Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ASEAN-nal fenntartott kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1980 márciusában aláírt ASEAN–EGK együttműködési megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió és az ASEAN tagállamai, nevezetesen Brunei, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld és Vietnam közötti hét partnerségi és együttműködési megállapodással kapcsolatosan jelenleg zajló tárgyalásokra és/vagy e megállapodások megkötésére,

–  tekintettel a Malajziával, Thaifölddel és Vietnammal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokra, valamint az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére,

–  tekintettel a 2003. júliusi „Új partnerség Délkelet-Ázsiával” elnevezésű uniós stratégiára (COM(2003)0399), amely kulcsfontosságú prioritásként határozza meg a regionális kereskedelem és az ASEAN-nal fenntartott befektetési kapcsolatok elősegítését, valamint a konkrét szakpolitikai párbeszédeket,

–  tekintettel a hetedik Ázsia-Európa parlamentáris partnerségre (ASEP) és a huszonkettedik ASEAN-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az EU és ASEAN közötti megerősített partnerségről szóló, 2007 márciusában elfogadott nürnbergi nyilatkozatra, valamint az ahhoz kapcsolódó 2007. novemberi cselekvési tervre,

–  tekintettel az ASEAN–EU megerősített partnerség (2013–2017) további erősítését célzó Bandar Seri Begawan-i cselekvési tervre, melyet 2012. április 27-én fogadtak el Bruneiben,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Unió 2012. július 12-én Phnompenben csatlakozott a Délkelet-ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződéshez(2),

–  tekintettel az Ázsia–Európa találkozó (ASEM) 2012 novemberében a laoszi Vientiánban tartott kilencedik csúcstalálkozójára,

–  tekintettel az 1997 februárjában alapított Ázsia–Európa Alapítványra (ASEF), melynek célja, hogy fórumot biztosítson a nem kormányzati párbeszéd számára,

–  tekintettel a regionális integráció támogatására szolgáló ASEAN–EU-programra (APRIS), a regionális integráció támogatására szolgáló ASEAN-programra (ARISE), valamint az EU–ASEAN közötti regionális párbeszéd eszközére (READI), melyek támogatják a nem kereskedelmi ágazatok szakpolitikáinak és szabályozásának harmonizálását,

–  tekintettel az Ázsiáról és a Csendes-óceán térségéről 2012. július 12-én kiadott közös EU–USA nyilatkozatra,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) 1967. augusztus 8-i megalapítására,

–  tekintettel az ASEAN gazdasági közösségről szóló, 2007-ben elfogadott tervezetre, valamint a 2008-ban elfogadott ASEAN-chartára,

–  tekintettel az ASEAN első, 2012. november 18-án született emberi jogi nyilatkozatára, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának (AICHR) felállítására, valamint az AICHR és az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó frissen kinevezett különleges képviselője, Stavros Lambrinidis közötti, 2013. május 8-i első párbeszédre,

–  tekintettel a 2009-ben tartott 14. ASEAN-csúcstalálkozóra, valamint az ASEAN (gazdasági) közösség, az ASEAN politikai-biztonsági közösség és az ASEAN társadalmi-kulturális közösség egységes piacra irányuló ütemtervére,

–  tekintettel a 2013. április 24–25-én Bruneiben tartott 22. ASEAN-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a 2012. november 20-án Phnompenben tartott 7. kelet-ázsiai csúcstalálkozóra, melyen az ASEAN 17 országának vezetői, valamint Kína, Japán és Dél-Korea (ASEAN+3), India, Ausztrália és Új-Zéland (ASEAN+6), illetve az Egyesült Államok vezetői vettek részt,

–  tekintettel az ASEAN katasztrófavédelemről és vészhelyzeti reagálásról szóló megállapodására (AADMER),

–  tekintettel az ASEAN népjóléti és fejlesztési minisztereinek 2013. szeptember 6-án Phnompenben rendezett nyolcadik találkozóján kiadott, a 2013 októberére tervezett ASEAN-csúcstalálkozó előkészítését célzó közös nyilatkozatra és az abban található kikötésre, amely szerint a szociális védelemhez való hozzáférés alapvető emberi jog,

–  tekintettel az ASEAN tagállamairól szóló közelmúltbeli állásfoglalásaira, nevezetesen az EU és Malajzia közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokról szóló 2013. szeptember 11-i(3), a muzulmán rohingják helyzetéről szóló 2013. június 13-i(4), a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról szóló 2013. június 11-i(5), a Vietnamról, és különösen a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 2013. április 18-i(6), valamint a Laoszról és Szombath Szomphon ügyéről szóló 2013. február 7-i(7) állásfoglalásokra,

–  tekintettel az ASEAN tagállamairól szóló közelmúltbeli állásfoglalásaira, nevezetesen a Thaiföld és Kambodzsa közötti határ menti összecsapásokról szóló 2011. február 17-i(8), az Indonéziáról és a kisebbségek elleni támadásokról szóló 2011. július 7-i(9), a „Burma – választások tartása és Aung Szan Szú Kji ellenzéki vezető szabadon bocsátása” című 2010. november 25-i(10), a burmai/mianmari helyzetről szóló 2010. május 20-i(11), a Thaiföldről szóló 2010. május 20-i(12), a laoszi és a vietnami helyzetről szóló 2009. november 26-i(13), valamint a Thaiföldre menekült burmaiak helyzetéről szóló 2009. február 5-i(14) állásfoglalásokra,

–  tekintettel „Az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvei: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011. június 16-án elfogadott dokumentumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0441/2013),

A.  mivel jelenleg a gazdasági fejlődés és a geopolitikai dinamika szempontjából egyaránt az ASEAN a világ egyik legfontosabb feltörekvő regionális szervezete;

B.  mivel a 2007 novemberében aláírt ASEAN-charta jogi személyiséggel és intézményi kerettel ruházza fel az ASEAN-t, ideértve az Állandó Képviselők Bizottságának felállítását az ASEAN munkájának támogatására és koordinálására;

C.  mivel az ASEAN gazdasági közösség célja, hogy 2015-re belső piacot hozzon létre 600 millió ember számára, ami versenyképes gazdasági szereplőinek és gyorsan növekvő belső igényeinek köszönhetően a világ többi nagy piacához – például az Unióhoz, az Egyesült Államokhoz, Kínához, Japánhoz és Indiához – hasonlóvá, és ennek következtében a regionális és a nemzetközi piacon erős gazdasági partnerré teszi az ASEAN-t; mivel az ASEAN egyes tagországai számára kihívás lesz ez a folyamat a versenyképesség, a társadalmi stabilitás, valamint az integrációs folyamat társadalmi elemeinek megerősítése és fejlesztése tekintetében;

D.  mivel az ASEAN tagállamainak az 1997-es ázsiai pénzügyi válság utáni gazdasági szerkezetátalakítási erőfeszítései segítettek abban, hogy a jelenlegi globális gazdasági válság idején általánosságban véve ellenállónak bizonyuljanak;

E.  mivel a politikai és biztonsági jellegű párbeszéd és konzultáció előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy az ázsiai és csendes-óceáni régióban meginduljon a bizalomépítés és a preventív diplomácia, 1993-ban megalakult az ASEAN regionális fóruma;

F.  mivel a legutóbbi ASEAN-csúcstalálkozó során sürgették a Koreai-félsziget nukleáris leszerelését, és ösztönözték az atomfegyverrel rendelkező államokat, hogy csatlakozzanak a nukleáris fegyverektől mentes délkelet-ázsiai övezetre vonatkozó szerződésről szóló jegyzőkönyvhöz; mivel a csúcstalálkozón szóba került Kelet-Timor esetleges jövőbeli részvétele az ASEAN-ban;

G.  mivel Kína folyamatosan erősíti a délkelet-ázsiai országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatait; mivel az ASEAN egyes tagállamai fokozták együttműködésüket az Egyesült Államokkal a tengeri biztonság területén; mivel Oroszország Ázsiát nemzetközi stratégiája fontos részének tekinti; mivel az ASEAN tagországai továbbra is fontos szerepet játszanak a régió békéjének és stabilitásának megőrzésében; mivel az Unió és az ASEAN egyaránt aggódik a Dél-kínai-tengert érintő megoldatlan határviták miatt, és fontos érdeke fűződik a béke és a stabilitás fenntartásához, valamint a nemzetközi jog és különösen az ENSZ Alapokmányának és az Egyesült Nemzetek 1982-es Tengerjogi Egyezményének tiszteletben tartásához; támogatja a Dél-kínai-tenger kapcsán 2012 júliusában elfogadott, hat pontból álló elveket és a Dél-kínai-tenger országainak 2011-es magatartási kódexére vonatkozó nyilatkozat végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat, ösztönözve a konfliktus békés rendezését;

H.  mivel az ASEAN emberi jogi nyilatkozata továbbra is megadja az egyes országoknak a szabadságot arra, hogy az emberi jogok védelme érdekében saját jogi eszközöket dolgozzanak ki, ugyanakkor a régió egészére nézve az emberi jogok védelmére irányuló általános keretet hoz létre;

I.  mivel 2013. november 8-án a Haiyan tájfun letarolta a Fülöp-szigeteket, egész városokat rombolva le, és továbbra sem ismert, hogy pontosan hány ember – valószínűleg több ezer – vesztette el életét vagy maradt fedél nélkül; mivel a tájfun, amely az eddig feljegyzett legerősebb szárazföldi vihar, bizonyította, hogy milyen veszélyeket hordoznak az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási körülmények;

J.  mivel a régióban tomboló nagyobb erdőtüzekből származó súlyos füstszennyezés komoly környezeti következményekkel jár, és nem hagyományos biztonsági fenyegetésnek tekinthető;

K.  mivel az Unió és az ASEAN közös politikai célja a jólét, az együttműködés és a béke előmozdítása a két régióban és a világ minden táján;

L.  mivel az Unió és az ASEAN között 2012-ben létrejött Bandar Seri Begawan-i cselekvési terv célja, hogy stratégiai szemléletet adjon az ASEAN három pillérével kapcsolatos, valamint a kulturális és fejlesztési együttműködésnek, és mivel a terv keretében miniszteri és vezető tisztviselői szinten rendszeres találkozókat szerveznek;

M.  mivel az Unió Malajziával, Thaifölddel és Vietnammal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásairól szóló tárgyalásokra, az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére és a két régió közötti szabadkereskedelmi megállapodás hosszú távú célkitűzésére való tekintettel egyre sürgetőbb egy átfogóbb politikai keret kialakítása az ASEAN-partnerekkel;

1.  úgy véli, hogy az ASEAN mint fontos regionális és globális gazdasági szereplő fontos szerepet játszhat a békés és többoldalú világrend megvalósításában; reméli, hogy az ASEAN intézményi, gazdasági és politikai kapacitásai továbbfejlődnek;

2.  határozottan ösztönzi az ASEAN-t, hogy haladjon tovább a politikai és gazdasági integráció útján, nevezetesen az ASEAN Gazdasági Közösségre irányuló nagyszabású terv 2015-ig történő megvalósítása felé, beleértve belső munkaerőpiacának liberalizációját is, ami hatalmas előnyökkel járna az összes érintett ország számára;

3.  gratulál az ASEAN vezetőinek a regionális integrációs folyamatban elért jelentős előrelépésért, amelynek legnyilvánvalóbb példája az ASEAN Gazdasági Közösség közelgő létrehozása; úgy véli, hogy e pozitív fejlemények kiegészítéseként meg kellene erősíteni a parlamenti dimenziót, és felhívja az ASEAN vezetőit, hogy fontolják meg az ASEAN Parlamentközi Közgyűlés (AIPA) az ASEAN szerves részeként betöltött szerepének hivatalos alapokmányban történő elismerését;

4.  hangsúlyozza az ASEAN térségében rejlő hatalmas gazdasági lehetőségeket, és ösztönzi az ASEAN-országokban működő hazai és külföldi székhelyű vállalatokat, hogy alkalmazzák a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit, aktívan tartsák tiszteletben az ILO legfontosabb munkajogi normáit és az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveit, mozdítsák elő a munkavállalók megfelelő védelmét és a tisztességes munkafeltételekhez való hozzáférést, valamint alakítsanak ki olyan környezetet, amely jobban elősegíti a szakszervezetek és azok tevékenységei fejlesztését; ezzel kapcsolatban sürgeti a Bizottságot, hogy segítsen a nemzetközi és helyi bűnüldözési kapacitást növelő intézkedések kidolgozásában;

5.  úgy véli, hogy az ASEAN-országoknak az inkluzív gazdasági és társadalmi fejlődés új szakasza felé kell elmozdulniuk, különös figyelmet szentelve népeik körében az emberi jogok, valamint a szociális, munkaügyi és gazdasági jogok előmozdításának egyenlőbb és igazságosabb társadalmak garantálása céljából; ehhez szükségesnek tartja, hogy a gazdasági jólét növekedését a szociális biztonsági hálók megerősítésének szolgálatába állítsák; sürgeti továbbá az EU-t, hogy fokozza az emberi jogokkal kapcsolatos együttműködését, annak érdekében, hogy az ASEAN Kormányközi Emberi Jogi Bizottsága (AICHR) valóban hatékonyan tudja előmozdítani és védelmezni az emberi jogokat;

6.  hangsúlyozza, hogy az Unió és az ASEAN közös értékekkel, valamint közös politikai és gazdasági érdekekkel rendelkezik, melyeket kiemelten kezelve tovább kell fejleszteni, és a stratégiai partnerség szintjére kell emelni; üdvözli, hogy e kapcsolat jelentőségének elismeréseképpen az EKSZ aktívan fontolgatja, hogy az ASEAN-nal fenntartott kapcsolatokért felelős uniós küldöttség élére vezetőt nevezzen ki; azt reméli, hogy ennek eredményeképpen fokozott együttműködés jön létre az ASEAN tagállamaiban, valamint az Unió tagállamainak nagykövetségein tevékenykedő uniós küldöttségvezetők között, és erősödik az Unió politikai hitele és láthatósága; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy dolgozzon ki egy új, átfogóbb stratégiát Délkelet-Ázsiával kapcsolatban;

7.  úgy véli, hogy az Uniónak és tagállamainak közös és következetes megközelítést kellene kidolgozniuk az ASEAN-régióval kapcsolatban, támogatva és kiegészítve egymást, ily módon lehetővé téve az Unió számára, hogy gazdasági és politikai szempontból erőteljesebb jelenlétet tudjon kialakítani a térségben; úgy véli, hogy az ASEAN regionális és nemzeti fórumain valamennyi uniós és tagállami képviseleti szinten meg kell erősíteni a jelenlétet;

8.  javasolja, hogy az Unió törekedjen arra, hogy ezekben az országokban növelje a tudatosságot azzal kapcsolatban, hogy külpolitikájának végrehajtását a szabályozó hatalomként betöltött szerepe határozza meg, melynek keretében a regionális integráció előmozdítására törekszik politikai párbeszéd, preferenciális kereskedelmi megállapodások és partnerségi megállapodások révén;

9.  melegen üdvözli az Unió és az ASEAN hét tagállama közötti hét partnerségi és együttműködési megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat, melyek az elmélyülő kölcsönös kapcsolatok sarokkövei lesznek majd, és hangsúlyozza, hogy a fennmaradó ASEAN-tagállamokkal fel kell gyorsítani a tárgyalásokat; szorgalmazza a már létező partnerségi és együttműködési megállapodások mihamarabbi ratifikálását; ugyanakkor úgy véli, hogy az egyes államokkal kötendő partnerségi és együttműködési megállapodások nem állhatnak az Unió és az ASEAN közötti általános kapcsolatok útjába;

10.  támogatja a kapcsolat parlamenti dimenziójának megerősítését; úgy véli, hogy a hivatalos EU–ASEAN parlamentközi közgyűlés létrehozása – már kiforrott feltételek esetén – tovább erősítené az Unió és az ASEAN tagállamai közötti kapcsolatokat, és a globális problémák átfogóbb módon történő kezeléséről szóló többoldalú eszmecsere fórumaként szolgálhatna; javasolja továbbá a Parlament Emberi Jogi Albizottsága és az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottsága (AICHR) közötti kapcsolatok kiépítését; úgy véli, hogy a Parlamentáris Demokrácia Előmozdításával Foglalkozó Iroda kapacitásépítési segítséget tudna nyújtani az ASEAN Parlamentközi Közgyűlésének (AIPA), fokozva a nemzeti parlamentek, valamint az AIPA ASEAN-on belül játszott szerepét;

11.  rámutat a közös magas szintű találkozók, a kölcsönös együttműködés és egyetértés fokozódásának előnyeire a többoldalú fórumokon, például az ENSZ-ben és annak szervezeteiben, az IMF-ben és a WTO-ban;

12.  hangsúlyozza, hogy EU és az ASEAN közötti párbeszéd létező csatornáit, vagyis az Ázsia–Európa találkozót (ASEM) és az Ázsia–Európa Parlamenti Partnerséget (ASEP) kormányzati és parlamenti szintre kellene emelni, illetve tovább kellene bővíteni;

13.  támogatja az ASEAN-t egy saját tér kialakításában Kína, Japán és az Egyesült Államok egymással ütköző gazdasági és biztonsági érdekei közepette; azt szeretné, ha a konfliktusok megelőzésében, rendezésében, valamint a területi és határviták rendezésében gyűjtött uniós tapasztalatok megosztása révén az Unió az ASEAN aktív politikai partnereként segítene megtalálni a nem katonai megoldást a kiemelt biztonsági és geostratégiai kihívásokra, hogy elősegítse a békét és a regionális stabilitást;

14.  aggodalmát fejezi ki a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények miatt, és üdvözli a Dél-kínai-tenger országainak magatartási kódexére vonatkozó nyilatkozat végrehajtásával foglalkozó munkacsoport felállítását, melynek célja, hogy békés és kölcsönösen előnyös megoldást találjon a térség tengeri határvitájára;

15.  sürgeti az Uniót, hogy az ASEAN-nal ápolt szoros kapcsolatai révén segítsen a regionális geopolitikai feszültségek enyhítésében, amihez a konfliktusrendezési mechanizmusok megerősítésére van szükség;

16.  tudomásul veszi az ASEAN tagállamai által a kalózkodás elleni intézkedésekkel kapcsolatosan tett erőfeszítéseket, és üdvözli az eddigi pozitív jelentéseket; hangsúlyozza, hogy a térség tengeri szállítási útvonalai a világgazdaság szempontjából kritikusak, ezenkívül összetettek és sérülékenyek, és úgy véli, hogy a régióban tett erőfeszítései során az Uniónak ezt folyamatosan szem előtt kell tartania;

17.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is nyújtson segítséget az ASEAN titkársága és intézményei számára a kapacitásépítésre irányuló erőfeszítésekhez, uniós tapasztalatokra építve; azt javasolja, hogy ezt a segítséget továbbra is az ASEAN regionális integrációjának támogatására szolgáló uniós program (ARISE) nyújtsa;

18.  szorgalmazza a kulturális előadók régiók közötti látogatásainak támogatását, és sürgeti a tagállamokat, hogy az állami médiában és az oktatásban adjanak nagyobb teret az ASEAN-régiónak, valamint kulturális intézmények és egyéb eszközök segítségével növeljék az ASEAN-régió jelenlétét Európában, ez ugyanis kibővítené és elmélyítené az ASEAN-országokkal fenntartott kulturális kapcsolatokat, illetve fokozná és előmozdítaná a kölcsönös kulturális ismereteket és a párbeszédet;

19.  úgy véli, meg kell fontolni egy évente változó témájú „kulturális évsorozat” megszervezését, melynek során az ASEAN tagországaiban bemutatnák az Unió valamelyik tagállamát, Európában pedig ennek megfelelően valamelyik ASEAN-tagországot;

20.  üdvözli, hogy az ASEAN legtöbb tagországában a tudományos együttműködésben a legfontosabb partner az Unió, és javasolja, hogy a Bizottság kutatási és innovációs programját, a Horizont 2020-at aktívabban népszerűsítsék a régió tudományos intézeteiben;

21.  kiemeli a fiatalok mobilitását elősegítő csereprogramok, például az Erasmus jelentős szerepét az EU és az ASEAN felsőoktatási intézményei közötti interkulturális hallgatói és kutatói együttműködésben; javasolja, hogy az európai egyetemeken hozzanak létre ASEAN tanulmányi központokat, az ASEAN-tagországok egyetemein pedig európai tanulmányi központokat, valamint hogy szélesítsék ki a közös diplomák lehetőségeit; úgy véli, hogy az Uniónak ki kell bővítenie angol nyelvű egyetemi programjainak kínálatát, hogy az ázsiai diákok könnyebben be tudjanak jutni az európai egyetemekre, ugyanakkor segíteni kell az uniós kutatók ázsiai kutatóprogramokhoz való csatlakozását, többek között az ASEAN Egyetemi Hálózattal (AUN) együttműködésben;

22.  szorgalmazza – elsősorban az új partnerségi eszköz használata révén –, hogy tegyenek lépéseket a többek között a multikulturális társadalmakról, valamint a 21. század demokratikus államszerkezeteiről folyó rendszeres eszmecsere és kölcsönös tanulási folyamatok fokozása érdekében; hangsúlyozza, hogy be kell építeni a kisebbségi jogokat, valamint elő kell mozdítani a nemek közötti egyenlőséget és a női szerepvállalást, továbbá javítani kell a lányok és a nők életkörülményeit, a társadalmi és munkajogi normákat, többek között a kényszermunka és a gyermekmunka felszámolása, a munkavállalók megfelelő védelmének előmozdítása, valamint a tisztességes munkafeltételekhez való hozzáférés, illetve a fenntartható ás átfogó állami jóléti rendszerek, jogrendszerek és biztonsági rendszerek, a gazdasági együttműködés és egyéb megfelelő intézkedések révén;

23.  továbbra is fontosnak tartja a személyes kapcsolatok kialakítását, és elismerően nyilatkozik az Ázsia–Európa Alapítvány (ASEF) munkájáról, melynek célja a két régió civil társadalmai közötti kapcsolatok kialakítása; felszólítja az Uniót, hogy ne csupán egyszerű tag legyen, hanem vállaljon aktívabb és kiemelkedőbb intézményi szerepet;

24.  szorgalmazza egy testvérvárosi kezdeményezés elindítását, hogy Európa egyes régiói kapcsolatot létesítsenek egyes ázsiai régiókkal, amire eddig kevés példa volt;

25.  javasolja, hogy az Unió fokozza a katasztrófa- és válságmegelőzéssel és -kezeléssel, valamint az olyan jelentősebb kihívásokkal kapcsolatos, az ASEAN-nal folytatott régióközi együttműködését, mint például a fenntartható fejlődés az élelmezésbiztonság, az erőforrás-gazdálkodás (beleértve a vízi és a tengeri erőforrások, többek között a Mekong alrégió erőforrásainak használatát) és a mezőgazdasági beruházások, a kistermelők támogatása, az urbanizáció, az összekapcsolhatóság és a közlekedés, valamint az éghajlatváltozás, a megújuló energia, az energiahatékonyság, a fenntartható energiaellátás felé való átmenet, az idegenforgalom, a kutatás és az innováció terén;

26.  megjegyzi, hogy a szegénység továbbra is problémát jelent az ASEAN országaiban, ami különösen a nőket, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőket, a vidéken élőket és az etnikai vagy vallási kisebbségi csoportokhoz tartozókat érinti; szükségesnek tartja tehát a javak igazságosabb elosztásának biztosítását, valamint a társadalmi igazságosság valamennyi szinten történő előmozdítását, és úgy véli, hogy továbbra is új uniós stratégiára van szükség a fejlesztés támogatására és az egyenlőtlenségek felszámolására ezekben az országokban, többek között a mikrohitelekkel történő finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása révén; véleménye szerint e stratégiának elsősorban az alábbi elveken kell alapulnia: a politikák fejlesztési célú koherenciája, a segélyezés hosszú távú hatékonysága, az alapvető társadalmi szükségletek előtérbe helyezése, valamint a nemzeti szintű érdekeltek – köztük a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok, a fejlesztéssel foglalkozó nem kormányzati szervek és civil társadalom – részvétele;

27.  kiemeli, hogy az Uniónak az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottsága számára kapacitásépítési, az ASEAN nőkkel és gyermekekkel foglalkozó bizottsága számára pedig szakmai segítséget kell nyújtania;

28.  várakozással tekint az emberi jogi kérdésekkel – például a véleménynyilvánítás és a média szabadságával, illetve a (szakszervezetek számára is biztosított) gyülekezési és egyesülési szabadsággal – kapcsolatos fokozott együttműködés és kölcsönös közeledés felé, és úgy véli, hogy az Uniónak és az ASEAN-nak egyaránt van javítanivalója, például a migránsokkal és a kisebbségekkel való bánásmód terén;

29.  reméli, hogy az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottsága hatáskörének felülvizsgálata lehetőséget biztosít majd szerepének megerősítésére; felszólítja az ASEAN-t, hogy emberi jogi nyilatkozata végrehajtásának megkönnyítésére dolgozzon ki normákat és szabályokat; hangsúlyozza, hogy az ASEAN tagállamainak a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségei hatályon kívül helyezik e nyilatkozat ellentétes rendelkezéseit; javasolja továbbá, hogy a jövőben dolgozzanak ki regionális vitarendezési mechanizmusokat és szankciókat az emberi jogok megsértése esetére, a más régiókban már létező ilyen mechanizmusok mintájára, lásd az Emberi Jogok Európai Bíróságát; támogatja a kölcsönös emberi jogi aggályokkal kapcsolatos fokozott együttműködést;

30.  sürgeti az EU-t, hogy javítsa a korrupció elleni küzdelem terén biztosított támogatását és együttműködését, többek között az ENSZ Korrupció elleni Egyezménye ratifikálásának és végrehajtásának ösztönzése révén;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is segítse az ASEAN-államokat az országok közötti különbségek mérséklésében, és támogassa őket a regionális szintű politikai, gazdasági és intézményi integráció útján, különös figyelmet fordítva a legkevésbé fejlett országokra (Kambodzsára, Laoszra és Mianmarra);

32.  sürgeti az EU termőföld-politikáról szóló 2004-es iránymutatásainak aktív alkalmazását a földfelvásárlások visszaszorítása érdekében; különösen hangsúlyozza, hogy az adományozóknak olyan földpolitikát kell folytatniuk, amely a kis családi gazdaságok védelmét és megerősítését szolgálja;

33.  elismerését fejezi ki az ASEAN tagállamainak, amiért úgy határoztak, hogy az ASEAN-régiót atomfegyverektől mentes övezetté nyilvánítják, és úgy véli, hogy másoknak is követniük kellene ezt a példát;

34.  aggodalmát fejezi ki a környezetvédelmi politika, különösen az illegális fakitermelés és -égetés, valamint az ebből eredő szmog mértéke miatt, amely az ASEAN határain kívül is negatív hatást gyakorol; sajnálja, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó uniós szakpolitika hozzájárul a pálmaolaj-termelés gyors ütemű elterjedéséhez, ami a vidéki szegények kisemmizéséhez és/vagy olajpálma-termelésbe való, kedvezőtlen feltételek mellett történő bevonásához vezet; ezért a fejlesztési segélyezés keretében elengedhetetlennek tartja a szegények termőföldhöz való jogainak támogatását a fejlődő országokban; fokozott erőfeszítésre ösztönöz a környezet és a biológiai sokféleség védelme terén, nagyra tartja az ASEAN biológiai sokféleséggel foglalkozó központjának munkáját, és szorosabb együttműködést szorgalmaz az Unió és az ASEAN között az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében és az azokhoz való alkalmazkodásban;

35.  sürgeti az ASEAN-tállamokat, hogy jussanak megállapodásra a környezetet pusztító tüzek megelőzésére és megfékezésére irányuló összehangolt intézkedésekről; sürgeti Indonéziát, hogy ratifikálja a régióban pusztító tüzek miatti ködszennyezésről szóló 2002-es megállapodást;

36.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak ezenkívül intenzívebbé kellene tennie az alapvető jogokkal, többek között az etnikai és vallási kisebbségek jogaival, valamint a jogállamiság és a biztonság közös érdekű kérdéseivel – a nemzetközi bűnözés, a korrupció, az adókijátszás, a pénzmosás, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemmel, a terrorizmus elleni harccal, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával, a leszereléssel, valamint a tengeri és a számítógépes biztonság fenntartásával – kapcsolatos szakpolitikai párbeszédet és együttműködést, védelmezve ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadságát és az információ szabad áramlását;

37.  aggódik a gazdasági fejlődés eredményeként az ASEAN-országokban megoldásra váró városi kihívások miatt, amelyek például a vidékről a városokba irányuló migrációs áramlások kezelését, a várostervezést, az infrastruktúra és az alapszolgáltatások biztosítását, a nyomornegyedekkel szembeni küzdelmet, illetve a szennyezés megszüntetése érdekében tiszta és megújuló energiaforrások használatát érintik; sürgeti a Bizottságot, hogy az e problémák megoldására irányuló stratégiák keretében működjön együtt az ASEAN-országokkal;

38.  javasolja a regionális gazdasági integráció támogatását, különösen az áruk, a szolgáltatások és a beruházások szabad mozgása, valamint a szakképzett munkaerő mobilitása tekintetében, illetve a katasztrófa- és válságkezeléssel, a biztonsággal, a szegénység elleni küzdelemmel és a migrációs kérdésekkel kapcsolatos együttműködés további fokozása érdekében;

39.  emlékeztet arra, hogy a fellendülőben lévő magánszektort is támogatni kell a pénzügyi, beruházási, gazdasági és kereskedelmi kérdésekkel – többek között az európai kkv-k nemzetközivé válásával és piaci hozzáférésével –, valamint a jelenlegi globális gazdasági válsággal kapcsolatos, az európai és az ázsiai vállalatok közötti párbeszéd és az állami és a magánszféra közötti együttműködés megerősítése révén; e tekintetben ösztönzi a bevált gyakorlatok EU és ASEAN közötti megosztását;

40.  megjegyzi, hogy az ASEAN számos tagállamában fontos ágazat az Unióba irányuló textilkivitel, és emlékeztet arra, hogy a GSP és a GSP+ kedvezmények nyújtása az alapvető munkaügyi normák, valamint a fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen ILO- és egyéb nemzetközi egyezmények betartásához van kötve;

41.  felszólítja az ASEAN-tagállamok vezetőit, hogy támogassák az Unió azon célkitűzését, hogy a Délkelet-Ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződéshez való csatlakozását követően részt vehessen a jövőben rendezendő kelet-ázsiai csúcstalálkozókon;

42.  üdvözli a mianmari békefolyamatot és demokratikus reformokat, melyek történelmi lehetőséget biztosítanak az EU–ASEAN-kapcsolatok jelentős mértékű megerősítésére; ugyanakkor továbbra is rendkívüli módon aggódik az etnikai kisebbségek helyzete miatt; különösen a rohingja kisebbséggel kapcsolatban sürgeti a burmai kormányt és az ország ASEAN-hoz tartozó szomszédait, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést életkörülményeik javítása és állampolgári jogaik megerősítése érdekében;

43.  üdvözli, hogy Kambodzsa és a Fülöp-szigetek ratifikálták a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) alapokmányát, és kéri a többi ASEAN-tagállamot is e példa követésére; felkéri továbbá az ASEAN valamennyi tagállamát arra, hogy kövessék a halálbüntetés eltörlésére irányuló nemzetközi trendet; ösztönzi az ASEAN tagállamait az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének ratifikálására és végrehajtására;

44.  helyesli, hogy Indonézia és a Fülöp-szigetek aktívan részt vesznek a nyílt kormányzati partnerségben, valamint elkötelezték magukat a nyitottabb kormányzat és az állami integritás előmozdítása mellett; javasolja, hogy a többi ASEAN-ország is csatlakozzon a nyílt kormányzati partnerséghez, és a civil társadalommal és az alulról szerveződő helyi szervezetekkel szoros és tartalmas együttműködésben dolgozza ki saját cselekvési terveit;

45.  ugyanakkor aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ASEAN számos országában a földfoglalások, a hatalmon lévő elit köreibe tartozók büntetlensége, valamint a korrupció veszélyeztetik a régióban elért hatalmas gazdasági és társadalmi eredményeket;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az EKSZ-nek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, az ASEAN Parlamentközi Közgyűlésének (AIPA), az ASEAN titkárságának, valamint az ASEAN-tagországok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 85., 1980.4.8., 83. o. (2) HL L 154., 2012.6.15., 1. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0367. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0286. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0245. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0189. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0058. (8) HL C 188. E, 2012.6.28., 57. o. (9) HL C 33. E, 2013.2.5., 201. o. (10) HL C 99. E, 2012.4.3., 120. o. (11) HL C 161. E, 2011.5.31., 154. o. (12) HL C 161. E, 2011.5.31, 152. o. (13) HL C 285. E, 2010.10.21., 76. o. (14) HL C 67. E, 2010.3.18., 144. o.