Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Halászati Alapra (EHA) alkalmazandó rendeletekre, különösen a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendeletre, amelyek megállapítják a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályokat és rendelkezéseket,

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. február 6-i álláspontjára(2),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2012. szeptember 12-i áláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap vonatkozásában a Bizottság által megfogalmazott javaslatra és a Parlament és a Tanács elfogadott álláspontokra (COM(2011)0804),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat vonatkozásában a Bizottság által megfogalmazott javaslatra, valamint a Parlament és a Tanács elfogadott álláspontokra (COM(2011)0810),

–  tekintettel a Bizottság közleményére az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának: A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) (COM(2010)0491),

–  tekintettel „A nők hálózatai: halászat, gazdálkodás és diverzifikáció” című, 2005. december 15-i állásfoglalására(4),,

–  tekintettel a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a közös halászati politika reformjáról szóló átfogó közleményről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A nők szerepe és fenntartható fejlődés a halászat különböző területein” címmel a Halászati Bizottságban 2010. december 1-jén megtartott meghallgatásra,

–  tekintettel a Halászati Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által az Európai Parlamentben 2013. október 14-én megtartott, a nők európai halászatban és akvakultúrában betöltött szerepének fejlesztéséről szóló meghallgatásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 51. cikke alapján a Halászati Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra

–  tekintettel a Halászati Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0070/2014),

A.  mivel a nők által a halászat és az akvakultúra területén végzett munkát nem ismerik el és az általában láthatatlan marad, annak ellenére, hogy jelentős gazdasági hozzáadott értéket képvisel, és hozzájárul számos európai település és régió társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságához, különösen a halászatból élő területeken;

B.  mivel a tagállamokban több mint 100 000 nő dolgozik a halászati ágazatban, ebből 4% a halkitermelésben – ahol a halászati tevékenységhez kapcsolódó munkát végeznek hálókészítőként, valamint kirakodó vagy csomagoló munkásként –, 30% az akvakultúrában, elsősorban a gyalogos kagylóhalászatban, és körülbelül 60% feldolgozóiparban;

C.  mivel rendkívül nehezek a nők által a halászati és akvakultúra-ágazatban hagyományosan végzett munkák, így a gyalogos kagylóhalászat, a hagyományos – mozgó vagy megfelelő létesítményekben folytatott – halárusítás, a halászhálók készítése és javítása, a hal rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok közötti kirakodása, osztályozása és csomagolása;

D.  mivel a statisztikák jócskán alulbecsülik a nők által ezen ágazatok némelyikében végzett munka valódi mértékét, és mivel a kiterjedt gazdasági válság és az egyes tagállamokban tapasztalható magas munkanélküliség hozzájárult e számok további növekedéséhez, megállapítható, hogy a nők növekvő mértékben vesznek részt a halászati ágazathoz kapcsolódó tevékenységekben, különösen a gyalogos kagylóhalászatban, amely a családi jövedelem kiegészítését, vagy akár biztosítását jelenti;

E.  elismerve a nőknek a halászathoz és az akvakultúrához kapcsolódó tevékenységekben – különösen halászeszközök készítésében és javításában, a hal kirakodásában és osztályozásában, a halászhajók ellátásának irányításában, valamint a hal előkészítéséhez, feldolgozásához, csomagolásához és forgalomba hozatalához, illetve a halászati vállalkozások irányításához tartozó tevékenységekben – való részvételét;

F.  mivel a Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 30. bekezdésében felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nők halászati iparágban betöltött fontos gazdasági, társadalmi és kulturális szerepét, annak érdekében, hogy a nők hozzáférhessenek szociális ellátásokhoz, és hangsúlyozza, hogy a nők aktív részvétele a halászathoz kapcsolódó különböző tevékenységekben hozzájárul egyrészt a halászati ágazat fenntartásához és fennmaradásához, másrészt a sajátos hagyományok és gyakorlatok megőrzéséhez, valamint a különböző régiók kulturális sokszínűségének védelméhez;

G.  mivel 2012. szeptember 12-i álláspontjában az Európai Parlament szorgalmazza a nők halászati és akvakultúra-ágazatbeli termelői szervezetekben való részvételének elősegítését;

H.  mivel az Európai Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 31. bekezdésében az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) általi finanszírozást tart szükségesnek a nők halászati ágazatban való részvételének támogatása, a nők szervezeteinek nyújtott támogatás, a nők szakképzése, valamint a nők halászatban betöltött szerepének – a szárazföldön végzett tevékenységek és a halászathoz a kitermelés, illetve a feldolgozás és a forgalomba hozatal során kapcsolódó tevékenységek támogatása általi – növelése céljából;

I.  mivel a Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 39. bekezdésében felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nők a férfiakkal azonos javadalmazásban, valamint egyéb munkaügyi, szociális és gazdasági juttatásokban részesüljenek, beleértve a halászati ágazatban felmerülő foglalkozási kockázatokra kiterjedő biztosítást, a munka nehézsége (éjszakai munkavégzés, veszélyesség, a termelés ütemétől vagy a halászati lehetőségektől függő munkarend) miatt a nyugdíjkorhatárt csökkentő együtthatók alkalmazását célzó intézkedéseket, valamint a jellemzően kialakuló betegségeik foglalkozási megbetegedésként való elismerését;

J.  mivel a munkaerőre – és különösen a bizonyos tevékenységeken belül a munkaerő nemek szerinti megoszlására, valamint a kisüzemi part menti halászatra és a hagyományos kisüzemi halászatra, az extenzív akvakultúrára és a kapcsolódó tevékenységekre –vonatkozó statisztikai információk háttérbe szorulnak a fogásokra, kirakodásra, űrtartalomra stb. vonatkozó információkhoz képest;

K.  mivel a halászatban, az akvakultúrában és a kapcsolódó ágazatokban foglalkoztatott munkaerőre vonatkozó uniós és tagállami statisztikai adatok nem teljesek, harmonizáltak vagy mutatókra bontottak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a nők e területeken tett hozzájárulásának felmérését;

L.  elismerve, hogy a nők – a halászati és akvakultúra-ágazatban végzett munkájuk és jelentős gazdasági hozzájárulásuk ellenére – nem részesülnek sem kellő szociális és munkaügyi védelemben, sem megfelelő szakmai és munkaügyi jogállásban;

M.  elismerve, hogy a halászati ágazatban a nők hátrányos anyagi megkülönböztetést szenvednek el, és hogy ugyanazért a munkáért alacsonyabb javadalmazásban részesülnek, mint a férfiak;

N.  mivel a nők halászati ágazatban végzett munkáját jogi tekintetben gyakran nem ismerik el, és hiányzik az e tevékenységek sajátos és jellemző kockázatainak és egészségügyi vonzatainak megfelelő szociális védelemhez való hozzáférés;

O.  mivel a Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 42. bekezdésében felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket – különösen a 2010/41/EU irányelv alkalmazása révén – annak érdekében, hogy előmozdítsák és elérjék a nők halászati ágazatban végzett munkájának nagyobb fokú jogi és társadalmi elismerését, valamint biztosítsák, hogy a családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy a házastársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, a magánvállalkozói státusszal rendelkező személyekkel megegyező jogi elismerésben vagy társadalmi juttatásokban részesüljenek, valamint hogy garantálják szociális és gazdasági jogaikat, többek között az egyenlő bérezést, a munkanélküli ellátásokat, amennyiben (átmenetileg vagy tartósan) elveszítik munkájukat, továbbá a nyugdíjjogosultságot, a szakmai és családi élet összeegyeztethetőségét, a szülési szabadság lehetőségét, a szociális biztonsághoz és az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, valamint egyéb szociális és gazdasági jogokat, ideértve a tengeri kockázatokra is kiterjedő biztosítást is;

P.  mivel 2012. szeptember 12-i állásfoglalásában az Európai Parlament amellett foglal állást, hogy a nők halászati ágazatban betöltött szerepét jogi és társadalmi szempontból jobban el kell ismerni, a nőknek magasabb javadalmazást és ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a férfiaknak, továbbá a halászoknak a családi vállalkozás fenntartásához hozzájáruló házastársainak és élettársainak ugyanolyan jogállást és szociális juttatásokat kell biztosítani, mint amelyekben a magánvállalkozók részesülnek;

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a nők tevékenységéhez kapcsolódó sajátos igények felmérése és a nők által űzött igen nehéz foglalkozások társadalmi elismerésének növelése érdekében indítson a halászatból élő régiókra vonatkozó statisztikai programot, különös figyelmet fordítva a kisüzemi part menti halászatra, a hagyományos halászati módszerekre és a sajátos értékesítési csatornákra, valamint a kagylóhalászok, hálókészítők, valamint a kisüzemi halászatban dolgozó és kapcsolódó tevékenységeket folytató nők munkájára és szociális és munkaügyi körülményeire;

2.  úgy véli, hogy javítani kell a halászati ágazaton belüli foglalkoztatásra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését és elemzését, valamint hogy azokat nem, tevékenységfajta és szerződéstípus (magánvállalkozó, fizetett munkavállaló, részleges munkaidő, teljes munkaidő, alkalmi munka) szerint kell csoportosítani, hogy meg lehessen becsülni a nők szerepét a halászati és akvakultúra-ágazatban;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemek szerinti adatgyűjtést a fogási ágazatban is alkalmazza, és vezessen be olyan új mutatókat, mint a kor, az iskolai végzettség és a munkában részt vevő házastársak vagy élettársak tevékenysége;

4.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni a halászatban, az akvakultúrában és a kapcsolódó ágazatokban foglalkoztatott munkaerőre vonatkozó adatok gyűjtésével kapcsolatos fogalmakat; ugyancsak szükségesnek tartja uniós szinten harmonizált statisztikai mutatók csomagjának létrehozását, és kéri a tagállamokat, hogy megfelelő időben és maradéktalanul bocsássák rendelkezésre az adatokat e mutatóknak megfelelően;

5.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mind jogi, mind társadalmi szempontból ismerje el azt a szerepet, amit a nők a halászati és akvakultúra-ágazatban, valamint a halászatból élő területek fenntartható fejlődésében betöltenek, hogy kiküszöbölje mindazokat a gazdasági, adminisztratív és társadalmi akadályokat, amelyek megnehezítik a nők egyenlő feltételek melletti részvételét;

6.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tagállamokat ösztönözzék arra, hogy szabályozzák és foglalkozási betegségként ismerjék el egyrészt azokat az ízületi és gerincbántalmakat és reumatikus betegségeket, amelyeket a kagylóhalászatot, hálókészítést, kirakodást, csomagolást, feldolgozást, előkészítést, halászatot és értékesítést végző nők munkakörnyezetében uralkodó éghajlati viszonyok okoznak, másrészt a nehéz tárgyak emeléséből származó bántalmakat;

7.  felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy a nők által végzett munka hozzájárul a halászati termékek nyomonkövethetőségének javításához, ami elősegíti a fogyasztói igények megismerését, fokozza a halászati és akvakultúra-termékek minőségét és biztonságát, és bővíti a halászattal foglalkozó területek gazdasági, gasztronómiai és turisztikai lehetőségeit;

8.  felszólít arra, hogy (az Európai Tengerügyi és Halászati Alap és/vagy más eszközök keretén belül) hozzanak létre vészhelyzetekben (természeti katasztrófák esetén) életbe léptethető egyedi támogatási mechanizmusokat, valamint olyan pénzügyi hozzájárulási mechanizmusokat, amelyek átmeneti halászati tilalom idején támogatást nyújtanak a halászok és családjaik számára, különösen azokon a területeken, ahol a halászat az egyetlen pénzkereseti lehetőség;

9.  szükségesnek tartja a nők nemzeti és európai hálózatokba szerveződésének és ezáltal egyesülésének elősegítését és pénzügyi támogatását, egyrészt a nők halászati ágazatban betöltött szerepének jobb láttatása, a nők e tevékenységekhez való hozzájárulásának társadalmi tudatosítása és a tapasztalatcsere megkönnyítése céljából, másrészt azért, hogy a nők hangot adhassanak igényeiknek és követeléseiknek a helyi vezető testületek vagy bármely szerv előtt, egészen az európai szervezetekig;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a halászat, az akvakultúra és a kapcsolódó ágazatok nőszervezetei számára könnyítsék meg a finanszírozáshoz való hozzáférést, lehetővé téve számukra, hogy elképzeléseiket gyakorlatba ültessék, szervezeti struktúrájukat megszilárdítsák, illetve a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok cseréje érdekében kapcsolatba lépjenek más nőszervezetekkel;

11.  szükségesnek tartja a nők tényleges részvételének támogatását és erősítését a konzultációs szervekben, a tanácsadó testületekben, a döntéshozó, képviseleti, regionális testültetekben vagy szakmai társulásokban, biztosítva ezzel, hogy a férfiakkal megegyező feltételek mellett vehessenek részt a döntéshozatalban mind az állami, mind a magánszektorban;

Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) 2013-2020

12.  mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap 4. tengelye által nyújtott lehetőségeket csak egyetlen tagállam használta fel olyan projektek finanszírozására, amelyek kedvezményezettjei a nők, sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki az ETHA által kínált lehetőségeket, és ezek révén:

13.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a nők munkája során felmerülő sajátos nehézségek áthidalását lehetővé tevő kedvezményes hitellehetőségeket, az ETHA keretében folytatott nemzeti programokba beilleszthető projektek finanszírozása céljából;

14.  kéri a tagállamokat, hogy támogassák a nők üzleti kezdeményezéseit, kedvező mikrohitel-rendszer könnyebbé tétele révén,valamint megfelelő tájékoztatás rendelkezésre bocsátásával a finanszírozási lehetőségeket illetően;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a halászati területeken, különösen a teljes mértékben a halászattól függő területeken a helyi infrastruktúra fejlesztése és modernizálása, a gazdasági tevékenységek diverzifikálása és az életminőség javítása érdekében, hogy biztosítsák e területek fenntartható fejlődését, ugyanakkor küzdve általánosságban a szegénység ellen – különösen ott, ahol nők és gyermekek is érintettek –, és a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséért;

16.  megismétli a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogrammal (2014–2020) kapcsolatos eljárás keretében elfogadott álláspontokat, amelyek szerint ösztönözni kell a nők részvételét az egész kutatásban, a projektekben és a tudományos szakterületeken, különösen azokét, akik szakmai tevékenysége a tengerekkel kapcsolatos tudáshoz kötődik;

17.  kéri a tagállamokat, hogy

18.  megjegyzi, hogy a Parlament a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 28. bekezdésében kéri, hogy a WTO-n belül az EU törekedjen azon országok szankcionálására, amelyek a nőkkel szemben pedig hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, továbbá az állásfoglalás 45. bekezdésében felkéri a Bizottságot, hogy a halászati megállapodásokra irányuló tárgyalások során biztosítsa, hogy a parti államok a fejlesztésre nyújtott ágazati támogatás jelentős részét a nők halászati ágazatban betöltött szerepének elismerésére, előmozdítására és diverzifikálására különítsék el, továbbá hogy biztosítsa az egyenlő bánásmód és a nemek közötti egyenlőség elvének alkalmazását különösen a képzés, valamint a finanszírozáshoz és hitelekhez való hozzáférés tekintetében;

19.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a halászati ágazatra is kiterjedő gazdasági partnerségi megállapodásokba foglalják bele és azokban garantálják az európai nemi dimenziót;

A közös halászati politika új alaprendelete

20.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a közös halászati politika halászati erőforrásokhoz való – átlátható környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű kritériumok alapján történő – hozzáférésre vonatkozó célkitűzései teljesítéséről, és ennek során az egyenlő bánásmód és a nemek közötti egyenlőség elvének alkalmazásáról;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy a nők munkajogi státuszát a tevékenységek átmeneti szüneteltetése esetén, többek között a biológiai nyugalmi időszak alatt is ismerjék el;

22.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a 2010/41/EU irányelv végrehajtásáról, hogy a halászati ágazatban működő családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben dolgozó, vagy a házastársukat vagy élettársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, valamint az e tevékenységet megélhetési célból folytató és családi egységhez nem tartozó nők a magánvállalkozókkal azonos jogi elismerésben és társadalmi juttatásokban részesüljenek;

o
o   o

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 180., 2010.7.15., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0040. (3) HL C 353. E, 2013.12.2., 212. o. (4) HL C 286. E, 2006.11.23., 519. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0460. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0461. (7) HL C 353. E, 2013.12.3., 104. o.