Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i határozatára, amely az országnak megadta az uniós tagjelölt ország státuszát, valamint az Európai Tanács 2012. december 13-i és 2013. június 27–28-i és 2013. december 17-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásának kilátásairól szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 845. (1993) és 817. (1993) számú határozataira, az ENSZ Közgyűlésének 47/225. számú határozatára, valamint az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak az ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló ítéletére,

–  tekintettel a Bizottság 2013. április 16-i, „A magas szintű csatlakozási párbeszéd keretében indított reformok végrehajtása és a jószomszédi kapcsolatok előmozdítása” című jelentésére (COM(2013)0205), az elért eredményekről szóló jelentésére (SWD(2013)0413), valamint 2013. október 16-i, „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2013–2014” című közleményére (COM(2013)0700),

–  tekintettel a politikai pártok között 2013. március 1-jén született megállapodásra, a vizsgálóbizottság 2013. augusztus 26-i végleges jelentésére, valamint a 2013. szeptember 16-i egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az országgal kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, köztük a „Bővítés: szakpolitikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című 2012. november 22-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Tanács – a Bizottság ezzel kapcsolatos pozitív ajánlása ellenére – az ötödik egymást követő évben is úgy határozott, hogy nem nyitja meg a csatlakozási tárgyalásokat az országgal; mivel az újabb halasztás növeli az ország közvéleményének egyre fokozódó elégedetlenségét az európai uniós integrációs folyamat patthelyzete, valamint a belföldi problémák és belső feszültségek elmélyülésének veszélye miatt; mivel a kétoldalú kérdések nem akadályozhatják a csatlakozási tárgyalások hivatalos megnyitását, jóllehet azokat még a csatlakozási folyamat vége előtt meg kell oldani;

B.  mivel a jogállamiság, a médiaszabadság, a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok az uniós bővítési folyamat elengedhetetlen elemei;

C.  mivel a kétoldalú kérdésekkel – konstruktív szellemben – a lehető leghamarabb foglalkozni kell, figyelembe véve az ENSZ és az EU elveit és értékeit;

1.  ismételten sürgeti a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül tűzze ki a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját;

2.  felszólítja Görögországot, hogy uniós elnöki pozícióját használja ki arra, hogy lendületet adjon az ország európai integrációs folyamatának, egyúttal megerősítve a 2003-as theszaloníki cselekvési programban szereplő elkötelezettségét és pozitív környezetet teremtve a kétoldalú nézeteltéréseknek az európai értékek és elvek szellemében történő rendezéséhez; felhívja a görög elnökséget, hogy használja ki a vezető szerepéből fakadó pozitív dinamikát új kezdeményezések kidolgozására, amelyek segítségével a tárgyalásokban beállt jelenlegi patthelyzet feloldható, és igyekezzen megoldást találni;

3.  arra ösztönzi az országot, hogy szilárdítsa meg a reformokat, és változtasson az ország európai jövőjét még mindig akadályozó politikákon és gyakorlatokon, valamint gondoskodjon valódi előrehaladásról az Európai Tanács következtetéseiben, pontosabban a bővítési, stabilizációs és társulási folyamatról szóló nyilatkozataiban meghatározott kulcsterületeken; úgy véli, hogy az Unióval folytatott tárgyalások megkezdése pozitív lépés az ország szomszédaival jelenleg fennálló viták megoldása felé, és egyben további reformokat indíthat el az országban fennálló helyzet javítására;

4.  a Bizottság pozitív ajánlására és a magas szintű csatlakozási párbeszéd eredményeinek pozitív bizottsági értékelésére való tekintettel, ugyanakkor a visszaesés kockázatára figyelmeztetve sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Európai Tanács úgy döntött, nem ismétli meg 2012. decemberi határozatát, melyben arra a következtetésre jutott, hogy nagyrészt osztja a Bizottság álláspontját, előrebocsátotta, hogy a soron következő elnökség ideje alatt határozat születhet a csatlakozási tárgyalások megnyitásáról, és tudomásul vette, hogy a Bizottság vállalja az ennek lehetővé tételéhez szükséges valamennyi előkészítő munka elvégzését;

5.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozási tárgyalások megnyitásának további késedelme egyre nagyobb és kiszámíthatatlan költségekkel jár az ország és a regionális stabilitás szempontjából; felszólítja a kormányt és a Bizottságot, hogy végezzenek mennyiségi elemzést arról, milyen potenciális társadalmi és gazdasági költségei vannak az országban annak, illetve milyen országos és regionális következményekkel és kockázatokkal jár az, hogy a Tanács nem képes kitűzni a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját;

6.  kitart amellett, hogy valamennyi tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országgal saját érdemeik alapján kell foglalkozni;

7.  az ország előtt álló igen jelentős kihívások ellenére egyetért a Bizottság azon következtetésével, hogy az ország az uniós vívmányok tekintetében a jogharmonizáció magas szintjét érte el a csatlakozási folyamatban elért stádiumához képest, és hogy a koppenhágai kritériumok kellőképpen teljesültek ahhoz, hogy megkezdődhessenek a csatlakozási tárgyalások; megjegyzi, hogy az uniós eljárások értelmében új tagokat csak akkor vesznek fel, ha valamennyi követelménynek megfelelnek; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a jog érvényesüléséről, a demokráciáról és az emberi jogokról szóló 23. és 24. fejezetek megnyitása éppen azokon a területeken fogja előmozdítani az előrelépést, amelyekkel kapcsolatban egyes tagállamok aggályokat fogalmaztak meg;

8.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy támogassa az átvilágítási folyamatot, különösen a 23. és 24. fejezet tekintetében; úgy véli, hogy az átvilágítás lendületet ad a reformoknak, és segítségével az ország jobban tudja kezelni az általában a tagjelölt országok előtt álló kihívásokat, köztük a jogállamiság hatékonyságának fokozását, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformját, illetve az etnikumok közötti kohézió erősítését;

9.  üdvözli az ország stabilizációs és csatlakozási megállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak teljesítését és az uniós vívmányokkal való jogharmonizáció előrehaladott állapotát; felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a stabilizációs és társulási megállapodás második szakaszára történő átlépésre vonatkozó bizottsági ajánlásokat, az említett megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban;

10.  hangsúlyozza, hogy a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés az ország uniós csatlakozási folyamatának elengedhetetlen pillérei, ideértve az ország elnevezéséhez fűződő problémának az ENSZ keretében történő, tárgyalásokon alapuló és kölcsönösen elfogadható rendezését is; tekintettel az országban élő albán kisebbségre, valamint az egyéb szomszédos országokkal, elsősorban Görögországgal és Bulgáriával szemben fennálló, érzékeny kétoldalú vitákra, a Bizottsággal egyetértve ismételten megerősíti azon álláspontját, miszerint a csatlakozási folyamat során a kétoldalú kérdésekkel a lehető legkorábban, lehetőleg még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt kell foglalkozni, konstruktív és jószomszédi szellemben zajló, a közös európai jövőt szem előtt tartó intenzív és nyílt párbeszéd keretében; emlékeztet arra, hogy minden olyan gesztust, vitatott fellépést vagy nyilatkozatot el kell kerülni, amely hátrányosan érinthetné a jószomszédi kapcsolatokat; a három oldal, Athén, Szófia és Szkopje jószomszédi kapcsolatainak kialakítása érdekében konkrétabb eredményeket követel az együttműködés terén;

11.  egyetért a Bizottság azon megállapításával, amely szerint amennyiben az Európai Tanácsnak továbbra sem sikerül eredményeket felmutatnia az ország uniós csatlakozása tekintetében, veszélybe kerülhet az uniós bővítési folyamat hitelessége; hozzáteszi, hogy ez a sikertelenség azt is megnehezíti, hogy kialakuljon az Unióval kapcsolatos reformintézkedések ösztönzéséhez szükséges légkör; megjegyzi, hogy maga a csatlakozási folyamat is lendületet ad a reformok befejezésének;

12.  úgy véli, hogy azzal, hogy a két fél közel 20 éve nem képes kölcsönösen elfogadható, méltányos és tisztességes módon rendezni a névvitát, megkérdőjelezi magának a cél eléréséhez kialakított keretnek a hitelességét, amihez mindenképpen erőfeszítésekre van szükség; felhívja a figyelmet arra, hogy ez a helyzet az ENSZ-közvetítő minden erőfeszítése, illetve a feleknek a megoldás megtalálására irányuló valódi politikai akarata ellenére áll fenn; ismételten rámutat azonban arra, hogy az uniós csatlakozási folyamat hátráltatása céljából nem szabad eszközként a kétoldalú kérdéseket felhasználni;

13.  üdvözli ezzel kapcsolatban Matthew Nimetz ENSZ-különmegbízott földrajzi jelzőt tartalmazó összetett névvel kapcsolatos javaslatát, és úgy véli, hogy az megfelelő alapul szolgálhat a megegyezéshez, amennyiben a macedón nemzetiséget, identitást, kultúrát és nyelvet nem kérdőjelezik meg;

14.  felszólítja Görögországot, hogy – a Bizottság, a Tanács és a Parlament, valamint maga az ország érdekelt feleivel együttműködve – az uniós elnöki pozícióját használja ki arra, hogy új politikai lendületet adjon a névvita haladéktalan és kölcsönösen elfogadható rendezésére irányuló valódi és őszinte erőfeszítéseknek; tudomásul veszi a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló 2011. december 5-i ítéletét, úgy véli, hogy az ország vezetésének és az Uniónak ellentmondásmentesen fel kell vázolniuk a nyilvánosság számára annak előnyeit, hogy a kérdésről szóló népszavazás előtt megoldást találjanak; üdvözli az Evángelosz Venizélosz görög külügyminiszter és Laurent Fabius francia külügyminiszter közötti, az országgal foglalkozó találkozókat és tárgyalásokat, azt remélve, hogy ezek a névvita lehetséges megoldásával kapcsolatos jövőbeli pozitív fejleményeket jelzik;

15.  örömmel értesült arról, hogy kilenc hónap alatt öt jó hangulatú találkozóra került sor az ország és Bulgária munkacsoportjai között; úgy véli, hogy a két ország között felmerülő elmélyült történelmi, társadalmi és egyéb közös kérdéseket leginkább az ilyen szellemben folytatott párbeszédek során lehet megtárgyalni, ideértve a médiával, a jogrendszerrel és az egyéb hatóságokkal folytatott együttműködést is; jelentős lépések megtételét szorgalmazza a kétoldalú megállapodás mint e tekintetben megfelelő keret mihamarabbi elérése érdekében;

16.  ismételten aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi vitában történelmi érvek hangoznak el, és újólag pozitív lépések megtételére szólít fel a szomszédos uniós tagállamokkal közös események és személyiségek együttes megünneplése tekintetében, mivel ez hozzájárulna a történelem jobb megértéséhez és a jószomszédi kapcsolatok kialakulásához; bátorítja a történelemmel és oktatással foglalkozó közös szakértői bizottságok létrehozására irányuló kísérleteket, amelyek a tudományos együttműködést megerősítve és a fiatal generációk szomszédos népek iránti pozitív hozzáállását előmozdítva hozzájárulnának a történelem objektív értelmezéséhez; sürgeti a hatóságokat, hogy vezessenek be a történelem ideológiai értelmezésétől mentes olyan tananyagokat, amelyek a kölcsönös megértést kívánják elősegíteni;

17.  elismerését fejezi ki az országnak a regionális együttműködés terén továbbra is betöltött konstruktív szerepéért és a regionális együttműködéshez való pozitív hozzájárulásáért, és üdvözli az ország aktív részvételét a regionális kezdeményezésekben, köztük a közép-európai kezdeményezésben (CEI) és a migrációra, a menekültügyre és a menedékkérőkre vonatkozó regionális kezdeményezésben (MARRI); gratulál az országnak a délkelet-európai együttműködési folyamat (SEECP) elnökeként eltöltött időszak (2012. június – 2013. június) sikeres lezárásáért, és ezzel kapcsolatban üdvözli annak elősegítését, hogy a folyamat mindenre kiterjedjen, ami jelentősen hozzájárult a regionális együttműködés további erősítéséhez;

18.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyék fel az országot az új délkelet-európai makroregionális együttműködési megközelítés keretébe, az adriai és jón-tengeri makrorégióra vonatkozó stratégiai és transznacionális programba;

19.  kitart amellett, hogy a 2012. december 24-ei eseményeket követően felállított parlamenti vizsgálóbizottság ajánlásait a lehető legteljesebb mértékben meg kell valósítani amellett, hogy minden félnek be kell tartania az egyetértési megállapodást, mivel mindkét feltétel elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország visszatérjen az euroatlanti perspektívához; büszke a bővítésért felelős biztos és maga az Európai Parlament szerepére a 2013. március 1-jei megállapodás elérésében, ugyanakkor elismeri, hogy a kölcsönös konstruktív párbeszéd és együttműködés kialakítása, valamint a bojkottálás alkalmazásának visszautasítása a politikai pártok feladata annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kormányzat teljes körű, független jogalkotási felügyelete és az európai demokratikus normák megőrzése; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kormányzat és a politikai pártok – a politikai stabilitás fenntartása érdekében – egyaránt a kapcsolatok javításán dolgozzanak;

20.  üdvözli az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választási megfigyelő küldöttségének következtetéseit, melyek szerint a tavaszi helyhatósági választásokat hatékony módon bonyolították le; aggodalmát fejezi ki a médiatámogatás egyensúlyának kérdése, az adminisztratív erőforrások felhasználásával kapcsolatban az állami és a párttevékenységek közötti határok elmosódása, valamint az albániai Pustecből érkező szavazók nyilvántartásba vételével kapcsolatban bejelentett szabálytalanságok miatt; támogatja a kormány elkötelezettségét az EBESZ/ODIHR választási reformra irányuló ajánlásainak teljes körű betartása mellett; hangsúlyozza, hogy a politikai pártok átlátható finanszírozása és elszámoltathatóságának növelése érdekében további erőfeszítésekre van szükség; fellépést sürget az ellen, hogy a választási kampányok során elmosódjanak az állami és a párttevékenységek közötti határok, valamint szorgalmazza a szavazói nyilvántartás ellenőrzésére vonatkozó, pártok közötti megállapodás garantálását;

21.  hangsúlyozza, hogy a közigazgatás professzionalizmusát és függetlenségét minden szinten megvalósuló szakpolitikai fejlesztésekkel biztosítani kell; nyugtázza, hogy a közalkalmazottakra, illetve a köztisztviselőkre vonatkozó törvényeket a parlament 2014. január 8-án első olvasatban elfogadta; fontosnak tartja, hogy az új jogi keret az átláthatóság, valamint az érdemen alapuló és kiegyensúlyozott képviselet alapelveit is tartalmazza; felszólítja a kormányt, hogy – a közkiadások és a közbeszerzések területéhez hasonlóan – folytassa a fentiekkel kapcsolatosan szükséges reformokat is, mivel annak pozitív hatásai lesznek a kormányzás minőségére;

22.  sürgeti a demokrácia elmélyítését a költségvetés decentralizálására irányuló határozott lépések révén, sajnálatát kifejezve e költségvetés múlt évi csökkentése miatt, várakozással tekintve azonban a decentralizáció helyzetéről szóló felméréssel kapcsolatos jelentésre, üdvözölve továbbá az önkormányzatok központi költségvetésében szereplő bevételek egyre nagyobb arányát a helyi önkormányzatok iránti tisztelet megerősítésére irányuló további fellépéseken keresztül, különösen azokban az esetekben, amelyekben a helyi szinten irányító pártok nemzeti szinten nincsenek hatalmi pozícióban;

23.  üdvözli a régióbeli többi ország által az európai integrációs folyamatban elért eredményeket, ugyanakkor aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a csatlakozási tárgyalások megnyitásának további késedelme túlzott egyenlőtlenséget teremthet ezen a téren a régióban, ami tovább veszélyeztetheti az etnikumok közötti jó kapcsolatokat, és azt az érzetet keltheti minden macedón állampolgárban, hogy „lemaradásban van”; elítéli az ultranacionalizmus minden formáját az összes országban; diszkriminációellenes politikákat és toleranciát szorgalmaz a társadalomban, vallási, etnikai és nyelvi hovatartozástól függetlenül;

24.  támogatja az ohridi keretmegállapodás felülvizsgálatának lezárására és ajánlásai végrehajtásának megkezdésére irányuló bizottsági felszólítást;

25.  megjegyzi, hogy az országban élő albán lakossággal folytatott politikai párbeszéd további erősítése jelentősen hozzájárul a regionális stabilitáshoz és együttműködéshez;

26.  sürgeti a kormányt, a médiát, a tudományos közösséget, a civil társadalmat és minden érintett érdekelt felet, hogy egyértelműen jelezzék a nyilvánosság felé, hogy a nemzeti hovatartozáson alapuló diszkriminációt – többek között az igazságszolgáltatási rendszer, a média, a foglalkoztatás és a szociális lehetőségek tekintetében – nem tűrik el az országban; hangsúlyozza e fellépések fontosságát a különböző etnikai közösségek integrációja, valamint az ország stabilitása és európai integrációja szempontjából;

27.  sajnálja, hogy nem történtek újabb előrelépések az integrált oktatás terén, valamint hogy nem finanszírozzák az integrált oktatásra vonatkozó stratégia végrehajtását; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fiatalok egyre kevésbé sajátítják el tökéletesen egymás nyelvét; fellépést sürget ebben a kérdésben annak érdekében, hogy elkerüljék az elkülönülés fokozódását, valamint az iskoláskorú gyermekek közötti, esetlegesen etnikai alapú konfliktusokat; ugyanakkor hangsúlyozza a nem kötelező és befogadó jellegű kétnyelvű oktatás előmozdításának jelentőségét; továbbra is aggodalmát fejezi ki a roma tanulók iskolai elkülönítése miatt;

28.  úgy véli, hogy a helyes demokratikus normáknak megfelelő népszámlálás lebonyolítása előtt álló akadályokat – átmeneti megoldásként – a népesség-nyilvántartás kialakításával részben meg lehet szüntetni;

29.  sajnálatát fejezi ki az ország médiaszabadsággal kapcsolatos hírnevének romlása miatt; osztja a Bizottság azzal kapcsolatos aggodalmait, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a politikai befolyástól mentes, sokszínű és plurális média révén történő biztosítása jelentős kihívást jelent az ország számára; rámutat ezzel kapcsolatban, hogy a médiapluralizmus hiánya részben a kormányhirdetéseknek tudható be; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a közszolgálati műsorszolgáltatás függetlenségét és fenntarthatóságát, arra ösztönözve a hatóságokat, hogy a médiatörvény tervezetébe építsenek be erre vonatkozó biztosítékokat; úgy véli, hogy a jelenlegi médiatörvény-tervezettel kapcsolatban további konzultációkat és párbeszédeket kellene folytatni, ezzel biztosítva, hogy egy ilyen jelentős reformot csak az ország újságírói közösségének széles körű támogatásával vigyenek véghez; rámutat, hogy a kormányzat és a médiaközösség közötti bizalom helyreállításához és újraépítéséhez több erőfeszítésre van szükség; támogatja az ország médiaintézetének a civil társadalom és a média közötti kapcsolatok fokozásáról szóló „fehér könyv” kiadására irányuló, uniós támogatású kezdeményezését; kiemeli, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a médiában dolgozók jogainak és függetlenségének védelme érdekében; hangsúlyozza a média tulajdonviszonyainak tekintetében az átláthatóság szükségességét;

30.  felhívja a figyelmet a kormány és az újságírók szövetsége közötti kerekasztal-tárgyalásokon – az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó különleges képviselője szakmai tudásának felhasználásával – elért eredményekre, és úgy véli, hogy a szükséges előrelépésekhez vezető elsődleges mechanizmusnak továbbra is a kerekasztal újbóli összehívásának, annak a véleménynyilvánítás szabadságára irányuló menetrendje végrehajtásának, valamint az újságírók megfelelő munkakörülményei kialakításának kell lennie; elismeri, hogy a véleménynyilvánítás teljes szabadsága csak olyan társadalomban érhető el, ahol létezik az információhoz való nyilvános hozzáférés joga, és ahol teret biztosítanak az értelmes nyilvános vitának;

31.  mindazonáltal úgy véli, a bebörtönzött újságíró, Tomislav Kezarovski közelmúltbeli ügye és más ügyek – amelyben kizárólag az emberi jogok európai egyezménye keretében eljáró független bíróság dönthet – aggályokat vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy az országban esetleg szelektív igazságszolgáltatás működik, amelynek megelőzésére minden illetékes hatóságnak hatékony intézkedéseket kell tennie;

32.  tudomásul veszi az új lusztrációs törvényt, mindamellett felhívja a figyelmet a Velencei Bizottságnak és a Helsinki Bizottságnak a törvény alkotmányosságával és az azzal való lehetséges visszaéléssel kapcsolatosan kifejtett aggodalmaira;

33.  szorgalmazza az adatellenőrzési bizottság mandátumának megerősítését azáltal, hogy a hírszerző és kémelhárító szolgálatoktól származó összes szükséges dokumentumot állandó jelleggel e bizottsághoz átirányítják;

34.  megerősíti a civil társadalom felhatalmazásával kapcsolatos korábbi állásfoglalásából származó ajánlásokat; sürgeti a kormányt, hogy ismerje el a civil társadalom fontos szerepét és a politikai vita terén általa nyújtott hozzáadott értéket, és felhívja, hogy aktívan vonja be a civil társadalmi szervezeteket a politikai döntéshozatalra vonatkozó párbeszédbe; kiemeli, hogy a civil társadalmi szervezetek létfontosságú szerepet játszhatnak az uniós integrációs folyamat átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és inkluzívabbá tételében; javasolja, hogy nyújtsanak támogatást a civil társadalom kezdeményezéseihez; üdvözli a civil társadalom bevonását az Igazságügyi Minisztérium által létrehozott, 23. fejezettel foglalkozó munkacsoport munkájába, és a többi minisztériumot is e példa követésére bátorítja; ösztönzi azon javaslat méltányos megfontolását, miszerint válasszanak ki civil társadalmi szervezeteket az uniós vívmányokkal kapcsolatos nemzeti program alapján létrehozott összes munkacsoportban való részvételre;

35.  sajnálattal állapítja meg, hogy a lassan halad a civil társadalommal való együttműködésre vonatkozó második kormányzati stratégia és annak cselekvési tervének végrehajtása, és aggodalmának ad hangot az ezzel kapcsolatos komoly késedelmeknek; aggályosnak tartja a stratégia melletti elköteleződés hiányát, valamint a civil társadalomnak nyújtott költségvetési támogatás átláthatatlanságát; úgy véli, hogy a nyílt kormányzati partnerség, amely mellett az ország elkötelezte magát, megfelelő keretet nyújthat a helyzet javításához; üdvözli és bátorítja a civil társadalmi részvétel értékelésére vonatkozó, a Bizottság 2012. szeptember 12-i, „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei” című közleményében (COM(2012)0492) leírt mutatók alkalmazását;

36.  ismételten felszólítja a Bizottságot és a kormányt, hogy állapodjanak meg abban, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) következő programozási időszakában különítsenek el egy minimális kvótát annak biztosítására, hogy az eszköz 15%-át a nem állami szereplők támogatására fordítsák, illetve hogy a civil szervezeteknek nyújtott technikai segítségnyújtást maga a civil társadalom szervezze meg; szorgalmazza továbbá, hogy az IPA II-t az annak megvalósítását célzó erőfeszítések támogatására is bevessék, hogy az ország saját költségvetésének 9%-át decentralizált és helyi önkormányzatokon keresztül juttassák célba;

37.  elismerését fejezi ki az országnak a korábban vállalt reformokért, amelyek összhangba hozták a nemzeti jogi keretet a nemzetközi normákkal; sürgeti, hogy az ország növelje az Igazságügyi Tanács átláthatóságát annak érdekében, hogy egyre kevésbé tűnjön úgy, hogy az befolyásolás és nyomás alatt működik; felkéri a Bizottságot, hogy az elért eredményekről szóló jövőbeli jelentéseiben tekintse át és elemezze az Emberi Jogok Európai Bírósága által az országgal kapcsolatban hozott ítéletek tiszteletben tartását;

38.  üdvözli az igazságszolgáltatás professzionalizmusának, függetlenségének és hatékonyságának javítását célzó tevékenységeket, azaz a Bírák és Ügyészek Akadémiáját végzett bíró- és ügyészjelöltek felvételét, 2013 első felében a bíróságok pozitív ügylezárási arányának fenntartását, valamint az ügyhátralék további csökkenését; az igazságszolgáltatás egyesítésére szólít fel az igazságügyi rendszer kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának szavatolása érdekében;

39.  különösen szorgalmazza a korrupció megelőzéséért felelős állami bizottság, a belügyminisztérium korrupcióellenes egysége, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó államügyészi hivatal és az állami számvevőszék költségvetés, anyagi és humán erőforrások tekintetében való megerősítését; továbbra is hangsúlyozza a magas szinten elkövetett korrupciós ügyek középpontba állításának, valamint a vagyontárgyak lefoglalását és elkobzását elrendelő végzések nagyobb arányú alkalmazásának szükségességét, és további erőfeszítések megtételét sürgeti a magas szintű ügyekben hozott ítéletek nyilvántartásának létrehozása érdekében; felhívja a független civil társadalmi szervezeteket és a médiát, hogy tárja fel a korrupciós eseteket, és támogassa a független és pártatlan nyomozásokat és tárgyalásokat; üdvözli a korrupció megelőzéséért felelős állami bizottságnak a korrupció elleni küzdelem megelőzésére irányuló, az UNDP által támogatott erőfeszítéseit, amelyek keretében kísérletképpen kilenc önkormányzatban átfogó feddhetetlenségi rendszert vezetnek be; támogatja a nemzeti hatóságoknak a korrupció megelőzéséről szóló törvény módosítására, a feddhetetlenségi rendszerrel kapcsolatos koncepció egész országra való kiterjesztésére, valamint a visszaélést jelentő személyek szisztematikus és intézményi védelmére irányuló szándékát;

40.  megjegyzi, hogy a nemzeti hírszerzési adatbázis működőképessé tételére irányuló tevékenységek még mindig folyamatban vannak, és arra ösztönzi az ország hatóságait, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció, a csalás, a pénzmosás és más súlyos bűncselekmények, köztük a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem teljes körű támogatása érdekében gyorsítsák fel ilyen irányú erőfeszítéseiket, és a lehető legrövidebb időn belül hozzák létre a szervezett bűnözés elleni nemzeti koordinációs központot;

41.  aggodalmának ad hangot az előzetes letartóztatás elterjedtsége és hossza, valamint a fogva tartottak körülményei miatt; felhívja a figyelmet a tüntetésekkel kapcsolatos aránytalan rendőri fellépésekre; szorgalmazza, hogy a közrend fenntartására irányuló erőfeszítések arányosak legyenek, és tartsák tiszteletben a gyülekezési szabadságot;

42.  üdvözli az új gyermek-igazságügyi törvényt, és szorgalmazza a végrehajtásához szükséges források rendelkezésre bocsátását; továbbra is sajnálatát fejezi ki az egészségügyi és oktatási szolgáltatások hiánya miatt a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben;

43.  üdvözli az intézményi gondozásban lévő gyermekek számának csökkenését, ugyanakkor továbbra is aggodalmát fejezi ki az intézményekben maradó, fogyatékossággal élő gyermekek magas száma miatt; szorgalmazza a gyermekvédelmi rendszer további reformját és a hátrányos helyzetű családok támogatása érdekében a Szociális Munkaközpontok kapacitásainak megerősítését;

44.  üdvözli a Nemzeti Ifjúsági Tanács megalakítását, valamint az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a Tanács széles körű, politikailag pártatlan testület legyen, amely az Európai Ifjúsági Fórum teljes körű tagja; felkéri az ország Ifjúsági és Sporthivatalát, hogy teljes körűen támogassa a fórum tevékenységét és vegyen részt abban;

45.  ösztönzi a kormányt, hogy biztosítson elegendő emberi és pénzügyi erőforrást a megkülönböztetéssel szembeni védelem bizottsága és az Esélyegyenlőségi Minisztérium megkülönböztetésellenes osztálya számára; intézkedéseket szorgalmaz az egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos tudatosító tevékenység fokozására;

46.  örömmel látja, hogy az elmúlt tizenkét hónapban ellene elkövetett öt különböző támadást követően Skopjéban újra megnyílt az LMBTI-központ; üdvözli az ország megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó bizottságának a tankönyvekben megnyilvánuló homofóbia elleni ajánlásait, és ezek szélesebb körű alkalmazására szólít fel; különösen szorgalmazza a foglalkoztatás során a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmát; sajnálatosnak tartja, hogy a megkülönböztetésellenes jogszabályok még mindig nincsenek összhangban az uniós joganyaggal; ismételten felszólít e jogszabályok módosítására annak érdekében, hogy azok teljes mértékben feleljenek meg az uniós joganyagnak; elítéli az LMBTI-közösség elleni erőszak valamennyi megnyilvánulását, és felszólítja az ország valamennyi politikai vezetőjét és a szélesebb társadalom szereplőit, hogy ők is ítéljék el azt; szorgalmazza az ilyen erőszak elkövetőinek bíróság elé állítását; emlékezteti a kormányt és a politikai pártokat a befogadó és toleráns kultúra megteremtésével kapcsolatos felelősségükre;

47.  sürgeti a hatóságokat, hogy módszeresen gyűjtsenek adatokat a kirekesztett és a társadalom peremére szorult csoportokról, köztük az utcagyerekekről, a roma gyermekekről és a fogyatékossággal élő személyekről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozóan nem gyűjtenek adatokat; továbbra is aggodalmának ad hangot a sajátos nevelési igényű tanulók számára fenntartott iskolákban tanuló roma gyermekek száma miatt, üdvözli viszont a roma gyermekek középfokú tanulmányai befejezésének segítésére létrehozott állami ösztöndíjrendszert;

48.  továbbra is aggodalmának ad hangot a romák folytatódó diszkriminációja miatt; ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a roma nők etnikai és nemi hovatartozásuk alapján kétszeres megkülönböztetést szenvednek el, amihez túlnyomórészt szegénység is társul; aggodalommal tölti el, hogy ez a régóta ismert kettős diszkrimináció elterjedt, rutinszerű és mindent átható; felhívja a hatóságokat, hogy törjék meg ezt a sémát, és határozottan sürgeti a roma integrációra vonatkozó stratégia végrehajtását, valamint a romák egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, munkavállaláshoz, lakhatáshoz és szociális jóléti rendszerhez való hozzáférésének biztosítására irányuló fellépéseket;

49.  határozottan sürgeti a kormányt, hogy oldja meg a személyes okmányokkal nem rendelkező roma személyek problémáját;

50.  felhívja a kormányt, hogy fokozza a Koszovóból érkező roma és askáli menekültek helyzetének javítására irányuló erőfeszítéseit;

51.  örömmel látja, hogy az ország 81 polgármestere között a női polgármesterek száma nulláról négyre emelkedett, valamint üdvözli a parlamentben helyet foglaló nők számának emelkedését is, ami összhangban áll a nemek részvételére vonatkozó kvótával; mindemellett aggodalmának ad hangot a nőknek a politikai döntéshozatalból való önkéntes kivonulása miatt, ami ismétlődő gyakorlattá vált; üdvözli a munkajogi változásokat, amelyek révén a várandós vagy gyermekágyas nők fokozottabb jogi védelemben részesülnek, aggodalmának ad viszont hangot a nők körében tapasztalható magas munkanélküliségi arány miatt; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia elfogadását, ugyanakkor megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséget célzó állami mechanizmusok még mindig nem működnek megfelelően, és felhívja a kormányt, hogy javítsa ezek működését, és növelje az e mechanizmusokhoz kapcsolódó humán és pénzügyi erőforrásokat; felhívja a hatóságokat, hogy az összes szakpolitikai területen biztosítsák a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesítését, és segítsék elő a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ismeretek bővítését és fokozzák az erre vonatkozó kezdeményezések támogatását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a terhességmegszakításról szóló törvény jelentős módosításait a parlament gyorsított eljárással, szélesebb körű nyilvános vita nélkül fogadta el;

52.  elismerését fejezi ki a kormánynak a makrogazdasági stabilitás fenntartásáért, és üdvözli a növekedés újraindulását; megjegyzi azonban, hogy a jövedelmek felzárkózása lassú, és osztja az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy tartható-e az államháztartási hiány 2016-ig 2,6%-ra történő csökkentésére irányuló célkitűzés, illetve hogy hogyan valósul meg majd az államháztartás konszolidációja;

53.  üdvözli a 2013 első negyedévében bekövetkezett, 2012 ugyanazon negyedévéhez képest reálértéken 2,9%-os GDP-növekedést; tudomásul veszi a munkaerőpiacon mutatkozó, tendenciaszerű pozitív változásokat, miszerint 2013 első negyedévében a foglalkoztatottak száma az előző év ugyanazon negyedévéhez képest 3,9%-kal nőtt, amihez a munkanélküliek számának 4,2%-os éves szintű csökkenése párosul; üdvözli, hogy a Világbank „Doing Business” című jelentése szerint az ország benne van a világ 10 vezető országa között, amelyek az üzleti és szabályozási környezet alakítása terén a legnagyobb előrehaladást érték el;

54.  üdvözli, hogy a Bizottság külön párbeszédet kíván indítani a foglalkoztatási és szociális politikáról az országgal és a régió egyéb országaival; ösztönzi az ILO-egyezményekkel teljes mértékben összhangban álló, korszerűsített munkajog biztosítására irányuló intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az ország ratifikálta az ILO 8 fő munkajogi egyezményét; szorgalmazza, hogy fejlesszék a szociális partnerek kapacitását, és garantálják a munkavállalói és szakszervezeti jogokat; osztja az azzal kapcsolatos aggodalmat, hogy továbbra is a magas munkanélküliség, különösen a veszélyeztetett csoportok, köztük a fiatalok és a nők munkanélkülisége jelenti az egyik legsürgetőbb feladatot a kormány számára, és a szegénység, a fiatalok körében tapasztalható nagyarányú munkanélküliség és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatos fellépés fokozására szólít fel;

55.  tudomásul veszi az ország hatóságai által elfogadott intézkedéseket a magas növényvédőszer-tartalmú mezőgazdasági termékek uniós tagországokba történő exportálásának közelmúltbeli esetei kapcsán; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy fokozzák az ellenőrzéseket, és hatékonyabban kövessék nyomon az országban az uniós növény-egészségügyi előírások végrehajtását;

56.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ország még nem rendelkezik átfogó éghajlat-változási politikával, bár nemzetközi szinten csatlakozik az uniós állásfoglalásokhoz; elvárja, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos jogszabályok végrehajtása érdekében a kormány elfogadja a közigazgatási kapacitás megerősítéséhez szükséges intézkedéseket;

57.  rámutat, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség a környezetvédelem területén, különösen a vízminőség, a természetvédelem, a vadon élő állatok és növények védelme, az ipari szennyezés csökkentése és a kockázatkezelés terén; ösztönzi az e területekre vonatkozó jogszabályok végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az igazgatási kapacitás megfelelő megerősítése nélkül nem érhető el jelentős haladás; felhívja a kormányt, hogy e tekintetben tegye meg a szükséges intézkedéseket;

58.  bátorítja a kormányt, hogy az energiaágazatban az Energiaközösség keretében folytassa az együttműködést az Unióval;

59.  rámutat, hogy a megújuló energiák tekintetében az ország – többek között a megterhelő adminisztratív eljárásoknak és a villamosenergia-áraknak köszönhetően – kevéssé használja ki a lehetőségeit; felhívja ezzel kapcsolatban a hatóságokat, hogy annak érdekében, hogy 2014 elejére teljesítsék az Energiaközösség által a megújuló energiáról szóló irányelv teljes körű végrehajtására vonatkozóan előírt kötelezettséget, ezen a területen fokozzák erőfeszítéseiket;

60.  ismételten hangsúlyozza, hogy a nyugat-balkáni országok tekintetében támogatja a vízumliberalizációt mint ezen országok európai integrációs folyamatának fontos építőelemét; felhívja a tagállamokat, hogy rövidítsék le a nyugat-balkáni országoknak a schengeni térségen belül vízummentes utazásra jogosult polgáraira vonatkozó menekültügyi eljárásokat, ami hatékony eszköz lehet a menedékjog iránti megalapozatlan kérelmek számának csökkentésére, ugyanakkor továbbra is biztosítja a kérelmezők számára annak jogát, hogy ügyüket egy átfogó személyes beszélgetésen ismertessék;

61.  ismételten rámutat, hogy megfelelő egyensúlyt kell fenntartani az illegális migráció elleni küzdelem során alkalmazott jogszerű intézkedések és az etnikai alapú profilalkotás és más olyan intézkedések elkerülése között, amelyek a szabad mozgáshoz való megfelelő jogok tekintetében potenciálisan diszkriminatívak lehetnek; elismerését fejezi ki a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos regionális együttműködésért; határozottan szorgalmazza a jelenlegi uniós vízumliberalizációs rendszer fenntartását; úgy véli, hogy az országot „biztonságos származási országnak” kell nyilvánítani, ami lehetővé teszi a kérelmek gyorsabb feldolgozását; felhívja a kormányt, hogy tartsa fenn a szomszédos országokkal fennálló liberális vízumrendszert, valamint a kisebbségek szociális és gazdasági helyzetének javítása érdekében fokozza az erőfeszítéseket, és akadályozzon meg minden megkülönböztetést vagy negatív intézkedést, például az utazási korlátozásokat olyan személyekkel szemben, akiknek az EU-ban benyújtott menedékkérelmét elutasították;

62.  tudomásul veszi a kormánynak a helyi közúti infrastruktúra újjáépítésére irányuló erőfeszítéseit az országban, amelyek célja az alternatív turizmus fejlesztése és a polgárok életminőségének javítása; e tekintetben arra bátorítja az országot, hogy dinamikusabb megközelítést alkalmazzon az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) keretében zajló regionális fejlesztési projektekben, ami elmélyíti a határokon átnyúló együttműködést és a régióbeli országok közötti kapcsolatokat, valamint hogy vegyen részt a Délkelet-Európát a kontinens többi részével összekötő korszerű és ökohatékony vasúti rendszer kifejlesztésében; szorgalmazza a közlekedéspolitikával kapcsolatos további előrehaladást és annak az uniós vívmányokkal való összehangolását;

63.  tudomásul veszi az ország és Bulgária közlekedési minisztereinek találkozóját, amire 2013. november 28-án Szófiában került sor, és reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a két ország közötti vasúti összeköttetés befejezésére irányuló, a találkozón is megerősített kötelezettségvállalások hamarosan teljesülnek, ami új gazdasági perspektívákat nyit a régió számára;

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ország kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0453.