kormány alakul, és egy bizottság megvizsgálja az alkotmánymódosításokat; mivel ugyanazon a napon Adli Manszúr felesküdött ideiglenes elnökként;

D.  mivel az ideiglenes elnök július 5-én feloszlatta a parlament felső házát, és egy kilenc hónap alatt megvalósítandó útitervet jelentett be, amelynek során a 2012-es alkotmányt módosítanák és népszavazás útján elfogadnák, ezt követően pedig parlamenti- és elnökválasztásokat tartanának; mivel az ideiglenes elnök megbízott miniszterelnököt nevezett ki; mivel Egyiptom legmagasabb szintű iszlám és kopt hatóságai, kiemelkedő liberális politikusok, valamint a szalafita Nour párt támogatásukat adták az átmenetre vonatkozó útitervhez; mivel 2013. szeptember 1-jén 50 szakértőből álló új alkotmányozó bizottságot neveztek ki az alkotmánymódosítások kidolgozására;

E.  mivel Murszi volt elnököt 2013. július 3. óta ismeretlen helyen fogva tartják, és az ország államügyésze gyilkosság és erőszakra való felbujtás vádjával bíróság elé állította őt és 14 másik személyt, köztük a Muzulmán Testvériség vezetőit; mivel a Muzulmán Testvériség sok tagját, köztük vezetőinek többségét letartóztatták, és jelenleg tárgyalásukra várnak; mivel Mubarak egykori diktátort 2013. augusztus 22-én szabadon bocsátották, és azóta házi őrizetben van;

F.  mivel a katonai beavatkozást követően a Muzulmán Testvériség nagyszabású tüntetéseket szervezett Egyiptom-szerte, Murszi elnök szabadon engedését és hivatalába való visszahelyezését követelve; mivel számos, a Muzulmán Testvériség által tervezett tüntetés erőszakba torkollott, és halálos összecsapásokhoz vezetett a polgárok, valamint a Muzulmán Testvériség támogatói és a fegyveres és biztonsági erők között; mivel 2013. augusztus 14-én az egyiptomi hadsereg és rendőrség Murszi volt elnök és a Muzulmán Testvériség mellett tüntető két ülődemonstrációt oszlatott fel a Rábia kereszteződésnél és a Nahda téren Kairóban, amelynek következtében tüntetők százai és tucatnyi rendőr vesztette életét;

G.  mivel az átmeneti kormány egyhónapos szükségállapotot hirdetett ki, és bejelentette, hogy közéleti szereplőkből álló független bizottságot hoznak létre a Rábia és a Nahda téri ülődemonstrációk feloszlatásának kivizsgálására; mivel a regionális és egyiptomi nem kormányzati szervezetek arra szólítottak fel, hogy az Arab Liga tényfeltáró missziója vizsgálja ki a közelmúltban Egyiptomban bekövetkezett erőszakos cselekményeket; mivel az uniós és nemzetközi közvetítés eddig sikertelenül próbálkozott egy befogadó jellegű politikai párbeszéd kialakításával, és mivel folytatódnak a tiltakozások, összecsapások és letartóztatások;

H.  mivel az ülődemonstrációk erőszakos felszámolását követően a Muzulmán Testvériség hívei tragikus módon szektariánus erőszakot követtek el az egyiptomi keresztények ellen; mivel az egyiptomi biztonsági erőket megvádolták azzal, hogy nem védték meg a templomokat és a kopt közösségeket az előre várható megtorló támadásoktól;

I.  mivel a biztonsági erők ellen elkövetett terrorista cselekedetek és erőszakos támadások fokozódtak a Sínai-félszigeten, amelynek északi részén 25 szolgálaton kívüli rendőrt gyilkoltak meg 2013. augusztus 19-én; mivel 2013. szeptember 5-én bombatámadást hajtottak végre Kairóban Mohammed Ibrahim egyiptomi belügyminiszter ellen;

J.  mivel az átmeneti kormány kijelentette, hogy a nemzeti megbékélés és a jogállamiság megvalósítását legfontosabb feladatainak tartja;

K.  mivel Egyiptom egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel küszködik; mivel az ország gazdasági fellendülése politikai stabilitást, józan gazdaságpolitikát, korrupcióellenes fellépést, valamint nemzetközi támogatást tesz szükségessé; mivel a társadalmi igazságosság és a polgárok magasabb életszínvonala a nyitott, stabil, demokratikus, szabad és virágzó egyiptomi társadalom felé vezető átmenet létfontosságú szempontjai;

L.  mivel az egyiptomi politikai és társadalmi átmenet e kritikus időszakában a független szakszervezetek és a civil társadalmi szervezetek döntő szerepet játszanak a munkaügyi viszonyok területén; mivel egy valódi demokráciában a független és szabad sajtó és média a társadalom kulcsfontosságú részét képezi; mivel Egyiptomban fokozódik az újságírókkal szembeni fizikai erőszak és zaklatás, és mivel 2013. szeptember 3-án egy kairói bíróság elrendelte négy, a Muzulmán Testvériséggel szimpatizáló vagy általuk üzemeltetett televíziós csatorna bezárását, azt állítva, hogy illegálisan működtek; mivel az elmúlt hat hétben a biztonsági erők számos televíziós csatorna irodáját átkutatták;

M.  mivel az egyiptomi nők különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a politikai válság jelenlegi, hosszúra nyúlt időszakában; mivel a tüntető nőkkel szemben gyakran alkalmaznak erőszakot és a megalázó bánásmód egyéb formáit, míg a nőjogi aktivisták fenyegetésekkel és zaklatással szembesülnek;

N.  mivel Egyiptom 2007 és 2013 között mintegy 1 milliárd eurónyi uniós támogatásban részesült, és mivel az EU 5 milliárd eurónyi támogatásra vállalt kötelezettséget, amely teljes mértékben csak akkor bocsátható rendelkezésre, ha az IMF által meghatározott feltételekhez kötött kritériumok teljesülnek;

O.  mivel az Egyiptomról szóló, 2013. augusztus 21-i következtetéseiben a Külügyek Tanácsa megbízta a főképviselőt, hogy a Bizottsággal együttműködésben vizsgálja felül az európai szomszédságpolitika és a társulási megállapodás keretében Egyiptom számára biztosított uniós segítségnyújtást annak tükrében, hogy Egyiptom milyen mértékben kötelezi el magát az alapjukat képező elvek iránt; mivel a tagállamok megállapodtak, hogy felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, áttekintik az egyéb katonai eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket, valamint felülvizsgálják az Egyiptom számára biztosított biztonsági segítségnyújtásukat;

P.  mivel az átdolgozott európai szomszédságpolitikája és különösen a „többért többet” megközelítés alapján az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalása ösztönzőkön alapul, következésképpen az országnak a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek tiszteletben tartása terén elért eredményeitől függ;

1.  mély együttérzéséről biztosítja az egyiptomi népet, és kifejezi őszinte részvétét a közelmúltbeli összecsapások és erőszak áldozatainak családtagjai felé; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy az egyiptomi elnökség 2013. július 8-i ígéretének megfelelően állítsanak fel bírói bizottságot valamennyi haláleset független kivizsgálására;

2.  elítéli az egyiptomi biztonsági erők által alkalmazott súlyosan túlzott erőszakot, valamint a Rábia al-Adavíja mecsetnél és a Nahda téren található táborok felszámolása során bekövetkezett haláleseteket; kéri az egyiptomi kormányt, hogy biztosítsa, hogy a biztonsági erők megfelelő belső ellenőrzési eljárásokat vezessenek be annak érdekében, hogy megállapítható legyen a felelősség a túlzott erő alkalmazásáért, és a felelősöket bíróság elé állíthassák;

3.  sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a Muzulmán Testvériség vezetősége nem utasította egyértelműen a politikai bázisát arra, hogy tartózkodjon az erőszak valamennyi formájától polgártársaikkal, a hadsereggel és a rendőrséggel szemben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Muzulmán Testvériség vezetése nem tett semmit e támadások megakadályozására és leállítására, és csak késve ítélte el ezeket; felszólítja a Muzulmán Testvériség vezetőit, hogy tartózkodjanak az erőszakra való felbujtástól és az erőszak dicsőítésétől, és támogatja a jogi eljárás megindítását azon vezetőkkel szemben, akik erőszak alkalmazására szólítottak fel;

4.  elítéli a terrorcselekmények, a felbujtás, az erőszak és gyűlöletbeszéd minden formáját; sürgeti az összes politikai szereplőt és a biztonsági erőket, hogy a további erőszak elkerülése céljából az ország érdekében tanúsítsanak önmérsékletet, és kerüljék el a provokációt; emlékezteti Egyiptom ideiglenes elnökét, átmeneti kormányát és az egyiptomi hadsereget, hogy teljesítsék azon kötelességüket, mely szerint politikai nézettől és hovatartozástól függetlenül valamennyi polgár számára garantálják a biztonságot az országban; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentések szerint a Muzulmán Testvériség támogatóival szembeni fellépéssel összefüggésben gyermekek tucatjait tartóztatták le, és sürgeti azonnali szabadon bocsátásukat;

5.  aggodalmának ad hangot az egyiptomi politikai fejlemények miatt; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy az inkluzív politikai folyamathoz szükséges feltételek kialakítása érdekében a lehető leghamarabb vessenek véget a szükségállapotnak, bocsássanak szabadon minden politikai foglyot, beleértve az eltávolított Murszi korábbi elnököt, valamint a fogva tartottakkal szemben alkalmazzanak a nemzetközi kötelezettségvállalásaikat tiszteletben tartó bánásmódot;

6.  hangsúlyozza, hogy a hatalmat mielőbb demokratikusan megválasztott polgári hatóságoknak kell átadni; mély együttérzését fejezi ki az országuk számára demokratikus törekvéseket és értékeket kívánó valamennyi egyiptomi számára, és szorgalmazza a demokratikus folyamathoz való gyors visszatérést, beleértve a szabad és tisztességes parlamenti és elnökválasztás inkluzív folyamat keretében, valamennyi demokratikus szereplő részvételével történő megtartását, valamint a szükséges gazdasági és kormányzati reformok végrehajtását; sürgeti a Muzulmán Testvériséget, hogy járuljon hozzá a megbékélési erőfeszítésekhez; úgy véli, hogy a demokratikus politikai erők vagy szereplők ellen irányuló bárminemű tiltás, kirekesztés vagy üldözés múltbeli hibák megismétlését jelentené, és tovább erősítené a radikalizmust Egyiptomban;

7.  támogatja az alkotmány folyamatban lévő elkészítését és reformját, és hangsúlyozza, hogy ennek keretében le kell fektetni egy valóban demokratikus, új Egyiptom alapjait, biztosítva az alapvető jogokat és szabadságokat – ideértve a vallásszabadságot – valamennyi egyiptomi polgár javára (legyen szó nőről vagy férfiról), előmozdítva a vallások közötti toleranciát és együttélést, valamint garantálva a kisebbségek védelmét, az egyesülési és gyülekezési szabadságot és a tömegtájékoztatás szabadságát; határozott véleménye, hogy az új alkotmánytervezettel kapcsolatos konzultációba az egyiptomi politikai spektrum valamennyi szereplőjét be kell vonni, beleértve a Muzulmán Testvériség mérsékelt erőit és a nők megfelelő képviseletét, és hogy a konzultációt követően szabad és tisztességes parlamenti és elnökválasztást, valamint népszavazást kell tartani az új, pluralista alkotmányról;

8.  felszólít a tüntető nők és nőjogi aktivisták elleni összes erőszakos cselekmény, szemérem elleni támadás és a megalázó bánásmód más formáinak azonnali megszüntetésére, továbbá minden ilyen eset komoly és pártatlan kivizsgálására és a felelősök bíróság elé állítására;

9.  elítéli a kopt közösség elleni erőszakot és országszerte számos templom, közösségi központ és üzlet lerombolását; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hatóságok a számos figyelmeztetés ellenére sem hoztak megfelelő biztonsági intézkedéseket a kopt közösség védelme érdekében; kiemeli, hogy az egyiptomi társadalmat történelmileg pluralizmus jellemzi, és rámutat az egyiptomi kopt közösség több évszázados hagyományára; kéri az egyiptomi kormányt, hogy minden lehetséges módon támogassa a kopt közösséget annak érdekében, hogy az egyiptomi kopt közösség továbbra is az egyiptomi gazdasági és társadalmi színtér fontos elemét alkothassa, és gyorsan helyreálljon Egyiptom többi közösségével a békés együttélés;

10.  ismételten hangsúlyozza a civil társadalom, a szakszervezetek és a média részvételének jelentőségét egy erős és fenntartható demokrácia kialakításában Egyiptomban; felhívja az ideiglenes kormányt, hogy biztosítsa a helyi és nemzetközi civil szervezetek, független szakszervezetek és újságírók szabad, a kormány beavatkozásától mentes működését az országban; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy gondoskodjon arról, hogy a nem kormányzati szervezetekről szóló új törvény összeállításával megbízott bizottság egy olyan tervezetet terjesszen elő, amely összhangban áll a nemzetközi normákkal; támogatja a Külügyek Tanácsa 2003. augusztus 21-i határozatát, amelynek értelmében a társadalmi-gazdasági szektor és a civil társadalom számára nyújtott uniós támogatást fenntartják, tekintettel arra, hogy a gazdasági helyzet károsan hat az egyiptomi társadalom legsérülékenyebb csoportjaira;

11.  üdvözli az Egyiptomi Nemzeti Emberi Jogi Tanács kormányhoz intézett azon ajánlását, hogy nyisson regionális irodát az ENSZ emberi jogi főbiztosa számára Kairóban, és sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy hagyja jóvá ezen iroda megnyitását;

12.  sürgeti az Uniót, hogy az Egyiptommal fenntartott kétoldalú kapcsolatait és az ország számára nyújtott pénzügyi támogatást illetően vegye figyelembe a feltételesség elvét („többet többért”), valamint azt is, hogy Egyiptom komoly gazdasági kihívásokkal küzd; e tekintetben sürgeti világos és közös megegyezésen alapuló mutatók kidolgozását; üdvözli a Külügyek Tanácsa azon közelmúltbeli döntését, hogy felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, áttekintik a közös álláspont hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket valamint felülvizsgálják az Egyiptom számára biztosított biztonsági segítségnyújtást;

13.  megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy támogatja az egyiptomi népet a demokratikus átmenet és a gazdasági reformok felé vezető úton; üdvözli és támogatja a Catherine Ashton főképviselő/alelnök és Bernardino León különleges képviselő által a felek közötti közvetítésre tett erőfeszítéseket, melyek célja a jelenlegi politikai válságból való kilábalás módjával kapcsolatos megállapodás elérése;

14.  nyugtázza a Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2003. június 18-i különjelentésének megállapításait, és sürgeti, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az Egyiptomban elköltött uniós támogatások tekintetében fokozottabb átláthatóságot és elszámoltathatóságot biztosítsanak, különös figyelmet fordítva a civil társadalom megerősítését és a kisebbségek és a nők jogainak védelmét célzó projektekre;

15.  ismételten sürgeti, hogy haladéktalanul hozzanak létre uniós mechanizmust az arab tavasz országai részére a vagyonvisszaszerzés terén biztosított jogi és technikai segítségnyújtásra, ahogyan azt már a 2013. május 23-i állásfoglalásában is említette, azonban az egyiptomi zavargások miatt ez a kezdeményezés késedelmet szenvedett; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak erkölcsi kötelessége az egykori diktátorok és rendszereik által ellopott vagyon visszaszolgáltatásának elősegítése; úgy véli, hogy a vagyonvisszaszerzés szimbolikus értéke miatt erősen politikai kérdés, és rendkívüli módon hozzájárulhat az elszámoltathatóság helyreállításához, a stabilitás kialakításához, valamint erős intézmények létrehozásához az érintett partnerországokban a demokrácia és a jogállamiság szellemében;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0224.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika tengerészeti vonatkozásairól (2012/2318(INI))

P7_TA(2013)0380 A7-0220/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére és különösen annak 42., 43. és 45. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 222. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 194. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, amelyet az Európai Tanács a 2008. december 11–12-i ülésén fogadott el,

–  tekintettel az Európai Unió 2007-es integrált tengerpolitikájára (COM(2007)0575) és az annak terén elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésre (COM(2012)0491),

–  tekintettel az integrált tengerpolitikáért felelős európai miniszterek és az Európai Bizottság növekedést és foglalkoztatást célzó tengerészeti és tengerhasznosítási menetrendről szóló, 2012. október 7-i nyilatkozatára (limassoli nyilatkozat),

–  tekintettel a tengerbiztonsági stratégiáról szóló, 2010. április 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Északkelet-Afrika térségére vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2013. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),

–  tekintettel a szolidaritási klauzula uniós végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2012. december 21-i együttes javaslatra(2),

–  tekintettel „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című, 2006. június 7-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0275),

–  tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(3) és „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért haladás és a következő lépések” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2012. június 26-i bizottsági közleményre(4),,

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) 2012. évi, a képesség-összevonásról és -megosztásról szóló magatartási kódexére,

–  tekintettel a Szövetség Tengeri Stratégiája című, a NATO által 2011. március 18-án elfogadott dokumentumra,

–  tekintettel a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok megelőzéséhez és visszaszorításához való hozzájárulás céljából folytatott európai uniós katonai műveletről (ATALANTA) szóló, 2008. évi együttes tanácsi fellépésre(5),

–  tekintettel az Afrika szarván a regionális tengeri kapacitásépítést célzó európai uniós misszióról (EUCAP NESTOR) szóló, 2012. évi tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a polgári katonai együttműködésről és a polgári-katonai képességek fejlesztéséről szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Északkelet-Afrika térségéről szóló, 2011. november 14-i tanácsi következtetésekre, és különösen az annak mellékletében szereplő stratégiai keretre,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló 2008. október 23-i(10) és 2012. május 10-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0220/2013),

A.  mivel az uniós tagállamokhoz több mint 90 000 km hosszúságú, két óceánnal és négy tengerrel határos partvonal tartozik, a tengerentúli területeken és más óceánokon található nemzetbiztonsági létesítményeken túlmenően; mivel az uniós tagállamok felelnek az európai part menti és felségvizek, a kizárólagos gazdasági övezetek, a kontinentális talapzat, a tengeri infrastruktúra és a tengeri erőforrások ellenőrzéséért, biztonságáért és védelméért; mivel elsősorban a tagállamok felelnek a lobogójuk alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészek és az állampolgáraik biztonságáért; mivel az, hogy a tagállamok nem képesek ellenőrizni tengeri térségüket, jóval part menti és tengeri övezeteiken túlra is kihat;

B.  mivel a tagállamok tengeri határai az Európai Unió külső határait alkotják;

C.  mivel a tengeri térségek nyílt, hatalmas és határok nélküli térségek, amelyeket csak tengeri joghatóságok korlátoznak; mivel a tengeri térségek ellenőrzése nehézkes, különösen azért, mert a nemzetközi tengerjog főként a kereskedelem elősegítésére és a szabad mozgás garantálására törekszik;

D.  mivel az EU külkereskedelmének 90%-a, belső kereskedelmének pedig 40%-a a tengeren bonyolódik le; mivel az Unió a világ vezető tengerhajózási szereplője, hiszen az európai hajótulajdonosok kezében van a hajók 30%-a és a világ hajófuvarozási kapacitásának 35%-a – többek között a konténerhajók 55%-a és a tartályhajók 35%-a, amelyek a tengeri világkereskedelem értékének 42%-át képviselik; mivel mindent egybevéve az uniós tagállamok alkotják a világ legnagyobb (körülbelül 25 millió négyzetkilométert kitevő) kizárólagos gazdasági övezetét;

E.  mivel bármilyen uniós tengeri stratégiának mindenekelőtt az EUMSZ 21. cikkében foglalt alapelveket kell előmozdítania, például a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemlegességét és oszthatatlanságát, az emberi méltóság tiszteletben tartását, az egyenlőség és a szolidaritás elvét, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartását; mivel a tagállamoknak törekedniük kell a nemzetközi jog, különösen a Tengerjogi Egyezmény alkalmazására és megszilárdítására, biztosítaniuk kell továbbá a tengeri útvonalakon zajló forgalom zavartalanságát és a globális közjavak megőrzését, a kereskedelmi és környezeti érdekek védelmét;

F.  mivel a gazdasági növekedés, a globalizáció és a globális szintű kölcsönös függőség növekedése következtében az Unió számára exponenciálisan nőtt a globális tengeri forgalom jelentősége; mivel a tengeri geostratégiai egyensúly gyorsan változik, a feltörekvő hatalmak a hozzáférés megtagadásából álló technológiákat és stratégiákat alkalmaznak annak érdekében, hogy helyzetüket megszilárdítsák a regionális és globális tengeri területeken, korlátozva az Egyesült Államok és Európa hozzáférését; mivel az összetettebb és szerteágazóbb tengeri biztonsági környezet – a nemzetközi szerződések laza és eltérő alkalmazásával együtt – megnehezíti a tengeri kérdések szabályozása területén a hatékony multilateralizmus és nemzetközi együttműködés megvalósulását; mivel az EU érdeke, hogy a tengerbiztonságot ne csak a saját partjainál található vizeken, hanem a világ óceánjain és tengerein is biztosítsa;

G.  mivel számos tényező – például a szegénység, a fejlődés hiánya, az állami ellenőrzés és a bűnüldözés alacsony szintje, valamint az útvonalak sérülékenysége – megkönnyíti a tengerbiztonságot fenyegető különböző típusú veszélyek terjedését; mivel e veszélyek egyaránt származhatnak azon államok magatartásából, amelyek érdekeltek lehetnek a nemzetközi tengeri forgalom megzavarásában, valamint nem állami szereplők illegális tevékenységeiből is, például nemzetközi bűncselekményekből (például fegyver- vagy kábítószer-kereskedelemből), nemzetközi terrorizmusból vagy kalóztevékenységekből, amelyek kihasználják a széttöredezett helyi, regionális és globális tengeri irányítási rendszer gyengeségeit; mivel a tengeri szereplők e megsokszorozódásának eredményeként a legális és illegális tengeri tevékenységek is elterjedtebbé és összetettebbé váltak, ami miatt egyre nehezebb a legális tevékenységek illegálisaktól való elkülönítése; mivel mindez nyomást gyakorol az EU-ra abban az irányban, hogy az összetett transznacionális kihívások kezelése érdekében alkalmazzon holisztikus megközelítést, minthogy e kihívásokkal a tagállamok egyedül nem tudnak megbirkózni;

H.  mivel a haditengerészeti és bevetési kapacitással kapcsolatos globális kilátások gyorsan változnak, és a feltörekvő, illetve a meglévő hatalmak egyre inkább kétségbe vonják a Tengerjogi Egyezmény elveit, a nemzetközi választottbíráskodást vagy szabályozást; mivel kiemelt fontosságú kérdést jelent, hogy Kína továbbra is fenntartja az ún. „String of Pearls” (a kínai szárazföldtől Port Szudánig futó tengeri útvonalakkal kapcsolatos) politikáját, és – számos nyílt és burkolt okból, a kereskedelmi és energiaellátási útvonalak biztosításától kezdve a tengeri erőforrások és a kulcsfontosságú tengeri infrastruktúrák ellenőrzéséig – tengeri jelenlétének növelésére és kiterjesztésére törekszik, ami szinte az összes kelet- és dél-kínai-tengeri szomszédjának tengeri érdekeivel ellentétes;

I.  mivel az EU és tagállamai a Tengerjogi Egyezmény szerződő felei, ennélfogva az egyezmény az uniós vívmányok részét képezi;

J.  mivel globális szereplőként az Uniónak figyelembe kell vennie a világ különböző részeit – különös tekintettel a közeli Földközi-tengerre, Északkelet-Afrikára és az Atlanti-óceán nyugati térségére a Csendes-óceánig, kelet-nyugati irányban, valamint az Északi-sarkvidéktől az Antarktiszig húzódó területeket – jellemző biztonsági kihívásokat és a lehetséges egyedi válaszokat;

K.  mivel növekszik az illegális, nem állami tengeri szereplők száma, ami fenyegetést jelent a kulcsfontosságú tengeri útvonalakra és infrastruktúrákra, valamint az államok és joghatóságuk gyengeségeinek kihasználását teszi lehetővé;

L.  mivel e nem hagyományos veszélyek elleni küzdelemre gyakran kihívást jelentő és veszélyes környezetben kerül sor, ennek következtében polgári és katonai eszközöket egyaránt szükségessé tesz; mivel a KBVP – mind polgári, mind katonai dimenziójával – megfelelő keretet biztosít a veszélyes tengeri és part menti fenyegetésekkel szembeni küzdelemhez;

M.  mivel az EU egyedül nem tudja biztosítani a globális tengerbiztonságot; mivel erőteljes partnerségeket kell megvalósítania harmadik országokkal és regionális szervezetekkel, különösen a távoli területeken, például Ázsiában, ahol az EU számára nehezebb saját erőforrásainak bevetése;

N.  mivel az európai biztonsági stratégia nem utal kifejezetten a tengeri dimenzióra, kivéve azt, hogy a kalóztevékenységeket az EU-t fenyegető veszélyként azonosítja; mivel az integrált európai tengerpolitika foglalkozik tengeri vonatkozású kérdésekkel, de alig érinti a biztonsági dimenziót, ezzel figyelmen kívül hagyva egy, az Unió számára egyre nagyobb aggodalmat jelentő területet; mivel feltétlenül felül kell vizsgálni az EU tengeri védelemmel kapcsolatos megközelítését, történetesen egy európai tengerbiztonsági stratégia elfogadásával, mely pontosítva azt, hogy az integrált tengerpolitikának miként kell hozzájárulnia az európai biztonsági stratégia végrehajtásához; mivel az európai tengerbiztonsági stratégiának meg kell határoznia az EU biztonsági érdekeit és stratégiai céljait, valamint meg kell jelölnie a beavatkozáshoz elérhető és szükséges eszközöket;

O.  mivel azon érdekeltségek, kockázatok és kihívások egységes kezelése érdekében, amelyekkel az Európai Unió a tengeren szembesül – beleértve az európai polgárok és vagyonuk védelmét is –, európai tengerbiztonsági stratégiára van szükség; mivel a stratégiának amellett, hogy elő kell mozdítania az európai értékeket és elveket, előretekintőnek és proaktívnak kell lennie, illetve valamennyi releváns – mind katonai, mind polgári – intézményt és szereplőt mozgósítania kell, és különösen azt kell hangsúlyoznia, hogy az uniós tagállamok többé már nem engedhetik meg maguknak, hogy haditengerészeti képességeket azzal az egyetlen céllal fejlesszenek ki és tartsanak fenn, hogy kizárólag potenciális nagy intenzitású műveletekben alkalmazzák azokat;

P.  mivel az Uniónak a tengeri forgalom nyitottságával és a biztonságos hozzáféréssel kapcsolatos érdekeit is befolyásoló konfliktusok és instabilitás miatt nagyobb rálátással kell rendelkeznünk a humánbiztonság, az államirányítás és a fejlesztés közötti összefüggésre, és mivel az Északkelet-Afrikára vonatkozó európai uniós stratégiát ezért egy átfogó, az Unió politikai, diplomáciai, társadalmi és gazdasági eszközeit magában foglaló megközelítés modelljéül kell használni; mivel ezen átfogó megközelítésnek az európai tengerbiztonsági stratégia lényegét kell képeznie és magában kell foglalnia a különböző uniós kezdeményezések, ügynökségek és eszközök közötti koordinációt az instabilitás kiváltó okainak kezelése és annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a konfliktusok megoldásához, a béke megszilárdításához, valamint támogatást nyújtsunk az államépítéshez, a kormányzáshoz és a fejlesztéshez, köztük a biztonsági ágazat reformjához, az energiaellátáshoz, a tengeri és egyéb kereskedelem és szállítás biztonságához, a halászathoz és a környezetvédelemhez, valamint az éghajlatváltozás hatásainak kezeléséhez,

Általános megjegyzések a jövőbeni európai tengerbiztonsági stratégiáról

1.  határozott meggyőződése, hogy az Uniónak elemi érdeke a biztonságos, nyitott és tiszta tengeri környezet létrejötte, amelynek révén sor kerülhet a kereskedelmi és személyforgalom szabad áthaladására és az óceánok gazdagságának békés, jogszerű, méltányos és fenntartható hasznosítására; hogy a tengeri forgalom az európai kereskedelem éltető eleme, és egyben Európa prosperitásának és befolyásának kifejezője; hogy az EU és a tagállamok felelőssége az európai polgárok biztonsága és az EUMSZ 21. cikkében foglalt alapelvek előmozdítása; és hogy az e feladat teljesítéséhez szükséges célkitűzések meghatározása, valamint eszközök és képességek biztosítása érdekében ezért tovább kell fejleszteni az EU intézményi – polgári és katonai – keretét;

2.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy kizárólag az elkötelezettség, a kölcsönös megértés és a valódi szolidaritás szellemében képes az Unió a Lisszaboni Szerződésben megállapított szerepét betölteni és a globális biztonságot nyújtó szereplővé válásra irányuló törekvéseit megvalósítani; emlékeztet e tekintetben arra, hogy az Unió biztonsága és védelme területén az összes tagállam közötti hatékony szolidaritás intézményi keretét az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése („kölcsönös védelmi záradék” vagy „kölcsönös segítségnyújtási záradék”), az EUMSZ 222. cikke („szolidaritási klauzula”) és az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdése (állandó strukturált együttműködés) állapítja meg, amelyeket a Lisszaboni Szerződés vezetett be; emlékeztet arra, hogy ezen eszközök végrehajtására még nem került sor; elismerését fejezi ki különösen a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) a szolidaritási klauzula Unió által történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló együttes javaslat kapcsán, és felkéri az említett szereplőket annak felmérésére, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha e klauzulát a tengeri kihívások kezelése érdekében aktiválják, vagy ha a tengeri eszközökre vagy infrastruktúrákra is kiterjesztik; sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb hagyja jóvá a javaslatot;

3.  kiemeli, hogy az ENSZ Tengerjogi Egyezménye biztosítja az óceánokon és tengereken végzett mindenféle tevékenység jogi keretét, és hogy iránymutatásul szolgálhat a tengerekkel kapcsolatos viták békés rendezéséhez; felkéri ezért az EU-t és a tagállamait, hogy támogassák az egyezmény egyetemlegességét, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy annak rendelkezéseit egységesen és következetesen végre kell hajtani;

4.  elismeri, hogy az Európai Unió már jelenleg is rendelkezik az ahhoz szükséges eszközök némelyikével – az EKSZ és az Európai Bizottság irányítása alatt álló pénzügyi eszközökkel, a fejlesztési együttműködés, a humanitárius segítségnyújtás, a válságkezelés, a kereskedelmi együttműködés és a fellépés egyéb vonatkozó eszközeivel –, hogy választ adjon a globális tengeri biztonsági kihívásokra és megfeleljen a biztonságos és stabil környezet iránti igénynek; megjegyzi azonban, hogy a műszaki és anyagi eszközök többségét a tagállamok birtokolják, és az együttműködések megerősítésére való készségük kiemelkedő jelentőségű az európai tengerbiztonság jövője szempontjából;

5.  megjegyzi ugyanakkor, hogy az integrált és átfogó megközelítés érdekében európai tengerbiztonsági stratégiára van szükség, amely külön figyelmet fordít a tengereket jellemző veszélyekre, kockázatokra, kihívásokra és lehetőségekre; megjegyzi továbbá, hogy amellett, hogy az európai tengerbiztonsági stratégiának az európai értékeken és elveken kell nyugodnia, szinergiákat is kell teremtenie és közös válaszokat kell adnia, továbbá mozgósítania kell valamennyi releváns, mind katonai, mind polgári intézményt és szereplőt; az európai tengerbiztonsági stratégiának azonosítania kell valamennyi lehetséges veszélyt, a hagyományos biztonsági veszélyektől a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás jelentette veszélyekig, továbbá az alapvető tengeri erőforrások védelmét érintő veszélyektől a tengeri infrastruktúra és a kereskedelmi forgalom biztonságával kapcsolatos veszélyekig; a stratégiának azonosítania kell továbbá az e kihívások kezeléséhez szükséges különleges eszközöket és képességeket, beleértve a hírszerzést, a felügyeletet és a járőrtevékenységet, a kutatást és a mentést, a vízi szállítást, az uniós polgárok és más állampolgárok válságövezetekből való evakuálását, embargók érvényesítését, valamint a közös biztonság- és védelempolitikán belüli missziókhoz és műveletekhez nyújtott segítséget is;

6.  felkéri a főképviselőt, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki olyan európai tengerbiztonsági stratégiát, amely központi kérdésként kezeli a tengerbiztonság szempontjából releváns összes európai szereplő és uniós tagállam közötti kapcsolatokat és feladataik összehangolását; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy orvosolják a 2007. évi integrált tengerpolitika hiányosságait, mivel az foglal magában biztonsági vetületet, illetve foglalkozzanak az európai biztonsági stratégia korlátaival, mivel e stratégia nem oldja meg a tengerbiztonsági veszélyeket és kockázatokat; azon a véleményen van, hogy az európai tengerbiztonsági stratégiában foglalt törekvéseket, eszközöket és képességeket rögzíteni kellene az európai biztonsági stratégiában, és a globális biztonságteremtőként való fellépés igénye keretébe kell foglalni, ezáltal világszerte biztosítva a szabad tengeri kereskedelmi forgalmat és a nyílt tengeri hozzáférést; kiemeli, hogy a tengeri biztonság szabályozása rövid, a közép- és a hosszú távon az európai biztonság és jólét többi elemére is hatással lesz;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak közvetlen segítséget és tevőlegesen működjenek együtt az Európai Külügyi Szolgálattal és a Bizottsággal az új európai tengerbiztonsági stratégia kidolgozásában az összes különböző eszközük hatékony használata céljából, valamint tartsák szem előtt az új képességek képesség-összevonás és -megosztás révén történő azonosítását és létrehozását; úgy véli továbbá, hogy az új stratégiának integrálnia kell a közös kétoldalú vagy többoldalú erőegyesítési kezdeményezéseket is, például a 2010. november 2-i francia–brit nyilatkozatot;

8.  hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban nemzeti szinten már kezd formát ölteni – valamint egyes tagállamok között kétoldalúan alkalmazásra is kerül – a tengerügyekkel kapcsolatos, a fentieknek megfelelő integrált megközelítés, amely egyesíti magában a polgári és katonai eszközöket, és egyaránt magában foglalja a belső és külső biztonság szempontjait, és amelyet ezért uniós szinten is meg kell erősíteni; hangsúlyozza, hogy a tengeri nemzetek szerepet játszhatnak, és szerepet is kell játszaniuk a pozitív irányú regionális tengeri integráció előmozdításában; hangsúlyozza, hogy az uniós kapacitási igényeknek való megfelelés érdekében a regionális tengeri integrációval kapcsolatos kezdeményezések a kulcsfontosságú haditengerészeti eszközök összevonását és megosztását eredményezhetik és kell is eredményezniük;

Potenciális kockázatok

9.  elismeri, hogy a növekvő tengeri forgalom, valamint a tengeri és part menti tevékenységek alakulása kihívást jelent a tengerbiztonság szempontjából, mivel egyre nehezebb a legális tengeri tevékenységek illegálisaktól való elkülönítése;

10.  megjegyzi, hogy az Unió a biztonságát fenyegető hagyományos veszélyekkel szembesül, és különösen az új tengeri hatalmak megjelenése óta még inkább várhatóak az államok között a tengeri területek tulajdona miatt folyó potenciális versengések (joghatósággal kapcsolatos viták, területi követelések, a mélytengeri övezetekben az erőforrások feltárására és kiaknázására vonatkozó engedélyek); megjegyzi továbbá, hogy a feltörekvő országok fejlesztették tengeri képességeiket (haditengerészet, tengeralattjárók), ugyanakkor hajlamosak kétségbe vonni a nemzetközi tengerjogi elveket;

11.  óva int az uniós tagállamok vizein vagy a szomszédos tengereken a fontos természeti erőforrások és ásványkincsek fokozott illegális kiaknázásától; megjegyzi, hogy a tengeri, természeti és ásványi erőforrások utáni kontrollálatlan verseny káros hatást gyakorolhat a tengeri ökoszisztémára, ezzel fokozva a tengeri tevékenységek környezeti hatását; emlékeztet arra, hogy a tengeri erőforrások kiaknázása emellett a tengeri övezetek nemkívánatos militarizálásához vezethet; hangsúlyozza azonban, hogy minden tagállamnak joga van arra, hogy tengeri természeti erőforrásait – a nemzetközi jognak és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően – feltárja és kiaknázza;

12.  megjegyzi, hogy az Uniónak erőteljes partnerségeket kell kiépítenie harmadik országokkal és regionális szervezetekkel a kereskedelem és az erőforrás-kiaknázás biztonságának és stabilitásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a KBVP erőteljes tengeri dimenziója képessé tenné az Uniót arra, hogy szükség esetén eredményes nemzetközi egyeztetőként lépjen fel;

13.  figyelmeztet arra, hogy jelenleg azon államok okozzák az egyik legjelentősebb tengerbiztonsági aggályt, amelyek nem hajlandók együttműködni a nemzetközi közösséggel és betartani a nemzetközi szerződéseket és normákat, és amelyek földrajzi elhelyezkedésüknél fogva el tudják zárni a kereskedelmi útvonalakat, illetve rendelkeznek ez ehhez szükséges technológiai és katonai képességekkel; úgy véli, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnak és az alelnöknek/főképviselőnek minden diplomáciai erőfeszítést meg kell tennie, hogy párbeszédet és együttműködést folytasson velük;

14.  megjegyzi, hogy – jóllehet az államok közötti katonai konfrontációkat nem lehet teljesen megszüntetni – többnyire a hagyományostól eltérő veszélyek és azok a szereplők jelentenek közvetlen és közvetett kockázatot az Unió biztonságára, amelyek kihasználják, hogy a tengeri övezetekben és a part menti területeken – általában az állam kudarcából, instabil helyzetéből vagy az állami ellenőrzés hiányából fakadóan – nehézséget jelent a jog érvényesítése;

15.  megjegyzi, hogy az Unió tengerbiztonságára nézve az egyik legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy világszerte egyre nő a terrorcselekmények száma, amelyek fenyegetik az uniós polgári és katonai hajókat, kikötői létesítményeket és energiatermelő létesítményeket, és arra használják fel a tengereket, hogy szárazföldi célpontokat támadjanak meg és azokra behatoljanak; megjegyzi, hogy ezek a szereplők kapcsolatban állnak a tengeren folytatott illegális tevékenységekben, például a csempészetben, emberkereskedelemben, illegális bevándorlásban, kábítószer- és fegyverkereskedelemben – többek között a kézi lőfegyvekkel, a könnyű fegyverekkel és a tömegpusztító fegyverek alkotóelemeivel való kereskedelemben – érintett, nemzetközi szervezett bűnözői hálózatokkal; hangsúlyozza, hogy ezek az illegális tevékenységek súlyosbítják a politikai és humanitárius válságokat, meghiúsítják a szociális és gazdasági fejlődést, a demokrácia és a jogállamiság érvényesülését, fokozzák a nélkülözést, valamint migrációt, belföldi lakóhelyelhagyást és mérhetetlen emberi szenvedést okoznak;

16.  aggodalmát fejezi ki annak kapcsán, hogy egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a terrorista hálózatok és a nem állami szereplők kifinomult tengeri képességekre tesznek szert, beleértve a tengeralattjáró-képességeket vagy a radar- és felderítési technológiákat, valamint hozzáférnek a nemzetközi hajózási ágazattal kapcsolatos logisztikai adatokhoz, rendelkeznek bányászati képességekkel és rögtönzött vízálló robbanóeszközökkel is, ami nagymértékben fokozza az általuk jelentett potenciális veszélyt és jelzi a tevékenységeik kiterjesztését az Európához közeli területeken, különösen az Atlanti-óceán déli térségének két oldalán;

17.  úgy véli, hogy a különböző tengeri területekhez – például a Dél-Kaukázushoz, a Földközi-tenger délkeleti térségéhez vagy a Japán-tengerhez – közeli, befagyasztott konfliktusok fenntartása világszerte az instabilitás egyik fő forrását jelenti, veszélyeztetve a szállítási és energia-útvonalakat, elősegítve a fegyverkereskedelmet, valamint megkönnyítve a nem állami szereplők, például a bűnözi hálózatok és a terrorista sejtek tevékenységeit;

18.  továbbra is aggodalommal töltik el az Afrika keleti és nyugati partjait jellemző kalóztevékenységek; rámutat arra, hogy a kalóztámadások (a fegyveres rablások, a hajók és a személyzet elrablása és a zsarolás) súlyosan hátráltatják e tengereken a hozzáférés szabadságát és forgalmat, és ezáltal jelentős veszélyt jelentenek a nemzetközi kereskedelemre és tengerbiztonságra nézve; rámutat, hogy a kalóztevékenységekkel kapcsolatos problémát általában az érintett part menti államok kormányzásának és fejlődésének hiánya idézi elő; reméli, hogy az Unió a KBVP EUNAVFOR Atalanta műveletének eredményeire építve máshol is KBVP-műveleteket fog kezdeményezni a kalóztevékenységek elleni küzdelem céljából;

19.  figyelmeztet azokra a problémákra, amelyeket a nélkülözhetetlen szűk tengeri átjárókon való hajózás biztonságára általában a kalózkodás, a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés jelent; hangsúlyozza, hogy a globális energiaellátást biztosító egyes legfontosabb vízi utak – így a Szuezi-csatorna, a Hormuzi-szoros vagy a Malaka-szoros – földrajzilag a leginstabilabb tengeri övezetekben helyezkednek el vagy ezeken keresztül közelíthetők meg;

20.  megjegyzi, hogy a hagyományostól eltérő tevékenységek elleni küzdelemnek a KBVP-eszközök teljes körét fel kell használnia, beleértve a katonai eszközöket is, mivel a beavatkozásokra gyakran igen nehéz terepen kerül sor, olyan szereplők ellen, akiknek számos veszélyes fegyver áll rendelkezésükre; azt állítja – az Északkelet-Afrikában folyó uniós fellépés, az UNAVFOR Atalanta művelet és az EUCAP NESTOR művelet modellje alapján –, hogy a KBVP-műveletekhez más uniós külső eszközöknek is kapcsolódniuk kell a válságot kiváltó társadalmi, gazdasági és politikai okok megoldása és az érintett térségek fenntartható biztonságának megteremtése céljából;

21.  megjegyzi, hogy a szabálytalan migráció várhatóan további nyomást gyakorol az EU tengeri határaira, különösen a déli szomszédságban bekövetkezett politikai és gazdasági fejlemények és az Észak-Afrikában, a Száhil övben, Északkelet-Afrikában és Szubszaharai-Afrikában várhatóan folytatódó instabilitás fényében; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a migrációra nem a biztonság elleni fenyegetésként, hanem olyan emberi jelenségként kell tekinteni, amely regionális, politikai és diplomáciai együttműködést és fejlesztési politikákat, valamint a regionális partnerségekbe való beruházást magában foglaló határozott irányítási stratégiát igényel; felhívja a figyelmet arra, hogy ezen erőfeszítés a tengeri képességek és a parti őrség tevékenységeinek fejlesztését igényli a hajókon utazó illegális migránsokkal kapcsolatos járőrtevékenységek és e migránsok megmentése érdekében;

22.  elismeri, hogy a fokozódó tengeri forgalom várhatóan növeli a katasztrófák – például az olajszennyezések és más, környezetszennyezéssel járó események, mérgező hulladékok lerakása és illegális olajtárolás – bekövetkezésének valószínűségét; hangsúlyozza, hogy az Uniónak tovább kell dolgoznia egy, a súlyos tengeri környezeti katasztrófákkal kapcsolatos múltbeli tapasztalatokra támaszkodó stratégia kialakításán annak biztosítása révén, hogy minden uniós szereplő, szerv és ügynökség a tagállami hatóságokkal együtt összehangolt módon lépjen fel, azzal a céllal, hogy a szolidaritás és a hatékonyabb fellépés szellemében megfelelő szinergiákat alakítsanak ki;

Kulcsfontosságú tengeri övezetek

A Földközi-tenger térsége

23.  hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger számos olyan kihívást hordoz, amelyek potenciális veszélyt jelentenek az EU stabilitására és közvetlen érdekeire, különös tekintettel az egyes part menti államokban várhatóan elhúzódó politikai zavargásokra, valamint társadalmi és gazdasági nehézségekre; megjegyzi, hogy az emiatt felélénkülő illegális tevékenységek – így a terrorizmus és a különböző illegális kereskedelmi formák – hatást gyakorolnak az EU tengerbiztonságára, beleértve a déli energiaellátás biztonságát is; véleménye szerint mielőbb el kell mélyíteni a regionális tengeri együttműködést, amelynek magában kell foglalnia az európai és regionális együttműködést, a hírszerzést, a felügyeletet, a járőrtevékenységet és a parti őrségi tevékenységeket is, amelyek mindegyike megfelelő haditengerészeti bevetési eszközöket igényel;

24.  hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger térségét a tengeri határokkal kapcsolatos vitákat felölelő számos regionális konfliktus jellemzi, és ezért sürgeti az Uniót, hogy kötelezze el magát a földközi-tengeri régiót övező konfliktusok súlyosbodásának elkerülése mellett, mivel az felerősítené a már meglévő veszélyeket, például a szíriai polgárháború következményeit és a háborúnak az ország és a szomszédos országok tengeri övezetére gyakorolt hatását, Líbiában, Egyiptomban és Tunéziában a politikai instabilitást és a kormányzási kapacitások hiányát, valamint a továbbgyűrűző hatásokat a szomszédos Marokkóban és Algériában, amelyek továbbra sem tudják megfelelően kezelni a nyugat-szaharai konfliktust és közvetlenül érinti őket a mali és a száhil övi konfliktus kiéleződése; figyelmeztet továbbá a Földközi-tenger térségét jellemző válságok egymással való kölcsönös összefonódásából fakadó veszélyre, valamint a Közel-Keleten, a Száhil övben, Északkelet-Afrikában, Nyugat-Afrikában és Szubszaharai-Afrikában uralkodó instabilitásra és konfliktusra;

25.  megjegyzi, hogy a Földközi-tenger keleti térségében a közelmúltban felfedezett földgázforrások új geopolitikai környezetet teremtettek és lényegesen megnövelték a viták lehetőségét, ami közvetlenül érinti európai uniós tagállamok jogos érdekeit és szuverén jogait; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökország, Oroszország, az USA és Izrael fokozta haditengerészeti jelenlétét a Földközi-tenger térségében; rámutat továbbá a Törökországgal az Égei-tengeren fennálló megoldatlan vita következményeire és a Görögország és Ciprus part menti kőolajtartalékainak tervezett kiaknázásából fakadó feszültség fokozódására; sürgeti ezért az Uniót, hogy tegyen lépéseket helyzetének megszilárdítása és annak érdekében, hogy elkerüljék a Földközi-tenger térségében a természeti erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusokat és az azokból fakadó, a térség uniós tagállamaival szembeni biztonsági fenyegetéseket, amelyek végső soron az EU egészét érinthetik;

A Balti-tenger

26.  megállapítja, hogy Oroszország tengeri területei kivételével a Balti-tenger az EU belső tengere és több parti állam számára létfontosságú közlekedési folyosó; a Balti-tenger régiójának egyensúlya és a tengeri közlekedés zavartalan működése az EU tagállamai közötti, valamint az EU és Oroszország közötti politikai érdekegyeztetéstől függ; a Balti-tenger politikai egyensúlyához kapcsolódnak a parti államok nyelvi kisebbségei helyzete biztosításának, az energiaszállítási műveletek, az élénk kereskedelmi hajózás, az esetleges olajszállítótartályhajó-balesetek, a halállomány és a környezet romlásának kérdései; megjegyzi, hogy további kihívásokat jelentenek a Balti-tenger tengeri biztonsága tekintetében a második világháborúban elsüllyesztett és most a tengerfenéken lévő vegyi fegyverek, a part mentén működő, korszerűtlen atomerőművek, az energiaszállítmányokra leselkedő esetleges terrortámadások, valamint a Balti-tenger kikötőin keresztül történő, esetleges illegális fegyverszállítások;

A Fekete-tenger

27.  úgy véli, hogy jelenleg geostratégiai szempontból a Fekete-tenger az Unióval határos egyik legjelentősebb tengeri térség, mégpedig az Unió energiabiztonsága és energiaellátásának diverzifikációja szempontjából; tudomásul veszi, hogy a térség közép- és hosszú távon rendkívül nagy kockázatokat rejt magában, tekintettel arra, hogy fontos áru- és energiaszállítási útvonalként stratégiai helyzetben van, hogy közel van az elhúzódó konfliktusok instabil területeihez, például a vitatott abház és dél-oszét területekhez, valamint a kapcsolódó Moszkva-Tbiliszi konfliktushoz; hangsúlyozza, hogy mivel az Európai Unió számos tagállamának energiabiztonsága jelentős mértékben függ a Fekete-tengeren keresztül vagy a közelében haladó földgáz- és kőolaj-útvonalak biztonságától, az Uniónak stratégiai érdeke az elhúzódó regionális konfliktusok fokozódásának megakadályozása és tartós megoldások meghatározása; rámutat, hogy e célból adott esetben szükség lehet az európai haditengerészeti eszközök mozgósítására;

28.  emlékeztet az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(12), és megismétli, hogy az Uniónak aktívabb szerepet kell vállalnia a fekete-tengeri biztonsági környezet alakításában; ismételten felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy dolgozzon ki stratégiát a fekete-tengeri térségre vonatkozóan, amely hatékonyan foglalkozik a tengeri biztonsági és védelmi kérdésekkel;

29.  hangsúlyozza, hogy megerősített párbeszédre van szükség a stratégiai partnerekkel a konfliktusok megelőzéséről és rendezéséről, de hangsúlyozza annak jelentőségét is, hogy többoldalú regionális kezdeményezésekbe fogjanak (mint például a fekete-tengeri szinergia) annak édekében, hogy felvegyék a küzdelmet az ember-, kábítószer- és fegyverkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetekkel, illetve az illegális halászattal, a környezet állapotromlásával és hasonló problémákkal szemben;

Az Atlanti-óceán és Nyugat-Afrika

30.  megjegyzi, hogy az Atlanti-óceán Európa létfontosságú kereskedelmi útvonala; aggasztja, hogy az Atlanti-óceán – különösen a Karib-térségben – a Dél-Amerikából érkező kábítószer tranzitútvonalául szolgál; nyugtalanítja, hogy a következő évtizedekben a gazdasági tevékenységek fejlesztése – különösen a Panama-csatorna bővítésével – támogathatja a bűncselekmények számának növekedését az övezetben ;

31.  véleménye szerint az Európát érintő jelenlegi legjelentősebb veszélyek közül jó néhány Nyugat-Afrika partjaitól, és különösen a Guineai-öbölből ered; mély aggodalommal tölti el, hogy Nyugat-Afrika partjai mentén a bűncselekményekkel és a kábítószer-, ember- és fegyverkereskedelemmel kapcsolatos súlyos veszélyek alakulnak ki; ezzel párhuzamosan a Guineai-öböl országaiban egyre több regionális terrorista hálózat működik, például Nigériában a Boko Haram, amelynek tevékenységei a szomszédos államokra is kiterjednek, és e hálózatok összefonódnak a globális lefedettségű hálózatokkal, például az iszlám Maghreb-országokban az al-Kaidával – amint azt a mali válság is élénken szemlélteti;

32.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Guineai-öböl országaiban folyamatos politikai instabilitás uralkodik, egyes országok pedig államkudarccal szembesülnek, köztük Bissau-Guinea is, amely a Latin-Amerikából Európába irányuló kábítószer-kereskedelem platformja lett;

33.  megjegyzi, hogy a régió emellett fontos energiaszolgáltató, mivel jelenleg a Guineai-öböl országai adják az EU kőolaj- és földgázimportjának 13, illetve 6%-át, és Nigéria szolgáltatja a teljes uniós kőolajimport 5,8%-át; számításai szerint a part menti kőolaj- és földgázkészletek közelmúltbeli felfedezése nyomán megnövekszik a régió jelentősége; aggodalmát fejezi ki ezért annak kapcsán, hogy a part menti természetes erőforrásokért folytatott verseny további konfliktusokat és bűncselekményeket szülhet;

34.  rámutat arra, hogy a Nyugat-Afrika partjait jellemző instabilitás, terrorizmus és bűncselekmények szorosan összefonódnak a Száhil öv egészének instabilitásával; sürgeti ezért az EU-t, hogy a KBVP EUCAP Sahel Niger polgári missziójával összefüggésben integrálják a Száhil övben alkalmazott terrorizmusellenes erőfeszítéseket egy átfogó regionális stratégiába, amelynek célja, hogy Nyugat-Afrika partjainál, különösen a Guineai-öbölben felvegye a küzdelmet a tengeri fenyegetésekkel szemben; ezzel összefüggésben felszólítja az Uniót, hogy a régiót jellemző terrorizmus és egyéb szervezett bűnözés leküzdése érdekében biztosítsa a régióban jelen lévő két KBVP-misszió – az EUCAP Sahel Niger és az EUTM Mali – közötti koordinációt, valamint e missziók szárazföldi és a tengeri erőfeszítésekkel való koordinációját;

35.  üdvözli a Guineai-öböl kulcsfontosságú tengeri útvonalairól szóló program (CRIMGO) Bizottság általi bejelentését, amely program célja a Guineai-öböl biztonságának javítása a parti őrségnek nyújtott képzés, valamint Nyugat-Afrika hét, part menti államának hatóságai közötti, a Stabilitási Eszközből finanszírozandó információmegosztási hálózat létrehozása révén; felszólít a Guineai-öböl kulcsfontosságú tengeri útvonalairól szóló program (CRIMGO) Nyugat-Afrika partjainál való gyors végrehajtására; kéri továbbá, hogy hozzanak létre különleges együttműködési mechanizmusokat a Bizottság által finanszírozott program és a KBVP-missziók (az EUCAP Sahel Niger és az EUTM Mali) összekapcsolása érdekében, mivel az e missziók által vállalt feladatok szorosan kapcsolódnak a Guineai-öböl partjait jellemző instabilitás okaihoz;

36.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a Guineai-öbölben folytatott uniós tevékenységek hatékonyságát; javaslata szerint különleges szinergiákat kell létrehozni annak érdekében, hogy a meglévő uniós eszközök és struktúrák – mint az Európa Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) – összehangolása révén hozzáadott értéket teremtsenek;

37.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy térképezze fel az uniós tagállamok és az AKCS-partnerek stratégiai helyszíneken – például a Portugáliához tartozó Azori-szigeteken található Lajes légibázison, valamint a Zöld-foki-szigeteken – lévő létesítményeit, amelyeket különleges haditengerészeti és légi műveletek fejlesztésére használhatnának annak érdekében, hogy felvegyék a küzdelmet a fegyverek terjedésével, a terrorizmussal, a kalóztevékenységekkel és a szervezett bűnözéssel szemben a Guineai-öbölben és az Atlanti-óceán szélesebb déli térségében, mindezt egy olyan háromoldalú partnerség keretében, amely magában foglalja az Egyesült Államokkal, Kanadával, Brazíliával és más latin-amerikai országokkal folytatott transzatlanti együttműködést, valamint az EU és az Afrikai Unió közötti együttműködést;

Az Ádeni-öböl és az Indiai-óceán nyugati térsége

38.  rámutat arra, hogy a kalóztevékenységek miatt az Ádeni-öböl jelenleg a világ egyik legveszélyesebb tengeri övezete; emlékeztet arra, hogy a kalóztevékenységek a köztük és a szociális, politikai és gazdasági irányítás közötti okozati összefüggést kezelő különleges, átfogó és holisztikus megközelítést igénylő szervezett bűnözési formát jelentenek, amint azt Északkelet-Afrika és Szomália példája is mutatja; megjegyzi, hogy a váltságdíjakból befolyó pénzek mozgásának nyomon követése, a bűnözői hálózatok felszámolása és a bűnelkövetők üldözése szintén alapvető fontosságú a kalóztevékenységekkel szembeni küzdelemben, de megvalósításukra kizárólag a tagállami hatóságok, az Europol és az Interpol közötti együttműködés jelentette előnyök kihasználása révén kerülhet sor; megjegyzi, hogy e tekintetben konkrét kapcsolat van a külső biztonságpolitika és a belső bűnüldözés között;

39.  üdvözli a KBVP polgári EUCAP Nestor misszióját, amelynek a célja a tengeri kapacitások megerősítése Északkelet-Afrikában és az Indiai-óceán nyugati térségében, valamint az EUNAVFOR Atalanta művelet célkitűzéseinek eléréséhez való fenntarthatóbb helyi hozzájárulás biztosítása;

40.  kiemeli a közelmúltban elért, és remélhetőleg tartós sikert, amelyet az EUNAVFOR Atalanta ért el az Indiai-óceán nyugati térségében a kalóztámadások gyakoriságának visszaszorításában és a KBVP hitelességének megerősítésében; megjegyzi, hogy az Atalanta-művelet a KBVP-n belüli első haditengerészeti misszió, és – a sikerek, a hiányosságok és a levont tanulságok figyelembe vétele mellett – e műveletnek kell alapul szolgálnia a KBVP tengeri dimenziójának további fejlesztéséhez és végrehajtásához; üdvözli az EUNAVFOR Atalanta által a SHADE-mechanizmus (Shared Awareness and De-confliction – közös tájékoztatás és konfliktusfelszámolás) keretében vállalt pozitív európai uniós szerepet a térségben működő többnemzetiségű, nemzeti és regionális haditengerészeti erők közötti, és különösen a NATO Ocean Shield művelettel való együttműködés előmozdítása céljából; üdvözli az uniós ügynökségek – például az Európai Unió Műholdközpontja (EUMK – SatCen) és az EMSA – és harmadik felek közötti sikeres együttműködést is, különösen a műholdas hajómegfigyelési adatok feldolgozása területén, még ha nem is áll rendelkezésre az ilyen együttműködést alátámasztó hivatalos megállapodás; felszólítja az Uniót a meglévő uniós eszközök és szervek közötti kapcsolatok hivatalos formába öntésére, amint az az Atalanta, az EMSA és az EUMK között már megtörtént, ezzel elkerülve a feladatok, erőforrások és a szakértelem párhuzamosságát, valamint kihasználva az ilyen szinergiák jelentette egyértelmű operatív előnyöket;

41.  hangsúlyozza, hogy az átfogó megközelítés koncepciója, amely e különleges esetben az Északkelet-Afrikára vonatkozó stratégiai keretstratégiából származik, alapvető fontosságú a régió három folyamatban lévő, a politikai elkötelezettség és a fejlesztési politikák által is támogatott KBVP-missziójának (EUNAVFOR Atalanta, az Unió szomáliai kiképző missziója és az EUCAP Nestor) egymás melletti működésében; üdvözli az Unió műveleti központjának működésbe lépését, amelynek célja az említett missziók közötti együttműködés elősegítése és a köztük lévő szinergiák megerősítése, ami fontos lépést jelent a KVBP fejlesztésében; rámutat arra, hogy a kiegészítő jelleg és a koordináció e példája alapján további olyan fellépéseket kell kialakítani, amelyek a sokrétű problémákra való válaszadáskor igénybe veszik a KVBP-missziókat és -műveleteket; megjegyzi, hogy egy állandó katonai tervezési és végrehajtási képesség tovább erősítheti a haditengerészeti komponensek KVBP-missziókba és műveletekbe való bevonását;

42.  elismeri a hajózási társaságok által a hajókra telepített fedélzeti védelmi intézkedéseket; ezért támogatja a tengerészeti ágazat tengerészeti biztonsággal foglalkozó magánvállalkozásokra vonatkozó szabályozással kapcsolatos legutóbbi kéréseit; mgismétli továbbá felhívását, melyben egyrészt Nemzetközi Tengerészeti Szervezethez, a lobogó szerinti államokhoz és a tengerészeti ágazathoz szól, hogy működjenek együtt és dolgozzanak ki közösen egy magatartási kódexet, amely nemzetközileg elfogadott, világos, következetes és érvényesíthető rendelkezésekkel szabályozza a hajókon szolgáló fegyveres biztonsági magánszemélyzet alkalmazását, másrészt a tengeri biztonsági magáncégekhez, hogy e szabályokat szigorúan tartsák be;

Az Északi-sarkvidék

43.  hangsúlyozza, hogy az északi-sarkvidéki átjárók megnyílása az éghajlatváltozás közvetlen következménye, és rámutat arra, hogy elsősorban magának az Uniónak kell befektetnie a régiónak és kulcsfontosságú környezeti értékeinek megőrzésébe és fenntartásába, biztosítva ugyanakkor, hogy a sarkvidéki régió erőforrásait fenntartható és a helyi lakosságot tiszteletben tartó módon hasznosítsák; hangsúlyozza a régióban fenntartandó általános stabilitás és béke jelentőségét; hangsúlyozza ezért, hogy olyan egységes és összehangolt uniós politikára van szükség a régióban, amely egyértelműen megállapítja az uniós prioritásokat, a lehetséges kihívásokat és a követendő stratégiát; rámutat arra, hogy Dánia, Finnország és Svédország Északi-sarkvidékkel kapcsolatos érdekei mellett Izland jövőbeni uniós csatlakozása tovább mélyítené az Unió északi-sarkvidéki parti entitássá való átalakulását, ami még inkább rámutat az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos, minden korábbinál jobban összehangolt uniós szintű szakpolitika szükségességére; e tekintetben üdvözli a fent említett, „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért eredmények és a következő lépések” című közös közleményt, és megismétli, hogy politikai párbeszédre van szükség minden régióbeli partnerrel, többek között Oroszországgal;

44.  hangsúlyozza a sarkvidéki tengeri átjárókat igénybe vevő új kereskedelmi útvonalak jelentőségét, többek között az EU és tagállamai gazdaságára nézve; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a tengerek szabadságát és a nemzetközi vízi utakon való szabad áthaladás jogát; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidék államai közötti, hosszú ideje fennálló területi vitákat békésen kell rendezni, és határozottabb fellépésre kéri az Uniót e régióban, illetve annak felmérésére, hogy milyen eszközökre és képességekre lehet szükség a területet jellemző konfliktusokra való válaszadáshoz; hangsúlyozza, hogy mindenféleképpen el kell kerülni az Északi-sarkvidék militarizálódását; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be arról szóló javaslatokat, hogy a Galileo projekt miként támogathatja az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos szakpolitikát, továbbá milyen irányban kell átalakítani azt annak érdekében, hogy hozzájáruljon az Északi-sarkvidék vizein való biztonságosabb hajózáshoz, hiszen ez különösen az északkeleti átjáró biztonságába és hozzáférhetőségébe való befektetést jelentene;

A Csendes-óceán

45.  hangsúlyozza a Csendes-óceán, és különösen a Dél-kínai-tenger globális jelentőségét, hiszen e tengeren bonyolódik le a világ kereskedelmének egyharmada; aggódik az egyre fokozódó feszültség miatt, és sürgősen felszólítja az összes érdekelt felet, hogy a régió stabilitása érdekében tartózkodjanak az egyoldalú politikai és katonai fellépésektől, tompítsák a nyilatkozatok élét, és nemzetközi választottbíróság útján rendezzék a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos vitatott területi követeléseiket a nemzetközi jognak, különösen az ENSZ Tengerjogi Egyezményének megfelelően, a régió stabilitása és a Dél-kínai-tengeren való hajózás szabadsága és biztonsága érdekében;

46.  megítélése szerint a Kelet- és Dél-kínai-tenger térségében tapasztalható feszültségek lehetséges békés rendezéséhez vezető utat a tárgyalás és a szóban forgó tengeri területek békés kiaknázására vonatkozó magatartási kódex közös végrehajtása jelenti, beleértve a biztonságos kereskedelmi útvonalak és a halászati kvóták létrehozását vagy területek erőforrások feltárására való kijelölését;

47.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy azonosítsa a békét és a biztonságot a Kelet- és Dél-kínai-tengeren a feszültségek vagy a fegyveres konfliktusok súlyosbodása esetén veszélyeztető kockázatokat;

48.  megjegyzi, hogy bizonyos államok – különösen Ausztrália – politikai szempontból már most is igen aktívak a Csendes-óceán térségében, és hogy a térség biztonságának és védelmének biztosítása érdekében az EU-nak két- és többoldalú együttműködésre kell támaszkodnia;

49.  hangsúlyozza a Panama-csatorna várhatóan 2014-ben befejeződő bővítésének jelentőségét, mivel ez átalakítaná a tengeri geostratégiai egyensúlyt és rendkívüli lehetőségeket kínálna az EU és a tagállamok számára; figyelmeztet arra, hogy a tagállamok hajó- és kikötői infrastruktúráit fel kell készíteni arra, hogy szembenézzenek a tengeri kereskedelmi forgalom várható növekedésével és az ezzel járó biztonsági és védelmi kockázatokkal, amelyek többek között a fokozódó környezeti károkból és a bűnözői tevékenységből fakadnak; hangsúlyozza, hogy a Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal összekötő csatorna fontos alternatív szállítási útvonalat jelent Ázsiából Európába és fordítva, nyugati irányba;

Meglévő eszközök és kapacitásfejlesztés

50.  határozott véleménye szerint a pénzügyi és gazdasági válságot lehetőségként kell megragadni arra, hogy a tengeri képesség megteremtésének területén valóban európai módon hajtsák végre a képesség-összevonási és -megosztási kezdeményezést, különösen a LeaderSHIP 2020 kezdeményezés kihasználásával és a hajóépítési és -javítási ágazat, valamint a kapcsolódó ágazatok szereplőinek hálózatba szervezésének elősegítésével, ami hozzájárulhat a megbízható katonai képességek fenntartásához, mivel csak így biztosítható, hogy Európa meg tudjon felelni a haditengerészeti kapacitásaival és a tengeri környezet biztonságával kapcsolatos globális kihívásoknak;

51.  sajnálja ugyanakkor, hogy a pénzügyi válságra és a gazdasági lassulásra válaszul az uniós tagállamok szigorú megszorításokat hajtanak végre a nemzeti védelmi költségvetésekben, és ezek az uniós szinten többnyire össze nem hangolt és az európai biztonsági stratégiát figyelmen kívül hagyó megszorítások súlyos következményeket vonhatnak maguk után az EU azon képessége és arra való felkészültsége tekintetében, hogy szembenézzen a tengeri és egyéb biztonsági kihívásokkal, valamint eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek, továbbá hátráltatják a globális biztonság biztosítójaként játszott szerepét;

52.  hangsúlyozza, hogy az EU által előtérbe helyezett, a koordináció növelését, a védelmi kiadások racionalizálását és a tagállamok közötti jobb méretgazdaságosság elérését célzó képesség-összevonási és -megosztási prioritás csak ezután hozza meg az eredményeit, többek között a tengeri biztonsági képességek területén is;

53.  méltatja az EVÜ által a kapacitás-összevonás és -megosztás elérésének megalapozása terén – a követelmények harmonizálása, valamint a haditengerészeti képzéssel és a logisztikával kapcsolatos projektek révén – végzett munkát; üdvözli a szerkesztő-szakértő csoport tengeri követelményekről és képességekről szóló, 2012. évi tanulmányát; az EVÜ megbízatására és szakértelmére való tekintettel sürgeti a tagállamokat, hogy amennyiben megszorításokat kell végrehajtaniuk a védelmi költségvetésben, támaszkodjanak az Ügynökség tanácsaira és technikai segítségnyújtására, ezzel elkerülve az EU területén a stratégiai képességfejlesztés veszélybe sodrását, amely képességfejlesztésnek összehangolt módon kell kezelnie a hiányosságokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy a tengeri kérdésekben működjenek együtt az EVÜ-vel a – különösen a polgári, a katonai és a kettős felhasználású – képességi igények azonosítása érdekében; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy az EVÜ és a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság támogatásával azonosítson minden olyan haditengerészeti és tengeri eszközt, amely megfelel a 2012. évi tengeri képességeknek és követelményeknek, de amelynek esetében fennáll annak kockázata, hogy azt az uniós tagállamok a pénzügyi és gazdasági korlátok miatt elveszítik, valamint tárja fel, hogy ezek az eszközök miként tarthatók meg, illetve állíthatók az Unió integrált tengerpolitikájának és a jövőbeni európai tengerbiztonsági stratégiának a szolgálatába;

54.  emlékeztet arra, hogy a világ jelenlegi összetett biztonsági kihívásainak fényében a kettős felhasználású képességek szükségesek a KBVP végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a Száhil öv és Északkelet-Afrika jelenlegi válságai rámutatnak arra, hogy olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely egyrészt a polgári-katonai szerepvállalás széles skáláját, másrészt a kettős felhasználású eszközöket és képességeket, köztük az európai haditengerészeti képességeket és a hajók biztonságának és ellenálló képességének biztosítását célzó polgári és védelmi hajóépítési kapacitásokat is mobilizálja; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a megfelelő uniós szervekkel és ügynökségekkel, különösen a Bizottsággal, az EVÜ-vel és az Európai Űrügynökséggel (ESA) a kettős felhasználású képesség fejlesztéséhez szükséges uniós finanszírozás megtalálásában, mivel e finanszírozás jelenti a nemzeti, regionális és uniós szintű képességbeli hiányosságok áthidalásának egyik módját; emlékeztet a Galileo programon belül a kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos lehetőségekre és – különösen a tengeri kérdésekben – e programnak a KBVP-műveletek végrehajtásával és hatékonyságával kapcsolatos értékére; hangsúlyozza azonban, hogy a képességfejlesztés terén a nagyobb átláthatóság, a hatékonyság és a többoldalú megközelítések számára kell prioritást biztosítani;

55.  emlékeztet arra, hogy a védelem területén meg kell erősíteni az Unió által finanszírozott, az Unió területén kialakított technológiai bázist, beleértve a hadihajó-építési és a berendezésgyártási képességeket is; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság fényében a jól teljesítő és önfenntartó európai védelmi iparágak elindítása és támogatása egyet jelent a munkahelyteremtéssel és a növekedéssel; felszólít arra, hogy folytassanak minőségi párbeszédet az ipari szereplőkkel, mivel a haditengerészeti kapacitások fejlesztése több évnyi elkötelezettséget von maga után; hangsúlyozza, hogy a tengeri és haditengerészeti képességek – köztük a kommunikációs rendszerek és technológiák – területén az uniós tagállamoknak és az iparágnak racionalizálniuk és harmonizálniuk kell az előírásokat az európai műveletek egymással való összeegyeztethetősége érdekében;

56.  véleménye szerint az egyik ilyen innováció az EVÜ tengerfelügyeleti hálózata (MARSUR), amely hozzáadott értéket képvisel a KBVP tengeri dimenziójának fejlesztésében; nyomatékosan kiáll amellett, hogy hozzanak létre megfelelő együttműködési területet a MARSUR és a tengerfelügyeleti projektek kialakítására irányuló más uniós projektek, például a Copernicus (az európai Föld-megfigyelési program, a korábbi GMES, azaz a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés), továbbá a tengeri és biztonsági szolgáltatások nyújtását célzó projektek vagy az EMSA tengerfelügyelettel kapcsolatos munkája között;

57.  véleménye szerint az EMSA, az Európai Űrügynökség és a Copernicus program továbbra is igénybe vehető – és hivatalosan igénybe is kell azokat venni – a KBVP tengeri dimenziójának végrehajtására; hangsúlyozza, hogy szakértelmüknek köszönhetően az említett szereplők kiváló helyzetben vannak ahhoz, hogy szolgáltatásokat és támogatást nyújtsanak a folyamatban lévő KBVP-missziók számára a felügyelet, a járőrtevékenységek vagy a műholdas adatok gyűjtése, tanulmányozása és terjesztése területén, amit az EMSA és az EUNAVFOR Atalanta művelet közötti, noha informális úton létrehozott partnerség ihletett;

58.  felszólít arra, hogy a Frontex és az Európai Parti Őrségek Hálózata által korábban szerzett tapasztalatokra építve hozzanak létre valódi európai parti őrségi funkciót, amelyhez különböző kormányzati szervek és szervezetek biztosítanak kapacitásokat, a bel- és igazságügyi együttműködésből származó ítélkezési gyakorlat keretében eljárva, az EU határainak, az európai polgárok és az Európai Unió parti vizein veszélyben lévő emberek életének védelme céljából;

59.  méltatja a közös információmegosztási környezet (CISE) fejlesztésének keretében a hatékony európai tengerfelügyeleti kapacitás elérése érdekében végzett munkát; felszólítja ezért az Európai Uniót, hogy az uniós tagállamok vizein vagy az EU szomszédságában a tengeri kihívások nyomon követésére, ellenőrzésére és a válaszadásra való felkészültség érdekében hajtson végre jelentős beruházást a CISE keretének továbbfejlesztésébe, többek között a MARSUNO, a BluemassMed és az EUROSUR projektek kapcsán szerzett tapasztalatok alapján;

60.  tekintettel arra, hogy az EU és a NATO tagjai mindössze egyetlen haditengerészeti erővel rendelkeznek, felszólít arra, hogy biztosítsanak nagyobb fokú stratégiai koordinációt a két szervezet között a tengerbiztonsági kérdésekben; véleménye szerint a jövőbeni uniós tengerbiztonsági stratégiának függetlennek kell lennie a Szövetség stratégiájától, ám ki is kell egészítenie azt annak érdekében, hogy e stratégiák hozzájáruljanak a fent említett minél több kihívás leküzdéséhez, mindeközben biztosítva a korlátozott tengeri eszközök optimális használatát; üdvözli a két szervezet northwoodi műveleti parancsnokságainak helymegosztásából fakadó pozitív eredményeket; véleménye szerint az EU-nak központi kérdésként kell kezelnie azt a hozzáadott értéket, amely a sokrétű kihívásokkal kapcsolatos átfogó megközelítéséből származik, amint azt az Atalanta művelet kalóztevékenységekkel szembeni hatékony küzdelmének diplomáciai, pénzügyi és jogi nyomon követése is alátámasztja; felhív a NATO és az EU közötti információmegosztás további fejlesztésére, valamint a többi nemzetközi szereplővel való fokozott koordinációra;

61.  sajnálja, hogy továbbra is jellemző a tengerbiztonságért felelős uniós szervek és ügynökségek között az erőforrások párhuzamossága, átfedése és pazarlása, valamint a hatáskörökért vívott harc; annak felmérésére sürgeti az EU-t, hogy miként csökkenthető a számos uniós szerv és szereplő között a feladatok, a szakértelem, a felszerelések és az erőforrások szükségtelen átfedéséből eredő adminisztratív és pénzügyi teher, mivel ennek ismeretében az alelnök/főképviselő megfelelőbben tölthetné be koordinációs szerepét;

62.  ennek fényében felszólít arra, hogy az EU tengerbiztonsági stratégiája tükrözze a koordinációra és a feladatok összehangolására irányuló erőfeszítéseket, valamint nyújtsanak benne egyértelmű iránymutatást a vonatkozó bizottsági főigazgatóságok, köztük a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság, a Belügyi Főigazgatóság, a Jogérvényesülési Főigazgatóság, a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság, az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság, a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság, a Fejlesztési Főigazgatóság, valamint az Európai Külügyi Szolgálat és a Külpolitikai Eszközök Szolgálata közötti különleges együttműködésről; ezt a munkát az EVÜ, az EMSA, az EUMK, az Europol, a Frontex, az Unió Katonai Törzse, a Válságkezelési és Tervezési Igazgatóság, az Európai Unió Helyzetelemző Központja és az illetékes tagállami hatóságok közötti intézményközi együttműködés tekintetében is el kell végezni;

63.  üdvözli az európai haditengerészeti vezetőknek az európai haditengerészetek közötti megértés előmozdítása és a kölcsönös érdekű kérdések megvizsgálása terén végzett tevékenységét; felszólít arra, hogy a további együttműködés előmozdítása és egy integrált és hatékony megközelítés kialakítása érdekében használják fel az európai haditengerészeti vezetők éves ülései, valamint szakosodott munkacsoportjai által végzett munka eredményeit az európai tengerbiztonsági stratégia elkészítéséhez és KBVP szintű végrehajtásához;

64.  felszólítja a 2013 decemberében összeülő soron következő Európai Védelmi Tanácsot egy olyan uniós tengerbiztonsági stratégia elfogadására, amely tartalmazza az Európai Parlament e jelentésben kifejtett nézeteit; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a mai világban, és különösen e világ kihívásaira és veszélyeire tekintettel, valamint az 500 millió uniós polgár védelme érdekében következetes, koherens és hathatós fellépésre van szükség; emlékeztet továbbá arra, hogy e kihívások emellett olyan uniós külpolitikát követelnek, amely a béke és a biztonság iránti igényen és ezek világszerte történő előmozdításán alapul;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO főtitkárának és a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0006. (2) JOIN(2012)0039 – 2012/0370(NLE). (3) HL C 136. E, 2012.5.11., 71.o. (4) JOIN(2012)0019. (5) HL L 301., 2008.11.12., 33. o. (6) HL L 187., 2012.7.17., 40. o. (7) HL C 99. E, 2012.4.3., 7.o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0455. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0097. (10) HL C 15. E, 2010.1.21., 61. o. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0203. (12) HL C 136. E, 2012.5.11., 81.o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása az EU katonai struktúráiról: jelenlegi helyzet és kilátások (2012/2319(INI))

P7_TA(2013)0381 A7-0205/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel a 2012. december 13–14-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács katonai képességfejlesztésről szóló, 2012. november 19-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2004. június 17–18-i ülésén jóváhagyott, 2010. évi legfőbb célra,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés kölcsönös védelemi és szolidaritási klauzuláira, amelyek előírják, hogy a katasztrófa, terrortámadás, vagy fegyveres támadás áldozatául esett tagállam számára a tagállamok támogatást és segítségnyújtást biztosítsanak,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint a végrehajtásáról szóló, az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén jóváhagyott jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió katonai vagy védelmi vonatkozású műveletei közös költségei finanszírozása igazgatási mechanizmusának (Athena) létrehozásáról szóló, 2011. december 19-i 2011/871/KKBP tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról és a 2004/551/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. július 12-i 2011/411/KKBP tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel a védelmi miniszterek között 2013. április 23-án a Külügyi Tanács (ülése) keretében az Európai Tanács biztonsággal és védelemmel foglalkozó 2013. decemberi ülésének előkészítéséről lezajlott eszmecserére,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(3), „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(4), a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(5), valamint a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0205/2013),

Általános megfontolások

1.  egyre sürgetőbb problémaként érzékeli, hogy az Unió annak ellenére nem rendelkezik elegendő kapacitással a nemzetközi válságokra való időszerű és hatékony válaszadáshoz, hogy az ENSZ Alapokmányában foglalt elvekkel összhangban hosszú ideje elkötelezett a béke fenntartása, az emberi jogok védelme, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság megerősítése mellett; hangsúlyozza, hogy az Uniónak teljesítenie kell az Európában és annak szomszédságában a biztonság megteremtőjeként rá háruló feladatokat; hangsúlyozza, hogy mind az Európai Uniónak, mind a tagállamoknak érdeke a biztonság megteremtőjeként való egységes fellépés, nem csupán Európában, hanem a világ egyéb részein is, főleg a szomszédos területeken;

2.  emlékeztet a közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP) készített éves jelentésekről szóló állásfoglalásaiban kifejezett határozott elkötelezettségére a válságkezelés átfogó megközelítése mellett, széleskörű diplomáciai, gazdasági, fejlesztési, és végső esetben katonai eszköztárat felhasználva; hangsúlyozza, hogy a katonai struktúrák és képességek az átfogó megközelítés szerves részét képezik, és növelik az Unió reagálóképességét fenyegetések, konfliktusok és válságok esetén,beleértve a humanitárius válságokat és természeti katasztrófákat, amennyiben minden más eszköz elégtelenek bizonyul;

3.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közelmúlt katonai műveletei Líbiában és Maliban bizonyságul szolgáltak a valóban közös biztonság- és védelempolitika felé tett előrelépés elmaradására, és hangsúlyozza a szorosabb európai szintű koordináció és együttműködés szükségességét, annak érdekében, hogy az Uniót komolyan vegyék a nemzetközi színtéren, mint hiteles és hatékony szereplőt;

4.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés felszólítja az Uniót egy közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítására, amely közös védelemhez vezethet; emlékeztet továbbá a tagállamok kölcsönös védelmi klauzula szerinti kötelezettségeire;

5.  ismét hangot ad amiatti komoly aggodalmának, hogy a tagállamok további és nem összehangolt megszorításokat eszközölnek a nemzeti védelmi költségvetésekben, ami hátráltatja a képességbeli hiányosságok áthidalására irányuló erőfeszítéseket, valamint aláássa a közös biztonság- és védelempolitika hitelességét; sürgeti a tagállamokat, hogy állítsák meg és fordítsák meg e felelőtlen tendenciát, valamint a megerősített együttműködés, továbbá összevonás és megosztás révén fokozzák e tendencia következményeinek korlátozására irányuló nemzeti és uniós szintű erőfeszítéseket;

6.  emlékeztet a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló állásfoglalására, és megerősíti azon ajánlásait, amelyek szerint – a védelmi tervezés jobb koordinációja, a képességek összevonása és megosztása, a védelmi kutatás és a technológiafejlesztés támogatása, az európai védelmi szektor integráltabb, fenntarthatóbb, innovatívabb és versenyképesebb technológiai és ipari alapjainak létrehozása, a honvédelmi felszerelések európai piaca, valamint új, uniós szintű finanszírozási formák felkutatása révén – le kell küzdeni a válságnak az uniós szintű katonai képességekre gyakorolt káros hatásait;

7.  sürgeti az uniós tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék meg a védelmi ipari kapacitások átfogó átalakításához és konszolidációjához szükséges lépéseket, a jelenlegi, nem fenntartható kapacitásfeleslegek csökkentése érdekében(, amelyek nem fenntarthatóak);

8.  üdvözli az Európai Bizottság Védelmi Ipari és Piaci Munkacsoportjának munkáját és a Bizottság 2013. július 24-i „Úton a versenyképesebb és hatékonyabb európai védelmi és biztonsági ágazat felé” című közleményét (COM(2013)0542), és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat arról, hogy rugalmas megközelítést alkalmazva miként használhatók fel a tágabb uniós szakpolitikák és eszközök a védelmi és biztonsági célkitűzések támogatására, különösen az olyan átfogó jellegű területeken, mint a kettős felhasználású technológiák;

9.  hangsúlyozza, hogy az Unión belül uniós, multinacionális és nemzeti szinten meglévő katonai struktúráknak továbbra is részt kell venniük az arra irányuló átalakítási folyamatban, hogy moduláris, interoperábilis és bevethető, a multinacionális műveletekre alkalmas fegyveres erőket hozzanak létre;

10.  üdvözli, hogy a 2012. decemberi Európai Tanács új lendületet adott a közös biztonság- és védelempolitika szerinti műveletek operatív hatékonyságának és eredményességének fokozásához, szorosabbá téve az európai együttműködést a jövőorientált képességek biztosítása és a kulcsfontosságú területeken meglévő hiányosságok áthidalása, továbbá az európai védelmi ipar megerősítése érdekében;

11.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az Európai Tanács 2013. decemberi ülésére tekintettel nyújtson be az ebben az állásfoglalásban található ajánlásokat tükröző javaslatokat, amelyek felvázolják annak lehetőségeit, hogy – a Szerződésnek az állandó strukturált együttműködésről szóló rendelkezései alapján – a biztonság és a védelem területén folytatott európai együttműködést az arra hajlandó tagállamok akkor is elmélyíthessék, ha nem lehetséges egy valamennyi tagállamot felölelő ambiciózus menetrendben való megállapodás;

12.  úgy dönt, hogy a következő alkotmányozó konventre összeállítandó saját menetrendje részeként javaslatokat készít elő a Szerződés megerősítéséről a közös biztonsági és védelmi politika kidolgozását illetően;

Az Unió katonai műveletek tervezésére és vezetésére való képességének javítása

13.  sajnálattal jegyzi meg, hogy tíz évvel az Unió által vezetett első önálló katonai műveletet követően az Unió továbbra sem rendelkezik állandó katonai tervezési és végrehajtási képességgel, és sajnálja, hogy ez gátolja az Unió súlyos válságokra való válaszadási képességét; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi rendszer, amely valamely nemzeti parancsnokság eseti igénybevételét teszi szükségessé, tisztán reaktív megközelítést jelent, és nem biztosít erőforrásokat a szükséges előzetes tervezéshez;

14.  véleménye szerint, jóllehet az Afrika szarván folytatott missziók koordinálásában betöltött szerepe miatt üdvözlendő a már működő műveleti központ, az korántsem jelent elégséges lépést egy állandó képesség irányába, mivel korlátozottak az erőforrásai és kizárólag a támogatással összefüggő funkciókat láthat el; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az öt „Weimar Plus” ország kezdeményezése nem vezetett jelentősebb eredményre; sürgeti a tagállamokat, hogy első lépésként állapodjanak meg a műveleti központ operatív tervezési feladatokkal való megbízásában a nem végrehajtó feladatokat ellátó missziók, például az Unió Maliban és Szomáliában működő kiképző missziói tekintetében;

15.  ismét felszólít egy teljes értékű uniós műveleti parancsnokság Európai Külügyi Szolgálaton belüli, adott esetben állandó strukturált együttműködés révén való létrehozására; hangsúlyozza, hogy e parancsnokságnak egy polgári-katonai struktúrának kell lennie, amely egyaránt felelős az uniós polgári missziók, valamint katonai műveletek tervezéséért és vezetéséért, és külön polgári és katonai parancsnoki lánccal rendelkezik;

16.  rámutat arra, hogy az uniós műveleti parancsnokság létrehozása nagymértékben megerősítené az Unió válságkezeléssel kapcsolatos intézményi tudásállományát, a tagállamok személyzetének külföldi kirendelése révén hozzájárulna egy közös stratégiai kultúra kialakításához, maximalizálná a polgári-katonai koordináció előnyeit, lehetővé tenné bizonyos funkciók összevonását, hosszabb távon csökkentené a költségeket, valamint elősegítené a Parlament és a Tanács által gyakorolt politikai ellenőrzést;

17.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulákból fakadó kötelezettségek tekintetében is szükséges az állandó katonai tervezési és vezetési képesség, hangsúlyozza továbbá, hogy bármely klauzula életbelépése esetén megfelelő felkészültségű és gyorsaságú választ kell adni; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen javaslatot gyakorlati intézkedésekre annak érdekében, hogy a kölcsönös védelmi záradék uniós szintű válaszadást határozzon meg;

Az uniós harccsoportok fejlesztése: az Unió gyorsreagálású és stabilizációs eszköze

18.  elismeri, hogy az Unió harccsoportjai hozzájárulnak a tagállamok fegyveres erőinek átalakításához, előmozdítva a katonai interoperabilitást és a multinacionális együttműködést; sajnálja, hogy a harccsoportok koncepciója mindeddig nem bizonyította, hogy gyorsreagálási eszközként hasznos lenne a műveletekben, és érdemi módosítások híján a bevetéssel kapcsolatos bármilyen megállapodás valószínűtlennek tűnik; úgy véli, hogy a Maliban uralkodó helyzet az uniós harccsoportok első bevetésének elszalasztott lehetősége;

19.  úgy véli, hogy a harccsoportok hatékonyságának növelése érdekében megfelelő figyelmet kell fordítani összetételükre, tudván, hogy az azonos régióban található államok hasonló fenyegetéseket észlelnek/hasonló fenyegetésekben van részük, amely megkönnyíti a szükséges válaszadást;

20.  álláspontja szerint a katonai műveletek közös költségeivel kapcsolatos, felülvizsgált ATHENA mechanizmus továbbra sem veszi kellően figyelembe a harccsoportok koncepciójának sajátosságait, és felszólít a gyorsreagálású műveletek közös költségeinek jelentős kiterjesztésére, egészen a költségek teljes fedezéséig a harccsoportok bevetése esetén; véleménye szerint „a költségeket ott kell megfizetni, ahol felmerülnek” elvének alkalmazása a harccsoportokra, amelyeket önkéntes és rotációs alapon helyeznek készenléti állapotba, ellentétes a terhek méltányos elosztásának elvével;

21.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen javaslatokat az ATHENA mechanizmusnak a harccsoportok sajátosságait figyelembe vevő kiigazítására, amennyiben szükséges, úgy állandó, strukturált együttműködés révén, amely az állandó műveleti parancsnoksággal párhuzamosan kerül kialakításra; ezzel egyidejűleg sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy nyújtson be javaslatot az uniós katonai műveletek előkészítő tevékenységeihez szükséges induló alap létrehozásáról és finanszírozásáról;

22.  tudomásul veszi a Tanács és az Európai Külügyi Szolgálat erőfeszítéseit a harccsoportok rugalmasságának és bevethetőségének fokozására, jóllehet ez idáig csak kevés kézzelfogható eredményt hoztak; rámutat arra, hogy nagyfokú interoperabilitásra van szükség, nemcsak műszaki szinten, hanem az eljárás és a koncepció szintjén is, különösen a művelet-végrehajtási szabályok és a hatáskörátadás összehangolása, továbbá a nemzeti akadályok elmozdítása érdekében;

23.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy tárja fel uniós és nemzeti szinten a politikai döntéshozatali folyamat egyszerűsítésének módjait, a valóban gyors reagálóképesség érdekében; ragaszkodik a kihívásokkal való szembenézéshez szükséges politikai szándék kinyilvánításához; ösztönzi az egyszerűsített eljárások esetleges bevezetésének mérlegelését a harccsoportok korlátozott időtartamra való bevetésére vonatkozóan, bizonyos, egyértelműen meghatározott feltételek (például az Egyesült Nemzetek Szervezetétől származó kifejezett felkérés) teljesülése esetén ;

24.  üdvözli a tagállamoknak a harccsoportok nagyszabású koncepciójával kapcsolatos megújított elkötelezettségét, valamint üdvözli azt az ígéretet, miszerint a hozzájárulások tervezésénél rendszeresen megújuló kötelezettségvállalásokra támaszkodnak, ezzel elkerülve, hogy a jövőben hiányosságok alakuljanak ki a harccsoportok jegyzékében; ösztönzi a harccsoportok olyan hosszabb távú partnerségekként való fejlesztését, amelyek a közös felszerelés- és szolgáltatásbeszerzés, valamint az erőforrások összevonása és megosztása jelentette katonai és gazdasági előnyök legteljesebb kihasználása érdekében a készenléti időszakon túl is megmaradnak; megjegyzi, hogy a 2012-es év második félévében készenlétben álló uniós harccsoportok számára nyújtott alapvető logisztikai szolgáltatásokról szóló, az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) által kötött keretszerződés is az ebbe az irányba mutató konkrét példa;

25.  rámutat arra, hogy a katonai műveletekhez nem kapcsolódó valamennyi költség fedezhető lenne az uniós költségvetésből, így a harccsoportok felkészítési és készenléti költségei is;

26.  hangsúlyozza, hogy a harccsoportok olyan különleges, korlátozott méretű és fenntarthatóságú eszközt jelentenek, amelyeket bizonyos, meghatározott számú forgatókönyvre szabtak, ezért nem tekinthetőek általános válságkezelési eszköznek; emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács által 2008-ban megerősített, 1999. évi kezdeti helsinki nagy közös célkitűzés azt a célt határozta meg az Unió számára, hogy egy nagyobb művelet keretében képes legyen 60 napon belül 60 000 embert bevetni; megjegyzi, hogy e célkitűzést, jóllehet hivatalosan nem mondtak le róla, az állandó képességbeli hiányosságok miatt ténylegesen sosem teljesítették; rámutat arra, hogy a képességbeli hiányosságok áthidalása, valamint általában az Unió katonai műveletei tekintetében a haderő-generálás és a haderő határokon kívüli bevetésének javítása érdekében az Unió hitelességét veszélyeztető önkényes célok meghatározása helyett mielőbb fenntartható erőfeszítésre van szükség;

Struktúra- és képességépítés a kulcsfontosságú képességbeli hiányosságok áthidalása érdekében

27.  emlékeztet az Európai Védelmi Ügynökségnek az EUSZ 42. cikke (3) bekezdésében és 45. cikkében meghatározott küldetésére és feladataira, különösen alapvető szerepére a következő területeken: az uniós fegyverzet- és képességpolitika kialakítása és végrehajtása, műveleti igények harmonizálása, javaslattétel többoldalú projektekre, a tagállamok által végrehajtott programok összehangolása, az európai védelmi technológiai és ipari bázis erősítése, és a katonai kiadások hatékonyságának növelése; sürgeti a tagállamokat, az Európai Védelmi Ügynökség komoly költséghatékonysági erőfeszítéseire tekintettel, hogy lássák el az ügynökséget megfelelő forrásokkal a benne rejlő összes lehetőség kihasználása érdekében, és megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz intézett felhívását, hogy álljon elő javaslatokkal az ügynökség személyzeti és fenntartási költségeinek az uniós költségvetésből való finanszírozására;

28.  sajnálja a tagállamok képességekre vonatkozó határozott kötelezettségvállalásainak hiányát, és felhívja a Tanácsot, hogy gondoskodjon a kapcsolódó, az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében és 45. cikkének (1) bekezdésébenmeghatározott értékelési követelmények végrehajtásáról. felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy e célból tegyen megfelelő javaslatokat; véleménye szerint rendszeresen tájékoztatni kell a Parlamentet a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása szempontjából releváns katonai képességek létrehozása terén elért erőlelépésekről;

29.  ösztönzi a további előrelépést az Európai Védelmi Ügynökség képességfejlesztési tervének végrehajtása terén, és a 2013-as felülvizsgálat tekintetében sürgeti annak fokozottabb integrációját a további harmonizációra szoruló nemzeti védelmi tervezésbe; megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását a védelmi tervezés fokozottabb koordinációját célzó intézményesített folyamat indítására, mind egymás között, mind az Unió katonai Bizottságában, különösen az Európai Védelmi Ügynökség tanácsadói szakértelmére alapozva. felhívja a figyelmet az Európai Védelmi Ügynökség, valamint az Európai Unió Katonai Bizottsága/Európai Unió Katonai Törzse közti együttműködés szorosabbá tételének általános szükségességére; elvárja, hogy az állam- és kormányfők az Európai Tanács 2013. decemberi biztonsági és védelmi találkozóján megindítsák az európai védelem felülvizsgálatát;

30.  felszólít strukturáltabb megközelítés alkalmazására a kulcsfontosságú európai szintű képességbeli hiányosságok kezelésével kapcsolatban, különösen a haderőt megerősítő és hatékonyságát fokozó kulcsfontosságú tényezők, például a hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR) eszközök, a stratégiai légi szállítás, a helikopterek, az orvosi támogatás, légi utántöltés és precíziós lövedékek területén, teljes mértékben kiegészítve a NATO munkáját és szorosan együttműködve vele; üdvözli az EVÜ által igazgatott képesség-összevonási és -megosztási kezdeményezések első eredményeit, azonban hangsúlyozza, hogy további előrelépésekre van szükség mind ezen, mind más területeken; sajnálja hogy annak ellenére, hogy az európai fegyveres erők a KBVP- és más műveletekben ismételten szembesültek ezeknek a haderőt megerősítő és megsokszorozó tényezőknek a hiányával, ez idáig egyik feltárt képességbeli hiányosságot sem hidalták át kielégítő módon;

31.  Kéri egy állandó KBVP raktár létesítésének megfontolását és értékelését (ez hasonló feladatot látna el, mint a NATO támogató ügynökség), amely integrált nemzetközi támogatást nyújtana az uniós katonai struktúrák és tagállamok számára, beleértve a missziók alapvető felszerelését, körülményes beszerzési eljárások nélkül;

32.  rámutat annak szükségességére, hogy az Unió kialakítsa a biztonságát és stratégiai érdekeit egyre nagyobb mértékben fenyegető számítástechnikai bűnözés elleni, hatékony és a veszély mértékének megfelelő kapacitásokat és stratégiákat; hangsúlyozza, hogy a siker, továbbá a digitális szabadságok és a nemzetközi jog teljes mértékű tiszteletben tartása, és a megfelelő demokratikus ellenőrzés érdekében szükséges a magánszektorbeli szereplőkkel való együttműködés,

33.  kiemeli az Európai Légi Szállítási Parancsnokság (EATC) példáját, amely a műveletek során bizonyságot tett működőképességéről és hozzáadott értékéről, és amely különösen hasznos modell a képesség-összevonás és -megosztás – amely a nemzeti felelősségvállalás feladása nélkül bizonyos hatáskörök közös struktúrába való utalásán alapul – tekintetében; felszólít az EATC-modellnek az operatív segítségnyújtás más területein való alkalmazására, és különösen számít arra, hogy az EVÜ lehetséges multinacionális helikopteralakulattal kapcsolatos munkájának eredményei révén kezelhetőek lesznek az egyéb kulcsfontosságú képességek terén mutatkozó hiányosságok;

34.  megismétli a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy vegyék fontolóra bizonyos költséges képességek – például űrhajózási képességek, a pilóta nélküli légi járművek vagy a stratégiai légi szállítási eszközök – közös irányítását; méltányolja az Unió irányítása alatt lévő képességek fejlesztési lehetőségeinek feltárásáról, valamint a védelmi és a polgári biztonsági, például a polgári védelem vagy a határőrizet területén felmerülő, szükségletek közötti szinergiapotenciál kiaknázásáról folytatott bizottsági munkát;

35.  hangsúlyozza, hogy a MALE RPAS (medium-altitude long-endurance remotely piloted air system – közepes magasságon alkalmazott tartós távirányítású légi rendszer) létrehozásával kapcsolatban közös megközelítést kell kialakítani Európában, és ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki e törekvés megvalósításával kapcsolatos innovatív megközelítést;

36.  hangsúlyozza a műholdas eszközök kulcsszerepét napjaink műveletei során, különösen a hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR), a hírközlési és a navigációs képességeket illetően, valamint a szűkös erőforrások maximális felhasználása érdekében egy közös megközelítésre és – a szükségtelen átfedések elkerülése érdekében – valamennyi lehetséges polgári-katonai szinergia kiaknázására alapozva; ezzel kapcsolatban ösztönzi az Európai Űrügynökség, az EVÜ és a Bizottság közötti további együttműködést, és kiáll a Copernicus (európai Föld-megfigyelési) program és a Galileo program folytatódó uniós finanszírozása mellett;

37.  ösztönzi, hogy az új generációs Föld-megfigyelési műholdak által készített műholdképek megosztásának elősegítése érdekében folytassák a MUSIS program fejlesztését, és felszólít a programban való közvetlen uniós pénzügyi részvételre, valamint az Unió Műholdközpontjának bevonására abból a célból, hogy hozzáférést biztosítsanak az Unió és különösen a közös biztonság- és védelempolitika igényeihez szabott műholdképekhez;

38.  üdvözli a képesség-összevonásról és -megosztásról szóló magatartási kódex elfogadását, amely a fokozott európai koordináció irányában tett jelentős lépés, és hangsúlyozza, hogy év végéig el kell készíteni a kódex végrehajtásáról szóló első stratégiai értékelést reményei szerint a 2013. decemberi Európai Tanács fontos mérföldkövet jelent majd azáltal, hogy politikai ösztönzést ad a képesség-összevonásnak és -megosztásnak, és egyértelmű iránymutatást nyújt a végrehajtással kapcsolatban; felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy az Unió fokozza az információszolgáltatási/tájékoztatási tevékenységeket, a képesség-összevonás és -megosztás szerepének növelése érdekében;

39.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok fegyveres erőinek szükséges felszerelésekkel való ellátása biztosítva legyen, annak érdekében, hogy a nemzetközi válságok esetén teljesítsék kötelezettségvállalásaikat; súlyos aggodalmát fejezi ki az Európán kívüli technológiáktól és ellátási forrásoktól való függőség, valamint ennek Európa önállóságára gyakorolt hatásai kapcsán; hangsúlyozza a védelmi ipar stratégiai jelentőségét, és felszólítja az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy folytassák a megőrzendő vagy fejlesztendő kulcsfontosságú ipari képességek azonosítása, valamint Európának a külső beszállítóktól való függésének csökkentése érdekében végzett munkájukat;

40.  sajnálatának ad hangot a védelmi célú kutatásra szánt csökkenő nemzeti költségvetések és annak kapcsán, hogy e kutatás többnyire a nemzeti határok mentén széttöredezett; rámutat arra, hogy az európai együttműködési keret révén az Unió számára adott a lehetőség, hogy lényeges hozzáadott értéket teremtsen, valamint nagyobb szinergiákat hozzon létre a védelmi és polgári biztonsági kutatás között; rámutat különösen arra, hogy a befektetéseket a kulcsfontosságú alaptechnológiák, így a robotika vagy a nano- és mikroelektronika ágazataiban kell összpontosítani, továbbá gondoskodni kell arról, hogy az e területeken felhasznált uniós alapok a védelmi igényeket is kielégítsék;

Az uniós tagállamok állandó multinacionális struktúrái közötti koherencia fokozása

41.  megjegyzi, hogy számos kétoldalú/regionális/többoldalú partnerségi kezdeményezés létezik Európában, amelyek célja az erőforrások összevonása és az interoperabilitás előmozdítása, és amelyek hozzá tudnak járulni az Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete, a NATO vagy az eseti koalíciók műveleteihez; bár üdvözli az együttműködés előnyeit, és teljes mértékben támogatja a képességek összevonását annak ésszerűsége miatt, arra ösztönöz, hogy racionalizálják és jobban koordinálják a multinacionális dimenzióval rendelkező számos struktúrát, amelyek globális és koherens tervezés nélkül jöttek létre;

42.  felszólít az Európai Hadtest (Eurocorps) és az Unió Katonai Törzse közötti kapcsolatok megerősítésére, valamint arra, hogy minél több tagállam csatlakozzon az Eurocorps multinacionális struktúrájához, amely az európai fegyveres erők egy teljesen integrált elemének központi részét képezhetné;

43.  tudomásul veszi az EUROFOR leállítását, és elismeri a múltban az uniós műveletekhez és a harccsoportok jegyzékének elkészítéséhez való hozzájárulását; megjegyzi, hogy különösen az EUROMARFOR, az EUROGENDFOR, a balti államok védelmi együttműködése, az északi védelmi együttműködés, az egyesült királysági–holland kétéltű haderő, a spanyol–olasz kétéltű haderő, a német–holland hadtest, a belga–holland haditengerészeti együttműködés, valamint az angol–francia kezdeményezések járultak hozzá egy egyesített közös expedíciós haderő, egy integrált anyahajós csapásmérő (hadihajó)kötelék, egy egyesített közös hadiparancsnokság és más meglévő vagy kibontakozóban lévő regionális és kétoldalú állandó struktúrák kiépítéséhez;

44.  megismétli, hogy általános összhangot kell biztosítani uniós szinten, és felkéri a tagállamokat, hogy az EVÜ-től kapott információk alapján hangolják össze szorosabban a kezdeményezéseiket az Európai Unió Katonai Bizottságán belül;

Az európai dimenzió megerősítése az oktatásban, a kiképzésben és a gyakorlatokban

45.  megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja az európai struktúrákat és projekteket az oktatás és kiképzés terén, és külön kiemeli az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolának (EBVF) a közös biztonsági kultúra előmozdításához való hozzájárulását, valamint a benne rejlő lehetőségeket arra nézve, hogy meghatározza és fejlessze a nemzeti intézmények közötti költségtakarékos együttműködési projekteket; üdvözli a Tanács 2013. április 12-i határozatát a Főiskola erősítéséről a jogképesség megadása, továbbá az uniós költségvetésből származó támogatás révén; úgy véli, hogy ez modellértékű a KVBP egyéb struktúráinak – mint az EVÜ vagy az Unió Műholdközpontja – uniós költségvetésből való támogatása számára; ösztönzi a fiatal tisztviselők Erasmus program által inspirált cseréjére irányuló európai kezdeményezés továbbfejlesztését, valamint az európai katonai tisztviselők oktatási és kiképzési intézményeinek Erasmus programban való részvételét;

46.  határozottan támogatja a „képesség-összevonási és -megosztási” kezdeményezéseket az oktatás és a képzés terén, ahol a nemzeti szuverenitás csorbítása nélkül is jelentős megtakarítások érhetők el a műveleti tevékenységek tekintetében; rámutat az EVÜ helikopteres kiképzési programjának sikerére, és üdvözli az EVÜ által elindított taktikai légi szállítási gyakorlatokat, amelynek egy állandó európai légi szállítási taktikai kiképzés kialakításához kell vezetnie; várakozással tekint az elé, hogy további előrelépéseket érjenek el egy közös integrált kiképzési rendszer kialakításában, hogy kiképezzék a jövő harci pilótáit; üdvözli az EVÜ által a kibervédelem, a rögtönzött robbanóeszközök elleni védekezés és a haditengerészeti műveletek területén a kiképzések további összevonása és megosztása terén végzett munkát; felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Védelmi Ügynökségnek figyelembe kell vennie azon tagállamok képzési szükségleteit, amelyek repülőgépeit nem uniós vállalatok gyártják;

47.  hangsúlyozza, hogy az uniós harccsoportok révén lehetőség nyílik a közös kiképzésre és hadgyakorlatokra; ösztönzi a harccsoportok keretében részt vevő országokat, hogy nyissák meg a harccsoportok gyakorlataiban való részvétel lehetőségét további résztvevők, például a stratégiák és műveletek sikeréhez potenciálisan hozzájáruló szereplők, valamint olyan partnerszervezetek előtt is mint az Egyesült Nemzetek Szervezete;

48.  felhívja a figyelmet a lehetséges átfedések elkerülésére a NATO projektekkel, pl. a kiberbiztonsági képzés területén;

Az Unió és a NATO közötti együttműködés előnyeinek jobb kihasználása

49.  hangsúlyozza, hogy az európai katonai képességek határozott uniós struktúrák révén való megerősítése a NATO számára is előnyös lesz, és hozzájárul a szövetségen belüli méltányosabb teherelosztáshoz; méltatja azt a gyakorlati együttműködést, amelynek célja a képesség-összevonás és -megosztás, valamint az intelligens védelem kezdeményezései közötti átfedések elkerülése, különösen az EVÜ és a NATO Transzformációs Parancsnoksága (ACT) közötti együttműködés révén;;

50 sokkal szorosabb és rendszeresebb politikai szintű együttműködést sürget a főképviselő/alelnök és a NATO főtitkára között a – mind polgári, mind katonai – KBVP műveletek kockázatértékelése, erőforrás-gazdálkodása, politikai tervezése és kivitelezése tekintetében; hangsúlyozza a már meglévő EU–NATO műveleti együttműködési keretek fejlesztésének szükségességét a „Berlin Plus” megállapodások révén, amelynek a végrehajtása elé Törökország még mindig akadályt gördít;

51.  rámutat arra, hogy a nemzeti képességek, függetlenül attól, hogy azokat az Unió vagy a NATO keretében alakították ki, továbbra is nemzeti hatáskörbe tartoznak, ezért azok bármilyen, nemzeti szinten megállapított műveletben felhasználhatók;

52.  hangsúlyozza a NATO-szabványok fontosságát az európai védelmi együttműködésben; hangsúlyozza továbbá a NATO-val való teljes körű interoperabilitást biztosító, Unión belüli képességek kialakításának szükségességét;

53.  megjegyzi, hogy a NATO készenléti erői és az Unió harccsoportjai egymást kiegészítő és kölcsönösen megerősítő kezdeményezések, amelyek ugyanakkor hasonló erőfeszítéseket kívánnak a tagállamoktól; felszólít arra, hogy törekedjenek a kezdeményezések közötti szinergiák maximalizálására;

A közös biztonság- és védelempolitika új szintre emelése

54.  felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek minőségi előrelépést az európai védelem területén az Unió katonai struktúráinak ezen állásfoglalással összhangban való megerősítése révén; arra bátorítja az ekként eljárni kívánó tagállamokat, hogy adott esetben az EUSZ állandó strukturált együttműködésről szóló 46. cikkével és 42. cikkének (6) bekezdésével, illetve 44. cikkével összhangban lépjenek tovább; álláspontja szerint elindítása esetén egy ilyen együttműködési formának mindenekelőtt azon kell alapulnia, hogy a részt vevő tagállamok hajlandóak legyenek teljesíteni a nemzetközi közösségen belül rájuk háruló feladatokat és biztosítani, hogy az Unió jobban fel legyen vértezve a válságkezelési műveletekhez;

55.  véleménye szerint ezért az állandó strukturált együttműködésnek magában kell foglalnia különösen a műveleti hatékonyság fokozását célzó következő elemeket:

56.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak – különösen a képesség-összevonás- és -megosztás révén – szintén meg kell erősíteniük a képességépítéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, azonban továbbra is maximális rugalmasságot és befogadást kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy a lehető legteljesebben kihasználják a különböző kétoldalú, regionális vagy multilaterális szinergiákat; véleménye szerint ugyanakkor az állandó strukturált együttműködésre vonatkozó megállapodásnak magában kell foglalnia legalább a következők melletti kötelezettségvállalásokat:

57.  megjegyzi, hogy a Szerződés egyértelműen kimondja, hogy az állandó strukturált együttműködést az Unió keretén belül kell létrehozni, és megjegyzi, hogy az együttműködés alapján kialakított tevékenységek túlnyomó többsége ezért az EUSZ 41. cikkével összhangban ugyanolyan feltételek mellett részesülhet az uniós költségvetésből mint az egyéb uniós tevékenységek;

58.  véleménye szerint az állandó strukturált együttműködésnek emellett a befogadás és a rugalmasság szellemében elő kell segítenie az európai együttműködési kezdeményezések közötti fokozott koherenciát a megerősített KBVP-kereten belüli különböző együttműködési tömörülések közötti kapcsolatok szorosabbra fonása révén;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésének és főtitkárának.

(1) HL L 343., 2011.12.23., 35. o. (2) HL L 183., 2011.7.13., 16. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0455. (4) HL C 168. E, 2013.6.14., 9. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0574.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i ajánlása a Tanácshoz a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz a Fehéroroszországgal kapcsolatos uniós politikáról (2013/2036(INI))

P7_TA(2013)0382 A7-0261/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2012. szeptember 23-i parlamenti választások utáni fehéroroszországi helyzetről szóló, 2012. október 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fehéroroszországi helyzetről szóló, 2012. március 29-i állásfoglalására,(2),

–  tekintettel a Fehéroroszországról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására,(3),

–  tekintettel a fehéroroszországi helyzetről szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, a Tanács által az Európai Parlamenthez intézett éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a keleti partnerség civil társadalmi fórum nemzeti platformja 2013. június 1-jei konferenciájának állásfoglalására;

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatáról szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a keleti partnerségi 2009-es csúcstalálkozóján kiadott Prágai Nyilatkozatra;

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2012. október 15-i következtetéseire, illetve a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. november 6-i 1014/2012/EU tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 97. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A7‑0261/2013),

A.  mivel Fehéroroszországban1994 óta nem rendeztek a nemzetközi normákkal összhangban levő választási jogszabályok alapján szabad és tisztességes választásokat;

B.  mivel az 1996. évi alkotmányos reform gyakorlatilag eltörölte a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, a politikai ellenzék pedig azóta nem képviseltette magát a politikai intézményekben és nem tudott részt venni az ország politikai irányvonalainak alakításában és megvalósításában;

C.  mivel az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat – különösen a szólásszabadságot, az egyesülési, valamint a gyülekezési szabadságot – ugyanazon időszak alatt szisztematikusan és jelentős mértékben megsértették;

D.  mivel az Európai Tanács 1997-ben felfüggesztette a partnerségi és együttműködési megállapodás ratifikálását és befagyasztotta az ideiglenes kereskedelmi megállapodást, az EU és Fehéroroszország közötti kapcsolatok továbbra is az 1989. évi kereskedelmi és együttműködési megállapodás hatálya alá tartoznak;

E.  mivel a 2008–2010 közötti időszakban az EU–Fehéroroszország kapcsolatok valamelyest fellendültek, amikor Fehéroroszország hajlandóságot mutatott az EU-val való konstruktív kapcsolatok kialakítására, és a civil társadalom, az ellenzék és a szabad sajtó működésének a feltételei terén valamelyes javulás volt megfigyelhető; azonban a 2010. évi elnökválasztásokat követő brutális fellépés és a még szigorúbb elnyomó politika – többek között az elnökjelöltek letartóztatása és az azt követő tömeges letartóztatások, az ellenzéki képviselők ellen politikai motivációból elkövetett bűntettek, valamint az emberi jogi és a független média jogvédői elleni elnyomási hullám – következtében e kapcsolatok jelentősen megromlottak;

F.  mivel – az Unió által nemzetközileg elfogadott demokratikus normáknak való megfelelésre irányuló felhívásokat elutasító – fehéroroszországi hatóságok elszigetelődési politikát folytatnak és kényszerítenek rá a fehéroroszországi lakosságra;

G.  mivel az Európai Parlament nem ismeri el a fehéroroszországi parlament legitimitását; az elmúlt tíz év alatt mindösszesen egy hivatalos európai parlamenti delegáció látogatott el Fehéroroszországba, mégpedig 2010-ben;

H.  mivel a fehérorosz lakosság 70%-a változást szeretne az országban; egy részük azonban úgy véli, hogy a jelentős mértékű változások kezdetben az életszínvonal csökkenéséhez vezetnének(9);

I.  mivel a demokratikus átalakulás valószínűsége nagyobb lehetne, ha a jelenleg hatalmon lévő elit reformpárti része részt venne a reformokban; az átalakulás legfontosabb katalizátorai azonban a civil társadalmi szervezetek és a magánvállalkozások lehetnek;

J.  mivel következetes politikai párbeszéd kialakításának a fehéroroszországi hatóságokkal a fent említett feltételek mellett a civil társadalomnak és az ellenzéknek a több érdekelt felet bevonó párbeszédbe és a reformok végrehajtásába való bevonását kell eredményeznie;

K.  mivel a Vilniusban tartandó keleti partnerségi csúcstalálkozó újabb jelentős alkalomként szolgálhat az EU és Fehéroroszország közötti kapcsolatok feltételes és fokozatos javulására, amennyiben valamennyi politikai foglyot szabadon bocsátanak és politikai rehabilitációjukra sor kerül;

L.  mivel ennek következtében az Unió korlátozó intézkedéseit (melyeket jelenleg 242 személyre és 30 szervezetre alkalmaznak) felülvizsgálták és kiterjesztették, miközben a fehéroroszországi hatóságok továbbra is megtiltják néhány politikus, tisztviselő – többek között nemzetközi szervezetek képviselői –, újságíró és civil társadalmi képviselő országba való belépését;

M.  mivel az egységes stratégiára és cselekvési tervre irányuló további erőfeszítések hasznosak lehetnek a politikai ellenzék céljainak eléréséhez; mivel a konkrét intézkedések, köztük a közös jelöltlista benyújtása a 2014-es helyi választásokra, a közös politikai program felvázolása, vagy egyetlen jelölt indítása a 2015-ös elnökválasztásokon, pozitív fejlemények e tekintetben;

N.  mivel a 2012-ben elindított, a fehéroroszországi társadalommal folytatott európai modernizációs párbeszédnek pozitív hatása volt arra, hogy a fehéroroszországi társadalom konstruktív vitát kezdjen az országban szükséges reformokról és kialakuljon az Európai Unióval kapcsolatos tudatosság; ennek ellenére szükség van e párbeszéd koncepciójának, céljának, stratégiájának, megfelelő finanszírozásának és irányítási struktúrájának a további fejlesztésére, valamint a keleti partnerség kezdeményezéseinek jobb összehangolására;

O.  mivel a keleti partnerség civil társadalmi fórumának nemzeti platformja fontos és megbízható partner, továbbá az Unió egyedülálló kommunikációs csatornája a fehéroroszországi emberek felé;

P.  mivel Fehéroroszországban még mindig vannak politikai foglyok(10) – többek között az emberi jogi jogvédő és Szaharov-díjra jelölt Ales Bialatski –, akiknek komoly pszichés és fizikai kínzásokat kellett elszenvedniük, többek között halálos fenyegetéseket, indokolatlan átszállításokat, nem megfelelő szintű egészségügyi ellátást és a családtagokkal való találkozás jogától való megfosztást; valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátása, valamint Fehéroroszország előrelépése nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítése terén, és az alapvető emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus szabadságok tiszteletben tartása az Unió és Fehéroroszország közötti kapcsolatok normalizálásának elsődleges feltétele;

Q.  mivel a politikai indíttatású letartóztatások számának csökkenése (a Viasna emberi jogi központ beszámolója szerint a 2011-es 868-ról 2012-re 235-re) az elnyomásokkal és megfélemlítésekkel teli környezetnek tulajdonítható;

R.  mivel a legutóbbi korlátozó jogszabályi módosítások a civil társadalom – többek között emberi jogi jogvédők, a független média, illetve védőügyvédek – további elnyomásához vezettek; mivel az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tekintetében az általános helyzet kétségbeejtő és továbbra is komoly aggodalomra ad okot, amint az ENSZ Fehéroroszországgal foglalkozó különmegbízottjának 2013-as jelentéséből kiderül; mivel tovább rontja Fehéroroszországnak az EU-val való kapcsolatait és hozzájárul az ország egyre erősödő elszigetelődéséhez az, hogy a fehérorosz hatóságok nem reagáltak a nemzetközi közösség felhívásaira;

S.  mivel 2012-ben a fehéroroszországi hatóságok olyan jogszabályi módosításokat vezettek be, amelyek a KGB-nek széles jogköröket biztosítanak kényszerintézkedések szabad alkalmazására; mivel az új jogszabály értelmében a biztonsági szolgálatok beléphetnek a lakásokba, valamint mind a fehéroroszországi állampolgárokat, mind pedig a nemzetközi intézmények mentességet élvező diplomatáit és képviselőit korlátozás nélkül tartóztathatják le és tarthatják fogva; mivel ez a jogszabály olyan rendelkezést is tartalmaz, amely felmenti a KGB ügynökeit az általuk okozott sérülések miatti valamennyi jogi felelősség alól; mivel a fehéroroszországi különleges erők a tüntetések feloszlatását illetően széles jogköröket kaptak;

T.  mivel 2011 végén olyan módosításokat vezettek be a tömeges megmozdulásokról szóló törvénybe, amelyek értelmében a tömeges tiltakozások megtartása a közrenddel szembeni büntetőjogi felelősséget von maga után; mivel a tömeges tiltakozások szervezői kötelesek információkat nyújtani a hatóságok számára finanszírozási forrásaikról;

U.  mivel 2011-ben a külföldi támogatások elfogadását bűncselekménnyé minősítették, a hazaárulás fogalommeghatározását pedig kiszélesítették, ekként pedig lehetővé tették a hatóságok számára, hogy a büntető törvénykönyvre hivatkozva lépjenek fel a külföldről finanszírozásban részesülő, illetve nemzetközi eseményeken részt vevő szervezetekkel és magánszemélyekkel szemben;

V.  mivel 2012-ben a fehéroroszországi igazságügyi minisztérium tizenkilenc nem kormányzati szervezet és két politikai párt bejegyzési kérelmét utasította el, be nem jegyzett szervezetek tagjait pedig folyamatosan érik a megfélemlítések, zaklatások és üldöztetések Fehéroroszországban;

W.  mivel Fehéroroszország az egyetlen olyan európai ország, amely alkalmaz halálbüntetést; az elítélt családtagjai és a nyilvánosság nem ismerik a kivégzés időpontját, a kivégzett személy holttestét nem adják át a családnak, hogy el tudják temetni, és arról sem adnak információt, hogy hová temetik a kivégzett személyt;

X.  mivel 2012-ben két embert végeztek ki annak ellenére, hogy a bírósági eljárás nem felelt meg a tisztességes eljárás követelményeinek; mivel hosszú idő után 2012-ben nem adtak hírt halálbüntetést alkalmazó ítéletről, azonban 2013-ban új ítéleteket jelentettek be;

Y.  mivel a fehéroroszországi helyzet az igazságszolgáltatásba vetett bizalom hiányával jellemezhető, aminek az igazságszolgáltatás függetlenségének a nem megfelelő mértéke és a politikai indíttatású döntések állnak a hátterében;

Z.  mivel Fehéroroszország az egyetlen olyan ország a keleti partnerség országai közül, ahol eddig nem hoztak létre hivatalos emberi jogi intézményt;

AA.  mivel a cenzúra komoly politikai probléma Fehéroroszországban;

AB.  mivel a Reporters Without Borders 2013-as globális sajtószabadsági indexe szerint Fehéroroszország – 179 ország közül – a 168. helyről a 157. helyre került, a keleti partnerség országai között nézve ez azonban még mindig a leggyengébb pozíció (Azerbajdzsán (156.), Ukrajna (126.), Grúzia (100.), Örményország (74.), Moldova (55.));

AC.  mivel gyenge a független televíziós csatornákhoz és rádióállomásokhoz, valamint a nyomtatott sajtóhoz való hozzáférés, lévén, hogy az információkhoz való hozzáférést az állami média uralja;

AD.  mivel Fehéroroszországban a sajtószabadsággal kapcsolatos helyzet elfogadhatatlan, különösen az újságírók – akik nem hagyhatják el az országot – zaklatása, továbbá a műsorszórás és az internet szabadságára nézve korlátozó törvények, valamint a független újságírók elleni szelektív igazságszolgáltatás miatt, ahogy azt három, 2012 nyarán indított büntetőeljárás tanúsítja;

AE.  mivel 2012-ben hamis vádak alapján legalább 15 aktivista és újságíró számára tiltották meg Fehéroroszország területének elhagyását;

AF.  mivel a fehéroroszországi polgároknak több mint a fele rendelkezik internet-hozzáféréssel; az elektronikus média új lehetőségeket nyújt a független médiához való szélesebb körű hozzáféréshez, habár a kormányzati és oktatási intézményekben letiltották bizonyos ellenzéki weboldalakhoz való hozzáférést;

AG.  mivel az ENSZ legfrissebb, 2012-es humán fejlődési indexe szerint Fehéroroszország – Oroszországhoz (55.), a keleti partnerség országaihoz (Grúzia (72.), Ukrajna (78.), Azerbajdzsán (82.), Örményország (87.), Moldova (113.)) képest – az 50. helyen áll;

AH.  mivel a szociális ellátási rendszerben keresendők annak a fő okai, hogy létezik bizonyos fokú társadalmi stabilitás az országban, amely rendszer keretében az emberek a számukra nyújtott előnyökért cserébe politikai passzivitást vállalnak; a fehéroroszok 65%-a kap valamilyen formában állami támogatást: nyugdíjat, ösztöndíjat, munkanélküli járadékot stb.;

AI.  mivel az alacsony munkanélküliségi ráta mesterségesen tartható fenn a GDP megközelítőleg 70%-át termelő és a foglalkoztatottság 50%-áért felelős állami tulajdonú vállalatoknak biztosított támogatásokkal;

AJ.  mivel a fehérorosz kormánynak szándékában áll külföldi befektetőket vonzani – Fehéroroszország képzett munkaerővel, privatizációs programmal, hat szabad gazdasági övezettel, valamint high-tech parkkal rendelkezik –, a magánszektorban azonban nyilvánvaló a rendszeres állami beavatkozás;

AK.  mivel a fehéroroszországi hatóságok ez idáig az eurázsiai vám- és gazdasági unió létrehozásával fejezték ki az Oroszországgal történő további gazdasági integráció iránti geopolitikai érdeklődésüket; ugyanakkor az elmúlt években Fehéroroszországban megvalósuló összes közvetlen külföldi befektetés legnagyobb része Oroszországból származott; szakértők szerint az elmúlt néhány évtized alatt körülbelül 700 000 fehéroroszországi állampolgár emigrált Oroszországba munkavállalás céljából, főként Moszkvába és Szentpétervárra;

AL.  mivel megfigyelhetők annak a jelei, hogy mind az EU, mind Fehéroroszország támogatja ez utóbbinak a Kereskedelmi Világszervezethez történő csatlakozását előkészítő tárgyalások újrakezdését, különösen Oroszország Kereskedelmi Világszervezethez történő csatlakozására tekintettel;

AM.  mivel az EU szomszédságpolitikai barométer című projekt keretei között lefolytatott legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a fehéroroszországi lakosságnak több mint 50%-a gondolja úgy, hogy az Uniónak növelnie kellene Fehéroroszországgal a gazdaságfejlesztés tekintetében folytatott együttműködés, valamint a kereskedelmi és regionális együttműködés területein betöltött szerepét;

AN.  mivel szakértők szerint a fehéroroszországi hatóságok által nemrégiben bejelentett modernizációs program elsősorban az alapvető ipari infrastruktúra korszerűsítésére irányul, míg az országban mélyebbre ható gazdasági reformokra és átlátható üzleti környezetre van szükség, valamint kevesebb kormányzati irányításra valamennyi üzleti ágazatban;

AO.  mivel a Transparency International 2012-es korrupció-érzékelési indexe szerint Fehéroroszország 176 ország közül a 123. helyen áll olyan országokhoz képest, mint például Ukrajna (144.), Azerbajdzsán (139.), Oroszország (133.), Örményország (105.), Moldova (94.) és Grúzia (51.);

AP.  mivel Fehéroroszország nemrégiben csatlakozott az Európa Tanács GRECO nevű korrupcióellenes mechanizmusához, és az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó GRETA nevű mechanizmus tagja lett;

AQ.  mivel Fehéroroszország az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozik, tekintettel azonban a politikai helyzetre, cselekvési terv nem áll még rendelkezésre;

AR.  mivel jelenleg a 2007–2013-as országstratégiai dokumentum alapján nyújtanak támogatást Fehéroroszországnak;

AS.  mivel a 2007–2013-as pénzügyi tervben 33,4 millió eurót különítettek el az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköznek (ENPI) a Fehéroroszország és a szomszédos országok közötti, határokon átnyúló együttműködési projektjeire, míg jelenleg körülbelül 60 önkormányzat vesz részt a Lettország, Litvánia és Fehéroroszország közötti, közös határokon átnyúló együttműködési projektekben;

AT.  mivel jelenleg – a 2008-as százhúszhoz képest – mindösszesen húsz fehéroroszországi szakértő vesz részt különböző ENPI projektekben;

AU.  mivel a fehéroroszországi hatóságok aktívan részt vesznek a keleti partnerség többoldalú tevékenységeinek a keretei között zajló szakértői üléseken, különösen a határokon átnyúló együttműködési projektekben;

AV.  mivel 58 lengyelországi, 47 litvániai és 30 lettországi város és önkormányzat tart fenn gyümölcsöző együttműködést fehéroroszországi partnervárosokkal és önkormányzatokkal, a Litvániát, Lengyelországot és Kalinyingrádot a projektek közös megvalósítása céljából Fehéroroszországgal egyesítő „Nemunas-Neman-Niemen” eurorégió pedig a bevált gyakorlatok jó példájának tekinthető;

AW.  mivel az elmúlt években világszerte a legtöbb egy főre eső schengeni vízumot a fehéroroszok kapták; azonban lényegesen több pénzt, sőt sok esetben több időt és erőfeszítést kell a fehéroroszoknak a vízum megszerzésére szánni, mint a keleti partnerség más országai vagy Oroszország polgárainak;

1.  a következő ajánlásokat intézi a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, az EKSZ-hez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a tagállamokhoz: a fentieknek

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0410. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0112. (3) HL C 377. E, 2012.12.7., 162. o. (4) HL C 136. E, 2012.5.11., 57. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334. (6) HL C 168. E, 2013.6.14., 26.o. (7) HL C 296. E, 2012.10.2., 105. o. (8) HL L 307., 2012.11.7., 1. o. (9) A Társadalmi–Gazdasági Tanulmányok Független Intézetének adatai, 2013 áprilisa. (10) A politikai foglyok listája a következő személyeket is tartalmazza: Mikalai Statkevich, Pavel Seviarynets, Eduard Lobau, Mikalay Antukhovich, Mikalay Dziadok és Ihar Alienevich.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása az Oroszország által a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról (a közeljövőben Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóval összefüggésben) (2013/2826(RSP))

P7_TA(2013)0383 RC-B7-0389/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2013 novemberében Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóra,

–  tekintettel arra, hogy Ukrajna, Grúzia és Moldova várhatóan társulási megállapodást írhat alá vagy parafálhat az Európai Unióval, attól függően, hogy az egyes országok a tárgyalások mely szakaszában vannak; tekintettel különösen a szóban forgó társulások új, kibővített jellegére, mely széles körű és elmélyült kapcsolatok kialakítását teszi lehetővé az európai partnerekkel, és ennélfogva messze túllép a puszta gazdasági előnyökön a szoros politikai és társadalmi kapcsolatok irányában;

–  emlékeztetve arra, hogy az Ukrajna nukleáris leszereléséről szóló 1994-es budapesti memorandum garanciákat nyújt Ukrajna számára az erő alkalmazásával vagy az azzal való fenyegetéssel szemben, továbbá támogatást biztosít az ország számára gazdasági kényszer révén történő nyomásgyakorlás kísérlete esetén;

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a keleti partnerség keretében tett állandó kötelezettségvállalás a partnerországok számára átfogó ütemtervet kínál az állampolgáraik javát szolgáló reformok megvalósításához, míg az EU és a keleti partnerség országai között létrejövő társulási megállapodások és mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások az arra hajlandó és képes országok részéről tett kötelezettségvállalás arra, hogy számos területen elmélyítik és sikeresen megvalósítják a köztük folyó együttműködést;

B.  mivel a keleti partnerség társulási megállapodások megkötése felé haladó országaira való közelmúltbeli orosz nyomásgyakorlás, amely magában foglalta az ukrán exporttal szembeni célzott szankciókat, a moldovai borászati ágazatát sújtó kiviteli tilalmat, továbbá más, a Dnyeszteren túli régió válságának megoldásához vezető folyamatot ellehetetlenítő akadályokat, valamint az Örményországgal szembeni biztonsági vonatkozású fenyegetéseket, és amelynek célja, hogy arra kényszerítsék a keleti partnerség országait, hogy ne írják alá, illetőleg ne parafálják a társulási megállapodásokat vagy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokat, hanem csatlakozzanak az orosz vezetéssel létrehozott vámunióhoz, melyet Oroszország egy Eurázsiai Unióvá kíván kibővíteni, kényes helyzetbe hozta ezen országokat olyan geopolitikai kényszerek révén, amelyeket nem szabadna velük szemben alkalmazni;

C.  mivel a keleti partnerség országaira való nyomásgyakorlás, amely a jelenlegi gazdasági és politikai vonatkozásokon túl jövőbeli gazdasági korlátozások bejelentését is magában foglalja, jelzi Oroszország azon szándékát, hogy a keleti partnerség régióját a továbbiakban is a saját kizárólagos befolyási övezeteként tartsa számon, és célja annak akadályozása, hogy az említett országok társulási megállapodások révén szorosabbra fűzzék az EU-val fenntartott kapcsolataikat, és ez az eljárás nem egyeztethető össze a nemzeti szuverenitás, a kölcsönös bizalom és a jószomszédi kapcsolatok elvével;

D.  mivel a keleti partnerség országainak a Helsinki Záróokmánnyal összhangban szuverén joga, hogy egyenlő partnerekként kapcsolatokat építsenek bármely más, általuk szabadon választott partnerekkel;

E.  mivel most minden eddiginél fontosabb felhívni a figyelmet az EU keleti szomszédságára és magára a keleti partnerség projektjére gyakorolt riasztó nyomásra, melyet Oroszország vitat és megkérdőjelez;

F.  mivel az EU-val aláírt társulási megállapodás a jogállamiság megerősítését, a korrupció visszaszorítását és az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartásának biztosítását előmozdító politikai és jogi reformok végrehajtását vonja maga után; mivel a vámunió ezzel ellentétben nem foglal magában semmilyen, értékek érvényesítésével kapcsolatos feltételrendszert, ennélfogva nem értékelhető a belső reformok előmozdítójaként;

G.  mivel Oroszország rendszeresen kijátssza a befagyott konfliktusokkal kapcsolatos ütőkártyáját a keleti partnerséghez tartozó bizonyos országok teljes szuverenitásának meggyengítése vagy aláásása érdekében, Moszkva geopolitikai és gazdasági érdekeinek megfelelően;

1.  emlékeztet rá, hogy az egyenlőség és a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, az államok közötti együttműködés, valamint a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése mint a Helsinki Záróokmányban vállalt elvek a független államok közötti nemzetközi kapcsolatok alapjai, ezért ezeket semmi esetre sem szabad megsérteni;

2.  sajnálattal állapítja meg, hogy a keleti partnerséggel foglalkozó vilniusi csúcstalálkozó közeledtével különböző fajta nyomásgyakorlásnak vannak kitéve a keleti partnerség azon országai, amelyek a társulási megállapodásuk aláírásáról vagy parafálásáról szóló tárgyalások végső szakaszában járnak; elfogadhatatlannak tartja ezt a nyomásgyakorlást; úgy véli továbbá, hogy a partnerországoknak az Európai Unióba való fokozatos integrálása összhangban áll azzal, hogy ezen országok jószomszédi viszony kialakítására törekszenek Oroszországgal, és felszólítja Oroszországot, hogy tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely egyértelműen ellentétes a Helsinki Záróokmányban rögzített, fent említett elvekkel; felszólítja az Orosz Föderációt, hogy ne helyezze további nyomás alá a keleti partnerség országait, és teljes mértékben tartsa tiszteletben szuverén jogukat arra, hogy saját maguk hozzák meg politikai döntéseiket;

3.  határozottan hangsúlyozza, hogy a keleti partnerség országainak szabad döntése, amely az Oroszországgal folytatott kereskedelmükre semmilyen hátrányos hatást nem gyakorol, nem vonhat maga után olyan következményeket, mint a kereskedelmi védintézkedések, vízumkorlátozások, a munkavállalói mobilitást akadályozó korlátozások vagy az állandósult konfliktusokba való külső beavatkozás; ezenfelül határozottan elutasítja, hogy az EU és Oroszország, valamint a keleti partnerség országai közötti kapcsolatok paradigmája a nulla összegű játszma legyen;

4.  meggyőződése, hogy a szóban forgó országokban végrehajtott, az uniós értékeken és normákon alapuló további politikai és gazdasági reformok végső soron Oroszország érdekeit szolgálják, mivel ez Oroszország határai mentén kiterjesztené a stabilitás, a jólét és az együttműködés térségét; emlékeztet rá, hogy az Unió továbbra is arra kéri Oroszországot, hogy a keleti partnerség országaival való építő jellegű együttműködés révén járuljon hozzá ehhez a folyamathoz;

5.  kéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy ne csupán tisztán kereskedelmi szempontból tekintsenek e fejleményekre, mivel a kereskedelmi dimenzió valójában nyílt politikai nyomásgyakorlást rejt, és lépjenek fel az Unió partnerei védelmében, egyúttal azt a határozott üzenetet közvetítve feléjük, hogy az Unió kiáll a keleti partnerség országainak európai törekvései és az erre irányuló döntései mellett;

6.  ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja a keleti partnerség azon országaival való társulási megállapodásoknak a vilniusi csúcstalálkozón történő parafálását és aláírását, amelyek készek és hajlandók ezen megállapodás megkötésére, amennyiben a vonatkozó követelmények teljesülnek; úgy véli, hogy ez új lendületet ad a fokozatos integrációnak, és alapvetően elmélyíti a kapcsolatokat, ezáltal válaszolva a szóban forgó országok európai törekvéseire; e tekintetben felhívja a keleti partnerség országait, hogy folytassák és fokozzák a jelenlegi munkájuk lezárására irányuló erőfeszítéseiket a csúcstalálkozót megelőző időszakban, és ne engedjenek a rájuk gyakorolt nyomásnak;

7.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió kötelessége, hogy a szolidaritás szellemében kiálljon a keleti partnerség azon országai védelmében, amelyek ki vannak téve a nyílt, aggasztó és egyre fokozódó orosz nyomásgyakorlásnak, melynek célja ezen országok EU-val való társulásának megakadályozása, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzanak konkrét és hatékony intézkedéseket a partnerországok támogatására;

8.  emlékeztet rá, hogy a társulási megállapodások és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások célja a partnerországok és az EU versenyképességének, gazdasági termelékenységének és teljesítményének fokozása, egyben oly módon tartva tiszteletben a keleti partnerség országainak Oroszországgal való együttműködését, amely valamennyi fél számára előnyökkel jár; rámutat, hogy a megállapodások ilyen módon nem ássák alá a keleti partnerség országai által a régióban hosszú ideje fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat; sőt, véleménye szerint ezek nem tekinthetők összeegyeztethetetleneknek e kereskedelmi kapcsolatokkal, és hogy a társulási megállapodásokból és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokból eredő kötelezettségek sérelme nélkül, mindennemű kereskedelmi vitát a Kereskedelmi Világszervezetben megállapított szabályokkal és kötelezettségekkel összhangban kell megoldani; kijelenti továbbá, hogy az EU kész segítséget nyújtani a keleti partnerségben részt vevő partnerországainak integrációs törekvéseikben oly módon, hogy a társulási megállapodások és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások aláírásakor támogatja ezek vonatkozó szakaszainak ideiglenes alkalmazását, a megállapodások parafálását és aláírását követően az előírt feltételek teljesülése esetén megszüntetve a felfüggesztett kölcsönök és segítségnyújtási programok befagyasztását, és folytatva a vízumkönnyítést célzó intézkedéseket és a vízummentes utazás lehetőségének megvalósítását;

9.  rámutat, hogy az európai integrációhoz általános többségi támogatásra van szükség a társulási megállapodások parafálására és megkötésére várakozó országokban; mindazonáltal sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a polgárok Európa melletti elköteleződésére vonatkozó politikai konszenzus megerősítéseként fokozza a keleti partnerség láthatóságának és hozadékának a partnerországok lakosságával való jobb megismertetésére irányuló erőfeszítéseit; kéri, hogy a közeli jövőben dolgozzanak ki és indítsanak széleskörű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt az érintett partnerországokban a társulási megállapodások jellegéről, előnyeiről és a hozzájuk kapcsolódó követelményekről;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek, illetve Oroszország kormányának és parlamentjének, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentésről (2013/2636(RSP))

P7_TA(2013)0384 B7-0377/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentéssel kapcsolatos, 2013. április 10-i bizottsági közleményre (COM(2013)0179),

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájáról szóló 2012. május 22-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2013. június 11-i állásfoglalására a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (időközi jelentés)(2),

–  tekintettel a stockholmi programra és az annak végrehajtásáról szóló cselekvési tervre (COM(2010)0171),

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájára, melyet a Tanács 2010. február 25-én fogadott el,

–  tekintettel a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, a 2014 és 2017 közötti időszakra vonatkozó uniós prioritások meghatározásáról szóló 2013. június 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unióban a terrorizmus helyzetével és alakulásával foglalkozó 2013-as Europol-jelentésre (TE-SAT),

–  tekintettel az Unióban elkövetett súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettséggel kapcsolatban az Europol által kidolgozott 2013-as értékelésre (SOCTA),

–  tekintettel a súlyos és szervezett bűnözéssel kapcsolatos 2011–2013-as uniós szakpolitikai ciklus értékeléséről szóló bizottsági munkadokumentumra (SWD(2013)0017),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (2) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) V. címének 1., 2., 4. és 5. fejezetére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikkének (1) bekezdésére, továbbá 11., 12., 21., 47–50., 52. és 53. cikkére,

–  tekintettel az arányosság kritériumával foglalkozó, vonatkozó európai és nemzeti alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatra, valamint arra, hogy az állami hatóságoknak ezt alkalmazniuk kell a demokratikus társadalmakban,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletekre,

–  tekintettel François Crépeau az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különelőadója által készített, „Az Európai Unió külső határigazgatása és annak hatásai a migránsok emberi jogaira” című 2013. április 24-i tanulmányban megjelent jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentéssel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000068/2013 – B7-0213/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásáról rendelkező Maastrichti Szerződés folytatása és segít megalapozni az Európai Unió biztonságpolitikájának kialakítását, valamint az Unióval és a tagállamokkal közös biztonsági menetrend kidolgozását, amelyeknek a jogállamiságon, a demokratikus értékek, a polgári szabadságjogok és az alapvető jogok tiszteletben tartásán és a szolidaritáson kell alapulniuk, és amelyeket európai és nemzeti szinten kell kidolgozni és demokratikus ellenőrzés alá vonni; mivel ezek az előfeltételek az EU és a tagállamok nemzetközi kötelezettségeit tükrözik, különös tekintettel azokra, amelyek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményből, valamint azokból az ENSZ megállapodásokból és egyezményekből erednek, amelyeknek részes felei;

B.  mivel a biztonságpolitikák nem irányulhatnak csupán a visszaszorításra, hanem a megelőzést is célul kell kitűzniük, amelyre különösen nagy szükség van egy olyan időszakban, amikor a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek egyre inkább mélyülnek és kétségessé teszik a szociális paktumot és az alapvető jogok és a polgári szabadságjogok érvényesülését;

C.  mivel az uniós polgárok biztonsága elsődleges jelentőségű;

D.  mivel a tagállamok és a Bizottság mostanáig ténylegesen nem érvényesítették a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének összes vonatkozását, és mivel ennek következtében az Európai Parlament továbbra is viszonylagosan marginális szerepet játszik ebben a folyamatban, tekintettel arra, hogy a döntéshozatali folyamatban figyelmen kívül hagyják a témával kapcsolatos álláspontjait, különösen az EU Alapjogi Chartájának figyelembevételének szükségességét(3);

E.  mivel a 2010–2014-es időszakra szóló belső biztonsági stratégia az alábbi öt kiemelt területet határozta meg, melyekben az Unió hozzáadott értéket tud teremteni: a nemzetközi bűnözői hálózatok tevékenységeinek meggátolása és részvétel a felszámolásukban, a terrortámadások megelőzése, a számítógépes biztonság fokozása, a határvédelem biztosítása, valamint a természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség növelése; mivel ez a stratégia csak akkor hajtható végre, ha garantálja a személyek szabad mozgását, a migránsok és a menedékkérők jogait, valamint az EU és a tagállamok összes nemzetközi kötelezettségének betartását;

F.  mivel a belső biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló második éves jelentés elismerte, hogy mind az öt cél továbbra is érvényes, és körvonalazta az aktuális helyzetet, az eddig elért előrelépéseket és a továbbhaladás útját;

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló, 2013. április 10-i második bizottsági közlemény csak csekély mértékben kritikus a belső biztonsági stratégia keretében végrehajtott intézkedésekkel kapcsolatban és ugyanazokat a prioritásokat erősíti meg újra, mint a 2010. novemberi első közleményben anélkül, hogy figyelembe venné többek között az EU Alapjogi Chartája integrálásának következményeit, amely rendelkezéseinek többsége nemcsak az európai polgárokra, hanem az EU területén élő összes személyre vonatkozik;

2.  tudomásul veszi a belső biztonsági stratégia és az azt vezérlő fő alapelvek kidolgozása érdekében megkezdett munkát, amely valamennyi uniós intézmény és tagállam számára lehetővé teszi, hogy ugyanazon célok eléréséért tevékenykedjenek; hangsúlyozza, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése olyan célkitűzések, amelyeket párhuzamosan kell megvalósítani, és emlékeztet arra, hogy a biztonságra – a szabadság és a jog érvényesülésének megvalósulása érdekében – mindenkor a Szerződések elveivel, a jogállamisággal és az Unió alapjogi kötelezettségeivel összhangban kell törekedni; úgy véli, hogy az uniós biztonsági intézkedéseknek a szükségesség és az arányosság elvével összhangban, az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett, valamint megfelelő felügyelet és elszámoltathatóság alapján végzett olyan tevékenységekre kell összpontosítaniuk, amelyek bizonyítottan képesek csökkenteni a bűncselekmények számát és megakadályozni a terrortámadásokat;

3.  hangsúlyozza, hogy a belső biztonság nem mentesül az alapvető jogokra vonatkozó uniós és nemzeti kötelezettségek alól, és súlyosan aggasztónak találja, hogy tagállamok, harmadik országok és harmadik felek – magáncégek közreműködésével – titkos megfigyeléseket folytattak uniós intézményekkel, valamint tagállami hatóságokkal és állampolgárokkal kapcsolatban; sürgeti az uniós és tagállami intézményeket, hogy indítsanak vizsgálatot az üggyel kapcsolatban, és hozzák meg az eredmények alapján szükséges intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az Unió bármely belső biztonsági stratégiájának a „belső” és a „külső” vonatkozások közös értelmezésén kell alapulnia, céljának pedig az uniós intézmények, valamint az uniós tagállamok és polgáraik törvénytelen külső megfigyelése, illetve nemkívánatos befolyásolása és manipulációja elleni védelmének kell lennie; sürgeti az uniós kommunikációs és logisztikai rendszerek biztonságának és titkosságának harmadik felek általi vagy idegen megfigyeléssel szembeni megerősítését; rámutat arra, hogy a polgároknak a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való joga, továbbá a dokumentumokhoz és az információkhoz való hozzáférés joga európai alapértékek és -jogok, amelyeket minden szinten és fórumon érvényesíteni kell;

4.  emlékeztet arra, hogy a Parlament mára a biztonságpolitikai terület teljes jogú intézményi szereplőjévé vált, és így jogosult arra, hogy aktívan részt vegyen a belső biztonsági stratégia jellemzőinek és prioritásainak meghatározásában és a vonatkozó eszközök értékelésében, beleértve a belső biztonsági stratégia végrehajtásának rendszeres ellenőrzését, amelyet az EUMSZ 70. és 71. cikke alapján az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és a Tanács közösen végeznek;

5.  úgy véli, hogy a hatékony belső biztonsági stratégia alapvető előfeltétele a kezelendő biztonsági fenyegetések megfelelő elemzése; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy kötelezettséget vállalt az Unió természeti kockázatait és ember okozta (szándékos és nem szándékos) veszélyeit vizsgáló, több ágazatot átfogó áttekintés elkészítésére; emlékezteti az Európai Tanácsot arra, hogy az EUMSZ 222. cikke szerint szerződéses kötelezettsége az Uniót fenyegető veszélyek rendszeres értékelése, és felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a fent említett kötelezettségek teljesítésének legjobb módjairól, összegyűjtve a jelenlegi széttöredezett és szűk területekre összpontosító uniós és nemzeti szintű veszély- és kockázatértékeléseket;

6.  megállapítja, hogy az Europol terrorfenyegetések és más bűncselekmények értékelése és elemzése terén elért eredményessége nagyban függ a tagállami szolgálatok információszolgáltatási hajlandóságától; javasolja, hogy az Europollal való együttműködésre vonatkozó tagállami kötelezettségek erősítésével fokozzák a tagállamoktól az Europol felé történő információáramlást;

7.  emlékeztet arra, hogy az Unió belső biztonságára az egyik legnagyobb veszélyt a szervezett bűnözés, többek között a maffiaszervezetek jelentik; kielégítőnek tartja a tagállamok és a Bizottság által a súlyos és szervezett nemzetközi bűnözéssel kapcsolatos uniós szakpolitikai ciklus keretében tett előrelépéseket, és felszólítja a tagállamokat, hogy újítsák meg elkötelezettségüket és biztosítsanak megfelelő forrásokat; úgy véli, hogy támogatni kell a közös jogszabályi normákat és az olyan közös operatív eszközöket, mint a lefoglalás, az európai nyomozási határozat, a közös nyomozócsoportok; szükségesnek tartja a tagállamok és az Unió közötti, illetve harmadik országokkal folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködés megerősítését, az alapvető szabadságokkal és jogokkal, a jogállamisággal, az uniós polgárok és az EU-ban élők személyes adatainak és magánéletének védelmével kapcsolatos jogszabályok és uniós nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása mellett, valamint kéri, hogy az Európai Parlament játsszon kulcsszerepet a belső biztonsági politikák értékelésében és meghatározásában, hiszen ezek jelentős mértékben kihatnak az EU-ban élők alapvető jogaira; véleménye szerint mindezek alapján a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós politikák demokratikus felügyeletének és ellenőrzésének érdekében biztosítani kell, hogy e politikák az egyetlen olyan európai intézmény hatáskörébe tartozzanak, amelyet közvetlenül választanak meg;

8.  ismételten hangsúlyozza – az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti meglévő együttműködés alapján – a belső biztonsági stratégiát illető aktuális helyzetről szóló éves parlamenti jelentéssel végződő „parlamenti politikai ciklusról” alkotott elképzelését, amelyet alaposan össze kell hangolni a Bizottság éves jelentéstételével ezen a területen;

9.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a gyermekek és a nők elleni erőszak elleni küzdelemre;

10.  üdvözli, hogy a tiltott lőfegyver-kereskedelem elleni küzdelmet beillesztették a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós prioritások közé; várakozással tekint azonban a Bizottság által kidolgozandó, lőfegyverekkel kapcsolatos átfogó stratégiai iránymutatások elé, melyek kiterjednek majd a lőfegyverek illegális kereskedelem, szervezett bűnözés, terrorcselekmények céljaira történő használatára is;

11.  sajnálatosnak tartja, hogy a pénzmosás elleni küzdelmet az Europol ajánlásai ellenére sem vették fel a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós prioritások közé; határozottan úgy véli, hogy a szervezett bűnözés különféle típusai, mint a pénzmosás, a környezeti vagy a vállalati bűnözés és a korrupció egymással összefüggő és egymást kölcsönösen erősítő elemek, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegye prioritássá a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelmet;

12.  hangsúlyozza, hogy a belső biztonsági stratégián belül a terrorizmus elleni küzdelem prioritás; rámutat arra, hogy az Europol szerint az Unióban a terrorizmus általi fenyegetettség valós, még ha az rendkívül változatos formákat ölt is, ugyanakkor a terrortámadások tényleges eredetére tekintettel megkérdőjelezi az EU prioritásait ezen a területen; hangsúlyozza, hogy a visszaszorító intézkedésekkel párhuzamosan nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a megelőzési politikáknak; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy elsősorban a szükséges pénzügyi és emberi eszközök biztosításával inkább a célzott rendészeti intézkedésekre és a hírszerző szolgálatokra kell összpontosítani, amelyek ténylegesen lehetővé teszik a terrortámadások megelőzését; emlékeztet arra, milyen fontos a terrorizmus finanszírozásának megelőzése, és várakozással tekint az igazságügyi és a közigazgatási intézkedéseket – például a terrorizmussal gyanúsítható személyek pénzeszközeinek az EUMSZ 75. cikke szerinti befagyasztását – magában foglaló keretre vonatkozó javaslatra; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az erőszakos politikai radikalizáció ismételt megjelenésével járó fenyegetés jellegét és mértékét; alapvető fontosságúnak tartja olyan mechanizmusok kidolgozását, amelyek lehetővé teszik az ilyen radikalizálódásra utaló jelek korai felismerését, továbbá felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját hatáskörükben figyeljenek oda e problémára, ideértve a megelőzését is; nyugtalanítónak tartja az uniós állampolgárságú vagy a közösségen kívüli úgynevezett „magányos farkasok” tevékenységének fokozódását, akik válságterületekre utaznak mielőtt az Európai Unió területére visszatérnének, mivel olyan új kockázatokat jelentenek, amelyek nem közelíthetők meg a terrorizmus elleni küzdelem hagyományos eszközeivel; a fiatalok radikalizálódásának megelőzése érdekében ösztönzi a helyes gyakorlatok cseréjét és támogatja az uniós eszköztár projektjét; elvárja, hogy a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározat értékelése vegye figyelembe e szempontokat, valamint hangsúlyozza, hogy jobban össze kell kapcsolni a meglévő terrorizmusellenes eszközöket;

13.  felszólítja az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint az egyéb európai intézményeket és szerveket, hogy folytassanak alapos vizsgálatokat az Unióban működő erőszakos mozgalmakról, és hozzanak konkrét intézkedéseket az ilyen jellegű erőszakos cselekmények elleni küzdelem érdekében;

14.  hangsúlyozza, hogy a magánszektor – és különösen a pénzügyi szektor – a csalások, a pénzmosás és más gyanús tranzakciók azonosítása és bejelentése révén döntő szerepet játszik a szervezett bűnözés és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi ágazatnak szorosabban együtt kell működnie a kormányzati ügynökségekkel a hatályos szabályozások hiányosságainak azonosítása érdekében, valamint innovatív technikákat kell alkalmaznia a problémák kiküszöbölése végett; elsődleges fontosságúnak tartja annak megértését, hogy a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni hatékony küzdelem feltétele egy olyan integrált megközelítés, amely valamennyi érintett felet bevon, nemzeti és uniós szinten egyaránt;

15.  úgy véli, hogy meg kell erősíteni a kritikus infrastruktúrák ember által előidézett és természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képességét; sajnálatosnak tartja, hogy az európai kritikus infrastruktúrák védelméről szóló hatályos (2008/114/EK) irányelv(4) nem működik megfelelően, és felszólítja a Bizottságot, hogy az irányelv javítása érdekében javasolja annak módosítását;

16.  úgy véli, hogy el kell készíteni egy, a természeti kockázatokra vonatkozó, a leginkább kritikus területeket felsoroló statisztikai tanulmányt, amelynek alapján ki kell dolgozni egy automatikus beavatkozási és mentési rendszert, amellyel azonnal és hatékonyan lehet reagálni a vészhelyzetekre;

17.  úgy véli, kiemelkedő jelentőségű a bármilyen eredetű környezeti, gazdasági bűnözés elleni határozott küzdelem, amelyek hatása, főként válság idején, különösen káros az uniós polgárok életkörülményeire;

18.  üdvözli a cigarettacsempészettel kapcsolatban az Európai Bizottság által bejelentett kezdeményezést, és nagy várakozással tekint elé;

19.  tudomásul veszi, hogy a belső biztonsági stratégia prioritása a számítógépes bűnözés elleni küzdelem; úgy véli, hogy a számítógépes bűnözés egyre nagyobb veszélyt jelent az Unió számára, és jelentős mértékben megkönnyíti az egyéb bűncselekmények elkövetését; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő forrást az új Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ rendelkezésére, és sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikálják az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményét; emlékeztet rá, hogy a belső biztonsági stratégia részeként végzett személyesadat-kezelés és -gyűjtés során mindig tiszteletben kell tartani az Unió adatvédelmi elveit, és különösen a szükségesség, az arányosság és a jogszerűség elveit, valamint az uniós jogszabályokat és az Európa Tanács vonatkozó egyezményeit; emlékeztet rá, hogy a digitális környezetben különös figyelmet kell fordítani a gyermekekre, és felhívja a figyelmet a gyermekpornográfia elleni küzdelem fontosságára; támogatja a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni globális szövetség bővítését;

20.  megismétli, hogy az uniós rendőrségi és igazságügyi együttműködésnek többek között az Europol, az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) és az Eurojust közreműködésével, valamint megfelelő szakképzés révén történő fokozása alapvető fontosságú a megfelelő belső biztonsági stratégia szempontjából, és magában kell foglalnia a tagállamok illetékes hatóságait, valamint az EU intézményeit és ügynökségeit; úgy véli, hogy ez az együttműködés nem korlátozódhat a bűncselekményekkel gyanúsított személyek felkutatására és letartóztatására, hanem az ilyen cselekmények megelőzésére és megismétlődésének megakadályozására is irányulnia kell; tudomásul veszi az Európai Bizottság vonatkozó javaslatait, amelyek többek között az Eurojust megreformálására és az európai ügyészség létrehozásáról szóló jogszabályjavaslatra irányulnak; felhívja a figyelmet arra, hogy tiszteletben kell tartani az igazságszolgáltatási és a rendfenntartó ágak hatásköreinek szétválasztását és autonómiáját;

21.  támogatja az Európai Ügyészség létrehozását, különösen az Unió költségvetésének jobb védelme érdekében, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő erre irányuló javaslatot;

22.  sajnálatosnak tartja, hogy a belső biztonsági stratégia továbbra sem rendelkezik megfelelő „igazságügyi dimenzióval”; a stockholmi programmal összefüggésben emlékeztet rá, hogy a jogrendszerek sokszínűségén és az európai jog általi egységességén alapuló európai igazságügyi kultúra fokozatos kialakítása révén meg kell erősíteni a kölcsönös bizalmat, és hogy ennek magában kell foglalnia a jogállamiság, a demokratikus értékek és az emberi jogok tiszteletben tartását, és nem korlátozódhat csak a bűncselekménnyel vagy terrorizmussal gyanúsított személyek üldözésére; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bizalom az igazságügyi együttműködés előmozdításának alapvető fontosságú előfeltétele, és úgy véli, hogy ez a kölcsönös bizalom csak a polgári szabadságjogokra és az eljárási garanciákra vonatkozó egyenlő szabályok bevezetésével és tiszteletben tartásával teremthető meg;

23.  hangsúlyozza egy olyan integrált határigazgatás kialakításának fontosságát, amely egységes, biztonságos és magas minőségű ellenőrzést biztosít a külső határokon, miközben megkönnyíti a külső határokon keresztüli jogszerű utazást és ösztönzi a schengeni térségen belüli mobilitást; üdvözli a Schengeni Információs Rendszer (SIS) II. közelmúltbeli üzembe állítását, és felhívja az eu-LISA ügynökséget, hogy biztosítsa az új rendszer magas minőségű üzemeltetési igazgatását; elvárja, hogy az új európai határőrizeti rendszer (Eurosur) 2014 végére teljesen működőképessé váljon, és úgy véli, hogy hatékony eszköz lesz, amely hozzájárul a határokon átnyúló bűncselekmények és az illegális bevándorlás felderítéséhez, megelőzéséhez és az ellenük való küzdelemhez, valamint a migránsok védelméhez és életének megóvásához; hangsúlyozza, hogy a migráció és a határigazgatás területén az „intelligens határellenőrzés” kezdeményezéshez hasonló, új informatikai rendszerek esetleges fejlesztését gondosan elemezni kell, különösen a szükségesség és az arányosság elveinek tekintetében, és hogy ilyen rendszerek fejlesztését csak a jogi eszközök elfogadását követően lehet megkezdeni; különösen üdvözli a schengeni értékelési mechanizmussal kapcsolatos közelmúltbeli megállapodást, és felhívja a Bizottságot, hogy új felelősségi körének betöltésével biztosítsa az egész schengeni térségben a schengeni acquis-nak való magas szintű megfelelést; hangsúlyozza, hogy a belső határokon való ellenőrzést csak kivételes esetben, végső megoldásként szabad újra bevezetni, és alkalmazásakor nemcsak a biztonsági vonatkozásokat, hanem a mobilitásra és a szabad mozgásra gyakorolt hatását is figyelembe kell venni; kiemeli, hogy a harmadik országok állampolgárainak nagyarányú migrációját és a külső határokon való belépését önmagában véve nem szabad a közrendet és a belső biztonságot fenyegető veszélynek tekinteni; megismétli, hogy határozottan támogatja Bulgária és Románia csatlakozását a schengeni térséghez, és felhívja a Tanácsot, hogy szintén támogassa csatlakozásukat, mivel az növelni fogja a kölcsönös bizalmat és szolidaritást, amelyek szükséges előfeltételei az Európai Unión belüli magas szintű biztonság biztosításának;

24.  hangsúlyozza, hogy az együttműködések, a közös nyomozócsoportok és az információcsere előmozdítása érdekében fontos megerősíteni a rendfenntartó erők közötti kölcsönös bizalmat; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a rendfenntartó erők európai képzése kulcsfontosságú;

25.  úgy véli, hogy a belső biztonsági stratégia meghatározásának és végrehajtásának nagyobb mértékben figyelembe kellene vennie a biztonságpolitika belső és külső dimenziói közötti kölcsönhatást, és hogy e két dimenzión belül a bel- és igazságügyi területen működő uniós intézményeknek és ügynökségeknek feladataikat teljes mértékben az uniós értékeknek és elveknek, a jogszabályoknak és az alapjogi chartának megfelelően kell ellátniuk; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a belső biztonsági stratégia által az EU külső biztonsági stratégiájára gyakorolt hatást, a szabadságok és az alapjogok, valamint a nemzetközi szövegekben, egyezményekben és megállapodásokban szereplő demokratikus értékek és elvek tiszteletben tartásával és előmozdításával kapcsolatos kötelezettségek tekintetében is; sajnálatosnak tartja, hogy a közös biztonság- és védelempolitika és a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés közötti kapcsolatok erősítésére vonatkozó 2011. évi menetrend végrehajtása nem halad, és sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy gyorsítsa fel a munkát;

26.  rámutat, hogy a jelenlegi belső biztonsági stratégia 2014-ben hatályát veszti; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdje meg a 2015–2019-es időszakra vonatkozó új belső biztonsági stratégia előkészítését, amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését és az EU Alapjogi Chartájának uniós jogba történt integrációját; úgy véli, hogy ennek az új politikának a jelenlegi stratégia és a jelenlegi eszközök mélyreható, független és külső elemzésén, a jövő kihívásainak figyelembe vételén, valamint az érintettekkel folytatott széles körű konzultáción kell nyugodnia; felszólítja a Tanácsot, hogy az új belső biztonsági stratégia elfogadását megelőzően vegye kellően figyelembe a Parlament észrevételeit;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0207. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0245. (3) Lásd az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalását az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2009) – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás (HL C 169. E, 2012.6.15., 49. o..). (4) HL L 345., 2008.12.23., 75. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása az európai munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiáról (2013/2685(RSP))

P7_TA(2013)0385 B7-0376/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak preambulumára, illetve 3. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 4., 9., 145., 151., 152., 153., 154., 156. és 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 1., 3., 27., 31., 32. és 33. cikkére,

–  tekintettel a 2007–2012-es európai munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégia értékelésével kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000073/2013 – B7-0214/2013),

–  tekintettel az „Alkalmazkodás a változáshoz a munkahelyen és a társadalomban: új közösségi stratégia a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról 2002–2006” című, 2002. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2002)0118),

–  tekintettel „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című, 2007. február 21-i bizottsági közleményre (COM(2007)0062),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „Az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékelése” című, 2011. április 27-i munkadokumentumára (SEC(2011)0547),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „Az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia értékelése” című, 2013. május 31-i munkadokumentumára (SWD(2013)0202),

–  tekintettel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítéséről szóló, 2005. február 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2008. január 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európa 2020 stratégia célja, hogy a népesség 20–64 éves korú csoportjában 2020-ra 75%-os legyen a foglalkoztatási arány;

B.  mivel a technológiai fejlődés, a gazdasági események, valamint a gazdasági és társadalmi válság folyamatosan hatást gyakorolnak a munkahelyi környezetre, és mivel a munkahelyi egészség és biztonság magas színvonalú garantálása érdekében e változásokra gyorsan kell reagálni;

C.  mivel a gazdasági válságot nem szabad ürügyként használni a foglalkoztatásikockázat-megelőzési politikák aláásásához;

D.  mivel a jogalkotási intézkedések támogatása érdekében a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről 1978 óta születnek szakpolitikai dokumentumok és cselekvési programok uniós szinten;

E.  mivel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégia 2012-ben lejárt, és azt még nem követte uniós szintű szakpolitikai kiadvány;

F.  mivel a Bizottság elismeri, hogy a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégia Unió szerte pozitív hatással járt, és hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén még számos kihívással kell szembenéznünk az elkövetkezendő években;

1.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság mindmáig nem fogadott el új európai stratégiát a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról;

2.  ismételten felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013 vége előtt terjesszen elő az elkövetkezendő, 2020-ig tartó időszakra vonatkozó új európai stratégiát a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról vonatkozóan;

3.  helyteleníti, hogy a Bizottság mindmáig nem nyújtott be irányelvre irányuló javaslatot akár a munkavégzés miatt kialakuló izom- és csontrendszeri megbetegedésekről, akár a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv felülvizsgálata kapcsán, annak ellenére, hogy ezeket már 2011. évi munkaprogramjában meghirdette;

4.  megismétli az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalásában megfogalmazott üzenetet;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és Bizottságnak.

(1) HL C 304. E, 2005.12.1., 400. o. (2) HL C 41. E, 2009.2.19., 14. o. (3) HL C 168. E, 2013.6.14., 102. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a határokon átnyúló kollektív tárgyalásokról és a transznacionális szociális párbeszédről (2012/2292(INI))

P7_TA(2013)0386 A7-0258/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint 6. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 151., 152., 154., 155. és 156. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. és 28. cikkére, 52. cikkének (3) bekezdésére és 53. cikkére, valamint preambulumára és a vonatkozó magyarázatokra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményének 11. cikkére,

–  tekintettel a (felülvizsgált) Európai Szociális Charta 5. és 6. cikkére,

–  tekintettel a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására irányuló ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról szóló, 1998. május 20-i 98/500/EK bizottsági határozatra,

–  tekintettel a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvre és az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a 2011. december 1-jén elfogadott, 17423/11 sz. tanácsi következtetésekre (EPSCO),

–  tekintettel a „Transznacionális vállalati megállapodások: a szociális párbeszédben rejlő lehetőségek kihasználása” című, 2012. szeptember 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0264),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel a Bizottság transznacionális vállalati megállapodásokkal foglalkozó szakértői csoportjának 2012. január 31-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság transznacionális vállalati megállapodásokkal foglalkozó szakértői csoportjának 2012. január 31-i jelentésére,

–  tekintettel a „Szerkezetátalakítás és felkészülés a változásra: a közelmúlt tapasztalataiból levonható tanulságok” című, 2012. január 17-i bizottsági zöld könyvre (COM(2012)0007) és az azt kísérő, „Szerkezetátalakítás Európában – 2011” című, 2012. január 17-i szolgálati munkadokumentumra (SEC(2012)0059),

–  tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című, 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

–  tekintettel a „Vállalati szinten megtárgyalt transznacionális szövegek feltérképezése” című, 2008. július 2-i bizottsági felmérésre (EMPL F2 EP/bp 2008(D) 14511),

–  tekintettel „A transznacionális vállalati megállapodások szerepe a bővülő nemzetközi integrációval összefüggésben” című, 2008. évi bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)2155), tekintettel a „Transznacionális kollektív tárgyalások:

–  tekintettel a „Transznacionális kollektív tárgyalások: múlt, jelen és jövő” című, 2006. februári bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Szociálpolitikai Menetrendről szóló, 2005. február 9-i bizottsági közleményre (COM(2005)0033),

–  tekintettel az ILO munkaügyi záradékokról (állami szerződésekről) szóló (94. számú) és a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló (154. számú) egyezményeire,

–  tekintettel az ILO felügyeleti szervei által hozott döntésekre,

–  tekintettel a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló, 1977. évi háromoldalú ILO-nyilatkozatra (a multinacionális vállalatokról szóló nyilatkozat),

–  tekintettel az ILO-nak a tisztességes globalizációhoz szükséges társadalmi igazságosságról szóló, 2008. június 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkahelyi alapvető elvekről és jogokról szóló, 1998. június 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel (többek között) az alábbi egyetemes alapvető munkaügyi normákat előíró ILO-egyezményekre: az egyesülés szabadsága és a kollektív tárgyaláshoz való jog (87. egyezmény (1948) és 98. egyezmény (1949); a munkavállalásban érvényesülő megkülönböztetésmentesség (100. számú egyezmény (1951) és 111. számú egyezmény (1958)),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által megrendelt, „Az alapvető munkavállalói jogok érvényesítése az EU-ban” tárgyú, 2012. szeptemberi tanulmányára,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által megrendelt, „Határokon átnyúló kollektív tárgyalások és transznacionális szociális párbeszéd" tárgyú, 2011. júniusi tanulmányára,

–  tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2013. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0258/2013),

A.  mivel a Bizottság szerint(2) az európai transznacionális vállalati megállapodások („TCA-k”) száma 2012-ben 244 volt; mivel ez a transznacionális vállalatokon belüli foglalkoztatási viszonyok fokozódó európai integrációját jelzi;

B.  mivel a munkavállalók és munkaadók szervezetei ajánlásának megfelelően egyre több új TCA-megállapodásban szerepelnek vitarendezési mechanizmusok;

C.  mivel e megállapodásokra vonatkozóan sem nemzetközi, sem európai szintű jogi keret nem létezik; mivel azonban meg kell vizsgálni, hogy ez okozza-e azt, hogy kevesebb ilyen jellegű megállapodást kötnek;

D.  mivel az Unió egyes tagállamai a foglalkoztatási viszonyok (industrial relations) tekintetében saját, különböző történelmi fejleményeken és hagyományokon alapuló rendszerrel rendelkeznek, amelyet tiszteletben kell tartani, és amelynek egységesítése nem szükséges;

E.  mivel a szociális partnerek közötti, határokon átnyúló partnerségek beváltak, ami a munkavállalók szabad mozgásának és a munkavállalói jogok határokon átnyúlóan történő előmozdítását illeti; mivel az ilyen határokon átnyúló partnerségek európai uniós támogatása létfontosságú;

F.  mivel az európai szintű párbeszéddel a foglalkoztatás megőrzését és bővítését, a munkafeltételek javítását, ezáltal pedig a transznacionális vállalkozások munkavállalói jólétének innovatív módon történő javítását segíti elő, a kollektívszerződés-kötési szabadság egyidejű fenntartása mellett;

G.  mivel az EU alapvető jogként ismeri el az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot;

H.  mivel az üzleti vállalkozások egyre nagyobb mértékben működnek európai szinten, ugyanakkor a munkavállalók képviselete jellemzően nemzeti szinten történik;

1.  megjegyzi, hogy ez az állásfoglalás a TCA-kra vonatkozik; emlékeztet arra, hogy a TCA-megállapodások egyrészről a szakszervezetek és/vagy szakszervezeti szövetségek, másrészről pedig az egyes vállalatok és/vagy a munkáltatói szövetségek között, jellemzően ágazati szinten jönnek létre, és hogy az állásfoglalás nem érinti a nemzetközi keretmegállapodásokat (IFA), amelyeket a nemzetközi szakszervezeti szövetségek írnak alá a vállalkozásokkal; kiemeli, hogy meg kell erősíteni az európai és a transznacionális társadalmi párbeszédet és a határokon átnyúló kollektív tárgyalásokat;

2.  javasolja, hogy a Bizottság vegye fontolóra, hogy az európai TCA-kra vonatkozóan szükséges és hasznos-e egy fakultatív európai jogi keret kidolgozása, a keretrendelkezést követő megállapodásokra vonatkozó nagyobb jogbiztonság, nagyobb átláthatóság, előre látható és végrehajtható joghatások érdekében; javasolja, hogy mozdítsák elő azokat az európai TCA-kra vonatkozó gyakorlatokat, amelyek elismerik a szerződő felek szerződési autonómiáját, és ajánlja, hogy a megállapodásokba foglaljanak bele a vitaendezésre vonatkozó rendelkezéseket;

Fakultatív jogi keret az európai TCA-k számára

3.  hangsúlyozza a szociális partnerek önállóságát, amelynek révén azok bármely szinten tárgyalásokat folytathatnak és megállapodásokat köthetnek;

4.  hangsúlyozza, hogy a TCA-megállapodások egymástól eltérnek például alkalmazhatóságuk, hatályuk és az aláíró felek tekintetében, valamint a felek céljai, kiindulási pontjai, igényei és célkitűzései szerint; megállapítja, hogy a vállalatok és vállalati kultúrák jelentősen eltérnek egymástól, és a szerződő felek különböző TCA-megállapodások létrehozására vonatkozó autonómiáját tiszteletben kell tartani;

5.  javasolja a szociális partnereknek, hogy a transznacionális vállalati megállapodásokkal kapcsolatban osszák meg egymással tapasztalataikat;

6.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a fakultatív jogi keret vizsgálatát a szociális partnerek, továbbá az érintett vállalatok és vállalatcsoportok általi önkéntes alkalmazásra, valamint a rugalmasságra és a nemzeti szintre utalásra kell alapoznia annak érdekében, hogy a transznacionális vállalati megállapodás joghatással bírjon; kifejezetten hangsúlyozza a szociális partnereknek és a kollektív megállapodások partnereinek az autonómiáját;

7.  úgy véli, hogy az európai üzemi tanácsokat adott esetben teljes mértékben be kell vonni az európai szakszervezeti szövetségekkel folytatott tárgyalásokba, különösen azért, mert fel tudják tárni a TCA szükségességét/lehetőségét, kezdeményezni tudják a tárgyalási folyamatot, és egyengetni tudják a tárgyaláshoz vezető utat, valamint hozzá tudnak járulni az átláthatóság és a megállapodásokkal kapcsolatos információk érintett munkavállalókhoz való eljuttatásához; üdvözli, hogy egyes európai szakszervezeti szövetségek eljárási szabályokat dolgoztak ki az európai üzemi tanácsok bevonására vonatkozóan;

8.  abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a kedvezőbb rendelkezés elvének („most favourable clause”) és a csökkentést kizáró záradék („non-regression clause”) beillesztése szükséges ahhoz, hogy kizárható legyen annak a veszélye, hogy valamely európai transznacionális vállalati megállapodás aláássa vagy befolyásolja a nemzeti kollektív megállapodásokat („collective agreements”) és a nemzeti vállalati megállapodásokat („company agreements”);

9.  javasolja alternatív vitarendezési eljárások bevezetését; úgy véli, hogy közösen el kellene fogadni egy vállalati szintű, például az aláíró feleket vitarendezési záradék önkéntes elfogadására ösztönző eseti közös mechanizmust annak érdekében, hogy a szerződő felek megoldást találhassanak konfliktusaikra; javasolja, hogy e záradékokat az európai uniós szociális partnerek által ágazati szinten elfogadott és biztosított alternatív vitarendezési mintákra alapozzák; elismeri, hogy sok, már megkötött európai szintű transznacionális vállalati megállapodás foglal magában már működő, peren kívüli vitarendezési mechanizmusokat, és ezzel kapcsolatban fokozottabb európai szintű tapasztalatcserére ösztönzi a szociális partnereket, valamint arra, hogy találják meg az azok továbbfejlesztésére, illetve optimalizálására irányuló módszereket;

10.  javasolja a Bizottságnak, hogy az európai transznacionális vállalati megállapodásokkal kapcsolatban a következő kritériumok figyelembevételét ajánlja a szociális partnerek számára: a felhatalmazási eljárás, azaz a tárgyalásban részt vevő szerződő felek legitimitásának és reprezentativitásának tisztázása; a megállapodás megkötésének helye és dátuma; a tartalmi és földrajzi hatály; a kedvezőbb rendelkezés elve és a csökkentést kizáró záradék; az érvényességi időszak; a megállapodás felbontásának feltételei, valamint a vitarendezési mechanizmusok; a megállapodás hatálya alá tartozó személyek; és egyéb formai követelmények;

11.  üdvözli a Bizottság által a szociális partnerek és a szakértők közötti tapasztalatcsere – többek között példák gyűjtése, adatbankok létrehozása és tanulmányok készítése általi – támogatására biztosított tevékenységeket;

12.  emlékeztet ezzel kapcsolatban a szociális partnerek közötti, határokon átnyúló partnerségekkel kapcsolatban szerzett kedvező tapasztalatokra, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jövőben biztosítsanak uniós támogatást az ilyen partnerségek számára;

13.  bátorítja az európai szociális partnereket, hogy használják ki teljes mértékben az EUMSZ 155. cikke szerinti uniós megállapodások lehetőségét, ugyanakkor teljes mértékben tartsák tiszteletben önállóságukat;

14.  kéri, hogy az európai szociális partnerek jussanak erőteljesebb szerephez az európai politikák formálásában; kéri különösen, hogy a szociális partnerek vegyenek részt az éves növekedési jelentés előkészítésében, és hogy játsszanak erőteljesebb szerepet a tagállamok által elért előrehaladás nyomon követésében;

15.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell nők szociális párbeszédben és kollektív tárgyalási struktúráiban való képviseletét és részvételét, valamint hogy az érintett fórumokon is érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőséget a nők véleményének kikérése és a nemek közötti egyenlőség kérdéskörének a kollektív tárgyalásokba való beépítése érdekében; rámutat, hogy a szociális párbeszédben és a kollektív tárgyalásokban – mint a nemek közötti munkahelyi egyenlőség előmozdításának eszközeiben – kétségtelenül óriási lehetőség rejlik;

o
o   o

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az uniós szociális partnereknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0005. (2) Transznacionális vállalati megállapodások: a szociális párbeszédben rejlő lehetőségek kihasználása, bizottsági szolgálati munkadokumentum, 2012.9.10., (SWD(2012)0264, 2. o.).

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről (2012/2263(INI))

P7_TA(2013)0387 A7-0251/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 67. és 79. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseire, különösen 24. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára;

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez intézett 2010. május 6-i közleményére a kísérő nélküli kiskorúakról szóló cselekvési tervről (2010–2014) – COM(2010)0213),

–  tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott, 2012. szeptember 28-i, „Félidős jelentés a kísérő nélküli kiskorúakról szóló cselekvési terv végrehajtásáról” című bizottsági jelentésre (COM(2012)0554),

–  tekintettel a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervet meghatározó, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2010. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2010)0171),

–  tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló 2009. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2010. június 3-i, 3018. ülésén elfogadott, a kísérő nélküli kiskorúakról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2011/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), valamint „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című bizottsági közleményre,

–  tekintettel a menekültügyi irányelvekre, különösen a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvre(5), illetve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a közös európai menekültügyi rendszerre vonatkozó bizottsági reformjavaslatokra, különösen a menedékkérők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, módosított bizottsági javaslatra (átdolgozás) (COM(2011)0320), valamint a nemzetközi védelmi jogállás megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, módosított javaslatra (átdolgozás) (COM(2011)0319), és egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (átdolgozás) (COM(2008)0820),

–  tekintettel a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” általános program keretében a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan a gyermekek, a fiatalok és a nők elleni erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről, valamint az áldozatok és veszélyeztetett csoportok védelméről szóló egyedi program (Daphne III. program) létrehozásáról szóló, 2007. június 20-i 779/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel „Az uniós visszafogadási megállapodások értékelése” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2011. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0076),

–  tekintettel az Európa Tanács hozzájárulásaira, különösen Parlamenti Közgyűlése 1810(2011) számú, „A kísérő nélküli gyermekek érkezéséhez, tartózkodásához és visszatéréséhez kapcsolódó problémák Európában” című állásfoglalására, Miniszteri Bizottságának a kísérő nélküli kiskorúak számára elérhető életprojektekről szóló, a tagállamoknak címzett ajánlására (CM/Rec(2007)9), valamint Miniszteri Bizottságának a kitoloncolásról szóló húsz iránymutatására (CM(2005)40),

–  tekintettel a gyermekek jogaira vonatkozó nemzetközi egyezményekre, nevezetesen a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösen annak 3. cikkére, valamint az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmódra vonatkozó 2005. évi, 6. sz. általános észrevételére,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának a kísérő nélküli menedékkérő kiskorúak esetében alkalmazandó általános elvekre és eljárásokra vonatkozó 1997. évi iránymutatásaira,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság 1992-ben elfogadott 19. számú ajánlására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1993 decemberében elfogadott nyilatkozatra a nők elleni erőszak megszüntetéséről, amely az első olyan nemzetközi emberi jogi okmány, amely kizárólag a nők elleni erőszakkal foglalkozik,

–  tekintettel a határokon átívelő szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0251/2013),

A.  mivel évente több ezer, harmadik országokból származó, vagy hontalan 18 éven aluli gyermek érkezik egyedül Európába, vagy marad egyedül az érkezést követően;

B.  mivel a világ különböző részein fennálló konfliktusok és az elhúzódó világgazdasági válság miatt jelentősen növekszik a kísérő nélküli kiskorúak száma;

C.  mivel a kísérő nélküli kiskorúak érkezésének különböző okai vannak: háború, erőszak, alapvető jogaik megsértése, a családtagokkal való egyesülés iránti vágy, természeti katasztrófák, szegénység, emberkereskedelem, kizsákmányolás stb.;

D.  mivel különös figyelmet kell fordítani az emberkereskedelem áldozatául esett, kísérő nélküli gyermekekre, lévén, hogy különösen kiszolgáltatott helyzetük miatt speciális segítséget és támogatást igényelnek,

E.  mivel jelentős számú kiskorú a kényszerházasságok elöl menekülve érkezik az Unióba, és mivel az Uniónak még nagyobb hangsúlyt kell fektetnie e jelenség elleni fellépésre;

F.  mivel ezek a kiskorúak alapvetően rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak és alapvető jogaik tiszteletben tartását biztosítani kell;

G.  mivel az Európai Unióról szóló Szerződés, az Európai Unió Alapjogi Chartája és a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény értelmében az Európai Unió és a tagállamok kötelessége e gyermekek jogainak védelme;

H.  mivel a stockholmi program szerint a kísérő nélküli kiskorúak védelme elsőbbséget élvez;

I.  mivel a kísérő nélküli kiskorúak fogadása és gondozásba vétele országonként eltérő, és nem létezik a védelemnek egyenértékű és hatékony szintje;

J.  mivel biztosítani kell a kísérő nélküli migráns lányok és fiúk közötti nemi egyenlőséget és emberi jogaik egyenlő védelmét, és mivel különös figyelmet kell fordítani a lányok emberi jogainak megsértésére, valamint a megfelelő támogatás és jogorvoslat biztosítására;

K.  mivel a menedékkérők számára fenntartott szálláshelyekről és befogadó központokból számos esetben tűnnek el gyermekek;

Általános ajánlások

1.  emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorú mindenekelőtt potenciálisan veszélyben lévő gyermek, és hogy esetükben a tagállamokat elsősorban a gyermekek védelmének és nem a bevándorlási politikának kell vezérelnie, ezáltal tiszteletben tartva a gyermek legfőbb érdekeinek alapelvét; emlékeztet arra, hogy kivétel nélkül minden 18. életévét be nem töltött személy gyermeknek, így kiskorúnak minősül; rámutat, hogy a kísérő nélküli kiskorúak, különösen a lányok, kétszer olyan súlyos nehézségekkel és problémákkal nézhetnek szembe, mint más kiskorúak; megállapítja, hogy amiatt még kiszolgáltatottabbak, hogy ugyanolyan igényekkel rendelkeznek, mint a többi kiskorú, ám ugyanakkor hasonló igényeik és tapasztalataik vannak, mint a többi menekültnek; hangsúlyozza, hogy a lányok és nők a migrációs folyamat egésze során különösen kiszolgáltatottak jogaik megsértésével szemben, és a kísérő nélküli lányok jelentős kockázatnak vannak kitéve, mivel gyakran fő célpontjai a szexuális kizsákmányolásnak, a bántalmazásnak és az erőszaknak; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúakat az Unióban a hatóságok gyakran a bevándorlási törvények megszegőiként és nem az életkorukból és a sajátos helyzetükből fakadó jogok alanyaiként kezelik;

2.  emlékeztet továbbá arra, hogy a gyermek – a jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat szerinti – legfőbb érdekét fontosabbnak kell tekinteni minden más megfontolásnál, az esetükben akár közhatóságok, akár magánintézmények által hozott bármely intézkedés során; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a gyermekek legfőbb érdekeire vonatkozó uniós jogszabályi rendelkezések megfelelő végrehajtását, a bevált gyakorlatok cseréjét, az ítélkezési gyakorlatot és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmódra vonatkozó 2005. évi, 6. sz. általános észrevételét alapul véve javasolja stratégiai iránymutatások kidolgozását, valamint számos mutató felhasználásával határozza meg, hogy mi a gyermekek legfőbb érdeke; felkéri a Bizottságot, hogy hajtson végre jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket a gyermekek és a kísérő nélküli kiskorúak megfelelő védelmének biztosítására, és különösen javítsa a tartós megoldások feltárására szolgáló módszereket;

3.  nagyon sajnálja a kísérő nélküli kiskorúak védelme terén az Európai Unióban fennálló hiányosságokat, és kifogásolja a kiskorúak fogadásának gyakran siralmas körülményeit, illetve bizonyos tagállamokban alapvető jogaik számos megsértését;

4.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a tagállamoknak a kísérő nélküli kiskorúak védelme érdekében – alapvető jogaik tiszteletben tartása mellett – sürgősen következetes választ kell adniuk; üdvözli azokat a tagállamokat, amelyek a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez fűzött, a gyermekeknek a kizsákmányolás legrosszabb formáival szembeni jogi védelmének biztosításáról szóló fakultatív jegyzőkönyv aláírása mellett döntöttek;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság a 2010–2014 közötti időszakra cselekvési tervet fogadott el a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozóan; ám sajnálja, hogy a Bizottság megközelítése nem alapszik még jobban e kiskorúak alapvető jogainak védelmén, és megállapítja, hogy a jelenlegi intézkedések nem elegendőek; a kísérő nélküli kiskorúak átfogó védelme érdekében pedig további intézkedésekre van szükség; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúakról szóló uniós cselekvési terv EU-ra és tagállamaira vonatkozó célkitűzéseinek egyike, hogy foglalkozzanak a migráció kiváltó okaival, a kísérő nélküli kiskorúak kérdését a fejlesztési együttműködésbe illesszék, ezáltal hozzájárulva a biztonságos környezet megteremtéséhez a gyermekek számára, hogy származási országukban nőhessenek fel; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó uniós politikák megelőzésben betöltött szerepét azáltal, hogy inkább a szegénység felszámolására, az egészség- és munkaügyi politikára, az emberi jogokra és a demokratizálásra, illetve a konfliktus utáni újjáépítésre irányuló erőfeszítésekre összpontosítanak; úgy véli, hogy az EU-nak túl kell lépnie a Bizottság által javasolt cselekvési terven, hogy a kísérő nélküli kiskorúak alapvető jogait valóban megszilárdítsák; különösen hangsúlyozza a „törvényes gyám” státusz megerősítését az EU-ban és a partnerországokban, és kiemelten fontosnak véli, hogy a származási országokkal és a tranzitországokkal együtt felügyeleti tervet dolgozzanak ki annak biztosítása céljából, hogy a gyermek a visszatérés után megfelelő védelemben részesüljön és visszailleszkedjen a származási országba;

6.  sajnálja a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó európai előírások széttöredezettségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamok általi megfelelő végrehajtás, illetve a kísérő nélküli kiskorúak védelmének fokozása érdekében állítson össze a tagállamok és az összes szakember számára kézikönyvet, amely összegyűjti e különböző jogalapokat;

7.  sajnálatát fejezi ki a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó megbízható, hivatalos statisztikák hiányát illetően; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák a kísérő nélküli kiskorúak többek között életkor és nemek szerint bontott statisztikáinak gyűjtését, a személyes adatok védelme mellett az uniós tagállamok körében javítsák a statisztikai adatok gyűjtésének összehasonlíthatóságát, hozzanak létre összehangolt információgyűjtési és -megosztási módszert minden tagállamban olyan platformok révén, amelyek összekapcsolják a kísérő nélküli kiskorúak problémájával foglalkozó összes szereplőt, és állítsanak össze a nemzeti kapcsolattartó pontokat tartalmazó jegyzéket, valamint hatékonyabban vegyék igénybe a statisztikai adatok európai szintű összegyűjtésére szolgáló, rendelkezésre álló eszközöket, így például az Eurostatot, a Frontexet, az Európai Menekültügyi Hivatalt és az Európai Migrációs Hálózatot; hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés a kísérő nélküli kiskorúak helyzetének jobb megértését, védelmének javítását, valamint igényeik jobb kielégítését szolgálja.; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, valamint nemzetközi és nem-kormányzati szervezeteket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a nemekre lebontott hiteles adatok gyűjtése, ellenőrzése és cseréje terén annak érdekében, hogy átfogó képet kaphassanak a kísérő nélküli nőnemű kiskorúak és különösen a lányok számáról, és megvizsgálhassák e csoport sajátos igényeit azzal a céllal, hogy támogatást biztosítsanak számukra, e kérdések kezelésére irányuló konkrét intézkedéseket hajthassanak végre, valamint megoszthassák legjobb gyakorlataikat ezen intézkedések javítása érdekében;

8.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozniuk kell a harmadik származási országokkal és a tranzitországokkal való együttműködést a kísérő nélküli kiskorúak vonatkozásában, alapvető jogaikat tiszteletben kell tartaniuk, valamint az olyan kérdéseket, mint a tartós megoldások azonosítása, a családtagok felkutatása, az ellenőrzött visszatérés, a visszafogadás, illetve – ha az a gyermek érdekében történik – a családi kötelékek helyreállítása és a visszailleszkedés; sürgeti a harmadik származási országokkal és a tranzitországokkal való fokozott együttműködést az emberkereskedelem – különösen a gyermekkereskedelem és a kiskorúak kizsákmányolása, az illegális bevándorlás és a nőkkel szembeni erőszak egyéb formáinak, például a kényszerházasság – megelőzése és az ellenük való küzdelem terén az Unió és ezen államok közötti rendszeres párbeszéd, illetve az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tevékenysége keretében; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok a gyermekvédelmet és a kísérő nélküli kiskorúak kérdését illesszék be a fejlesztési és együttműködési politikákba; hangsúlyozza az európai uniós bevándorlási, menekültügyi és gyermekjogi politikák következetes fejlesztésének fontosságát – mind az EU-ban, mind a harmadik országokban élő kiskorúak tekintetében –, kellően figyelembe véve a fejlődő országokra gyakorolt hatásukat; emlékeztet a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben foglalt kötelezettségre; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a harmadik országokat, hogy fokozzák a gyermekek migrációjával kapcsolatos veszélyekre – és különösen a kiskorúak kizsákmányolására és a szervezett bűnözésre – vonatkozó nyilvános figyelemfelkeltő kampányokat a kísérő nélküli kiskorúak származási, tranzit- és célországaiban; hangsúlyozza, hogy a személyes és családi múlt feltárása rendkívül fontos szerepet játszik a kiskorúak származási körülményeinek megismerésében, és hozzájárul az érkezési országban való beilleszkedést vagy a származási országban megvalósuló visszailleszkedést szolgáló, személyre szabott tervek kidolgozásához;

9.  emlékeztet arra, hogy szükséges és fontos lépésként küzdeni kell az emberkereskedelem ellen, mivel a kiskorúak, elsősorban a lányok, különösen ki vannak téve az emberkereskedelem, a nemhez kötött erőszak és a kizsákmányolás kockázatának, főként a munkaerő-kizsákmányolásnak és a szexuális kizsákmányolásnak; kiemeli, hogy az emberkereskedelem, a munkaerő-kizsákmányolás, a szexuális kizsákmányolás és a visszaélések egyéb eseteinek megelőzésére, azonosítására, jelentésére, beterjesztésére, kivizsgálására, kezelésére és nyomon követésére hatékony mechanizmusokat kell életbe léptetni, valamint fel kell lépni a harmadik országokban is az emberkereskedelem elsődleges okainak kezelése érdekében; felszólítja e tekintetben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre hatékonyan az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet, a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet, valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet; felszólítja továbbá a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy fokozzák a rendőrségi és igazságügyi együttműködést, működjenek együtt az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó uniós koordinátorral a potenciális áldozatok feltárása, a nyilvánosság figyelmének felkeltése, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében; üdvözli az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016) elfogadását, különös tekintettel a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a legjobb gyakorlatok cseréjére; emlékezteti a tagállamokat a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 11. cikkére, amely felszólítja az államokat, hogy tegyenek intézkedéseket a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatásának megakadályozására; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a harmadik országokkal a gyermekcsempészet növekvő problémájának kezelése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy – amennyiben lehetséges, megfelelő és arányos szankciók kíséretében indítsanak büntetőeljárásokat a csempészekkel szemben; aggályát fejezi ki számos olyan kísérő nélküli kiskorú helyzete miatt, akik rejtőzködve élnek az Unióban, és akik különösen kiszolgáltatottak a kizsákmányolással és visszaéléssel szemben; felszólítja a tagállami hatóságokat és a civil társadalmi szervezeteket, hogy működjenek együtt, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést védelmük és méltóságuk biztosítása érdekében;

10.  sajnálatosnak tartja, hogy más humanitárius területekhez képest a gyermekvédelem jelentősen és következetesen alulfinanszírozott; felkéri a Bizottságot, hogy a hosszú távú gyermekvédelmi garanciák kialakításának megkönnyítése érdekében vegye különösen figyelembe a kísérő nélküli kiskorúakat az európai Menekültügyi és Migrációs Alapban – mégpedig a menedékkérőkre, a menekültekre, a külső határokra és a visszatérésre vonatkozó fejezetekben –, illetve az Európai Szociális Alapban, különös tekintettel a leginkább érintett területek támogatására; úgy véli, hogy megfelelő hosszú távú finanszírozást kell biztosítani különösen a kísérő nélküli kiskorúak azonosítására, megfelelő fogadására, védelmére, a gyámok kijelölésére, a család felkutatására, az áttelepítésre és az újbóli integrációra, valamint a határőrök és hatóságok képzésére irányuló programokra;

Stratégiai iránymutatások

11.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki kötelező stratégiai iránymutatásokat, amelyeket minden tagállamnak alkalmaznia kell, és amelyek a legjobb gyakorlataikból építkeznek, közös minimumszabályok formájában, részletesen ismerteti az eljárás egyes szakaszait a kiskorú Európába érkezésétől kezdve a számára tartós megoldás megtalálásáig, a megfelelő védelem biztosítása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy e stratégiai iránymutatások alapján fogadjanak el nemzeti stratégiát a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozóan, és jelöljenek ki nemzeti kapcsolattartó pontot, amely ezen intézkedések végrehajtásának koordinációjáért felelős; felhívja a Bizottságot, hogy a már működő szakértői csoporttal együttműködve ellenőrizze a tagállamokban kialakult helyzetet és a megtett lépéseket, és erről évente készítsen jelentést a Parlament és a Tanács számára;

12.  emlékeztet arra, hogy egyetlen gyermektől sem lehet megtagadni az Unió területére való belépést, és elvárja, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben a joghatóságuk alá tartozó valamennyi gyermekre vonatkozó nemzetközi és európai kötelezettségeiket, amelyeket nem lehet önkényesen korlátozni; emlékeztet arra, hogy egyetlen gyermeket sem szabad gyorsított eljárásban egy tagállam határáról visszaküldeni;

13.  felkéri a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be azt az alapvető kötelezettségüket, hogy soha, semmilyen körülmények között ne tartsanak fogva kiskorút; sajnálja, hogy a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslat nem tiltotta meg a kísérő nélküli gyermek menedékkérők fogva tartását, és arra sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az irányelvben megállapított, rendkívüli körülményekre vonatkozó referenciakritériumot; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében legyen különösen körültekintő a közösségi rendelkezéseknek a kiskorúak fogva tartására vonatkozó alkalmazása során; sürgeti a tagállamokat, hogy a kiskorúakat életkoruk és nemük figyelembevételével helyezzék el speciális gyermekotthonokban;

14.  úgy véli, hogy az egyes tagállamok feladata a kísérő nélküli kiskorúak azonosítása; kéri a tagállamokat, hogy a kiskorúakat megérkezésükkor azonnal irányítsák speciális szociális-oktatási szolgálatokhoz, ahol egyrészt fel kell mérni egyedi körülményeiket és különleges védelmi igényeiket – többek között nemzetiségüket, iskolázottságukat, etnikai, kulturális és nyelvi hovatartozásukat, veszélyeztetettségüket –, másrészt jogaikról, a védelemről a jogi és segítséggel kapcsolatos lehetőségekről, az eljárásokról, valamint azok következményeiről azonnal meg kell adni számukra az összes szükséges információt olyan nyelven és olyan formában – szükség esetén tolmács segítségével –, amit megértenek; felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg bevált gyakorlataikat olyan gyermekbarát eszközökkel kapcsolatban, amelyek világosan ismertetik a gyermekek számára a vonatkozó eljárásokat és az őket megillető jogokat; felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben fordítsanak különös figyelmet és személyazonosságuk megállapítását, valamint befogadásukat és védelmüket illetően biztosítsanak egyedi rendelkezéseket a különleges védelmi igényű kísérő nélküli kiskorúakra, elsősorban az emberkereskedelem kísérő nélküli gyermekáldozataira, biztosítva számukra a szükséges segítséget és védelmet a 2011/36/EU irányelv értelmében;

15.  sajnálja, hogy egyes tagállamok olyan nem megfelelő és tolakodó orvosi módszereket alkalmaznak az életkor megállapítására, amelyek traumát okozhatnak, és a csontérettségen vagy a fogak mineralizálódásán alapuló egyes módszerek ellentmondásosak és jelentős hibahatárral működnek; kéri a Bizottságot, hogy a stratégiai iránymutatásokba foglalja bele a legjobb gyakorlatok alapján kidolgozott közös normákat az életkor megállapításával kapcsolatos módszerre vonatkozóan, amely független, szakképzett személyek által tudományos, biztonságos, tisztességes, a nemi szempontokat és a gyermekek szempontjait figyelembe vevő módszerekkel végzett – a leánygyermekekre megkülönböztetett figyelmet fordítva – többdimenziós és multidiszciplináris értékelésből áll; emlékeztet arra, hogy az életkor megállapítását a gyermek jogainak és testi épségének, valamint az emberi méltóság megfelelő tiszteletben tartásával kell elvégezni, és kétség esetén mindig a kiskorú javára kell dönteni; emlékeztet továbbá arra, hogy orvosi vizsgálatokat csak akkor szabad végezni, ha az életkor megállapítására az összes egyéb módszert már kimerítették, továbbá hogy ezen értékelés eredményei ellen fellebbezést lehessen benyújtani; üdvözli az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal e témában végzett munkáját, amelyet ki kell terjeszteni minden kiskorú esetére;

16.  felkéri a tagállamokat, hogy amint egy kiskorú érkezik területükre és amíg tartós megoldást nem találnak, jelöljenek ki gyámot vagy felelőst számára, aki kíséri, segíti és képviseli a kiskorút az összes eljárás során, és tegyék lehetővé számára, hogy az összes eljárás során valamennyi joga érvényesüljön, és sürgeti, hogy a kiskorúakat az értük felelős kinevezett személyről haladéktalanul tájékoztassák; szorgalmazza továbbá, hogy ez a személy rendelkezzen a kíséret nélküli kiskorúak előtti kihívásokra, a gyermekvédelemre és a gyermekek jogaira, a menedékjogra, a migránsok jogaira vonatkozó speciális képzéssel, és teljesen függetlenül járhasson el; úgy véli, hogy e személyeknek folyamatos és megfelelő képzésben kell részesülniük, valamint rendszeres és független ellenőrzés alá kell esniük; kéri az Európai Bizottságot, hogy a stratégiai iránymutatásokba foglalja bele e személyek megbízatására, feladataira, végzettségére, képességeire és képzésére vonatkozó, a bevált gyakorlatokon alapuló közös normákat;

17.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kísérő nélküli kiskorúakkal – köztük az emberkereskedelem áldozataival – vélhetően kapcsolatba kerülő köztisztviselők és e hatóságok munkatársai megfelelő képesítéssel rendelkezzenek és képzésben részesüljenek annak érdekében, hogy képesek legyenek azonosítani és helyesen kezelni az ilyen eseteket, és megfelelő képzésben részesítsék őket a kíséret nélküli kiskorúak sajátos igényeiről, a gyermekek jogairól, a gyermekek viselkedéséről és pszichológiájáról, valamint a menekült- és bevándorlási jogról; felkéri a tagállamokat, hogy indítsanak kötelező nemspecifikus képzéseket a menedékhelyeken kísérő nélküli kiskorúakat fogadó személyzet, illetve e kiskorúakat kikérdező, ügyükben döntést hozó és jogi képviseletüket ellátó személyek számára, illetve biztosítsák, hogy a tagállamok rendőrsége és jogi hatóságai is rendszeresen részesüljenek nemspecifikus képzésben; hangsúlyozza, hogy a kiskorúért felelős személynek tájékoztatást kell nyújtania és tanácsot kell adnia a kiskorúnak, a jogi tanácsadást azonban csak kiegészítheti, ám nem helyettesítheti; emlékeztet arra, hogy a kiskorú állampolgárságától függetlenül, illetve függetlenül attól, hogy azt megállapították-e, annak a tagállamnak kell a kísérő nélküli kiskorú feletti gyámságot ellátnia, valamint a lehető legmagasabb szintű védelmet nyújtania számára, amelyben a kiskorú tartózkodik;

18.  az Unión belül a kísérő nélküli kiskorúak védelme terén érvényesített következetesség és egyenlő normák biztosítása érdekében felkéri a tagállamokat, hogy a kísérő nélküli kiskorúaknak nyújtsanak azok helyzetétől függetlenül és a befogadó ország állampolgárai közé tartozó kiskorúakra vonatkozókkal megegyező feltételek szerint:

19.  emlékeztet arra, hogy az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásaival összhangban minden eljárást hozzá kell igazítani a kiskorúakhoz életkoruknak, érettségi fokuknak és értelmi képességeiknek megfelelően, továbbá minden eljárásnak érzékenynek kell lennie a gyermekek igényeire, üdvözli továbbá a Bizottság által ezen iránymutatások előmozdítása terén végzett tevékenységeket; a kiskorú véleményét gyakorlott és képzett szakemberek – például pszichológusok, szociális munkások és kulturális közvetítők – közreműködésével az eljárás összes szakasza során meg kell hallgatni és figyelembe kell venni;

20.  üdvözli a menekültügyi jogszabályok terén elért haladást, és felszólítja a tagállamokat, hogy annak hatékony végrehajtása érdekében tegyék meg a szükséges jogalkotási és igazgatási reformokat; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az uniós menedékjogi politikáknak elsősorban gyermekként kell tekinteniük a kísérő nélküli kiskorúakra, és sürgeti a tagállamokat, hogy lehetőség szerint mentesítsék a kísérő nélküli kiskorúakat a gyorsított és a határátlépési eljárás alól; arra is emlékeztet, hogy ha egy kísérő nélküli kiskorú – akinek az Unióban nem tartózkodik máshol jogszerűen családtagja – egynél több tagállamban kér menedékjogot, az ügyében illetékes tagállam azon tagállam, ahol a kiskorú kérelmének benyújtását követően tartózkodik, és felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák be az Európai Bíróság ítéleteit; hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorúak speciális igényeire való tekintettel elengedhetetlen menedékkérelmük kiemelt feldolgozása annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb igazságos döntés születhessen; felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék menekültügyi rendszereiket azzal a céllal, hogy olyan harmonizált és gyermekbarát intézményi keretet hozzanak létre, amely figyelembe veszi a kísérő nélküli kiskorúak – és különösen az emberkereskedelem áldozatainak – sajátos igényeit és különféle nehézségeit;

21.  hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó bármely határozatnak egyéni elbíráláson kell alapulnia, és a gyermek legfőbb érdekeit kell szolgálnia;

22.  sajnálja, hogy a kiskorúak nagykorúvá válásuk pillanatában hirtelen igen bizonytalan helyzetbe kerülnek: felkéri a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat, és dolgozzanak ki e kiskorúakat nagykorúvá válásuk során támogató mechanizmusokat; üdvözli az Európa Tanács e téren végzett munkáját és felkéri a Bizottságot, hogy stratégiai iránymutatásaiba foglalja bele a bevált gyakorlatokat az „egyéni élettervek” kiskorú érdekében és a kiskorúval együtt történő kidolgozása vonatkozásában;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy határozzák meg az egyes partnerek – különösen a nemzeti és helyi hatóságok, a jóléti szolgálatok, az ifjúsági munkások, a családi és jogi képviselők – feladatait az élettervek végrehajtásának és nyomon követésének, valamint koordinációjuk biztosításának területén;

24.  határozottan hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorúak Unióba érkezésekor az a végső cél, hogy számukra tartós, érdekeiket figyelembe vevő megoldást találjanak; emlékeztet arra, hogy e megoldáskeresést mindig a család Unión belül vagy kívül történő újraegyesítése lehetőségeinek megvizsgálásával kell kezdeni, feltéve hogy ez a gyermek legfőbb érdekeit szolgálja; hangsúlyozza, hogy a kiskorúakat ugyan elviekben meg lehet kérni a családtagjaik felkutatásában való együttműködésre, mégsem állhat fenn olyan együttműködési kötelezettség, amely a nemzetközi védelemmel kapcsolatos vizsgálat eredménye szempontjából meghatározó lenne; emlékeztet arra, hogy azokban az esetekben, amikor veszélyben van a kiskorú vagy családtagjainak élete – különösen, ha ez utóbbiak a származási országban maradtak –, e személyekre vonatkozó információk gyűjtésének, feldolgozásának és továbbításának bizalmasan kell történnie, életük veszélyeztetésének elkerülése érdekében; felszólítja az uniós tagállamokat és összes illetékes hatóságaikat, hogy fokozzák az együttműködést, elsősorban a családok felkutatását és/vagy egyesítését gátló valamennyi bürokratikus akadály felszámolásával, és osszák meg a bevált gyakorlatokat; kéri, hogy a Bizottság kövesse nyomon a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv, különösen annak 10. cikke (3) bekezdésének végrehajtását;

25.  felkéri a Bizottságot, hogy a stratégiai iránymutatásokba következetesen foglaljon bele a bevált gyakorlatokon alapuló, a gyermek érdekeit szolgáló és a Bizottság által 2011-ben kiadott, a kiskorúak visszatérése terén bevett gyakorlatokról szóló összehasonlító tanulmányon – amely magában foglal egy ellenőrző jegyzéket és a bevált gyakorlatokat is – alapuló közös normákat, melyeknek a kiskorú visszaküldése előtt meg kell felelni; a lehető leghatározottabban emlékeztet arra, hogy nem lehet a kiskorút visszaküldeni, amennyiben ez nem szolgálja a gyermek érdekét, valamint kockázatos a kiskorú, illetve családja élete, testi és lelki egészsége, jóléte, biztonsága vagy alapvető jogai szempontjából, továbbá, hogy minden egyes kiskorú (valamint – a család újraegyesítésekor – családtagjai) esetében alaposan meg kell vizsgálni az egyedi körülményeket, illetve ezeket teljesen ki kell értékelni; emlékeztet arra, hogy kiskorút csak akkor lehet visszaküldeni, ha bebizonyosodott, hogy a kiskorú a visszatérési országban biztonságos, tényleges és személyre szabott, jogait tiszteletben tartó és visszailleszkedését elősegítő intézkedésekben fog részesülni; sürgeti a tagállamokat, hogy a kiskorúak biztonságos visszatérésének szavatolására a származási- és a tranzitországokkal, továbbá a nem kormányzati, helyi és nemzetközi szervezetekkel együttműködésben hozzanak nyomonkövetési intézkedéseket, valamint visszatérésüket követően biztosítsák a kiskorúak védelmét és visszailleszkedését; megállapítja, hogy az ilyen intézkedések a visszatérés létfontosságú elemeit alkotják; kéri a Bizottságot, hogy a 2008/115/EK irányelv értékelése során fordítson különös figyelmet az irányelvnek a kísérő nélküli kiskorúakra gyakorolt hatására, különösen tekintettel a 10. cikkre, a 14. cikk (1) bekezdésének c) pontjára és a 17. cikkre; felszólítja az Uniót, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a jövőben hatékonyabb válaszokat ad majd annak érdekében, hogy felszámolja a migráció potenciális ösztönzőit, köztük a korai és kényszerházasságot, a káros hagyományos gyakorlatokat, például a női nemi szervek csonkítását, valamint a szexuális erőszakot világszerte;

26.  hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorú beilleszkedését a befogadó országban a kiskorú érdekében és a vele együtt kidolgozott életterv nyomán kell végrehajtani, etnikai, vallási, kulturális és nyelvi hátterének teljes körű tiszteletben tartása mellett;

27.  felkéri a tagállamokat, hogy kötelezzék hatóságaikat intézkedések meghozatalára a koldulás áldozataivá vált kísérő nélküli kiskorúak esetében; úgy véli, hogy mindenáron meg kell akadályozni, hogy a kiskorúakat koldulással kizsákmányolják;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) HL C 285. E, 2010.10.21., 12.o. (2) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (3) HL L 101., 2011. 4.15., 1. o. (4) HL L 337., 2011.12.20., 9. o. (5) HL L 31., 2003.2.6., 18. o. (6) HL L 348., 2008.12. 24., 98. o. (7) HL L 251., 2003.10.3., 12. o. (magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.). (8) HL L 199., 2007.7.31., 23. o. (9) HL L 173., 2007.7.3., 19. o.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről (2013/2822(RSP))

P7_TA(2013)0388 RC-B7-0390/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió főképviselőjének az észak-kivui helyzetről szóló 2013. augusztus 30-i, valamint a kelet-kongói helyzetről szóló 2012. június 7-i és 2012. július 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek az „Instabilitás és bizonytalanság az Afrikai Nagy-tavak régiójában, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében” című, a 2012. november 27 és 29 között a suriname-i Paramaribóban tartott ülésén elfogadott állásfoglalására,

–  tekintettel a Nagy-tavak régiójáról szóló 2013. július 22-i, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló 2012. december 10-i, 2012. november 19-i és 2012. június 25-i tanácsi következtetésre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2053. (2012), a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő ENSZ-misszió (MONUSCO, korábban MONUC) megbízatását meghatározó 1925. (2010) és a MONUSCO megbízatását megújító 2098. (2013) számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek Szervezete kongói demokratikus köztársasági stabilizáló missziójáról szóló 2013. június 28-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének a Nagy-tavak régiójában uralkodó helyzetről szóló 2013. július 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU) Béke és Biztonsági Tanácsának a Nagy-tavak régiójában, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén kialakult helyzetről szóló 393., 2013. augusztus 28.-i ülésén elfogadott határozatára,

–  tekintettel a Nagy-tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia (ICGLR) tagállamai állam-, illetve kormányfőinek a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult biztonsági helyzetről szóló 2013. augusztus 6-i és 2012. november 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének (OIF) a frankofón országok 2012. október 13–14-én tartott XIV. csúcstalálkozóján hozott, a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló állásfoglalására,

–  tekintettel a 2000 júniusában aláírt cotonoui partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000), 1820. (2008), 1888. (2009) és 1960. (2010) számú határozataira,

–  tekintettel az 1949. évi Genfi Egyezmény 3. cikkére és annak II. jegyzőkönyvére, amely tiltja a törvénytelen kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos besorozást és az egyéb erőszakcselekményeket,

–  tekintettel az 1989. november 20-i nemzetközi gyermekjogi egyezményre, amely különösen megtiltja a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonását,

–  tekintettel a gyermekek fegyveres konfliktusokba történő bevonásáról szóló, a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvre, amelyet ratifikáltak a Nagy-tavak régiójának országai is,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, amelyet a KDK 1982-ben ratifikált,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel tavaly június óta a KDK keleti részén az erőszak egyre jobban elharapózik, és ennek nyomán újjáéledt az ellenségeskedés az M23-as lázadók és a kormányzati csapatok között, ami több ezer ember halálát okozta és számtalan ember megsebesüléséhez, többek között civilek és ENSZ-békefenntartók ellen indított támadásokhoz vezetett; mivel a humanitárius helyzet továbbra is válságos;

B.  mivel a kiújult fegyveres konfliktus következtében a Kivu régió atrocitások és erőszak – többek között fosztogatás, szexuális és nemi alapú erőszak, emberrablások, gyermekek fegyveres csoportok általi erőszakos besorozásának, valamint emberi jogi visszaélések – helyszíne lett, ami továbbra is olyan veszedelem, amely aláássa az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a térségbeli szerveknek a konfliktus megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit;

C.  mivel 2013. augusztus 28-án egy ENSZ-békefenntartó meghalt, tíz másik pedig megsebesült az Észak-Kivuban található kibati dombokon az M23-as lázadók csoportja ellen elkövetett támadás során, amikor a MONUSCO a Goma város civilek által lakott területeit védő kongói fegyveres erőket (FARDC) támogatta;

D.  mivel több mint 2,7 millióan – ebből csak 2012-ben több mint egy millióan – kényszerültek elhagyni az otthonukat s váltak belső menekültté, és több mint 440 000 kongói menekült el más afrikai országokba, míg mintegy 6,4 millió embernek lenne szüksége élelemre és sürgősségi segítségnyújtásra, akik jelenleg épphogy csak túlélni képesek azokat a bizonytalan körülményeket, amelyeket a Kelet-Kongóban rendszeresen zajló harcok és az emberek emberi jogainak és a nemzetközi humanitárius jognak a megsértése okoz;

E.  mivel az emberi jogok megsértéséért és a háborús bűnökért felelős személyek elleni eljárás KDK általi mellőzése a büntetlenség légkörének kialakulását segíti elő, és ösztönzi az újabb bűncselekmények elkövetését;

F.  mivel a lázadó csoportok és a kongói állam közötti tárgyalások 2013 májusa óta fel vannak függesztve; emlékeztetve arra, hogy az M23-as lázadók, akiket egy 2000-es békemegállapodást követően beolvasztottak a hadseregbe, 2012 áprilisában fellázadtak, valamint hogy az M23 egyike annak a tizenkét fegyveres csoportnak, amelyek ebben az erőforrásokban gazdag régióban harcolnak egymással;

G.  mivel 2013. szeptember 5-én megkezdődött az ICGRL 7. csúcstalálkozója, amely felszólított a béketárgyalások újrakezdésére és gyors lezárására;

H.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2013. március 28-i 2098. (2013) számú határozata 2014. március 31-ig meghosszabbította a MONUSCO megbízatását, és kivételes jelleggel különleges intervenciós alakulatot hozott létre a művelet már meglévő, 19 815 főt számláló hadtestén belül;

I.  mivel 2012-ben az ICGLR tagállamai közös ellenőrzési mechanizmust hoztak létre, amelynek célja a KDK keleti részén történő csapatmozgások figyelése és a tervezett semleges nemzetközi erők bevetése;

J.  mivel az ENSZ-szakértők egy csoportja bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Ruanda kapcsolatban áll a lázadókkal, és az Egyesült Államok felszólította Kigalit, hogy hagyjon fel a lázadók támogatásával; mivel Ruanda ismételten tagadta, hogy bármiféle kapcsolatban állna az M23-mal;

K.  mivel a szexuális erőszak alkalmazása és a nemi erőszak még gyakoribb, háborús fegyverként való alkalmazása súlyos, az áldozatok fizikai és pszichikai megnyomorítását jelentő következményekkel jár, és ezeket háborús bűnöknek kell tekinteni; mivel a nemzeti hatóságok és a nemzetközi közösség hatalmas beruházásokat hajtott végre az igazságügyi rendszer – különösen katonai oldali – megerősítése, illetve a szexuális erőszakkal kapcsolatos nyomozások és vádemelés megkezdésének bátorítása érdekében; mivel tartottak ugyan pereket, de az ítéleteket nem hajtották végre, és az elítéltek sok esetben elmenekülhetnek, az áldozatok kárpótlásáért pedig vajmi keveset tesznek;

L.  mivel szükséges foglalkozni a konfliktusok következményeivel, különösen a leszerelés, a helyi kormányzás felülvizsgálata, a korábbi harcokban részt vevők leszerelése és reintegrációja, a menekültek hazatelepítése, a saját országukban lakhelyükről elüldözött emberek visszatelepítése, valamint az életképes fejlesztési programok végrehajtása révén;

M.  mivel az Európai Unió hozzájárul az igazságszolgáltatási és a biztonsági ágazat (rendőrség és hadsereg) újjáépítéséhez, valamint pénzügyi és technikai segítségnyújtással, illetve az EUSEC RD és az EUPOL RD missziók keretén belül megvalósuló képzésekkel törekszik ezen ágazatok megfelelő működésének elérésére;

N.  mivel az, hogy az ország természeti erőforrásait illegálisan aknázzák ki, és azok közül néhány más országokba kerül, egyike azon tényezőknek, amelyek fenntartják és súlyosbítják a KDK-ban kialakult konfliktust, és továbbra is a régió egészében uralkodó bizonytalanság egyik forrása;

O.  mivel részben a növekvő munkanélküliség, a szociális válság, az élelmiszerválság, az elégtelen alapvető szolgáltatások, a lakosság elszegényedése és a KDK-ban tapasztalható környezetkárosodás is felelős az országban és a Nagy-tavak régiójában uralkodó instabilitásért;

P.  mivel az elmúlt hónapokban nem történt előrelépés az emberijogvédők védelméről szóló törvénytervezet tekintetében, a KDK-ban súlyosbodott az emberi jogi aktivisták és az újságírók elnyomása, akik önkényes letartóztatásoknak és a megfélemlítésnek vannak kitéve; mivel nem tettek lépéseket, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák;

Q.  mivel miután 2013. április 9-én újrakezdték a legfelsőbb katonai bíróság előtt folytatott, a Floribert Chebeya (a La Voix des Sans Voix (VSV) ügyvezető igazgatója és a Kínzás Elleni Világszervezet (OMCT) közgyűlésének tagja) és Fidèle Bazana (a VSV tagja) 2010. júniusi meggyilkolásáról folytatott fellebbviteli tárgyalást, Peter Ngomo Milambo, Emmanuel Ilunga Kabengele és Regine Sesepe védőügyvédeket megfenyegették;

R.  mivel 2013. augusztus 7-én a Katanga tartománybeli Pweto körzetében, Kawakolo falujában a tartomány északi részén fekvő egyes falvakat 2011 óta félelemben tartó lázadó csoportok tagjai brutálisan meggyilkolták Godfrey Mutombót, a Libertas nevű nem kormányzati szervezet tagját;

1.  mélységes aggodalmának ad hangot a KDK keleti részén kialakult erőszak elharapózása miatt, amelynek súlyos politikai, gazdasági, társadalmi, humanitárius és biztonsági következményei vannak a KDK-ban és a már amúgy is instabil és ingatag térség egészében;

2.  határozottan elítéli a KDK keleti részén a közelmúltban újból fellángoló erőszakot, különösen a fegyveres M23 csoport és más fegyveres csoportok, kiváltképp a Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők (FDLR) által folytatott, válogatás nélküli aknavetőzéseket, amelyek a polgári lakosság körében emberéleteket oltottak ki, illetve sérüléseket és károkat okoztak; elítéli a lázadók MONUSCO elleni célzott támadásait, amelyben több ember – többek között egy tanzániai békefenntartó is – életét vesztette, valamint többen megsebesültek; valamennyi érintett felet nyomatékosan felszólít arra, hogy tegyék lehetővé a bejutást a szenvedő polgári lakosság segítségére siető humanitárius ügynökségek számára, és biztosítsanak részükre védelmet;

3.  követeli, hogy haladéktalanul vessenek véget mindennemű emberi jogi visszaélésnek, ideértve az aggasztóan elterjedt szexuális és nemi alapú erőszaknak (az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2008. június 19-i 1820. (2008) számú határozata) és a gyermekek fegyveres erők általi sajnálatos besorozásának és felhasználásának; szolidaritását fejezi ki a háború által sújtott KDK népe iránt;

4.  nyomatékosan felszólítja az összes érintett hatóságot, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az emberi jogi visszaélések valamennyi múltbeli és jelenlegi esetét pártatlanul és alaposan kivizsgálják, és a Nemzetközi Büntetőbírósággal teljes körűen működjenek együtt; nyomatékosan kéri, hogy történjenek lépések annak érdekében, hogy az emberi jogi visszaélések, a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények, a nők elleni szexuális erőszak elkövetőit és a gyermekkatonák besorozásáért felelős személyeket feljelentsék, azonosítsák, büntetőeljárás alá vonják és a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban felelősségre megbüntessék;

5.  határozottan elítéli az M23 csoport és a KBK-ban működő bomlasztó erők részére nyújtott külső támogatás valamennyi formáját, és követeli e támogatás haladéktalan és végleges felszámolását;

6.  támogatja a MONUSCO intervenciós alakulatának megbízatását, amely támadást indít majd a fegyveres csoportok, többek között az M23 ellen, elismerését fejezi ki a MONUSCO által a megbízatásának teljesítése – különösen a polgári lakosság védelme – érdekében tett hathatós lépésekért, és bátorítja ezen erőfeszítések folytatását; sürgeti különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a Biztonsági Tanács 2098. (2013) számú határozatával összhangban tegyen meg minden szükséges lépést a KBK keleti részén élő polgári lakosság védelme érdekében;

7.  kéri, hogy a kiterjesztett közös ellenőrzési mechanizmus (EJVM) alaposan vizsgálja ki a DKD területéről indított és a szomszédos Ruandában becsapódó aknavető-lövedékek és bombák eredetét; kéri, hogy az EJVM jelentései legyenek átláthatóbbak és rendszeresebbek;

8.  hangsúlyozza, hogy a KDK szomszédos országai általi közvetlen beavatkozás a helyzetet csak ronthatja; felhívja a térség valamennyi érintett szereplőjét, hogy tanúsítson maximális önmérsékletet, és tartózkodjon minden olyan cselekedettől és nyilatkozattól, amely a helyzet további romlását eredményezheti; felhívja a szomszédos országokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a KDK függetlenségét és területi integritását;

9.  üdvözli az ICGRL, az AU tagállamainak erőfeszítéseit és az ENSZ arra irányuló intézkedéseit és kezdeményezéseit, hogy a válságra tartós, strukturális és békés politikai megoldást keressenek; kéri a KDK és a térség békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló keretmegállapodás (PSC) rendelkezéseinek maradéktalan tiszteletben tartását;

10.  felhívja a Nagy-tavak régiójának országait, hogy – különösen a 2013 februárjában az addisz-abebai megállapodások keretében vállalt kötelezettségekre való tekintettel – közösen lépjenek fel a béke, a stabilitás és a biztonság elősegítése érdekében, a térség gazdasági fejlődésének fokozása céljából, különös figyelmet fordítva a megbékélésre, az emberi jogok tiszteletben tartására, a büntetlenség elleni küzdelemre, a pártatlan igazságszolgáltatási rendszer kialakítására és a kormányzat nagyobb elszámoltathatóságára;

11.  üdvözli a 2013. szeptember 5-én, Kampalában, a Yoweri Museveni ugandai elnök, az ICGLR elnökének égisze alatt a térség békéjének megteremtéséről tartott tárgyalásokat, és kéri valamennyi érintett felet, hogy azokban vegyen részt, továbbá arra bátorítja a kongói hatóságokat, hogy támogassák az országban élő – különösen a konfliktus által érintett – közösségek közötti párbeszédet;

12.  felszólítja az AU-t és a Nagy-tavak országait, hogy tegyenek további lépéseket a természeti erőforrások illegális kiaknázása és kereskedelme elleni harcban, mivel többek között ez vezet a fegyverek elterjedéséhez és táplálja a fegyverkereskedelmet, ami pedig egyike azon legfontosabb tényezőknek, amelyek a Nagy-tavak régiójában fenntartják és súlyosbítják a konfliktusokat;

13.  felszólítja a nemzetközi közösséget, különösen az EU-t, az AU-t és az ENSZ-et, hogy továbbra is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a KDK keleti részén élő embereknek összehangoltabb és hatékonyabb támogatást nyújtsanak, és járuljanak hozzá a humanitárius katasztrófa kezelésére irányuló erőfeszítésekhez;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság további 10 millió eurót szabadított fel annak érdekében, hogy 2,5 millió kongói számára sürgősségi segítséget nyújtson, aminek következtében az EU által a KDK és a Nagy-tavak régiója számára nyújtott sürgősségi segítség összege 2013-ban 71 millió euróra emelkedik, és ennek révén az EU az ország legjelentősebb humanitárius adományozója;

15.  kitart amellett, hogy a KDK kormányának végre kell hajtania a biztonsági ágazat reformját, és hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten erőfeszítéseket kell tenni az állam tekintélyének növelésére, valamint a jogállamiság javítására a KDK-ban, különösen a kormányzás és a biztonság terén, többek között az Európai Unió katonai támogató missziójával (EUSEC) és az Unió rendőri segítségnyújtó missziójával (EUPOL) folytatott szoros együttműködés keretében, amit folytatni kell annak érdekében, hogy a béke és biztonság mind az országban, mind a Nagy-tavak régióban megszilárduljon;

16.  arra ösztönzi a KDK parlamentjét, szenátusát és elnökét, Joseph Kabilát, hogy a demokrácia megszilárdítása érdekében tegyenek meg minden szükséges intézkedést, és biztosítsák, hogy valamennyi olyan politikai erő, amely a kongói nemzet akaratát nyilvánítja ki, alkotmányos és jogi szabályok alapján, valamint szabad és tisztességes választások útján ténylegesen részt vehessen az ország irányításában; hangsúlyozza, hogy tekintetbe kell venni az EU 2011. évi választási megfigyelő missziójának ajánlásait, és végre kell hajtani azokat a reformokat, amelyek alapvető fontosságúak a választási folyamat folytatásához, ideértve annak garantálását is, hogy a helyhatósági választásokat megtartsák;

17.  felhívja a kongói hatóságokat, hogy minden körülmények között garantálják az emberijogvédők fizikai és pszichikai sértetlenségét, és folytassanak azonnali, alapos, pártatlan és átlátható vizsgálatot mindazok ellen, akik e jogvédők megfélemlítéséért, megtámadásáért vagy meggyilkolásáért felelősek;

18.  hangsúlyozza, hogy el kell fogadni a már régóta esedékes jogszabályokat, többek között az emberijogvédők védelméről szóló törvényt és a nemzeti jog Római Statútumnak való megfelelőségéről szóló törvényt;

19.  javasolja, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 24. ülése keretén belül fogadjon el egy olyan, határozott állásfoglalást, amely a KDK emberi jogi helyzetére vonatkozóan újra bevezet valamilyen ellenőrzési mechanizmust, felkéri az ENSZ emberi jogi főbiztosát, hogy terjesszen elő jelentést a KDK emberi jogi helyzetéről;

20.  sürgeti a kongói hatóságokat, hogy biztosítsák egy szakosodott vegyes bíróság tényleges felállítását a büntetlenség elleni küzdelem támogatása érdekében, és vonják felelősségre az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan megsértő – többek között a nőkkel szemben szexuális erőszakot alkalmazó – személyeket;

21.  úgy véli, hogy a KDK természeti erőforrásaihoz való átlátható hozzáférés és az azok feletti felügyelet, valamint az erőforrások méltányos újraelosztása és az erőforrások állami költségvetésen belüli tisztességes elosztása elengedhetetlen az ország fenntartható fejlődéséhez; ezért felhívja az AU-t és a Nagy-tavak régiójának országait, hogy hozzanak további intézkedéseket a természeti erőforrások illegális kiaknázása és kereskedelme elleni küzdelem érdekében, továbbá felhívja az Európai Uniót és a nemzetközi közösség egészét, hogy fokozza a KDK-val való együttműködést ezen a téren;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy-tavak régiója kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésének.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a Közép-afrikai Köztársaságról (2013/2823(RSP))

P7_TA(2013)0389 RC-B7-0399/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Közép-afrikai Köztársaságban zajló politikai-katonai válság megoldásáról szóló 2013. január 11-i libreville-i (Gabon) megállapodásra, amelyet a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) állam- és kormányfőinek égisze alatt írtak alá, és amely feltételeket szab meg a Közép-afrikai Köztársaságban zajló válság lezárására,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló, 2013. augusztus 14-i jelentésére, valamint az Egyesült Nemzeteknek a közép-afrikai béke megszilárdítását elősegítő Integrált Béketeremtő Hivatala (Binuca) elnökének, a humanitárius ügyekben illetékes főtitkárhelyettesének és emberi jogokkal foglalkozó főtitkárhelyettesének jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2013. január 24-i 2088(2013) számú határozatára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságról szóló nyilatkozatára, és felkérve a Biztonsági Tanácsot, hogy támogassa az afrikai vezetésű új műveletet,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának 2013. július 19-i határozatára, amelyben engedélyezi az afrikai vezetésű béketámogató művelet 2013. augusztus 1-jétől érvényes megkezdését,

–  tekintettel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) állam- és kormányfőinek 2012. december 21-én, 2013. április 3-án és 2013. április 18-án N’Djamenában (Csád) tartott rendkívüli csúcstalálkozóira, és az azokon hozott határozatokra, amelyek értelmében egy jogalkotási és alkotmányozó hatáskörrel rendelkező Átmeneti Nemzeti Tanácsot alakítanak, és a Közép-afrikai Köztársaság átállási folyamatára vonatkozó ütemtervet fogadnak el,

–  tekintettel a nemzetközi kapcsolattartó csoport 2013. május 3-i brazzaville-i (Kongó) ülésére, amelyen érvényesítették az átállási ütemtervet, és speciális alapot hoztak létre a Közép-afrikai Köztársaság támogatására,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2012. december 21-i, 2013. január 1-jei és 11-i, 2013. március 25-i, 2013. április 21-i és 2013. augusztus 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU humanitárius segélyekkel és polgári védelemmel foglalkozó biztosának a Közép-afrikai Köztársaságban legutóbb kirobbant konfliktusról szóló 2012. december 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Közép-afrikai Köztársaságról szóló 2013. június 19-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságról szóló 2012. december 27-i, 2013. január 4-i és 11-i sajtónyilatkozataira,

–  tekintettel Ban Ki-Munnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának 2012. december 26-i nyilatkozatára, amelyben elítélte a lázadók által végrehajtott támadásokat, és valamennyi felet sürgette, hogy tartsák magukat az ECCAS által 2012. december 21-én N’Djamenában hozott határozatokhoz, valamint 2013. augusztus 5-i nyilatkozatára, amelyben felszólít arra, hogy az emberi jogok súlyos megsértései a Közép-afrikai Köztársaságban ne maradjanak büntetlenül, és helyezzenek kilátásba szankciókat,

–  tekintettel Navanethem Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2013. április 16-i nyilatkozatára, amelyben felszólít az erőszak befejezésére és a jogállamiság helyreállítására az országban,

–  tekintettel Nkosazana Dlamini-Zuma, az Afrikai Unió Bizottsága elnökének a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2012. december 12-i, 19-i és 31-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Seleka-koalíció néhány egységének 2013. március 24-i katonai győzelme és hatalomra kerülése óta mind a fővárosban, mind vidéken kontrollálatlanul terjednek a jogtalanságok, az erőszakos cselekedetek, a bűncselekmények, a fizikai bántalmazások, a lopások, a fosztogatások és az emberi jogok egyéb jellegű megsértésének esetei;

B.  mivel 2013. augusztus 20-án a Seleka által vezetett leszerelési művelet Boy-Rabe területen, amely François Bozizé, volt elnök követőinek uralma alatt áll, 11 ember megöléséhez, több tucat megsebesítéséhez vezetett, és a műveletet fosztogatás kísérte;

C.  mivel 2013. augusztus 28-án Banguiból 5 000 ember menekült a Közép-afrikai Köztársaság legnagyobb nemzetközi repülőterére, hogy elmeneküljenek a korábbi lázadók fosztogatásai elől, és körülbelül 18 órán keresztül elfoglalták a kifutópályát;

D.  mivel fennáll annak a veszélye, hogy a François Bozizé, megbukott elnökhöz hű korábbi közép-afrikai fegyveres erők tevékenységei miatt kiújulnak az ellenségeskedések, és mivel a vallások közötti feszültségeket eszközként használják, ami nagy veszélyeket rejt;

E.  mivel 2013. szeptember 4-én a Bangui Bíróság főügyésze 10 év börtönbüntetést kért 24 korábbi Seleka-lázadóra, akiket a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett visszaélésekkel foglalkozó tárgyaláson első fokon elítéltek;

F.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapértékének számít, és a Cotonoui Megállapodásnak is alapvető eleme;

G.  mivel az emberi jogok megsértéséért és a háborús bűnökért felelős személyek elleni eljárás mellőzése a büntetlenség légkörének kialakulását segíti elő, és ösztönzi az újabb bűncselekmények elkövetését;

H.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze 2013. augusztus 7-én másodszorra is figyelmeztetést adott, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett bűncselekmények a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá eshetnek, és hivatala szükség esetén büntetőeljárást indít;

I.  mivel az erőszak újabb elvándorlási hullámot idéz elő a népesség körében, és az ENSZ humanitárius segítségnyújtás koordinálásáért felelős hivatalának becslései szerint a népesség egyharmada elhagyta lakóhelyét és alultáplált, 1,6 millió embernek égető szüksége van a segítségre, közülük 200 000-nek egészségügyi ellátásra van szüksége, 484 000 súlyos élelmiszerhiánnyal küzd, 206 000 lakóhelyét elhagyni kényszerült, 60 000 pedig a szomszédos országokban talált menedéket; továbbá 650 000 gyermek nem jár iskolába, mivel a fegyveres csoportok iskolákat szálltak meg, és a fegyveres erők és csoportok 3 500 gyereket besoroztak;

J.  mivel a kameruni hatóságok 2013. augusztus 21-én ideiglenesen lezárták a Közép-afrikai Köztársasággal közös határukat, miután a Selekához tartozó lázadók állítólag megtámadták Toktoyo határvárost és megöltek egy kameruni határőrt; mivel bár a határok újra nyitva állnak, a kamionsofőrök továbbra is vonakodnak átlépni a Közép-afrikai Köztársaság határát az egyre romló biztonsági körülmények miatt;

K.  mivel a Közép-afrikai Köztársaság gazdasági és társadalmi kihívásokkal szembesül, mivel a köz- és magánszektort kirabolták és tönkretették, ami súlyosan veszélyezteti az ország közigazgatását és gazdasági szerkezetét, valamint társadalmi zavargásokat okoz; mivel a kórházak nagy részét is kifosztották, ami katasztrofális egészségügyi helyzetet teremtett az országban;

L.  emlékeztet, hogy továbbra is a libreville-i megállapodás képezi az átmeneti intézkedések alapját; mivel a 18 hónapos átmeneti időszak lezárásaként szabad, demokratikus, átlátható és szabályos választásokat kell rendezni, ám az államfő, a miniszterelnök és az átmeneti kormány tagjai, valamint az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) vezetőségének tagjai azon nem indulhatnak;

M.  mivel az ECCAS 2013. április 3-i csúcstalálkozója létrehozta az ÁNT-t, és mivel 2013. április 18-án ütemtervet fogadott el annak összetételéről és működéséről;

N.  mivel 2013 májusában nemzetközi kapcsolattartó csoportot hoztak létre a Közép-afrikai Köztársaságot sújtó ismétlődő problémák tartós megoldását célzó regionális, kontinentális és nemzetközi erőfeszítések koordinálására;

O.  mivel a Cotonoui Megállapodás értelmében az Európai Unió rendszeres politikai párbeszédet folytat a Közép-afrikai Köztársasággal, és annak legfőbb adományozója is, és mivel 2013. július 8-án úgy határozott, hogy 8 millió euróval megemeli az országnak nyújtott humanitárius segély összegét, amely így eléri a 20 millió eurót; mivel ez az uniós segély nem lesz elegendő, és mivel más nemzetközi partnereknek is részt kell vállalniuk a segélyezésből;

P.  mivel a Közép-afrikai Köztársaság több évtizedes instabilitást és politikai nyugtalanságot élt meg függetlenségének 1960-ban történt kikiáltása óta; mivel annak ellenére, hogy az ország gazdag természeti erőforrásokban (faanyagok, arany, gyémánt, urán stb.), a Közép-afrikai Köztársaság a humán fejlettségi mutató tekintetében 187 ország közül csupán a 179. helyen áll, lakosságának mintegy 70%-a a szegénységi küszöb alatt tengődik, és továbbra is a világ egyik legszegényebb országa;

1.  elítéli a Seleka-koalíció fegyveres erőinek 2013. március 24-i alkotmányellenes hatalomátvételét;

2.  mély aggodalmát fejezi ki a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet miatt, amelyet a jog és a rend teljes összeomlása, illetve a jogállamiság hiánya jellemez; elítéli a legutóbbi erőszakos cselekményeket, amelyek még az ország legalapvetőbb szolgáltatásait is tovább rombolták, és súlyosbították a teljes népességet érintő, már amúgy is rettenetes humanitárius helyzetet;

3.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket a polgári lakosság védelmére, vessenek véget annak, hogy fegyveres csoportok gyermekeket toboroznak és használnak fel, és állítsák helyre a biztonságot és a közrendet, illetve az alapvető elektromos és vízszolgáltatásokat;

4.  határozottan elítéli a humanitárius jog súlyos, illetve az emberi jogi normák széles körű, a Seleka egységei által elkövetett megsértésének eseteit, ideértve a törvénytelen kivégzéseket, az azonnali kivégzéseket, az erőszakos eltüntetéseket, az önkényes letartóztatásokat és fogva tartásokat, a kínzást, a szexuális és a nemi alapú erőszakot, valamint a gyermekkatonák toborzását;

5.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait és valamennyi érdekelt felet, hogy foglalkozzanak az ország ismétlődő válságainak strukturális okaival, és működjenek együtt a libreville-i megállapodás végrehajtása érdekében, amely feltételeket szab meg az országban zajló átmenetre és az alkotmányos rend visszaállítására, a tartós béke és a demokratikus megoldások elérésének céljával;

6.  felhívja a nemzetközi partnereket, hogy teljes mértékben támogassák közös erőfeszítéseiket a biztonság, a humanitárius segély és a jogállamiság létrehozása terén; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgős jelleggel vizsgálja meg az Afrikai Unió arra irányuló kérését, hogy támogassa a békefenntartó misszió 3 600 fős katonai és polgári személyzetét a Közép-afrikai Köztársaságban;

7.  támogatja, hogy a közép-afrikai béke megszilárdítását elősegítő misszió (Micopax) helyét a Közép-afrikai Köztársaságban az afrikai vezetésű nemzetközi misszió (AFISM-CAR) veszi át, amelynek az ENSZ égisze alatt kell teljesítenie a küldetését;

8.  üdvözli az ECCAS államfőinek döntését, amely szerint jelentősen növelik a közép-afrikai többnemzetiségű haderő (FOMAC) méretét, és megfelelő megbízatást fogadnak el a misszióhoz, amely hozzájárul a Közép-afrikai Köztársaság biztosításához; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy bár 1 300 fős haderőt telepítettek a Közép-afrikai Köztársaságba, az sem tudta megakadályozni, hogy az ország a jogtalanság állapotába süllyedjen; rámutat, hogy a Közép-afrikai Köztársaság rosszabbodó helyzete regionális instabilitáshoz vezethet;

9.  felszólít arra, hogy különösen az emberi jogi jogsértések, háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit, valamint a nők elleni szexuális erőszakot elkövetőket és a gyermekkatonákat toborzókat jelentsék fel, azonosítsák, vonják büntetőjogi felelősségre, és büntessék meg a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban; rámutat ezzel kapcsolatban, hogy a Közép-afrikai Köztársaság helyzete már a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt van, és hogy a Bíróság alapokmánya értelmében a népirtás, az emberiesség elleni bűnök vagy a háborús bűnök nem évülnek el;

10.  üdvözli a Közép-afrikai Köztársaság döntését, miszerint programot indít a nem engedélyezett fegyverek begyűjtésére, válaszul a súlyosan instabil országban tapasztalható erőszakra és kihágásokra; sürgeti a kormányt, hogy tegye kötelezővé ezt az intézkedést;

11.  tudomásul veszi, hogy közös vizsgálóbizottságot hoztak létre a Seleka hatalomátvétele óta történt atrocitások kivizsgálására, és felhívja a bizottságban részt vevő valamennyi felet, hogy működjenek együtt a nemzeti megbékélés elősegítése érdekében;

12.  szükségesnek tartja továbbá, hogy a konfliktusok következményeivel is foglalkozzanak, különösen a hadsereg és a biztonsági erők reformja, a lefegyverzés, a korábbi fegyveresek leszerelésére és társadalmi reintegrálására irányuló intézkedések, a menekültek hazatelepítése, a belső menekültek otthonukba történő visszatérése, valamint életképes fejlesztési programok végrehajtása révén;

13.  meg van róla győződve, hogy egy, a bevételek állami költségvetésen keresztül megvalósuló igazságos elosztását is magában foglaló átfogó politikai megoldás alapvető fontosságú abban, hogy megoldásokat találjanak a válságra, és előkészítsék a régió fenntartható fejlődését; felhívja az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki szakértői bizottságot a Közép-afrikai Köztársaság mezőgazdasági és ásványi erőforrásai kiaknázásának vizsgálatára annak céljából, hogy létrejöjjön egy olyan jogi keret, amelynek segítségével az ország lakossága részesülhet az erőforrásaiból;

14.  üdvözli az Unió növekvő támogatását a Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható humanitárius válság kezelésében, és felhívja az Uniót és tagállamait mint az ország legfőbb adományozóit, hogy növeljék a többi adományozóval és a nemzetközi szervezetekkel való koordinációt a sürgős humanitárius szükségletek megfelelő kielégítése, illetve a Közép-afrikai Köztársaság népe szenvedésének enyhítése céljából; kéri, hogy rendezzenek nemzetközi találkozót a Közép-afrikai Köztársaságról az ENSZ Közgyűlésével párhuzamosan New Yorkban 2013 szeptemberében;

15.  kéri a nemzetközi műveletek – a Közép-afrikai Köztársasággal egyetértésben történő – fokozását az Úr Ellenállási Hadserege tagjainak elfogása érdekében, hogy véget vessenek az e bűnözői csoport által elkövetett pusztításoknak;

16.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy tartsa be a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumában lefektetett kötelezettségeket, amely dokumentumot az ország is aláírt;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, az ECCAS-nak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és az Európai Unió tagállamainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0033.

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a bahreini emberi jogi helyzetről (2013/2830(RSP))

P7_TA(2013)0390 RC-B7-0410/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Bahreinnel kapcsolatos korábbi, 2011. október 27-i(1), 2012. március 15-i(2) és 2013. január 17-i(3) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottság küldöttségének 2012. december 19–20-án Bahreinben tett látogatására és az általa kiadott sajtónyilatkozatra, valamint tekintettel az Arab-félszigeten 2013. április 27–30-án tett küldöttségi látogatásra és a kiadott sajtónyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Bahreinnel kapcsolatos nyilatkozataira, különösen 2011. január 7-i, 2011. február 11-i, valamint 2013. július 1-jei nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának nyilatkozataira, különösen 2013. január 8-i nyilatkozatára, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének 2013. augusztus 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bahreini Manamában 2013. június 30-án tartott 23. EU–Öböl-menti Együttműködési Közös Tanácsra és miniszteri találkozóra,

–  tekintettel a bahreini országgyűlés 2013. július 28-i rendkívüli ülésére, amelyre a bahreini király, Hamad ben Ísza al-Kalifa által kiadott sürgősségi rendeletek miatt hívtak össze,

–  tekintettel a társadalom terrorista cselekmények elleni védelméről szóló 2006. évi bahreini jogszabályra,

–  tekintettel az Arab Liga miniszteri tanácsának 2013. szeptember 1-jei, kairói ülésén hozott azon határozatára, hogy Bahrein fővárosában, Manamában állítsák fel az emberi jogok pánarab bíróságát,

–  tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság 2011 novemberében közzétett jelentésére és 2012. november 21-i nyomon követési jelentésére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1996), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2004. évi – 2008-ban módosított – európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a bahreini emberi jogi helyzet a 2011-es demokráciapárti tiltakozások nyomán hozott szigorú intézkedések következtében továbbra is aggodalomra ad okot; mivel a bahreini kormány számos közelmúltban hozott intézkedése továbbra is sérti és korlátozza a bahreini nép egyes rétegeinek jogait és szabadságjogait, különösen a békés tüntetéshez, a szólásszabadsághoz és a digitális szabadsághoz való jogát; mivel a bahreini hatóságok továbbra is keményen lépnek fel a békés politikai tüntetőkkel szemben, a biztonsági és rendőri erők többek között indokolatlan erőszakot és kínzást alkalmaznak;

B.  mivel az emberi jogi aktivistákat Bahreinben szisztematikusan céltáblaként kezelik, zaklatásnak és fogva tartásnak vannak kitéve, egyeseket életfogytiglani börtönbüntetésre is ítéltek;

C.  mivel 2013. augusztus 1-jén a bahreini király a 2013. augusztus 14-i manamai békés tüntetést megelőzően elrendelte a parlament által megszavazott ajánlás végrehajtását, amely a fővárosban (Manama) többek között megtiltja az ülősztrájk, a gyülekezés és tiltakozás minden formáját, tovább korlátozza a közösségi médiában kifejtett tevékenységet, megemeli a fogva tarthatóság időtartamát és megfoszt minden olyan embert állampolgárságától, aki bűnösnek bizonyul terrorista cselekmény elkövetésében vagy az arra való felbujtásban;

D.  mivel az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala (OHCHR) kijelentette, hogy ugyan üdvözli az országgyűlés azon ajánlását, amely szerint „a bűnüldözés és az emberi jogok védelme közötti egyensúly fenntartása érdekében az alapvető jogok, elsősorban a véleménynyilvánítás joga nem sérülhet”, ismételt aggodalmának ad hangot a nyilvános megmozdulásokra és egyéb nyilvános gyűlésekre vonatkozó korlátozások miatt;

E.  mivel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésének közzétételét követően a bahreini hatóságok reformok bevezetése mellett kötelezték el magukat; mivel előrelépés történt a jogi és bűnüldözési rendszer átdolgozása terén: a tisztességtelenül elbocsátott alkalmazottakat visszahelyezték, a visszaélésekről szóló bejelentések kivizsgálására különleges ügyészi egységet hoztak létre, valamint reformokra került sor a rendőrségnél is; mivel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásait összességében továbbra is lassan hajtják végre;

F.  mivel 2013. szeptember 7–27. között az emberi jogi ügyekért felelős miniszter, Dr. Szalah ben Ali Abdulrahman vezette küldöttség részt vesz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 24. ülésén, és megbeszélésein áttekinti az Emberi Jogi Tanács ajánlásainak végrehajtását, valamint a Bahreini Független Vizsgálóbizottság és a nemzeti parlament ajánlásait, amelyek végrehajtására egy ütemterv és cselekvési program szerint kötelezettséget vállalt a bahreini kormány;

G.  mivel Bahreinben még gyermekek letartóztatására is sor került, és a kiskorúak számára nem megfelelő, felnőttek számára kijelölt helyen tartották fogva őket, ahol állítólag megkínozták és nem megfelelő bánásmódban részesítették a gyermekeket;

H.  mivel 2013. április 24-én a kormány második alkalommal, egyúttal határozatlan időre elhalasztotta az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges jelentéstevőjének látogatását;

I.  mivel Bahrein 2013. szeptember 2-án bejelentette, hogy a Kairóban ülésezett Arab Liga jóváhagyását követően az ország fog helyet biztosítani az Arab Emberi Jogi Bíróságnak;

J.  mivel az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője, Stavros Lambrinidis az EU–Öböl-menti Együttműködési Tanács miniszteri ülése keretében 2013. júniusban látogatást tett Bahreinben;

1.  felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ezen belül az interneten és az azon kívül kifejtett vélemény kinyilvánításának, valamint a gyülekezés szabadságát; mélységes sajnálatának ad hangot, hogy a közelmúltban a parlament és a bahreini király megszorító rendeleteket hozott, sürgeti, hogy oldják fel a fővárosban (Manama) tartandó békés megmozdulásokhoz és a gyülekezés szabadságához való jog tilalmát, és vonják vissza az igazságügy-miniszter által 2013. szeptember 3-án hozott rendelkezéseket, amelyek nem egyeztethetőek össze a kormány reformok iránti elkötelezettségével, és nem segítik elő sem a nemzeti megbékélés folyamatát, sem pedig a felek közötti bizalom megteremtését;

2.  sürgeti, hogy tartsák tiszteletben a bahreini polgárok szabad véleménynyilvánításhoz, gyülekezések szervezéséhez és békés felvonuláshoz fűződő jogait; hangsúlyozza a szabad és pluralista média jelentőségét; kéri, hogy a nemzetközi nem kormányzati szervezetek és az újságírók akadálytalanul bejuthassanak az országba;

3.  üdvözli a bahreini hatóságok azt szolgáló intézkedéseit, hogy végrehajtsák a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásait; elismeri, hogy történtek erőfeszítések e tekintetben, de hangsúlyozza, hogy többet kell tenni annak érdekében, hogy javuljon az országban az emberi jogi helyzet; felszólítja a bahreini kormányt a Bahreini Független Vizsgálóbizottság és az egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásainak maradéktalan és gyors végrehajtására; javasolja, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 24. ülése hozzon létre egy ellenőrző mechanizmust, amelynek feladata a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásai végrehajtásának és a bahreini emberi jogi helyzet átfogó rendezésének nyomon követése;

4.  felszólítja a bahreini kormányt a szükséges demokratikus reformok végrehajtására, valamint a befogadó és konstruktív nemzeti párbeszéd és a megbékélés elősegítésére, amelynek része a másként gondolkodók szabadon engedése;

5.  felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy haladéktalanul szüntessék be az elnyomás minden formáját, a bírósági zaklatást is, és felhív a meggyőződése miatt bebörtönzött minden személy, politikai aktivista, újságíró , blogger, orvos és mentős, emberi jogi jogvédő és békés tiltakozó, köztük Abdulhádi al-Havadzsa, Nabíl Radzsab, Ibrahím Saríf, Nádzsi Fatíl, Zainab al-Havadzsa, Mehdi Ísza Mehdi abu Diib és Dzsalíla asz-Szalmán szabadon bocsátására;

6.  üdvözli, hogy a bahreini király, Hamad ben Ísza al-Kalifa felállított egy független bizottságot a bebörtönzöttek és fogvatartottak jogainak érvényesüléséért, és felszólítja e bizottságot, hogy hatékonyan ellenőrizze és javítsa a bebörtönzöttek és fogvatartottak körülményeit és a velük való bánásmódot;

7.  üdvözli, hogy a bahreini király, Hamad ben Ísza al-Kalifa létrehozta a bahreini emberi jogi és szociális fejlesztési minisztériumot, és kéri a minisztériumot, hogy a nemzetközi emberi jogi normáknak és kötelezettségeknek megfelelően végezze tevékenységét; külön említést tesz Bahreinnek a társadalmi életben részt vevő nőkhöz való haladó hozzáállásáról;

8.  tudomásul veszi, hogy a bahreini belügyminisztérium 2013 júliusában hivatalosan létrehozta a rendőrségi ombudsman intézményét, és reményének ad hangot, hogy ez a lépés azt fogja jelenteni, hogy eredményesen ki lehet vizsgálni a bahreini polgárok panaszait és sérelmeit;

9.  tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntető törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; felszólítja a bahreini kormányt hogy tegyen meg minden szükséges lépést a megfelelő eljárás és a bahreini igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának garantálása érdekében, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az igazságszolgáltatás a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően működjön;

10.  szorgalmazza, hogy független vizsgálatokra kerüljön sor a kínzással és más rossz bánásmóddal kapcsolatos minden állítás tekintetében, és az eredményeket tegyék közzé; úgy véli, hogy a múltbeli erőszakos fellépések elszámoltatása kulcsfontosságú szerepet játszik a társadalmi stabilitáshoz szükséges igazságtételhez és a valódi megbékéléshez vezető folyamatban;

11.  sürgeti a bahreini hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a fiatalkorúak jogait, ne tartsák fogva őket felnőtt börtönökben, és a gyermek jogairól szóló, Bahrein által is aláírt egyezményben foglaltakkal összhangban bánjanak velük;

12.  úgy véli, hogy az állampolgárságtól való önkényes megfosztás hontalansághoz vezethet, ami súlyos következményekkel járhat az érintett egyének emberi jogainak védelme szempontjából; megállapítja, hogy a nemzetközi joggal ellentétes, ha a bahreini hatóságok visszavonják a politikai ellenfelek állampolgárságát;

13.  sajnálatának ad hangot, hogy az Unió alig reagál a Bahreinben uralkodó helyzetre, és felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy ítélje el az alapvető emberi jogok és szabadságok folyamatos megsértését és az emberi jogok megsértéséért felelős vagy abban részt vevő (a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésében szereplő) személyekkel szemben hozzon célzott korlátozó intézkedéseket (például rendeljen el vízumtilalmat és fagyassza be vagyoni eszközeiket);

14.  felszólítja a főképviselőt/ alelnököt és a tagállamokat, hogy működjenek együtt egy olyan egyértelmű stratégia kidolgozásában, amely meghatározza, hogy az Unió – mind nyilvánosan, mind zárt körben – hogyan fogja aktívan előmozdítani a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek szabadon engedését, és felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy működjön együtt a tagállamokkal a Külügyek Tanácsa bahreini emberi jogi helyzettel kapcsolatos következtetéseinek elfogadása érdekében, melyben konkrétan fel kell szólítani az említett fogvatartottak azonnali és feltétel nélküli szabadon engedésére;

15.  sajnálatának ad hangot, hogy a kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges jelentéstevő látogatását megint elhalasztották, és felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy segítsék elő az egyesülési és gyülekezési szabadsággal és az emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különleges jelentéstevők látogatásait;

16.  üdvözli az Arab Liga döntését, amely szerint Manamában létrehozzák az arab emberi jogi bíróságot, és reményének ad hangot, hogy e bíróság az emberi jogok tekintetében katalizátor szerepet tölthet be az egész régióban; sürgeti a bahreini kormányt és partnereit az Arab Ligában, hogy biztosítsák e bíróság sérthetetlenségét, pártatlanságát, hatékonyságát és hitelességét;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 131. E, 2013. 5.8., 125.o. (2) HL C 251. E, 2013.8.31., 111. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0032.