Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) preambulumára, nevezetesen a második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik preambulumbekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdésére, valamint 6. és 7. cikkére, valamint az EUSZ és az EUMSZ az alapvető jogok előmozdításához és védelméhez kapcsolódó cikkeire,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel az 1996-ban felülvizsgált Európai Szociális Chartára, valamint a Szociális Jogok Európai Bizottságának esetjogára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-egyezményekre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az Unió is részes fele, csaknem valamennyi tagállamával együtt,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2012. október 27-én elfogadott, a rendkívüli szegénységre és az emberi jogokra vonatkozó iránymutatásokra (A/HRC/21/39),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke – az Unió alapértékeinek tiszteletben tartása és előmozdítása” (COM(2003)0606), „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról”(COM(2010)0573) és „Az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembevételére vonatkozó gyakorlati útmutatás” (SEC(2011)0567) című közleményeire,

–  tekintettel a Tanácsnak az Európai Unió Alapjogi Chartája végrehajtását célzó fellépéseiről és kezdeményezéseiről szóló, a Tanács által 2011. május 23-án elfogadott tanácsi következtetésekre, valamint a Tanács előkészítő szerveinél az alapvető jogoknak való megfelelés ellenőrzése céljából követendő módszertani lépésekről szóló tanácsi iránymutatásokra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2013-as bizottsági jelentésre (COM(2013)0271) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel az uniós polgárságról szóló, „Az uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című „2013. évi jelentésre (COM(2013)0269),

–  tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra(2),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173), és a 2011. június 24-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című bizottsági közleményre (COM(2013)0454), valamint a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2013)0460),

–  tekintettel a 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről(3),

–  tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(4), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(5), valamint a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának határozataira és ítélkezési gyakorlatára, valamint a nemzeti alkotmánybíróságok ítélkezési gyakorlatára, amelyek a nemzeti jog értelmezésekor a Chartát hivatkozási alapnak tekintik,

–  tekintettel José Manuel Barrosónak az Unió helyzetéről szóló, az Európai Parlamentben 2013. szeptember 11-én elmondott beszédére, valamint Viviane Redingnek az Európai Unióról és a jogállamiságról szóló, az Európai Politikai Tanulmányok Központjában (CEPS) (Brüsszel) 2013. szeptember 4-én elmondott beszédére,

–  tekintettel Németország, Dánia, Finnország és Hollandia külügyminisztereinek 2013. március 6-án a Bizottság elnökéhez, José Manuel Barrosóhoz intézett levelére, amelyben olyan mechanizmus létrehozását kérik, amely elősegíti a tagállamokban az alapvető értékek tiszteletben tartását,

–  tekintettel az alapvető jogokról és a jogállamiságról szóló, 2013. június 6-7-i tanácsi következtetésekre és az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2012. évi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Tanács ír elnöksége által 2013. május 9-én és 10-én „Az egyenlő polgárok Európája: egyenlőség, alapvető jogok és jogállamiság” címmel megrendezett konferencia következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2013. június 7-i, „A jogállamiság előmozdítása az EU-ban” című 4. éves szimpóziumára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének értékeléséről szóló, 2013. szeptember 13-i tanácsi következtetések tervezetére,

–  tekintettel az FRA tevékenységeire, éves jelentéseire, tanulmányaira és véleményeire, és különösen az alapvető jogok uniós helyzetéről szóló 2012. évi éves jelentésre,

–  tekintettel az FRA, az UNDP, a Világbank és az Európai Bizottság „A romák helyzete 11 EU-tagállamban – Felmérési eredmények röviden” című, 2012. májusban közzétett együttes jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogainak védelméért felelős különleges előadójának 2013. áprilisban közzétett, az EU külső határigazgatásáról és annak a migránsok emberi jogaira gyakorolt hatásáról szóló jelentésére,

–  tekintettel a nem kormányzati szervezetek (NGO) emberi jogokról szóló jelentéseire és tanulmányaira, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által e tárgyban kért tanulmányokra, és különösen „Az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság közötti háromoldalú kapcsolat az Unióban – az EU koppenhágai mechanizmusa felé” című tanulmányra,

–  tekintettel az alapvető jogokról és az emberi jogokról szóló állásfoglalásaira, különösen „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás” című, 2010. december 15-i állásfoglalására(8), valamint „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2010–2011)” című, 2012. december 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EU-ban, és különösen Olaszországban a véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadsága (az alapjogi charta 11. cikkének (2) bekezdése) megsértésének kockázatairól szóló, 2004. április 22-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló 2005. június 8-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a romák etnikai alapon történő olaszországi összeírásáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván törvényről szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a romák helyzetéről és az Európai Unión belüli szabad mozgásról szóló, 2010. szeptember 9-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „A szólásszabadság megsértése és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés Litvániában” című, 2011. január 19-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a magyar médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a homofóbia elleni európai küzdelemről szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem erősítéséről szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (záró jelentés)” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című, 2013. július 3-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel 2012. szeptember 11-i, „Foglyok CIA általi állítólagos szállítása és illegális fogva tartása az európai országokban: az Európai Parlament TDIP bizottsága által készített jelentés nyomon követése” című állásfoglalására(24), és az annak nyomon követéséről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. április 7-i egyezményére,

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i(27), valamint az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló 2013. február 6-i(28) állásfoglalására,

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2012-ben” című I. és II. munkadokumentumokra (előadó: Louis Michel),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által 2013. november 5-én, „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban: hogyan lehet megszilárdítani az alapvető jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot az EU-ban?” címmel tartott meghallgatásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0051/2014),

A.  mivel az európai integráció olyan politikai projekt, amely a II. világháború hamvaiból, valamint a totalitariánus rezsimek által az emberekkel szemben alkalmazott üldöztetés és elnyomás nyomdokain született meg azzal a céllal, hogy az európai államokban megszilárduljon a demokrácia és a jogállamiság, hogy tiszteletben tartsák, megvédjék és előmozdítsák az emberi jogokat és az alapvető jogokat, a kisebbségek egyenlőségét és védelmét, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye (EJEE)és az emberi jogokkal és alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos egyéb eszközök alapján, és bármilyen önkényuralmi rendszer visszatérését megakadályozzák;

B.  mivel az Európai Unió középpontjában az egyénnek, a polgárnak vagy lakosnak kell állnia, és mivel az alapvető jogok megvédik az egyént attól, hogy a – bármilyen szintű – hatóságok magánélete, jogai és szabadságjogai tekintetében ügyeibe beleavatkozzanak, visszaélést kövessenek el, vagy erőszakot alkalmazzanak; és mivel az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok, a demokrácia, valamint az uniós szerződésekben és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi eszközökben (az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, az emberi jogok európai egyezményében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában stb.) foglalt értékek és elvek tiszteletben tartásának és előmozdításának kell az európai integráció középpontjában állnia;

C.  mivel az Európai Unió olyan alapvető vívmányt dolgozott ki, amelynek célja, hogy különösen a koppenhágai kritériumok kidolgozásán, a 2., 6. és 7. cikk EUSZ-ba való felvételén, az Alapjogi Chartán, az emberi jogok európai egyezményéhez való kötelező csatlakozáson, valamint a tagállamok megfelelő nemzeti jogi rendelkezésein keresztül biztosítsa az alapvető jogok tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását;

D.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével a Charta értékeket és elveket alakított át kézzelfogható és érvényesíthető jogokká, és mivel a Lisszaboni Szerződéssel azonos értékű Charta az uniós jog végrehajtása keretében jogilag kötelező erejűvé vált az EU intézményei, szervei és ügynökségei, valamint a tagállamok számára;

E.  mivel mind az uniós intézményekben, mind a tagállamokban szükség van az alapvető jogok valódi kultúrájának létrehozására, ösztönzésére és megerősítésére, különösen akkor, amikor ezek az intézmények és országok uniós jogszabályokat alkalmaznak és hajtanak végre, akár az unión belül, akár harmadik országok viszonylatában; mivel ezen értékek és elvek érvényesülésének – többek között – a Chartában garantált alapvető jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésén kell alapulnia már egészen a jogalkotási javaslatok kidolgozásától kezdődően; mivel egyéb szempontok nem élvezhetnek elsőbbséget ezen alapvető jogok tiszteletben tartásával és biztosításával szemben, mert ez – különösen a harmadik országokkal meglévő kapcsolataiban – hiteltelenné tenné az Európai Uniónak az emberi jogok területén betöltött szerepét, valamint a róla kialakult képet;

F.  mivel az Európai Unió a kölcsönös bizalom és azon vélelem alapján működik, hogy az uniós tagállamok az EJEE-ben és az Alapjogi Chartában rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődése és a kölcsönös elismerés elve működésének vonatkozásában;

G.  mivel a kölcsönös elismerés elve olyan helyzetet teremt, amelyben a személyek egyik joghatóságból a másikba vihetők át anélkül, hogy a vonatkozó határozatok előzetes emberi jogi ellenőrzését elvégeznék;

H.  mivel az Európai Bíróság a C-411/10 sz. és C-493/10. sz. egyesített ügyekben hangsúlyozta, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos vélelemnek megdönthetőnek kell lennie, és ezért a bíráknak ellenőrizniük kell, vajon kell-e komolyan tartani attól, hogy rendszeres zavarok tapasztalhatók a másik tagállamok igazságszolgáltatási rendszerében;

I.  mivel következésképpen biztosítani kell, hogy a nemzeti hatóságok kellő bizonyítékkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy tájékozottan hozhassanak döntést arról, hogy tapasztalhatók-e vagy sem rendszeres zavarok más tagállamok igazságszolgáltatási rendszerében;

J.  mivel a korrupció társadalmi károkat okoz és az alapvető jogok megsértéséhez vezet, mivel azt a szervezett bűnözői csoportok más súlyos bűncselekmények – pl. emberkereskedelem – elkövetésére használják; mivel a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer elengedhetetlen a jogállamiság szempontjából, valamint az európai polgárok alapvető jogai és polgári szabadságjogai védelmének biztosításához;

K.  mivel az Európai Unió nemcsak gazdasági és pénzügyi válságon megy keresztül, hanem demokratikus és alkotmányos válságon is, ahogyan azt az egyes tagállamokban a közelmúltban történt események is mutatták, és mivel ezek a feszültségek rávilágítottak az e válság leküzdéséhez szükséges megfelelő eszközök hiányára, valamint a politikai akarat hiányára és a jelenlegi Szerződésekben foglalt, nyomon követésre, értékelésre és szankcionálásra szolgáló mechanizmusok, és különösen az EUSZ 2. és 7. cikkében foglalt előírások alkalmazásával kapcsolatos nehézségekre is;

L.  mivel az Európai Parlament több alkalommal szót emelt azon mechanizmusok megerősítése érdekében, amelyek célja az EUSZ 2. cikkében kimondott uniós értékek tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítása, valamint felhívott az Unión és a tagállamokon belüli válsághelyzetek kezelésére, és mivel jelenleg vita folyik egy új mechanizmus létrehozásáról, amelyben a Bizottság, a Tanács és a tagállamok csatlakoznak a Parlamenthez és a nem kormányzati szervezetekhez;

M.  mivel az Alapjogi Ügynökség a 2012-es, „Az Európai Unió mint értékközössége: az alapvető jogok védelme válság idején” című éves jelentésének központi szakaszában hangsúlyozta, hogy a 2. cikk szerinti értékek és az ezekből következő jogi kötelezettségek egységes értelmezése ezért olyan törekvés, amely az Unión belül rendszeres párbeszéd bevezetését teszi szükségessé;

N.  mivel a Bizottság jelezte, hogy meg kívánja erősíteni a jogállamiságot az Európai Unióban, valamint hogy a jelenlegi EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének keretében javasolhatná felszólító levelek alkalmazását; mivel a Bizottság a Szerződések módosításának szükségességét is felvetette és bejelentette, hogy 2013 végéig, illetve 2014 elején módosításokat javasolhat annak érdekében, hogy a választások alkalmával vitát szervezzenek (többek között a 7. cikkről) és konszenzust keressenek ezekről a javaslatokról, amelyeknek annak biztosítására kell irányulniuk, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos uniós politika olyan, világos szabályokon és mechanizmusokon, objektív mutatókon, adatokon és bizonyítékokon alapuljon az Európai Unióban, amelyek átláthatók, igazságosak és kiszámíthatók, és erősen védje az egyéni jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot;

O.  mivel az e tárgyban született valamennyi döntésnek mihamarabb biztosítania kell, hogy az EUSZ 2., 6. és 7. cikkét megfelelően alkalmazzák, valamint hogy minden meghozott döntés objektív kritériumokon és értékelésen alapuljon, és ezáltal kiküszöböljék a mutatók és értékelési szempontok hiányával, az eltérő bánásmóddal és a politikai részrehajlással kapcsolatos bírálatokat;

P.  mivel az Európai Unióban és a tagállamokban még mindig sokszor megsértik az alapvető jogokat, amint az az Európai Bizottság, az Alapjogi Ügynökség és az Európa Tanács (éves és külön-) jelentéseiből (az Emberi Jogok Európai Bíróságának éves jelentéseiből és ítéleteiből, az európai emberi jogi biztos által készített dokumentumokból és jelentésekből, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének dokumentumaiból), az ENSZ dokumentumaiból (beleértve az Emberi Jogi Tanács, az ENSZ emberi jogi főbiztosa,a különmegbízottak stb. által készített dokumentumokat és jelentéseket), a nem kormányzati szervezetek (pl. a Human Rights Watch, az Amnesty International, az Open Society Institute, az ILGA-Europe, az ECRE, a Riporterek Határok Nélkül, a Freedom House, FIDH stb.) által készített dokumentumokból stb. kitűnik; mivel a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak megfelelő választ kell adniuk a szóban forgó jogsértésekre, tekintettel azok súlyosságára és ismételt előfordulására;

Q.  mivel ezek a szervezetek kifejezték és jelentésbe foglalták aggodalmukat, különösen a romák, a migránsok, a menedékkérők és a menekültek, a kisebbségek és az LMBT személyek, a média és az újságírók helyzetével, a biztonsági erők, a rendőrség, a titkosszolgálatok tevékenységeivel, valamint az emberi jogi jogsértésekért felelős személyek igazságszolgáltatás elé állításához és megbüntetéséhez szükséges vizsgálatokkal, az államoknak a harmadik országokban elkövetett kínzásokban és kegyetlen bánásmódban való részvételével és az így szerzett bizonyítékok felhasználásával, a rossz fogva tartási körülményekkel és a rossz bánásmóddal kapcsolatban;

R.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma, az Unió Alapjogi Chartájának 8., 9., 10., 19. és 21. cikke, valamint az EU Bíróságának ítélkezési gyakorlata elismeri az alapvető szociális jogok fontosságát és azokat a közösségi jog horizontális elveivé alakítja át, és ezzel kihangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a szabadságjogokat és az alapvető jogokat, köztük az Európai Szociális Chartában meghatározott szakszervezeti, sztrájk-, egyesülési és gyülekezési stb. jogokat, és mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 151. cikke kifejezett hivatkozást tartalmaz azokra az alapvető szociális jogokra, amelyeket az Európai Szociális Charta meghatározott;

S.  mivel az Alapjogi Charta 2. és 3. cikke elismeri az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jogot;

T.  mivel az Európai Unió területén mintegy 100 millió gyermek él, a fogyatékossággal élő európaiak száma pedig 80 millió körül alakul; mivel a fogyatékossággal élő személyek és különösen a gyerekek továbbra sem kapnak segítséget és támogatást iskolai integrációjukhoz, még mindig nehézségekkel szembesülnek az épületekbe való bejutás vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, valamint akadályokba ütköznek, amikor hangjukat kívánják hallatni vagy részt kívánnak venni az életükkel kapcsolatos döntésekben; mivel az EU – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény részes feleként – köteles előmozdítani, védeni és tiszteletben tartani a fogyatékossággal élő személyek az egyezményben rögzített jogait, elfogadni az egyezmény végrehajtását szolgáló stratégiát, illetve biztosítani, hogy a szakpolitikák, valamint a hatályos és a jövőbeni elsődleges és másodlagos jog megfeleljen az egyezmény rendelkezéseinek;

U.  mivel a nők és a lányok a nemi alapú erőszak fő áldozatai, mivel az Unióban végzett becslések szerint a nők 20-25%-a élete során legalább egyszer fizikai erőszakot szenvedett el; mivel az Európában élő nők százezrei estek át a nemi szervük megcsonkításán, és lányok ezrei vannak kitéve e veszélynek;

V.  mivel Európában a nők óránként mintegy 16%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak;

W.  mivel a szegénység, a nemek közti egyenlőtlenség és a nemi sztereotípiák növelik az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formái, köztük a nőkereskedelem és a prostitúció kockázatát és gátolják a nőknek az élet minden területén való teljes részvételét;

X.  mivel az Európai Unió minden polgára számára biztosítani kell az alapvető szabadságokat, az emberi jogokat és az esélyegyenlőséget; mivel ugyanakkor a kibővített Unióban a nemzeti kisebbségek, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek védelme fontos kérdés, amelyet nem lehet egyszerűen csak az idegengyűlölet és a megkülönböztetés elleni küzdelem révén megvalósítani, hanem ehhez konkrét jogi, nyelvi, kulturális, szociális stb. rendszereket és eljárásokat kell alkalmazni;

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió politikai, történelmi és etikai projektként azon államok összekapcsolására törekszik, amelyek együtt osztoznak az olyan közös európai értékekben – illetve előmozdítják azokat – mint az EUSZ 2. cikkében és az Alapjogi Chartában, valamint az EJEE-ben foglalt értékek, nevezetesen az emberi méltóság, a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető jogok, az egyenlőség, a szabadság tiszteletben tartása, a megkülönböztetés-mentesség és a kisebbségek védelme, amely értékek szorosan kapcsolódnak egymáshoz és egymásnak kölcsönös előfeltételei, és ezért úgy véli, hogy az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és a demokrácia – melyek európai értékek – Unión belüli és azon kívüli előmozdítása az európai identitás alapvető pillére, és ennek a jövőben is így kell maradnia;

2.  ajánlja, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács ismerje el az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó tevőleges kötelezettségek fennállását; kiemeli, hogy az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása különböző szintű intézkedéseket tesz szükségessé; hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom e területen betöltött szerepét, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy javítsák e szereplőkkel való együttműködésüket;

3.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak teljesíteniük kell az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása terén fennálló kötelezettségeiket; megállapítja, hogy az emberi jogok védelmére és előmozdítására irányuló nemzetközi egyezményekben való részvétel csak erősítheti az alapvető jogok Unión belüli védelmét;

4.  elítéli az Európai Unióban az alapvető jogok megsértése, többek között a bevándorlás és a menekültügy területén, a különösen a népesség egyes csoportjai (kisebbségek és migránsok) irányában megnyilvánuló megkülönböztetés és intolerancia, a biztonság és a terrorizmus, a sajtószabadság, az Unión belüli szabad mozgás, a szociális és a szakszervezeti jogok terén tapasztalható aggasztó tendenciákat; egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a tagállamok hátráltató hozzáállást tanúsítanak e szabadságjogok és alapvető jogok tiszteletben tartása terén, különösen a romák, a nők, az LMBT személyek, a menedékkérők, a migránsok és egyéb kiszolgáltatott csoportok tekintetében;

Intézményi kérdések

5.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikkében megállapított közös európai értékek tiszteletben tartásának biztosítása az Európai Unió, intézményei és a tagállamok számára egyaránt alapvető fontosságú, és hogy a Szerződésekben ezzel kapcsolatban jelenleg meghatározott valamennyi eszközt sürgősen alkalmazni kell és végre kell hajtani, valamint elő kell készíteni a Szerződések módosításait ott, ahol azokra szükség van; hangsúlyozza, hogy a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartásának kötelezettsége a csatlakozás után sem évül el, hanem továbbra is fennáll a tagállamok számára, és hogy az alapvető jogok az Unió elsődleges jogának részét képezik, és azt az uniós jog – uniós vagy nemzeti szintű – alkalmazása során minden bíróságnak vagy hatóságnak tiszteletben kell tartania; sajnálatát fejezi ki ezzel összefüggésben különösen amiatt, hogy elhúzódnak az EJEE-hez történő csatlakozásról folytatott tárgyalások, és hogy az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozása még nem teljes;

6.  emlékezteti az európai intézményeket és a tagállamokat arra, hogy annak érdekében, hogy a konkrét eseteket a lehető legrövidebb időn belül hatékonyan, igazságosan, méltányos módon és megkülönböztetés-mentesen ki lehessen vizsgálni és azokban ítéletet lehessen hozni, az alapvető jogokkal kapcsolatos politikáknak először is azt kell megakadályozniuk, hogy jogsértések történjenek, nevezetesen a döntések vagy intézkedések meghozatala előtt elérhető megelőzési és jogorvoslati eszközök segítségével;

7.  úgy véli, hogy a polgárok egyre jobban ragaszkodnak az alapvető jogok tiszteletben tartásához, védelméhez és előmozdításához, amint azt a mindennapi életben, valamint a jelképessé vagy széles körben ismertté vált esetekben a jogsértések, visszaélések vagy egyenlőtlenségek körüli mobilizáció és az azokra fordított egyre nagyobb figyelem is bizonyítja, továbbá az új technológiáknak, a közösségi hálózatoknak és a médiának köszönhető jobb információáramlásnak köszönhetően is; emlékeztet arra, hogy a jogsértések, visszaélések vagy egyenlőtlenségek aláássák a demokráciát és a jogállamiságot, valamint a polgárok intézményekbe és azok képviselőibe, nevezetesen a politikai vezetőkbe vetett bizalmát; hangsúlyozza, hogy az intézményeknek és a politikai vezetőknek tudatára kell ébredniük ennek a demokratikus tendenciának és azt támogatniuk kell, és ehhez új párbeszéd-mechanizmusokat kell kialakítaniuk és meg kell erősíteniük a polgári, parlamenti, bírósági és média általi kontrollt az állami hatóságok felett, melyeknek nyitottabbaknak és átláthatóbbaknak kell lenniük annak érdekében, hogy jobban szolgálják a polgárok érdekeit;

8.  véleménye szerint a Szerződésekben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében a következőket kell tenni:

9.  hangsúlyozza, hogy az „új koppenhágai mechanizmust”, amelynek célja annak átvilágítása, hogy minden tagállam hatékony és kötelező módon megfelel-e a koppenhágai kritériumoknak, haladéktalanul be lehetne indítani a Bizottság döntése alapján és a Parlament maradéktalan bevonása mellett, és hogy e mechanizmusnak az alábbiakat kellene biztosítania:

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Alapjogi Ügynökséggel együttműködve fogadjon el határozatot egy ilyen „új koppenhágai mechanizmus” létrehozásáról, amint azt a korrupciós esetek Unióban és tagállamokban történő bejelentése esetében tette, és vizsgálja felül az Alapjogi Ügynökségről szóló rendeletet, hogy azt megnövekedett jogosultságokkal és hatáskörökkel ruházza fel;

11.  kéri, hogy – lehetőség szerint intézményközi megállapodás keretében – hozzanak létre egy „koppenhágai bizottságot”, amely többek között az Európai Parlament által kijelölendő, az alapvető jogokkal foglalkozó független, magas szintű szakértőkből áll, és amelynek célja annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az EUSZ 2. cikkében foglalt közös értékeket és folyamatosan eleget tegyen a koppenhágai kritériumoknak, valamint az Alapjogi Ügynökségről szóló rendelet módosításáig terjedő időszakban tanácsot adjon és jelentéseket készítsen az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdésekről, lehetővé téve, hogy az ügynökség erősebb hatáskörökkel és szélesebb körű megbízatással rendelkezzen az egyes tagállamoknak az alapvető jogok szempontjából történő átvilágításához, amint azt az Európai Parlament már több ízben indítványozta;

12.  javasolja, hogy az uniós intézmények és a tagállamok kezdjenek párbeszédet az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata esetén, valamint hogy az uniós intézmények az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban éljenek az ajánlások megfogalmazásának lehetőségével; teljes mértékben támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy ennek keretében felszólító leveleket vegyenek igénybe;

13.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együtt hozzon létre egy kapcsolattartó csoportot az uniós értékek tényleges megvalósításának nyomon követésére, valamint kifejezetten hajtson végre közös értékeléseket az alapvető jogokról olyan konkrét esetekben, amelyekről az említett három uniós intézmény közül bármelyik aggodalommal tett említést; felszólítja továbbá ezeket az intézményeket, hogy vegyék figyelembe az Európa Tanács ajánlásait és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit;

14.  üdvözli a Bizottság elnöke és Reding alelnök nyilatkozatait, amelyekben bejelentették, hogy kidolgozás alatt állnak a Szerződéseknek a jelenlegi Szerződések alapján rendelkezésre álló lehetőségeken túlmenő lehetséges módosításai, továbbá felszólítja az illetékes bizottságait, hogy részletesen vizsgálják meg a következő javaslatokat az alapvető jogok védelmének uniós Szerződésekben való megerősítése céljából:

kéri továbbá illetékes bizottságát, hogy pontosítsa az EUSZ 7. cikkének az Európai Parlament általi aktiválásával kapcsolatos eljárás alkalmazását és esetleges felülvizsgálatát;

15.  kéri az Alapjogi Ügynökséget egy nyilvános weboldalt létrehozására, amelyen összegyűjtik és megosztják az alapjogi kérdésekkel kapcsolatban az ENSZ, az Európa Tanács, az EBESZ, a nem kormányzati szervezetek, az Alapjogi Ügynökség, az Európai Parlament, a bíróságok, a nemzeti parlamenti bizottságok, az ombudsmanok stb. által kidolgozott információkat és dokumentumokat; úgy véli, hogy ezeknek az információknak dátum, állam, szerző és jog szerint kell visszakereshetőnek lenniük, hogy forrásokat és információkat biztosítsanak az alapvető jogok uniós és tagállami helyzetéről;

Az egyes jogok (az Alapjogi Charta alapján)

Méltóság

16.  figyelmeztet arra az aggaszó tényre, hogy az Unióban és egyes tagállamokban továbbra is megsértik az emberi méltóság megsértésére, különösen a kisebbségek, főként a romák, a menedékkérők, a migránsok, a gyanú szerint a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek és a szabadságuktól megfosztott személyek, valamint a kiszolgáltatott csoportok tagjai és a szegény emberek esetében; hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak meg kell felelniük a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód teljes tilalma elvének, és valamennyi jogsértés esetében alapos, gyors, hatékony és független nyomozást kell folytatniuk, a bűnösöket pedig bíróság elé kell állítaniuk;

17.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a rendőrség, a karhatalom és a rendfenntartó erők számos esetben durván lépnek fel és a tüntetések alkalmával különösen aránytalan erőszakot alkalmaznak békés résztvevőkkel és újságírókkal szemben, túlzott mértékben használnak az emberi életet nem veszélyeztető fegyvereket, például gumibotokat, gumilövedékeket és elektromos sokkolókat stb.; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a biztonsági erők azonosító elemeket viseljenek az egyenruháikon, továbbá hogy cselekedeteikért vonják őket felelősségre; kéri, hogy szüntessék meg az etnikai és faji profilalkotáson alapuló rendőrségi ellenőrzéseket; aggodalmát fejezi ki a békés tüntetés jogát korlátozó intézkedések számának növekedése miatt, és rámutat, hogy a gyülekezés, a társulás és a véleménynyilvánítás szabadsága adja a tüntetéshez való jog alapját; kéri a tagállamokat, hogy ne hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek akadályozhatják vagy büntethetik az alapvető szabadságok és jogok gyakorlását, nyomatékosan kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy erő alkalmazására csak kellőképpen indokolt, kivételes esetekben kerülhessen sor, amikor a közrend tényleges és súlyos veszélyeztetése áll fenn, és emlékeztet arra, hogy a rendőri erők elsődleges feladata az emberek védelme és biztonságuk garantálása.

18.  újfent hangot ad egy azt biztosító európai kezdeményezés iránti támogatásának, hogy garantálják a szabadságuktól megfosztott személyek alapvető jogait, valamint hogy a fogvatartottak képesek legyenek visszailleszkedni a társadalomba; aggodalmát fejezi ki a börtönök számos tagállamot érintő túlzsúfoltságának veszélye, a fogvatartottak rossz börtönkörülményei és a velük szemben alkalmazott rossz bánásmód miatt, és európai kezdeményezés indítását szorgalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a kínzás megelőzésére létrehozott európai bizottság ajánlásait és az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéleteket – a börtönökben, bevándorlási központokban és a pszichiátriai kórházakban is – végrehajtsák; javasolja, hogy hozzanak intézkedéseket mind a börtönök túlzsúfoltságának csökkentése, mind pedig az előzetes letartóztatás túlzott mértékű alkalmazásának elkerülése érdekében, határozzanak meg a börtönbüntetést kiváltó büntetéseket, vegyék fontolóra egyes cselekmények szabálysértő jellegének megszüntetését és/vagy csökkentsék azt az időtartamot, ameddig valakit vádemelés nélkül fogva lehet tartani;

19.  megismétli azon kérését, hogy derítsenek fényt arra, hogy az európai államok milyen mértékben működtek együtt az Egyesült Államok és a CIA rendkívüli kiadatásokkal, lopásokkal és az Unió területén lévő titkos börtönökkel kapcsolatos programjában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hatékony, pártatlan, mélyreható, független és átlátható vizsgálatokat folytassanak le, a büntetlenség lehetőségének kizárásával; emlékezteti a tagállamokat a kínzás teljes tilalmára és arra, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések kivizsgálására irányuló állami kötelezettség korlátozásának indokolásaként ezért nem hivatkozhatnak államtitokra; hangsúlyozza, hogy a fentiek be nem tartása esetében a tagállamok jó hírneve és az alapvető jogok védelme iránti elkötelezettségükbe vetett bizalom forog kockán;

20.  hangsúlyozza, hogy a CIA programjával kapcsolatban fennálló büntetlenség lehetővé tette, hogy az EU és az Egyesült Államok terrorizmusellenes politikáiban továbbra is megsértsék az alapvető jogokat, amint arra az egyesült államokbeli Nemzetbiztonsági Hivatal felügyeleti programjának a Parlament által jelenleg vizsgált tömeges kémtevékenységei és a különböző tagállamok felügyeleti szervei is fényt derítettek; kéri, hogy az előzetes bírósági és a parlamenti felülvizsgálatra, valamint a fellebbezéshez és az ügynökségek által összegyűjtött, megőrzött vagy kezelt adatok helyesbítéséhez való jogra összpontosítva vizsgálják felül az EU és a tagállamok biztonsági és hírszerzési ügynökségeire vonatkozó jogszabályokat;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy – amennyiben még nem tették meg – maradéktalanul ültessék át és hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, valamint fogadjanak el megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az emberkereskedelem áldozatai megfelelő segítséget és védelmet kapjanak, az emberkereskedőket bíróság elé állítsák, hatékony, arányos és elrettentő erejű szankciókkal sújtva őket, ugyanakkor megelőző intézkedéseket is alkalmazzanak;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul ültessék át a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, és fogadjanak el megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő segítségben és védelemben részesüljenek;

23.  kéri az élet végén a méltóság tiszteletben tartását, különösen annak biztosításával, hogy az élő végrendeletben megfogalmazott döntéseket elismerjék és tiszteletben tartsák;

24.  elismeri, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok az emberi méltóság elengedhetetlen elemei, amelyekkel a strukturális megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenségek tágabb összefüggésében kell foglalkozni; felszólítja a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmére, nem utolsósorban a reproduktív egészséggel foglalkozó, az önkéntes családtervezéshez, továbbá az anyák és az újszülöttek egészségének megóvásához szükséges ellátást és alapvető gyógyszereket is magában foglaló programok és szolgáltatások biztosításán keresztül, illetve azáltal, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik azokat a szakpolitikákat és/vagy jogszabályokat, amelyek sérthetik a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

Szabadságok

25.  hangsúlyozza, hogy a demokrácia és a jogállamiság a szabadságjogok és az alapvető jogok tiszteletben tartásán alapulnak, és hogy a terrorizmus vagy a szervezett bűnözés elleni fellépés vagy intézkedés, és az e célt szolgáló nemzetközi együttműködés nem sértheti az alapvető jogokkal kapcsolatos európai normákat és szigorúan tiszteletben kell tartania azokat (ártatlanság vélelme, tisztességes eljárás, védelemhez való jog, a magánélet és a személyes adatok védelme stb.); hangsúlyozza annak szükségességét, hogy határokon átnyúló összefüggésrendszerben, erősebb demokratikus ellenőrzés alá vonják az emberi jogok védelmét és tiszteletben tartását a fent említett területeken, különösen annak fényében, hogy a hatóságok egyre több személyes adatot gyűjtenek be és használnak fel; kéri ezért a magánélet és a személyes adatok védelmét garantáló intézkedések foganatosítását e téren;

26.  bírálja a belső biztonsági stratégiának a polgári szabadságok, az alapvető jogok és a megelőző intézkedések elfogadása kárára érvényesülő biztonsági irányultságát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyre nagyobb a szakadék a politikák kinyilvánított céljai és tényleges végrehajtása között; meggyőződése, hogy a biztonsági politikák, köztük a hírszerzési tevékenységek demokratikus felügyeletének és ellenőrzésének biztosítása, illetve szükség esetén az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása céljából szükséges felülvizsgálatuk érdekében az Európai Parlamentnek meghatározó szerepet kell betöltenie a belső biztonsági politikák értékelésében és meghatározásában, mivel azok komoly következményekkel járnak az Európai Unióban élő összes személy szabadságjogaira és alapvető jogaira nézve;

27.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai és az Európán kívüli államok által eseti bírói engedély és megfelelő parlamenti ellenőrzés nélkül végrehajtott, az európai polgárok tömeges megfigyelésére irányuló titkos programok nyilvánvalóan sértették a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot; elítéli az ilyen gyakorlatokat, és nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az ilyen szabálysértéseknek; kéri, hogy derítsenek fényt e programok tartalmára, az ezzel összefüggő esetleges nemzetközi együttműködésre, és hogy haladéktalanul vizsgálják felül e programokat; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak hathatós kezdeményezéseket kell tenniük ezekkel az államokkal szemben, amelyek a polgárok, valamint az európai intézményi, politikai és gazdasági képviselők és szereplők kapcsolattartásának lehallgatásával megsértik a magánélethez fűződő alapvető jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hírszerző szolgálatok kikerültek a demokratikus parlamentáris és igazságügyi ellenőrzés alól, titkos programokat és műveleteket folytatva politikai jóváhagyás nélkül; kéri ezért a hírszerző szolgálatok igazságügyi és parlamenti felügyeletére szolgáló mechanizmusok sürgős felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az EUSZ 2. cikkében előírtaknak megfelelően a hírszerző szolgálatok is a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok szellemében működjenek; elítéli, hogy titokban magánvállalkozásokat vontak be a tömeges megfigyelési tevékenységekbe; hangsúlyozza, hogy az EU-nak erélyesebben kellene fellépnie, és nemzetközi szintű intézkedések meghozatalát kellene szorgalmaznia a magánéletre és a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós szabályok érvényesítése és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint olyan technológiákat kellene előmozdítania, amelyek garantálják az európai kommunikáció titkosságát;

28.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácsnál annak ellenére elakadtak a személyes adatok védelméről szóló rendelet- és irányelvtervezetről folytatott viták, hogy a Parlament határozottan szigorúbb szabályok mellett foglalt állást; sajnálatát fejezi ki az Európai Tanács 2013. október 24–25-i ülésén hozott határozat miatt, miszerint a digitális egységes piacot csak 2015-re teljesítenék ki, miáltal az adatvédelmi csomag elfogadása késedelmet szenved, és felszólítja a Tanácsot, hogy mozdítsa elő az adatvédelmi irányelvvel és rendelettel kapcsolatos tárgyalásokat annak érdekében, hogy az adatvédelmi csomagot még e parlamenti ciklus vége előtt elfogadják;

29.   úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak el kell fogadniuk egy bejelentő személyek védelmét biztosító rendszert azon személyek számára, akik olyan titkosszolgálatok komoly jogsértéseiről számolnak be, amelyek nem állnak semmilyen demokratikus, parlamenti vagy igazságügyi ellenőrzés alatt;

30.  hangsúlyozza, hogy a digitális világ gyors fejlődése (ideértve az internet, az alkalmazások és a közösségi hálózatok szélesebb körű használatát is) a bizalmas jelleg biztosítása érdekében a személyes adatok és a magánélet fokozott védelmét követeli meg;

31.  üdvözli, hogy egyre több tagállam biztosítja a házasság, az élettársi kapcsolat vagy a bejegyzett együttélés útján történő családalapításhoz való jogot és az örökbefogadáshoz való jogot a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül, és hasonló intézkedések meghozatalára szólítja fel a többi tagállamot; üdvözli az Emberi Jogok Európai Bírósága által a Vallianatos és társai kontra Görögország ügyben a közelmúltban hozott ítéletet, amely megerősíti, hogy nem zárható ki az azonos nemű párok polgári jogi kapcsolata; felszólítja a Bizottságot és valamennyi tagállamot, hogy javasoljanak és fogadjanak el a homofóbia, a transzfóbia és a gyűlölet szította bűncselekmények elleni küzdelmet célzó jogszabályokat és szakpolitikákat, és üdvözli, hogy közzétették az Alapjogi Ügynökségnek a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatról szóló 2/2013. sz. véleményét, amely külön figyelmet fordít az áldozatok jogaira; felszólítja a Bizottságot és az összes tagállamot, hogy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül biztosítsák a szabad mozgásról szóló irányelv alkalmazását; megismétli a családi állapotot igazoló dokumentumok érvényességének kölcsönös elismerésére irányuló, ambiciózus rendelettel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérését;

32.  rendkívül aggasztónak tartja a homofóbia áldozataivá váló fiatalok körében az öngyilkosságok számát; emlékeztet az LMBT-személyekkel kapcsolatos, az Alapjogi Ügynökség által készített uniós felmérés megállapításaira, amelyek szerint a megkérdezettek 26%-át érte már támadás vagy kapott erőszakos fenyegetést az otthonában vagy máshol, és ez az arány a transznemű megkérdezettek körében eléri a 35%-ot, miközben a megkérdezettek 19%-a úgy érzi, hogy munkahelyén vagy a munkakeresés során hátrányos megkülönböztetésben részesül – az uniós jog alapján biztosított jogi védelem ellenére; következésképpen felszólítja a Bizottságot, hogy ezen megállapításokat alapként felhasználva a szexuális irányultságtól vagy a nemi identitástól független egyenlőség megvalósítására irányuló uniós ütemterv formájában adjon átfogó európai választ az LMBT-személyek által tapasztalt alapjogi problémákra, ahogy azt a Parlament és a nem kormányzati szervezetek több ízben is szorgalmazták;

33.  sajnálja, hogy a transznemű személyek nemi hovatartozásának jogi elismerését szolgáló eljárások 14 tagállamban még mindig kötelezővé teszik a sterilizálást; felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül ezeket az eljárásokat, hogy azok maradéktalanul tiszteletben tartsák a transznemű személyek méltósághoz és testi épséghez való jogát; üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az Egészségügyi Világszervezeten belül azért fog dolgozni, hogy levegyék a nemi identitással kapcsolatos zavarokat a mentális és magatartásbeli betegségek listájáról, és biztosítsák a nem patológiai újrabesorolást a betegségek nemzetközi statisztikai osztályozásának 11. változatáról (ICD-11) folyó tárgyalásokon;

34.   elismeri a gondolat-, lelkiismeret-, vallásszabadságot, a hit vagy hitnélküliség szabadságát, a választott vallás gyakorlásának szabadságát és a más hitre áttérés szabadságát; elítéli a megkülönböztetés és az intolerancia minden formáját, és meggyőződése, hogy a politikai és egyházi hatalom szigorú szétválasztásaként meghatározott szekularizmus, valamint az állam pártatlansága a legjobb módja a vallások, valamint a hívők és nem hívők közötti megkülönböztetésmentesség és egyenlőség biztosításának; felhívja a tagállamokat, hogy védelmezzék a vallás, illetve meggyőződés szabadságát, beleértve azok szabadságát is, akik egyik valláshoz sem tartoznak, hogy ne érje őket megkülönböztetés amiatt, hogy a vallások számára túlzott kivételeket biztosítanak az egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről szóló jogszabályok alól;

35.  emlékeztet, hogy a blaszfémiát kriminalizáló nemzeti jogrendek korlátozzák a vallással és hittel kapcsolatos szólásszabadságot, és hogy e jogszabályokat gyakran alkalmazzák vallási közösségekhez vagy más kisebbségekhez tartozó személyek üldözésére, megfélemlítésére vagy a velük való embertelen bánásmódra, és azok súlyosan akadályozhatják a véleménynyilvánítás, illetve a vallás és meggyőződés szabadságát; azt ajánlja továbbá a tagállamoknak, hogy az ilyen cselekményeket ne nyilvánítsák büntetendőnek;

36.  sajnálja, hogy néhány tagállamban a fiatalokat még mindig bíróság elé állítják és elítélik, mert a katonai szolgálat lelkiismereti okokból való megtagadásának jogát még mindig nem ismerik el megfelelően, és felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó személyek üldözésének és megkülönböztetésének;

37.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az információszabadság és a tömegtájékoztatás szabadsága alapvető fontosságú a demokrácia és a jogállamiság biztosításához, és megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet az e tárgyban készített parlamenti jelentésben megjelölt irányvonalak mentén vizsgálják felül és módosítsák; határozottan elítéli az újságírókkal és a médiával szembeni erőszakot, kényszert vagy fenyegetést, a forrásaik és az alapjogok kormányok és államok általi megsértésével kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalával összefüggésben is; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben, garantálják, védjék és mozdítsák elő a véleménynyilvánítási és információszabadsághoz való alapvető jogot, és ennek megfelelően tartózkodjanak az e szabadságokat csorbító mechanizmusok alkalmazásától vagy kidolgozásától;

38.  aggódik az európai gazdasági válság médiaorgánumok tulajdonviszonyára gyakorolt hatása és egyes tagállamokban a közszolgálati média privatizációjának esélye miatt; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a közszolgálati média függetlenségét, és tegyenek eleget a tömegtájékoztatás sokszínűségének védelmére és a magas színvonalú, változatos, pontos és megbízható tájékoztatás nyújtására vonatkozó intézményi kötelezettségeiknek; meggyőződése, hogy a média tulajdonviszonyainak és irányításának mindig átláthatónak és összefonódástól mentesnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a média tulajdonviszonyainak átláthatósága döntő fontosságú a médiával kapcsolatos Unión belüli beruházások és a tagállamokban nyújtott tájékoztatásban egyre nagyobb befolyást szerző, Európán kívüli befektetők nyomon követéséhez;

39.  hangsúlyozza a menekültek és a migránsok jogai tiszteletben tartásának és védelmének jelentőségét, továbbá kiemeli, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a migráns nőkre és gyermekekre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos esetben megsértik a menedékjogot és azon kötelezettséget, hogy védelmet nyújtsanak a migránsok kiutasítása, kitoloncolása és kiadatása esetén; hangsúlyozza, hogy kötelezően tiszteletben kell tartani az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményeket, különösen a menekültek jogállásáról szólóz ENSZ-egyezményt és a visszaküldés tilalmának elvét, segítséget kell nyújtani azoknak a tengeren hánykolódó embereknek, akik az életüket kockáztatva próbálják elérni az EU-t, valamint emberhez méltó és a személyek alapvető jogait tiszteletben tartó befogadási feltételeket és eljárásokat kell biztosítani; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy módosítsanak vagy vizsgáljanak felül minden olyan törvényt, amely szankcionálja a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak való segítségnyújtást; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás szankcióit meghatározó 2002/90/EK tanácsi irányelvet annak tisztázása érdekében, hogy a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak nyújtott humanitárius segítségséget üdvözölni kell, és azt semmilyen körülmények között nem szabad szankcionálni;

40.  üdvözli, hogy elkészült a közös európai menekültügyi rendszer, és felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az ahhoz szükséges jogi és közigazgatási reformokat, hogy a rendszert teljes mértékben a terveknek megfelelően hozzák létre, a rendszer biztosítson jobb hozzáférést a menekültügyi eljáráshoz a védelmet keresők számára, illetve méltányosabb, gyorsabb és jobb színvonalú menekültügyi döntéseket, továbbá hogy a emberhez méltó és tisztességes feltételeket kínáljon mind a menedékkérők, mind pedig azok számára, akik az Unión belül nemzetközi védelemben részesülnek; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is fogva tarthatnak gyermekeket, és kéri, hogy szisztematikusan zárják ki őket a gyorsított eljárásokból; ismételten kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok alapján dolgozzon ki stratégiai iránymutatásokat a kísérő nélküli gyermekek befogadására és védelmére vonatkozó közös minimumszabályok kidolgozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az eljárási biztosítékoknak megfelelőnek és célravezetőnek kell lenniük; felszólít a Bíróság legutóbbi ítéletének végrehajtására, amely kimondja, hogy az LMBT-menedékkérők olyan különleges társadalmi csoportot alkothatnak, akiket szexuális irányultságuk miatt üldözhetnek, és a származási országban a homoszexuális cselekmények szankcionálására a szabadságvesztés-büntetés megléte önmagában üldöztetésnek minősülhet;

41.  elítéli, hogy az EU külső határainak felügyeletével és ellenőrzésével kapcsolatban a tagállamok és az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott rengeteg különböző technikai eszköz ellenére továbbra is sok migráns veszti életét a tengeren, miközben az Európai Uniót próbálja elérni; követeli, hogy az EU és a tagállamok hajtsák végre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Ki a felelős a Földközi-tengeren történt halálesetekért?” című, 2012. április 24-én elfogadott állásfoglalásában(30) foglalt ajánlásokat; üdvözli a Bíróságnak a 2010/252/EU tanácsi határozat megsemmisítésére vonatkozó határozatát;

42.  hangsúlyozza az Európa déli tengeri határait átlépő személyek kiszolgáltatottságát, életképes megoldásokat szorgalmaz a földközi-tengeri térséget érintő bevándorlás általános kérdését illetően – maradéktalanul tiszteletben tartva a visszaküldés tilalmának elvét –, valamint abszolút minimumként azt kéri a tagállamoktól és az uniós intézményektől, hogy vegyék figyelembe az Alapjogi Ügynökség azzal kapcsolatos legutóbbi véleményeit, hogy a tengerfelügyelettel összefüggésben miként lehet a legjobban védeni a bevándorlók alapvető jogait;

43.  üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Emberi Jogok Európai Bírósága által közösen készített, a menekültüggyel, a határokkal és a bevándorlással kapcsolatos európai jogról szóló kézikönyvet, amely konkrét hozzájárulásként segítséget jelent a gyakorló európai jogászok számára az alapvető és emberi jogok védelmében;

44.  kéri az uniós tagállamokat és a Tanácsot, hogy mozdítsák elő a földközi-tengeri munkacsoport munkáját annak biztosítása érdekében, hogy jelentősen megnöveljék a tengeri mentési kapacitást, valamint vezessenek be egy átfogó – szolidaritáson és felelősségmegosztáson alapuló – bevándorlási és menekültügyi tervet, amely az összes fontos kérdést szem előtt tartja, mint a tengeren hánykolódó személyeknek biztosított humanitárius segítségnyújtás bűncselekménnyé nyilvánítását lehetővé tevő uniós és tagállami jogszabályok felülvizsgálata, az Európába menekülő és bevándorló személyek számára biztonságos és legális útvonalak létrehozása, valamint harmadik országokkal együttműködés kialakítása a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság megerősítése céljából, ezáltal biztosítandó, hogy soha többé ne fordulhasson elő olyan tragédia, mint amilyen Lampedusánál történt;

45.  elítéli, hogy egyre többször sértik meg a migránsok alapvető jogait, különösen azokét, akiket harmadik országokba utasítanak ki, ahogyan azt az ENSZ migránsok emberi jogainak védelméért felelős különleges előadójának 2013. április 24-én közzétett különjelentése(31), valamint az Alapjogi Ügynökség jelentése(32) kifejtette; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ténylegesen értékelni kell a visszatérésről szóló irányelvet, a visszafogadási megállapodásokat, valamint a FRONTEX alapvető jogokkal kapcsolatos tevékenységét; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket az EU és harmadik országok közötti visszafogadási megállapodásokról és intézkedésekről szóló, 2011-ben közzétett, bíráló hangú jelentése nyomán; elítéli a tagállamoknak a bizonyos harmadik országok állampolgáraival szemben alkalmazott korlátozó vízumpolitikáit;

46.  felszólítja a tagállamokat, hogy a legális migrációt támogató politikákat fogadjanak el és ratifikálják a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

Egyenlőség

47.  hangsúlyozza, hogy az emberi méltóság, a törvény előtti egyenlőség, valamint a bármilyen alapon történő megkülönböztetésre vonatkozó tilalom elve a demokratikus társadalom alapját képezi; úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozniuk kell az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség védelme, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékos személyek, az LMBT-személyek és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai terén tett fellépéseiket;

48.   felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti jogszabályi keretet a megkülönböztetés valamennyi formájának kezelésére, és gondoskodjanak a meglévő uniós jogi keret hatékony végrehajtásáról, beleértve kötelezettségszegési eljárások indítását is; sajnálatosnak tartja, hogy a Tanácsban megrekedtek a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló tárgyalások, és ismét felhívja a Tanácsot, hogy fogadja el a javaslatot; üdvözli a litván tanácsi elnökségnek a javaslat támogatására irányuló álláspontját, és felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék e példát; ennek kapcsán üdvözli a 10 évvel az esélyegyenlőségre vonatkozó irányelvek kezdeti végrehajtása után az Alapjogi Ügynökség 1/2013. sz. véleményét az esélyegyenlőség európai uniós helyzetéről; megítélése szerint a nyelvi alapon történő megkülönböztetéssel is foglalkozni kell;

49.  emlékeztet a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(33), amelyben az Európai Unió Alapjogi Chartájának teljes körű tiszteletben tartására szólított fel;

50.   aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is megkülönböztetéssel és kirekesztéssel szembesülnek, ami akadályozza őket abban, hogy a többiekkel egyenlő alapon élvezhessék alapvető jogaikat; felszólítja az uniós intézményeket és az uniós tagállamokat, hogy a hatáskörükbe tartozó területeken továbbra is hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt; megjegyzi, hogy az uniós jog és politika megkülönböztetésmentesség terén való továbbfejlesztése az Unió egészében szerepet játszhat a jogszabályoknak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel való összehangolása folyamatában, például a törvény előtti egyenlőség terén; szorgalmazza, hogy a tagállamok dolgozzanak ki megfelelően finanszírozott politikákat, amelyek célja a fogyatékossággal élő személyek jobb integrációja, valamint a lakhatáshoz, az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz, a tömegközlekedéshez és a közintézményekhez való hozzáférésük és a politikai folyamatokban való részvételük megkönnyítése, például jogi és gyakorlati megkülönböztetés, valamint szavazati joguk és választásokon való indulásuk korlátozásának felszámolása révén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy rendelkezésre álló alternatívák híján egyes fogyatékossággal élő személyek kénytelenek szakintézményekben élni, mivel nincsenek közösségi alapú alternatívák, és felszólítja a tagállamokat, hogy köteleződjenek el amellett, hogy síkra szállnak a fogyatékossággal élő személyek önálló élethez szélesebb körben való hozzáférése mellett;

51.   felszólítja a Bizottságot, hogy mindenre kiterjedően vizsgálja felül az uniós jogszabályokat és szakpolitikákat, és vizsgálja meg, hogy azok megfelelnek-e a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek; úgy véli, hogy az uniós jogalkotási eljárásokat és politikai döntéshozatalt oly módon kell kiigazítani, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény tiszteletben tartását és végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy ennek érdekében fogadjon el külön hatásértékelési iránymutatásokat, és nyújtsa be a Parlamentnek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Unión belüli végrehajtása terén elért eredményekről szóló uniós jelentés tervezetét; úgy véli, hogy a Parlamentnek rendszeres vitát kellene folytatnia és ajánlásokat megfogalmaznia egy arról szóló állásfoglalásban, hogy milyen előrehaladást értek el a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített jogok fogyatékossággal élő személyek általi gyakorlása terén, többek között a bizottsági jelentés alapján; támogatja az arra irányuló kezdeményezést, hogy a Parlamenten belül hozzanak létre egy bizottságközi munkacsoportot, amely a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásával foglalkozna, hogy ezáltal biztosítsák az egyezmény végrehajtására irányuló parlamenti ellenőrző és támogató fellépések átfogó jellegét és következetességét;

52.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy védjék, mozdítsák elő és érvényesítsék a gyermekek jogait az azokra hatást gyakorló minden belső és külső fellépés és politika vonatkozásában; aggodalmát fejezi ki az erőszak és szexuális kizsákmányolás áldozatává váló gyermekek miatt, és felszólítja a tagállamokat, hogy fejezzék be a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv átültetését; felszólítja a tagállamokat, a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy további erőfeszítéseket téve vizsgálják meg, hogy miként bánnak a gyermekekkel az igazságügyi eljárások során; megítélése szerint a szülők különélése vagy válása esetén mindig figyelemmel kell lenni a gyermek mindenek felett álló érdekének tiszteletben tartására, és hogy minden gyermek számára lehetővé kell tenni, hogy mindkét szülőjével rendszeres és közvetlen kapcsolatot tartson fenn;

53.  aggodalmát fejezi ki a romák helyzete miatt az EU-ban és amiatt, hogy számos esetben üldöztetésre, erőszakra, megbélyegzésre, megkülönböztetésre, kitoloncolása, áttelepítésre, jogtalan erőszakos kilakoltatásra, nyilvántartásba vételre és etnikai profilalkotásra kerül sor a hatóságok részéről, ami sérti az alapjogokat és az uniós jogszabályokat; megismétli a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekről szóló 2013. december 12-i állásfoglalásában(34) rögzített álláspontját, és a valódi beilleszkedés erősítése és az integrációt támogató erősebb és hathatósabb fellépések érdekében ismét felszólít a stratégiák eredményes végrehajtására, különösen az alapjogok, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy, valamint az erőszak, a gyűlöletbeszéd és a romák megkülönböztetése elleni küzdelem területén; kéri, hogy szüntessék meg a jogtalan kilakoltatásokat, a telepek anélkül történő felszámolását, hogy alternatív lakhatást biztosítanának, valamint a roma gyerekek iskolai elkülönítését és speciális iskolában való jogtalan elhelyezését; kéri, hogy a tagállamok a helyi hatóságokkal együttműködve jobban használják fel az integrációs projektek végrehajtása céljából rendelkezésükre bocsátott uniós forrásokat, elsősorban a területükre újonnan érkezők közvetlen kezelése keretében;

54.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adjanak hathatós választ a romák kirekesztésére, és ennek érdekében dolgozzanak ki integrált szakpolitikákat, illetve a roma népesség képviselőivel együttműködve és ezzel párhuzamosan a roma közösségeket érintő projektek irányításában, ellenőrzésében és értékelésében való teljes körű részvételük biztosítása mellett hajtsák végre a megkülönböztetésellenes intézkedésekre irányuló stratégiákban meghatározott intézkedéseket és a romák foglalkoztathatóságának és munkaerő-piaci hozzáférésének javítását célzó intézkedéseket, továbbá e célra különítsenek el elegendő költségvetési forrást, és biztosítsák e források elköltésének hatékonyságát; felszólítja továbbá a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy biztosítson közös, összehasonlítható és megbízható mutatókat a tagállamokban elért előrehaladás nyomon követésére;

55.  úgy véli, hogy a Bizottságnak határozottan fel kell lépnie a romák alapvető jogainak tagállamokon belüli megsértése esetén, elsősorban kötelezettségszegési eljárások indítása révén, amennyiben nem biztosítják számukra gazdasági és szociális jogaik, a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való joguk, az egyenlőséghez és megkülönböztetésmentességhez való joguk, illetve a személyes adatok védelméhez való joguk gyakorlásának lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy nyomon követési mechanizmust a romák ellen irányuló gyűlölet-bűncselekmények vonatkozásában, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az Unióban élő romák születésének anyakönyvezése és születési anyakönyvi kivonataik terén tapasztalható hiányosságokkal; a többszörös megkülönböztetés elkerülése érdekében ismételten célzott megközelítést szorgalmaz a roma nők társadalmi befogadásával kapcsolatban; szorgalmazza a nemzeti romaintegrációs stratégiák európai keretrendszerének továbbfejlesztését egy teljes értékű európai stratégiává;

56.  hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a mindennapi életben e kisebbségi közösségek tagjai akadályokba ütköznek az igazságszolgáltatás, az egészségügyi és szociális ellátás, valamint az oktatás és a kultúra területén, amelyek következtében sérülnek jogaik és emberi és uniós polgári méltóságuk, ami olyan helyzetek kialakulásához vezet, amelyekben saját tagállamuk nemzeti hatóságai másodrendű állampolgárokként kezelik őket; úgy véli, hogy az ilyen kisebbségek az egyéb kisebbségi csoportoktól eltérő, sajátos igényekkel bírnak, a közpolitikáknak célzottabbnak kell lenniük, valamint magának az Uniónak megfelelőbb formában kell foglalkoznia ezekkel az igényekkel;

57.  megítélése szerint nem létezik egységes megoldás minden tagállamban az ilyen kisebbségek helyzetének javítására, azonban ki kell dolgozni néhány közös minimális célkitűzést az Unióban működő hatóságok számára, figyelembe véve a vonatkozó nemzetközi jogi normákat és a létező bevált gyakorlatokat; annak biztosítását kéri a tagállamoktól, hogy jogrendszerük garantálja az elismert nemzeti kisebbségekhez tartozókkal szembeni megkülönböztetés kiküszöbölését, továbbá kéri, hogy fogadjanak el megfelelő intézkedéseket a tényleges egyenlőség előmozdítására a vonatkozó nemzetközi normák és helyes gyakorlatok – többek között az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezménye – alapján; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szakpolitikai normát a nemzeti kisebbségek, köztük az őshonos, hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségi közösségek védelmére, tekintettel arra, hogy ezek lélekszáma meghaladja az Unió összlakosságának 10%-át, ezzel elkerülve a tagjelölt országok és a tagállamok között különbséget tevő kettős mérce alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének példáját követve a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók vonatkozásában átfogó uniós szintű védelmi rendszerre van szükség, amelyhez működőképes nyomon követési mechanizmus kapcsolódik; felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre átfogó adatokat a kisebbségek alapvető jogainak megsértésével kapcsolatos esetekről, ezzel lehetővé téve az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és maga az Unió számára, hogy gondoskodhassanak az adatgyűjtésről és a jelentéstételről;

58.  rámutat arra, hogy a kisebbségi csoportok és az e csoportokba tartozó személyek védelme, megfelelő fejlődésük előmozdítása, valamint a népesség többi részét megilletőkkel azonos jogok és bánásmód biztosítása céljából közigazgatási, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más téren végrehajtott pozitív intézkedések nem minősülnek megkülönböztetésnek;

59.  elítéli a rasszista, antiszemita, homofób/transzfób és xenofób erőszakot, valamint a migránsok, a vallási kisebbségek és az etnikai csoportok elleni erőszakot, melyek – az ilyen jellegű erőszakos cselekmények elleni küzdelemre irányuló határozott hatósági fellépés hiányában – riasztó mértéket öltenek, elsősorban az interneten; felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a fajgyűlölet és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB tanácsi kerethatározatot, foglalkozzanak a megkülönböztetéssel, biztosítsák a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények kivizsgálását, fogadjanak el büntetőjogi jogszabályt a bármilyen alapú – egyebek mellett szexuális irányultságon alapuló – gyűlöletkeltés tilalmáról, valamint biztosítsanak hatékony védelmet a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal, a cigánygyűlölettel, az idegengyűlölettel és a homofóbiával szemben, illetve az áldozatoknak megfelelő segítségnyújtást; felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást azon tagállamok ellen, amelyek 2014. december 1-jétől nem hajtják végre megfelelően a kerethatározatot; szorgalmazza a kerethatározat felülvizsgálatát, hogy a hatályát kiterjesszék a gyűlöletbeszédre és az antiszemitizmussal, a muzulmánellenességgel, a vallási intoleranciával, a cigányellenességgel, a homofóbiával és a transzfóbiával kapcsolatos cselekményekre is, illetve erősítsék annak végrehajtását; teljes mértékben támogatja a Tanács ír elnöksége idején az intolerancia elleni küzdelem fokozása céljából indított kezdeményezést, és felszólítja a Tanácsot, hogy folytassa ezt a konstruktív munkát;

60.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak koordinált és átfogó fellépést a gyűlölet-bűncselekmények Unión belüli módszeres leküzdése és megelőzése érdekében, valamint adatokon keresztül tegyék láthatóvá a gyűlölet-bűncselekményeket, gondoskodva arról, hogy ezek az adatok a helyzet uniós szintű áttekintésének lehetővé tétele érdekében összehasonlíthatóak legyenek, együttműködve az Alapjogi Ügynökséggel a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos adatok összegyűjtésének javítása és az ilyen adatok összehangolása terén; elítéli az emberek egyes csoportjait társadalmi, kulturális vagy vallási, illetve külföldi származásuk alapján megbélyegző gyűlöletbeszédet és a fajgyűlöletre uszító beszédeket, különösen, ha ezek közéleti személyiségek szájából hangzanak el; felhívja a figyelmet az Alapjogi Ügynökségnek a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatra vonatkozó, 2/2013. sz. véleményére, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a bűncselekmények áldozatait megillető jogok tiszteletben tartását, különösen a gyűlölet-bűncselekmények esetében;

61.  felszólítja a tagállamokat, hogy – elismerve az oktatásnak a megkülönböztetés elleni küzdelemben betöltött alapvető szerepét – biztosítsák, hogy integrációs stratégiájukban foglalkozzanak a nemzeti tantervek annak érdekében történő reformjával, hogy a tanmenetek az idegengyűlölet, a fajgyűlölet és a cigánygyűlölet kérdéseire is kiterjedjenek, ezáltal kialakítva a megkülönböztetésről már fiatal kortól kezdve folytatott nyilvános párbeszédet;

62.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy

63.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jogszabályok kidolgozásakor és az alapvető jogok Unión belüli helyzetének értékelésekor vegyék figyelembe a nők szükségleteit és problémáit; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos európai jogszabályok tagállami végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzés és értékelés fontosságát;

64.  felszólítja a tagállamokat, hogy garantálják a tisztességes béreket és nyugdíjakat, csökkentsék a nemek közötti bérszakadékot, hozzanak létre jó minőségű álláshelyeket a nők számára, továbbá tegyék lehetővé, hogy a nők magas színvonalú közszolgáltatásokban részesülhessenek, valamint javítsák a jóléti ellátásokat;

65.  sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nők elleni erőszak előfordulását elősegítő gazdasági és szociális okok leküzdésére, mely okok között szerepelnek többek között a munkanélküliség, az alacsony bérek és nyugdíjak, a lakhatás hiánya, a szegénység és a nem létező vagy rossz minőségű – többek között egészségügyi, oktatási és társadalombiztosítási – közszolgáltatások;

66.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a fiatal lányok alapvető jogainak megsértése elleni erőfeszítéseit, különös tekintettel azon iparággal szemben, amely a fiatal lányokat szexuális tárgynak tekinti, és amely fokozza a fiatal lányok szexuális célú kereskedelmét az Unión belül;

67.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak tiszteletben tartásával és védelmével kapcsolatos nemzeti stratégiák megvalósítását; ismételten hangsúlyozza az Uniónak a témával kapcsolatos figyelemfelhívás és a bevált gyakorlatok népszerűsítése területén betöltött szerepét, mivel az egészség olyan alapvető emberi jog, amely nélkülözhetetlen az egyéb emberi jogok gyakorlásához;

68.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a többszörös és interszekcionális megkülönböztetés problémájára vonatkozó jogi keretre irányulóan;

69.  úgy véli, hogy a nők politikai és üzleti döntéshozatalon belüli alulreprezentáltsága deficitet jelent; ezért felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be pozitív diszkriminációra irányuló intézkedéseket, például paritásos rendszerekre és női kvótákra vonatkozó jogszabályokat;

70.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti bérszakadék csökkentése terén tett előrehaladás igen lassú; rámutat arra, hogy az ugyanolyan munkáért és azonos értékű munkáért járó egyforma díjazás elvének alkalmazása a nemek közötti egyenlőség megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, és annak 32. cikkének megfelelően, az EUMSZ 157. cikke alapján, valamint a Parlament 2012. május 24-i állásfoglalásához tartozó mellékletben megfogalmazott részletes ajánlások szellemében javasoljon módosításokat;

71.  hangsúlyozza, hogy a gyermekgondozást biztosító közszolgáltatások forráscsökkentései közvetlenül kihatnak a nők gazdasági függetlenségére; felhívja a figyelmet arra, hogy a gondozási szolgáltatások hiányával magyarázható a nők 2010-ben mért 28,3%-os inaktivitása és részmunkaidős foglalkoztatásban való részvétele a 2009-ben mért 27,9%-kal szemben; rámutat továbbá arra, hogy 2010-ben a kisgyermekes nők uniós foglalkoztatási aránya 12,7%-kal alacsonyabb volt, mint a gyermektelen nőké, vagyis az arány a 2008-ban mért 11,5%-hoz képest emelkedett;

72.  igen sajnálatosnak tartja, hogy az idősebb nők alapvető jogai gyakran csorbulnak, beleértve az erőszakos cselekmények, a fizikai és érzelmi bántalmazás és pénzügyi kihasználásuk nagy számát több tagállamban; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket az idős nők bármilyen bántalmazása, többek között az idősotthonokban velük szemben alkalmazott rossz bánásmód elleni védelme érdekében;

73.  úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő nőket kettős megkülönböztetés sújtja egyrészt nemük, másrészt fogyatékosságuk miatt; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a fogyatékossággal elő nők alapvető jogainak szavatolására és védelmére az Unióban;

74.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottabban köteleződjenek el a média által közvetített, különösen a reklámokban megjelenő szexista sztereotípiák megszüntetése mellett, mivel azoknak döntő szerepük lehet a férfiak és a nők szerepével kapcsolatos kollektív képzetek átalakításában;

75.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a polgárok tudatosságát és ismereteit a Chartában rögzített, őket megillető jogokról, valamint a civil társadalommal, a nem kormányzati szervezetekkel és nőszervezetekkel folytatott folyamatos párbeszéd fenntartásával ösztönözzék a részvételi demokráciát; kéri különösen a nőszervezeteket, hogy osszák meg a magukat makacsul tartó sztereotípiákkal és megkülönböztetéssel kapcsolatos felbecsülhetetlen tapasztalataikat, mivel mindig a nők voltak legkiszolgáltatottabb áldozatok;

76.  szorgalmazza az uniós intézmények fokozottabb bevonását és a minden érdekeltet felölelő, megfelelőbb párbeszédet az idősebbek előtt az emberi jogaik teljes körű érvényesítése során álló kihívásokról;

Szolidaritás

77.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válság és az annak leküzdésére hozott intézkedések nagyobb mértékben és olykor drámai módon érintették a társadalom legszegényebb és leginkább rászoruló csoportjait, ahogyan azt az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megfogalmazta „Az emberi jogok védelme gazdasági válságok idején” című vitaindító dokumentumában, melyben az olyan, társadalmi marginalizációnak kitett csoportokról beszél, mint a migránsok, a menedékkérők, a romák, valamint a nők és a gyerekek; felhívja a figyelmet arra, hogy 2012-ben a 28 tagú Unió lakosságának egynegyede volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet és hozzanak megfelelő, mélyrehatóbb és hatékonyabb intézkedéseket e helyzet orvoslása, valamint az egyenlőtlenségek és a szegénység elleni küzdelem érdekében; elítéli a politikusok azon kijelentéseit, amelyek bűnbakként állítják be ezeket az embereket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gazdasági és társadalmi válságok miatt nemzeti és nemzetek feletti szinten egyaránt nagy nyomás nehezedik az alapvető jogokra, a jogállamiságra és a demokratikus értékekre;

78.  hangsúlyozza, hogy a szociális jogok alapvető jognak minősülnek, ahogyan azt egyes nemzetközi egyezmények, az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Európai Szociális Charta is elismerik; kiemeli, hogy a társadalmi igazságosság biztosítása érdekében ezeket a jogszabályokban és a gyakorlatban egyaránt védelmezni kell, különösen gazdasági válságok és megszorító intézkedések idején; hangsúlyozza az emberi méltósághoz való jog, a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog, a – többek között a nemzetiségen alapuló – megkülönböztetéstől való mentességhez való jog, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem, a munkahelyi egészséghez és biztonsághoz, a szociális biztonsághoz és a szociális segítségnyújtáshoz való jog, az egészségügyi ellátáshoz való jog, a mozgás és a tartózkodás szabadsága, illetve – tényleges hozzáférést biztosítva a foglalkoztatáshoz, a megfelelő lakhatáshoz, a képzéshez, az oktatáshoz, a kultúrához, valamint a szociális és egészségügyi támogatáshoz – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jog jelentőségét, valamint – megfelelő életszínvonalat és egyéb munkafeltételeket és munkakörülményeket biztosítva a munkavállalók és családjuk számára – a bérezéssel és a szociális juttatásokkal kapcsolatos jogok és a szociális partnerek autonómiája fontosságát, illetve annak jelentőségét, hogy a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeik védelmében szabadon csatlakozhassanak nemzeti és nemzetközi szervezetekhez és gyakorolhassák kollektív tárgyalási jogukat;

79.  hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség, a szegénység vagy a társadalom peremére kiszorultság megnehezíti, vagy akár ellehetetleníti az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott jogok és szabadságjogok gyakorlását, melyek közül a legveszélyeztetettebb jogok és szabadságjogok a következők: az emberi méltósághoz való jog (1. cikk), a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog (15. cikk), a megkülönböztetés-mentességhez való jog (21. cikk), az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem (30. cikk), a szociális biztonsághoz és a szociális segítségnyújtáshoz való jog (34. cikk), az egészségvédelemhez való jog (35. cikk), valamint a mozgás és a tartózkodás szabadsága (45. cikk); másfelől jelzi, hogy a munkanélküliség vagy a szegénység vagy a társadalom peremére szorultság az alap-, szociális, pénzügyi stb. szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából is következményekkel jár;

80.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági és pénzügyi válság társadalmi következményei ellen azok a rendszerek jelentik a legjobb védelmet, amelyek a társadalmi igazságosságot erős jogszabályokkal alátámasztott, fontos elvként ismerik el;

81.  ajánlja, hogy minden tagállam mihamarabb számolja fel az Európai Szociális Chartával kapcsolatban még meglévő fenntartásait; úgy véli, hogy a Parlamentnek ösztönöznie kell az e tekintetben elért előrehaladásról folytatott állandó párbeszédet; úgy véli, hogy az EUMSZ 151. cikkében szereplő, Európai Szociális Chartára való hivatkozást hatékonyabban kellene alkalmazni, például oly módon, hogy a Bizottság és a Parlament hatásvizsgálataiba belefoglalják a szociális jogok vizsgálatát is;

82.  erőteljesebb fellépést szorgalmaz a hajléktalanok megsegítése, illetve menedékhez és támogatáshoz juttatása érdekében, és – különösen mivel az elhúzódó gazdasági és pénzügyi válság következtében egyre több kiszolgáltatott helyzetben lévő ember kerül az utcára – elítéli az olyan nemzeti és helyi szintű jogszabályokat, amelyek bűnözőnek tartják azokat a személyeket, akik nagyobb szükséget szenvednek, lévén ez az alapvető jogok kirívó és embertelen megsértését jelenti;

83.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a válság hatásainak enyhítését célzó intézkedések uniós értékekkel és célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségét, és különösen az uniós fellépések kapcsán a jogállamiság tiszteletben tartását azokban az országokban, amelyeket az euróövezeten belül a legjobban sújtottak a válság hatásai;

84.  sürgősséggel megismétli a Tanácshoz intézett felhívását, hogy „A legszegényebb csoportok hozzáférése valamennyi alapvető jogukhoz” témáját vegye fel az Alapjogi Ügynökség következő többéves keretének tematikus területei közé;

85.  sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamokban ma is átmeneti szabályok vannak érvényben a munkavállalók szabad mozgása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók vándorlásának káros hatásaival kapcsolatos félelmek megalapozatlanok; rámutat, hogy becslések szerint a bővítést követő (a 2004–2009-es időszakban bekövetkezett) munkaerő-vándorlás hosszú távon csaknem 1%-kal növeli az EU-15 GDP-jét(35);

86.  megjegyzi, hogy azok a közelmúltbeli állásfoglalások, melyekben a szabad mozgást szociális biztonsági rendszerekbe való bevándorlásnak bélyegezték, nem tényeken alapulnak(36); hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetés jelentősen gátolja az európai polgárokat abban, hogy éljenek alapvető jogaikkal; rámutat, hogy a sajátjuktól eltérő uniós tagállamban huzamosan tartózkodó uniós polgárokat a 883/2004/EK rendelet értelmében egyenlő bánásmód illeti meg a szociális biztonság terén;

87.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak nagyobb erővel kell munkálkodniuk a munkajogok és az alapvető szociális jogok kidolgozásán és garantálásán, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unióban megvalósuljon az egyenlő bánásmód alkalmazása, valamint tisztességes munkahelyeket és megélhetést biztosító fizetéseket biztosítsanak;

88.  annak elismerésére szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkavállalóknak az Európai Szociális Charta 3. cikkében megállapított, a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való joga alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a munkavállalók lehetőséget kapjanak az emberi méltósággal összeegyeztethető életvitelre, valamint hogy biztosítsák a munkavállalók alapvető jogainak tiszteletben tartását;

89.  kiemeli a szociális partnerek kollektív tárgyalásokban játszott szerepének fontosságát a munkavállalók alapvető jogainak védelme és a velük szembeni egyenlő bánásmód biztosítása szempontjából, különös tekintettel a fiatalokra, a nőkre, a fogyatékossággal élőkre, és a munkaerőpiacon szociálisan hátrányos helyzetben lévő egyéb csoportokra;

Uniós polgárság

90.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta hatálybalépése, valamint a polgárok növekvő elvárásai miatt – ahogy azt az ACTA kudarca és a felügyeleti botrányok is bizonyítják – megerősített és fokozott demokratikus és intézményi átláthatóságra és nyitottságra van szükség az Unióban, különösen annak intézményeiben, szerveiben, irodáiban és ügynökségeiben, valamint tagállamaiban; úgy véli, hogy az átláthatóság és a nyitottság olyan alapelv, amelyet tovább kell erősíteni és még inkább elő kell mozdítani, hogy biztosítsák a jó kormányzást és a civil társadalom uniós döntéshozatali folyamatban való, teljes körű részvételét;

91.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a dokumentumokhoz és az információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata elakadt az intézmények között; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlament javaslatai alapján folytassák e rendelet felülvizsgálatát, hogy garantálják az uniós döntéshozatali folyamat nagyobb átláthatóságát, valamint az uniós polgárok számára a dokumentumokhoz való jobb hozzáférést; felszólítja az összes uniós intézményt, hivatalt, szervet és ügynökséget, hogy a Lisszaboni Szerződésben előírtaknak megfelelően maradéktalanul hajtsák végre az 1049/2001/EK rendeletet, továbbá megjegyzi, hogy a Bíróság joggyakorlata és az ombudsmanhoz benyújtott panaszok alapján ezt még nem tették meg; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egyúttal tegyék meg a szükséges intézkedéseket az átláthatóság biztosítására, tájékoztatva a nyilvánosságot az uniós költségvetésből a tagállamoknak folyósított források felhasználásának módjáról;

92.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog azt is magában foglalja, hogy a hatóságoknak tájékoztatniuk kell a polgárokat alapvető jogaikról, és segítséget kell nyújtaniuk azoknak a személyeknek, akik leginkább rászorulnak arra, hogy jogaikat elmagyarázzák nekik, és támogatniuk kell őket abban, hogy jogaikat tiszteletben tartsák;

93.  emlékeztet arra, hogy az állampolgárság – az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 21. cikkével összhangban – magában foglalja valamennyi személy azon jogát, hogy részt vegyen a tartózkodási helye szerinti ország közéletében; emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság nem korlátozódik csupán az önkormányzati és európai választásokon való aktív és passzív választójogra, sem pedig a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlására, noha ezek a jogok igen jelentősek; ezért kiemeli, hogy az uniós polgárság magában foglalja valamennyi, az Unió területén tartózkodó személy arra irányuló képességét, hogy aktívan és megkülönböztetéstől mentesen részt vehessen a tartózkodási helye szerinti állam demokratikus, politikai, társadalmi és kulturális életében, valamint hogy gyakorolhassa valamennyi, az Európai Unió által elismert alapvető politikai, polgári, gazdasági, kulturális és társadalmi jogot és szabadságot;

94.  felhívja a figyelmet arra, hogy figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányok megszervezésére van szükség annak érdekében, hogy a polgárok körében ismertté tegyék az uniós értékeket és célkitűzéseket, továbbá kifejezetten szorgalmazza az EUSZ és az Alapjogi Charta vonatkozó cikkei szövegének lehető legszélesebb körű terjesztését;

95.  üdvözli azt a döntést, amely szerint 2013-at a polgárok európai évévé nyilvánították; mindazonáltal felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt folytassa az uniós polgárok tájékoztatását a jogaikról, hogy teljes mértékben élvezhessék uniós polgárságukat;

96.  felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztató kampányok keretében tájékoztassák az uniós polgárokat szavazati, valamint a választásokon jelöltként való részvételi jogukról; az aktív uniós polgárság ösztönzése érdekében az összes tagállamban az európai választási eljárások szükséges reformjának végrehajtását szorgalmazza; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a polgárok aktív részvételét a polgári kezdeményezések, valamint a petíció és az európai ombudsmanhoz történő panasz benyújtásához való joguk gyakorlása révén;

97.  emlékeztet arra, hogy az egyének jogai szempontjából fontos az európai ombudsman által végzett munka; hangsúlyozza, hogy az ombudsman függetlensége a hitelessége biztosításának egyik fontos módja, ezért kéri, hogy módosítsák az európai ombudsman alapokmányát, és formálisan zárják ki azt, hogy az ombudsman tisztségére az őt megválasztó testület volt vagy hivatalban lévő tagjait jelöljék;

98.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgároknak és családjuknak a Szerződésekben kimondott és a szabad mozgásról szóló irányelvben biztosított, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz, valamint a foglalkozás szabad megválasztásához és a munkavállaláshoz való joga az uniós polgárok egyik alapvető joga, és fontos gazdasági előnyt jelent a fogadó országok számára, mivel hozzájárul a készségbeli és álláslehetőségbeli eltérések kezeléséhez, valamint segít ellensúlyozni az Európai Unió földrajzi hiányosságait; hangsúlyozza, hogy az irányelv már rendelkezik a szabad mozgáshoz való jog alóli kivételekről és annak korlátozásáról; elítéli az e vívmány felülvizsgálatára irányuló valamennyi kísérletet, és kéri, hogy minden jogsértés kerüljön a Bíróság elé;

Az igazságszolgáltatás

99.  hangsúlyozza, hogy a független, méltányos, hatékony, pártatlan, igazságos és ésszerű határidőkkel dolgozó igazságszolgáltatás alapvető fontosságú a demokrácia és a jogállamiság, valamint azok hitelessége szempontjából; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezzel összefüggésben számos jogsértés történik, amint arról az Emberi Jogok Európai Bíróságán egyes államokkal szemben indított eljárások száma is tanúskodik; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a Bíróság határozatait; hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban nem engedhető meg az emberek, az igazságügyi vagy a politikai hatóságok felett gyakorolt hatalmi helyzetből, erőfölényből vagy befolyásból fakadó büntetlenség;

100.  elismeri, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben a bíróságok mellett fontos szerephez jutnak a bíróságnak nem minősülő és a kvázi bírósági intézmények, például a nemzeti emberi jogi intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek, az ombudsmani intézmények és az adatvédelmi hatóságok, valamint más hasonló, emberi jogi megbízással rendelkező intézmények; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy nemzeti emberi jogi intézményeket kell kijelölni vagy létrehozni az összes uniós tagállamban azzal a céllal, hogy az úgynevezett párizsi alapelvek (az emberi jogok védelmével és előmozdításával foglalkozó nemzeti intézmények státuszára és működésére vonatkozó elvek, 1993. december 20-i A/RES/48/134. sz. ENSZ-határozat) alapján teljes körű meghatalmazást kapjanak; hangsúlyozza, hogy a teljes függetlenségre vonatkozó követelmény az emberi jogi megbízással rendelkező más intézmények számára is előnyös lenne;

101.  felszólítja az Alapjogi Ügynökséget, hogy az ENSZ e területtel foglalkozó különleges előadójával együttműködve készítsen tanulmányt azokról a rendkívüli törvényekről és eljárásokról, és ezeknek az alapvető jogoknak való megfeleléséről, amelyeket a terrorizmus elleni küzdelemmel indokoltak; elutasít minden olyan kivételes eljárást, amely a bírósági eljárás folyamán nyilvánvalóan megbillenti a vád és a védelem pozíciójának egyensúlyát, mint például a titkos meghallgatások vagy titkos ítéletek, vagy amelyek különleges hatalommal ruházzák fel a kormányt a média cenzúrázására vagy lehetővé teszik a lakosság titkos megfigyelését; sajnálattal állapítja meg, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló politikák fokozatosan egyre több bűncselekményre és vétségre is kiterjednek, ami többek között azzal a következménnyel jár, hogy megsokszorozódik a gyorsított bírósági eljárások és a teljes mértékben letöltendő legrövidebb időtartamot kiszabó ítéletek száma, és nő a lakosságra vonatkozóan rögzített információk mennyisége;

102.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a büntető igazságszolgáltatással és az eljárási garanciákra vonatkozó útiterv végrehajtásával kapcsolatban végzett munkáját, a tagállamokat pedig arra, hogy e témával kapcsolatban ambiciózusabb álláspontot alakítsanak ki;

103.  üdvözli az Alapjogi Ügynökségnek „Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkülönböztetés esetén az Unióban” című jelentését, valamint hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés gyakran bonyolult és nehézségekbe ütközik; úgy véli, hogy a javítások kiterjedhetnek az eljárások egyszerűsítésére és a jogkeresők támogatásának növelésére is;

104.  tudomásul veszi a Bizottság által készített igazságszolgáltatási eredménytáblát, amely sajnálatos módon csupán a polgári, kereskedelmi és közigazgatási igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdéseket tárgyalja, az Európai Parlament arra irányuló kérése ellenére, hogy az terjedjen ki a büntető igazságszolgáltatásra, az alapvető jogokra és a jogállamiságra is; következésképpen felszólít az eredménytábla továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy az az említett területekre is kiterjedjen; hangsúlyozza, hogy az eredménytáblát az új koppenhágai mechanizmusba és az EUSZ 2. cikkének alkalmazására vonatkozó európai szakpolitikai ciklusba is be kellene építeni; hangsúlyozza továbbá, hogy az igazságszolgáltatás működése javításának nem lehet csupán az a célja, hogy valamely államot vonzóbbá tegyen a befektetők és a vállalkozók számára, és hogy legfőképpen a bírósági eljárások hatékonyságára vonatkozzon, hanem az igazságos eljáráshoz való jog és az alapvető jogok tiszteletben tartásának garantálását is célul kell tűznie;

105.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az igazságszolgáltatáshoz való jog Unióban történő hatékony végrehajtását abban az összefüggésben, hogy a jelenlegi és jövőbeli nemzedékekben minden személynek joga van olyan környezetben élni, amely megfelelő az egészsége és jóléte szempontjából;

106.  aggodalmának ad hangot az alkotmánybíróságok egyes tagállamokban tapasztalható átpolitizálódása miatt, és emlékeztet a független igazságszolgáltatási rendszer rendkívüli jelentőségére;

o
o   o

107.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) A 2011. május 18-i 10140/2011. sz. tanácsi dokumentum. (2) HL C 115., 2010.5.4., 1. o. (3) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (4) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (5) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (6) HL L 281., 1995.11.23, 31. o. (7) HL L 145., 2001.5.31., 43. o. (8) HL C 169. E, 2012.6.15., 49. o. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0500. (10) HL C 104. E, 2004.4.30., 1026. o. (11) HL C 124. E, 2006.5.25., 405. o. (12) HL C 294. E, 2009.12.3., 54. o. (13) HL C 224. E, 2010.8.19., 18. o. (14) HL C 308. E, 2011.10.20., 73. o. (15) HL C 136. E, 2012.5.11., 50. o. (16) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o. (17) HL C 199. E, 2012.7.7., 154. o. (18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0203. (19) HL C 264. E, 2013.9.13., 54. o. (20) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0090. (21) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o. (22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444. (23) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0315. (24) HL C 353. E, 2013.12.3., 1. o. (25) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0418. (26) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0350. (27) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o. (28) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0045. (29) HL C 264. E, 2013.9.13., 75. o. (30) Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2012. április 24-én elfogadott 1872(2012) számú állásfoglalása. (31) Regionális tanulmány: az Európai Unió külső határigazgatása és annak a migránsok emberi jogaira gyakorolt hatása, a migránsok emberi jogainak védelméért felelős különleges előadó, François Crépeau 2013. április 24-i, A/HRC/23/46. sz. jelentése. (32) Az Alapjogi Ügynökség „Az alapvető jogok helyzete Európa déli tengeri külső határain” című jelentése, 2013. március. (33) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o. (34) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0594. (35) Foglalkoztatási és társadalmi változások Európában, 2011, 6. fejezet: Az EU-n belüli munkaerő-vándorlás és a bővítés hatásai, 274. o. (36) Lásd: Tényfeltáró elemzés az inaktív, EU-n belüli migránsokat megillető, tartózkodási hely alapján nyújtott sajátos, nem hozzájáruláson alapuló pénzbeli és egészségügyi ellátásokra vonatkozó jogosultságoknak a tagállamok szociális biztonsági rendszereire gyakorolt hatásáról, Foglalkoztatási Főigazgatóság, végleges jelentés. Készítette: ICF GHK és a Milieu Ltd., 2013. október 14.