Index 
Elfogadott szövegek
2013. október 8., Kedd - Strasbourg
Az EK és Ukrajna közötti, a polgári globális műholdas navigációs rendszerről szóló együttműködési megállapodás ***
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2011/025IT/Lombardy, Olaszország referenciaszámú kérelem
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2012/008 IT/DE Tomaso Automobili, Olaszország referenciaszámú kérelem
 Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban
 Előzetes politikai tervezés és hosszú távú trendek: a kapacitásbővítés költségvetési hatásai
 A nemzetközi magánjog és a foglalkoztatás
 A tengerészeti munkaügyi egyezmény végrehajtásáról szóló 2009/13/EK tanácsi irányelv végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló kötelezettségek ***I
 Dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártása, kiszerelése és értékesítése ***I
 Az EU és Mauritánia közötti halászati lehetőségekről és pénzügyi hozzájárulásról szóló jegyzőkönyv ***
 Gendercídium: a hiányzó nők?
 A költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásai, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban
 A csendes-óceáni átfogó uniós halászati stratégia
 Halászati korlátozások és felségvizek a Földközi- és a Fekete-tengeren – konfliktusmegoldás

Az EK és Ukrajna közötti, a polgári globális műholdas navigációs rendszerről szóló együttműködési megállapodás ***
PDF 194kWORD 35k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és tagállamai, valamint Ukrajna között a polgári globális műholdas navigációs rendszerről (GNSS) szóló együttműködési megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (06373/2013 – C7-0070/2013 – 2012/0274(NLE))
P7_TA(2013)0391A7-0298/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06373/2013),

–  tekintettel az Európai Közösség és tagállamai, valamint Ukrajna között létrejött együttműködési megállapodás tervezetére (13242/2005),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 172. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0070/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére, 90. cikkének (7) bekezdésére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A7–0298/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Ukrajna kormányának és parlamentjének.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2011/025IT/Lombardy, Olaszország referenciaszámú kérelem
PDF 222kWORD 58k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Olaszország EGF/2011/025 IT/Lombardia referenciaszámú kérelme) (COM(2013)0470 – C7-0206/2013 – 2013/2138(BUD))
P7_TA(2013)0392A7-0294/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0470 – C7‑0206/2013),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EGAA-rendelet)(2),

–  tekintettel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0294/2013),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) hatályát a 2009. május 1. és 2011. december 31. között benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat;

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

D.  mivel azt követően, hogy Lombardiában a 2011. március 20. és 2011. december 20. közötti referencia-időszakban 529 munkavállalót elbocsátottak, Olaszország „EGF/2011/025 IT/Lombardia” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt, amelyben 480 munkavállalóra vonatkozóan terjesztett elő az EGAA által társfinanszírozott intézkedések keretében való támogatásra irányuló kérelmet;

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, és hogy ezért Olaszország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az olasz hatóságok az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet 2011. december 30-án nyújtották be, és hogy a kérelem értékelését a Bizottság 2013. június 28-án tette közzé; sajnálatosnak tartja a hosszú, 18 hónapos értékelési időszakot;

3.  nyugtázza, hogy Lombardiának, Olaszország leggazdagabb – az olasz GDP egyötödét termelő – régiójának a gazdasági és pénzügyi válsággal súlyosbított, jelentős strukturális kihívásokat kell leküzdenie; örömmel látja, hogy Lombardia másodszor él az EGAA nyújtotta segítséggel, hogy gazdasági és társadalmi nehézségeket oldjon meg;

4.  felhívja az olasz hatóságokat, hogy teljes mértékben használják ki az EGAA-támogatásban rejlő lehetőségeket, és a lehető legtöbb munkavállalót ösztönözzék az intézkedésekben való részvételre; emlékeztet rá, hogy a korábbi olaszországi EGAA-támogatások esetében elsősorban az alacsony részvétel miatt volt viszonylag alacsony a költségvetés végrehajtási aránya;

5.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság már elismerte a gazdasági és pénzügyi válság által az információs- és kommunikációs technológiai (ikt) ágazatra gyakorolt hatást, és hogy az EGAA támogatott az ebből az ágazatból elbocsátott munkavállalókat (EGF/2011/016 IT/Agile és EGF/2010/012 NL/Noord Holland ügyek);;

6.  elismeri, hogy az olasz ikt-ágazatot az elmúlt évtizedben erős verseny elé állították az alacsonyabb költségeket biztosító országok;elismeri, hogy néhány éve kihívásként fogalmazódik meg az ágazat újjászervezésének igénye, melyet olyan új technológiák gyors felbukkanása tesz szükségessé, mint például a számítási felhő, a különféle e-szolgáltatások és közösségi hálózatok; megjegyzi, hogy a gazdaság válság miatti lassulása tovább mélyítette az Olaszország és vezető európai országok, valamint a világ más országai közötti digitális szakadékot; megjegyzi, hogy e fejlemények következtében 2009-től kezdődően az olasz vállalatoknál csökken az ikt-val foglalkozó munkavállalók száma;

7.  üdvözli, hogy a munkavállalók időben történő támogatása érdekében az olasz hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott intézkedések végrehajtását már 2012. március 1-jén, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat előtt megkezdik;

8.  megjegyzi, hogy az ikt-ágazatban történt elbocsátások társadalmi hatásának mérséklése érdekében széles körben kihasználták a szociális biztonsági hálók adta lehetőségeket, mint a bérkompenzációs alapot (CIG), amely fizetésük ellensúlyozására pénzügyi juttatásokat nyújtott a munkavállalók számára; megelégedve veszi tudomásul, hogy az olasz hatóságok nem kértek EGAA-támogatást napidíjak finanszírozására;

9.  megállapítja, hogy a társfinanszírozással biztosítandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja 480 munkavállaló újbóli munkába állását elősegítő intézkedéseket tartalmaz, állásinterjún használt technikák, készségek meghatározása, karrierterv meghatározása, a személyre szabott intézkedési terv követése, koordinációja és irányítása, konzultációk és pályaorientációs tanácsadás, munkalehetőségek felkutatása új munkáltatókkal, készségek és munkalehetőségek összepárosítása, mentorálás az új munkahelyen töltött idő első szakaszában, önfoglalkoztatásra ösztönző tanácsadás és támogatás, konzultáció és támogatás szakmai gyakorlat alatt;

10.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja nem tartalmaz képzési és átképzési intézkedéseket, mivel ezeket az intézkedéseket regionális forrásokból fogják finanszírozni;

11.  örömmel látja, hogy az összehangolt EGAA-csomagban foglalt intézkedések kialakításáról konzultációt folytattak a szociális partnerekkel, valamint különösen a helyi szakszervezetekkel (CGIL, CISL, UIL, CISAL)(3), megjegyzi, hogy az EGAA végrehajtása és az EGAA-hoz való hozzáférés tekintetében a nők és a férfiak egyenlőségét szem előtt tartó politikát és a megkülönböztetésmentesség elvét fogják alkalmazni;

12.  felhívja a figyelmet a munkavállalók munkavállalási esélyeinek személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén történő javítására; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

13.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja – a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően – a karriertanácsadással és -tervezéssel, a mentorálással, a készségek és munkalehetőségek összeegyeztetésével, valamint az önfoglalkoztatás és a szakmai gyakorlat támogatásával kapcsolatos intézkedéseket tartalmaz;

14.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy az olasz hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

15.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási intézkedések javítására az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli a Parlament gyorsított támogatás-kiutalásra irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az EGAA igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy tovább tökéletesítik majd az eljárást, és az EGAA hatékonyabbá, átláthatóbbá és láthatóbbá válik;

16.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott egyéni munkavállalók újbóli stabil foglalkoztatását; hangsúlyozza továbbá, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó, sem pedig a vállalatok vagy ágazatok szerkezetváltására irányuló intézkedéseket;

17.  üdvözli a Tanács keretében létrejött megállapodást arról, hogy az EGAA-ról szóló rendeletbe a 2014–2020 közötti időszakra ismét bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, amely lehetővé teszi a globális kereskedelmi folyamatokban bekövetkezett változások miatt munkahelyüket elveszítők mellett a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók pénzügyi támogatását is;

18.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

19.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről (Olaszország EGF/2011/025 IT/Lombardia referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2013/526/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.
(3) CGIL (Confederazione generale italiana del lavoro), CISL (Confederazione italiana sindacati lavoratori), UIL (Unione italiana del lavoro), CISAL (Confederazione Italiana Sindacati Autonomi Lavoratori).


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2012/008 IT/DE Tomaso Automobili, Olaszország referenciaszámú kérelem
PDF 222kWORD 59k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Olaszország „EGF/2012/008 IT/De Tomaso Automobili” referenciaszámú kérelme) (COM(2013)0469 – C7-0207/2013 – 2013/2139(BUD))
P7_TA(2013)0393A7-0292/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0469 – C7‑0207/2013),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0292/2013),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) hatályát a 2009. május 1. és 2011. december 31. között benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat;

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Olaszország a De Tomaso Automobili S.p.A. vállalatnál a 2012. július 5. és 2012. augusztus 28. közötti referencia-időszakban bekövetkezett, 1 030 munkavállalót érintő elbocsátásokat követően „EGF/2012/008 IT/De Tomaso Automobili” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt, amelyben 1 010 munkavállalóra vonatkozóan folyamodott az EGAA által társfinanszírozott intézkedések keretében való támogatásért;

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, és hogy ezért Olaszország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  tudomásul veszi, hogy az olasz hatóságok az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet 2012. november 5-én nyújtották be, és annak értékelését a Bizottság 2013. június 28-án tette közzé; üdvözli, hogy az értékelési időszak viszonylag gyorsan, 7 hónap alatt lezajlott;

3.  megállapítja, hogy a De Tomaso Automobili S.p.A. olasz gépjárműgyártónál az 1 030 elbocsátást egyrészt a fogyasztás földrajzi eloszlásának gyors megváltozása okozta; megállapítja, hogy az ázsiai piacok rohamos növekedése, amelyekből az uniós gyártók kevésbé tudnak profitálni, mivel hagyományosan rosszabb pozícióban vannak ezeken a piacokon, mint máshol, másrészt pedig a gazdasági és pénzügyi válságból eredő hitelszűke tovább fokozta az előnyös megoldást sikertelenül kereső vállalat terheit, míg végül a cég ellen 2012 áprilisában felszámolási eljárás indult;

4.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság már elismerte a gazdasági és pénzügyi válság által a gépjárműiparra gyakorolt hatást, és hogy ezen ágazat vonatkozásában nyújtották be a legtöbb (16) EGAA-támogatás iránti kérelmet, melyek közül hét a kereskedelem globalizálódásán alapul(3);

5.  felhívja az olasz hatóságokat, hogy teljes mértékben használják ki az EGAA-támogatásban rejlő lehetőségeket, és a lehető legtöbb munkavállalót ösztönözzék az intézkedésekben való részvételre; emlékeztet rá, hogy a korábbi olaszországi EGAA-támogatások esetében elsősorban az alacsony részvétel miatt volt viszonylag alacsony a költségvetés végrehajtási aránya;

6.  hangsúlyozza, hogy a De Tomaso Automobilinél bekövetkezett elbocsátások Piemonte és Toszkána régiókat, és különösen Torino és Livorno tartományokat érintik, ahol a vállalat gyártási üzemei voltak;

7.  üdvözli, hogy a munkavállalók időben történő támogatása érdekében az olasz hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott intézkedések végrehajtását már 2013. január 15-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat előtt megkezdik;

8.  megjegyzi, hogy az elbocsátásokat az olasz szociális biztonsági háló részét képező bérkompenzációs alapból (CIG) fedezték, amely fizetésük ellensúlyozására pénzügyi juttatásokat nyújtott a munkavállalók számára; megjegyzi azonban, hogy az olasz hatóságok az olasz munkajogi törvények értelmében a munkanélkülieknek járó szokásos jóléti kifizetéseken túl EGAA-támogatást kértek a napidíjak finanszírozására;

9.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-t a jövőben elsősorban képzési és álláskeresési, valamint pályaorientációs programokra kell fordítani; megjegyzi, hogy a juttatásokra szánt pénzügyi hozzájárulásának mindig csak kiegészítő jellegűnek szabad lennie, továbbá párhuzamosnak kell lennie az elbocsátott munkavállalók számára a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések által megállapított juttatásokkal; e tekintetben emlékeztet az EGAA-ról szóló 7/2013. sz. különjelentésben a Számvevőszék által tett következtetésre, miszerint „az EGAA-finanszírozás egyharmada a nemzeti munkavállalók jövedelemtámogatási rendszereit támogatja, európai uniós hozzáadott érték létrejötte nélkül”, valamint arra az ajánlásra, hogy a jövőben korlátozni kell a hasonló intézkedéseket;

10.  megállapítja, hogy a társfinanszírozással biztosítandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja 1 010 munkavállaló foglalkoztatásba történő visszailleszkedését célzó intézkedéseket tartalmaz, úgymint pályaorientáció, az újbóli elhelyezkedéshez és a munkakereséshez nyújtott támogatás; képzés, átképzés és szakképzés; kísérőintézkedések vállalkozás létrehozásához; vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás; foglalkoztatási támogatás; álláskeresési támogatás; különleges kiadásokhoz való hozzájárulás, úgymint eltartott személyek gondozási költségeihez való hozzájárulás és hozzájárulás az utazási költségekhez;

11.  örömmel látja, hogy az összehangolt EGAA-csomagban foglalt intézkedések kialakításáról konzultációt folytattak a szociális partnerekkel, valamint különösen a helyi szakszervezetekkel; megjegyzi, hogy az EGAA végrehajtása és az EGAA-hoz való hozzáférés tekintetében a nők és a férfiak egyenlőségét szem előtt tartó politikát és a megkülönböztetésmentesség elvét fogják alkalmazni;

12.  örömmel látja, hogy a csomag kialakításáról konzultációt folytattak a szociális partnerekkel, örömmel látja, hogy egy irányítóbizottság fogja nyomon követni a csomag végrehajtását;

13.  felhívja a figyelmet a munkavállalók munkavállalási esélyeinek személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén történő javítására; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy a jövőbeni kérelmekben tüntessék fel az alábbi információkat az EGAA által támogatandó képzési intézkedések vonatkozásában: a nyújtott képzés típusa, melyik ágazatokban, az ajánlat megfelel-e a várható készségigényeknek a régióban/településen, illetve összhangban van-e a régió jövőbeni gazdasági kilátásaival;

15.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy az olasz hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

16.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási intézkedések javítására az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli a Parlament gyorsított támogatás-kiutalásra irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az EGAA igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) szóló új rendeletben tovább tökéletesedik majd az eljárás, és az EGAA hatékonyabbá, átláthatóbbá és láthatóbbá válik;

17.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott egyéni munkavállalók újbóli stabil foglalkoztatását; hangsúlyozza továbbá, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

18.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

19.  üdvözli a Tanács keretében létrejött megállapodást arról, hogy az EGAA végrehajtási rendeletébe a 2014–2020 közötti időszakra ismét bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, amely lehetővé teszi a globális kereskedelmi folyamatokban bekövetkezett változások miatt munkahelyüket elveszítők mellett a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók pénzügyi támogatását is;

20.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről (Olaszország „EGF/2012/008 IT/De Tomaso Automobili” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2013/514/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.
(3) EGF/2012/008 De Tomaso Automobili (a jelen határozatra irányuló javasatban tárgyalt eset), EGF/2012/005 Saab Automotive COM(2012)0622, EGF/2009/013 Karmann COM(2010)0007, EGF/2008/004 Castilla y Leon Aragon COM(2009)0150, EGF/2008/002 Delphi COM(2008)0547, EGF/2007/010 Lisboa Alentejo COM(2008)0094, EGF/2007/001 PSA Suppliers COM(2007)0415.


Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban
PDF 288kWORD 154k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a korrupcióról a köz és magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban (2013/2074(INI))
P7_TA(2013)0394A7-0250/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Meridában 2003. december 9-én aláírásra megnyitott, korrupció elleni ENSZ-egyezményre (UNCAC),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló, 1997. december 17-én Párizsban aláírásra megnyitott OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) -egyezményre és annak kiegészítő ajánlásaira,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában: egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel a Külügyi Tanács 2012. június 25-i 3179. ülésén elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepéről szóló, 2001. május 8-i bizottsági közleményre (COM(2001)0252),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–  tekintettel „Az emberi jogoknak és a nemek közötti egyenlőségnek az európai biztonság- és védelempolitikában főszempontként való érvényesítése” című tanácsi dokumentumcsomagra(1) és különösen a KBVP-műveletekre vonatkozó általános viselkedési normákról szóló tanácsi dokumentumra (08373/3/2005. sz. dokumentum),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés által 2010. október 10-én elfogadott, „Az ígéret betartása: egységben a millenniumi fejlesztési célok eléréséért” című globális cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Méltó életet mindenkinek: a szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0092),

–  tekintettel „Az Európai Beruházási Banknak a korrupció, a csalás, az összejátszás, a kényszerítés, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére és megakadályozására vonatkozó, politikája” című, az Európai Beruházási Bank (EBB) által 2008-ban elfogadott jelentésre („az EBB csalás elleni politikája”),

–  tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 2009 márciusában hatályba lépett végrehajtási politikájára és eljárásaira,

–  tekintettel „Az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvei: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című dokumentumra (HR/PUB/11/04),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2008. december 8-án tartott 2914. ülésén elfogadott, az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a 2008. szeptember 17-én Montreux-ben elfogadott, a katonai és biztonsági magáncégek fegyveres konfliktus során végzendő műveleteivel kapcsolatos, tagállamokra vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségekről és helyes gyakorlatokról szóló montreux-i dokumentumra,

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. január 27-én aláírásra megnyitott büntetőjogi egyezményére és az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. november 4-én aláírásra megnyitott polgári jogi egyezményére, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Elleni Államok Csoport (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7 és (99)5 számú határozatra,

–  tekintettel a 2012. november 26–27-én elfogadott, a korrupcióellenes hivatalokra vonatkozó elvekről szóló dzsakartai nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elvekre(4),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira(5),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra(6),

–  tekintettel az ENSZ „Global Compact” elnevezésű kezdeményezésére(7),

–  tekintettel a biztonsági magánszolgáltatók nemzetközi magatartási kódexére,

–  tekintettel az ENSZ 2013. március 18–28-án New Yorkban megrendezett, a fegyverkereskedelmi szerződésről szóló zárókonferenciáján elfogadott fegyverkereskedelmi szerződésre(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0250/2013),

A.  mivel a korrupció közvetlen vagy közvetett, egyéni vagy kollektív haszonszerzés céljából a hatalommal való visszaélésként definiálható, és mivel az ENSZ korrupció elleni egyezményében meghatározottak szerint a korrupciós bűncselekmények többek között magukban foglalják a megvesztegetést, a sikkasztást, a befolyással való üzérkedést, a hivatali visszaélést és a jogellenes meggazdagodást; mivel a csalás, a zsarolás, a mérlegelési jogkörrel való visszaélés, a részrehajlás, a nepotizmus, a kliensrendszer és a törvénytelen politikai hozzájárulások szorosan kapcsolódnak a korrupcióhoz; mivel a korrupció összefüggésben lehet a hatósági struktúrákkal párhuzamosan kollektív irányítás alatt álló szervezett bűnözéssel, különösen akkor, ha a hatóságok nem ügyelnek a jogszabályok érvényesülésére;

B.  mivel a korrupció az emberi jogok – akár a polgári, politikai és gazdasági, akár a szociális és kulturális jogok – egyenlő gyakorlása tekintetében egyenlőtlen, igazságtalan és diszkriminatív következményeket állandósít, illetve súlyosbítja ezeket; mivel a környezetre nézve negatív hatásai lehet a korrupciónak, és túlnyomórészt a leghátrányosabb helyzetű és a társadalom peremére szorult csoportokat érinti, többek között azzal, hogy akadályozza őket a politikai részvételhez, a közszolgáltatásokhoz, az igazságszolgáltatáshoz, a biztonsághoz, a földhasználathoz, a munkavállaláshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való egyenlő hozzáférésben, és mivel a korrupció különösen a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők autonómiája irányába tett előrehaladást gátolja azáltal, hogy korlátozza a nők jogaik érvényesítésére való képességét;

C.  mivel a korrupció kedvezőtlenül hathat az államok gazdasági fejlődésére azzal, hogy olykor gátolja a kereskedelmet és a beruházást;

D.  mivel a korrupció elleni fellépés a jó kormányzás elvének részét képezi, ahogy azt a Cotonou-i Megállapodás 9. cikkének (3) bekezdése és 97. cikke is megállapítja és meghatározza;

E.  mivel a korrupciós cselekmények és az emberi jogi jogsértések jellemzően a hatáskörrel való visszaélést, az elszámoltathatóság hiányát és a megkülönböztetés különféle formáinak intézményesítését foglalják magukban; mivel a korrupció mindig gyakrabban fordul elő ott, ahol hiányos vagy teljes mértékben hiányzik az emberi jogok érvényesítése, és mivel a korrupció gyakran aláássa az intézmények és szervek hatékonyságát – így például a parlamenteket, a bűnüldöző hatóságokat, az igazságszolgáltatási és jogi rendszert, valamint a civil társadalmat –, amelyek rendes körülmények között fékeket és ellensúlyokat biztosítanak, valamint garantálniuk kellene a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartását;

F.  mivel a korrupció az általa áthatott társadalmak mentalitásában általában mély gyökerekkel rendelkezik, és mivel az ellene való küzdelemre irányuló összes erőfeszítés középpontjában elsősorban és mindenek előtt az oktatási rendszernek kellene állnia, hogy a lehető legfiatalabb korban szólítsa meg az embereket;

G.  mivel az államok olykor nem lépnek fel a köz- és magánszférán belüli korrupció megelőzése vagy szankcionálása érdekében, megsértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az egyéb vonatkozó nemzetközi és regionális emberi jogi eszközök szerinti nemzetközi kötelezettségeiket;

H.  mivel a korrupció torzítja az állami kiadások összegét és összetételét, ami súlyosan ártalmas az állam azon képességére nézve, hogy a rendelkezésére álló forrásokat maximálisan hasznosítsa a gazdasági, szociális és kulturális jogok teljes körű megvalósítása érdekében, és mivel a korrupció tetemes pénzösszegeket von el a gazdaságba irányuló befektetésektől, ami gátolja a nehéz gazdasági helyzetben lévő országok fellendülését, ideértve az uniós tagállamokat is;

I.  mivel a magas beosztású személyek megvesztegetése súlyos bizonytalanságot és instabilitást idézhet elő az érintett országokban, és magát az államot is veszélyezteti;

J.  mivel a Világbank adatai szerint a korrupció a globális GDP 5%-át teszi ki (2,6 billió USD), amelyből évente több mint 1 billió USD-t megvesztegetésre fizetnek ki; és mivel a korrupció világszinten 10%-kal növeli meg az üzleti tevékenységek összköltségét, a fejlődő országokban pedig 25%-kal növeli meg a közbeszerzési szerződések költségét(9);

K.  mivel a Világbank becslései szerint a fejlődő országokban és az eldugott tengerentúli területeken évente 20–40 milliárd USD-t – azaz a hivatalos fejlesztési támogatás 20–40%-ának megfelelő összeget – lopnak el magas szintű korrupció útján az állami költségvetésből(10);

L.  mivel 2000 és 2009 között a fejlődő országok 8,44 billió dollárt vesztettek a jogellenes pénzmozgások miatt, ami tízszer több, mint amit külföldi segélyként kaptak; mivel az elmúlt évtizedben a fejlődő országok a jogellenes pénzmozgások miatt évente 585,9 milliárd USD-t vesztettek; mivel a korrupció révén ellopott pénzösszegekből minden évben több mint nyolcvanszor lakhatnának jól a világ éhezői, ugyanakkor a kenőpénzek és az ellopott összegek szerte a világban 40%-kal növelik meg a biztonságos ivóvízellátást szolgáló és közegészségügyi projektek összköltségét(11);

M.  mivel a korrupció azáltal, hogy fenyegetést jelent a demokrácia megszilárdulására és az emberi jogok érvényesítésére nézve, továbbra is a konfliktusok, a nemzetközi humanitárius jog széles körű megsértése és a büntetlenség egyik alapvető kiváltó oka és hajtóereje a fejlődő országokban, és mivel a korrupció tekintetében kialakult helyzet és az államhatalmi pozíciókban lévők jogellenes meggazdagodása hatalomhajhászáshoz és a hatalom fenntartásához, valamint új milíciák létrejöttéhez és az erőszak széles körű elterjedéséhez vezetett;

N.  mivel az igazságszolgáltatáson belüli korrupció sérti a megkülönböztetésmentesség elvét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, valamint a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelyek hozzájárulnak az összes többi emberi jog érvényesítéséhez, és mivel a korrupció súlyosan gyengíti a bírói kar és a közigazgatás függetlenségét, alkalmasságát és pártatlanságát, ami fokozza a közintézmények iránti bizalmatlanságot, aláássa a jogállamiságot, és erőszakhoz vezet;

O.  mivel a közszolgáltatások biztosítása lehetővé teszi az államok számára, hogy teljesítsék nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket, garantálva a víz-, élelmiszer- és egészségügyi ellátást, valamint az oktatást, lakhatást, biztonságot és közrendet az emberi fejlődés alkotóelemeiként, és mivel a közbeszerzés területén a nyitottság, az átláthatóság, a tájékoztatás, a verseny, az ösztönzők, a világos szabályok és előírások szigorú betartásának hiányában, illetve ott, ahol nem működnek független ellenőrzési és szankcionálási mechanizmusok, virágzik a korrupció;

P.  mivel a széles körben elterjedt korrupció, valamint az átláthatóság, az információkhoz való hozzáférés és a döntéshozatalban való társadalmi részvétel hiánya megakadályozza a polgárokat abban, hogy felelősségre vonják a kormányokat és a politikai képviselőket annak garantálása érdekében, hogy a források és a piacok feltárásához fűződő bevételeket emberi jogaik biztosítására használják fel; mivel a kormányok feladata az, hogy mind az állami, mind a magánvállalatok esetében minden tőlük telhetőt megtegyenek a korrupció elleni küzdelem érdekében;

Q.  mivel az emberi jogi jogvédők, a média, a civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek és az oknyomozó újságírók döntő szerepet játszanak a korrupció elleni küzdelemben az állami költségvetések ellenőrzése, a kormányok és a nagyvállalatok (elsősorban multinacionális vállalatok) tevékenységeinek és a politikai pártok finanszírozásának nyomon követése, a kapacitásépítési készségek és a szakértelem biztosítása, valamint az átláthatóság és elszámoltathatóság megkövetelése révén; mivel a korrupcióról és a szervezett bűnözésről tudósító újságírók fokozottan ki vannak téve a szervezett bűnözői csoportok, a „párhuzamos hatalmak” és a hatóságok zaklatásainak, különösen a fejlődő országokban;

R.  mivel a korrupció elleni küzdelemhez egyaránt szükséges online és offline, szabad és független sajtó és média alapvető fontosságú az átláthatóság és az ellenőrzés biztosításában, lévén hogy platformot biztosít a korrupció feltárásához, illetve a polgárok és a társadalom számára elérhetővé teszi az információkat;

S.  mivel a nyilvános adatok és a nyílt kormányzás lehetővé teszik a polgárok számára, hogy hozzáférjenek a kormányzati költségvetésekkel és kiadásokkal kapcsolatos információkhoz;

T.  mivel a visszaéléseket bejelentő személyek – a számottevő egyéni kockázat ellenére – létfontosságú szerepet játszanak a korrupció, a csalás, a hűtlen kezelés és az emberi jogi visszaélések felfedésében, és mivel a megtorlás elleni védelem hiánya, a tájékoztatásról, a rágalmazásról és becsületsértésről szóló jogszabályok felett gyakorolt ellenőrzés, valamint a visszaélést bejelentő személyek állításainak nem megfelelő kivizsgálása mind elrettentheti az egyéneket attól, hogy felszólaljanak; másfelől az gyakran személyes, illetve családjuk biztonságát is veszélyeztetheti; mivel az EU feladata, hogy megvédje őket, különösen azáltal, hogy a lehető legjobban felhasználja ezeket az együttműködési eszközöket, például a demokrácia és az emberi jogok európai finanszírozási eszközét (EIDHR);

U.  mivel a szükséghelyzetek és a beérkező segélyek a tevékenységek jellege, az intézkedések bonyolultsága és a műveleteket végrehajtó szereplők miatt korrupcióra adnak lehetőséget, és mivel ezen „lehetőségek” magukban foglalják a megvesztegetést, az obstrukciót, a segélyszervezetek munkatársainak megzsarolását, a segélyszervezetek személyzete által elkövetett kötelezettségszegést, a csalást, a hamis könyvelést, a beérkezett segélyek nem rendeltetésszerű felhasználását, valamint a rászorulók kizsákmányolását, és táplálják a hatóságokkal szembeni növekvő elkeseredést; mivel a humanitárius segély nem rendeltetésszerű felhasználása a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősül;

V.  mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett összes vizsgálat 25 %-a a harmadik országokba irányuló európai külső segélyekhez kapcsolódik, és mivel 17,5 millió eurót sikerült visszaszerezni e vizsgálatok eredményeképpen(12);

W.  mivel előfordulhat, hogy a fejlődő országoknak szóló uniós támogatás veszendőbe megy egy olyan rendszer hiányában, amely megfelelő fékeket és ellensúlyokat tartalmaz a kedvezményezett országokban, és lehetővé teszi a források felhasználásához társuló feddhetetlenségi rendszer teljes körű és független ellenőrzését;

X.  mivel állítólag az Európai Unión kívüli működésük során az európai állami bankok – amelyek vagy uniós intézmények (EBB), vagy részvényeseik többsége uniós tagállam (EBRD) – is belekeveredtek a korrupciós botrányokba;

Y.  mivel a segélyadományozók és a nemzetközi pénzügyi intézmények – így például a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – feladata, hogy a kormányzás tekintetében valódi reformot segítsenek elő az adós országokban, és hozzájáruljanak a korrupció elleni valódi küzdelemhez azáltal, hogy felmérik és kezelik a korrupció és az emberi jogok gyengülésének kockázatát a strukturális alkalmazkodási programok keretében bevezetett számos intézkedéssel, így például az állami tulajdonú vállalatok és erőforrások privatizációjával összefüggésben;

Z.  mivel az emberkereskedelem erőteljesen hagyatkozik olyan összetett, korrupt hálózatokra, amelyek a kormányzat, a közigazgatás és a bűnüldözés egyes ágaiban, illetve a magánszférában is jelen vannak az áldozatok származási, tranzit- és célországában, és mivel a korrupció gyengíti az emberkereskedelem ellen küzdő szereplők fellépéseit, mégpedig a rendőrségi és igazságszolgáltatási alkalmazottak körében megjelenő korrupció, az emberkereskedők letartóztatására és a vádemelésre vonatkozó eljárások során tetten érhető korrupció, valamint az emberkereskedelem áldozatainak biztosított jogsegély és tanúvédelem során elkövetett korrupció miatt;

AA.  mivel a fegyveres erők, a védelmi ágazat, a bűnüldöző hatóságok és a békefenntartó erők által elkövetett korrupció és kötelezettségszegés súlyos kockázatokkal jár a fejlődő országok polgárainak életére, fizikai épségére, védelmére, szabadságára és jogaira nézve, és mivel a védelmi ágazatot és a védelmi beszerzéseket továbbra is elfogadhatatlan mértékű korrupció jellemzi, és azokat nemzetbiztonsági megfontolásból különleges titoktartás védi; mivel a biztonsági berendezésekkel kapcsolatos közbeszerzések esetén alapos vizsgálatokat kell folytatni;

AB.  mivel a katonai és biztonsági magáncégek köz- és magánszereplők által történő igénybevétele az elmúlt húsz évben exponenciális növekedést mutatott, és mivel tevékenységeik jellege miatt a katonai és biztonsági magáncégek különösen ki vannak téve a korrupció kockázatának, és a múltban az emberi jogok súlyos megsértésének vádjával szembesültek annak ellenére, hogy főleg a szigorú szabályozáson kívül eső területen, a fegyveres erőktől általában megkövetelt nyilvános elszámoltathatóság nélkül működnek;

AC.  mivel az ENSZ korrupció elleni egyezményének (UNCAC) IV. és V. fejezete szerinti a kölcsönös jogsegélyre és vagyonvisszaszerzésre irányuló mechanizmusok végrehajtása, alkalmazása és hatékonysága továbbra is csekély mértékű az UNCAC részes államainak körében, és mivel a részes államoknak még maradéktalanul teljesíteniük kell az egyezmény IV. fejezete (Nemzetközi együttműködés) és V. fejezete (Vagyonvisszaszerzés) szerinti, nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos kötelezettségeiket, konkrétabban szólva pedig a jövőben kielégítő mértékben eleget kell tenniük az UNCAC 46. cikke szerinti, kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kötelezettségeiknek;

AD.  mivel a hagyományos fegyverek és lőszerek gyengén szabályozott és átláthatatlan globális kereskedelme konfliktust, korrupciót, szegénységet, az emberi jogok megsértését és büntetlenséget eredményez;

AE.  mivel a fejlődő országokban a nagymértékű korrupcióra többnyire a fejlett országok – többek között az uniós tagállamok – bizonyos üzletembereinek, jogászainak, pénzügyi intézményeinek és állami tisztviselőinek bűnrészességével, sőt segítségével kerül sor, és mivel ezek az intézmények és vállalatok a pénzmosás elleni szabályozás nyilvánvaló, uniós és nemzetközi szintű figyelmen kívül hagyásával csatornákat biztosítottak a korrupcióból származó jövedelem tisztára mosásához a fejlett és fejlődő országokban, valamint átláthatatlan struktúrák létrehozásához, és a vagyon „titoktartással visszaélő jogrendszerekben” való elrejtéséhez;

AF.  mivel a korrupció elleni politikák emberi jogokon alapuló megközelítése alátámasztja azt az általános felfogást, miszerint a korrupció a közpénzeken kívül a polgárok egyéni jogait és lehetőségeit is érinti; mivel a nemzetközi korrupcióellenes és emberi jogi mozgalmak szoros szövetsége növelni fogja a lakosság körében a tudatosságot, valamint megköveteli a nyitottságot, az elszámoltathatóságot és az igazságszolgáltatást, és mivel a korrupciós cselekményeknek az emberi jogok megsértésével való összekapcsolása új cselekvési lehetőségeket teremt, különösen ott, ahol a korrupció ellen harcba lehet szállni az emberi jogok betartásának ellenőrzésére szolgáló, meglévő nemzeti, regionális és nemzetközi mechanizmusok alkalmazásával;

A belső és külső politikák koherenciája

1.  úgy véli, hogy az Unió csak akkor válhat a korrupció elleni küzdelem hiteles és befolyásos vezérévé, ha saját határain belül megfelelően kezeli a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémáját; ezzel kapcsolatban üdvözli a Bizottság által közzéteendő „uniós antikorrupciós jelentést”; reméli, hogy a tagállamokban a korrupció szempontjából veszélyeztetett területek Bizottság által történő azonosítása fokozza majd a korrupció elleni erőfeszítéseket, elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét, feltárja az uniós tendenciákat, és ösztönzi az egymástól való tanulást, valamint az uniós és nemzetközi kötelezettségeknek való további megfelelést; felkéri a Bizottságot, hogy a korrupcióellenes küzdelem terén nyújtson be uniós szakpolitikai kezdeményezéseket, például egy korrupció elleni uniós cselekvési tervet;

2.  e tekintetben üdvözli, hogy újratárgyalják a megtakarítások megadóztatásáról szóló irányelvet, amelynek célja a banki titoktartás tényleges megszüntetése; úgy véli, hogy a cégjegyzékek és vagyonnyilvántartások összes uniós tagállamban megvalósuló szabályozásának és átláthatóságának megerősítése a korrupció kezelésének előfeltétele az uniós tagállamokban és a harmadik országokban is; úgy véli, hogy az uniós szabályoknak nyilvántartási kötelezettséget kell előírniuk valamennyi jogi struktúrára, illetve a tényleges tulajdonosok adataira vonatkozóan, ezen adatokat pedig internetes úton, elektronikusan felcímkézve és az ingyenes hozzáférhetőség érdekében kereshető formában kell közzétenni;

3.  véleménye szerint az Uniónak követnie kell az Egyesült Államok példáját a jogállamiság keretében biztosított elszámoltathatóságról szóló 2012. évi jogszabály, azaz a Szergej Magnyickij-törvény életbe léptetése terén, és uniós szinten hasonló jogszabályt kell elfogadnia olyan jelképes és operatív működési keretként, amely kapcsolatot teremt a korrupció és az emberi jogok megsértése között; felhívja ezért a Tanácsot, hogy fogadjon el egy határozatot, amely létrehozza a Szergej Magnyickij halálában, azt követően az ügy bírósági eltussolásában, valamint családjának továbbra is fennálló folyamatos zaklatásában érintett tisztviselők közös uniós jegyzékét; hozzáteszi, hogy e tanácsi határozatnak célzott szankciókat kell kivetnie az említett tisztviselőkre, így például az Unió egészére kiterjedő vízumtilalmat, és minden olyan vagyon ideiglenes befagyasztásának elrendelését, amellyel a szóban forgó személyek vagy közvetlen családtagjaik az Európai Unió területén esetlegesen rendelkeznek; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet annak érdekében, hogy kialakítson egy mechanizmust olyan harmadik országbeli tisztviselők (köztük rendőrök, ügyészek és bírák) jegyzékbe vételére és hasonló célzott szankciókkal történő sújtására, akik közreműködtek az emberi jogok súlyos megsértésében, valamint a visszaélést bejelentő személyekkel, a korrupcióról tudósító újságírókkal és az emberi jogi aktivistákkal szemben harmadik országokban elkövetett igazságügyi „manipulációkban”; involved in grave human rights violations and judicial manipulations against whistleblowers, journalists reporting on corruption and human rights activists in third countries; hangsúlyozza, hogy a jegyzékbe való felvétel kritériumainak megfelelően dokumentált, egybehangzó és független forrásokon, illetve meggyőző bizonyítékokon kell alapulniuk, lehetővé téve az érintettek számára a jogorvoslati mechanizmusokat;

A külső segély és az állami költségvetések elszámoltathatósága és átláthatósága

4.  teljes mértékben támogatja az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy fejlesztési politikáiba belefoglalja és fő szempontként érvényesíti a demokratikus felelősségvállalás koncepcióját, azaz az emberek tényleges és teljes körű részvételét az adományozók és a partnerkormányok fejlesztési stratégiáinak és politikáinak megtervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében; úgy véli, hogy az ilyen szakpolitika elősegíti a program kedvezményezettjeinek közreműködését, ezáltal pedig hozzájárul a korrupció elleni küzdelem terén megvalósuló fokozott ellenőrzéshez és elszámoltathatósághoz; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési támogatási programjaikban alkalmazzák a korrupcióval kapcsolatos nemzetközi normákhoz való kötöttség elvét, és hogy az OECD ajánlásának megfelelően vezessenek be korrupcióellenes záradékot a közbeszerzési szerződésekbe; kéri, hogy a Bizottság a továbbiakban is segítse elő a segélyek átláthatóságának magas fokát digitális, gépi olvasásra alkalmas formátumok használatával, valamint olyan közös szabvány alkalmazásával, amely garantálja egyrészről a többi adományozóval való összehasonlíthatóságot, másrészről pedig kimondottan igazodik a kedvezményezett kormányzatok igényeihez;

5.  hangsúlyozza, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a támogatások ötvözését szolgáló eszközök növeljék a fejlesztési támogatások hatékonyságát, felül kell vizsgálni az említett eszközök irányítását azzal a céllal, hogy a projektek kiválasztási kritériumai és a társadalom egésze felé való elszámoltathatóság terén nagyobb átláthatóságot biztosítsanak; emlékeztet arra, hogy a projektek kiválasztására, nyomon követésére és értékelésére vonatkozó kritikus mennyiségű minimumkövetelmény megállapítása megkönnyítheti az összehasonlíthatóságot, és koherens alapot teremthet a műveletek teljesítéséről való tájékoztatáshoz; megállapítja, hogy rendszeresen jelentést kell készíteni a projektek előrehaladásáról és fejlődésre gyakorolt hatásairól, hogy ne csupán az adományozók és az európai pénzintézetek, hanem a nyilvánosság felé is igazolják a segélyforrásoknak a támogatások ötvözését szolgáló eszközök általi felhasználását;

6.  véleménye szerint a Bizottságnak az uniós finanszírozású projektek végrehajtására vonatkozó beszerzési eljárásokban a lehető legnagyobb fokú feddhetetlenséget kell érvényesítenie, elsősorban elősegítve a helyi szervezetek számára az ajánlati felhívásokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a beszerzések terén alkalmazott, emberi jogokon alapuló megközelítés a szereplők tágabb körének részvételéből fakadó előnyökkel jár, különös tekintettel az ajánlattételi eljárásban érintett szereplőkre (például a földtulajdonosok szövetségei és a hátrányos helyzetű csoportok); úgy véli továbbá, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítés arra ösztönzi a hatóságokat, hogy lehetővé tegyék a hátrányos helyzetű csoportok számára a beszerzési eljárásokban való részvételt, és bővítsék azon kritériumokat, amelyek alapján a társaságokat elbírálják a beszerzési eljárások folyamán; emlékeztet arra, hogy a projektek eredményeinek nyomon követése a civil társadalommal folytatott együttműködés keretében, valamint a helyi hatóságok elszámoltatása elengedhetetlen annak megállapításához, hogy megfelelő módon történik-e az uniós források felhasználása; arra sürgeti a Bizottságot, hogy ne ítéljen oda projekteket olyan ajánlattevők részére, amelyek esetében a tényleges tulajdonosok nem ismertek, vagy amelyek olyan vállalati struktúrával rendelkeznek, amely könnyedén lehetővé teszi számukra a transzfer árképzés megvalósítását;

7.  sürgeti az EU-t, hogy mozdítsa elő az átláthatóságot a segélyfelajánlások nyomon követésére szolgáló globális rendszer létrehozásának támogatásával annak érdekében, hogy az adományozó országokkal betartathassák a segélyekkel kapcsolatos ígéreteiket, valamint hogy azok elszámoltathatók legyenek az általuk támogatott projektek, intézmények vagy csoportok vonatkozásában;

8.  emlékeztet továbbá arra, hogy meg kell akadályozni a korrupt módszereket, így többek között a projektköltségek felduzzasztását, a fiktív projekteknek és munkavállalóknak eszközölt kifizetéseket, a gazdasági és/vagy ipari kompenzációk nem megfelelő és korrupt felhasználását, az állami források egyértelmű eltulajdonítását, a megnövelt útiköltségeket és a kenőpénzeket az uniós finanszírozású projektek végrehajtása során; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós finanszírozási lánc egészét ellenőrizni kell, beleértve a döntéshozatalt és a szabályozást, a tervezést és a költségvetés megállapítását, a finanszírozást, a fiskális transzfereket, az irányítást és a programfejlesztést, a pályázati felhívást és a beszerzést, a kivitelezést, a működést és a fenntartást, valamint a szolgáltatások kifizetését is;

9.  javasolja, hogy a Bizottság tegye közzé, hogy az OLAF keretén belül milyen mechanizmusok állnak rendelkezésre annak bejelentésére, hogy a közbeszerzési eljárások résztvevői és az uniós támogatások kedvezményezettjei visszaélnek az uniós forrásokkal, és azt, hogy dolgozzon ki szakpolitikai iránymutatásokat a visszaéléseket bejelentő személyek által az uniós forrásoknak harmadik országokban megvalósuló nem rendeltetésszerű felhasználásával kapcsolatban szolgáltatott információk kezelésére vonatkozóan, lehetővé téve a megfelelő nyomon követést, visszajelzést és a megtorlással szembeni védelmet, külön figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb csoportok, és különösen a nők helyzetére számos fejlődő országban, mivel esetükben különösen jellemző az, hogy a korrupció célpontjává válnak, illetve együttműködnek annak leleplezésében, az együttműködés miatt azonban jellemzően fokozottan kiszolgáltatottak és megbélyegzettek;

10.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak nyomatékosítania kell a részvételhez való jog, valamint az információkhoz és a nyilvános elszámoltathatósági mechanizmusokhoz – így a nyilvános adatokhoz – történő hozzáféréshez való jog érvényesítésének fontosságát a demokrácia alapelveiként a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi fórumán, a kétoldalú kapcsolatokat és a legmagasabb szinteket is ideértve; hangsúlyozza, hogy mind az online, mind az offline sajtó és média szabadsága alapvető fontosságú e tekintetben; javasolja, hogy az Unió a harmadik országokban finanszírozzon projekteket ezen elvek érvényesítésének támogatása céljából, különösen a demokratizálódás folyamatában lévő országokban, biztosítva a nemi szempontok érvényesítését, a civil társadalom szereplői, és különösen az emberi jogi jogvédők, a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjai és a nők bevonását, valamint segítséget nyújtva a bejelentő személyek hatékony védelmére szolgáló jogszabályok kidolgozásában;

11.  megjegyzi e tekintetben, hogy az Uniónak jó példával elöl kell járnia; ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió és a tagállamok aktívan részt vegyenek a költségvetés fokozott átláthatóságára irányuló nemzetközi kezdeményezésekben – így például a nyílt kormányzati partnerségben, a nyílt költségvetési kezdeményezésben és a nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezésben – annak érdekében, hogy előmozdítsák a partnerországok ilyen típusú közreműködését a nemzetközi emberi jogi normák érvényesítésének elengedhetetlen feltételeként;

12.  kéri a Bizottságot, hogy indítványozza az „emberi jogi jogvédők” fogalma meghatározásának kibővítését az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokban oly módon, hogy az kiterjedjen a korrupcióellenes aktivistákra, az oknyomozó újságírókra és mindenekelőtt a visszaéléseket bejelentő személyekre is;

13.  rámutat arra, hogy az Uniónak – a világ vezető adományozójaként – szorgalmaznia és gyarapítania kell azon esetek előfordulását, amikor az uniós külső segélyt költségvetési reformokhoz kötik a nagyobb átláthatóság, az adatokhoz és a részvételi folyamatokhoz való hozzáférés, valamint e tekintetben az irányadó elveknek más adományozókkal történő összehangolása érdekében; úgy véli, hogy az Uniónak az ösztönzőkön alapuló megközelítés keretében egyértelmű és nyilvánosan elérhető referenciaértékeket és kritériumokat kell kialakítania a kedvezményezett kormányzatok számára annak érdekében, hogy azok megnyissák költségvetési eljárásaikat, erőfeszítéseik pedig képzés vagy technikai segítségnyújtás révén az átláthatóság, a nyilvános részvétel és a felügyelet komponenseire is kiterjedjenek; arra sürgeti az Uniót, hogy mozdítsa elő és támogassa egy olyan környezet kialakítását, amely lehetővé teszi a fejlődő országokban működő felügyeleti szervek (köztük a parlamentek, számvevőszékek, civil társadalmi szervezetek és a média) számára alapvető feladataik elvégzését, ezáltal pedig a korrupció elleni küzdelmet;

14.  rámutat ugyanakkor arra, hogy az Uniónak a harmadik országok esetében az „elmélyült partnerségek” keretében nyomást kell gyakorolnia az általánosan eluralkodó korrupciótól szenvedő rezsimekre, hogy a fent említett elvek teljesülése érdekében reformokat fogadjanak el; úgy véli, hogy az Unió részéről nyilvánvaló és átlátható politikai párbeszédre, nyomásgyakorlásra és együttműködésre van szükség a reform szükségességének nyomatékosítása érdekében, illetve megfelelő és ambiciózus nyomon követési mechanizmusokat kell magukban foglalniuk; úgy véli, hogy az Uniónak nyilvánosan el kell marasztalnia olyan jogszabályok kihirdetését, amelyek korlátozzák a média szabadságát és a civil társadalom tevékenységeit – amelyek az elszámoltathatóság sarokkövei –, és stratégiákat kell kidolgoznia az említett országokkal fenntartott kapcsolatok olyan jellegű átalakítására, amely látható módon segíti elő a reformokat; hangsúlyozza, hogy szükség van a harmadik országokkal kötött megállapodásokban olyan világosan megfogalmazott és tiszteletben tartott emberi jogi záradékokra, amelyek lehetővé tennék bármely partnerségi megállapodás felfüggesztését az emberi jogok súlyos megsértése esetén;

15.  támogatja az európai közpénzeknek az EBB és az EBRD olyan projektjeibe irányuló befektetésével kapcsolatos döntéshozatal fokozott átláthatóságát, amelyek káros hatást gyakorolhatnak az emberi jogokra; sürgeti az EBB-t és az EBRD-t, hogy erősítsék meg a csalás elleni és korrupcióellenes politikáikat az Európai Unión kívüli beruházások teljes átláthatóságának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az EBB-nek és az EBRD-nek meg kell erősítenie a kockázatos beruházások – főként pénzügyi közvetítők alkalmazása révén történő – elkerülésére, a kockázatalapú megközelítés elfogadására, valamint az általuk támogatott projektek emberi jogi hatásainak fokozott értékelésére irányuló hajlandóságát, és emellett az ügyfeleik által végzett valamennyi művelettel kapcsolatban megfelelőségi vizsgálatot kell végezniük az emberi jogok betartása és a fedhetetlenség vonatkozásában; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyilvánosság részvételének biztosítására, valamint az érintett közösségekkel való önkéntes, előzetes és tájékoztatáson alapuló konzultáció garantálására a finanszírozott projektek tervezésének, végrehajtásának, nyomon követésének és értékelésének valamennyi szakaszában; sürgeti az uniós tagállamokat és a Bizottságot, hogy az EBB kizárólagos tagjaiként és az EBRD fő részvényeseiként használják fel befolyásukat az ezen intézmények jelentős reformjának előmozdításához döntéseik fokozott demokratikus ellenőrzése és az elszámoltathatóság lehetővé tétele érdekében;

16.   úgy véli, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményeknek, így például az IMF-nek és a Világbanknak a strukturális alkalmazkodási programok keretében az adós országokban bevezetett intézkedésekkel kapcsolatban mindenkor korrupciós kockázatértékelést kell végezniük, azon túlmenően, hogy értékelik ez utóbbi emberi jogokra gyakorolt hatását; véleménye szerint a strukturális alkalmazkodási programoknak az irányítás javítását és az átláthatóság fokozását elősegítő reformokat kell tartalmazniuk; ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelő, kellő forrásokkal ellátott és független felügyeleti rendszerek kövessék nyomon a programok végrehajtását, gyakori ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésével; hozzáteszi, hogy különös figyelmet kell fordítani a földharácsolásra, az erőszakos kilakoltatásokra, a védelmi beszerzésekre, a különálló védelmi költségvetésekre, valamint a katonai és félkatonai tevékenységek finanszírozására az adós országokban; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy az IMF és a Világbank tagjaiként használják befolyásukat arra, hogy a strukturális alkalmazkodási programok és egyéb finanszírozási programok tárgyalása során biztosítsanak nagyobb fokú átláthatóságot és részvételi mechanizmusokat, és segítsék elő döntéseik fokozott demokratikus ellenőrzését és az elszámoltathatóságot;

17.  felkéri a bilaterális és multilaterális pénzügyi intézményeket – köztük a Világbank-csoportot, az IMF-et, a regionális fejlesztési bankokat, az exporthitel-intézeteket és a magánszektorban működő bankokat –, hogy követeljék meg a kitermelő vállalatoktól és kormányzatoktól a „Tedd közzé, amit fizetsz!” elvhez fűződő követelmények és/vagy a kifizetések átláthatóságára vonatkozó EITI-előírások teljesítését, valamennyi projekttámogatás előfeltételeként;

18.  üdvözli a G20-ak Szöulban elfogadott, korrupció elleni cselekvési tervét, és meggyőződése, hogy fenn kell tartani a létrejött lendületet, ezáltal biztosítva a főbb területeken a korrupció elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítések összehangolását;

Korrupció és fejlesztési politikák

19.  hangsúlyozza, hogy a kisstílű korrupció – beleértve az ún. „néma korrupciót” is, amikor a közalkalmazottak nem látják el a kormány által kifizetett szolgáltatásokat vagy feladatokat (a közoktatásból hiányzó oktatók és a kórházakból hiányzó orvosok) – aránytalanul súlyosan érinti azokat a legszegényebb rétegeket, akik a fejlődő országokban erőteljesen támaszkodnak a közszolgáltatásokra;

20.  hangsúlyozza, hogy a korrupció akadályozza a közvetlen külföldi befektetéseket, és visszatartja a külső szereplőket attól, hogy gazdasági együttműködést folytassanak a fejlődő országokkal;

21.  úgy véli, hogy a korrupció elleni küzdelem, beleértve az adóparadicsomok, az adócsalás és az illegális tőkekiáramlás elleni küzdelmet is, a jó kormányzás előmozdítására irányuló szélesebb körű erőfeszítések része, amelyet a 2011. évi változtatási program (COM(2011)0637) az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tételében egyik fő prioritásként határoz meg; ismételten hangsúlyozza, hogy teljes körűen és haladéktalanul meg kell kezdeni az Egyesült Nemzetek Szervezete Korrupció elleni Egyezményének alkalmazását;

22.  rámutat, hogy a korrupció leküzdésére irányuló minden erőfeszítéssel párhuzamosan támogatni kell azokat a programokat, amelyek célja a korrupció oktató és figyelemfelhívó kampányok révén történő megelőzése;

23.  emlékeztet a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló puszani partnerség keretében tett kötelezettségvállalásokra, és felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a korrupció és az illegális pénzáramlások leküzdésére irányuló közös erőfeszítéseik fokozása érdekében teljesítsék e kötelezettségvállalásokat;

24.  úgy véli, hogy a korrupció leküzdéséhez és felszámolásához elengedhetetlen a fejlesztési politikák koherenciájának biztosítása; hangsúlyozza továbbá, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Fejlesztési Alap keretében növelni kell az adóügyi kormányzással és az adócsalás elleni intézkedésekkel összefüggésben nyújtott uniós támogatást;

A tagállamok joghatóságának kiterjesztése

25.  felkéri a tagállamokat, hogy szükség esetén módosítsák büntetőjogukat annak érdekében, hogy joghatósággal rendelkezzenek olyan, a területükön tartózkodó, bármilyen állampolgárságú egyén felett, aki vesztegetést követett el, vagy a közpénzek hűtlen kezelésével vádolható, függetlenül a bűncselekmény elkövetési helyétől, amennyiben a bűncselekményből származó bevétel a kérdéses tagállamban fellelhető vagy azt ott mosták tisztára, vagy ha az egyént szoros kapcsolat fűzi a tagállamhoz, nevezetesen állampolgárság, lakóhely vagy a tagállamban székhellyel vagy leányvállalatokkal rendelkező társaság tényleges tulajdonlása révén;

26.  rámutat azonban arra, hogy a tagállamoknak körültekintően kell eljárniuk, amikor tájékoztatást nyújtanak harmadik országoknak a korrupcióval, hűtlen kezeléssel vagy adócsalással vádolt személyekről, hogy ne keverjenek bele igazságtalanul az ügybe emberi jogi jogvédőket, ahogy az Ales Bialiacki esetében is történt;

27.  úgy véli, hogy a becsületsértésről/rágalmazásról szóló jogszabályok eltántoríthatnak a korrupció esetleges bejelentésétől a harmadik országokban; ezért arra sürget minden tagállamot, hogy járjanak elöl jó példával, és saját jogrendjükben töröljék el a becsületsértésről/rágalmazásról szóló jogszabályokhoz társuló büntető szankciókat, legalább olyan esetekben, amikor a tagállamokban vagy külföldön elkövetett szervezett bűncselekményre, korrupcióra és pénzmosásra vonatkozó állítások vannak terítéken;

28.  az UNCAC ajánlásaival összhangban sürgeti a tagállamokat olyan jogalkotási és egyéb intézkedések alkalmazására, amelyek célja, hogy bűncselekményként határozzák meg a jogalap nélküli – és szándékosan megvalósuló – gazdagodást, ami nem más, mint valamely köztisztviselő vagyonának olyan jelentős mértékű növekedése, amelyet jogszerűen szerzett jövedelme alapján ésszerűen nem tud megmagyarázni;

A korrupcióellenes intézmények kapacitásépítése

29.  üdvözli a korrupcióellenes hivatalokra vonatkozó elvekről szóló, 2012. novemberi dzsakartai nyilatkozatot; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy menjenek még messzebbre, és nemzetközi szinten erőteljesebben szorgalmazzák, hogy foglalkozni kell a számos fejlődő országban létrehozott korrupcióellenes hivatalok korrupciókezelési képességének csekély hatékonyságával, ami javarészt intézményi rendszerükből, a végrehajtó hatalomtól való funkcionális függetlenségük hiányából, a politikai támogatás hiányából, elégtelen finanszírozási forrásaikból, a tisztviselők kiválasztására és kinevezésére vonatkozó szabályaikból és végrehajtási hatásköreikből fakad;

30.  felkéri az Uniót és a tagállamokat, hogy kezdeményezzék a korrupcióellenes hatóságok függetlenségére és hatékonyságára vonatkozó nemzetközi normák kidolgozását, amelyeket kormányközi szinten állítanak össze az ENSZ-közgyűlésen történő végleges elfogadás céljából, és amelyek ugyanolyan kiterjedt alkalmazási körrel rendelkeznek, mint a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elvek, illetve azokkal egyenrangúnak minősülnek; hangsúlyozza, hogy ezen elveket a teljesítményértékelések szakértői felülvizsgálatán keresztül elszámoltathatósági referenciaértékként kell alkalmazni;

31.  kéri a Bizottságot, hogy szilárdítsa meg a többi adományozóval és a Legfőbb Ellenőrzési Intézmények Nemzetközi Szervezetével folytatott együttműködését annak érdekében, hogy bővítsék a legfőbb ellenőrzési intézmények kapacitását a segélyezett országokban azzal a céllal, hogy a fejlődő országokban végrehajtsák a legfőbb ellenőrzési intézményekre vonatkozó nemzetközi előírásokat;

32.  arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy segítsék elő és támogassák egy Nemzetközi Korrupcióellenes Bizottság nemzetközi szerződéssel vagy egy, az UNCAC-hoz csatolt jegyzőkönyvvel történő létrehozását, aminek eredményeként létrejönne a bűnügyi nyomozók nemzetközi testülete, amely a nemzeti bűnüldöző hatóságok és ügyészségek hatáskörével megegyező hatáskörrel bírna annak érdekében, hogy az aláíró államok saját területein kivizsgálja a korrupciós bűncselekményeket, illetve azok ügyében pert indítson, egyúttal pedig képessé váljon arra, hogy az egyének ellen a nemzeti büntetőbíróságokon vádemelést kezdeményezzen;

33.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy támogassák a pénzügyi bűncselekmények, a korrupció és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó kinevezését, aki általános megbízatással rendelkezik, és akinek a feladatai közé tartozik egy célirányos terv kidolgozása, valamint az államok által hozott korrupcióellenes intézkedések időszakos értékelése; felszólítja azon tagállamokat, amelyek aláírták, de még nem ratifikálták az Európa Tanács 1999. január 27-én aláírásra megnyitott korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményét, hogy azt mihamarabb tegyék meg;

Vállalati felelősségvállalás

34.  emlékeztet a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD-egyezményen alapuló útmutatóra, amelynek segítségével a vállalkozások hatékony belső ellenőrzési, etikai és megfelelőségi intézkedéseket tehetnek a transznacionális korrupció megelőzése és felderítése érdekében;

35.  felkéri az összes uniós vállalkozást, hogy vállalati felelősségvállalásuknak eleget téve tartsák tiszteletben az emberi jogokat, összhangban az ENSZ irányadó elveivel; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó hajlandóságát, hogy emberi jogi útmutatást dolgozzon ki a kis- és középvállalkozások számára; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy dolgozzák ki saját nemzeti terveiket az ENSZ irányadó elveinek végrehajtására vonatkozóan, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy a partnerországok is betartsák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, nemzetközileg elismert normákat, így például a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokat, valamint az ILO multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó alapelvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát;

36.  hatékonyabb átláthatósági és elszámoltathatósági normák kidolgozását szorgalmazza az EU technológiai vállalatai számára az emberi jogok megsértésére, a korrupció támogatására vagy az EU biztonsági érdekeivel ellenkező fellépésre alkalmas technológiák exportja vonatkozásában;

37.  megjegyzi, hogy a harmadik országokban – és különösen a konfliktusövezetekben – a vállalati gyakorlat fejlesztésére irányuló kezdeményezéseknek, így például az ENSZ „Global Compact” elnevezésű kezdeményezésének, valamint az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó ENSZ-iránymutatásoknak többnyire nem sikerül közös nevezőt létrehozniuk, illetve elérniük az iránymutatások megfelelő végrehajtását, mivel azok betartása terén a társaságok önkéntes indíttatására hagyatkoznak; felkéri az Uniót, hogy álljon azon nemzetközi erőfeszítések élére, amelyek célja e normatív előírások megállapítása legalább az Unió joghatóságán belül, a transznacionális vállalatok igazgatóinak elszámoltathatóságára és az áldozatok jogorvoslati mechanizmusaira helyezve a hangsúlyt;

38.  arra sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogszabályjavaslatot, amely előírja az uniós társaságok számára, hogy a nyersanyag-ellátási láncaikra vonatkozó ellenőrzések és auditok elvégzése, illetve a megállapítások közzététele révén biztosítsák, hogy beszerzéseikkel nem támogatják a korrupciót elkövetőket, a konfliktusokat és az emberi jogok súlyos megsértését; úgy véli, hogy az OECD által közzétett iránymutatásokkal összhangban az uniós társaságok által kötelező jelleggel érvényesített kellő gondosság lehetővé tenné az európai vállalkozások fejlesztését, valamint egységesebbé tenné az Unió emberjogi és fejlesztési politikáit, különösen a konfliktussal sújtott területeken;

39.  emlékeztet arra, hogy az EU-nak és tagállamainak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk azon vállalkozások – többek között büntetőjogi értelemben vett – ellenőrzése és esetleges szankcionálása céljából, amelyek székhelye a területükön található, és amelyek harmadik országokban korrupcióban vesznek részt; felkéri a Bizottságot, hogy állítsa össze azon társaságok nyilvános jegyzékét, amelyeket korrupt gyakorlatok vádjában elítéltek, vagy amelyek tisztviselőit korrupt gyakorlatokkal vádolnak a tagállamokban vagy harmadik országokban; véleménye szerint egy ilyen jegyzék alapján meg kell tiltani az említett társaságoknak, hogy a bűnösség megállapítása esetén, illetve a jogerős felmentő bírósági határozat megszületéséig közbeszerzési eljárásokban vegyenek részt vagy uniós támogatásokban részesüljenek az uniós tagállamokban vagy harmadik országokban; hangsúlyozza, hogy egy „feketelista” hatékonyan visszatarthatja a társaságokat attól, hogy korrupt tevékenységekben vegyenek részt, és megfelelő ösztönzést nyújt számukra belső feddhetetlenségi eljárásaik fejlesztéséhez és megszilárdításához;

40.  üdvözli az Európai Parlament és a Tanács között létrejött megállapodásokat, amelyek előírják a kitermelő ágazatban működő vállalatok és az elsődleges erdők fakitermelői számára, hogy országonkénti és projektenkénti bontásban tegyék közzé a kormányzatok részére teljesített kifizetéseket; valamennyi partnerország kormányát arra ösztönzi, hogy írják elő a joghatóságuk alá tartozó pénzügyi piacokon nyilvántartásba vett vagy jegyzett transznacionális vállalatok kifizetéseinek azonos bontásban történő közzétételét; arra sürgeti az Uniót, hogy a partnerországokkal fenntartott kapcsolatainak keretében mozdítsa elő ezt a jelentéstételi követelményt; úgy véli, hogy a Bizottságnak a kérdéses jogszabályok közelgő felülvizsgálata során fontolóra kellene vennie, hogy terjesszék ki az országonkénti jelentéstétel hatályát az összes ágazat transznacionális vállalatára, valamint több információt tegyenek közzé, többek között a forgalommal, az eszközökkel, az alkalmazottakkal, a profittal és az adókkal kapcsolatban;

A béke és stabilitás elérésére irányuló műveletek

41.  hangsúlyozza, hogy a korrupció gyakran bűncselekményt szít, emellett hozzájárul a konfliktusokhoz és az instabilitáshoz, és véleménye szerint a korrupció elleni küzdelemnek nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az Unió konfliktusok megelőzésére irányuló erőfeszítéseiben és az instabil helyzetek kezelésével kapcsolatos intézkedéseiben;

42.  hangsúlyozza, hogy a feddhetetlenség magas szintű normái létfontosságú szerepet játszanak a békefenntartó erők körében az ENSZ-en és az Afrikai Unión belül, nevezetesen az afrikai békeprogram összefüggésében; támogatja a feddhetetlenségi intézkedések ENSZ-rendszerének reformjára vonatkozó követeléseket, nevezetesen annak szükségességét, hogy a tisztviselők által elkövetett kötelezettségszegésekre irányuló vizsgálatok – a helyszíni vizsgálatokat is ideértve – egyetlen belső felügyeleti szerv kezében összpontosuljanak; ezért felkéri az ENSZ-t, hogy hozzon lépéseket annak biztosítására, hogy a békefenntartók tevékenységeinek károsultjai élhessenek jogorvoslathoz való jogukkal, és fejlessze a jelentéstételi mechanizmusokat, valamint a visszaéléseket bejelentő személyekre vonatkozó védelmi politikát;

43.  hangsúlyozza, hogy fejleszteni és aktualizálni kell az Unió KBVP-misszióira vonatkozó általános magatartási szabályokat és magatartási kódexet annak érdekében, hogy megfelelően tükrözzék a korrupció elleni erőfeszítéseket a missziók során és a missziós területeken egyaránt; felkéri az Uniót és tagállamait, hogy tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a békefenntartó és jogállamiság-missziók európai személyzete által megkárosított egyének ténylegesen élhessenek jogorvoslathoz való jogukkal; sürgeti a Tanácsot, hogy hozzon létre biztonságos és megfelelő jelentéstételi mechanizmusokat, valamint a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó hatékony védelmi politikát; hangsúlyozza, hogy e mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a nemek közötti egyenlőséget;

44.  üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a montreux-i dokumentum és a biztonsági magánszolgáltatók nemzetközi magatartási kódexe (ICoC); üdvözli annak tényét, hogy az Európai Unió nemrégiben támogatását fejezte ki a montreux-i dokumentum iránt, annak támogatottsága pedig az uniós tagállamok körében is jelentős és egyre növekszik; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy még inkább érvényre kell juttatni a megállapított elveket; felkéri valamennyi uniós tagállamot, hogy a montreux-i dokumentumban meghatározott normákkal összhangban fejlesszék tovább nemzeti jogukat és szabályozásukat, és azt ajánlja, hogy a tagállamok és az Unió kizárólag olyan katonai és biztonsági magáncégekkel lépjenek szerződésre, amelyek támogatják a kezdeményezések alapelveit; felkéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ICoC felügyeleti mechanizmusának létrehozását, amelynek egy olyan megfelelést biztosító szervnek kell lennie, amely képes arra, hogy kezelje a panaszokat, és visszatartó erejű szankciókat állapítson meg (ideértve a további korlátozásokat előíró szerződésmódosításokat, hivatalos figyelmeztetések kiadását, pénzbírságok kiszabását, valamint a katonai és biztonsági magáncégek ideiglenes vagy végleges eltávolítását az ICoC-rendszerből) annak garantálása érdekében, hogy a katonai és biztonsági magáncégek teljesítsék az ICoC szerinti kötelezettségvállalásaikat, és azokért végső soron felelősségre vonhatók legyenek;

45.  kéri, hogy az Unió és tagállamai támogassák, hogy a katonai és biztonsági magáncégek tevékenységeinek szabályozása érdekében egy nemzetközi keretet hozzanak létre, egyenlő feltételeket teremtve, hogy ezáltal a fogadó országok hatáskörrel rendelkezzenek a katonai és biztonsági magáncégek szabályozására, a szerződő országok pedig felhasználhassák hatáskörüket az emberi jogok védelmére és a korrupció megelőzésére; hangsúlyozza, hogy egy ilyen keretnek magában kell foglalnia a jogsértésekre vonatkozó, visszatartó erejű szankciókat, a jogsértők felelősségre vonását, valamint az áldozatok hatékony jogorvoslathoz való jogát is egy olyan engedélyezési és ellenőrzési rendszeren felül, amely valamennyi katonai és biztonsági magáncégtől megköveteli, hogy független ellenőrzéseknek vessék alá magukat, teljes személyzetük pedig kötelező emberi jogi képzésen vegyen részt;

Nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás

46.  ajánlja, hogy a tagállamok fokozzák az UNCAC IV. fejezetének (Nemzetközi együttműködés) és V. fejezetének (Vagyonvisszaszerzés) végrehajtását, különösen annak érdekében, hogy növeljék a harmadik országok által kért kölcsönös jogsegély hatékonyságát, nevezetesen a hazai jog olyan értelmezése révén, ami megkönnyíti a kért jogsegélyt, valamint azáltal, hogy a kölcsönös jogsegély biztosítása céljából az elkobzást különválasztják az elítéléstől a kérelmező országban, továbbá azzal, hogy igazságszolgáltatási rendszereik számára biztosítják azokat az emberi erőforrás- és pénzügyi eszközöket, amelyek segítségével megfelelően és gyorsan kezelhetik az ügyeket; arra sürgeti az Uniót, hogy e lényeges kérdést prioritásként kezelje a demokratizálódás folyamatában lévő harmadik országokban, nevezetesen azáltal, hogy foglalkozik a jogi akadályokkal, valamint az együttműködésre való hajlandóság hiányával az Unión belül működő pénzügyi központok részéről, amelyek gyakran nehézkes és csekély hatékonyságú kölcsönös jogsegélyrendszert tartanak fenn;

47.  úgy véli, hogy a harmadik országokkal kötött valamennyi megállapodásban bevezetett általános emberi jogi záradéknak tartalmaznia kell a jó kormányzás védelmével és előmozdításával kapcsolatos kötelezettségvállalást is;

48.  ösztönzi a Bizottságot, hogy a Cotonou-i Megállapodás következő felülvizsgálatakor javasolja a megállapodás alapvető elemét jelentő jó kormányzás tiszteletben tartását, valamint a korrupció fogalommeghatározása hatályának kiterjesztését, lehetővé téve a jó kormányzási záradék megsértésének szankcionálását minden súlyos esetben, és nem csak akkor, amikor olyan gazdasági és ágazati politikákról és programokról van szó, ahol az Európai Unió a pénzügyi támogatás tekintetében jelentős partnerként van jelen;

49.  üdvözli az EU–Tunézia és az EU–Egyiptom munkacsoport arra irányuló döntését, hogy véglegesíti a jogtalanul megszerzett, harmadik országokban még mindig befagyasztott javak visszaszolgáltatására vonatkozó ütemtervet; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy a vagyonvisszaszerzésre irányadó nemzetközi normákat – például a korrupció elleni ENSZ-egyezmény V. fejezetét, a deauville-i G8-as csúcstalálkozón az átalakulóban lévő arab országokkal létrejött partnerség keretében kidolgozott vagyonvisszaszerzési cselekvési tervet és a Tanács által 2012. november 26-án kidolgozott új jogalkotási keretet – teljes mértékben tartsák be; úgy véli, hogy a javak visszaszerzésére vonatkozó rendelkezések elősegítik az országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy orvosolják a korrupció legrosszabb hatásait, valamint sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek jelentős erőfeszítéseket azzal a céllal, hogy elősegítsék a korábbi rezsimek által ellopott és jogellenesen használt javak visszaszolgáltatását az arab tavasz országaiban élő lakosságnak; hangsúlyozza az emberi jogokon alapuló megközelítés fontosságát az általánosan eluralkodó korrupciótól szenvedő rezsimek vagyonvisszaszerzésének és államadósságának kezelése szempontjából; támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a külső és belső államadósság ellenőrzésére irányulnak azzal a céllal, hogy feltárják a korrupciót és annak emberi jogokra gyakorolt hatásait; kéri a tagállamokat, hogy támogassák az adósság ellenőrzésére vonatkozó kezdeményezést;

50.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy nyújtsanak jogi és technikai támogatást azon fejlődő országok számára, amelyek vissza kívánják szerezni az ellopott (vagy a diktatúrák által törvénytelen módon felhalmozott) és az Európai Unió területére juttatott javakat;

51.  rámutat, hogy a fegyverkereskedelmen belüli korrupció a világkereskedelmen belüli korrupció jelentős részét teszi ki; üdvözli az ENSZ-közgyűlés által 2013. április 2-án elfogadott fegyverkereskedelmi szerződést, amely a nemzetközi fegyverátadások ellenőrzésére közös és kötelező érvényű előírásokat és követelményeket állapít meg; üdvözli a tagállamok arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy mielőbb aláírják a fegyverkereskedelmi szerződést, továbbá arra kéri őket, hogy vállaljanak vezető szerepet a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés valamennyi ENSZ-tagállam általi mihamarabbi ratifikálására és végrehajtására irányuló ENSZ-erőfeszítésekben is; ösztönzi, hogy az Unió fokozott éberséget tanúsítson az európai fegyvergyártók kivitelével kapcsolatban, és a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös állásponttal összhangban küzdjön a fegyverkereskedelmi ágazat átláthatatlansága ellen, különösen a közvetítők alkalmazását, valamint a gazdasági/ipari kompenzációkat illetően;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az uniós tagállamok, valamint a tagjelölt és társult országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Afrikai Uniónak, a Nemzetközi Valutaalapnak, a Világbanknak, az Európai Beruházási Banknak, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) Az Európai Unió Tanácsa, 2008.
(2) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(4) Lásd: ENSZ közgyűlési határozat, A/RES/48/134.
(5) OECD (2011), az OECD multinacionális vállalatokról szóló iránymutatásai, OECD-kiadvány.
(6) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, 2006 ISBN 92-2-119010-2 és 978-92-2-119010-3.
(7) Az ENSZ New York-i központja, 2000. július 26.
(8) ENSZ-közgyűlés A/CONF.217/2013/L.3.
(9) CleanGovBiz kezdeményezés, OECD 2013.
(10) CleanGovBiz kezdeményezés, OECD 2013.
(11) A fejlődő országokból származó jogellenes pénzmozgások a 2009-es évvel záródó évtized során, Global Financial Integrity.
(12) Az OLAF 2011-es éves jelentése.


Előzetes politikai tervezés és hosszú távú trendek: a kapacitásbővítés költségvetési hatásai
PDF 286kWORD 60k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása az előremutató politikatervezésről és a hosszú távú trendekről: a kapacitásépítés költségvetési vonzatai (2012/2290(INI))
P7_TA(2013)0395A7-0265/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1), és különösen a 2013. évi költségvetésnek „A hosszú távú trendeket azonosító intézményközi rendszer” elnevezésű előkészítő fellépésére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó 966/2012/EU, Euratom költségvetési rendeletre, különösen annak 54. cikke (2) bekezdésének a) és b), valamint e) pontjára, és a rendelet alkalmazási szabályaira,

–  tekintettel az ESPAS (európai stratégiai és politikai elemzési rendszer) „Globális trendek 2030-ig: Állampolgárok egy összefonódó és többközpontú világban” című, az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete (EUISS) által készített jelentésére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0265/2013),

A.  mivel egy gyors átmenet időszakát éljük – ami különösen a hatalom dinamikája, a demográfiai változások, az éghajlatváltozás, az urbanizáció és a technológia kapcsán nyilvánvaló –, ezért egyre nagyobb szükség van arra, hogy valamennyi ország politikai döntéshozói fokozott erőfeszítéseket tegyenek a főbb globális trendek tanulmányozására és nyomon követésére;

B.  mivel a 2010. évi uniós költségvetés a Parlament kezdeményezésére biztosította a Bizottság számára azt a lehetőséget, hogy több mint kétéves időtartamra kísérleti projektet indítson azzal a céllal, hogy megvizsgálják „az Unió előtt álló főbb politikai kérdésekkel kapcsolatos hosszú távú trendeket azonosító intézményközi rendszer” létrehozásának lehetőségét;

C.  mivel a 2012. évi uniós költségvetés jóváhagyta, hogy a projekt a 2012–2014 közötti három év vonatkozásában előkészítő intézkedésként a következő szakaszba lépjen, azzal a céllal, hogy 2014 végéig létrehozzanak egy teljes körűen működő „európai stratégiai és politikai elemzési rendszert” (ESPAS), amelyben „a közép- és hosszú távú politikai trendek elemzésével foglalkozó különböző uniós intézmények és szervek kutatási osztályai közötti szorosabb együttműködés” kialakítása révén valamennyi illetékes uniós intézmény részt vesz(3);

D.  mivel a jövőbeli politikai környezetet várhatóan alakító főbb trendek azonosítását és feltérképezését szolgáló tartós intézményközi rendszer igazgatási szintű létrehozása segítené és támogatná az uniós intézmények kihívásokra való felkészülését és válaszadását, valamint az elkövetkező évekre vonatkozó koherens stratégiai opciók meghatározását;

E.  mivel egy ilyen jól bevált és elismert rendszer megfelelő támpontot jelentene az uniós költségvetés elkészítéséhez és az egy vagy több évre szóló politikai prioritások megállapításához, illetve a pénzügyi források szorosabb összekapcsolásához a politikai célkitűzésekkel;

F.  mivel a nők társadalmi szerepvállalásának növelése nem valósítható meg jogaik elismerése és a gyakorlatba való tényleges átültetése nélkül; mivel az ESPAS hatékony elemzést is nyújthat a nemek közötti egyenlőségnek a politikai szerepvállalás növelésétől kezdve a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának leküzdéséig terjedő előmozdítása terén jelentkező kihívásokról;

G.  mivel az ESPAS által támogatott első, az EUISS megbízására készített „Globális trendek 2030-ig: Állampolgárok egy összefonódó és többközpontú világban” című jelentés több olyan globális trendet azonosít, amelyek az elkövetkező évtizedekben várhatóan alakítják majd a világot;

H.  mivel ezek a trendek különösen a következőket foglalják magukban: az egyének fokozott szerepvállalása, amit részben a technológiai változások táplálnak; a fenntartható fejlődésre helyezett fokozott hangsúly az egyre jelentősebb erőforráshiányra és a tartós szegénységre tekintettel, amely jelenségeket csak fokozza az éghajlatváltozás hatása; az államok csökkenő hatalmával és a növekvő kormányzási hiányosságokkal jellemezhető nemzetközi rendszer létrejötte, mivel az államközi kapcsolatok hagyományos mechanizmusai nem adnak megfelelő választ a közösségi igényekre;

1.  véleménye szerint a koherens és hatékony uniós politikai döntéshozatal egyre nagyobb mértékben függ az olyan hosszú távú globális trendek időben történő azonosításától, amelyek hatást gyakorolnak azon kihívásokra és döntésekre, amelyekkel az Unió az egyre inkább összetett és a kölcsönös függőség által jellemzett világban szembesül;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e hosszú távú trendek nyomon követése és elemzése érdekében az uniós intézményeknek együtt kell működniük egymással, valamint az Európai Unión belüli és kívüli, a harmadik országok hasonló kérdései iránt érdeklődő szereplőkkel – köztük a szélesebb kutatói közösséggel – is, továbbá hálózatot kell kiépíteniük velük; hangsúlyozza ezzel összefüggésben annak fontosságát, hogy folytatni kell egy olyan hatékony kapacitás kialakításának folyamatát, amelynek révén független és minőségi intézményközi elemzés és tanácsadás nyújtható azon főbb trendekről, amelyekkel az uniós rendszer politikai döntéshozói szembesülnek;

3.  rámutat, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a hosszú távú társadalmi-gazdasági stratégiák kidolgozása és a szakpolitikák uniós végrehajtása számos közszervezet – például az uniós intézmények, a kormányzati minisztériumok, regionális vagy helyi hatóságok és speciális ügynökségek – feladata; felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállami közintézmények és az uniós intézmények mellett a gazdasági és szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és más érdekképviseletek is részt vesznek a hosszú távú stratégiák kidolgozásában; hangsúlyozza ezért, hogy többszintű irányítási megközelítést kell alkalmazni;

4.  hangsúlyozza, hogy többéves, hosszú távú és horizontális jellege miatt a kohéziós politika szükségszerűen olyan politika, amelyben erősen jelen van az előretervezés eleme, illetve hangsúlyozza, hogy mivel az EU költségvetésének jelentős részét teszi ki, kiemelt szerepet kell kapnia bármilyen előretekintő költségvetési tervezésben;

5.  úgy véli, hogy a kohéziós politikához és egyéb területekhez kapcsolódó politikaalakítás egyre fokozottabban függ a hosszú távú globális tendenciák kellő időben való felismerésétől; ebben az összefüggésben tudomásul vesz számos előretekintő jelentést, többek között az Európa 2030 projektet (az Európai Unió jövőjét 2030-ig vizsgáló vitacsoport Európai Tanácshoz benyújtott jelentése) és a Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete által az európai stratégiai és politikai elemző rendszerre vonatkozó projekt részeként készített „Globális tendenciák 2030-ig – egy összekapcsolt és policentrikus világ polgárai” című jelentést; ajánlja az ilyen jelentéstételi kezdeményezések jobb koordinációját;

6.  az emberi jogi jogsértésekkel, a megkülönböztetéssel és a szegénységgel szembeni küzdelem eszközeként kéri a nemek közötti egyenlőség szempontjának beépítését a hosszú távú globális tendenciák értékelésébe és a jövőbeni jelentésekbe;

7.  külön üdvözli az európai stratégiai és politikai elemzési rendszer (ESPAS) kialakítására irányuló igazgatási szintű kísérleti projekt (20102–2011) és előkészítő intézkedés (2012–2014) eddigi eredményeit, mivel e lépések segítik az Unió előtt álló főbb kérdésekkel kapcsolatos hosszú távú trendek azonosítását, és határozott javaslata szerint e folyamatnak a jelenlegi előkészítő intézkedés befejezését követően is folytatódnia kell; és úgy ítéli meg, hogy egy ilyen rendszerben részt kell vennie az EU valamennyi érintett intézményéből és testületéből – beleértve a Régiók Bizottságát – érkező munkatársaknak; úgy véli, hogy jelentéstételi mechanizmusnak vita tárgyát kell képeznie, amelyben minden érintett érdekcsoport, vállalkozás és nem kormányzati szervezet is részt vesz;

8.  arra sürgeti az ESPAS-folyamatban jelenleg részt vevő négy intézményt és szervet – a Bizottságot, a Parlamentet, a Tanácsot és az Európai Külügyi Szolgálatot –, hogy dolgozzanak ki és írjanak alá valamilyen intézményközi megállapodást, amelyet ideális esetben 2014 tavaszán kötnének meg, és amelyben valamennyi partner vállalja, hogy folyamatosan fenntartja a megállapodást és részt vesz benne;

9.  hangsúlyozza, hogy a részt vevő intézményeknek és szerveknek – költségvetéseiken keresztül, a költségvetési rendelet és különösen annak 54. cikke e) pontjának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett és az éves költségvetési eljárás szerint – az ESPAS-rendszer rendelkezésére kell bocsátaniuk a szükséges személyzetet és pénzügyi erőforrásokat, ezzel biztosítva e képesség költségvetési szempontból semleges fejlesztését a következő években, hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek a globális trendek elemzéséhez és nyomon követéséhez való teljes hozzájárulásuk érdekében be kell ruházniuk a specifikus szaktudással rendelkező munkatársakba, valamint a lehetőségek meghatározásához és az egyes uniós intézmények sajátos szükségleteinek megfelelő szakpolitikai ajánlások megfogalmazásához szükséges szakértelembe;

10.  ragaszkodik ahhoz, hogy ESPAS-t egy megfelelő módon összeállított – és az Európai Parlamentet (amennyiben úgy dönt) a képviselői révén képviselő – intézményközi testület irányítsa és felügyelje, amelynek feladata, hogy meghatározza az ESPAS megbízatását és prioritásait, kinevezze annak igazgatóját és más munkatársait, tudomásul véve, hogy megbízatása keretében az ESPAS független módon legyen képes munkája egészét elvégezni;

11.  üdvözli, hogy az ESPAS-folyamatot a globális hálózatára építve egy olyan globális online gyűjtemény kiépítésére szándékozzák felhasználni, amely tartalmazza a közép- és hosszú távú trendekkel kapcsolatos, különböző forrásokból származó dokumentumokat és anyagokat, és amelyhez a politikai döntéshozók és a polgárok világszerte ingyenesen hozzáférnek;

12.  üdvözli, hogy az uniós intézmények között az ESPAS-folyamat révén megvalósuló szorosabb igazgatási együttműködés eredményeként az előkészítő intézkedés részeként előretekintő elemző jelentést nyújtanak be a 2014–2019 közötti időszak tekintetében a hosszú távú trendekről és az Unió előtt álló kihívásokra és választásokra gyakorolt hatásaikról, és e jelentést – annak figyelembevétele érdekében – az intézmények elnöki pozícióit 2014 során betöltő személyeknek nyújtják be; véleménye szerint sikerességére tekintettel e gyakorlatot legalább ötévente meg kell ismételni;

13.  véleménye szerint egy olyan állandó rendszernek, amelynek az a célja, hogy a döntéshozatallal kapcsolatos, még inkább stratégiai megközelítés ösztönzése érdekében rendszeres elemzéseket készítsen az uniós intézmények számára a közép- és hosszú távú trendekről, rendelkeznie kell arról, hogy az Unió helyzetéről szóló vitát megelőzően jelentést nyújtsanak be az intézmények számára a stratégiai trendekről a hosszú távú trendek változó struktúrájának nyomon követése és értékelése, valamint annak érdekében, hogy különleges információkkal szolgáljanak a költségvetési hatóság számára a 2020 utáni többéves pénzügyi keret megtárgyalása előtt, valamint a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatához;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jelentést a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL L 66., 2013.3.8.
(2) 2012. április 27.; http://www.iss.europa.eu/uploads/media/ESPAS_report_01.pdf.
(3) http://europa.eu/espas/pdf/espas-preparatory-action-amendment_en.pdf.


A nemzetközi magánjog és a foglalkoztatás
PDF 209kWORD 46k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a nemzetközi magánjog fejlesztéséről: joghatósági szabályok a foglalkoztatás terén (2013/2023(INI))
P7_TA(2013)0396A7-0291/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 15., 16., 27., 28., 30., 31. és 33. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45., 81. és 146. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-18/02.(1), C-341/05.(2) és C-438/05.(3) számú ügyben hozott ítéleteire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0291/2013),

A.  mivel a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálata(4) nagyon sikeres volt, mivel jelentősen javította az Európai Unión belüli polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló szabályokat;

B.  mivel az átdolgozási eljárás hatálya nem terjedt ki bizonyos munkajogi kérdésekre;

C.  mivel a 2001. november 28-i intézményközi megállapodás(5) előírja, hogy a gyakran módosított jogi aktusok esetében az átdolgozási technikát kell használni;

D.  mivel fontos biztosítani a jogvita feletti joghatóságra vonatkozó szabályok és a jogvitára alkalmazandó jogra irányadó szabályok közötti koherenciát;

E.  mivel a nemzetközi magánjognak európai szinten az is fontos célja, hogy megakadályozza a „forum shopping” (a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása) jelenségét – különösen amikor ez a gyengébb fél, konkrétan például a munkavállaló kárára történne –, és a joghatóságot illetően a lehető legnagyobb fokú kiszámíthatóságot biztosítsa;

F.  mivel általános elvként annak a bíróságnak kell joghatósággal rendelkeznie, amelyik a legszorosabb kapcsolatban van az üggyel;

G.  mivel a joghatósággal és az egyéni munkaszerződésekre és szervezett fellépésre alkalmazandó joggal kapcsolatos magas szintű európai bírósági ügyek nyomán felmerült az a félelem, hogy az európai szabályok alááshatják a munkajogra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, ami egyes esetekben oda vezethet, hogy az egyik tagállam bírósága egy másik tagállam jogát alkalmazza(6);

H.  mivel fontos, hogy az európai jog tiszteletben tartsa az ezen a téren kialakult tagállami hagyományokat, tekintettel a munkajog kiemelkedő fontosságára a tagállamok alkotmányos és politikai identitásának szempontjából;

I.  mivel a megfelelő igazságszolgáltatás érdekét is szolgálja a joghatóságra vonatkozó szabályoknak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal való lehető legnagyobb mértékű összehangolása;

J.  mivel helyénvalónak tűnik értékelni, hogy változtatni kell-e a munkajog területén a joghatóságra vonatkozó szabályokon;

K.  mivel a szervezett fellépés esetében különösen igaz, hogy azon tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került;

L.  mivel az egyéni munkaszerződések esetében – a kívánt mértékben – biztosítani kellene, hogy annak a tagállamnak a bíróságai gyakorolják a joghatóságot, amelyik a munkaviszonnyal a legszorosabb kapcsolatban van;

1.  gratulál az intézményeknek a Brüsszel I. rendelet sikeres felülvizsgálatához;

2.  úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is foglalkoznia kellene a munkajogi kérdésekkel az esetleges jövőbeli felülvizsgálat céljából;

3.  megjegyzi, hogy a joghatóságra vonatkozó nemzetközi magánjogi alapelvek közül az egyik a gyengébb fél védelme, és hogy a jelenlegi joghatósági szabályokban megnyilvánul a munkavállalók védelmére vonatkozó célkitűzés;

4.  megállapítja, hogy a joghatóságra vonatkozó szabályok – a Brüsszel I. rendeletben megállapított kizárólagos joghatósági okok révén – általában biztosítják a munkavállalók megfelelő védelmét azokban a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatók által kezdeményezett bírósági eljárásokban, amelyekben alperesként szerepelnek;

5.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a Brüsszel I. rendelet értelmében jelenleg érvényes keret megfelelően figyelembe veszi-e a munkaviszonnyal összefüggő eljárások sajátosságait;

6.  arra kéri a Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet a következő kérdéseknek:

   a) a munkavállalónak vagy munkáltatónak, vagy az ezek szakmai érdekeit képviselő szervezetnek a szervezett fellépésből eredő károkért való felelősségét illetően kell-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy egyértelművé tegyék: az átdolgozott Brüsszel I. rendelet 7. cikkének (2) bekezdése arra a helyre vonatkozik, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került, továbbá szükség van-e a Róma II. rendelet 9. cikkéhez való hozzáigazításra;
   b) olyan esetekben, amikor egy munkavállaló indít keresetet a munkáltató ellen, a szokásos munkavégzési hely hiánya esetén érvényes ún. „jobb híján” záradékot át kell-e fogalmazni úgy, hogy az a telephely szerepeljen benne, ahonnan a munkavállaló a napi szintű utasításokat kapja vagy kapta, nem pedig az őt alkalmazásba vevő telephely;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) A Bíróság (hatodik tanács) 2004. február 5-i ítélete a C-18/02. sz., Danmarks Rederiforening, képviseletében DFDS Torline A/S kontra LO Landsorganisationen i Sverige, képviseletében SEKO Sjöfolk Facket för Service och Kommunikation ügyben, EBHT 2004., I-01417. o.
(2) A Bíróság (nagytanács) 2007. december 18-i ítélete a C-341/05. sz., Laval un Partneri Ltd kontra Svenska Byggnadsarbetareförbundet, Svenska Byggnadsarbetareförbundets avdelning 1, Byggettan és Svenska Elektrikerförbundet ügyben, EBHT 2007., I-11767. o.
(3) A Bíróság (nagytanács) 2007. december 11-i ítélete a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyben, EBHT 2007., I-10779. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).
(5) Intézményközi megállapodás (2001. november 28.) a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról, (HL C 77., 2002.3.28., 1. o.).
(6) Lásd különösen a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyet övező körülményeket, EBHT 2007., I-10779. o.


A tengerészeti munkaügyi egyezmény végrehajtásáról szóló 2009/13/EK tanácsi irányelv végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló kötelezettségek ***I
PDF 205kWORD 40k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. október 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról, valamint az 1999/63/EK irányelv módosításáról szóló 2009/13/EK tanácsi irányelv végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló kötelezettségekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0134 – C7-0083/2012 – 2012/0065(COD))
P7_TA(2013)0397A7-0037/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság által a Parlament és Tanács elé terjesztett javaslatra (COM(2012)0134),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0083/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. július 11-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával való konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. június 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Közlekedési Bizottság véleményére (A7-0037/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. október 8-án került elfogadásra a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménynek való megfelelés és annak végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló egyes kötelezettségekről szóló 2013/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0065


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2013/54/EU irányelv.)

(1) HL C 299., 2012.10.4., 153. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2013. március 13-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0080).


Dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártása, kiszerelése és értékesítése ***I
PDF 776kWORD 565k
Az Európai Parlament 2013. október 8-án elfogadott módosításai a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2012)0788 – C7-0420/2012 – 2012/0366(COD))(1)
P7_TA(2013)0398A7-0276/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  Az egészségügyi figyelmeztetések egy szervezett, hatékony és hosszú távú dohányzásellenes stratégia részét képezik, jól körülhatárolt hatállyal és célkitűzésekkel.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)   A dohánytermékek és kapcsolódó termékek belső piacának mérete, valamint a dohánytermékgyártók egyre fokozódó, arra irányuló törekvése, hogy a termelést az Unió egészében a tagállamok csupán néhány termelőüzemére összpontosítsák, a dohánytermékeknek és a kapcsolódó termékeknek az ebből következő jelentős mértékű nemzetközi dimenziójú kereskedelme inkább uniós szintű – nem pedig nemzeti szintű – jogalkotási lépéseket tesz szükségessé azért, hogy a dohánytermékek belső piaca zavartalanul működjön.
(6)   A dohánytermékek és kapcsolódó termékek belső piacának mérete, a dohánytermékgyártók egyre fokozódó, arra irányuló törekvése, hogy a termelést az Unió egészében a tagállamok csupán néhány termelőüzemére összpontosítsák, valamint a dohánytermékeknek és a kapcsolódó termékeknek az ebből következő jelentős mértékű nemzetközi dimenziójú kereskedelme megerősített uniós szintű jogalkotási lépéseket tesz szükségessé azért, hogy a dohánytermékek belső piaca zavartalanul működjön.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Az uniós szintű jogalkotási fellépés a WHO 2003. májusi Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének (FCTC) a végrehajtásához is szükséges; az egyezménynek az Európai Unió és tagállamai részes felei. Különösen releváns a 9. cikk (a dohánytermékek összetételének szabályozása), a 10. cikk (a dohánytermékek adatai nyilvánosságra hozatalának szabályozása), a 11. cikk (a dohánytermékek csomagolása és címkézése), a 13. cikk (reklámozás) és a 15. cikk (dohánytermékek tiltott kereskedelme). A Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény (a továbbiakban: keretegyezmény) végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat az Unió és a tagállamok támogatásával konszenzussal fogadták el a Felek által rendezett számos konferencia során.
(7)  Az uniós szintű jogalkotási fellépés a WHO 2003. májusi, mérföldkő jelentőségű Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének (FCTC) a végrehajtásához is szükséges. Valamennyi tagállam és maga az Európai Unió is aláírta és ratifikálta a keretegyezményt, aminek következtében a nemzetközi jog alapján annak rendelkezései kötelezőek rájuk nézve. Különösen releváns a 9. cikk (a dohánytermékek összetételének szabályozása), a 10. cikk (a dohánytermékek adatai nyilvánosságra hozatalának szabályozása), a 11. cikk (a dohánytermékek csomagolása és címkézése), a 13. cikk (reklámozás) és a 15. cikk (dohánytermékek tiltott kereskedelme). A Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény (a továbbiakban: keretegyezmény) végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat az Unió és a tagállamok támogatásával konszenzussal fogadták el a Felek által rendezett számos konferencia során.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 114. cikkének (3) bekezdése szerint az egészség védelmének magas szintjét kell alapul venni, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. A dohánytermékek nem szokásos árucikkek, és figyelembe véve a dohánytermékek fokozottan káros hatásait, az egészségvédelem kérdését különösen jelentőségteljes kérdésként kell kezelni, mindenekelőtt a fiatalok körében előforduló dohányzás arányának visszaszorítása tekintetében.
(8)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 114. cikkének (3) bekezdése szerint az egészség védelmének magas szintjét kell alapul venni, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. A dohánytermékek nem szokásos árucikkek, és figyelembe véve a dohánytermékek fokozottan káros hatásait, az egészségvédelem kérdését különösen jelentőségteljes kérdésként kell kezelni, mindenekelőtt a fiatalok körében előforduló dohányzás arányának visszaszorítása tekintetében. E célból a tagállamoknak – különösen az iskolákban, illetve a médián keresztül – elő kell mozdítaniuk a dohányzás megelőzésére irányuló kampányokat. A gyártói felelősség elvének megfelelően a dohánytermékek előállítóit kell felelőssé tenni a dohányfogyasztás miatt fellépő valamennyi egészségügyi kiadásért.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  Mivel nem valószínű, hogy a számos tagállamban nagy számban élő dohányosok teljesen leszoknak a dohányzásról, a jogszabályoknak figyelembe kell venniük azt, hogy ezeknek az embereknek joguk van objektíven tájékozódni az esetleges dohányzás egészségükre gyakorolt hatásairól. Ezt a tájékoztatást az általuk fogyasztott termék csomagolásán is megkapják.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  A cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozamainak mérésére a következő nemzetközileg elismert ISO-szabványokra kell hivatkozni: 4387, 10315 és 8454. Más kibocsátás esetében nincsenek nemzetközileg megállapított szabványok vagy tesztek a hozam mennyiségi meghatározására, de az ezek kifejlesztésére irányuló munka jelenleg zajlik.
(10)  A cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozamainak mérésére a következő nemzetközileg elismert ISO-szabványokra kell hivatkozni: 4387, 10315 és 8454. Más kibocsátás esetében nincsenek nemzetközileg megállapított szabványok vagy tesztek a hozam mennyiségi meghatározására, de a tagállamoknak és a Bizottságnak tevékenyen ösztönözniük kell az ezek kifejlesztésére irányuló jelenlegi nemzetközi erőfeszítéseket.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)  Bizonyított tény, hogy a dohányban található polónium-210 izotóp jelentős mértékben rákkeltő hatású. A cigarettákban való előfordulását néhány egyszerű intézkedés révén szinte teljes mértékben meg lehetne szüntetni. Helyénvaló lenne tehát megállapítani a polónium-210 izotóp maximális hozamát, amivel 95%-kal csökkenthető lenne a cigaretták jelenlegi átlagos polónium-210-tartalma. ISO- szabványt kell kidolgozni a dohány polónium-210-tartalmának mérésére.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  A maximális hozamok rögzítése tekintetében egy későbbi időpontban szükséges és helyénvaló lehet a rögzített hozamok kiigazítása vagy a kibocsátás számára maximális küszöbérték meghatározása, figyelembe véve toxicitásukat vagy függőséget okozó hatásukat.
(11)  A maximális hozamok rögzítése tekintetében egy későbbi időpontban szükséges és helyénvaló lehet a rögzített hozamok csökkentése vagy a kibocsátás számára maximális küszöbérték meghatározása, figyelembe véve toxicitásukat vagy függőséget okozó hatásukat.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A jelenlegi különböző jelentéstételi formátumok használata megnehezíti a gyártók és az importőrök számára, hogy teljesítsék jelentéstételi kötelezettségeiket, a tagállamok és a Bizottság számára pedig megterhelő a kapott információk összehasonlítása, elemzése és a következtetések levonása. Ennek fényében az összetevők és a kibocsátás jelentésére közös kötelező formátumot kell bevezetni. Biztosítani kell a termékekre vonatkozó információ lehető legnagyobb áttekinthetőségét a nyilvánosság számára, miközben gondoskodni kell arról, hogy a dohánytermékgyártók kereskedelmi- és szellemitulajdon-jogait is megfelelően figyelembe vegyék.
(13)  A jelenlegi különböző jelentéstételi formátumok használata megnehezíti a gyártók és az importőrök számára, hogy teljesítsék jelentéstételi kötelezettségeiket, a tagállamok és a Bizottság számára pedig megterhelő a kapott információk összehasonlítása, elemzése és a következtetések levonása. Ennek fényében az összetevők és a kibocsátás jelentésére közös kötelező formátumot kell bevezetni. Biztosítani kell a termékekre vonatkozó információ lehető legnagyobb áttekinthetőségét a nyilvánosság számára, miközben gondoskodni kell arról, hogy a dohánytermékgyártók kereskedelmi- és szellemitulajdon-jogait is megfelelően figyelembe vegyék, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások jogaira.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  Az összetevők szabályozásában a harmonizált megközelítés hiánya hatással van a belső piac működésére, valamint a termékeknek az EU-n belüli szabad mozgására. Egyes tagállamok egyes összetevőket engedélyező vagy betiltó jogszabályokat fogadtak el, illetve ilyen, kötelező jellegű megállapodásokat kötöttek az ágazattal. Ennek eredményeként egyes összetevők egyes tagállamokban tilosak, míg másokban nem. A tagállamok emellett különböző megközelítést alkalmaznak a cigarettafilterben elhelyezett adalékanyagok, valamint a dohányfüstöt színező adalékanyagok tekintetében. Harmonizáció nélkül a belső piacon meglévő akadályok várhatóan nőni fognak a következő években, figyelembe véve a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményt és iránymutatásait, valamint az Unión kívüli jogrendszerekben szerzett tapasztalatokat. A Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény 9. és 10. cikkére vonatkozó iránymutatások különösen arra szólítanak fel, hogy a dohánytermékeknél ne legyenek felhasználhatók olyan összetevők, amelyek ízfokozó hatásúak, azt a benyomást keltik, hogy a dohánytermékek kedvező hatást gyakorolnak az egészségre, az energiával vagy a vitalitással hozhatók kapcsolatba, vagy színező tulajdonságaik vannak.
(14)  Az összetevők szabályozásában a harmonizált megközelítés hiánya hatással van a belső piac működésére, valamint a termékeknek az EU-n belüli szabad mozgására. Egyes tagállamok egyes összetevőket engedélyező vagy betiltó jogszabályokat fogadtak el, illetve ilyen, kötelező jellegű megállapodásokat kötöttek az ágazattal. Ennek eredményeként egyes összetevők egyes tagállamokban tilosak, míg másokban nem. A tagállamok emellett különböző megközelítést alkalmaznak a cigarettafilterben elhelyezett adalékanyagok, valamint a dohányfüstöt színező adalékanyagok tekintetében. Harmonizáció nélkül a belső piacon meglévő akadályok várhatóan nőni fognak a következő években, figyelembe véve a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményt és iránymutatásait, valamint az Unión kívüli jogrendszerekben szerzett tapasztalatokat. A Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény 9. és 10. cikkére vonatkozó iránymutatások különösen arra szólítanak fel, hogy a dohánytermékeknél ne legyenek felhasználhatók olyan összetevők, amelyek ízfokozó hatásúak, azt a benyomást keltik, hogy a dohánytermékek kedvező hatást gyakorolnak az egészségre, az energiával vagy a vitalitással hozhatók kapcsolatba, vagy színező tulajdonságaik vannak. Azokat az összetevőket is el kell távolítani, amelyek fokozzák a függőséget okozó hatást és a toxicitást.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
14 a preambulumbekezdés (új)
(14a)  Az emberi egészség megóvása érdekében fel kell mérni a dohánytermékekben alkalmazható adalékanyagok biztonságosságát. Az adalékanyagok dohánytermékekben történő alkalmazását csak akkor szabad engedélyezni, ha szerepelnek az engedélyezett adalékanyagok uniós listáján. E listán fel kell tüntetni az engedélyezett adalékanyagok használatára vonatkozó követelményeket vagy korlátozásokat is. Az uniós listán nem szereplő vagy ezen irányelvnek nem megfelelően alkalmazott adalékanyagokat tartalmazó dohánytermékeket nem szabad forgalomba hozni az uniós piacon.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
14 b preambulumbekezdés (új)
(14b)  Fontos, hogy ne csupán magának az adalékanyagnak a tulajdonságait vizsgálják, hanem az égéstermékéit is. Az adalékanyagok és azok égéstermékei nem lehetnek olyanok, amelyek megfelelnek az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1 értelmében veszélyesnek minősített anyagok kritériumainak.
_____________
1 HL L 353., 2008.12.31., 1. o.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Az eltérő szabályozás valószínűségét tovább növelik az azokkal a dohánytermékekkel – beleértve a füstnélküli dohánytermékeket – kapcsolatos aggályok, amelyek a dohány mellett más jellegzetes ízesítést tartalmaznak, és amelyek így hozzájárulhatnak a dohányzásra való rászokáshoz, vagy befolyásolhatják a dohányfogyasztási szokásokat. Több országban például a mentolos termékek értékesítése fokozatosan nőtt, míg a dohányzás aránya általánosa csökkent. Számos vizsgálat jelezte, hogy a mentolos dohánytermékek elősegítik az inhalációt, valamint növelik a dohányozni kezdő fiatalok arányát. El kell kerülni az olyan intézkedéseket, amelyek indokolatlan különbségeket tesznek az ízesített cigaretták (pl. mentolos cigaretta, szegfűszeggel ízesített cigaretta [kretek]) között.
(15)  Az eltérő szabályozás valószínűségét tovább növelik az azokkal a dohánytermékekkel kapcsolatos aggályok, amelyek a dohány mellett más jellegzetes ízesítést tartalmaznak, és amelyek így hozzájárulhatnak a dohányzásra való rászokáshoz, vagy befolyásolhatják a dohányfogyasztási szokásokat. Több országban például a mentolos termékek értékesítése fokozatosan nőtt, míg a dohányzás aránya általánosan csökkent. Számos vizsgálat jelezte, hogy a mentolos dohánytermékek elősegítik az inhalációt, valamint növelik a dohányozni kezdő fiatalok arányát. El kell kerülni az olyan intézkedéseket, amelyek indokolatlan különbségeket tesznek az ízesített cigaretták (pl. mentolos cigaretta, szegfűszeggel ízesített cigaretta [kretek]) között.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
16 preambulumbekezdés
(16)  A jellegzetes ízesítésű dohánytermékek betiltása nem tiltja meg az összes adalékanyag használatát, viszont kötelezi a gyártót, hogy olyan mértékben csökkentse az adalékanyagot vagy az adalékanyagok kombinációját, hogy használatuk ne eredményezzen jellegzetes ízt. A dohánytermékek gyártásához szükséges adalékanyagok használatát meg kell engedni, amennyiben nem eredményeznek jellegzetes ízt. A Bizottságnak egységes feltételeket kell biztosítania a jellegzetes ízesítésre vonatkozó rendelkezések végrehajtásához. A tagállamoknak és a Bizottságnak független szakértői értékelő testületeket kell alkalmazniuk, amelyek segítséget nyújtanak a döntéshozatal során. Az irányelv alkalmazása nem tehet különbséget az egyes dohányfajták között.
törölve
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Egyes adalékanyagokat azért alkalmaznak, hogy azt a benyomást keltsék, mintha a dohánytermékek kedvező hatással lennének az egészségre, kisebb egészségi kockázatot jelentenének, fokoznák a szellemi frissességet és a fizikai teljesítőképességet. Ezeket az adalékanyagokat az egységes szabályok biztosítása és az egészségvédelem magas szintje érdekében be kell tiltani.
(17)  Egyes adalékanyagokat azért alkalmaznak, hogy azt a benyomást keltsék, mintha a dohánytermékek kedvező hatással lennének az egészségre, kisebb egészségi kockázatot jelentenének, fokoznák a szellemi frissességet és a fizikai teljesítőképességet. Ezeket az adalékanyagokat az egységes szabályok biztosítása és az egészségvédelem magas szintje érdekében be kell tiltani. Emellett nem engedélyezhetők olyan adalékanyagok, amelyek jellegzetes ízt adnak. Ez nem vezethet minden egyes adalékanyag együttes betiltásához. A gyártók számára azonban elő kell írni, hogy olyan mértékben csökkentsék az adalékanyagot vagy az adalékanyagok kombinációját, hogy használatuk ne eredményezzen jellegzetes ízt. A dohánytermékek gyártásához nélkülözhetetlen adalékanyagok alkalmazásának engedélyezését lehetővé kell tenni, amennyiben azok nem eredményeznek jellegzetes ízt, és nem kapcsolódnak a termékek vonzó voltához.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
17 a preambulumbekezdés (új)
(17a)  Egyre többen, többségükben gyermekek, szenvednek asztmától és különböző allergiáktól. Amint azt a WHO megállapítja, nem ismerjük az asztmás megbetegedés összes okát, de az emberek jó életminősége érdekében ki kell küszöbölni a kockázati tényezőket, így az allergéneket, a dohányt és gyulladást okozó vegyi anyagokat.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)  Figyelembe véve, hogy az irányelv elsősorban a fiatalokra fókuszál, a cigarettától, cigarettasodrásra szánt dohányterméktől és a füstnélküli dohánytermékektől eltérő, elsősorban idősebb fogyasztók által használt dohánytermékek számára bizonyos, az összetevőkre vonatkozó követelmények alól mentességet kell biztosítani, amennyiben nem következik be jelentős változás az értékesítési volumen vagy a fiatalok fogyasztási szokásai tekintetében.
(18)  Figyelembe véve, hogy az irányelv elsősorban a fiatalokra fókuszál, a cigarettától, cigarettasodrásra szánt dohányterméktől és a vízipipadohánytól eltérő, elsősorban idősebb fogyasztók által használt dohánytermékek számára bizonyos, az összetevőkre vonatkozó követelmények alól mentességet kell biztosítani, amennyiben nem következik be jelentős változás az értékesítési volumen vagy a fiatalok fogyasztási szokásai tekintetében.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
18 a preambulumbekezdés (új)
(18a)  A tagállamokat ösztönözni kell, hogy amennyiben ezt még nem tették meg, állapítsanak meg a fiatalok védelmét célzó nemzeti jogszabályokat annak érdekében, hogy 18 éven aluliak számára ne lehessen dohánytermékeket árusítani, illetve a 18 éven aluliak ne fogyaszthassanak dohánytermékeket. A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell az említett tilalmak tiszteletben tartását.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
18 b preambulumbekezdés (új)
(18b)  A Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény 16. cikke értelmében a részes feleknek foglalkozniuk kell azokkal a termékekkel, amelyeket kiskorú fogyasztóknak szánnak, például dohánytermékek formáját öltő élelmiszertermékekkel és játékokkal, amelyek vonzóak lehetnek a kiskorúak számára. Az utóbbi években különféle olyan termékek – például elektromos cigaretták – kerültek forgalomba, amelyek nem tartalmaznak nikotint, de cigaretta formájúak és a dohányzás folyamatát próbálják imitálni olyan anyagok párologtatása révén, amelyek ártalmatlan jellege tudományosan még nem nyert bizonyítást, illetve elektromos fényhatás révén, amely a cigaretta égését utánozza. Az ilyen termékeket egyértelműen úgy tervezik, hogy fiatal és kiskorú fogyasztók számára vonzóak legyenek, és e termékek számos tagállamban egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert a kiskorúak körében. Egyre növekvő aggodalom kíséri a fiatal fogyasztók és kiskorúak ezen, cigarettát utánzó termékek használatára irányuló szokásainak kialakulását.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
20 preambulumbekezdés
(20)  Az ilyen különbségek akadályozzák a kereskedelmet, valamint hátráltatják a dohánytermékek belső piacának zavartalan működését, ezért azokat fel kell számolni. Előfordulhat, hogy egyes tagállamokban a fogyasztók tájékozottabbak a dohánytermékekből fakadó egészségi kockázatokkal kapcsolatban, majd másokban. Valószínű, hogy a meglévő különbségek uniós szintű további fellépés nélkül az elkövetkező években nőni fognak.
(20)  Az ilyen különbségek akadályozzák a kereskedelmet, valamint hátráltatják a dohánytermékek belső piacának zavartalan működését, ezért azokat fel kell számolni. Előfordulhat, hogy egyes tagállamokban a fogyasztók tájékozottabbak a dohánytermékekből fakadó egészségi kockázatokkal kapcsolatban, mint másokban. Valószínű, hogy a meglévő különbségek uniós szintű további harmonizációs fellépés nélkül az elkövetkező években nőni fognak.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
22 preambulumbekezdés
(22)  A címkézésre vonatkozó rendelkezéseket szintén ki kell igazítani az új tudományos eredmények tükrében. A cigarettásdobozokon megadott, a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozamra vonatozó adatok feltüntetése megtévesztőnek bizonyult, mivel a fogyasztók ez alapján úgy vélik, hogy egyes termékek kevésbé károsak. A bizonyítékok alapján a nagy, kombinált egészségügyi figyelmeztetések hatékonyabbak, mint a csak szöveges figyelmeztetések. Ennek fényében a kombinált egészségügyi figyelmeztetéseket az egész Unióban kötelezővé kell tenni, a figyelmeztetéseket a csomag felületének jelentős részére kiterjedően és jól látható módon kell feltüntetni. Minden egészségügyi figyelmeztetés esetében meg kell határozni a legkisebb méretet a láthatóság és a hatékonyság biztosítása érdekében.
(22)  A címkézésre vonatkozó rendelkezéseket szintén ki kell igazítani az új tudományos eredmények tükrében. A cigarettásdobozokon megadott, a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozamra vonatozó adatok feltüntetése megtévesztőnek bizonyult, mivel a fogyasztók ez alapján úgy vélik, hogy egyes termékek kevésbé károsak. A bizonyítékok alapján a nagy, kombinált képből és szövegből álló egészségügyi figyelmeztetések hatékonyabbak, mint a csak szöveges figyelmeztetések. Ennek fényében a kombinált egészségügyi figyelmeztetéseket az egész Unióban kötelezővé kell tenni, a figyelmeztetéseket a csomag felületének jelentős részére kiterjedően és jól látható módon kell feltüntetni a látómezőben. Minden egészségügyi figyelmeztetés esetében meg kell határozni a legkisebb méretet a láthatóság és a hatékonyság biztosítása érdekében.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)  Az egészségügyi figyelmeztetések sértetlenségének és láthatóságának biztosítása, valamint hatékonyságának maximalizálása érdekében rendelkezni kell a figyelmeztetések méretéről és a dohánytermék csomagolásán való megjelenítéséről, beleértve a nyitási mechanizmust A csomag és a termékek félrevezetőek lehetnek a fogyasztók, különösen a fiatalok számára, azt a benyomást keltve, hogy a termékek a ténylegesnél kevésbé károsak. Ez a tényállás bizonyos szövegek vagy elemek esetében, pl. az „alacsony kátránytartalmú”, „könnyű (light)”, „ultrakönnyű (ultra light)”, „enyhe (mild)”, „természetes”, „organikus”, „adalékanyagok nélkül”, „ízesítők nélkül”, „slim”, nevek, képek, képi vagy egyéb jelek. Hasonlóképpen az egyes cigaretták mérete és megjelenése is félrevezetheti a fogyasztót, mert azt a benyomást kelti, hogy e termékek kevésbé ártalmasak. Egy újabb tanulmány arra is rámutatott, hogy a slim cigarettákat szívó dohányosok nagyobb valószínűséggel gondolják azt, hogy az általuk használt márka kevésbé ártalmas. Ezt a helyzetet orvosolni kell.
(23)  Az egészségügyi figyelmeztetések sértetlenségének és láthatóságának biztosítása, valamint hatékonyságának maximalizálása érdekében rendelkezni kell a figyelmeztetések méretéről és a dohánytermék csomagolásán való megjelenítéséről. A csomag és a termékek félrevezetőek lehetnek a fogyasztók, különösen a fiatalok számára, azt a benyomást keltve, hogy a termékek a ténylegesnél kevésbé károsak. Ez a tényállás bizonyos szövegek vagy elemek – pl. az „alacsony kátránytartalmú”, „könnyű (light)”, „ultrakönnyű (ultra light)”, „enyhe (mild)”, „természetes”, „organikus”, „adalékanyagok nélkül”, „ízesítők nélkül”, „slim” – nevek, képek, képi vagy egyéb jelek esetében. Hasonlóképpen az egyes cigaretták mérete és megjelenése is félrevezetheti a fogyasztót, mert azt a benyomást kelti, hogy e termékek kevésbé ártalmasak. Egy újabb tanulmány arra is rámutatott, hogy a slim cigarettákat szívó dohányosok nagyobb valószínűséggel gondolják azt, hogy az általuk használt márka kevésbé ártalmas. Ezt a helyzetet orvosolni kell.
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
23 a preambulumbekezdés (új)
(23a)  Kimutatták, hogy a dohánytermékek számos, az emberi egészségre ártalmas káros anyagot és ismert rákkeltő vegyületet tartalmaznak és bocsátanak ki elégésük során. Tudományos vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a passzív dohányzás halált, megbetegedést és fogyatékosságot okoz, valamint hogy a passzív dohányzás különösen veszélyes a magzatok és a kisgyermekek számára. A füstöt belélegző személynél légzési problémákat okozhat, illetve a meglévő légzési problémát súlyosbíthatja. Ezért az egészségügyi figyelmeztetéseknek a passzív dohányzás egészségügyi veszélyeire is fel kell hívniuk a figyelmet.
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
24 preambulumbekezdés
(24)  Azoknak a dohányzásra szánt dohánytermékeknek, amelyeket elsősorban idősebb fogyasztók használnak – a cigaretta és a cigarettasodrásra szánt dohánytermék kivételével – egyes címkézési követelmények alól mentességet kell biztosítani, amennyiben a fiatalok körében nem következik be jelentős változás az értékesítési volumenek vagy a fogyasztási szokások tekintetében. Ezen egyéb dohánytermékek címkézésére egyedi szabályoknak kell vonatkozniuk. A füstnélküli dohánytermékeken elhelyezett egészségügyi figyelmeztetések láthatóságát biztosítani kell. A figyelmeztetéseket ezért a füstnélküli dohánytermék csomagolásának két fő felületén kell elhelyezni.
(24)  Azoknak a dohányzásra szánt dohánytermékeknek, amelyeket elsősorban idősebb fogyasztók használnak – a cigaretta, a cigarettasodrásra szánt dohánytermék és a vízipipadohány kivételével – egyes címkézési követelmények alól mentességet kell biztosítani, amennyiben a fiatalok körében nem következik be jelentős változás az értékesítési volumenek vagy a fogyasztási szokások tekintetében. Ezen egyéb dohánytermékek címkézésére egyedi szabályoknak kell vonatkozniuk. A füstnélküli dohánytermékeken elhelyezett egészségügyi figyelmeztetések láthatóságát biztosítani kell. A figyelmeztetéseket ezért a füstnélküli dohánytermék csomagolásának két fő felületén kell elhelyezni.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
26 preambulumbekezdés
(26)  A 2001/37/EK irányelvben foglalt követelményeknek nem megfelelő, tiltott termékekből jelentős mennyiséget hoznak forgalomba, és a jelek szerint e volumen nőhet. Az ilyen termékek kedvezőtlenül hatnak a követelményeknek megfelelő termékek szabad mozgására, valamint a dohányellenőrzési jogszabályok által nyújtott védelemre. Emellett a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény az átfogó dohányzás-ellenőrzési stratégia részeként kötelezi az Uniót a tiltott termékek elleni küzdelemre. Ezért rendelkezni kell arról, hogy a dohánytermékek csomagolási egységeit egyedi és biztonságos módon jelöljék meg, mozgásukat pedig úgy regisztrálják, hogy e termékek az Unióban nyomon követhetők legyenek, az ezen irányelv követelményeinek betartása pedig figyelemmel kísérhető és jobban érvényesíthető legyen esetükben. Emellett rendelkezni kell a biztonsági elemek bevezetéséről, amelyek megkönnyítik annak ellenőrzését, hogy a termék eredeti-e, vagy sem.
(26)  A 2001/37/EK irányelvben foglalt követelményeknek nem megfelelő, tiltott termékekből jelentős mennyiséget hoznak forgalomba, és a jelek szerint e volumen nőhet. Az ilyen termékek kedvezőtlenül hatnak a követelményeknek megfelelő termékek szabad mozgására, valamint a dohányellenőrzési jogszabályok által nyújtott védelemre. Emellett a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény az átfogó dohányzás-ellenőrzési stratégia részeként kötelezi az Uniót a tiltott termékek elleni küzdelemre. Ezért rendelkezni kell arról, hogy a dohánytermékek csomagolási egységeit és a szállítási gyűjtőcsomagot egyedi és biztonságos módon jelöljék meg, mozgásukat pedig úgy regisztrálják, hogy e termékek az Unióban nyomon követhetők legyenek, ezen irányelv követelményeinek betartása pedig figyelemmel kísérhető és jobban érvényesíthető legyen esetükben. Emellett rendelkezni kell a biztonsági elemek bevezetéséről, amelyek megkönnyítik annak ellenőrzését, hogy a termék eredeti-e, vagy sem, valamint biztosítani kell, hogy a csomagolási egység egyedi azonosítója kapcsolódjon a szállítási gyűjtőcsomag egyedi azonosítójához.
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
28 preambulumbekezdés
(28)  A függetlenség és az átláthatóság biztosítása érdekében a dohánytermékek gyártóinak független harmadik felekkel kell adattárolási szerződéseket kötniük, melyet külső könyvvizsgáló ellenőriz. Az árukövető és nyomon követési rendszerrel kapcsolatos adatokat más, a vállalattal kapcsolatos adatoktól külön kell tárolni, és ezeket az adatokat folyamatosan a tagállamok és a Bizottság illetékes hatóságainak ellenőrzése alatt, számukra hozzáférhetően kell tárolni.
(28)  A függetlenség és az átláthatóság biztosítása érdekében a dohánytermékek gyártóinak független harmadik felekkel kell adattárolási szerződéseket kötniük. E szerződések megfelelőségét külső könyvvizsgáló segítségével a Bizottságnak kell jóváhagynia és ellenőriznie. Az árukövető és nyomonkövetési rendszerrel kapcsolatos adatokat más, a vállalattal kapcsolatos adatoktól külön kell tárolni, és ezeket az adatokat folyamatosan a tagállamok és a Bizottság illetékes hatóságainak ellenőrzése alatt, számukra hozzáférhetően kell tárolni.
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
29 preambulumbekezdés
(29)  A dohánytermékek címkézésére és az egyes szájon át fogyasztott dohányfajták árusításának tilalmára vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1989. november 13-i 89/622/EGK tanácsi irányelv megtiltotta egyes szájon át fogyasztott dohánytermék-típusok tagállami értékesítését. A 2001/37/EK irányelv megerősítette a tilalmat. Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának 151. cikke felhatalmazza a Svéd Királyságot, hogy e tekintetben eltérjen e tilalomtól. Az egyes szájon át fogyasztott dohánytermékek árusításának tilalmát fenn kell tartani annak megakadályozása érdekében, hogy a belső piacra olyan termék kerülhessen, amely függőséget okoz, káros hatást gyakorol az egészségre és a fiatalok számára vonzó. Más füstnélküli dohánytermékek esetében, amelyeket nem tömegpiacra gyártanak, a piac hagyományos felhasználáson túlmenő bővülésének megelőzése érdekében elegendőnek tekintik a címkézésre és az összetevőkre vonatkozó szigorú szabályozást.
(29)  A dohánytermékek címkézésére és az egyes szájon át fogyasztott dohányfajták árusításának tilalmára vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1989. november 13-i 89/622/EGK tanácsi irányelv megtiltotta egyes szájon át fogyasztott dohánytermék-típusok tagállami értékesítését. A 2001/37/EK irányelv megerősítette a tilalmat. Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának 151. cikke felhatalmazza a Svéd Királyságot, hogy e tekintetben eltérjen e tilalomtól. Az egyes szájon át fogyasztott dohánytermékek árusításának tilalmát fenn kell tartani annak megakadályozása érdekében, hogy a belső piacra olyan termék kerülhessen, amely függőséget okoz, káros hatást gyakorol az egészségre és a fiatalok számára vonzó.
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
29 a preambulumbekezdés (új)
(29a)  Tekintettel a „snus” (szájon át fogyasztott dohánytermék) Unióban történő értékesítésének általános tilalmára, nincs határon átnyúló érdek arra nézve, hogy a „snus” tartalmát szabályozzák. A „snus” tartalmának szabályozása így annak a tagállamnak a felelőssége, amelyikben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmánya 151. cikkének megfelelően a „snus” értékesítését engedélyezik. A „snust” ezért mentesíteni kell ezen irányelv 6. cikkének rendelkezései alól.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
30 preambulumbekezdés
(30)  A dohánytermékek határokon átnyúló távértékesítése megkönnyíti a fiatalok számára a dohánytermékekhez való hozzáférést, és veszélyezteti a dohány-ellenőrzési jogszabályokban és különösen az ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelést. Annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv teljes potenciálja érvényesülhessen, a bejelentési rendszer közös szabályai szükségesek. Az ebben az irányelvben a dohánytermékek nemzetközi dimenziójú távértékesítéséről történő értesítésre vonatkozó rendelkezések a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK irányelvben foglalt értesítési eljárás ellenére alkalmazandók. A dohánytermékeknek az üzleti vállalkozások által fogyasztóknak történő távértékesítését tovább szabályozza a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyet 2014. június 13-tól felvált a fogyasztók jogairól szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv.
(30)  A dohánytermékek határokon átnyúló távértékesítését meg kell tiltani, mivel megkönnyíti a fiatalok számára a dohánytermékekhez való hozzáférést, és azzal a kockázattal jár, hogy aláássa az ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelést.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
30 a preambulumbekezdés (új)
(30a)  A dohánytermékek reklámozásáról és a kapcsolódó szponzorálásról szóló 2003/33/EK irányelv már tiltja e termékek rendezvények szponzorálásával összefüggésben való ingyenes terjesztését. Ez az irányelv – amely szabályozza a dohánytermékek megjelenítésével és értékesítésével kapcsolatos szempontokat, és amelynek célja a magas szintű egészségvédelem és a dohányzás fiatalok körében való megelőzése – kiterjeszti az ingyenes terjesztés tilalmát a közterületekre is, és kifejezetten tiltja a nyomtatott anyagok, kedvezményes kuponok és hasonló akciós ajánlatok dobozokon és csomagolásokon belül történő terjesztését.
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
30 b preambulumbekezdés (új)
(30b)  A Bizottság és a tagállamok kötelezettséget vállalnak az FCTC dohánytermékek tiltott kereskedelméről szóló jegyzőkönyvének eredményes végrehajtására. Erőfeszítéseket kell tenni a harmadik országokban előállított dohánytermékek illegális csempészetének megelőzésére és az ellenőrzés fokozására.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
31 preambulumbekezdés
(31)  Valamennyi dohánytermék képes halált, betegséget és fogyatékosságot okozni, és fogyasztásukat vissza kell szorítani. Fontos, hogy a dohánytermékek új kategóriái tekintetében figyelemmel kövessük a változásokat. A dohánytermékek új kategóriái tekintetében értesítési kötelezettséget kell előírni a gyártók és importőrök számára, a tagállamoknak ezek betiltására vagy engedélyezésére vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül. A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a változásokat, és az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetését követő öt éven belül jelentést kell benyújtania, hogy felmérje, szükséges-e az irányelv módosítása.
(31)  Valamennyi dohánytermék képes halált, betegséget és fogyatékosságot okozni, ezért gyártásukat, forgalmazásukat és fogyasztásukat szabályozni kell. Fontos, hogy a dohánytermékek új kategóriái tekintetében figyelemmel kövessük a változásokat. A dohánytermékek új kategóriái tekintetében értesítési kötelezettséget kell előírni a gyártók és importőrök számára, a tagállamoknak ezek betiltására vagy engedélyezésére vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül. A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a változásokat, és az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének határidejét követő három éven belül jelentést kell benyújtania, hogy felmérje, szükséges-e az irányelv módosítása.
Módosítás 165
Irányelvre irányuló javaslat
33 preambulumbekezdés
(33)  Az uniós piacokon értékesítenek nikotintartalmú termékeket. A tagállamok eltérő szabályozási megközelítése az ezekkel a termékekkel összefüggő egészségügyi és biztonsági aggályokkal kapcsolatban negatívan befolyásolja a belső piac működését, különösen figyelembe véve azt, hogy e termékeket jelentős arányban értékesítik nemzetközi dimenziójú távértékesítéssel, beleértve az internetes értékesítést.
(33)  Az uniós piacokon értékesítenek nikotintartalmú termékeket, köztük elektromos cigarettákat. A tagállamok azonban eltérő szabályozási megközelítéseket alkalmaznak az ezekkel a termékekkel összefüggő egészségügyi és biztonsági aggályokkal kapcsolatban. Harmonizált szabályokra van szükség, és kapcsolódó dohánytermékekként az összes nikotintartalmú terméket ezen irányelv keretében kell szabályozni. Tekintettel arra, hogy ezek a nikotintartalmú termékek segíthetik a dohányzásról való leszokást, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezeket a dohánytermékekhez hasonlóan széles körben elérhetővé lehessen tenni.
Módosítás 118 és 137/REV
Irányelvre irányuló javaslat
34 preambulumbekezdés
(34)  Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 jogi keretet biztosít a gyógyszerek – beleértve a nikotintartalmú termékeket – minőségének, biztonságosságának és hatékonyságának értékelésére. E szabályozási rendszer keretében már számos nikotintartalmú termék engedélyezésére sor került. Az engedélyezés figyelembe veszi a kérdéses termék nikotintartalmát. Ha valamennyi olyan nikotintartalmú termékre, amelynek nikotintartalma megegyezik a 2001/83/EK irányelven már engedélyezett nikotintartalmú termék tartalmával, vagy meghaladja azt, ugyanaz a jogi keret vonatkozik, az egyértelművé teszi a jogi helyzetet, kiegyenlíti a nemzeti jogszabályokból fakadó különbségeket, biztosítja valamennyi, a dohányzásról való leszokás céljából alkalmazott nikotintartalmú termék esetében az egyenlő elbánást, valamint ösztönzőket hoz létre a dohányzásról való leszokás kutatása és az ezzel kapcsolatos innováció tekintetében. Ez nem érinti a 2001/83/EK irányelv alkalmazását az irányelv hatálya alá tartozó más termékek tekintetében, ha a 2001/83/EK irányelvben foglalt feltételek teljesülnek.
törölve
__________________
1HL L 311., 2001.11.28., 67. o. A legutóbb a 2011/62/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L 174., 2011.7.1., 74. o.).
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
35 preambulumbekezdés
(35)  Az ezen irányelvben meghatározott küszöbérték alatti nikotintartalmú termékek esetében címkézési rendelkezéseket kell bevezetni, hogy felhívják a fogyasztó figyelmét a potenciális egészségi kockázatokra.
törölve
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
35 a preambulumbekezdés (új)
(35a)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nikotintartalmú termékek ne kerülhessenek eladásra a dohánytermékek és kapcsolódó termékek vásárlása tekintetében előírt korhatár alatti személyek számára.
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
37 preambulumbekezdés
(37)  Az ezen irányelv végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében – különösen az összetevőkre vonatkozó jelentés formátuma, a jellegzetes ízesítésű vagy fokozott toxicitású és fokozott mértékben függőséget okozó termékek meghatározása, valamint az arra irányuló módszer megállapítása tekintetében, hogy a dohánytermék rendelkezik-e jellegzetes ízesítéssel – a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.
(37)  Az ezen irányelv végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében – különösen az összetevőkre vonatkozó jelentés formátuma tekintetében – a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
38 preambulumbekezdés
(38)  Annak érdekében, hogy az irányelv teljes mértékben működőképes legyen, valamint a dohánygyártásban, -fogyasztásban és -szabályozásban végbemenő technikai, tudományos és nemzetközi változások, illetve fejlemények figyelemmel követése érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, különösen a következők tekintetében: a füstkibocsátás maximális hozamának elfogadása és kiigazítása, valamint mérési módszerei, a toxicitást fokozó, fokozott függőséget okozó vagy a termék vonzerejét növelő összetevők maximális szintjének meghatározása, az egészségügyi figyelmeztetések, egyedi azonosítók és biztonsági elemek alkalmazása a címkézésben és csomagolásban, a független harmadik felekkel kötött, adattárolásra vonatkozó szerződések fő elemeinek meghatározása, a cigarettától, sodort dohánytól és füstnélküli dohánytermékektől eltérő dohánytermékeknek adott egyes mentességek felülvizsgálata, valamint a nikotintartalmú termékek nikotinszintjének felülvizsgálata. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat végezzen, szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.
(38)  Annak érdekében, hogy az irányelv teljes mértékben működőképes legyen, valamint a dohánygyártásban, -fogyasztásban és -szabályozásban végbemenő technikai, tudományos és nemzetközi változások, illetve fejlemények figyelemmel követése érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, különösen a következők tekintetében: a füstkibocsátás maximális hozamának elfogadása és kiigazítása, valamint mérési módszerei, az adalékanyagok jóváhagyása és az adalékanyagok maximális szintjének szükség szerinti meghatározása, az egészségügyi figyelmeztetések, egyedi azonosítók és biztonsági elemek alkalmazása a címkézésben és csomagolásban, a független harmadik felekkel kötött, adattárolásra vonatkozó szerződések fő elemeinek meghatározása, valamint a cigarettától, cigarettasodrásra szánt dohányterméktől és vízipipadohánytól eltérő dohánytermékeknek adott egyes mentességek felülvizsgálata. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat végezzen, szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
39 preambulumbekezdés
(39)  A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a változásokat, és az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetését követő öt éven belül jelentést kell benyújtania, hogy felmérje, szükséges-e az irányelv módosítása.
(39)  A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a változásokat, és az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetését követő három éven belül jelentést kell benyújtania, hogy felmérje, szükséges-e az irányelv módosítása, különösen a csomagolás vonatkozásában.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
39 a preambulumbekezdés (új)
(39a)  A tagállamokra jelentős felelősség hárul a közegészség védelme és a megelőző intézkedések meghozatala, az állami garanciák biztosítása, a nyomon követés és a fiataloknak nyújtott tanácsadás, valamint a dohányzás elleni nyilvános – különösen iskolai – kampányok terén. Kulcsfontosságú a dohányzásról való leszokást segítő tanácsadáshoz és az ehhez kapcsolódó kezelésekhez való egyetemes és ingyenes hozzáférés.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
40 preambulumbekezdés
(40)  Annak a tagállamnak, amely az irányelv hatálya alá tartozó szempontok vonatkozásában szigorúbb nemzeti rendelkezések fenntartását tartja szükségesnek, ezt lehetővé kell tenni valamennyi termék esetében egyaránt, a népegészségügy védelmének kiemelkedő szükséglete alapján. A tagállamoknak lehetővé kell tenni azt is, hogy – az adott tagállam specifikus helyzete alapján és amennyiben a rendelkezések a népegészségügy védelme érdekében indokoltak – szigorúbb rendelkezéseket vezessenek be, amelyek valamennyi termékre egyaránt vonatkoznak. A szigorúbb nemzeti rendelkezéseknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, és nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei. A szigorúbb nemzeti rendelkezések esetében – melyeket előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak – a Bizottság jóváhagyása szükséges, figyelembe véve az egészségvédelem ezen irányelv által biztosított magas szintjét.
(40)  Annak a tagállamnak, amely az irányelv hatálya alá tartozó szempontok vonatkozásában szigorúbb nemzeti rendelkezések fenntartását vagy bevezetését tartja szükségesnek, ezt lehetővé kell tenni valamennyi termék esetében egyaránt, amennyiben az adott intézkedések összeegyeztethetők az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel. A szigorúbb nemzeti rendelkezések esetében – melyeket előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak – a Bizottság jóváhagyása szükséges, figyelembe véve az egészségvédelem ezen irányelv által biztosított magas szintjét.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
42 preambulumbekezdés
(42)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatokat kizárólag a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglalt szabályoknak és biztosítékoknak megfelelően fogják kezelni.
(42)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatokat kizárólag a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglalt szabályoknak és biztosítékoknak megfelelően fogják kezelni. Emellett feltétlenül figyelembe kell venni a nemzeti adatvédelmi rendelkezéseket is.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
45 preambulumbekezdés
(45)  A javaslat az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt számos alapvető jogot érint, így a személyes adatok védelmét (8. cikk), a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát (11. cikk), a vállalkozás szabadságát (16. cikk) és a tulajdonhoz való jogot (17. cikk). A dohánytermékek gyártóira, importőreire és forgalmazóira vonatkozó kötelezettségek szükségesek a belső piac működésének javítása és ugyanakkor a magas szintű egészség- és fogyasztóvédelem biztosítása érdekében, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. és 38. cikkében foglaltaknak megfelelően. Az irányelv alkalmazása során tiszteletben kell tartani az uniós jogot és a releváns nemzetközi kötelezettségeket,
(45)  A javaslat az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt számos alapvető jogot érint, így a személyes adatok védelmét (8. cikk), a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát (11. cikk), a vállalkozás szabadságát (16. cikk) és a védjegyek tulajdonosainak tulajdonhoz való jogát (17. cikk). Ezért fontos annak biztosítása, hogy a dohánytermékek gyártóira, importőreire és forgalmazóira vonatkozó kötelezettségek ne csupán magas szintű egészség- és fogyasztóvédelmet garantáljanak, hanem az összes egyéb alapvető jogot is védjék, és arányosak legyenek a belső piac működését tekintve. Az irányelv alkalmazása során tiszteletben kell tartani az uniós jogot és a releváns nemzetközi kötelezettségeket,
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
45 a preambulumbekezdés (új)
(45a)  A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a tiszta levegőhöz való jogot a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 7. cikkének b) pontja és 12. cikke szellemében, amelyek rendelkeznek a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jogról, és a fizikai és mentális egészség elérhető legmagasabb szintjének mindenkit megillető jogáról. Ez összhangban áll az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikkével, amely szerint a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba.
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk
Ezen irányelv célja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, amelyek a következőkre vonatkoznak:
Ezen irányelv célja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, amelyek a következőkre vonatkoznak:
a)  a dohánytermékek és kapcsolódó termékek összetevői és füstkibocsátása, valamint az ezekhez kapcsolódó jelentéstételi kötelezettség, beleértve a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid maximális hozamára vonatkozóan;
a)  a dohánytermékek és kapcsolódó termékek összetevői és füstkibocsátása, valamint az ezekhez kapcsolódó jelentéstételi kötelezettség, többek között a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid maximális hozamára vonatkozóan;
b)  a dohánytermékek címkézése és csomagolása, beleértve az egészségügyi figyelmeztetéseket, amelyek a csomagolási egységen és bármely gyűjtőcsomagon megjelennek, valamint az ezen irányelvnek való megfelelés biztosítására szolgáló nyomon követhetőségi és biztonsági elemeket;
b)  a dohánytermékek címkézése és csomagolása, beleértve az egészségügyi figyelmeztetéseket, amelyek a csomagolási egységen és bármely gyűjtőcsomagon megjelennek, valamint az ezen irányelvnek való megfelelés biztosítására szolgáló nyomon követhetőségi és biztonsági elemeket;
c)  a szájon át fogyasztott dohánytermékek forgalomba hozatalának tilalma;
c)  a szájon át fogyasztott dohánytermékek forgalomba hozatalának tilalma;
d)  a dohánytermékek nemzetközi dimenziójú távértékesítése;
d)  dohánytermékek nemzetközi dimenziójú távértékesítésének tilalma;
e)  a dohánytermékek új kategóriáira vonatkozó értesítési kötelezettség;
e)  a dohánytermékek új kategóriáira vonatkozó értesítési kötelezettség;
f)  egyes, a dohánytermékekhez kapcsolódó termékek – nevezetesen a nikotintartalmú termékek és a dohányzási célú gyógynövénytermékek – forgalomba hozatala és címkézése;
f)  egyes, a dohánytermékekhez kapcsolódó termékek – nevezetesen a nikotintartalmú termékek és a dohányzási célú gyógynövénytermékek – forgalomba hozatala és címkézése;
a dohány- és kapcsolódó termékek belső piaca működésének elősegítése érdekében, az egészség védelmének magas szintjét alapul véve.
a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye szerinti kötelezettségvállalások teljesítése és a dohány- és kapcsolódó termékek belső piaca működésének elősegítése érdekében, az egészség védelmének magas szintjét alapul véve, különös tekintettel a fiatalokra.
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk
Ezen irányelv alkalmazásában:
Ezen irányelv alkalmazásában:
(1)  függőséget okozó tulajdonság: egy anyag farmakológiai potenciálja, amellyel függőséget alakít ki, vagyis olyan állapotot, amely befolyásolja az egyén viselkedésének kontrollálására irányuló képességét, jellemzően valamilyen jutalom vagy a megvonási tünetek megszűnése következtében érzett megkönnyebbülés, illetve mindkettő által;
(1)  függőséget okozó tulajdonság: egy anyag farmakológiai potenciálja, amellyel függőséget alakít ki, vagyis olyan állapotot, amely befolyásolja az egyén viselkedésének kontrollálására irányuló képességét, jellemzően valamilyen jutalom vagy a megvonási tünetek megszűnése következtében érzett megkönnyebbülés, illetve mindkettő által;
(2)  adalékanyag: a dohánytermékben, a csomagolási egységben vagy bármely gyűjtőcsomagban lévő anyag a dohánylevelek és a dohánynövény más természetes vagy feldolgozatlan részei kivételével;
(2)  adalékanyag: a dohánytermékben, a csomagolási egységben vagy bármely gyűjtőcsomagban lévő anyag a dohánylevelek és a dohánynövény más természetes vagy feldolgozatlan részei kivételével;
(3)  életkor-ellenőrző rendszer: olyan számítógépes rendszer, amely elektronikus formában, a nemzeti követelményeknek megfelelően egyértelműen megerősíti a fogyasztó életkorát;
(3)  életkor-ellenőrző rendszer: olyan számítógépes rendszer, amely elektronikus formában, a nemzeti követelményeknek megfelelően egyértelműen megerősíti a fogyasztó életkorát;
(4)  jellegzetes ízesítés: a dohánytól eltérő, adalékanyag vagy adalékanyagok kombinációjának használatából adódó megkülönböztető aroma vagy íz, beleértve többek között a következőket: gyümölcs, fűszer, gyógynövény, alkohol, cukorka, mentol vagy vanília, amely a dohánytermék rendeltetésszerű felhasználása előtt vagy során megfigyelhető;
(4)  jellegzetes ízesítés: a dohánytól eltérő, adalékanyag vagy adalékanyagok kombinációjának használatából adódó megkülönböztető aroma vagy íz, beleértve többek között a következőket: gyümölcs, fűszer, gyógynövény, alkohol, cukorka, mentol vagy vanília, amely a dohánytermék felhasználása előtt vagy során megfigyelhető;
(5)  rágódohány: rágásra szánt füst nélküli dohánytermék;
(5)  rágódohány: rágásra szánt füst nélküli dohánytermék;
(6)  szivar: égési folyamat során fogyasztott dohányrúd, melynek részletesebb meghatározását a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21-i 2011/64/EU tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése tartalmazza;
(6)  szivar: égési folyamat során fogyasztott dohányrúd, melynek részletesebb meghatározását a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21-i 2011/64/EU tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése tartalmazza;
(7)  cigaretta: égési folyamat során fogyasztott dohányrúd, melynek részletesebb meghatározását a 2011/64/EU tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése tartalmazza;
(7)  cigaretta: égési folyamat során fogyasztott dohányrúd, melynek részletesebb meghatározását a 2011/64/EU tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése tartalmazza;
(8)  szivarka: maximum 8mm átmérőjű, kisebb méretű szivar;
(8)  szivarka: kisebb méretű szivar, melynek részletesebb meghatározását a 2007/74/EK tanácsi irányelv 8. cikkének (1) bekezdése tartalmazza;
(9)  kombinált egészségügyi figyelmeztetés: az ezen irányelvben előírt egészségügyi figyelmeztetés, amely szöveges figyelmeztetés és megfelelő fénykép vagy illusztráció kombinációjából áll;
(9)  kombinált egészségügyi figyelmeztetés: az ezen irányelvben előírt egészségügyi figyelmeztetés, amely szöveges figyelmeztetés és megfelelő fénykép vagy illusztráció kombinációjából áll;
(10)  fogyasztó: az a természetes személy, aki kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;
(10)  fogyasztó: az a természetes személy, aki kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;
(11)  nemzetközi dimenziójú távértékesítés: távértékesítési szolgáltatás, ahol a fogyasztó a termék megrendelésének időpontjában egy olyan tagállamban tartózkodik, amely nem a kiskereskedelmi egység székhelye szerinti tagállam vagy harmadik ország; egy kiskereskedelmi egység az alábbi feltételek teljesülése esetén tekinthető egy adott tagállamban székhellyel rendelkező kiskereskedelmi egységnek:
(11)  nemzetközi dimenziójú távértékesítés: távértékesítési szolgáltatás, ahol a fogyasztó a termék megrendelésének időpontjában egy olyan tagállamban tartózkodik, amely nem a kiskereskedelmi egység székhelye szerinti tagállam vagy harmadik ország; egy kiskereskedelmi egység az alábbi feltételek teljesülése esetén tekinthető egy adott tagállamban székhellyel rendelkező kiskereskedelmi egységnek:
a)  természetes személy esetén: ha a természetes személy vállalkozásának telephelye az adott tagállamban található;
a)  természetes személy esetén: ha a természetes személy vállalkozásának telephelye az adott tagállamban található;
b)  más esetben: ha létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvitele vagy telephelye – beleértve fióktelepet, ügynökséget vagy bármely más létesítményt – az adott tagállamban található;
b)  más esetben: ha létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvitele vagy telephelye – beleértve fióktelepet, ügynökséget vagy bármely más létesítményt – az adott tagállamban található;
(12)  kibocsátás: olyan anyagok, amelyek a dohánytermék rendeltetés szerinti felhasználása során szabadulnak fel, mint például a füstben előforduló anyagok vagy a füstnélküli dohánytermékek felhasználása során felszabaduló anyagok;
(12)  kibocsátás: olyan anyagok, amelyek a dohánytermék rendeltetés szerinti felhasználása során szabadulnak fel, mint például a füstben előforduló anyagok vagy a füstnélküli dohánytermékek felhasználása során felszabaduló anyagok;
(13)  ízesítés: aromát és/vagy ízt kölcsönző adalékanyag;
(13)  ízesítés: aromát és/vagy ízt kölcsönző adalékanyag;
(14)  egészségügyi figyelmeztetés: az ezen irányelvben előírt figyelmeztetés, beleértve a szöveges figyelmeztetést, a kombinált egészségügyi figyelmeztetést, az általános figyelmeztetést és a tájékoztató üzeneteket;
(14)  egészségügyi figyelmeztetés: az ezen irányelvben előírt figyelmeztetés, beleértve a szöveges figyelmeztetést, a kombinált egészségügyi figyelmeztetést, az általános figyelmeztetést és a tájékoztató üzeneteket;
(15)  dohányzási célú gyógynövénytermékek: növény- vagy gyógynövényalapú termék, amely nem tartalmaz dohányt, és fogyasztása égési folyamat során történik;
(15)  dohányzási célú gyógynövénytermék: növény- vagy gyógynövényalapú termék, amely nem tartalmaz dohányt, és fogyasztása égési folyamat során történik;
(16)  dohány- és kapcsolódó termékek importja: ilyen termékeknek az Unió területére történő belépése, kivéve, ha e termékeket az Unóba történő belépésük során vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatálya helyezik, valamint a rájuk vonatkozó vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatályának megszűnése;
(16)  dohány- és kapcsolódó termékek importja: ilyen termékeknek az Unió területére történő belépése, kivéve, ha e termékeket az Unóba történő belépésük során vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatálya helyezik, valamint a rájuk vonatkozó vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatályának megszűnése;
(17)  dohány- és kapcsolódó termékek importőre: az Unió területére behozott dohány- és kapcsolódó termékek tulajdonosa vagy az azok felett rendelkezési jogokkal bíró személy;
(17)  dohány- és kapcsolódó termékek importőre: az Unió területére behozott dohány- és kapcsolódó termékek tulajdonosa vagy az azok felett rendelkezési jogokkal bíró személy;
(18)  összetevő: adalékanyag, dohány (dohánylevelek és a dohánynövény más természetes, feldolgozott vagy feldolgozatlan részei, beleértve az expandált és a visszanyert dohányt), valamint a kész dohánytermékben jelen lévő anyagok, beleértve a papírt, a füstszűrőt, a nyomdafestéket, a kapszulákat és a ragasztóanyagokat is;
(18)  összetevő: adalékanyag, dohány, valamint a kész dohánytermékben jelen lévő anyagok, beleértve a papírt, a füstszűrőt, a nyomdafestéket, a kapszulákat és a ragasztóanyagokat is;
(18a)  dohány: a dohánynövény levelei és más, feldolgozott vagy feldolgozatlan természetes részei, beleértve az expandált és a visszanyert dohányt;
(19)  legmagasabb szint vagy legmagasabb hozam: a dohánytermékben található, grammban mért adott anyag megengedhető maximális tartalma vagy kibocsátása (beleértve a nullát);
(19)  legmagasabb szint vagy legmagasabb hozam: a dohánytermékben található, grammban mért adott anyag megengedhető maximális tartalma vagy kibocsátása (beleértve a nullát);
(20)  tüsszentésre szolgáló dohánytermék: az orron át alkalmazott füst nélküli dohánytermék;
(20)  tüsszentésre szolgáló dohánytermék: az orron át alkalmazott füst nélküli dohánytermék;
(21)  nikotin: a nikotinalkaloid-tartalom;
(21)  nikotin: a nikotinalkaloid-tartalom;
(22)  nikotintartalmú termékek: belélegzés vagy felszívódás útján vagy más formában fogyasztott termék, amelyhez a gyártás során nikotint adnak, vagy amelyhez a felhasználó a fogyasztás előtt vagy során maga ad nikotint;
(22)  nikotintartalmú termékek: belélegzés vagy felszívódás útján vagy más formában fogyasztott termék, amelyhez a gyártás során nikotint adnak, vagy amelyhez a felhasználó a fogyasztás előtt vagy során maga ad nikotint;
(23)  a dohánytermékek új kategóriái: a cigaretta, cigarettasodrásra szánt dohánytermék, pipadohány, vízipipa-dohány, szivar, szivarka, rágódohány, tüsszentésre szolgáló dohánytermék (tubák) vagy szájon át fogyasztott dohánytermékek kategóriájától eltérő dohánytermék, amelyeket az irányelv hatályba lépését követően hoznak forgalomba;
(23)  a dohánytermékek új kategóriái: a cigaretta, cigarettasodrásra szánt dohánytermék, pipadohány, vízipipadohány, szivar, szivarka, rágódohány, tüsszentésre szolgáló dohánytermék (tubák) vagy szájon át fogyasztott dohánytermékek kategóriájától eltérő dohánytermék, amelyeket az irányelv hatálybalépését követően hoznak forgalomba;
(24)  gyűjtőcsomag: olyan csomag, amelyben a termékeket forgalomba hozzák, és amely egy vagy több csomagolási egységet tartalmaz; az átlátszó csomagolóanyagok nem tekinthetők gyűjtőcsomagnak;
(24)  gyűjtőcsomag: olyan csomag, amelyben a termékeket forgalomba hozzák, és amely egy vagy több csomagolási egységet tartalmaz; az átlátszó csomagolóanyagok nem tekinthetők gyűjtőcsomagnak;
(24a)  szállítási gyűjtőcsomag: bármilyen, több csomagolási egységet tartalmazó csomag, amelyben a dohánytermékeket a gyártóktól a következő gazdasági szereplőkhöz szállítják a forgalomba hozatal előtt, például karton, gyűjtőkarton és raklap;
(25)  forgalomba hozatal: a termék – fizetés melletti vagy fizetés nélküli – hozzáférhetővé tétele az unióbeli fogyasztók számára, többek között távértékesítéssel is; nemzetközi dimenziójú távértékesítés esetén a terméket a fogyasztó tartózkodása szerinti tagállamban forgalomba hozott terméknek tekintik;
(25)  forgalomba hozatal: a termék – fizetés melletti vagy fizetés nélküli – hozzáférhetővé tétele az unióbeli fogyasztók számára, többek között távértékesítéssel is; nemzetközi dimenziójú távértékesítés esetén a terméket a fogyasztó tartózkodása szerinti tagállamban forgalomba hozott terméknek tekintik;
(26)  pipadohány: égési folyamat során fogyasztott dohány, amelyet kizárólag pipában való felhasználásra szántak;
(26)  pipadohány: égési folyamat során fogyasztott dohány, amelyet kizárólag pipában való felhasználásra szántak;
(26a)vízipipadohány: kizárólag vízipipában való felhasználásra szánt dohány;
(27)  kiskereskedelmi egység: olyan kereskedelmi egység, amelyben a dohánytermékeket – akár természetes személy által – forgalomba hozzák;
(27)  kiskereskedelmi egység: olyan kereskedelmi egység, amelyben a dohánytermékeket – akár természetes személy által – forgalomba hozzák;
(28)  cigarettasodrásra szánt dohánytermék: olyan dohány, amelyet fogyasztók vagy kiskereskedelmi egységek cigarettakészítésre használhatnak;
(28)  cigarettasodrásra szánt dohánytermék: olyan dohány, amelyet fogyasztók vagy kiskereskedelmi egységek cigarettakészítésre használhatnak;
(29)  füstnélküli dohánytermék: olyan dohánytermék, amelynek a felhasználása nem jár égési folyamattal, beleértve a rágódohányt, a tüsszentésre szolgáló dohányterméket és a szájon át fogyasztott dohánytermékeket;
(29)  füstnélküli dohánytermék: olyan dohánytermék, amelynek a felhasználása nem jár égési folyamattal, beleértve a rágódohányt, a tüsszentésre szolgáló dohányterméket és a szájon át fogyasztott dohánytermékeket;
(30)  a körülmények jelentős megváltozása: valamely termékkategória (pl. pipadohány, szivar, szivarka) értékesítési volumenében bekövetkezett, legalább 10%-os növekedés, amely legalább 10 tagállamban megfigyelhető, az 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően továbbított értékesítési adatok alapján; vagy pedig a 25 évesnél fiatalabb fogyasztói csoportok körében az elterjedtség legalább 5%-os növekedése legalább 10 tagállamban az adott termékcsoportban, [this date will be set at the moment of adoption of the Directive]-i Eurobarométer-jelentés vagy egyenértékű, az elterjedtségre vonatkozó tanulmányok alapján;
(30)  a körülmények jelentős megváltozása: valamely termékkategória (pl. pipadohány, szivar, szivarka) értékesítési volumenében bekövetkezett, legalább 10%-os növekedés, amely legalább öt tagállamban megfigyelhető, az 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően továbbított értékesítési adatok alapján; vagy pedig a 25 évesnél fiatalabb fogyasztói csoportok körében az elterjedtség legalább 5%-os növekedése legalább öt tagállamban az adott termékcsoportban, [az irányelv elfogadásakor meghatározandó időpont]-i Eurobarométer-jelentés vagy egyenértékű, az elterjedtségre vonatkozó tanulmányok alapján;
(31)  kátrány: nikotinmentes száraz füstkondenzátum;
(31)  kátrány: nikotinmentes száraz füstkondenzátum;
(32)  szájon át fogyasztott dohánytermék: minden szájon át fogyasztott termék, kivéve a belélegzésre és rágásra szántakat, amely részben vagy teljes egészében dohányból készült, porított vagy szemcsés szerkezetű vagy e formák kombinációiból áll, különösen az olyan termék, amelyet zacskós kiszerelésben vagy légáteresztő zacskókban hoznak forgalomba;
(32)  szájon át fogyasztott dohánytermék: minden szájon át fogyasztott termék, kivéve a belélegzésre és rágásra szántakat, amely részben vagy teljes egészében dohányból készült, porított vagy szemcsés szerkezetű vagy e formák kombinációiból áll, különösen az olyan termék, amelyet zacskós kiszerelésben vagy légáteresztő zacskókban hoznak forgalomba;
(33)  dohányzásra szánt dohánytermék: a füst nélküli dohányterméktől eltérő dohánytermék;
(33)  dohányzásra szánt dohánytermék: a füst nélküli dohányterméktől eltérő dohánytermék;
(33)  dohányzásra szánt dohánytermék: a füst nélküli dohányterméktől eltérő dohánytermék;
(33)  dohányzásra szánt dohánytermék: a füst nélküli dohányterméktől eltérő dohánytermék;
(34)  dohánytermék: olyan termék, amelyet fogyasztók általi felhasználás céljából gyártanak, még abban az esetben is, ha csupán részben tartalmaz dohányt, akár géntechnológiával módosított formában, akár nem;
(34)  dohánytermék: olyan termék, amelyet fogyasztók általi felhasználás céljából gyártanak, még abban az esetben is, ha csupán részben tartalmaz dohányt, akár géntechnológiával módosított formában, akár nem;
(35)  toxicitás: az adott anyag által az emberi szervezetben potenciálisan okozott káros hatás mértéke, beleértve a bizonyos idő bekövetkeztével, megismételt vagy folyamatos fogyasztás vagy expozíció folyamán okozott hatásokat;
(35)  toxicitás: az adott anyag által az emberi szervezetben potenciálisan okozott káros hatás mértéke, beleértve a bizonyos idő bekövetkeztével, megismételt vagy folyamatos fogyasztás vagy expozíció folyamán okozott hatásokat;
(36)  csomagolási egység: a forgalomba hozott legkisebb egyedi csomag.
(36)  csomagolási egység: a forgalomba hozott legkisebb egyedi csomag.
(36b)  passzív dohányzás: cigaretta vagy szivar égéséből származó, illetve egy vagy több dohányos által kifújt füst akaratlan belégzése.
Módosítás 89, és 149
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk - 2 bekezdés
(2)  Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben foglalt megengedett legnagyobb hozam kiigazítására, a tudományos fejlemények és a nemzetközileg megállapított szabványok figyelembevételével.
törölve
Módosítás 90
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés
(3)  A tagállamok értesítik a Bizottságot a cigaretta egyéb kibocsátására megállapított megengedett legnagyobb hozamról és a cigarettától eltérő dohánytermékek kibocsátására megállapított megengedett legnagyobb hozamról. Figyelembe véve a nemzetközileg megállapított szabványokat, amennyiben ilyenek vannak, valamint tudományos bizonyítékok és a tagállamok által bejelentett hozamok alapján a Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 22. cikknek megfelelően elfogadja és kiigazítsa az olyan cigaretták egyéb kibocsátásának és a cigarettától eltérő olyan dohánytermékek kibocsátásának a legnagyobb megengedhető hozamát, amelyek számottevően – az (1) bekezdésben rögzített kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozamokon alapuló toxicitási és függőségi küszöböt meghaladó mértékben – fokozzák a dohánytermékek toxikus vagy függőséget okozó hatását.
törölve
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk
(1)  A cigaretta kátránytartalmát az ISO 4387, nikotintartalmát az ISO 10315, míg szénmonoxid-tartalmát az ISO 8454 szabvány módszereivel kell mérni.
(1)  A cigaretta kátránytartalmát az ISO 4387, nikotintartalmát az ISO 10315, míg szén-monoxid-tartalmát az ISO 8454 szabvány módszereivel kell mérni.
A kátrány- és nikotintartalom pontosságát az ISO 8243 szabványnak megfelelően kell ellenőrizni.
A kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-tartalom pontosságát az ISO 8243 szabványnak megfelelően kell ellenőrizni.
(2)  Az (1) bekezdésben említett mérést az érintett tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt vizsgálati laboratóriumokban kell elvégezni vagy hitelesíteni.
(2)  Az (1) bekezdésben említett mérést az érintett tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt független vizsgálati laboratóriumokban kell elvégezni vagy hitelesíteni.
A tagállamok megküldik a Bizottságnak az általuk engedélyezett laboratóriumok listáját, meghatározva azt is, hogy milyen kritériumokat alkalmaztak azok engedélyezése során, milyen módszerrel felügyelik azokat, és változás esetén a listát aktualizálják . A Bizottság a tagállamok által megadott, jóváhagyott laboratóriumok listáját nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.
A tagállamok megküldik a Bizottságnak az általuk engedélyezett laboratóriumok listáját, meghatározva azt is, hogy milyen kritériumokat alkalmaztak azok engedélyezése során, milyen módszerrel felügyelik azokat, és változás esetén a listát aktualizálják. A Bizottság a tagállamok által megadott, jóváhagyott laboratóriumok listáját nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.
(2a)  A dohánycégek által szolgáltatott eredmények hitelességét rendszeresen meg kell vizsgálni az érintett tagállam illetékes hatóságai által felügyelt független vizsgálati laboratóriumokban.
(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozam mérési módszerének kiigazítására, a tudományos és technikai fejlemények és a nemzetközileg megállapított szabványok figyelembevételével.
(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozam mérési módszerének kiegészítésére vagy módosítására, a tudományos és technikai fejlemények és a nemzetközileg megállapított szabványok figyelembevételével.
(4)  A tagállamok értesítik a Bizottságot a cigaretta egyéb kibocsátásainak és a cigarettától eltérő dohánytermékek kibocsátásának mérésére alkalmazott módszerekről. Ezen módszerek alapján és figyelembe véve a tudományos és technikai fejleményeket, illetve változásokat, valamint a nemzetközileg megállapított szabványokat, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a mérési módszerek elfogadása és kiigazítása érdekében.
(4)  A tagállamok értesítik a Bizottságot a cigaretta egyéb kibocsátásainak és a cigarettától eltérő dohánytermékek kibocsátásának mérésére alkalmazott módszerekről. A Bizottság a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a keretegyezmény részes felei vagy a WHO által megállapított módszerek uniós jogba való beépítése érdekében.
4a.  Az egyéb, dohányzásra szánt dohánytermékek tekintetében feltüntetett egyéb kibocsátások pontosságát az ISO 8243 szabvánnyal összhangban ellenőrzik.
Módosítás 91, 92 és 49
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk
(1)  A tagállamok a dohánytermékek gyártóit és importőreit kötelezik arra, hogy nyújtsanak be egy listát az illetékes hatóságaikhoz a dohánytermékek gyártásában felhasznált valamennyi összetevőről és azok mennyiségeiről, valamint a kibocsátásról és a hozamról márkanevenként és típusonként. A gyártók vagy importőrök tájékoztatják továbbá az érintett tagállam illetékes hatóságát arról, ha a termék összetétele módosul, ami befolyásolja az e cikk értelmében szolgáltatott információkat. Az e cikk értelmében előírt információkat az új vagy módosított dohánytermék forgalomba hozatalát megelőzően kell benyújtani.
(1)  A tagállamok a dohánytermékek gyártóit és importőreit kötelezik arra, hogy nyújtsanak be egy listát az illetékes hatóságaikhoz a dohánytermékek gyártásában felhasznált valamennyi összetevőről és azok mennyiségeiről, valamint a rendeltetésszerű felhasználásból származó kibocsátásról és hozamról márkanevenként és típusonként. A gyártók vagy importőrök tájékoztatják továbbá az érintett tagállam illetékes hatóságát arról, ha a termék összetétele módosul, ami befolyásolja az e cikk értelmében szolgáltatott információkat. Az e cikk értelmében előírt információkat az új vagy módosított dohánytermék forgalomba hozatalát megelőzően kell benyújtani.
A listát nyilatkozatnak kell kísérnie, amely megindokolja, miért kell az egyes összetevőket az adott dohánytermékekhez adni. A lista megadja státuszukat, beleértve azt, hogy az összetevőket a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint regisztrálták-e, valamint az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti besorolásukat. A felsoroláshoz mellékelni kell ezeknek az összetevőknek az elégetett vagy el nem égetett formáira vonatkozó mindazokat a toxikológiai adatokat is, amelyek a gyártó vagy importőr rendelkezésére állnak, különös tekintettel azoknak a fogyasztók egészségére gyakorolt hatására, figyelembe véve többek között bármely, függőséget okozó hatást. A felsorolást a termékben található egyes összetevők súlyának csökkenő sorrendjében kell összeállítani. A kátrányra, nikotinra és szén-monoxidra vonatkozó adatok, valamint a 4. cikk (4) bekezdésében említett kibocsátási adatok kivételével a gyártók és importőrök megadják az alkalmazott mérési módszereket. A tagállamok emellett előírhatják a gyártók vagy az importőrök számára, hogy az illetékes nemzeti hatóság által megkövetelt vizsgálatoktól eltérő vizsgálatokat is végezzenek annak érdekében, hogy értékeljék az anyagoknak az egészségre gyakorolt hatását, figyelembe véve többek között függőséget okozó tulajdonságukat és toxicitásukat.
A listát nyilatkozatnak kell kísérnie, amely megindokolja, miért kell az egyes összetevőket az adott dohánytermékekhez adni. A lista megadja státuszukat, beleértve azt, hogy az összetevőket a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH)47 szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint regisztrálták-e, valamint az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet48 szerinti besorolásukat. A felsoroláshoz adott esetben mellékelni kell ezeknek az összetevőknek az elégetett vagy el nem égetett formáira vonatkozó mindazokat a toxikológiai adatokat is, amelyek a gyártó vagy importőr rendelkezésére állnak, és amelyek legalább elegendőek az adott anyagok 1272/2008/EK rendelet szerinti osztályozásához, különös tekintettel azoknak a fogyasztók egészségére gyakorolt hatására, figyelembe véve többek között bármely, függőséget okozó hatást. A felsorolást a termékben található egyes összetevők súlyának csökkenő sorrendjében kell összeállítani. A kátrányra, nikotinra és szén-monoxidra vonatkozó adatok, valamint a 4. cikk (4) bekezdésében említett kibocsátási adatok kivételével a gyártók és importőrök megadják az alkalmazott mérési módszereket. A tagállamok emellett előírhatják a gyártók vagy az importőrök számára, hogy az illetékes nemzeti hatóság által megkövetelt vizsgálatoktól eltérő vizsgálatokat is végezzenek annak érdekében, hogy értékeljék az anyagoknak az egészségre gyakorolt hatását, figyelembe véve többek között függőséget okozó tulajdonságukat és toxicitásukat.
(2)  A tagállamok az (1) bekezdésben foglaltak szerint benyújtott információk terjesztését az erre a célra létrehozott, a nyilvánosság számára hozzáférhető weboldalon biztosítják. Ennek során a tagállamok kellő mértékben figyelembe veszik az üzleti titkot képező információk védelmének szükségességét.
(2)  A tagállamok az (1) bekezdésben foglaltak szerint benyújtott információk terjesztését a nyilvánosság számára hozzáférhető weboldalon biztosítják. Ennek során a tagállamok kellő mértékben figyelembe veszik az üzleti titkot képező információk védelmének szükségességét.
(3)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén megállapítja és szükség esetén aktualizálja az (1) és (2) bekezdésben meghatározott információk benyújtásának formátumát. E végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
(3)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén megállapítja és szükség esetén aktualizálja az (1) és (2) bekezdésben meghatározott információk benyújtásának formátumát. E végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
(4)  A tagállamok előírják a gyártók és az importőrök számára, hogy nyújtsanak be a piackutatásra és a különböző fogyasztói csoportok – beleértve a fiatalokat – preferenciáira vonatkozó, az összetevőkkel és kibocsátással kapcsolatos, rendelkezésre álló belső és külső tanulmányokat. A tagállamok előírják továbbá a gyártók és az importőrök számára, hogy terméktípusonkénti és tagállami bontásban tegyenek évente jelentést az értékesítési volumenről (szálanként vagy kg-ban); az első év az ezen irányelv hatálybalépésének évét követő teljes naptári év. A tagállamok adott esetben alternatív vagy további értékesítési adatokat adnak meg annak biztosítása érdekében, hogy az ezen bekezdésben előírt, az értékesítési volumenre vonatkozó információk megbízhatók és hiánytalanok legyenek.
(4)  A tagállamok előírják a gyártók és az importőrök számára, hogy nyújtsák be a piackutatásra és a különböző fogyasztói csoportok – beleértve a fiatalokat és a krónikus erős dohányosokat – preferenciáira vonatkozó, az összetevőkkel és a kibocsátással kapcsolatos, rendelkezésre álló belső és külső tanulmányokat, valamint az új termékek bevezetése előtt végzett piackutatások összefoglalóit. A tagállamok előírják továbbá a gyártók és az importőrök számára, hogy terméktípusonkénti és tagállami bontásban tegyenek évente jelentést az értékesítési volumenről (szálanként vagy kg-ban); az első év az ezen irányelv hatálybalépésének évét követő teljes naptári év. A tagállamok adott esetben alternatív vagy további értékesítési adatokat adnak meg annak biztosítása érdekében, hogy az ezen bekezdésben előírt, az értékesítési volumenre vonatkozó információk megbízhatók és hiánytalanok legyenek.
(5)  Az e cikk szerint a tagállamok számára, illetve a tagállamok által benyújtandó adatokat és információkat elektronikus formában kell megadni. A tagállamok elektronikus formában tárolják az információkat, és biztosítják, hogy azokhoz a Bizottság folyamatosan hozzáférjen. Más tagállamok indokolt kérelem esetén férhetnek hozzá ezen információkhoz. A tagállamok és a Bizottság biztosítják a kereskedelmi titkok és más, bizalmas jellegű információk bizalmas kezelését.
(5)  Az e cikk szerint a tagállamok számára, illetve a tagállamok által benyújtandó adatokat és információkat elektronikus formában kell megadni. A tagállamok elektronikus formában tárolják az információkat, és biztosítják, hogy azokhoz a Bizottság folyamatosan hozzáférjen. Más tagállamok indokolt kérelem esetén férhetnek hozzá ezen információkhoz. A tagállamok és a Bizottság biztosítják a kereskedelmi titkok és más, bizalmas jellegű információk bizalmas kezelését.
(5a)  A Bizottság elemzi az e cikk alapján rendelkezésre bocsátott információkat (különös tekintettel az összetevők addiktivitásával és toxicitásával kapcsolatos információkra, a piackutatásra és az értékesítési adatokra), és rendszeres jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára, összefoglalva a fő megállapításokat.
(5b)  Az e cikkel összhangban gyűjtött információkat figyelembe kell venni az adalékanyagoknak a 6. cikk (10a) bekezdése szerinti engedélyezésénél.
(6)  A tagállamok által a számukra e cikk értelmében benyújtott információk kézhezvételéért, kezeléséért, elemzéséért és közzétételéért felszámított díjak – amennyiben van ilyen – nem haladhatják meg az e tevékenységekhez rendelhető költséget.
(6)  A tagállamok által a számukra e cikk értelmében benyújtott információk kézhezvételéért, kezeléséért, elemzéséért és közzétételéért arányos díjakat számíthatnak fel.
Módosítás 50, 87 és 95
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk
(1)   A tagállamok megtiltják a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek forgalomba hozatalát.
(1)  A dohánytermékekben csak olyan adalékanyagok alkalmazhatók, amelyeket ezen irányelvnek megfelelően engedélyeztek. Az engedélyezett adalékanyagok listáját a [-I.] melléklet tartalmazza. A listában feltüntetésre kerülnek az engedélyezett adalékanyagok alkalmazására vonatkozó feltételek is. Az ezen irányelv [-I.] mellékletében fel nem sorolt vagy a benne rögzített feltételeknek, illetve korlátozásoknak nem megfelelően alkalmazott adalékanyagokat tartalmazó dohánytermékek forgalomba hozatala tilos.
Nem engedélyezhetők az alábbi adalékanyagok:
a)  vitaminok és egyéb olyan adalékanyagok, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a dohányterméknek kedvező élettani hatása van, vagy az egészséget kevésbé veszélyezteti;
b)  koffein, taurin és egyéb olyan adalékanyagok és élénkítő hatású vegyületek, amelyekhez az energia és a vitalitás képzete társul;
c)  a kibocsátást elszínező tulajdonságú adalékanyagok;
d)  az 1272/2008/EK rendelet értelmében a veszélyes anyagként való osztályozás kritériumainak megfelelő, vagy égetéskor ilyen anyagok keletkezését eredményező adalékanyagok;
e)  az alkalmazásukkor esetlegesen jellegzetes ízt adó adalékanyagok;
f)  a dohánytermék mérgező vagy függőséget okozó hatását a fogyasztás szakaszában megnövelő adalékanyagok.
Az előző albekezdés e) pontjának sérelme nélkül, a megengedett legmagasabb értékek rögzítése mellett az adalékanyag(ok) engedélyezhető(k), amennyiben az adott adalékanyag vagy az adalékanyagok kombinációja csak egy bizonyos szintet vagy koncentrációt meghaladva ad jellegzetes ízt.
A második albekezdés f) pontjának sérelme nélkül, a megengedett legmagasabb értékek – standard biztonsági ráhagyással történő – rögzítése mellett az adott adalékanyag engedélyezhető, amennyiben az csak egy bizonyos szintet vagy koncentrációt meghaladva növeli meg a fogyasztás szakaszában a dohánytermék mérgező vagy függőséget okozó hatását.
A tagállamok nem tiltják meg a dohánytermékek előállításához nélkülözhetetlen adalékanyagok használatát, amennyiben ezek az adalékanyagok nem eredményeznek jellegzetes ízesítésű terméket.
A dohánytermékek előállításához nélkülözhetetlen adalékanyagok engedélyezhetők, amennyiben ezek az adalékanyagok nem eredményeznek jellegzetes ízesítésű terméket. A cukorösszetevőnek a dohánytermékekbe való, a dohánylevélben annak levágása előtt meglévő szintet meg nem haladó visszanyerése nem tekintendő jellegzetes ízt adó eljárásnak.
A tagállamok értesítik a Bizottságot az e bekezdés alapján meghozott intézkedésekről.
(2)  A Bizottság egy tagállam kérésére meghatározza vagy saját hatáskörében végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja, hogy egy dohánytermék a (1) bekezdés hatálya alá tartozik-e. E végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes szabályokat fogad el az annak meghatározására szolgáló eljárásokra vonatkozóan, hogy egy dohánytermék a (1) bekezdés hatálya alá tartozik-e. E végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
(3)  Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdés alkalmazása során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egy bizonyos adalékanyag vagy az adalékanyagok bizonyos kombinációja egy bizonyos szintet vagy koncentrációt meghaladva általában jellegzetes ízt ad a terméknek, a Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a jellegzetes ízt okozó adalékanyagok vagy adalékanyagok kombinációja megengedett legmagasabb értékekeinek megállapítására.
(4)  A tagállamok megtiltják az alábbi adalékanyagok használatát a dohánytermékekben:
a)  vitaminok és egyéb olyan adalékanyagok, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a dohányterméknek kedvező élettani hatása van, vagy az egészséget kevésbé veszélyezteti, vagy
b)  koffein, taurin és egyéb olyan adalékanyagok és élénkítő hatású vegyületek, amelyekhez az energia és a vitalitás képzete társul, vagy
c)  a kibocsátást elszínező tulajdonságú adalékanyagok.
(5)  A tagállamok megtiltják az ízesítőanyagok használatát a dohánytermékek részeiben, pl. a szűrőkben, papírokban, csomagokban, kapszulákban, illetve az íz vagy füst intenzitásának megváltoztatását lehetővé tevő bármely technikai megoldás alkalmazását. A szűrők és kapszulák dohányt nem tartalmazhatnak.
(5)  Tilos az ízesítőanyagok használata a dohánytermékek részeiben, pl. a szűrőkben, papírokban, csomagokban, kapszulákban, illetve az íz vagy füst intenzitásának megváltoztatását lehetővé tevő bármely technikai megoldás alkalmazása. A szűrők és kapszulák dohányt nem tartalmazhatnak.
(6)  A tagállamok biztosítják, hogy az 1907/2006/EK rendeletben foglalt előírásokat vagy feltételeket a dohánytermékekre megfelelően alkalmazzák.
(7)  A tagállamok – tudományos bizonyítékok alapján – megtiltják az adalékanyagokat olyan mennyiségben tartalmazó dohánytermékek forgalomba hozatalát, amelyek a fogyasztás szakaszában a dohánytermék mérgező vagy függőséget okozó hatását érzékelhető módon megnövelik.
A tagállamok értesítik a Bizottságot az e bekezdés alapján meghozott intézkedésekről.
(8)  A Bizottság egy tagállam kérésére meghatározza vagy saját hatáskörében végrehajtási jogi aktus útján meghatározhatja, hogy egy dohánytermék a (7) bekezdés hatálya alá tartozik-e. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 21. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni, és a legújabb tudományos bizonyítékokon kell alapulniuk.
(9)  Abban az esetben, ha a (7) és (8) bekezdés alkalmazása során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egy bizonyos adalékanyag vagy annak bizonyos mennyisége a fogyasztás szakaszában a dohánytermék mérgező vagy függőséget okozó hatását érzékelhető módon megnöveli, a Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ilyen adalékanyagok megengedett legmagasabb értékekének megállapítására.
(10)  A cigarettáktól, a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől és a füstnélküli dohánytermékektől eltérő dohánytermékek mentesülnek az (1)–(5) bekezdésekben foglalt tilalmak alól. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e mentesség visszavonására, amennyiben a Bizottság jelentése megállapítja, hogy a körülményekben jelentős változást történt.
(10)  A cigarettáktól, a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől és a vízipipadohánytól eltérő dohánytermékek mentesülnek az (1) bekezdés második albekezdésének e) pontja és az (5) bekezdés alkalmazása alól. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e mentesség visszavonására, amennyiben a Bizottság jelentése megállapítja, hogy a körülményekben jelentős változás történt.
(10a)  Az egyes adalékanyagok engedélyeztetése érdekében a gyártók és az importőrök kérelmet intéznek a Bizottsághoz. A kérelemhez csatolni kell a következő adatokat:
a)  a kérelmező neve vagy cégneve és állandó lakcíme/székhelye;
b)  az adalékanyag kémiai neve;
c)  az adalékanyag funkciója és a cigarettánkénti maximálisan alkalmazott mennyisége;
d)  annak tudományos adatokkal alátámasztott egyértelmű bizonyítéka, hogy az adalékanyagra nem vonatkozik az e cikkben felsorolt egyik kizáró kritérium sem.
A Bizottság megkérdezheti a megfelelő tudományos bizottságot, hogy az adott adalékanyagra alapesetben vagy bizonyos koncentráció felett vonatkozik-e az e cikkben felsorolt valamely kizáró kritérium. A Bizottság a kérelem beérkezését követően határoz a kérelemről.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az adalékanyagok – adott esetben a megengedett legmagasabb értékük rögzítése melletti – engedélyezése és az [-I.] melléklet ennek megfelelő módosítása céljából.
(10b)  A mentol ezen irányelv közzétételének időpontjában ismert valamennyi kereskedelmi forgalomban lévő formája a 25. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított 5 évig mentes a 6. cikk alkalmazása alól.
(10c)  Ezért a szájon át fogyasztott dohányra („snus”) mentességet kell adni ezen irányelv rendelkezései alól.
(10d)  Ez a cikk nem érinti az 1907/2006/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek vagy az 1907/2006/EK rendelet szerint meghatározott feltételeknek a dohánytermékekre való alkalmazását.
(10e)  Ezt a cikket …-tól/-től* kell alkalmazni.
_______________
* Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja után 36 hónappal.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk
(1)  A dohánytermék minden csomagolási egységén és bármely külső csomagoláson egészségügyi figyelmeztetésnek kell szerepelnie annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein, amelyben a terméket forgalomba hozzák.
(1)  A dohánytermék minden csomagolási egységén és bármely gyűjtőcsomagon egészségügyi figyelmeztetésnek kell szerepelnie annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein, amelyben a terméket forgalomba hozzák.
(2)  Az egészségügyi figyelmeztetéseknek a számukra fenntartott teljes felületet el kell foglalniuk, és azokhoz nem lehet megjegyzést fűzni, azokat átfogalmazni vagy azokra bármely formában hivatkozni.
(2)  Az egészségügyi figyelmeztetéseknek a számukra fenntartott teljes felületet el kell foglalniuk, és azokhoz nem lehet megjegyzést fűzni, azokat átfogalmazni vagy azokra bármely formában hivatkozni.
(3)  Az egészségügyi figyelmeztetések grafikai egységességének és láthatóságának biztosítása érdekében azokat eltávolíthatatlanul kell nyomtatni, kitörölhetetlennek kell lenniük, és azokat semmilyen módon nem lehet eltakarni vagy megszakítani, például adó- és zárjegyek, árcédulák, árukövetésre és nyomon követésre szolgáló jelek, biztonsági elemek vagy csomagolás, tasak, doboz vagy egyéb eszközök által, illetve a csomagolási egység felnyitásakor.
(3)  Az egészségügyi figyelmeztetések grafikai egységességének és láthatóságának biztosítása érdekében azokat eltávolíthatatlanul kell nyomtatni, kitörölhetetlennek kell lenniük, és azokat semmilyen módon nem lehet eltakarni vagy megszakítani, például adó- és zárjegyek, árcédulák, árukövetésre és nyomon követésre szolgáló jelek, biztonsági elemek vagy csomagolás, tasak, doboz vagy egyéb eszközök által, illetve a csomagolási egység felnyitásakor. A cigarettáktól, a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől, a vízipipadohánytól és a füstnélküli dohánytermékektől eltérő dohánytermékek esetén az egészségügyi figyelmeztetések öntapadó címke segítségével is elhelyezhetők, amennyiben az nem távolítható el.
(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az egészségügyi figyelmeztetések a csomagolási egységek fő felületén és bármely gyűjtőcsomagon teljes mértékben láthatóak legyenek, tehát azokat részben vagy egészen nem takarhatja el, illetve nem szakíthatja meg semmilyen csomagolás, tasak, doboz vagy egyéb eszköz, amikor a dohánytermék forgalomba kerül.
(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az egészségügyi figyelmeztetések a csomagolási egységek minden oldalának látómezejében és bármely gyűjtőcsomagon teljes mértékben láthatóak legyenek, tehát azokat részben vagy egészen nem takarhatja el, illetve nem szakíthatja meg semmilyen csomagolás, tasak, doboz vagy egyéb eszköz, amikor a dohánytermék forgalomba kerül.
(5)  Az egészségügyi figyelmeztetések semmilyen módon nem takarhatják el, illetve nem szakíthatják meg az adó- és zárjegyeket, árcédulákat, árukövetésre és nyomon követésre szolgáló jeleket vagy biztonsági elemeket a csomagolási egységeken.
(5)  Az egészségügyi figyelmeztetések semmilyen módon nem takarhatják el, illetve nem szakíthatják meg az adó- és zárjegyeket, árcédulákat, árukövetésre és nyomon követésre szolgáló jeleket vagy biztonsági elemeket a csomagolási egységeken.
(6)  A tagállamok nem növelhetik meg az egészségügyi figyelmeztetések méretét azáltal, hogy előírják az egészségügyi figyelmeztetések szegéllyel való keretezését. Az egészségügyi figyelmeztetések tényleges méretét annak a felületnek az alapján kell kiszámítani, amelyen azokat elhelyezik a csomagolási egység felnyitása előtt.
(6)  A tagállamok nem növelhetik meg az egészségügyi figyelmeztetések méretét azáltal, hogy előírják az egészségügyi figyelmeztetések szegéllyel való keretezését. Az egészségügyi figyelmeztetések tényleges méretét annak a felületnek az alapján kell kiszámítani, amelyen azokat elhelyezik a csomagolási egység felnyitása előtt.
(7)  A csomagolási egységek és bármely gyűjtőcsomag fogyasztókat célzó képeinek az Unióban meg kell felelniük e fejezet rendelkezéseinek.
(7)  A csomagolási egységek és bármely gyűjtőcsomag fogyasztókat célzó képeinek az Unióban meg kell felelniük e fejezet rendelkezéseinek.
(7a)  A csomagolással kapcsolatos egyéb kérdések szabályozása nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.
(7b)  A csomagolási egység és az azt körülvevő gyűjtőcsomag nem tartalmazhat kedvezményt, ingyenes terjesztést, „egyet fizet, kettőt kap” vagy más hasonló jellegű ajánlatot kínáló nyomtatott utalványt az ezen irányelv hatálya alá tartozó dohánytermékekre vonatkozóan.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 - 3 bekezdés
(1)  A dohányzásra szánt dohánytermékek valamennyi csomagolási egységén és gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi általános figyelmezetést:
(1)  A dohányzásra szánt dohánytermékek valamennyi csomagolási egységén és gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi általános figyelmezetést:
A dohányzás halált okoz – szokjon le most!
A dohányzás halált okoz – szokjon le most!
(2)  A dohányzásra szánt dohánytermékek valamennyi csomagolási egységén és gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi tájékoztatást:
(2)  A dohányzásra szánt dohánytermékek valamennyi csomagolási egységén és gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi tájékoztatást:
A dohányfüst több mint 70 rákkeltő anyagot tartalmaz.
A dohányfüst több mint 70 rákkeltő anyagot tartalmaz.
(3)  Az általános figyelmezetést és a tájékoztatást a csomagolási egységek oldalsó felületeire kell nyomtatni. A figyelmeztető feliratok szélességének legalább 20 mm-nek, magasságának legalább 43 mm-nek kell lennie. A cigarettasodrásra szánt dohánytermékek esetében a tájékoztatást arra a felületre kell nyomtatni, amely a csomagolási egység felnyitáskor válik láthatóvá. Mind az általános figyelmezetésnek, mind a tájékoztatásnak ki kell terjednie annak a felületetnek az 50 %-ára, amelyre azt nyomtatták.
(3)  Az általános figyelmeztetést és a tájékoztatást a csomagolási egységek oldalsó felületeire fehér háttérre, Helvetica betűtípussal, fekete színben, félkövéren szedve kell nyomtatni. A figyelmeztető feliratok szélességének legalább 20 mm-nek kell lennie. A cigarettasodrásra szánt dohánytermékek esetében tasakos csomagolásnál a tájékoztatást arra a felületre kell nyomtatni, amely a csomagolási egység felnyitásakor válik láthatóvá; henger alakú csomagolásnál a figyelmeztetést a fedélre, téglatest alakú csomagolásnál pedig az oldalsó felületekre kell nyomtatni. Mind az általános figyelmezetésnek, mind a tájékoztatásnak ki kell terjednie annak a felületetnek az 50 %-ára, amelyre azt nyomtatták.
Módosítás 96
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés - b pont
b)  az e cikkben említett egészségügyi figyelmeztetések elhelyezésének, formátumának, elrendezésének és tervezésének meghatározása, beleértve a betűtípust és a háttér színét.
törölve
Módosítás 168 és 181
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  a csomagolási egység mind első mind hátsó oldala külső felületének, valamint minden gyűjtőcsomag felületének 75 %-át kitöltik;
c)  a csomagolási egység mind elülső mind hátsó oldala külső felületének, valamint minden gyűjtőcsomag felületének 65 %-át kitöltik;
Módosítás 111
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés – g pont – i alpont
i.   magasság: legalább 64 mm.
i.   magasság: legalább 50 mm.
Módosítás 100, 112, 141 és 182
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés – g pont – ii alpont
ii.  szélesség: legalább 55 mm.
ii.  szélesség: legalább 52 mm.
Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 és 2 bekezdés
(2)  A kombinált egészségügyi figyelmezetéseket három csoportra kell osztani, melyek évente váltakoznak. A tagállamok biztosítják, hogy minden kombinált egészségügyi figyelmezetés a lehetőségekhez mérten közel egyenlő gyakorisággal jelenjen meg valamennyi márka esetében.
(2)  A kombinált egészségügyi figyelmezetéseket három csoportra kell osztani, melyek évente váltakoznak. A tagállamok biztosítják, hogy az adott évben használható minden kombinált egészségügyi figyelmezetés a lehetőségekhez mérten közel egyenlő gyakorisággal jelenjen meg valamennyi márka esetében.
Módosítás 101
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – c pont
c)  az egészségügyi figyelmeztetések helyének, formátumának, elrendezésének, tervezésének, váltogatásának és arányainak meghatározása;
törölve
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés - d pont
d)  a 7. cikk (3) bekezdésétől eltérve azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyek mellett az egészségügyi figyelmeztetés oly módon tördelhető a csomagolási egységen, hogy a csomag felnyitásakor biztosítva maradjon a szöveg, a fényképek és a leszokást célzó információk grafikai sértetlensége és megfelelő láthatósága.
törölve
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 1 - 4 bekezdés
A cigarettáktól és a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől eltérő, dohányzásra szánt dohánytermékek címkézése
A cigarettáktól, a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől és a vízipipadohánytól eltérő, dohányzásra szánt dohánytermékek címkézése
(1)  A cigarettáktól és a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől eltérő, dohányzásra szánt dohánytermékek esetében mentességet kell adni a 8. cikk (2) bekezdésében előírt tájékoztatás, valamint a 9. cikkben előírt kombinált egészségügyi figyelmeztetések feltüntetésének kötelezettsége alól. A 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános figyelmeztetés mellett e termékek minden csomagolási egységén és minden gyűjtőcsomagján az I. mellékletben felsorolt figyelmeztető feliratokat kell elhelyezni. A 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános figyelmeztetésnek hivatkoznia kell a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a leszokást segítő szolgálatokra.
(1)  A cigarettáktól, a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől és a vízipipadohánytól eltérő, dohányzásra szánt dohánytermékek esetében mentességet kell adni a 8. cikk (2) bekezdésében előírt tájékoztatás, valamint a 9. cikkben előírt kombinált egészségügyi figyelmeztetések feltüntetésének kötelezettsége alól. A 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános figyelmeztetés mellett e termékek minden csomagolási egységén és minden gyűjtőcsomagján az I. mellékletben felsorolt figyelmeztető feliratokat kell elhelyezni. A 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános figyelmeztetésnek hivatkoznia kell a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a leszokást segítő szolgálatokra.
Az általános figyelmeztetést a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag legjobban látható felületére kell nyomtatni. Az I. mellékletben felsorolt figyelmeztető feliratokat úgy kell felváltva alkalmazni, hogy rendszeres megjelenésük biztosított legyen. Ezeket a figyelmeztetéseket a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag következő legjobban látható felületére kell nyomtatni.
Az általános figyelmeztetést a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag legjobban látható felületére kell nyomtatni. Az I. mellékletben felsorolt figyelmeztető feliratokat úgy kell felváltva alkalmazni, hogy rendszeres megjelenésük biztosított legyen. Ezeket a figyelmeztetéseket a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag következő legjobban látható felületére kell nyomtatni.
(2)  Az (1) bekezdésben említett általános figyelmeztetésnek a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag megfelelő külső felületének 30 %-át kell kitöltenie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 32 %-ra, a három hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 35 %-ra módosul.
(2)  Az (1) bekezdésben említett általános figyelmeztetésnek a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag megfelelő külső felületének 30%-át kell kitöltenie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 32%-ra, a kettőnél több hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 35%-ra módosul.
(3)  Az (1) bekezdésben említett figyelmeztető feliratnak a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag megfelelő külső felületének 40 %-át kell kitöltenie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 45 %-ra, a három hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 50 %-ra módosul.
(3)  Az (1) bekezdésben említett figyelmeztető feliratnak a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag megfelelő külső felületének 40%-át kell kitöltenie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 45%-ra, a kettőnél több hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 50%-ra módosul.
(3a)  A csomagoláson abban az esetben, ha a legjobban látható felület mérete meghaladja a 75 cm2-t, a (2) és (3) bekezdésben előírt figyelmeztetésnek minden felületen legalább 22,5 cm2-t kell fednie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet használó tagállamokban 24 cm2-re, a három hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 26,25 cm2-re módosul.
(4)  Az (1) bekezdésben említett általános figyelmeztetést és figyelmeztető feliratot:
(4)  Az (1) bekezdésben említett általános figyelmeztetést és figyelmeztető feliratot:
a)  fehér háttérre, Helvetica bold betűtípussal, fekete színben, félkövéren szedve kell nyomtatni. A nyelvi követelmények teljesítése érdekében a tagállamok meghatározhatják a betű nagyságát, feltéve, hogy a jogszabályaikban előírt betűnagyság a kötelező szöveg számára fenntartott hely lehető legjobb kitöltését eredményezi;
a)  fehér háttérre, Helvetica bold betűtípussal, fekete színben, félkövéren szedve kell nyomtatni. A figyelmeztetések matricák segítségével is elhelyezhetők, feltéve, hogy a matricák nem távolíthatók el. A nyelvi követelmények teljesítése érdekében a tagállamok meghatározhatják a betű nagyságát, feltéve, hogy a jogszabályaikban előírt betűnagyság a kötelező szöveg számára fenntartott hely lehető legjobb kitöltését eredményezi;
b)  a szöveg elhelyezésére szolgáló felület közepére kell igazítani, a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag felső szélével párhuzamosan;
b)  a szöveg elhelyezésére szolgáló felület közepére kell igazítani, a csomagolási egység és minden gyűjtőcsomag felső szélével párhuzamosan;
c)  a figyelmeztetés szövegének fenntartott felületen belül 3 milliméternél nem vékonyabb és 4 milliméternél nem vastagabb fekete szegéllyel kell körülvenni.
c)  a figyelmeztetés szövegének fenntartott felületen belül 3 milliméternél nem vékonyabb és 4 milliméternél nem vastagabb fekete szegéllyel kell körülvenni.
Módosítás 102
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 5 bekezdés
(5)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett mentesség visszavonására, amennyiben a Bizottság jelentése megállapítja, hogy a körülményekben jelentős változást történt.
törölve
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 1 és 2 bekezdés
(1)  A füstnélküli dohánytermékek valamennyi csomagolási egységén és minden gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi egészségügyi figyelmezetést:
(1)  A füstnélküli dohánytermékek valamennyi csomagolási egységén és minden gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi egészségügyi figyelmezetést:
Ez a dohánytermék károsíthatja az Ön egészségét és függőséghez vezet.
Ez a dohánytermék károsítja az Ön egészségét és függőséghez vezet.
(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott egészségügyi figyelmezetésnek meg kell felelnie a 10. cikk (4) bekezdésében szereplő követelményeknek. Ezenkívül:
(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott egészségügyi figyelmezetésnek meg kell felelnie a 10. cikk (4) bekezdésében szereplő követelményeknek. Ezenkívül:
a)  azt a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag két legnagyobb felületére kell nyomtatni;
a)  azt a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag két legnagyobb felületére kell nyomtatni;
b)  a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag megfelelő külső felületének 30 %-át kell kitöltenie; Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 32 %-ra, a három hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 35 %-ra módosul.
b)  a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag megfelelő külső felületének 30%-át kell kitöltenie; Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 32%-ra, a kettőnél több hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 35%-ra módosul.
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 3 bekezdés
(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) és (2) bekezdésben szereplő követelmények kiigazítására a tudományos és piaci fejleményeknek figyelembevételével.
(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben szereplő követelmények kiigazítására a tudományos és piaci fejleményeknek figyelembevételével.
Módosítás 60, 103 és 153
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés
(1)  A csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag címkézése, valamint maga a dohánytermék nem tartalmazhat olyan elemet vagy megoldást, amely:
(1)  A csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag címkézése, valamint maga a dohánytermék és/vagy annak márkaneve nem tartalmazhat olyan elemet vagy megoldást, amely:
a)  a dohányterméket hamis, félrevezető, megtévesztő vagy téves benyomás keltésére alkalmas eszközökkel reklámozza a dohánytermék jellemzői, egészségügyi hatásai, veszélyei vagy a füstkibocsátás tekintetében;
a)  a dohányterméket a dohánytermék jellemzői, egészségügyi hatásai, veszélyei vagy a füstkibocsátás tekintetében hamis, félrevezető, megtévesztő vagy téves benyomás keltésére alkalmas eszközökkel reklámozza, és ilyen módon fogyasztására ösztönöz. A címkék nem tartalmazhatnak a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-tartalomra vonatkozó információt;
b)  azt sugallja, hogy egy adott dohánytermék kevésbé káros mint más dohánytermékek, vagy annak vitalizáló, energizáló, gyógyító, fiatalító, természetes, organikus vagy más pozitív egészségügyi vagy szociális hatásai vannak;
b)  azt sugallja, hogy egy adott dohánytermék kevésbé káros, mint más dohánytermékek, vagy annak vitalizáló, energizáló, gyógyító, fiatalító, természetes, organikus vagy más pozitív egészségügyi hatásai vannak;
c)  aromára, ízre, bármely ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra, illetve ezek hiányára utal;
c)  aromára, ízre, bármely ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra, illetve ezek hiányára utal;
d)  élelmiszerre emlékeztet.
d)  élelmiszerre vagy kozmetikumra emlékeztet;
da)  a füst egyes káros összetevői hatásának csökkentését vagy a dohánytermékek biológiai lebonthatóságának növelését célozza.
Módosítás 104, 121 és 148
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tiltott elemek és megoldások közé többek között, de nem kizárólag a következők tartozhatnak: szövegek, szimbólumok, nevek, védjegyek, egyéb képi vagy más megjelölések, félrevezető színek, belső tájékoztatók vagy egyéb kiegészítő anyagok, például öntapadós címkék, matricák, külső tájékoztatók, lekaparható elemek és tokok, illetve magának a dohányterméknek az alakjával kapcsolatos elemek. A 7,5 mm-nél kisebb átmérőjű cigarettákat félrevezetőnek kell tekinteni.
(2)  A tiltott elemek és megoldások közé többek között, de nem kizárólag a következők tartozhatnak: szövegek, szimbólumok, nevek, védjegyek, egyéb képi vagy más megjelölések, félrevezető színek, belső tájékoztatók vagy egyéb kiegészítő anyagok, például öntapadós címkék, matricák, külső tájékoztatók, lekaparható elemek és tokok, illetve magának a dohányterméknek az alakjával kapcsolatos elemek.
Módosítás 61
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
Filteres cigaretták esetében a filterborító papírnak kellően összetettnek kell lennie ahhoz, hogy védelmet nyújtson a hamisítás ellen. Ennek érdekében legalább az alábbi jellemzőkkel kell rendelkeznie:
a)  több látható nyomtatási szín és mélynyomásos nyomtatás;
b)  az összes fehér terület fedettsége;
c)  komplex nyomtatás, részben vékony struktúrákkal;
d)  fehér alappapír;
e)  a cigaretta végétől kellő távolságban elhelyezett előperforáció.
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – 1 b albekezdés (új)
A cigarettapapírt vízjeggyel kell ellátni.
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A termék gyártásánál használt dohány fajtája és származási országa egyaránt feltüntethető a csomagolási egységen.
Módosítás 105
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 1 bekezdés
(1)  A cigaretta csomagolási egység téglatest alakú. A cigarettasodrásra szánt dohánytermékek csomagolási egysége tasak formájú, azaz négyszögletes zseb a nyílást eltakaró füllel. A tasak füle a csomag elülső részének legalább 70%-ára kiterjed. Egy cigaretta csomagolási egység legalább 20 cigarettát tartalmaz. A cigarettasodrásra szánt dohánytermékek csomagolási egysége legalább 40 g dohányt tartalmaz.
(1)  A cigaretta csomagolási egysége legalább 20 cigarettát tartalmaz. A cigarettasodrásra szánt dohánytermékek csomagolási egysége legalább 20 g dohányt tartalmaz.
Módosítás 66
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 3 bekezdés
(3)  Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a csomagolási egység alakjára és méretére vonatkozó részletesebb szabályokról, amennyiben ezek a szabályok szükségesek az egészségügyi figyelmeztetések teljes láthatóságának és sértetlenségének biztosításához a csomagolási egység első felnyitását megelőzően, a felnyitás során és a csomagolási egység visszazárása után.
törölve
Módosítás 107 és 125 és 154
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 4 bekezdés
(4)  Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a cigarettáktól és a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől eltérő dohánytermékek egységcsomagjai számára a téglatest vagy hengeres alak kötelezővé tételéről, amennyiben a Bizottság jelentése megállapítja, hogy a körülményekben jelentős változást történt.
törölve
Módosítás 156, 67, 185, 189 és 108
Irányelvre irányuló javaslat
14 cikk
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a dohánytermékek minden egységcsomagját egyedi azonosítóval jelöljék meg. Az sértetlenségük biztosítása érdekében az egyedi azonosítókat eltávolíthatatlanul kell nyomtatni/rögzíteni, kitörölhetetleneknek kell lenniük, és azokat semmilyen módon nem lehet eltakarni vagy megszakítani, például adó- és zárjegyek vagy árcédulák által, illetve a csomagolási egység felnyitásakor. Az Unión kívül előállított termékek esetében az e cikkben megállapított kötelezettségek kizárólag az uniós piacra szánt vagy az Unióban forgalomba hozott termékekre vonatkoznak.
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a dohánytermékek minden csomagolási egységét és szállítási gyűjtőcsomagját egyedi azonosítóval jelöljék meg annak érdekében, hogy a teljes ellátási láncban nyomon lehessen követni a termékeket. A sértetlenségük biztosítása érdekében az egyedi azonosítókat biztonságosan, eltávolíthatatlanul kell nyomtatni/rögzíteni, kitörölhetetleneknek kell lenniük, és azokat semmilyen módon nem lehet eltakarni vagy megszakítani, például adó- és zárjegyek vagy árcédulák által, illetve a csomagolási egység felnyitásakor. Az Unión kívül előállított termékek esetében az e cikkben megállapított kötelezettségek kizárólag az uniós piacra szánt vagy az Unióban forgalomba hozott termékekre vonatkoznak.
(1a)  A tagállamok biztosítják, hogy a csomagolási egység egyedi azonosítója kapcsolódjon a szállítási gyűjtőcsomag egyedi azonosítójához. A csomagolási egység és a szállítási gyűjtőcsomag közötti kapcsolat minden változását nyilvántartásba kell venni a (6) bekezdésben említett adatbázisban.
(2)  Az egyedi azonosító lehetővé teszi az alábbiak meghatározását:
(2)  Az egyedi azonosító lehetővé teszi az alábbiak meghatározását:
a)  a gyártás helye és időpontja;
a)  a gyártás helye és időpontja;
b)  a gyártó létesítmény;
b)  a gyártó létesítmény;
c)  a termékek gyártásához használt gép;
c)  a termékek gyártásához használt gép;
d)  a gyártási műszak vagy a gyártás időpontja;
d)  a gyártási műszak vagy a gyártás időpontja;
e)  a termék neve;
e)  a termék leírása;
f)  a kiskereskedelmi értékesítés célpiaca;
f)  a kiskereskedelmi értékesítés célpiaca;
g)  a tervezett szállítási útvonal;
g)  a tervezett és a tényleges szállítási útvonal a gyártás helyétől az első kiskereskedelmi egységhez, beleértve valamennyi igénybe vett raktárt, a szállítás időpontját, a szállítás rendeltetési helyét, a címzettet és a kiindulási helyet;
h)  adott esetben az uniós importőr;
h)  adott esetben az uniós importőr;
i)  a tényleges szállítási útvonal a gyártástól az első kiskereskedelmi egységhez, beleértve valamennyi igénybe vett raktárt;
j)  gyártástól az első kiskereskedelmi egységig valamennyi vásárló azonosítása;
j)  a gyártástól az első kiskereskedelmi egységig valamennyi vásárló azonosítása;
k)  gyártástól az első kiskereskedelmi egységig valamennyi vásárló számlái, megrendelési számai és kifizetési bizonylatai.
k)  a gyártástól az első kiskereskedelmi egységig valamennyi vásárló számlái, megrendelési számai és kifizetési bizonylatai.
(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a dohánytermékek kereskedelmében részt vevő valamennyi gazdasági szereplő – a gyártótól kezdve az első kiskereskedelmi egység előtti utolsó gazdasági szereplőig – vezessen nyilvántartást a birtokában levő összes egységcsomagról, valamint azok minden közbenső mozgásáról és a birtokából való végleges kikerülésükről. Ez a kötelezettség teljesíthető összesített formában, például a gyűjtőcsomagok nyilvántartásával is, feltéve, hogy a csomagolási egységek árukövetése és nyomon követése így is lehetséges.
(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a dohánytermékek kereskedelmében részt vevő valamennyi gazdasági szereplő – a gyártótól kezdve az első kiskereskedelmi egység előtti utolsó gazdasági szereplőig – vezessen nyilvántartást a birtokában levő összes csomagolási egységről és gyűjtőcsomagról, valamint azok minden közbenső mozgásáról és a birtokából való végleges kikerülésükről, és az adatokat elektronikusan továbbítsa egy (6) bekezdés szerinti adattároló rendszerbe. Ez a kötelezettség teljesíthető összesített formában, például a gyűjtőcsomagok nyilvántartásával is.
(3a)  A nyomon követéshez és a visszakereshetőséghez használt technológiát olyan gazdasági társaságoknak kell tulajdonolniuk és üzemeltetniük, amelyeket semmilyen jogi vagy kereskedelmi kötelék nem fűz a dohányiparhoz.
(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a dohánytermékek gyártói a dohánytermékek kereskedelmében részt vevő valamennyi gazdasági szereplő – a gyártótól kezdve az első kiskereskedelmi egység előtti utolsó gazdasági szereplőig, ideértve az importőröket, raktárakat és szállítási vállalatokat – rendelkezésére bocsátják a megvásárolt, eladott, tárolt, szállított vagy más módon kezelt dohánytermékek nyilvántartását lehetővé tevő eszközöket. Az eszköz képes adatokat elektronikus úton olvasni és továbbítani a (6) bekezdésben említett adattároló rendszerhez.
(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a dohánytermékek gyártói a dohánytermékek kereskedelmében részt vevő valamennyi gazdasági szereplő – a gyártótól kezdve az első kiskereskedelmi egység előtti utolsó gazdasági szereplőig, ideértve az importőröket, raktárakat és szállítási vállalatokat – rendelkezésére bocsátják a megvásárolt, eladott, tárolt, szállított vagy más módon kezelt dohánytermékek nyilvántartását lehetővé tevő, a tagállamok által meghatározott eszközöket. Az eszköz képes adatokat elektronikus úton olvasni és továbbítani a (6) bekezdésben említett adattároló rendszerhez.
(5)  A rögzített adatokat csak az a dohánytermékek kereskedelmében részt vevő gazdasági szereplő módosíthatja vagy törölheti, amely az adatokat bevitte, míg az ügyletben közvetlenül érintett többi gazdasági szereplő, például a szállító vagy a címzett észrevételeket fűzhet a korábban bevitt adatokhoz. Az érintett gazdasági szereplő beviszi a helyes adatokat és az előző bejegyzésre való hivatkozást, amennyiben az véleménye szerint kiigazításra szorul. Kivételes körülmények között és megfelelő bizonyítékok benyújtását követően annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol a nyilvántartásba vétel történt, illetve, ha a nyilvántartásba vétel az Unión kívül történt, az import helye szerinti tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az előzőleg nyilvántartásba vett adatok módosítását vagy törlését.
(5)  A rögzített adatokat csak az a dohánytermékek kereskedelmében részt vevő gazdasági szereplő módosíthatja vagy törölheti, amely az adatokat bevitte, míg az ügyletben közvetlenül érintett többi gazdasági szereplő, például a szállító vagy a címzett észrevételeket fűzhet a korábban bevitt adatokhoz. Az érintett gazdasági szereplő beviszi a helyes adatokat és az előző bejegyzésre való hivatkozást, amennyiben az véleménye szerint kiigazításra szorul. Kivételes körülmények között és megfelelő bizonyítékok benyújtását követően annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol a nyilvántartásba vétel történt, illetve, ha a nyilvántartásba vétel az Unión kívül történt, az import helye szerinti tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az előzőleg nyilvántartásba vett adatok módosítását vagy törlését.
(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a dohánytermékek gyártói és importőrei egy független harmadik féllel adattárolási szerződést kötnek, amely fél tárhelyet biztosít az érintett gyártóra vagy importőrre vonatkozó adatok tárolásához. Az adattároló rendszer fizikailag az Unió területén található. A harmadik fél alkalmasságát, különösen annak függetlenségét és technikai felkészültségét, valamint a szerződést a dohánytermék gyártója által javasolt és fizetett, és a Bizottság által jóváhagyott külső ellenőr hagyja jóvá és ellenőrzi. A tagállamok állandó jelleggel biztosítják az adattároló rendszer teljes átláthatóságát és hozzáférhetőségét a tagállami illetékes hatóságok, a Bizottság és a független harmadik fél számára. Kellően indokolt esetben a tagállamok vagy a Bizottság a gyártók vagy importőrök számára hozzáférést biztosít ezekhez az információkhoz, feltéve, hogy a bizalmas üzleti adatok a vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok által előírt, továbbra is megfelelő védelemben részesülnek.
(6)  A tagállamok meggyőződnek arról, hogy a dohánytermékek gyártói és importőrei egy független harmadik féllel adattárolási szerződést kötnek, amely fél tárhelyet biztosít az érintett gyártóra vagy importőrre vonatkozó adatok tárolásához. Az adattároló rendszer fizikailag az Unió területén található. A független harmadik fél független a dohányipar és más kapcsolódó iparágak kereskedelmi és egyéni érdekeitől. A harmadik fél alkalmasságát, különösen annak függetlenségét és technikai felkészültségét, valamint a szerződést a dohánytermék gyártója által javasolt és fizetett, és a Bizottság által jóváhagyott független külső ellenőr támogatásával a Bizottság hagyja jóvá és ellenőrzi. A tagállamok állandó jelleggel biztosítják az adattároló rendszer teljes átláthatóságát és hozzáférhetőségét a tagállami illetékes hatóságok, a Bizottság és a független harmadik fél számára. Kellően indokolt esetben a tagállamok vagy a Bizottság a gyártók vagy importőrök számára hozzáférést biztosít ezekhez az információkhoz, feltéve, hogy a bizalmas üzleti adatok a vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok által előírt, továbbra is megfelelő védelemben részesülnek.
(7)  A tagállamok biztosítják, hogy a személyes adatok feldolgozása kizárólag a 95/46/EK irányelvben foglalt szabályoknak és biztosítékoknak megfelelően történjen.
(7)  A tagállamok biztosítják, hogy a személyes adatok feldolgozása kizárólag a 95/46/EK irányelvben foglalt szabályoknak és biztosítékoknak megfelelően történjen.
(8)  Az egyedi azonosítón kívül a tagállamok előírják, hogy a dohánytermékek minden forgalomba hozott csomagolási egysége egy látható, hamisításálló biztonsági elemet tartalmazzon, amely legalább 1 cm², és amelyet eltávolíthatatlanul kell nyomtatni vagy rögzíteni, kitörölhetetlennek kell lennie, és amely semmilyen módon nem takarható el vagy szakítható meg, például adó- és zárjegyek, árcédulák vagy más, jogszabályban előírt elemek által.
(8)  Az egyedi azonosítón kívül a tagállamok előírják, hogy a dohánytermékek minden forgalomba hozott csomagolási egysége egy látható és láthatatlan, hamisításálló biztonsági elemet tartalmazzon, amely legalább 1 cm², és amelyet eltávolíthatatlanul kell nyomtatni vagy rögzíteni, kitörölhetetlennek kell lennie, és amely semmilyen módon nem takarható el vagy szakítható meg, például adó- és zárjegyek, árcédulák vagy más, jogszabályban előírt elemek által. Azon tagállamokban, amelyekben a dohánytermékeken adójegyeket alkalmaznak, és az alkalmazott adójegyek megfelelnek e bekezdés előírásainak, további biztonsági elem alkalmazása nem szükséges.
(9)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:
(9)  Figyelembe véve a gyakorlatokat, technológiákat és jelenlegi kereskedelmi működési szempontokat, valamint a fogyasztási cikkek nyomonkövethetőségére, visszakereshetőségére és hitelesítésére vonatkozó nemzetközi szabványokat és a WHO dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvében rögzített vonatkozó követelményeket, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:
a)  a (6) bekezdésben említett szerződés kulcsfontosságú elemeinek meghatározása (például időtartam, megújíthatóság, a szükséges szakértelem, bizalmas jelleg), beleértve annak rendszeres ellenőrzését és értékelését;
a)  a (6) bekezdésben említett szerződés kulcsfontosságú elemeinek meghatározása (például időtartam, megújíthatóság, a szükséges szakértelem, bizalmas jelleg), beleértve annak rendszeres ellenőrzését és értékelését;
b)  azoknak a technikai előírásoknak a meghatározása, amelyek biztosítják, hogy az egyedi azonosítókhoz és a kapcsolódó funkciókhoz használt rendszerek teljesen kompatibilisek legyenek egymással az Unión belül, valamint
b)  azoknak a technikai előírásoknak a meghatározása, amelyek biztosítják, hogy az egyedi azonosítókhoz és a kapcsolódó funkciókhoz használt rendszerek a nemzetközi szabványokkal összhangban teljesen kompatibilisek legyenek egymással az Unión belül.
c)  a biztonsági elemre vonatkozó technikai előírásoknak és azok lehetséges rotációjának a meghatározása a tudományos, piaci és technikai fejleményekhez történő igazításuk érdekében.
(10)  A cigarettáktól és a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől eltérő dohánytermékekre a 25. cikk (1) bekezdésében szereplő időpontot követő 5 éves időszakra mentességet kell adni az (1)–(8) bekezdések alkalmazása alól.
(10)  A cigarettáktól és a cigarettasodrásra szánt dohánytermékektől eltérő dohánytermékekre a 25. cikk (1) bekezdésében szereplő időpontot követő hétéves időszakra mentességet kell adni az (1)–(8) bekezdések alkalmazása alól.
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk
IV. fejezet: Dohánytermékek nemzetközi dimenziójú távértékesítése
IV. fejezet: Dohánytermékek promóciós célú terjesztése és távértékesítése
16. cikk
16. cikk
Dohánytermékek nemzetközi dimenziójú távértékesítése
Dohánytermékek távértékesítése
(1)   A tagállamok kötelezik a unióbeli fogyasztók számára nemzetközi dimenziójú távértékesítést folytatni kívánó kiskereskedelmi egységeket, hogy abban a tagállamban, ahol a kiskereskedelmi egység székhellyel rendelkezik, valamint a tényleges vagy potenciális fogyasztók tagállamában regisztálják magukat az illetékes hatóságoknál. Az Unión kívüli székhellyel rendelkező kiskereskedelmi egységeket a tényleges vagy potenciális fogyasztók szerinti tagállamban kell az illetékes hatóságoknál nyilvántartásba venni. Minden, nemzetközi dimenziójú távértékesítést folytatni kívánó kiskereskedelmi egység benyújtja az illetékes hatóságoknak legalább az alábbi információkat:
(1)   A tagállamok megtiltják a területükön letelepedett kiskereskedelmi egységek számára, hogy nemzetközi dimenziójú távértékesítést folytassanak.
a)  név vagy cégnév és a tevékenység helyének állandó címe, ahonnan a dohánytermékeket szállítják;
b)  a dohánytermékek nemzetközi dimenziójú, információs társadalmi szolgáltatások által történő távértékesítési tevékenysége kezdetének az időpontja;
c)  az e célra felhasznált weboldal(ak) címe és a honlap azonosításához szükséges összes lényeges információ.
(1a)  A tagállamok megőrzik arra vonatkozó hatáskörüket, hogy maguk döntsenek a fent említett tilalom alkalmazási körének az országon belüli távértékesítésre való kiterjesztéséről. Amennyiben a tagállamok lehetővé teszik az országon belüli távértékesítést, gondoskodnak arról, hogy a kiskereskedelmi egységek rendelkezzenek életkor-ellenőrző rendszerrel.
(1b)  A tagállamok közegészségügyi okokból korlátozásokat vezethetnek be a személyes fogyasztásra szánt dohánytermékek behozatalára vonatkozóan. A tagállamoknak különösen olyan esetben kell lehetőséget kapniuk ilyen korlátozások alkalmazására, amikor a termék beszerzési helye szerinti tagállamban alkalmazott ár jelentősen alacsonyabb a származási hely szerinti tagállamban alkalmazottnál, illetve amennyiben az egészségügyi figyelmeztetés nem a hivatalos nyelvén (nyelvein) íródott.
(2)  A tagállamok illetékes hatóságai közzéteszik a 95/46/EK irányelvben megállapított szabályoknak és biztosítékoknak megfelelően nyilvántartásba vett összes kiskereskedelmi egység teljes listáját. A kiskereskedelmi egységek a dohánytermékek távértékesítés formájában történő forgalomba hozatalát csak akkor kezdhetik meg, ha a megfelelő tagállamban a kiskereskedelmi egység nevét közzétették.
(2)  Azok a tagállamok, amelyek nemzeti dohányzáselleni stratégiát hajtanak végre, a nemzetközi dimenziójú árumozgásokra mennyiségi korlátozásokat állapíthatnak meg.
(3)  Amennyiben a megfelelés biztosítása és a végrehajtás megkönnyítése érdekében szükséges, a rendeltetési tagállamok megkövetelhetik, hogy a kiskereskedelmi egységek jelöljenek ki egy természetes személyt annak ellenőrzése céljából, hogy a dohánytermékek, mielőtt a fogyasztóhoz eljutnak, megfelelnek a rendeltetési tagállamban ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezéseknek.
(4)  A távértékesítést folytató kiskereskedelmi egységeknek rendelkezniük kell egy életkor-ellenőrző rendszerrel, amely ellenőrzi, hogy az értékesítés időpontjában a terméket vásárló fogyasztó tiszteletben tartja-e a rendeltetési hely szerinti tagállam nemzeti jogszabályában meghatározott alsó korhatárt. A kiskereskedő vagy a kijelölt természetes személy az életkor-ellenőrző rendszert és működését bemutató jelentést nyújt be az illetékes hatóságoknak.
(5)  A fogyasztó személyes adatainak feldolgozása csak a 95/46/EK irányelvnek megfelelően történhet, és azokat a dohánytermékek gyártójával, a gyártó vállalatcsoporthoz tartozó vállalatokkal, illetve semmilyen más harmadik féllel nem lehet közölni. A személyes adatokat a tényleges vásárláson túlmutató célból nem lehet felhasználni vagy továbbadni. Ez vonatkozik a dohánytermékeket előállító gyár részét képező kiskereskedelmi egységekre is.
Módosítás 69
Irányelvre irányuló javaslat
16 a cikk (új)

16a. cikk

A tagállamok megtiltják a területükön letelepedett kiskereskedelmi egységek számára, hogy nemzetközi dimenziójú távértékesítési csatornákon vagy egyéb csatornákon keresztül ingyenesen vagy engedményes áron dohánytermékeket terjesszenek.

Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
17 cikk
Értesítés új dohánytermék-kategóriákról
Értesítés új dohánytermék-kategóriákról
(1)  A tagállamok előírják, hogy a dohánytermékek gyártói és importőrei értesítsék az érintett tagállam illetékes hatóságait, amennyiben új kategóriájú dohánytermékeket kívánnak forgalomba hozni ezekben a tagállamokban. Az értesítést elektronikus formában kell benyújtani hat hónappal a tervezett forgalomba hozatalt megelőzően, és ahhoz részletes leírást kell mellékelni az érintett termékről, valamint az információkat kell szolgáltatni a termék összetevőiről és kibocsátásáról az 5. cikknek megfelelően. Az új dohánytermék-kategóriákat bejelentő gyártók és importőrök az érintett illetékes hatóságnak az alábbiakat is benyújtják:
(1)  A tagállamok előírják, hogy a dohánytermékek gyártói és importőrei értesítsék az érintett tagállam illetékes hatóságait, amennyiben új kategóriájú dohánytermékeket kívánnak forgalomba hozni ezekben a tagállamokban. Az értesítést elektronikus formában kell benyújtani hat hónappal a tervezett forgalomba hozatalt megelőzően, és ahhoz részletes leírást kell mellékelni az érintett termékről, valamint a tervezett címkézéséről, használati utasításokról, a termék összetételéről, a gyártási folyamatról és az ahhoz kapcsolódó ellenőrzésekről, továbbá információkat kell szolgáltatni a termék összetevőiről és kibocsátásáról az 5. cikknek megfelelően. Az új dohánytermék-kategóriákat bejelentő gyártók és importőrök az érintett illetékes hatóságnak az alábbiakat is benyújtják:
a)  a rendelkezésre álló tudományos kutatások a termék toxicitására, függőséget okozó tulajdonság és vonzerejére, különösen a termék összetevőire és kibocsátására vonatkozóan;
a)  a rendelkezésre álló tudományos kutatások a termék toxicitására, függőséget okozó tulajdonságára és vonzerejére, különösen a termék összetevőire és kibocsátására vonatkozóan;
b)  a rendelkezésre álló tanulmányok és piackutatások különböző fogyasztói csoportok, köztük a fiatalok preferenciáiról, valamint
b)  a különböző fogyasztói csoportok, köztük a fiatalok és a krónikus erős dohányosok preferenciáiról rendelkezésre álló tanulmányok és piackutatások összefoglalói, valamint
c)  egyéb rendelkezésre álló és lényeges információk, ideértve a termék kockázat/haszon elemzését, a várható leszokási arányokra, a dohányzás elkezdésének arányaira, és egyéb előrelátható fogyasztói percepcióra gyakorolt hatásokat.
c)  egyéb rendelkezésre álló és lényeges információk, ideértve a termék kockázat/haszon elemzését, a várható leszokási arányokra, a dohányzás elkezdésének arányaira, és egyéb előrelátható fogyasztói percepcióra gyakorolt hatásokat.
(2)  A tagállamok előírják, hogy a dohánytermékek gyártói és importőrei tájékoztassák az illetékes hatóságaikat minden, az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett új vagy frissített információról. A tagállamok jogosultak előírni a dohánytermékek gyártói vagy importőrei számára, hogy további vizsgálatokat végezzenek el, vagy további információkat nyújtsanak be. A tagállamok minden, e cikk alapján kapott információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak. A tagállamok jogosultak engedélyeztetési rendszert bevezetni és arányos díjakat kiszabni.
(2)  A dohánytermék forgalomba hozatalát követően a tagállamok előírják, hogy a dohánytermékek gyártói és importőrei tájékoztassák az illetékes hatóságaikat minden, az (1) bekezdés a)– c) pontjában említett új vagy frissített információról. A tagállamok jogosultak előírni a dohánytermékek gyártói vagy importőrei számára, hogy további vizsgálatokat végezzenek el, vagy további információkat nyújtsanak be. A tagállamok minden, e cikk alapján kapott információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak. A tagállamok jogosultak engedélyeztetési rendszert bevezetni és arányos díjakat kiszabni.
(3)  A forgalomba hozott, új dohánytermék-kategóriákba tartozó termékeknek meg kell felelniük az ezen irányelvben előírt követelményeknek. Az alkalmazandó rendelkezések attól függenek, hogy a termékek a 2. cikk 29. pontja szerinti füstnélküli dohánytermékek vagy a 2. cikk 33. pontja szerinti dohányzásra szánt dohánytermék meghatározása alá tartoznak-e.
(3)  A forgalomba hozott, új dohánytermék-kategóriákba tartozó termékeknek meg kell felelniük az ezen irányelvben előírt követelményeknek. Az alkalmazandó rendelkezések attól függenek, hogy a termékek a 2. cikk 29. pontja szerinti füstnélküli dohánytermékek vagy a 2. cikk 33. pontja szerinti dohányzásra szánt dohánytermék meghatározása alá tartoznak-e.
Módosítás 170
Irányelvre irányuló javaslat
18. cikk
(1)  Az alábbi nikotintartalmú termékek csak akkor hozhatók forgalomba, ha a 2001/83/EK irányelv alapján engedélyezték őket:
(1)  Nikotintartalmú termékek csak ezen irányelv 17. cikkében meghatározott bejelentési eljárásnak megfelelően hozhatók forgalomba.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nikotintartalmú termékek minden vonatkozó uniós jogszabálynak megfelelnek, különösen az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelvnek.
a)  azok a termékek, amelyek nikotinszintje meghaladja a 2 mg-t egységenként vagy
b)  azok a termékek, amelyek nikotinszintje meghaladja a 4 mg/ml-t egységenként, vagy
c)  azok a termékek, melyek rendeltetésszerű használata a nikotin 4 ng/ml-t meghaladó átlagos plazma-csúcskoncentráció középértékét eredményezi.
(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben meghatározott nikotinszintek aktualizálására a tudományos fejlemények és a nikotintartalmú termékekre a 2001/83/EK irányelv alapján kiadott engedélyek figyelembevételével.
(2)   A betegségek kezelésére vagy megelőzésére szolgáló tulajdonságokkal rendelkezőként bemutatott nikotintartalmú termékek csak akkor hozhatók forgalomba, ha a 2001/83/EK irányelv alapján engedélyezték azokat.
(3)   A nikotintartalmú termékek (1) bekezdésnek megfelelően történő forgalomba hozatalával kapcsolatosan a tagállamok biztosítják, hogy:
a)  a 30 mg/ml nikotinszintet meghaladó nikotintartalmú termékek ne kerüljenek forgalomba;
b)  a nikotintartalmú termékek gyártói és importőrei listát nyújtsanak be az illetékes hatóságokhoz a termékek gyártásában felhasznált valamennyi összetevőről és azok mennyiségeiről, márkanevenként és típusonként, valamint a kibocsátásról és bármely bekövetkező változásról. A tagállamok – az üzleti titok védelmének megfelelő figyelembevételével – biztosítják ezen információk weboldalon történő terjesztését. A gyártók és az importőrök a nemzeti értékesítési volumenről is jelentést tesznek a hatóságoknak, márkanevenként és típusonként.
c)  a 6. cikk (4) bekezdésében felsorolt, adalékanyagokat tartalmazó nikotintartalmú termékek ne kerüljenek forgalomba;
d)  a nikotintartalmú termékek csomagolási egységén feltüntessék a következő adatokat tartalmazó tájékoztatót: használati utasítás – többek között utalva arra, hogy a termék használata nem ajánlott nem dohányzók számára –, ellenjavallatok, a kockázati tényezőknek kitett különböző csoportoknak szóló figyelmeztetések, mellékhatások, a gyártás helye, valamint a gyártó vagy importőr elérhetősége;
(3)  Az (1) bekezdésben meghatározott küszöbök alatti mennyiségű nikotint tartalmazó termékek minden csomagolási egységén és gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi egészségügyi figyelmeztetést:
„Ez a termék nikotint tartalmaz és károsíthatja az Ön egészségét.”
e)  valamennyi nikotint tartalmazó termék minden csomagolási egységén és gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi egészségügyi figyelmezetést:
„Ez a termék dohányosok általi használatra szolgál. Nikotint tartalmaz, amely erős függőséget okozó anyag.”
f)  a termék árusítása az adott tagállamban a dohánytermékek értékesítése tekintetében előírt korhatárral összhangban korlátozott legyen; a 18 évnél aluliak számára történő értékesítés nem engedélyezhető;
g)  a termék gyógyszertári forgalmon kívül értékesíthető legyen;
h)  a termékekben az ízesítőanyagok használata megengedett;
i)  a 2003/33/EK és a 2010/13/EK irányelvekben meghatározott, a dohánytermékek reklámozására, szponzorálására, termékelhelyezésére és forgalomba hozatalára vonatkozó korlátozásokat a nikotintartalmú termékekre is alkalmazzák;
j)  a nikotintartalmú termékek nemzetközi dimenziójú távértékesítését a 16. cikknek megfelelően szabályozzák;
k)  a dohánytermékek márkajelzését, márkanevét és szimbólumait nem használják a nikotintartalmú termékek esetében;
(4)  A (3) bekezdésben említett egészségügyi figyelmeztetésnek meg kell felelnie a 10. cikk (4) bekezdésében szereplő követelményeknek. Ezenkívül:
a)  azt a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag két legnagyobb felületére kell nyomtatni;
(4)  A (3) bekezdés e) pontjában említett egészségügyi figyelmezetésnek meg kell felelnie a 10. cikkben szereplő követelményeknek.
b)  a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag megfelelő külső felületének 30%-át kell kitöltenie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 32 %-ra, a három hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 35 %-ra módosul.
(5)   Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (3) és (4) bekezdésben szereplő követelmények kiigazítására a tudományos és piaci fejleményeknek figyelembevételével, valamint az egészségügyi figyelmeztetések elhelyezésének, formátumának, elrendezésének, tervezésének és váltogatásának kiigazítására.
(5)   A tagállamok figyelemmel kísérik a nikotintartalmú termékek piacának alakulását, ideértve az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy a nikotintartalmú termék használata dohánytermékek fogyasztására indíthatja a fiatalokat, és észrevételeiket jelentik a Bizottságnak. A Bizottság a benyújtott bizonyítékok és tudományos vizsgálatok alapján ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára. A jelentés értékeli, hogy szükség van-e ezen irányelv módosítására, vagy további jogszabályokra.
Módosítás 72
Irányelvre irányuló javaslat
19 cikk
Dohányzási célú gyógynövénytermékek
Dohányzási célú gyógynövénytermékek
(1)  A dohányzási célú gyógynövény-termékek valamennyi csomagolási egységén és bármely gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi egészségügyi figyelmezetést:
(1)  A dohányzási célú gyógynövénytermékek valamennyi csomagolási egységén és bármely gyűjtőcsomagján fel kell tüntetni az alábbi egészségügyi figyelmezetést:
Ez a termék károsíthatja az Ön egészségét.
Ez a termék károsíthatja az Ön egészségét.
(2)  Az általános figyelmeztetést a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag első és hátsó külső felületére kell nyomtatni.
(2)  Az általános figyelmeztetést a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag elülső és hátsó külső felületére kell nyomtatni.
(3)  Az egészségügyi figyelmezetésnek meg kell felelnie a 10. cikk (4) bekezdésében szereplő követelményeknek. A figyelmeztetésnek csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag megfelelő felületén legalább a felület 30 %-át kell kitöltenie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 32 %-ra, a három hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 35 %-ra módosul.
(3)  Az egészségügyi figyelmezetésnek meg kell felelnie a 10. cikk (4) bekezdésében szereplő követelményeknek. A figyelmeztetésnek a csomagolási egység és bármely gyűjtőcsomag megfelelő felületén legalább a felület 30%-át kell kitöltenie. Ez az arány a két hivatalos nyelvet alkalmazó országokban 32%-ra, a kettőnél több hivatalos nyelvvel rendelkezőknél pedig 35%-ra módosul.
Módosítás 73
Irányelvre irányuló javaslat
19 a cikk (új)
19a. cikk
Dohánytermék-utánzatok
A kiskorúak számára vonzó és következésképpen a dohánytermékek fogyasztása előtt esetlegesen utat nyitó dohánytermék-utánzatokat be kell tiltani.
Módosítás 74
Irányelvre irányuló javaslat
20 cikk – 3 bekezdés
(3)  A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák ezek érvényesítését. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
(3)  A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák ezek érvényesítését. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A szándékos jogsértés esetén alkalmazandó pénzügyi szankcióknak ellensúlyozniuk kell a jogsértéssel elérni kívánt gazdasági előnyt.
Módosítás 75
Irányelvre irányuló javaslat
22 cikk
(1)  Ez a cikk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit határozza meg.
(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.
(2)  A Bizottság felhatalmazást kap a 3. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (4) bekezdésében, a 6. cikk (3) bekezdésében, a 6. cikk (9) bekezdésében, a 6. cikk (10) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 9. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (9) bekezdésében, a 18. cikk (2) bekezdésében és a 18. cikk (5) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ez a felhatalmazás az [Office of Publications: please insert the date of the entry into force of this Directive]-t követő határozatlan időtartamra szól.
(2)  A Bizottság a [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be az irányelv hatálybalépésének dátumát]-t követő ötéves időtartamra szóló felhatalmazást kap a 3. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (4) bekezdésében, a 6. cikk (10a) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 9. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (4) bekezdésében és a 14. cikk (9) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 3. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (4) bekezdésében, a 6. cikk (3) bekezdésében, a 6. cikk (9) bekezdésében, a 6. cikk (10) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 9. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (9) bekezdésében, a 18. cikk (2) bekezdésében és a 18. cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló aktusok érvényességét.
(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (4) bekezdésében, a 6. cikk (10a) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 9. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (4) bekezdésében és a 14. cikk (9) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló aktusok érvényességét.
(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5)  A 3. cikk (2) bekezdése, a 3. cikk (3) bekezdése, a 4. cikk (3) bekezdése, a 4. cikk (4) bekezdése, a 6. cikk (3) bekezdése, a 6. cikk (9) bekezdése, a 6. cikk (10) bekezdése, a 8. cikk (4) bekezdése, a 9. cikk (3) bekezdése, a 10. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (3) bekezdése, a 13. cikk (3) bekezdése, a 13. cikk (4) bekezdése, a 14. cikk (9) bekezdése, a 18. cikk (2) bekezdése és a 18. cikk (5) bekezdése értelmében felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
(5)  A 3. cikk (2) bekezdése, a 3. cikk (3) bekezdése, a 4. cikk (3) bekezdése, a 4. cikk (4) bekezdése, a 6. cikk (10a) bekezdése, a 8. cikk (4) bekezdése, a 9. cikk (3) bekezdése, a 10. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (3) bekezdése, a 13. cikk (4) bekezdése és a 14. cikk (9) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
Módosítás 76
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A 25. cikk (1) bekezdésében megállapított időpont után legkésőbb öt évvel a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ezen irányelv alkalmazásáról.
A 25. cikk (1) bekezdésében megállapított időpont után legkésőbb három évvel a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ezen irányelv alkalmazásáról.
Módosítás 77
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c a pont (új)
ca)  a függőség veszélyével fenyegető összetevők függőséget okozó hatásának értékelése;
Módosítás 78
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c b pont (új)
cb)  szabványos vizsgálati módszerek kidolgozása a cigarettafüstben a kátrányon, a nikotinon és a szén-monoxidon kívüli egyéb összetevők mérésére;
Módosítás 79
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c c pont (új)
cc)  a gyártóktól az összetevőkre vonatkozóan megkövetelt toxikológiai adatokra és azok vizsgálatára szóló módszer annak érdekében, hogy a közegészségügyi hatóságok mérlegelhessék azok felhasználását;
Módosítás 80
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c d pont (új)
cd)  a cigarettán kívüli egyéb dohánytermékekre vonatkozó szabványok kialakítása.
Módosítás 81
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A tagállamok kétévenként jelentést tesznek a Bizottságnak a dohányzás megelőzéséről és a dohányzás elleni tevékenység javítására irányuló kezdeményezésekről szóló, 2002. december 2-i 2003/54/EK tanácsi ajánlás szerint megtett intézkedések alkalmazásáról, különös tekintettel a nemzeti jogszabályokban meghatározott korhatárokra, illetve a korhatárnak a „füstmentes generációra” irányuló cél megvalósítása érdekében történő emelésére vonatkozó terveikre.
Módosítás 82
Irányelvre irányuló javaslat
24 cikk
(1)  A tagállamok nem tilthatják meg, illetve nem korlátozhatják az olyan dohány- és kapcsolódó termékek importját, értékesítését és fogyasztását, amelyek megfelelnek ezen irányelv előírásainak.
(1)  A tagállamok a (2) és (3) bekezdésre figyelemmel nem tilthatják meg, illetve nem korlátozhatják az olyan dohány- és kapcsolódó termékek importját, értékesítését és fogyasztását, amelyek megfelelnek ezen irányelv előírásainak.
(2)  Ugyanakkor a tagállamok az irányelv hatálya alá tartozó területeken szigorúbb nemzeti rendelkezéseket tarthatnak valamennyi termékekre vonatkozóan, a népegészség védelmével kapcsolatos kényszerítő szükségletek miatt. A tagállamok bevezethetnek szigorúbb rendelkezéseket sajátos helyzetükből fakadó okokból is, feltéve, hogy a rendelkezéseket a közegészség védelmének szükségessége indokolja. Az ilyen nemzeti rendelkezésekről a Bizottságot értesíteni kell, bevezetésük és fenntartásuk indokait is megadva. A Bizottság az értesítés beérkezését követő hat hónapon belül jóváhagyja vagy elutasítja a rendelkezéseket, miután − figyelembe véve az ezen irányelv által biztosított egészségvédelem magas szintjét − ellenőrizte, hogy azok indokoltak, szükségesek és arányosak-e a céljukkal, nem minősülnek-e önkényes megkülönböztetésnek vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának. Amennyiben ezen időszakon belül a Bizottság nem hoz határozatot, a nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.
(2)  Ugyanakkor a tagállamok az irányelv hatálya alá tartozó területeken szigorúbb nemzeti rendelkezéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, amennyiben e rendelkezések összeegyeztethetőek a Szerződéssel. Az ilyen nemzeti rendelkezések valamennyi termékre egyformán alkalmazandók, ideértve a más tagállamból vagy egy harmadik országból importált termékeket is. Az ilyen nemzeti rendelkezésekről a Bizottságot értesíteni kell, bevezetésük és fenntartásuk indokait is megadva. A Bizottság az értesítés beérkezését követő hat hónapon belül jóváhagyja vagy elutasítja a rendelkezéseket, miután − figyelembe véve az ezen irányelv által biztosított egészségvédelem magas szintjét − ellenőrizte, hogy azok indokoltak, szükségesek és arányosak-e a céljukkal, nem minősülnek-e önkényes megkülönböztetésnek vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának. Amennyiben ezen időszakon belül a Bizottság nem hoz határozatot, a nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.
(3)  Ezen irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy a Szerződés szerint szigorúbb nemzeti rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn az ezen irányelv által nem szabályozott kérdésekben. Az ilyen nemzeti rendelkezéseknek a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő indokkal igazolhatónak, szükségesnek és a céljukkal arányosak kell lenniük. Nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei, és nem veszélyeztethetik ennek az irányelvnek a teljes körű alkalmazását.
(3)  Ezen irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy szigorúbb nemzeti rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn az ezen irányelv által nem szabályozott kérdésekben, amennyiben azok összeegyeztethetőek a Szerződéssel. Ezek a rendelkezések valamennyi termékre egyformán alkalmazandók, ideértve a más tagállamból vagy egy harmadik országból importált termékeket is, és nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei, és nem veszélyeztethetik ennek az irányelvnek a teljes körű alkalmazását.
Módosítás 83
Irányelvre irányuló javaslat
25 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [Office of Publications insert date: 18 months after entry into force]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...*-ig, illetve a 6. cikk esetében ...**-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
_______________
* 18 hónappal a hatálybalépést követően.
** 36 hónappal a hatálybalépést követően.
Módosítás 84
Irányelvre irányuló javaslat
26 cikk
Átmeneti rendelkezés
Átmeneti rendelkezés
A tagállamok engedélyezhetik az alábbi, ennek az irányelvek meg nem felelő termékek forgalomba hozatalát [Publications Office, please insert the exact date: entry into force + 24 months]:
A tagállamok ...*-ig engedélyezhetik az alábbi, ennek az irányelvek meg nem felelő termékek forgalomba hozatalát:
a)  dohánytermékek;
a)  dohánytermékek;
b)  nikotint a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott küszöbérték alatti mennyiségben tartalmazó, nikotintartalmú termékek;
c)   dohányzási célú gyógynövény-termékek.
b)   dohányzási célú gyógynövénytermékek.
A tagállamok ...**-ig engedélyezhetik az ennek az irányelvnek meg nem felelő nikotintartalmú termékek forgalomba hozatalát.
_______________
* 24 hónappal a hatálybalépést követően.
** 36 hónappal a hatálybalépést követően.
Módosítás 85
Irányelvre irányuló javaslat
—I melléklet (új)
—I.  melléklet
Dohánytermékekben való felhasználásra engedélyezett adalékanyagok
Az adalékanyag kémiai neve – funkciója – legnagyobb megengedett szintje
Módosítás 86
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet
Figyelmeztető feliratok listája
Figyelmeztető feliratok listája
(a 9. cikkben és a 10. cikk (1) bekezdésében említettek szerint)
(a 9. cikkben és a 10. cikk (1) bekezdésében említettek szerint)
(1)  A tüdőrákot tízből kilenc esetben a dohányzás okozza.
(1)  A tüdőrákot tízből kilenc esetben a dohányzás okozza.
(2)  A dohányzás száj-, garat- és gégerákot okoz.
(2)  A dohányzás száj-, garat- és gégerákot okoz.
(2a)  A dohányzás húgyhólyagrákot okoz.
(3)  A dohányzás roncsolja tüdejét.
(3)  A dohányzás roncsolja tüdejét.
(4)  A dohányzás szívinfarktust okoz.
(4)  A dohányzás szívinfarktust okoz.
(5)  A dohányzás agyvérzést és fogyatékosságot okoz.
(5)  A dohányzás agyvérzést és fogyatékosságot okoz.
(6)  A dohányzás következtében elzáródnak az artériák.
(6)  A dohányzás következtében elzáródnak az artériák.
(7)  A dohányzás növeli a vakság kockázatát.
(7)  A dohányzás növeli a vakság kockázatát.
(8)  A dohányzás roncsolja a fogakat és a fogínyt.
(8)  A dohányzás roncsolja a fogakat és a fogínyt.
(9)  A dohányzás megölheti születendő gyermekét.
(9)  A dohányzás megölheti születendő gyermekét.
(10)  A dohányzással árt gyermekeinek, családjának és barátainak.
(10)  A dohányzással árt gyermekeinek, családjának és barátainak.
(11)  A dohányosok gyermekei körében nagyobb a dohányzás valószínűsége.
(11)  A dohányosok gyermekei körében nagyobb a dohányzás valószínűsége.
(12)  Szokjon le, hogy tovább élhessen szerettei körében!
(12)  Szokjon le, hogy tovább élhessen szerettei körében!
(13)  A dohányzás csökkenti a termékenységet.
(13)  A dohányzás csökkenti a termékenységet.
(14)  A dohányzás növeli az impotencia kockázatát.
(14)  A dohányzás növeli az impotencia kockázatát.
(14a)  A dohányzás bölcsőhalált okozhat.
(14b)  A terhesség alatti dohányzás koraszülést okoz.
(14c)  A passzív dohányzás súlyosbíthatja a gyermekeknél az asztmát és az agyhártyagyulladást.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0276/2013).


Az EU és Mauritánia közötti halászati lehetőségekről és pénzügyi hozzájárulásról szóló jegyzőkönyv ***
PDF 195kWORD 35k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Mauritániai Iszlám Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás kétéves időszakra történő megállapításáról szóló, az említett két fél között létrejött jegyzőkönyv megkötésére vonatkozó tanácsi határozattervezetről (15777/2012 – C7-0419/2012 – 2012/0258(NLE))
P7_TA(2013)0399A7-0184/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15777/2012),

–  tekintettel az Európai Unió és a Mauritániai Iszlám Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás kétéves időszakra történő megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (15781/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7‑0419/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0184/2013),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Mauritániai Iszlám Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Gendercídium: a hiányzó nők?
PDF 339kWORD 106k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a gendercídiumról: a hiányzó nő? (2012/2273(INI))
P7_TA(2013)0400A7-0245/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére, amely hangsúlyozza a tagállamok olyan közös értékeit, mint a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a nők és férfiak közötti egyenlőség, valamint tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló 8. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására,

–  tekintettel az EUMSZ 19. cikkére, amely a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemre utal,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferencián elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, és a Parlament 2000. május 18-i(1), 2005. március 10-i (Peking +10)(2) és 2010. február 25-i (Peking +15)(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ 2000. szeptemberi millenniumi csúcstalálkozóján elfogadott millenniumi fejlesztési célokra (MFC), és különös tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a női szerepvállalás előmozdításával kapcsolatos MFC-re, amely előfeltétele az éhezés, a szegénység és a betegség leküzdésének, az egyenlőség elérésének az oktatás minden szintjén és a munka minden területén, a források egyenlő ellenőrzésének és az egyenlő képviseletnek a közéletben és a politikai életben,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra,

–  tekintettel az emberi jogokról és a biomedicináról szóló európai egyezményre,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról, a halálbüntetésről, a kínzásról és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról vagy büntetésről, továbbá az emberi jogi jogvédőkről, illetve a nem uniós országokkal folytatott emberi jogi párbeszédről és a gyermek jogainak előmozdításáról és védelméről, valamint a nőkkel és kislányokkal szembeni szexuális erőszakról és a velük szemben tanúsított megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Tanács 1998. december 2-i következtetéseire, amelyek kimondják, hogy a pekingi cselekvési platform végrehajtásáról szóló éves értékelés mennyiségi és minőségi mutatókon és referenciaértékeken alapul,

–  tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben a tagállamokat és a Bizottságot felkérik a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményi mechanizmusok megerősítésére, valamint a pekingi cselekvési platform végrehajtásának értékelésére szolgáló keret kialakítására a folyamat következetesebb és módszeresebb ellenőrzése érdekében,

–  tekintettel a pekingi cselekvési platform uniós intézmények és tagállamok általi végrehajtásának áttekintéséről szóló 2007. december 5–6-i tanácsi következtetésekre, valamint a portugál elnökség által készített kísérő jelentésre, amely támogatja a nőkkel és a szegénységgel kapcsolatos mutatókat,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-én bemutatott bizottsági közleményre, valamint a stratégia végrehajtására irányuló intézkedésekről szóló, kapcsolódó szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítésére irányuló, a 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az európai uniós esélyegyenlőségi miniszterek 2005. február 4-i, a pekingi cselekvési platform tízéves felülvizsgálata kapcsán tett közös nyilatkozatára, amelyben megerősítik többek között a pekingi nyilatkozat és cselekvési platform teljes körű és hatékony végrehajtása iránti határozott támogatásukat és kötelezettségvállalásukat,

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 57. ülésszakán, 2013. március 15-én elfogadott következtetésekre, amelyek egy nemzetközi szövegben első ízben ismerik el kifejezetten a nemi alapon elkövetett gyilkosságok vagy „feminicídiumok” jelenségének létezését,

–  tekintettel a 2011. évi, „A nemekkel szembeni elfogultságon alapuló, nemek szerinti szelekció megelőzése” című szervezetközi nyilatkozatra, amelyet az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala (OHCHR), az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapja (UNFPA), az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF), az ENSZ Nők és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mutatott be,

–  tekintettel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlődési konferencia (ICPD) nyilatkozatára és cselekvési programjára, a további végrehajtása érdekében tett főbb fellépésekre, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a nemzetközi népesedési és fejlődési konferencia 2014 utáni nyomon követéséről szóló, 65/234. sz. állásfoglalására (2010. december),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítéséről szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására(4), különösen annak 37. bekezdésére,

–  tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására(5), és különösen annak 76. bekezdésére, amely hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak minden formáját, beleértve a születendő gyermek neme alapján végzett szelektív abortuszt is,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2012. december 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „az asszonygyilkosságokról (feminicídiumokról) Közép-Amerikában és Mexikóban és az Európai Unió szerepéről az e jelenség elleni küzdelemben” című, 2007. október 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0245/2013),

A.  mivel a „gendercídium” a nemek szempontjából semleges kifejezés, amely adott nemhez tartozó személyek módszeres, szándékos és nemek szerinti tömeges megölésére utal, ami számos országban növekvő – ám kevéssé jelzett, de számos halálesethez vezető – problémát jelent; mivel e jelentés célja, hogy a – gyermekgyilkosság és a nemek szerinti szelekció révén az erőszak formájában megtestesülő – nemek szerinti szelekció gyakorlatának okait, jelenlegi folyamatait, következményeit és az ellene való küzdelem módozatait feltérképezze (más elnevezéseit, pl. „femicídium/feminicídium” – amelyekről külön parlamenti jelentés(8) készült –, a nők és lányok ellen elkövetett gyilkosságokra mint a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak legbrutálisabb megnyilvánulásának leírására használják);

B.  mivel a nemek szerinti szelektív gyakorlatokkal szembeni közelmúltbeli jogszabályok ellenére a lányok aránytalan mértékben válnak a kíméletlenül érvényesülő nemi alapú megkülönböztetés áldozataivá, amely gyakran kiterjed a meg nem született, ismert nemű lánymagzatokra, akiket kizárólag amiatt vetetnek el, hagynak el vagy ölnek meg, mert lányok;

C.  mivel becslések szerint a világ népességéből már 1990-ben több mint 100 millió nő „hiányzott” demográfiailag a gendercídium miatt(9); mivel a közelmúltbeli becslések szerint a világ népességéből „hiányzó” nők száma közel 200 millióra emelkedett;(10)

D.  mivel a gendercídium olyan globális kérdés, amely nemcsak Ázsiában és Európában, hanem Észak-Amerikában, Afrikában és Latin-Amerikában is aggodalomra ad okot; mivel gendercídiumról beszélünk minden olyan esetben, amikor az állapotos nők szándékosan vagy nyomás hatására úgy határoznak, hogy nem adnak életet lánynak, mivel a közfelfogás szerint a lányok terhet jelentenek a társadalom számára;

E.  mivel Ázsiában, különösen Kínában, Indiában és Vietnamban igen nagy mértékben torzultak a nemek közötti arányok; mivel 2012-ben Kínában 100 újszülött lányra 113 újszülött fiú jutott, míg Indiában és Vietnamban 100 újszülött lányra 112 újszülött fiú jutott(11);

F.  mivel Európa egyes országaiban szintén rendkívüli módon torzultak a nemek közötti arányok, hiszen 2012-ben Albániában, Örményországban, Azerbajdzsánban és Grúziában 100 újszülött lányra 112 újszülött fiú jutott(12);

G.  mivel a gendercídium gyakorlata a leggyakrabban mélyen gyökerezik azon kultúrákban, amelyeket a fiúgyermek előtérbe helyezése, a nemek közötti egyenlőtlenség, a folyamatosan fennálló hátrányos megkülönböztetés vagy a lányokkal szembeni sztereotípiák jellemeznek, valamint egyes esetekben azokban az országokban, ahol kényszerítő kormányzati politikákat alkalmaznak;

H.  mivel a fiúgyermekek előnyben részesítése mélyre nyúló gyökerekkel rendelkezik, és olyan régóta fennálló hagyományok része, amelyek többek között a tulajdon örökléséhez, a gazdasági támogatás és a biztonság érdekében az idősödő szülők fiúgyermekekre való támaszkodásához, a családnév továbbadásához, a rokoni ág folytonosságához és ahhoz a szándékhoz kapcsolódnak, hogy a pénzügyi nehézségek elkerülése érdekében megtakarítsák a lányok hozományának hagyományosan magas költségeit;

I.  mivel a családok számára számos kultúrában nem állnak rendelkezésre megfelelő szociális biztonsági rendszerek és biztosítási lehetőségek, ami félrevezető módon a fiúgyermekek előnyben részesítéséhez és nemek szerinti szelektív gyakorlatokhoz vezethet;

J.  mivel a nemek szerinti szelektív gyakorlatok megbontják a nemek közötti társadalmi egyensúlyt, ezáltal torzítják a nemek népességen belüli arányát, illetve gazdasági és társadalmi hatásokat vonnak maguk után, mivel a nemek közötti egyenlőtlenség a férfiak túlsúlyával hosszú távon kihat a társadalmi stabilitásra, ami frusztrációhoz és erőszakhoz, az emberkereskedelem növekedéséhez, szexrabszolgasághoz és nemi erőszakhoz vezet;

K.  mivel a fiúgyermekeket továbbra is előnyben részesítő patriarchális kultúrák nemcsak a sztereotípiákat, a demokrácia hiányosságait és a nemek közötti egyenlőtlenségeket tartják fenn, hanem hátrányos megkülönböztetésben részesítik a nőket, így azt is megakadályozzák, hogy az élet valamennyi területén teljes mértékben egyenlő bánásmódban részesüljenek és egyenlő lehetőségeket élvezzenek;

L.  mivel a nemek szerinti szelektív gyakorlatok előfordulása, a fiatal lányok körében megfigyelhető magas halálozási arányok és a fiúkkal összehasonlítva a lányok alacsonyabb iskolai beiratkozási aránya arra utalhat, hogy egyes társadalmakban a fiúkat előnyben részesítő kultúra érvényesül; fontos megvizsgálni és meghatározni, hogy e jelenséget nem kísérik-e a lánygyermekekkel szembeni további demokráciabeli hiányosságok, például az élelemhez, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a tisztálkodási lehetőségekhez, a biztonságos vízhez, az orvosi ellátáshoz és a szociális támogatáshoz való hozzáférés terén, amelyek hiánya a velük szembeni küzdelem hatékony módja;

M.  mivel a lányok és a nők demográfiai hiányának kezelésére számos országban azért nem kerülhet sor, mert nem állnak rendelkezésre a születések és a halálesetek nyomon követéséhez szükséges megbízható statisztikai adatok;

N.  mivel a nők társadalmi szerepvállalásának növelése hosszú távon támogatni fogja a nemek szerinti szelekció gyakorlatának megszüntetéséhez szükséges viselkedésbeli és társadalmi változásokat;

O.  mivel a nemek szerinti szelekció gyakorlatának megszüntetése összetett folyamat, amely számos egymással összefüggő megközelítést és módszert igényel, többek között az egészségügyi szakemberek speciális képzését, hogy tanácsot adhassanak és megelőzhessék a nemek szerinti szelekció gyakorlatát az Európai Unióban és világszerte is;

P.  mivel a tanácsadás, a szakpolitikai intézkedések és az olyan bevált gyakorlatok mint a kínai „Ellátást a lányoknak!” kampány, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a lányok értékeire, és az indiai „Balika Samriddhi Yojana” rendszer, amely pénzügyi ösztönzőket kínál a szegény családokból származó lányok taníttatásához, alapvető fontosságúak a lányokkal és nőkkel szembeni magatartás megváltoztatásához;

Q.  mivel meg kell említeni Dél-Korea sikeres példáját, ahol sikerült megfordítani a nagymértékben torzult nemi arányt (1994-ben 100 újszülött lányra 114 újszülött fiú jutott), és 2010-ben 100 újszülött lányra már csak 107 újszülött fiú jutott(13);

1.  hangsúlyozza, hogy a gendercídium továbbra is bűncselekményt és súlyos emberi jogi jogsértést képez, ezért olyan hatékony eszközökre van szükség, amelyekkel kezelhetők és kiiktathatók a patriarchális kultúra kialakulásának alapvető okai;

2.  hangsúlyozza valamennyi állam és kormány azon kötelezettségét, hogy előmozdítsa és védje az emberi jogokat és megelőzze a megkülönböztetést, alapot teremtve ezzel a nők elleni erőszak minden formájának kiküszöbölését eredményező fellépésekhez;

3.  felszólítja a kormányokat, hogy a nőkkel szembeni erőszakot fenntartó káros hiedelmek és magatartások leküzdése érdekében dolgozzanak ki és hajtsanak végre a nőkkel szembeni mentalitás és attitűdök mélyreható megváltozását előmozdító intézkedéseket;

4.  felszólítja a kormányokat, hogy a feminicídiumot vagy a gendercídiumot minősítsék bűncselekménynek, következésképpen dolgozzanak ki és alkalmazzanak jogalkotási intézkedéseket annak érdekében, hogy a feminicídium eseteiben nyomozás induljon, az elkövetőket elítéljék, és a túlélők könnyen hozzájuthassanak a hosszú távon biztosított egészségügyi és támogató szolgáltatásokhoz;

5.  hangsúlyozza, hogy az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezménye, valamint a pekingi nyilatkozat és cselekvési terv értelmében a család és a társadalom által a nőkre gyakorolt bármely olyan nyomás, hogy nemek szerinti szelektív abortuszhoz folyamodjanak, a fizikai és pszichológiai erőszak formájának minősül;

6.  hangsúlyozza, hogy a nemi alapú gyakorlatok elleni küzdelem összetett folyamat, amely egymással kölcsönösen összekapcsolt megközelítéseket és módszereket követel meg a kiváltó okok és a fiúgyermeket előnyben részesítő országokra jellemző kulturális és társadalmi-gazdasági tényezők vizsgálatától a lányok és nők jogaiért és helyzetéért való küzdelemig, valamint jogszabályok és rendeletek bevezetéséig; még általánosabban úgy véli, hogy az egyetlen fenntartható módja annak, hogy a nemi alapú gyakorlatok továbbfejlesztését megakadályozzuk az, ha minden egyes társadalomban támogatjuk a nemek egyenlő értékét;

7.  hangsúlyozza annak szükségességét, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy elő kell mozdítani a nemek szerinti szelektív gyakorlatok kiváltó okainak alapos tudományos vizsgálatát és tanulmányozását annak érdekében, hogy előmozdítsák az esetlegesen nemek szerinti szelekcióhoz vezető országspecifikus szokásokra és hagyományokra, valamint a nemek szerinti szelekció hosszú távú társadalmi következményeire irányuló kutatást;

8.  kéri, hogy részletesen vizsgálják meg azokat a fennálló pénzügyi és gazdasági okokat, amelyek a nemi alapú gyakorlatokhoz vezetnek; továbbá felszólítja a kormányokat, hogy foglalkozzanak aktívan a családokra nehezedő terhekkel, ami a férfiak számának emelkedéséhez vezethet;

9.  hangsúlyozza a nemi alapú szelekció elleni jogszabály kidolgozásának fontosságát, amelynek tartalmaznia kell a nők társadalmi védelmét, a hatályos szabályozás alkalmazásának hatékonyabb nyomon követését és a jelenség kulturális és társadalmi-gazdasági hatásaira való fokozottabb összpontosítást annak érdekében, hogy a problémát fenntartható és holisztikus módon kezelhessék a nemek közötti egyenlőség támogatásával és a civil társadalom tevékeny részvételére való buzdítással;

10.  felszólítja a kormányokat, hogy szüntessék meg a demokrácia és jogalkotás terén mutatkozó hiányosságokat, vegyék fel a küzdelmet a lánygyermekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést jelentő akadályokkal, biztosítsák a nők öröklési jogait, hajtsák végre azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek az élet valamennyi területén biztosítják a nők és a férfiak törvény előtti egyenlőségét, valamint biztosítsák a nők és a lányok gazdasági, oktatási és politikai helyzetének megerősítését;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetéssel, többek között a gendercídiummal kapcsolatos fokozott figyelemfelhívásra irányuló valamennyi kezdeményezést, és tárja fel e jelenség leküzdésének hatékony módjait – így például kínáljon iránymutatást, támogatást és megfelelő szakpolitikákat, valamint külkapcsolatai részeként finanszírozza a humanitárius segítségnyújtást és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését;

12.  kiemeli, hogy a nők és a lányok szerepe erősítésének, valamint a társadalmi normák és a társadalom felépítésének megváltoztatására irányuló intézkedéseknek a hiánya komoly, adott esetben hosszú távú jogi, erkölcsi, egészségügyi és emberi jogi következményekkel jár, károsítva az érintett társadalmat;

13.  hangsúlyozza, hogy számos tanulmány szerint a nemek közötti egyensúlyhiány a házasság vagy kizsákmányolás céljából történő, nőkkel való kereskedés és a nők és a gyermekek elleni erőszak növekedéséhez, korai és kényszerházasságokhoz, valamint a HIV/AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek terjedéséhez vezethet; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyensúlyhiány ezáltal veszélyezteti a társadalmi stabilitást és a biztonságot, ezért felszólít a férfiak számának hirtelen emelkedéséből adódó lehetséges egészségügyi, gazdasági és biztonsági következmények részletes vizsgálatára;

14.  támogatja a vonatkozó reformokat, valamint a nemek közötti egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről szóló jogszabályok folyamatos nyomon követését és tényleges végrehajtását, különösen az alacsony és közepes jövedelmű, valamint az átalakulóban lévő országokban;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy intenzíven járuljon hozzá a nemek szerinti szelekció megelőzéséhez, de ahelyett, hogy korlátozásokat írna elő a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz és technológiákhoz való hozzáférés terén, inkább mozdítsa elő azok felelősségteljes alkalmazását, készítsen iránymutatásokat és erősítse meg azokat, biztosítsa az egészségügyi személyzet speciális képzését a nemek szerinti szelektív gyakorlatokról való tanácsadás és e gyakorlatok – a nemhez kötött genetikai betegségek igazolt eseteinek ritka kivételével – megelőzése érdekében, valamint akadályozza meg a nemek szerinti szelekciót és/vagy nyereségszerzést szolgáló technológiák alkalmazását és előmozdítását;

16.  hangsúlyozza, hogy a nemek szerinti szelekciót kezelő vagy korlátozó jogszabályoknak védeniük kell a nők azon jogát, hogy férjük engedélye nélkül is hozzáférjenek a jogszerű szexuális és reproduktív egészségügyi technológiákhoz és szolgáltatásokhoz, valamint hogy a jogszabályt hatékonyan végre kell hajtani, a törvénysértőket pedig megfelelő szankciókkal kell sújtani;

17.  ösztönzi a kormányok és az egészségügyi dolgozók közötti szorosabb kapcsolatokat és együttműködést, és sürgeti a klinikák és a kórházak szigorúbb önszabályozására vonatkozó iránymutatásokat, hogy aktívan megelőzzék az üzletszerűen, pénzügyi haszonszerzés érdekében folytatott nemek szerinti szelekciót;

18.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák azokat az európai klinikákat, ahol nemek szerint szelektív abortuszokat végeznek, készítsenek erről statisztikát és dolgozzák ki az ennek megelőzését szolgáló legjobb gyakorlatok listáját;

19.  elismeri, hogy a nők és a lányok egyenlő lehetőségeinek és jogainak biztosítása és előmozdítása – különösen az oktatás és a foglalkoztatás terén – alapvető fontosságú ahhoz, hogy meg lehessen szüntetni a szexizmust és fel lehessen építeni egy olyan társadalmat, ahol a férfiak és nők egyenlőségének elve valóságosan érvényesül; kiemeli, hogy a nők iskolai végzettségének, foglalkoztatási lehetőségeinek és integrált egészségügyi szolgáltatásainak javítása, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat, rendkívül fontos a nemi alapú – a terhességmegszakítástól a gyermekgyilkosságig terjedő – gyakorlatok leküzdése és a fejlődő országokban az általános gazdasági növekedés elérése, valamint a szegénység visszaszorítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a nők szerepének erősítése és a férfiak bevonása hosszú távon kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelem és a nemi alapú gyakorlatok leküzdése érdekében tett magatartásbeli és társadalmi változtatások előmozdításáért;

20.  felszólítja ezért a Bizottságot, hogy mozdítsa elő egy olyan, sztereotípiáktól és hátrányos megkülönböztetéstől mentes oktatási és társadalmi környezet létrejöttét, amelyben mindkét nem tiszteletben és egyenlő bánásmódban részesül, és amelyben elismerik mindkét nem saját képességeit és a bennük rejlő lehetőségeket, valamint erősítse meg a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, az egyenlő lehetőségeket és a felek egyenrangúságán alapuló élettársi kapcsolatot;

21.  felszólítja a Bizottságot, valamint sürgeti a vonatkozó nemzetközi szervezeteket, hogy támogassák a nők szerepének erősítését előmozdító oktatási programokat, amelyek segítségével növelhetik önbecsülésüket, ismeretekre tehetnek szert, döntéseket hozhatnak és felelősséget vállalhatnak saját életükért, egészségükért és foglalkoztatásukért, ami lehetővé teszi számukra, hogy anyagilag független életet élhessenek;

22.  felszólítja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a harmadik országok kormányait, hogy dolgozzanak ki figyelemfelhívó és tájékoztató kampányokat azzal a céllal, hogy előmozdítsák a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét és az embereket a nők és a férfiak emberi jogainak kölcsönös tiszteletben tartására ösztönözzék, különösen a tulajdonhoz, a munkához, a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, az igazságszolgáltatáshoz és az oktatáshoz való jog érvényesítése terén;

23.  emlékeztet a millenniumi fejlesztési célokra és hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés – a szexuális és a reproduktív egészséggel és jogokkal együtt – alapvető emberi jog; hangsúlyozza, hogy külön ki kell térni a gendercídiumra és a nemek szerinti szelekció kérdéseire a millenniumi fejlesztési célokról folytatott párbeszédekben és az e célokról készített jelentésekben, valamint más nemzetközi tapasztalatmegosztó fórumokon;

24.  hangsúlyozza, hogy a nők jogainak érvényesülését kétségkívül az biztosítja, ha képesek önállóan és házastársuktól függetlenül döntéseket hozni, ezért feltétlenül lehetővé kell tenni, hogy a nők mások engedélye vagy egyetértése nélkül is hozzáférhessenek az oktatáshoz, a munkához, az egészségügyi ellátáshoz, könnyen hozzájuthassanak a fogamzásgátlási lehetőségekhez, valamint bankszámlával rendelkezhessenek;

25.  felszólítja a partnerországok kormányait, hogy csökkentsék a gyermekek, különösen a lányok egészségügyi ellátásának költségeit, akik egyes esetekben belehalnak a rossz vagy nem megfelelő kezelés következményeibe;

26.  felszólítja a kormányokat, hogy javítsák a nők egészségügyi ellátáshoz – többek között szülés előtti és anyasági egészségügyi ellátáshoz –, oktatáshoz, mezőgazdasághoz, hitelhez és mikrokölcsönökhöz, valamint gazdasági lehetőségekhez való hozzáférését és tulajdonszerzését;

27.  felszólít arra, hogy a fejlődő országokban helyezzenek különös hangsúlyt a társadalombiztosításban érvényesülő kölcsönösség szellemének kialakításához, többek között a nyugdíjpénztárak létrehozásához megfelelő feltételek megteremtésére annak érdekében, hogy csökkentsék a családokra és az egyénekre nehezedő gazdasági terheket, ezáltal csökkentve egyben a fiúgyermekektől való függésüket és a fiúgyermekek iránti preferenciájukat;

28.  megjegyzi, hogy a nemek szerinti szelektív gyakorlatok továbbra is megfigyelhetők még a gazdagabb, írástudó népességgel rendelkező régiókban is;

29.  ösztönzi a nőket és a családokat célzó olyan támogatási mechanizmusok kialakítását, amelyek tájékoztatást és tanácsadást tudnak nyújtani a nők számára a nemek szerinti szelektív gyakorlatok veszélyeiről és káros hatásairól, valamint tanácsadás formájában támogatják azokat a nőket, akikre lánymagzatuk megölése iránti nyomás nehezedhet;

30.  arra bátorítja a civil társadalmat és a kormányügynökségeket, hogy lépjenek fel közösen és mozdítsák elő a nemek szerinti szelektív gyakorlatok által az anyára gyakorolt káros hatásokkal kapcsolatos tájékoztató és figyelemfelhívó kampányokat;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai és pénzügyi támogatást az olyan innovatív tevékenységek és oktatási programok számára, amelyek célja, hogy valamennyi elérhető médiaeszközt és szociális hálózatot felhasználva ösztönözzék a lányok és a fiúk egyenlő értékeinek megértését és az ezen értékekről folytatott vitákat, és amelyek célcsoportját és egyben résztvevőit a fiatalok, a vallási és spirituális vezetők, a tanárok, a közösségi vezetők és más befolyásos személyek alkotják, és amelyek egy adott társadalomban a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kulturális szemlélet megváltoztatására törekednek és hangsúlyozzák a megkülönböztetésmentes magatartás szükségességét;

32.   kéri az Európai Uniót, hogy a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusban foglaltak szerint építsen be egy nemekkel kapcsolatos fontos elemet a fejlődő országokkal való partnerségekbe és a velük folytatott összes párbeszédbe, valamint összpontosítson a nők szerepének megerősítésére; továbbá úgy véli, hogy szükség van a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére a költségvetési támogatás minden szakaszában, többek között a fejlődő országokban működő nőszervezetekkel való párbeszéd elősegítése és a nemekre lebontott mutatók meghatározása által;

33.  felszólítja az érintett országok hatóságait, hogy javítsák a nemek közötti arány nyomon követését és a vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését, és tegyenek intézkedéseket a lehetséges egyensúlytalanságok kezelésére; ezzel kapcsolatban felszólít az Unió, az ENSZ szervezetei és más nemzetközi partnerek és partnerkormányok közötti szorosabb együttműködésre;

34.  felszólítja a Bizottságot és valamennyi vonatkozó szereplőt, hogy tegyék meg a szükséges jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket annak biztosítására, hogy büntetőjogi felelősségre vonást vonjon maga után a kényszerabortusz és a nemek szerinti szelekció céljával történő olyan terhességmegszakító műtét, amelyre az érintett nő tájékoztatáson alapuló előzetes beleegyezése hiányában vagy anélkül kerül sor, hogy megértette volna az eljárás lényegét;

35.  felszólítja a kormányokat és valamennyi érintett szereplőt, hogy gondoskodjanak a nemek szerinti szelekcióra vonatkozó jogszabályok hatékony végrehajtásáról és a jogszabályok megsértőivel szemben a megfelelő szankciók alkalmazásáról;

36.  felszólítja a Bizottságot a más nemzetközi szervezetekkel és szervekkel – például az ENSZ-szel, a WHO-val, az UNICEF-fel, az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával, az ENSZ Népesedési Alapjával és az ENSZ Nőkkel – való együttműködés megerősítésére annak érdekében, hogy valamennyi országban kezeljék a nemek szerinti szelektív gyakorlatokat és leküzdjék azok kiváltó okait, valamint hogy hálózatokat építsenek ki a kormányokkal, a parlamentekkel, a különböző szereplőkkel, a médiával, a nem kormányzati szervezetekkel, a nőügyi szervezetekkel és más közösségi szervekkel, ezáltal növelve a gendercídiummal és megelőzési módjaival kapcsolatos figyelemfelhívást;

37.  felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy működjön együtt a fent említett nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy valamennyi országban kezeljék a nemek szerinti szelektív gyakorlatokat és leküzdjék azok kiváltó okait, valamint hogy építsenek ki hálózatokat a kormányokkal, a parlamentekkel, a különböző szereplőkkel, a médiával, a nem kormányzati szervezetekkel, a nőügyi szervezetekkel és más közösségi szervekkel, ezáltal növelve a gendercídiummal és megelőzési módjaival kapcsolatos figyelemfelhívást;

38.  felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a humanitárius segélycsomagok tárgyalásakor kezeljék prioritásként a gendercídiumot mint olyan kérdést, amelyet az érintett harmadik országoknak meg kell oldaniuk, és írják elő e harmadik országoknak, hogy vállaljanak kötelezettséget a gendercídium prioritással rendelkező kérdésként való kezelése és a mellett, hogy fokozzák a kérdéssel kapcsolatos tájékozottságot, valamint törekednek a jelenség megelőzésére;

39.  kéri az Európai Uniót és partnerországait, hogy fejlesztési együttműködés által segítsék a születéskori nemi arányok nyomon követését és az ezzel kapcsolatos adatgyűjtést, valamint azonnal intézkedjenek a lehetséges egyensúlyhiány kezelése érdekében; hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelmi és együttműködési megállapodásokhoz nemi alapú diszkriminációra vonatkozó emberi jogi záradékot kell csatolni;

40.  felszólítja az Európai Uniót, hogy biztosítsa az emberi jogokat is felölelő, jogokon alapuló megközelítést, és hogy összpontosítson erőteljesen a nők képességeinek kibontakoztatására és előmozdítására, valamint a nők és lányok jogainak tiszteletben tartására és érvényesítésére, ideértve a szexualitáshoz és a reprodukcióhoz fűződő jogaikat és a nemek közötti egyenlőséget is, amelyek mind előfeltételei – a 2015 utáni időszakra szóló fejlesztési politikai menetrend egyik kiemelt kérdéseként számon tartott – gendercídium leküzdésének;

41.  hangsúlyozza, hogy a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia szexuális és reproduktív egészségügyi kérdésekben erőszak vagy kényszer alkalmazásának tilalmát kifejezetten kimondó rendelkezéseinek, valamint a jogilag kötelező érvényű nemzetközi emberi jogi normák, a közösségi vívmányok és a vonatkozó uniós szakpolitikák hatásköreinek végrehajtása során nem adható uniós támogatás olyan hatóság, szervezet vagy program számára, amely emberi jogi visszaéléseket – így például kényszerabortuszt, a nők vagy a férfiak kényszersterilizációját, a magzat nemének meghatározását követő, születés előtti nemválasztást vagy csecsemőgyilkosságot – is magában foglaló programok irányításában vesz részt, vagy ilyen programok irányítását támogatja;

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 59., 2001.2.23., 258. o.
(2) HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o.
(3) HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o.
(4) HL C 66. E, 2009.3.20., 57. o.
(5) HL C 169. E, 2012.6.15., 81. o.
(6) Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0503.
(7) HL C 277. E, 2008.9.4., 140. o.
(8) 2007. október 11-én az Európai Parlament „az asszonygyilkosságokról (feminicídiumokról) Közép-Amerikában és Mexikóban és az Európai Unió (EU) szerepéről az e jelenség elleni küzdelemben” címmel állásfoglalást fogadott el. A Parlament az emberi jogok helyzetéről szóló, 2010. decemberben elfogadott éves jelentésében ismételten elítélte a feminicídiumot. A feminicídium szintén szerepel az Európai Unió nők elleni erőszakról szóló iránymutatásaiban, amelyet 2008. decemberben fogadott el a Tanács. Az uniós elnökség 2009. áprilisban közzétett nyilatkozatában üdvözölte, hogy megkezdődött az IACtHR pere, 2010. júniusban pedig Catherine Ashton, az Unió főképviselője az Unió nevében nyilatkozatot adott ki, amelyben mély aggodalmát fejezte ki a Latin-Amerikában tapasztalható feminicídium miatt, elítélve a nemi alapú erőszakot és a femicídium szörnyű bűncselekményét, valamint üdvözölte az IACtHR ítéletét.
(9) Amartya Sen, More Than 100 Million Women Are Missing (Több mint 100 millió hiányzó nő), The New York Review of Books, Vol. 37, No. 20, (1990. december 20.), http://www.nybooks.com/articles/3408
(10) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tájékoztatója: Nemzetközi Nőnap 2007, elérhető a következő oldalon: http://www.un.org/events/women/iwd/2007/factsfigures.shtml
(11) A nemek közötti születéskori arány szerinti világtérkép, http://en.worldstat.info/World/List_of_countries_by_Sex_ratio_at_birth
(12) http://en.worldstat.info/World/List_of_countries_by_Sex_ratio_at_birth
(13) Az ENSZ Népesedési Alapja, Report of the International Workshop on Skewed Sex Ratios at Birth: Addressing the Issue and the Way Forward (A nemek közötti torzult születéskori arányokkal foglalkozó nemzetközi műhelytalálkozó: a probléma kezelése és az előremutató út), 2011. október.


A költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásai, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban
PDF 244kWORD 85k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásáról, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban (2013/2042(INI))
P7_TA(2013)0401A7-0269/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2012. június 28-i és 29-i Európai Tanács következtetéseire(1),

–  tekintettel a 2013. március 14-i és 15-i Európai Tanács következtetéseire(2),

–  tekintettel a jövőbeni kohéziós politikáról és a többéves pénzügyi keretről szóló, folyamatban lévő intézményközi tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, Bizottsághoz intézett ajánlásokkal ellátott, 2012. november 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című 2011. június 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az előzetes költségvetési tervek monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya megszüntetésének biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. március 12-i álláspontjára(5),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. március 12-i álláspontjára(6),

–  tekintettel az kohéziós politikáról szóló 2009. március 11-i állásfoglalására: Reálgazdasági beruházások(7),

–  tekintettel az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2013. február 7–8-i következtetéseiről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Szinergiák a magánberuházások és a közfinanszírozás között helyi és regionális szinten – partnerségek a gazdasági növekedés és a prosperitás érdekében” című, 2013. március 6-i véleménytervezetére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Nagyobb szinergiák kialakítása az uniós, nemzeti és szubnacionális költségvetések között” című, 2013. február 1-jei véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A költségvetési megszorítások helyi pénzügyekre és beruházásra gyakorolt hatása” című, 2012. évi tájékoztató feljegyzésére,

–  tekintettel az Európai Beruházási Banknak „A 2008–2009. évi recesszió hatása az Európai Unión belüli regionális konvergenciára” című, 2012. december 14-i feljegyzésére(9),

–  tekintettel az Európai Bizottság által kiadott „Occasional Papers” 2012. decemberi, „The Quality of Public Expenditures in the EU” (A közkiadások minősége az EU-ban) címmel megjelent számára(10),

–   tekintettel a Nemzetközi Valutaalap 2012 októberében kiadott „Világgazdasági kilátások” című jelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményeire (A7-0269/2013),

A.  mivel a globális gazdasági és pénzügyi válság az Európai Unióban meggyengítette a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót, magasabb munkanélküliséget és alacsonyabb GDP-t eredményezett, valamint növelte a regionális különbségeket és a költségvetési hiányt nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt;

B.  mivel a válság a különböző uniós régiókban igen eltérő súlyossággal és időpontokban következett be, és kihangsúlyozta a már fennálló strukturális hiányosságokat, erőteljesen visszavetette a GDP növekedését, rekordszintű munkanélküliségi rátákhoz és a legveszélyeztetettebb társadalmi rétegek jelentős elszegényedéséhez vezetett, továbbá az üzleti környezet romlását és a fogyasztói bizalom csökkenését idézte elő;

C.  mivel a bankok és a pénzügyi piacok a szuverén és a nemzeti szint alatti kormányok hitelképességének romlását érzékelték, ezért egyre kevésbé voltak hajlandók hitelezni;

D.  mivel a költségvetési paktum nem bizonyult alkalmasnak a válság kihívásainak megválaszolására, és a legéletképesebb megoldásként egy növekedési paktumot helyeztek kilátásba, amelynek köszönhetően közösségi szinten jelentős beruházásokra kerülhet sor, mivel abban a kérdésben jelenleg egyetértés van, hogy a pénzügyi szigor és a költségvetési megszorítások beruházások nélkül nem lendítik fel a gazdaságot, és nem biztosítanak a munkahelyteremtésnek és a gazdasági növekedésnek kedvező körülményeket;

E.  mivel az európai strukturális és beruházási alapok célja, hogy a regionális különbségek csökkentésével, a konvergencia előmozdításával és a fejlődés, a foglalkoztatás és a társadalmi előrehaladás termelő beruházások általi ösztönzésével növeljék a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az Európai Unióban;

F.  mivel az európai strukturális és beruházási alapok egyaránt olyan kiadások, amelyeket az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedés és a versenyképesség támogatására irányoztak elő, így pozitívan befolyásolják a GDP-arányos államadósságot;

G.  mivel az államadósság-válság által kiváltott, egész Európát érintő államháztartás-összeomlás nyomán széles körben kellett megszorító politikákat alkalmazni; mivel e politikák rendkívül káros hatással voltak a helyi pénzügyekre, számos költségvetési tétel csökkenését vagy mérséklését okozták, és súlyosan veszélyeztették a nemzeti, regionális és helyi hatóságok képességét a termelő beruházások finanszírozására és társfinanszírozására;

H.  mivel csak néhány állam folytatta a helyi beruházások támogatását, míg az államadósság-válság által sújtott többi ország úgy döntött, hogy befagyasztja vagy csökkenti a helyi hatóságoknak nyújtott beruházási támogatást, és egyre inkább központosításhoz és olyan belső stabilitási szabályok bevezetéséhez folyamodik, amelyek erőteljesen visszafogják a beruházásokat;

I.  mivel a fontosabb területeken és ágazatokban végrehajtott jelentős költségvetési megszorítások jelentik az egyik legfontosabb problémát, amellyel a helyi és regionális hatóságok jelenleg szembesülnek;

J.  mivel a nemzeti szint alatti kormányok kulcsszerepet játszanak a regionális fejlődésben: a közberuházások 60%-át és a gazdasági célú konszolidált kormányzati kiadások 38%-át képviselik, ami magában foglalja a regionális fejlődésre befolyást gyakorló kiadások, így a kereskedelmi és munkaügyekkel, a mezőgazdasággal, a közlekedéssel vagy a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos kiadások nagy részét;

K.  mivel a beruházás az Unió országainak kétharmadában kiigazítási tényezőként működött, ami részben a válság leküzdésére 2009-ben kifejtett erőfeszítéseknek tudható be; mivel 2010-hez képest 2011-ben a közvetlen beruházások 17 tagállamban, köztük 10 országban (Ausztriában, Lettországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Bulgáriában, Görögországban, Portugáliában, Magyarországon és Spanyolországban) több mint 10%-kal visszaestek; mivel a beruházások 2010-ben kezdődött visszaesése (a központi kormányzatok által nyújtott beruházási támogatások -8,7%-kal zuhantak) tovább tart, és úgy tűnik, hogy egy negatív spirálban folytatódik;

L.  mivel a nemzeti szint alatti kormányok eladósodottsági szintje jóval a nemzeti szereplők eladósodottsági szintje alatt van;

M.  mivel a nemzeti szint alatti hatóságok kötelesek részt venni a konszolidációs erőfeszítésekben és csökkenteni hiányukat és adósságukat, miközben a pénzügyileg gyengébb, nemzeti szint alatti kormányok számára romlottak a hitelfeltételek;

N.  mivel a közberuházások kulcsszerepet játszanak a társadalmi befogadásban, és az Unió gazdaságának számos létfontosságú szektorában – így a munkaerőpiacon, az infrastruktúra, a kutatás és az innováció területén, valamint a kkv-k vonatkozásában –, alapvető szükség van a beruházásokra;

O.  mivel a konvergencia a 2000 és 2007 között tapasztalt erősödést követően a recesszió idején jelentősen lelassult az Unióban; mivel a leginkább érintett régiók azok voltak, amelyekben nem fenntartható és spekulatív beruházásokat hajtottak végre, illetve azok, amelyek erős exportorientált feldolgozó ágazatokkal rendelkeztek;

P.  mivel az EU strukturális alapjainak felhasználási mechanizmusa értelmében a Bizottság a tagállamok által már megfinanszírozott kiadásokat igazoló nyilatkozatok alapján csak visszatéríteni tudja az időközi kifizetéseket.

Q.  mivel az EU-27-re és a 2007–2013 közötti programozási időszakra vonatkozó strukturális alapok állami társfinanszírozása kb. 132 milliárd eurót teszi ki, és mivel ezen összeg megléte elengedhetetlen feltétele az Alapok szabályos felhasználásának és a befektetések minőségének, növelve az uniós Alapok felhasználásában vállalt önrészt és felelősséget;

R.  mivel a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmatlan alkalmazása veszélyeztetheti a kohéziós politika által támogatott programok állami társfinanszírozását, és ily módon csökkentheti a kohéziós politikának a versenyképesség javításához és a jelenlegi válság leküzdéséhez való hozzájárulását;

Általános megállapítások

1.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy az Unióban – sőt még a tagállamokon és régiókon belül is – ma nyilvánvalóan nőnek a regionális különbségek, számos, viszonylag szegény régió van az új tagállamokban és Dél-Európában, a gazdag régiók többsége pedig Közép- és Észak-Európában található; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az EU kohéziós politikájának kulcsfontosságú szerepét, mivel az a konvergencia és az EU fenntartható fejlődése szempontjából a legfontosabb beruházási eszközt jelenti;

2.  hangsúlyozza, hogy a helyi gazdaság kiemelkedő jelentőségű fellendítő tényező a közösségek számára, és ez fontos a jelenlegi válsághelyzetben; ezzel összefüggésben kiemeli a szociális gazdaságnak a társadalmi kohézió helyi szinten történő javítására gyakorolt gazdasági és társadalmi hatásait; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak finanszírozási lehetőségeket a szociális gazdaság számára a 2014–2020 közötti időszakra szóló strukturális alapokon keresztül;

3.  ismételten hangsúlyozza a kohéziós politika mint fő beruházási eszköz jelentőségét, amely központi szerepet játszik a válság elleni küzdelemben, az egyenlőtlenségek csökkentésében és abban, hogy az Uniót és régióit a fenntartható növekedés útjára állítsa; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) különleges szerepet tölt be a szociális beruházás támogatásában és az Európa 2020 stratégia végrehajtásában, különösen a magas szintű fenntartható foglalkoztatáshoz és termelékenységhez való hozzájárulása, valamint ezzel egyidejűleg a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni eredményes küzdelem és a társadalmi kohézió erősítése révén; hangsúlyozza ezért, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során elegendő költségvetési forrást kell biztosítani a strukturális és beruházási alapok számára, és felhívja a figyelmet különösen arra, hogy számos területen – foglalkoztatás, innováció, fenntartható fejlődés, karbonszegény gazdaság és a kkv-k támogatása – ezek az alapok biztosítják a beruházások nagy részét;

4.  rámutat arra, hogy a kohéziós politika ellenállónak bizonyult a válsággal szemben azáltal, hogy programjait és finanszírozási eszközeit az adott helyzethez igazította, és így nagyobb rugalmasságot biztosított és döntő hozzájárulást nyújtott azokon a területeken, ahol a gazdaság korszerűsítéséhez, a versenyképesség javításához és a földrajzi különbségek csökkentéséhez beruházásokra van szükség;

Az uniós régiók finanszírozási kapacitása és a regionális, nemzeti és uniós szint közötti szinergiák

5.  kiemeli a számos nemzeti szint alatti hatóság szerepét a költségvetés kiegyensúlyozásában, amit azáltal biztosítanak, hogy szinten tartják a beruházásokat, társfinanszírozást nyújtanak az új projektekhez és ösztönző hatást gyakorolnak a magánberuházásokra, különösen, ha ezek szintje alacsony; hangsúlyozza, hogy recesszió és gyenge növekedés idején a növekedési potenciál fenntartása érdekében létfontosságú a fenntartható közbeszerzés, továbbá a finanszírozási és társfinanszírozási, valamint a beruházások iránti kötelezettségvállalások megtételére való kapacitás;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elhúzódó megszorító intézkedések és a 2011-ben és 2012-ben végrehajtott, az állami költségvetésekre fokozott nyomást gyakorló és azokat visszafogó szigorú gazdasági kormányzás csökkenthetik az Európa 2020 stratégia megvalósítását szolgáló helyi politikák mozgásterét;

7.  hangsúlyozza, hogy a különösen a regionális és helyi szinten fenntartható növekedés ösztönzését, a társadalmi kirekesztés leküzdését és a társadalmi szövet megújítását, a megfelelő egészségügyi és szociális szolgáltatások nyújtását és a munkahelyek megőrzését célzó közberuházási programok és projektek biztosítása érdekében helyre kell állítani és javítani kell a nemzeti szint alatti szint finanszírozási kapacitását és megfelelő technikai támogatást kell nyújtani, különösen a helyi szinten vezetett összetett közös projektek végrehajtása révén; fenntartja, hogy a legkülső régiók számára elkülönített egyedi kiegészítő források nem képezhetik tematikus koncentráció tárgyát, és azokat a legkülső régiókra háruló, az EUMSZ 349. cikkében említett jellemzőkkel és korlátokkal kapcsolatos többletköltségek ellensúlyozására kell használni; megjegyzi továbbá, hogy az egyedi kiegészítő forrást fel lehet használni a legkülső régiókban a közszolgáltatási kötelezettségeket és szerződéseket fedező működési támogatások és kiadások finanszírozásának a segítésére is;

8.  hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a regionális és helyi hatóságok közigazgatási kapacitását, és további erőfeszítéseket kell tenni a bürokrácia csökkentésére, ami kedvezményezettként e hatóságokat is negatívan érinti, és csökkenti kapacitásukat az Unió által finanszírozott projektek végrehajtására;

9.  kéri az intézményeket, hogy tökéletesítsék a meglévő rendelkezéseket annak érdekében, hogy a pénzügyi válság által különösen sújtott egyes tagállamok régiói tovább fejleszthessék a strukturális és kohéziós alapok felhasználására való képességüket, és megelőzzék a kötelezettségvállalások várhatóan hatalmas mértékű visszavonását;

10.  a szabályok további egyszerűsítésére és nagyobb rugalmasságra szólít fel a strukturális alapok tervezésében és kezelésében, lehetővé téve a projektek jobb végrehajtását és a szociális kihívásokra és fenyegetésekre adott gyorsabb és megfelelőbb válaszokat;

11.   üdvözli a Bizottság 2012. évi jelentését a gazdasági és monetáris unión belüli államháztartásokról és különösen a jelentésnek az Unión belüli költségvetési decentralizációról szóló fejezetét, amely hangsúlyozza a föderalista, a bevételnövelést és a kiadásokkal kapcsolatos feladatokat az állam alatti szint hatóságaihoz utaló költségvetési modell helyességét; felkéri a Bizottságot, hogy a gazdasági és monetáris unión belüli államháztartásokról szóló jövő évi jelentésbe vegyen fel egy fejezetet, amely az állam alatti szintű költségvetések és reformok helyzetével foglalkozik;

12.  hangsúlyozza, hogy nagyobb szinergiát kell teremteni a nemzeti, a nemzeti szint alatti és az európai költségvetések között a különböző uniós, tagállami és állam alatti szintű költségvetési hatóságok szerepének és feladatainak egyértelmű meghatározása révén, ezen belül az uniós szakpolitikai és finanszírozási közreműködés szerepének és alapjainak egyértelmű meghatározásával, betartva a késedelmes fizetésekről szóló 2011/7/EU irányelvben rögzített fizetési határidőket, tiszteletben tartva a szubszidiaritást és a helyi és regionális hatóságok költségvetési jogait (a döntéshozatalban és ellenőrzésben betöltött szerepüket), vagyis az őket megválasztó közösségeknek való demokratikus elszámoltathatóságukat, valamint a prioritások és a kiadások meghatározásában az egyes kormányzati szintek önállóságának biztosításával; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson egyértelmű tényadatokat arról, hogyan lehetne az uniós költségvetésnek a különböző szintű befektetések fellendítésében betöltött szerepét növelni;

13.  határozottan támogatja a költségvetési folyamatok nagyobb átláthatóságát és egyszerűsítését valamennyi kormányzati szinten (ami magában foglalja az uniós finanszírozási források pontos megjelölését a nemzeti és állam alatti szintű költségvetéseken belül), valamint a regionális szintű uniós finanszírozási programok kiadásaira vonatkozó adatok elérhetőségének biztosítását uniós szinten (ahol ez lehetséges), továbbá annak tisztázását, hogy uniós, tagállami és állam alatti szinten hogyan hangolják össze a prioritásokat és a finanszírozást a megállapított uniós szintű prioritásokkal;

14.  hangsúlyozza az Európa-szerte jelenleg is zajló költségvetési megszorításokhoz való igazodás fontosságát, a jövőbe való befektetés folytatása mellett; emlékezteti a tagállamokat, hogy nem az jelenti a kihívást, hogy többet költsenek, hanem az, hogy hatékonyabb módon költsenek;

15.  üdvözli, hogy a pénzügyi eszközök alkalmazását a kohéziós politika keretén belül minden tematikus célkitűzésre és minden KSK-alapra kiterjesztik; felkéri a Bizottságot, hogy végezze el a növekedést szolgáló beruházások támogatását célzó új finanszírozási eszközökben és forrásokban – mint a kötvénypiac, a kockázatmegosztó eszköz és az innovatív pénzügyi eszközök – rejlő potenciál alapos elemzését és értékelését; felszólítja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy javasoljanak olyan innovatív módszereket, amelyekkel a helyi és regionális hatóságok hosszú távú befektetései finanszírozhatók, többek között magántőke bevonása révén; hangsúlyozza, hogy az EBB kölcsönkonstrukciói kulcsfontosságú szerepet játszanak az európai érdekű projektek finanszírozásában, és felszólít arra, hogy teremtsenek nagyobb összhangot és szinergiát e konstrukciók és a strukturális alapok között;

16.  hangsúlyozza a Jessica kezdeményezés jelentőségét a fenntartható városfejlesztés és a városi területek helyreállításának különböző pénzügyi mechanizmusok révén történő támogatásában, és felszólít arra, hogy e kezdeményezést szélesebb körben használják a jövőbeli programozási időszakban;

Az Unió gazdasági kormányzása és a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások

17.  hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok lehetséges szerepét az Európa 2020 stratégiának az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedésre irányuló célkitűzései elérésében; megismétli a központi hatóságok, valamint a regionális és helyi hatóságok közötti partnerség jelentőségét a prioritások meghatározásában és a programok végrehajtásához nyújtandó szükséges társfinanszírozás biztosításában, ami előfeltétele annak, hogy e célkitűzések elérése során korlátozott erőforrásokkal is maximális hatást érjenek el; ezzel összefüggésben kiemeli az új eszköz fontosságát a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés számára, ami lehetővé tenné a helyi szintű akciócsoportoknak az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedésre irányuló helyi stratégiák kidolgozását és végrehajtását; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák ezt a lehetőséget a jelenleg zajló programozási folyamatban a helyi akciócsoportok jelentős innovációs potenciáljának hasznosítása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a növeljék a helyi és regionális hatóságok, valamint adott esetben a szociális és más érintett partnerek részvételét a strukturális alapok programozásában, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében, valamint a partnerségi megállapodások elkészítésében, ami az uniós, a nemzeti, a regionális és a helyi stratégiák hatékonyabb összekapcsolását eredményezné;

18.  úgy véli, hogy néhány prioritást magában foglaló, tematikus koncentrációra van szükség; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy rugalmasságra van szükség annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok és a régiók a közös célokra a lehető leghatékonyabban reagálhassanak, tiszteletben tartva ugyanakkor a területi, gazdasági és társadalmi sajátosságokat;

19.  nyomatékosítja, hogy ellenzi a makrogazdasági feltételesség bevezetését a 2014–2020 közötti kohéziós politikában, mivel az hátrányosan érintené a válság miatt már meggyengült régiókat és társadalmi csoportokat, és a kifizetések felfüggesztésével aránytalan hatásokat eredményezhet bizonyos tagállamokban és különösen egyes régiókban annak ellenére, hogy azok teljes mértékben kiveszik a részüket az állami költségvetések kiegyensúlyozását célzó erőfeszítésekből, továbbá csak a pénzügyi nehézségekkel küzdő államok gyengítéséhez vezetne és figyelmen kívül hagyná az Unión belüli makrogazdasági egyensúly fenntartásához nélkülözhetetlen szolidaritás minden formáját; véleménye szerint azon túl, hogy egy ilyen szankcionálási eszköz ütközne az európai közvéleménnyel és növelné a bizalmatlanságot egy olyan történelmi pillanatban, amikor a lakosságot már így is súlyosan érinti a válság és a megszorító politikák hatásai;

20.  úgy véli, hogy az állami kiadások csökkentésének időszakában az addicionalitás elvét újra kell gondolni, hogy végrehajtása az európai gazdasági irányítás keretével összhangban történjen, valamint sürgeti, hogy ezt a kérdést vitassák meg a 2013 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikával kapcsolatos tárgyalások keretében;

21.  tudomásul veszi a Nemzetközi Valutaalap közelmúltbeli megállapításait, amelyek szerint a megszorítások gyengítik azokat az országokat, ahol mechanikusan alkalmazzák azokat: gyenge világgazdasági környezetben az államháztartások gyors konszolidációja rövid távon nehezíti a fellendülést, ami csökkenti az adóbevételeket, így végső soron növeli a hiányt; egyetért az IMF-fel abban, hogy a hangsúlyt nemcsak a fiskális konszolidációra kell helyezni, hanem a konszolidáció és a növekedés közötti egyensúly megteremtésére is;

22.  üdvözli azt a néhány tagállam által benyújtott javaslatot, miszerint a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások keretében meg kellene vitatni egy felülvizsgálati záradékot a 2015 és 2016 közötti időszakra szóló elszámolásokra vonatkozóan, amely lehetővé tenné az olyan alapvetően fontos ágazatok folyó költségvetésének megemelését, mint a fiatalok foglalkoztatása és a kkv-k;

23.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden meglévő mozgásteret vegyenek igénybe a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában a termelő és fenntartható állami beruházások szükségessége és a költségvetési fegyelem célkitűzése közötti egyensúly megteremtése céljából; úgy véli, hogy ez például azzal lehetne megvalósítható, hogy az uniós strukturális és beruházási alapok nemzeti társfinanszírozásának teljes összegét kiveszik a Stabilitási és Növekedési Paktum korlátozásai alól, vagy például azzal, hogy a Paktumhoz kapcsolódó számításokban az állam nettó – nem pedig bruttó – önfinanszírozási szükségletét, azaz a tényleges kiadásokat terhelő, adók nélküli önfinanszírozási szükségletet veszik figyelembe (különös figyelmet fordítva a HÉÁ-ra), vagy azzal, hogy e programok kétféle – uniós és nemzeti –finanszírozások határidőire más modulációt alkalmaznak, lehetővé téve, hogy a program első éveiben teljesen felhasználják az uniós támogatásokat, és hogy a nemzeti önrész felhasználását a program utolsó éveire halasszák, feltételezve, hogy az adott tagállam addigra konkrét eredményeket tud elérni az adósság GDP-hez mért arányával kapcsolatban alkalmazott megszorító politikájának köszönhetően;

24.  felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamok által a strukturális alapok támogatása céljából biztosított állami kiadásokat ne sorolják a partnerségi megállapodás keretében figyelembe vett strukturális, állami vagy azzal egyenértékű kiadások közé a Stabilitási és Növekedési Paktum betartásának ellenőrzésekor, mivel ez olyan kötelezettség, amely közvetlenül az addicionalitás elvének tiszteletben tartásából következik, amely pedig a kohéziós politika egyik alapelve; felszólít ezért, hogy a strukturális és beruházási alapok által társfinanszírozott programok végrehajtásához kapcsolódó állami kiadásokat vegyék ki a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti strukturális hiány fogalommeghatározása alól, mivel ezek a kiadások az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését, továbbá a versenyképesség, a növekedés és a munkahelyteremtés, különösen a fiatalok foglalkoztatásának támogatását szolgálják;

25.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a meglévő uniós költségvetési keretrendszeren belüli lehetséges intézkedésekről, hogy ezzel is elősegítse a folyó kiadások és a beruházások különválasztását a költségvetési hiány kalkulációjában, ezzel elkerülve, hogy a hosszú távú nettó előnyökkel járó állami beruházásokat kiadásként számítsák be;

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gazdasági és monetáris unió jövőjéről szóló, folyamatban lévő tárgyalások keretében a makrogazdasági kormányzási rendszer teljes rugalmassági mozgásterét vegyék figyelembe a termelő beruházás lehetővé tétele érdekében, és e célból gondolják át különösen a Stabilitási és Növekedési Paktum és a termelő állami beruházás közötti kapcsolatot, és vegyék ki a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti költségvetési felügyeleti szabályok hatálya alól azokat az állami kiadásokat, amelyek a növekedésbarát politikák keretében a strukturális és beruházási alapok által társfinanszírozott programok végrehajtásához kapcsolódnak;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/131388.pdf.
(2) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/136151.pdf.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0430.
(4) HL C 390. E, 2012.12.18., 10. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0070.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0069.
(7) HL C 87. E, 2010.4.1., 113. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0078.
(9) http://www.eib.org/infocentre/publications/all/econ-note-2012-regional-convergence.htm.
(10) http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2012/pdf/ocp125_en.pdf.


A csendes-óceáni átfogó uniós halászati stratégia
PDF 168kWORD 85k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása: Lépések egy átfogó uniós halászati stratégiáért a csendes-óceáni régióban (2012/2235(INI))
P7_TA(2013)0402A7-0297/2013

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményére,

—  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének halászattal kapcsolatos határozataira, különösen a 66/68. számú határozat 157. bekezdésére a fejlett országok kötelezettségeiről a legkevésbé fejlett országok és a kis fejlődő szigetállamok iránt,

—  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra,

—  tekintettel a FAO halászati kapacitások kezelésére vonatkozó nemzetközi cselekvési tervére (IPOA), amelyet a FAO Tanácsa 2000 novemberében hagyott jóvá,

—  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: jogellenes halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre(1),

—  tekintettel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló, a FAO-konferencia 36. ülésszakán 2009. november 22-én jóváhagyott megállapodásra,

—  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására(2),

—  tekintettel „Az EU és a csendes-óceáni térség közötti megújult fejlesztési partnerség felé” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. március 22-i közös bizottsági közleményre(3),

—  tekintettel a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményre, amelynek az EU a 2005/75/EK határozat értelmében 2005. január 25-i hatállyal szerződő fele(4),

—  tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény által létrehozott Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság (IATTC) megerősítéséről szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2006. május 22-i 2006/539/EK tanácsi határozatra(5),

—  tekintettel a Csendes-óceán déli részén található nyílt tengeri halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményre(6), amelyet az EU nevében a Tanács 2012/130/EU határozata(7) hagyott jóvá, és amely létrehozta a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Szervezetet (SPFO),

—  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás megkötéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/144/EU tanácsi határozatra(8),

—  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra(9) (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás),

—  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendeletre(10),

—  tekintettel az Európai Közösség és a Mikronéziai Szövetségi Államok között létrejött, a Mikronéziai Szövetségi Államok partjainál folytatott halászatról szóló partnerségi megállapodásra(11),

—  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a Kiribati Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodásra(12),

—  tekintettel az EU és a Salamon-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodásra(13),

—  tekintettel a Bizottság által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet értelmében nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekintett harmadik országok értesítéséről szóló, 2012. november 15-i bizottsági határozatra(14),

—  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0297/2013),

A.  mivel a politikák fejlesztési célú koherenciájának foganatosítása céljából azon uniós politikákat, amelyek kihatással vannak a csendes-óceáni AKCS-országok halászatára (pl.: a halászati, a kereskedelmi és a fejlesztési politikát), úgy kell végrehajtani, hogy hozzájáruljanak a csendes-óceáni AKCS-országok által kitűzött, fenntartható halászattal kapcsolatos fejlesztési célokhoz; mivel ezt a megközelítést bele kell foglalni a Cotonoui Megállapodás következő megújított változatába vagy az említett megállapodást esetleg követő eszközökbe;

B.  mivel az Uniónak törekednie kell a politikák fejlesztési célú koherenciájára az EUMSZ 208. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely szerint „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”;

C.  mivel az EU – az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül juttatott támogatásai révén – Ausztrália után e régió második legfontosabb támogatója, és mivel annak ellenére, hogy a csendes-óceáni AKCS-országokban a halászati erőforrások jelentik a legfőbb és egyben az egyetlen közös erőforrást, továbbá annak ellenére, hogy a nyugat- és közép-csendes-óceáni térség országai több ízben kifejezték szándékukat, hogy a tonhalhalászat segítségével kívánják felpörgetni a régió társadalmi-gazdasági fejlődését, a tizedik EFA mindössze 2,3%-a célozza a halászattal összefüggő tevékenységeket;

D.  mivel az Unió által két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások előtt hatásvizsgálatot kell végezni, különösen a tengerek biológiai erőforrásai megőrzésének és a megállapodások helyi lakosságra gyakorolt hatásainak tekintetében; mivel ezekhez a két-, illetve többoldalú megállapodásokhoz az említett hatásvizsgálatok következtetéseinek kell alapul szolgálniuk;

E.  mivel az EU és a csendes-óceáni AKCS-országok közötti, a Cotonoui Megállapodásból származó általános preferenciarendszernek a Kereskedelmi Világszervezet szabályaihoz való hozzáigazítását célzó gazdasági partnerségi megállapodásról szóló, folyamatban lévő tárgyalások során a halászati termékek döntő szerepet játszanak az európai piacokra és az erőforrásokhoz jutás, valamint a fenntartható fejlődést szem előtt tartó, jó halászati irányítás megvalósítása tekintetében;

F.  tudatában annak, hogy milyen veszélyt jelent a származási szabályoktól való eltérés, amelyről az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodáshoz csatolt, származási szabályokról szóló II. jegyzőkönyv 6. cikkének (6) bekezdése rendelkezik, és amely a tisztességtelen verseny veszélyét eredményezi a halászati termékek európai piacán;

G.  mivel az EU-nak az az érdeke, hogy előmozdítsa a csendes-óceáni régióval fennálló kapcsolatait, és a fejlesztési cél elérése érdekében együttműködjön e térséggel, mely együttműködés kiindulópontja a halászati erőforrások megőrzése, a fenntartható fejlődés előmozdítása és a halászati gazdálkodás átláthatóságának támogatása;

H.  mivel a Csendes-óceán nyugati és középső térsége adja a világ tonhalfogásának közel felét, aminek 80%-át a szigetállamok kizárólagos gazdasági övezeteiben ejtik, és csak 20%-át a nemzetközi vizeken;

I.  mivel a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) Tudományos Bizottsága által 2012-ben végzett legutóbbi állományfelmérés szerint szabályozási területén sem a bonitót (Katsuwonus pelamis), sem pedig a sárgaúszójú tonhalat (Thunnus albacares) nem halásszák túl, túlhalásszák viszont a nagyszemű tonhalat (Thunnus obesus); mivel a növendék nagyszemű tonhal mortalitása – különösen a halak csoportosulását előidéző eszközöket használó – erszényes kerítőhálós halászatban súlyos aggodalomra ad okot;

J.  mivel bár tapasztalható némi javulás a nyomon követés ,, a felügyelet és az ellenőrzés terén a Csendes-óceán említett övezetében, megállapítható, hogy a többnyire az ázsiai országokból és a szigetállamokból származó erszényes kerítőhálós halászhajók számának jelentős gyarapodása, valamint a halászati erőkifejtés és a jogellenes halászat növekedése a régió erőforrásainak fenntarthatóságát fenyegetik;

K.  mivel az EU csendes-óceáni halászatra vonatkozó megközelítése révén aktívan támogatni kell a túlzott kapacitás kezelésére és a halászati gazdálkodás javítására irányuló, folyamatban lévő regionális erőfeszítéseket;

L.  mivel hagyományosan léteznek a térségben tonhalgazdálkodással foglalkozó ügynökségek és regionális szervezetek, így a Csendes-óceáni Szigetek Fórumának Halászati Ügynöksége (FFA) vagy a naurui megállapodás részes felei (PNA) szubregionális szervezet;

M.  mivel a naurui megállapodás részes felei (PNA) 2008-ban bevezették a hajónaprendszert (VDS), kísérletet téve a PNA felségvizeihez való hozzáférés irányítására, az e vizeken végzett halászati erőkifejtés korlátozására és a halászatból származó haszon maximalizálására a kis fejlődő szigetállamok számára;

N.  mivel a részes felek túlzott erőkifejtése valós, és a WCPFC-n belül zajlanak az elkövetkezendő évekre vonatkozó új védelmi és irányítási intézkedés bevezetéséről szóló megbeszélések, amelyek során az erőkifejtés határai is szóba kerülnek;

O.  mivel az Egyesült Államok és a Csendes-óceán nyugati és középső térségének államai között 1988 óta van hatályban többoldalú – újratárgyalás alatt lévő – megállapodás, amely a régió halászati napjainak mintegy 20%-ához biztosít hozzáférést;

P.  mivel a hajónaprendszernek (VDS) teljes mértékben átláthatónak kell lennie, rendelkezéseit pedig javítani kell, és valamennyi részt vevő államban végre kell hajtani annak érdekében, hogy célkitűzései megvalósuljanak, és biztosítva legyen a kizárólagos gazdasági övezetekben és a nyílt tengeren hozott intézkedések teljes összeegyeztethetősége;

Q.  mivel a nagy távolságra közlekedő flották hozzáférési költsége várhatóan továbbra is számottevően emelkedni fog a következő években, lévén, hogy ez jelentős bevételi forrás a térség országai számára; mivel egy halászati nap költsége, amelyet a PNA-országok éves ülésén állapítottak meg, 2014-ben legalább 6000 USD lesz;

R.  mivel az EU által – többek között e térség országaival – megkötött halászati partnerségi megállapodások a hajók számának irányadó referencia-űrtartalommal való korlátozásán alapulnak, és mivel nézeteltérések adódtak abból, hogy a PNA-országok bevezették a hajónaprendszert és azt az EU-val kötött partnerségi megállapodásokban is alkalmazni kívánják;

S.  mivel egy jól kidolgozott és megfelelően végrehajtott hajónaprendszer eszközt nyújthat a régióbeli erőkifejtés további növekedésének megakadályozásához;

T.  mivel az EU a jogellenes halászat elleni küzdelem területén való együttműködést és az ezzel összefüggő szabályok betartását feltételként szabta a harmadik országokkal fenntartott, jövőbeli halászati partnerségi megállapodásokat célzó kapcsolataiban; mivel a jogellenes halászat elleni küzdelmet szolgáló 1005/2008/EK rendelet 38. cikkének (9) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság nem kezdeményez partnerségi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokat ilyen országokkal;

U.  mivel a gazdasági partnerségi megállapodásokba külön hivatkozást kell beilleszteni a jogellenes halászatról szóló rendelet végrehajtásáról, nem pedig általános megfogalmazásban említeni a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem szükségességét, valamint nem helyénvaló ilyen megállapodást kötni „nem együttműködőként” meghatározott harmadik országokkal;

V.  mivel 2012. november 15-i határozatában a Bizottság a jogellenes halászatról szóló rendelet értelmében lehetséges nem együttműködő harmadik országként azonosította Fidzsit és Vanuatut, egyrészt, mivel nem hoztak visszatartó erejű intézkedéseket és szankciókat az ezen országokban lajstromba vett, jogellenes halászatot folytató hajók vonatkozásában, másrészt, mivel nem ültették át a gyakorlatba a regionális halászati szervezetek által kiadott ajánlásokat;

W.  mivel Európa erszényes kerítőhálós flottája halászati tevékenységét hagyományosan elsősorban a közép-csendes-óceáni térségben végzi, részben nemzetközi vizeken, részben Kiribati kizárólagos gazdasági övezetében, valamint magánmegállapodások révén Tuvalu, Tokelau és Nauru kizárólagos gazdasági övezetében;

X.  mivel mindemellett a Kiribatival megkötött halászati partnerségi megállapodáson kívül az EU a nyugat-csendes-óceáni térség országaival hasonló megállapodásokat kötött, amelyek nem léptek hatályba, mert egyrészt a Mikronéziai Szövetségi Államokkal kötött megállapodást az ország parlamentje nem ratifikálta, másrészt a Salamon-szigetekkel kötött megállapodás megújítására irányuló tárgyalások 2012-ben megrekedtek;

Y.  mivel az Európai Bizottság befejezte a Cook-szigetekkel és Tuvaluval kapcsolatos, az ezen országokkal kötendő halászati megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdéséhez szükséges előzetes értékeléseket, és mivel a tárgyalási mandátumok Tanácstól való kérésének előzetes lépéseként aláírásra kerültek a megfelelő egyetértési megállapodások;

Z.  mivel az Európai Külügyi Szolgálatnak mindmáig nem volt a fidzsi-szigeteki küldöttségre rendelt, a halászati ügyekért felelős munkatársa;

Általános stratégia

1.  sürgeti a Bizottságot, hogy az EUMSZ 208. cikke értelmében gondoskodjon a csendes-óceáni régiót érintő uniós politikák koherenciájáról, különösen a halászati, a fejlesztési és a kereskedelempolitika tekintetében, és erősítse az ezek közötti lehetséges szinergiákat, hogy multiplikátor hatást érjen el, amely maximalizálja az előnyöket mind a Csendes-óceán e régiójának országai, mind az EU tagállamai számára, erősíti a nemzetközi dimenziót, fokozza az Unió stratégiai jelenlétét, továbbá növeli az EU láthatóságát a Csendes-óceán nyugati és középső térségében, és hozzájárul a csendes-óceáni erőforrások fenntartható kiaknázásához;

2.  úgy véli, hogy a csendes-óceáni AKCS-országokkal fenntartott, a Cotonoui Megállapodás utáni jövőbeli kapcsolatok keretében a halászati stratégiának olyan regionális megközelítést kell alkalmaznia, amely megerősíti az EU helyzetét és szerepét a Csendes-óceán nyugati és középső térségében;

3.  kéri, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a tizenegyedik EFA vegye figyelembe e stratégiát, valamint tegye lehetővé az ágazati támogatások hányadának növelését a halászközösségek szükségleteinek kielégítése (többek között a helyi élelmiszerbiztonsághoz való hozzájárulásuk fokozása) tekintetében, valamint a fogások helyben történő kirakodásához és feldolgozásához szükséges halászati infrastruktúra fejlesztése tekintetében, mivel a halászat a régió egyik fő gazdasági erőforrása;

4.  üdvözli, hogy nemrégiben kifejezetten a halászati ügyekkel foglalkozó személyzet érkezett az EU fidzsi-szigeteki küldöttségére, és bízik abban, hogy ez elősegíti a halászattal összefüggő állandó és specializált kapcsolatok kiépítését a régió országaival;

5.  kéri továbbá, hogy a fejlesztési segélyek terén törekedjenek jobb koordinációra és komplementaritásra a régió más szereplőivel, összhangban a 2009 augusztusában létrejött „Cairns Compact” elnevezésű kezdeményezéscsomaggal; üdvözli a 2012. június 12-én tartott második EU–PIF miniszteri találkozót, amely megerősíti az Unió és a csendes-óceáni térség közötti politikai párbeszédet, különösen a halászat és a fejlesztés terén, és így biztosítja az Unió és a régió országai által e területeken végzett fellépések fokozottabb hatékonyságát;

6.   hangsúlyozza, hogy a saját felségvizeiken kívül halászó flottáknak a csendes-óceáni országokkal együttműködve hozzá kell járulniuk a trópusi tonhalállományokra nehezedő halászati terhelés csökkentéséhez, többek között a régióban gazdaságilag nagy jelentőséggel bíró és jelenleg túlhalászott növendék nagyszemű tonhalak mortalitásának jelentős csökkentésével;

Halászati stratégia

A.  Rövid távon:

7.  hangsúlyozza a nyugat- és közép-csendes-óceáni térségre vonatkozó halászati stratégia kialakításának fontosságát, tekintettel arra, hogy a régió a halászat területén jelentős szerepet tölt be, és jelentős értéket képvisel az uniós flotta, az uniós piac és a halászati feldolgozóipar számára, hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az e térségben működő hajók jogbiztonságáról gondoskodni;

8.  megállapítja, hogy az EU azon stratégiája, amely a régió országaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek erőforrásaihoz való hozzáférést halászati együttműködési megállapodásokkal kívánta biztosítani, Kiribatin kívül nem működött megfelelően, és úgy véli, hogy a megállapodások megújításához és megerősítéséhez a különböző érintett felek közötti szoros és előnyös kapcsolatokat szolgáló új keretre van szükség;

9.  úgy véli, hogy a problémák egy része onnan ered, hogy az EU pozitív eredményt nem hozó megállapodásokat kötött a Salamon-szigetek és a Mikronéziai Szövetségi Államok kizárólagos gazdasági övezeteit magában foglaló nyugat-csendes-óceáni térség országaival ahelyett, hogy erõfeszítéseit a közép-csendes-óceáni térségre összpontosította volna, amely az uniós erszényes kerítõhálós flotta tevékenységének hagyományos helyszíne;

10.  igen kedvezően értékeli, hogy a Bizottság befejezte a Cook-szigetekkel és Tuvaluval kapcsolatos előzetes értékeléseket, így elindíthatja a halászati partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, és hogy a tárgyalási mandátumok Tanácstól való kérésének előzetes lépéseként aláírta a megfelelő egyetértési megállapodásokat;

11.  úgy véli, hogy ez az új tárgyalási módszer nagyobb összhangban áll a Parlament által – különösen a hosszú távon vándorló halfajok halászata tekintetében – többször szorgalmazott regionális megközelítéssel; kéri a Bizottságot, hogy a naurui megállapodás részes feleivel és egyéb csendes-óceáni AKCS-országokkal folytatott tárgyalások esetében gondoskodjon a WCPFC rendelkezéseinek tiszteletben tartásáról;

12.  megállapítja, hogy az Uniónak a Csendes-óceán tekintetében alkalmazott megközelítése révén támogatnia kell a fejlődő országokat, különösen a kis fejlődő szigetállamokat abban, hogy nagyobb mértékben részesedjenek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a nagy távolságra vándorló állományok fenntartható kiaknázásából, valamint az arra irányuló regionális erőfeszítések megerősítésében, hogy fenntartható módon megőrizzék és irányítsák az említett állományok halászatát, ahogyan erre az UNFSA felülvizsgálati konferenciája is felhív;

13.  aggodalmának ad hangot a térségben tapasztalható jogellenes halászat miatt, és bár elismeri az irányítás terén elért bizonyos javulást, úgy véli, hogy ez még nem elégséges, különösen, ha a jogellenes halászat elleni alapvető eszközök bevezetésének helyzetét tekintjük;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy a csendes-óceáni országokkal tárgyalt gazdasági partnerségi megállapodásba illesszen be olyan hivatkozást, amely kifejezetten említi a jogellenes halászatról szóló 1005/2008/EK rendeletet;

15.  felhívja az AKCS-államokat, hogy továbbra is tevékenyen vegyenek részt a regionális halászati gazdálkodási szervezetek munkájában, és rendszeresen tájékoztassák a civilszervezeteket és a társadalmi-szakmai szervezeteket a halászat területén hozott döntésekről.

B.  Közép- és hosszú távon:

16.  felkéri a Bizottságot, hogy az EU flottája által az e térség országaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek erőforrásaihoz való hozzáférés szabályozása érdekében gondoskodjon egy olyan hosszabb távú stratégia létrehozásának lehetőségéről, amelynek alapját az Európai Unió és a nyugat- és közép-csendes óceáni térség országai közötti, az FFA révén megkötött regionális keretmegállapodás képezi, amely a következő szempontokon alapul:

   a) a megállapodásban meg kell határozni azokat a módozatokat, amelyek szerint az EU flottája hozzáférhet az erőforrásokhoz, és amelyeknek a későbbiekben az érintett országokkal megkötött kétoldalú halászati együttműködési megállapodásokban kell testet ölteniük;
   b) a megállapodás révén átlátható irányítási rendszert kell létrehozni, amely biztosítja különösen a jogellenes halászat elleni küzdelmet, és meghatározza az alkalmazandó eszközöket, ideértve a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló megállapodást;
   c) a megállapodásnak a hajónaprendszeren kell alapulnia, feltéve, hogy elfogadásra kerülnek azok az intézkedések, amelyek biztosítják a rendszer átláthatóságát, javítják hatékonyságát, szabályainak valamennyi érintett fél részéről történő betartását és a rendelkezésre álló legjobb tudományos ajánlásokkal való összhangját;
   d) a megállapodás tárgyalása folyamán meg kell vizsgálni, hogy az EFA keretében a térség számára előirányzott fejlesztési támogatásokat miként lehetne az FFA-n keresztül folyósítani, lévén, hogy a csendes-óceáni AKCS-országok nem rendelkeznek az ezen alapok megfelelő felhasználásához szükséges emberi erőforrásokkal és technikai eszközökkel;

17.  hangsúlyozza, hogy e folyamat befejező szakaszában kizárólag regionális megközelítést kell alkalmazni, vagyis a gazdasági partnerségi megállapodást aláíró országokkal egy olyan többoldalú halászati együttműködési megállapodásra kell jutni, amely a uniós flotta számára hozzáférést biztosít ezen országok kizárólagos gazdasági övezeteinek erőforrásaihoz;

18.  javasolja, hogy a Bizottság a Cotonoui Megállapodás felülvizsgálata során vegye figyelembe a csendes-óceáni térségre vonatkozó e halászati stratégiát, valamint a szigetállamok sajátosságait;

19.  hangsúlyozza a Parlament igényét, hogy – az EUMSZ rendelkezéseinek megfelelően – megfelelő módon vonják be a kétoldalú megállapodások előkészítésébe és tárgyalási folyamatába, mind pedig azok működésének hosszú távú nyomon követésébe és értékelésébe; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet az EUMSZ 13. cikkének (2) bekezdése és 218. cikkének (10) bekezdése értelmében az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen, a Tanáccsal egyenrangú módon tájékoztassák; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy a Parlamentet megfigyelők útján kell képviseltetni a halászati megállapodásokban előirányzott vegyes bizottság ülésein; kitart amellett, hogy a civil társadalom – ideértve az EU és a harmadik országok halászati képviselőit is – megfigyelőként vegyen részt az ilyen üléseken;

o
o   o

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jelentést a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0461.
(3) JOIN (2012)0006.
(4) HL L 32., 2005.2.4., 1. o.
(5) HL L 224., 2006.8.16., 22. o.
(6) HL L 67., 2012.3.6., 3. o.
(7) HL L 67., 2012.3.6., 1. o.
(8) HL L 60., 2011.3.5., 2. o.
(9) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(10) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(11) HL L 151., 2006.6.6., 3. o.
(12) HL L 205., 2007.8.7., 3. o.
(13) HL L 190., 2010.7.22., 3. o.
(14) HL C 354., 2012.11.17., 1. o.


Halászati korlátozások és felségvizek a Földközi- és a Fekete-tengeren – konfliktusmegoldás
PDF 285kWORD 59k
Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a halászati korlátozásokról és a parti tengerekről a Földközi- és a Fekete-tengeren – a konfliktusmegoldás módszerei (2011/2086(INI))
P7_TA(2013)0403A7-0288/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére (UNCLOS),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) 1995. októberi konferenciája által elfogadott, a felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexre,

–  tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló, 1992 áprilisában Bukarestben aláírt egyezményre,

–  tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló, 1976 februárjában Barcelonában aláírt és 1995 júniusában ugyanott módosított egyezményre és a hozzá csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel a fekete-tengeri környezetvédelemre és rehabilitációra vonatkozó, 2009 áprilisában Szófiában elfogadott stratégiai cselekvési tervre,

–  tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)(1),

–  tekintettel a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2013)0133),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló [...]-i [...]/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [külpolitikáról szóló VII. szakaszára](2),

–  tekintettel az Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a jelenlegi és jövőbeli fekete-tengeri halászati gazdálkodásról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” című 2007. október 10-i közleményére (COM(2007)0575),

–  tekintettel az integrált tengerpolitikáról (IMP) – az elért eredmények értékeléséről és az új kihívásokról szóló, 2010. október 21-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett „A földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé” című 2009. szeptember 11-i közleményére (COM(2009)0466),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikára és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási eszközökre,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020: tengermegfigyelés és tengeriadat-kezelés az intelligens és fenntartható növekedés szolgálatában” című 2010. szeptember 8-i közleményére (COM(2010)0461),

–  tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz révén megvalósuló, az Európai Bizottság által 2008. augusztus 14-én elfogadott, „Földközi-tengeri medence 2007–2013” elnevezésű, határokon átnyúló együttműködési programra,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Kék növekedés – A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című 2012. szeptember 13-i közleményére (COM(2012)0494),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0288/2013),

A.  mivel 2025-re a földközi-tengeri térség urbanizációja elérheti a 60%-ot, így a lakosság egyharmada a part menti területeken összpontosul majd, aminek következtében megkétszereződik a víz és a halászati erőforrások iránti kereslet;

B.  mivel a Földközi-tengeren zajlik a világ tengeri forgalmának 30%-a;

C.  mivel a Földközi-tenger és a Fekete-tenger oceanográfiai, halászati, környezeti és társadalmi-gazdasági szempontból egyedi tulajdonságokkal rendelkezik;

D.  mivel a tengeri és part menti területek irányítása összetett feladat, és különböző magán- és közhatóságok részvételével folyik;

E.  mivel a Földközi-tenger és a Fekete-tenger vize nagyon lassan cserélődik ki (80-90, illetve 140 év alatt), ezért rendkívül érzékeny a tengeri szennyezésre;

F.  mivel a Földközi-tenger halállományának közel 75%-a túlhalászott;

G.  mivel a hajók nemzeti halászati területekhez való hozzáférését szabályozó jogi rendszerek a hajók felségjelzése szerint váltakoznak;

1.  aggályának ad hangot a kevesebb állományért és tengeri erőforrásért folyó nagyobb verseny miatt, amely regionális feszültségekhez és a part menti államok között vitákhoz vezethet a tengeri területek kapcsán; fokozott regionális, tagállami és uniós szintű erőfeszítésekre szólít fel ezzel összefüggésben az erőforrásokhoz való hozzáférés szabályozásának javítása érdekében;

2.  arra buzdít minden part menti államot, hogy fokozza erőfeszítéseit a Földközi- és a Fekete-tenger túlhalászásának megakadályozása érdekében, mivel a halállományok csökkenése növeli a konfliktusok veszélyét a térségben;

3.  határozott meggyőződése, hogy a tengeri területeket és a tengeri határok megállapítását illető viták békés rendezése – összhangban a tagállamok és harmadik országok uniós és nemzetközi jogszabályokban, különösen az ENSZ tengerjogi egyezményében rögzített jogaival és kötelességeivel – az óceánok jó kezelésének alapvető eleme;

4.  meggyőződése, hogy a földközi-tengeri és a fekete-tengeri tengergazdálkodás az érintett part menti államok közötti nagyobb fokú politikai kohéziót és együttműködést igényel; hangsúlyozza a kétoldalú együttműködés és a nemzetközi egyezmények fontos szerepét, mivel a fekete-tengeri és földközi-tengeri országok többsége nem tagja az Uniónak, és így nem terjed ki rájuk az uniós jogszabályok hatálya;

5.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság szerepet vállal a Földközi-tenger és a Fekete-tenger partján fekvő nem tagállamokkal folytatott szilárdabb és strukturáltabb párbeszéd előmozdításában az e medencékben található közös állományokkal való gazdálkodás javítása érdekében; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e célból regionális megközelítést alkalmazva fokozza erőfeszítéseit;

6.  meggyőződése, hogy a tengergazdálkodás a földközi-tengeri és fekete-tengeri régiókban lehetőséget kínál a nemzetközi kapcsolatokra és a régió hatékony kormányzására;

7.  hangsúlyozza, hogy a csökkent halállományokért és tengeri erőforrásokért folytatott verseny a harmadik országokkal való súrlódások forrása lehet; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a parti tengervizek és parti tengerek, a kizárólagos gazdasági övezetek, a kontinentális talapzat, a tengeri infrastruktúra és a tengeri erőforrások felügyeletének, ellenőrzésének, biztonságának és védelmének biztosítása érdekében; megállapítja, hogy ebben a vonatkozásban az Uniónak erőteljes politikai jelenlétet kell fenntartania és a nemzetközi viszályok megakadályozására kell törekednie;

8.  arra ösztönzi az Uniót, hogy használja diplomáciai eszközeit a tagállamok és harmadik országok közötti párbeszéd ösztönzésére annak biztosítása érdekében, hogy fontosságot tulajdonítsanak az Unió közös halászati politikájának, és ellenőrizzék szabályainak betartását; hangsúlyozza, hogy az uniós tagjelölt országoknak különösen tiszteletben kell tartaniuk az uniós halászati politika elveit, valamint a halászati tevékenységekre alkalmazandó uniós és nemzetközi jogszabályokat;

9.  megállapítja, hogy a 21 földközi-tengeri állam közül három nem írta alá és nem ratifikálta az ENSZ tengerjogi egyezményét; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze ezeket az országokat, különösen az uniós tagjelölt országokat arra, hogy csatlakozzanak az egyezményhez, és hajtsák végre az uniós tengerügyi szabályozási keret szerves részeként;

10.  felhívja a Bizottságot és a harmadik országokat, hogy dolgozzanak ki regionális megközelítést a földközi-tengeri és fekete-tengeri halállományok megőrzésére és halászatára vonatkozóan, figyelembe véve a halászat határokon átnyúló dimenzióját és azt, hogy egyes fajok vándorolnak; e tekintetben hangsúlyozza a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) jelentős szerepét az egyenlő versenyfeltételek biztosításában és a fekete-tengeri fenntartható halászat biztosításának regionális fórumaként;

11.  hangsúlyozza a környezetvédelem és fenntartható fejlődés szükségességét e tengeri medencékben és azt, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség a tengerirányítás és -ellenőrzés érdekében, a nemzetközi jogszabályokkal – különösen az UNCLOS-szal –összhangban, ami hozzájárul a part menti és tengeri területek fokozott környezetvédelméhez;

12.  úgy véli, hogy egy integrált tengerpolitika és különösen a tengeri területrendezés központi szerepet játszhat a konfliktusok megelőzésében az uniós tagállamok között, illetve a tagállamok és harmadik országok között;

13.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a „Kék növekedés” stratégia és a szomszédos országokkal – az egyazon földrajzi régióban elhelyezkedő harmadik országokkal is – meglévő megállapodások keretében vezessék be az integrált partiövezet-gazdálkodást és a tengeri területrendezést a nyílt tengeri szélerőművek, víz alatti kábelek és vezetékek lefektetése, tengeri szállítás, halászat és akvakultúra, valamint halállománypótló területek kialakítása tekintetében;

14.  ösztönzi a tengeri övezetek, különösen a kizárólagos gazdasági övezetek és a védett tengeri területek kialakítását, ami nem csupán a halállományok megőrzését és a parti tengereken túli gazdálkodást fogja javítani, hanem elő fogja mozdítani a fenntartható halászati erőforrásokat, elősegíti a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzését és az ellene folytatott küzdelmet, valamint javítani fogja a tengergazdálkodást ezekben a medencékben; hangsúlyozza, hogy az Uniónak e tekintetben megfelelő iránymutatást, koordinálást és támogatást kell nyújtania a tagállamoknak;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban e kérdést, hogy biztosítva legyen a koherencia a vonatkozó uniós szakpolitikai területeken, elsősorban a közös halászati politika és az integrált tengerpolitika területén, továbbá hogy fokozott együttműködés és párbeszéd révén támogassa e koherenciát – és az egyenlő versenyfeltételeket – az Unión belül és a szomszédos partnerországok vonatkozásában is;

16.  hangsúlyozza az állományfelmérések jelentőségét, és fokozott együttműködésre hívja fel a tudományos intézeteket mindkét medence tekintetében, ideértve a tudományos adatok cseréjét és az információk egymással való megosztását; meggyőződése, hogy az Uniónak támogatnia, ösztönöznie és segítenie kell az együttműködést és a közös munkát az Unió tudományos csoportjai és az érintett nem tagállamokban működő partnereik között; e tekintetben üdvözli a „tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezést, melynek célja a tengeri környezettel kapcsolatos adatok elérhetővé tétele számos potenciálisan érdekelt fél, például a közvélemény, az ipari, oktatási és kutatási intézmények és a civil társadalom számára;

17.  az ökoszisztéma megóvásának erősítését célzó integrált célkitűzés keretében felhív a halászati tevékenységek nyomon követési, ellenőrzési és felügyeleti rendszerének javítására mindkét medencében, összhangban az uniós és nemzetközi jogszabályokkal – különösen az UNCLOS-szal –, hatékonyabban járulva hozzá ezáltal a halállományok hosszú távon való fenntartható kiaknázásához és a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemhez;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.
(2) Lásd a […] számú tanácsi dokumentumot.
(3) HL C 136. E, 2012.5.11., 81. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 37. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0461.
(6) HL C 70. E, 2012.3.8., 70. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat