Az Európai Parlament 2013. december 12-én elfogadott módosításai az Európai Unió Bírósága alapokmányáról szóló jegyzőkönyvnek a Törvényszék bírái számának növelésével történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezethez (02074/2011 – C7-0126/2012 – 2011/0901B(COD))(1)

P7_TA(2013)0581 A7-0252/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Módosítás 1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)

P7_TA(2013)0581 A7-0252/2013

a Bíróság tervezetéhez

P7_TA(2013)0581 A7-0252/2013

---------------------------------------------------------

P7_TA(2013)0581 A7-0252/2013

Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Unió Bírósága alapokmányáról szóló jegyzőkönyvnek a Törvényszék bírái számának növelésével történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 19. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 254. cikke első bekezdésére és 281. cikkének második bekezdésére,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkének első bekezdésére,

tekintettel a Bíróság kérelmére,

tekintettel a Bizottság véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

▌

(5)  A Törvényszék előtt indított eljárások száma, hatáskörének a létrehozása óta történő fokozatos bővítése miatt, jelenleg folyamatosan növekszik.

(6)  Az ezen igazságszolgáltatási fórumhoz érkező ügyek száma évről évre egyre nő, aminek következtében az előtte folyamatban lévő ügyek mennyisége tartósan megnőtt, az eljárások időtartama pedig meghosszabbodott.

(7)  Az eljárások időtartamának meghosszabbodása a peres felek szempontjából nem tűnik elfogadhatónak, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében meghatározott követelmények fényében.

(8)  A Törvényszék jelen helyzete olyan strukturális okokkal magyarázható, hogy az Európai Unió intézményeinek, szerveinek, hivatalainak és ügynökségeinek jogalkotási és szabályozási tevékenysége intenzívebbé és változatosabbá vált, valamint a Törvényszékhez érkező ügyek száma és összetettsége nőtt, különösen a versenyjog és az állami támogatások ellenőrzése terén.

(9)  Következésképpen el kell fogadni azokat az intézkedéseket, amelyekkel ez a helyzet orvosolható, és a Szerződések által biztosított azon lehetőség, hogy a Törvényszéket alkotó bírák száma növelhető, biztosítja, hogy rövid időn belül csökkenjen mind a folyamatban lévő ügyek mennyisége, mind az ezen igazságszolgáltatási fórum előtti eljárások túl hosszú időtartama.

(9a)  Ezeknek az intézkedéseknek olyan szabályozást is tartalmazniuk kell, amely tartós megoldást nyújt a bírák származásának kérdésére, mivel a bírói álláshelyek tagállamok közötti jelenlegi felosztása nem alkalmazható analóg módon arra a helyzetre, amelyben a bírák száma meghaladja a tagállamok számát.

(9b)  Az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikkének (2) bekezdése szerint a Törvényszék tagállamonként legalább egy bíróból áll. Mivel ez már szavatolja a megfelelő földrajzi egyensúlyt és a nemzeti jogrendszerek képviseletét, a további bírákat kizárólag szakmai és személyes alkalmasságuk alapján kell kinevezni, figyelembe véve az Európai Unió és az egyes tagállamok jogrendszerével kapcsolatos ismereteiket. Ugyanakkor tagállamonként két bírónál többet nem lehet kinevezni.

▌

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv a következőképpen módosul:

▌

(6a)  A 47. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A 9a. cikket, a 14. és 15. cikket, a 17. cikk első, második, negyedik és ötödik bekezdését, valamint 18. cikket a Törvényszékre és annak tagjaira is alkalmazni kell.”

(7)  ▌A 48. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„A Törvényszék bírói kara tagállamonként egy bíróból és tizenkét további bíróból áll. Tagállamonként nem lehet több mint két bírót kinevezni.

Minden bírónak azonos a jogállása, valamint azonosak a jogaik és a kötelezettségeik.

A bírói kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, páros számú bíró esetén felváltva mindig a bírák felét érinti, páratlan számú bíró esetén pedig felváltva páros számú bírót vagy eggyel kisebb páratlan számú bírót érint.”

(7a)   A szöveg az alábbi cikkel egészül ki:"

„48a. cikk

A tagállamonkénti bírói álláshelyek tekintetében a javaslattétel joga az adott tagállam kormányát illeti meg.”

(7b)  A szöveg az alábbi cikkel egészül ki:"

„48b. cikk

(1)  A további bírói álláshelyeket a pályázók meghatározott tagállamból való származásától függetlenül töltik be.

(2)  A tizenkét további bírói álláshely közül egy vagy több betöltésére irányuló eljárás keretében valamennyi tagállam kormánya javasolhat jelölteket. Emellett a Törvényszék távozó bírái személyesen, írásban jelentkezhetnek jelöltként az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikke szerinti bizottság elnökénél.

(3)  A tizenkét további bírói álláshely közül egy vagy több betöltésére irányuló eljárás keretében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikke szerinti bizottság véleményt ad ki a jelölteknek törvényszéki bíróként a hivatal betöltésére való alkalmasságáról. A bizottság a pályázók alkalmasságára vonatkozó ezen véleményéhez csatolja a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkező pályázók rangsorolt listáját. Ez a lista legalább kétszer annyi pályázót tartalmaz, mint amennyi a tagállami kormányok által kölcsönös egyetértésben kinevezendő bírók száma, amennyiben elegendő olyan pályázó van, aki megfelel a kritériumoknak.”

▌

▌

3. cikk

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba.

(2)  Az e rendelet alapján annak hatálybalépését követően kinevezett tizenkét bíró eskütétele után azonnal hivatalba lép.

Hat, sorsolással kiválasztott bíró megbízatása a Törvényszék e rendelet hatálybalépését követő első részleges megújítása után hat évvel jár le. A másik hat bíró megbízatása a Törvényszék e rendelet hatálybalépését követő második részleges megújítása után hat évvel jár le.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,…

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0252/2013). (2) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a 2006/112/EK és a 2008/118/EK irányelvnek a francia legkülső régiók és különösen Mayotte vonatkozásában történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0577 – C7-0268/2013 – 2013/0280(CNS))

P7_TA(2013)0582 A7-0405/2013

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0577),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7‑0268/2013),

–  tekintettel a Jogi Bizottság véleményére a javasolt jogalapról,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére, 46. cikkének (1) bekezdésére és 37. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7‑0405/2013),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha a Parlament által jóváhagyott szöveget lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a 2010/18/EU tanácsi irányelvnek a Mayotte jogállásának változása miatti módosításáról szóló tanácsi irányelvtervezetről (14220/2013 – C7-0355/2013 – 2013/0189(NLE)

P7_TA(2013)0583 A7-0414/2013

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0413) és a Tanács tervezetére (14220/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0355/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 155. cikkének (2) bekezdésére, mely a javaslat Bizottság által választott jogalapja,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0414/2013),

1.  jóváhagyja a Tanács szövegét az alábbi módosításokkal;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja tervezetét;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Tanács tervezete   Módosítás Módosítás 1 Irányelvtervezet Cím Javaslat – A Tanács irányelve a 2010/18/EU tanácsi irányelvnek a Mayotte jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról– Javaslat – A Tanács határozata a 2010/18/EU tanácsi irányelvnek a Mayotte jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról Módosítás 2 Irányelvtervezet 1 bevezető hivatkozás tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 349. cikkére, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 155. cikke (2) bekezdésére és 349. cikkére, Módosítás 4 Irányelvtervezet 1 preambulumbekezdés (1)   Az Európai Tanács a 2012/419/EU határozatával1 úgy döntött, hogy 2014. január 1-jétől módosítja Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállását. Ennek következtében az említett időponttól Mayotte nem tartozik a tengerentúli területek közé, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349.cikke és 355. cikkének (1) bekezdése szerinti legkülső régióvá válik. Mayotte jogállásának e fenti megváltozását követően az uniós jogot […]2014. január 1-től alkalmazni kell Mayotte-on. Ugyanakkor helyénvaló az uniós jog alkalmazásának speciális feltételeire vonatkozóan bizonyos különleges intézkedéseket megállapítani, amelyeket Mayotte, mint új legkülső régió sajátos társadalmi és gazdasági strukturális helyzete indokol. (1)   Az Európai Tanács a 2012/419/EU határozatával1 úgy döntött, hogy 2014. január 1-jétől módosítja Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállását. Ennek következtében az említett időponttól Mayotte nem tartozik a tengerentúli területek közé, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349.cikke és 355. cikkének (1) bekezdése szerinti legkülső régióvá válik. Mayotte jogállásának e fenti megváltozását követően az uniós jogot […]2014. január 1-től alkalmazni kell Mayotte-on. Ugyanakkor helyénvaló bizonyos különleges intézkedéseket megállapítani, amelyeket Mayotte, mint új legkülső régió sajátos társadalmi és gazdasági strukturális helyzete indokol. __________________ __________________ 1 HL L 204., 2012.3.17. 131. o. 1 HL L 204., 2012.3.17. 131. o. Módosítás 5 Irányelvtervezet Bevezető szöveg ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: Módosítás 6 Irányelvtervezet 1 cikk 2010/18/EU irányelv 3 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés A 20101/18/EU irányelv 3. cikkének (2) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki: A 2010/18/EU irányelv 3. cikkének (2) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki: „Az első albekezdéstől eltérve Mayotte-ra, mint az EUMSZ 349. cikke értelmében legkülső régióra vonatkozóan az irányelv fenti cikkében említett határidő 2018. december31-ig meghosszabbításra kerül.” „Mayotte francia legkülső régió esetében az első albekezdésben előirányzott határidő 2018. december 31-ig meghosszabbodik.” Módosítás 7 Irányelvtervezet 2 cikk Ennek az irányelvnek a Francia Köztársaság a címzettje. Ennek a határozatnak a Francia Köztársaság a címzettje. Módosítás 8 Irányelvtervezet 3 cikk Ez az irányelv 2014. január 1-jén lép hatályba. Ez a határozat 2014. január 1-jén lép hatályba.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása az ökoinnovációról – növekedés és munkahelyteremtés a környezetpolitikán keresztül (2012/2294(INI))

P7_TA(2013)0584 A7-0333/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés európai stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható jövőért – Az ökoinnovációs cselekvési terv (Eco-AP)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0899),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–  tekintettel „A fenntartható fejlődést szolgáló technológiák ösztönzése: cselekvési terv az Európai Unióban alkalmazandó környezetvédelmi technológiáért” című bizottsági közleményre (COM(2004)0038),

–  tekintettel „Az európai szabványok stratégiai jövőképe: az európai gazdaság fenntartható növekedésének elősegítése és gyorsítása 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0311),

–  tekintettel a „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb irányítás felé” című bizottsági közleményre (COM(2011)0363),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című bizottsági közleményre (COM(2010)0682),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0809),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramról szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0808),

–  tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvre (COM(2009)0147),

–  tekintettel a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0048),

–  tekintettel az „Ifjúsági garancia” elnevezésű új eszközre,

–  tekintettel az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezés keretén belüli európai innovációs partnerségekről szóló, 2010. november 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa” című 2012. május 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi konferenciáját (Rio+20) megelőző közös uniós álláspont kialakításáról szóló 2011. szeptember 29-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló 2011. március 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0811),

–  tekintettel a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0874),

–  tekintettel az „Innovatív Unióról: Európának a válság utáni világhoz való alkalmazkodásáról” szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a munkahelyteremtő fellendülés felé vezető útról szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nők zöld gazdaságban játszott szerepéről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvről szóló 2010. május 6-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a 315. számú, 2011. márciusi „Az európai vállalkozók ökoinnovációhoz való hozzáállása” című Eurobarométer gyorsfelmérésre,

–  tekintettel „Az uniós versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) ökoinnovációra vonatkozó piacszimulációs projektjeinek köszönhetően elért eredmények elemzése és ismertetése” című, a Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökség (EACI) által készített és 2013. májusában közzétett jelentésre,

–  tekintettel az UNEP, az ILO, az IOE és az ITUC „Zöld munkahelyek: tisztességes munkakörülmények felé egy fenntartható, alacsony szénkibocsátású világban” című, zöld munkahelyekre irányuló 2008. évi kezdeményezésére,

–  tekintettel a Greenpeace és az Európai Megújuló Energia Tanács (EREC) „Éghajlatvédelmi törekvések: a megújuló energia és a zöld munka forradalma” című 2009. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC) és a Szociális Fejlesztési Ügynökség (SDA) „Éghajlatváltozás és foglalkoztatás: az éghajlatváltozás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó intézkedések hatása a foglalkoztatásra a 25 tagú EU-ban 2030-ig” című 2007. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound 2013. januári, „Az EU iparágainak környezetbaráttá tétele: a munkahelyek mennyiségére és minőségére gyakorolt hatások megelőzése és kezelése” című jelentésére, valamint az esettanulmányokat tartalmazó adatbázisára,

–  tekintettel az Eurofound 2011-es, „Ipari kapcsolatok és fenntarthatóság: a szociális partnerek szerepe a zöld gazdaságra történő átállás folyamatában” című jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0333/2013),

A.  mivel a tiszta és egészséges környezet nemcsak az európai jólét és a magas életszínvonal fenntartásának előfeltétele, hanem ez adja a gazdaság erejét és versenyképességét is;

B.  mivel a környezeti kihívások – többek között az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások szűkössége és a biológiai sokféleség csökkenése – gazdaságunk gyökeres átalakulását teszik szükségessé, amelyben a tiszta technológiák kulcsfontosságú szerepet játszanak;

C.  mivel a válság mértéke egyedi és történelmi lehetőséget kínál arra, hogy gazdaságainkban jelentős változások következzenek be, mindeközben megnyitva az utat a fenntartható, hosszú távú fejlődés felé;

D.  mivel a zöld technológia elmúlt években tapasztalható növekedése megmutatta, hogy a zöld növekedésbe való befektetés nem költséges feladat, hanem hatalmas gazdasági lehetőség; mivel annak ellenére, hogy majdnem mindegyik ágazat hatalmas veszteségeket szenvedett el a recesszió miatt, a zöld szektor egy kisebb visszaesés ellenére mégis folyamatosan növekszik;

E.  mivel szükség van arra, hogy a jelenlegi erőforrás-igényes gazdaságot erőforrás-hatékony gazdaság váltsa fel a bevett iparágak olyan zöld, magas hozzáadott értéket képviselő iparágakká való átalakítása révén, amelyek környezetvédő módon teremtenek munkahelyeket;

F.  mivel a környezetbarát megoldások elősegítik a csúcstechnológiát alkalmazó gyártási módok és szolgáltatások új generációjának létrejöttét, valamint növelik az európai versenyképességet és új munkahelyeket teremtenek a magasan képzett munkaerő számára;

G.  mivel az ökoinnováció – a vállalkozások zöldebbé tétele érdekében a gyártási folyamatokat környezetbaráttá alakító új eljárások, az új kezelési módszerek, új technológiák és új szolgáltatások támogatása által – arra ösztönzi Európát, hogy a meglévő kihívások kezelésével párhuzamosan hozza ki a lehető legtöbbet a rendelkezésére álló lehetőségekből;

H.  mivel az erőforrások ára az elmúlt években erőteljesen emelkedett, ezért a társaságok versenyképessége is megnövekedett mértékben függ attól, milyen hatékonyan gazdálkodnak e forrásokkal;

I.  mivel a múltbeli események tanúsága szerint a hatóságoknak nehéz megjósolniuk, hogy melyek azok az innovatív technológiák, amelyek hatékonyaknak bizonyulnak majd a piacon;

J.  mivel az adóügyi ösztönzők az ökoinnováció előmozdításának hasznos eszközei lehetnek Európában;

K.  mivel Európa élen jár az új technológiák kifejlesztésében; mivel nagyon sok akadály áll a környezeti technológiák fejlődése és széles körben való elterjedése előtt, mint például a meglévő technológiákat érintő „bezáródás”, árjelzések, amelyek a kevésbé környezethatékony megoldásokat részesítik előnyben, a pénzügyi forrásokhoz való nehézkes hozzáférés és az alacsony fogyasztói tudatosság; mivel a kihívás tehát az, hogy javuljon a termékek átfogó környezeti teljesítménye életciklusuk folyamán, hogy fellendüljön a kereslet a jobb termékek és gyártástechnológiák iránt, valamint hogy információkkal segítsük a fogyasztók választását;

L.  mivel a termékek környezetvédelmi hitelesítéseit feltüntető címkéknek világos és objektív tájékoztatást kell nyújtaniuk, és el kell kerülni a fogyasztó félrevezetését (az ún. „zöldre mosást”);

M.  mivel a környezetvédelmi ipar ma 3,4 millió munkahelyet teremt és becslések szerint évente 319 milliárd eurós forgalmat bonyolít; mivel sok országban már a zöld technológia a legnagyobb munkaadó, vagy hamarosan az lesz;

N.  mivel az ökoinnováció az ökológiailag, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható növekedési stratégia Európában történő kialakításának alapját képezi, ami számos ágazatban biztosít majd minőségi munkalehetőséget;

O.  mivel a 2010-es ökoinnovációs eredménytábla (Eco-IS) sok tagállamban kedvező ökoinnovációs teljesítményt mutat, ennek ellenére jelenleg egyetlen uniós tagállam vagy tagállamok egy csoportja sem szolgál követendő példaként az uniós ökoinnovációs teljesítmény tekintetében;

P.  mivel az európai vállalkozók ökoinnovációhoz való hozzáállásával kapcsolatos, 2011. évi 315. számú Eurobarométer gyorsfelmérés azt mutatja, hogy a kis- és középvállalkozásoknak növekvő kiadásokkal kell szembenézniük annak ellenére, hogy többségük új vagy jelentős mértékben fejlett ökoinnovatív gyártási folyamatokat vagy módszereket vezetett be kiadásaik csökkentése végett, valamint szembesülniük kell a piac bizonytalan keresleti igényével és azzal, hogy nem férnek hozzá a meglévő támogatásokhoz és pénzügyi forrásokhoz;

Q.  mivel a versenyképességi és innovációs keretprogram elemzése kimutatja, hogy a várható környezetvédelmi, gazdasági és foglalkoztatási előnyök nagymértékben meghaladják a közkiadásokat;

R.  mivel az ökoinnováció mérése kulcsfontosságú követelmény az uniós tagállamoknak az európai intelligens és fenntartható növekedés irányába tett előrehaladásuk és az e területen elért teljesítményük ellenőrzéséhez és értékeléséhez, de az ökoinnovációval kapcsolatos, rendelkezésünkre álló adatok korlátozottak, és a mutatók között minőségükben is jelentős különbségek mutatkoznak;

S.  mivel a politikai döntéshozóknak és az érdekelt feleknek különböző elképzelésük van arról, hogy mi az ökoinnováció és mire kellene irányulnia;

T.  mivel különböző értékelési kritériumok használatosak olyan fogalmak meghatározását illetően, mint például az „ökoinnováció” és az „intelligens zöld munkahely” (pl. az ILO, az UNEP, a CEDEFOP, az OECD és az Eurostat értelmezésein belül is), ami a zöld munkahelyekre és a növekedésre vonatkozó statisztikákban eltéréseket eredményezhet;

U.  mivel a Parlamentnek az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalása a fenntartható munkahelyek ILO általi fogalommeghatározására hivatkozik, és hangsúlyozza, hogy az ökológiai fejlesztések az ipari és feldolgozóipari ágazatokban fontos szerepet töltenek be;

V.  mivel jelenleg az ökoinnovációs program (CIP) keretében több mint 240 projekt részesül finanszírozásban; mivel 2013 májusában a Bizottság új pályázati felhívást tett közzé további 45, új környezetvédelmi megoldásokat kínáló ökoinnovációs projekt kiválasztása céljából; mivel a CIP ökoinnovációs kezdeményezés működtetése és az általa nyújtott finanszírozás révén az innováció terén ígéretes európai fejlesztők részesültek támogatásban, azaz kockázati tőkéhez jutottak, amely egyébként nem állt volna rendelkezésükre;

W.  mivel az Uniónak a 2014–2020-as időszakra szóló „Horizont 2020” kutatási és innovációs programja az Innovatív Unió végrehajtására szolgáló pénzügyi eszköz; mivel a következő többéves pénzügyi kereten (MFF 2014–2020) belül az ökoinnovációs kezdeményezést is a LIFE (környezetvédelmi és éghajlat-politikai program, 2014–2020) fogja lefedni;

X.  mivel a fiatalok közötti munkanélküliség aránya aggasztóan nő, és nagy szükség van több és jobb munkahely teremtésére a fiatalok számára;

Y.  mivel a Parlament üdvözli a Bizottság „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” nevű kezdeményezését, amely elismeri a tagállamok közötti együttműködést;

Az intelligens és fenntartható növekedésre és munkahelyteremtésre vonatkozó általános politikák

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az ökoinnováció uniós szintű jövőképének kialakítását annak figyelembevételével, hogy a hangsúly az erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságon legyen, de közben a konkrét célkitűzések, prioritást élvező területek és mérföldkövek se szoruljanak háttérbe;

2.  támogatja az Európa 2020 stratégiában foglalt kiemelt bizottsági kezdeményezést, amely szerint mostantól kell véghezvinni a fenntartható gazdasággá való átalakulást; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU régióinak környezetbarát átalakításába történő célzott beruházás rendkívül hasznos eszköz a regionális konvergencia és a területi kohézió stratégiai célkitűzésének eléréséhez;

3.  felhívja a figyelmet arra, hogy az „Európa 2020” stratégia teljes körű végrehajtásával közvetett és közvetlen módon minőségi munkahelyeket lehet teremteni; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e téren fokozzák erőfeszítéseiket; üdvözli, hogy a Bizottság az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés keretében támogatja a zöld növekedésre irányuló integrált stratégiát, és különösen az ökoinnovációs cselekvési tervet, amit a helyes irányba történő lépésnek tart;

4.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályozás fontos eszköz a környezetvédelmi technológiák iránti kereslet növelése szempontjából; véleménye szerint az európai termelés versenyképessége attól függ, hogy Európa világszinten élen jár-e az ökológiailag hatékony áruk és termelés területén;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a munkaerő szaktudása és a zöld technológiai szektor által kínált lehetőségek összehangolására, a különböző alágazatoknak és azok szakképzett munkaerő iránti igényeinek feltérképezésére,;

6.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható zöld biogazdaságra való átállás környezeti és gazdasági előnyökkel is jár, mivel az Unióban és a fejlődő országokban is fenntartható munkahelyeket teremt az innovatív üzemanyag- és alapanyag-termelésben történő fokozott részvétel, valamint a bioanyagok vállalkozások, állami, egyéni és hazai fogyasztók számára történő feldolgozásának és elosztásának köszönhetően létrejövő munkalehetőségek révén; hangsúlyozza, hogy e lehetőségek segítségével minőségi és fenntartható munkahelyek teremthetők a szakképzett és a szakképesítés nélküli munkavállalók számára; elismeri, hogy a fenntarthatóság előmozdítása érdekében szilárd, hosszú távú és a meglévő pénzügyi eszközöket felhasználó szabályozási keret kidolgozására van szükség;

7.  felhívja a figyelmet az élelmezésbiztonság, az éghajlatváltozás, a talajminőség, a nyersanyaghiány, a megújuló energiarendszerekké történő átalakítás, az energiahatékonyság stb. jelentette komplex kihívásokra; elismeri, hogy az ökoinnováció fontos szerepet tölthet be számos kihívás kezelésében; ismételten hangsúlyozza, hogy egy ilyen átállás holisztikus megközelítést igényel, amely magában foglalja az oktatást, a képzést, a készségfejlesztést, a kutatást és innovációt, a magán- és közberuházást és az infrastruktúrafejlesztést, amelyek mind hozzájárulnak a sokszínű és fenntartható foglalkoztatási lehetőségekhez.

8.  meg van győződve arról, hogy az európai vállalatoknak nemcsak pénzügyi támogatásra van szükségük, hanem jobb szabályozásra, a kutatóbázisokkal való jobb kapcsolatokra, valamint a pénzügyi forrásokhoz – a támogatásoktól kezdve a kölcsönökig és a sajáttőke-finanszírozásig – való jobb és szélesebb hozzáférésre; felszólítja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teremtsenek megfelelő körülményeket ehhez mind nemzeti, mind európai szinten;

9.  hangsúlyozza, hogy a zöld technológiával kapcsolatos munkahelyek ne korlátozódjanak csupán a megújuló energiatermelésre, az energiahatékonyság növelésére és a közlekedési ágazatra, mivel a zöld növekedés minden egyes szektor számára lehetőséget jelent, amelyeknek ezért fel kell kutatniuk a fejlesztési lehetőségeket és fel kell hívniuk a fogyasztók figyelmét a zöld termékek vásárlásának fontosságára;

10.  meggyőződése, hogy a társaságok versenyképességének növelése érdekében a tiszta technológia gyors kifejlesztésére van szükség; kéri ezért a Bizottságot, hogy az ökoinnovációt helyezze iparpolitikája középpontjába;

11.  kéri a Bizottságot, hogy a termékek és a szolgáltatások környezetvédelmi hitelesítésének azonosítása és az ezzel kapcsolatos tájékoztatás biztosítása érdekében könnyítse meg címkézési szabványok és világos fogalommeghatározások kidolgozását;

12.  meg van győződve arról, hogy egy új, fenntartható gazdaság biztosítani fogja az Unió számára a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődést; nagyra törő, fenntartható gazdasági szakpolitikát sürget az erőforrás-hatékonyság figyelembevételével; emlékeztet arra, hogy a forrásokkal és az anyagi eszközökkel való hatékony gazdálkodás csökkenti majd az ipar és a háztartások költségeit, forrásokat szabadít fel más beruházásokhoz és csökkenti az EU gazdaságának függőségét a szűkös erőforrásoktól és a források rendkívül kiszámíthatatlan piacaitól; hangsúlyozza, hogy a zöld gazdaságnak megfelelő, jól fizető állásokat kell kilátásba helyeznie, egyenlő lehetőségeket biztosítva a férfiak és a nők számára, valamint a környezetvédelem szem előtt tartásával;

13.  hangsúlyozza, hogy bár az ökoiparágak jelenleg 3,4 millió munkahelyet biztosítanak és a becslések szerint 319 millió eurós éves forgalmat bonyolítanak, a regionális növekedési, valamint a foglalkoztatási lehetőségekkel és a környezeti haszonnal kapcsolatos potenciál továbbra is kiaknázatlan, és ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy magas lesz a tétlenség ára;

14.  hangsúlyozza, hogy az ökoinnováció sikerre viteléhez célzottabb és hosszú távú befektetésre van szükség, amelynek egyebek mellett különösen ki kell terjednie az oktatás és a képzés, a kutatás és fejlesztés, az infrastruktúra stb. területeire;

15.  üdvözli a meglévő egyetemi és gyakornoki programokat, amelyek középpontjában az ökológiai, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság áll; hangsúlyozza, hogy a fenntartható munkahelyek fejlesztésével kapcsolatban új oktatási igényeknek kell megfelelni;

16.  határozottan meg van győződve arról, hogy a piacgazdaságon alapuló környezeti politika a növekedés és foglalkoztatás motorja lehet a gazdaság minden területén; hangsúlyozza, hogy a kiszámítható, beruházásbarát keretfeltételek jelentik az alapot, amely lehetővé teszi az innovatív cégek számára, hogy a lehető legjobban kihasználják e lehetőségeket a környezet és a munkavállalók érdekében;

17.  elismeri, hogy a vadonatúj gazdasági területeket megnyitó átállás vonzó lehet a munkavállalók fiatal nemzedéke számára, és új munkalehetőségeket teremthet az ökoinnováció palettáján;

Az ökoinnováció fogalma

18.  üdvözli az „Innováció a fenntartható jövőért – Az ökoinnovációs cselekvési terv (Eco-AP)” című bizottsági közleményt (COM(2011)0899);

19.  hangsúlyozza az ökoinnováció potenciális szinergia-hatásait a fenntartható, minőségi munkahelyek létrehozásában, a környezetvédelemben és a gazdasági függőség csökkentésében;

20.  hangsúlyozza az ökoinnováció fogalmának tágabb értelmezését, mivel definíciója szerint minden olyan innováció ide tartozik, amely a fenntartható fejlődésre irányul a környezetre gyakorolt hatások csökkentése és a források sokkal hatékonyabb és felelősségteljesebb felhasználása révén;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel az ökoinnováció különböző értelmezéseit és a hozzá kapcsolódó kihívásokat, valamint alakítson ki közös értelmezést arra vonatkozóan, hogy milyen különböző stratégiai lehetőségeket rejt magában az ökoinnováció a jövőre nézve;

22.  hasznosnak ítéli az Eurostatnak a zöld munkahelyekre vonatkozó azon meghatározását (a környezetvédelmi áruk és szolgáltatások ágazatában), amely szerint a zöld technológiáknak és termékeknek környezetvédelmi vagy erőforrás-gazdálkodási céllal kell rendelkezniük elsődleges célkitűzésként azért, hogy elkerülhetőek legyenek a különböző statisztikák, de fontosnak tartja, hogy tovább pontosítsa a zöld munkahelyek és növekedés uniós szintű egységes definícióját, amely többek között magában foglalná a tömegközlekedési szektort is; megfontolandónak tartja a „zöld munkahelyek” átfogóbb meghatározását, amely következő lépésként kiterjed a kiegészítő munkákra/tevékenységekre is;

23.  rávilágít az ökoinnovációban rejlő, még kiaknázatlan előnyös környezeti lehetőségekre, mivel azok várhatóan segítenek csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, az egyéb szennyeződéseket és a hulladéktermelést, többek között az újrahasznosítható anyagok szélesebb körű felhasználásával és minőségi termékek gyártásával, amelyek kevesebb hatást gyakorolnak a környezetre, valamint elősegítik a környezetbarátabb gyártási folyamatokat és szolgáltatásokat; hangsúlyozza, hogy szükség van olyan célzott intézkedésekre, amelyek az ökoinnováció kereskedelmi hasznosítása és az ehhez kapcsolódó termékek és szolgáltatások nemzetközi elterjedése előtti akadályok legyőzésére irányulnak;

24.  kéri a Bizottságot, hogy a fenntartható növekedés előmozdítása érdekében illesszen be egyedi ökoinnovációs ajánlásokat is az Európai Szemeszterbe;

25.  elismeri, hogy az ökoinnováció egyértelmű lehetőséget biztosít az új piaci rés vállalkozásai, a kis- és középvállalkozások (kkv-k), az egyedi kezdeményezéssel előálló személyek, az önfoglalkoztatók és a vállalkozók számára abban, hogy az új piacok és üzleti modellek előnyeit élvezzék, illetve hogy a hagyományos gazdasági ágazatokban a fenntartható, erőforrás-hatékony termelési és munkamódszerek kiigazításával lehetőséget kínáljanak a meglévő munkahelyek zöldebbé tételére;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az ökoinnovációs szakpolitika szisztematikus megközelítését olyan szilárd keretrendszerbe foglalt feltételekkel, amelyek lehetővé teszik az egyenlő versenyfeltételeket az ökoinnovációs vállalkozások számára, valamint olyan infrastruktúrával, amely lehetővé teszi a vállalkozások és a fogyasztók számára, hogy fenntartható alternatívákat válasszanak;

27.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közintézmények első fogyasztóként betöltött szerepének fokozása érdekében dolgozzanak ki ökoszabványokat a közbeszerzési eljárásokra;

28.  megjegyzi különösen a megfelelő képzéshez és készségfejlesztéshez való hozzáférés jelentőségét az ökoinnováció keretében, mind a munkaadók szükséges felkészültségű munkaerővel történő ellátása szempontjából, mind pedig a fiatalok megfelelő tudással, készségekkel és kompetenciákkal való felruházása tekintetében, amelyeknek köszönhetően hozzájutnak a kialakuló innovatív munkavállalási lehetőségekhez, és amelyek megkönnyítik a munkavállalók átáramlását a hanyatlófélben levő ágazatokból az új, zöld ágazatokba; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a vidéki gyakorlati képzési lehetőségek és a szakképzés egyéb formái nyújtotta lehetőségeket ezen új készségek kialakításában;

29.  javasolja a fiatalokban a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás tekintetében rejlő kreatív és innovatív lehetőségek előmozdítását, és a finanszírozáshoz való hozzáférésük javítását.

Az Európai Unió, a tagállamok és a régiók

30.  hangsúlyozza, hogy az ökoinnovációs elképzelést valamennyi szakpolitikai területen érvényesíteni kell, mivel az ökoinnováció horizontális politikai terület; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az együttműködést a minisztériumok és szakpolitikák szintjén, valamint rendszeresen felügyeljék a szóban forgó szakpolitikák végrehajtását;

31.  felszólítja a kulcsfontosságú feleket, hogy minden egyes ágazatban folytassanak együttműködést a zöld növekedés, az innováció és a munkahelyek területén, valamint vegyék hasznát a meglévő eszközöknek, mint például

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki új jogszabályokat és erősítsék meg a meglévőket, amelyek a megújuló energiaforrások és a növekvő energiahatékonyság fejlesztését és használatát célozzák meg, miközben jogbiztonságot és egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak, és fellendítik a köz- és magánbefektetéseket;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák e szakpolitikák összehangoltságát, valamint kiemelten támogassák a regionális partnerkapcsolatokat és a határon átnyúló kezdeményezéseket a növekedés, az innováció, a munkahelyek, valamint a férfiak és a nők számára biztosított egyenlő lehetőségek tekintetében;

34.  felhívja a figyelmet az ökoinnovációs szemléletváltás által kínált munkahelyteremtési lehetőségekre egy fenntartható gazdaságban; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson olyan platformot, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy összehangolják erőfeszítéseiket az új, fenntartható munkahelyek és növekedés megteremtése terén;

35.  sürgeti a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaival való foglalkozás során a munkalehetőségek tekintetében osszák meg egymással tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat;

36.  kéri az ökoinnováció elképzelésének horizontális beépítését a strukturális és kohéziós alapokba; javasolja, hogy a helyi és a regionális hatóságok az egyes tagállamok jogi és intézményi felépítésével összhangban fogadjanak el olyan fejlesztési stratégiákat, amelyek összhangban vannak az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel, és a céljuk új munkahelyek teremtése egy fenntartható gazdaságban;

37.  úgy véli, hogy a meglévő és javasolt uniós környezeti jogszabályok révén jelentős lehetőség adódik új munkahelyek teremtésére olyan területeken, mint a levegő, a talaj és a víz, az energia, a közszolgáltatások, a mezőgazdaság, a közlekedés, a turizmus, az erdészeti és a környezetgazdálkodás, és felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre e jogszabályokat;

38.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatbarát technológiákba való beruházások biztosítása érdekében sürgősen javítani kell az Unió szén-dioxid-piacának hatékonyságát;

39.  sürgeti az alapvető kutatások és az ipari innováció, valamint az innováció és a gyártási folyamatok közötti szorosabb kapcsolatot; sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezzen ökoinnovációra vonatkozó kutatási/konzultációs esettanulmányokat minden egyes tagállamra nézve;

40.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli ökológiai innováció az Unió határain kívül is nagyobb erőforrás-hatékonyságra ösztönöz, ezáltal csökkentve a globális erőforrások kimerítését; ezért határozottan kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos nemzeti stratégáikat, és nemzetközi fórumokon osszák meg egymással ismereteiket;

41.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ökoinnováció legjobb gyakorlatai jobban illeszkedjenek a reálgazdaságba annak érdekében, hogy az elért eredmények az emberek hétköznapi életében is láthatóbbak legyenek;

42.  hangsúlyozza, hogy az innováció és az ökoinnováció alapját a kutatás adja; rámutat, hogy az ökoinnováció nagy növekedési lehetőségeket kínál, és hogy Európának esélye van arra, hogy a világ vezető térsége legyen e területen, ami egyúttal lehetőségeket nyit új, minőségi munkahelyek előtt is;

43.  úgy véli, hogy az ökoinnováció teljes mértékben összhangban van a strukturális alapok következő programozási időszakának kutatási, innovációs, éghajlati és a környezet terén való beruházási prioritásaival;

44.  hangsúlyozza, hogy a társaságok, az oktatási szektor, valamint a helyi és regionális hatóságok közötti partnerségek és szinergiák létfontosságú szerepet játszhatnak a megfelelő képzés biztosításában – amely magában foglalja a férfiak és a nők számára is a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségekre való felkészítést, a pályaorientációt, a minőségi, fizetett szakmai gyakorlati képzést és a kettős tanulás lehetőségeit –, széleskörű hozzáférést téve lehetővé az ökoinnovációnak köszönhetően létrejövő foglalkoztatási lehetőségekhez és kiemelkedő minőségi munkahelyekhez;

45.  ösztönzi a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre ösztönzőket a vállalkozások és különösen a kkv-k számára, elősegítve a magánbefektetések számának növekedését a kutatás és a fejlesztés (K+F) terén; e tekintetben üdvözli az ökoinnovációs cselekvési tervet;

46.  nyomatékosan kéri a tagállamokat a határokon átnyúló együttműködés javítására a technológiák és a legjobb gyakorlatok EU-ban történő terjesztése érdekében, ezáltal növelve az európai vállalkozások versenyképességét;

47.  kéri, hogy az ökoinnováció legjobb eredményei részesüljenek támogatásban különösen a fejlődő országokban, ahol – például a faszén előállításának hatékonyabb eljárásai, a komposztáló WC-k , a megújuló energiaforrások használata, a víztisztító-rendszerek és sok más innováció – jelentős mértékben és viszonylag alacsony költségen javíthatják az életszínvonalat és az egészségügyi helyzetet, serkentően hatva a vállalkozói szellemre és a foglalkoztatásra;

48.  a magas minőségű zöld munkahelyekre történő, szociális szempontból felelősségteljes átállás biztosításának keretében nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy mihamarabb használják fel az Európai Szociális Alapot a munkavállalók felkészítésére, képzésére és továbbképzésére irányuló programok megvalósításához;

Az ökoinnováció finanszírozása

49.  rámutat az adópolitikák által kínált előnyökre, és kéri a tagállamokat, hogy az ökoinnováció ösztönzése érdekében a jövőben az adókat ne a foglalkoztatásra, hanem a forrásfelhasználásra és a szennyezésre összpontosítsák;

50.  sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg azokat a környezetvédelmi szempontból káros anyagokat, amelyek „olyan kormányzati fellépések következményei, amelyek előnyhöz juttatják a fogyasztókat vagy a termelőket annak érdekében, hogy kiegészítsék jövedelmüket vagy csökkentsék költségeiket, mindeközben azonban hátrányba szorítják a tisztán környezetvédelmi eljárásokat”; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadjanak el az e fogalommeghatározáson alapuló konkrét terveket a környezetvédelmi szempontból káros valamennyi támogatás fokozatos felszámolására vonatkozóan;

51.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi szempontból káros valamennyi támogatást – köztük a megújuló energiaforrások nem hatékony felhasználását ösztönző támogatások és a fosszilis tüzelőanyag támogatását – 2020-ig fokozatosan számolják fel, és a nemzeti reformprogramokon keresztül tegyenek jelentést az előrehaladásról;

52.  hangsúlyozza, hogy az ökoinnovációnak hasznosítania kell az „Innovatív Unió” és „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezések kialakulóban lévő uniós pénzügyi eszközeit és konstrukcióit, illetve a 2013 utáni kohéziós politikát és a Horizont 2020 kezdeményezést;

53.  fontosnak tartja, hogy az ökoinnovációk és a környezetbarát technológiák pénzügyileg és versenyképesség tekintetében hosszú távon életképesek legyenek; úgy véli, hogy közfinanszírozás esetén az állami beruházásoknak ösztönöznie kellene a környezetbarát termelési módszereket;

54.  üdvözli a közös agrárpolitika keretében meglévő, illetve a COSME, a „Horizont 2020” és a LIFE program által nyújtott, ökoinnovációval kapcsolatos finanszírozási lehetőségeket, ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozza, hogy további finanszírozást kell rendelkezésre bocsátani a már elért ökoinnovációs eredmények gyakorlati alkalmazásának fokozása érdekében;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a szükséges eszközöket és állapítson meg megfelelő költségvetési forrásokat annak biztosítása érdekében, hogy az ökoinnováció terén a CIP és a „Horizont 2020” keretprogram közötti átmenet gördülékeny legyen, és hogy enyhítsen a kis- és középvállalkozásokra nehezedő eljárási terheken; emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú a nemeknek a finanszírozás valamennyi szakaszára és aspektusára kiterjedő döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvétele;

56.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiáikba illesszék be az ökoinnovációt, mint a zöld gazdaság, a növekedés és az új munkahelyek előmozdításának eszközét, ezáltal egyenlő alapon biztosítva a vállalkozói szellem kifejlődését, és alátámasztva az együttműködést az oktatás, az üzleti világ és a tudományos élet között;

57.  hangsúlyozza, hogy a 2012-es ökoinnovációs pályázati felhívás jelenleg prioritásként meghatározott területei néhány kiemelt célterületet jelentenek, az ökoinnovációs kezdeményezés olyan átfogó program, amely különböző ágazatokban támogatja az ökoinnovációs projekteket; ezért ismételten hangsúlyozza, hogy minden ágazatnak és üzleti tevékenységnek jogosultnak kell lennie a támogatásra;

58.  felkéri különösképpen a Bizottságot, hogy működtessen világosan meghatározott, összpontosított és megerősített forrásokat az ökoinnováció és annak elterjesztésére vonatkozó piacszimulációs projektek, kockázati tőke, hálózatépítés és nemzetköziesítés, valamint ezeknek a kkv-k általi uniós értékesítése számára;

59.  meg van győződve arról, hogy az ökoinnovációs kezdeményezés prioritásaiban hangsúlyosabban meg kellene jelennie annak, hogy képesnek kell lennünk számolni a globalizációval és annak a következő finanszírozási időszakban az Unió gazdaságára és az ellátási láncokra gyakorolt hatásaival, mivel az új üzleti modellek kezdik átszervezni a hagyományos ellátási láncokat;

60.  úgy véli, hogy a kkv-k és a szövetkezetek potenciális lehetőségei az ökoinnováció előmozdítása terén még nincsenek kihasználva; kéri ezért, hogy bocsássanak egyedi finanszírozási lehetőségeket a kkv-k és a szövetkezetek számára az ökoinnovációval kapcsolatos elgondolásaikkal kapcsolatban;

61.  meggyőződése, hogy a kapacitásépítés és a hálózatépítés lehetőségeinek javítása érdekében innovatív pénzügyi eszközökre van szükség;

62.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozás növekedésével egyidejűleg egyszerűsíteni kell a finanszírozási eljárásokat;

63.  rámutat arra, hogy a jövőbeli kohéziós politika az uniós régiókra vonatkozó előzetes feltételrendszerként magában foglal egy intelligens szakosodási stratégiát is; arra ösztönzi a régiókat, hogy indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat az összes célcsoport számára annak érdekében, hogy regionális és nemzeti intelligens szakosodási stratégiáikba integrálják az ökoinnovációt;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 74. E, 2012.3.13., 11. o. (2) HL C 264. E, 2013.9.13., 59. o. (3) HL C 56. E, 2013.2.26., 106. o. (4) HL C 251. E, 2013.8.31., 75. o. (5) HL C 199. E, 2012.7.7., 15. o. (6) HL C 380. E, 2012.12.11., 89. o. (7) HL C 377. E, 2012.12.7., 108. o. (8) HL C 332. E, 2013.11.15., 81. o. (9) HL C 308. E, 2011.10.20, 6. o. (10) HL C 353. E, 2013.12.3., 38. o. (11) HL C 81. E, 2011.3.15, 115. o. (12) HL C 56. E, 2013.2.26., 1. o.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeletek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (13283/1/2013 – C7-0411/2013 – 2011/0039(COD))

P7_TA(2013)0585 A7-0421/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjára (13283/1/2013– C7–0411/2013),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2011)0082) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1) ,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0421/2013),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a tagállamok és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

4.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjen az ezen állásfoglaláshoz csatolt valamennyi nyilatkozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az 1225/2009/EK rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével és az 597/2009/EK rendelet 25. cikkének (6) bekezdésével kapcsolatos közös nyilatkozat

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság véleménye szerint az 1225/2009/EK rendelet 15. cikke (6) bekezdésének és az 597/2009/EK rendelet 25. cikke (6) bekezdésének beillesztése kizárólag az említett rendeleteknek az e rendelet általi módosításuk előtti egyedi sajátosságai alapján indokolt. Következésképpen az olyan rendelkezések beillesztése, amilyeneket e cikkek is tartalmaznak, kizárólag az említett két rendelet esetében hajtható végre, és nem képez precedenst a jövőbeli jogalkotás vonatkozásában.

A félreértéseket elkerülendő az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság értelmezése szerint az 1225/2009/EK rendelet 15. cikkének (6) bekezdése, valamint az 597/2009/EK rendelet 25. cikkének (6) bekezdése nem ír elő a 182/2011/EU rendeletben előírtaktól eltérő vagy azokhoz képest további döntéshozatali eljárásokat.

A tagállamok nyilatkozata a 182/2011/EU rendelet 3. cikke (4) bekezdésének és 6. cikke (2) bekezdésének az 1225/2009/EK és az 597/2009/EK rendelet szerinti dömpingellenes és kiegyenlítővám-eljárásokkal kapcsolatos alkalmazásáról

Azon tagállamok, amelyek a 182/2011/EU rendelet 3. cikkének (4) bekezdése vagy 6. cikkének (2) bekezdése alapján az 1225/2009/EK és az 597/2009/EK rendelet (az „alaprendeletek”) szerinti, dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos intézkedéstervezet módosítását javasolják:

a)  gondoskodnak a módosítási javaslatnak az alaprendeletekben foglalt határidőket tiszteletben tartó, megfelelő időben való megtételéről, igazodva annak szükségességéhez, hogy a Bizottságnak elegendő idő álljon rendelkezésére az esetleges közzétételi eljárás lefolytatására és a javaslat megfelelő vizsgálatára, illetve a bizottság is elegendő idővel rendelkezzen a módosított intézkedéstervezetet tartalmazó javaslat vizsgálatához;

b)  gondoskodnak arról, hogy a javasolt módosítás összhangban legyen az Európai Unió Bíróságának az alaprendeletekről alkotott értelmezésével, valamint a vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel;

c)  írásbeli indokolással szolgálnak, amelyben kifejtik legalább azt, hogy a javasolt módosítás hogyan kapcsolódik az alaprendeletekhez és a vizsgálat során megállapított tényekhez, de kitérhetnek a módosítást javasoló tagállam által megfelelőnek ítélt egyéb érvekre is.

A Bizottság nyilatkozata

az 1225/2009/EK és az 597/2009/EK rendelet szerinti dömpingellenes és kiegyenlítővám-eljárásokról

A Bizottság elismeri annak fontosságát, hogy a tagállamok megkapják az 1225/2009/EK és az 597/2009/EK rendeletben (az „alaprendeletek”) előírt információkat, amelyek így megkönnyíthetik számukra a teljes körű tájékoztatáson alapuló döntéshozatalt, és úgy fog eljárni, hogy e cél teljesüljön.

* * *

Az esetleges kétségeket elkerülendő a Bizottság szerint a 182/2011/EU rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti konzultációkra való hivatkozás úgy értelmezendő, mint amely a Bizottság számára – a rendkívüli sürgősségű esetek kivételével – kötelezővé teszi a tagállamokkal való konzultációt az ideiglenes dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámok elfogadását megelőzően.

* * *

A Bizottság gondoskodni fog az 1225/2009/EK és az 597/2009/EK rendeletben előírt dömpingellenes és kiegyenlítővám-eljárások valamennyi aspektusának hatékony kezeléséről – ideértve a tagállamok módosítási javaslattétellel kapcsolatos lehetőségét is –, hogy biztosítsa az alaprendeletekben meghatározott határidők, illetve érdekelt felekkel szemben keletkeztetett kötelezettségek tiszteletben tartását, illetve azt, hogy a végül bevezetett intézkedések összeegyeztethetőek legyenek a vizsgálati eredményekkel, valamint az Európai Unió Bíróságának az alaprendeletekről alkotott értelmezésével, és igazodjanak az Unió nemzetközi kötelezettségeihez is.

A Bizottság nyilatkozata az egységes szerkezetbe foglalásról

A közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeletek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadása céljából adott felhatalmazás és végrehajtási hatáskörrel való felruházás tekintetében történő módosításáról szóló 38/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet a szóban forgó jogi aktusok jelentős számú módosítását vonja maga után. Az érintett jogi aktusok érthetőségét javítandó a Bizottság a két rendelet elfogadását követően a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb 2014. június 1-jéig javasolni fogja azok egységes szerkezetbe foglalását.

A Bizottság nyilatkozata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról

A közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeletek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel és a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadása céljából adott felhatalmazás és végrehajtási hatáskörrel való felruházás tekintetében történő módosításáról szóló 38/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel összefüggésben a Bizottság emlékeztet az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 15. pontjában foglalt azon kötelezettségvállalására, amely szerint teljes körű tájékoztatást és dokumentációt nyújt a Parlament számára a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel való találkozókról.

(1) HL C 251. E, 2013.8.31., 126. o.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjáról a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadása céljából felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörrel való felruházás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (13284/1/2013 – C7-0408/2013 – 2011/0153(COD))

P7_TA(2013)0586 A7-0419/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (13284/1/2013 – C7‑0408/2013),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2011)0349) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0419/2013),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

4.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről, az állásfoglaláshoz csatolt valamennyi nyilatkozattal együtt;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Együttes nyilatkozat a 3030/93/EGK rendeletről és az 517/94/EK rendeletről

A 3030/93/EGK rendelet 2. cikkének (6) bekezdésében, 6. cikkének (2) bekezdésében, 8. és 10. cikkében, 13. cikkének (3) bekezdésében, 15. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésében és 19. cikkében, a 3030/93/EGK rendelet IV. melléklete 4. cikkének (3) bekezdésében, a 3030/93/EGK rendelet VII. melléklete 2. cikkében, 3. cikkének (1) és (3) bekezdésében, valamint az 517/94/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében, 5. cikkének (2) bekezdésében, 12. cikkének (3) bekezdésében, illetve 13. és 28. cikkében előírt eljárások a továbbiakban a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását szabályozzák. Megjegyzendő továbbá, hogy az említettek közül egyes cikkek a kereskedelmi védintézkedések elfogadására irányuló döntéshozatali eljárásokra vonatkoznak.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megítélése szerint a védintézkedéseket végrehajtási intézkedésekként kell kezelni. A fentebb tárgyalt hatályos rendeletek egyedi esetében azonban az intézkedések kivételesen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok formáját öltik, mivel a védintézkedések bevezetésére az alaprendeletek vonatkozó mellékleteinek módosítása révén kerül sor. Ez a fentebb említett hatályos rendeletek saját, egyedi struktúrájából fakad, következésképpen nem teremt precedenst a jövőbeli kereskedelemvédelmi, illetve egyéb védintézkedések kialakítása tekintetében.

A Bizottság nyilatkozata a kodifikációról

A közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása, valamint a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadása céljából felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörrel való felruházás tekintetében történő módosításáról szóló 38/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása jelentős számú módosítással fog járni a szóban forgó jogi aktusokban. Az érintett jogi aktusok olvashatóságát javítandó, a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül javasolni fogja azok kodifikációját, amint a két rendelet elfogadásra kerül, de legkésőbb 2014. június 1-jéig.

A Bizottság nyilatkozata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról

A közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet vonatkozásában, valamint a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadása céljából felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörrel való felruházás tekintetében történő módosításáról szóló 38/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet vonatkozásában a Bizottság emlékeztet az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (15) bekezdésében tett kötelezettségvállalására, mely szerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit.

(1) Elfogadott szövegek 2012.11.22., P7_TA(2012)0447.

Az Európai Parlament által 2013. december 12-én elfogadott módosítás a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számlákhoz való hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2013)0266 – C7-0125/2013 – 2013/0139(COD))(1)

P7_TA(2013)0587 A7-0398/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1 eltérő rendelkezés hiányában]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)

P7_TA(2013)0587 A7-0398/2013

a Bizottság javaslatához

P7_TA(2013)0587 A7-0398/2013

---------------------------------------------------------

P7_TA(2013)0587 A7-0398/2013

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE
a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számlákhoz való hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdése alapján a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. A belső piac széttagoltsága káros az Unió versenyképességére, a növekedésre és az Unión belüli munkahelyteremtésre. A belső piac megvalósítása szempontjából elengedhetetlen a megfelelő működését gátló közvetlen és közvetett akadályok elhárítása. A lakossági pénzforgalmi szolgáltatások terén hozott, belső piaccal összefüggő uniós intézkedések már jelentős mértékben hozzájárultak a pénzforgalmi szolgáltatók határokon átnyúló tevékenységének fejlesztéséhez, a fogyasztói döntések megalapozottabbá tételéhez és az ajánlatok minőségének, valamint átláthatóságának erősítéséhez.

(2)  Ezzel összefüggésben a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) (a továbbiakban: a pénzforgalmi irányelv) alapvető átláthatósági követelményeket állapított meg a pénzforgalmi szolgáltatók által a fizetési számlákkal összefüggésben nyújtott szolgáltatások után felszámított díjakra vonatkozóan. Ez lényegesen megkönnyítette a pénzforgalmi szolgáltatók tevékenységét, mivel egységes szabályokat hozott létre a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása és a biztosítandó információk tekintetében, csökkentette az adminisztratív terheket és költségmegtakarítást tett lehetővé a pénzforgalmi szolgáltatók számára.

(2a)  A belső piac zökkenőmentes működése és a modern, szociális piacgazdaság fejlődése egyre inkább a pénzforgalmi szolgáltatások egyetemes biztosításától függ. Mivel a fizetési szolgáltatók a piac logikájával összhangban hajlamosak a kereskedelmi szempontból vonzóbb fogyasztókra összpontosítani, és így bizonyos esetekben a kereskedelmi szempontból sérülékenyebb fogyasztók számára nem biztosítják ugyanazt a termékválasztékot, az erre vonatkozó új jogszabálynak az Unió intelligens gazdasági stratégiájának a részét kell képeznie.

(3)  A Bizottságnak szóló ajánlásokkal az alapvető banki szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló, 2012. július 4-i európai parlamenti állásfoglalásban(5) foglaltaknak megfelelően azonban a lakossági banki ágazat belső piacának javítása és fejlesztése terén sok még a tennivaló. Az ilyen fejlesztéseknek együtt kell járniuk azzal, hogy az uniós pénzügyi szektor a vállalkozások és fogyasztók kiszolgálójává váljon. Jelenleg a díjak átláthatóságának és összehasonlíthatóságának hiánya, valamint a fizetésiszámla-váltás nehézségei akadályozzák továbbra is a teljes mértékben integrált piac kialakítását. Kezelni kell a lakossági bankszektorban az eltérő termékminőség és az alacsony fokú verseny problémáját, és magas szintű normákat kell elérni.

(4)  A belső piac jelenlegi feltételei visszatarthatják a pénzforgalmi szolgáltatókat attól, hogy gyakorolják a letelepedés vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságához való jogukat az Unió területén, mivel nehézséget jelent számukra, hogy egy új piacra való belépéskor ügyfeleket szerezzenek. Egy új piacra való belépés gyakran komoly befektetést jelent. Az ilyen befektetés csak akkor indokolt, ha a szolgáltató az adott piacon elegendő lehetőséggel és megfelelő fogyasztói kereslettel számolhat. A fogyasztóknak a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások terén megnyilvánuló alacsony mobilitása nagymértékben magyarázható a díjak és a kínált szolgáltatások átláthatóságának és összehasonlíthatóságának hiányával, valamint a fizetésiszámla-váltással kapcsolatos nehézségekkel. Ezek a tényezők a keresletet is elfojtják. Ez különösen érvényes határokon átnyúló kontextusban.

(5)  Emellett a hatályos nemzeti szabályozási keretek széttagoltsága jelentős akadálya lehet a belső piac megvalósításának a fizetési számlák terén. A fizetési számlákra – különösen a díjak összehasonlíthatóságára és a fizetésiszámla-váltásra – vonatkozó, jelenlegi nemzeti szintű előírások eltérőek. A számlaváltásra vonatkozó egységes, kötelező uniós intézkedések hiánya nemzeti szinten különböző gyakorlatokhoz és intézkedésekhez vezetett. Ezek a különbségek még szembetűnőbbek a díjak összehasonlíthatósága terén, mert ebben a tekintetben még önszabályozó jellegű uniós szabályok sincsenek. Ha a bankok gyakorlatukat a nemzeti piacokra kezdik szabni és így az említett különbségek a jövőben még jelentősebbé válnak, az megemeli a határokon átnyúló működés költségét a belföldi szolgáltatók költségeivel szemben, és rontja a határokon átnyúló üzleti tevékenység vonzerejét. A határokon átnyúló belső piaci tevékenységet gátolják azok az akadályok, amelyekkel a fogyasztók kerülnek szembe, ha külföldön szeretnének fizetési számlát nyitni. A jelenleg fennálló korlátozó jogosultsági kritériumok megakadályozhatják az uniós polgárok Unión belüli szabad mozgását. Ha minden fogyasztó számára biztosított a fizetési számlához való hozzáférés, az lehetővé teszi a belső piacon való részvételüket, és azt, hogy kihasználják az belső piac előnyeit.

(6)  Emellett, mivel egyes potenciális ügyfelek nem nyitnak számlát, vagy azért, mert elutasítják őket, vagy pedig azért, mert nem kapnak megfelelő termékre vonatkozó ajánlatot, a pénzforgalmi szolgáltatások iránti potenciális keresletet jelenleg nem aknázzák ki teljes mértékben az Unióban. A fogyasztók szélesebb belső piaci részvétele tovább ösztönözné a pénzforgalmi szolgáltatókat arra, hogy új piacokra lépjenek be. Emellett a valamennyi fogyasztó fizetési számlához való hozzáférését biztosító feltételek megteremtése szükséges a belső piacon való részvételük előmozdításához és annak lehetővé tételéhez, hogy kiaknázzák az belső piac által kínált előnyöket.

(7)  A bankszektor önszabályozási kezdeményezés keretében foglalkozott a díjak átláthatóságával és összehasonlíthatóságával. Az erre vonatkozó iránymutatásról azonban nem született végleges megállapodás. A bankszámlaváltásra vonatkozóan az Európai Bankszektori Bizottság 2008-ban közös elveket állapított meg, amelyek tartalmaznak egy, az ugyanazon tagállamban található pénzforgalmi szolgáltatók által kínált bankszámlák közötti váltáskor alkalmazható mechanizmusmodellt. Tekintettel azonban nem kötelező jellegükre, az említett közös elvek alkalmazása az Unióban következetlen volt és nem járt kielégítő eredménnyel. A közös elvek továbbá csak a nemzeti szinten végrehajtott bankszámlaváltással foglalkoznak és nem terjednek ki a határokon átnyúló számlaváltásra. Végül, az alapszintű fizetési számlához való hozzáféréssel összefüggésben a ...-i 2011/442/EU bizottsági ajánlás(6) felkérte a tagállamokat arra, hogy legkésőbb hat hónappal az ajánlás közzétételét követően hozzák meg az ezen ajánlás alkalmazásának biztosításához szükséges intézkedéseket. Jelenleg csak néhány tagállam teljesíti az ajánlásban foglalt fő elveket.

(8)  Hosszú távon a hatékony és zökkenőmentes pénzügyi mobilitás lehetővé tétele érdekében alapvető egységes szabályrendszert létrehozni az alacsony fogyasztói mobilitás kérdésének kezelésére, mindenekelőtt a fizetési számlákkal összefüggő szolgáltatások és díjak összehasonlításának javítása és a fizetésiszámla-váltás ösztönzése érdekében, valamint annak elkerülésére, hogy azokat a fogyasztókat, akik más tagállamban szándékoznak számlát nyitni, hátrányos megkülönböztetés érje lakóhelyük alapján. Fontos továbbá megfelelő intézkedéseket elfogadni, amelyek előmozdítják a fogyasztók részvételét a fizetési számlák piacán. Ezek az intézkedések ösztönzik majd a pénzforgalmi szolgáltatók belépését a belső piacra és egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak, ezáltal fokozva a versenyt és a források hatékony elosztását az uniós lakossági pénzforgalmi piacon, ami a vállalkozások és a fogyasztók előnyére szolgál. Az átlátható díjinformációk és számlaváltási lehetőségek az alapszintű fizetési számlához való hozzáférés jogával együtt lehetővé teszik az uniós polgárok számára azt is, hogy az Unión belül könnyebben mozogjanak és vásároljanak, így kihasználhassák a teljes mértékben működőképes belső piac előnyeit a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások terén, és hozzájárulnak az e-kereskedelem növekedéséhez és a belső piac továbbfejlesztéséhez.

(8a)  Létfontosságú annak biztosítása is, hogy ez az irányelv ne akadályozza az innovációt a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások terén. Minden évben új technológiák válnak életképessé, amelyek meghaladottá tehetik a fizetési számlák jelenlegi modelljét. Különösen a mobil banki szolgáltatásokat, a P2P fizetési szolgáltatásokat és az értéktároló kártyákat ösztönözni kell a hagyományos banki szolgáltatások alternatívájaként.

(9)  Ez az irányelv a fogyasztók fizetési számláira alkalmazandó. Következésképp a vállalkozások számlái, még ha kis- vagy mikrovállalkozásról van is szó, az ad personam vezetett számlák kivételével nem tartoznak az irányelv alkalmazási körébe. Az irányelv nem terjed ki továbbá a megtakarítási számlákra, amelyek korlátozottabb fizetési funkciókkal rendelkezhetnek. Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá azon hitelkártyák sem, amelyek nem központi jelentőségűek az irányelv pénzügyi integráció fokozására és a belső piac működésére irányuló célkitűzéseinek elérését illetően.

(10)  Az irányelvben található fogalommeghatározások összhangban vannak más uniós jogszabályok fogalommeghatározásaival, és különösen a 2007/64/EK irányelv, valamint az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. március 14-i 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) fogalommeghatározásaival.

(11)  Fontos, hogy a fogyasztók megértsék a díjakat, össze tudják hasonlítani az egyes pénzforgalmi szolgáltatók ajánlatait, és megalapozott döntést tudjanak hozni arra vonatkozóan, hogy melyik számla felel meg a leginkább az igényeiknek. Nem hasonlíthatók össze a díjak, ha a pénzforgalmi szolgáltatók különböző terminológiát alkalmaznak ugyanarra a ▌szolgáltatásra és eltérő a nyújtott információ formátuma. Az egységesített terminológia a fizetési számlákhoz kapcsolódó legjellemzőbb pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó ▌egységes formátumú díjinformációval együtt segítheti a fogyasztókat a díjak megértésében és összehasonlításában.

(12)  A fogyasztók számára a lehető legtömörebb, egységesített és a különböző pénzforgalmi szolgáltatók közötti összehasonlítást megkönnyítő információ lenne a leghasznosabb. A fizetésiszámla-ajánlatok összehasonlítása céljából a fogyasztók rendelkezésére bocsátott eszközöknek többsíkúaknak kell lenniük, és azokat a fogyasztóknak tesztelniük kell. Ebben a szakaszban a gyors végrehajtás elősegítése érdekében a díjakkal kapcsolatos terminológiát csak a tagállamokban legjellemzőbb kifejezések és fogalommeghatározások tekintetében szabad egységesíteni.

(13)  A díjakkal kapcsolatos terminológiát a nemzeti illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, lehetővé téve a helyi piacok sajátosságainak figyelembevételét. ▌Amennyiben lehetséges, a díjakkal kapcsolatos terminológiát uniós szinten kell egységesíteni, ezáltal lehetővé téve az Unión belüli összehasonlítást. Az európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság) iránymutatást kell kidolgoznia, hogy segítse a tagállamokat a leginkább igénybe vett és a fogyasztóknak a legtöbbe kerülő szolgáltatások nemzeti szintű meghatározásában. Az egységesített terminológia tényleges alkalmazásának elérése érdekében az ilyen fogalommeghatározásoknak kellően tágnak kell lenniük.

(14)  Miután az illetékes hatóságok összeállították azt az átmeneti jegyzéket, amely nemzeti szinten a fizetési számlákhoz kapcsolódó legjellemzőbb szolgáltatásokat, valamint a kifejezéseket és fogalommeghatározásokat tartalmazza, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia azokat, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján meghatározza, melyek azok a szolgáltatások, amelyek a tagállamok többségében azonosak, és azok vonatkozásában egységesített uniós szintű kifejezéseket ▌javasoljon.

(15)  Annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben összehasonlíthassák a belső piacon alkalmazott fizetésiszámla-díjakat, a pénzforgalmi szolgáltatóknak a fizetési számlához kapcsolódó legjellemzőbb szolgáltatások jegyzékében szereplő összes szolgáltatás és a fizetési számla kapcsán felmerülő egyéb díjak tekintetében átfogó díjszabási dokumentumot kell a fogyasztók rendelkezésére bocsátaniuk. A díjszabási dokumentumnak lehetőség szerint az uniós szinten megállapított egységes kifejezéseket és fogalommeghatározásokat kell alkalmaznia. Ez hozzájárulna a fizetési számlák piacán versenyben álló hitelintézetek közötti egyenlő versenyfeltételek létrehozásához is. ▌Annak érdekében, hogy a fogyasztók segítséget kapjanak a fizetési számlájukkal összefüggésben fizetendő díjak megértéséhez, rendelkezésükre kell bocsátani egy glosszáriumot, amely legalább a fizetési számlához kapcsolódó ▌szolgáltatások világos, nem technikai jellegű és félreérthetetlen magyarázatát, továbbá a vonatkozó fogalommeghatározásokat és magyarázatokat tartalmazza. A glosszárium hasznos eszközként szolgál majd a díjak jelentésének jobb megértéséhez, és hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztók a fizetésiszámla-ajánlatok szélesebb választékából választhassanak. A pénzforgalmi szolgáltatók számára elő kell írni azt is, hogy díjmentesen és legalább évente tájékoztassák a fogyasztókat a fizetési számlájuk után felszámított valamennyi díjról és kamatról. Utólagos információt külön erre a célra szolgáló összefoglaló útján kell nyújtani. Ennek teljes áttekintést kell adnia a realizált kamatról, a felszámított díjakról, valamint a díjak és kamatlábak módosítására vonatkozó előzetes értesítésekről. A fogyasztó számára biztosítani kell az ahhoz szükséges információkat, hogy eligazodhasson a számlájához kapcsolódó díjköltségek és kamatok között és értékelhesse, hogy szükség van-e fogyasztási szokásainak megváltoztatására vagy szolgáltatóváltásra. ▌

(16)  A fogyasztók igényeinek kielégítése céljából biztosítani kell, hogy a fizetési számlákra vonatkozó díjinformáció pontos, egyértelmű és összehasonlítható legyen. Az EBH-nak ezért a nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt és fogyasztói teszteléseket követően végrehajtástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a díjszabási dokumentum és a díjkimutatás egységesített formája és az egységes jelölések tekintetében, azt biztosítandó, hogy azok a fogyasztók számára érthetők és általuk összehasonlíthatók legyenek. ▌A díjszabási dokumentumnak és a díjkimutatásnak egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lennie más dokumentumoktól. ▌

(17)  A vonatkozó uniós szintű terminológia Unión belüli következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamoknak elő kell írniuk a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy a fogyasztókkal folytatott kommunikáció során, ideértve a díjszabási dokumentumot és a díjkimutatást is, a hatályos uniós szintű terminológiát az átmeneti jegyzékben meghatározott, egyéb vonatkozó nemzeti szintű egységesített terminológiával együtt alkalmazzák. A díjszabási dokumentumban és a díjkimutatásban a pénzforgalmi szolgáltatók szolgáltatásaik vagy a fizetési számlák megjelölésére használhatnak márkaneveket, feltéve, hogy ez az egységesített terminológia mellett, és a kínált szolgáltatások vagy számla másodlagos megjelöléseként jelenik meg.

(18)  A független összehasonlító weboldalak hatékony eszközt jelentenek a fogyasztók számára: segítségükkel egyetlen helyen tudják értékelni a különböző fizetésiszámla-ajánlatok előnyeit. Ezek a weboldalak lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy – amennyiben szükségesnek tartják – részletesebb információt kapjanak, így megteremthetik a megfelelő egyensúlyt azon két igény között, hogy az információ egyértelmű és tömör, ugyanakkor teljes körű és átfogó is legyen. Emellett csökkenthetik a keresés költségeit, mivel a fogyasztóknak nem kell külön-külön beszerezniük az információt a pénzforgalmi szolgáltatóktól. Elengedhetetlenül fontos, hogy az ilyen weboldalakon közölt tájékoztatás megbízható, pártatlan és átlátható legyen, és hogy a fogyasztók értesüljenek e weboldalak létezéséről. Ennek érdekében az illetékes hatóságoknak tevékenyen tájékoztatniuk kell a fogyasztókat e weboldalakról.

(19)  Ahhoz, hogy tárgyilagos információt kaphassanak a ▌fizetési számlákra vonatkozó díjakról és kamatlábakról, a pénzforgalmi szolgáltatóktól független és nyilvánosan hozzáférhető összehasonlító weboldalakhoz kell hozzáférést biztosítani a fogyasztók számára. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy területükön legalább egy ▌függetlenül működő és nyilvánosan hozzáférhető weboldal díjmentesen a fogyasztók rendelkezésre álljon. Az említett összehasonlító weboldalakat üzemeltethetik illetékes hatóságok, egyéb állami hatóságok és/vagy akkreditált magánüzemeltetők, illetve a nevükben eljáró harmadik felek. A fogyasztók által a továbbiakban rendelkezésre álló összehasonlító weboldalakba vetett bizalom növelése érdekében tagállamoknak önkéntes akkreditációs rendszert kell létrehozniuk, lehetővé téve az összehasonlító weboldalak magánüzemeltetői számára, hogy a meghatározott minőségi kritériumoknak megfelelően akkreditációt kérelmezzenek. Amennyiben egy magánüzemeltetésű weboldal sem kap akkreditációt, illetékes hatóság vagy egyéb állami hatóság, illetve a nevében eljáró harmadik fél által üzemeltetett összehasonlító weboldalt kell létrehozni. Az ilyen weboldalaknak is meg kell felelniük a minőségi kritériumoknak.

(20)  A jelenlegi gyakorlat szerint a pénzforgalmi szolgáltatók gyakran más pénzügyi termékekkel vagy szolgáltatásokkal együtt, csomagban kínálnak fizetési számlát. Ez a gyakorlat lehetővé teheti a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy diverzifikálják ajánlataikat és versenyezzenek egymással, ami végső soron előnyös lehet a fogyasztók szempontjából. A Bizottság által a pénzügyi szektorban folytatott árukapcsolási gyakorlattal összefüggésben 2009-ben végzett tanulmány, valamint releváns konzultációk és a fogyasztói panaszok azonban rámutattak arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a fogyasztók által nem igényelt és a fizetési számlák szempontjából nem lényeges termékekkel – például lakásbiztosítással – egy csomagban is kínálhatják a bankszámlákat. Emellett azt is megállapították, hogy az említett gyakorlat csökkentheti az árak átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, korlátozza a fogyasztók vásárlási opcióit és hátrányosan befolyásolja mobilitásukat. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatók csomagban ajánlanak fizetési számlákat, a fogyasztók kapjanak tájékoztatást arról, hogy lehetséges-e a fizetési számlát külön megvásárolni, és ha igen, melyek a csomagba tartozó egyes egyéb pénzforgalmi termékek vagy szolgáltatások díjai és költségei. ▌

(21)  A fogyasztók számára csak akkor vonzó a bankszámlaváltás, ha a folyamat nem jár túlzott adminisztratív és pénzügyi teherrel. A pénzforgalmi szolgáltatók közötti fizetésiszámla-váltás folyamatának egyértelműnek, gyorsnak és biztonságosnak kell lennie. Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató a számlaváltási szolgáltatás után díjat számít fel, annak méltányosnak kell lennie és összhangban kell állnia a 2007/64/EK irányelv 45. cikkének (2) bekezdésével. A verseny fokozása céljából a bankszámlaváltást határokon átnyúló viszonylatban is meg kell könnyíteni. Tekintettel arra, hogy a váltás folyamata összetettebb lehet az egy országon belül lebonyolítottnál és szükségessé teheti, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók kiigazítsák és finomítsák belső eljárásaikat, ▌az eltérő tagállamban működő pénzforgalmi szolgáltatók közötti szolgáltatásváltás esetén hosszabb átmeneti időszakokat kell előirányozni.

(21a)  A tagállamok az olyan számlaváltások esetében, amikor mindkét pénzforgalmi szolgáltató a területükön található, az ezen irányelvben foglaltaktól eltérő rendelkezéseket hozhatnak vagy tarthatnak fenn, ha ez egyértelműen a fogyasztó érdekét szolgálja.

(22)  A fogyasztó szempontjából a váltásnak a lehető legegyértelműbbnek kell lennie. Ennek megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az átvevő pénzforgalmi szolgáltató legyen felelős az eljárásnak a fogyasztó nevében történő kezdeményezéséért és lebonyolításáért.

(23)  Főszabályként és feltéve, hogy a fogyasztók ezt jóváhagyták, az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak ▌a fogyasztó nevében el kell végeznie a rendszeres fizetési megbízások áthelyezését, valamint az esetlegesen fennmaradó egyenleg átutalását. E célból lehetővé kell tenni a fogyasztó számára, hogy egyetlen meghatalmazás aláírásával jóváhagyását adja vagy megtagadja a jóváhagyást az említett feladatok elvégzéséhez. A meghatalmazás megadása előtt a fogyasztót tájékoztatni kell a bankszámlaváltás lebonyolításához szükséges valamennyi lépésről.

(24)  Ahhoz, hogy a bankszámlaváltás sikeres legyen, szükség van az átadó pénzforgalmi szolgáltató együttműködésére. Az átvevő pénzforgalmi szolgáltató számára lehetővé kell tenni, hogy felkérje vagy a fogyasztót, vagy – szükség esetén – az átadó pénzforgalmi szolgáltatót azon információk átadására, amelyeket szükségesnek tart ahhoz, hogy a rendszeres fizetési megbízásokat az új fizetési számláról teljesíteni lehessen. A tájékoztatásnak azonban a bankszámlaváltás végrehajtásához szükséges mértékűre kell korlátozódnia, és az átvevő pénzforgalmi szolgáltató nem kérhet felesleges információt.

(25)  A félreirányított beérkező átutalások vagy beszedések miatt a fogyasztókra nem szabható ki büntetés, illetve nem érheti őket anyagi hátrány. Ez különösen fontos a fizető felek és a kedvezményezettek egyes kategóriái esetében, például a közműszolgáltatóknál, amelyek elektronikusan (például adatbázisban) tárolják az ügyfelek számlaadatait és sok ügyfélre vonatkozóan hajtanak végre nagyszámú időszakos tranzakciót.

(26)  A tagállamoknak garantálniuk kell, hogy azokat a fogyasztókat, akik fizetési számlát szándékoznak nyitni, ne érje hátrányos megkülönböztetés nemzetiségük vagy lakóhelyük alapján. Bár a pénzforgalmi szolgáltatók esetében alapvető annak biztosítása, hogy ügyfeleik ne használják jogellenes célokra, például csalásra, pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra a pénzügyi rendszert, nem korlátozhatják azon ügyfeleiket, akik fizetési számla más országban történő nyitása révén szeretnék kihasználni a belső piac kínálta előnyöket.

(27)  Az Unióban jogszerűen lakóhellyel rendelkező fogyasztókat állampolgárságuk vagy lakóhelyük miatt, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkében említett bármilyen más alapon hátrányos bánásmód nem érheti akkor, amikor az Unión belül fizetési számla nyitásáért folyamodnak, vagy számlájukhoz hozzá kívánnak férni. Emellett az alapszintű fizetési számlákhoz való hozzáférést a tagállamoknak a fogyasztó pénzügyi körülményeitől – például foglalkoztatási helyzetétől, jövedelmi szintjétől, hiteltörténetétől vagy fizetésképtelenségétől – függetlenül biztosítaniuk kell.

(28)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ezen irányelvben említett alapszintű fizetési számlákat a lakossági pénzforgalmi szolgáltatási üzletágban működő összes pénzforgalmi szolgáltató kínálja a fogyasztóknak, és hogy fizetési számlákat a rendes üzletvitel szerves részeként kínáljanak. A hozzáférés nem lehet túlzottan nehéz és nem járhat aránytalan költségekkel a fogyasztók számára. Az alapszintű fizetési számlához bármely tagállamban történő hozzáféréshez való jogot a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(8) összhangban kell biztosítani, különösen az ügyfél-átvilágítási eljárások tekintetében. Az említett irányelv rendelkezései önmagukban ugyanakkor nem szolgálhatnak ürügyként a kereskedelmi szempontból kevésbé vonzó ügyfelek elutasítására. A 2005/60/EK irányelv II. fejezete követelményeinek teljesítése érdekében mechanizmusokat kell bevezetni az állandó lakcímmel nem rendelkező fogyasztók, a menedékkérők és azon fogyasztók számára, akik tartózkodási engedéllyel nem rendelkeznek, de akiknek kitoloncolása jogi okokból nem lehetséges.

(28a)  Annak érdekében, hogy a szolgáltatók az alapszintű fizetési számlák felhasználóit megfelelő módon szolgálják ki, a tagállamoknak meg kell követelniük a szolgáltatóktól annak biztosítását, hogy a releváns személyzet megfelelő képzettséggel rendelkezzen, valamint hogy a fogyasztókat ne érintse kedvezőtlenül az esetlegesen felmerülő összeférhetetlenség.

(29)  A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak megkövetelését, hogy a pénzforgalmi szolgáltató ellenőrizze, hogy a fogyasztó rendelkezik-e ugyanazon a területen aktív és egyenértékű fizetési számlával, és hogy erről a fogyasztóval felelős nyilatkozatot írasson alá. A pénzforgalmi szolgáltató kizárólag az ezen irányelvben meghatározott esetekben utasíthatja el az alapszintű fizetési számla nyitása iránti kérelmet.

(29a)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a kérelmeket az ezen irányelvben előírt határidőkön belül dolgozzák fel, és hogy elutasítás esetén részletesen tájékoztassák a fogyasztót az elutasítás indokairól, kivéve, ha a tájékoztatás ellentétes lenne a nemzetbiztonság vagy a pénzügyi bűntettek elleni fellépés céljaival.

(30)  A fogyasztók számára garantálni kell az alapvető pénzforgalmi szolgáltatások egy bizonyos köréhez való hozzáférést. A tagállamok biztosítják, hogy mindaddig, amíg a fogyasztó az alapszintű fizetési számlát személyes céljaira használja, nincs korlát azon műveletek számát illetően, amelyeket az ezen irányelvben meghatározott árképzési szabályok szerint nyújtanak. A személyes célokra történő használat meghatározásakor a tagállamoknak az általános fogyasztói magatartást és a bevett kereskedelmi gyakorlatokat kell figyelembe venniük. Az alapszintű fizetési számlákhoz kapcsolódó szolgáltatásoknak magukban kell foglalniuk a készpénzbetét és a készpénzfelvétel lehetőségét. A fogyasztó számára lehetővé kell tenni olyan alapvető fizetési műveletek végrehajtását, mint a jövedelem vagy a juttatások fogadása, számlák vagy adók kifizetése, valamint áruk és szolgáltatások vásárlása, többek között beszedés, átutalás és fizetési kártya használata révén. Ezeknek a szolgáltatásoknak biztosítaniuk kell termékek és szolgáltatások online megvásárlását és lehetőséget kell adniuk a fogyasztóknak arra, hogy adott esetben a pénzforgalmi szolgáltató online banki eszközein keresztül fizetési megbízásokat kezdeményezzenek. Az alapszintű fizetési számla azonban nem korlátozódhat online használatra, mivel ez akadályt jelentene az internet-hozzáféréssel nem rendelkező fogyasztók esetében. A fogyasztók az alapszintű fizetési számlához kapcsolódóan nem kaphatnak hozzáférést folyószámlahitelhez. A tagállamok azonban lehetővé tehetik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók az alapszintű fizetési számlához kapcsolódóan jól elkülönülő szolgáltatásként folyószámlahitelt és egyéb hiteltermékeket kínáljanak, feltéve, hogy az alapszintű fizetési számlához való hozzáférést és használatot nem teszik függővé e hitelszolgáltatások igénybevételétől. Az ilyen szolgáltatásokért felszámított díjaknak átláthatónak és legalább olyan kedvezőnek kell lenniük, mint a szolgáltató szokásos árképzési politikája.

(31)  Az alapszintű fizetési számlát díjmentesen vagy méltányos díj felszámításával kell biztosítani annak érdekében, hogy a fogyasztók lehető legszélesebb köre számára legyen elérhető. A tagállamoknak elő kell írniuk a pénzforgalmi szolgáltatók részére, hogy az alapszintű fizetési számla mindenkor az a fizetési számla legyen, amelynek a tagállamokban meghatározott pénzforgalmi szolgáltatások minimumcsomagjának nyújtása tekintetében a legalacsonyabb a díja. Emellett a szerződésben meghatározott feltételek be nem tartása esetén a fogyasztót terhelő minden további díjnak szintén méltányosnak kell lennie, és sohasem lehet magasabb a szolgáltató szokásos árképzési gyakorlata szerinti díjaknál.

(32)  A pénzforgalmi szolgáltató csak rendkívüli körülmények között utasíthatja vissza az alapszintű fizetési számla nyitását vagy mondhatja fel a fizetésiszámla-szerződést, például a pénzmosásra és a terrorizmus finanszírozására, vagy a bűncselekmények megelőzésére és kivizsgálására vonatkozó jogszabályok be nem tartása esetén. Az elutasítást még ezekben az esetekben is csak az teheti indokolttá, ha a fogyasztó nem tartja be az említett jogszabályok előírásait, de az nem, hogy a jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzése túlságosan nagy terhet jelent vagy költséges.

(33)  A tagállamok biztosítják, hogy olyan intézkedések legyenek életben, amelyek felhívják a lakosság figyelmét az alapszintű fizetési számlák elérhetőségére, valamint a használatukra vonatkozó, ezen irányelvben előírt eljárásokra és feltételekre. A tagállamok biztosítják, hogy a kommunikációra vonatkozó intézkedések elegendőek, megfelelően célzottak, és kezelik a bankszámlával nem rendelkező, sérülékeny és mobilis fogyasztók egyedi igényeit. A pénzforgalmi szolgáltatóknak jól érthető tájékoztatást és megfelelő segítséget kell nyújtaniuk a fogyasztók számára a kínált alapszintű fizetési számlák sajátos jellemzőire, a kapcsolódó díjakra, a használat feltételeire, valamint azokra a lépésekre vonatkozóan, amelyeket a fogyasztóknak az alapszintű fizetési számla nyitásához való joguk gyakorlása során követniük kell. A fogyasztókat mindenekelőtt arról is tájékoztatni kell, hogy a kiegészítő szolgáltatások megvásárlása nem kötelező az alapszintű fizetési számlához való hozzáféréshez. Azon kockázat minimalizálása céljából, hogy a fogyasztók pénzügyileg kirekesztetté váljanak, a tagállamoknak javítaniuk kell – többek között az iskolákban – a pénzügyi oktatást és meg kell akadályozniuk a túlzott eladósodást. Emellett indokolt, hogy a tagállamok előmozdítsák a pénzforgalmi szolgáltatók azon kezdeményezéseit, amelyek megkönnyítik az alapszintű fizetési számla biztosításának és a pártatlan pénzügyi oktatásnak az összekapcsolását.

(34)  A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat, amelyek felhatalmazást kapnak ezen irányelv végrehajtásának biztosítására, valamint vizsgálati és jogérvényesítési hatáskörrel rendelkeznek. A kijelölt illetékes hatóságoknak függetleneknek kell lenniük a pénzforgalmi szolgáltatóktól és megfelelő forrásokkal kell rendelkezniük feladataik végrehajtásához. A tagállamok számára lehetővé kell tenni különböző illetékes hatóságok kijelölését az ezen irányelvben megállapított széles körű kötelezettségek érvényesítéséhez.

(35)  Az irányelvben meghatározott jogokból és elvekből eredő viták rendezése céljából a fogyasztóknak hozzáférést kell biztosítani hatékony és eredményes peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokhoz. Az alternatív vitarendezési eljárásokhoz egyszerű hozzáférést kell biztosítani, az illetékes testületeknek pedig – a szolgáltatók és a felhasználók kiegyenlített képviseletéhez hasonló – számos kritériumot kell teljesíteniük. Ezt a hozzáférést a 2013/…/EU irányelv a releváns szerződéses viták tekintetében már biztosítja. Emellett azonban a fogyasztóknak az ezen irányelvből eredő jogokat és kötelezettségeket érintő, a szerződéskötést megelőző viták esetén is hozzáférést kell biztosítani peren kívüli jogorvoslati eljárásokhoz, például ha megtagadják tőlük az alapszintű fizetési számlával való rendelkezést. Az ezen irányelvben meghatározott rendelkezéseknek való megfeleléshez szükséges a fogyasztók személyes adatainak feldolgozása. Az említett adatfeldolgozást a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9). szabályozza. Ennek az irányelvnek ezért összhangban kell lennie a 95/46/EK irányelvben meghatározott szabályokkal és az azokat végrehajtó nemzeti jogszabályokkal.

(36)  Az ezen irányelvben kifejtett célkitűzések elérése érdekében a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően hatáskört kell kapnia jogi aktusok elfogadására a számos tagállamban azonos pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó, uniós szinten egységesített terminológia, valamint az e kifejezésekhez kapcsolódó fogalmak meghatározása tekintetében.

▌

(38)  Első alkalommal ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől számított három éven belül, majd évente a tagállamoknak megbízható éves statisztikát kell beszerezniük a jelen irányelv által bevezetett intézkedések működéséről. Indokolt, hogy ehhez bármely megfelelő információforrást felhasználjanak, és az információkat el kell juttatniuk a Bizottsághoz. A kapott információk alapján a Bizottságnak éves jelentést kell kiadnia.

(39)  A piaci fejlemények, például új típusú fizetési számlák és pénzforgalmi szolgáltatások megjelenése, valamint az uniós jog egyéb területeinek fejleményei, illetve a tagállami tapasztalatok figyelembevétele érdekében négy évvel az irányelv hatálybalépését követően el kell végezni az irányelv felülvizsgálatát. A felülvizsgálat értékeli, hogy a bevezetett intézkedések hozzájárultak-e a fizetésiszámla-díjak fogyasztók általi jobb megértéséhez, a fizetési számlák összehasonlíthatóságához és a bankszámlaváltás megkönnyítéséhez. Azt is meghatározza, hogy hány alapszintű fizetési számla nyitására került sor és ezen belül mekkora azon fogyasztók száma, akik korábban nem rendelkeztek bankszámlával, továbbá hogy mennyi ideig tartották meg e számlákat, hány alapszintű fizetési számla nyitásának elutasítására, vagy hány ilyen típusú számla felmondására került sor, valamint hogy ez milyen okból történt és mekkora költséggel járt. Megvizsgálja azt is, hogy a határokon átnyúló bankszámlaváltást lebonyolító pénzforgalmi szolgáltatók számára biztosított meghosszabbított határidőket fenn kell-e tartani hosszabb időszakon keresztül. Értékeli továbbá, hogy a csomagban kínált termékek esetén a pénzforgalmi szolgáltatók által nyújtandó információra vonatkozó előírások elegendőek-e, illetve szükség van-e kiegészítő intézkedésekre. A Bizottságnak a jelentését – adott esetben jogalkotási javaslatokkal kiegészítve – be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(40)  Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartája által, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően elismert elveknek.

(41)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok továbbítása,

(41a)  A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a Bizottság általi jóváhagyás függvényében mentesítsenek pénzforgalmi szolgáltatókat alapszintű fizetési számlák kínálása alól. A Bizottságnak csak abban az esetben szabad jóváhagynia a mentesítést, ha egyenlő versenyfeltételek biztosítottak valamennyi pénzforgalmi szolgáltató között, a fogyasztók hozzáférési joga nem sérül, és nem áll fenn az alapszintű fizetési számlával rendelkező fogyasztók megbélyegzésének kockázata. A jóváhagyás nem eredményezheti azt, hogy egy tagállamban csak egyetlen pénzforgalmi szolgáltató kínáljon alapszintű fizetési számlát.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez az irányelv a fogyasztóknak az Unióban található pénzforgalmi szolgáltatók által az Európai Unión belül vezetett fizetési számlák után felszámított díjak átláthatóságára és összehasonlíthatóságára, valamint az Unión belüli fizetésiszámla-váltásra vonatkozó szabályokat rögzíti.

(2)  Az irányelv egyúttal meghatározza azon szabályok és feltételek keretét is, amelyekkel összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a fogyasztók számára az Unióban az alapszintű fizetési számla nyitásához és használatához való jogot.

(3)  Az alapszintű fizetési számla ezen irányelv szerinti nyitásának és használatának összhangban kell lennie a 2005/60/EK irányelv II. fejezetével.

(3a)  A 15–19. cikkek sérelme nélkül az alapszintű fizetési számlát ezen irányelv alkalmazásában fizetési számlának kell tekinteni.

(4)  Ez az irányelv az Unióban található pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)  „fogyasztó”: bármely természetes személy, aki nem kereskedelmi, üzleti vagy szakmai célból cselekszik;

aa)  „jogszerűen lakóhellyel rendelkező”: az Unió területén jogszerűen tartózkodó uniós vagy harmadik országbeli állampolgár helyzetére vonatkozó fogalom, ideértve a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-i Genfi Egyezmény, az ahhoz fűzött 1967. január 31-i jegyzőkönyv és más vonatkozó nemzetközi egyezmények értelmében menedékjogért folyamodó személyeket;

b)  „fizetési számla”: a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál;

c)  „pénzforgalmi szolgáltatás”: a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott pénzforgalmi szolgáltatás;

ca)  „a fizetési számlához kapcsolódó szolgáltatások”: a fizetési számla vezetéséhez kapcsolódó összes szolgáltatás, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatásokat és a 2007/64/EK irányelv 3. cikke g) pontjának hatálya alá tartozó fizetési műveleteket is;

d)  „fizetési művelet”: a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, -átutalás vagy -felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől;

e)  „pénzforgalmi szolgáltató”: a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének (9) bekezdésében meghatározott pénzforgalmi szolgáltató, kivéve a IV. fejezet alkalmazásában, ahol a tagállamok területén elhelyezkedő összes olyan pénzforgalmi szolgáltatót jelenti, amely a lakossági pénzforgalmi szolgáltatási üzletágban működik, és amely a fizetési számlákat a rendes üzletvitel szerves részeként kínálja;

f)  „fizetési eszköz”: a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének (23) bekezdésében meghatározott fizetési eszköz;

g)  „átadó pénzforgalmi szolgáltató”: az a pénzforgalmi szolgáltató, amely a rendszeres fizetési megbízások mindegyikére vagy némelyikére vonatkozó információkat átadja;

h)  „átvevő pénzforgalmi szolgáltató”: az a pénzforgalmi szolgáltató, amelyhez a rendszeres fizetési megbízások mindegyikére vagy némelyikére vonatkozó információk átadásra kerülnek;

i)  „fizető fél”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy fizetési számla tulajdonosa, és aki vagy amely az adott fizetési számláról fizetési megbízást engedélyez, vagy – a fizető fél fizetési számlája hiányában – az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy kedvezményezett fizetési számlájának javára fizetési megbízást ad;

j)  „kedvezményezett”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely valamilyen fizetési művelet tárgyát képező pénzeszközök szándékolt jogosultja;

k)  „díjak”: a fogyasztó által a pénzforgalmi szolgáltatónak a fizetési számlához kapcsolódó szolgáltatásokért vagy azokkal kapcsolatban adott esetben fizetendő mindenfajta díj és büntetés;

ka)  „betéti kamat”: a fizetési számlán letétbe helyezett összeg után a fogyasztónak fizetett bármilyen kamat;

l)  „tartós adathordozó” bármely olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó vagy a pénzforgalmi szolgáltató számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

m)  „számlaváltás”: a valamely fizetési számlán végrehajtott, átutalásra, rendszeres beszedésre és rendszeres beérkező átutalásokra vonatkozó rendszeres fizetési megbízások mindegyikére vagy némelyikére vonatkozó információknak a fogyasztó kérésére az egyik pénzforgalmi szolgáltatótól egy másik pénzforgalmi szolgáltatóhoz történő transzfere, ami történhet az egyik fizetési számla pozitív számlaegyenlegének a másikra való átutalásával vagy anélkül, illetve a korábbi számla lezárásával vagy anélkül. A számlaváltás nem vonja maga után, hogy az átadó pénzforgalmi szolgáltató átadja a szerződést az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak;

n)  „beszedés”: a fizető fél fizetési számláját megterhelő pénzforgalmi szolgáltatás, amely során a fizetési műveletet a kedvezményezett kezdeményezi, a fizető fél beleegyezésével;

o)  „átutalás”: a kedvezményezett fizetési számlájának egy fizetési művelet vagy sorozatos fizetési művelet útján történő jóváírására irányuló ▌pénzforgalmi szolgáltatás, amelyet a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlájáról indítanak, a fizető fél által adott megbízás alapján;

p)  „rendszeres fizetési megbízás”: a kedvezményezett fizetési számlájának sorozatos fizetési művelet útján, rendszeres időközönként történő jóváírására irányuló pénzforgalmi szolgáltatás, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél nála vezetett fizetési számlájáról, a fizető fél által adott megbízás alapján indít;

q)  „pénz”: bankjegyek, pénzérmék és számlapénz, valamint a 2009/110/EK irányelv 2. cikke (2) bekezdésében szereplő meghatározás szerinti elektronikus pénz;

r)  „keretszerződés": egyedi és sorozatos fizetési műveletek jövőbeni teljesítését szabályozó pénzforgalmi szolgáltatási szerződés, amely fizetési számla nyitására vonatkozó kötelezettséget és annak feltételeit is tartalmazhatja;

ra)  „munkanap”: a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének (27) bekezdésében meghatározott munkanap.

3. cikk

A fizetési számlákkal kapcsolatos egységesített terminológia

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 20. cikkben említett illetékes hatóságok összeállítják a fizetési számlákhoz kapcsolódó legjellemzőbb pénzforgalmi szolgáltatások nemzeti szintű átmeneti jegyzékét. A jegyzéknek legalább a nemzeti szinten rendelkezésre álló tíz legreprezentatívabb szolgáltatást tartalmaznia kell. A jegyzék minden azonosított szolgáltatás esetében tartalmazza a vonatkozó terminológiát és fogalommeghatározást, és a tagállami hivatalos nyelveken egy szolgáltatásra csak egy meghatározást lehet használni.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazása során az illetékes hatóságok a következő szolgáltatásokat veszik figyelembe:

a)  a fogyasztók által fizetési számlájukkal kapcsolatban a leggyakrabban igénybe vett szolgáltatások;

b)  a fogyasztók számára átfogóan és egységenként a legnagyobb teljes költséget generáló szolgáltatások;

Annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a feltételeket az (1) bekezdés alkalmazásában eredményesen érvényesítsék, az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikke alapján iránymutatást dolgoz ki, hogy azzal segítse az illetékes hatóságokat

(3)  A tagállamok ...*-ig [ezen irányelv hatálybalépése után 12 hónappal] értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben említett átmeneti jegyzékről. A tagállamok kérésre kiegészítő tájékoztatást nyújtanak a Bizottság részére azokról az adatokról, amelyek alapján a (2) bekezdésben említett feltételek figyelembevételével a jegyzékeket összeállították.

(4)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 24. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák a fizetési számlákhoz kapcsolódó azon pénzforgalmi szolgáltatások egységesített uniós terminológiáját (a (3) bekezdés szerint benyújtott átmeneti jegyzékek alapján), amelyek legalább a tagállamok többségében azonosak. Az egységesített uniós terminológiának egyértelműnek és szabatosnak kell lennie, és az közös kifejezéseket és fogalommeghatározásokat tartalmaz majd a közös szolgáltatásokra vonatkozóan. A tagállami hivatalos nyelveken egy szolgáltatásra csak egy meghatározást lehet használni.

(5)  A (4) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követően minden tagállam haladéktalanul, de legkésőbb egy hónapon belül beépíti a (4) bekezdés szerint elfogadott egységesített uniós terminológiát az (1) bekezdésben említett átmeneti jegyzékbe, és közzéteszi ezt a jegyzéket.

4. cikk

Díjszabási dokumentum és glosszárium

(1)  A tagállamok időben biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a fizetési számlára vonatkozó szerződés megkötése előtt átfogó díjszabási dokumentumot bocsássanak a fogyasztó rendelkezésére. A díjszabási dokumentumnak tartalmaznia kell a 3. cikk (5) bekezdésében említett legjellemzőbb szolgáltatások jegyzékében felsorolt, a fizetési számlához kapcsolódó összes rendelkezésre álló szolgáltatást és azok díjait. Tartalmaznia kell továbbá a számla kapcsán felszámolható összes egyéb díjat és kamatot. Annak érdekében, hogy a díjszabási dokumentumot meg lehessen különböztetni a kereskedelmi célú és a szerződésekkel kapcsolatos egyéb iratoktól, első oldalának tetején közös szimbólumot kell szerepeltetni. A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók tájékoztassák a fogyasztókat az esetleges díjváltoztatásokról, és hogy adott esetben frissített díjszabási dokumentum álljon a fogyasztók rendelkezésére.

Amennyiben egy szolgáltatási díj csak egyfajta kommunikációs csatorna – például online hozzáférés vagy fióktelep – igénybevétele esetén érvényes, vagy ha a díj az igénybe vett kommunikációs csatornától függően változik, ezt a díjszabási dokumentumban egyértelműen jelölni kell.

(1a)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók nem vonnak le a díjszabási dokumentumban fel nem tüntetett díjakat.

(2)  Amennyiben egy vagy több, az (1) bekezdésben említett pénzforgalmi szolgáltatást pénzforgalmi szolgáltatáscsomag részeként kínálnak, a díjszabási dokumentumnak részletesen be kell mutatnia ▌a teljes csomag díját, a csomagban szereplő szolgáltatásokat, azok számát, valamint a csomagban nem szereplő bármely szolgáltatás díját.▌

▌

(5)  A tagállamok kötelezik a pénzforgalmi szolgáltatókat annak biztosítására, hogy a fogyasztók rendelkezésére bocsássanak egy az (1) bekezdésben említett összes pénzforgalmi szolgáltatást tartalmazó glosszáriumot, amely a kapcsolódó fogalommeghatározásokat és magyarázatokat is magában foglalja.

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett glosszárium megszövegezése világos és egyértelmű, a köznapi szóhasználatnak megfelelő és ne megtévesztő legyen.

(6)  A díjszabási dokumentumot és a glosszáriumot a pénzforgalmi szolgáltatók weboldalukon elektronikus formátumban folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon elérhetővé teszik ▌a fogyasztók és a potenciális ügyfelek számára. A díjszabási dokumentumot ▌a pénzforgalmi szolgáltatók díjmentesen a fogyasztók rendelkezésére bocsátják a fogyasztók által hozzáférhető helyiségeikben tartós adathordozón. A glosszáriumot kérésre tartós adathordozón szintén a fogyasztók rendelkezésére bocsátják.

(7)  Az EBH-nak a nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt és fogyasztói teszteléseket követően végrehajtástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a díjszabási dokumentum egységesített formátuma és egységes jelölése tekintetében.

Az EBH az említett végrehajtástechnikai standardtervezetet …(10)-ig [ezen irányelv hatálybalépése után 12 hónappal] benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

5. cikk

Díjkimutatás

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók ▌díjmentesen és legalább évente a fogyasztók rendelkezésére bocsássák a fizetési számlájukhoz kapcsolódóan felmerült valamennyi díjról és kamatról szóló kimutatást.

A díjkimutatást a szerződő felek által elfogadott kommunikációs csatornán kell a fogyasztó részére eljuttatni. A fogyasztó kérésére a kimutatást papíron is hozzáférhetővé kell tenni.

(2)  Az (1) bekezdésben említett kimutatásnak a következő információkat kell tartalmaznia:

a)  minden egyes szolgáltatás vonatkozásában a felszámított egységnyi díjat és azt, hogy az érintett időszakban hányszor vették igénybe az adott szolgáltatást, illetve csomagban összekapcsolt különböző szolgáltatások esetén a szolgáltatáscsomagért felszámított díjat;

b)  az érintett időszakban nyújtott egyes szolgáltatások vonatkozásában felmerült díjak teljes összegét, figyelembe véve adott esetben a szolgáltatáscsomagra vonatkozó egyedi díjszabást;

ba)  a számlára vonatkozó folyószámlahitel kamatlábát, azon napok számát, amikor az egyenleg negatív volt, valamint az érintett időszak során a fedezet nélküli számlaegyenlegre felszámított kamat teljes összegét;

bb)  a számlára vonatkozó betéti kamat kamatlábát, az átlagegyenleget, valamint az érintett időszak során felhalmozódó kamat teljes összegét;

c)  az érintett időszakban a számla használata nyomán levont díjak és a felhalmozott kamatok jóváírása utáni (pozitív vagy negatív) egyenleg teljes összegét;

ca)  a következő időszakra érvényes módosított díjakra és kamatlábakra vonatkozó előzetes értesítéseket.

▌

(4)   Az EBH-nak a nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt és fogyasztói teszteléseket követően végrehajtástechnikai standardokat kell kidolgoznia a díjkimutatás egységesített formátuma és egységes jelölése tekintetében.

Az EBH az említett végrehajtástechnikai standardtervezetet …(11)-ig [ezen irányelv hatálybalépése után 12 hónappal] benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

6. cikk

Az egységesített terminológiát alkalmazó tájékoztatás

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a fogyasztókhoz intézett valamennyi közlésükben – köztük a szerződésekkel kapcsolatos és kereskedelmi tájékoztatókban – szükség esetén a fizetési számlákhoz kapcsolódó legjellemzőbb pénzforgalmi szolgáltatások 3. cikk (5) bekezdésében említett jegyzékében szereplő egységesített terminológiát használják.

(2)  A pénzforgalmi szolgáltatók az általuk nyújtott szolgáltatások vagy fizetési számlák meghatározásához használhatnak márkaneveket az ügyfelekhez intézett kereskedelmi tájékoztatókban, feltéve hogy – adott esetben – a 3. cikk (5) bekezdésében említett teljes jegyzékben szereplő egységesített terminológia alkalmazásával egyértelműen meghatározzák a megfelelő kifejezést. A díjszabási dokumentumban vagy a díjkimutatásban a pénzforgalmi szolgáltatók akkor használhatnak márkaneveket, ha ez az egységesített terminológia mellett, és a kínált szolgáltatások vagy számla másodlagos megjelöléseként jelenik meg.

7. cikk

Nemzeti szintű összehasonlító weboldalak

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók díjmentesen hozzáférjenek legalább egy olyan weboldalhoz, amelyet a (2) és (3) bekezdéssel összhangban hoztak létre, és amely legalább a következőket tartalmazza:

a)  a fizetési számlára alkalmazott felszámítandó vagy jóváírandó kamatláb, és a pénzforgalmi szolgáltatók által a fizetési számlákhoz kapcsolódóan nemzeti szinten nyújtott szolgáltatások után felszámított díjak;

b)  a pénzforgalmi szolgáltató által biztosított szolgáltatási szint meghatározó tényezőinek összehasonlítása, ideértve a fiókok számát és elhelyezkedését, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez felhasználható banki készpénz-automaták számát;

(c)  kiegészítő információk az uniós egységesített terminológiával, a fizetési számlákhoz – köztük az alapszintű fizetési számlákhoz – való hozzáféréssel, valamint az uniós és nemzeti szinten rendelkezésre álló számlaváltási eljárásokkal kapcsolatban. Ezeket az információkat külső weboldal megjelölésével is elérhetővé lehet tenni.

(2)  A tagállamok önkéntes akkreditációs rendszert hoznak létre azon, magánüzemeltetők által üzemeltetett weboldalak számára, amelyek a fizetési számlákhoz kapcsolódóan a 7. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában ismertetett összehasonlítási elemeket hasonlítják össze. Az akkreditáció elnyerése érdekében a magánüzemeltetők által üzemeltetett összehasonlító weboldalak:

a)  jogi, pénzügyi és működési szempontból minden pénzforgalmi szolgáltatótól függetlenek;

aa)  egyértelműen közlik tulajdonosukat és finanszírozásukat;

ab)  az összehasonlítás alapjául egyértelmű, objektív kritériumokat határoznak meg;

ac)  pártatlanok, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatóktól, ügynökeiktől, leányvállalataiktól származó hirdetések, illetve márkaneveik nem helyezhetők el a honlapon, illetve az árakat összehasonlító oldalakon;

b)  közérthető és egyértelmű nyelven íródnak, és adott esetben a 3. cikk (5) bekezdésében említett egységesített uniós terminológiát használják;

c)  pontos és naprakész tájékoztatást nyújtanak, továbbá jelzik a legutóbbi frissítés időpontját;

d)  objektív és teljes körű eredményeket biztosítanak a felhasználók számára, maradéktalanul figyelembe véve a felhasználók által alkalmazott bármely keresési szempontot, és – amennyiben a nyújtott információ nem tekinti át teljes körűen a piacot – az eredmények feltüntetése előtt erre vonatkozóan egyértelműen nyilatkoznak;

da)  elfogadják az érintett tagállam minden pénzforgalmi szolgáltatójának arra irányuló kérelmét, hogy felkerüljön a weboldalra;

e)  hatékony tájékoztatási és panaszkezelési eljárást működtetnek.

Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatók díj ellenében kerülnek fel az ilyen oldalakra, akkor e díjak nem lehetnek megkülönböztetőek, és a weboldalon közzé kell tenni őket.

(3)  Amennyiben nincsen a (2) bekezdés szerint akkreditált weboldal, a tagállamok gondoskodnak róla, hogy a 20. cikkben említett illetékes hatóság vagy bármely más illetékes hatóság által vagy nevében üzemeltetett weboldal kerüljön kialakításra. Amennyiben van a (2) bekezdés szerint akkreditált weboldal, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a 20. cikkben említett illetékes hatóság vagy bármely más illetékes hatóság által üzemeltetett, kiegészítő weboldalt hoznak létre. Az (1) bekezdés szerinti, illetékes hatóság által üzemeltetett weboldalaknak meg kell felelniük a (2) bekezdés a)–e) pontjában foglaltaknak.

(4)  A tagállamok ▌ valamely magánüzemeltető akkreditációs kérelmét elutasítják vagy akkreditációját visszavonják, amennyiben a magánüzemeltető ismétlődő jelleggel vagy tartósan nem felel meg a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek.

(4a)  A pénzforgalmi szolgáltató nem felel az akkreditált vagy nem akkreditált weboldalakon megjelenő, rá vagy szolgáltatásaira vonatkozó félrevezető vagy elavult információkért, amennyiben pénzforgalmi szolgáltató kérésére a weboldal szolgáltatója nem javította ki az említett információkat.

(4b)  A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az (1) bekezdésben említett weboldalak rendelkezésre állásáról, valamint a (2) vagy (3) bekezdéssel összhangban akkreditált weboldalakról.

▌

7a. cikk

Uniós összehasonlító weboldalak

(1)  A tagállamok értesítik az EBH-t a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban működtetett összehasonlító weboldalakról.

(2)  ...-ig* [ezen irányelv hatálybalépésétől számított három év] az EBH létrehoz egy nyilvánosan hozzáférhető uniós összehasonlító weboldalt, amely a fogyasztók számára lehetővé teszi a belső piacon kínált fizetési számlák összehasonlítását. Ezen információ kiegészítése céljából az uniós összehasonlító weboldal a fogyasztók részére rendelkezésre bocsátja a 3. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadott, egységesített uniós terminológiát tartalmazó glosszáriumot, valamint a határokon átnyúló, fizetési számlaváltásra vonatkozó gyakorlati iránymutatásokat.

8. cikk

Csomagban kínált számlák

A 4. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a fizetési számlát más pénzügyi szolgáltatással vagy termékkel együtt, csomag részeként kínálja, a pénzforgalmi szolgáltató tájékoztassa a fogyasztót, hogy a fizetési számla külön is megvásárolható-e, és ha igen, a csomagban kínált minden egyes más pénzügyi termékhez és szolgáltatáshoz kapcsolódó költségekről és díjakról különálló tájékoztatást nyújtson.

▌

III. FEJEZET

BANKSZÁMLAVÁLTÁS

9. cikk

A számlaváltási szolgáltatás nyújtása

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók minden olyan fogyasztónak nyújtsák a 10. cikkben leírt számlaváltási szolgáltatást, aki valamely, az Unióban található másik pénzforgalmi szolgáltatónál rendelkezik fizetési számlával, és intézkedett a fogadó pénzforgalmi szolgáltatónál új fizetési számla megnyitásáról.

A tagállamok az olyan számlaváltások esetében, amikor mindkét pénzforgalmi szolgáltató a területükön található, a 10. cikkben foglaltaktól eltérő rendelkezéseket hozhatnak vagy tarthatnak fenn, ha ez egyértelműen a fogyasztó érdekét szolgálja, valamint a váltás legfeljebb a 10. cikkben foglalt határidőkön belül lezajlik.

10. cikk

A számlaváltási szolgáltatás

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a számlaváltási szolgáltatást az átvevő pénzforgalmi szolgáltató kezdeményezze és a (2)–(7) bekezdésben rögzített szabályokkal összhangban nyújtsa.

(2)  A számlaváltási szolgáltatást az átvevő pénzforgalmi szolgáltató kezdeményezi. Ennek érdekében az átvevő pénzforgalmi szolgáltató megszerzi a fogyasztó írásos meghatalmazását a számlaváltási szolgáltatás végrehajtására. Közös számlák esetében az írásos meghatalmazást minden számlatulajdonostól be kell szerezni.

A meghatalmazást a számlaváltási szolgáltatás kezdeményezésének helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy a felek megállapodása szerinti bármely más nyelven kell kiállítani.

A meghatalmazásnak lehetővé kell tennie a fogyasztó számára, hogy külön hozzájárulását adja az átadó pénzforgalmi szolgáltatónak a (3) bekezdés e) és [...] f) pontjában jelzett feladatok mindegyikének elvégzéséhez, vagy hogy e hozzájárulást megtagadja, valamint hogy külön hozzájárulását adja az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak a (4) bekezdés c) és d) pontjában, továbbá az (5) bekezdésben jelzett feladatok mindegyikének elvégzéséhez, vagy hogy e hozzájárulást megtagadja. A meghatalmazásnak lehetővé kell tennie a fogyasztó számára, hogy külön kérje a (3) bekezdés a) és [...] b) pontjában feltüntetett információk átadó pénzforgalmi szolgáltató általi átadását.

A meghatalmazásnak meg kell határoznia azt az időpontot is, amelytől kezdve a rendszeres fizetési megbízásokat az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott számláról kell teljesíteni. Ennek az időpontnak legalább hét munkanappal az után kell lennie, hogy az átadó pénzforgalmi szolgáltatóhoz beérkezik a fogadó pénzforgalmi szolgáltatótól a számlaváltás végrehajtására vonatkozó kérés a 10. cikk (6) bekezdése szerint.

(3)  Az átvevő pénzforgalmi szolgáltató a (2) bekezdésben említett meghatalmazás kézhezvételétől számított két munkanapon belül felkéri az átadó pénzforgalmi szolgáltatót az alábbi műveletek elvégzésére:

a)  adott esetben a valamennyi fennálló, átutalásra és az adós által jóváhagyott beszedésre vonatkozó rendszeres fizetési megbízást tartalmazó lista átadása az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak és – amennyiben azt a fogyasztó a (2) bekezdésben foglaltak szerint külön kéri – a fogyasztónak;

b)  a fogyasztó számláján az elmúlt 13 hónapban teljesített beérkező átutalásokra és hitelező által kezdeményezett beszedésekre vonatkozó, rendelkezésre álló információk átadása az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak és – amennyiben azt a fogyasztó a (2) bekezdésben foglaltak szerint külön kéri – a fogyasztónak;

c)  minden olyan további információ átadása az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak, amelyre ez utóbbinak a számlaváltás végrehajtásához szüksége van;

d)  amennyiben az átadó pénzforgalmi szolgáltató nem biztosít rendszert a bejövő átutalási megbízásoknak és beszedéseknek a fogyasztó átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájára történő automatikus átirányításához, úgy a ▌ beszedések elfogadásának leállítása és a bejövő átutalási megbízások leállítása a meghatalmazásban megjelölt naptól;

e)  amennyiben a fogyasztó a (2) bekezdés szerint külön hozzájárulását adta, a fogyasztó által meghatározott napon a fennmaradó pozitív egyenleg átutalása az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott vagy vezetett számlára; ▌

f)  amennyiben a fogyasztó a (2) bekezdés szerint külön hozzájárulását adta, a fogyasztó által meghatározott napon az átadó pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számla lezárása.

fa)  a meghatalmazásban meghatározott időponttól kezdődő teljesítési időpontú állandó átutalások és átutalási megbízások törlése.

(4)  Miután az átadó pénzforgalmi szolgáltatótól megkapta a (3) bekezdésben említett, kért információkat, az átvevő pénzforgalmi szolgáltató elvégzi a következő műveleteket:

a)  hét munkanapon belül létrehozza a fogyasztó által kért rendszeres átutalási megbízásokat és azokat a meghatalmazásban megjelölt időponttól kezdve végrehajtja;

b)  a meghatalmazásban meghatározott időponttól kezdve fogadja a beszedéseket;

ba)  adott esetben tájékoztatja a fogyasztókat a SEPA-beszedésekkel kapcsolatos, a 260/2012/EU rendelet 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti jogaikról;

c)  amennyiben a fogyasztó a (2) bekezdés szerint külön hozzájárulását adta, tájékoztatja a fogyasztó fizetési számlájára rendszeres átutalásokat teljesítő fizető feleket a fogyasztó átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájának adatairól. Amennyiben az átvevő pénzforgalmi szolgáltató nem rendelkezik a kedvezményezett tájékoztatásához szükséges valamennyi információval, két napon belül felkéri vagy a fogyasztót vagy adott esetben, miután kérte a fogyasztó engedélyét, az átadó pénzforgalmi szolgáltatót a hiányzó információk benyújtására;

d)  amennyiben a fogyasztó a (2) bekezdés szerint külön hozzájárulását adta, tájékoztatja a fogyasztó fizetési számlájáról beszedés révén pénzt beszedő kedvezményezetteket a fogyasztó átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájának adatairól, valamint arról az időpontról, amelytől kezdve a beszedéseknek e számláról kell történniük. Amennyiben az átvevő pénzforgalmi szolgáltató nem rendelkezik a kedvezményezett tájékoztatásához szükséges valamennyi információval, két napon belül felkéri vagy a fogyasztót vagy adott esetben, miután kérte a fogyasztó engedélyét, az átadó pénzforgalmi szolgáltatót a hiányzó információk benyújtására;

e)  amennyiben a fogyasztót a c) és d) pont alkalmazásában felkérik a hiányzó információk megadására, az új számla adatait és a meghatalmazásban megjelölt kezdő időpontot tartalmazó mintalevelet bocsát a fogyasztó rendelkezésére, amelyet a számlaváltási szolgáltatás kezdeményezésének helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy a felek megállapodása szerinti bármely más nyelven kell kiállítani.

(4a)  A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti szinten a fizető felek és a kedvezményezettek számára határidőket szabjanak meg a fogyasztó fizetési számlájához tartozó, az átvevő pénzforgalmi szolgáltató által továbbított új adatok figyelembevételére; A tagállamok arról is gondoskodnak, hogy a fogyasztók tudomására hozzák e határidőket és a belőlük fakadó kötelezettségeket

(5)  Amennyiben a fogyasztó a (2) bekezdés szerint külön hozzájárulását adta, az átvevő pénzforgalmi szolgáltató bármely további, a számlaváltás lebonyolításához szükséges műveletet végrehajthat.

(6)  Az átvevő pénzforgalmi szolgáltató felkérésének kézhezvételét követően az átadó pénzforgalmi szolgáltató elvégzi a következő műveleteket:

a)  a felkérés kézhezvételétől számított hét munkanapon belül megküldi a (3) bekezdés a), b) és c) pontjában jelzett információkat az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak;

b)  amennyiben az átadó pénzforgalmi szolgáltató nem biztosít rendszert a bejövő átutalási megbízásoknak és beszedéseknek a fogyasztó átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájára történő automatikus átirányításához, úgy az átvevő pénzforgalmi szolgáltató által megjelölt naptól leállítja a bejövő átutalási megbízásokat és leállítja a beszedések elfogadását;

c)  a fizetési számla bármely fennmaradó pozitív egyenlegét átutalja az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlára;

d)  amint megteszik az a), b) és c) pontban említett lépéseket, lezárja a fizetési számlát;

e)  elvégez a számlaváltás lebonyolításához szükséges minden további, az (5) bekezdés szerinti műveletet.

(6a)  Az átadó pénzforgalmi szolgáltató nem kötelezhető a fizetési számla (6) bekezdés d) pontjával összhangban történő lezárására, ha a fogyasztónak fennálló kötelezettségei vannak a pénzforgalmi szolgáltató felé. A pénzforgalmi szolgáltató haladéktalanul tájékoztatja a fogyasztót, amennyiben az ilyen fennálló kötelezettségek akadályozzák fizetési számlájának lezárását.

(7)  A 2007/64/EK irányelv 55. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül az átadó pénzforgalmi szolgáltató az átvevő pénzforgalmi szolgáltatóval egyeztetett dátumot megelőzően nem blokkolhat fizetési eszközöket annak érdekében, hogy a számlaváltás folyamata során ne szakadjanak meg a fogyasztó számára nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1)–(7) bekezdésben foglalt valamennyi rendelkezés a (4) bekezdés c) és d) pontjában foglaltak kivételével akkor is alkalmazásra kerüljön, ha a számlaváltási szolgáltatást más tagállamban található pénzforgalmi szolgáltató kezdeményezte.

(9)  A 260/2012/EU rendelet 1. cikkének hatálya alá tartozó tranzakciók kivételével, amelyek esetében az átvevő és az átadó fizetési számla egyaránt euróban vezetett számla, a (8) bekezdésben említett esetben a (3), (4) és (6) bekezdésben jelzett határidők megduplázódnak. E rendelkezés a 27. cikk szerinti felülvizsgálat tárgyát képezi.

11. cikk

A számlaváltási szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az átadó, illetve átvevő pénzforgalmi szolgáltatónál fennálló rendszeres fizetési megbízások és beszedések vonatkozásában a fogyasztók díjmentesen hozzáférjenek személyes adataikhoz.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az átadó pénzforgalmi szolgáltató a 10. cikk (6) bekezdésének a) pontja szerinti, az átvevő pénzforgalmi szolgáltató által kért információkat anélkül bocsássa rendelkezésre, hogy azokért a fogyasztónak vagy az átvevő pénzforgalmi szolgáltatónak díjat számítana fel.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az átadó pénzforgalmi szolgáltató a nála vezetett fizetési számla megszüntetéséért díjat számít fel a fogyasztónak, annak megállapítása a 2007/64/EK irányelv 45. cikkének (2) bekezdésével összhangban történjen.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az átadó vagy az átvevő pénzforgalmi szolgáltató a 10. cikk szerint nyújtott bármely szolgáltatás után – az (1), (2) és (3) bekezdésben említettek kivételével – díjat számít fel a fogyasztónak, a díj mértéke méltányos legyen.

11a. cikk

Automatikus átirányítás

Feltéve, hogy a Bizottság, miután szabályozási hatásvizsgálatot végzett, másképp nem határoz, a tagállamok biztosítják, hogy ...a-ig* [az ezen irányelv hatálybalépése után hat évvel] eszközt hozzanak létre a fizetések egyik fizetési számláról egy másik fizetési számlára történő automatikus átirányítására az adott tagállamon belül, amely átutalást a kedvezményezettek vagy megbízók automatikus értesítése kísér, amikor átutalásaikat átirányítják.

12. cikk

A fogyasztó pénzügyi vesztesége

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az érintett pénzforgalmi szolgáltató a kötelességszegés megállapításától számított három munkanapon belül megtéríti a fogyasztó által fizetett díjakat vagy más pénzügyi veszteségét, amely amiatt merült fel, mert a számlaváltás folyamatában részt vevő valamely pénzforgalmi szolgáltató nem teljesítette a 10. cikk szerinti kötelezettségeit. A bizonyítás terhe a pénzforgalmi szolgáltatóra hárul, amelynek igazolnia kell, hogy a 10. cikkben megállapított feltételeket betartotta.

(2)  A fogyasztókat nem terhelheti pénzügyi veszteség a fizetési számlájukra vonatkozó információknak a fizető félnél vagy a kedvezményezettnél történő hibás vagy késedelmes aktualizálása miatt. A tagállamok biztosítják, hogy a fizető feleket és a kedvezményezetteket felelősségre vonják, amennyiben nem tartják tiszteletben a tagállamok által a 10. cikk (4a) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megállapított határidőket.

13. cikk

A számlaváltási szolgáltatásra vonatkozó információk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a számlaváltási szolgáltatásra vonatkozó következő információkat hozzáférhetővé tegyék a fogyasztók számára:

a)  az átadó és az átvevő pénzforgalmi szolgáltató szerepe a számlaváltás folyamatának egyes lépéseiben, a 10. cikkben meghatározottak szerint;

b)  az egyes lépések végrehajtására rendelkezésre álló időkeret;

c)  a számlaváltási folyamatért felszámított díjak, ha vannak ilyenek;

d)  mindazon információk, amelyeket a fogyasztónak kell benyújtania;

e)  a 21. cikkben említett alternatív vitarendezési eljárások rendszere.

(2)  Az információkat a pénzforgalmi szolgáltató fogyasztók által hozzáférhető valamennyi fióktelepén tartós adathordozón kell díjmentesen a fogyasztók rendelkezésére bocsátani, a pénzforgalmi szolgáltató weboldalán pedig elektronikus formában mindenkor elérhetőnek kell lennie.

IV. FEJEZET

A FIZETÉSI SZÁMLÁHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS

14. cikk

Megkülönböztetésmentesség

A tagállamok biztosítják, hogy az Unióban jogszerűen lakóhellyel rendelkező fogyasztókat ne érje nemzetiségük vagy lakóhelyük, vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott bármely más ok alapján hátrányos megkülönböztetés, amikor az Unión belül kívánnak fizetési számlát nyitni, vagy fizetési számlájukhoz hozzáférni. Az alapszintű fizetési számla vezetésére vonatkozó feltételek nem lehetnek diszkriminatívak. Tilos bármilyen látható megkülönböztetés alkalmazása például a kártya eltérő külseje, illetve eltérő számla- vagy kártyaszám révén.

15. cikk

Az alapszintű fizetési számlához való hozzáférés joga

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy ▌ minden, a lakossági pénzforgalmi szolgáltatási üzletágban működő és a rendes üzletvitel szerves részeként fizetési számlákat kínáló pénzforgalmi szolgáltató kínáljon alapszintű fizetési számlát a fogyasztóknak. A tagállamok biztosítják, hogy az alapszintű fizetési számlát ne csak olyan pénzforgalmi szolgáltatók kínálják, amelyek a számlát kizárólag online ▌ eszközökkel történő használatra bocsátják rendelkezésre.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy mentesítik a pénzforgalmi szolgáltatókat az első albekezdésben említett kötelezettség alól, feltéve, hogy ebbe a Bizottság beleegyezik. Az ilyen mentesítésnek minden esetben objektív és korlátozó kritériumokon kell alapulna. A Bizottság csak abban az esetben hagyja jóvá a mentesítést, ha egyenlő versenyfeltételek biztosítottak valamennyi pénzforgalmi szolgáltató között, a fogyasztók hozzáférési joga nem sérül, és a mentesítés az érintett tagállamban nem vonja maga után az alapszintű fizetési számlával rendelkező fogyasztók megbélyegzésének kockázatát. [Mód. 4/rev és 5/rev]

(1a)  A tagállamok felmentést adhatnak az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség alól, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatók:

a)  szerepelnek a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (5) bekezdésében foglalt jegyzékben(12);

b)  nonprofit alapon működnek;

c)  meghatározott kritériumok, például szakma alapján tagságot követelnek meg.

Az említett mentességek egyike sem érintheti a fogyasztóknak az alapszintű fizetési számlához való hozzáférési jogát.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a területükön működjön olyan rendszer, amely a 14. cikkben említetteknek megfelelően garantálja a fogyasztók alapszintű fizetési számla nyitásához és használatához fűződő jogát, és amely teljesíti az alábbi feltételeket:

a)  ez a jog a fogyasztó tartózkodási helyétől függetlenül alkalmazandó a (2a) bekezdés sérelme nélkül.

aa)  a 2005/60/EK irányelv II. fejezete követelményeinek teljesítése érdekében mechanizmusokat kell bevezetni az állandó lakcímmel nem rendelkező fogyasztók, a menedékkérők és azon fogyasztók számára, akik tartózkodási engedéllyel nem rendelkeznek, de akiknek kitoloncolása jogi okokból nem lehetséges.

b)  az említett jog gyakorlását nem teszik túlzottan nehézzé vagy megterhelővé a fogyasztó számára;

ba)  mechanizmust hoznak működésbe annak biztosítására, hogy a bankszámlával nem rendelkező, sérülékeny, valamint a mobilis fogyasztókat tájékoztassák az alapszintű fizetési számlák rendelkezésre állásáról;

bb)  az ezen irányelv 10. és 11. cikkében előírt számlaváltási szolgáltatás abban az esetben is alkalmazandó, ha a fogyasztó alapszintű fizetési számlára kíván váltani valamely másik fizetési számláról a számlaváltási szolgáltatás keretein belül;

(2a)  A (2) bekezdésben foglalt jog gyakorlásához a tagállamok a fogyasztók számára előírják, hogy valós kapcsolatban álljanak azzal a tagállammal, ahol alapszintű fizetési számlát kívánnak nyitni és használni.

Amennyiben a fogyasztónak igazolnia kell az említett kapcsolatot, a tagállamok biztosítják, hogy a bizonyítás a fogyasztó számára ne legyen megterhelő. A tagállamok ennek érdekében gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok egy jegyzékben felsorolják, hogy e kapcsolat milyen formát ölthet. A felsoroltak között szerepelnie kell legalább az állampolgárságnak, a családi kötelékeknek, az érdekközpontnak, a munkavégzés helyének, a szakmai gyakorlatnak vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésnek, a munkakeresésnek vagy szakmai kapcsolatnak, a tanulmányok vagy a szakképzés helyének, a tartózkodási helynek, a magántulajdonnak és bármely, folyamatban lévő menedékjog iránti vagy bevándorlási kérelemnek.

Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikke alapján iránymutatást dolgoz ki, hogy azzal segítse az illetékes hatóságokat e cikk végrehajtásában.

A pénzforgalmi szolgáltatók figyelembe veszik a fogyasztó által nyújtott információkat, és megkövetelhetik, hogy a számlanyitáshoz a fogyasztók a legközelebbi fiókban személyesen megjelenjenek, vagy egy harmadik személy jogilag képviselje őket.

A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztóknak lehetőségük legyen a valós kapcsolat meglétének bizonyítására egy hónapon belül azt követően, hogy távolról előre megnyitották a számlát. Az ilyen, adott esetben személyes jelenléttel járó igazolást megelőzően, a pénzforgalmi szolgáltatók korlátozhatják a számla használatát.

(2b)  A tagállamok megkövetelhetik, hogy az alapszintű fizetési számla megnyitása előtt a pénzforgalmi szolgáltatók ellenőrizzék, hogy a fogyasztó rendelkezik-e az adott tagállam területén aktív és egyenértékű fizetési számlával, és erről a fogyasztóval nyilatkozatot írassanak alá.

(3)  A pénzforgalmi szolgáltató kizárólag az alábbi esetekben utasíthatja el az alapszintű fizetési számla nyitása iránti kérelmet:

a)  amennyiben a 2005/60/EK irányelv II. fejezete szerinti ügyfél-átvilágítás annak jelentős kockázatát tárja fel, hogy a számlát az uniós jogba ütközően fogják felhasználni;

b)  azokban az esetekben, amikor a tagállam már élt az e cikk (2b) bekezdésében foglalt lehetőséggel, amennyiben a fogyasztó már rendelkezik egy fizetési számlával valamely, ugyanazon a területen található pénzforgalmi szolgáltatónál, ami lehetővé teszi számára a 16. cikk (1) bekezdésében felsorolt pénzforgalmi szolgáltatások igénybevételét;

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók az alapszintű fizetési számlához való hozzáférés iránti kérelmeket a teljes kérelem – köztük a személyazonosság igazolására szolgáló bizonyíték – kézhezvételétől számított hét munkanapon belül feldolgozzák. A tagállamok biztosítják, hogy a (3) bekezdésben jelzett esetekben a pénzforgalmi szolgáltató haladéktalanul, díjmentesen és írásban tájékoztassa a fogyasztót az elutasításról és annak konkrét okairól, kivéve, ha a tájékoztatás ellentétes lenne a nemzetbiztonság vagy a pénzügyi bűncselekmények elleni fellépés céljaival. Emellett a fogyasztót tájékoztatni kell legalább egy rendelkezésre álló ingyenes vagy kedvező árú jogorvoslati lehetőségről vagy tanácsadási szolgáltatásról, valamint a rendelkezésre álló alternatív vitarendezési mechanizmusokról.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a (3) bekezdés b) pontjában jelzett esetekben a pénzforgalmi szolgáltató a 2005/60/EK irányelv III. fejezete szerint megfelelő intézkedéseket fogadjon el.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy az alapszintű fizetési számlával való rendelkezésnek ne lehessen feltétele további szolgáltatások vagy a pénzforgalmi szolgáltató részvényeinek megvásárlása.

16. cikk

Az alapszintű fizetési számla jellemzői

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az alapszintű fizetési számla magában foglalja a következő ▌ szolgáltatásokat:

a)  a fizetési számla megnyitásához, vezetéséhez és lezárásához szükséges összes műveletet lehetővé tevő szolgáltatások;

b)  a fizetési számlára történő pénzbefizetést lehetővé tevő szolgáltatások;

c)  a bankfiókban vagy a banki készpénz-automatánál a bank nyitvatartási ideje alatt vagy azon kívül a fizetési számláról történő, Unión belüli készpénzfelvételt lehetővé tevő szolgáltatások;

d)  a következő fizetési műveletek végrehajtása az Unión belül:

i.  euróban és nem euróban történő beszedés;

ii.  fizetőeszközzel (például bankkártyával, szoftvertermékkel) végrehajtott fizetési műveletek euróban és nem euróban, ideértve az online fizetéseket is;

iii.  átutalások euróban és nem euróban, ideértve a rendszeres fizetési megbízásokat, a pénzforgalmi szolgáltató termináljain keresztül, a bankfiókjaiban és az online végzett átutalásokat is.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy feltéve, hogy a fogyasztó az alapszintű fizetési számlát személyes céljaira használja, ne legyen korlát azon műveletek számát illetően, amelyeket a 17. cikkben meghatározott árképzési szabályok szerint nyújtanak. A személyes célokra történő használat meghatározásakor a tagállamoknak az általános fogyasztói magatartást és a bevett kereskedelmi gyakorlatokat kell figyelembe venniük.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó alapszintű fizetési számlájáról a pénzforgalmi szolgáltató bankfiókjaiban vagy online ▌ eszközei révén (amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak) fizetési műveleteket tudjon kezdeményezni és kezelni.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az alapszintű fizetési számlához az adott esetben indokoltnak ítélt csekély összegű ideiglenes tartalékon kívül ne kapcsolódjon semmilyen folyószámlahitel. A tagállamok lehetővé tehetik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók az alapszintű fizetési számlák tulajdonosai számára jól elkülönülő szolgáltatásként folyószámlahitelt és egyéb hiteltermékeket kínáljanak. Az alapszintű fizetési számlához való hozzáférést, illetve annak használatát nem lehet e hitelszolgáltatások megvásárlása alapján korlátozni, illetve megvásárlásuktól függővé tenni. Az ilyen szolgáltatásokért felszámított díjaknak átláthatónak és legalább olyan kedvezőnek kell lenniük, mint a szolgáltató szokásos árazási politikája.

(4a)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 24. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alapszintű fizetési számla részét képező szolgáltatások jegyzékének – a fizetési eszközök és a technológia alakulására tekintettel történő – frissítése céljából.

17. cikk

Kapcsolódó díjak

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 16. cikkben jelzett szolgáltatásokat a pénzforgalmi szolgáltatók díjmentesen vagy méltányos díj fejében kínálják. A tagállamok előírják a pénzforgalmi szolgáltatók számára annak biztosítását, hogy az általuk kínált termékek közül mindig az alapszintű fizetési számla legyen az a fizetési számla, amelynek a tagállamokban a 16. cikk (1) és (2) bekezdése szerint meghatározott pénzforgalmi szolgáltatások minimumcsomagjának nyújtása tekintetében a legalacsonyabb a díja.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztóra a keretszerződésben rögzített fogyasztói kötelezettségvállalások nemteljesítése miatt kirótt díjak méltányosak legyenek, és soha ne haladják meg a szolgáltató megszokott árképzési politikáját.

▌

18. cikk

Keretszerződések és felmondás

(1)  Ha a (2) és (3) bekezdés másként nem rendelkezik, az alapszintű fizetési számlához hozzáférést biztosító keretszerződésekre a 2007/64/EK irányelv rendelkezései alkalmazandók.

(2)  A pénzforgalmi szolgáltató kizárólag akkor mondhatja fel egyoldalúan a keretszerződést, amennyiben a következő feltételek legalább egyike teljesül:

a)  a fogyasztó szándékosan jogszerűtlen célokra használta fel a számlát;

b)  a számlán 24 egymást követő hónapnál hosszabb időszakon keresztül nem történt művelet, és a pénzforgalmi szolgáltatónak esedékes díjakat nem fizették meg;

c)  a fogyasztó tudatosan helytelen információt adott meg annak érdekében, hogy alapszintű fizetési számlához jusson – a helyes adatok közlése esetén a kérelmet elutasították volna;

ca)  a fogyasztó nem igazolja az érintett tagállamhoz fűződő való kapcsolatát a 15. cikk (2a) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egy hónapon belül azt követően, hogy távolról előre megnyitotta a számlát;

d)  a fogyasztó már nem rendelkezik jogszerűen lakóhellyel az Unióban vagy időközben második fizetési számlát nyitott abban a tagállamban, ahol már rendelkezik egy alapszintű fizetési számlával.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató felmondja az alapszintű fizetési számlára vonatkozó szerződést, a felmondás okairól és indokolásáról, valamint legalább egy rendelkezésre álló ingyenes vagy kedvező árú jogorvoslati lehetőségről vagy tanácsadási szolgáltatásról, a rendelkezésre álló alternatív vitarendezési mechanizmusokról írásban és díjmentesen, legalább egy hónappal a felmondás hatálybalépése előtt tájékoztatja a fogyasztót, kivéve, ha a tájékoztatás ellentétes lenne a nemzetbiztonság céljaival.

19. cikk

Általános információk az alapszintű fizetési számláról

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy olyan megfelelő intézkedések legyenek életben, amelyek felhívják ▌figyelmet az alapszintű fizetési számlák elérhetőségére, azok árazási feltételeire, az alapszintű fizetési számlához való hozzáférési jog gyakorlása érdekében követendő eljárásra, valamint az alternatív vitarendezési módszerek igénybevételének módjára. A tagállamok biztosítják, hogy a kommunikációra vonatkozó intézkedések elegendőek, megfelelően célzottak legyenek, és kezeljék a bankszámlával nem rendelkező, sérülékeny és mobilis fogyasztók egyedi igényeit.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a kínált alapszintű fizetési számlák sajátos jellemzőire, a kapcsolódó díjakra és a használat feltételeire vonatkozó, hozzáférhető információkat és megfelelő segítséget tevékeny formában a fogyasztó rendelkezésére bocsássák. A tagállamok emellett biztosítják a fogyasztó arról való tájékoztatását is, hogy az alapszintű fizetési számlához való hozzáférés nem jár együtt további szolgáltatások megvásárlásának kötelezettségével.

(2a)  A tagállamok előírják az oktatási intézmények és tanácsadó szolgálatok számára a legkiszolgáltatottabb fogyasztóik részére történő tanácsadó szolgáltatások kialakítását, hogy e fogyasztóknak iránymutatást adjanak pénzügyeik felelősségteljes intézésére. A tagállamoknak elő kell segíteniük az e célt szolgáló kezdeményezéseket, és az iskolai oktatásban és másutt is javítaniuk kell a pénzügyi képzést. Minden fogyasztó esetében a lehető legkisebbre kell csökkenteni a pénzügyi kirekesztés kockázatát. A tagállamoknak ezenkívül elő kell mozdítani a pénzforgalmi szolgáltatók azon kezdeményezéseit is, amelyek célja az alapszintű fizetési számla biztosításának és a független pénzügyi oktatásnak az összekapcsolása.

(2b)  A tagállamok biztosítják, hogy az alapszintű fizetési számla nyújtására kötelezett pénzforgalmi szolgáltatók évente tegyék közzé az adott év során kérelmezett, visszautasított, megnyitott és lezárt alapszintű fizetési számlákra vonatkozó adatokat. A megfelelő adatokat össze kell gyűjteni és a bankfiók és a vállalat szintjén közzé kell tenni.

(2c)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok – weboldalukon is – közzétegyék az egyes pénzforgalmi szolgáltatók hozzáférési követelmény betartásával kapcsolatos teljesítményének ellenőrzését. Ebből a célból az érintett pénzforgalmi szolgáltatókat az alapszintű fizetési számla nyújtásában elért teljesítményük alapján függetlenül rangsorolni kell, és a piaci részesedés szerinti első tíz bank helyezését évente közzé kell tenni. Valamennyi releváns adatot továbbítani kell a Bizottságnak és az EBH-nak.

V. FEJEZET

ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÉS ALTERNATÍV VITARENDEZÉS

20. cikk

Az illetékes hatóságok

(1)  A tagállamok kinevezik az ezen irányelvnek való tényleges megfelelés biztosításáért és nyomon követéséért felelős illetékes hatóságot. Az illetékes hatóság a megfeleléshez szükséges minden intézkedést meghoz. A hatóság független a pénzforgalmi szolgáltatóktól. Az illetékes hatóság az 1093/2010/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének értelmében vett illetékes hatóság.

(2)  Az (1) bekezdésben említett hatóság független a pénzforgalmi szolgáltatóktól és rendelkezik mindazon hatáskörökkel és forrásokkal, amelyek feladatai ellátásához szükségesek. Amennyiben valamely tagállam több illetékes hatóságot hatalmaz fel az ezen irányelvnek való tényleges megfelelés biztosítására és nyomon követésére, úgy a tagállamok biztosítják ezen hatóságok szoros együttműködését annak érdekében, hogy azok mindegyike hatékonyan tudja végrehajtani saját feladatait. E hatóságok szorosan együttműködnek az egyéb tagállamok illetékes hatóságaival az ebben az irányelvben meghatározott intézkedések helyes és teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében.

(2a)  Az (1) bekezdésben említett hatóságok rendszeresen konzultálnak az érintett érdekeltekkel, beleértve a fogyasztói érdekképviseleteket, az ezen irányelv tényleges betartásának biztosítására és figyelemmel kísérésére, az (1) bekezdésben említett függetlenségi követelmény sérelme nélkül.

(3)  A tagállamok ...*-ig [ezen irányelv hatálybalépése után egy évvel] értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben említett, kijelölt illetékes hatóságokról. Tájékoztatják a Bizottságot a feladatok ezen hatóságok közötti bármely felosztásáról is. Haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a hatóságok kijelölésében és feladataiban bekövetkező bármely változásról.

21. cikk

Alternatív vitarendezés

(1)   Az ezen irányelvben meghatározott jogokból és kötelezettségekből eredő, a fogyasztók és a pénzforgalmi szolgáltatók közötti viták rendezése céljából a tagállamok megfelelő és hatékony peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárásokat hoznak létre. E célból a tagállamok már meglévő testületeket jelölnek ki, adott esetben pedig új testületeket hoznak létre.

(1a)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók az alábbi kritériumoknak megfelelő vitarendezési testület(ek)hez csatlakozzanak:

a)  a vita bíróság előtti rendezésére vonatkozó elévülési idő az alternatív vitarendezési eljárás időtartamára felfüggesztődik;

b)  az eljárás ingyenes, illetve a nemzeti jogban meghatározott mérsékelt költséggel jár;

c)  az eljáráshoz a felek nem kizárólag elektronikus úton férnek hozzá;

d)  a szolgáltatókat, a fogyasztókat és más felhasználókat egyenlő módon képviselik.

(1b)  A tagállamok biztosítják, hogy a fizetési számlák szolgáltatói egy vagy több alternatív vitarendezési szervezetet elfogadjanak.

(1c)  A tagállamok ...-ig*[ezen irányelv hatálybalépése után hat hónappal] értesítik a Bizottságot és az EBH-t az (1) bekezdésben említett testületekről. Az e testületeket érintő bármely későbbi változásról haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

(1d)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók tájékoztassák a fogyasztót azokról az alternatív vitarendezési szervezetekről, amelyekhez tartoznak, és amelyek illetékesek a köztük és a fogyasztók között esetlegesen felmerülő jogviták rendezésében. Azt is meg kell adniuk, hogy kötelesek-e vagy kötelezik-e magukat arra, hogy ezeket a szervezeteket igénybe vegyék a fogyasztói jogviták rendezésére.

(1e)  Az (1b) bekezdésben említett információkat világos, érthető és könnyen elérhető módon kell közzétenni a szolgáltatók honlapján, amennyiben van ilyen, valamint fel kell tüntetni a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött adásvételi vagy szolgáltatási szerződések általános feltételeiben.

VI. FEJEZET

SZANKCIÓK

22. cikk

Közigazgatási intézkedések, valamint a közigazgatási szankciók és más közigazgatási intézkedések alkalmazása

(1)  A tagállamok meghatározzák az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért kiszabható közigazgatási szankciókkal és más közigazgatási intézkedésekkel ▌ kapcsolatos szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek ezen szabályok érvényesítése érdekében. A közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

A pénzbüntetések mértékét lehetőség szerint európai szinten kell meghatározni az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések hathatós végrehajtásának biztosítása érdekében.

(2)  Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat ad ki a közigazgatási szankciók típusairól és egyéb közigazgatási intézkedésekről, valamint a közigazgatási bírságok mértékéről.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok haladéktalanul közzétegyék az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések megsértéséért kiszabott bírságot vagy egyéb intézkedést, ideértve a jogsértés típusára és jellegére vonatkozó információkat.

A tagállamok ...-ig* [ezen irányelv hatálybalépése után 18 hónappal] értesítik a Bizottságot a bírságokkal kapcsolatos rendelkezésekről és azok bármely későbbi módosításáról.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 24. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 3. cikk (4) bekezdésével kapcsolatban.

24. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A 23. cikkben említett felhatalmazás az irányelv hatálybalépésének időpontjától határozatlan időre szól.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 23. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 23. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő három hónapos határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács a határidő leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.

▌

26. cikk

Értékelés

(1)  A tagállamok először ...-ig* [ezen irányelv hatálybalépése után 3 évvel], majd azt követően évente tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:

a)  a pénzforgalmi szolgáltatók megfelelése a 3–6. cikkben foglalt rendelkezéseknek;

b)  a 7. cikk szerint létrehozott akkreditált összehasonlító weboldalak száma, valamint az összehasonlító weboldalakkal kapcsolatos felhasználói elégedettségre vonatkozó legjobb gyakorlatok;

c)  a fizetésiszámla-váltások száma, a számlaváltási folyamat végrehajtásához szükséges átlagos idő, a váltásért felszámított átlagos teljes díj, az elutasított számlaváltások száma, a fogyasztók által a számlaváltási folyamat során tapasztalt legjellemzőbb problémák;

d)  a megnyitott alapszintű fizetési számlák száma, az ilyen típusú számlák fenntartásának időtartama, az elutasított kérelmek és a számlafelmondások száma és indoka, valamint a kapcsolódó díjak.

da)  a társadalom sérülékeny csoportjainak költségvetési és túlzott eladósodási ügyekben való segítése érdekében hozott intézkedések.

(2)  A Bizottság a tagállamoktól kapott információk alapján évente jelentést készít.

27. cikk

Felülvizsgálati záradék

(1)  A Bizottság ...-ig* [ezen irányelv hatálybalépése után négy évvel] az irányelv alkalmazásáról szóló jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyhez adott esetben javaslatot is csatol.

A jelentés a következőket tartalmazza:

a)  Bizottság által az ezen irányelv nem megfelelő vagy nem teljes végrehajtása miatt megindított valamennyi kötelezettségszegési eljárás listája;

b)  az ezen irányelv által az Unióban a lakossági banki szektor harmonizációjára és integrációra, valamint a tagállamokban a versenyre és az átlagos díjszintekre gyakorolt hatás értékelése;

c)  a pénzforgalmi szolgáltatásnyújtás tekintetében az Unió egészében a minőség átláthatóságának és összehasonlíthatóságának – köztük az üzleti modellek, valamint a befektetési stratégiák és vállalati társadalmi felelősségvállalás átláthatóságának – fokozására irányuló stratégiák;

d)  a fizetési számlaszámok egész Unión belüli hordozhatóságának végrehajtásával kapcsolatos költségek és előnyök értékelése, beleértve az e végrehajtáshoz szükséges konkrét lépéseket tartalmazó ütemtervet;

e)  az olyan fogyasztók jellemzőinek értékelése, akik az ezen irányelv átültetése óta nyitottak alapszintű fizetési számlákat;

f)  a tagállamok körében a fogyasztók pénzforgalmi szolgáltatásokhoz való hozzáférésből való kizárásának mérséklésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok;

g)  az alapszintű fizetési számlák esetében levont díjak értékelése, figyelemmel a 17. cikk (3) bekezdésében felsorolt szempontokra;

h)  az alapszintű fizetésiszámla-nyitáshoz és -használathoz kapcsolódó éves teljes díjak uniós szintű felső határának megállapításával kapcsolatos lehetőségek, valamint az ilyen felső határ nemzeti körülményekhez való igazítása módjainak értékelése;

i)  az alapszintű fizetési számlák biztosítása által a hasonló szolgáltatásokat kínáló egyéb fizetési számlák piacára gyakorolt hatás értékelése.

(2)  A felülvizsgálat azt értékeli – többek között a tagállamoktól a 26. cikk szerint kapott információk alapján –, hogy a fizetési módok és a technológia fejlődését figyelembe véve szükség van-e az alapszintű fizetési számla részét képező szolgáltatások listájának módosítására és aktualizálására.

(3)  A felülvizsgálat során a Bizottság azt is értékeli, ▌ hogy az összehasonlító weboldalak és a csomagban kínált számlák tekintetében szükség van-e a 7. és 8. cikk szerint elfogadott intézkedések mellett további intézkedésekre.

28. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok ...-ig* [ezen irányelv hatálybalépése után két évvel] elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amennyiben a tagállamok által küldött, átültető intézkedésekről szóló értesítéshez mellékelt dokumentumok nem elégségesek ahhoz, hogy mindenre kiterjedően értékelni lehessen azt, hogy ezek a rendelkezések megfelelnek-e ezen irányelv egyes rendelkezéseinek, a Bizottság az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet szerinti feladatai ellátása érdekében tett kérésére vagy saját kezdeményezésére előírhatja a tagállamoknak, hogy nyújtsanak részletesebb tájékoztatást az irányelv átültetéséről és e rendelkezések végrehajtásáról.

(2)  E rendelkezéseket ezen irányelv hatálybalépésétől számított egy év elteltével kell alkalmazni.

Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok ...-tól* [ezen irányelv hatálybalépése után 18 hónappal] kezdve alkalmazzák a III. fejezetet az ugyanazon tagállamban található pénzforgalmi szolgáltatók szolgáltatásai közötti váltás tekintetében, valamint az euróban vezetett fizetési számlák esetében az Unióban található pénzforgalmi szolgáltatók szolgáltatásai közötti váltás tekintetében az euróban nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatban.

Az első albekezdéstől eltérve és kivéve akkor, ha a Bizottság szabályozói hatásvizsgálat-tervezet révén másképpen határoz, a tagállamok ...-tól* [ezen irányelv hatálybalépése után 48 hónappal] kezdve alkalmazzák a III. fejezet azon rendelkezéseit, amelyek az Unióban található pénzforgalmi szolgáltatók szolgáltatásai közötti váltásra vonatkoznak az eurótól eltérő pénznemben vezetett fizetési számlák esetében.

Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok a 3. cikk (5) bekezdésében foglalt jegyzék közzététele után 18 hónappal alkalmazzák a 4. cikk (1)–(6) bekezdését, az 5. cikk (1) és (2) bekezdését és a 6. cikk (1) és (2) bekezdését.

Az első albekezdéstől eltérve azok a tagállamok, amelyek 2014. január 1-jére rendelkeznek a területükön jogszerűen lakóhellyel rendelkező fogyasztók számára kínált alapszintű fizetési számlákat garantáló nemzeti jogszabályi rendszerrel, ...-tól*[ezen irányelv hatálybalépése után 24 hónappal] kezdve alkalmazzák a IV. fejezet rendelkezéseit.

(3)  Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(4)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

29. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

30. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0398/2013). (2) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. (3) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (4) HL L 319., 2007.12.5., 1. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0293. (6) HL L 190. 2011.7.,21, 87. o. (7) HL L 94, 2012.3.30., 22. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.). (9) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. (10) (11) (12) Az Európai Parlament és Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 27.06.13, 338. o.).

Az Európai Parlament által 2013. december 12-én elfogadott módosítások a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2013)0133 – C7-0065/2013 – 2013/0074(COD))(1)

P7_TA(2013)0588 A7-0379/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 1 a bevezető hivatkozás (új) tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezeléséről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló 2010. szeptember 13-i 2010/631/EU tanácsi határozatra1, __________________ 1 HL L 279., 2010.10.23., 1. o. Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés (1)   A fokozott és gyorsan növekvő igény, mely a tengeri térségek különféle célú hasznosítására irányul – ideértve a megújuló energiaforrásokat alkalmazó létesítmények telepítését, a tengeri hajózást és halászati tevékenységeket, az ökoszisztémák megőrzését, az idegenforgalmat, az akvakultúra-létesítmények üzemeltetését –, akárcsak a parti erőforrásokra nehezedő többféle nyomás, integrált tervezési és irányítási megközelítést igényelnek. (1)   A fokozott és gyorsan növekvő igény, mely a tengeri térségek különféle célú hasznosítására irányul – ideértve a megújuló energiaforrásokat alkalmazó létesítmények telepítését, az olaj- és gázfeltárást és -kiaknázást, a tengeri hajózást és halászati tevékenységeket, az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzését, a nyersanyagok kitermelését, az idegenforgalmat, az akvakultúra-létesítmények üzemeltetését –, akárcsak a parti erőforrásokra nehezedő többféle nyomás, integrált tervezési és irányítási megközelítést igényelnek. Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)   Ilyen óceángazdálkodási megközelítés kidolgozására került sor az Európai Unió integrált tengerpolitikájának keretében, melynek környezetvédelmi pillérét a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv jelenti. Az integrált tengerpolitika célja a tengerek és óceánok fenntartható fejlődésének elősegítése, valamint koordinált, koherens és átlátható döntéshozatali rendszer kialakítása az Unió azon ágazati politikái tekintetében, amelyek – többek között a tengermedencékre vonatkozó stratégiák vagy makroregionális stratégiák révén – kihatással vannak az óceánokra, tengerekre, szigetekre, a tengerparti és a legkülső régiókra, valamint a tengeri ágazatokra. (2)   Ilyen óceángazdálkodási és tengeri irányítási megközelítés kidolgozására került sor az Európai Unió integrált tengerpolitikájának keretében, melynek környezetvédelmi pillérét a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv jelenti. Az integrált tengerpolitika célja a tengerek és óceánok fenntartható fejlődésének elősegítése, valamint koordinált, koherens és átlátható döntéshozatali rendszer kialakítása az Unió azon ágazati politikái tekintetében, amelyek – többek között a tengermedencékre vonatkozó stratégiák vagy makroregionális stratégiák révén – kihatással vannak az óceánokra, tengerekre, szigetekre, a tengerparti és a legkülső régiókra, valamint a tengeri ágazatokra. Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)   Az integrált tengerpolitika a tengeri területrendezést és az integrált partiövezet-gazdálkodást horizontális politikai eszközként határozza meg, melynek segítségével a hatóságok és az érdekeltek koordinált és integrált megközelítési módot alkalmazhatnak. Az ökoszisztéma-alapú megközelítés hozzá fog járulni a tengeri és partiövezet-gazdálkodás fenntartható növekedésének, valamint a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható használatának előmozdításához. (3)   Az integrált tengerpolitika a tengeri területrendezést és az integrált partiövezet-gazdálkodást horizontális politikai eszközként határozza meg, melynek segítségével a hatóságok és az érdekeltek koordinált és integrált határokon átnyúló megközelítési módot alkalmazhatnak. Az ökoszisztéma-alapú megközelítés hozzá fog járulni a tengeri és partiövezet-gazdálkodás fenntartható növekedésének, valamint a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható használatának előmozdításához. Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)  A közelmúltban kiadott „Kék növekedés. A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című közlemény számba veszi azokat a folyamatban lévő európai uniós kezdeményezéseket, amelyek az Európa 2020 stratégia végrehajtását szolgálják. A szóban forgó közlemény beazonosít egy sor olyan ágazati tevékenységet, amelyekre a jövőben a kék növekedéssel kapcsolatos kezdeményezéseknek összpontosítaniuk kell, és amelyek kibontakozását a tengeri területrendezésnek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak megfelelőképpen segítenie kell. (5)  A közelmúltban kiadott „Kék növekedés. A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című közlemény számba veszi azokat a folyamatban lévő európai uniós kezdeményezéseket, amelyek az Európa 2020 stratégia végrehajtását szolgálják. A szóban forgó közlemény beazonosít egy sor olyan ágazati tevékenységet, amelyekre a jövőben a kék növekedéssel kapcsolatos kezdeményezéseknek összpontosítaniuk kell, és amelyek kibontakozását a tengeri területrendezésnek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak megfelelőképpen segítenie kell. A tagállamok e meghatározott stratégiai területekre irányuló egyértelmű támogatása jogbiztonságot és tervezhetőséget nyújt az állami és magánbefektetések számára, ami kiegyenlítőleg hat a part menti és tengeri térségekhez kapcsolódó ágazati politikákra. Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés (7)  Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) preambulumában rámutat arra, hogy az óceáni térségek használatával összefüggő ügyek szorosan összefonódnak egymással, ezért egységes egészként kell tekinteni őket. Az óceáni térségekkel kapcsolatos tervezés az egyezményben biztosított jogok alkalmazásának logikus továbbvitele és szerkezetbe foglalása, egyszersmind a tagállamok segítésének gyakorlati eszköze is kötelezettségeik teljesítése terén. (7)  Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) preambulumában rámutat arra, hogy az óceáni térségek használatával összefüggő ügyek szorosan összefonódnak egymással, ezért egységes egészként kell tekinteni őket. Az óceáni térségekkel kapcsolatos tervezés az egyezményben biztosított jogok alkalmazásának logikus továbbvitele és szerkezetbe foglalása, egyszersmind a tagállamok és a nemzeti szint alatti illetékes hatóságok segítésének gyakorlati eszköze is kötelezettségeik teljesítése terén. Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)   A következetesség és jogi egyértelműség érdekében a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégia földrajzi hatósugarát a meglévő uniós jogi eszközökkel és a nemzetközi tengerjoggal összhangban kell meghatározni. (10)   A következetesség és jogi egyértelműség érdekében a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás földrajzi hatósugarát a meglévő uniós jogi eszközökkel és a nemzetközi tengerjoggal, különösen az UNCLOS egyezménnyel összhangban kell meghatározni. Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés (12)   Miközben az Unió szempontjából helyénvaló a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás szabályainak lefektetése, a tagállamok és azok illetékes hatóságai továbbra is felelősek tengervizeik és parti menti övezeteik tekintetében az ilyen tervek és stratégiák kialakításáért és meghatározásáért, ideértve a tengeri térség arányos elosztását is a különböző ágazati tevékenységek között. (12)   Miközben az Unió szempontjából helyénvaló a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodással kapcsolatos átlátható és koherens keret meghatározása, a tagállamok és azok illetékes hatóságai továbbra is felelősek tengervizeik és parti menti övezeteik tekintetében az ilyen tervek és stratégiák kialakításáért és meghatározásáért, ideértve a tengeri térség arányos elosztását is a különböző ágazati tevékenységek és tengeri felhasználási módok között. Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés (13)   Az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelés, valamint a járulékos adminisztratív terhek minimalizálása érdekében ezen irányelv átültetésének és végrehajtásának a lehető legnagyobb mértékben a meglévő nemzeti szabályokon és mechanizmusokon kell alapulnia. Az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak a 2002/413/EK tanácsi ajánlásban és a 2010/631/EU tanácsi határozatban meghatározott elveken és szempontokon kell nyugodniuk. (13)   Az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelés, valamint a járulékos adminisztratív terhek minimalizálása érdekében ezen irányelv átültetésének és végrehajtásának a lehető legnagyobb mértékben a meglévő nemzeti és regionális tengeri egyezmény szabályain és mechanizmusain kell alapulnia. Az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak az európai integrált partiövezet-kezelés végrehajtásáról szóló, 2002. május 30-i 2002/413/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásban18a és a 2010/631/EU tanácsi határozatban meghatározott elveken és szempontokon kell nyugodniuk. ______________ 18a HL L 148., 2002.6.6., 24. o. Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)   A tengeri területrendezésnek és az integrált partiövezet-gazdálkodásnak a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében említett ökoszisztéma-alapú szemléletet kell alkalmaznia, biztosítva a különféle tevékenységek által okozott kollektív terhelés azon szintjét, amely összeegyeztethető a jó környezeti állapot elérésével, gondoskodva arról, hogy a tengeri ökoszisztémáknak az emberi tevékenység által előidézett változásokra való reagálóképessége ne sérüljön, egyszersmind lehetővé téve a tengeri javak és szolgáltatások fenntartható igénybevételét a jelen és a jövő nemzedékek számára. (15)   A tengeri területrendezésnek és az integrált partiövezet-gazdálkodásnak a szubszidiaritás elvére figyelemmel a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében említett ökoszisztéma-alapú szemléletet kell alkalmaznia, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikke (2) bekezdésének megfelelően figyelembe kell vennie az elővigyázatosság és a megelőzés elvét, biztosítva, hogy a tengeri és part menti tevékenységek által okozott kollektív terhelés olyan szinten maradjon, amely összeegyeztethető a jó környezeti állapot elérésével és a természeti erőforrások megőrzésével, gondoskodva arról, hogy a tengeri ökoszisztémáknak az emberi tevékenység által előidézett változásokra való reagálóképessége ne sérüljön, egyszersmind lehetővé téve a tengeri javak és szolgáltatások fenntartható igénybevételét a jelen és a jövő nemzedékek számára. Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)   A tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás hozzá fog járulni többek között a következő aktusokban foglalt célok megvalósulásához: a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv19, a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet20, a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat21, a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia22, az erőforrás-hatékony Európa megteremtésének ütemterve23, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló uniós stratégia24; továbbá adott esetben szolgálni fogja az EU regionális politikájának – köztük a tengermedencékre vonatkozó stratégiáknak és a makroregionális stratégiáknak – a céljait is. (16)   A tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás hozzá fog járulni többek között a következő aktusokban foglalt célok megvalósulásához: a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv19, a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet20, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv20a, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv20b, a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat21, a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia22, az erőforrás-hatékony Európa megteremtésének ütemterve23, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló uniós stratégia24 és a „Javaslatok és stratégiai célkitűzések az Európai Unió tengeri szállítási politikájának vonatkozásában a 2018-ig terjedő időszakra” című bizottsági közlemény (COM(2009)0008); továbbá adott esetben szolgálni fogja az EU regionális politikájának – köztük a tengermedencékre vonatkozó stratégiáknak és a makroregionális stratégiáknak – a céljait is. _______________ _________________ 19 HL C 140., 2009.6.5., 16–62. o. 19 HL C 140., 2009.6.5., 16. o. 20 HL L 358., 2002.12.31., 59–80. o. 20 HL L 358., 2002.12.31., 59. o. 20a HL L 20., 2010.1.26., 7. o. 20a HL L 206., 1992.7.22., 7. o. 21 HL C 167., 2005.4.30., 1-38. o. 21 HL L 167., 2004.4.30., 1. o. 22 COM(2011)0244 végleges. 22 COM(2011)0244. 23 COM(2011)0571 végleges. 23 COM(2011)0571. 24 COM(2013)XXXX. 24 COM(2013)XXXX. Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés (17)   A tengeri és partközeli tevékenységek gyakran szorosan összefonódnak egymással. Ez megköveteli a tengeri területrendezési tervek és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák koordináltságát és integráltságát, biztosítva a tengeri térség fenntartható használatát és a parti területekkel való fenntartható gazdálkodását, figyelemmel a különféle társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőkre. (17)   A tengeri és partközeli tevékenységek gyakran szorosan összefonódnak egymással és függnek egymástól. Ez megköveteli a tengeri területrendezési tervek és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák koordináltságát, összekapcsoltságát és integráltságát, biztosítva a tengeri térség fenntartható használatát és a parti területekkel való fenntartható gazdálkodását, figyelemmel a különféle társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőkre és célokra. Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés (18)   Ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez a tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak nemcsak magukban kell foglalniuk a problémameghatározás, információgyűjtés, tervezés, döntéshozatal, végrehajtás és a végrehajtásra vonatkozó nyomon követés teljes ívét, de a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretekre is kell épülniük. Hasznosítaniuk kell továbbá a meglévő és leendő jogszabályokban – köztük a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumokról és módszertani előírásokról szóló 2010/477/EU bizottsági határozatban vagy „A tengerrel kapcsolatos tudás 2020” elnevezésű bizottsági kezdeményezésben25 – meghatározott mechanizmusokat. (18)   Ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez a tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak nemcsak magukban kell foglalniuk a problémameghatározás, információgyűjtés, tervezés, döntéshozatal, végrehajtás, a végrehajtásra vonatkozó nyomon követés, a felülvizsgálat vagy az aktualizálás teljes ívét, de a rendelkezésre álló legjobb és legfrissebb tudományos ismeretekre is kell épülniük. Hasznosítaniuk kell továbbá a meglévő és leendő jogszabályokban – köztük a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumokról és módszertani előírásokról szóló 2010/477/EU bizottsági határozatban vagy „A tengerrel kapcsolatos tudás 2020” elnevezésű bizottsági kezdeményezésben25 – meghatározott mechanizmusokat. ____________ _______________ 25 COM(2010)0461 végleges. 25 COM(2010)0461. Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés (19)   A tengeri területrendezés legfőbb célja a tengeri területek használati módjainak beazonosítása, irányítása és az ezekkel kapcsolatos konfliktusok kezelése. Ehhez a tagállamoknak legalább azt kell biztosítaniuk, hogy a tervezési folyamat vagy folyamatok végén létrejöjjön egy átfogó terv a tengeri térséggel kapcsolatos különféle használati formák tekintetében, figyelemmel az éghajlatváltozással összefüggő hosszú távú változásokra is. (19)   A tengeri területrendezés legfőbb célja a tengeri területek használati módjainak beazonosítása és irányítása, az ágazatközi konfliktusok minimalizálása és a fenntartható növekedés javítása a tengeri ágazatban. Ehhez a tagállamoknak legalább azt kell biztosítaniuk, hogy a tervezési folyamat vagy folyamatok végén létrejöjjön egy átfogó terv a tengeri térséggel kapcsolatos különféle használati formák tekintetében, figyelemmel az éghajlatváltozással összefüggő hosszú távú változásokra is. Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)   A tagállamok feladata, hogy egyeztessék és összehangolják terveiket és stratégiáikat a többi releváns tagállam vagy harmadik ország adott tengeri régiójáért, alrégiójáért vagy part menti övezetéért felelős hatóságaival, összhangban a szóban forgó tagállamok és harmadik országok európai vagy nemzetközi jogból fakadó jogaival és kötelezettségeivel. A tagállamok közötti és a környező harmadik országokkal folytatott határokon átnyúló együttműködésekhez szükséges, hogy minden tagállamban legyenek az ügyért felelős hatóságok. Ezért a tagállamoknak ki kell jelölniük azt az illetékes hatóságot vagy hatóságokat, amely(ek) felelős(ek) a többi tagállammal vagy harmadik országokkal való együttműködésért. Tekintettel a tengeri régiók, alrégiók vagy part menti övezetek közötti különbségekre, ezen irányelv keretein belül nem helyénvaló részletesen előírni az együttműködési mechanizmus jellemzőit. (20)   A tagállamok feladata, hogy a lehetséges mértékig egyeztessék és összehangolják terveiket és stratégiáikat a többi releváns tagállam vagy harmadik ország adott tengeri régiójáért, alrégiójáért vagy part menti övezetéért felelős hatóságaival, összhangban a szóban forgó tagállamok és harmadik országok európai vagy nemzetközi jogból fakadó jogaival és kötelezettségeivel. A tagállamok közötti és a környező harmadik országokkal folytatott határokon átnyúló együttműködésekhez szükséges, hogy minden tagállamban legyenek az ügyért felelős hatóságok. Ezért a tagállamoknak ki kell jelölniük azt az illetékes hatóságokat, amelyek felelősek a többi tagállammal vagy harmadik országokkal való együttműködésért. Tekintettel a tengeri régiók, alrégiók vagy part menti övezetek közötti különbségekre, ezen irányelv keretein belül nem helyénvaló részletesen előírni az együttműködési mechanizmus jellemzőit. Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 21 a preambulumbekezdés (új) (21a)  Annak érdekében, hogy elősegítsük a part menti területek alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, valamint hogy gátat szabjunk az erózió és a túlzott feltöltődés jelenségének, a tengeri kiáradás kockázatának, a part menti ökoszisztémák környezeti állapota romlásának és a biológiai sokféleség pusztulásának, különösen fontos a part menti üledékek helyes – fenntartható és ökokompatibilis – kezelése, amely ellensúlyozná a kockázatoknak erősen kitett, sínylődő területeken kialakult helyzetet. A kontinentális talapzaton a tenger alatt lerakódott üledéket hiány esetén a part menti ökoszisztémák üledékpótlására lehetne használni. Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 22 preambulumbekezdés (22)   A tengeri és partközeli területek irányítása komplex feladat, amelybe bele kell vonni a különféle szintű hatóságokat, gazdasági szereplőket és egyéb érdekelteket. A vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban és a fenntartható fejlődés hatékony biztosítása érdekében elengedhetetlenül fontos az érdekeltek, a hatóságok és a nyilvánosság véleményének kikérése az ezen irányelv szerinti tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák előkészítésének megfelelő fázisában. A nyilvános egyeztetéssel kapcsolatos rendelkezésre jó példát kínál a 2003/35/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése. (22)   A tengeri és partközeli területek irányítása komplex feladat, amelybe bele kell vonni a különféle szintű hatóságokat, gazdasági szereplőket és egyéb érdekelteket. A vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban és a fenntartható fejlődés hatékony biztosítása érdekében elengedhetetlenül fontos az érdekeltek, a hatóságok és a nyilvánosság véleményének kikérése az ezen irányelv szerinti tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák előkészítésének megfelelő fázisában. Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 25 preambulumbekezdés (25)   Annak biztosítására, hogy a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák megbízható adatokon alapuljanak, továbbá hogy a járulékos adminisztratív terhek csökkenjenek, fontos, hogy a tagállamok az adatgyűjtés meglévő eszközeinek alkalmazásakor a rendelkezésre álló legjobb minőségű adatokat gyűjtsék össze (például „A tengerrel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezés keretében). (25)   Annak biztosítására, hogy a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák megbízható adatokon alapuljanak, továbbá hogy a járulékos adminisztratív terhek csökkenjenek, fontos, hogy a tagállamok az adatgyűjtés meglévő eszközeinek alkalmazásakor a rendelkezésre álló legjobb minőségű adatokat gyűjtsék össze és használják azzal, hogy ösztönzik az érdekelt feleket adataik és információik megosztására (például „A tengerrel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezés keretében). Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 25 a preambulumbekezdés (új) (25a)  Annak elősegítése érdekében, hogy az irányelvet az Unió területén átfogó és összehangolt módon alkalmazzák, helyénvaló feltárni, hogy a meglévő finanszírozási források közül melyek fogják támogatni a demonstrációs programokat, valamint a part menti és tengeri térségek kezelésére és irányítására szolgáló, jól működő stratégiákból és tervekből nyert helyes gyakorlatok megosztását. Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 28 preambulumbekezdés (28)   Ezen irányelv rendelkezéseinek időben történő átültetése rendkívül fontos, mivel az EU számos olyan, 2020-ig végrehajtandó szakpolitikai kezdeményezést fogadott el, amelyek támogatására ez az irányelv hivatott. Ezért ezen irányelv átültetésére a lehető legrövidebb határidőt kell elfogadni, (28)   Ezen irányelv rendelkezéseinek időben történő átültetése rendkívül fontos, mivel az EU számos olyan, 2020-ig végrehajtandó szakpolitikai kezdeményezést fogadott el, amelyek támogatására és kiegészítésére ez az irányelv hivatott. Ezért ezen irányelv átültetésére a lehető legrövidebb határidőt kell elfogadni, Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés (1)   Ez az irányelv létrehozza a tengeri és partvidéki gazdaságok fenntartható növekedésének és a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható használatának előmozdítását célzó tengeri területrendezés és integrált partiövezet-gazdálkodás keretét. (1)   Ez az irányelv létrehozza a tengeri és partvidéki gazdaságok fenntartható növekedésének és a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható fejlesztésének és használatának előmozdítását célzó tengeri területrendezés – az integrált partiövezet-gazdálkodást is magában foglaló – keretét, különösen azáltal, hogy támogatja a „Kék növekedés: a fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című 2012. szeptember 13-i bizottsági közleményben meghatározott prioritási területeket; Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 2 bekezdés (2)   Az Európai Unió integrált tengerpolitikájának összefüggésében ez a keret biztosítja, hogy a tagállamok tengeri területrendezési terveket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre az 5. cikkben meghatározott célkitűzések elérése érdekében. (2)   Az Európai Unió integrált tengerpolitikájának összefüggésében ez az irányelv keretet biztosít arra, hogy a tagállamok tengeri területrendezési terveket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre az 5. cikkben meghatározott célkitűzések elérése érdekében, figyelembe véve a szárazföld–tenger kölcsönhatásokat és a határokon átnyúló megerősített együttműködést a vonatkozó UNCLOS-rendelkezések alapján. Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés (1)   Ezen irányelv rendelkezései a tengervizekre és a part menti övezetekre alkalmazandók. (1)   Ezen irányelv rendelkezései az összes uniós tengervízre és a part menti övezetre alkalmazandók, a hatályos uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban. Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 2 bekezdés (2)   Ez az irányelv nem alkalmazandó a kizárólag védelmi és nemzetbiztonsági célú tevékenységekre. Ugyanakkor minden tagállam köteles gondoskodni arról, hogy az ilyen tevékenységek az irányelv célkitűzéseivel összehangolt módon folyjanak. (2)   Ez az irányelv nem alkalmazandó a kizárólag védelmi és nemzetbiztonsági célú tevékenységekre. A tagállamoknak ugyanakkor törekedniük kell annak biztosítására, hogy – amennyiben ez ésszerű és megvalósítható – e tevékenységeket az irányelv céljaival összeegyeztethető módon végezzék. Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 pont 1.   „part menti övezet”: a partvonal tenger felőli és szárazföld felőli oldalára kiterjedő geomorfológiai terület, melynek tengeri határa a tagállamok parti vizeinek külső határával azonos, szárazföldi határa pedig a tagállamok által az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákban meghatározott határ; 1.   „part menti övezet”: a partvonal tenger felőli és szárazföld felőli oldalára kiterjedő, a tagállamok által jogszabályaikban meghatározott tengerpart és geomorfológiai terület, melynek tengeri határa nem haladja meg a tagállamok parti vizeit; Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 2 pont 2.   „integrált tengerpolitika”: uniós szakpolitika, melynek célja az összehangolt és következetes döntéshozatal előmozdítása, hogy ezáltal a következetes, tengeri vonatkozású szakpolitikák és a megfelelő nemzetközi együttműködés révén optimalizálni lehessen a tagállamok – különösen az Unió part menti régiói, szigetei és legkülső régiói –, valamint a tengeri ágazatok fenntartható fejlődését, gazdasági növekedését és társadalmi kohézióját; 2.   „integrált tengerpolitika”: uniós szakpolitika, melynek célja az összehangolt és következetes ágazatközi és határokon átnyúló tengeri irányítás előmozdítása, hogy ezáltal a következetes, tengeri vonatkozású szakpolitikák és a megfelelő nemzetközi együttműködés révén optimalizálni lehessen a tagállamok – különösen az Unió part menti régiói, szigetei és legkülső régiói –, valamint a tengeri ágazatok fenntartható fejlődését, gazdasági növekedését és társadalmi kohézióját; Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 2 a pont (új) 2a.  „tengeri területrendezési terv”: a tengeri területeken folytatott emberi tevékenységek térbeli és időbeli elosztására vonatkozó, az ebben az irányelvben meghatározott gazdasági, környezeti és társadalmi célkitűzések megvalósulására irányuló nyilvános elemzési és tervezési folyamat eredményeként, a vonatkozó nemzeti szakpolitikákkal összhangban a tengeri térség különböző tengeri célokra történő felhasználásának meghatározása tekintetében létrejött terv vagy tervek, kifejezetten ösztönözve a többcélú felhasználást; Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 2 b pont (új) 2b.  „integrált partiövezet-gazdálkodási stratégia”: formális és informális gyakorlatok és/vagy stratégiák, amelyek a part menti területeket érintő folyamatok összességének átfogó irányítására szolgálnak, koordinált módon kezelve a part menti tevékenységekkel összefüggő szárazföld–tenger kölcsönhatásokat a part menti és tengeri területek fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében; Ezek a stratégiák gondoskodnak arról, hogy az irányítási és fejlesztési döntéseket a különféle ágazati szempontok összehangolásával hozzák meg, valamint hogy elkerüljék vagy legalábbis korlátozzák a part menti területek használatából adódó konfliktusokat. Külön szavazás Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 3 pont 3.  „tengeri régiók vagy alrégiók”: a 2008/56/EK irányelv 4. cikkében említett tengeri régiók és alrégiók; 3.  „tengeri régiók”: a 2008/56/EK irányelv 4. cikkében említett tengeri régiók; Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 4 pont 4.   „tengervizek”: a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározott vízterület, tengerfenék és altalaj; 4.   „tengervizek”: a felségvizek kiterjedését meghatározó alapvonal tenger felőli részétől az azon területek legszéléig terjedő vízterület, tengerfenék és altalaj, amelyen az UNCLOS-szal összhangban egy tagállam joghatósággal rendelkezik és/vagy joghatóságot gyakorol, kivéve az Európai Unió működéséről szóló szerződés II. mellékletében említett országokkal és területekkel szomszédos vizeket és a francia tengerentúli megyéket és közösségeket; Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 7 pont 7.   „jó környezeti állapot”: a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének 5. pontjában említett környezeti állapot. 7.   „jó környezeti állapot”: a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének 5. pontjában és a 2010/477/EU bizottsági határozatban említett környezeti állapot. Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés (1)   Minden egyes tagállam köteles kidolgozni és végrehajtani egy vagy több tengeri területrendezési tervet és egy vagy több integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiát. Ezeket külön dokumentumokban rögzíthetik. (1)   Minden egyes tagállam kidolgozza és végrehajtja a tengeri területrendezési tervezési eljárásokat. Amennyiben egy tagállam nem foglalja bele a szárazföld–tenger kölcsönhatásokat tengeri területrendezési tervébe, ezekkel a kölcsönhatásokkal az integrált partiövezet-gazdálkodás keretében kell foglalkozni. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy vagy integrált megközelítést követnek, vagy pedig külön tengeri területrendezési terveket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat hoznak létre. Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  Továbbra is a tagállamok vagy az illetékes regionális, illetve helyi hatóságok felelnek e tervek és stratégiák kialakításáért és tartalmuk meghatározásáért, ideértve a tengeri térség arányos elosztását is a különböző ágazati tevékenységek és tengerészeti, illetve tengeri felhasználási módok között. Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés (3)   A tagállamok a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásakor kellő figyelmet fordítanak a régiók és alrégiók jellegzetességeire, az egyes ágazati tevékenységekre, az érintett tengervizekre és part menti övezetekre, valamint az éghajlatváltozással összefüggő lehetséges hatásokra. (3)   A tagállamok a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásakor kellő figyelmet fordítanak a tengeri és part menti régiók és alrégiók jellegzetességeire, szükségleteire és az ezekben rejlő lehetőségekre, az egyes jelenlegi és jövőbeli ágazati tevékenységekre, az érintett tengervizekre és part menti övezetekre, valamint az éghajlatváltozással összefüggő hatásokra. Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)  Az EUMSZ 349. cikkét különösen az Unió legkülső régiói esetében kell tiszteletben tartani, figyelembe véve e régiók egyedi adottságait és korlátait. Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk A tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazniuk a tengervizeken és a part menti övezetekben egymással versengő ágazati tevékenységek egymás mellettiségének megkönnyítése és konfliktusaik kezelése érdekében, valamint hozzá kell járulniuk a következőkhöz: (1)  A tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak ökoszisztéma-alapú megközelítést, illetve ezzel egyidejűleg gazdasági, szociális és környezetvédelmi kritériumokat kell alkalmazniuk a tengeri ágazat fenntartható fejlődése és növekedése érdekében. Támogatniuk kell az adott ágazati tevékenységek egymással összeegyeztethető egymás mellettiségét, minimalizálniuk kell a tengervizeken és a part menti övezetekben folyó tevékenységek közötti konfliktusokat, és elő kell mozdítaniuk ugyanazon tengeri térség különböző ágazatok általi többszörös felhasználását. (2)  A tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak hozzá kell járulniuk a következő uniós célokhoz: a)   az Unió energiaellátásának biztosítása a tengeri erőforrások kiaknázásának, az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének, az energiaellátó hálózatok összekapcsolásának és az energiahatékonyság fokozásának előmozdítása révén; a)   az Unió energiaellátásának biztosítása a tengeri erőforrások kiaknázásának, az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének, az energiaellátó hálózatok összekapcsolásának és az energiahatékonyság fokozásának előmozdítása révén; b)   a tengeri közlekedés fejlődésének elősegítése, hatékony és költséghatékony hajózási útvonalak kialakítása Európa-szerte, ideértve a kikötők rendelkezésre állását és a közlekedésbiztonságot is; b)   a tengeri közlekedés fejlődésének elősegítése Európa-szerte, ideértve a kikötők rendelkezésre állását, a közlekedésbiztonságot, a multimodális kapcsolatokat és a fenntarthatóságot is; c)   a halászati és akvakultúra-ágazat fenntartható fejlődésének és növekedésének előmozdítása, ideértve a foglalkoztatás kérdését a halászati és a kapcsolódó ágazatokban; c)   a halászati ágazat fenntartható fejlődésének és az akvakultúra-ágazat fenntartható növekedésének előmozdítása, ideértve a foglalkoztatás kérdését a halászati és a kapcsolódó ágazatokban; d)   a környezet megóvásának, védelmének és állapotjavulásának biztosítása, valamint a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása, különösen annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a jó környezeti állapotot, ne csökkenjen tovább a biodiverzitás, megálljon az ökoszisztéma-szolgáltatások minőségi romlása, és mérséklődjön a tengerszennyezés kockázata; d)   a környezet megóvásának, védelmének és állapotjavulásának biztosítása a védett területek reprezentatív és koherens hálózata révén, valamint a természeti erőforrások körültekintő, elővigyázatos és ésszerű hasznosítása, különösen annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a jó környezeti állapotot, hogy ne csökkenjen tovább a biodiverzitás, hogy megálljon az ökoszisztéma-szolgáltatások minőségi romlása, továbbá hogy mérséklődjön és megelőzhető legyen a tengeri és tengerparti szennyezés kockázata; e)   a part menti és tengeri területek ellenállóképességének biztosítása az éghajlatváltozás hatásaival szemben. e)   a part menti és tengeri területek fokozottabb ellenállóképességének biztosítása az éghajlatváltozás hatásaival szemben, a sérülékeny part menti területek védelme érdekében. (3)  A tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák hozzájárulhatnak további nemzeti célokhoz is, például: a)  a fenntartható nyersanyag-kitermelés elősegítése; b)  a fenntartható turizmus elősegítése; c)  a kulturális örökség megőrzésének és védelmének biztosítása; d)  szabadidős és egyéb nyilvános felhasználási formák biztosítása; e)  a tengeri gazdaság hagyományos gazdasági és társadalmi jellemzőinek megőrzése. Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés (1)   A tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák keretében operatív lépéseket kell kidolgozni az 5. cikkben meghatározott célkitűzések elérése érdekében, figyelembe véve minden kapcsolódó tevékenységet és az azok tekintetében alkalmazandó intézkedéseket. (1)   Minden egyes tagállamnak eljárási lépéseket kell kidolgoznia az 5. cikkben meghatározott célkitűzések elérése érdekében, figyelembe véve a kapcsolódó tevékenységeket, felhasználási módokat és az azok tekintetében alkalmazandó intézkedéseket. Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – b pont b)   hatékony, határokon átívelő együttműködést kell biztosítaniuk a tagállamok, a nemzetközi hatóságok és a releváns ágazati politikákban érdekeltek viszonylatában; b)   a 9. cikkel összhangban biztosítaniuk kell a releváns ágazati politikákban érdekeltek részvételét; Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – b a pont (új) ba)  a 12. cikkel összhangban biztosítaniuk kell a hatékony, határokon átnyúló együttműködést a tagállamok között; Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – c pont c)   a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák ugyanazon régiókban, alrégiókban és azok part menti övezeteiben található harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizekre és part menti övezetekre gyakorolt, határokon átívelő hatásainak beazonosítása és e hatások kezelése az érintett országok illetékes hatóságaival való együttműködés keretében, összhangban a 12. és 13. cikkel. c)   a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák ugyanazon régiókban, alrégiókban és azok part menti övezeteiben található harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizekre és part menti övezetekre gyakorolt, határokon átívelő hatásainak beazonosítása és e hatások kezelése az érintett országok illetékes hatóságaival való együttműködés keretében, összhangban a 13. cikkel. Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – c a pont (új) ca)  egyrészről a legjobb elérhető adatokon kell alapulniuk, másrészről pedig garantálniuk kell a szükséges rugalmasságot a jövőbeli fejlemények figyelembevétele érdekében; Módosítás 42 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés (1)   A tengeri területrendezési terveknek magukban kell foglalniuk legalább a tengervizek feltérképezését, vagyis fel kell mérniük a tengeri területeken folytatott releváns emberi tevékenységek tényleges és potenciális térbeli és időbeli elosztását az 5. cikkben meghatározott célkitűzések elérése érdekében. (1)   A tengeri területrendezési terveknek magukban kell foglalniuk legalább a tengervizek feltérképezését, vagyis fel kell mérniük a tengeri területeken folytatott releváns tengeri felhasználási módok és tevékenységek, illetve fontos ökoszisztéma-elemek tényleges, tervezett és potenciális térbeli és időbeli elosztását az 5. cikkben meghatározott uniós célkitűzések elérése érdekében. Módosítás 43 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész (2)   A tengeri területrendezési tervek kidolgozásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük legalább a következőket: (2)   A tengeri területrendezési tervek kidolgozásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük többek között a következő felhasználásokat és tevékenységeket: Módosítás 44 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 2 bekezdés – a–g pont (új) a)   az energia kinyerését és a megújuló energia termelését szolgáló létesítmények; a)   az energia kinyerését és a megújuló energia termelését, valamint az energia partra szállítását szolgáló létesítmények; b)   olaj- és gázkitermelő telepek és infrastruktúrák; b)   olaj- és gázkitermelő, valamint egyéb nyersanyagfeltáró és -kitermelő telepek és infrastruktúrák; c)   tengeri közlekedési útvonalak; c)   tengeri közlekedési útvonalak; d)   tengeralatti kábelek és csővezetékek; d)   tengeralatti kábelek és csővezetékek; e)   halászati területek; e)   meglévő és potenciális halászati területek; f)   tengeri akvakultúra-telepek; f)   tengeri akvakultúra-területek; g)   természetvédelmi területek. g)   a természet és a fajok védelmére és megőrzésére szolgáló területek, Natura 2000 területek, egyéb érzékeny tengeri ökoszisztémák és az azokkal szomszédos területek, az uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban; h)  tengeri és tengerparti idegenforgalom; i)  a kulturális örökség védelmére szolgáló területek; j)  katonai kiképzési területek. Módosítás 45 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés (1)   Az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak magukban kell foglalniuk legalább a part menti övezetekben alkalmazott meglévő intézkedések leltárát és egy vizsgálatot arra nézve, hogy szükség van-e további intézkedésekre az 5. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez. A stratégiáknak az integrált és ágazatközi politikák végrehajtását kell célozniuk, és figyelembe kell venniük a szárazföldi és tengeri tevékenységek kölcsönhatásait. (1)   Az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák létrehozásakor a tagállamoknak el kell dönteniük, hogy gyakorlati eljárásokat tartalmazó csomagot vagy pedig egy vagy több stratégiát alkalmaznak. A tagállamok felmérik a part menti övezetekben alkalmazott meglévő intézkedéseket, és vizsgálatot végeznek, hogy szükség van-e további intézkedésekre az 5. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez. Az integrált partiövezet-gazdálkodásnak az integrált és ágazatközi politikák végrehajtását kell javítania, és figyelembe kell vennie a szárazföldi és tengeri tevékenységek kölcsönhatásait a szárazföld–tenger kapcsolódás biztosítása érdekében. Módosítás 46 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész (2)   A tengeri integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik legalább a következő tevékenységeket: (2)   A tengeri integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik a következőket: Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – a pont a)  meghatározott természeti erőforrások használata, ideértve az energia kinyerését és a megújuló energia termelését szolgáló létesítményeket; törölve Módosítás 48 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – a a pont (új) aa)  már bevált gyakorlatok és kialakított stratégiák a 2002/413/EK ajánlással összhangban; Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – a b pont (új) ab)  meglévő formális és informális gyakorlatok, hálózatok és határokon átnyúló együttműködési mechanizmusok; Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – ac pont (új) ac)  kapcsolódó tevékenységek, létesítmények, eszközök és infrastruktúra; Módosítás 51 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – b pont b)  infrastruktúra, energiatermelő létesítmények, közlekedés, kikötők, part menti művek és egyéb építmények, többek között zöld infrastruktúra fejlesztése; törölve Módosítás 52 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – c pont c)  mezőgazdaság és ipar; törölve Módosítás 53 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – d pont d)  halászat és akvakultúra; törölve Módosítás 54 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – e pont e)   parti menti ökoszisztémák, ökoszisztéma-szolgáltatások, természet, tengerparti tájak és szigetek megőrzése és helyreállítása; e)   a parti menti ökoszisztémák, védett delták és árterületek, ökoszisztéma-szolgáltatások, természet, tengerparti tájak és szigetek védelme, megőrzése és helyreállítása; Módosítás 55 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – f pont f)   az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és a hozzájuk való alkalmazkodás. f)   az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és a hozzájuk való alkalmazkodás, különös tekintettel az ökoszisztémák ellenálló képességének javítására; Módosítás 56 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk – 1 bekezdés (1)  A tagállamok megteremtik az érdekeltek nyilvános részvételének lehetőségét a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásának korai szakaszában. A tagállamok megteremtik nyilvános részvétel lehetőségét az érintett érdekeltek, hatóságok és nyilvánosság tájékoztatásán és a velük folytatott konzultáción keresztül a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásának korai szakaszában. A tagállamok azt is biztosítják, hogy ezek az érdekeltek és hatóságok és az érintett nyilvánosság hozzáférjenek a véglegesített eredményekhez. Módosítás 57 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk – 2 bekezdés (2)  A nyilvános részvétel keretében biztosítani kell, hogy az érdekeltek, a hatóságok és az érintett nyilvánosság megtehessék észrevételeiket a tervek és a stratégiák előzetes változatáról, illetve hozzáférhessenek a már rendelkezésre álló eredményekhez. törölve Módosítás 58 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk – 3 bekezdés (3)  A nyilvános részvétel lehetőségének megteremtésekor a tagállamok az egyéb uniós jogszabályok vonatkozó rendelkezéseivel összhangban járnak el. törölve Módosítás 59 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés (1)   A tagállamok megszervezik a rendelkezésre álló legjobb minőségű adatok összegyűjtését, valamint a tengeri területrendezési tervekhez és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákhoz szükséges információk cseréjét. (1)   A tagállamok megszervezik a rendelkezésre álló legjobb minőségű adatok összegyűjtését és felhasználását, valamint a tengeri területrendezési tervekhez és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák végrehajtásához szükséges információk cseréjét. Módosítás 60 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 3 bekezdés (3)   Az (1) bekezdésben említett adatok gyűjtésének és cseréjének megszervezésekor a tagállamok – amennyire csak lehetséges – az integrált tengerpolitika keretében kidolgozott eszközöket alkalmazzák. (3)   Az (1) bekezdésben említett adatok gyűjtésének és cseréjének megszervezésekor a tagállamok – amennyire csak lehetséges – az integrált tengerpolitika és más kapcsolódó uniós politikák, például az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv keretében kidolgozott eszközöket alkalmazzák27a. _____________ 27a HL L 108., 2007.4.25., 1. o. Módosítás 61 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk A tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák a 2001/42/EK irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak. A tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák a 2001/42/EK irányelv, illetve adott esetben a 92/43/EGK irányelv 6. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak. Módosítás 62 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 1 bekezdés (1)   A tagállamok együttműködnek a part menti övezetükkel vagy tengeri területükkel határos tagállamokkal annak érdekében, hogy tengeri területrendezési terveik és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáik koherensek és összehangoltak legyenek az érintett part menti övezet vagy tengeri régió és/vagy alrégió tekintetében. Az ilyen együttműködésnek figyelembe kell vennie különösen az olyan transznacionális tényezőket, mint a határokon átnyúló infrastruktúra. (1)   A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek a part menti övezetükkel vagy tengeri területükkel határos tagállamokkal való együttműködésre annak érdekében, hogy tengeri területrendezési terveik és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáik koherensek és összehangoltak legyenek az érintett part menti övezet vagy tengeri régió és/vagy alrégió tekintetében. Az ilyen együttműködésnek figyelembe kell vennie különösen az olyan transznacionális tényezőket, mint a határokon átnyúló infrastruktúra, és arra kell irányulnia, hogy közös szemlélet érvényesüljön minden egyes meglévő és jövőbeni tengermedence-stratégiára. Módosítás 63 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  Az együttműködés megvalósulásának lehetővé tétele érdekében a tagállamok – ha lehetséges – összehangolják az új tengeri területrendezési tervek időbeli ütemezését, illetve a már meglévő tervek felülvizsgálati ciklusait. Módosítás 64 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés – a pont a)   az érintett part menti övezetre vagy tengeri régióra és/vagy alrégióra kiterjedő regionális intézményi együttműködési struktúrák, vagy a)   a regionális tengeri egyezmények vagy az érintett part menti övezetre vagy tengeri régióra és/vagy alrégióra kiterjedő egyéb regionális intézményi együttműködési struktúrák, vagy Módosítás 65 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés – b pont b)   a tagállamok illetékes hatóságainak e célra kifejlesztett, az érintett part menti övezetre vagy tengeri régióra és/vagy alrégióra kiterjedő hálózatai. b)   a tagállamok illetékes hatóságainak az érintett part menti övezetre, tengeri régióra és/vagy alrégióra kiterjedő hálózatai, vagy Módosítás 66 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés – b a pont (új) ba)  minden egyéb megközelítés, amely teljesíti az (1) bekezdés követelményeit; Módosítás 67 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk A valamely harmadik ország part menti övezetével vagy tengeri területével határos tagállamok megtesznek minden erőfeszítést annak érdekében, hogy tengeri területrendezési terveiket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáikat az érintett part menti övezet vagy tengeri régió és/vagy alrégió tekintetében egyeztessék az adott harmadik országgal. A valamely harmadik ország part menti övezetével vagy tengeri területével határos tagállamok a nemzetközi tengerjoggal és tengerjogi egyezményekkel összhangban konzultálnak az adott országgal és megtesznek minden erőfeszítést annak érdekében, hogy tengeri területrendezési terveiket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáikat az érintett part menti övezet vagy tengeri régió és/vagy alrégió tekintetében egyeztessék és összehangolják. Módosítás 87 Irányelvre irányuló javaslat 14. cikk 1.  A tagállamok valamennyi part menti övezet vagy tengeri régió és/vagy alrégió tekintetében kijelölik azt az illetékes hatóságot (vagy hatóságokat), amely felelős (amelyek felelősek) ezen irányelv végrehajtásáért, ideértve a többi tagállammal való, 12. cikk szerinti együttműködés és a harmadik országokkal való, 13. cikk szerinti együttműködés biztosítását. 1.  A tagállamok valamennyi part menti övezet vagy tengeri régió tekintetében kijelölik azt az illetékes hatóságot (vagy hatóságokat), amely felelős (amelyek felelősek) ezen irányelv végrehajtásáért, ideértve a többi tagállammal való, 12. cikk szerinti együttműködés és a harmadik országokkal való, 13. cikk szerinti együttműködés biztosítását. 2.  A tagállamok megküldik a Bizottságnak a kijelölt illetékes hatóságok listáját és az ezen irányelv I. mellékletben felsorolt adatokat. 2.  A tagállamok megküldik a Bizottságnak a kijelölt illetékes hatóságok listáját és az ezen irányelv I. mellékletben felsorolt adatokat. 3.  Ezzel egyidejűleg a tagállamok megküldik a Bizottságnak illetékes hatóságaik listáját, amelyek felelősek az irányelv végrehajtása szempontjából releváns azon nemzetközi szervezetekben végzett munkáért, amelynek az adott tagállam tagja. 3.  Ezzel egyidejűleg a tagállamok megküldik a Bizottságnak illetékes hatóságaik listáját, amelyek felelősek az irányelv végrehajtása szempontjából releváns azon nemzetközi szervezetekben végzett munkáért, amelynek az adott tagállam tagja. 4.  A tagállamok kötelesek értesíteni a Bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően megküldött adatokban bekövetkezett bármilyen változásról, a változás érvénybelépésétől számított hat hónapon belül. 4.  A tagállamok kötelesek értesíteni a Bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően megküldött adatokban bekövetkezett bármilyen változásról, a változás érvénybelépésétől számított hat hónapon belül. 4a.  Összhangban a szubszidiaritás elvével, a tagállamok jelölhetik ki illetékes hatóságaikat, az adott intézményi és kormányzati szinteknek megfelelően. Módosítás 68 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 bekezdés (2)  Az említett jelentésnek tartalmaznia kell legalább a 6–13. cikk szerinti végrehajtási információkat. (2)  Az említett jelentésnek tartalmaznia kell legalább a 6–13. cikk szerinti végrehajtási információkat. Amennyiben mód van rá, úgy a jelentés tartalmának és formájának összhangban kell állnia a 2008/56/EK irányelvben meghatározott érdemleges előírásokkal. Módosítás 69 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 3 bekezdés (3)   A Bizottság jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az elért eredményekről, amelyben ismerteti az ezen irányelv végrehajtása terén tett előrehaladást. (3)   A Bizottság legkésőbb a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozására előírt határidőtől számított egy éven belül jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az elért eredményekről, amelyben ismerteti az ezen irányelv végrehajtása terén tett előrehaladást Módosítás 70 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész (1)   A Bizottság végrehajtási aktusok útján rendelkezéseket fogad el: (1)   A Bizottság a tervekhez és stratégiákhoz kapcsolódó lényegi kérdésekre vonatkozó előírások sérelme nélkül, végrehajtási aktusok útján rendelkezéseket fogad el az alábbiak tekintetében: Módosítás 71 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés – a pont – bevezető rész a)   10. cikkben említett adatok kezelésére vonatkozó operatív előírásokról, amennyiben azokat más uniós jogszabály, pl. a 2007/2/EK vagy a 2008/56/EK irányelv még nem határozta meg, a következőket érintően: a)   a 10. cikkben említett adatok kezelésére vonatkozó előírásokat illető eljárásokról, amennyiben azokat más uniós jogi aktus, pl. a 2007/2/EK vagy a 2008/56/EK irányelv még nem határozta meg, a következőket érintően: Módosítás 72 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés – a pont – 1 francia bekezdés –  az adatok megosztása, valamint kapcsolódás a meglévő adatkezelési és -gyűjtési eljárásokhoz; valamint –  az adatok hatékony megosztása, valamint kapcsolódás a meglévő adatkezelési rendszerekhez és adatgyűjtési eljárásokhoz; valamint Módosítás 73 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés – b pont – bevezető rész b)   a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásával és jelentésével kapcsolatos operatív lépésekről, a következőket érintően: b)   a folyamattal összefüggő azon lépések, amelyek hozzájárulnak a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásához és az ezekkel kapcsolatos jelentéstételhez, a következőket érintően: Módosítás 74 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés – b pont– 3 francia bekezdés –  a határokon átnyúló együttműködés módozatai; –  a határokon átnyúló együttműködés leghatékonyabb módozatai; Módosítás 75 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés – b pont– 4 francia bekezdés –  nyilvános konzultáció. törölve Módosítás 76 Irányelvre irányuló javaslat 17 cikk – 2 bekezdés (2)   Az (1) bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. (2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Módosítás 77 Irányelvre irányuló javaslat 18 cikk – 2 bekezdés (2)   Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdés szerinti intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2)   Amikor a tagállamok az (1) bekezdés szerinti intézkedéseket az ezen irányelv hatálybalépését követően fogadják el, úgy azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. Módosítás 78 Irányelvre irányuló javaslat 18 cikk – 4 bekezdés (4)   A 4. cikk (1) bekezdésében említett tengeri területrendezési terveket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat az ezen irányelv hatálybalépését követő 36 hónapon belül kell kidolgozni. (4)   A 4. cikk (1) bekezdésében említett tengeri területrendezési terveket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat az ezen irányelv hatálybalépését követő 48 hónapon belül kell kidolgozni. Módosítás 79 Irányelvre irányuló javaslat 18 cikk – 5 bekezdés (5)   A 15. cikk (1) bekezdésében említett jelentést legkésőbb 42 hónappal ezen irányelv hatálybalépése után, majd azt követően hatévente kell benyújtani. (5)   A 15. cikk (1) bekezdésében említett jelentést legkésőbb 54 hónappal ezen irányelv hatálybalépése után, majd azt követően hatévente kell benyújtani. Módosítás 80 Irányelvre irányuló javaslat 18 cikk – 6 bekezdés (6)   A 15. cikk (3) bekezdésében említett jelentést az irányelv végrehajtása terén tett előrehaladásról legkésőbb hat hónappal az (5) bekezdésben megadott időpont után, majd azt követően hatévente kell benyújtani. (6)   A 15. cikk (3) bekezdésében említett jelentést az irányelv végrehajtása terén tett előrehaladásról legkésőbb hat hónappal az (5) bekezdésben megadott időpont után, majd azt követően négyévente kell benyújtani. Módosítás 81 Irányelvre irányuló javaslat 18 cikk – 6 a bekezdés (új) (6a)  Az ezen irányelvben szereplő átültetési kötelezettségek nem alkalmazandók a tengerparttal nem rendelkező tagállamokra.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0379/2013).

Az Európai Parlament 2013. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a szociálpolitika és a közegészségügy területére vonatkozó bizonyos irányelvek Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatti módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0418 – C7-0176/2013 – 2013/0192(COD))

P7_TA(2013)0589 A7-0399/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0418),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére, 114. cikkére, 153. cikkének (2) bekezdésére, 168. cikkére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0176/2013),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel a Tanács 2013. október 10-i következtetéseire(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 18-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0399/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. december 12-én került elfogadásra a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a szociálpolitika és a közegészségügy területére vonatkozó bizonyos irányelvek Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatti módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, 114. cikkére, 153. cikke (2) bekezdésére, 168. cikkére és 192. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  Az Európai Tanács 2012/419/EU határozatával(5) úgy döntött, hogy 2014. január 1-jei hatállyal módosítja Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállását. Ennek következtében az említett időponttól Mayotte nem tartozik a az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 198. cikke értelmében vett tengerentúli országok és területek közé, hanem az EUMSZ 349. cikke és 355. cikke (1) bekezdése értelmében legkülső régiónak minősül. Mayotte jogállásának e fenti megváltozását követően az uniós jogot ettől az időponttól kezdődően 2014. január 1-jétől kell alkalmazni Mayotte-on. Tekintettel Mayotte számos területen fennálló sajátos társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági strukturális különleges helyzetére, valamint legkülső régióként betöltött új jogállására, indokolt bizonyos különintézkedésekről rendelkezni. [Mód. 1]

(2)  Indokolt figyelembe venni Mayotte különleges helyzetét a környezet állapota tekintetében, amely jelentős javításra szorul annak érdekében, hogy megfeleljen az uniós jog által meghatározott környezetvédelmi célkitűzéseknek, amihez további időre van szükség. A környezet fokozatos javítása érdekében meghatározott határidőkön belül konkrét intézkedéseket kell hozni.

(3)  A települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelvnek(6) való megfelelés érdekében intézkedéseket kell hozni Mayotte-on, hogy az agglomerációk rendelkezzenek a települési szennyvizet összegyűjtő rendszerekkel. Az ilyen intézkedésekhez megfelelő igazgatási és tervezési eljárásokat követő, infrastruktúrával kapcsolatos munkálatokra van szükség, valamint olyan rendszerek kialakítására, amelyek mérik és nyomon követik a települési szennyvízelvezetést. Ezért elegendő időt kell biztosítani Franciaországnak az említett követelmények teljesítésére.

(4)  A mezőgazdaság területén, a tojótyúkok védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló, 1999. július 19-i 1999/74/EK tanácsi irányelv(7) tekintetében megjegyzendő, hogy Mayotte-on a tojótyúkokat fel nem javított ketrecekben tenyésztik. Tekintettel a Mayotte-on érvényesülő gazdasági és társadalmi korlátokra és arra, hogy jelentős mértékű beruházás és előkészítő munka szükséges ahhoz, hogy a fel nem javított ketreceket feljavított ketrecek vagy alternatív rendszerek váltsák fel, a 2014. január 1-jén tojó tyúkok tekintetében az említett időponttól legfeljebb 12 hónapig négy évig el kell halasztani a fel nem javított ketrecek használatának megtiltását. Ezáltal el kell kerülni a ketreceknek a tyúkok tojóciklusa során történő felváltását. A verseny torzulásainak elkerülése érdekében a fel nem javított ketreceket használó létesítményekből származó tojások kizárólag Mayotte helyi piacán értékesíthetők. A szükséges ellenőrzések megkönnyítése érdekében a fel nem javított ketrecekből származó tojásokat különleges jelöléssel kell ellátni. [Mód. 2]

(5)  A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) tekintetében ezen irányelv vízgyűjtő-gazdálkodási tervekre vonatkozó megfelelő végrehajtásához Franciaországnak technikai és igazgatási intézkedéseket tartalmazó gazdálkodási terveket kell elfogadnia és végrehajtania annak érdekében, hogy jó vízminőséget érjen el és megakadályozza a felszíni víztestek állapotának romlását. Az ilyen jellegű intézkedések bevezetésére és végrehajtására elegendő időt kell biztosítani.

(6)  A fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. február 15-i 2006/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) tekintetében Mayotte felszíni vizeinek jelenlegi állapota jelentős javulást igényel annak érdekében, hogy megfeleljen az említett irányelv követelményeinek. A fürdővizek minősége közvetlenül függ a települési szennyvíz kezelésétől, valamint a 2006/7/EK irányelv rendelkezéseit csak akkor lehet fokozatosan teljesíteni, ha a települési szennyvíz minőségét befolyásoló agglomerációk megfelelnek a 91/271/EGK irányelv követelményeinek. Ezért külön határidőket kell elfogadni annak érdekében, hogy – tekintettel Mayotte, az új legkülső régió sajátos társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági helyzetére – Franciaország megfelelhessen a fürdővizek minőségére vonatkozó uniós standardoknak Mayotte-on. [Mód. 3]

(7)  A szociálpolitika terén a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2006. április 5-i 2006/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) tekintetében figyelembe kell venni Mayotte-on az irányelvnek 2014. január 1-jétől való megfeleléssel kapcsolatos nehézségeket. Mayotte-on – az ottani sajátos társadalmi és gazdasági helyzet miatt – nem állnak rendelkezésre műszaki berendezések az irányelvnek a mesterséges optikai sugárzás tekintetében való megfeleléshez szükséges intézkedések végrehajtásához. Következésképp amennyiben az említett struktúrák nem állnak rendelkezésre Mayotte‑on, továbbá a munkavállalók egészsége és biztonsága terén a védelemre és a megelőzésre vonatkozó általános elvek sérelme nélkül helyénvaló Franciaország számára 2017. december 31-ig eltérés engedélyezhető eltérést engedélyezni az irányelv egyes rendelkezéseitől. [Mód. 4]

(8)  A munkavállalók munkahelyi egészségvédelmének és biztonságának magas szintű védelme érdekében, a szociális partnerekkel konzultációt kell biztosítani, az eltérésből eredő kockázatokat pedig az érintett munkavállalók számára a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és fokozott egészségügyi felülvizsgálatot kell az érintett munkavállalók részére biztosítani. Az eltérés időtartamát a lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Ezért az eltérő nemzeti intézkedéseket évente felül kell vizsgálni, és az indokoló körülmények megszűnése esetén haladéktalanul vissza kell őket vonni.

(9)  A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) tekintetében a nemzeti jogba való átültetéshez számos kiigazításra szükség van annak érdekében, hogy a betegek számára biztosítsák az ellátás folyamatosságát és az információszolgáltatást. Ezért indokolt Franciaország számára 2014. január 1-jétől számítva további 30 hónapos időszakot engedélyezni, hogy hatályba léptesse az ahhoz szükséges rendelkezéseket, hogy Mayotte tekintetében megfeleljen az irányelvnek.

(10)  Ezért a 91/271/EGK, az 1999/74/EK, a 2000/60/EK, a 2006/7/EK, a 2006/25/EK és a 2011/24/EU irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 91/271/EGK irányelv módosítása

A 91/271/EGK irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 3. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"

2.  A 4. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"

3.  Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:"

3a.  A 7. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„Az első bekezdéstől eltérve, Mayotte vonatkozásában az abban meghatározott határidő 2027. december 31.” [Mód. 10]

4.  A 17. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdéstől eltérve, Mayotte tekintetében Franciaország 2014. június 30-ig programot dolgoz ki ezen irányelv végrehajtására.”

b)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdéstől eltérve, Mayotte tekintetében Franciaország 2014. december 31-ig tájékoztatja a Bizottságot e program tartalmáról.”

2. cikk

Az 1999/74/EK irányelv módosítása

Az 1999/74/EK irányelv 5. cikke az alábbi bekezdéssel egészül ki:"

„3. A (2) bekezdéstől eltérve, Mayotte-on a 2014. január 1-jén tojó a tojótyúkok továbbra is és az e fejezetben említett ketrecekben tenyésztett tyúkok továbbra is ilyen ketrecekben tenyészthetők 2014. 2017. december 31-ig. [Mód. 11]

2014. január 1-jétől az e fejezetben említett ketrecek építése és első alkalommal való üzembe állítása Mayotte-on nem megengedett.

Az e fejezetben említett ketrecekben tojótyúkokat tenyésztő létesítményekből származó tojások kizárólag Mayotte helyi piacán értékesíthetők. Az említett tojásokat és csomagolásaikat egyértelműen különleges jelzéssel kell ellátni, amely lehetővé teszi a szükséges ellenőrzéseket. Az említett különleges jelzés egyértelmű leírásáról 2014. január 1-jéig tájékoztatni kell a Bizottságot.”

3. cikk

A 2000/60/EK irányelv módosítása

A 2000/60/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az a) pont ii és iii. alpontjában, a b) pont ii. alpontjában és a c) pontban említett határidő 2021. december 22.”

b)  a (4) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„Az (1) bekezdésben megállapított határidőket meg lehet hosszabbítani a víztestekre vonatkozó célkitűzések fokozatos elérése érdekében, biztosítva, hogy nem következik be további romlás az érintett víztest állapotában, és az összes alábbi feltétel teljesülése esetén:”

2.  A 11. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (7) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidők 2015. december 22. és 2018. december 22.”

b)  a (8) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2021. december 22.”

3.  A 13. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (6) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2015. december 22.”

b)  a (7) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2021. december 22.”

4. cikk

A 2006/7/EK irányelv módosítása

A 2006/7/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.  Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2019. december 31.”

b)  a (3) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2031. december 31.”

2.  A 6. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2015. június 30.”

3.  A 13. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2014. június 30.”

5. cikk

A 2006/25/EK irányelv módosítása

A 2006/25/EK irányelv a következő 14a. cikkel egészül ki:"

„14a. cikk

1.  A munkavállalók egészsége és biztonsága terén a védelemre és a megelőzésre vonatkozó általános elvek sérelme nélkül Franciaország 2017. december 31-ig eltérhet azon rendelkezések alkalmazásától, amelyek szükségesek Mayotte-on az irányelvnek való megfeleléshez, feltéve, hogy az ilyen alkalmazáshoz speciális műszaki berendezésekre van szükség, amelyek Mayotte-on nem állnak rendelkezésre.

Az első albekezdés nem vonatkozik az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségekre, valamint az irányelv azon rendelkezéseire, amelyek a 89/391/EGK irányelvben meghatározott általános elveket tükrözik.

2.  Az irányelvtől való valamennyi, a 2014. január 1-jén már meglévő intézkedések alkalmazásából vagy új intézkedések elfogadásából származó eltérést a szociális partnerekkel a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelő konzultációnak kell megelőznie. Az ilyen eltéréseket olyan feltételek mellett kell alkalmazni, amelyek a Mayotte-ra jellemző különleges körülményeket figyelembe véve biztosítják, hogy az eltérésből eredő, a munkavállalókat érintő kockázatokat a lehető legkisebbre csökkentik, és az érintett munkavállalóknak fokozott egészségügyi felülvizsgálatot kell biztosítani.

3.  Az eltérő nemzeti intézkedéseket a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően minden évben felül kell vizsgálni, és az indokoló körülmények megszűnése esetén haladéktalanul vissza kell őket vonni.”

6. cikk

A 2011/24/EU irányelv módosítása

A 2011/24/EU irányelv 21. cikke az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:"

„(3) Az (1) bekezdés első mondatától eltérve, Franciaország hatályba lépteti azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. június 30-ig Mayotte tekintetében megfeleljen.”

7. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)  Franciaország az alábbiak szerint elfogadja és kihirdeti azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljen:

a)  az 1. cikk (1), (2) és (3) bekezdése tekintetében 2018. december 31-ig;

b)  az 1. cikk (4) bekezdése tekintetében az a) és a b) pontokban említett időpontokig;

c)  a 2. cikk tekintetében 2014. január 1-jéig;

d)  a 3. cikk (1) bekezdése tekintetében 2018. december 31-ig;

e)  a 3. cikk (2) és (3) bekezdése tekintetében az ott említett időpontig;

f)  a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja tekintetében 2018. december 31-ig;

g)  a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja tekintetében 2021. június 30-ig;

h)  a 4. cikk (2) és (3) bekezdése tekintetében az ott említett időpontig;

i)  az 5. cikk tekintetében 2014. január 1-jéig, kivéve, ha Franciaország nem veszi igénybe az említett cikkben rögzített lehetőséget;

j)  a 6. cikk tekintetében az ott említett időpontig.

E rendelkezések szövegéről Franciaország haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

Amikor Franciaország elfogadja ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját Franciaország határozza meg.

(2)  Franciaország közli a Bizottsággal nemzeti joga azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogad el.

8. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az irányelvet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni. [Mód. 12]

9. cikk

Címzett

Ennek az irányelvnek a Francia Köztársaság a címzettje.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) A 2013. október 21-i ülés jegyzőkönyvének 4. napirendi pontja (P7_PV(2013)10-21). (2) HL C 341., 2013.11.21., 97. o. (3) HL C 341., 2013.11.21., 97. o. (4) Az Európai Parlament 2013. december 12-i álláspontja. (5) HL L 204., 2012.7.31., 131. o. (6) HL L 135., 1991.5.30., 1. o. (7) HL L 203., 1999.8.3., 53. o. (8) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (9) HL L 64., 2006.3.4., 37. o. (10) HL L 114., 2006.4.27., 38. o. (11) HL L 88., 2011.4.4., 45. o.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0407 – C7-0198/2012 – 2012/0199(COD))

P7_TA(2013)0590 A7-0226/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0407),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 167. cikkének (5) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0198/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. február 15-i véleményére(1), és 2012. november 30-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A7-0226/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. december 12-én került elfogadásra az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról és az 1622/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel
[Módosítás 84(3)]

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 167. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményeire(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) célja, hogy Európa népei között minden eddiginél szorosabb egységet hozzon létre, és az Európai Unióra ruházza többek között azt a feladatot, hogy hozzájáruljon a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. E tekintetben az Unió – szükség esetén – támogatja és kiegészíti a tagállamok azon tevékenységeit, amelyeket az európai népek kultúrájának és történelmének szélesebb körű megismertetése és terjesztése céljából végeznek.

(2)  A „Közlemény az európai kulturális programról a globalizálódó világban” című ▌bizottsági közlemény, amelyet ▌a Tanács 2007. november 16-i állásfoglalásában(6) , valamint az Európai Parlament 2008. április 10-i állásfoglalásában(7) támogatott, a kultúra területén meghatározza a jövőbeni uniós tevékenységekre vonatkozó célkitűzéseket. E tevékenységeknek támogatniuk kell a kulturális sokféleséget és a kultúrák közötti párbeszédet. Támogatniuk kell továbbá a kultúrát mint a kreativitás mozgatórugóját a növekedés és munkahelyteremtés keretében, valamint mint az Unió nemzetközi kapcsolatainak létfontosságú elemét.

(2a)  A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezménynek, amely 2007. március 18-án lépett hatályba, és amelynek az Unió is részes fele, az a célja, hogy védje és előmozdítsa a kulturális sokszínűség iránti tiszteletet és a kultúrák közötti együttműködést és növelje a kulturális sokszínűségben rejlő értékkel kapcsolatos tudatosságot helyi, nemzeti és nemzetközi szinten.

(3)  Az ▌ 1622/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(8) megállapította az európai kulturális főváros eseménysorozat 2007—2019. évekre szóló közösségi cselekvési programját.

(4)  Az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés értékelései, valamint a fellépés 2019 utáni jövőjéről tartott nyilvános konzultációk rámutattak, hogy az fokozatosan az egyik legnagyszabásúbb és az európai polgárok körében az egyik legelismertebb európai kulturális kezdeményezéssé vált.

(5)  Az Európa kulturális fővárosai fellépés eredeti célkitűzéseit (az európai kultúrák gazdagságának és sokszínűségének, valamint közös vonásaiknak a kiemelése, továbbá az európai polgárok közötti kölcsönös megértés támogatása) a címet viselő városok is fokozatosan egy új dimenzióval egészítették ki, kihasználva a cím által a város általánosabb fejlődésének a város stratégiáival és prioritásaival összhangban történő élénkítésére gyakorolt fellendítő hatást.

(6)  Az Európa kulturális fővárosai fellépés célkitűzései teljes mértékben összhangban vannak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés támogatása tekintetében az európai kulturális és nyelvi sokféleség védelmére, fejlesztésére és támogatására, az európai kulturális örökség támogatására, valamint az európai kulturális és kreatív ágazatok, elsősorban az audiovizuális ágazat versenyképességének erősítésére irányuló, a 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(9) létrehozott Kreatív Európa program célkitűzéseivel. E célkitűzések segítik a közös kulturális térséghez tartozás érzésének megerősítését, valamint ösztönzik a kultúrák közötti párbeszédet és a kölcsönös megértést.

(6a)   E célkitűzések elérése érdekében fontos, hogy a városok viselhessék a címet, egyrészt azért, hogy fejleszthessék a kulturális és kreatív ágazataik közötti kapcsolatokat, másrészt pedig az olyan területeket, mint az oktatás, a kutatás, a környezetvédelem, a városfejlesztés és a kulturális turizmus. A múltbeli tapasztalatok alapján elmondható, hogy az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés katalizátorként működik a helyi fejlődés és kulturális turizmus vonatkozásában, amint azt a Bizottság 2010. június 30-i „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című közleményében is hangsúlyozza, amelyet a Tanács 2010. októberi 12-i következtetéseiben(10) üdvözölt, illetve az Európai Parlament 2011. szeptember 27-i állásfoglalásában (11)jóváhagyott.

(6b)   Fontos továbbá, hogy a címet viselő városok elősegítsék a társadalmi befogadást és az esélyegyenlőséget, és mindent megtegyenek azért, hogy a különböző társadalmi csoportok lehető legszélesebb körét – különös tekintettel a hátrányos helyzetűek és a fogyatékossággal élők csoportjaira – és az egész civil társadalmat bevonják a kulturális program előkészítési és megvalósítási folyamatába.

(7)  Az értékelések és a nyilvános konzultáció meggyőzően igazolták, hogy az Európa kulturális fővárosa eseménysorozat – megfontolt tervezés mellett – rendkívül gyümölcsöző lehet. Az eseménysorozat mindenekelőtt kulturális jellegű marad, de jelentős társadalmi és gazdasági előnnyel is járhat, különösen akkor, ha beépül a város hosszú távú, kulturális irányvonalú fejlesztési stratégiájába.

(8)  Az Európa kulturális fővárosai fellépés nagy erőpróbát is jelent. Kulturális tevékenységekből egy éven át tartó programot összeállítani nem könnyű feladat, Európa egyes kulturális fővárosai jól, mások kevésbé sikeresen sáfárkodtak a lehetőségekkel. A fellépést ezért meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a városokat segítsék abban, hogy a legtöbbet hozhassák ki a címből.

(9)  Az Európa kulturális fővárosai kezdeményezést – méretüktől függetlenül – továbbra is a városok részére kell fenntartani, de a városoknak változatlanul lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a szélesebb közönség elérése, valamint a hatások felerősítése érdekében bevonják a környező területet.

(10)  Az Európa kulturális fővárosa cím odaítélésének továbbra is egy kifejezetten a cím viselésére ▌kidolgozott, ▌európai dimenziót hordozó kulturális programon kell alapulnia.. E programnak egy hosszabb távú stratégia részét is kell képeznie, amely fenntartható hatást gyakorol a helyi gazdasági, kulturális és szociális fejlődésre.

(11)  A tagállamok időrendi listáján alapuló, a független szakértőkből álló ▌testület (a továbbiakban: a testület) által végrehajtott kétszakaszos kiválasztási eljárás kiegyensúlyozottnak és átláthatónak bizonyult. A kétszakaszos eljárás lehetővé tette a városok számára, hogy az előválasztási és a végleges kiválasztási szakasz között a testülettől kapott szakértői vélemények alapján javítsák pályázatukat, és biztosította, hogy minden tagállamból egyenletes eloszlásban kerüljön ki Európa kulturális fővárosa. Továbbá a fellépés folyamatosságának biztosítására, valamint hogy ne vesszen el a tapasztalat és a know-how, amire valamennyi tag egyidejű cseréjekor sor kerülne, a testületi tagok fokozatos cserélődésére van szükség.

(11a)  A nemzeti szakértelmet továbbra is azáltal kell biztosítani, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell nyújtani legfeljebb két szakértő kinevezésére a városok kiválasztását és ellenőrzését végző testületbe.

(12)  A kiválasztási követelményeket egyrészt egyértelműbbé kell tenni annak érdekében, hogy a pályázó városok jobb útmutatáshoz jussanak az Európa kulturális fővárosa cím eléréséhez szükséges célkitűzésekről és követelményekről▌. Be kell vezetni a kiválasztási követelmények könnyebb mérését is, segítendő a ▌ testület munkáját a városok kiválasztása és ellenőrzése során. E tekintetben a pályázó városoknak a cím által örökül hagyott, és a hosszú távú kultúrpolitikai stratégiába illeszkedő tevékenységekkel kapcsolatos programjait különösen előtérbe kell helyezni, mivel ez fenntartható kulturális, gazdasági és társadalmi hatást fejthet ki.

(13)  A város kijelölése és a cím viselésének éve közötti felkészülési időszak rendkívül fontos ahhoz, hogy Európa kulturális fővárosa sikeres legyen. Az érintettek között széles körű egyetértés van abban, hogy az 1622/2006/EK határozat által bevezetett kísérő intézkedések nagyon hasznosak voltak a városok számára. Az intézkedéseket tovább kell fejleszteni, különösen a testületi tagok gyakoribb ellenőrző ülései és a városokban tett gyakoribb ellenőrző látogatásai révén, valamint Európa korábbi, jelenlegi és jövőbeni kulturális fővárosai, illetve a pályázó városok között a tapasztalatok még alaposabb cseréje útján. A kijelölt városok további kapcsolatokat is kialakíthatnak Európa más kulturális fővárosaival.

(14)  A Bizottság által odaítélhető Melina Mercouri-díj jelentős, a díj tényleges összegén jóval túlmutató szimbolikus értékkel bír. Annak érdekében azonban, hogy a kijelölt városok tartsák magukat vállalt kötelezettségeikhez, szigorúbbá és egyértelműbbé kell tenni a díj kifizetésének feltételeit.

(14a)  A pályázó városoknak szükség esetén meg kell vizsgálniuk az uniós programok és alapok pénzügyi támogatásának kiaknázását.

(15)  Fontos, hogy a városok minden kommunikációs anyagukban világossá tegyék, hogy az Európa kulturális fővárosai fellépés az Unió kezdeményezése.

(16)  A korábbi Európa kulturális fővárosai kezdeményezés eredményeiről készült bizottsági értékelések nem alkalmasak arra, hogy elsődleges adatokat nyújtsanak a cím hatásaival kapcsolatban, és helyi szinten gyűjtött adatokon alapulnak. Ezért a városoknak maguknak is kulcsszerepet kell játszaniuk az értékelési folyamatban, és hatékony intézkedési mechanizmusokat kell kialakítaniuk.

(17)  A korábbi tapasztalatokból kiderül, hogy a részvétel az európai kultúrák közös vonásainak kiemelése révén közelebb hozhatja a tagjelölt országokat az Unióhoz. Az Európa kulturális fővárosai kezdeményezésnek ezért 2019 után ismét nyitva kell állnia a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok előtt.

(17a)  Mindazonáltal a tagállami városokkal szembeni méltányosság jegyében a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban minden város csak egyszer vehet részt a versenyben a 2020–2033 közötti időszak folyamán. Továbbá szintén a tagállamokkal szembeni méltányosság jegyében, minden tagjelölt vagy potenciális tagjelölt ország csak egyszer viselheti a címet a 2020–2033 közötti időszak folyamán. Ezért azon tagjelölt vagy potenciális tagjelölt országok városai, amelyeknek az e határozat hatálya alá eső időszak során már odaítélték a címet, nem vehetnek részt ugyanebben az időszakban későbbi versenyekben.

(18)  A határozat végrehajtására és különösen az Európa kulturális fővárosai kijelölésére vonatkozó rendelkezésekre irányadó egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell a Bizottságra ruházni.

(19)  Az 1622/2006/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni, és helyébe e határozatnak kell lépnie. Az 1622/2006/EK határozat rendelkezéseit azonban 2019-ig továbbra is alkalmazni kell azokra a kulturális fővárosokra, amelyeket már kijelöltek vagy amelyek kijelölése folyamatban van.

(20)  Mivel különösen az Európa kulturális fővárosa kiválasztására és ellenőrzésére vonatkozó egységes, egyértelmű és átlátható követelmények és eljárások, valamint a tagállamok közötti határozott koordináció szükségessége miatt a határozat célkitűzései – úgy mint Európában a kultúrák sokszínűségének megóvása és előmozdítása, valamint közös jegyeik kiemelése, valamint a kultúra hozzájárulásának előmozdítása a városok hosszú távú fejlődéséhez – az intézkedés terjedelme és várható hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, mint a tagállamok által, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban az Unió intézkedéseket fogadhat el. Az abban a cikkben megállapított arányosság elvével összhangban ez a határozat nem lép túl az e célok eléréséhez szükséges mértéken,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Létrehozás

Ezennel létrejön a 2020–2033. évekre szóló, „Európa kulturális fővárosai” elnevezésű uniós fellépés (a továbbiakban: fellépés).

2. cikk

Célkitűzések

(1)  A fellépés általános célkitűzései a következők:

a)  Európában a kultúrák sokszínűségének megóvása és előmozdítása, valamint közös jegyeik kiemelése, illetve a polgárok közös kulturális térséghez tartozási érzésének megerősítése;

b)  annak elősegítése, hogy a városok stratégiáival és prioritásaival összhangban a kultúra hozzájáruljon a hosszú távú fejlődésükhöz.

(2)  A fellépés konkrét célkitűzései a következők:

a)  a kulturális kínálat mértékének, sokszínűségének és európai dimenziójának bővítése a városokban, többek között országok közötti együttműködés révén;

b)  a kultúrához való hozzáférés és az abban való részvétel szélesítése;

c)  a kulturális ágazat teljesítményének, más ágazatokhoz való kapcsolódásának fokozása;

d)  a városok nemzetközi arculatának erősítése a kultúra révén.

3. cikk

Részvétel a fellépésben

(-1) Az Európa kulturális fővárosa címért folyó pályázaton csak városok vehetnek részt, a környező területek esetleges bevonásával.

(-1a) Egy adott évben (a továbbiakban: a címviselés éve) Európa kulturális fővárosainak száma nem lehet több háromnál.

A kijelölés minden évben a mellékletben foglalt naptárban (a továbbiakban: naptár) kettesével felsorolt tagállamok mindegyikében legfeljebb egy-egy városra, valamint – az adott években – egy tagjelölt vagy potenciális tagjelölt ország egy városára, illetve egy az Unióhoz csatlakozó ország egy városára vonatkozhat, mely utóbbi esetben a (3a) bekezdésben szereplő feltételek alkalmazandók.

(1)  A tagállamok városai jogosultak arra, hogy a naptárban foglaltaknak megfelelően egy évre Európa kulturális fővárosává jelöljék ki őket.

▌

▌

(3)  ▌Tagjelölt és potenciális tagjelölt országok azon városai, amelyek a 10. cikkben említett pályázati felhívás közzététele idején részt vesznek a Kreatív Európa programban vagy az azt követő, a kultúra támogatására irányuló uniós programokban, a ▌naptárral összhangban háromévente megrendezésre kerülő nyílt pályázat keretében ▌pályázhatnak arra, hogy egy évre megkapják az Európa kulturális fővárosa címet.

A 2020 és 2033 közötti időszakban a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok városai csak egy pályázaton vehetnek részt.

Továbbá minden tagjelölt vagy potenciális tagjelölt ország csak egyszer vehet részt a kezdeményezésben a 2020 és 2033 közötti időszak alatt.

(3a)  Azok az országok, amelyek e határozat elfogadását követően, de 2026. december 31. előtt csatlakoznak az Unióhoz, a csatlakozást követő hét év elteltével a tagállamokra vonatkozó szabályokkal és eljárásokkal összhangban jogosultak az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésére. A naptárat ennek megfelelően naprakésszé kell tenni. Azok az országok, amelyek 2026. december 31. után csatlakoznak az Unióhoz, nem vehetnek részt tagállamként az Európa kulturális fővárosára irányuló ezen fellépésben.

Mindazonáltal azokban az években, amikor a naptárnak megfelelően már megvan a három Európa kulturális fővárosa címet viselő város, az Unióhoz csatlakozó országok városai csak a naptár szerint még nem betelt következő évben kaphatják meg az Európa kulturális fővárosa címet, mégpedig országuk csatlakozásának sorrendjében.

Ha az Unióhoz csatlakozó valamelyik ország egyik városa korábban már részt vett a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országoknak rendezett pályázaton, nem vehet részt a tagállamok számára kiírt későbbi pályázatokon. Amennyiben a 2020 és 2033 közötti időszak során a (3) bekezdéssel összhangban valamely csatlakozó ország egyik városát kijelölték Európa kulturális fővárosává, ez az ország a csatlakozását követően e fellépés keretében nem jelölheti egy újabb városát az Európa kulturális fővárosa címre.

Ha ugyanabban az időpontban egynél több ország csatlakozik az Unióhoz, és ha ezen országok között nincs megállapodás a fellépésben való részvétel sorrendjéről, a Tanács sorshúzást rendez.

4. cikk

Pályázatok

▌

(2)  A Bizottság az 5. cikkben meghatározott követelmények alapján kidolgozza az összes pályázó város által alkalmazandó egységes pályázati formanyomtatványt (a továbbiakban: pályázati formanyomtatvány). Amennyiben a város a környező területet is bevonja, a pályázatot a város neve alatt kell benyújtani.

(3)  Minden pályázatnak határozott európai dimenzióval rendelkező kulturális programon kell alapulnia. A kulturális programot, amelynek időtartama egy év, kifejezetten az Európa kulturális fővárosa címre vonatkozóan kell összeállítani, az 5. cikkben meghatározott követelményekkel összhangban. ▌

5. cikk

Követelmények

A pályázatok értékelése szempontjából irányadó követelmények (a továbbiakban: követelmények) hat kategóriára oszlanak: a hosszú távú stratégiához való hozzájárulás, ▌európai dimenzió, kulturális és művészeti tartalom, megvalósítási képesség, társadalmi kapcsolatok és irányítás.

(1)  A hosszú távú stratégiához való hozzájárulást illetően a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a)  azt, hogy a városnak a pályázat idején van érvényben lévő kulturális ▌stratégiája, amely magában foglalja az Európa kulturális fővárosai fellépést, továbbá a kulturális tevékenységek fenntartására vonatkozó terveket a cím viselésének évét követő időszakra;

b)  a kulturális és kreatív ágazatok teljesítményének fokozására irányuló tervek, így például hosszú távú kapcsolatok kiépítése a város kulturális, gazdasági és szociális ágazatai között;

▌

d)  a cím révén a városban elérni kívánt hosszú távú kulturális, társadalmi és gazdasági hatás, ideértve a városfejlesztést is;

e)  a cím városra gyakorolt hatásának ellenőrzésére és értékelésére, valamint az értékelés eredményeinek terjesztésére vonatkozó tervek.

▌

(4)  Az európai dimenziót illetően a következő tényezőket kell értékelni:

a)  az Európa kulturális sokszínűségét népszerűsítő tevékenységek terjedelme és minősége, a kultúrák közötti párbeszéd, valamint az európai polgárok közötti kölcsönös megértés erősítése;

b)  az európai kultúrák, örökség és történelem, valamint az európai integráció és a jelenlegi európai témák közös vonatkozásait kiemelő tevékenységek terjedelme és minősége;

c)  az európai művészeket, a különböző országok szereplőivel vagy városaival – például adott esetben Európa többi kulturális fővárosával folyó együttműködéseket és az országokon átnyúló partnerségeket kidomborító tevékenységek terjedelme és minősége;

d)  az európai és nemzetközi közönség érdeklődésének felkeltését célzó stratégia.

(4a)  A kulturális és művészeti tartalmat illetően a következő tényezőket kell értékelni:

a)  az év kulturális programjához kapcsolódó világos és egységes művészi látásmód és stratégia;

b)  helyi művészek és kulturális szervezetek bevonása a kulturális program kidolgozásába és végrehajtásába;

c)  a javasolt tevékenységek köre és változatossága, valamint általános művészi minősége;

d)  a helyi kulturális örökség és a hagyományos művészeti formák új, innovatív és kísérleti kulturális kifejezésmódokkal való ötvözésének képessége.

(4b)  A megvalósítási képességet illetően a pályázó városoknak igazolniuk kell a következőket:

a)  a pályázat széles körű és jelentős politikai támogatást élvez, és a helyi, regionális és nemzeti hatóságok fenntartható kötelezettségvállalását;

b)  a cím viseléséhez a város rendelkezik vagy rendelkezni fog a megfelelő, életképes infrastruktúrával.

(5)  A társadalmi kapcsolatokat illetően a következő tényezőket kell értékelni:

a)  a helyi lakosság és a civil társadalom bevonása a pályázat előkészítésébe és az Európa kulturális fővárosa kezdeményezés végrehajtásába;

b)  új és fenntartható lehetőségek kialakítása a polgárok széles rétegei, különösen a fiatalok, az önkéntesek, valamint a társadalom peremére szorult és a hátrányos helyzetű emberek, köztük a kisebbségek számára, hogy megjelenjenek vagy részt vegyenek kulturális tevékenységekben. ▌Külön figyelmet kell fordítani arra is, hogy ezek a tevékenységek hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élő személyek és az időskorúak számára is;

c)  a közönségfejlesztésre vonatkozó átfogó stratégia, különösen a neveléssel való kapcsolat és az iskolák részvétele.

(6)  Az igazgatást illetően a következő tényezőket kell értékelni:

a)  a forrásteremtési stratégia és a javasolt költségvetés megvalósíthatósága, amely szükség esetén kiterjed az uniós programokból és alapokból származó pénzügyi támogatás kiaknázására irányuló tervekre. A költségvetésnek fedeznie kell az előkészületi szakaszt, magát a cím viselésének évét, az értékelést és a cím által örökül hagyott tevékenységek ellátását, valamint a vészhelyzeti tervezést;

b)  az Európa kulturális fővárosa kezdeményezés megvalósításának tervezett irányítási és megvalósítási struktúrája, amely magában foglalja a helyi önkormányzat és a megvalósító szerv – többek között a művészeti csapat – közötti megfelelő együttműködés biztosítását;

c)  a fő- és a művészeti igazgató kinevezésére szolgáló eljárás és ▌tevékenységi területük;

d)  a marketing- és a kommunikációs stratégia, amelynek átfogónak kell lennie, és amelynek ki kell emelnie, hogy az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés az Unió fellépése;

da)  a cím viselésének évében a kulturális program megtervezése, irányítása és megvalósítása érdekében a megvalósítási struktúrának megfelelő készségekkel és szakmai tapasztalatokkal rendelkező személyzettel kell működnie.

6. cikk

Szakértői testület

(1)   Létrejön egy független szakértőkből álló ▌testület (a továbbiakban: ▌testület) a kiválasztási és ellenőrzési eljárások lefolytatására.

(1a)  A testület 10, az uniós intézmények és szervek által a (2) bekezdéssel összhangban kinevezett szakértőből (a továbbiakban: európai szakértők) áll.

Ezenkívül valamely tagállam egyik városának kiválasztásakor és ellenőrzésekor az érintett tagállamnak jogában áll, hogy a nemzeti eljárásaival összhangban és a Bizottsággal konzultálva kinevezzen legfeljebb két szakértőt (a továbbiakban: nemzeti szakértők).

(2)  ▌

A Bizottság a pályázati felhívás megszervezését követően javaslat keretében kialakítja a lehetséges európai szakértők névsorát.

Ezt követően az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kiválaszt és saját eljárásának megfelelően kinevez három-három szakértőt ebből a névsorból. A Régiók Bizottsága a névsorból kiválaszt és saját eljárásának megfelelően kinevez egy szakértőt.

Az európai szakértők kiválasztása során a testület összetételét illetően ezen uniós intézmények és szervek mindegyike törekszik a kompetenciák kiegészítő jellegének, a kiegyensúlyozott földrajzi megoszlásnak, valamint a nemek közötti egyensúlynak a biztosítására.

▌

(2a)   Az összes szakértőnek uniós polgárnak kell lennie. Követelmény továbbá, hogy független szakértők legyenek, továbbá jelentős tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezzenek a városok kulturális szférája, kulturális fejlesztése, Európa valamely kulturális fővárosának vagy hasonló hatókörű és léptékű nemzetközi kulturális esemény szervezése terén. A szakértőknek évente megfelelő számú munkanapot kell tudniuk szentelni a testületnek.

A ▌testület kijelöli elnökét.

(3)  Az európai szakértők kinevezése három évre szól.

Az első bekezdés ellenére, a testület első alkalommal való létrehozásakor az Európai Parlament három évre, a Tanács egy évre, a Bizottság két évre▌, a Régiók Bizottsága pedig egy évre nevezi ki saját szakértőit.

(4)   A ▌testület minden szakértője nyilatkozik arról, ha személye és valamely konkrét pályázó város között tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenség áll fenn. Amennyiben valamelyik szakértő ilyen nyilatkozatot tesz, vagy ha ilyen összeférhetetlenség merül fel, az érintett szakértőnek le kell mondania, és a megfelelő uniós intézmény, szerv, illetve tagállam a vonatkozó eljárással összhangban a hivatali idő fennmaradó részére a lemondó szakértő helyére egy másikat nevez ki.

(5)  A Bizottság saját honlapján közzéteszi a testület valamennyi jelentését.

7. cikk

A pályázatok benyújtása a tagállamokban

(1)  A városok közötti versenynek a naptárral összhangban történő megszervezése az egyes tagállamok feladata ▌.

(2)  A tagállamok legalább hat évvel a cím viselése évét megelőzően pályázati felhívást tesznek közzé.

Ettől eltérően azon tagállamok, amelyek 2020-ben jogosultak Európa kulturális fővárosát kijelölni, kötelesek …(12)–t követően a felhívást a lehető leghamarabb közzétenni.

A pályázati formanyomtatványnak a címre pályázó városokhoz intézett valamennyi pályázati felhívásban szerepelnie kell.

A pályázatok benyújtására a pályázati felhívás közzétételét követően legalább tízhónapos határidőt kell biztosítani a pályázó városok számára.

(3)  Az érintett tagállam értesíti a Bizottságot a pályázatokról.

8. cikk

Előválasztás a tagállamokban

(1)  Legalább öt évvel a cím viselésének évét megelőzően az érintett tagállamok mindegyike előválasztási ülésre hívja össze a testületet a pályázó városokkal.

(2)  A▌ testület a pályázatoknak a követelményekkel összhangban történő értékelését követően meg kell, hogy állapodjon az előválasztáson túljutott pályázó városokról, és előválasztási jelentést kell közzétennie az összes pályázatról, amelyben – többek között – ajánlásokat fogalmaz meg az előválasztáson túljutott pályázó városok részére.

(3)  A ▌testület benyújtja az előválasztási jelentését az érintett tagállamoknak és a Bizottságnak. Az érintett tagállamok mindegyike hivatalosan jóváhagyja a testület jelentése alapján az előválasztáson túljutott jelöltek listáját.

9. cikk

Kiválasztás a tagállamokban

(1)  Az előválasztáson túljutott pályázó városoknak ki kell egészíteniük, illetve módosítaniuk kell a pályázatukat annak érdekében, hogy megfeleljenek a követelményeknek, és hogy figyelembe vegyék az előválasztási jelentésben szereplő ajánlásokat. Ezt követően be kell nyújtaniuk pályázatukat az érintett tagállamnak, amely továbbítja azt a Bizottságnak.

(2)  Legkésőbb kilenc hónappal az előválasztási ülést követően az érintett tagállamok mindegyike végleges kiválasztási ülésre hívja össze a ▌testületet az előválasztáson túljutott pályázó városokkal.

Amennyiben szükséges, az érintett tagállam a Bizottsággal konzultálva ésszerű időtartammal meghosszabbíthatja ezt a határidőt.

(3)  A ▌testület értékeli a kiegészített, illetve módosított pályázatokat.

(4)  A ▌testületnek kiválasztási jelentést készít a pályázatokról, valamint ajánlást tesz arra, hogy az érintett tagállam egyik városát jelöljék az Európa kulturális fővárosa címre. Ha azonban a pályázó városok egyike sem teljesíti az összes követelményt, a ▌testület azt is javasolhatja, hogy az adott évre ne ítéljék oda a címet.

A kiválasztási jelentés az érintett városnak szóló ajánlásokat is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a cím viselésének évéig milyen fejlesztésekre van szükség.

A testület benyújtja a kiválasztási jelentést az érintett tagállamnak és a Bizottságnak. ▌

10. cikk

Előválasztás és kiválasztás a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban

(1)  A tagjelölt és potenciális tagjelölt országok városai közötti verseny megszervezése a Bizottság feladata.

(2)  A Bizottság legalább hat évvel a cím viselésének évét megelőzően pályázati felhívást tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. ▌

A pályázati formanyomtatványnak a címre pályázó városokhoz intézett valamennyi pályázati felhívásban szerepelnie kell.

A pályázatok benyújtására a pályázati felhívás közzétételét követően legalább tízhónapos határidőt kell biztosítani.

▌

(4)  A városok előválasztását a ▌testület legalább öt évvel a cím viselésének évét megelőzően végzi el, ▌a pályázati formanyomtatvány alapján. A pályázó városokkal nem tartanak ülést.

A▌ testület a pályázatoknak a követelményekkel összhangban történő értékelését követően meg kell, hogy állapodjon az előválasztáson túljutott pályázó városokról, és előválasztási jelentést kell közzétennie az összes pályázatról, amelyben – többek között – ajánlásokat fogalmaz meg az előválasztáson túljutott pályázó városok részére. A testület benyújtja előválasztási jelentését a Bizottságnak▌.

(5)  Az előválasztáson túljutott pályázó városoknak ki kell egészíteniük, illetve módosítaniuk kell a pályázatukat annak érdekében, hogy megfeleljenek a követelményeknek, és hogy figyelembe vegyék az előválasztási jelentésben szereplő ajánlásokat. Ezt követően be kell nyújtaniuk pályázatukat a Bizottságnak.

Legkésőbb kilenc hónappal az előválasztási ülést követően a Bizottság végleges kiválasztási ülésre hívja össze ▌a ▌testületet az előválasztáson túljutott pályázó városokkal. Amennyiben szükséges, a Bizottság ésszerű időtartammal meghosszabbíthatja ezt a határidőt.

A ▌testület értékeli a kiegészített, illetve módosított pályázatokat.

A▌ testület kiválasztási jelentést készít az előválasztáson túljutott pályázó városok pályázatairól, valamint ajánlást tesz arra, hogy egy tagjelölt vagy potenciális tagjelölt ország legfeljebb egy városát jelöljék az Európa kulturális fővárosa címre.

Ha azonban a pályázó városok egyike sem teljesíti az összes követelményt, a ▌testület azt is javasolhatja, hogy az adott évre ne ítéljék oda a címet.

A kiválasztási jelentés az érintett városnak szóló ajánlásokat is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a cím viselésének évéig milyen fejlesztésekre van szükség.

A testület benyújtja kiválasztási jelentését a Bizottságnak▌.

11. cikk

Kijelölés

A Bizottság, figyelembe véve a ▌testület ajánlásait, végrehajtási jogi aktusok révén hivatalosan kijelöli Európa kulturális fővárosait. A kijelölésről a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Régiók Bizottságát.

12. cikk

Együttműködés a kijelölt városok között

Az ugyanarra az évre kijelölt városok törekednek arra, hogy kulturális programjaik között kapcsolatokat építsenek ki. Az együttműködés a 13. cikkben meghatározott ellenőrzési eljárás keretében is értékelhető.

13. cikk

Ellenőrzés

(1)  Az ▌ testület ellenőrzi Európa kulturális fővárosainak előkészületeit, kijelölésüktől a cím viselése évének kezdetéig támogatást és útmutatást nyújt a városoknak.

(2)  E célból a Bizottság három ülést hív össze, amelyen a ▌testület és a kijelölt városok vesznek részt: az első ülésre a cím viselésének évét megelőző három évvel, a második ülésre a cím viselésének évét megelőző 18 hónappal, a harmadik ülésre pedig a cím viselésének évét megelőző két hónappal kerül sor. Az érintett tagállam vagy tagjelölt, illetve potenciális tagjelölt ország megfigyelőt nevezhet ki ezekre az ülésekre.

A városok minden ülés előtt hat héttel jelentést küldenek a Bizottságnak az elért haladásról.

Az ülések során a ▌testület felméri az előkészületeket és tanácsot ad azzal a céllal, hogy segítse a városokat a magas színvonalú kulturális program és hatékony stratégia kidolgozásában. A testület külön figyelmet szentel a kiválasztási jelentésben és az előző ellenőrző jelentésben foglalt ajánlásoknak.

(3)  A ▌testület minden ülés után jelentést készít az előkészületek állásáról és a szükséges lépésekről.

A testület továbbítja ellenőrző jelentéseit a Bizottságnak, valamint az érintett városoknak, tagállamoknak vagy országoknak. ▌

(4)  Az ellenőrző üléseken túlmenően a Bizottság szükség esetén látogatásokat szervezhet a ▌testület tagjai számára a kijelölt városokba.

14. cikk

Pénzjutalom

(1)  ▌A Bizottság ▌a Melina Mercouri tiszteletére alapított pénzjutalomban (a továbbiakban: pénzjutalom) részesítheti a kijelölt városokat, annak függvényében, hogy a vonatkozó többéves pénzügyi keretben rendelkezésre áll-e finanszírozás erre a célra.

E pénzjutalom jogi és pénzügyi vonatkozásaival a kultúrát támogató megfelelő uniós program keretében kell foglalkozni.

(2)  A pénzjutalmat legkésőbb a cím viselése évében március végéig ki kell fizetni, amennyiben az érintett város teljesíti a pályázati szakaszban tett kötelezettségvállalásait, megfelel a követelményeknek és figyelembe veszi a kiválasztási és az ellenőrzési jelentésekben szereplő ajánlásokat.

A pályázati szakaszban tett kötelezettségvállalásait akkor teljesíti a kijelölt város, ha a pályázati szakasz és a cím viselésének éve között nem változtattak lényegesen a programon és a stratégián, így különösen:

a)  a költségvetést olyan szinten tartották, amely a pályázattal és a követelményekkel összhangban magas színvonalú kulturális program megvalósítását teszi lehetővé;

b)  kellően tiszteletben tartották a művészeti csapat függetlenségét;

c)  az európai dimenzió megfelelően hangsúlyos maradt a kulturális program végleges változatában;

d)  a kijelölt város által használt marketing- és kommunikációs stratégia és kommunikációs anyagok egyértelműen tükrözik, hogy az Európa kulturális fővárosai fellépés az Unió kezdeményezése;

e)  a cím városra gyakorolt hatásainak ellenőrzésére és értékelésére szolgáló tervek érvényben vannak.

15. cikk

Gyakorlati intézkedések

A Bizottság különösen:

a)  biztosítja a fellépés átfogó egységességét;

b)  biztosítja a tagállamok és a ▌testület közötti koordinációt;

c)  a célkitűzésekre és a követelményekre tekintettel, a ▌testülettel szorosan együttműködve kidolgozott iránymutatással segíti a kiválasztási és az ellenőrzési eljárást;

d)  szakmai támogatást nyújt a ▌ testületnek;

e)  közzétesz minden lényeges információt, és hozzájárul a fellépés uniós és nemzetközi szintű megjelenítéséhez;

f)  Európa korábbi, jelenlegi és jövőbeli kulturális fővárosai, illetve a pályázó városok között előmozdítja a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét, és ösztönzi a városok értékelő jelentéseinek és a tapasztalatoknak a szélesebb körű terjesztését.

16. cikk

Értékelés

(1)  Az Európa kulturális fővárosa eredményeinek értékelése az érintett város feladata.

A Bizottság a ▌célkitűzések és a követelmények alapján egységes iránymutatásokat és mutatókat dolgoz ki a városok számára, hogy egységes megközelítés legyen biztosítható az értékelési eljárás során.

A városok elkészítik és a cím viselésének évét követő év december 31-ig továbbítják értékelő jelentéseiket a Bizottságnak. A Bizottság a honlapján közzéteszi ezeket az értékelő jelentéseket.

(2)  A városok által végzett értékelés mellett a Bizottság ▌gondoskodik arról, hogy a fellépés eredményeiről rendszeresen külső és független értékelés is készüljön. ▌

A külső és független értékelés keretében európai összefüggésbe helyezik Európa korábbi kulturális fővárosait, lehetővé téve az összehasonlítást, valamint Európa jövőbeni kulturális fővárosai és minden európai város számára a hasznos tanulságok levonását. A külső és független értékelés egészében is vizsgálja a▌ fellépést, beleértve a fellépést működtető folyamatok hatékonyságát, a fellépés hatását és a fellépés fejlesztésének módját.

A Bizottság benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Régiók Bizottságának az értékeléseken alapuló következő jelentéseket, és amennyiben szükséges, mellékeli ezekhez a megfelelő javaslatokat:

a)  első időközi▌ jelentés, ▌2024. december 31-ig;

b)  második időközi ▌jelentés,▌ 2029. december 31-ig;

c)  utólagos ▌jelentés,▌ 2034. december 31-ig.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

Az 1622/2006/EK határozat hatályát veszti. Az említett határozat rendelkezéseit azonban továbbra is alkalmazni kell azon városok esetében, amelyeket a 2012 és 2019 közötti évekre Európa kulturális fővárosává jelöltek ki, vagy amelyek kijelölése folyamatban van.18. cikk

18. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kelt …▌

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

Naptár

(1) HL C 17., 2013.1.19., 97. o. (2) HL C 113., 2012.4.18., 17. o. (3) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. (4) HL C 113., 2012.4.18., 17. o. és C 17., 2013.1.19., 97. o. (5) Az Európai Parlament 2013. december 12-i álláspontja. (6) HL C 287., 2007.11.29., 1. o. (7) HL C 247. E, 2009.10.15., 32. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. október 24-i 1622/2006/EK határozata az Európa kulturális fővárosa eseménysorozat 2007–2019. évekre szóló közösségi fellépésének megállapításáról (HL L 304., 2006.11.3., 1. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 1295/2013/EUrendelete (2013. december 11.) a Kreatív Európa program 2014–2020 létrehozéásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 221. o.). (10) 14944/10. (11) HL C 56. E, 2013. 2.26., 41. o. (12) E határozat hatálybalépésének időpontja.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a halászat és az állategészségügy területére vonatkozó bizonyos rendeletek Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatti módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0417 – C7-0175/2013 – 2013/0191(COD))

P7_TA(2013)0591 A7-0425/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0417),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 43. cikkének (2) bekezdésére és 168. cikkének (4) bekezdésére, amelynek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7-0175/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szerződés 349. cikkére és 355. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–  tekintettel a Tanács 2013. október 10-i levelére(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 18-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0425/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. december 12-én került elfogadásra a halászat és az állategészségügy területére vonatkozó bizonyos rendeletek Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatti módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és ,168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára és 349. cikkére, [Mód. 1]

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  Az Európai Tanács 2012/419/EU határozatával(5) 2014. január 1-jei hatállyal módosította Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállását. Ennek következtében az említett időponttól Mayotte nem tartozik a tengerentúli területek közé, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikke és 355. cikke (1) bekezdése szerinti legkülső régiónak minősül. régióvá válik. Mayotte jogállásának e fenti megváltozását követően Az uniós jogot 2014. január 1-jétől kell alkalmazni Mayotte-on. Tekintettel Mayotte számos területen fennálló különleges strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetére – amelyhez hozzáadódik távoli fekvése, sziget jellege, kis mérete, valamint kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyai – indokolt bizonyos egyedi intézkedésekről rendelkezni. [Mód. 2]

(2)  A halászat és az állategészségügy területén a következő rendeleteket kell módosítani.

(3)  A halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendeletet(6) érintően egyrészt a rendelet hatályát ki kell terjeszteni a Mayotte körüli vizekre, másrészt a Mayotte szigete közelében élő, nagytermetű vándorló halak halrajainak megőrzése érdekében a sziget alapvonalától számított 24 tengeri mérföldes körzetben a tonhal és a makrahalszerűek halrajainak erszényes kerítőhálóval történő halászatát meg kell tiltani. [Mód.: nem érinti az összes nyelvi változatot]

(4)  A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendeletet(7) érintően a halászati termékek címkézésére vonatkozó szabályok alkalmazása – Mayotte nagyon széttagolt és kevésbé fejlett forgalmazási rendszerei miatt – a fogyasztókhoz eljuttatott információhoz képest aránytalanul nagy terhet jelentene a kiskereskedők számára. Következésképp helyénvaló ideiglenes eltérést biztosítani a kiskereskedelmi forgalomban a végső fogyasztónak Mayotte-on felkínált halászati termékek címkézésére vonatkozó szabályoktól.

(5)  A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletet(8) érintően egyedi rendelkezéseket kell bevezetni a halászflotta-nyilvántartásra és az erőforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozóan.

(6)  Egyrészt a francia lobogó alatt hajózó és Mayotte francia megyében üzemelő flotta egy jelentős része 9 10 méternél kisebb hosszúságú, a sziget körül elszórtan tevékenykedő, meghatározott kirakodóhellyel nem rendelkező hajókból áll, amelyeket még azonosítani kell, amelyek méretét meg kell határozni és amelyeket fel kell szerelni a minimális biztonsági felszerelésekkel ahhoz, hogy bekerüljenek az uniós halászhajóflotta-nyilvántartásba, így Franciaország a nyilvántartást 2016. 2020. december 31-ig nem fogja tudni elkészíteni. Franciaországnak ugyanakkor a nyilvántartásban nem szereplő halászhajók elterjedésének megelőzése érdekében létre kell hoznia az e szegmenshez tartozó hajók alapvető azonosítását garantáló átmeneti hajóflotta-nyilvántartást. [Mód. 4]

(7)  Másrészt a Mayotte körüli vizek érzékeny ökológiai és biológiai egyensúlyának megóvása és – tekintettel a sziget gazdasági szerkezetére, társadalmi és gazdasági viszonyaira – a sziget helyi gazdaságának megőrzése érdekében az érintett vizeken végzett bizonyos halászati tevékenységeket a sziget kikötőiben nyilvántartásba vett hajókra kell korlátozni. [Mód. 5]

(8)  A Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról szóló, 2004. március 30-i 639/2004/EK tanácsi rendeletet(9) érintően Mayotte egyik sajátossága, hogy flottájára vonatkozóan az 1997–2002-es többéves orientációs programra hivatkozó 2371/2002/EK rendelet alapján nem határoztak meg célt. A halászati erőforrások megóvása szempontjából helyénvaló a halászflotta-kapacitások jelenlegi szinten történő rögzítése, különösen a flottának a nagy halászati kapacitással rendelkező nagy hajókat tartalmazó szegmense esetében. Tekintettel azonban arra, hogy Franciaország fejlesztési tervet nyújtott be az Indiai-óceáni Tonhalbizottsághoz (IOTC), amelyben felvázolta a mayotte-i flotta kapacitásának várható alakulását, és amely tervvel kapcsolatban az IOTC-megállapodás egyetlen szerződő fele – így az Unió sem – emelt kifogást, , Mayotte jelenlegi sajátos társadalmi és gazdasági körülményei miatt a kisebb hajók esetében helyénvaló az említett tervben szereplő célokat a Mayotte kikötőiben nyilvántartásba vett flotta kapacitására vonatkozó referenciaértékként alkalmazni, illetve engedélyezni Franciaország számára, hogy flottáját a fejlesztési tervben szereplő céloknak megfelelően bővítse. [Mód. 6]

(9)  A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK rendeletet(10) érintően meg kell jegyezni, hogy Mayotte nem rendelkezik az állati melléktermékek feldolgozásához szükséges ipari kapacitással. Helyénvaló tehát Franciaország részére lehetővé tenni, hogy öt év alatt létrehozza az állati melléktermékeknek a 1069/2009/EK rendeletnek teljes mértékben megfelelő azonosításához, kezeléséhez, szállításához, megmunkálásához és ártalmatlanításához szükséges infrastruktúrát Mayotte szigetén.

(10)  A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletet érintően(11) úgy tűnik, hogy Mayotte legkülső régióvá válásának napjáig Franciaország nem lesz képes eleget tenni az összes uniós ellenőrzési kötelezettségnek a flottának a „Mayotte. Nyílt tengeri és tengerfenéki fajok. Hosszúság < 9m.< 10 m” szegmense tekintetében. Az ehhez a szegmenshez tartozó, a sziget körül elszórtan tevékenykedő, meghatározott kirakodóhellyel nem rendelkező hajókat még azonosítani kell, továbbá ki kell képezni a halászokat és az ellenőröket, és ki kell építeni a megfelelő igazgatási és fizikai infrastruktúrát. Ideiglenes eltérést kell tehát biztosítani az említett flottaszegmens vonatkozásában a halászhajók ellenőrzésére és jellemzőire, a tengeren folytatott tevékenységükre, felszerelésükre és fogási mennyiségeikre vonatkozó bizonyos szabályoktól – a kifogott mennyiségeknek a hajótól a piacra kerüléséig tartó összes szakasz tekintetében. Annak érdekében azonban, hogy az 1224/2009/EK rendeletnek legalább a legfontosabb célkitűzései teljesüljenek, Franciaországnak létre kell hoznia egy nemzeti ellenőrző rendszert, amely lehetővé teszi a flotta ezen szegmense által végzett tevékenységek ellenőrzését és nyomon követését, illetve az Unió nemzetközi jelentési kötelezettségeinek való megfelelést. [Mód. 7]

(11)  Következésképpen a 850/98/EK, a 104/2000/EK, a 2371/2002/EK, a 639/2004/EK, az 1069/2009/EK és az 1224/2009/EK rendeletet a fentieknek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 850/98/EK rendelet módosítása

A 850/98/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 2. cikk (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„h) 8. régió:

Franciaország felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó minden vízterület Réunion és Mayotte, Franciaország tengerentúli megyéi partjainál.”

1a.  A 2. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A „Mayotte-i Tengeri Nemzeti Park” a mayotte-i kizárólagos gazdasági övezet teljes egészére, azaz 68 381 km²-re terjed ki. A szárazföld felől a park a köztulajdonban lévő tengeri terület határának megfelelő partsáv legmagasabb részéig terjed.” [Mód. 8]

2.  A szöveg a 34. cikk után a következő 34a. cikkel egészül ki:"

„34a. cikk

A halászati tevékenységek korlátozása a Mayotte szigete körüli 24 mérföldes övezetben

A hajóknak tilos mindenfajta erszényes kerítőhálót használni a tonhal és a makrahalszerűek halrajainak halászata céljából Mayotte szigetének partjától, azaz a felségvizek mérésének alapját képező alapvonaltól mért 24 tengerimérföldes területen belül. [Mód.: nem érinti az összes nyelvi változatot]

A sodródó, halcsoportosulást előidéző eszközök (FAD-ok) alatt és nagy tengeri emlősök és cetcápák (természetes FAD-ok) alatt végzett halászat a Mayotte-i Tengeri Nemzeti Park teljes területén tilos.” [Mód. 10]

2. cikk

A 104/2000/EK rendelet módosítása

A 104/2000/EK rendelet 4. cikke a (3) bekezdés után a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A kiskereskedelmi forgalomban a végső fogyasztónak Mayotte-on felkínált termékekre az (1), (2) és (3) bekezdést 2016. december 16-ig 2021. december 31-ig nem kell alkalmazni.” [Mód. 11]

3. cikk

A 2371/2002/EK rendelet módosításai

A 2371/2002/EK rendelet a következőképpen módosul:

(1)  A 15. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„5. Az (1) bekezdéstől eltérve, Franciaország 2016.2021 december 31 ig mentesül azon kötelezettsége alól, hogy az uniós halászhajóflotta-nyilvántartásában szerepeltesse a 9 10 méternél kisebb teljes hosszúságú, Mayotte-ról üzemelő hajókat. [Mód. 12]

6.  2016.2021 december 31-ig Franciaország átmeneti nyilvántartást vezet a 9 10 méternél kisebb teljes hosszúságú, Mayotte-ról üzemelő halászhajókról. Ez a nyilvántartás minden hajóra vonatkozóan tartalmazza legalább annak nevét, teljes hosszúságát és azonosító kódját. [Mód. 13] ”

(2)  A szöveg a 18. cikk után a következő 18a. cikkel egészül ki:"

„18a. Cikk

Mayotte

A 17. cikktől eltérve, a Mayotte alapvonalától számított 100 tengeri mérföldön belülre eső vizeken és a Mayotte-i Tengeri Nemzeti Park teljes területén Franciaország elfogadhatja a parkot létrehozó jogszabályok által védett természeti erőforrások megőrzéséhez szükségesnek ítélt védelmi intézkedéseket, ezen belül intézkedéseket fogadhat el, hogy a halászatot a Mayotte kikötőiben az uniós halászhajóflotta-nyilvántartásba vagy a 15. cikk (6) bekezdésében említett átmeneti nyilvántartásba vett hajókra korlátozhatja korlátozza, azon uniós hajók kivételével, amelyek a 2014. január 1-jét megelőző két évben legalább 40 napig halásztak ezeken a vizeken, feltéve, hogy nem lépik túl a hagyományosan gyakorolt halászati erőkifejtés mértékét.” [Mód. 14]

4. cikk

A 639/2004/EK rendelet módosítása

A 639/2004/EK rendelet a 1. cikk után a következő 1a. cikkel egészül ki:"

„1a. cikk

Mayotte flottája

1.  Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve, a Mayotte kikötőiben az uniós halászhajóflotta-nyilvántartásba vagy a 2371/2002/EK rendelet 15. cikk (6) bekezdésében említett átmeneti nyilvántartásba vett hajókra vonatkozó referenciaérték a szóban forgó flotta 2013. december 31-i kapacitásának felel meg.

Ugyanakkor a 8 és 12 méter közötti teljes hosszúságú, fenékhorogsort használó, illetve a 9 10 méternél kisebb teljes hosszúságú halászhajók esetében a referenciaérték a Franciaország által az Indiai-óceáni Tonhalbizottságnak 2011. január 7-én bemutatott fejlesztési tervben szereplő kapacitásnak felel meg. [Mód. 15]

2.  A 2371/2002/EK rendelet 13. cikkétől eltérve, Franciaország engedélyt kap új kapacitás bevezetésére a 8 és 12 méter közötti teljes hosszúságú, fenékhorogsort használó, illetve a 9 10 méternél kisebb teljes hosszúságú halászhajók flottaszegmense tekintetében anélkül, hogy az új kapacitással egyenértékű kapacitáscsökkentést hajtana végre.” [Mód. 16]

5. cikk

Az 1069/2009/EK rendelet módosítása

Az 1069/2009/EK rendelet 56. cikke helyébe a következő szöveg lép:"

„56. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése utáni huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2011. március 4-től kell alkalmazni.

A 4. cikket Mayotte vonatkozásában azonban 2019.2021 január 1-jétől kell alkalmazni. A Mayotte-on 2019 2021. január 1-je előtt képződő állati melléktermékeket és a belőlük származó termékeket a 19. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban ártalmatlanítják. [Mód. 17]

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. ”

6. cikk

Az 1224/2009/EK rendelet módosítása

Az 1224/2009/EK rendelet a 2. cikk után a következő 2a. cikkel egészül ki:"

„2a. cikk

A közösségi ellenőrző rendszer alkalmazása Mayotte Franciaország tengerentúli megyéje legkülső régió flottájának bizonyos szegmenseire [Mód. 18]

(1)  2016. 2021. december 31-ig az 5. cikk (3) bekezdését, a 6., 8., 41., 56., 58–62., 66., 68. és a 109. cikket Franciaországra nem kell alkalmazni a  10 méternél kisebb teljes hosszúságú, Mayotte-ról üzemelő halászhajók, azok tevékenysége és az általuk kifogott mennyiségek tekintetében. [Mód. 19]

(2)  2014. 2015. január 1-jéig Franciaország létrehozza a 9 10  méternél kisebb teljes hosszúságú, Mayotte-ról üzemelő halászhajókra alkalmazandó nemzeti ellenőrző rendszerét. A rendszernek az alábbi követelményeknek kell eleget tennie: [Mód. 20]

(3)  2014.2015. szeptember 30-ig Franciaország cselekvési tervet nyújt be a Bizottsághoz, amelyben meghatározza azon intézkedéseket, amelyek meghozatala szükséges ahhoz, hogy 2017.2018. január 1-jétől a 9 10  méternél kisebb teljes hosszúságú, Franciaország Mayotte megyéjéből Mayotte-ról – mint legkülső régióról – üzemelő halászhajók tekintetében megfeleljen az 1224/2009/EK rendeletnek. A cselekvési terv Franciaország és a Bizottság közötti egyeztetés tárgya. A cselekvési terv végrehajtása érdekében Franciaország minden szükséges intézkedést megtesz.” [Mód. 21]

7. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése utáni huszadik napon 2014. január 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) A 2013. október 21-i jegyzőkönyv 4. napirendi pontja (P7_PV(2013)10-21). (2) HL C 341., 2013.11.21., 97. o. (3) HL C 341., 2013.11.21., 97. o.. (4) Az Európai Parlament 2013. december 12-i álláspontja. (5) HL L 204., 2012.7.31., 131. o. (6) HL L 125., 1998.4.27., 1. o. (7) HL L 17., 2000.1.21., 22. o. (8) HL L 320., 2001.12.5., 7. o. (9) HL L 102., .2004.4.7., 9. o. (10) HL L 300., 2009.11.14., 1. o. (11) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i határozata az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló 978/2012/EU rendelet I., II. és IV. mellékletét módosító 2013. október 30-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2013)07167 – 2013/2929(DEA)

P7_TA(2013)0592 B7-0547/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2013)07167),

–  tekintettel a Bizottság 2013. november 25-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2013. december 2-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 3. cikke (2) bekezdésére, 5. cikke (3) bekezdésére és 17. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87a. cikkének (6) bekezdésére,

A.  mivel a Bizottság hangsúlyozta, hogy a Parlament határozatának 2013. december 16-át megelőző elfogadása elengedhetetlen, minthogy a felhatalmazáson alapuló rendeletet 2014. január 1-je előtt közzé kell tenni ahhoz, hogy Mianmar (Burma) kellő időben visszakerüljön, Dél-Szudán pedig bekerüljön az általános preferenciarendszerbe;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 303., 2012.10.31., 1. o.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása az adókijátszással és adókikerüléssel szembeni mérhető és kötelező érvényű kötelezettségvállalásra irányuló felhívásról az Unióban (2013/2963(RSP))

P7_TA(2013)0593 B7-0552/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–  tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra(1),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra(2),

–  tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

–  tekintettel az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem terén teendő konkrét lépésekre irányuló felhívásról szóló 2012. április 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Ecofin egyes adóügyi kérdésekről szóló következtetéseire és az Európai Tanácsnak készített 2012. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel az Ecofin adókijátszásról és adócsalásról szóló 2013. május 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a G20-országok vezetőinek 2013. szeptember 5–6-i szentpétervári csúcstalálkozójukat követően tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a G20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2013. február 15–16-i, Moszkvában megrendezett találkozóját követően kiadott közleményre,

–  tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről (Addressing Base Erosion and Profit Shifting) szóló 2013-as OECD-jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel becslések szerint az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés az Unióban évi 1 billió euró potenciális adóbevétel-kiesést okoz anélkül, hogy bármilyen kézzel fogható válaszlépések születnének;

B.  mivel az adócsalás és az adókijátszás az adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogellenes tevékenységeket jelent, az adókikerülés ugyanakkor az adózási rendszer jogszerű kihasználása az adófizetési kötelezettség elkerülése vagy csökkentése érdekében, ami bizonyos esetekben agresszív adótervezést eredményezhet, amely pedig az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket használja ki helytelen módon az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából;

C.  mivel az adóalap tagállamok közötti harmonizációja megakadályozná az adókikerülést;

D.  mivel a potenciális többletbevételeknek köszönhetően a tagállamok könnyebben lennének képesek egyensúlyba hozni költségvetéseiket és növelni tudnák a beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás serkentésére fordított forrásokat, amely területek létfontosságú társadalmi-gazdasági tényezők a válságból kivezető fenntartható uniós stratégia számára;

E.  mivel az adókijátszás és adókikerülés mértéke gyengíti a polgárok bizalmát a közigazgatás és az adórendszer méltányossága és legitimitása iránt;

F.  mivel a nemzeti szinten hozott egyoldalú intézkedések sok esetben hatástalannak és elégtelennek bizonyultak, ami azt jelzi, hogy nemzeti, uniós és nemzetközi szinten meghatározott kézzelfogható stratégiákon és célkitűzéseken alapuló összehangolt és többrétű megközelítésre van szükség;

G.  mivel az államháztartási konszolidáció erőfeszítéseket tesz szükségessé az állami költségvetések mind bevételi, mind kiadási oldalán; mivel az adóalapok és adókulcsok közötti megfelelő egyensúly alapvetően szükséges a nemzeti és uniós szintű költségvetési stabilitás és versenyképesség biztosítása érdekében;

1.  üdvözli, hogy a Bizottság és a Tanács készek foglalkozni az Európát jellemző adórés kérdésével többek között az adócsalás, adókijátszás és agresszív adótervezés elleni küzdelem fokozására történő összpontosítás révén;

2.  üdvözli a Bizottságnak az automatikus információcsere kiterjesztésére, a héacsalás elleni küzdelemre, valamint az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv módosítására irányuló javaslatait, amelyek célja az adókikerülés csökkentése Európában a jelenlegi joghézagok megszüntetésével, amelyeket egyes vállalatok arra használtak, hogy elkerüljék az adófizetés rájuk háruló tisztességes részét;

3.  emlékeztet arra, hogy sürgette a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget az adórés 2020-ig legalább felére csökkentésére irányuló nagyratörő, ám realisztikus célkitűzés iránt;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy a válságból való kilábalás jelenlegi időszakában az adókijátszás és adókikerülés ellen az adórés megszüntetése révén folytatott küzdelem iránti kézzelfogható és valós kötelezettségvállalás meghozhatja az adóbevételek nagyon várt növekedését a megfizetendő adó beszedésével;

5.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt azon lehetséges mutatókról, amelyek alapul szolgálhatnak az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés csökkentéséhez, és adott esetben határozzon meg szabványosított mutatókészletet az adókijátszás és adókikerülés mérésére;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy vezessen be konkrét célértékeket az adórés európai és nemzeti szinten történő csökkentésére, ahol kiemelt cél az adórés 2020-ig történő csökkentése;

7.  javasolja adott esetben e célértékeknek az Európa 2020 stratégiába történő beemelését, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség arra, hogy ezen értékek egyértelmű szerepet kapjanak az európai szemeszterben;

8.  ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy szintén vizsgálja meg, hogy a nemzeti reformprogramok, valamint a stabilitási és konvergenciaprogramok kibővíthetők-e ezen célértékekkel és intézkedésekkel az adórés szükséges csökkentésének megvalósítása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy égető szükség van a jobb koordinációra, és hogy az adórés csökkentésére irányuló közös törekvés tartalommal tölthetné meg az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem iránti elkötelezettséggel kapcsolatos tanácsi ígéreteket;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy az adócsalással, az adókijátszással és az agresszív adótervezéssel szembeni küzdelem terén uniós és globális szinten tett előrelépésről évente készítsen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, és honlapján tegyen közzé az e téren alkalmazott bevált gyakorlatokkal kapcsolatos konkrét példákat;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek.

(1) HL L 338., 2012.12.12., 41. o. (2) HL L 338., 2012.12.12., 37. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205. (4) HL C 258. E, 2013.9.7., 53. o.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekről (2013/2924(RSP))

P7_TA(2013)0594 B7-0555/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3. és 6. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 9. és 10. cikkére, valamint 19. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Alapjogi Chartára (a továbbiakban „a Charta”), és különösen annak 21. cikkére,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló 1965. évi nemzetközi egyezményre, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának eltörléséről szóló 1979. évi nemzetközi egyezményre, az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményére, valamint a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló 1992. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó esetjogára,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Unióban élő roma nők helyzetéről szóló 2006. június 1-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra (a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni kerethatározat);

–  tekintettel a romák helyzetéről és az Európai Unión belüli szabad mozgásról szóló, 2010. szeptember 9-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem erősítéséről szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173) és a 2011. június 24-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése” című 2012. május 21-i bizottsági közleményre (COM(2012)0226),

–  tekintettel az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című 2013. június 26-i bizottsági közleményre (COM(2013)0454),

–  tekintettel a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. június 26-i tanácsi ajánlása irányuló javaslatra (COM(2013)0460),

–  tekintettel a roma uniós polgárok helyzetének javítását célzó intézkedésekről szóló, 2011. januári tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének felmérésére, amelyet 2012 májusában, „A romák helyzete 11 uniós tagállamban” című dokumentumban tett közzé,

–  tekintettel a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszeréről szóló meghallgatásra, amelyet 2013. szeptember 18-án tartottak az Európai Parlamentben,

–  tekintettel az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségekről szóló, 2013. szeptember 4-i bizottsági jelentésre (SWD(2013)0328),

–  tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az egészségbe való beruházásról szóló, 2013. február 20-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0328),

–  tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban(7) ,

–  tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című 2009. október 20-i közleményére (COM(2009)0567),

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekre vonatkozó, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000117/2013 – B7-0528/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartásának, a szabadságnak, a demokráciának, az egyenlőségnek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul;

B.  mivel a romák egész Európában megkülönböztetésnek vannak kitéve és mivel szocioökonómiai és alapvető jogokkal kapcsolatos helyzetük számos esetben rosszabb a hasonló helyzetben lévő nem romák helyzetéhez képest;

C.  mivel az uniós tagállamokban történt olyan közelmúltbeli események, mint a romák elleni erőszakos cselekmények, a megfelelő integrációs politikák hiánya, az előítéletes romaellenes retorika alkalmazása, a strukturális és rendszerszintű diszkrimináció, az emberi jogok európai egyezményének és az EU Alapjogi Chartájának egyértelmű megsértése és az alapvető jogok megsértése esetén a nyomozás és a büntetőeljárás elmulasztása is rávilágítottak, hogy az EU-ban még mindig jelentős a cigányellenesség, és hogy azzal minden szinten komolyan foglalkozni kell;

D.  mivel a sok romát érintő szegénység és társadalmi kirekesztés olyan kritikus szintet ért el, amely korlátot jelent a roma családok életkilátásai tekintetében és már fiatal kortól a szegénység kockázatának teszi ki a roma fiatalokat;

E.  mivel a nem romák részéről tapasztalható, a romákkal szembeni negatív attitűd is hozzájárul a romák kirekesztéséhez;

F.  mivel a romák fokozódó kirekesztése hátrányosan hat a növekedésre és növeli az államadósságot;

G.  mivel a társadalmi egyenlőtlenségek és a regionális különbségek a vidéki közösségek életminőségének romlásához vezetnek; mivel a rosszul irányított várostervezés felgyorsítja a városi elszegényedés növekedését és hozzájárul ahhoz;

H.  mivel az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című 2013. évi bizottsági közlemény is megmutatja, hogy a tagállamok nem sok előrelépést tettek a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén, még az annak hatékony végrehajtását szolgáló strukturális előfeltételek megteremtése tekintetében sem;

I.  mivel a Bizottság által 2010-ben felállított belső munkacsoport megvizsgálta a romaintegrációt célzó uniós alapok 18 országban való felhasználását, és azt találta, hogy a tagállamok nem megfelelően használják fel az európai uniós pénzeket, és hogy bár az európai uniós alapok jelentős potenciállal rendelkeznek a romaintegráció támogatásához, azonban a nemzeti, regionális és helyi szinten tapasztalható szűk keresztmetszetek miatt nem lehetséges a romák hatékony szociális és gazdasági integrációjának elősegítése;

J.  mivel a tagállamok többségében továbbra is elégtelen a romák jogszerű képviselete és a megfelelő civil társadalmi szervezetek bevonása a nemzeti stratégiák kialakításába, végrehajtásába és nyomon követésébe;

K.  mivel a nemzeti romaintegrációs stratégiák hatékony végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú elem a helyi és regionális hatóságok bevonása a romapolitikák kialakításába, végrehajtásába, nyomon követésébe és felülvizsgálatába, tekintve, hogy azok alkotják a romák integrációja szempontjából legtöbb tényleges feladatkörrel rendelkező kormányzati szintet, azonban a tagállamok általi bevonásuk alacsony szintű;

L.  mivel a célzott pénzügyi források kihelyezését a tagállamok részéről tényleges politikai akaratnak kell kísérnie, mivel ez a stratégiák végrehajtása tekintetében a siker abszolút előfeltétele, és mivel csupán néhány tagállam követ integrált megközelítést az uniós és nemzeti források kihelyezésekor, miközben más tagállamokban a nemzeti stratégiák végrehajtását az európai uniós alapok alacsony felhasználása késlelteti, különösen a konkrét intézkedések hiánya esetén;

M.  mivel továbbra sem egyértelmű a kifejezetten a roma népesség integrációját célzó európai uniós alapok teljes összege; mivel emiatt alapvető fontosságú, hogy a Bizottság továbbra is nyomon kövesse, hogy a tagállamok hogyan költik el az európai uniós alapokat, és garanciákat szerezzen ezen alapok megfelelő felhasználásáról;

N.  mivel a nemzeti romaintegrációs politikák hatékony végrehajtása szempontjából alapvető tényező a romák integrációját célzó intézkedések által elért eredmények megfelelő nyomon követése és rendszeres és következetes értékelése, és mivel kevesebb mint a tagállamok fele alakított ki valamilyen rendszeres jelentéstételi és értékelési mechanizmust;

O.  mivel az európai uniós keret előírja a nemzeti romaintegrációs kapcsolattartási pontok kialakítását minden egyes tagállamban, és hangsúlyozza, hogy azoknak teljes megbízatással kell rendelkezniük a romaintegráció politikai területek közötti hatékony koordinációja tekintetében;

P.  mivel a tagállamoknak minden szükséges lépést meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a romákat ne érje megkülönböztetés, és hogy a Chartában és az emberi jogok európai egyezményében, valamint az európai uniós jogszabályokban foglaltaknak megfelelően tiszteletben tartsák, védelmezzék és támogassák emberi jogaikat;

Q.  mivel a romák megkülönböztetésnek és társadalmi kirekesztésnek vannak kitéve, és mivel fokozott figyelmet kell fordítani a roma közösségeken belüli kiskorúakra és nőkre, különös tekintettel alapvető jogaikra, köztük az oktatáshoz és a testi épséghez való jogukra, valamint a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmára, ahogy azt az Alapjogi Charta 3. és 5. cikke is megfogalmazza;

R.  mivel a romaellenes előítéletekkel és negatív attitűddel szembeni hatékony küzdelemhez határozott tudatosságnövelő kampányokra van szükség, valamint olyan kezdeményezésekre, amelyek a kultúrák közötti párbeszédet és együttműködést szorgalmazzák, továbbá elősegítik a romaintegráció többség általi támogatását;

S.  mivel az Európai Unió polgárai közé tartozó romáknak teljes birtokában kell lenniük az európai polgársághoz kapcsolódó jogoknak és kötelezettségeknek, és lehetőséggel kell bírniuk annak gyakorlására;

1.  határozottan elítéli a romákkal szembeni megkülönböztetést és rasszizmust, továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unión belül továbbra sem mindig érvényesülnek teljes mértékben a romák alapvető jogai; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a megkülönböztetés ellen és biztosítsák, hogy megfelelően átültetik és végrehajtják a vonatkozó európai uniós irányelveket, mint pl. a 2000/43/EK(8) és a 2012/29/EU(9) irányelvet;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre az egész EU-ra kiterjedő, hatékony nyomon követési mechanizmust a romák alapvető jogaira, a romaellenes cselekményekre és a romák elleni gyűlöletből elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan, valamint – pl. adott esetben jogsértési eljárások révén – lépjen fel határozottan a tagállamokban a romák alapvető jogainak megsértése esetén, különösen a gazdasági és szociális jogaik, a mozgás és letelepedés szabadságához való jog, az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáféréshez való jog, az egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jog (a többszörös megkülönböztetést is ideértve), a személyes adatok védelméhez való jog gyakorlásának és az etnikai és faji hovatartozás alapján való nyilvántartásba vétel megsértése esetén;

3.  üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy olyan internetes eszközt fejleszt ki, amely az uniós polgárok szabad mozgáshoz fűződő jogának megértése és alkalmazása terén segíti helyi hatóságokat; azonban elítél minden, a romák szabad mozgását jogellenesen korlátozó kísérletet, és felszólítja a tagállamokat, hogy hagyjanak fel az illegális kitoloncolásokkal;

4.  elítéli a cigányellenesség minden formáját, különösen a nyilvános és politikai felszólalásokban megjelenő gyűlöletbeszédet; sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg a cigányellenességgel szembeni küzdelem melletti elkötelezettségüket, elismerve, hogy az aláássa a nemzeti romaintegrációs stratégiák sikeres végrehajtását; sürgeti valamennyi felet, hogy tartózkodjanak a gyűlöletet szító romaellenes megnyilvánulásoktól;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy folytassanak vizsgálatot az etnikai profilmeghatározás, a rendőrségi visszaélések és a romákat érő egyéb emberi jogi jogsértések kérdésében, és vessenek véget azoknak, továbbá biztosítsák, hogy az előítéletből elkövetett bűncselekmények büntethetők legyenek, azokat nyilvántartsák és megfelelően kivizsgálják, valamint hogy az áldozatok megfelelő segítségnyújtásban és védelemben részesüljenek, továbbá hozzanak létre speciális képzési programokat a rendőrök és a roma közösségekkel foglalkozó egyéb köztisztviselők számára;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az EU-ban lakó romák körében a születési regisztráció és születési anyakönyvi kivonat hiányának kérdésével;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy a romák kirekesztésére adandó hatékony válaszlépésként konkrét célokat, határidőket és a rendelkezésre álló költségvetést meghatározva léptessék életbe a nemzeti romaintegrációs stratégiájukban előirányzott intézkedéseket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégia és a roma közösségeket érintő projektek kapcsán a szakpolitika formálásába, fejlesztésébe, végrehajtásába, felügyeletébe és értékelésébe tevékenyen vonják be a roma képviselőket és a civil társadalmat, és e célból a partnerségről szóló európai magatartási kódexben megfogalmazott elvekkel összhangban hozzanak létre a rendszeres és átlátható párbeszéd előmozdítására szolgáló mechanizmusokat; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiában határozzák meg azt, hogy pontosan hogyan kívánnak a romáknak önrendelkezési lehetőséget biztosítani és őket a folyamatokba bevonni; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok erőfeszítéseit azáltal, hogy fokozza a tudatosságot a roma képviselők körében a nemzeti romaintegrációs stratégia által nyújtott lehetőségeket illetően, és hogy ösztönözze őket arra, hogy vállaljanak tevékenyebb szerepet az integrációs folyamatban;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást egy a felügyelethez és az értékeléshez szükséges kapacitással, tudással és szakértelemmel rendelkező erős roma civil társadalom létrehozásához;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a tagállamokkal, a helyi hatóságokkal és az egyéb érdekelt felekkel folytatott együttműködésre irányuló jelenlegi erőfeszítéseit a nemzeti stratégiák végrehajtására vonatkozó hatékony tájékoztatás és a romák társadalmi befogadásából származó előnyök biztosítása érdekében, valamint azért, hogy előmozdítsa a kultúrák közötti párbeszédet, a romák elleni előítéletek eloszlatását és a velük szembeni negatív viselkedési formák felszámolását szolgáló tudatosságfokozó kampányokat, továbbá hogy elősegítse a romák befogadását előmozdító politikák többségi támogatásának megszerzésére irányuló kezdeményezéseket;

10.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák keretében helyezzenek hangsúlyt a nemi dimenzióra, és vonják be a roma nőket és fiatalokat a nemzeti romaintegrációs stratégia végrehajtásába és felügyeletébe;

11.  sürgeti a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális hatóságokat a nemzeti stratégiák felülvizsgálatába, irányításába, végrehajtásába és felügyeletébe, valamint hogy támogassák a helyi és regionális hatóságokat abban, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégia négy pillére szerint megvalósítandó romaintegrációs projektekhez szükséges, illetve a megkülönböztetésmentességet célzó intézkedéseket meghozhassák;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy az adatvédelmi normák és a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett az Alapjogi Ügynökség (FRA), a UNDP és a Világbank segítségével állítsanak össze különböző bontások szerinti kimutatást a romák társadalmi-gazdasági helyzetéről, és arról, hogy etnikumuk miatt a romák milyen mértékben szenvednek el hátrányos megkülönböztetést, és milyen mértékben válnak gyűlöletből fakadó bűncselekmények áldozataivá; felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködésben dolgozzanak ki alapmutatókat és mérhető célkitűzéseket, amelyek a nagyszabású ellenőrző rendszerben ahhoz szükségesek, hogy megbízható visszajelzések érkezzenek a nemzeti romaintegrációs stratégia végrehajtását és a romák helyzetének javulását illetően elért haladásról, különös tekintettel a kiskorúak és a nők helyzetére; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a FRA koordinációs szerepét, és használja ki annak teljes kapacitását;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégia az Európa 2020 stratégiával összhangban történő tagállami végrehajtására vonatkozóan jelöljön ki határidőket, valamint egyértelmű és mérhető célokat és mutatókat, továbbá nyújtson segítséget a tagállamoknak abban, hogy növeljék az uniós finanszírozás felhasználására vonatkozó kapacitásukat, és készítsen országonkénti jelentést és országokra szabott ajánlásokat;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a szegénység többdimenziós és területi vetületeit is, és hogy a nemzeti költségvetésből és az uniós programokból – egyebek mellett a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés, a közös cselekvési tervek és az integrált területi beruházások révén elsősorban az Európai Szociális Alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alapból – mozgósítsanak kellő mennyiségű forrást a nemzeti romaintegrációs stratégiában meghatározott célok megvalósítása érdekében, valamint hogy dolgozzanak ki a leginkább nélkülöző mikrorégiókat célzó, több ágazatra kiterjedő és több forrásból finanszírozott integrált programokat, továbbá hogy a roma integrációt tegyék a 2014–2020-as programozási időszak partnerségi megállapodásainak részévé, és hogy hozzanak létre operációs programokat az esélyegyenlőség előmozdítása, valamint a hátrányos megkülönböztetés és a szegregáció megelőzése érdekében;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kis és rugalmas források formájában vezessenek be speciális támogatási rendszereket a közösségi projektek finanszírozására, és a helyi közösségek a társadalmi befogadással kapcsolatos ügyekben történő mozgósítására;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy általános érvényű oktatási, foglalkoztatási, lakhatási és egészségügyi politikáikat hozzák összhangba a nemzeti romaintegrációs stratégia célkitűzéseivel;

17.  felhívja a Bizottságot és annak roma munkacsoportját, hogy folytassák az értékelést azt illetően, hogy a tagállamok hogyan költik el a romák integrációjára előirányzott uniós alapokat, valamint hogy nemzeti politikáik milyen hatást gyakorolnak a romák életére, és éves gyakorisággal tegyenek erről jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, továbbá ezekben a jelentésekben konkrét javaslatokkal határozzák meg, hogy hogyan lehetne ezen uniós alapok hatékonyságát növelni; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a szakértők és a civil társadalom strukturált közreműködését, és biztosítson hatékony együttműködést a romák befogadásának európai platformja és a soros uniós elnökségek között;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen időszakos külső ellenőrzést az uniós finanszírozásnak a romák társadalmi befogadására gyakorolt hatásáról, és azonosítsa az uniós támogatással megvalósult bevált gyakorlatokat és projekteket, és biztosítsa azok hosszú távú fenntarthatóságát;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy a földrajzi szegregáció felszámolása, a jogellenes kényszer-kilakoltatások beszüntetése és a romák otthontalanná válásának megakadályozása érdekében működjenek együtt a helyi és regionális hatóságokkal, és dolgozzanak ki hatékony és befogadó jellegű lakhatási politikákat, ideértve a megfelelő lakóhelyek, továbbá szociális és egészségügyi ellátás biztosítását kilakoltatás esetén;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy a várostervezést használják az integráció elősegítésére és a szegregáció megszüntetésére, és hogy fejlesszék a társadalmi egyensúlyhiány által leginkább jellemzett városok infrastruktúráit és környezetbarát jellegét, illetve hogy a befogadó jellegű fejlődés előmozdításának céljából fűzzék szorosabbra a kapcsolatot a városi és vidéki területek között;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy az oktatás terén számolják fel a szegregációt és adott esetben azt, hogy a roma gyermekeket speciális iskolákba járatják, és hozzák létre az ahhoz szükséges infrastruktúrát és mechanizmusokat, hogy a roma gyermekek hozzáférjenek a jó minőségű oktatáshoz; többek között a szülők bevonásával foglalkozzanak továbbá a roma tanulók az iskolából való korai kimaradásának kérdésével, segítsék elő a roma gyermekek hozzáférését a kora gyermekkori oktatási és fejlesztési szolgáltatásokhoz, képezzék a tanárokat arra, hogy a roma gyermekekkel való foglalkozás során esetlegesen felmerülő helyzeteket kezelni tudják, nyújtsanak a korrepetáláshoz és a mentori tevékenységhez hasonló befogadó jellegű támogatási struktúrákat a roma gyermekek számára annak megakadályozása érdekében, hogy kimaradjanak a közép- vagy felsőfokú oktatásból, biztosítsák az Erasmus programhoz való hozzáférésüket, valamint a kellő munkatapasztalat megszerzése érdekében ösztönözzék a gyakornoki lehetőségek kihasználását;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a romák körében jellemző magas munkanélküliségi aránnyal, és többek között az ifjúsági garanciához és az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseihez hasonló mechanizmusok igénybevételével számolják fel a foglalkoztatáshoz való hozzáférés előtti akadályokat; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a hátrányos megkülönböztetést felszámoló mechanizmusokat és szakosított képzési programokat, továbbá a munkaerő-piaci hozzáférést megkönnyítő programokat, ideértve a romák arányos képviseltségét a közhivatalokban, ösztönözzék az önfoglalkoztatást, teremtsenek álláslehetőségeket azokban az ágazatokban, ahol erre a leginkább lehetőség kínálkozik (pl. az inkluzív környezetbarát gazdaságban, az egészségügyben és a szociális ellátásokban, valamint a digitális gazdaságban), valamint hozzanak létre partnerkapcsolatokat a hatóságok és a munkaadók között;

23.  felhívja az uniós intézményeket, hogy hozzanak létre gyakornoki programokat és foglalkoztassanak romákat az összes intézményben;

24.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az egészségügy terén fennálló, a romákra nézve hátrányos egyenlőtlenségekkel és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket jellemző hátrányos megkülönböztetéssel, dolgozzanak ki célirányos programokat és nemzeti és uniós alapokból irányozzanak elő kellő mennyiségű forrást, külön hangsúlyt fektetve a gyermekek és anyák egészségére;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy határozzák meg pontosan a romák befogadására szolgáló nemzeti kapcsolattartó pontokat és a nemzeti romaintegrációs stratégia végrehajtásában tőlük elvárt szerepet, biztosítva azt, hogy kellő hatáskörrel, kapacitással, valamint politikai és pénzügyi támogatással rendelkezzenek feladataik hatékony elvégzéséhez, továbbá hogy kapcsolatban álljanak a roma közösségekkel és civil társadalmi szervezetekkel, és hogy egyértelmű kijelölésük révén biztosítsák, hogy a kapcsolattartó pontok nyitva álljanak az érdekeltek előtt, és hogy az érdekeltekkel folytatott kommunikáció minden szinten átlátható legyen;

26.  emlékezteti a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatok, köztük a roma közvetítői programok és a „Városok és régiók európai szövetsége a romák befogadására” elnevezésű, az Európa Tanács által indított kezdeményezések sikeresnek bizonyultak a helyi körülmények között, aminek indíttatást kell adnia a tagállamok számára ahhoz, hogy nagyobb politikai határozottsággal közelítsék meg a romák befogadásának kérdését;

27.  üdvözli a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat elfogadását;

28.  hangsúlyozza, hogy az integrációnak kettős színtéren kell folynia, és hogy az integrációs erőfeszítésekhez a felek megosztott – ugyanakkor terhelhetőségükhöz, valamint gazdasági, politikai és társadalmi forrásaikhoz mérten aszimmetrikusan megoszló – felelősségvállalására van szükség;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) 1 HL C 298. E, 2006.12.8., 283. o. (2) HL C 308. E, 2011.10.20., 73. (3) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0246. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0090. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0328. (7) HL C 199. E, 2012.7.7., 25. o. (8) A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról. (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása a vilniusi csúcstalálkozó eredményéről és a keleti partnerség jövőjéről, különös tekintettel Ukrajnára (2013/2983(RSP))

P7_TA(2013)0595 RC-B7-0557/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé. Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi jelentésekről” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Oroszország által (a közeljövőben Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóval összefüggésben) a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az ukrajnai választások eredményéről szóló, 2005. januári 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2013. november 29-i vilniusi csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2011. szeptember 30-i varsói keleti partnerségi csúcstalálkozón, valamint a 2009. május 7-i prágai keleti partnerségi csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatokra,

–  tekintettel arra, hogy az ukrán hatóságok azon döntését követően, hogy a 2013. november 28–29-i vilniusi keleti partnerségi csúcstalálkozón nem írják alá a partnerségi megállapodást, Ukrajnában rendkívül feszült helyzet alakult ki, amely tömeges tüntetések kitörését eredményezte Ukrajna Európai Unióhoz való közeledésének támogatására az Euromajdan szervezésében Kijevben és más ukrán városokban,

–  tekintettel a Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Štefan Füle, a bővítési és szomszédsági politikáért felelős európai biztos által kiadott, a rendőrség által 2013. november 30-án Kijevben a tüntetők feloszlatására bevetett túlzott erőszak alkalmazását elítélő együttes nyilatkozatokra;

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a vilniusi keleti partnerségi csúcstalálkozón Ukrajna és valamennyi egyéb résztvevő újból megerősítette a nemzetközi jog alapelvei és az alapvető értékek, így a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása melletti elkötelezettségét;

B.  mivel különösen Örményország azon döntése, hogy visszalép a társulási megállapodásra irányuló tárgyalásoktól, valamint Ukrajna utolsó pillanatban hozott azon döntése, hogy felfüggeszti a társulási megállapodás aláírásának előkészítését, meghiúsította az erőfeszítéseket és aláásta az elmúlt néhány év munkáját, amelynek célja a kétoldalú kapcsolatok mélyítése és az európai integráció fokozása volt;

C.  mivel az ukrán kormány azon döntése, hogy felfüggeszti a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is magában foglaló társulási megállapodás megkötésének előkészítési folyamatát, elégedetlenséget és heves tiltakozást váltott ki az országban; mivel ezzel összefüggésben az ukrán biztonsági erők brutális és elfogadhatatlan erőszakkal léptek fel a békés tüntetőkkel, az ellenzéki pártokkal és a média képviselőivel szemben;

D.  mivel Grúzia és Moldova 2013. november 29-én a vilniusi keleti partnerségi csúcstalálkozón parafálta az EU-val kötendő társulási megállapodásokat, amelyek rendelkezéseket tartalmaznak a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére vonatkozóan;

E.  mivel a helyzet elfogadhatóan kizárólag békés úton és valamennyi érintett fél bevonásával lefolytatott tárgyalások útján rendezhető;

1.  üdvözli a Grúziával és Moldovával megkötendő, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is magában foglaló társulási megállapodás parafálását, amely egyértelmű európai menetrendet állapít meg e két ország számára; várakozással tekint e megállapodások mielőbbi aláírása és végrehajtása elé; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a szóban forgó megállapodások végrehajtását, és nyújtson támogatást a két ország hatóságainak annak érdekében, hogy a megállapodásokból eredő előnyök és konkrét, pozitív eredmények rövid távon biztosíthatók legyenek a polgárok számára;

2.  sajnálatosnak tartja az ukrán hatóságok Janukovics elnök vezetésével meghozott azon döntését, hogy visszaléptek az Európai Unióval való társulási megállapodás vilniusi keleti partnerségi csúcstalálkozón történő aláírásától, annak ellenére, hogy az EU részéről egyértelmű szándék mutatkozik a társulási folyamat folytatására, amennyiben a feltételek teljesülnek; ezt a döntést az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok terén, illetve Ukrajna törekvéseinek fényében egy jelentős lehetőség elmulasztásaként értékeli; elismeri Ukrajna európai törekvéseit, amelyeket az Euromajdan szervezésében Kijevben és más ukrán városokban tartott tüntetéseken kinyilvánít a civil társadalom, amely nem vonakodott az utcákon hangot adni annak, mennyire helyteleníti Janukovics elnök döntését, és ismét hangot ad azon véleményének, hogy az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok elmélyítése, valamint az európai perspektíva Ukrajna számára való felkínálása nagy jelentőségű lépés és mindkét fél érdekét szolgálja;

3.  sajnálja a 2013. december 9-ről 10-re virradó éjszaka erőszakos eseményeit, amikor is a biztonsági erők megrohamozták az ellenzéki pártok irodáit és független médiakirendeltségeket, valamint zaklatták a tüntetőket, továbbá a 2013. december 10-ről 11-re virradó éjszaka eseményeit, amikor is biztonsági erők megtámadták a békés tüntetőket, megkísérelve az Euromajdan tüntetéséről és a szomszédos utcákról való kiszorításukat, illetve a barikádok lebontását; rámutat, hogy ezekre az eseményekre Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének látogatása és a kerekasztal-megbeszélések lehetővé tételére irányuló, folyamatban lévő erőfeszítések idején került sor; attól tart, hogy ez az egyébként is feszült helyzet további kiéleződéséhez vezethet;

4.  emlékeztet rá, hogy az EU és Ukrajna közt számos kommunikációs csatorna – különösen a Cox és Kwasniewski elnökök által vezetett európai parlamenti megfigyelő küldöttség – áll rendelkezésre, és ezért megismétli, hogy az ukrán hatóságok által a folyamat utolsó pillanatban történő felfüggesztésére vonatkozó döntés indokaként említett aggodalmaknak korábban kellett volna hangot adni, hogy azokkal foglalkozni lehessen;

5.  megerősíti, hogy nyomatékosan támogatja a társulási megállapodás mielőbbi aláírását, feltéve, hogy a Külügyi Tanács által 2012. december 10-én megállapított és a Parlament 2012. december 13-i állásfoglalásában támogatott megfelelő követelmények teljesültek; ezért felhívja az Európai Tanácsot, hogy 2013. decemberi ülésén nyilvánítsa ki erős politikai szándékát arra, hogy az EU továbbra is hajlandó tárgyalni Ukrajnával;

6.  felszólít egy új, teljes jogú uniós közvetítő küldöttség azonnali felállítására a legmagasabb politikai szinten, hogy a kialakult válsághelyzet békés megoldása érdekében eszközöljön ki kerekasztal-tárgyalásokat a kormány, a demokratikus ellenzék és a civil társadalom képviselői között, és nyújtson segítséget azok lebonyolításában;

7.  teljes mértékű szolidaritásáról biztosítja az európai jövő mellett tüntetőket; felhívja az ukrán hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberek polgári jogait és a gyülekezés és a békés tiltakozás alapvető szabadságjogát; határozottan elítéli a brutális erő békés tüntetők elleni alkalmazását, és hangsúlyozza, hogy az ügyet haladéktalanul, ténylegesen és független módon ki kell vizsgálni, azokat pedig, akiknek bűnössége bebizonyosodik, bíróság elé kell állítani; követeli az elmúlt napokban letartóztatott békés tüntetők feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátását; rámutat Ukrajna e tekintetben fennálló nemzetközi kötelezettségeire; hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedések egyértelműen ellentétben állnak a gyülekezési szabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával, és ezért az egyetemes és európai értékek megsértését jelentik; emlékeztet rá, hogy mivel jelenleg Ukrajna tölti be az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet soros elnöki tisztét, a fent említett értékek védelmével és előmozdításával kapcsolatos teljesítményét még inkább figyelemmel kísérik;

8.  megismétli, hogy határozottan elítéli az Oroszország által Ukrajnával szemben alkalmazott elfogadhatatlan politikai és gazdasági nyomásgyakorlást, valamint a kereskedelmi szankciókkal való fenyegetést; Oroszország irányában egységes fellépésre szólítja fel az Európai Uniót és tagállamait, és felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan politikát, amely megfelelő válaszintézkedéseket tartalmaz az Oroszország által a keleti partnerekkel szemben alkalmazott említett eszközökre és intézkedésekre, különösen azzal a céllal, hogy segítsen Ukrajnának az energiabiztonság megteremtésében a földgáz Oroszországból való importjának jelenlegi válsága fényében; megismétli, hogy a társulási megállapodás szigorúan kétoldalú ügy, és rendkívül határozottan visszautasít minden olyan javaslatot, amely valamely harmadik fél e folyamatba történő bevonására irányul;

9.  felhívja a Bizottságot esetleges ellenintézkedések megfontolására, amelyeket az EU vezethet be, ha Oroszország rövidlátó politikai célokból megszegi a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi szabályait; hangsúlyozza, hogy az Unió politikai hitelessége megköveteli, hogy felléphessen, ha rá magára vagy partnerországaira politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak;

10.  sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy kezdjenek párbeszédet a tüntetőkkel az erőszak elharapózásának és az ország destabilizálódásának megelőzése céljából, és sürget minden politikai pártot annak biztosítására, hogy rendezett, nyugodt és megfontolt parlamenti vitát lehessen folytatni a gazdasági és politikai helyzetről és a jövőbeli uniós integráció kilátásairól; emlékeztet arra, hogy minden demokráciában új választásokat lehet rendezni, amennyiben a többségi legitimáció megújítására van szükség;

11.  felszólítja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat az ukrán társadalom felé történő nyitás iránt, többek között a vízummentes utazásokról szóló megállapodás mielőbbi megkötése, a fokozott a kutatási együttműködés, az ifjúsági csereprogramok kiszélesítése és a rendelkezésre álló ösztöndíjak számának növelése révén; úgy véli, további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy Ukrajna az uniós belső energiapiac teljes jogú szereplőjévé váljon;

12.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a nemzetközi pénzügyi intézmények, így a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank annak érdekében történő bevonását, hogy pénzügyi segítséget nyújtsanak Ukrajnának romló pénzügyi helyzete kezeléséhez;

13.  emlékeztet rá, hogy a társulási megállapodás megkötése nem önmagában cél, hanem a hosszú távú stabilitás és társadalmi-gazdasági fejlődés, továbbá a fenntartható és rendszerszintű átalakulás elérésének eszköze, valamint hogy emiatt ehhez a megfelelő és gyors végrehajtás iránti valódi elkötelezettség szükséges; felhívja az EU-t, hogy állapodjon meg az ukrán hatóságokkal egy konkrét végrehajtási ütemtervről

14.  sajnálattal állapítja meg, hogy a több mint három évig tartó, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is magában foglaló társulási megállapodásról szóló sikeres tárgyalásokat követően az Örmény hatóságok orosz nyomásra inkább a vámunióhoz való csatlakozás mellett döntöttek; emlékezteti az örmény hatóságokat, hogy az e döntés elleni tiltakozások és tüntetések az ország polgárai szabad akaratának kifejeződései, és az Örményország által aláírt nemzetközi kötelezettségvállalások értelmében ezeket tiszteletben kell tartani; ezzel kapcsolatban emlékezetet arra, hogy az üldözés és a fogva tartás a gyülekezés és a véleménynyilvánítás jogának megsértése, valamint hogy az elnyomó intézkedések ellentétesek a közelmúltban alkalmazott, az Unióval közösen vallott értékek iránti elkötelezettséget hangoztató retorikával; felhívja Örményország kormányát, hogy kezdjen széleskörű párbeszédet a civil társadalom képviselőivel az ország jövőbeli irányáról;

15.  üdvözli a vízumkönnyítési megállapodás aláírását az EU és Azerbajdzsán között; aggodalmának ad hangot a 2013. októberi elnökválasztást követően eltérő véleményt kinyilvánítók elleni rendőrségi fellépés kapcsán az országban, amely abban nyilvánul meg, hogy az ellenzéki aktivistákat továbbra is őrizetben tartják, illetve újabb aktivistákat tartóztatnak le, zaklatják a független nem kormányzati szervezeteket és médiumokat, továbbá a kormánnyal szemben kritikusan fellépőket állásukból pusztán politikai tevékenységük alapján elbocsátják; sürgeti az azerbajdzsáni parlamentet, hogy fontolja meg újra azt a döntését, hogy a Parlament 2013. október 23-i állásfoglalását követően felfüggeszti az Euronest Parlamenti Közgyűlésben való részvételét;

16.  üdvözli a Bizottságnak az 539/2001/EK rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatát annak lehetővé tétele érdekében, hogy a biometrikus útlevéllel rendelkező moldovai állampolgárok vízummentesen utazhassanak be a schengeni övezetbe; úgy ítéli meg, hogy ez a fontos intézkedés meg fogja könnyíteni az emberek közötti kapcsolatokat, és a moldovai állampolgárokat közelebb fogja hozni az EU-hoz;

17.  üdvözli az uniós válságkezelési műveletekben való részvételről szóló keretmegállapodás aláírását Grúziával; ez a megállapodás állandó jogalapot teremt Grúzia bevonására a világszerte folyamatban lévő és a jövőbeli uniós válságkezelési fellépésekbe;

18.  úgy véli, hogy a vilniusi csúcstalálkozó eredményei és általános kontextusa rámutatnak annak szükségességére, hogy az EU fokozottabban stratégiai és rugalmasabb politikát fogalmazzon meg keleti partnerei európai törekvései támogatására, a rendelkezésére álló teljes eszköztár – így a makrogazdasági segítségnyújtás, a kereskedelmi rendszerek könnyítése, az energiabiztonság és a gazdasági modernizáció fokozását célzó projektek, és a vízumliberalizáció gyors, az európai értékekkel és érdekekkel összhangban történő végrehajtása – igénybevételével;

19.  támogatja a civil társadalom további bevonását a nemzeti reformfolyamatokba; ösztönzi az Euronest Parlamenti Közgyűléssel folytatott fokozott parlamentközi együttműködést; ösztönzi az Euronest Parlamenti Közgyűléssel folytatott fokozott parlamentközi együttműködést; kéri, hogy mielőbb induljon európai parlamenti küldöttség Ukrajnába; üdvözli a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatai konferenciájának bevonását;üdvözli a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatai konferenciájának bevonását;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, Ukrajna elnökének, a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek, illetve Oroszország kormányának és parlamentjének, az Euronest Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0383. (3) HL C 247. E, 2005.10.6., 155. o.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása az Albánia által elért eredményekről szóló 2013. évi jelentésről (2013/2879(RSP))

P7_TA(2013)0596 B7-0556/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2012. december 11-i ülésének az Európai Tanács 2012. december 14-i ülésén megerősített következtetéseire,

–  tekintettel „A Bizottság véleménye Albánia európai uniós tagság iránti kérelméről” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0680),

–  tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2013–2014” című, 2013. október 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0700) és az ehhez csatolt, az Albánia által elért eredményekről szóló 2013. évi jelentést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0414),

–  tekintettel a nemzetközi választási megfigyelő küldöttségnek a 2013. június 23-i albániai választásokkal kapcsolatban tett előzetes megállapításaira és következtetéseire,

–  tekintettel a Bővítés: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei című, 2012. november 22-i állásfoglalására(1), valamint az Albánia által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről szóló, 2012. december 13-i állásfoglalására(2);

–  tekintettel az igazságügyi rendszerek és a korrupció elleni küzdelem területén nyújtott uniós előcsatlakozási támogatásokkal való, tagjelölt és potenciális tagjelölt országokon belüli költségvetési gazdálkodásról szóló, 2013. október 22-i állásfoglalására(3) és annak Albániára vonatkozó észrevételeire,

–  tekintettel az Európai Unió–Albánia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2013. október 28–29-i, 6. ülésén elfogadott ajánlásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Albánia eredményeket mutatott fel a Bizottság 2010-es véleményében megfogalmazott 12 fő prioritás teljesítése tekintetében, és a reformfolyamat megfelelő módon halad; mivel Albánia a pártok közötti konszenzussal elfogadta a legfontosabb fennmaradó igazságügyi, közigazgatási és parlamenti reformintézkedéseket; mivel az ország előtt álló kihívások továbbra is fennállnak, és ezeket az uniós tagság felé vezető úton való további előrehaladás érdekében gyorsan és hatékonyan kezelni kell;

B.  mivel a 2013. júniusi parlamenti választások rendezett körülmények közötti lebonyolítása és a békés hatalomváltás pozitívan befolyásolja az ország demokratizálási folyamatát, és javítja nemzetközi megítélését;

C.  mivel az uniós csatlakozási folyamat a reformok folytatásának hajtóerejévé vált Albániában, és az EU-csatlakozás továbbra is különösen erős támogatottságot élvez a polgárok körében;

D.  mivel az eddig elért eredmények ellenére az új parlamenti ciklus ismét a politikai erők közötti súrlódással indult; mivel ezek az események azt mutatják, hogy a politikai erőknek sürgősen erősíteniük kell a párbeszéd, az együttműködés és a kompromisszum szellemét, mindenekelőtt a két legnagyobb politikai erő közötti kapcsolatokban, de emellett az ország társadalmi életében részt vevő valamennyi más szereplő körében is;

E.  mivel az Európai Parlament fontos szerepet játszik az ország egészséges politikai légkörének kialakítására irányuló erőfeszítésekben; mivel a fenntartható politikai párbeszéd alapvető fontosságú a reformfolyamat és az uniós napirend lendületének megőrzése szempontjából;

F.  mivel az EU a jogállamiságot a bővítési folyamat központi elemévé tette; mivel a bíróságok függetlensége, valamint a korrupció, a szervezett bűnözés és az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem elleni harc továbbra is olyan terület, amely komoly aggodalomra ad okot; mivel az uniós integráció folyamatában való előrelépéshez elengedhetetlen, hogy az ország eredményeket érjen el ezeken a területeken; mivel e területeken az eredmények elérése szempontjából kulcsfontosságú az erős politikai támogatás;

G.  mivel tovább kell erősíteni a kisebbségek, különösen a roma kisebbség és az LMBTI-közösség jogait; mivel az albániai romák életkörülményei rendkívül sanyarúak és gyors javításra szorulnak, különösen a romák nyilvántartásba vételhez, lakhatáshoz és oktatáshoz való hozzáférése, valamint a roma gyermekek oktatási rendszerbe való – az iskola előtti oktatástól a felsőoktatásig terjedő – integrálása tekintetében;

H.  mivel a társadalmi reformok ugyanolyan fontosak, mint a politikai és jogi reformok; mivel Albánia a társadalmi kohézió szintjének fokozására törekszik, és ehhez szüksége van az EU erőteljes támogatására, valamint arra, hogy a kormány – a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek melletti harmadik félként – határozottabb erőfeszítéseket tegyen a társadalmi párbeszéd előmozdítására;

I.  mivel a professzionális, eredményes és érdemalapú közigazgatás minden olyan ország számára nagy jelentőséggel bír, amely az EU tagjává kíván válni;

J.  mivel a korrupció és a bűncselekmények büntetlenül maradása továbbra is elterjedt az albán társadalomban; mivel a korrupció elleni harcot folytató állami intézmények továbbra is ki vannak szolgáltatva a politikai nyomásnak és befolyásolásnak; mivel az igazságszolgáltatási és büntetőintézményeken belüli korrupció továbbra is rendkívül súlyos probléma;

K.  mivel az egyes országoknak az uniós tagság irányába való előrehaladása a koppenhágai kritériumoknak, valamint a stabilizációs és társulási folyamat követelményeinek a teljesítésére irányuló egyéni erőfeszítéseiktől függ,

L.  mivel a bővítési folyamatnak meg kell őriznie hitelességét, és objektív kritériumokon kell alapulnia; mivel a tagjelölti státusz elérése kézzelfogható közelségbe került Albánia számára, miután az ország teljesítette az e lépés megtételéhez szükséges kritériumokat;

Általános megfontolások

1.  üdvözli és támogatja az Albániáról szóló 2013. évi eredményjelentésben foglalt elemzést és ajánlásokat, és kéri a Bizottságot, hogy a tagjelölti státusz késedelem nélküli megadásával ismerje el az Albánia által elért eredményeket; sürgeti az albán hatóságokat és valamennyi politikai erőt az eddig elért eredmények megszilárdítására;

2.  elismerését fejezi ki valamennyi politikai erőnek a közelmúltbeli parlamenti választások rendezett lebonyolítása és a zökkenőmentes hatalomváltás miatt; javasolja a választási folyamat iránti közbizalom további erősítését többek között a központi választási bizottság függetlenségének és a választási tisztviselők szakmai hozzáértésének növelésével; a politikai folyamatokban való előrelépés kulcsaként alapvető fontosságúnak tartja a minden pártot felölelő valódi politikai párbeszéd és együttműködés fenntartását és a kompromisszumkeresést;

3.  hangsúlyozza, hogy Albániában minden politikai pártnak és szereplőnek – ideértve a médiát és a civil társadalmat is – törekednie kell a politikai légkör javítására, hogy lehetővé váljon a párbeszéd és a kölcsönös megértés; őszinte elkötelezettséget kér ezért az összes politikai párttól, a nem kormányzati szervezetektől, a szakszervezetektől és a többi érdekelttől;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU-integráció előkészítésének széleskörű támogatást kell élveznie a politika és a közvélemény részéről; arra buzdítja a kormányt, hogy valamennyi politikai erő és a civil társadalom bevonásával következetesen folytassa az integrációt szolgáló reformokat; úgy véli, hogy ebben a tekintetben az ellenzék szerepe is fontos, és elismeri az ellenzék eddigi felelős politikai magatartását; fontosnak tartja, hogy az albán civil társadalom, média és polgárok elszámoltassák vezetőiket az egyes konkrét – különösen az uniós integrációs folyamatokkal kapcsolatos – politikai eredmények tekintetében;

5.  felhívja az albán kormányt, hogy a közigazgatási reformok végrehajtásának folytatásával, valamint a megosztottság felszámolásának és az uniós jog és döntéshozatali folyamatok ismeretének előmozdítása révén erősítse a közigazgatási kapacitásokat;

6.  rámutat a reformprogram területén elért biztató eredményekre, és kifejezi azon meggyőződését, hogy Albániának megvan a lehetősége, képessége és elkötelezettsége arra, hogy tovább haladjon az európai úton, feltéve, hogy a politikai erők folytatják a konstruktív együttműködést; elismerését fejezi ki a kulcsfontosságú jogalkotási reformok, például a parlamenti eljárási szabályzat felülvizsgálata, a közszolgálati törvény elfogadása és a legfelső bíróságról szóló törvény módosítása miatt; ösztönzi Albániát, hogy mutasson fel eredményeket e reformok tényleges végrehajtása terén;

7.  felhívja a figyelmet a jogszabályok végrehajtása terén továbbra is fennálló hiányosságokra, és hangsúlyozza, hogy intenzívebbé kell tenni a reformprogram végrehajtását, és egyértelmű eredményeket kell felmutatni; felkéri mind a kormányzó többséget, mind az ellenzéket, hogy a fő reformok elfogadása és végrehajtása terén tartsák fenn a pártok közötti együttműködést;

8.  felhívja Albániát, hogy időben és hatékonyan hajtsa végre a közszolgálatról szóló jogszabályt, kellő időben fogadja el az általános közigazgatási eljárásról szóló jogszabályt, és erősítse meg a közigazgatás szervezetéről és működéséről szóló jogszabályt; hangsúlyozza, hogy erősebb közigazgatási minisztériumra, valamint teljes körűen működőképes humánerőforrás-gazdálkodási információs rendszerre van szükség;

9.  elégedettségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az európai integráció és az ország modernizálása továbbra is fő prioritás a kormány számára; felhívja Albániát, hogy mutasson fel további eredményeket a Bizottság 2010-es véleményében megfogalmazott fő prioritások terén, különösen a jogállamiság tiszteletben tartása, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc tekintetében, egyebek mellett a végrehajtás tartós eredményességének biztosítása és a hiányzó jogszabályok elfogadása révén; sürgeti Albániát, hogy az európai reformprogram végrehajtásának fokozása érdekében javítsa az Európai Integrációs Minisztérium és a szakminisztériumok közötti együttműködést;

Politikai kritériumok

10.  további erőfeszítéseket szorgalmaz a kormány és a parlament részéről az igazságszolgáltatási rendszer, és ezen belül az Igazságszolgáltatási Főtanács függetlenségének, elszámoltathatóságának, pártatlanságának és hatékonyságának erősítése, valamint egy független főügyész átlátható, pártatlan és érdemeken alapuló kritériumok szerinti kinevezése érdekében; sürgeti a hatóságokat, hogy többek között a költségmentes jogi segítségnyújtásért felelős állami bizottság figyelemfelhívó tevékenységei és a javasolt helyi jogi segítségnyújtó irodák létrehozása révén javítsák a rászorulók igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; felszólítja a hatóságokat, hogy erősítsék meg az emberi jogi struktúrák, például az ombudsman és a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemmel foglalkozó biztos hivatalának függetlenségét, hatékonyságát és eredményességét;

11.  kitart amellett, hogy az albániai igazságszolgáltatási rendszernek teljes mértékben függetlennek, kiszámíthatóbbnak, hatékonyabbnak és méltányosabbnak kell lennie annak érdekében, hogy a polgárok és az üzleti szféra megbízzanak az igazságszolgáltatásban; felhívja ezért a hatóságokat, hogy garantálják a bíróságok politikamentességét, ennek érdekében hozzanak létre érdemalapú és átlátható eljárást a bírák és ügyészek kinevezésére, és mutassanak fel meggyőző eredményeket a fegyelmi eljárások terén, továbbá biztosítsák a kellő időben történő igazságszolgáltatást, ugyanakkor egységesítsék az ítélkezési gyakorlatot, tegyék lehetővé valamennyi bírósági határozat nyilvánosságra hozatalát és az azokhoz való egyszerű hozzáférést közvetlenül az elfogadást követően, és biztosítsák az ügyek bíróságok közötti véletlenszerű kiosztását;

12.  hangsúlyozza az átláthatóan működő, jogszabályokat elfogadni és végrehajtani képes, érdemalapú és professzionális közigazgatás kialakításának szükségességét; szorgalmazza a szükséges másodlagos jogszabályok elfogadását a közszolgálatról szóló jogszabály és az általános közigazgatási eljárásról szóló új jogszabály megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy erősebb közigazgatási minisztériumra, valamint teljes körűen működőképes humánerőforrás-gazdálkodási információs rendszerre van szükség; kiemeli, hogy további erőfeszítésekre van szükség a közigazgatás politikamentességének biztosítása, a korrupció elleni küzdelem, a kinevezések, előléptetések és elbocsátások terén a teljesítményelvű rendszer megerősítése, valamint a közigazgatás hatékonyságának és pénzügyi fenntarthatóságának növelése érdekében;

13.  üdvözli a kormány azon szándékát, hogy nagyszabású közigazgatási és területi reformot kezdeményez, és azt az országban 2015-ben esedékes helyi választásokig befejezi; rámutat azonban arra, hogy megfelelő konzultációt kell folytatni valamennyi helyi érdekelt féllel, és biztosítani kell, hogy a reform összhangban legyen a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt rendelkezésekkel, többek között a közösségek jogainak védelmét szolgáló és a helyi önkormányzatok politikai, igazgatási és pénzügyi függetlenségét garantáló rendelkezésekkel;

14.  hangsúlyozza a korrupció ellen minden szinten folytatott küzdelem iránti politikai elkötelezettség további erősítésének, az intézményi kapacitások fokozásának és az intézmények közötti koordináció javításának szükségességét; további erőfeszítéseket szorgalmaz a helyi önkormányzatokon belüli korrupció felszámolása érdekében; elismeri a korrupció elleni stratégiai dokumentumok elfogadásával elért eredményeket; megelégedéssel nyugtázza a GRECO harmadik értékelési körében megfogalmazott összes ajánlás teljesítését, a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti koordinátor kinevezését, valamint a kormány azon szándékát, hogy minden minisztériumon belül kijelöl egy-egy megfigyelőt; kitart amellett, hogy szükség van a korrupcióellenes jogszabályok következetes végrehajtására;

15.  felhívja a kormányt, hogy dolgozzon ki egyértelmű megbízást és cselekvési tervet/stratégiát a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti koordinátor számára, és kezdeményezze az egyértelmű eredménymutatókat, valamint nyomon követési és ellenőrzési mechanizmusokat tartalmazó, nemzeti korrupcióellenes stratégia kidolgozását; sürgeti továbbá a felelős hatóságokat, hogy tisztázzák a belső ellenőrzésért és a korrupció elleni küzdelemért felelős hivatal szerepét, és javítsák kapacitásait a belső ellenőrzési mechanizmusok terén, lássák el elegendő erőforrással a közös nyomozóegységeket, kövessék nyomon a korrupcióellenes stratégia és cselekvési terv végrehajtását, és javítsák tovább a nyomozások, vádemelések és az elmarasztaló ítéletek terén mutatott eredményességet, a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben is; sürgeti az albán hatóságokat, hogy kezeljék a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó intézmények politikai támadásokkal szembeni kiszolgáltatottságának problémáját;

16.  ismételten hangsúlyozza a szervezett bűnözés elleni harc terén a reformok és a regionális együttműködés eltökélt megvalósításának, valamint a nyomozások, vádemelések és elmarasztaló ítéletek terén minden szinten – különösen a kábítószer-előállítás és -csempészet, az embercsempészet és az illegális szerencsejátékok területén – mutatott eredményesség javításának szükségességét; sürgeti a kormányt, hogy törekedjen eredmények felmutatására a megmagyarázhatatlan vagyonokra, illetve e vagyonoknak a bűncselekményekkel és a szervezett bűnözéssel való összefüggésére összpontosító pénzügyi nyomozások terén; ismételten hangsúlyozza a bűnüldöző szervek közötti koordináció további erősítésének szükségességét;

17.  elismerését fejezi ki az ombudsmannak az emberi jogok előmozdítását célzó munkájáért, a kiszolgáltatott emberek iránti nyitottságáért és a civil szervezetekkel folytatott együttműködéséért; sajnálattal állapítja meg, hogy az ombudsman éves jelentéseit és különjelentéseit a parlament nem vitatta meg, így azok nem hozhatók nyilvánosságra és nem nyertek hivatalos elismerést; sürgeti a kormányt és a parlamentet, hogy javítsák együttműködésüket az ombudsman hivatalával; sajnálattal állapítja meg, hogy a vonatkozó jogszabálytervezetekről a kormány eddig nem tájékoztatta időben és rendszeresen az ombudsmant, és nem folytatott vele konzultációt; aggodalommal állapítja meg, hogy az ombudsman hivatala számára előirányzott költségvetés továbbra is elégtelen és tovább csökkent; hangsúlyozza, hogy feladatai ellátásának folytatása érdekében az intézménynek további pénzügyi és politikai támogatásra van szüksége mind a parlament, mind a kormány részéről; szorgalmazza az intézmény szerepét és fontosságát megvilágító, széleskörű figyelemfelhívó kampány elindítását;

18.  felhívja a parlamentet, a kormányt és egyéb illetékes állami intézményeket, hogy őrizzék meg és mozdítsák elő a kulcsfontosságú intézmények, így az állami rendőrség, az Igazságszolgáltatási Főtanács, a Vagyonnyilatkozati és Vagyonellenőrzési Főfelügyelőség, az audiovizuális médiát felügyelő hatóság és a nemzeti statisztikai hivatal integritását és függetlenségét;

19.  aggodalmát fejezi ki a vérbosszú jelenségének továbbélése miatt Albániában, amely amellett, hogy gyilkosságokat és erőszakot szül, számos gyermeket állandó otthonmaradásra kényszerít, így sok ezer ember életét befolyásoló, mélyreható társadalmi következményekkel jár; rámutat arra, hogy növekszik a vérbosszú keretében elkövetett gyilkosságok száma; felhívja az albániai hatóságokat, hogy reagáljanak a megbízható adatbázis létrehozására, a 2005-ben felállított, vérbosszú elleni küzdelemmel foglalkozó koordinációs tanács aktiválására és a vérbosszú jelenségének felszámolására irányuló cselekvési tervre vonatkozó ENSZ-kérésre és ombudsmani ajánlásokra;

20.  nagyra értékeli, hogy javult a párbeszéd a civil társadalom és a kormány között, és hangsúlyozza az eredmények megszilárdításának, valamint a párbeszéd elmélyítésének és kiterjesztésének szükségességét a demokrácia, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok, valamint az újabb reformok jogi keretének kialakítása terén egyaránt; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom döntő szerepet játszik a társadalmi és politikai szempontok kapcsán folytatott regionális együttműködésben; felhívja a kormányt, hogy segítse elő a civil társadalom szereplőinek bevonását a politikai döntéshozatali folyamatba;

21.  üdvözli, hogy általában tiszteletben tartják a kisebbségek jogait, és hogy a vallásszabadság széles körűen biztosított; kéri az illetékes hatóságokat, hogy javítsák tovább a befogadás és a tolerancia légkörét az ország valamennyi kisebbsége számára; aggodalommal tölti el, hogy egyes csoportok – így a romák, a fogyatékossággal élők és az LMBTI-személyek – még ma is hátrányos megkülönböztetést szenvednek, többek között az állami hatóságok részéről; hangsúlyozza, hogy minden kisebbséget védelemben kell részesíteni; sürgeti a kormányt, hogy biztosítsa a vonatkozó jogszabályi rendelkezések teljes körű végrehajtását, és arra biztatja a hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának tudatosítása érdekében; rámutat annak fontosságára, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a hátrányos megkülönböztetés különböző formái elleni panasztétel érdekében a polgárok rendelkezésére álló jogi eszközökre;

22.  további fellépést sürget a hátrányos megkülönböztetéssel még mindig gyakran szembesülő roma kisebbség jogainak biztosítása érdekében; e tekintetben szorgalmazza a roma évtizedhez kapcsolódó cselekvési terv gyorsított végrehajtását a romák befogadásának erősítése érdekében, elégséges és megfelelő pénzügyi források rendelkezésre bocsátását és a jogszabályok felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy az albániai romák problémái megoldásának kulcsát a nyilvántartásba vétel, majd a lakhatáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása jelentheti; felhívja a kormányt, hogy sürgősen hozzon határozott intézkedéseket a szükséges feltételek megteremtése érdekében;

23.  kéri a jogszabályok megfelelő felülvizsgálatát és végrehajtását, az LMBTI-közösséggel szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó figyelemfelhívás, oktatás és egyéb tevékenységek – többek között a gyűlöletbeszédre vonatkozó szankciók – támogatását, és eredmények felmutatását ezen a téren;

24.  hangsúlyozza, hogy a professzionális, független és plurális közszolgálati és magántulajdonú média a demokrácia egyik sarokköve, így kiemelt jelentőséggel bír; hangsúlyozza az internethez való hozzáférés – amelynek elterjedtsége a régióban a legalacsonyabbak között van – és a digitális szabadság fontosságát;

25.  üdvözli, hogy az audiovizuális médiára vonatkozó jogi keret javult az audiovizuális médiáról szóló jogszabálynak köszönhetően; megállapítja, hogy a médiakörnyezet plurális és sokszínű; aggodalmát fejezi ki viszont a médiát és különösen a közmédiát érintő politikai befolyás és beavatkozás, valamint öncenzúra miatt; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a médiaszabályozó hatóságok és a közszolgálati televízió függetlenségének teljes körű biztosítása érdekében; intézkedéseket szorgalmaz az újságírók és oknyomozó munkájuk védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának fokozása érdekében fontos a médiapluralizmus garantálása, valamint a médián belüli tulajdonviszonyok és a médiafinanszírozás átláthatóságának biztosítása; rámutat arra, hogy a közszolgálati médiának az új médiarendszeren belüli fejlesztése vonatkozásában hosszú távú stratégiára van szükség;

26.  elégedettséggel veszi tudomásul az új kormányzat azon döntését, hogy növeli a fontos kormányzati pozíciót betöltő nők számát, és reméli, hogy ez a társadalom egészére pozitív hatással lesz; szorgalmazza a zéró tolerancia alkalmazását a nők elleni erőszakkal szemben, valamint a nemi alapú elfogultság kiküszöbölését a jogszabályok és azok végrehajtása terén;

27.  felhívja a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel összefüggő jogszabályok és politikák végrehajtása érdekében, és összpontosítson különösen a nők mindenfajta erőszakkal szembeni védelmére és a közéletben és a politikai életben való egyenlő részvételükre; központi és helyi szinten egyaránt további erőfeszítésekre buzdít a nemek közötti egyenlőség érvényesítése érdekében;

28.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az államtól függő személyek, így például a rabok, az árvák és a mentális betegségekben szenvedők jogait és életminőségét;

29.  további erőfeszítéseket szorgalmaz a tulajdonjogokra vonatkozó stratégia és cselekvési terv eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében, mivel ez a gazdasági fejlődés egyik sarokköve; tudomásul veszi az országszerte illegálisan felépített objektumok jelentette probléma kezelésére tett lépéseket; aggodalmát fejezi ki az ingatlanok nyilvántartásba vétele és visszaszolgáltatása területén elért mérsékelt előrelépés miatt; felhívja a kormányt, hogy tegyen közzé az Emberi Jogok Európai Bírósága tulajdonjogokkal kapcsolatos ítéleteinek végrehajtására vonatkozó világos tervet és menetrendet;

30.  sürgeti a kormányt, hogy dolgozzon ki a megújuló energiával kapcsolatos politikákat, foglalkozzon hatékonyabban a hulladékkezelés problémájával, és fejlessze a környezeti szempontból fenntartható idegenforgalmat; üdvözli a hulladékimportra vonatkozó népszavazással kapcsolatos civil társadalmi kezdeményezést; határozottan üdvözli a parlament 2013. október 10-i szavazását, amely megsemmisítette a hulladékimport 2011. szeptember 22-i 10463. számú törvény általi engedélyezését;

31.  intézkedéseket szorgalmaz az indokolatlan menekültügyi eljárások számának az Unióval fennálló vízummentes rendszer végrehajtását követő növekedésével szemben;

Társadalmi-gazdasági reformok

32.  felhívja az illetékes hatóságokat, hogy kezeljék határozottan a gyenge bűnüldözés és adóbeszedés, valamint a nagy méretű informális gazdaság ügyét, mivel ezek mindegyike akadályozza az ország társadalmi kohézióját és gazdasági kilátásait; bátorítja az új kormányt, hogy hajtson végre olyan intézkedéseket és jogszabályokat, amelyek – különösen a fiatalok és a nők körében – előmozdítják a foglalkoztatást, a munkahelyi egészséget és biztonságot, a szociális biztonsági jogokat, a munkaügy területén a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemhez való jogot, a férfiak és nők egyenlő javadalmazását, valamint egyéb munkaügyi jogszabályokat;

33.  aggodalommal állapítja meg, hogy a szociálpolitika és a foglalkoztatás terén nem történt előrelépés; üdvözli az új kormány azon szándékát, hogy kezelni fogja ezt a problémát; tudatában van a költségvetés korlátainak, mindazonáltal szorgalmazza a szociális támogatással és védelemmel összefüggő reformokra szánt költségvetés csökkentését mutató tendencia megfordítását; hangsúlyozza, hogy sürgősen szociális támogatást kell biztosítani a munkanélküliek legkiszolgáltatottabb csoportjai számára; komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a gyermekmunka kérdése továbbra is jelentős kihívás, és felhívja a kormányt, hogy tegyen határozott lépéseket e probléma megoldására;

34.  hangsúlyozza, hogy Albánia ratifikálta az ILO nyolc alapvető munkajogi egyezményét; aggasztónak találja, hogy a munkajogok és a szakszervezetek terén csupán szerény előrelépés történt; felhívja a kormányt, hogy erősítse tovább a munkajogokat és a szakszervezeti jogokat; sürgeti a kormányt, hogy garantálja a munkajogi jogszabályok tiszteletben tartását a magán- és az állami szektorban egyaránt, és javítsa a háromoldalú társadalmi párbeszédet mind a szakszervezetek szerepének erősítése, mind a reformjogszabályok végrehajtása szélesebb körű támogatottságának ösztönzése érdekében; aggodalommal állapítja meg, hogy a párbeszéd a Nemzeti Munkaügyi Tanács megbízatásának 2013. márciusi megszűnése óta megszakadt, és hogy a kétoldalú társadalmi párbeszéd továbbra is gyenge, különösen a magánszektorban; rámutat arra, hogy a társadalmi párbeszéd és a munkajogok tiszteletben tartása a szociális piacgazdaság sarokkövei;

35.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a gyermekek jogainak védelmére, és szorgalmazza a korai tanulásba való befektetést – különösen a kisebbségi vagy perifériára szorult csoportokból származó gyermekek számára – a kirekesztés megakadályozása érdekében, továbbá a gyermekgondozást, a gyermekek táplálkozását és a családtámogatást biztosító célzott intézkedéseket kér a szegénység generációk közötti átöröklésének megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség van a kiskorúak helyzetének a legjobb európai gyakorlattal összhangban történő azonnali javítására a bírósági eljárásokban; hangsúlyozza a közoktatás megfelelő finanszírozásának fontosságát; sürgeti a hatóságokat, hogy fogadják el a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatási stratégiát; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáson belüli korrupció továbbra is kifejezetten akadályozza az emberkereskedelem elleni küzdelem terén folytatott bűnüldözést és az áldozatok védelmére irányuló erőfeszítéseket;

Regionális együttműködés

36.  üdvözli Albánia Nyugat-Balkánon játszott stabilizáló szerepét – különösen azon szomszédos országokkal fenntartott viszonyában, amelyek közül egyesekben erős albán kisebbség él – és a vallások békés egymás mellett éléséhez való hozzájárulását;

37.  üdvözli, hogy az új kormány elutasítja a nacionalista propagandát, és problémáktól mentes szomszédságpolitikát szándékozik kialakítani; hangsúlyozza, hogy Albánia kulcsszerepet játszik a jószomszédi kapcsolatok előmozdításában a Nyugat-Balkánon; bíztatja Albániát, hogy tartsa fenn vallásokkal kapcsolatos konstruktív álláspontját;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Albánia kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0453. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0508. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0434.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása az Európai Tanács 2013. december 19–20-i ülésének előkészítéséről (2013/2626(RSP))

P7_TA(2013)0597 B7-0560/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel 2013. június 12-i állásfoglalására az európai demokráciának a jövőbeli GMU keretében történő megerősítéséről(1), 2013. május 23-i állásfoglalására a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról: válasz a Bizottság közleményére(2) és 2013. november 21-i állásfoglalására „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című bizottsági közleményről(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az uniós intézmények és a tagállamok elszántan törekednek arra, hogy helyreállítsák a pénzügyi hitelességet és stabilitást, különösen strukturális reformok elfogadása és végrehajtása, illetve az új gazdaságirányítási keret elfogadása révén; mivel ezeket az erőfeszítéseket valódi bankunióval kell betetőzni;

B.  mivel jobb gazdaságpolitikai koordinációra van szükség az uniós versenyképesség, fenntarthatóság és munkahelyteremtés erősítése érdekében;

C.  mivel a közösségi módszer a megfelelő megközelítés az Unió és valutája előtt álló kihívások kezelése szempontjából;

D.  mivel minden döntést parlamenti ellenőrzésnek és elszámoltathatóságnak kell alátámasztania azon a szinten, ahol a döntést hozzák;

E.  mivel az uniós jogszabályok teljes tiszteletben tartása és átfogó alkalmazása e politika alapvető eleme;

F.  mivel a gyorsan változó és ingatag geostratégiai környezetben, amelyben folyamatosak a biztonsági kihívások, az USA az ázsiai és csendes-óceáni térséggel fenntartott kapcsolatok kiegyensúlyozására törekszik, és a pénzügyi válság még érezteti hatását, az EU-nak – különösen a saját szomszédságában – vállalnia kell a tényleges stratégiai önállósággal rendelkező, hiteles biztonsági szereplőként fennálló felelősségét, aminek következtében saját biztonsága is javulni fog;

G.  mivel az állam- és kormányfők csak úgy kezelhetik ezeket a geopolitikai trendeket és a védelmi kiadások koordinálatlan csökkentését, hogy felgyorsítják a védelmi együttműködés összehangolását;

A bankunióról

1.  kitart amellett, hogy a „közösségi módszer” – beleértve a pénzügyi szolgáltatások szabályozását és a bankuniót – az EU és valutája előtt álló kihívások kezelésének megfelelő eszköze;

2.  emlékezteti az Európai Tanácsot az arra irányuló politikai kötelezettségvállalásra, hogy az egységes szanálási mechanizmusról meg kell egyezni a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt; felkéri az Európai Tanácsot, hogy ismételje meg a Miniszterek Tanácsához intézett kérelmét, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvre és a bankok helyreállítására és szanálására vonatkozó uniós keretrendszerre vonatkozó tárgyalásokat zárják le eredményesen 2013 végéig;

A GMU elmélyítéséről

3.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy tegyen politikai kötelezettségvállalást a Szerződéseken alapuló jobb gazdaságpolitikai koordináció jogalkotási előkészítésére; elvárja a Parlamenttől és más uniós intézményektől, hogy egyezzenek meg e jobb gazdaságpolitikai koordináció főbb jellemzőiről a jelenlegi jogalkotási ciklus végéig;

4.  kéri, hogy a fent említett jobb gazdaságpolitikai koordináció alapján „konvergencia-iránymutatásról” szóló jogi aktust fogadjanak el rendes jogalkotási eljárás keretében, mely egy adott időszakra a legsürgősebb reformintézkedésekre vonatkozó, erősen korlátozott számú célkitűzést határoz meg;

5.  megismétli kérését, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a nemzeti reformprogramokat – amelyeket a fent említett konvergencia-iránymutatások alapján kell összeállítani és ellenőriztetni kell a Bizottsággal – a nemzeti parlamentek megvitassák és elfogadják; úgy véli, hogy ez alapvető fontosságú az egész folyamatra vonatkozó felelősségvállalás és demokratikus elszámoltathatóság céljából;

6.  helyénvalónak véli, hogy a tagállamok elkötelezzék magukat jóváhagyott nemzeti reformprogramjaik teljes körű végrehajtása mellett; javasolja, hogy a tagállamok ennek alapján létesítsenek „konvergenciapartnerséget” az uniós intézményekkel a reformtevékenységek feltételekhez kötött finanszírozásának lehetősége mellett;

7.  megismétli, hogy a szorosabb gazdasági együttműködésnek együtt kell járnia egy ösztönzőkön alapuló mechanizmussal; úgy véli, hogy bármely kiegészítő finanszírozásnak vagy eszköznek, mint például a szolidaritási mechanizmusnak az uniós költségvetés szerves részét kell képeznie, ám az elfogadott többéves pénzügyi keret felső határértékén kívül;

8.  emlékeztet, hogy a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést legkésőbb 2018. január 1-jéig bele kell foglalni az uniós jogszabályokba a végrehajtása során szerzett tapasztalatok értékelése alapján, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikke értelmében;

9.  emlékeztet arra az alapvető álláspontjára, hogy a megerősített GMU-nak nem szabad megosztania az Uniót, épp ellenkezőleg: mélyrehatóbb integrációt és erősebb kormányzást kell létrehoznia, amelyhez valamennyi nem uniós tagállam is szabadon csatlakozhatna;

10.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy teljes mértékben tegyen eleget az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 15. cikke (1) bekezdésének;

A védelmi politikáról

11.  úgy véli, hogy a gyorsan változó és ingatag geostratégiai környezetben, amelyben folyamatosak a biztonsági kihívások, az USA az ázsiai és csendes-óceáni térséggel fenntartott kapcsolatok kiegyensúlyozására törekszik, és a pénzügyi válság még érezteti hatását, az EU-nak a nemzetközi béke és biztonság előmozdítása, saját érdekeinek globális szintű védelme, és állampolgárai biztonságának garantálása érdekében – a NATO keretében végzett tevékenységek megduplázásának elkerülése mellett, és különösen a saját szomszédságában – vállalnia kell tényleges stratégiai önállósággal rendelkező, globális politikai és hiteles biztonsági szereplőként fennálló felelősségét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak következetes politikákra van szüksége, valamint gyorsabban és hatékonyabban kell megvalósítania az említett felelősségvállalást;

12.  rámutat, hogy az EU jelenleg komoly pénzügyi korlátokkal küzd, és hogy a tagállamok védelmi költségvetésének szintje az euróövezet válságához kapcsolódó vagy nem kapcsolódó pénzügyi, költségvetési vagy politikai okok miatt koordinálatlan módon csökken; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek az intézkedések kedvezőtlenül hathatnak a tagállamok katonai képességeire, ezáltal pedig az EU azon képességére, hogy hatékonyan eleget tegyen a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság megerősítése terén rá háruló feladatoknak;

13.  véleménye szerint a fent említett kihívások kezelése érdekében az uniós állam- és kormányfőknek a Tanács 2013. decemberi ülését lehetőségként kell használniuk arra, hogy egyértelműen állást foglaljanak az európai védelmi rendszer megerősítése mellett;

14.  ezzel összefüggésben üdvözli az „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i bizottsági közleményt (COM(2013)0542), valamint a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Védelmi Ügynökség vezetője 2013. október 15-i végleges jelentését;

15.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy hajtsa végre a Parlament közös kül- és biztonságpolitikáról, közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP), valamint az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló jelentéseibe foglalt javaslatokat;

16.  úgy véli, hogy a tagállamoknak először a KBVP műveleti hiányosságainak felszámolását kell felvállalniuk, azáltal, hogy képességeikkel való hozzájárulás révén kötelezettséget vállalnak a KBVP polgári misszióinak és katonai műveleteinek támogatására;

17.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés számos új eszközt bevezetett KBVP területén, amelyeket még nem ültettek át a gyakorlatba; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a KBVP megerősítésének érdekében végre kell hajtani e rendelkezéseket, és felhívja a Tanácsot, hogy teljes mértékben használja ki ezen eszközöket (pl. EUSZ 46. cikk (6) bekezdés: állandó strukturált együttműködés a tagállamok között; EUSZ 41. cikk (3) bekezdés: induló alapok; EUSZ 42. cikk (5) bekezdés és 44. cikk (1) bekezdés: annak lehetősége, hogy a tagállamok adott csoportját bízzák meg a KBVP területére tartozó missziók és műveletek végrehajtásával);

18.  hangsúlyozza egy stratégiai eszmecsere elindításának jelentőségét, az EU célkitűzéseinek és prioritásainak meghatározása, valamint az elmélyített védelmi együttműködés megvalósítását célzó, ütemezést is magában foglaló útiterv (a nemzeti folyamatok átgondolásának keretet adó fehér könyv) elkészítése érdekében;

19.  felhívja a Tanácsot, hogy folytasson megerősített együttműködést a fegyverkezés terén, azáltal, hogy felhatalmazza az Európai Védelmi Ügynökséget arra, hogy teljes mértékben betölthesse szerepét olyan területeken, mint az együttműködés előmozdítása, a kötelezettségvállalások nyomon követése, a technológiai beruházások fontossági sorrendjének meghatározása (beleértve olyan stratégiai eszközöket, mint a légi üzemanyag-utántöltés, műholdas kommunikáció, stratégiai légi szállítás, távirányítású légi járművek, kibervédelem és az egységes európai égbolt), az önkéntes koalíciók és az alapcsoportok fokozottabb kihasználásáról való megállapodás, valamint a harccsoportok tekintetében működőképes megoldás kidolgozása;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat egy erőteljes európai védelmi technológiai és ipari bázis kialakítása mellett, amely a nemzeti védelmi költségvetések megtervezésének – esetleg a védelmi kérdésekkel foglalkozó európai szemeszter létrehozása révén történő – fokozottabb összehangolása, valamint az ipar szintjén folytatott együttműködés elmélyítése (a védelmi felszerelésekre vonatkozó szabványok és hitelesítés összehangolása) által felszámolhatja az európai iparágak töredezettségét, és fokozhatja azok kreativitását és erejét; felszólít arra, hogy a védelmi ipar számára biztosítsanak további ösztönzőket és támogatást (adókedvezmények, a kutatás és fejlesztési pénzügyi támogatása, a polgári és katonai képességek közötti szinergiák intézményesítése), kötelezettséget vállalva kulcsfontosságú védelmi technológiák és rendszerek kifejlesztése iránt;

21.  felkéri a tagállamokat különösen arra, hogy mélyítsék el a hatékony KVBP szempontjából fontos vonatkozásokat érintő együttműködésüket és koordinációt; felkéri a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusabbak az összevonás és megosztás folyamatait illetően;

22.  hangsúlyozza, hogy más szervezetekkel összevetve az EU erőssége abban áll, hogy polgári és katonai válságkezelése, missziói és műveletei támogatása érdekében egyedülállóan képes egyetlen politikai autoritás – az alelnök/főképviselő – irányítása alatt mobilizálni politikai, gazdasági, fejlesztési és humanitárius eszközeinek teljes tárházát, és hogy ez az átfogó megközelítés egyedülálló és széles körben elismert rugalmasságot és hatékonyságot biztosít számára, függetlenül attól, hogy „puha hatalma”, vagy – szükség esetén – erőteljesebb fellépései révén valósítja-e meg;

23.  támogatja a védelmi miniszterek tanácsának létrehozását, amely segítségével kellő súlyt kapna a védelem kérdése;

24.  sürgeti az állam- és kormányfőket, hogy az európai védelempolitika stratégiai jelentőségére és az Unió előtt álló kihívások nagyságára tekintettel 2015 decemberében a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Védelmi Ügynökség vezetője által készített végrehajtási jelentés alapján értékeljék a Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtása terén elért eredményeket;

25.  mélységes aggodalmát fejezi ki a vilniusi csúcsot követően Ukrajnában kialakult politikai helyzet miatt, és felszólítja az Európai Tanácsot a helyzet kezelésére;

o
o   o

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0269. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0222. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0515.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról (2012/2078(INI))

P7_TA(2013)0598 A7-0372/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződésre (ESM)(1),

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre(2),

–  tekintettel a „hatos csomagra”(3),

–  tekintettel a „kettes csomagra”(4),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. szeptember 12-i álláspontjára(6),

–  tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökének „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. december 5-i jelentésére(7),

–  tekintettel „A valódi, szoros gazdasági és monetáris uniós tervezete – Európai vitaindító” című, 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0777),

–  tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, Bizottsághoz intézett ajánlásokkal ellátott, 2012. november 20-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unóra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról szóló 2013. május 23-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az európai demokráciának a jövőbeli GMU keretében történő megerősítéséről szóló, 2013. június 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0372/2013),

A.  mivel a differenciálás az európai integráció lényeges jellemzője, és a fejlődés lehetővé tételének, valamint az egyenlőség – az egyenlő helyzetek egyenlő kezeléseként és az egymástól eltérő helyzetek egymástól eltérő kezeléseként értelmezett – elve tiszteletben tartásának eszköze;

B.  mivel a tagállamok egy szűkebb csoportjával kezdődő, valamennyi tagállam előtt továbbra is nyitva álló és a Szerződésekbe való teljes integrációt célzó európai integráció elmélyítésében a differenciált integrációnak továbbra is az előfutár szerepét kell betöltenie;

C.  mivel a differenciált integráció kétféle lehet: többsebességes, amelynek során az államok ugyanazt a célkitűzést eltérő menetrend szerint kívánják elérni, illetve többszintű, amelynek során az államok eltérő célkitűzésekben állapodnak meg;

D.  mivel a differenciálás nem áshatja alá az uniós polgárságot, amely a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása, és amely lehetővé teszi, hogy a Szerződés hatályán belül az azonos helyzetben lévők állampolgárságuktól függetlenül egyenlő jogi bánásmódban részesüljenek;

E.  mivel minden differenciálás tiszteletben tartja, és így megerősíti az európai jogrend egységét, valamint eredményességét és koherenciáját, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozását és a belső piac működését;

F.  mivel differenciálásra akkor kerülhet sor, ha az együttes fellépésre egy adott időpontban sincs lehetőség vagy az nem megvalósítható;

G.  mivel a differenciálás beépült és mindig be is kell épülnie az Európai Unió egységes intézményi keretébe;

H.  mivel a differenciált integráció során az EUSZ 5. cikke, illetve a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét;

I.  mivel a Szerződések a differenciált integrációra számos lehetőséget és eszközt kínálnak – ideértve a területi hatály korlátozásait, védzáradékokat, eltéréseket, kívülmaradási jogokat, belépési jogokat, megerősített együttműködést, valamint egyedi rendelkezéseket – azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euró, feltéve, hogy ezek az eszközök tiszteletben tartják az európai jogrend egységét, eredményességét és koherenciáját, valamint beépültek az egységes intézményi keretbe (a közösségi módszerbe);

J.  mivel néhány tagállam elérte, hogy bizonyos uniós szakpolitikák tekintetében kívülmaradási jogot kapjon, a Szerződésekhez csatolt különféle jegyzőkönyvekben foglaltak szerint, ami veszélyeztetheti az európai jogrend egységét, eredményességét és koherenciáját;

K.  mivel az EUMSZ 27. cikkének (2) bekezdése szerinti eltérések lehetővé teszik a tagállamok összességének címzett jogi aktuson belül az egyes tagállamok közötti differenciálást, de mindezt a belső piac működőképességének fokozatos kialakításának és biztosításának céljával;

L.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkének (4) és (5) bekezdése, 153 cikkének (4) bekezdése, 168 cikkének (4) bekezdése, 169. cikkének (4) bekezdése és 193. cikke olyan védzáradékokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok a tagállamok összességéhez címzett jogi aktus alkalmazási körén belül szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be;

M.  mivel a megerősített együttműködés az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területen legalább kilenc tagállam részvételét követeli meg, lehetővé teszi, hogy a nem részt vevő tagállamok részt vegyenek a tanácskozásokban – de nem szavazhatnak–, és mindenkor minden tagállam számára nyitott;

N.  mivel a megerősített együttműködési eljárás – végső megoldásként – lehetővé teszi, hogy a Tanács által minősített többséggel, a KKBP területén pedig egyhangúlag megadott felhatalmazást követően a tagállamok egy szűkebb csoportjára kötelező intézkedéseket fogadjanak el;

O.  megjegyzi, hogy e mechanizmust már alkalmazzák a házasság felbontására vonatkozó európai uniós jog és az európai szabadalmi jog esetében, illetve az Európai Parlament és a Tanács adózási összefüggésben is elfogadta azt a pénzügyi tranzakciós adó létrehozása céljából;

P.  mivel a közös kül- és biztonságpolitika terén az államok csoportosulásainak lehetősége nyílik konkrét feladatok vagy küldetések végrehajtására, illetve a közös biztonság- és védelempolitika terén a katonai képességekkel rendelkező államok központi állandó csoportjának létrehozását tervezik;

Q.  mivel a korábbi időszakban a differenciált integráció formáját képezte a tagállamok egy szűkebb csoportja által 1986-ban aláírt Schengeni Megállapodás és az 1990-ben aláírt Schengeni Egyezmény, amely a közöttük lévő határellenőrzések helyébe lépett, a tagállamok egy szűkebb csoportja által aláírt, a szociálpolitikáról szóló 1991. évi megállapodás, amely a foglalkoztatás és a szociális jogok területén kibővíti a korábbi európai közösségi hatásköröket, és lehetővé teszi a minősített többségi szavazást, valamint a tagállamok egy szűkebb csoportja és Norvégia közötti, az adatcseréről és a terrorizmus elleni együttműködésről szóló 2005. évi Prümi Szerződés;

R.  mivel a schengeni vívmányokat az Amszterdami Szerződéssel belefoglalták a Szerződésekbe, miközben kívülmaradási jogot biztosítottak az Egyesült Királyság, Írország és Dánia számára;

S.  mivel az Egyesült Királyság és Írország bármikor kérheti a schengeni vívmányok egyes vagy valamennyi rendelkezése alkalmazásában való részvételt, és mivel Dániát továbbra is köti az eredeti Schengeni Megállapodás és Egyezmény;

T.  mivel a Prümi Szerződést részben már belefoglalták az EU jogi keretébe;

U.  mivel az Amszterdami Szerződéssel a szociálpolitikáról szóló megállapodást – kívülmaradási jogok nélkül – belefoglalták a Szerződésekbe;

V.  mivel a Szerződések számos módon rendelkeznek a foglalkoztatás- és a szociális politikákról, amelyek lehetőségét még nem teljesen használták ki, különös tekintettel az EUMSZ 9., 151. és 153. cikkére, ugyanakkor általánosságban az EUMSZ 329. cikkére is; mivel ezért a Szerződés módosítása és a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül nagyobb szociális konvergenciát lehet elérni;

W.  mivel az Európai Stabilizációs Mechanizmus (ESM), valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (a „költségvetési paktum”) a Szerződéseken kívül, kormányközi keretek között jött létre;

X.  mivel az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz és az ESM a nemzetközi jog alapján létrejött megállapodás, amelyet azon tagállamok kötöttek, amelyek pénzneme az euró;

Y.  mivel a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül, az annak végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján meg kell tenni a szükséges lépéseket az EUSZ-nek, illetve az EUMSZ-nek megfelelően, a nemzetközi jog alapján kötött, az Egyesült Királyság és a Cseh Köztársaság kivételével valamennyi tagállam által aláírt, stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés szövegének az Unió jogi keretébe való belefoglalása érdekében;

Z.  mivel az Euro Plusz Paktumot, az Európa 2020 stratégiát és a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot be kell építeni az uniós jogba és azoknak ki kell kövezniük az utat a tagállamok gazdaságaira vonatkozó konvergenciakódex bevezetése számára;

AA.  mivel a uniós jogi kereten kívüli azon nemzetközi megállapodásokat, amelyek célja a Szerződések célkitűzéseinek elérése, olyan végső eszközként használták a differenciált integrációhoz, amely előírja az érintett nemzetközi szerződés tartalmának a Szerződésekbe történő belefoglalására vonatkozó kötelezettséget;

AB.  mivel a GMU az integráció terén minőségi lépést jelentett, amely az intézményeket és az eljárásokat egyaránt érintő többszintű irányítási modellt határoz meg;

AC.  mivel egy tagállam, amennyiben úgy kívánja, állandó eltéréssel rendelkezik az euróövezethez való csatlakozás tekintetében (15. sz. jegyzőkönyv) és egy másik alkotmányos mentességet élvez (16. sz. jegyzőkönyv);

AD.  mivel a monetáris politika terén az EKB-ra vonatkozó rendelkezések differenciálást írnak elő az intézményi struktúrán belül – amelyben a Kormányzótanács a fő döntéshozó szerv, és kizárólag azon tagállamokból áll, amelyek pénzneme az euró, valamint létezik az euróövezeten kívüli tagállamokat tömörítő Általános Tanács –, valamint a pénzügyi struktúrán belül – amely szerint az EKB tőkéjét az összes tagállam nemzeti központi bankja jegyzi (az EKB Alapokmányának 28.1. cikke), de az EKB tőkéjében jegyzett részesedésüket csak azon tagállamok nemzeti központi bankja fizeti be, amelyek pénzneme az euró (az EKB Alapokmányának 48.1. cikke);

AE.  mivel az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Tanácsot, hogy az EKB-t a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízza meg, és amely jogalapul szolgál ahhoz a rendelethez, amely létrehozza az euróövezet egységes felügyeleti mechanizmusát és az EKB-val való szoros együttműködés létrehozásával rendelkezik az euróövezeten kívüli tagállamok önkéntes részvételéről;

AF.  mivel az EUMSZ 139. cikke szerint az eltéréssel rendelkező tagállamokra nem alkalmazhatók a Szerződés egyes rendelkezései, és azokat nem illetik meg a kapcsolódó szavazati jogok;

AG.  mivel az EUMSZ 136. és 138. cikke azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euró, az intézkedések elfogadására külön formát ír elő, amely szerint a tanácsi szavazásban csak az említett tagállamok képviselői vesznek részt, és amennyiben az eljárás megkívánja, a szavazásban az Európai Parlament egésze részt vesz;

AH.  mivel az EUMSZ 136. cikkét a 121. cikk (6) bekezdésével összefüggésben már használták rendeletek elfogadására;

AI.  mivel a kutatás, a technológiai fejlesztés és az űrtechnológia területén az EUMSZ 184. cikke a többéves keretprogramhoz kapcsolódó kiegészítő programokról rendelkezik, amelyekben esetlegesen csak a tagállamok egy szűkebb csoportja vesz részt, és amelyeket – az esetleges uniós részvételre is figyelemmel – a részt vevő tagállamok finanszíroznak, de amelyeket a Tanács egészének és az Európai Parlament egészének részvételével rendes jogalkotási eljárás keretében fogadnak el, az e kiegészítő programok által érintett tagállamok jóváhagyásával;

AJ.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet szerint a költségvetés globális fedezetének elve nem akadályozza, hogy a tagállamok egy szűkebb csoportja pénzügyi hozzájárulást rendeljen az uniós költségvetéshez vagy meghatározott bevételt rendeljen egy meghatározott kiadási tételhez, ahogy ez például a 2012/709/Euratom határozat szerinti nagy neutronfluxusú reaktor esetében is történik;

AK.  mivel az EUMSZ 137. cikke és a 14. jegyzőkönyv informális szervként létrehozza az eurócsoportot;

AL.  mivel a GMU zökkenőmentes működése megkívánja a megerősített gazdaságirányítási keret, mint például a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint az európai szemeszter alapján már vállalt intézkedések teljes körű és gyors végrehajtását, a növekedést serkentő politikákkal kiegészítve;

AM.  mivel a mélyrehatóbb GMU jelentősebb hatásköröket, pénzügyi forrásokat és demokratikus elszámoltathatóságot igényel, és mivel létrehozása során kétlépcsős megközelítést kell követni, amely egyrészt a hatályos Szerződések által nyújtott lehetőségek azonnali kihasználásán, másrészt a Szerződés egy konvent által meghatározandó módosításán alapul;

AN.  mivel az eredményesség, illetve a legitim és demokratikus jelleg érdekében a GMU irányításának az Unió intézményi és jogi keretén kell alapulnia;

AO.  mivel a demokratikus legitimitást és elszámoltathatóságot azon a szinten kell biztosítani, amelyen a döntéseket hozzák;

AP.  mivel a GMU-t az Unió hozta létre, amelynek polgárait uniós szinten az Európai Parlament képviseli;

A.ELVEK

1.  újfent megismétli egy olyan valódi GMU iránti eltökéltségét, amely megnöveli az uniós hatásköröket, különösen a gazdaságpolitika területén, és megkívánja költségvetési kapacitásának, a Bizottság szerepének és demokratikus elszámoltathatóságának, valamint a Parlament kiváltságainak a megerősítését;

2.  véleménye szerint a költségvetési kapacitás növelésének konkrét saját forrásokon kell alapulnia (beleértve a pénzügyi tranzakciós adót), illetve olyan költségvetési kapacitáson, amelynek az uniós költségvetés keretében a növekedést és társadalmi kohéziót kell támogatnia, orvosolva a közvetlenül a monetáris unióhoz kapcsolódó egyensúlyhiányt, strukturális divergenciákat és pénzügyi vészhelyzeteket, illetve az uniós költségvetés közös politikák finanszírozására irányuló hagyományos funkcióinak sérelme nélkül;

3.  üdvözli a Bizottság tervezetét; felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb készítsen – amennyiben jogilag lehetséges – együttdöntés alá tartozó jogalkotási javaslatokat e tervezet késedelem nélküli végrehajtása céljából, beleértve a további költségvetési koordinációt, a mélyebb politikai koordináció kiterjesztését az adózás és a foglalkoztatás terén, illetve megfelelő költségvetési kapacitás létrehozását a GMU számára a politikai döntések végrehajtásának támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy ezen elemek egy részéhez módosítani kell majd a szerződéseket;

4.  úgy véli, hogy gyors fellépésre van szükség a Van Rompuy, Juncker, Barroso és Draghi elnökök által ismertetett, „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentésben szereplő négy alkotóelem tekintetében, különösen az alábbiakra vonatkozóan:

5.  úgy véli, hogy az EU és a tagállamok között a hatáskörök és a források jobb és egyértelműbb elosztásának a nemzeti hatáskörök tekintetében megerősített parlamenti felelősségvállalással és elszámoltathatósággal kell együtt járnia;

6.  ismételten hangsúlyozza, hogy az eredményes legitimitás és demokratikus jelleg érdekében a valódi GMU irányításának az Unió intézményi keretein belül kell megvalósulnia;

7.  a differenciálást hasznos és helyénvaló eszköznek tekinti a mélyrehatóbb integráció előmozdításához, amely – amennyiben megőrzi az EU integritását –elengedhetetlennek bizonyulhat az Unión belül a valódi GMU eléréséhez;

8.  hangsúlyozza, hogy a Szerződések értelmében létező, differenciált integrációs eljárások lehetővé teszik az első lépés megtételét egy olyan valódi GMU létrehozása terén, amely teljes összhangban áll a megerősített demokratikus elszámoltathatóság, a megnövelt pénzügyi források és a jobb döntéshozatali kapacitás követelményével és felszólít minden intézményt a meglévő Szerződések és azok rugalmassági elemei adta lehetőségek legnagyobb mértékű gyors kihasználásával történő továbblépésre, illetve ezzel egyidejűleg a Szerződés megfelelő módosításainak előkészítésére a jogbiztonság és a demokratikus legitimitás szavatolása érdekében; megismétli, hogy ki kell zárni egy új kormányközi megállapodás lehetőségét;

9.  hangsúlyozza, hogy egy valódi GMU megvalósításához szükséges szerződésmódosításoknak, valamint a polgárok és államok Uniója létrehozásának a differenciált integráció meglévő eszközein, eljárásain, gyakorlatain és filozófiáján kell alapulnia, egyidejűleg javítva azok eredményességét és koherenciáját és megerősíti, hogy teljes mértékben ki fogja használni azon előjogát, hogy a Szerződések módosítására irányuló javaslatot nyújthat be a Tanácsnak, amelyet a későbbiekben egy konventnek kell megvizsgálnia a valódi GMU létrehozásának kiteljesítése érdekében;

10.  emlékeztet arra, hogy a többszintű irányításról szóló vita nem esik egybe a többszintű kormányzás kérdésével, amely a hatáskörök megosztásával és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok bevonásával kapcsolatos;

11.  hangsúlyozza, hogy a differenciálásnak – az integráció előmozdítására, az EU egységének megőrzésére és az egyenlőség elve alapvető tiszteletben tartásának biztosítására szolgáló eszköz mivoltából adódóan – továbbra is nyitottnak kell maradnia és végül minden tagállam bevonására kell törekednie annak érdekében;

12.  hangsúlyozza, hogy az EU kedvező fejlődése szempontjából fontos, hogy egyensúly jöjjön létre az EUMSZ 121. és 148. cikkében meghatározott foglalkoztatási és gazdaságpolitika között;

B.ELJÁRÁSOK

13.  az a véleménye, hogy a differenciálást lehetőség szerint elsősorban a tagállamoknak címzett jogi aktusokon belül eltérések és védzáradékok útján kell biztosítani ahelyett, hogy bizonyos tagállamokat eleve kizárnak a jogi aktus területi hatályából; kiemeli azonban, hogy az eltérések és a védzáradékok nagy száma aláássa az EU egységét, valamint az uniós jogi keret egységességét és eredményességét;

14.  álláspontja szerint a gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitika a megosztott hatáskörök kategóriájába tartozik, amely az EUMSZ 4. cikkének (1) bekezdése szerint minden olyan területet magában foglal, amely nem szerepel a kizárólagos vagy támogató hatáskörök tételes listájában;

15.  úgy véli, hogy következésképpen az EUMSZ 136. cikke szerint elfogadott intézkedések sajátossága nemcsak az, hogy az említett intézkedések azon tagállamokra vonatkoznak, amelyek pénzneme az euró, hanem azt is jelenti, hogy nagyobb kötelező erővel rendelkezhetnek; továbbá hogy az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi a Tanács számára – a Bizottság ajánlására és kizárólag azon tagállamok szavazatával, amelyek pénzneme az euró – az európai szemeszter keretében az euróövezeti országokra kötelező érvényű gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadását;

16.  hangsúlyozza, hogy ha néhány tagállam az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területen egy jogi aktus elfogadásában nem akar részt venni, az EU jogrendi keretén kívüli nemzetközi megállapodások kötése helyett a Szerződés vonatkozó rendelkezésével összhangban álló megerősített együttműködést kell létrehozni;

17.  megítélése szerint az EUMSZ 352. cikke – amely felhatalmazza a Tanácsot, hogy megfelelő rendelkezéseket fogadjon el ahhoz, hogy a Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, ha a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört – az EUSZ 20. cikkével összefüggésben alkalmazható, lehetővé téve ezáltal a rugalmassági klauzula aktiválását, ha a Tanácsban a megerősített együttműködési mechanizmus révén az egyhangúság nem érhető el;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy olyan körülmények között, amikor a tagállamok politikai irányvonalai közötti eltérések akadályozzák az előrelépést, terjesszék ki a fokozott együttműködés elvét a szociális és foglalkoztatáspolitikákra.

19.  megítélése szerint az uniós költségvetés elveinek való megfelelés biztosítása és az Európai Parlament mint költségvetési hatóság kulcsszerepének megőrzése érdekében a megerősített együttműködés végrehajtásából eredő kiadásokat az uniós költségvetésben egyéb bevételként vagy különleges saját forrásként kell megjeleníteni;

20.  felhív az EUMSZ 333. cikke (2) bekezdésének a különleges jogalkotási eljárásra vonatkozó, az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területen belüli megerősített együttműködés létrehozása esetén történő rendszeres alkalmazására, valamint felhívja a Tanácsot, hogy a részt vevő tagállamok egyhangú szavazásával fogadjon el azt előíró határozatot, hogy azok a megerősített együttműködés céljából a rendes jogalkotási eljárás szerint szándékoznak eljárni.

21.  felhív a megerősített együttműködésen kívüli eljárások esetében az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése szerinti áthidaló klauzula lehetőség szerint rendszeres alkalmazására, a GMU irányítása terén a demokratikus legitimitás és az eredményesség fokozása érdekében;

22.  úgy véli, hogy abban az esetben, ha az áthidaló klauzula alkalmazására nincs lehetőség, mint például a gazdaságpolitika és a foglalkoztatási iránymutatások vagy az éves növekedési jelentés elfogadása esetében, a kötelező erejű intézményközi megállapodások megkötésének a lehetőségét teljes mértékben ki kell használni;

23.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 48. cikkének célja – többek között az Európai Parlament módosítási eljárásba és a nemzeti parlamentek ezt követő megerősítési eljárásba való kötelező bevonásának előírásával – a szerződésmódosítások demokratikus legitimitásának garantálása;

24.  nem ért egyet a „szerződéses rendelkezések” kifejezéssel és ösztönzi a konvergencia- és versenyképességi eszköz keretében rendelkezésre bocsátott pénzeszközök és a strukturális reformok formális összekapcsolását, és ismét hangsúlyozza, hogy az uniós hatáskörök és uniós feladatkörök hiánya szükség esetén a Szerződésekben meghatározott megfelelő eljárások alkalmazásával vagy – megfelelő jogalap hiányában – a Szerződések módosításával kiküszöbölhető;

C.DEMOKRÁCIA ÉS INTÉZMÉNYEK

25.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikkének (4) bekezdésének megfelelően a GMU-t az Unió hozta létre, és működésének a képviseleti demokrácián kell alapulnia;

26.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament az egyedüli uniós intézmény, amelyben a polgárok uniós szinten közvetlen képviselettel rendelkeznek, és amely a GMU parlamenti szerve, valamint hogy annak megfelelő bevonása alapvető fontosságú a GMU demokratikus legitimitásának és működésének biztosításában és a bankunió, a költségvetési unió és a gazdasági unió irányába tett minden további lépés előfeltétele;

27.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő legitimitás és elszámoltathatóságot nemzeti és uniós szinten a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek kell biztosítaniuk; emlékeztet az Európai Tanács 2012. decemberi ülésének következtetéseiben foglalt azon elvre, amely szerint „a folyamat során végig az az általános cél, hogy a demokratikus legitimációt és elszámoltathatóságot ugyanazon a szinten kell biztosítani, mint amelyen a döntéseket hozzák és végrehajtják”;

28.  sajnálatát fejezi ki a trojka, az EFSF és az ESM parlamenti vizsgálatának hiánya miatt;

29.  álláspontja szerint a parlamenti részvételi jogoknak az Európai Parlament képviselőinek származására tekintettel történő bármely hivatalos differenciálása állampolgárságon alapuló megkülönböztetés, amelynek tilalma az Európai Unió alapvető elve, továbbá sérti az uniós polgárok EUSZ 9. cikkében lefektetett egyenlőségének elvét;

30.  megítélése szerint az EUMSZ 136. cikkével összhangban elfogadott intézkedések vagy a megerősített együttműködés létrehozása esetében teljes mértékben összhangban áll a differenciálás elveivel egyfelől az azon tagállamok képviselőinek a Tanácsban történő részvételéből eredő aszimmetria, amelyek pénzneme az euró (illetőleg a részt vevő országok képviselőinek részvételéből eredő aszimmetria), másfelől az összes uniós polgárt képviselő és általános érdekeiket előmozdító Európai Parlament és Bizottság részvételéből eredő aszimmetria, és ez nem csökkenti, hanem épp ellenkezőleg, növeli az említett intézkedések legitimitását;

31.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament belső szabályai elegendő mozgásteret biztosítanak ahhoz, hogy a GMU megfelelő vizsgálatának érdekében a képviselőcsoportokon belüli és azok közötti politikai megállapodás alapján kialakítsák a differenciálás konkrét formáit; emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek pénzneme az euró”, illetve az eurócsoportról szóló 14. számú jegyzőkönyv értelmében „külön rendelkezéseket szükséges megállapítani az azon tagállamok közötti megerősített párbeszéd érdekében, amelyek pénzneme az euró, mindaddig, amíg az euró az Unió valamennyi tagállamának pénznemévé nem válik”; rámutat, hogy ha e feltehetően átmeneti helyzet továbbra is fennáll, a Parlamentben fontolóra kell venni a jelenlegi euróövezetre, illetve a csatlakozás mellett elkötelezett tagállamokra vonatkozó megfelelő elszámoltathatósági mechanizmust;

32.  fontosnak tekinti a nemzeti parlamentekkel való együttműködésnek a Szerződésekhez csatolt 1. jegyzőkönyv 9. cikke alapján történő erősítését, és üdvözli a költségvetési és gazdaságpolitika megvitatására irányuló parlamentközi konferencia létrehozásáról szóló megállapodást; hangsúlyozza, hogy ezt az együttműködést nem szabad egy olyan új vegyes parlamenti testület létrehozásának tekinteni, amely demokratikus és alkotmányos nézőpontból egyszerre lenne hatástalan és jogalap nélküli, és újból megerősíti, hogy az Európai Parlament – mint uniós szintű parlamenti testület – teljes legitimációja nem helyettesíthető a demokratikus GMU-irányítás megerősítésének vonatkozásában;

33.  hangsúlyozza, hogy az euróövezeti csúcstalálkozó és az eurócsoport vitafórumként szolgáló informális testület, nem pedig a gazdasági és monetáris unió irányításának döntéshozatali intézménye;

34.  hangsúlyozza a Bizottság GMU irányításában betöltött döntő fontosságú szerepét, amelyet a költségvetési paktum és az ESM-szerződések is megerősítenek, mivel garantálják az uniós szerződésekben foglalt jogrendet és az Unió egészének közös érdekét szolgálják;

D.DIFFERENCIÁLT INTEGRÁCIÓ A HATÁLYOS SZERZŐDÉSEK KERETÉBEN: A VALÓDI GMU FELÉ

35.  úgy véli, hogy az európai monetáris unió megerősítését célzó minden intézkedés tekintetében a közösségi módszert kell alkalmazni; emlékeztet a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikkére, amely kimondja, hogy a szerződés hatálybalépését követő legfeljebb öt éven belül a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban meg kell tenni az ahhoz szükséges lépéseket, hogy e szerződés tartalma az Európai Unió jogi keretének részévé váljon;

36.  hangsúlyozza, hogy a pénznemként az eurót használó és az euró bevezetésére kötelezettséget vállaló tagállamoknak fokozniuk kell a stabilitás és a Szerződésnek való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseiket, illetve növelniük kell a versenyképességet, a hatékonyságot, az átláthatóságot és a demokratikus elszámoltathatóságot; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió pénzneme az euró, és az eltéréssel rendelkezőkön kívül minden tagállamnak csatlakoznia kell az euróövezethez a megfelelő időben;

37.  megjegyzi, hogy a válság enyhítése érdekében és válaszul a gazdasági és monetáris unió szerkezetének gazdasági és strukturális hiányosságaira a nemzeti kormányok és az európai intézmények számos védintézkedést hajtottak végre a pénzügyi stabilitás és a gazdaságirányítás javítása céljából; megjegyzi, hogy e döntések, mint például a hatos csomag bizonyos rendelkezései és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) létrehozása csak az euróövezet tagjait érintik;

38.  üdvözli az euróövezetre vonatkozó és az összes többi tagállam számára is nyitott egységes felügyeleti mechanizmus létrehozását; hangsúlyozza, hogy a bankokra vonatkozó egységes szanálási mechanizmus létrehozása nélkülözhetetlen lépés a valódi bankunió létrehozásához; úgy véli, hogy a javasolt „bankuniónak” ahhoz, hogy leküzdje a gazdasági és monetáris unióban rejlő strukturális hiányosságokat és hatékonyan fékezze meg az átható morális kockázatot, az Unió pénzügyi szolgáltatási szektorának korábbi reformjára, valamint főként az euróövezetben a megerősített gazdaságirányításra, továbbá az európai szemeszter új költségvetési keretére kell támaszkodnia az uniós bankszektor nagyobb mértékű rugalmasságának és versenyképességének, az abba vetett fokozott bizalom, továbbá a megnövekedett tőketartalék biztosításának érdekében, amely utóbbi annak megelőzésére szolgál, hogy a jövőben ne a tagállamok állami költségvetéseinek kelljen viselniük a bankok mentőöveinek költségeit;

39.  rendkívül aggasztják a bankunió felállításában és az ESM révén való közvetlen bankfeltőkésítés gyakorlati vonatkozásainak meghatározásában tapasztalt késedelmek; különösen riasztja az uniós bankrendszer folyamatban lévő szétaprózódása; hangsúlyozza, hogy a szilárd és ambiciózus bankunió a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió kulcsfontosságú eleme, és olyan kulcsfontosságú politika, amelyhez a Parlament több mint három éve, különösen pedig az Európai Bankhatóságról szóló rendelettel kapcsolatban megfogalmazott állásfoglalásainak elfogadása óta ragaszkodik;

40.  megítélése szerint az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet azon rendelkezése, amely előírja, hogy a felügyeleti tanács elnökének és elnökhelyettesének kinevezéséhez az Európai Parlament egyetértése szükséges, fontos példája az Európai Parlament a GMU differenciáláson alapuló irányításában betöltött, megerősített szerepének;

41.  támogatja az új szolidaritási eszközöket, például a „konvergencia- és versenyképességi eszközt”; úgy véli, hogy a konvergencia- és versenyképességi eszközre vonatkozó elképzelés erősítheti a gazdaságpolitikai szerepvállalást és a gazdaságpolitika hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ezeket az eszközöket oly módon kell kidolgozni, hogy elkerüljék az esetleges jogbizonytalanságot és az EU demokratikus deficitjének növekedését;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében terjesszen elő egy, az Európa 2020 stratégián alapuló és erős szociális pillért létrehozó konvergenciakódex elfogadására irányuló javaslatot; kitart amellett, hogy az ösztönzőkön alapuló mechanizmussal támogatott nemzeti végrehajtási programoknak biztosítaniuk kell a konvergenciakódex valamennyi tagállamban történő végrehajtását;

43.  hangsúlyozza, hogy egy ösztönző mechanizmus erősítené a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét;

44.  rámutat arra, hogy a szolidaritást, kohéziót és versenyt fokozó, ösztönzőkön alapuló végrehajtási mechanizmus létrehozásának a gazdaságpolitikai koordinációt kiegészítő olyan további rétegekkel kell együtt járnia, amelyek azon elv tiszteletben tartását szolgálják, amely szerint – amint azt a kettes csomagot kísérő bizottsági nyilatkozat megfogalmazta – „a nagyobb mértékű felelősség és gazdasági fegyelem irányába tett lépéseket fokozott mértékű szolidaritás kíséri”;

45.  hangsúlyozza, hogy az előzetes koordináció és a konvergencia- és versenyképességi eszköz mechanizmusait minden olyan tagállamra alkalmazni kell, amely pénznemként bevezette az eurót, lehetőséget biztosítva a többi tagállamnak az állandó jelleggel történő csatlakozásra; felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli jogalkotási javaslataiban biztosítsa a nemzeti parlamentek általi ilyen kötelező jóváhagyás lehetőségét, és gondoskodjon a szociális partnerek gazdasági koordinációba való fokozottabb bevonásáról;

46.  véleménye szerint bármely javasolt új konvergencia- és versenyképességi eszköznek a feltételességen, a szolidaritáson és a konvergencián kell alapulnia; véleménye szerint egy ilyen eszközt csak akkor szabad használatba venni, ha a konvergenciakódex és a nemzeti végrehajtási tervek közötti konvergencia értékelése alapján – az Európai Parlament, a Tanács és a nemzeti parlamentek megfelelően formalizált bevonásával – már azonosították a társadalmi egyensúlyhiányokat, valamint a hosszú távú és fenntartható növekedést ösztönző fontosabb strukturális reformok szükségességét;

47.  véleménye szerint a konvergencia- és versenyképességi eszköznek elő kell segítenie a költségvetési teljesítőképesség megerősödését, és a strukturális reformok feltételes támogatásának eszközévé kell válnia a versenyképesség, a növekedés és a társadalmi kohézió erősítése érdekében, biztosítva a gazdaságpolitikák szorosabb koordinációját és a tagállamok gazdasági teljesítményének folyamatos közelítését; véleménye szerint az ilyen eszközök a valódi költségvetési teljesítőképesség építőkövei;

48.  megítélése szerint ezen eszköz létrehozása a GMU költségvetési kapacitása erősítésének kezdeti fázisa, és hangsúlyozza, hogy a konvergencia- és versenyképességi eszköz pénzügyi forrásainak az uniós költségvetés szerves részét kell képezniük, de a többéves pénzügyi keret összeghatárain kívül, az uniós Szerződések és az uniós jog tiszteletben tartása, valamint az Európai Parlamentnek költségvetési hatóságként többek között a vonatkozó költségvetési előirányzatok eseti elfogadásával történő, teljes mértékű bevonásának biztosítása érdekében;

49.  kéri a módosított sajátforrás-határozat alapján a konvergencia- és versenyképességi eszközben részt vevő tagállamok által befizetett hozzájárulásokból finanszírozott új saját forrás bevonását és ezen új forrás bevételének a konvergencia- és versenyképességi eszköz kiadásához való hozzárendelését, valamint a sajátforrás-határozatok módosítását, vagy ha ez nem lehetséges, az ilyen közvetlen hozzájárulások ellentételezése érdekében a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevétel egyéb bevételként történő felhasználását;

50.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlament elnöke az Európai Tanács tavaszi ülésén ismertesse a Parlament éves növekedési jelentésre vonatkozó meglátásait; azon a véleményen van, hogy tárgyalásokat kell folytatni az Európai Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások jóváhagyásába való bevonásáról szóló intézményközi megállapodásról;

51.  újfent kéri, hogy erősítsék meg a GMU szociális dimenzióját, egyidejűleg ismét megerősítve, hogy a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika uniós szakpolitika;

52.  megismétli, hogy a Szerződések értelmében az uniós szakpolitikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell venni a magas szintű foglalkoztatás előmozdítását és a megfelelő szociális védelem garanciáját; felhív arra, hogy a költségvetési és makrogazdasági referenciaértékek kiegészítésére hozzanak létre foglalkoztatási és szociális referenciaértékeket, valamint a strukturális reformok tekintetében elért előrehaladásról szóló jelentéseket is, mivel a cél az, hogy biztosítsák a szociális beruházás megfelelő szintjét, és ezáltal garantálják a szociális Európai Unió hosszú távú fenntarthatóságát;

53.  üdvözli, hogy a Bizottság 2013. július 2-án, a második gazdasági kormányzási csomag megállapodásait követően Gertrude Trumpel-Gugerell elnökletével szakértői csoportot állított fel, amely azt a feladatot kapta, hogy mindenre kiterjedően értékelje egy lehetséges adósság-visszafizetési alap és az eurókötvények fő jellemzőit, ideértve valamennyi jogi rendelkezést, pénzügyi struktúrát és kiegészítő költségvetési keretet, és szándéka szerint állást foglal majd e kérdésekben a szakértői csoport jelentésének benyújtását követően;

54.  úgy véli, hogy az EFSF/ESM és bármilyen hasonló jövőbeni struktúra műveleteit az Európai Parlament rendszeres demokratikus ellenőrzésének és felügyeletének kell alávetni; úgy véli, hogy az ESM-nek teljes mértékben be kell épülnie az uniós keretbe;

55.  rámutat, hogy a trojkának megfelelően elszámoltathatónak kell lennie; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak rendszeres jelentéstétel formájában be kellene számolnia a trojka nevében az Európai Parlamentnek; emlékeztet arra, hogy a „trojka-rendszerben” való uniós részvételnek a Parlament demokratikus ellenőrzése és a Parlamentnek való elszámoltathatóság mellett kell megvalósulnia;

E.DIFFERENCIÁLT INTEGRÁCIÓ ÉS A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSAI

56.  megítélése szerint a Szerződések bármely jövőbeni módosításának meg kell erősítenie a differenciált integrációt mint a további integráció elérésére szolgáló, egyszersmind az Unió egységét védelmező eszközt;

57.  álláspontja szerint a Szerződés jövőbeni módosítása az európai szomszédságpolitika megerősítésének eszközeként a társult tagság új szintjét vezetheti be, beleértve a meghatározott uniós szakpolitikai területekbe történő részleges integrációt;

58.  véleménye szerint a Szerződések jövőbeli változtatása során meg kell erősíteni, hogy az euróövezeti csúcstalálkozó a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés V. címében előírtaknak megfelelően az Európai Tanács informális változata;

59.  javasolja, hogy tegyék az eurócsoportot a Gazdasági és Pénzügyi Tanács informális konfigurációjává;

60.  kéri, hogy a gazdasági és pénzügyi biztos legyen az államháztartásért felelős miniszter és a Bizottság állandó alelnöke;

61.  arra szólít fel, hogy azon tanácsi szavazási eljárásokat, amelyek egyhangúságot írnak elő, korlátozott kivételekkel minősített többségre kell változtatni, valamint arra szólít fel, hogy a meglévő különleges jogalkotási eljárásokat rendes jogalkotási eljárássá kell alakítani;

62.  kéri jogalap megteremtését olyan uniós ügynökségek létrehozása érdekében, amelyek az Európai Parlament és a Tanács által a rendes jogalkotási eljárással összhangban rájuk rótt különleges végrehajtói feladatokat tölthetnek be;

63.  úgy véli, hogy a költségvetési paktumban a fordított minősített többségi szavazás inkább politikai nyilatkozat, mint hatékony döntéshozatali eszköz, és ezért arra szólít fel, hogy a teljes jogbiztonság érdekében a fordított minősített többséget a Szerződésekbe úgy illesszék be, különösen a 121., 126. és 136. cikkbe, hogy a Bizottság által előterjesztett javaslatok vagy ajánlások akkor léphessenek hatályba, ha a Parlament vagy a Tanács egy előre meghatározott időszak alatt nem élt kifogással;

64.  kéri az EUMSZ 136. cikkének módosítását annak érdekében, hogy hatálya kiterjedjen az euróövezeten kívüli tagállamok önkéntes részvételére, és a megerősített együttműködési eljárással összhangban teljes szavazati jogot biztosítson, kéri továbbá az EUMSZ 136. cikke szerinti korlátozások elhagyását és e cikknek a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politika tekintetében a koordináció és a jogilag kötelező erejű minimumszabályok létrehozására vonatkozó jogi aktusok elfogadására vonatkozó általános klauzulába történő átdolgozását;

65.  felszólít az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdésében foglalt jogalap kiterjesztésére minden olyan pénzügyi intézményre – ideértve a biztosítási vállalkozásokat is –, amely a belső piacon belül telepedett le;

66.  kéri a Parlament bevonását az EKB elnökének, alelnökének és az Igazgatóság többi tagjának kinevezésére vonatkozó, az EUMSZ 283. cikkében meghatározott eljárásba annak előírásával, hogy a Parlamentnek egyetértését kelljen adnia a Tanács ajánlásaihoz;

67.  felhívja a következő konventet annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy különleges jogalkotási eljárást vezessenek be, amely a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához megköveteli az EUMSZ 312. cikke szerint a Tanácsban a szavazatok négyötöde és a parlamenti képviselők többsége szavazatával hozott határozatot;

68.  felhívja a következő konventet annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy különleges jogalkotási eljárást vezessenek be, amely előírja a sajátforrás-határozat elfogadásához az EUMSZ 311. cikkének (3) bekezdése szerint a Tanácsban a szavazatok négyötöde és a parlamenti képviselők többségének szavazatával hozott határozatot;

69.  felhívja a következő konventet annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euró, valamint amelyek részt kívánnak venni az új közös politikákban, az uniós költségvetés keretében konkrét saját forrásokat biztosítsanak;

70.  álláspontja szerint az uniós ügynökségek pénzügyi eszközeinek az uniós költségvetés szerves részét kell képezniük;

71.  kéri, hogy a Szerződés módosításaihoz szükség legyen az Európai Parlament képviselőinek kétharmados többségével elfogadott európai parlamenti egyetértésre;

72.  kitart amellett, hogy a jövőben összehívandó konventnek a lehető legnagyobb demokratikus legitimációval kell rendelkeznie, többek között a szociális partnerek, a civil társadalom és egyéb érdekelt felek révén; határozatait plenáris ülések keretében, teljesen demokratikus szabályok szerint kell hoznia; elegendő idővel kell rendelkeznie a körültekintő és alapos tanácskozáshoz; teljes átláthatósággal kell működnie és valamennyi ülését nyilvánossá kell tennie;

73.  támogatja az EUSZ 48. cikke (7) bekezdése szerinti áthidaló klauzula Szerződések egészére történő kiterjesztését;

o
o   o

74.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Tanács elnökének.

(1) Az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM) (2) A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (3) HL L 306., 2011.11.23. (4) HL L 140., 2013.5.27. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0372. (7) https://www.ecb.europa.eu/ssm/pdf/4preport/fourpresidentsreport2012-12-05HU.pdf (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0430. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0222. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0269.

Az Európai Parlament 2013. december 12-i állásfoglalása az Európai Parlament és a nemzeti kormányokat képviselő intézmények közötti kapcsolatokról (2012/2034(INI))

P7_TA(2013)0599 A7-0336/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 15. és 16. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 235. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i, 2010. június 17-i, 2010. szeptember 16-i, 2010. október 28–29-i, 2010. december 16–17-i, 2011. február 4-i, 2011. március 24–25-i, 2011. június 23–24-i, 2011. október 23-i, 2011. december 9-i, 2012. március 1–2-i, 2012. június 28–29-i, 2012. október 18–19-i, 2012. december 13–14-i, 2013. február 7–8-i, 2013. március 14–15-i és 2013. június 27–28-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió állam- és kormányfői által az Európai Tanács tagjainak 2011. október 26-i és 2012. január 30-i informális ülését követően tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Unió intézményi egyensúlyának alakulására gyakorolt hatásáról szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel a 2014. évi európai parlamenti választások megszervezésének javításáról szóló, 2013. július 4-i állásfoglalására(2);

–  tekintettel eljárási szabályzata 48., 110. és 127. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0336/2013),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Tanács számára európai intézményi jogállást biztosított anélkül, hogy szerepét módosította volna, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy: „Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. Az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat.”;