Index 
Elfogadott szövegek
2013. november 21., Csütörtök - Strasbourg
A „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) ***I
 A „Horizont 2020” program (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályai ***I
 Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) stratégiai innovációs terve ***I
 Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet ***I
 A vállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások versenyképessége (2014–2020) ***I
 A „Horizont 2020” program (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program *
 Európai statisztikák ***I
 A társadalmi változásra és innovációra irányuló program ***I
 Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) ***I
 Adóügyi cselekvési program ***I
 Vámügyi cselekvési program ***I
 A biztosítás és viszontbiztosítás (a Szolvencia II) ***I
 A dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állása
 „Vállalkozás 2020” cselekvési terv: A vállalkozói szellem felélénkítése Európában
 A közös biztonság- és védelempolitika megvalósítása
 Európai védelmi technológiai és ipari bázis
 A GMU szociális dimenziójának erősítése
 Banglades: emberi jogok és a küszöbönálló választások
 Katar: a migráns munkavállalók helyzete
 Tisztességes igazságszolgáltatás Bolíviában, különös tekintettel Tóásó Előd és Mario Tadić ügyére

A „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) ***I
PDF 231kWORD 131k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0809 – C7-0466/2011 – 2011/0401(COD))
P7_TA(2013)0499A7-0427/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0809),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 173. cikkének (3) bekezdésére és 182. cikkének (1) bekezdésére, amelynek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7-0466/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. július 19-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. szeptember 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0427/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0401


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1291/2013/EU rendelet.)

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATAI

„Nyilatkozat a 19. cikkről

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a „Horizont 2020” keretprogramban továbbra is ugyanaz az etikai keret szabja meg az emberi embrionális őssejtek kutatásának uniós finanszírozásáról meghozandó döntéseket, mint a hetedik keretprogramban.

Ezt az etikai keretet azért javasolja továbbvinni az Európai Bizottság, mert a tapasztalatok alapján egy igen ígéretes tudományterületen felelősségteljes szemléletmód kialakulását eredményezte, és kielégítőnek bizonyult egy olyan kutatási programban, amelyben számos, nagyon eltérő szabályozási hátterű ország kutatói vesznek részt.

(1)  A „Horizont 2020” keretprogramról szóló határozat három területet kifejezetten kizár a közösségi finanszírozás hatálya alól:

–  az ember reprodukciós célú klónozására irányuló kutatási tevékenység;

–  az emberek egyéni génállományának módosítását célzó kutatási tevékenység, amelynek eredményeképpen ezek a változtatások örökölhetővé válhatnak;

–  az emberi embrióknak kizárólag kutatási célból vagy őssejtekhez jutás céljából történő létrehozására irányuló kutatási tevékenység, ideértve a szomatikus sejtek maganyagának átvitelén alapuló eljárást is.

(2)  Nem részesülhet finanszírozásban olyan tevékenység, amely valamennyi tagállamban tilos. Nem részesülhet finanszírozásban egy adott tagállamban olyan tevékenység, amely a kérdéses tagállamban tilos.

(3)  A „Horizont 2020” keretprogramról szóló határozat és az emberi embrionális őssejtek kutatásának közösségi finanszírozását meghatározó etikai keret mögött semmiféle olyan értékítélet nem húzódik meg, amely az ilyen kutatás tekintetében a tagállamokban irányadó jogszabályi, illetve etikai keretre vonatkozna.

(4)  A pályázati felhívásokban az Európai Bizottság kifejezetten nem fogja kérni emberi embrionális őssejtek felhasználását. Az emberi őssejtek felhasználásáról, legyenek azok felnőttekből vagy embriókból származók, az érintett tudósok döntenek az általuk elérni kívánt célkitűzések figyelembevételével. A gyakorlatban az őssejtkutatás közösségi finanszírozása túlnyomórészt a felnőttekből származó őssejtek felhasználásának támogatására fordítódik. Nincs ok azt várni, hogy a „Horizont 2020” keretprogramban ez jelentősen másként lesz.

(5)  Minden olyan projektnek, amely emberi embrionális őssejtet kíván felhasználni, meg kell felelnie egy tudományos értékelésen, amelyben független tudományos szakértők azt vizsgálják, hogy a kitűzött tudományos célok eléréséhez valóban szükséges-e ilyen őssejteket felhasználni.

(6)  A tudományos értékelésen sikeresen megfelelt pályázatok ezután az Európai Bizottság által szervezett szigorú etikai vizsgálat tárgyát képezik. Az etikai vizsgálat során figyelembe veszik az EU Alapjogi Chartájában foglalt elveket és az olyan vonatkozó nemzetközi egyezményeket, mint az Európa Tanács 1997. április 4-én Oviedóban aláírt, az emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezménye és annak kiegészítő jegyzőkönyvei, valamint az UNESCO által elfogadott, az emberi génállományról és az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozat. Az etikai vizsgálat annak ellenőrzésére is szolgál, hogy a pályázat tiszteletben tartja-e annak az országnak a szabályait, ahol a kutatást el kívánják végezni.

(7)  Egyedi esetekben etikai vizsgálat a projekt élettartama alatt is végezhető.

(8)  Minden olyan projektnek, amely emberi embrionális őssejteket kíván felhasználni, a projekt megkezdése előtt be kell szereznie az illetékes nemzeti vagy helyi etikai bizottság jóváhagyását. Minden nemzeti szabályt és eljárást be kell tartani, beleértve egyebek mellett a szülői hozzájárulásra, a pénzbeni ösztönzés tilalmára stb. vonatkozókat is. Az elbírálás során meg kell győződni arról, hogy a pályázat utal-e az engedélyezés és az ellenőrzés céljából a kutatás elvégzésének helye szerinti tagállam illetékes hatósága által megteendő intézkedésekre.

(9)  Azokat a pályázatokat, amelyek a tudományos értékelésen, a nemzeti vagy helyi etikai ellenőrzésen és az európai etikai vizsgálaton egyaránt megfeleltek, egyenként a tagállamok vizsgálóbizottsági eljárással összhangban működő bizottsága elé terjesztik jóváhagyásra. Nem kaphat finanszírozást egyetlen olyan, emberi embrionális őssejteket felhasználó projekt sem, amely nem nyeri el a tagállamok jóváhagyását.

(10)  Az Európai Bizottság a jövőben is arra törekszik, hogy a közösségi finanszírozásban részesített őssejtkutatás eredményei – végső soron valamennyi ország betegeinek érdekében – a kutatók számára széles körben hozzáférhetők legyenek.

(11)  Az Európai Bizottság támogatni fog olyan cselekvéseket és kezdeményezéseket, amelyek kellően megalapozott etikai keretek között hozzájárulnak az emberi embrionális őssejtek kutatásának összehangolásához és ésszerűsítéséhez. A Bizottság különösen támogatja az emberi embrionális őssejtvonalak európai nyilvántartásának létrehozását. E nyilvántartás támogatása lehetővé teszi az Európában rendelkezésre álló emberi embrionális őssejtek ellenőrzés alatt tartását, hozzájárul ahhoz, hogy a kérdéses őssejteket a tudósok minél jobban hasznosítsák, és segíthet megelőzni az új őssejtvonalak indokolatlan előállítását.

(12)  Az Európai Bizottság a jövőben is követni kívánja a jelenlegi gyakorlatot, és nem fog a vizsgálóbizottsági eljárással összhangban működő bizottság elé terjeszteni olyan pályázatokat, amelyek olyan kutatási tevékenységet tartalmaznak, amelyek emberi embriókat semmisítenek meg, még akkor sem, ha ezt őssejtekhez jutás céljából teszik. E kutatási lépés támogatásának kizárása nem jelenti azt, hogy nem részesülhetnek közösségi finanszírozásban azok a következő kutatási lépések, amelyek emberi embrionális őssejtek felhasználását igénylik.

Nyilatkozat az energiáról

A Bizottság elismeri a végfelhasználói energiahatékonyság és a megújuló energiák jövőbeli lényeges szerepét, a jobb hálózatok és a tárolás fontosságát a bennük rejlő potenciál maximális kihasználása szempontjából, valamint hogy szükség van a piaci felvevőképességét érintő intézkedésekre a kapacitásépítés, az irányítás javítása és a piaci korlátok lebontása érdekében, az energiahatékonyságra és a megújuló energiára irányuló megoldások megvalósulása céljából.

A Bizottság törekedni fog annak biztosítására, hogy a „Horizont 2020” keretprogram energiaügyi kihívásokra fordítandó keretösszegének legalább 85%-át a nem fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos területekre költsék, ezen belül az energiaügyi kihívásokra fordítandó teljes keretösszeg legalább 15%-át pedig – az „Intelligens energia – Európa III” program keretében – a megújuló energiákkal és az energiahatékonysággal összefüggő, létező technológiákkal kapcsolatos, a piaci felvevőképességet érintő tevékenységekre. A program végrehajtása célzott igazgatási struktúra keretében történik, és magában foglalja – mint eddig is – a fenntartható energiapolitika végrehajtásához, a kapacitásépítéshez és a beruházásfinanszírozás ösztönzéséhez adott támogatást.

A fennmaradó rész a fosszilis energiahordozókkal összefüggő technológiák és a fejlesztési opciók támogatására szolgál, mivel az utóbbiak alapvető fontosságúak a 2050-re tervezett célok megvalósításához, valamint a fenntartható energiákra épülő rendszer kialakításához.

A célok megvalósításának menetét a Bizottság ellenőrzi, és az eredményeket rendszeres jelentések formájában összegzi.

Nyilatkozat a kiválóság fokozásáról és a részvétel ösztönzéséről

A Bizottság elkötelezett – az új „A kiválóság fokozása és a részvétel ösztönzése” fejezet révén – a kutatás és az innováció terén Európában jelenleg tapasztalható megosztottság felszámolására irányuló intézkedések kidolgozása és végrehajtása mellett. Az említett intézkedések számára előirányzott finanszírozás szintje nem lehet alacsonyabb, mint a hetedik keretprogramban a „részvétel ösztönzését” célzó tevékenységekre folyósított összeg.

A COST („Európai együttműködés a tudomány és a technológia területén”) új – a „részvétel ösztönzése” címén bevezetett – tevékenységeit „A kiválóság fokozása és a részvétel ösztönzése” számára elkülönített finanszírozási keretből kell támogatni. A COST nem ide tartozó tevékenységeinek támogatására – költségvetési szempontból azonos nagyságrendben – a 6., „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak” elnevezésű címre elkülönített költségkeret szolgál.

A politikatámogatási eszközhöz és a nemzeti kapcsolattartó pontok transznacionális hálózataihoz kapcsolódó tevékenységek nagyobb részét szintén a 6., „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak” címre elkülönített költségkeretből kell támogatni.

Nyilatkozat a „kiválóság pecsétjéről”

Az uniós szintű fellépésnek köszönhetően az egész EU-ra kiterjedő versenyeztetéssel választhatók ki a legjobb pályázatok, vagyis magasabbra tehető a kiválóság mércéje, és a közfigyelem előterébe állítható az élvonalbeli kutatás és innováció.

A Bizottság úgy véli, hogy azok a kedvezően elbírált EKK-, Maria Sklodowska-Curie- vagy együttműködésen alapuló projektjavaslatok, csoporttevékenységek, a kkv-támogató eszköz 2. szakasza, amelyek költségvetési korlátozások miatt nem tudtak finanszírozáshoz jutni, ennek ellenére megfelelnek a „Horizont 2020” kiválósági követelményének.

A résztvevők egyetértése esetén ez az információ az illetékes hatóságok tudomására hozható.

A Bizottság ezért kedvezően fogad minden olyan finanszírozási kezdeményezést, amelynek célja e projektek nemzeti vagy regionális szintű, illetve magánszférabeli támogatása. Ebben az összefüggésben a kohéziós politika is szerephez jut a kapacitásépítés tekintetében.

Nyilatkozat a kkv-támogató eszközről

A „Horizont 2020” keretprogramban nagy súllyal szerepel a kkv-k támogatása, amely az egyik legfontosabb elérendő cél az innováció, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés elősegítése érdekében. Ezért a Bizottság gondoskodni fog a „Horizont 2020” keretprogram kkv-támogató jellegének nagyfokú láthatóságáról, különösen ami a kkv-támogató eszköz munkaprogramokban, iránymutatásokban és kommunikációs tevékenységekben való jelenlétét illeti. Mindent megtesz azért, hogy a kkv-k könnyűszerrel és egyenes úton megtalálhassák és kihasználhassák a „Társadalmi kihívások” és „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” (LEIT) című fejezetekben számukra biztosított lehetőségeket.

A kkv-támogató eszköz végrehajtása egységes központosított irányítási rendszerben történik, amelynek feladata lesz a projektek értékelése és irányítása (beleértve a szokásos ikt-rendszerek és ügyviteli eljárások alkalmazását).

A kkv-támogató eszköznek magához kell vonzania a kkv-k legambiciózusabb innovációs projektjeit. A végrehajtás alulról felfelé történik egy, a kkv-k igényeihez alkalmazott és folyamatosan működő pályázati felhívás formájában, „A kkv-k innovációi” egyedi célkitűzésben meghatározottaknak megfelelően, egyszersmind figyelemmel a LEIT-programok és a „Társadalmi kihívások” prioritásaira és célkitűzéseire, megengedve – az alulról felfelé irányuló megközelítés alapján – a két utóbbi fejezet alá tartozó „vegyes” ajánlatok benyújtását is. Az eljárást – a kétéves stratégiai programok figyelembevétele érdekében – kétévente lehet felülvizsgálni/megújítani. A fentiekben leírt eljáráson kívül adott esetben egyedi stratégiai érdekek alapján is szervezhetők pályázati felhívások. Ezek a pályázati felhívások a kkv-támogató eszköz alapvetését és eljárásait alkalmazzák, valamint rendelkezésre bocsátják annak egyetlen kapcsolatfelvételi pontját és kísérő mentori és tanácsadási szolgáltatásait.

Nyilatkozat a 6. cikk (5) bekezdéséről

Az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül, a Bizottságnak szándékában áll az Európai Parlamenttel folytatott strukturált párbeszéd keretében éves jelentést benyújtani a „Horizont 2020” keretprogram II. mellékletében rögzített költségvetési bontás végrehajtásáról, prioritások és e prioritásokon belüli egyedi célkitűzések szerint, beleértve a 6. cikk (5) bekezdésének alkalmazását is.

Nyilatkozat a 12. cikkről

Kérésre a Bizottság az elfogadott munkaprogramokat ismerteti az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt.”

(1) HL C 181., 2012.6.21, 111. o.
(2) HL C 277., 2012.9.13, 143. o.


A „Horizont 2020” program (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályai ***I
PDF 222kWORD 114k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2013. november21-i jogalkotási állásfoglalása a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0810 – C7-0465/2011 – 2011/0399(COD))
P7_TA(2013)0500A7-0428/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság által a Parlament és Tanács elé terjesztett javaslatra (COM(2011)0810),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 173. és 183. cikkére, valamint 188. cikkének második bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7-0465/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2012. július 19-i véleményére(1)

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. szeptember 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0428/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november ...-én került elfogadásra a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0399


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1290/2013/EU rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYLATKOZATAI

Nyilatkozat a nagyméretű kutatási infrastruktúrák közvetlen költségeinek megállapításáról

A Bizottság az érdekelt felek igényeire adott válaszként az e nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően kívánja pontosítani a nagyméretű kutatási infrastruktúrák közvetlen költségeinek megállapítását.

A Horizont 2020 keretében a nagyméretű kutatási infrastruktúrák közvetlen költségeinek kiszámítására vonatkozó iránymutatás az adott kedvezményezett tekintetében az olyan nagyméretű kutatási infrastruktúrákra érvényes, amelyek összértéke legalább 20 millió euró, amely érték az egyes kutatási infrastruktúrák azon bekerülési eszközértékeinek összege, amelyek az adott kedvezményezettnek a támogatási megállapodás aláírásának időpontja előtti utolsó lezárt mérlegében szerepelnek, vagy amelyeket a kutatási infrastruktúrák bérleti és lízingelési költségei alapján határoznak meg.

Ez alatt a küszöb alatt nem alkalmazandó a Horizont 2020 keretében a nagyméretű kutatási infrastruktúrák közvetlen költségeinek megállapítására vonatkozó iránymutatás. Egyes költségelemeket támogatható közvetlen költségként lehet bejelenteni a támogatási megállapodás alkalmazandó rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelően.

Általában véve minden olyan költség közvetlen költségnek tekinthető, amely megfelel az általános támogathatósági kritériumoknak, és egyúttal közvetlenül kapcsolódik az intézkedés végrehajtásához, ezért közvetlenül ahhoz rendelhető.

Valamely projekthez felhasznált nagyméretű kutatási infrastruktúra esetében jellemzően a beruházási költségekről és a működési költségekről van szó.

A „beruházási költségek” a nagyméretű kutatási infrastruktúra létrehozásával és/vagy felújításával járó költségek, valamint a nagyméretű kutatási infrastruktúra javításával és karbantartásával, továbbá az alkatrészekkel és a nélkülözhetetlen tartozékaival kapcsolatos költségek.

A „működési költségek” elsősorban a nagyméretű kutatási infrastruktúra működtetéséből fakadóan a kedvezményezettre háruló költségek.

Ezzel szemben bizonyos költségek nem tüntethetők fel közvetlen költségként, hanem visszatérítésük a közvetett költségekre vonatkozó átalányfinanszírozással valósul meg, ilyenek például az adminisztratív épületek és székhelyek bérleti, lízingelési vagy amortizációs költségei.

Amennyiben a költségeknek csak egy része származik a projekttel kapcsolatos tevékenységekből, csak a projekthez közvetlenül kapcsolódó részük tüntethető fel.

Ehhez a kedvezményezett által alkalmazott mérési rendszernek pontosan számszerűsítenie kell a projektre eső költség konkrét valós értékét (azaz ki kell mutatnia a projektre eső valós fogyasztást és/vagy használatot). Ez történik akkor, amikor a kalkulációt a szolgáltató által kiállított számla alapján végzik.

A költségek kiszámítása többnyire összefügg a projekthez felhasznált idővel, azaz a kutatási infrastruktúrának a projekt céljaira történő felhasználásának konkrét órákban/napokban/hónapokban kifejezett időtartamával. A munkával eltöltött órák/napok/hónapok végösszegének meg kell felelnie a kutatási infrastruktúra teljes használati potenciáljának (teljes kapacitásának). A teljes kapacitás kiszámításánál figyelembe kell venni azt az időt is, amikor a kutatási infrastruktúra használható, de nincs használatban. Azonban a teljes kapacitás kalkulálása során megfelelően tekintetben kell venni az olyan valós korlátokat, mint az egység nyitva tartását, a javítások és a karbantartás idejét (ideértve a kalibrálást és a tesztelést is).

Ha valamely költség közvetlenül összefüggésbe hozható a kutatási infrastruktúrával, de műszaki korlátok miatt a projekttel nem, akkor elfogadható az az alternatíva, hogy e költségeket a projekttel kapcsolatos, pontos műszaki előírásokkal és valós adatokkal alátámasztott és a kedvezményezett analitikus költségelszámolási rendszere alapján meghatározott konkrét használati egységek szerint kalkulálják.

A költségeket és a projekttel való közvetlen összemérhetőségüket megfelelő ellenőrzési nyomvonalat biztosító igazoló dokumentumokkal kell alátámasztani.

A kedvezményezett a közvetlen összefüggést más meggyőző bizonyítékkal is igazolhatja.

A Bizottság szolgálatai ajánlásokat fognak készíteni a közvetlen mérőszámokkal és az igazoló dokumentumokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokra vonatkozóan (például a beruházási költségek tekintetében: számviteli kimutatások, amelyeket a kedvezményezett szokásos számviteli elveinek részét képező amortizációs politikájának leírása kísér, amely ismerteti az eszköz potenciális használatának és gazdaságilag hasznos élettartamának kiszámítását, valamint annak igazolása, hogy az eszközt ténylegesen felhasználták a projekt céljaira; a működési költségek tekintetében: a nagyméretű kutatási infrastruktúrára, a szerződésre, a projekt idejére vonatkozó, egyértelműen kiállított egyedi számla stb.).

A Bizottság nagyméretű infrastruktúrákkal rendelkező kedvezményezett kérésére és figyelembe véve a rendelkezésre álló forrásokat, valamint a költséghatékonyság elvét, kész arra, hogy a jogbiztonság érdekében egyszerű és átlátható módon előzetesen megvizsgálja a kedvezményezett közvetlenköltség-számítási módszerét. Az előzetes vizsgálatokat teljes mértékben figyelembe veszik az utólagos ellenőrzések során.

Emellett a Bizottság az iránymutatás használatának értékelése céljából létrehoz egy csoportot, amely az érdekelt felek szervezeteinek képviselőiből áll.

A Bizottság megerősíti, hogy amint elfogadásra kerülnek a Horizont 2020-ra vonatkozó szabályozások, késedelem nélkül elfogadja a nagyméretű kutatási infrastruktúrák közvetlen költségeinek kiszámításáról szóló iránymutatást.

Nyilatkozat a „bónusz” végrehajtásának kritériumaira vonatkozó iránymutatásokról

A kiegészítő díjazás tekintetében a Bizottság a „Horizont 2020” program részvételi és terjesztési szabályainak elfogadását követően késedelem nélkül közzéteszi a díjazás végrehajtásának kritériumaira vonatkozó iránymutatásokat.

Nyilatkozat a gyorsított innovációról

A Bizottság a 2015-ös kísérleti pályázati felhívást megelőzően figyelemfelhívó és kommunikációs fellépések révén a gyorsított innovációra vonatkozóan megfelelő láthatóságot kíván biztosítani a kutatással és innovációval foglalkozó közösség számára.

A Bizottság nem kívánja előre korlátozni a gyorsított innovációval kapcsolatos cselekvések időtartamát. A pályázatok „hatásának” értékelésekor megfelelően figyelembe fogják venni az olyan tényezőket, mint az idő és a nemzetközi versenyhelyzet, hogy az alkalmazott kutatás különböző területeire jellemző sajátosságoknak megfelelő rugalmasság biztosítható legyen.

A Horizont 2020 félidős értékelésének keretében végzett mélyreható vizsgálaton kívül a gyorsított innovációval kapcsolatos kísérleti pályázat kapcsán folyamatosan nyomon fogják követni a gyorsított innovációval kapcsolatos pályázati kiírás keretében a pályázatok benyújtásával, értékelésével, kiválasztásával és költségvetésével összefüggő gyakorlatokat, a 2015-ös első határidőtől kezdve.

Ahhoz, hogy eredményes legyen a kísérlet, és hogy megfelelően lehessen értékelni, kb. száz projektet kellene támogatni.

Nyilatkozat a 3. és a 4. cikkel kapcsolatban

A Bizottság a nemzeti jogra való utalásokat kíván beilleszteni a támogatási megállapodásba a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre és a bizalmas kezelésre vonatkozóan, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a különböző érdekek között.

Nyilatkozat a 28. cikkre vonatkozóan

(nonprofit jogalanyok esetében 100%-os visszatérítési ráta alkalmazásának lehetősége innovációs cselekvésekre)

A Bizottság felhívja a figyelmet, hogy nonprofit jogalanyok is végezhetnek olyan piac közeli gazdasági tevékenységeket, amelyek támogatása torzulásokat okozhat a belső piacon. A Bizottság ezért előzetesen meg fogja vizsgálni, hogy a támogatható tevékenységek gazdasági jellegűek-e, hogy hatékonyan megelőzik-e a gazdasági tevékenységek kereszttámogatását, és hogy a támogatható gazdasági tevékenységek finanszírozási rátája gyakorol-e olyan kedvezőtlen hatást a belső piaci versenyre, amelyet a tevékenységek kedvező hatásai nem ellensúlyoznak.

Nyilatkozat a 42. cikkel kapcsolatban

A Bizottság az eredmények oltalmával kapcsolatban időbeli korlátokat kíván beilleszteni a támogatási megállapodás mintájába, figyelembe véve a hetedik kutatási keretprogram időbeli korlátait.

(1) HL C 318., 2012.10.20., 1. o.
(2) HL C 181., 2012.6.21., 111. o.


Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) stratégiai innovációs terve ***I
PDF 202kWORD 48k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása „Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) stratégiai innovációs terve: az EIT hozzájárulása az innovatívabb Európához” című európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0822 – C7-0462/2011 – 2011/0387(COD))
P7_TA(2013)0501A7-0422/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0822),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 173. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0462/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. szeptember 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0422/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) stratégiai innovációs terve: az EIT hozzájárulása egy innovatívabb Európához szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0387


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1312/2013/EU határozat.)

(1) HL C 181., 2012.6.21., 122. o.


Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet ***I
PDF 202kWORD 39k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló 294/2008/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0817 – C7-0467/2011 – 2011/0384(COD))
P7_TA(2013)0502A7-0403/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság által a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatra (COM(2011)0817),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 173. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0467/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. szeptember 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Költségvetési Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0403/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló 294/2008/EK rendelet módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0384


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1292/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 181., 2012.6.21., 122. o.


A vállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások versenyképessége (2014–2020) ***I
PDF 218kWORD 103k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0834 – C7-0463/2011 – 2011/0394(COD))
P7_TA(2013)0503A7-0420/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0834),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 173. és 195. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0463/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 29-i véleményére(1),

—  tekintettel a Régiók bizottságának 2012. október 9-i véleményére(2),

—  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. szeptember 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Nőjogi- és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0420/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) (2014–2020) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0394


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1287/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 181., 2012.6.21., 125. o.
(2) HL C 391., 2012.12.18., 37. o.


A „Horizont 2020” program (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program *
PDF 1526kWORD 928k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0811 – C7-0509/2011 – 2011/0402(CNS))
P7_TA(2013)0504A7-0002/2013

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0811),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 182. cikkének (4) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7‑0509/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatásügyi Bizottság, és a Jogi Bizottság véleményeire (A7-0002/2013),

1.  jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésével összhangban;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC1-CNS(2011)0402


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 182. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogszabálytervezet nemzeti parlamentekhez való eljuttatását követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére(1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére(3),

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A Szerződés 182. cikke (3) bekezdésének megfelelően a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramról (2014–2020) szóló, …-i [...]/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(4) olyan egyedi program révén kell végrehajtani, amely meghatározza a végrehajtás részletes szabályait, rögzíti annak időtartamát és rendelkezik a szükségesnek ítélt eszközökről.

(2)  A „Horizont 2020” keretprogram három prioritást szolgál: a kiváló tudomány létrehozását („Kiváló tudomány”), az ipari vezető szerep kivívását („Ipari vezető szerep”) és a társadalmi kihívások kezelését (Társadalmi kihívások”). E prioritásokat egy olyan egyedi program révén kell végrehajtani, amely egy-egy, a három prioritásnak megfelelő részből, egy „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” és egy „A tudomány a társadalommal és a társadalomért” elnevezésű, valamint egy a Közös Kutatóközpont (JRC) közvetlen tevékenységeit érintő részből áll.

(2a)  Mindhárom prioritás esetében szükség van nemzetközi dimenzióra. A nemzetközi együttműködési tevékenységeknek legalább olyan szintűnek kell lenniük, mint a hetedik keretprogram esetében.

(3)  Míg a „Horizont 2020” keretprogram a keretprogram általános célkitűzését, a prioritásokat, valamint az elvégzendő tevékenységek és a különös célkitűzések fő irányvonalait határozza meg, az egyedi programnak kell meghatároznia az egyes részekhez konkrétan kapcsolódó különös célkitűzéseket és az egyes részek esetében végrehajtandó tevékenységek fő irányvonalait. A „Horizont 2020” keretprogramban meghatározott végrehajtási rendelkezések erre az egyedi programra is teljes mértékben vonatkoznak, beleértve az etikai elvekre vonatkozó rendelkezéseket is.

(4)  Mindegyik résznek ki kell egészítenie az egyedi program többi részét, és mindegyik részt az egyedi program többi részével összhangban kell végrehajtani.

(5)  Európa hosszú távú versenyképességének és jólétének garantálásához nélkülözhetetlen az uniós tudományos bázis kiválóságának megerősítése, kiszélesítése és kibővítése, valamint a világszínvonalú kutatás és tehetség utánpótlásának biztosítása. A „Kiváló tudomány” című I. résznek az Európai Kutatási Tanács által a felderítő kutatások, a jövőbeli és a kialakulóban lévő technológiák, a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek és az európai kutatási infrastruktúrák terén folytatott tevékenységeket kell támogatnia. E tevékenységeknek a kompetencia hosszú távú fejlesztését kell célozniuk a tudomány, a rendszerek és a kutatók következő generációjára összpontosítva, és támogatást biztosítva a feltörekvő tehetségek számára az EU teljes területén és a társult országokban. A kiváló tudomány támogatását szolgáló uniós tevékenységeknek elő kell segíteniük az Európai Kutatási Térség konszolidációját, valamint az Unió tudományos rendszerét globálisan versenyképessé és vonzóvá kell tenniük.

(6)  A „Kiváló tudomány” című I. rész keretében végrehajtandó kutatási tevékenységeket a tudományos igényeknek és lehetőségeknek megfelelően kell meghatározni ▌. A kutatási programot a tudományos közösséggel szoros együttműködésben kell kidolgozni. A kutatást a kiválóság mértéke alapján kell finanszírozni.

(7)  Az e határozattal létrehozott Európai Kutatási Tanácsnak fel kell váltania a 2007/134/EK(5) bizottsági határozattal létrehozott Európai Kutatási Tanácsot és annak jogutódjává kell válnia. E testületnek a tudományos kiválóság, az autonómia, a hatékonyság és az átláthatóság elfogadott alapelveinek megfelelően kell működnie.

(8)  Az Unió ipari vezető szerepének megtartása és kiterjesztése érdekében égető szükség van a magánszféra kutatás-fejlesztési és innovációs beruházásainak ösztönzésére, a kutatás és innováció üzletvezérelt programmal történő előmozdítására, és a jövő vállalkozásai, valamint a gazdasági növekedés alapját adó új technológiák fejlesztésének felgyorsítására. Az „Ipari vezető szerep” című II. résznek a kulcsfontosságú alaptechnológiák és más ipari technológiák terén folyó kiváló kutatásba és innovációba való beruházásokat kell támogatnia, meg kell könnyítenie az innovatív vállalatok és projektek kockázati finanszírozáshoz jutását, továbbá a kis- és középvállalkozásoknak egész Unióra kiterjedő innovációs támogatást kell nyújtania.

(9)  A tudományos, gazdasági és társadalmi hatások legmagasabb fokú kiaknázása, valamint a hatékony és költséghatékony végrehajtás biztosítása érdekében a megosztott uniós hatáskörbe tartozó űrkutatásnak és -innovációnak az „Ipari vezető szerep” című II. rész koherens elemét kell alkotnia.

(10)  Az Európa 2020 stratégiában(6) meghatározott fő társadalmi kihívások megoldása jelentős beruházásokat igényel a kutatás és innováció terén, a szükséges léptékű és hatókörű, új és áttörő jelentőségű megoldások kifejlesztése és alkalmazása érdekében. Ezek a kihívások egyben jelentős gazdasági lehetőségeket is kínálnak az innovatív vállalatok számára, és ezáltal hozzájárulnak az uniós versenyképességhez és foglalkoztatáshoz.

(11)  A „Társadalmi kihívások” című III. rész célja, hogy a kiváló kutatási és innovációs tevékenységek támogatása révén növelje a kutatás és fejlesztés hatásosságát a kulcsfontosságú társadalmi kihívásokra való reagálás terén. E tevékenységeket a kihívásokból kiinduló olyan megközelítés alkalmazásával kell végrehajtani, mely egyesíti a különféle területeken, technológiákban és tudományágakban rendelkezésre álló erőforrásokat és tudást. A társadalom- és bölcsészettudományi kutatások e kihívások megoldásának fontos részét alkotják. E tevékenységeknek a kutatás és innováció valamennyi területét le kell fedniük, ideértve az innováció olyan kísérő tevékenységeit is, mint a kísérleti kutatás, a demonstráció, a tesztelési környezet kialakítása, valamint a közbeszerzés, a normaelőkészítő kutatás és szabványosítás támogatása, illetőleg az innovációk piaci elterjesztése. A tevékenységeknek adott esetben uniós szinten közvetlenül kell támogatniuk a megfelelő ágazati szakpolitikai kompetenciákat. Mindegyik kihívásnak hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődés átfogó célkitűzéséhez.

(11a)  Mind a „Társadalmi kihívások”, mind a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” elnevezésű témán belül meg kell teremteni a kisebb és a nagyobb projektek megfelelő egyensúlyát.

(11b)  „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” elnevezésű IIIa. rész célja teljes mértékben kiaknázni az európai tehetségekben rejlő lehetőségeket, valamint biztosítani az innováción alapuló gazdaság előnyeinek maximális kihasználását és az előnyökből való minél szélesebb körű részesülést az Unióban, a kiválóság elvének megfelelően.

(11c)  A „Tudomány a társadalommal és a társadalomért” elnevezésű IIIb. rész célja, hogy hatékony együttműködést alakítson ki a tudomány és a társadalom között, hogy új tehetségeket toborozzon a tudomány számára, és hogy a tudományos kiválóságot társadalmi tudatossággal és felelősséggel párosítsa.

(12)  A „Horizont 2020” keretprogram szerves részeként a Közös Kutatóközpontnak (JRC) továbbra is független, felhasználóközpontú tudományos és technikai támogatást kell nyújtania az uniós politikák meghatározásához, kialakításához, végrehajtásához és nyomon követéséhez. A Közös Kutatóközpontnak feladata teljesítéséhez a legkiválóbb kutatási minőséget kell nyújtania. Miközben a feladatának megfelelően végrehajtja a közvetlen tevékenységeket, a Közös Kutatóközpontnak kiemelt hangsúlyt kell fektetnie azokra a területekre, amelyek kulcsfontosságúak az EU számára; ezek az intelligens, inkluzív és fenntartható fejlődés, a biztonság, a polgári felelősség és a „globális Európa”.

(13)  A Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységeit rugalmas, hatékony és átlátható módon kell megvalósítani, figyelembe véve a Közös Kutatóközpont felhasználóinak releváns szükségleteit és az uniós szakpolitikákat, valamint tiszteletben tartva az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó célkitűzést. A kutatási tevékenységeket adott esetben ezekhez a szükségletekhez és a tudományos és technológiai fejlesztésekhez kell igazítani, és törekedni kell a tudományos kiválóság elérésére.

(14)  A Közös Kutatóközpontnak az eddigiekhez hasonlóan többletforrásokat kell előteremtenie versenyképes tevékenységek révén, ideértve a „Horizont 2020” keretprogram közvetett tevékenységeiben való részvételt, a harmadik országgal közösen folytatott munkát és kisebb mértékben a szellemi tulajdon kihasználását.

(15)  Az egyedi programnak ki kell egészítenie a tagállamokban végzett tevékenységeket és más, az Európa 2020 stratégia megvalósítására irányuló átfogó stratégiai törekvéshez szükséges uniós fellépéseket ▌.

(15a)  Az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2001. november 27-i, módosított 2001/822/EK tanácsi határozat („tengerentúli társulási határozat”) szerint a tengerentúli országok és területek jogalanyai az említett határozatban megállapított külön feltételek mellett jogosultak részt venni a „Horizont 2020” keretprogramban.

(16)  Annak biztosítása érdekében, hogy ▌a pénzügyi eszközök alkalmazásának különös feltételei megfeleljenek a piaci feltételeknek, a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni arra, hogy a pénzügyi eszközök alkalmazására irányadó feltételek kiigazítása vagy további kidolgozása céljából jogalkotási aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten.

A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell, hogy a kapcsolódó dokumentumokat a kellő időben és a megfelelő módon átadja a Tanácsnak.

(17)  Annak érdekében, hogy az egyedi program végrehajtása egységes feltételek mentén történjen, a Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni, hogy munkaprogramokat fogadhasson el az egyedi program végrehajtására.

(18)  Az I., II., III., IIIa. és IIIb. részre vonatkozó munkaprogramokhoz kapcsolódó végrehajtási hatásköröket – az Európai Kutatási Tanács intézkedéseivel kapcsolatos fellépések kivételével, amennyiben a Bizottság nem tér el a Tudományos Tanács álláspontjától – a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(7) megfelelően kell gyakorolni.

(19)  A Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységeiről szóló egyedi program tudományos és technológiai tartalmát illetően konzultációra került sor a Közös Kutatóközpontnak a Közös Kutatási Központ átszervezéséről szóló, 1996. április 10-i 96/282/Euratom határozattal(8) létrehozott Igazgatótanácsával.

(20)  A jogbiztonság és egyértelműség érdekében hatályon kívül kell helyezni az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) végrehajtására irányuló „Együttműködés” egyedi programról szóló, 2006. december 19-i 2006/971/EK tanácsi határozatot(9), az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) végrehajtására irányuló Ötletek egyedi programról szóló, 2006. december 19-i 2006/972/EK tanácsi határozatot(10), az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) végrehajtására irányuló Emberek egyedi programról szóló, 2006. december 19-i 2006/973/EK tanácsi határozatot(11), az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) végrehajtására irányuló Kapacitások egyedi programról szóló, 2006. december 19-i 2006/974/EK tanácsi határozatot(12), valamint az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának a keretében a Közös Kutatóközpont által közvetlen cselekvések révén végrehajtandó egyedi programról (2007–2013) szóló, 2006. december 19-i 2006/975/EK tanácsi határozatot(13),

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

I.CÍM

LÉTREHOZÁS

1. cikk

Tárgykör

Ez a határozat létrehozza a(z) XX/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet végrehajtó(14) egyedi programot, és meghatározza az említett rendelet 1. cikkében lefektetett kutatási és innovációs tevékenységekhez nyújtott uniós támogatás különös célkitűzéseit, illetve a végrehajtási szabályokat.

2. cikk

Az egyedi program létrehozása

(1)  A Tanács létrehozza a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot végrehajtó egyedi programot (2014–2020) (a továbbiakban: az egyedi program) a 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakra.

(2)  A(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 5. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban az egyedi program az alábbi részekből áll:

a)  I. rész: „Kiváló tudomány”;

b)  II. rész: „Ipari vezető szerep”;

c)  III. rész: „Társadalmi kihívások”;

d)  IV. rész: „A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen tevékenységei”.

3. cikk

Különös célkitűzések

(1)  Az egyedi program „Kiváló tudomány” című I. része – a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott „Kiváló tudomány” prioritással összhangban – arra irányul, hogy a következő konkrét célkitűzések megvalósításával fokozza az európai kutatás kiválóságát:

a)  a felderítő kutatás megerősítése az Európai Kutatási Tanács tevékenységein keresztül;

b)  a kutatás erősítése a jövőbeli és feltörekvő technológiák területén;

c)  a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek (a továbbiakban: Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek) a készségfejlesztés, a képzés és a szakmai fejlődés területén;

d)  európai kutatási infrastruktúra, ideértve az elektronikus infrastruktúrát.

E különös célkitűzések tekintetében a tevékenységek tágabb irányvonalait az I. melléklet tartalmazza.

(2)  Az „Ipari vezető szerep” című II. rész – a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott „Ipari vezető szerep” prioritással összhangban – arra irányul, hogy a következő különös célkitűzések megvalósításával megerősítse az ipari vezető szerepet és a versenyképességet:

a)  Európa ipari vezető szerepének fellendítése a kutatás, technológiai fejlesztés, demonstráció és innováció révén a következő alap- és ipari technológiák területén:

i.  információs és kommunikációs technológiák;

ii.  nanotechnológiák;

iii.  fejlett anyagok;

iv.  biotechnológia;

v.  korszerű gyártás és feldolgozás;

vi világűr;

b)  a kockázati finanszírozáshoz jutás lehetőségének bővítése a kutatásba és innovációba való beruházás érdekében;

c)  a kis- és középvállalkozások körében az innováció fokozása.

E különös célkitűzések tekintetében a tevékenységek tágabb irányvonalait az I. melléklet II. része tartalmazza. A pénzügyi eszközöknek a b) pont szerinti különös célkitűzés keretében történő alkalmazására külön feltételek vonatkoznak. E feltételeket az I. melléklet II. részének 2. pontja tartalmazza.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a „Horizont 2020” keretprogram tőkefinanszírozási eszközéből származó beruházásnak az expanziós és a növekedési szakaszban lévő vállalkozásokat érintő beruházásokba történő teljes uniós beruházásban való arányának módosítására vonatkozóan az I. melléklet II. részének 2. pontjában említett pénzügyi eszköz tekintetében.

(3)  A „Társadalmi kihívások” című III. rész a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott „Társadalmi kihívások” prioritás megvalósításához járul hozzá a kutatással, technológiai fejlesztéssel, demonstrációval és innovációval kapcsolatos olyan tevékenységek révén, amelyek az alábbi különös célkitűzések teljesítésére irányulnak:

a)  minden ember élethosszig tartó egészségének és jólétének javítása,

b)  elegendő mennyiségű biztonságos, egészséges és jó minőségű élelmiszer és egyéb bioalapanyagú termék utánpótlásának biztosítása termelékeny, fenntartható és erőforrás-hatékony elsődleges termelési rendszerek fejlesztése, a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások megerősítése és a biológiai sokféleség helyreállítása, valamint versenyképes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású ellátási, feldolgozási és értékesítési láncok létrehozása révén;

c)  egy megbízható, megfizethető, a nyilvánosság által elfogadott, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére irányuló, fenntartható és versenyképes energiarendszerre való áttérés, amelyet a fokozódó erőforráshiány, a növekvő energiaigény és az éghajlatváltozás tesz szükségessé;

d)  erőforrás-hatékony, éghajlat- és környezetbarát, biztonságos és fennakadás nélküli európai közlekedési rendszer megvalósítása valamennyi polgár, a gazdaság és a társadalom hasznára;

e)  az erőforrások és a vízkészletek felhasználása szempontjából hatékony és az éghajlatváltozásra rugalmasan reagáló gazdaság és társadalom létrehozása, a természeti erőforrások és az ökoszisztémák védelmének és az ezekkel való fenntartható gazdálkodásnak a megvalósítása, valamint a nyersanyagok fenntartható biztosítása és használata, amely a bolygónk nyújtotta természeti erőforrások és ökoszisztémák fenntartható kezelése mellett is képes kielégíteni a világ egyre növekvő népességének igényeit.

f)  Európa jobb megértésének elősegítése, megoldások nyújtása, valamint a befogadó, innovatív és reflektív európai társadalmak előmozdítása, tekintettel a korábban nem tapasztalt változásokra és a növekvő globális egymásrautaltságra;

g)  a biztonságos európai társadalmak előmozdítása tekintettel a korábban nem tapasztalt változásokra, valamint a növekvő globális egymásrautaltságra és fenyegetésekre, és ezzel egyidejűleg a szabadság és a jogérvényesülés európai kultúrájának megerősítése.

E különös célkitűzések tekintetében a tevékenységeket nagy vonalakban az I. melléklet III. része ismerteti.

(3a)  „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” elnevezésű IIIa. rész célja teljes mértékben kiaknázni az európai tehetségekben rejlő lehetőségeket, valamint biztosítani az innováción alapuló gazdaság előnyeinek maximális kihasználását és az előnyökből való minél szélesebb körű részesülést az Unióban, a kiválóság elvének megfelelően.

(3b)  A „Tudomány a társadalommal és a társadalomért” elnevezésű IIIb. rész célja, hogy hatékony együttműködést alakítson ki a tudomány és a társadalom között, hogy új tehetségeket toborozzon a tudomány számára, és hogy a tudományos kiválóságot társadalmi tudatossággal és felelősséggel párosítsa.

(4)  „A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen tevékenységei” című IV. rész a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott prioritások megvalósításához járul hozzá azzal a konkrét célkitűzéssel, hogy ügyfélre szabott tudományos és technikai támogatást nyújtson az Unió szakpolitikáihoz.

A szóban forgó különös célkitűzést az I. melléklet IV. része tartalmazza.

(5)  Az egyedi programot az eredményességi mutatókhoz mért eredmények és hatás vonatkozásában értékelni kell.

Az e cikk (1)–(4) bekezdésében meghatározott különös célkitűzéseknek megfelelő eredményességi mutatókról további részleteket a II. melléklet tartalmaz.

4. cikk

Költségvetés

(1)  A(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban az egyedi program végrehajtásának költségvetése [86 198 millió EUR].

(2)  Az 1. cikkben említett összeget az e határozat 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott négy rész között a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban kell felosztani. Az e határozat 3. cikkében meghatározott különös célkitűzések indikatív költségvetési bontását és a Közös Kutatóközpont tevékenységeihez való hozzájárulás teljes maximális összegét a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet II. melléklete határozza meg.

(3)  A Bizottság igazgatási kiadásai a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében az egyedi program I., II. és III. részeire meghatározott összegnek legfeljebb 6%-a lehet.

(4)  Szükség esetén – a 2020. december 31-ig le nem záruló tevékenységekkel kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása céljából – a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó kiadások fedezésére előirányzatok vehetők fel a 2020 utáni költségvetésbe.

II.CÍM

VÉGREHAJTÁS

5. cikk

Munkaprogramok

(1)  Az egyedi program végrehajtása munkaprogramok útján történik.

(2)  A Bizottság közös vagy elkülönített munkaprogramokat fogad el az egyedi programnak a 2. cikk (2) bekezdése a), b) és c) pontjában említett I., II. és III. részének végrehajtására vonatkozóan, a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett „A felderítő kutatásnak az Európai Kutatási Tanács tevékenységein keresztül történő megerősítése” különös célkitűzés szerinti tevékenységek végrehajtása kivételével. E végrehajtási jogi aktusokat a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(3)  „A felderítő kutatásnak az Európai Kutatási Tanács tevékenységein keresztül történő megerősítése” különös célkitűzés szerinti tevékenységeknek az Európai Kutatási Tanács Tudományos Tanácsa által a 7. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapított végrehajtási munkaprogramjait a Bizottság fogadja el végrehajtási aktus révén, a 9. cikk (2a) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban. A Bizottság kizárólag akkor térhet el a Tudományos Tanács által megállapított munkaprogramtól, ha úgy ítéli meg, hogy az nem felel meg e határozat rendelkezéseinek. Ebben az esetben a Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően végrehajtási aktus révén fogadja el a munkaprogramot. Ezt az intézkedését a Bizottságnak megfelelően meg kell indokolnia.

(4)  A Bizottság az egyedi program IV. része tekintetében végrehajtási aktus útján külön többéves munkaprogramot fogad el a Közös Kutatóközpontnak a 2. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett nem nukleáris közvetlen tevékenységeit illetően.

A munkaprogram készítésekor figyelembe kell venni a Közös Kutatóközpontnak a 96/282/Euratom határozatban említett kormányzótanácsa által adott véleményt.

(5)  A munkaprogramok készítésekor figyelembe kell venni a tudomány, a technológia és az innováció állapotát nemzeti, uniós és nemzetközi szinten, valamint a releváns szakpolitikai, piaci és társadalmi fejleményeket. A munkaprogramoknak adott esetben információt kell tartalmazniuk a tagállamok (köztük azok régiói) által végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységek koordinációjáról, olyan területeken is, ahol közös programozási kezdeményezések vannak. A munkaprogramok szükség szerint frissítendők.

(6)  Az egyedi programnak a 2. cikk (2) bekezdése a), b) és c) pontjában említett I., II. és III. része végrehajtására szóló munkaprogramoknak meg kell határozniuk az elérni kívánt célkitűzéseket, az elvárt eredményeket, a végrehajtás módszerét és a munkaprogram teljes összegét, beleértve – adott esetben – az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kiadások összegére vonatkozó indikatív adatokat is. Tartalmazniuk kell a finanszírozandó tevékenységek leírását, az egyes tevékenységekre felhasználható összeget, végrehajtásuk indikatív menetrendjét, valamint a többéves megközelítést és a végrehajtás következő éveire vonatkozó stratégiai irányvonalakat. A támogatások vonatkozásában tartalmazniuk kell továbbá a prioritásokat, a kiválasztási és odaítélési feltételeket, a különböző odaítélési feltételek egymáshoz viszonyított súlyát, valamint az összes támogatható költség finanszírozásának maximális mértékét. Emellett ki kell térniük a résztvevők minden további felhasználási és terjesztési kötelezettségére is, a XX/2012/EU rendelet [Részvételi szabályrendszer] 40. cikkével összhangban. A munkaprogramok megfelelő esetben lehetővé teszik az olyan, felülről lefelé irányuló, valamint alulról felfelé építkező stratégiai megközelítéseket, amelyek innovatív módon próbálják elérni a célkitűzéseket.

A munkaprogramok ezen túlmenően külön szakaszban foglalkoznak a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 13. cikkében, valamint a rendelet I. mellékletének a több területet érintő tevékenységekre és a támogató intézkedésekre vonatkozó mezőjében említett – egy prioritáson belül, illetőleg két vagy több prioritás vonatkozásában kettő vagy annál több különös célkitűzést lefedő – több területet érintő tevékenységek meghatározásával. Ezeket a tevékenységeket integráltan kell végrehajtani.

(7)  A Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően, végrehajtási aktusok révén a következő intézkedéseket fogadja el:

a)  a közvetett tevékenységekre irányuló finanszírozás jóváhagyásáról szóló határozat azokban az esetekben, amikor az e program szerinti uniós hozzájárulás becsült értéke eléri vagy meghaladja a 2,5 millió eurót; a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett különös célkitűzés keretében végzett tevékenységek és a gyorsított innovációt célzó eszköz keretében finanszírozott tevékenységek kivételével,

b)  az emberi embriók és emberi embrionális őssejtek felhasználásával járó tevékenységek finanszírozásának, valamint a 3. cikk (3) bekezdésének g) pontjában említett különös célkitűzés szerinti tevékenységek finanszírozásának jóváhagyásáról szóló határozat,

c)  a tevékenységek finanszírozásának jóváhagyásáról szóló határozat, amennyiben az e program keretében nyújtott uniós finanszírozás becsült értéke legalább 0,6 millió EUR a 3. cikk (3) bekezdésének f) pontjában említett különös célkitűzés keretében végzett tevékenységek, illetve a 3. cikk (3a) és (3b) bekezdésében említett tevékenységek esetében,

d)  a(z) XX/2012/EU rendelet [„Horizont 2020” keretprogram] 26. cikkében előírt értékelések szempontjainak kidolgozása.

6. cikk

Az Európai Kutatási Tanács

(1)  A Bizottság létrehozza az Európai Kutatási Tanácsot (a továbbiakban: EKT), mely a „Kiváló tudomány” című I. rész szerinti, „A felderítő kutatásnak az Európai Kutatási Tanács tevékenységein keresztül történő megerősítése ▌” különös célkitűzéshez kapcsolódó tevékenységek végrehajtásának eszköze. Az Európai Kutatási Tanács a 2007/134/EK határozattal létrehozott Európai Kutatási Tanács jogutódja.

(2)  Az Európai Kutatási Tanács a 7. cikkben előírt független Tudományos Tanácsból és a 8. cikkben előírt célzott végrehajtó struktúrából áll.

(3)  Az EKT elnökkel rendelkezik, akit rangidős és nemzetközi elismerésnek örvendő tudósok közül választanak ki.

Az elnököt – a független, célzott keresőbizottság közreműködésével lebonyolított átlátható felvételi eljárás nyomán – a Bizottság nevezi ki négyéves időtartamra szóló, egy ízben megújítható megbízatással. A felvételi eljárást és a kiválasztott jelöltet a Tudományos Tanácsnak jóvá kell hagynia

Az elnök betölti a Tudományos Tanács elnöki tisztségét, biztosítja annak irányítását és a célzott végrehajtási struktúrával való kapcsolattartását, továbbá képviseli azt a tudomány világában.

(4)  Az Európai Kutatási Tanácsnak a tudományos kiválóság, az autonómia, a hatékonyság, az eredményesség, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvei alapján kell működnie. Biztosítania kell az Európai Kutatási Tanács által a 2006/972/EK tanácsi határozat alapján végzett tevékenységek folytonosságát.

(5)  Az Európai Kutatási Tanács tevékenységei támogatják az európai szinten egymással versenyben álló nemzeti vagy transznacionális kutatócsoportok által bármely területen végzett kutatásokat. Az Európai Kutatási Tanács felderítő kutatási támogatásait egyedül a kiválóság kritériuma alapján ítélik oda.

(6)  A Bizottság garantálja az Európai Kutatási Tanács autonómiáját és integritását, és biztosítja az arra bízott feladatok megfelelő végrehajtását.

A Bizottság biztosítja, hogy az Európai Kutatási Tanács tevékenységeinek végrehajtása az e cikk (4) bekezdésében meghatározott elvek alapján, valamint a Tudományos Tanácsnak a 7. cikk (2) bekezdésében említett általános stratégiája szerint történjen.

7. cikk

Tudományos Tanács

(1)  A Tudományos Tanács a legnagyobb szakmai megbecsülésnek örvendő és megfelelő szakértelemmel rendelkező ▌tudósokból, mérnökökből és kutatókból áll, akik saját minőségükben, külső érdekektől függetlenül járnak el. A testület tagjainak kiválasztásakor figyelemmel kell lenni továbbá a nemek és korcsoportok kiegyensúlyozott képviseletére és a kutatási területek széles körének lefedésére.

A Tudományos Tanács tagjait a Bizottság nevezi ki a Tudományos Tanáccsal egyetértésben lefolytatott, független és átlátható kiválasztási eljárás eredményeképpen, amelynek része a tudományos közösséggel való konzultáció és az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak tett jelentés.

A tagok kinevezése négy évre szól, amely egy alkalommal, legfeljebb további négy évre, a Tudományos Tanács tevékenységének folytonosságát biztosító rotációs rendszer keretében megújítható.

(2)  A Tudományos Tanács:

a)  kidolgozza az Európai Kutatási Tanács általános stratégiáját;

b)  kidolgozza az Európai Kutatási Tanács tevékenységeinek végrehajtási munkaprogramját;

c)  megállapítja a szakmai értékelés és a pályázati elbírálás módszereit és eljárásait, amelyek alapján a finanszírozandó pályázatokat kiválasztják;

d)  állást foglal minden olyan ügyben, amely tudományos szempontból bővítheti az Európai Kutatási Tanács eredményeit és erősítheti befolyását, valamint javíthatja a végzett kutatások minőségét;

e)  magatartási kódexet hoz létre, amely többek között az összeférhetetlenség megelőzésében ad eligazítást.

A Bizottság a Tudományos Tanács által az első albekezdés a), b), c), d) és e) pontja alapján kialakított állásfoglalásoktól csak abban az esetben tér el, ha úgy véli, hogy azok sértik e határozat rendelkezéseit. Ez utóbbi esetben a Bizottság intézkedéseket hoz az egyedi program végrehajtása és célkitűzései teljesítése folytonosságának fenntartása érdekében, megjelölve és kellően megindokolva a Tudományos Tanács állásfoglalásától való eltéréseket.

(3)  A Tudományos Tanács az I. melléklet I. részének 1.1. pontja szerinti megbízatással összhangban jár el.

(4)  A Tudományos Tanács kizárólag az egyedi programnak „A felderítő kutatásnak az Európai Kutatási Tanács tevékenységein keresztül történő megerősítése ▌” különös célkitűzéshez kapcsolódó részében kijelölt célkitűzések elérése érdekében, a 6. cikk (4) bekezdése szerinti alapelvek szerint jár el. Feddhetetlenül és tisztességesen jár el, és munkáját hatékonyan, a lehető legnagyobb átláthatóság mellett végzi.

8. cikk

Célzott végrehajtó struktúra

(1)  A célzott végrehajtó struktúra felel az igazgatási végrehajtásért és a program teljesítéséért – az I. melléklet I. részének 1.2. pontjában leírtaknak megfelelően –, és támogatja a Tudományos Tanácsot valamennyi feladatának ellátásában.

(2)  A Bizottság biztosítja, hogy a célzott végrehajtó struktúra szigorúan, hatékonyan, de a szükséges rugalmassággal, kizárólag az Európai Kutatási Tanács célkitűzései és követelményei alapján működjön.

III.CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

8a. cikk

A végrehajtás nyomon követése és a végrehajtásról szóló tájékoztatás

(1)  A Bizottság évenként értékeli a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtását és arról jelentést készít a(z) XX/2012/EU [„Horizont 2020” keretprogram] rendelet 25. cikkével és e határozat III. mellékletével összhangban.

(2)  A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a 9. cikkben említett bizottságot az egyedi program keretében végzett közvetett tevékenységek végrehajtásával kapcsolatos átfogó eredményekről, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a bizottság számára a mihamarabbi megfelelő hozzájárulást a munkaprogramok – különösen a megközelítés és a stratégiai irányvonalak – előkészítéséhez, továbbá hogy idejekorán tájékoztatást nyújtson a „Horizont 2020” keretprogram keretében javasolt vagy finanszírozott minden tevékenységről, az e határozat IV. mellékletében foglaltaknak megfelelően.

9. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(1a)  A bizottság az V. mellékletben szereplő különböző formációkban ülésezik, a tárgyalandó kérdések függvényében.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(2a)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikke szerinti tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni.

(3)  Amikor a (2) és (2a) bekezdésben említett bizottság szakvéleményét írásbeli eljárás keretében kell kikérni, az írásbeli eljárás eredmény nélkül zárul abban az esetben, ha a szakvélemény benyújtásához rendelkezésre álló határidőn belül a bizottság elnöke így dönt, vagy ha a bizottsági tagok többsége ezt kéri.

10. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A 3. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazás e határozat hatálybalépésének időpontjától kezdődően a program időtartamára szól.

(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (2) bekezdésben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról a Tanácsot.

(5)  A 3. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanács a jogi aktusról való értesítést követő két hónapon belül nem emelt ellene kifogást, vagy ha a Tanács az említett időtartam leteltét megelőzően tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. A Tanács kezdeményezésére ezen időtartam egy hónappal meghosszabbodik.

(6)  Az Európai Parlamentet tájékoztatni kell a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásáról, az azok ellen emelt kifogásokról, illetve a felhatalmazásnak a Tanács általi visszavonásáról.

11. cikk

Hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezések

(1)  A 2006/971/EK, a 2006/972/EK, a 2006/973/EGK, a 2006/974/EK és a 2006/975/EK határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.

(2)  Mindazonáltal az (1) bekezdésben említett határozatok alapján elindított tevékenységeket és az e határozatok alapján végzett tevékenységekhez kapcsolódó pénzügyi kötelezettségeket a befejezésükig e határozatok szabályozzák. Az (1) bekezdésben említett határozatokkal létrehozott bizottságok be nem fejezett munkáját szükség szerint az e határozat 9. cikkében említett bizottság veszi át.

(3)  Az egyedi programnak juttatott pénzügyi források technikai és adminisztratív segítségnyújtásra is fordíthatók az egyedi program és a 2006/971/EK, a 2006/972/EK, a 2006/973/EGK, a 2006/974/EK és a 2006/975/EK határozatban részletezett intézkedések közötti átmenet biztosítása érdekében.

12. cikk

Hatályalépés

Ez a Határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

13. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...,

a Tanács részéről

az elnök

I. MELLÉKLET

A tevékenységek főbb vonalai

A közvetett tevékenységek közös elemei

1.  Programozás

1.1.  Általános szempontok

A(z) XX/2012/EU rendelet („Horizont 2020” keretprogram) egy sor elvet határoz meg egy programozáson alapuló olyan megközelítés előmozdítása céljából, melynek révén a tevékenységek stratégiai és integrált módon járulnak hozzá a rendelet célkitűzéseinek megvalósításához, valamint annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítva legyen az erős kiegészítő jelleg a többi kapcsolódó szakpolitikával és programmal.

A „Horizont 2020” keretprogram közvetett tevékenységeit a költségvetési rendeletben meghatározott finanszírozási formákon, különösen támogatásokon, pénzdíjakon, beszerzéseken és pénzügyi eszközökön keresztül hajtják végre. Minden finanszírozási forma rugalmasan használható a „Horizont 2020” keretprogram minden általános és különös célkitűzése tekintetében, felhasználásukat az adott különös célkitűzés sajátosságai alapján kell meghatározni.

Különös figyelmet fog kapni a kutatás és az innováció kiegyensúlyozott megközelítésének biztosítása, amely nem csupán új termékek és szolgáltatások tudományos és technikai áttörések alapján való kifejlesztésére korlátozódik, hanem olyan szempontokat is magában foglal, mint a létező technológiák újfajta alkalmazása, a folyamatos javítás, valamint a nem technológiai és a szociális innováció. Csak az innováció holisztikus megközelítése tud egyszerre társadalmi problémákat orvosolni és új, versenyképes vállalkozások és iparágak forrásává válni.

Különösen a társadalmi kihívások és az alap- és ipari technológiák esetében kapnak különös hangsúlyt az olyan tevékenységekkel kiegészített kutatási és innovációs tevékenységek, amelyek a forgalomba hozatalt és a végfelhasználói felhasználást készítik elő, így például a demonstráció, a prototípus-készítés vagy a koncepciótervek validálása. Ez adott esetben a szociális innovációt, valamint a keresletoldali megközelítéseket – például az előzetes szabványosítást, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést és az innovatív megoldásokra irányuló közbeszerzést, a szabványosítást – és más felhasználó-központú intézkedéseket támogató tevékenységeket is magában foglalja, hogy felgyorsítsa az innovatív termékek és szolgáltatások piacra bocsátását és terjesztését. Ezen túlmenően ▌megfelelő lehetőség nyílik majd az alulról felfelé építkező megközelítések alkalmazására a pályázati felhívások tekintetében, továbbá a munkaprogramok keretében a tevékenységeket nagy vonalakban határozzák meg. Minden kihívást és technológiát illetően nyitott, egyszerű és gyors programok lesznek, hogy Európa legjobb kutatói, vállalkozói és vállalkozásai lehetőséget kapjanak az általuk választott úttörő megoldások előterjesztésére.

A „Horizont 2020” keretprogram megvalósítása során történő részletes prioritásmeghatározás magában foglalja a kutatás programozásának a szakpolitika kialakításával szorosan összehangolt, ugyanakkor a hagyományos ágazati politikák határain átlépő irányítási módok használatával történő stratégiai megközelítését. Ez szilárd tényeken, elemzésen és előrejelzésen alapul majd, és az előrehaladást megbízható eredményességi mutatókkal fogják mérni. Az irányítás és programozás e több területet érintő megközelítése lehetővé teszi majd a „Horizont 2020” keretprogram minden különös célkitűzése közötti hatékony koordinációt, és lehetővé fogja tenni a több célkitűzésre kiterjedő kihívások – ilyen például a fenntarthatóság, az éghajlatváltozás, a társadalom- és bölcsészettudományok vagy a tengeri tudományok és technológiák – kezelését.

A prioritások meghatározása egyúttal széles körű tájékoztatáson és tanácsadáson alapul majd. Adott esetben részt vesznek benne olyan független szakértői csoportok, amelyeket kifejezetten a „Horizont 2020” keretprogram vagy annak bármelyik konkrét célkitűzése végrehajtására vonatkozó tanácsadásra hoztak létre. Ezeknek a szakértői csoportoknak a lefedett területeken megfelelő szakértelemmel és tudással, valamint sokszínű szakmai háttérrel kell rendelkezniük, beleértve a tudományos élet, az ipar és a civil társadalom képviselőinek a részvételét. Figyelembe kell továbbá venni adott esetben az Európai Kutatási Térséggel Foglalkozó Bizottság és az EKT-hez kapcsolódó más csoportok, valamint az Európai Vállalkozáspolitikai Csoport szakvéleményét a stratégiai prioritások meghatározásáról és kialakításáról.

A prioritások meghatározásakor ezenkívül figyelembe vehetők az európai technológiai platformok stratégiai kutatási menetrendjei, a közös programozási kezdeményezések vagy az európai innovációs partnerségektől kapott információk is. Adott esetben a „Horizont 2020” keretprogram révén támogatott, közszférán belüli partnerségek és a köz- és magánszféra közötti partnerségek is hozzájárulhatnak a prioritásmeghatározás folyamatához és a végrehajtáshoz a „Horizont 2020” keretprogramról szóló határozatban meghatározott rendelkezésekkel összhangban. A megfelelő módszerek – pl. konszenzuskereső konferenciák, részvételen alapuló technológiai értékelés vagy a kutatási és innovációs folyamatokban való közvetlen részvétel – alapján a végfelhasználókkal, a polgárokkal és a civil társadalmi szervezetekkel való rendszeres érintkezés ugyancsak a prioritásmeghatározási folyamat egyik alapköve lesz.

Mivel a „Horizont 2020” keretprogram hét évre szól, a gazdasági, társadalmi és szakpolitikai környezet, amelyben működni fog, jelentősen megváltozhat még a program futamideje alatt. A „Horizont 2020” keretprogramnak képesnek kell lennie alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. Ezért mindegyik különös célkitűzésben benne rejlik majd a lehetőség a lentiekben részletezett tevékenységeken kívüli tevékenységek támogatására, amennyiben ezt a jelentősebb fejleményekre, szakpolitikai igényekre vagy előre nem látható eseményekre való reagálás megfelelően indokolja.

A különböző részek keretében támogatott tevékenységeket és különös célkitűzéseiket oly módon kell végrehajtani, hogy adott esetben biztosítva legyen közöttük az összhang és a kiegészítő jelleg.

1.2.  Kockázatfinanszírozáshoz jutás

A „Horizont 2020” keretprogram két eszközzel fogja segíteni a vállalatokat és más típusú szervezeteket a hitelhez, a garanciákhoz és a tőkefinanszírozáshoz jutásban.

Az adósságfinanszírozó eszköz keretében az egyedi kedvezményezettek kutatási és innovációs célú beruházásokra fordítható hitelekhez juthatnak; garanciák nyújthatók a kedvezményezetteknek hitelező pénzügyi közvetítők számára; továbbá hitelek és garanciák kombinációi, valamint garanciák vagy viszontgaranciák biztosíthatók a nemzeti, regionális és helyi adósságfinanszírozási programokhoz. Az eszközön belül a kkv-kkel foglalkozó rész kifejezetten a kutatás- és innovációvezérelt kkv-knek nyújt kölcsönöket a vállalkozások versenyképességét és a kkv-kat segítő program (COSME) hitelgarancia-eszköze nyújtotta finanszírozás kiegészítéseképpen.

A tőkefinanszírozási eszköz a fejlődés korai szakaszában lévő független vállalkozásoknak biztosít kockázati és/vagy mezzanine-tőkét (start-up rész). Az eszköz révén továbbá – a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programnak (COSME) a növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköze együttes alkalmazásával – terjeszkedési és növekedési befektetések eszközölhetők, beleértve az alapok alapjába való befektetést is.

Ezek az eszközök központi szerepet fognak betölteni a „Hozzáférés a kockázati tőkéhez” különös célkitűzés tekintetében, de azokat adott esetben a „Horizont 2020” keretprogram valamennyi különös célkitűzése vonatkozásában használni lehet.

A tőkefinanszírozási eszköz és a hitelfinanszírozási eszköz kkv-kkel foglalkozó részét azon két uniós pénzügyi eszköz részeként kell megvalósítani, amelyek a kkv-k kutatási-innovációs tevékenységét és növekedését hitel- és tőkefinanszírozással támogatják, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) hitel- és tőkefinanszírozási eszközeinek együttes alkalmazásával.

1.3.   Tájékoztatás, felhasználás és terjesztés

Az uniós szinten finanszírozott kutatás és innováció egyik fő többletértéke az a lehetőség, hogy az eredményekről való tájékoztatással, azok felhasználásával és terjesztésével az egész kontinensen növelhető a hatásuk. A „Horizont 2020” keretprogram ezért valamennyi különös célkitűzése tekintetében tartalmazni fogja a terjesztési (beleértve a tudományos publikációkhoz való szabad hozzáférést), tájékoztatási és a párbeszéddel kapcsolatos tevékenységek célzott támogatását, különös tekintettel a végfelhasználóknak, a polgároknak, a tudományos élet képviselőinek, a civil társadalmi szervezeteknek, valamint az ágazatnak és a szakpolitikai döntéshozóknak az eredményekről való tájékoztatására. Ennek érdekében a „Horizont 2020” keretprogram információátviteli hálózatokat is felhasználhat. A „Horizont 2020” keretprogram keretében megvalósuló kommunikációs tevékenységek során hangsúlyozni kell, hogy az eredményeket uniós finanszírozás segítségével érték el, továbbá kiadványok, rendezvények, tudástárak, adatbázisok, honlapok vagy a közösségi média célzott használata révén tájékoztatni kell a nyilvánosságot a kutatás és az innováció fontosságáról.

2.   KIEGÉSZÍTŐ JELLEG, VALAMINT TÖBB TERÜLETET ÉRINTŐ KÉRDÉSEK ÉS TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉSEK

A „Horizont 2020” keretprogram három fő része határozza meg azt a három célkitűzést, amelyekre a keretprogram épül: a kiváló tudomány létrehozását, az ipari vezető szerep kivívását és a társadalmi kihívások kezelését. Különös figyelmet kap majd az egyes részek közötti megfelelő koordináció biztosítása és a különös célkitűzések közötti szinergiák teljes mértékű kihasználása az Unió magasabb szintű szakpolitikai célkitűzéseire gyakorolt együttes hatásuk maximalizálása érdekében. A „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseinek megvalósításában ezért erős hangsúlyt kapnak a hatékony megoldások, messze meghaladva a pusztán hagyományos tudományos és technológiai területekre és gazdasági ágazatokra épülő megközelítést.

A „Horizont 2020” keretprogram elősegíti a „Kiváló tudomány” című I. rész, az „Ipari vezető szerep” című II. rész, valamint a „Társadalmi kihívások című III. rész közötti, több területet érintő tevékenységeket, hogy ezek együttesen új tudást, jövőbeli és feltörekvő technológiákat, kutatási infrastruktúrát és kulcskompetenciákat hozzanak létre. A kutatási infrastruktúrákat ugyancsak mozgósítani fogják a szélesebb körű társadalmi felhasználás érdekében, például a közszolgáltatások, a tudomány népszerűsítése, a polgári biztonság és kultúra terén. Ezenkívül a Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységeinek végrehajtása során elvégzendő prioritásmeghatározást és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tevékenységeit megfelelő módon összehangolják majd a „Horizont 2020” keretprogram más részeivel.

Sok esetben az Európa 2020 stratégia és az Innovatív Unió célkitűzéseihez való hatékony hozzájárulás olyan megoldások kifejlesztését követeli meg, amelyek interdiszciplináris természetűek, és ezért a „Horizont 2020” keretprogram több különös célkitűzését is érintik. A „Horizont 2020” keretprogram különös rendelkezéseket tartalmaz az ilyen, több területet érintő tevékenységek ösztönzésére, többek között a költségvetések hatékony egymáshoz kapcsolásával. Ennek része az is, hogy a társadalmi kihívások és az alap- és ipari technológiák kapcsán fel lehet használni a biztosított pénzügyi eszközöket és a célzott kkv-eszközt.

A több területet érintő tevékenységek kulcsfontosságúak lesznek továbbá a fontos technológiai áttörések létrehozásához szükséges, a társadalmi kihívások és az alap- és ipari technológiák közötti kölcsönhatások ösztönzésében. Ilyen kölcsönhatások létrehozhatóak például: az e-egészségügy, az intelligens hálózatok, az intelligens közlekedési rendszerek, az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek integrálása, a nanomedicina, a könnyű járművek fejlett anyagai, vagy a bioalapú ipari folyamatok és termékek kifejlesztése területén. Erős szinergiákat fognak tehát kialakítani a társadalmi kihívások és az általános alap- és ipari technológiák kifejlesztése között. Ezt kifejezetten figyelembe veszik majd a többéves stratégiák kidolgozása és az egyes különös célkitűzésekhez tartozó prioritások meghatározása során. Szükséges lesz, hogy a különböző nézőpontokat képviselő szereplők teljes mértékben részt vegyenek a végrehajtásban, és sok esetben olyan tevékenységekre lesz szükség, amelyek egyesíteni képesek az érintett alap- és ipari technológiák és társadalmi kihívások tekintetében biztosított forrásokat.

Különös figyelmet kap a „Horizont 2020” keretprogram által finanszírozott és a más uniós finanszírozási programok által támogatott tevékenységek koordinálása, utóbbiak alatt értve például a közös agrárpolitikát, a közös halászati politikát, a Life+ programot vagy az „Erasmus mindenkinek” elnevezésű új uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramot, az „Egészségügy a növekedésért” programot és az Unió külső és fejlesztési finanszírozási programjait. Ennek része a kohéziós politikához való megfelelő illeszkedés az intelligens szakosodást célzó nemzeti és regionális kutatási és innovációs stratégiák összefüggésében, amelyek esetében a kutatás és az innováció regionális szintű kapacitásépítésének támogatása a „kiválóság lépcsőjeként” működhet, a regionális kiválósági központok létrehozása hozzásegíthet az európai innovációs rés bezárásához, illetve a nagyléptékű demonstrációs és kísérleti projektek támogatása elősegítheti az európai ipari vezető szerep célkitűzésének megvalósítását.

A.  Társadalom- és bölcsészettudományok

A társadalom- és bölcsészettudományi kutatást teljes körűen integrálni fogják a „Horizont 2020” keretprogram általános célkitűzéseinek mindegyikébe. Ez bőséges lehetőséget ad majd az ilyen irányú kutatás támogatására az Európai Kutatási Tanácson, a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységeken vagy a „Kutatási infrastruktúra” különös célkitűzésen keresztül.

Ennek céljából a társadalom- és bölcsészettudományok is azon tevékenységek alapvető elemét fogják képezni, amelyek az ipari vezető szerep fokozásához és az egyes társadalmi kihívások megoldásához szükségesek. Az utóbbi tekintetében ez magában foglalja az alábbiakat: az egészséget meghatározó tényezők megértése és az egészségügyi ellátórendszerek hatékonyságának optimalizálása, a vidéki térségeket előmozdító szakpolitikák támogatása, az európai kulturális örökség és gazdagság kutatása és megőrzése, a tájékozott fogyasztói döntések elősegítése, egy tudáson és információn alapuló, befogadó digitális ökoszisztéma létrehozása, megbízható döntéshozatal az energiapolitikában és a fogyasztóbarát európai villamosenergia-hálózat biztosításában és a fenntartható energiarendszerre való átállás, a kutatásalapú közlekedési szakpolitika és tervezés támogatása, az éghajlatváltozással kapcsolatos mérséklési és alkalmazkodási stratégiák, erőforrás-hatékonysági kezdeményezések és a zöld és fenntartható gazdaság irányában tett intézkedések, továbbá a biztonsági, valamint a kockázatokkal és az irányítással kapcsolatos kérdések kulturális és társadalmi-gazdasági vonatkozásai (ideértve a jogi és az emberi jogi szempontokat is)..

Ezenkívül az „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak” különös célkitűzés keretében támogatni fogják a társadalom- és bölcsészettudományi kutatásokat az olyan horizontális jellegű kérdésekben, mint például az intelligens és fenntartható növekedés biztosítása, az európai társadalmakban végbemenő társadalmi, kulturális és magatartásbeli átalakulások, a szociális innováció, az állami szektor innovációja vagy Európa mint globális szereplő helyzete.

B.  Tudomány és társadalom

El kell mélyíteni a tudomány és a társadalom közötti kapcsolatot és kölcsönhatást, valamint a felelős kutatásnak és innovációnak, illetve a tudomány oktatásának, a tudományos ismeretterjesztésnek és kultúrának az előmozdítását, továbbá meg kell erősíteni a tudományba vetett közbizalmat a „Horizont 2020” keretprogram tevékenységein keresztül, támogatva a polgárok és a civil társadalom tájékozottságon alapuló részvételét és a polgárokkal folyó párbeszédet a kutatási és innovációs kérdésekben.

C.  Nemek

Az EU kötelezettségének tekinti a nemek közötti egyenlőség előmozdítását a tudomány és az innováció területén. A „Horizont 2020” keretprogramban figyelmet kap majd a nemek kérdése – mint több területet érintő kérdés – a férfiak és nők közötti egyensúly hiányának orvoslása, valamint a nemek dimenziójának a kutatási és innovációs programozásba és tartalmakba történő integrálása érdekében.

D.  Kis- és középvállalkozások (kkv-k)

A „Horizont 2020” keretprogram integrált módon ösztönözni és támogatni fogja a kkv-k fokozott részvételét valamennyi különös célkitűzést érintően.

Azt követően, hogy a kkv-k számára kedvezőbb feltételek állnak rendelkezésre a „Horizont 2020” keretprogramban való részvételre, a „Horizont 2020” keretprogram 18. cikke alapján az „Innováció a kis- és középvállalkozásoknál” különös célkitűzésben (célzott kkv-támogató eszköz) meghatározott célzott intézkedések alkalmazandók a „Vezető szerep az alap- és ipari technológiák területén” különös célkitűzésben és a „Társadalmi kihívások” című III. részben. Az integrált megközelítés eredményeképpen ezek összesített költségvetésének várhatóan körülbelül 20%-a jut majd a kkv-kra.

Különleges figyelmet kell szentelni a kkv-k megfelelő képviseletére a köz- és magánszféra közötti partnerségekben.

DA.  A gyorsított innovációt célzó eszköz

A gyorsított innovációt célzó eszköz időben jelentősen lerövidíti majd az ötlettől a piacig tartó utat, és várhatóan növeli az iparnak a „Horizont 2020” keretprogramban való részvételét, valamint az új pályázók részvételét.

A „Horizont 2020” keretrendelet 18a. cikkével összhangban a gyorsított innovációt célzó eszköz keretében a „piacközeli” intézkedések kapnak támogatást a „Vezető szerep az alap- és ipari technológiák területén” különös célkitűzésben és a társadalmi kihívások területén, mégpedig egy folyamatosan nyitott pályázati felhíváson alapuló, alulról építkező logika alapján, amely során a támogatások odaítéléséhez szükséges idő nem haladja meg a hat hónapot. A gyorsított innovációt célzó eszköz hozzájárul az európai innovációhoz, növelve ezáltal az Unió versenyképességét.

E.  A részvétel kiszélesítése

A tagállamok kutatási és innovációs potenciálja az utóbbi időben tapasztalható, kismértékű konvergenciát leszámítva továbbra is nagyon különböző, így mély szakadék húzódik a „vezető innovátorok” és a „lemaradó innovátorok” között. Az intézkedéseknek elő kell segíteniük az európai kutatási és innovációs szakadék megszüntetését, mégpedig az európai strukturális és beruházási alapokkal kialakítandó szinergiák ösztönzése révén, valamint olyan különös intézkedésekkel, melyek célja, hogy a kiválóság az alacsony kutatási, fejlesztési és innovációs teljesítményű régiókban is kibontakozzon, és ezáltal szélesedjen a „Horizont 2020” keretprogramban részt vevők köre, és hozzá lehessen járulni az Európai Kutatási Térség megvalósításához.

F.  Nemzetközi együttműködés

A „Horizont 2020” keretprogramban meghatározott számos különös célkitűzés – különösen az Unió fejlesztési és külpolitikájához és nemzetközi kötelezettségeihez kapcsolódó célkitűzések – hatékony megvalósításához szükséges a harmadik országokból való partnerekkel folytatott nemzetközi együttműködés. Ez a helyzet valamennyi, a „Horizont 2020” keretprogram által megoldandó, globális természetű társadalmi kihívás tekintetében. Szintén elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés az alap- és felderítő kutatásban, a feltörekvő tudományos és technológiai lehetőségek kamatoztatása érdekében. A kutatók és az innovatív munkaerő nemzetközi mobilitásának elősegítése ezért kulcsfontosságú a globális együttműködés elmélyítésében. A nemzetközi tevékenységek ugyanennyire fontosak az európai ipar versenyképességének növelése szempontjából azáltal, hogy elősegítik az új technológiák meghonosítását és kereskedelmét, például világszerte elismert szabványok és átjárhatósági iránymutatások kifejlesztésével és az európai megoldások Európán kívüli elfogadásának és alkalmazásának elősegítésével. A nemzetközi tevékenységeknek hatékony és méltányos tudásátadási kereten kell alapulniuk, amely kulcsfontosságú az innováció és a növekedés szempontjából.

A „Horizont 2020” keretprogramban a nemzetközi együttműködés fókuszában a következő három országcsoporttal való együttműködés áll:

1)  iparosodott és feltörekvő országok;

2)  a bővítési folyamatban részt vevő és a szomszédos országok; és

3)  fejlődő országok.

A „Horizont 2020” keretprogram adott esetben biregionális és multilaterális szinten is elősegíti az együttműködést. A kutatás és az innováció terén folytatott nemzetközi együttműködés az egyik legfontosabb szempont az Unió globális kötelezettségvállalásaiban, és fontos szerepet játszik az Unió fejlődő országokkal fenntartott partnerségében, például a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában.

A „Horizont 2020” keretprogram 21. cikke meghatározza a harmadik országokból származó szervezetek és a nemzetközi szervezetek részvételének általános elveit. Mivel a kutatásnak és az innovációnak komoly hasznára válik a harmadik országok iránti nyitottság, a „Horizont 2020” keretprogram az általános nyitottság elve szerint folytatja működését, miközben ösztönzi a harmadik országbeli programokhoz való, viszonosságon alapuló hozzáférést. Adott esetben és különösen a szellemi tulajdonnal kapcsolatos európai érdekek védelmében óvatosabb megközelítést is lehet alkalmazni.

Ezeken kívül számos célzott tevékenységet kell majd végrehajtani a nemzetközi együttműködés közös érdekeken, prioritásokon és kölcsönös hasznon alapuló stratégiai megközelítésének alkalmazásával, valamint a tagállamok tevékenységeivel való összhang és koordináció elősegítésével. Ennek része lesz egy, a közös ajánlati felhívásokat támogató mechanizmus, valamint a programok harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel való közös finanszírozásának lehetősége. Törekedni kell a más uniós szakpolitikákkal fennálló szinergiákra.

Továbbra is törekedni kell a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés stratégiai fórumával (SFIC) való együttműködésre.

Az egyéb együttműködési lehetőségek sérelme nélkül, ilyen nemzetközi stratégiai együttműködés alakítható ki például az alábbi területeken:

a)  a HIV, a malária, a tuberkulózis és az elhanyagolt betegségek elleni orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos klinikai vizsgálatokra vonatkozó „Európai és fejlődő országok közötti partnerség a klinikai vizsgálatokban” program (EDCTP2) folytatása;

b)  támogatás a Human Frontier Science Program (HFSP) elnevezésű nemzetközi kutatási programba való éves tagdíjfizetés révén, hogy a G7-ek körébe nem tartozó uniós tagállamok teljes körűen hasznosíthassák a HFSP nyújtotta finanszírozást;

c)  a ritka betegségek nemzetközi konzorciuma, néhány uniós tagállam és harmadik ország részvételével. A kezdeményezés célja diagnosztikai tesztek kifejlesztése a legtöbb ritka betegségre és 200 új terápia kifejlesztése a ritka betegségekre 2020-ig;

d)  a tudásalapú bio-gazdasággal foglalkozó nemzetközi fórum (International Knowledge-Based Bio-Economy Forum) és az EU–USA biotechnológiai kutatási munkacsoport tevékenységeinek támogatása, illetve együttműködési kapcsolatok a tárgykörhöz tartozó nemzetközi szervezetekkel és kezdeményezésekkel (ilyenek például a mezőgazdasági üvegházhatású gázokkal és az állategészségüggyel foglalkozó globális kutatási szövetségek);

e)  hozzájárulás az olyan multilaterális folyamatokhoz és kezdeményezésekhez, mint például az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC), a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) és a Föld-megfigyelési csoport (GEO);

f)  az Unió és két fontos, a világűrt meghódító ország – az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország – közötti, világűrrel kapcsolatos párbeszéd rendkívül értékes és alapjául szolgál a világűrben folytatott stratégiai partneri együttműködéseknek;

g)  az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között 2010. november 18-án a belbiztonság/polgári biztonság területén megvalósuló kutatási együttműködési tevékenységekről szóló végrehajtási megállapodás;

h)  a fejlődő országokkal – ideértve a szubszaharai afrikai országokat – a szegénység enyhítését szolgáló decentralizált energiatermelés területén folytatott együttműködés;

(i)  az újgenerációs bioüzemanyagokra és a biomassza egyéb felhasználására vonatkozó, Brazíliával együttműködésben végzett kutatás folytatása.

Ezen túlmenően célszerű támogatni a célzott horizontális intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a „Horizont 2020” keretprogram egészére jellemző legyen a nemzetközi együttműködés koherens és hatékony fejlesztése.

G.  A fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás

A „Horizont 2020” keretprogram ösztönzi és támogatja azokat a tevékenységeket, amelyek célja a tágabb értelemben vett fenntartható fejlődést és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet elősegítő új eljárások és technológiák kifejlesztése terén folyó versenyben az Európa által elfoglalt vezető szerep kiaknázása. Az ilyen horizontális megközelítés – a „Horizont 2020” keretprogram valamennyi prioritásába teljes körűen integrálva – elősegíti azt, hogy az EU virágozhasson a karbonszegény és korlátozott erőforrásokkal rendelkező világban, és ezzel párhuzamosan erőforrás-hatékony, fenntartható és versenyképes gazdaságot építsen.

H.  A felfedezés és a piaci alkalmazás közötti távolság áthidalása

A „Horizont 2020” keretprogramban szereplő áthidaló intézkedések célja a felfedezés és a piaci alkalmazás közötti távolság áthidalása, amelynek eredménye adott esetben az elképzelések hasznosítása és forgalomba hozatala. Az intézkedéseknek széles körű innovációs koncepcióra kell épülniük, és ösztönözniük kell az ágazatközi innovációt.

I Több területre kiterjedő támogatási intézkedések

A több területre kiterjedő kérdéseket transzverzális intézkedések támogatják, az alábbiak elősegítése érdekében: a kutatási szakma vonzerejének növelése, ideértve a Kutatók Európai Chartájában foglalt alapelveket; az Innovatív Unió és az EKT – ideértve az öt EKT-kezdeményezést – tudásalapjának, fejlesztésének és támogatásának megerősítése; a különböző területeken a „Horizont 2020” legjobban teljesítő kedvezményezettjeinek és projektjeinek jelképes díjak révén történő elismerése; az Innovatív Uniót támogató keretfeltételek javítása, ideértve a szellemi tulajdonjogok kezeléséről szóló bizottsági ajánlás(15) alapelveit, valamint a szellemi tulajdonjogok valorizációját célzó európai szintű eszköz létrehozása lehetőségének feltárását is; a kiváló kutatók és innovátorok nemzetközi hálózatainak – például a COST-nak – az igazgatása és koordinálása.

3.  PARTNERSÉGEK KIALAKÍTÁSA

A fenntartható európai növekedés elérése érdekében optimalizálni kell a magán- és közszereplők hozzájárulását. Ez létfontosságú az európai kutatási térség megszilárdításához és az Innovatív Unió, az európai digitális menetrend és az Európa 2020 stratégia más kiemelt kezdeményezéseinek eredményességéhez. A felelősségteljes kutatás és innováció továbbá megköveteli, hogy a legjobb megoldások a különböző nézőpontokkal, de azonos érdekekkel rendelkező partnerek közreműködéséből származzanak.

A „Horizont 2020” keretprogram teret és világosan megállapított kritériumokat biztosít a közszférán belüli, illetve a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozására. A köz- és magánszféra partnerségei a közszféra és a magánszféra szereplőinek szerződéses megállapodásán alapulhatnak, és korlátozott esetekben intézményesített partnerségek is lehetnek (ideértve például a közös technológiai kezdeményezéseket és az egyéb közös vállalkozásokat).

A „Horizont 2020” keretprogram támogathat már létező, közszférán belüli és a köz- és magánszféra között létrejövő partnerségeket, amennyiben azok a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseit valósítják meg, hozzájárulnak az EKT megvalósításához, megfelelnek a „Horizont 2020” keretprogramot létrehozó rendeletben meghatározott kritériumoknak, és jelentős előrehaladást mutattak a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram (FP7) keretében.

A fenti feltételek szerint további támogatás nyújtható többek között az alábbi, a hatodik és/vagy hetedik kutatási keretprogramban támogatott, a 185. cikk szerinti kezdeményezéseknek: az európai és fejlődő országok klinikai kísérletek területén létrejött partnersége (EDCTP), a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló program (AAL), a balti-tengeri kutatási és fejlesztési program (BONUS), az Eurostars program és az európai metrológiai kutatási program. További támogatás nyújtható az európai stratégiai energiatechnológiai terv (a SET-terv) keretében létrehozott európai energiakutatási szövetségnek (EERA). A „Horizont 2020” keretprogram keretében közös programozási kezdeményezések is támogathatók a [keretrendelet] 20. cikkében említett eszközök – többek között a Szerződés 185. cikke szerinti kezdeményezések – révén.

A fenti feltételek szerint további támogatás nyújtható az alábbi, a hetedik kutatási keretprogram keretében a Szerződés 187. cikke szerint létrehozott közös vállalkozásoknak: az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), Tiszta Égbolt kezdeményezés, „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás (SESAR), Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (FCH), valamint a beágyazott számítástechnikai rendszerekre irányuló közös technológiai kezdeményezés (ARTEMIS) és a nanoelektronika (ENIAC). E két utóbbit egy közös kezdeményezés keretében lehet egyesíteni.

A fenti feltételek szerint további támogatás nyújtható a következő egyéb, a hetedik kutatási keretprogramban támogatott állami-magán partnerségeknek: a jövő üzemei, energiahatékony épületek, a környezetbarát autókra vonatkozó európai kezdeményezés, a jövő internete. Szintén további támogatás nyújtható a SET-terv keretében létrehozott európai ipari kezdeményezéseknek.

A „Horizont 2020” keretprogramon belül további, közszektoron belüli, illetve köz-magán partnerségek indíthatók, amennyiben megfelelnek a meghatározott kritériumoknak. ▌

I. RÉSZ

KIVÁLÓ TUDOMÁNY

1.  EURÓPAI KUTATÁSI TANÁCS

Az Európai Kutatási Tanács (EKT) elősegíti a világszínvonalú felderítő kutatást. A jelenkori ismeretek határainak és az azokon túli területeknek a kutatása elsődleges fontosságú a gazdasági és társadalmi jólét szempontjából, ám egyúttal kockázatos vállalkozás, amely új, kihívásokkal teli kutatási területeken halad, és amelyet a tudományágak közötti választóvonalak hiánya jellemez.

Az ismeretek határain történő kutatás terén történő érdemi előrelépés ösztönzésére az EKT támogatni fog kutatócsoportokat bármilyen tudományos és technológiai alapkutatás végzésében a „Horizont 2020” keretprogram hatálya alá tartozó területeken, többek között a műszaki tudományok, a társadalomtudományok és a bölcsészettudományok területén. Adott esetben, az EKT célkitűzéseinek és a hatékony végrehajtás igényének megfelelően ▌konkrét célcsoportok (pl. pályakezdő kutatók/újonnan alakult kutatócsoportok) is figyelembe vehetők. Különös figyelmet kell fordítani az ismeretek határán és a tudományágak találkozási pontjain elhelyezkedő, kialakulóban lévő és gyorsan növekvő területekre.

Az EKT kortól, nemtől és nemzeti hovatartozástól függetlenül támogatja a független kutatókat – beleértve a független kutatásvezetővé válás felé haladó pályakezdő kutatókat is – abban, hogy kutatásaikat Európában végezzék.

Az EKT kiemelt prioritásként kezeli a kiváló elképzelésekkel rendelkező legjobb pályakezdő kutatók megfelelő mértékű támogatását függetlenné válásuk azon kritikus szakaszában, amikor kialakítják és stabilizálják kutatócsoportjukat és kutatási programjukat. Az EKT emellett továbbra is megfelelő szintű támogatást nyújt a már elismert kutatóknak.

Az EKT a kutatók általi javaslatokra épülő megközelítést alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy az EKT olyan projekteket fog támogatni, amelyeket a kutatók a pályázati felhívások tárgykörén belül az általuk kiválasztott témákban valósítanak meg. A pályázatokat kizárólag a szakmai értékelés eredményeként megállapított kiválóság kritériuma alapján fogja értékelni, figyelembe véve az új kutatócsoportok, a pályakezdő kutatók, valamint a tapasztalt kutatócsoportok által felmutatott kiválóságot, és különös figyelmet fordítva az úttörő jellegű és ebből következően nagy tudományos kockázattal járó kutatásra irányuló pályázatokra.

Az EKT tudományos meghatározottságú, autonóm finanszírozó szervezetként fog működni, amelynek része a független Tudományos Tanács és az azt támogató, kis létszámú és költséghatékony, célzott végrehajtó struktúra.

Az EKT Tudományos Tanácsa meg fogja határozni az általános tudományos stratégiát, és teljes jogkörrel fog rendelkezni a finanszírozandó kutatások típusára vonatkozó döntések meghozatalában.

A Tudományos Tanács meghatározza az EKT alább részletezett tudományos stratégiáján alapuló célkitűzések elérését szolgáló munkaprogramot. A tudományos stratégiával összhangban kidolgozza a szükséges nemzetközi együttműködési kezdeményezéseket, többek között a tájékoztató tevékenységeket, amelyek által a világ más részein dolgozó legjobb kutatók jobban megismerhetik az EKT-t.

A Tudományos Tanács folyamatos jelleggel nyomon fogja követni az EKT működését és értékelési eljárásait, és rendszeresen mérlegeli, miként érhetők el a legjobb módon annak általános célkitűzései. Szükség szerint kialakítja az EKT támogatási intézkedéseiből álló csomagot, hogy választ adhasson az újonnan megjelenő igényekre.

Az EKT saját működésében is a kiválóságra törekszik. A Tudományos Tanáccsal és a célzott végrehajtó struktúrával kapcsolatos adminisztratív és munkaerőköltségek összhangban lesznek a kis létszámú és költséghatékony igazgatás követelményével. Az EKT az adminisztratív költségeket a világszínvonalú végrehajtáshoz szükséges források biztosításával összhangban a minimumon fogja tartani, hogy maximalizálja a felderítő kutatás finanszírozását.

Az EKT támogatásainak odaítélése és a kapcsolódó igazgatási feladatok ellátása a kiválóságot középpontba helyező, a kezdeményezést ösztönző és a rugalmasságot az elszámoltathatósággal ötvöző egyszerű és átlátható eljárások alapján fog történni. Ezen elvek érvényesülésének biztosítására az EKT folyamatosan kutatni fogja, milyen további módokon javíthatók és egyszerűsíthetők eljárásai.

Tekintetbe véve az EKT mint tudományos meghatározottságú finanszírozó szervezet egyedi szerkezetét és szerepét, tevékenységeinek végrehajtását és irányítását a Tudományos Tanács teljes mértékű bevonásával folyamatosan ellenőrizni és értékelni fogjuk, hogy értékelhetők legyenek eredményei, és a tapasztalatok alapján lehetőség nyíljon eljárásainak és struktúráinak kiigazítására és javítására.

1.1.  A Tudományos Tanács

A 7. cikkben részletezett feladatai megvalósítása érdekében a Tudományos Tanács:

(1)  a tudományos stratégia terén:

–  a tudományos lehetőségek és az európai tudományos igények figyelembevételével általános tudományos stratégiát dolgoz ki az EKT számára,

–  a tudományos stratégiával összhangban gondoskodik a munkaprogram és a szükséges módosítások folyamatos kidolgozásáról, beleértve a pályázati felhívásokat és a kritériumokat, és szükség szerint a konkrét ▌célcsoportok (pl. kezdő/újonnan alakult kutatócsoportok) meghatározását is;

(2)  a program végrehajtásának tudományos irányítása, nyomon követése és minőség-ellenőrzése terén:

–  szükség szerint tudományos szempontú álláspontokat alakít ki a pályázati felhívások végrehajtásával és irányításával, az értékelési kritériumokkal, a szakmai értékelés eljárásával – beleértve a szakértők kiválasztását, a szakmai értékelés és a pályázatok elbírálásának módszereit –, továbbá azon szükséges végrehajtási szabályokkal és iránymutatásokkal kapcsolatban, amelyek alapján a Tudományos Tanács felügyelete alatt megtörténik a finanszírozandó pályázat kiválasztása; illetve az EKT tevékenységeinek eredményeit és hatását befolyásoló bármilyen más kérdéssel és az elvégzett kutatás minőségével kapcsolatosan, beleértve az EKT támogatásimegállapodás-mintájának főbb rendelkezéseit is,

–  nyomon követi a műveletek minőségét, értékeli a végrehajtást és az eredményeket, valamint korrekciós vagy jövőbeli intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg;

(3)  a kommunikáció és a terjesztés terén:

–  átláthatóság biztosítása a tudományos közösséggel, az alapfontosságú érintettekkel és a lakossággal az EKT tevékenységeiről és eredményeiről folytatott kommunikációban,

–  saját tevékenységeiről rendszeresen jelentést tesz a Bizottságnak.

A Tudományos Tanács teljes jogkörrel rendelkezik a finanszírozandó kutatások típusára vonatkozó döntések meghozatalában, és tudományos szempontból garantálja a tevékenységek színvonalát.

A Tudományos Tanács adott esetben konzultál a tudományos, a műszaki és az akadémiai élet közösségeivel, a regionális és nemzeti kutatásfinanszírozó szervekkel és más érdekelt felekkel.

A Tudományos Tanács tagjai az általuk végzett feladatokért tiszteletdíjban részesülnek, továbbá adott esetben utazási és tartózkodási költségtérítést kapnak.

Az EKT elnöke a megbízatásának időtartama alatt Brüsszelben tartózkodik, és idejének nagy részét(16) az EKT ügyeire fordítja. Az elnök a Bizottság felső vezetéséhez hasonló mértékű javadalmazásban fog részesülni.

A Tudományos Tanács a tagjai közül három alelnököt választ, akik a képviseleti és a munkaszervezési feladatok ellátásában segítik az elnök munkáját. Ezek a személyek egyben az Európai Kutatási Tanács elnökhelyettesi címét is viselhetik.

A három alelnök támogatást kap ahhoz, hogy a saját intézményében gondoskodjon a megfelelő helyi adminisztratív támogatásról.

1.2.  A célzott végrehajtó struktúra

A célzott végrehajtó struktúra felel a programnak a munkaprogramban meghatározottak szerinti adminisztratív végrehajtása és megvalósítása minden vonatkozásáért. Feladata mindenekelőtt az, hogy a Tudományos Tanács által megállapított stratégiának megfelelően végrehajtsa az értékelési eljárásokat, a szakmai értékelési és a kiválasztási folyamatokat, valamint biztosítsa a támogatások pénzügyi és tudományos irányítását.

A célzott végrehajtó struktúra a fent részletezett valamennyi feladata elvégzésében támogatja a Tudományos Tanácsot, hozzáférést biztosít a birtokában levő szükséges adatokhoz és dokumentumokhoz, és tevékenységeiről tájékoztatja a Tudományos Tanácsot.

A Tudományos Tanács vezetősége és a célzott végrehajtó struktúra igazgatója a stratégiával és a működési ügyekkel kapcsolatos hatékony együttműködés céljából rendszeres jelleggel koordinációs üléseket tart.

Az EKT igazgatását a kifejezetten erre a célra felvett személyzet, köztük szükség szerint az uniós intézmények tisztviselői látják el, és ez a tevékenység kizárólag a hatékony igazgatáshoz szükséges stabilitás és folytonosság biztosításához elengedhetetlen tényleges igazgatási feladatok ellátására terjed ki.

1.3.  A Bizottság szerepe

A 6., a 7. és a 8. cikkben meghatározott feladatainak ellátása érdekében a Bizottság:

–  biztosítja a Tudományos Tanács folytonosságát és megújulását, és támogatást biztosít a Tudományos Tanács jövőbeli tagjainak kiválasztásáért felelős állandó kiválasztási bizottságnak,

–  biztosítja a célzott végrehajtó struktúra folytonosságát és a feladatoknak és a felelősségi köröknek a célzott végrehajtó struktúra hatáskörébe utalását, figyelembe véve a Tudományos Tanács álláspontját,

–  a Tudományos Tanács álláspontját figyelembe véve kinevezi a célzott végrehajtó struktúra igazgatóját és vezető tisztségviselőit,

–  a Tudományos Tanács állásfoglalásainak figyelembevételével biztosítja a munkaprogramnak, a végrehajtás módszertanára vonatkozó állásfoglalásoknak, valamint a pályázatok benyújtására vonatkozó EKT-szabályokban és az EKT támogatásimegállapodás-mintájában előírt szükséges végrehajtási szabályoknak az időben történő elfogadását,

–  rendszeresen tájékoztatja a programbizottságot és rendszeresen konzultál vele az EKT tevékenységeinek végrehajtásáról.

2.  JÖVŐBELI ÉS KIALAKULÓBAN LÉVŐ TECHNOLÓGIÁK

A jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákkal kapcsolatos tevékenységek vonatkozásában különböző irányítási logikák érvényesülnek majd, a teljesen nyílt tevékenységektől a témák, a közösségek és a finanszírozás tekintetében többé-kevésbé strukturált tevékenységekig, az alábbi három kategóriában: jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák nyílt támogatása, jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák proaktív támogatása, valamint a jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák kiemelt támogatása.

2.1.  A jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák nyílt támogatása: új ötletek előmozdítása

A gyökeresen új jövőbeli tudományos ismeretekhez és technológiákhoz vezető új utak sikeres feltérképezéséhez szükség van arra, hogy a még korai szakaszban lévő, magas kockázatú, jövőbe mutató tudományos és technológiai együttműködésen alapuló kutatási projektek nagy száma részesüljön támogatásban. Ez a tevékenység, mivel kifejezetten tartózkodik a témák meghatározásától és a szabályok előírásától, elősegíti az új ötletek születését – keletkezzenek azok bármikor, és származzanak bárhonnan – a témák és a tudományterületek legszélesebb körében, és aktívan ösztönzi a kreatív, sablonmentes gondolkodást. Az ilyen kiforratlan ötletek támogatása agilis, kockázatbarát és erősen interdiszciplináris kutatási megközelítést igényel, amely messze a szigorú értelemben vett technológiai területeken túlra merészkedik. A jövő vezető tudományos és ipari szakembereinek kinevelése szempontjából is fontos, hogy a kutatást és innovációt vonzóvá tegyük az új, magas potenciálú szereplők, például a fiatal kutatók és a csúcstechnológiával foglalkozó kkv-k számára, és ösztönözzük e szereplőket a kutatásban és az innovációban való részvételre.

2.2.  A jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák proaktív támogatása: újonnan kialakuló témák és közösségek gondozása

Új kutatási területeket és témákat kell feltárni, mégpedig az újonnan kialakuló kutatói közösségek szerveződésének előmozdítása és a transzformatív kutatási témák meghatározásának és fejlesztésének támogatása révén. Ennek a strukturáláson alapuló, ám felfedező jellegű megközelítésnek a legnagyobb előnye egyrészt az, hogy felrajzolódnak általa azok az új területek, amelyek még nem értek meg arra, hogy bekerüljenek az ipari kutatási menetrendekbe, másrészt pedig az, hogy e területek köré kutatói közösségek épülnek ki és szerveződnek. Ez biztosítja a kutatók kis csoportjainak együttműködésétől a projektek olyan csoportjáig vezető utat, amelyben az egyes kutatócsoportok különböző szempontból vizsgálnak egy kutatási témát, és megosztják eredményeiket. Ez a tevékenység szorosan összefügg majd a társadalmi kihívásokkal és az ipari vezető szerephez kapcsolódó témákkal.

2.3.  A jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák kiemelt támogatása: a nagy horderejű interdiszciplináris tudományos és technológiai kihívások nyomában

Az ebben a kategóriában szereplő kutatási kezdeményezések tudomány- és technológiavezéreltek, nagy léptékűek, multidiszciplinárisak és egy jövőbe mutató, összefogó célra épülnek. Olyan nagy horderejű tudományos és technológiai kihívásokkal foglalkoznak, amelyekhez a különböző tudományterületek, közösségek és programok együttműködésére van szükség. A tudományos és technológiai fejlődésnek erős és széles alapot kell biztosítania a jövőbeli ▌innováció és a gazdasági lehetőségek kiaknázásához, és egyúttal újfajta, potenciálisan nagy hatású haszonnal kell járnia a társadalom számára. Az ilyen kezdeményezések átfogó természetük és nagyságrendjük következtében csak több együttműködő résztvevő hosszú távú ▌erőfeszítésével valósulhatnak meg.

A fenti három kategóriában végzett tevékenységeket hálózatos együttműködés és közösségi alapú tevékenységek egészítik ki a jövőbeli technológiák felé törekvő, tudományos meghatározottságú kutatás termékeny és élénk európai alapjainak megteremtése céljából. Ezek támogatni fogják továbbá az említett tevékenységek jövőbeli fejlődését, elősegítik az új technológiák különböző vonatkozásaival kapcsolatos vitát, és felgyorsítják azok hatásait.

2.4.  A konkrét megvalósítással kapcsolatos szempontok

Egy a jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákkal foglalkozó, többek között a legjobb hírű és legtekintélyesebb szakértelemmel rendelkező kutatókból és mérnökökből álló tanácsadó testület lesz majd hivatott arra, hogy rajta keresztül az érdekeltek hozzájáruljanak az általános tudományos és technológiai stratégia kialakításához, többek között annak révén, hogy tanáccsal szolgálnak a munkaprogram meghatározásához.

A keretprogram jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákkal foglalkozó része továbbra is tudományos és technológiai meghatározottságú lesz, és kis létszámú és hatékony végrehajtó struktúra támogatásával fog működni. Egyszerű adminisztratív eljárások kerülnek majd elfogadásra, amelyeknek köszönhetően a hangsúly a tudományos meghatározottságú technológiai innovációban megmutatkozó kiválóságon maradhat, és amelyek segítenek ösztönözni a kezdeményezéseket, és ötvözni a gyors döntéshozatalt, a rugalmasságot és az elszámoltathatóságot. A legmegfelelőbb megközelítéseket fogják alkalmazni a jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák kutatási területeire jellemző sajátosságok tesztelésére (például portfolióanalízis) és az érintettek közösségeinek bevonására (például konzultációk). A cél a folyamatos javulás és az eljárások további egyszerűsítési és javítási lehetőségeinek felkutatása, és végső soron ezen elvek érvényesülésének biztosítása. A jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákkal - kapcsolatos tevékenységek hatékonysága és hatása a programszintű tevékenységek értékelését kiegészítve kerül értékelésre.

Mivel a keretprogram jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákkal foglalkozó részének küldetése, hogy elősegítse a tudományos meghatározottságú kutatást a jövőbeli technológiák felé vezető úton, arra törekszik, hogy találkozási lehetőséget biztosítson a tudomány, a technológia és az innováció képviselőinek, valamint adott esetben a felhasználóknak is, mégpedig a lehetőségekhez mérten a köz- és a magánszféra felhasználóinak egyaránt. A keretprogram jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákkal foglalkozó részének tehát aktív katalizátorszerepet kell betöltenie az újfajta gondolkodás, valamint az újfajta gyakorlati megoldások és együttműködések ösztönzésében.

A nyílt támogatás az ígéretes új ötletekre irányuló, teljes mértékben alulról felfelé építkező kutatás céljából csoportosítja tevékenységeit. Az ilyen ötletek mindegyikében rejlő magas kockázatot ellensúlyozza, ha nagy mennyiségben kerülnek vizsgálatra. E tevékenységek kulcsfontosságú jellemzői az idő- és erőforrás-hatékonyság, az alacsony alternatív költség a pályázók részéről, valamint a vitathatatlan nyitottság a nem konvencionális, interdiszciplináris ötletek iránt. Folyamatosan nyitott, könnyű és gyors pályáztató programok fogják keresni a magas kockázatú, ígéretes új kutatási ötleteket, és lehetőséget biztosítanak az új és nagy potenciállal rendelkező innovációs szereplőknek, például a fiatal kutatóknak és a csúcstechnológiai kis- és középvállalkozásoknak. A jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák nyílt támogatását célzó tevékenységek kiegészítéseképpen az „Ipari vezető szerep” és a „Társadalmi kihívások” elnevezésű prioritások keretében zajló tevékenységekkel támogatni lehet az ismeretek és technológiák gyökeresen új felhasználását.

A jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák proaktív támogatásának keretében rendszeres pályázati lehetőségek nyílnak majd több nagy kockázatú és nagy lehetőségeket rejtő innovatív téma kidolgozására, és finanszírozási szintjük több projekt kiválasztását is lehetővé teszi. Ezeket a projekteket közösségépítő tevékenységek fogják támogatni, amelyek elősegítik az olyan tevékenységeket, mint például a közös rendezvények szervezése vagy az új tantervek vagy kutatási ütemtervek kidolgozása. A témák kiválasztásának fő szempontjai a következők lesznek: kiválóság a jövőbeli technológiák felé törekvő, tudományos meghatározottságú kutatásban, képesség a kritikus tömeg elérésére, valamint a tudományra és a technológiára gyakorolt hatások.

Több nagy léptékű, fókuszált kezdeményezés (a jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák kiemelt támogatása) is végrehajtásra kerülhet a jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákra vonatkozó előkészítő projektek sikeres kimenetele esetén. Ezeknek olyan nyílt partnerségeken kell alapulniuk, amelyek lehetővé teszik az uniós, a nemzeti és a magánszektorból származó hozzájárulások önkéntes alapon történő ötvözését, kiegyensúlyozott irányítási struktúrájuknak köszönhetően biztosítják a programgazdák megfelelő mértékű befolyását és a végrehajtás nagyfokú autonómiáját és rugalmasságát, és ezáltal lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kiemelt támogatást élvező kezdeményezés egy széles körben támogatott kutatási útitervet kövessen. A kiemeltként végrehajtandó témák kiválasztásának a tudományos és technológiai kiválóságon kell alapulnia, és annak során figyelembe kell venni az egységesítő célt, a potenciális hatásokat, az érdekelteknek és a forrásoknak egy egységteremtő kutatási ütemterv keretében történő összefogását, valamint adott esetben az érdekeltek és a nemzeti, illetőleg regionális kutatási programok által nyújtott támogatást. Ezeket a tevékenységeket a meglévő finanszírozási eszközük felhasználásával kell végrehajtani.

3.   MARIE SKŁODOWSKA-CURIE-TEVÉKENYSÉGEK

3.1.  Új készségek fejlesztése kiváló kutatói alapképzés útján

Európának erős és kreatív emberierőforrás-alapra van szüksége, amely képes országok és ágazatok között mozogni, és a készségek megfelelő kombinációjával rendelkezik az innovációhoz, valamint ahhoz, hogy a gazdaság és a társadalom javát szolgálva termékekké és szolgáltatásokká tudja változtatni tudását és ötleteit.

Ezt különösen annak révén lehet elérni, hogy a tagállamokban és a társult országokban, valamint adott esetben harmadik országokban a fiatal kutatók és doktorjelöltek kiváló minőségű alapszintű képzésének jelentős részében nagyobb hangsúlyt fektetünk a strukturáltságra és növeljük a kiválóságot. Azáltal, hogy a fiatal kutatók sokféle olyan készséget sajátítanak el, amelyek lehetővé teszik számukra a jelenkori és a jövőbeli kihívásokkal való szembenézést, a kutatók következő generációja előtt jobb karrierlehetőségek állnak majd a köz- és magánszektorban egyaránt, és ez egyúttal növeli a kutatói karrier vonzerejét a fiatalok számára.

A tevékenység a különböző európai és Európán kívüli egyetemek, kutatóintézetek, kutatási infrastruktúrák, vállalkozások, kkv-k és más társadalmi-gazdasági szereplők partnerségei által végrehajtott uniós szintű, versenyeztetéssel kiválasztott kutatóképző programok támogatásával valósul meg. Támogatásban részesülnek az olyan önálló intézmények is, amelyek képesek ugyanezt a gyarapító környezetet biztosítani. A célkitűzések végrehajtásában a különböző igényeknek való megfelelés érdekében biztosítani kell a rugalmasságot. A sikeres partnerségek jellemzően innovatív képzési formákat, például összevont vagy többszörös doktori fokozatokat kínáló kutatóképző hálózatok vagy ipari doktorátusok lesznek, míg az egyedi intézmények általában innovatív doktori képzésekben vesznek majd részt. Az ipari doktorátusoknak fontos szerepe van abban, hogy a kutatók körében ösztönözze az innovatív légkört és szorosabb kapcsolatot alakítson ki az ipar és a tudományos intézmények között. Ennek keretében a világ bármely országából származó legjobb fiatal kutatók támogatást kapnak majd az e kiválósági programokban való részvételhez, ilyenek lehetnek többek között a tudás és tapasztalat kutatók közötti átadását célzó mentori programok.

Ezek a képzési programok a kutatási kulcskompetenciák fejlesztését és kiszélesítését célozzák, miközben a munkaerőpiac jövőbeli igényeinek megfelelő kreatív gondolkodással, vállalkozói szemlélettel és innovációs készségekkel ruházzák fel a kutatókat. A programok az olyan átvihető kompetenciák területén is képzést fognak nyújtani, mint a csapatmunka, a kockázatvállalás, a projektirányítás, a szabványosítás, a vállalkozói készség, az etikai szempontok, a szellemi tulajdonhoz fűződő jog, a kommunikáció, valamint a kutatás és a társadalom közötti kölcsönhatások, amelyek elsődleges fontosságúak az innováció létrehozásában, fejlesztésében, kereskedelmi hasznosításában és terjesztésében.

3.2.  A kiválóság előmozdítása országok és ágazatok közötti mobilitás révén

Európának vonzónak kell lennie a legjobb kutatók számára, akár Európából, akár más országokból származnak. Ezt különösen annak révén lehet elérni, hogy támogatjuk azt, hogy a tapasztalt kutatók számára mind a magán-, mind a közszektorban vonzó karrierlehetőségek álljanak rendelkezésre, valamint ösztönözzük a kutatókat arra, hogy országok, ágazatok és tudományterületek között mozogva elmélyítsék kreatív és innovatív potenciáljukat.

Az olyan legjobb vagy legígéretesebb tapasztalt kutatók fognak finanszírozást kapni – nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül –, akik a transznacionális vagy nemzetközi mobilitás által kívánják fejleszteni készségeiket. A kutatók akár pályafutásuk összes szakaszában kaphatnak támogatást, így a legfiatalabb kutatók is, akik éppen csak megkapták doktori fokozatukat vagy azzal egyenrangú szakmai tapasztalatot szereztek. Ezek a kutatók azzal a feltétellel kapnak támogatást, hogy más országba költöznek, hogy ott egyetemeken, kutatóintézetekben, kutatási infrastruktúrákban, vállalkozásokban, kkv-kben vagy más, általuk választott társadalmi-gazdasági szereplőknél (például civil társadalmi szervezetekben) kiszélesítsék vagy elmélyítsék kompetenciáikat olyan kutatási projekteken dolgozva, amelyek megfelelnek személyes igényeiknek és érdeklődésüknek. Ideiglenes kirendelések támogatásával arra is ösztönzést fognak kapni, hogy a közszektor és a magánszektor között oda-vissza mozogjanak. Ez minden bizonnyal fokozza majd a magánszektor innovációs képességét, és elősegíti az ágazatközi mobilitást. A szektorok közötti ismeretáramlás elmélyítése és az induló vállalkozások létrehozásának ösztönzése céljából köz-, és a magánszektorban való elhelyezkedést egyaránt lehetővé tévő részmunkaidős lehetőségek is támogatást fognak kapni. Ezek a testre szabott kutatási lehetőségek hozzásegítik az ígéretes kutatókat a teljes függetlenséghez, és megkönnyítik a köz- és a magánszektor közötti mozgásukat.

A kutatók meglévő potenciáljának teljes kihasználása érdekében támogatást kell továbbá nyújtani ahhoz, hogy a kutatók harmadik országok rangos kutatóintézeténél képzésben részesülhessenek és új ismereteket szerezhessenek, a kutatói karrier megszakítást követő újrakezdéséhez, valamint ahhoz, hogy a kutatók transznacionális/nemzetközi mobilitási tapasztalatszerzést követően (újra) elfoglalhassanak egy – többek között a származási országukban lévő – hosszabb távra szóló kutatói állást Európában.

3.3.  Az innováció előmozdítása a tudásbázisok termékeny kölcsönhatása révén

A társadalmi kihívások egyre inkább globális méreteket öltenek, és sikeres kezelésükben kulcsfontosságúak a határokon és ágazatokon átívelő együttműködések. Létfontosságú ezért, hogy az ismeretek és az ötletek a kutatás és a piac világa között oda-vissza áramoljanak, és ezt csakis az emberi kapcsolatokon keresztül lehet megvalósítani. Ezt célozza a magasan képzett kutatói és innovációs munkaerő ágazatok, országok és tudományterületek közötti rugalmas cseréjének támogatása.

Az európai finanszírozás támogatni fogja a kutatói és innovációs munkaerő ▌cseréjét az európai, valamint – a nemzetközi együttműködés megerősítése érdekében – az európai és a harmadik országokban található egyetemek, kutatóintézetek, kutatási infrastruktúrák, vállalkozások, kkv-k és más, a résztvevők által választott társadalmi-gazdasági szereplők közötti partnerségek keretein belül. A támogatás elérhető lesz a kutatói és az innovációs életpálya minden szintjén lévő szakemberek számára a legfiatalabb (posztgraduális) kutatóktól egészen a legmagasabb (vezetői) pozíciót betöltő szakemberekig, beleértve az adminisztratív és a technikai személyzetet is.

3.4.  A strukturális hatások fokozása a tevékenységekhez nyújtott társfinanszírozással

A kiválóságot elősegítő és a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek bevált gyakorlati megoldásait a kutatóképzés európai mobilitási lehetőségei, a karrierépítés és a munkaerőcsere terén terjesztő regionális, nemzeti és nemzetközi programok ösztönzése növelni fogja a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek számszerű és strukturális hatását. Mindez vonzóbbá fogja tenni az európai kiválósági központokat.

Ez olyan új vagy már létező regionális, nemzeti, magánszektorbeli és nemzetközi programok közös finanszírozásával fog megvalósulni, amelyek lehetőséget és támogatást biztosítanak a nemzetközi, ágazatok közötti és interdiszciplináris kutatóképzésnek, valamint – karrierjük bármely szakaszában – a kutatók és az innovációs szakemberek országhatárokon és ágazatokon át érvényesülő mobilitásának.

Ez lehetővé teszi az uniós, valamint a regionális és nemzeti szintű tevékenységek közötti szinergiák kihasználását, megszüntetve ezzel a célkitűzések, az értékelési módszerek és a kutatók munkakörülményei tekintetében jelentkező fragmentálódást. A társfinanszírozott tevékenységek keretében határozott ösztönzést kap a munkaszerződések alkalmazása.

3.5.  Célzott támogatások és szakpolitikai intézkedések

A kihívás megválaszolásához alapvető fontosságú a fejlődés nyomon követése. A program – a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek hiányosságainak és korlátainak feltérképezése és hatásainak fokozatos javítása érdekében – támogatja a mutatók kidolgozását és a kutatók mobilitásával, készségeivel, karrierjével és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos adatelemzést. Ezeket a tevékenységeket szinergiák kialakításával, valamint a program „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak” elnevezésű részének a kutatókra, a munkáltatóikra és a finanszírozókra vonatkozó szakpolitikai támogatási cselekvéseivel egyeztetve kell megvalósítani. Olyan kezdeményezéseket támogató egyedi cselekvések részesülnek finanszírozásban, amelyek felhívják a figyelmet a kutatói karrier fontosságára, ideértve a visszatérés és a visszailleszkedés aspektusait is, és terjesztik a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek által támogatott munkának köszönhető kutatási-fejlesztési eredményeket.

A Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek hatásainak további növelése céljából öregdiák-szolgáltatások segítségével fokozódik a jelenlegi és a korábbi Marie Skłodowska-Curie-kutatók hálózatos együttműködése. Ide tartozik a kutatók – együttműködések és álláslehetőségek feltérképezését lehetővé tévő – kapcsolattartási és cserefórumának támogatása, közös rendezvények szervezése, valamint a tagok bevonása a népszerűsítési tevékenységbe a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek és az európai kutatási térség „nagyköveteiként”.

3.6.  A konkrét megvalósítással kapcsolatos szempontok

A Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek nyitva állnak a Szerződésben meghatározott minden – az alapkutatástól a piaci bevezetésig és az innovációs szolgáltatásokig terjedő – kutatási és innovációs területen megvalósítandó képzési és karrierfejlesztési tevékenység előtt. A pályázók szabadon választhatnak a kutatási és innovációs területek, valamint az ágazatok között.

A globális tudásbázis hasznosítása érdekében a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek nyitva fognak állni valamennyi ország kutatói és innovációval foglalkozó szakemberei, illetőleg egyetemei, kutatóintézetei, kutatási struktúrái, vállalkozásai és más társadalmi-gazdasági szereplői előtt, beleértve a(z) XX/2012/EU rendeletben (részvételi szabályok) meghatározott feltételek mellett a harmadik országok ilyen típusú jogalanyait is.

A fenti tevékenységek során figyelmet kell fordítani arra, hogy a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek sikeres végrehajtása és eredményessége érdekében ösztönzést kapjon a vállalkozások – elsősorban a kis- és középvállalkozások –, valamint más társadalmi-gazdasági szereplők széles körű részvétele. A Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek támogatják a felsőoktatás, a kutatóintézetek, valamint a köz- és a magánszektor közötti hosszú távú együttműködést, miközben tekintettel vannak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmének szükségességére is.

A Marie Skłodowska-Curie-cselekvéseket az e szakpolitikai célkitűzéseket támogató más programokkal – köztük az „Erasmus mindenkinek” programmal és az EIT tudományos és innovációs társulásaival (TIT) – szoros szinergiában fogják kidolgozni.

Megmarad annak lehetősége, hogy – ha erre külön igény merül fel – a program meghatározott tevékenységekre összpontosítson sajátos társadalmi kihívások, kutatási és innovációs intézménytípusok vagy földrajzi helyek vonatkozásában, annak érdekében, hogy reagálni lehessen a készségek, a kutatóképzés, a karrierfejlesztés és a tudásmegosztás terén fennálló európai szükségletek változására.

A mindenféle tehetséggel szembeni nyitottság megőrzése érdekében olyan általános intézkedéseket kell követni, amelyek – például a férfi és női kutatók számára biztosított egyenlő esélyeknek a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységekben való ösztönzésével és a nemek szerinti részvételi arány meghatározásával – segítenek elkerülni a torzulásokat a támogatásokhoz való hozzáférésben. A Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek támogatják továbbá a kutatókat, hogy stabilabb karriert építhessenek, hogy családi állapotuk figyelembevételével megfelelő egyensúlyt alakítsanak ki a munka és a magánélet között, továbbá elősegítik a kutatói pálya hosszabb megszakítást követő folytatását. Minden támogatott résztvevő számára javasolt betartani és alkalmazni a Kutatók Európai Chartájában és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexében a nyitott munkaerő-felvételt és vonzó munkakörülményeket illetően foglalt alapelveket.

Az eredmények terjesztése és a lakosság érintettségének növelése érdekében a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek kedvezményezettjeinek esetleg terveket kell készíteniük a nagyközönség megfelelő tájékoztatására. Ezek a tervek az elbírálás folyamatában és a projekt nyomon követése során kerülnek értékelésre.

4.  KUTATÁSI INFRASTRUKTÚRÁK

A tevékenységek a kiváló európai kutatási infrastruktúrák 2020-ig és azt követően történő fejlesztésére, azok innovációs potenciáljának és humánerőforrásainak támogatására, valamint az európai politika megerősítésére fognak irányulni. A tevékenységeket koordinálni kell a Kohéziós Alappal a szinergiák, valamint a kutatási infrastruktúrák fejlesztésére irányuló koherens megközelítés biztosítása érdekében. A Marie Skłodowska-Curie-tevékenységekkel létrejövő szinergiák is ösztönzést kapnak.

4.1.  Az európai kutatási infrastruktúra fejlesztése 2020-ig és azt követően

4.1.1.  Új világszínvonalú kutatási infrastruktúra kialakítása

A cél a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) által meghatározott infrastruktúrák és más olyan világszínvonalú kutatási infrastruktúrák előkészítésének, megvalósításának, hosszú távú fenntarthatóságának és hatékony működésének megkönnyítése és támogatása, amelyek segítségével Európa válaszolni tud a tudomány, az ipar és a társadalom nagy horderejű kihívásaira. Ez a célkitűzés kifejezetten azokra az infrastruktúrákra vonatkozik, amelyek irányítási struktúrája például az európai kutatási infrastruktúra-konzorciumokra (ERIC) vagy más, ezzel egyenértékű európai, illetve nemzetközi szintű struktúrákra épül, vagy amelyek esetében ilyen struktúra kialakítása folyamatban van, illetve tervbe van véve.

Az uniós finanszírozás szükség szerint hozzá fog járulni az alábbiakhoz:

(a)  a jövőbeli infrastruktúrák előkészítő szakasza (pl. részletes építési tervek, jogi intézkedések, többéves tervezés, az ipar korai szakaszban történő bevonása);

(b)  a megvalósítás szakaszához (pl. kutatás-fejlesztés, mérnöki tevékenység az iparral és a felhasználókkal együtt, regionális partneri kapcsolatok(17) kialakítása az európai kutatási térség kiegyensúlyozottabb fejlődése céljából); és / vagy

(c)  a működési szakasz (pl. hozzáférés, adatkezelés, ismeretterjesztés, képzés és nemzetközi együttműködés).

Ez a tevékenység alulról felfelé építkezve támogatja továbbá az új kutatási infrastruktúrákra vonatkozó tanulmánytervek elkészítését is.

4.1.2.  Már meglévő, európai jelentőségű nemzeti és regionális kutatási infrastruktúrák integrálása és megnyitása

A cél – adott esetben – a legfontosabb nemzeti és regionális kutatási infrastruktúrák megnyitása az európai kutatók előtt az iparban és a kutatásban egyaránt, valamint azok optimális használatának és közös fejlesztésének biztosítása.

Az Unió olyan hálózatokat és klasztereket támogat, amelyek kulcsfontosságú nemzeti kutatási infrastruktúrákat kapcsolnak össze és integrálnak európai szinten. A pénzügyi támogatás elsősorban a kutatók transznacionális és virtuális hozzáférését és az infrastruktúrák által biztosított szolgáltatások összehangolását és fejlesztését támogatja. ▌

4.1.3.  IKT-alapú elektronikus infrastruktúrák fejlesztése, üzembe helyezése és üzemeltetése(18)

A cél az, hogy 2020-ra kialakuljon a hálózatépítéssel, számítástechnikával és tudományos adatokkal kapcsolatos világszínvonalú képesség az online kutatás egységes és nyitott európai térségében, amelyben a kutatók élenjáró, széles körben használt, megbízható hálózatos és számítástechnikai szolgáltatásokhoz jutnak, és nyílt hozzáférésük lesz az elektronikus tudományos (e-Science) környezetekhez és a globális adatforrásokhoz.

E cél elérése érdekében támogatásban részesülnek a globális kutatási és oktatási hálózatok, amelyek kérésre fejlett, szabványosított és továbbfejleszthető tartományközi szolgáltatásokat nyújtanak; a gridjellegű és a számítási felhők elvén alapuló infrastruktúrák, amelyek gyakorlatilag korlátlan számítási és adatfeldolgozási kapacitással rendelkeznek; a nagy teljesítményű, az exanagyságrendhez közelítő számítástechnikai létesítmények ökoszisztémája; a többek között szimulációra és vizualizálásra alkalmas szoftver- és szolgáltatási infrastruktúra; a valós idejű együttműködési eszközök; valamint egy interoperábilis, nyitott és megbízható tudományos adatinfrastruktúra.

4.2.  A kutatási infrastruktúra innovációs potenciáljának és humánerőforrásainak támogatása

4.2.1.  A kutatási infrastruktúrák innovációs potenciáljának hasznosítása

A cél az innováció ösztönzése mind magukban az infrastruktúrákban, mind az iparágakban, például a beszállító- és a felhasználóiparban.

Ennek érdekében támogatást kapnak:

(a)  a kutatás-fejlesztés és az ipar közötti azon együttműködések, amelyek fejleszteni kívánják az uniós kapacitásokat és az ipari kínálatot az olyan csúcstechnológiai területeken, mint a tudományos műszerhasználat vagy az IKT;

(b)  a kutatási infrastruktúra szereplői által végrehajtott, kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés az innováció gyorsítása és az élvonalbeli technológiák korai alkalmazása, illetve kifejlesztése érdekében;

(c)  a kutatási infrastruktúrák ipar általi felhasználásának ösztönzése például kísérleti tesztközpontok vagy tudásközpontok formájában; továbbá

(d)  a kutatási infrastruktúrák helyi, regionális és globális innovációs ökoszisztémákba való integrálásának ösztönzése.

Az uniós tevékenységek is hasznosítják majd a kutatási infrastruktúrákat – elsősorban az elektronikus infrastruktúrákat – a közszolgáltatásokban, a szociális innovációban, a kultúrában, az oktatásban és a képzésben.

4.2.2.  A kutatási infrastruktúrák humántőkéjének erősítése

A kutatási infrastruktúrák összetettsége és teljes potenciáljuk kihasználása a vezetőktől, a mérnököktől, a technikusoktól és a felhasználóktól egyaránt megfelelő készségeket követel.

Az uniós támogatás a páneurópai érdekű kutatási infrastruktúrákat irányító és üzemeltető személyzet képzésére, a személyzet és a legjobb megoldások létesítmények közötti cseréjére, valamint a megfelelő humánerőforrásnak a kulcsterületeken való biztosítására, többek között az egyedi oktatási tananyag kialakítására irányul. Ösztönözni kell a Marie Skłodowska-Curie-cselekvésekkel fennálló szinergiát.

4.3.  A kutatási infrastruktúrával kapcsolatos európai politika és a nemzetközi együttműködés megerősítése

4.3.1.  A kutatási infrastruktúrával kapcsolatos európai politika megerősítése

A cél a legfontosabb politikai döntéshozók, finanszírozó szervek és tanácsadói csoportok (például az ESFRI, az elektronikus infrastruktúrával foglalkozó vitacsoport, az EIROforum-szervezetek, a nemzeti hatóságok) közötti partnerségek létrehozásával kihasználni a nemzeti és az uniós kezdeményezések közötti szinergiákat; komplementaritást és együttműködést kialakítani a kutatási infrastruktúrák és a más uniós (például regionális, kohéziós, ipari, egészségügyi, környezeti, munkaügyi és fejlesztési) politikákat megvalósító tevékenységek között; valamint biztosítani a különböző uniós források közötti koordinációt. Az uniós tevékenységek támogatni fogják továbbá a kutatási infrastruktúrák uniós szintű felmérését, nyomon követését és értékelését, valamint releváns szakpolitikai tanulmányok készítését és kommunikációs feladatok ellátását.

A „Horizont 2020” keretprogram támogatni fogja a nyílt hozzáférésű európai kutatási infrastruktúrák folyamatosan aktualizált uniós adatbázisának fenntartását, és ezáltal segíteni fog a tagállamoknak a kutatási létesítményeik optimalizálásában.

4.3.2.  A nemzetközi stratégiai együttműködés elősegítése

A cél a globális kutatási infrastruktúrák fejlődésének elősegítése, azaz az olyan kutatási infrastruktúráké, amelyekhez globális szintű támogatásra és megállapodásokra van szükség. További cél az európai és a nem európai kutatási infrastruktúrák együttműködésének elősegítése, a globális interoperabilitás és lefedettség biztosítása, valamint nemzetközi megállapodások kötése az infrastruktúrák kölcsönös használatáról, nyitottságáról és közös finanszírozásáról. Ebben a tekintetben megfelelően figyelembe kell venni a globális kutatási infrastruktúrák vezető tisztviselőiből álló Carnegie-csoport ajánlásait. Figyelmet kap majd annak biztosítása is, hogy az Unió megfelelően részt vegyen a nemzetközi szervezetekkel (pl. ENSZ, OECD) való egyeztetésben.

4.4.  A konkrét megvalósítással kapcsolatos szempontok

A megvalósítás ideje alatt folyamatosan konzultálni kell a független szakértői csoportokkal, az érdekeltekkel és a tanácsadó szervekkel, például az ESFRI-vel vagy az elektronikus infrastruktúrával foglalkozó vitacsoporttal.

A megvalósítás háromágú megközelítést követ: alulról építkezés, ahol a projektek pontos tartalma és a partnerségek nem ismertek; célzott megközelítés, ahol az egyedi kutatási infrastruktúrák és/vagy megcélzott közösségek jól körülhatároltak; és nevesített kedvezményezettek, például amikor egy adott infrastruktúra-üzemeltető (vagy infrastruktúra-üzemeltetői konzorcium) támogatást kap működési költségeihez.

A 4.2. és a 4.3. szakaszban bemutatott célokat a kimondottan ezekre a célokra létrehozott tevékenységekkel, valamint adott esetben a 4.1. szakasznak megfelelően kidolgozott tevékenységek keretében kell megvalósítani.

II. RÉSZ

IPARI VEZETŐ SZEREP

1.  VEZETŐ SZEREP AZ ALAP- ÉS AZ IPARI TECHNOLÓGIÁK TERÜLETÉN

Általános pontok

Az alaptechnológiák európai ipar általi sikeres elsajátítása, integrációja és alkalmazása kulcsfontosságú az európai termelékenység és innovációs kapacitás megszilárdításához, illetve annak biztosításához, hogy Európa fejlett, fenntartható és versenyképes gazdasággal rendelkezzen, világszinten vezető szerepet töltsön be a csúcstechnológiai alkalmazások ágazatában, valamint hogy képes legyen hatékony és fenntartható megoldásokat kidolgozni a társadalmi kihívásokra, figyelembe véve többek között a felhasználók szükségleteit. Az innovációs tevékenységeket – a finanszírozás szerves részeként – a kutatás-fejlesztéssel együtt fogják kezelni.

A kulcsfontosságú alaptechnológiák integrált megközelítése

A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés egyik fontos elemét képezik a kulcsfontosságú alaptechnológiák, amelyek a következőkből állnak: mikro- és nanoelektronika, fotonika, nanotechnológia, biotechnológia, fejlett anyagok és a korszerű gyártási rendszerek. Sok olyan innovatív termék van, amely több ilyen technológiát tartalmaz egyidejűleg, akár különálló, akár integrált részként. Miközben minden technológia technológiai újítást jelent, a kulcsfontosságú alaptechnológiák és más ipari alaptechnológiák közötti kölcsönhatásokból és ezek együttes használatából eredő halmazati előnyök technológiai ugrásokhoz is vezethetnek. A több területet érintő, kulcsfontosságú alaptechnológiákból merítve növelni lehet a termékek versenyképességét és hatását, ösztönözni lehet a növekedést és a munkahely-teremtést, valamint új lehetőségeket lehet teremteni a társadalmi kihívások leküzdéséhez. Éppen ezért ki kell használni az e technológiák közötti számos kölcsönhatást. A nagyszabású próbagyártási és demonstrációs projektek részére célzott támogatást kell biztosítani, mégpedig többféle környezetben és különböző feltételek fennállása esetén is.

Ez olyan kulcsfontosságú alaptechnológiákat, illetve több területet érintő, a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatos tevékenységeket is magában foglal, amelyek tekintetében különböző egyedi technológiákat kapcsolnak össze és integrálnak, aminek az ipari környezetben történő technológiai érvényesítés és végső soron a teljes, minősített, piackész vagy majdnem piackész rendszer az eredménye. Elengedhetetlen a magánszektor e tevékenységekbe való nagymértékű bevonása és annak demonstrálása, hogy a projektek eredményei miként fogják növelni az EU-ban a piaci értéket, ezért a kivitelezés elsősorban a köz- és a magánszféra közötti partnerségek keretében történhetne. Ennek megfelelően a Horizont 2020 végrehajtási struktúra keretében közös munkaprogram fog készülni a több területet érintő, a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatos tevékenységek vonatkozásában. Figyelembe véve a piaci igényeket és a társadalmi kihívások megoldásához szükséges tényezőket, a munkaprogram a kulcsfontosságú alaptechnológiák olyan, általános érvényű, illetve több területet érintő elemeinek biztosítására fog irányulni, amelyek a különböző alkalmazási területeknek, többek között a társadalmi kihívások kezelésének az építőkövei lehetnek. Ezen túlmenően adott esetben törekedni kell a szinergiákra a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatos tevékenységek és a kohéziós politika keretében az intelligens szakosodást célzó nemzeti és regionális kutatási és innovációs stratégiák összefüggésében folytatott tevékenységek között, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) és az Európai Beruházási Bank (EBB) tevékenységeivel, továbbá adott esetben a tagállamok által a közös programozási kezdeményezések keretében folytatott tevékenységekkel.

A konkrét megvalósítással kapcsolatos szempontok

Az innovációs tevékenységeknek része lesz az egyedi technológiák integrálása; az innovatív termékek, rendszerek, folyamatok és szolgáltatások megvalósítására és nyújtására vonatkozó kapacitás demonstrálása; a megvalósíthatóság és a többletérték igazolását szolgáló, a felhasználók és az ügyfelek körében végzett kísérleti projektek; valamint a kutatási eredmények piaci bevezetését elősegítő, nagyléptékű demonstrációs programok. Megfelelő hangsúlyt kapnak a kis- és középméretű projektek is. Ezenkívül az e rész keretében zajló megvalósításnak ösztönöznie kell a kis- és közepes méretű kutatócsoportok bevonását, ami hozzájárul majd a kkv-k aktívabb részvételéhez is.

Különböző egyedi technológiák kerülnek integrálásra, aminek az ipari környezetben történő technológiai érvényesítés és végső soron a teljes, minősített, piackész rendszer lesz az eredménye. Elengedhetetlen a magánszektor e tevékenységekbe – többek között a köz- és a magánszféra partnerségei keretében – való nagymértékű bevonása.

Kereslet oldali cselekvések fogják kiegészíteni a technológiakínálat kutatási és innovációs kezdeményezések révén történő növelését. Ide tartozik az innovációs célú közbeszerzés leghatékonyabb igénybevétele; a megfelelő műszaki szabványok, valamint a szabványosítást és a szabályozást támogató technikai tevékenységek kidolgozása; valamint a magánszektor igényeinek felmérése és a felhasználóknak az innovációt támogató piacok kialakításába történő bevonása.

A nanotechnológia és különösen a biotechnológia tekintetében az érdekeltek és a lakosság bevonásának célja az előnyök és a kockázatok tudatosítása. E technológiák biztonsági értékelése és alkalmazásuk átfogó kockázatainak kezelése módszeresen fog történni. Adott esetben a társadalom- és bölcsészettudományok révén hozzá lehet járulni ahhoz, hogy figyelembe vegyék a felhasználók igényeit, preferenciáit és az eredmények általuk való elfogadottságát, valamint hozzá lehet járulni a társadalmi elkötelezettség és a megalapozott fogyasztói döntések biztosításához.

Az ebben a részben foglaltak szerint támogatott tevékenységek ki fogják egészíteni az alaptechnológiai kutatás és innováció támogatását, melyet a nemzeti és regionális hatóságok a kohéziós politika alapjaiból az intelligens szakosodási stratégiák keretében nyújthatnak.

Ez a program a tevékenységek finanszírozásának részeként támogatni fogja a technológiaátadással kapcsolatos tevékenységeket is (nemzeti és regionális szinten egyaránt), beleértve nemzetközi és regionális innovációs klaszterek létrehozását is, mégpedig az egyetemek és az ipar közötti kapcsolatok megerősítése érdekében.

Nemzetközi stratégiai együttműködési kezdeményezésekre fog sor kerülni a vezető partnerországokkal a közös érdeket képező és kölcsönös előnyt biztosító területeken. Az alap- és ipari technológiák területén különösen fontosak egyebek között a következők:

–  hozzáférés a világszínvonalú tudományos és technológiai szakértelemhez,

–  globális szabványok kialakítása,

–  a szűk keresztmetszetek felszámolása az ipari hasznosítás, a K+F együttműködés és a kereskedelmi forgalmazás területén,

–  a nanotechnológia- és biotechnológia-alapú termékek biztonságossága és azok alkalmazásának hosszú távú hatásai,

–  anyagok és eljárások kifejlesztése az energia- és erőforrás-használat csökkentésére,

–  ipari vezetésű nemzetközi együttműködési kezdeményezések a gyártók körében, továbbá

–  a rendszerek interoperabilitása.

1.1.  Információs és kommunikációs technológiák (ikt)

Számos tevékenység fogja megcélozni az ikt terén betöltendő ipari és technológiai vezető szereppel kapcsolatos kihívásokat az értéklánc egésze tekintetében; ezek a tevékenységek egyúttal az általános ikt-kutatásra és -innovációra is kiterjednek, és különösen a következőket foglalják magukban:

1.1.1.  Új generációs komponensek és rendszerek: Fejlett ▌, beágyazott, energia- és erőforrás-hatékony komponensek és rendszerek tervezése

A cél a fejlett, beágyazott, energia- és erőforrás-hatékony komponensekhez és rendszerekhez kapcsolódó technológiák terén az európai vezető szerep megtartása és megerősítése. Ez magában foglalja többek között a mikro-nano-biorendszereket, a szerves elektronikát, a nagy területek integrációját, a tárgyak internetét (IoT)(19) megalapozó technológiákat, beleértve a fejlett szolgáltatások nyújtását támogató platformokat, az érzékelőket, az intelligens integrált rendszereket, a beágyazott és elosztott rendszereket, a rendszerek rendszereit és a komplex rendszerfejlesztést.

1.1.2.  Új generációs számítástechnika: fejlett és biztonságos számítástechnikai rendszerek és technológiák, beleértve a számítási felhős technológiát („cloud computing”)

A cél az európai előnyök kihasználása a processzor- és rendszerarchitektúra, a kapcsolási és adatlokalizációs technológiák, a számítási felhőt alkalmazó technológiák, a párhuzamos számítási rendszerek, a modellező és szimulációs szoftverek terén valamennyi piaci szegmensben, beleértve a mérnöki alkalmazásokat (mint például többek között a bizonytalansági számítások, kockázati elemzések és a mérnöki döntések).

1.1.3.  A jövő internete: szoftver, hardver, infrastruktúra, technológiák és szolgáltatások

A cél az európai ipar versenyképességének megerősítése annak az újgenerációs internetnek a kifejlesztése, használata és alakítása terén, amely fokozatosan átveszi a jelenlegi web, a fix és mobil hálózatok és szolgáltatási infrastruktúrák helyét és meghaladja azokat, több billió eszköz (IoT) több szolgáltatót és tartományt felölelő összekapcsolását teszi lehetővé, és megváltoztatja az ismeretekhez való hozzáférésünket, azok átadását és felhasználását. Ide tartozik többek között a hálózatok, a szoftverek, a folyamatok és a szolgáltatások, a számítógépes biztonság, a személyes adatok védelme, a megbízhatóság és a bizalom, a vezeték nélküli(20) kommunikáció és minden optikai hálózat, az immerzív interaktív multimédia és a jövőbeli összekapcsolt vállalkozások területén folytatott kutatás és innováció.

1.1.4.  Tartalomkezelési technológia és információkezelés: a digitális tartalmakat, a kulturális és kreatív iparágakat támogató ikt

A cél Európa helyzetének megerősítése mint az egyéni és üzleti kreativitáson alapuló termékek és szolgáltatások nyújtója. Ez úgy valósítható meg, hogy a szakembereket és a polgárokat új eszközökkel látjuk el, amelyek segítségével mindenféle digitális tartalmat létrehozhatnak, használhatnak, megőrizhetnek és újrahasználhatnak bármilyen nyelven, illetve ahhoz hozzáférhetnek, valamint nagy mennyiségű adatot, többek között összekapcsolt adatokat modellezhetnek, elemezhetnek és jeleníthetnek meg. Ez új művészeti, nyelvi, tanulási, interakciós, digitális megőrzési, web design, tartalom-hozzáférési, elemzési és médiatechnológiákat jelent, valamint olyan intelligens és adaptív információkezelési rendszereket, amelyek korszerű adatbányászaton, gépi tanuláson, statisztikai elemzésen és vizuális számítási technológiákon alapulnak.

1.1.5.  Fejlett interfészek és robotok: robotika és intelligens terek

A cél az, hogy megerősítsük az európai tudományos és ipari vezető szerepet az ipari és kiszolgálási robotika, a kognitív és kommunikáló rendszerek, a korszerű interfészek és az intelligens terek, valamint a mesterséges intelligencián alapuló gépek területén, a számítástechnikában és a hálózatépítésben elért növekvő teljesítményekre építve, valamint a tanulásra, önfelépítésre, alkalmazkodásra és reagálásra, vagy az emberek és a gépek közötti interakciók optimalizálására képes rendszerek tervezése és építése terén elért eredményeket felhasználva. A kifejlesztett rendszereket, valamint a csúcstechnológiák terén elért eredményeket adott esetben valós körülmények között kell validálni.

1.1.6.  Mikro- és nanoelektronika és fotonika: a mikro- és nanoelektronikához és a fotonikához kapcsolódó kulcsfontosságú alaptechnológiák, kiterjedve a kvantumtechnológiákra is

A cél az, hogy kiaknázzuk az Európa által e kulcsfontosságú alaptechnológiák terén elért vezető szerep előnyeit, valamint támogassuk és tovább növeljük az európai ipar versenyképességét és piacvezető szerepét. A tevékenységekhez tartozik a formatervezéshez és a fejlett eljárásokhoz kapcsolódó kutatás és innováció, a próbagyártási folyamatok, a vonatkozó gyártási technológiák, valamint azon demonstrációs cselekvések, amelyek célja a technológiai fejlesztések és az innovatív üzleti modellek, valamint az alapul szolgáló, a kvantumfizika fejlődését kiaknázó új generációs technológiák hitelesítése.

Ez a hat fő tevékenységcsoport várhatóan minden igényt le fog fedni, figyelembe véve az európai ipar versenyképességét globális szinten. Ezek közé tartozik az ipari vezető szerep kialakítása a főbb társadalmi kihívások kezeléséhez szükséges általános ikt-alapú megoldások, termékek és szolgáltatások, valamint az alkalmazásorientált ikt-kutatási és -innovációs menetrendek területén, amelyek a kapcsolódó társadalmi kihívásokkal együtt részesülnek támogatásban. Tekintettel arra, hogy a technológiai fejlődés az élet minden területén minden eddiginél nagyobb mértékű, az emberek és a technológia közötti kölcsönhatás fontos lesz ebből a szempontból, és részévé válik a fent említett, az alkalmazásvezérelt ikt-ra irányuló kutatásnak. A felhasználóközpontú kutatás hozzá fog járulni a versenyképes megoldások kidolgozásához.

A hat főbb cselekvési irány mindegyikéhez hozzátartoznak az IKT-specifikus kutatási infrastruktúrák, például a ▌kísérletezésre való élő laboratóriumok, a kulcsfontosságú alaptechnológiák infrastruktúrái, valamint azoknak a korszerű termékekbe és innovatív intelligens rendszerekbe való integrálása, beleértve a felszereléseket, eszközöket, támogatási szolgáltatásokat, tisztaszobákat és a prototípusgyártó létesítményekhez való hozzáférést.

Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy biztosítva legyen az összhang és a kiegészítő jelleg a „Kiváló tudomány” pillér keretében támogatott, a kutatási infrastruktúrákra vonatkozó munkával.

A tevékenységek a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak és különösen a magánélethez való joguknak a teljes körű tiszteletben tartásával támogatják a kutatási és fejlesztési rendszereket.

1.2.  Nanotechnológia

1.2.1.  Új generációs nanoanyagok, nanoeszközök és nanorendszerek kifejlesztése

A nanoszintű jelenségekre vonatkozó, különböző tudományterületek metszéspontjában levő tudás fejlesztése és integrálása olyan alapvetően új termékek és rendszerek előállítása céljából, amelyek az ágazatok széles körében fenntartható megoldásokat tesznek lehetővé.

1.2.2.  A nanotechnológia biztonságos és fenntartható fejlesztésének és alkalmazásának biztosítása

A nanotechnológiának az egészségre és a környezetre gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatos tudományos ismeretek előmozdítása a nanotechnológia proaktív, tudományos alapú irányítása céljából, valamint validált tudományos eszközök, módszerek és platformok biztosítása a veszélyek, a kitettség és a kockázatok értékelésére és kezelésére a nanoanyagok és a nanorendszerek teljes életciklusa során, ideértve a szabványosítási kérdéseket is.

1.2.3.  A nanotechnológia társadalmi vonatkozásainak kialakítása

A nanotechnológia alkalmazásával összefüggő emberi és fizikai ▌igények kezelése, valamint a nanotechnológiának a társadalmi és környezeti hozadékot szem előtt tartó irányítása kerül középpontba, ideértve a társadalmi szerepvállalás biztosítását célzó kommunikációs stratégiákat is.

1.2.4.  A nanoanyagok, komponensek és rendszerek hatékony és fenntartható szintézise és gyártása

A hangsúly az új, rugalmas, nagyban is végezhető és megismételhető alapműveletekre, az új és a meglévő folyamatok intelligens integrációjára – ezen belül a technológiai konvergenciára, például a nano-biotechnológiára – helyeződik, valamint a gyártási volumen növelésére és ezzel a termékek nagy pontosságú és nagy mennyiségben való fenntartható termelésének lehetővé tételére, továbbá rugalmas és többcélú üzemek létesítésére, ami által a tudás hatékonyan átültethető az ipari innovációba.

1.2.5.  Kapacitásnövelő technikák, mérési módszerek és berendezések kifejlesztése és szabványosítása

A mögöttes technológiák, a biztonságos komplex nanoanyagok és nanorendszerek fejlesztése és piaci bevezetése kerül középpontba, ideértve a nanometrológiát, az anyagok tulajdonságainak nanoszintű vizsgálatát és az anyagok nanoszintű manipulálását, a modellezést, a számítástechnikai tervezést, valamint az atomi szintű fejlett műszaki technológiákat.

1.3.  Fejlett anyagok

1.3.1.  Több területet érintő és alapvető anyagtechnológiák

A nagyobb tudástartalommal, új funkciókkal és jobb teljesítménnyel rendelkező megtervezett, funkcionális és multifunkcionális anyagokra – például önjavító vagy biokompatibilis anyagokra, önfelépítő anyagokra, új mágneses anyagokra, valamint szerkezeti anyagokra irányuló kutatás az innováció érdekében minden ipari ágazatban, különösen a nagy értékű piacokon, illetve a kreatív iparágakat is beleértve.

1.3.2.  Anyagfejlesztés és -átalakítás

Kutatás és fejlesztés a hatékony, biztonságos és fenntartható fejlesztés biztosítása céljából és volumennövelés a jövőbeli, tervezésen alapuló termékek ipari gyártásának lehetővé tétele érdekében, hogy Európában megvalósuljon az anyagok hulladékmentes kezelése, például a fémfeldolgozó iparban, a vegyiparban és a biotechnológiai iparágakban, továbbá az anyagok degradációs mechanizmusaira (elhasználódás, korrózió, mechanikai megbízhatóság) vonatkozó kutatás.

1.3.3.  Az anyagkomponensek kezelése

Kutatás és fejlesztés a következő területeken: anyagokra, komponensekre és rendszerekre vonatkozó új és innovatív technikák létrehozása, az anyagkomponensek illesztése, ragasztása, elválasztása, felépítése, önfelépítése, szétbontása, lebontása és dekonstrukciója; az életciklus-költségeknek és a környezeti hatásoknak a fejlett anyagok technológiájának újító felhasználásával történő kezelése.

1.3.4.  A fenntartható, erőforrás-hatékony és alacsony kibocsátású ipart ellátó anyagok

Olyan új termékek és alkalmazások, illetve üzleti modellek és felelős fogyasztói magatartás kialakítása, amelyek révén nő a megújuló erőforrások felhasználásának a mértéke fenntartható alkalmazások lehetővé tétele céljából, és amelyek csökkentik az energiaigényt a termék teljes életciklusa alatt és előmozdítják a karbonszegény termelést, továbbá javítják az eljárások hatékonyságát, az újrahasznosítást, a szennyezésmentesítést, valamint energiatároló anyagok és magas hozzáadott értékkel bíró anyagoknak hulladékból és újragyártás útján való előállítását.

1.3.5.  A kreatív iparágakban – ezen belül a kulturális örökség területén – felhasznált anyagok

A formatervezésnek és a konvergáló technológiák fejlesztésének az új üzleti lehetőségek létrehozására való felhasználása, beleértve az európai történelmi vagy kulturális értéket képviselő anyagok és a kulturális örökség megóvását és helyreállítását, valamint az újonnan létrehozott anyagokat.

1.3.6.  Metrológia, anyagjellemzés, szabványosítás és minőségbiztosítás

Az anyagtudomány és a mérnöki tudományok fejlődésének és hatásának gyorsítása olyan technológiák előmozdítása révén, mint amilyen az anyagjellemzés, a roncsolásmentes értékelés, valamint a teljesítmény folyamatos értékelése, nyomon követése és prediktív modellezése.

1.3.7.  Az anyagfelhasználás optimalizálása

Az anyagfelhasználás alternatív módjai, illetve a helyettesítő anyagok és az innovatív üzleti modellek vizsgálatára irányuló kutatás és fejlesztés, ezen belül a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívás kezelése az adott szükségletekhez alkalmazkodó anyagok felhasználása, illetve a ritka, kritikus vagy veszélyes anyagok helyettesítése, valamint a kritikus erőforrások azonosítása révén.

1.4.  Biotechnológia

1.4.1.  Az élvonalbeli biotechnológiának mint a jövőbeli innováció hajtóerejének az előmozdítása

A cél annak megalapozása, hogy az európai ipar közép- és hosszú távon az innováció élvonalában maradjon. Ide tartozik a feltörekvő technológiai területek – például a szintetikus biológia, a bioinformatika és a rendszerbiológia – fejlesztése, valamint az egyéb alaptechnológiákkal – köztük a nanotechnológiával (pl. a bionanotechnológiával), az ikt-vel (pl. a bioelektronikával) és a mérnöki technológiákkal való konvergencia kiaknázása. Ezek és más, élvonalbeli tudományterületek megfelelő intézkedéseket érdemelnek a kutatás-fejlesztés terén annak érdekében, hogy elősegítsék a hatékony technológiaátadást és azokon alapuló új alkalmazások létrejöttét ▌.

1.4.2.  Biotechnológiai alapú ipari termékek és eljárások

A cél kettős: egyfelől lehetővé kell tenni, hogy az európai ipar (pl. a vegyipar, az egészségügy, a bányászat, az energiaipar, a cellulóz- és papíripar, a rostalapú termékek ágazata és a faipar, a textilipar, a keményítőgyártás és az élelmiszeripar) új, az ipari és a társadalmi elvárásoknak megfelelő olyan termékeket és folyamatokat fejlesszen ki, amelyekhez lehetőség szerint környezetbarát és fenntartható termelési módszereket alkalmaznak, valamint versenyképes és továbbfejlesztett biotechnológia-alapú megoldásokkal helyettesítik a meglévőket; másfelől pedig a biotechnológiában rejlő lehetőségek kiaknázása a környezetszennyezés észlelésére, nyomon követésére, megelőzésére és eltávolítására. Ez magában foglalja az optimalizált biokatalizátor-funkciókkal rendelkező új enzimek, az enzimes és anyagcsere-folyamatok, az ipari szintű biofolyamat-tervezés, a biofolyamatok integrálása az ipari termelési folyamatokba, a korszerű fermentáció, valamint az upstream és downstream feldolgozás területén folytatott kutatást és innovációt, továbbá a mikrobiális közösségek dinamikájával kapcsolatos ismeretek elmélyítését. Ide tartozik továbbá a prototípusok abból a célból történő kifejlesztése, hogy felmérhető legyen a kialakított termékek és folyamatok technikai-gazdasági megvalósíthatósága és fenntarthatósága.

1.4.3.  Innovatív és versenyképes platformtechnológiák

A cél az olyan platformtechnológiák (genomika, metagenomika, proteomika, metabolomika, molekuláris eszközök, expressziós rendszerek, fenotipizálási platformok és sejtalapú platformok) kialakítása, amelyek vezető szerepet és versenyelőnyt tesznek lehetővé számos, gazdasági hatással rendelkező ágazatban. Ide tartozik az optimalizált tulajdonságokkal rendelkező, a hagyományos alternatívákon túlmutató bioerőforrások fejlesztésének megalapozása, Ide tartozik az optimalizált tulajdonságokkal rendelkező, a hagyományos alternatívákon túlmutató bioerőforrások fejlesztésének megalapozása, a szárazföldi és vízi biodiverzitás új alkalmazások és bioalapú termékek és folyamatok létrehozása céljából történő, fenntartható felfedezésének, megértésének és használatának lehetővé tétele, és a biotechnológiai alapú egészségügyi megoldások (diagnosztika, biológiai gyógyszerkészítmények, orvosbiológiai eszközök) fejlődésének fenntartása..

1.5.  Korszerű gyártás és feldolgozás

1.5.1.  A jövő üzemeiben alkalmazott technológiák

A fenntartható ipari növekedés előmozdítása azáltal, hogy Európában a gyártás területén elősegítjük a költségalapú szemléletről a nagy hozzáadott értéket képviselő termékeken, valamint az IKT-alapú intelligens és nagy teljesítményű, integrált rendszert alkotó gyártáson alapuló szemléletre való átállást. Ehhez foglalkozni kell azzal a kihívással, hogy miként növelhető a termelés kevesebb anyag és energia felhasználásával, illetve kevesebb hulladék és szennyeződés képződésével, mégpedig magasabb fokú ökológiai hatékonyság elérése céljából. A középpontban a jövő adaptív gyártórendszereinek a korszerű és fenntartható gyártórendszerek és gyártási folyamatok megvalósítása érdekében történő fejlesztése és integrációja lesz, amelynek során külön hangsúlyt kapnak az európai kkv-k szükségletei. Hangsúlyt kell fektetni olyan módszertanokra is, amelyek révén továbbfejleszthető a rugalmas, biztonságos és intelligens termelés, amelynek esetében megfelelő szintű automatizálás valósul meg munkavállaló-barát környezetben.

1.5.2.  Energiahatékony, kis környezeti hatású épülettechnológiák és rendszerek

Az energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a fenntartható építési technológiák és rendszerek fejlesztése és használata, valamint olyan intézkedések megvalósítása révén, amelyek fokozzák az energiahatékony rendszerek és anyagok felhasználását az új, felújított és átalakított épületekben. Az életciklussal kapcsolatos megfontolások és a tervezési-építési-működtetési koncepciók növekvő fontossága kulcsfontosságú tényezők lesznek ahhoz, hogy Európa 2020-ig áttérjen a majdnem nulla energiafogyasztású épületekre, valamint hogy az érdekeltek széles körének bevonásával energiahatékony kerületek jöjjenek létre.

1.5.3.  Fenntartható, erőforrás-hatékony és karbonszegény technológiák az energiaintenzív feldolgozóiparban

Növelni kell a feldolgozóipari ágazatok – például a vegyipar, a cementipar, a cellulóz- és papírgyártás, az üveggyártás, az ásványi anyagok feldolgozása, a nemvasfémek gyártása és az acélgyártás – versenyképességét az erőforrás- és energiahatékonyság gyökeres javításával, valamint az ilyen ipari tevékenységek környezeti hatásának csökkentésével. A következők kerülnek középpontba: az innovatív anyagokat megalapozó alaptechnológiák, valamint az értéklánc egészében az alacsony szén-dioxid-kibocsátással előállított termékeket és a kevésbé energiaintenzív folyamatokat és szolgáltatásokat lehetővé tévő anyagok és technológiai megoldások kifejlesztése és hitelesítése, továbbá a rendkívül alacsony szén-dioxid-kibocsátású gyártási technológiák és módszerek használata annak érdekében, hogy elérjük az üvegházhatásúgáz-kibocsátás intenzitása tekintetében előírt csökkentéseket.

1.5.4.  Új, fenntartható üzleti modellek

A tudásalapú, szakosodott gyártás koncepcióinak és módszereinek kialakításában folytatott ágazatközi együttműködés fellendítheti a szervezeti tanulást, a kreativitást és az innovációt olyan, egyedi igényekre szabott megközelítéseket alkalmazó üzleti modellekre összpontosítva, amelyek alkalmazkodni tudnak a globalizált értékláncok és hálózatok elvárásaihoz, a változó piacokhoz, valamint a jövőbeli és feltörekvő iparágakhoz. Ide tartozik az olyan fenntartható üzleti modellek kialakítása is, amelyek a termékek és a folyamatok teljes életciklusára kiterjednek.

1.6.  Űrpolitika

Az űrkutatás területén az uniós szintű tevékenységeket a tagállamok és az Európai Űrügynökség (ESA) tevékenységeivel összehangolva fogják végrehajtani, törekedve a különböző szereplők közötti komplementaritás kiépítésére.

1.6.1.  Az európai űrágazat versenyképességének, függetlenségének és innovációs képességének megalapozása

A célkitűzés az űrkutatásban betöltött globális vezető szerep megtartása a költséghatékony, versenyképes és innovatív űripar (beleértve a kkv-kat) és kutatói közösség fenntartása és további fejlesztése, valamint az űrkutatáson alapuló innováció támogatása révén.

1.6.1.1.  A versenyképes, fenntartható és vállalkozásalapú űripar és kutatói közösség fenntartása és további fejlesztése, valamint Európa függetlenségének erősítése a világűrbe telepített rendszerek terén

Európa vezető szerepet tölt be az űrkutatásban és az űrtechnológiák fejlesztésében, és folyamatosan fejleszti saját működő űrinfrastruktúráját (pl. Galileo, Copernicus). Az európai ipar az első osztályú műholdak és a világűrrel kapcsolatos más technológiák exportőrévé vált. Mindazonáltal a ▌ más űrnagyhatalmak által támasztott verseny ▌veszélyezteti ezt a pozíciót. A cél az, hogy kutatási bázist alakítsunk ki az űrkutatási és -innovációs programok folytonosságának biztosításával, például kisebb és gyakoribb világűrbeli demonstrációs projektek sorozatán keresztül. Ez lehetővé teszi majd Európa számára, hogy fejlessze az ipari alapjait és a világűrrel kapcsolatos kutatással és technológiai fejlődéssel foglalkozó közösségét, ami elősegíti majd a jelenlegi legmagasabb tudásszint túllépését és csökkenti Európának a kritikus technológiák importjától való függését.

A beruházások optimalizálása, valamint a piacra jutás lehetőségeinek javítása érdekében támogatni kell a szabványosítást.

1.6.1.2.  Az űrágazat és a világűrrel nem összefüggő ágazatok közötti innováció fellendítése

Az űrtechnológiákkal kapcsolatos kihívások egy része párhuzamba állítható a földi ágazatokban, így például az aeronautika, az energiaipar, a környezetvédelem, a távközlés és az ikt, a természeti erőforrások feltárása, a szenzorgyártás, a robotika, a fejlett anyagok, a biztonság és az egészségügy területén fennálló kihívásokkal. Ezek a közös vonások lehetőséget kínálnak – különösen az kkv-k számára – a technológiáknak az űrkutatásban részt vevő, illetve az abban nem részt vevő közösségek – így a nem űripari ágazatok – általi, korai szakaszban történő együttfejlesztésére, ami hamarabb vezethet áttörő innovációkhoz, mintha az űrkutatás eredményei a többi ágazatban csupán járulékos módon, egy későbbi szakaszban jelennének meg. Ösztönözni kell a meglévő európai űrinfrastruktúra kihasználását a távérzékelésen, földrajzi helyzetmeghatározáson vagy más típusú műholdas adatokon alapuló innovatív termékek és szolgáltatások fejlesztésének előmozdításával. Európának továbbá – adott esetben – megfelelően célzott intézkedésekkel kell erősítenie a vállalkozásalapú űrágazat kezdeti szakaszban levő fejlesztését, ideértve az űrágazatban a technológiaátadási kezdeményezések támogatását is.

1.6.2.  Az űrtechnológiai fejlődés megalapozása

A cél a korszerű űr-alaptechnológiáknak és az operatív koncepcióknak az ötlet megszületésétől egészen az űrbéli demonstrációs szakaszig tartó fejlesztése.

A világűrbe jutásnak és a Föld körüli pályán vagy azon túl elhelyezett rendszerek kifejlesztésének, fenntartásának és működtetésének a képessége létfontosságú az európai társadalom jövője szempontjából. A szükséges képességek kutatási és innovációs beruházást igényelnek számos űrtechnológiába (pl. indítóállványok és egyéb járművek, műholdak, robotika, műszerek és érzékelők) és működési koncepcióba, az ötletektől a világűrben tartott demonstrációkig. Európa jelenleg a három vezető űrnagyhatalom egyike, amit elsősorban a tagállamok által az ESA-n és a nemzeti programokon keresztül megvalósított beruházások eredményeként ért el, de a világűrrel kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre irányuló beruházások amerikai egyesült államokbeli szintjéhez viszonyítva (pl. a NASA teljes költségvetésének kb. 20 %-a) a ▌jövőbeli űrtechnológiákra és alkalmazásokra irányuló európai figyelem szintje a lánc teljes hosszában megerősítésre szorul:

a)  alacsony technológiai készenléti szint (low technology readiness level (TRL)) kutatás, amely gyakorta erősen támaszkodik a kulcsfontosságú alaptechnológiákra, és amely lehetővé teheti a földi felhasználású, áttörő jelentőségű technológiák kifejlesztését;

b)  a meglévő technológiák javítása, pl. miniatürizálás, jobb energiahatékonyság, nagyobb érzékenységű szenzorok révén;

c)  új technológiák és koncepciók demonstrációja és validációja a világűrben, valamint megfelelő földi körülmények között;

d)  a küldetések háttere, pl. az űrbéli környezet elemzése, földi állomások, a világűrbe telepített rendszerek és infrastruktúra védelme az űrhulladékkal vagy az űrben található egyéb tárgyakkal való összeütközés által okozott károkkal és megsemmisüléssel, valamint az űrbéli időjárási események, többek között a napkitörések hatásaival (világűr-megfigyelési rendszer, SSA) szemben, innovatív adatgyűjtési és –továbbítási, valamint mintatároló infrastruktúra támogatása;

e)  műholdas kommunikáció, fejlett navigációs és távérzékelő technológiák, amelyek lefedik a világűrbe telepített uniós rendszerek jövőbeli generációihoz szükséges kutatásokat (pl. Galileo és Copernicus).

1.6.3.  A világűrből származó adatok kiaknázásának megalapozása

A célkitűzés az, hogy biztosítsuk a jelenlegi, múltbéli és jövőbeli európai világűrbeli küldetésekből származó adatok kiterjedtebb felhasználását a tudományos, közcélú és kereskedelmi területeken.

Az űrbe telepített rendszerek olyan információkat nyújtanak, amelyekre gyakran lehetetlen egyéb módokon szert tenni. Az európai küldetések világszínvonala ellenére a publikációs adatok azt mutatják, hogy az európai küldetésekből származó adatok kisebb valószínűséggel kerülnek felhasználásra, mint az amerikai küldetések adatai. Az európai műholdak által szolgáltatott (tudományos, nyilvános vagy üzleti) adatok fokozott mértékű kiaknázása úgy valósítható meg, ha további erőfeszítéseket teszünk az európai missziók során szerzett, a világűrből származó adatok feldolgozására, tárolására, validálására, szabványosítására és fenntartható rendelkezésre bocsátására, valamint az ezen – és adott esetben a földi megfigyelésekből származó adatokkal kombinált – adatokon alapuló új információs termékek és szolgáltatások kifejlesztésének a támogatására. Az adatszerzés és -feldolgozás, az adatfúzió, az adatterjesztés és az interoperabilitás innovációi, különösen a földtudományokhoz kapcsolódó adatokhoz és metaadatokhoz való hozzáférésnek és ezen adatok cseréjének az előmozdítására vonatkozóan, amelyek az együttműködés innovatív, informatikai és kommunikációs eszközökkel támogatott formáit is hasznosítják – biztosíthatják az űrinfrastruktúra terén végzett beruházások jobb megtérülését, valamint hozzájárulhatnak a társadalmi kihívások megoldásához. A világűrből származó adatok kalibrálása és validációja (egyes műszerekre, műszerek és küldetések között, illetve helyszíni objektumok tekintetében) kulcsfontosságú a világűrből származó adatok hatékony felhasználása szempontjából minden területen, ezért fokozni kell a világűrből származó adatok és a referenciakeretek szabványosítását. Az adatokhoz való hozzáférés és a küldetések kiaknázása olyan kérdés, amely globális koordinációt igényel. A Föld megfigyelésével kapcsolatos adatokat illetően az összehangolt megközelítéseket és a bevált gyakorlati módszereket részben a Föld-megfigyelési Csoport nevű kormányközi szervezettel (GEO) együttműködve valósítjuk meg, amelynek célja a Föld-megfigyelési rendszerek globális rendszerének (GEOSS) fenntartása, amelyben az Unió is részt vesz, nevezetesen a Copernicus program teljes körű kiaknázásával. Támogatni fogjuk a fenti innovációknak az érintett alkalmazásokba és döntéshozatali folyamatokba történő mielőbbi bevezetését. Ez vonatkozik az adatok további tudományos vizsgálatok céljára való felhasználására is.

1.6.4.  A nemzetközi űrpartnerségeket támogató európai kutatás megalapozása

A célkitűzés az, hogy támogassuk az európai kutatás és innováció hozzájárulását a világűrrel kapcsolatos, hosszú távú nemzetközi partnerségekhez.

Bár a világűrrel kapcsolatos információ helyi szinten is jelentős előnyökhöz vezet, az űrkutatás területén tevékenykedő vállalkozások alapvetően globális jellegűek. Ez különösen nyilvánvaló a Földet és a világűrbe telepített rendszereket veszélyeztető kozmikus fenyegetések esetében. A műholdaknak az űridőjárás és az űrhulladék miatti elvesztése a becslések szerint nagyjából évi 100 millió EUR nagyságrendű kárt okoz. Ugyancsak globálisnak számít sok űrtudományos és felderítő projekt. Az élvonalbeli űrtechnológia fejlesztése egyre inkább ilyen nemzetközi partnerségek keretében történik, ezért a hasonló nemzetközi projektekben való részvétel fontos sikertényező az európai kutatók és az ipar számára. Az Unió hozzájárulását a világűrrel kapcsolatos globális törekvésekhez hosszú távú (10 vagy több éves) stratégiai menetrendekben kell meghatározni, összehangolva ezeket az Unió űrpolitikai prioritásaival, és együttműködve a tagállamokkal és olyan belső európai partnerekkel, mint az ESA és a tagállami űrügynökségek, valamint adott esetben a nemzetközi partnerekkel, ▌továbbá az űrutazást megvalósító országok űrügynökségeivel ▌.

1.6.5.  Egyedi végrehajtási szempontok

A „Horizont 2020” keretprogram űrkutatási és innovációs végrehajtási prioritásai megfelelnek – az Űrtanács által meghatározott és „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” című közleményben ismertetett – uniós űrpolitikai prioritásoknak. A végrehajtás – adott esetben – a tagállamokkal és a tagállami űrügynökségekkel, az ESA-val, az európai űripar szereplőivel (beleértve a kkv-kat), a tudományos intézményekkel ▌ és a technológiai intézetekkel, valamint az űrpolitikával foglalkozó tanácsadó bizottsággal ▌konzultálva kidolgozott stratégiai kutatási menetrendeken fog alapulni. A nemzetközi vállalkozásokban való részvételt illetően a kutatási és innovációs menetrend az európai érdekelt felekkel és a nemzetközi partnerekkel (pl. NASA, ROSCOSMOS, JAXA) együttműködésben kerül meghatározásra.

Az űrtechnológiák alkalmazását adott esetben a társadalmi kihívások prioritás keretében kell támogatni.

2.  KOCKÁZATI FINANSZÍROZÁS BIZTOSÍTÁSA

A „Horizont 2020” keretprogramon belül két, különböző keretekből álló pénzügyi eszköz jön létre (az úgynevezett tőkefinanszírozó eszköz és az adósságfinanszírozó eszköz). A tőkefinanszírozó eszköznek, illetve az adósságfinanszírozó eszköz kkv-támogató keretének a végrehajtására a COSME programmal kölcsönös függésben, két uniós pénzügyi eszköz részeként kerül majd sor, amelyek a kkv-k K+I-tevékenységéhez és növekedéséhez tőke- és adósságfinanszírozást biztosítanak.

A tőkefinanszírozó eszköz és az adósságfinanszírozó eszköz adott esetben azt is lehetővé teheti, hogy a pénzügyi forrásokat összevonják a tagállamoknak vagy régióknak az európai strukturális és beruházási alapokról szóló tanácsi rendelet 33. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján megítélt európai strukturális és beruházási támogatásokkal, amennyiben azok az említett támogatások egy részét ilyen célra kívánják fordítani.

Ahelyett, hogy közvetlenül a végső kedvezményezettek számára biztosítana hiteleket, garanciákat vagy tőkét stb., a Bizottság pénzügyi intézményeket jelöl majd ki arra, hogy többek között kockázatmegosztás, kezességvállalást tartalmazó programok, sajáttőke-befektetések és kvázi sajáttőke-befektetések révén biztosítsanak támogatást.

2.1.  Adósságfinanszírozó eszköz

Az adósságfinanszírozó eszköz a következőket nyújtja: hitelt az egyedi kedvezményezettek számára a kutatásba és innovációba történő beruházásokhoz; (viszont)garanciákat a kedvezményezetteknek hitelező pénzügyi közvetítők számára; hitelek és (viszont)garanciák kombinációit; valamint garanciákat és/vagy viszontgaranciákat lehet biztosítani a nemzeti vagy regionális adósságfinanszírozási programokhoz. Az adósságfinanszírozó eszköz továbbá az esedékesség javításával kapcsolatos tevékenységeket is folytat, valamint a kereslet szintjétől függően támogatást biztosít a célzott kkv-támogató eszköz számára (lásd e melléklet II. részébenaz „Innováció a kkv-k körében” című 3. szakaszt). Az adósságfinanszírozó eszközből képzett céltartalékok kombinálhatóak – támogatások esetleges hozzáadásával (az egyösszegű támogatásokat is beleértve) – a tőkefinanszírozó eszközből képzett céltartalékokkal egy vagy több integrált program keretében. Ezenkívül feltehetően kedvezményes hitelek, átváltható hitelek, alárendelt hitelek, osztalékra jogosító hitelek, lízinghitelek nyújtására és értékpapírosításra is lesz lehetőség.

A piaci alapú hitelezés és garancianyújtás mellett – amikor is az igények elbírálására beérkezési sorrendben kerül sor – az adósságfinanszírozó eszközön belüli részalapok egyes meghatározott szakpolitikákat és ágazatokat is megcéloznak majd. Az erre a célra elkülönített költségvetési hozzájárulások adott esetben az alábbi forrásokból származhatnak:

a)  a „Horizont 2020” keretprogram más részeiből, különösen a „Társadalmi kihívások” című III. részből;

b)  egyéb keretprogramokból, programokból és az uniós költségvetés egyéb költségvetési tételeiből;

c)  egyes olyan régiók és tagállamok hozzájárulásaiból, amelyek a kohéziós alapokból elérhető források egy részét ilyen célra kívánják fordítani;

d)  valamint egyes meghatározott jogalanyok hozzájárulásaiból (például ▌a közös technológiai kezdeményezések), illetve egyes kezdeményezésekből.

A költségvetési hozzájárulásokat – függetlenül attól, hogy a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása már megkezdődött-e – bármikor meg lehet tenni, illetve azokat további összegekkel lehet kiegészíteni.

A kockázatmegosztás és az egyéb paraméterek változhatnak az adott, szakpolitikához vagy ágazathoz tartozó részalapon belül, feltéve, hogy értékük vagy jellegük megfelel az adósságfinanszírozó eszközökre vonatkozó közös szabályoknak. Ezen túlmenően a részalapokra – az adósságfinanszírozó eszköz átfogó népszerűsítési kampányán belül – egyedi kommunikációs stratégiák vonatkozhatnak. Emellett nemzeti szinten közvetítő szakértőket is igénybe lehet venni, amennyiben az adott részalaphoz tartozó területen a kilátásba helyezett hitelek értékeléséhez speciális szakértelemre van szükség.

Az adósságfinanszírozó eszköz kkv-támogatási kerete a K+I tevékenységet folytató kkv-ket és a közepes piaci tőkeértékű kisebb cégeket fogja megcélozni 150 000 EUR-t meghaladó hitelösszegeket biztosítva, amivel ki tudja majd egészíteni a kkv-knak a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért elnevezésű program hitelgarancia-keretéből juttatott finanszírozást. A K+I tevékenységet folytató kkv-k és közepes piaci tőkeértékű kisebb cégek számára nyújtott, 150 000 EUR alatti összegre vonatkozó hitelek is az adósságfinanszírozó eszköz kkv-támogatási keretébe tartoznak.

Az adósságfinanszírozó eszköznek az összfinanszírozás (azaz az uniós finanszírozás és az egyéb pénzügyi intézmények hozzájárulásainak összege) és az uniós pénzügyi hozzájárulás hányadosaként meghatározott áttételi mutatója a várakozások szerint átlagban az 1,5-től 6,5-ig terjedő tartományban fog mozogni az adott műveletek típusától függően (kockázat szintje, célkedvezményezettek és az adott adósságfinanszírozó eszköz kerete). A támogatott kedvezményezettek összes beruházása és az uniós pénzügyi hozzájárulás hányadosaként meghatározott multiplikátorhatás pedig várhatóan 5 és 20 közé fog esni, és szintén függ az érintett műveletek típusától.

2.2.  Tőkefinanszírozó eszköz

A tőkefinanszírozó eszköz a vállalatok működésének korai szakaszát érintő olyan kockázatitőke-alapokra és a köz- és magánszféra alapok alapjaira fog összpontosítani, amelyek kockázati tőkét és/vagy mezzanine tőkét biztosítanak az egyes portfolió-vállalkozások számára. Ezek a vállalkozások emellett az adósságfinanszírozó eszközt végrehajtó pénzügyi közvetítőktől is igényelhetnek adósságfinanszírozást. Ezen túlmenően a tőkefinanszírozó eszköz az informális befektetők, illetve más lehetséges tőkefinanszírozási források bevonásának a lehetőségét is meg fogja vizsgálni. Ez magában foglalhatja a kkv-támogató eszköz 3. szakaszában a kereslet szintjétől függően nyújtott támogatást, valamint a technológia átadásával (beleértve az állami kutatás kutatási eredményeinek és találmányainak a termelő ágazat számára például igazoló vizsgálatokon keresztül való átadását) kapcsolatban nyújtott támogatást is.

Az eszköz keretében az expanziós és a növekedési szakaszban lévő vállalkozásokat érintő beruházásokra is lesz lehetőség, amire a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért program növekedéstámogató tőkefinanszírozási eszközével (EFG) közösen kerülhet sor (ez a széles befektetői bázissal rendelkező alapok alapjába való befektetéseket, az intézményi és stratégiai magánberuházókat, valamint a nemzeti szintű állami és részben állami pénzintézeteket is magában foglalja). Az utóbbi esetben a „Horizont 2020” keretprogram tőkefinanszírozási eszközéből származó beruházás nem haladhatja meg az uniós beruházás teljes összegének 20%-át, kivéve a több szakaszt is érintő beruházásokat, amelyek esetében az EFG-ből és a kutatási-fejlesztési tőkefinanszírozó eszközből származó finanszírozást arányos alapon nyújtják az alapok befektetési politikájának megfelelően. A tőkefinanszírozó eszköz az EFG-hez hasonlóan kerülni fogja a felvásárlásokat vagy a megszerzett vállalkozások szétdarabolására szánt helyettesítő tőke kihelyezését. A Bizottság a változó piaci feltételektől függően módosíthatja a 20%-os küszöböt.

A kkv-k K+I-tevékenységéhez és növekedéséhez támogatást biztosító uniós tőkefinanszírozási eszközt – amelyre a 2. szakasz első bekezdése hivatkozik – olyan megfelelő méretűre kell tervezni, amely azt is lehetővé teszi, hogy az innovatív vállalatokat integrált módon, a korai szakasztól kezdődően egészen a növekedési és expanziós szakaszig támogatni tudja.

A beruházási paramétereket úgy kell megállapítani, hogy meg lehessen valósítani az egyes szakpolitikai célkitűzéseket – beleértve a lehetséges kedvezményezettek adott csoportjainak megcélzását is – de a pénzügyi eszköz mégis piacorientált, keresletvezérelt szemlélet szerint tudjon működni.

A tőkefinanszírozási eszköz számára támogatás biztosítható a „Horizont 2020” keretprogram más részeiből származó költségvetési hozzájárulás mozgósításával; egyéb keretprogramokból, programokból és az uniós költségvetés egyéb költségvetési tételeiből; valamint egyes régiók és tagállamok, illetve meghatározott jogalanyok hozzájárulásaiból vagy bizonyos kezdeményezésekből.

A tőkefinanszírozó eszköznek az összfinanszírozás (azaz az uniós finanszírozás és az egyéb pénzügyi intézmények hozzájárulásainak összege) és az uniós pénzügyi hozzájárulás hányadosaként meghatározott áttételi mutatója a piaci sajátosságoktól függően várhatóan 6 körül fog alakulni, míg a multiplikátorhatás – vagyis a támogatott kedvezményezettek összes beruházásának és az uniós pénzügyi hozzájárulásnak a hányadosa – átlagosan 18 körül várható.

2.3.  Egyedi végrehajtási szempontok

A két pénzügyi eszköz végrehajtásáról az Európai Beruházási Bankcsoport (EBB, EBA) és/vagy egyéb olyan pénzügyi intézmények fognak gondoskodni, amelyek a költségvetési rendelet értelmében elláthatnak pénzügyi eszközök végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Az eszközök megtervezése és végrehajtása során figyelembe kell majd venni a költségvetési rendeletben a pénzügyi eszközökre vonatkozóan meghatározott általános rendelkezéseket, valamint azokat a működéssel kapcsolatos részletesebb követelményeket, amelyeket a Bizottság egy erre vonatkozó útmutatóban határoz majd meg. A pénzügyi eszközöknek ki kell egészíteniük a tagállami eszközöket, és alkalmazásuknak egyértelmű európai hozzáadott értéket, valamint tőkeáttételt kell biztosítania.

Azok között a pénzügyi közvetítők között, amelyeket a megbízott szervezetek nyílt, átlátható, arányos és megkülönböztetés-mentes eljárás keretében arra választottak ki, hogy az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 139. cikkének (4) bekezdése(21) értelmében pénzügyi eszközöket hajtsanak végre, szerepelhetnek magán pénzintézetek, valamint állami és részben állami kézben lévő pénzintézetek, nemzeti és regionális állami bankok, valamint nemzeti és regionális beruházási bankok.

Elemeik kombinálhatók – így lehetőség van támogatások hozzáadására (az egyösszegű támogatásokat is beleértve) – egy vagy több olyan integrált program keretében, amelyek a kedvezményezettek vagy speciális célú projektek bizonyos kategóriáit támogatják, például a növekedési potenciállal rendelkező kkv-kat és a közepes piaci tőkeértékű cégeket, vagy az innovatív technológiák nagyléptékű demonstrációját.

Az eszközök végrehajtását egy sor kísérő intézkedés támogatja. Ezek a kísérő intézkedések, a teljesség igénye nélkül, a következők lehetnek: a hitelkérelmek támogathatóságának vagy a tudáseszközök értékének elbírálását végző pénzügyi közvetítők számára biztosított technikai segítségnyújtás; a beruházásra való felkészültséget célzó programok, amelyek magukban foglalják a kkv-k inkubálását, felkészítését és mentorálását, valamint a lehetséges befektetőkkel folytatott interakcióik támogatását; olyan intézkedések, amelyek felhívják a kockázatitőke-társaságok és az informális befektetők figyelmét az uniós finanszírozási programokban részt vevő innovatív kkv-k növekedési potenciáljára; olyan programok, amelyek vonzzák az innovatív kkv-k és köztes méretű vállalkozások növekedését támogató befektetőket; olyan fellépések, amelyek javítják a határokon átnyúló és több országra kiterjedő adósság- és tőkefinanszírozást; olyan programok, amelyek a jótékonysági alapítványokat és a magánszemélyeket a kutatás és az innováció támogatására ösztönzik; valamint a vállalatközi fejlesztési célú tőkejuttatásokat elősegítő és a családi vállalkozások és az informális befektetők tevékenységét ösztönző programok.

Ezen intézkedések előkészítése és végrehajtása kapcsán szükség szerint konzultálni lehet a regionális hatóságokkal, a kkv-kat tömörítő szervezetekkel, a kereskedelmi kamarákkal és a megfelelő pénzügyi közvetítőkkel.

Gondoskodni kell arról, hogy az említett pénzügyi eszközök és „A vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért” (COSME) elnevezésű program eszközei kiegészítsék egymást.

3.  INNOVÁCIÓ A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK KÖRÉBEN

3.1.  A kkv-támogatás fősodorba való bevonása, mindenekelőtt egy erre a célra létrehozott eszközön keresztül

A kkv-kat a „Horizont 2020” keretprogram valamennyi része támogatni fogja. Ennek érdekében kedvezőbb feltételeket kell megállapítani a kis- és középvállalkozásoknak a „Horizont 2020” keretprogramban való részvétele vonatkozásában. Ezen túlmenően egy célzott kkv-támogató eszköz jön létre, amely az olyan innovatív kkv-kat célozza meg, amelyek határozottan a fejlődésre, a növekedésre és a nemzetközivé válásra törekednek. Ennek keretében az innováció bármely típusa támogatáshoz juthat, beleértve a nem technológiai, a társadalmi és a szolgáltatásokkal kapcsolatos innovációkat is, mivel e tevékenységek mindegyike egyértelműen európai hozzáadott értéket képvisel. A célkitűzés értelmében a nagy kockázatú kutatás és innováció kezdeti szakaszaiban fennálló finanszírozási rést kell áthidalni, valamint ösztönözni kell az áttörést jelentő innovációkat és a kutatási eredmények magánszektorban történő kereskedelmi bevezetését.

A társadalmi kihívások és az alap- és ipari technológiák mindegyike tekintetében alkalmazni kell a célzott kkv-támogató eszközt, valamint ahhoz olyan megfelelő összeget kell hozzárendelni, amely lehetővé teszi, hogy a társadalmi kihívásokhoz kapcsolódó valamennyi különös célkitűzés és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés költségvetési keretének együttesen legalább 20%-át a kkv-k támogatására fordítsák.

Kizárólag kkv-k pályázhatnak majd finanszírozásra és támogatásra. Saját igényeik szerint együttműködéseket alakíthatnak ki, beleértve a kutatási és fejlesztési munka alvállalkozásban történő elvégzését is. A projektekkel szemben elvárás, hogy egyértelműen szolgálniuk kell a kkv-k érdekeit, valamint potenciális előnyökkel is kell járniuk azok számára, nem hagyva figyelmen kívül azt a követelményt sem, hogy a projekteknek határozott európai dimenzióval is kell rendelkezniük.

A kkv-támogató eszköz a tudomány, a technológia és az innováció valamennyi területét le fogja fedni, alulról felfelé irányuló megközelítésben egy adott társadalmi kihíváson vagy alaptechnológián belül, így elegendő teret hagy az ígéretes ötletek széles skálájának, és különösen az ágazatokon átívelő és interdiszciplináris projekteknek a finanszírozásához.

A kkv-támogató eszköz egyszerűsített és szakaszos támogatást fog nyújtani. Három szakasza az innovációs ciklus egészét le fogja fedni. Az egyik szakaszból a másikba való átmenet zökkenőmentesen valósulhat meg, amennyiben a kkv-projekt a korábbi szakasza során bebizonyította, hogy további finanszírozásra érdemes. A pályázók tekintetében azonban nem áll fenn olyan kötelezettség, amely szerint sorrendben le kellene fedniük mind a három szakaszt. Ugyanakkor valamennyi szakasz nyitott lesz valamennyi kkv számára:

–  1. szakasz: koncepció és megvalósíthatósági vizsgálat:

A kkv-k az új ötlet tudományos vagy műszaki megvalósíthatóságának és kereskedelmi potenciáljának vizsgálatára kapnak finanszírozást (koncepció igazolása) annak érdekében, hogy ki tudják dolgozni az innovációs projektet. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul – ebben fontos szempont a projekt tárgya és a potenciális felhasználói/vásárlói szükségletek közötti kapcsolat – akkor a projekt finanszírozása a következő szakasz(ok)ba léphet.

–  2. szakasz: kutatás-fejlesztés, demonstráció, piaci elterjesztés:

Az innovációs utalvánnyal kapcsolatos koncepciót is szem előtt tartva, a kutatás-fejlesztés támogatásának középpontjában a demonstrációs tevékenységek (tesztelés, prototípusgyártás, a gyártási volumen növelésére irányuló vizsgálatok, tervezés, innovatív folyamatok, termékek és szolgáltatások bevezetése, validálás, eredményesség ellenőrzése stb.) és a piaci elterjesztés áll, amelyek során ösztönözni kell a végfelhasználók vagy a potenciális ügyfelek bevonását. Az innovációs utalványok ösztönözni fogják a fiatal vállalkozók részvételét.

–  3. szakasz: kereskedelmi bevezetés:

Ez a szakasz a támogató tevékenységeken túlmenően nem nyújt majd közvetlen támogatást, de céljai között szerepel a magántőkéhez való hozzáférés megkönnyítése és az innovációbarát környezet kialakítása. A tervek között szerepel a pénzügyi eszközökkel (lásd e melléklet II. részének a „Kockázati finanszírozás biztosítása” című 2. pontját) való összekapcsolás például azáltal, hogy az 1. és/vagy 2. szakaszt sikeresen teljesítő kkv-k elsőbbséget fognak élvezni a pénzügyi források egy elkülönített részén belül. A kkv-k emellett olyan támogató intézkedéseket is igénybe vehetnek majd, mint a hálózatépítés, a képzés, a felkészítés és a tanácsadás. Emellett ez a rész kapcsolódhat a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzéseket és az innovatív megoldások közbeszerzését támogató intézkedésekhez is.

Ha a kkv-támogató eszközt a „Horizont 2020” keretprogram valamennyi részében egységesen népszerűsítik, hajtják végre és követik nyomon, akkor ezzel biztosítható lesz a kkv-k problémamentes részvétele. A meglévő kkv-támogató hálózatokra támaszkodva, mint amilyen az Enterprise Europe Network és más innovációtámogatást nyújtó szolgáltatók, mentori programot kell létrehozni a kedvezményezett kkv-k számára azzal a céllal, hogy a nyújtott támogatás gyorsabban hozzon eredményt. Ezen túlmenően meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a mentori program hatékony végrehajtása érdekében lehet-e kapcsolatot kialakítani a vonatkozó nemzeti és/vagy regionális közvetítőkkel.

Az érintettek képviselőiből és a kkv-kban folyó kutatás és innováció szakértőiből álló, külön testületet fognak létrehozni a „Horizont 2020” keretprogram kkv-kat érintő részintézkedéseinek támogatására és kiegészítésére.

3.2.  Egyedi támogatás

3.2.1.  Támogatás kutatásintenzív kkv-knak

A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó kkv-k egyedi fellépés révén kapnak ösztönözést a piacorientált transznacionális innovációra. Az egyedi fellépés az egyes ágazatokban működő kutatásintenzív kkv-kat célozza meg, amelyeknek a projekteredmények kereskedelmi hasznosítására való képességüket is bizonyítaniuk kell.

A fellépés a tudomány és a technológia teljes spektrumát lefedi alulról felfelé irányuló megközelítésben, igazodva a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó kkv-k szükségleteihez.

A fellépés az EUMSZ 185. cikke szerinti kezdeményezés keretében kerül végrehajtásra a Eurostars közös programra építve úgy, hogy a program stratégiai irányát az időközi értékelésben foglaltak figyelembevételével módosítják.

3.2.2.  A kkv-k innovációs kapacitásának növelése

Támogatásban fognak részesülni azok a transznacionális tevékenységek, amelyek a „Horizont 2020” keretprogram egyes részeiben elősegítik a kkv-kra vonatkozó egyedi intézkedések végrehajtását és kiegészítését, különösen a kkv-k innovációs kapacitásának növelése céljából. A tevékenységek közé tartozhat a tudatosság növelése, a tájékoztatás és terjesztés, a képzéssel és a mobilitással kapcsolatos tevékenységek, a hálózatépítés és a bevált gyakorlati módszerek cseréje, a kisvállalkozások számára jelentős uniós hozzáadott értéket képviselő, magas színvonalú innováció-támogatási mechanizmusok és szolgáltatások kifejlesztése (pl. szellemi tulajdon és innovációmenedzsment, tudástranszfer, az IKT innovatív felhasználása és elektronikus készségek a kkv-kon belül), valamint a kkv-k támogatása a kutatási és innovációs partnerekkel való kapcsolatteremtésben az Unió egész területén, lehetővé téve számukra, hogy felhasználják a technológiai újításokat, és fejlesszék saját innovációs kapacitásukat. Az innovatív kkv-k csoportjait képviselő közvetítő szervezeteket fel kell kérni arra, hogy a kölcsönösen előnyös kompetenciákkal rendelkező kkv-kel karöltve folytassanak több ágazatot és régiót érintő innovációs tevékenységet új ipari értékláncok kialakítása érdekében.

Ezeket a tevékenységeket adott esetben össze kell hangolni a hasonló tagállami intézkedésekkel. A tervek szerint szoros együttműködést kell kialakítani a nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatával. Törekedni kell az uniós kohéziós politikával való szinergiára, az intelligens szakosodást célzó nemzeti és regionális innovációs stratégiákkal összefüggésben.

A tervek szerint szorosabb kapcsolatot kell kialakítani az Enterprise Europe Network hálózattal (a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért elnevezésű program keretében), ami biztosítja a nemzeti kapcsolattartó pontokkal való koordinációt. A támogatás a jobb információs és tanácsadói szolgáltatásoktól a mentoráláson, felkészítésen és a határokon átnyúló innovációs projekteket megvalósítani kívánó kkv-k számára partnerek keresésén át, az innovációt támogató szolgáltatások nyújtásáig terjedhet. Ez a kkv-k támogatásában megszilárdítja az Enterprise Europe Network „egyablakos ügyintézés” megközelítését, valamint a hálózat számára erős regionális és helyi jelenlétet biztosít.

3.2.3.  A piacorientált innováció támogatása

A kkv-k innovációs kapacitásának növelése érdekében támogatni kell a piacvezérelt transznacionális innovációt az általános innovációs keretfeltételek javítása, valamint azon jól meghatározható akadályok elhárítása révén, amelyek a gyors növekedési potenciállal rendelkező innovatív ▌kkv-k ▌növekedésének útjában állnak. Támogatást kap továbbá a szakosodott innovációs támogatás (pl. szellemi tulajdonjogok hasznosítása, beszerzői hálózatok, technológiatranszfer-hivatalok támogatása, stratégiai tervezés) és a közpolitikák innovációs szempontból történő felülvizsgálata.

III. RÉSZ

Társadalmi kihívások

1.  EGÉSZSÉGÜGY, DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK ÉS JÓLÉT

A szilárd tudományos bizonyítékokon alapuló, hatékony egészségfejlesztés hozzájárul a betegségek megelőzéséhez, az emberi jólét növeléséhez és a költségek visszaszorításához. Az egészségfejlesztés, az aktív idősödés, a jólét és a ▌betegségek megelőzése az egészséget befolyásoló tényezők megismerésén, a hatékony megelőzési eszközökön – köztük a vakcinákon –, a hatékony egészségügyi és járványfelügyeleti programokon, a betegségekre való felkészültségen, valamint a hatékony szűrőprogramokon is múlik.

A betegségek, a fogyatékosságok, a legyengülés és a csökkent képességek megelőzésének, korai felismerésének, gondozásának, kezelésének és gyógyításának sikerét nagyban befolyásolják az azokat meghatározó tényezőkkel és okokkal, folyamatokkal és hatásokkal, valamint a jó egészségi állapotot és a jólétet előmozdító tényezőkkel kapcsolatos alapvető ismeretek. Az egészség és a betegségek jobb megértése szoros kapcsolatot igényel az alap-, a klinikai, a járványtani és a társadalmi-gazdasági kutatások között. Az ezekkel kapcsolatos adatok hatékony terjesztése és mindennapi körülmények között folytatott, nagy léptékű kohorsz-vizsgálatokkal való összekapcsolása szintén alapvető fontosságú, csakúgy, mint a kutatási eredmények klinikai alkalmazási módokká való alakítása, különösen klinikai vizsgálatok végzése révén.

Társadalmi kihívást jelent, hogy kielégítsük az egészségügyi és az ellátórendszerekkel szembeni további igényeket ▌, amelyeket az idősödő népesség támaszt. Ahhoz, hogy az emberek minden életkorban továbbra is hatékony egészségügyi és társadalombiztosítási ellátásban részesülhessenek, erőfeszítéseket kell tenni a megelőzéssel és a gyógyítással kapcsolatos döntéshozatal javítása és felgyorsítása, az egészségügyi ágazatban bevált legjobb gyakorlatok meghatározása és terjesztésük elősegítése, a tájékoztatás, valamint az integrált ellátás ösztönzése érdekében. Az idősödés folyamatának jobb megértése és az életkorhoz kapcsolódó betegségek megelőzése az alapja annak, hogy az európai polgárok egész életüket egészségesen és aktívan éljék le. Hasonlóképpen fontos azon technológiai, szervezési és társadalmi újítások széles körben való elterjesztése, amelyek az idős emberek, a krónikus betegségben szenvedők és a fogyatékossággal élők számára lehetővé teszik, hogy aktívak és önállóak maradjanak. Mindez hozzájárul ezen társadalmi csoportok fizikai, szociális és mentális jóllétének növeléséhez és meghosszabbításához.

A program keretében foglalkozni kell a vonatkozó tevékenységek során a krónikus állapotokkal és betegségekkel, ezen belül, de nem kizárólag a következőkkel: szív- és érrendszeri megbetegedések, rák, anyagcsere-betegségek és az olyan kockázati tényezők, mint a cukorbetegség, a krónikus fájdalom, az idegrendszeri, neurodegeneratív, mentális betegségek, valamint a szerhasználattal összefüggő betegségek, a ritka betegségek, a túlsúly és az elhízás, az autoimmun betegségek, a reumatikus betegségek és a csont- és izomrendszer rendellenességei, a különböző szerveket érintő betegségek, valamint az akut állapotok és a képességcsökkenés. Hasonlóképpen foglalkozni kell a fertőző betegségekkel, így többek között, de nem kizárólag a HIV/AIDS betegséggel, a tuberkulózissal és a maláriával, az elhanyagolt és a szegénységgel kapcsolatos, valamint az állati eredetű [III 35] betegségekkel, az újonnan fellépő járványokkal, továbbá az antimikrobiális gyógyszerekkel szembeni rezisztencia fokozódásának veszélyével, valamint a foglalkozási megbetegedésekkel és a munkával kapcsolatos megbetegedésekkel.

Annak érdekében, hogy a megelőzési és terápiás stratégiákat a betegek igényeihez lehessen igazítani, fejleszteni kell a személyre szabott gyógyászatot, és annak a betegségek korai felismerésével kell párosulnia.

A felvázolt tevékenységek mindegyikét úgy kell megvalósítani, hogy a kutatási és innovációs ciklus minden szakasza támogatásban részesüljön és ennek során erősödjön az Európában működő iparágak versenyképessége, illetve új piaci lehetőségek nyíljanak. Támogatást kapnak azok a transzlációs megközelítések, amelyek az innovációs folyamat több lépését integrálják az egészségügyi ágazatba.

A konkrét fellépések a következők:

1.1.   Az egészség, a jólét és a betegség megértése

1.1.1.  Az egészséget meghatározó tényezők megértése, az egészség fejlesztésének és a betegségek megelőzésének javítása

Az egészséget meghatározó tényezőket jobban meg kell érteni, továbbá össze kell gyűjteni a hatékony egészségfejlesztés és betegségmegelőzés alapjául szolgáló tényanyagot, az ismeretek elmélyítése pedig ezen kívül lehetővé teszi a meglévő adatforrásokon és mutatórendszereken alapuló, az egészséggel és a jóléttel kapcsolatos átfogó mutatók kialakítását az Unión belül. Tanulmányozni kell a környezeti, viselkedésbeli (ezen belül életstílusbeli), pszichológiai, szervezeti, kulturális, társadalmi-gazdasági, biológiai és genetikai tényezőket a legtágabban vett értelemben. A megközelítések magukban foglalják a hosszú távú kohorsz-vizsgálatokat és ezeknek az „-omikai” kutatásokból származó adatokkal, a gyógyászati célú rendszerbiológiával, beleértve a rendszerbiológia releváns alkalmazásait, és egyéb módszerekkel való összekapcsolását.

A környezet, mint az egészséget meghatározó tényező jobb megértéséhez különösen olyan interdiszciplináris megközelítést kell alkalmazni, amely integrálja többek között a molekuláris biológiai, járványügyi és toxikológiai megközelítéseket és az azokból nyert adatokat, és mindezt felhasználja a különböző vegyszerek hatásmechanizmusának, valamint a környezetszennyezésnek és egyéb környezeti és éghajlati ártalomkeltőknek való kombinált kitettségnek a vizsgálatához, az integrált toxikológiai vizsgálatok elvégzéséhez, valamint az állatkísérletek alternatíváinak felderítéséhez. A kitettségi vizsgálatok olyan innovatív megközelítésére van szükség, amely felhasználja a biomarkerek „-omikán” és epigenetikán alapuló új generációját, az emberi biomonitoringot, a személyi kitettségi vizsgálatokat és modellezést, mégpedig a kitettség kombinált, halmozódó és újonnan felmerülő típusainak megértése céljából, integrálva a társadalmi-gazdasági, kulturális, foglalkoztatási, pszichológiai és viselkedéstani tényezőket. Az ezzel kapcsolatos adatok és a környezeti adatok fejlett informatikai rendszerek segítségével való jobb összekapcsolása szintén támogatásban fog részesülni.

Ily módon lehetővé válik a meglévő és tervezett szakpolitikák és programok értékelése és a politikai támogatás biztosítása. Hasonlóképpen jobb viselkedéstani beavatkozások, megelőzési és nevelőprogramok fejleszthetők ki, beleértve azokat, amelyek növelik a táplálkozással, a testmozgással, a védőoltásokkal és egyéb elsődleges beavatkozásokkal kapcsolatos egészségügyi ismereteket.

1.1.2.   A betegségek megértése

A betegség és az egészség jobb megértésére van szükség a teljes emberi életciklus vonatkozásában, annak érdekében, hogy új és jobb megelőző intézkedéseket, diagnózisokat, kezeléseket és rehabilitációs intézkedéseket fejleszthessünk ki. A betegségek patofiziológiájára irányuló interdiszciplináris, alap- és transzlációs kutatások létfontosságúak abban, hogy jobban megértsük a betegségek folyamatainak valamennyi aspektusát, beleértve a normális, egészséges állapot és a betegség közötti határvonal újramegállapítását, valamint a kutatási eredmények validálását és hasznosítását a klinikai gyakorlatban.

Az alapot szolgáltató kutatások kiterjednek és ösztönzik az új eszközök és megközelítések kifejlesztését és használatát a biogyógyászati adatok létrehozásában és magukba foglalják a biológiai képalkotást, az „-omikákat”, a nagy kapacitású szűrést és a rendszerbiológiai alapú orvostudománnyal kapcsolatos megközelítéseket. E tevékenységek esetében szoros kapcsolatot kell kialakítani az alapkutatások és a klinikai kutatások között, valamint a hosszú távú kohorsz-vizsgálatokkal (és a megfelelő kutatási területekkel), a fent leírtaknak megfelelően. Szoros kapcsolatra van szükség a kutatási és gyógyászati infrastruktúrákkal (adatbázisok, biobankok stb.) az adatok szabványosítása, tárolása, megosztása és az ezekhez való hozzáférés érdekében, amelyek létfontosságúak az adatok hasznosságának maximalizálása, valamint az adathalmazok innovatívabb és hatásosabb elemzési és kombinálási módszereinek ösztönzése szempontjából.

1.1.3.  A felügyelet és a készültség javítása

Az emberi populációkat új és újonnan felmerülő, többek között zoonótikus eredetű fertőzések fenyegetik, valamint a meglévő kórokozók gyógyszerekkel szembeni rezisztenciája, az éghajlatváltozás egyéb közvetett és közvetlen következményei, illetve a népesség nemzetközi vándorlása is veszélyforrást jelent. Új vagy tökéletesített felügyeleti és diagnosztikai módszerekre, korai figyelmeztető hálózatokra, az egészségügyi szolgáltatások megszervezésére és készültségi kampányokra van szükség a járványok modellezése és a pandémiára való hatékony reagálás érdekében, továbbá erőfeszítéseket kell tenni a gyógyszerekkel szemben rezisztens fertőző betegségek elleni küzdelemhez igénybe vehető képességek fenntartásához és kiterjesztéséhez.

1.2.   Betegségmegelőzés

1.2.1.  Hatékony megelőző és szűrőprogramok kifejlesztése és a betegségre való hajlam felmérésének javítása

A megelőző és szűrőprogramok kidolgozása a kockázat és a betegség kialakulását jelző korai biomarkerek (ideértve a funkcionális és a viselkedésbeli markereket is) azonosításán alapszik, kialakításukat pedig nemzetközi szinten elfogadott kritériumok figyelembevételével kell elvégezni. A szűrőprogramok alkalmazását a szűrőmódszerek és -programok tesztelésének és validálásának kell megelőznie. A klinikai szempontból fokozottan veszélyeztetett egyének és rizikócsoportok azonosítása érdekében ismereteket kell gyűjteni és módszereket kell kifejleszteni. A rendkívül veszélyeztetett egyének és populációk azonosítása lehetővé teszi a betegségek hatékony és költséghatékony megelőzését szolgáló, személyre, illetve populációrétegekre szabott és kollektív stratégiák kialakítását.

1.2.2.   A diagnosztizálás és a prognosztizálás javítása

Az új és hatásosabb diagnosztikai és teranosztikai módszerek kialakításához az egészség, a betegség és a betegségfolyamatok jobb megértésére van szükség a teljes életciklus vonatkozásában. Fejleszteni fogják az innovatív és meglévő módszereket, technológiákat és eszközöket azzal a céllal, hogy jelentősen javítsák a betegségek kimenetelét korábbi, pontosabb diagnózisokkal és prognózissal, valamint hozzáférhető, jobban a betegre szabott kezelések lehetővé tételével.

1.2.3.  Hatékonyabb védő- és terápiás vakcinák kifejlesztése

Hatékonyabb védő- és terápiás beavatkozásokra és vakcinákra, valamint tényalapú oltási programokra van szükség a betegségek kiterjedt skáláját illetően, ideértve a szegénységgel kapcsolatos olyan betegségeket, mint a HIV/AIDS betegség, a tuberkulózis és a malária, valamint az elhanyagolt fertőző betegségek és egyéb főbb betegségek. Ez a betegségek és a betegségek folyamatainak, valamint az ezekből eredő járványoknak a jobb megértését, továbbá klinikai vizsgálatok és társult kutatások folytatását teszi szükségessé.

1.3.  A betegségek gyógyítása és kezelése

1.3.1.  A betegségek gyógyítása, ezen belül a regeneratív gyógyászati módszerek fejlesztése

Támogatni kell a gyógyszerekkel, bioterápiákkal, védőoltásokkal és egyéb terápiás megközelítésekkel kapcsolatos több területet érintő támogató technológiák javítását, beleértve a szervátültetéseket, a sebészetet, a gén- és sejtterápiát és a nukleáris medicinát is; növelni kell a gyógyszerek és a védőoltások kifejlesztési folyamatainak eredményességét (beleértve azokat az alternatív módszereket, amelyek helyettesíthetik a klasszikus biztonságossági és hatásossági vizsgálatokat, pl. új módszerek kidolgozását); regeneratív gyógyászati megközelítéseket kell kialakítani, ideértve az őssejteken alapuló megközelítéseket; új biotechnológiai gyógyszereket kell kifejleszteni, beleértve a terápiás célú vakcinákat is; jobb gyógyászati és segédeszközöket kell kifejleszteni; palliatív terápiák fejlesztése; valamint fenn kell tartani és növelni kell a képességünket arra, hogy szembe tudjunk szállni a ▌ betegségekkel és orvosi beavatkozásokat tudjunk végezni, aminek feltétele, hogy rendelkezésre álljanak hatásos és biztonságos antimikrobiális gyógyszerek; továbbá átfogó megközelítéseket kell kidolgozni a társult betegségek kezelésére valamennyi korcsoportban, illetve a többszörös gyógyszerezés elkerülésére. Ezek a fejlesztések új, hatékonyabb, hatásos, fenntartható és személyre szabott kezelések kidolgozását teszik lehetővé a betegségek leküzdésére, továbbá a fogyatékosság és a legyengülés kezelésére, beleértve a krónikus betegségek kezelését célzó fejlett terápiákat és sejtterápiákat is.

1.3.2.   Az ismeretek átültetése a klinikai gyakorlatba és mérhető innovációs intézkedések

A klinikai vizsgálatok fontos módszerét jelentik annak, hogy a biogyógyászati ismereteket a gyakorlatba átültetve a betegeken is alkalmazzák. Ezért ezekre a vizsgálatokra és gyakorlatuk javítására támogatást kell nyújtani. A példák között megemlíthető a jobb módszertanok kidolgozása, ami lehetővé teszi, hogy a vizsgálatok a populáció releváns csoportjaira összpontosítsanak – beleértve azokat, akik egyéb társbetegségekben szenvednek és/vagy már kezelésben részesülnek –, a beavatkozások és megoldások összehasonlított hatásosságának meghatározása, valamint az adatbázisok és elektronikus egészségügyi nyilvántartások adatforrásként történő jobb kihasználása a vizsgálatoknál és az ismeretek transzferénél. Támogatni fogják bizonyos ritka betegségek gyógyszereinek preklinikai és/vagy klinikai fejlesztését. Hasonlóképpen támogatást kell biztosítani az egyéb típusú, így például az autononóm életvitelt elősegítő beavatkozások transzfere számára.

1.4.  A tevékeny időskor és az egészség önmenedzselése

1.4.1.  A tevékeny időskor, az önálló és támogatott életvitel

Több tudományágat átfogó, fejlett és alkalmazott kutatásokra és innovációkra van szükség a társadalmi-gazdasági, viselkedéstani, gerontológiai, digitális és egyéb tudományokkal közösen ahhoz, hogy költséghatékony és felhasználóbarát megoldásokat találjunk az idősödő népesség és a fogyatékkal élő emberek aktív, önálló és támogatott napi életviteléhez (otthoni környezetben, a munkahelyen, közterületen stb.), figyelembe véve a nemek közötti különbségeket is. Ez érvényes a különféle környezetekre, valamint azokra a technológiákra, rendszerekre és szolgáltatásokra, amelyek javítják az életminőséget és az emberi működőképességet, beleértve a mobilitást, az intelligens és személyre szabott támogató technológiákat, szolgáltatásokat és a szociális robotikát, valamint a támogató külső környezetet. Támogatásban részesülnek majd olyan kutatási és innovációs kísérletek, amelyek a megvalósulást és a megoldások széles körű alkalmazását vizsgálják. A végfelhasználók, a felhasználói közösségek és a hivatalos és a nem hivatalos gondozók bevonása kiemelt szerepet kap majd.

1.4.2.  Egyéni tájékozottság és az egészség önmenedzselésének ösztönzése

Költséghatékonyabbá lehet tenni az egészségügyi ellátórendszereket, ha az egyének képessé válnak arra, hogy egész életük során odafigyeljenek az egészségükre és törekedjenek annak javítására, mivel így a krónikus betegségeket az intézményeken kívül is lehet kezelni, valamint javítani lehet a kezelést követően várható egészségügyi állapotot. Ehhez olyan kutatásokat kell végezni, amelyek a társadalmi-gazdasági tényezőket és kulturális értékeket, a viselkedési és társadalmi modelleket, ▌attitűdöket és elvárásokat vizsgálják az olyan személyre szabott egészségügyi technológiákkal, a mobil és/vagy hordozható eszközökkel, az új diagnosztikai módszerekkel, a nyomon követést szolgáló szenzorokkal és berendezésekkel, valamint a személyre szabott szolgáltatásokkal, többek között, de nem kizárólag a nanomedicina-alapú eszközökkel kapcsolatban, amelyek előmozdítják az egészséges életmódot, a jó közérzetet, a mentális egészséget, az öngondoskodást, a polgárok és az egészségügyi szakemberek közötti jobb interakciót, a betegségek és a fogyatékosság kezelését célzó, személyre szabott programokat többek között a betegek önállóságának javítása érdekében, valamint támogatják a tudásinfrastruktúrákat. A megoldásokat nyitott innovációs fórumok – így például a szociális és szolgáltatási innovációk nagy léptékű demonstrációs projektjei – segítségével fogják kidolgozni és tesztelni.

1.5.  Módszerek és adatok

1.5.1.  Az egészségügyi tájékoztatás javítása és az egészségügyi adatok jobb felhasználása

Támogatni kell az infrastruktúrák és az információs struktúrák és források integrációját – beleértve azokat, amelyek kohorsz-vizsgálatokból, protokollokból, adatgyűjteményekből, mutatókból, az egészségügyi vizsgálati felmérésekből stb. származnak –, valamint az adatok szabványosítását, interoperabilitását, tárolását, megosztását, valamint az ezekhez való hozzáférést, hogy lehetővé tegyük az adatok hosszú távú fenntarthatóságát és megfelelő kihasználását. Figyelmet kell fordítani az adatfeldolgozásra, a tudásmenedzsmentre, a modellezésre, a vizualizációra, az ikt-biztonságra és az adatvédelemmel kapcsolatos kérdésekre. Javítani kell különösen a negatív eredményekkel és a kezelés káros hatásaival kapcsolatos információk és adatok hozzáférhetőségét.

1.5.2.  A tudományos eszközök és módszerek javítása a szakpolitikák kialakítása és a szabályozási szükségletek támogatására

Támogatni kell olyan tudományos eszközök, módszerek és statisztikák kutatását, fejlesztését, integrálását és használatát, amelyek lehetővé teszik az egészségügyi beavatkozások és technológiák – ideértve az új gyógyszereket, biológiai készítményeket, fejlett terápiákat és orvosi eszközöket – biztonságosságának, hatásosságának és minőségének gyors, pontos és előrejelző értékelését. Ez különösen fontos többek között a biotechnológiai gyógyszerekkel, a vakcinákkal, az antimikrobiális szerekkel, sejt-/szövet- és génterápiákkal, szervekkel és transzplantációval, specializált gyártással, biobankokkal, új orvosi eszközökkel, kombinációs gyógyszerekkel, diagnosztikai/kezelési eljárásokkal, genetikai vizsgálatokkal, interoperabilitással és az e-egészséggel kapcsolatos területeken megjelenő új fejlesztések szempontjából, beleértve az adatvédelmi szempontokat is. Hasonlóképpen szükséges a környezettel és az egészséggel kapcsolatos, továbbfejlesztett kockázatértékelési módszertanok, megfelelési keretek, tesztelési megközelítések és stratégiák támogatása is. Szintén támogatni kell a fenti területek etikai szempontjainak értékelését segítő, releváns módszerek kidolgozását.

1.5.3.  Az in-silico módszerek felhasználása a betegségek kezelésének és előrejelzésének javításában

A betegspecifikus adatokat felhasználó és a rendszerszerű gyógyászati megközelítésekre, valamint fiziológiai modellezésre épülő számítógépes szimuláció alapú gyógyászati rendszerek felhasználhatóak arra, hogy megjósolják a betegségre való hajlamot, a betegség lefolyását és az orvosi kezelések valószínű sikerét. A modellalapú szimuláció felhasználható a klinikai vizsgálatok támogatásában, a kezelésre adott válaszok előrejelzésében, valamint a kezelés személyre szabása és optimalizálása során.

1.6.  Az egészségügyi ellátás biztosítása és az integrált ellátás

1.6.1.   Az integrált ellátás támogatása

A krónikus betegségek – ezen belül a fogyatékkal élő betegek – intézményeken kívüli kezelésének támogatása függ az egészségügyi szolgáltatók, valamint a szociális és informális gondozást nyújtók közötti jobb együttműködéstől. Támogatni kell az olyan kutatásokat és innovatív alkalmazásokat, amelyek elősegítik a fizikai és a mentális egészséggel – többek között a pszichológiai szempontokkal – egyaránt foglalkozó, megosztott információn alapuló döntéshozatalt, illetve tények szolgáltatását a széles körű alkalmazáshoz, az új megoldások piaci felhasználását, beleértve az együttműködést támogató távegészségügyi és távgondozási szolgáltatásokat. Különös tekintettel a demográfiai változásokra, támogatást kap a hosszú távú gondozás minőségének javítását célzó kutatás és innováció, valamint a szakpolitikai és az igazgatási innováció is. Az új és integrált ellátást szolgáló megoldásoknak a személyes szerepvállalás növelésére és a meglévő képességek fokozására kell irányulniuk, továbbá a hiányok kompenzálását kell középpontba helyezniük.

1.6.2.  Az egészségügyi ellátás hatékonyságának és hatásosságának optimalizálása és az egyenlőtlenségeknek a tényeken alapuló döntéshozatal és a bevált gyakorlatok terjesztése, valamit új technológiák és megközelítések révén történő csökkentése

Támogatni kell az egészségügyi technológiák értékelésének és az egészség-gazdaságtannak a vonatkozásában a rendszerszintű megközelítés kifejlesztését, valamint a ▌bizonyítékok gyűjtését és a bevált gyakorlatok, innovatív technológiák és megközelítések terjesztését az egészségügyi ágazatban, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat, valamint e-egészségügyi alkalmazásokat. Támogatni kell az európai és harmadik országbeli közegészségügyi rendszerek reformjának összehasonlító elemzését, valamint közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi hatásaik vizsgálatát. Támogatni kell az egészségügy jövőbeli munkaerő-szükségletének elemzését mind a létszám, mind pedig az új ellátási modellekhez szükséges készségek szempontjából. Támogatni kell azokat a kutatásokat, amelyek az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségek kialakulását, egyéb gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekkel való összefüggéseiket, valamint az ezek csökkentését célzó európai és más országbeli szakpolitikák hatásosságát vizsgálják. Végezetül támogatni kell a betegbiztonsági megoldások és minőségbiztosítási rendszerek, és ezen belül az ellátásbiztonság és -minőség terén a betegek által játszott szerep értékelését.

1.7.   Egyedi végrehajtási szempontok

A program végrehajtása magában foglalja a tudástranszfernek és a technológiaátadásnak, továbbá a terjesztés egyéb formáinak a támogatását, mégpedig a nagyléptékű kísérletek és a demonstrációs cselekvések, valamint a szabványosítás érdekében. A termékek és szolgáltatások piaci bevezetése így felgyorsul, továbbá Európára és nagyobb léptékre is igazítható megoldások validálására kerül majd sor. Ezek az intézkedések nemcsak az európai ipari versenyképességet és az innovatív kkv-k részvételét támogatják majd, hanem minden érdekelt aktív szerepvállalását is megkövetelik. Törekedni kell az egyéb vonatkozó – mind állami, mind magán – programokkal és tevékenységekkel fennálló szinergiára uniós, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Különösen törekedni kell az Egészségügy a növekedésért programmal összefüggésben kialakított tevékenységekkel fennálló szinergiára.

Az egészségügyi tudományos testület az érdekelt felek olyan tudományos alapú fóruma lesz, amely tudományos előkészítő munkát végez e társadalmi kihívás tekintetében. Koherens, tudományos és célirányos elemzéseket biztosít majd a kutatási és innovációs szűk keresztmetszetek vonatkozásában, lehetőségeket kínál e társadalmi kihíváshoz kapcsolódóan, hozzájárul kutatási és innovációs prioritásainak meghatározásához, és ösztönzi a testületben való uniós tudományos részvételt. Az érdekelt felekkel folytatott aktív együttműködés révén az egész Unióban segíteni fogja a képességek kialakítását, valamint előmozdítja a tudásmegosztást és a fokozott együttműködést e területen.

Mérlegelhető a vonatkozó közös programozási kezdeményezések, valamint a területen működő, a közszektoron belüli, illetve a köz- és a magánszféra közötti partnerségek támogatása.

Az intézkedések továbbá a vonatkozó európai innovációs partnerségek, valamint az európai technológiai platformok kutatási és innovációs menetrendjének vonatkozó szempontjaihoz is megfelelő módon kapcsolódni fognak.

2.  ÉLELMEZÉSBIZTONSÁG, FENNTARTHATÓ MEZŐGAZDASÁG ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS, TENGERKUTATÁS, TENGER- ÉS TENGERHASZNOSÍTÁSI CÉLÚ KUTATÁS, VALAMINT A BIOGAZDASÁG

2.1.  Fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás

Megfelelő ismeretekre, eszközökre, szolgáltatásokra és innovációkra van szükség a termelékenyebb, környezetbarátabb, erőforrás-hatékonyabb és rugalmasabb mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek támogatásához, amelyek elegendő mennyiségű élelmiszert, takarmányt, biomasszát és egyéb nyersanyagokat biztosítanak, ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, védve a biológiai sokféleséget és elősegítve a virágzó vidéki közösségek fejlődését. A kutatás és az innováció lehetőségeket kínál a következő mezőgazdasági és környezetvédelmi célok integrálására a fenntartható termelésbe, amelyek a következők: a mezőgazdaság termelékenységének és erőforrás-hatékonyságának – ezen belül a vízhasználat hatékonyságának – növelése; az állattenyésztés és a növénytermesztés biztonságának fokozása; a mezőgazdasági eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése; a hulladéktermelés csökkentése; a megművelt földekről a szárazföldi és vízi környezetekbe való tápanyag-szivárgás és egyéb vegyianyag-szivárgás csökkentése; a növényi eredetű fehérjék Európába irányuló nemzetközi importjától való függés csökkentése; a sokféleség mértékének növelése az elsődleges termelési rendszerekben, valamint a biológiai sokféleség helyreállításának támogatása.

2.1.1.  A termelési hatékonyság növelése és az éghajlatváltozás hatásainak kezelése a fenntarthatóság és rugalmasság biztosítása mellett

A tevékenységek növelik a termelékenységet és a növények, állatok és termelési rendszerek alkalmazkodóképességét annak érdekében, hogy megbirkózzanak a gyorsan változó környezeti/éghajlati feltételekkel és az egyre ritkább természeti erőforrásokkal. Az ebből származó innovációk segítik az alacsony energiafelhasználású, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és alacsony hulladékképződéssel járó gazdaságra való átállást, valamint a természeti erőforrások iránti kereslet csökkenését az élelmiszer- és takarmányellátási lánc teljes hosszában. Ez amellett, hogy hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz, új lehetőségeket teremt a biomassza, valamint a mezőgazdasági melléktermékek felhasználására a nem élelmiszeripari alkalmazások széles skálája számára.

Olyan, több tudományágat felölelő megközelítésekre van szükség, amelyek javítják a növények, állatok, mikroorganizmusok eredményességét, miközben biztosítják az erőforrások (víz, föld, talaj, tápanyagok, energia és egyéb inputok) hatékony felhasználását és a vidéki területek ökológiai egységét. Hangsúlyt kapnak az integrált és változatos termelési rendszerek és mezőgazdasági gyakorlatok, ideértve a precíziós technológiák és ökológiai hatékonyságot növelő megközelítések felhasználását mind a hagyományos, mind pedig a biotermékeket előállító mezőgazdaság javára.

Szorgalmazni fogják a városok zöldebbé tételét is, mégpedig a városokban és városi peremterületeken alkalmazott új mezőgazdasági, kertészeti és erdőgazdálkodási formák segítségével.

Ezek alatt a növényi jellemzőkre vonatkozó új követelményeket, talajművelési módszereket, technológiákat, értékesítést és várostervezést kell érteni, különös tekintettel az emberi egészséggel és jóléttel, a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással való kapcsolatukra. A növények és állatok alkalmazkodást, egészséget és termékenységet szolgáló tulajdonságainak genetikai javításához igénybe kell venni az összes alkalmazható hagyományos és modern termesztési és tenyésztési megközelítést, valamint meg kell őrizni és megfelelőbben kell felhasználni a genetikai erőforrásokat. Megfelelő figyelmet kell fordítani a ▌talajgazdálkodásra a mezőgazdasági termelékenység növelése érdekében. Szem előtt tartva azt az általános célt, hogy kiváló minőségű és biztonságos élelmiszereket kell előállítani, támogatást kap a növény- és állat-egészségügyi terület. A növény-egészségügy és a növényvédelem területén végzett tevékenységek révén növekszik az ismeretanyag és támogatást nyernek az integrált, környezetbarát növényvédelemre vonatkozó stratégiák, termékek és eszközök, amelyek célja a kórokozók megjelenésének megelőzése, a kártevők és a betegségek elleni védekezés, valamint a betakarítás előtt és utáni hozamkiesés csökkentése. Az állategészségügy területén támogatni kell az állatbetegségek – a zoonózist is beleértve – felszámolását vagy hatékony kezelését célzó stratégiákat és az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásokat. Meg kell erősíteni a betegségek, a paraziták és a kártevők elleni integrált védekezést, kezdve a gazda–kórokozó kölcsönhatások jobb megértésétől egészen a felügyeletig, diagnosztikáig és a kezelésekig. Az egyes gyakorlatok állatjóléti hatásainak tanulmányozása hozzájárul a társadalom által aggályosnak tartott kérdések tisztázásához. A fent felsorolt területeket több alapkutatás fogja támogatni a fontos biológiai kérdések megoldása és az uniós szakpolitikák fejlesztésének és végrehajtásának támogatása érdekében, továbbá azokat a gazdasági és piaci potenciáljukról készített megfelelő értékelések fogják támogatni.

2.1.2.  Ökoszisztéma-szolgáltatások és közjavak nyújtása

A mezőgazdaság és az erdészet sajátságos rendszerek, amelyek kereskedelmi termékek szállításán túl szélesebb körű társadalmi közjavakat (beleértve a kulturális és rekreációs értékeket) és fontos ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak, ilyen például a funkcionális és az in-situ biológiai sokféleség, a beporzás, víztárolás és vízrendezés, a talajfunkciók, a táj, az erózió csökkentése, valamint a szén-dioxid-megkötés, az árvíz- és szárazságtűrés, illetve az üvegházhatású gázok csökkentése. A kutatási tevékenységek hozzájárulnak az elsődleges termelési rendszerek és az ökoszisztéma-szolgáltatások közötti összetett kölcsönhatások jobb megértéséhez, továbbá támogatják ezen közjavak és szolgáltatások nyújtását, mégpedig irányítási megoldások és döntéstámogató eszközök rendelkezésre bocsátása, valamint azok piaci és nem piaci értékének felbecsülése révén. A kezelendő speciális kérdések között szerepel azon vidéki és város(mellék)i gazdálkodási/erdőrendszerek és tájtípusok meghatározása, amelyek várhatóan teljesíteni fogják ezeket a célokat. A mezőgazdasági rendszerek aktív irányításában bekövetkező változások – beleértve a technológiák alkalmazását és a bevett gyakorlatok megváltozását – elősegítik az üvegházhatású gázok mennyiségének mérséklését, valamint növelik a mezőgazdasági ágazat képességét az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodásra.

2.1.3.  A vidéki térségek helyzetének javítása, a szakpolitikák és a vidéki innováció támogatása

A vidéki közösségek előtt fejlődési lehetőségek nyílhatnak meg annak révén, ha erősítjük az elsődleges termelésre és az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására való képességüket, valamint ha lehetőséget teremtünk az olyan új és diverzifikált termékek (például élelmiszerek, takarmány, nyersanyagok, energia) előállítására, amelyek kielégítik a karbonszegény, rövidláncú szállítási rendszerek iránti növekvő keresletet. A társadalmi-gazdasági kutatások, illetve a tudományos és társadalmi tanulmányok mellett új koncepciók és intézményi innovációk szükségesek ahhoz, hogy biztosítani lehessen a vidéki területek kohézióját és meg lehessen akadályozni a gazdasági és társadalmi marginalizálódást, továbbá annak érdekében, hogy erősödjön a gazdasági – ezen belül a szolgáltatási ágazatbeli – tevékenységek diverzifikációja, megfelelő kapcsolat jöjjön létre a vidéki és városi területek között, valamint hogy könnyebben valósuljon meg az információcsere, a demonstrációs és innovációs tevékenységek, és az információterjesztés, és jobban elterjedjen a részvételen alapuló erőforrás-gazdálkodás. Emellett azt is meg kell vizsgálni, hogy a vidéki térségekben a közjavak miként járhatnak helyi/regionális társadalmi-gazdasági előnyökkel. A regionális és helyi szinten meghatározott innovációs szükségleteket ágazatközi kutatás egészíti majd ki nemzetközi, régiók közötti és európai szinten. A szükséges elemzési eszközök, mutatók, integrált modellek és előretekintő tevékenységek rendelkezésre bocsátásával a kutatási projektek támogatni fogják a politikai döntéshozókat és más szereplőket a megfelelő stratégiák, szakpolitikák és jogszabályok alkalmazásában, nyomon követésében és értékelésében, nemcsak a vidéki területek, hanem az egész biogazdaság vonatkozásában. Eszközökre és adatokra is szükség van a különböző erőforráshasználat-fajták – föld, víz, talaj, tápanyagok, energia és egyéb inputok – és a biogazdaság termékei közötti lehetséges kompromisszumok megfelelő értékeléséhez. Foglalkozni fognak a mezőgazdasági/erdészeti rendszerek társadalmi-gazdasági és összehasonlító értékelésével, valamint azok fenntarthatóságával.

2.1.4.  Fenntartható erdőgazdálkodás

Az a cél, hogy fenntartható módon bioalapanyagú termékeket, ökoszisztéma-szolgáltatásokat – ezen belül vízzel kapcsolatos és az éghajlatváltozást mérséklő szolgáltatásokat –, illetve elegendő mennyiségű biomasszát állítsunk elő, kellően figyelembe véve az erdőgazdálkodás gazdasági, ökológiai és társadalmi szempontjait, valamint a regionális különbségeket. Egészében véve az erdészeti ágazatban a tevékenységek a multifunkcionális, azaz többféle ökológiai, gazdasági és társadalmi haszon előállítására képes erdők elterjedését fogják szorgalmazni. A tevékenységek középpontjában az olyan fenntartható erdészeti rendszerek továbbfejlesztése áll, amelyek képesek megfelelni a társadalmi kihívásoknak és igényeknek – ideértve az erdőtulajdonosok szükségleteit is – azzal, hogy olyan multifunkcionális megközelítéseket alkalmaznak, amelyek össze tudják egyeztetni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítására irányuló igényeket és az éghajlatváltozás szempontjait. Ilyen fenntartható erdészeti rendszerek nélkül elképzelhetetlen volna az erdők ellenálló képességének erősítése és a biológiai sokféleség védelme, de a biomassza iránti megnövekedett igényt sem lehetne kielégíteni. Mindezt faegészségi, valamint az erdővédelemmel és az erdőtüzek utáni helyreállítással kapcsolatos kutatásokkal kell alátámasztani.

2.2.  Fenntartható és versenyképes agrár-élelmiszeripari ágazat a biztonságos élelmiszerek és az egészséges táplálkozás szolgálatában

Foglalkozni kell a fogyasztók biztonságos, egészséges, kiváló minőségű és megfizethető élelmiszerek iránti igényével, miközben figyelembe kell venni, hogy az élelmiszerfogyasztási szokások és az élelmiszerek, valamint a takarmányok előállítása milyen hatást gyakorol az emberi egészségre, a környezetre és a globális ökoszisztémára. Foglalkozni kell az élelmiszer- és takarmánybiztonsággal, valamint az élelmezés és a takarmánnyal való ellátás biztonságával, az európai agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességével és az élelmiszertermelés és -ellátás, valamint a fogyasztás fenntarthatóságával, figyelembe véve az egész élelmiszerláncot és a kapcsolódó, akár hagyományos, akár bioszolgáltatásokat az elsődleges termeléstől a fogyasztásig. Ez a megközelítés hozzájárul a) az élelmezés- és élelmiszerbiztonság eléréséhez minden európai polgár számára és az éhség megszüntetéséhez a világban, b) az egészséges és fenntartható étkezési szokásokra történő váltásnak a fogyasztók képzésével, valamint mezőgazdasági és élelmiszeripari innovációval való előmozdítása által csökkenti az élelmiszerekkel és az étkezési szokásokkal kapcsolatos betegségek jelentette terhet, c) csökkenti a víz- és energiafogyasztást az élelmiszerek feldolgozásában, szállításában és forgalmazásában, továbbá d) 2030-ra 50%-kal csökkenti az élelmiszeripari hulladékot és e) biztosítja, hogy mindenki egészséges, hiteles származású, jó minőségű és biztonságos élelmiszerek nagy választékához jusson.

2.2.1.  Megalapozott fogyasztói döntések

A fogyasztói preferenciák, szokások, igények, magatartás, életstílus, képzés, illetve az élelmiszerminőség kulturális tényezője mind napirenden lesz, és nagyobb hangsúlyt kap a fogyasztók, valamint az élelmiszerlánc-kutatóközösség és érdekelt felei közötti kommunikáció annak érdekében, hogy általánosságban javuljon a lakosság tájékozottsága az élelmiszertermelés vonatkozásában, valamint hogy a fogyasztói döntések megalapozottak legyenek, a fogyasztás fenntarthatóvá és egészségessé váljon és mindez kedvező hatást gyakoroljon a termelésre, az inkluzív növekedésre és az életminőségre, különösen a rászoruló rétegek körében. A szociális innováció meg fogja válaszolni a társadalmi kihívásokat, a fogyasztói tudományok prediktív innovatív modelljei és módszerei pedig összehasonlítható adatokat bocsátanak rendelkezésre és megalapozzák az uniós szakpolitikai igényekre adandó válaszokat.

2.2.2.  Egészséges és biztonságos élelmiszerek és étkezési szokások mindenkinek

A táplálkozási szükségletek, a kiegyensúlyozott étrend, valamint az élelmiszereknek az élettani folyamatokra, a fizikai és mentális teljesítményre gyakorolt hatása szintén vizsgálat tárgya lesz, éppúgy mint az étkezés, a demográfiai tendenciák – így az idősödés , valamint a krónikus betegségek és rendellenességek ▌közötti kapcsolatok. Azonosítani fogják azokat az étkezési szokásokat és innovációkat, amelyek az egészség és a jólét javulását eredményezik. Elemzik, kiértékelik, figyelemmel kísérik, ellenőrzik és az élelmiszer-, takarmány- és ivóvíz-kínálati láncok teljes hosszában nyomon követik az élelmiszerek vegyi és mikrobiális szennyezettségét, kockázatát, az annak való kitettséget, valamint az allergéneket a termeléstől és tárolástól a feldolgozásig, csomagolásig, terjesztésig, közétkeztetésig és az otthoni ételkészítésig. Az élelmiszerbiztonsági innovációk, a jobb kockázatértékelési, kockázat-előny értékelési és kockázatkommunikációs eszközök, valamint az élelmiszerlánc egésze során alkalmazandó tökéletesített élelmiszerbiztonsági szabványok eredményeként növekszik majd a fogyasztói bizalom és a fogyasztóvédelem Európában. A globális szinten feljavított élelmiszerbiztonsági szabványok az európai élelmiszeripar versenyképességének erősítésében is segítenek.

2.2.3.  Fenntartható és versenyképes agrár-élelmiszeripar

Az élelmiszer- és takarmánytermelési lánc minden szakaszában – beleértve az élelmiszerek tervezését, feldolgozását, csomagolását, folyamatellenőrzését, a hulladékok csökkentését, a melléktermékek valorizációját, és az állati melléktermékek biztonságos használatát és ártalmatlanítását – foglalkozni fognak azzal a kérdéssel, hogy az élelmiszer- és takarmányipar miként tudja kezelni a mind helyi, mind globális szinten jelentkező társadalmi, környezeti, éghajlati és gazdasági változásokat. Innovatív és fenntartható, erőforrás-hatékony technológiákat és folyamatokat, valamint változatos, biztonságos, megfizethető és jó minőségű termékeket fognak kidolgozni, és tudományos bizonyítékkal alátámasztani. Ez erősíteni fogja az európai élelmiszer-ellátási lánc innovációs potenciálját, fokozni fogja versenyképességét, gazdasági növekedést és munkahelyeket hoz létre és lehetővé teszi, hogy az európai élelmiszeripar alkalmazkodni tudjon a változásokhoz. További vizsgálandó kérdések a nyomonkövethetőség, a logisztika és a szolgáltatások, a társadalmi-gazdasági és kulturális tényezők, az állatjólét és egyéb etikai kérdések, az élelmiszerlánc ellenálló képessége a környezeti és éghajlati kockázatokkal szemben, továbbá az élelmiszerlánccal kapcsolatos tevékenységek, a változó étkezési szokások és termelési rendszerek környezetre gyakorolt negatív hatásainak a korlátozása.

2.3.  Az élő vízi erőforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázása

A vízi biológiai erőforrások fő jellemzője, hogy megújuló jellegűek, és fenntartható kiaknázásuk a vízi ökoszisztémák alapos megértésén, valamint magas fokú minőségén és termelékenységén alapul. Az általános cél a vízi biológiai erőforrások kezelése annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben ki lehessen használni Európa óceánjainak, tengereinek és belvizeinek társadalmi és gazdasági hasznát/hozamát.

Ebbe beletartozik egyrészt az, hogy optimalizálni kell a halászat és az akvakultúra által a globális gazdaság összefüggésében az élelmezésbiztonsághoz tett fenntartható hozzájárulást, másrészt csökkenteni kell az Unió súlyos importfüggőségét a halászati termékek területén – az európai halászatitermék-összfogyasztás mintegy 60%-a importfüggő, és az Unió a világ legnagyobb halászatitermék-importőre –, harmadrészt pedig biotechnológiák segítségével fel kell lendíteni a tengerkutatási és tengerhasznosítási ágazatokban zajló innovációt, az intelligens „kék” növekedés ösztönzése érdekében. A jelenlegi szakpolitikai keretekkel, és különösen az integrált tengerpolitikával és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel összhangban a kutatások alátámasztják majd az ökoszisztéma-alapú megközelítést a természeti erőforrások kezelése és kiaknázása területén, miközben lehetővé teszik a tengerből előállított javak és szolgáltatások fenntartható használatát és az érintett szektorok „kizöldítését”. ▌

2.3.1.  Fenntartható és környezetbarát halászati ágazat kialakítása

Az új közös halászati politika, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia arra ösztönzi az európai halászatokat, hogy váljanak fenntarthatóbbá, versenyképesebbé és környezetbarátabbá. A halászati gazdálkodásban az ökoszisztéma-alapú megközelítés felé való elmozdulás megköveteli a tengeri ökoszisztémák alapos megértését. Új szempontok, eszközök és modellek kerülnek kidolgozásra egyrészt annak jobb megértése érdekében, hogy mi teszi egészségessé és termelékennyé a tengeri ökoszisztémákat, másrészt a halászatok által a tengeri ökoszisztémákra – és ezen belül a mélytengeri ökoszisztémákra – gyakorolt hatás felmérésének, értékelésének és enyhítésének céljából. Új lehalászási stratégiákra és stratégiákra van szükség, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a társadalomnak, és egyben fenntartják az egészséges tengeri ökoszisztémákat. Mérni kell a gazdálkodási alternatívák társadalmi-gazdasági hatásait. Ugyancsak vizsgálni fogják a környezeti változások – beleértve az éghajlatváltozás – hatásait és az azokhoz való alkalmazkodást, a kockázatok és bizonytalanságok kezelésére szolgáló új értékelési és irányítási eszközökkel együtt. Különböző tevékenységek támogatják majd a halpopulációk biológiájára, genetikájára és dinamikájára, a kulcsfontosságú fajok ökoszisztémákban betöltött szerepére, a halászati tevékenységekre és azok figyelemmel kísérésére, a halászati ágazatban tapasztalható magatartásokra és az új piacokhoz történő alkalmazkodásra (pl. ökocímkézés) valamint a halászati iparágnak a döntési folyamatban való részvételére irányuló kutatásokat. A tengeri térség más tevékenységekkel való közös, különösen a part menti övezetben történő használatát és annak társadalmi-gazdasági hatásait is vizsgálni fogják.

2.3.2.  A versenyképes és környezetbarát európai akvakultúra kifejlesztése

A fenntartható akvakultúra az egészséges, biztonságos és versenyképes, a fogyasztói igényekhez és preferenciákhoz igazított termékek előállítása, továbbá a környezeti szolgáltatások nyújtása (biológiai helyreállítás, föld- és vízgazdálkodás stb.) és energiatermelés terén is jelentős potenciállal rendelkezik, de Európában még nem építették ki teljes mértékben. Éppen ezért el kell mélyíteni az ismereteket és meg kell erősíteni a technológiákat a már bevált fajok tenyésztésének minden területén és az új fajok irányába történő diverzifikálásban, eközben pedig a környezetre gyakorolt hatás enyhítése érdekében figyelembe kell venni az akvakultúra és a vízi ökoszisztémák közötti kölcsönhatást, valamint az éghajlatváltozás hatásait és azt, hogy az ágazat ezekhez miként tud alkalmazkodni. Különösen fontos folytatni a tenyésztett vízi szervezetek egészségével és betegségeivel (ezen belül pedig a megelőzéssel és az enyhítést célzó eszközökkel és módszerekkel) kapcsolatos kutatásokat, a táplálási kérdésekkel (ezen belül az alternatív, az adott szükségletekhez alkalmazkodó összetevők kifejlesztésével és az akvakultúrában alkalmazott takarmányokkal) összefüggő kutatásokat, valamint a szaporításra és a tenyésztésre vonatkozó kutatásokat, mert többek között ezek akadályozzák a legnagyobb mértékben az európai akvakultúra fenntartható fejlesztését. Elő kell mozdítani továbbá az innovációt a belterületeken, a parti menti övezetekben és a nyílt vizeken alkalmazott, fenntartható termelési rendszerek területén. Európa legkülső régióinak sajátosságait is figyelembe kell venni. Ugyancsak hangsúlyt kell fektetni az ágazat társadalmi-gazdasági vetületeinek megértésére, hogy meg lehessen alapozni a költség- és energiahatékony, a piaci és fogyasztói igényeknek megfelelő termelést, és eközben biztosítani lehessen a versenyképességet és a befektetők és termelők számára vonzó perspektívákat.

2.3.3.  A tengeri és a tengerhasznosítási ágazatban zajló innováció előmozdítása a biotechnológia révén

A tengeri biológiai sokféleség több mint 90%-a továbbra is feltáratlan, óriási lehetőséget kínálva új fajok felfedezésére és a tengeri biotechnológiák területén megvalósítható új alkalmazások kidolgozására, ami az ágazatban előreláthatóan 10%-os éves növekedést generálhat. Támogatni kell a tengeri biológiai sokféleség és a vízi biomassza által kínált jelentős lehetőségek további feltárását és kiaknázását új innovatív és fenntartható folyamatok, termékek és szolgáltatások piaci bevezetése érdekében, amelyek olyan ágazatokban nyerhetnek alkalmazást, mint a vegyipar és az alapanyag-gyártó ipar, a gyógyszeripar, a halászat és az akvakultúra, az energiaellátás és a kozmetikai ipar.

2.4.  Fenntartható és versenyképes bioalapú iparágak és az európai biogazdaság fejlődésének támogatása

Az alapvető cél a fosszilis energiabázisú európai iparágak karbonszegény, erőforrás-hatékony és fenntartható alternatívákra történő átállásának felgyorsítása. A kutatás és az innováció fel fogja tárni, miként csökkenthető az Unió fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége és hozzájárul ahhoz, hogy megvalósuljanak az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos, 2020-ig elérendő szakpolitikai célkitűzések (a közlekedési üzemanyagok 10%-a megújuló energiaforrásból származzon, és 20%-kal csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása). Becslések szerint a biológiai nyersanyagokra és a biológiai feldolgozási módszerekre való átállás révén 2030-ra akár 2,5 milliárd tonna CO2-egyenértéket lehetne megtakarítani évente, többszörösére növelve a bioalapú nyersanyagok és az új fogyasztói termékek piacát. E lehetőségek kihasználásához széles tudásanyag kidolgozására és megfelelő (bio)technológiák kifejlesztésére van szükség, elsősorban három, alapvető fontosságú elemre koncentrálva: a) a jelenlegi fosszilisenergia-alapú folyamatok felváltása erőforrás- és energia hatékony biotechnológiai alapúakkal; b) megbízható, fenntartható és megfelelő biomassza-ellátó láncok, melléktermékek és hulladékáramok, továbbá a bio-energiafinomítók széles körű hálózatának kialakítása egész Európában; és c) a bioalapú termékek és folyamatok piacfejlesztésének támogatása, figyelembe véve a kapcsolódó kockázatokat és előnyöket. Szinergiákat kell feltárni a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” konkrét célkitűzéssel.

2.4.1.  A biogazdaság előmozdítása a bioalapú iparágak érdekében

A szárazföldi és vízi biológiai erőforrások feltárása és kiaknázása elősegíti a karbonszegény, erőforrás-hatékony és fenntartható ipari termelés felé történő jelentős előrelépést, miközben minimálisra csökkenti azok ártalmas környezeti hatását és vízlábnyomát, például a tápanyagok zárt – többek között a városi és vidéki területek közötti – körforgásának létrehozása révén. A különböző biomassza-felhasználási módok közötti lehetséges kompromisszumokat is meg kell vizsgálni. A tevékenységeknek az élelmiszer-termelés szempontjából nem szóba jövő biomasszára kell összpontosulniuk, figyelembe véve a kapcsolódó talajhasználati rendszerek fenntarthatóságát is. A cél az, hogy új tulajdonságokkal és funkciókkal rendelkező, fenntarthatóbb bioalapú termékeket és biológiailag aktív vegyületeket fejlesszenek ki az ipar és a fogyasztók számára. A megújuló erőforrások, a biohulladék és a melléktermékek gazdasági értékét új és erőforrás-hatékony folyamatok révén kell maximalizálni, ideértve a városi biohulladéknak mezőgazdasági inputanyagokká történő átalakítását is.

2.4.2.  Integrált bio-energiafinomítók kifejlesztése

Támogatást igényelnek a fenntartható biotermékek, köztes termékek és bioenergia/bioüzemanyagok előmozdítását szolgáló tevékenységek, elsősorban a lépcsőzetes megközelítésre koncentrálva, előtérbe helyezve a jelentős hozzáadott értékű termékek előállítását. Technológiákat és stratégiákat kell kifejleszteni a nyersanyagellátás biztosítására. Bővíteni kell a második és harmadik generációs bio-energiafinomítókban használt biomassza-típusok körét, beleértve az erdészeti hulladékot, a biohulladékot és az ipari melléktermékeket, ami elősegíti az élelmiszer- és az energiatermelés közötti konfliktusok elkerülését és támogatja az Unió vidéki és part menti régióinak gazdasági és környezetbarát fejlődését.

2.4.3.  Bioalapú termékek és folyamatok piaci fejlődésének támogatása

Keresletoldali intézkedések segítségével új piacok nyílnak a biotechnológiai innováció számára. Uniós és nemzetközi szintű szabványosításra és tanúsításra van szükség egyebek között a bioalapú tartalom, a termék-funkcionalitások és a biológiai lebomló képesség meghatározása terén. Az életciklus-elemzés módszereit és megközelítéseit tovább kell fejleszteni és folyamatosan hozzá kell igazítani a tudományos és ipari fejlődéshez. A biotechnológia területén a termékek és folyamatok szabványosítását – ezen belül a nemzetközi szabványok harmonizálását –, valamint a szabályozási tevékenységeket támogató kutatások alapvető fontosságúak az új piacok létrehozásának támogatásához és a kereskedelmi lehetőségek kihasználásához.

2.5.  Több területet érintő tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás

A cél az uniós tengerek és óceánok által a társadalomra és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatások fokozása a tengeri erőforrások fenntartható kiaknázása, valamint a tengeri energia különböző forrásainak hasznosítása és a tengerek számtalan felhasználási módja révén. A tevékenységek középpontjában a tengerkutatás és tengerhasznosítás területéhez kapcsolódó, több területet érintő technológiai és tudományos kihívások kezelése áll annak érdekében, hogy a különböző tengerkutatási és tengerhasznosítási ágazatok kiaknázhassák a tengerekben és óceánokban rejlő lehetőségeket, egyúttal pedig védjék a környezetet és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz. A tengerkutatásnak és tengerhasznosítási célú kutatásnak a „Horizont 2020” keretprogram valamennyi kihívása és pillére vonatkozásában történő koordinált stratégiai megközelítése a vonatkozó uniós szakpolitikák végrehajtását is támogatja a „kék” növekedés alapvető célkitűzéseinek elérése céljából.

A tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás multidiszciplináris jellegéből adódóan törekedni kell a „Horizont 2020” keretprogram más részeivel – és különösen a „Társadalmi kihívások” 5. résszel – való szoros koordinációra és közös tevékenységekre.

2.5.1.  Az éghajlatváltozás hatása a tengeri ökoszisztémákra és a tengergazdaságra

Támogatni fogják a tengeri ökoszisztémák működéséről, valamint az óceánok és a légkör közötti kölcsönhatásokról alkotott jelenlegi ismeretek bővítésére irányuló tevékenységeket. Ez növelni fogja az óceánok által az éghajlatra és az éghajlat-változásra gyakorolt hatásokban, valamint az óceánok elsavasodásának a tengeri ökoszisztémákra és a part menti területekre gyakorolt hatásában betöltött szerepe értékelésének képességét.

2.5.2.  A tengeri erőforrások potenciáljának fejlesztése integrált megközelítésen keresztül

A hosszú távú, fenntartható tengeri növekedés fellendítése és a tengeri ágazatok összessége közötti szinergiák megteremtése integrált megközelítést igényel. A kutatási tevékenységek a tengeri környezet megóvására, valamint a tengeri tevékenységeknek és termékeknek a nem tengeri ágazatokra kifejtett hatására összpontosítanak majd. Ez fejlődést tesz lehetővé az ökoinnováció, például az új termékek, eljárások és irányítási koncepciók alkalmazása, eszközök és az emberek által a tengeri környezetre gyakorolt nyomás értékelésére és enyhítésére szolgáló intézkedések terén annak érdekében, hogy a tengeri tevékenységek fenntarthatóbb irányítása felé történjen elmozdulás.

2.5.3.  A tengeri növekedést lehetővé tevő, több területet érintő koncepciók és technológiák

A több terület összefogását lehetővé tevő technológiák (például IKT, elektronika, nanoanyagok, ötvözetek, biotechnológiák stb.), az új fejlesztések és műszaki koncepciók továbbra is lehetővé teszik a növekedést. E tevékenységek lehetővé teszik a jelentős áttöréseket a tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint az óceánmegfigyelés (például mélytengeri kutatás, megfigyelőrendszerek, érzékelők, a tevékenységeket megfigyelő és ellenőrző automatikus rendszerek, a biológiai sokféleség figyelése, a tengeri földtani veszélyek, távirányítású járművek stb.) területén. A cél a tengeri környezetre gyakorolt hatás (például víz alatti zaj, idegenhonos özönfajok bevezetése és tengeri és szárazföldi szennyezések) csökkentése, valamint az emberi tevékenységek okozta szénlábnyom minimálisra csökkentése. A több terület összefogását lehetővé tevő technológiák megalapozzák az uniós tengeri és tengerhasznosítási politikák végrehajtását.

2.6.  Egyedi végrehajtási szempontok

Az általános külső tanácsadói forrás biztosításán túlmenően egyedi konzultációra fogják felkérni a mezőgazdasági kutatások állandó bizottságát (SCAR) számos – többek között stratégiai – kérdésben, előrejelző tevékenysége keretében, valamint a nemzeti, illetve uniós szintű mezőgazdasági kutatások összehangolása kapcsán. Az intézkedések továbbá a vonatkozó ▌európai innovációs partnerségek, valamint az európai technológiai platformok kutatási és innovációs menetrendjének vonatkozó szempontjaihoz is megfelelő módon kapcsolódni fognak.

A kutatási eredmények hatását és terjesztését tájékoztatási tevékenységek, információcsere és a különböző érintettek bevonása révén is aktívan elő fogják mozdítani a projektek során. A végrehajtás változatos cselekvések, többek között demonstrációs és kísérleti tevékenységek révén történik majd. Támogatást kap a kutatási eredményekhez és bevált gyakorlatokhoz való egyszerű és nyitott hozzáférés ▌.

A kkv-k célzott támogatása lehetőséget fog teremteni a gazdaságok, halászok és más kkv-k kutatási és demonstrációs tevékenységekben történő részvételére. Figyelembevételre kerülnek majd az elsődleges termelőágazat innovációt támogató szolgáltatások és terjesztőstruktúrák iránti egyedi igényei is. A végrehajtás tevékenységek széles skáláját egyesíti, beleértve a tudáscserét szolgáló tevékenységeket, melyek esetében – a végfelhasználók kutatási igényeinek összegzésére figyelemmel – a gazdálkodók vagy egyéb elsődleges termelők és közvetítők részvételét aktívan biztosítják majd. Támogatást kap a kutatási eredményekhez és bevált gyakorlatokhoz való egyszerű és nyitott hozzáférés.

A szabványosítás és a szabályozási szempontok támogatását az új bioalapú termékek és szolgáltatások piaci bevezetésének felgyorsítására használják majd fel.

Mérlegelhető a vonatkozó közös programozási kezdeményezések, ▌valamint a területen működő, a közszektoron belüli, illetve a köz- és a magánszféra közötti partnerségek támogatása.

Törekedni kell az e társadalmi kihíváshoz kapcsolódó más uniós alapokkal – így a vidékfejlesztési alapokkal és a halászati alapokkal – való szinergiákra és azok további elterjesztésére.

Előretekintő tevékenységekre kerül sor a biogazdaság minden ágazatában, beleértve a globális, európai, nemzeti és regionális vetületeket kezelő adatbázisok, mutatók és modellek fejlesztését. Egy európai biogazdasági megfigyelőközpontot kell kialakítani az uniós és globális kutatási és innovációs tevékenységek feltérképezésére és nyomon követésére – beleértve a technológiaértékelést is –, a fő eredményességi mutatók kidolgozására, valamint a biogazdaság innovációs szakpolitikáinak figyelemmel kísérésére.

3.  BIZTOS, TISZTA ÉS HATÉKONY ENERGIA

3.1.  A fogyasztás és a szénlábnyom csökkentése intelligens és fenntartható használat révén

Az európai iparágak, közlekedési rendszerek, épületek, városrészek, települések és városok energiaforrásai és energiafogyasztási mintái jellemzően nem fenntarthatóak, és súlyos környezeti és éghajlat-változási hatással járnak. A közel nulla kibocsátású, a közel nulla energiafogyasztású és az energiatöbbletet termelő új és meglévő épületek, a felújított épületek [III 115] és az aktív épületek tekintetében a valós idejű energiagazdálkodás, a magas hatékonyságú iparágak, illetve az energiahatékony megközelítéseknek a vállalkozások, egyének, közösségek, városok és városrészek általi tömeges alkalmazása nem csupán technológiai előrelépést, de olyan nem technológiai megoldásokat is igényel, mint amilyenek az új tanácsadói, finanszírozási és keresletgazdálkodási szolgáltatások, valamint a viselkedés- és társadalomtudományok eredményeinek figyelembevétele, illetve ezzel egyidejűleg a társadalmi elfogadás kérdéseinek szem előtt tartása. Ezáltal a tökéletesebb energiahatékonyság az energiaigény csökkentésének és ily módon az ellátási biztonság növelésének egyik legköltséghatékonyabb módszere lehet, mely csökkenti a környezetre és éghajlatra gyakorolt hatásokat és erősíti a versenyképességet. E kihívások megfelelő kezelése érdekében fontos továbbfejleszteni a megújuló energiákat és kiaknázni a rendelkezésre álló energiahatékonysági potenciált.

3.1.1.  Az intelligens és hatékony energiafelhasználásra irányuló technológiák és szolgáltatások tömeges piaci bevezetése

A társadalom és a gazdaság által igényelt szolgáltatások nyújtása során az energiafogyasztás csökkentéséhez és az energiaveszteség elkerüléséhez nemcsak arra van szükség, hogy több hatékony, költségeit tekintve versenyképes, környezetbarát és intelligensebb berendezés, termék és szolgáltatás kerüljön tömegesen a piacra, de arra is, hogy az egyes alkotóelemek és eszközök integrálása úgy történjen, hogy azok hozzájáruljanak az épületek, szolgáltatások és az ipar teljes energiafelhasználásának optimalizálásához.

A teljes körű elfogadásnak és a fogyasztók számára nyújtott maximális előnyöknek – ezen belül a saját energiafogyasztásuk figyelemmel kísérési lehetőségének – a biztosítása érdekében e technológiák és szolgáltatások energiahatékonyságát a fogyasztók egyéni helyzetéhez kell igazítani és saját felhasználási környezetükben kell optimalizálni. Ehhez ▌az innovatív információs és kommunikációs technológiák (ikt) és a felügyeleti és ellenőrzési technikák kutatására, fejlesztésére és tesztelésére van szükség, valamint demonstrációs projekteket és a kereskedelmi hasznosítást megelőző terjesztési tevékenységeket is kell végezni az interoperabilitás és a méretezhetőség biztosítása érdekében. E projekteknek az átfogó energiafogyasztás és energiaköltségek jelentős csökkentéséhez vagy optimalizálásához történő hozzájárulásra kell irányulniuk, mégpedig az energiafogyasztási és kibocsátási adatok gyűjtését, összevetését és elemzését szolgáló közös eljárások kialakításával, annak érdekében, hogy javuljon az energiafogyasztás és környezeti hatásainak mérhetősége, átláthatósága, társadalmi elfogadottsága, tervezése és láthatóvá tétele. E folyamatok során a nyomonkövetési és ellenőrzési technikák védelme érdekében garantálni kell a beépített biztonságot és adatvédelmet. Platformok fejlesztése és azoknak az ilyen rendszerek stabilitásának ellenőrzésére való alkalmazása segíti majd a megbízhatóság biztosítását.

3.1.2.  A hatékony és megújuló fűtési/hűtési rendszerekben rejlő lehetőségek kiaknázása

Az elfogyasztott energia jelentős részét Unió-szerte fűtésre vagy hűtésre használják. A költségtakarékos és hatékony technológiák, valamint a rendszerintegrációs technikák kifejlesztése (például egységes nyelvet használó és szolgáltatásokat kínáló hálózatok összekapcsolása e területen) jelentősen befolyásolhatná az energiakereslet csökkenését. Ez kutatást, valamint az új tervezési technikák, rendszerek és alkotóelemek demonstrációját igényli az ipari, a kereskedelmi és a lakossági alkalmazások tekintetében, például a decentralizált és távolsági melegvíz-szolgáltatás, fűtés és hűtés területén. Különböző technológiákat kell összefogni: naphőenergia, geotermikus energia, biomassza, hőszivattyúk, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés és a hulladékenergia visszanyerése stb. és eleget kellene tenniük a közel nulla energiafogyasztású épületekre és lakókörzetekre vonatkozó követelményeknek, valamint támogatni kell az intelligens épületeket. További áttörésre van szükség különösen a megújuló energiaforrásokból nyert hőenergia tárolása és a hibrid fűtő- és hűtőrendszerek hatékony kombinációi kifejlesztésének és elterjesztésének előmozdítása terén, úgy a központosított, mint a decentralizált alkalmazásoknál.

3.1.3.  Az európai „Intelligens városok és községek” kezdeményezés előmozdítása

A városi területek a legnagyobb energiafogyasztók közé tartoznak az Unióban, ennek megfelelően jelentős a részesedésük az üvegházhatású gázok kibocsátásában, miközben jelentős mennyiségű légszennyező anyagot is generálnak. Ugyanakkor ezeket a területeket sújtják a romló levegőminőség és az éghajlatváltozás hatásai, a városoknak tehát ki kell alakítaniuk saját hatásmérséklési és alkalmazkodási stratégiáikat. Éppen ezért az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom felé tartó átalakulásban döntő jelentősége van a közlekedési rendszerekkel, intelligens építési és várostervezési megoldásokkal, a hulladékkezeléssel és a víztisztítással, valamint a városi környezet céljaira kialakított ikt-megoldásokkal integrált innovatív energiamegoldásoknak (pl. energiahatékonyság, villamosenergia-ellátó, valamint fűtést és hűtést biztosító rendszerek, valamint megújuló anyagok integrálása az épített környezetbe). Célirányos kezdeményezéseket kell útjukra indítani az energiaiparban, a közlekedési és ikt-ágazatban az ipari értékláncok közös irányú, az intelligens városi alkalmazások kialakítását célzó fejlesztésének támogatására. Egyszersmind új, a városok, községek és polgáraik igényeihez és lehetőségeihez illeszkedő technológiai, szervezeti, tervezési és üzleti modelleket kell kidolgozni és teljes körűen tesztelni. Kutatásra van szükség annak érdekében is, hogy megértsük az ebben az átalakulásban szerepet játszó társadalmi, környezetvédelmi, gazdasági és kulturális problémákat.

3.2.  Alacsony költségű és alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-ellátás

A villamos energia központi szerepet fog betölteni a környezeti szempontból fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrehozásában. A megújuló energiaforrások e folyamat lényegi elemét képezik. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-termelés elterjedését lassítják a vele járó magas költségek. Az alacsony költségekkel járó, megbízható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-termelés piaci elterjedésének felgyorsítása érdekében égető szükség van olyan megoldásokra, amelyek nagyobb teljesítmény, fenntarthatóság és társadalmi elfogadottság mellett jelentősen csökkentik a költségeket. Az intézkedések középpontjában az innovatív megújuló energiaforrásokra, a hatékony és rugalmas, fosszilis tüzelőanyaggal (többek között földgázzal) működő erőművekre, a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási, illetve -újrahasznosítási technológiákra irányuló kutatásnak, fejlesztésnek és teljes körű demonstrációnak kell állnia.

3.2.1.  A szélenergiában rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása

A szélenergiával kapcsolatos célkitűzés lényege, hogy 2020-ig mintegy 20%-kal kell csökkenteni a szárazföldi és tengeri szélerőművek által termelt villamos energia előállítási költségét a 2010-es szinthez képest, egyre inkább a tengeri területekre koncentrálva, és lehetővé téve a villamosenergia-hálózatba való megfelelő integrálást. A fő hangsúly a nagyobb léptékű, nagyobb átalakítási hatékonyságú és – mind a szárazföldön, mind a nyílt tengeren termelt energia tekintetében (félreeső területeken és zord időjárási körülmények között is) – könnyebben elérhető újgenerációs szélenergia-átalakító rendszerek (beleértve az innovatív energiatárolási rendszereket is), valamint új sorozatgyártási folyamatok kifejlesztésén, tesztelésén és demonstrációján lesz. Figyelembe fogják venni a szélenergia fejlesztésének a környezetre és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásait is.

3.2.2.  Hatékony, megbízható és költségek tekintetében versenyképes napenergia-rendszerek

Annak érdekében, hogy a napenergia részesedése jelentősen növekedhessen a villamosenergia-ellátási piacon, 2020-ig a napenergia költségét – beleértve a napelemes, fotovoltaikus és koncentrációs technológiákét – a 2010-es szint felére kell csökkentenünk.

A fotovoltaikus (PV) rendszerek esetében a széles körű alkalmazás és a PV épületintegrációja érdekében többek között új koncepciókra és rendszerekre irányuló további kutatásra, demonstrációkra és tömegtermelési tesztelésre van szükség.

A koncentrációs napenergia-rendszerek esetében a hangsúlyt a hatékonyság növelésére és ezzel egyidejűleg a költségek és a környezeti terhelés csökkentésére kell helyezni, lehetővé téve a kipróbált technológiák ipari méretekben történő bevezetését erőmű-prototípusok megépítésével. Teszteléseket folytatunk a napenergiával történő villamosenergia-termelés és a tengervíz-sótalanítási eljárások hatékony ötvözésére.

3.2.3.  A szén-dioxid leválasztására, szállítására, tárolására és újrafelhasználására irányuló versenyképes és a környezet számára biztonságos technológiák kifejlesztése

A szén-dioxid leválasztása és tárolása (CCS) kulcsfontosságú opció, amelyet széles körben, kereskedelmi léptékben kell elterjeszteni globális szinten, hogy 2050-re eleget tehessünk a szén-dioxid-kibocsátás nélküli energiatermelés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipar iránti elvárásnak. A cél minimálisra csökkenteni az energiaiparban a szén-, gáz- és olajpala-tüzelésű erőműveknél alkalmazott CCS-technológia többletköltségét az egyenértékű, CCS nélküli erőművek és magas energiaigényű ipari létesítmények költségeihez képest.

Különösen támogatandó a teljes CCS-lánc – különböző leválasztó, szállító, tároló és újrafelhasználási technológiai alternatívákra kiterjedő – demonstrációja, amely kiegészül e technológiák további fejlesztésére, valamint a versenyképesebb leválasztási technológiák, a jobb alkotóelemek, az integrált rendszerek és folyamatok, a biztonságos geológiai tárolás és a leválasztott szén-dioxid nagyléptékű és társadalmilag elfogadott ▌újrahasznosítására kidolgozott racionális megoldások kutatásával, hogy ezzel lehetővé váljon a CCS-technológiák kereskedelmi forgalmazása a 2020 után üzembe helyezésre kerülő, fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőművekben, illetve a magas szén-dioxid-kibocsátású iparágak egyéb alkalmazásaiban. Támogatást kapnak továbbá a tisztaszén-technológiák, mivel ezek kiegészítik a CCS-t.

3.2.4.  A geotermikus, vízi, tengeri és más megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázása

A geotermikus, vízi és tengeri energia, valamint az egyéb megújuló energiák hozzájárulhatnak az európai energiaellátás szén-dioxid-mentesítéséhez, miközben növelik annak rugalmas alkalmazkodását a változó energiatermeléshez és energiafogyasztáshoz. A cél: továbbfejleszteni és kereskedelmileg éretté tenni a költséghatékony és fenntartható technológiákat, lehetőséget biztosítva ezzel azok széles körű, ipari léptékű bevezetéséhez, beleértve a villamosenergia-hálózatba való bekapcsolásukat. A megnövelt hatékonyságú geotermikus rendszerek technológiáját tovább kell kutatni, fejleszteni és demonstrálni, különösen a feltárás, a fúrások és a hőtermelés területén. Az óceánból nyert – például árapály, hullám vagy tengeráram mozgásából származó és az ozmotikus – energiák ▌kibocsátásmentes, tervezhető energiát képviselnek, továbbá hozzá tudnak járulni a nyílt tengeri szélenergiában rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához (a tengeri energiák ötvözése). A kutatási tevékenységeket ki kell terjeszteni olyan alacsony költségű alkotóelemek és anyagok laboratóriumi léptékű innovatív kutatására, amelyek megbízhatóan viselkednek mind a nagyfokú korróziónak és korhadásnak kedvező körülmények között, mind pedig az európai vizekre jellemző különféle feltételek közt végzett demonstrációk során.

3.3.  Alternatív tüzelőanyagok és mobil energiaforrások

Az energiával és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos európai célok teljesítése új tüzelőanyagok és mobil energiaforrások kifejlesztését is megköveteli. Különösen nagy jelentősége van ennek az intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedéssel kapcsolatos kihívás kezelésében. Ezen technológiák és alternatív tüzelőanyagok értékláncai még nem eléggé kidolgozottak, ezért azokat demonstrációs szintre kell hozni.

3.3.1.  A bioenergia versenyképesebbé és fenntarthatóbbá tétele

A bioenergia tekintetében a cél a legígéretesebb technológiák kereskedelmi szempontú kiérlelése, az eltérő értékláncú, a felszíni, tengeri és légi közlekedéshez alkalmazott bio-energiafinomítókra vonatkozó megközelítéshez használt ▌bio-tüzelőanyagok nagy arányú fenntartható termelésének, és a biomassza- és hulladékalapú, magas hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésnek és a zöld gáz előállításának a lehetővé tétele, beleértve a CCS-t is. Ki kell fejleszteni, illetve különböző léptékekben demonstrálni kell az eltérő bioenergia-pályák technológiáit, figyelembe véve az eltérő földrajzi és éghajlati feltételeket és logisztikai korlátokat, ezzel párhuzamosan a minimálisra csökkentve a földhasználattal járó káros környezeti és szociális hatásokat. A hosszabb távú kutatás támogatni fogja a fenntartható bioenergia-ágazat 2020 utáni fejlesztését is. Ezek a tevékenységek fogják kiegészíteni a termelési folyamat upstream (pl. alapanyagok, bioerőforrások) és downstream (pl. járműflottákba való integrálás) szakaszaival kapcsolatos azon kutatásokat, amelyeket más releváns „társadalmi kihívások” keretében végeznek.

3.3.2.  A hidrogén- és üzemanyagcella-technológiák piacra jutásának meggyorsítása

A hidrogén- és üzemanyagcella-technológiák nagy mértékben hozzájárulhatnak az Európa előtt álló energetikai kihívások kezeléséhez. E technológiák piaci versenyképességének megteremtése azonban még jelentős költségcsökkentést igényel. Szemléltetésképpen: a közlekedésben alkalmazott üzemanyagcella-rendszerek költségét tizedére kell csökkenteni az elkövetkező 10 évben. Ennek érdekében támogatást kapnak majd a hordozható, a helyhez kötött, a mikroméretű helyhez kötött, valamint a közlekedési alkalmazásokra és kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó ▌demonstrációk és a kereskedelmi hasznosítást megelőző terjesztési tevékenységek, de támogatást fog élvezni a hosszú távú kutatás és technológiai fejlesztés is, elősegítve a versenyképes üzemanyagcella-lánc kialakulását és a fenntartható hidrogéntermelés és -infrastruktúra létrejöttét Unió-szerte. A megfelelő mértékű piaci áttörés érdekében erős nemzeti és nemzetközi együttműködésre – például megfelelő szabványok kidolgozására – lesz szükség.

3.3.3.  Új alternatív tüzelőanyagok

Számos új, hosszú távon hasznosítható alternatíva áll rendelkezésünkre, például a fémpor-tüzelőanyagok vagy a fotoszintetizáló (vízi és a szárazföldi) mikroorganizmusokból és mesterséges fotoszintézis-utánzatokból kinyerhető tüzelőanyagok és a napenergiából mesterséges fotoszintézissel előállított tüzelőanyagok. Ezek az új módszerek lehetőséget teremtenek a hatékonyabb energiaátalakításra, valamint a költségek tekintetében versenyképesebb és fenntartható technológiák kifejlesztésére ▌. Támogatásban részesül majd többek között ezeknek az új és egyéb potenciális technológiáknak a laboratóriumi léptékről demonstrációs léptékre való bővítése annak érdekében, hogy 2020-ig sor kerülhessen a kereskedelmi hasznosítást megelőző demonstrációra.

3.4.  Intelligens és egységes európai villamosenergia-hálózat

A villamosenergia-hálózatoknak a következő három, egymással összefüggő kihívásnak kell megfelelniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a fogyasztóbarát és egyre inkább szén-dioxid-mentes villamosenergia-rendszer kialakítását: a páneurópai piac létrehozása; a megújuló energiaforrások jelentős növekedésének integrálása; valamint a több millió szolgáltató és fogyasztó (egyre több háztartás tölti be mindkét szerepet) – köztük az elektromos meghajtású járművek tulajdonosai – közötti interakciók kezelése. A jövőbeli villamosenergia-hálózatok jelentős szerepet fognak betölteni a ▌szén-dioxid-mentes villamosenergia-rendszerre való áttérésben, miközben további rugalmasságot és költséghatékonyságot kínálnak a fogyasztóknak. A 2020-ra kitűzött fő cél az, hogy a villamos energia mintegy 35%-át(22) – elszórt és koncentrált – megújuló energiaforrásokból nyerjük és osszuk el.

A nagymértékben integrált kutatási és demonstrációs erőfeszítés támogatni fogja olyan új komponensek, technológiák és eljárások kifejlesztését, amelyek megoldást adnak a távvezeték-hálózatnak mind az energiatovábbítási, mind az energiaelosztási problémáira, beleértve a rugalmas energiatárolást is.

A kibocsátások és a költségek minimalizálása céljából figyelembe kell venni az energiakínálat és -kereslet sikeres kiegyensúlyozására igénybe vehető minden opciót. Szükség van új intelligens energiahálózati technológiák, valamint nagyobb rugalmasságot és hatékonyságot lehetővé tévő tartalék- és kiegyenlítő technológiák – köztük hagyományos erőművek –, valamint az átviteli kapacitást, a minőséget és a hálózati biztonságot javító új hálózati összetevők kifejlesztésére. Kutatásokat kell folytatni az új erőművi technológiákat és a kétirányú digitális kommunikációs infrastruktúrákat illetően és az eredményeket integrálni kell a villamosenergia-hálózatba, illetve fel kell azokat használni a más energiahálózatokkal való intelligens kapcsolatok kialakítására is. Ez hozzá fog járulni a hálózatok jobb tervezéséhez, nyomon követéséhez, irányításához és biztonságos működtetéséhez normál és rendkívüli körülmények között, továbbá a szolgáltatók és a fogyasztók közötti interakciók kezeléséhez, valamint az energiaáramok továbbításához, irányításához és kereskedelméhez. A jövőbeli infrastruktúrák üzembe helyezése vonatkozásában kidolgozott mutatóknak és költség-haszon elemzéseknek a teljes energiarendszert figyelembe kell venniük. Ezenkívül maximalizálni kell az intelligens hálózatok és távközlési hálózatok közötti szinergiákat, elkerülve a beruházások közötti átfedéseket, növelve a biztonságot és felgyorsítva az intelligens energiaszolgáltatások elterjedését.

A termelés és a kereslet közötti szükséges rugalmasságot új típusú energiatároló eszközök (▌mind az akkumulátorok, mind pedig a nagyméretű berendezések, például az energia gázzá alakításához) és járműrendszerek fogják biztosítani. A korszerűsített ikt-technológiák tovább növelik majd a villamos energia keresleti oldali rugalmasságát azzal, hogy az (ipari, kereskedelmi és lakossági) fogyasztókat ellátják a szükséges automatizálási eszközökkel. A biztonság, a megbízhatóság és az adatvédelem szintén alapvető szerepet játszik ebben a kérdésben.

Új tervezési, piaci és szabályozási koncepcióknak kell előmozdítaniuk a villamosenergia-ellátó lánc általános hatékonyságát és költséghatékonyságát, az infrastruktúrák kölcsönös átjárhatóságát, valamint egy nyílt és versenyképes piac létrejöttét az intelligens energiahálózati technológiák, termékek és szolgáltatások területén. A megoldások európai szintű bevezetése előtt nagyléptékű demonstrációs projektek szükségesek azok tesztelésére és validálására, valamint a rendszer és az érdekelt felek számára nyújtott előnyök felmérésére. Mindezt pedig olyan kutatásoknak kell kísérniük, amelyek a gazdasági ösztönzőkre, a magatartásbeli változásokra, az információs szolgáltatásokra és az intelligens hálózatok által kínált egyéb innovatív lehetőségekre adott fogyasztói és vállalkozói reakciók megismerésére irányulnak.

3.5.  Új ismeretek és technológiák

Hosszú távon új típusú, hatékonyabb és költségek tekintetében versenyképes, továbbá tiszta, biztonságos és fenntartható energiatechnológiákra lesz szükségünk. Több tudományágat érintő kutatás révén fel kell gyorsítanunk az előrehaladást, hogy tudományos áttörést érhessünk el az energiával kapcsolatos koncepciók és az alaptechnológiák (pl. nanotudományok, anyagtudományok, szilárdtest-fizika, ikt, biotudományok, földtudományok, számítástechnika, űrkutatás) terén, továbbá adott esetben a biztonságos és környezeti szempontból fenntartható nem szokványos gáz- és kőolajforrások feltárása és kitermelése terén, valamint innovációs fejlesztésekkel a jövőbeli és feltörekvő technológiák tekintetében.

Olyan élvonalbeli kutatásra lesz továbbá szükség, amely megoldásokat kínálhat az energiarendszerek változó éghajlati feltételekhez való hozzáigazítására. A prioritások új tudományos és technológiai igényekhez és lehetőségekhez, vagy olyan, újonnan megfigyelt jelenségekhez igazíthatók, amelyek esetleg ígéretes fejlesztésekre vagy társadalmi kockázatokra utalnak és felmerülnek a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása folyamán.

3.6.  Hatékony döntéshozatal, a nyilvánosság bevonása

Az energiakutatásoknak támogatniuk kell az energiapolitikát és szorosan igazodniuk kell ahhoz. Az energiaipari technológiák és szolgáltatások bevezetésére és alkalmazására, az infrastruktúrára, a piacokra – beleértve a szabályozási keretrendszereket – és a fogyasztói magatartásra vonatkozó széleskörű ismeretek és kutatások szükségesek ahhoz, hogy a politikai döntéshozók megalapozott elemzésekhez jussanak. Támogatandó – mindenekelőtt az Európai Bizottság SET-tervvel kapcsolatos információs rendszere keretében – az energiával kapcsolatos fő gazdasági és társadalmi kérdések felmérésére szolgáló, stabil és átlátható elméletek, eszközök, módszerek és modellek kifejlesztése; a kibővített Unióra és az energia és az energiával kapcsolatos szakpolitikák által az ellátásbiztonságra, a fogyasztásra, a környezetre, a természeti erőforrásokra, az éghajlatváltozásra, a társadalomra és az energiaipar versenyképességére gyakorolt hatás felmérésére vonatkozó adatbázisok és forgatókönyvek létrehozása; társadalmi-gazdasági kutatások, továbbá a tudománynak a társadalomban betöltött szerepére vonatkozó tanulmányok végrehajtása.

Élve az internet és a szociális technológiák nyújtotta lehetőségekkel nyitott innovációs fórumokon, például a „Living labs” (Élő laboratóriumok) kezdeményezés vagy a szolgáltatási innovációk nagyléptékű demonstrációs projektjei keretében, valamint panelvizsgálatokon keresztül vizsgálni lehet a fogyasztói magatartást – köztük a kiszolgáltatott fogyasztók, pl. a fogyatékkal élő személyek magatartását – és annak változásait, egyúttal tiszteletben tartva a magánélet védelméhez való jogot.

3.7.  Az energiaipari innováció piaci fogadtatása ▌

A új energiatechnológiák kellő időben való kibontakoztatásához és költséghatékony alkalmazásához innovatív piaci bevezetési és terjesztési megoldásokra van szükség. A technológia által vezérelt kutatáson és demonstráción túl olyan egyértelmű uniós hozzáadott értéket képviselő tevékenységekre lesz szükség, amelyek a fenntartható energia uniós piacain magas kiegyenlítő hatású nem technológiai innovációk különböző tudományágakon és kormányzati szinteken átívelő kifejlesztését, alkalmazását, megosztását és elterjesztését célozzák.

Az ilyen innovációk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, megújuló és energiahatékony technológiák és megoldások számára kedvező piaci feltételek létrehozására fognak összpontosulni szabályozási, igazgatási és finanszírozási szinten. Támogatást kapnak azok az intézkedések, amelyek megkönnyítik az energiapolitika végrehajtását, előkészítik a terepet a beruházások beindítására, támogatják a kapacitásépítést és előmozdítják a társadalmi elfogadottságot. Emellett a meglévő technológiák intelligens és fenntartható alkalmazásával kapcsolatos innovációra is figyelmet kell fordítani.

A kutatások és az elemzések újra és újra igazolják az emberi tényező alapvető szerepét a fenntartható energiapolitikák sikerében és kudarcában. Ösztönzésre kerülnek az innovatív szervezeti struktúrák, a jó gyakorlatok terjesztése és cseréje, valamint a speciális képzési és kapacitásépítő tevékenységek.

3.8.  Egyedi végrehajtási szempontok

A kihívás keretében végzett tevékenységek megvalósítása során a prioritásokat annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy európai szinten meg kell erősíteni az energiával kapcsolatos kutatást és innovációt ▌. A fő cél a stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv)(23) részét képező kutatási és innovációs program végrehajtásának támogatása lesz annak érdekében, hogy megvalósulhassanak az Unió energiaügyi és éghajlat-változási politikájának célkitűzései. A SET-terv menetrendje és végrehajtási tervei éppen ezért értékes bemeneti tényezőt jelentenek a munkaprogramok kialakításánál. A stratégiai prioritások meghatározásának és az energiakutatás és innováció egész Unióra kiterjedő koordinálásának alapja a SET-terv irányítási struktúrája lesz.

A nem technológiai program tekintetében az Unió energiapolitikája és jogszabályai lesznek az irányadók. Elő kell segíteni, hogy Unió-szerte olyan környezet jöjjön létre, amely lehetővé teszi az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos igazolt technológiák, szolgáltatási megoldások, folyamatok és szakpolitikai kezdeményezések tömeges alkalmazását. Ennek része lehet az energiahatékonysági és megújuló energiával kapcsolatos beruházások kifejlesztéséhez és piaci megjelenítéséhez biztosított technikai segítségnyújtás támogatása is.

A piaci elterjedés területén folyó tevékenységek során építeni kell az „Intelligens Energia – Európa” kezdeményezés keretében szerzett tapasztalatokra is.

Az erőforrások megosztása és a közös végrehajtás érdekében fontos lesz, hogy az európai érdekeltek között partnerségi viszony alakuljon ki. Adott esetben megfontolható, hogy a SET-terv meglévő európai ipari kezdeményezései alakuljanak át formális köz-magán társulásokká, ha ez a ▌finanszírozás szintjének és koherenciájának emelése, valamint a köz- és a magánszféra érdekelt felei által közösen végzett kutatási és innovációs tevékenységek ösztönzése szempontjából helyénvalónak tűnik. Mérlegelni fogjuk az állami kutatók szövetségeinek – különösen a SET-terv keretében az állami kutatási források és infrastruktúrák kulcsfontosságú európai érdekű kutatási területetekre történő összevonására létrehozott európai energiakutatási szövetségnek – a támogatását, akár a tagállamokkal közösen is. A nemzetközi koordinációs cselekvések a „változó geometria” elvének megfelelően, az országok kapacitásait és sajátosságait figyelembe véve fogják támogatni a SET-terv prioritásait. Az intézkedések továbbá a vonatkozó európai innovációs partnerségek, valamint az európai technológiai platformok kutatási és innovációs menetrendjének vonatkozó szempontjaihoz is megfelelő módon kapcsolódni fognak.

Mérlegelhető a vonatkozó közös programozási kezdeményezések, valamint a területen működő, a közszektoron belüli, illetve a köz- és a magánszféra közötti partnerségek támogatása. A tevékenységek során ezenfelül a kkv-k részvételének fokozott támogatását és előmozdítását kell központi kérdésként kezelni.

Az Európai Bizottság SET-tervre létrehozott információs rendszerét (SETIS) mozgósítani fogjuk a végrehajtás előrehaladásának figyelemmel kísérésére szolgáló, fő eredményességi mutatóknak az érdekeltekkel közösen történő kidolgozására; ezek a mutatók a legújabb fejlemények alapján rendszeres felülvizsgálatot igényelnek. Az e kihívás keretében végzett tevékenységek célja tágabb értelemben a vonatkozó uniós programok, kezdeményezések és politikák, például a kohéziós politika koordinációjának javítása, mindenekelőtt nemzeti és regionális intelligens szakosodási stratégiák és a kibocsátás-kereskedelmi rendszer mechanizmusai révén (például a demonstrációs projektek támogatásával kapcsolatban).

4.  INTELLIGENS, KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ÉS INTEGRÁLT KÖZLEKEDÉS

4.1.  Környezetkímélő, erőforrás-hatékony közlekedés

Az európai szakpolitikai célkitűzések között az szerepel, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest 60%-kal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. 2030-ig a hagyományos üzemanyaggal működő gépkocsik használatát a városokban felére kellene csökkenteni, a nagyvárosokban pedig gyakorlatilag szén-dioxid-mentes logisztikát kellene megvalósítani. 2050-ig a légiközlekedésben az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok részarányát a 2005-ös szinthez képest 40%-ra kell emelni, a tengeri közlekedésben alkalmazott bunkerolajból származó szén-dioxid-kibocsátást pedig a 2005-ös szintekhez képest 40%-kal kell csökkenteni(24).

Alapvetően fontos ennek a környezeti hatásnak a technológiai javítások révén való csökkentése, szem előtt tartva azt, hogy minden közlekedési mód különböző kihívásokkal szembesül, és egyedi technológiai integrációs ciklusokkal működik.

A kutatás és az innováció jelentősen hozzá fog járulni a szükséges megoldások kialakításához és elterjesztéséhez minden közlekedési mód esetében. Ezzel erőteljesen csökkenni fog a közlekedésben a környezetre káros anyagok (például a CO2, az NOx, az SOx és a zaj) kibocsátása, valamint a fosszilis üzemanyagoktól való függőség, és ezáltal a közlekedésnek a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra gyakorolt kedvezőtlen hatása.

Mindez pedig elősegíti a természeti erőforrások megóvását is. Ennek elérése céljából a munka az alábbi egyedi tevékenységekre fog irányulni:

4.1.1.  A légi járművek, a szárazföldi járművek és a hajók tisztább üzemeltetése és kisebb zajkibocsátása javítani fogja környezeti teljesítményüket, és mérsékelni fogja az észlelhető zajt és vibrációt

Az e területen végzett tevékenységek elsősorban a végtermékekre koncentrálnak, de foglalkoznak majd a „lean” és ökológiai tervezés és gyártás folyamataival is – figyelembe véve a teljes életciklus folyamatát –, ahol az újrafeldolgozhatóság már a tervezési szakaszba integrálódik. A tevékenységek közé tartozik a meglévő termékek és szolgáltatások új technológiák integrálásával történő korszerűsítése is.

a)  A tisztább és csendesebb meghajtási technológiák kifejlesztése és elterjedésének felgyorsítása jelentős tényezője a közlekedésből származó, az éghajlatra és az európai polgárok egészségére gyakorolt hatások – pl. a szén-dioxid, zaj és egyéb szennyezés csökkentésének vagy kiiktatásának. Villanymotorokra és akkumulátorokra, hidrogén- és üzemanyagcellákra, gázmeghajtású motorokra, fejlett motor-felépítésre és -technológiára vagy hibrid meghajtásra támaszkodó új és innovatív megoldásokra van szükség. A technológiai áttörések szintén elősegítik majd a hagyományos és új meghajtási rendszerek környezeti teljesítményének javítását.

b)  Az alacsony kibocsátású, alternatív energiaforrások felhasználási lehetőségeinek felkutatása elősegíti majd a fosszilis üzemanyagok fogyasztásának csökkentését. Ez magába foglalja a megújuló energiaforrásokból származó fenntartható üzemanyagok és a villamos energia felhasználását minden közlekedési ágazatban – beleértve a légiközlekedést is –, és az üzemanyag-fogyasztásnak a környezeti energia hasznosítása és a diverzifikált energiaellátás, valamint egyéb innovatív megoldások révén való csökkentését. Új, holisztikus megközelítések kerülnek alkalmazásra, amelyek kiterjednek a járművekre, az energiatárolásra, az energiaszállításra, a tüzelőanyag- és feltöltő infrastruktúrára, beleértve a jármű–hálózat interfészeket és az alternatív üzemanyagok használatára vonatkozó, innovatív megoldásokat is.

c)  A légi járművek, hajók és szárazföldi járművek súlyának csökkentése, valamint aerodinamikai, hidrodinamikai vagy gördülési ellenállásuknak a könnyebb anyagok, karcsúbb szerkezetek alkalmazásával és innovatív tervezéssel elért csökkentése javítani fogja általános teljesítményüket, és ez hozzá fog járulni az üzemanyag-fogyasztás mérséklődéséhez.

4.1.2.  Intelligens berendezések, infrastruktúra és szolgáltatások kialakítása

Ez a tevékenység segít optimalizálni a közlekedést és szállítást, és mérsékli az erőforrások fogyasztását. A hangsúly a repülőterek, kikötők, logisztikai platformok és felszíni szállítási infrastruktúrák hatékony tervezését, kialakítását, használatát és irányítását lehetővé tévő megoldásokon, valamint az autonóm és hatékony karbantartási, nyomon követési és vizsgálati rendszereken lesz. Új politikákat, üzleti modelleket, koncepciókat, technológiákat és IT-megoldásokat kell bevezetni a kapacitás növelése érdekében. Különös figyelemben fog részesülni a berendezések és az infrastruktúrák éghajlatváltozással szembeni ellenálló képessége, az életciklus-alapú megközelítésen alapuló, költséghatékony megoldások, valamint a hatékonyabb és költségkímélőbb karbantartást lehetővé tévő új anyagok és technológiák felhasználásának bővítése. Figyelmet kell fordítani a hozzáférhetőségre, a felhasználóbarát kialakításra és társadalmi befogadás szempontjára is.

4.1.3.  A közlekedés és a mobilitás javítása a városi területeken

E tevékenységnek a lakosság azon növekvő része lesz a haszonélvezője, amely nagyvárosokban él és dolgozik, vagy ott vesz igénybe szolgáltatásokat, tölti el szabadidejét. Olyan új mobilitási koncepciókat, közlekedésszervezést, multimodális megközelítési modelleket, logisztikát, innovatív járművek biztosításának lehetőségét, városi közszolgáltatási és tervezési megoldásokat kell kidolgozni és tesztelni, amelyek hozzájárulnak a forgalmi torlódások, a légszennyezés és a zajkibocsátás csökkentéséhez, miközben javítják a városi közlekedés hatékonyságát. A magángépjárművek használatának reális alternatívájaként fejleszteni kell a közösségi nem motorizált közlekedést, valamint az egyéb, erőforrás-hatékony utas- és teherszállítási lehetőségeket, az intelligens közlekedési rendszerek szélesebb körű használatának, valamint az innovatív kereslet- és kínálatszabályozásnak a támogatására építve. Különös hangsúlyt kell továbbá kapnia a közlekedési rendszer és az egyéb városi rendszerek közötti kapcsolatnak.

4.2.  Nagyobb mobilitás, kevesebb torlódás, fokozott biztonság és védelem

A vonatkozó európai közlekedéspolitikai célok a mobilitás iránti növekvő igényre való tekintettel a teljesítmény és a hatékonyság optimalizálására irányulnak, annak érdekében, hogy Európa a légi, vízi és vasúti közlekedés szempontjából a legbiztonságosabb régió lehessen, továbbá eredményeket érjen el annak a célkitűzésnek a tekintetében, amely szerint a halálos kimenetelű közúti balesetek számát 2050-ig nullára, a közúti balesetek számát pedig 2020-ra a felére kell csökkenteni. A 300 kilométernél messzebbre történő közúti teherszállítás 30 %-át a vasúti és a vízi szállításnak kell átvennie. A fennakadás nélküli, megfizethető, felhasználóbarát és hatékony páneurópai személy- és áruszállítás – amely a külső költségeket is internalizálja –, új európai multimodális közlekedésirányítási, információs és fizetési rendszereket, valamint a távolsági és a városi mobilitási hálózatok közötti valós összekapcsolódást igényel.

A jobb európai közlekedési rendszer hozzájárul majd a közlekedés hatékonyabb igénybevételéhez, javítja a polgárok életminőségét és elősegíti az egészségesebb környezet kialakítását.

A kutatás és az innováció az alábbi egyedi tevékenységek révén jelentősen hozzá fog járulni ezekhez az ambiciózus szakpolitikai célokhoz:

4.2.1.  A közlekedési torlódások jelentős csökkentése

Ez a tevékenység az intelligens, multimodális és átfogóan intermodális, „háztól házig” vivő közlekedési rendszerrel és a közlekedés felesleges igénybevételének kiküszöbölésével valósítható meg. Mindez a közlekedési módok összehangoltságának, a közlekedési láncok optimalizálásának és a közlekedési műveletek és szolgáltatások nagyobb integrációjának előmozdítását jelenti. Ezek az innovatív megoldások javítják majd a megközelíthetőséget, és bővítik az utasok – és ezen belül az idősek és a kiszolgáltatott felhasználók – választási lehetőségeit is, továbbá lehetőséget nyújtanak a torlódások csökkentésére az incidenskezelés javításával és a forgalomoptimalizálási rendszerek fejlesztésével.

4.2.2.  Jelentős javulás a személyek és áruk mobilitásában

Javulás csak intelligens közlekedési alkalmazások és irányítási rendszerek kifejlesztésével, demonstrációjával és széles körű használatával érhető el. Ez szükségessé teszi egyrészt olyan tervezési, keresletelemzési és -gazdálkodási, információs és fizetési rendszerek kifejlesztését, amelyek egész Európa vonatkozásában kölcsönösen átjárhatók, másrészt az információáramlás, az irányítási rendszerek, az infrastruktúrahálózatok és a mobilitási szolgáltatások új, közös, nyílt platformokra épülő, multimodális keretrendszerbe történő teljes integrálását. Ez az utazásnak és a fuvarozásnak a szállítási módok közötti áttervezésével biztosítja a válsághelyzetekre és szélsőséges időjárási viszonyokra való rugalmas és gyors válaszadást is. Az új helyzetmeghatározó, navigációs és időzítő alkalmazások, amelyeket a Galileo és az EGNOS műholdas navigációs rendszerek tesznek elérhetővé, hatékony eszközök lesznek e cél elérésében.

a)  Az innovatív légiforgalom-irányító technológiák a gyorsan növekvő kereslet mellett minőségi ugrást tesznek lehetővé a biztonság és hatékonyság területén, a nagyobb pontosság elérése, a repülőtereken az utazással kapcsolatos tevékenységekre fordított idő csökkentése és a légi közlekedési rendszerek rugalmasságának biztosítása érdekében. Az „egységes európai égbolt” megvalósítását és továbbfejlesztését olyan kutatási és innovációs tevékenységek fogják támogatni, amelyek megoldásokat kínálnak a légi forgalomirányítás és a légi járművek működtetése és irányítása nagyobb fokú automatizáltságának és autonómiájának biztosítására, valamint a légi és földi alkotóelemek nagyobb fokú integrációjára, illetve újszerű megoldásokkal támogatják az utasoknak és áruknak a teljes közlekedési rendszerben való hatékony és zökkenőmentes kezelését.

b)  A vízi közlekedés terén a jobb és integrált tervezési és irányítási technológiák hozzájárulnak a „kék övezetnek” az Európát körülvevő tengereken történő, kikötői műveleteket javító kialakulásához, valamint a folyami hajózás megfelelő keretrendszerének kialakításához.

c)  A vasúti és közúti közlekedés területén a hálózati irányítás optimalizálása és kölcsönös átjárhatósága javítani fogja az infrastruktúra hatékony használatát, és megkönnyíti majd a határokon átnyúló műveletek végzését. A járművek közötti, valamint a járművek és az infrastruktúra közötti kommunikációra támaszkodva átfogó és együttműködő közúti közlekedésirányítási és informatikai rendszerek kidolgozására fog sor kerülni.

4.2.3.  Új áruszállítási és logisztikai koncepciók kialakítása ▌

Ez a tevékenység csökkentheti a közlekedési rendszerre és a környezetre nehezedő nyomást, javíthatja a biztonságot, valamint növelheti az áruszállítási kapacitást. Például a nagy teljesítményű és mérsékelt környezeti hatású járműveket intelligens, biztonságos fedélzeti és infrastruktúraalapú rendszerekkel kombinálhatjuk ▌. Ezt a közlekedés területén alkalmazott integrált logisztikai megközelítés alapján kell végezni. Ugyancsak támogatjuk az olyan, papír nélküli szállítási folyamatra épülő e-áruszállítás kialakítását, ahol az elektronikus információáramlás, szolgáltatások és kifizetések a különböző szállítási módokban megvalósuló fizikai áruáramláshoz vannak rendelve.

4.2.4.  A baleseti ráták, a halálos kimenetelű és a személyi sérüléses balesetek csökkentése, illetve a biztonság növelése

Ez a szállítási rendszerek szervezésében, irányításában, teljesítmény- és kockázatfelmérésében rejlő szempontok kezelésével, valamint azzal kell elérni, hogy a szárazföldi, légi és vízi járművek, az infrastruktúra és az utasterminálok tervezésére, gyártására és működtetésére helyezik a hangsúlyt. Így a hangsúly a passzív és aktív biztonságra, a megelőzési célú védelemre, valamint az automatizálás és a képzési folyamatok továbbfejlesztésére helyeződik annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az emberi tévedésből eredő hibák kockázatát és hatását. Az időjárási hatások, a természeti veszélyek és más válsághelyzetek hatékonyabb előrejelzése, értékelése és enyhítése céljából speciális eszközöket és technikákat kell kialakítani. Szintén központi szerepet kap majd a biztonsági szempontok beépítése az utas- és áruforgalom tervezésébe és irányításába, csakúgy, mint a szárazföldi, légi és vízi járművek tervezése, a forgalom és a rendszerek irányítása és a közlekedési infrastruktúrák, valamint a teher- és utasterminálok kialakítása. Az intelligens közeledési és összeköttetési alkalmazások is a fokozott biztonság hasznos eszközei lehetnek. A tevékenységek során kiemelt figyelmet kell fordítani a közutakat használók biztonsága javítására is, különösen azok esetében, akik a legnagyobb kockázatnak vannak kitéve, elsősorban a városi területeken.

4.3.  Az európai közlekedési ipar globális vezető szerepe

Vezető szerepének a technológiai fejlődés területén való megőrzésével és a meglévő gyártási folyamatok versenyképességének javításával a kutatás és az innováció – a növekvő verseny ellenére – hozzá fog járulni a növekedéshez és a magas képzettséget igénylő munkahelyek teremtéséhez az európai közlekedési iparban. A tét egy olyan, jelentős gazdasági ágazat versenyképességének továbbfejlesztése, amely az Unió nemzeti össztermékének a 6,3 %-át képviseli közvetlenül, és csaknem 13 millió európai munkavállalót foglalkoztat. A konkrét célok közé tartozik az innovatív és környezetbarát légi, vízi és szárazföldi közlekedési eszközök új generációjának kifejlesztése, az innovatív rendszerek és berendezések fenntartható gyártásának biztosítása, valamint a jövőbeli közlekedési eszközök használatának megalapozása az új technológiák, koncepciók és tervek, intelligens ellenőrző rendszerek, hatékony fejlesztési és termelési folyamatok, innovatív szolgáltatások és tanúsítási eljárások kidolgozásával. Európa célja, hogy hogy a hatékonyság, a környezeti teljesítmény és a biztonság terén globális vezető szerepet töltsön be az összes közlekedési mód tekintetében, és erősödjön vezető szerepe mind a végtermékek, mind az alrendszerek globális piacain.

A kutatás és az innováció az alábbi egyedi tevékenységekre fog összpontosítani:

4.3.1.  Az újgenerációs közlekedési eszközök kifejlesztése, amellyel biztosítható a megfelelő piaci részesedés a jövőben

Ez a tevékenység elő fogja mozdítani Európa vezető szerepét a repülőgépek, a nagysebességű vonatok, a hagyományos és az (elő)városi vasúti közlekedés, a közúti járművek, az elektromobilitás, az utasszállító hajók, kompok, a specializált csúcstechnológiát képviselő hajók és tengeri platformok területén. Javítja fogja az európai ipar versenyképességét az újonnan jelentkező technológiák és rendszerek terén, és támogatja azok diverzifikációját az új piacok felé, beleértve a nem közlekedési ágazatokat is. Ez magában foglalja az olyan innovatív, biztonságos és környezetbarát szárazföldi, légi és vízi járművek kifejlesztését is, amelyek hatékony hajtóművekkel, nagy teljesítménnyel és intelligens operációs és irányítórendszerekkel rendelkeznek.

4.3.2.  Intelligens fedélzeti irányító rendszerek

Ezekre a nagyobb teljesítményszint és rendszerintegráció közlekedésben való érvényesítése érdekében van szükség. Megfelelő kommunikációs interfészeket kell kifejleszteni a szárazföldi, légi és vízi járművek és az infrastruktúra között minden indokolt kombinációban, az elektromágneses terek hatásait is figyelembe véve, azzal a céllal, hogy közös működési normákat lehessen meghatározni. Ez magában foglalhatja a forgalomirányítási és az utasinformációnak közvetlenül a járművekbe épített berendezésekbe történő eljuttatását is, amely információkat egyúttal az útviszonyokra és a torlódásokra vonatkozó, ugyanezen berendezésektől származó megbízható valós idejű forgalmi adatok támasztanak alá.

4.3.3.  Korszerű termelési eljárások

Ezek a folyamatok lehetővé fogják tenni a szárazföldi, légi és vízi járművek, valamit alkatrészeik, berendezéseik és a kapcsolódó infrastruktúrák testre szabását, valamint az életciklusuk alatt felmerülő költségek és a fejlesztésükhöz szükséges idő csökkentését, továbbá megkönnyítik majd mindezek szabványosítását és tanúsítását. Az e területen végzett tevékenységek révén a digitális eszközök és automatizáció segítségével gyors és költséghatékony tervezési és gyártási technológiák (beleértve az összeszerelést, a gyártást, a karbantartást és az újrahasznosítást) és komplex rendszerek integrálására szolgáló kapacitás kerül kialakításra. Ez elő fogja segíteni, hogy olyan versenyképes szállítói láncok jöjjenek létre, amelyek képesek rövid időn belül, alacsonyabb költségek mellett ellátni a piacot, a működés biztonságának és védelmének veszélyeztetése nélkül. Az innovatív anyagoknak a közlekedés területén való alkalmazása egyúttal prioritást jelent mind a környezetvédelmi és a versenyképességi célok, mind a biztonság és védelem fokozása szempontjából.

4.3.4.  Teljesen új közlekedési koncepciók kidolgozása

Ez a tevékenység hosszabb távon növeli Európa versenyelőnyét. A stratégiai multidiszciplináris kutatási és a koncepció-igazoló tevékenységek során az innovatív közlekedési rendszereket lehetővé tévő megoldásokra kell összpontosítani. Ez magában foglalja a hosszú távú potenciállal rendelkező és kiemelkedő környezeti teljesítményt nyújtó, teljesen automatizált és egyéb új típusú szárazföldi, légi és vízi járműveket, valamint új szolgáltatásokat is.

4.4.  Társadalom-gazdaságtani és magatartás-kutatás és előremutató politikaformálás

Olyan, a szakpolitikai elemzéseket és fejlesztést támogató tevékenységekre – ezen belül pedig a közlekedés térbeli, társadalmi-gazdasági és szélesebb társadalmi vonatkozásaival kapcsolatos magatartás megértése érdekében az okok feltárására – van szükség, amelyek hozzájárulnak az innováció előmozdításához és a közlekedésben felmerülő kihívások leküzdése érdekében elengedhetetlen közös tudásalap létrehozásához. A tevékenységek az európai kutatási és innovációs politikák fejlesztését és alkalmazását célozzák meg a közlekedést és mobilitást, az előremutató tanulmányokat és a technológiai előrelátást illetően, valamint erősítik az európai kutatási térséget.

A helyi és regionális sajátosságoknak, a felhasználói magatartásnak és felfogásnak, a társadalmi elfogadásnak, a szakpolitikai intézkedések hatásainak, a mobilitásnak, a változó szükségleteknek és trendeknek, a jövőbeli kereslet alakulásának és az üzleti modelleknek, valamint azok következményeinek a megértése kiemelkedő fontosságú az európai közlekedési rendszer fejlődése szempontjából. Sor fog kerülni továbbá olyan, 2050-ig szóló forgatókönyvek kidolgozására, amelyek figyelembe veszik a társadalmi tendenciákat, az okozati összefüggésekkel kapcsolatos adatokat, a szakpolitikai célokat és a technológiai előrejelzéseket. A területi fejlődés, a társadalmi kohézió és az európai közlekedési rendszer közötti összefüggések jobb megértése céljából megalapozott modellekre van szükség, amelyek alapján megfelelő politikai döntéseket lehet hozni.

A kutatások annak kiderítésére fognak koncentrálni, hogy miképpen lehet csökkenteni a mobilitás elérhetőségében jelentkező társadalmi és területi egyenlőtlenségeket, és miképpen lehet javítani a közlekedési szolgáltatások kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználóinak helyzetén. A gazdasági kérdések kezelése közben az adózási és árazási modellek mellett arra is összpontosítanunk kell, hogy miképpen lehet a közlekedési módok közötti külső tényezőket belső tényezőkké alakítani. Előretekintő kutatásra van szükség a szakképzettség és a munkahelyek, a kutatás- és innovációfejlesztés és -terjesztés, valamint a transznacionális együttműködés jövőbeli követelményeinek kiértékeléséhez.

4.5.  Egyedi megvalósítási szempontok

A tevékenységek szervezése olyan módon fog történni, hogy adott esetben lehetőség nyíljon integrált és közlekedésimód-specifikus megközelítés alkalmazására is. Többéves láthatóságra és folyamatosságra van szükség ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni az egyes közlekedési módok sajátosságait és a kihívások holisztikus jellegét csakúgy, mint az európai technológiai platformok stratégiai kutatási és innovációs menetrendjeiben meglévő, e területre vonatkozó szempontokat.

Vizsgálat tárgyát képezhetik a vonatkozó közös programozási kezdeményezések és a területen működő, a közszektoron belüli, illetve a köz- és a magánszféra közötti partnerségek támogatásával kapcsolatos lehetőségek is. Az intézkedések továbbá a megfelelő európai innovációs partnerségek e területre vonatkozó tevékenységeihez is megfelelő módon kapcsolódni fognak. A tevékenységek során ezenfelül a kkv-k részvételének fokozott támogatását és előmozdítását kell központi kérdésként kezelni.

5.  ÉGHAJLAT-POLITIKA, KÖRNYEZETVÉDELEM, ERŐFORRÁS-HATÉKONYSÁG ÉS NYERSANYAGOK

5.1.  Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és ahhoz való alkalmazkodás

A légkör jelenlegi szén-dioxid-koncentrációja közel 40%-kal magasabb, mint az ipari forradalom kezdetén, és 2 millió év távlatában jelenleg a legmagasabb szinten van. A nem szén-dioxid típusú üvegházhatású gázok szintén hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz és egyre jelentősebb szerepet töltenek be. Határozott fellépés nélkül az éghajlatváltozás a világ GDP-jének legalább 5%-ába kerülhet évente, és egyes forgatókönyvek szerint ez az arány akár 20% is lehet. Ezzel szemben mielőbbi és hathatós fellépéssel a nettó éves költségeket a GDP 1%-a körüli értékre lehetne csökkenteni. A 2°C-os célkitűzés elérése és az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak elkerülése megköveteli a fejlett országoktól, hogy az 1990-es évek szintjével összevetve 2050-ig az üvegházhatású gázok kibocsátását 80–95%-kal csökkentsék.

E tevékenység célja tehát olyan innovatív, költséghatékony és fenntartható, alkalmazkodást elősegítő és enyhítő intézkedések és stratégiák kidolgozása és kiértékelése, amelyek a tájékozott, mielőbbi és hatékony fellépés bizonyításával és a szükséges képességek hálózatba szervezésével mind a szén-dioxidot, mind a nem szén-dioxid és aeroszol típusú üvegházhatású gázokat és részecskéket is célba veszik, és kiemelik mind a technológiai, mind a nem technológiai zöld megoldásokat.

Ennek érdekében a kutatás és az innováció az alábbiakra koncentrál:

5.1.1.  Az éghajlatváltozás jobb megértése és megbízható éghajlati előrejelzések nyújtása

Az éghajlat-változási folyamat okainak és alakulásának részletesebb feltárása révén, illetve a pontosabb éghajlati előrejelzéseknek köszönhetően társadalmunk gondoskodni tud az élet, a javak és az infrastruktúra védelméről, fokozódik a döntéshozatal hatékonysága és az éghajlatváltozás-mérséklési és az alkalmazkodási lépéseket megfelelőbben választhatjuk ki. Tovább kell bővíteni az éghajlat alakulását meghatározó azon tényezőkkel, folyamatokkal, mechanizmusokkal, visszacsatolásokkal és küszöbértékekkel kapcsolatos tudományos ismereteket, amelyek a ▌szárazföldi, a tengeri és a sarkvidéki ökoszisztémák és a légkör működésével kapcsolatosak. Jobb ismeretek birtokában pontosabban lehet mérni az éghajlat változását és nagyobb biztonsággal lehet megállapítani, hogy az egyes jelenségek természetesek-e vagy pedig az emberi tevékenység következtében alakultak ki. A szükséges idő- és térbeli kiterjedésű éghajlati előrejelzések megbízhatóságát pontosabb mérésekkel, valamint pontosabb forgatókönyvek és modellek kidolgozásával lehet javítani, beleértve a korábbi földtörténeti korok éghajlati viszonyaira vonatkozó adatokat is figyelembe vevő teljesen összekapcsolt földrendszer-modelleket is.

5.1.2.  A hatások és a veszélyeztetettség értékelése, továbbá innovatív és költséghatékony alkalmazkodási, valamint kockázat-megelőzési és -kezelési intézkedések kidolgozása

Jelenleg hiányos ismereteink vannak azzal kapcsolatban, hogy a társadalom, a gazdaság és az ökoszisztémák képesek-e alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló környezet, gazdaság és társadalom megvalósítása érdekében tett intézkedések akkor lesznek hatékonyak, méltányosak és társadalmilag elfogadhatóak, ha integráltan elemezzük az éghajlatváltozással és -változékonysággal kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli hatásokat, veszélyeztetettségeket, a népesség kitettségét, a kockázatokat és azok kezelését, az olyan másodlagos hatásokat, mint például a migráció és a konfliktusok, továbbá a költségeket és a lehetőségeket, figyelembe véve a szélsőséges eseményeket és a kapcsolódó, éghajlat okozta veszélyeket és ezek megismétlődését is. Elemezni kell továbbá azt is, hogy az éghajlatváltozás milyen káros hatást gyakorol a biológiai sokféleségre, az ökoszisztémákra és ökoszisztéma-szolgáltatásokra, a vízkészletekre, az infrastruktúrákra, valamint a gazdasági és természeti javakra. Hangsúlyt kapnak a legértékesebb természeti ökoszisztémák és az épített környezet, valamint a legfontosabb társadalmi, kulturális és gazdasági ágazatok is egész Európában. Az elemzések során fel kell tárni, hogy az emberi egészség milyen hatásoknak és egyre növekvő kockázatoknak van kitéve az éghajlatváltozás és az általa okozott veszélyek, valamint az üvegházhatású gázok fokozott légköri koncentrációja miatt. A kutatás értékelni fogja az éghajlatváltozásra adott innovatív, egyenlően elosztott és költséghatékony alkalmazkodási válaszlépéseket, beleértve a természeti erőforrások és ökoszisztémák védelmét és alkalmazkodását, valamint a kapcsolódó hatásokat annak érdekében, hogy ezekről minden szinten és nagyságrendben tájékoztatást biztosítson és támogassa azok fejlesztését és végrehajtását. Az értékelés kiterjed továbbá a geomérnökségi alternatívák lehetséges hatásaira, költségeire, kockázataira és előnyeire is. Vizsgálják az alkalmazkodási és kockázatmegelőző szakpolitikai alternatívák más éghajlati és ágazati szakpolitikákkal való komplex összefüggéseit, konfliktusait és szinergiáit, beleértve a kiszolgáltatott csoportok foglalkoztatottságára és életszínvonalára gyakorolt hatásaikat.

5.1.3.  Az éghajlatváltozás mérséklését célzó szakpolitikák támogatása, beleértve a más ágazati szakpolitikák hatásait vizsgáló tanulmányokat is

Ahhoz, hogy az Unió 2050-ig gazdasági és társadalmi szempontból versenyképessé, erőforrás-hatékonnyá és az éghajlatváltozással szemben ellenállóvá válhasson, hatékony, hosszú távú és alacsony kibocsátással járó stratégiákat kell kidolgozni, valamint jelentős mértékben fokozni kell az innovációs képességünket. Kutatások értékelik az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére irányuló alternatívák környezeti és társadalmi-gazdasági kockázatait, lehetőségeit és hatásait. Vizsgálni fogja egyúttal az egyéb ágazati szakpolitikákból következő hatásokat is. Kutatások támasztják alá az új éghajlat–energia–gazdaság modellek kidolgozását és érvényesítését, figyelembe véve a gazdasági eszközöket és a megfelelő külső tényezőket azzal a céllal, hogy különböző méretekben vizsgálják meg az enyhítésre irányuló szakpolitikai alternatívákat és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiai utakat a legfontosabb gazdasági és társadalmi szektorokban uniós és globális szinten egyaránt. Az egyes fellépések pedig a kutatás és az alkalmazás közötti, valamint a vállalkozók, a végfelhasználók, a kutatók, a politikai döntéshozók és a tudományos intézmények közötti kapcsolatok javításával megkönnyítik a technológiai, intézményi és társadalmi-gazdasági innovációt.

5.2.  A környezet védelme, valamint fenntartható gazdálkodás a természeti erőforrásokkal, a vízzel, a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémákkal

Jelentős kihívást jelent a társadalomnak az emberek igényei és a környezet közötti fenntartható egyensúly megteremtése. A környezeti erőforrások – beleértve a vizet, a levegőt, a biomasszát, a termékeny talajt, a biológiai sokféleséget, az ökoszisztémákat és az általuk nyújtott szolgáltatásokat – erősítik az európai és a globális gazdaság a működését és az életminőséget. A természeti erőforrásokhoz kötődő globális üzleti lehetőségek 2050-re várhatóan több mint 2 billió eurót tesznek majd ki(25). Ennek ellenére Európában és világszerte az ökoszisztémák állapota annyira leromlott, hogy helyreállításukhoz a természet regenerációs képessége már nem elegendő, a környezeti erőforrásokat pedig jellemzően túlzott mértékben kiaknázzák, egyes esetekben pedig el is pusztítják. Így például az Unióban éves szinten 1000 km²-nyi termékeny talaj és értékes ökoszisztéma semmisül meg, és az édesvíz egynegyede is kárba vész. E magatartásformák nem folytathatók. A kutatásnak hozzá kell járulnia a környezetkárosító tendenciák visszafordításához, és gondoskodnia kell arról, hogy az ökoszisztémák révén továbbra is részesülhessünk a jóléthez, a gazdasági prosperitáshoz és a fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen erőforrásokban, javakban és szolgáltatásokban.

E tevékenység célja éppen ezért a természeti erőforrások olyan típusú kezeléséhez és védelméhez szükséges ismeretek és eszközök biztosítása, amely fenntartható egyensúlyt képes elérni a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások, valamint a társadalom és a gazdaság jelenlegi és jövőbeli szükségletei között

Ennek érdekében a kutatás és az innováció az alábbiakra koncentrál:

5.2.1.  A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémák működésével kapcsolatos ismereteink elmélyítése, valamint annak jobb megértése, hogy ezek milyen kölcsönhatásban vannak a társadalmi rendszerekkel, illetve milyen szerepet töltenek be a gazdaság és az emberek jólétének fenntartásában

Fennáll a kockázata annak, hogy az emberi tevékenység olyan visszafordíthatatlan változásokat indít el a környezetben, amelyek megváltoztatják az ökoszisztémák jellegét és a bennük fellelhető biológiai sokféleséget. Létfontosságú ezért, hogy az emberi tevékenység – például a földhasználat változása – által környezetre gyakorolt hatások felmérésével, nyomon követésével és előrejelzésével ezeket a kockázatokat, valamint a környezeti változásoknak az emberek jólétére gyakorolt hatásait előre lássuk. Mindazok a kutatások, amelyek a tengeri ökoszisztémák (a part menti zónáktól a mélytengeri területekig, a tengeri erőforrások fenntarthatóságát is ideértve), valamint a sarkvidéki, az édesvízi, a szárazföldi és a városi ökoszisztémák – beleértve a talajvizektől függő ökoszisztémákat is – vizsgálatára irányulnak, lehetővé teszik, hogy jobban megértsük a természeti erőforrások és a társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszerek közötti komplex kölcsönhatásokat, és ennek keretében a globális éghajlati fordulópontokat, valamint az emberi és biológiai rendszerek ellenálló képességét vagy sérülékenységét is. A kutatás megvizsgálja, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák hogyan működnek, miként reagálnak az antropogén hatásokra, hogyan állíthatók helyre, valamint hogy mindez milyen hatást gyakorol a gazdaságra és az emberek jólétére. Ezenkívül azt is megvizsgálja, hogy európai és nemzetközi viszonylatban hogyan lehetne megoldani az erőforrásokkal összefüggő problémákat. A kutatás hozzájárul olyan szakpolitikák és gyakorlatok kialakításához, amelyek biztosítják, hogy a társadalmi és gazdasági tevékenységek az ökoszisztémák és a biodiverzitás fenntarthatósága és alkalmazkodási képessége határain belül maradnak.

5.2.2.  Integrált megközelítések kidolgozása a vízzel kapcsolatos feladatok megoldására és átállás a vízi erőforrások és szolgáltatások fenntartható kezelésére és felhasználására

A hozzáférhető édesvíz mennyiségének csökkenése és minősége nagy horderejű gazdasági és társadalmi következményekkel járó globális problémává vált. A vízminőség megőrzése és javítása, valamint a hozzáférhető vízmennyiség azonos szinten tartása és növelése, illetve az emberi tevékenység által az édesvízi ökoszisztémákra gyakorolt hatás mérséklése egyre nehezebb kihívást jelent a különböző ágazatok vízfelhasználói, valamint a vízi ökoszisztémák számára, hiszen a különböző, gyakran egymással ellentétes célokra (pl. mezőgazdaság, ipar, szabadidős tevékenységek, közszolgáltatások, ökoszisztémák és tájelem-megőrzés, környezethelyreállítás és -szépítés) felhasznált víz mennyisége folyamatosan nő, a vízforrások pedig egyre kritikusabb helyzetben vannak, amit ráadásul a globális és az éghajlati változások, az urbanizálódás, a környezetszennyezés és az édesvízkészletek túlzott kiaknázása tovább súlyosbít.

A kutatás és az innováció megoldást keres ezekre a problémákra, valamint integrált stratégiákat, eszközöket, technológiákat és innovatív megoldásokat kínál a jelenlegi és jövőbeli szükségletek kielégítésére. Megfelelő vízgazdálkodási stratégiák kidolgozására törekszik, valamint arra, hogy javítsa a víz minőségét, egyensúlyba hozza – a különböző szinteken és nagyságrendekben jelentkező – vízigényt és a rendelkezése álló vagy hozzáférhető vízmennyiséget, valamint kezelje a vízzel összefüggő kockázatokat, megőrizve ugyanakkor – a vonatkozó uniós szakpolitikákkal összhangban – a vízi ökoszisztémák integritását, szerkezetét és működését.

5.2.3.  Tudás és eszközök biztosítása a hatékony döntéshozatalhoz és a közösségi részvételhez

A társadalmi, a gazdasági és a kormányzati rendszereknek továbbra is foglalkozniuk kell mind az erőforrások kimerülésével, mind az ökoszisztémákban okozott kárral. A kutatás és az innováció alátámasztja azokat a szakpolitikai döntéseket, amelyek a természeti erőforrások és az ökoszisztémák kezeléséhez szükségesek annak érdekében, hogy elkerüljük a káros éghajlati és környezeti változásokat, vagy alkalmazkodjunk azokhoz, továbbá hogy elősegítsük a fenntarthatóságot biztosító intézményi, gazdasági, magatartásbeli és technológiai változásokat. Ennek megfelelően a kutatás olyan rendszerek kidolgozását fogja megalapozni, amelyeknek köszönhetően a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat az értéküknek megfelelően fogják kezelni, beleértve a természeti tőkekészletekkel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos ismeretek elmélyítését is. A hangsúlyt a kritikus szakpolitikák körébe tartozó olyan ökoszisztémákra és ökoszisztéma-szolgáltatásokra helyezik, mint az édesvíz, a tengerek és óceánok (és partjaik), az erdők, a sarkvidék, a levegő minősége, a biológiai sokféleség, valamint a földhasználat és a talaj. A társadalmaknak és az ökoszisztémáknak a szennyezésekkel, a kórokozókkal, valamint a katasztrófákkal – köztük a természeti veszélyekkel (pl. szeizmikus és vulkanikus tevékenységgel, árvízzel vagy aszállyal) – szembeni ellenálló képességét a veszélyeztetettségek és hatások prognosztizálására, korai előrejelzésére és értékelésére irányuló képességek javítása révén támogatják, beleértve az egyidejű kockázatok kérdését is. A kutatás és az innováció így támogatja a környezetvédelemre és erőforrás-hatékonyságra irányuló politikákat és az eredményes, tényeken alapuló irányítás alternatíváit a biztonságos tevékenységek határain belül. Innovatív módszereket fejlesztenek ki a szakpolitikák összhangjának fokozására, a kompromisszumok megtalálására és a szembenálló érdekek kezelésére, valamint a kutatási eredmények iránti társadalmi tudatosság javítására és a polgárok döntéshozatalban való részvételének fokozására.

5.3.  A nem energetikai célú és nem mezőgazdasági nyersanyagok fenntartható kínálatának biztosítása

Az olyan ágazatok, mint az építőipar, a vegyipar, az autóipar, a repülőgépipar, a gépipar és a berendezések gyártása, amelyek együttes hozzáadott értéke meghaladja az 1000 milliárd eurót, és amelyek mintegy 30 millió embert foglalkoztatnak, mind a nyersanyagokhoz való hozzáféréstől függenek. Az Unió önellátó építőipari célú ásványokban. Ugyanakkor miközben az Unió egyes ipari ásványi anyagok legnagyobb termelője a világban, a legtöbb ilyen anyag esetében nettó importőrnek számít. Ezenkívül az Unió nagymértékben importfüggő a fémtartalmú ásványok tekintetében, és teljesen importfüggő néhány kritikus jelentőségű nyersanyagot illetően.

A legutóbbi tendenciák azt mutatják, hogy a nyersanyagok iránti keresletet a feltörekvő gazdaságok fejlődése, és a kulcsfontosságú alaptechnológiák gyors elterjedése fogja vezérelni. Európának biztosítania kell a nyersanyagok fenntartható kezelését és garantálnia kell azok fenntartható kínálatát úgy a határain belülről, mint kívülről minden olyan ágazat részére, amely a nyersanyagokhoz való hozzáféréstől függ. A kritikus jelentőségű nyersanyagokkal kapcsolatos szakpolitikai célkitűzéseket a Bizottság nyersanyag-politikai kezdeményezése vázolja(26).

E tevékenység célja tehát a nyersanyagokra vonatkozó ismeretek elmélyítése, valamint innovatív megoldások kidolgozása a nyersanyagok költséghatékony és környezetbarát feltárására, kitermelésére, feldolgozására, újrahasznosítására, visszanyerésére és olyan, gazdaságilag vonzó és környezeti szempontból fenntartható alternatívákkal való helyettesítésére, amelyek környezeti hatása kisebb.

Ennek érdekében a kutatás és az innováció az alábbiakra koncentrál:

5.3.1.  A nyersanyagok elérhetőségére vonatkozó tudásalap javítása

Javítani fogják a globális és uniós erőforrások, köztük az ún. „városi bányák” (a hulladéklerakó helyek és a bányászati hulladékok), valamint a part menti és mélytengeri erőforrások (pl. ritkaföldfémeket tartalmazó ásványok tengerfenéki bányászata) hosszú távú kiaknázhatóságára és a kapcsolódó bizonytalanságokra vonatkozó értékelést. Ezek az ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom a ritka és környezetileg ártalmas nyersanyagokat hatékonyabban használja fel és hasznosítsa újra. Ezenkívül – ökoszisztéma-alapú megközelítés mentén – globális szabályokat, gyakorlatokat és szabványokat dolgoznak ki, amelyek az erőforrások gazdaságilag életképes, környezetkímélő és társadalmilag elfogadható feltárását, kitermelését és feldolgozását szabályozzák, beleértve a földhasználatot és a tengeri területrendezést is.

5.3.2.  A nyersanyagok fenntartható hozzáférhetőségének és felhasználásának előmozdítása, beleértve a szárazföldön és a tengerekben fellelhető ásványkészleteket, valamint a feltárást, a kitermelést, a feldolgozást, az újrahasznosítást, az újrafeldolgozást és a visszanyerést is

Az európai ipar számára lényeges nyersanyagok megfizethető, megbízható és fenntartható szállítása és kezelése érdekében kutatásra és innovációra van szükség az anyagok teljes életciklusa folyamán. A gazdaságilag életképes, társadalmilag elfogadható és környezetbarát feltárási, kitermelési és feldolgozási technológiák kifejlesztése és bevezetése fellendíti az erőforrások hatékony felhasználását. Ezekbe beletartoznak a szárazföldön és a tengerekben fellelhető ásványkészletek, illetve az ún. „városi bányákban” megtalálható nyersanyagok is. Az új, gazdaságilag életképes és erőforrás-hatékony újrahasznosítási és hulladékhasznosítási technológiák, üzleti modellek és eljárások, többek között a zárt ciklusú folyamatok és rendszerek szintén hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az Unió kevésbé függjön az elsődleges nyersanyagok hozzáférhető mennyiségétől. Ez magában foglalja a hosszabb ideig használható, magas minőségű újrahasznosítás és visszanyerés iránti szükségletet és az erőforrásokat pazarló magatartás drasztikus visszaszorításának az igényét. Az elérhető nyersanyagok szállításától az életciklus végéig tartó időszakot felölelő, a teljes életciklust alapul vevő megközelítést alkalmazzák minimális energia- és erőforrás-felhasználással.

5.3.3.  Alternatívák keresése a kritikus nyersanyagok pótlására

Az egyes anyagok világszerte például kereskedelmi korlátozások miatt csökkenő elérhetőségének előreláthatósága érdekében a kritikus nyersanyagokat helyettesítő, hasonló funkcionális teljesítményű fenntartható alternatívákat keresnek és fejlesztenek ki. Ez csökkenti az Unió elsődleges nyersanyagoktól való függőségét és javítja a környezetre gyakorolt hatást.

5.3.4.  A nyersanyagokkal kapcsolatos társadalmi tudatosság és készségek fokozása

Az önellátóbb és erőforrás-hatékonyabb gazdaságra való elkerülhetetlen átállás kulturális, magatartásbeli, társadalmi-gazdasági, rendszerszintű és intézményi változásokat is megkövetel. Az Unió nyersanyag-ágazatait (beleértve az európai bányászatot is) jellemző egyre súlyosabb szakértelemhiány problémájának megoldása érdekében ösztönözni kell az egyetemek, a geológiai felmérések, az ipar és más érdekelt felek közötti hatékonyabb partnerségeket. Az innovatív zöld készségek fejlesztésének a támogatása is fontos. Ezen túlmenően a mai közgondolkodásban még mindig nem tulajdonítanak kellő gazdasági jelentőséget az Európa határain belül fellelhető nyersanyagoknak. A szükséges szerkezeti változások megkönnyítése érdekében a kutatás és az innováció célja a polgárok, döntéshozók, gyakorló szakemberek és intézmények megfelelő jogokkal való felruházása.

5.4.  A zöld gazdaság és társadalom felé történő átmenet biztosítása az ökoinnováción keresztül

Az Unió nem fejlődhet egy olyan világban, ahol egyre növekszik az erőforrások fogyasztása, a környezet romlása és a biodiverzitásban keletkező veszteség. A növekedés a természeti erőforrások használatától való leválasztása szerkezeti változásokat igényel abban, hogy miként lehet ezeket az erőforrásokat felhasználni, újra felhasználni és kezelni, miközben megőrizzük saját környezetünket. Az ökoinnovációk lehetővé teszik számunkra a környezetre gyakorolt hatás csökkentését, az erőforrás-hatékonyság növelését és az Uniót az erőforrás- és energia hatékony gazdaság útjára terelik. Az ökoinnováció jelentős lehetőségeket teremt továbbá a növekedésre és munkahelyek létrehozására, és fokozza az európai versenyképességet a globális piacon, amely 2015-ig várhatóan egybillió eurós piaccá bővül(27). A cégeknek már 45%-a bevezetett valamilyen típusú ökoinnovációt. Becslések szerint az ökoinnovációk mintegy 4%-a több mint 40%-os anyagfelhasználás-csökkenést eredményezett termelési egységenként(28), ami jól szemlélteti a jövőbeni jelentős potenciált. Gyakran előfordul azonban, hogy kifejezetten ígéretes és műszakilag fejlett ökoinnovációs technológiák, folyamatok, szolgáltatások és termékek a kereskedelmi fázist megelőző kihívások következtében nem jutnak ki a piacra, és nem váltják valóra a bennük rejlő környezeti és gazdasági lehetőségeket, mert a magánbefektetők túlzottan kockázatosnak ítélik meg azok ipari méretekben történő piaci bevezetését.

E tevékenység célja tehát előmozdítani az ökoinnováció minden formáját, amely lehetővé teszi a zöld gazdaságra való áttérést.

Ennek érdekében a kutatás és az innováció az alábbiakra koncentrál:

5.4.1.  Az ökoinnovációs technológiák, eljárások, szolgáltatások és termékek támogatása, beleértve annak felmérését is, hogy milyen módon lehet csökkenteni a termelésben és a fogyasztásban felhasznált nyersanyag-mennyiséget, és hogyan lehet ennek akadályait felszámolni és piaci bevezetését előmozdítani

Az ökoinnováció valamennyi – akár fokozatos, akár radikális – olyan formája támogatást kap, amely kombinálja a technológiai, szervezeti, társadalmi, magatartási, üzleti és szakpolitikai innovációt, és erősíti a civil társadalom részvételét. Ez megalapozza a „körkörösebb” gazdaságot, miközben csökkenti a környezeti hatásokat, növeli a környezet ellenálló képességét és figyelembe veszi a környezetre, illetve potenciálisan az egyéb ágazatokra gyakorolt visszapattanó hatást. Ebbe beletartoznak a felhasználó-vezérelt innováció, az üzleti modellek, az ipari szimbiózis, a termék-szolgáltatási rendszerek, termékek tervezése, a teljes életciklus-alapú és a „bölcsőtől bölcsőig” megközelítés, valamint annak felmérése is, hogy milyen módon lehet csökkenteni a termelésben és a fogyasztásban felhasznált nyersanyag-mennyiséget, és hogyan lehet ennek akadályait felszámolni. Ki kell továbbá térni arra is, hogy mekkora a fenntarthatóbb fogyasztási szokásokra való átállás potenciálja. A cél az erőforrás-hatékonyság javítása az inputok, a hulladékok és a károsanyag-kibocsátások (pl. a REACH rendeletben(29) megnevezett értékek és egyebek) az értéklánc teljes hossza mentén, abszolút értelemben való csökkentésével, valamint az ismételt és újrafelhasználás és az erőforrások helyettesítésének az előmozdítása. Hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az ipar – és különösen az induló vállalkozások és innovatív kkv-k, a civil társadalmi szervezetek és a végső felhasználók – bevonásával megkönnyítsék a kutatási eredmények piaci forgalomba hozatalát, azaz a prototípusok kifejlesztésétől és a műszaki, társadalmi és környezetvédelmi teljesítmény demonstrálásától kezdődően az uniós jelentőségű ökoinnovatív technikáknak, termékeknek, szolgáltatásoknak és gyakorlatoknak az első alkalmazásáig és piacon történő elterjesztéséig. A meghozandó lépések hozzájárulnak majd az ökoinnováció széleskörű alkalmazása és fejlesztése előtt álló akadályok felszámolásához, a megfelelő megoldások piacainak megteremtéséhez és kibővítéséhez, illetve az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k világpiaci versenyképességének javításához. Az ökoinnovátorok közötti kapcsolatok fejlesztése ugyancsak arra irányul, hogy elősegítsék az ismeretek terjesztését és felhasználását, valamint hogy jobban összekapcsolják a kínálatot a kereslettel.

5.4.2.  Innovatív politikák és társadalmi változások támogatása

A zöld gazdaságra való átálláshoz és a környezettudatosabb társadalommá váláshoz strukturális és intézményi változásokra van szükség. A kutatás és az innováció keretében foglalkozunk majd a társadalmi és piaci változások fő akadályaival és olyan környezetet igyekszünk teremteni, amelyben semmi sem akadályozza a fogyasztók, valamint az üzleti és a politikai döntéshozók innovatív és fenntartható magatartását, és ezzel párhuzamosan támaszkodunk a társadalomtudomány és a bölcsészettudomány hozzájárulására. Ki kell fejleszteni azokat a főbb gazdasági, társadalmi, kulturális és intézményi változások értékelésére és előidézésére szolgáló szilárd és átlátható eszközöket, módszereket és modelleket, amelyek a zöld gazdaságra való átálláshoz és a környezettudatosabb társadalommá váláshoz szükséges paradigmaváltáshoz vezetnek. A kutatás feltárja, hogyan lehet előmozdítani a fenntartható életviteli és fogyasztási szokásokat, és felöleli a társadalmi-gazdasági kutatást, a magatartás-tudományt, a felhasználói elkötelezettséget és az innováció társadalmi elfogadottságát, valamint a kommunikáció és a tudatosság javítását szolgáló tevékenységeket. A demonstrációs cselekvések teljes kihasználásra kerülnek.

5.4.3.  A zöld gazdaság felé tett előrehaladás mérése és értékelése

Megalapozott mutatókat kell kidolgozni minden megfelelő térbeli léptékben, amelyek kiegészítik a GDP-t, olyan módszereket és rendszereket, amelyek támogatják és értékelik a zöld gazdaságra való áttérést és a megfelelő politikai alternatívák hatékonyságát. Az életciklus-alapú megközelítés által vezérelve a kutatás és az innováció javítja az erőforrás-hatékonysághoz és az ökoinnovációhoz tartozó adatok, mérési módszerek és rendszerek minőségét és elérhetőségét, valamint megkönnyíti az innovatív beszámítási rendszerek kidolgozását. A társadalmi-gazdasági kutatás segítségével jobban meg lehet érteni a termelői és fogyasztói magatartás alapvető okait, így az hozzájárul az erőforrás-hatékony és az éghajlatváltozást kímélő gazdaságra való áttérést elősegítő hatékonyabb szakpolitikai eszközök kialakításához. Ezenkívül az erőforrás-hatékonyság és az ökoinnovációs politikák támogatására szolgáló technológiai értékelő módszereket és integrált modellezést fejlesztenek ki minden szinten, miközben fokozzák a politikák összhangját és megtalálják a kompromisszumot az előnyök és hátrányok között. Az eredmények lehetővé teszik a termelésben és fogyasztásban érintett anyag- és energiaáramlás nyomon követését, értékelését és csökkentését, és módot adnak a döntéshozók és a vállalkozások számára, hogy integrálják a környezeti költségeket és külső tényezőket saját tevékenységükbe és döntéseikbe.

5.4.4.  Az erőforrás-hatékonyság fokozása digitális rendszerekkel

Az információs és kommunikációs technológiákban bekövetkező innovációk az erőforrás hatékonyság támogatásának fontos eszközeivé válhatnak. E cél elérése érdekében a modern és innovatív IKT-k jelentős hatékonysági növekedést eredményezhetnek a termelékenységben, különösen az automatizált folyamatok, a valós idejű nyomon követés és a döntéstámogató rendszerek révén. Az IKT használata felgyorsíthatja a gazdaság fokozatos dematerializációját azzal, hogy kiszélesíti a digitális szolgáltatásokra való áttérést, és az IKT alkalmazásával a jövőre nézve elősegíti a fogyasztói magatartások és üzleti modellek változását.

5.5.  Átfogó és fenntartható globális környezeti megfigyelő és informatikai rendszerek kifejlesztése

Az átfogó környezeti megfigyelő és informatikai rendszerek nélkülözhetetlenek azoknak a hosszú távú adatoknak és információknak a biztosításához, amelyek e kihívás kezeléséhez szükségesek. E rendszereket az éghajlat, a természeti erőforrások – beleértve a nyersanyagokat is –, a szárazföldi és (a part menti és a mélytengeri övezeteket is magukban foglaló) tengeri ökoszisztémák és az ökoszisztéma-szolgáltatások helyzetének, állapotának és tendenciáinak nyomon követésére, értékelésére és előrejelzésére, valamint arra használják, hogy értékeljék az alacsony szén-dioxid-kibocsátást, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó szakpolitikákat és alternatívákat a gazdaság minden ágazatában. Az e rendszerekből nyert információt és tudást felhasználják a stratégiai erőforrások intelligens használatának ösztönzésére, a tényalapú politikák kidolgozásának támogatására, új környezeti és éghajlati szolgáltatások előmozdítására, valamint új lehetőségek kifejlesztésére a globális piacokon.

A Föld megfigyelését és nyomon követését szolgáló képességek, technológiák és adatinfrastruktúrák az IKT terén elért újításokra, űrtechnológiákra és felkészített hálózatokra, távérzékelős megfigyelésekre, új típusú helyszíni érzékelőkre, mobil szolgáltatásokra, kommunikációs hálózatokra, részvételre épülő webalapú szolgáltatásokra és továbbfejlesztett számítástechnikai és modellező infrastruktúrára kell, hogy támaszkodjanak, azzal a céllal, hogy folyamatosan időszerű és pontos információt, előrejelzéseket és előbecsléseket nyújtsanak. Ösztönzik a szabad, nyílt és korlátlan hozzáférést a kölcsönösen átjárható adatokhoz és információkhoz, valamint a kutatási eredmények hatékony – és adott esetben biztonságos – tárolását, kezelését és terjesztését. A tevékenységek hozzájárulnak az európai Föld-megfigyelési program (Copernicus) keretében végzett jövőbeli operatív tevékenységek meghatározásához és a Copernicus-adatoknak kutatási tevékenységek céljából való fokozottabb alkalmazásához.

5.6.   Kulturális örökség

A kulturális örökség részét képező értékek kézzelfogható megjelenési formájukban, de eszmei értékük, kulturális jelentőségük és fontosságuk tekintetében is egyedülállóak és pótolhatatlanok. Alapvetően meghatározzák a társadalmi összetartozást, identitást és jólétet, valamint jelentős mértékben hozzájárulnak a fenntartható növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Ennek ellenére az európai kulturális örökség állapotromlása és károsodása folyamatos, amit tovább súlyosbítanak az egyre intenzívebb emberi tevékenység (pl. idegenforgalom) hatásai, az éghajlatváltozás miatt jelentkező szélsőséges időjárási események, valamint más természeti veszélyek és katasztrófák.

Ennek a tevékenységnek a keretében ismeretek szerzésére és innovatív megoldások kialakítására törekszünk alkalmazkodási és hatásmérséklési stratégiák, módszerek és technológiák kidolgozásával, illetve olyan termékek és szolgáltatások kifejlesztésével, amelyek elősegítik a kézzelfogható formában megjelenő és az éghajlatváltozás miatt veszélyeztetetté vált európai kulturális értékeknek a megóvását és kezelését.

Ennek érdekében a multidiszciplináris kutatás és innováció az alábbiakra koncentrál:

5.6.1.  Az ellenálló képességi szintek megfigyelés, ellenőrzés és modellezés útján történő meghatározása

A károk felbecslésére, nyomon követésére és modellezésére olyan új és továbbfejlesztett technikákat fognak kidolgozni, amelyeknek köszönhetően további tudományos ismereteket szerezhetünk arról, hogy az éghajlatváltozás, illetve más környezeti és humán eredetű kockázati tényezők miként hatnak a kulturális örökségre. A forgatókönyvek, modellek és eszközök – beleértve az értékpercepció elemzését is – segítségével szerzett ismeretek hozzájárulnak az ellenálló képesség fokozására irányuló stratégiák, szakpolitikák és standardok kidolgozásához szükséges szilárd tudományos alapok megteremtéséhez és olyan következetes keretet hoznak létre, amelyben megvalósítható a kulturális örökség részét képező értékekkel kapcsolatos kockázatok elemzése és kezelése.

5.6.2  Az azzal kapcsolatos ismeretek szélesítése, hogy a közösségek hogyan értékelik az éghajlatváltozással összefüggő, valamint a szeizmikus és vulkanikus kockázatokat, és milyen módon reagálnak azokra

A kutatás és az innováció integrált megközelítést alkalmazva olyan erőforrás-hatékony megoldásokat fog kidolgozni, amelyek alkalmasak a megelőzés, az alkalmazkodás és a hatásmérséklés céljára, ideértve a kulturális örökség részét képező értékek, a kulturális tájak és az ősi élőhelyek megóvására szolgáló innovatív módszereket, technológiákat, termékeket és szolgáltatásokat is.

5.7.  Egyedi megvalósítási szempontok

A tevékenységek elő fogják mozdítani az Unió részvételét és pénzügyi hozzájárulását olyan többoldalú folyamatokhoz és kezdeményezésekhez, mint például az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC), a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányközi platform (IPBES) és a Föld-megfigyelési Csoport (GEO). A további jelentősebb állami és magán kutatásfinanszírozóval, valamint a főbb kutatási hálózatokkal való együttműködés javítani fogja a globális és az európai kutatás hatékonyságát és hozzájárul a globális kutatás irányításához.

A tudományos és technológiai együttműködés hozzá fog járulni az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye globális technológiai mechanizmusához és elősegíti a technológiai fejlődést, az innovációt és átadást az éghajlati alkalmazkodás, valamint az üvegházhatású gázok hatásai enyhítésének támogatásában.

Az ENSZ Rio+20 Konferencia eredményeire építve ki fognak dolgozni egy mechanizmust a tudományos és technológiai tudás módszeres összegyűjtésére, egybevetésére és elemzésére a fenntartható fejlődés és a zöld gazdaság kulcsfontosságú témáiban, beleértve az előrehaladás mérését szolgáló keretrendszert. Ez ki fogja egészíteni a meglévő tudományos bizottságokat és testületeket, és további szinergia létesítésére törekszik azokkal.

Az e kihívás kapcsán folyó kutatási cselekvések hozzá fognak járulni az európai Föld-megfigyelési program (Copernicus) operatív szolgáltatásaihoz azzal, hogy biztosítják a Copernicus fejlesztéséhez szükséges ismereteket.

Mérlegelhető a vonatkozó közös programozási kezdeményezések, valamint a területen működő, a közszektoron belüli, illetve a köz- és a magánszféra közötti partnerségek támogatása.

Az intézkedések továbbá a vonatkozó európai innovációs partnerségek keretében folyó tevékenységekhez, valamint az európai technológiai platformok kutatási és innovációs menetrendjének vonatkozó szempontjaihoz is megfelelő módon kapcsolódni fognak.

Egyedi intézkedések biztosítják, hogy az Unió az éghajlat, az erőforrás-hatékonyság és a nyersanyagok területén elért kutatási és innovációs eredményei további felhasználásra kerülnek más uniós programok, mint például a LIFE + program, az európai strukturális és beruházási alapok, és a külső együttműködési programok által.

A tevékenységek többek között az ökoinnovációs program keretében végzett tevékenységekre épülnek, és azokat erősítik.

A tevékenységek részét fogja képezni továbbá: az Unióban, valamint az Unió főbb partnerországaiban és -régióiban megvalósult tudományos és technológiai előrehaladás folyamatos elemzése; a környezeti szempontból jelentős új technológiák és gyakorlatok piaci forgalmazási lehetőségeinek korai szakaszban történő felmérése; inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak.

6.  EURÓPA A VÁLTOZÓ VILÁGBAN – INKLUZÍV, INNOVATÍV ÉS REFLEKTÍV TÁRSADALMAK

Ez a szakasz egyrészt olyan kutatási és innovációs tevékenységekkel foglalkozik, amelyek révén a társadalmak inkluzívabbá, innovatívabbá és reflektívebbé válnak, másrészt pedig olyan különös intézkedésekkel, amelyek bizonyos konkrét, a „Társadalmi kihívások”(30) prioritás alatt említett, több területet érintő kérdést támogatnak.

6.1.  Inkluzív társadalmak

Az európai társadalmakban jelenleg érvényesülő trendek magukban hordozzák egy egységesebb Európa létrehozásának lehetőségét, azonban kockázatokkal és kihívásokkal is járnak. Ezeket a lehetőségeket, kockázatokat és kihívásokat meg kell érteni és előre számítani kell azokra annak érdekében, hogy Európa a fejlődés során kellő szolidaritásról és társadalmi, gazdasági, politikai, oktatási és kulturális együttműködésről tehessen tanúbizonyságot, figyelembe véve azt is, hogy a világot ma egyre fokozódó összekapcsolódás és kölcsönös függés jellemzi.

Ebben az összefüggésben a cél a társadalmi, gazdasági és politikai befogadás, valamint a befogadó munkaerőpiacok megértése, elemzése és fejlesztése, a szegénység és a marginalizálódás elleni küzdelem, valamint az emberi jogok, a digitális befogadás, az egyenlőség, a szolidaritás és a kultúraközi dinamikák megerősítése annak révén, hogy támogatásban részesítjük az élvonalbeli tudományt, az interdiszciplináris kutatást, a mutatók kifejlesztését, a technológiai előrehaladást, a szervezeti innovációt, valamint a regionális innovációs klaszterek és az együttműködés és a közös alkotás új formáinak kifejlesztését. A kutatás és az egyéb tevékenységek támogatják az Európa 2020 stratégia, valamint a többi vonatkozó uniós ▌politika végrehajtását. Ebben az összefüggésben központi szerepet töltenek be a társadalom- és bölcsészettudományi kutatások. Az európai stratégiák és szakpolitikák céljainak a meghatározása, nyomon követése, értékelése és irányítása ▌koncentrált kutatást igényel, amely lehetővé teszi a politikai döntéshozók számára – a különösen a társadalmi befogadás érdekében – tervezett intézkedések hatásának és eredményességének elemzését és értékelését. Ennek érdekében a teljes társadalmi befogadás és részvétel megvalósulásának feltétele, hogy az magába foglalja az élet valamennyi területét és minden korosztályt.

Az alábbiak megértése, elősegítése vagy végrehajtása érdekében a következő célkitűzések megvalósítására kell törekedni:

6.1.1.   Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítását szolgáló mechanizmusok

Európa különleges és meglehetősen egyedi kombinációt fejlesztett ki, amely a gazdasági fejlődésből, a magas szintű társadalmi kohéziót célzó szociálpolitikákból, a demokráciát és a jogállamiságot magukba foglaló humanista közös kulturális értékekből, az emberi jogokból, a sokszínűség megőrzéséből, valamint az oktatás és a tudomány, a művészet és a bölcsészettudományok mint a gazdasági fejlődés és jólét alapvető mozgatóinak előmozdításából tevődik össze. A gazdasági növekedésre való állandó törekvés számos jelentős emberi, társadalmi, környezeti és gazdasági költséggel jár. Ahhoz, hogy Európában intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés valósulhasson meg, alapjaiban meg kell változtatni a növekedés és a társadalmi jólét meghatározását, valamint azt, hogy ezeket hogyan mérjük (beleértve a haladásnak az általánosan használt GDP-mutatótól eltérő eszközökkel történő mérését is), hozzuk létre és tartjuk fenn hosszabb távon.

A kutatás elemezni fogja a polgárok részvétele, a fenntartható életstílusok, a kulturális megértés és a társadalmi-gazdasági magatartásformák és értékek fejlődését, valamint azt, hogy azok miként viszonyulnak a paradigmákhoz, a szakpolitikákhoz és az intézmények, közösségek, piacok, cégek, kormányzási és hitrendszerek működéséhez Európában, továbbá vizsgálni fogja ezek más régiókkal és gazdaságokkal való kapcsolatait is. Eszközöket fog kifejleszteni az ilyen fejlődési és politikai alternatívák összefüggéseinek és kölcsönös hatásainak pontosabb értékelésére, az állami politikák összehasonlítására Európa különféle kihívásai kapcsán, illetve a politikai lehetőségek és döntéshozatali mechanizmusok elemzésére olyan területeken, mint a foglalkoztatás, az adózás, az egyenlőtlenségek, a szegénység, a társadalmi befogadás, az oktatás és szakképzettség, a közösségi fejlesztés, a versenyképesség és a belső piac, annak érdekében, hogy a jobb európai integráció új feltételeit és lehetőségeit valamint a társadalmi, kulturális, tudományos és gazdasági összetevőinek szerepét és szinergiáit (mint a világszintű komparatív uniós előnyök forrásait) jobban megérthesse.

Elemezni fogja, hogy az elöregedő társadalmak és a migráció nyomán megjelenő demográfiai változások milyen következményekkel járnak a növekedésre, a munkaerőpiacra és a jólétre. Ebben az összefüggésben ahhoz, hogy kezelni tudjuk a jövőbeli növekedéssel kapcsolatos kihívásokat, fontos figyelembe venni az ismeretek különböző összetevőit, azaz a kutatás során a tanulással, az oktatással és a képzéssel kapcsolatos kérdésekre kell fókuszálni, vagy meg kell vizsgálni, hogy a fiatalok milyen szerepet töltenek be és milyen helyet foglalnak el a társadalomban. A kutatás ezen túlmenően jobb eszközöket fog kidolgozni a különböző gazdasági szakpolitikák fenntarthatóságra gyakorolt hatásainak értékelésére. Emellett azt is elemezni fogja, hogy miként fejlődnek a nemzeti gazdaságok, és hogy európai és nemzetközi szinten a kormányzás milyen formái segíthetnek megelőzni a makrogazdasági egyensúlytalanságokat, a pénzügyi nehézségeket, az adóversenyt, a munkanélküliséget és a foglalkoztatási gondokat, valamint a társadalmi, gazdasági és pénzügyi zavarok más formáit. Figyelembe fogja venni az EU és a globális gazdaságok, piacok és pénzügyi rendszerek közötti növekvő kölcsönös függést, valamint az ennek következtében az intézményfejlesztés és a közigazgatás területén megjelenő kihívásokat. Az európai államadósság-válság miatt hangsúlyt kell továbbá helyezni az annak meghatározására irányuló kutatásra, hogy az európai pénzügyi és gazdasági rendszerek milyen keretfeltételek teljesülése esetén működhetnek stabilan.

6.1.2.  Megbízható szervezetek, gyakorlatok, szolgáltatások és szakpolitikák, amelyekre szükség van az ellenálló, befogadó, részvételre épülő, nyitott és kreatív európai társadalmak kiépítéséhez, különösen a migráció, az integráció és a demográfiai változások figyelembevételével

Az Európában végbemenő társadalmi, kulturális és politikai átalakulások megértéséhez elemezni kell a változó demokratikus gyakorlatokat és elvárásokat, valamint az önazonosság, a sokféleség, a területek, a vallások, a kultúrák, a nyelvek és az értékek történelmi fejlődését. Ez magában foglalja az európai integráció történetének alapos megértését. Ki kell kutatni azon módszereket, amelyekkel át lehet alakítani és javítani lehet az európai jóléti rendszereket, közszolgáltatásokat és a szakpolitikák szélesebb szociális biztonsági dimenzióját a kohézió, a nemek egyenlőségének elérése, a részvételen alapuló, nyitott és kreatív társadalmak kialakulásának elősegítése, valamint a nagyobb fokú társadalmi és gazdasági egyenlőség és a nemzedékek közötti fokozottabb szolidaritás előmozdítása érdekében. A kutatások elemezni fogják, hogy a társadalmak és a politikák miként válnak tágabb értelemben európaiabbakká az önazonosság, a kultúrák és értékek, az ismeretek, eszmék és hitek körforgása és a viszonosság, kölcsönösség és egyenlőség elveinek és gyakorlatának kombinációja révén, különös tekintettel a migrációra, az integrációra és a demográfiai változásokra. Elemezni fogják továbbá, hogy a kiszolgáltatott rétegek (pl. a romák) miként vehetnek részt teljes körűen az oktatásban, a társadalomban és a demokráciában, például különböző készségek megszerzésével és az emberi jogok védelme által. Annak az elemzése is központi kérdés lesz, hogy a politikai rendszerek miként reagálnak – vagy nem reagálnak – az ilyen társadalmi változásokra, és hogyan alakul saját fejlődésük. A kutatások azoknak a fő rendszereknek az alakulásával is fognak foglalkozni, amelyek az emberi és társadalmi kapcsolatok alapjául szolgáló formákat adják, mint a család, a munka, az oktatás és a foglalkozatás, és amelyek segítenek a társadalmi egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztettség, valamint a szegénység leküzdésében. A szociális kohézió, a tisztességes és megbízható igazságszolgáltatás, az oktatás, a demokrácia, a tolerancia és a sokszínűség olyan tényezők, melyeket gondosan meg kell vizsgálni a európai komparatív előnyök azonosítása és világszintű jobb kihasználása céljából, és a politikák jobb, bizonyítékokkal alátámasztott támogatása céljából. A kutatás figyelembe fogja venni a mobilitás és a migráció – beleértve az Európán belüli migrációs áramlásokat is – valamint a demográfia jelentőségét az európai politikák jövőbeli alakulásában.

Ezen kívül az IKT fellendüléséből eredő folyamatok és lehetőségek megértése – úgy az egyén, mint a közösség szintjén – fontos az inkluzív innováció új útjainak megnyitásához. Tekintettel a digitális társadalmi befogadás növekvő társadalmi-gazdasági jelentőségére, kutatási és ▌innovációs fellépések fogják elősegíteni az inkluzív ikt-megoldásokat és a digitális készségek hatékony elsajátítását, aminek köszönhetően lehetőségek nyílhatnak meg a polgárok előtt, és a munkaerő versenyképessé válhat. Hangsúlyt fognak fektetni olyan új technológiai eredményekre, amelyek radikálisan képesek lesznek erősíteni a testreszabást, a felhasználóbarát módszereket és az elérhetőséget a polgárok, a fogyasztók és a felhasználók magatartásának és értékeinek jobb megértésével, ideértve a fogyatékkal élőket is. Ehhez szükség lesz a „befogadó tervezés” típusú kutatási és innovációs megközelítésre.

6.1.3.  ▌Európa mint globális szereplő, különösen az emberi jogok és a globális igazságosság területén

Európa sajátos történelmi, politikai, társadalmi és kulturális rendszere egyre inkább összetűzésbe kerül a globális változások hatásával. Annak érdekében, hogy továbbfejlessze az Európával szomszédos és azon túli területeken folytatott külpolitikai tevékenységét, valamint, hogy megtartsa globális szereplői státuszát, Európának fejlesztenie kell a szakpolitikai célkitűzéseinek meghatározására, fontossági sorrendbe állítására, megindokolására, értékelésére és előmozdítására meglévő kapacitásait a világ egyéb régióival és társadalmaival közösen fellépve, és az együttműködés elmélyítése, vagy az egyes konfliktusok megelőzése vagy megoldása érdekében. Ebben a tekintetben ugyancsak javítania kell képességét a globalizáció alakulásának és hatásainak kiszámítására és az ezekre adandó válaszokra. Ehhez mélyebben meg kell érteni a világ más régióinak történelmét, kultúráját és politikai-gazdasági rendszereit, valamint a transznacionális szereplők szerepét és befolyását, és le kell vonni ezekből a megfelelő tanulságokat. Végezetül pedig Európának hatékonyan hozzá kell járulnia a globális kormányzáshoz és a globális igazságossághoz is olyan kulcsfontosságú területeken, mint a kereskedelem, a fejlesztés, a munkaügy, a gazdasági együttműködés, a környezettel, az oktatással és a nemek egyenlőségével kapcsolatos kérdések, valamint az emberi jogok, a védelem és a biztonság. Ebbe beletartozik az új kapacitások kiépítésére vonatkozó potenciál, függetlenül attól, hogy az elemző eszközök, szolgáltatások, rendszerek és felszerelések révén, vagy pedig hivatalos és nem hivatalos nemzetközi fórumokon kormányzati és nem kormányzati szereplőkkel folytatott diplomáciai tevékenység révén valósul-e meg.

6.1.4.  A fenntartható és inkluzív környezet előmozdítása az innovatív terület- és várostervezés, illetve terület- és városrendezés révén

Napjainkban az uniós polgárok 80%-a városokban vagy a városok körüli területeken él, így a nem megfelelő várostervezés és -rendezés életüket nagyon negatívan befolyásolja. Annak megértése, hogy milyen jól működnek, mennyire élhetőek, mennyire vonzóak a befektetők és képzett munkaerő számára kiemelten fontos Európa – növekvés, munkahelyteremtés és fenntartható jövő terén elérendő – sikere szempontjából.

Az európai kutatás és innováció keretében meg kell találni azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a városok és a városok körüli területek tervezése és rendezése fenntarthatóbb, nyitott, innovatív és inkluzív lehet; jobban meg kell érteni a városi társadalmak dinamikáját és az azokat érintő társadalmi változásokat, valamint az energia, a környezet, a közlekedés és a földhasználat közötti összefüggéseket, beleértve a környező vidéki területekkel való kölcsönhatásokat is; el kell mélyíteni a városi közterületek megtervezésével és használatával kapcsolatos ismereteket, figyelembe véve a migrációval kapcsolatos vonatkozásokat is, annak érdekében, hogy fokozódjon a társadalmi befogadás és fejlődés, valamint csökkenjenek a városi életmóddal összefüggő kockázatok és a bűnözés; új módszerek kidolgozásával csökkenteni kell a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást és ösztönözni kell a fenntartható gazdasági fejlődést, a városokban lakó európai polgárok életminőségének javításával egyidejűleg; előretekintő elképzelést kell kialakítani arról az új városi fejlődési modellre való társadalmi és ökológiai átállásról, amely megerősíti az Unió területén található városoknak innovációs és munkahely-teremtési központként és a társadalmi kohéziót elősegítő tényezőként betöltött szerepét.

6.2.  Innovatív társadalmak

Az Unió ▌továbbra is jelentős mértékben kiveszi a részét a globális tudástermelésből, ugyanakkor ennek társadalmi-gazdasági hatása még nem érezhető maximálisan. Erőfeszítéseket kell tenni a kutatási és innovációs szakpolitikák hatékonyságának fokozása, valamint az azokban rejlő transznacionális szakpolitikai szinergiák és koherencia növelése érdekében. Az innovációval széles értelemben véve kell foglalkozni, beleértve az átfogó szakpolitikák, a társadalom, a felhasználók és piac által vezérelt innovációt is. Ennek során figyelembe kell venni a kreatív és kulturális iparágak tapasztalatait és innovációs erejét. E tevékenységek támogatni fogják az európai kutatási térség megvalósulását és működését, és különösen az Európa 2020 stratégia keretén belül az „innovatív Unió” és az „európai digitális menetrend” érdekében kidolgozott kiemelt kezdeményezéseket.

Az alábbi egyedi célok lesznek irányadók:

6.2.1.   Az innovatív Unió és az Európai Kutatási Térség tudásalapjának és támogatásának megerősítése

A beruházások értékelése és fontossági sorrendbe állítása, valamint az innovatív Unió és az Európai Kutatási Térség megerősítése céljából támogatást fog kapni a kutatási, oktatási és innovációs politikáknak, valamint az európai és harmadik országbeli rendszereknek és szereplőknek az elemzése, valamint a mutatók, adatok és információs infrastruktúrák kialakítása. Ugyancsak szükség lesz előretekintő tevékenységekre és úttörő kezdeményezésekre, gazdasági és a nemekkel foglalkozó elemzésre, szakpolitikák nyomon követésére, kölcsönös tanulásra, koordinációs eszközökre és tevékenységekre, valamint hatásbecslési és értékelési módszerek kifejlesztésére, kihasználva az ▌érdekelt felek, vállalatok, hatóságok, civil társadalmi szervezetek és polgárok részéről érkező közvetlen visszajelzéseket. Ezt az elemzést az „Erasmus mindenkinek” program keretében az európai és harmadik országokbeli felsőoktatási rendszerekről szóló tanulmányokkal összehangolva kell elvégezni.

Az egységes kutatási és innovációs piac biztosítása érdekében intézkedéseket kell majd hozni az európai kutatási térséggel összeegyeztethető magatartás ösztönzése céljából. Támogatást fognak kapni a kutatók képzésének minőségével, a kutatók mobilitásával és karrierjének fejlesztésével kapcsolatos politikákat erősítő tevékenységek, beleértve a mobilitási szolgáltatások nyújtását célzó kezdeményezéseket, a nyílt toborzást, a nők tudományban való részvételét, a kutatók jogait és a globális kutatóközösségekkel való kapcsolatokat. E tevékenységek a „Kiváló tudomány” program keretében végrehajtott Marie Skłodowska-Curie-tevékenységekkel való szinergiák megtalálására törekedve és azokkal szoros együttműködésben fognak megvalósulni. Támogatásban fognak részesülni az EKT azon alapelveinek gyors végrehajtására innovatív koncepciókat kialakító intézmények, amelyek között meg kell említeni az európai kutatói chartát, a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexét, valamint a szellemi tulajdonjogoknak a tudásátadással kapcsolatos tevékenységek során történő kezeléséről, valamint az egyetemeknek és egyéb állami kutatási szervezeteknek szóló eljárási szabályzatról szóló bizottsági ajánlást(31).

Ami a szakpolitikák koordinálását illeti, egy politikai tanácsadó eszköz kerül létrehozásra, hogy a politikai szaktanácsadás elérhető legyen a nemzeti hatóságok számára nemzeti reformprogramjaik, valamint kutatási és innovációs stratégiáik meghatározása során.

Az innovatív Unió kezdeményezés végrehajtása érdekében ugyancsak szükség van a piac által vezérelt ▌innováció, a nyitott innováció, valamint az állami és a szociális innováció támogatására a cégek innovációs kapacitásának és Európa versenyképességnek növelése céljából. Ez megköveteli az általános innovációs keretfeltételek javítását, valamint azon egyedi akadályok elhárítását, amelyek az innovatív cégek növekedésének útjában állnak. Támogatást kapnak a hatékony innovációtámogatási mechanizmusok (pl. jobb klaszterirányítás, állami-magán partnerségek és hálózati együttműködés), a magas fokon specializált innovációtámogatási szolgáltatások (pl. a szellemi tulajdon kezelése/felhasználása, a szellemitulajdon-jogok birtokosai és használói közötti hálózatépítés, innovációkezelés, vállalkozói készségek, beszerzői hálózatok) és az innovációval kapcsolatos állami politikák felülvizsgálata. A kkv-k sajátos problémáinak támogatása az „Innováció a kkv-k keretében” konkrét célkitűzés alapján történik.

6.2.2.  Az innováció új formáinak feltérképezése, különös tekintettel a szociális innovációra és a kreativitásra, valamint annak megértése, hogy az innováció különböző formáit hogyan fejlesztik ki, és azok hogyan lesznek sikeresek vagy vallanak kudarcot

A szociális innováció új árukat, szolgáltatásokat, folyamatokat és modelleket generál, amelyek eleget tesznek a társadalmi igényeknek és új társadalmi kapcsolatokat hoznak létre. Mivel az innovációs eszközök folyamatosan változnak, további kutatást kell végezni az innováció minden formájának fejlesztését és azt illetően, hogy az innováció miként elégíti ki a társadalmi igényeket. Fontos megérteni, hogy a szociális innováció és kreativitás miként vezethet a jelenlegi struktúrák, gyakorlatok és politikák megváltozásához, és miként lehet ezeket ösztönözni és felerősíteni. Fontos továbbá felmérni, hogy milyen hatást fejtenek ki a hálózatba szerveződött polgárok ▌on-line platformjai ▌. Ugyancsak támogatni kell a vállalatoknál a tervezés alkalmazását, az ikt használatára vonatkozó hálózatépítést és kísérletezést a tanulási folyamatok javítása érdekében, valamint támogatni kell a társadalmi innovátorok és társadalmi vállalkozók hálózatait. A kutatás az innovációs folyamatokra is figyelmet fog fordítani, továbbá megvizsgálja, hogy azok miként fejlődnek, lesznek sikeresek vagy vallanak kudarcot (beleértve a kockázatvállalást és a különböző szabályozási környezetek szerepét).

A hatékony, nyílt és polgárközpontú közszolgáltatások (pl. e-kormányzás) előmozdítása érdekében elengedhetetlen az innováció elősegítése. Ehhez az új technológiákkal foglalkozó multidiszciplináris kutatásra, valamint olyan nagyléptékű innovációra lesz szükség, amely kiterjed különösen a digitális adatvédelemre, a kölcsönös átjárhatóságra, a személyre szabott elektronikus azonosításra, a nyílt adatokra, a dinamikus felhasználói interfészekre, az élethosszig tartó tanulásra és az e-tanulási platformokra, a távtanulási rendszerekre, a polgárközpontú közszolgáltatások konfigurációjára és integrációjára, valamint a felhasználók által vezérelt innovációra a társadalom- és bölcsészettudományokban is. E fellépések foglalkozni fognak a közösségi hálózatok dinamikájával, valamint a társadalmi problémák megoldásának közös kialakítását célzó, tömeges kiszervezéssel és intelligens kiszervezéssel, például nyílt adatkészletek alapján. Mindezek segíteni fogják a komplex döntéshozatali folyamatok kezelését – különösen az óriási mennyiségű adatok kezelését és elemzését az együttműködő típusú politika modellezéséhez, döntéshozatali szimulációkhoz, megjelenítő technikákhoz, folyamatmodellezéshez és részvételi rendszerekhez –, továbbá a polgárok és a közszféra közötti változó kapcsolatokat.

Célzott intézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy az állami szektort az innovációt és a változásokat mind nemzeti, mind pedig uniós szinten elősegítő szereplőként be lehessen vonni, különösen szakpolitikai támogatás nyújtásán és olyan, a lehető legnagyobb földrajzi hatókörű, határokon átnyúló innovációs intézkedéseken keresztül, amelyek elősegítik az információs és kommunikációs technológiák intelligens felhasználását a közigazgatásban, és ennek révén lehetővé teszik, hogy az állampolgárok és a vállalkozások zökkenőmentesen vehessék igénybe a közszolgáltatásokat.

6.2.3.   Valamennyi generáció innovatív, kreatív és termelőpotenciáljának igénybevétele

A tevékenységek hozzá fognak járulni annak feltérképezéséhez, hogy Európának milyen innovációs lehetőségei vannak új termékeknek és technológiáknak, valamint a társadalom változó demográfiai szerkezetéhez alkalmazkodó továbbfejlesztett szolgáltatásoknak és új üzleti és szociális modelleknek a kidolgozására. A tevékenységek elősegítik az összes generáció meglévő potenciáljának kiaknázását olyan intelligens politikák kidolgozásának ösztönzése révén, amelyek a generációk közötti kapcsolatok folyamatos változása közepette ténylegesen végre tudják hajtani a tevékeny időskorral kapcsolatos elképzeléseket, valamint annak révén, hogy támogatják az európai polgárok fiatal generációinak integrációját a társadalmi, a politikai, a kulturális és a gazdasági élet valamennyi területén, figyelembe véve – többek között – az innovációs lehetőségek észlelését a számos uniós régióban jellemző magas munkanélküliség tükrében.

6.2.4.  A harmadik országokkal folytatott koherens és hatékony együttműködés előmozdítása

Horizontális tevékenységek fogják biztosítani a nemzetközi együttműködés stratégiai fejlesztését a „Horizont 2020” keretprogramon keresztül, és azok a több területet érintő politikai célkitűzésekkel is foglalkozni fognak. A kutatással és innovációval kapcsolatos, harmadik országokkal, régiókkal, nemzetközi fórumokon és szervezetekben folytatott kétoldalú, többoldalú és biregionális politikai párbeszéd támogatását célzó tevékenységek elő fogják segíteni a politikai eszmecserét, a közös tanulást és a prioritások meghatározását, elő fogják mozdítani a kölcsönös hozzáférést az egyes programokhoz és nyomon fogják követni az együttműködés hatását. A hálózatépítési és ikerintézményi együttműködési tevékenységek elő fogják segíteni az optimális partnerségi kapcsolatokat a kutatás és az innováció szereplői között mindkét oldalon, és fejleszteni fogják a kompetenciákat és az együttműködési képességet a kevésbé fejlett harmadik országokban. A tevékenységek elő fogják mozdítani az uniós és nemzeti szintű együttműködési politikák és programok összehangolását, valamint a tagállamok és társult országok harmadik országokkal közösen folytatott cselekvéseit annak érdekében, hogy fokozzák azok összhatását. Végezetül megszilárdításra és megerősítésre kerül Európa kutatási és innovációs „jelenléte” a harmadik országokban, különösen az európai virtuális „tudományos és innovációs házak” létrehozásával kapcsolatos lehetőségek megvizsgálása, valamint az olyan európai szervezeteknek nyújtott szolgáltatások előmozdítása révén, amelyek kiterjesztik tevékenységüket harmadik országokra, valamint annak révén, hogy a harmadik országokkal közösen létrehozott kutatóközpontokat megnyitják a más tagállambeli és társult országbeli szervezetek vagy kutatók előtt.

6.3.  Reflektív társadalmak – kulturális örökség és európai identitás

A cél, hogy megkönnyítsük Európa szellemi alapjainak, történelmének és a számos európai és Európán kívüli hatásnak a megértését, amiből a mai életünkre vonatkozóan is meríthetünk. Európát a különböző népek – ezen belül kisebbségek és őslakosok –, a hagyományok és a regionális és nemzeti identitások változatossága, valamint az eltérő szintű gazdasági és társadalmi fejlődés jellemzi. A migráció és a mobilitás, a média, az ipar és a közlekedés hozzájárul a látásmódok és életstílusok sokféleségéhez. Ezt a sokszínűséget és a benne rejlő lehetőségeket el kell fogadni és figyelembe kell venni.

Az európai könyvtári – ideértve a digitális könyvtárakat is –, levéltári, múzeumi, képtári és más közintézményekben található gyűjtemények a tanulmányozható dokumentumok és tárgyak gazdag és kiaknázatlan tárházát jelentik. Ezek a források a szellemi örökséggel együtt az egyes tagállamok történelmét, ugyanakkor az Európai Uniónak az idők során felhalmozódott közös örökségét is képviselik. Ezeket az anyagokat – az új technológiák alkalmazásával is – a kutatók és a polgárok rendelkezésére kell bocsátani annak érdekében, hogy a múlt tanulmányozásával tekinthessenek a jövőbe. A kulturális örökség ilyen formában való hozzáférhetősége és megőrzése szükséges az európai kultúrákon belül és között jelenleg élő kapcsolatok életképességéhez, és hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedéshez.

A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:

6.3.1.  Az európai örökség, emlékezet, identitás, az integráció, valamint a kulturális kölcsönhatások és kifejeződések tanulmányozása, beleértve a kulturális és tudományos gyűjteményekben, levéltárakban és múzeumokban való megjelenését annak érdekében, hogy a múlt alaposabb megismerésével jobban tájékozódjunk a jelenben és megértsük azt

A tevékenységek hozzá fognak járulni annak kritikai elemzéséhez, hogy az európai tárgyi és szellemi örökség hogyan fejlődött az idők során, beleértve a nyelvet, az emlékezetet, a gyakorlatokat, az intézményeket és az identitásokat. Ezek részeként tanulmányok készülnek majd a kulturális interakciók, az integráció és a kirekesztés/kirekesztődés értelmezéseiről és gyakorlatáról.

A felgyorsult európai integrációs folyamat rámutatott arra, hogy létezik egy szélesebb európai identitásszféra, amely kiegészíti az ettől eltérő európai identitásokat. Az európai identitásszférák számos tanúbizonysága lelhető fel egyes európai és nem európai tudományos gyűjteményekben, levéltárakban, múzeumokban, könyvtárakban és a kulturális örökség részét képező helyszíneken. Az itt megtalálható anyagok és dokumentumok hozzájárulnak az identitásépítési folyamatok jobb megértéséhez és lehetővé teszik az azokról a társadalmi, kulturális vagy éppen gazdasági folyamatokról való gondolkodást, amelyek a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli európai identitást alakítják. A cél innovatív megoldások kifejlesztése, valamint a kulturális és tudományos gyűjtemények, a levéltárak és a múzeumok tárgyainak és/vagy dokumentumainak elemzése és felhasználása arra, hogy jobban azonosítani tudjuk az európai identitás jellemző vonásait, meg tudjuk érteni kialakulásának folyamatát és arról érdemi vitát tudjunk folytatni.

Meg fogják vizsgálni a többnyelvűségnek, a fordításnak és az eszmék egész Európát átfogó, illetve Európába és onnan kifelé irányuló áramlásának a kérdését, valamint azt, hogy ezek az eszmék hogyan épülnek be a közös európai szellemi örökségbe.

6.3.2.  Az európai országok és régiók történelmének, irodalmának, művészetének, filozófiájának és vallásainak, valamint annak a kutatása, hogy mindezek hogyan járultak hozzá a kortárs Európa sokszínűségéhez

A kulturális sokszínűség olyan fontos jellemző, amely hozzájárul Európa egyediségéhez és annak erőt, dinamizmust és kreativitást kölcsönöz. A tevékenységek foglalkoznak majd az Európát napjainkban jellemző sokszínűséggel, valamint azzal, hogy ez a sokszínűség hogyan változott a történelem során, ugyanakkor annak elemzéséhez is hozzájárulnak, hogy ez a sokszínűség miként eredményez új interkulturális fejlődést, vagy adott esetben feszültségeket és konfliktusokat. Központi kérdésként kell kezelni annak a vizsgálatát, hogy a művészetek, a média, a tájak, az irodalom, a nyelvek, a filozófia és a vallások ennek a sokszínűségnek a vonatkozásában milyen szerepet töltenek be, mivel azokból kiindulva számos értelmezését adhatjuk a minket körülvevő társadalmi, politikai és kulturális valóságnak, illetve mert azok befolyásolják az egyének és a társadalmi szereplők látásmódját és viselkedését.

6.3.3.  Európa világban betöltött szerepének és a világ régiói közötti kölcsönhatásoknak és kötelékeknek a kutatása, valamint annak tanulmányozása, hogy kívülről hogyan látják az európai kultúrákat

A tevékenységek foglalkozni fognak az Európa és a világ más régiói közötti társadalmi-gazdasági és kulturális kapcsolatok összetettségével, valamint fel fogják mérni a fokozottabb kultúraközi cserék és párbeszédek lehetőségét, figyelembe véve a szélesebb értelemben vett társadalmi, politikai és gazdasági fejlődést. Hozzá fognak továbbá járulni annak az elemzéséhez, hogy Európában miként alakultak a világ más régióival kapcsolatos különféle vélekedések és viszont.

6.4.  Egyedi megvalósítási szempontok

A megközelítések optimális kombinációjának előmozdítása érdekében az e társadalmi kihívás és az ipari vezető szerep elnevezésű pillér közötti együttműködést olyan több területet érintő tevékenységek formájában kell megvalósítani, amelyek az emberek és a technológia közötti interakció témáját célozzák. Az ikt-re épülő technológiai innováció fontos szerepet fog játszani a termelékenység fokozásában és a polgárok kreativitásának egy innovatív társadalmon belüli és életkortól független kiaknázásában.

Az e kihívás keretében végrehajtott tevékenységek támogatást kapnak majd a kiváló kutatók és innovátorok nemzetközi hálózatainak – például a COST-nak és az EURAXESS-nek – az igazgatásától és koordinációjától, és így az Európai Kutatási Térséghez is hozzájárulnak.

Mérlegelhető a vonatkozó közös programozási kezdeményezések, valamint a területen működő, a közszektoron belüli, illetve a köz- és a magánszféra közötti partnerségek támogatása.

Az intézkedések továbbá a vonatkozó európai innovációs partnerségek, valamint az európai technológiai platformok kutatási és innovációs menetrendjének vonatkozó szempontjaihoz is megfelelő módon kapcsolódni fognak.

Az e kihívás keretébe tartozó kutatási és innovációs cselekvések hozzá fognak járulni az Unió nemzetközi kutatási és innovációs együttműködési tevékenységeinek a végrehajtásához, mivel lehetővé teszik az Unió főbb harmadik országbeli partnereivel folytatott tudományos, technológiai és innovációs együttműködés szigorúbb stratégia szerinti megvalósítását. Ebben a tekintetben a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés stratégiai fóruma (SFIC) továbbra is stratégiai tanácsokkal látja majd el a Tanácsot és a Bizottságot az Európai Kutatási Térség nemzetközi dimenziójával kapcsolatban.

7.   BIZTONSÁGOS TÁRSADALMAK – EURÓPA ÉS POLGÁRAI SZABADSÁGÁNAK ÉS BIZTONSÁGÁNAK A VÉDELME

Az Európai Unió, annak polgárai és nemzetközi partnerei számos biztonsági fenyegetéssel és kihívással kerülnek szembe, mint például a bűnözés, a terrorizmus, valamint az ember okozta vagy természeti katasztrófák következtében kialakuló tömeges vészhelyzetek. Ezek ▌ átterjedhetnek a határokon, és célpontjaik lehetnek fizikai objektumok vagy a világháló. A kritikus infrastruktúrák, a hálózatok, valamint a hatóságok és magánszemélyek internetes oldalai elleni támadások például nemcsak a polgárok bizalmát ássák alá, hanem súlyos károkat okozhatnak olyan létfontosságú ágazatoknak, mint az energia, a közlekedés, az egészségügy, a pénzügy vagy a távközlés.

E fenyegetések előrejelzése, megakadályozása és kezelése érdekében innovatív technológiákat, megoldásokat, előrejelző eszközöket és ismereteket kell kifejleszteni és alkalmazni, ösztönözni kell a szolgáltatók és a felhasználók közötti együttműködést, polgári biztonsági megoldásokat kell találni, javítani kell az európai biztonsági ágazat, az ipar és a szolgáltatások – és ezen belül az ikt – versenyképességét, valamint meg kell előzni a magánélethez való jognak és az emberi jogoknak az interneten és máshol való megsértését és ezek ellen küzdelmet kell folytatni, biztosítva mindezzel egyidejűleg az európai polgárok személyhez fűződő jogainak és szabadságának a tiszteletben tartását.

A biztonsági kutatás és innováció területének koordinálása és fejlesztése ezáltal lényeges tényezővé fog válni, és hozzá fog járulni a jelenlegi kutatási erőfeszítések feltérképezéséhez, beleértve az előrejelzést is, továbbá javítani fogja a koordináció vonatkozó jogi feltételeit és eljárásait, beleértve a jogi szabályozást megelőző tevékenységeket is.

Az e kihívás keretében folytatott tevékenységek kizárólag a polgári alkalmazásokra fognak összpontosítani, küldetésorientált megközelítést fognak követni, elő fogják mozdítani a végfelhasználók, az ipar és a kutatók közötti hatékony együttműködést, valamint az etikai elvek betartása mellett be fogják építeni a vonatkozó társadalmi dimenziókat. Támogatni fogják az EU belső és külső biztonsági politikáit, beleértve a közös kül- és biztonságpolitikát és a közös biztonság- és védelempolitikát is, valamint az egységes digitális piacon javítani fogják az informatikai biztonságot, a bizalmat és az adatvédelmet. A tevékenységek magukban foglalják az innovatív megoldások új generációja kutatásának és fejlesztésének középpontba helyezését, amely az új elképzelésekkel és tervezésekkel kapcsolatos munka és átjárható szabványok segítségével valósul meg. Erre olyan innovatív technológiák és megoldások kidolgozása révén fog sor kerülni, amelyek megszüntetik a biztonsági réseket, és végeredményben csökkentik a biztonsági fenyegetésekből eredő kockázatokat.

Az alábbi egyedi célok lesznek irányadók:

7.1.   A bűnözés, az illegális kereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem, beleértve a terrorista eszmék és hitek megértését és kezelését

A cél egyrészt az események elkerülése, másrészt azok potenciális következményeinek enyhítése. Ehhez a bűnözés (beleértve a számítástechnikai bűnözést), az illegális kereskedelem és a terrorizmus (beleértve a számítógépes terrorizmust) elleni küzdelemhez és a megelőzéshez igénybe vehető új technológiákra és képességekre van szükség, ideértve a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség okai és hatásai, valamint a terrorista eszmék és hitek megértését és kezelését annak érdekében, hogy a repülést érintő fenyegetéseket is el lehessen hárítani.

7.2.  A kritikus infrastruktúrák, az ellátási láncok és a közlekedési módok ellenálló képességének megőrzése és javítása

Az új technológiák, eljárások, módszerek és célzott képességek elő fogják segíteni a társadalom és a gazdaság megfelelő működéséhez elengedhetetlen létfontosságú (többek között városi területeken elhelyezkedő) infrastruktúrák, rendszerek és szolgáltatások (többek között a távközlés, a közlekedés, a pénzügy, az egészségügy, az élelmiszerek, a víz, az energia, a logisztikai és az ellátási lánc, valamint a környezet) védelmét. Ide fog tartozni a kritikus állami és magáninfrastruktúra-hálózatok és szolgáltatások elemzése, és minden típusú fenyegetéssel szembeni védelme, a légi közlekedéssel kapcsolatos fenyegetéseket is beleértve. Ez a tengeri szállítási útvonalak védelmét is magában foglalja majd.

7.3.   A biztonság határigazgatás révén történő erősítése

A szárazföldi, tengeri és partszakaszokat érintő határbiztonság és -igazgatás fokozása érdekében – beleértve úgy a határellenőrzési, mint a határőrizeti kérdéseket – technológiákat és képességeket kell kidolgozni a gyors azonosítást lehetővé tevő rendszerek, berendezések, eszközök, folyamatok és módszerek javítása céljából, miközben ki kell használni az EUROSUR teljes potenciálját. Ezeket hatékonyságuk, a jogi és etikai elveknek való megfelelőségük, arányosságuk, társadalmi elfogadottságuk és az alapvető jogok tiszteletben tartása szempontjából fogják kifejleszteni és tesztelni. Kutatások fogják alátámasztani az integrált európai határigazgatás javulását, többek között a tagjelölt országokkal, a potenciális tagjelölt országokkal és az európai szomszédságpolitika országaival való fokozott együttműködés révén.

7.4.  Az informatikai biztonság javítása

Informatikai biztonság nélkül az emberek, a vállalkozások és a közszolgáltatások nem tudják kihasználni az internet vagy bármely más kapcsolódó adathálózat és kommunikációs infrastruktúra által kínált lehetőségeket. Ez megköveteli a rendszerek, hálózatok, hozzáférési eszközök, szoftverek és szolgáltatások biztonságosabbá tételét, beleértve a számítási felhős technológiát („cloud computing”), miközben tekintettel kell lenni a különféle technológiák kölcsönös átjárhatóságára. Támogatást kap az olyan kutatás és innováció, amely elősegíti az informatikai támadások valós időben történő megelőzését, észlelését és kezelését több domain és joghatóság esetén is, valamint hozzájárul a kritikus fontosságú ikt-infrastruktúrák védelméhez. A digitális társadalom együtt fejlődik az Internet folyamatosan változó felhasználásaival és visszaéléseivel, a közösségi kapcsolattartás új formáival, új mobil és helyhez kötött szolgáltatásokkal és a „dolgok Internetének” a megjelenésével. Ez új típusú kutatást követel meg, amelyet a megjelenő alkalmazások, használati formák és a társadalmi trendek kell, hogy elindítsanak. Gyors kutatási kezdeményezésekre lesz szükség, beleértve proaktív K+F téren, hogy gyors válaszokat lehessen adni a bizalmat és a biztonságot érintő új jelenlegi fejleményekre. Különösen oda kell figyelni a gyermekek védelmére, mivel ők rendkívül kiszolgáltatottak az internetes bűnözés és visszaélések egyre terjedő formáival szemben.

Az ezzel kapcsolatos munkát az ipari vezető szerep elnevezésű pillér ikt-részével szoros együttműködésben kell elvégezni.

7.5.  Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének fokozása

Ehhez célzott technológiák és képességek kifejlesztésére van szükség a válság- és katasztrófahelyzetekben a különböző típusú vészhelyzet-kezelési műveletek (például a polgári védelem, a tűzoltás, a környezetszennyezés- és tengerszennyezés-elhárítás, ▌az állampolgárok védelme, ▌az orvosi információs infrastruktúrák kifejlesztése, a mentési feladatok, a katasztrófa utáni helyreállítási eljárások), valamint a bűnüldözés támogatása céljából. A kutatás ki fog terjedni a teljes válságkezelési láncra, valamint a társadalmi ellenálló képességre és támogatni fogja az európai vészhelyzeti reagálási képesség megteremtésének támogatásában.

7.6.  A magánélet és a szabadság védelmének biztosítása többek között az interneten, valamint a biztonság, a kockázat és az irányítás valamennyi területének jobb társadalmi, jogi és erkölcsi megértése

Ahhoz, hogy a magánélethez való emberi jogot a digitális társadalomban is meg lehessen óvni, beépített adatvédelemmel rendelkező kereteket és technológiákat kell kifejleszteni, amelyek az új termékek és szolgáltatások alapját képezik. Olyan technológiák kerülnek majd kidolgozásra, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára személyes adataik és azok harmadik felek általi felhasználásának az ellenőrzését; valamint olyan eszközök, amelyek észlelik és blokkolják az illegális tartalmakat és az adatok megsértését, és on-line védik az emberi jogokat, megakadályozva, hogy az emberek viselkedését illegális keresés és kategorizálás révén egyénileg vagy csoportosan korlátozzák.

Minden új biztonsági megoldásnak és technológiának elfogadhatónak kell lennie a társadalom számára, meg kell felelnie az uniós jognak és a nemzetközi jognak, hatékonynak és arányosnak kell lennie a biztonsági fenyegetések azonosítása és kezelése során. A biztonság társadalmi-gazdasági, kulturális és antropológiai dimenzióinak, a biztonság hiánya okainak, a média és a kommunikáció szerepének és a polgárok felfogásainak jobb megértése éppen ezért alapvető jelentőségű. Az etikai és jogi kérdéseket, az emberi értékek és az alapvető jogok védelmét, továbbá a kockázatokkal és az irányítással összefüggő kérdéseket is tárgyalni fogják.

7.7.  A rendszerek szabványosításának és kölcsönös átjárhatóságának növelése, többek között szükséghelyzeti célokra

A jogi szabályozást megelőző és a szabványosítási tevékenységek valamennyi tevékenységi területen támogatást kapnak. Figyelmet fognak szentelni a szabványosítási hiányosságokra és az új generációs eszközökre és technológiákra. A tevékenységi területek összességét átfogó tevékenységek foglalkozni fognak továbbá a rendszerek és szolgáltatások integrációjával és kölcsönös átjárhatóságával is, beleértve olyan szempontokat, mint a kommunikáció, az elosztott architektúrák és az emberi tényezők, többek között szükséghelyzeti célokra.

7.7a. Az Unió külső biztonsági politikáinak a támogatása, többek között konfliktusmegelőzés és békeépítés révén

Az Unió külső biztonsági politikáinak a támogatásához új technológiák, képességek és megoldások szükségesek a polgári védelemtől egészen a humanitárius segélyekig, a határigazgatásig vagy a békefenntartásig és a válság utáni stabilizációig terjedő polgári feladatok terén, a konfliktusmegelőzést, a békeépítést és a közvetítést is ideértve. Ehhez a konfliktusmegoldással, a béke és az igazságosság helyreállításával, a konfliktusokhoz vezető tényezők korai azonosításával, valamint a helyreállító igazságszolgáltatási eljárások hatásával kapcsolatos kutatásokra lesz szükség.

Ehhez elő kell továbbá mozdítani a polgári és katonai képességek interoperabilitását a polgári védelemtől egészen a humanitárius segélyekig, a határigazgatásig vagy a békefenntartásig terjedő polgári feladatok terén. Ennek része lesz a technológiai fejlesztés a kettős felhasználású technológiák érzékeny területén annak érdekében, hogy javuljon a polgári védelmi és a katonai erők, és világszinten a polgári védelmi erők közötti kölcsönös átjárhatóság, valamint hogy fokozódjon a megbízhatóság, hangsúlyosabban figyelembe vegyék a szervezeti, jogi és etikai szempontokat és a kereskedelmi kérdéseket, javuljon az információ bizalmas jellegének és integritásának védelme, valamint garantált legyen minden tranzakció és feldolgozás nyomonkövethetősége. [az előző 7.5. részből átemelt szöveg]

7.8.   Egyedi megvalósítási szempontok

Bár a kutatási és innovációs tevékenységek kizárólag a polgári alkalmazásokra fognak koncentrálni, tekintettel a kettős felhasználású technológiák alkalmazási területeinek létezésére, aktívan törekedni kell az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) tevékenységeivel való koordinációra az EVÜ-vel való együttműködés – nevezetesen a már létrehozott európai keret-együttműködés égisze alatt történő – erősítése érdekében ▌. A megfelelő uniós ügynökségekkel – pl. a FRONTEX-szel, az EMSA-val, az ENISA-val és az Europollal – való koordinációs mechanizmusokat is tovább erősítik a belső és a külső biztonság területét érintő uniós programok és szakpolitikák, illetve más uniós kezdeményezések közötti koordináció javítása érdekében.

A biztonság különleges természetére tekintettel különleges megállapodásokat fognak kötni a programozás és a kormányzás vonatkozásában, beleértve az e határozat 9. cikkében említett bizottsággal való megállapodásokat is. A bizalmas vagy egyébként kényes, biztonsági vonatkozású információk védelmet kapnak, és a munkaprogramokban meg lehet határozni a nemzetközi együttműködésre vonatkozó egyedi követelményeket és kritériumokat. Ez tükröződni fog a „Biztonságos társadalmak” programozási és irányítási szabályaiban is (ideértve a komitológiai vonatkozásokat is).

IIIa. RÉSZ

A KIVÁLÓSÁG FOKOZÁSA ÉS A RÉSZVÉTEL ÖSZTÖNZÉSE

[ezt az egész részt a keretrendelethez igazították]

A kutatási és innovációs teljesítmények területén Európában jelentős eltérések tapasztalhatók, amit célirányos intézkedésekkel kell kezelni. Ezen intézkedések a kiválóság és az innováció kibontakoztatását célozzák majd vagy az európai strukturális és beruházási politika keretében létrehozott alapoktól függetlenül, vagy pedig adott esetben az azokkal való szinergiára törekedve és kiegészítve azokat. Ezek egyebek között a következők:

–  a kiváló kutatóintézmények és a kutatás, fejlesztés és innováció területén alacsony teljesítményt nyújtó régiók együttműködése: az együttműködés célja új kiválósági központok létrehozása (vagy a meglévők színvonalának jelentős emelése) a kutatás, fejlesztés és innováció területén alacsony teljesítményt nyújtó tagállamokban és régiókban. A hangsúly az ilyen intézmények létrehozásának, vagy színvonaluk növelésének és korszerűsítésüknek, egy vezető európai partnerrel való együttműködés által könnyebbé tett előkészítő szakaszára fog helyeződni, amely együttműködés üzleti terv kidolgozásának a támogatását is magában fogja foglalni. A kedvezményezett régióval vagy tagállammal szemben elvárás lesz, hogy részt vállaljon a ráfordításokból (pl. az európai strukturális és beruházási alapokból kapott támogatás keretében). Az üzleti terv minősége alapján a Bizottság további magvető finanszírozást nyújthat a központ létrehozásának első lépéseihez. Megfontolásra tárgyát fogja képezni a kutatás, fejlesztés és innováció területén alacsony teljesítményt nyújtó tagállamokban és régiókban az innovatív klaszterekkel való kapcsolatépítés és a kiválóság elismerése – többek között szakértői értékelés és kiválósági minősítő címek odaítélése révén – azon intézmények esetében, amelyek megfelelnek a nemzetközi normáknak.

–  Kutatóintézmények ikerintézményi programjai: Az ikerintézményi kapcsolatok kialakításának az a célja, hogy egy feltörekvő intézményben jelentős mértékben megerősödjön egy adott kutatási terület, mégpedig legalább két, az adott területen nemzetközi szinten vezető intézménnyel kialakított kapcsolatok révén. Támogatásban részesülne a kapcsolatok kialakítását elősegítő intézkedések széles köre (pl. személyzeti csereprogramok, szakértői látogatások, rövid helyszíni vagy virtuális képzések, szakmai találkozók, konferenciákon való részvétel, közös nyári tanfolyam jellegű tevékenységek szervezése, tájékoztatási tevékenységek).

–  Az „EKT tanszékei”: Létrehozzák az „EKT tanszékei” kezdeményezést, hogy a kiemelkedő egyetemi szakembereket olyan intézményekhez vonzzák, amelyek egyértelmű potenciállal rendelkeznek a kiváló kutatást illetően, hogy így segítsék ezen intézményeket potenciáljuk teljes körű kibontakoztatásában és ezáltal a kutatás és innovációz egyenlő feltételeinek az európai kutatási térségben való létrehozásában. Ebbe bele fog tartozni a versenyképes kutatási környezet létrehozásához szükséges intézményi támogatás, és azok a keretfeltételek, amelyek a legkiválóbb kutató tehetségek ezen intézményekbe való vonzásához, megtartásához és képzéséhez szükségesek. Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen szinergiákat lehet kialakítani az Európai Kutatási Tanács által végzett tevékenységekkel,

–  Szakpolitikai támogató eszköz: ennek célja a nemzeti/regionális kutatási és innovációs szakpolitikák megtervezésének, megvalósításának és értékelésének a javítása lesz. Az eszköz önkéntes alapon szakértői tanácsadási szolgáltatást fog nyújtani a nemzeti vagy regionális hatóságok részére, és ennek keretében biztosítani fogja az alábbi igények teljesülését: hozzáférés a vonatkozó ismeretekhez, nemzetközi szakértők véleményének kikérése, a legmagasabb szintű módszerek és eszközök alkalmazása, valamint testre szabott tanácsadás.

–  Azon kiváló kutatók és innovátorok nemzetközi hálózatokhoz való hozzáférésének támogatása, akik nem vesznek kellően részt az európai és nemzetközi hálózatokban. Ez tartalmazza a tudomány és a technológia területén megvalósított európai együttműködés (COST) keretében nyújtott támogatást.

—  A nemzeti kapcsolattartó pontok transznacionális hálózatai adminisztratív és operatív kapacitásának a megerősítése, többek között képzéseken, pénzügyi és technikai segítségnyújtáson keresztül, és ezzel egyidejűleg a nemzeti kapcsolattartó pontok működési keretének, valamint az ezek és a Horizont 2020 végrehajtási szervei közötti információáramlásnak a javítása annak érdekében, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok jobban tudják támogatni a potenciális résztvevőket.

IIIb. RÉSZ

A TUDOMÁNY A TÁRSADALOMMAL ÉS A TÁRSADALOMÉRT

[ezt az egész részt a keretrendelethez igazították]

A cél hatékony együttműködést kiépíteni a tudomány és a társadalom között annak érdekében, hogy új tehetségek lépjenek tudományos pályára, és hogy a tudományos kiválósághoz társadalmi tudatosság és felelősség társuljon.

Az európai tudományos és technológiai rendszer ereje a tehetségek és ötletek – akárhonnan származnak is – kibontakoztatására való képességétől függ. Ez a képesség csak akkor bontakozhat ki, ha a tudomány és a társadalom között gyümölcsöző és kiterjedt párbeszéd és aktív együttműködés alakul ki annak biztosítása érdekében, hogy a tudomány felelősségteljesebb legyen, és lehetőség nyíljon a polgárok érdekei szempontjából megfelelőbb politikák kidolgozására. A modern tudományos kutatás és innováció terén bekövetkező gyors fejlemények fontos etikai, jogi és társadalmi kérdéseket vetettek fel, amelyek hatást gyakorolnak a tudomány és a társadalom közötti kapcsolatra.

A tudomány és a társadalom közötti együttműködés – amelynek célja a tudomány és a technológia társadalmi és politikai támogatásának kiszélesítése minden tagállamban – egyre inkább létfontosságú kérdés, amelynek jelentőségét a jelenlegi gazdasági válság tovább fokozta. A tudománnyal kapcsolatos közberuházásokhoz olyan hatalmas társadalmi és politikai körre van szükség, amelynek tagjai osztják a tudományos értékeket, a tudományos folyamatok tekintetében képzettek és azokban szerepet is vállalnak, továbbá képesek elismerni a tudománynak az ismeretszerzéshez, a társadalomhoz és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásait.

A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:

a)  a tudományos és technológiai karrier vonzóvá tétele a fiatalok számára, valamint az iskolák, a kutatóintézetek, az ipar és a civil társadalmi szervezetek közötti fenntartható kölcsönös kapcsolat előmozdítása;

b)  a nemek közötti egyenlőség ösztönzése mindenekelőtt a kutatóintézmények szervezeti felépítésében és a kutatási tevékenységek tartalmában és tervezésében végrehajtott strukturális változtatások útján;

c)  a társadalom bevonása a tudományos és innovációs kérdésekbe, szakpolitikákba és tevékenységekbe a polgárok érdekeinek és értékrendjének integrálása, illetve a tevékenységek különböző területein – a társadalmi innovációtól az olyan területekig, mint a bio- és nanotechnológia – elért kutatási és innovációs eredmények minőségének, relevanciájának, társadalmi elfogadhatóságának és fenntarthatóságának növelése érdekében;

d)  a közfinanszírozásban részesülő kutatások eredményei rendelkezésre bocsátásának és felhasználásának fejlesztése;

e)  a felelősségteljes kutatás és innováció valamennyi érdekelt fél (kutatók, hatóságok, ipar és civil társadalmi szervezetek) általi előmozdítását célzó irányítás kialakítása, ami figyelembe veszi a társadalom igényeit és szükségleteit; a kutatásra és innovációra vonatkozó etikai keret kidolgozásának előmozdítása;

f)  megfelelő és arányos óvintézkedések végrehajtása a kutatási és innovációs tevékenységekben az esetleges környezeti, egészségügyi és biztonsági hatások előrejelzése és felmérése révén;

g)  a tudósok, a média és a nyilvánosság közötti kapcsolatok minőségének és hatékonyságának javítása érdekében a tudományos kommunikációval kapcsolatos ismeretek növelése.

IV. RÉSZ

A Közös Kutatóközpont (JRC) nem nukleáris közvetlen tevékenységei

A Közös Kutatóközpont – adott esetben a kutatásban érdekelt, megfelelő nemzeti és regionális felekkel együttműködve – az uniós szakpolitikák tudományos és technikai támogatásával előmozdítja a „Horizont 2020” keretprogram általános célkitűzéseinek és prioritásainak megvalósítását. A JRC a tevékenységei során figyelembe veszi az Európai Kutatási Térség kialakításának célkitűzését szolgáló, vonatkozó regionális, tagállami és uniós szintű kezdeményezéseket.

1.  Kiváló tudomány

A JRC a politikai döntéshozatal tudományos eredményekkel való alátámasztása, ▌valamint a tudomány és a technológia feltörekvő területeinek – feltáró kutatási programok útján is megvalósuló – vizsgálata érdekében végez majd kutatási tevékenységet.

2.  Ipari vezető szerep

A JRC az alábbiak révén fog hozzájárulni az innovációhoz és a versenyképességhez:

a)  a jövőben is hozzá fog járulni a közvetett kutatások megfelelő eszközei – például az európai innovációs partnerségek, valamint az állami-magán partnerségek és az állami szektoron belüli partnerségek – stratégiai irányvonalához és tudományos programjához.

b)  A tudás és technológia átadásának támogatása a különböző kutatási és innovációs eszközökre vonatkozó megfelelő szellemi tulajdonjogi keretek meghatározásával, valamint a tudás és technológia a nagy állami kutatási szervezetek közötti átadásának területén folytatott együttműködés előmozdítása.

c)  Hozzájárulás az űrtechnológiák és -adatok használatának, szabványosításának és érvényesítésének a megkönnyítéséhez, különösen a társadalmi kihívások kezelése céljából.

3.  Társadalmi kihívások

3.1.  Egészség, demográfiai változások és jólét

A JRC-nek az alábbiak révén hozzá kell járulnia az egészséget és a fogyasztóvédelmet célzó uniós jogszabályok támogatását szolgáló módszerek, szabványok és gyakorlatok harmonizációjához:

a)  Az új technológiák és vegyszerek kockázatainak és lehetőségeinek kiértékelése, beleértve az élelmiszerekben, a takarmányban és a fogyasztói termékekben lévő nanoanyagokat; harmonizált mérési, azonosító és mennyiség-meghatározó módszerek, a toxikológiai veszélyfelmérésre való integrált tesztelő stratégiák és legmodernebb eszközök kifejlesztése és érvényesítése, beleértve az állatkísérletek alternatíváit; a környezetszennyezés egészségügyi hatásainak értékelése.

b)  Az egészségügyi vizsgálatok és szűrési eljárások kifejlesztése és minőségbiztosítása, beleértve a genetikai vizsgálatokat és a rákszűrést.

3.2.  Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a tengerekkel és a szárazföldi vizekkel kapcsolatos kutatás, valamint a biogazdaság

A JRC támogatni fogja az európai mezőgazdasági és halászati politikák fejlesztését, alkalmazását és nyomon követését, beleértve az élelmezésbiztonságot és a biogazdaság fejlesztését az alábbiak révén:

a)  Globális rendszer és eszközök létrehozása a termés előrejelzése és a termények termelékenységének nyomon követése céljából; támogatás a mezőgazdasági árucikkek rövid- és középtávú kilátásainak a javítása érdekében, beleértve az éghajlatváltozás előre jelzett hatásait.

b)  Hozzájárulás a biotechnológiai innovációhoz és a jobb erőforrás-hatékonysághoz, hogy a technológiai-gazdasági elemzések és modellezés révén „kevesebbel többet termeljünk”.

c)  Forgatókönyv-modellezés a mezőgazdaság-politikai döntéshozatalra vonatkozóan, és a politikák makro/regionális/mikro szinteken történő hatáselemzése, a „KAP 2020-ig” fejlődő/feltörekvő gazdaságokra gyakorolt hatásának elemzése.

d)  a halászat ellenőrzésére és a szabályok betartatására szolgáló módszereknek, valamint a halak és haltermékek nyomon követhetőségének a továbbfejlesztése; megbízható ökoszisztéma-egészségi mutatók és biogazdasági modellek kidolgozása, annak jobb megértése érdekében, hogy a közvetlen emberi tevékenységek (pl. halászat) és a közvetett emberi tevékenységek (pl. éghajlatváltozás) milyen hatással vannak a halállományok dinamikájára és a tengeri környezetre, illetve milyen társadalmi-gazdasági hatásokkal járnak.

3.3.  Biztos, tiszta és hatékony energia

A JRC a „20/20/20” éghajlat-változási és energiaügyi célkitűzésekre fog összpontosítani, valamint az Unió 2050-ig versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő áttérésére, az alábbiak technológiai és társadalmi-gazdasági szempontjainak kutatása révén:

a)  Az energiaellátás biztonsága, különösen ami az Európán kívüli energiaellátási és átviteli rendszerekkel való kapcsolatokat és kölcsönös függést illeti; azon európai primer és külső energiaforrások és infrastruktúrák feltérképezése, amelyektől Európa függ.

b)  Az energia-/villamosenergia-átviteli hálózatok, különösen a transzeurópai energiahálózatok modellezése és szimulációja, az intelligens/szuper hálózati technológiák elemzése és az erőműrendszerek valósidejű szimulációja.

c)  Az energiahatékonyság, különösen az energiahatékonyság politikai eszközei eredményét nyomon követő és felmérő módszerek, az energiahatékony technológiák és eszközök, valamint az intelligens energiahálózatok használatának műszaki-gazdasági elemzése.

d)  Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák (beleértve a nukleáris energia biztonságát az Euratom programban), különösen a jövőbe mutató alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák teljesítményének felmérése és jogalkotás előtti kutatása, a fejlődésük és elterjesztésük mozgatóerőinek és akadályainak elemzése és modellezése, a megújuló erőforrások és szűk keresztmetszetek, mint például a kritikus jelentőségű nyersanyagok értékelése az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák szállítási láncában, a stratégiai energiatechnológiai informatikai rendszer (SETIS) és a kapcsolódó tevékenységek folyamatos fejlesztése.

3.4.  Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés

A JRC az alábbiakkal kapcsolatos laboratóriumi tanulmányokon, modellezési és nyomon követési megközelítéseken keresztül támogatni fogja a személyek és áruk biztonságos szállítását célzó versenyképes, intelligens, erőforrás-hatékony és integrált közlekedési rendszer 2050-ig történő megvalósításának célját:

a)  Stratégiai, alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési technológiák minden közlekedési módozatban – beleértve a közúti közlekedés villamosítását és az alternatív üzemanyagokkal hajtott repülőgépeket/hajókat/járműveket –, továbbá a Bizottság belső elszámolóházának továbbfejlesztése a releváns technológiákkal kapcsolatos információk begyűjtése és terjesztése céljából, a nem fosszilis alapú üzemanyagok és energiaforrások elérhetősége és költségei, beleértve a villamosított közúti közlekedés az áramhálózatokra és az áramtermelésre gyakorolt hatását.

b)  Tiszta és hatékony járművek, különösen a harmonizált vizsgálati eljárások meghatározása és az innovatív technológiák értékelése a kibocsátások tekintetében, a hagyományos és alternatív üzemanyagok hatékonysága és biztonsága, jobb módszerek kidolgozása a kibocsátások méréséhez és a környezeti terhelési számításokhoz, a kibocsátások leltárba vételére és nyomon követésére irányuló tevékenységek európai szintű koordinálása és harmonizálása.

c)  Intelligens mobilitási rendszerek a biztonságos, intelligens és integrált mobilitás eléréséhez, beleértve az új közlekedési rendszerek és komponensek műszaki-gazdasági kiértékelését, alkalmazások a jobb a közlekedés-irányításért és hozzájárulás egy integrált megközelítés megtervezéséhez a közlekedési kereslet és irányítás terén.

d)  Integrált közlekedésbiztonság, különösen eszközök és szolgáltatások nyújtása események és balesetek információinak összegyűjtésére, megosztására és elemzésére a légi, tengeri és szárazföldi közlekedési ágazatokban; a balesetek megelőzésének fokozása elemzések és módközi biztonsági tanulságok révén, hozzájárulva a költségtakarékossághoz és a hatékonyság növeléséhez.

3.5.  Éghajlatváltozás, környezet, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok

A JRC hozzá fog járulni Európa környezetkímélőbbé tételéhez, az erőforrás-ellátás biztonságához és a természeti erőforrások globális fenntartható kezeléséhez az alábbiak révén:

a)  Hozzáférés lehetővé tétele a kölcsönösen átjárható környezeti adatokhoz és információhoz szabványok és kölcsönös átjárhatósági megállapodások, térinformatikai eszközök és innovatív infokommunikációs technológiai infrastruktúrák, például az európai térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) és egyéb uniós és globális kezdeményezések további fejlesztése révén.

b)  A legfontosabb környezeti változók mérése és nyomon követése, valamint a természeti erőforrások állapotának és változásának értékelése mutatók és informatikai rendszerek további kifejlesztésével, amelyek hozzájárulnak a környezeti infrastruktúrához. Ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése, beleértve értékbecslésüket és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásukat.

c)  Integrált modellezési keretrendszer kifejlesztése az olyan tematikus modelleken alapuló fenntarthatósági értékelés céljából, mint például a talaj, a földhasználat, a víz, a levegőminőség, a biológiai sokféleség, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság, az energia és a közlekedés, érintve az éghajlatváltozás hatásait és az arra adandó válaszokat.

d)  Az uniós fejlesztéspolitikai célok támogatása a technológia átadásának előmozdításával, az alapvető erőforrások (mint az erdők, a talaj, az élelmiszerellátás) nyomon követése, valamint kutatások az éghajlatváltozás hatásainak és az erőforrások használata környezeti hatásainak a korlátozása, továbbá az élelmiszer vagy energia termelésre szánt földekért való versenyben – pl. a biodiverzitás terén – kompromisszumos megoldása céljából.

e)  A fenntartható termeléssel és a fogyasztási politikákkal kapcsolatos integrált értékelés, többek között a stratégiai nyersanyagok biztonságos ellátásával, az erőforrás-hatékonysággal, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és tiszta termelési folyamatokkal és technológiákkal, termékek és szolgáltatások fejlesztésével, a fogyasztási mintákkal és a kereskedelemmel kapcsolatban. Az életciklus-elemzés további fejlesztése és a politikai elemzésekbe való integrálása.

f)  Az éghajlatváltozás enyhítése és/vagy az ahhoz való alkalmazkodás lehetőségeinek regionális és globális szintű – az ágazatitól a makrogazdasági szintekig terjedő – mennyiségi modellek kifejlesztésén alapuló integrált hatásbecslése.

3.6.   Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak

A JRC az alábbi tevékenységekkel fog hozzájárulni az Innovatív Unió ▌és a Globális Európa céljaihoz:

a)  A kutatás és az innováció mozgatóerőinek és korlátainak átfogó elemzése és egy modellező platform kifejlesztése azok mikro- és makrogazdasági hatásainak értékelése céljából.

b)  Az innovatív Unió nyomon követéséhez és megvalósításához eredménytáblákkal, mutatók kifejlesztésével stb. való hozzájárulás, valamint egy nyilvános tájékoztató és felderítő rendszer működtetése, amely tárolja a megfelelő adatokat és információkat.

c)  Nyilvános információs és felderítő platform működtetése a nemzeti és regionális hatóságok intelligens szakstratégiák kialakításában való segítéséhez, a gazdasági tevékenység területi mintáinak gazdasági elemzése, különösen a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek és a technológiai fejlődésre adott válaszminták változásai terén.

d)  A pénzügyi rendszer reformjának a pénzügyi válság kezelését célzó hatékony uniós keretek fenntartásához hozzájáruló ökonometrikus és makrogazdasági elemzése, további módszertani támogatás nyújtása a tagállamok költségvetési pozícióinak nyomon követése érdekében a Stabilitási és Növekedési Paktummal összefüggésben.

e)  Az európai kutatási térség (EKT) működésének elemzése és bizonyos kulcsfontosságú elemei mozgatóerőinek és akadályainak elemzése (mint például a kutatók mobilitása, a nemzeti kutatási programok megnyitása), és javaslattétel a vonatkozó politikai alternatívákra; továbbra is fontos szerep betöltése az EKT-ban hálózatépítéssel, képzéssel, létesítményeinek és adatbázisainak a tagállami, tagjelölt országbeli és társult országbeli felhasználók számára való megnyitásával.

f)  A digitális gazdaság mennyiségi gazdasági elemzésének kidolgozása, kutatások végzése az információs és kommunikációs technológiáknak a digitális társadalom célkitűzéseire gyakorolt hatásaival kapcsolatban; az érzékeny biztonsági kérdések emberek életére gyakorolt hatásainak a tanulmányozása (Digitális Élet).

3.7.  Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme

A JRC az alábbi tevékenységekkel fog hozzájárulni a Biztonság és az Uniós polgárság céljaihoz:

a)  A hangsúlyt a kritikus infrastruktúrák (köztük a globális navigációs rendszerek, a pénzügyi piacok) veszélyeztetettségének feltárására és értékelésére kell helyezni, javítani kell az EU költségvetését célzó csalások elleni küzdelem és a tengeri felügyelet eszközeit; valamint értékelni kell a személyazonosságot érintő technológiák működési teljesítményét (digitális személyazonosság).

b)  A katasztrófák kockázatának csökkentésével, valamint a természeti és ember okozta katasztrófák kezelésével kapcsolatos uniós képesség fejlesztése, különösen globális, több veszélyt figyelembe vevő korai jelzőrendszerek és kockázatkezelő informatikai rendszerek kifejlesztésével, felhasználva a Földmegfigyelései technológiákat.

c)  A globális biztonsági kihívások, mint a terrorizmus és az atomsorompó (vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása az Euratom programban), a társadalmi-politikai bizonytalanságból és a fertőző betegségekből származó fenyegetettségek értékelése és kezelése eszközeinek folytatódó biztosítása. A kezelendő új területek között van az újonnan jelentkező vagy hibrid fenyegetésekkel – például a nyersanyagokhoz való hozzáféréssel, a kalózkodással, az erőforrások szűkösségével, illetve az azok iránti versennyel és az éghajlatváltozás természeti katasztrófák bekövetkezésére gyakorolt hatásaival – szembeni kiszolgáltatottság és ellenálló képesség.

4.  Egyedi megvalósítási szempontok

A Globális Európa prioritásaival összhangban a JRC megerősíti a tudományos együttműködést a legfontosabb nemzetközi szervezetekkel és harmadik országokkal (pl. az ENSZ szervezeteivel, az OECD-vel, az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánnal, Oroszországgal, Kínával, Brazíliával, Indiával) a nagy globális dimenziójú területeken, mint például az éghajlatváltozás, az élelmezésbiztonság vagy a nanotechnológiák. Ezt az együttműködést szorosan koordinálni kell az Unió és a tagállamok nemzetközi együttműködési tevékenységeivel.

A döntéshozatalnak nyújtott szolgáltatások fejlesztése érdekében a JRC továbbfejleszti az ágazatközi politikai alternatívák elemzésére és előterjesztésére, valamint ezekhez kapcsolódó hatásértékelések elvégzésére való képességét. Ezt a képességet elsősorban az alábbiak megerősítése révén fogják támogatni:

a)  Modellezés kulcsfontosságú területeken (pl. energia és közlekedés, mezőgazdaság, éghajlat, környezet, gazdaság). A hangsúly egyrészt az ágazati, másrészt az integrált modelleken (a fenntarthatósági értékelésekre vonatkozó modelleken) lesz, továbbá kiterjed a tudományos-technológiai, valamint a gazdasági szempontokra.

b)  Előretekintő tanulmányok, amelyek elemzik a tudományos, a technológiai és a társadalmi trendeket és eseményeket, továbbá azt, hogy miként érinthetik ezek a közpolitikát, miként befolyásolhatják az innovációt, erősíthetik a versenyképességet és a fenntartható növekedést. Ez lehetővé teszi, hogy a JRC felhívja a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyek a jövőben politikai beavatkozást igényelnek, valamint hogy előre jelezze a fogyasztói igényeket.

A JRC az európai versenyképességet támogató, horizontális komponensként megerősíti a szabványosítási folyamatok és szabványok támogatását. A tevékenységek közé fog tartozni a szabályozást megelőző kutatás, referenciaanyagok és mérések kidolgozása, valamint a módszertanok harmonizációja. Öt hangsúlyos területet határoztak meg (energia, közlekedés, digitális menetrend, védelem és biztonság [beleértve a nukleáris energia biztonságát az Euratom programban], fogyasztóvédelem). Ezenkívül a JRC továbbra is elő fogja segíteni az általa elért eredmények terjesztését, és támogatást fog nyújtani a szellemi tulajdonjogok kezelésében az EU intézményei és testületei számára.

A JRC magatartástudományi kapacitást fog kialakítani a hatékonyabb szabályozás támogatása érdekében, kiegészítve az olyan kiválasztott területeken folytatott JRC-tevékenységeket, mint a táplálkozástudomány, az energiahatékonyság és a termékpolitikák.

A társadalmi-gazdasági kutatás részét fogja képezni a vonatkozó területeken – úgymint a digitális menetrend, a fenntartható termelés és fogyasztás vagy a közegészségügy terén – folytatott tevékenységeknek.

Annak érdekében, hogy teljesítse küldetését az Unió referenciaközpontjaként, hogy továbbra is fontos szerepet játszhasson az EKT-ban, és hogy új kutatási területekre léphessen be, elengedhetetlen, hogy a JRC rendelkezzen a legmodernebb infrastruktúrával. A JRC tovább folytatja megújító és átalakító programját, hogy biztosítsa az alkalmazandó környezeti és biztonsági szabályozásoknak való megfelelést, és befektet a tudományos infrastruktúrába, beleértve a modellező platformok, valamint az új területeken, mint például a géntesztelésben stb. alkalmazott létesítmények fejlesztését. E beruházásokat a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) ütemtervével szoros összhangban valósítja meg, figyelembe véve a tagállamokban jelenleg meglévő létesítményeket.

II. MELLÉKLET

Eredményességi mutatók

A következő táblázat összefoglalja a „Horizont 2020” keretprogram különös célkitűzéseihez kapcsolódó, az eredmények és a hatások értékelése során figyelembe veendő legfontosabb mutatókat, amelyek a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása során még finomíthatók.

1.  I. rész: a „Kiváló tudomány” elnevezésű prioritás

A különös célkitűzésekhez kapcsolódó mutatók:

Európai Kutatási Tanács

–  Az Európai Kutatási Tanács által finanszírozott projektek keretében készült azon publikációk részaránya, amelyek tudományterületenként a legtöbbet idézett 1%-ba tartoznak

Jövőbeni és feltörekvő technológiák

–  Lektorált, nagy idézettségű szakfolyóiratokban közzétett publikációk

–  Szabadalmi bejelentések és megadott szabadalmak a jövőbeli és feltörekvő technológiák területén

Marie Skłodowska–Curie-tevékenységek a készségfejlesztés, a képzés és a szakmai fejlődés terén

–  Ágazatközi és országhatárokon átívelő kutatóáramlás (beleértve a doktorjelöltekét is)

Európai kutatási infrastruktúra (beleértve az elektronikus infrastruktúrát is)

–  Azon kutatók száma, akik az uniós támogatásnak köszönhetően férnek hozzá a kutatási infrastruktúrához

2.  II. rész: az „Ipari vezető szerep” elnevezésű prioritás

A különös célkitűzésekhez kapcsolódó mutatók:

Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén (IKT, nanotechnológia, fejlett anyagok, biotechnológia, korszerű gyártás, világűr)

–  Szabadalmi bejelentések és megadott szabadalmak a különböző alap- és ipari technológiák területén

–  Az adott vállalkozásnál, illetve a piacon újdonságnak számító innovatív megoldásokat bevezető vállalkozások részaránya a résztvevők között (a bevezetésnek a projekt időtartama alatt vagy legfeljebb három évvel annak végét követően kell megtörténnie)

–  A magán- és a közszféra partnerségében készült közös publikációk száma

Kockázatfinanszírozáshoz jutás

–  Az adósságfinanszírozás és a kockázatitőke-befektetések útján mozgósított források teljes összege

–  A finanszírozott szervezetek száma és a mozgósított magántőke összege

Innováció a kis- és középvállalkozásoknál

–  A vállalatnál, illetve a piacon újdonságnak számító innovatív megoldásokat bevezető kis- és középvállalkozások részaránya a résztvevők között (a bevezetésnek a projekt időtartama alatt vagy legfeljebb három évvel annak végét követően kell megtörténnie)

–  Növekedés és munkahelyteremtés a részt vevő kkv-kban

3.   III. rész: a „Társadalmi kihívások” elnevezésű prioritás

A különös célkitűzésekhez kapcsolódó mutatók:

Valamennyi társadalmi kihívás esetében:

–   Lektorált, nagy idézettségű szakfolyóiratokban a különböző társadalmi kihívások területén közzétett publikációk száma

–   Szabadalmi bejelentések és megadott szabadalmak a „Társadalmi kihívások” különböző területein

–   A prototípusok és teszttevékenységek száma

–  A magán- és a közszféra partnerségében készült közös publikációk száma

Ezenkívül az egyes kihívások esetében az előrehaladást a(z) XX/2012/EU rendelet [„Horizont 2020” keretprogram] I. mellékletében részletesen ismertetett különös célkitűzésekhez való hozzájárulás alapján kell mérni.

4.  IV. RÉSZ: A Közös Kutatóközpont (JRC) nem nukleáris közvetlen tevékenységei

A különös célkitűzésekhez kapcsolódó mutatók:

–   A Közös Kutatóközpont műszaki és tudományos támogatásának köszönhető konkrét, kézzelfogható hatások száma az európai szakpolitikákban

–   Nagy idézettségű szakfolyóiratokban közzétett, szakértők által értékelt publikációk száma

III. MELLÉKLET

Nyomon követés

A Bizottság nyomon fogja követni a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtását, különös tekintettel a következőkre:

1.  Hozzájárulás az Európai Kutatási Térség létrehozásához

2.  A részvétel kiszélesítése

3.  A kkv-k részvétele

4.  Társadalom- és bölcsészettudományok

5.  Tudomány és társadalom

6.  Nemek

7.  Nemzetközi együttműködés

8.  Fenntartható fejlődés és éghajlatváltozás, beleértve az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra vonatkozó tájékoztatást is

9.  A felfedezés és a piaci alkalmazás közötti távolság áthidalása

10.  Digitális menetrend

11.  A magánszektor részvétele

12.  A köz- és a magánszféra partnerségeinek, valamint a közszférabeli partnerségeknek a finanszírozása

13.  Tájékoztatás és terjesztés

14.  Független szakértők részvételi mintái

IV. MELLÉKLET

A 8a. cikk (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság által nyújtandó információk

1.  Az egyes projektekre vonatkozó, az egyes pályázatok teljes életútjának figyelemmel kísérését lehetővé tevő információk, amelyek különösen az alábbiakra terjednek ki:

–  a benyújtott pályázatok,

–  minden egyes pályázat értékelésének eredményei,

–   támogatási megállapodások,

–  befejezett projektek.

2.  Az egyes pályázati felhívások eredményeire és a projektek végrehajtására vonatkozó információk, amelyek különösen az alábbiakra terjednek ki:

–  az egyes felhívások eredménye;

–  a támogatási megállapodásokról folytatott tárgyalások eredménye;

–  a projektek végrehajtása, beleértve a kifizetésekkel kapcsolatos adatokat és a projektek eredményeit.

3.  Tájékoztatás a programok végrehajtásáról, beleértve a keretprogram, az egyedi program, az egyes témák és a JRC szintjén adandó, valamint az egyéb vonatkozó uniós programokkal való szinergiákkal kapcsolatos releváns információkat.

4.  Tájékoztatás a Horizont 2020 költségvetésének a végrehajtásáról, beleértve a 185. és a 187. jogcímcsoport szerinti kezdeményezésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozó információkat is.

V. MELLÉKLET

A programbizottság formációi

A Horizont 2020 programbizottságának formációi(32) a 9. cikk (1a) bekezdésének megfelelően a következők:

1.  Stratégiai formáció: az egész program végrehajtásának stratégiai áttekintése, összhang a program különböző részei és a több területet érintő kérdések között, beleértve „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” és „A tudomány a társadalommal és a társadalomért” elnevezésű részeket.

I. rész – „Kiváló tudomány”:

2.  Európai Kutatási Tanács (EKT), jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák (FET) és a Marie Skłodowska-Curie-tevékenységek (MSCA)

3.  Kutatási infrastruktúrák

II. rész – „Ipari vezető szerep”:

4.  Információs és kommunikációs technológiák (IKT)

5.  Nanotechnológia, fejlett anyagok, biotechnológia, korszerű gyártás és feldolgozás

6.  Világűr

7.  Kkv-k és Kockázatfinanszírozáshoz jutás

III. rész – „Társadalmi kihívások”:

8.  Egészség, demográfiai változások és jólét

9.  Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a tengerekkel és a belvizekkel kapcsolatos kutatás, valamint a biogazdaság

10.  Biztos, tiszta és hatékony energia

11.  Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés

12.  Éghajlatváltozás, környezet, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok

13.  Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak

14.  Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme

(1)Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja.
(2)HL C […], […], […] o.
(3)HL C […], […], […] o.
(4)HL […], […], […] o.
(5)HL L 57., 2007.2.24., 14. o.
(6)COM(2010) 2020
(7)HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(8)HL L 107., 1996.4.30., 12. o.
(9)HL L 400., 2006.12.30., 86. o.
(10)HL L 400., 2006.12.30., 243. o.
(11)HL L 400., 2006.12.30., 272. o.
(12)HL L 400., 2006.12.30., 299. o.
(13)HL L 400., 2006.12.30., 368. o.
(14)HL L […], […], […] o.
(15) A Bizottság ajánlása a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról (C(2008) 1329, 2008.4.10.).
(16)Elvben idejének legalább 80%-át.
(17) A regionális partnerségek olyan, a társadalmi-gazdasági megtérülés, valamint a kutatók és technikusok képzése és toborzása szempontjából nemzeti vagy regionális jelentőséggel bíró kutatási infrastruktúrák, amelyek páneurópai ESFRI-infrastruktúrák vagy más világszínvonalú kutatási infrastruktúrák elismert partnerei. A regionális partnerségek minőségére – beleértve az általuk nyújtott tudományos szolgáltatást, az irányításukat és a hozzáférésre vonatkozó szabályaikat is – ugyanolyan előírásoknak kell vonatkozniuk, mint a páneurópai kutatási infrastruktúrák minőségére.
(18)Mivel minden kutatás egyre inkább feldolgozás- és adatintenzívvé válik, minden kutató számára alapvető fontosságú lett a legújabb elektronikus infrastrukturákhoz való hozzáférés. A GÉANT például 40 ország több mint 8000 intézetének 40 millió felhasználóját kapcsolja össze, míg az európai hálózati infrastruktúra a világ legnagyobb kiterjedésű számítástechnikai infrastruktúrája 50 ország több mint 290 állomásával. Az ikt rohamos fejlődése és a hatalmas mennyiségű adat kiszámításának és feldolgozásának a tudományban jelentkező növekvő szükségessége jelentős finanszírozási és szervezési problémákat vet fel a kutatóknak szánt szolgáltatások folyamatos biztosítása tekintetében.
(19)A tárgyak internetét több területet érintő témaként koordinálják.
(20)A világűrbe telepített hálózatok is idetartoznak.
(21)HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(22) Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról (SET-terv) szóló közleményt (COM(2009)0519 ) kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (SEC(2009)1295).
(23)COM(2007)0723
(24) A Bizottság fehér könyve: Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé, COM(2011)0144 .
(25)A PricewaterhouseCoopers által készített „fenntarthatósággal kapcsolatos globális üzleti lehetőségek a természeti erőforrások területén (beleértve az energiát, az erdőgazdaságot, a élelmiszeripart és mezőgazdaságot, a vizet és a fémeket)” c. becslés és a WBCSD (2010) Vision 2050: Az Új Üzleti Program, World Business Council for Sustainable Development (Fenntartható Fejlődés Üzleti Világtanács):Genf, URL: Geneva, URL: http://www.wbcsd.org/web/projects/BZrole/Vision2050-FullReport_Final.pdf
(26) COM(2008)0699
(27)Európai Parlament „Politikai Főosztály, Gazdaság- és tudománypolitika, ökoinnováció – az EU elindítása az erőforrás- és energiahatékony gazdaság útján, Tanulmány és tájékoztató jegyzetek", 2009. március.
(28)Ökoinnovációs Megfigyelőközpont „Az ökoinnováció kihívása – Útvonalak az erőforrás-hatékony Európa felé – Éves jelentés, 2010” 2011. május. Tevékenységalapú irányítás:
(29) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete.
(30) Az e társadalmi kihívás számára elkülönített költségvetés sérelme nélkül.
(31) COM(2008)1329, 2008.4.10.
(32) A program végrehajtásának elősegítése céljából a Bizottság a programbizottság menetrendben meghatározott minden ülésekor, a megállapított iránymutatásokkal összhangban, tagállamonként egy képviselő, valamint – olyan napirendi pontok esetében, amelyeknél valamely tagállam szakértőt kíván igénybe venni – tagállamonként egy szakértő/tanácsadó költségeit megtéríti.


Európai statisztikák ***I
PDF 464kWORD 111k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az európai statisztikákról szóló 223/2009/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0167 – C7-0101/2012 – 2012/0084(COD))
P7_TA(2013)0505A7-0436/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0167),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0101/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a spanyol képviselőház és a spanyol szenátus, valamint az osztrák szövetségi tanács által a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettek az Európai Központi Bank 2012. november 6-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0436/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra az európai statisztikákról szóló 223/2009/EK rendelet módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0084


(EGT- és Svájc-vonatkozású szöveg)

[Módosítás 43]

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az európai statisztikai rendszer mint partnerség többek között a rendszer irányításának javításával általánosságban sikeresen megszilárdította a jó minőségű, szabályozott és megbízható európai statisztikák fejlesztését, előállítását és terjesztését biztosító tevékenységeit.

(2)  ▌ Azonban hiányosságokat azonosítottak, különös tekintettel a statisztikai minőségirányítási keretre. Ezek a hiányosságok rávilágítottak arra, hogy biztosítani kell a statisztikai hatóságok esetleges nemzeti és uniós szintű politikai nyomástól való függetlenségét.

(3)  A Bizottság „Az európai statisztikák szilárd minőségirányítása felé” című 2011. április 15-i közleményében e hiányosságok kezelését és az európai statisztikai rendszer irányításának megerősítését célzó fellépést javasolt. Különösen javasolta a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) célzott módosítását.

(4)  2011. június 20-i következtetéseiben a Tanács üdvözölte a Bizottság kezdeményezését és hangsúlyozta az európai statisztikai rendszer irányítása és hatékonysága folyamatos javításának jelentőségét.

(5)  Ezenfelül figyelembe kell venni az uniós gazdaságirányítási kerettel összefüggő közelmúltbeli fejleményeknek a statisztika területére gyakorolt hatását, különösen a statisztikai függetlenséghez kapcsolódó vonatkozásokat, például az átlátható személyzeti felvételi és elbocsátási gyakorlatot, a költségvetési előirányzatokat és az adatok közzétételét megelőzően kidolgozott ütemterveket, amint az az 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(5) szerepel, valamint a nemzeti költségvetési szabályok végrehajtásának monitoringjáért felelős szervek működési autonómiájával kapcsolatos követelményekhez fűződő vonatkozásokat, amint az a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(6) szerepel.

(6)  A szakmai függetlenséghez kapcsolódó vonatkozások, például az átlátható személyzeti felvételi és elbocsátási gyakorlatok, a költségvetési előirányzatok és az adatok közzétételét megelőzően kidolgozott ütemtervek azonban nem korlátozódhatnak a költségvetési felügyeleti rendszer és a túlzott hiány esetén követendő eljárás céljára előállított statisztikákra, hanem az európai statisztikai rendszer által fejlesztett, előállított és terjesztett valamennyi európai statisztikára alkalmazandók.

(6a)  Az európai statisztikák minőségét és a tényeken alapuló döntéshozatalra vonatkozó relevanciáját folyamatosan felül kell vizsgálni, többek között értékelve, hogy milyen hozzáadott értékkel rendelkeznek az Európa 2020 stratégiának az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményben rögzített célkitűzései megvalósítása tekintetében, ideértve a növekedést, a foglalkoztatást és a szociális gazdaságot érintő célkitűzéseket. Szükség esetén az európai statisztikák körét ki kell igazítani.

(7)  Ezenfelül a statisztikai hatóságok szakmai függetlenségének és a jó minőségű statisztikai adatok biztosításának szükséges feltétele az évente vagy többévente előirányzott és a statisztikai igények kielégítéséhez elérhető megfelelő források megléte.

(8)  E célból meg kell erősíteni a statisztikai hatóságok szakmai függetlenségét, Unió-szerte alkalmazandó minimumstandardokat kell biztosítani, valamint egyedi garanciákat kell nyújtani a nemzeti statisztikai hivatalok (NSH-k) vezetői számára ▌a statisztikai feladatok elvégzése, a szervezetirányítás és a forráselosztás terén. Az NSH-k vezetőire vonatkozó személyzeti felvételi eljárásoknak átláthatóknak kell lenniük, és kizárólag szakmai kritériumokon kell alapulniuk, kellő figyelmet fordítva az esélyegyenlőségre és különösen a nemek egyensúlyára. Ennek céljából a nemzeti parlamenteknek is teljes körűen szerepet kell vállalniuk, és adott esetben, a nemzeti joggal összhangban elő kell mozdítaniuk a statisztikák készítőinek függetlenségét, valamint növelniük kell a statisztikai politika demokratikus elszámoltathatóságát.

(8a)  Miközben a hiteles európai statisztikákhoz a statisztikusok részéről szilárd szakmai függetlenségre van szükség, az európai statisztikáknak reagálniuk kell a politikai szükségletekre, és statisztikai támogatást kellene nyújtaniuk az új nemzeti és uniós szintű szakpolitikai kezdeményezésekhez.

(8b)  Az Eurostat függetlenségét erősíteni és – hatékony parlamenti vizsgálat és ellenőrzés révén – biztosítani kell.

(9)  Ezenfelül tisztázni kell az NSH-k európai statisztikai rendszeren keresztül előállított statisztikákkal kapcsolatban meglévő koordinációs szerepének hatályát, hogy nemzeti szinten biztosítani lehessen az európai statisztikai rendszer keretén belüli statisztikai tevékenységek, többek között a minőségirányítás hatékonyabb koordinációját, kellően figyelembe véve a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) által végzett statisztikai tevékenységeket. Az NSH-k és az Eurostat között folyamatban lévő koordináció és együttműködés szintén fontos része a statisztikai tevékenységek európai statisztikai rendszeren belüli hatékony koordinálásának. Az európai statisztikáknak az európai statisztikai rendszer és a KBER irányítási struktúrái és statisztikai munkaprogramjai keretében történő kidolgozása, előállítása és terjesztése során tiszteletben kell tartani a KBER intézményi különválasztását és a központi bankok függetlenségét.

(10)  A statisztikai hatóságok és a válaszadók terheinek csökkentése érdekében az NSH-k és más nemzeti hatóságok számára lehetővé kell tenni a közigazgatási nyilvántartásokhoz – köztük az elektronikus úton kitöltött nyilvántartásokhoz – való azonnali és ingyenes hozzáférést, illetve azok ugyanilyen felhasználását, valamint e nyilvántartások integrálását a statisztikákba.

(10a)  Az európai statisztikáknak könnyen összehasonlíthatóknak és hozzáférhetőknek kell lenniük, valamint kellő időben és rendszeresen frissíteni kell őket annak biztosítása érdekében, hogy az uniós politikák és finanszírozási kezdeményezések teljes mértékben figyelembe vegyék az Unión belüli fejleményeket, különös tekintettel a gazdasági válság következményeire.

(11)  Továbbá az NSH-kkal korai szakaszban egyeztetni kell a statisztikai célra esetlegesen adatokkal szolgáló új közigazgatási nyilvántartások kialakításáról és a meglévő közigazgatási források tervezett módosításáról, illetve megszüntetéséről. Az adminisztratív adatok tulajdonosainak a vonatkozó metaadatokat is az NSH-k rendelkezésére kell bocsátaniuk, valamint az NSH-knak koordinálniuk kell a statisztikai adatszolgáltatás szempontjából lényeges közigazgatási nyilvántartásokra vonatkozó szabványosításai tevékenységeket.

(12)  Az európai statisztikák előállításához felhasznált valamennyi bizalmas adat esetén alkalmazandó közös elvek és iránymutatások értelmében biztosítani kell a közigazgatási nyilvántartásokból származó adatok bizalmas kezelését. Létre kell hozni és közzé kell tenni továbbá az ilyen adatokra alkalmazandó minőségértékelési és átláthatóságértékelési kereteket.

(12a)  Minden felhasználónak ugyanabban az időpontban ugyanazokhoz az adatokhoz kell hozzáférnie, és a tilalmakat szigorúan be kell tartani. Az NSH-knak ütemterveket kell megállapítaniuk az időszakos adatok közzétételére.

(13)  Az európai statisztikák minősége és a felhasználók bizalma megerősíthető azáltal, hogy a nemzeti kormányok is felelősséget vállalnak az európai statisztika gyakorlati kódexének szigorú alkalmazásáért. E célból az egyes tagállamokban a nemzeti sajátosságok figyelembevételével létrehozott, „Kötelezettségvállalások a statisztikába vetett bizalomért” (Kötelezettségvállalás) című dokumentumba konkrét kormányzati kötelezettségvállalásokat kell belefoglalni a gyakorlati kódexben foglalt statisztikai alapelvek végrehajtására vonatkozóan. Ez a kötelezettségvállalás a jó minőség biztosítására irányuló nemzeti kereteket foglalhat magában, ideértve az önértékelést, a javító intézkedéseket és az ellenőrző mechanizmusokat is.

(13a)  A Bizottság (Eurostat) weboldalán lehetővé kell tenni a teljes körű, felhasználóbarát adatsorokhoz való egyszerű hozzáférést. Az időszakos frissítéseknek lehetőség szerint éves és havi alapon kell információt nyújtaniuk az egyes tagállamokról.

(14)  Mivel a nagyfokú függetlenség biztosítása érdekében az európai statisztikák előállításának hosszú távú működési és pénzügyi tervezésen kell alapulnia, az európai statisztikai programnak a többéves pénzügyi keret időszakával azonos időszakra kell vonatkoznia.

(15)  A 223/2009/EK rendelet az abban szereplő egyes rendelkezések végrehajtására vonatkozó hatásköröket ruház a Bizottságra, összhangban az 1999/468/EK tanácsi határozattal(7). Az 1999/468/EK határozatot hatályon kívül helyező 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) hatálybalépésének eredményeként ▌a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az új jogi kerettel, és ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendelettel összhangban kell gyakorolni. A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy ezek a végrehajtási aktusok ne rójanak jelentős adminisztratív többletterhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltató egységekre.

(19)  Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(20)  Konzultációra került sor az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságával.

(20a)  A 223/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 223/2009/EK rendelet módosítása

A 223/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„a) „szakmai függetlenség”: a statisztikákat független módon kell fejleszteni, előállítani és közzétenni, különösen az alkalmazandó technikák, definíciók, módszertanok és források kiválasztását, valamint az időzítést és a terjesztés valamennyi formájának tartalmát illetően, és hogy ezeket a feladatokat mindenféle politikai vagy egyéb érdekcsoport, illetve uniós vagy nemzeti hatóság nyomásától mentesen kell elvégezni;”

"

2.  A 5. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) E tekintetben az egyes tagállamok által az európai statisztikák e rendelet szerinti, nemzeti szintű fejlesztése, előállítása és közzététele érdekében e rendelet értelmében ▌végzett valamennyi tevékenység összehangolásáért felelős szervként kijelölt nemzeti statisztikai hatóság (a továbbiakban: NSH) látja el a kizárólagos kapcsolattartó szerepét a Bizottság (Eurostat) felé a statisztikával kapcsolatos ügyekben.

Az NSH koordinációs szerepének az európai statisztikai rendszerben részt vevő összes többi nemzeti hatóság által e rendelet értelmében készített európai statisztikák fejlesztésért, előállításáért és terjesztéséért felelős valamennyi egyéb nemzeti hatóságra ki kell terjednie. Az NSH különösen felel a nemzeti szintű statisztikai programozásért és jelentéstételért, minőség-ellenőrzésért, világos módszertanért, adattovábbításért és az európai statisztikai rendszer statisztikai tevékenységeiről folytatott kommunikációért. Az NSH-nak és az adott nemzeti központi banknak – mint a KBER statisztikai munkaprogramját végrehajtó KBER-tagnak – együtt kell működniük egymással az európai statisztikai rendszer és a KBER számára közös, európai statisztikákat érintő kérdésekben annak biztosítása érdekében, hogy saját hatásköreiken belül teljes körű és koherens európai statisztikákat készítsenek az európai statisztikai rendszeren és a KBER-en keresztül.”

"

3.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„5a. cikk

Az NSH-k vezetői és a többi nemzeti hatóság statisztikákért felelős vezetői

(1)  Saját nemzeti statisztikai rendszerükön belül a tagállamok biztosítják az e rendeletben rögzített feladatok ellátásáért felelős tisztviselők szakmai függetlenségét. ▌

(2)  E célból az NSK-k vezetői:

   a) kizárólagos felelősséggel bírnak a folyamatokra, statisztikai módszerekre, szabványokra és eljárásokra, valamint az NSH által kidolgozott, előállított és terjesztett európai statisztikai közlemények és kiadványok tartalmára és időzítésére vonatkozó döntéshozatal tekintetében;
   b) felhatalmazást kapnak arra, hogy az NSH belső irányításával kapcsolatos valamennyi kérdésben határozzanak;
   c) statisztikai feladataik ellátása során független módon járnak el, és semmilyen kormánytól vagy intézménytől, szervtől, hivataltól vagy más szervezettől nem kérnek, illetve nem fogadnak el utasítást;
   d) felelősek az NSH statisztikai tevékenységeiért és költségvetésének végrehajtásáért;
   e) éves jelentést adnak közre, és adott esetben észrevételeket tesznek az NSH statisztikai tevékenységeivel kapcsolatos költségvetési előirányzatokat érintően;
   f) koordinálják az 5. cikk értelmében az európai statisztikák fejlesztésében, előállításában és terjesztésében közreműködő valamennyi nemzeti hatóság statisztikai tevékenységét;
   g) szükség esetén nemzeti iránymutatásokat határoznak meg az összes európai statisztika nemzeti statisztikai rendszerükön belüli fejlesztésére, előállítására és terjesztésére vonatkozó minőségbiztosítás érdekében, és felelősek ezen iránymutatások NSH-n belüli betartásának biztosításáért; továbbá
   h) az európai statisztikai rendszeren belül képviselik nemzeti statisztikai rendszerüket.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az európai statisztikák fejlesztésért, előállításáért és terjesztéséért felelős egyéb nemzeti hatóságok ezeket a feladatokat az NSH-k vezetői által készített nemzeti iránymutatásokkal összhangban lássák el.

(4)  Az NSH-k vezetőire, illetve adott esetben az európai statisztikákat előállító egyéb nemzeti hatóságok statisztikákért felelős vezetőire vonatkozó személyzeti felvételi, áthelyezési és elbocsátási eljárások átláthatók, és kizárólag szakmai kritériumokon – nem pedig politikai indokokon – alapulnak. Az eljárásoknak biztosítaniuk kell az esélyegyenlőség és különösen a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását. Az NSH vezetőjének leváltását részletesen indokolni kell. Az eljárásokat nyilvánosságra kell hozni.

(4a.) A tagállamok nemzeti testületet állíthatnak fel, amelynek célja, hogy biztosítsa az európai statisztikák adott tagállamon belüli készítőinek szakmai függetlenségét. Az NSH-k vezetői, illetve adott esetben az európai statisztikákat előállító egyéb nemzeti hatóságok statisztikákért felelős vezetői tanácsért fordulhatnak ezekhez a testületekhez. Az e testületek tagjaira vonatkozó személyzeti felvételi, áthelyezési és elbocsátási eljárások átláthatók, és kizárólag szakmai kritériumokon – nem pedig politikai indokokon –alapulnak.”

"

4.  A 6. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Uniós szinten a Bizottság (Eurostat) az NSH-kkal való együttműködésen és koordináción keresztül, függetlenül eljárva biztosítja az európai statisztikák előállítását a megállapított szabályoknak és statisztikai elveknek megfelelően. ▌

(3)  A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv („a KBER alapokmánya”) 5. cikkének sérelme nélkül, az uniós intézmények és szervek statisztikai tevékenységeit a Bizottság (Eurostat) hangolja össze, elsősorban az adatok konzisztenciájának és minőségének biztosítása és az adatszolgáltatási teher mérséklése érdekében. E célból a Bizottság (Eurostat) bármelyik uniós intézményt vagy szervet felkérheti az Eurostattal való konzultációra vagy együttműködésre, hogy a saját hatáskörébe tartozó területen statisztikai célú módszereket és rendszereket dolgozzon ki. Az intézmény vagy szerv, amely statisztika előállítását javasolja, konzultál a Bizottsággal (Eurostat), és figyelembe veszi az általa ebben az összefüggésben megfogalmazott esetleges ajánlásokat.”

"

4a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„6a. cikk

A Bizottság (Eurostat) főigazgatója

(1)  A Bizottság statisztikai hivatala (Eurostat) élén a főigazgató áll. A főigazgatót a Bizottság nevezi ki, nem meghosszabbítható, hétéves hivatali időre, a (2) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban.

(2)  A Bizottság legkésőbb hat hónappal a hivatalban lévő főigazgató megbízatásának lejárta előtt pályázati felhívást tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A főigazgatóra vonatkozó felvételi, áthelyezési és elbocsátási eljárásoknak biztosítaniuk kell az esélyegyenlőség elvének tiszteletben tartását, különös tekintettel a nemek közötti egyenlőségre, valamint átláthatóknak kell lenniük, és kizárólag szakmai kritériumokon – nem pedig politikai indokokon – alapulhatnak. A Bizottság a főigazgatót az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott egyeztetést követően nevezi ki.

(3)  A főigazgató kizárólagos felelősséggel bír a folyamatokra, statisztikai módszerekre, szabványokra és eljárásokra, valamint a Bizottság (Eurostat) által előállított valamennyi statisztika esetében a statisztikai közlemények és kiadványok tartalmára és időzítésére vonatkozó döntéshozatal tekintetében. A főigazgató a Bizottság (Eurostat) belső irányításával kapcsolatos valamennyi kérdésben döntéshozatali jogkörrel rendelkezik. A fenti feladatok ellátása során a főigazgató független módon jár el, és semmilyen kormánytól, illetve semmilyen intézménytől, szervtől, hivataltól vagy ügynökségtől nem kér, illetve nem fogad el utasítást. Ha a főigazgató úgy ítéli meg, hogy a Bizottság által hozott valamely intézkedés kétségessé teszi a függetlenségét, erről azonnal értesíti az Európai Parlamentet.

(4)  A főigazgató elszámoltatható a Bizottság (Eurostat) statisztikai tevékenységeiért és költségvetése végrehajtásáért. A főigazgató – statisztikai párbeszéd keretében – évente megjelenik az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt a statisztikai irányítással, a módszertannal és a statisztikai innovációval kapcsolatos ügyek megvitatása és a Bizottság (Eurostat) statisztikai tevékenységeivel kapcsolatos, költségvetési előirányzatokat érintő észrevételek megtétele céljából.

(5)  Mielőtt a Bizottság a főigazgatóval szemben fegyelmi intézkedést fogadna el, konzultál az Európai Parlamenttel. A főigazgatóval szembeni fegyelmi intézkedésről minden esetben indokolással ellátott határozatot kell hozni, amelyet tájékoztatás céljából be kell nyújtani az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az európai statisztikairányítási tanácsadó testületnek.”

"

5.  A 11. cikk szövege a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(3) A tagállamok és a Bizottság megteszik a 2. cikk (1) bekezdésében említett statisztikai alapelvek végrehajtásához szükséges összes intézkedést annak érdekében, hogy fenntartsák az európai statisztikákba vetett bizalmat. Ezeket az elveket a gyakorlati kódex részletezi.

(3a.) Emellett a „Kötelezettségvállalások a statisztikába vetett bizalomért” című dokumentum célja az európai statisztikákba vetett közbizalom, valamint a gyakorlati kódexben foglalt statisztikai alapelvek végrehajtása terén történő előrehaladás azáltal történő biztosítása, hogy bevonja a tagállamokat és a Bizottságot olyan egyedi szakpolitikai kötelezettségvállalások megfelelő eszközök révén történő meghatározásába és weboldalaikon történő közzétételébe, amelyek a statisztikákba vetett általános bizalom elérését célozzák, ideértve egy állampolgároknak szóló összefoglaló elkészítését és közzétételét is.

(3b.) A Bizottság a tagállamok által küldött éves jelentés alapján rendszeresen ellenőrzi a kötelezettségvállalásokat.

Amennyiben a Kötelezettségvállalások közzétételére …-ig(9) nem kerül sor, az érintett tagállam eredményjelentést terjeszt a Bizottság elé és tesz közzé a gyakorlati kódex megvalósításáról, és adott esetben a kötelezettségvállalások kidolgozása érdekében tett erőfeszítésekről.

A Bizottság ...-ig(10) jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közzétett kötelezettségvállalásokról, illetve adott esetben az eredményjelentésekről.

(3c.) A Bizottság (Eurostat) kötelezettségvállalásait az európai statisztikairányítási tanácsadó testület a Bizottság által benyújtott éves jelentés alapján rendszeresen ellenőrzi. Az európai statisztikairányítási tanácsadó testület ...-ig(11) jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e kötelezettségvállalások végrehajtásáról.”

"

6.  A 12. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az egyedi minőségi követelményeket, például a statisztika előállításának célértékeit és minimumstandardjait ágazati jogszabályokban is meg lehet állapítani.

Annak érdekében, hogy biztosított legyen az e cikk (1) bekezdésében megállapított minőségértékelési szempontoknak az egyes statisztikai területek ágazati jogszabályai alá tartozó adatokra való egységes alkalmazása, a Bizottság végrehajtási aktusokat fogad el a minőségi jelentések ágazati jogszabályokban előírt részletes szabályait, felépítését és gyakoriságát érintően. E végrehajtási aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)  A tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak (Eurostat) a továbbított adatok minőségéről, megjelölve az adatok pontosságával kapcsolatos esetleges kétségeiket is. A Bizottság megfelelő elemzés alapján értékeli a továbbított adatok minőségét, valamint jelentéseket és közleményeket készít és tesz közzé az európai statisztikák minőségéről.

"

b)  A szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(3a.) Az átláthatóság érdekében a Bizottság (Eurostat) adott esetben nyilvánosan közzéteszi az európai statisztikákhoz való nemzeti hozzájárulásokról készített értékelését.

(3b.) Amennyiben az ágazati jogszabályok bírságokat írnak elő a megtévesztő statisztikai adatok tagállamok általi közzétételének esetére, a Bizottság a Szerződésekkel és az említett ágazati jogszabályokkal összhangban szükség szerint vizsgálatokat – köztük adott esetben helyszíni vizsgálatokat – kezdeményezhet és folytathat le annak megállapítása érdekében, hogy a megtévesztés súlyos és szándékos volt-e, vagy súlyos gondatlanságból történt-e. A Bizottság kérheti, hogy a vizsgált tagállam nyújtsa be a vonatkozó információkat.

(3c.) Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a tagállam a statisztikai adatok közlése tekintetében nem teljesítette az e rendelet vagy a vonatkozó ágazati jogszabály szerinti kötelezettségeit, a Szerződés 258. cikke szerint jár el.”

"

7.  A 13. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az európai statisztikai program biztosítja az európai statisztikák fejlesztésének, előállításának és terjesztésének keretét, és a többéves pénzügyi keret időszakával megegyező időszakra meghatározza a főbb területeket és az előirányzott intézkedések célját. Az Európai Parlament és a Tanács határoz róla. Hatását és költséghatékonyságát független szakértők részvételével értékelik.”

"

7a.  A 14. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Bizottság végrehajtási aktusok révén ideiglenes közvetlen statisztikai intézkedésről határozhat, feltéve, hogy:

   a) az intézkedés nem rendelkezik több mint három referenciaévre vonatkozó adatgyűjtésről;
   b) az adatok már rendelkezésre állnak, vagy a felelős NSH-knál és más nemzeti hatóságoknál hozzáférhetők, vagy közvetlenül megszerezhetők, a megfelelő mintákat használva a statisztikai sokaság uniós szintű megfigyeléséhez, az NSH-kkal és más nemzeti hatóságokkal való megfelelő koordináció mellett; valamint
   c) az Unió pénzügyi hozzájárulást nyújt az NSH-k és más nemzeti hatóságok számára a felmerülő többletköltségek fedezésére, összhangban a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel(12).

Az említett végrehajtási aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.”

"

7b.  A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„17. cikk

Éves munkaprogram

A Bizottság a következő évre szóló munkaprogramját április 30-ig benyújtja az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságának.

A munkaprogram elkészítése során a Bizottság biztosítja a prioritások hatékony meghatározását, ideértve a felülvizsgálatot, a statisztikai prioritásokról való jelentéstételt és a pénzügyi források elkülönítését. A Bizottság a legteljesebb mértékben figyelembe veszi az ESR-bizottság észrevételeit. A munkaprogram az európai statisztikai programon alapul, és elsősorban a következőket tartalmazza:

   a) azok az intézkedések, amelyek a Bizottság megítélése szerint előnyt élveznek, figyelembe véve az Unió politikai igényeit, valamint mind a nemzeti, mind az uniós pénzügyi korlátokat, illetve a válaszadói terhet;
   b) a prioritások felülvizsgálatára, valamint a válaszadók és a statisztikákat előállítók terheinek csökkentésére irányuló kezdeményezések; továbbá
   c) a Bizottság által a munkaprogram végrehajtása érdekében tervezett eljárások és jogi eszközök.”

"

8.  A szöveg a következő 17a. cikkel egészül ki:"

„17a. cikk

A közigazgatási nyilvántartásokhoz való hozzáférés, azok felhasználása és integrációja

(1)  A válaszadók terheinek csökkentése érdekében az NSH-k, a 4. cikkben említett más nemzeti hatóságok és a Bizottság (Eurostat) jogosultak a közigazgatási nyilvántartásokhoz való haladéktalan és ingyenes hozzáférésre és azok ilyen felhasználására, valamint e közigazgatási nyilvántartások statisztikákba történő integrálására olyan mértékben, amennyire ezek az e rendelet szerint előállított európai statisztikák fejlesztéséhez, előállításához és terjesztéséhez szükségesek.

(2)  A más szervek által létrehozott és fenntartott közigazgatási nyilvántartások kezdeti kialakításáról, későbbi fejlesztéséről és megszüntetéséről egyeztetni kell az NSH-kkal és a Bizottsággal (Eurostattal), illetve ezeket a szerveket be kell vonni e folyamatokba, elősegítve ezzel e nyilvántartások európai statisztikák előállításának céljára történő további felhasználását. Az NSH-kat és a Bizottságot (Eurostatot) felkérik az európai statisztikák előállítása szempontjából lényeges közigazgatási nyilvántartásokra vonatkozó szabványosítási tevékenységekben való részvételre.

(3)  A KBER alapokmányának és a központi bankok függetlenségének sérelme nélkül az NSH-knak, más nemzeti hatóságoknak és a Bizottságnak (Eurostat) az (1) és (2) bekezdés szerinti hozzáférése és bevonása kizárólag a saját közigazgatási rendszerükön belül található közigazgatási nyilvántartásokra korlátozódik.

(4)  Az európai statisztikák előállításához való felhasználás céljából tulajdonosaik által az NSH-k rendelkezésére bocsátott közigazgatási nyilvántartásokhoz csatolni kell a vonatkozó metaadatokat.

(5)  Az NSH-k és a közigazgatási nyilvántartások tulajdonosai kialakítják a szükséges együttműködési mechanizmusokat.”

"

8a.  A 20. cikk (4) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„Az NSH-k és más nemzeti hatóságok és a Bizottság (Eurostat) megtesznek minden szükséges intézkedést a bizalmas adatok fizikai és logikai védelmére vonatkozó alapelvek és iránymutatások összehangolása érdekében. A Bizottság ezt a harmonizációt végrehajtási aktusok révén biztosítja. A végrehajtási aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.”

"

9.  A 23. cikk második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Az uniós szintű hozzáférésre vonatkozó előírásokat, szabályokat és feltételeket a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni.”

"

10.  A 24. cikket el kell hagyni.

10a.  A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„26. cikk

A statisztikai adatok bizalmas kezelésének megsértése

A tagállamok és a Bizottság meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék és szankcionálják a statisztikai adatok bizalmas kezelésének megsértését. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.”

"

12.  A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„27. cikk

Bizottság

(1)  A Bizottság munkáját az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

____________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról.”

"

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 374., 2012.12.4., 2. o.
(2) HL C 374., 2012.12.4., 2. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.)
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1175/2011/EK rendelete a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 306., 2011.11.23., 12. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 473/2013/EU rendelete a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euroövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről.
(7) A Tanács 1999/468/EGK határozata (1999. június 28.) a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(9) HL: kérjük a dátum beillesztését: Három évvel a rendelet (COD 2012/0084) hatálybalépését követően.
(10)* HL: kérjük a dátum beillesztését: Három és fél évvel a rendelet (COD 2012/0084) hatálybalépését követően.
(11) HL: kérjük a dátum beillesztését: Három évvel a rendelet (COD 2012/0084) hatálybalépését követően.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).


A társadalmi változásra és innovációra irányuló program ***I
PDF 205kWORD 63k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0609 – C7-0318/2011 – 2011/0270(COD))
P7_TA(2013)0506A7-0241/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság által a Parlament és Tanács elé terjesztett javaslatra (COM(2011)0609),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 46. cikkének d) pontjára, 149. cikkére, 153. cikke (2) bekezdésének a) pontjára és 175. cikkének (3) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamentnek (C7-0318/2011,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében a svéd parlament által benyújtott, indokolással ellátott véleményre, amely azt hangsúlyozza, hogy a javasolt jogalkotási aktus nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. február 23-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. május 3-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. július 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, illetve a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0241/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi ▌innováció programjáról és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0270


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 1296/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 143., 2012.5.22., 88.o.
(2) HL C 225., 2012.7.27., 167. o.


Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) ***I
PDF 89kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0874 – C7-0498/2011 – 2011/0428(COD))
P7_TA(2013)0507A7-0294/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0874),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0498/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. július 19-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. július 17-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, továbbá a Költségvetési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0294/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról és a 614/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0428


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1293/2013/EU rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozatai

Az egyes integrált projekteknek juttatható maximális összeg

A Bizottság – annak érdekében, hogy a lehető legtöbb integrált projektet tudja finanszírozni, és hogy biztosítsa az integrált projektek tagállamok közötti kiegyensúlyozott eloszlását – nagy hangsúlyt helyez a források integrált projektek közötti arányos elosztására. Ezzel összefüggésben a Bizottság a munkaprogram tervezetének a LIFE bizottság tagjaival történő megvitatása során javaslatot fog tenni az egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegre. A javaslat a többéves munkaprogram részeként elfogadandó projektkiválasztási módszertan részeként kerül majd benyújtásra.

A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának helyzete

A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a környezet és a biológiai sokféleség védelmének a tengerentúli országokban és területeken, amint ezt a tengerentúli társulási határozatra irányuló javaslat is mutatja, amely az említett témaköröket is felveszi az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek közötti együttműködés területei közé, és felvázolja azokat a különféle intézkedéseket, amelyek e téren jogosultak lehetnek európai uniós finanszírozásra.

A BEST előkészítő intézkedés sikeres kezdeményezés volt: csatlakoztak hozzá a tengerentúli országok és területek, és kézzelfogható eredményekkel járt a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások terén. A BEST hamarosan véget ér, és a Bizottság komolyan mérlegeli, hogy valamelyik új eszköz, nevezetesen a Fejlesztési Együttműködési Eszköz körébe tartozó globális közjavak és kihívások program keretében folytassa azt.

A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának e konkrét lehetőségét a LIFE program 6. cikkében a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan kínált lehetőségek egészítik majd ki.”

(1) HL C 191., 2012. 6. 29., 111. o.
(2) HL C 277, 2012. 9. 13., 61. o.


Adóügyi cselekvési program ***I
PDF 203kWORD 39k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unióban a 2014–2020 közötti időszakra adóügyi cselekvési program (Fiscalis 2020) létrehozásáról, valamint az 1482/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (COM(2012)0465 – C7-0242/2012 – 2011/0341B(COD))
P7_TA(2013)0508A7-0399/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0465),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114., 197. és 212. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0242/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. május 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. február 22-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7‑0399/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, az európai unióbeli adórendszerek működésének javítását célzó cselekvési program (Fiscalis 2020) létrehozásáról, valamint az 1482/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0341B


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1286/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 143., 2012.5.22., 48. o.


Vámügyi cselekvési program ***I
PDF 222kWORD 74k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a 2014–2020 közötti időszakra szóló, európai uniós vámügyi cselekvési program (Vám 2020) létrehozásáról, valamint az 624/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (COM(2012)0464 – C7-0241/2012 – 2011/0341A(COD))
P7_TA(2013)0509A7-0026/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0706) és módosított javaslatára (COM(2012)0464),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 33. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0241/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. július 17-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0026/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, európai uniós vámügyi cselekvési program (Vám 2020) létrehozásáról, valamint a 624/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0341A


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1294/2013/EU rendelet.)

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

AZ EURÓPAI PARLAMENT NYILATKOZATA

Az Unió külső határainál folytatott vámellenőrzések során alapvető fontosságú a hatékony, eredményes, korszerű és harmonizált megközelítések alkalmazása, az alábbi célok érdekében:

—  az Unió és tagállamai pénzügyi érdekeinek védelme,

—  az illegális kereskedelem elleni küzdelem, teret engedve ugyanakkor a jogszerű üzleti tevékenységek megkönnyítésének,

—  az Unió és lakossága védelmének és biztonságának garantálása, valamint a környezet védelme,

—  a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme, valamint

—  a közös kereskedelempolitikának való megfelelés biztosítása.

Ahhoz, hogy az ellenőrzéseket ezekkel a célokkal összhangban végezhesse, a vámhatóságnak rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel, például felderítő berendezésekkel és technológiával. Ezeknek az eszközöknek a szükségességét jól érzékelteti többek között az Europol szervezett bűnözésre vonatkozó, 2011. évi fenyegetésértékelésében közölt adat, amely szerint a cigarettacsempészet által a tagállamok és az Unió költségvetésében okozott hiány mintegy tízmilliárd euróra rúg évente.

A többéves pénzügyi keretben az ilyen eszközök beszerzésének a társfinanszírozása céljára rendelkezésre álló eszközök kihasználtsága jelenleg nem teljes. A finanszírozási források hatékony elosztásának megvalósítása érdekében az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2018 közepére készítsen jelentést azoknak a pénzügyi forrásoknak a biztosításáról, amelyek az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett területen végrehajtott vámellenőrzések céljára szolgáló megfelelő eszközök beszerzéséhez szükségesek, figyelembe véve e források egyetlen alapból való biztosításának a lehetőségét is.


A biztosítás és viszontbiztosítás (a Szolvencia II) ***I
PDF 200kWORD 37k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK irányelvnek (Szolvencia II) az átültetés és alkalmazás határideje, valamint egyes irányelvek hatályon kívül helyezésének időpontja tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0680 – C7-0315/2013 – 2013/0327(COD))
P7_TA(2013)0510A7-0352/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0680),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 53. cikkének (1) bekezdésére és 62. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0315/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7‑0352/2013),

A.  mivel sürgősségi okokból megalapozott, hogy a szavazásra a szubszidiaritás és az arányosság alkalmazásáról szóló 2. sz. jegyzőkönyv 6. cikkében meghatározott nyolchetes határidő lejárta előtt kerüljön sor;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. november 21-én került elfogadásra a 2009/138/EK irányelvnek (Szolvencia II) az átültetés időpontja és az alkalmazás kezdete, valamint egyes irányelvek (Szolvencia I) hatályon kívül helyezésének időpontja tekintetében történő módosításáról szóló 2013/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0327


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2013/58/EU irányelv.)


A dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állása
PDF 232kWORD 72k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása a dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állásáról és a WTO kilencedik miniszteri konferenciájának előkészítéséről (2013/2740(RSP))
P7_TA(2013)0511B7-0494/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára,

–  tekintettel a WTO 2005. december 18-i hongkongi miniszteri nyilatkozatára,

–  tekintettel a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő, a dohai forduló értékeléséről szóló 2006. április 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a WTO reformjáról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a dohai fejlesztési menetrendről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. október 9-i(3), a 2009. december 16-i(4) és a 2011. szeptember 14-i(5) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a WTO-ról szóló parlamenti konferencia irányítóbizottságának 28. ülésén, 2013. május 29-én elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a Kereskedelmi Tárgyalások Bizottságának nem hivatalos, 2013. április 11-i és június 3-i ülésén, valamint a bizottság hivatalos, 2013. július 22-i ülésén tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaira,

–  tekintettel a kereskedelemösztönző támogatások 2013. július 8. és 10. között lefolytatott negyedik átfogó felülvizsgálatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a 2001-ben útjára indított dohai forduló célja új kereskedelmi lehetőségek teremtése, a többoldalú kereskedelem szabályainak megerősítése és a kereskedelmi rendszer jelenlegi egyensúlytalanságainak kezelése, ami abban nyilvánul meg, hogy a tárgyalások középpontjába a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok szükségleteit és érdekeit állítják; mivel e célkitűzések abból a meggyőződésből erednek, hogy egy igazságosabb és méltányosabb szabályokon alapuló többoldalú rendszer hozzá tud járulni az összes földrész gazdasági fejlődését szolgáló tisztességes és szabad kereskedelem kialakításához és a szegénység csökkentéséhez;

B.  mivel az Unió következetesen szorgalmazta a kereskedelem határozott, többoldalú, szabályalapú megközelítését, ugyanakkor elismerte, hogy a kiegészítő megközelítések – például a kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodások – szintén elősegíthetik a kereskedelmi nyitást, különösen a liberalizáció újraindítása, valamint a szabályok és elvek korszerűsítése révén a WTO által kevésbé felügyelt politikai területeken, és támogathatják a többoldalú rendszert, amennyiben az érintett megállapodások megfelelnek a WTO előírásainak;

C.  mivel a WTO és a WTO keretében megkötött megállapodásokban rögzített szabályok elősegítették annak megakadályozását, hogy az 1930-as évek óta tapasztalt legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként kiforrott és elterjedt protekcionizmust alkalmazzanak;

D.  mivel a nyitott és tisztességes többoldalú kereskedelmet jobban korlátozzák a különböző nem vámjellegű akadályok, mint a kereskedelmi vámok, amelyeket alapjában véve a globalizáció előrehaladtával felszámolnak;

E.  mivel a WTO dohai forduló lezárására irányuló miniszteri találkozója 2008. július végén elakadt;

F.  mivel az utóbbi években számos kísérlet és kezdeményezés történt arra, hogy az elakadt dohai fejlesztési menetrendnek megadják a szükséges lendületet;

G.  mivel a WTO kilencedik miniszteri konferenciája 2013. december 3. és 6. között kerül megrendezésre Indonéziában;

1.  ismételten megerősíti, hogy teljes mértékben elkötelezett a maradandó értékkel bíró multilateralizmus mellett, ugyanakkor támogatja a WTO szervezeti átalakítását, amely a közösen elfogadott szabályokon alapuló, nyílt, tisztességes és megkülönböztetéstől mentes, továbbá a kkv-k szerepét és érdekeit fokozottabban figyelembe vevő kereskedelmi rendszer hatékonyabb biztosításához szükséges;

2.  hangsúlyozza annak rendszerszintű jelentőségét, hogy a kilencedik miniszteri konferencián ambiciózus, kiegyensúlyozott és valamennyi WTO-tag számára elfogadható eredményt érjenek el, ami elősegítené a további többoldalú tárgyalások kereteinek megteremtését;

3.  olyan kereskedelmi menetrendet szorgalmaz, amely a minden fél érdekeit szolgáló, szabad és tisztességes kereskedelmen alapul, és amelynek középpontjában a fejlődés áll; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tárgyalások során teljes mértékben figyelembe vegyék az alacsony jövedelmű fejlődő és a legkevésbé fejlett országok különleges igényeit és érdekeit; ismételten hangsúlyozza, hogy mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy a különleges és differenciált bánásmód elve a tárgyalások valamennyi szintjének szerves részét képezze, tükrözve a WTO-tagok eltérő gazdasági fejlettségi szintjét, a dohai miniszteri nyilatkozat (44) bekezdésében leírtak szerint; úgy véli, hogy a különleges és differenciált bánásmódra vonatkozó fontos rendelkezéseket pontosabbá és célzottabbá kellene tenni, és rendszeresen felül kellene vizsgálni őket;

4.  úgy gondolja, hogy a kereskedelem liberalizációja fontos eszköze a fenntartható gazdasági növekedésnek és fejlődésnek, amit azonban megfelelő, makro- és mikroökonómiai beavatkozásokat – ideértve a költségvetés átláthatóságát, a költségvetési politikákat és az adózás arányosságát –, valamint a közigazgatás egyszerűsítését, oktatást és képzést, intézményi reformokat és szociális politikákat tartalmazó kísérő politikákkal kell kiegészíteni annak érdekében, hogy a kereskedelmi reformok előnyeit teljes körűen kiaknázzák és jobban elosszák, és hatékonyan ellensúlyozzák az esetleges negatív hatásokat;

5.  hangsúlyozza, hogy a WTO-tagok elismerik, hogy mivel még mindig van néhány olyan ország, amely nem rendelkezik a nemzetközi kereskedelemben való eredményes részvételhez szükséges emberi, intézményi és infrastrukturális kapacitással, a többoldalú rendszert ki kell egészíteni a kereskedelmi kapacitás megerősítésével, ami a dohai fejlesztési menetrend lényeges kiegészítő eleme; ugyanakkor ezenkívül úgy véli, hogy a WTO-hoz csatlakozni kívánó országoknak történő segítségnyújtást továbbra is prioritásnak kell tekinteni;

6.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kereskedelemösztönző támogatásokra vonatkozó kezdeményezés sikeres szerepét; sajnálja, hogy a pénzügyi válság miatt – e kezdeményezés 2005-ös elindítása óta először – 2011-ben csökkentették a kötelezettségvállalások összegét, aminek következtében a nagy gazdasági infrastrukturális projektek kevesebb támogatásban részesültek, és a közlekedési és energiaágazatra vonatkozó kötelezettségvállalások is csökkentek; megjegyzi, hogy a kereskedelem területén biztosított technikai segítségnyújtás, valamint az olyan többoldalú kezdeményezések, mint a WTO keretében odaítélt preferenciális tarifális elbánás, segíthetnek e kötelezettségvállalások csökkenésének ellensúlyozásában; felszólítja a WTO-tagokat, különösen a fejlett országokat és a feltörekvő gazdaságokat, hogy használják ki jobban ezt a lehetőséget;

7.  hangsúlyozza, hogy meg kell újítani a WTO rendszerét a kkv-k nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos igényeinek, valamint mind a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésére, mind pedig a nemzetközi választottbírósági rendszerekre vonatkozó egyszerűsített szabályok szükségességének figyelembevételével, azon nehézségek elkerülése érdekében, amelyek egyes WTO-tagországok vám- és kereskedelmi hatóságaival folytatott jogvita során adódhatnak;

8.  felhívja a figyelmet a kereskedelemösztönző támogatásról szóló, 2013 júliusában Genfben megrendezett negyedik felülvizsgálati konferenciára, amely bemutatta, hogy a fejlődő országok számára milyen előnyöket nyújtanak a globális értékláncok; ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a résztvevők azonosították a fejlődő országok vállalatainak az értéklánchoz történő kapcsolódását és az azon való feljebb lépését gátló kereskedelmi akadályokat, többek között a következőket: nem megfelelő infrastruktúra, magas szállítási költségek, a kereskedelemfinanszírozáshoz való nem megfelelő hozzáférés, a közvetlen külföldi befektetések vonzására való képtelenség, komparatív előny hiánya és magas piacra jutási költségek;

9.  elismeri a mezőgazdasági ágazat fontosságát; úgy véli, hogy az Uniónak támogatnia kellene a fejlődő országok valós élelmezésbiztonsági problémáinak kezelésére irányuló intézkedéseket; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az Uniónak összhangot kell teremtenie a különböző, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 205–208. cikkeiben, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében szereplő, az Európán kívüli fellépéseivel összefüggő uniós politikák, azaz a fejlesztéspolitika és a közös kereskedelempolitika között, figyelembe véve mind az uniós tagállamok, mind pedig a fejlődő országok igényeit és problémáit;

10.  felszólítja a fejlett országokat és a feltörekvő gazdaságokat, hogy kövessék az Unió „Fegyvereken kívül mindent” kezdeményezésének példáját, amely 100%-osan vám- és kvótamentes piaci hozzáférést biztosít a legkevésbé fejlett országok részére, valamint hogy ezen országok tekintetében hajtsák végre a szolgáltatásokra vonatkozó mentességet;

11.  úgy véli, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésére irányuló kötelező erejű megállapodás jelentős előnyökkel járna valamennyi WTO-tag, különösen a fejlődő országok, valamint az érintett gazdasági szereplők számára, mivel növelné az átláthatóságot és a jogbiztonságot, valamint csökkentené az adminisztratív költségeket és a vámeljárások időtartamát, ami hosszú távon lehetővé tenné, hogy teljes mértékben kihasználják a regionális és globális ellátási láncok egyre nagyobb elterjedése révén teremtődő lehetőségeket, továbbá lehetővé tenné a kkv-k számára a nyitottabb piacok előnyeinek kiaknázását; rámutat arra, hogy a fejlődő országok számára továbbra is elérhetővé kell tenni a kapacitásépítést és a technikai segítségnyújtást annak érdekében, hogy azok növelhessék termelési kapacitásukat, és így nagyobb arányban részesüljenek a globális ellátási láncok hozzáadott értékéből;

12.  emlékeztet arra, hogy a dohai fejlesztési menetrend keretében az Unió által a közelmúltban készített hatástanulmány szerint a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése gazdasági szempontból legalább olyan értékes, mint az áruk és szolgáltatások piacának liberalizációja együttesen; emlékeztet arra, hogy a vámeljárások javítása önmagában lehetőséget kínál arra, hogy évente 68 milliárd euróval nőjön a világ GDP-je, továbbá emlékeztet arra, hogy számos fejlődő ország számára a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése jelentené a legfontosabb bevételi forrást;

13.  úgy véli, hogy a WTO szintjén megfelelő módon prioritásként kell kezelni a szolgáltatói ágazatot befolyásoló kereskedelemi és befektetési akadályokat, többek között az ikt- és a távközlési, a szakmai és a vállalati szolgáltatásokat, a pénzügyi szolgáltatásokat, az e-kereskedelmet, az építőipart, a kiskereskedelmet és a forgalmazást; e nem tarifajellegű intézkedések, többek között a belföldi szabályozások, a tulajdonkorlátozások és a különböző válságintézkedések (köztük a közbeszerzéseknél alkalmazott megkülönböztető rendelkezések) rendkívül fontosak, tekintettel a szolgáltatások kereskedelmének nagyobb hozzáadott értékére és az EU-nak a szolgáltatások legnagyobb exportőreként betöltött pozíciójára;

14.  üdvözli ezért a többoldalú szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megnyitását, amely összhangban van a nyolcadik miniszteri konferencia arra irányuló célkitűzésével, hogy új lehetőségeket tárjanak fel a WTO-tagok számára a szolgáltatások kereskedelmének további liberalizációjára; hangsúlyozza, hogy az Unió elkötelezett az e téren végzett munka támogatása, valamint amellett, hogy a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás többoldalúvá tételén dolgozzon azáltal, hogy biztosítja a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) központi részét alkotó meghatározások, szabályok és elvek átvételét; hangsúlyozza, hogy a WTO-tagok nemzeti politikai célkitűzéseinek és az általános érdekű szolgáltatások szabályozásához, illetve a két- és többoldalú kötelezettségek vállalásához való jogának fenntartása mellett biztosítani kell a megállapodások ambiciózus voltát, hatáskörük bővítését és a szolgáltatások kereskedelmének liberalizálására irányuló szabályok megerősítését, valamint azt, hogy az eredményeket szilárdan rögzítsék a WTO-rendszerben;

15.  úgy véli, hogy a technológiaátadás gazdasági növekedést hozhat és a kereskedelem előmozdítását eredményezheti; örömmel fogadja, hogy az információtechnológiai megállapodás bővítésére vonatkozó tárgyalások – amelyek egyaránt növelik a termékek körét és a megállapodás hatálya alá tartozó országok számát – újraindulnak; a tárgyalásokban érdekelt minden felet határozottan arra ösztönöz, hogy folytassák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy kellő időben megállapodásra jussanak a kilencedik miniszteri konferenciára;

16.  üdvözli a WTO 2012 márciusában jóváhagyott többoldalú közbeszerzési megállapodásának felülvizsgálatát, valamint elismeri annak a célnak a fontosságát, hogy az EU még a kilencedik miniszteri konferencia előtt jóváhagyja a felülvizsgált közbeszerzési megállapodást, hogy az 2014-ig hatályba léphessen; úgy véli, hogy az odaítélési eljárásokra irányuló világosabb szabályok és szigorúbb előírások előmozdítják a közbeszerzések átláthatóságát, és a hatályuk alá tartozó termékek, szolgáltatások és intézmények körének kiterjesztésével kedvezőbb lehetőségeket teremtenek a szerződő felek számára; felhívja a WTO-tagokat, különösen a fejlődő országokat és a közbeszerzési megállapodás jelenlegi megfigyelőit, hogy fontolják meg a megállapodáshoz való csatlakozást, hogy ki tudják használni a fejlődő országoknak nyújtott, a rugalmasság növelését célzó új rendelkezéseket és az ebből származó előnyöket;

17.  helyesli azt a 2013 júniusában hozott kedvező döntést, hogy a legkevésbé fejlett országok számára a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásaira vonatkozó mentességet további nyolc évvel, 2021. július 1-jéig meghosszabbítsák, amely újabb mód annak biztosítására, hogy a világ kereskedelmi rendszere ne alkalmazzon egyenmegoldást, hanem vegye figyelembe az egyes fejlődő országok sajátosságait;

18.  arra ösztönzi a WTO-tagokat, hogy proaktívan támogassák azokat az erőfeszítéseket, amelyek a WTO egyéb olyan nemzetközi szervezetekkel – különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az Egészségügyi Világszervezettel, az ENSZ-szel, valamint annak ügynökségeivel és szerveivel, például Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájával, Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével, Környezetvédelmi Programjával, Fejlesztési Programjával és Éghajlat-változási Keretegyezményével, továbbá a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel – fenntartott hatékony és eredményes munkakapcsolatok és mélyebb együttműködés kialakítására irányulnak, amelyek munkája kihatással van a világkereskedelmi tárgyalásokra, törekedve a kereskedelmi és nem kereskedelmi megfontolások közötti összhang biztosítására; támogatja a nemzetközi szabványok elfogadására és a szabályozási együttműködésre irányuló erőfeszítéseket;

19.  felhív arra, hogy alaposan fontolják meg a nem kereskedelmi szempontok jobb kezelésének kérdését a WTO-szabályok alkalmazási körében, lehetővé téve a tagok számára legitim politikai célok követését, ugyanakkor védve a piaci hozzáférést; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy határozottan támogatni kell a nemzetközi szociális, munkaügyi, környezetvédelmi és emberi jogi előírások elfogadására és tényleges végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, valamint hogy a fejlődő országok számára biztosítani kell a szükséges támogatást a szóban forgó előírásoknak való megfelelés érdekében;

20.  meggyőződése, hogy a fejlődő országok közötti megfelelő különbségtétel elmulasztása – holott ezek gazdasági fejlettségi szintjük és sajátos szükségleteik tekintetében nagymértékben különböznek egymástól – komoly akadálya lehet az ezen országok javát szolgáló, a dohai forduló kinyilvánított célkitűzésének megfelelő hatékony intézkedések elfogadásának, és ez hátrányt jelent a legnehezebb helyzetben lévő fejlődő országok számára; sürgeti a fejlettebb fejlődő országokat, hogy már a jelenlegi forduló alkalmával vegyék ki részüket a kötelezettségvállalásokból, és tegyenek fejlettségi szintjüknek és ágazati versenyképességüknek megfelelő felajánlásokat;

21.  úgy véli, hogy alaposan meg kellene vizsgálni a fejlődő országokon túl valamennyi más WTO-tagország esetében is a nem kizárólag a bruttó nemzeti termékhez kapcsolódó objektív ismérvek alapján történő kategóriákba vagy alkategóriákba sorolás kérdését, a meglévő vagy tárgyalás alatt álló megállapodások esetleges differenciált alkalmazása érdekében;

22.  létfontosságúnak tartja, hogy a hosszú ideje tartó dohai fordulót úgy zárják le, hogy teljesítette a fejlesztésre vonatkozó megbízását; sürgeti ezért az összes WTO-tagot, hogy e végső célt tekintetbe véve kutassanak fel minden lehetséges megoldást, hogy kiegyensúlyozott eredményt érhessenek el;

23.  kitart amellett, hogy a dohai fejlesztési forduló belátható jövőn belüli végleges lezárása, valamint a legkevésbé fejlett országok világkereskedelemben való teljes részvételének megkönnyítése érdekében az Uniónak továbbra is vezető szerepet kell játszania a folyamatban lévő WTO-tárgyalásokkal kapcsolatos kézzelfogható előrehaladás előmozdításában azáltal, hogy hidat képez a WTO-tagok különböző álláspontjai között;

24.  hangsúlyozza, hogy a WTO döntő jelentőséggel bír a kötelező kötelezettségvállalások végrehajtása és érvényesítése, valamint a kereskedelmi viták megoldása tekintetében;

25.  mindazonáltal úgy véli, hogy a WTO-tagoknak a dohai miniszteri nyilatkozatban meghatározott más területeken – többek között a környezeti javak és szolgáltatások terén – is fokozniuk kell erőfeszítéseiket, ami jelentős mértékben hozzá tudna járulni a fenntartható fejlődéshez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez; felszólítja a WTO-tagokat, hogy vegyék figyelembe a környezetvédelmet elősegítő termékek APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) által összeállított listáját; sürgeti az Uniót, hogy továbbra is szorgalmazza egy környezetbarát technológiákról szóló megállapodás bevezetését, amely csökkentené a környezetbarát technológiát felmutató termékekre vonatkozó vámokat, valamint törekedjen a WTO szabályai és a többoldalú egyezmények közötti jogviszony egyértelműsítésére;

26.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Parlamentet továbbra is szorosan vonják be a 2013. december 3–6. között Balin megrendezésre kerülő kilencedik miniszteri konferencia előkészítésébe, haladéktalanul tájékoztassák, valamint szükség esetén konzultáljanak vele a miniszteri konferencia során; felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO parlamenti dimenziója jelentőségének növeléséről továbbra is próbálja meggyőzni a többi WTO-tagot;

27.  felszólítja a WTO-tagokat, hogy a WTO parlamenti dimenziójának erősítésével biztosítsák a demokratikus legitimitást; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselők számára jobb hozzáférést kell biztosítani a kereskedelmi tárgyalásokhoz, és be kell őket vonni a WTO-határozatok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint hogy a polgárok érdekeinek védelmében a kereskedelmi politikákat megfelelő vizsgálatnak kell alávetni; szorgalmazza ezért egy WTO-ba delegált állandó európai parlamenti küldöttség felállítását;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO főtitkárának.

(1) HL C 293. E, 2006.12.2., 155. o.
(2) HL C 259. E, 2009.10.29., 77. o.
(3) HL C 9. E, 2010.1.15., 31. o.
(4) HL C 286. E, 2010.10.22., 1. o.
(5) HL C 51. E, 2013.2.22., 84. o.


„Vállalkozás 2020” cselekvési terv: A vállalkozói szellem felélénkítése Európában
PDF 236kWORD 80k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása a vállalkozói szellem felélénkítésére irányuló „Vállalkozás 2020” cselekvési tervről (2013/2532(RSP))
P7_TA(2013)0512B7-0466/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a vállalkozói szellem felélénkítésére irányuló „Vállalkozás 2020” cselekvési tervvel kapcsolatos kérdésre (O-000110/2013 – B7-0520/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

I.Vállalkozói szellem és a vállalkozói ismeretek oktatása és képzés

1.  elvárja, hogy a vállalkozói szellem nemzeti és európai szinten való előmozdítását célzó, valamennyi javasolt intézkedés a vállalkozások minden fajtájára, többek közt a szabadfoglalkozásokra, a szövetkezetekre, a kézműipari vállalkozásokra és a szociális vállalkozásokra vonatkozzék;

2.  rámutat, hogy az üzleti és vállalkozói képességek és jártasságok kulcsfontosságú kompetenciák az egész életen át tartó tanulás szempontjából, és hogy a renyhe gazdasági növekedés, valamint a munkanélküliség magas aránya miatt – mindenekelőtt a fiatalok körében – több rövid és hosszú távú intézkedésre van szükség a vállalkozói készség kibontakozásának elősegítése érdekében;

3.  elismeri, hogy a tagállamok felelősek az üzleti, vállalkozói és szociális oktatásért és képzésért, valamint hogy a képzési rendszerek gyakran célzottabbak és költséghatékonyabbak, ha helyi és nemzeti szinten épülnek fel; úgy véli, hogy az uniós kezdeményezések révén hasznos módon lehet és kell kiegészíteni az e téren végrehajtott tagállami fellépéseket, különösen együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje révén;

4.  hangsúlyozza, hogy ösztönzőket kell nyújtani azon munkáltatóknak, akik képzéseket és közvetlenül a munkahelyen megszerezhető gyakorlati lehetőségeket biztosítanak alacsonyan képzett vagy szakképzetlen (így a roma) munkavállalók számára;

5.  aggódik amiatt, hogy a gazdasági bizonytalanság jelenlegi légkörében csökken az önfoglalkoztatást fontolgató uniós polgárok száma; úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozniuk kell összehangolt erőfeszítéseiket az európai vállalkozói kultúra javítása, valamint annak feltárása érdekében, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak olyan egyedi intézkedések meghozatalára és célok kitűzésére, amelyek ismét vonzóvá tennék a vállalkozást többek közt a szakmai tapasztalattal rendelkező szakképzett munkavállalók számára, és különösen az Unió szempontjából stratégiai fontosságú ágazatokban; úgy véli például, hogy erős kapcsolatot kell kiépíteni az ilyen kezdeményezések és a Bizottság iparpolitika terén folytatott tevékenységei között; véleménye szerint ezen intézkedéseknek a vállalkozásalapítás elősegítését célzó fellépéseket is tartalmazniuk kell;

6.  tudomásul veszi a Bizottság által javasolt, a vállalkozással kapcsolatos oktatásra és képzésre irányuló intézkedéseket és kezdeményezéseket, és felhívja a tagállamokat azok haladéktalan, a szubszidiaritás elvével összhangban történő végrehajtására; e tekintetben hangsúlyozza az EU „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű kezdeményezését; üdvözli, hogy a tagállamokat felkérték, foglalják bele nemzeti programjaikba a vállalkozói ismeretekkel, mint kulcsfontosságú kompetenciákkal kapcsolatos oktatást és képzést;

7.  úgy véli, annak érdekében, hogy a potenciális új vállalkozók rendelkezzenek azokkal a készségekkel, amelyek révén vállalkozásukat annak társadalomhoz való pozitív hozzájárulását fokozva és az emberekre és a környezetre gyakorolt negatív hatásokat minimálisra csökkentve vezethetik, kezdeményezésekre van szükség annak érdekében, hogy a vállalkozással kapcsolatos oktatás szigorú fenntarthatósági és társadalmi felelősségvállalási kritériumokat is magában foglaljon;

8.  a kkv-követek hálózatát potenciális központi fórumnak tekinti, ahol lehetőség van a bevált gyakorlatok megosztására és a végrehajtás eredményeinek értékelésére;

9.  támogatja az ifjúsági garancia tervezett bevezetése mögött rejlő ambíciót és az ehhez szükséges elegendő finanszírozás biztosítására való hajlandóságot, mint a masszív fiatalkori munkanélküliség hatásainak csökkentésére irányuló tagállami erőfeszítések – különösen a válság által súlyosan érintett országokban történő – támogatására irányuló, fontos intézkedést; kiemeli a vállalkozások és a vállalkozói ismeretek oktatása és az ezzel kapcsolatos képzés ösztönzésére irányuló tervezett intézkedések jelentőségét, mivel ezek a fenntartható foglalkoztatást célozzák, és elenyésző holtteher-hatással járnak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kkv-k fiatalok alkalmazására való ösztönzése érdekében mérlegeljenek további intézkedéseket, így adókedvezmény bevezetését;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy közvetítő szervezetek révén erősítse meg a vállalkozásokra, különösen a kisvállalkozásokra irányuló kísérő, tanácsadó és támogató intézkedéseit, és hozzon létre olyan programokat, amelyek elősegítik az olyan, idősebb vállalkozók általi iránymutatást és támogatást, akik késztetést éreznek magukban arra, hogy mentorként vagy tanácsadóként know-how és tapasztalat átadásával segítsék azokat a fiatal vállalkozókat, akik éppen elindítják vállalkozásukat vagy a válság által sújtott vállalkozásokat vesznek át;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő klaszterek, azaz vállalkozások olyan hálózatainak és szövetségeinek létrehozását, amelyek segítik a versenyelőny kialakítását, kihasználják az emberi erőforrásokkal való közös gazdálkodás előnyeit és fokozzák a tagok versenyképességét;

12.  rámutat, hogy azok a kkv-k, amelyek információs és kommunikációs technológiákat (IKT) alkalmaznak, két-háromszor gyorsabban növekednek; ezért felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az olyan intézkedéseket, amelyek révén a vállalkozók kiaknázhatják az egységes digitális piacban rejlő lehetőségeket;

13.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program továbbvitelére, valamint – ahol még szükséges – a nemzeti kapcsolattartó pontok számának növelésére; javasolja, hogy jobban támaszkodjanak az Enterprise Europe Network meglévő struktúráira; úgy véli, hogy célként évi 10 000 cserét kell megállapítani, a cél eléréséig minimum 10%-os éves növekedéssel;

14.  nagy lehetőséget lát a Leonardo csereprogram gyakornokokra való kiterjesztésében, és hangsúlyozza az olyan, úgynevezett közvetítő szervezetek szükségességét, amelyek szervezési kérdésekben támogatják a kkv-kat (pl. megfelelő partnerek keresése külföldön, létesítmények keresése stb.); hangsúlyozza a végzettek számára nyújtott duális képzésében (tanulószerződéses gyakorlati képzés) rejlő vállalkozói potenciált;

15.  azt javasolja, hogy a tagállamok az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból és az Európai Szociális Alapból való további finanszírozásért folyamodhassanak, amennyiben a kapott pénzeszközöket rövid távú intézkedések – pl. vállalkozások alapításához és adás-vételéhez nyújtott tanácsadás és támogatás – finanszírozására, és nem további vállalkozások áthelyezésének igazolására használják fel;

16.  a vállalkozói szellem előmozdítására szolgáló meglévő és jövőbeli eszközök szorosabb összehangolását javasolja nemzeti, regionális és helyi szintű ösztönzők és szinergiák létrehozása érdekében;

17.  arra számít, hogy a következő Bizottság saját hatáskörén belül kulcsfontosságú témává emeli a vállalkozás és a vállalkozási ismeretek oktatása és az ezzel kapcsolatos képzés ösztönzését, és életre hív egy olyan európai partnerséget, amelyben a tagállamok eredményei többek között a következő kritériumok alapján lesznek mérhetők:

   a) a vállalkozói ismeretek oktatásának beemelése a nemzeti iskolai tantervekbe, különös tekintettel az olyan, gyakorlatorientált elemekre, mint az iskolai vállalkozási projektek és a középfokú oktatás befejezése előtt teljesítendő, kötelező szakmai gyakorlatok;
   b) a vállalkozói ismeretek oktatása és a vállalkozói képzés ösztönzésére a strukturális alapokból származó eszközökből lehívott összeg;
   c) az ifjúsági garancia keretében a vállalkozói tevékenységekben, illetve az új vállalkozók, különösen a fiatalok számára létrehozott mobilitási programokban részt vevők száma;
   d) az e kezdeményezésekben való részvételt követően vállalkozást indítani kívánók száma;

18.  ösztönzi a tagállamokat, hogy sürgősen fogadjanak el nemzeti, regionális és helyi stratégiákat a vállalkozói ismeretek oktatása és a vállalkozói képzés tantervekbe való beemelése céljából (az általános iskolai, a középiskolai, a szakmai, az egyetemi és a felnőttoktatás tekintetében); arra számít, hogy ezek a stratégiák a vállalkozások valamennyi fajtájára, valamint a vállalkozói szellem társadalmi és környezeti hatásaira is kiterjednek; kiemeli a társadalmi, gazdasági és vállalkozói képzés gyakorlatorientált és interaktív jellegének fontosságát;

19.  úgy véli, hogy a szakoktatás és -képzés – különösen a munkanélküliek számára – biztosítani tudja a munkaerőpiacon szükséges készségeket, ismereteket és kompetenciákat, valamint az egyénre szabott munkakeresési tanácsadást; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a szakoktatás és -képzés nyújtását egész Európában az átláthatóságnak, a képesítések és szaktudás elismerésének és minőségének fokozása, ezáltal a tanulók és munkavállalók mobilitásának megkönnyítése érdekében;

20.  hangsúlyozza, hogy a piacok, a gazdaság és a pénzügyi rendszerek működésével kapcsolatos tudás kulcsfontosságú egy vállalkozás jó működtetéséhez, és ezért azt be kell emelni a nemzeti alapszintű oktatási rendszerekbe, valamint az EU képzési programjaiba; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi ismeretek oktatását haladéktalanul tegyék képzési programjaik részévé;

21.  hangsúlyozza a fiatalok tanulószerződéses gyakorlati képzésének fontosságát a jó kilátásokkal bíró gazdasági ágazatokban, mivel az felbecsülhetetlen lépést jelent az oktatásból a szakmai életbe történő átmenet vonatkozásában;

22.  üdvözli a tudományos és innovációs társulás (TIT) koncepcióját, amely azáltal, hogy a vállalkozói szellemet úgy helyezi a középpontba, hogy integrálja a tudásháromszög összetevőit (kutatás, felső szintű oktatás és innováció), az innováció fontos mozgatója a legfőbb társadalmi kihívások vonatkozásában, és ekként fontos eszköze a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek Európában; ezért hangsúlyozza, hogy minden TIT-nek be kell építenie a vállalkozói szellemet saját struktúrájába, valamint a kutatással, az innovációval és a képzéssel kapcsolatos megközelítésébe; hangsúlyozza, hogy a TIT-eknek integrálniuk kell és meg kell osztaniuk az innovatív oktatással és képzéssel kapcsolatos koncepciók és technológiák használata terén kialakult bevált gyakorlatokat; javasolja továbbá, hogy kerüljön sor egy, az ilyen innovatív oktatási és képzési koncepciók továbbfejlesztésével foglalkozó, különöseképpen a vállalkozói ismeretek oktatását középpontba állító tudományos és innovációs társulás létrehozásának hosszabb távú értékelésen alapuló megfontolására;

II.Vállalkozói környezet és keretfeltételek

23.  felkéri a Bizottságot és az EBB-csoportot, hogy a kkv-szövetségekkel együttműködve fokozzák erőfeszítéseiket a tájékoztatás terén annak érdekében, hogy a kkv-k jobban tudatában legyenek a finanszírozási lehetőségeknek;

24.  hangsúlyozza, hogy a rugalmas finanszírozási lehetőségek kialakítása rendkívül fontos szerepet játszik az új vállalkozások létrehozásában; kiemeli, hogy meg kell szüntetni a saját tőke és az idegen tőke adójogi megkülönböztetését és a részesedés megvásárlását adókedvezménnyel kell segíteni; hangsúlyozza, hogy mivel a kkv-k finanszírozásának egyik fő formáját a bankhitelek képezik, fontos a hitelnyújtás biztosítása, ezenfelül pedig törekedni kell a sajáttőke-bevonásnak a magántőke és kockázati tőke számára biztosított jobb környezet révén történő megerősítésére, beleértve a kkv-alapok és a kibocsátási tájékoztatóval járó magas költségek nélküli közösségi befektetés támogatását is; felszólít a sajáttőke-befektetés adómentessé tételére;

25.  ismételten hangsúlyozza, hogy még mindig az adminisztratív terhek tekinthetők a vállalkozások elindítása és folyamatos fennmaradása előtt álló egyik legfőbb akadálynak; kitart amellett, hogy a szükségtelen adminisztratív terhek mérséklése továbbra is előkelő helyen szerepel a szakpolitika napirendjén, és elvárja a következő Bizottságtól, hogy tegyen olyan 2020-ig szóló szakpolitikákra és intézkedésekre irányuló konkrét javaslatokat a kisvállalkozói intézkedéscsomag keretében, amelyek konkrét, mennyiségi célokat tartalmazhatnak (például az uniós rendeletekből eredő adminisztratív terhek 25%-kal való csökkentése 2020-ig);

26.  üdvözli a Bizottság által javasolt, e területet érintő intézkedéseket, és emlékeztet a Parlament 2012. október 23-i, „Kis- és középvállalkozások: versenyképesség és üzleti lehetőségek”(1), valamint a 2013. február 5-i, „A kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítása”(2) című állásfoglalásaiban foglalt lényeges megállapításokra;

27.  üdvözli a Bizottság tagállamokhoz intézett, a vállalkozásindításhoz szükséges költségek és idő mérséklésére vonatkozó újabb felhívását; rámutat a kisvállalkozói intézkedéscsomag óta elért korlátozott előrelépésre, és sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e tekintetben;

28.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozásbarát környezet megfelelő, vállalkozásokat támogató szolgáltatások révén történő megteremtése során figyelembe kell venni a vállalkozási modellek – például családi vállalkozás, szövetkezeti vállalkozások és egyebek – eltérő típusait;

29.  rámutat arra, hogy a kkv-k támogatására szolgáló uniós intézkedések továbbra is kiegyensúlyozatlanok, és hogy a jogszabályok kidolgozása során számos tagállam még mindig nem veszi figyelembe a kisvállalkozások sajátos jellemzőit;

30.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozáshoz való hozzájutás továbbra is a kkv-k fejlődésének egyik legfőbb akadálya; felszólítja a Bizottságot, hogy teljes körűen mérje fel, hogy a kkv-kat célzó finanszírozási eszközök, például a PROGRESS mikrofinanszírozási eszköz valóban megkönnyítik-e a finanszírozáshoz való hozzájutást a kkv-k számára, különös tekintettel arra, hogy egyes tagállamokban a pénzintézetek túlzottan szigorú feltételek mellett nyújtanak kölcsönt a kkv-k számára;

31.  üdvözli a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy segítséget nyújtson a tagállamok számára a vállalkozások átruházására vonatkozó adózási és adminisztratív környezet javításában; szükségesnek tartja az innovatív finanszírozási formák, mint például a csoportos finanszírozás, a kockázati tőke általi finanszírozás vagy az informális befektető általi finanszírozás adóügyi megközelítésének javítását; felkéri a tagállamokat, hogy hitelgaranciák, valamint más finanszírozási formák, így a csoportos finanszírozás vagy az informális befektetők általi finanszírozás révén, nemzeti szintű pénzügyi eszközökön keresztül fokozzák a vállalkozások átruházásához nyújtott támogatásukat, és üdvözli, hogy a Bizottság hangsúlyt helyez a közösségi finanszírozásra; úgy véli, hogy a vállalkozások átruházását az irányítási készségeket érintő megfelelő képzési kezdeményezések révén is elő kell mozdítani, például olyan esetekben, ahol a vállalkozásokat a munkavállalókra ruházzák át;

32.  megállapítja, hogy a bonyolult héaszabályozás már régóta az egyik legfőbb akadálya annak, hogy a vállalkozók kihasználhassák az egységes piacban rejlő lehetőségeket; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb egyetlen nyilatkozatban terjessze elő a szabályok összehangolására és a héaszabályoknak való megfelelés költségeinek csökkentésére irányuló tervezett javaslatokat, hogy lehetővé tegye ezek elfogadását még ebben a parlamenti ciklusban;

33.  úgy látja, hogy az adminisztratív terhek (amelyek uniós rendeletekből eredő szükségtelen vagy aránytalan terheket is magukban foglalhatnak) és a bürokratikus terhek mérséklésére javasolt intézkedések kiegészítik a kisvállalkozási intézkedéscsomag alapelveit; sajnálja, hogy a cselekvési terv nem tesz említést egyes fontos kezdeményezésekről, például a kkv-teszt nemzeti szintű alkalmazására irányuló intézkedésekről, az adminisztratív terhek leépítésével foglalkozó magas szintű csoport jövőbeli szerepéről vagy az uniós és tagállami szabályozási terhek évenkénti eredménytáblájának létrehozásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy kkv-követe vezetésével határozza meg a 10 legterhesebb uniós intézkedés felülvizsgálatának és módosításának időszerű menetrendjét a szükségtelen vagy túlzott terhek mérséklése érdekében; megerősíti, hogy ez a tehercsökkentés semmi esetre sem csorbíthatja az alapvető szociális és környezetvédelmi normákat;

34.  kéri a tagállamokat, adjanak türelmi időt az induló vállalkozásoknak a társadalombiztosítási járulékok tekintetében és valamennyi előleg típusú adó vonatkozásában, hogy a vállalkozások csak az első évben elért tényleges nyereségük után fizessenek adót ; kitart amellett, hogy a visszaélések megakadályozása érdekében a rendszernek teljes mértékben átláthatónak kell lennie;

35.  hangsúlyozza a tudásközpontok, például a kutatóintézetek és kiválósági központok, valamint a kkv-k közötti tudásátadás fontosságát annak érdekében, hogy ez utóbbiak sikeresek legyenek; hangsúlyozza, hogy szükség van a tudás gyakorlatba való átültetése folyamatának és a sikeres vállalkozói klaszterek számára jelentett előnyeinek világos definíciójára;

36.  támogatja a Bizottság által kitűzött azon célokat, hogy a becsületes fizetésképtelenek kapjanak második esélyt, és csökkenjenek a vállalkozókra nehezedő, szabályozásból eredő terhek;

37.  kiemeli a szabadfoglalkozású tevékenységek fontosságát az európai vállalkozások szempontjából; üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint létrehoz egy munkacsoportot, amely a szabadfoglalkozású tevékenységek sajátosságait és szükségleteit kutatja; kéri a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslatok hatásvizsgálatának elvégzése és a kisvállalkozói intézkedéscsomaggal összefüggő intézkedések nyomon követése során vegye figyelembe e munkacsoport következtetéseit; véleménye szerint e munka elvezethet a szabadfoglalkozású tevékenységek európai chartájának kidolgozásához;

38.  hangsúlyozza az innovációs készségek általános fejlesztésének és a munkavállalókra épülő innováció támogatásának fontosságát az új és a meglévő vállalkozások tekintetében egyaránt; hangsúlyozza továbbá, hogy a vállalkozói szellem szempontjából legsikeresebb vállalkozások gyakran olyan meglévő vállalatokból válnak ki, ahol a munkavállalóknak lehetőségük van arra, hogy biztonságos és forrásokban gazdag keretek között dolgozhassák ki ötleteiket; hangsúlyozza továbbá, hogy a vállalkozók közül sokan rendelkeznek szakképzett vagy képesítés nélküli háttérrel, így a vállalkozásokat támogató erőfeszítések nem irányulhatnak kizárólag az elméleti oktatásra; rámutat arra, hogy a szakképzés és a gyakorlati képzés is fontos szerepet játszik a vállalkozások és az innováció előmozdításában;

39.  hangsúlyozza olyan ösztönzők kialakításának fontosságát, amelyek saját, részidős vállalkozások elindítására ösztönzik a munkavállalókat;

40.  kéri a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) és különösen annak pénzügyi eszközei tekintetében a többéves pénzügyi keretben megállapított rugalmassági rendelkezések alkalmazását; kitart amellett, hogy a többéves pénzügyi keretnek biztosítania kell az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz és az európai mikrofinanszírozási intézményeket támogató közös program (JASMINE) továbbvitelét;

41.  hangsúlyozza, hogy a rugalmas finanszírozási alternatívák létrehozása a finanszírozáshoz való hozzájutás érdekében döntő fontosságú az induló vállalkozások és a kkv-k számára; elismeri, hogy a különböző üzleti modellek esetében a kölcsöntőke, a saját tőke és a hibrid tőke eltérő mértékben biztosíthat megfelelő forrásokat, és felkéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg a saját tőke és a kölcsön adózási szempontú megkülönböztetését, és a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés serkentése érdekében fontolják meg adókedvezmények bevezetését a reálgazdaságba történő befektetések tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a mikrohitelek értékpapírosításának előnyeit;

42.  bátorítja a tagállamokat, hogy a kkv-k közbeszerzési pályázati eljárásokban való részvételének megkönnyítése érdekében ösztönözzék a közbeszerzések tételekre bontását, például az „alkalmaz vagy indokol” elv nemzeti közbeszerzési jogszabályba történő beillesztése révén;

43.  sajnálja, hogy egyes tagállamokban még mindig szigorú előírásokat alkalmaznak az induló vállalkozásokkal szemben; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok egy hónapra rövidítsék a vállalkozások indításához szükséges különböző engedélyek megadását;

44.  hangsúlyozza az induló vállalkozásokat segítő speciális szolgáltatások nyújtásának fontosságát a képzésük során külön vállalkozói kurzusokon részt vevő diplomások számára;

45.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan egyablakos ügyintézőhelyeket, ahová összevonnak minden vállalkozásokat támogató szolgáltatást, a különböző forrásokból származó támogatásokhoz való hozzáférés, az induló vállalkozásokkal kapcsolatos tanácsadás, az Unión belüli és kívüli üzleti lehetőségekről való tájékoztatás területét is beleértve;

46.  felhívja a tagállamokat, hogy az elszámolási határidőkre és a hitelrendezésre vonatkozó nemzeti jogszabályaikban alkalmazzanak kiegyensúlyozott megközelítést annak érdekében, hogy a becsületes fizetésképtelenek második esélyt kapjanak, és a hitelezői kockázatok minimálisra csökkenjenek;

III.A vállalkozók mint példaképek, meghatározott célcsoportok elérése

47.  támogatja „a vállalkozás európai napja” létrehozását, amely egész Európára kiterjedne, és amely ráirányítaná a figyelmet – és felhívná elsősorban a média figyelmét – a vállalkozói sikertörténetekre; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell helyezni azon vállalkozókra, akik az EU fenntarthatóságra és társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó alapelveinek tiszteletben tartása mellett voltak képesek gazdasági hozzáadott értéket teremteni; reméli, hogy az eseményben a vállalkozókkal való találkozók és a vállalkozásoknál tett látogatások révén iskolák és oktatási intézmények is részt vesznek majd;

48.  kiemeli, hogy a nők jelentős vállalkozói potenciált jelentő tartalékot képviselnek, és felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson megbízható adatokat a meglévő jogszabályok megfelelőbb értékelése, illetve a vállalkozó nőket gátló esetleges akadályok hatékonyabb leküzdése érdekében;

49.  kiemeli a szövetkezetekben és a szociális vállalkozásokban – a munkahelyteremtés és különösen a fiatalok foglalkoztatása eszközeként – a fenntartható helyi fejlődésben a gazdasági mellett társadalmi és foglalkoztatási szempontból betöltött szerepüknek köszönhetően rejlő lehetőségeket;

50.  hangsúlyozza az ikt kulcsszerepét a vállalkozások szempontjából, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és támogassanak az ikt-készségek fejlesztésére irányuló programokat, különösen a fiatalok és a nők számára;

51.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a vállalkozók világában alulreprezentált más csoportokra, például a fiatalokra, az idősekre, a fogyatékkal élőkre és a bevándorlókra is;

52.  úgy véli, hogy a demográfiai kihívások szélesebb stratégiát követelnek, amely nemcsak a munkahelyteremtésre irányul, de az európai munkaerőpiacon felmerülő új szükségletekre is választ ad; úgy véli, hogy e tekintetben további előrelépést kell elérni az uniós munkavállalók – köztük a kutatók és egyéb szakemberek – mobilitásának javítása terén, egy határok nélküli Európa elérése céljából az EU belső piacán belül;

53.  hangsúlyozza, hogy a külföldi iskolai végzettségek és szakképesítések elismerésének hiánya komolyan akadályozza a bevándorlókat vállalkozások alapításában; felszólít ezért a szakképesítések elismeréséről szóló irányelv mihamarabbi egységesítésére;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0387.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0036.


A közös biztonság- és védelempolitika megvalósítása
PDF 345kWORD 118k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján) (14605/1/2012 – 2013/2105(INI))
P7_TA(2013)0513A7-0360/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlamentnek benyújtott, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre és különösen annak az európai biztonság- és védelempolitikáról (KBVP) szóló részére (14605/1/2012),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 21., 24. és 36. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ V. címére és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. december 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról és a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló parlamentközi konferencia 2013. szeptember 6-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, amelyet az Európai Tanács a 2008. december 11–12-i ülésén hagyott jóvá,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2011. december 1-jei és 2012. július 23-i tanácsi következtetésekre, valamint a katonai képességek összevonásáról és megosztásáról szóló, 2012. március 23-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a tengerbiztonsági stratégiáról szóló, 2010. április 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a kritikus információs infrastruktúrák védelméről szóló, 2011. május 27-i tanácsi következtetésekre és a kiberbiztonságról szóló korábbi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU védelmi miniszterei által az összevonásról és a megosztásról 2012. november 19-én elfogadott magatartási kódexre,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009. május 6-i, 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i, a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló 2009/81/EK irányelvére(2),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika tengerészeti vonatkozásairól szóló(3) 2013. szeptember 12-i állásfoglalására, „Az EU katonai struktúráiról: jelenlegi helyzet és kilátások” című(4), a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló (5) és „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című(6), „A közös biztonság- és védelempolitika szerepéről éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és természeti katasztrófák esetén” című(7) és a kiberbiztonságról és -védelemről szóló(8) 2012. november 22-i állásfoglalásaira, továbbá a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló(9), 2011. december 14-i állásfoglalására, „A közös biztonság- és védelempolitika alakulása a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után” című, 2011. május 11-i állásfoglalására(10), valamint a polgári-katonai együttműködésről és a polgári-katonai képességek fejlesztéséről szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az Európai Bizottság alelnökéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 13-i ajánlására(12), valamint az EKSZ-nek a főképviselő által 2013 júliusában bemutatott 2013. évi felülvizsgálatára(13),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. október 15-i jelentésére,

–  tekintettel a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) által 2013. június 18-án elfogadott, a KBVP válságkezelési eljárásainak felülvizsgálatáról szóló EKSZ-jelentésre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0360/2013),

Az európai biztonság és védelem a változó világban

1.  megjegyzi, hogy jelentős és jelenleg is folyamatban lévő változások következtek be a geopolitikai környezetben, amelyeket többdimenziós és a nemzetközi terrorizmus által jelentett aszimmetrikus fenyegetettségek, a feltörekvő hatalmak felemelkedése és az USA figyelmében megfigyelhető, a csendes-óceáni térségre összpontosító stratégiai váltás, az EU déli szomszédságában fokozódó szegénység, éhezés és instabilitás, energiabiztonsági kihívások, súlyos, rendszerszintű pénzügyi összeomlás, a növekvő tengeri biztonsági kihívások, a tömegpusztító fegyverek terjedése és a kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelmének fokozódása, valamint a súlyos és tartós pénzügyi és gazdasági válság jellemeznek, amely utóbbi jelentős hatást gyakorol számos uniós tagállam GDP-jére és ebből adódóan a nemzeti védelmi költségvetésekre az Atlanti-óceán mindkét partján;

2.  úgy véli, hogy Európa világban betöltött szerepének újraértékelése és megerősítése jelenti a 21. század egyik fő kihívását, és eljött az ideje, hogy az Unió tagállamai kinyilvánítsák az ahhoz szükséges politika akaratot, hogy az EU valódi stratégiai autonómiával rendelkező fontos globális és biztonságot teremtő szereplővé váljon; úgy véli, hogy a tagállamok részéről gondolkodásmódbeli váltásra van szükség az elkötelezett és hatékony biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos európai megközelítés megalapozása érdekében;

3.  üdvözli ezért az Európai Tanács döntését, hogy a 2013. decemberi csúcstalálkozón vitát tart a biztonságról és védelemről; úgy véli, hogy ez megfelelő időben teremt lehetőséget arra, hogy a legmagasabb politikai szinten hangsúlyozzák és közvetítsék ezt az európai közvélemény felé, hogy a biztonsági és védelmi kérdések még mindig jelentőséggel bírnak, és hogy az európai dimenzió még soha nem volt ennyire fontos; határozottan úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy biztonságot teremtsen polgárai számára, előmozdítsa és védelmezze az Uniós alapvető értékeit, vállalja a világbéke biztosításában rá eső felelősséget, és tágabb szomszédságában eredményes szerepet játsszon a regionális konfliktusok megelőzésében és kezelésében, közreműködve azok rendezésében és megvédve saját magát e válságok negatív hatásaival szemben;

4.  üdvözli továbbá az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének a KBVP-ről szóló időközi jelentését, amely azonosítja a KBVP előtt álló akadályokat; mindazonáltal sajnálja, hogy a jelentésben nem fogalmaz meg több olyan konkrét fellépésre irányuló javaslatot, amely a KBVP hiányosságainak megszüntetését célozza;

5.  várja, hogy érdemi döntéseket hozzanak a decemberi csúcstalálkozón, ebben a jelentésben pedig előterjeszti saját ajánlásait a Parlament által a közelmúltban elfogadott idevágó álláspontok alapján, kiemelt figyelmet fordítva az Európai Tanács 2012. decemberi ülésén meghatározott három fő kérdésről (témacsoportról) folytatott vitára;

A Szerződésekben rejlő potenciál kiaknázása

6.  megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés számos új eszközt bevezetett a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) területén, amelyeket még nem ültettek át a gyakorlatba;

7.  hangsúlyozza e tekintetben a tagállamok közötti állandó strukturált együttműködés (PESCO) bevezetésének lehetőségét (az EUSZ 46. cikkének (6) bekezdése), azt a lehetőséget, hogy KBVP-eszközök alkalmazását, katonai tervezési és irányítási kapacitást bízhatnak a tagállamok e csoportjára (az EUSZ 42. cikkének (5) bekezdése és 44. cikkének (1) bekezdése), valamint azt, hogy egy induló alapot lehet létrehozni az említett missziókat előkészítő azon tevékenységek finanszírozására, amelyek nem az Unió költségvetését terhelik (az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése) és amelyek nem képezik az ATHENA-mechanizmus részét; ezért felszólítja az Európai Tanács elnökét és az alelnököt / főképviselőt egy induló alap létrehozására; ebben az összefüggésben kiemeli a KBVP-vel kapcsolatos kérdések azon uniós politikákba való beillesztésének fontosságát, amelyek sokféle hatást gyakorolnak a biztonságra és a védelemre vagy hozzájárulnak a KBVP-hez – mint például a fejlesztés és az emberi jogok, az ipari kutatás és innováció, a belső piaci intézkedések, a nemzetközi kereskedelem- és űrpolitika stb. – annak érdekében, hogy támogassák azokat a tagállamokat, amelyek szerepet vállalnak a KBVP további erősítésében;

8.  hangsúlyozza a KBVP fejlesztése érdekében közösen elfogadott rendelkezések fontosságát, és felhívja az Európai Tanácsot, hogy folytasson komoly vitát ezek koherens végrehajtásáról; felhívja az Európai Tanács elnökét, a Bizottság elnökét és az alelnököt / főképviselőt, hogy töltsenek be aktív szerepet ebben a folyamatban;

Első témacsoport: a KBVP hatékonyságának, láthatóságának és hatásának növelése

9.  rámutat arra, hogy a Szerződések értelmében az EU célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása (az EUSZ 3. cikke), és nemzetközi szintű fellépése során arra törekszik, hogy megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaival és elveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és a Párizsi Charta céljaival – beleértve a külső határokhoz kapcsolódókat is – megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi biztonságot (az EUSZ 21. cikke); meggyőződése, hogy a KBVP ezeket a célokat szolgálja, és hangsúlyozza e politika korszerűsítésének szükségességét;

10.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió fő értéke, hogy az „átfogó megközelítés” keretében különböző összekapcsolt politikák és eszközök állnak rendelkezésére, és valamennyi szinten jobb eredményeket lehet elérni azzal, hogy ebbe a megközelítésbe integrálják a KBVP-t; üdvözli e tekintetben az EKSZ szervezetének és működésének az alelnök/főképviselő által 2013 júliusában közétett felülvizsgálatát, amely elismeri a koordinációs problémákat, valamint a KBVP területén folyó döntéshozatal sebességével és hatékonyságával kapcsolatos problémákat; várja, hogy a decemberi csúcstalálkozón konkrét döntéseket hozzanak, és elvárja, hogy az alelnök/főképviselő és a Bizottság által az átfogó megközelítés végrehajtásáról készítendő következő közös közleményben alaposan elemezzék a KBVP további integrálását;

11.  megismétli meggyőződését, hogy a 2008-ban kiegészített, 2003. évi európai biztonsági stratégia bizonyos elemei ugyan még mindig érvényesek, az EU-nak felül kell vizsgálnia és ki kell egészítenie ezt a stratégiát a legutóbbi fejlemények és az új biztonsági kihívások és kockázatok körének figyelembevételével, stratégiai érdekeinek, célkitűzéseinek és prioritásainak újradefiniálásával, nagyobb hangsúlyt helyezve polgárai, a kritikus infrastruktúrák és a szomszédsága védelmére, valamint a különböző regionális és tematikus alstratégiák összekapcsolásával; úgy véli, hogy ez a munka világosabb stratégiai keretet biztosít az EU külső fellépése számára, fokozza a következetességet, ezzel egyidejűleg pedig jobban kommunikálja a polgárok felé az előttük álló jövőbeli kihívásokat és kockázatokat; felkéri ezért az Európai Tanácsot, hogy kezdeményezzen vitát az Unióra vonatkozó megfelelő stratégiai keretről, bízza meg a főképviselőt/alelnököt, hogy 2014 vége előtt terjesszen elő javaslatokat e tekintetben, és a rendszeres frissítésekre is figyelemmel biztosítsa az elsősorban az európai biztonsági stratégia összefüggésében meghatározott fenntartható nyomon követést;

12.  kéri, hogy az uniós stratégiai keret felülvizsgálatának eredményeképpen készüljön fehér könyv az Unió biztonság- és védelempolitikájáról, és javasolja, hogy az Európai Tanács megkezdhesse ezt a folyamatot; emellett sürgeti az uniós tagállamokat, hogy nemzeti biztonsági stratégiáikban, fehér könyveikben, valamint a védelemmel kapcsolatos döntéshozatal során komolyan vegyék számításba az európai dimenziót; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki közös sablont a párhuzamos nemzeti felülvizsgálatokhoz;

13.  rámutat arra, hogy az EU számára biztosítani kell azt a helyzetet, amelyben válságkezelési műveletek révén hozzájárulhat a konfliktusok megelőzéséhez, a helyzet stabilizálásához és a problémák megoldásához;

14.  úgy véli, hogy a Szerződésekben bevezetett kölcsönös védelmi és szolidaritási záradék (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése és az EUMSZ 222. cikke) megerősíti a közös sors élményét az európai polgárokban; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy kizárólag az elkötelezettség, a kölcsönös megértés és a valódi szolidaritás szellemében képes az Unió teljesíteni a globális szerepét, ezáltal fokozva Európa és polgárainak biztonságát; ezért elismerését fejezi ki a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) a szolidaritási záradék Unió által történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló együttes javaslat kapcsán, és felhívja az állam- és kormányfőket, hogy újra erősítsék meg a kölcsönös szolidaritás melletti elkötelezettségüket, és adjanak egyértelmű, érvényes értelmezést a két záradékról;

15.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a KBVP-missziók és -műveletek száma és időszerűsége, valamint a KBVP polgári és különösen katonai eszközeinek és képességeinek fejlődése elmarad a szükségestől, figyelembe véve az EU egyre veszélyesebb és instabilabb szomszédságát; különösen sajnálja azt, hogy a líbiai és mali válsággal kapcsolatos KBVP-missziók általános hatóköre korlátozott, és sajnálattal tölti el továbbá a rugalmasság hiánya az Unió döntéshozatali eljárásaiban, ami késlelteti a hatékony válaszlépéseket a válsághelyzetekben, amint azt a két példa is szemlélteti; felhív a helyzet nyomon követésére és a Kelet-Európában és Dél-Kaukázusban végzett, pozitív eredményeket elért műveleti beavatkozások fenntartására; ambiciózusabb törekvéseket és komoly erőfeszítéseket kér annak érdekében, hogy a „levont tanulságok” alapján javítsák a jövőbeli KBVP-missziók és -műveletek kialakítását, és megfelelő kilépési stratégiákat dolgozzanak ki; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy irányítsa ezt a folyamatot, és e tekintetben 2013. október 15-én közzétett jelentését, ami fontos lépés arra vonatkozóan, hogyan tehető a KBVP hatékonyabbá és proaktívabbá;

16.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az európai válságkezelés láthatóságát, és valamennyi erőfeszítést a KBVP égisze alá kell vonni, alkalmazva adott esetben az EUSZ 44. cikkének rendelkezését egy tanácsi határozat elfogadása érdekében, amely egy adott feladat végrehajtását az arra hajlandó és annak ellátásához szükséges képességekkel rendelkező tagállamok csoportjára bízza;

17.  a közelmúltbeli tapasztalatok alapján aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a válságkezelés átfogó megközelítése még nem érte el teljes potenciálját; úgy véli, hogy a missziók és műveletek hasznosabbak, ha egy regionális stratégiába vannak beágyazva, ahogy azt az Afrika szarvának pozitív példája is szemlélteti; tudomásul veszi „A KBVP válságkezelési műveleteire vonatkozó válságkezelési eljárásokra irányuló javaslatokat”, amelyeket a tagállamok 2013. június 18-án hagytak jóvá;

18.  kéri, hogy kezeljék a polgári KBVP-missziók funkcionális problémáit, nevezetesen a bevetés sebességével és a személyzettel kapcsolatos problémákat, mégpedig azáltal, hogy felülvizsgálják jogi és pénzügyi keretüket, amely gyakran megnehezíti a döntéshozatali folyamatot és késéseket eredményez; kéri a képesítéssel rendelkező és politikailag független stratégiai tervezők számának növelését, amely a missziók számához képest túl alacsony; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy „polgári tartalékegységet”, amely szükség esetén gyorsan bevethető lenne, üdvözli e tekintetben a nemrégiben létrehozott állandó KBVP-raktárat;

19.  emlékeztet 2001. évi állásfoglalására, amely felszólított az Európai Polgári Békehadtest létrehozására; üdvözli az arra vonatkozóan tett közelmúltbéli intézkedéseket, hogy létrehozzák az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtestet, továbbá hogy a közvetítés, a párbeszéd és a békéltetés szakértőiből álló csoportot is létrehozzák az Európai Külügyi Szolgálat keretében; üdvözli ezenkívül a békeépítési partnerség fennállását és folytatódását az Európai Külügyi Szolgálat és a megfelelő civil társadalmi érdekeltek között;

20.  hangsúlyozza, hogy a közvetítés és a párbeszéd fontos szerepet tölt be a konfliktusok megelőzésében és békés megoldásában; dicséretre méltónak tartja az EKSZ által közvetítői kapacitásainak megerősítése terén elért haladást, és hangsúlyozza Európa e téren meglévő kapacitásainak további növelése iránti támogatását; úgy véli, hogy a Parlament közvetítési folyamatokban való sikeres részvétele bizonyította, hogy a parlamenti képviselők fontos szerepet tölthetnek be a közvetítés és a párbeszéd folyamatainak támogatásában, és szándéka, hogy tovább fokozza az Európai Parlament e téren tett erőfeszítéseit;

21.  javasolja, hogy valamennyi KBVP-misszióba vegyenek fel emberi jogi és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadókat, és ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét a KBVP-missziók között annak érdekében, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék az emberi jogi aggályokat, továbbá átfogó védelmet és befogadást biztosítsanak a nők számára a konfliktusok és a konfliktus utáni rendezés idején; felkéri a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy tegyenek további lépéseket annak érdekében, hogy a nemek kérdésének szempontjait figyelembe vegyék a KBVP-műveletek tervezésekor,

22.  kiemeli, hogy a sikeres katonai műveletek világos parancsnoki és irányítási funkciókat követelnek meg; megismétli ezért felhívását, hogy hozzanak létre egy állandó katonai műveleti parancsnokságot; sajnálattal jegyzi meg, hogy nem történt előrelépés e kérdésben, néhány tagállam pedig erőteljes ellenállást tanúsított; hangsúlyozza továbbá, hogy a hatékony KBVP megfelelő korai előrejelző rendszert és hírszerzési támogatást igényel; ezért úgy véli, hogy ezeknek a parancsnokságoknak olyan sejteket is magukban kell foglalniuk, amelyek hírszerzési információkat gyűjtenek, és biztosítják a korai előrejelzést/helyzetismeretet;

23.  megismétli egy átmeneti megoldás iránti támogatását, és felhívja a figyelmet arra a javaslatára, hogy javítsák az Afrika szarvával foglalkozó, jelenleg aktív, a katonai tervezéshez és a helyi szereplők közötti koordinációhoz segítséget nyújtó műveleti központ helyzetét; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy jelenlegi méretének és infrastruktúrájának korlátain belül dolgozzon ki egy ilyen opciót a meglévő erőforrások optimalizálása érdekében, és vizsgálja meg a földrajzi hatókörének más jelentős régiókra való kiterjesztésének lehetőségét; úgy véli, hogy ennek a szervnek jogképességgel kell rendelkeznie, és rá kell ruházni a beszerzések Brüsszel és az egyes missziók parancsnokságai közötti koordinációjának feladatát, hogy a méretgazdaságosságot kihasználva maximalizálják a megtakarításokat;

24.  megjegyzi, hogy még sosem vetettek be uniós harccsoportokat, és úgy véli, hogy létjogosultságuk idővel nehezen lesz indokolható; hangsúlyozza, hogy ezek fontos eszközt képeznek a megfelelő idejű haderő-generálás, a képzés és a gyorsreagálás számára; üdvözli azt a döntést, hogy a decemberi csúcstalálkozón foglalkoznak ezzel a kérdéssel; meggyőződése, hogy az EU-nak magas készenléti fokú állandó harci erővel kell rendelkeznie, amely szárazföldi, légi, haditengerészeti, informatikai és speciális erők komponenseiből áll, és magas szintű ambícióval rendelkezik; hangsúlyozza, hogy az uniós harccsoportok minden típusú válság – így az éghajlatváltozás okozta humanitárius válságok – esetében is bevethetők; a különböző válsághelyzetekre való reagálás és alkalmazkodóképesség fokozása, valamint a modularitás javítása érdekében egy rugalmasabb és célzottabb megközelítést támogat a célból, hogy a KBVP-műveletek elindításának kezdeti szakaszában felszámolják a hiányosságokat, ugyanakkor ne veszélyeztessék a harccsoport egészének műveleti kapacitását;

25.  hangsúlyozza, hogy több erőfeszítést kell tenni az olyan kezdeményezések uniós szintű integrálására, mint például a Eurocorps vagy az európai légi csoport;

26.  megerősíti, hogy „a költségeket ott kell megfizetni, ahol felmerülnek” elvén alapuló meglévő pénzügyi rendszer komoly problémát jelent a KBVP számára, késedelmet okozva a döntéshozatalban, azaz a harccsoportok gyors bevetésében, illetve teljesen blokkolva azt; azt ajánlja, hogy a tagállamok állapodjanak meg egy tehermegosztáson alapuló finanszírozási mechanizmusban az uniós lobogó alatt működő harccsoportok számára, hogy realisztikus jövőt teremtsenek nekik; kéri továbbá, hogy – a koherencia és a hatékonyság érdekében – az EKSZ hatáskörébe tartozzon az általa tervezett és vezetett válságkezelési fellépések pénzügyi eszközeinek ellenőrzése; elvárja az alelnöktől/főképviselőtől és az érdekelt tagállamoktól, hogy terjesszenek elő konkrét javaslatokat e tekintetben;

27.  emellett aggodalmának ad hangot, hogy a gazdasági és adósságválság befolyásolhatja az uniós tagállamok abbéli hajlandóságát, hogy hozzájáruljanak a KBVP-missziókhoz és -műveletekhez, különösen a katonai és védelmi vonatkozásúakhoz; kéri ezért az ATHENA-mechanizmus hatókörének kibővítését és az induló alap felhasználását (az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése) a sürgős feladatok gyors finanszírozásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy ha a KBVP-t újból fel kívánják lendíteni, annak a költségvetési korlátokkal összhangban kell történnie;

28.  felkéri a tagállamokat, hogy aknázzák ki a PESCO által kínált lehetőségeket, és kezdjék el végrehajtani a Szerződésnek ezt a rendelkezését, annak érdekében, hogy leküzdjék a KBVP-vel kapcsolatban eluralkodó „fáradtságot”, és elmélyítsék a katonai együttműködést és integrációt; felhívja az Európai Tanácsot, hogy készítsen világos iránymutatásokat ennek végrehajtására, és felkéri a nem érdekelt tagállamokat, hogy konstruktív módon járjanak el; hangsúlyozza, hogy nyitva kell hagyni a későbbi szakaszban való csatlakozás lehetőségét a rugalmasság biztosítása, illetve a kétsebességes Európa elkerülése érdekében;

29.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak elemi érdeke a biztonságos és nyitott tengeri környezet létrejötte, amelynek révén sor kerülhet a kereskedelmi forgalom szabad áthaladására és az óceánok gazdagságának békés, jogszerű és fenntartható hasznosítására; hangsúlyozza egy olyan uniós tengeri külpolitika kidolgozásának szükségességét, amely hangsúlyt helyez a konfliktusok nemzetközi jog alapján történő, békés rendezésére, és amelynek célja a kritikus infrastruktúra, a nyílt tengeri útvonalak és a természeti erőforrások védelme és megőrzése, és hangsúlyozza a konfliktusok nemzetközi jog és az ENSZ tengerjogi egyezményének rendelkezései alapján történő, békés rendezését; várakozással tekint az EU tengerbiztonsági stratégiájának tervezett elfogadására, a 2010. áprilisi tanácsi következtetésekkel összhangban, és szorgalmazza egy konkrét végrehajtási terv kialakítását; rámutat arra, hogy a tengerfelügyelet ágazatokon és határokon átívelő integrálása már az EU integrált tengerpolitikájának ágazatközi eszköze; kiemeli a közös információmegosztási környezetre irányuló projekt gyors végrehajtásának, illetve az integrált tengerpolitika és a KBVP között az információmegosztás javítása érdekében történő „híd” építésének jelentőségét;

30.  hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni az Északi-sarkhoz hasonló régiók militarizálódását, és a konfliktusrendezés békés eszközeit – például kereskedelmi eszközökkel – kell alkalmazni;

31.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy újra erősítse meg az űr fontosságát, amely alátámasztja az EU és tagállamainak stratégiai autonómiáját és azt a lehetőséget, hogy rakétaindítók és műholdak fejlesztésével önállóan hozzáférjen az űrhöz; megismétli annak fontosságát, hogy pontos hírszerzési adatokat gyűjtsenek mind a polgári, mind pedig a katonai KBVP-missziók és -műveletek számára; hangsúlyozza különösen az űrbe telepített eszközök szerepét a konfliktusmegelőzés és a válságkezelés területén a válságok előtt, alatt és után; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyedi politikát az űrbe telepített, többszörös felhasználású eszközök fejlesztésének támogatására;

32.  megismétli a kiberbiztonsági fenyegetések leküzdésének növekvő fontosságát; felkéri az Európai Tanácsot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az EU kiberbiztonsági stratégiájának végrehajtására, és tegyen konkrét intézkedéseket a kiberinfrastruktúra védelme érdekében, valamint hajtson végre befektetéseket a válságkezelési eljárásokkal, a kibergyakorlatokkal, -képzéssel és -oktatással kapcsolatos, egész EU-ra kiterjedő együttműködés fokozása érdekében; felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt a kiberbiztonsági politika ágazatokon átívelő módon történő megvalósításának biztosítására, ekképpen gondoskodva az EU bel- és külbiztonsági politikái megfelelő összekapcsolásáról, továbbá felszólítja valamennyi tagállamot, hogy dolgozzák ki saját nemzeti kiberbiztonsági stratégiájukat, és uniós szinten törekedjenek nagyobb fokú összhangra;

33.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy erősítse meg újra Európa energiaellátásnak és az energiaforrásokhoz való diverzifikált és fenntartható hozzáférésnek a jelentőségét; megjegyzi, hogy néhány tagállam nem rendelkezik az energiaellátásuk diverzifikálásához szükséges kapacitással, és ezért egyre kiszolgáltatottabbá válnak; e tekintetben erőteljesen támogatja a tagállamok válsághelyzetekben tett együttműködési erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy Európában a kritikus infrastruktúra védelmének életbe kell léptetnie a kölcsönös védelmi és/vagy szolidaritási klauzulát; megjegyzi, hogy az ATALANTA-művelet már energiabiztonsági szerepet is ellát azzal, hogy küzd azon kalózok ellen, akik 2008 óta számos olajszállító tartályhajót eltérítettek; ezért úgy véli, hogy ezeknek a szempontoknak a szükséges stratégiai megközelítés részét kell képezniük; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy az energiaellátás döntő fontosságú tényező a sikeres KBVP-missziók és -műveletek szempontjából;

34.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság különösen fontos a védelem terén, és felhívja a figyelmet arra, hogy értékelni kell az energiafogyasztás által a védelmi költségvetésekre és a katonai hatékonyságra gyakorolt hatást, és átfogó energiahatékonysági stratégiát kell kidolgozni a fegyveres erők számára;

35.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az EU továbbfejlessze a partnerségeket, és elmélyítse az ENSZ-szel, a regionális szervezetekkel és az érintett szereplőkkel folytatott biztonsági párbeszédet, ideértve a keleti és a déli partnerség országait is;

36.  rámutat arra, hogy az EU-nak tovább kell folytatnia kapcsolatait az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval, az EBESZ-szel és az ASEAN-nal az elemzések megosztása és az együttműködés érdekében a környezetvédelmi politika és az éghajlatváltozás kihívásainak kezelése terén, beleértve annak biztonsági vonatkozásait is; hangsúlyozza a megelőző fellépés szükségességét, és sürgeti az EU-t, hogy fejlessze és javítsa korai előrejelző képességeit;

37.  egy kiegészítő megközelítésen és szorosabb koordináción keresztül erősebb együttműködést kér az EU és a NATO struktúrái között annak érdekében, hogy elkerüljék az erőfeszítések megkettőzését a két partner között és hogy hatékonyan tudják kezelni az új fenyegetéseket; meggyőződése, hogy a KBVP erősítése nem árt a kollektív biztonságnak és a transzatlanti kapcsolatoknak, sőt, megerősíti azokat; kijelenti, hogy a védelmi képességek uniós kontextusban történő fejlesztése a NATO-nak is előnyére válik; tudomásul veszi az EU összevonási és megosztási kezdeményezése és a NATO intelligens védelem kezdeményezése tekintetében megvalósuló konstruktív együttműködést; üdvözli a Ciprusi Köztársaság azon szándékát, hogy csatlakozni kíván a NATO „Partnerség a Békéért” programjához, amely megváltoztathatja a fennálló helyzetet, és sürgeti Törökországot, hogy hasonlóan konstruktív hozzáállást tanúsítson; sürgeti az EU–NATO együttműködés átfogó keretének kialakítását és a politikai párbeszéd elmélyítését, teljes mértékben tiszteletben tartva az egyes felek döntéshozatalát;

38.  úgy véli, hogy az EU-nak – elsősorban saját szomszédságában – képesnek kell lennie az önálló fellépésre, azonban mindig az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel összhangban és biztosítva a nemzetközi humanitárius jog teljes körű tiszteletben tartását;

Második témacsoport: a védelmi képességek fejlesztésének fokozása

39.  megismétli aggodalmát, hogy a nemzeti védelmi költségvetések további csökkentése lehetetlenné teszi a kritikus katonai képességek fenntartását, és visszafordíthatatlan veszteséget eredményez a know-how és a technológiák terén; megjegyzi, hogy a tagállamok képességeinek hiányosságai nyilvánvalóvá váltak a líbiai és mali műveletek során, és hogy a gazdasági válság súlyosbította a meglévő strukturális problémákat; megismétli véleményét, hogy a probléma kevésbé költségvetési, mint politikai természetű;

40.  tudomásul veszi az alelnöknek/főképviselőnek a KBVP-ről szóló, 2013. októberi jelentésében megfogalmazott javaslatait, és különösen a védelmi képességek terén folytatandó együttműködést ösztönző – többek között pénzügyi jellegű – eszközök létrehozására irányuló javaslatokat; hangsúlyozza a tagállamok előtt álló lehetőséget, hogy a katonai hatékonyság megvalósítása érdekében éljenek a szorosabb együttműködés összes előnyével, optimálisan használják fel a szűkös erőforrásokat, illetve jobban és okosabban döntsenek ezen erőforrások elköltéséről, szinergiákat létrehozása, a felesleges párhuzamosságok, az ismétlődések és az elavult képességek összehangolt csökkentése által;

41.  üdvözli a képességfejlesztési terv folyamatban lévő felülvizsgálatát mint a képességek kiépítésére vonatkozó hosszú távú közös átalakítási koncepció alapját; úgy véli, hogy ezt az átalakítási koncepciót rendszeresen meg kell vitatni, végrehajtását pedig ésszerűsíteni kell és adott esetben felül kell vizsgálni;

42.  felhívja a figyelmet az Európai Védelmi Ügynökségnek (EVÜ) az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében és 45. cikkében előírt küldetésére, amely szerint az Ügynökséget fontos feladatokkal bízzák meg az állandó strukturált együttműködés megvalósítása, az európai fegyverzet- és képességpolitika meghatározása, a tagállamok katonai képességeinek fejlesztése és a védelmi szektor ipari és technológiai alapjának erősítése terén, de anélkül, hogy mindennek pénzügyi hatása lenne az uniós költségvetésre;

43.  úgy véli, hogy bár nem csodaszer, a katonai képességek összevonása és megosztása fontos választ ad az európai képességek hiányosságaira; üdvözli az EVÜ támogató szerepét és az eddig elért előrelépéseket; úgy véli, hogy az összevonást és megosztást nemcsak a közös beszerzés tekintetében kell mérlegelni, hanem az integrációt illetően is, és annak ki kell terjednie a képességek közös fenntartására és hasznosítására;

44.  az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) által a képességek összehangolásában betöltött szerep megerősítésére szólít fel az adófizetőkre túlzott terheket rovó párhuzamos munkavégzés és az egymást átfedő tagállami programok kiküszöbölése érdekében;

45.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy javítsák a védelmi tervezéssel kapcsolatos információmegosztást, és az összevonásról és megosztásról szóló magatartási kódexszel összhangban építsék be az összevonási és megosztási megoldásokat a nemzeti védelmi tervezési ciklusokba és döntéshozatali folyamatokba;

46.  hangsúlyozza, hogy a biztonság és védelem terén bármilyen közös erőfeszítés sikerének záloga a kölcsönös bizalom, az átláthatóság és a megbízhatóság; meggyőződése, hogy a védelmi képességek fejlesztését be kell ágyazni egy stratégiai megközelítésbe, amely meghatározza a képességek és azon célok megfelelő elegyét, amelyekre a képességeket használni kell;

47.  a fentiek fényében elvárja, hogy a következő védelmi csúcstalálkozó:

   a) adjon politikai és stratégiai iránymutatást, újra megerősítve a tagállamok elkötelezettségét a képességfejlesztés és a képességek erősítéséről szóló 2008. évi nyilatkozatban körvonalazott törekvések szintje mellett;
   b) teremtse meg a valóban kollektív tervezés alapjait, amely felöleli a stratégiai tervezést, a beszerzést és a technológiai fejlesztést, miközben figyelmet fordít a pénzügyi megállapodások és ösztönzők kérdéseire is;
   c) fokozza a meglévő projektek végrehajtását, különös tekintettel a stratégiai ösztönzőkkel kapcsolatos projektekre, és nyújtson politikai támogatást az EVÜ kiemelt projektjei, azaz a légi üzemanyag-utántöltés, a műholdas kommunikáció, a személyzet nélküli légijármű-rendszerek, a kibervédelem és az egységes európai égbolt számára;
   d) bízza meg az alelnököt/főképviselőt és az EVÜ-t, hogy a Bizottsággal közösen 2014 végéig terjesszen elő új gyakorlati javaslatokat a védelmi képességek fejlesztésére;
   e) hozzon létre egy nyomon követési folyamatot, amely rendszeresen értékeli az elért haladást;
   f) erősítse meg a NATO-val és a stratégiai partnerekkel a képességek fejlesztése terén folytatott szorosabb együttműködés értékét;
   g) mérlegelje egy 2025-re szóló katonai kiemelt céllal kapcsolatos fejlesztési munka elindítását, amelyet lehetőség szerint egy ipari kiemelt cél egészít ki;

Harmadik témacsoport: Európa védelmi iparának erősítése

48.  üdvözli a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című közleményét, amely ismertet néhány új elképzelést és javaslatot; teljes mértékben támogatja a Bizottságnak a belső védelmi és biztonsági piac elmélyítésére és a védelmiipar-politika fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, megfelelő támogatást nyújtva a kkv-k számára, amelyek kulcsszerepet játszanak az innovációban, a K+F-ben, a munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedésben, összhangban az Európa 2020 stratégiával;

49.  hangsúlyozza, hogy a védelmi szektor ipari és technológiai alapjának fejlesztése az Unió célkitűzéseinek egyike, amelyet az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdése és 45. cikke fogalmaz meg; hangsúlyozza, hogy egy szilárd európai védelmi technológiai és ipari bázis, amely – az EU stratégiai autonómiájának megőrzése mellett – képes a KBVP fenntartására és Európa katonai képességeinek fokozására, döntő fontosságú a hatékony európai védelem számára; felhívja a figyelmet a kutatás, az ipar és a képességfejlesztés közötti kapcsolatra, amelyek mind a gazdasági fejlődés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség, valamint az erősebb KBVP szükséges elemei;

50.  megismétli, hogy erős és kevésbé fragmentált európai védelmi iparra van szükség, amely képes a KBVP fenntartására és az EU stratégiai autonómiájának erősítésére; kiemeli a tanúsítás és szabványosítás fontosságát a fegyveres erők együttműködési képességének javítása szempontjából; felhívja az Európai Tanácsot, hogy bízza meg az EVÜ-t a védelmi ipari szabványok kidolgozási ütemtervének elkészítésével, és felhívja a tagállamokat, hogy ésszerűsítsék az európai tanúsítási eljárásokat a tanúsítványok kölcsönös elismerésével, és harmonizálják tanúsítási eljárásaikat;

51.  hangsúlyozza, hogy a változásra és szerkezetátalakításra való felkészülés és azok kezelése minden iparpolitika szerves részét képezi; ezért úgy véli, hogy a védelmi szektorban a további piaci integrációnak az aktív szociális párbeszéddel és az integráció által a regionális és helyi gazdaságokra gyakorolt negatív hatások mérséklésével kell együtt járnia, teljes mértékben kihasználva az EU pénzügyi eszközeit, például az Európai Szociális Alapot és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot;

52.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy lépjen fel ezeken a területeken a K+F kiadások eredményes finanszírozásán keresztül, az uniós szintet is beleértve; támogatja a polgári biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos kutatási tevékenységek közötti eredményes és költséghatékony együttműködés fejlesztését; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is szükség van a kettős felhasználású termékek hatékony exportrendszerére;

53.  hangsúlyozza, hogy új finanszírozási forrásokat kell biztosítani a védelem terén megvalósuló kutatások és innováció számára, például a „Horizont 2020” keretprogramon keresztül;

Záró megjegyzések

54.  teljes mértékben támogatja, hogy a decemberi védelmi csúcstalálkozón vitát tartsanak a három témacsoportról; kiemeli, hogy ezek egyformán fontosak és – mivel ugyanazokat a stratégiai célokat szolgálják – belső logikájukból fakadóan összekapcsolódnak;

55.  felhívja az Európai Tanácsot, valamint az uniós tagállamok politikai döntéshozóit valamennyi szinten, hogy legyenek ambiciózusabbak és bátrabbak, és indítsanak nyilvános vitát, amely a gazdasági megszorítások idején még nagyobb jelentőséggel bír; hangsúlyozza, hogy többet kell befektetni és fokozni kell az együttműködést a biztonság és védelem területén, és ki kell fejteni az egyrészről a biztonság és védelem, másrészről pedig a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és a jólét közötti okozati összefüggést;

56.  hangsúlyozza a belső és külső biztonság közötti szétválaszthatatlan kapcsolatot, továbbá hogy a békés, biztonságos és stabil környezet az európai politikai, gazdasági és szociális modell megőrzésének előfeltétele;

57.  hangsúlyozza azon kifejezett reményét, hogy ez az Európai Tanács nem elszigetelt esemény lesz, hanem egy olyan hosszan tartó folyamat kiindulópontja, amely során a biztonsági és védelmi ügyek rendszeres felülvizsgálat alá esnek az Európai Tanács szintjén; az Európai Tanács nyomon követési intézkedéseként támogatja egy ütemterv létrehozását, amely sajátos viszonyítási pontokat és idővonalakat, illetve jelentéstételi mechanizmusokat tartalmaz; támogatja középtávon a Védelmi Miniszterek Tanácsának létrehozását, hogy a biztonsági és védelmi ügyek megkapják az őket megillető súlyt;

58.  úgy határoz, hogy rendszeres találkozók révén szorosabb kapcsolatot tart fenn a tagállamok parlamentjeivel, illetve megerősíti e kapcsolatokat, a biztonsági és védelmi kérdésekről folytatott párbeszéd és eszmecsere előmozdítása érdekében;

59.  úgy véli, hogy a KBVP az európai integrációs folyamat egyik alappillére;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az EBESZ hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Afrikai Unió Közgyűlése elnökének és az ASEAN főtitkárának.

(1) HL L 146., 2009.6.10., 1. o.
(2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0380.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0381.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0455.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0456.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0458.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0457.
(9) HL C 168 E, 2013.6.14., 9. o.
(10) HL C 377 E, 2012.12.7., 51. o.
(11) HL C 99 E, 2012.4.3., 7. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0278.
(13) http://eeas.europa.eu/library/publications/2013/3/2013_eeas_review_hu.pdf


Európai védelmi technológiai és ipari bázis
PDF 257kWORD 113k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása az európai védelmi technológiai és ipari bázisról (2013/2125(INI))
P7_TA(2013)0514A7-0358/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (a továbbiakban: EUSZ), és különösen annak 21., 42., 45, és 46. cikkére, valamint az Európai Unó működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 173., 179–190. és 352. cikkére, valamint 10. (új) jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetéseire és az Európai Tanács 2013. december 19–20-ára tervezett, védelemről szóló üléséhez vezető folyamatra,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégia az erősebb és versenyképesebb európai védelmi iparért” című, 2007. december 5-i közleményére (COM(2007)0764),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint a végrehajtásáról szóló, az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén jóváhagyott jelentésre,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2008. december 12-én elfogadott, az európai biztonság- és védelempolitika javításáról szóló nyilatkozatra, valamint a Tanács által 2008. december 11-én elfogadott, a képességek megerősítéséről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) irányítóbizottsága által 2007. május 14-én elfogadott, az európai védelmi technológiai és ipari bázisra vonatkozó stratégiára,

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról és a 2004/551/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. július 12-i 2011/411/KKBP tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2009/81/EK irányelvre(2),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(3) és a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0358/2013),

Egy működő közös biztonság- és védelempolitikához szilárd európai védelmi technológiai és ipari bázisra van szükség

1.  emlékeztet arra, hogy egy működő közös biztonság- és védelempolitikához szilárd európai védelmi technológiai és ipari bázisra van szükség, ami kulcsfontosságú eleme Európa azzal kapcsolatos kapacitásának, hogy biztosítsa polgárainak biztonságát, megvédje értékeit és előmozdítsa érdekeit; rámutat, hogy az európai védelmi ágazat az európai stabilitás és biztonság kulcsfontosságú elemeit képező növekedés és innováció jelentős forrása; úgy véli, hogy egy versenyképes európai védelmi technológiai és ipari bázis létrehozása az EU stratégia prioritásainak részét kell, hogy képezze;

2.  emlékeztet a képességfejlesztésről szóló, 2008. december 11-i tanácsi nyilatkozatban felvázolt műveleti ambíciók szintjére és az EUSZ 43. cikkének (1) bekezdésében meghatározott polgári és katonai feladatokra; emlékeztet a tagállamok katonai kapacitásaik fejlesztésére irányuló kötelezettségvállalására; felhívja az Európai Tanácsot, hogy e célból kezdeményezze az európai képesség- és fegyverzetpolitika kialakítását, amint azt az EUSZ 42. (3) bekezdése előírja;

3.  megjegyzi, hogy miközben egyes harmadik országok – például Kína, India, Brazília és Oroszország – növelik a védelmi kiadásaikat, az EU védelmi költségvetése csökken; felhívja a figyelmet a változó globális stratégiai környezetre, a védelmi költségvetések különösen a gazdasági és pénzügyi válság miatti csökkentésére, a technológiai fejlődés egyre gyorsabb ütemére és arra, hogy az európai védelmi ipari vállalatok úgy igazodnak ehhez a helyzethez, hogy az érzékeny technológiák és a szellemi tulajdonjogok átadásának árán a harmadik országokba irányuló kivitelre helyezik a hangsúlyt és az Unión kívülre helyezik ki a termelést;

4.  aggasztja a védelmi beruházások csökkenése, és felszólítja a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy hozzanak az európai védelmi technológiai és ipari bázis ama kockázatnak való egyre nagyobb jövőbeli kitettségére reagáló ellenintézkedéseket, hogy tevékenységeit eltérő stratégiai érdekekkel rendelkező külső hatalmak ellenőrizzék és korlátozzák; sürgeti a tagállamokat, hogy a stratégiai autonómia legmagasabb szintjének biztosítása érdekében erősítsék meg az európai ipari együttműködést, a legkorszerűbb technológiákat alkalmazó, hatékony katonai és védelmi képességek kifejlesztése és előállítása révén;

5.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Unió ipar-, űr- és kutatáspolitikája kiterjed a védelem területére; rámutat arra, hogy a más területekkel – például a belső és határbiztonsággal, a katasztrófavédelemmel és a fejlesztéssel – kapcsolatos uniós programok kiemelkedő lehetőséget kínálnak az említett politikákhoz tartozó kapacitások közös fejlesztésére és a KBVP-missziók irányítására;

6.  emlékeztet arra, hogy előrelépést kell elérni az európai védelmi technológiai és ipari bázis megszilárdítása terén, és megjegyzi, hogy – a technológiák kifinomultságának és költségeinek növekedése, a fokozódó nemzetközi verseny és a védelmi költségvetések és a termelési volumen csökkentése idején – folyamatosan lehetőség nyílik multinacionális védelmi projektekre, illetve a védelmi ipar már egyetlen tagállamban sem lehet fenntartható szigorúan nemzeti alapon; sajnálatosnak tartja, hogy miközben végbement az európai űripar bizonyos fokú központosítása, a szárazföldi és tengeri berendezések ágazata továbbra is túlnyomórészt nemzeti vonalak mentén aprózódik fel;

7.  fenntartja álláspontját, hogy az európai védelmi ipar kialakítását valamennyi tagállamban fenntartható módon kell végrehajtani, a meglévő ipari infrastruktúrára és az európai iparpolitikák EUMSZ 173. cikkében meghatározott normáira építve, s nem kizárólag a szabad verseny elvét követve;

8.  emlékezteti az uniós tagállamokat, az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy több mint két évtizeddel a hidegháborút, illetve azt követően, hogy részesülhettek a viszonylag magas nemzeti védelmi költségvetések előnyeiből, a tagállamok nem voltak képesek teljesíteni a Helsinki Legfőbb Célokat, és egyéb közös katonai képességfejlesztési célkitűzéseket;

9.  emlékeztet arra, hogy amennyiben Európa erős biztonsági és védelmi ágazatot akar fenntartani, a tagállamoknak össze kell hangolniuk védelmi költségvetésüket, el kell kerülniük az átfedéseket és bővíteniük kell a közös kutatási programokat;

10.  megjegyzi, hogy a válság és a költségvetési megszorítások ellenére az európai polgárok továbbra is határozottan igénylik az európai védelmi és ipari összehangolást és együttműködést, amelyet a biztonság, a hatékonyság és a megtakarítások egyik tényezőjének tekintenek;

11.  tudomásul veszi a Bizottság 2013. július 24-i közleményét, valamint az alelnök/főképviselő közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. október 15-i jelentését; sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Tanács ez év decemberi védelmi csúcstalálkozójára való előkészület során a Bizottság és az EKSZ nem adott ki közös európai nyilatkozatot; várakozással tekint az európai strukturális és beruházási alapok, az Enterprise Europe Network (EEN), az Európai Szociális Alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználására vonatkozó bizottsági jogalkotási javaslatok elé, amelyek célja a védelmi ipar kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása az Európai Unió egész területén;

12.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság és az uniós védelmi miniszterek egy e célra szolgáló bizottsági közlemény és az EVÜ európai védelmi technológiai és ipari bázisra vonatkozó stratégiájával már 2007-ben kiemelték, hogy e területen sürgős fellépésre van szükség; sajnálja a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a végrehajtási jelentések rendszeres benyújtásával és a stratégiák aktualizálásával kapcsolatban elvesztegetett lehetőségeket; sajnálatosnak tartja, hogy az új közlemény nem veszi számba az előző stratégiákat; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a jövőben a korábbi tapasztalatok alapján alakítsanak ki egy, az európai védelmi technológiai és ipari bázisra vonatkozó közös stratégiát;

13.  saját átfogó értékelése szerint egyik stratégiát sem hajtották végre megfelelően az európai védelmi technológiai és ipari bázist illető közös egyetértés hiánya miatt, ami az eltérő nemzeti és ipari érdekeknek és a fegyverkezési ágazatokban kialakult nemzeti szokásoknak tudható be; tudomásul veszi, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek nem rendelkeznek saját nemzeti védelmi iparral és/vagy ágazattal, s így a legelőnyösebb ár-érték arányt próbálják világszerte elérni, olyanok, amelyek a nemzeti ellátási láncokat előnyben részesítő, kevésbé versenyképes védelmi iparral rendelkeznek, valamint olyan tagállamok is, amelyek az erős globális versenyt felvállaló, erősebb nemzeti védelmi iparral rendelkeznek;

14.  örvendetesnek tartja az Európai Tanács azon határozatát, miszerint decemberi csúcstalálkozójának napirendjére felveszi Európa védelmének megerősítését; felhívja az Európai Tanácsot, hogy biztosítsa a tényleges európai védelmi technológiai és ipari bázis megalapozásához szükséges friss és ambiciózus lendületet, és ehhez határozzon meg iránymutatásokat, átfogó politikai prioritásokat és ütemterveket, amely bázist megfelelő integritás- és bizalomépítő intézkedések támogatnak, középpontjában pedig a képességek állnak, és amely elő fogja mozdítani a szinergiákat, biztosítja a korlátozott források hatékony felhasználását, megakadályozza a párhuzamos folyamatokat, valamint integrált és versenyképes lesz a világpiacon;

A követelmények harmonizációja és a kereslet egyesítése

15.  sajnálatosnak tartja, hogy a kereslet egyesítése érdekében korábban tett erőfeszítések nem javítottak a kereslet széttagoltságával kapcsolatos helyzeten az Unióban, ahol 28 különböző nemzeti védelmi beszerző, a polgári és katonai felhasználásra szolgáló termékek vonatkozásában pedig még ennél is több vásárló van; sajnálja, hogy az EVÜ képességfejlesztési terve kevés eredménnyel járt; felkéri ezért az Európai Tanácsot, hogy indítson el egy európai védelmi felülvizsgálati folyamatot és valósítsa meg a nemzeti védelmi tervezési folyamatok uniós szintű koordinációját; felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy e vizsgálat alapján az Unió stratégiai ambícióinak és képességfejlesztési módszereinek racionalizálása érdekében kezdeményezzen egy széles körű folyamatot az európai biztonságról és védelemről szóló fehér könyv létrehozása céljából;

16.  felkéri a tagállamokat, hogy az EVÜ-vel együttműködve még alaposabban vizsgálják meg a védelmi képességeik életciklus alapú kezelése összehangolásának és közös tervezésének lehetőségeit; úgy gondolja, hogy az EUSZ 42. cikkében említett közös európai képesség- és fegyverzetpolitikát eredményező magasabb szintű szinergia az előfeltétele lenne annak, hogy a katonai követelmények harmonizációja tagállamok közötti harmonizált eszközbeszerzéssé váljon, ami megteremtené a feltételeket az Unióban a védelmi ipar transznacionális keresletorientált átalakításához;

17.  tudomásul veszi a NATO védelmi tervezési folyamata során végzett munkát, amelyen keresztül a 26 európai szövetségest is magában foglaló tagok koordinálják adott esetben annak biztosítását, hogy a jövőbeli kihívásokra válaszul a megfelelő védelmi képességeket fejlesszék ki és tartsák fenn; megjegyzi, hogy a NATO már régen felismerte, hogy szorosan együtt kell működni az iparral, nem utolsósorban a – különösen a szabványosításra és az interoperabilitásra vonatkozó – katonai képességi követelmények fejlődésének elősegítése érdekében, a transzatlanti védelmi technológiai és ipari együttműködés előmozdítása mellett;

Iparpolitika

18.  úgy véli, hogy az európai ipari védelmi politika céljául a tagállamok képességeinek optimalizálását kell kitűzni, összehangolva a kapacitások, létesítmények, felszerelések, eszközök és szolgáltatások széles spektrumának fejlesztését, telepítését és karbantartását annak érdekében, hogy eleget lehessen tenni még a legszigorúbb követelményeket támasztó feladatoknak is, Európa védelmi iparának megerősítésén, a kutatások és a technológia terén az együttműködés előmozdításán, valamint a felszerelések terén együttműködési programok kidolgozásán keresztül;

19.  elismeri az európai védelmi iparágak jelentőségét az innováció és növekedés szempontjából, ezek az iparágak ugyanis – közvetve és közvetlenül – mintegy 400 000 munkahely létrejöttét tették lehetővé az Unióban. kiemeli, hogy miközben az európai védelmi gazdaság számos kihívás előtt áll, új – a megkettőződést kizáró és nagyobb méretgazdaságosságot, valamint erősebb iparági versenyt lehetővé tevő – megközelítésre van szükség;

20.  úgy véli, hogy elérkezett egy olyan önkéntes megközelítés előmozdításának ideje, amely fellép az európai védelmi piaci iparágak széttöredezettségével szemben és előmozdítja e piac megszilárdítását (a harmonizálás kezdeményezésével) a kereslet és a kínálat, valamint a szabályozás és a szabványok terén, és ugyancsak eljött az idő a kutatáson, az innováción, a növekvő energiahatékonyságon, a nyersanyagokkal kapcsolatos stratégián, a kkv-k megerősítésén és a regionális hálózatok kialakításán alapuló integrált fenntartható iparpolitikába való beruházásra; maradéktalanul támogatja a Bizottság erőfeszítéseit, amelyek célja belső védelmi és biztonsági belső piac alátámasztása a kis- és középvállalkozások megfelelő támogatása révén, amelyek döntő szerepet töltenek be az innováció, a szakosodott képességek és a csúcstechnológiák, valamint az Európa 2020 stratégia keretében megvalósítandó munkahelyteremtés tekintetében;

21.  úgy véli, hogy a tagállamok számára az ipari kihívások leküzdése szempontjából fontos az együttműködés fokozása, és megjegyzi, hogy a költségvetési kényszerek és az egyre növekvő globális verseny azt jelenti, hogy az EU-nak szüksége van mind belső partnerségre, mind pedig más csoportosulásokkal való partneri viszonyokra, valamint feladatmegosztásra kell törekednie; támogatja az EVÜ-t a regionális klaszterek előmozdítására irányuló törekvésében;

22.  úgy ítéli meg, hogy a védelmi piacokat a szinte kizárólag állami kereslet, a korlátozott kínálat, az exportellenőrzéssel és a proliferáció elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek és az erőteljes bizalmi jelleg miatt különleges piacoknak kell tekinteni;

23.  úgy véli, hogy a védelmi ipar rendkívül különleges természetű ipar, mert a termékek kifejlesztése e területen jelentős időt vesz igénybe, a rendszerek működőképességét több évtizeden át fenn kell tartani, a programok jelentős és egyre növekvő költségekkel járnak, és végül a termékek kereskedelmi forgalma erősen függ a tagállamok kormányaitól.

24.  támogatja a biztonsági és védelmi termékekben rejlő lehetőségek kihasználását és bátorítja azok kettős felhasználását, különösen az űrágazat, a tengerhajózás, a repülés és a távközlés területén; hangsúlyozza, hogy a védelmi iparág a később kereskedelmi célra felhasznált fejlett technológiák kidolgozásának fontos hajtóereje;

25.  arra ösztönzi az Európai Tanácsot, hogy minden módon támogassa az EDTIB-et, és hogy ennek érdekében mindenekelőtt jelölje ki annak határait, nevezetesen oly módon, hogy az abban résztvevőket különleges jogállással, az európai védelmi gazdasági szereplő (OEDE) jogállásával ruházza fel;

26.  úgy véli, hogy az európai védelmi gazdasági szereplő státuszát csak azon az alapon szabad megadni, hogy Európában mind technológiai, mind társadalmi-gazdasági szempontból hozzáadott értéket teremtenek; véleménye szerint ezért kizárólag ezen európai védelmi gazdasági szereplőknek kellene részesülniük az európai programok által biztosított támogatásokból;

27.  meggyőződése, hogy el kell ismerni „az európai védelmi gazdasági szereplők” koncepcióját, és hogy megfelelő védelmük érdekében ésszerű feltételeknek kell teljesülniük az EU-n-belül a foglalkoztatással, a tudományos és technológiai szekértelemmel, a határozathozatallal és a termeléssel kapcsolatosan;

28.  felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék védelmi technológiai és ipari bázisaikat és kiválósági központjaikat a kulcstechnológiákra támaszkodva, és ezekben az egységekben alkalmazzanak hatékony vállalatirányítási mechanizmusokat az Európai Unió területén, ily módon nagyobb mértékű kölcsönös függőséget hova létre a szóban forgó bázisok és központok között;

29.  sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék a jelentős védelmi cégek és egyetemek közötti együttműködést; hangsúlyozza, hogy az ilyen együttműködésen keresztül bővíthető az egyetemek tudásalapja;

30.  felhívja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék a felesleges szabályozási akadályok számát, javítsák a védelmi vállalatok közti párbeszédet és ösztönözzék ésszerűsítésüket, hogy lehetővé váljon azon berendezések beszerzése, amelyek a teljesítmény és a költségek tekintetében leginkább megfelelnek e vállalatok igényeinek; felszólít az európai vállalatok sürgős szerkezetátalakítására a nemzeti akadályok leküzdése és globális szemlélet kialakítása érdekében;

31.  úgy véli, hogy a számos innovatív terméket tervező és gyártó kis- és közepes vállalkozások alapvető szerepet játszik az európai védelmi technológiai és ipari bázis fenntartásában és megszilárdításában; megjegyzi, hogy az európai védelmi piac szétszabdaltsága akadályozza a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy értékesíteni tudják termékeiket; felszólítja a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy működjenek együtt olyan módszerek és eszközök kidolgozásán, amelyek a kis-és középvállalkozások fenntartható megszilárdítására, valamint a védelmi beszerzésekhez való hozzáférésük megkönnyítésére irányulnak; hangsúlyozza, hogy a szabványosítás és a tanúsítás közös rendszere az európai vállalatok – köztük a kkv-k – számára előnyökkel járna, mivel ez javítaná az európai és nemzetközi piacokhoz való hozzáférésüket, munkahelyeket teremtene és kiszélesítené az uniós finanszírozáshoz való hozzáférésüket;

A szabványosítással és a tanúsítással kapcsolatos közös megközelítés szükségessége

32.  újólag megismétli, hogy a védelmi eszközök egységesítése alapvető fontosságú egy versenyképes európai egységes védelmi piac létrehozásához, valamint az interoperabilitás biztosítása és a fegyverkezési programokban való együttműködés elősegítése, a projektek összegyűjtése és megosztása és a tagállami katonai erők közötti folyamatos interoperabilitás szempontjából, amely egyben csökkenti a karbantartási és operatív költségek szintjét, illetve biztosítja, hogy az európai tagállamok védelmi kapacitásait a közös műveletekben optimálisan lehessen felhasználni;

33.  emlékeztet arra, hogy egyre több a polgári és katonai felhasználású termékekre vonatkozó versenyképes ipari szabvány; sajnálkozik a NATO szabványosítási megállapodásainak (STANAG) és ajánlásainak (STANREC) korlátozott sikere miatt; felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy mozdítsák elő közös szabványok egységes rendszerének használatát a honvédelemben, és dolgozzanak ki „hibrid szabványokat” a kettős felhasználású területekre vonatkozóan; felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a védelmi szabványok meghatározására irányuló jövőbeni lépéseik a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek által tett polgári javaslatokon alapuljanak;

34.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) által kínált lehetőségeket a katonai termékek és alkalmazások európai szabványainak kidolgozása tekintetében, például kórházhajók építése vagy a távirányítású légijármű-rendszerek terén;

35.  üdvözli a Bizottság szabványosítással kapcsolatos javaslatait, valamint kéri az Európai Tanácsot ezek tudomásul vételére és konkrét javaslatok benyújtására e téren;

36.  felkéri a tagállamokat, hogy a tanúsítványok kölcsönös elismerésével és a közös európai polgári és katonai tanúsítási eljárások kidolgozásával egyszerűsítsék az európai tanúsítási eljárásokat;

Az ellátás biztonságának biztosítása

37.  az ipar átszervezésének összefüggésében kiemeli annak fontosságát, hogy az ellátásbiztonságot ne kockáztassuk; felkéri a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy gyorsan dolgozzanak ki egy átfogó és ambiciózus, a kölcsönös biztosítékok rendszerén alapuló uniós szintű ellátásbiztonsági rendszert, különösen a stratégiai anyagok és a kritikus technológiák számára, lehetőség szerint az állandó strukturált együttműködés jogalapjának felhasználásával;

38.  ösztönzi a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009/43/EK irányelv szerinti általános és átfogó engedélyekben rejlő lehetőséget, és gyorsítsák fel a sürgősségi műveletek során az ellátásbiztonságra vonatkozó 2006. évi keretmegállapodás működőképessé tételére irányuló munkát;

39.  felkéri az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy kritikus technológiákkal kapcsolatban terjesszenek elő a függetlenség biztosítására irányuló közös stratégiát, különösen a polgári és katonai (kettős felhasználású), kialakulóban lévő és kulcsfontosságú alaptechnológiák – például a korszerű mikro/nanoelektronika, mesterséges intelligencia és fotonika – tekintetében, amelyeket döntő fontosságúnak kell tekinteni a KBVP-missziók szempontjából; felkéri a tagállamokat, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázist használják fel az EU önellátásának megerősítésére e kulcsfontosságú ágazatokban;

Új ösztönzés a fegyverkezési együttműködés számára

40.  ösztönzi a tagállamokat, hogy új közös projektek indításával kezeljék az ipar csökkenő keresletből adódó többletkapacitásának problémáját, és ehhez jobban támaszkodjanak az alulkihasznált és alulfinanszírozott Európai Védelmi Ügynökségre, illetve vonják le a közelmúltban sorra került közös műveletek tanulságait, amelyek során fény derült a hiányosságokra, például a stratégiai és taktikai szállítás vagy a légi megfigyelés és az űrből történő megfigyelés területén; különösen javasolja az uniós tagállamok többségében olyannyira hiányzó, polgári és katonai alkalmazásokkal működő kulcsfontosságú alaptechnológiák, például távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS) kifejlesztését, ezáltal elősegítve a csúcstechnológiák fejlesztését és a kulcskompetenciák Európán belül tartását; ösztönzi az Uniót, hogy a kettős felhasználású képességek vásárlása és a prototípusok lehetséges lízingje és/vagy beszerzése révén vegyen részt közös projektekben;

41.  a tapasztalatok fényében úgy véli, hogy a fejlesztési és termelési tevékenységek megosztását, amelyet az együttműködés keretében végrehajtott fegyverkezési programok során alkalmaztak, az ipari hatékonyság és gazdasági teljesítmény szigorú elve alapján kell megszervezni a párhuzamosságok elkerülése és a költségek féken tartása érdekében;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy a nagyszabású védelmi technológiai beszerzések előkészítése során részesítsék előnyben az EU-n belüli projekteket és közös programokat, illetve az európai székhelyű új technológiákat, amelyek elősegítik nemcsak a fokozottabb európai kereskedelmet és a megerősített együttműködést, hanem a minőség és az árak terén a globális védelmi piacon folyó versenyt is;

43.  ösztönzi az Európai Tanácsot, hogy az EVÜ és a Közös Fegyverkezési és Együttműködési Szervezet (OCCAR) között meglévő igazgatási megállapodás alapján biztosítsa a közös projektek sikeres végrehajtását és tűzze ki célul a két szervezet közötti szorosabb kapcsolatok kialakítását;

44.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy megfelelő források biztosításával tegye lehetővé az EVÜ számára, hogy az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében és 45. cikkében felvázoltakkal összhangban teljes mértékben vállalja fel intézményi szerepét; újólag megismétli, hogy a tagállamoknak sürgősen megfelelő finanszírozást kell biztosítaniuk az EVÜ számára a teljes feladatköre ellátásához; úgy véli, hogy ezt legjobban úgy lehetne elérni, ha a most következő többéves pénzügyi kerettől kezdve az Ügynökség személyzeti és működési költségeit az uniós költségvetésből finanszíroznák;

A KBVP-missziók támogatása európai kutatás és fejlesztés révén

45.  megállapítja, hogy a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a tagállamok többségében a védelmi költségvetés csökkentése csaknem valamennyi tagállamban jelentős forráscsökkentés, visszalépés vagy késedelem következik be a kutatás és a technológiai innovációs programok tekintetében, ami valószínűleg továbbra is hatással lesz az európai védelmi iparra és az e területet érintő tudományos előrehaladásra az Unióban; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet közép- és hosszú távon munkahelyek megszűnését, valamint az ipari képesség és szakismeret elvesztését okozhatja;

46.  emlékeztet a kutatás és az innováció jelentőségére a védelmi és biztonsági ágazatban, és hangsúlyozza a Horizont 2020 kutatási program jelentőségét; különösen hangsúlyozza a „Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának a védelme” témájával foglalkozó hetedik társadalmi kihívás jelentőségét; hangsúlyozza a tagállamok és az e területen illetékes tagállami ügynökségek közötti multinacionális együttműködés fokozásának fontosságát; úgy véli, hogy a védelmi ipar innovációs kutatásainak szigorúan titkos jellegére tekintettel létfontosságú, hogy az ilyen kutatás finanszírozása a szükségletekkel összhangban álló módon történjen; meg kell tehát fontolni egy európai védelmi és biztonsági intézet létrehozását a Közös Kutatóközponton belül;

47.  üdvözli a Bizottság azzal kapcsolatos szándékát, hogy a KBVP-missziók támogatására irányuló, az Unió által finanszírozott kutatásra vonatkozóan kezdeményezzen előkészítő tevékenységet, és felkéri a Bizottságot arra, hogy az ilyen programok előzményeként a következő többéves pénzügyi keret vonatkozásában mielőbb tegyen konkrét javaslatot;

48.  úgy gondolja, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázissal kapcsolatos védelmi kutatásnak és innovációnak továbbra is valós erkölcsi alapja van; megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés egy teljes fejezetet szán a közös biztonság- és védelempolitikának, amely magában foglalja a védelmi technológiai kutatásokat és a közös uniós védelem kialakítását; felszólítja a tagállamokat és az EVÜ-t, hogy mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt jelentős mértékben fokozzák a közös kutatási és fejlesztési projekteket;

49.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 179. cikke kötelezi az Uniót a szerződések fényében szükségesnek ítélt valamennyi kutatás támogatására;

50.  emlékeztet arra, hogy az európai védelmi miniszterek 2007 novemberében kollektív referenciaértékeket fogadtak el annak érdekében, hogy a védelmi kutatási és technológiai kiadásokat a teljes védelmi kiadások 2%-ára, az európai együttműködésen alapuló védelmi kutatási és technológiai kiadások szintjét pedig 20%-ra emeljék;

51.  támogatja az Európai Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat és az Európai Védelmi Ügynökség képviselőit tömörítő védelmi munkacsoport arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Horizont 2020 program keretében elért kutatási eredményeket beépítsék a védelmi célú innovációs kutatásokba, és optimalizálják a polgári és a katonai alkalmazások közötti szinergiákat; felszólít továbbá arra, hogy az EUMSZ 187. cikkének megfelelően közös vállalkozások létrehozásával kell feltárni az állami és magánfinanszírozás alkalmazásának módjait;

52.  ösztönzi az EVÜ-t, hogy támaszkodjon a sikeres közös befektetési programokkal kapcsolatban elért eredményeire, és működjön együtt a Bizottsággal annak érdekében, hogy az EUMSZ 185. cikke alapján kutatási és fejlesztési programokat indítsanak;

53.  emlékeztet a polgári és a katonai kutatások közötti szinergiák fontosságára a magas hozzáadott értékkel bíró területeken; hangsúlyozza, hogy – annak figyelembe vétele mellett, hogy bizonyos projektek elsődlegesen polgári célúak, mások pedig önálló jellegűek – a költségek megosztása érdekében hatékonyabban ki lehetne használni a kettős felhasználási lehetőségeket, mivel ezen ágazatok serkentik a növekedést és munkahelyeket teremtenek; hangsúlyozza továbbá, hogy ilyen szinergiák a felvevőpiac európai magánforrásokból történő ellátásának megerősítésében is megvalósulhatnak;

54.  kéri a tagállamokat, hozzanak létre megfelelő platformot annak érdekében, hogy a védelmi kutatásokat a polgári szféra felé irányítsák, a figyelmet a csúcstechnológiai alkalmazásokra összpontosítva; felkéri a tagállamokat, hogy a védelmi kutatásokat irányítsák a természeti katasztrófák kezelésének területe felé is (az elmúlt negyven évben megnégyszereződött az európai természeti katasztrófák száma);

55.  úgy véli, az EU védelmi iparának továbbra is magas szinten kell fenntartania az innovációt mind katonai, mind pedig polgári téren annak érdekében, hogy képes legyen megfelelni mindazon fenyegetéseknek és kihívásoknak, amelyekkel a tagállamoknak és az EU-nak az elkövetkező években szembe kell nézniük, eközben a legígéretesebb technológiai vívmányokat alkalmazva, függetlenül attól, hogy azokat kimondottan védelmi célokra, vagy pedig polgári alkalmazásra fejlesztették-e ki;

56.  hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó politika keretében megfelelően védeni kell a kutatási eredményeket, valamint véleménye szerint tovább kell erősíteni az EVÜ szerepét, hogy már korai szakaszban megkönnyíthesse a jövőbeni technológiai és ipari együttműködést az Unió partnerei közötti;

Űrpolitika

57.  meggyőződése, hogy az űrágazat hozzájárul az EU stratégiai önállóságához, és hogy a tagállamok független hozzáférésének lehetősége létfontosságú szerepet játszik a biztonság és a védelem terén; hangsúlyozza a kiválóság fenntartásának fontosságát e technológiailag innovatív és hatékony iparágban, az Európai Unió technológiai függetlenségének biztosítása érdekében;

58.  üdvözli az európai műholdrendszerek (Galileo, Copernicus, EGNOS) létrehozását és fejlesztését; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszer kifejlesztése nemcsak az űripar, hanem Európa önállósága számára is erőteljes lökést ad majd, és lehetőséget teremt az európai védelem ipari és technológia alapját alkotó kritikus összetevők egyikének kialakítására;

59.  hangsúlyozza, hogy a világűr-megfigyelését és a földkörüli pályán mozgó objektumok nyomon követését biztosító képességek (SST) kiépítése révén meg kell védeni Európa űrinfrastruktúráját;

IKT és informatikai biztonság

60.  rámutat arra, hogy a digitális korszak egyre nagyobb kihívásokat támaszt az infrastruktúrák és a technológia biztonságával és védelme tekintetében, ezért hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre és a szakismeretek cseréjére van szükség egyrészt a tagállamok között, és másrészt az Európai Unió és kulcsfontosságú partnerei között;

61.  felhívja a figyelmet arra, hogy európai normákat kell kidolgozni az IKT és a kiberbiztonság terén, és azokat integrálni kell a nemzetközi normarendszerbe;

62.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt egymással annak biztosítása érdekében, hogy a kiberbiztonság kulcsfontosságú elem legyen, amelyet ezért különösen elő kell mozdítani a kutatás és az innováció révén a biztonsági és védelmi ágazatban, és a rövid, közép- és hosszú távú biztonsági és védelmi stratégia részét kell képeznie;

63.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a meglévő és a jövőben lefolytatandó európai polgári és katonai programokban (Galileo, Copernicus, Egységes égbolt/Sesar stb.) magától értetődő természetességgel vegyék figyelembe a kiberbiztonság szempontjait;

A védelmi eszközök belső piacának megerősítése

64.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak sürgősen fokozniuk kell védelmi piacaik átláthatóságát és nyitottságát, emellett hangsúlyozza a honvédelmi beszerzések sajátos jellegét, rámutatva, hogy ezek alapvető nemzetbiztonsági érdekekre vannak hatással, ezért nem lehet más ágazatokkal egyenrangúan kezelni; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az egységes piac megerősítése érdekében – adott esetben a védelmi ágazatra vonatkozó közbeszerzési szabályok sokféleségének csökkentésével –a védelmi beszerzésekről és transzferekről szóló 2009. évi irányelveket pontosan és következetesen alkalmazzák, különös tekintettel az EUMSZ 346. cikke szerinti uniós szabályok alóli mentességre;

65.  ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a védelmi piacon egyenlő feltételek jöjjenek létre, a piactorzító gyakorlatok alkalmazásának szigorúan a kellőképpen indokolt eltérésekre való korlátozásával; elsősorban arra mutat rá, hogy szükség van az állami támogatások ellenőrzésére, és sürgeti a tagállamokat, hogy az európai hatóságok és ügynökségek, valamint a lakosság irányába növeljék a védelmi ágazat átláthatóságát az állami támogatásokkal és a közbeszerzési gyakorlatokkal kapcsolatban;

66.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam készül használt F-16-os sugárhajtású vadászgépeket megvásárolni, anélkül, hogy egyenlő esélyt adnának az európai vállalatoknak a versenyre; úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentétben áll az Európai Tanács ama célkitűzésével, hogy megerősítse az európai védelmi ipari bázist; emlékezteti e tagállamokat arra, hogy a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elvét a kormányok közötti eladásokra is alkalmazniuk kell;

67.  felkéri a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy működjenek együtt az ellentételezési követelmények fokozatos megszüntetése, valamint a kisebb tagállamok iparának az európai védelmi technológiai és ipari bázisba az ellentételezés eszköze helyett más eszközök segítségével való integrálása érdekében; különösen ösztönzi a tagállamokat, hogy e cél elérése érdekében teljes mértékben használják ki az irányelvek alvállalkozásra és általános engedélyekre vonatkozó rendelkezéseit;

68.  hangsúlyozza, hogy a védelmi beszerzések területén ösztönözni kell az újszerű beszerzési technikák fokozottabb alkalmazását – különösen az elektronikus közbeszerzést és a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést, valamint a K+F ösztönzőinek megállapítását –, mivel ezek különösen jól alkalmazhatók ezen a területen és jelentős szerepet játszhatnak a beszerzési eljárásokkal kapcsolatos adminisztratív terhek és költségek csökkentésében; ugyanakkor úgy véli, hogy biztosítani kell a szellemitulajdon-jogok és a szakmai ismeretek védelmét; sürgeti a tagállamokat, hogy stratégiai módon használják fel a védelmi beszerzéseket, illetve – a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat elve alapján – alkalmazzanak innovatív odaítélési elveket;

69.  úgy véli, hogy az ajánlatkérő szervek, illetve a honvédelem és biztonság területén működő szervek számára hozzáférést kell biztosítani egy adott közbeszerzési eljáráshoz olyan szerződések esetén, amelynek célja innovatív termék, szolgáltatás vagy építési beruházás kifejlesztése, és az ennek eredményeként létrejövő áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások ezt követő megvásárlása, amely áruk, szolgáltatás vagy építési beruházás iránti kereslet nem elégíthető ki a piacon már hozzáférhető megoldások által;

70.  úgy véli továbbá, hogy egy ilyen eljárás javítaná a belső piac működését és az európai védelmi felszerelési piac és egy európai védelmi technológiai és ipari bázis kiépítését, illetve serkentené az innovatív kkv-k növekedését; hangsúlyozza, hogy egy ilyen eljárásról a felülvizsgált klasszikus és közüzemi beszerzési irányelvek már rendelkeztek, lehetővé téve az ajánlatkérő szervek számára, hogy hosszú távú innovációs partnerséget létesítsenek valamely új, innovatív termék, szolgáltatás vagy építési beruházás kialakítása, majd megvásárlása érdekében, így generálva a szükséges „piaci húzóerőt”, és a piac kizárása nélkül ösztönözve az innovatív megoldás kialakítását;

71.  felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a biztonsági beszerzésekről szóló irányelv keretében (2009/81/EK) 2016. augusztus 21-én benyújtandó végrehajtási jelentésében vegye figyelembe e fejleményeket, valamint e jelentéshez csatoljon egy, a 2009/81/EK irányelvet módosító jogalkotási jelentést, amely az érintett szerződésekre vonatkozóan bevezeti a partnerségekre vonatkozó eljárást;

72.  sürgeti a tagállamokat, hogy a belső piaci együttműködés erősítésével tegyenek lépéseket az ágazatot jellemző párhuzamos folyamatok és többletkapacitás megszüntetésére; kiemeli a közös közbeszerzés esetleges előnyeit a méretgazdaságosság és a működési átjárhatóság tekintetében; rámutat arra, hogy a megosztott projektek csökkenteni fogják a költségeket és hosszú távú beruházásokat tesznek majd lehetővé;

73.  emlékeztet rá, hogy a honvédelem és biztonság területén odaítélt szerződések gyakran műszakilag igen összetettek; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló pályáztatás megkönnyítése érdekében adott esetben szükség van a felesleges, egymással összeegyeztethetetlen és aránytalan műszaki követelmények felülvizsgálatára a belső piac előtti akadályok minimalizálása, és ahol lehetséges megszüntetése érdekében;

Az európai védelmi technológiai és ipari bázis globális összefüggésben

74.  megjegyzi, hogy egy életképes európai védelmi technológiai és ipari bázis csak a világpiac részeként képzelhető el, és arra ösztönzi a Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy globális szemléletmódot alkalmazzon a kérdéssel kapcsolatban; úgy véli, hogy protekcionista intézkedések meghozatala ellentétes lenne az európai védelmi ipar versenyképességének megerősítésére irányuló célkitűzéssel;

75.  sajnálattal veszi tudomásul a kölcsönös piaci hozzáférés tekintetében az Amerikai Egyesült Államok és Európa között meglévő egyenlőtlenséget és az ennek következtében a védelmi kereskedelem terén kialakult kiegyensúlyozatlan helyzetet; erőfeszítések megtételére szólít fel, hogy a védelmi közbeszerzéshez való hozzáférés terén az Atlanti-óceán két oldalán tényleges viszonosság alakuljon ki;

76.  sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a Tanácsnak a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP közös álláspontjában megfogalmazott kötelezettségeket, illetve hogy biztosítsák, hogy az összes engedélyezési kérelmet szigorúan, a megkövetelt nyolc kritérium alapján értékelik; sürgeti a tagállamokat és az EU-t, hogy a globális fegyverkereskedelem forgalmának jobb ellenőrizhetősége érdekében lépjenek fel a nemzetközi fórumokon a nemzetközi védelmi beszerzési piacok nagyobb átláthatósága érdekében, különösen a fegyverkereskedelmi szerződés előmozdításával; felhívja a tagállamokat a fegyverkereskedelmi szerződés késlekedés nélküli ratifikálására, hogy az – a Parlament jóváhagyását követően – hatályba léphessen;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésének és a NATO főtitkárának.

(1) HL L 183., 2011.7.13., 16. o.
(2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0455.
(4) HL C 168. E, 2013.6.14., 9. o.


A GMU szociális dimenziójának erősítése
PDF 225kWORD 64k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című bizottsági közleményről (2013/2841(RSP))
P7_TA(2013)0515B7-0496/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i közleményére (COM(2013)0690),

–  tekintettel Herman von Rompuy, az Európai Tanács elnökének az Európai Tanácshoz intézett, „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. június 26-i jelentésére(1),

–  tekintettel a Bizottság „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete – Európai vitaindító” című, 2012. november 30-i közleményére (COM(2012)0777),

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére vonatkozó ütemtervről szóló 2012. december 14-i következtetéseire(2),

–  tekintettel a Bizottság „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió felé – A Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetése” című, 2013. március 20-i közleményére (COM(2013)0165),

–  tekintettel a Bizottság „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió felé – A jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációja” című, 2013. március 20-i közleményére (COM(2013)0166),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. március 14-i(3), 2013. június 28-i(4) és 2013. október 25-i(5) következtetéseire,

–  tekintettel „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. november 20-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című, 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083) és az erre vonatkozó 2013. június 12-i saját állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2013. év prioritásainak végrehajtása” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című, 2009. október 20-i közleményére (COM(2009)0567),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által szervezett, „A gazdasági és monetáris unió (GMU) társadalmi dimenziója – A munkanélküli-ellátás európai rendszere” című, 2013. július 9-i nyilvános meghallgatásra,

–  tekintettel az Európai Bizottságon belül a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságán (DG EMPL) létrejött munkacsoportnak az automatikus stabilizátorokról szóló, 2013. október 4-i munkadokumentumára,

–  tekintettel az Európai Politikai Központ (EPC) „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának kialakítása” című, 2013. szeptember 13-i szakpolitikai jelentésére,

–  tekintettel a Notre Europe „Blueprint for a Cyclical Shock Insurance in the Euro Area” (Az euróövezet ciklikus válságokkal szembeni biztosításáról szóló tervezet) című, 2013. szeptemberi dokumentumára,

–  tekintettel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) „Az euróövezet költségvetési uniója felé” című, 2013. szeptemberi személyzeti vitaanyagára(9),

–  tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Bizottságnak a foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló 2013. októberi uniós negyedéves áttekintésére,

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójáról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000122/2013 – B7-0524/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU-n belül a munkanélküliség 26,6 millió fős riasztó szintet ért el(11);

B.  mivel a fiatalok munkanélküliségi aránya korábban nem tapasztalt, uniós viszonylatban átlagosan 23%-os szintet ért el;

C.  mivel a tartós munkanélküliség mértéke a legtöbb tagállamban emelkedett, és az EU egészét tekintve rekordszintet ért el;

D.  mivel a strukturális munkanélküliség, valamint a munkaerő-kínálat és -kereslet közötti eltérés folyamatosan növekedett;

E.  mivel a szegénység szintje 2007 óta emelkedik az Unióban, miközben a háztartások jövedelme csökken, aminek következtében jelenleg az EU lakosságának 24,2%-át fenyegeti a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztettség veszélye;

F.  mivel az aktív keresők körében tapasztalható szegénység a válság kezdete óta folyamatosan növekszik;

G.  mivel az aktív keresők körében tapasztalható szegénység arányának és az aktív kereső nélküli háztartások számának növekedése a gyermekszegénység szintjének emelkedését eredményezte;

H.  mivel nőtt az egyenlőtlenség a tagállamokon belül, illetve a tagállamok között, különösen az euróövezetben;

I.  mivel tartós eltérések tapasztalhatóak az uniós tagállamok között, ami a munkanélküliségi ráta gyors polarizálódását eredményezi, továbbá, mivel ezek az eltérések néhány országban a régiók és társadalmi csoportok között is növekedést mutatnak;

J.  mivel a társadalmi egyenlőtlenségek gyorsabban nőttek az euróövezetben, mint az EU egészében;

K.  mivel a „szociális védelmi teljesítményértékelés” kulcsfontosságú szociális tendenciákat határozott meg, amelyeket érdemes figyelmi;

L.  mivel az euróövezet külső területein tapasztalható munkanélküliségi arány 2012-ben átlagosan 17,3%-os szintet ért el, miközben ugyanez az érték az euróövezet belső területein 7,1% volt;

M.  mivel az euróövezet külső területein élő nem foglalkoztatott, oktatásban és szakképzésben nem részesülő fiatalok aránya 2012-ben átlagosan 22,4%-os szintet ért el, miközben ugyanez az érték az euróövezet belső területein 11,4% volt;

N.  mivel a szegénység szintje a tagállamok kétharmadában nőtt, míg egyharmadában stabilizálódott;

O.  mivel jelentős lépésekre került sor az EU gazdasági kormányzásának megerősítése érdekében; mivel azonban jelenleg veszélyben forog az Európa 2020 stratégia célkitűzései megvalósításának lehetősége;

P.  mivel a társadalmi egyenlőtlenségekről folyó párbeszédet egyenrangúan kellene kezelni a makrogazdasági egyenlőtlenségekről folyó párbeszéddel;

Q.  mivel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság 2013. július 9-én nyilvános meghallgatást tartott „A gazdasági és monetáris unió (GMU) társadalmi dimenziója – A munkanélküli-ellátás európai rendszere” címmel, amelynek során megvizsgálták és áttekintették az euróövezet szintjén megvalósuló automatikus stabilizátorok kérdését és bevezetésük lehetséges módozatait;

R.  mivel a trojka megerősítette, hogy a szociális partnerek minőségi részvétele és a nemzeti szinten is erőteljes szociális párbeszéd szükséges, és hozzájárulhat bármely reform – különösen a gazdasági és monetáris uniót érintő reformok – sikeréhez;

S.  mivel néhány tagállam gazdasági helyzete veszélyezteti a foglalkoztatás minőségét, valamint a szociális védelmet, az egészségügyi és biztonsági normákat;

1.  üdvözli a Bizottság „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című közleményét, amely megítélése szerint az első lépést jelenti a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának kiépítése felé;

2.  egyértelműen elismeri, hogy a GMU szociális dimenziójának végrehajtása a szubszidiaritás elvére épül, és a leghatékonyabban a bevált módszerek és a szakértői értékelési módszerek alkalmazása révén érhető el európai szinten;

3.  úgy véli azonban, hogy konkrétabb javaslatokra van szükség annak biztosításához, hogy a gazdasági kormányzás kellő figyelmet fordítson a szociális dimenzióra;

4.  sürgeti, hogy a szociális megfontolások központi szerepet kapjanak az európai integrációban, és minden uniós politika és kezdeményezés részévé váljanak;

5.  úgy véli, hogy a szociális dimenziónak összehangoló és kiegyenlítő tényezőnek kellene lennie a teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulás (benchlearning) tekintetében;

6.  megjegyzi, hogy a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának célja a szociális biztonság és a megfelelő életszínvonal biztosítása a jelen és a jövő generációk számára, ezért fontosnak véli, hogy az uniós polgárok lássák, hogy az Unió képes a szociális fejlődés előmozdítására;

7.  úgy véli, hogy a szociális Európa kialakítása – amelynek célja a szociális Unió – az európai integráció következménye;

8.  támogatja a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást (MIP) kiegészítő, a fő foglalkoztatási és szociális mutatók javasolt eredménytáblájának létrehozását azzal a céllal, hogy – a Bizottság közös foglalkoztatási jelentése elkészítésekor felhasználható – előzetes és utólagos hatásvizsgálat vagy ellenőrzés révén átláthatóbbá váljanak a gazdasági és egyéb szakpolitikák szociális következményei;

9.  elutasít minden olyan harmonizációt és összehangolást, amely a tagállamok szociális normáinak minimalizálását eredményezi;

10.  megjegyzi, hogy a javasolt mutatók jelentik az egyik lehetséges eszközt annak biztosításához, hogy kiterjedjenek a tagállamok valamennyi foglalkoztatási és szociális helyzetére;

11.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy valamennyi vonatkozó mutató figyelembe vegye a nemi szempontokat is;

12.  kéri, hogy a fiatalok munkanélküliségi arányára vonatkozóan javasolt mutató 30 éves korig terjedjen ki a fiatalokra, ahogyan azt az ifjúsági garancia önkéntes alapon előírja;

13.  kéri a gyermekszegénység arányára, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, a hajléktalanságra és a tisztességes munkára vonatkozó mutatók belefoglalását az eredménytáblába, hogy megfelelően lehessen értékelni az EU szociális helyzetét;

14.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket a szakpolitikák és reformok szociális hatásainak átláthatóbbá tétele érdekében, a szakpolitikai reformok előzetes és utólagos hatásvizsgálata és nyomon követése révén;

15.  felhívja a Tanácsot, hogy határozzon meg konkrét referenciaértékeket a foglalkoztatási és szociális mutatók tekintetében egy uniós szociális védelmi küszöb formájában a felfelé irányuló szociális konvergencia és társadalmi haladás elősegítése céljából;

16.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a Parlament és a szociális partnerek számára, hogy részt vehessenek a foglalkoztatási és szociális mutatók meghatározásában;

17.  hangsúlyozza, hogy a szociális szellemű vállalkozói készségben az uniós szintű szociális innováció valamennyi aspektusa tekintetében rejlő óriási lehetőséget támogatni kell annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban és régióban segítsük a nemzeti szociális rendszereket, fokozzuk a növekedést és új munkahelyeket teremtsünk a fehér és zöld gazdaságban, különösen a fiatalok számára;

18.  rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy a foglalkoztatási és szociális fejlemények nyomon követése hozzá tudjon járulni a jobb megértéshez, és célja a tagállamok közötti szociális különbségek csökkentése és a szociális dömping megelőzése legyen;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze, vajon minden tagállami jelentés megfelel-e az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek, azaz a szegénység csökkentésével és a foglalkoztatással kapcsolatos céloknak, valamint gondosan vizsgálja meg a szakpolitikák közötti kapcsolatokat és összefüggéseket;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság fent említett, 2013. október 2-i közleménye nem foglalkozik a stabilizátorok szerepével és módozataival;

21.  üdvözli, hogy a tervek szerint – többek között a szociális párbeszédért felelős bizottság keretében – a szociális partnereket minden évben bevonják az európai szemeszter folyamatába az éves növekedési jelentés elfogadása előtt;

22.  üdvözli az uniós költségvetés optimális felhasználására vonatkozó felhívást a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának fejlesztése és a munkavállalók önkéntes mobilitásának további támogatása céljából, az Unió foglalkoztatási potenciáljának maximális kihasználása érdekében;

23.  kéri, hogy a szociális partnerek játsszanak még tevékenyebb szerepet az európai szemeszter során; sajnálatosnak tartja, hogy a makrogazdasági párbeszéd túlságosan formális jellegű;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy építse be jobban a 2014. évi éves növekedési jelentés szövegezésébe a Parlament fent említett, 2013. október 23-i állásfoglalását, a Bizottság fent említett, 2013. október 2-i közleményét és a Parlament erre vonatkozó állásfoglalását;

25.  emlékeztet arra, hogy a GMU jó kormányzása és annak eredményei csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az összes érintett – beleértve a szociális partnereket is – részt vesz benne; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák valamennyi érintett fél – köztük a szociális partnerek – bevonását a gazdasági kormányzásban, és különösen az európai szemeszter folyamatában;

26.  kéri az Európai Tanácsot, hogy 2013. decemberi ülésén határozza meg a GMU szociális aspektusának erősítésére irányuló lépéseket;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és az Európai Tanácsnak.

(1) EUCO 00120/2012.
(2) EUCO 00205/2012.
(3) EUCO 00023/2013.
(4) EUCO 00104/2/2013.
(5) EUCO 00169/2013.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0430.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0266.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0447.
(9) SDN/13/09.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0328.
(11) A foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintés (2013. október).


Banglades: emberi jogok és a küszöbönálló választások
PDF 218kWORD 54k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása Bangladesről: emberi jogok és a küszöbönálló választások (2013/2951(RSP))
P7_TA(2013)0516RC-B7-0497/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2013. május 23-i(1), 2013. március 14-i(2), 2013. január 17-i(3), 2008. július 10-i(4) és 2007. szeptember 6-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió külképviseleti vezetői által a halálbüntetés elleni európai nap alkalmából 2013. október 10-én küldött levélre,

–  tekintettel a Bangladesbe indított uniós küldöttség 2013. augusztus 12-i nyilatkozatára Adilur Rahman Khan fogva tartásáról,

–  tekintettel Navi Pillaynak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2013. november 6-i nyilatkozatára, amelynek témája, hogy Banglades 152 katonát ítélt halálra a 2009-es véres lázadásban való részvételük miatt;

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bangladesről szóló 2013. évi, egyetemes időszaki felülvizsgálatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU-nak jó és régóta tartó kapcsolata van Bangladessel, többek között a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodás révén;

B.  mivel Bangladesben a választásokkal hatalomra jutott, öt évig hivatalban lévő polgári kormány irányítását követően 2014. január 25. előtt parlamenti választásokra kerül sor; mivel az elmúlt öt év során az országban kialakult viszonylag stabil és demokratikus kormányzás megerősítése érdekében alapvető fontosságú, hogy szabad, tisztességes és átlátható választásokat tartsanak;

C.  mivel a Begum Khaleda Zia, volt miniszterelnök vezette Bangladesi Nacionalista Párt (BNP), illetve szövetségese, a Dzsamáat e-Iszlámi párt által meghirdetett általános sztrájkok („hartal”) során a politikai erőszak miatt idáig 30 bangladesit öltek meg és több száz ember megsebesült, továbbá azt követelték, hogy a közelgő választásokat egy „nem pártokhoz köthető” ügyvivő kormány felügyelje, illetve lemondásra szólították fel Sheikh Hasina miniszterelnököt;

D.  mivel a megmozdulások során a kormány öt magas rangú ellenzéki vezetőt tartoztatott le, és – a BNP-hoz közeli források szerint – 2013. november 8., péntek óta a vidéki területeken a BNP mintegy 1000 hívének letartóztatására került sor;

E.  mivel a hivatalban lévő miniszterek hivatalukról lemondtak, és az Awami Liga párti Hasina miniszterelnök felajánlotta az „összes pártot magában foglaló” kormány megalakítását; mivel az ajánlatot a legfőbb ellenzéki párt nem fogadta még el;

F.  mivel az évek során az ügyvivő kormány előnyeiről a BNP és az Awami Liga párt is ellentmondásos és változó álláspontot képviselt, mivel 2011. májusban a legfelső bíróság törvénytelennek nyilvánította a 15 éve érvényben lévő alkotmányos rendelkezést, amely a választott kormányt azzal bízza meg, hogy hivatali ideje lejártával a kinevezett, pártoktól független ügyvivő kormánynak adja át a hatalmat, hogy az felügyelje az új parlamenti választásokat; mivel azonban a legfelső bíróság kijelentette, hogy az érvénytelenített rendszer az „állam és az emberek biztonsága érdekében” két további parlamenti ciklusban is fennmaradhat; mivel a rendszer 2007–2008-ban a katonaság által is támogatott ügyvivő kormány miatt hitelét vesztette, amikor mintegy két évig megtagadta a választások megtartását, és a két legnagyobb párt vezetőjét, Sheikh Hasinát és Begum Khaleda Ziát (fiával, Tarique Rahmannal együtt) börtönbe küldte;

G.  mivel az ítéletet követően az Awami Liga párt bevezette az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslatot, felszámolta az ügyvivői rendszert annak ellenére, hogy az ellenzéki BNP visszautasította a reformmal kapcsolatos együttműködést;

H.  mivel amióta Sheikh Hasina van hatalmon, Bangladesben öt, az Awami Liga párt vereségével végződő regionális választásra került sor, amelyek során nem merültek fel szabálytalanságra vonatkozó kifogások;

I.  mivel a sztrájkok súlyosan érintik a bangladesi lakosságnak a túléléshez szükséges napi fizetéstől függő, elszegényedett részét, és mivel Banglades törékeny gazdasága – amelynek meg kellett birkóznia a ruházati ágazatban bekövetkezett közelmúltbeli, súlyos traumát okozó balesetekkel – valószínűleg tovább fog gyengülni;

J.  mivel állítólag a Dzsamáat e-Iszlámi Párt azért támogatja a sztrájkokat, hogy hátráltassa a háborús bűntettek ügyében a párt vezetői ellen indított eljárásokat;

K.  mivel 2013. november 5-én, a történelem egyik legnagyobb perében, a 2009-es lázadás során elkövetett bűncselekmények – 74 ember, köztük 57 katonatiszt brutális meggyilkolásának – kivizsgálására felállított különbíróság 152 katonát ítélt halálra; mivel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa azt követően fejezte ki aggodalmát e halálos ítéletek miatt, hogy a vádlottak megkínzásáról és a tömeges perek során az emberi jogi normák megsértéséről szóló jelentések láttak napvilágot;

L.  mivel a polgári jogokat védő nem kormányzati szervezetek munkatársai, jogászok, újságírók és szakszervezeti aktivisták továbbra is nyomásnak vannak kitéve, és mivel a hatóságok nem indítottak eredményes vizsgálatot a bírósági tárgyalás nélküli kivégzések, kínzások és eltűnések ügyében, továbbá Aminul Islam szakszervezeti vezető és emberi jogi jogvédő esetében sem;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot, amiért a BNP és a Dzsamáat e-Iszlámi ellenzéki párt - az Awami Liga és az ellenzék- által szervezett általános sztrájkok és az parlamenti választásokat megelőző időszak során a két politikai tábor közötti konfrontáció folyamatosan megbénítja a bangladesiek mindennapjait;

2.  sajnálja, hogy a bangladesi parlamentnek nem sikerült a választásokat megelőző időszakban a hatalmat gyakorló kormány kérdésében az összes pártra kiterjedő konszenzusra jutnia, figyelembe véve, hogy ezt az időszakot a legtöbb demokráciában sikerül ügyvivő kormány nélkül átvészelni, és sürgeti a bangladesi kormányt és az ellenzéket, hogy Banglades érdekeit szem előtt tartva jussanak olyan kompromisszumra, amely esélyt ad a bangladesi népnek, hogy kinyilváníthassa a demokrácia iránti akaratát;

3.  elismeri, hogy a bangladesi társadalom ismert toleranciájáról, ahol több felekezet békésen él egymás mellett, elítéli azokat a csoportokat és frakciókat, amelyek saját céljaikra fokozni próbálják a közösségen belüli feszültségeket; felszólítja az összes csoportot és személyt, hogy gyakoroljanak önmérsékletet és toleranciát elsősorban a választások előtti, alatti és az azt követő időszak során;

4.  felszólítja az összes pártot, hogy a választásokat ne bojkottálják, mivel ezáltal megfosztanák a polgárokat a politikai választástól és aláásnák Banglades társadalmi és gazdasági stabilitását, valamint az ország által elsősorban a millenniumi fejlesztési célok, a katasztrófakezelés, a munkajog és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése terén megtett jelentős előrehaladást;

5.  felszólítja a Bangladesi Választási Bizottságot, hogy teljesen átlátható módon szervezze meg és felügyelje a következő választásokat; támogatja az olyan új politikai pártok elismerését, amelyek részt kívánnak venni a következő általános választásokon, és amelyek megfelelnek a politikai részvétel és képviselet ésszerű követelményeinek;

6.  felszólítja az összes politikai pártot, hogy a választási folyamat során tartózkodjanak az erőszak bármely formájától vagy annak szításától, és előzzék meg a 2013 első felében kitört politikai indíttatású, erőszakos összecsapások megismétlődését; e tekintetben súlyos aggodalmának ad hangot, hogy a politikai indíttatású erőszak közelmúltbeli fellángolása 2013. október végén több tucat ember halálát okozta;

7.  elismeri a megbékélés és az 1971-es függetlenségi háború során elkövetett bűntettekkel kapcsolatos igazságtétel és elszámoltathatóság szükségességét; hangsúlyozza és támogatja a Nemzetközi Büntetőtörvényszék e téren betöltött fontos szerepét;

8.  azonban sajnálattal veszi tudomásul, hogy egyre több embert ítélnek halálra Bangladesben, valamint azt, hogy a határőrök 2009-es lázadásában részt vevők pereiben tömeges halálos ítéletekre került sor; ragaszkodik a tisztességes és jogszerű bírósági eljárásra irányadó nemzeti és nemzetközi normák alkalmazásához;

9.  megismétli, hogy minden esetben és minden körülmények között határozottan ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja az illetékes bangladesi hatóságokat, hogy a halálbüntetés eltörlése felé tett első lépésként vezessenek be hivatalos moratóriumot a kivégzésekre;

10.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy alakítson ki újból olyan környezetet, amely lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek – köztük a Banglades fejlődéséhez nagyban hozzájáruló emberi jogi jogvédők – számára, hogy tevékenységüket szabadon kifejthessék;

11.  sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy a felelősök megnevezése és bírósági felelősségre vonása érdekében az emberi jogi jogvédők jogainak megsértésével kapcsolatos eseteket – köztük a fenyegetéseket, támadásokat, gyilkosságokat, kínzásokat és a rossz bánásmódot – független és átlátható módon azonnal vizsgálják ki; hangsúlyozza elsősorban Aminul Islam szakszervezeti vezető, de Sagar Sarowar és Meherun Runi újságírók esetét is;

12.  üdvözli a bangladesi kormány és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közös kezdeményezését, amelynek célkitűzése, hogy a kormány, a munkaadók és a dolgozók képviselőinek együttműködésével javítsák a bangladesi konfekcióipar munkakörülményeit; sürgeti az európai és más nemzetközi ruházati márkákat, hogy teljesítsék a Rana Plaza épület leomlását követően tett ígéreteiket és fogadalmaikat, köztük a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást,

13.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy szüntesse meg a szakszervezetek bejegyzésével kapcsolatos 30%-os képviseletre vonatkozó követelményt, terjessze ki a munka törvénykönyvének hatályát az export-feldolgozási övezetekre, valamint biztosítson a munkavállalói jóléti egyesületeknek a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, ugyanakkor biztosítsa a munkavállalói jóléti egyesületek gördülékenyebb bejegyzését;

14.  várakozással tekint az elé, hogy Banglades teljes mértékben együtt fog működni az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületekkel, és állandó meghívást ad az ENSZ emberi jogi tanácsi külön eljárásai számára;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0230.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0100.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0027.
(4) HL C 294. E, 2009.12.3., 77. o.
(5) HL C 187. E, 2008.7.24., 240. o.


Katar: a migráns munkavállalók helyzete
PDF 128kWORD 55k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása Katarról: a migráns munkavállalók helyzete (2013/2952(RSP))
P7_TA(2013)0517RC-B7-0498/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló, 2011. március 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2013. június 30-án Manámában, Bahreinben megtartott EU–Öböl-menti Együttműködési Tanács vegyes tanácsi és miniszteri értekezletre,

–  tekintettel a migráns dolgozók és családjaik jogairól és védelméről szóló, 1990. december 18-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2010. december 2-i bejelentésére, hogy a 2022-es labdarúgó-világbajnokság helyszínéül Katart jelöli ki,

–  tekintettel arra, hogy Katar 1998. március 12-én ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 29. sz. egyezményét,

–  tekintettel a katari közszolgálattal és lakásügyekkel foglalkozó miniszternek a külföldi munkavállalókat foglalkoztatni szándékozó katari állampolgárok számára kiállítandó engedélyekre vonatkozó feltételekről és eljárásokról szóló 14/2004. sz. munkaügyi jogszabály alkalmazására vonatkozó 2005. augusztus 22-i határozataira, és a vízumok szponzorálásáról szóló, 4/2009. sz. katari jogszabályra,

–  tekintettel François Crépeau, az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának 2013. november 10-i küldetésnyilatkozatára,

–  tekintettel a Human Rights Watch és az Amnesty International (AI) jelentéseire a katari építőmunkások világbajnokság előtti helyzetéről, és az Amnesty International főtitkárának közelmúltbeli katari látogatására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Katarban a becslések szerint 1,35 millió külföldi állampolgár él, és ők teszik ki a munkaerő csaknem 90%-át; mivel a migránsokat főként az építőiparban, a szolgáltatási ágazatban és háztartási munkásként alkalmazzák; mivel ezen adatokra tekintettel Katarban a világon a legmagasabb a migráns munkavállalóknak a hazai népességhez viszonyított aránya; mivel legalább 500 000 vagy ennél több migráns munkavállalót várnak Katarba a 2022-es labdarúgó-világbajnokság előkészítő építési munkáinak felgyorsítására; mivel a migráns munkavállalók többsége Indiából és Nepálból, de ezen kívül Bangladesből, Pakisztánból, a Fülöp-szigetekről és Srí Lankáról is érkezik;

B.  mivel a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) szerint a katari indiai és nepáli nagykövetségétől származó számadatok alapján az e két országból származó munkavállalók közül minden évben átlagosan 200 munkavállaló veszíti életét Katarban, mely helyzet a 2022-es világbajnokság előkészületei során tovább romolhat;

C.  mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) figyelmeztetett arra, hogy Katar még nem hajtotta végre teljes egészében az általa 1998-ban ratifikált, a kényszer- vagy kötelező munka alkalmazását megtiltó nemzetközi egyezményt; mivel az ILO létrehozott egy tripartit bizottságot a bizonyítékok megvizsgálására, és hogy ajánlásokat tegyen a katari kormánynak arra vonatkozóan, hogy nemzetközi kötelezettségeinek miként tehet eleget;

D.  mivel a katari nemzeti emberi jogi bizottság elnöke elismerte, hogy „volt néhány probléma” és ígéretet tett, hogy ő és kormánya megtesznek minden tőlük telhetőt ezek megoldására, mivel a katari hatóságok bejelentették, hogy módosítani fogják a munkajogi jogszabályokat, és hogy folyamatban van munkások számára szállások építése;

E.  mivel a szponzoráláson alapuló, „kafála” rendszerként is ismert vízumszabályok azt jelentik, hogy a munkavállalók nem tudnak munkáltatójuk engedélye nélkül munkahelyet váltani, és nem hagyhatják el az országot, ha munkáltatójuk nem ír alá kilépési engedélyt; mivel a kafála rendszerrel gyakran visszaélnek akként, hogy a munkáltatók visszatartják a munkavállalók útleveleit és munkabérét, valamint a munkavállalókra akár 3 500 dollárnyi díjat szabnak ki azért, hogy a „kafíl”-tól vagy szponzortól vízumot kapjanak, ami miatt a migráns munkavállalóknak rendkívül magas adóssága keletkezik;

F.  mivel a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) 2013 márciusában egyes katari vállalkozásokkal szemben panaszt nyújtott be a munkaügyi minisztériumhoz; mivel a katari munkaügyi minisztérium munkaügyi kapcsolatokkal foglalkozó osztályához 2012-ben 6 000 munkavállalói panasz érkezett; mivel az ITUC és a Nemzetközi Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (BWI) kifogásolták ezt a helyzetet és közös panaszt terjesztettek az ILO elé a katari munkakörülményekkel és az egyesülési szabadsággal kapcsolatban;

1.  sajnálatát fejezi ki a Katarban elhunyt migráns munkavállalók halála miatt és kinyilvánítja részvétét az elhunytak családjainak;

2.  aggodalmát fejezi ki a Katarban dolgozó migráns munkavállalók körülményeivel kapcsolatban, többek közt a hosszú munkaidő, a veszélyes munkakörülmények, a munkabérek hónapokon keresztüli ki nem fizetése, az útleveleik elkobzása, a túlzsúfolt táborokban élés kényszere, a szakszervezetek létrehozásához való jog megtagadása és a rendkívüli hőségben a tiszta ivóvízhez való hozzáférés hiánya miatt;

3.  felismeri azokat a kihívásokat, amelyekkel a katari hatóságok szembenéznek a csaknem 90%-ban migráns munkavállalókból álló nemzeti munkaerő kezelése terén, és azokat a gyakorlati kihívásokat, amelyek e tekintetben a jogszabályok végrehajtásához kapcsolódnak;

4.  üdvözli a katari kormány azon bejelentését, hogy fekete listára teszi azokat a vállalkozásokat, amelyek a migráns munkavállalókkal szemben visszaéléseket követnek el; üdvözli a kormány, és különösen a katari nemzeti emberi jogi bizottság erőfeszítéseit aziránt, hogy a migráns munkavállalók körében a nemzetközi jog szerinti jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó tudatosságot növeljék; elismerését fejezi ki ezzel kapcsolatban a nemzeti emberi jogi bizottságnak a migráns munkavállalók panaszaival és ezek megoldásával foglalkozó új központ létrehozására vonatkozó döntéséért;

5.  felszólítja a katari hatóságokat, hogy ténylegesen hajtsák végre az e területre vonatkozó meglévő jogszabályokat, ideértve az útlevelek elkobzására vonatkozó tilalom érvényesítését, a jogsértések miatt büntető eljárások indítását, és a migránsok jogainak védelmét szolgáló jogszabályokat megsértő vállalkozásokkal és személyekkel szemben érdemi szankciók alkalmazását; üdvözli a katari hatóságok elkötelezettségét amellett, hogy a háztartási alkalmazottakra vonatkozóan olyan jogszabályokat fogadjanak el, amelyek többek közt biztosítják a munkavállalói jogok érdemi védelmét és a jogszabályoknak való megfelelést szolgáló hatékony mechanizmusokat; kéri ezzel összefüggésben a Családi Ügyek Legfőbb Tanácsa által jelenleg tárgyalt, a háztartási alkalmazottakról szóló jogszabály tervezetének gyors elfogadását; megjegyzi, hogy a háztartási alkalmazottak többsége nő;

6.  üdvözli az érintett kormányzati hatóságok arra irányuló javaslatát, hogy kivizsgálnak minden vádat, és a katari hatóságok arra vonatkozó ígéretét, hogy megnövelik a munkajogi szabályok végrehajtásának nyomon követésével megbízott munkaügyi felügyelők számát; elvárja, hogy a munkaügyi felügyelők az emberi jogi normákról megfelelő képzésben részesüljenek, és reméli, hogy munkájukat tolmácsok fogják segíteni;

7.  aggodalommal tölti el, hogy pusztán azon az alapon vesznek őrizetbe személyeket, hogy munkáltatójuktól „megszöktek”, és felszólítja a katari hatóságokat, hogy ezt a gyakorlatot szüntessék meg; sürgeti továbbá, hogy minden szabadságától megfosztott migránsnak tegyék lehetővé, hogy családjukkal és konzuli szolgálatukkal kapcsolatba lépjenek, álljon rendelkezésükre jogász és tolmács, valamint biztosítsák számukra az őrizetbe vételük haladéktalan megtámadásának jogát;

8.  üdvözli az arra vonatkozó híreket, hogy a Zahir Belounis és Stéphane Morello francia labdarúgókat érintő probléma ügyében – akik összeütközésbe kerültek a szponzori rendszerrel és emiatt megakadályozták őket az ország elhagyásában – elmozdulás történt a megoldás felé, és felszólítja a katari hatóságokat és a FIFA-t, hogy gondoskodjanak arról, hogy ilyen eset többé ne történjen meg;

9.  felszólítja Katart, hogy ratifikálja a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;

10.  felszólítja Katart, hogy ratifikálja az ILO-egyezményeket, köztük a migráns munkavállalókról, az egyesülési szabadságról, a szervezkedési jogról és a kollektív tárgyalási jogról, a háztartási alkalmazottakról és a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló egyezményeket, továbbá hogy fontolja meg az ILO-tól technikai segítségkérését annak biztosítása érdekében, hogy a katari jogszabályok és gyakorlat megfeleljen ezen egyezményeknek;

11.  kéri több menedékhely létrehozását a migráns munkavállalók számára, különös figyelemmel a nők és gyermekek számára létesített, az ő szükségleteiknek megfelelő menedékhelyekre; üdvözli a 2013. november 9-i bejelentést egy 2013. decemberében megnyitandó, 60 000 munkavállalót befogadására képes szálláshely építéséről;

12.  ismételten hangsúlyozza, hogy a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezménynek az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) tagállamai, köztük Katar általi ratifikálását és teljes végrehajtását az EU–ÖET kapcsolatokban kulcskérdésnek kell tekinteni;

13.  kéri a stadionokat építő vagy más katari infrastrukturális projektben részt vevő európai nagyvállalatokat, hogy vállaljanak felelősséget a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelő munkakörülmények biztosításáért, és ösztönzi az Unió tagállamait lépések megtételére annak érdekében, hogy mérnöki, építő és tanácsadó vállalkozásaik megfeleljenek a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet iránymutatásainak és a Ruggie-elveknek;

14.  felhívja a katari hatóságokat, hogy szorosan működjenek együtt a migráns munkavállalók származási országainak érintett hatóságaival, melyeknek felügyelniük kell a Katarba migráns munkavállalókat közvetítő toborzó ügynökségek szerepét; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy támogassa a küldő – nevezetesen ázsiai – kormányokat abban, hogy jobb bánásmódot biztosítsanak a migráns munkaerő számára;

15.  üdvözli a nemzetközi labdarúgók szövetsége, a FIFPro azon felhívását, hogy a nemzetközi munkaügyi követelmények katari tiszteletben tartásának biztosítása érdekében független, a FIFA és az ILO által kinevezett munkahelyi szakértők számára biztosítsanak hozzáférést minden helyszínhez, és ruházzák fel őket a kötelező erejű ajánlások megtételének jogával;

16.  emlékezteti a FIFA-t, hogy felelőssége túlterjed a labdarúgás fejlesztésén és versenyek szervezésén, és kéri, hogy európai tagjainak aktív támogatásával küldjön világos és határozott üzenetet Katarnak annak megakadályozása érdekében, hogy a 2022-es labdarúgó-világbajnokság előkészületeit a kényszermunka vádja árnyékolja be;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Katari Állam kormányának és parlamentjének, az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagok kormányainak és parlamentjeinek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA), az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) és az ENSZ emberi jogi főbiztosának.

(1) HL C 274. E, 2012.8.17, 1. o.


Tisztességes igazságszolgáltatás Bolíviában, különös tekintettel Tóásó Előd és Mario Tadić ügyére
PDF 203kWORD 40k
Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása a tisztességes igazságszolgáltatásról Bolíviában, különös tekintettel Tóásó Előd és Mario Tadić ügyére (2013/2953(RSP))
P7_TA(2013)0518RC-B7-0499/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 9. és 10. cikkére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Bolívia is aláírt és ratifikált, és különösen annak 9., 10., 14., 15. és 16. cikkére,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, amelyet Bolívia is aláírt és ratifikált,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, és különösen annak 1., 2., 3., 5., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 47. és 48. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok amerikai egyezményére, amelyet Bolívia is aláírt és ratifikált,

–  tekintettel a kínzás megelőzéséről és büntetéséről szóló Amerika-közi egyezményre, amelyet Bolívia is aláírt és ratifikált,

–  tekintettel a bolíviai alkotmányra és büntető törvénykönyvre,

–  tekintettel a Magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának és külügyi bizottságának 2012. május 23-i nyilatkozatára; tekintettel a bolíviai képviselőház által a magyar nyilatkozatra adott válaszként 2012. június 12-én elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a bolíviai helyzettel kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2009. április 16-án a bolíviai Santa Cruz de la Sierra városában a bolíviai különleges erők letartóztatták Tóásó Előd magyar és Mario Tadić horvát állampolgárt; mivel a lövöldözés során három másik személy, Magyarósi Árpád román, Michael Martin Dwyer ír és Rózsa-Flores Eduardo magyar állampolgár életét vesztette;

B.  mivel azóta Tóásó Elődöt és Mario Tadićot vádemelés nélkül tartják előzetes letartóztatásban, megszegve ezzel a bolíviai jogot, amely az előzetes letartóztatás időtartamát legfeljebb 36 hónapban határozza meg, amely a fenti esetben 2012. április 16-án lejárt;

C.  mivel Tóásó Előd és Mario Tadić alapvető emberi jogait állítólag mind letartóztatásuk, mind a büntetőügyi eljárás során megsértették;

D.  mivel 2010. május 18-án, miután Tóásó Elődöt és Mario Tadićot már őrizetbe vették, a bolíviai büntető törvénykönyvnek az előzetes letartóztatás időtartamára vonatkozó 239. cikkét visszamenőleges hatállyal úgy módosították, hogy azt 12 hónapról 36 hónapra meghosszabbították;

E.  mivel 2010. december 17-én nyilvánosságra hozták a terrorizmus vádját;

F.  mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának 63/2011. sz. véleménye (Többnemzetiségű Bolíviai Állam) kijelentette, hogy Bolívia több ponton megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és ismételten megerősítette, hogy Tóásó Elődöt letartóztatási parancs nélkül tartóztatták le, és fogva tartása jogellenes; mivel az ENSZ-munkacsoport ennek megfelelően felszólította a bolíviai kormányt, hogy haladéktalanul engedje szabadon Tóásó Elődöt;

1.  sürgeti a bolíviai hatóságokat, hogy biztosítsanak független és tisztességes tárgyalást Tóásó Előd és Mario Tadić ügyében;

2.  tudomásul veszi a bolíviai parlament által, az üggyel kapcsolatban folytatott saját politikai nyomozása alapján elfogadott jelentést, amelyet később széles körben terjesztett;

3.  nemzetközi szakértők bevonásával független vizsgálatot sürget Magyarósi Árpád, Michael Martin Dwyer és Rózsa-Flores Eduardo halálával kapcsolatban;

4.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a bolíviai kormánnyal fenntartott kapcsolataiban tartsa kiemelten napirenden az ügyet és azzal kapcsolatban tegyen konkrét intézkedéseket és lépéseket;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bolíviai Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat