Index 
Elfogadott szövegek
2014. február 25., Kedd - Strasbourg
A Tadeusz Cymański mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 A pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett tagállamok ***I
 Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusok kiigazítása (az EUMSZ 290. és 291. cikke) ***I
 Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, a jogérvényesülés területére vonatkozó egyes jogi aktusok kiigazítása (az EUMSZ 290. cikke) ***I
 Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusok kiigazítása (az EUMSZ 290. cikke) ***I
 A Számvevőszék tagjainak kinevezése - Oskar HERICS (AT)
 Az eljárási szabályzat a képviselők üléseken való részvételéről szóló 136. cikkének módosítása
 Az új személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 2020. évi célérték ***I
 A közösségi védjegy ***I
 A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok ***I
 A bűncselekményekből származó jövedelem befagyasztása és elkobzása ***I
 A Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynöksége (Europol) ***I
 A harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás ellenében végzett és javadalmazás nélküli gyakorlat, önkéntes szolgálat, valamint au pair munkavégzés céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételei ***I
 Az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest ***I
 A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap ***I
 A biocid termékek ***I
 A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem
 A jogalkotási felhatalmazás és a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlása
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2014. évi éves növekedési jelentés
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: Foglalkoztatási és szociális aspektusok
 Az egységes piac irányítása
 A növénynemesítés

A Tadeusz Cymański mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 282kWORD 42k
Az Európai Parlament 2014. február 25-i határozata a Tadeusz Cymański mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2013/2278(IMM))
P7_TA(2014)0110A7-0099/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság államügyésze által 2013. október 23-án előterjesztett és a 2013. november 18-i plenáris ülésen bejelentett kérelemre, amelynek tárgya Tadeusz Cymański mentelmi jogának felfüggesztése,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Tadeusz Cymańskit,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i, valamint 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság Alkotmányának 105. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0099/2014),

A.  mivel a Lengyel Köztársaság államügyésze a Közúti Közlekedés Általános Felügyelő Hivatalának kezdeményezésére, a kisebb bűncselekményekkel foglalkozó lengyel büntető törvénykönyv 96. cikkének (3) bekezdésében szabályozott bűncselekmény vonatkozásában kérte az Európai Parlament egyik képviselője, Tadeusz Cymański mentelmi jogának felfüggesztését annak érdekében, hogy ellene büntetőeljárást lehessen kezdeményezni;

B.  mivel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke szerint a képviselőket hivatali tisztségük gyakorlása során leadott szavazataik, illetve kinyilvánított véleményük miatt nem vethetik alá vizsgálatnak, őrizetnek, illetve peres eljárásnak;

C.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke szerint az európai parlamenti képviselők a saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

D.  mivel a Lengyel Köztársaság Alkotmányának 105. cikke szerint „a képviselő nem vonható felelősségre a képviselői mandátumán belül annak ideje alatt, vagy annak lejártát követően végzett tevékenységekért”. Az ilyen tevékenységek tekintetében a képviselőt csak a Szejm előtt vonhatják felelősségre olyan esetben, amikor megsértette harmadik felek jogait. Ekkor csak a Szejm hozzájárulásával lehet ellene bíróság előtt eljárást indítani”;

E.  mivel kizárólag a Parlament hozhat döntést arról, hogy egy adott esetben felfüggesztik-e a mentelmi jogot vagy sem; mivel a Parlament ésszerű módon figyelembe veheti a képviselő álláspontját annak eldöntésekor, hogy felfüggeszti-e a képviselő mentelmi jogát(2);

F.  mivel az állítólagos bűncselekmény nem kapcsolódik közvetlenül vagy nyilvánvalóan Tadeusz Cymański európai parlamenti képviselőként végzett feladatainak ellátásához, és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett európai parlamenti képviselői feladatainak gyakorlása során leadott szavazatnak, illetve kifejtett véleménynek sem minősül;

G.  mivel a Tadeusz Cymański ellen indítandó büntetőeljárás ezért semmilyen módon nem áll összefüggésben Cymański úr európai parlamenti képviselői tisztségével;

H.  mivel jelen esetben a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionisra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az ügyet az érintett képviselőnek való politikai károkozás szándékával nyújtották volna be a bírósághoz;

I.  mivel a kérelmet egy Tadeusz Cymański által írt írásos nyilatkozat nyomán nyújtották be, amelyben a képviselő megtagadta az annak a személynek az azonosítására irányuló kötelezettség teljesítését, akinek kölcsönadta a Közúti Közlekedés Általános Felügyelő Hivatala jelentésében említett gépjárművet, és vállalta 500 PLN összegű bírság megfizetését a kisebb bűncselekményekkel foglalkozó lengyel büntető törvénykönyv 96. cikke (3) bekezdésének megsértése miatt;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Tadeusz Cymański mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a Lengyel Köztársaság illetékes hatóságának és Tadeusz Cymańskinak.

(1) A C-101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964, 195. o.), a C-149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391. o.), a T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.), a C-200/07. sz. és C-201/07 sz. Marra kontra De Gregorio és Clemente egyesített ügyek (EBHT 2008., I-7929. o.), a T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (EBHT 2010., II-01135. o.) és a C-163/10. sz. Patriciello-ügy (EBHT 2011., I-07565. o.).
(2) A fent idézett T-345-05. sz. Mote kontra Parlament ügy, 28. bekezdés.


A pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett tagállamok ***I
PDF 202kWORD 40k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0428 – C7-0178/2013 – 2013/0200(COD))
P7_TA(2014)0111A7-0046/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0428),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0178/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 19-i véleményére(1)

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. február 3-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0046/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0200


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 335/2014/EU rendelet.)

(1) HL C 341, 2013.11.21., 75. o.


Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusok kiigazítása (az EUMSZ 290. és 291. cikke) ***I
PDF 647kWORD 176k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkéhez történő igazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0751 – C7-0386/2013 – 2013/0365(COD))
P7_TA(2014)0112A7-0011/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0751),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére, 53. cikkének (1) bekezdésére, 62. cikkére, 100. cikkének (2) bekezdésére, 114. cikkére, 168. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjára, 172. cikkére, 192. cikkének (1) bekezdésére, 207. cikkére, 214. cikkének (3) bekezdésére, valamint 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0386/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. január 21-i véleményére(2),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által 2011. március 3-án jóváhagyott, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(3), és különösen annak 15. pontjára és I. mellékletére,

–  tekintettel a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0011/2014),

A.  mivel a Bizottság – annak érdekében, hogy elkészítse a megfelelő jogalkotási kezdeményezéseket, és ezzel teljessé tegye az új jogi keretrendszerhez való igazodást – kötelezettséget vállalt annak 2012. végéig való értékelésére, hogy hány olyan jogalkotási aktus maradt hatályban, amely az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra való hivatkozást tartalmaz; mivel a bejelentett célkitűzés az volt, hogy a hetedik parlamenti ciklus végére az összes jogalkotási eszközből eltávolítsák azon rendelkezéseket, amelyek az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkoznak; mivel a Bizottság – bár a vártnál jóval később – előterjesztette az e kötelezettségvállalásának eleget tevő javaslatokat;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkéhez történő igazításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0365


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, 53. cikke (1) bekezdésére, 62. cikkére, 100. cikke (2) bekezdésére, 114. cikkére, 168. cikke (4) bekezdésének a) pontjára, 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, 172. cikkére, 192. cikke (1) bekezdésére, 207. cikkére, 214. cikke (3) bekezdésére és 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(6),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(7),

mivel:

(1)  A Lisszaboni Szerződés különbséget vezetett be a Bizottságra ruházott hatáskörök között aszerint, hogy a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő, illetve módosító általános hatályú nem jogalkotási aktusok (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok) elfogadására, vagy kötelező erejű uniós jogi aktusok (végrehajtási jogi aktusok) végrehajtásának egységes feltételek szerinti elfogadására vonatkoznak-e.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének (1) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján elfogadható intézkedések lényegében megfelelnek az 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(8) 5a. cikkével bevezetett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá tartozó intézkedésnek.

(3)  Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, már hatályos – és az EUMSZ 290. cikkének (1) bekezdésében foglalt kritériumoknak megfelelő – számos jogi aktust az EUMSZ 290. cikkéhez kell igazítani.

(4)  Ha a Bizottság az e rendelet által kiigazított jogi aktusok alapján készít elő felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, különösen fontos, hogy megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(5)  Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, már hatályos – és az EUMSZ 291. cikkének (2) bekezdésében foglalt kritériumoknak megfelelő – számos jogi aktust az EUMSZ 291. cikkéhez kell igazítani.

(6)  Amikor végrehajtási hatásköröket ruháznak a Bizottságra, e hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban kell gyakorolni(9).

(7)  A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése következtében számos olyan, már hatályos jogi aktust, amely az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását írja elő módosítani kell a fenti eljárás alá tartozó bizonyos intézkedések elhagyásával.

(8)  Ez a rendelet nem érinti azokat a folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben a bizottság az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének megfelelően már véleményt nyilvánított ennek a rendeletnek a hatálybalépése előtt.

(9)  Mivel a jogi aktusokon e rendelet által elvégzendő kiigazítások és módosítások kizárólag eljárásokat érintenek, azokat az irányelvek esetében a tagállamoknak nem kell átültetniük,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)  Amennyiben az e rendelet mellékletében felsorolt rendelkezések az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(5) bekezdésében hivatkozott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását írják elő, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ennek a rendeletnek a 2. cikkével összhangban.

(2)  Amennyiben az I. mellékletben felsorolt rendelkezések az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében hivatkozott sürgősségi eljárás alkalmazását írják elő, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet 3. cikke szerinti sürgősségi eljárással összhangban.

2. cikk

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A Bizottság határozatlan időre e rendelet hatálybalépésétől kezdődően öt évre szóló felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamokra. [Mód. 1]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  Az elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.

Az első albekezdéstől eltérően az I. melléklet F. szakaszának 12. pontjában(10), 13. pontjában(11), 14. pontjában(12), 16. pontjában(13) és 18. pontjában(14), valamint G. szakaszának 21. pontjában(15) felsorolt rendeletek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében a kifogások megtételére rendelkezésre álló időtartam három hónap, amely az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal meghosszabbodik. [Mód. 2]

(6)  Amennyiben az e rendelet I. mellékletében felsorolt rendelkezések úgy rendelkeznek, hogy az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (3) bekezdésének c) pontjában rögzített határidő lerövidítésre kerül az említett határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontjával összhangban, az ennek a cikknek az (5) bekezdésében rögzített határidők hossza egy hónap.

3. cikk

(1)  Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 2. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. A Bizottság ebben az esetben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelő határozatáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a jogi aktust.

4. cikk

(1)  Amennyiben a II. mellékletben felsorolt rendelkezések az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(5) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását írják elő, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a 182/2011/EU rendelet 5. cikkében szereplő vizsgálóbizottsági eljárással összhangban.

(2)  Amennyiben a II. mellékletben felsorolt rendelkezések az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében említett sürgősségi eljárás alkalmazását írják elő, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a 182/2011/EU rendelet 5. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkével összhangban.

5. cikk

A 66/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, A 97/70/EK tanácsi irányelv(16), az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, [Mód. 61, 62 és 63] valamint az 1257/96/EK tanácsi rendelet(17) az e rendelet III. melléletében foglaltak szerint módosul.

6. cikk

Ez a rendelet nem érinti azokat a folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben egy bizottság már az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének megfelelően véleményt nyilvánított.

7. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében hivatkozott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendszeréhez hozzáigazított jogiaktus-rendelkezések(18)

A.  Kommunikációs hálózatok, tartalmak és technológiák

-1. Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 30-i 626/2008/EK határozata a mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek (MSS) kiválasztásáról és engedélyezéséről

9. cikk (3) bekezdés* [Mód. 4]

1.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. április 22-i 733/2002/EK rendelete a .eu felső szintű domain bevezetéséről

3. cikk (1) bekezdés a) pont**

5. cikk (1) bekezdés

5. cikk (2) bekezdés

2.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/22/EK irányelve az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról (Egyetemes szolgáltatási irányelv)

26. cikk (7) bekezdés

27a. cikk (5) bekezdés [Mód. 5]

35. cikk

3.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/21/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (Keretirányelv)

9b. cikk (3) bekezdés

10. cikk (4) bekezdés

13a. cikk (4) bekezdés

15. cikk (4) bekezdés

17. cikk (6a) bekezdés

19. cikk (4) bekezdés [Mód. 6]

B.  Az éghajlatváltozással összefüggő uniós fellépés

4.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről.

3. cikk (2) bekezdés [Mód. 7]

3. cikk(6) bekezdés

11. cikk(3) bekezdés

5.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

3d. cikk (3) bekezdés

3f. cikk (9) bekezdés

10. cikk (4) bekezdés

10a. cikk (1) bekezdés

10a. cikk (7) bekezdés

10a. cikk (8) bekezdés

10a. cikk (13) bekezdés

11a. cikk (8) bekezdés

11a. cikk (9) bekezdés

11b. cikk (7) bekezdés

14. cikk (1) bekezdés

15. cikk, ötödik bekezdés

16. cikk (12) bekezdés [Mód. 8]

19. cikk (3) bekezdés

22. cikk

24. cikk (1) bekezdés b) pont

24. cikk (3) bekezdés

24a. cikk (1) bekezdés

24a. cikk (2) bekezdés

25. cikk (2) bekezdés

25a. cikk (1) bekezdés

IV.  melléklet, A. rész

C.  Energiapolitika

6.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. október 22-i 2008/92/EK irányelve az ipari végfelhasználók által fizetendő gáz- és villamosenergia-árak átláthatóságának javítását célzó közösségi eljárásról (átdolgozott szöveg).

6. cikk

D.  Vállalkozáspolitika és ipar

7.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. június 20-i 715/2007/EK rendelete a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről

5. cikk (3) bekezdés

8. cikk

14. cikk (2) bekezdés

14. cikk (3) bekezdés

8.  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelve a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (átdolgozás)

8. cikk (1) bekezdés a) pont

8. cikk (1) bekezdésének b) pontja a 9. cikk (3) bekezdésével összefüggésben [Mód. 9]

E.  Környezetvédelem

9.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 66/2010/EK rendelete az uniós ökocímkéről

6. cikk (5) bekezdés, második albekezdés [Mód. 10]

6. cikk (7) bekezdés

8. cikk (2) bekezdés

15. cikk

10.  Az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete ( 2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről

16. cikk (4) bekezdés

17. cikk (3) bekezdés

30. cikk (6) bekezdés

46. cikk (6) bekezdés [Mód. 11]

48. cikk (2) bekezdés

F.  Statisztika

11.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 453/2008/EK rendelete a közösségi üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatokról

2. cikk (1) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés

5. cikk (1) bekezdés [Mód. 12]

7. cikk (1) bekezdés

7. cikk (3) bekezdés

12.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. február 20-i 177/2008/EK rendelete a vállalkozások statisztikai célú nyilvántartása közös keretének létrehozásáról és a 2186/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről**** [Mód. 13]

3. cikk (6) bekezdés

5. cikk (2) bekezdés

6. cikk (3) bekezdés a „közös minőségi előírásokra vonatkozó intézkedések” elfogadása tekintetében, összefüggésben a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontjával a „közös minőségi előírások” elfogadása tekintetében

8. cikk (3) bekezdés

15. cikk (1) bekezdés

13.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. június 20-i 716/2007/EK rendelete a külföldi leányvállalatok szerkezetére és tevékenységére vonatkozó közösségi statisztikákról**** [Mód. 14]

5. cikk (4) bekezdés

a 6. cikk (3) bekezdése a „közös minőségi előírások” elfogadása tekintetében, a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összefüggésben

9. cikk (2) bekezdés b) pont

9. cikk (2) bekezdés c) pont a „megfelelő közös minőségi előírások” meghatározása tekintetében

14.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. december 11-i 1445/2007/EK rendelete a vásárlóerő-paritással kapcsolatos alapinformációk szolgáltatására, valamint a vásárlóerő-paritás kiszámítására és közzétételére vonatkozó közös szabályok megállapításáról**** [Mód. 15]

7. cikk (4) bekezdés a „minőség-ellenőrzés alapjául szolgáló közös kritériumok” elfogadása tekintetében, összefüggésben a 12. cikk (3) bekezdésének c) pontjával a „minőségi kritériumok” elfogadása tekintetében

12. cikk (3) bekezdés

15.  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. szeptember 7-i 1552/2005/EK rendelete a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról

5. cikk (2) bekezdés

7. cikk (3) bekezdés

8. cikk (2) bekezdés

9. cikk (4) bekezdés a „minőségi követelmények ...., és minden, az adatok minőségének értékeléséhez vagy javításához szükséges intézkedés” elfogadása tekintetében

9. cikk (4) bekezdés a „minőségről szóló beszámolók szerkezetének” meghatározása tekintetében [Mód. 16]

10. cikk (2) bekezdés

13. cikk

16.  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. január 12-i 184/2005/EK rendelete a fizetési mérleggel, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmével és a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos közösségi statisztikákról**** [Mód. 17]

4. cikk (3) bekezdés a „ közös minőségi előírások” elfogadása tekintetében

10. cikk

17.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 16-i 1177/2003/EK rendelete a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC)

6. cikk (2) bekezdés

8. cikk (3) bekezdés

15. cikk (5) bekezdés, összefüggésben a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontjával a „keresztmetszeti komponens egyes területeibe bevonni kívánt elsődleges célváltozók listájának meghatározása és a longitudinális komponensben foglalt célváltozók, ezen belül a változók kódjainak részletezése” tekintetében

a 15. cikk (5) bekezdése, összefüggésben a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontjával „az Eurostat részére történő adattovábbítás technikai formátuma” meghatározása tekintetében

a 15. cikk (5) bekezdése a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben

a 15. cikk (5) bekezdése a 15. cikk (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben

a 15. cikk (5) bekezdése a 15. cikk (2) bekezdésének d) pontjával összefüggésben [Mód. 18]

a 15. cikk (5) bekezdése a 15. cikk (2) bekezdésének e) pontjával összefüggésben

a 15. cikk (5) bekezdése a 15. cikk (2) bekezdésének f) pontjával összefüggésben

18.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. február 27-i 450/2003/EK rendelete a munkaerőköltség-indexről**** [Mód. 19]

2. cikk (4) bekezdés

3. cikk (2) bekezdés

4. cikk (1) bekezdés

4. cikk (2) bekezdés

8. cikk (1) bekezdés

11. cikk a) pont

11. cikk b) pont

11. cikk d) pont

11. cikk e) pont

11. cikk f) pont az „átadott aktuális és visszamenőleges adatokra vonatkozó külön minőségi követelmények” elfogadása tekintetében

11. cikk i) pont

A melléklet 3. pontja

19.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. február 27-i 437/2003/EK rendelete a légi személy-, áru- és postaiküldemény-szállításra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről

5. cikk

7. cikk (2) bekezdés

10. cikk (2) bekezdés

20.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. november 25-i 2150/2002/EK rendelete az energiastatisztikáról

1. cikk (5) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés

4. cikk (3) bekezdés

5. cikk (4) bekezdés

6. cikk (2) bekezdés a) pont

6. cikk (2) bekezdés b) pont

6. cikk (2) bekezdés c) pont a „megfelelő minőségértékelési kritériumok megállapítása” tekintetében

6. cikk (2) bekezdés c) pont a „minőségre vonatkozó jelentések tartalmának meghatározása” tekintetében [Mód. 20]

6. cikk (2) bekezdés d) pont

8. cikk (3) bekezdés

I.  melléklet 7. szakasz 1. pont

II.  melléklet 7. szakasz 1. pont

G.  Belső piac és szolgáltatások

21.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK irányelve az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről****

14. cikk (1) bekezdés

14. cikk (2) bekezdés [Mód. 21]

22.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/81/EK irányelve a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról

68. cikk (1) bekezdés***

69. cikk (2) bekezdés***

H.  Mobilitáspolitika és közlekedés

23.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 391/2009/EK rendelete a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól

13. cikk

14. cikk (1) bekezdés

14. cikk (2) bekezdés

24.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 2009/45/EK irányelve a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről (átdolgozás)

10. cikk (3) bekezdés

25.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/725/EK rendelete a hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról

10. cikk (2) bekezdés**

10. cikk (3) bekezdés** [Mód. 22]

26.  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. november 27-i 2000/59/EK irányelve a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről

15. cikk

27.  A Tanács 1997. december 11-i 97/70/EK irányelve a 24 méteres és annál hosszabb halászhajók összehangolt biztonsági rendszeréről

8. cikk a) pont első francia bekezdés [Mód. 23]

8. cikk b) pont

I.  Egészség- és fogyasztóügy

28.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 1223/2009/EK rendelete a kozmetikai termékekről

2. cikk (3) bekezdés

13. cikk (8) bekezdés

14. cikk (2) bekezdés

15. cikk (1) bekezdés

15. cikk (2) bekezdés**

16. cikk (8) bekezdés

16. cikk (9) bekezdés**

18. cikk (2) bekezdés [Mód. 24]

20. cikk (2) bekezdés

31. cikk (1) bekezdés**

31. cikk (2) bekezdés

31. cikk (3) bekezdés

29.  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről

A 8. cikk (4) bekezdésének utolsó mondata a 78. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben

A 17. cikk második albekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összefüggésben

A 25. cikk (3) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének e) pontjával összefüggésben

A 26. cikk a 78. cikk (1) bekezdésének f) pontjával összefüggésben

A 27. cikk (2) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összefüggésben

A 29. cikk (4) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben [Mód. 25]

A 29. cikk (6) bekezdése első albekezdésének második mondata a 78. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összefüggésben

A 30. cikk (3) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének i) pontjával összefüggésben

Az 52. cikk (4) bekezdésének utolsó albekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének j) pontjával összefüggésben

Az 54. cikk (5) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének k) pontjával összefüggésben

Az 58. cikk (2) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének l) pontjával összefüggésben

A 65. cikk (1) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összefüggésben

A 68. cikk harmadik albekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének n) pontjával összefüggésben

78. cikk (1) bekezdés a) pont

II.  melléklet, 3.6.5. pont

30.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1069/2009/EK rendelete a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

5. cikk (1) bekezdés**

5. cikk (2) bekezdés*

6. cikk (1) bekezdés

6. cikk (2) bekezdés*

7. cikk (4) bekezdés

11. cikk (2) bekezdés

15. cikk (1) bekezdés

17. cikk (2) bekezdés

18. cikk (3) bekezdés

19. cikk (4) bekezdés

20. cikk (11) bekezdés

21. cikk (6) bekezdés

27. cikk

31. cikk (2) bekezdés

32. cikk (3) bekezdés

40. cikk a) pont

40. cikk b) pont

40. cikk c) pont

40. cikk d) pont

40. cikk e) pont

40. cikk f) pont

41. cikk (1) bekezdés

41. cikk (3) bekezdés

42. cikk (2) bekezdés a) pont

42. cikk (2) bekezdés b) pont

42. cikk (2) bekezdés c) pont

42. cikk (2) bekezdés d) pont

43. cikk (3) bekezdés

45. cikk (4) bekezdés

48. cikk (7) bekezdés a) pont

48. cikk (7) bekezdés b) pont

48. cikk (7) bekezdés c) pont [Mód. 26]

48. cikk (7) bekezdés d) pont

48. cikk (8) bekezdés

31.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 767/2009/EK rendelete a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról, az 1831/2003/EK rendelet módosításáról, valamint a 79/373/EGK tanácsi irányelv, a 80/511/EGK bizottsági irányelv, a 82/471/EGK, 83/228/EGK, 93/74/EGK, 93/113/EK és 96/25/EK tanácsi irányelv és a 2004/217/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről

6. cikk (2) bekezdés**

7. cikk (2) bekezdés

10. cikk (5) bekezdés*

17. cikk (4) bekezdés

20. cikk (2) bekezdés

26. cikk (3) bekezdés [Mód. 27]

27. cikk (1) bekezdés

32. cikk (4) bekezdés

32.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 470/2009/EK rendelete az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározására irányuló közösségi eljárásokról, a 2377/90/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, és a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

13. cikk (2) bekezdés

18. cikk** [Mód. 28]

19. cikk (3) bekezdés

24. cikk (4) bekezdés

33.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1334/2008/EK rendelete az élelmiszerekben és azok felületén használható aromákról és egyes, aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről, valamint az 1601/91/EGK tanácsi rendelet, a 2232/96/EK és a 110/2008/EK rendelet, valamint a 2000/13/EK irányelv módosításáról

8. cikk (2) bekezdés**

22. cikk**

25. cikk (3) bekezdés

34.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 1333/2008/EK rendelete az élelmiszer-adalékanyagokról

9. cikk (2) bekezdés

23. cikk (4) bekezdés második mondat [Mód. 29]

24. cikk (3) bekezdés*

30. cikk (1) bekezdés*

30. cikk (2) bekezdés*

30. cikk (3) bekezdés*

30. cikk (5) bekezdés

31. cikk*

35.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1332/2008/EK rendelete az élelmiszerenzimekről, valamint a 83/417/EGK tanácsi irányelv, az 1493/1999/EK tanácsi rendelet, a 2000/13/EK irányelv, a 2001/112/EK tanácsi irányelv és a 258/97/EK rendelet módosításáról

17. cikk (5) bekezdés

36.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1331/2008/EK rendelete az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról

7. cikk (4) bekezdés

7. cikk (5) bekezdés*

7. cikk (6) bekezdés**

37.  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1925/2006/EK rendelete a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról

3. cikk (3) bekezdés**

4. cikk, második albekezdés

5. cikk (1) bekezdés

6. cikk (1) bekezdés

6. cikk (2) bekezdés [Mód. 30]

6. cikk (6) bekezdés

7. cikk (1) bekezdés

8. cikk (2) bekezdés

8. cikk (5) bekezdés**

38.  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1924/2006/EK rendelete az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról

1. cikk (2) bekezdés

1. cikk (4) bekezdés

3. cikk d) pont

4. cikk (1) bekezdés első albekezdés

4. cikk (1) bekezdés hatodik albekezdés

4. cikk (5) bekezdés

8. cikk (2) bekezdés

13. cikk (3) bekezdés

13. cikk (4) bekezdés

17. cikk (3) bekezdés első albekezdés

17. cikk (3) bekezdés második albekezdés b) pont

18. cikk (5) bekezdés első albekezdés

18. cikk (5) bekezdés második albekezdés b) pont

28. cikk (4) bekezdés b) pont

28. cikk (6) bekezdés a) pont ii. alpont [Mód. 31]

39.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/23/EK irányelve az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról

8. cikk (5) bekezdés

8. cikk (6) bekezdés

9. cikk (4) bekezdés [Mód. 32]

28. cikk**

40.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról

3. cikk (2) bekezdés

12. cikk (4) bekezdés

14. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés

14. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés

14. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdés

15. cikk (2) bekezdés

24. cikk (4) bekezdés

26. cikk (1) bekezdés

32. cikk hatodik albekezdés bekezdés [Mód. 33]

47. cikk (3) bekezdés

41.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 27-i 2002/98/EK irányelve az emberi vér és vérkomponensek gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 2001/83/EK irányelv módosításáról

29. cikk első albekezdésbekezdés**

29. cikk második albekezdés bekezdés a) pont

29. cikk második albekezdés bekezdés b) pont**

29. cikk második albekezdés bekezdés c) pont**

29. cikk második albekezdés bekezdés d) pont**

29. cikk második albekezdésbekezdés e) pont**

29. cikk második albekezdés bekezdés f) pont**

29. cikk második albekezdés bekezdés g) pont**

29. cikk második albekezdés bekezdés h) pont

29. cikk második bekezdés i) pont [Mód. 34]

42.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június. 10-i 2002/46/EK irányelve az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

4. cikk (2) bekezdés

4. cikk (5) bekezdés**

5. cikk (4) bekezdés a „vitaminok és ásványi anyagok ... minimális mennyiségeinek” elfogadása tekintetében

5. cikk (4) bekezdés a „vitaminok és ásványi anyagok ... maximális ... mennyiségeinek” elfogadása tekintetében

12. cikk (3) bekezdés [Mód. 35]

43.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. május 7-i 2002/32/EK irányelve a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról

7. cikk (2) bekezdés**

8. cikk (1) bekezdés**

8. cikk (2) bekezdés második francia bekezdés

II. MELLÉKLET

Az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében hivatkozott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó, a végrehajtási jogi aktusok rendszeréhez hozzáigazított jogiaktus-rendelkezések(19)

A.  Kommunikációs hálózatok, tartalmak és technológiák

1.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 30-i 626/2008/EK határozata a mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek (MSS) kiválasztásáról és engedélyezéséről

9. cikk (3) bekezdés* [Mód. 36]

2.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/22/EK irányelve az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról (Egyetemes szolgáltatási irányelv)

26. cikk (7) bekezdés

27 a. cikk (5) bekezdés [Mód. 37]

3.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/21/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (Keretirányelv)

9b. cikk (3) bekezdés

10. cikk (4) bekezdés

15. cikk (4) bekezdés

17. cikk (6) bekezdés a) pont

19. cikk (4) bekezdés [Mód. 38]

B.  Az éghajlatváltozással összefüggő uniós fellépés

4.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről.

3. cikk (2) bekezdés [Mód. 39]

5.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

11 a. cikk (8) bekezdés

16. cikk (12) bekezdés [Mód. 40]

C.  Vállalkozás- és iparpolitika

6.  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelve a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (átdolgozás)

A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja a 9. cikk (3) bekezdésével összefüggésben [Mód. 41]

D.  Környezetvédelem

7.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 1221/2009/EK rendelete a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről

46. cikk (6) bekezdés [Mód. 42]

E.  Statisztika

8.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 453/2008/EK rendelete a közösségi üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatokról

5. cikk (1) bekezdés [Mód. 43]

9.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. február 20-i 177/2008/EK rendelete a vállalkozások statisztikai célú nyilvántartása közös keretének létrehozásáról és a 2186/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

6. cikk (3) bekezdés „a minőségről szóló beszámolók tartalmának és elkészítésük gyakoriságának” elfogadása tekintetében, összefüggésben a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontjával „a minőségről szóló beszámolók tartalmának és elkészítésük gyakoriságának” elfogadása tekintetében

10.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. június 20-i 716/2007/EK rendelete a külföldi leányvállalatok szerkezetére és tevékenységére vonatkozó közösségi statisztikákról

6. cikk (3) bekezdés a „minőségjelentések tartalmának és gyakoriságának” elfogadása tekintetében, összefüggésben a 9. cikk (2) bekezdésének c) pontjával „minőségjelentések tartalmának és gyakoriságának” elfogadása tekintetében

11.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. december 11-i 1445/2007/EK rendelete a vásárlóerő-paritással kapcsolatos alapinformációk szolgáltatására, valamint a vásárlóerő-paritás kiszámítására és közzétételére vonatkozó közös szabályok megállapításáról

7. cikk (4) bekezdés a „minőségről szóló jelentések szerkezetének” elfogadása tekintetében, összefüggésben a 12. cikk (3) bekezdésének c) pontjával „minőségről szóló jelentések szerkezetének” meghatározása tekintetében

12.  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. szeptember 7-i 1552/2005/EK rendelete a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról

9. cikk (4) bekezdés a „minőségről szóló beszámolók szerkezetének” elfogadása tekintetében [Mód. 44]

13.  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. január 12-i 184/2005/EK rendelete a fizetési mérleggel, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmével és a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos közösségi statisztikákról

4. cikk (3) bekezdés a „a minőségről szóló beszámolók tartalmának és a benyújtás gyakoriságának” elfogadása tekintetében

14.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 16-i 1177/2003/EK rendelete a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC)

8. cikk (3) bekezdés

15. cikk (5) bekezdés, összefüggésben a 15. cikk (2) bekezdés a) pontjával a „az Eurostat részére történő adattovábbítás technikai formátumának” meghatározása tekintetében,

A 15. cikk (5) bekezdése a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben

A 15. cikk (5) bekezdése a 15. cikk (2) bekezdésének d) pontjával összefüggésben [Mód. 45]

15.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. február 27-i 450/2003/EK rendelete a munkaerőköltség-indexről

8. cikk (2) bekezdés, összefüggésben a 11. cikk f) pontjával a „minőségről szóló beszámolók tartalmának” elfogadása tekintetében,

16.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. november 25-i 2150/2002/EK rendelete az energiastatisztikáról

6. cikk d) pont bekezdés a „minőségre vonatkozó jelentések tartalmának” meghatározása tekintetében [Mód. 46]

F.  Belső piac és szolgáltatások

17.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK irányelve az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

14. cikk (2) bekezdés [Mód. 47]

G.  Mobilitáspolitika és közlekedés

18.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/725/EK rendelete a hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról

10. cikk (3) bekezdés** [Mód. 48]

19.  A Tanács 1997. december 11-i 97/70/EK irányelve a 24 méteres és annál hosszabb halászhajók összehangolt biztonsági rendszeréről

8. cikk (a) bekezdés első francia bekezdés [Mód. 49]

H.  Egészség- és fogyasztóügy

20.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 1223/2009/EK rendelete a kozmetikai termékekről

18. cikk (2) bekezdés [Mód. 50]

21.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről

A 17. cikk második albekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben

A 29. cikk (4) bekezdése a 78. cikk (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben [Mód. 51]

22.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1069/2009/EK rendelete a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

40. cikk c) pont

40. cikk d) pont

40. cikk e) pont

41. cikk (1) bekezdés

41. cikk (3) bekezdés

42. cikk (2) bekezdés d) pont

45. cikk (4) bekezdés

48. cikk (7) bekezdés c) pont [Mód. 52]

23.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 767/2009/EK rendelete a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról, az 1831/2003/EK rendelet módosításáról, valamint a 79/373/EGK tanácsi irányelv, a 80/511/EGK bizottsági irányelv, a 82/471/EGK, 83/228/EGK, 93/74/EGK, 93/113/EK és 96/25/EK tanácsi irányelv és a 2004/217/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről

7. cikk (2) bekezdés

10. cikk (5) bekezdés*

26. cikk (3) bekezdés [Mód. 53]

24.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 470/2009/EK rendelete az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározására irányuló közösségi eljárásokról, a 2377/90/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, és a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

18. cikk** [Mód. 54]

25.  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1925/2006/EK rendelete a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról

6. cikk (1) bekezdés

6. cikk (2) bekezdés [Mód. 55]

26.  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1924/2006/EK rendelete az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról

13. cikk (3) bekezdés

13. cikk (4) bekezdés

17. cikk (3) bekezdés első albekezdés

17. cikk (3) bekezdés második albekezdés b) pont

18. cikk (5) bekezdés első albekezdés

18. cikk (5) bekezdés második albekezdés b) pont

28. cikk (6) bekezdés a) pont ii. alpont [Mód. 56]

27.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/23/EK irányelve az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról

8. cikk(6) bekezdés

9. cikk(4) bekezdés [Mód. 57]

28.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról

3. cikk (2) bekezdés

14. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés

14. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés

15. cikk (2) bekezdés

26. cikk (1) bekezdés [Mód. 58]

29.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 27-i 2002/98/EK irányelve az emberi vér és vérkomponensek gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 2001/83/EK irányelv módosításáról

29. cikk második albekezdés i) pont [Mód. 59]

30.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június. 10-i 2002/46/EK irányelve az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

5. cikk (4) bekezdés a „ vitaminok és ásványi anyagok ... maximális ... mennyiségeinek” elfogadása tekintetében [Mód. 60]

III. MELLÉKLET

Módosítások a 66/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez, az 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez, a 97/70/EK tanácsi irányelvhez és, az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez, a 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez, valamint az 1257/96 tanácsi rendelethez [Mód. 61]

A.  KÖRNYEZETVÉDELEM

1)  A 66/2010/EK rendelet 6. cikkének (5) bekezdéséből a második albekezdést el kell hagyni.

2)  Az 1221/2009/EK rendelet az alábbiak szerint módosul:

a)  a 16. cikk (4) bekezdését el kell hagyni;

b)  a 30. cikk (6) bekezdését el kell hagyni. [Mód. 62]

B.  Mobilitáspolitika és közlekedés

3)  A 97/70/EK irányelv 8. cikkének a) pontjából a második francia bekezdést el kell hagyni.

C.  Egészség- és fogyasztóügy

4)  Az 1333/2008/EK rendelet 23. cikkéből az (4) bekezdés második mondatát el kell hagyni.

5)  A 2002/46/EK irányelv 12. cikkéből a (3) bekezdést el kell hagyni. [Mód. 63]

D.  Humanitárius segítségnyújtás

6)  Az 1257/96/EK rendelet 15. cikkéből az (1) bekezdést el kell hagyni.

(1) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(3) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(4) HL C 81. E, 2011.3.15., 6. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0127.
(6)2014. január 21-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(7) Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja.
(8)A Tanács 1999/468/EK határozata (1999. június 28.) a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.)
(9)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.)
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 177/2008/EK rendelete (2008. február 20.) a vállalkozások statisztikai célú nyilvántartása közös keretének létrehozásáról és a 2186/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.(HL L 61., 2008.3.5., 6. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 716/2007/EK rendelete (2007. június 20.) a külföldi leányvállalatok szerkezetére és tevékenységére vonatkozó közösségi statisztikákról (HL L 171., 2007.6.29., 17. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1445/2007/EK rendelete (2007. december 11.) a vásárlóerő-paritással kapcsolatos alapinformációk szolgáltatására, valamint a vásárlóerő-paritás kiszámítására és közzétételére vonatkozó közös szabályok megállapításáról.(HL L 336., 2007.12.20., 1. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 184/2005/EK rendelete (2005. január 12.) a fizetési mérleggel, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmével és a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos közösségi statisztikákról HL L 35., 2005.2.8., 23. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 450/2003/EK rendelete (2003. február 27.) a munkaerőköltség-indexről (HL L 69., 2003.3.13., 1. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/110/EK irányelve (2009. szeptember 16.) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.).
(16) A Tanács 97/70/EK irányelve (1997. december 11.) a 24 méteres és annál hosszabb halászhajók összehangolt biztonsági rendszeréről (HL L 34., 1998.2.9., 1. o.).
(17) A Tanács 1257/96/EK rendelete (1996. június 20.) a humanitárius segítségnyújtásról (HL L 163., 1996.7.2., 1. o.)
(18)Tájékoztatás céljából e melléklet a 2. cikk (6) bekezdése szerinti lerövidített határidőre hivatkozó rendelkezéseket *-gal, a 3. cikk szerinti sürgősségi eljárásra hivatkozó rendelkezéseket **-gal, a 3. cikk szerinti sürgősségi eljárásra és a 2. cikk (6) bekezdése szerinti lerövidített határidőre hivatkozó rendelkezéseket ***-gal, , a 2. cikk (5) bekezdésének második albekezdésében hivatkozott rendelkezéseket pedig ****-gal jelöli. [Mód. 3]
(19)Tájékoztatás céljából a 182/2011/EU rendelet 8. cikke szerinti sürgősségi eljárásra hivatkozó rendelkezéseket e melléklet **-gal jelöli.


Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, a jogérvényesülés területére vonatkozó egyes jogi aktusok kiigazítása (az EUMSZ 290. cikke) ***I
PDF 299kWORD 62k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, a jogérvényesülés területére vonatkozó egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéhez történő igazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0452 – C7-0197/2013 – 2013/0220(COD))
P7_TA(2014)0113A7-0480/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0452),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0197/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága elnökének a Parlament elnökéhez címzett, 2013. október 11-i levelére,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által 2011. március 3-án jóváhagyott, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(2), és különösen annak 15. pontjára és I. mellékletére,

–  tekintettel a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7‑0480/2013),

A.  mivel a Bizottság – annak érdekében, hogy elkészítse a megfelelő jogalkotási kezdeményezéseket, és ezzel teljessé tegye az új jogi keretrendszerhez való igazodást – kötelezettséget vállalt annak 2012. végéig való értékelésére, hogy hány olyan jogalkotási aktus maradt hatályban, amely az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra való hivatkozást tartalmaz; mivel a bejelentett célkitűzés az volt, hogy a hetedik parlamenti ciklus végére az összes jogalkotási eszközből eltávolítsák azon rendelkezéseket, amelyek az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkoznak; mivel a Bizottság – bár a vártnál jóval később – előterjesztette az e kötelezettségvállalásának eleget tevő javaslatokat;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, a jogérvényesülés területére vonatkozó egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéhez történő igazításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0220


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy a jogalkotó felhatalmazást adjon a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének (1) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján elfogadható intézkedések lényegében megfelelnek az 1999/468/EK tanácsi határozat(7) 5a. cikkével bevezetetett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá tartozó intézkedésnek.

(3)  Szükség van az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, már hatályos jogi aktusoknak az EUMSZ 290. cikkéhez történő hozzáigazítására.

(4)  Ez a rendelet nem érinti azokat a folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben a bizottság az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének megfelelően már véleményt nyilvánított ennek a rendeletnek a hatálybalépése előtt.

(5)  Ha a Bizottság az ezen rendelet által kiigazított jogi aktusok alapján készít elő felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, különösen fontos, hogy megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vonatkozó dokumentumokat egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítsa az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(6)  Az Egyesült Királyságra és Írországra kötelezőek a mellékletben említett jogi aktusok, ezért ezen tagállamok részt vesznek e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(7)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, így az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Amennyiben az e rendelet mellékletében felsorolt jogi aktusok az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdésében hivatkozott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását írják elő, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ennek a rendeletnek a 2. cikkével összhangban.

2. cikk

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint kap felhatalmazást felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A Bizottság számára adott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazás határozatlan időre szól.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  Az elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

3. cikk

Ez a rendelet nem érinti azokat a folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben egy bizottság már az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének megfelelően véleményt nyilvánított.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

Az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében hivatkozott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendszeréhez hozzáigazított jogi aktusok

1.  A Tanács 1206/2001/EK rendelete(8) (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről

2.  Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete(9) (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról

3.  Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete(10) (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról

4.  Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete(11) (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről

5.  Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete(12) (2007. november 13.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(3) HL C 81. E, 2011.3.15., 6. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0127.
(5)HL C 67., 2014.3.6., 104. o.
(6)Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja.
(7)A Tanács határozata (1999. június 28.) a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o. ).
(8) HL L 174., 2001.6.27., 1. o.
(9) HL L 143., 2004.4.30., 15. o.
(10) HL L 399., 2006.12.30., 1. o.
(11) HL L 199., 2007.7.31., 1. o.
(12) HL L 324., 2007.12.10., 79. o.


Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusok kiigazítása (az EUMSZ 290. cikke) ***I
PDF 463kWORD 141k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéhez történő igazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0451 – C7-0198/2013 – 2013/0218(COD))
P7_TA(2014)0114A7-0010/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0451),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 33. cikkére, 43. cikkének (2) bekezdésére, 53. cikkének (1) bekezdésére, 62. cikkére, 64. cikkének (2) bekezdésére, 91. cikkére, 100. cikkének (2) bekezdésére, 114. cikkére, 153. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, 172. cikkére, 192. cikkének (1) bekezdésére, 207. cikkére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0198/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága elnökének a Parlament elnökéhez címzett, 2013. október 11-i levelére,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által 2011. március 3-án jóváhagyott, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(2), és különösen annak 15. pontjára és I. mellékletére,

–  tekintettel a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0010/2014),

A.  mivel a Bizottság – annak érdekében, hogy elkészítse a megfelelő jogalkotási kezdeményezéseket, és ezzel teljessé tegye az új jogi keretrendszerhez való igazodást – kötelezettséget vállalt annak 2012. végéig való értékelésére, hogy hány olyan jogalkotási aktus maradt hatályban, amely az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra való hivatkozást tartalmaz; mivel a bejelentett célkitűzés az volt, hogy a hetedik parlamenti ciklus végére az összes jogalkotási eszközből eltávolítsák azon rendelkezéseket, amelyek az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkoznak; mivel a Bizottság – bár a vártnál jóval később – előterjesztette az e kötelezettségvállalásának eleget tevő javaslatokat;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéhez történő igazításáról szóló, .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC-COD(2013)0218


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 33. cikkére, 43. cikke (2) bekezdésére, 53. cikke (1) bekezdésére, 62. cikkére, 64. cikke (2) bekezdésére, 91. cikkére, 100. cikke (2) bekezdésére, 114. cikkére, 153. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, 172. cikkére, 192. cikke (1) bekezdésére, 207. cikkére és 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  A Lisszaboni Szerződés lehetővé tette a jogalkotó számára, hogy felhatalmazást adjon a Bizottság részére a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő, illetve módosító általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének (1) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján elfogadható intézkedések lényegében megfelelnek az 1999/468/EK tanácsi határozat(7) 5a. cikkével bevezetetett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá tartozó intézkedésnek.

(3)  Szükség van számos, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró, már hatályos jogi aktusnak az EUMSZ 290. cikkéhez történő hozzáigazítására.

(4)  Ez a rendelet nem érinti azokat a folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben a bizottság az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének megfelelően már véleményt nyilvánított ennek a rendeletnek a hatálybalépése előtt.

(5)  Mivel az ezen rendelet által elvégzendő kiigazítások kizárólag eljárásokat érintenek, azokat az irányelvek esetében nem kell átültetniük a tagállamoknak.

(6)  Ha a Bizottság az ezen rendelet által kiigazított jogi aktusok alapján készít elő felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, különösen fontos, hogy megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)  Amennyiben az ennek a rendeletnek a mellékletében felsorolt jogi aktusok az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(5) bekezdésében hivatkozott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását írják elő, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ennek a rendeletnek a 2. cikkével összhangban.

(2)  Amennyiben a mellékletben felsorolt jogi aktusok az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében hivatkozott sürgősségi eljárás alkalmazását írják elő, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ennek a rendeletnek a 3. cikke szerinti sürgősségi eljárással összhangban.

2. cikk

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A Bizottság határozatlan időre e rendelet hatálybalépésétől kezdődően öt évre szóló felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamokra. [Mód. 1]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  Az elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.

Az első albekezdéstől eltérően a melléklet G szakaszának 81. pontjában(8), 82. pontjában(9), 85. pontjában(10), 86. pontjában(11), 90–93. pontjában(12), valamint H szakaszának 95. pontjában(13) felsorolt rendeletek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében a kifogások megtételére rendelkezésre álló időtartam három hónap, amely az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal meghosszabbodik. [Mód. 2]

(6)  Amennyiben az ennek a rendeletnek a mellékletében felsorolt jogi aktusok úgy rendelkeznek, hogy az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (3) bekezdésének c) pontjában rögzített határidő lerövidítésre kerül az említett határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontjával összhangban, az ennek a cikknek az (5) bekezdésében rögzített határidők hossza egy hónap.

3. cikk

(1)  Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 2. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. A Bizottság ebben az esetben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelő határozatáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a jogi aktust.

4. cikk

Ez a rendelet nem érinti azokat a folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben egy bizottság már az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének megfelelően véleményt nyilvánított.

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

Az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében hivatkozott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendszeréhez hozzáigazított jogi aktusok(14).

A.  Kommunikációs hálózatok, tartalmak és technológiák

1.  Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)

2.  Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Hozzáférési irányelv)

B.  Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás

3.  A munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/148/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv**

4.  A munkavállalók által a munkájuk során használt munkaeszközök biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (második egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

5.  A munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2006. április 5-i 2006/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (19. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)**

6.  A munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

7.  A munkavállalók fizikai tényezők (zaj) hatásának való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2003. február 6-i 2003/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tizenhetedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)**

8.  A munkavállalók fizikai tényezők (vibráció) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2002. június 25-i 2002/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tizenhatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)**

9.  A munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hetedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

10.  A robbanásveszélyes légkör kockázatának kitett munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 1999. december 16-i 1999/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

11.  A munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelv (tizennegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

12.  A halászhajók fedélzetén végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló, 1993. november 23-i 93/103/EK tanácsi irányelv (tizenharmadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

13.  Az ásványi nyersanyagok külszíni és felszín alatti kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló, 1992. december 3-i 92/104/EGK tanácsi irányelv (tizenkettedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

14.  Az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló, 1992. november 3-i 92/91/EGK tanácsi irányelv (tizenegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

15.  A munkahelyi biztonsági, illetve egészségvédelmi jelzésekre vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 1992. június 24-i 92/58/EGK tanácsi irányelv (kilencedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)**

16.  Az időszakos vagy helyileg változó építkezések biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeinek végrehajtásáról szóló, 1992. június 24-i 92/57/EGK tanácsi irányelv (nyolcadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

17.  A hajók fedélzetén a jobb orvosi ellátás biztosítását célzó biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló, 1992. március 31-i 92/29/EGK tanácsi irányelv**

18.  A képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló, 1990. május 29-i 90/270/EGK tanácsi irányelv (ötödik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)**

19.  Az elsősorban a munkavállalók hátsérülésének kockázatával járó kézi tehermozgatásra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 1990. május 29-i 90/269/EGK tanácsi irányelv (negyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

20.  A munkavállalók által a munkahelyen használt egyéni védőeszközök egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményeiről szóló, 1989. november 30-i 89/656/EGK tanácsi irányelv (harmadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1) bekezdése értelmében)**

21.  A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló, 1989. november 30-i 89/654/EGK tanácsi irányelv (első egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)**

22.  A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv**

C.  Éghajlatpolitika

23.  Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 2009. szeptember 16-i 1005/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

24.  A szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

D.  Energiaügy

25.  A gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló, 2009. november 25-i 1222/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

26.  A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

27.  A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

28.  Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

29.  A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

30.  A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

E.  Vállalkozáspolitika és ipar

31.  A gépjárművek, az ezekhez tervezett pótkocsik és rendszerek, alkatrészek valamint önálló műszaki egységek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról szóló, 2009. július 13-i 661/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

32.  A nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről, a 715/2007/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 80/1269/EGK, a 2005/55/EK és a 2005/78/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. június 18-i 595/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

33.  Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

34.  A hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyásáról és a 2007/46/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. január 14-i 79/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

35.  A játékok biztonságáról szóló, 2009. június 18-i 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

36.  A védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

37.  A mérőműszerekre és a metrológiai ellenőrzés módszereire vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2009. április 23-i 2009/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Átdolgozás)

38.  A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv)

39.  A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

40.  A helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveinek alkalmazására és annak a vegyi anyagokkal végzett kísérleteknél történő alkalmazásának ellenőrzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 2004. február 11-i 2004/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

41.  A helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) ellenőrzéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2004. február 11-i 2004/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

42.  A műtrágyákról szóló, 2003. október 13-i 2003/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

43.  A kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. május 8-i 2000/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

44.  A nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. december 16-i 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

45.  Az aeroszoladagolókra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. május 20-i 75/324/EGK tanácsi irányelv

F.  Környezetvédelem

46.  A fókatermékek kereskedelméről szóló, 2009. szeptember 16-i 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

47.  A vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

48.  A gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz II. fázisú visszanyeréséről szóló, 2009. október 21-i 2009/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

49.  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet**

50.  A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a hulladékokról szóló keretirányelv)

51.  A tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)

52.  A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

53.  Az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

54.  Az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

55.  A hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [Mód. 4]

56.  Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2006. január 18-i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

57.  A felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

58.  Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

59.  A fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. február 15-i 2006/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

60.  A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról és a 79/117/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 29-i 850/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

61.  A környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

62.  A szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról és az 1999/13/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 21-i 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

63.  A környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

64.  Az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

65.  A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

66.  Az elhasználódott járművekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

67.  A hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv

68.  Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelv

69.  A poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról szóló, 1996. szeptember 16-i 96/59/EK tanácsi irányelv

70.  Az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a benzin tárolásából és tárolótelepekről töltőállomások részére történő elosztásából származó kibocsátása csökkentéséről szóló, 1994. december 20-i 94/63/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

71.  A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20-i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

72.  A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv

73.  A települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv

74.  A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről szóló, 1986. június 12-i 86/278/EGK tanácsi irányelv

G.  Statisztika

75.  A peszticidekre vonatkozó statisztikákról szóló, 2009. november 25-i 1185/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

76.  A népegészségre és a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2008. december 16-i 1338/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

77.  A gazdaságszerkezeti felmérésekről és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérésről, valamint az 571/88/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 1166/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

78.  Az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

79.  A nép- és lakásszámlálásról szóló, 2008. július 9-i 763/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

80.  Az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák előállításáról és kidolgozásáról szóló, 2008. április 23-i 452/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

81.  A termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozásáról (CPA, magyarul: TESZOR) és a 3696/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 451/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet**** [Mód. 5]

82.  A vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló, 2008. március 11-i 295/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) **** [Mód. 6]

83.  A migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

84.  Az integrált szociális védelmi statisztikák európai rendszeréről (ESSPROS) szóló, 2007. április 25-i 458/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

85.  A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet**** [Mód. 7]

86.  A gazdasági szektoronkénti negyedéves, nem pénzügyi számlák összeállításáról szóló, 2005. július 6-i 1161/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet**** [Mód. 8]

87.  Az információs társadalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló, 2004. április 21-i 808/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

88.  A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

89.  A strukturális keresetfelvételi statisztikákról és a munkaerőköltség-felvételi statisztikákról szóló, 1999. március 9-i 530/1999/EK tanácsi rendelet

90.  A rövid távú statisztikákról szóló, 1998. május 19-i 1165/98/EK tanácsi rendelet**** [Mód. 9]

91.  A harmonizált fogyasztói árindexekről szóló, 1995. október 23-i 2494/95/EK tanácsi rendelet**** [Mód. 10]

92.  A közösségi termelési rendszer megfigyelésére és elemzésére szolgáló statisztikai egységekről szóló, 1993. március 15-i 696/93/EGK tanácsi rendelet**** [Mód. 11]

93.  Az ipari termelés közösségi felmérésének létrehozásáról szóló, 1991. december 19-i 3924/91/EGK tanácsi rendelet**** [Mód. 12]

H.  Belső piac és szolgáltatások

94.  A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

95.  A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet**** [Mód. 13]

96.  A közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

I.  Mobilitáspolitika és közlekedés

97.  Az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. október 21-i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

98.  A közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

99.  A tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről szóló, 2009. április 23-i 392/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

100.  A nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

101.  A tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

102.  A tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK tanácsi és a 2002/59/EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

103.  A hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23-i 2009/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

104.  A polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. március 11-i 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet**

105.  A közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről szóló, 2008. november 19-i 2008/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

106.  A veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló, 2008. szeptember 24-i 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv*

107.  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló, 2007. október 23-i 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

108.  A közösségi vasúti rendszereken mozdonyokat és vonatokat működtető mozdonyvezetők minősítéséről szóló, 2007. október 23-i 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv**

109.  A vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20-i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott szöveg)

110.  A hajók biztonságos üzemeltetéséről szóló nemzetközi szabályzat Közösségen belüli végrehajtásáról és a 3051/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. február 15-i 336/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

111.  A belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 12-i 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv***

112.  A Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók közösségi listájának elfogadásáról és az üzemeltető fuvarozó kiléte tekintetében a légi közlekedés utasainak tájékoztatásáról, valamint a 2004/36/EK irányelv 9. cikkének hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 14-i 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

113.  A kikötővédelem fokozásáról szóló, 2005. október 26-i 2005/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv**

114.  A közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

115.  Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból származó légi közlekedési szolgáltatások keretében a közösségi légifuvarozóknak kárt okozó támogatásnyújtással és tisztességtelen árképzési gyakorlattal szembeni védelemről szóló, 2004. április 21-i 868/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

116.  A teher- és személyhajók Közösségen belüli átlajstromozásáról és a 613/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 789/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

117.  A légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről szóló, 2004. április 21-i 785/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

118.  A transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2004. április 29-i 2004/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

119.  A Közösségen belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

120.  A szerves ónvegyületek hajókon történő használatának tilalmáról szóló, 2003. április 14-i 782/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

121.  Egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet és a 61/439/EGK, illetve a 76/914/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. július 15‑i 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

122.  A ro-ro személyhajókra vonatkozó különleges stabilitási követelményekről szóló, 2003. április 14-i 2003/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

123.  A tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról, valamint a tengeri közlekedés biztonságáról és a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló rendeletek módosításáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

124.  A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról és a 93/75/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

125.  A Közösség repülőterein a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról szóló, 2002. március 26-i 2002/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

126.  Az ömlesztettáru-szállító hajók biztonságos be- és kirakodására vonatkozó harmonizált követelmények és eljárások megállapításáról szóló, 2001. december 4-i 2001/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

127.  A menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv

128.  A Közösség tagállamainak kikötőibe érkező vagy onnan induló személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról szóló, 1998. június 18-i 98/41/EK tanácsi irányelv

129.  A Közösségen belüli belvízi árufuvarozásra és személyszállításra vonatkozó nemzeti hajóvezetői bizonyítvány megszerzési feltételeinek összehangolásáról szóló, 1996. július 23-i 96/50/EK tanácsi irányelv

130.  A veszélyes áruk közúti szállítása ellenőrzésének egységes eljárásáról szóló, 1995. október 6-i 95/50/EK tanácsi irányelv

131.  A polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16-i 3922/91/EGK tanácsi rendelet

132.  A belvízi áru- és személyszállításra vonatkozó nemzeti hajóvezetői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló, 1991. december 16-i 91/672/EGK tanácsi irányelv

J.  Egészség- és fogyasztóügy

133.  A peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

134.  A természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról szóló, 2009. június 18-i 2009/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv**

135.  A géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló, 2009. május 6-i 2009/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Átdolgozás)

136.  Az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Átdolgozás)

137.  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

138.  A fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. november 13-i 1394/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

139.  A gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről, valamint az 1768/92/EGK rendelet, a 2001/20/EK irányelv, a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 12-i 1901/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

140.  A takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szóló, 2005. január 12-i 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

141.  Az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. október 27-i 1935/04/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet***

142.  Az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

143.  Az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

144.  Az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

145.  Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

146.  A szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről szóló, 2003. november 17-i 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

147.  Az élelmiszerekben, illetve azok felületén felhasznált vagy felhasználásra szánt füstaromákról szóló, 2003. november 10-i 2065/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

148.  A takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

149.  A géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

150.  A zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról, a 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról és a 92/117/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 17-i 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv**

151.  Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

152.  Egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

153.  Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

154.  A géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

155.  A ritka betegségek gyógyszereiről szóló, 1999. december 16-i 141/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

156.  Az ionizáló sugárzással kezelt élelmiszerekre és élelmiszer-összetevőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1999. február 22-i 1999/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv***

157.  Az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, 1997. január 27-i 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

158.  Az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok ellenőrzésére vonatkozó közösségi eljárások megállapításáról szóló, 1993. február 8-i 315/93/EGK tanácsi rendelet**

159.  Az emberi fogyasztásra szánt gyorsfagyasztott élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/108/EGK tanácsi irányelv

K.  Adóügyek és vámunió

160.  A papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló, 2008. január 15-i 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(3) HL C 81. E, 2011.3.15., 6. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0127.
(5)2013. október 16-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(6) Az Európai Parlament 2014. február 25-i véleménye.
(7)A Tanács 1999/468/EK határozata (1999. június 28.) a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.),
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 451/2008/EK rendelete (2008. április 23.) a termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozásáról (CPA, magyarul: TESZOR) és a 3696/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2008.6.4., 65. o.)
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 295/2008/EK rendelete (2008. március 11.) a vállalkozások szerkezeti statisztikáiról (HL L 97., 2008.4.9., 13. o.)
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.)
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1161/2005/EK rendelete (2005. július 6.) a gazdasági szektoronkénti negyedéves, nem pénzügyi számlák összeállításáról (HL L 191., 2005.7.22., 22. o.).
(12) A Tanács 1165/98/EK rendelete (1998. május 19.) a rövid távú statisztikákról (HL L 162., 1998.6.5., 1. o.); A Tanács 2494/95/EK rendelete (1995. október 23.) a harmonizált fogyasztói árindexekről (HL L 257., 1995.10.27., 1. o.); A Tanács 696/93/EGK rendelete (1993. március 15.) a közösségi termelési rendszer megfigyelésére és elemzésére szolgáló statisztikai egységekről (HL L 76., 1993.3.30., 1. o.); A Tanács 3924/91/EGK rendelete (1991. december 19.) az ipari termelés közösségi felmérésének létrehozásáról (HL L 374., 1991.12.31., 1. o.)
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).
(14)Tájékoztatás céljából a melléklet a 2. cikk (6) bekezdése szerinti lerövidített határidőre hivatkozó jogi aktusokat *-gal, a 3. cikk szerinti sürgősségi eljárásra hivatkozó jogi aktusokat **-gal, a 3. cikk szerinti sürgősségi eljárásra és a 2. cikk (6) bekezdése szerinti lerövidített határidőre hivatkozó jogi aktusokat ***-gal, a 2. cikk. (5) bekezdésének második albekezdésében hivatkozott jogi aktusokat pedig ****-gal jelöli. [Mód. 3]


A Számvevőszék tagjainak kinevezése - Oskar HERICS (AT)
PDF 197kWORD 34k
Az Európai Parlament 2014. február 25-i határozata az Oskar Hericsnek a Számvevőszék tagjává történő kinevezésére irányuló javaslatról (C7-0009/2014 – 2014/0802(NLE))
P7_TA(2014)0115A7-0128/2014

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0009/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0128/2014),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2014. február 17-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Tanács Oskar Herics számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatáról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


Az eljárási szabályzat a képviselők üléseken való részvételéről szóló 136. cikkének módosítása
PDF 280kWORD 41k
Az Európai Parlament 2014. február 25-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának a képviselők üléseken való részvételéről szóló 136. cikke módosításáról (2013/2033(REG))
P7_TA(2014)0116A7-0038/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az eljárási szabályzatának módosítására irányuló javaslatra (B7 0051/2013),

–  tekintettel az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom határozatára(1),

–  tekintettel az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló 2008. május 19-i és július 9-i elnökségi határozatra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 211. és 212. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0038/2014),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  rámutat arra, hogy e módosítás a következő ülés első napján lép hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
136 cikk – 2 bekezdés
2.  A jelenléti ív tanúsága szerint jelen levő képviselők nevét az ülésnapok jegyzőkönyveibe feljegyzik.
2.  A jelenléti ív tanúsága szerint jelen levő képviselők nevét az ülésnapok jegyzőkönyveibe „jelenlévőként” feljegyzik. Az elnök által igazoltan távol lévő képviselők nevét az ülésnapok jegyzőkönyveibe „igazoltan távol lévőként” jegyzik fel.

(1) HL L 262., 2005.10.7., 1. o.
(2) HL C 159., 2009.7.13., 1. o.


Az új személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 2020. évi célérték ***I
PDF 204kWORD 39k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a 443/2009/EK rendeletnek az új személygépkocsikra vonatkozó 2020. évi szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célérték elérésére alkalmas módozatok meghatározása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0393 – C7-0184/2012 – 2012/0190(COD))
P7_TA(2014)0117A7-0151/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság által a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatra (COM(2012)0393),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0184/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. december 12-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. november 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0151/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a 443/2009/EK rendeletnek az új személygépkocsikra vonatkozó 2020. évi CO2-kibocsátás-csökkentési célérték elérésére alkalmas módozatok meghatározása tekintetében történő módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0190


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 333/2014/EU rendelet.)

(1) HL C 44., 2013.2.15., 109. o.


A közösségi védjegy ***I
PDF 851kWORD 456k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról l (COM(2013)0161 – C7-0087/2013 – 2013/0088(COD))
P7_TA(2014)0118A7-0031/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0161),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 118. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0087/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásáról szóló, 2013. október 14-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0031/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jogalkotási eljárás lezárását követően tegyen intézkedéseket a rendelet kodifikálására;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0088


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 118. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  A 40/94/EK tanácsi rendelet(2), amelyet 2009-ben a 207/2009/EK tanácsi rendeletként(3) kodifikáltak, létrehozta az Európai Unió egyedi védjegyoltalmi rendszerét, amely az Európai Unió szintjén biztosít védjegyoltalmat – a tagállamok szintjén rendelkezésre álló védjegyoltalmakkal párhuzamosan; a nemzeti védjegyrendszereket a 89/104/EGK tanácsi irányelv(4) harmonizálta, amelyet 2008/95/EK tanácsi irányelvként(5) kodifikáltak.

(2)  A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének következményeként aktualizálni kell a 207/2009/EK rendelet terminológiáját. Ez maga után vonja magában foglalja, hogy a „közösségi védjegy” kifejezés helyébe az „európai védjegy” kifejezés lép. A decentralizált ügynökségekre vonatkozó közös megközelítéssel (amelyről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2012 júliusában állapodott meg) összhangban a „Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták)” elnevezést felváltja az „Az Európai Unió Védjegyoltalmi és Formatervezési Mintaoltalmi Szellemitulajdon-védelmi Ügynöksége” elnevezés (a továbbiakban: az Ügynökség). [Mód. 1]

(3)  A 2008. évi, európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló közleménye(6) kapcsán a Bizottság elvégezte a védjegyrendszer működésének Európa egészére kiterjedő átfogó értékelését, lefedve az uniós és a nemzeti szinteket, valamint a köztük lévő kapcsolatokat.

(4)  Az európai uniós védjegyrendszer jövőbeli felülvizsgálatáról szóló, 2010. május 25-i következtetéseiben(7) a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a 207/2009/EK rendelet és a 2008/95/EK irányelv felülvizsgálatára.

(5)  A közösségi védjegyrendszer létrehozása óta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az Unión belüli és a harmadik országbeli vállalkozások egyaránt elfogadták a rendszert, ami a tagállami szintű védjegyoltalom sikeres és életképes kiegészítőjévé és alternatívájává nőtte ki magát. [Mód. 2]

(6)  Ugyanakkor a nemzeti védjegyek továbbra is fontosak azon vállalkozások számára, amelyek nem akarják uniós szintű oltalom alá helyezni védjegyeiket, illetve amelyek nem tudják megszerezni az uniós szintű oltalmat, a nemzeti oltalom megszerzése viszont nem ütközik akadályokba számukra. A védjegyoltalomért folyamodó személyek belátására kell bízni, hogy az általuk igényelt oltalom nemzeti védjegy legyen-e egy vagy több tagállamban, vagy európai uniós védjegy, esetleg mindkettő.

(7)  Bár a közösségi védjegyrendszer általános működésének értékelése megerősítette, hogy a rendszer számos aspektusa, köztük azok az alapvető elvek, amelyekre a rendszer egésze épül, kiállták az idő próbáját és továbbra is megfelelnek a vállalkozások szükségleteinek és elvárásainak, a szellemitulajdon-jogok egységes piacáról szóló 2011. május 24-i közleményében(8) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy korszerűsíteni kell az Unió védjegyrendszerét: egészében hatékonyabbá, eredményesebbé, következetesebbé kell tenni és meg kell feleltetni az internetkorszak követelményeinek.

(8)  A közösségi védjegyrendszer javításával és módosításával párhuzamosan folytatni kell a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok és gyakorlatok harmonizációját, és azokat a megfelelő mértékig összhangba kell hozni az európai védjegyrendszerrel annak érdekében, hogy a lehetséges mértékig szerte az Unióban azonos feltételeket teremtsünk a védjegyek lajstromozása és oltalma tekintetében.

(9)  Annak érdekében, hogy a jogbiztonság növelésével egyidejűleg nagyobb rugalmasságot tegyünk lehetővé a védjegyek ábrázolási módja tekintetében, a grafikai ábrázolhatóság követelményét törölni kell az európai uniós védjegy fogalommeghatározásából. Az európai uniós védjegyek lajstromában a megjelölés bármely megfelelő formában – így nem szükségszerűen grafikai eszközökkel – történő ábrázolása megengedett mindaddig, amíg a megjelölés alkalmas arra, hogy azt világos, pontos, önmagában teljes, könnyen hozzáférhető, tartós és objektív módon ábrázolják. Ennek megfelelően meg kell engedni a megjelölések bármely arra alkalmas formában való megjelenítését, figyelembe véve az általánosan elérhető technológiát, amely amíg az ábrázolás lehetővé teszi az illetékes hatóság hatóságok és a köz nyilvánosság számára az oltalom pontos tárgyának pontos és egyértelmű meghatározását. [Mód. 3]

(10)  A 207/2009/EK rendelet jelenlegi rendelkezései nem nyújtanak ugyanolyan fokú védelmet az eredetmegjelöléseknek és a földrajzi jelzéseknek, mint az uniós jog egyéb eszközei. Ezért szükséges tisztázni a feltétlen kizáró okokat az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések tekintetében, és teljes körű konzisztenciát biztosítani az ezen iparjogvédelmi jogcímek oltalmáról rendelkező releváns uniós jogszabályokkal. Az egyéb uniós jogszabályokkal való összhang érdekében e feltétlen kizáró okok hatályát ki kell terjeszteni, hogy lefedje a borhoz kapcsolódó oltalom alatt álló hagyományos kifejezéseket és a hagyományos különleges termékeket is.

(11)  Az Unióban nem érthető írással vagy nyelven benyújtott védjegyek nem részesülnek oltalomban, ha lajstromozásuk bármely tagállam hivatalos nyelvére lefordítva vagy átírva feltétlen kizáró okok miatt elutasításra kerülne.

(12)  Helyénvaló a rosszhiszeműen benyújtott európai uniós védjegybejelentések elleni felszólalás lehetőségének kiterjesztésével megnehezíteni a védjegybitorlást.

(13)  Az uniós szintű oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések erőteljes oltalmának fenntartása érdekében szükséges tisztázni, hogy e jogok attól függetlenül feljogosítanak egy későbbi európai uniós védjegy elleni felszólalásra, hogy az elbíráló által hivatalból figyelembe veendő kizáró okot jelentenek-e.

(14)  A jogbiztonság és az elsőbbség elvével (amely kimondja, hogy a korábban lajstromozott védjegy elsőbbséget élvez a később lajstromba vett védjegyekkel szemben) való teljes összhang biztosítása érdekében szükséges rögzíteni, hogy az európai uniós védjegyoltalomból eredő jogok érvényesítése nem sértheti a jogosultaknak az európai uniós védjegy benyújtási vagy elsőbbségi időpontja előtt szerzett jogait. Ez összhangban van a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 1994. április 15-i megállapodás(9) 16. cikkének (1) bekezdésével.

(15)  A jogbiztonság és az egyértelműség biztosítása érdekében tisztázni kell, hogy nemcsak hasonlóság esetén, hanem azonos megjelölés azonos árukra és szolgáltatásokra történő alkalmazása esetén is csak akkor és csak olyan mértékig nyújtható oltalom az európai védjegynek, amilyen mértékig az európai védjegy fő funkciója, vagyis az áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredetének garantálása sérül. [Mód. 4]

(16)  Az áruk és szolgáltatások eredetének kereskedelmi forrása tekintetében zavart okozhat, ha egy vállalkozás ugyanazon vagy hasonló megjelölést használ kereskedelmi névként oly módon, hogy kapcsolat jön létre a nevet viselő vállalkozás és az adott vállalkozástól származó áruk és szolgáltatások között. Az európai uniós védjegy bitorlásának ezért magában kell foglalnia a megjelölés kereskedelmi névként vagy hasonló megnevezésként történő használatát mindaddig, amíg a használat célja az áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredet szerinti megkülönböztetése.

(17)  A jogbiztonság és specifikus uniós jogszabályokkal való teljes összhang biztosítása érdekében helyénvaló arról rendelkezni, hogy az európai uniós védjegy jogosultja legyen jogosult megtiltani valamely harmadik fél számára valamely megjelölésnek összehasonlító reklámban történő felhasználását, amennyiben a 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(10).

(18)  A védjegyoltalom megerősítése és a hamisítás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében és a WTO szabályainak, különösen a GATT szabad árutovábbításról szóló V. cikkének sérelme nélkül az európai uniós védjegy jogosultját fel kell hatalmazni annak megakadályozására, hogy harmadik felek harmadik országokból olyan árukat hozzanak be az Unió vámterületére (anélkül, hogy szabad forgalomba bocsátották volna őket), amelyeken engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromba vett európai uniós védjeggyel lényegében megegyező védjegy. Ez nem sértheti a generikus gyógyszerek zökkenőmentes áthaladását biztosító intézkedéseket, valamint összhangban kell lennie az Európai Unió nemzetközi – különösen a WTO dohai miniszteri konferenciáján 2001. november 14-én elfogadott, a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló nyilatkozatban foglalt – kötelezettségeivel. [Mód. 115]

(18a)  Az európai uniós védjegy jogosultjának rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy megtegye a vonatkozó jogi lépéseket, így többek között jogosult legyen arra kérni a nemzeti vámhatóságokat, hogy lépjenek fel a védjegyjogosult jogait állítólagosan sértő árukkal szemben, például a 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) szerinti visszatartás és megsemmisítés formájában. [Mód. 6]

(18b)  A 608/2013/EU rendelet 28. cikke kimondja, hogy a jogosult felel az áruk birtokosainak okozott károkért amennyiben például az érintett árukat a későbbiekben nem találják szellemi tulajdonjogot sértőnek. [Mód. 7]

(18c)  A tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a generikus gyógyszerek zökkenőmentes áthaladásának biztosítása érdekében. Az európai uniós védjegy jogosultjának ezért nem lehet joga ahhoz, hogy a gyógyszerek hatóanyagának nemzetközi szabadneve és valamely lajstromba vett védjegy közötti vélt vagy tényleges hasonlóság alapján megakadályozza, hogy harmadik felek kereskedelmi tevékenység keretében árukat hozzanak be a tagállam vámterületére. [Mód. 8]

(19)  A védjegybitorló hamisított áruk belépésének hatékonyabb megakadályozása érdekében (mindenekelőtt az interneten keresztüli, a 608/2013/EU rendeletben meghatározott, kiscsomagban szállított áruk értékesítése értékesítések összefüggésében) a jogosultat ) az érvényesen lajstromba vett európai uniós védjegy jogosultját fel kell hatalmazni az ilyen áruk Unióba történő behozatalának megtiltására, amennyiben csak az a hamisított áruk feladója jár el kereskedelmi céllal. gazdasági tevékenység keretében. Amennyiben ilyen intézkedésekre kerül sor, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az árut megrendelő magánszemélyeket vagy jogalanyokat tájékoztassák az intézkedés okairól, valamint a feladóval szembeni jogszabály szerinti jogaikról. [Mód. 9]

(20)  Annak érdekében, hogy az európai uniós védjegyek jogosultjai hatékonyabban tudjanak küzdeni az áruhamisítás ellen, fel kell hatalmazni őket arra, hogy megtiltsák védjegybitorló jegyek árukon való elhelyezését, valamint az elhelyezést előkészítő tevékenységeket.

(21)  Az európai uniós védjegy által biztosított kizárólagos jogok nem jogosítják fel a jogosultat arra, hogy megtiltsa a megjelölések és jelzések tisztességes, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történő használatát. Annak érdekében, hogy konfliktushelyzetben egyenlő feltételeket teremtsünk a kereskedelmi nevek és a védjegyek számára, – tekintve, hogy a kereskedelmi nevek általában korlátlan oltalmat élveznek a később lajstromozott védjegyekkel szemben – a fentiek szerinti használatot úgy kell értelmezni, mint ami kizárólag személynevek használatát, és általában véve a leíró, illetve a megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések és jelzések használatát foglalja magában. A jogosult továbbá nem akadályozhatja meg az európai uniós védjegy általános tisztességes és becsületes, a jogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítását vagy az azokra való hivatkozást célzó használatát.

(22)  A jogbiztonság garantálása és a jogszerűen szerzett védjegyoltalmi jogok megőrzése érdekében helyénvaló és szükséges rögzíteni – anélkül, hogy megsértenénk azt az alapelvet, miszerint egy újabb védjegy nem érvényesíthető egy korábbi védjeggyel szemben –, hogy az európai uniós védjegy jogosultjai nem szólalhatnak fel az újabb védjegy használata ellen, amennyiben az újabb védjegyre akkor tettek szert, amikor a korábbi védjegy nem volt érvényesíthető az újabb védjeggyel szemben. Az ellenőrzések során a vámhatóságoknak élniük kell a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok vámhatósági érvényesítésére vonatkozó uniós jogszabályok által biztosított jogokkal, illetve alkalmazniuk kell az ott meghatározott eljárásokat. [Mód. 10]

(23)  Méltányossági és jogbiztonsági okokból amennyiben az európai uniós védjegyet olyan alakban használják, amely a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér csak el, ez elegendő kell legyen a védjegy által biztosított jogok megőrzéséhez, függetlenül attól, hogy a védjegyet a használt alakban is lajstromozták-e.

(24)  A 207/2009/EK rendelet felhatalmazza a Bizottságot az említett rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok elfogadására. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében a 207/2009/EK rendelet értelmében a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével.

(25)  Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a vonatkozó dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(26)  Az európai uniós védjegyet, mint a tulajdon tárgyat érintő jogi aktusok hatékony regisztrálását és az európai uniós védjegyek lajstromának teljes körű átláthatóságát biztosítandó a Bizottságot a Szerződés 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a következők tekintetében: a bejelentő bizonyos kötelezettségeinek részletes meghatározása egyes védjegyek vonatkozásában, az európai uniós védjegy átruházásának, dologi jog létrehozásának és átruházásának, a végrehajtás tényének, a fizetésképtelenségi eljárásban való részvételnek, és valamely használati engedély megadásának vagy átruházásának a lajstromba való bevitelére, valamint az érintett tételek törlésére és módosítására vonatkozó eljárási lépések meghatározása.

(27)  Tekintettel a tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalaihoz (a továbbiakban: a tagállamok hivatalai) benyújtott európai védjegybejelentések fokozatosan csökkenő és elhanyagolható számára, a továbbiakban európai uniós védjegybejelentés benyújtása csak az Ügynökségnél lesz engedélyezett.

(28)  Az európai uniós védjegyoltalmat meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében nyújtják – az áruk vagy szolgáltatások száma és jellege meghatározza a védjegy jogosultjának biztosított oltalom mértékét. Ezért szükséges a 207/2009/EK rendeletben létrehozni az áruk és szolgáltatások megnevezésére és osztályozására vonatkozó szabályokat, és jogbiztonságot és megfelelő adminisztrációt biztosítani annak előírása által, hogy a bejelentő kellően pontosan és egyértelműen azonosítsa a védjegyoltalom alá vonni kívánt árukat vagy szolgáltatásokat, lehetővé téve az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára, hogy pusztán a bejelentés alapján meghatározzák a kért oltalom mértékét. Az általános kifejezések használatát úgy kell értelmezni, hogy abba minden olyan áru vagy szolgáltatás beletartozik, amelyet a kifejezés konkrét jelentése lefed. Azon európai uniós védjegyjogosultak számára, akiket az Ügynökség korábbi gyakorlata miatt a nizzai osztályozás egy teljes fejezetcíme tekintetében lajstromoztak, biztosítani kell a lehetőséget, hogy módosítsák áruik és szolgáltatásaik leírását, azt biztosítandó, hogy a lajstrom tartalma az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban megfelel az egyértelműség és pontosság tekintetében előírt normának.

(29)  Annak érdekében, hogy biztosítsa az európai uniós védjegybejelentések benyújtásának (ideértve az elsőbbség és a szenioritás igénylését is) hatékony és eredményes rendszerét, a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkről: az európai uniós védjegybejelentés benyújtása eszközeinek és módjainak részletes meghatározása, az európai uniós védjegybejelentés alaki követelményeinek részletei, a bejelentés tartalma, a bejelentési díj típusa, valamint a kölcsönösség biztosítására, egy korábbi bejelentés elsőbbségének igénylésére, a kiállítási elsőbbségre és a nemzeti védjegy szenioritására vonatkozó eljárások részletei. [Mód. 11]

(30)  Az európai uniós védjegyek és a nemzeti kutatások jelenlegi rendszere se nem megbízható, se nem hatékony. Ezért azt az Ügynökség és a tagállamok hivatalai közötti együttműködés keretében ki kell váltani mindenre kiterjedő, gyors és erős keresőprogramoknak a nyilvánosság számára történő rendelkezésre bocsátásával.

(31)  Annak érdekében, hogy biztosítsa az európai uniós védjegybejelentések Ügynökség általi, átlátható, alapos, tisztességes és méltányos eljárások segítségével történő hatékony, eredményes és gyors vizsgálatát és lajstromozását, a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkről: a bejelentési napra vonatkozó követelményeknek és a bejelentés alaki követelményeinek való megfelelés vizsgálatához kapcsolódó eljárási lépések meghatározása, az osztályonként megállapított díjak megfizetésének ellenőrzésére, valamint a feltétlen kizáró okok vizsgálatára vonatkozó eljárások, a bejelentés meghirdetésének részletei, a bejelentés meghirdetésében előforduló hibák és tévedések kijavítására vonatkozó eljárások, a harmadik felek észrevételeihez kapcsolódó eljárások részletei, a felszólalási eljárás részletei, a felszólalás benyújtására és vizsgálatára vonatkozó, valamint a bejelentések módosítását és megosztását szabályozó eljárások részletei, az európai uniós védjegy lajstromba vételekor rögzítendő adatok, a lajstromba vétel meghirdetésének módja, valamint a lajstromba vétel igazolásának módja és az igazolás tartalma.

(32)  Annak érdekében, hogy lehetővé tegye az európai uniós védjegyek hatékony és eredményes megújítását, valamint hogy a gyakorlatban biztonságosan, a jogbiztonság sérelme nélkül lehessen alkalmazni az európai uniós védjegyek módosítására és megosztására vonatkozó rendelkezéseket, a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkről: az európai uniós védjegy megújítási módjainak eljárásának, valamint az európai uniós védjegy módosítását és megosztását szabályozó eljárásoknak a részletes meghatározása. [Mód. 12]

(33)  Annak érdekében, hogy az európai uniós védjegy jogosultja számára lehetővé tegye az európai uniós védjegyről való könnyű, de az adott védjeggyel kapcsolatban lajstromba vett harmadik felek érdekeit nem sértő lemondást, valamint azt biztosítandó, hogy az európai uniós védjegyoltalom megszüntetése, illetve a védjegy törlése átlátható, alapos, tisztességes és méltányos eljárások segítségével hatékonyan és eredményesen megvalósítható legyen, továbbá az e rendeletben rögzített elvek figyelembevétele érdekében a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az európai védjegyről való lemondást, valamint az európai uniós védjegyoltalom megszüntetését és az európai védjegy törlését szabályozó eljárások részletes meghatározásáról.

(34)  Annak érdekében, hogy lehetővé tegye a fellebbezési tanács számára az Ügynökség határozatainak átlátható, alapos, tisztességes és méltányos eljárások segítségével történő, hatékony, eredményes és teljes körű, a 207/2009/EK rendeletben rögzített elveket is figyelembe vevő felülvizsgálatát, a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkről: a fellebbezés tartalmának, a fellebbezés benyújtására és vizsgálatára vonatkozó folyamatnak, valamint a fellebbezési tanács határozatai formájának és tartalmának, továbbá a fellebbezési díjak visszafizetésének részletes meghatározása.

(35)  Az együttes közösségi védjegyekre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket kiegészítendő és a nemzeti rendszerek és az európai uniós védjegyrendszer közötti jelenlegi egyensúlyhiányt orvosolandó, különös rendelkezések sorával kell kiegészíteni a rendeletet annak érdekében, hogy oltalmat biztosítsunk azon európai tanúsító védjegyeknek, amelyek lehetővé teszik valamely tanúsító intézmény vagy szervezet számára, hogy a tanúsítási rendszer tagjai számára engedélyezzék a védjegy használatát annak jelzésére, hogy egyes áruk vagy szolgáltatások teljesítik a tanúsítási feltételeket.

(35a)  A lajstromozási rendszer egésze teljesítményének javítása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy feltétlen kizáró ok fennállása esetén ne kerüljön sor védjegy lajstromozására – ideértve különösen ha a védjegy leíró jellegű vagy megkülönböztetésre nem alkalmas, illetve a nyilvánosságot például a termék vagy a szolgáltatás jellege, minősége vagy földrajzi eredete tekintetében megtévesztő jellegű –, lehetővé kell tenni, hogy harmadik személyek a tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalaihoz írásbeli észrevételeket terjeszthessenek elő, melyben kifejtik, hogy a lajstromba vételt mely feltétlen kizáró ok akadályozza. [Mód. 13]

(36)  Annak érdekében, hogy lehetővé tegye az együttes európai védjegyek és az európai tanúsító védjegyek hatékony és eredményes használatát, a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e védjegyek használatát szabályozó rendeletek formai tartalmának és benyújtási időszakának meghatározásáról. [Mód. 14]

(37)  A közösségi védjegyek jelenlegi rendszerének alkalmazása során nyert tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy egyes vonatkozásait tekintve az eljárás javításra szorul. Következésképpen bizonyos intézkedéseket meg kell hozni adott esetben az eljárások egyszerűsítése és felgyorsítása, valamint szükség esetén a jogbiztonság és az előrejelezhetőség javítása érdekében.

(38)  Az európai uniós védjegyrendszer zökkenőmentes, hatékony és eredményes működésének biztosítása érdekében a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következők részletes meghatározásáról: a határozatok formájára vonatkozó követelmények, a szóbeli eljárások részletei és a bizonyítási módok, a kiértesítés szabályai, a jogvesztés megállapítására irányuló eljárás, a kommunikációs eszközök és azoknak az eljárásban részes felek által alkalmazandó formái, határidők számítására és hosszára vonatkozó szabályok, a határozat törlésére vagy egy lajstrombejegyzés törlésére, valamint a határozatokban előforduló, nyilvánvaló hibák és az Ügynökségnek betudható hibák javítására vonatkozó eljárások, az eljárások megszakítására vonatkozó szabályok, a költségek arányosítására és megállapítására vonatkozó eljárások, a lajstromozandó adatok, az iratbetekintés és iratnyilvántartás részletei, az Európai Uniós Védjegyértesítőben és az Ügynökség Hivatalos Lapjában való meghirdetés szabályai, az Ügynökség és a tagállamok hatóságai közötti együttműködés szabályai, és az Ügynökség előtti képviselet részletei. [Mód. 15]

(39)  A jogbiztonság és a nagyobb átláthatóság érdekében helyénvaló világosan meghatározni az Ügynökség valamennyi feladatát, beleértve azokat is, amelyek nem kapcsolódnak az európai védjegyrendszer kezeléséhez.

(40)  A gyakorlatok közelítésének és a közös eszközök kifejlesztésének ösztönzése érdekében szükséges létrehozni az Ügynökség és a tagállamok hivatalai közötti együttműködés megfelelő keretét és lehetővé tenni az Ügynökség számára az uniós érdekű közös projektek koordinálását, valamint bizonyos felső összegig e közös projektek támogatások révén történő finanszírozását. Ezen együttműködési tevékenységek előnyösek lesznek az európai védjegyrendszert uniós védjegyrendszereket használó vállalkozások számára. Az e A 207/2009/EK rendeletben rögzített uniós rendszer használói számára a közös projektek, különösen a keresési és konzultációs célú keresés és konzultáció céljára használt adatbázisok díjmentesen további, inkluzív és hatékony és díjmentes eszközöket biztosítanak az európai uniós védjegy egységes jellegéből származó speciális követelmények teljesítésére. Mindazonáltal nem kell kötelezővé tenni a tagállamok számára az ilyen közös projektek eredményeinek az alkalmazását. Bár fontos, hogy elsősorban a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok megosztása által valamennyi fél hozzájáruljon a közös projektek sikeréhez, a közös projektekből származó eredmények tagállamok általi kötelező alkalmazására vonatkozó szigorú kötelezettség előírása – még abban az esetben is, ha például a tagállam úgy véli, hogy már jobb vagy hasonló eszközzel rendelkezik –, nem lenne arányos és nem szolgálná a felhasználók legjobb érdekét sem. [Mód. 16]

(41)  Az Ügynökség irányítására vonatkozó egyes elveket hozzá kell igazítani a decentralizált ügynökségekre vonatkozó közös megközelítéshez (amelyről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2012 júliusában állapodott meg).

(42)  A nagyobb jogbiztonság és átláthatóság érdekében szükséges egyes, az Ügynökség szervezésére és működésére vonatkozó rendelkezéseket aktualizálni.

(43)  A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében kerülendő a számottevő költségvetési többlet felhalmozása. Ez azonban nem sértheti az Ügynökség egyéves operatív kiadásait fedező pénzügyi tartalék fenntartását, amelynek célja a működés folyamatosságának és a feladatok elvégzésének biztosítása.

(44)  Annak érdekében, hogy lehetővé tegye az európai uniós védjegybejelentés vagy -lajstromozás hatékony és eredményes átalakítását nemzeti védjegybejelentéssé, és ezzel egyidejűleg biztosítsa a vonatkozó követelmények alapos vizsgálatát, a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az átalakítás iránti kérelem alaki követelményeiről, valamint vizsgálatának és meghirdetésének részleteiről.

(44a)  A díjszabást a 2869/95/EK bizottsági rendelet(12) állapítja meg. A díjszabás az uniós védjegyrendszer központi eleme, amelyet létrehozása óta azonban mindössze kétszer, komoly politikai vitát követően vizsgáltak felül. A díjszabást ezért közvetlenül a 207/2009/EK rendeletnek kell szabályoznia. A 2869/95/EK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni, és a díjszabásra vonatkozóan a 2868/95/EK bizottsági rendeletben(13) foglalt rendelkezéseket el kell hagyni. [Mód. 17]

(45)  Annak érdekében, hogy biztosítsa a vitarendezés hatékony és eredményes módszerét, a 207/2009/EK rendeletben rögzített nyelvi szabályozással való összhangot, az egyszerű kérdésekben kérdésekkel kapcsolatos ügyekben való gyors határozathozatalt, valamint a fellebbezési tanács hatékony és eredményes szervezését, továbbá az Ügynökség által kivetendő díjak megfelelő és realisztikus szintjének a 207/2009/EK rendeletben rögzített költségvetési elvek tiszteletben tartása mellett,melletti biztosítására a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következők részletes meghatározásáról meghatározásával kapcsolatban: az Ügynökség előtt folyó eljárásokban használandó nyelvek, azok az esetek, amikor amelyekben a felszólalási vagy törlési határozatokat egyetlen tag hozza meg, a fellebbezési tanács szervezetének részletei, az Ügynökségnek fizetendő díjak összege és a díjak azok megfizetésének részletei. [Mód. 18]

(46)  Annak érdekében, hogy biztosítsa a nemzetközi védjegyek hatékony és eredményes, a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv szabályaival teljes körű összhangban történő lajstromozását, a Bizottság részére felhatalmazást kell adni, hogy a Szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a nemzetközi védjegyekkel kapcsolatos eljárások részletes meghatározásáról.

46a)  Az európai adatvédelmi biztossal való konzultáció a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban megtörtént; a biztos 2013. július 11-én nyilvánított véleményt(15). [Mód. 19]

(47)  A 207/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 207/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  A címben az „a közösségi védjegyről” szövegrész helyébe az „az európai uniós védjegyről” szövegrész lép.

2.  A rendelet teljes szövegében a „közösségi védjegy” kifejezés helyébe az „európai uniós védjegy” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal. [Mód. 20 jelen módosítás a szöveg egészére vonatkozik]

3.  A rendelet teljes szövegében a „közösségi védjegybíróság” kifejezés helyébe az „európai uniós védjegybíróság” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal. [Mód. 21 jelen módosítás a szöveg egészére vonatkozik]

4.  A rendelet teljes szövegében az „együttes közösségi védjegy” kifejezés helyébe az „együttes európai uniós védjegy” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal. [Mód. 22 jelen módosítás a szöveg egészére vonatkozik]

5.  A 2., 3. és 4. pontban említett esetek kivételével a rendelet teljes szövegében a „Közösség”, „Európai Közösség”, „Európai Közösségek” és „közösségi” kifejezések helyébe az „Unió”, illetve „uniós” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.

6.  A rendelet teljes szövegében a „hivatal” kifejezés helyébe, amennyiben az a rendelet 2. cikkével létrehozott Belső Piaci Harmonizációs Hivatalra (védjegyek és formatervezési minták) vonatkozik, az „Ügynökség” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.

7.  A rendelet teljes szövegében az „elnök” kifejezés helyébe az „ügyvezető igazgató” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.

8.  A 2. cikk helyébe a következő cikk lép:"

„2. cikk

Az Ügynökség

(1)  E rendelettel létrejön Az Európai Unió Védjegyoltalmi és Formatervezési Mintaoltalmi Szellemitulajdon-védelmi Ügynöksége (a továbbiakban: az Ügynökség). [Mód. 23 jelen módosítás a szöveg egészére vonatkozik]

(2)  Az uniós jogban található, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalra (védjegyek és formatervezési minták) történő hivatkozásokat az Ügynökségre való hivatkozásként kell értelmezni.”

"

9.  A 4. cikk helyébe a következő cikk lép:"

„4. cikk

Az európai uniós védjegyoltalom tárgyát képező megjelölés

Európai uniós védjegyoltalom tárgya lehet minden megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, szín, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, vagy hangok, amennyiben általánosan elérhető technológiát alkalmaznak, és e megjelölés alkalmas a következőkre:

   a) valamely vállalkozás áruinak vagy szolgáltatásainak megkülönböztetése más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól; valamint
   b) ) az Európai Unió védjegylajstromában való ábrázolása lehetővé teszi az illetékes hatóság és a nyilvánosság számára a jogosultnak nyújtott oltalom pontos tárgyának világos és pontos meghatározását.” [Mód. 24]

"

10.  A 7. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés j) és k) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„j) az eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek oltalmat biztosító olyan védjegy, amelyet az uniós jog vagy olyan nemzetközi megállapodás alapján, amelyben az Unió részes fél, kizártak a lajstromozásból és amely a továbbiakban nem használható;

   k) a szeszes italoknak, a borhoz kapcsolódó oltalom alatt álló hagyományos kifejezéseknek és a hagyományos különleges termékeknek oltalmat biztosító olyan védjegy, amelyet az uniós jog vagy olyan nemzetközi megállapodás alapján, amelyben az Unió részes fél, kizártak a lajstromozásból;
   l) a 2100/94/EK tanácsi rendelettel összhangban nyilvántartásba vett korábbi fajtanevet tartalmazó vagy abból álló védjegy, ugyanazon terméktípus tekintetében. [Mód. 25]

_________________

* A Tanács 2100/94/EK rendelete (1994. július 27.) a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról (HL L 227., 1994.9.1., 1. o.) ”

"

b)  A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az (1) bekezdés annak ellenére alkalmazandó, hogy a nem lajstromozhatóság:

   a) csak az unió egy részén áll fenn;
   b) csupán abból ered, hogy egy idegen nyelvű vagy szövegű védjegyet valamely tagállam hivatalos nyelvére lefordítottak vagy átírtak.” [Mód. 26]

"

11.  A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)  A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A védjegyjogosult felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha:

   a) azt a védjegyjogosult ügynöke, illetve képviselője – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében jelentette be lajstromozásra, kivéve, ha az ügynök vagy a képviselő igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt; vagy [Mód. 27]
   b) a védjegy összetéveszthető egy, az Unión kívül oltalomban részesülő korábbi védjeggyel, feltéve, hogy a bejelentés idején a korábbi védjegy még tényleges használatban volt és a bejelentő rosszhiszeműen járt el.”

"

b)  A (4) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha az az eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek oltalmat biztosító uniós jogszabályok vagy az irányadó tagállami jogszabályok szerint:”

"

c)  Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A (2) bekezdés szerinti korábban lajstromozott védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, függetlenül attól, hogy az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonosak, hasonlóak vagy nem hasonlóak azokhoz az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, amelyekre vonatkozóan a korábbi védjegyet lajstromba vették, feltéve, hogy korábbi európai védjegy esetén a korábbi európai uniós védjegy az Unióban, korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

"

12.  A 9. cikk helyébe a következő cikk lép:"

„9. cikk

Az európai uniós védjegyoltalom tartalma

(1)  Az európai uniós védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.

(2)  A jogosultak által az európai uniós védjegy bejelentési napja vagy elsőbbségi napja előtt szerzett jogok sérelme nélkül az európai uniós védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ megjelölést árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amennyiben:

   a) a megjelölés azonos az európai uniós védjeggyel, és azt olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, amelyek azonosak azokkal, amelyekkel kapcsolatban az európai uniós védjegyet lajstromba vették, és amennyiben ez a használat érinti vagy érintheti az európai uniós védjegy azon funkcióját, hogy garantálja a fogyasztók részére az áruk, illetve szolgáltatások eredetét;
   b) az a) pont sérelme nélkül, a megjelölés azonos az európai uniós védjeggyel vagy hasonló ahhoz, és azt olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, amelyek azonosak azokkal vagy hasonlóak azokhoz, amelyekkel kapcsolatban az európai uniós védjegyet lajstromba vették, amennyiben fennáll az összetéveszthetőség esélye; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez;
   c) a megjelölés azonos az európai uniós védjeggyel vagy hasonló ahhoz, függetlenül attól, hogy azt olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják-e, amelyek azonosak, hasonlóak vagy nem hasonlóak azokhoz, amelyekkel kapcsolatban az európai uniós védjegyet lajstromba vették, amennyiben az európai uniós védjegy jó hírnevet élvez az Unióban, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná az európai uniós védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

(3)  A (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

   a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;
   b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt;
   c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;
   d) a megjelölés kereskedelmi névként vagy cégnévként, illetve kereskedelmi név vagy cégnév részeként történő használata;
   e) a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban;
   f) a megjelölés használata összehasonlító reklámozásban a 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel* ellentétes módon.

(4)  Az európai uniós védjegy jogosultja emellett felléphet a (3) bekezdés c) pontjában említett árubehozatal megakadályozására, amennyiben akkor is megakadályozhatja a 608/2013/EU európai parlamentié sétanácsi rendeletben** meghatározott, kiscsomagban szállított áruk Unióba való behozatalát, ha csak az áruk feladója jár el kereskedelmi céllal gazdasági tevékenység keretében, és amennyiben ezek az áruk, csomagolásukat is beleértve, engedély nélkül viselnek az ilyen áruk tekintetében lajstromozott európai uniós védjeggyel azonos, vagy lényegi jellemzőit tekintve attól meg nem különböztethető európai uniós védjegyet. Amennyiben ilyen intézkedésekre kerül sor, a tagállamok biztosítják, hogy az árut megrendelő magánszemélyt vagy jogalanyt tájékoztassák az intézkedés okairól, valamint a feladóval szembeni jogszabály szerinti jogaikról.

(5)  Az európai uniós védjegy jogosultja emellett a WTO szabályainak, különösen a GATT szabad árutovábbításról szóló V. cikkének sérelme nélkül bárkivel szemben felléphet, aki gazdasági tevékenység körében az Európai Unió vámterületére hoz be árukat azok szabad forgalomba bocsátása nélkül, amennyiben ezek az áruk, csomagolásukat is beleértve, harmadik országokból érkeznek és engedély nélkül viselnek az ilyen áruk tekintetében lajstromozott európai uniós védjeggyel azonos, vagy lényegi jellemzőit tekintve attól meg nem különböztethető védjegyet. [Mód. 28 és 116]

_________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve ( 2006. december 12. ) a megtévesztő és összehasonlító reklámról (HL L 376., 2006.12.27., 21.o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 608/2013/EU rendelete ( 2013. június 12. ) a szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 181., 2013.6.29., 15.o.). ”

"

13.  A rendelet a következő cikkekel egészül ki:"

„9a. cikk

A jogosult jogainak megsértése kiszerelés, csomagolás vagy egyéb eszközök használata révén

Amennyiben valószínű, hogy a kiszerelést, a csomagolást vagy más olyan eszközöket, amelyeken a védjegyet elhelyezik, árukhoz vagy szolgáltatásokhoz használják fel, és az ezek árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történő felhasználás sérti a jogosult 9. cikk (2), illetve (3) bekezdése szerinti jogait, az európai uniós védjegy jogosultjának jogában áll megakadályozni a következőket:

   a) kereskedelmi forgalomban az európai uniós védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés elhelyezése kiszerelésen, csomagoláson, vagy bármely más olyan eszközön, amelyen a védjegy elhelyezhető;
   b) kiszerelés, csomagolás, vagy bármely más olyan eszköz kínálása, forgalomba hozatala vagy ilyen célú raktározása, vagy behozatala vagy kivitele, amelyen a védjegyet elhelyezték.

9b. cikk

A harmadik felekkel szembeni fellépés időpontja

(1)  Az európai uniós védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni.

(2)  Megfelelő összegű kártérítés kérhető az európai uniós védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyek a lajstromozás meghirdetését követően a meghirdetés tényéből adódóan nem megengedettek.

(3)  Az ügyben eljáró bíróság a lajstromozás meghirdetéséig az ügy érdemében nem határozhat.”

"

14.  A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„12. cikk

Az európai uniós védjegyoltalom korlátai

(1)  Az európai uniós védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében használja a következőket:

   a) saját személynevét vagy címét;
   b) nem megkülönböztető jellegű, illetve az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó megjelölést vagy jelzést;
   c) a védjegyet a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozást céljából, különösen, ha a védjegy használata:
   i. az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére szükséges, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében;.
   ii. összehasonlító reklám során, a 2006/114/EK irányelvben foglalt valamennyi feltételnek megfelelően történik;
   iii. azért szükséges, hogy felhívja a fogyasztók figyelmét a védjegy jogosultja által vagy az ő jóváhagyásával eladott eredeti termékek újraértékesítésére;
   iv. azért szükséges, hogy megfelelő alternatívát szolgáltasson a védjegy jogosultjának termékei vagy szolgáltatásai tekintetében;
   v. paródia, művészi kifejezés, kritika vagy észrevételek tétele céljából történik;

Az első albekezdés Ez a bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a harmadik felek általi használat az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történik.

(2)  A harmadik fél általi használatot különösen az alábbi esetekben kell az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban nem lévőnek tekinteni:

   a) amennyiben azt a látszatot kelti, hogy üzleti kapcsolat van a harmadik fél és a védjegy jogosultja között;
   b) amennyiben alapos ok nélkül sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

(2a)A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a védjegyet – alapos okkal – bármely nem kereskedelmi célra használja.

(2b)   A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól sem, hogy gazdasági tevékenység körében helyi jelentőségű korábbi jogát gyakorolja, ha e jogot az érintett tagállam jogszabályai elismerik, az adott terület határain belül. [Mód. 29]

"

15.  A 13. cikk (1) bekezdésében az „a Közösségben” kifejezés helyébe az „az Európai Gazdasági Térségben” kifejezés lép. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az európai uniós védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket az ő kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba az Európai Gazdasági Térségben.”; [Mód. 30]

"

16.  A rendelet a következő cikkel egészül ki:"

„13a. cikk

A később lajstromozott védjegy jogosultjának védekezési joga a védjegybitorlási perben

(1)  Védjegybitorlási per során az európai uniós védjegy jogosultja nem léphet fel egy később lajstromozott európai uniós védjegy használatával szemben, amennyiben a később lajstromozott védjegy nem törölhető az 53. cikk (3) vagy (4) bekezdése, az 54. cikk (1) vagy (2) bekezdése vagy az 57. cikk (2) bekezdése alapján.

(2)  Védjegybitorlási per során az európai uniós védjegy jogosultja nem léphet fel egy később lajstromozott nemzeti védjegy használatával szemben, amennyiben a később lajstromozott nemzeti védjegy nem törölhető a(z) [xxx] irányelv 8. cikke, 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdése vagy 48. cikkének (3) bekezdése alapján.

(3)  Amennyiben egy európai uniós védjegy jogosultja az (1) vagy (2) bekezdés értelmében nem léphet fel egy később lajstromozott védjegy használatával szemben, a szóban forgó, később lajstromozott védjegy jogosultja nem léphet fel védjegybitorlási perben e korábbi európai uniós védjegy használatával szemben.”

"

17.  A 15. cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Az első albekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:

   a) az európai uniós védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el, függetlenül attól, hogy a védjegyet a használt alakban is lajstromba vették-e;
   b) az európai uniós védjegy elhelyezése az Unióban lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az onnan történő kivitel céljából.”

"

18.  A 16. cikk (1) bekezdésében a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ha a 17–24. cikk másként nem rendelkezik, az európai uniós védjegyoltalmat mint a tulajdon tárgyát teljes egészében és az Unió egész területére nézve úgy kell tekinteni, mint az abban a tagállamban lajstromozott nemzeti védjegyoltalmat, ahol az érintett időpontban az európai uniós védjegylajstrom (a továbbiakban: a lajstrom) szerint:”

"

19.  A 17. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

20.  A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„18. cikk

Az ügynök nevében lajstromozott védjegy átruházása

(1)  Ha az európai uniós védjegyet – a jogosult engedélye nélkül – a jogosult ügynöke vagy képviselője nevében lajstromozták, a jogosult követelheti az európai uniós védjegyoltalom javára történő átruházását, kivéve, ha az ügynök vagy a képviselő igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.

(2)  A jogosult az (1) bekezdés szerinti átruházási kérelmét a következőkhöz nyújthatja be:

   a) az Ügynökséghez, az 53. cikk (1) bekezdésének b) pontján alapuló, a védjegy törlésére irányuló kérelem helyett;
   b) a 95. cikkben említett európai uniós védjegybíróságok egyikéhez, a 100. cikk (1) bekezdésén alapuló, törlésre irányuló viszontkereset helyett.”

"

21.  A 19. cikk a következőképpen módosul:

(a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A felek bármelyikének kérelmére az (1) bekezdésben említett jogokat, vagy e jogok átruházását a lajstromba be kell jegyezni, és meg kell hirdetni.”

"

(b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3) A lajstromba a (2) bekezdés alapján bejegyzett tételt a felek bármelyikének kérelmére törölni vagy módosítani kell.”

"

22.  A 20. cikk szövege az alábbi bekezdéssel egészül ki:"

„(4) A lajstromba a (3) bekezdés alapján bevitt bejegyzést a felek bármelyikének kérelmére törölni vagy módosítani kell.”

"

23.  A 22. cikk szövege az alábbi bekezdéssel egészül ki:"

„(6). A lajstromba az (5) bekezdés alapján bejegyzett tételt a felek bármelyikének kérelmére törölni vagy módosítani kell.”

"

24.  A II. cím a következő  fejezettel egészül ki:"

„5. FEJEZET

Felhatalmazás

24a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkel összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) a bejelentő azon kötelezettsége, hogy a 7. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett fordítást vagy átiratot a bejelentés nyelvén biztosítsa;
   b) az átruházásnak a lajstromba történő bejegyzésére vonatkozó, a 17. cikk (5) bekezdésében említettek szerinti eljárás;
   c) a dologi jog létrehozásának vagy átruházásának a lajstromba történő bejegyzésére vonatkozó, a 19. cikk (2) bekezdésében említettek szerinti eljárás;
   d) a végrehajtás tényének a lajstromba történő bejegyzésére vonatkozó, a 20. cikk (3) bekezdésében említettek szerinti eljárás;
   e) a fizetésképtelenségi eljárásban való részvételnek a lajstromba történő bejegyzésére vonatkozó, a 21. cikk (3) bekezdésében említettek szerinti eljárás;
   f) a használati engedély megadásának vagy átruházásának a lajstromba történő bejegyzésére vonatkozó, a 22. cikk (5) bekezdésében említettek szerinti eljárás;
   g) a dologi jogra, a végrehajtás tényére vagy a használati engedélyre vonatkozó lajstrombejegyzésnek a 19. cikk (3) bekezdése, a 20. cikk (4) bekezdése, illetve a 22. cikk (6) bekezdése szerinti törlésére vagy módosítására vonatkozó eljárás.”

"

25.  A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„25. cikk

A bejelentés benyújtása

Az európai uniós védjegybejelentést az Ügynökséghez kell benyújtani.”

"

26.  A 26. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„d) a védjegynek a 4. cikk b) pontjában rögzített követelményeket teljesítő megjelenítését.”

"

aa)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az európai uniós védjegybejelentés tekintetében bejelentési díjat kell fizetni. A bejelentési díj a következőkből tevődik össze:

   a) alapdíj;
   b) osztályonkénti díj, amely – egynél több osztály esetén – minden olyan további osztály után fizetendő, amelybe a 28. cikknek megfelelően az áru vagy a szolgáltatás besorolható;
   c) adott esetben a 38. cikk (2) bekezdésében meghatározott kutatási díj.

A bejelentő a bejelentési díjra vonatkozó fizetési megbízást legkésőbb a bejelentés benyújtásának napján kiadja.”; [Mód. 31]

"

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az (1) és (2) bekezdésekben említett követelményeken túl az európai uniós védjegybejelentésnek meg kell felelnie a 35a. cikk b) pontjával összhangban megállapított alaki követelményeknek. Amennyiben az említett feltételek a védjegy elektronikus megjelenítéséről rendelkeznek, az Ügynökség ügyvezető igazgatója határozza meg ezen elektronikus fájl formátumát és maximális méretét.”

"

27.  A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„27. cikk

A bejelentés napja

Az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napja az a nap, amelyen a bejelentő által az Ügynökségnél benyújtott iratok tartalmazzák a 26. cikk (1) bekezdésében meghatározott adatokat tartalmazó iratokat a bejelentő az Ügynökséghez benyújtotta, feltéve, hogy megfizették a bejelentési díjat, azaz díj megfizetésére a fizetési megbízást legkésőbb ezen a fent említett iratok benyújtásától számított egy 21 napon belül kiadták.” [Mód. 32]

"

28.  A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„28. cikk

Áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása

(1)  Azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében kérelmezték a lajstromozást, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról szóló, 1957. június 15-i nizzai megállapodással létrehozott osztályozási rendszerrel (a továbbiakban: a nizzai osztályozás) összhangban kell osztályozni.

(2)  A bejelentőnek kellően pontosan és egyértelműen kell azonosítania azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában oltalomért folyamodott, hogy lehetővé tegye az érintett hatóságok és a gazdasági szereplők számára a védjegy által nyújtott oltalom mértékének meghatározását. Az áruk és szolgáltatások jegyzéke minden egyes tétel esetében csak a nizzai osztályozás egyik osztályába történő besorolást teszi lehetővé.

(3)  A (2) bekezdés alkalmazásában használhatók a nizzai osztályozás fejezetcímeiben található általános fogalmak vagy más általános kifejezések, feltéve, hogy megfelelnek az egyértelműség és pontosság tekintetében előírt normának.

(4)  Az Ügynökség a nem egyértelmű vagy pontatlan fogalmak, illetve kifejezések okán elutasítja a bejelentést, amennyiben a bejelentő az Ügynökség által erre kiszabott határidőn belül nem tesz javaslatot elfogadható megfogalmazásra.

(5)  Az általános kifejezések használatát – beleértve a nizzai osztályozás fejezetcímeiben szereplő általános fogalmakat – úgy kell értelmezni, hogy abba minden olyan áru vagy szolgáltatás beletartozik, amelyet a kifejezés konkrét jelentése egyértelműen lefed. E kifejezések és fogalmak használata nem értelmezhető az adott kifejezés/fogalom fenti értelmezésének nem megfelelő árukat, illetve szolgáltatásokat lefedő kérelemként.

(6)  Amennyiben a bejelentő egynél több osztályba való lajstromozást kér, , a bejelentő az árukat és szolgáltatásokat a nizzai osztályozás osztályai szerint kell csoportosítani, csoportosítja, minden csoporthoz hozzá kell rendelni hozzárendelve az adott osztály számát, majd a csoportokat az osztályok szerinti sorrendbe kell rendezni. rendezi. [Mód. 33]

(7)  Az áruk és szolgáltatások osztályozása kizárólag ügyviteli célokat szolgál. Az áruk és szolgáltatások nem tekintendők egymáshoz hasonlónak pusztán az alapján, hogy a nizzai osztályozás azonos osztályában szerepelnek, és az áruk és szolgáltatások nem tekintendők egymáshoz nem hasonlónak pusztán az alapján, hogy a nizzai osztályozás különböző osztályában szerepelnek.

(8)  Azon európai uniós védjegyek jogosultjai, amelyekre vonatkozóan a bejelentést 2012. június 22. előtt tették meg, és amelyeket csupán valamely nizzai osztály teljes fejezete tekintetében vettek lajstromba, nyilatkozhatnak, hogy szándékuk a bejelentési napon az volt, hogy az adott osztály fejezetének konkrét jelentése által lefedett áruk és szolgáltatások körén túli árukra és szolgáltatásokra kérjenek oltalmat, feltéve, hogy az így megnevezett áruk és szolgáltatások szerepelnek a nizzai osztályozásnak a bejelentés napján érvényben lévő kiadásának adott osztályra vonatkozó betűrendes felsorolásában. [Mód. 34]

A nyilatkozatot e rendelet hatályba lépésétől számított 4 hat hónapon belül kell benyújtani az Ügynökséghez, egyértelmű, pontos és konkrét megfogalmazásban jelezve azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyeket a fejezetcímben szereplő fogalom konkrét jelentése nem fed le egyértelműen, és amelyekre a jogosult eredeti szándéka kiterjedt. Az Ügynökség megteszi a lajstrom ennek megfelelő módosításához szükséges intézkedéseket. Ez a lehetőség nem sérti a 15. cikknek, a 42. cikk (2) bekezdésének, az 51. cikk (1) bekezdése a) pontjának és az 57. cikk (2) bekezdésének alkalmazását. [Mód. 35]

Azon európai uniós védjegyeket, amelyekre vonatkozóan a második albekezdésben előírt határidőn belül nem nyújtanak be nyilatkozatot, az említett határidő lejártát követően úgy kell tekinteni, hogy csak a vonatkozó fejezetcímben szereplő fogalom konkrét jelentése által egyértelműen lefedett árukra és szolgáltatásokra terjed ki.

(8a)  A lajstrom módosítása esetén az európai uniós védjegy által a 9. cikk szerint biztosított kizárólagos jogok nem akadályozzák a harmadik felet abban, hogy a védjegy használatát árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban tovább folytassa, amennyiben:

   a) a védjegy szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos használata a lajstrom módosítása előtt kezdődött; és
   b) a védjegy szóban forgó árukkal és termékekkel kapcsolatban történő használata az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó akkori lajstrombejegyzés szó szerinti jelentése alapján nem sértette a jogosult jogait.

Ezenfelül a lajstromba bejegyzett áruk vagy szolgáltatások jegyzékének módosítása nem jogosítja fel az európai uniós védjegy jogosultját arra, hogy egy későbbi védjeggyel szemben felszólaljon, vagy annak törlését kérje, akkor és amennyiben:

   a) a későbbi védjegy a lajstrom módosítása előtt használatban volt az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy kérelmet nyújtottak be annak lajstromba vétele iránt, és
   b) a védjegy szóban forgó árukkal és termékekkel kapcsolatban történő használata az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó akkori lajstrombejegyzés szó szerinti jelentése alapján nem sértette vagy nem sértette volna a jogosult jogait. [Mód. 36]

"

29.  A 29. cikk (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:"

„Szükség esetén az Ügynökség ügyvezető igazgatója felkéri a Bizottságot, vegye fontolóra annak vizsgálatát hogy vizsgálja meg, hogy valamely állam biztosítja-e az első mondat értelmében vett viszonosságot.” [Mód. 37]

"

30.  A 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„30. Cikk

Az elsőbbség igénylése

(1)  Az elsőbbségi igényt az európai uniós védjegybejelentéssel együtt kell benyújtani, és tartalmaznia kell a korábbi bejelentés időpontját, számát és országát. A bejelentő a benyújtás időpontjától számított három hónapon belül benyújtja a korábbi bejelentés másolatát. Ha a korábbi bejelentés egy európai uniós védjegybejelentés, az Ügynökség hivatalból csatolja az ügyirathoz a korábbi bejelentés másolatát. [Mód. 38]

(2)  Az Ügynökség ügyvezető igazgatója határozhat úgy, hogy a bejelentő által az elsőbbségi igény alátámasztására benyújtandó kiegészítő információnak és dokumentációnak nem szükséges mindazt tartalmaznia, amit a 35a. cikk d) pontjával összhangban elfogadott szabályok előírnak, ha az előírt információk más forrásból az Ügynökség rendelkezésére állnak.”

"

31.  A 33. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő mondattal egészül ki:"

„Az elsőbbségi igényt az európai uniós védjegybejelentéssel együtt kell benyújtani.”

"

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A bejelentőnek, aki az (1) bekezdés alapján elsőbbséget igényel, bizonyítékot kell benyújtania arról, hogy a bejelentésben szereplő megjelöléssel ellátott árut vagy az ilyen megjelölés alatt nyújtott szolgáltatást bemutatta.”

"

32.  A 34. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az európai uniós védjeggyel kapcsolatban igényelt szenioritás hatályát veszti, ha annak a korábbi védjegynek az oltalma, amelynek szenioritását igényelték, az oltalom megszűnésének megállapítása vagy törlés következtében megszűnt. Amennyiben a korábbi védjegyet törlik, a szenioritás hatályát veszti, feltéve, hogy a törlés az európai uniós védjegy bejelentési napja vagy elsőbbségi napja előtt lép hatályba.”

"

33.  A III. cím a következő fejezettel egészül ki:"

„5. FEJEZET

Felhatalmazás

35a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkel összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) az európai uniós védjegybejelentés 25. cikkel összhangban, az Ügynökséghez történő benyújtásának eszközei és módjai;
   b) az európai uniós védjegybejelentés 26. cikk (1) bekezdésében említett formai tartalmának részletei, a 26. cikk (2) bekezdésében említett bejelentési díjak típusa, beleértve az e díjak által lefedett áruk és szolgáltatások osztályának számát, valamint a bejelentésnek a 26. cikk (3) bekezdésében említett alaki követelményei; [Mód. 39]
   c) a 29. cikk (5) bekezdése szerinti viszonosság biztosítását célzó eljárások;
   d) a korábbi bejelentés elsőbbségének a 30. cikkel összhangban történő igényléséhez szükséges információkra és dokumentációra vonatkozó eljárások és szabályok;
   e) a kiállítási elsőbbség 33. cikk (1) bekezdése szerinti igényléséhez szükséges bizonyítékokra vonatkozó eljárások és szabályok;
   f) valamely nemzeti védjegy szenioritásának a 34. cikk (1) bekezdésével és a 35. cikk (1) bekezdésével összhangban történő igénylésére vonatkozó eljárás.”

"

34.  A 36. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az európai uniós védjegybejelentés kielégíti-e az e rendeletben megállapított és a 26. cikk (3) bekezdésében említett alaki követelményeket;”

"

35.  A 37. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

36.  A IV. cím 2. fejezetét el kell hagyni.

37.  A 39. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ha az európai uniós védjegybejelentés megfelel a vizsgált követelményeknek, a bejelentést – feltéve, hogy azt a 37. cikk alapján nem utasították el – a 42. cikk céljából meg kell hirdetni. A bejelentés meghirdetése nem sértheti az e rendelettel vagy az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban már nyilvánosan hozzáférhetővé tett információkat.”

"

b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3) Az Ügynökség kijavít minden, a bejelentés meghirdetésében szereplő hibát és tévedést.”

"

38.  A 40. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„40. cikk

Harmadik felek észrevételei

(1)  Bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet írásbeli észrevételt nyújthat be az Ügynökséghez arra vonatkozóan, hogy valamely védjegy az 5. és 7. cikk szerinti mely okok miatt nem lajstromozható hivatalból.

Az észrevételt tevő az Ügynökség előtti eljárásban nem ügyfél.

(2)  Harmadik felek a felszólalási időszak vége előtt, illetve, amennyiben a védjegy ellen felszólalást nyújtottak be, a felszólalásra vonatkozó végső határozat meghozatala előtt nyújthatják be észrevételeiket.

(3)  Az (1) bekezdésben említett észrevétel benyújtása nem sérti az Ügynökség azon jogát, hogy szükség esetén saját kezdeményezésre a lajstromba vételt megelőzően bármikor ismét megnyissa a feltétlen kizáró okok vizsgálatát.

(4)  Az (1) bekezdésben említett észrevételt közölni kell a bejelentővel, aki arra vonatkozóan közölheti álláspontját.”.

"

39.  A 41. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A felszólalást írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat. A felszólalást nem lehet szabályszerűen benyújtottnak tekinteni mindaddig, amíg a felszólalás díját meg nem fizetik.

(4)  Az Ügynökség által megjelölt határidőn belül a felszólaló állításainak alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjeszthet elő.”

"

40.  A 42. cikk (2) bekezdésének első mondatában az „a védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben” szövegrész helyébe az „a védjegyoltalom bejelentését vagy az elsőbbség napját megelőző öt évben” szövegrész lép.bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Ha a felszólalást korábbi európai uniós védjegy jogosultja nyújtotta be, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy az európai uniós védjegyoltalom bejelentését vagy az elsőbbség napját megelőző öt évben a felszólalás alapjául szolgáló korábbi európai uniós védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban az Unióban megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve hogy a korábbi európai uniós védjegyet az európai uniós védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani. Ha a korábbi európai uniós védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.”; [Mód. 40]

"

41.  A 44. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„b) a 27. cikkben említett bejelentési napnak az Ügynökség általi elismerését megelőzően és a 41. cikk (1) bekezdésében meghatározott felszólalási időszakon belül.”;

"

b)  a (3) bekezdést el kell hagyni.

42.  A 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„45. cikk

Lajstromozás

(1)  Ha a bejelentés megfelel az e rendeletben megállapított feltételeknek, és azzal szemben nem nyújtottak be felszólalást a 41. cikk (1) bekezdésében megállapított határidőn belül, vagy azt jogerős határozattal elutasították, a védjegyet európai uniós védjegyként lajstromozzák. A lajstromozást közzéteszik.

(2)  Az Ügynökség igazolást állít ki a lajstromozásról. Az igazolás elektronikus úton is kiállítható.

(3)  A lajstromozott árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan a lajstromozott európai uniós védjegy jogosultja a védjegy mellett az uniós lajstromozás tényét bizonyító szimbólumot csak addig használhatja, amíg a lajstromozás érvényben marad. A szimbólum pontos jellemzőit az Ügynökség ügyvezető igazgatója állapítja meg.

(4)  A lajstromozott védjegy szimbólumát kizárólag a védjegy jogosultja, vagy a védjegy jogosultjának engedélyével rendelkező személy használhatja. A védjegy jogosultja a védjegy szimbólumát a védjegy lajstromozása előtt, illetve a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása, törlése, lejárta vagy az arról való lemondás után nem használhatja.”

"

43.  A IV. cím a következő  fejezettel egészül ki:"

„7. FEJEZET

Felhatalmazás

45a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkel összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) a bejelentési napra vonatkozó követelmények teljesítésének a 36. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti vizsgálatára, illetve a 26. cikk (3) bekezdésében említett alaki követelményeknek való megfelelés vizsgálatára vonatkozó eljárás, valamint a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, osztályonként megállapított díjak megfizetésének ellenőrzésére vonatkozó eljárás;
   b) a 37. cikkben említett feltétlen kizáró okok vizsgálatára vonatkozó eljárás;
   c) a bejelentés 39. cikk (1) bekezdése szerinti meghirdetésében közlendő információk;
   d) az európai uniós védjegy-bejelentésekben szereplő hibáknak és tévedéseknek a 39. cikk (3) bekezdése szerinti javítására vonatkozó eljárás;
   e) harmadik feleknek a 40. cikkben említett észrevételei benyújtására vonatkozó eljárás;
   f) felszólalás 41. cikk szerinti benyújtásának és 42. cikk szerinti vizsgálatának eljárási lépései;
   g) a bejelentésnek a 43. cikk (2) bekezdése szerinti módosítására és a bejelentés 44. cikk szerinti megosztására vonatkozó eljárás;
   h) az európai uniós védjegy nyilvántartásba vételekor a védjegylajstromban rögzítendő adatok, továbbá a lajstromozás 45. cikk (1) bekezdésben említett közzétételének módja, valamint a lajstromozás 45. cikk (2) bekezdésében említett igazolásának módja és az igazolás tartalma.”

"

43a.  A 47. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) Az európai uniós védjegy megújításáért fizetendő díj a következőkből tevődik össze:

   a) alapdíj;
   b) osztályonkénti díj, amely – egynél több osztály esetén – minden egyes olyan további osztály után fizetendő, amelyek tekintetében megújítást kérik; valamint
   c) adott esetben a megújítási díj késedelmes megfizetéséért vagy a megújítási kérelem késedelmes benyújtásáért a (3) bekezdéssel összhangban fizetendő pótdíj.”; [Mód. 41]

"

44.  A 49. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

45.  A rendelet a következő cikkel egészül ki:"

„49a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkel összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) az európai uniós védjegy 47. cikk szerinti megújítására vonatkozó eljárás, ideértve a fizetendő díjak típusait is; [Mód. 42]
   b) az európai uniós védjegy lajstromozásának a 48. cikk (2) bekezdése szerinti módosítására vonatkozó eljárás;
   c) az európai uniós védjegyoltalomnak a 49. cikk (2) bekezdése szerinti megosztására vonatkozó eljárás.”

"

46.  Az 50. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A védjegyoltalomról a jogosult az Ügynökséghez intézett írásbeli nyilatkozattal mondhat le. A lemondás a lajstromba való bejegyzésétől hatályos. Az európai uniós védjegyoltalomról való, az Ügynökségnél az adott védjegy törlésére vagy megszűnésének megállapítására vonatkozó, az 56. cikk (1) bekezdése szerinti kérelem benyújtását követően bejelentett lemondás érvényességének feltétele a törlési, illetve megszűnés megállapítására irányuló kérelem jogerős elutasítása vagy annak visszavonása.” [Mód. 43]

„(3) A lemondás csak a lajstromba bejegyzett jog jogosultjának hozzájárulásával jegyezhető be. A lajstromba bejegyzett használati engedély esetén a lemondás a lajstromba csak akkor jegyezhető be, ha a védjegy jogosultja bizonyítja, hogy az engedélyest lemondási szándékáról értesítette; a bejegyzés az 57a. cikk a) pontjával összhangban megállapított időszak lejártával három hónappal azt követően tehető meg, hogy a védjegy jogosultja igazolta az Ügynökség felé, hogy az engedélyest lemondási szándékáról értesítette.” [Mód. 44]

"

47.  Az 53. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett feltételeknek a bejelentés napján, illetve az európai uniós védjegyoltalom elsőbbségi napján kell teljesülniük.”

"

48.  Az 54. cikk (1) és (2) bekezdésében a „, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen” szövegrészt el kell hagyni. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ha az európai uniós védjegy jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi európai uniós védjegynek az Unióban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését […] olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve ha a későbbi európai uniós védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(2)  Ha a 8. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi nemzeti védjegy vagy a 8. cikk (4) bekezdése szerinti más korábbi megjelölés jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi európai uniós védjegynek abban a tagállamban történő használatát, amelyben a korábbi védjegy vagy a más korábbi megjelölés oltalom alatt áll, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban az őt megillető korábbi védjegyre vagy más korábbi megjelölésre hivatkozva nem kérheti a későbbi védjegy törlését […] olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve ha a későbbi európai uniós védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”; [Mód. 45]

"

49.  Az 56. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés c) pontjában az „az érintett tagállam nemzeti jogszabályai alapján” szövegrész helyébe az „az uniós jog vagy az érintett tagállam nemzeti jogszabályai alapján” szövegrész lép;

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) „A megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelmet el kell utasítani, ha ugyanazon felek között ugyanazon kérdésben és jogalapon benyújtott kérelem tárgyának lényegi részére vonatkozóan az Ügynökség vagy a 95. cikkben említett valamely európai uniós védjegybíróság korábban már jogerős ítéletet hozott.”

"

50.  Az 57. cikk (2) bekezdésének második mondatában a „meghirdetésekor” szövegrész helyébe „benyújtásakor vagy az európai védjegybejelentés elsőbbségi napján” szövegrész lép. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Egy európai uniós védjegy jogosultja kérheti a megszűnés megállapítására irányuló eljárásban félként részt vevő, korábbi európai uniós védjegy jogosultjától annak igazolását, hogy a törlési kérelem benyújtását megelőző öt évben a törlési kérelem alapjául szolgáló korábbi európai uniós védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban az Unióban megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve hogy a korábbi európai uniós védjegyet a törlési kérelem benyújtásának napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. Ha az európai uniós védjegybejelentés benyújtásakor vagy az európai uniós védjegybejelentés elsőbbségi napján a korábbi európai uniós védjegy lajstromozása óta legalább öt év eltelt, a korábbi európai uniós védjegy jogosultjának igazolnia kell továbbá azt is, hogy a 42. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek az európai uniós védjegybejelentés meghirdetésekor teljesültek. Ilyen igazolás hiányában a törlési kérelmet el kell utasítani. Ha a korábbi európai uniós védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a törlési kérelem vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.”; [Mód. 46]

"

51.  A VI. cím a következő fejezettel egészül ki:"

„6. FEJEZET

Felhatalmazás

57a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkel összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) az európai uniós védjegyoltalomról való, az 50. cikk szerinti lemondásra vonatkozó eljárás, ideértve az 50. cikk (3) bekezdésben említett határidőt is; [Mód. 47]
   b) az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy törlésére vonatkozó, 56. és 57. cikk szerinti eljárások.”

"

52.  Az 58. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az Ügynökségnek a 130. cikk a)–d) pontjaiban felsorolt, határozathozatalra jogosult szervezeti egységei által hozott határozatok ellen fellebbezésnek helye van. Mind a 60. cikk szerinti fellebbezési határidőnek, mind a fellebbezésnek halasztó hatálya van.”

"

53.  A 62. cikket el kell hagyni.

54.  A 64. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A fellebbezési tanács határozata a 65. cikk (5) bekezdésében említett határidő lejártától, vagy ha e határidőn belül a Törvényszékhez keresetet nyújtottak be, a kereset elutasításának napjától, vagy ha a Törvényszék határozata ellen a Bíróságnál fellebbezést nyújtottak be, a fellebbezés elutasításának napjától hatályos.”

"

55.  A 65. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Törvényszék előtt megtámadhatók.”;

"

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A Törvényszék a vitatott határozatot megsemmisítheti vagy megváltoztathatja.”;

"

c)  az (5) és (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A keresetet a fellebbezési tanács határozatának kézbesítésétől számított két hónapon belül kell a Törvényszékhez benyújtani.

(6)  Az Ügynökség megteszi a Törvényszék ítéletének, illetve amennyiben ez utóbbival szemben fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket.”;

"

56.  A rendelet a következő. cikkel egészül ki:"

„65a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkel összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) a 60. cikkben említett fellebbezés formai tartalma, valamint a fellebbezés benyújtásának és a fellebbezés vizsgálatának folyamata; [Mód. 48]
   b) a fellebbezési tanács 64. cikkben említett határozatainak formai tartalma és alaki követelményei; [Mód. 49]
   c) a 60. cikkben említett fellebbezési díjak megtérítése.”

"

57.  A VIII. cím címe helyébe a következő cím lép:"

„AZ EGYÜTTES EURÓPAI VÉDJEGYRE ÉS A TANÚSÍTÓ VÉDJEGYRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK”;

"

58 A VIII. cím címe és a 66. cikk között a rendelet a következő szöveggel egészül ki:"

„1. FEJEZET

Együttes európai uniós védjegy”;

"

59.  A 66. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) E fejezet eltérő rendelkezési hiányában az I–VII. és a IX–XIV. címek alkalmazandók az együttes európai uniós védjegyre.”

"

60.  A 67. cikk (1) bekezdésében bekezdése az „az előírt határidőn belül” szövegrész helyébe az „a 74a. cikkel összhangban előírt határidőn belül” szövegrész a következő szöveg lép:"

„(1) Az együttes európai uniós védjegy bejelentője a bejelentés napjától számított két hónapon belül benyújtja védjegy használatára vonatkozó szabályzatot.”; [Mód. 50].

"

61.  A 69. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„69. cikk

Harmadik felek észrevételei

Együttes európai uniós védjeggyel kapcsolatos, 40. cikk szerinti észrevételnek az Ügynökséghez való benyújtása esetén az észrevétel azon különös feltételekre is alapozható, amelyek alapján az együttes európai uniós védjegybejelentést a 68. cikk szerint el kell utasítani.”

"

61a.  A 71. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A 69. cikk szerinti írásbeli észrevételek a védjegy használatára vonatkozó módosított szabályzat tekintetében is benyújthatók.”; [Mód. 51]

"

62.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„74a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 163. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben meghatározza az együttes európai uniós védjegy használatára vonatkozó szabályzatnak az Ügynökséghez történő benyújtására vonatkozó, 67. cikk (1) bekezdése szerinti határidőt, valamint a szabályzatnak a 67. cikk (2) bekezdése szerinti formai tartalmát.” [Mód. 52]

"

63.  A VIII. cím a következő  fejezettel egészül ki:"

„2. FEJEZET

Európai tanúsító védjegy

74b. cikk

Európai tanúsító védjegy

(1)  Az európai tanúsító védjegy olyan európai uniós védjegy, amelyet a védjegyoltalom bejelentésekor akként határoznak meg, és amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult által a földrajzi származás, az anyagösszetétel, az áruk gyártási módja vagy a szolgáltatásnyújtás módja, a minőség, a pontosság vagy egyéb jellemző tekintetében tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse a tanúsítvánnyal nem rendelkező áruktól és szolgáltatásoktól.

(2)  Európai tanúsító védjegy lajstromozására irányuló bejelentést bármely jogi személy, például intézmények, hatóságok, közjogi szervezetek tehetnek, amennyiben:

   a) a jogi személy nem folytat a tanúsított áru vagy szolgáltatás értékesítését magában foglaló tevékenységet;
   b) a jogi személy rendelkezik a lajstromozásra irányuló bejelentés által érintett áru vagy szolgáltatás tanúsításához szükséges illetékességgel.

(3)  A 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérve, a kereskedelmi forgalomban az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetésére szolgáló megjelölés vagy jelzés az (1) bekezdés szerinti európai tanúsító védjegyként oltalomban részesülhet. A tanúsító védjegy alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban használja a védjegyoltalom alatt álló megjelölést vagy jelzést. A tanúsító védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.

(4)  E fejezet eltérő rendelkezési hiányában az I–VII. és a IX–XIV. címek alkalmazandók az európai tanúsító védjegyre.”

"

74c. cikk

Az európai tanúsító védjegy használatára vonatkozó szabályzat

(1)  Az európai tanúsító védjegy bejelentője a 74k. cikk szerinti határidőn bejelentés napjától számított két hónapon belül benyújtja a tanúsító védjegy használatára vonatkozó szabályzatot. [Mód. 53]

(2)  A védjegy használatára vonatkozó szabályzat meghatározza a védjegy használatára jogosult személyek körét, a védjegy által tanúsítandó jellemzőket, ezen jellemzőknek a tanúsító szerv általi vizsgálatának, illetve a védjegy-használat felügyeletének módját, valamint a védjegy-használat feltételeit, ideértve a szankciókat is.

74d. cikk

A bejelentés elutasítása

(1)  Az európai uniós védjegybejelentés elutasításának a 36. és 37. cikkben meghatározott okain túlmenően az európai tanúsító védjegy lajstromozására irányuló bejelentést el kell utasítani akkor is, ha a 74b. vagy a 74c. cikkben meghatározott követelmények nem teljesülnek, vagy ha a védjegy használatára vonatkozó szabályzat a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik.

(2)  Az európai tanúsító védjegy lajstromozására irányuló bejelentést akkor is el kell utasítani, ha a védjegy a jellegét vagy jelentőségét illetően alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, különösen, ha azt a fogyasztók vélhetően nem tanúsító védjegynek tekintenék.

(3)  A bejelentés nem utasítható el, ha a bejelentő a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása révén eleget tesz az (1) és a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek.

74e. cikk

Harmadik felek észrevételei

Együttes európai védjeggyel kapcsolatos, 40. cikk szerinti észrevételnek az Ügynökséghez való benyújtása esetén az észrevétel azon különös feltételekre is alapozható, amelyek alapján az európai tanúsító védjegy bejelentését a 74d. cikk szerint el kell utasítani.

74f. cikk

A védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása

(1)  A használatról szóló szabályzat módosítása esetén az európai tanúsító védjegy jogosultjának be kell nyújtania az Ügynökséghez a módosított szabályzatot.

(2)  A módosítás nem jegyezhető be a lajstromba, ha a módosított szabályzat nem felel meg a 74c. cikkben foglalt követelményeknek, illetve ha annak következtében a 74d. cikkben meghatározott kizáró ok merülne fel.

(3)  A 74e. cikk szerinti írásbeli észrevételek a védjegy használatára vonatkozó módosított szabályzatra alkalmazni kell a 74e. cikket szabályzat tekintetében is benyújthatók. [Mód. 54].

(4)  E rendelet alkalmazásában a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása csak a lajstromba való bejegyzésétől hatályos.

74g. cikk

Átruházás

A 17. cikk (1) bekezdésétől eltérve, európai tanúsító védjegy csak olyan jogi személyre ruházható át, aki megfelel a 74b. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményeknek.

74h. cikk

Jogosultság védjegybitorlási per indítására

(1)  Kizárólag az európai tanúsító védjegy jogosultja vagy az általa kifejezetten erre irányulóan felhatalmazott személy jogosult bitorlási per indítására.

(2)  Az európai tanúsító védjegy jogosultja a védjegy használatára jogosult személyek által a védjegy jogosulatlan használata következtében elszenvedett kárért a használatra jogosult személyek nevében kártérítést követelhet.

74i. cikk

Megszűnési okok

Az 51. cikkben meghatározott megszűnési okokon túlmenően az Ügynökséghez benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján az európai tanúsító védjegy oltalmának megszűnését kell megállapítani, ha az alábbi körülmények bármelyike előáll:

a)  a védjegy jogosultja már nem felel meg 74b. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételeknek;

b)  a védjegyjogosult nem teszi meg az ésszerűen elvárható intézkedéseket a védjegynek a védjegy használatára vonatkozó – adott esetben a lajstromba bejegyzett módosításokat is tartalmazó – szabályzatban rögzített feltételekbe ütköző használata elleni fellépés érdekében;

c)  a védjegy a védjegyjogosult általi használat következtében a 74d. cikk (2) bekezdése szerint megtévesztésre alkalmassá vált;

d)  a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosításának a lajstromba történő bejegyzésére a 74f. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével került sor, kivéve, ha a védjegyjogosult az említett cikk követelményeinek a védjegy használatára vonatkozó szabályzat további módosítása révén eleget tesz.

74j. cikk

Törlési okok

Az 52. és 53. cikkben említett törlési okokon túlmenően az Ügynökséghez benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján az európai tanúsító védjegyet akkor is törölni kell, ha lajstromozására a 74d. cikkben foglalt rendelkezések megsértésével került sor, kivéve, ha a védjegyjogosult az 74d. cikk követelményeinek a védjegy használatára vonatkozó szabályzat további módosítása révén eleget tesz.

74k. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 163. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben meghatározza az európai tanúsító védjegy használatára vonatkozó szabályzatnak az Ügynökséghez történő benyújtására vonatkozó, a 74c. cikk (1) bekezdésében említett határidőt, valamint a szabályzatnak a 74c. cikk (2) bekezdése szerinti formai tartalmát.” [Mód. 55]

64.  A 75. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„75. cikk

Az Ügynökség határozatainak és közleményeinek alaki követelményei

(1)  Az Ügynökség határozatait indokolni kell. A határozatok csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt észrevételeiket közölni.

(2)  Az Ügynökség határozatain, értesítésein, illetve közlésein az Ügynökség szervezeti egységét vagy osztályát, valamint az ügyért felelős tisztviselő vagy tisztviselők nevét fel kell tüntetni. Ezeket az Ügynökség tisztviselője vagy tisztviselői aláírásával, illetve aláírás helyett az Ügynökség nyomtatott vagy bélyegzett hivatalos pecsétjével kell ellátni. Az Ügynökség által faxkészüléken vagy egyéb távközlési eszközön keresztül küldött határozatok, közlemények és értesítések esetében az ügyvezető igazgató döntése alapján az Ügynökség illetékes szervezeti egységének vagy osztályának, illetve az ügyért felelős tisztviselő vagy tisztviselők nevének feltüntetése vagy a pecsét alkalmazása helyett más eszközök is alkalmazhatók.”

"

65.  A 76. cikk (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:"

„Az 52. cikk szerinti törlési eljárás esetében az Ügynökség a vizsgálatát a felek által előterjesztett okokra és érvekre korlátozza.”

"

66.  A 78. cikk szövege az alábbi bekezdéssel egészül ki:"

„(5) Az Ügynökség ügyvezető igazgatója állapítja meg a 93a. cikk b) pontjában említett bizonyítással összefüggésben felmerülő kiadások megtérítendő költségeit, ideértve az előlegeket is.”

"

67.  A 79. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„79. cikk

Kézbesítés

(1)  Az Ügynökség az érintettekkel kézbesítés útján hivatalból közli a határozatot és az idézést, valamint a határidőhöz kötött eljárási cselekményekkel kapcsolatos értesítést vagy tájékoztatást, továbbá mindazt, aminek kézbesítését e rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendelkezései előírják, vagy az Ügynökség ügyvezető igazgatója elrendeli.

(2)  A megfellebbezési határidővel rendelkező határozatok és idézések kivételével az ügyvezető igazgató dönthet arról, hogy mely dokumentumokat kell tértivevényes ajánlott levélként kézbesíteni.

(3)  A kézbesítésre elektronikus úton is sor kerülhet, ennek részleteit az ügyvezető igazgató állapítja meg.

(4)  Amennyiben a kézbesítésre nyilvános hirdetmény formájában kerül sor, az ügyvezető igazgató dönt a nyilvános hirdetmény közzétételéről és meghatározza annak az egy hónapos időszaknak a kezdőidőpontját, amelynek lejártával a dokumentum kézbesítettnek tekintendő.”

"

68.  A rendelet szövege a következő cikkekkel egészül ki:"

„79a. cikk

Jogvesztés megállapítása

Amennyiben az Ügynökség azt állapítja meg, hogy a jogvesztés – egyéb határozat nélkül – e rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok következtében áll elő, az Ügynökség a 79. cikk szerint tájékoztatja erről az érintett személyt. Az érintett személy a kérdésre vonatkozóan határozat meghozatalát kérheti. Az Ügynökség akkor hoz határozatot, ha nem ért egyet a határozatot kérelmező személlyel; ellenkező esetben az Ügynökség módosítja megállapítását, és tájékoztatja a határozat meghozatalát kérő személyt.

79b. cikk

Az Ügynökség részére küldött értesítések

Az Ügynökség részére elektronikus eszközökön keresztül is küldhetők értesítések. Az ügyvezető igazgató állapítja meg az elektronikusan benyújtható értesítések körét és az elektronikus benyújtás technikai feltételeit.

79c. cikk

Határidők

(1)  A határidők számítása és a határidők hosszának megállapítása során figyelembe kell venni a 93a. cikk f) pontja alapján elfogadott szabályokat határidőket teljes években, hónapokban, hetekben vagy napokban kell meghatározni. A határidő számítása a vonatkozó esemény bekövetkezésének napját követő nappal kezdődik meg. [Mód. 56].

(2)  Az adott naptári év kezdete előtt az Ügynökség ügyvezető igazgatója megállapítja, hogy az Ügynökség mely napokon nem fogad dokumentumokat, illetve, hogy az Ügynökségnek otthont adó településen mely napokon nem kézbesítik a közönséges levélpostai küldeményeket.

(3)  Az Ügynökségnek otthont adó tagállamban a postai kézbesítés tekintetében előálló általános üzemszünet vagy az Ügynökségnek az engedélyezett elektronikus távközlési eszközökhöz való hozzáférésében előálló esetleges üzemszünet esetében az ügyvezető igazgató állapítja meg az üzemszünet időtartamát.

(4)  Ha valamely kivételes körülmény, például természeti katasztrófa vagy munkabeszüntetés megszakítja vagy eltéríti az eljárásban részt vevő felek és az Ügynökség közötti kommunikációt, az ügyvezető igazgató úgy határozhat, hogy az egyébként az ilyen esemény kezdetének napján vagy azt követően lejáró minden határidő az általa megállapított napig kitolódik az eljárásban részt vevő olyan felek esetében, akiknek tartózkodási helye vagy székhelye, illetve kijelölt képviselőjének munkavégzési helye az érintett államban van. A meghosszabbított határidő megállapításakor az ügyvezető igazgató megvizsgálja, hogy a kivételes esemény mikor szűnik meg. Ha az esemény az Ügynökség székhelyét érinti, az ügyvezető igazgató az ilyen irányú döntésével együtt közli, hogy a döntés az eljárásban részt vevő összes félre vonatkozik.

79d. cikk

Hibák és nyilvánvaló tévedések javítása

Az Ügynökség határozataiban előforduló nyelvi vagy átírási hibákat és a nyilvánvaló tévedéseket, illetve a védjegy lajstromozása során vagy a lajstromozás meghirdetése során az Ügynökség által vétett technikai hibákat az Ügynökség javítja. Az Ügynökség nyilvántartást vezet az ilyen javításokról. [Mód. 57]

"

69.  A 80. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés első mondatában a „nyilvánvaló eljárási hibában szenved” szövegrész helyébe a „nyilvánvaló hibában szenved” szövegrész lépkövetkező szöveg lép:"

„(1) Ha az Ügynökség által a lajstromba tett bejegyzés vagy az általa hozott határozat az Ügynökségnek tulajdonítható nyilvánvaló […] hibát tartalmaz, az Ügynökség gondoskodik a bejegyzés törléséről, illetve a határozat visszavonásáról. Ha az eljárásban ellenérdekű fél nem vett részt, és a bejegyzés vagy jogi aktus az eljárásban részt vett fél jogait érinti, a törlésről vagy a visszavonásról akkor is dönteni kell, ha e fél számára a hiba nem vált nyilvánvalóvá.”; [Mód. 58]

"

b)  a (2) bekezdésben bekezdés a második mondat helyébe a következő szöveg lép:"

(2) Az (1) bekezdésben említett törlésről, illetve visszavonásról hivatalból vagy az eljárásban részt vevő felek egyikének kérelmére az a szervezeti egység határoz, amelyik a bejegyzést tette vagy a határozatot hozta. A lajstromba tett bejegyzés törlését, illetve az Ügynökség határozatának visszavonását a bejegyzés rögzítésétől, illetve a határozat meghozatalától számított egy éven belül kell megtenni, az eljárásban érintett felekkel és a szóban forgó európai uniós védjegyhez kapcsolódó, lajstromba bejegyzett jogok további jogosultjaival folytatott konzultációt követően. Az Ügynökség nyilvántartást vezet az ilyen törlésekről és visszavonásokról.”; [Mód. 59]

"

c)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Ez a cikk nem érinti a felek 58. és 65. cikk szerinti fellebbezési jogát, illetve a hibák és nyilvánvaló tévedések 79d. cikk szerinti javításának lehetőségét. Amennyiben az Ügynökség hibát tartalmazó valamely határozata ellen fellebbezést nyújtanak be, a fellebbezési eljárás a határozatnak az Ügynökség általi, ezen cikk (1) bekezdése szerinti visszavonása nyomán tárgytalanná válik.”

"

70.  A 82. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Ez a cikk a 29. cikk (1) bekezdésében, a 33. cikk (1) bekezdésében, a 36. cikk (2) bekezdésében, a 41. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 47. cikk (3) bekezdésében, a 60. cikkben, a 65. cikk (5) bekezdésében, a 81. cikkben és a 112. cikkben, valamint ezen cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőkre, illetve a szenioritásnak a védjegybejelentés benyújtását követő, 34. cikk szerinti igénylésére megállapított határidőre nem alkalmazandó.”;

"

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Ha az Ügynökség helyt ad a kérelemnek, a határidő elmulasztásának következményeit meg nem történtnek kell tekinteni. Ha az elmulasztott határidő lejárta és eljárás folytatása iránti kérelem benyújtása között hoztak határozatot, az elmulasztott cselekményről határozatot hozó szervezeti egység felülvizsgálja a határozatot, és amennyiben magának az elmulasztott cselekménynek a pótlása elegendő, eltérő határozatot hoz. Amennyiben az eredeti határozat módosítása nem indokolt, a határozatot írásban megerősítik.”

"

71.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„82a. cikk

Az eljárás megszakítása

(1)  Eljárás megszakítása vagy folytatása esetén Az Ügynökség a 93a. cikk i) pontjával összhangban meghatározott szabályoknak megfelelően jár el előtti eljárás félbeszakad:

   a) az európai uniós védjegybejelentés bejelentője vagy az európai uniós védjegy jogosultja, illetve a nemzeti jog szerint az ő képviseletükre jogosult személy halála vagy cselekvőképességének elvesztése esetén. Amennyiben ezek az események a 93. cikk alapján meghatalmazott képviselő képviseleti jogosultságát nem érintik, az eljárás félbeszakadása csak e képviselő kérelmére következik be;
   b) ha az európai uniós védjegybejelentés bejelentője vagy az európai uniós védjegy jogosultja a vagyona ellen indított eljárás miatt jogi okokból akadályoztatva van abban, hogy az eljárást az Ügynökség előtt folytassa;
   c) az európai uniós védjegybejelentés bejelentője vagy az európai uniós védjegy jogosultja képviselőjének halála, cselekvőképességének elvesztése esetén, vagy ha ilyen személy a vagyona ellen indított eljárás miatt jogi okokból akadályoztatva van abban, hogy az eljárást az Ügynökség előtt folytassa.

(2)  Ha az Ügynökséget az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetekben értesítik az eljárás folytatására jogosult személy kilétéről, az Ügynökség közli e személlyel és valamennyi érdekelt harmadik féllel, hogy az eljárás az Ügynökség által megjelölt naptól folytatódik.

(3)  Az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben az eljárás akkor folytatódik, amikor az Ügynökséget értesítették a bejelentő új képviselőjének megbízásáról, vagy amikor az Ügynökség értesítette a többi érdekelt felet az európai uniós védjegyjogosult új képviselőjének megbízásáról. Ha az Ügynökséget az eljárás félbeszakadásának kezdetétől számított három hónapon belül nem értesítik új képviselő megbízásáról, az európai uniós védjegybejelentés bejelentőjével vagy az európai uniós védjegy jogosultjával közli a következőket:

   a) ha a rendelet 92. cikkének (2) bekezdése alkalmazásának van helye, az európai uniós védjegybejelentést visszavontnak kell tekinteni, ha az információ benyújtására e közlés kézbesítésétől számított két hónapon belül nem kerül sor; vagy
   b) ha a rendelet 92. cikkének (2) bekezdése alkalmazásának nincs helye, e közlés kézbesítésének napjától kezdődően az eljárás az európai uniós védjegybejelentés bejelentőjével vagy az európai uniós védjegy jogosultjával folytatódik.

(4)  A félbeszakadás napján az európai uniós védjegybejelentés bejelentője vagy az európai uniós védjegy jogosultja vonatkozásában folyó határidők – a megújítási díjak megfizetésére vonatkozó határidők kivételével – az eljárás folytatásának napján újrakezdődnek.. [Mód. 60]

"

72.  A 83. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„83. cikk

Általános elvek alkalmazása

Az e rendeletben vagy az e rendelet alapján hozott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt eljárási rendelkezések hiányában az Ügynökség a tagállamokban általánosan elfogadott eljárásjogi alapelveket veszi figyelembe.”

"

73.  A 85. cikk (1) bekezdésében az „, a végrehajtási rendeletben az egyes költségkategóriákra megállapított mértékben, az ott szabályozott feltételekkel” szövegrész helyébe az „az egyes költségkategóriákra megállapított mértékben a 93a. cikk j) pontjával összhangban meghatározott feltételekkel” szövegrész lép. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A felszólalási eljárásban, a megszűnés megállapítására irányuló eljárásban, a törlési eljárásban, valamint a fellebbezési eljárásban a vesztes fél viseli az ellenérdekű felet terhelő díjakat, valamint – a 119. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül – az eljárásban való részvétellel szorosan összefüggő költségeket, ideértve az utazás, az önellátás, a képviselő, a tanácsadó vagy az ügyvéd költségeit […] az egyes költségkategóriákra megállapított mértékben […].”; [Mód. 61]

"

74.  A 86. cikk (2) bekezdésében a második mondat helyébe a következő szöveg lép:"

„Minden tagállam kijelöl egy, a határozat hitelességének ellenőrzéséért felelős hatóságot, amelynek elérhetőségeit közli az Ügynökséggel, a Bírósággal és a Bizottsággal. A végrehajtást a határozat záradékolása útján, kizárólag a határozat hitelességének vizsgálatára szorítkozva a szóban forgó hatóság rendeli el.”

"

75.  A 87. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„87. cikk

Európai uniós védjegylajstrom

(1)  Az Ügynökség lajstromot vezet, amely tartalmazza mindazon adatokat, amelyek bejegyzését vagy feltüntetését e rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus előírja. Az Ügynökség az európai uniós védjegyekről, és folyamatosan aktualizálja a lajstromot. [Mód. 62]

(2)  A lajstromot bárki megtekintheti. A lajstrom elektronikus formában is vezethető.

(3)  Az Ügynökség elektronikus adatbázist vezet az európai uniós védjegybejelentések adatairól és a lajstromba bevitt bejegyzésekről. Az adatbázis tartalma a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehető. Az adatbázishoz való hozzáférés feltételeit, valamint az adatbázis tartalmának géppel olvasható formában történő elérhetővé tételének módját, ideértve az ehhez kapcsolódó díjakat is, az ügyvezető igazgató állapítja meg.”

"

76.  A 88. cikk a következőképpen módosul:

(a)  az „Iratbetekintés” cím helyébe az „Iratbetekintés és iratnyilvántartás” cím lép;

(b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A (2) vagy a (3) bekezdés szerinti iratbetekintés esetében az akta egyes irataiba való betekintés megtagadható. A iratbetekintés körülményeiről az ügyvezető igazgató rendelkezik.

(5)  Az Ügynökség az európai uniós védjegybejelentésekkel, illetve az európai uniós védjegyek lajstromozásával kapcsolatos valamennyi eljárás iratát megőrzi. Az iratmegőrzés módját az ügyvezető igazgató állapítja meg. Amennyiben az iratokat elektronikus formában őrzik, az elektronikus iratok alapját képező eredeti dokumentumokat az Ügynökséghez való beérkezésüktől számított, az ügyvezető igazgató által meghatározott idő elteltével megsemmisítik.”

"

77.  A 89. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„89. cikk

Időszaki kiadványok

(1)  Az Ügynökség rendszeres időközönként kiadja:

   a) az Európai Uniós Védjegyértesítőt, amely tartalmazza a védjegylajstromba tett bejegyzéseket, továbbá minden olyan egyéb adatot amelyeknek közzétételét e rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus előírja; [Mód. 63]
   b) a Hivatalos Lapot, amely az Ügynökség ügyvezető igazgatója által kiadott általános jellegű közleményeket és tájékoztatásokat, valamint az e rendeletre vagy annak végrehajtására vonatkozó egyéb tájékoztatásokat tartalmazza.
   Az a) és b) pontban említett kiadványok elektronikus formában is megjelentethetők.

(2)  Az Európai Uniós Védjegyértesítő az ügyvezető igazgató által meghatározott módon és gyakorisággal jelenik meg.

(3)  Az ügyvezető igazgató döntése alapján bizonyos információk az Európai Unió összes hivatalos nyelvén a Hivatalos Lapban is közzétehetők.”

"

78.  A 92. cikk a következőképpen módosul:

(a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A (3) bekezdés második mondatának sérelme nélkül az a természetes vagy jogi személy, akinek lakóhelye, illetve székhelye, üzleti tevékenységének fő helye vagy valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephelye nem az Unióban van, az e rendeletben szabályozott valamennyi eljárásban – az európai uniós védjegybejelentés benyújtását kivéve – a 93. cikk (1) bekezdésének megfelelő képviselőt köteles az Ügynökség előtti képviseletével megbízni és e képviselőn keresztül eljárni.

Az első albekezdéstől eltérve, a 93a. cikk p) pontjában említett esetekben az első albekezdésben említett természetes vagy jogi személyeknek nincs szükségük képviseletre az Ügynökség előtt.”; [Mód. 64]

"

(b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A 93a. cikk p) pontja szerinti feltételek teljesülése esetén közös képviselőt kell kijelölni.” [Mód. 65]

"

79.  A 93. cikk a következőképpen módosul:

(a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Természetes vagy jogi személyeknek az Ügynökség előtti képviseletét kizárólag a következő személyek láthatják el:

   a) a tagállamok valamelyikében képesítéssel és az Unióban székhellyel rendelkező ügyvéd, ha az adott tagállamban védjegyügyekben képviselőként eljárhat;
   b) a hivatásos képviselő, akinek neve szerepel az Ügynökség által e célból vezetett jegyzékben.

Az Ügynökség előtt eljáró képviselő az Ügynökség kérésére benyújtja az ügy irataihoz csatolandó, aláírt képviseleti meghatalmazását.”;

"

(b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Az Ügynökség ügyvezető igazgatója felmentést adhat:

   a) a (2) bekezdés c) pontjának második mondata szerinti követelmény alól, ha a kérelmező bizonyítja, hogy a szükséges képesítést más módon megszerezte;
   b) a (2) bekezdés a) pontja szerinti követelmény alól jól képzett szakemberek esetében, amennyiben a (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti követelmények teljesülnek.”;

"

(c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A hivatásos képviselők jegyzékéből a 93a. cikk p) pontjában meghatározott feltételek alapján bármely személy törölhető.” [Mód. 66]

"

80.  A IX. cím a következő  fejezettel egészül ki:"

„5. FEJEZET

Felhatalmazás

93a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkel összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) a határozatok 75. cikkben említett alaki követelményei;
   b) a 77. cikkben említett szóbeli eljárások és a 78. cikkben említett bizonyítás szabályai;
   c) a kézbesítés 79. cikkben említett szabályai;
   d) a 79a. cikkben említett jogvesztés megállapítására irányuló eljárás;
   e) az Ügynökség előtt folyó eljárásokban a felek által alkalmazandó kommunikációs eszközökre, köztük a 79b. cikkben említett elektronikus kommunikációs eszközökre vonatkozó szabályok, valamint az Ügynökség által rendelkezésre bocsátandó nyomtatványok;
   f) a 79c. cikk (1) bekezdésében említett határidők számítására és hosszára vonatkozó szabályok;
   g) az Ügynökség határozataiban előforduló nyelvi vagy átírási hibák és a nyilvánvaló tévedések, illetve a védjegy lajstromozása során vagy a lajstromozás meghirdetése során az Ügynökség által vétett technikai hibák javítására szolgáló, a 79d. cikkben említett eljárás;
   h) határozat visszavonására vagy a lajstromba bevitt bejegyzés törlésére szolgáló, a 80. cikk (1) bekezdése szerinti eljárás;
   i) az Ügynökség előtt folyó eljárás 82a. cikk szerinti megszakításának és folytatásának szabályai;
   j) a költségeknek a 85. cikk (1) bekezdésében cikkben említett arányosítására és megállapítására vonatkozó eljárások; [Mód. 67]
   k) a 87. cikk (1) bekezdésében cikkben említett a lajstromba bejegyzendő adatok; [Mód. 68]
   l) a 88. cikkben említett iratbetekintés menete, ideértve az aktának az iratbetekintésből kizárt részeit, valamint az Ügynökség 88. cikk (5) bekezdése szerinti iratkezelésére vonatkozó szabályok; [Mód. 69]
   m) a 89. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett adatoknak és bejegyzéseknek az Európai Uniós Védjegyértesítőben történő közzétételére vonatkozó szabályok, ideértve az információ típusát és a nyelveket, amelyeken a szóban forgó adatokat és bejegyzéseket közzé kell tenni;
   n) a 89. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett Hivatalos Lapban az Ügynökség által közzéteendő közlemények gyakorisága, alaki és nyelvi követelményei;
   o) az Ügynökség és a tagállami hatóságok közötti információcserére és kommunikációra, valamint a tagállami bíróságok vagy hatóságok általi vagy azokon keresztüli, 90. cikk szerinti iratbetekintésére vonatkozó szabályok;
   p) az Ügynökség előtti képviseletre vonatkozó, a 92. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségtől való eltérések; a 92. cikk (4) bekezdése szerinti közös képviselő kijelölésére vonatkozó szabályok; a 92. cikk (3) bekezdésében említett alkalmazottaknak és a 93. cikk (1) bekezdésében említett hivatásos képviselőknek a képviselet ellátásához szükséges, aláírt képviseleti meghatalmazásuk Ügynökséghez történő benyújtására vonatkozó szabályok, valamint ezen meghatalmazás tartalma, továbbá a személyeknek a hivatásos képviselők jegyzékéből történő, a 93. cikk (5) bekezdése szerinti törlésére vonatkozó szabályok.” [Mód. 70]

"

81.  A X. címben az 1. fejezet címe helyébe a következő szöveg lép:"

„A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó európai uniós szabályok alkalmazása”;

"

82.  A 94. cikk a következőképpen módosul:

(a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

„A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó európai uniós szabályok alkalmazása”;

"

(b)  az (1) bekezdésben az „a 44/2001/EK rendeletet” szövegrész helyébe az „a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó európai uniós szabályokat” szövegrész lép; bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ha e rendelet másként nem rendelkezik, az európai uniós védjegybejelentésekkel és az európai uniós védjegyekkel összefüggő ügyekben, valamint nemzeti védjegyekkel és az európai uniós védjegyekkel összefüggő, egyidejűleg vagy egymást követően indított ügyekben a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó uniós szabályokat kell alkalmazni.” [Mód. 71]

"

(c)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3) Az e rendeletben a 44/2001/EK tanácsi rendeletre való hivatkozások adott esetben magukban foglalják az Európai Közösség és a Dán Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról 2005. október 19-én kötött megállapodást is.”

"

83.  A 96. cikk c) pontjában a „9. cikk (3) bekezdésének második mondatában” szövegrész helyébe a „9b. cikk (2) bekezdésében” szövegrész lép.

84.  A 99. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A 96. cikk a) és c) pontjában említett perekben az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy törlésére irányuló, nem viszontkereset formájában előterjesztett kifogás csak akkor fogadható el, ha az alperes arra hivatkozik, hogy a védjegybitorlási per megindításakor a tényleges használat hiánya miatt megszüntethető lett volna az európai uniós védjegy.”

"

85.  A 100. cikk a következőképpen módosul:

(a)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Az európai uniós védjegybíróság, amelyhez európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy törlésére irányuló viszontkeresetet nyújtottak be, csak azt követően vizsgálja a viszontkeresetet, hogy vagy az érintett fél vagy az ügynökség tájékoztatta az Ügynökséget a viszontkereset benyújtásának időpontjáról. Az erre vonatkozó információt az Ügynökség rögzíti a lajstromban. Amennyiben az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy törlésére irányuló eljárás az Ügynökség előtt folyamatban van, erről az Ügynökség tájékoztatja a bíróságot, amely a kérelemről hozott határozat jogerőre emelkedéséig vagy a kérelem visszavonásáig felfüggeszti az eljárást.”;

"

(b)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) Ha az európai uniós védjegybíróság az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránt előterjesztett viszontkereset ügyében jogerős ítéletet hozott, az ítélet egy példányát a bíróság vagy a nemzeti eljárásban érintett felek valamelyike haladéktalanul megküldi az Ügynökségnek. Az Ügynökség vagy az érintett felek tájékoztatást kérhetnek az ítélet megküldéséről. Az Ügynökség az ítéletre vonatkozó bejegyzést rögzíti a lajstromban és megteszi a szükséges intézkedéseket az ítélet rendelkező részének való megfelelés érdekében.”

"

86.  A 102. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az európai uniós védjegybíróság az alkalmazandó jog alapján rendelkezésre álló, az ügy körülményeire tekintettel általa alkalmasnak vélt intézkedéseket és végzéseket is alkalmazhat.”

"

87.  A 108. cikket el kell hagyni.

88.  A 113. cikk (3) bekezdésében a „valamint a végrehajtási rendeletben megállapított feltételeknek” szövegrész helyébe a „valamint a 114a. cikkel összhangban megállapított alaki követelményeknek” szövegrész bekezdése helyébe a következő szöveg lép."

„(3) Az Ügynökség megvizsgálja, hogy a kért átalakítás megfelel-e az e rendeletben, különösen a 112. cikk (1), (2), (4), (5) és (6) bekezdésében és e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek, valamint a 114a. cikkel összhangban megállapított alaki követelményeknek. Ha e feltételek teljesültek, az Ügynökség továbbítja az átalakítás iránti kérelmet az abban megjelölt tagállamok iparjogvédelmi hivatalaihoz.”; [Mód. 72]

"

89.  A 114. cikk (2) bekezdésében az „a végrehajtási rendeletben” szövegrész helyébe az „az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban” szövegrész bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A 113. cikk alapján továbbított európai uniós védjegybejelentést vagy európai uniós védjegyet nem lehet alávetni a nemzeti jog olyan alaki követelményeinek, amelyek az e rendeletben vagy az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírtaktól eltérőek, vagy azokat meghaladják.”; [Mód. 73]

"

90.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„114a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 163. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben meghatározza az európai uniós védjegybejelentés átalakítása iránti kérelemre vonatkozó követelményeket, továbbá a kérelem vizsgálatára és közzétételére vonatkozó részletszabályokat.”

"

91.  A 116. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül az Ügynökség kirendelt nemzeti szakértőket vagy nem az Ügynökség által alkalmazott egyéb személyzetet is igénybe vehet. Az igazgatótanács a nemzeti szakértők Ügynökséghez történő kirendelésének szabályait meghatározó határozatot fogad el.”

"

92.  A 117. cikkben az „a hivatalra” szövegrész helyébe az „az Ügynökségre és személyzetére” szövegrész . cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvet az Ügynökségre és személyzetére alkalmazni kell.”; [Mód. 74]

"

93.  A 119. cikk a következőképpen módosul:

(a)  a (6) bekezdés második albekezdésének második mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„A fordítást a 144a. cikk b) pontjával összhangban előírt határidőn belül kell elkészíteni.”;

"

(b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(8) Az Ügynökség ügyvezető igazgatója határozza meg a fordítások hitelesítésének módját.”

"

94.  A 120. cikk (1) bekezdésében az „a végrehajtási rendelet” szövegrész helyébe az „az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus” szövegrész bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A 26. cikk (1) bekezdésének megfelelő európai uniós védjegybejelentést és minden egyéb olyan tájékoztatást, amelynek meghirdetését e rendelet vagy az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus előírja, az Európai Uniós valamennyi hivatalos nyelvén meg kell hirdetni.” [Mód. 75]

"

95.  A 122. cikket el kell hagyni.

96.  A 123. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„123. cikk

Átláthatóság

(1)  Az Ügynökség birtokában lévő dokumentumokra az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet * alkalmazandó.

(2)  Az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat az igazgatótanács fogadja el.

(3)  Az Ügynökség által az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke alapján hozott határozatok ellen a Szerződés 228. és 263. cikkében meghatározott feltételek szerint az ombudsmannál panasszal vagy az Európai Unió Bíróságnál jogorvoslattal lehet élni.

(4)  A személyes adatok Ügynökség általi feldolgozására a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (**) alkalmazandó.

_____________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.)

(**) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.) ”

"

97.  A rendelet a következő . cikkel egészül ki:"

„123a. cikk

A minősített adatokra és a nem minősített érzékeny adatokra vonatkozó biztonsági szabályok

Az Ügynökség a Bizottságnak az EU-minősített adatok és nem minősített érzékeny adatok védelmére vonatkozó, a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat * mellékletében meghatározott biztonsági szabályaiban foglalt biztonsági elveket alkalmazza. A biztonsági elvek alkalmazása többek között a minősített információk cseréjére, feldolgozására és tárolására vonatkozó rendelkezéseket érinti.

_____________________

* A Bizottság határozata (2001. november 29.) eljárási szabályzatának módosításáról (az értesítés a C(2001) 3031. számú dokumentummal történt) (HL L 317., 2001.12.3., 1. o.) ”

"

98.  A XII. cím a következő  fejezettel egészül ki:"

„1a. FEJEZET

Az Ügynökség feladatai és a konvergencia előmozdítására irányuló együttműködés

123b. cikk

Az Ügynökség feladatai

(1)  Az Ügynökség feladatai a következők:

   a) az e rendelet által létrehozott európai uniós védjegyrendszer igazgatása és előmozdítása;
   b) a 6/2002/EK tanácsi rendelet * által létrehozott európai formatervezési mintaoltalmi rendszer igazgatása és előmozdítása;
   c) a védjegyoltalom és a formatervezési mintaoltalom területén alkalmazott módszerek és eszközök konvergenciájának elősegítése a tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalaival, köztük a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatallal együttműködve;
   d) a 386/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben ** említett feladatok.
   da) a 2012/28/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben*** ráruházott feladatok. [Mód. 76]

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott feladataival összefüggésben az Ügynökség intézményekkel, hatóságokkal, testületekkel, iparjogvédelmi hivatalokkal, nemzetközi szervezetekkel és nem kormányzati szervezetekkel folytat együttműködést.

(3)  A felek közötti peren kívüli egyezség elősegítése érdekében az Ügynökség önkéntes közvetítői és választottbírósági szolgáltatást nyújthat. [Mód. 77]

123c. cikk

A módszerek és eszközök konvergenciájának elősegítése érdekében folytatott együttműködés

(1)  A védjegyoltalom és a formatervezési mintaoltalom területén alkalmazott módszerek és eszközök konvergenciájának elősegítése érdekében az Ügynökség, a tagállamok iparjogvédelmi hivatalai és Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatal együttműködnek egymással.

Ez az együttműködés többek között az alábbi tevékenységi területeket érinti: [Mód. 78]

   a) közös vizsgálati standardok kidolgozása;
   b) közös vagy összekapcsolt adatbázisok és portálok létrehozása az Unió egészére kiterjedő konzultáció, keresés és osztályozás érdekében;
   c) folyamatos adat- és információszolgáltatás, illetve adat- és információcsere, ideértve a b) pontban említett adatbázisok és portálok adatokkal való ellátását;
   d) közös standardok és módszerek kialakítása az Unióban alkalmazott különböző eljárások és rendszerek közötti interoperabilitás biztosítása, valamint a konzisztencia, a hatékonyság és az eredményesség javítása érdekében;
   e) az iparjogvédelmi jogokkal és eljárásokkal kapcsolatos információcsere, ideértve az ügyfélszolgálatoknak és információs központoknak nyújtott kölcsönös segítséget is;
   f) az a)–e) pontokban meghatározott területekkel összefüggésben szerzett technikai tapasztalatok cseréje és segítségnyújtás.

(2)  Az Ügynökség meghatározza, kidolgozza és koordinálja az (1) bekezdésben említett területekkel összefüggő uniós és tagállami érdekű közös projekteket. A projektek meghatározása rögzíti tartalmazza az egyes résztvevő tagállami iparjogvédelmi hivatalok, illetve a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatal konkrét kötelezettségeit és feladatait. Az Ügynökség a közös projektek valamennyi szakaszában konzultál a felhasználók képviselőivel. [Mód. 79]

(3)  Fejlődésük, működésük, interoperabilitásuk és naprakész tájékozottság biztosítása érdekében a tagállami iparjogvédelmi hivatalok és a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatal érdemben részt vesznek a (2) bekezdésben említett közös projektekben.

Amennyiben azonban e projektek eredménye olyan eszközök kifejlesztéséhez vezet, amelyeket valamely tagállam– indokolással ellátott határozat alapján – egyenértékűnek tekint az adott tagállamban már jelenleg is létező eszközökkel, az együttműködésben való részvétel nem keletkeztet kötelezettséget az eredménynek az adott tagállamokban történő végrehajtására. [Mód. 80]

(4)  Az Ügynökség olyan mértékben nyújt pénzügyi támogatást a (2) bekezdésben említett uniós és tagállami érdekű közös projektekhez, amellyel biztosítható a tagállami iparjogvédelmi hivatalok és a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatal érdemi, (3) bekezdés szerinti részvétele az említett projektekben. A pénzügyi hozzájárulás nyújtható támogatás formájában. A nyújtott támogatás teljes összege nem haladhatja meg az Ügynökség éves bevételének 10 %-át 20 %-át, és fedezi minden tagállam számára a közös projektben való részvétellel szorosan összefüggő célokra szolgáló minimumösszeget. A támogatás kedvezményezettjei a tagállami iparjogvédelmi hivatalok és a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatal lehetnek. Az Ügynökségre alkalmazandó pénzügyi szabályokkal, továbbá a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (****) és az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló Bizottsági rendeletnek (*****) a támogatás-odaítélésre vonatkozó elveivel összhangban a támogatások pályázati felhívás nélkül odaítélhetők. [Mód. 81]

____________________

* A Tanács 6/2002/EK rendelete (2001. december 12.) a közösségi formatervezési mintáról (HL L 3., 2002.1.5., 1. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 386/2012/EU rendelete (2012. április 19.) a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) a szellemi tulajdonjogok érvényesítésével kapcsolatos feladatokkal, ideértve a közszféra és a magánszektor képviselőinek a szellemi tulajdoni jogsértések európai megfigyelőközpontjaként történő összehívásával való megbízásáról (HL L 129., 2012.5.16., 1. o.)

**** Az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve (2012. október 25.) az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól (HL L 299., 2012.10.27., 5. o.).

**** Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.”)

***** A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.)”

"

99.  A XII. cím 2. és 3. fejezete helyébe a következő szöveg lép:"

„2. FEJEZET

Igazgatótanács

124. cikk

Az igazgatótanács feladatai

(1)  Az 5. fejezet alapján a költségvetési bizottsághoz rendelt feladatok sérelme nélkül az igazgatótanács a következő feladatokat látja el:

   a) az ügyvezető igazgató által a 128. cikk (4) bekezdésének c) pontjával összhangban benyújtott tervezet alapján az igazgatótanács – a Bizottság véleményének figyelembevételével – elfogadja az Ügynökség következő évre szóló éves munkaprogramját, és elküldi az elfogadott éves munkaprogramot az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak;
   b) az ügyvezető igazgató által a 128. cikk (4) bekezdésének d) pontjával összhangban benyújtott tervezet alapján és a Bizottság véleményének figyelembevételével az igazgatótanács – az ügyvezető igazgató és az Európai Parlament illetékes bizottsága közötti eszmecserét követően – elfogadja az Ügynökség többéves stratégiai programját, benne az Ügynökség nemzetközi együttműködésre vonatkozó stratégiájával, majd elküldi az elfogadott többéves stratégiai programot az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak;
   c) az ügyvezető igazgató által a 128. cikk (4) bekezdésének f) pontjával összhangban benyújtott tervezet alapján az igazgatótanács elfogadja az éves jelentést, és elküldi az elfogadott éves jelentést az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek;
   d) az ügyvezető igazgató által a 128. cikk (4) bekezdésének g) pontjával összhangban benyújtott tervezet alapján az igazgatótanács elfogadja a többéves személyzeti tervet;
   e) az igazgatótanács elfogadja az Ügynökségnek az összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére vonatkozó szabályait;
   f) az igazgatótanács a (2) bekezdéssel összhangban az Ügynökség személyzete tekintetében gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezéssel megbízott hatóságra, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek által a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházott kinevezési hatásköröket („kinevezési hatáskörök”); [Mód. 83]
   g) az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 110. cikkében előírt eljárással összhangban megfelelő végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzathoz és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételekhez kapcsolódóan;
   h) a 129. cikkel összhangban az igazgatótanács nevezi ki és mentheti fel megbízatásuk alól az ügyvezető igazgatót és az ügyvezetőigazgató-helyettest vagy ügyvezetőigazgató-helyetteseket, továbbá a 136. cikknek megfelelően az igazgatótanács nevezi ki a fellebbezési tanácsok elnökét, az egyes tanácsok elnökeit és tagjait;
   i) az igazgatótanács gondoskodik a belső és külső ellenőrzésekből és a 165a. cikkben említett értékelésekből, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokból származó megállapítások és ajánlások megfelelő nyomon követéséről;
   ia) Az igazgatótanács a 123c. cikkel összhangban meghatározza és kidolgozza az uniós és tagállami érdekű közös projekteket. [Mód. 82]
   j) az Ügynökség általi vizsgálatra vonatkozó iránymutatások elfogadását megelőzően és az e rendeletben előírt egyéb esetekben az igazgatótanács véleményét ki kell kérni;
   k) amennyiben szükségesnek ítéli, az igazgatótanács az ügyvezető igazgató és a Bizottság számára véleményt adhat, továbbá azoktól tájékoztatást kérhet.

(2)  Az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 110. cikkében foglalt eljárásnak és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek 142. cikkének megfelelően a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésén és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek 6. cikkén alapuló határozatot fogad el a megfelelő kinevezési hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történő átruházásáról, amelyben meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a hatáskör-átruházások felfüggeszthetők.

Az ügyvezető igazgató jogosult e hatáskörök továbbruházására.

Amennyiben rendkívüli körülmények azt szükségessé teszik, az igazgatótanács határozat útján ideiglenesen felfüggesztheti az ügyvezető igazgatóra ruházott és ez utóbbi által továbbruházott kinevezési hatásköröket, és azokat maga gyakorolhatja vagy tagjainak egyikére vagy az ügyvezető igazgató kivételével a személyzet valamely másik tagjára ruházhatja. [Mód. 84]

125. cikk

Az igazgatótanács összetétele

(1)  Az igazgatótanács a tagállamok egy-egy képviselőjéből, és a Bizottság két képviselőjéből és az Európai Parlament egy képviselőjéből, valamint azok helyetteseiből áll. [Mód. 85]

(2)  Az igazgatótanács tagjai – az eljárási szabályzatra is figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik.

(3)  A hivatali idő négy év. A hivatali idő meghosszabbítható.

126. cikk

Az igazgatótanács elnöke

(1)  Az igazgatótanács tagjai közül elnököt és elnökhelyettest választ. Az elnökhelyettes hivatalból helyettesíti az elnököt, ha az tevékenységének ellátásában akadályoztatva van.

(2)  Az elnök és az elnökhelyettes megbízatása négy évre szól. A hivatali idő egyszer megújítható. Amennyiben azonban igazgatótanácsi tagságuk elnöki vagy alelnöki megbízatásuk idején jár le, ezzel egyidejűleg elnöki vagy alelnöki megbízatásuk is automatikusan lejár.

127. cikk

Ülések

(1)  Az igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze.

(2)  Az igazgatótanács eltérő döntése hiányában az ügyvezető igazgató részt vesz a tanácskozásokon.

(3)  Az igazgatótanács évente egy két rendes ülést tart. Ezen túlmenően elnökének kezdeményezésére, illetőleg a Bizottság, az Európai Parlament vagy a tagállamok egyharmadának kérésére ülést tart. [Mód. 87]

(4)  Az igazgatótanács elfogadja eljárási szabályzatát.

(5)  Az igazgatótanács tagjai abszolút többségével hoz határozatot. Ugyanakkor a 124. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja, a 126. cikk (1) bekezdése és a 129. cikk (2) és (4) (3) bekezdése alapján az igazgatótanács hatáskörébe utalt döntések meghozatalához az igazgatótanács tagjainak kétharmados többsége szükséges. A tagok mindkét esetben egy-egy szavazattal rendelkeznek. [Mód. 88]

(6)  Az igazgatótanács üléseire megfigyelőket hívhat meg.

(7)  Az igazgatótanács titkárságát az Ügynökség biztosítja.

2a. FEJEZET

Ügyvezető igazgatóság

127a. cikk

Az ügyvezető igazgatóság létrehozása

Az igazgatótanács ügyvezető igazgatóságot hozhat létre.

127b. cikk

Az ügyvezető igazgatóság feladatai és szervezete

(1)  Az ügyvezető igazgatóság az igazgatótanács munkáját segíti.

(2)  Az ügyvezető igazgatóság feladatai a következők:

   a) előkészíti az igazgatótanács által elfogadandó határozatokat;
   b) az igazgatótanáccsal együtt gondoskodik a belső és külső ellenőrzésekből és értékelésekből, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokból származó megállapítások és ajánlások megfelelő nyomon követéséről;
   c) az igazgatási irányítás felügyeletének megerősítése céljából az ügyvezető igazgató 128. cikkben meghatározott feladatainak sérelme nélkül segítséget és tanácsadást nyújt az ügyvezető igazgató részére az igazgatótanácsi határozatok végrehajtásához.

(3)  Sürgős esetekben az ügyvezető igazgatóság az igazgatótanács nevében meghozhat bizonyos előzetes határozatokat, különösen az igazgatási irányítást érintő kérdésekben, ideértve a kinevezési hatáskörök átruházásának felfüggesztését is.

(4)  Az ügyvezető igazgatóság az igazgatótanács elnökéből, a Bizottságnak az igazgatótanácshoz rendelet egyik képviselőjéből, valamint az igazgatótanács tagjai közül az igazgatótanács által kinevezett további három tagból áll. Az igazgatótanács elnöke egyben az ügyvezető igazgatóság elnöke is. Az ügyvezető igazgató részt vesz az ügyvezető igazgatóság ülésein, de szavazati joggal nem rendelkezik.

(5)  Az ügyvezető igazgatóság tagjainak hivatali ideje négy év. Az ügyvezető igazgatóság tagjainak hivatali ideje az igazgatótanácsi tagságuk lejártával véget ér.

(6)  Az ügyvezető igazgatóság háromhavonta legalább egy rendes ülést tart. Ezenkívül az elnöke kezdeményezésére vagy a tagjai kérésére is összeül.

(7)  Az ügyvezető igazgatóság az igazgatótanács által meghatározott eljárási szabályzatnak megfelelően jár el. [Mód. 86]

3.  FEJEZET

Ügyvezető igazgató

128. cikk

Az ügyvezető igazgató feladatai

(1)  Az Ügynökséget az ügyvezető igazgató irányítja. Az ügyvezető igazgató az igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel.

(2)  A Bizottság hatásköreinek sérelme nélkül az igazgatótanács, a költségvetési bizottság és az ügyvezető igazgató feladataik ellátása során függetlenül járnak el, utasításokat kormányoktól vagy más szervezettől nem kérnek és nem is fogadnak el.

(3)  Az Ügynökség képviseletére az ügyvezető igazgató jogosult.

(4)  Az ügyvezető igazgató különösen az alábbi feladatokat látja el:

   a) megteszi az Ügynökség működésének biztosításához szükséges valamennyi intézkedést, ideértve a belső igazgatási utasítások meghozatalát és a közlemények közzétételét;
   b) végrehajtja az igazgatótanács által hozott határozatokat;
   c) elkészíti az éves munkaprogram tervezetét, amelyben jelzi az egyes tevékenységekhez rendelt személyzeti és pénzügyi erőforrásokat, majd a Bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtja azt az igazgatótanácsnak;
   d) elkészíti a többéves stratégiai program tervezetét, benne az Ügynökség nemzetközi együttműködési stratégiájával, majd a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament illetékes bizottságával folytatott eszmecserét követően benyújtja azt az igazgatótanácsnak;
   e) végrehajtja az éves munkaprogramot és a többéves stratégiai programot, végrehajtásukról pedig beszámol az igazgatótanácsnak;
   f) elkészíti az Ügynökség éves tevékenységi jelentését, majd benyújtja az igazgatótanácsnak jóváhagyásra;
   g) elkészíti a többéves személyzeti terv tervezetét, majd a Bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtja azt az igazgatótanácsnak;
   h) cselekvési tervet készít a belső és külső ellenőrzésekből és értékelésekből, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokból származó megállapítások nyomon követésére, és évente kétszer beszámol az elért eredményekről a Bizottságnak és az igazgatótanácsnak;
   i) a csalás, vesztegetés és egyéb illegális tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel, illetve szabálytalanságok észlelése esetén a jogtalanul kifizetett összegek behajtásával és adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű igazgatási és pénzügyi büntetésekkel védi az Unió pénzügyi érdekeit;
   j) elkészíti az Ügynökség csalás elleni stratégiáját és jóváhagyásra bemutatja azt a költségvetési bizottságnak;
   k) a rendelet egységes alkalmazásának biztosítása érdekében jogi kérdéseket utalhat a kibővített fellebbezési tanács elé, különösen, ha a fellebbezési tanács az adott kérdésre vonatkozóan eltérő határozatokat hozott;
   l) megtervezi az Ügynökség bevételei és kiadásai előirányzatait, és végrehajtja a költségvetést;
   la) a 125. és a 136. cikk sérelme nélkül az Ügynökség személyzete tekintetében gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságra ruházott hatásköröket (a továbbiakban: a kinevezésre jogosult hatóság hatáskörei); [Mód. 91]
   m) gyakorolja az igazgatótanács által a személyzetre vonatkozóan a 124. cikk (1) bekezdésének f) pontjával összhangban ráruházott hatásköröket; [Mód. 89]
   ma) az igazgatótanáccsal és – a díjak és e rendelet költségvetési rendelkezései esetében – a költségvetési bizottsággal való egyeztetést követően javaslatot nyújthat be a Bizottságnak e rendelet, az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és az európai uniós védjegyeket érintő bármely más szabály módosítására; [Mód. 90]
   n) az e rendeletben és az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott követelményekkel összhangban gyakorolja a 26. cikk (3) bekezdése, a 29. cikk (5) bekezdése, a 30. cikk (2) bekezdése, a 45. cikk (3) bekezdése, a 75. cikk (2) bekezdése, a 78. cikk (5) bekezdése, a 79., a 79b. és a 79c. cikk, a 87. cikk (3) bekezdése, a 88. cikk, a 89. cikk, a 93. cikk (4) bekezdése, a 119. cikk (8) bekezdése és a 144. cikk alapján ráruházott hatásköröket;
   o) feladatait átruházhatja.

(5)  Az ügyvezető igazgatót feladatainak ellátásában egy vagy több ügyvezetőigazgató-helyettes segíti. Az ügyvezető igazgatót távollétében vagy akadályoztatása esetén az igazgatótanács által megállapított eljárásnak megfelelően az ügyvezetőigazgató-helyettes vagy ügyvezetőigazgató-helyettesek valamelyike helyettesíti.

129. cikk

Az ügyvezető igazgató kinevezése és felmentése, hivatali idejének meghosszabbítása

(1)  Az ügyvezető igazgató az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja értelmében az Ügynökség ideiglenes alkalmazottjaként tevékenykedik.

(2)  Az ügyvezető igazgatót nyílt és átlátható kiválasztási eljárás keretében a Bizottság által javasolt jelöltek listájáról az Európai Unió Hivatalos Lapjában és máshol közzétett pályázati felhívást követően az igazgatótanács nevezi ki a tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament képviselőiből álló előválasztási bizottsága által javasolt, legalább három jelöltet tartalmazó listáról. Kinevezése előtt az igazgatótanács által kiválasztott jelölt felkérhető az Európai Parlament valamely illetékes bizottsága előtti meghallgatásra, és az illetékes bizottság tagjai által feltett kérdések megválaszolására. Az ügyvezető igazgató szerződésének megkötése céljából az Ügynökséget az igazgatótanács elnöke képviseli.

Az ügyvezető igazgató kizárólag a Európai Bizottság javaslata alapján eljáró igazgatótanács határozata alapján menthető fel, miután a Bizottság az igazgatótanács vagy az Európai Parlament kérésére értékelő jelentést készített.

(3)  Az ügyvezető igazgató hivatali ideje öt év. Ezen időszak végéig a Bizottság az igazgatótanács értékelést készít, amelyben figyelembe veszi az ügyvezető igazgató teljesítményének értékelését, valamint az Ügynökség előtt álló jövőbeni feladatokat és kihívásokat. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató hivatali idejét egy alkalommal, legfeljebb ötéves időtartamra meghosszabbíthatja. Az ügyvezető igazgató hivatali idejének meghosszabbításáról szóló döntéshozatal során figyelembe veszi a Bizottságnak az ügyvezető igazgató teljesítményének értékeléséről szóló jelentését, valamint az Ügynökség előtt álló jövőbeni feladatokat és kihívásokat.

(4)  Az igazgatótanács a (3) bekezdésben említett értékelést figyelembe vevő bizottsági javaslat alapján eljárva egyszer, legfeljebb öt évre meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató hivatali idejét.

(5)  Az az ügyvezető igazgató, akinek hivatali idejét meghosszabbították, a teljes hivatali idő lejártát követően nem vehet részt az azonos munkakör betöltésére irányuló kiválasztási eljárásban.

(6)  Az ügyvezetőigazgató-helyettes vagy ügyvezetőigazgató-helyettesek a (2) bekezdés szerint nevezhetők ki, illetve menthetők fel az ügyvezető igazgatóval és adott esetben a megválasztott, de még ki nem nevezett ügyvezető igazgatóval folytatott konzultációt követően. Az ügyvezetőigazgató-helyettes hivatali ideje öt év. A hivatali idő a Bizottság javaslata alapján eljáró az igazgatótanács által, az ügyvezető igazgatóval folytatott konzultációt követően egyszer, legfeljebb öt évre meghosszabbítható a (43) bekezdéssel összhangban.” [Mód. 92]

"

100.  A 130. cikk a következőképpen módosul:

(a)  a c) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„c) a lajstrom vezetésével megbízott szervezeti egység”;

"

(b)  a bekezdés a következő ponttal egészül ki:"

„f) az ügyvezető igazgató által erre kinevezett bármely szervezeti egység vagy személy.”

"

101.  A 132. cikk (2) bekezdésében a harmadik mondat helyébe a következő lép:"

„A 144a. cikk c) pontjával összhangban meghatározott különleges esetekben a határozatokat egyetlen tag hozza meg.”

"

102.  A 133. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„133. cikk

A lajstrom vezetésével megbízott szervezeti egység

(1)  A lajstrom vezetésével megbízott szervezeti egység felelős a lajstromba bevitt bejegyzésekkel kapcsolatos döntésekért.

(2)  A lajstrom vezetésével megbízott szervezeti egység vezeti a hivatásos képviselők 93. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékét is.

(3)  A szervezeti egység határozatait egyetlen tag hozza meg.”

"

103.  A 134. cikk a következőképpen módosul:

(a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A törlési osztály dönt a következőkről:

   a) európai uniós védjegyoltalom megszűnése vagy törlése,
   b) európai uniós védjegyoltalom átruházására irányuló, 18. cikk szerinti kérelem.”;

"

(b)  a (2) bekezdés harmadik mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„A 144a. cikk c) pontjával összhangban meghatározott különleges esetekben a határozatokat egyetlen tag hozza meg.”

"

104.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„134a. cikk

Általános hatáskör

Az e rendelet által előírt azon határozatokat, amelyek nem tartoznak az elbírálók, a felszólalási osztály, a törlési osztály vagy a lajstrom vezetésével megbízott szervezeti egység hatáskörébe, az ügyvezető igazgató által e célra kinevezett szervezeti egység vagy tisztviselő hozza meg.”

"

105.  A 135. cikk a következőképpen módosul:

(a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A fellebbezési tanácsok feladata a 131–134a. cikk alapján hozott határozatok ellen benyújtott fellebbezések elbírálása.”;

"

(b)  a (3) bekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a fellebbezési tanácsnak a 136. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett testülete; vagy”;

"

(c)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A kibővített tanács feladati közé tartozik továbbá indokolással ellátott véleményeket adni az ügyvezető igazgató által a 128. cikk (4) bekezdésének k) pontja alapján elé terjesztett jogi kérdésekről.”;

"

(d)  az (5) bekezdés utolsó mondatát el kell hagyni.

106.  A 136. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„136. cikk

A fellebbezési tanácsok tagjainak függetlensége

(1)  A fellebbezési tanácsok elnökét és az egyes tanácsok elnökeit az Ügynökség ügyvezető igazgatójának kinevezésére a 129. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően öt évre nevezik ki. Ezen időtartam alatt nem menthetők fel, kivéve, ha felmentésüket alapos ok indokolja, és a Bíróság az őket kinevező intézmény kérelme alapján ilyen értelmű határozatot hoz.

(2)  A fellebbezési tanácsok elnökének megbízatása az igazgatótanács által adott pozitív tartalmú teljesítményértékelést követően további öt évre vagy – ha az érintett személy a nyugdíjkorhatárt az újabb megbízatás időtartama alatt éri el – a nyugdíjkorhatárig egyszer meghosszabbítható.

(3)  Az egyes fellebbezési tanácsok elnökeinek megbízatása az igazgatótanács által adott pozitív tartalmú teljesítményértékelést követően további öt éves időszakokra vagy – ha az érintett személy a nyugdíjkorhatárt az újabb megbízatás időtartama alatt éri el – a nyugdíjkorhatárig meghosszabbítható, feltéve, hogy azzal a fellebbezési tanácsok elnöke egyetért.

(4)  A fellebbezési tanácsok elnöke az alábbi vezetési és szervezési feladatokkal rendelkezik:

   a) elnököli a fellebbezési tanácsoknak a tanácsokra vonatkozó szabályokat meghatározó és a tanácsok munkáját szervező testületét;
   b) gondoskodik a testület határozatainak végrehajtásáról;
   c) a fellebbezési tanácsok testülete által meghatározott objektív szempontok alapján elosztja az ügyeket a tanácsok között;
   d) a költségvetési előirányzatok megtervezése céljából továbbítja az ügyvezető igazgatóhoz a tanácsok költségvetési igényeit.

A fellebbezési tanácsok elnöke elnököli a kibővített tanácsot.

(5)  A fellebbezési tanácsok tagjait az igazgatótanács nevezi ki öt évre. A fellebbezési tanácsok tagjainak megbízatása az igazgatótanács által adott pozitív tartalmú teljesítményértékelést követően további öt évre vagy – ha az érintett személy a nyugdíjkorhatárt az újabb megbízatás időtartama alatt éri el – a nyugdíjkorhatárig meghosszabbítható, feltéve, hogy azzal a fellebbezési tanácsok elnöke egyetért.

(6)  A fellebbezési tanácsok tagjai nem menthetők fel, kivéve, ha felmentésüket alapos ok indokolja, és a Bíróság, azt követően, hogy az igazgatótanács a fellebbezési tanácsok elnökének javaslatára, az érintett tagot adó tanács elnökével folytatott konzultációt követően az ügyet elé utalta, ilyen értelmű határozatot hoz.

(7)  A fellebbezési tanácsok elnöke, az egyes fellebbezési tanácsok elnökei és azok tagjai függetlenek. Az elnököket és tagokat a határozatuk meghozatala során semmilyen utasítás nem köti.

(8)  Fellebbezések vagy az ügyvezető igazgató által elé terjesztett jogi kérdések tárgyában a 135. cikk alapján valamely kibővített tanács által hozott határozatok kötelező erejűek az Ügynökség határozathozatalra jogosult, 130. cikkben említett testületei számára.

(9)  A fellebbezési tanácsok elnöke, az egyes fellebbezési tanácsok elnökei és azok tagjai nem lehetnek elbírálók, illetve a felszólalási osztályok, a lajstrom vezetésével megbízott szervezeti egység vagy a törlési osztályok tagjai.

136a. cikk

Közvetítési és választottbírósági központ

(1)  Az Ügynökség közvetítési és választottbírósági központot hozhat létre, amely független a 130. cikkben felsorolt, határozathozatalra jogosult szervezeti egységektől. A központot az Ügynökség helyiségeiben kell elhelyezni.

(2)  A központ szolgáltatásait önkéntes alapon valamennyi természetes vagy jogi személy igénybe veheti az e rendelet, valamint a(z) […] irányelv hatálya alá tartozó jogviták közös megegyezéssel történő rendezése érdekében.

(3)  Az Ügynökség saját kezdeményezésére is indíthat közvetítési eljárást annak érdekében, hogy a feleknek biztosítsa a közös megegyezés elérésének lehetőségét.

(4)  A központot a központ tevékenységéért felelős igazgató vezeti.

(5)  Az igazgatót az igazgatótanács nevezi ki.

(6)  A központ kidolgozza a közvetítési és választottbírósági eljárások szabályait, és meghatározza a központ működésére vonatkozó szabályokat. Az igazgatótanács megerősíti a közvetítési és választottbírósági eljárás szabályait és a központ működésére vonatkozó szabályokat.

(7)  A központ összeállítja azon közvetítők és választottbírák jegyzékét, akik segítséget nyújtanak a feleknek a jogviták rendezésében. E közvetítőknek és választottbíráknak függetlennek kell lenniük, valamint megfelelő szakértelemmel és tapasztalattal kell rendelkezniük. Az igazgatótanácsnak jóvá kell hagynia a jegyzéket.

(8)  Az elbírálók, az intézmény részlegének tagjai vagy a fellebbezési tanácsok tagjai nem vehetnek részt az üggyel kapcsolatos közvetítésben vagy választottbírósági eljárásban, amennyiben:

   a) korábban bármilyen módon részt vettek a közvetítés vagy választottbíráskodás által érintett eljárásokban;
   b) abban bármilyen személyes érdekeltséggel rendelkeznek; vagy
   c) korábban valamelyik fél képviselőjeként szerepeltek.

(9)  A valamely választottbírósági vagy közvetítési testület tagjaként döntéshozatalra felkért személyek nem vehetnek részt a közvetítéshez vagy választottbírósági eljáráshoz vezető ügy kifogási, törlési vagy fellebbezési eljárásában.”; [Mód. 93]

"

107.  A 138. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„138. cikk

A költségvetési bizottság

(1)  A költségvetési bizottság az e fejezetben hozzárendelt feladatokkal rendelkezik.

(2)  A 125. , 126. cikk, a 127. cikk (1)–(4), (6) és (7) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó a költségvetési bizottságra.

(3)  A költségvetési bizottság tagjai abszolút többségével hoz határozatot. Ugyanakkor a 140. cikk (3) bekezdése és a 143. cikk alapján a költségvetési bizottság hatáskörébe utalt döntések meghozatalához a tagok kétharmados többsége szükséges. A tagok mindkét esetben egy-egy szavazattal rendelkeznek.”

"

108.  A 139. cikk az alábbi bekezdésekkel egészül ki:"

„(4) Pénzügyi helyzetéről az Ügynökség félévente jelentést készít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. E jelentés alapján a Bizottság áttekinti az Ügynökség pénzügyi helyzetét. [Mód. 94]

(4a)  Az Ügynökség működése folyamatosságának biztosítása érdekében egyéves operatív kiadásait fedező pénzügyi tartalékot tart fenn. ” [Mód. 95]

"

109.  A rendelet a következő . cikkel egészül ki:"

„141a. cikk

Csalás elleni küzdelem

(1)  A csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek elleni, az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* szerinti küzdelem elősegítése érdekében az Ügynökség csatlakozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és az említett megállapodás mellékletében meghatározott minta alapján elfogadja az Ügynökség személyzetére alkalmazandó megfelelő rendelkezéseket.

(2)  Az Európai Számvevőszék jogosult dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások kedvezményezettjeinél, valamint az Ügynökségen keresztül uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

(3)  Az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben** megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően az OLAF vizsgálatokat, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása érdekében, hogy az Ügynökség által finanszírozott támogatásokkal vagy szerződésekkel kapcsolatban csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység révén sérültek-e az Unió pénzügyi érdekei.

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdés sérelme nélkül az Ügynökség harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásaiban, szerződéseiben, támogatási megállapodásaiban és támogatási határozataiban az Európai Számvevőszéket és az OLAF-ot külön rendelkezés útján kifejezetten fel kell hatalmazni arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően ilyen ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek.

(5)  A költségvetési bizottság a csalási kockázatokkal arányos csalás elleni stratégiát fogad el, figyelembe véve a végrehajtandó intézkedések költségét és hasznát.

_________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 1073/1999/EK rendelete (1999. május 25.) az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról (HL L 136., 1999.5.31., 1.o.)

** A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2.o.). ”

"

110.  A 144. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„144. cikk

Díjak

(1)  A 26. cikk (2) bekezdésében, a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontjában, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 44. cikk (4) bekezdésében, a 47. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 49. cikk (4) bekezdésében, az 56. cikk (2) bekezdésében, a 60. cikkben, a 81. cikk (3) bekezdésében, a 82. cikk (1) bekezdésében, a 113. cikk (1) bekezdésében és a 147. cikk (5) bekezdésében megállapított díjakon felül díjakat kell felszámítani a következő esetekben is:

   a) védjegyokirat másolatának kiadása;
   b) használati engedély vagy az európai uniós védjegy tekintetében fennálló más jog bejegyzése;
   c) használati engedély vagy az európai uniós védjegybejelentés tekintetében fennálló más jog bejegyzése;
   d) használati engedély vagy más jog bejegyzésének törlése;
   e) európai uniós védjegy lajstromozott alakjának módosítása;
   f) lajstromkivonat kiadása;
   g) az iratokba való betekintés;
   h) ügyiratok másolatainak kiadása;
   i) a bejelentés hiteles másolatainak kiadása;
   j) az ügyiratokban szereplő adatok közlése;
   k) a visszatérítendő eljárási költségek megállapításának felülvizsgálata.

(2)  Az (1) bekezdésben említett díjak összegét úgy a -I. mellékletben meghatározott szintek szerint kell megállapítani, hogy a belőlük származó bevétel elvben elegendő legyen az Ügynökség költségvetési egyensúlyának biztosításához, számottevő többletbevétel felhalmozódása nélkül. A 139. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a Bizottság felülvizsgálja a díjak mértékét, ha ismétlődően számottevő többletbevétel keletkezik. Amennyiben a felülvizsgálat nem eredményezi a díjak mértékének olyan jellegű csökkentését vagy módosítását, amellyel elejét lehet venni a számottevő többletbevételek további felhalmozódásának, a felülvizsgálat után felhalmozódó bevételeket át kell csoportosítani az Unió költségvetésébe. [Mód. 96]

(3)  Az Ügynökség által nyújtott, az (1) bekezdésben nem említett szolgáltatások és a 144a. cikk d) pontja alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott követelményekkel összhangban az Ügynökség által kiadott kiadványok díjait az ügyvezető igazgató állapítja meg. A díjak összege nem haladhatja meg az Ügynökség által nyújtott adott szolgáltatás szükségszerűen felmerülő költségeit.

(4)  A 144a. cikk d) pontja alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott követelményekkel összhangban az ügyvezető igazgató a következő intézkedéseket teheti:

   a) meghatározhatja, hogy a 144a. cikk d) pontjában meghatározottakon kívül milyen fizetési módok – például az Ügynökség folyószámláira történő befizetés – alkalmazhatók;
   b) meghatározhatja azt az összeget, amely alatt a díjtúlfizetések nem kerülnek visszatérítésre;
   c) eltekinthet az esedékessé vált pénzösszegek behajtásáról, ha a behajtandó összeg csekély mértékű vagy a behajtás túlságosan bizonytalan.

Azokban az esetekben, amikor lehetőség van az a) pontban említett fizetési módok alkalmazására, az ügyvezető igazgató állapítja meg az Ügynökség felé teljesített fizetés melyik napon tekinthető teljesítettnek.”

"

111.  A szöveg a következő  fejezettel egészül ki:"

„6. FEJEZET

Felhatalmazás

144a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkben foglaltakkal összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) a nyelvhasználatra vonatkozó, a 119. cikkben említett különleges követelmények;
   b) azon esetek, amikor a felszólalási vagy törlési határozatokat a 132. cikk (2) bekezdése és a 134. cikk (2) bekezdése alapján egyetlen tag hozza meg;
   c) a fellebbezési tanácsok szervezetére vonatkozó részletes szabályok, ideértve a tanácsok felállítására és a fellebbezési tanácsoknak a 135. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett testületére, a kibővített tanács összetételére és az ügyeknek a kibővített tanács elé utalására a 135. cikk (4) bekezdésében említett szabályokat, továbbá azon feltételek, amelyek esetén a határozatokat a 135. cikk (2) és (5) bekezdésével összhangban egyetlen tag hozza meg; [Mód. 97]
   d) az Ügynökségnek a 144. cikkel összhangban fizetendő díjak rendszere, ideértve a díjak összegét, a fizetési módokat, a pénznemeket, a díjak esedékességét, a fizetés teljesítésének tekintett napot, a fizetés elmaradásának és a késedelmes teljesítésnek, a kisebb összegű befizetésnek és a túlfizetésnek a következményeit, a díjmentesen nyújtható szolgáltatások körét, valamint azon feltételeket, amelyek között az ügyvezető igazgató gyakorolhatja a 144. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott hatásköröket.” [Mód. 98]

"

112.  A 145. cikkben az „annak végrehajtási rendeleteit” szövegrész helyébe „az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat” szövegrész cikk helyébe a következő szöveg lép."

"145. cikk

A rendelkezések alkalmazása

Ha e cím eltérően nem rendelkezik, e rendeletet és az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell alkalmazni a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó, 1989. június 27-én, Madridban elfogadott Jegyzőkönyv (a továbbiakban: a Madridi Jegyzőkönyv) alapján benyújtott, európai uniós védjegybejelentésre vagy az európai uniós védjegyre alapított nemzetközi bejelentésekre (a továbbiakban: nemzetközi bejelentés), valamint a védjegy Európai Unióra kiterjedő oltalmának a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája (a továbbiakban: nemzetközi iroda) által vezetett nemzetközi lajstromba (a továbbiakban: nemzetközi lajstrom) történő bejegyzésére.”; [Mód. 99]

"

113.  A 147. cikk (4), (5) és (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Nemzetközi bejelentésért díjat kell fizetni az Ügynökségnek. Ha a nemzetközi lajstromozás a lajstromozás alatt lévő európai uniós védjegyoltalmon alapul, a díj az európai uniós védjegy lajstromozásának napján esedékessé válik. Az előírt díj megfizetéséig a bejelentés nem tekinthető benyújtottnak.

(5)  A nemzetközi bejelentésnek eleget kell tennie a 161a. cikk a) pontjával összhangban megállapított alaki követelményeknek.

(6)  Az Ügynökség megvizsgálja, hogy a nemzetközi bejelentés megfelel-e a 146. cikkben és e cikk (1), (3) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

(7)  Az Ügynökség a nemzetközi bejelentést haladéktalanul továbbítja a nemzetközi irodának.”[Mód. 100]

"

114.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„148a. cikk

Értesítés az alapbejelentés, vagy az alapul szolgáló lajstromozás törléséről

Az Ügynökség a nemzetközi lajstromozás napjától számított öt éven keresztül év során értesíti a nemzetközi irodát az európai uniós védjegybejelentés, illetve a nemzetközi lajstromozás alapját képező európai uniós lajstromozás érvényességét érintő tényekről és határozatokról valamennyi tényről és határozatról.” [Mód. 101]

"

115.  A 149. cikk a következő mondattal egészül ki:"

A kérelemnek eleget kell tennie a 161a. cikk c) pontjával összhangban megállapított alaki követelményeknek. [Mód. 102]

"

116.  A 154. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

117.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„154a. cikk

Együttes és tanúsító védjegyek

Ha a nemzetközi lajstromozás együttes védjegyre, tanúsító védjegyre vagy hitelesítési védjegyre vonatkozó bejelentésen vagy lajstromozáson alapul, az Ügynökség a 161a. cikk f) pontjával összhangban megállapított eljárásoknak megfelelően jár el. az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozást együttes európai uniós védjegyként kell kezelni. A nemzetközi lajstromozás jogosultjának a 67. cikk alapján közvetlenül az Ügynökséghez kell benyújtania a védjegy használatáról rendelkező szabályzatot a Nemzetközi Iroda által a nemzetközi lajstromozásról az Ügynökségnek küldött értesítés napjától számított két hónapon belül. [Mód. 103]

"

118.  A 155. cikket el kell hagyni.

119.  A 156. cikk a következőképpen módosul:

(a)  a (2) bekezdésben a „hat hónapos” szövegrész helyébe az „egy hónapos” szövegrész bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A felszólalást a 152. cikk (1) bekezdése szerinti meghirdetés napjától számított egy hónapos határidő lejártát követő három hónapon belül kell benyújtani. A felszólalást nem lehet szabályszerűen benyújtottnak tekinteni mindaddig, amíg a felszólalás díját meg nem fizetik.”; [Mód. 104]

"

(b)  a (4) bekezdést el kell hagyni.

120.  A rendelet a következő . cikkekkel egészül ki:"

„158a. cikk

Védjegyoltalom átruházásának joghatásai

A nemzetközi védjegyoltalom jogosultjának személyét érintő változásnak a nemzetközi lajstromba történő bevitele ugyanolyan joghatást vált ki, mint a védjegyoltalom átruházásának a 17. cikk szerinti bejegyzése a lajstromba.

158b. cikk

A használati engedély és más jog bejegyzésének joghatásai

A nemzetközi lajstromozással összefüggésben a használati engedélynek vagy a védjegyjogosult rendelkezési jogára vonatkozó korlátozásnak a nemzetközi lajstromba történő bevitele ugyanolyan joghatást vált ki, mint a használati engedélynek, dologi jogoknak, végrehajtásnak vagy fizetésképtelenségi eljárásnak a 19., 20., 21. és 22. cikk szerinti bejegyzése a lajstromba.

158c. cikk

Az átruházás, a használati engedély és a jogosult rendelkezési jogának korlátozása bejegyzésére irányuló kérelem vizsgálata

A védjegyjogosult személyében bekövetkező változás, a használati engedély vagy a rendelkezési jog korlátozásának, továbbá az használati engedélynek módosításának vagy törlésének, valamint a jogosult rendelkezési jogát érintő korlátozás megszüntetésének bejegyzésére irányuló, az Ügynökséghez benyújtott kérelmeket az Ügynökség a 161a. cikk h) pontjával összhangban meghatározott esetekben továbbítja a nemzetközi irodához.” [Mód. 105]

"

121.  A 159. cikk a következőképpen módosul:

(a)  az (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„b) a Madridi Jegyzőkönyv részes tagállamát megjelölő bejelentéssé, feltéve, hogy az átalakítás iránti kérelem benyújtásának napján e tagállam közvetlenül megjelölhető a Madridi Jegyzőkönyv alapján. A 112., 113. és 114. cikket alkalmazni kell.”;

"

(b)  a (2) bekezdésben a „vagy a Madridi Megállapodásban” szövegrészt el kell hagyni.bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás átalakításából származó nemzeti védjegybejelentés vagy a Madridi Jegyzőkönyvben […] részes tagállamot megjelölő bejelentés bejelentési napjának az érintett tagállam tekintetében a nemzetközi lajstromozás Madridi Jegyzőkönyv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti napja vagy az oltalom – nemzetközi lajstromozást követő – Európai Unióra történő utólagos kiterjesztésének a Madridi Jegyzőkönyv 3ter cikkének (2) bekezdése szerinti napja, illetve az elsőbbség napja számít, és – ha ez alkalmazható – azt megilleti a 153. cikknek megfelelően a szóban forgó állam védjegye alapján igényelt szenioritás.”; [Mód. 106]

"

122.  A XIII. cím a következő  fejezettel egészül ki:"

„4. FEJEZET

Felhatalmazás

161a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 163. cikkben foglaltakkal összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

   a) a 147. cikk (5) bekezdésében említett nemzetközi bejelentés alaki követelményei, a nemzetközi bejelentés vizsgálatára vonatkozó, a 147. cikk (6) bekezdése szerinti eljárás, valamint a nemzetközi bejelentésnek a nemzetközi irodához történő, a 147. cikk (4) bekezdése szerinti továbbításának szabályai; [Mód. 107]
   b) a 148a. cikk szerinti értesítés szabályai;
   c) a 149. cikk (2) bekezdésében említett területi kiterjesztés alaki követelményei, valamint ezen követelmények vizsgálatára vonatkozó eljárás és a területi kiterjesztésre vonatkozó kérelemnek a nemzetközi irodához történő továbbításának szabályai; [Mód. 108]
   d) a 153. cikk szerinti szenioritási kérelem benyújtására vonatkozó eljárás;
   e) a 154. cikkben említett feltétlen kizáró okok vizsgálatára vonatkozó eljárás, és a 156. cikk szerinti felszólalás benyújtására és vizsgálatára vonatkozó eljárás, ideértve a nemzetközi iroda szükséges tájékoztatását is;
   f) a nemzetközi lajstromozással összefüggő, a 154a. cikkben említett eljárások;
   g) azon esetek, amikor az Ügynökségnek értesítenie kell a nemzetközi irodát a nemzetközi lajstromozás joghatásainak a 158. cikk szerinti érvénytelenítéséről, és az erre vonatkozó értesítésben közlendő információk;
   h) a 158c. cikkben említett kérelmeknek a nemzetközi irodához történő továbbításának szabályai;
   i) a 159. cikk (1) bekezdése szerinti átalakításra irányuló kérelemre vonatkozó követelmények;
   j) a 161. cikkben említett átalakítás iránti kérelem alaki követelményei és az átalakításra vonatkozó eljárások;
   k) az Ügynökség és a nemzetközi iroda közötti információcserére vonatkozó szabályok, ideértve a 147. cikk (4) bekezdése, a 148a. cikk, a 153. cikk (2) bekezdése és a 158c. cikk szerinti értesítésekre vonatkozó szabályokat is.” [Mód. 109]

"

123.  A 162. cikket el kell hagyni.

124.  A 163. cikket el kell hagyni.

125.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„163a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A 24a., a 35a., a 45a., a 49a., az 57a., a 65a., a 74a., a 74k., a 93a., a 114a., a 144a. és a 161a. cikkben említett felhatalmazások határozatlan időre szólnak.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a (2) bekezdésben említett felhatalmazásokat. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 24a., a 35a., a 45a., a 49a., az 57a., a 65a., a 74a., a 74k., a 93a., a 114a., a 144a. és a 161a. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítéstől számított két négy hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást ellene, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 két hónappal meghosszabbodik.” [Mód. 110]

"

126.  A 164. cikket el kell hagyni.

127.  A rendelet a következő  cikkel egészül ki:"

„165a. cikk

Értékelés és felülvizsgálat

(1)  A Bizottság 2019-ig és azt követően ötévente megbízást ad értékeli e rendelet végrehajtásának értékelésére. végrehajtását. [Mód. 112]

(2)  Az értékelés során felülvizsgálják az Ügynökség és a tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalai, illetve a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatal közötti együttműködés jogi kereteit, különös tekintettel a finanszírozási mechanizmusra. Az értékelés kitér továbbá az Ügynökség és munkafolyamatai hatásának, eredményességének és hatékonyságának vizsgálatára is. Az értékelés során foglalkozni kell különösen az Ügynökség megbízatásának esetlegesen szükségesnek mutatkozó módosításával, és az ilyen jellegű módosítások pénzügyi következményeivel.

(3)  A Bizottság az értékelő jelentést és arra vonatkozó következtetéseit továbbítja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az igazgatótanácsnak. Az értékelés megállapításait közzéteszik.

(4)  Minden második értékelés alkalmával az Ügynökség által a célkitűzései, megbízatása és feladatai tekintetében elért eredményeket is értékelik. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Ügynökség fenntartása a kitűzött célok, megbízatása és feladatai tekintetében már nem indokolt, javasolhatja e rendelet hatályon kívül helyezését.”

"

(127a)  A szöveg a következő melléklettel egészül ki:"

„-I. melléklet

A díjak összege

Az e rendelet és a 2868/95/EK rendelet értelmében az Ügynökségnek fizetendő díjak a következők:

1.  A védjegybejelentés alapdíja egyedi védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 4. szabály a) pont)

925 EUR

1a.  Kutatási díj európai uniós védjegybejelentés esetén (38. cikk (2) bekezdés, 4. szabály c) pont)

12 euró megszorozva a 38. cikk (2)bekezdésében említett központi iparjogvédelmi hivatalok számával: az így kapott összeg és a későbbi változások az Ügynökség Hivatalos Lapjában kerülnek közzétételre

1b.  Elektronikus úton történő védjegybejelentés alapdíja egyedi védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 4. szabály a) pont)

775 EUR

1c.  Elektronikus úton, az online besorolási adatbázis használatával történő védjegybejelentés alapdíja egyedi védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 4. szabály a) pont)

725 EUR

2.  Második áru- és szolgáltatási osztály díja egyedi védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 4. szabály b) pont)

50 EUR

2a.  Harmadik áru- és szolgáltatási osztály díja egyedi védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 4. szabály b) pont)

75 EUR

2b.  A harmadik áru- vagy szolgáltatási osztály felett minden egyes osztály után fizetendő díj egyedi védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 4. szabály b) pont)

150 EUR

3.  A védjegybejelentés alapdíja együttes védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 4. szabály a) pont és 42. szabály)

1 000 EUR

3a.  Elektronikus úton, az online besorolási adatbázis használatával történő védjegybejelentés alapdíja együttes védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 4. szabály a) pont és 42. szabály)

950 EUR

4.  Második áru- és szolgáltatási osztály díja együttes védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 4. szabály b) pont és 42. szabály)

50 EUR

4a.  Harmadik áru- és szolgáltatási osztály díja együttes védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 4. szabály b) pont és 42. szabály)

75 EUR

4b.  A harmadik áru- vagy szolgáltatási osztály felett minden egyes osztály után fizetendő díj együttes védjegy esetén (26. cikk (2) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 4. szabály b) pont és 42. szabály)

150 EUR

5.  A felszólalás díja (41. cikk (3) bekezdés; 17. szabály (1) bekezdés))

350 EUR

7.  A lajstromozás alapdíja egyedi védjegy esetén (45. cikk)

0 EUR

8.  A harmadik áru- vagy szolgáltatási osztály felett minden egyes osztály után fizetendő díj egyedi védjegy esetén (45. cikk)

0 EUR

9.  A lajstromozás alapdíja együttes védjegy esetén (45. cikk és 66. cikk (3) bekezdés)

0 EUR

10.  A harmadik áru- vagy szolgáltatási osztály felett minden egyes osztály után fizetendő díj együttes védjegy esetén (45. cikk és 64. cikk (3) bekezdés)

0 EUR

11.  A lajstromozási díj késedelmes megfizetése esetén fizetendő pótdíj (162. cikk (2) bekezdés, a) pont)

0 EUR

12.  A megújítás alapdíja egyedi védjegy esetén (47. cikk (1) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés a) pont)

1 150 EUR

12a.  A megújítás alapdíja egyedi védjegy esetén elektronikus úton (47. cikk (1) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés a) pont)

1 000 EUR.

13.  Egyéni védjegybejelentés esetén a második áru- és szolgáltatási osztály megújítási díja (47. cikk (1) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés b) pont)

100 EUR

13a.  Egyéni védjegybejelentés esetén a harmadik áru- és szolgáltatási osztály megújítási díja (47. cikk (1) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés b) pont)

150 EUR

13b.  A harmadik áru- vagy szolgáltatási osztály felett minden egyes osztály után fizetendő megújítási díj egyedi védjegy esetén (47. cikk (1) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés b) pont)

300 EUR

14.  A megújítás alapdíja együttes védjegy esetén (47. cikk (1) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés a) pont és 42. szabály)

1 275 EUR

15.  Második áru- és szolgáltatási osztály után fizetendő megújítási díj együttes védjegy esetén (47. cikk (1) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés b) pont és 42. szabály)

100 EUR.

15a.  Együttes védjegybejelentés esetén a harmadik áru- és szolgáltatási osztály megújítási díja (47. cikk (1) bekezdés, 66. cikk (3) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés b) pont és 42. szabály)

150 EUR

15b.  A harmadik áru- vagy szolgáltatási osztály felett minden egyes osztály után fizetendő megújítási díj együttes védjegy esetén (47. cikk (1) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés b) pont és 42. szabály)

300 EUR

16.  A megújítási díj határidőn túli megfizetése vagy a megújítási kérelem határidőn túli benyújtása esetén fizetendő pótdíj (47. cikk (3) bekezdés, 30. szabály (2) bekezdés c) pont

A határidőn túl megfizetett megújítási díj 25%-a, legfeljebb 1150 EUR

17.  A megszűnés megállapítására vagy a védjegy törlésére irányuló kérelem díja (56. cikk (2) bekezdés, 39. szabály (1) bekezdés)

700 EUR

18.  A fellebbezés díja (60. cikk, 49. szabály (3) bekezdés)

800 EUR

19.  Az igazolás bejelentésének díja (81. cikk (3) bekezdés)

200 EUR

20.  Európai uniós védjegybejelentés vagy európai uniós védjegy átalakítása iránti kérelem díja (113. cikk (1) bekezdés, összefüggésben a 159. cikk (1) bekezdésével is; 45. szabály (2) bekezdés, összefüggésben a 123. szabály (2) bekezdésével is))

200 EUR

a)  átalakítás nemzeti védjegybejelentéssé;

b)  átalakítás a Madridi Megállapodás alapján a tagállamokat megjelölő bejelentéssé

21.  Az eljárások folytatásának díja (82. cikk (1) bekezdés)

400 EUR

22.  Lajtromozott európai uniós védjegy osztályozására vonatkozó bejelentés (49. cikk (4) bekezdés) vagy európai uniós védjegy bejelentésének díja (44. cikk (4) bekezdés)

250 EUR

23.  Használati engedély vagy más jog bejelentési díja lajstromozott európai uniós védjegy (162. cikk (2) bekezdés c) pont, 33. szabály (2) bekezdés), illetve európai uniós védjegy bejelentése esetén (157. cikk (2) bekezdés d) pont, 33. szabály (4) bekezdés):

a)  használati engedély megadása;

b)  használati engedély átruházása;

c)  dologi jog alapítása;

d)  dologi jog átruházása;

e)  végrehajtás;

200 EUR bejegyzésenként, azonban legfeljebb 1 000 EUR, ha több bejegyzést kérnek ugyanabban a kérelemben vagy ugyanabban az időpontban

24.  Használati engedély vagy más jog bejegyzése törlésének díja (162. cikk (2) bekezdés e) pont, 35. szabály (3) bekezdés)

200 EUR törlésenként, azonban legfeljebb 1 000 EUR, ha több bejegyzést kérnek ugyanabban a kérelemben vagy ugyanabban az időpontban

25.  Európai uniós védjegy lajstromozott alakjának módosításáért fizetendő díj (162. cikk (2) bekezdés f) pont, 25. szabály (2) bekezdés)

200 EUR

26.  Használati engedély vagy az európai uniós védjegy tekintetében fennálló más jog bejegyzésére irányuló kérelem díja (162. cikk (2) bekezdés j) pont), 89. szabály (5) bekezdés), a védjegyokirat másolatának díja (162. cikk (2) bekezdés b) pont, 24. szabály (2) bekezdés) vagy a lajstromkivonat kiadásáért fizetendő díj (162. cikk (2) bekezdés g) pont, 84. szabály (6) bekezdés):

a)  nem hiteles másolat vagy kivonat

b)  hiteles másolat vagy kivonat

10 EUR.

30 EUR.

27.  Az iratokba való betekintés díja (162. cikk (2) bekezdés h) pont, 89. szabály (1) bekezdés)

30 EUR.

28.  Az ügyiratok másolatainak kiadásáért fizetendő díj (162. cikk (2) bekezdés i) pont, 89. szabály (5) bekezdés)

a)  nem hiteles másolat;

b)  hiteles másolat;

a 10. oldal után oldalanként fizetendő díj

10 EUR.

30 EUR.

1 EUR.

29.  Az ügyiratokban szereplő adatok közlésének díja (162. cikk (2) bekezdés k) pont, 90. szabály)

10 EUR.

30.  A visszatérítendő eljárási költségek megállapításának felülvizsgálatáért fizetendő díj (162. cikk (2) bekezdés l) pont, 94. szabály (4) bekezdés)

100 EUR.

31.  Az Ügynökséghez benyújtott nemzetközi bejelentés díja (147. cikk (5) bekezdés)

300 EUR.

[Mód. 111]

1a. cikk

A 2868/95/EK rendelet a következőképpen módosul:

(1)  A 4. szabályt el kell hagyni.

(2)  A 30. szabály (2) bekezdését el kell hagyni. [Mód. 113]

1b. cikk

A 2869/95/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni, és a mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak(16) megfelelően kell értelmezni. [Mód. 114]

"

2. cikk

Ez a rendelet [az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő kilencvenedik nap dátuma]-án/-én lép hatályba.

Az 1. cikk (9) bekezdését, (10) bekezdésének b) pontját, (21), (22), (23), (25), (26), (27), (29), (30), (31), (34), (37), (38), (41), (44), (46), (57), (58), (59), (60), (61), (63), (64), (66), (67), (68), (69), (70), (71), (72), (73), (75), (76), (77), (78), (79), (88), (89), (93), (94) bekezdését, a 128. cikk (4) bekezdésének n) pontjával összefüggésben (99) bekezdését, (101) bekezdését, (103) bekezdésének b) pontját, (105) bekezdésének d) pontját, (112), (113), (114), (115), (117), (120), (123) és (124) bekezdését [az első bekezdésben meghatározott időpontot 18 hónappal követő első hónap első napjának dátuma]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja.
(2)A Tanács 40/94/EK rendelete (1993. december 20.) a közösségi védjegyről (HL L 11., 1994.1.14., 1.o.).
(3)A Tanács 207/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a közösségi védjegyről (HL L 78., 2009.3.24., 1. o.).
(4)A Tanács első irányelve (1988. december 21.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 40., 1989.2.11., 1. o.).
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelve (2008. október 22.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 299., 2008.11.8., 25. o.).
(6)COM(2008)0465.
(7)HL C 140., 2010.5.29., 22. o.
(8)COM(2011)0287.
(9)HL L 336., 1994.12.23., 214. o.
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve ( 2006. december 12. ) a megtévesztő és összehasonlító reklámról (HL L 376., 2006.12.27., 21. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 608/2013/EU rendelete (2013. június 12.) a szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 181., 2013.6.29., 15. o.).
(12) A Bizottság 2869/95/EK rendelete 1995. december 13.) a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról (HL L 303., 1995.12.15., 33. o.).
(13) A Bizottság 2868/95/EK rendelete 1995. december 13.) a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (HL L 303., 1995.12.15., 1. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1.o.)
(15) HL C 32., 2014.2.4., 23. o.
(16) A megfelelési táblázat összeállítására az e rendeletről szóló intézményközi megállapodás megkötését követően kerül majd sor.


A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok ***I
PDF 616kWORD 272k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2013)0162 – C7-0088/2013 – 2013/0089(COD))
P7_TA(2014)0119A7-0032/2014

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0162),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0088/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0032/2014),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P7_TC1-COD(2013)0089


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 114.  cikkére cikkének (1) bekezdésére, [Mód. 1]

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  A 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(5)  számos ponton módosítani kell  . Az áttekinthetőség érdekében az irányelvet  át kell dolgozni  .

(2)  A  2008/95/EK irányelv összehangolta a  védjegyjogszabályok  központi anyagi jogi rendelkezéseit,    amelyekről elfogadásukkor úgy vélték, hogy a legközvetlenebbül érintik a belső piac működését azáltal, hogy akadályozzák   az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát  az Unión belül   .

(3)  A tagállamokbeli védjegyoltalom együttesen létezik azzal az oltalommal, amelyet uniós szinten a közösségi védjegyek biztosítanak, amelyek a 207/2009/EK tanácsi rendeletben(6) foglaltak szerint egységes jellegű és Unió-szerte érvényes szellemitulajdon-jogok. A nemzeti és uniós szintű védjegyrendszerek együttes létezése az Unió szellemitulajdon-jogok védelmére alkalmazott megközelítésének sarokköve.

(4)  Az európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló, 2008. július 16-i bizottsági közlemény(7) kapcsán a Bizottság Európa egészére kiterjedő átfogó értékelést végzett a védjegyrendszer általános működéséről, beleértve az uniós és nemzeti szint, valamint a közöttük lévő kapcsolat vizsgálatát.

(5)  Az európai uniós védjegyrendszer jövőbeli felülvizsgálatáról szóló, 2010. május 25-i következtetéseiben(8) a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a 207/2009/EK rendelet és a 2008/95/EK irányelv módosítására. Utóbbi felülvizsgálatának intézkedéseket kell tartalmaznia a célból, hogy azt összehangolja a 207/2009/EK rendelettel cikkének (1) bekezdésére, így egész Európában csökkenjen csökkennének az Európa a védjegyrendszereken belüli eltérések, miközben a nemzeti védjegyoltalom mint vonzó lehetőség fennmaradna a védjegybejelentők számára. E tekintetben biztosítani kell az európai uniós védjegyrendszer és a nemzeti védjegyrendszerek közötti kiegészítő jellegű kapcsolatot. [Mód. 2].

(6)  A szellemitulajdon-jogok egységes piacáról szóló 2011. május 24-i közleményében(9) a Bizottság megállapította, hogy annak érdekében, hogy eleget tehessen az érdekeltek gyorsabb, színvonalasabb, ésszerűbb, következetesebb, fokozottabban felhasználóbarát, nyilvánosan jobban hozzáférhető és műszaki szempontból korszerűbb védjegybejegyzési rendszereket sürgető követeléseinek, a védjegyrendszert az Unió egészében korszerűsíteni kell és hozzá kell igazítani az internet korszakának követelményeihez.

(7)  Az ezen irányelv céljából végzett konzultáció és értékelés feltárta, hogy a nemzeti jogszabályok korábbi részleges összehangolása ellenére az európai üzleti környezet továbbra is nagyon heterogén, ami általánosságban korlátozza a védjegyoltalom hozzáférhetőségét, így kedvezőtlenül hat a versenyképességre és növekedésre.

(8)  A jól működő egységes piac előmozdításának és megteremtésének célkitűzését szem előtt tartva, valamint az Unión belül a védjegyek megszerzésének és oltalmának megkönnyítése érdekében ezért túl kell lépni a 2008/95/EK irányelv által megvalósított közelítés korlátozott alkalmazási körén, és a harmonizációt ki kell terjeszteni az olyan védjegyoltalmi anyagi jogi szabályokra is, mint amelyek a 2007/2009/EK rendelet szerinti lajstromozással oltalmazott védjegyekre vonatkoznak.

(9)  Ahhoz, hogy a védjegyek lajstromozása Unió-szerte könnyebben megszerezhető és igazgatható legyen, nemcsak az anyagi jogot fontos közelíteni, hanem az eljárási szabályokat is. Ezért össze kell hangolni a tagállamokban és az európai uniós védjegyrendszerben alkalmazott fontosabb eljárási szabályokat – ideértve azokat is, amelyek esetében az eltérések fontos problémákat okoznak a belső piac működése tekintetében. A nemzeti jog szerinti eljárások tekintetében elég általános szabályokat megállapítani, és a tagállamokra hagyni a konkrét szabályok megállapítását.

(10)  Alapvető fontosságú biztosítani, hogy a lajstromozott védjegyek az összes tagállam jogi rendszereiben ugyanolyan oltalmat élvezzenek, és hogy a nemzeti szintű védjegyoltalom az európai uniós védjegyoltalommal azonos szintű legyen. Az Unióban jó hírnévvel rendelkező európai uniós védjegyeknek nyújtott kiterjedt oltalommal összhangban nemzeti szinten is kiterjedt oltalmat kell biztosítani minden olyan lajstromozott védjegy számára, amely az érintett tagállamban jó hírnévvel rendelkezik. [Mód. 3 a teljes szövegre vonatkozik]

(11)  Az irányelv nem fosztja meg a tagállamokat attól a jogtól, hogy továbbra is oltalomban részesítsék azokat a védjegyeket, amelyek oltalmát használat révén szerezték meg, e védjegyeket azonban csak a lajstromozás útján megszerzett védjegyekhez való viszonyuk tekintetében veszi figyelembe.

(12)  A jogszabályok közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegyek megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban alapvetően azonosak legyenek.

(13)  Ennek érdekében szükség van azoknak a védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseknek a példálózó felsorolására, amelyek alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék. A védjegyek lajstromozási rendszere által támasztott követelmények, azaz a jogbiztonság és a gondos ügyintézés megvalósítása érdekében fontos megkövetelni, hogy a lajstromban a megjelölést világosan, pontosan, önmagában teljesen, könnyen hozzáférhetően, tartósan és objektíven oly módon ábrázoljákható. hogy az oltalom általa megjelölt tárgya kétséget kizáró módon azonosítható legyen. Ennek megfelelően lehetővé kell tenni a megjelölések megjelenítését, a grafikai ábrázoláson túlmenően, minden arra alkalmas megjelenési formában, amennyiben az általánosan elérhető technológiát alkalmaz és megfelelően biztosítja a fenti cél megvalósulását  [Mód. 4]

(14)  Kimerítően fel kell sorolni  továbbá  a védjegy lajstromozását kizáró, illetve annak törlésére alapot adó –  ideértve  a megkülönböztető képesség hiányával vagy a védjegy korábbi jogokkal való ütközésével kapcsolatos – okokat is, még akkor is, ha a tagállamok egyes okok fenntartásáról, illetve azoknak jogszabályban történő bevezetéséről szabadon dönthetnek.

(15)  Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jog egyéb aktusai által a földrajzi jelzéseknek biztosított oltalom szintjét Unió-szerte egységes és kimerítő módon alkalmazzák a feltételen és viszonylagos kizáró okok vizsgálata során, ezen irányelvnek ugyanazokat a rendelkezéseket kell tartalmaznia a földrajzi jelzésekkel kapcsolatban, mint amelyek a 207/2009/EK rendeletben szerepelnek.

(16)  A lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom – amelynek rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik – a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen. Az oltalom a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetére is kiterjed. A hasonlóság fogalmának az összetéveszthetőséggel kapcsolatos értelmezése nélkülözhetetlen. Az összetéveszthetőség, amelynek értékelése számos tényezőtől – különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől – függ, az oltalom szempontjából különös feltételt képez. Az összetéveszthetőség megállapításának módja – különösen a bizonyítási teher – olyan nemzeti eljárási szabályok hatálya alá tartozik, amelyeket ez az irányelv nem érint.

(17)  A jogbiztonság és az elsőbbség elvével – miszerint a korábban lajstromozott védjegy elsőbbséget élvez a később lajstromozott védjegyekkel szemben – való teljes összhang biztosítása érdekében meg kell állapítani, hogy a védjegyoltalomból fakadó jogok érvényesítése nem sértheti a jogosultak azon jogait, amelyeket a bejelentés napja vagy elsőbbségi napja előtt szereztek. Ez összhangban van a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 1994. április 15-i megállapodás (a továbbiakban: TRIPS-megállapodás(10)) 16. cikkének (1) bekezdésével.

(18)  Helyénvaló, hogy a védjegybitorlás csak abban az esetben legyen megállapítható, ha a bitorlást megvalósító védjegyet vagy megjelölést a kereskedelmi forgalomban azzal a céllal használják, hogy az árukat és szolgáltatásokat a kereskedelmi származásukra tekintettel megkülönböztesse. Az ettől eltérő célú védjegy-használatra a nemzeti jog rendelkezései az irányadók.

(19)  A jogbiztonság és az egyértelműség biztosítása érdekében tisztázni kell, hogy nemcsak hasonlóság esetén, hanem azonos megjelölés azonos árukra és szolgáltatásokra történő alkalmazása esetén is csak akkor és csak olyan mértékig nyújtható oltalom a védjegynek, amilyen mértékig a védjegy fő funkciója, vagyis az áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredetének garantálása sérül. [Mód. 5]

(20)  A védjegybitorlás fogalmának magában kell foglalnia a megjelölés kereskedelmi névként vagy hasonló megnevezésként történő használatát mindaddig, amíg a használat célja az áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredet szerinti megkülönböztetése.

(21)  A jogbiztonság, valamint a specifikus uniós jogszabályokkal való teljes összhang biztosítása érdekében helyénvaló rendelkezni arról, hogy a védjegyjogosult megtilthassa harmadik személyeknek valamely megjelölés összehasonlító reklámban való felhasználását, amennyiben az összehasonlító reklám ellentétes a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(11).

(22)  A védjegyoltalom megerősítése és a hamisítás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében, továbbá a WTO szabályainak, különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény árutovábbítás szabadságáról szóló V. cikkének sérelme nélkül, a lajstromozott védjegy jogosultját fel kell hatalmazni annak megakadályozására, hogy harmadik felek harmadik országokból olyan árukat hozzanak be a tagállam vámterületére (anélkül, hogy szabad forgalomba bocsátották volna őket), amelyeken engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromba vett védjeggyel lényegében megegyező védjegy. Ez nem érinti a generikus gyógyszerek akadálymentes továbbítását, az Európai Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban, különös tekintettel a WTO dohai miniszteri konferenciája által 2001. november 14-én elfogadott, „a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló nyilatkozatban” foglaltakra. [Mód. 55]

(22a)  A védjegy jogosultja megteheti a vonatkozó jogi lépéseket, így többek között kérheti a nemzeti vámhatóságokat, hogy lépjenek fel a jogaikat állítólagosan sértő árukkal szemben a 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) szerinti visszatartás és megsemmisítés formájában. A vámhatóságoknak a jogosult kérésére, illetve a kockázatelemzés szempontjait figyelembe véve le kell folytatniuk a 608/2013/EU rendeletben rögzített megfelelő eljárásokat. [Mód. 7]

(22b)  A 608/2013/EU rendelet 28. cikke kimondja, hogy a jogosult felel az áruk birtokosainak okozott károkért, amennyiben például az érintett árukat a későbbiekben nem találják szellemi tulajdonjogot sértőnek. [Mód. 8]

(22c)  A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a generikus gyógyszerek zökkenőmentes továbbításának biztosítása érdekében. A védjegy jogosultjának ezért nincs joga ahhoz, hogy a gyógyszerek hatóanyagának nemzetközi szabadneve és valamely lajstromba vett védjegy közötti vélt vagy tényleges hasonlóság alapján megakadályozza, hogy harmadik felek kereskedelmi tevékenység körében árukat hozzanak be a tagállam vámterületére. [Mód. 9]

(23)  A védjegybitorló hamisított áruk belépésének hatékonyabb megakadályozása érdekében (mindenekelőtt az interneten keresztüli, a 608/2013/EU rendeletben meghatározott, kiscsomagban küldött értékesítések összefüggésében) az érvényesen lajstromozott védjegy jogosultját jogosultat fel kell hatalmazni az ilyen áruk Unióba történő behozatalának megtiltására, amennyiben csak az a hamisított áruk feladója jár el kereskedelmi céllal gazdasági tevékenység keretében. Amennyiben ilyen intézkedésekre kerül sor, az árut megrendelő magánszemélyeket vagy jogalanyokat tájékoztatják az intézkedés okairól, valamint a feladóval szembeni jogszabály szerinti jogaikról. [Mód. 10].

(24)  Annak érdekében, hogy a lajstromozott védjegy jogosultjai hatékonyabban tudjanak küzdeni az áruhamisítás ellen, fel kell hatalmazni őket arra, hogy megtiltsák a védjegybitorló jegyek árukon való elhelyezését, valamint az elhelyezést előkészítő egyes tevékenységeket.

(25)  A védjegyoltalom által biztosított kizárólagos jogok nem jogosítják fel a jogosultat arra, hogy megtiltsa a megjelölések és jelzések tisztességes, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történő használatát. A kereskedelmi nevek és a védjegyek közötti egyenlő feltételek megteremtése érdekében − tekintve, hogy a kereskedelmi nevek rendszerint korlátlan oltalmat élveznek a később lajstromozott védjegyekkel szemben −a fentiek szerinti használatot úgy kell értelmezni, mint ami kizárólag személynevek használatát, és általában véve a leíró vagy a megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések és jelzések használatát foglalja magában. A jogosult továbbá nem akadályozhatja meg a védjegy általános tisztességes és becsületes, a jogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítását vagy az azokra való hivatkozást célzó használatát.

(26)  Az áruk szabad mozgásának elvéből következik, hogy a jogosult nem akadályozhatja meg a védjegy harmadik fél általi használatát olyan áruk tekintetében, amelyeket az Unió területén az adott védjeggyel a védjegyjogosult által vagy az ő beleegyezésével forgalomba helyeztek, kivéve, ha a védjegyjogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazása ellen felszólaljon.

(27)  A jogbiztonság érdekében, valamint a korábbi védjegy jogosultjának méltányos érdekeire is figyelemmel fontos arról gondoskodni, hogy ez utóbbi ne kérhesse egy sajátjánál későbbi védjegy törlését, illetve annak használatát ne kifogásolhassa, ha e használatról tudomása volt, és azt hosszabb időn át eltűrte, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(28)  A jogbiztonság garantálása és a jogszerűen szerzett védjegyoltalmi jogok megőrzése érdekében helyénvaló és szükséges megállapítani – anélkül, hogy megsértenénk azt az alapelvet, miszerint egy később védjegy nem érvényesíthető egy korábbi védjeggyel szemben –, hogy a korábbi védjegy jogosultjai nem kérhetik a későbbi védjegy lajstromozásának elutasítását, illetve törlését, valamint nem élhetnek felszólalással a későbbi védjegy használata ellen, ha a későbbi védjegyet olyan időszakban kapták, amikor fennállt a lehetőség a korábbi védjegy törlésére vagy a védjegyoltalom megszűnése megállapítására – például amiatt, hogy a korábbi védjegy a használat során még nem szerzett megkülönböztető képességet – , illetve amikor a korábbi védjegy még nem volt érvényesíthető a későbbi védjeggyel szemben, mint például a jó hírnév hiánya miatt.

(29)  A védjegyek csak akkor tesznek eleget céljuknak, azaz az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésének, valamint akkor teszik lehetővé, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozzanak, ha a piacon ténylegesen használják azokat. A használat követelménye azért is fontos, hogy csökkentse az Unióban lajstromozott és oltalomban részesülő védjegyek, és ezáltal a köztük felmerülő jogviták számát. Ennélfogva fontos előírni, hogy a lajstromozott védjegyeket ténylegesen használják a bejelentett áruk és szolgáltatások tekintetében, vagy − amennyiben a használatuk elmarad használatukra a lajstromba vételt követő öt éven belül nem kerül sor − meg kell állapítani a védjegyoltalom megszűnését. [Mód. 11]

(30)  A fentiek következtében egy lajstromozott védjegyet kizárólag akkor kell oltalomban részesíteni, ha azt ténylegesen használják, és egy korábbi védjegy jogosultja sem szólalhat fel a későbbi védjegy ellen, illetve nem kérheti annak törlését a korábbi védjegy tényleges használatának hiánya esetén. A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell, hogy védjegybitorlási per esetén ne lehessen sikeresen hivatkozni egy védjegyre, ha a fél kifogása alapján megállapítható, hogy a védjegyoltalom megszűnése megállapításának helye lenne, illetve − abban az esetben, ha az eljárás egy későbbi joggal szemben indult − a védjegyoltalom megszűnése megállapításának helye lett volna akkor, amikor a későbbi jogot megszerezték.

(31)  Célszerű megállapítani, hogy abban az esetben, ha egy európai uniós védjeggyel kapcsolatban egy nemzeti védjegy szenioritását igényelték, és e nemzeti védjegy oltalma később az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta vagy lemondás miatt megszűnt, a nemzeti védjegy érvényessége továbbra is megtámadható marad. A megtámadás lehetőségét olyan esetekre kell korlátozni, amikor a megjelölés lajstromból való törlésekor a nemzeti védjegy törlését vagy a védjegyoltalom megszűnését meg lehetett volna állapítani.

(32)  A koherencia érdekében és a védjegyek Unión belüli kereskedelmi kiaknázásának megkönnyítése céljából, a védjegyekre mint a tulajdon tárgyaira vonatkozó szabályokat össze kell hangolni az európai uniós védjegyekre már alkalmazott szabályokkal, és e szabályoknak ki kell terjedniük az engedményezésre, az átruházásra, a használat engedélyezésére, a dologi jogokra, a végrehajtásra, valamint a fizetésképtelenségi eljárásokra.

(33)  Az együttes védjegyek hasznos eszköznek bizonyultak a sajátos közös tulajdonságokkal bíró áruk vagy szolgáltatások népszerűsítése céljából. Ezért helyénvaló a nemzeti együttes védjegyekre az európai együttes védjegyekre vonatkozókhoz hasonló szabályokat kivetni.

(34)  A védjegyoltalom hozzáférhetőségének javítása és megkönnyítése, valamint a jogbiztonság és kiszámíthatóság fokozása érdekében a védjegyek tagállamokban történő lajstromozására vonatkozó eljárásoknak hatékonynak és átláthatónak kell lenniük, valamint az európai uniós védjegyekre alkalmazandókhoz hasonló szabályokat kell követniük. Ahhoz, hogy nemzeti és uniós szinten egyaránt következetes és kiegyensúlyozott védjegyrendszer valósulhasson meg, a tagállamok összes központi iparjogvédelmi hivatalának csak a feltétlen kizáró okok hiányára kell korlátoznia a védjegybejelentés jogosultságának hivatalból történő vizsgálatát. Ez ugyanakkor nem sértheti a fenti hivatalok azon jogát, hogy a bejelentők kérésére – pusztán tájékoztatási célból, valamint a későbbi lajstromozási eljárás, ideértve a később felszólalási eljárásokat is, sérelme és arra vonatkozó jogkövetkezmény nélkül – kereséseket végezhessenek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon döntsenek a viszonylagos kizáró okok hivatalból történő vizsgálatáról. [Mód. 12]

(35)  A védjegyek alkalmazási köre tekintetében a jogbiztonság biztosítása, valamint a védjegyoltalom hozzáférhetőségének megkönnyítése érdekében a védjegy-bejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása során valamennyi tagállamban azonos szabályokat kell alkalmazni, és azokat össze kell hangolni az európai uniós védjegyekre vonatkozókkal. Ahhoz, hogy az illetékes hatóságok és gazdasági szereplők pusztán a bejelentés alapján meghatározhassák a kért védjegyoltalom terjedelmét, az áruk és szolgáltatások megnevezésének kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie. Az általános kifejezések használatát úgy kell értelmezni, hogy abba csak olyan áruk és szolgáltatások tartoznak bele, amelyet a kifejezés szó szerinti jelentése lefed.

(36)  A hatásos védjegyoltalom biztosítása céljából a tagállamoknak hatékony igazgatási felszólalási eljárást kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a korábbi védjegyek jogosultja felszólalhasson a védjegy-bejelentés lajstromozásával szemben. Továbbá, ahhoz, hogy hatékony eszközöket biztosítsanak a védjegyek megszűnésének megállapítására vagy törlésének kimondására, a tagállamoknak az uniós szinten az európai uniós védjegyekre alkalmazandókhoz hasonló közigazgatási eljárást kell előírniuk a védjegyek megszűnésére és törlésére vonatkozóan.

(37)  A tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalainak együtt kell működniük egymással, valamint az Európai Unió Védjegyoltalmi és Formatervezési Mintaoltalmi Szellemitulajdon-védelmi Ügynökségével (a továbbiakban: az Ügynökség) a védjegyek lajstromozásának és igazgatásának valamennyi területén, hogy előmozdítsák a gyakorlatok és eszközök konvergenciáját, például közös vagy összekapcsolt adatbázisok és portálok létrehozását és naprakésszé tételét lekérdezések és keresések céljából. A tagállamok hivatalai és az Ügynökség további együttműködést folytat tevékenységük minden olyan területén, amely a védjegyek Unión belüli oltalma tekintetében jelentőséggel bír.

(38)  Ez az irányelv nem zárja ki a védjegyjogon kívüli, így a tisztességtelen versenyre, a polgári jogi felelősségre vagy a fogyasztóvédelemre vonatkozó tagállami jogszabályi rendelkezések védjegyekre történő alkalmazását.

(39)  A Közösség minden tagállamára kötelező érvényű az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezmény  és a TRIPS-megállapodás  . Ezen irányelv rendelkezéseinek teljes mértékben meg kell felelniük a fenti egyezményben  és megállapodásban  foglaltaknak. A tagállamoknak az egyezményből  és a megállapodásból  eredő kötelezettségeit ez az irányelv nem érinti. Adott esetben a Szerződés  351.  cikkének második bekezdése alkalmazandó.

(40)  Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest tartalmilag módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik.

(41)  Ez az irányelv nem érinti a 2008/95/EK irányelv I. mellékletének B. részében említett irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(46a)  Az európai adatvédelmi biztossal való konzultáció a 45/2001/EK európai parlameni és tanácsi rendelet(13) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban megtörtént; a biztos 2013. július 11-én nyilvánított véleményt(14) , [Mód. 13]]

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1.Fejezet

Általános rendelkezések 

1. cikk

Alkalmazási kör

Ezt az irányelvet minden olyan áruvédjegyre és szolgáltatási védjegyre alkalmazni kell, amely a tagállamok valamelyikében védjegyként, együttes védjegyként, hitelesítési jegyként vagy tanúsító védjegyként lajstromozás vagy védjegybejelentés, a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnál lajstromozás vagy védjegybejelentés, illetve a tagállamok bármelyikére kiterjedő hatályú nemzetközi lajstromozás tárgyát képezi.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)  „hivatal”: a tagállam központi iparjogvédelmi hivatala vagy a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal, amelyet a védjegyek lajstromozásával bíztak meg;

b)  „Ügynökség”: a 207/2009/EK rendelet 2. cikkével összhangban létrehozott Európai Unió Védjegyoltalmi és Formatervezési Mintaoltalmi Szellemitulajdon-védelmi Ügynöksége; [Mód. 15 a módosítás a teljes szövegre vonatkozik]

c)  „lajstrom”: valamely hivatal által vezetett védjegy-nyilvántartás.

ca)  „korábbi védjegy”:

i.  a következőkben felsorolt minden olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés megtételének napja, figyelembe véve – adott esetben – az igényelt elsőbbségek napját:

—  európai uniós védjegy;

—  valamely tagállamban, illetve – Belgium, Luxemburg és Hollandia esetében – a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnál lajstromozott védjegy;

—  nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegy;

ii.  olyan európai uniós védjegy, amely tekintetében a 207/2009/EK rendeletnek megfelelően az i) pont második és harmadik francia bekezdésében említett védjegy szenioritását érvényesen igényelték, akkor is, ha ez utóbbi védjegy oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt;

iii.  az i. vagy ii. pontban említett védjegy lajstromozására irányuló bejelentés, feltéve hogy annak alapján a védjegyet lajstromozzák;

iv.  olyan védjegy, amely a Párizsi Egyezmény 6a. cikke értelmében a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az igényelt elsőbbség napjánál korábban vált egy tagállamban közismertté. [Mód. 16]

cb)  „hitelesítési jegy vagy tanúsító védjegy”: olyan védjegy, amelyet a bejelentéskor ilyennek írnak le, és amely alkalmas arra, hogy a védjegy jogosultja által a földrajzi eredet, az anyag, az áruk előállításának vagy a szolgáltatások nyújtásának módja, a minőség, a pontosság vagy más jellemző tekintetében tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse a nem tanúsított áruktól vagy szolgáltatásoktól; [Mód. 17]

cc)  „együttes védjegy”: olyan védjegy, amelyet a bejelentéskor ilyennek írtak le, és amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse. [Mód. 18]

2.Fejezet

Védjegyjog 

1. szakasz

A védjegyoltalomban részesíthető megjelölés 

3. cikk

A védjegyoltalomban részesíthető megjelölés

Védjegyoltalomban részesülhet minden megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket is –, ábra, kép, alakzat, betű, szám,  szín, az áru vagy a csomagolás formája,  vagy hang,  ha e megjelölés általánosan hozzáférhető technológiát használ, és

a)  alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól; valamint

b)a lajstromban való megjelenítésének módja lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok és a nyilvánosság meghatározhassa a jogosultjának nyújtott oltalom pontos tárgyát. [Mód. 19]

2. szakasz

Kizáró, illetve törlési okok

4. cikk

Feltétlen kizáró, illetve törlési okok

1.  A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

a)  nem képezheti védjegy részét;

b)  nem alkalmas a megkülönböztetésre;

c)  kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;

d)  kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak;

e)  kizárólag olyan formából áll, amely

i.  az áru jellegéből következik; vagy

ii.  a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges; vagy

iiii.  az árunak jelentős értéket kölcsönöz;

f)  a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik;

g)  alkalmas a fogyasztók megtévesztésére különösen az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége vagy földrajzi származása tekintetében;

h)  lajstromozásához az illetékes szerv nem járult hozzá, és az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezmény (a továbbiakban: Párizsi Egyezmény) 6b. cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve törlésének lenne helye;

i)  a lajstromozásból kizárt, és amelyet továbbra sem az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát előíró uniós jogszabályok vagy olyan vonatkozó nemzetközi megállapodások szerint használnak, amelyeknek az Uniós részes fele.

j)  a lajstromozásból kizárt a borhoz a szeszes italok, kapcsolódó hagyományos kifejezések és a hagyományos különleges termékek oltalmát előíró uniós jogszabályok vagy olyan vonatkozó nemzetközi megállapodások szerint, amelyeknek az Uniós részes fele. [Mód. 20]

ja)  a 2100/94/EK tanácsi rendelettel(15) összhangban nyilvántartásba vett korábbi fajtanevet tartalmazó vagy abból álló védjegy, ugyanazon terméktípus tekintetében. [Mód. 21]

2.  Az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok

a)  a védjegybejelentés benyújtásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban áll fenn;

b)  csak akkor áll fenn, ha az idegen nyelvű védjegyet bármilyen átírással lefordítják vagy átírják a tagállamok valamely hivatalos nyelvére. [Mód. 22]

3.  A védjegy törlésének van helye, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. Bármelyik tagállam azt is előírhatj, hogy az ilyen megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban.

4.  Bármelyik tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet oltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye az alábbi esetekben és mértékig:

a)  a megjelölés használata az adott tagállam vagy az  Unió védjegyjogon kívüli jogszabályi rendelkezései alapján megtiltható;

b)  a megjelölés erőteljesen szimbolikus értékű elemet – különösen vallási jelképet – tartalmaz;

c)  a megjelölés a Párizsi Egyezmény 6b. cikkében nem említett olyan kitüntetést, jelvényt vagy címert tartalmaz, amelyhez közérdek fűződik, kivéve, ha lajstromozásához az illetékes szerv a tagállami jogszabályoknak megfelelően hozzájárult.

5.  Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a bejelentés napját megelőzően  vagy a lajstromozás napja után  megszerezte a megkülönböztető képességet. Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a törlési kérelem benyújtását megelőzően megszerezte a megkülönböztető képességet. [Mód. 23]

6.  Bármelyik tagállam előírhatja, hogy az (5) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a megjelölés a megkülönböztető képességet a bejelentés napját követően és a lajstromozás napját  megelőzően szerezte meg.

5. cikk

A kizárás, illetve törlés  viszonylagos  okai

1.  A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

a)  a megjelölés egy korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b)  a megjelölést a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a fogyasztók a korábbi védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést képzettársítás útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

2.  Az (1) bekezdés alkalmazásában „korábbi védjegy”

a)  a következőkben felsorolt minden olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés megtételének napja, figyelembe véve – ha ennek helye van – az igényelt elsőbbségek napját:

i.  európai  védjegy;

ii.  valamely tagállamban, illetve – Belgium, Luxemburg és Hollandia esetében – a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnál lajstromozott védjegy;

iii.  nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegy;

b)  olyan  európai  védjegy, amely tekintetében a 207/2009/EK rendeletnek megfelelően az a) pont ii. vagy iii. alpontjában említett védjegy szenioritását érvényesen igényelték, akkor is, ha ez utóbbi védjegy oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt;

c)  az a) vagy b) pontban említett védjegy lajstromozására irányuló bejelentés, feltéve, hogy annak alapján a védjegyet lajstromozzák;

d)  olyan védjegy, amely a Párizsi Egyezmény 6a. cikke értelmében a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés megtételének napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az igényelt elsőbbség napjánál korábban vált a tagállamban közismertté. [Mód. 24]

3.  A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye

a)  ha a megjelölés korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló  , függetlenül attól hogy az árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak-e, vagy hasonlóak-e vagy nem hasonlóak-e azokhoz, amelyekre a korábbi védjegyet lajstromozták feltéve, hogy a korábbi védjegy  valamely abban a tagállamban, ahol a lajstromozást kérelmezték, vagy ahol a védjegy lajstromba van véve, vagy európai uniós védjegy esetében az Unióban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét; [Mód. 25]

b)  ha ügynök vagy a védjegy jogosultjának képviselője – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében jelenti be lajstromozásra a védjegyet, kivéve, ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt;

c)  ha a megjelölés összetéveszthető egy Unión kívüli oltalom alatt álló korábbi védjeggyel, feltéve hogy a védjegyet a bejelentés időpontjában még mindig ténylegesen használták, és a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra;

d)  ha a lajstromozásból ki van zárva, és továbbra sem az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát előíró uniós jogszabályok szerint használják. [Mód. 26]

4.  Bármely tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

a)  a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés megtételének napját, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napját megelőzően valamely nem lajstromozott védjegyhez vagy a gazdasági tevékenység körében használt egyéb megjelöléshez fűződő olyan jogokat szereztek, amelyek alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát;

b)  használata a (2) bekezdésben és e bekezdés a) pontjában nem említett – különösen a következő – korábbi jogok alapján megtiltható:

i.  névhez fűződő jog;

ii.  képmáshoz fűződő jog;

iiii.  szerzői jog;

iv.  iparjogvédelmi jog.

5.  A tagállamok előírhatják előírják, hogy megfelelő körülmények esetén a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegyet nem kell törölni, ha lajstromozásához a korábbi védjegy vagy jog jogosultja hozzájárult. [Mód. 27]

6.  Bármely tagállam előírhatja, hogy – az 1–5. cikkekben foglaltaktól eltérően – az olyan védjegyek tekintetében, amelyek bejelentési napja megelőzi a 89/104/EGK irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezések hatálybalépésének napját, az adott tagállamban az ez utóbbi napnál korábban hatályos rendelkezések szerinti kizáró, illetve törlési okokat kell alkalmazni.

6. cikk

Törlés vagy megszűnés utólagos megállapítása

Ha egy európai uniós védjegy tekintetében olyan  nemzeti  védjegy szenioritását igénylik, amelynek oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt, a  nemzeti  védjegy utólagos törlésének vagy a megszűnés utólagos megállapításának van helye  , feltéve, hogy a törlésének vagy a megszűnés megállapításának akkor is helye lett volna, amikor a védjegy oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt. Ilyen esetben a szenioritás hatályát veszti  .

7. cikk

Az áruk vagy a szolgáltatások csak egy része tekintetében fennálló kizáró vagy törlési okok 

Ha a védjegybejelentés elutasításának vagy a védjegy törlésének oka csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a védjegybejelentés elutasításának vagy a védjegy törlésének csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye. 

8. cikk

A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének hiánya mint valamely lajstromozott védjegy törlésének akadálya

A lajstromozott védjegy nem törölhető korábbi védjegy alapján az alábbi esetekben:

a)  ha a korábbi – a 4. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontja értelmében törlendő korábbi védjegy a lajstromozott védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján nem szerzett megkülönböztető képességet a 4. cikk (5) bekezdésével összhangban;

b)  ha a törlés iránti kérelmet az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjára alapozták, és a korábbi védjegy a lajstromozott védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján nem szerzett megfelelő megkülönböztető képességet ahhoz, hogy alátámassza az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett összetéveszthetőség megállapítását;

c)  ha a törlés iránti kérelmet az 5. cikk (3) bekezdésére bekezdésének a) pontjára alapozták, és a korábbi védjegy a lajstromozott védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján nem rendelkezett az 5. cikk (3) bekezdésének bekezdése a) pontjának értelmében vett jó hírnévvel; [Mód. 28]

9. cikk

 A törlés kizárása  belenyugvás  következtében 

1.  Ha az 5. cikk (2)  bekezdése és (3)  bekezdése bekezdésének a) pontja szerinti korábbi védjegy jogosultja a tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. [Mód. 29]

2.  Bármely tagállam előírhatja, hogy az (1) bekezdést alkalmazni kell az 5. cikk (4) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett  bármely  korábbi jog jogosultjára.

3.  Az (1) és a (2) bekezdésben említett esetekben a későbbi védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi védjegy használatával, illetve jog gyakorlásával szemben, ha a későbbi védjegy használata a korábbi jog alapján már nem kifogásolható.

3. szakasz

A védjegyoltalom tartalma és korlátai 

10. cikk

A védjegyoltalom tartalma

1.  A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.

2.  A jogosultak azon jogainak sérelme nélkül, amelyeket a lajstromozott védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szereztek,  a kizárólagos jogok alapján a  lajstromozott védjegy  jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében  árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó megjelölést  használ  , ha e megjelölés .

a)  a védjeggyel azonos,  és  olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban  használják , amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal,  és amennyiben az ilyen használat érinti vagy érintheti a védjegy azon rendeltetését, hogy a fogyasztók számára tanúsítsa az áruk vagy szolgáltatások eredetét ;

b)  az a) pont sérelme nélkül a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló,  ,  és azt  a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal  azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra használják,   ha  azt a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést képzettársítás útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez;

c)  a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés,  függetlenül attól, hogy azt  az árujegyzékben szereplő árukhoz árukkal, illetve szolgáltatásokkal  azonos, azokhoz hasonló vagy  nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

3.  A (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

a)  a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b)  a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás kínálása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c)  a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d)  a megjelölés kereskedelmi névként vagy vállalkozás neveként, illetve kereskedelmi név vagy a vállalkozás nevének részeként való használata;

e)  a megjelölés üzleti iratokon vagy a reklámozásban való használata;

f)  a megjelölés összehasonlító reklámban való felhasználása a 2006/114/EK irányelvvel ellentétes módon.

4.  A lajstromozott védjegy jogosultja akkor is megakadályozhatja az a 608/2013/EU rendeletben meghatározott, kiscsomagban küldött áruk (3) bekezdés c) pontja szerinti Unióba történő behozatalát, ha csak az áruk feladója lép fel kereskedelmi célokból jár el gazdasági tevékenység keretében, és amennyiben ezek az áruk, csomagolásukat is beleértve, engedély nélkül viselnek az ilyen áruk tekintetében lajstromozott védjeggyel azonos, vagy lényegi jellemzőit tekintve attól meg nem különböztethető védjegyet. Amennyiben ilyen intézkedésekre kerül sor, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az árut megrendelő magánszemélyeket vagy jogalanyokat tájékoztassák az intézkedés okairól, valamint a feladóval szembeni jogszabály szerinti jogaikról.

5.  A WTO szabályainak, különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény árutovábbítás szabadságáról szóló V. cikkének sérelme nélkül a lajstromozott védjegy jogosultja megakadályozhatja továbbá, hogy harmadik felek kereskedelmi tevékenység keretében harmadik országokból – szabad forgalomba bocsátás nélkül – olyan árukat hozzanak be a védjegy lajstromozásának helye szerinti tagállam vámterületére, amelyeken – ideértve csomagolásukat is – engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromba vett védjeggyel megegyező védjegy, vagy amelyet lényegében nem lehet megkülönböztetni az említett védjegytől. [Mód. 30 és 56]

6.  Ha valamelyik tagállam jogszabályai szerint a megjelölés használata az (2) bekezdés b) vagy c) pontjában szabályozott feltételek megvalósulása esetén a 89/10/EGK  első tanácsi irányelvnek(16) való megfeleléshez szükséges rendelkezések érintett tagállambeli hatálybalépése előtt nem volt megtiltható, a jogosult a kizárólagos használati jog alapján nem léphet fel a megjelölés használatának folytatása ellen.

7.  Az (1) ,(2), (3) és (6) bekezdésekben foglaltak nem érintik a tagállamok olyan jogszabályi rendelkezéseit, amelyek alapján a jogosult felléphet az olyan megjelölés használata ellen, amelyet nem áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetése céljából használnak, feltéve, hogy az ilyen megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

11. cikk

A jogosult jogainak megsértése kiszerelés, csomagolás vagy egyéb eszköz használata révén

Amennyiben valószínű, hogy a kiszerelést, a csomagolást vagy más olyan eszközöket, amelyeken a védjegyet elhelyezik, árukhoz vagy szolgáltatásokhoz használják fel, és az ezek árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történő felhasználás sérti a jogosult 10. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti jogait, a védjegyjogosultnak jogában áll megtiltani az alábbiakat:

a)  kereskedelmi forgalomban a védjeggyel az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés elhelyezése csomagoláson, címkéken, cédulákon, biztonsági elemeken, hitelesség ellenőrzését szolgáló eszközökön kiszerelésen, csomagoláson vagy bármely más olyan eszközön, amelyen a védjegy elhelyezhető; [Mód. 31]

b)  kiszerelés, csomagolás, címke, cédula, biztonsági elem, a hitelesség ellenőrzését szolgáló eszköz vagy bármely más olyan eszköz kínálása, forgalomba hozatala vagy ilyen célú raktározása, vagy behozatala vagy kivitele, amelyen a védjegyet elhelyezték. [Mód. 32]

12. cikk

A védjegyek megjelenítése szótárakban

Ha a védjegynek szótárban, enciklopédiában vagy más hasonló kézikönyvben való megjelenítése azt a benyomást kelti, hogy a védjegy az árujegyzékben szereplő áru vagy szolgáltatás fajtaneve, a mű kiadója a védjegyjogosult kérésére köteles – legkésőbb a következő kiadás alkalmával – a védjegy megjelenítése során gondoskodni annak feltüntetéséről, hogy lajstromozott védjegyről van szó.

13. cikk

Az ügynök vagy a képviselő nevében lajstromozott védjegy használatának megtiltása

1.  Ha a védjegyjogosult ügynöke vagy képviselője a védjegyet – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében lajstromoztatja, a jogosult az alábbiakat teheti:

a)  felszólalhat az ügynök vagy a képviselő védjegyhasználatával szemben;

b)  kérheti az ügynöktől vagy képviselőtől a védjegy részére történő átengedését.

2.  Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ügynök vagy képviselő igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.

14. cikk

A védjegyoltalom korlátai

1.  A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja

a)  saját  személyes nevét vagy címét

b)  nem megkülönböztető jellegű vagy  az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó  jeleket vagy megjelöléseket  ;

c)  a védjegyet  a védjegyjogosulthoz köthető áruk vagy szolgáltatások azonosítása vagy azokra való hivatkozás céljából, különösen , ha a  védjegy használata 

i.   különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében – szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére.

ii.  összehasonlító reklám során történik, a 2006/114/EK irányelvben foglalt valamennyi feltételnek megfelelően;

iii.  azért szükséges, hogy felhívja a fogyasztók figyelmét a védjegy jogosultja által vagy az ő jóváhagyásával eladott eredeti termékek újraértékesítésére;

iv.  azért szükséges, hogy jogszerű alternatívát szolgáltasson a védjegy jogosultjának termékei vagy szolgáltatásai tekintetében;

v.  paródia, művészi kifejezés, kritika vagy megjegyzések megtétele céljából történik.

 Az első albekezdést Ezt a bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a harmadik fél  a megjelölést gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja. [Mód. 33]

2.  A harmadik fél általi használatot különösen az alábbi esetekben kell az üzleti tisztesség követelményeivel nem összhangban lévőnek tekinteni:

a)  amennyiben azt a látszatot kelti, hogy üzleti kapcsolat van a harmadik fél és a védjegy jogosultja között;

b)  amennyiben alapos ok nélkül sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.” [Mód. 34]

(2a)  A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a védjegyet – alapos okkal – bármely nem kereskedelmi célra használja. [Mód. 35]

3.  A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól sem, hogy gazdasági tevékenység körében helyi jelentőségű korábbi jogát gyakorolja, ha e jogot az érintett tagállam jogszabályai elismerik, az adott terület határain belül. [

15. cikk

A védjegyoltalom kimerülése

1.  A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ezzel a védjeggyel ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba az Unióban  .

2.  Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.

16. cikk

A védjegy használata

1.  Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a tagállamban a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a védjegy oltalmára alkalmazni kell a  17. cikkben, a 19. cikk (1) bekezdésében, a 46. cikk (1) bekezdésében, és a 48. cikk (3) és (4) bekezdésében  előírt  korlátozásokat és  jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

2.  Ha valamely tagállam a lajstromozás utáni felszólalási eljárásról rendelkezik, az (1) bekezdésben említett öt évet attól a naptól számítják, amikortól a védjegy ellen többé nem lehet felszólalni, illetve a benyújtott és vissza nem vont felszólalás esetében attól a naptól, amikor jogerőssé vált a felszólalási eljárást lezáró határozat.

3.  A nemzetközi megállapodások alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegyek tekintetében az (1) bekezdésben említett öt évet attól a naptól számítják, amikortól a védjegyet több nem lehet elutasítani, illetve ellene nem lehet felszólalni. Ha felszólalást nyújtottak be, és azt nem vonták vissza, az időszakot attól a naptól kell számítani, amikor jogerőssé vált a felszólalási eljárást lezáró határozat.

(3a)  Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett ötéves időtartam kezdetének dátumát a lajstromba be kell jegyezni. [Mód. 36]

4.  Az (1) bekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:

a)  a védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el  , függetlenül attól, hogy a használat szerinti formában is lajstromozták-e a védjegyet a jogosult nevében ;

b)  a védjegy elhelyezése az adott tagállamban lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az onnan történő kivitel céljából.

5.  A védjegynek a jogosult engedélyével történő használatát a jogosult részéről történő használatnak kell tekinteni.

17. cikk

A használat hiánya mint védelem védjegybitorlási perben

A védjegy jogosultja csak annyiban tilthatja meg a jelzés használatát, amennyiben a bitorlási perre irányuló kereset benyújtásakor a 19. cikk alapján nem állapítható meg jogainak megszűnése.

18. cikk

A később lajstromozott védjegy jogosultjának beavatkozási joga mint védelem védjegybitorlási perben

1.  Bitorlási perben a védjegy jogosultja nem tilthatja meg a később lajstromozott védjegy használatát, amennyiben a későbbi védjegy a 8. cikk, a 9. cikk (1) bekezdése és a 48. cikk (3) bekezdése értelmében nem törölhető.

2.  Bitorlási perben a védjegy jogosultja nem tilthatja meg a később lajstromozott európai uniós védjegy használatát, amennyiben az említett későbbi védjegy a 207/2009/EK rendelet 53. cikkének (3) és (4) bekezdése, 54. cikkének (1) és (2) bekezdése vagy 57. cikkének (2) bekezdése értelmében nem törölhető.

3.  Amennyiben a védjegy jogosultja az (1) és (2) bekezdés értelmében nem tilthatja meg a későbbi védjegy használatát, a később lajstromozott védjegy jogosultja még akkor sem tilthatja meg bitorlási perben a korábbi védjegy használatát, ha a fenti jogra a későbbi védjeggyel szemben már nem lehet hivatkozni.

4. szakasz

A védjegyoltalom megszűnése

19. cikk

A védjegy tényleges használatának hiánya mint megszűnési ok

1.  A védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az adott tagállamban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

2.  A védjegyoltalom megszűnése nem állapítható meg, ha az ötéves időtartam elteltét követően, de a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtását megelőzően megkezdik, illetve folytatják a tényleges védjegyhasználatot.

3.  E rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult a tényleges védjegyhasználatot a kérelem benyújtását megelőző – a használat elmulasztásának megszakítás nélküli, ötéves időtartama lejártakor kezdődő – három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve folytatja, hogy értesül arról, hogy a használat hiánya miatt a megszűnés megállapítását fogják kérni.

20. cikk

 Szokásos névvé válás vagy megtévesztő megjelölés mint megszűnési ok 

A védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a lajstromozás napját követően

a)  a védjegyjogosult cselekménye vagy mulasztása következtében a megjelölés a forgalomban azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták;

b)  a védjegy – a jogosult vagy az ő engedélyével más által folytatott védjegyhasználat következtében – az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megtévesztővé vált, különösen az áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minőségét vagy földrajzi származását illetően.

21. cikk

Az áruk vagy a szolgáltatások egy részét érintő megszűnés

Ha a védjegyoltalom megszűnése megállapításának oka csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a védjegyoltalom megszűnése megállapításának csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.

5. szakasz

A védjegyoltalom mint a tulajdon tárgya

22. cikk

A lajstromozott védjegyek átruházása

1.  A védjegyoltalom átruházható az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy azok egy része tekintetében, a vállalkozás átruházásától függetlenül.

2.  A vállalkozás egészének átruházása a védjegyoltalom átruházását is jelenti, kivéve, ha az átruházásra irányadó jog alapján a felek ettől eltérően rendelkeznek, vagy a körülményekből nyilvánvalóan más következik. E rendelkezést a vállalkozás átruházására irányuló előszerződésre is alkalmazni kell.

3.  A (2) bekezdés sérelme nélkül a védjegyoltalom átengedését írásba kell foglalni, és azt a szerződő feleknek alá kell írniuk, kivéve ha az átruházásra bírói ítélet alapján kerül sor; ellenkező esetben az átruházás érvénytelen. [Mód. 37]

4.  Az átruházást a felek bármelyikének kérelmére a lajstromba be kell jegyezni, és közzé kell tenni, amennyiben a kérelmező fél az átruházás megtörténtét dokumentumokkal igazolja a hivatal felé. [Mód. 38]

5.  A jogutód harmadik felekkel szemben mindaddig nem hivatkozhat a védjegyoltalomból eredő jogokra, amíg az átruházást a lajstromba be nem jegyzik átruházás lajstromozására irányuló bejelentést a hivatal át nem vette. [Mód. 39]

6.  Ha a hivatallal szemben valamely cselekmény határidőhöz kötött, a jogutód azt követően teheti meg a hivatalhoz címzett megfelelő nyilatkozatokat, amikor a hivatal kézhez vette az átruházás bejegyzésére irányuló kérelmet.

23. cikk

Dologi jogok

1.  A védjegyoltalom a vállalkozástól függetlenül biztosítékul adható és dologi jogok tárgya lehet.

2.  A felek bármelyikének kérelmére az (1) bekezdésben említett jogokat a lajstromba be kell jegyezni, és ki kell hirdetni.

24. cikk

Végrehajtás

1.  A védjegyoltalom végrehajtás alá vonható.

2.  A felek bármelyikének kérelmére a végrehajtás tényét a lajstromba be kell jegyezni, és ki kell hirdetni.

25. cikk

Fizetésképtelenségi eljárások

Amennyiben a védjegyoltalom fizetésképtelenségi eljárásokban érintett, az illetékes hatóság kérésére a lajstromba ilyen célú bejegyzést kell felvenni és azt ki kell hirdetni.

26. cikk

Használati engedély

1.  A védjegy használatára engedély adható az érintett tagállam egésze vagy egy része, illetve az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében. A használati engedély kizárólagos vagy nem kizárólagos lehet.

2.  A védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira hivatkozással felléphet az engedélyessel szemben, ha az megsérti a használati szerződésnek

a)  a szerződés időtartamára;

b)  a használat tárgyát képező védjegy lajstromozott alakjára;

c)  a használati engedéllyel érintett áruk vagy szolgáltatások körére;

d)  a védjegyhasználat területi hatályára; vagy

e)  az engedélyes által gyártott áruk vagy nyújtott szolgáltatások minőségére vonatkozó bármely feltételét.

3.  A használati szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül az engedélyes a védjegy bitorlása miatt pert csak a jogosult hozzájárulásával indíthat. Kizárólagos használati engedély esetén azonban az engedélyes a bitorlási pert megindíthatja, ha a védjegyjogosult az erre irányuló szabályszerű felhívás ellenére ésszerű időn belül a per megindítása iránt nem intézkedik.

4.  Az engedélyes a neki okozott kár megtérítése céljából a védjegyoltalom jogosultja által indított bitorlási perbe beavatkozhat.

5.  A használati engedélyt vagy annak átruházását bármelyik fél kérelmére a lajstromba be kell jegyezni, és ki kell hirdetni.

27. cikk

A védjegybejelentés mint a tulajdon tárgya

A 22–26. cikket alkalmazni kell a védjegybejelentésre.

6. szakasz

Hitelesítési jegyek, tanúsító védjegyek és együttes jegyek

28. cikk

Fogalommeghatározások

E szakasz alkalmazásában az alábbiak alkalmazandók:

(1)  „hitelesítési jegy vagy tanúsító védjegy”: olyan védjegy, amelyet a bejelentéskor ilyennek írnak le, és amely alkalmas arra, hogy a védjegy jogosultja által a földrajzi eredet, az anyag, az áruk előállításának vagy a szolgáltatások nyújtásának módja, a minőség a pontosság vagy más jellemző tekintetében tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse a nem tanúsított áruktól vagy szolgáltatásoktól;

(2)  „együttes védjegy”: olyan védjegy, amelyet a bejelentéskor ilyennek írtak le, és amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse. [Mód. 40]

29. cikk

Hitelesítési jegyek és tanúsító védjegyek

1.  A tagállamok rendelkezhetnek a hitelesítési jegyek vagy tanúsító védjegyek lajstromozásáról. 

2.  A tagállamok előírhatják, hogy a hitelesítési jegyek vagy tanúsító védjegyek nem lajstromozhatók, illetve a hitelesítési jegy vagy a tanúsító védjegy törlésének vagy a megszűnés megállapításának a 3. , 19. és 20. cikkben meghatározottakon túl egyéb – a szóban forgó megjelölés rendeltetéséből következő – okokból is helye van.

3.  Egy megjelölésből vagy jelzésből álló hitelesítési jegyk vagy tanúsító védjegy esetében, amely a kereskedelemben az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetésére szolgálhata jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a megjelölést vagy a jelzést gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja. A védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.

30. cikk

Együttes védjegy 

1.  A tagállamok rendelkezhetnek együttes védjegyek lajstromozásáról.

2.  Együttes védjegy lajstromozására irányuló bejelentést nyújthat be a gyártók, az előállítók, a szolgáltatók vagy a forgalmazók olyan szervezete, amely a rá irányadó jogszabályok szerint saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, szerződést vagy más jogügyletet köthet, perelhet és perelhető, továbbá a jogi személyiséggel rendelkező közjogi szervezet.

3.  A 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően a megjelölés vagy a jelzés együttes védjegyként oltalomban részesülhet akkor is, ha a forgalomban kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll.

Az együttes védjegy jogosultja nem tilthat el harmadik felet attól, hogy a megjelölést gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja. A védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben. 

31. cikk

Az együttes védjegy használatára vonatkozó szabályozások

1.  Az együttes védjegy bejelentőjének be kell nyújtania a használatára vonatkozó szabályzatot a hivatalnak. [Mód. 41]

2.  A szabályzatnak tartalmaznia kell az együttes védjegy használatára jogosult személyek felsorolását, a védjegyjogosult szervezetben való tagság feltételeit, valamint a védjegy használatának feltételeit, ideértve az azok megsértése esetére kilátásba helyezett jogkövetkezményeket is. A 30. cikk (3) bekezdésében említett együttes védjegy használatára vonatkozó szabályzatban lehetővé kell tenni mindazok csatlakozását a védjegyjogosult szervezethez, akiknek árui vagy szolgáltatásai az érintett földrajzi helyről származnak.

32. cikk

A bejelentés elutasítása

1.  A védjegybejelentés elutasításának a 4. és 5. cikkben meghatározott okain túlmenően az együttes védjegy lajstromozására irányuló bejelentést el kell utasítani akkor is, ha a 28. cikk (2) bekezdésében, a 30. vagy a 31. cikkben meghatározott követelmények nem teljesülnek, vagy ha a védjegy használatára vonatkozó szabályzat a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik.

2.  Az együttes védjegy lajstromozására irányuló bejelentést akkor is el kell utasítani, ha a védjegy az együttes védjegy jellegét vagy jelentőségét illetően alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, különösen, ha a fogyasztók vélhetően nem együttes védjegynek tekintenék.

3.  A bejelentés nem utasítható el, ha a bejelentő a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása révén tesz eleget az (1) és a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek.

33. cikk

Az együttes védjegy használata

A 16. cikk követelményei akkor teljesülnek, ha valamely arra jogosult személy a 16. cikkel összhangban ténylegesen használja az együttes védjegyet.

34. cikk

Az együttes védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása

1.  Az együttes védjegy jogosultjának a használatra vonatkozó szabályzat bármely módosítása esetén be kell nyújtania a hivatalhoz a módosított szabályzatot.

2.  A módosítást bejegyzik a lajstromba, kivéve, ha a módosított szabályzat nem felel meg a 31. cikkben foglalt követelményeknek, illetve ha annak következtében a 32. cikkben meghatározott kizáró ok merül fel.

3.  A védjegy használatára vonatkozó módosított szabályzatra a 42. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.

4.  Ezen irányelv alkalmazásában a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása csak a lajstromba való bejegyzésétől hatályos.

35. cikk

Jogosultság bitorlási per indítására

1.  A 26. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazandó minden olyan személyre, aki együttes védjegy használatára jogosult.

2.  Az együttes védjegy jogosultja az együttes védjegy használatára jogosult személyek által a védjegy jogosulatlan használata következtében elszenvedett kárért a használatra jogosult személyek nevében kártérítést követelhet.

36. cikk

További megszűnési okok

A 19. és 20. cikkben meghatározott megszűnési okokon túlmenően a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján az együttes védjegy oltalmának megszűnését kell megállapítani akkor is, ha

a)  a védjegyjogosult nem teszi meg a szükséges intézkedéseket a védjegynek a védjegy használatára vonatkozó szabályzatban, és adott esetben a lajstromba bejegyzett módosításban foglalt használati feltételekbe ütköző használata elleni fellépés érdekében;

b)  a védjegy a feljogosított személyek általi használat következtében a 32. cikk (2) bekezdése szerint megtévesztővé vált;

c)  a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosításának a lajstromba történő bejegyzésére a 34. cikk (2) bekezdésének megsértésével került sor, kivéve ha a védjegyjogosult a szóban forgó cikkben foglalt követelményeknek a védjegy használatára vonatkozó szabályzat további módosítása révén eleget tesz.

37. cikk

További törlési okok

A 4. és 5. cikkben említett törlési okokon túlmenően, a 32. cikk rendelkezéseinek megsértésével lajstromozott együttes védjegyet törölni kell, kivéve ha a védjegyjogosult a 32. cikk követelményeinek a védjegyhasználatra vonatkozó szabályzat további módosítása révén eleget tesz.

3. fejezet

Eljárások

1. szakasz

Bejelentés és lajstromozás

38. cikk

A bejelentés kötelező feltételei

1.  A lajstromozás iránti kérelemnek legalább a következőket kell tartalmaznia: [Mód. 42]

a)  a lajstromozás iránti kérelmet;

b)  a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat;

c)  az áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a lajstromozást kérik;

d)  a megjelölést.

2.  A védjegybejelentésért bejelentési díjat, valamint – adott esetben – egy vagy több osztályonkénti díjat kell fizetni.

39. cikk

A bejelentés napja

1.  A védjegybejelentés napja az a nap, amelyen a bejelentő benyújtja a hivatalnak a 38. cikkben meghatározott információkat tartalmazó dokumentumokat

2.  A tagállamok ezen felül azt is előírhatják, hogy a bejelentés napjának elismertetéséhez be kell fizetni a bejelentés vagy lajstromozás alapdíját.

40. cikk

Áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása

1.  Azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében kérelmezték a lajstromozást, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról szóló, 1957. június 15-i nizzai megállapodással létrehozott osztályozási rendszerrel (a továbbiakban: a nizzai osztályozás) összhangban kell osztályozni.

2.  A bejelentőnek kellően pontosan és egyértelműen kell azonosítania azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában oltalomért folyamodott, hogy lehetővé tegye az érintett hatóságok és a gazdasági szereplők számára a védjegy által nyújtott oltalom mértékének meghatározását. Az áruk és szolgáltatások jegyzéke minden egyes tétel esetében csak a nizzai osztályozás egyik osztályába történő besorolást teszi lehetővé.

3.  A (2) bekezdés alkalmazásában használhatók a nizzai osztályozás fejezetcímeiben található általános fogalmak vagy más általános kifejezések, feltéve, hogy megfelelnek az egyértelműség és pontosság tekintetében előírt normának.

4.  A hivatal a nem egyértelmű és pontatlan kifejezések okán elutasítja a bejelentést, amennyiben a bejelentő a hivatal által erre kiszabott határidőn belül nem tesz javaslatot elfogadható megfogalmazásra. A jogbiztonság és egyértelműség biztosítása érdekében a hivatalok együttműködnek egymással, és jegyzéket állítanak össze az áruk és szolgáltatások osztályozása tekintetében alkalmazott közigazgatási eljárásaikról.

5.  Az általános kifejezések használatát – beleértve a nizzai osztályozás fejezetcímeiben szereplő általános fogalmakat – úgy kell értelmezni, hogy abba minden olyan áru vagy szolgáltatás beletartozik, amelyet a kifejezés szó szerinti jelentése egyértelműen lefed. E kifejezések és fogalmak használata nem értelmezhető az adott kifejezés/fogalom fenti értelmezésének nem megfelelő árukat, illetve szolgáltatásokat lefedő kérelemként.

6.  Amennyiben a bejelentő egynél több osztályba való lajstromozást kér, az árukat és szolgáltatásokat a nizzai osztályozás osztályai szerint kell csoportosítani csoportosítania, minden csoporthoz hozzá kell rendelni rendelnie az adott osztály számát, majd a csoportokat az osztályok szerinti sorrendbe kell rendezni rendeznie. [Mód. 43]

7.  Az áruk és szolgáltatások osztályozása kizárólag ügyviteli célokat szolgál. Az áruk és szolgáltatások nem tekintendők egymáshoz hasonlónak pusztán az alapján, hogy a nizzai osztályozás azonos osztályában szerepelnek, és az áruk és szolgáltatások nem tekintendők egymáshoz nem hasonlónak pusztán az alapján, hogy a nizzai osztályozás különböző osztályában szerepelnek.

41. cikk

Hivatalból történő vizsgálat

A hivatalok a 4. cikkben előírt feltétlen kizáró okok hiányára korlátozzák annak hivatalból történő megvizsgálását, hogy egy védjegybejelentés jogosult-e. [Mód. 44]

42. cikk

Észrevételek harmadik felek részéről

1.  A védjegy lajstromozását megelőzően bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet írásbeli észrevételt nyújthat be a hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a védjegy 4. cikkben meghatározott melyik oltalomképességi feltételnek nem felel meg. Az észrevételt tevő a hivatal előtti eljárásban nem ügyfél.

2.  Az (1) bekezdésben említett okokon túl, bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet írásbeli észrevételt nyújthat be a hivatalhoz, hogy a kollektív védjegy nem felel meg a 32. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott valamely különös oltalomképességi feltételnek.

(2a)  A 4. cikkben felsorolt feltétlen okok alapján felszólalási eljárással rendelkező tagállamok nem kötelesek végrehajtani ezt a cikket. [Mód. 45]

43. cikk

A bejelentés megosztása és lajstromozás

A hivatalhoz intézett nyilatkozat benyújtásával a bejelentő vagy a jogosult egy vagy több különálló védjegybejelentésbe vagy lajstromozásba oszthatja fel a védjegyoltalom vagy lajstromozás iránti kérelmet.

44. cikk

Díjak

A védjegy lajstromozásáért és megújításáért az első osztályon túl minden egyes áru- és szolgáltatási osztály esetében további díjat kell fizetni.

2. szakasz

Felszólalási, megszűnési és törlési eljárás

45. cikk

Felszólalási eljárás

1.  A tagállamok hatékony és gyorsított közigazgatási eljárást írnak elő hivatalaik számára a védjegy lajstromozásával szemben az 5. cikkben említett okokon alapuló felszólalás iránti kérelemre vonatkozóan.

2.  Az (1) bekezdésben említett közigazgatási eljárás előírja, hogy legalább a korábbi védjegynek a 4. cikk (1) bekezdésének i) pontjában és az védjegy 5. cikk (2) és (3) bekezdésében bekezdésének a) pontjában említett jogosultja számára lehetővé kell tenni felszólalás benyújtását. Felszólalás nyújtható be egy vagy több korábbi jog alapján, feltéve hogy azok mindegyike ugyanazt a jogosultat illeti meg, valamint azon áruk és szolgáltatások része vagy egésze alapján, amelyek vonatkozásában a korábbi jogokat lajstromba vették vagy azok lajstromozását kérelmezték, és a felszólalás azon áruk vagy szolgáltatások része vagy egésze ellen irányulhat, amelyek vonatkozásában a vitatott védjegy lajstromozását kérelmezték. [Mód. 46]

3.  A felszólalási eljárás megkezdése előtt során legalább két hónapot kell biztosítani a felek számára – azok közös kérelmére – ahhoz, hogy tárgyalhassanak a felszólaló fél és a kérelmező közötti jogvita egyezség útján történő rendezésének lehetőségéről. [Mód. 47]

46. cikk

A használat hiánya mint védelem felszólalási eljárásokban

1.  Olyan igazgatási felszólalási eljárásokban, amikor a későbbi védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján lejár az az ötéves időszak, amelyen belül meg kellett volna kezdeni a korábbi védjegy 16. cikkben előírt tényleges használatát, a korábbi védjegy jogosultjának, aki a felszólalást benyújtotta, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy a későbbi védjegy bejelentésének napját vagy elsőbbségi napját megelőző öt évben megkezdte a korábbi védjegy 16. cikkben előírt tényleges használatát, vagy kellőképpen indokolja a használat hiányát. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani.

2.  Ha a korábbi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, az (1) bekezdésben előírt felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.

3..  Az (1) és (2) bekezdést kell alkalmazni, ha a korábbi védjegy európai uniós védjegy. Ebben az esetben az európai uniós védjegy tényleges használatát a 207/2009/EK rendelet 15 cikkével összhangban kell meghatározni.

47. cikk

A védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránti eljárás

1.  A tagállamok hatékony és gyorsított közigazgatási eljárást írnak elő hivatalaik számára a védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy törlésére vonatkozóan. [Mód. 48]

2.  A megszűnés megállapítására vonatkozó közigazgatási eljárás előírja, hogy a védjegy megszűnését a 19. és 20. cikkben említett okokból állapítják meg.

3.  A törlésre vonatkozó közigazgatási eljárás előírja, hogy a védjegyet legalább az alábbi okok egyike miatt törlik:

a)  a védjegyet nem lett volna szabad lajstromozni, mivel nem felel meg a 4. cikkben előírt követelményeknek;

b)  a védjegyet nem lett volna szabad lajstromozni az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében vett korábbi védjegy megléte miatt;

4.  A közigazgatási eljárás előírja, hogy legalább az alábbiak nyújthatnak be a megszűnés megállapítására vagy törlésre irányuló kérelmet:

a)  a (2) bekezdés és a (3) bekezdés a) pontja esetében bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet, amely a rá irányadó jogszabályi rendelkezések szerint saját nevében perelhet és perelhető;

b)  a (3) bekezdés b) pontja esetében az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett korábbi védjegy jogosultja.

(4a)  Megszűnés megállapítására vagy törlésre irányuló kérelem a vitatott védjegy árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások része vagy egésze ellen nyújtható be. [Mód. 49]

(4b)  Törlésre irányuló kérelem egy vagy több korábbi jog alapján nyújtható be, feltéve hogy mindegyik ugyanazt a jogosultat illeti meg. [Mód. 50]

48. cikk

A használat hiánya mint védelem a törlésre irányuló eljárásokban

1.  A korábbi bejelentési napú vagy elsőbbségi napú lajstromozott védjegy alapján benyújtott törlési kérelemre irányuló közigazgatási eljárásban, a később védjegy jogosultjának kérelmére a korábbi védjegy jogosultjának igazolnia kell, hogy a törlési kérelem benyújtását megelőző öt évben a korábbi védjegy 16. cikkben előírt tényleges használatát az árujegyzékben szereplő – valamint a kérelme indokolásaként idézett – árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megkezdte, vagy kellőképpen indokolja a használat hiányát, feltéve hogy a törlési kérelem benyújtásának napján lejárt az az ötéves időszak, amelyen belül meg kellett kezdeni a korábbi védjegy tényleges használatát. [Mód. 51]

2.  Ha a későbbi védjegy bejelentési napján, illetve elsőbbségi napján lejár az az ötéves időszak, amelyen belül a korábbi védjegyet a 16. cikkben előírtak szerint ténylegesen használni kellett volna, a korábbi védjegy jogosultjának – az (1) bekezdésben előirt bizonyíték mellett – igazolnia kell, hogy a bejelentés napját vagy az elsőbbségi napot megelőző öt évben megkezdte a védjegy tényleges használatát, vagy kellőképpen igazolja a használat hiányát.

3.  Az (1) és (2) cikkben említett igazolás hiányában a korábbi védjegy alapján benyújtott törlési kérelmet el kell utasítani.

4.  Ha a korábbi védjegyet – a 16. cikkel összhangban – csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a törlési kérelem vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.

5.  Az (1) és (4) bekezdést kell alkalmazni, ha a korábbi védjegy európai uniós védjegy. Ebben az esetben az európai uniós védjegy tényleges használatát a 207/2009/EK rendelet 15. cikkével összhangban kell meghatározni.

49. cikk

Jogkövetkezmények megszűnés és törlés esetén

1.  Az oltalom megszűnésének megállapítása esetén a lajstromozott védjegyet úgy kell tekinteni, mintha ahhoz a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásától kezdődően nem fűződtek volna az ezen irányelvben meghatározott joghatások. A megszűnés időpontjaként a felek bármelyikének kérelmére a határozatban olyan korábbi időpont is megállapítható, amelyen a megszűnésre okot adó körülmény bekövetkezett.

2.  A lajstromozott védjegy törlése esetén a védjegyoltalom a keletkezésére visszaható hatállyal megszűnik.

3. szakasz

A lajstromozás időtartama és megújítása

50. cikk

A védjegyoltalom időtartama

1.  A védjegy oltalma a bejelentés napjától számított tíz évig tart.

2.  A védjegyoltalom az 51. cikknek megfelelően további tíz-tíz éves időtartamra megújítható.

51. cikk

Megújítás

1.  A védjegyoltalmat a jogosult vagy az általa felhatalmazott személy kérelmére meg kell újítani, feltéve hogy a megújítás díját megfizették.

2.  A hivatal a védjegyoltalom jogosultját és azt a személyt, akinek a védjegy tekintetében a lajstromba joga van bejegyezve, az oltalom lejártának napját megelőzően kellő időben értesíti a lajstromozás lejártáról. Az ilyen tájékoztatás elmaradásáért a hivatal nem vonható felelősségre.

3.  A megújítási kérelem benyújtását és a megújítási díj megfizetését az oltalmi idő lejártát megelőző hat hónapon belül kell teljesíteni. Ennek elmulasztása esetén a kérelmet az első mondatban említett dátumtól számított további hat hónapon át be lehet nyújtani. A megújítási díjat és egyéb díjakat e további időszakon belül kell befizetni.

4.  Ha a kérelmet a védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében nyújtják be, illetve a díjat csak ezek után fizetik meg, az oltalmat csak ezen áruk, illetve szolgáltatások tekintetében kell megújítani.

5.  A megújítás az oltalom lejártának napját követő naptól hatályos. A megújítást rögzíteni kell és ki kell hirdetni.

3a.SZAKASZ

A HIVATALLAL FOLYTATOTT KOMMUNIKÁCIÓ

51a. cikk

A hivatallal folytatott kommunikáció

Az eljárásban részt vevő felek, vagy a felek képviselői – amennyiben képviselőket jelöltek ki – megjelölnek egy valamely tagállamon belüli hivatalos címet, amelyről a hivatallal folytatandó hivatalos kommunikációt bonyolítják. [Mód. 53]

4.Fejezet

Igazgatási együttműködés

52. cikk

Együttműködés a védjegyek lajstromozása és igazgatása területén

A tagállamok biztosítják, hogy a hivatalok hatékonyan együttműködjenek egymással és az Ügynökséggel a célból, hogy előmozdítsák a gyakorlatok és eszközök konvergenciáját, valamint hogy koherensebb koherens eredményeket mutassanak fel a védjegyek vizsgálata és lajstromozása terén. [Mód. 52]

53. cikk

Együttműködés más területeken

A tagállamok biztosítják, hogy a hivatalok hatékonyan együttműködjenek az Ügynökséggel tevékenységeiknek az 52. cikkben említetteken kívüli minden olyan területén, amely a védjegyek Unión belüli védelmét érinti. [Mód. 54]

5.Fejezet

Záró rendelkezések

54. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

1.  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2–6., a 8–14., 16, 17., 18., 22–28., és 30–53. cikkeknek ezen irányelv hatályba lépése után legkésőbb 24 hónappal megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

2.  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

55. cikk

Hatályon kívül helyezés

A  2008/95/EK  irányelv  […]-án/én [az ezen irányelv 54. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott időpontot követő napon]  hatályát veszti, a 2008/95/EK irányelv I. mellékletének B. részében meghatározott irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre az irányelvre vonatkoznának, és a mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

56. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 1., 7., 15., 19., 20., 21. és 54–57. cikk [az ezen irányelv 54. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében határozott időpontot követő naptól] alkalmazandó.”

57. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ..,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

A 2008/95/EK irányelv.

Ezen irányelv

1. cikk

1. cikk

---

2. cikk

2. cikk

3. cikk

3. cikk, (1) bekezdés, a)–h) pont

4. cikk, (1) bekezdés, a)–h) pont

---

4. cikk, (1) bekezdés, i) és j) pont

---

4. cikk, (2) és (3) bekezdés, első mondat

3. cikk (2) bekezdés a)–c) pont

4. cikk (4) bekezdés a)–c) pont

3. cikk, (2) bekezdés, d) pont

3. cikk, (3) bekezdés, első mondat

3. cikk, (3) bekezdés, második mondat

4. cikk, (1) és (2) bekezdés

4. cikk, (3) bekezdés és (4) bekezdés, a) pont

---

4. cikk, (4) bekezdés, g) pont

---

4. cikk, (4) bekezdés, b) és c) pont

4. cikk, (4) bekezdés d)–f) pont

4. cikk, (5) és (6) bekezdés

---

5. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat

5. cikk, (1) bekezdés, második bevezető mondat

5. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont

5. cikk, (2) bekezdés

5. cikk (3) bekezdés a)–c) pont

---

5. cikk, (3) bekezdés, d) pont

---

---

5. cikk, (4) és (5) bekezdés

---

---

---

6. cikk (1) bekezdés a)–c) pont

---

6. cikk, (2) bekezdés

7. cikk

8. cikk, (1) és (2) bekezdés

---

9. cikk

10. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

---

10. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

10. cikk, (2) bekezdés

10. cikk, (3) bekezdés

11. cikk, (1) bekezdés

11. cikk, (2) bekezdés

11. cikk, (3) bekezdés

11. cikk, (4) bekezdés

---

12. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

12. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

12. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés

12. cikk, (2) bekezdés

13. cikk

14. cikk

---

---

---

15. cikk, (1) bekezdés

15. cikk, (2) bekezdés

---

16. cikk

17. cikk

18. cikk

19. cikk

4. cikk, (3) bekezdés, második mondat

4. cikk, (5) bekezdés

4. cikk, (6) bekezdés

5. cikk, (1) és (2) bekezdés

5. cikk (3) bekezdés a) pont

5. cikk (3) bekezdés b) pont

5. cikk (3) bekezdés c) pont

5. cikk, (3) bekezdés, d) pont

5. cikk, (4) bekezdés, a) és b) pont

---

5. cikk, (5) és (6) bekezdés

8. cikk

10. cikk, (1) bekezdés

10. cikk, (2) bekezdés, bevezető mondat

10. cikk, (2) bekezdés, a) és b) pont

10. cikk, (2) bekezdés

10. cikk (3) bekezdés a)–c) pont

10. cikk, (3) bekezdés, d) pont

10. cikk (3) bekezdés, e) pont

10. cikk, (3) bekezdés, f) pont,

10. cikk, (4) és (5) bekezdés

10. cikk, (6) és (7) bekezdés

11. cikk

12. cikk

13. cikk

14. cikk (1) bekezdés a)–c) pont

14. cikk, (2) bekezdés

14. cikk, (3) bekezdés

15. cikk

26. cikk, (1) és (2) bekezdés

26. cikk (3)–(5) bekezdés

9. cikk

16. cikk, (1) bekezdés

16. cikk, (2) és (3) bekezdés

10. cikk, (4) bekezdés

10. cikk, (5) bekezdés

---

48. cikk (1)–(3) bekezdés

46. cikk, (1) bekezdés

17. cikk

17. cikk, 46. cikk, (2) bekezdés és 48. cikk, (4) bekezdés

18. cikk

19. cikk, (1) bekezdés

19. cikk, (2) bekezdés

19. cikk, (3) bekezdés

20. cikk

7. cikk és 21. cikk

6. cikk

22–25. cikk

27. cikk

28. cikk

29. cikk, (1)–(2) bekezdés

29. cikk, (3) bekezdés

30–54. cikk, (1) bekezdés

54. cikk, (2) bekezdés

55. cikk

56. cikk

57. cikk

_____________

(1) HL C 327., 2013.11.12., 42. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
(3)HL C 327., 2013.11.12., 42. o.
(4) Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja.
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelve ( 2008. október 22. ) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 299., 2008.11.8., 25. o.)
(6)A Tanács 207/2009/EK rendelete ( 2009. február 26.) a közösségi védjegyről (HL L 78., 2009.3.24., 1. o.).
(7)COM(2008) 465
(8)HL C 140., 2010.5.29., 22. o.
(9)COM(2011) 287.
(10)HL L 336., 1994.12.23., 213. o.
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve ( 2006. december 12. ) a megtévesztő és összehasonlító reklámról (HL L 376., 2006.12.27., 21. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 608/2013/EU rendelete (2013. június 12.) a szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 181., 2013.6.28., 15. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1.o.)
(14) HL C 32., 2014.2.4., 23. o.
(15) A Tanács 2100/94/EK rendelete (1994. július 27.) a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról (HL L 227., 1994.9.1., 1. o.).
(16) A Tanács első irányelve (1988. december 21.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 40., 1989.2.11., 1.o.)


A bűncselekményekből származó jövedelem befagyasztása és elkobzása ***I
PDF 201kWORD 54k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló európai parlament és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0085 – C7-0075/2012 – 2012/0036(COD))
P7_TA(2014)0120A7-0178/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0085),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 82. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0075/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. október 10-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 3-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2012. december 4-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0178/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0036


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/42/EU irányelv.)

(1) HL C 299., 2012.10.4., 128. o.
(2) HL C 391., 2012.12.18., 134. o.


A Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynöksége (Europol) ***I
PDF 974kWORD 540k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB és 2005/681/IB határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatróla Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynökségéről (Europol) COM(2013)0173 – C7-0094/2013 – 2013/0091(COD)
P7_TA(2014)0121A7-0096/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0173),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 88. cikkére, valamint a 87. cikk (2) bekezdésének (b) albekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0094/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a belga képviselői kamara, a német szövetségi tanács és a spanyol parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benújtott indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére A7-0096/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  hangsúlyozza, hogy az Europol megbízatásának meghosszabbítása tekintetében alkalmazni kell a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról szóló, 2013. december 2-án az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött intézményközi megállapodás(1) 31. pontját; kiemeli, hogy a jogalkotási hatóság meghosszabbításra irányuló döntése nem sértheti a költségvetési hatóság által az éves költségvetési eljárás keretében hozott határozatokat;

3.  kéri a Bizottságot, hogy mihelyt a rendelet az Európai Parlament és a Tanács egyetértésének tárgyát képezi, vegye teljes mértékben figyelembe a megállapodást, hogy eleget lehessen tenni az Europol költségvetési és személyzeti igényeinek és feladatainak, különösen ami a számítástechnikai bűnözés elleni európai központot illeti, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság 2012. július 19-i, a decentralizált ügynökségekről szóló együttes nyilatkozatának (42) bekezdésével összhangban;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB és 2005/681/IB határozatok határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel [Mód. 1]

P7_TC1-COD(2013)0091


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 88. cikkére, valamint 87. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, [Mód. 2]

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

az európai adatvédelmi biztossal való konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(2),

mivel:

(1)  Az Europolt a 2009/371/IB határozat(3) hozta létre az Unió általános költségvetéséből finanszírozott uniós szervként azzal a céllal, hogy támogassa és megerősítse a tagállamok illetékes hatóságainak fellépését, valamint kölcsönös együttműködésüket a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a két vagy több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények egyéb formáinak megelőzését és az ellenük való küzdelmet. A 2009/371/IB határozat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) K.3. cikke alapján az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol-egyezmény)(4) helyébe lépett.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 88. cikke úgy rendelkezik, hogy az Europolt rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendelet szabályozza. Előírja továbbá – az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 12. cikkének c) pontjával, valamint a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. számú jegyzőkönyv 9. cikkével összhangban – azon eljárások megállapítását, amelyek szerint az Európai Parlament – a nemzeti parlamentekkel közösen – ellenőrzi az Europol tevékenységét az Europol demokratikus legitimitásának, valamint az európai polgárok felé való elszámoltathatóságának megerősítése érdekében. Ezért a 2009/371/IB határozatot olyan rendelettel kell helyettesíteni, amely megállapítja a Parlament általi ellenőrzés szabályait. [Mód. 3]

(3)  Az Európai Rendőrakadémiát (CEPOL) a 2005/681/IB határozat(5) hozta létre azzal a céllal, hogy megkönnyítse a nemzeti rendőrségi erők közötti együttműködést európai dimenziójú rendőrségi képzési tevékenységek szervezésével és koordinálásával. [Mód. 4]

(4)  „A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa alcímű Stockholmi Program”(6) azt szorgalmazza, hogy az Europolnak a tagállamok bűnüldöző szervei közötti információcsere csomópontjává, szolgáltatóvá és a bűnüldözési szolgálatok fórumává kell válnia. Az Europol működésének értékelése alapján e célkitűzés elérése érdekében tovább kell erősíteni működési hatékonyságát. A Stockholmi Program célul tűzi ki továbbá egy hiteles európai igazságügyi és rendészeti kultúra megteremtését európai képzési és csereprogramok létrehozásával valamennyi illetékes rendészeti személyzet számára nemzeti és uniós szinten. [Mód. 5]

(5)  A nagy kiterjedésű bűnügyi és terrorista hálózatok jelentős fenyegetést jelentenek az Unió belső biztonságára, valamint polgárainak biztonságára és megélhetésére nézve. A rendelkezésre álló fenyegetésértékelések azt mutatják, hogy a bűnszervezetek tevékenységei egyre többféle bűncselekményt foglalnak magukban és egyre inkább nemzetközi jellegűek. A nemzeti bűnüldöző szerveknek ezért egyre szorosabban együtt kell működniük más tagállamokban működő megfelelőikkel. Ebben az összefüggésben az Europolt fel kell vértezni arra, hogy jobban támogathassa a tagállamokat az uniós szintű bűnmegelőzésben, elemzésben és nyomozásokban. Ezt a 2009/371/IB és a 2005/681/IB tanácsi határozatok határozat értékelése is megerősítette értékelései is megerősítették. [Mód. 6]

(6)  Az Europol és a CEPOL tevékenység közötti kapcsolatok miatt a két ügynökség feladatköreinek integrálása és ésszerűsítése fokozná az operatív működés hatékonyságát, a képzési tevékenység relevanciáját, valamint az uniós rendőrségi együttműködésének eredményességét. [Mód. 7]

(7)  A 2009/371/IB és a 2005/681/IB határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni és e rendelettel kell helyettesíteni, amely alapul veszi mindkét határozat végrehajtásából levont tanulságokat.. Az e rendelet által létrehozott Europol ügynökség a két hatályon kívül helyezett határozat által létrehozott Europol és CEPOL helyébe lép, és átveszi azok feladatköreit. annak feladatkörét. [Mód. 8]

(8)  Mivel a bűnözés gyakran a belső határokon keresztül megy végbe, Az Europolnak támogatnia és erősíteni kell a tagállami fellépéseket és együttműködésüket a két vagy több tagállamot érintő súlyos bűnözés megelőzésében és leküzdésében. Mivel a terrorizmus fenyegetést jelent az Unió biztonságát érintő legfontosabb fenyegetések egyike, biztonságára, az Europolnak támogatnia kell a tagállamokat abban, hogy szembenézhessenek az e tekintetben közös kihívásokkal. Uniós bűnüldözési ügynökségként az Europolnak ugyancsak támogatnia kell és meg kell erősítenie az EU érdekeit érintő bűnözési formák leküzdése terén tett fellépéseket és együttműködést. Az Europolnak támogatást kell kínálnia továbbá – hatáskörének keretei között – az olyan kapcsolódó bűncselekmények megelőzéséhez és leküzdéséhez, amelyeket az eszközök beszerzése, a tettek elkövetésének megkönnyítése, végrehajtása vagy büntetlenségének biztosítása érdekében követnek el. [Mód. 9]

(9)  Az Europolnak egyértelmű keretbe foglalt, jobb minőségű, koherens és következetes képzést kell biztosítania a bűnüldözési szervek mindenféle besorolású tagja számára a képzési igényekkel összhangban. [Mód. 10]

(10)  Az Europol számára lehetővé kell tenni, hogy bűnügyi nyomozások megkezdésére, lefolytatására vagy koordinálására kérje fel a tagállamokat olyan konkrét esetekben, amikor a határokon átnyúló együttműködés hozzáadott értéket képvisel. Az Europolnak tájékoztatnia kell az Eurojustot az ilyen megkeresésekről. Az Europolnak a megkeresést indokolnia kell. [Mód. 11]

(10a)  Az Europol jegyzőkönyvet vesz fel a célkitűzéseiben felölelt bűncselekményekkel foglalkozó közös nyomozócsoportok tevékenységeiben való részvételéről. [Mód. 12]

(10b)  Amennyiben valamely konkrét nyomozás tekintetében az Europol és a tagállamok együttműködnek, az Europol és az érintett tagállamok között egyértelmű rendelkezéseket kell meghatározni, amelyek körvonalazzák a végrehajtandó konkrét feladatokat, a tagállamok nyomozati vagy igazságszolgáltatási eljárásaiban való részvétel mértékét, valamint a felelősségek megosztását és a bírósági felügyelet céljából alkalmazandó jogot. [Mód. 13]

(11)  Ahhoz, hogy az Europol Unión belüli információcsere-csomópontként hatékonyabbá váljon, egyértelműen meg kell állapítani a tagállamok arra vonatkozó kötelezettségeit, hogy biztosítsák az Europol számára a célkitűzéseinek teljesítéséhez szükséges adatokat. E kötelezettségek végrehajtása során a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy csak olyan adatokat szolgáltassanak, amelyek relevánsak az Unió vonatkozó szakpolitikai eszközeiben foglalt, a bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó stratégiai és operatív prioritások tekintetében. A tagállamoknak másolatot kell küldeniük továbbá az Europolnak az utóbbi célkitűzései által felölelt bűncselekményekkel kapcsolatban egyéb tagállamokkal folytatott bilaterális és multilaterális információcseréről, és ennek során meg kell adniuk azt is, hogy az adatok milyen forrásból származnak. Ezzel egyidejűleg az Europolnak növelnie kell a tagállamoknak nyújtott támogatás szintjét, hogy megerősítse a kölcsönös együttműködés és információmegosztást. Az Europol Europolnak éves jelentést nyújt be kell benyújtania az összes uniós intézménynek és a nemzeti parlamenteknek arról, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben szolgáltattak információt számára. [Mód. 14]

(12)  Az Europol és a tagállamok közötti hatékony együttműködés biztosítása érdekében minden egyes tagállamban nemzeti egységet kell felállítani. E nemzeti egység az elsődleges összekötő egyrészt a bűnüldöző szervek és képzési intézmények, másrészt az Europol között E rendeletben meg kell őrizni az Europol nemzeti egységének szerepét, amely biztosítja és védi a nemzeti érdekeket az ügynökségen belül. A nemzeti egységet meg kell tartani, mint az Europol és az illetékes hatóságok közötti kapcsolattartó pontot, biztosítva a nemzeti egység központi szerepét, amely egyúttal koordinálja a tagállamok az Europollal és az Europol közreműködésével folytatott együttműködését, és biztosítja, hogy az adott tagállam egységesen eleget tesz az Europol követelményeinek. Az Europol és a nemzeti egységek közötti folyamatos és hatékony információcsere, valamint együttműködésük megkönnyítése érdekében minden nemzeti egység legalább egy összekötő tisztviselőt küld az Europolhoz. [Mód. 15]

(13)  Egyes tagállamok decentralizált berendezkedésének figyelembe vétele érdekében, valamint tekintettel arra, hogy egyes esetekben gyors információcserét kell biztosítani, az Europol számára lehetővé kell tenni, hogy közvetlenül együttműködjön a tagállamok bűnüldöző hatóságaival egyéni nyomozásaikban, az Europol nemzeti egységek tájékoztatásával.

(14)  Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós szintű bűnüldözési képzés magas színvonalú, átfogó és következetes legyen, az Europolnak az unió bűnüldözési képzési politikájával összhangban kell fellépnie. Az uniós szintű képzést a bűnüldöző szervek mindenféle besorolású tagja számára elérhetővé kell tenni. Az Europolnak gondoskodnia kell a képzés értékeléséről, és hogy a képzési igényekről készített felmérések megállapításait a munka felesleges megkettőződésének csökkentése érdekében a tervezésnél figyelembe vegyék. Az Europolnak elő kell mozdítania az uniós szinten nyújtott képzés tagállamokbeli elismerését. [Mód. 16]

(15)  Javítani kell továbbá az Europol irányítását a hatékonyságnövelésre való törekvéssel és az eljárások egyszerűsítésével.

(16)  Az Europol működésének hatékony felügyelete érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak képviseltetniük kell magukat annak igazgatótanácsában. Az új ügynökség kettős – az operatív támogatásra és bűnüldözési képzésre vonatkozó – megbízatásának tükrözése érdekében az igazgatótanács teljes jogú tagjait bűnüldözési együttműködéssel kapcsolatos ismereteik alapján, a póttagokat pedig a bűnüldözési szervek tagjainak képzéssel kapcsolatos ismereteik alapján nevezik ki. A póttagok teljes jogú tagként járnak el a teljes jogú tag hiányában, és minden olyan esetben, amikor képzésről tárgyalnak vagy döntenek. Az igazgatótanács számára technikai képzési kérdésekkel foglalkozó tudományos bizottság nyújt tanácsadást. [Mód. 17]

(17)  Az igazgatótanácsot fel kell ruházni a szükséges hatáskörökkel, különösen a költségvetés megállapítása, végrehajtásának ellenőrzése, megfelelő pénzügyi szabályok és tervezési dokumentumok elfogadása, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét és a csalás elleni küzdelmet célzó intézkedések, továbbá az összeférhetetlenség megelőzését és kezelését szolgáló szabályok elfogadása, az Europol ügyvezető igazgatójára általi döntéshozatal átlátható munkaeljárásainak megállapítása, valamint az éves tevékenységi jelentés elfogadása tekintetében. Az igazgatótanács gyakorolja a kinevező hatóság hatáskörét az ügynökség személyzete – ideértve az ügyvezető igazgatót is – tekintetében. A döntéshozatal egyszerűsítése, valamint az igazgatási és költségvetési irányítás felügyeletének megerősítése érdekében az igazgatótanács ügyvezető testületet hozhat létre. [Mód. 18]

(18)  Az Europol hatékony mindennapi működésének biztosítása érdekében az ügyvezető igazgató egyben az Europol jogi képviselője és igazgatója, aki valamennyi feladatának ellátása során teljesen függetlenül jár el, és biztosítja, hogy az Europol ellátja az e rendeletben előírt feladatait. Az ügyvezető igazgató felelős különösen a határozathozatal céljából az igazgatótanács elé benyújtott, az Europol éves és többéves munkaprogramjait végrehajtó költségvetési és tervezési dokumentumok és egyéb tervezési dokumentumok elkészítéséért.

(19)  Az Europol célkitűzéseiben felölelt bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem céljából az Europolnak a lehető legteljesebb körű és legnaprakészebb információkkal kell rendelkeznie. Ezért az Europol számára – amennyiben az Europol a szóban forgó adatok jogszerű címzettjének tekinthető – lehetővé kell tenni a tagállamok, harmadik országok, nemzetközi szervezetek és uniós szervek által szolgáltatott adatok, továbbá a nyilvánosan elérhető forrásokból származó adatok feldolgozását ahhoz, hogy jobban megérthesse a bűnügyi jelenségeket és trendeket, információkat gyűjtsön a bűnszövetkezetekről, és feltárja a különböző bűncselekmények közötti kapcsolatokat. [Mód. 19]

(20)  Ahhoz, hogy az Europol hatékonyabban biztosíthasson pontos bűnügyi elemzéseket a tagállamok bűnüldöző hatóságai számára, fel kell használnia az új adatfeldolgozási technológiákat. Az Europolnak képesnek kell lennie arra, hogy gyorsan feltárja a nyomozások és a különböző bűnszervezeteket jellemző közös elkövetési módok közötti kapcsolatokat, ellenőrizze az adatok keresztmegfelelését, és egyértelmű áttekintéssel rendelkezzen a tendenciákról, ugyanakkor garantálja az egyének személyes adatainak magas szintű védelmét biztosítsa Ezért az Europol adatbázisait nem kell előre meghatározni, hogy az Europol a leghatékonyabb IT- struktúrát választhassa meg. A magas szintű adatvédelem biztosítása érdekében meg kell állapítani a feldolgozási műveletek célját és a hozzáférési jogokat, valamint további különleges biztosítékokat. A személyes adatok feldolgozása során tiszteletben kell tartani a célhoz kötöttség és az arányosság elvét. [Mód. 20]

(21)  Az adatok tulajdonjogának és az információk védelmének tiszteletben tartása érdekében a tagállamok, valamint harmadik országbeli hatóságok és nemzetközi szervezetek számára lehetővé kell tenni egyrészt annak meghatározását, hogy az Europol milyen célból használhatja fel az általuk szolgáltatott adatokat, másrészt a hozzáférési jogok korlátozását. A célhoz kötöttség hozzájárul az átláthatósághoz, a jogbiztonsághoz és a kiszámíthatósághoz, és különösen fontos a rendőrségi együttműködés területén, ahol az érintettek rendszerint nincsenek tudatában annak, hogy személyes adataikat gyűjtik és feldolgozzák, és ahol a személyes adatok felhasználása igen jelentős hatással lehet az egyének életére és szabadságaira. [Mód. 21]

(22)  Annak biztosítása érdekében, hogy az adatokhoz csak azok férjenek hozzá, akiknek e hozzáférés feladataik ellátásához szükséges, e rendelet részletes szabályokat határoz meg az Europol által feldolgozott adatokhoz való különböző fokú hozzáférési jogosultság szabályairól. E szabályok nem sérthetik az adatszolgáltató által kikötött hozzáférési korlátozásokat, mivel tiszteletben kell tartani az adatok tulajdonjogát. Az Europol célkitűzései által felölelt bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem hatékonyságának fokozása érdekében az Europolnak értesítenie kell a tagállamokat az őket érintő információkról.

(23)  Az ügynökségek közötti operatív együttműködés megerősítése érdekében, és különösen a már a különböző ügynökségek birtokában lévő adatok összekapcsolása céljából az Europolnak lehetővé kell tennie az Eurojust és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára, hogy az egyedi biztosítékok figyelembevételével hozzáférhessen az Europol rendelkezésére állóadatokhoz, és azokra vonatkozó kereséseket végezzen. [Mód. 22]

(24)  A feladatai ellátásához szükséges mértékben az Europolnak együttműködési kapcsolatokat kell fenntartania egyéb uniós szervekkel, harmadik országok bűnüldöző hatóságaival és bűnüldözési képzést végző intézményeivel, nemzetközi szervezetekkel és magánfelekkel. [Mód. 23]

(25)  Az operatív hatékonyság biztosítása érdelében az Europol számára lehetővé kell tenni, hogy a feladatai ellátásához szükséges mértékben – a személyes adatok kivételével – valamennyi információt megoszthassa egyéb uniós szervekkel, harmadik országok bűnüldöző hatóságaival és bűnüldözési képzést végző intézményeivel, valamint nemzetközi szervezetekkel. Mivel a társaságok, cégek, vállalkozói szövetségek, nem kormányzati szervezetek és egyéb magánfelek a súlyos bűnözés és a terrorizmus megelőzése és az ellenük való küzdelem szempontjából közvetlen jelentőséggel bíró szakértelemmel és adatokkal rendelkeznek, az Europolnak lehetővé kell tenni, hogy ilyen adatokat cseréljen magánfelekkel is. A hálózati és információbiztonsági incidensekhez kapcsolódó számítástechnikai bűnözés megelőzése és leküzdése érdekében az Europolnak – a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló [az elfogadott irányelv száma] európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) alapján – együtt kell működnie és – a személyes adatok kivételével – információkat kell cserélnie a hálózatok és információs rendszerek biztonsága terén illetékes nemzeti hatóságokkal. [Mód. 24]

(26)  A feladatai ellátásához szükséges mértékben az Europol számára lehetővé kell tenni, hogy adatokat cseréljen egyéb uniós szervekkel. Az európai adatvédelmi biztos támogatja, hogy ez az információcsere azokra a személyekre korlátozódjon, akik az Europol hatáskörébe tartozó bűncselekményeket követtek el vagy gyaníthatóan készülnek elkövetni. [Mód. 25]

(27)  A súlyos bűncselekmények és a terrorizmus kapcsolatrendszere gyakran túlmutat az EU területén. Az Europol számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a feladatai ellátásához szükséges mértékben személyes adatokat cserélhessen harmadik országok bűnüldöző hatóságaival, vagy olyan nemzetközi szervezetekkel, mint például az Interpol. A személyes adatok harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való cseréje során megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a hatékony bűnüldözés és a személyes adatok védelme között. [Mód. 26]

(28)  Az Europol számára lehetővé kell tenni, hogy személyes adatokat továbbítson egy harmadik országbeli hatóság vagy nemzetközi szervezet számára olyan bizottsági határozat alapján, amely megállapítja, hogy a szóban forgó ország vagy nemzetközi szervezet megfelelő szintű adatvédelmet biztosít, vagy megfelelőségi határozat hiányában az Európai Unió által a Szerződés 218. cikke értelmében kötött nemzetközi megállapodás, vagy az Europol és e harmadik ország által e rendelet hatályba lépése előtt kötött együttműködési megállapodás alapján. A Szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikke alapján az ilyen megállapodások joghatása mindaddig fennmarad, amíg azokat a Szerződés alapján hatályon kívül nem helyezik, semmisnek nem nyilvánítják, vagy nem módosítják.

(29)  Amennyiben a személyes adatok továbbítását nem lehet a Bizottság által hozott megfelelőségi határozatra, az Unió által kötött nemzetközi megállapodásra vagy meglévő együttműködési megállapodásra alapozni, az igazgatótanács és az európai adatvédelmi biztos számára lehetővé kell tenni, hogy egy vagy több adattovábbítást engedélyezzen, feltéve, hogy megvannak a megfelelő biztosítékok. Amennyiben a fentiek egyike sem áll fenn, az ügyvezető igazgató számára lehetővé kell tenni, hogy kivételes esetekben eseti alapon adattovábbítást engedélyezzen, amennyiben ez valamely tagállam alapvető érdekeinek megőrzések, bűncselekménnyel vagy terrorizmussal kapcsolatos közvetlen veszély megelőzéséhez szükséges, az adattovábbítás más miatt vagy fontos közérdekből szükséges, illetve a jog írja elő, amennyiben az érintett ahhoz beleegyezését adta, vagy az érintett alapvető érdekei forognak kockán.

(30)  Az Europol csak akkor dolgozhatja fel a magánfelektől vagy magánszemélyektől származó személyes adatokat, ha azokat a tagállamok nemzeti Europol egysége továbbítja az Europolnak a nemzeti jogával összhangban, vagy olyan harmadik országbeli kapcsolattartó pont továbbítja az Europolnak, amellyel e rendelet hatályba lépése előtt jött létre együttműködés a 2009/371/IB tanácsi határozat 23. cikkével összhangban kötött együttműködés megállapodás alapján, vagy pedig olyan harmadik országbeli hatóság vagy nemzetközi szervezet továbbítja az Europolnak, amellyel az Unió az EUSZ 218. cikke értelmében nemzetközi megállapodást kötött.

(31)  Nem dolgoznak fel olyan információkat, amelyeket harmadik ország vagy nemzetközi szervezet , amelyek megszerzése egyértelműen az emberi jogok megsértésével szerzett.történt. [Mód. 27]

(32)  Az Europol által alkalmazott adatvédelmi szabályokat meg kell erősíteni, és a 45/2001/EK rendeletet hozzá kell igazítani az Unióban a rendőrségi együttműködés területén a személyes adatok feldolgozására alkalmazandó egyéb idevágó adatvédelmi eszközökhöz, a személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének magas szintű védelmének biztosítása érdekében. Jóllehet a 2009/371/IB határozat megbízható adatvédelmi rendszert ír elő az Europol számára, ezt még jobban ki kell dolgozni, hogy hozzáigazítsák az Europolt a Lisszaboni Szerződés követelményeihez, figyelembe vegyék az Europol növekvő szerepét, javítsák az érintettek jogait, és tovább növeljék a tagállamok és az Europol közötti bizalmat, amely szükséges a sikeres információcseréhez. Az Europol által alkalmazott adatvédelmi szabályokat meg kell erősíteni és a 45/2001/EK rendeletet(8) vagy a 45/2001/EK rendelet helyébe lépő eszközt megalapozó elvekre kell alapozni a személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének magas szintű védelmének biztosítása érdekében, valamint egyéb adatvédelmi elvekre kell alapozni, köztük az elszámoltathatóság elvére, az adatvédelmi hatásvizsgálatra, a beépített adatvédelemre, az alapértelmezett adatvédelemre és a személyes adatok megsértésének bejelentésére.

Mivel a Szerződéshez mellékelt 21. nyilatkozat elismeri a személyes adatok bűnüldözéssel összefüggésben történő feldolgozásának sajátosságát, az Europol adatvédelmi szabályainak önállónak kell lenniük, és azokat össze kell hangolni az Unión belüli rendőrségi együttműködés területére vonatkozó más adatvédelmi aktusokkal, különösen a 108. sz. egyezménnyel1, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló 2008/977/IB tanácsi kerethatározattal [ az elfogadáskor hatályos vonatkozó irányelvvel helyettesítendő]. Amint elfogadásra kerül az uniós intézmények és szervek új adatvédelmi kerete, annak az Europolra is irányadónak kell lennie. Ahogyan a Szerződéshez mellékelt 21. nyilatkozat elismeri, a személyes adatok bűnüldözéssel összefüggésben történő feldolgozásának sajátos jellege szükségessé teszi, hogy az Europol tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke alapján külön szabályokat állapítsanak meg a személyes adatok védelmére és az ilyen adatok szabad mozgására vonatkozóan, és hogy azokat összehangolják az Unión belüli rendőrségi együttműködés területére vonatkozó más adatvédelmi aktusokkal, különösen a 108. sz. egyezménnyel(9) és annak 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvével, az Európa Tanács R(87) 15. sz. ajánlásával(10), valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározatban(11) előírt szilárd adatvédelmi rendszerrel [az elfogadáskor hatályos vonatkozó irányelvvel helyettesítendő]. Az átláthatóság az adatvédelem kritikus jelentőségű része, mivel ez teszi lehetővé a többi adatvédelmi elv és jog gyakorlását. Az átláthatóság javítása érdekében az Europolnak átlátható adatvédelmi politikával kell rendelkeznie, amelyet a nyilvánosság számára egyszerűen hozzáférhetővé kell tennie, és amely érthető formában, egyszerű és egyértelmű megfogalmazásban meghatározza a személyes adatok feldolgozására és az érintettek számára a jogaik gyakorlásához rendelkezésre álló eszközökre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá közzé kell tennie a harmadik országokkal, uniós szervekkel és nemzetközi szervezetekkel fennálló nemzetközi és együttműködési megállapodásainak listáját. [Mód. 28]

(33)  Lehetőség szerint A személyes adatokat pontosságuk és megbízhatóságuk foka szerint kell különválasztani. Az egyének védelmét és az Europol által feldolgozott információk minőségét és megbízhatóságát biztosítandó, a tényeket és a személyes értékelést külön kell választani. [Mód. 29]

(33a)  Az ügynökségnek, sajátos jellegére való tekintettel, egyedi, különleges és egyúttal az adatok védelmét is biztosító rendszerrel kell rendelkeznie, amely semmiképpen nem maradhat el az Unió és az uniós ügynökségek esetében alkalmazandó általános rendszertől. Ebben az értelemben az uniós általános adatvédelmi szabályok reformjainak mihamarabb és az általános szabályok hatálybalépését követően legfeljebb két éven belül az Europolra vonatkozó különleges és az uniós egyedi adatvédelmi szabályokat az e céllal kidolgozott szabályozás elfogadását követően két éven belül össze kell hangolni. [Mód. 30]

(34)  A rendőrségi együttműködés területén az érintettek különböző kategóriáival kapcsolatos személyes adatokat dolgoznak fel. Ezért az Europolnak a lehető legegyértelműbben meg kell különböztetnie az érintettek különböző kategóriáira vonatkozó személyes adatokat. Különösen védelmezni kell az olyan személyekre vonatkozó személyes adatokat, mint például az áldozatok, a tanúk, a releváns információk birtokában lévő személyek, valamint a kiskorúak. Ezért az Europol csak akkor dolgozhatja fel azokat, ha az a célkitűzéseibe tartozó bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem szempontjából feltétlenül szükséges, és ha ezek az adatok kiegészítik az Europol által már feldolgozott adatokat.

(35)  A személyes adatok védelmét érintő alapvető jogok fényében az Europol nem tárolhatja ezeket a személyes adatokat a feladatinak ellátásához szükségesnél hosszabb ideig. A további tárolás szükségességét az adatbevitelt követően legkésőbb három év múlva felül kell vizsgálni. [Mód. 32]

(36)  A személyes adatok biztonságának garantálása érdekében az Europolnak megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket valamennyi szükséges intézkedést végre kell végrehajtani.hajtania. [Mód. 33]

(37)  Bármely személynek jogában áll hozzáférni a rá vonatkozó személyes adatokhoz, helyesbíttetni a helytelen adatokat, illetve töröltetni vagy zároltatni a rájuk vonatkozó adatokat., amennyiben azokra már nincs szükség. Az érintettet megillető jogok és azok gyakorlása nem sértheti az Europol kötelezettségeit, és arra az e rendeletben meghatározott korlátozások vonatkoznak. [Mód. 34]

(38)  Az érintettek jogainak és szabadságainak védelméhez e rendeletnek egyértelműen meg kell határoznia a felelősségi köröket. A tagállamok felelősek az Europolnak általuk továbbított személyes adatok pontosságáért és naprakészen tartásáért, valamint e továbbítás jogszerűségéért. Az Europol felelős az egyéb adatszolgáltatóktól származó adatok pontosságáért és naprakészen tartásáért. Az Europolnak biztosítania kell Europol köteles továbbá biztosítani, hogy az adatokat tisztességesen és jogszerűen dolgozzák fel, valamint gyűjtésük és feldolgozásuk konkrét célból történjen, ne legyenek feldolgozásuk céljához képest túlzottak, valamint ne tárolják azokat a feldolgozásuk céljához szükségesnél hosszabb ideig. [Mód. 35]

(39)  Az adatfeldolgozás jogszerűségének ellenőrzése, az önellenőrzés, valamint az adatok sértetlenségének és megfelelő biztonságának biztosítása céljából az Europol nyilvántartást vezet a személyes adatok gyűjtéséről, megváltoztatásáról, kiszolgáltatásáról, összekapcsolásáról, törléséről és az azokhoz való hozzáférésről. Minden adatkezelő vagy -feldolgozó Az Europol köteles a felügyelő hatósággal az európai adatvédelmi biztossal együttműködni és az adatnaplókat vagy dokumentációt kérésre hozzáférhetővé tenni az adatfeldolgozási műveletek ellenőrzése céljából. [Mód. 36]

(40)  Az Europolnak adatvédelmi tisztviselőket kell kijelölnie az e rendelet rendelkezéseinek való megfelelés ellenőrzésének támogatására. Az adatvédelmi tisztviselőknek kötelezettségeiket és feladataikat függetlenül és hatékonyan kell ellátniuk. Az adatvédelmi tisztviselőket fel kell ruházni a feladataik ellátásához szükséges eszközökkel. [Mód. 37]

(41)  Az egyéneknek a személyes adatok feldolgozása tekintetében Alapjogi Charta 8. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkében előírt védelme érdekében elengedhetetlen egy független, megfelelő hatáskörrel felruházott, átlátható, elszámoltatható és hatékony felügyeleti struktúra. A személyes adatok feldolgozását felügyelő illetékes nemzeti hatóságok ellenőrzik a személyes adatok tagállamok általi feldolgozásának jogszerűségét. Az európai adatvédelmi biztos – feladatait teljes körű függetlenséggel ellátva – ellenőrzi az Europol által adatfeldolgozás jogszerűségét. [Mód. 38]

(42)  Az európai adatvédelmi biztos és a nemzeti ellenőrző szervok együttműködnek a nemzeti bevonást igénylő konkrét kérdésekben, valamint e rendelet Unió-szerte koherens alkalmazásának biztosítása céljából.

(43)  Mivel az Europol nem operatív, bűnügyi vizsgálatokhoz nem kapcsolódó személyes adatokat is feldolgoz, mint amilyenek például az Europol személyzetének, a szolgáltatóknak és a látogatóknak a személyes adatai, az az ilyen adatok feldolgozása a 45/2001/EK rendelet hatálya alá tartozik. [Mód. 40]

(44)  Az európai adatvédelmi biztosnak fogadnia kell és ki kell vizsgálnia az érintettek által benyújtott panaszokat. A panaszt követő – bírósági felülvizsgálat alá tartozó – vizsgálatot a konkrét esethez szükséges mértékben kell lefolytatni. Az európai adatvédelmi biztosnak ésszerű határidőn belül tájékoztatnia kell az érintettet a panaszhoz fűződő fejleményekről és eredményekről.

(45)  Valamennyi egyénnek jogában áll, hogy az európai adatvédelmi biztos rá vonatkozó határozatával szemben bírósági jogorvoslatot vegyen igénybe.

(46)  Az Europolra az uniós intézményekre, ügynökségekre és szervekre alkalmazandó, szerződéses és a szerződésen kívüli felelősségről szóló általános szabályok vonatkoznak, a jogszerűtlen adatfeldolgozásra vonatkozó felelősség kivételével.

(47)  Előfordulhat, hogy az érintett személy számára nem egyértelmű, hogy az elszenvedett kár az Europol vagy a tagállam fellépéséből fakadó jogszerűtlen feldolgozás eredménye-e. Az Europol és az elszenvedett kárt okozó esemény helye szerinti tagállam ezért egyetemlegesen felelős.

(48)  Annak biztosítása A parlamentek által a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség ellenőrzésében betöltött szerep, valamint a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament által a jogalkotási folyamatban őket megillető hatáskörök tiszteletben tartásával és gyakorlásával kapcsolatban ellátott politikai feladatkörök tiszteletben tartása érdekében szükséges, hogy az Europol teljes mértékben elszámoltatható és átlátható belső szervezet legyen. E célból az Európai Unió működéséről szóló szerződés 88. cikke fényében, valamint a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. sz. jegyzőkönyv II. címében meghatározott parlamentközi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, előírásokat kell megállapítani az Europol tevékenységeinek Európai Parlament és nemzeti parlamentek általi ellenőrzésére vonatkozóan, figyelembe véve annak szükségességét, hogy védjék az operatív információk bizalmasságát [Mód. 42]

(49)  Az Europol személyzetére a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK) rendeletben(12) megállapított, az Európai Közösségek tisztviselőinek és egyéb alkalmazottjainak személyzeti szabályzata alkalmazandó. Az Europol számára lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok illetékes hatóságaiból felvett személyzetet alkalmazzon ideiglenes alkalmazottakként; ezen alkalmazottak szolgálati idejét a rotációs elv fenntartása érdekében korlátozni kell, mivel a személyzeti tagok illetékes hatóságaik szolgálatába történő később ivisszaintegrálódása szoros együttműködést segít elő az Europol és a tagállamok illetékes hatóságai között. A tagállamoknak valamennyi szükséges intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítására, hogy az Europolnál ideiglenesen alkalmazott személyek az Europolnál töltött szolgálatuk végén visszatérhessenek azon nemzeti közszolgálathoz, ahová tartoznak.

(50)  Tekintettel az Europol feladatainak jellegére, valamint az ügyvezető igazgató szerepére, az ügyvezető igazgatót fel lehet kérni felkérik arra, hogy kinevezése, vagy hivatali idejének meghosszabbítása előtt tegyen nyilatkozatot, és válaszolja meg az Európai Parlament illetékes bizottsága a közös parlamenti ellenőrző csoport által feltett kérdéseket Az ügyvezető igazgató továbbá éves jelentést köteles benyújtani az említett közös parlamenti ellenőrző csoportnak és a Tanácsnak. Ezen felül az Európai Parlament felkérheti az ügyvezető igazgatót, hogy számoljon be feladatai végrehajtásáról. [Mód. 43]

(51)  Az Europol teljes autonómiájának és függetlenségének biztosítása érdekében önálló költségvetést kell biztosítani számára, amelynek bevételei elsősorban az Európai Unió költségvetéséből nyújtott hozzájárulásból származnak. Az uniós hozzájárulás és az Unió általános költségvetése terhére nyújtott egyéb támogatások tekintetében az uniós költségvetési eljárást kell alkalmazni. A könyvelés ellenőrzését a Számvevőszéknek kell végeznie.

(52)  Az Europolra alkalmazni kell a 966/2012/EU, Euratom rendeletet(13).

(53)  Az Europolra alkalmazni kell az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(14).

(54)  Az Europol különös védelmet igénylő adatokat – többek között minősített EU-adatok és nem minősített érzékeny adatokat dolgoz fel. Az Europolnak ezért bizalmassági szabályokat és az ilyen információk feldolgozására vonatkozó szabályokat kell meghatároznia, az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról szóló 2011/292/EU határozatban(15) foglalt alapelvek és minimumszabályok figyelembe vételével.

(55)  Helyénvaló rendszeresen értékelni e rendelet alkalmazását.

(56)  Az Europol székhelyt biztosító tagállamban, Hollandiában való elhelyezésével kapcsolatos rendelkezéseket, valamint az Europol személyi állományára és családtagjaikra alkalmazandó különös szabályokat a székhely-megállapodásban szükséges meghatározni. A fogadó tagállam az Europol megfelelő működése érdekében köteles a lehető legjobb feltételeket biztosítani, ideértve a gyermekek iskoláztatását és a közlekedési lehetőségeket is, hogy az Europol a lehető legszélesebb földrajzi körből tudjon magas színvonalú személyi állományt vonzani. [Mód. 44]

(57)  Az e rendelet által létrehozott Europol a 2009/371/IB határozat által létrehozott Europol és a 2005/681/IB határozat által létrehozott CEPOL helyébe lép, és azok annak jogutódja. Következésképpen valamennyi szerződésük – ideértve a munkaszerződéseket is – és minden felelősség és szerzett tulajdon tekintetében. A 2009/371/IB határozat alapján létrehozott Europol és a 2005/681/IB határozat alapján létrehozott CEPOL által kötött nemzetközi megállapodások hatályban maradnak, a CEPOL által kötött székhely-megállapodás kivételével. [Mód. 45]

(58)  Ahhoz, hogy az képességei szerint továbbra is a lehető legjobban eleget tehessen a 2009/371/IB tanácsi határozat alapján létrehozott Europol és a 2005/681/IB határozat alapján létrehozott CEPOL feladatainak, átmeneti intézkedéseket kell meghatározni, különösen az igazgatótanács igazgatótanácsra és az ügyvezető igazgató igazgatóra és az Europol-költségvetés egy részének képzésre történő elkülönítésére vonatkozóan, az e rendelet hatályba lépését követő három évre. [Mód. 46]

(59)  Mivel e rendelet célkitűzését – nevezetesen a bűnüldözési együttműködésért és képzésért felelős uniós szintű szerv létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a fellépés nagyságrendje és hatása miatt ez a cél uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. [Mód. 47]

(60)  [Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez mellékelt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló (21. sz.) jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban e tagállamok részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában] VAGY [Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez mellékelt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló (21. sz.) jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül e tagállamok nem vesznek részt e rendelet elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó].

(61)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(62)  Ez a rendelet tiszteletben tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokat, és figyelembe veszi az ott elismert elveket, különösen a Charta 8. és 9. cikkében, valamint a Szerződés 16. cikkében szereplő személyes adatok védelméhez és a magánélethez való jogot,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK ÉS AZ EUROPOL CÉLKITŰZÉSEI

1. cikk

A Bűnüldözési Együttműködés és képzés európai ügynökségének létrehozása [Mód. 48]

(1)  Létrejön A Bűnüldözési Együttműködés És Képzés Európai Ügynöksége (Europol) az Európai Unió bűnüldöző hatóságai közötti kölcsönös együttműködés fejlesztése, valamint fellépéseik megerősítése és támogatása, valamint átfogó európai képzési politika biztosítása céljából. [Mód. 49]

(2)  Az e rendelet által létrehozott Europol a 2009/371/IB határozat által létrehozott Europol és a 2005/681/IB határozat által létrehozott CEPOL helyébe lép, és azok annak jogutódja. [Mód. 50]

(2a)  Az Europol minden tagállamban egyetlen nemzeti egységgel áll kapcsolatban, amelyet a 7. cikkben foglaltak szerint kell létrehozni vagy kijelölni. [Mód. 51]

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

(a)  „a tagállamok illetékes hatóságai”: a tagállamok összes olyan rendőrségi szerve és egyéb bűnüldöző hatósága közhatósága, amely az alkalmazható a nemzeti jog szerint az Europol hatáskörébe tartozó a bűncselekmények megelőzéséért és az ellenük folytatott küzdelemért felelős; [Mód. 52]

(b)  „elemzés”: adatgyűjtés, -feldolgozás vagy -felhasználás az információk alapos vizsgálata azok konkrét jelentésének és sajátos jellemzőinek felderítése érdekében a bűnügyi nyomozások elősegítése elősegítése és a 4. cikkben felsorolt minden egyéb feladat elvégzése céljából; [Mód. 53]

(c)  „uniós szervek”: az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés által vagy alapján létrehozott intézmények, szervezetek, missziók, hivatalok és ügynökségek;

(d)  „bűnüldözési szervek tagjai”: a rendőrség, a vámhatóság vagy egyéb, két vagy több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények, a terrorizmus, valamint az uniós politika által felölelt közös érdeket érintő bűncselekményformák megelőzésért és az ellenük való küzdelemért, valamint a polgári válságkezelésért és fontosabb események nemzetközi rendőrségi feladataiért felelős kapcsolódó szolgálatok, ideértve uniós szerveket is, tisztviselői;

(e)  „harmadik országok”: olyan országok, amelyek az Európai Uniónak nem tagállamai;

(f)  „nemzetközi szervezetek”: olyan nemzetközi szervezetek vagy alárendelt közjogi szerveik vagy olyan egyéb szervek, amelyeket két vagy több állam közötti megállapodás hozott létre vagy ilyen megállapodáson alapulnak;

(g)  „magánfelek”: a valamely tagállam vagy harmadik ország jogszabályai alapján létrehozott szervezetek és szervek, különösen az f) pontba nem tartozó társaságok és cégek, vállalkozások társulásai, nonprofit szervezetek és más jogi személyek;

(h)  „magánszemélyek”: valamennyi természetes személy.

(i)  „személyes adat”: az azonosított vagy azonosítható természetes személyre a továbbiakban (az érintett) vonatkozó bármely információ; az azonosítható személy olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító például a név, egy azonosító szám, helymeghatározó adat, egyedi azonosító vagy az adott szám vagy a személy fizikai, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy társadalmi vagy nemi identitására vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén; [Mód. 54]

(j)  „személyes adatok feldolgozása” (a továbbiakban: adatfeldolgozás): a személyes adatokon gépi vagy nem gépi eszközökkel végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, mint például a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, visszakeresés, lekérdezés, felhasználás, közlés továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel révén, összehangolás vagy összekapcsolás, zárolás, törlés, illetve megsemmisítés;

(k)  „címzett”: az a természetes vagy jogi személy, hatóság, intézmény vagy bármely más szerv, akinek vagy amelynek a részére az adatot továbbítják, függetlenül attól, hogy harmadik személy-e vagy sem; mindazonáltal azok a hatóságok, amelyek egyedi megkeresés alapján kapnak adatokat, nem tekinthetők címzettnek; [Mód. 55]

(l)  „személyes adatok továbbítása”: személyes adatok közlése, aktív rendelkezésre bocsátása korlátozott számú azonosított fél között, az adatküldő tudomásával vagy azon szándékával, hogy a címzettek számára hozzáférést nyújtson a személyes adatokhoz;

(m)  „személyesadat-nyilvántartó rendszer”: (a továbbiakban: „nyilvántartó rendszer”) a személyes adatok bármely strukturált, funkcionálisan vagy földrajzilag centralizált, decentralizált vagy szétszórt állománya, amely meghatározott ismérvek alapján hozzáférhető;

(n)  „az érintett hozzájárulása”: az érintett kívánságának önkéntes, kifejezett a konkrét esetre vonatkozó és tájékozott kinyilvánítása, amellyel egyértelműen és kifejezetten beleegyezését adja az őt érintő személyes adatok feldolgozásához; [Mód. 56]

(o)  „adminisztratív jellegű személyes adatok”: a 3. cikk (1) és (2) bekezdésekben megállapított célkitűzések elérése céljából feldolgozott adatoktól eltérő, az Europol által feldolgozott összes személyes adat.

3. cikk

Célkitűzések

(1)  Az Europol támogatja és megerősíti a tagállamok illetékes hatóságainak fellépését és kölcsönös együttműködésüket a két vagy több tagállamot érintő súlyos szervezett bűnözés, a terrorizmus és a súlyos az uniós politika által felölelt közös érdeket érintő bűncselekmények I. mellékletben meghatározott egyéb formáinak megelőzése és az ellenük való küzdelem terén, az I. mellékletben meghatározottak szerint oly módon, hogy figyelembe véve a bűncselekmények nagyságrendjét, jelentőségét és következményeit, közös megközelítést ír elő a tagállamok számára. [Mód. 57];

(2)  Továbbá, az Europol támogatja és megerősíti a tagállamok illetékes hatóságainak fellépését és kölcsönös együttműködésüket az (1) bekezdésben említett bűncselekményekkel kapcsolatos bűntettek megelőzése és az ellenük való küzdelem terén. A következő bűncselekmények minősülnek kapcsolódó bűncselekménynek:

(a)  az Europol hatáskörébe tartozó bűncselekmények elkövetéséhez szükséges eszközök megszerzése érdekében elkövetett tettek;

(b)  az Europol hatáskörébe tartozó bűncselekmények elkövetésének megkönnyítése vagy végrehajtása érdekében elkövetett bűncselekmények;

(c)  az Europol hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggésben a büntetlenség biztosítása érdekében elkövetett bűncselekmények.

(3)  Az Europol képzési tevékenységeket támogat, fejleszt, nyújt és koordinál a bűnüldözési szervek tagjai számára. [Mód. 58]

II.fejezet

A BÜNÜLDÖZÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS SEL KAPCSOLATOS FELADATOK

4. cikk

Feladatok

(1)  Az Europol az Európai Unió ügynöksége, amely e rendelettel összhangban az alábbi feladatokat látja el:

(a)  információkat gyűjt, tárol, dolgoz fel, elemez és cserél;

(b)  ahogyan az a 7. cikkben áll, az Europol nemzeti egységeken keresztül haladéktalanul értesíti a tagállamokat a velük kapcsolatos információkról és a bűncselekmények közötti kapcsolatokról; [Mód. 59]

(c)  nyomozásokat és operatív tevékenységet koordinál, szervez és hajt végre

i.  a tagállamok illetékes hatóságaival közösen; vagy , a tagállamok által már elindított nyomozások keretében vagy az Europol által valamely tagállamhoz intézett, bűnügyi nyomozás elindítására irányuló kérés eredményeképpen; vagy [Mód. 60]

ii.  az 5. cikkel összhangban közös nyomozócsoportok keretében, adott esetben az Eurojusttal együttműködve;

(d)  közös nyomozócsoportokban vesz részt, valamint az 5. cikkel összhangban javaslatot tesz azok felállítására;

(e)  információkat és elemzési támogatást nyújt a tagállamoknak nagyszabású nemzetközi eseményekkel kapcsolatban;

(f)  fenyegetésértékeléseket, stratégiai és operatív elemzéseket, valamint általános helyzetjelentéseket készít;

(g)  bűnmegelőzési módszerekkel, nyomozati eljárásokkal, valamint műszaki és bűnügyi tudományos módszerekkel kapcsolatos szakismeretet fejleszt, oszt meg és mozdít elő, valamint tanácsadást nyújt a tagállamok számára;

(h)  technikai és pénzügyi segítségnyújtást biztosít a tagállamok határokon átnyúló műveleteihez és nyomozásaihoz, ideértve az 5. cikknek megfelelő a közös nyomozócsoportokat nyomozócsoportok révén végzetteket is; [Mód. 61]

(i)  a bűnüldözési szervek tagjait célzó képzést támogat, fejlesz, végez, koordinál és hajt vére a tagállamokban működő képzési intézmények hálózatával együttműködésben, a III. fejezetben meghatározottak szerint; [Mód. 62]

(j)  a Szerződés V. címe alapján létrehozott uniós ügynökségek és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára bűnügyi operatív információkat és elemzési támogatást nyújt a hatásköreikbe tartozó területeken; [Mód. 63]

(k)  tájékoztatás és segítségnyújtás az EU válságkezelő struktúráinak, valamint az Európai Unióról szóló szerződés alapján létrehozott válságkezelő misszióknak;

(l)  az Europol célkitűzéseibe tartozó egyes bűncselekménytípusok elleni küzdelem céljából uniós szakközpontokat – különösen a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ – fejleszt.

la)  segíti a tagállamokban folyó nyomozást, különösen valamennyi jelentős információ a nemzeti egységeknek történő továbbításával; [Mód. 64]

(2)  Az Europol stratégiai elemzéseket és fenyegetésértékeléseket készít, hogy támogassa a Tanácsot és a Bizottságot a bűnözés elleni uniós küzdelem stratégiai és operatív prioritásainak meghatározásában Az Europol ugyancsak támogatja a fenti prioritások operatív végrehajtását.

(3)  Az Europol stratégiai jelentőségű bűnüldözési operatív információkat szolgáltat az operatív tevékenységekhez nemzeti és uniós szinten rendelkezésre álló erőforrások eredményes és hatékony felhasználásának megkönnyítése valamint e tevékenységek támogatása céljából.

(4)  Az Europol az eurohamisítás elleni küzdelem központi hivatalként jár el céljából, az 2005/511/IB tanácsi határozatnak(16) megfelelően. Az Europol elősegítheti továbbá a tagállamok illetékes hatóságai által vagy közös nyomozócsoportok keretében az eurohamisítás elleni küzdelem érdekében végrehajtott intézkedések koordinálását, adott esetben uniós szervekkel vagy harmadik országbeli hatóságokkal együttműködve.

(4a)  Az Europol nem alkalmaz kényszerítő intézkedést. [Mód. 65]

5. cikk

Részvétel közös nyomozócsoportokban

(1)  Az Europol részt vehet a célkitűzéseiben felölelt bűncselekményekkel foglalkozó közös nyomozócsoportok tevékenységeiben.

(2)  Az Europol – a közös nyomozócsoport működési helye szerinti tagállam joga által meghatározott kereteken belül – támogathatja a közös nyomozócsoport összes tevékenységét, valamint a tagok közötti információcserét. Az Europol tisztviselői nem vesznek részt a kényszerítő intézkedések alkalmazásában. [Mód. 66]

(3)  Ha az Europol okkal vélheti, hogy a közös nyomozócsoport felállítása hozzáadott értéket képvisel a nyomozásban, erre javaslatot tehet az érintett tagállamoknak, és intézkedéseket hozhat arra, hogy támogassa őket a közös nyomozócsoport felállításában.

(3a)  Az Europol egy közös nyomozócsoportban való részvételét a részt vevő tagállamok illetékes hatóságai hagyják jóvá, és annak tükröződnie kell az Europol igazgatója által előzetesen aláírt dokumentumban, amelyet csatolnak a közös nyomozócsoport létrehozására vonatkozó megállapodáshoz. [Mód. 67]

(3b)  A 3a bekezdésben említett melléklet megállapítja az Europol tisztviselők a közös nyomozócsoportban való részvételének feltételeit, köztük az e tisztviselőket megillető kiváltságokat és mentességeket, valamint az esetleges helytelen magatartásuk következményeit is. [Mód. 68]

(3c)  A közös nyomozócsoportban részt vevő Europol tisztviselőkre az esetlegesen elszenvedett vagy elkövetett bűncselekmények tekintetében a közös nyomozócsoport által végzett tevékenység szerinti tagállam a közös nyomozócsoport az adott tagállamban hasonló feladatokat ellátó tagjaira alkalmazandó nemzeti jogszabályai vonatkoznak. [Mód. 69]

(3d)  A közös nyomozócsoportban részt vevő Europol tisztviselők az Europol adatbázisaiból származó információkat átadhatják a csoport tagjainak. Mivel a 7. cikkben említettek közötti közvetlen kapcsolatról van szó, az Europol a közös nyomozócsoportban részt vevő tagállamok nemzeti egységeit és az információkat nyújtó tagállamok nemzeti egységeit egyaránt tájékoztatja. [Mód. 70]

(3e)  Azokat az információkat, amelyekhez egy Europol tisztviselő a közös nyomozócsoportban folytatott tevékenysége folyamán az Europol nemzeti egységek révén jut hozzá, az adatokat szolgáltató illetékes hatóság beleegyezésével és felelősségére fel lehet venni az Europol adatbázisaiba. [Mód. 71]

(4)  Az Europol nem alkalmaz kényszerítő intézkedést.

6. cikk

Az Europol megkeresése nyomozás megindítása céljából

(1)  Olyan konkrét esetekben, amikor az Europol úgy véli, hogy bűnügyi nyomozást kell kezdeményezni az Europol célkitűzéseibe tartozó bűncselekménnyel kapcsolatban, erről tájékoztatja az Eurojustot. [Mód. 72]

(2)  Ezzel egyidejűleg az Europol felkérheti a bűnügyi nyomozás megindítására, levezetésére vagy koordinálására kéri fel az érintett tagállamok 7. cikk (2) bekezdése alapján létrehozott nemzeti egységeit. [Mód. 3]

(2a)  Amennyiben felmerül a gyanúja annak, hogy két vagy több tagállam hálózatát és információs rendszerét rosszhiszemű támadás érte, amelyet valamely állam vagy valamely harmadik államban található nem állami szereplő hajtott végre, az Europol saját kezdeményezésére nyomozást indít. [Mód. 74]

(3)  A tagállamok megfelelően megvizsgálják az ilyen kéréseket, és nemzeti egységeiken keresztül nemzeti egységek egységeiken keresztül haladéktalanul értesítik tájékoztatják az Europolt a nyomozás megkezdéséről arról, hogy indítanak-e nyomozást [Mód. 75].

(4)  Amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságai úgy döntenek, hogy az Europol megkeresésének nem tesznek eleget az Europol kérésének, a megkereséstől számított egy hónapon belül tájékoztatják az Europolt döntésükről és annak indokairól. Az indokolástól akkor lehet eltekinteni, ha az

(a)  alapvető nemzetbiztonsági érdekeket sértene; vagy

(b)  a folyamatban levő nyomozás sikerét vagy személyek biztonságát veszélyeztetné;

(5)  Az Europol értesíti az Eurojustot a tagállam illetékes hatóságának azon döntéséről, hogy nyomozást kezd vagy elutasítja nyomozás megkezdését.

7. cikk

A tagállamok együttműködése az Europollal

(1)  A tagállamok és az Europol együttműködnek az Europollal Europol feladatai teljesítésében. [Mód. 76]

(2)  Minden tagállam nemzeti egységet hoz létre vagy jelöl ki, amely összekötő szervként jár el az Europol és a tagállamok illetékes hatóságai, valamint a bűnüldözési szervek tagjainak képzését végző intézmények között. Minden egyes tagállam tisztviselőt jelöl ki kijelöli a nemzeti egység vezetőjeként. [Mód. 77]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti egységeik képesek eleget tenni az e rendeletben meghatározott feladataiknak, és különösen azt, hogy hozzáféréssel rendelkezzenek a nemzeti bűnüldözési adatbázisokhoz.

(4)  Az A nemzeti egység az egyetlen összekötő szerv az Europol és a tagállamok illetékes hatóságai között. Ugyanakkor az Europol közvetlenül együttműködhet a tagállamok illetékes hatóságaival az e hatóságok által folytatott egyéni nyomozások tekintetében keretében és a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, feltéve hogy a közvetlen kapcsolat hozzáadott értéket képvisel a nyomozás kedvező kimenetelét tekintve. Ebben az esetben Az Europol előzetesen haladéktalanul tájékoztatja a nemzeti egységete kapcsolat szükségességéről. Az Europol, amint lehetséges, , és másolatot küld az e Europol és a kapcsolódó illetékes hatóságok közötti közvetlen kapcsolatfelvétel során cserélt megosztott információkról. [Mód. 78]

(5)  A tagállam tagállamok nemzeti egységükön vagy a tagállam illetékes hatóságán keresztül különösen az alábbiakat látják el:

a)  az Europol rendelkezésére bocsátják a célkitűzései ellátásához Europolt – saját kezdeményezésükre – ellátják a feladatainak ellátáshoz szükséges információkat információkkal és bűnüldözési operatív információkkal, és válaszolnak. Ez magában foglalja azt is, hogy haladéktalanul az Europol rendelkezésére bocsátják az Unió által prioritásnak tekintett bűnügyi területekkel kapcsolatos információkat. Magában foglalja továbbá, hogy másolatot küldenek a valamely más tagállammal vagy tagállamokkal folytatott bilaterális vagy multilaterális cserékről, amennyiben a csere az Europol célkitűzései által felölelt bűncselekménnyel kapcsolatos. információk, bűnüldözési operatív információk és tanácsadás iránti kérelmére;

A közrend fenntartása és a belső biztonság megőrzése tekintetében a tagállamokat terhelő kötelezettségek teljesítésének sérelme nélkül, a nemzeti egység konkrét ügyben nem köteles információk vagy bűnüldözési operatív információk továbbítására, ha ez:

i.  alapvető nemzetbiztonsági érdekeket sértene;

ii.  a folyamatban levő nyomozás sikerét vagy személyek biztonságát veszélyeztetné; vagy

iii.  az állambiztonság terén a hírszerző szolgálatokra vagy konkrét hírszerzési tevékenységre vonatkozó információk kiszolgáltatását jelentené. [Mód. 80]

b)  hatékony kommunikációt és együttműködést biztosítanak a tagállamok valamennyi érintett illetékes hatóságával és a tagállamokban működő bűnüldözési szervek tagjainak képzését végző intézményekkel, valamint az Europollal hatóság és az Europol között; [Mód. 81]

c)  jobban megismertetik az Europol tevékenységeit. [Mód. 82]

ca)  a kijelölt illetékes hatóságok által folytatott nyomozásokhoz szükséges információkat kérnek az Europoltól. [Mód. 83]

cb)  biztosítják a hatékony kommunikációt és együttműködést az illetékes hatóságokkal. [Mód. 84]

cc)  biztosítják, hogy az Europol és saját maguk között minden információcsere jogszerűen történjék. [Mód. 85]

(6)  A nemzeti egységek vezetői rendszeren találkoznak, különösen a célból, hogy megvitassák és megoldják az Europollal folytatott operatív együttműködésükkel összefüggésben felmerülő problémákat.

(7)  Minden egyes tagállam nemzeti joga szerint határozza meg a nemzeti egység megszervezését és személyzetét.

(8)  A nemzeti egységeknek és a tagállamok illetékes hatóságainak az Europollal kapcsolatos kommunikációs költségeit a tagállamok fedezik, és azok – az összeköttetés költségeit kivéve – nem háríthatók át az Europolra.

(9)  A tagállamok biztosítják az összes olyan rendszer minimális lehető legmagasabb szintű biztonságát, amelyet az Europolhoz való kapcsolódáshoz használnak. [Mód. 86]

(10)  A tagállamok által benyújtott információk alapján Az Europol minden évben jelentést állít össze az egyes tagállamokra vonatkozóan az (5) bekezdés a) pontjában pontja alapján végzett információmegosztásról, említett információk mennyiségéről és minőségéről, valamint a nemzeti egység egységük teljesítményéről. Az igazgatótanács elemzi a jelentést azzal a céllal, hogy folyamatosan javítsa az Europol és a tagállamok közötti kölcsönös együttműködést. Az éves jelentést megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek. [Mód. 229]

8. cikk

Összekötő tisztviselők

(1)  Minden nemzeti egység legalább egy összekötő tisztviselőt jelöl ki az Europolhoz. Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, az összekötő tisztviselőkre a kijelölő tagállam nemzeti joga vonatkozik.

(2)  Az összekötő tisztviselők alkotják a nemzeti összekötő irodákat az Europolnál, és a nemzeti egységük utasításai szerint járnak el az Europolon belül a kijelölő tagállam nemzeti jogának és az Europol működésére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően.

(3)  Az összekötő tisztviselők támogatják biztosítják az Europol és tagállamaik a nemzeti egységeik közötti információcserét. [Mód. 87]

(4)  Az összekötő tisztviselők a nemzeti joggal összhangban támogatják a tagállamaik és egyéb tagállamok összekötő tisztviselői közötti információcserét. Az Europol infrastruktúráját – a nemzeti joggal összhangban – fel lehet használ az ilyen bilaterális cserékhez az Europol célkitűzésein kívül eső bűncselekményekre vonatkozóan is. Az Europol infrastruktúráját – a nemzeti joggal összhangban – fel lehet használ az ilyen bilaterális cserékhez az Europol célkitűzésein kívül eső bűncselekményekre vonatkozóan is. Az igazgatótanács határozza meg az összekötő tisztviselők Europollal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. Minden ilyen információcserének összhangban kell állnia az uniós és nemzeti joggal, különösen – esettől függően – a 2008/977/IB határozattal vagy a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(17). Az Europol csak akkor dolgoz fel az e rendelkezés alapján kapott adatokat, ha a nemzeti vagy uniós jog alapján jogszerű címzettnek tekinthető.i [Mód. 88]

(5)  Az összekötő tisztviselőket a 65. cikk szerint megilletik a feladataik ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek.

(6)  Az Europol biztosítja, hogy az összekötő tisztviselők teljes körű tájékoztatásban részesüljenek valamennyi tevékenységéről, és részt vegyenek azokban, amennyiben ez feladataik ellátásához szükséges.

(7)  Az Europol viseli annak költségeit, hogy a tagállamok számára biztosítsa a szükséges helyiségeket az Europol épületében, valamint megfelelően támogassa az összekötő tisztviselőket tevékenységeik ellátásában. Az összekötő tisztviselők kijelölésével kapcsolatos összes többi költséget, ideértve az összekötő tisztviselők felszereléseinek költségét is, a kijelölő tagállam viseli, kivéve, ha a költségvetési hatóság az igazgatótanács ajánlására másként határoz.

III.fejezet

A BŰNÜLDÖZÉSI SZERVEK TAGJAINAK KÉPZÉSÉVEL KAPCSOLATOS FELADATOK

9. cikk

Europol Akadémia

(1)  Az Europolon belül az e rendelet szerint létrehozott Europol Akadémia elnevezésű osztály támogatja, fejleszti, végzi és koordinálja a bűnüldözési szervek tagjainak képzését, különösen a két vagy több tagállamot érintő súlyos bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem, a magas kockázatú közrendi és sportesemények irányítása, a nem katonai célú uniós missziója stratégiai tervezése és vezérlése, valamint a bűnüldözési vezetés és nyelvismeretek tekintetében, és különösen a célból, hogy:

(a)  tudatosítsa és megismertesse

i.  a bűnüldözési együttműködés nemzetközi és uniós eszközeit;

ii.  az uniós szerveket – különösen az Europolt, Eurojustot és a Frontexet –, működésüket és szerepüket;

iii.  a bűnüldözési együttműködés jogi vonatkozásait és az információs csatornákhoz való hozzáférés gyakorlati tudnivalóit;

(b)  ösztönözze regionális és bilaterális együttműködés kialakítását a tagállamok között, valamint a tagállamok és harmadik országok között;

(c)  foglalkozzon olyan konkrét bűnügyi vagy rendőrségi témakörökkel, amelyekkel kapcsolatban az uniós szintű képzés hozzáadott értéket képviselhet;

(d)  közös tantervet dolgozzon ki a bűnüldözési szervek tagjai számára, hogy kiképezze őket az Unió polgári misszióiban való részvételre;

(e)  támogassa a tagállamok bilaterális bűnüldözési kapacitásépítő tevékenységeit harmadik országokban;

(f)  képezze az oktatókat képzőket, valamint támogassa jó tanulási gyakorlatok fejlesztését és cseréjét.

(2)  Az Europol Akadémia tanulási eszközöket és módszertanokat fejleszt ki és frissít rendszeren, valamint az egész életen át tartó tanulás távlatában alkalmazza azokat a célból, hogy megerősítse a bűnüldözési szervek tagjainak készségeit. A minőség, koherencia, valamint a jövőbeni fellépések hatékonyságának megerősítése céljából az Europol Akadémia értékeli e fellépések eredményeit.

10. cikk

Az Europol Akadémia feladatai

(1)  Az Europol Akadémia többéves stratégiai elemzéseket készít a képzési igényekről, valamint többéves tanulmányi programokat dolgoz.

(2)  Az Europol Akadémia képzési tevékenységeket és tanulmányi programokat dolgoz ki és hajt végre, amelyek magukban foglalhatják az alábbiakat:

(a)  tanfolyamok, szemináriumok, konferenciák, internetalapú és e-tanulási tevékenységek;

(b)  közös tanterv a határokon átnyúló bűnözés jelenségeinek tudatosítása, valamint az azzal kapcsolatos hiányosságok kezelése és/vagy közös megközelítés elősegítése érdekében;

(c)  a releváns célcsoportoknak szükséges készségek összetettségi szintje vagy foka szerint kialakított fokozatos képzési modulok, amelyek középpontjában egy meghatározott földrajzi régió, a bűncselekmények konkrét tematikus területe vagy szakmai készségek konkrét köre áll;

(d)  bűnüldözési szervek tagjait érintő csere- vagy kirendelési programok a működésen alapuló képzési megközelítés összefüggésében.

(3)  A harmadik országokban megvalósuló polgári missziókat és kapacitásfejlesztést támogató átfogó európai képzési program biztosítása érdekében az Europol Akadémia:

(a)  értékeli az már meglévő, Unióval kapcsolatos bűnüldözési képzésre vonatkozó szakpolitikák és kezdeményezések hatását;

(b)  képzést fejleszt és nyújt a tagállamokban működő bűnüldözési szervek tagjainak civil missziókban való részvételre történő felkészítése céljából, ideértve annak lehetőségét is, hogy megszerezzék a kapcsolódó nyelvtudást;

(c)  képzést fejleszt és nyújt a harmadik országokban – különösen a tagjelölt országokban – működő bűnüldözési szervek tagjai számára;

(d)  célhoz kötött uniós külső támogatási alapok igazgatása a célból, hogy támogassa harmadik országok kapacitásépítését a vonatkozó szakpolitikai területeken, az Unió meghatározott prioritásaival összhangban.

(4)  Az Europol Akadémia előmozdítja a tagállamokban folyó bűnüldözéssel kapcsolatos képzés kölcsönös elismerését, valamint a kapcsolódó meglévő európai minőségi előírásokat.

11. cikk

Képzéssel kapcsolatos kutatás

(1)  Az Europol Akadémia hozzájárul az e fejezet által felölelt képzési tevékenységekkel kapcsolatos kutatás fejlesztéséhez.

(2)  Az Europol Akadémia partnerséget mozdít elő és alakít ki uniós szervekkel, valamint állami és magán felsőoktatási intézményekkel, valamint szorosabb partnerségek kialakítását ösztönzi a tagállamok egyetemei és bűnüldözési képzéssel foglalkozó intézményei között. [Mód. 89]

IV.fejezet

AZ EUROPOL SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE

12. cikk

Az Europol igazgatási és irányítási struktúrája

Az Europol igazgatási és irányítási struktúrája a következőkből áll:

(a)  az igazgatótanács, amely ellátja a 14. cikkben meghatározott feladatokat;

(b)  az ügyvezető igazgató, aki a 19. cikkben meghatározott hatásköröket gyakorolja;

(c)  tudományos képzési bizottság a 20. cikkel összhangban; [Mód. 90]

(d)  adott esetben az igazgatótanács által a 14. cikk (1) bekezdésének p) pontjával összhangban létrehozott egyéb tanácsadó testület.

(e)  adott esetben ügyvezető testület, a 21. és 22. cikkel összhangban [Mód. 91]

1.SZAKASZ

IGAZGATÓTANÁCS

13. cikk

Az igazgatótanács összetétele

(1)  Az igazgatótanács a tagállamok egy-egy képviselőjéből és a Bizottság két egy képviselőjéből áll, akik valamennyien szavazati joggal rendelkeznek. [Mód. 92]

(1a)  A közös parlamenti ellenőrző csoport egy képviselőjének lehetősége van arra, hogy megfigyelőként részt vegyen az igazgatótanács ülésein. Ez a képviselő nem rendelkezik szavazati joggal. [Mód. 93]

(2)  Az igazgatótanács tagjai az állami vagy magánszektorbeli szervezetekben szerzett igazgatási tapasztalatuk, valamint a bűnüldözési együttműködés terén szerzett ismereteik alapján nevezik ki.

(3)  Az igazgatótanács minden tagját póttag helyettesíti, akit az állami vagy magánszektorbeli szervezetekben szerzett igazgatási tapasztalata, valamint a bűnüldözési szervek tagjainak képzéséről szóló nemzeti politikában való ismeretei alapján neveznek ki. A póttag tagként jár el a bűnüldözési szervek tagjainak képzésével kapcsolatos kérdésekben. a 13. cikk (2) bekezdésében rögzített szempontok alapján a tag nevez ki. A tagot távollétében a póttag képviseli. A póttagot távollétében a tag képviseli a bűnüldözési szervek tagjainak képzésével kapcsolatos kérdésekben. [Mód. 94]

(4)  Az igazgatótanács munkájának folyamatosságát biztosítandó valamennyi fél törekszik arra, hogy korlátozza az igazgatótanácson belüli képviselőinek fluktuációját. Valamennyi fél arra törekszik, hogy a férfiak és nők kiegyensúlyozottan képviseltessék magukat az igazgatótanácsban. [Mód. 95]

(5)  A tagok és a póttagok hivatali ideje négy év. A megbízatás meghosszabbítható. Hivatali idejük lejártával vagy lemondásuk esetén a tagok mindaddig hivatalban maradnak, amíg a kinevezésüket meg nem újítják, vagy őket az új tagok fel nem váltják. idejét a kinevező tagállam által számukra megállapított időtartam alapján kell meghatározni. [Mód. 96]

(5a)  Az elnök tevékenységét az igazgatótanács titkársága segíti. A titkárság különösen:

a)  szorosan és folyamatosan részt vesz az igazgatótanács munkájának szervezésében, koordinálásában és a munka koherenciájának biztosításában. Az elnök felelőssége és irányítása alatt;

b)  biztosítja az igazgatótanács feladatai ellátásához szükséges adminisztrációs támogatást. [Mód. 97]

(5b)  Az igazgatótanács minden tagja hivatali idejének kezdetén érdekeltségi nyilatkozatot nyújt be. [Mód. 98]

14. cikk

Az igazgatótanács feladatai

(1)  Az igazgatótanács feladatai:

a)  a 15. cikkel összhangban, a tagok kétharmados többségével évente elfogadja az Europol következő évre vonatkozó éves munkaprogramját;

b)  a 15. cikkel összhangban, a tagok kétharmados többségével többéves munkaprogramot fogad el;

c)  tagjainak kétharmados többségével elfogadja az Europol éves költségvetését, és ellátja az Europol költségvetéséhez kapcsolódó, a XI. fejezet szerinti egyéb feladatokat

d)  elfogadja az Europol előző évre vonatkozó konszolidált éves tevékenységi jelentését, valamint azt és a következő év július 1-jéig eljuttatja az Európai Parlamentnek, benyújtja azt a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, továbbá a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és a nemzeti parlamenteknek és az európai adatvédelmi biztosnak. A konszolidált éves tevékenységi jelentést közzéteszik; [Mód. 99]

e)  a 63. cikknek megfelelően elfogadja az Europolra alkalmazandó pénzügyi szabályokat;

f)  január 31-ig többéves személyzetpolitikai tervet fogad el a Bizottság véleményének figyelembe vételével;

g)  a csalási kockázatokkal arányos csalás elleni stratégiát fogad el, figyelembe véve a végrehajtandó intézkedések költségét és hasznát; [Mód. 100]

h)  a tagokkal kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzésére és kezelésére vonatkozóan szabályokat fogad el a saját tagjait, valamint a tudományos képzési bizottság tagjait érintő összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére; [Mód. 101]

i)  a (2) bekezdésnek megfelelően az Europol személyzete tekintetében gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevező hatóságra, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek által a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságra ruházott hatásköröket (a továbbiakban: kinevezési hatáskörök); [Mód. 102]

j)  az igazgató javaslata alapján a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban megfelelő végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek betartására vonatkozóan; [Mód. 103]

k)  kinevezi az ügyvezető igazgatót, valamint az ügyvezető igazgatóhelyetteseket, és adott esetben megbízatásukat meghosszabbíthatja vagy megszüntetheti az 56. és 57. cikkel összhangban;

l)  teljesítménymutatókat állapít meg, valamint felügyeli az ügyvezető igazgató teljesítményét, ideértve az igazgatótanács határozatainak végrehajtását is;

m)  számvitelért felelős tisztviselőt nevez ki – aki a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alatt áll –, aki feladatai ellátása során függetlenül jár el;

n)  kinevezi a tudományos képzési bizottság tagjait; [Mód. 104]

o)  biztosítja a különböző belső vagy külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálataiból és az európai adatvédelmi biztostól származó megállapítások és ajánlások megfelelő nyomonkövetését nyomon követését; [Mód. 105]

p)  meghoz minden döntést az Europol belső struktúráinak kialakítására, és szükség esetén módosítására vonatkozóan; [Mód. 106]

q)  elfogadja eljárási szabályzatát.

qa)  adatvédelmi tisztviselőt nevez ki, aki az igazgatótanácstól függetlenül látja el feladatát, és az adatvédelmi rendszerek létrehozásáért és kezeléséért felelős; [Mód. 107]

Az igazgatótanács az európai adatvédelmi biztos által a 46. cikk (3) bekezdésének f) pontja szerint benyújtott javaslat alapján és tagjainak kétharmados többségével elrendelheti az adatfeldolgozás átmeneti vagy végleges tilalmát. [Mód. 108]

(2)  Az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésén és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek 6. cikkén alapuló határozatot fogad el a vonatkozó kinevezési hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történő átruházásáról, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az átruházások felfüggeszthetők. Az ügyvezető igazgató jogosult e hatáskörök továbbruházására.

Rendkívüli körülmények által indokolt esetben az igazgatótanács határozat útján átmenetileg felfüggesztheti a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történt átruházását, valamint e hatásköröknek utóbbi általi továbbruházását, és e hatásköröket maga gyakorolhatja vagy átruházhatja valamely tagjára, illetőleg a személyzetnek egy, az ügyvezető igazgatón kívüli tagjára. [Mód. 109]

15. cikk

Az éves munkaprogram és a többéves munkaprogram

(1)  Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató által továbbított és a közös parlamenti ellenőrző csoport elé terjesztett tervezet alapján – a Bizottság véleményének figyelembe vételével – előterjesztett tervezet alapján minden év legkésőbb november 30-áig elfogadja az éves munkaprogramot. Azt továbbítja az Európai Parlamentnek, a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek és az európai adatvédelmi biztosnak. [Mód. 110]

(2)  Az éves munkaprogram tartalmazza a célkitűzések részletes leírását és a várt eredményeket, ideértve a teljesítménymutatókat is. Tartalmazza továbbá a finanszírozandó fellépések leírását, valamint az egyes fellépésekhez elkülönített pénzügyi és emberi erőforrások feltüntetését, a tevékenységalapú költségvetés-tervezés és irányítás elveivel összhangban. Az éves munkaprogram összhangban van a (4) bekezdésben említett többéves munkaprogrammal munkaprogramtól függ. Egyértelműen feltünteti, hogy az előző költségvetési évhez képest mely feladatokat vették fel, változtatták meg vagy törölték. [Mód. 111]

(3)  Az igazgatótanács az Europol új feladattal történő felruházása esetén módosítja az elfogadott éves munkaprogramot.

Az éves munkaprogram valamennyi lényegi módosítását módosításait az eredeti éves munkaprogramra vonatkozóval azonos eljárással kell elfogadni. Az igazgatótanács felruházhatja az ügyvezető igazgatót az éves munkaprogram nem lényegi módosításainak elfogadására vonatkozó hatáskörrel. [Mód. 112]

(4)  Az igazgatótanács elfogadja továbbá a többéves munkaprogramot, és azt minden év november 30-áig naprakésszé teszi, a Bizottság véleményének figyelembevételével, valamint az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkelvalamint az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően. [Mód. 114]

Az elfogadott többéves munkaprogramot továbbítják az Európai Parlamentnek, és benyújtják a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, valamint továbbítják a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek és az európai adatvédelmi biztosnak. [Mód. 113]

Az többéves munkaprogram tartalmazza a stratégiai célkitűzéseket és várt eredményeket, ideértve a teljesítménymutatókat is. Tartalmazza továbbá az egyes célkitűzésekhez rendelt összeg és személyzet feltüntetését, a többéves pénzügyi kerettel és a többéves személyzetpolitikai tervvel összhangban. Stratégiát foglal magában a 29. cikkben említett harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra vonatkozóan.

A többéves programot éves munkaprogramok révén hajtják végre, és adott esetben külső és belső értékelések eredményeinek alapján naprakésszé teszik. Ezen értékelések következtetését adott esetben a következő évre vonatkozó éves munkaprogramban is figyelembe veszik.

16. cikk

Az igazgatótanács elnöke

(1)  Az igazgatótanács a tagok közül elnököt és alelnököt választ. Az elnököt és az alelnököt az igazgatótanács tagjainak kétharmados többségével választják meg.

Az alelnök hivatalból helyettesíti az elnököt, amennyiben ez utóbbi nem tudja ellátni feladatait.

(2)  Az elnök és az alelnök hivatali ideje négy öt év. Hivatali idejük egyszer megújítható. Amennyiben igazgatótanácsi tagságuk elnöki vagy alelnöki megbízatásuk idején jár le, ezzel egyidejűleg elnöki vagy alelnöki megbízatásuk is automatikusan lejár. [Mód. 115]

17. cikk

Az igazgatótanács ülései

(1)  Az elnök hívja össze az igazgatótanács üléseit.

(2)  Az Europol ügyvezető igazgatója részt vesz a tanácskozásokon.

(3)  Az igazgatótanács évente legalább két rendes ülést tart. Ezenkívül elnöke kezdeményezésére, a Bizottság kérésére vagy saját tagjai legalább egyharmadának kérésére is összeül.

(4)  Az igazgatótanács nem szavazó megfigyelőként bármely olyan személyt meghívhat ülésére, akinek a véleménye a vita tekintetében releváns lehet.

(4a)  A közös parlamenti ellenőrző csoport egy képviselőjének lehetősége van arra, hogy megfigyelőként részt vegyen az igazgatótanács ülésein. [Mód. 116]

(5)  Az igazgatótanács tagjait – az eljárási szabályzat rendelkezéseire is figyelemmel – tanácsadók vagy szakértők segíthetik.

(6)  Az Europol biztosítja az igazgatótanács titkárságát.

18. cikk

Szavazási szabályok

(1)  A 14. cikk (1) bekezdése első albekezdése a), b) és c) pontjának, illetve a 14. cikk (1) bekezdése 1a. albekezdésének, a16. cikk (1) bekezdésének valamint az 56. cikk (8) bekezdésének sérelme nélkül az igazgatótanács a tagok többségével fogadja el határozatait. [Mód. 117]

(2)  Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Valamely szavazati joggal rendelkező tagjának távollétében annak helyettese jogosult szavazati jogának gyakorlására.

(3)  Az elnök részt vesz a szavazásban.

(4)  Az ügyvezető igazgató nem vesz részt a szavazásban.

(4a)  A közös parlamenti ellenőrző csoport képviselője nem szavazhat. [Mód. 118]

(5)  Az igazgatótanács eljárási szabályzata rögzíti a szavazás részletes módját, különösen azon feltételeket, amelyek alapján egy tag egy másik tag nevében eljárhat, valamint adott esetben a határozatképesség feltételeit.

2.SZAKASZ

ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ

19. cikk

Az ügyvezető igazgató felelősségi köre

(1)  Az Europolt az ügyvezető igazgató irányítja. Az ügyvezető igazgató az igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel.

(2)  Az ügyvezető igazgató – a Bizottság, az igazgatótanács vagy az ügyvezető testület hatáskörének sérelme nélkül – feladatait függetlenül látja el, egyik kormánytól vagy más szervtől sem kérhet vagy fogadhat el utasítást.

(3)  Az ügyvezető igazgató rendszeresen megjelenik a közös parlamenti ellenőrző csoport előtt és beszámol az Európai Parlamentnek tevékenységeiről, amikor utóbbi erre kéri. A Tanács felszólíthatja az ügyvezető igazgatót, hogy számoljon be tevékenységeiről. [Mód. 119]

(4)  Az ügyvezető igazgató az Europol jogi képviselője.

(5)  Az ügyvezető igazgató felelős az Europol e rendelet által kijelölt feladatainak végrehajtásáért. Az ügyvezető igazgató feladatai különösen:

a)  az Europol napi szintű igazgatása;

b)  az igazgatótanács által elfogadott határozatok végrehajtása;

c)  az éves munkaprogram és a többéves munkaprogram kidolgozása és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság véleményének figyelembevételével, azok benyújtása az igazgatótanácsnak; [Mód. 120]

d)  az éves munkaprogram és a többéves munkaprogram végrehajtása, valamint azok végrehajtásáról jelentéstétel az igazgatótanácsnak;

e)  az Europol konszolidált éves tevékenységi jelentésének kidolgozása és az igazgatótanácshoz jóváhagyás céljából történő benyújtása;

f)  a belső és külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből fakadó következtetések, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálataiból fakadó vizsgálati jelentések és ajánlások nyomon követésére cselekvési terv kidolgozása, valamint az elért eredményekről rendszeres jelentéstétel az igazgatótanácsnak és évente kétszer a Bizottságnak;

g)  az Unió pénzügyi érdekeinek védelme csalás, vesztegetés és egyéb illegális tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazásával – az OLAF vizsgálati hatáskörének sérelme nélkül –, hatékony ellenőrzésekkel, illetve szabálytalanságok észlelése esetén a jogtalanul kifizetett összegek behajtásával és adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű igazgatási és pénzügyi büntetésekkel;

h)  az Europol csalás elleni stratégiai elemzésének és az összeférhetetlenség megelőzését és kezelését szolgáló stratégiájának kidolgozása és az igazgatótanácshoz jóváhagyás céljából történő benyújtása; [Mód. 121]

i)  az Europolra alkalmazandó pénzügyi szabályzat tervezetének összeállítása;

j)  az Europol előirányzott bevételeit és kiadásait tartalmazó költségvetési tervezet előkészítése és a költségvetés végrehajtása;

k)  többéves személyzetpolitika terv tervezetének összeállítása a Bizottság véleményének figyelembevételével,, valamint a Bizottsággal folytatott konzultáció után az igazgatótanács elé terjesztése; [Mód. 122]

ka)  az Europol személyzete tekintetében gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevező hatóságra, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságra ruházott hatásköröket (a továbbiakban: kinevezési hatáskörök) a 14. cikk (1) bekezdése j) pontjának sérelme nélkül; [Mód. 123]

kb)  meghoz minden döntést az Europol belső struktúráinak kialakítására, és szükség esetén módosítására vonatkozóan;í [Mód. 124]

l)  az igazgatótanács elnökének támogatása az igazgatótanács üléseinek előkészítésében;

m)  az igazgatótanács rendszeres tájékoztatása a bűnözés elleni küzdelem uniós stratégiai és operatív prioritásainak végrehajtásáról.

3.SZAKASZ

TUDOMÁNYOS KÉPZÉSI BIZOTTSÁG

20. cikk

Tudományos képzési bizottság

(1)  A tudományos képzési bizottság olyan független tanácsadó testület, amely az Europol képzéssel kapcsolatos munkájának tudományos minőségét garantálja és irányítja. E célból az ügyvezető igazgató korán bevonja a tudományos képzési bizottságot a 14. cikkben említett valamennyi dokumentum összeállításába, amennyiben azok a képzést érintik.

(2)  A tudományos képzési bizottság az e rendelet III. fejezetében felölelt területeket érintő legmagasabb akadémiai vagy szakmai körök tizenegy képviselőjéből áll. Az igazgatótanács az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, átlátható pályázati felhívással és kiválasztási eljárással jelöli ki a tagokat. Az igazgatótanács tagjai nem tagjai a tudományos képzési bizottságnak. A tudományos képzési bizottság tagjai független személyek. Semmilyen kormánytól vagy más szervtől sem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasítást.

(3)  Az Europol közzéteszi honlapján a tudományos képzési bizottság tagjainak listáját, és azt rendszeresen frissíti.

(4)  A tudományos képzési bizottság tagjainak hivatali ideje öt évre szól. E hivatali idő nem hosszabbítható meg, és tagjai felmenthetők, amennyiben nem felelnek meg a függetlenség feltételeinek.

(5)  A tudományos képzési bizottság öt éves hivatali időre megválasztja elnökét és alelnökét. Állásfoglalásait egyszerű többséggel fogadja el. A bizottságot az elnök évente egy-négy alkalommal hívja össze. Szükség esetén az elnök saját kezdeményezésére vagy a bizottság legalább négy tagjának kérésére rendkívüli üléseket hív össze.

(6)  Az ügyvezető igazgatót, a képzésért felelős ügyvezetőigazgató-helyettest vagy képviselőiket szavazati joggal nem rendelkező megfigyelőként hívják meg az ülésekre.

(7)  A tudományos képzési bizottságot egy, a bizottság által kijelölt vagy az ügyvezető igazgató által kinevezett titkár segíti, aki az Europol személyzetének tagja.

(8)  A tudományos képzési bizottság különösen az alábbiakat látja el:

(a)  tanácsot ad az ügyvezető igazgatónak és a képzésért felelős ügyvezetőigazgató-helyettesnek az éves munkaprogram és egyéb stratégiai dokumentumok összeállításához, azok tudományos minőségének és a vonatkozó uniós ágazati politikákkal és prioritásokkal való koherenciájának biztosítása érdekében;

(b)  független véleményt és tanácsot nyújt az igazgatótanácsnak a hatáskörébe tartozó kérdésekben;

(c)  független véleményt és tanácsot nyújt a tanterv, az alkalmazott tanulási módszerek, tanulási lehetőségek minőségéről és a tudományos fejleményekről;

(d)  az igazgatótanács, az ügyvezető igazgató, vagy a képzésért felelős ügyvezetőigazgató-helyettes kérésére ellát minden egyéb olyan tanácsadási feladatot, ami fontos az Europol képzéssel kapcsolatos tevékenysége tudományos vonatkozásai szempontjából.

(9)  A tudományos képzési bizottság éves költségvetését az Europol önálló költségvetési tételében különítik el. [Mód. 125]

4.SZAKASZ

ÜGYVEZETŐ TESTÜLET

21. cikk

Létrehozás

Az igazgatótanács ügyvezető testületet hozhat létre.

22. cikk

Feladatok és szervezeti felépítés

(1)  Az ügyvezető testület az igazgatótanács munkáját segíti.

(2)  Az ügyvezető testület feladatai a következők:

(a)  előkészíti az igazgatótanács által elfogadandó határozatokat;

(b)  az igazgatótanáccsal együtt biztosítja a belső vagy külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálati jelentéseiből származó megállapítások és ajánlásoknak megfelelő nyomonkövetését;

(c)  az igazgatási irányítás felügyeletének megerősítése céljából, az ügyvezető igazgató 19. cikkben meghatározott feladatainak sérelme nélkül segítséget és tanácsadást nyújt az ügyvezető igazgató részére az igazgatótanácsi határozatok végrehajtásához.

(3)  Sürgős esetekben az ügyvezető testület az igazgatótanács nevében meghozhat bizonyos előzetes határozatokat, különösen az igazgatási irányítást érintő kérdésekben, ideértve a kinevezési hatáskörök átruházásának felfüggesztését is.

(4)  Az ügyvezető testület az igazgatótanács elnökéből, a Bizottságnak az igazgatótanácshoz rendelt egyik képviselőjéből, valamint az igazgatótanács tagjai közül az igazgatótanács által kinevezett további három tagból áll. Az igazgatótanács elnöke egyben az ügyvezető testület elnöke is. Az ügyvezető igazgató részt vesz az ügyvezető testület ülésein, de szavazati joggal nem rendelkezik.

(5)  Az ügyvezető testület tagjainak hivatali ideje négy év. Az ügyvezető testület tagjainak hivatali ideje az igazgatótanácsi tagságuk lejártával véget ér.

(6)  Az ügyvezető testület háromhavonta legalább egy rendes ülést tart. Ezenkívül az elnöke kezdeményezésére vagy a tagjai kérésére is összeül.

(7)  Az ügyvezető testület az igazgatótanács által meghatározott eljárási szabályzatnak megfelelően jár el. [Mód. 126]

V.FEJEZET

INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁS

23. cikk

Információforrások

(1)  Az Europol csak azon információkat dolgozza fel, amelyeket

a)  nemzeti jogukkal összhangban a tagállamok szolgáltatnak;

b)  a VI. fejezettel összhangban uniós szervek, harmadik országok és nemzetközi szervezetek szolgáltatnak;

c)  a 29. cikk (2) bekezdésével összhangban magánfelek szolgáltatnak.

(2)  Az Europol közvetlenül lekérdezheti és feldolgozhatja a nyilvánosan elérhető forrásokból – például a médiából, ideértve az internetet és a nyilvános adatokat is – származó személyes adatokat.

(3)  Az Europol lekérdezheti és feldolgozhatja a nemzeti, az uniós vagy nemzetközi információs rendszerekből származó információkat – ideértve a személyes adatokat is – többek között közvetlen számítógépes hozzáféréssel, amennyiben azt a nemzeti, az uniós, nemzetközi vagy nemzeti jogi aktusok engedélyezik, és bizonyítható az ilyen hozzáférés szükségessége és arányossága az Europol feladatmeghatározásába tartozó valamely feladat végrehajtása szempontjából.. Az Europol ezen információkhoz való hozzáférésére és azok Europol általi felhasználására nézve az ilyen uniós, nemzetközi vagy nemzeti jogi aktusok alkalmazandó rendelkezései az irányadók, amennyiben ezek e rendeletnél szigorúbb hozzáférési és felhasználási szabályokat határoznak meg. Az ilyen információs rendszerekhez csak az Europol kellően felhatalmazott személyzete kap hozzáférést, a feladataik ellátásához szükséges mértékben.

Ezek állapítják meg a célkitűzéseket, a feldolgozandó személyes adatok kategóriáit, a feldolgozás céljait és eszközeit és a személyes adatok megszerzése és feldolgozása céljából követendő eljárást. Az ilyen információs rendszerekhez csak az Europol kellően felhatalmazott személyzete kap hozzáférést, a feladatainak ellátásához feltétlenül szükséges és arányos mértékben. [Mód. 127]

24. cikk

Az információfeldolgozási tevékenységek célja

(1)  Az Europol akkor dolgozhat fel információkat, ideértve a személyes adatokat is, amennyiben az a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges, az Europol csak az alábbi célokból dolgozhat fel információkat, ideértve személyes adatokat is.

Személyes adatok kizárólag az alábbi célokból dolgozhatók fel:

a)  az alábbiakra korlátozódó információk közötti összefüggések vagy más fontos kapcsolatok azonosítása céljából végzett keresztellenőrzés;

i.  olyan személyek, akiket az érintett tagállamok nemzeti jogának értelmében olyan bűncselekmény elkövetésével vagy olyan bűncselekmény elkövetésében való részvétellel gyanúsítanak, amely az Europol hatáskörébe tartozik, vagy akiket ilyen bűncselekményért elítéltek;

ii.  olyan személyek, akiket illetően konkrét jelek utalnak arra, hogy bűncselekményt fognak elkövetni vagy ez megalapozottan feltételezhető;

b)  stratégiai vagy tematikus elemzések;

c)  adott esetekben operatív elemzések.konkrét esetekben operatív elemzések

E feladatok végrehajtása az alábbi követelményeknek megfelelően történik:

—  az a) pont szerinti ellenőrzést az információk védelmét biztosító megfelelő garanciák mellett kell elvégezni, és különösen az információkérést és annak célját kell megfelelően indokolni. Meg kell tennie továbbá a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az információkat utólagosan csak az adatgyűjtésre eredetileg jogosult hatóságok módosíthassák;

—  a c) pontban említett minden operatív elemzési ügyre a következő konkrét biztosítékok vonatkoznak:

i.  egy konkrét célt kell meg határozni; személyes adatok csak akkor dolgozhatók fel, ha jelentőséggel bírnak e konkrét cél szempontjából;

ii.  az Europol személyzete által végzett összes keresztmegfeleltetési műveletet külön indokolni kell; a konzultációt követő adatlekérésnek a feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozódnia, és azt külön meg kell indokolni;

iii.  az adatokat csak az eredeti adatgyűjtés céljáért felelős jogosult személyzet módosíthatja.

Az Europolnak megfelelően dokumentálnia kell ezeket a műveleteket. A dokumentációt kérésre az adatvédelmi tisztviselő és az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátani, hogy ellenőrizzék az adatfeldolgozási művelet jogszerűségét.

(2)  A 2. melléklet sorolja fel a személyes adatok kategóriáit, valamint azon érintettek kategóriáit, akikről adatokat lehet gyűjteni az (1) bekezdésben említett konkrét célokból.

(2a)  Kivételes esetben az Europol ideiglenes adatfeldolgozást végezhet annak megállapítása céljából, hogy ezek az adatok feladatai tekintetében jelentőséggel bírnak-e, és hogy az (1) bekezdésben említett mely célból bírnak jelentőséggel. Az igazgató javaslata alapján az igazgatótanács – az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően – a 34. cikkben említett elvek megfelelő figyelembevételével meghatározza az ilyen adatok feldolgozására vonatkozó feltételeket, különös tekintettel az adatokhoz való hozzáférésre és azok felhasználására, valamint az adatok tárolására és törlésére vonatkozó határidőkre, amelyek a hat hónapot nem haladhatják meg.

(2b)  Az európai adatvédelmi biztos iránymutatásokat készít, amelyek meghatározzák az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt célokat. [Mód. 128]

25. cikk

Az információfeldolgozási tevékenységek céljának meghatározása

(1)  Az Europolnak információt szolgáltató tagállam, uniós szerv, harmadik ország vagy nemzetközi szervezet a 24. cikkben említettek szerint meghatározza az információfeldolgozás konkrét és jól körülhatárolt célját. Amennyiben ezt nem tette meg, Az Europol határozza meg az ilyen információ fontosságát és az információfeldolgozási tevékenység célját. Az Europol csak akkor dolgozhatja fel az információkat a szolgáltatásukkor meghatározott konkrét és pontosan megfogalmazott céltól eltérő célra, ha az adatszolgáltató ahhoz kifejezetten engedélyét adja, az irányadó joggal összhangban. [Mód. 129].

(2)  A tagállamok, uniós szervek, harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek az információtovábbítás időpontjában általánosságban vagy konkrétan jelezhetik a hozzáférésre vonatkozó lehetséges korlátozások általános vagy konkrét feltételeit, többek között az adattörlés vagy –megsemmisítés tekintetében. Amikor az információtovábbítás után válik nyilvánvalóvá, hogy ilyen korlátozásra van szükség, erről tájékoztatják az Europolt. Az Europol köteles betartani e korlátozásokat.

(3)  Az Europol korlátozást határozhat meg a tagállamok, uniós szervek, harmadik országok és nemzetközi szervezetek nyilvánosan elérhető forrásokból lekért információkhoz való hozzáférése vagy azok felhasználása tekintetében.

25a. cikk

Adatvédelmi hatásvizsgálat

(1)  Az Europol bármilyen, személyes adatok feldolgozására irányuló műveletsor előtt elvégzi annak vizsgálatát, hogy a tervbe vett adatfeldolgozási rendszerek és eljárások milyen hatással lesznek a személyes adatok védelmére, és ezt bejelenti az európai adatvédelmi biztosnak.

(2)  A vizsgálat kiterjed legalább a tervezett adatfeldolgozási műveletek általános leírására, az érintettek jogaira és szabadságaira vonatkozó kockázatok vizsgálatára, a kockázatok kezelésére tervezett intézkedésekre, a személyes adatok védelmét és az e rendeletben foglalt rendelkezésekkel való összhang igazolását szolgáló biztosítékokra, biztonsági intézkedésekre és mechanizmusokra, figyelembe véve az érintettek és más személyek jogait és jogos érdekeit. [Mód. 130]

26. cikk

A tagállamok és az Europol személyzetének hozzáférése az Europolnál tárolt információkhoz

(1)  A tagállamok hozzáféréssel rendelkeznek, amennyiben indokolni tudják, hogy ez feladataik ellátásához szükséges, hozzáférési engedélyt kapnak és keresést végezhetnek valamennyi olyan információ tekintetében, amelyet a 24. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott célokra szolgáltattak, a tagállamok, uniós szervek, harmadik országok és nemzetközi szervezetek azon jogának sérelme nélkül, hogy korlátozásokat jelezhetnek az ilyen adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználása tekintetében. A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat, amelyek ilyen keresést végezhetnek.

(2)  A tagállamok „találat/nincs találat” rendszer alapon közvetetten hozzáférhetnek valamely, a 24. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott célokból szereplő, konkrét célból benyújtott információkhoz, az információkat szolgáltató tagállamok, uniós szervek, harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek 25. cikk (2) bekezdésével összhangban jelzett korlátozásainak sérelme nélkül. Találat esetén az Europol tájékoztatja az információ szolgáltatóját és megkezdi a találatot jelző információ megosztását lehetővé tevő eljárást, az információt az Europolnak szolgáltató tagállam döntésével összhangban és az érintett tagálla [Mód. ]m feladatának jogszerű ellátásához szükséges mértékben.

(3)  Az Europol ügyvezető igazgató által kellően felhatalmazott személyzete a feladatai ellátásához szükséges mértékben hozzáféréssel rendelkezik az Europol által feldolgozott információkhoz.

(3a)  Az Europol a 43. cikkel összhangban minden találatról és megszerzett információról részletes nyilvántartást vezet. [Mód. 131]

27. cikk

Az Eurojust és az OLAF hozzáférése az Europol-információkhoz

(1)  Az Europol minden megfelelő intézkedést megtesz ahhoz, hogy az Eurojust és az Európai Csalás Elleni Hivatal – saját megbízatásaik megbízatása keretében – hozzáféréssel rendelkezhessen és kereséseket végezhessen a 24. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő célokból rendelkezésre bocsátott összes információban, a tagállamok, uniós szervek, harmadik országok és nemzetközi szervezetek azon jogának sérelme nélkül, hogy korlátozhatják az ilyen adatokhoz való hozzáférést és azok felhasználását. Az Europol tájékoztatást kap arról, ha az Eurojust vagy az OLAF által végzett keresés találatot eredményez az Europol által feldolgozott információkkal.

(2)  Az Europol minden megfelelő intézkedést megtesz ahhoz, hogy az Eurojust és az OLAF – saját megbízatásaik megbízatása keretében – van találat/nincs találat rendszer alapján közvetett hozzáféréssel rendelkezhessen a 24. cikk (1) bekezdésének c) pontjában pontja szerinti konkrét célból szereplő célokból rendelkezésre bocsátott információkhoz, az adatszolgáltató tagállamok, uniós szervek, harmadik országok és nemzetközi szervezetek által, a 25. cikk (2) bekezdésével összhangban megjelölt korlátozások sérelme nélkül. Találat esetén az Europol megkezdi azt az eljárást, amellyel a találatot jelző információt meg lehet osztani, az információt az Europolnak szolgáltató tagállam, uniós szerv, harmadik ország vagy nemzetközi szervezet döntésével összhangban. Találat esetén az Eurojust meghatározza, hogy mely adatokra van szüksége, és az Europol csak olyan mértékben osztja meg az adatokat, amilyenben a találatokat előállító adatok a feladatai jogszerű elvégzéséhez szükségesek. Az Europol naplót vezet arról, hogy mely információkhoz fértek hozzá.

(3)  Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban történő információkeresés csak annak megállapítása céljából végezhető, hogy az Eurojust vagy az OLAF birtokában lévő információ megegyezik-e az Europolnál feldolgozott információval.

(4)  Az Europol csak azután engedélyezi az (1) és (2) bekezdéssel összhangban végzett keresést, ha az Eurojusttól információt kapott arra vonatkozóan, hogy mely nemzeti tagokat, képviselőket, segítőket, az OLAF-tól pedig arra vonatkozóan, hogy továbbá személyzetük mely személyzeti tagokat jelölték ki tagjait jogosították fel ilyen keresések végzésére jogosultnak.

(5)  Amennyiben az Europol egyéni vizsgálat tekintetében végzett információfeldolgozási tevékenységei során az Europol vagy valamely tagállam az Eurojust vagy az OLAF megbízásával összhangban a koordináció, az együttműködés vagy támogatás szükségességét tárja fel, az Europol értesíti őket erről, és megkezdi az információ megosztását lehetővé tevő eljárást, az információt az Europolnak szolgáltató tagállam döntésével összhangban. Ilyen esetben az Eurojust vagy az OLAF konzultál az Europollal.

(6)  Az Eurojust – ideértve a testületet, a nemzeti tagokat, a képviselőket, a segítőket, valamint az Eurojust személyzetét is –, valamint az OLAF tiszteletben tartja a tagállamok, uniós szervek, harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek által a 25. cikk (2) bekezdésével összhangban, általánosságban vagy konkrétan jelzett hozzáférési vagy felhasználási korlátozásokat.

(6a)  Az Europol és az Eurojust tájékoztatják egymást, amennyiben egymás adatainak lekérdezését követően arra utaló jelek vannak, hogy az adatok esetleg helytelenek vagy ellentmondanak más adatoknak. [Mód. 132]

28. cikk

A tagállamok értesítésére vonatkozó kötelesség

(1)  Amennyiben az Europolnak – a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feladatával összhangban – tájékoztatnia kell valamely tagállamot az azzal kapcsolatos információkról, és ezekre az információkra a 25. cikk (2) bekezdése alapján olyan hozzáférési korlátozások vonatkoznak, amelyek értelmében tilos azok megosztása, az Europol konzultál a hozzáférés korlátozását előíró adatszolgáltatóval, és igyekszik megkapni kikéri annak engedélyét a megosztáshoz.

Ilyen kifejezett engedély hiányában az információt nem lehet megosztani.

Ha az említett információkra a 25. cikk (2) bekezdése alapján nem vonatkoznak hozzáférési korlátozások, az Europol tájékoztatja az adatszolgáltató tagállamot az információk átadásáról. [Mód. ]

(2)  Az esetleges hozzáférési korlátozásoktól függetlenül az Europol tájékoztatja a tagállamokat a velük kapcsolatos információkról, amennyiben az

a)  feltétlenül szükséges súlyos bűncselekményekkel vagy terrorcselekményekkel kapcsolatos, közvetlen veszély megelőzéséhez; vagy

b)  létfontosságú az adott tagállam közbiztonságát érintő azonnali és komoly fenyegetés megelőzéséhez.

Ilyen esetben az Europol a lehető leghamarabb értesíti az adatszolgáltatót az információ megosztásáról, és indokolja helyzetelemzését.

VI.fejezet

PARTNEREKKEL VALÓ KAPCSOLATOK

1.SZAKASZ

KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Közös rendelkezések

(1)  Amennyiben az feladatai ellátásához szükséges, az Europol együttműködési kapcsolatokat létesíthet és tarthat fenn uniós szervekkel – e szervek célkitűzéseivel összhangban –, harmadik országok bűnüldöző hatóságaival, harmadik országok bűnüldözési képzéssel foglalkozó intézményeivel, nemzetközi szervezetekkel és magánfelekkel.

(2)  Amennyiben az feladatai ellátásához szükséges, és a 25. cikk (2) bekezdése szerint előírt korlátozásokra is figyelemmel, az Europol közvetlenül információkat cserélhet – személyes adatok kivételével – az (1) bekezdésben jogalanyokkal.

(3)  Az Europol az (1) bekezdésben említettektől – a magánfelek kivételével – származó személyes adatokat kaphat és dolgozhat fel, amennyiben az feladatai jogszerű ellátásához szigorúan szükséges és azzal arányos, és e fejezet rendelkezéseire is figyelemmel.

(4)  A 36. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, az Europol csak akkor továbbíthat személyes adatokat uniós szerveknek, harmadik országoknak és nemzetközi szervezeteknek, ha ez az Europol célkitűzései feladatai által felölelt bűncselekmények megelőzéséhez és az ellenük való küzdelemhez szükséges, valamint e fejezettel összhangban történik és ha a címzett kötelezettséget vállal arra, hogy az adatokat kizárólag arra a célra használják fel, amire továbbították. Ha a továbbítandó adatok valamely tagállamtól származnak, az Europolnak ki kell kérnie a tagállam előzetes és kifejezett hozzájárulását, kivéve, ha

a)  a hozzájárulás feltételezhető, mivel a tagállam kifejezetten nem korlátozta a további adattovábbítás lehetőségét; vagy

b)  az érintett tagállam az ilyen továbbításhoz – általános, vagy meghatározott feltételekhez kötött – előzetes hozzájárulását adhatja. Az ilyen hozzájárulás bármikor visszavonható.

(5)  A személyes adatok tagállamoktól, uniós szervektől, harmadik országoktól vagy nemzetközi szervezetektől induló továbbítása csak akkor lehetséges, ha ahhoz az Europol előzetesen kifejezett hozzájárulását adta, és a címzett kifejezetten elkötelezi magát arra, hogy az adatokat kizárólag arra a célra használják fel, amire továbbították.

(5a)  E rendelettel összhangban az Europol gondoskodik a személyes adatok mindennemű továbbításának, valamint az adattovábbítás indokának részletes nyilvántartásáról.

(5b)  Az EU Alapjogi Chartájában rögzítettek szerint nem szabad feldolgozni semmilyen olyan információt, amelyet harmadik ország, nemzetközi szervezet vagy magánfél az alapvető jogokat megsértve szerzett meg. [Mód. 134]

2.SZAKASZ

A SZEMÉLYES ADATOK CSERÉJE/TOVÁBBÍTÁSA

30. cikk

Személyes adatok továbbítása uniós szerveknek

A 25. cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján előírt lehetséges korlátozásokra is figyelemmel és a 27. cikk sérelme nélkül, az Europol közvetlen továbbíthatja a személyes adatokat az uniós szerveknek, amennyiben az saját vagy a címzett uniós szerv feladatainak ellátásához szükséges. Az Europol nyilvánossá teszi azon uniós intézmények és szervek jegyzékét, amelyekkel információkat oszt meg, mégpedig oly módon, hogy e jegyzéket közzéteszi a weboldalán. [Mód. 135]

31. cikk

Személyes adatok továbbítása harmadik országoknak és nemzetközi szervezeteknek

(1)  Amennyiben az feladatai ellátásához szükséges, az Europol személyes adatokat továbbíthat egy harmadik országbeli hatóságnak vagy nemzetközi szervezetnek az alábbiak alapján:

a)  [95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 25. és 31. cikkével] összhangban elfogadott bizottsági határozat arról, hogy az ország vagy nemzetközi szervezet, vagy a harmadik országon vagy nemzetközi szervezeten belüli adatfeldolgozó ágazat megfelelő szintű védelmet biztosít (megfelelőségi határozat); vagy

b)  az Unió és a harmadik ország vagy nemzetközi szervezet által a Szerződés 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodás, amely megfelelő garanciákat teremt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme tekintetében; vagy

c)  e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt a 2009/371/IB határozat 23. cikkével összhangban az Europol és a harmadik ország vagy szervezet között létrejött együttműködési megállapodás;

Ezek az együttműködési megállapodásokat e rendelet hatálybalépésétől számított öt éven belül módosítani kell és fel kell őket váltani egy, a b) pontnak megfelelő, következő megállapodással. [Mód. 136]

Az ilyen adattovábbításhoz nem szükséges további engedély. európai adatvédelmi biztossal időben konzultálnak a b) pontban említett nemzetközi megállapodásról folytatott tárgyalások előtt és során, különösen a tárgyalási mandátum elfogadása és a megállapodás véglegesítése előtt. Az Europol a weboldalán elhelyezve nyilvánossá teszi a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött nemzetközi és együttműködési megállapodásainak rendszeresen felfrissített jegyzékét. [Mód. 137]

Az Europol munkamegállapodást köthet ilyen megállapodás vagy megfelelőségi határozat végrehajtása céljából.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve az ügyvezető igazgató a diszkréciós és titoktartási kötelezettséget, valamint az arányosságot tiszteletben tartva eseti alapon engedélyezheti személyes adatok harmadik országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek történő továbbítását, ha:

a)  az adatok továbbítása feltétlenül érintett vagy más személy létfontosságú érdekeinek védelméhez szükséges egy vagy több tagállam Europol célkitűzéseinek hatályába tartozó alapvető érdekeinek megőrzéséhez;

b)  az adatok továbbítása feltétlenül érintett jogos érdekeinek biztosításához szükséges bűncselekményekkel vagy terrorcselekményekkel kapcsolatos, közvetlen veszély megelőzéséhez és amennyiben a személyes adatokat továbbító tagállam vagy harmadik ország joga így rendelkezik; vagy;

c)  a továbbítás fontos közérdekből valamely tagállam vagy jogi követelések megállapítása, érvényesítése vagy védelme miatt szükséges, illetve azt jogszabály írja elő; vagy harmadik ország közbiztonságát közvetlenül és komolyan fenyegető veszély elhárítása érdekében szükséges;

d)  az adatfeldolgozás az érintett vagy más személy létfontosságú érdekeinek védelméhez adattovábbítás egyedi esetben bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása, vagy a büntetőjogi szankciók végrehajtása érdekében szükséges, vagy;

da)  az adattovábbítás egyedi esetben, adott bűncselekmény megelőzéséhez, nyomozásához, felderítéséhez, büntetőeljárás lefolytatásához vagy adott büntetőjogi szankciók végrehajtásához kapcsolódó jogi követelések megállapítása, érvényesítése vagy védelme miatt szükséges.

Az ügyvezető igazgató minden körülmények között mérlegeli a szóban forgó harmadik országban vagy nemzetközi szervezetben alkalmazandó adatvédelmi szintet, figyelembe véve az adatok természetét, az adatok tervezett felhasználási célját, a tervezett adatfeldolgozás időtartamát, az adott országban alkalmazott általános vagy egyedi adatvédelmi rendelkezéseket, valamint azt, hogy az Europol által az adatokkal kapcsolatban megkövetelt egyedi feltételeket elfogadják-e.

Eltérések nem alkalmazhatók a rendszeres, nagy mennyiségű vagy strukturális adattovábbításra.

Továbbá, az igazgatótanács – az európai adatvédelmi biztossal bizots egyetértésben – legfeljebb egy évig, ami meghosszabbítható, engedélyezheti a fenti a)–d) pontoknak megfelelő továbbítás-sorozatát, figyelembe véve adattovábbítást vagy továbbítás-sorozatot, biztosítva a magánélet védelmére és az egyének alapvető jogainak és szabadságainak védelmére vonatkozó biztosítékok meglétét megfelelő biztosítékokat. [Mód. 138]

(3)  Az ügyvezető igazgató haladéktalanul tájékoztatja az igazgatótanácsot és az európai adatvédelmi biztost azon esetekről, amikor alkalmazta a (2) bekezdést. [Mód. 139]

(3a)  Az Europol részletesen dokumentálja az ezen cikk értelmében végzett összes adattovábbítást. [Mód. 140]

32. cikk

Magánfelektől származó személyes adatok

(1)  Amennyiben az feladatainak ellátásához szükséges, az Europol feldolgozhatja a magánfelektől származó személyes adatokat, ha azokat nem közvetlenül magánfelektől, hanem az alábbiakon keresztül kapta: [Mód. 141]

a)  valamely tagállam nemzeti egységétől, a nemzeti joggal összhangban;

b)  valamely olyan harmadik ország kapcsolattartó pontjától, amellyel az Europol e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt, a 2009/371/IB határozat 23. cikkével összhangban együttműködési megállapodást kötött; vagy

c)  olyan harmadik országbeli hatóságtól vagy nemzetközi szervezettől, amellyel az Unió a Szerződés 218. cikke alapján nemzetközi megállapodást kötött.

(2)  Amennyiben a kapott adat valamely tagállam érdekeit érinti, az Europol haladéktalanul tájékoztatja az érintett tagállam nemzeti egységét.

(3)  Az Europol nem léphet közvetlenül kapcsolatba magánfelekkel magánszemélyekkel személyes adatok szerzése információszerzés céljából. [Mód. 142 és 143]

(4)  A Bizottság e rendelet alkalmazásának megkezdésétől számított három éven belül értékeli a személyes adatok magánfelekkel való közvetlen cseréjének szükségességét és lehetséges hatását. Az ilyen értékelés meghatározza többek között azon okokat, hogy az Europolnak ki kell-e cserélni ezen személyes adatokat magánfelekkel.

33. cikk

Magánszemélyektől származó információk

(1)  A magánszemélyektől származó információkat – ideértve a személyes adatokat is – az Europol akkor dolgozhatja fel, ha azokat az alábbiakon keresztül kapta:

a)  valamely tagállam nemzeti egységétől, a nemzeti joggal összhangban;

b)  valamely olyan harmadik ország kapcsolattartó pontjától, amellyel az Europol e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt, a 2009/371/IB határozat 23. cikkével összhangban együttműködési megállapodást kötött; vagy

c)  olyan harmadik országbeli hatóságtól vagy nemzetközi szervezettől, amellyel az Európai Unió a Szerződés 218. cikke alapján nemzetközi megállapodást kötött.

(2)  Amennyiben az Europol olyan harmadik ország területén tartózkodó magánszemélytől kap információt – ideértve a személyes adatokat is –, amellyel nincs sem a 2009/371/IB tanácsi határozat 23. cikke alapján, sem a Szerződés 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodás, az Europol azt csak olyan érintett tagállamnak vagy harmadik országnak továbbíthatja, amellyel ilyen nemzetközi megállapodások vannak.

(3)  Az Europol nem lép közvetlenül kapcsolatba magánszemélyekkel információszerzés céljából.

VII.fejezet

ADATVÉDELMI BIZTOSÍTÉKOK

34. cikk

Általános adatvédelmi elvek

(1)  A személyes adatok

a)  feldolgozását jogszerűen és tisztességesen, valamint az érintett számára átlátható és ellenőrizhető módon jogszerűen kell végezni;

b)  gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és törvényes célból történhet, és további feldolgozása nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon. A történelmi, statisztikai vagy tudományos célból történő további feldolgozás nem tekintendő összeegyeztethetetlennek, amennyiben az Europol megfelelő biztosítékokat nyújt, különösen annak biztosítására, hogy az adatokat más célokból nem dolgozzák fel.

c)  megfelelőek, relevánsak, és nem haladják meg a feldolgozás célját céljához szükséges legkisebb mértéket, és csak akkor és addig dolgozhatók fel, amikor és ameddig e célok nem érhetők el személyes adatokra nem vonatkozó információ feldolgozásával;;

d)  pontosak és szükség esetén naprakészek; és naprakész állapotban kell azokat tartani; minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a hibás személyes adatok, feldolgozásuk céljaira való tekintettel, haladéktalanul törlésre vagy helyesbítésre kerüljenek;

e)  tárolásának olyan formában kell történnie, amely az érintettek azonosítását csak az adatok feldolgozása céljainak eléréséhez szükséges ideig teszi lehetővé;

ea)  feldolgozása olyan módon történik, ami ténylegesen lehetővé teszi az érintett számára, hogy gyakorolja jogait;

eb)  feldolgozásának oly módon kell történnie, hogy az a személyes adatok jogosultatlan vagy jogellenes feldolgozása vagy véletlen elvesztése, megsemmisítése vagy károsodása ellen a megfelelő technikai vagy szervezeti intézkedések alkalmazásával védelmet nyújtson;

ec)  feldolgozását csak olyan, megfelelő engedéllyel rendelkező személyzet végezheti el, akiknek feladataik ellátásához van szükségük ezen adatokra;

(1a)  Az Europol nyilvánossá tesz egy dokumentumot, amely érthető formában meghatározza a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos rendelkezéseket és az érintett jogainak gyakorlására rendelkezésre álló eszközöket. [Mód. 144]

35. cikk

A személyes adatok pontosságának és megbízhatóságának különböző fokai

(1)  A valamely tagállamból származó információ forrását az információt közlő tagállamnak kell a lehető legalaposabban értékelnie az alábbi forrásértékelési értékelési kódok alapján: [Mód. 145]

(A): amennyiben a forrás hitelességével, megbízhatóságával és illetékességével kapcsolatban nem merül fel kétely, vagy amennyiben olyan forrás közli az információt, amely minden esetben megbízhatónak bizonyult;

(B): amennyiben az információ olyan forrásból származik, amely többnyire megbízhatónak bizonyult;

(C): amennyiben az információ olyan forrásból származik, amely többnyire megbízhatatlannak bizonyult;

(X): amennyiben a forrás megbízhatóságát nem lehet felmérni.

(2)  A valamely tagállamból származó információt az információt közlő tagállamnak kell a lehető legalaposabban értékelnie az alábbi információértékelési kódok felhasználásával megállapított megbízhatósága alapján: [Mód. 146]

(1): olyan információ, melynek pontosságával kapcsolatban nem merül fel kétely;

(2): olyan információ, melyről forrásának személyes tudomása van, az információt továbbító tisztviselőnek azonban nincs;

(3): olyan információ, melyről forrásának nincs személyes tudomása, de melyet más, már rögzített információk megerősítenek;

(4): olyan információ, melyről a forrásnak nincs személyes tudomása, és melyet nem lehet megerősíteni.

(3)  Amennyiben az Europol – a birtokában lévő információk alapján – arra a következtetésre jut, hogy helyesbíteni kell az értékelést, erről tájékoztatja az érintett tagállamot, mellyel az értékelés módosítására vonatkozó megállapodásra törekszik. Az Europol az értékelést e megállapodás nélkül nem módosíthatja.

(4)  Amennyiben az Europol valamely tagállamtól értékelés nélkül kap információt, az Europol lehetőség szerint megkísérli a már birtokában lévő információk alapján értékelni értékeli a forrás vagy az információ megbízhatóságát. A konkrét adat és információ értékelésére a közlő tagállammal való megállapodás szerint kerül sor. Egy tagállam és az Europol általánosságban is megállapodhat a meghatározott típusú adatok és meghatározott források értékeléséről. Amennyiben egy konkrét esetben nem érnek el megállapodást, illetve általános megállapodás hiányában az Europol az információt vagy adatot a (1) és (2) bekezdésben foglalt (X) és (4) kódú besorolással értékeli. [Mód. 147]

(5)  Amennyiben az Europol harmadik országtól, nemzetközi szervezettől vagy uniós szervtől kap információkat, e cikk annak megfelelően alkalmazandó.

(6)  A nyilvánosan elérhető forrásokból származó információkat az Europol az (1) és (2) (X) és (4) bekezdésben meghatározott értékelési kódok alkalmazásával értékeli. [Mód. 148]

36. cikk

A személyes adatok különleges kategóriáinak, valamint az érintettek különböző kategóriáinak feldolgozása

(1)  A bűncselekmény áldozatait, tanúkat vagy a bűncselekményről információval szolgálni képes egyéb személyeket, vagy a 18 éven aluli személyeket érintő személyes adatokat az Europol csak akkor dolgozhatja fel, ha az az Europol célkitűzéseiben felölelt bűncselekmények megelőzéséhez vagy az ellenük való küzdelemhez feltétlenül szükséges és megfelelően indokolt. [Mód. 149]

(2)  A gépi vagy egyéb eszközökkel feldolgozott személyes adatokat, amennyiben azok faji, vagy etnikai társadalmi származásra, politikai véleményre, vallásra vagy meggyőződésre, szakszervezeti tagságra, valamint egészségi állapotra vagy szexuális életre vonatkoznak, az Europol csak abban az esetben dolgozhatja fel, ha az Europol célkitűzéseiben felölelt bűncselekmények megelőzéséhez vagy az ellenük való küzdelemhez feltétlenül szükséges és megfelelően indokolt, és ha ezek az adatok az Europolnál már feldolgozott egyéb személyes adatokat egészítenek ki. [Mód. 150]

(3)  Csak az Europol rendelkezik hozzáféréssel az (1) és (2) bekezdésben említett adatokhoz. Az ügyvezető igazgató kellően felhatalmazza azon korlátozott számú tisztviselőt, akik ilyen hozzáféréssel rendelkeznek, amennyiben az feladataik ellátásához szükséges.

(4)  Semmilyen, az érintettre nézve joghatással járó határozatot nem lehet kizárólag a (2) bekezdésben említett gépi adatfeldolgozásra alapozni, kivéve, ha a határozatot nemzeti vagy uniós jogszabály kifejezetten megengedi, illetve, szükség szerint, az európai adatvédelmi biztos kifejezetten engedélyezi. [Mód. 151]

(5)  Az (1) és (2) bekezdésben említett személyes adatokat csak akkor lehet tagállamoknak, uniós szerveknek, harmadik országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek továbbítani, ha az az Europol célkitűzéseiben felölelt bűncselekményekkel kapcsolatos egyéni ügyek esetében feltétlenül szükséges és megfelelően indokolt. Az ilyen adattovábbításnak összhangban kell lennie e rendelet VI. címében meghatározott rendelkezésekkel.. [Mód. 152]

(6)  Az Europol hathavonta áttekintést nyújt az európai adatvédelmi biztos számára a (2) bekezdésben említett, általa feldolgozott valamennyi személyes adatról.

37. cikk

Az adatok tárolására és törlésére vonatkozó határidők

(1)  Az Europol által feldolgozott személyes adatokat az Europol csak a céljaik megvalósításához az adatfeldolgozás céljához szigorúan szükséges ideig tárolja. [Mód. 153]

(2)  A Europol a személyes adatok első feldolgozásától számított három éven belül mindenképpen felülvizsgálja a további tárolás szükségességét. Az Europol dönthet az adatok következő, újabb hároméves időszak után elvégzendő felülvizsgálatig tartó további tárolásáról, ha azokra az Europol feladatainak ellátásához még szükség van. A további tárolás okait indokolni és rögzíteni kell. Ha nem döntenek a személyes adatok további tárolásáról, akkor azokat három év után automatikusan törölni kell.

(3)  Ha öt évnél hosszabb ideig tárolnak a 36. cikk (1) és (2) bekezdésében említett személyekkel kapcsolatos adatokat, erről értesíteni kell az európai adatvédelmi biztost.

(4)  Amennyiben valamely tagállam, uniós szerv, harmadik ország vagy nemzetközi szervezet az adatok 25. cikk (2) bekezdésével összhangban történő továbbításakor korlátozást jelzett a személyes adatok korábbi törlése vagy megsemmisítése tekintetében, az Europol e korlátozásokkal összhangban törli a személyes adatokat. Ha a további tárolás szükségesnek bizonyul az Europol feladatainak ellátása céljából, olyan bűnüldözési operatív információk alapján, amelyek átfogóbbak, mint az adatszolgáltató birtokában lévő információk, az Europol kéri az adatszolgáltatótól a további adattárolás engedélyezését és e kérését indoklással látja el.

(5)  Ha valamely tagállam, uniós szerv, harmadik ország vagy nemzetközi szervezet törli nemzeti adatfájljából az Europolnak továbbított adatokat, erről értesítenie kell az Europolt. Az Europol törli az adatokat, kivéve, ha a további adattárolás szükségesnek bizonyul az Europol feladatainak ellátása céljából olyan bűnüldözési operatív információ alapján, amelyek átfogóbbak, mint az adatszolgáltató birtokában lévő információk. Az Europol értesíti az adatszolgáltatót az ilyen adatok további tárolásáról, és indokolja az ilyen további adattárolás szükségességét.

(6)  A személyes adatokat nem törlik, ha

a)  az sértené a védelemre szoruló érintett érdekeit. Ilyen esetekben az adatok kizárólag az érintett kifejezett és írásos beleegyezésével használhatók fel. [Mód. 154]

b)  pontosságukat az érintett vitatja, annyi ideig, amely alatt a tagállamok vagy az Europol adott esetben megvizsgálhatják az adatok pontosságát;

c)  bizonyítási célból vagy jogi követelések megalapozása, érvényesítése vagy védelme céljából meg kell őrizni a személyes adatokat; [Mód. 155]

d)  az érintett kifogásolja a törlést, és inkább az adatok felhasználásának korlátozását kéri.

38. cikk

Az adatfeldolgozás biztonsága

(1)  Az Europol megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket hajt végre a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítése, véletlen elvesztése vagy engedély nélküli közlése, megváltoztatása vagy bármely más jogellenes feldolgozása elleni védelme érdekében.

(2)  Az automatikus adatfeldolgozás tekintetében az Europol intézkedéseket hajt végre a célból, hogy:

a)  megtagadja jogosulatlan személyek személyes adatok feldolgozásához használt adatfeldolgozó berendezésekhez való hozzáférését (berendezésekhez való hozzáférés ellenőrzése);

b)  megakadályozza az adathordozók jogosulatlan olvasását, másolását, módosítását vagy eltávolítását (adathordozók ellenőrzése);

c)  megakadályozza a jogosulatlan adatbevitelt, valamint a tárolt személyes adatok jogosulatlan megtekintését, módosítását vagy törlését (tárolás ellenőrzése);

d)  megakadályozza, hogy a számítógépes adatfeldolgozó rendszereket adatátviteli berendezések segítségével jogosulatlan személyek használják (felhasználók ellenőrzése);

e)  biztosítsa, hogy a számítógépes adatfeldolgozó rendszer használatára jogosult személyek csak azokhoz az adatokhoz férhessenek hozzá, amelyekre hozzáférési jogosultságuk vonatkozik (adathozzáférés ellenőrzése);

f)  biztosítsa, hogy ellenőrizhető és megállapítható legyen, hogy adatátviteli berendezés alkalmazásával mely szervekhez lehet személyes adatokat továbbítani vagy mely szervekhez kerültek személyes adatok továbbításra(adattovábbítás ellenőrzése);

g)  biztosítsa, hogy ellenőrizhető és megállapítható legyen, milyen személyes adatokat vittek be a számítógépes adatfeldolgozó rendszerekbe, valamint hogy ki és mikor vitte be azokat (adatbevitel ellenőrzése);

ga)  , hogy ellenőrizni lehessen és meg lehessen állapítani, hogy mely adatokat a személyzet mely tagja mikor hívta le (hozzáférési napló); [Mód. 156]

h)  megakadályozza a személyes adatok jogosulatlan leolvasását, másolását, módosítását vagy törlését a személyes adatok továbbítása vagy az adathordozók szállítása során (szállítás ellenőrzése);

i)  biztosítsa, hogy a számítástechnikai rendszerek üzemzavar esetén azonnal helyreállíthatók legyenek (helyreállítás);

j)  biztosítsák, hogy a rendszer funkciói hibátlanul működjenek, s a működés közben előforduló hibákat azonnal jelentsék (megbízhatóság), valamint azt, hogy a tárolt adatok valamely rendszerhiba esetén ne torzuljanak (sértetlenség).

(3)  Az Europol és a tagállamok mechanizmusokat határoznak meg annak biztosítására, hogy az információs rendszerekben figyelembe vegyék a biztonsági igényeket.

38a. cikk

Beépített és alapértelmezett adatvédelem

(1)  Az Europol megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket és eljárásokat hajt végre olyan módon, hogy az adatfeldolgozás eleget tegyen e rendelet alapján elfogadott rendelkezések követelményeinek, és biztosítsa az érintett jogainak védelmét.

(2)  Az Europol olyan mechanizmusokat hajt végre, amelyek alapértelmezett módon biztosítják azt, hogy kizárólag az adatfeldolgozás céljaihoz szükséges személyes adatokat dolgozzák fel. [Mód. 157]

38b. cikk

Az európai adatvédelmi biztos értesítése a személyes adatok megsértéséről

(1)  Europol a személyes adatok megsértése esetén indokolatlan késedelem nélkül és amennyiben lehetséges, a személyes adatok megsértéséről való tudomásszerzéstől számított 24 órán belül értesíti az európai adatvédelmi biztost a személyes adatok megsértéséről. Az Europol kérésre megalapozott indokolást ad azokban az esetekben, amikor az értesítés 24 órán belül nem történt meg.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti értesítés legalább az alábbiakat tartalmazza:

a)  a személyes adatok megsértésének ismertetése, ideértve az érintettek kategóriáit és számát, valamint az érintett adatjegyzékek kategóriáit és számát;

b)  a személyes adatok megsértéséből eredő esetleges hátrányos következmények enyhítésére irányuló intézkedésekre vonatkozó javaslat;

c)  a személyes adatok megsértéséből fakadó esetleges következmények ismertetése;

d)  az adatkezelő által a személyes adatok megsértésének orvoslására javasolt vagy tett intézkedések ismertetése.

(3)  Az Europol dokumentálja a személyes adatok megsértésének minden esetét, ami tartalmazza az adatsértéssel kapcsolatos tényeket, annak hatásait és a megtett korrekciós intézkedéseket, lehetővé téve az európai adatvédelmi biztos számára, hogy ellenőrizze e cikknek való megfelelőséget. [Mód. 158]

38c. cikk

Az érintett értesítése a személyes adatok megsértéséről

(1)  Amennyiben a 38b. cikkben említett személyesadat-sértés valószínűleg hátrányosan érinti a személyes adatok védelmét vagy az érintett magánéletének védelmét, az Europol indokolatlan késedelem nélkül értesíti az érintettet a személyes adatok megsértéséről.

(2)  Az (1) bekezdésben említett, az érintettnek szóló értesítés ismerteti a személyes adatok megsértésének természetét, és tartalmazza a 44. cikkben említett adatvédelmi tisztviselő személyét és kapcsolattartási adatait.

(3)  A személyes adatok megsértéséről nem szükséges értesíteni az érintettet, ha az Europol az európai adatvédelmi biztos által elfogadott módon igazolja, hogy a megfelelő technológiai védelmi intézkedéseket végrehajtotta, és az említett intézkedéseket alkalmazták a személyes adatok megsértésével érintett adatokra. E technológiai védelmi intézkedéseknek értelmezhetetlenné kell tenniük az adatokat a hozzáférési joggal nem rendelkező személyek számára.

(4)  Az érintett értesítése késleltethető, korlátozható vagy elhagyható, amennyiben az az érintett személy jogos érdekeinek kellő figyelembevétele mellett szükséges és arányos intézkedés a következők érdekében:

a)  hivatalos vagy jogi vizsgálatok, nyomozások vagy eljárások akadályozásának elkerülése;

b)  bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása sérelmének elkerülése vagy a büntetőjogi szankciók végrehajtása;

c)  a közbiztonság és nemzetbiztonság védelme;

d)  védjék harmadik felek jogait és szabadságait. [Mód. 159]

39. cikk

Az érintett hozzáférési joga

(1)  Bármely érintettnek jogában áll, hogy ésszerű időszakonként információt kapjon arról, hogy az Europol feldolgoz-e vele kapcsolatos személyes adatokat. Ha az Europol ilyen személyes adatokat dolgoz fel, legalább az alábbi információkat nyújtja az érintettnek : [Mód. 160]

a)  megerősítés arról, hogy rá vonatkozó adat feldolgozására sor került-e vagy sem;

b)  tájékoztatás legalább az adatfeldolgozási művelet céljáról, az érintett adatkategóriákról, az adatok tárolásának időtartamáról és a címzettekről, akikkel az adatokat közlik; [Mód. 161]

c)  az adatfeldolgozás tárgyát képező adatok és azok forrásával kapcsolatban rendelkezésre álló valamennyi információ érthető formában;

ca)  az adatfeldolgozás alapjául szolgáló jogalap megjelölése. [Mód. 162]

cb)  azon jog fennállása, hogy az Europoltól kérelmezhető az érintettel kapcsolatos személyes adatok helyesbítése, törlése vagy a feldolgozás korlátozása. [Mód. 163]

cc)  másolat az adatfeldolgozás alatt álló adatokról. [Mód. 164]

(2)  A személyes adatokhoz való hozzáférés jogával élni kívánó bármely érintett ilyen irányú kérelmét költségmentesen előterjesztheti a választása szerinti tagállamban, az e tagállamban erre kijelölt hatóságnál. anélkül, hogy túlzott költségek hárulnának rá. A fenti hatóság haladéktalanul, de legkésőbb a kézhezvételtől számított egy hónapon belül az Europol elé utalja a kérelmet. . Az Europol igazolja a kérelem kézhezvételét. [Mód. 165 és 234]

(3)  Az Europol indokolatlan késedelem nélkül, és minden esetben a nemzeti hatóság kérelmének annak kézhezvételétől számított három hónapon belül megválaszolja a kérelmet. [Mód. 166]

(4)  Az Europol konzultál az érintett tagállamok illetékes hatóságaival a meghozandó döntésről. Az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó döntés az Europol és az érintett ilyen adatokhoz való hozzáférése által közvetlenül érintett tagállamok szoros együttműködésétől függ. Ha egy tagállam kifogásolja az Europol által javasolt választ, kifogása okait közli az Europollal.

(5)  A személyes adatokhoz való hozzáférést Az (1) bekezdés szerinti megkeresésre adandó információszolgáltatást megtagadják vagy korlátozzák,olyan mértékben, amennyiben az ez a részleges vagy teljes megtagadás szükséges intézkedést jelent ahhoz, hogy [Mód. 167]

a)  az Europol megfelelően teljesíthesse feladatait;

b)  védelmezzék a tagállamok biztonságát és a közrendjét és bűncselekményeket előzzenek meg;

c)  garantálják, hogy egy nemzeti nyomozás sem kerül veszélybe;

d)  védjék harmadik felek jogait és szabadságait.

A kért információ korlátozásáról vagy megtagadásáról hozott minden döntésnek figyelembe kell vennie az érintett alapvető jogait és érdekeit. [Mód. 168]

(6)  Az Europol írásban tájékoztatja az érintettet a hozzáférés megtagadásáról vagy korlátozásáról, e döntés indokairól, valamint az európai adatvédelmi biztos előtti panaszemelés jogáról. A döntés ténybeli vagy jogi indokairól szóló tájékoztatástól el lehet tekinteni, ha e tájékoztatás hatástalanná tenné a z (5) bekezdés által megszabott korlátozást.

40. cikk

A helyesbítéshez, törléshez és zároláshoz való jog

(1)  Bármely érintettnek jogában áll, hogy kérje az Europoltól a vele kapcsolatos személyes adatok helyesbítését, amennyiben azok pontatlanok, vagy amennyiben az lehetséges és szükséges kérje azok kiegészítését vagy naprakésszé tételét. [Mód. 169]

(2)  Bármely érintettnek jogában áll, hogy kérje az Europoltól a vele kapcsolatos személyes adatokat törlését, amennyiben azokra már nincs szükség azon célokból, amelyekre azokat jogszerűen gyűjtötték vagy jogszerűen tovább dolgozták fel.

(3)  Ha alapos indokok alapján feltételezhető, hogy a törlés sértené az érintett jogos érdekeit, a személyes adatok törlés helyett zárolni kell. A zárolt adatokat csak arra a célra lehet feldolgozni, amely megakadályozta azok törlését.

(4)  Amennyiben az Europol harmadik országoktól vagy nemzetközi szervezetektől kapta az (1), (2) és (3) bekezdésben leírt, birtokában lévő adatokat vagy azok az Europol saját elemzéseinek eredményei, az Europol helyesbíti, törli vagy zárolja az ilyen adatokat, és adott esetben tájékoztatja az adatlétrehozókat. [Mód. 170]

(5)  Amennyiben az Europol közvetlenül tagállamoktól kapta az (1) és (2) bekezdésben leírt birtokában lévő adatokat, az érintett tagállam az Europollal együttműködésben helyesbíti, törli vagy zárolja az ilyen adatokat.

(6)  Ha a téves adatokat más alkalmas módon továbbították, vagy ha a tagállamok által szolgáltatott adatok hibája helytelen továbbítás következménye, vagy az adatokat e rendelettel ellentétes módon továbbították, illetve a hiba annak eredménye, hogy az adatokat az Europol tévesen vagy e határozattal ellentétes módon vitte be, vette át vagy tárolta, akkor az Europol az érintett tagállamokkal együttműködésben helyesbíti vagy törli azokat.

(7)  A (4), (5) és (6) bekezdésben említett esetekben haladéktalanul értesíteni kell az ilyen adatok összes címzettjét. A címzettek a rájuk alkalmazandó szabályoknak megfelelően saját rendszerükben helyesbítik, zárolják vagy törlik ezeket az adatokat.

(8)  Az Europol – szükségtelen késedelem nélkül, de mindenképpen három hónapon belül – írásban értesíti az érintettet arról, hogy a rá vonatkozó adatokat helyesbítették, törölték vagy zárolták.

(9)  Az Europol írásban értesíti az érintettet a helyesbítés, törlés vagy zárolás esetleg visszautasításáról, valamint az európai adatvédelmi biztosnál történő panaszemelés és a bírósági jogorvoslat lehetőségéről.

41. cikk

Adatvédelmi felelősség

(1)  Az Europol oly módon tárolja a személyes adatokat, hogy biztosítsa forrásuk megállapíthatóságát a 23. cikkel összhangban.

(1a)  Az Europol oly módon tárolja a személyes adatokat, hogy azokat helyesbíteni és törölni lehessen. [Mód. 171]

(2)  A személyes adatok 34. cikk d) pontjában említettek szerinti minőségéért a személyes adatokat az Europolnak szolgáltató tagállamot, az uniós szervek, harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek által szolgáltatott személyes adatok és az Europol által nyilvánosan hozzáférhető forrásokból lekérdezett személyes adatok esetében pedig az Europolt terheli felelősség. . Az adatok minőségéért az adattovábbítás pillanatáig bezárólag az uniós szerveket terheli a felelősség. [Mód. 172]

(3)  A 34. cikk a), b), c) és e) pontjaiban meghatározott elveknek való megfelelésért az Europolt terheli felelősség.

(4)  Az adattovábbítás jogszerűségének felelőssége alkalmazandó adatvédelmi elvekért való felelősség az alábbiakat terheli: [Mód. 173]

a)  az Europolnak tagállamok által szolgáltatott személyes adatok esetében a továbbítás jogszerűségéért az adatokat szolgáltató tagállamot; valamint

b)  az Europol által tagállamoknak, harmadik országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek szolgáltatott személyes adatok esetében pedig az Europolt.

(5)  Az Europol és uniós szerv közötti adattovábbítás esetén a továbbítás jogszerűségéért az Europolt terheli felelősség. Az előző mondat sérelme nélkül, amennyiben az Europol a címzett kérésére továbbítja az adatokat, az Europol és a címzett egyaránt felelős e továbbítás jogszerűségéért. Továbbá, az Europol felelős az általa végzett adatfeldolgozási műveletekért.

Az Europol ellenőrzi a címzett illetékességét, és értékeli az adattovábbítás szükségességét. Ha a szükségességgel kapcsolatban kétségek merülnek fel, az Europol további tájékoztatást kér a címzettől. A címzett gondoskodik arról, hogy az adatok továbbításának szükségessége igazolható legyen. A címzett a személyes adatokat csak azok továbbítása céljának megfelelően dolgozhatja fel. [Mód. 174]

42. cikk

Előzetes ellenőrzés

(1)  A személyes adatok feldolgozását, mely a létrehozandó új nyilvántartórendszer részét képezi, bármely olyan feldolgozási műveletsorban, amely egyetlen vagy több egymáshoz kapcsolódó célt szolgál alapvető tevékenységei tekintetében, előzetes ellenőrzésnek vetik alá, ha [Mód. 175]

a)  a 36. cikk (2) bekezdésében említett különleges adatkategóriákat dolgoznak fel;

b)  a feldolgozás fajtája, különösen új technológiák, mechanizmusok vagy eljárások használata révén, egyéb különös kockázatot hordoz az érintettek alapvető jogai és szabadságai, különösen személyes adataik védelme tekintetében.

(2)  Az előzetes ellenőrzéseket az európai adatvédelmi biztos végzi az adatvédelmi tisztviselőtől kapott értesítés kézhezvételét követően, aki az előzetes ellenőrzés szükségességére vonatkozó kétség esetén egyeztet az európai adatvédelmi biztossal.

(3)  Az európai adatvédelmi biztos az értesítés kézhezvételét követő két hónapon belül bocsátja ki véleményét. Ez az időtartam bármikor felfüggeszthető arra az időre, amíg az európai adatvédelmi biztos beszerzi az általa kért további információkat. Az időtartam az európai adatvédelmi biztos határozata alapján további két hónappal meghosszabbítható, ha az ügy összetettsége megkívánja. Legfeljebb két meghosszabbítás lehetséges. E határozatról az első két hónapos időtartam letelte előtt értesíteni kell az Europolt. [Mód. 176]

Ha a véleményezésre a két hónapos időtartam végéig, illetve ezen időtartam bármely meghosszabbításának leteltéig nem kerül sor, akkor a véleményt kedvezőnek kell tekinteni.

Ha az európai adatvédelmi biztos azon a véleményen van, hogy a bejelentett adatfeldolgozás e rendelet bármely rendelkezésének megsértését vonhatja maga után, ennek elkerülése érdekében adott esetben javaslatokat tehet. Ha az Europol nem módosítja ennek megfelelően az adatfeldolgozási műveletet, az európai adatvédelmi biztos a 46. cikk (3) bekezdése által ráruházott hatáskört gyakorolhatja.

(4)  Az európai adatvédelmi biztos nyilvántartást vezet minden olyan adatfeldolgozási műveletről, amelyről a (1) bekezdés szerint értesítették. E nyilvántartást beillesztik a 45/2001/EK rendelet 27. cikkének (5) bekezdésében említett nyilvántartásba.

43. cikk

Adatnaplózás és dokumentáció

(1)  Az adatfeldolgozás jogszerűségének ellenőrzése, az önellenőrzés, valamint az adatok sértetlenségének és megfelelő biztonságának biztosítása céljából az Europol nyilvántartást vezet a személyes adatok gyűjtéséről, megváltoztatásáról, lekérdezésérőlközléséről, összekapcsolásáról, törléséről és az azokhoz való hozzáférésről. Az ilyen naplókat vagy dokumentációt három év után törlik, kivéve akkor, ha az adatokra folyamatban lévő ellenőrzés céljából szükség van. Az adatnaplók módosítására nincs lehetőség. [Mód. 177]

(2)  Az (1) bekezdés szerinti naplókat vagy dokumentációt kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátani az adatvédelem ellenőrzése céljából. Az európai adatvédelmi biztos a fenti információkat kizárólag az adatvédelem ellenőrzésére, továbbá a megfelelő adatfeldolgozás, az adatsértetlenség és az adatbiztonság biztosítására használhatja fel.

44. cikk

Adatvédelmi tisztviselő

(1)  Az igazgatótanács adatvédelmi tisztviselőt jelöl ki, aki a személyzet tagja. Feladatainak ellátása során függetlenül jár el.

(2)  Az adatvédelmi tisztviselő kiválasztása személyes tulajdonságai és szakmai képességei, és különösen adatvédelmi szaktudása alapján történik.

(3)  Az adatvédelmi tisztviselő kiválasztása nem okozhat összeférhetetlenséget a kiválasztott személy adatvédelmi tisztviselőként végzett feladatai és bármely más, különösen e rendelet rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban végzett hivatali feladatai között.

(4)  Az adatvédelmi tisztviselő kinevezése kettőtől öt évig terjedő időtartamra szól. Megbízatása mindaddig megújítható, amíg megbízatási ideje nem éri el a maximum tízéves összesített időtartamot. Az adatvédelmi tisztviselőt az őt kinevező uniós intézmény vagy szerv mentheti fel, kizárólag az európai adatvédelmi biztos hozzájárulásával, ha az adatvédelmi tisztviselő már nem felel meg a feladatának teljesítéséhez előírt feltételeknek.

(5)  Kinevezése után az adatvédelmi tisztviselőt az őt kinevező intézmény vagy szerv az európai adatvédelmi biztos által vezetett nyilvántartásba felveteti.

(6)  Az adatvédelmi tisztviselő a feladatai végzése tekintetében nem utasítható.

(7)  Az adatvédelmi tisztviselő különösen az alábbi feladatokat látja el a személyes adatok tekintetében, az Europol személyzetét érintő személyes adatok és az adminisztratív jellegű személyes adatok kivételével:

a)  függetlenül eljárva gondoskodik a személyes adatok feldolgozásának jogszerűségéről és a személyes adatok feldolgozására vonatkozóan ebben a rendeletben előírt rendelkezések betartásáról belső alkalmazásról; [Mód. 178]

b)  biztosítja, hogy e rendelettel összhangban nyilvántartást vezessenek a személyes adatok továbbításáról és beérkezéséről;

c)  biztosítja, hogy az érintetteket kérésükre tájékoztassák az e rendelet szerinti jogaikról;

d)  együttműködik az Europol adatfeldolgozási eljárásokért, képzésért és tanácsadásért felelős személyzetével;

e)  együttműködik az európai adatvédelmi biztossal, különösen a 42. cikkben említett adatfeldolgozási műveletekkel kapcsolatban; [Mód. 179]

f)  éves jelentés készít és ezt az igazgatótanács és az európai adatvédelmi biztos elé terjeszti.

fa)  pontként működik a 39. cikk szerinti hozzáférési kérelmek számára. [Mód. 180]

fb)  kapcsolattartó pontként működik a 39. cikk szerinti hozzáférési kérelmek számára. [Mód. 181]

fc)  nyilvántartást vezet az operatív és adminisztratív jellegű személyes adatokat érintő incidensekről és ezen adatok biztonságának megsértéseiről; [Mód. 182]

(8)  Továbbá, az adatvédelmi tisztviselő – az Europol személyzetének tagjaira vonatkozó személyes adatok, valamint az adminisztratív jellegű személyes adatok tekintetében – ellátja a 45/2001/EK rendeletben előírt feladatokat. [Mód. 183]

(9)  Feladatainak ellátása során az adatvédelmi tisztviselő hozzáférhet az Europol által feldolgozott összes adathoz, és az Europol valamennyi helyiségébe beléphet. Ezt a hozzáférést bármikor, előzetes kérelem nélkül lehetővé kell tenni. [Mód. 184]

(10)  Ha az adatvédelmi tisztviselő úgy véli, hogy nem tartották be e rendelet személyes adatok feldolgozására vonatkozó rendelkezéseit, tájékoztatja az ügyvezető igazgatót, és felkéri, hogy meghatározott időn belül szüntesse meg a szabálytalanságot. Ha az ügyvezető igazgató a meghatározott időn belül nem szünteti meg az adatfeldolgozás szabálytalanságát, az adatvédelmi tisztviselő tájékoztatja az igazgatótanácsot, és megállapodnak a válaszadásra meghatározott határidőben. Ha az igazgatótanács nem szünteti meg a meghatározott időn belül az adatfeldolgozás szabálytalanságát, az adatvédelmi tisztviselő az adatvédelmi biztos elé terjeszti az ügyet.

(11)  Az igazgatótanács végrehajtási szabályokat fogad el adatvédelmi tisztviselő tekintetében. E végrehajtási szabályok különösen az adatvédelmi tisztviselő pozíciójába történő kiválasztási eljárást, elbocsátását, feladatait, kötelességeit és hatásköreit, továbbá az adatvédelmi tisztviselő függetlenségének biztosítékait érintik. Az Europol az adatvédelmi tisztviselőt a feladatai ellátásához szükséges személyzettel és erőforrásokkal látja el. E személyzet tagjai csak a feladataik ellátásához szükséges mértékben férhetnek hozzá az Europolnál feldolgozott személyes adatokhoz, illetve léphetnek be az Europol helyiségeibe. . Ezt a hozzáférést bármikor, előzetes kérelem nélkül lehetővé kell tenni. [Mód. 185]

(11a)  Az adatvédelmi tisztviselőt fel kell ruházni a feladatai ellátásához szükséges eszközökkel. [Mód. 186]

45. cikk

A nemzeti ellenőrző szerv által gyakorolt felügyelet

(1)  Minden tagállam kijelöl egy nemzeti ellenőrző szervet, amely – a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban – függetlenül ellenőrzi, hogy megengedhető-e a személyes adatoknak az adott tagállam által történő továbbítása, lekérdezése és az Europolnak való közlése, továbbá megvizsgálja, hogy ez a továbbítás, lekérdezés vagy közlés nem sérti-e az érintett jogait. E célból a nemzeti ellenőrző szerv – a nemzeti egység vagy az összekötő tisztviselők helyiségeiben – hozzáféréssel rendelkezik a tagállama által az Europolhoz benyújtott adatokhoz, a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban.

(2)  Felügyeleti feladatkörük gyakorlása céljából a nemzeti ellenőrző szervek az Europolhoz kiküldött saját összekötő tisztviselőik hivatali helyiségeibe beléphetnek és irataikhoz hozzáférhetnek.

(3)  A nemzeti felügyeleti szervek a vonatkozó nemzeti eljárásoknak megfelelően felügyelik a nemzeti egységek és az összekötő tisztviselők tevékenységeit, amennyiben ezek a tevékenységek érintik a személyes adatok védelmét. Emellett tájékoztatják az európai adatvédelmi biztost az Europol tekintetében általuk tett lépésekről.

(4)  Bármely személy jogosult arra, hogy kérje a nemzeti ellenőrző szervtől annak ellenőrzését, hogy személyes adatainak továbbítása vagy az Europol felé bármilyen formában történő közlése, valamint az érintett tagállam adatlekérdezése jogszerűen történt-e. E jogát a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam nemzeti jogával összhangban gyakorolhatja.

46. cikk

Az európai adatvédelmi biztos által gyakorolt felügyelet

(1)  Az európai adatvédelmi biztos feladata, hogy a személyes adatok Europol általi feldolgozása tekintetében figyelemmel kísérje és biztosítsa e rendeletnek a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak védelmével kapcsolatos rendelkezései alkalmazását, valamint tanácsokkal lássa el az Europolt és az érintetteket a személyes adatok feldolgozását érintő valamennyi kérdésben. E célból ellátja a (2) bekezdésben meghatározott feladatokat, valamint gyakorolja a (3) bekezdésben biztosított hatásköröket.

(2)  Az európai adatvédelmi biztos e rendelet alapján a következő kötelességekkel rendelkezik:

a)  meghallgatja és kivizsgálja a panaszokat, és ésszerű időn belül értesíti az érintettet a vizsgálat eredményéről;

b)  saját kezdeményezésére vagy panasz alapján vizsgálatokat végez, és ésszerű időn belül haladéktalanul értesíti az érintettet azok eredményéről; [Mód. 187]

c)  ellenőrzi és biztosítja az e rendeletben és egyéb uniós aktusokban foglalt, a személyes adatok feldolgozása tekintetében természetes személyek védelmével kapcsolatos rendelkezések Europol általi alkalmazását;

d)  saját kezdeményezésére vagy konzultáció keretében tanácsokkal látja el az Europolt a személyes adatok feldolgozására vonatkozó valamennyi kérdésben, különösen azt megelőzően, hogy az Europol belső szabályokat határoz meg az alapvető jogok és szabadságok személyesadat-feldolgozás tekintetében történő védelmére vonatkozóan;

e)  meghatározza, indokolja és nyilvánosságra hozza a 36. cikk (4) bekezdésében említett mentességeket, biztosítékokat, engedélyeket és feltételeket;

f)  nyilvántartást vezet azokról az adatfeldolgozási műveletekről, amelyekről a 42. cikk (1) bekezdése alapján értesítették és a 42. cikk (4) bekezdésével összhangban nyilvántartásba vettek;

g)  előzetesen ellenőrzi azt az adatfeldolgozást, amelyről értesítették;

(3)  Az európai adatvédelmi biztos e rendelet alapján:

a)  tanácsot adhat az érintetteknek jogaik gyakorlásával kapcsolatban;

b)  a személyesadat-feldolgozást szabályozó rendelkezések állítólagos megsértése esetén az ügyet az Europol elé utalhatja, és szükség esetén javaslatot tehet a rendelkezés megsértésének orvoslására és az érintettek védelmének javítására;

c)  elrendelheti az adatokkal kapcsolatos jogok gyakorlására vonatkozó kérelmek teljesítését abban az esetben, ha a kérelmeket a 39. és 40. cikk megsértésével utasították el;

d)  figyelmeztetheti vagy elmarasztalhatja az Europolt;

e)  elrendelheti bármely adat helyesbítését, zárolását, törlését vagy megsemmisítését, amennyiben annak feldolgozása a személyes adatok feldolgozására vonatkozó rendelkezések megsértésével történt, és elrendelheti azon harmadik személyek értesítését az ilyen intézkedésről, akikkel az adatot közölték;

f)  elrendelheti javasolhatja az igazgatótanácsnak az adatfeldolgozás átmeneti vagy végleges tilalmátteljes vagy részleges tilalmának elrendelését; [Mód. 189];

g)  az ügyet az Europol, illetve szükség esetén az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság elé utalhatja;

h)  az ügyet a Szerződésben meghatározott feltételek szerint az Európai Unió Bírósága elé utalhatja;

i)  beavatkozóként járhat el az Európai Unió Bírósága elé terjesztett ügyekben.

(4)  Az európai adatvédelmi biztos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy:

a)  az Europoltól hozzáférést kapjon a vizsgálataihoz szükséges összes személyes adathoz és információhoz;

b)  bármely olyan helyiségbe belépjen, ahol az Europol tevékenykedik, amennyiben ésszerűen feltételezhető, hogy az adott helyiségben valamely, e rendelet hatálya alá tartozó tevékenység zajlik.

(5)  Az európai adatvédelmi biztos éves jelentést állít össze az Europollal kapcsolatban végzett felügyeleti tevékenységekről. E jelentés részét képezi az adatvédelmi biztos 45/2001/EK rendelet 48. cikkében említett éves jelentésének.

E jelentés statisztikai információkat tartalmaz a panaszokról, vizsgálatokról, nyomozásokról, az érzékeny információk feldolgozásáról, a személyes adatok harmadik országoknak és nemzetközi szervezeteknek történő továbbításáról, az előzetes ellenőrzésről és értesítésekről, valamint a (3) bekezdésben említett hatáskörök alkalmazásáról.

E jelentést továbbítják és benyújtják a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, valamint továbbítják a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek. E jelentés alapján az Európai Parlament és a Tanács felkérheti az európai adatvédelmi biztost, hogy tegyen további intézkedéseket e rendelet rendelkezései alkalmazásának biztosítása érdekében. [Mód. 190]

(6)  A tagokat és az európai adatvédelmi biztos személyzetét köti a 69. cikkben megállapított titoktartási kötelezettség.

47. cikk

Együttműködés az európai adatvédelmi biztos és a nemzeti adatvédelmi hatóságok között

(1)  Az európai adatvédelmi biztos nemzeti bevonást igénylő sajátos kérdésekben szoros együttműködést folytat a nemzeti ellenőrző szervekkel, különösen akkor, ha az európai adatvédelmi biztos vagy a nemzeti ellenőrző szerv súlyos eltéréseket talál a tagállamok gyakorlatai között, vagy potenciálisan jogszerűtlen adattovábbítást tár fel az Europol által alkalmazott információcsere-csatornákon, vagy az egy vagy több nemzeti ellenőrző szerv által e rendelet végrehajtásával és értelmezésével kapcsolatban feltett kérdésekkel összefüggésben.

(2)  Az (1) bekezdésben említett esetekben európai adatvédelmi biztos a 46. cikk (2) bekezdésében meghatározott feladatai ellátása során adott esetben felhasználja a nemzeti adatvédelmi hatóságok szakértelmét és tapasztalatait. Tevékenységeik végrehajtása során az európai adatvédelmi biztossal együttműködő nemzeti ellenőrző hatóságok tagjai és alkalmazottai – a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett – a 46. cikk (4) bekezdésében meghatározott hatáskörökkel megegyező hatáskörrel bírnak és a 46. cikk (6) bekezdésében meghatározott kötelezettségek hárulnak rájuk. Az európai adatvédelmi biztos és a nemzeti ellenőrző szervek felügyeleti hatóságok – mindegyik saját kapcsolódó hatásköreinek keretében eljárva – szükség szerint vonatkozó információkat cserélnek, támogatják egymást ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésében, megvizsgálják e rendelet értelmezésének vagy alkalmazásának nehézségeit, megvizsgálják a független felügyelet gyakorlásával vagy az érintettek jogainak gyakorlásával kapcsolatos problémákat, közös megoldásokra irányuló összehangolt javaslatokat állítanak össze bármely probléma tekintetében, valamint előmozdítják az adatvédelmi jogok tudatosítását. [Mód. 191]

(2a)  Az európai adatvédelmi biztos teljes körű tájékoztatással szolgál a nemzeti adatvédelmi hatóságok részére a számukra releváns összes kérdésről. [Mód. 192]

(2b)  Amennyiben konkrét ügyek egy vagy több tagállamból származó adatokra vonatkoznak, az európai adatvédelmi biztos konzultál az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságokkal. Az európai adatvédelmi biztos nem dönt további lépésekről mindaddig, amíg az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságok nem tájékoztatják őt álláspontjukról az európai adatvédelmi biztos által adott határidőn belül, amely nem lehet két hónapnál rövidebb. Az európai adatvédelmi biztos a legmesszemenőbb mértékig figyelembe veszi az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságok álláspontját. Olyan esetekben, amikor az európai adatvédelmi biztos nem szándékozik az utóbbiak álláspontját követni, tájékoztatja erről őket, és megindokolja döntését. Az általa rendkívül sürgősnek ítélt ügyekben az európai adatvédelmi biztos dönthet azonnali fellépés mellett. Ilyen esetekben az európai adatvédelmi biztos tájékoztatja az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságokat és megindokolja a helyzet sürgősségét, illetve az általa hozott intézkedéseket. [Mód. 193]

(2c)  Mielőtt a 46. cikk (3) bekezdésének e) – h) pontjaiban előírt intézkedések bármelyikét meghozza, az európai adatvédelmi biztos konzultál az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságokkal. Az európai adatvédelmi biztos a legmesszemenőbb mértékig figyelembe veszi az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságok álláspontját, amelyet ez utóbbiak az általa adott határidőn belül közölnek, amely nem lehet két hónapnál rövidebb. Olyan esetekben, amikor az európai adatvédelmi biztos nem szándékozik az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságok álláspontját követni, tájékoztatja erről őket, és megindokolja döntését. Az álatala rendkívül sürgősnek ítélt ügyekben az európai adatvédelmi biztos dönthet azonnali fellépés mellett. Ilyen esetekben az európai adatvédelmi biztos tájékoztatja az érintett és illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságokat és megindokolja a helyzet sürgősségét, illetve az általa hozott intézkedéseket. Az európai adatvédelmi biztos tartózkodik a fellépéstől, amennyiben az összes nemzeti adatvédelmi hatóság ellenkező álláspontról tájékoztatja őt. [Mód. 194]

(3)  A nemzeti ellenőrző szervek vezetői és az európai adatvédelmi biztos szükség esetén találkozik. legalább évente egyszer találkoznak stratégiai és általános politikai kérdések, vagy az (1) és (2) bekezdésben meghatározott ügyek megbeszélése céljából. Az ilyen találkozók költségei és megszervezése az európai adatvédelmi biztost terheli. Az első találkozó alkalmával eljárási szabályzatot kell elfogadni. Szükség esetén közösen dolgoznak ki további munkamódszereket. [Mód. 195]

48. cikk

Adminisztratív jellegű személyes adatok és a személyzetet érintő adatok [Mód. 196]

A 45/2001/EK rendeletet kell alkalmazni az Europol személyzeti tagjainak valamennyi személyes adatára, valamint az Europolnál tartott valamennyi adminisztratív jellegű személyes adatokra adatra. [Mód. 197]

VIII. fejezet

JOGORVOSLAT ÉS FELELŐSSÉG

49. cikk

Az európai adatvédelmi biztoshoz intézett panasz benyújtásához való jog

(1)  Minden érintettnek jogában áll panaszt emelni az európai adatvédelmi biztosnál, ha megítélése szerint a rá vonatkozó személyes adatok feldolgozása nem tesz eleget e rendelet rendelkezéseinek.

(2)  Amennyiben a panasz a 39. vagy 40. cikkben említett határozattal kapcsolatos, az európai adatvédelmi biztos konzultál a nemzeti ellenőrző szervekkel vagy az illetékes igazságügyi szervvel abban a tagállamban, abban/azokban a tagállam(ok)ban, amely(ek) az adat forrása(i) volt(ak), vagy amely tagállam(ok) közvetlenül érintett(ek). Az európai adatvédelmi biztos a nemzeti ellenőrző szervvel vagy az illetékes igazságügyi szervvel szoros együttműködésben hozza meg a határozatot, amely kiterjedhet mindennemű információ közlésének elutasítására. [Mód. 198]

(3)  Ha a panasz az Europol számára valamely tagállam által szolgáltatott adatok feldolgozására vonatkozik, az európai adatvédelmi biztos az adatokat szolgáltató tagállam nemzeti ellenőrző szervével szorosan együttműködve megbizonyosodik biztosítja, hogy az érintett tagállamban folytatott adatfeldolgozás jogszerű volt, és szabályszerűen elvégezték a szükséges ellenőrzés szabályszerű elvégzéséről ellenőrzéseket. [Mód. 199]

(4)  Ha a panasz az Europol számára uniós szervek, harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek által szolgáltatott adatok feldolgozására vonatkozik, az európai adatvédelmi biztos megbizonyosodik arról, hogy az Europol elvégezte a szükséges ellenőrzéseket.

50. cikk

Az Európai Adatvédelmi Biztossal szembeni jogorvoslathoz való jog

Az európai adatvédelmi biztos határozatai ellen az Európai Unió Bírósága előtt kell keresetet indítani.

51. cikk

Általános rendelkezések a felelősségről és a kártérítéshez való jogról

(1)  Az Europol szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog határozza meg.

(2)  Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Europol által kötött valamely szerződésben található bármilyen választottbírósági kikötés alapján ítéletet hozzon.

(3)  Az 52. cikk sérelme nélkül, a szerződésen kívüli felelősség esetében – a tagállami jogszabályok közös alapelveivel összhangban – az Europol megtéríti a szervezeti egységei vagy alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott kárt.

(4)  A (3) bekezdésben említett károk megtérítésével kapcsolatos jogvitákra az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel.

(5)  Az Europol-alkalmazottak Europollal szembeni személyes felelősségét a rájuk alkalmazandó személyzeti szabályzatban vagy alkalmazási feltételekben meghatározott előírások szabályozzák.

52. cikk

Felelősség a téves adatfeldolgozásért és a kártérítéshez való jog

(1)  Minden olyan egyén, aki jogszerűtlen adatfeldolgozási művelet eredményeképpen kárt szenvedett, az elszenvedett kárért a Szerződés 340. cikkével összhangban kártérítésre jogosult az Europoltól, vagy a nemzeti joggal összhangban azon tagállamtól, amelyben a kárt okozó esemény történt. Az egyén az Europol ellen az Európai Unió Bíróságán, a tagállam ellen pedig e tagállam joghatósággal rendelkező nemzeti bíróságán indíthat keresetet.

(2)  A valamely egyénnek az (1) bekezdéssel összhangban odaítélt kártérítés végső felelősségével kapcsolatban az Europol és a tagállamok között felmerülő jogvitákat az igazgatótanács elé kell utalni, amely tagjainak kétharmados többségével hoz határozatot, az EUMSZ 263. cikkében biztosított, e határozat megtámadására vonatkozó jog sérelme nélkül.

IX.fejezet

PARLAMENT ÁLTALI ELLENŐRZÉS

53. cikk

Parlament általi Közös parlamenti ellenőrzés

(1)  Az Europol tevékenységének az Európai Parlament által – a nemzeti parlamentekkel közösen – végzett ellenőrzési mechanizmusa egy erre szakosított közös parlamenti ellenőrző csoport formáját ölti, amelyet az Európai Parlament illetékes bizottságán belül kell létrehozni; e csoport az érintett bizottság tagjaiból és minden egyes tagállami parlament illetékes bizottságának egy-egy képviselőjéből, illetve egy-egy póttagból áll. A kétkamarás parlamenttel rendelkező tagállamok ehelyett mindkét házból küldenek egy-egy képviselőt.

(2)  A közös parlamenti ellenőrző csoportot az Európai Parlament illetékes bizottságának elnöke mindig az Európai Parlament épületébe hívja össze ülésezni. Az ülések társelnöki teendőit az Európai Parlament illetékes bizottságának elnöke és a Tanács soros elnökségét betöltő tagállam nemzeti parlamentjének képviselője látja el.

(3)  A közös parlamenti ellenőrző csoport felügyeli e rendelet rendelkezéseinek alkalmazását, különös tekintettel a természetes személyek alapvető jogaira és szabadságaira gyakorolt hatásukra.

(4)  E célból a közös parlamenti ellenőrző csoport feladatai a következők:

(1). a) az igazgatótanács elnöke és az ügyvezető igazgató az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek és a Bizottság egy képviselője megjelenik a közös parlamenti ellenőrző csoport előtt ez utóbbi kérésére megjelenik előttük az Europollal kapcsolatos kérdéseknek – adott esetben a diszkréciós és titoktartási kötelezettség figyelembevételével történő megvitatása céljából. A csoport határozhat úgy, hogy üléseire adott esetben más érintett személyeket is meghív.

(2)  Az Europol tevékenységeinek Európai Parlament általi – a nemzeti parlamentekkel együtt végzett – parlamenti ellenőrzése e rendelettel összhangban történik.

b)  Az európai adatvédelmi biztos legalább évente egyszer megjelenik a közös parlamenti ellenőrző csoport előtt ez utóbbi kérésére, hogy megvitassák a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak védelmével kapcsolatos ügyeket és különösen a személyes adatok védelmét, tekintettel a személyes adatok Europol általi feldolgozására, adott esetben figyelembe véve a diszkréciós és titoktartási kötelezettségeket.

A közös parlamenti ellenőrző csoport ülésein az alábbi dokumentumokat kell előterjeszteni és megbeszélni:

—  a 15. cikkben említett éves és többéves munkaprogramok tervezetét;

—  a konszolidált éves tevékenységi jelentést az Europol tevékenységeiről, a 14. cikkben foglaltak szerint;

—  az európai adatvédelmi biztos által az Europol felügyeleti tevékenységeiről készített éves jelentést a 46. cikkben foglaltak szerint;

—  a Bizottság által az Europol hatékonyságának és eredményességének felmérése érdekében készített értékelő jelentést, a 70. cikkben foglaltaknak megfelelően;

A közös parlamenti ellenőrző csoport előtt, ennek kérésére az alábbiak jelennek meg:

—  az ügyvezető igazgatói tisztségre kiválasztott jelöltek, ahogyan azt az 56. cikk (2) bekezdése előírja;

—  az ügyvezető igazgató – ha hivatali idejét meg kívánják hosszabbítani, ahogyan azt az 56. cikk (5) bekezdése előírja;

—  az ügyvezető igazgató – hogy beszámoljon feladatai ellátásáról.

Mielőtt az ügyvezető igazgatót kimozdítaná hivatalából az igazgatótanács elnöke tájékoztatja a közös parlamenti ellenőrző csoportot többek között az erre irányuló döntés okairól és indokairól is.

(5)   Emellett az e rendeletben előírt tájékoztatási és konzultációs kötelezettségek mellett az Europol tájékoztatás céljából – adott esetben a diszkréciós és titoktartási kötelezettség figyelembe vételével – továbbítja az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek a közös parlamenti ellenőrző csoportnak az alábbiakat:

a)  fenyegetésértékeléseket, stratégiai elemzéseket és az Europol célkitűzéséhez kapcsolódó általános helyzetjelentéseket, valamint az Europol által rendelt tanulmányok és értékelések eredményeit;

(b)  a 31. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott munkamegállapodást.

(6)  A közös parlamenti ellenőrző csoport hozzáférést kérhet minden, a feladatai ellátásához szükséges, releváns, az 1049/2001/EK rendelet(18), illetve a bizalmas információk Európai Parlament általi kezelésére vonatkozó szabályok hatálya alá eső dokumentumhoz.

(7)  A közös parlamenti ellenőrző csoport vázlatszerűen összefoglalhatja következtetéseit az Európai Parlament számára az Europollal kapcsolatban végzett felügyeleti tevékenységekről. [Mód. 200]

54. cikk

Az Európai Parlament hozzáférése az Europol által vagy azon keresztül feldolgozott minősített adatokhoz

(1)  Az Europol tevékenységeinek az 53. cikkel összhangban történő parlamenti ellenőrzésének lehetővé tétele céljából az Európai Parlament a közös parlamenti ellenőrző csoport és képviselői kérésre - adott esetben hozzáférhetnek az adatszolgáltató hozzájárulását követően – hozzáférnek az Europol által vagy azon keresztül feldolgozott EU-minősített adatokhoz és a nem minősített érzékeny adatokhoz.

(2)  Ezen információ érzékeny és bizalmas természetére tekintettel az EU-minősített adatokhoz és a nem minősített érzékeny adatokhoz való hozzáférésnek meg kell felelnie a 69. cikkben említettek szerinti alapelveknek és minimumszabályoknak. a bizalmas információk Európai Parlament általi kezelésére irányadó szabályoknak(19). A további részleteket az Europol és az Európai Parlament között létrejött munkamegállapodás szabályozza. [Mód. 201]

X.fejezet

SZEMÉLYZET

55. cikk

Általános rendelkezések

(1)  A személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények közötti megállapodás által elfogadott, a fenti személyzeti szabályzatot és egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket hatályba léptető szabályokat kell alkalmazni az Europol személyzetére, azon személyzet kivételével, akik e rendelet alkalmazása megkezdésének időpontjában az Europol-egyezmény szerint létrehozott Europol által kötött szerződés hatálya alatt állnak.

(2)  Az Europol személyzete ideiglenes alkalmazottakból és/vagy szerződéses alkalmazottakból áll. Az igazgatótanács dönti el, hogy a létszámtervben előírt beosztások közül melyeket lehet csak a tagállamok illetékes hatóságainak alkalmazottaival betölteni. Az ilyen beosztásokra felvett személyzet ideiglenes alkalmazottnak tekintendő, és csak határozott időre szóló, egyszer, határozott időtartamra megújítható szerződés köthető vele.

(2a)  A kinevező hatóság teljes körűen kihasználja a személyzeti szabályzatban biztosított lehetőségeket, és a szakosodott személyzetnek, így például az informatikai szakértőknek képesítésük szerint magasabb tisztségcsoportot és besorolási fokozatot biztosít annak érdekében, hogy ideális módon láthassák el az Ügynökség 4. cikk szerinti feladatait. [Mód. 202]

56. cikk

Ügyvezető igazgató

(1)  Az ügyvezető igazgató az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja értelmében az Europol ideiglenes alkalmazottjaként tevékenykedik.

(2)  Az ügyvezető igazgatót nyílt és átlátható kiválasztási eljárás keretében a Bizottság által javasolt jelöltek listájáról az igazgatótanács nevezi ki a következő együttműködési eljárás alapján:

a)  a Bizottság az igazgatótanácsba delegált képviselőjéből és két további igazgatótanácsi tagból álló bizottság által javasolt, legalább három jelöltet tartalmazó lista alapján. nyílt és átlátható kiválasztási eljárást követően a jelentkezők, mielőtt kinevezésükre sor kerülne, felkérést kapnak arra, hogy felszólaljanak a Tanács és az közös parlamenti ellenőrző csoport előtt, és hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre;

b)  a közös parlamenti ellenőrző csoport és a Tanács véleményt nyilvánít, és megadja az általa előnyben részesített sorrendet;

c)  az igazgatótanács e véleményeket figyelembe véve kinevezi az ügyvezető igazgatót.

Az ügyvezető igazgató szerződésének megkötése céljából az Europolt az igazgatótanács elnöke képviseli.

Kinevezése előtt az igazgatótanács által kiválasztott jelölt felkérhető, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt, és válaszoljon az annak tagjai által feltett kérdésekre. [Mód. 203]

(3)  Az ügyvezető igazgató hivatali ideje öt év. Ezen időszak végéig a Bizottság értékelést készít, amelyben figyelembe veszi az ügyvezető igazgató teljesítményének értékelését, valamint az Europol előtt álló jövőbeni feladatokat és kihívásokat.

(4)  Az igazgatótanács a közös parlamenti ellenőrző csoport véleményének kikérése után és a Bizottság (3) bekezdésben említett értékelést figyelembe vevő javaslata alapján eljárva egyszer, legfeljebb öt évre meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató hivatali idejét. [Mód. 204]

(5)  Amennyiben az igazgatótanács meg kívánja hosszabbítani az ügyvezető igazgató megbízatását, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet. Legfeljebb egy hónappal e meghosszabbítás előtt az ügyvezető igazgató felkérhető igazgatót felkérik arra, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága a közös parlamenti ellenőrző csoport előtt nyilatkozatot tegyen, és válaszoljon a tagok kérdéseire. [Mód. 205]

(6)  Az az ügyvezető igazgató, akinek hivatali idejét meghosszabbították, a teljes hivatali idő lejártát követően nem vehet részt az azonos munkakör betöltésére irányuló kiválasztási eljárásban.

(7)  Az ügyvezető igazgatót csak az igazgatótanács a Bizottság javaslata közös parlamenti ellenőrző csoport előtti megindokolt döntése alapján határozhat arról, hogy visszahívja lehet hivatalából az ügyvezető igazgatót. visszahívni. [Mód. 206]

(8)  Az ügyvezető igazgató és/vagy az ügyvezetőigazgató-helyetteseinek kinevezéséhez, hivatali idejének meghosszabbításához és felmentéséhez az igazgatótanács valamennyi szavazati joggal rendelkező tagjának kétharmados szavazattöbbségére van szükség.

57. cikk

Ügyvezetőigazgató-helyettesek

(1)  Az ügyvezető igazgatót négy – köztük egy képzésért felelős – három ügyvezetőigazgató-helyettes segíti. A képzésért felelő ügyvezetőigazgató-helyettes felelős az Europol Akadémia igazgatásáért és tevékenységeiért. A többiek feladatait az ügyvezető igazgató határozza meg. [Mód. 207]

(2)  Az 56. cikk alkalmazandó az ügyvezetőigazgató-helyettesekre. Az ügyvezető igazgatóval kinevezésük vagy felmentésük előtt konzultálni kell.

58. cikk

Kirendelt nemzeti szakértők és egyéb alkalmazottak

(1)  Az Europol kirendelt nemzeti szakértőket és egyéb, nem az ügynökség alkalmazásában álló személyi állományt is igénybe vehet.

(2)  Az igazgatótanács határozatot fogad el a nemzeti szakértők Europolhoz történő kirendelésére vonatkozó szabályok megállapításáról.

XI.fejezet

PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK

59. cikk

Költségvetés

(1)  Az Europol tervezett bevételeit és kiadásait minden – a naptári évvel egybeeső – pénzügyi évre vonatkozóan el kell készíteni, és azt az Europol költségvetésében fel kell tüntetni.

(2)  Az Europol költségvetésének bevételei és kiadásai egyensúlyban vannak.

(3)  Egyéb források sérelme nélkül az Europol bevétele magában foglalja az Uniónak – az Európai Unió általános költségvetésébe bevezetett – hozzájárulását.

(4)  Az Europol hatáskör-átruházási megállapodások vagy ad-hoc és kivételes támogatások formájában uniós finanszírozásban részesülhet, az Unió szakpolitikáit támogató kapcsolódó jogi aktusokban foglalt rendelkezésekkel összhangban.

(5)  Az Europol kiadásai magukban foglalják a személyi, az igazgatási, az infrastrukturális költségeket és a működési kiadásokat.

60. cikk

A költségvetés megállapítása

(1)  Az ügyvezető igazgató évente elkészíti az Europol következő költségvetési évre érvényes előirányzott bevételeit és kiadásait tartalmazó költségvetési tervezetet, ideértve a létszámtervet is, és azt megküldi az igazgatótanácsnak.

(2)  Az igazgatótanács ezen költségvetési tervezet alapján megállapítja az Europol következő pénzügyi évre vonatkozó, bevételeket és kiadásokat tartalmazó ideiglenes költségvetési tervezetét. Az Europol bevételeinek és kiadásainak ideiglenes költségvetési tervezetét minden év [a költségvetési keretrendeletben előírt időpontig] megküldik a Bizottságnak. A költségvetési tervezet végleges változatát, amely magában foglalja a létszámterv tervezetét is, az igazgatótanács minden év március 31-ig megküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. és bemutatja a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, a Bizottságnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek. [Mód. 208]

(3)  A Bizottság a költségvetési tervezetet az Európai Unió általános költségvetés-tervezetével együtt megküldi a Parlamentnek és a Tanácsnak (költségvetési hatóság).

(4)  A költségvetési tervezet alapján a Bizottság az Európai Unió általános költségvetésének tervezetében feltünteti a létszámtervre való tekintettel szükségesnek ítélt előirányzatokat, valamint az általános költségvetést terhelő hozzájárulás összegét, amelyet a Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban a költségvetési hatóság elé terjeszt.

(5)  A költségvetési hatóság engedélyezi az Europol hozzájárulására vonatkozó előirányzatokat.

(6)  A költségvetési hatóság elfogadja az Europol létszámtervét.

(7)  Az Europol költségvetését az igazgatótanács fogadja el. A költségvetés az Unió általános költségvetésének végleges elfogadását követően válik véglegessé. Szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(8)  A költségvetésre várhatóan jelentősen kiható valamennyi projektre, különösen az építési projektekre [a költségvetési keretrendelet] rendelkezéseit kell alkalmazni. .

61. cikk

A költségvetés végrehajtása

(1)  Az Europol költségvetését az ügyvezető igazgató hajtja végre.

(2)  Az ügyvezető igazgató évente megküld a költségvetési hatóságnak minden, az értékelési eljárás eredménye szempontjából lényeges információt.

62. cikk

Az elszámolás bemutatása és mentesítés

(1)  Minden pénzügyi évet követően március 1-jéig az Europol számvitelért felelős tisztviselője megküldi az előzetes elszámolást a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek.

(2)  Az Europol a pénzügyi évet követő év március 31-ig megküldi és bemutatja a költségvetési és pénzgazdálkodásról szóló jelentést az Európai Parlamentnek, a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek. [Mód. 209]

(3)  A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője minden pénzügyi évet követően március 31-ig megküldi a Számvevőszéknek az Europol előzetes elszámolásának a Bizottság elszámolásával konszolidált változatát.

(4)  Az Europol előzetes elszámolására vonatkozó számvevőszéki észrevételek kézhezvételét követően a számvitelért felelős tisztviselő – a költségvetési rendelet 148. cikkének megfelelően – elkészíti az Europol végleges elszámolását. Az ügyvezető igazgató ezt véleményezésre benyújtja az igazgatótanácsnak.

(5)  Az igazgatótanács véleményezi az Europol végleges elszámolását.

(6)  Az ügyvezető igazgató a végleges elszámolást minden pénzügyi évet követően július 1-jéig az igazgatótanács véleményével együtt megküldi az Európai Parlamentnek, a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és a nemzeti parlamenteknek. [Mód. 201]

(7)  A végleges elszámolásokat közzéteszik.

(8)  Az ügyvezető igazgató [a költségvetési keretrendeletben kitűzött időpontig] válaszol a Számvevőszéknek az éves jelentésben tett észrevételeire Az ügyvezető igazgató a választ az igazgatótanácsnak is megküldi.

(9)  A költségvetési rendelet 165. cikke (3) bekezdésének megfelelően az ügyvezető igazgató az Európai Parlament részére, annak kérésére megküld minden olyan információt, amely az adott pénzügyi évre vonatkozó mentesítési eljárás zavartalan lebonyolításához szükséges.

(10)  Az Európai Parlament a Tanács minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján eljárva az n + 2. év május 15. előtt mentesíti az ügyvezető igazgatót az n. évi költségvetés végrehajtására vonatkozó felelőssége alól.

63. cikk

Pénzügyi szabályok

(1)  Az Europolra vonatkozó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az igazgatótanács fogadja el. E szabályok csak akkor és annyiban térhetnek el a [költségvetési keretrendelettől], ha és amennyiben az eltérést az Europol működése kifejezetten szükségessé teszi, és az eltéréshez a Bizottság előzetesen hozzájárulását adta. Az Európai Parlamentet minden ilyen eltérésről értesíteni kell. [Mód. 211]

(2)  A nemzeti oktatási intézmények hálózata tagjainak sajátossága miatt – tudniillik ezek az egyedüli olyan testületek, amelyek sajátos jellemzőkkel és technikai kompetenciákkal rendelkeznek ahhoz, hogy kapcsolódó képzési tevékenységet folytassanak – e tagok az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(20) 190. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban pályázati felhívás nélkül kaphatnak támogatást. [Mód. 212]

XII.fejezet

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

64. cikk

Jogállás

(1)  Az Europol az Unió szerve. Jogi személyiséggel rendelkezik.

(2)  Az Europol az egyes tagállamokban a nemzeti jog alapján a jogi személyeket megillető legszélesebb körű jogképességet élvezi. Az Europol különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat

(3)  Az Europol székhelye Hága, Hollandia.

65. cikk

Kiváltságok és mentességek

(1)  Az Europolra és személyi állományára alkalmazni kell az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvet.

(2)  Az összekötő tisztviselőkre és családtagjaikra vonatkozó kiváltságokat és mentességeket a Holland Királyság és egyéb tagállamok közötti megállapodás szabályozza. A fenti megállapodás az összekötő tisztviselők számára a feladataik megfelelő ellátásához szükséges mértékben biztosit ilyen kiváltságokat és mentességeket.

66. cikk

Nyelvhasználat

(1)  Az 1. rendeletben(21) megállapított rendelkezések alkalmazandók az Europolra.

(2)  Az Europol működéséhez szükséges fordítási munkákat Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja biztosítja.

67. cikk

Átláthatóság

(1)  Az Europolnál tárolt dokumentumokra összes adminisztratív dokumentumra az 1049/2001/EK rendeletet kell alkalmazni. [Mód. 213]

(2)  Az ügyvezető igazgató javaslata alapján, és legkésőbb e rendelet hatályba lépése után hat hónappal az igazgatótanács részletes szabályokat fogad el az 1049/2001/EK rendelet Europol-dokumentumok tekintetében történő alkalmazásáról.

(3)  Az Europol által az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke értelmében hozott határozatok ellen az ombudsmannál panasszal vagy az Európai Unió Bíróságnál jogorvoslattal lehet élni, a Szerződés 228. és 263. cikkében meghatározott feltételek szerint.

(3a)  Az Europol közzéteszi honlapján az igazgatótanácsi tagok, a külső és belső szakértők listáját az érdekeltségi nyilatkozatukkal és az életrajzukkal együtt. Az igazgatótanács üléseinek jegyzőkönyvét rendszeresen nyilvánosságra kell hozni. Az Europol – figyelembe véve diszkréciós és titoktartási kötelezettségeit – átmenetileg vagy tartósan korlátozhatja a dokumentumok közzétételét, ha nyilvánosságra hozataluk veszélyezteti az Europolra háruló feladatok teljesítését. [Mód. 214]

67a. cikk

Előzetes értesítés és figyelmeztető mechanizmus

A Bizottság figyelmeztető rendszert aktivál, amennyiben komoly indokkal feltételezi, hogy az igazgatótanács esetlegesen olyan határozatokat hoz, amelyek nem felelnének meg az Europol megbízatásának, sértenék az uniós jogot, vagy ellentmondanának az uniós szakpolitikai céloknak. Ilyen esetekben a Bizottság hivatalosan felveti az ügyet az igazgatótanácsnál, és felkéri arra, hogy tekintsen el az adott határozat meghozatalától. Amennyiben az igazgatótanács nem teljesíti a kérést, a Bizottság a gyors reagálás érdekében hivatalos úton értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot. A Bizottság felkérheti az igazgatótanácsot, hogy mindaddig ne hajtsa végre a vitatott határozatot, amíg az intézmények képviselői le nem zárják a kérdés megvitatását. [Mód. 215]

68. cikk

A csalás elleni küzdelem

(1)  Az 1073/1999/EK rendelet szerinti csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem céljából az Europol működésének megkezdésétől számított hat hónapon belül csatlakozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz(22), és a fenti megállapodás mellékletében található minta alapján elfogadja az Europol személyzetére alkalmazandó megfelelő rendelkezéseket.

(2)  Az Európai Számvevőszék jogosult dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások kedvezményezettjeinél, valamint az Europoltól uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

(3)  1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben és 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben(23) megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatokat, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása érdekében, hogy az Europol által finanszírozott támogatással vagy szerződéssel kapcsolatban csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység révén sérültek-e az Unió pénzügyi érdekei.

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdés sérelme nélkül az Europol harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásaiban, szerződéseiben, támogatási megállapodásaiban és támogatási határozataiban az Európai Számvevőszéket és az OLAF-ot külön rendelkezés útján kifejezetten fel kell hatalmazni arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően ilyen ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek.

69. cikk

Biztonsági szabályok a minősített információk védelmére vonatkozóan

Az Europol megállapítja saját, diszkréciós és titoktartási kötelezettségre vonatkozó szabályait, valamint a minősített EU-adatok és nem minősített érzékeny adatok védelmére vonatkozó szabályait a 2011/292/EU határozat alapelveinek és minimumszabályainak figyelembe vételével. E szabályok többek között a minősített információk cseréjét, feldolgozását és tárolását érintik.

70. cikk

Értékelés és felülvizsgálat

(1)  A Bizottság [e rendelet alkalmazásának megkezdésétől] számított öt éven belül, majd azt követően ötévente értékelést rendel meg, hogy felmérje különösen az Europol és munkamódszereinek hatását, eredményességét és hatékonyságát, valamint a az Europol tevékenységeinek az Európai Parlament által a nemzeti parlamentekkel együtt végzett ellenőrzésére szolgáló mechanizmusok működését. . Az értékelés különösen azt vizsgálja meg, hogy kell-e esetleg módosítani az Europol célkitűzéseit, és milyen költségvetési vonzatai lennének egy ilyen módosításnak. [Mód. 216]

(2)  A Bizottság az értékelő jelentést és a jelentéssel kapcsolatos következtetéseit továbbá – adott esetben – az e rendelet módosítására irányuló javaslatot továbbítja az Európai Parlamentnek, a közös parlamenti ellenőrző csoportnak, a nemzeti parlamenteknek, a Tanácsnak és az igazgatótanácsnak. A Bizottság továbbá kérésre megadja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek az értékeléssel kapcsolatos valamennyi egyéb információt. [Mód. 217]

(3)  Minden második ellenőrzés alkalmával a Bizottság ugyancsak megvizsgálja az Europol által célkitűzése, megbízása és feladatai tekintetében elért eredményeket. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Europol fenntartása a kitűzött célok tekintetében már nem indokolt, javasolhatja e rendelet ennek megfelelő módosítását vagy hatályon kívül helyezését rendes jogalkotási eljárás keretében. [Mód. 218]

71. cikk

Igazgatási vizsgálatok

Az Europol tevékenységeit az európai ombudsman ellenőrzi a Szerződés 228. cikkében meghatározott feltételek mellett.

72. cikk

Székhely

(1)  Az Europol fogadó tagállambeli elhelyezéséhez szükséges rendelkezéseket, a fogadó tagállam által rendelkezésre bocsátandó létesítményekre, továbbá ügyvezető igazgatójára, az igazgatótanács tagjaira, valamint az Europol személyi állományára és családtagjaikra a fogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat az Europol és a székhely helye szerinti tagállam által – az igazgatótanács jóváhagyásának megszerzése után és legkésőbb [2 évvel e rendelet hatályba lépését követően] – megkötött székhely-megállapodás rögzíti.

(2)  Az Europolt befogadó tagállam a lehető legjobb körülményeket biztosítja az Europol megfelelő működéséhez, ideértve a többnyelvű, európai szemléletű iskoláztatás lehetőségét és a megfelelő közlekedési kapcsolatokat is.

XIII. fejezet

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

73. cikk

Általános jogutódlás

(1)  Az e rendelettel létrehozott Europol az általános jogutód valamennyi, a 2009/371/IB határozattal létrehozott Europol és a 2005/681/IB határozattal létrehozott CEPOL által kötött szerződés, az általuk általa vállalt felelősség, és a megszerzett ingatlanok tekintetében. [Mód. 219]

(2)  Ez a rendelet nem érinti a 2009/371/IB határozat által létrehozott Europol által e rendelet hatályba lépése előtt kötött megállapodások jogi érvényességét.

(3)  Ez a rendelet nem érinti a 2005/681/IB határozat által létrehozott CEPOL által e rendelet hatályba lépése előtt kötött megállapodások jogi érvényességét. [Mód. 220]

(4)  A (3) bekezdéstől eltérve, a 2005/681/IB határozat alapján kötött székhely-megállapodás e rendelet alkalmazása megkezdésének napján megszűnik. [Mód. 221]

74. cikk

Átmeneti intézkedések az igazgatótanácsra vonatkozóan

(1)  A CEPOL igazgatótanácsa tagjainak a 2005/681/IB határozat 10. cikke alapján megállapított hivatali ideje [e rendelet hatálybalépésének napján] jár le. [Mód. 222]

(2)  Az Europol igazgatótanácsa tagjainak a 2009/371/IB határozat 37. cikke alapján megállapított hivatali ideje [e rendelet alkalmazása megkezdésének napján] jár le.

(3)  A 2009/371/IB határozat 37. cikke alapján létrehozott igazgatótanács a hatályba lépés napja és az alkalmazás megkezdésének időpontja közötti időszakban:

a)  ellátja az igazgatótanács e rendelet 14. cikkében említett feladatait;

b)  előkészíti a 69. cikkben említett diszkréciós és titoktartási kötelezettségre vonatkozó szabályok, valamint az e rendelet 69. cikkében említett uniós minősített adatok védelméről szóló szabályok elfogadását;

c)  előkészíti az e rendelet alkalmazásához szükséges bármely más eszközt; valamint

d)  felülvizsgálja a 2009/371/IB határozatot végrehajtó nem jogalkotási intézkedéseket, hogy az e rendelet 13. cikke alapján létrehozott igazgatótanács számára lehetővé tegye a 78. cikk (2) bekezdésében említett határozat meghozatalát.

(4)  A Bizottság e rendelet hatályba lépése után haladéktalanul meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosításához, hogy a 13. cikk szerint létrehozott igazgatótanács [e rendelet alkalmazása megkezdésének időpontja] megkezdje munkáját;

(5)  E rendelet hatálybalépésének időpontjától számított legkésőbb hat hónapon belül, a tagállamok a 13. cikkel összhangban eljuttatják a Bizottságnak azon személyek nevét, akiket az igazgatótanács tagjainak és póttagjainak neveztek ki.

(6)  Az e rendelet 13. cikke alapján létrehozott igazgatótanács első ülését [e rendelet alkalmazása megkezdésének napja] tartja. Ekkor meghozza a 78. cikk (2) bekezdésében említett határozatot.

(6a)  Az igazgatótanács kidolgozza a 67a. cikkben foglalt eljárást szabályozó részletes rendelkezéseket, és azokat jóváhagyásra benyújtja a Bizottsághoz. i [Mód. 223]

75. cikk

Átmeneti intézkedések az ügyvezető igazgatóra és az igazgatóhelyettesekre vonatkozóan

(1)  Hátralévő hivatali idejére a 2009/371/IB határozat 38. cikke alapján kinevezett igazgatót jelölik ki az ügyvezető igazgató e rendelet 19. cikkében előírtak szerinti feladatköreinek ellátására. Szerződése egyéb feltételei változatlanok maradnak. Amennyiben a hivatali idő [e rendelet hatályba lépésének napja] után, de [e rendelet alkalmazása megkezdésének napja] előtt jár le, hivatali idejét az e rendelet alkalmazásának időpontjától számított egy évig automatikusan meg kell hosszabbítani.

(2)  Amennyiben az ügyvezető igazgató nem szándékozik vagy nem képes az (1) bekezdéssel összhangban eljárni, a Bizottság egy bizottsági tisztviselőt jelöl ki ideiglenes ügyvezető igazgatóként, aki 18 hónapot nem meghaladó időtartamra, az 56. cikkben előírt kinevezésekig gyakorolja az ügyvezető igazgató feladatköreit.

(3)  Az (1) és (2) bekezdés alkalmazandó a 2009/371/IB határozat 38. cikke alapján kinevezett igazgatóhelyettesekre.

(4)  Hátralevő hivatali idejére a CEPOL 2005/681/IB határozat 11. cikkének (1) bekezdése alapján kinevezett igazgatóját jelölik ki az Europol képzésért felelős ügyvezetőigazgató-helyettes feladatainak ellátására. Szerződése egyéb feltételei változatlanok maradnak. Amennyiben a hivatali idő [e rendelet hatályba lépésének napja] után, de [e rendelet alkalmazása megkezdésének napja] előtt jár le, hivatali idejét az e rendelet alkalmazásának időpontjától számított egy évig automatikusan meg kell hosszabbítani. [Mód. 224]

76. cikk

Átmeneti költségvetési rendelkezések

(1)  Az e rendelet hatályba lépését követő három költségvetési évre az Europol működési kiadásokból évenként legalább 8 millió EUR-t különítenek el a III. fejezetben leírt képzésre. [Mód. 225]

(2)  A 2009/371/IB határozat 42. cikke alapján jóváhagyott költségvetések tekintetében a mentesítési eljárást a 2009/371/IB határozat 43. cikkében megállapított szabályokkal és az Europol pénzügyi szabályaival összhangban végzik.

XIV.fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

77. cikk

Helyettesítés

E rendelet a 2009/371/IB és 2005/681/IB határozatok határozat helyébe lép, és hatályon kívül helyezi azokat azt.

A hatályon kívül helyezett határozatokra határozatra való hivatkozásokat az erre a rendeletre történő hivatkozásokként kell értelmezni. [Mód. 226]

78. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)  A 2009/371/IB határozatot és a 2005/681/IB határozatot végrehajtó összes jogalkotási intézkedést e rendelet hatályba lépésének napjától kezdődően hatályon kívül kell helyezni.

(2)  Az Európai Rendőrségi Hivatalt (Europol) létrehozó 2009/371/IB határozatot és a CEPOLT létrehozó 2005/681/IB határozatot végrehajtó valamennyi nem jogalkotási intézkedés hatályban marad [e rendelet alkalmazásának megkezdődése] után, kivéve, ha az Europol igazgatótanácsa e rendelet végrehajtása során másként határoz. [Mód. 227]

79. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 20. napon lép hatályba.

(2)  Ezt a rendeletet [alkalmazás napja]-tól/-től kell alkalmazni.

Ugyanakkor a 73., 74. és 75. cikket [e rendelet hatálybalépésétől] kell alkalmazni.

Kelt ...,

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Azon bűncselekmények listája, amelyek tekintetében az Europol támogatja és megerősíti a tagállamok illetékes hatóságainak fellépését, valamint kölcsönös együttműködésüket e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban

–  terrorizmus,

–  szervezett bűnözés,

–  tiltott kábítószer-kereskedelem,

–  pénzmosási tevékenységek,

–  nukleáris és radioaktív anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények,

–  embercsempészet,

–  emberkereskedelem,

–  gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények,

–  szándékos emberölés, súlyos testi sértés,

–  emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme,

–  emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés,

–  rasszizmus és idegengyűlölet,

–  rablás,

–  kulturális javak – ideértve a régiségeket és műtárgyakat is – tiltott kereskedelme,

–  csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalást is,

–  zsarolás és védelmi pénz szedése,

–  iparjogvédelmi jog megsértése és termékhamisítás,

–  hivatalos okmányok hamisítása és azokkal való kereskedelem,

–  pénz és más fizetőeszközök hamisítása,

–  számítástechnikai bűnözés,

–  korrupció,

–  fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme,

–  veszélyeztetett állatfajok tiltott kereskedelme,

–  veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelme,

–  környezettel kapcsolatos bűncselekmények, ideértve a hajókról származó szennyezést is,

–  hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme,

–  – személyek, különösen a nők és gyerekek szexuális zaklatása és szexuális kizsákmányolása. [Mód 228]

II. MELLÉKLET

A személyes adatok kategóriái, valamint az érintettek azon kategóriái, akiknek adatait a 24. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett keresztellenőrzés céljából lehet gyűjteni és feldolgozni

1.  A keresztellenőrzés céljából gyűjtött és feldolgozott személyes adatok az alábbiakra vonatkoznak:

a)  azokra a személyekre, akiket az érintett tagállam nemzeti jogának értelmében olyan bűncselekmény elkövetésével vagy abban való részességgel gyanúsítanak, amely az Europol hatáskörébe tartozik, vagy akiket ilyen bűncselekményért elítéltek;

b)  azok a személyek, akikkel kapcsolatban az érintett tagállam nemzeti joga szerint tényszerű jelek vagy megalapozott indokok alapján feltételezhető, hogy az Europol hatáskörébe tartozó bűncselekményt fognak elkövetni.

2.  Az (1) bekezdésben említett személyekre vonatkozó adatok csak a személyes adatok alábbi kategóriáira terjedhetnek ki:

a)  vezetéknév, leánykori név, utónevek és bármilyen álnév vagy felvett név;

b)  születés helye és ideje;

c)  állampolgárság;

d)  nem;

e)  az érintett személy lakóhelye, foglalkozása és tartózkodási helye;

f)  társadalombiztosítási számok, járművezetői engedélyek, személyazonossági okmányok és útlevél adatai; valamint

g)  szükség esetén más, a személyazonosítást valószínűleg elősegítő ismertetőjel, ideértve bármely különleges, objektív és nem változó testi ismertetőjelet is, mint például a daktiloszkópiai adatokat és a (DNS nem kódoló szakaszai alapján létrehozott) DNS-profilokat.

3.  A (2) bekezdésben említett adatok mellett az (1) bekezdésben említett személyek tekintetében a személyes adatok alábbi további kategóriái gyűjthetők és dolgozhatók fel:

a)  bűncselekmények, feltételezett bűncselekmények és ezek (feltételezett) elkövetésének ideje, helye és módja;

b)  a bűncselekmény elkövetésére használt vagy használható eszközök, a jogi személyekre vonatkozó információkat is beleértve;

c)  az üggyel foglalkozó hatóságok és ügyiratszámuk;

d)  a bűnszervezethez tartozás gyanúja;

e)  olyan bűncselekményekre vonatkozó büntető ítéletek, amelyek az Europol hatáskörébe tartoznak;

f)  az adatokat bevivő fél.

Ezek az adatokat akkor is az Europol rendelkezésére lehet bocsátani, amikor személyekre utaló elemet még nem tartalmaznak.

4.  Az Europol vagy a nemzeti egységek birtokában levő, az (1) bekezdésben említett személyekre vonatkozó kiegészítő információ ezek kérésére továbbítható bármelyik nemzeti egységnek vagy az Europolnak. A nemzeti egységek az adatokat nemzeti joguk szerint továbbítják.

5.  Ha az érintett személy ellen az eljárást végleg megszüntetik, vagy a személyt jogerősen felmentik, törölni kell az arra az ügyre vonatkozó adatokat, amelynek tekintetében az említett határozatot meghozták.

III. MELLÉKLET

A személyes adatok kategóriái, valamint azon érintettek kategóriáit, akikről adatokat lehet gyűjteni stratégiai vagy egyéb általános jellegű elemzések, valamint operatív elemzések céljából (a 24. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említettek szerint)

(1)  A stratégiai vagy egyéb általános jellegű elemzések, valamint operatív elemzések céljából gyűjtött és feldolgozott személyes adatok az alábbiakhoz kapcsolódnak:

a)  olyan személyek, akiket az érintett tagállam nemzeti jogának értelmében olyan bűncselekmény elkövetésével vagy abban való részességgel gyanúsítanak, amely az Europol hatáskörébe tartozik, vagy akiket ilyen bűncselekményért elítéltek;

b)  olyan személyek, akikkel kapcsolatban az érintett tagállam nemzeti joga szerint tényszerű jelek vagy megalapozott indokok alapján feltételezhető, hogy az Europol hatáskörébe tartozó bűncselekményt fognak elkövetni.

c)  olyan személyek, akik a vizsgált bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás vagy az azt követő büntetőeljárás során tanúként beidézhetők;

d)  olyan személyek, akik valamely vizsgált bűncselekmény áldozatai voltak, illetve akikről bizonyos tények alapján feltételezhető, hogy ilyen bűncselekmény áldozataivá válhatnak;

e)  kapcsolatok és bűntársak; valamint

f)  olyan személyek, akik a vizsgált bűncselekményről információval szolgálhatnak.

(2)  Az alábbi kategóriákba tartozó személyes – továbbá az ezekhez társuló igazgatási – adatokat lehet feldolgozni az (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett személyek kategóriáinak esetében:

a)  Személyes adatok:

i.  Jelenlegi és korábbi vezetéknevek;

ii.  Jelenlegi és korábbi keresztnevek;

iii.  Leánykori név;

iv.  Apja neve (amennyiben az azonosításhoz szükséges);

v.  Anyja neve (amennyiben az azonosításhoz szükséges);

vi.  Nem;

vii.  Születési ideje;

viii.  Születési helye;

ix.  Állampolgársága;

x.  Családi állapota;

xi.  Egyéb ismert név;

xii.  Becenév;

xiii.  Felvett vagy hamis név;

xiv.  Jelenlegi és korábbi tartózkodási és/vagy lakóhely;

b)  Fizikai leírás:

i.  Fizikai leírás;

ii.  Megkülönböztető jegyek (jelek/sebhelyek/tetoválások stb.)

c)  Azonosítási eszközök:

i.  Személyazonossági dokumentumok/jogosítvány;

ii.  Nemzeti személyi igazolvány/útlevél száma;

iii.  Nemzeti személyazonossági szám/társadalombiztosítási szám (ha alkalmazandó)

iv.  Vizuális képek és a megjelenésre vonatkozó egyéb információ

v.  Azonosításra szolgáló bűnügyi információ, mint pl. ujjlenyomat, (a DNS nem kódoló szakaszai alapján létrehozott) DNS-profil, hangprofil, vércsoport, fogazattal kapcsolatos adatok

d)  Foglalkozás és készségek:

i.  Jelenlegi munkahely és foglalkozás;

ii.  Korábbi munkahely és foglalkozás;

iii.  Oktatás (iskolai/egyetemi/szakmai);

iv.  Végzettség;

v.  Készségek és más területre vonatkozó tudás (nyelv/egyéb)

e)  Gazdasági és pénzügyi információ:

i.  Pénzügyi adatok (bankszámlák és -kódok, hitelkártyák stb.);

ii.  Készpénzeszközök;

iii.  Részvények/egyéb eszközök;

iv.  Tulajdonosi adatok;

v.  Vállalatokkal való kapcsolatok;

vi.  Banki és hitelkapcsolatok;

vii.  Adózási helyzet;

viii.  A személy pénzügyeinek intézésére vonatkozó egyéb adatok;

f)  Viselkedésre vonatkozó adatok:

i.  Életmód (pl. a lehetőségeket meghaladó életvitel) és ismétlődő tevékenységek;

ii.  Helyváltoztatás;

iii.  Gyakran felkeresett helyek;

iv.  Fegyverek és más veszélyes eszközök

v.  A veszélyesség foka;

vi.  Sajátos kockázatok, mint pl. a szökés valószínűsége, kettős ügynökök alkalmazása, kapcsolatok a bűnüldöző szervek személyzetével;

vii.  Bűnözői vonások és profilok;

viii.  Kábítószer-használat;

g)  Kapcsolatok és bűntársak, beleértve a kapcsolat vagy bűntársi kapcsolat típusát és jellegét;

h)  A kommunikációra használt eszközök, mint pl. telefon (vonalas/mobil), fax, személyhívó, e-mail, postacímek, internetkapcsolat(ok);

i)  A közlekedésre használt eszközök, mint pl. járművek, hajók, repülők, beleértve a közlekedési eszközöket azonosító információkat (nyilvántartási számok);

j)  Bűnügyi magaviselettel kapcsolatos információk;

i.  Korábbi büntető ítéletek;

ii.  Bűncselekményekben való részvétel gyanúja;

iii.  Elkövetési módok;

iv.  A bűncselekmények előkészítéséhez és/vagy elkövetéséhez használt vagy esetleg használható eszközök;

v.  Bűnözői csoportokban/bűnszervezetben való tagság és az adott csoportban/szervezetben elfoglalt pozíció;

vi.  A bűnszervezetben betöltött szerep;

vii.  A bűncselekmények földrajzi kiterjedése;

viii.  A nyomozás során összegyűjtött anyag, mint pl. videofelvételek és fényképek;

k)  Hivatkozás egyéb olyan információs rendszerekre, amelyek információt tárolnak a személlyel kapcsolatban:

i.  az Europol;

ii.  Rendőrség/vámhatóságok;

iii.  Egyéb bűnüldöző szervek;

iv.  Nemzetközi szervezetek;

v.  Állami szervek;

vi.  Magánszervezetek

l)  Az e) és j) pontban említett adatokhoz társított jogi személyekre vonatkozó információk:

i.  A jogi személy megnevezése;

ii.  Helye;

iii.  Az alapítás ideje és helye;

iv.  Közigazgatási nyilvántartási szám;

v.  Jogi forma;

vi.  Tőke;

vii.  Tevékenységi kör;

viii.  Nemzeti és nemzetközi leányvállalatok;

ix.  Igazgatók;

x.  Bankokkal fennálló kapcsolatok

(3)  Az (1) bekezdés e) pontjában említett „kapcsolatok és bűntársak” azok a személyek, akik vonatkozásában alapos okkal feltételezhető, hogy rajtuk keresztül az e melléklet (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett személyekkel kapcsolatos és az elemzés szempontjából releváns információ nyerhető, amennyiben e személyek nem tartoznak az (1) bekezdés a), b), c), d) és f) pontjában említett személykategóriák egyikébe sem. „Kapcsolatok” azok a személyek, akik a (1) bekezdés a) és b) pontjában említett személyekkel rendszertelen kapcsolatot tartanak fenn. „Bűntársak”: azok a személyek, akik a (1) bekezdés a) és b) pontjában említett személyekkel rendszeres kapcsolatot tartanak fenn.

A kapcsolatok és bűntársak tekintetében szükség esetén tárolhatók a (2) bekezdés szerinti adatok, amennyiben okkal feltételezhető, hogy az adatok szükségesek az e személyek által kapcsolatként vagy bűntársként játszott szerep elemzéséhez.

Ezzel összefüggésben az alábbi szabályokat kell betartani:

a)  a lehető leghamarabb tisztázni kell e személyeknek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett személyekkel való kapcsolatát.

b)  amennyiben az e személyek és az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt személyek közötti kapcsolatra vonatkozó feltételezés alaptalannak bizonyul, az adatokat haladéktalanul törölni kell;

c)  amennyiben ezek a személyek az Europol célkitűzései által felölelt bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatók, vagy ilyen bűncselekményért őket elítélték, vagy e személyekkel kapcsolatban az érintett tagállam nemzeti joga szerint tényszerű jelek vagy megalapozott indokok alapján feltételezhető, hogy ilyen bűncselekményt fognak elkövetni, a (2) bekezdés szerinti valamennyi adat tárolható;

d)  a (1) bekezdés a) és b) pontjában említett személyekkel való kapcsolatok és bűntársi viszony típusára és jellegére vonatkozó adatok kivételével a kapcsolatok kapcsolataira és bűntársaira, illetve a bűntársak kapcsolataira és bűntársaira vonatkozó adatok nem tárolhatók;

e)  ha az előbbi pontok szerinti pontosításra nincs lehetőség, ezt figyelembe kell venni a további elemzést szolgáló tárolás szükségességére és mértékére vonatkozó döntés meghozatalakor.

(4)  Az olyan személyek tekintetében, akik – az (1) bekezdés d) pontjában említettek szerint – valamely vizsgált bűncselekmény áldozatai voltak, illetve akikről bizonyos tények alapján feltételezhető, hogy ilyen bűncselekmény áldozataivá válhatnak, az e melléklet (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjától a (2) bekezdés c) pontjának iii. alpontjáig szereplő adatok, továbbá az alábbi adatkategóriák tárolhatók:

a)  áldozat-azonosítási adatok;

b)  az áldozattá válás okai;

c)  kár (fizikai/pénzügyi/pszichés/egyéb);

d)  anonimitás garantálása szükséges-e;

e)  bírósági meghallgatáson való részvétel lehetséges-e;

f)  Az (1) bekezdés d) pontjában említett személyek által vagy rajtuk keresztül szolgáltatott, bűnügyekkel kapcsolatos információk, ideértve szükség esetén az egyéb személyekkel való kapcsolatokra vonatkozó információkat az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett személyek azonosítása céljából.

Szükség esetén a (2) bekezdés szerinti egyéb adatok tárolása is lehetséges, amennyiben okkal feltételezhető, hogy ezekre szükség van egy személy áldozati vagy lehetséges áldozati szerepének elemzéséhez.

Azokat az adatokat, melyekre a további elemzéshez nincs szükség, törölni kell.

(5)  Az olyan személyek tekintetében, akik – az (1) bekezdés c) pontja szerint – a vizsgált bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás vagy az azt követő büntetőeljárás során tanúként beidézhetők, az e melléklet (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjától a (2) bekezdés c) pontjának iii. alpontjáig szereplő adatok, továbbá az alábbi adatkategóriák tárolhatók:

a)  e személyek által közölt, bűncselekményekre vonatkozó információ, így az elemzési munkafájlban már szereplő más személyekkel való kapcsolataikra vonatkozó információ;

b)  anonimitás garantálása szükséges-e;

c)  védelem garantálása szükséges-e, és a védelmet garantáló szerv;

d)  új személyazonosság;

e)  bírósági meghallgatáson való részvétel lehetséges-e.

Szükség esetén a (2) bekezdés szerinti egyéb adatok tárolása is lehetséges, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a személy tanúként betöltött szerepének elemzéséhez ezekre szükség van.

Azokat az adatokat, melyekre a további elemzéshez nincs szükség, törölni kell.

(6)  Az olyan személyek tekintetében, akik – az (1) bekezdés f) pontja szerint – a vizsgált bűncselekményről információval szolgálhatnak, az e cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjától a (2) bekezdés c) pontjának iii. alpontjáig szereplő szerinti adatok, továbbá az alábbi adatkategóriák tárolhatók:

a)  kódolt személyes adatok;

b)  a közölt információ típusa;

c)  anonimitás garantálása szükséges-e;

d)  védelem garantálása szükséges-e, és a védelmet garantáló szerv;

e)  új személyazonosság;

f)  bírósági meghallgatáson való részvétel lehetséges-e;

g)  negatív tapasztalatok;

h)  jutalmak (pénzbeni/megkülönböztetett bánásmód).

Szükség esetén a (2) bekezdés szerinti egyéb adatok tárolása is lehetséges, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a személy informátorként betöltött szerepének elemzéséhez ezekre szükség van.

Azokat az adatokat, melyekre a további elemzéshez nincs szükség, törölni kell.

(7)  Amennyiben az elemzés során – komoly és alátámasztott jelzések alapján – bármikor egyértelművé válik, hogy egy személyt az e mellékletben meghatározott másik személyi kategóriába kellene áthelyezni, mint amibe eredetileg besorolták, az Europol erre a személyre vonatkozóan csak az új kategória szerint felvehető adatokat dolgozhatja fel, minden más adatot törölni kell.

Amennyiben e jelzések alapján egyértelművé válik, hogy egy személyt az e mellékletben meghatározottak szerint két vagy több különböző kategóriába kell besorolni, az Europol az e kategóriákban megengedett valamennyi adatot feldolgozhatja.

(1) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(2) Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja.
(3)A Tanács 2009/371/IB határozata ( 2009. április 6. ) az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról (HL L 121., 2009.5.15., 37. o.).
(4)HL C 316., 1995.11.27., 1. o.
(5)HL L 256., 2005.10.1., 63. o.
(6)HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
(7)Javaslat COM(2013)0048.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.)
(9) Egyezmény az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourg, 1981.1.28.
(10) Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(87) 15. számú ajánlása a tagállamok számára a személyes adatok rendőrségi ágazatban történő feldolgozásának szabályozásáról, 1987.9.17.
(11) A Tanács 2008. november 27-i 2008/977/IB kerethatározata a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről. (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.)
(12)Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről (Személyzeti Szabályzat) szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.)
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete ( 2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(14)Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.).
(15)A Tanács 2011/292/EU határozata ( 2011. március 31. ) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 141., 2011.5.27., 17. o.).
(16)A Tanács 2005/511/IB határozata (2005. július 12.) az euró pénzhamisítás elleni, az Europolnak az euró-hamisítás elleni küzdelem központi hivatalává történő kijelölése általi védelméről (HL L 185., 2005.7.16., 35. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(18) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.( HL L 145., 2001.5.31., 43. o.)
(19) Ahogyan azt a 2013. április 15-i európai parlamenti elnökségi határozat előírja.
(20)HL L 362., 2012.12.31., 1. o.
(21)2.EGK tanácsi rendelet az Európai Gazdasági Közösség által használatos nyelvek meghatározására (HL 17., 1958.10.6, 385/58. o.).
(22)HL L 136., 1999.5.31., 15. o.
(23)A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).


A harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás ellenében végzett és javadalmazás nélküli gyakorlat, önkéntes szolgálat, valamint au pair munkavégzés céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételei ***I
PDF 639kWORD 315k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás ellenében végzett és javadalmazás nélküli gyakorlat, önkéntes szolgálat, valamint au pair munkavégzés céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2013)0151 – C7-0080/2013 – 2013/0081(COD))
P7_TA(2014)0122A7-0377/2013

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0151),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 79. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0080/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a görög Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. november 28-i véleményére(2),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3)

–  tekintettel az eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsághoz intézett, 2013. szeptember 20-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A7-0377/2013),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a harmadik országbeli állampolgárok  kutatás, tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás ellenében végzett és  javadalmazás nélküli gyakorlat, önkéntes szolgálat,  valamint au pair munkavégzés  céljából történő beutazásának  és tartózkodásának  feltételeiről. szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P7_TC1-COD(2013)0081


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel  az Európai Unió működéséről szóló  szerződésre, és különösen annak  79.cikke (2) bekezdésének  a) és  b)  pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  Több módosítást kell végezni a 2004/114/EK tanácsi irányelvben(7), valamint a 2005/71/EK tanácsi irányelvben(8). Az áttekinthetőség érdekében ezeket az irányelveket át kell dolgozni.

(2)  Ennek az irányelvnek reagálnia kell a két irányelvről szóló végrehajtási jelentésekben(9) megállapított szükségletekre annak érdekében, hogy orvosolja a körvonalazott hiányosságokat, biztosítsa az átláthatóságot és a jogbiztonságot, és , és következetes jogi keretet biztosítson a harmadik országokból az Unióba érkező különböző csoportok számára. Ezért egyetlen jogi aktusba összefoglalva, egyszerűsíteni és egységesíteni kell a különböző csoportokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó csoportok a közöttük meglévő eltérések ellenére is több olyan közös jellemzővel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik egy uniós szintű közös jogi keret útján történő szabályozásukat. [Mód. 1]

(3)  Ennek az irányelvnek hozzá kell járulnia a Stockholmi Program azon célkitűzéséhez, hogy közelítse a harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeire vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Az Unión kívülről érkező bevándorlás az egyik forrása a magasan képzett munkaerő utánpótlásának, és egyre nagyobb igény mutatkozik a tanulók és kutatók iránt. Fontos szerepet töltenek be az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló egyik alapvető uniós eszköz – a humán tőke – kialakításában, és ennek révén hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez.

(4)  A két irányelvre vonatkozó végrehajtási jelentésekben hangsúlyozott hiányosságok főként a következőket érintik: a beutazási feltételek, jogok, eljárási biztosítékok, a hallgatók munkavállaláshoz való joga tanulmányaik folytatása során, az Unión belüli mobilitásra vonatkozó rendelkezések, valamint az összehangolás hiánya, mivel a tagállamokra bízták, hogy kiterjesztik-e a szabályozást egyes csoportokra, így az önkéntesekre, a tanulókra és a javadalmazásban nem részesülő gyakornokokra. A jelentéseket követő széles körű konzultáció szintén rámutatott, hogy javítani kell a kutatók és a tanulók munkakeresési lehetőségeit, valamint megfelelőbb védelmet kell nyújtani az au-paireknek és a javadalmazásban részesülő gyakornokoknak, akik nem tartoznak a jelenlegi jogi aktusok hatálya alá.

(5)  A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából a Szerződés rendelkezik a menekültügy, a bevándorlás és a harmadik országok állampolgárai jogainak védelme terén elfogadandó intézkedésekről.

(6)  Továbbá ezen irányelvnek elő kell mozdítania az emberek közötti kapcsolatokat és a mobilitást, mivel ezek is fontos elemét képezik az EU külső politikájának, különösen az európai szomszédságpolitika, vagy az uniós stratégiai partnerségek tekintetében. Az irányelvnek lehetővé kell tennie, hogy megfelelőbben hozzájáruljanak a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítéshez, és annak mobilitási partnerségeihez, amelyek konkrét keretet biztosítanak a tagállamok és a harmadik országok közötti párbeszéd és együttműködés számára, ideértve a jogszerű rendezett jogi hátterű migráció elősegítését és megszervezését. [Mód. nem érinti az összes nyelvi verziót]

(7)  A migrációnak ezen irányelv alkalmazásában elő kell segítenie a szakmai tudás és készségek létrehozását és megszerzését.  A migráció a  kölcsönös gyarapodás egy formáját jelenti, és elősegíti, hogy a különböző kultúrák közelebb kerüljenek egymáshoz.miközben erősíti a kulturális kapcsolatokat és gazdagítja a kulturális sokszínűséget. [Mód. 3]

(8)  Ennek az irányelvnek elő kell mozdítania, hogy az Unió vonzó helyszínt jelentsen a kutatók és az innováció számára, és segíteni segítenie kell az Uniót a tehetségekért folytatott világméretű versenyben, ennek keretében pedig az Unió általános versenyképességének és növekedési rátájának erősödését kell eredményeznie, olyan munkahelyek létrehozása mellett, amelyek nagyobb mértékben hozzájárulnak a GDP növekedéséhez. Az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezésben is szerepel az Unió megnyitása azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik befogadására kutatási célokból kerülhet sor. Az Európai Kutatási Térség szintén alapvető célként jelölte meg, hogy az uniós kutatók és a harmadik országokból származó kutatók számára nyitott munkaerőpiacot hozzanak létre, vagyis olyan térséget alakítsanak ki, amelyen belül a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológia szabadon mozoghatnak. [Mód. 4]

(9)  Helyénvaló a kutatók fogadását egy olyan fogadási eljárás  révén  megkönnyíteni, amely nem függ a kutatók és a fogadó kutatószervezet közötti jogi viszonytól, valamint azáltal, hogy a továbbiakban a tartózkodási engedély mellett nincs szükség munkavállalási engedélyre  , vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumra  .  Ez az   eljárás a kutatószervezetek és a tagállamokban lévő bevándorlási hatóságok közötti együttműködésen alapul: az előbbinek kulcsszerepet biztosít a fogadási eljárásban a harmadik országok kutatói számára  az Unióba  való belépés és tartózkodás megkönnyítése és meggyorsítása céljából, míg fenntartja a tagállamoknak a bevándorlási  politika  tekintetében meglévő előjogait. A tagállamok által előzetesen jóváhagyott kutatószervezeteknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy kutatási program végrehajtása céljából harmadik ország állampolgárával fogadási megállapodást írjanak alá. A tagállamok tartózkodási  engedélyt bocsátanak ki a fogadási megállapodás alapján, amennyiben a belépés és tartózkodás feltételei teljesülnek.

(10)  Mivel a GDP 3 %-ának a kutatásba történő befektetésére  vonatkozó  cél elérése érdekében tett erőfeszítés nagymértékben érinti a magánszférát, amelynek így az elkövetkező években több kutatót kell alkalmaznia, az ezen irányelv alapján  jóváhagyható  kutatószervezetek nek  a közszférához  vagy  a magánszférához  kell tartozniuk  .

(11)  Annak érdekében, hogy az Unió vonzóbbá váljon harmadik  országokbeli kutatók és hallgatók számára , a 2003/86/EK tanácsi irányelv(10) meghatározása szerinti családtagjaikat  velük együtt be kell fogadni. Élvezniük kell az Unión belüli mobilitásra vonatkozó rendelkezések előnyeit, és munkavállalási jogot is kell kapniuk. [Mód. 5]

(12)  Adott esetben ösztönözni kell a tagállamokat, hogy a posztgraduális képzésben részt vevő hallgatókat is kutatóként kezeljék.

(13)  Az irányelv végrehajtása nem ösztönözheti a szellemi elvándorlást a gazdaságilag felemelkedő vagy a fejlődő országokból. Ilyen esetekben – a származási országokkal való partnerség keretében és az átfogó migrációs politika megteremtése céljából – intézkedéseket kell hozni a kutatók származási országukban történő visszailleszkedésének ösztönzésére .

(14)  Annak érdekében, hogy egész Európa világszintű kiválósági központtá váljon a tanulmányok és képzések terén, javítani, egyszerűsíteni és könnyíteni kell az e célokból az Unióba érkező személyek beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételeket. Ez összhangban van az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növelésére irányuló mütemterv célkitűzéseivel(11), különösen az európai felsőoktatás nemzetközivé válása tekintetében. A tagállamok vonatkozó nemzeti jogszabályainak közelítése e törekvés részét képezi. [Mód. 6]

(15)  A Bolognai Nyilatkozat(12) révén útjára indított bolognai folyamat kiterjesztése és bővítése következtében a felsőoktatási rendszerek nem csupán a részt vevő országok között, hanem annál tágabb körben is fokozatosan közeledtek. Ez amiatt következett be, hogy a nemzeti hatóságok támogatták a hallgatók és az egyetemi oktatók mobilitását, valamint a felsőoktatási intézmények beépítették azt a tanmenetükbe. Ezt a folyamatot tükröznie kell a hallgatók Unión belüli mobilitására vonatkozó rendelkezések javításának. A Bolognai Nyilatkozat egyik célkitűzése az európai felsőoktatás vonzóbbá és versenyképesebbé tételére irányul. A bolognai folyamat következtében létrejött az európai felsőoktatási térség. Az európai felsőoktatás egységesítése vonzóbbá tette az európai tanulmányokat a harmadik országbeli állampolgár hallgatók számára. Azáltal, hogy számos harmadik ország részt vesz a bolognai folyamatban és a hallgatói mobilitásra irányuló uniós programokban, ezen országok állampolgárai tekintetében harmonizált és egyszerűsített mobilitási szabályokra van szükség. [Mód. 7]

(16)  Az ezen irányelv rendelkezései alá tartozó hallgatóok előkészítő tanfolyamainak időtartamát és egyéb feltételeit nemzeti jogszabályaikkal összhangban a tagállamoknak kell meghatározniuk.

(17)  Egy hallgató felsőoktatási intézménybe való felvételének bizonyítéka — egyebek között — a beiratkozást megerősítő igazolás lehet.

(18)  Az egyetemi ösztöndíjat figyelembe  kell venni  annak értékelésekor, hogy elegendő anyagi fedezet áll-e rendelkezésre.

(19)  Jóllehet a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak eldöntésére, hogy alkalmazzák-e vagy sem a 2004/114/EK irányelvet a tanulókra, önkéntesekre és javadalmazás nélküli gyakornokokra, e csoportoknak mostantól ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk annak érdekében, hogy elősegítsék a beutazásukat és tartózkodásukat, valamint jogaik érvényesülését. Ezt az irányelvet alkalmazni kell az au pairekre és a javadalmazásban részesülő gyakornokokra is, hogy biztosítsák törvényes jogaikat és védelmüket.

(20)  Ezen irányelv hatálya nem terjed ki azokra a javadalmazásban részesülő gyakornokokra, akik vállalaton belüli áthelyezés keretében, munkavégzés céljából érkeznek az Unióba, ugyanis ők [a vállalaton belüli áthelyezésekről szóló 2013/xx/EU irányelv] hatálya alá tartoznak.

(21)  Mivel a harmadik országbeli állampolgár au pairek tekintetében jelenleg nem létezik olyan uniós szintű jogi keret, amely biztosítaná a velük való tisztességes bánásmódot, olyan rendelkezéseket kell beilleszteni az irányelvbe, amelyek e különösen kiszolgáltatott csoport sajátos szükségleteit kezelik. Ennek az irányelvnek elő kell írnia az au pair és a befogadó család által egyaránt teljesítendő feltételeket, különösen a közöttük létrejövő szerződés tekintetében, amelynek többek között olyan kérdéseket kell tisztáznia, mint a fizetendő zsebpénz(13).

(22)  Az általános és különös beutazási feltételek teljesülése esetén a tagállamoknak a meghatározott határidőn belül engedélyt – vagyis hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot és/vagy tartózkodási engedélyt – kell kiadniuk, amit további követelményekkel nem szabad akadályozni vagy érvényteleníteni. Ha egy tagállam kizárólag a saját területén ad ki tartózkodási engedélyt, és az irányelvben szereplő valamennyi beutazással kapcsolatos feltétel teljesül, a tagállamnak ki kell adnia az igényelt vízumot az érintett harmadik országbeli állampolgár számára. [Mód. 8]

(23)  Az engedélyen fel kell tüntetni az érintett harmadik országbeli állampolgár jogállását, és a megfelelő, mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programokat. A tagállamok papíralapú formátumban vagy elektronikus formátumban további információkat is feltüntethetnek, feltéve, hogy azok nem minősülnek kiegészítő feltételeknek.

(24)  Az ezen irányelv alapján kiadott engedélyek különféle érvényességi idejének tükröznie kell az egyes csoportok tartózkodásának sajátos jellemzőit.

(25)  A tagállamoknak ezen irányelv alkalmazásában fontolóra kell venniük a harmadik országbeli állampolgárok belépése és tartózkodása vonatkozásában kivetett díjak eltörlését. Amennyiben a tagállamok díjak fizetését írják elő harmadik országbeli állampolgárok számára, a kérelmek feldolgozásárt díjat számíthatnak fel a kérelmezőknek. A díjaknak arányosnak kell lenniük a tartózkodás céljával, és nem akadályozhatják az irányelv céljainak megvalósulását. [Mód. 9]

(26)  A harmadik országbeli állampolgároknak ezen irányelv alapján biztosított jogosultságok nem tehetők függővé attól, hogy az engedélyt hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum vagy tartózkodási engedély formájában adták-e ki.

(27)  A „beutazás” kifejezés harmadik országok állampolgárainak az ezen irányelv által meghatározott célból  egy tagállamba  történő belépését és  ottani  tartózkodását jelenti.

(28)  A beutazás kellően indokolt okok alapján megtagadható. Különösen abban az esetben kerülhet sor a beutazás elutasítására, ha a tagállam  egyedi esetben, tényekre alapozott értékelés alapján úgy véli, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár lehetséges veszélyt jelent a közrendre vagy a közbiztonságra. vagy a közegészségre  . [Mód. 10]

(29)  A beutazás engedélyezése iránti kérelem okaival kapcsolatos kételyek esetén a tagállam minden olyan bizonyítékot megkövetelhet, amely — különösen a kérelmező által szándékolt tanulmányok  vagy képzés  alapján — a kérelem megalapozottságának megítéléséhez szükséges, az ezen irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazásának elkerülése érdekében.

(30)  A tagállami hatóságoknak tájékoztatniuk kell az ezen irányelv alapján a tagállamokba való beutazást kérelmező harmadik országbeli állampolgárt a kérelemre vonatkozó határozatról. Ezt írásban, a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított 60 30 napon belül, illetve a mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programok hatálya alá tartozó kutatók és hallgatók esetében a lehető leghamarabb, de legkésőbb 30 napon belül meg kell tenniük. A tagállamok a lehető leghamarabb tájékoztatják a kérelmezőt, amennyiben további információra van szükségük a kérelem feldolgozásához. Amennyiben a nemzeti jog közigazgatási fellebbviteli eljárást tesz lehetővé elutasító határozattal szemben, a nemzeti hatóságok a fellebbezés benyújtásának időpontjától számított 30 napon belül tájékoztatják a kérelmezőt határozatukról. [Mód. 11]

(31)  A  harmadik országbeli állampolgár kutatók, tanulók és javadalmazásban részesülő gyakornokok   Unión  belüli mobilitása Ami a kutatókat illeti, ezen irányelvnek javítania kell a szabályokat abban a tekintetben, hogy az első tagállamban kiadott engedély új fogadási megállapodás nélkül is kiterjedjen a második tagállamban eltöltött tartózkodási időkre. Javítani kell a hallgatók, és az új csoportot jelentő javadalmazásban részesülő gyakornokok helyzetét, lehetővé téve számukra, hogy három és hat hónap közötti időszakokra egy második tagállamban tartózkodjanak, amennyiben eleget tesznek az ezen irányelvben meghatározott általános feltételeknek. A vállalaton belüli áthelyezett személyként az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgár gyakornokokra az áthelyezésük jellegének megfelelően kialakított, az Unión belüli mobilitásra vonatkozó különös szabályok alkalmazandók, összhangban [a vállalaton belüli áthelyezésekről szóló 2013/xx/EU irányelv]vel.

(32)  A migrációra vonatkozó uniós szabályoknak és a mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programoknak még inkább ki kell egészíteniük egymást. Az ilyen uniós programok hatálya alá tartozó A harmadik országbeli kutatóknak és, hallgatóknak, önkénteseknek, gyakornokoknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy az első tagállamban kiadott engedély alapján előírt másik tagállamokba költözzenek, amennyiben e tagállamok listája már az Unió területére való beutazás előtt ismert. Az ilyen engedélyeknek lehetővé kell tenni számukra, hogy éljenek a mobilitás lehetőségével anélkül, hogy ehhez további információkat kellene megadniuk, vagy bármely egyéb kérelmezési eljárást kellene lefolytatniuk. A tagállamok ösztönzést kapnak arra, hogy megkönnyítsék a harmadik országbeli állampolgár önkéntesek Unión belüli mobilitását, amennyiben az önkéntes programok egynél több tagállamra terjednek ki. [Mód. 12]

(33)  Annak érdekében, hogy a harmadik országbeli hallgatók számára lehetővé váljék tanulmányi költségeik egy részének  megfelelőbb  fedezése, az ezen irányelvben meghatározott feltételek szerint lehetővé kell tenni számukra a munkaerőpiacra való  nagyobb mértékű  bejutást,  , vagyis a heti minimum 20 óra munkavégzést  munkaerőpiachoz való teljes hozzáférést. A hallgatók munkaerőpiacra való bejutásának elve általános szabálynak kell lennie; rendkívüli körülmények fennállása esetén azonban lehetőséget kell adni a tagállamoknak arra, hogy figyelemmel legyenek nemzeti munkaerő-piaci helyzetükre , mindazonáltal ez nem jelentheti a munkához való jog teljes megtagadását  szabályként alkalmazandó; [Mód. 13] .

(34)  A jövőbeni magasan képzett munkaerő ösztönzésének keretében valamint az Unióban diplomát szerző hallgatók munkájának és általános hozzájárulásának tiszteletben tartása és értékelése jegyében, a tagállamoknak lehetővé kell tenniük az Unióban diplomát szerző hallgatóknak, e hallgatók számára, hogy a munkalehetőségek felmérése, illetőleg vállalkozás alapítása céljából az eredeti engedély lejártától számított 12 hónapig az EU területén maradjanak. A kutatók számára szintén lehetővé kell tenniük, hogy a fogadási megállapodásban meghatározott kutatási projektjük lezárását követően hasonlóképpen az Unió területén maradjanak. Ez nem jelenthet automatikus jogot a munkavállaláshoz, illetve vállalkozás alapításához. A tagállamok megkövetelhetik a 24. cikk szerinti igazolás benyújtását. [Mód. 14]

(35)  Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy szabályozzák a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalási célból való beutazására vonatkozó engedélyek számát.

(36)  Az Unió harmadik országbeli állampolgár kutatókra, hallgatókra, tanulókra, gyakornokokra, önkéntesekre és au pairekre gyakorolt vonzerejének növelése érdekében fontos, hogy a Szerződés 79. cikke szerinti tisztességes bánásmódban részesítsék őket. Az említett csoportok jogosultak arra, hogy a befogadó tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesüljenek, a 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) értelmében. A 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(15) meghatározása szerinti szociális biztonsági ágakat illető nemzeti jogszabályok tekintetében a harmadik országbeli állampolgár kutatók esetében fenn kell tartani a befogadó tagállam állampolgáraival azonos bánásmódot biztosító előnyösebb jogokat, amelyek kiegészítik a 2011/98/EK irányelv alapján biztosított jogokat. Jelenleg az utóbbi jogszabály lehetővé teszi a tagállamok számára az egyenlő bánásmód korlátozását a szociális biztonsági ágak, így a családi ellátások tekintetében, ez a korlátozási lehetőség pedig a kutatókat is érintheti. Továbbá, függetlenül attól, hogy az uniós jog vagy a befogadó tagállam nemzeti joga biztosítja-e a munkavállaláshoz való jogot a harmadik országbeli állampolgár hallgatók, tanulók, önkéntesek, javadalmazás nélküli gyakornokok és au pairek számára, e csoportoknak a befogadó tagállam állampolgáraival egyenlő jogokat kell élvezniük, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a nyilvánosság számára elérhető árukkal és szolgáltatásokkal való ellátottság tekintetében. [Mód. 15]

(37)  Ez az irányelv semmilyen körülmények között nem érintheti az 1030/2002/EK tanácsi rendeletet.(16)

(38)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket, az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikkében említetteknek megfelelően .

(39)  A tagállamoknak a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy egyéb vélemény, valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás, vagyon, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk ennek az irányelvnek a rendelkezéseit.

(40)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(41)  Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a harmadik országok állampolgárainak  kutatás,  tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli  vagy javadalmazás ellenében végzett  gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat  vagy au pair munkavégzés  céljából való beutazására  és tartózkodására vonatkozó  feltételek meghatározása, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ennek terjedelme és hatása miatt azok  uniós  szinten jobban megvalósíthatók,  az Unió  intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(42)  Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy az interneten keresztül a lehető legteljesebb, rendszeresen frissített információ álljon a nyilvánosság rendelkezésére  az ezen irányelv alapján jóváhagyott azon kutatószervezetekről, amelyekkel a kutatók fogadási megállapodást köthetnek, továbbá a kutatás céljából a tagállam területére való beutazás és területén való tartózkodás feltételeiről, valamint  az ezen irányelvben meghatározott olyan intézményekről és tanulmányokról, amelyekre harmadik országbeli állampolgárok jelentkezhetnek, valamint a tagállam területére e célból való beutazás és területén való tartózkodással kapcsolatos feltételekről és eljárásokról.

(42a)  Minden tagállam köteles tájékoztatni a harmadik országbeli állampolgárokat az esetükben alkalmazandó szabályokról és ezáltal biztosítani az átláthatóságot és a jogbiztonságot, ezáltal ösztönözve őket, hogy az Unióba jöjjenek. Ezért az eljárás szempontjából releváns összes információt – ideértve a tanulmányokra, csereprogramokra vagy kutatási programokra vonatkozó általános dokumentációt, valamint a kérelmező jogairól és kötelességeiről szóló egyedi tájékoztatást – a harmadik országbeli állampolgárok számára könnyen hozzáférhető és érthető módon kell megadni.[Mód. 16]

(43)  [Az Európai Unióról szóló szerződéshez  és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez  csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak  a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló  helyzetéről szóló  21. sz.  jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül  e tagállamok  nem vesz  nek  részt ezen irányelv elfogadásában, és az irányelv vagy annak alkalmazása szám  ukra  nem kötelező.]

(44)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az  Európai Unió működéséről szóló  szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, és az irányelv vagy annak alkalmazása számára nem kötelező.

(45)  Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.

(46)  Ez az irányelv nem érinti az irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és alkalmazásuk időpontjaival kapcsolatosan az I. mellékletének B. részében meghatározott tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv meghatározza:

a)  a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területén  kutatás,  tanulmányok folytatása, diákcsere,  javadalmazás ellenében végzett és javadalmazás nélküli gyakorlat, önkéntes szolgálat  és au pair munkavégzés céljából,  90 napot  meghaladó időtartamra történő beutazásának és tartózkodásának feltételeit;

b)  a harmadik országbeli állampolgár hallgatók és javadalmazásban részesülő gyakornokok az ezen irányelv alapján a harmadik országbeli állampolgár számára elsőként engedélyt kiadó tagállamtól eltérő tagállamokba való beutazásának és 90 napot meghaladó tartózkodásának feltételeit;

c)  a harmadik országbeli állampolgár kutatók az ezen irányelv alapján a harmadik országbeli állampolgár számára elsőként engedélyt kiadó tagállamtól eltérő tagállamokba való beutazásának és azok területén való tartózkodásának feltételeit.

2. cikk

Hatály

(1)  Ezt az irányelvet harmadik országok azon állampolgáraira kell alkalmazni, akik  kutatás,  tanulmányok folytatása,  diákcsere,   javadalmazás ellenében végzett vagy   javadalmazás nélküli gyakorlat, önkéntes szolgálat,   vagy au pair munkavégzés céljából kérelmezik valamely tagállam területén történő beutazásuk engedélyezését.

(2)  Ezen irányelv nem alkalmazandó  azon harmadik országbeli állampolgárokra  :

a)  akik valamely tagállamban menedékkérőként, vagy kiegészítő védelem illetve ideiglenes védelem keretében tartózkodnak;

b)  akiknek kiutasítását ténybeli vagy jogi indokok miatt felfüggesztették;

c)  akik olyan uniós polgárok családtagjai, akik az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták;

d)  akik a 2003/109/EK tanács irányelvvel(17) összhangban valamely tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást élvező személyek, és akik tanulmányok folytatása vagy szakképzés végett gyakorolják a valamely másik tagállambeli tartózkodáshoz való jogukat;

e)  akik az érintett tagállam nemzeti jogszabályai értelmében önálló vállalkozónak minősülnek.

f)  akik családtagjaikkal együtt és állampolgárságuktól függetlenül az Unió és a tagállamok, vagy az Unió és harmadik országok közötti megállapodások értelmében az uniós polgárokéval azonos jogokat élveznek a szabad mozgás tekintetében;

g)  akik [a vállalaton belüli áthelyezésekről szóló 2013/xx/EU irányelv] szerinti vállalati áthelyezés keretében, gyakornokként érkeznek az Unió területére.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)  „harmadik országbeli állampolgár” olyan személy, aki a Szerződés 20. cikkének (1) bekezdése értelmében nem uniós polgár;

b)  „kutató”: harmadik ország állampolgára, aki olyan megfelelő felsőfokú képesítéssel rendelkezik, amely doktori programokban való részvételre jogosít fel, és akit valamely kutató szervezet kiválasztott egy olyan kutatási program megvalósítására, amelyhez a fenti képesítés általában szükséges;

c)  „hallgató”: harmadik ország azon állampolgára, aki valamely tagállam felsőoktatási intézményébe felvételt nyert, és akinek a tagállam a területére történő beutazását abból a célból engedélyezi, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek a tagállam által elismert felsőfokú képesítést adnak — így felsőoktatási intézményben olyan oklevelet, bizonyítványt vagy doktori fokozatot, amely a nemzeti jogszabályokkal összhangban, az említett oktatást megelőző, előkészítő tanfolyamra is kiterjedhet;

d)  „tanuló”: harmadik ország azon állampolgára, akinek valamely tagállam a területére történő beutazását abból a célból engedélyezi, hogy a tagállam jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban, a tagállam által e célra elismert szervezet által működtetett csereprogram keretében, elismert középfokú oktatási programban vegyen részt;

e)  „javadalmazásban nem részesülő gyakornok”: azon harmadik országbeli állampolgár, akinek valamely tagállam a területére történő beutazását,  az érintett tagállam  nemzeti jogszabályaival összhangban, javadalmazás nélküli gyakorlati időre engedélyezi;

f)  „javadalmazásban részesülő gyakornok”: azon harmadik országbeli állampolgár, akinek valamely tagállam a területére történő beutazását az érintett tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban, javadalmazás ellenében végzett gyakorlati időre engedélyezi;

g)  „önkéntes”: azon harmadik országbeli állampolgár, akinek valamely tagállam a területére történő beutazását elismert önkéntes szolgálati rendszerben való részvétel céljából engedélyezi.

ga)  „önkénteseket foglalkoztató szervezet”: azon önkéntesszolgálat rendszeréért felelős szervezet, amely alá a harmadik országbeli állampolgár tartozik. Ezek a szervezetek és csoportok más nonprofit szervekhez, például az állami hatóságokhoz hasonlóan függetlenek és autonómok. A közszférában tevékenykednek, és tevékenységük legalább részben a közjóhoz való hozzájárulásra irányul(18). [Mód. 17]

h)  „önkéntes szolgálati rendszer”: közérdekű nonprofit célokat szolgáló, gyakorlati szolidaritást kifejező tevékenységi program, amely valamely tagállam vagy  az Unió   által elismert  rendszeren alapul; [Mód. 18]

i)  „au pair”: azon harmadik országbeli állampolgár, akit valamely tagállamban egy család könnyű házimunka és gyermekgondozás ellenében átmenetileg befogad annak érdekében, hogy az érintett személy javítsa nyelvtudását és bővítse a befogadó országra vonatkozó ismereteit;

j)  „kutatás”: az ismeretanyag növelése érdekében szisztematikusan végzett alkotómunka, beleértve az emberi, kulturális és társadalmi ismeretek növelését, valamint ezen ismeretanyag új alkalmazásokra való használatának kidolgozását;

k)  „kutatószervezet”: bármely köz- vagy magánszervezet, amely kutatást folytat, és amelyet ezen irányelv céljaira valamely tagállam saját jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban jóváhagyott;

l)  „  oktatási  intézmény”: a fogadó tagállam által elismert köz- vagy magánintézmény, és/vagy amelynek képzéseit, e tagállam jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban,  átlátható kritériumok alapján,  az ezen irányelvben meghatározott célokra elismer;

la)  „fogadó szervezet”: jogi formájától függetlenül a tagállamok területén a nemzeti jognak megfelelően letelepedett oktatási intézmény, kutatószervezet, vállalkozás vagy szakképzéssel foglalkozó intézmény, diákcserét működtető szervezet vagy önkéntes szolgálati rendszerért felelős szervezet, amelyhez a harmadik országbeli állampolgár tartozik; [Mód. 20]

lb)  „befogadó család”: az a család, amely egy adott tagállam területén az au pair és a befogadó család közötti szerződés alapján az au pairt ideiglenesen fogadja és megengedi, hogy mindennapi családi életében részt vegyen; [Mód. 21]

m)  „javadalmazás”: a nyújtott szolgáltatás ellenértékeként kapott, és a nemzeti jogszabályok vagy a kialakult gyakorlat alapján a foglalkoztatási jogviszony elemének tekintett, bármilyen formában teljesített kifizetés;

n)  „foglalkoztatás” a nemzeti jog vagy az alkalmazandó kollektív szerződés vagy a kialakult gyakorlat által szabályozott bármely munka- vagy foglalkoztatási formát magában foglaló, valamely munkáltató javára és irányítása, illetve felügyelete alatt végzett tevékenységek gyakorlása; [Mód. 22]

na)  „munkáltató”: minden természetes és jogi személy, akinek/amelynek számára/utasításai alapján és/vagy felügyelete alatt a foglalkoztatás történik; [Mód. 23]

nb)  „családtag”: a 2003/86/EK irányelv 4. cikke szerinti harmadik országbeli állampolgár; [Mód. 24]

o)  „első tagállam”: az a tagállam, amely ezen irányelv alapján elsőként adja ki engedélyt a harmadik országbeli állampolgárnak;

p)  „második tagállam” az elsőtől eltérő bármely más tagállam;

q)  „mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programok”: a harmadik országbeli állampolgárok Unióba irányuló mobilitását elősegítő, uniós finanszírozású programok;

r)  „engedély”: az 1030/2002/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezésekkel összhangban, valamely tagállam hatóságai által kibocsátott tartózkodási engedély, amely lehetővé teszi, hogy egy harmadik ország állampolgára jogszerűen tartózkodjon az adott tagállam területén, vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum;

s)  „hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum” a Schengeni Egyezmény 18. cikkében előírtaknak megfelelően, vagy a schengeni vívmányokat nem teljes körűen végrehajtó tagállamok esetében e tagállamok nemzeti jogának megfelelően, valamely tagállam által kibocsátott engedély.

4. cikk

Kedvezőbb rendelkezések

(1)  Ez az irányelv nem érinti:

a)  az Unió  vagy  az Unió  és tagállamai, valamint egy vagy több harmadik ország között  megkötött  két- vagy többoldalú megállapodások; vagy

b)  az egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadikország között  megkötött  két- vagy többoldalú megállapodások kedvezőbb rendelkezéseit.

(2)  Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy az irányelv hatálya alá tartozó személyekre nézve , a 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25. és 29.26., 27., 28., 29. 30., 31., 32., 33. és 34. cikk tekintetében, kiváltképpen a mobilitási partnerségek keretében  kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el, illetve tartsanak fenn. [Mód. 25]

II. FEJEZET

A BEUTAZÁS

5. cikk

Elv

(1)  Harmadik ország állampolgára ezen irányelv alapján történő beutazásának feltétele azoknak az okmányoknak az ellenőrzése, amelyek bizonyítják, hogy a harmadik ország állampolgára megfelel a 6. cikkben, valamint az adott csoportra vonatkozó 7- 14. cikkben megállapított feltételeknek.

(2)  Amennyiben a beutazás valamennyi általános és különös feltétele teljesül, a kérelmezők jogosultak hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot és/vagy tartózkodási engedélyt kapni. Ha egy tagállam kizárólag a saját területén ad ki tartózkodási engedélyt, és sehol másutt nem, továbbá amennyiben az irányelvben meghatározott valamennyi beutazással kapcsolatos feltétel teljesül, az érintett tagállamnak ki kell adnia az igényelt vízumot a harmadik országbeli állampolgár számára.

6. cikk

Általános feltételek

Azon harmadik országbeli állampolgár, aki fogadását az ezen irányelvben megállapított célok érdekében kérelmezi:

a)  a nemzeti jogszabályok által meghatározott, érvényes úti okmányt kell bemutatnia; a tagállamok megkövetelhetik, hogy az úti okmány érvényességi ideje kiterjedjen legalább a tervezett tartózkodás időtartamára;

b)  amennyiben a fogadó tagállam nemzeti jogszabályai szerint kiskorú, a tervezett tartózkodásra vonatkozó szülői engedélyt  vagy azzal egyenértékű dokumentumot  kell bemutatni;

c)  valamennyi olyan kockázatra kiterjedő egészségbiztosítással kell rendelkeznie, amely ellen az érintett tagállam állampolgárai általában biztosítottak;

d)  nem lehet olyan személy, aki jelenthet veszélyt a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre veszélyesnek minősül; [Mód. 26]

e)  a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy lerótta az irányelv 31. cikke szerinti kérelem eljárási díját;

f)  a tagállam által kért módon igazolnia kell, hogy tartózkodása folyamán rendelkezni fog a megélhetésének, képzésének és visszautazásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel, ami nem érinti az egyes ügyek egyedi vizsgálatának lehetőségét. Nincs szükség erre az igazolásra, ha az érintett, harmadik országbeli állampolgár bizonyítani tudja, hogy támogatásban vagy ösztöndíjban részesül, hogy egy befogadó család kötelezettséget vállalt a támogatására, valamely vállalat munkát kínált számára, vagy valamely diákcserével foglalkozó vagy önkénteseket foglalkoztató szervezet nyilatkozik arról, hogy az adott tagállamban való tartózkodása teljes időtartamára felelősséget vállal a tanuló vagy az önkéntes megélhetéséért. [Mód. 27]

7. cikk

Kutatókra vonatkozó különös feltételek

(1)  A 6. cikkben meghatározott általános feltételek mellett, a beutazása engedélyezését kutatás folytatása céljából kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell:

a)  a 9. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban egy kutatószervezettel kötött fogadási megállapodást köteles bemutatni;

b)  adott esetben, a 9. cikk (3) bekezdésével összhangban, a kutatószervezet által kiállított pénzügyi felelősségről szóló nyilatkozatot köteles bemutatni.

(2)  A tagállamok ellenőrizhetik azon feltételeket, amelyeken a fogadási megállapodás alapul, és amelyek alapján annak megkötésére sor került.

(3)  Amint az (1) és (2) bekezdésben említett ellenőrzések pozitív eredménnyel zárultak, a fogadási megállapodás végrehajtása érdekében a kutatókat a tagállam területén fogadni kell.

(4)  Az Unión belül kutatást folytatni kívánó harmadik országbeli állampolgárok kérelmeit akkor kell megvizsgálni és elbírálni, amikor a harmadik ország érintett állampolgára azon tagállamok területén kívül tartózkodik, amelybe be kíván utazni.

(5)  A tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban megvizsgálják azokat a kérelmeket is, amelyeket valamely a harmadik ország már a területükön tartózkodó érintett állampolgára által benyújtott kérelmet is elfogadhatnak állampolgárai nyújtanak be. [Mód. 28]

(6)  A tagállamok meghatározzák, hogy az engedély iránti kérelmeket a kutatónak vagy az érintett kutatószervezetnek kell-e benyújtania.

8. cikk

 Kutatószervezetek  jóváhagyása

(1)  Bármely kutatószervezetet, amely az ezen irányelvben meghatározott fogadási eljárásnak megfelelően kutatót kíván fogadni, az érintett tagállamnak erre a célra előzetesen jóvá kell hagynia.

(2)  A kutatószervezetek jóváhagyásának a tagállamok nemzeti jogában meghatározott eljárásokkal vagy a tagállam közigazgatási gyakorlatával összhangban történik. Mind a közszervezetek, mind a magánszervezetek általi, jóváhagyásra vonatkozó kérelmeket ezen eljárásokkal összhangban kell benyújtani, és a kérelmeknek a szervezetek kötelező feladatain vagy adott esetben vállalati célokon, valamint a kutatási tevékenységük folytatását igazoló bizonyítékon kell alapulniuk.

A kutatószervezet számára megítélt jóváhagyás legalább öt évre szól. Kivételes esetekben a tagállamok rövidebb időre is megítélhetik a jóváhagyást.

(3)  A tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban a kutatószervezettől írásbeli kötelezettségvállalást kérhetnek arra vonatkozóan, hogy azokban az esetekben, amikor a kutató túltartózkodik az érintett tagállam területén, a fenti szervezet felel a kutató tartózkodásával és visszatérésével kapcsolatban felmerült, állami forrásokból finanszírozott költségek megtérítéséért. A kutatószervezet pénzügyi felelőssége legkésőbb a fogadási megállapodás lejárta után hat hónappal szűnik meg.

(4)  A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy az érintett fogadási megállapodás lejárta utáni két hónapon belül a jóváhagyott szervezet a tagállamok által az adott célra kijelölt illetékes hatóságok számára megerősíti, hogy a munka mindazon kutatási programok esetében megvalósult, amelyekre a 9. cikknek megfelelően fogadási megállapodást megkötötték.

(5)  Az illetékes hatóságok valamennyi tagállamban közzé teszik az ezen irányelv céljaira jóváhagyott kutatószervezetek jegyzékét  és minden változtatás alkalmával frissítik azt  .

(6)  A tagállam egyéb intézkedések mellett elutasíthatja a (2)–(4) bekezdésben meghatározott feltételeket már nem teljesítő kutatószervezet jóváhagyásának meghosszabbítását vagy annak visszavonásáról dönthet, amennyiben a jóváhagyást csalás útján szerezték, vagy ha egy kutatószervezet harmadik ország állampolgárával csalárdan vagy gondatlanul kötött fogadási megállapodást. Amennyiben a jóváhagyást elutasították vagy visszavonták, az érintett szervezetet a visszavonásról vagy a meghosszabbítás elutasításáról szóló határozat közzétételétől számított legfeljebb öt évig újabb jelentkezés benyújtásától eltilthatják.

(7)  A tagállamok nemzeti jogukban meghatározhatják a 9. cikkel összhangban kötött, már meglévő fogadási megállapodásokra vonatkozó jóváhagyás visszavonásának vagy meghosszabbítása elutasításának következményeit, valamint az érintett kutatók tartózkodási engedélyét érintő következményeket.

9. cikk

A fogadási megállapodás

(1)  Bármely, kutatót fogadni kívánó szervezet fogadási megállapodást köt a kutatóval,  amennyiben  a 6.  és 7.  cikk  ben megállapított feltételek teljesülnek  .

A fogadási megállapodás tartalmazza legalább a következőket:

a)  a kutatási program címe és célja;

b)  a kutató kötelezettségvállalása a kutatási projekt végigvitelére;

c)  a szervezet részéről azon kötelezettségvállalás megerősítése, hogy fogadja a kutatót annak érdekében, hogy az utóbbi végigvihesse a kutatási projektet;

d)  a kutatási program kezdetének és végének dátuma;

e)  a kutatószervezet és a kutató közötti jogviszonyra vonatkozó információ;

f)  a kutató munkafeltételeire vonatkozó információk.

(2)  A kutatószervezetek csak akkor köthetnek fogadási megállapodásokat, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)  a kutatási programot elfogadták a szervezet illetékes hatóságai, miután a következőket megvizsgálták:

i.  a kutatás célja és időtartama, a megvalósításához szükséges pénzügyi források rendelkezésre állása;

ii.  a kutató képesítései a kutatási célok fényében, a 2. cikk b) pontja szerinti képesítéseinek hiteles másolata alapján;

(3)  A fogadási megállapodás aláírását követően a kutatószervezettől a nemzeti jogszabályokkal összhangban megkövetelhető, hogy a kutató számára adjon egyéni nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy vállalja a pénzügyi felelősséget a 8. cikk (3) bekezdése szerinti költségekért.

(4)  A fogadási megállapodás automatikusan lejár, ha a kutató fogadására nem kerül sor vagy a kutató és a kutatószervezet közötti jogi viszony megszűnik.

(5)  A kutatószervezetek haladéktalanul értesítik a tagállamok által erre a célra kijelölt hatóságot bármely olyan eseményről, amely megakadályozhatja a fogadási megállapodás megvalósítását.

10. cikk

Hallgatókra vonatkozó különös feltételek

(1)  A 6. cikkben meghatározott általános feltételek mellett, a beutazása engedélyezését tanulmányi célból kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell:

a)  arra vonatkozó igazolás bemutatása, hogy  tanulmányok folytatása végett felsőoktatási intézménybe felvételt nyert;

b)  a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy az intézmény által kirótt díjakat befizette;

c)  a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy a folytatandó tanulmányokhoz kellő nyelvismerttel rendelkezik.

(2)  Azon hallgatók esetében, akik valamely intézménybe történő beiratkozásuk eredményeként automatikusan jogosultak valamennyi olyan kockázatra kiterjedő egészségbiztosításra, amely ellen az érintett tagállam állampolgárai általában biztosítottak, vélelmezni kell, hogy megfelelnek a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában megállapított feltételnek.

11. cikk

Tanulókra vonatkozó különös feltételek

(1)  A 6. cikkben  megállapított  általános feltételek mellett, a beutazása engedélyezését diákcsere-program keretében kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell:

a)  nem lehet sem fiatalabb, sem idősebb az érintett tagállam által meghatározott legalacsonyabb, illetve legmagasabb életkornál;

b)  igazolnia kell középfokú oktatási intézménybe történő felvételét;

c)  igazolnia kell egy olyan elismert diákcsere-programban történő részvételét, amelyet az érintett tagállam által erre a célra a tagállam jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban — elismert szervezet működtet;

d)  igazolnia kell, hogy a diákcsere-szervezet az érintett tagállam területén való tartózkodásának idejére felelősséget vállal érte, különösen a megélhetéséhez, tanulmányai folytatásához, egészségügyi ellátásához és visszautazásához szükséges költségek tekintetében;

e)  tartózkodásának idejére az érintett tagállam által meghatározott feltételeket teljesítő, az adott csereprogram szabályainak megfelelően kiválasztott családnál kerül elszállásolásra.

(2)  A tagállamok a csereprogramokban részt vevő tanulók beutazásának engedélyezését azon harmadik országok állampolgáraira korlátozhatják, amelyek az adott tagállam állampolgárainak ugyanilyen lehetőséget kínálnak fel. [Mód. 29]

12. cikk

Javadalmazásban részesülő vagy abban nem részesülő gyakornokokra vonatkozó különös feltételek [Mód. 30]

(1)  A 6. cikkben előírt általános feltételek mellett, a beutazása engedélyezését javadalmazásban nem részesülő  vagy javadalmazásban részesülő  gyakornokként kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell:

a)  rendelkeznie igazolnia kell egy, hogy rendelkezik aláírt, és szükség szerint az érintett tagállam illetékes hatósága által — a tagállam jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban — jóváhagyott gyakornoki szerződéssel, vagy munkaszerződéssel, amelynek tárgya egy, a tagállam jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban elismert, köz- vagy magánszektorbeli vállalkozásnál vagy szakképzéssel foglalkozó köz- vagy magánintézménynél  eltöltendő  gyakorlat. [Mód. 31]

b)  a tagállam ilyen előírása esetén igazolja, hogy rendelkezik a munkatapasztalat hasznosításához szükséges, korábbi megfelelő képzettséggel, képesítéssel vagy szakmai gyakorlattal. [Mód. 32]

c)  amennyiben a tagállam megköveteli, a gyakorlat elvégzéséhez szükséges ismeretek elsajátítását lehetővé tevő nyelvi alapképzésben kell részt vennie.

pontban említett szerződés leírja a gyakornoki programot, meghatározza annak időtartamát, a gyakornok e programban nyújtott teljesítményének felügyeletére vonatkozó feltételeket, a munkaórák számát, a befogadó szervezethez fűződő jogviszonyt, valamint, amennyiben a gyakornok javadalmazásban részesül, a számára biztosított javadalmazást.

(2)  A tagállamok előírhatják, hogy a befogadó szervezetnek nyilatkoznia kell arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár nem álláshelyet tölt be.

13. cikk

Önkéntesekre vonatkozó különös feltételek

A 6. cikkben előírt általános feltételek mellett, a beutazása engedélyezését önkéntes szolgálat teljesítése céljából kérelmező, harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell:

a)  be kell mutatnia azt a szerződést, amelyet azzal a szervezettel kötött, amely az érintett tagállamban azt az önkéntes szolgálati rendszert/projektet működteti, amelyben ő is részt vesz; a szerződésben fel kell tüntetni az önkéntes szolgálati projekt címét, célját, kezdeti és lezárási időpontját, a feladatok leírását, a feladatvégzés ellenőrzésének a feltételeit, a munkaidőt, továbbá az önkéntes személy utazása, megélhetése és lakhatása költségeinek, valamint költőpénzének a fedezéséhez rendelkezésre álló anyagi fedezetet, valamint — adott esetben — a feladata ellátását elősegítő képzést; [Mód. 33]

b)  igazolnia kell, hogy azon önkéntes szolgálati rendszert működtető szervezet, amelyben ő is részt vesz, megkötötte a harmadik személy javára szóló biztosítást;

c)  továbbá, ha a fogadó tagállam kifejezetten megköveteli, részt kell vennie az adott tagállam nyelvét, történelmét, politikai és társadalmi berendezkedését ismertető, alapszintű bevezető képzésen.

14. cikk

Au pairekre vonatkozó különös feltételek

A beutazás engedélyezését au pair munkavégzés folytatása céljából kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell a 6. cikkben meghatározott általános feltételek mellett:

a)  17 és 30 év közötti életkor, illetve – egyedileg indokolt esetekben – 30 évet meghaladó életkor;

b)  igazolnia kell, hogy a befogadó család az érintett tagállam területén való tartózkodásának idejére felelősséget vállal érte, különösen a megélhetéséhez, a szálláshoz, az egészségügyi és anyasági ellátásához, illetve balesetbiztosításhoz szükséges költségek tekintetében; [Mód. 34]

c)  be kell mutatnia az au pair és a befogadó család közötti szerződést, amely meghatározza az au pair jogait és kötelezettségeit, ideértve a neki járó zsebpénzre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a tanfolyamokon való részvételt lehetővé tévő, megfelelő előírásokat, továbbá a részvétel órában kifejezett idejére vonatkozó megállapodásokat, amelyek feltüntetik az ilyen teendőkben való részvételre naponta fordítható maximális óraszámot, illetve amelyek ezen belül rendelkeznek hetente legalább egy teljes szabadnap megadásáról, és lehetővé teszik a tanfolyamokon való mindennapos családi teendőkben való részvételt. [Mód. 35]

III. FEJEZET

ENGEDÉLYEK ÉS A TARTÓZKODÁS IDŐTARTAMA

15. cikk

Engedélyek

A hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokon és tartózkodási engedélyeken feltüntetik a következő jogcímeket: „kutató”, „hallgató”, „önkéntes”, „tanuló”, „javadalmazásban részesülő gyakornok”, „javadalmazásban nem részesülő gyakornok” vagy „au pair”. A mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programok alapján az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgár kutatók és hallgatók esetében az engedélyen feltüntetik a konkrét program elnevezését.

A sikeres engedélyezést és a vízum megadását követően a fogadó szervezetet a későbbi kérelmezési eljárások megkönnyítése érdekében nyilvántartásba veszik egy akkreditációs rendszerben. [Mód. 36]

16. cikk

A tartózkodás időtartama

(1)  A tagállamok legalább egyéves időtartamra szóló engedélyt bocsátanak ki  a hallgatók számára  és megújítják azt, amennyiben a 6., 7.  és 9.  cikkben meghatározott feltételek továbbra is teljesülnek. Amennyiben a kutatási programot egy évnél rövidebb időszakra tervezték, az engedélyt a program időtartamára kell kibocsátani.

(2)  A tagállamok legalább egyéves időtartamra szóló engedélyt bocsátanak ki a hallgatók számára legalább egy évre, vagy, amennyiben a tanulmányok egy évnél tovább tartanak, azok teljes idejére, illetve a tagállamok adott esetben és megújítják azt, amennyiben a 6. és a 10. cikkben meghatározott feltételek továbbra is teljesülnek. Amennyiben a tanulmányokat egy évnél rövidebb időszakra tervezték, az engedélyt a tanulmányok időtartamára kell kibocsátani.[Mód. 37]

(3)  A tanulók és az au pairek esetében a tagállamok a diákcsere-program teljes időtartamára, illetve a fogadó család és az au pair közötti szerződés időtartamára legfeljebb egyéves időtartamra szóló engedélyt bocsátanak ki. [Mód. 38]

(4)  A gyakornokok részére kiadott engedély a gyakorlat időtartamához igazodik vagy legfeljebb egyéves időtartamra szól. Kivételes esetben az engedély egy alkalommal,  tartózkodási engedély formájában és  legfeljebb annyi időre meghosszabbítható, amennyi egy tagállam által a saját jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban elismert szakképesítés megszerzéséhez szükséges, amennyiben az engedély jogosultja továbbra is megfelel a 6. és a  12.  cikk feltételeinek.

(5)  Az önkéntesek részére legfeljebb egyéves időtartamra lehet engedélyt kiadni. Kivételes esetben, amennyiben az adott program időtartama meghaladja az egy évet,  az előírt engedély  érvényességi ideje a program időtartamához igazodhat.

(6)  Azokban az esetekben, amikor a tagállamok hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum alapján engedélyezik a tartózkodást, a kezdeti tartózkodás első meghosszabbításakor tartózkodási engedélyt kell kiadni. Amennyiben a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum érvényességi ideje rövidebb az engedélyezett tartózkodás időtartamánál, a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot annak lejárta előtt további formaságok nélkül tartózkodási engedélyre kell cserélni.

17. cikk

További információk

A tagállamok papír formátumú dokumentumon kiegészítő információkat is feltüntethetnek a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásával kapcsolatban (úgymint azon tagállamok teljes körű jegyzéke, amelyeket a kutató vagy hallgató állítása szerint fel kíván keresni a 27. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően), illetve az 1030/2002/EK rendelet 4. cikkében és a rendelet melléklete a) pontjának 16. alpontjában említettek szerint elektronikus formátumban is tárolhatnak ilyen adatokat. [Mód. 39]

IV. FEJEZET

 Az engedélyek elutasításának, visszavonásának vagy meghosszabbításuk elutasításának indokai 

18. cikk

A kérelem Az engedély elutasításának indokai

(1)  A tagállamok elutasítják az engedélyt a következő esetekben utasítják el a kérelmet:

a)  amennyiben nem teljesülnek a 6. cikkben meghatározott általános feltételek, valamint vagy 7. és a 10–16. cikkben megállapított, vonatkozó különös feltételek;

b)  amennyiben a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték, meghamisították vagy megmásították;

c)  amennyiben a fogadó szervezetet vagy oktatási intézményt kizárólag a beutazás megkönnyítése céljából hozták létre;

d)  amennyiben a fogadó szervezetet – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – szankcióval sújtották a be nem jelentett munkavégzés és/vagy az illegális foglalkoztatás, illetve amiatt, ha nem teljesítette a nemzeti jogszabályokban a társadalombiztosításra és/vagy az adózásra vonatkozó jogi kötelezettségeit, illetve ha csődeljárást kezdeményezett önmagával szemben vagy egyéb okból fizetésképtelen;

e)  amennyiben a befogadó családot, vagy adott esetben az au pairek elhelyezésében részt vevő közvetítő szervezetet – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – szankcióval sújtották az au pair elhelyezés feltételei és/vagy céljainak megsértése és/vagy illegális foglalkoztatás miatt.

(2)  A tagállamok elutasíthatják a kérelmet, ha úgy tűnik, hogy a fogadó szervezet a kérelem benyújtásának időpontját közvetlenül megelőző 12 hónapon belül szándékosan szüntette meg azokat az álláshelyeket, amelyeket az új kérelem segítségével kísérel meg betölteni. A tagállamok a következő esetekben visszautasíthatják az engedélyt:

a)  amennyiben a fogadó szervezetet – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – szankcióval sújtották a be nem jelentett munkavégzés és/vagy az illegális foglalkoztatás, illetve amiatt, ha nem teljesítette a nemzeti jogszabályokban a társadalombiztosításra és/vagy az adózásra vonatkozó jogi kötelezettségeit, illetve ha csődeljárást kezdeményezett önmagával szemben vagy egyéb okból fizetésképtelen;

b)  amennyiben a befogadó családot, vagy adott esetben az au pairek elhelyezésében részt vevő közvetítő szervezetet – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – szankcióval sújtották az au pair elhelyezés feltételei és/vagy céljainak megsértése és/vagy illegális foglalkoztatás miatt;

c)  amennyiben a fogadó szervezetet vagy oktatási intézményt kizárólag a beutazás megkönnyítése céljából hozták létre. [Mód. 40]

19. cikk

Az engedély visszavonásának vagy meghosszabbítása elutasításának indokai

(1)  A tagállamok  a következő esetekben  visszavonják az engedélyt vagy elutasítják annak meghosszabbítását:

a)  amennyiben az engedély tulajdonosa már nem felel meg 6. cikkben megfogalmazott általános feltételeknek vagy a 7., a 10–14. vagy a 16. cikkben megállapított, vonatkozó különös feltételek;

ab)  amennyiben a bemutatott engedélyeket és dokumentumokat csalárd módon szerezték, meghamisították vagy megmásították;

b)  amennyiben a harmadik országbeli állampolgár eltérő célokból tartózkodik az Unió területén, mint amelyek érdekében a tartózkodást engedélyezték;

c)  amennyiben a fogadó szervezetet kizárólag a beutazás megkönnyítése céljából hozták létre;

(2)  A tagállamok a következő esetekben visszavonhatják az engedélyt vagy elutasíthatják annak meghosszabbítását:

da)  amennyiben a fogadó szervezet nem teljesíti a nemzeti jogszabályokban a társadalombiztosításra és/vagy az adózásra vonatkozó jogi kötelezettségeit, illetve ha csődeljárást kezdeményezett önmagával szemben vagy egyéb okból fizetésképtelen. Amennyiben a fentiekre a tanulmányok folytatása közben kerül sor, a hallgatónak elegendő időt kell biztosítani arra, hogy tanulmányai befejezése céljából egyenértékű képzést találjon;

eb)   amennyiben a befogadó családot, vagy adott esetben az au pairek elhelyezésében részt vevő közvetítő fogadó szervezetet – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – szankcióval sújtották a be nem jelentett munkavégzés és/vagy az au pair elhelyezés feltételei és/vagy céljainak megsértése és/vagy illegális foglalkoztatás miatt , illetve amiatt, ha nem teljesítette a nemzeti jogszabályokban a társadalombiztosításra és/vagy az adózásra vonatkozó jogi kötelezettségeit, illetve ha csődeljárást kezdeményezett önmagával szemben vagy egyéb okból fizetésképtelen;

c)  amennyiben a fogadó szervezetet kizárólag a beutazás megkönnyítése céljából hozták létre;

d)  amennyiben a befogadó családot, vagy adott esetben az au pairek elhelyezésében részt vevő közvetítő szervezetet – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – szankcióval sújtották az au pair elhelyezés feltételei és/vagy céljainak megsértése és/vagy illegális foglalkoztatás miatt;

e)  amennyiben a harmadik országbeli állampolgár eltérő célokból tartózkodik az Unió területén, mint amelyek érdekében a tartózkodást engedélyezték;

f)  tanulók esetében, amennyiben nem tartják tiszteletben a jövedelemszerző tevékenység folytatására vonatkozó, a 23. cikk szerinti időbeli korlátozásokat, illetve ha az érintett hallgató nem ér el elfogadható előrehaladást a tanulmányai során,

g)  tanulók esetében, amennyiben nem érnek el elfogadható előrehaladást a tanulmányaik során, összhangban a nemzeti jogszabályokkal vagy az adminisztratív gyakorlattal. Az érintett tagállam ezen indok alapján csak a konkrét okokat ismertető határozattal utasíthatja el az engedély visszavonását vagy meghosszabbítását, azon oktatási intézmény értékelésének alapján, amellyel konzultálni kell a hallgató előmeneteléről kivéve, ha az intézmény ésszerű időn belül nem válaszol a vélemény iránti kérelemre; összhangban a nemzeti jogszabályokkal vagy az adminisztratív gyakorlattal.

h)  A tagállamok közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból az engedélyt visszavonhatják okokból. A közrendi vagy közbiztonsági indokoknak kizárólag a harmadik országbeli érintett állampolgár személyes magatartásán kell alapulniuk. A közegészségügyi okoknak a tényleges kockázatok objektív értékelésén kell alapulniuk, és nem alkalmazhatóak diszkriminatív módon az érintett tagállam állampolgáraival való összehasonlítás során.

(2a)  Amennyiben valamely tagállam az (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjában szereplő indokok valamelyike alapján vonja vissza az engedélyt, a harmadik országbeli állampolgár jogosult a tagállam területén maradni, ha talál egy másik fogadó szervezetet vagy befogadó családot ahhoz, hogy tanulmányait vagy kutatását befejezze, vagy más célból, amelyre az engedélyt megadták. [Mód. 41]

20. cikk

Az engedély meghosszabbítása elutasításának indokai

(1)  A tagállamok a következő esetekben utasíthatják el az engedély meghosszabbítását:

a)  amennyiben a bemutatott engedélyeket és dokumentumokat csalárd módon szerezték, meghamisították vagy megmásították;

b)  amennyiben úgy látszik, hogy az engedély birtokosa már nem felel meg a 6. cikkben meghatározott általános beutazási és tartózkodási feltételeknek, valamint a 7., 9. és 10. cikkben megállapított vonatkozó különös feltételeknek;

c)  hallgatók esetében, amennyiben nem tartják tiszteletben a jövedelemszerző tevékenység folytatására vonatkozó, a 23. cikk szerinti időbeli korlátozásokat, illetve ha a hallgató nem ér el elfogadható előrehaladást a tanulmányai során, összhangban a nemzeti jogszabályokkal vagy az adminisztratív gyakorlattal.

(2)  A tagállamok közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból elutasíthatják az engedély meghosszabbítását. [Mód. 42]

V. FEJEZET

JOGOK

21. cikk

Egyenlő bánásmód

(1)  A 2011/98/EU irányelv 12. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjától eltérve, a harmadik országbeli állampolgár kutatók a fogadó tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódra jogosultak az oktatás és szakképzés a szociális biztonság ágai, így a 883/2004/EK rendelet meghatározása szerinti családi ellátások tekintetében. [Mód. 43]

(2)  A hallgatók tanulók, önkéntesek, javadalmazásban nem részesülő gyakornokok és au pairek – független függetlenül attól, hogy az uniós vagy nemzeti jog szerint vállalhatnak-e munkát – egyenlő bánásmódra jogosultak az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a nyilvánosság számára elérhető árukkal és szolgáltatásokkal való ellátottság tekintetében, a nemzeti jog előírásai szerinti lakásszerzési eljárások kivételével. [Mód. 44]

(2a)  Az ezen irányelv hatálya alá tartozó és a tagállam területére engedéllyel belépő, illetve ott hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok az e cikk 1. és 2. bekezdésében említett jogok tekintetében ugyanolyan bánásmódra jogosultak, mint a befogadó ország állampolgárai. [Mód. 45]

22. cikk

 A kutatók általi  oktatás

Az ezen irányelv szerint fogadott kutatók a nemzeti jogszabályokkal összhangban oktatási tevékenységet folytathatnak.. A tagállamok megállapíthatják az oktatási tevékenységre fordítható órák vagy napok maximális számát.

23. cikk

A hallgató jövedelemszerző tevékenysége

(1)  A hallgató a tanulmányi idején kívül, valamint a fogadó tagállamnak az adott tevékenységre alkalmazandó szabályaira és feltételeire is figyelemmel, jogosult arra, hogy munkát vállaljon, és jogosult lehet arra, hogy önálló vállalkozóként jövedelemszerző tevékenységet folytasson. A fogadó tagállamon belüli munkaerő-piaci helyzet figyelembe vehető, de nem szisztematikus módon, mivel az a hallgatók munkaerőpiacról való kirekesztését eredményezhetné. [Mód. 46]

(2)  A tagállamok szükség esetén, nemzeti jogszabályaikkal összhangban, a hallgatónak és/vagy a munkáltatónak előzetes engedélyt adnak.

(3)  Minden tagállam meghatározza, hogy hetente legfeljebb hány óra, illetve évente legfeljebb hány nap vagy hónap engedélyezett ilyen tevékenység folytatására, amely pedig nem lehet kevesebb, mint heti  20  óra, illetve az éves szinten ennek megfelelő nap vagy hónap.

(4)  A tagállamok megkövetelhetik a hallgatótól, hogy az érintett tagállam által kijelölt hatóságnak előzetesen vagy más módon jelentse be azt, hogy jövedelemszerző tevékenységet folytat. Az előzetes vagy más módon történő bejelentés kötelezettsége a hallgató munkaadója számára is előírható.

24. cikk

A kutatók és hallgatók munkakeresése és vállalkozása

(1)  A tagállamban folytatott kutatás vagy tanulmányok lezárását követően a harmadik országbeli állampolgároknak joguk van arra, hogy munkakeresés vagy vállalkozás alapítása érdekében 12 18 hónapon keresztül a tagállam területén maradjanak, ha továbbra is teljesülnek a 6. cikk a) és c–f) pontjában megállapított feltételek. 3 és 6 Hat és kilenc hónap közötti időszak elteltével a harmadik országbeli állampolgárokat annak igazolására kötelezhetik, hogy továbbra is munkát keresnek, illetve vállalkozás alapításán dolgoznak. Ezenfelül 6 kilenc hónap eltelte után a harmadik országbeli állampolgárokat annak igazolására is kötelezhetik, hogy valódi esélyük van munkát kapni vagy vállalkozást indítani.

(2)  A tagállamok engedélyt adnak ki e cikk (1) bekezdése alkalmazásában az érintett, harmadik országbeli állampolgárnak, és adott esetben – a nemzeti joggal összhangban – családtagjainak, ha teljesülnek a 6. cikk a) és c–f) pontjában megállapított feltételek. [Mód. 47]

25. cikk

A kutatók és hallgatók családtagjai

(1)  A 2003/86/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésétől és 8. cikkétől eltérve, a családegyesítés nem tehető függővé attól a követelménytől, hogy a kutatási vagy tanulmányi célú tartózkodásra vonatkozó engedély birtokosának megalapozott kilátásai legyenek a letelepedési jogosultság megszerzésére, valamint minimális tartózkodási idővel rendelkezzen.

(2)  A 2003/86/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének utolsó albekezdésétől és 7. cikke (2) bekezdésétől eltérve, az e rendelkezésekben említett beilleszkedési feltételek és intézkedések csak az érintett személyek családegyesítési kérelmének elfogadását követően alkalmazhatók.

(3)  A 2003/86/EK irányelv 5. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a családegyesítés feltételeinek teljesülése esetén a kérelem benyújtásának időpontjától számított 90 napon belül, továbbá a mobilitási intézkedéseket tartalmazó, megfelelő uniós programok hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgár kutatók és hallgatók családtagjai részére benyújtott eredeti kérelem időpontjától számított 60 napon belül meg kell adni az engedélyt.

(4)  A 2003/86/EK irányelv 13. cikkének (2) és (3) bekezdésétől eltérve, a családtagok számára kiállított engedély érvényességének időtartama – amennyiben a családtagok úti okmányainak érvényességi időtartama ezt lehetővé teszi – azonos a kutató és hallgatók számára kiállított engedély időtartamával.

5.  A 2003/86/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének második mondatától eltérve a munkavállaláshoz való jog tekintetében a tagállamok nem alkalmazhatnak határidőt. [Mód. 48]

VI. FEJEZET

MOBILITÁS A TAGÁLLAMOK KÖZÖTT

26. cikk

A  kutatók, tanulók önkéntesek és javadalmazásban részesülő gyakornokok  tagállamok közötti mobilitás hoz való joga

(1)  Az ezen irányelv szerint kutatóként fogadott valamely harmadik ország állampolgára kutatásának egy részét másik tagállamban is végezheti az e cikkben megállapított feltételeknek megfelelően.

Amennyiben a kutató legfeljebb  hat  hónapig terjedő időt tölt egy másik tagállamban, a kutatás az első tagállamban kötött fogadási megállapodás alapján végezhető, feltéve hogy a kutatónak a másik tagállamban elegendő forrás áll a rendelkezésére, és a kutató a másik tagállamban nem jelent veszélyt a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségügyre.

Amennyiben a kutató  hat  hónapnál hosszabb időt tölt egy másik tagállamban, a tagállamok új fogadási megállapodást kérhetnek az érintett tagállamban folytatandó kutatás céljára. Ha a tagállamok engedélyhez kötik a mobilitás gyakorlását, az ilyen engedélyeket a 30. 29. cikkben meghatározott eljárási garanciáknak megfelelően kell kiadni.  A tagállamok nem követelhetik meg, hogy a kutató engedély iránti kérelem benyújtása érdekében elhagyja a területüket.

(2)  Az ezen irányelv szerint hallgatóként, önkéntesként vagy javadalmazásban részesülő gyakornokként fogadott harmadik országbeli állampolgár három hónapot meghaladó, de hat hónapnál rövidebb időszakokra tanulmányainak/gyakorlatának tanulmányainak/gyakorlatának/önkéntes tevékenységeinek egy részét másik tagállamban is folytathatja, feltéve, hogy átutazása előtt benyújtotta a következő dokumentumokat a második tagállam illetékes hatóságainak:

a)  érvényes úti okmány,

b)  valamennyi olyan kockázatra kiterjedő betegbiztosításra vonatkozó igazolás, amellyel szemben az érintett tagállam állampolgárait általában biztosítják;

c)  igazolás, hogy felvételt nyert egy felsőoktatási intézménybe vagy egy gyakornokokat vagy önkénteseket fogadó szervezethez;

d)  igazolás, hogy tartózkodása során rendelkezni fog a megélhetésének, tanulmányai folytatásának és visszautazásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel.

(3)  A hallgatóknak, önkénteseknek és gyakornokoknak az első tagállamból a második tagállamba irányuló mobilitása esetében a második tagállam hatóságai tájékoztatják az első tagállam hatóságait a határozatukról. A 32. cikkben meghatározott együttműködési eljárások alkalmazandók.

(4)  A hallgatóként befogadott harmadik országbeli állampolgárok esetében a második tagállamba, hat hónapot meghaladó időre való áttelepülést ugyanolyan feltételekkel kell engedélyezni, mint amelyek a három hónapot meghaladó, de hat hónapnál rövidebb mobilitásra vonatkoznak. Ha a tagállamok új kérelem benyújtását írják elő a hat hónapot meghaladó mobilitás engedélyezéséhez, ezeket az engedélyeket a 29. cikknek megfelelően kell kiadni.

(5)  A tagállamok nem követelhetik meg, hogy a hallgatók, önkéntesek vagy gyakornokok a tagállamok közötti mobilizás mobilitás engedélyezése iránti kérelem benyújtása érdekében elhagyják a területüket. [Mód. 49]

27. cikk

A mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programok hatálya alá tartozó kutatók, önkéntesek, javadalmazásban részesülő és nem részesülő gyakornokok és hallgatók jogai

(1)  A tagállamok olyan engedélyt adnak ki a mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programok hatálya alá tartozó kutatóként, önkéntesként, javadalmazásban részesülő és nem részesülő gyakornokként, és hallgatóként befogadott harmadik országbeli állampolgároknak, amely az érintett tagállamokban való tartózkodásuk teljes időtartamára kiterjed, amennyiben:

a)  az első tagállamba való beutazást megelőzően ismert azon tagállamok teljes körű jegyzéke, amelyeket a kutató , önkéntes, javadalmazásban részesülő és nem részesülő gyakornok vagy hallgató előzetes nyilatkozata szerint fel kíván keresni;

b)  hallgatók esetében a kérelmező igazolni tudja, hogy felvételt nyert egy megfelelő felsőoktatási oktatási intézménybe, tanulmányok folytatása céljából.

ba)  önkéntesek esetében a kérelmező igazolni tudja, hogy felvételt nyert egy olyan, önkénteseket foglalkoztató szervezethez vagy programhoz, mint például az európai önkéntes szolgálat;

bb)  gyakornokok esetében a kérelmező igazolni tudja, hogy jelentkezését a megfelelő fogadó szervezet elfogadta.

(2)  Az engedélyt a kutató, önkéntes, javadalmazásban részesülő vagy nem részesülő gyakornok, vagy hallgató tartózkodási helye szerinti első tagállamnak kell kiadnia.

(3)  Amennyiben a tagállamok teljes körű jegyéke nem ismert az első tagállamba való beutazást megelőzően:

a)  kutatók esetében a más tagállamokban való, legfeljebb hat hónapos tartózkodásra vonatkozóan a 26. cikkben megállapított feltételeket kell alkalmazni;

b)  hallgatók, javadalmazásban részesülő vagy nem részesülő gyakornok és önkéntesek esetében a más tagállamokban való, a három és hat hónap közötti tartózkodásra vonatkozóan a 26. cikkben megállapított feltételeket kell alkalmazni. [Mód. 52]

28. cikk

A családtagok tartózkodása a második tagállamban

(1)  Amennyiben a kutató a 26. és 27. cikkel összhangban második tagállamba költözik, továbbá amennyiben a család már az első tagállamban fennállt, akkor családtagjai számára engedélyezik, hogy a kutatót elkísérjék vagy csatlakozzanak hozzá.

(2)  Az érintett családtagok vagy a kutató legkésőbb a második tagállam területére történő beutazást követő egy hónapon belül a nemzeti joggal összhangban családtagnak szóló tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be a tagállam illetékes hatóságaihoz.

Abban az esetben, ha a családtagok első tagállam által kiállított tartózkodási engedélye az eljárás közben lejár vagy már nem jogosítja fel birtokosát a második tagállam területén való jogszerű tartózkodásra, a tagállamok – szükség esetén ideiglenes nemzeti tartózkodási engedély vagy ezzel egyenértékű engedély kiadása útján – engedélyezik az adott személynek a területükön maradást, lehetővé téve ezáltal a kérelmező számára, hogy a második tagállam illetékes hatóságainak a kérelemre vonatkozó határozatáig továbbra is jogszerűen tartózkodjon a kutatóval a területükön.

(3)  A második tagállam előírhatja az érintett családtagok számára, hogy tartózkodási engedély iránti kérelmükkel együtt nyújtsák be az alábbi dokumentumokat:

a)  tartózkodási engedély az első tagállamban, valamint érvényes úti okmány vagy annak hitelesített másolata, továbbá szükség esetén vízum;

b)  igazolás arról, hogy az első tagállamban a kutató családtagjaiként tartózkodtak;

c)  igazolás arról, hogy rendelkeznek teljes körű betegségbiztosítással a második tagállamban, illetve hogy a kutató rendelkezik a családtagokra szóló ilyen biztosítással.

(4)  A második tagállam a kutatót az alábbiak igazolására kötelezheti:

a)  ugyanabban a régióban egy hasonló család számára szokásosnak tekintett, az érintett tagállam általános egészségügyi és biztonsági előírásainak megfelelő szálláshellyel rendelkezik;

b)  az érintett tagállam szociális segélyezési rendszeréhez történő folyamodás nélkül a saját maga és családtagjai eltartásához elégséges állandó és rendszeres forrásokkal rendelkezik. [Mód. A módosítás nem érinti az összes nyelvi vátozatot]

A tagállamok e forrásokat jellegükre és rendszerességükre hivatkozással értékelik, és figyelembe vehetik a nemzeti minimálbér és a nyugdíj minimális összegének szintjét, valamint a családtagok számát.

VII. FEJEZET

ELJÁRÁS ÉS ÁTLÁTHATÓSÁG

29. cikk

Eljárási garanciák és átláthatóság

(1)  A tagállamok illetékes hatóságai határozatot hoznak az engedély iránti hiánytalan kérelmekről, és arról a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem benyújtásának időpontjától számított 60 napon belül, a mobilitási intézkedéseket tartalmazó uniós programok hatálya alá tartozó harmadik országbeli kutatók és hallgatók esetében pedig 30 napon belül írásban értesítik a kérelmezőt az érintett tagállam nemzeti jogában megállapított értesítési eljárásoknak megfelelően. Amennyiben nemzeti joguk lehetővé teszi a valamely közigazgatási hatóság előtti fellebbezést, a tagállami illetékes hatóságoknak a fellebbezés benyújtásának időpontjától számított 30 napon belül határozniuk kell a fellebbezésről. [Mód. 53]

(2)  Amennyiben a kérelem alátámasztására szolgáltatott adatok nem megfelelőek, az illetékes hatóságok tájékoztatják a kérelmezőt a további szükséges adatokról, és a kérelem nyilvántartásba vételekor és ésszerű határidőt jelölnek meg a kérelem kiegészítésére. Az (1) bekezdés szerinti eljárási határidőt fel kell függeszteni arra az időszakra, amíg a hatóságok nem kapják meg a kért további információkat . [Mód. 54]

(3)  Az engedély iránti kérelmet engedélyt elutasító minden határozatot a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerinti értesítési eljárásnak megfelelően kell közölni az érintett harmadik országbeli állampolgárral. Az értesítésben meg kell jelölni a rendelkezésre álló, lehetséges jogorvoslati eljárásokat,  azt a nemzeti bíróságot vagy hatóságot, amelynél az érintett személy jogorvoslati kérelmet nyújthat be,  és az eljárások megindítására vonatkozó határidőt, valamint rendelkezésre kell bocsátani minden olyan lényeges információt, amely megkönnyíti az érintett személyek jogainak gyakorlását. [Mód. 55]

(4)  A kérelem Az engedély elutasítása, illetve az ezen irányelvvel összhangban kiadott engedély visszavonása esetében az érintett személynek joga van ahhoz, hogy a döntés ellen az érintett tagállam hatóságai előtt jogorvoslattal éljen. [Mód. 56]

29a. cikk

Hallgatók, tanulók és kutatók tartózkodási engedélyének, illetve vízumának kiadására irányuló gyorsított eljárás

Valamely tagállamnak a harmadik országbeli hallgatók, tanulók, illetve kutatók belépéséért és tartózkodásáért felelős hatósága, valamint egy, az érintett tagállam által a saját jogszabályaival vagy közigazgatási gyakorlatával összhangban erre a célra elismert oktatási intézmény, diákcsere-programot működtető szervezet vagy jóváhagyott kutatószervezet között megállapodás jöhet létre a harmadik ország érintett állampolgárának nevére szóló tartózkodási engedély vagy vízum kiadását lehetővé tevő, gyorsított beutazás-engedélyezési eljárás bevezetéséről. [Mód. 57]

30. cikk

Átláthatóság és az információkhoz való hozzáférés

A tagállamok könnyen hozzáférhető és érthető módon elérhetővé teszik az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételeket, ideértve a minimálisan szükséges havi forrásokat, a jogokat, a kérelemhez szükséges valamennyi igazoló dokumentumot, és az alkalmazandó díjakat. A tagállamok rendelkezésre bocsátják a 8. cikk alapján jóváhagyott kutatószervezetekre vonatkozó adatokat. [Mód. 58]

31. cikk

Díjak

A tagállamok megkövetelhetik, hogy a kérelmezők a kérelmek a kérelmeknek az ezen irányelvvel összhangban történő elbírálásáért díjat fizessenek feldolgozásáért díjfizetést követelhetnek meg.  E díjak összege nem veszélyeztetheti szintje nem lehet túlzott mértékű vagy aránytalan olyan módon, amely akadályozza az irányelv céljainak elérését. Amennyiben az említett díjakat harmadik országbeli állampolgár fizeti, a harmadik országbeli állampolgár jogosult arra, hogy a díjakat a fogadó szervezet, illetve a befogadó család megtérítse. [Mód. 59]

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

32. cikk

Kapcsolattartási pontok

(1)  A tagállamok kapcsolattartó pontokat jelölnek ki, amelyek felelősek a 26. és 27. cikk végrehajtásához szükséges információk fogadásáért és továbbításáért.

(2)  A tagállamok megfelelő együttműködést biztosítanak az (1) bekezdésben említett információkért cserébe.

(2a)  A tagállamok elősegítik a kérelmezési eljárást azáltal, hogy lehetővé teszik a harmadik országbeli állampolgároknak, hogy bármely tagállamba szóló kérelmet a kérelmező számára legmegfelelőbb tagállam nagykövetségnél vagy konzulátusnál nyújthassanak be és az eljárást ott folytathassák le. [Mód. 60]

33. cikk

Statisztikák

A tagállamok évente, első alkalommal […]-ig megküldik a Bizottságnak – a 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(19) összhangban – az azon harmadik országbeli állampolgárok számára vonatkozó statisztikákat, akik részére engedélyt állítottak ki. Ezenfelül lehetőség szerint megküldik a Bizottságnak az azon harmadik országbeli állampolgárok számára vonatkozó statisztikákat, akiknek az engedélyét az előző naptári év során meghosszabbították vagy visszavonták, és megjelölik azok állampolgárságát. A kutatók befogadott családtagjaira vonatkozó statisztikákat ugyanilyen módon kell megküldeni.

Az (1) bekezdésben meghatározott statisztikák egy naptári év referencia-időszakra vonatkoznak, és a referenciaév végét követő hat hónapon belül el kell juttatni azokat Bizottságnak. Az első referenciaév [….]

34. cikk

Jelentési kötelezettség

A Bizottság rendszeres időközönként, első alkalommal  [öt évvel ezen irányelv átültetésének időpontját követően]  értékeli ezen irányelv alkalmazását és jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelvnek a tagállamokban történő alkalmazásáról, és adott esetben módosításra tesz javaslatot.

35. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [a hatályba lépést követően két évvel] megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

36. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2005/71/EK és a 2004/114/EK irányelv [az ezen irányelv 35. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében megállapított dátumot követő nap]-ával/-ével hatályát veszti, a I. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

37. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

38. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek  a Szerződéseknek megfelelően  a tagállamok a címzettjei .

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET I

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelv és egymást követő módosításainak listája

(a 37. cikkben hivatkozott irányelv)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/114/EK irányelve

(HL L 375., 2004.12.23., 12. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/71/EK irányelve

(HL L 289., 2005.11.3., 15. o.)

B. rész

A nemzeti jogba való átültetésre (és alkalmazásra vonatkozó határidők listája)

(a 36. cikkben hivatkozott irányelvek)

Irányelv

Az átültetés határideje

Az alkalmazás időpontja

2004/114/EK

2005/71/EK

2007.1.12.

2007.10.12.

_____________

II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

2004/114/EK irányelv

A 2005/71/EK irányelv

Ez az irányelv

1. cikk a) pont

1. cikk, a) pont

1. cikk b) pont

-

-

1. cikk b) és c) pont

2. cikk bevezető mondat

3. cikk bevezető mondat

2. cikk a) pont

3. cikk a) pont

2. cikk b) pont

3. cikk c) pont

2. cikk c) pont

3. cikk d) pont

2. cikk d) pont

3. cikk e) pont

-

3. cikk f) és g) pont

2. cikk e) pont

3. cikk (l) bekezdés

2. cikk f) pont

3. cikk h) pont

2. cikk g) pont

-

-

3. cikk i) pont

-

3. cikk m)–s) pont

3. cikk (1) bekezdés

2. cikk (1) bekezdés

3. cikk (2) bekezdés

2. cikk (2) bekezdés a)–e) pont

-

2. cikk (2) bekezdés f) és g) pont

4. cikk

4. cikk

5. cikk

5. cikk (1) bekezdés

-

5. cikk (2) bekezdés

6. cikk (1) bekezdés

6. cikk a)–e) pont

-

6. cikk f) pont

6. cikk (2) bekezdés

-

-

7. cikk

7. cikk, (1) bekezdés bevezető mondat

10. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

7. cikk (1) bekezdés a) pont

10. cikk (1) bekezdés a) pont

7. cikk (1) bekezdés b)–c) pont

-

7. cikk (1) bekezdés d) pont

10. cikk (1) bekezdés, b) pont

7. cikk (2) bekezdés

10. cikk (2) bekezdés

-

10. cikk (3) bekezdés

8. cikk

-

-

11. cikk

9. cikk (1) és (2) bekezdés

12. cikk (1) és (2) bekezdés

10. cikk bevezető mondat

13. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

10. cikk a) pont

13. cikk (1) bekezdés a) pont

10. cikk b) és c) pont

-

-

12. cikk (1) bekezdés, b) pont

-

12. cikk (2) bekezdés

11. cikk bevezető mondat

14. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

11. cikk a) pont

-

11. cikk b) pont

13. cikk (1) bekezdés a) pont

11. cikk c) pont

13. cikk (1) bekezdés b) pont

11. cikk d) pont

13. cikk (1) bekezdés c) pont

12 – 15. cikk

-

-

14., 15. és 16. cikk

16. cikk (1) bekezdés

20. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

-

20. cikk (1) bekezdés a)–c) pont

16. cikk (2) bekezdés

20. cikk (2) bekezdés

-

21. cikk

17. cikk, (1) bekezdés első albekezdés

23. cikk (1) bekezdés

17. cikk (1) bekezdés második albekezdés

23. cikk (2) bekezdés

17. cikk (2) bekezdés

23. cikk (3) bekezdés

17. cikk (3) bekezdés

-

17. cikk (4) bekezdés

23. cikk (4) bekezdés

-

15., 24., 25. és 27. cikk

-

17. cikk

18. cikk (1) bekezdés

-

-

29. cikk (1) bekezdés

18. cikk (2), (3) és (4) bekezdés

29. cikk (2), (3) és (4) bekezdés

19. cikk

-

-

30. cikk

20. cikk

31. cikk

-

32.  és 33. cikk

21. cikk

34. cikk

22 – 25. cikk

-

-

35., 36. és 37. cikk

26. cikk

38. cikk

-

I.  és II. melléklet

1. cikk

-

2. cikk bevezető mondat

-

2. cikk a) pont

3. cikk a) pont

2. cikk b) pont

3. cikk i) pont

2. cikk c) pont

3. cikk k) pont

2. cikk d) pont

3. cikk b) pont

2. cikk e) pont

-

3.  és 4. cikk

-

5. cikk

8. cikk

6. cikk (1) bekezdés

9. cikk (1) bekezdés

-

9. cikk (1) bekezdés a)–f) pont

6. cikk (2) bekezdés a) pont

9. cikk (2) bekezdés a) pont

6. cikk (2) bekezdés a), b) és c) pont

-

6. cikk (3), (4) és (5) bekezdés

9. cikk (3), (4) és (5) bekezdés

7. cikk

-

8. cikk

16. cikk (1) bekezdés

9. cikk

-

10. cikk (1) bekezdés

19. cikk (2) bekezdés a) pont

-

19. cikk (2) bekezdés b) pont

10. cikk (2) bekezdés

-

11. cikk (1) és (2) bekezdés

22. cikk

12. cikk bevezető mondat

-

12. cikk a) pont

-

12. cikk b) pont

-

12. cikk c) pont

21. cikk (1) bekezdés

12. cikk d) pont

-

12. cikk e) pont

-

-

21. cikk (2) bekezdés

13. cikk (1) bekezdés

26. cikk (1) bekezdés

13. cikk (2) bekezdés

26. cikk (1) bekezdés

13. cikk (3) és (5) bekezdés

26. cikk (1) bekezdés

13. cikk (4) bekezdés

-

-

26. cikk (2), (3) és (4) bekezdés

14 – 21. cikk

-

(1) HL C 341., 2013.11.21., 50. o.
(2) HL C 114., 2014.4.15., 42. o.
(3) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
(4) HL C 341., 2013.11.21., 50. o.
(5) HL C 114., 2014.4.15., 42. o.
(6) Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja.
(7)A Tanács 2004/114/EK irányelve (2004. december 13.) a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről (HL L 375., 2004.12.23., 12. o.).
(8)A Tanács 2005/71/EK irányelve (2005. október 12.) a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról (HL L 289., 2005.11.3., 15. o.).
(9)COM(2011)0587 végleges – COM(2011)0901 végleges
(10)A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.).
(11)COM(2011)0567 végleges
(12)Az európai oktatási miniszterek 1999. június 19-i együttes nyilatkozata.
(13)Az Európa Tanács au pair munkáról szóló egyezményének 8. cikke.
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/98/EU irányelve ( 2011. december 13. ) a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól (HL L 343., 2011.12.23., 1. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.).
(16)A Tanács 1030/2002/EK rendelete (2002. június 13.) a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról (HL L 157., 2002.6.15., 1. o.).
(17)A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.).
(18) A Bizottság közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok Európában betöltött szerepének erősítéséről (COM(1997)0241).
(19)Az Európai Parlament és a Tanács 862/2007/EK rendelete ( 2007. július 11. ) a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 199., 2007.7.31., 23. o.).


Az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest ***I
PDF 200kWORD 49k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest, „Az EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata” létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0514 – C7-0303/2012 – 2012/0245(COD))
P7_TA(2014)0123A7-0158/2013
HELYESBÍTÉSEK

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0514),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 214. cikkének (5) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0303/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 11-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0158/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  úgy véli, hogy e kezdeményezés számára külön finanszírozási és költségvetési előirányzatokat kellene biztosítani, úgy, hogy egyúttal megmaradjon a kezdeményezés és az egyéb uniós külső politikai eszközök egymást kölcsönösen kiegészítő jellege;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest létrehozásáról (az „EU segítségnyújtási önkéntesei” kezdeményezés) szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0245


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 375/2014/EU rendelet.)


A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap ***I
PDF 204kWORD 55k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról (COM(2012)0617 – C7-0358/2012 – 2012/0295(COD))
P7_TA(2014)0124A7-0183/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0617),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0358/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Svéd Királyság Parlamentje (Riksdag), a brit Lordok Háza és a brit Alsóház, valamint a német Bundestag által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. február 14-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi Chartájára és különösen annak 1., 24., 34. cikkére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 11-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0183/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0295


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 223/2014/EU rendelet.)

(1) HL C 133., 2013.5.9., 62. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2013. június 12-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0257).


A biocid termékek ***I
PDF 200kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendeletnek a piacra jutás bizonyos feltételei tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0288 – C7-0141/2013 – 2013/0150(COD))
P7_TA(2014)0125A7-0354/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0288),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0141/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 11-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0354/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 25-én került elfogadásra a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendeletnek a piacra jutás bizonyos feltételei tekintetében történő módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0150


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 334/2014/EU rendelet.)

(1) HL C 341., 2013.11.21., 44. o.


A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem
PDF 347kWORD 102k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról (2013/2004(INL))
P7_TA(2014)0126A7-0075/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 23., 24. és 25. cikkére,

–  tekintettel „A női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban” című, 2009. március 24-i állásfoglalására(1) és a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Mondj nemet a nők elleni erőszakra” kampányról szóló 2009. április 22-i nyilatkozatára(3),

–  tekintettel a 2009. november 26-i, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölésével és megelőzésével foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „Az asszonygyilkosságokról (feminicídiumokról) Közép-Amerikában és Mexikóban és az Európai Unió szerepéről az e jelenség elleni küzdelemben” című, 2007. október 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó, 2010. szeptember 21-én előterjesztett bizottsági stratégiára,

–  tekintettel a stockholmi program végrehajtásáról szóló bizottsági cselekvési tervre (COM(2010)0171),

–  tekintettel a „Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020” programra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanácsnak „A nők elleni erőszak felszámolása az Európai Unióban” című, 2010. március 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A nők ellen irányuló családon belüli erőszak felszámolása” című, 2012. szeptember 18-i véleményére(9),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény és a visszaküldés tilalma, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény,

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszakról szóló ENSZ-dokumentumokra, például az 1993. június 25-i bécsi nyilatkozat és cselekvési program, amit az emberi jogi világkonferencia fogadott el (A/CONF. 157/23), valamint a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i nyilatkozat (A/RES/48/104),

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzésről és büntető intézkedésekről szóló, 1997. december 12-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/52/86), a becsület nevében a nők ellen elkövetett bűncselekmények felszámolásáról szóló, 2002. december 18-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/57/179), a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak felszámolásáról szóló, 2003. december 22-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/58/147), valamint az ENSZ-közgyűlésnek a női nemi szervek megcsonkításának felszámolására irányuló globális erőfeszítések fokozásáról szóló, 2013. március 5-i határozatára (A/RES/67/146),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztossága különelőadójának a nőkkel szembeni erőszakról szóló jelentéseire, illetve a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság 19. számú általános ajánlására (1992, 11. ülésszak),

–  tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a Nők Negyedik Világkonferenciáján elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá a pekingi cselekvési platform nyomon követéséről szóló 2000. május 18-i(10), a Nők Negyedik Világkonferenciája cselekvési platformjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i(11), valamint a „Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című, 2010. február 25-i(12) parlamenti állásfoglalásokra,

–  tekintettel a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló, 2006. december 19-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/61/143) és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. és 1820. sz. határozataira,

–  tekintettel a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának felszámolásáról és megelőzéséről szóló 57. ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadója, Rashida Manjoo nők elleni erőszakról, annak okairól és következményeiről szóló, 2012. május 16-i jelentésére,

–  tekintettel az időskorra vonatkozó madridi cselekvési terv 5. cikkére,

–  tekintettel az európai hozzáadott érték értékelésére(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0075/2014),

A.  mivel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv(14) értelmében nemi alapú erőszaknak a személy ellen neme, nemi identitása vagy annak kifejezése miatt irányuló erőszak, vagy az olyan erőszak minősül, amely aránytalanul nagy számban egy adott nemhez tartozó személyek ellen irányul; mivel a nemi alapú erőszak következménye az áldozat által elszenvedett fizikai, szexuális, érzelmi vagy pszichológiai károsodás vagy gazdasági hátrány lehet, továbbá a diszkrimináció egyik formája, valamint az áldozat alapvető szabadságainak megsértése, és magában foglalja a hozzátartozók közötti erőszakot, a szexuális erőszakot (beleértve az erőszakos közösülést, a szemérem elleni erőszakot és a szexuális zaklatást), az emberkereskedelmet, a rabszolgaságot és az olyan káros gyakorlatok különböző formáit, mint a kényszerházasság, a nők nemi szerveinek megcsonkítása, valamint az úgynevezett „becsületbeli” bűncselekmények.

B.  mivel a nemi alapú erőszak áldozatai és elkövetői bármely életkori, iskolázottsági, jövedelemi vagy társadalmi csoportból kikerülhetnek, és az erőszak e fajtája összefügg a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásával, és a társadalmunkban meglévő sztereotípiákon alapuló elképzelésekkel és magatartásokkal, amelyek ellen a lehető legkorábbi szakaszban meg kell kezdeni a küzdelmet a szemléletváltás érdekében;

C.  mivel a férjek/volt férjek és partnerek/volt partnerek egyre többféle formában követnek el erőszakot a nők ellen, és mivel ezek az esetek egyes országokban egyre több áldozatot követelnek és egyre súlyosabb – akár halálos – következményekkel járnak, illetve a statisztikák azt mutatják, hogy az összes halálos áldozaton belül egyre nagyobb arányú a nők száma;

D.  mivel egyes országok statisztikai felmérései azt mutatják, hogy bár az emberölések száma nem nőtt, az összes áldozaton belül a nők száma emelkedett, ami megerősíti a nők elleni erőszak növekedésének tényét;

E.  mivel a mélyszegénység növeli az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formáinak kockázatát, amelyek gátolják a nők teljes körű részvételét az élet minden területén és a nemek közötti egyenlőség megvalósulását;

F.  mivel a nők függetlenségének, valamint a gazdasági és szociális életben való részvételének növelése lehetővé teszi a nemi alapú erőszaknak való kitettségük csökkentését;

G.  mivel a közösségi oldalak egyre terjedő használata kapcsán új sztereotípiák, a diszkrimináció és az erőszak új formái alakultak ki, többek között a szexuális visszaélés céljából történő elcsábítás, amely főképp serdülőkorúak ellen irányul;

H.  mivel a fiatalabb generáció körében is tovább élnek a nemi szerepekkel kapcsolatos szexista attitűdök; társaik és a társadalom többi része továbbra is az erőszak áldozatául esett fiatal nőket hibáztatja, és megbélyegzi őket;

I.  mivel az erőszak minden férfi, nő vagy gyermek számára traumatikus élmény, de a nemi alapú erőszakot elsősorban férfiak követik el nők és lányok ellen – mindez tükrözi és hangsúlyozza a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségeket, és veszélyezteti az áldozatok egészségét, emberi méltóságát, biztonságát és függetlenségét;

J.  mivel azt a gyermeket, aki közeli hozzátartozó elleni erőszakos cselekmény szemtanúja volt, figyelembe kell venni és róla gondoskodni kell a szükségszerű pszichológiai kezelés és jóléti rendelkezések értelmében, továbbá mivel annak a gyermeknek az esetében, aki erőszakos cselekmény szemtanúja volt, nagy a kockázat az érzelmi és kapcsolatteremtési zavarok jelentkezésének;

K.  mivel a nemi alapú erőszak női áldozatai és gyermekeik gyakran különleges támogatást és védelmet igényelnek, az ilyen erőszakkal kapcsolatos másodlagos és ismételt áldozattá válás, megfélemlítés és megtorlás nagy kockázata miatt;

L.  mivel az erőszakos cselekményeket átélő nőknek és gyermekeknek speciális menedékhelyekre van szükség, ahol megfelelő egészségügyi szolgáltatásokat, jogi segítséget és pszichológiai tanácsadást és terápiát biztosítanak számukra; mivel a tagállamoknak megfelelően kell finanszírozni a női menedékhelyeket;

M.  mivel a férfiak által nők ellen elkövetett erőszak megváltoztatja a nők társadalomban betöltött szerepét és önrendelkezését az egészségük, a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférésük, a társas és kulturális tevékenységekben való részvételük, gazdasági függetlenségük, a közéletben és a politikai életben, valamint a döntéshozásban való részvételük, és a férfiakkal való kapcsolataik, valamint saját önbecsülésük tekintetében;

N.  mivel a nők elleni erőszak mély testi és lelki sebeket okozhat, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket, és bizonyos esetekben halált okozhat, amelyet feminicídiumnak is neveznek;

O.  mivel nagyon fiatal kortól kezdve szükség van az oktatásra és a szakképzésre a nőkkel szembeni erőszak és általában a nemi alapú erőszak leküzdéséhez, mivel ez fejleszti a fiatalok ahhoz szükséges készségeit, hogy társaikkal a nemre való tekintet nélkül tisztelettel bánjanak és tudatában legyenek az egyenlőség alapelveinek;

P.  mivel a nők elleni erőszak egyre elfogadhatatlanabb formákat ölt, beleértve a nők bevonását a szexuális kizsákmányolás céljából nőkereskedelem megszervezésével foglalkozó csoportokba;

Q.  mivel a nők elleni erőszakkal kapcsolatos vizsgálatok becslései alapján az európai nők egyötöde-egynegyede szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot, és több mint egytizedüket ért szexuális erőszak, amely során fizikai erőt alkalmaztak(15);

R.  mivel az európai hozzáadott érték értékelése alapján a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak éves költsége hozzávetőleg 228 milliárd EUR-t tett ki az EU-ban (az uniós GDP 1,8%-a), amelyből évi 45 milliárd EUR-t költöttek köz- és állami szolgáltatásokra, a kiesett gazdasági termelés pedig 24 milliárd EUR-t tesz ki;

S.  mivel az Alapjogi Ügynökség 2013 márciusában kiadta a nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozó európai felmérésének néhány előzetes eredményét, amelyekből – többek között – a következők derülnek ki: a nem a partnere által elkövetett legsúlyosabb erőszakos cselekményt követően ötből négy nő nem fordult semmilyen szolgálathoz, például egészségügyi, szociális szolgálathoz vagy az áldozatok támogatásával foglalkozó szolgálathoz; azok a nők, akik segítséget vettek igénybe, leginkább orvoshoz fordultak, ami nyomatékosítja, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi szakemberek kezelni tudják az erőszak áldozatául esettek szükségleteit; ötből két nő nem volt tisztában a családon belüli erőszak esetén a nők védelmét célzó jogszabályokkal vagy politikai kezdeményezésekkel, és a nők fele nem tudott semmilyen megelőző jogszabályról vagy kezdeményezésről;

T.  mivel a nemek közötti egyenlőség 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó stratégiájában a Bizottság hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak az egyik olyan kulcsfontosságú probléma, amelyet a nemek közötti valódi egyenlőség megteremtése érdekében meg kell oldani;

U.  mivel a Lisszaboni Szerződésben meghatározott jogi keret új lehetőségeket biztosít az uniós szintű büntető igazságszolgáltatási politika területén a fokozott együttműködés kialakításához, lehetővé téve az intézmények és a tagállamok számára, hogy biztos alapokon dolgozzanak együtt, és kialakítva a nők elleni erőszak valamennyi formájának és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek a felszámolását célzó közös uniós jogi kultúrát, amely tiszteletben tartja a nemzeti jogi rendszereket és hagyományokat, anélkül hogy helyettesítené azokat;

V.  mivel a hatékony megelőzési stratégiának fontos összetevője a tudatosság növelése és a mozgósítás, többek között a média és a közösségi média útján is;

W.  mivel egyetlen intézkedés nem képes megszüntetni a nők elleni erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben növelheti a tudatosságot, illetve csökkentheti az erőszakot és annak következményeit;

X.  mivel a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelmet szolgáló minden intézkedés mögött hat, egymástól elválaszthatatlan célkitűzést húzódik meg: a szakpolitika, a megelőzés, a védelem, a büntetőeljárás, a gondoskodás és a partnerség;

Y.  mivel fontos fokozni a fellépést azon iparág ellen, amely a fiatal lányokat és nőket szexuális tárgynak tekinti;

Z.  mivel a tagállamokban érvényesülő, többek között a bűncselekmények meghatározása, a jogszabályok hatálya tekintetében különböző szakpolitikák és jogi szabályozás miatt az Unióban a nőket nem védik egyenlően a férfiak által elkövetett erőszakos cselekményekkel szemben, ezért kiszolgáltatottak az ilyen erőszaknak;

AA.  mivel az olyan tényezők miatt, mint például a faj, az etnikum, a vallás vagy meggyőződés, az egészség, a családi állapot, a lakhatás, a migrációs jogállás, az életkor, a fogyatékosság, az osztály, a nemi irányultság és a nemi azonosság, a nőknek egyedi igényeik lehetnek és kiszolgáltatottabbak lehetnek a többszörös megkülönböztetésnek;

AB.  mivel lélektani, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőket is felölelő összetett és sokféle okból kifolyólag, továbbá néha az abba vetett bizalom hiánya miatt, hogy a rendőrség, az igazságszolgáltatás, valamint a szociális és egészségügyi szolgálatok képesek számukra konkrét segítséget nyújtani, a nők gyakran nem tesznek feljelentést az ellenük elkövetett nemi alapú erőszakos cselekményekről; mivel néhány esetben a hatóságok a nemi alapú erőszakot családi problémának tekintik, amelyet következésképp a család szintjén lehet megoldani;

AC.  mivel a reproduktív egészséggel kapcsolatos politikát kell e vita középpontjába állítani;

AD.  mivel a nők ellen az Unión belül elkövetett erőszak valós mértékének megismeréséhez, valamint hatékony szakpolitikai lépések kidolgozásához alapvető fontosságú az összevethető, lebontott, minőségi és mennyiségi, a probléma valamennyi aspektusára kiterjedő adatok gyűjtése;

AE.  mivel az Európai Parlament 2012. december 12-én elutasította a bűnözéssel szembeni biztonságra vonatkozó európai statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot(16), és hangsúlyozta, hogy továbbra is szükség van egy olyan új uniós jogalkotási javaslatra, amely összefüggő rendszert alakít ki a nők elleni erőszakra vonatkozó statisztikák összegyűjtéséhez a tagállamokban, és mivel 2012. decemberi következtetéseiben a Tanács felszólított az adatgyűjtés javítására, valamint a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájára vonatkozó összehasonlítható, megbízható és rendszeresen frissített adatok terjesztésére, nemzeti és uniós szinten egyaránt;

AF.  mivel a női nemi szervek megcsonkítását nemzetközi szinten az emberi jogok megsértéseként, a lányok és nők kínzásának egyik formájaként ismerik el, és a nemek között mélyen gyökerező egyenlőtlenséget tükrözi; mivel a női nemi szervek megcsonkítása a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés szélsőséges formájának minősül, szinte mindig kiskorúakon hajtják végre és sérti a gyermekek jogait;

AG.  mivel a prostitúciót a nők elleni erőszak egyik formájának tekinthető a fizikai és mentális egészségre kifejtett hatásai miatt, különösen a kényszerített prostitúció és a prostitúció céljából folytatott nőkereskedelem esetén;

AH.  mivel az Európai Unió határain belül egyre inkább erősödik a főképp fiatal lányokat érintő becsületbeli gyilkosságok veszélyes trendje;

AI.  mivel az idősekkel szembeni rossz bánásmódot nemzetközi szinten az idősebb nők emberi jogai megsértéseként ismerik el, és mivel valamennyi uniós országban meg kell előzni az idősekkel szembeni rossz bánásmódot és küzdeni kell az ellen;

AJ.  mivel nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló iránymutatások, valamint az uniós emberi jogi stratégiai keret és cselekvési terv nők nemi alapú erőszakkal szembeni védelmével foglalkozó külön fejezetének elfogadásával az EU kinyilvánította azt az egyértelmű politikai szándékot, hogy a nők jogainak kérdését prioritásként kezelje, és e téren hosszú távra szóló fellépést tegyen; mivel az emberi jogi politikák belső és külső dimenziói közötti összhang vizsgálata esetenként eltérésekre mutat rá a szavak és a tettek között;

AK.  mivel az Amnesty International és a Bizottság jelentései szerint a női nemi szervek megcsonkítása nők és lányok százezreit érinti Európában, ennek kapcsán gyakran emlegetnek 500 000 áldozatot; mivel a tagállami jogi rendelkezések közötti eltéréseket kihasználva az EU-ban kialakult az a jelenség, hogy a női nemi szervek megcsonkítását más országokban végeztetik el;

AL.  mivel továbbra is szükség van az EU harmadik országokkal való együttműködésére annak érdekében, hogy felszámolják a női nemi szervek megcsonkításának erőszakos gyakorlatát; mivel azoknak a tagállamoknak és harmadik országoknak, amelyekben a női nemi szervek megcsonkítása a nemzeti jogszabályok szerint büntetendő, feltétlenül alkalmazniuk kell ezeket a jogszabályokat;

1.  kéri, hogy a Bizottság az EUMSZ 84. cikke alapján 2014 végéig nyújtson be javaslatot, amely intézkedéseket állapít meg a nők és a lányok elleni erőszak megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására, az alábbi mellékletben meghatározott részletes ajánlásokat követve;

2.  felkéri a Bizottságot arra, hogy az európai statisztikákról szóló rendelethez nyújtson be egy felülvizsgált javaslatot, amely a nőkkel szemben elkövetett erőszakos bűncselekményekkel foglalkozna, és amelyben a nemi alapú erőszakról szóló tagállami statisztikák összegyűjtésére szolgáló koherens rendszer is szerepelne;

3.  felkéri a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozik;

4.  felkéri a Bizottságot arra, ösztönözze a tagállami megerősítéseket, és indítsa el az arra irányuló eljárást, hogy a nőkkel szembeni erőszakról szóló Isztambuli Egyezményből származó hatások és hozzáadott érték értékelését követően az EU csatlakozzon a szóban forgó egyezményhez;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő az EU egészére kiterjedő stratégiát, valamint egy cselekvési tervet a nők és lányok elleni erőszak leküzdésére, a Stockholmi Programot végrehajtó 2010. évi cselekvési tervben foglaltaknak megfelelően a nők személyi sérthetetlensége, egyenlősége (az EUSZ 2. cikke) és jóléte (az EUSZ 3. cikkének (1) bekezdése) kézzel fogható és hatékony védelmének céljából a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben, és ezek keretében fordítson különös figyelmet arra, hogy megismertesse a nőkkel saját jogaikat, valamint tudatosítsa a férfiakban és a fiúkban (már a legfiatalabb kortól) a nők fizikai és lelki sérthetetlensége tiszteletben tartásának szükségességét, hogy ily módon lehetővé váljon az erőszak megelőzése, és hangsúlyozza, hogy olyan megfelelő képzést kell biztosítani a rendőrség és az igazságszolgáltatás számára, amely lehetővé teszi a nemi alapú erőszak sajátos kihívásainak megismerését, továbbá ösztönözze a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget az áldozatok számára az életük újbóli felépítésével kapcsolatos terveik meghatározásához és önbizalmuk visszanyeréséhez, hogy ne kerüljenek ismét kiszolgáltatott vagy függő helyzetbe; a stratégiának különösen figyelembe kell vennie a sérülékeny csoportokat, például az időseket, a fogyatékossággal élőket, a bevándorlókat és az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) közösséghez tartozókat; valamint az erőszakos cselekményeknél tanúként jelen lévő gyermekek támogatása és áldozatként való kezelése érdekében is intézkedéseket kell tartalmaznia;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló eredményes stratégia előkészítése és megvalósítása érdekében mozdítsa elő a tagállamok és a nőjogi nem kormányzati szervezetek és egyéb szervezetek közötti együttműködést;

7.  ösztönzi a Bizottságot, hogy tegye meg az első lépéseket a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak európai megfigyelőközpontja létrehozása érdekében, a meglévő intézményi struktúrákra alapozva (Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, EIGE) és a nők és lányok elleni erőszakkal foglalkozó uniós koordinátor vezetésével;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy az elkövetkező három év során hirdesse meg a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak elleni küzdelem európai évét, hogy felhívja a polgárok és valamennyi politikus figyelmét is erre az összes tagállamot érintő kiterjedt problémára, azzal a céllal, hogy világos cselekvési tervet dolgozzanak ki a nőkkel szembeni erőszak felszámolása érdekében;

9.  kéri a tagállamokat, hogy lépjenek fel a becsületbeli gyilkosságokkal szemben oly módon, hogy oktatást és menedékhelyeket biztosítanak a lehetséges áldozatoknak, továbbá indítsanak tudatosságnövelő kampányokat, amelyek felhívják a figyelmet az emberi jogi visszaélések szélsőséges formájára és a becsületbeli gyilkosságok által okozott tragikus halálesetek számára;

10.  kéri a tagállamokat és az érintett feleket, hogy a Bizottsággal együttműködésben támogassák a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló uniós programokról és az általuk nyújtott finanszírozási lehetőségekről szóló információk terjesztését;

11.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás, valamint az arányosság elvét;

12.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait az uniós költségvetés III. szakaszából kell fedezni (a javaslat tárgyával kapcsolatos, meglévő költségvetési sorral való kiegészítő jelleg teljes körű biztosítása mellett);

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE).

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás az elfogadandó rendelet célkitűzéséről és hatályáról

A rendelet célja, hogy intézkedéseket állapítson meg a nemi alapú erőszak megelőzése terén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására.

Nemi alapú erőszaknak (amint azt a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv is megfogalmazta) a személy ellen neme, nemi identitása vagy annak kifejezése miatt irányuló erőszak, vagy az olyan erőszak minősül, amely aránytalanul nagy számban egy adott nemhez tartozó személyek ellen irányul. A nemi alapú erőszak következménye az áldozat által elszenvedett fizikai, szexuális, érzelmi vagy pszichológiai károsodás vagy gazdasági hátrány lehet, és magában foglalhatja a hozzátartozók közötti erőszakot, a szexuális erőszakot (beleértve az erőszakos közösülést, a szemérem elleni erőszakot és a szexuális zaklatást), az emberkereskedelmet, a rabszolgaságot és az olyan káros gyakorlatok különböző formáit, mint a kényszerházasság, a nők nemi szerveinek megcsonkítása, valamint az úgynevezett becsületbeli bűncselekmények.

2. ajánlás a megelőző és a leküzdésre irányuló intézkedésekről

A tagállamoknak számos intézkedést kell kidolgozniuk a nők és lányok elleni, nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére. Az intézkedéseknek különösen a következőkre kell irányulniuk:

–  éves átfogó stratégiák és programok kialakítása, végrehajtása és értékelése, ideértve azokat a közoktatási programokat, valamint a tanároknak és a szabadidős ágazatban tevékenykedő szakembereknek szóló képzéseket, amelyek célja, hogy megszüntessék azokat az akadályokat, amelyek miatt a nők és lányok nem élhetnek maradéktalanul jogaikkal és szabadságaikkal erőszaktól mentesen, továbbá célja a társadalmi és kulturális szemlélet gyökeres megváltoztatása;

–  kutatások végzése a nemi alapú erőszakról, ezenbelül az erőszak okairól és indítékairól, továbbá adatok gyűjtése és elemzése, eközben törekedve a nemi alapú erőszak nyilvántartásba vételének szabványosítására az összegyűjtött adatok összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében;

–  képzés szervezése a nemi alapú erőszak eseteivel várhatóan kapcsolatba kerülő – többek között a bűnüldözés, a szociális védelem, a gyermekjólét (az áldozatok vagy az erőszakos cselekmények tanúi számára) és az egészségügy terén és a vészhelyzeti központokban tevékenykedő – tisztviselők és szakemberek számára, hogy segítsék őket az ilyen esetek felderítésében, azonosításában és megfelelő kezelésében, különös figyelmet fordítva az áldozatok szükségleteire és jogaira;

–  szakismeretek, tapasztalatok, információk és bevált gyakorlatok cseréje az európai bűnmegelőzési hálózat (EUCPN) keretében;

–  tudatosító kampányok – többek között kifejezetten férfiaknak szóló kampányok – végrehajtása, nem kormányzati szervekkel, egyesületekkel, a médiával és más érdekeltekkel konzultálva és adott esetben együttműködve;

–  ingyenesen hívható, szakemberekkel működtetett országos segélyvonalak létrehozása – amennyiben még nincs ilyen – és támogatása;

–  különleges menedékhelyek (a nők számára nyújtott azonnali segítség, és a biztonságos és az erőgyűjtést segítő hely értelmében egyaránt) rendelkezésre állásának biztosítása, illetve a menedékhelyek eszközökkel és megfelelően képzett személyzettel való ellátása, 10 000 lakos után legalább 1 nőnek helyet biztosítva.

–  a női nem kormányzati szervek, valamint a nők és lányok elleni, nemi alapú erőszak megakadályozása érdekében tevékenykedő civil társadalom támogatásának biztosítása;

3. ajánlás a nemzeti előadókról vagy ezzel egyenértékű mechanizmusokról

E rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a nemzeti előadók kijelölésére vagy az azzal egyenértékű mechanizmusok létrehozására. Az ilyen mechanizmusok feladatai közé kell tartoznia a nemi alapú erőszakra jellemző tendenciák értékelésének, a nemi alapú erőszak leküzdésére nemzeti és helyi szinten tett intézkedések eredményei mérésének, a statisztikai adatok gyűjtésének, valamint a Bizottságnak és az Európai Parlament illetékes bizottságainak szóló éves jelentéstételnek.

4. ajánlás a nőkkel szembeni erőszak elleni uniós stratégia koordinálásáról

A nőkkel szembeni erőszak elleni összehangolt és összevont uniós stratégiához való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak továbbítaniuk kell a Bizottságnak a 3. ajánlásban említett információkat.

5. ajánlás a jelentéstételről

A Bizottság az e rendelet hatálybalépését követő évtől kezdve minden év december 31-éig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg az e rendelet szerinti intézkedéseket.

A jelentésnek tartalmaznia kell a megtett intézkedéseket, és ki kell emelnie a bevált gyakorlatokat.

6. ajánlás egy civil társadalmi fórum létrehozásáról

A Bizottság szoros párbeszédet folytat a nemi alapú erőszak elleni küzdelem területén fellépő helyi, regionális, nemzeti, európai vagy nemzetközi szintű érintett civil társadalmi szervezetekkel és illetékes szervekkel, és e célból civil társadalmi fórumot hoz létre.

A fórum megteremti az információcsere és az ismeretek megosztásának mechanizmusát. Biztosítja az uniós intézmények és az érintett érdekeltek közötti szoros párbeszédet.

A fórumban az első bekezdés szerinti érintett érdekelt felek vehetnek részt. A fórum évente egyszer ülésezik.

7. ajánlás a pénzügyi támogatásról

A rendeletnek létre kell hoznia a pénzügyi támogatás forrását a 3. ajánlásban felsorolt fellépésekre vonatkozó uniós költségvetés (III. szakasz) keretei között.

(1)HL C 117. E, 2010.5.6., 52. o.
(2)HL C 332. E, 2013.11.15., 87. o.
(3)HL C 184. E, 2010.7.8., 131. o.
(4)HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
(5)HL C 296. E, 1012.10.2., 26. o.
(6)Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0045.
(7)HL C 227. E, 2008.9.4., 140. o.
(8)HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(9) HL C 351., 2012.11.15., 21. o.
(10) HL C 59., 2001.2.23., 258. o.
(11) HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o.
(12) HL C 348. E, 2010. 12.21., 11. o.
(13) PE 504.467.
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).
(15)Az Európa Tanács nők elleni erőszakkal – ezenbelül a családon belüli erőszakkal – foglalkozó munkacsoportjának (EG-TFV) záró tevékenységi jelentése, 2008. szeptember.
(16)Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0494.


A jogalkotási felhatalmazás és a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlása
PDF 490kWORD 95k
Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről (2012/2323(INI))
P7_TA(2014)0127A7-0435/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által 2011. március 3-án jóváhagyott, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(2), és különösen annak 15. pontjára és I. mellékletére,

–  tekintettel az Bíróság C-355/10. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítéletére (még nem tették közzé), és a C-427/12. sz., Bizottság kontra Európai Parlament és Európai Unió Tanácsa folyamatban lévő ügyre,

–  tekintettel a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 19-én elfogadott, „Jobb jogalkotás: végrehajtási jogi aktusok és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” című tájékoztató feljegyzésére,

–  tekintettel a Parlament Elnökének a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökéhez intézett, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a többéves pénzügyi keret hatálya alá tartozó jogalkotási programok tekintetében történő alkalmazására vonatkozó, az Elnökök Értekezlete által annak 2012. november 15-i ülésén jóváhagyott horizontális elvekről szóló, 2012. november 26-i levelére,

–  tekintettel a Parlament elnökének a Tanács és a Bizottság elnökéhez intézett, a Tanácsban a mezőgazdaság és a halászat területére vonatkozó kiigazítási javaslatok tekintetében tapasztalható előrelépés hiányáról szóló, 2013. február 8-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0435/2013),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés bevezette annak lehetőségét, hogy a Parlament és a Tanács (együttesen „a jogalkotó”) jogalkotási aktusban („alap-jogiaktus”) felhatalmazást adjon a Bizottság részére saját hatásköre egy részének gyakorlására; mivel a felhatalmazás kényes művelet, amely során a Bizottság olyan hatáskör gyakorlására kap utasítást, amely a jogalkotó saját szerepének szerves részét képezi; mivel ezért a Szerződés helyes alkalmazásának biztosítására van szükség annak érdekében, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében is biztosíthassák a megfelelő szintű demokratikus legitimitást; mivel a felhatalmazás vizsgálatának kiindulópontját ezért mindig a jogalkotó mérlegelési jogkörének kell képeznie; mivel a bevett ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett tárgykör alapvető fontosságú elemeire vonatkozó szabályozás elfogadása a jogalkotó hatáskörébe tartozik; ennek következtében a jogalkotó felelősségi körébe tartozó politikai döntések meghozatalát megkívánó előírások elfogadása nem ruházható át; mivel ennélfogva ez a felhatalmazáson alapuló hatáskör csak valamely jogalkotási aktus azon részeinek kiegészítésére vagy módosítására vonatkozhat, amelyek nem alapvetőek; mivel a Bizottság által ennek eredményeképpen elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok általános hatályú nem jogalkotási aktusok lesznek; mivel az alap-jogiaktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás célját, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát, és rögzíteni kell a felhatalmazásra vonatkozó feltételeket;

B.  mivel annak érdekében, hogy meghatározzák az EUMSZ 290. cikkének megfelelő jogalkotási felhatalmazásra vonatkozó gyakorlati szabályokat, közösen elfogadott pontosításokat és preferenciákat, a Parlament, a Tanács és a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodást fogadott el annak érdekében, hogy biztosítsák a felhatalmazáson alapuló jogalkotói hatáskör zökkenőmentes gyakorlását, valamint annak az Európai Parlament és a Tanács általi hatékony ellenőrzését;

C.  mivel a Szerződések úgy rendelkeznek, hogy a tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket; mivel ugyanakkor, ha valamely jogilag kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktusok az EUMSZ. 291. cikkének megfelelően végrehajtási hatásköröket ruháznak a Bizottságra (és bizonyos kivételes esetekben a Tanácsra); mivel ha az alap-jogiaktus előírja a végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadásának tagállami ellenőrzését, az alap-jogiaktusnak a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a Bizottságra kell ruháznia ezeket a végrehajtási hatásköröket; mivel a Bizottságnak a nevezett rendelethez mellékelt nyilatkozatában tett egyik kulcsfontosságú kötelezettségvállalása az volt, hogy a jelenlegi jogalkotási cikluson belül sürgősen teljesíti az uniós vívmányoknak – beleértve az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó alap-jogiaktusokat – a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok új rendszeréhez történő hozzáigazítását;

D.  mivel a jogalkotó feladata, hogy eseti elbírálás alapján meghatározza az egyes jogalkotási aktusok részletességét, és ennélfogva annak eldöntése is, hogy felhatalmazza-e a Bizottságot a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, valamint hogy szükség lesz-e hatáskörökre a jogalkotási aktus végrehajtása egységes feltételeinek biztosításához; mivel az ilyen felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási hatáskörök átruházása sosem kötelező; mivel az ilyen átruházást ugyanakkor meg kell fontolni, ha rugalmasságra és hatékonyságra van szükség és nincs lehetőség a rendes jogalkotási eljárás keretében biztosítani azokat; mivel a felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási hatáskörök átruházását olyan objektív tényezők alapján kell eldönteni, amelyek lehetővé teszik az elfogadott megoldás bírósági felülvizsgálatát; mivel az ítélkezési gyakorlat hiánya az EUMSZ 290. cikke és az ott meghatározott kritériumok vonatkozásában még inkább megnehezítette az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy megegyezzenek arról, hogy hol húzódik a határ a végrehajtási aktusok és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok között;

E.  mivel a Bizottság felhatalmazása nem pusztán technikai kérdés, hanem az uniós polgárok és fogyasztók, illetve a vállalatok, sőt egész ágazatok számára meglehetős politikai jelentőséggel bíró kérdéseket is felvethet azok esetleges társadalmi-gazdasági, környezeti és egészséggel kapcsolatos hatásaiból kifolyólag;

F.  mivel a különböző ügyekről szóló jogalkotási tárgyalások során az egyes intézmények bizonyos kérdéseket eltérőképpen értelmeztek; mivel eljárási szabályzata 37a. cikkének megfelelően a Parlament bizottságai kikérhetik a Jogi Bizottság véleményét a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról rendelkező javaslatok ellenőrzése során; mivel az Elnökök Értekezlete 2012. január 13-án közös álláspontra helyezkedett, és 2012. április 19-én jóváhagyta az egyes bizottságok által követendő horizontális megközelítést annak érdekében, hogy közös nevezőre jussanak; mivel a Parlamentnek újabb lépést kell tennie a közös álláspont tekintetében azáltal, hogy saját kritériumokat határoz meg az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását illetően, és arra törekszik, hogy ezen kritériumokról megállapodjon a Tanáccsal és a Bizottsággal;

Az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazási feltételei

1.  úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek a következő nem kötelező érvényű kritériumokat kell követnie az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazásakor: a kritériumok ezen felsorolása nem tekintendő teljes körűnek:

   az intézkedés kötelező vagy nem kötelező jellegét természete és tartalma alapján kell eldönteni; csak a jogilag kötelező erejű intézkedések elfogadásának hatáskörét lehet az EUMSZ 290. cikke szerint átruházni;
   a Bizottság csak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén módosíthatja a jogalkotási aktusokat; ez magában foglalja a mellékletek módosításait is, mivel azok a jogalkotási aktus szerves részét képezik; a mellékletek beillesztése vagy törlése nem történhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazásának vagy elkerülésének céljából; ha a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy egy szövegnek az alap-jogiaktus szerves részét kell képeznie, dönthet úgy, hogy azt a mellékletbe foglalja bele; ez különösen igaz az engedélyezett termékek vagy anyagok uniós listáira vagy nyilvántartásaira, amelyeknek a jogbiztonság érdekében az alap-jogiaktus szerves részének kell maradniuk, adott esetben melléklet formájában. a jogalkotási aktusban meghatározott kötelezettségek pontos tartalmának további meghatározására irányuló intézkedések célja, hogy nem alapvető fontosságú elemek beillesztése révén kiegészítsék az alap-jogiaktust;
   a kiemelt célok, célkitűzések vagy eredmények meghatározására irányuló intézkedéseket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadni, amennyiben a jogalkotó nem dönt úgy, hogy azokat magába a jogalkotási aktusba foglalja;
   azon intézkedések, melyek célja olyan (további) teljesítendő feltételek, kritériumok vagy követelmények megállapítása, amelyek teljesítését a tagállamoknak vagy a jogszabályok által közvetlenül érintett személyeknek vagy szervezeteknek kell biztosítaniuk, természetszerűen meg fogják változtatni a jogszabályok tartalmát és új általános hatályú szabályokat fognak megállapítani; következésképpen az ilyen jellegű szabályok vagy kritériumok megállapítása csak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történhet; ezzel szemben az alap-jogiaktusban (vagy egy jövőbeli felhatalmazáson alapuló jogi aktusban) már megállapított szabályok vagy kritériumok végrehajtása – anélkül, hogy módosítanák a belőlük eredő jogok és kötelezettségek lényegi tartalmát, illetve további politikai döntéseket hoznának – végrehajtási jogi aktusok révén történhet;
   bizonyos körülmények között a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy olyan további általános hatállyal bíró kötelező erejű szabályokat fogadjon el, amelyek lényegileg érintik az alap-jogiaktusban megállapított jogokat és kötelezettségeket; ezek az intézkedések természetszerűen kiegészítik az alap-jogiaktusban megállapítottakat, pontosítva az uniós politika meghatározását; mindezt csak a felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén lehet megvalósítani;
   a szóban forgó pénzügyi programtól függően az alap-jogiaktust módosító vagy kiegészítő nem alapvető fontosságú – például a specifikus technikai kérdéseket, stratégiai érdekeket, célkitűzéseket, várható eredményeket stb. érintő – elemek elfogadhatók felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, amennyiben ezek az elemek nem szerepelnek az alap-jogiaktusban. A jogalkotó csak azon elemek esetében határozhat úgy, hogy lehetővé teszi a végrehajtási jogi aktusok révén történő elfogadást, amelyek nem tükröznek további politikai vagy szakpolitikai iránymutatást.
   az alap-jogiaktusban nyújtandó információk jellegét (pl. az információk pontos tartalmát) meghatározó intézkedés általában kiegészíti a tájékoztatási kötelezettséget és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadni azt.
   a tájékoztatás módozatát (pl. a formátumot) meghatározó intézkedés általában nem egészíti ki a tájékoztatási kötelezettséget, hanem lehetővé teszi az egységes végrehajtást; így azt általános szabályként végrehajtási aktusok révén kell elfogadni;
   az eljárást (azaz valami teljesítésének vagy érvényesítésének módját) meghatározó intézkedéseket felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusok révén is meg lehet határozni (vagy akár az alap-jogiaktus lényeges elemét is képezhetik), tartalmuktól, hátterüktől és az alap-jogiaktusban megállapított rendelkezések természetétől függően; azon intézkedéseket, amelyek az alap-jogiaktusban lefektetett jogszabályi keret kiegészítése érdekében további, nem alapvető politikai választási lehetőségeket bevonó eljárások elemeinek létrehozására irányulnak, rendszerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghatározni; az alap-jogiaktusban megállapított kötelezettség végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az eljárások részleteit megállapító intézkedéseknek általában végrehajtási intézkedéseknek kell lenniük;
   akárcsak az eljárások esetében, a módszerek (pl. egy konkrét dolog rendszeres és szisztematikus módon történő elvégzésének módozatai) vagy a metodológia (pl. a módszerek meghatározására vonatkozó szabályok) megállapítására való felhatalmazás a tartalomtól és a háttértől függően felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusokat is meghatározhat;
   általában abban az esetben kell alkalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, ha az alap-jogiaktus jelentős mérlegelési jogkört hagy a Bizottság számára ahhoz, hogy kiegészítse az alap-jogiaktusban megállapított jogszabályi keretet;
   az engedélyek lehetnek általános hatályú intézkedések; erről van szó például egy bizonyos anyag élelmiszerek, kozmetikumok stb. körébe történő felvételének engedélyét vagy tilalmát érintő határozatok esetében; ezek a határozatok általánosak, mivel valamennyi olyan piaci szereplőt érintenek, amely használni kívánja az anyagot; ezekben az esetekben, ha a bizottsági határozat teljes mértékben az alap-jogiaktusban szereplő kritériumokon alapul, akkor az végrehajtási aktus formáját is öltheti; abban az esetben azonban, ha a kritériumok továbbra is lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy további nem lényeges/másodlagos politikai vagy szakpolitikai döntéseket hozzon, az ilyen engedélynek felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak kell lennie, hiszen az az alap-jogiaktust egészítené ki.
   jogalkotási aktus csak általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására hatalmazhatja fel a Bizottságot; az egyéni alkalmazási körrel bíró intézkedéseket ennélfogva nem lehet felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén elfogadni; egy jogi aktus általános érvényű, ha objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást;
   a végrehajtási jogi aktusok nem adhatnak további politikai iránymutatást és a Bizottságra átruházott hatáskör nem hagyhat jelentős mérlegelési jogkört;

Általános észrevételek

2.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel annak érdekében, hogy megegyezzenek a fent említett kritériumok vonatkozásában; úgy ítéli meg, hogy ezt a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás ezen kritériumok hozzáadása révén történő felülvizsgálatának keretében lehetne elérni;

3.  ismételten hangsúlyozza az Elnökök Értekezletének 2011. január 13-i és 2012. április 19-i ülésén a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra és a végrehajtási aktusokra vonatkozóan hozott határozatait, és nyomatékosítja, hogy a Parlamentnek minden olyan, Bizottságra ruházott hatáskör esetében ragaszkodnia kell a végrehajtási aktusok használatához, amelyek teljesítik az EUMSZ 290. cikkében előírt kritériumokat, valamint hogy azok az ügyek, amelyek esetében a Parlament felhatalmazáson alapuló jogi aktusok beillesztésével kapcsolatos intézményi jogai csorbulnak, nem kerülhetnek megállapodás elérésére irányuló szavazás céljából a plenáris ülés napirendjére; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek már a tárgyalások elején fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok ügye a Parlament számára kulcsfontosságú intézményi kérdés;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben kifejezett és megvédhető módon indokolja meg, miért javasolja felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy végrehajtási aktus alkalmazását valamely jogalkotási javaslat során, és mi alapján ítéli a szabályozás tartalmát alapvető vagy nem alapvető fontosságúnak; emlékeztet, hogy amint az a Szerződés 290. és 291. cikkeinek rendelkezései alapján is egyértelmű, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok különböző igények kielégítésére irányulnak, ezért egymással nem helyettesíthetők;

5.  véleménye szerint a jogalkotási tárgyalások során előadói pozícióinak erősítése céljából többször kellene kérni a Jogi Bizottság véleményét, amelyre az eljárási szabályzat 37a. cikke biztosít lehetőséget;

6.  komoly aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az uniós vívmányok Lisszaboni Szerződéshez való igazítása az annak hatálybalépését követő négy év során csak részben valósult meg; üdvözli, hogy a Bizottság ismertette az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásról rendelkező fennmaradó jogi aktusok összehangolására irányuló közelmúltbeli javaslatokat; hangsúlyozza azonban, hogy a lehető leghamarabb meg kell kezdeni az e javaslatokra vonatkozó tárgyalásokat annak érdekében, hogy a folyamatot még a jelen parlamenti ciklus vége előtt lezárják; úgy ítéli meg, hogy legalább minden olyan ügyet, amelyet korábban ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerint kezeltek, most már az EUMSZ 290. cikkéhez kell igazítani, mivel az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz kapcsolódó intézkedések egyúttal olyan általános hatályú intézkedések, amelyek az alap-jogiaktus nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására – többek között azok törlésére, vagy az alap-jogiaktus új, nem alapvető fontosságú elemek beillesztésével történő kiegészítésére – vonatkoznak; ugyanakkor felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen előrelépést a Tanács szintjén megakadt konkrét, összehangolásra irányuló javaslatokkal kapcsolatos tárgyalások előrevitele érdekében, beleértve a mezőgazdaság és a halászat területére vonatkozó javaslatokat;

7.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy bár bizonyos esetekben jó megoldásnak bizonyulhat, de ha az összes politikai elemet szisztematikusan megőrzik az alap-jogiaktusban, akkor idővel értelmét veszti az EUMSZ 290. cikke mint a jogalkotási folyamat racionalizálásának értékes eszköze, holott pont azzal a céllal jött létre, hogy elkerülhető legyen a mikroszintű irányítás, valamint a nehézkes és hosszadalmas együttdöntési eljárás; hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést néhány esetben rendkívül nehéz lenne alkalmazni, például a technológiafejlesztés alatt álló ágazatok esetében;

8.  hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, ahol végrehajtási aktusok alkalmazása mellett döntöttek, a Parlament tárgyaló küldöttségének gondosan fel kell mérnie, hogy milyen jellegű ellenőrzésre van szükség a tagállamok részéről, valamint hogy a tanácsadó bizottsági eljárást vagy a vizsgálóbizottsági eljárást kell-e alkalmazni; hangsúlyozza, hogy amennyiben a vizsgálóbizottsági eljárást alkalmazzák, a Parlament tárgyaló küldöttsége csak kivételes és kellően indokolt esetben fogadhat el a véleménynyilvánítás hiányára vonatkozó rendelkezést, mivel az megakadályozza, hogy a Bizottság elfogadja a végrehajtási aktus tervezetét abban az esetben, ha a tagállamok képviselőiből álló és a Bizottság elnökletével működő bizottság nem nyilvánít véleményt;

9.  ajánlja, hogy a Bizottság ne éljen vissza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eszközével a háromoldalú megbeszélések eredményeképpen létrejött politikai megállapodások felülvizsgálata céljából; hangsúlyozza, hogy a Bizottságot lehetőleg csak korlátozott időre kell felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására felhatalmazni;

10.  ösztönzi bizottságait, hogy hatáskörükön belül gondosan kísérjék figyelemmel a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok alkalmazását; e célból kéri a Bizottságot, hogy javítsa a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz kapcsolódó – például az előkészítő – dokumentumok továbbítására és nyilvántartására vonatkozó adminisztratív rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy legalább olyan szintű információk és átláthatóság álljon ezekkel kapcsolatban rendelkezésre, mint a végrehajtási aktusok meglévő nyilvántartása esetében, továbbá annak érdekében, hogy az információk egy időben jussanak el a társjogalkotókhoz: az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz;

11.  úgy véli, hogy jelentős előrelépés történt a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az illetékes bizottságokhoz történő gyors továbbítása biztosítása terén, ami aztán kedvezően befolyásolta a képviselők ellenőrzéshez való jogának gyakorlását;

12.   rámutat a jogalkotó politikai felelősségére és arra, hogy a Parlamentet rendszeresen és időben be kell vonni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítő szakaszába; felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet – beleértve a szóban forgó ügyért felelős előadót – a menetrendről, a szakértői ülések ütemezéséről és a tervezett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tartalmáról, többek között a megfelelő bizottsági adatbázisokhoz – például a CIRCA-hoz – biztosított hozzáférés által;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (15) bekezdését, többek között az illetékes parlamenti bizottság kérése esetén egyszerűsítse a parlamenti szakértők nemzeti szakértőkkel való találkozására való felhíváshoz kapcsolódó eljárást; elismeri, hogy a Parlament szakértői e találkozókon való részvétele eredményeképp a Bizottságot meg lehetne hívni a Parlament üléseire annak érdekében, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítéséről további eszmecserét tartsanak; sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamok és a Bizottság közötti találkozók azon részére is alkalmazza a keretmegállapodás (15) bekezdését, amelyek célja a 182/2011/EU rendelet értelmében vett végrehajtási aktusoktól eltérő ügyek megvitatása;

14.  úgy véli, hogy a végrehajtási aktusok végleges tervezeteinek előterjesztése és azok Bizottság által történő elfogadása között rendelkezésre álló időtartam gyakran rendkívül rövid, ami nem teszi lehetővé, hogy a Parlament megfelelően elvégezze az aktusok felügyeletét; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a Parlament azon jogát, hogy egy hónapon belül ellenőrizze a végrehajtási jogi aktusok végleges tervezetét, a Parlament és a Bizottság közötti, a komitológiai eljárásokról szóló 2008. évi megállapodásnak megfelelően;

15.  felhív arra, hogy biztosítani kell az elegendő technikai és személyi erőforrás rendelkezésre állását a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz és a végrehajtási aktusokhoz kapcsolódóan, többek között a hatékony belső információáramlás biztosítása érdekében; úgy ítéli meg, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok képviselőknek hírlevél útján történő megküldése megkönnyíti e jogi aktusok ellenőrzését és lehetővé teszi a képviselők számára, hogy időben jelezhessék esetleges kifogásaikat;

16.  javasolja, hogy valamennyi bizottságban jelöljenek ki a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokért és a végrehajtási jogi aktusokért felelős állandó előadót az érintett bizottságon belüli és a többi bizottságokkal való koherencia biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a hasonló kérdésekkel összefüggő módon kell foglalkozni, megőrizve a szükséges rugalmasságot;

17.  üdvözli, hogy a Bizottság szakértői mindig készen állnak arra, hogy részt vegyenek a képviselőkkel tartott tájékoztató értekezleten, tekintve, hogy az ilyen jellegű értekezletek jóval a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően történő megszervezése különösen hasznos az ilyen jogi aktusok kulcsfontosságú elemeinek egyértelműsítésénél, továbbá a Parlamentnek az érintett aktusok értékelésére irányuló munkájának elősegítésénél;

18.  felhívja továbbá különösen a tárgyalócsoportok tagjait, hogy fordítsanak különös figyelmet a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra és a végrehajtási aktusokra, amikor a Parlament eljárási szabályzata 70. cikkének (4) bekezdése szerint a háromoldalú tárgyalásokat követően jelentést tesznek az illetékes bizottság számára;

Konkrét kérdésekre vonatkozó észrevételek

Mezőgazdaság és a halászat

19.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács megakasztotta az alapvető mezőgazdasági és halászati jogszabályok összehangolásával kapcsolatos ügyeket a nem hivatalos háromoldalú egyeztetések és a parlamenti első olvasat során folytatott tárgyalások sikertelenségét követően; hangsúlyozza, hogy ez gyakran annak köszönhető, hogy a Tanács nem hajlandó használni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat; megállapítja, hogy kizárólag a KAP és a közös halászati politika reformjára irányuló teljes jogalkotási eljárások keretében lehetett mindkét fél számára elfogadható megoldást találni az összehangolásra, jóllehet néhány rendelkezésről csak azzal a feltétellel sikerült megállapodni, hogy nem szolgálhat precedensként; szorgalmazza, hogy a Tanács lépjen előre az összehangolással kapcsolatos lezáratlan ügyekben, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt le lehessen zárni őket;

Fejlesztési együttműködés

20.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz esetében a Parlament 2006 óta alkalmazza a „demokratikus ellenőrzési” folyamatot, az Európai Bizottsággal az intézkedéstervezetekről folytatott politikai párbeszéd formájában; megjegyzi azonban, hogy a Parlamentnek e gyakorlattal kapcsolatosan vegyes tapasztalatai vannak, és ennek a bizottsági határozatokra gyakorolt hatása korlátozott;

21.  rámutat arra, hogy a fejlesztési együttműködés terén a végrehajtási aktusok gyakran harmadik felekkel folytatott előzetes konzultáción alapulnak, ami megnehezíti a hivatalos komitológiai eljárás késői szakaszában történő módosításokat; ennélfogva hangsúlyozza, hogy a Parlament korábban történő értesítése, valamint a vele folytatott párbeszéd fontos lépést jelentene a Parlament ellenőrzési jogköreinek hatékonyabb felhasználása felé;

Gazdasági és monetáris ügyek

22.  rámutat, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) szabályozása szabályozástechnikai standardokat és végrehajtás-technikai standardokat vezet be, amelyek alapján az európai felügyeleti hatóságok szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket nyújtanak be a Bizottságnak elfogadásra; azon a véleményen van, hogy az EFH-k technikai szakértelmét és szakértői ismereteit tekintve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak lehetőség szerint inkább szabályozástechnikai standardok formáját kell öltenie, mint a megszokott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokét; úgy véli, hogy a megszokott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottságnak ki kell kérnie az illetékes EFH technikai tanácsát az adott aktusok tartalmáról;

23.  rámutat, hogy bizonyos jogi aktusok esetében a szabályozástechnikai standardok ellenőrzésére rendelkezésre álló időt még egy hónappal meg lehet hosszabbítani mennyiségükre és összetettségükre való tekintettel, és úgy véli, ennek a fajta rugalmasságnak kellene általános gyakorlattá válnia; rámutat, hogy a jogalkotó háromhavi ellenőrzési időszakot állapított meg, amely három hónappal meghosszabbítható minden felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetében a pénzügyi szolgáltatások terén, és úgy véli, hogy e gyakorlatot minden összetett természetű területre ki kell terjeszteni;

24.  hangsúlyozza, hogy azt a szabályt, miszerint a parlamenti szünetek idején nem nyújtható be felhatalmazáson alapuló jogi aktus, ki kell terjeszteni a szabályozástechnikai standardokra is;

25.  úgy véli, hogy az érdekelt feleknek az EFH érdekelt felekből álló csoportjába történő összehívására kellő időt kell fordítani (legalább két hónapot), a felhívást több csatornán kell kihirdetni, valamint világos és egységes eljárást kell követni annak biztosítása érdekében, hogy a jelöltek széles köréből érkezzenek be a jelentkezések; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó rendeletekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően az EFH-k érdekelt felekből álló csoportjainak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük;

Foglalkoztatás és szociális kérdések

26.  emlékeztet, hogy a foglalkoztatási és szociális ügyek terén a Parlament – előjogainak védelme érdekében – megtámadta az EURES-határozat érvényességét az Európai Unió Bírósága előtt;

Állampolgári jogok, igazságügy és belügyek

27.  felhívja a Bizottságot, hogy munkaprogramjában tegyen javaslatokat a korábban a harmadik pillérhez tartozó összes jogi aktus módosítására annak érdekében, hogy megfeleljenek az új jogszabályi hierarchiának, illetve hogy tiszteletben tartsák az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés szerint a jogalkotási hatáskör Bizottságra történő átruházásához kapcsolódó hatásköreit és az információhoz való jogát; hangsúlyozza, hogy ehhez minden egyes jogi aktust egyenként kell megvizsgálni annak érdekében, hogy be lehessen azonosítani a lényegi elemeket érintő és ezért a jogalkotó által meghozandó határozatokat, nevezetesen azokat, amelyek az érintett személyek alapvető jogaihoz kapcsolódnak, továbbá azokat, amelyek nem lényegi elemeknek tekinthetők (lásd az Európai Unió Bíróságának a C-355/10. sz. ügyben hozott ítéletét);

28.  felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Tanács hosszú idővel a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után továbbra is fogad el jogi aktusokat a harmadik pillér rendelkezései alapján, olyan mértékben, hogy a Parlament kénytelen volt eljárást kezdeményezni a Bíróságnál;

o
o   o

29.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(3) HL C 81. E, 2011.3.15., 6. o.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2014. évi éves növekedési jelentés
PDF 239kWORD 83k
Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről: 2014. évi éves növekedési jelentés (2013/2157(INI))
P7_TA(2014)0128A7-0084/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak a 121. cikke (2) bekezdésével együtt értelmezett 136. cikkére,

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításra és pontosítására vonatkozó1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című, 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2013. év prioritásainak végrehajtása” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a 2013. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2013. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0800),

–  tekintettel az adócsalás, az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására(11);

–  tekintettel az unióbeli adókijátszás és adókikerülés elleni mérhető és kötelező érvényű kötelezettségvállalásra irányuló felhívásról szóló 2013. december 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 19–20-i ülésének előkészítéséről szóló 2013. december 12-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0084/2014),

A.  mivel a Bizottság legújabb őszi előrejelzései szerint lassan visszatér az euróövezet reál-GDP növekedése és 2014-ben várhatóan eléri majd az 1,1%-ot, a munkanélküliség előreláthatólag csökkenni fog, az infláció pedig jóval 2% alatt fog maradni;

B.  mivel a feltörekvő piacok növekedése stagnál, az Egyesült Államok gazdaságának növekedése stabil, a japán gazdaság növekedése pedig kedvező;

C.  mivel 2014. január 20–22-én az Európai Parlament magas szintű ülést tartott a nemzeti parlamenti képviselőkkel (az európai parlamenti hét keretében), hogy megvitassák a 2014. évi éves növekedési jelentést, valamint a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló általános gazdaságpolitikai célkitűzéseket, hogy jobban figyelembe vegyék a politikák hatékonyságát és a lehetséges uniós átgyűrűző hatásokat;

D.  mivel a Bizottság elismeri, hogy az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek többségét még a legoptimistább forgatókönyv szerint sem érik majd el;

E.  mivel a Parlament üdvözölte – az irányítási keret megerősítésének részeként – a Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetését;

1.  megjegyzi, hogy az EU gazdasági fellendülése folyamatban van, azonban még sérülékeny; hangsúlyozza, hogy növekedésbarát költségvetési konszolidációra van szükség, és erőfeszítéseket kell tenni egyrészt a meglévő gazdaságirányítási keretnek való megfelelés, másrészt pedig közép- és hosszú távon a fenntarthatóbb növekedés és munkahelyek létrehozása érdekében;

2.  üdvözli a növekedésbarát költségvetési konszolidáció szükségességének felismerését; sürgeti a Bizottságot, hogy ezt a prioritást ültesse át a tagállamokhoz és az EU egészéhez intézett konkrét ajánlásokba, beleértve a gazdasági kiigazítási programban részt vevő országokat is, hogy azok ne csak a költségvetési konszolidációval foglalkozzanak, hanem a strukturális reformokkal is, amelyek valódi, fenntartható és társadalmilag kiegyensúlyozott növekedést, foglalkoztatást, megerősödött versenyképességet és növekvő konvergenciát eredményeznek;

3.  megjegyzi, hogy az államkötvények növekvő felára számos tagállamban jelentősen csökkentette a költségvetési mozgásteret; megjegyzi továbbá, hogy az Európai Központi Bank (EKB) által követett monetáris politika hozzájárult az államkötvények kamatkülönbözetének csökkenéséhez; megjegyzi, hogy az EKB iránymutatásai révén rövid és hosszú távon továbbra is ezt a politikát fogja folytatni, és ezáltal hozzájárul az erősebb növekedéshez;

4.  megjegyzi, hogy a Bizottság nemzeti és európai szinten az országspecifikus ajánlásokban ellenőrzi az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, és szorosan nyomon követi a foglalkoztatással, a kutatással és fejlesztéssel, az oktatással, a szegénységgel, a megújuló energiával és a kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos célkitűzéseket;

5.  úgy véli, hogy tovább kell erősíteni az uniós gazdaság egészének a világgazdaságon belüli költségalapú és nem költségalapú versenyképességét, különösen a termék- és szolgáltatáspiaci verseny növelésével a termelékenység növelése, az erőforrás-hatékonyság és az árak csökkentése érdekében, valamint a munkaerőköltségek termelékenységgel való összhangban tartásával és a makroökonómiai egyensúlyhiány csökkentésével;

6.  tudomásul veszi a komoly problémákkal küszködő tagállamok által végrehajtott ambiciózus szerkezeti reformokat; erőfeszítéseik folytatására buzdítja a tagállamokat; rámutat, hogy eltökélten folytatni kell és figyelemmel kell kísérni a strukturális reformokra irányuló erőfeszítéseket, a reform eredményességének és az elért eredmények alapul vételének biztosítására; ösztönzi a konvergenciát és versenyképességet nemzeti és európai szinten előmozdító, valamint a fenntartható növekedést és foglalkoztatást erősítő strukturális reformprogramok elfogadását és végrehajtását; hangsúlyozza a programok és rendszerek gyors és hatékony végrehajtásának fontosságát a munkanélküliség leküzdése érdekében, különösen a fiatalok körében;

7.  hangsúlyozza, hogy fontos a mélyreható és fenntartható szerkezeti reformok megkezdése vagy végrehajtásának folytatása a közép- és hosszú távú stabilitás érdekében; kiemeli, hogy az EU nem versenyezhet csupán az általános vagy a munkaerőköltségek terén, hanem nemzeti és uniós szinten is nagyobb beruházásokra van szükség a kutatás, az innováció és fejlesztés, az oktatás és a készségek, valamint az erőforrás-hatékonyság terén;

8.  megismétli a „konvergencia-iránymutatásokról” szóló jogi aktusnak a rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadására irányuló kérését, amely aktus egy maghatározott időszakra vonatkozóan rendkívül kevés számú célt fogalmaz meg a legsürgetőbb reformintézkedések vonatkozásában, és kéri, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy nemzeti reformprogramjaikat a fent említett konvergencia-iránymutatások alapján és a Bizottság ellenőrzése mellett dolgozzák ki; felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat nemzeti reformprogramjaik teljes körű végrehajtása mellett; javasolja, hogy a tagállamok ennek alapján létesítsenek „konvergenciapartnerséget” az uniós intézményekkel a reformtevékenységek feltételekhez kötött finanszírozásának lehetősége mellett; megismétli, hogy egy ilyen szorosabb gazdasági együttműködésnek együtt kell járnia egy ösztönzőkön alapuló pénzügyi mechanizmussal; úgy véli, hogy bármely kiegészítő finanszírozásnak vagy eszköznek – mint például a szolidaritási mechanizmusnak – az uniós költségvetés szerves részét kell képeznie, ám az elfogadott többéves pénzügyi keret előirányzatain kívül;

9.  aggodalmát fejezi ki az euróövezet tagállamainak állami és magán eladósodottsága miatt; rámutat arra, hogy az EU-nak túl kell lépnie a túlzott adósságfelhalmozáson és az erőforrások fogyasztásán alapuló növekedési modellen;

10.  ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a gazdaságpolitikák és reformok kidolgozásakor fordítsanak különös figyelmet az európaiak fiatal nemzedékeire és a jövő generációira gyakorolt hatásra annak érdekében, hogy ne fosszák meg a fiatalokat már a legelején a kilátásaiktól; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a munkanélküliség, és különösen a fiatalok munkanélküliségének hosszú távú hatásai elleni küzdelem érdekében;

11.  elismeréssel illeti azon tagállami hatóságokat, amelyek sikeresen végrehajtottak makrogazdasági kiigazítási programokat vagy a pénzügyi szektort érintő programokat;

12.  rámutat, hogy a pénzügyi támogatási programok sikerének egyik szükséges feltétele a szolidaritás és feltételekhez kötöttség kombinálása a reformok melletti elkötelezettséggel és felelősségvállalással; sürgeti azonban a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi támogatást és a trojka ad hoc rendszerét illesszék be egy olyan jobb jogi szerkezetbe, amely megfelel az uniós gazdaságirányítási keretnek és a közösségi jognak, ezáltal biztosítva a demokratikus elszámoltathatóságot;

13.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) még korántsem teljes, és emlékezteti a Bizottságot az uniós növekedés, gazdasági konvergencia és a versenyképesség javítására irányuló kötelezettségvállalásaira; úgy véli, hogy erre az lehet a legjobb megoldás, ha a Bizottság – a valódi, szoros GMU-terv javaslataival összhangban – végre javaslatokat terjesztene be a GMU kiteljesítésével kapcsolatban; megjegyzi, hogy a GMU kiteljesítésének a közösségi módszeren kell alapulnia;

14.  elismeri az új és felülvizsgált uniós pénzügyi szabályozás eredményeit a pénzügyi válság leküzdésében; megjegyzi, hogy a bankunió három pillérének véghezvitele és a bankok tőkekövetelményeire vonatkozó új szabályok végrehajtása hozzájárul az európai bankszektor stressztűrő képességébe vetett bizalom helyreállításához;

15.  üdvözli a Bizottság közleményét, amely szerint a 2014. évi éves növekedési jelentés legfőbb célja a fenntartható, intelligens és befogadó növekedés és a versenyképesség támogatása, amely révén további munkahelyek jönnek létre;

16.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a tagállamoknak folytatniuk kell a növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt; felszólítja a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék adórendszerüket, csökkentsék az adókat és a társadalombiztosítási hozzájárulásokat, különösen az alacsony és átlagos jövedelműek esetében, hogy a munka helyett inkább a fogyasztást és a környezetkárosító tevékenységeket adóztassák a növekedés, a magánbefektetések és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében, hogy konszolidációs erőfeszítéseiket tegyék hatékonyabbá, és hogy növeljék a befektetéseket az oktatásba, a kutatásba és fejlesztésbe és az aktív munkaerő-piaci politikákba;

17.  a kiigazítási programot végrehajtó tagállamokat a növekedést elősegítő és fenntartható szerkezeti reformok végrehajtásának folytatására vagy megkezdésére, valamint az Európa 2020 célkitűzések elérése érdekében tett erőfeszítéseik fokozására ösztönzi; aggodalmát fejezi ki a túlzott költségvetési hiánnyal vagy a folyó fizetési mérleg hiányával küzdő tagállamokban a konkrét reformokkal kapcsolatos felelősségvállalás hiánya miatt; úgy véli, hogy a 2014–2020 közötti időszakban a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a stratégiai beruházás előmozdítására hivatott valamennyi alap, és különösen az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés esetében, az azonnali elosztás mellett az előrehozott kiutalás elvét kell alkalmazni;

18.  hangsúlyozza az országspecifikus ajánlások nyomon követésének és végrehajtásának, a többoldalú felügyeletnek, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének, valamint a vitaösztönzés és a nyomásgyakorlás eszközeként szolgáló szakértői értékeléseknek a jelentőségét, amelyek ugyanakkor iránymutatással is szolgálnak, segítve a reformokhoz szükséges lendület megteremtését és a reformok elfogadását;

19.  újfent rámutat arra, hogy az európai gazdaság versenyképességének javítására, valamint a társadalombiztosítási rendszer és az egészségügyi rendszer fenntarthatóságának megóvására irányuló ambiciózus reformok elmaradása miatt hatalmas lesz a teher a jövő generációin; rámutat arra is, hogy fontos megszüntetni a túlzott hiányt és a folyó fizetési mérleg egyensúlyhiányát;

20.  ismét rámutat arra, hogy a kormányzatok és a pénzügyi intézmények az alacsony növekedés által jellemzett környezetben tartósan sebezhetőnek mutatkoznak;

21.  hangsúlyozza, hogy a szerkezeti reformokat az oktatásra, kutatásra, innovációra és fenntartható energiára irányuló hosszabb távú befektetéseknek kell kiegészíteniük; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra partnersége is olyan beruházásösztönző és az intelligens és fenntartható növekedéshez hozzájáruló eszköznek tekinthető, amely kiegészíti az állami beruházási programokat;

22.  erőteljesebb és következetesebb fellépést kér a Bizottság átfogó cselekvési terve alapján az adócsalás és adóelkerülés elleni küzdelem erősítése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy építsen be kézzelfogható és mérhető célértékeket az Európa 2020 stratégiába;

23.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban a növekedés legnagyobb akadálya (főként a kkv-k esetében) a finanszírozáshoz való nehéz hozzájutás; úgy véli, hogy a bankhiteleken kívül más alternatívákra is szükség van a tőke hatékonyabb tőkepiaci elosztásának biztosítása, a hosszú távú befektetések ösztönzése és a kkv-k tőkepiacokhoz való hozzáférését támogató új és innovatív uniós pénzügyi eszközök teljes körű kihasználása révén; úgy véli, hogy a bankunió kiteljesítése javítja a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését, és egyenlő versenyfeltételeket teremt számukra ezen a téren; hangsúlyozza, hogy tovább kell csökkenteni a kkv-kra háruló bürokratikus terheket, és a szabályozási rendszerek kidolgozása során folyamatosan figyelembe kell venni az arányosság elvét; úgy véli, hogy az Európai Beruházási Banknak (EBB) még ennél is aktívabb szerepet játszhat a reálgazdaság finanszírozáshoz való hozzáférésének biztosításában; úgy véli, hogy az EBB-finanszírozás kapcsán a legutóbbi tanácsi üléseken tett javaslatok még ambiciózusabbak lehetnének, különösen a kkv-k finanszírozása vonatkozásában;

24.  az EU növekedése szempontjából ismét hangsúlyozza az egységes piac végső kialakításának fontosságát; úgy véli, hogy a tagállamok és a Bizottság nem teljesítik az egységes piac végső kialakításával kapcsolatos kötelezettségeiket;

25.  kiemeli, hogy a jól működő belső munkaerőpiac és a bevándorlásra vonatkozó fenntartható megközelítés hiánya hátráltatja az EU gazdasági növekedését; hangsúlyozza, hogy a tagállamok számára makroökonómiai előnyökkel jár munkaerőpiacuk modernizálása, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket egy sikeres közös munkaerőpiac kialakítására, amely a munkavállalók szabad mozgásán, az egyenlő feltételeken és a felfelé mutató szociális konvergencia elvén, valamint egy modern, megfelelő és befogadásra épülő bevándorlási politikán alapul úgy nemzeti, mint európai szinten;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, milyen konkrét intézkedéséket készül tenni annak érdekében, hogy előmozdítsa és elérje az erősebb fenntartható növekedésre és a nagyobb versenyképességre vonatkozó céljait;

27.  úgy véli, hogy összességében a 2014. évi növekedési jelentés nem eléggé részletes, és nem biztosítja a céljainak eléréséhez szükséges eszközöket;

28.  tudomásul veszi a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést; megállapítja, hogy az EU gazdaságának belső egyensúlyhiánya fokozatosan csökken; felhívja a figyelmet a külső egyensúlyhiányra is, beleértve a túlzott külső többletet és a tagállamok többségében az exportpiaci részesedés csökkenését;

29.  rámutat, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás célja az, hogy megelőzze a rosszul kialakított nemzeti politikák hatásainak más euróövezeti tagállamokba is átgyűrűző negatív hatásait; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a mutatók értelmezése során nem veszi eléggé figyelembe azt, hogy az euróövezet és annak tagállamai független és nyitott gazdaságok;

30.  tudomásul veszi a Bizottság értékelését, hogy számos fontos makrogazdasági egyensúlyhiányt kiigazítanak; rámutat, hogy az EU általános versenyképességének további fokozása érdekében a Bizottságnak az egyes tagállamok folyófizetésimérleg-többletét az euróövezet többi részéhez viszonyítva kell vizsgálnia;

31.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb tagállamnak továbbra is csökken a globális piaci részesedése, és nettó nemzetközi befektetési pozíciója erősen negatív; sajnálja, hogy a versenyképességet erőteljesen befolyásoló más fontos jellemzőket, mint például az egységnyi beruházási költséget a Parlament többszöri kérésére sem építették be a makrogazdasági egyensúlyhiány mutatói közé;

32.  továbbra is aggasztónak tartja, hogy a magánszektor túlzottan magas adósságszintjének csökkentése terén nem történt előrelépés; rámutat, hogy ez nem csupán a pénzügyi stabilitás szempontjából aggasztó, hanem az EU növekedési lehetőségeinek szempontjából is;

33.  rámutat, hogy a jelenleg a teljes hozamgörbén megfigyelhető rendkívül alacsony kamatlábak aggodalomra adnak okot az európai polgárok magánmegtakarításai és nyugdíjai vonatkozásában;

34.  tudomásul veszi a tagállamok előzetes költségvetési terveire vonatkozó első bizottsági értékelést; kiemeli, hogy az előzetes költségvetési tervek vizsgálata javítja a tagállamok költségvetési helyzetének többoldalú felügyeletét és nyomon követését;

35.  aggasztónak tartja, hogy csak két tagállamnak sikerült megvalósítania a középtávú célokat; felhívja a tagállamokat, hogy folytassák, és szükség esetén fokozzák erőfeszítéseiket, mivel a növekedésbarát konszolidációra van szükség a nem jól teljesítő tagállamokban;

36.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter semmiképpen nem sértheti az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek előjogait; hangsúlyozza, hogy egyértelműen szét kell választani az uniós és nemzeti szintű hatásköröket, valamint hogy uniós szinten az Európai Parlament az elszámoltathatóság központja; sürgeti a Bizottságot, hogy az összes polgárt érintő döntések demokratikus legitimitásának növelése érdekében biztosítsa az Európai Parlament megfelelő hivatalos részvételét az európai szemeszter folyamatának valamennyi lépésében;

37.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a demokratikus elszámoltathatóságot az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek felé az euróövezet működésének olyan alapvető elemeivel kapcsolatban, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus, az eurócsoport döntései, valamint a pénzügyi támogatási programok figyelemmel kísérése és értékelése; kéri a Bizottságot, hogy ajánlásaival és a trojkában való részvételével kapcsolatban végezzen utólagos belső értékeléseket, és tegye közzé azokat;

38.  rámutat, hogy számos tagállamban a legfőbb probléma a pénzügyi piacok szétaprózottsága, ami a finanszírozás hiánya mellett magasabb finanszírozási költségeket eredményez, különösen a kkv-k számára; úgy véli, hogy az EKB-nak továbbra is aktív szerepet kell betöltenie a szétaprózottság felszámolásában, és hogy az EBB még inkább támogathatná a kkv-k finanszírozását, a vállalkozói szellemet, a kivitelt és az innovációt, amelyek kulcsfontosságúak a gazdasági fellendülés szempontjából;

EU-költségvetés

39.  megjegyzi, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentés csak kismértékben különbözik a 2013. évitől; ezért újfent sajnálja, hogy a Bizottságtól nem érkeztek új javaslatok az EU költségvetésének a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésében betöltött szerepére vonatkozóan az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása érdekében;

40.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem nyújtott be a Parlamentnek alapos jelentést a 2012 júniusában elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum végrehajtásáról;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy az új programok végrehajtásáról készítsen rendszeresen aktualizált eredménytáblát, amelynek segítségével a költségvetési hatóság össze tudja hasonlítani a tagállamokat, és a megfigyelhető tendenciák tudatában körültekintőbb döntéseket tud hozni a kiadási prioritásokról;

42.  hangsúlyozza, hogy a kifizetési előirányzatok alacsony szintje és a kifizetések szűkös felső határa továbbra is az EU költségvetésének egyik alapvető problémáját jelentik, ami a gazdasági fellendülésre különösen negatív hatást gyakorol, mivel a késedelmes kifizetések elsősorban a közvetlen kedvezményezettek számára okoznak kárt; továbbá hangsúlyozza, hogy a 2014-es uniós költségvetés kifizetéseinek ezen alacsony szintje teljes mértékben ellentmond a társjogalkotók által kidolgozott intézkedéseknek, amelyek célja azon megosztott irányítású uniós programok uniós társfinanszírozási arányának átmeneti növelése, amelyek olyan tagállamokhoz köthetők, amelyek pénzügyi stabilitásuk tekintetében komoly problémákkal küszködnek, vagy amelyek pénzügyi stabilitását komoly problémák fenyegetik; emlékeztet, hogy a végrehajtás tekintetében biztosítani kell a kifizetések rendezett lebonyolítását annak elkerülése érdekében, hogy a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) rendellenes módon átkerüljenek a 2015-ös költségvetésbe, és hogy e tekintetben adott esetben igénybe kell venni az MFF-rendeletben rögzített különböző rugalmassági mechanizmusokat; szándékában áll folytatni a kifizetések általános helyzetének alapos ellenőrzését, különösen annak az igen jelentős mennyiségű kifizetésnek a tekintetében, amelyekre még mindig szükség van az előző többéves pénzügyi keret programjainak a lezárásához;

43.  újfent sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok az uniós költségvetéshez való hozzájárulásukat továbbra is a konszolidációs erőfeszítéseik kiigazítási tényezőjeként értelmezik, ami ahhoz vezet, hogy mesterségesen csökkennek az uniós költségvetésben rendelkezésre álló kifizetések; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok költségvetési terveinek vizsgálatakor teljes mértékben vegye figyelembe ezt az ismétlődő és veszélyes tendenciát, és javasoljon konkrét lépéseket a megállítására;

44.  emlékeztet azon álláspontjára, hogy a tagállamok költségvetési helyzetén a saját források új – az Unió költségvetésének finanszírozására szolgáló – rendszere által lehet könnyíteni, amely csökkenteni fogja a GNI-alapú hozzájárulásokat, ezáltal lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a gazdasági fellendülést szolgáló beruházás és reformintézkedések támogatására szolgáló uniós finanszírozás kockáztatása nélkül végrehajtsák konszolidációs erőfeszítéseiket; ezért hangsúlyozza, hogy nagy fontosságot tulajdonít a saját források ügyével foglalkozó magas szintű csoportnak, amely az EU finanszírozásának valódi reformjához kell, hogy vezessen;

45.  megismétli, hogy a szorosabb gazdasági együttműködésnek együtt kell járnia egy ösztönzőkön alapuló mechanizmussal; úgy véli, hogy minden további finanszírozásnak és eszköznek (például egy szolidaritási mechanizmusnak) az uniós költségvetés szerves részét kell képeznie, de a többéves pénzügyi keret elfogadott keretén kívül;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, valamint az Európai Központi Banknak.

(1) HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
(2) HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
(3) HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
(4) HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
(5) HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
(6) HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0036.
(8) HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
(9) HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0447.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0593.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0597.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: Foglalkoztatási és szociális aspektusok
PDF 548kWORD 180k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről: foglalkoztatási és szociális aspektusok a 2014. évi éves növekedési jelentésben (2013/2158(INI))
P7_TA(2014)0129A7-0091/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkére,

–  tekintettel a 2014. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2013. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0800) és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz mellékelt tervezetére,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter: a 2013. évi prioritások végrehajtása” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i bizottsági közleményre (COM(2013)0690),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett O-000122/2013 – B7-0524/2013 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az ehhez kapcsolódó, „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című bizottsági közleményről szóló, 2013. november 21-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokra vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2010. szeptember 8-i jogalkotási állásfoglalására(3) (Az Európa 2020 stratégia integrált iránymutatásai, II. rész),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett O-000120/2012. számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az ehhez kapcsolódó, a munkahelyteremtő fellendülés felé vezető útról szóló, 2012. június 14-i európai parlamenti állásfoglalásra(4),

–  tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010)0682) és az erről szóló, 2011. október 26-i európai parlamenti állásfoglalásra(5),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758) és az erről szóló, 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(6),

–  tekintettel „A »Több lehetőséget a fiataloknak« kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

–  tekintettel a szociális beruházásokról szóló megállapodásról mint a válságra adott válaszról szóló, 2012. november 20-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett O-000057/2013 – B7-0207/2013 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az ehhez kapcsolódó, „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című bizottsági közleményről szóló, 2013. június 12-i európai parlamenti állásfoglalásra(8),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0091/2014),

A.  mivel az euróövezetben 2013 második negyedévében véget ért a recesszió – ha a számokat vesszük alapul –, mivel azonban az euróövezetben az idén továbbra is sérülékeny marad az éves növekedés, a munkanélküliség pedig továbbra is igen magas szintet ért el; mivel ahhoz, hogy tartós fellendülésről beszélhessünk, illetve az EU előtt álló társadalmi-gazdasági kihívások enyhítéséhez szükséges hajtóerő megteremtése érdekében jelentősen fokozni kell fenntartható a növekedést;

B.  mivel az Unióban a munkanélküliség riasztó méreteket öltött: elérte a 26,6 milliót és a legtöbb tagállamban nőtt a tartós munkanélküliség és az Unió egészében rekordszintet ért el; mivel a foglalkoztatás erőteljesebben csökkent azokban az országokban, amelyeknek jelentős költségvetési reformot kellett végrehajtaniuk;

C.  mivel az ifjúsági munkanélküliségi aránya soha nem tapasztalt szintet ért el, az Unió egészére vetítve átlagosan 23%-ra nőtt, és mivel néhány tagállamban a 16 és 25 év közötti fiatalok körében a munkanélküliség aránya meghaladja az 50%-ot; mivel a munkaerő-piaci helyzet különösen kritikus a fiatalok számára – tekintet nélkül iskolai végzettségükre –, akik gyakran munkanélküliségre, előnytelen munkaszerződések megkötésére, fizetetlen gyakornokoskodásra vagy kivándorlásra kényszerülnek; mivel a fiatalok munkaerőpiacról való távolmaradásából eredő gazdasági veszteséget 2011-ben a tagállamokban 153 milliárd euróra becsülték, ami az uniós GDP 1,2%-ának felel meg; mivel számos tagállamban a munkaerő-piaci szabályozás túlzott merevsége nem teszi lehetővé a jelenlegi válsághoz hasonló sokkokkal szembeni hatékony fellépéshez szükséges rugalmasságot; mivel a jelenlegi munkaerő-piaci jogszabályok esetenként aránytalanul védik a már állással rendelkezőket, és hátrányosan érintik a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését;

D.  mivel ez volt a gazdaságtörténet elmúlt 100 évének legmélyebb és legtovább tartó recessziója, a katasztrófát azonban elkerültük, a válság hatásai pedig évekig – akár évtizedekig – érezhetők lesznek; mivel e hatások közé tartozik, hogy a tartós munkanélküliség továbbra is nő, ami strukturális munkanélküliséghez vezethet; mivel a munkaerő-piaci szegmentáció tovább fokozódott, a háztartások átlagos bevétele számos tagállamban csökken, továbbá a mutatók a szegénység és a társadalmi kirekesztés valamivel magasabb szintjéhez és elmélyüléséhez vezető tendenciát jeleznek előre a következő néhány évre, amelyhez az aktív keresők elszegényedése társul;

E.  mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a közelmúltban rámutatott, hogy lehetőség van a jobb és progresszívebb adózásra, ami segíthetne az egyenlőtlenségek csökkentésében az EU-ban; mivel a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása és egyben többletjövedelem elérése, valamint a konszolidációs törekvések legitimitásának növelése érdekében a munkát terhelő adókról más fenntartható adónemekre kell áttérni;

F.  mivel a válság hatásai a termelés és a foglalkoztatás terén példátlan és egyre nagyobb eltérést eredményeztek a központi és a peremterületen lévő országok között; mivel a munkanélküliségi ráta terén a központi és a peremterületek közötti különbség 2012-ben elérte a 10 százalékpontot, a 2000. évi 3,5 százalékponthoz képest; mivel e különbség előreláthatólag idén éri el a tetőpontját;

G.  mivel a jóléti állam és az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához növekedésbarát és differenciált költségvetési konszolidációt kell folytatni;

H.  mivel ily módon a gazdaság javulását az erőfeszítések eltökélt folytatására irányuló ösztönzésnek kell tekinteni, a növekedésre és foglalkoztatásra fordítva a figyelmet, hogy folytathassuk a versenyképesség javítására irányuló reformprogramokat és biztosíthassuk a tartós talpra állást;

I.  mivel a Bizottság növekedésre és munkanélküliségre vonatkozó gazdasági előrejelzéseiben az elmúlt években előforduló hibák azt bizonyítják, hogy a válság felszámolása céljából javítani kell az előrejelzési modellen és a stratégián; mivel a költségvetési konszolidáció üteme lelassult; mivel az euróövezetben a munkahelyteremtés még mindig gyenge lábakon áll; mivel az Eurostat szerint az euróövezet inflációja elmarad az EKB célértékétől;

J.  mivel a demográfiai helyzet alakulása miatt nyomás nehezedik a nemzeti költségvetésekre és nyugdíjrendszerekre; mivel a várható élettartam tovább emelkedik;

K.  mivel a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága céljából figyelembe kell venni a várható élettartam együtthatóját;

L.  mivel a tagállamok körében nem kapott egyforma hangsúlyt a strukturális reformok lefolytatásának gyorsasága és intenzitása, amelyet a peremterületen lévő országok esetében sokkal inkább megköveteltek, mint a központi országok esetében; mivel a fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés és munkahelyteremtés ösztönzése érdekében minden tagállamnak azonos lendülettel kellene eljárnia és vállalnia kellene a szükséges strukturális reformok elvégzését;

M.  mivel minden tagállamnak javítania kell a teljesítményén és versenyképességén, és mivel a pillanatnyilag az euróövezet előtt álló egyik valós kihívást a tagállamok közötti növekvő társadalmi-gazdasági különbségek jelentik; mivel a gazdasági visszaesés elkerülése érdekében valamennyi tagállam érdeke annak biztosítása, hogy időben és hatékonyan kezeljék a foglalkoztatási és szociális kihívásokat;

N.  mivel a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú területekbe, így az oktatásba és a képzésbe, a kutatásba és az innovációba irányuló beruházások az Unióban még mindig alacsonyabbak, mint fő gazdasági partnerei és globális versenytársai körében; mivel ezeken a területeken a válságból való fenntartható kilábalás szempontjából elengedhetetlenek a termelékeny beruházások;

O.  mivel a vállalkozók támogatásának minden tagállamban prioritást kell élveznie;

P.  mivel a makrogazdasági politikákat, a strukturális politikákat, a stabil munkaerő-piaci intézményeket, a nem szegmentált munkaerőpiacokat, a kollektív tárgyalásokat és a megfelelően finanszírozott jóléti rendszereket ötvöző következetes gazdaságpolitikai kombináció elengedhetetlen a ciklikus válsághelyzetek enyhítéséhez; mivel a munkaerő-piacra való gyors visszailleszkedésen alapuló rendszer, valamint a rugalmas biztonságon alapuló kísérő intézkedések is fontosak a ciklikus válságok enyhítéséhez;

Q.  mivel 2007 óta nőtt a szegénység, méghozzá oly mértékben, hogy jelenleg az Unió népességének 24,2%-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye; mivel a szociális védelemmel kapcsolatos kiadások csaknem minden tagállamban csökkentek, és mivel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság arra figyelmeztet, hogy nő a jövedelmi szegénység, a gyermekszegénység, a kezeletlen egészségügyi igény, a súlyos anyagi nélkülözés és a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetettek száma;

R.  mivel a helyzet sürgőssége ellenére az Uniónak az Európa 2020 stratégia szinte egyik célkitűzését sem sikerül elérnie, és mivel a tagállamok kiábrándítóan kevés előrehaladást értek el az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése terén; mivel a 2013. évi nemzeti reformprogramokban tett kötelezettségvállalások nem a megfelelő politikai irányba mutattak a társadalmi előrehaladás és növekedés eléréséhez;

S.  mivel elengedhetetlen az európai szemeszterben részt vevő valamennyi szereplő demokratikus elszámoltathatóságának, felelősségvállalásának és legitimitásának erősítése; mivel a Parlament megfelelő bevonása e folyamat döntő fontosságú részét alkotja; mivel a nemzeti parlamentek képviselik és szavatolják a polgárok által megszerzett és delegált jogokat; mivel az európai szemeszter bevezetésének teljes mértékben tiszteletben kell tartania a nemzeti parlamentek előjogait;

T.  mivel hiányoznak az annak biztosítására irányuló rendelkezések, hogy az Európai Tanács tiszteletben tartsa a Parlament álláspontját, mielőtt évente elfogadná a Bizottság által az éves növekedési jelentésben javasolt prioritásokat;

U.  mivel 2014. január 20. és 22. között nemzeti parlamenti képviselőkkel magas szintű találkozókat tartott (európai parlamenti hét), hogy megvitassák a 2014. évi éves növekedési jelentést és annak foglalkoztatási és szociális aspektusait;

Szociális mutatók

1.  üdvözli, hogy az éves növekedési jelentéshez csatolt közös foglalkoztatási jelentéstervezet idén először tartalmaz egy foglalkoztatási és szociálpolitikai eredménytáblát, amelynek segítségével az európai szemeszter keretében végzett makrogazdasági felügyelet részeként határozottabban nyomon követhetők a foglalkoztatási és szociális fejlemények; úgy véli, ennek hatással kell lennie az európai szemeszter folyamatában a politikai iránymutatásra a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése érdekében, ami nemcsak kívánatos, hanem szükséges is a válság kezeléséhez és az euróövezeten belüli jelentős társadalmi-gazdasági eltérések megelőzéséhez, és ezáltal a fenntarthatóság növeléséhez; mély aggodalmának ad hangot az európai szemeszter gazdasági prioritásai kialakításának folyamatában az Európai Parlament által betöltött korlátozott szerep miatt; sajnálja, hogy kevés előrehaladás történt a Bizottság és a Tanács részéről a gazdaságpolitikai iránymutatások feletti demokratikus ellenőrzés megerősítése terén; véleménye szerint a meglévő Szerződések értelmében az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi a Tanács számára – a Bizottság ajánlására és kizárólag azon tagállamok szavazatával, amelyek pénzneme az euró – az európai szemeszter keretében az euróövezetbeli országokra nézve kötelező gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadását; hangsúlyozza, hogy egy ösztönző mechanizmus erősítené a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét; intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

2.  kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégia keretében megállapított szociális és gazdasági prioritások szorosan összefüggenek egymással; úgy véli, hogy a gazdasági fenntarthatóság és a makrogazdasági egyensúly nem érhető el – sem közép-, sem pedig hosszú távon – a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése és védelme nélkül; úgy véli, hogy az Unió szociális és gazdasági vonatkozásai egyazon érme két oldalát képezik, és mindkettő kulcsfontosságú szerepet tölt be az EU fejlődésében;

3.  megjegyzi azonban, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó eredménytáblától eltérően e mutatók alkalmazását nem tették kötelezővé; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e helyzetet az Unión belüli növekvő szociális és foglalkoztatási egyenlőtlenségek tükrében értékeljék;

4.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság által javasolt foglalkoztatási és szociális mutatók alkalmatlanok arra, hogy átfogóan lefedjék a tagállamok foglalkoztatási és szociális helyzetét; szorgalmazza további mutatók – különösen a gyermekszegénységre, az egészségügyhöz való hozzáférésre, a hajléktalanságra és a tisztességes munkára vonatkozó mutatók – belefoglalását az eredménytáblába, hogy megfelelően lehessen értékelni a tagállamok szociális helyzetét; úgy véli, hogy a mutatókat a Parlamenttel folytatott konzultációt követően rendszeresen felül kell vizsgálni; rámutat, hogy hiányoznak az annak biztosítására irányuló rendelkezések, hogy az Európai Tanács tiszteletben tartsa a Parlament álláspontját, mielőtt évente elfogadná a Bizottság által az éves növekedési jelentésben javasolt prioritásokat;

Az eurócsoport foglalkoztatási és szociális minisztereinek ülései

5.  kiemeli az eurócsoport foglalkoztatási és szociális miniszterei euróövezeti csúcstalálkozókat adott esetben megelőző üléseinek jelentőségét; úgy véli, hogy szintén rendkívül fontosak az EPSCO és az ECOFIN Tanácsok álláspontját összehangolni hivatott együttes ülések, amelyek révén biztosítható, hogy a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel részletesebben foglalkozzanak az euróövezet szervei által folytatott párbeszédek és hozott döntések keretében azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak az euróövezet állam- és kormányfőinek üléseihez;

A belső kereslet újbóli fellendítése és minőségi munkahelyek teremtése termelékeny beruházások és fokozott termelékenység révén

A beruházások és a termelékenység Unión belüli növekedését célzó paktum

6.  rámutat arra, hogy míg a strukturális reformok közép- és hosszú távon gyümölcsözőek lehetnek, az EU belső keresletének szükséges ösztönzése azt kívánja meg a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy haladéktalanul fokozzák a beruházásokat annak érdekében, hogy rövid távon fenntartsák a növekedést és a színvonalas munkahelyeket, valamint középtávon fokozzák az ebben rejlő lehetőségeket; megjegyzi, hogy már az Európa 2020 stratégiában és a 2012 júniusában elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumban meghatározták a fő célkitűzéseket, azonban az ezzel kapcsolatos finanszírozást növelni kell; ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy – „A fiatalok munkanélküliségének kezelése: a kilábaláshoz vezető lehetséges utak” című, 2013. szeptember 11-i európai parlamenti állásfoglalásban(10) foglaltakkal összhangban – rövid távú gazdasági helyzetük és munkaerő-piaci körülményeik jelentős javítása érdekében fogadjanak el egy beruházási csomagot;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU versenyképességét elsősorban az oktatásba, a K+F-be, a folyamatos innovációba, a további digitalizálásba és a felhőalapú szolgáltatásokba irányuló, a termelékenység fokozását célzó beruházások erősítik; úgy véli, hogy ezek a beruházások jelentik azt a hajtóerőt, amelynek köszönhetően a globális vállalkozások, a magas hozzáadott értékkel bíró termékek és szolgáltatások exportőrei és a magas színvonalú munkahelyeket kínálók számára az Unió elsődleges célterületté válhat;

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy több mint 20 tagállamban relatív értéken (a GDP százalékában kifejezve) csökkentették az oktatási kiadásokat, ami veszélyezteti növekedési lehetőségeiket és versenyképességüket azért is, mert a munkaerő-szükségletek nem felelnek meg a munkaerő tényleges képesítéseinek; rámutat, hogy az ilyen beruházások csökkentése fokozza az Unió strukturális gyengeségét, figyelemmel a magasan képzett munkavállalók iránti növekvő keresletre és arra, hogy számos tagállamban jelenleg magas az alacsonyan képzett munkaerő aránya; figyelmeztet arra, hogy az Eurostat szerint 2011-ben a 27 EU-tagállamban szinte minden második olyan gyermeket a szegénység veszélye fenyegetett, akinek szülei alacsony képzettségűek voltak, szemben a középfokú végzettséggel rendelkező szülőkkel élő gyermekek 22%-ával és a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekeinek 7%-ával, azzal, hogy az Eurostat a legnagyobb különbségeket Romániában (az alacsony képzettségű háztartásokban élő gyermekek 78%-a, szemben a magasan képzett háztartásokban élő gyermekek 2%-ával), a Cseh Köztársaságban (76% és 5%), Szlovákiában (77% és 7%), Bulgáriában (71% és 2%) és Magyarországon (68% és 3%) találta;

9.  üdvözli, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésben a Bizottság felszólítja a tagállamokat az oktatásba, a kutatásba és innovációba, az energetikai és éghajlatvédelmi intézkedésekbe irányuló hosszú távú beruházások védelmére vagy előmozdítására; ezt azonban elégtelennek tartja ahhoz, hogy a tagállamok a már bevezetett költségvetési megszorítások mellett képesek legyenek valóra váltani az említett célt; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tervet e tagállamok megsegítésére a szükséges termelékeny beruházások terén, például az oktatás és a K+F vonatkozásában, mivel ezek az ágazatok rendelkeznek növekedést és munkahelyteremtést előmozdító potenciállal;

Európai alapok

10.  rámutat, hogy a súlyos költségvetési megszorítások és a magánszektor lecsökkent hitelező képességének időszakában az európai alapok nélkülözhetetlen eszközök a tagállamok kezében a gazdaság élénkítésére és az Európa 2020 stratégiában foglalt növekedési és foglalkoztatási célok elérésére;

11.  úgy véli, hogy a kohéziós politika alapvető szerepet tölt be a versenyképesség terén tapasztalható belső egyenlőtlenségek és a strukturális egyensúlyhiányok enyhítésének elősegítésében; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul programozza át a fel nem használt strukturális alapokat, hogy azokat a fiatalok foglalkoztatását célzó programok és a kkv-k támogatására fordítsák; kéri a Bizottságot, hogy keressen egyedi megoldásokat a nagyon magas munkanélküliségi rátával rendelkező tagállamok számára, amelyek társfinanszírozási problémák miatt arra kényszerülnek, hogy visszafizessék az uniós forrásokat;

12.  kéri a Bizottságot, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló összes, a válság utáni fellendülés vonatkozásában alapvető fontosságú alap – például az Európai Szociális Alap – tekintetében az időszak elejére való összpontosítás elvét alkalmazza a legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkező és mélyreható költségvetési konszolidációs eljárásokat végrehajtó tagállamok esetében, ugyanakkor gondosan kövesse nyomon az időszak elejére való összpontosítás nem kívánt hatásait – például a kötelezettségvállalások automatikus visszavonásának kockázatát és a kifizetési profilokra gyakorolt hatást –, különösen a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a stratégiai beruházások előmozdítását célzó programokat illetően;

13.  úgy véli, hogy a nemzeti kohéziós alapok legalább 25%-át konkrét programokra kell felhasználni az Európai Szociális Alap keretében azokban a tagállamokban, ahol a legmagasabb szintű a munkanélküliség és a szegénység;

Színvonalas munkahelyek és tisztességes bérek a termelékenység növelése céljából

14.  alkalmazkodóbb és dinamikusabb munkaerőpiacok kialakítását szorgalmazza, amelyek elbocsátások és túlzott bérkiigazítások nélkül képesek igazodni a gazdasági helyzetben bekövetkező változásokhoz; emlékeztet arra, hogy számos uniós munkavállaló vásárlóereje jelentősen lecsökkent, a háztartások jövedelme zuhant és a belső kereslet visszaesett, amit tovább táplálja a munkanélküliséget és a társadalmi kirekesztést, különösen a válság által leginkább sújtott tagállamokban; rámutat, hogy a munkaerő költségeinek a bérekre/fizetésekre közvetlen hatást gyakorló csökkentése nem lehet az egyedüli stratégia a versenyképesség helyreállítására; megjegyzi, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésről szóló közlemény hangsúlyozza, hogy a szükséges mozgástérrel rendelkező központi országok a költekezés fokozása érdekében növelhetnék a béreket; a kiegyensúlyozottabb növekedés és munkahelyteremtés támogatása érdekében az euróövezetben ambiciózus ajánlások elfogadására szólít fel;

15.  megjegyzi, hogy a Bizottság a 2014-es közös foglalkoztatási jelentéstervezetében rámutatott arra, hogy a fajlagos munkaerőköltség csökkentése és a bérek mérséklése megnyilvánult az árak alakulásában, részben a közvetett adók ezzel egyidejű emelése és az árszabályozás miatt;

16.  megjegyzi, hogy a tisztességes munkahelyek és bérek nemcsak a társadalmi kohézió és a társadalmi igazságosság biztosítása szempontjából, hanem az erős gazdaság fenntartása miatt is fontosak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatáskörükben eljárva javasoljanak olyan intézkedéseket, amelyek kezelik az egyenlőtlenséget és garantálják a tisztességes munkabéreket; felszólítja a tagállamokat, hogy a munkavállalók számára tisztes megélhetést biztosító béreket célzó munkaerő-piaci politikákkal lépjenek fel az aktív keresőket sújtó szegénységgel szemben;

17.  megjegyzi, hogy a nők jelentik a munkahelyek növekedésének hajtóerejét Európában, így sokat kell még tenni a női munkaerő termelési potenciáljának teljes kiaknázása érdekében a nemek közötti egyenlőség biztosítására irányuló politikák jobb végrehajtása és az uniós finanszírozás e célból történő hatékonyabb felhasználása révén;

18.  hangsúlyozza, hogy fontos megvizsgálni a bérekre gyakorolt nyomás minimálbér-rendszereken keresztüli csökkentésének lehetőségét a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően;

19.  hangsúlyozza, hogy a tudásintenzív gazdaságban a munkahelyek minősége elengedhetetlen a magas munkatermelékenység és a gyors innováció előmozdításához, szakképzett, alkalmazkodó és elkötelezett munkaerő, illetve megfelelő egészségügyi és biztonsági előírások alkalmazása, valamint biztonságérzet és elfogadható munkaidő biztosítása révén;

A színvonalas foglalkoztatás fokozására irányuló reformok

20.  kéri a tagállamokat, hogy a 2014-es nemzeti reformprogramokban mutassák be a nemzeti általános és ifjúsági foglalkoztatási terveiket; sajnálatosnak tartja, hogy a Parlament ismételt kérése ellenére sok tagállam nem nyújtott be ilyen terveket 2013-ban;

21.  sajnálja, hogy a Tanács a 2013. évi iránymutatásában nem vette figyelembe a Parlamentnek a munkahely minőségének középpontba helyezésére vonatkozó felhívását; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésen alapuló országspecifikus ajánlásokba foglalja bele a munkahelyek minőségét, a képzést, a duális szakképzési rendszereket, az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést, az alapvető munkavállalói jogokat, valamint a munkaerő-piaci mobilitásnak és az önfoglalkoztatásnak a munkavállalók biztonságának növelésén keresztüli támogatását;

22.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci reformoknak a termelékenység és a hatékonyság növelésére kell összpontosítaniuk annak érdekében, hogy javuljon az Unió gazdaságának versenyképessége és biztosítani lehessen a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést, az európai szociális vívmányok betűjének és szellemének, valamint alapelveinek szigorú tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a munkaerő-piaci reformokat oly módon kell végrehajtani, hogy azok javítsák a belső rugalmasságot és a munkahelyek színvonalát;

23.  úgy véli, hogy a strukturális munkaerő-piaci reformok során gondoskodni kell a belső rugalmasságról annak érdekében, hogy a gazdasági nehézségek idején fenn lehessen tartani a foglalkoztatottságot, biztosítani kell a munkahelyek minőségét és a munkahely-változtatás biztonságát, olyan – újbóli munkavállalással kapcsolatos követelményekre épülő és az újrabeilleszkedési politikákkal összekapcsolt – munkanélküli juttatási rendszereket kell létrehozni, amelyek a munkavállalás ösztönzése mellett tisztességes jövedelmet biztosítanak, a munkaerőpiac szegmentálódásának leküzdését célzó szerződéses megállapodásokat kell alkalmazni, elébe kell menni a gazdasági szerkezetátalakításnak, valamint biztosítani kell az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést; úgy véli, hogy kizárólag a rugalmas biztonságon alapuló egyensúly biztosíthatja a munkaerőpiac versenyképességét;

24.  hangsúlyozza az aktív, átfogó és befogadó munkaerő-piaci politikák jelenlegi körülmények között betöltött jelentőségét; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos tagállam a növekvő munkanélküliségi ráta ellenére csökkentette az ilyen munkaerő-piaci politikák finanszírozására előirányzott költségvetési tételeket; felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködés keretében növeljék az aktív munkaerő-piaci politikák hatókörét és hatékonyságát;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően a magánszektorral és a szociális partnerekkel együttműködve készítsenek és mutassanak be munkahelyteremtésre irányuló konkrét intézkedéseket tartalmazó foglalkoztatási terveket, különösen a Bizottság által magas potenciállal rendelkezőnek minősített ágazatok, köztük az egészségügyi és szociális ellátási ágazatok, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony gazdaság és az ikt-ágazat tekintetében; kéri a tagállamokat, hogy e foglalkoztatási tervek révén támogassák a munkahelyteremtést, különös tekintettel a tartós munkanélküliekre, az idősebb munkanélküliekre, a nőkre, illetve a válság által különösen súlyosan érintett más kiemelt csoportokra – például a bevándorlókra és a fogyatékossággal élőkre – szabottan;

26.  hangsúlyozza az Erasmus+ fontosságát és azt, hogy az európai oktatási, képzési, ifjúsági, sport- és nyelvi programok jelentős mértékben hozzájárulnak a munkaerő-piaci helyzet – különösen pedig a fiatalok helyzetének – javításához;

27.  hangsúlyozza az állami foglalkoztatási szolgálatok közötti fokozott együttműködés fontosságát az egész Európára kiterjedő, tapasztalatokon alapuló, más szervezetek bevált gyakorlataiból való tanulás rendszereinek kialakítása és megvalósítása, valamint az európai munkaerő-piaci kezdeményezések megvalósítása érdekében;

Ifjúsági munkanélküliség

28.  ismét mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ifjúsági munkanélküliségi ráta még mindig nagyon magas; megjegyzi, hogy a munkanélküli fiatalok helyzete különösen aggasztó; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen lépjenek fel a fiatalok munkaerő-piacra való bevonása érdekében; felhívja a tagállamokat a már régebben elfogadott vagy új intézkedések végrehajtására az ifjúsági munkanélküliség kezelése és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő („NEET”) fiatalok számának csökkentése céljából, figyelembe véve a legelemibb munkaügyi szabványokat maradéktalanul tiszteletben tartó tisztességes munka minőségi szempontjait;

29.  üdvözli az „ifjúsági garancia” kezdeményezés Tanács általi elfogadását és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára 6 milliárd EUR elkülönítését a következő többéves pénzügyi keretben; felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen valósítsák meg az ifjúsági garanciarendszereket, valamint hatékonyan, a legnehezebb helyzetben lévőkre összpontosítva használják fel a rendelkezésre álló forrásokat; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy egyes kormányok nem bocsátották rendelkezésre az ennek megvalósításához szükséges finanszírozást; felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő rendszert a végrehajtott intézkedések és bevont pénzügyi források hatékony nyomon követése céljából;

30.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy e források felhasználhatóak a következő pénzügyi keret első két évében; emlékeztet azonban arra, hogy ez az összeg hosszú távon teljes mértékben nem elegendő az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemre, és azt az e probléma elleni küzdelemben felhasználandó indulóösszegnek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) számításai szerint egyedül az euróövezetben 21 milliárd euróra van szükség az ifjúsági munkanélküliség leküzdését célzó hatékony program végrehajtásához, szemben a tagállamokban a fiatalok munkaerőpiacról való távolmaradásából eredő és 2011-ben 153 milliárd euróra becsült – az uniós GDP 1,2%-ának megfelelő – veszteséggel; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson prioritást az „ifjúsági garancia” kezdeményezés számára, valamint a többéves pénzügyi keret kilátásba helyezett félidős felülvizsgálata során növelje a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat;

31.  annak biztosítására kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás alatt álló tagállamok is rendelkezzenek az ifjúsági garanciarendszerek alkalmazásához szükséges költségvetési mozgástérrel;

32.  üdvözli a Bizottság színvonalas gyakornoki formákat lehetővé tevő keretre vonatkozó javaslatát a fiatalok foglalkoztathatóságának és munkakörülményeinek javítása érdekében; megjegyzi azonban, hogy az nem ír elő megfelelő bérezést; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az európai szociális partnereket, hogy ambiciózus módon éljenek a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége által kínált lehetőségekkel;

Munkavállalói mobilitás

33.  úgy véli, hogy a származási országukat elhagyó, más tagállamokban munkalehetőségeket kereső – főként fiatal – munkavállalók számára való tekintettel sürgősen megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni; megjegyzi, hogy folyamatban van az uniós jogszabályok módosítása a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának és a munkaviszonyhoz kapcsolódó juttatások legalább három hónapig való folyósításának garantálása céljából, amíg a kedvezményezett másik tagállamban keres munkát; megjegyzi, hogy megállapodás jött létre a Tanács és a Parlament között a kiegészítő nyugdíjjogosultság határokon átnyúló hordozhatósága tekintetében;

34.  hangsúlyozza az egyes tagállamokban alkalmazott duális képzési rendszer fontosságát; úgy véli, hogy a duális képzést számos más tagállamban is meg lehet valósítani, figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat;

35.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portáljára (EURES) építve erősítse és bővítse tevékenységét, és különösen ösztönözze az ifjúkori mobilitást; e célból a tagállamokkal együttműködésben egy egyedi stratégia kidolgozását szorgalmazza; azt is megjegyzi azonban, hogy a mobilitásnak önkéntesnek kell maradnia, és emiatt nem szabad korlátozni a munkahelyteremtésre és a képzési helyek helyszínen történő létrehozására irányuló erőfeszítéseket a válság által leginkább sújtott tagállamokban már bekövetkezett „agyelszívás” fokozódásának elkerülése érdekében;

Méltányosabb adórendszerek

36.  megjegyzi, hogy növekednek a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek, különösen az EU déli részén és peremterületein; megjegyzi továbbá, hogy a válság számos országban felerősítette a bérek polarizálódásának és a munkaerőpiac szegmentálódásának hosszú távú tendenciáját;

37.  megjegyzi, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a közelmúltban rámutatott, hogy lehetőség van a jobb és progresszívebb adózásra, ami segíthetne az egyenlőtlenségek csökkentésében az EU-ban; hangsúlyozza, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása és egyben többletjövedelem elérése, valamint a konszolidációs törekvések legitimitásának növelése érdekében a munkát terhelő adókról más fenntartható adónemekre kell áttérni;

38.  kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el munkahelyteremtést elősegítő intézkedéseket, például a munkát terhelő adók tekintetében vezessenek be olyan reformokat, amelyek a stratégiai ágazatokban ösztönzik a foglalkoztatást, támogatják az önfoglalkoztatást és előmozdítják a vállalkozásindítást;

39.  megjegyzi, hogy fontos a munka adóterhelésének csökkentése, különösen a társadalombiztosítási hozzájárulások megfelelően célzott ideiglenes mérséklése vagy az új munkavállalók – különösen a fiatalok, az alacsony jövedelmű és alacsony képzettségű munkavállalók, a tartós munkanélküliek vagy más kiszolgáltatott csoportokból kikerülő munkavállalók – foglalkoztatását szolgáló foglalkoztatástámogatási rendszerek bevezetése révén, biztosítva ugyanakkor az állami nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát;

40.  hangsúlyozza, hogy különösen a költségvetési konszolidáció jelenlegi időszakában fontos hatékonyan fellépni a be nem jelentett munkavégzés, a színlelt önfoglalkoztatás, az adócsalás és az adókijátszás ellen annak érdekében, hogy védjék a munkavállalókat és a bevételeket, valamint megőrizzék a lakosság adórendszerek igazságosságába és hatékonyságába vetett bizalmát;

Társadalmi tendenciák és a szociális védelmi rendszerek fenntarthatósága

A szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésének szükségessége

41.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy valamennyi korcsoportban nőtt a szegénység; megjegyzi, hogy az elmúlt években a tagállamok kétharmadában jelentősen nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztés a 18–64 évesek körében, aminek fő oka, hogy egyre nő a munkanélküliek, az alacsony munkaintenzitású háztartások és a szegénységben élő aktív keresők száma; megjegyzi, hogy 2012-ben a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata a harmadik országbeli (18 és 64 év közötti) állampolgárok tekintetében sokkal magasabb volt (48,8%), mint az uniós polgárok tekintetében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket az EU 2020 szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel összefüggő célkitűzésének elérése érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a gyermekszegénység leküzdése érdekében, figyelemmel arra, hogy 2011-ben a 18 évnél fiatalabb gyermekek 27%-át fenyegette a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen ajánlásokat, különösen azon tagállamok számára, ahol a legmagasabb a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett 18 éven aluliak aránya;

42.  örvendetesnek tartja, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentés elismeri, hogy foglalkozni kell a válság társadalmi következményeivel, illetve biztosítani kell a szociális védelem pénzügyi fenntarthatóságát; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a biztonsági hálójukat, biztosítsák a jóléti rendszerek hatékonyságát és gondoskodjanak megelőző intézkedésekről;

43.  üdvözli a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot, amely alapvető szükségleteik kielégítése céljából segíti majd a szegénység által leginkább sújtott embereket; kéri a tagállamokat, hogy az alapokat megfelelően, a leginkább rászoruló személyek támogatása céljából használják fel;

Fenntartható nyugdíjak

44.  tudomásul veszi a több tagállamra a nyugdíjrendszer reformja tekintetében vonatkozó országspecifikus ajánlásokat; helyteleníti, hogy a Bizottság ajánlásai nem tesznek említést a Parlament nyugdíjakra vonatkozó zöld és fehér könyvekben foglalt ajánlásairól; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjreformokhoz nemzeti szintű politikai és társadalmi kohézióra van szükség, és sikerük érdekében egyeztetni kell róluk a szociális partnerekkel;

45.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok nyugdíjrendszereit érintő szükséges alapos reformokat azok fenntarthatóságának biztosítása céljából kell kidolgozni, megfogalmazni és elfogadni, azonban a nyugdíjak megfelelő szintjének veszélyeztetése nélkül, maradéktalan összhangban az Európa 2020 stratégia gazdasági és szociális prioritásaival;

46.  hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosításához végre kell hajtani a szükséges reformokat; úgy véli, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkor sikeres emelése érdekében a nyugdíjrendszerek reformját olyan politikáknak kell kísérniük, amelyek korlátozzák az előnyugdíjazási lehetőségekhez és egyéb korai nyugdíjba vonulási módokhoz való hozzáférést, az idősebb munkavállalók részére foglalkoztatási lehetőségeket dolgoznak ki, hozzáférést biztosítanak számukra az egész életen át tartó tanuláshoz, a munkában maradást ösztönző kedvező adózási politikát vezetnek be, valamint támogatják az aktív időskort; hangsúlyozza, hogy mivel most vonulnak nyugdíjba a világháború után született nagy létszámú („baby boom”) generáció első csoportjai, egyre gyorsabban növekszik a demográfiai helyzet alakulása miatt a nemzeti költségvetésekre és nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás; rámutat a foglalkoztatás növelését, a korai nyugdíjazási lehetőségek fokozatos megszüntetését, valamint a jogszabályban előírt és a tényleges nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedésével összhangban álló fenntartható alapokra helyezésének a szociális partnerek bevonásával folytatott, tagállami szintű értékelését célzó strukturális reformok kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamok előrelépésében és törekvéseiben tapasztalható egyenetlenségekre; hangsúlyozza, hogy a reformok fokozatos végrehajtását elmulasztó tagállamok később olyan helyzetben találhatják magukat, hogy a reformokat sokkszerűen, jelentős társadalmi következményekkel járó módon kell végrehajtaniuk;

47.  aggódik amiatt, hogy a jelenleg munkanélküli vagy bizonytalan munkahellyel rendelkező, egy minden eddiginél magasabb nyugdíjkorhatárral és a nyugdíj alapjául szolgáló szolgálati idő meghosszabbodásával szembenéző fiatal európaiak generációja tekintetében fennáll a nem méltányos nyugdíjak kockázata;

Európai szociális stabilizátorok

48.  megjegyzi, hogy a szociális védelmi politika – különösen a munkanélküli ellátások, a minimális jövedelemtámogatás és a progresszív adózás – kezdetben segítette a recesszió csökkentését és stabilizálta a munkaerőpiacokat és a fogyasztást; hangsúlyozza azonban, hogy e döntő fontosságú gazdasági és szociális stabilizátorok kapacitása aggasztóan csökkent azon tagállamokban, ahol ezekre a stabilizátorokra a legnagyobb szükség van; megjegyzi, hogy ennek következtében a háztartások jövedelmei és a belföldi kereslet kisebb védelemben részesülnek;

49.  úgy véli, hogy a bonus-malus rendszerek bevezetése minden érintett fél számára előnyös helyzetet alakít ki;

50.  hangsúlyozza, hogy a szociális politikák és a szociális normák egyes esetekben a költségvetési konszolidációs követelmények miatt kiigazítási tényezőként kerültek felhasználásra; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a folyamatok milyen következményekkel jártak az országok jóléti helyzetére és polgáraira nézve; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a szociális védelmi rendszerek megfelelőségét és hatékonyságát, és biztosítsák, hogy azok továbbra is ütközőzónaként működjenek az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés ellenében;

51.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak fel kell ismernie az ápolási tevékenységet végző személyek fontosságát mind az ellátás nyújtása, mind pedig a gazdaság és a társadalom egésze vonatkozásában, és emlékeztet arra, hogy az ápolási tevékenységet végzők érdekeit az őket is érintő politikák tekintetében csak ritkán veszik figyelembe következetes és átfogó módon;

52.  úgy véli, hogy az uniós finanszírozás hozzájárulhatna az ápolási tevékenységet végző személyek kapacitásának bővítéséhez támogatás nyújtása (pl. érzelmi támogatás, cserék, tájékoztatás) és tanácsadás révén, és hogy támogathatná az információcserét, kutatást és kapcsolatépítést is; továbbá úgy véli, hogy fel lehetne mérni a jogalkotási intézkedések lehetőségét, a nemzeti hatáskör tiszteletben tartása és a szolidaritás elve alapján, és ez önthetné például az ápolási szabadságról szóló irányelv formáját;

53.  kiemeli, hogy a demográfiai változások következtében egyre nagyobb lesz az igény a képesített ápolókra, valamint a jövőben ápolási tevékenységet végző személyek képzésének és oktatásának biztosítására az egész ápolási és szociális biztonsági rendszer összeomlásának megelőzése érdekében; fontosnak tartja továbbá az ápolási tevékenységet végző személyek (különösen a nem hivatalos ápolók) lehető legnagyobb támogatását, akik hozzájárulását el kell ismerni;

54.  hangsúlyozza a hospice és a palliatív szolgáltatások fontosságát a hosszú távú ápolás tekintetében; rámutat arra, hogy több szakmát átfogó összetételük, rugalmasságuk, és a más szakmákkal való együttműködésük miatt az ápolók és a mobil palliatív csapatok igénybe vevői képesek áthidalni a hosszú távú ápolást nyújtó rendszerek legsúlyosabb hiányosságait;

A demokratikus legitimitás és a szociális párbeszéd megerősítésének szükségessége

55.  hangsúlyozza, hogy minden munkaerő-piaci reformnak a szociális párbeszéd fokozottabb összehangolásán kell alapulnia;

56.  hangsúlyozza, hogy a trojka megerősítette, hogy a szociális partnerek minőségi részvétele és a nemzeti szinten is erőteljes szociális párbeszéd bármely reform sikeréhez elengedhetetlen, továbbá különösen a gazdasági és monetáris uniót érintő reformok keretében meg kell erősíteni a szociális partnerek új gazdaságirányítási folyamatokban – főként az európai szemeszterben – betöltött szerepét; üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy többek között a szociális párbeszédért felelős bizottság keretében fokozottabban vonják be a szociális partnereket az európai szemeszter folyamatába az éves növekedési jelentés évenkénti elfogadása előtt;

57.  kéri az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy a felelősségvállalás biztosítása érdekében gondoskodjanak a nemzeti és regionális parlamenteknek, a szociális partnereknek, a hatóságoknak és a civil társadalomnak az Európa 2020 stratégia és a gazdasági kormányzási folyamat keretében kidolgozott politikai iránymutatások végrehajtásába és ellenőrzésébe történő szoros bevonásáról; kéri az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljait hatékonyabban építsék be a 2014. évi európai szemeszterbe;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

EGYEDI AJÁNLÁSOK AZ EURÓPAI TANÁCS ÁLTAL ELFOGADANDÓ SZAKPOLITIKAI IRÁNYMUTATÁSOKHOZ

1. ajánlás: Szociális mutatók

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Üdvözli, hogy az éves növekedési jelentéshez csatolt közös foglalkoztatási jelentéstervezet idén először tartalmaz egy foglalkoztatási és szociálpolitikai eredménytáblát, amelynek segítségével az európai szemeszter keretében végzett makrogazdasági felügyelet részeként fokozottabban nyomon követhetők a foglalkoztatási és szociális fejlemények; úgy véli, hogy ennek hatással kell lennie az európai szemeszter folyamatában a politikai iránymutatásra a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése érdekében, ami nemcsak kívánatos, hanem szükséges is a válság kezeléséhez és az euróövezeten belüli jelentős társadalmi-gazdasági eltérések megelőzéséhez, és ezáltal a fenntarthatóság növeléséhez;

Mélységes aggodalmának ad hangot az európai szemeszter gazdasági prioritásai kialakításának folyamatában az Európai Parlament által betöltött korlátozott szerep miatt; sajnálja, hogy kevés előrehaladás történt a Bizottság és a Tanács részéről a gazdaságpolitikai iránymutatások feletti demokratikus ellenőrzés megerősítése terén; véleménye szerint a meglévő Szerződések értelmében az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi a Tanács számára – a Bizottság ajánlására és kizárólag azon tagállamok szavazatával, amelyek pénzneme az euró – az európai szemeszter keretében az euróövezetbeli országokra nézve kötelező gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadását; hangsúlyozza, hogy egy ösztönző mechanizmus erősítené a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét; intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

Megjegyzi azonban, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó eredménytáblától eltérően e mutatók alkalmazását nem tették kötelezővé; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e helyzetet az Unión belüli növekvő szociális és foglalkoztatási egyenlőtlenségek tükrében értékeljék;

Sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság által javasolt foglalkoztatási és szociális mutatók alkalmatlanok arra, hogy átfogóan bemutassák a tagállamok foglalkoztatási és szociális helyzetét; szorgalmazza további mutatók – különösen a gyermekszegénység arányára és a tisztességes munkára vonatkozó mutatók, valamint egy európai létminimum-mutató – belefoglalását az eredménytáblába, hogy megfelelően lehessen értékelni a tagállamok szociális helyzetét; a mutatókat a Parlamenttel folytatott konzultációt követően rendszeresen felül kell vizsgálni; mivel hiányoznak az annak biztosítására irányuló rendelkezések, hogy az Európai Tanács tiszteletben tartsa az Európai Parlament álláspontját, mielőtt évente elfogadná a Bizottság által az éves növekedési jelentésben javasolt prioritásokat;

2. ajánlás: Az eurócsoport a foglalkoztatási és szociális miniszterek szintjén

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Kiemeli az eurócsoport foglalkoztatási és szociális miniszterei euróövezeti csúcstalálkozókat adott esetben megelőző üléseinek jelentőségét; szintén rendkívül fontosak az EPSCO és az ECOFIN Tanácsok álláspontját összehangolni hivatott együttes ülések, amelyek révén biztosítható, hogy a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel részletesebben foglalkozzanak az euróövezet szervei által folytatott párbeszédek és hozott döntések keretében azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak az euróövezet állam- és kormányfőinek üléseihez;

3. ajánlás: A beruházások és a termelékenység Unión belüli növekedését célzó paktum

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Rámutat arra, hogy míg a strukturális reformok közép- és hosszú távon gyümölcsözőek lehetnek, az EU belső keresletének szükséges ösztönzése azt kívánja meg a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy haladéktalanul fokozzák a beruházásokat annak érdekében, hogy rövid távon fenntartsák a növekedést és a színvonalas munkahelyeket, valamint középtávon fokozzák az ebben rejlő lehetőségeket; megjegyzi, hogy már az Európa 2020 stratégiában és a 2012 júniusában elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumban meghatározták a fő célkitűzéseket, azonban az ezzel kapcsolatos finanszírozást növelni kell; ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy – „A fiatalok munkanélküliségének kezelése: a kilábaláshoz vezető lehetséges utak” című, 2013. szeptember 11-i európai parlamenti állásfoglalás (2013/2045(INI)) preambulumával összhangban – fogadjanak el beruházási csomagot a tagállamok rövid távú gazdasági helyzetének és munkaerő-piaci körülményeinek jelentős javítása érdekében;

Üdvözli, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésben a Bizottság felszólítja a tagállamokat az oktatásba, a kutatásba és innovációba, az energetikai és éghajlat-védelmi intézkedésekbe irányuló hosszú távú beruházások védelmére vagy előmozdítására; ezt azonban elégtelennek tartja ahhoz, hogy a tagállamok a már bevezetett költségvetési megszorítások mellett képesek legyenek valóra váltani az említett célt;

Kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan tervet, amely segíti ezeket a tagállamokat a többek között az oktatásba és a kutatásba és fejlesztésbe irányuló termelékeny beruházások megvalósításában, tekintettel azok növekedést és munkahelyteremtést előmozdító képességére;

4. ajánlás: Színvonalas munkahelyek és tisztességes munkabérek a termelékenység növelése érdekében

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Fajlagos munkaerőköltségek, termelési költségek és haszonkulcsok

Alkalmazkodóbb és dinamikusabb, munkaerőpiacok kialakítását szorgalmazza, amelyek elbocsátások és túlzott bérkiigazítások nélkül képesek igazodni a gazdasági helyzetben bekövetkező változásokra; emlékeztet arra, hogy számos uniós munkavállaló vásárlóereje jelentősen lecsökkent, a háztartások jövedelme kevesebb lett és a belső kereslet visszaesett, ami tovább táplálja a munkanélküliséget és a társadalmi kirekesztést, különösen a válság által leginkább sújtott országokban; rámutat, hogy a munkaerő költségeinek a bérekre/fizetésekre közvetlen hatást gyakorló csökkentése nem lehet az egyedüli stratégia a versenyképesség helyreállítására; megjegyzi, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésről szóló közlemény hangsúlyozza, hogy a szükséges mozgástérrel rendelkező központi országok a költekezés fokozása érdekében növelhetnék a béreket; az euróövezetben a kiegyensúlyozottabb növekedés és a munkahelyteremtés támogatása érdekében nagyra törő ajánlások elfogadására szólít fel;

Jövedelmek és tisztességes munkabérek

A Bizottságnak olyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyek kezelik az egyenlőtlenségeket és garantálják a tisztességes munkabéreket. Felszólítja a tagállamokat, hogy a munkavállalók számára tisztes megélhetést garantáló bérek biztosítását célzó munkaerő-piaci politikák folytatása révén lépjenek fel a munkavállalókat sújtó szegénységgel szemben, ami nem csupán a társadalmi kohézió és a társadalmi igazságosság szempontjából fontos, hanem egy erős gazdaság fenntartása szempontjából is.

Munkahelyek minősége

Javasolja, hogy a Bizottság 2014-es országspecifikus ajánlásaiban helyezzen nagyobb hangsúlyt a munkahelyek minőségére, amely a tudásintenzív gazdaságban elengedhetetlen a magas munkatermelékenység és a gyors innováció előmozdításához, szakképzett, alkalmazkodó és elkötelezett munkaerő, illetve megfelelő egészségügyi és biztonsági előírások alkalmazása, valamint biztonságérzet és elfogadható munkaidő biztosítása révén. A szakpolitikai iránymutatásoknak – a Szerződések rendelkezéseinek megfelelően és a tagállamok jogszabályainak sérelme nélkül – különösen a munkavállalók alapvető munkajogokhoz való hozzáférésére kell irányulniuk.

Küzdeni kell a bizonytalan munkakörülmények és a színlelt önfoglalkoztatás és ezek terjedése ellen, és biztosítani kell az ideiglenes vagy részmunkaidős szerződéssel rendelkező munkavállalók és az önfoglalkoztatók megfelelő szociális védelmét és a képzésekhez való hozzáférését.

Biztosítani kell a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelv tényleges érvényesítését.

5. ajánlás: A színvonalas foglalkoztatás fokozására irányuló reformok

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

A nemzeti általános és ifjúsági foglalkoztatási tervek

A Bizottságnak a 2014-es országspecifikus ajánlásokban kötelezővé kell tennie a nemzeti általános és ifjúsági foglalkoztatási tervek bemutatását.

A Bizottságnak a 2014. évi éves növekedési jelentés országspecifikus ajánlásaiba bele kell foglalnia a munkahelyek minőségét, a képzést, az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést, az alapvető munkavállalói jogokat, valamint a munkaerő-piaci mobilitásnak és az önfoglalkoztatásnak a munkavállalók biztonságának növelésén keresztüli támogatását.

Munkaerő-piaci reformok és aktív munkaerő-piaci politikák

A munkaerő-piaci reformoknak a termelékenység és a hatékonyság fokozásra kell összpontosítaniuk annak érdekében, hogy javuljon az Unió gazdaságának versenyképessége és lehetőség nyíljon a fenntartható növekedésre és munkahelyteremtésre, az európai szociális vívmányok betűjének és szellemének, valamint alapelveinek szigorú tiszteletben tartása mellett. A munkaerő-piaci reformokat úgy kell végrehajtani, hogy javítsák a munkahelyek minőségét.

A strukturális munkaerő-piaci reformok során gondoskodni kell a belső rugalmasságról, hogy a gazdasági nehézségek idején fenn lehessen tartani a foglalkoztatottságot, biztosítani kell a munkahelyek minőségét és a munkahely-változtatás biztonságát, olyan – újbóli munkavállalással kapcsolatos követelményekre épülő és az újrabeilleszkedési politikákkal összekapcsolt – munkanélküli juttatási rendszereket kell létrehozni, amelyek a munkavállalás ösztönzése mellett tisztességes jövedelmet nyújtanak, a munkaerőpiac szegmentálódásának leküzdését előmozdító szerződéses megállapodásokat kell alkalmazni, elébe kell menni a gazdasági szerkezetátalakításnak, és biztosítani kell az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést.

A szakismeretek iránti kereslet és kínálat közötti eltérések kezelése

Bizonyos ágazatokban és/vagy régiókban javítani kell a szakismeretek iránti kereslet nyomon követését, és gyorsan orvosolni kell ezeket a szakismeretek iránti kereslet és kínálat közötti eltéréseket.

A Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kell működniük az uniós készségkörkép kidolgozásában, hogy átfogó képet lehessen alkotni az Unió szakismereti igényeiről.

A szakismereti igények előrejelzése érdekében támogatni kell az oktatási-képzési ágazat és a vállalatok közötti együttműködést és szinergiákat, és az oktatási és képzési rendszereket a munkaerőpiac igényeihez kell igazítani, hogy biztosítani lehessen a megfelelő szakismereteket a munkaerő számára, és elő lehessen segíteni az átmenetet az oktatásból és képzésből a munka világába, e tekintetben a duális képzési rendszereknek kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk.

Minden korcsoport számára biztosítani kell az egész életen át tartó tanulás lehetőségét, nemcsak a formális oktatás, hanem a nem formális és informális tanulási formák kialakítása révén is.

Létre kell hozni a nem formális vagy informális tanulási formáknak az európai képesítési keretrendszerhez kapcsolódó érvényesítési rendszerét.

Ifjúsági munkanélküliség

A már régebben elfogadott intézkedések végrehajtása érdekében egy európai ifjúsági foglalkoztatási paktumot szorgalmaz, továbbá az ifjúsági munkanélküliség kezelése érdekében kéri, hogy gondoskodjanak olyan új forrásokról és intézkedésekről, amelyek csökkentenék a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő („NEET”) fiatalok számát, figyelembe véve a legelemibb munkaügyi szabványokat maradéktalanul tiszteletben tartó tisztességes munka minőségi szempontjait.

A tagállamoknak haladéktalanul meg kell valósítaniuk az ifjúsági garanciarendszereket, valamint a megfelelő forrásokat hatékonyan kell felhasználniuk annak érdekében, hogy az intézkedéseket a legnehezebb helyzetben lévőkre összpontosíthassák.

Kéri a Bizottságot, hogy biztosítson prioritást az „ifjúsági garancia” kezdeményezés számára, hogy a többéves pénzügyi keret kilátásba helyezett félidős felülvizsgálata során növelje a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat.

A Bizottságnak javaslatot kell tennie egy olyan keretre, amely színvonalas képzési formákat tesz lehetővé, és többek között kritériumokat tartalmaz a tanulási folyamat eredményeire és a megfelelő munkavégzésre vonatkozóan; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az európai szociális partnereket, hogy ambiciózus módon éljenek a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége által kínált lehetőségekkel.

Idős és tartós munkanélküliek

A tagállamoknak az idősebb munkavállalók számára foglalkoztatási lehetőségeket kell biztosítaniuk, garantálniuk kell az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést, a munkaerő-piaci részvétel meghosszabbítását ösztönző adókedvezményeket kell bevezetniük, valamint támogatniuk kell az aktív és egészséges időskort.

A tartós munkanélkülieket támogatni kell, mégpedig új munkahelyeket teremtve, integrált aktív befogadási megközelítéseket és ezek keretében többek között az aktív munkára ösztönző intézkedéseket – például személyre szabott útmutatást és „welfare-to-work” („vissza a szociális hálóból a munkaerőpiacra”) programokat – alkalmazva, megfelelő juttatási rendszereket működtetve és színvonalas szolgáltatásokhoz biztosítva hozzáférést, ekképpen segítve őket a munkaerőpiacra való visszatérésben és a színvonalas munkalehetőségekhez való hozzáférésben.

Nők

A Bizottságnak nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a nők munkaerő-piaci részvételének jelentős növelésére, ami kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási rátára vonatkozó kiemelt célkitűzésének eléréséhez. Olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek biztosítják az elérhető árú gondozást és gyermekfelügyeletet, a megfelelő anyasági, apasági és szülői szabadságok rendszerét, valamint a munkaidő és a munkahelyek rugalmasságát.

A tagállamoknak nemzeti szakpolitikáik és nemzeti reformprogramjaik (NRP) keretében tiszteletben kell tartaniuk és meg kell erősíteniük a nemek közötti egyenlőséget.

Egyéb kiemelt csoportok

A tagállamoknak nemzeti reformprogramjukba bele kell foglalniuk az európai stratégia keretében a fogyatékossággal élők tekintetében elfogadott, foglalkoztatással és társadalmi befogadással kapcsolatos fő intézkedéseket. Kéri az Európai Bizottságot, hogy ezek az intézkedések a 2014-es országspecifikus ajánlásokban is szerepeljenek.

Kéri, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentés prioritásai között szerepeljen a kisebbségekkel való egyenlő bánásmód általános érvényesítése, mivel a kisebbségek munkaerő-piaci részvétele kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási rátára vonatkozó kiemelt célkitűzésének eléréséhez. Kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a kisebbségekhez tartozók (pl. romák) alacsony munkaerő-piaci részvételével.

6. ajánlás: Az önkéntes munkavállalói mobilitás fokozása

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Úgy véli, hogy a származási országukat elhagyó, más tagállamokban munkalehetőségeket kereső – főként fiatal – munkavállalók számára való tekintettel sürgősen megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni. Folyamatban van az uniós jogszabályok módosítása a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának és a munkaviszonyhoz kapcsolódó juttatások legalább három hónapig való folyósításának garantálása céljából, amíg a kedvezményezett másik tagállamban keres munkát. Megállapodás jött létre a Tanács és a Parlament között a kiegészítő nyugdíjjogosultság határokon átnyúló hordozhatósága tekintetében;

7. ajánlás: Méltányosabb adórendszerek felé való elmozdulás

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Megjegyzi, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a közelmúltban rámutatott arra, hogy lehetőség van a jobb és progresszívebb adózásra, ami segíthetne az EU-n belüli egyenlőtlenségek csökkentésében; hangsúlyozza, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása és egyben többletjövedelem elérése, valamint a konszolidációs törekvések legitimitásának növelése érdekében a munkát terhelő adókról más fenntartható adónemekre kell áttérni;

8. ajánlás: Mérsékelni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztést

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

A tagállamoknak meg kell erősíteniük a biztonsági hálójukat, biztosítaniuk kell a jóléti rendszerek hatékonyságát, valamint gondoskodniuk kell a megelőző intézkedésekről.

Nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe azt a hatást, amelyet a gazdasági kiigazító programok gyakorolnak az Európa 2020 stratégia legfőbb célkitűzéseinek megvalósítása felé történő előrelépésre a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamokban, és fogadjon el olyan módosításokat, amelyek célja a kiigazító programok és az Európa 2020 stratégia célkitűzései közötti összhang megteremtése.

9. ajánlás: Fenntartható nyugdíjak

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosításához végre kell hajtani a szükséges reformokat; úgy véli, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkor sikeres emelése érdekében a nyugdíjrendszerek reformját olyan politikáknak kell kísérniük, amelyek korlátozzák az előnyugdíjazási lehetőségekhez és egyéb korai nyugdíjba vonulási módokhoz való hozzáférést, az idősebb munkavállalók részére foglalkoztatási lehetőségeket dolgoznak ki, hozzáférést biztosítanak számukra az egész életen át tartó tanuláshoz, a munkában maradást ösztönző adókedvezményeket vezetnek be, valamint támogatják az aktív és egészséges időskort;

Hangsúlyozza, hogy mivel most vonulnak nyugdíjba a világháború után született nagy létszámú („baby boom”) generáció első csoportjai, egyre gyorsabban növekszik a demográfiai helyzet alakulása miatt a nemzeti költségvetésekre és nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás; rámutat a foglalkoztatás növelését, a korai nyugdíjazási lehetőségek fokozatos megszüntetését, valamint a jogszabályban előírt és a tényleges nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedésével összhangban álló fenntartható alapokra helyezése szükségességének a szociális partnerek bevonásával folytatott, tagállami szintű értékelését célzó strukturális reformok kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamok előrelépésében és törekvéseiben tapasztalható egyenetlenségekre; hangsúlyozza, hogy a reformok fokozatos végrehajtását elmulasztó tagállamok később olyan helyzetben találhatják magukat, hogy a reformokat sokkszerűen és jelentős társadalmi következményekkel járó módon kell végrehajtaniuk.

10. ajánlás: Európai szociális stabilizátorok

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Megjegyzi, hogy a szociális védelem és a szociális politika – különösen a munkanélküli ellátások, a minimális jövedelemtámogatás és a progresszív adózás – kezdetben segítette a recesszió csökkentését és stabilizálta a munkaerőpiacokat és a fogyasztást; hangsúlyozza azonban, hogy e döntő fontosságú gazdasági és szociális stabilizátorok kapacitása aggasztóan csökkent azon tagállamokban, ahol ezekre a stabilizátorokra a legnagyobb szükség van; megjegyzi, hogy ennek következtében a háztartások jövedelmei és a belföldi kereslet kisebb védelemben részesülnek;

Hangsúlyozza, hogy a szociális politikák és a szociális normák egyes esetekben a költségvetési konszolidációs követelmények miatt kiigazítási tényezőként kerültek felhasználásra; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a folyamatok milyen következményekkel jártak az országok jóléti helyzetére és polgáraira nézve; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a szociális védelmi rendszerek megfelelőségét és hatékonyságát, és biztosítsák, hogy azok továbbra is ütközőzónaként működjenek az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés ellenében;

11. ajánlás: A demokratikus legitimitás és szociális párbeszéd megerősítésének szükségessége

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Tanács által az éves növekedési jelentés alapján elfogadandó éves szakpolitikai iránymutatásnak a következőkre kell törekednie:

Minden munkaerő-piaci reformnak a szociális párbeszéd fokozottabb összehangolásán kell alapulnia.

A szociális partnerek minőségi részvétele és a nemzeti szinten is erőteljes szociális párbeszéd bármely reform sikeréhez elengedhetetlen, továbbá különösen a gazdasági és monetáris uniót érintő reformok keretében meg kell erősíteni a szociális partnerek új gazdaságirányítási folyamatokban – főként az európai szemeszterben – betöltött szerepét.

Végre kell hajtani a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy többek között a szociális párbeszédért felelős bizottság keretében fokozottabban vonják be a szociális partnereket az európai szemeszter folyamatába az éves növekedési jelentés évenkénti elfogadása előtt.

Az Európai Tanácsnak és a tagállamoknak a felelősségvállalás biztosítása érdekében gondoskodniuk kell a nemzeti és regionális parlamenteknek, a szociális partnereknek, a hatóságoknak és a civil társadalomnak az Európa 2020 stratégia és a gazdasági kormányzási folyamat keretében kidolgozott politikai iránymutatások végrehajtásába és ellenőrzésébe történő szoros bevonásáról.

Az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljait hatékonyabban be kell építenie a 2014. évi európai szemeszterbe.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0447.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0515.
(3) HL C 308. E, 2011.10.20., 116. o.
(4) HL C 332. E, 2013.11.15., 81. o.
(5) HL C 131. E, 2013.5.8., 87. o.
(6) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0419.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0266.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0036.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0365.


Az egységes piac irányítása
PDF 245kWORD 92k
Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása az egységes piacnak a 2014-es európai szemeszter keretében történő irányításáról (2013/2194(INI))
P7_TA(2014)0130A7-0066/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A 2014. évi éves növekedési jelentés” című, 2013. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0800) és az „Egységes piac a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében: Az elért eredmények és a tagállamokban még fennálló akadályok elemzése – Hozzájárulás a 2014. évi éves növekedési jelentéshez” című bizottsági jelentésre (COM(2013)0785), valamint a hozzá csatolt, „Nemzetközi értékláncok az Unión belül és azon kívül” című háttérelemzésre,

–  tekintettel a „Helyzetkép az egységes piaci integrációról, 2013 – Hozzájárulás a 2013. évi éves növekedési jelentéshez” című első, 2012. november 28-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0752),

–  tekintettel „A második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0573),

–  tekintettel „Az egységes piac jobb irányítása” című, 2012. június 8-i bizottsági közleményre (COM(2012)0259),

–  tekintettel „Az egységes piac megvalósítása – Éves irányítási felülvizsgálat 2011” című, 2012. február 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0025),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a 2013. július 4-én közzétett online egységes piaci eredménytáblára,

–  tekintettel a 26. belső piaci eredménytáblára (2013. február),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. június 27–28-i következtetéseire,

–  tekintettel a Versenyképességi Tanácsnak az intelligens szabályozásról szóló, 2013. május 29–30-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. március 14–15-i következtetéseire,

–  tekintettel a Versenyképességi Tanácsnak a 2013. évi éves növekedési jelentésről és az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló, 2013. február 18–19-i tanácskozásaira,

–  tekintettel az egységes piac irányításáról szóló, 2013. február 7-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó állásfoglalására(1) és a Bizottság 2013. május 8-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel a 2013. október 24–25-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag – A növekedés érdekében teendő következő lépések” című, 2012. június 14-i állásfoglalására(2) és a Bizottság 2012. szeptember 26-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A7-0066/2014),

A.  mivel a 2013. évi éves növekedési jelentés elindította az európai szemeszter harmadik ciklusát, amely ezúttal első alkalommal foglal magában éves jelentést az egységes piac integrációjának állapotáról;

B.  mivel a fenntartható és inkluzív növekedéshez elengedhetetlen a fokozottan versenyképes szociális piacgazdaságon alapuló hatékony és jól működő egységes piac;

C.  mivel a Parlament kérte az egységes piac pillérének teljes körű felvételét az európai szemeszter ciklusába;

D.  mivel az egységes piac jobb irányításának a kapcsolódó irányelvek és rendeletek hatékonyabb és gyorsabb átültetésének és végrehajtásának biztosítására kell irányulnia, különösen akkor, ha azok kulcságazatként azonosított területekhez kötődnek;

E.  mivel az európai szemeszter keretében indított nemzeti reformprogramok minősége igen változatos tartalmuk, átláthatóságuk és megvalósíthatóságuk tekintetében;

F.  mivel az egységes piacra úgy kell tekinteni, mint amely szorosan kapcsolódik más horizontális szakpolitikai területekhez, így például a fogyasztók és munkavállalók védelméhez, a szociális jogokhoz, a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlődéshez;

G.  mivel az első és második egységes piaci intézkedéscsomag egy gondosan felépített horizontális stratégiát képvisel, olyan kézzelfogható jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket irányozva elő, amelyek képesek az egységes piac kihasználatlan fejlődési potenciáljának kamatoztatására és az egységes piac akadályainak felszámolására;

H.  mivel a Bizottság a szolgáltatásokat, a pénzügyi szolgáltatásokat, a közlekedést, az energiát és a digitális piacot jelölte meg olyan kulcsterületként, ahol az egységes piac működésének javítására, illetve annak elmélyítésére van szükség; mivel e területek meghatározására szolgáló módszert rendszeres értékelésnek és felülvizsgálatnak kell alávetni, figyelembe véve a növekedési célokat és kilátásokat, valamint a polgárok, köztük különösen a fogyasztók, a szakemberek és a munkavállalók biztonságának garantálásához szükséges kritériumokat;

I.  mivel még nem sikerült kialakítani az internetes és hírközlési szolgáltatások teljesen működőképes egységes európai digitális piacát; mivel a digitális szolgáltatások szabad mozgását és a határokon átnyúló e-kereskedelmet ma hátráltatja a nemzeti szintű szabályok töredezettsége; mivel az európai vállalatok és közszolgáltatások gazdasági és társadalmi előnyre fognak szert tenni a fejlett ikt-szolgáltatások és -alkalmazások használatának köszönhetően;

J.  mivel a hozzáférhető és hatékony európai közlekedési infrastruktúra, egy nagyra törő európai iparpolitika és az egységes energiapiac kialakítása – amelynek egyaránt célja az uniós vállalkozások versenyképességének támogatása, valamint a háztartások és fogyasztók részére az egyetemes és megfizethető energiaellátás biztosítása – létfontosságú az Európai Unió egységes piaca szempontjából; mivel következésképpen e területeken kiemelt intézkedéseket kell meghatározni;

Európai szemeszter

1.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az egységes piac irányítását azáltal, hogy az európai szemeszter sajátos pilléreként létrehozza az egységes piac éves irányítási ciklusát, amelynek részét képezi a belső piaci eredménytábla, az éves növekedési jelentés keretében az egységes piaci integrációra vonatkozó éves jelentés, az Európai Tanács iránymutatása a tagállamok számára, az egységes piaci iránymutatások végrehajtására irányuló nemzeti cselekvési tervek és a kifejezetten e célból kidolgozott országspecifikus ajánlások; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a növekedés kulcsfontosságú területeit – azaz a szolgáltatási, az energia- és a közlekedési ágazatot, illetve az egységes digitális piacot –, valamint az I. és a II. egységes piaci intézkedéscsomag intézkedéseit;

2.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacot az európai szemeszter harmadik pilléreként kell meghatározni annak érdekében, hogy a reálgazdasággal kapcsolatban világos prioritások fogalmazódjanak meg; úgy véli, hogy e prioritások meghatározása és teljesítése elengedhetetlen a növekedés serkentéséhez, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése és a jelenleg fennálló helyzet közötti szakadék áthidalásához, miközben biztosítja a tagállamok közötti gazdasági konvergenciát az euróövezeten belül és kívül egyaránt, valamint az Unió kulcsfontosságú térségeiben és peremterületein;

3.  emlékeztet azon véleményére, miszerint az egységes piac integrációjának állapotáról szóló első jelentés elégtelennek és hiányosnak bizonyult; ezért úgy véli, hogy a jövőbeli jelentéseknek világosabban meg kell fogalmazniuk az egyes tagállamok aktuális hiányosságait, egyértelműbb útmutatást kell nyújtaniuk a lehetséges megoldásokra és a várható előnyökre vonatkozóan, valamint hatékony eszközöket kell javasolniuk a növekedés és a versenyképesség serkentésére, ezáltal pedig a munkahelyteremtésre is, ami így együttesen kézzelfogható választ adna a jelenlegi társadalmi és gazdasági válságra;

4.  üdvözli az egységes piaci integráció 2014. évi helyzetéről szóló bizottsági jelentést (COM(2013)0785)), és határozottan támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jobban beépítse az egységes piac szempontjait az európai szemeszter megfontolásaiba; üdvözli, hogy az egységes piac 2014. évi helyzetéről szóló jelentés foglalkozik néhány, a tagállamok által hozott intézkedésekkel kapcsolatos konkrét kérdéssel; mindazonáltal úgy véli, hogy a jelentésből még hiányzik a meghozott intézkedések hatékonyságának, valamint az elért haladás és a tényleges szakpolitikai eredmények minőségi értékelése; felszólít az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos, az egységes piaci integrációt elemző eszköz kidolgozására az európai szemeszter egységes piaci pillérének keretében; úgy véli, hogy az elemző eszköz a belső piaci eredménytábla további kiegészítése lehetne;

5.  úgy véli, hogy nagyobb fokú horizontális koordinációra és összehangoltságra van szükség az egységes piac szempontjából lényeges jogalkotási javaslatok előkészítésében; úgy véli, hogy az egységes piac irányítása során kellőképpen figyelembe kell venni valamennyi érdekelt fél igényeit, a szociális partnereket, a civil társadalmat és az egyéb érdekelteket pedig hathatósabban és korábban be kell vonni az intézkedések kidolgozásába, elfogadásába, végrehajtásába és nyomon követésébe a növekedés serkentése és a polgárok jogainak érvényesítése érdekében az egységes piacon;

6.  hangsúlyozza, hogy a javaslatok Bizottság általi elfogadása előtt átfogó konzultációkat és alapos hatásvizsgálatokat kell végezni; hangsúlyozza, hogy a bizottsági javaslatoknak összhangban kell állniuk az intelligens és célravezető szabályozás elveivel, tartalmazniuk kell a kkv-kra gyakorolt hatások értékelését, valamint rendelkezniük kell a Bizottság saját hatásvizsgálati testületének jóváhagyásával; hangsúlyozza továbbá, hogy a hatásvizsgálatoknak fel kell mérniük az új jogszabály növekedési kilátásokra és Európa versenyképességére gyakorolt hatásait;

7.  úgy véli, hogy az európai szemeszter gyakorlatának egy mélyrehatóbb demokratikus folyamatba kell ágyazódnia, ahol a nemzeti parlamentek fokozottabb részvétele mellett az Európai Parlament előjogait is megerősítik;

8.  úgy véli, hogy e folyamat során kiadott országspecifikus ajánlásoknak figyelembe kell venniük az egyes tagállamok által tett előrelépéseket, az egységes piaci jogszabályok végrehajtására irányuló nemzeti intézkedéseknek pedig nem feltétlenül kell egy univerzális megközelítést követniük, hanem inkább növelniük kell a meghozott intézkedések hatékonyságát és a végrehajtott szakpolitikák kézzelfogható eredményeit;

9.  kéri, hogy az európai szemeszter következő, 2014. évi ciklusában az országspecifikus ajánlások a 2013. évieknél sokkal határozottabban és pontosabban tükrözzék az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentés megállapításait;

10.  úgy véli, hogy az európai szemeszter harmadik, az egységes piac integrációjára hivatott pillérének az elsőbbséget élvező politikák és intézkedések azonosítására kell irányulnia a reálgazdaság ösztönzése és újjáélesztése érdekében; úgy véli, hogy e cél csak akkor teljesülhet eredményesen, ha valamennyi uniós intézmény következetesen magáénak vallja és támogatja azt; ezen okból ösztönzi a Versenyképességi Tanács munkájának célirányos megszervezését, hogy az kifejezetten a reálgazdaság szempontjából lényeges prioritások európai szemeszterben való érvényesítésére összpontosítson;

Kulcságazatok

11.  úgy véli, hogy a Bizottság által meghatározott kulcságazatok – szolgáltatások, pénzügyi szolgáltatások, közlekedés, energia és digitális piac – továbbra is döntő fontosságúak az egységes piac teljes körű integrációja szempontjából; továbbá úgy véli, hogy az újbóli növekedés érdekében ezen ágazatokra irányuló következetes és integrált iparpolitika újraindításának egyúttal magában kell foglalnia a polgári jogok, köztük a fogyasztói és munkavállalói jogok fokozott védelmét célzó erőfeszítéseket, továbbá – uniós ösztönzők révén – a beruházások, valamint a finanszírozáshoz, a kutatás-fejlesztéshez és a felsőoktatási támogatáshoz való hozzáférés előmozdítása érdekében a tudáson és az innováción alapuló versenyképességi modellt;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy valódi európai iparpolitikát; úgy véli, hogy az újraiparosításra az Uniónak ágazatközi prioritásként kell tekintenie; úgy véli, hogy az új iparpolitikának magában kell foglalnia az egységes piaci szabályok érvényesítését, az egységes piac külső dimenziójára vonatkozó átfogó stratégiát, külön kiemelve az egységes fogyasztóvédelmi politikákat, valamint a tőke és az infrastruktúrák fokozott elérhetőségét annak érdekében, hogy növeljék a vállalkozások versenyképességét, és elősegítsék a globális piacokhoz való hozzáférésüket;

13.  hangsúlyozza, hogy az egységes piac a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtti akadályok felszámolásával nagyobb mozgásteret tesz lehetővé a vállalkozások számára, ezáltal növelve az innovációra, a beruházásra, a termelékenység fokozására és a munkahelyteremtésre irányuló képességeiket;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő részletes cselekvési tervet a teljes mértékben integrált és összekapcsolt egységes energiapiac megvalósítására irányuló intézkedésekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy átlátható és összevethető energiaárakat kell biztosítani a fogyasztók számára, és ezzel párhuzamosan garantálni kell a fogyasztók, köztük a kiszolgáltatott fogyasztók védelmét; hangsúlyozza, hogy az energiainfrastruktúrán belül jelentős beruházásokra van szükség, és úgy véli, hogy a közüzemi ágazatoknak lépést kell tartaniuk az energiaágazatban bekövetkező fejlődéssel;

15.  hangsúlyozza, hogy az infrastruktúra fejlesztése – különös tekintettel a határokon átnyúló összeköttetésekre és az interoperabilitásra – elengedhetetlen az egységes piac hatékony működéséhez; úgy véli, hogy az egységes, összekapcsolt és hatékony európai közlekedési rendszer létfontosságú az áruk, személyek és szolgáltatások egységes piacon belüli szabad mozgásához; úgy véli, hogy a további beruházások szükségesek e célkitűzések eléréséhez, és újólag megerősíti, hogy e projektek esetében a pénzügyi eszközök széles körét kell alkalmazni;

16.  hangsúlyozza, hogy fontos a hatályos jogszabályok és a további bizottsági javaslatok következetes végrehajtása hozzásegítheti Európát belső piac nyújtotta lehetőségek teljes kihasználásához; felszólít az egységes digitális piacra vonatkozó olyan hatékony szakpolitika kialakítására, amelynek köszönhetően az európai online szolgáltatások fokozottan versenyképessé, határokon átnyúló helyzetekben eredményesebbé és átláthatóbbá válnak, a hozzáférhetőség és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása mellett; hangsúlyozza a célzott beruházások fontosságát, és megállapítja, hogy az összekapcsolt kontinensre vonatkozó javaslat megvalósítása hozzá fog járulni a tagállamok közötti árkülönbségeknek a távközlési ágazatban zajló verseny ösztönzésével történő csökkentéséhez;

17.  felhív a fogyasztóügyi stratégia ambiciózus végrehajtására, ideértve a jogalkotási és programozási intézkedéseket is, a fogyasztóvédelem és az egységes piacba vetett bizalom megerősítése, a tudatos fogyasztói magatartás kialakítása, a felelősségteljes átlagfogyasztói magatartás ösztönzése és a kiszolgáltatott fogyasztók védelmének növelése érdekében;

18.  úgy véli, hogy a kkv-k finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférése hozzájárulna a likviditási nehézségek enyhítéséhez és a kkv-k működő tőkéjének növeléséhez; üdvözli, hogy a 2014. évi éves növekedési jelentésben és az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentésben a Bizottság által meghatározott prioritások között a kkv-knak nyújtandó alternatív finanszírozási formák fejlesztése előkelő helyet foglal el; határozottan támogatja a kkv-knak szánt speciális kötvények és tőzsde bevezetésének célkitűzését, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a gyakorlati lépéseket e cél megvalósítása érdekében; támogatja továbbá a mikrohitelezés növelése és a szociális vállalkozás fellendítése érdekében tett nemzeti erőfeszítéseket kiegészítő uniós szintű kezdeményezéseket, többek között a fejlesztési bankok abban való támogatását, hogy a kereskedelmi bankok által kínáltnál alacsonyabb kamatú kölcsönöket kínáljanak; említést tesz a kkv-k COSME és Horizont 2020 program útján való támogatásának különös jelentőségéről;

19.  hangsúlyozza az egységes piac működését gátló, a lakossági pénzügyi piaci szolgáltatások széttagoltságából fakadó akadályok jelentőségét, amelyekre az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentésében a Bizottság is rámutat, különösen a bankkölcsönök nagymértékben eltérő kamataival kapcsolatban, amelyek jelentős hatással vannak a fogyasztókra, a háztartásokra és a kkv-kra; meggyőződése, hogy ezek a különbségek akadályozzák a finanszírozáshoz való hatékony hozzáférést és kedvezőtlenül hatnak a reálgazdaságra; aggodalmát fejezi ki a fogyasztók negatív értékelése miatt a lakossági pénzügyi szolgáltatások széttagoltságával és alulteljesítésével kapcsolatban, különösen a bankszámlák, a jelzáloghitelek, a magánnyugdíjak és az értékpapírok tekintetében;

20.  úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának jobb tájékoztatást, fokozottabb védelmet és hatékony jogorvoslatot kell lehetővé tennie a fogyasztók számára; hangsúlyozza, hogy gyorsan és eredményesen le kell zárni a fogyasztói és lakossági pénzügyi szolgáltatások piacára vonatkozó jogalkotási javaslatok terén végzett munkát, különösen ami a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összevethetőségét, a fizetésiszámla-váltást és az alapszintű fizetési számlákhoz való hozzáférést illeti; úgy véli, hogy további javaslatokat, így például a jelenlegi széttagolt és elégtelen megközelítésen túlmutató, egyedi fogyasztói fizetésképtelenségi előírásokat kell előterjeszteni a magánjellegű megtakarítások reálgazdaságba történő biztonságos befektetésének ösztönzése érdekében;

21.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a válságból való kilábalásban az egységes piac által betöltött jelentős szerep határozott bizonyítékai ellenére a polgárok, különösen a munkavállalók és a szakemberek szabad mozgása Európában nem teljes körű, ezért határozottabb intézkedésekre van szükség a fennmaradó akadályok felszámolásához és a növekedés ösztönzéséhez, garantálva ugyanakkor a polgári és munkavállalói jogokat; hangsúlyozza a belső piac kiegyensúlyozott fejlődésének fontosságát, amelynek alapja a gazdasági szabadságjogok szociális piacgazdasággal összhangban történő teljes körű végrehajtása;

22.  emlékeztet arra, hogy az egységes piaci intézkedéscsomagok benyújtásának ciklikus módszere lehetőséget kínált az egységes piac fejlesztési prioritásainak rendszeres kijelölésére és megvitatására; úgy véli, hogy ezt a módszert a továbbiakban is erősíteni és fejleszteni kell;

23.  üdvözli a jogalkotási javaslatokból álló csomagot, amely egyrészről a fogyasztási cikkek biztonságáról és a piacfelügyeletről szóló rendeletre irányul, másrészről pedig a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információk bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok által történő közzétételére; úgy véli, hogy e kezdeményezések javíthatják a fogyasztók jogait, hatékonyabban garantálhatják a fogyasztók egészségvédelmét és biztonságát, elősegíthetik az áruk és szolgáltatások kereskedelmét, valamint egy új versenyképességi modell érvényesítésére ösztönözhetnek; ezért felkéri a Bizottságot, hogy folytasson szoros együttműködést a Parlamenttel és a Tanáccsal annak érdekében, hogy ésszerű időn belül megállapodásra jussanak;

24.  kiemeli annak fontosságát, hogy politikai megállapodások születtek a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló irányelv, a közbeszerzési és koncessziós csomag, az alternatív vitarendezési irányelv és az online vitarendezési rendelet reformjáról; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjék el az új rendelkezések gyors és átfogó végrehajtását;

25.  szükségesnek tartja a közbeszerzésekkel és koncessziókkal kapcsolatos szabályok megfelelő átültetését; rámutat arra, hogy a közbeszerzések a növekedés kulcsfontosságú hajtóerejeként fontos szerepet töltenek be, különösen a kkv-k esetében; úgy véli, hogy e reform végrehajtása komoly lehetőséget kínál a közigazgatás korszerűsítésére a közbeszerzésnek az innováció és a fenntarthatóság tekintetében történő stratégiai alkalmazásával, valamint a közkiadások minőségének és hatékonyságának javítása révén a helyi és nemzeti hatóságok sajátos igényeire adott válaszként; véleménye szerint a fentiek kulcsszerepet játszanak a a közbeszerzésekre és koncessziókra vonatkozó szabályok sikeres végrehajtásában;

26.  úgy véli, hogy a szakmai képesítésekre vonatkozó új szabályok (amelyeket 2013 novemberében fogadtak el, és amelyek módosítják a 2005/36/EK irányelvet és az IMI-rendeletet) jelentős előrelépésnek tekinthetők a munkavállalók és szakemberek szabad mozgásának megerősítése terén, és a képzés általánosan magas szintjét írják elő, valamint támogatják az európai szakmai kártya használatát; hangsúlyozza, hogy a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló irányelv (és a szolgáltatási irányelv) teljes körű és megfelelő végrehajtása az Unió gazdasági növekedésének kulcsfontosságú motorja; úgy véli ugyanakkor, hogy a szabályozott szakmák reformjára van szükség annak érdekében, hogy a fiatalok könnyebben hozzáférjenek e szakmákhoz, valamint hogy létrejöjjön egy dinamikusabb piac, amely megfelelő garanciákat nyújt a fogyasztók számára;

Irányítási eszközök

27.  tudomásul veszi a Bizottság részéről a 2013. február 7-i parlamenti állásfoglalásra adott választ a kért jogalkotási javaslat jogalapjára vonatkozóan, amely az említett állásfoglalásban felsorolt elemeket tartalmazná; úgy véli, hogy az abban előterjesztett egyedi ajánlások tartalmukat tekintve változatlanul értékes elképzeléseket fogalmaznak meg az egységes piac jobb irányítására vonatkozóan;

28.  tudomásul veszi az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentés második kiadásának javított szerkezetét (COM(2013)0785)); üdvözli, hogy a Bizottság ily módon a Parlament 2013. február 7-i állásfoglalásában megfogalmazott kéréseinek is eleget tett; megjegyzi, hogy az említett állásfoglalásban felvázolt intézkedések közül az uniós jog jobb végrehajtását és érvényesítését, többek között az „EU Pilot” projekt szigorúbb alkalmazását eredményezi;

29.  üdvözli az online egységes piaci eredménytáblát, és különösen azt, ahogyan az vizuális és informatív módon ismerteti a tagállamok teljesítményét a belső piac működése szempontjából lényeges uniós jogszabályok terén; úgy véli, hogy az online eredménytáblát minden uniós nyelven elérhetővé kell tenni ahhoz, hogy valamennyi európai polgár számára megkönnyíthesse az egységes piaci ciklus és az abban vállalt lehetséges aktív szerepük jobb megértését;

30.  úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni az uniós jog tagállamokban történő végrehajtásának és egységes alkalmazásának átláthatóbbá tételére; megjegyzi, hogy átlagosan kilenc hónappal lépik túl az átültetési határidőket, és egyre növekszik azon irányelvek száma, amelyek esetében az átültetés már két éve vagy régebb óta esedékes; úgy véli, hogy minden irányelvet következetesen kell átültetni, és valamennyi átültető intézkedést el kell fogadni az uniós szinten elért kompromisszumok kifejezésre juttatása érdekében;

31.  ugyanakkor úgy véli, hogy az egységes piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtásáról szóló, pusztán mennyiségi statisztikák nem elegendőek, és a jogszabályok tagállami végrehajtásának minőségére is figyelmet kell fordítani, az egységes piac egyes ágazataira vonatkozó, uniós szinten kidolgozott kulcsmutatók alapján;

32.  üdvözli a „Nemzetközi értékláncok az Unión belül és azon kívül” című jelentést mint pozitív példát, amely konkrét mutatókkal értékeli az egységes piaci integrációt, különös tekintettel az előállítási rendszerek EU-n belüli eloszlására; úgy véli, hogy a határokon átnyúló ellátási láncok kialakítására irányuló további kezdeményezések támogatása előmozdítja az egységes piac megvalósítását hosszú ideje akadályozó tényezők felszámolását, és segítheti az uniós cégek termelékenységének és versenyképességének javítását a világgazdaságban;

33.  üdvözli az átlagos átültetési deficit terén tapasztalható javulást, amely immár 0,6%-ra csökkent; hangsúlyozza, hogy egy fontos szakpolitikai területen még az elenyésző elmaradás is igen hátrányos következményekkel járhat a fogyasztók és a vállalkozások lehetőségeire, ezáltal pedig az európai gazdaság egészére nézve;

34.  sajnálatának ad hangot a jogsértési eljárások átlagos időtartama és különösen amiatt, hogy a szolgáltatásokat érintő esetek rendelkeznek a leghosszabb időtartammal (átlagosan 49,8 hónap); úgy véli, hogy a jogsértési eljárások számos olyan korlátozásra világítottak rá, amelyek gátolják az egységes piaci rendelkezések végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos hiányosságok gyors kezelését és orvoslását; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt hatékonyabban a Bizottsággal az ügyek gyorsabb megoldásán, és felszólítja a Bizottságot, hogy hajtson végre további közös ellenőrzési fellépéseket („sweeps”) az egységes piacra káros nemzeti intézkedések vonatkozásában;

35.  úgy véli, hogy a jogsértési eljárásokat végső eshetőségnek kell tekinteni, amelyekre csak azt követően kerülhet sor, hogy kísérletet tettek a helyzet orvoslására és kiigazítására, valamint hogy a Bizottságnak ezért elő kell mozdítania az „EU Pilot” projekt és más eljárások igénybevételét, mielőtt egy tagállam ügyét az Európai Bíróság elé utalja; továbbra is kitart amellett, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az egységes piacra vonatkozó uniós jogi rendelkezések megsértése esetén hatékonyabban alkalmazzák a jogsértési eljárásokat, a tagállamoknak és az Európai Tanácsnak pedig tovább kell fejleszteniük a jogsértési eljárásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés jövőbeli felülvizsgálatainak keretében;

36.  támogatja a Bizottság részéről az egységes piac működése terén a nemzeti hatóságokkal folytatott együttműködés javítására irányuló intézkedéseket; egyetért azzal, hogy a vonatkozó információk cseréjét elősegítő állandó informatikai mechanizmus jelentősen javítaná a helyzetet, mivel a nemzeti szakértőkből álló csoport évente néhány alkalommal rendezett találkozója aligha jelenti megfelelő módját egy ilyen kiemelten fontos kérdés kezelésének;

37.  újólag megerősíti a belső piaci információs rendszer (IMI) megfelelő működésének fontosságát, amely nemrég megfelelő szabályozási alapot kapott, jelenleg pedig újabb szakpolitikai területekre és ágazatokra terjesztik ki; felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti kommunikáció elősegítésére bevezetett gépi fordítási eszköz működéséről;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a digitális menetrendben szereplő intézkedéseket, és fokozzák a közigazgatás modernizálására tett erőfeszítéseiket – többek között az e-kormányzással, e-egészségüggyel, e-számlázással és e-közbeszerzéssel kapcsolatos intézkedések gyors végrehajtása révén – annak érdekében, hogy több és jobb digitális szolgáltatást nyújthassanak a polgárok és vállalkozások számára Európa-szerte, valamint hogy csökkentsék a költségeket és növeljék a közszféra hatékonyságát;

39.  megjegyzi, hogy a SOLVIT problémamegoldó hálózat továbbra is kihasználatlan; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak elegendő forrás biztosításáról a SOLVIT-hálózat és az egyablakos ügyintézés számára, amint azt a szolgáltatási irányelv előírja; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további lépéseket a szóban forgó eszközök rendelkezésre állásáról szóló információk terjesztése érdekében a vállalkozások és vállalkozók körében; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak intenzívebbé és szélesebb körűvé kell tenniük a bevált gyakorlatok cseréjét;

40.  tudomásul veszi, hogy egyre többen használják az Európa Önökért és az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat internetes portálokat, amelyek arra hivatottak, hogy minden szükséges információt biztosítsanak az Európai Unión belül mozgó polgárok számára;

41.  üdvözli az „egységes piac hónapja” elnevezésű kezdeményezést, amelynek keretében 2013. szeptember 23. és október 23. között az Unió különböző részeiről érkező polgárok, valamint a politikai döntéshozók, szakértők és uniós vezetők online vitát folytattak, és részt vettek az eseményt kísérő nemzeti rendezvényeken, hogy megvitassák az elért eredményeket, a fennmaradó kihívásokat és az egységes piac jövőjével kapcsolatos elképzeléseket, és felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan tekintse át a résztvevők által megfogalmazott aggályokat és javaslatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a 2013. évi esemény formátumát és hatékonyságát, beleértve a polgárok, a vállalkozások és a fogyasztók megszólítására való képességét is, és biztosítsa, hogy az említett szereplők valódi lehetőséget kapjanak az egységes piac alakítására;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak, és a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0054.
(2) HL C 332. E, 2013.11.15., 72. o.
(3) HL C 296. E, 2012.10.2., 51. o.


A növénynemesítés
PDF 295kWORD 84k
Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása a növénynemesítésről: a minőség és a terméshozam javítására irányuló választási lehetőségekről (2013/2099(INI))
P7_TA(2014)0131A7-0044/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének „How to feed the world in 2050” című, 2009. évi jelentésére,

–  tekintettel az új növényfajták védelméről szóló nemzetközi egyezményre (UPOV-egyezmény),

–  tekintettel a FAO növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezményére,

–  tekintettel Ivar Virgin/a Stockholm Environment Institute „A 9 milliárd felé – Megengedheti-e Európa, hogy ne használja ki a géntechnológiával módosított növényekben rejlő lehetőségeket?” című, a Timbro gondozásában 2013. áprilisában közzétett jelentésére,

–  tekintettel a FAO 1993. évi, „A természet sokszínűségének learatása” című jelentésére,

–  tekintettel a Spitzbergák Nemzetközi Magbunkerjének honlapjára(1),

–  tekintettel „A mezőgazdasági biodiverzitásra vonatkozó cselekvési terv” című, 2001. március 27-i bizottsági közleményre (COM(2001)0162),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről szóló, 2002. június 13-i 2002/53/EK tanácsi irányelvre(3) és a zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló, 2002. június 13-i 2002/55/EK tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a közösségi növényfajta-oltalomról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár „Az élelemhez való jog – Vetőmagpolitikák és az élelemhez való jog: a mezőgazdaság biológiai sokféleségének növelése és az innováció ösztönzése” című feljegyzésére (A/64/170, 2009, ENSZ Közgyűlés),

–  tekintettel a fejlesztési célú mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) – a FAO, a Globális Környezetvédelmi Alap, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja, az UNESCO, a Világbank és a WHO által támogatott kormányközi folyamat – következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0044/2014),

A.  mivel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság e jelentéssel azt kívánja elérni, hogy a növénynemesítésnek az európai és a globális mezőgazdasági ágazaton belüli helyzetéről mélyreható vita és vizsgálat alakuljon ki;

B.  mivel a növénynemesítési ágazat alapvető fontosságú a mezőgazdaság, a kertészet, valamint az élelmiszer- és takarmány-előállítás termelékenysége, sokfélesége, egészsége és minősége, illetve a környezetünk szempontjából;

C.  mivel az elsősorban az ENSZ szerveinek, a FAO-nak és a WHO-nak, valamint az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportjának jelentései szerint a világ népessége a jelenlegi 7 milliárdról a 2040 és 2050 közötti időre mintegy 9 milliárdra emelkedik, sőt akár a 10–11 milliárdot is elérheti;

D.  mivel ez a népességnövekedés rendkívüli – elsősorban a tevékenység fokozását érintő – követelmények elé állítja majd a mezőgazdaságot, amelynek jelentősen megnövekedő élelmezési szükségleteket kell kielégítenie, és mivel a FAO számításai szerint az élelmiszer-ellátásnak az elkövetkezendő 30–40 évben 70 százalékkal kellene bővülnie;

E.  mivel az Unióban előállított élelmiszerek 30–50%-a, világviszonylatban pedig átlagosan körülbelül 30%-a megy veszendőbe, a fokozódó élelmiszer-ellátás iránti igény jelentős részét ki lehet elégíteni azáltal, hogy a fejlett nemzetek élelmiszer-termelési gyakorlatai jobbá, hatékonyabbá és fenntarthatóbbá válnak, ugyanakkor pedig a fejlődő nemzetek tárolási és elosztási rendszerei bővülnek;

F.  mivel azonban a fő probléma továbbra is az marad, hogy a világ különböző részein a lakosság hogyan tudja biztosítani élelmezését, ha a nem megfelelő földhasználat, így többek között a rossz mezőgazdasági gyakorlatok miatt – amely problémát az éghajlatváltozás tovább súlyosbít – a megművelhető terület nagysága csökken, a földterületek bővítésének lehetőségei pedig rendkívül korlátozottak, és mivel a világ legtöbb részén teljesen irreálisnak tűnik újabb mezőgazdasági területek kialakítása ;

G.  mivel a FAO becslései szerint a mezőgazdasági termelésben a növekedés mintegy 10%-a érhető el új mezőgazdasági területek megművelésével, azaz körülbelül 90%-át a meglévő mezőgazdasági területek hozamának növelésével kell elérni, és mindeközben a termékeknek továbbra is jó minőségűeknek kell lenniük;

H.  mivel a mezőgazdasági területek túlzott mértékű kihasználása a talaj romlásához, legrosszabb esetben pedig erózióhoz és elsivatagosodáshoz vezethet; mivel ugyanez az erdőterületekre is érvényes, hiszen az erőterületek mezőgazdasági területekké való átalakítása az éghajlatot, a vízgazdálkodást és a biológiai sokféleséget is olyan súlyosan érintené, hogy az az élelmiszer-termelés növelésének alternatívájaként fel sem merülhet;

I.  mivel a mezőgazdasági területek csökkenése mellett a mezőgazdaság termelékenysége is megállt egy szinten, és aggasztó tendenciák mutatkoztak – többek között a termelékenység csökkenése –, amelyek igen komoly következményekkel járnak majd a jövő mezőgazdaságára és az emberi élelmezési szükségletekre nézve;

J.  mivel az élelmiszer-termelés nem pusztán attól függ, hogy rendelkezésre áll-e elegendő termőterület, hanem olyan tényezőktől is, mint az éghajlat, a víz, az energia és a tápanyag bősége; mivel a jövőben ezen alapvető erőforrások még szűkösebbek lesznek, és ez az erőforráshiány várhatóan kedvezőtlenül hat majd a mezőgazdasági földhasználattal, termeléssel és életképességgel kapcsolatos fokozott igényre;

K.  mivel a továbbiakban várhatóan jelentős változások következnek be az éghajlatban; mivel ez Európa esetében jelentősen szárazabb éghajlatot jelent a déli régiókban, ahol a gyümölcs- és zöldségtermesztés szempontjából igen nagy jelentőségű területek találhatók; mivel Európa középső és északi területein ugyanakkor a jelenleginél enyhébb telekre és jelentősen csapadékosabb nyarakra lehet számítani; mivel ez nagy valószínűséggel többek között azzal a következménnyel jár, hogy gyakoribbá válnak a növény- és állatbetegségek, és új művelési módszereket kell majd alkalmazni;

L.  mivel az európai mezőgazdaság kétségtelenül óriási kihívások elé néz, és a szélsőségesebbé váló időjárási körülmények – többek között aszályok, áradások és más természeti katasztrófák – közepette a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell a termelés biztosítása érdekében; mivel ha ki akarjuk elégíteni a növekvő élelmiszer-szükségleteket, a szántóföldeken ma látható termények nem lehetnek ugyanazok, mint amelyekkel a jövőben találkozunk majd;

M.  mivel a növényfajta-oltalmi jogok oltalmi ideje nem elegendő a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos kereskedelmi befektetések ösztönzéséhez azon növényfajták esetében, amelyeknek a kereskedelmi hasznosítási szakaszt megelőzően hosszabb fejlesztési időre van szükségük;

1.  hangsúlyozza, hogy mind az élelmiszer-ellátási szükségleteket, mind az éghajlatváltozást érintő jövőbeli kihívásoknak való megfelelés szempontjából rendkívül fontos a jól működő és versenyképes növénynemesítési ágazat;

2.  jóllehet az egészséges talaj és a sokféleség elsődleges fontosságú az agroökoszisztéma ellenálló képessége szempontjából, hangsúlyozza, hogy olyan fajtákat kell kifejleszteni, amelyek képesek helytállni a jövőben várható helyzetekben, például növekvő csapadékmennyiség és a számítások szerint gyakrabban előforduló növénybetegségek esetén; megjegyzi, hogy ugyanakkor fontos megőrizni és fejleszteni a jelenlegi európai sokféleséget az agroökoszisztéma egészében és a genetikai sokféleséget a törzseken belül, valamint a különböző fajták és honos fajták abszolút számát, hiszen mindezekre szükség van annak biztosításához, hogy alkalmazkodni tudjunk az éghajlatváltozás kihívásaihoz;

3.  megjegyzi, hogy olyan növényekre van szükség, amelyek hatékonyan megkötik például a nitrogént és a foszfort, jobban tűrik a szárazságot és a nagyobb mennyiségű csapadékot, ellenállók a károsítókkal szemben, és alkalmazkodnak a hőmérséklet változásaihoz; hangsúlyozza, hogy évelő, azaz több éven át termő növényeket is ki kell fejleszteni; megjegyzi, hogy évelő növények esetében a földet nem kell évente megmunkálni, ami környezetbarátabb gazdálkodást tesz lehetővé;

4.  hangsúlyozza, hogy mivel egy új fajta kifejlesztéséhez a kutatási szakasztól a kész vetőmagig legalább tíz évre van szükség, és még további időre a kísérleti alkalmazáshoz és az adott fajta kereskedelmi célú szaporításához, a jövőbeli élelmiszer-szükségletekhez és éghajlatváltozásokhoz való alkalmazkodáshoz már most ösztönözni kell a fokozott kutatási befektetéseket;

5.  hangsúlyozza, hogy mivel az új mezőgazdasági területek kialakításának lehetőségei igencsak korlátozottak, rendkívül fontos megkönnyíteni azon olyan új növényfajták kifejlesztésére irányuló folyamatot, amelyek képesek alkalmazkodni a környezeti feltételeikhez, megfelelnek annak a követelménynek, hogy be kell érniük a szűkös erőforrásokkal, támogatják a fenntarthatóság céljait, elegendő hozamot biztosítanak és jó minőségűek; hangsúlyozza továbbá, hogy hasonlóan fontos a már széles körben elterjedt fajták fejlesztése is annak érdekében, hogy a növénytermesztési ágazat jövőbeli technikai és tudományos fejlesztéseibe rugalmasságot építsünk be;

6.  megjegyzi, hogy bizonyos, kevésbé jelentős felhasználásokra szolgáló növényvédelmi termékek folyamatos csökkenése igen komoly mértékben kihat a gyümölcs- és zöldséghozamokra, és veszélyezteti egyes különleges növényi kultúrák termesztését; hangsúlyozza, hogy rövid és hosszú távú megoldásokat egyaránt találni kell e növények termesztésére;

7.  rámutat, hogy egy új búza-, repce- vagy más növényfajta kifejlesztése átlagosan 10 évet vesz igénybe, és ezért fontos olyan új növénynemesítési technikák kidolgozása és alkalmazása, amelyek megfelelnek a társadalmi és mezőgazdasági igényeknek, továbbá e szükségletek kielégítése, és emellett a mezőgazdasági és a kertészeti ágazat versenyképességének fokozása érdekében fontos a rendelkezésre álló technológiákkal szembeni nyitottság; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bizottság késlekedik az új nemesítési technikák értékelése terén, és felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tisztázza e technikák szabályozási helyzetét;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot vegye igénybe az olyan alkalmazott kutatások finanszírozására, amelyek támogatják az új és innovatív növénynemesítési technikák, így például a gyorsított nemesítés kifejlesztését;

9.  megjegyzi, hogy a FAO becslése szerint a termesztett fajok sokfélesége a 20. században 75%-kal csökkent, és hogy 2050-re a mai sokféleség egyharmada eltűnhet; hangsúlyozza, hogy a világ növekvő népességének hosszú távú élelmezésbiztonsága és az élelmiszer-termelési rendszerek ellenálló képessége szempontjából alapvető jelentőségű, hogy megóvjuk és megőrizzük Európa biológiai és genetikai sokféleségét; ezért rendkívül fontosnak véli, hogy in situ és on farm megőrizzük a helyi és regionális fajták túlnyomó többségét annak érdekében, hogy a törzsek és fajok, valamint abszolút számuk tekintetében egyaránt fenntartsuk és növeljük a genetikai és kulturális sokféleséget;

10.  hangsúlyozza, hogy az új fajták létrehozása szempontjából alapvetően fontos a genetikai variációkhoz való hozzáférés; ezért igen aggasztónak találja a variáció e jelentős csökkenését;

11.  üdvözli egyfelől a kormányzat, az ágazat és a kutatási szervezetek közötti – többek között a részvételi nemesítés területére vonatkozó – partnerségek kialakítását, amelyek célja az előnemesítéssel és a nemesítéssel kapcsolatos kutatás ösztönzése, másfelől a genetikai erőforrások jellemzését és megőrzését; felhívja a figyelmet e partnerségek és az e területre vonatkozó transznacionális kezdeményezések megerősítésének és kiterjesztésének előnyeire, továbbá hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a támogatási rendszerek szerkezetét úgy alakítsák ki, hogy azok összességében maximalizálják a beruházások hatását és koherenciáját;

12.  úgy ítéli meg, hogy Európa jövője szempontjából döntő jelentőségű a genetikai örökségünk védelméért végzett elkötelezett munka; kiemeli, hogy a genetikai és a kulturális sokféleség fenntartása érdekében különösen fontos a helyi és regionális fajták termesztése és megőrzése;

13.  megjegyzi, hogy a mezőgazdaságon és növénynemesítésen belüli genetikai sokféleség megőrzésére és fenntartására irányuló egyik kísérlet keretében világszerte különböző génbankok vetőmagokat és ültetési anyagokat gyűjtenek be; konkrétan megjegyzi, hogy a Spitzbergákon olyan génbank található, amely a világ minden részéről származó genetikai anyagokat tárol, továbbá hangsúlyozza, hogy ez igen fontos és nagyra törő projekt, amelynek célja a genetikai sokféleségnek a jövőre számára való megőrzése;

14.  fontosnak tartja a fajták és a genetikai erőforrások nagy többségének in situ és on farm megőrzését; felhívja a figyelmet arra, hogy az állami intézmények jelenleg nem tesznek elegendő erőfeszítést, illetve nem biztosítanak megfelelő támogatást e cél elérése érdekében;

15.  hangsúlyozza, hogy e kezdeményezés és más kezdeményezések a jövőbeli növénynemesítés, mezőgazdasági termelés és élelmiszer-ellátás szempontjából döntő jelentőségűek;

16.  hangsúlyozza, hogy a növénynemesítéssel kapcsolatos kutatás és gyakorlat – nem utolsósorban a meglévő fajták továbbfejlesztésére és az új fajták létrehozására irányuló munka – a jövőbeli mezőgazdasági termelés és a jövőbeli élelmiszer-ellátás biztosítása szempontjából alapvető fontosságú;

17.  elismeri a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés garantálásának fontosságát a növénynemesítés alapjaként; fenntartja különösen a növénynemesítők jogai nemzetközi rendszerének UPOV-egyezményben foglalt alapelvét, miszerint e jogok jogosultja nem akadályozhatja meg az oltalom alatt álló növényfajta további nemesítésre való felhasználását és az újonnan nemesített fajta hasznosítását; megjegyzi, hogy ezt az alapelvet a FAO növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezménye is elismeri, a 13.2. cikk d) pontjának ii. alpontjában;

18.  tudomásul veszi, hogy az új, tökéletesített fajták létrehozása mind költséges, mind pedig időigényes feladat, azonban hangsúlyozza ennek szükségességét Európa versenyképességének fenntartása érdekében e területen; javasolja, hogy e költségeket megfelelő hatásvizsgálat nyomán a növényfajta-oltalmi jogok időtartamának meghosszabbításával ellentételezzék;

19.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a növénynemesítés globális piacát jelenleg néhány nagy, multinacionális vállalkozás uralja, amelyek csak korlátozott számú fajtába fektetnek be, miközben Európában a növénynemesítési piac a globálishoz képest továbbra is sokszínűbb, és az ágazat jelentős részét kis- és középvállalkozások teszik ki; hangsúlyozza, hogy az európai növénynemesítési piacot az egészséges verseny érdekében tovább kell fejleszteni;

20.  úgy véli, hogy a nagy, globális növénynemesítő vállalkozások aggasztóan nagy befolyásra tettek szert a világ mezőgazdasága és agrárpolitikája tekintetében; kiemeli a közpénzekből finanszírozott független tudományos kutatás szerepét, amelyet a hosszú távú élelmezésbiztonság érdekében végeznek a hosszú távú közérdek szolgálatában;

21.  úgy véli továbbá, hogy a nagyobb vállalkozásoknak fokozottan ki kell használniuk és meg kell osztaniuk növénynemesítési technikáikat, amelyek megfelelő alkalmazása hozzájárulhat a környezettel, az éghajlattal és az élelmiszer-ellátással kapcsolatos problémák megoldásához;

22.  megjegyzi, hogy a kkv-knak a kereskedelmi növénynemesítéshez való jelentős hozzájárulásuk miatt fontos szerepet kell játszaniuk az uniós vetőmagpiacon és a növénynemesítési ágazatban, és felhívja a figyelmet arra, hogy e vállalkozások a kutatást és a tudást új kereskedelmi termékekké tudják alakítani; felhívja a figyelmet arra, hogy miközben a növénynemesítés egyre intenzívebb kutatást igénylő és fokozottan csúcstechnológiát alkalmazó ágazattá válik, egy új növényfajta kifejlesztéséhez és későbbi forgalmazásához szükséges költségek és eszközök akadályt jelenthetnek a kisebb vállalkozások számára; úgy véli, hogy a növényfajta-oltalmi jogok megfelelő hosszúsága és a kutatási eredményekhez való teljes körű hozzáférés jelentős mértékben hozzájárulhatna az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez, és hangsúlyozza, hogy az ezekbe az Unióban működő vállalatokba való befektetés további fenntartása kritikus jelentőségű;

23.  hangsúlyozza, hogy Európának fel kell újítania és tovább kell fejlesztenie az európai növénynemesítéssel kapcsolatos kutatási hagyományokat és gyakorlatokat;

24.  hangsúlyozza az európai fajgazdagság jelentőségét és a növénynemesítéssel kapcsolatos európai kutatás fontosságát, amely az európai szükségletekre összpontosít, többek között azon növényekre, gabonanövényekre és gyümölcsökre, amelyek a helyi és regionális körülmények szempontjából a legmegfelelőbbek; úgy véli, hogy e területen tett előrelépések elő fogják segíteni, hogy az európai gazdák javítsák az élelmiszer- és takarmány-előállítás mennyiségét és minőségét;

25.  hangsúlyozza, hogy Európának sokszereplős növénynemesítési ágazatra van szüksége; és hogy több vállalkozás és kutatóközpont számára kellene lehetővé tenni kutatási projektek lefolytatását és a növénynemesítési ágazatban való tevékenységet;

26.  úgy véli, hogy a növénynemesítési ágazaton belüli kutatás folytatásához hosszú távú pénzügyi támogatás szükséges, valamint hogy mivel egy új fajta létrehozása átlagosan tíz évet vesz igénybe, tarthatatlan, hogy egy növénynemesítési kutatási projekt csak viszonylag rövid időszakra kapjon pénzügyi támogatást;

27.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitikával rendelkező Uniónak kötelessége felelősséget vállalni azért, hogy eleget tegyen az európai mezőgazdasági és növénynemesítési ágazatra váró jövőbeli kihívásoknak; úgy véli, hogy az Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a fenntartható növénynemesítési technikák kifejlesztésében és a mezőgazdasági és növénynemesítési kutatás és gyakorlat elősegítésében;

28.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli növénynemesítéssel kapcsolatos alapkutatást az Unió és a tagállamok eszközeiből kell finanszírozni; úgy véli, hogy az Unión belüli kis és középméretű növénynemesítési vállalkozások nem képesek arra, hogy finanszírozzák a kutatás nagy részét és ugyanakkor versenyképesek is legyenek;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy a kutatási programon és más megfelelő szakpolitikai eszközökön belül különítsen el pénzügyi forrásokat, és hozzon létre egységes struktúrát a növénynemesítéssel kapcsolatos kutatás és gyakorlat számára az európai sokféleség megőrzése és fejlesztése érdekében; fontosnak véli különösen, hogy elegendő idő és pénzügyi eszköz álljon a kutatási projektek rendelkezésére az eredmények eléréséhez; szintén igen fontosnak tartja, hogy a növénynemesítési vállalkozások akadálytalanul hozzáférjenek a kutatások eredményeihez, és hogy sokféle kutatási projekt folyjon és ekképpen a kudarcok kisebb következményekkel járjanak;

30.  hangsúlyozza, hogy a növénynemesítéssel kapcsolatos kutatás jövőbeli igényeinek kielégítéséhez folyamatosan szükség lesz magas képzettségű munkavállalókra, a növénytudományt és a növénynemesítést pedig tovább kell népszerűsíteni az iskolákban és az egyetemeken, valamint a lakosság körében; különösen felhívja a figyelmet a 2013. május 18-i „Növények napja” sikerére;

31.  hangsúlyozza, hogy a növénynemesítéssel kapcsolatos jogszabályok céljául végső soron azt kell kitűzni, hogy megkönnyítsék mind a növénynemesítési technikák alkalmazását, mind pedig a mezőgazdasági és növénynemesítéssel kapcsolatos kutatást; úgy véli, hogy mindennek a helyi éghajlati és földrajzi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó termékeket kell eredményeznie, amelyek ennélfogva végső soron magas hozamot érnek el, valamint az egészség és a környezet szempontjából is biztonságosak;

32.  megállapítja, hogy a növénynemesítés jelenlegi, technikaalapú jogi szabályozása mellett utólag nehéznek bizonyult meghatározni, hogy a konkrét nemesítés esetében mely technikát alkalmazták, és úgy véli, hogy ez megerősíti a technikaalapú jogszabályok problémás voltát;

33.  a fent ismertetett kihívásokra és az európai és a globális növénynemesítési ágazat jelenlegi helyzetére való tekintettel felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg és elemezze a helyzetet, valamint tegyen javaslatot hatékony és konkrét intézkedésekre annak érdekében, hogy megfeleljen azon kihívásoknak, amelyekkel az európai nemesítők és gazdák szembesülnek majd;

34.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagokról, különösen a növénynemesítés vonatkozásában; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson olyan szakpolitikai keretet, amely a mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú területek egyikeként támogatja a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagok ágazatát;

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://www.regjeringen.no/en/dep/lmd/campain/svalbard-global-seed-vault.html?id=462220.
(2) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(3) HL L 193., 2002.7.20., 1. o.
(4) HL L 193., 2002.7.20., 33. o.
(5) HL L 268., 2003.10.18., 24. o.
(6) HL L 227., 1994.9.1., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat