Az Európai Parlament 2014. február 26-i állásfoglalása az Európai Bizottságnak az EU kohéziós politikájáról szóló 7. és 8. eredményjelentéséről, valamint a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról szóló 2013. évi stratégiai jelentésről (2013/2008(INI))
– tekintettel a Bizottságnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, 2011. november 24-i hetedik helyzetjelentésére (COM(2011)0776), és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1372),
– tekintettel a Bizottság „Nyolcadik eredményjelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról − A válság regionális és városi dimenziója” című, 2013. június 26-i jelentésére (COM(2013)0463), és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0232),
– tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2013. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti programok végrehajtásáról” című, 2013. április 18-i jelentésére (COM(2013)0210), és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0129),
– tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0615),
– tekintettel a „Kohéziós politika: reálgazdasági beruházások” című, 2009. március 11-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az Európai Unió 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0614),
– tekintettel a Régiók Bizottságának az Európa 2020 stratégiáról szóló 4. monitoringjelentésére (a Régiók Bizottsága, 2013. október),
– tekintettel a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, valamint a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága „A foglalkoztatás és a gazdaság növekedését elősegítő uniós kohéziós politika” című, 2013. júliusi közös dokumentumára,
– tekintettel a Parlament által közzétett, „Kohéziós politika 2013 után: a jogalkotási javaslatok kritikai értékelése” című, 2013. júniusi tanulmányra,
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0081/2014),
A. mivel tapasztalati bizonyítékok azt mutatják, hogy a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság megállította, sőt megfordította a konvergenciafolyamatokat, súlyosbítva a régiók közötti egyenlőtlenségeket és lezárva egy olyan időszakot, amely során az egy főre jutó GDP-ben mutatkozó regionális különbségek és az Unión belüli munkanélküliség következetesen csökkent, valamint súlyosabban érintve az Unió gyengébb régióit;
B. mivel mind tagállami, mind uniós szinten tapasztalható a közpénzek csökkenése és az elosztásukra irányuló egyre nagyobb nyomás, és ezzel együtt a válság és az azt követő recesszió, valamint a több tagállamban előforduló államadósság-válság arra kényszerítette a tagállamokat, hogy végre bevezessék a szükséges, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés helyreállítását szolgáló fontos strukturális reformokat, amelyek esetenként a strukturális és kohéziós alapok társfinanszírozásának csökkentését eredményezték;
C. mivel a költségvetési konszolidációra irányuló intézkedések megnövelték a kohéziós politikának mint a közberuházások finanszírozási forrásának szerepét és jelentőségét, különösen szubnacionális szinten, mivel kiemelkedően sok tagállamban és régióban az összes közberuházás több mint felét az ehhez a politikához kapcsolódó finanszírozásból fedezik;
D. mivel a válság az összes európai régiót és várost kedvezőtlenül érinti, növelve így a kohéziós politikából származó finanszírozás jelentőségét az átmeneti és a fejlettebb régiókban is;
E. mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez való hozzájárulást kifejezetten erős regionális dimenzió jellemzi, amelyet az Unió kohéziós és egyéb beruházási politikái keretében megszülető programok újabb generációjának előkészületei és megvalósítása során figyelembe kell venni;
F. mivel a kohéziós politika egészen mostanáig a felhasználásra és nem a célkitűzések meghatározására és nyomon követésére – illetve azok megvalósításának értékelésére – helyezte a hangsúlyt, míg a nyomon követési és értékelési rendszerek nem végzik el teljes mértékben a helyi, regionális és interregionális jellemzők, sajátosságok és igények alapján differenciált célok meghatározásának pontosítására irányuló feladatukat;
G. mivel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret összefüggésében továbbra is a kohéziós politika marad az uniós közfinanszírozás legfőbb forrása, és mivel a kohéziós politika új kerete minden hangsúlyt arra helyez, hogy a befektetések regionális és helyi szinten a legfontosabbnak ítélt területekre, például a munkahelyteremtésre, a kkv-kra, a foglalkoztatásra (különös tekintettel a fiatalok foglalkoztatására), a foglalkozási mobilitásra, a szakképzés és oktatás területére, a kutatásra és az innovációra, az ikt-ra, a fenntartható közlekedésre és a szűk keresztmetszetek elhárítására, a fenntartható energiára, a környezetvédelemre, a közigazgatási szervek intézményi kapacitásának támogatására és a hatékony közigazgatásra, valamint a városfejlesztésre és a városokra irányuljanak;
H. mivel az igény, hogy kevesebb forrással többet érjünk el, az intelligens szakosodásnak az új kohéziós szakpolitikai keretbe való bevonását indította el (közös rendelkezésekről szóló rendelet(4)) annak érdekében, hogy a régiók stratégiai és egységesebb megközelítéssel rendelkezhessenek a kutatásra és az innovációra irányuló támogatás révén megvalósuló gazdasági fejlődés tekintetében;
I. mivel az újabb kohéziós politika jogszabályi keretei között az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési stratégiája megvalósításának tükrében a partnerség és a többszintű kormányzás általános horizontális alapelvnek számít;
J. mivel a 2007 és 2013 közötti program során elvégzett értékelések nem vették figyelembe a teljes – az eredményességet, hatékonyságot és hatásvizsgálatot is magában foglaló – értékelési ciklust;
K. mivel a finanszírozás-felhasználási arány a tagállamok körében kb. 50%, az időszak utolsó évében pedig megközelítőleg 30%;
L. mivel a kkv-k nehézségekkel szembesülnek a bankszektorból származó finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében;
A jelenlegi programozási időszak végrehajtással kapcsolatos általános kihívásai
1. üdvözli az elért eredményekről szóló hetedik és a nyolcadik jelentést, valamint a 2013. évi stratégiai jelentést, és felszólítja a 2007–2013-as időszakra vonatkozó utólagos értékelést jelenleg elindító Bizottságot, valamint a tagállamokat, biztosítsák, hogy a nyomon követés és az értékelés megbízható adatokon alapuljon, vizsgálják meg a műveletek hatékonyságát, eredményességét és hatását, gondoskodjanak arról, hogy a korábbi általános rendeletben foglaltaknak megfelelően az utólagos értékelés 2015 végére elkészüljön annak érdekében, hogy az új programozási időszak végrehajtását szem előtt tartva le lehessen vonni az egyértelmű tanulságokat;
2. úgy véli, hogy a költségvetési konszolidációra irányuló intézkedések önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy elősegítsék a növekedést és a jó színvonalú, fenntartható munkahelyeket teremtő beruházásokat, amelyekhez a gazdaságot támogató és a fellendülés irányába tett – még óvatos és félénk – lépéseket elősegítő intézkedésekre is szükség van;
3. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy több munkahely teremtésének az eszközeként növeljék beruházásaikat a vállalkozói készség, a vállalkozásindítás és az önfoglalkoztatás terén, különösen mivel a kkv-k és mikrovállalkozások biztosítják az uniós magánszektor munkahelyeinek több mint kétharmadát; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a regionális és a helyi szintekre; ezenkívül úgy véli, hogy a társadalomtudatos és szociális vállalkozásba történő beruházások további jó lehetőséget nyújtanak a közjavak és a közszolgáltatások által ki nem elégített szociális szükségletek teljesítésére.
4. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – különösen szubnacionális szinten – a gazdasági válság hatásai következtében nem áll rendelkezésre elegendő közforrás az Európa 2020 stratégia megfelelő végrehajtására, továbbá amiatt, hogy a kevésbé fejlett tagállamok és régiók közül sok nagymértékben függ a kohéziós politikából származó finanszírozástól; véleménye szerint az esetleges makrogazdasági szankciókra vonatkozó bármiféle határozathozatal előtt alaposan meg kell vizsgálni az egyes tagállamok fejlődésének kohéziós finanszírozástól való óriási függőségét;
5. meggyőződése, hogy annak ellenére, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretből a kohéziós politikára jutatott források viszonylag csekélyek a ténylegesen felmerülő igényekhez képest, a hatékonyság növelésének és az uniós és nemzeti költségvetések közti szinergia biztosítása mégis fontos mozgatórugója a növekedést elősegítő intézkedéseknek;
6. úgy véli, annak érdekében, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra irányuló célokkal párhuzamosan megvalósuljon az uniós stratégiában foglalt intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés úgy, hogy szem előtt tartják a hosszú távon munkahelyteremtő és innovatív potenciállal rendelkező szektorokra történő összpontosítás szükségességét is, fontos a számos kevésbé fejlett régió jelentős szükségleteinek figyelembevétele az infrastrukturális projektekbe történő beruházások tekintetében az olyan alapvető ágazatokban, mint a közlekedés, a távközlés és a fenntartható energia;
7. meggyőződése, hogy – annak ellenére, hogy bizonyított a helyi és regionális hatóságok részvétele a partnerségi megállapodások előkészítésében – további erőfeszítés szükséges a kohéziós politika, az Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter irányítási rendszere területi dimenziójának megerősítése érdekében, egyfelől az irányítás különböző szintjein zajló valódi párbeszéd és a komplementaritás biztosításával, másfelől a nemzeti, regionális és helyi szinteken azonosított igényeknek és sajátosságoknak az előbbi szinteken meghatározott prioritásokkal való következetes összehangolásával; e tekintetben hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az önkormányzatokat és régiókat kellőképpen bevonják a nemzeti stratégiák kidolgozásába és saját egyedi problémáik és kihívásaik meghatározásába, mindeközben elkerülve az adminisztratív terhek növekedését;
8. úgy véli, hogy a kohéziós politika a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy megteremtse az Európa 2020 stratégia területi dimenzióját, amely az Unión és a tagállamokon belül fennálló, egyértelmű növekedési különbségek kezeléséhez, valamint az Unió legkülső és leggyérebben lakott területein a növekedési potenciál kihasználtságának biztosításához, továbbá annak kezeléséhez szükséges, hogy az intézményi kapacitások közötti különbségek annyit jelentenek, hogy az egyes régiók az adott célértékeket nem tudják egyforma módon referenciaként használni;
Középpontban a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás
9. különösen aggasztja, hogy a válság következtében jelentősen növekedett a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek, az anyagilag nélkülözők, a leromlott környezetben és szegényes lakhatási körülmények között élők vagy nagyon alacsony munkaintenzitású, társadalmi kirekesztéstől és energiaszegénységtől fenyegetett személyek százalékos aránya, nagyobb mértékben a konvergenciarégiókban és a városokban, különösen a fővárosok körüli régiókban, amelyek a mutatók szerint fejlett területeknek számítanak, és mindez jobban érinti a nőket, az egyszülős családokat, a négy- vagy többgyerekes nagycsaládokat, a gondozókat (különösen a fogyatékos családtagról gondoskodókat), a marginalizált közösségek tagjait vagy a nyugdíjazáshoz közel álló idős embereket, akik számára nehéz, hogy hozzáférjenek az egyenlő esélyekhez;
10. úgy véli, hogy e kérdéseket – amelyek súlyosan veszélyeztetik a régiók közötti kohéziót, és közép- és hosszú távon kockázatot jelenthetnek az Unió versenyképességére nézve – sürgősen kezelni kell, különösen a fiatalok fenntartható, minőségi foglalkoztatáshoz való hozzáférését és a társadalmi befogadását biztosító politikákra való összpontosítás, a kkv-k e tekintetben betöltött létfontosságú szerepének előmozdítása, a munkahelyek töredezettségének csökkentése és a munkahelyek közötti átmenet megkönnyítése, a tartós munkanélküliekre vonatkozó szakmai átképzési programokra való összpontosítás, az életpályájuk végén járó személyek által szerzett tapasztalatok felhasználása és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének elősegítése révén; alapvető fontosságúnak tartja emellett az információs és kommunikációs eszközök fizikai hozzáférhetőségét és elérhetőségét, amit megbízható, objektív és összehasonlítható mutatók segítségével és a demográfiai kihívások figyelembevételével kell értékelni;
11. kitart amellett, hogy az Európai Szociális Alapnak (ESZA) továbbra is fontos szerepet kell játszania a humán tőke terén a régiók között fennálló különbségek csökkentésében és a foglalkoztatási szintek növelésének elősegítésében, az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERFA) párhuzamosan és azzal együtt, valamint hozzá kell járulnia az Unió néhány jelenlegi fő prioritásának teljesítéséhez, nevezetesen a fiatalok foglalkoztatottságának és a munkaerőpiacnak a fellendítéséhez, a fenntartható gazdaság és növekedés elősegítéséhez, a korai iskolaelhagyók számának csökkentéséhez, valamint a szegénység, a megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés leküzdéséhez; ezért kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét, különösen ami az ESZA műveletinek hatékonyságát és eredményességét illeti, és felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen elemezze az ESZA által kifejtett összes hatást, illetve annak a munkanélküliségi rátára és a munkahelyteremtésre gyakorolt valós eredményeit;
12. elismeri, hogy az ESZA költségvetésének jelentős hányadát a több és jobb álláshely előmozdítására, a hátrányos helyzetű csoportok, többek között a fogyatékossággal élő személyek integrálásának és részvételének támogatására, valamint egy mindenki számára hozzáférhető, befogadó társadalom kialakítására különítették el; nyomatékosítja azonban, hogy válság idején nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az ESZA-t hatékonyan és célzottan a helyi és regionális egyenlőtlenségekkel, illetve a társadalmi kirekesztettséggel szembeni küzdelemre, és a legkiszolgáltatottabb csoportok és különösen a fiatalok foglalkoztatáshoz való hozzáférésére, valamint a nemi alapú szegregáció csökkentése révén a nők munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésének segítésére fordítsák;
13. rámutat, hogy a korai iskolaelhagyók magas száma egyes régiókban jóval meghaladja a célként kitűzött 10%-ot, valamint hogy a korai iskolaelhagyók számára igényeiknek megfelelő oktatást, képzést vagy munkát kell felajánlani; e tekintetben utal az ifjúsági garancia jelentőségére a korai iskolaelhagyók szempontjából; hangsúlyozza, hogy a korai iskolaelhagyók számának csökkentése érdekében fontos, hogy az oktatási rendszer inkluzív legyen, és egyenlő esélyeket kínáljon minden fiatal számára; rámutat, hogy ezért megoldást kell találni ezen alacsonyan képzett fiatalok készségelsajátítását segítő, akadálymentes, hozzáférhető és minőségi szakképzések és munkahelyi képzések révén való munkaerő-piaci integrálására, tekintettel arra, hogy a képzettség hiánya növelheti munkanélküliség kockázatát, az pedig növelheti a szegénység kockázatát, illetve a kirekesztettséghez, az elidegenedéshez és az önálló élet kiépítésére irányuló meghiúsult erőfeszítésekhez kapcsolódó társadalmi kihívások tömegével jár; rámutat, hogy e célból kulcsfontosságú az ESZA hozzájárulása abból a szempontból, hogy több fiatalnak nyújt segítséget az iskolában maradáshoz, valamint a munkához és a karrierhez szükséges megfelelő képzettség megszerzéséhez, illetve hogy a hátrányos csoportokhoz és kisebbségekhez tartozó gyermekeknek, többek között a fogyatékossággal élő személyeknek szóló különleges projektjei révén szélesebb körű hozzáférést biztosít a minőségi oktatáshoz; felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék megfelelő szakképzések és munkahelyi képzések kialakítását azok számára, akiknek ez a javára szolgál;
14. hangsúlyozza, hogy a fiatalok foglalkoztatási helyzete nagymértékben függ az általános gazdasági helyzettől, következésképpen a fiatalok számára az oktatásból a munka világába való átlépésük során nyújtott támogatás, útmutatás, illetve a figyelemmel kísérésük alapvető fontosságú; úgy véli, hogy ezért a Bizottság az e területet érintő valamennyi jövőbeli szakpolitikai javaslatot összehangolhatná a „Mozgásban az ifjúság” és a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésekkel;
15. hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatottság egyes régiókban még mindig 60% alatti, és egyes régiók még a saját nemzeti célszámaiktól is 20–25%-kal elmaradnak, ez pedig különösen hátrányosan érinti a fiatalokat, a nőket, az időseket, a gondozókat és fogyatékossággal élő személyeket; hangsúlyozza, hogy bizonyos válságintézkedések negatív hatást gyakorolnak a kohézióra, és alapvetően megnövelik az Unión belüli egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy a magas kockázatnak kitett csoportok foglalkoztatásának fenntartásához, vagy foglalkoztatási lehetőségek számukra való létrehozásához a munkahelyteremtés, a képzési lehetőségek és a munkahelymegtartás kérdéseivel foglalkozó célzott intézkedésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy bizonyos elzárt településeken a sokadik generáció él munka nélkül, és ez különösen fenyegeti a marginalizált közösségeket;
16. rámutat, hogy a foglalkoztatási arányok továbbra is messze elmaradnak attól a 2020-ra kitűzött céltól, hogy a 20 és 64 év közötti népesség 75%-a foglalkoztatva legyen; megjegyzi, hogy míg regionális szinten nincsenek konkrét foglalkoztatási célértékek, az uniós tagállamok nemzeti célértékeket állapítottak meg maguknak, amelyeket viszont a legtöbb esetben nem értek el, mivel a pénzügyi és gazdasági válság erőteljes aszimmetrikus hatást gyakorolt a regionális munkaerőpiacokra, elsősorban Dél-Európában, ahol ezt az ifjúsági munkanélküliség szembeszökő megemelkedése kísérte;
17. úgy véli, hogy a fenntartható növekedés és az erőforrás-hatékonyság kihívásaival minden régió küzd; e tekintetben hangsúlyozza, hogy olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek a költések tekintetében az oktatás, az egész életen át tartó tanulás, a kutatás, az innováció és fejlesztés, az energiahatékonyság és a helyi vállalkozások területét, valamint az új pénzügyi eszközök valamennyi vállalkozásfajta – de különösen a kkv-k – számára való kidolgozását részesítik előnyben;
18. emlékeztet arra, hogy a kkv-k komoly munkahelyteremtő potenciállal rendelkeznek, és olyan szakpolitikák kidolgozására sürgeti a tagállamokat, amelyek javítják a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését és azok finanszírozási feltételeit; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a pályázati felhívásokkal kapcsolatos rendszer átláthatóságának és kiszámíthatóságának javítása, illetve annak érdekében, hogy – különösen az egymással a gyorsan változó környezetben versengő kkv-k esetében – csökkenjen a pályázati felhívás közzététele és a szerződés odaítélése között eltelő idő;
19. nyomatékosan felhívja arra a figyelmet, hogy különös figyelmet kell fordítani a kulturális és a kreatív ágazatra, amely hozzájárul az Európa 2020 stratégia – többek között a munkahelyteremtésre vonatkozó – céljainak eléréséhez; hangsúlyozza ezen ágazatok nélkülözhetetlen hozzájárulását a régiók és városok fejlődéséhez; felszólít olyan tartós intézkedések végrehajtására, amelyek előmozdítják a nőknek szóló továbbképzést ezekben az ágazatokban, továbbá annak biztosítására, hogy a nők képesítését hatékonyan hasznosítsák, és új munkalehetőségeket hozzanak létre;
Az értékelésből származó bizonyítékok
20. emlékeztet arra, hogy míg erőteljes bizonyítékok mutatják, hogy a kohéziós politika végrehajtása felgyorsult, és hogy az abból eredő programok számos jelentős hozzájárulást jelentettek számos olyan területen, ahol a gazdasági korszerűsítés és a versenyképesség érdekében beruházásokra van szükség (például a kutatás és fejlesztés, kkv-k támogatása, újraiparosítás, társadalmi befogadás, illetve oktatás és képzés területén), a jelenlegi programozási időszak végéig több tagállam nem fogja tudni végrehajtani programját; ezzel összefüggésben arra sürgeti a Bizottságot, hogy az alacsony felhasználási arány okait alaposan elemezze, és nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy a pénzösszegek felhasználásának meggyorsítása érdekében biztosítsanak társfinanszírozást;
21. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy keressenek szinergiákat a kohéziós politikai finanszírozás és egyéb (például a TEN-T-re, a TEN-E-re, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre, a Horizont 2020-ra, a COSME-ra és más programokra szánt) uniós források, továbbá az Európai Befektetési Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által nyújtott finanszírozási lehetőségek között; arra sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsítsák meg a végrehajtást, és egyszerűsítsék az elérhető pénzösszegekhez való hozzáférést annak érdekében, hogy a kkv-ket, a civil társadalmi szervezeteket, a helyi önkormányzatokat és más érdekelt kedvezményezetteket azok felhasználására ösztönözzék;
Az ellenőrzés és az értékelés kihívásai
22. úgy véli, hogy az értékelésnek jelentős szerepet kell játszania a politikáról folytatott vitában és a tanulásban, de aggodalommal állapítja meg, hogy noha az ellenőrzési adatok biztosítása és a végrehajtásra vonatkozó adatok javítják a kitűzött célok minőségét, az eredményekről készített jelentések egyenetlen minősége számos esetben megnehezíti, hogy a regionális és helyi szinten kitűzött célok felé történő előrelépésről teljes és pontos kép álljon össze; hangsúlyozza, hogy az értékelés során a kedvezményezettekre – többek között a kk-vkre, a helyi és regionális hatóságokra és a nem kormányzati szervezetekre – háruló fölösleges terheket is fel kell mérni, illetve az azok enyhítését célzó intézkedésekre javaslatot kell tenni; úgy véli, hogy az ellenőrzéshez kapcsolódóan további terheket nem szabad előírni;
23. úgy véli, hogy az eredményjelentések – vagy az érintett szintre vonatkozó adatok elérhetetlensége vagy a rendelkezésre bocsátott statisztikai adatok és a nyomon követést igénylő kohéziós politikai célkitűzések megvalósításának szintje közötti nem teljesen egyértelmű kapcsolat miatt – nem nyújtanak teljesen tiszta képet a kohéziós politika végrehajtásában és a kitűzött célok megvalósításában elért eredményekről;
24. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jelentéstétel átláthatóságának, valamint a tervezés és a végrehajtás minőségének javítása érdekében teljes mértékben használják ki a jelenlegi jogszabályi keret összefüggésében rendelkezésre álló nyomonkövetési és értékelési eszközöket (erősebb eredményorientáltság, közös output-mutatók használata, programspecifikus eredménymutatók választása és egyértelmű eredményességmérési keret);
25. úgy ítéli meg, hogy míg a 2007–2013 közötti időszakban az ERFA és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott kohéziós politikai programok értékelései alapján a tagállamok általában megfelelően tudatában vannak a programok létrehozása esetében a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó követelménynek (70%(5)), arra is rámutatnak, hogy a nemek közötti egyenlőséget a problémák vagy számszerűsített célok egyértelmű meghatározásában egyáltalán nem szerepeltették megfelelően (kevesebb mint 8%); kéri a Bizottságot, hogy tökéletesítse a tagállami jelentéstételi rendszereket olyan mutatók bevezetésével és alkalmazásával, amelyek alapján értékelni lehet, hogy a kohéziós politika milyen mértékben támogatta a nemek közötti egyenlőség tekintetében elért tényleges előrelépést, illetve hogy az előrelépések milyen mértékben valósultak meg;
26. annak ellenőrzésére sürgeti a Bizottságot, hogy az irányító hatóságok alkalmazzák-e a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet a projektek kedvezményezettjeivel szemben, illetve a fizetési késedelmek csökkentésére megfelelő intézkedéseket hoznak-e;
27. kéri, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata és az Európai Számvevőszék fokozza a kohéziós és strukturális alapokkal, különösen pedig az ESZA-val kapcsolatos teljesítményellenőrzéseit;
o o o
28. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.
Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).
A legkülső régiók, a strukturális alapok és egyéb uniós programok
367k
117k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i állásfoglalása a legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról (2013/2178(INI))
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkére és 355. cikkének (1) bekezdésére, amely elismeri a legkülső régiók különleges jogállását, és amely a Szerződések és a közös politikák teljes körű végrehajtását lehetővé tevő „egyedi intézkedések” elfogadását írja elő,
– tekintettel az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének az e régiók állami támogatási rendszereiről szóló a) pontjára,
– tekintettel az EUMSZ 174. cikkére és az azt követő cikkeire, amelyek meghatározzák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését és az eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,
– tekintettel az Európai Bizottság legkülső régiókról szóló valamennyi közleményére, és különösen „A legkülső régiók: előny Európa számára” című, 2008. október 17-i közleményére (COM(2008)0642),
– tekintettel a legkülső régiókról szóló valamennyi állásfoglalására, és különösen „A legkülső régiókra vonatkozó stratégia: eredmények és kilátások” című, 2008. május 20-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a „Régiók 2020-ban – Az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)2868),
– tekintettel a 2008. július 7-én, Réunion szigetén megtartott, „Az Európai Unió és tengerentúli entitásai: az éghajlatváltozás és a biológia sokféleség csökkenése elleni küzdelemre irányuló stratégiák” című konferencia üzenetére, valamint az Európai Unió Tanácsának „Az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési terve végrehajtásának félidős értékelése – Az invazív idegen fajokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, 2009. június 25-i következtetéseire,
– tekintettel a legkülső régiók „A legkülső régiók jövője 2020-ig” című, 2009. október 14-i együttes memorandumára,
– tekintettel a legkülső régiók európai parlamenti képviselőinek konferenciája által José Manuel Durão Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez benyújtott 2010. július 6-i közös programra,
– tekintettel a Spanyolország, Franciaország, Portugália és a legkülső régiók által 2010. május 7-én aláírt, „Megújult kilátások (jövőkép) a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiában” című együttes memorandumra,
– tekintettel a legkülső régióknak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentésre vonatkozó, 2011. január 28-i közös dokumentumára,
– tekintettel Michel Barnier európai biztos „Európa legkülső régiói és az egységes piac – Az EU befolyása a világban” című, 2011. október 12-i jelentésre, amelyet Pedro Solbes Mira terjesztett elő,
– tekintettel az Európa 2020 stratégiával összefüggésben az Európai Unió legkülső régióiban a kohéziós politika szerepéről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására(2),
– tekintettel „Az Európai Unió legkülső régiói: úton az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó partnerség felé” című, 2012. június 20-i bizottsági közleményre (COM(2012)0287),
– tekintettel a Serge Letchimy képviselő vezetésével a Francia Köztársaság miniszterelnöke részére készített, „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke: hozzájárulás a legkülső régiók általános fejlesztési tervét szolgáló eltérési keret alkalmazásához” című jelentésre,
– tekintettel az Európai Unió legkülső régiói elnöki értekezletének valamennyi együttes hozzájárulására, valamint technikai és politikai dokumentumaira, különösen az Európai Unió legkülső régióinak 2013. október 17-én és 18-án megtartott XIX. elnöki értekezletének zárónyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0121/2014),
A. mivel a legkülső régiók előnyei, erőforrásai és lehetőségei – amelyeket 2008. évi stratégiájában és 2012. évi közleményében az Európai Bizottság is elismert – a kutatás, az innováció és a növekedés szempontjából az Európai Unió számára kulcsfontosságú területeket fednek le, és mivel ezeket a régiókat elégtelen mértékben támogatják és finanszírozzák az uniós alapok és programok;
B. mivel a legkülső régiókat szigetcsoportok, szigetek, valamint egy, az amazóniai őserdőbe beékelt régió alkotja, és amelyeket közös sajátos akadályok jellemeznek, amelyek megkülönböztetik őket az Unió más sajátos földrajzi helyzetű területeitől (szigetek alkotta, hegyvidéki és gyéren lakott régiók);
C. mivel – tekintettel azokra a célkitűzésekre, amelyeket az EU a növekedéssel kapcsolatban az Európa 2020 stratégia, a Horizont 2020 stratégia, az Energia 2020 stratégia, a LIFE+ és a Natura 2000 programok, a transzeurópai távközlési, közlekedési és energiahálózatok megvalósítása érdekében határozott meg – a legkülső régiók olyan elöl járó régióknak minősülnek, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak e feladatok megvalósításához;
D. mivel ezért a legkülső régiók gazdasági és társadalmi fellendülésének tartós megerősítése, valamint a különböző uniós stratégiák sikere esélyeinek növelése érdekében ösztönözni kell a hosszú távú beruházásokat, és elő kell mozdítani a legkülső régiók innovációs képességét;
E. mivel e stratégiák megvalósításához a legkülső régiókat támogató strukturális alapokat és az Európai Beruházási Alapot szigorúan ellenőrizni kell, és ki kell igazítani vagy egészíteni azért, hogy a legkülső régiók a bennük rejlő potenciálnak és szándékuknak megfelelően részt vehessenek az Európai Unió előtt álló nagyobb kihívások megoldásában;
F. mivel a jelenlegi gazdasági és szociális válság különösen súlyos hatásokat fejt ki az Európai Unió legkülső régióiban, különös tekintettel a versenyképességre és a foglalkoztatásra, és mivel a következő pénzügyi és programozási időszak során a gazdasági növekedés igényére történő válaszadás és a munkanélküliség problémájával való szembenézés érdekében sürgős és megfelelő válaszlépéseket kell találni;
G. mivel a 349. cikket olyan jogalapként is fel kell használni, amely egyedi intézkedések révén lehetővé teszi, hogy a legkülső régiók megtalálják helyüket azokban a különböző uniós programokban, amelyek konkrétan is fejleszteni tudják a bennük rejlő, elismert lehetőségeket;
H. mivel a legkülső régiók az egész Unió javát szolgáló, kísérleti és kiválósági területekké válhatnak többek között az alábbi területeken: biológiai sokféleség, környezetvédelem, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az éghajlatváltozás mérséklése, a szélsőséges időjárási jelenségek kezelése és megfigyelése, kutatás, innováció, világűr, űrrepülés, óceánok, kék növekedés, tengeri területrendezés és tengerpolitikai irányítás, szeizmológia, vulkanológia, új betegségek, megújuló energiák, közlekedés, távközlés, humanitárius segítségnyújtási készenléti kapacitás a harmadik országokban és kultúra;
I. mivel a legkülső régiók a karib-tengeri, indiai-óceáni és atlanti-óceáni tengeri medencékben találhatók, aminek következtében az Európai Unió nekik köszönhetően világszintű tengeri hatalom, mivel geostratégiai elhelyezkedésük hozzájárul az EU globális jelentőségéhez, és mivel ezeket a területeket a világ biológiai sokféleségének több mint 50%-át kitevő, rendkívüli természeti, tengeri és halászati erőforrások jellemzik;
J. mivel a legkülső régiók helyzete egyedülálló, és olyan közös egységet alkotnak mind az Európai Unión kívül, mind az Európai Unióban, amelyet az Európai Bizottságnak többek között közös politikák végrehajtásával kell előmozdítania és támogatnia;
K. mivel a legkülső régiók lehetőségeinek optimalizálásához a lehető legnagyobb szinergiát kell megteremteni az összes uniós eszköz, alap és program között;
Új kilátások a legkülső régiók számára
1. meggyőződése, hogy a legkülső régiók előnyei, lehetőségei, erőforrásai és tapasztalatai további esélyt biztosítanak az Unió és a tagállamok számára ahhoz, hogy megfeleljenek azoknak a kihívásoknak, amelyekkel az a globalizáció, az innovációs képesség, a növekedés, a társadalmi kohézió, a demográfiai nyomás, az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófákkal kapcsolatos jelentős kockázatok megelőzése, az energia, a természeti erőforrások és a biológiai sokféleség fenntartható kezelése és megőrzése terén szembesül;
2. meggyőződése, hogy a legkülső régiók különböző uniós programokhoz és alapokhoz való hozzáférésének javítása hosszú és rövid távon egyaránt az egész Unió javát szolgálja; sajnálatosnak tartja azt az európai szinten szorgalmazott megközelítést, hogy csak a kohéziós politikát használják fel a legkülső régiók szinte valamennyi szükségletének a finanszírozására;
3. támogatja, hogy az Európai Bizottság e régiók előnyeit és az EUMSZ 349. cikkén alapuló gyakorlatias és ötletes intézkedéseket kiaknázva a legkülső régiókban az autonómiát, a gazdasági konszolidációt és a fenntartható munkahelyteremtést erősítő politikákat szeretne végrehajtani, valamint hogy az egyes alapok és programok esetében – különösen az energia, a közlekedés, valamint az információs és kommunikációs technológiák területén – olyan célokra irányuló ad hoc eszközöket szeretne megvalósítani, amelyek képesek a legkülső régiók erősségeit a fenntartható fejlődés érdekében érvényesíteni;
4. hangsúlyozza annak szükségességét és fontosságát is a legkülső régiók szempontjából, hogy az európai politikák például fiskális és vámügyi eszközök segítségével hozzájáruljanak a legkülső régiók gazdaságai gazdasági alapjának megerősítéséhez és diverzifikációjához, valamint a munkahelyteremtéshez;
5. úgy véli, hogy az EUMSZ 349. cikke megfelelő jogi alapot jelent a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedések elfogadásához, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csak korlátozottan és kismértékben alkalmazzák a Szerződésnek ezt a rendelkezését, amely a legkülső jogállás alapján különleges rendelkezések megállapítására ad lehetőséget;
6. felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiók érdekében megkezdett programok értékelése érdekében hozzon létre egy kapcsolattartó csoportot a legkülső régiókra vonatkozó, már működő vagy tervbe vett politikák összehangolását végző szolgálatközi munkacsoportért felelős európai biztosok és a legkülső régiók megválasztott európai parlamenti képviselői részvételével;
7. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók éppen az európai kontinenstől való távolságuknak köszönhetően tudják közvetíteni egy olyan Európai Unió befolyását, amely tudatára ébred globális jelentőségének és az alapvető változásokon áteső világban betöltött szerepének;
8. ragaszkodik ahhoz, hogy a legkülső régiókra – sajátos jellemzőik okán, valamint az EUMSZ 349. cikkének megfelelően, amely egyedi intézkedések elfogadására ad lehetőséget – természeti katasztrófa esetén fordítsanak különös figyelmet, egyúttal emlékeztet a strukturális alapoknak az Európai Unió Szolidaritási Alapjával történő összehangolása fontosságára;
9. szorgalmazza, hogy az információs és kommunikációs technológiák, a közlekedés, a víz és az energia területén – általános gazdasági érdekű szolgáltatások révén – megvalósuló beruházások élvezzenek elsőbbséget e régiókban, valamint a legkülső régiók tekintetében az állami támogatásokra vonatkozó keretszabály nagyobb koherenciája mellett érvel az „Európa 2020” stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében;
10. meggyőződése, hogy az Unió világban elfoglalt helyének tudatosítása, valamint a legkülső régióira fordított figyelem szorosan összefüggnek egymással; úgy véli, hogy az Unió és a tagállamok nem ismerik el vagy alábecsülik a legkülső régiókra és a TOT-okra irányuló beruházási stratégiai döntéseik jövőbeli súlyát vagy kihatását, ami azt mutatja, hogy az Unió nem fektet be eleget saját globális és nemzetközi jelentőségébe; alapvető fontosságúnak tartja az eszközök és a programok vonatkozásában a szinergiák erősítését annak érdekében, hogy előmozdítsák az e régiók által folytatott nemzetközi együttműködést;
11. rámutat annak fontosságára, hogy a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtésének elősegítése érdekében makroregionális szemléletmódot fogadjanak el, valamint a legkülső régiókat magában foglaló makrorégiók számára stratégiákat dolgozzanak ki, kiaknázva e régiók jellemzőit és erőforrásait;
12. felszólítja a nemzeti és regionális hatóságokat, hogy aknázzák ki a több alapot felölelő megközelítés előnyeit, és – amennyiben lehetséges és a lehető leghatékonyabb módon – teremtsenek kapcsolódási pontokat a strukturális alapok és a többi uniós program pénzügyi eszközei között;
13. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki alaposabban a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiát oly módon, hogy lehetővé váljon e régiók erősségeinek fejlesztése, és hogy vegye figyelembe tartós strukturális korlátaikat is; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a legkülső régiók által, többek között azok cselekvési terveiben tett javaslatokat;
Szinergiák a Horizont 2020 programmal
14. úgy véli, hogy a legkülső régiók rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a Horizont 2020 program célkitűzéseivel érintett területeken – például az űrkutatás, az űrrepülés, a biotechnológia, a természeti kockázatok megfigyelése, a tengerkutatás, a biológiai sokféleség, a megújuló energiák, az egészségügy, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az intelligens közlekedés területén – meghatározó szerepet töltsenek be a kutatás és a technológia szempontjából;
15. emlékeztet arra, hogy 2014 és 2020 között a kohéziós politika célja többek között, hogy ösztönözze a kutatást, a technológiai fejlődést és az innovációt;
16. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legkülső régiók – mivel egyedi sajátosságaik miatt csak nagyon nehezen felelnek meg a közösségi finanszírozást lehetővé tevő követelményeknek – a 2007–2013-as időszakra vonatkozó kutatási és fejlesztési keretprogramból nem kaptak elég támogatást, aminek következtében a részvételi és sikerességi arányok alacsonyak voltak, továbbá, hogy a legkülső régiók alacsonyabb mértékben vettek részt az európai kutatási hálózatokban; felkéri ezért a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a legkülső régiókban folytatott kutatások támogatása és a kritikus tömeg elérése érdekében;
17. úgy véli, hogy az ERFA önmagában nem lesz képes lehetővé tenni a legkülső régiók számára a kohéziós politika, illetve az EU 2020 és Horizont 2020 stratégiák célkitűzéseinek megvalósítását; úgy véli, hogy a Bizottságnak azáltal kellene elősegítenie és biztosítania a legkülső régiók Horizont 2020 programhoz való hozzáférését, hogy olyan külön programokat hoz létre, amelyek hozzájárulhatnak a legkülső régiók európai és nemzetközi kutatási és innovációs hálózatokba való integrálódását; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 stratégia „A részvétel növelése és a kiválóság terjesztése” című programmal foglalkozó részében hangsúlyozza, hogy – amint arra az Unió innovációs eredménytáblája is rámutatott – jelentős eltérések tapasztalhatók a kutatás és fejlesztés terén nyújtott teljesítmény, illetve a kiválóság terjesztését és a kutatás-fejlesztés terén lemaradt tagállamok és régiók részvételének kiterjesztését szolgáló egyedi intézkedések között;
18. szót emel – a legkülső régiók egyetemeinek, kutatóközpontjainak, kutatóinak és hallgatóinak mind európai, mind pedig nemzetközi jelenlétéhez a Horizont 2020 programmal együttműködésben történő hozzájárulás érdekében – a legkülső régiók egyetemeinek felvirágoztatása és strukturális fejlesztése mellett; emlékeztet arra, hogy a hallgatók, oktatók és tisztviselők egyetemek közötti mobilitását elősegítő programok a legkülső régiókban – az elszigeteltségből és a távolságból eredő többletköltségek miatt – jelentős hátrányban vannak;
19. emlékeztet arra, hogy a kutatási és innovációs programoknak rendelkezniük kell az ismeretek új határaihoz és kihívásaihoz – mint például a nagy lehetőségeket rejtő mély tengerekhez – való alkalmazkodáshoz szükséges rugalmassággal;
20. felhívja a figyelmet a tengerfenék mérhetetlen gazdagságához fűződő egyre jelentősebb gazdasági érdekre, továbbá a legkülső régiók e területeken fellelhető hatalmas biogenetikai és biotechnológiai lehetőségeire, valamint ásványkincseire, amelyeket figyelembe kell venni a legkülső régiókra vonatkozó, a tengerre építő tudásalapú gazdaság kifejlesztésére, valamint, többek között, az orvostudomány, a gyógyszer- és energiaipar területén magas hozzáadott értéket tartalmazó gazdasági tevékenységek kialakítására irányuló új európai stratégiában;
Szinergiák a belső piaccal
21. felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiók belső piaci integrációjának és fejlődésének fokozása érdekében használja fel a Solbes-jelentés különböző következtetéseit;
22. e tekintetben hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban a verseny nem ugyanolyan módon valósul meg, mint más európai térségekben, mivel e régiókban a legtöbb általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó ágazatban a piac nem működhet szabadon, mivel e tevékenységek nem vonzzák a magánbefektetéseket; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban csak az állam által nyújtott megfelelő kompenzációval lehet minőségi termékeket versenyképes árakon biztosítani, és e szolgáltatásoknak a legkülső régiókban történő nyújtása a Bizottság részéről sürgős értékelést tesz szükségessé oly módon, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítson, és hogy a meglévő uniós jogszabályi keretet hozzáigazítsa e sajátos helyzethez;
23. felszólítja a Bizottságot, hogy a monopolhelyzetek és a kartellezés legkülső régiókban történő megakadályozása érdekében gondoskodjon arról, hogy fokozottabban tiszteletben tartsák a verseny területén meglévő rendelkezéseket;
24. felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiók kis- és középvállalkozásai és azoknak a belső piachoz történő hozzájárulása érdekében tegyen közzé útmutatót a legkülső régiókban hatályban lévő európai programok és alapok figyelembevételével;
25. felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a legkülső régiókban tapasztalható többletköltségekkel és a magas megélhetési költségek problémájával, valamint hogy az európai politikák kidolgozása során vegye figyelembe azokat;
Szinergiák a LIFE+ programmal és az Energia 2020 stratégiával
26. úgy véli, hogy a legkülső régióknak a biológiai sokféleség kezelése, megőrzése és helyreállítása, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a megújuló energiák fejlesztése területén fennálló lehetőségeit a kohéziós politikával, a LIFE+ programmal és az Energia 2020 stratégiával kialakítandó szinergiák révén és kiegészítő finanszírozás megteremtésével úgy lehet optimalizálni, hogy közben az Unió számára is lehetővé válik saját célkitűzéseinek elérése;
27. megjegyzi, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó LIFE+ program célja a környezet megóvására és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló innovatív projektek társfinanszírozása; alapvetős fontosságúnak tartja, hogy a 2014 és 2020 közötti kohéziós politika 5. és 6. célkitűzésével szinergiákat teremtsenek, és ennek kapcsán elengedhetetlen, hogy ösztönözzék a legkülső régiók LIFE+ programban való részvételét;
28. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – az Európai Parlament véleményével és a Tanács 2009. június 25-i következtetéseivel ellentétben – a BEST előkészítő intézkedést nem alakították át a ténylegesen a legkülső régiókra és a TOT-okra vonatkozó programmá;
29. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a francia legkülső régiókban védelemre szoruló élőhelyeket és állat- és növényfajokat nem vették fel a 92/43/EGK élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletébe, és ezzel ténylegesen ellehetetlenítették az irányelv francia legkülső régiókban történő alkalmazását, valamint megakadályozták a francia legkülső régiók részvételét a NATURA 2000 hálózatokban és programokban;
30. felszólítja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 349. cikke alapján dolgozzon ki külön Natura 2000 programot a legkülső régiókra vonatkozóan;
31. felszólítja a Bizottságot, hogy a jó példák, valamint a megújuló energiák terén egyes legkülső régiók által elért eredmények alapján ösztönözze az energetikai önellátás és az Energia 2020 stratégia céljainak elérésére irányuló intézkedéseket, továbbá emlékezteti a Bizottságot arra a javaslatára, hogy az energia területén hozzanak létre külön programot az energiaellátás, az infrastruktúra és a nyújtott szolgáltatások költségeinek a legkülső régiókban történő csökkentése céljából annak érdekében, hogy a POSEI programok alapján ösztönözni lehessen a megújuló energiával kapcsolatos politikákat, és hogy a lehető legnagyobb szinergiákat lehessen elérni más uniós cselekvési irányvonalakkal;
32. felhívja a figyelmet arra, hogy támogatni kell a szigetek megújuló energiával kapcsolatos potenciáljának kiaknázását szolgáló tevékenységeket, mivel a szigetek fosszilis tüzelőanyagoktól való függését távoli fekvésük és földrajzi elszigeteltségük tovább súlyosbítja; úgy véli ezért, hogy az európai energiapolitikába feltétlenül olyan eszközöket kell beilleszteni, amelyek lehetővé teszik az elszigetelt energiarendszerek jelentette kihívások megfelelő kezelését;
Szinergiák az európai ifjúsági programokkal
33. hangsúlyozza, hogy az új kohéziós politika 8., 9. és 10. célkitűzése a foglalkoztatásra, a társadalmi integrációra, a szegénység elleni küzdelemre, az oktatásra, a képzésre és a szakképzésre irányul;
34. kiemeli, hogy a legkülső régiók azon európai régiók közé tartoznak, amelyekben a legmagasabb munkanélküliségi ráta, különösen a fiatalok között; felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy milyen nehézségek akadályozzák az ifjúsági garanciára szánt összegek társfinanszírozás útján történő mozgósítását; ezenkívül sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció programjából hiányoznak a legkülső régiókra vonatkozó konkrét rendelkezések, valamint emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók nehezen tudták kihasználni a Progress program nyújtotta lehetőségeket; szorgalmazza a szociális tengely fejlesztését egy, a legkülső régiók munkanélküliségének sürgős leküzdésére irányuló kísérleti projekt megvalósításával; kéri, hogy a Bizottságon belül hozzanak létre kimondottan a fiatalok munkanélküliségének problémájával foglalkozó akciócsoportokat annak érdekében, hogy végre lehessen hajtani az ifjúsági garanciát, illetve mobilizálni lehessen az ESZA-t és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést;
35. felszólítja az EBB-t, hogy vonja be a legkülső régiókat a „Munkahelyteremtés a fiatalok számára” című kezdeményezésébe és a „Beruházás a készségekbe” című programjába;
36. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a magas munkanélküliségi ráták következtében a legkülső régióknak jelentős mértékű szakember-elvándorlással és a javasolt képzések elégtelen voltával kell szembesülniük, holott a fenntartható növekedéshez elengedhetetlen a képzett és szakképzett munkaerő, mindenekelőtt az ezekre a régiókra jellemző vagy hagyományos ágazatokban, csakúgy, mint az új tevékenységek fejlesztésének serkentéséhez és a globális versenyben való helytálláshoz;
37. megjegyzi, hogy az új Erasmus program célja a tudásalapú társadalom létrehozása; hangsúlyozza, hogy e cél elérése elengedhetetlen az Európa 2020 stratégia megvalósításához, amely a tudást tekinti az európai gazdaság legfőbb hajtóerejének; ezért kiemeli, hogy a növekedés fő motorját jelentő humánerőforrás és helyi szaktudás fellendítése érdekében a legkülső régiókban több szinergiát kell kialakítani az Erasmus program és az ESZA között;
38. támogatja a legkülső régiók egyetemi kapacitásainak fejlesztését és új kiválósági tagozatok kialakítását annak érdekében, hogy Európában nagyobb legyen a legkülső régiók egyetemeinek vonzereje és befolyása; támogatja az egyetemek közötti partnerségek kialakítását, és azokat azon harmadik országok egyetemeire is kiterjeszti, amelyekkel a legkülső régiók különleges kapcsolatokat ápolnak; kéri továbbá, hogy az ERASMUS+ és EURES programok fedezzék a nagy távolság miatt felmerülő utazási költségeket, lehetővé téve ezáltal a legkülső régiók hallgatói számára, hogy hasznukra fordítsák az európai hallgatói csereprogramokat, a legkülső régiók egyetemei számára pedig azt, hogy a tagállamokkal és a világ többi részével együtt igyekezzenek a legtöbbet profitálni az Erasmus Mundus programból;
Szinergiák a transzeurópai (közlekedési, távközlési, energia-) hálózatokkal
39. elkészíti a Teixeira-jelentést a kohéziós politika által az Európai Unió legkülső régióiban betöltött szerepről az Európa 2020 stratégia vonatkozásában (2011/2195(INI)), amely arra hívja fel a Bizottságot, hogy a POSEI programok alapján készítsen külön programot az energiaügy, a közlekedés, valamint az információs és kommunikációs technológiák területén, és mindenekelőtt egy, a legkülső régiók közlekedését támogató különleges keretet, többek között a tömegközlekedés és a szigetek közötti tengeri közlekedés fejlesztése érdekében;
40. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban szinergiákat kell kialakítani a transzeurópai hálózatok, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a Civitas és a Horizont 2020 programok, valamint az ERFA és a Kohéziós Alap közlekedési, távközlési és energetikai vonatkozású beruházásai között;
41. emlékeztet arra, hogy a megközelíthetőségnek kiemelkedő szerepe van a legkülső régiók fejlesztésében, amelyhez ezekben a régiókban többnyire elengedhetetlen a teljes belső és külső, tengeri és légi szállítási hálózatok kiépítése, ami mobilitás és megközelíthetőség szempontjából nehéz helyzetbe hozza azokat a legkülső régiókat, ahol a légi vagy tengeri közlekedés alternatívája nem áll rendelkezésre, és amelyek helyzetét tovább súlyosbítják a gazdasági és társadalmi szempontból már önmagukban véve is kedvezőtlen hatású, növekvő szállítási költségek;
42. üdvözli, hogy a Bizottság integrálni akarja a legkülső régiókat a transzeurópai hálózatokba, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e régiók többségét kizárják a prioritást élvező közlekedési folyosókról, és ezáltal az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből történő finanszírozásból; felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókkal kapcsolatos stratégia keretében vizsgálja ki ezt a kirekesztettséget, továbbá biztosítsa a legkülső régiók közlekedésére fordított beruházásokat az elszigeteltség és a szigetjelleg kezelése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókra vonatkozóan hozzon létre célzott ágazati keretet a legkülső régiók megközelíthetőségének és az európai kontinenssel való összeköttetésük javítása érdekében;
43. sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a rövid távolságú összeköttetéseknek – a legkülső régiókat diszkriminatív módon kirekesztő – előnyben részesítése következtében nem történt további előrelépés a tengeri gyorsforgalmi utak tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókkal kapcsolatos stratégia keretében vizsgálja ki ezt a kirekesztettséget;
44. hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a tengeri közlekedés számára nyújtott állami támogatások keretrendszerét, hogy lehetővé váljon az állami támogatások odaítélése a legkülső régiókat és a harmadik országokat összekötő útvonalak számára;
45. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók esetében a regionális repülőterek besorolását ki kell igazítani, mivel a legkülső régiók repülőtereinek besorolása nem korlátozódhat az utasforgalom és a nyereségesség szempontjaira;
46. véleménye szerint – tekintettel a digitális gazdaság jelentőségére – a legkülső régiók és Európa közötti digitális szakadék gátolja a legkülső régiók fejlődését és versenyképességét; megjegyzi, hogy a legkülső régiókban az IKT-k kiépítése és korszerűsítése terén fennálló lemaradás a digitális lemaradással tetézi a földrajzi távolságot; javasolja, hogy fokozzák az IKT-k kiépítését a hálózatok bővítése és korszerűsítése, az ERFA-val kialakított szinergiák, továbbá e projekteknek az EBB által biztosított finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférése révén, illetve hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezeknek a régióknak elsőbbségi hozzáférést kell biztosítani a GMES és GALILEO programokhoz;
Szinergiák az EU tengerpolitikájával (KHP, ETHA)
47. emlékeztet arra, hogy a legkülső régióknak is köszönhetően az Európai Unió tengeri világhatalom;
48. felszólítja a Bizottságot, hogy jobban tudatosítsa Európa globális tengeri dimenzióját, azt, hogy az egész Unió számára milyen jelentőséggel bírnak a tengerek, óceánok és a „kék növekedés”, a legkülső régiók stratégiai pozícióját, valamint azt, hogy e régiók milyen szerepet játszhatnak a tengerek, óceánok és tengerparti övezetek fenntartható kiaknázása, valamint a tengerek globális igazgatása és a tengeren alapuló tudásgazdaság fejlődése szempontjából;
49. megállapítja, hogy nincsenek szinergiák a kohéziós politika és a KHP között, amely még nem kellően veszi figyelembe e régiók tényleges helyzetét; hangsúlyozza a halászatra irányuló POSEI program fenntartásának fontosságát, és javasolja a kutatás és az innováció mint a növekedést potenciálisan serkentő tényezők fejlesztését a tengeri gazdaságban;
50. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók kizárólagos gazdasági övezeteik halászati erőforrásaitól függnek, amelyek biológiai és ökológiai szempontból rendkívül érzékenyek, ezért megfelelően és hatékonyan kell védelmezni a biogeográfiai szempontból érzékeny területeiket, különösen a kizárólag a helyi flották számára engedélyezett belépés által, amelyek környezetbarát halászfelszereléssel működnek; kiemeli, hogy biztosítani kell az erőforrások kiegyensúlyozott és fenntartható kiaknázását, fenntartva a halászati tevékenységet; kéri, hogy a jövőben az Unió halászati megállapodásaira irányuló tárgyalásokba a legkülső régiók szereplőit is vonják be, illetve hogy azok kialakításakor a helyi lakosok hosszú távú érdekeit is vegyék figyelembe, továbbá hogy a hatásvizsgálatokba szisztematikusan foglaljanak bele egy, a legkülső régiókról szóló fejezetet;
51. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a POSEI halászati programját, amely a legkülső régiókból származó egyes halászati termékek forgalomba hozatalakor e régiók fekvése miatt felmerülő többletköltségek ellentételezésére irányul, nemrégiben integrálták az Európai Tengerügyi és Halászati Alapba (ETHA), így az többé már nem egy – kimondottan az e régiókra irányuló – autonóm rendelkezés, mindez pedig csökkenti a legkülső régiók EUMSZ 349. cikke értelmében elismert pozitív megkülönböztetéséhez való jogának jelentőségét;
52. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új KHP-ban bizonyos legkülső régiók számára – azok helyzetére való tekintettel – nem engedélyezték a flották megújításához nyújtott támogatásokat;
Szinergiák a közös agrárpolitikával
53. megjegyzi, hogy a mezőgazdaság dinamikusan fejlődő és munkahelyeket biztosító ágazat, amely hozzájárul a nagy hozzáadott értékkel bíró tevékenységek fejlődéséhez; emlékeztet azonban a legkülső régiók mezőgazdaságának sajátosságaira – mindenekelőtt a gazdaságok kis méretére, illetve a korlátozott piaci lehetőségekre –, amelyek erősen kihatnak erre a tevékenységre; emlékeztet arra, hogy az új kohéziós politika harmadik célkitűzése a mezőgazdasági ágazatban működő kkv-k megerősítésére irányul;
54. kiemeli, hogy a legkülső régiókban a mezőgazdaság a diverzifikálódás és versenyképesség kihívásaival, valamint többek között a globalizációval, a piacok liberalizációjával, az élelmiszer-biztonsággal és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos új kihívásokkal szembesül;
55. hangsúlyozza a POSEI program fenntartásának fontosságát, mivel az sikeresnek bizonyult, és jól illeszkedik a legkülső régiók helyzetéhez, viszont krónikus alulfinanszírozottságban szenved, amit sürgősen meg kell oldani; e tekintetben kiemeli, hogy a POSEI számára biztosítani kell az ahhoz szükséges eszközöket, hogy támogatni tudja a legkülső régiók termelőit a több ágazatban is tervezett, az európai politikákból, valamint többek között a tej-, cukor-, rum-, hús- és banánágazatra vonatkozó nemzetközi megállapodások megkötéséből fakadó liberalizációs intézkedések hatásainak leküzdésében; hangsúlyozza továbbá a legkülső régiók mezőgazdasági termelésének gazdasági, társadalmi és környezeti jelentőségét; és a POSEI-rendszer megfelelő, illetve autonóm keretben való fenntartása mellett érvel;
56. ösztönzi a kohéziós politika és az EMVA közötti szinergiák kialakítását annak érdekében, hogy az öntözőrendszerek korszerűsítése és bővítése, a területrendezés, a képzés, a fenntartható mezőgazdaság és a vidéki közösségek idegenforgalmi fejlesztése révén biztosítsák a fenntartható vízgazdálkodást;
57. felszólítja a Bizottságot, hogy élénkítse fel a belső mezőgazdasági termelést és a kis körben történő értékesítést, vagyis a behozatalt kiváltó, jó minőségben történő helyi termelést;
58. támogatja, hogy a legkülső régiókban oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket, bejegyzett eredetmegjelöléseket és helyi címkéket hozzanak létre, és egy olyan ösztönzési politikát szorgalmaz, amely megfelel a legkülső régiók igényeinek és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések védelmének;
Szinergiák az EU külpolitikájával
59. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra sincs kapcsolat az uniós alapok, az EFA, az ERFA és az Európai Területi Együttműködés között, különösen a határokon átnyúló együttműködési projektekben, jóllehet ez alapvető fontosságú lenne az ezen alapok által elérni kívánt célok megvalósításához; e tekintetben emlékeztet, hogy biztosítani kell az EFA és az ERFA közötti programozási struktúrák összeegyeztethetőségét;
60. felszólítja a Bizottságot, hogy a párbeszéd erősítése és a legkülső régiók földrajzi térségükbe való beilleszkedésének előmozdítása érdekében kezdeményezzen egyeztetést az Unió tagállamai, a legkülső régiók, a TOT-ok és az AKCS-országok között; ezért hangsúlyozza az uniós küldöttségek jövőbeli kulcsszerepét abban, hogy elősegítsék a legkülső régiók, a tengerentúli országok és területek, valamint az AKCS-országokban zajló programozásban résztvevő különböző szereplők közötti párbeszédet;
61. felszólítja a Bizottságot, hogy mivel számos kontinens található a közelükben, nagyobb tudatossággal tekintsen a legkülső régiók geostratégiai helyzetére;
62. felszólítja a Bizottságot, hogy öntse végső formába azt a szélesebb körű szomszédsági cselekvési tervet, amelyen 1999 óta dolgozik, és hogy azonosítsa a legkülső régiók megfelelő földrajzi térségükbe való beilleszkedésének akadályait, illetve az azt elősegítő megoldásokat; ebben a vonatkozásban emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók bizonyos harmadik országokkal kivételes történelmi-kulturális kapcsolatokat ápolnak, csakúgy, mint a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok és a világ különböző régióival való együttműködés potenciális fejlesztésére;
63. kéri a Bizottságot, hogy jobban vegye figyelembe a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásoknak a legkülső régiók gazdaságára gyakorolt hatását, adott esetben az „érzékeny” termékek védelmére és a bizonyos ágazatok számára okozott károk megfelelő kompenzációjára vonatkozó előzetes hatásvizsgálatok rendszeres elvégzésének előírásával; továbbá felhív egy olyan mechanizmus megteremtésére, amelynek keretében e régiók helyi hatóságai konzultálhatnak egymással; javasolja a Bizottságnak – azon nemzetközi megállapodások tekintetében, amelyek végrehajtását megkezdték – olyan időszakos tanulmányok elvégzését, amelyek lehetővé teszik a legkülső régiók piacai sebezhetőségének értékelését, valamint annak figyelembevételét;
64. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a latin-amerikai és az AKCS-országokkal kötött megállapodások nem vették figyelembe a legkülső régiók érdekeit, és hogy az ezen megállapodásokról folytatott tárgyalásokat megelőzően soha nem készítettek hatásvizsgálatot;
65. felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókkal szomszédos AKCS-országokkal kötendő kereskedelmi megállapodások keretében szisztematikusan tárgyaljanak a legkülső régiók és az AKCS-országok közötti piac létrehozását elősegítő külön fejezetről, amely azt a célt szolgálja, hogy a legkülső régiók jobban integrálódjanak a földrajzi környezetükbe;
66. emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók rendkívül fontosak abból a szempontból, hogy természeti katasztrófák bekövetkezése esetén az Unió kiépíthesse és kifejthesse humanitárius segítségnyújtási kapacitásait; ezért szorgalmazza egy európai polgári biztonsági erő létrehozását;
Szinergiák a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló programokkal
67. rámutat arra, hogy a legkülső régiók – különösen a társadalmi kirekesztés terén – alapvető problémákkal küzdenek; emlékeztet arra, hogy az új kohéziós politika 9. célkitűzése a társadalmi integráció előmozdítására, valamint a szegénység és a hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemre irányul, továbbá hogy az ERFA a leginkább rászoruló emberek támogatását beruházási prioritásként határozza meg;
68. üdvözli, hogy elfogadták a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot (FEAD), és kéri, hogy annak végrehajtása különösen hatékonyan történjen a legkülső régiókban;
69. kiemeli, hogy egyes legkülső régióknak – különösen a bizonyos területeiken tapasztalható jelentős népességnövekedés követeztében – jelentős lakásszükséglettel kell megbirkózniuk; ösztönzi, hogy hozzanak létre a szociális lakásokba való beruházásokra szolgáló keretet, és hogy dolgozzanak ki különleges rendelkezéseket annak érdekében, hogy a szociális lakásokba történő beruházásokat segítő támogatásokat ne tekintsék állami támogatásnak; megjegyzi, hogy bizonyos legkülső régiók fokozódó elnéptelenedést mutatnak, ami az ottani települések jellegzetes arculatának pusztulásához vezet, és fontos, hogy a városrehabilitációs és a különböző településekhez igazított gazdasági tevékenységeket előmozdító támogatások révén megfékezzék ezt a jelenséget azzal a céllal, hogy maradásra bírják a népességet;
Szinergiák a COSME programmal és a Progress mikrofinanszírozási eszközzel
70. megjegyzi, hogy bizonyos legkülső régiók olyan környezetben találhatók, ahol elsősorban az olcsó munkaerő és a szomszédos országokban bőségesen rendelkezésre álló nyersanyagok következtében igen erős az ipari verseny; emlékeztet arra, hogy a 2014−2020-as kohéziós politika 3. és 8. célkitűzése a kkv-k versenyképességének megerősítésére és a magas színvonalú, fenntartható foglalkoztatás előmozdítására irányul;
71. kiemeli, hogy a legkülső régiók mikrovállalkozásai és a kkv-i – amelyeket a válság ellenére is nagy ütemben hoznak létre – fokozódó nehézségek közepette jutnak finanszírozáshoz, ami veszélyezteti fejlődésüket és fennmaradásukat;
72. e tekintetben üdvözli az európai kkv-k támogatására szánt, jövőbeli COSME programnak a különösen a finanszírozással és az új piacok szerzésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó célkitűzéseit; üdvözli a Progress mikrofinanszírozási eszköz kidolgozását; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa e programok legkülső régiókban történő hatékony végrehajtását, és üdvözli az EBB-vel és az Európai Beruházási Alappal folytatott párbeszéd lehetőségét, mellyel lehetőség nyílhat a legkülső régiók kkv-i finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására annak érdekében, hogy az egyes legkülső régiókban helyi befektetési alapok jöjjenek létre, és hogy regionális kockázatitőke-piacok alakuljanak ki;
73. hangsúlyozza, hogy az egyes legkülső régiók gazdasági fejlődését a lehetőségeikhez kell igazítani; megjegyzi például, hogy az elégtelen hulladékfeldolgozási kapacitások mind a foglalkoztatás, mind pedig a környezetvédelem szempontjából számos lehetőséget kínálnak a fejlődésre;
74. üdvözli, hogy a közelmúltban „A kkv-kat érintő zöld cselekvési terv” címmel nyilvános konzultációt indítottak; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli következtetéseibe foglalja bele a legkülső régiók kkv-inak ilyen jellegű problémáit és kompetenciáit is;
75. kiemeli, hogy a legkülső régiók gazdaságának egyik fő motorja az idegenforgalom; ezért úgy véli, hogy a legkülső régiók fenntartható idegenforgalmi kínálata diverzifikálásának és fejlesztésének elősegítéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az ERFA-ból és a COSME programból közösen nyújtott támogatással fejlesszék és korszerűsítsék a legkülső régiók szállodaparkját;
76. javasolja, hogy az idegenforgalom előmozdítása, valamint a legkülső régiók és a szomszédos országok közötti, több célállomásra irányuló idegenforgalom kialakulásának elősegítése érdekében ne csak az uniós tagállamok, hanem bizonyos harmadik államok esetében is egyszerűsítsék a vízumpolitikát;
Szinergiák a Kreatív Európa programmal
77. megjegyzi, hogy bizonyos legkülső régiókat nagyfokú multikulturalizmus jellemez, és hogy fontos az, hogy a legkülső régiók kultúrközege táplálhassa az európai kultúrközeget és maga is táplálkozhasson abból; felszólítja a Bizottságot, hogy nyissa meg a Kreatív Európa programhoz való hozzáférést a legkülső régiók projektjei számára;
78. felszólítja a Bizottságot, hogy a IV. Euromed Heritage program alapján dolgozzon ki stratégiát a legkülső régiók kulturális örökségének fejlesztésére és terjesztésére;
o o o
79. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament 2014. február 26-i állásfoglalása az elért eredmények alapján az Unió pénzügyi helyzetének értékeléséről: új eszköz az Európai Bizottság továbbfejlesztett mentesítési eljárásához (2013/2172(INI))
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0068/2014),
A. mivel az értékelés olyan eszköz, amelynek célja egy folyamat eredményeinek és hatásainak megállapítása és megértése, valamint a döntéshozatal támogatása céljából olya alternatívák meghatározása, amelyeknek következtében a folyamat tovább javulhat;
B. mivel az értékelést nem szabad összetéveszteni az ellenőrzéssel, mivel az előbbi az irányítóhatóságok, az utóbbi pedig az ellenőrző szervek feladata;
C. mivel az eredmények értékelése és a teljesítményellenőrzés a legkorábbi szakaszban a programozási szinten meghatározott célkitűzéseket veszi figyelembe;
D. mivel Barroso elnök 2011 júniusában az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági tervezet bemutatásakor kérte, hogy a költségvetési döntéseket „ne a hagyományos bürokrácia-vezérelt fejezeteken, hanem tények és célok alapján hozzák meg […], hogy minden elköltött euróból a lehető legtöbbet hozzuk ki”;
E. mivel annak ellenére, hogy a Bizottság elkötelezett a teljesítmény mellett, továbbra is a tevékenységalapú költségvetés-tervezés az alapelv az Unió költségvetésének elkészítésekor;
F. mivel a Parlament 2013. július 3-án felkérte a Bizottságot, hogy hozzon létre munkacsoportot a Bizottság, a Parlament, a Tanács és a Számvevőszék képviselőiből a teljesítményalapú költségvetés végrehajtását szolgáló intézkedések vizsgálatára és e tekintetben menetrenddel ellátott cselekvési terv kialakítására;
1. rámutat, hogy az elért eredmények alapján az Unió pénzügyi helyzetére való összpontosítása révén az EUMSZ 318. cikke alapján benyújtott értékelő jelentés kiegészíti a Számvevőszék által az éves jelentésének 1–9. fejezetében kidolgozott, megfelelési alapú megközelítést, és lehetőséget biztosít a Parlament számára az uniós intézkedések feletti politikai ellenőrzési hatáskörének megfelelőbb gyakorlására;
2. emlékeztet arra, hogy a mentesítés olyan politikai eljárás, amelynek tárgya az Európai Unió költségvetésének –saját felelősségi körében – a Bizottság általi, tagállamokkal együttműködve történő végrehajtása;
3. emlékeztet, hogy 2013. április 17-én a Parlament kérte a Bizottságot, hogy változtasson a 318. cikk szerinti értékelő jelentés struktúráján, és elválasztva a belső politikákat a külső politikáktól, a belső politikákra vonatkozó részben összpontosítson az Európa 2020 stratégiára [...], hangsúlyozva a kiemelt kezdeményezések megvalósítása terén elért eredményeket(1);
4. emlékeztet továbbá, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló intézményközi megállapodás(2) kijelenti, hogy „a Bizottság az EUMSZ 2014. cikkében előírt értékelő jelentésében meg fogja különböztetni az Európa 2020 stratégiára összpontosuló belső szakpolitikákat a külső szakpolitikáktól, és több teljesítményre vonatkozó adatra – például teljesítményellenőrzési eredményekre – fog támaszkodni az EU pénzgazdálkodásának az elért eredményeken alapuló értékelése céljából”;
5. rámutat arra, hogy továbbra is a tevékenységalapú költségvetés-tervezés az alapelv az Unió költségvetésének elkészítésekor; aggodalmának ad hangot annak kapcsán, hogy a 2012-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében az Európai Számvevőszék megállapítja, hogy az uniós költségvetés sok területére összetett jogi keret vonatkozik, és kevés figyelem irányul a teljesítményre, valamint hogy a 2014–2020-as programozási időszakban a mezőgazdaságra és a kohézióra vonatkozó javaslatok alapvetően továbbra is inputalapúak (kiadásorientáltak) maradnak, és ezért inkább a szabályszerűség, mint a teljesítmény áll a középpontjukban;
6. üdvözli, hogy a Bizottság az Unió pénzügyi helyzetét az elért eredmények alapján értékelő legutóbbi jelentésében (COM(2013)0461) elfogadott számos olyan ajánlást, amelyet a Parlament a mentesítést megadó határozataiban tett;
7. sajnálja azonban, hogy a Bizottság – ahelyett, hogy az Unió fő célkitűzéseinek elérésére és szakpolitikáinak hatékonyságára összpontosított volna – értékelési összefoglalókat készített az uniós programokról a folyó többéves pénzügyi keret valamennyi uniós szakpolitikai kiadási területén, az aktuális költségvetési fejezeteknek megfelelően;
8. rámutat arra, hogy a Számvevőszék a második és harmadik értékelő jelentés vizsgálata alapján megállapította, hogy bár javult a helyzet, a jelentések továbbra sem nyújtanak a mentesítési eljárásban felhasználható elegendő, releváns és megbízható bizonyítékot az uniós politikák által elért eredményekről;
9. arra sürgeti a Bizottságot, hogy az Unió pénzügyi helyzetéről készített értékelő jelentésében használja fel a tagállamok által elért eredményekre vonatkozó konkrét információkat;
10. ragaszkodik ahhoz, hogy a pénzügyi teljesítményről szóló jelentésnek nem szabad további részleges értékeléseket eredményeznie, legyen szó a programozási időszak félidején vagy annak végén végzett értékelésekről;
11. rámutat, hogy a költségvetési hatóságnak minden évben világos képet kell kapnia arról, hogy milyen eredményeket értek el az Unió fő célkitűzései terén: ezt első lépésben a legfontosabb pénzügyi programok értékelése, majd második lépésként az operatív kiadások programnyilatkozatainak(3) átfogó értékelése biztosítja, amely utóbbi felméri, hogy a program milyen mértékben járult hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához;
12. úgy véli, hogy a Bizottság által végzett értékelés a Számvevőszék számára információforrás és gondolatébresztő lesz; kéri, hogy a Számvevőszék évente ellenőrizze a Bizottság értékelési folyamatát, számoljon be arról a Parlamentnek éves jelentésében, és vegye azt figyelembe teljesítményellenőrzési programjának kidolgozása során;
13. felhívja a Számvevőszéket, hogy az uniós célkitűzések átlátható és elszámoltatható módon történő megvalósítása érdekében számoljon be a Parlamentnek arról, hogy a Bizottság milyen előrelépéseket tett saját kockázatkezelési, irányítási és belső ellenőrzési folyamatainak kialakítása és működtetése terén, és hiányosságok esetén fogalmazzon meg ajánlásokat;
14. üdvözli a 318. cikk szerinti értékelési jelentés kialakítására vonatkozó, a Bizottság legutóbbi értékelési jelentését kísérő munkadokumentumban (SWD(2013)0229) szereplő cselekvési tervet, és nagyra értékeli, hogy a 318. cikk szerinti értékelési jelentés tartalmaz a teljesítményre vonatkozó, a gazdálkodási tervekből, az éves tevékenységi jelentésekből és az összegző jelentésekből származó információkat, amint azt a Parlament 2013-ban kérte;
15. üdvözli továbbá, hogy a Bizottság a következő többéves pénzügyi keretben értékelési jelentését az új teljesítménykeretre kívánja alapozni és aszerint strukturálni;
16. rámutat, hogy egy ilyen teljesítménykeretnek az alábbi három fő elemet kell magában foglalnia: a program céljainak elérése (eredmények), hatékony és eredményes programirányítás a Bizottság és a tagállamok részéről, és hogy a program eredményei és a hatékony és eredményes irányítás miként járul hozzá az Unió fő célkitűzéseihez;
17. hangsúlyozza, hogy e teljesítményellenőrzésre csak azokon a területeken kerülhet sor, ahol az EU tényleges politikai felelősséget visel, és ahol ténylegesen lehetőség van jelentős európai befolyás gyakorlására;
18. ragaszkodik ahhoz, hogy globális szinten, a belső politikák vonatkozásában pedig az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel kapcsolatban összesíteni kell az értékelési folyamat során összegyűlt adatokat;
19. kéri, hogy a Bizottság a vizsgált pénzügyi évet követő év június 30-ig nyújtsa be a Parlament és a Tanács számára az Unió pénzügyi helyzetére vonatkozó, az elért eredményeken alapuló, az EUMSZ 318. cikkének (2) bekezdése szerinti értékelő jelentést;
20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és az Európai Unió Számvevőszékének.
Lásd az Európai Parlament határozatát az Európai Unió 2013-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (HL L 308., 2013.11.16., 27. o.)
Lásd: „Az Európai Bizottság általános költségvetési tervezete a 2014-es pénzügyi évre: Munkadokumentum, I. rész – az operatív kiadások programnyilatkozatai” (COM(2013)0450), 2013 június.
A Costa Rica Köztársasággal, a Salvadori Köztársasággal, a Guatemalai Köztársasággal, a Hondurasi Köztársasággal, a Nicaraguai Köztársasággal és a Panamai Köztársasággal létrejött, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás, annak 49. cikke (3) bekezdésének kivételével ***
198k
36k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság és a Panamai Köztársaság közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak – annak 49. cikke (3) bekezdésének kivételével – az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12399/2013 – C7-0425/2013 – 2012/0219A(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12399/2013),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság és a Panamai Köztársaság közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásra (13368/2012),
– tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 209. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7‑0425/2013),
– tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A7-0463/2013),
1. egyetért a megállapodás megkötésével;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság és a Panamai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.
Az Costa Rica Köztársasággal, a Salvadori Köztársasággal, a Guatemalai Köztársasággal, a Hondurasi Köztársasággal, a Nicaraguai Köztársasággal és a Panamai Köztársasággal létrejött, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás, annak 49. cikke (3) bekezdése tekintetében ***
198k
36k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság és a Panamai Köztársaság közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak – annak 49. cikke (3) bekezdése tekintetében – az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12400/2013 – C7-0426/2013 – 2012/0219B(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (12400/2013),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság és a Panamai Köztársaság közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásra (13368/2012),
– tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikke (3) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0426/2013),
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0119/2014),
1. egyetért a megállapodás megkötésével;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság és a Panamai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.
A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások *
195k
34k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2013)0803 – C7-0417/2013 – 2013/0392(NLE))
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0803),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikke (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7‑0417/2013),
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0470/2013),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát;
2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
A közös hozzáadottértékadó-rendszer *
301k
58k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek az egységes héabevallás tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0721 – C7-0394/2013 – 2013/0343(CNS))
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0721),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0394/2013),
– tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0090/2014),
1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésének megfelelően;
3. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
(1) A 2006/112/EK tanácsi irányelv12 az adóalanyok számára héabevallás benyújtását írja elő, de mozgásteret biztosít a tagállamoknak a bevallásban szerepeltetendő adatok meghatározása tekintetében. Ez a héabevallások benyújtására vonatkozóan eltérő szabályokhoz és eljárásokhoz vezet az Unióban, a vállalkozások számára bonyolultabb helyzetet eredményez, és olyan héakötelezettségeket teremt, amelyek akadályozzák az Unión belüli kereskedelmet.
(1) A 2006/112/EK tanácsi irányelv12 az adóalanyok számára héabevallás benyújtását írja elő, de mozgásteret biztosít a tagállamoknak a bevallásban szerepeltetendő adatok meghatározása tekintetében. Ez a héabevallások benyújtására vonatkozóan eltérő szabályokhoz és eljárásokhoz vezet az Unióban, a vállalkozások számára bonyolultabb helyzetet eredményez, szükségtelen adminisztratív terheket ró mind a tagállami adóhatóságokra, mind az adóalanyokra, lehetőségeket teremt héacsalások elkövetésére és olyan héakötelezettségeket teremt, amelyek akadályozzák az Unión belüli kereskedelmet, valamint szükségtelen költségekkel terheli mind a tagállami adóhatóságokat, mind az adóalanyokat.
_____________
_____________
12 A Tanács 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.)
12 A Tanács 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.)
(2) A vállalkozások terheinek csökkentése és a belső piac működésének javítása érdekében egységes héabevallást kell bevezetni az Unióban kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások mindegyikére vonatkozóan. Az egységesített bevallások alkalmazásának könnyebbé kell tennie a héabevallások tagállami ellenőrzését.
(2) A vállalkozások terheinek csökkentése és a belső piac működésének javítása érdekében egységes héabevallást kell bevezetni az Unióban kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások mindegyikére vonatkozóan, és az egységesített bevallások alkalmazásának könnyebbé kell tennie mind a héa beszedését és befizetését, mind pedig a héabevallásoknak a tagállami hatóságok általi ellenőrzését. Hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy a vállalkozások eleget tegyenek a héával kapcsolatos jogszabályoknak, és ezáltal csökkenjen a hibaarány, ami végső soron hozzájárul a héacsalások megszüntetéséhez, illetve a héabevétel-kiesés csökkenéséhez.
(3) Az adminisztratív terheket minimális szintre kell korlátozni. Ennek megfelelően az egységes héabevallásban előírt adatokat kötelező információk korlátozott körére kell szűkíteni. Az egységes héabevallás és egyéb bevallások tekintetében meg kell tiltani, hogy a tagállamok az irányelv XI. címének 5. fejezetében meghatározott adatoktól eltérő információk közlését írják elő.
(3) Az adminisztratív terheket minimális szintre kell korlátozni. Ennek megfelelően az egységes héabevallásban előírt adatokat kötelező információk korlátozott körére kell szűkíteni. Az egységes héabevallás és egyéb bevallások tekintetében meg kell tiltani, hogy a tagállamok az irányelv XI. címének 5. fejezetében meghatározott adatoktól eltérő információk közlését írják elő. Az egységes héabevallás csak akkor kamatoztathatja összes potenciálját, ha a tagállamok teljes mértékben, időben átültetik nemzeti jogszabályaikba, rendeleteikbe és közigazgatási előírásaikba ezt az irányelvet, anélkül, hogy alkalmazási körétől eltávolodnának.
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új)
(9a) A tagállami adóhatóságoknak online oktatóanyagokat kell biztosítaniuk az elektronikus adatközlés megfelelő használatával kapcsolatban tisztviselőik és az adóalanyok számára, biztosítva ezzel, hogy az egységes héabevallás benyújtására megfelelő és biztonságos módon kerüljön sor.
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új)
(14a) A vállalkozásokra háruló terhek további csökkentése és a belső piac működésének javítása érdekében az egységes héabevallásban szereplő információkkal kapcsolatos előírásokat teljes mértékben egységesíteni kell valamennyi tagállamban, és a Bizottságnak az irányelv hatályba lépésének időpontját követő öt éven belül értékelnie kell az irányelv végrehajtását ebből a szempontból, és adott esetben javaslatokat kell tennie;
(2a) A Bizottságnak [HL, ide kell a dátumot illeszteni; az irányelv hatályba lépésének időpontját követő öt éven belül] …-ig meg kell vizsgálnia az irányelv megfelelőségét, hogy tovább csökkenhessenek a vállalkozások terhei és javulhasson a belső piac működése. A felülvizsgálat eredményét közölni kell az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és szükség esetén csatolni kell hozzá a megfelelő jogalkotási javaslatokat.
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Az általa módosított irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt változatát a kihirdetést követő három hónapon belül elérhetővé kell tenni.
A 2009/831/EK határozatnak az alkalmazási ideje tekintetében történő módosítása *
195k
34k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása a 2009/831/EK határozatnak az alkalmazási ideje tekintetében történő módosításáról (COM(2013)0930 – C7-0022/2014 – 2013/0446(CNS))
– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7‑0113/2014),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát;
2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
A 2004/162/EK határozat 2014. január 1-jétől Mayotte-ra történő alkalmazása tekintetében történő módosítása *
195k
34k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása a 2004/162/EK határozatnak 2014. január 1-jétől Mayotte-ra történő alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2014)0024 – C7-0031/2014 – 2014/0010(CNS))
– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0144/2014),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát;
2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Közösség és az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás a visszafogadással kapcsolatos kérdések kivételével
262k
108k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak a visszafogadással kapcsolatos kérdések kivételével történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (11250/2013– C7-0351/2013 – 2013/0120A(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11250/2013),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (14032/2009),
– tekintettel az Európai Gazdasági Közösség, valamint Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld – a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének(1) (ASEAN) tagországai – között létrejött 1980. március 7-i együttműködési megállapodásra és a későbbi csatlakozási jegyzőkönyvekre,
– tekintettel az „Európa és Ázsia: stratégiai keret a megerősített partnerségért” című bizottsági közleményről szóló, 2002. szeptember 5-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az Indonézia és különösen az Aceh tartomány helyzetéről szóló, 2003. június 5-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az Aceh tartományról szóló, 2003. november 20-i állásfoglalására(4),
– tekintettel az Indiai-óceán térségében nemrég bekövetkezett szökőár katasztrófáról szóló, 2005. január 13-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködésre irányuló tárgyalásokra, amelyekre a Tanács 2004. november 25-én adott megbízást, és amelyeket 2007 júniusában zártak le, a megállapodást pedig 2009. november 9-én írták alá,
– tekintettel az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről létrejött, 2011. június 29-én aláírt megállapodásra(6),
– tekintettel az Indonéziáról és a kisebbségek elleni támadásokról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(7),
– tekintettel a BRICS-országokkal (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(8),
– tekintettel az Európai Uniónak a Délkelet-Ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződéshez való csatlakozásáról szóló, 2012. április 26-i 2012/308/KKBP tanácsi határozatra(9),
– tekintettel az Európai Parlament választási megfigyelő misszióinak a 2004. április 5-i és 2004. szeptember 20-i indonéziai, az 1999. augusztus 30-i, 2001. augusztus 30-i, 2007. április 9-i, 2007. június 30-i és 2012. július 7-i kelet-timori, valamint a 2006. december 11-i Aceh tartománybeli választásokról készített jelentéseire,
– tekintettel a korrupcióellenes hivatalokra vonatkozó elvekről szóló, 2012. november 27-i dzsakartai nyilatkozatra,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkére, 100. cikkére, 191. cikkének (4) bekezdésére, 207. cikkére és 209. cikkére, annak 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával összefüggésben,
– tekintettel a Külügyi Bizottság időközi jelentésére (A7-0093/2014),
A. mivel az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság (a továbbiakban: Indonézia) közötti kapcsolatokat a jövőben a fent említett átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) szabályozza;
B. mivel a keretmegállapodás az EU és Indonézia között az első ilyen megállapodás, és célja a kölcsönös érdekű politikai, gazdasági és ágazati együttműködés megerősítése és a világszintű kihívásokra adott válaszok terén való kétoldalú és regionális együttműködés további erősítése;
C. mivel a keretmegállapodás alapvető elemeit az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányában, az Egyesült Nemzetek által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a mindkét félre alkalmazandó egyéb nemzetközi szerződésekben foglalt értékek megerősítése, valamint a feleknek a demokrácia, a jó kormányzás és a jogállamiság elvének tiszteletben tartása iránti elkötelezettsége, továbbá többek között az emberi jogok, a kereskedelem és a beruházások, az energia, az idegenforgalom, a közlekedés és az infrastruktúra, a tengeri környezet védelme, továbbá a halászat, az iparpolitika és a kis-és középvállalkozások (kkv-k), az adatvédelem és a szellemitulajdon-jogok, valamint a tömegpusztító fegyverek (WMD) elterjedése, a szervezett bűnözés, a korrupció a pénzmosás, a terrorizmus és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén való együttműködés megteremtésével vagy fokozásával kapcsolatos rendelkezések jelentik;
D. mivel Indonézia a világ negyedik legnépesebb országa, harmadik legnagyobb demokráciája, a legnagyobb muzulmán többséggel, és egyben más vallást követők millióival és heterogén társadalommal rendelkező ország, amelyet több mint 240 millió különféle etnikumú, nyelvű és kultúrájú állampolgár alkot – akiknek 40 %-a 25 év alatti –, és amely stratégiai elhelyezkedését tekintve pedig egy több mint 17 000 szigetből álló, az Indiai- és a Csendes-óceánon kelet-nyugati irányban 5 400 kilométer hosszan elterülő szigetcsoport;
1. kéri a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat:
a)
üdvözli a keretmegállapodást mint az EU és az ASEAN országok közötti első ilyen megállapodást; úgy véli, hogy a keretmegállapodás tanúsítja az EU és Indonézia közötti kapcsolatok egyre nagyobb jelentőségét, és várakozásai szerint egy új korszakot nyit a közös alapelveken, többek között a demokrácián, a jogállamiságon és az emberi jogokon, az egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten és a kölcsönös előnyökön alapuló kétoldalú kapcsolatok számára.
b)
rámutat Indonézia 15 éven át tartó demokratikus, politikai, társadalmi és gazdasági átalakulásának folyamatára, amely a 33 évig tartó katonai önkényuralmat váltotta fel; megjegyzi, hogy Indonézia gyors városiasodáson megy keresztül, gyorsan növekvő (több mint 70 milliónyi) középosztállyal rendelkezik, és bővelkedik a természeti erőforrásokban, emellett Délkelet-Ázsia legnagyobb gazdasága (a GDP az elmúlt két évben több mint 6%-kal nőtt), a világkereskedelem felét az ország keleti tengeri határainál bonyolítják le, és az ország növekvő diplomáciai jelenléttel rendelkezik olyan regionális és globális fórumokon, mint az ENSZ, a WTO, az IOC (Indiai-óceáni Bizottság), a G20 és az ASEAN (a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége), amelynek Indonézia az egyik alapító és egyben legnagyobb tagja, elismeri továbbá Indonéziának a tágabb régióban betöltött fontos szerepét;
c)
méltatja a demokratikus kormányzás kialakítása és az ország plurális társadalma által a demokrácia iránt mutatott elkötelezettség terén Indonézia által elért– a szabad és tisztességes választásokban, a média szabadságában, a civil társadalom szerepvállalásában, a gazdasági rugalmasságban és a szegénység csökkentésében, az oktatásban és a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos egyéb mutatókban, a szomszédos országokkal ápolt jó kapcsolatokban, valamint a demokrácia és az emberi jogok támogatásában megmutatkozó – előrelépéseket; megjegyzi ugyanakkor, hogy továbbra is komoly kihívásokkal kell szembenézni a jogállamiság és az emberi jogok védelme, nevezetesen az emberi jogok megsértőinek – köztük a katonaságnak –, valamint a kisebbségek, így a vallási, etnikai, nemi és az LMBT csoportokhoz tartozó személyek jogait megsértők felelősségre vonhatóságának biztosítása, illetve a korrupció elleni küzdelemmel összefüggő feladatok terén; hangsúlyozza, hogy e kihívásokat nemzetközi együttműködés révén, azaz a keretmegállapodás keretében is lehet kezelni;
d)
rámutat az Unió és Indonézia közötti egyre szorosabb kereskedelmi, továbbá más gazdasági területeken létrejött kapcsolatokra, különös tekintettel egy olyan gazdaság által kínált üzleti lehetőségekre, amely egyre több külföldi és hazai beruházást vonz; javasolja, hogy a keretmegállapodás rendelkezései alapján folytatott együttműködés keretében a kereskedelemmel és a beruházásokkal, az adózással és a vámokkal, a gazdaságpolitikai párbeszéddel, a környezetvédelemmel, az iparpolitikával, a kkv-kkel és a közlekedéssel kapcsolatban törekedjenek az infrastruktúra, az összeköttetések és a szabályozási keret javítására annak érdekében, hogy felszabadítsák az Indonéziában rejlő teljes gazdasági potenciált, és előmozdítsák a fenntartható növekedést, a munkahelyteremtést és a szegénység csökkentését az Unió tagállamaiban és Indonéziában egyaránt;
e)
hangsúlyozza, hogy a keretmegállapodás célja, hogy az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös előnyök, a demokrácia, a civil társadalom aktív részvétele, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok közös elvei alapján a meglévő együttműködési mechanizmusokon felül még jobban megerősítsék az Unió és Indonézia közötti kapcsolatokat, és hogy együttműködjenek a globális kihívások kezelésében a politikai és gazdasági együttműködés következő területeken való fejlesztése révén: kereskedelem, beruházások, iparpolitika és kkv-k, környezetvédelem, éghajlatváltozás, energia, tudomány és technológia, szellemitulajdon-jogok, idegenforgalom, oktatás és kultúra, migráció, valamint a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, a kábítószer-kereskedelem, a korrupció, a szervezett bűnözés és az emberkereskedelem elleni küzdelem;
f)
úgy véli, hogy az Indonézia és az Unió közötti kapcsolatot stratégiai jelentőségűként kell elismerni, és a kétoldalú és globális fejlemények áttekintése érdekében rendszeres csúcstalálkozókat kell tartani; javasolja, hogy az EU rendszeresen tegyen magas szintű látogatásokat Indonéziába, különösen az Európai Bizottság elnöke, a főképviselő/alelnök és az európai parlamenti képviselők részvételével, valamint hogy kölcsönösen könnyítsék meg a vízumok kiadását és a nemzetközi civil társadalmi szervezetek belépését az emberek közötti személyes kapcsolatok és a civil társadalmi cserekapcsolatok erősítése érdekében; ezzel kapcsolatban üdvözli a keretmegállapodás 41. cikke szerinti vegyes bizottság létrehozását, amely legalább kétévente köteles ülést tartani Indonéziában és Brüsszelben felváltva;
g)
sürgeti az Uniót és Indonéziát, hogy teljes mértékben használják ki a keretmegállapodást annak érdekében, hogy a globális biztonsági kihívásokkal szemben – így az éghajlatváltozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének leküzdése, a terrorizmus, a korrupció, a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, valamint az adatvédelemmel kapcsolatos együttműködés terén, illetve a keretmegállapodás hatálya alá kifejezetten nem tartozó egyéb együttműködési területeken, például a katasztrófamegelőzéssel és -elhárítással, a konfliktusrendezéssel, a kézi- és könnyűfegyverekkel, valamint a tengerbiztonsággal, és ezen belül is többek közt a kalózkodással kapcsolatos területeken – a kétoldalú, regionális és globális többoldalú fórumok keretében folytatott küzdelemben hosszú távú geostratégiai előnyökre tegyenek szert;
h)
üdvözli, hogy Indonézia 2006-ban ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, továbbá hogy a közelmúltban ratifikálta az ENSZ számos különböző, például a migráns munkavállalókkal, a fogyatékossággal élő személyekkel, a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekkel és a gyermekkereskedelemmel, a gyermekprostitúcióval és a gyermekpornográfiával kapcsolatos emberi jogi egyezményét; elvárja az e szerződésekben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézményi és jogi reformokat;
i)
nagyra értékeli az Acehben az elmúlt nyolc évben elért békemegállapodást és gazdasági fejlődést, és reméli, hogy további előrehaladás érhető el a tartomány és az ott élők szegénységből való kiemelése terén;
j)
elismerését fejezi ki az indonéz hatóságok korrupció leküzdése érdekében tett erőfeszítései iránt, ideértve a korrupció felszámolásával foglalkozó bizottság (KPK) munkáját; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a korrupció továbbra is súlyos problémát jelent és a fejlődés alapvető akadályát képezi annak ellenére, hogy Indonézia 2006-ban ratifikálta az ENSZ Korrupció elleni Egyezményét, és ezért sürget a keretmegállapodás 35. cikke alapján további intézkedések megtételére a korrupció leküzdésével – ideértve az Uniós tagállamokban vagy bármely más államban elrejtett vagyonok visszaszerzésével, valamint a gazdasági és pénzügyi bűnözéssel szembeni küzdelemmel – kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása terén;
k)
arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy terjesszék ki a kölcsönös jogi segítségnyújtást a korrupció elleni küzdelemre is, valamint működjenek együtt Indonéziával, és ne adjanak menedéket a korrupcióban és az emberi jogok megsértésében érintetteknek;
l)
hangsúlyozza a 34/2004. sz. indonéz törvény és a 22/2009. sz. miniszteri rendelet jelentőségét, amelyek a hadsereg valamennyi vállalkozásnak és gazdasági tevékenységnek az indonéz kormány általi kötelező átvételéről rendelkeznek; hangsúlyozza a törvény és a rendelet betartásának alapvető hatását a demokratikus elszámoltathatóságra a korrupció elleni küzdelem és az emberi jogok védelme terén;
m)
méltatja Indonéziát, hogy regionális szinten szerepet vállal a Balin megrendezett Emberi Jogi Fórum irányításában; aggodalmát fejezi ki azonban a civil szervezetekre vonatkozó, (az egyesületekről szóló 8/1985. sz. törvényt hatályon kívül helyező) tömegszervezetekről szóló 17/2013. sz. új törvény („Ormas-törvény”) következetlensége miatt, amely annak ellenére, hogy a tolerancia és a társadalmi csoportok elleni erőszak megelőzésének biztosítását tűzte ki céljául, azzal fenyeget – ha nem vizsgálják felül a nemzetközi emberi jogi normáknak való megfelelés biztosítása érdekében –, hogy szükségtelen és néhol terhes adminisztratív, jogi és pénzügyi korlátokat szab a nem kormányzati szervezetek tevékenységének, és ezáltal jelentősen aláássa a civil társadalom Indonézián belüli működési képességét, valamint korlátozza az egyesülési, a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadságot, továbbá a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadságot; e tekintetben úgy véli, hogy az EU és Indonézia között évente megrendezésre kerülő emberi jogi párbeszéd a megfelelő platform arra, hogy foglalkozzanak ezekkel az aggályokkal;
n)
hangsúlyozza, hogy az Indonéziában működő belföldi és külföldi vállalkozásoknak egyaránt a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveivel összhangban kell tevékenységüket kifejteniük; üdvözli az indonéz társaságokra általánosan alkalmazandó, a korlátolt felelősségű társaságok társadalmi és környezeti felelősségvállalásáról szóló, GR 47/2012. sz. kormányrendeletet, amely ösztönzőkről és szankciókról rendelkezik; mindazonáltal kiemeli, hogy az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásához kapacitásépítésre van szükség; arra kéri az Uniót, hogy a keretmegállapodás keretében biztosítsa Indonézia számára az irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtására vonatkozó saját nemzeti tervének kidolgozásához szükséges technikai segítséget; elismerését fejezi ki Indonéziának azért, hogy 2012 novemberében otthont adott a korrupció felszámolásával foglalkozó saját bizottsága, illetve az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja és az az Egyesült Nemzetek Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala által közösen szervezett nemzetközi találkozónak, ahol a korrupció elleni ügynökségekre vonatkozó elveket vitatták meg;
o)
sajnálattal jegyzi meg, hogy a közoktatásban egyre erősebben összpontosítanak az iszlám tanokra az indonéziai jelmondatban – „Bhineka Tunggal Ika” (Egység a sokféleségben) – vallott és hangsúlyozott vallási, etnikai és kulturális sokféleség és sokszínűség kárára, valamint széles körben észlelhető, hogy a hatóságok részéről hiányzik a politikai határozottság a vallási szélsőségek kezelésére, és ebben látják az olyan események bekövetkezésének az okát, mint a vallási csoportok által elkövetett erőszakos cselekmények, illetve a vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés; továbbra is aggodalmát fejezi ki az etnikai kissebséghez tartozók, a nők és az LMBTI-személyek zaklatása és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak miatt, ami néha a pornográfiával, az istenkáromlással vagy a vallási kisebbségek tevékenységével kapcsolatos különféle szabályok és rendelkezések alapján történik;
p)
aggodalmát fejezi ki a vallási kisebbséggel szembeni erőszak miatt, amely az ahmadikkal és a síita muzulmánokkal szembeni támadásokban, valamint az ország egyes részein templomok bezárásában nyilvánul meg, valamint a hat elismert vallás egyikéhez sem tartozó személyeket hátrányosan megkülönböztető szabályozásban és állami gyakorlatban a házasságok és a születések polgári anyakönyvezése vagy a személyi igazolványok kiadása terén; sürgeti az indonéz hatóságokat, hogy az alkotmány rendelkezésének megfelelően biztosítsák a vallásszabadság gyakorlati megvalósítását és folytassák a vallási tolerancia előmozdítását; úgy véli e tekintetben, hogy az éves EU–Indonézia emberi jogi párbeszéd, valamint a keremegállapodásnak az állam és a közigazgatás korszerűsítéséről szóló 39. cikke a megfelelő platform ezen aggodalmak kezelésére;
q)
emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés eltörlése az Unió emberi jogi politikájának egyik legfőbb célja; felhívja az indonéz hatóságokat, hogy vegyék fontolóra a halálbüntetés eltörlését, vagy legalább jelentsenek be annak alkalmazására vonatkozóan moratóriumot; e tekintetben úgy véli, hogy az EU és Indonézia között évente megrendezésre kerülő emberi jogi párbeszéd a megfelelő platform arra, hogy foglalkozzanak ezekkel az aggályokkal; sürgeti továbbá az Uniót, hogy szorosabban működjön együtt Indonézia civil társadalmával annak érdekében, hogy előmozdítsák az emberi jogokat, a jogállamiságot és a korrupció elleni küzdelmet, valamint kiálljanak a halálbüntetés eltörlése mellett;
r)
továbbra is komolyan aggódik a Pápuán és Nyugat-Pápuán a civil lakosság ellen elkövetett kínzások és egyéb emberi jogi jogsértések miatt, ahol a becslések szerint több mint 100 000 embert öltek meg az elmúlt 50 évben; üdvözli a pápuai kormányzó nemrégiben tett bejelentését, miszerint évek óta először megnyitja Pápua kapuit a külföldi újságírók és nem kormányzati szervezetek előtt; kéri az Uniót, hogy ajánlja fel segítségét az indonéz hatóságoknak egy olyan átfogó megközelítés kidolgozásában, amelynek révén javítható Pápua helyzete, ahogyan korábban azt Aceh esetében is tette; továbbra is aggódik a biztonsági erők és a függetlenség mellett kiálló csoportok közötti összecsapások és az emberi jogok biztonsági erőknek tulajdonított megsértéséről szóló nyugtalanító jelentések miatt, valamint hogy nem történt előrehaladás a pápuaiak számára nélkülözhetetlen oktatás, az egészségügyi ellátás és a munkalehetőségek, a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság gyakorolhatósága, valamint a környezetvédelem, a természeti erőforrások és a kulturális identitásuk védelme terén; sürgeti az indonéz hatóságokat, hogy a független uniós megfigyelőknek biztosítsanak szabad belépést a területre;
s)
méltatja az indonéz kormány erőfeszítéseit, amelyek lehetővé tették az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) országon belüli működését és a menedékkérők és a menekültek kezelésében való segítségnyújtását; tudomásul veszi a menedékkérőknek és a menekülteknek a társadalom egyre szélesebb köre általi támogatására irányuló nyilvános politikai eszmecsere jelentőségét; javasolja továbbá, hogy Indonézia és az EU teljes körűen hajtsa végre a keretmegállapodás 34. cikkét a migrációs kérdésekben való együttműködés céljából, ideértve a legális és illegális migrációt, az embercsempészetet és az emberkereskedelmet is;
t)
szorgalmazza, hogy az EU és Indonézia a keretmegállapodás jogi együttműködésről szóló 4. cikke értelmében szorosan működjön együtt a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezmény és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának megerősítése érdekében;
u)
üdvözli a 2010-ben indított, EU és Indonézia közötti emberi jogi párbeszéd folytatását, valamint ösztönzi a civil társadalom szélesebb körű részvételét ebben a párbeszédben, és véleményének kifejezését az emberi jogokkal kapcsolatos nemzeti cselekvési terv végrehajtásában;
v)
üdvözli a női nemi szervek megcsonkítását tiltó 2006., 2008. és 2010. évi rendeleteket; elismeri az indonéz hatóságok által tett erőfeszítéseket – ideértve a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény megerősítését is –, valamint a nők elleni erőszakkal foglalkozó nemzeti bizottság (Komnas Perempuan) és a helyi civil társadalom annak érdekében végzett munkáját, hogy széles körben terjesszék a női nemi szervek megcsonkításának veszélyeire vonatkozó információkat; megjegyzi, hogy ezen erőfeszítések és a női nemi szervek megcsonkítását tiltó ENSZ-határozat elfogadása ellenére e hagyományt továbbra is gyakorolják Indonézia egyes részein; e tekintetben azt ajánlja, hogy az EU és Indonézia folytasson szoros együttműködést a keretmegállapodás egészségügyről szóló 31. cikke alapján, és az emberi jogi párbeszédet használja fel annak érdekében, hogy a női nemi szervek megcsonkításának felszámolása és az ilyen eljárásoknak kitett fiatal lányok és nők esetében felmerülő egészségügyi kockázatok minimalizálása céljából megosszák a bevált gyakorlatokat; arra kéri Indonéziát, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit annak érdekében, hogy felszámolják a lányok és nők elleni, nemi alapú erőszakot, ami emberi jogaik durva megsértésének minősül;
w)
méltatja azokat az előrelépéseket, amelyeket Indonézia a gyermekmunka legsúlyosabb formáinak felszámolásáról szóló nemzeti cselekvési terve, valamint a gyermekek kizsákmányolásával szembeni küzdelemre vonatkozó jogi kerete révén elért;
x)
elismeri, hogy a munkásmozgalmak fontos szerepet játszanak a kormánnyal és az egyéb érdekelt felekkel annak érdekében folytatott párbeszédekben és tárgyalásokban, hogy Indonéziában javítsák a munkakörülményeket és előmozdítsák a szociális biztonsági jogokat; ajánlja, hogy a keretmegállapodás rendelkezései alapján az emberi jogok és a megkülönböztetésmentesség biztosítása terén folytatni kívánt együttműködés a férfiak és nők munkahelyi egyenlőségével kapcsolatos problémák megoldására és a nemek közötti bérszakadék felszámolására irányuljon; különösen hangsúlyozza az annak biztosítására irányuló konkrét fellépések jelentőségét, hogy az alapvető nemzetközi munkaügyi normákat teljes körűen végrehajtsák, tekintettel arra, hogy a túlórák, az alacsony fizetések és a vezetés általi visszaélések formájában a női munkavállalókat továbbra is kizsákmányolják, és velük szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak;
y)
hangsúlyozza, hogy az EU-ból Indonéziába irányuló export az elmúlt hat évben megduplázódott és értéke 2012-ben elérte a 9,6 milliárd EUR-t; megjegyzi, hogy a kétoldalú kereskedelem mindössze 25 milliárd EUR értékű volt, amivel Indonézia az EU 29. kereskedelmi partnere és az EU régión belüli kereskedelmi partnerei között csak a negyedik helyen áll annak ellenére, hogy Indonézia az ASEAN GDP-jének és népességének 40%-át adja; megjegyzi ugyanakkor, hogy fellendültek az Indonéziában eszközölt uniós beruházások, és a közvetlen külföldi befektetéseket tekintve Indonézia Szingapúr után a második helyen áll; megjegyzi továbbá, hogy mintegy 1 000 uniós társaság több mint 1 000 milliárd EUR-t ruházott be az országban, és 1,1 millió indonéz polgárt foglalkoztat;
z)
felszólítja Indonéziát és az EU-t, hogy a főbb kereskedelmi akadályok fokozatos felszámolása – ezen belül a WTO szabályainak való megfelelésről folytatott konzultáció fokozása, a kereskedelem technikai akadályaira vonatkozó nemzetközi előírások alkalmazásának előmozdítása, a szellemitulajdon-jogok védelmének javítása, a kereskedelmi szabályok átláthatóságának növelése, a vámügyi együttműködés kialakítása és megkülönböztetéstől mentes beruházási program előmozdítása – és ezáltal az áruk, a beruházások, a szolgáltatások és a közbeszerzések kereskedelmének további növelése érdekében vegye fontolóra, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás keretében szorgalmazott együttműködésen felül tárgyalásokat kezdjen egy szabadkereskedelmi megállapodásról;
aa)
méltatja Indonézia arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az Unióval kialakított partnerség keretében véget vessen az illegálisan kitermelt fa és az abból készült termékek kereskedelmének; megjegyzi, hogy 2013 szeptemberében aláírták az EU és Indonézia között létrejött, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és az erdészeti termékek kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodást (FLEGT-VPA); megjegyzi, hogy Indonézia Unióba irányuló faipari termékexportja 2013 első negyedévében 114%-kal nőtt; várakozással tekint a FLEGT-engedélyek kiadása elé, amelyek az Unióba importált indonéziai fa és fatermékek tekintetében igazolják a fa és fatermékek jogszerűségét, mihelyt mindkét oldalról megvizsgálták, hogy Indonézia faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszere (TLAS) kellően szilárd-e; és reményei szerint a rendszeres közös értékelések keretében megvizsgálják az érintett szereplőknek a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtására való képességét;
ab)
elismeri Indonézia és az EU kulcsfontosságú szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, tekintettel geopolitikai és gazdasági jelentőségükre, területi kiterjedésükre és lakosságuk méretére, üdvözli Indonézia növekvő szerepvállalását a nemzetközi éghajlat-változási tárgyalásokban; dicséretesnek tartja Indonézia 2009-ben bejelentett, arra irányuló nagyratörő terveit, hogy véget vessen a kibocsátás növekedésének, valamint arra irányuló felhívását, hogy nemzetközi szinten nyújtsanak segítséget az országnak a még nagyobb szintű kibocsátáscsökkentés elérése érdekében; megjegyzi, hogy Indonéziában főként az erdőirtás és a földhasználat megváltozása felel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáért, azonban a növekvő energiaszektor várhatóan 2027-re átveszi az erdészet vezető helyét; arra kéri ezért a partnerségi és együttműködési megállapodás részes feleit, hogy a megállapodás energiáról szóló 23. cikke alapján – akár az Indonéziában 2011-ben létrehozott UK Climate Change Unit (az Egyesült Királyság Éghajlat-változási Osztálya, UKCCU) példájára építve – haladéktalanul hozzanak létre intézményesített kétoldalú együttműködési mechanizmust a célból, hogy az új és megújuló energiaforrások kifejlesztése, valamint a szállítási infrastruktúráiknak a megújuló energia fogyasztási központokba való bekapcsolása céljából történő kiépítése révén diverzifikálják az energiaellátást és ésszerű energiafogyasztást érjenek el az éghajlatváltozás leküzdése és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében;
ac)
komoly aggodalmának ad hangot az Indonéziában egyre növekvő pálmaolaj-kereslet erdőirtásra gyakorolt hatásai miatt, lévén hogy ez az ország a világ legnagyobb pálmaolaj-termelője és -fogyasztója; üdvözli az új erdők kiirtásával kapcsolatban a kormány által 2011-ben kihirdetett moratóriumot, azonban sürgeti, hogy hozzanak intézkedéseket a számos kiskapu megszüntetésére, amelyek eddig jelentősen gyengítették annak hatásait;
ad)
üdvözli az EU és Indonézia által 2011-ben aláírt légiközlekedési megállapodást, amely a kétoldalú légiközlekedési szolgáltatások terén felszámolja a nemzeti korlátozásokat, valamint egy újabb lépést jelent az EU és Indonézia közötti együttműködés egészének megerősítésében; a keretmegállapodás közlekedésről szóló 24. cikke alapján további lépéseket javasol, különös tekintettel a tengeri és szárazföldi közlekedéssel kapcsolatos szoros párbeszéd létrehozására, amelynek célja az indonéziai szigetvilág infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a nemzetközi közlekedésvédelmi, biztonsági és szennyezés-megelőzési előírások teljes körű végrehajtására irányuló intézkedéseket;
ae)
riasztónak tartja az évente ismétlődő erdőtüzeket, amelyek jórészt a pálmaolaj-ültetvényeknek, a fakitermelő társaságoknak és a földet művelésre alkalmassá tevő mezőgazdasági termelőknek tulajdoníthatóak, és amelyek hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, ezzel Indonéziát az üvegházhatást okozó gázok legnagyobb kibocsátójává téve; üdvözli Indonézia kormányának arra irányuló ígéretét, hogy a jövő év elején megerősíti a határokon átnyúló ködszennyezésről szóló ASEAN-megállapodást, valamint felszólítja a hatóságokat, hogy sürgősen hozzanak hatékonyabb megelőző intézkedéseket;
af)
megjegyzi, hogy az idegenforgalom az indonéz gazdaság egyik vezető ágazata; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a fenntartható idegenforgalmi modellek kialakítása és az idegenforgalom kedvező hozzájárulásának a helyi közösségek érdekeit szem előtt tartó növelése érdekében a keretmegállapodás 17. cikke kiváló lehetőséget kínál az információcserére és a bevált gyakorlatok kialakítására Indonézia természeti és kulturális örökségében rejlő potenciáljának maximalizálása, illetve az olyan káros hatások mérséklése céljából, mint a szennyezés vagy tengeri ökoszisztémában okozott károk;
ag)
megjegyzi, hogy az Erasmus Mundus II programon keresztül csereprogramokat valósítottak meg Indonézia és az EU között, és ennek keretében 2008 és 2010 között 200 ösztöndíjat ítéltek oda; elismeri, hogy az Európai Bizottság műhelytalálkozókat és szemináriumokat irányzott elő annak érdekében, hogy az indonéziai kkv-k jobban megértsék és megismerjék a nemzetközi előírásokat és minőségi követelményeket; szorgalmazza azonban, hogy még jobban élénkítsék a hallgatók és a tudományos munkatársak cseréjét, valamint a keretmegállapodás oktatásról és kultúráról szóló 25. cikke értelmében hozzanak létre rendszeres képzési programokat, valamint osszák meg a bevált gyakorlatokat és a know-how-t az idegenforgalom, a vállalkozások és a nyelvek terén; ezenkívül felszólítja Indonéziát és az Uniót, hogy ezzel összefüggésben az emberek közötti személyes kapcsolatok megkönnyítése érdekében vegyék fontolóra a vízumkönnyítésről szóló tárgyalások megkezdését;
ah)
megjegyzi, hogy az Unió fejlesztési segély révén 2007 és 2013 között megközelítőleg 400 millió EUR összegben nyújtott támogatást Indonézia számára; elismeri, hogy 2014-től Indonézia – miután megszerezte az alsó sávba tartozó közepes jövedelmű országok státuszát – többé már nem jogosult többéves indikatív programra, ugyanakkor továbbra is élvezi az EU általános vámkedvezmény-rendszere (GSP) kínálta előnyöket; sürgeti ezért Indonéziát, hogy folytassa a prioritásként meghatározott és korábban a többéves indikatív programok keretében finanszírozott szakpolitikák – többek között az oktatással, a kereskedelemmel és beruházással, az általános bűnüldözési és igazságszolgáltatási kapacitásépítéssel, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák – végrehajtását; úgy véli, hogy a Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott finanszírozás mellett e keretmegállapodás keretében, illetve bármely jövőbeni gazdasági partnerségi megállapodás keretében folytatott kétoldalú együttműködés lényeges szerepet fog játszani Indonéziában e prioritások előmozdításában;
ai)
javasolja, hogy Indonézia és az EU határozzák meg a keretmegállapodás rendelkezései szerinti együttműködési területeket annak érdekében, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekkel kapcsolatos know-how és bevált gyakorlatok cseréje révén javítsák az indonéziai kiemelt gazdasági terv (MP3EI) végrehajtását és irányítását, valamint Indonézia és bizonyos uniós tagállamok által a G20-ak keretében vállalt kötelezettségek részeként szorosan működjenek együtt a nyereségátcsoportosítás, az adókikerülés és az adóügyi információk automatikus cseréjének kezelése terén;
aj)
sürgeti az Uniót, hogy a keretmegállapodás keretében támogassa Indonéziának a közigazgatás modernizálására irányuló erőfeszítéseit, kiváltképp a szakpolitikák kialakításához és végrehajtásához, valamint az igazságügyi és bűnüldöző szervekhez kapcsolódó kapacitásépítés terén;
ak)
szorgalmazza az EU és Indonézia közötti együttműködést a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) végrehajtása terén, továbbá szorgalmazza a természeti erőforrások – azaz az erdei, a tengeri és a halászati erőforrások – és a biológiai sokféleség védelmét és megőrzését; aggodalmának ad hangot a pálmaolaj- és gumiültetvények céljából végzett erdőirtás magánszektoron belüli növekedése és ennek a monokultúrákra jelentett veszélye miatt;
al)
üdvözli, hogy Indonézia megerősítette az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, valamint arra kéri az Uniót, hogy nyújtson segítséget az ahhoz szükséges intézményi és egyéb reformokhoz, hogy a régióban megfeleljenek az egyezménynek és fokozzák a tengerhajózási biztonságot;
am)
üdvözli a keretmegállapodást, amely az EU és Indonézia közötti kapcsolatok növekvő jelentőségéről tanúskodik, és új korszakot nyit a kétoldalú kapcsolatokban a politikai, gazdasági és ágazati együttműködés több szakpolitikai területen történő megerősítése, többek között az Unió–ASEAN kezdeményezésekkel összefüggésben a kereskedelem és a beruházás, valamint az emberek közötti cserekapcsolatok elősegítése révén, valamint az egyéb nemzetközi szervezetekkel folytatott meglévő együttműködésen felül a globális kihívásokra adott válaszok terén az EU és Indonézia között folyó együttműködés fokozása révén, amelyben mindketten egyre fontosabb szerepet töltenek be; hangsúlyozza, hogy a két- és többoldalú együttműködés előmozdíthatja a regionális és globális szintű konfliktusmegoldást, és javíthatja a vagyonvisszaszerzés, illetve a terrorizmus, a szerzői jogi kalózkodás, a szervezett bűnözés, a pénzmosás és az adóparadicsomok elleni küzdelem hatékonyságát; üdvözli ezért azt a tényt, hogy valamennyi tagállam megerősítette a keretmegállapodást, amelyet már 2009-ben aláírtak;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Közösség és az Indonézia közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás a visszafogadással kapcsolatos kérdések kivételével ***
196k
35k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak a visszafogadással kapcsolatos kérdések kivételével történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (11250/2013 – C7-0351/2013 – 2013/0120A(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11250/2013),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (14032/2009),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. és 100. cikke, 191. cikkének (4) bekezdése, továbbá 207. és 209. cikke értelmében és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összefüggésben a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0351/2013),
– tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A7-0134/2014),
1. egyetért a megállapodás megkötésével;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Indonéz Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.
Az Európai Közösség és az Indonézia közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás a visszafogadással kapcsolatos kérdések tekintetében ***
197k
35k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak a visszafogadással kapcsolatos kérdések tekintetében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (11313/2013 – C7-0356/2013 – 2013/0120B(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11313/2013),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (14032/2009),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikke (3) bekezdésének és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0356/2013),
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7–0115/2014),
1. egyetért a megállapodás megkötésével;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Indonéz Köztársaság kormányának és parlamentjének.
Az Európai Unió és a Török Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás ***
195k
34k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Török Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10697/2012 – C7-0029/2014 – 2012/0122(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10697/2012),
– tekintettel az Európai Unió és a Török Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás tervezetére (10693/2012),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikke (3) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontja v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0029/2014),
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0097/2014),
1. egyetért a megállapodás megkötésével;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.
A Parlament eljárási szabályzata 147. cikke alkalmazásának kiterjesztése a nyolcadik parlamenti ciklus végéig
113k
42k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i határozata a Parlament eljárási szabályzata 147. cikke alkalmazásának kiterjesztése a nyolcadik parlamenti ciklus végéig (2014/2585(RSO))
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 342. cikkére,
– tekintettel az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. tanácsi rendeletre(1), melyet legutóbb az 517/2013/EU tanácsi rendelet(2) módosított,
– tekintettel az Elnökség által 2008. november 17-én elfogadott, a többnyelvűséggel kapcsolatos magatartási kódexre,
– tekintettel az eljárási szabályzat 147. cikke alkalmazhatóságának a jelenlegi parlamenti ciklus végéig történő kiterjesztéséről szóló, 2009. március 11-i határozatára(3) és az Elnökségnek a 146. cikktől való eltérést e ciklus végéig meghosszabbító ezt követő határozataira,
– tekintettel eljárási szabályzata 146. és 147. cikkére,
A. mivel a 146. cikk értelmében valamennyi parlamenti dokumentumot a hivatalos nyelveken kell elkészíteni, és minden képviselőnek jogában áll a Parlamentben az általa választott hivatalos nyelven felszólalni, a többi hivatalos nyelvre történő tolmácsolás mellett;
B. mivel a 147. cikk értelmében a 146. cikktől való eltérés a hetedik parlamenti ciklus végéig lehetséges, ha és amennyiben valamely hivatalos nyelven a megfelelő intézkedések ellenére nem áll rendelkezésre elegendő létszámú tolmács és fordító; mivel minden egyes olyan hivatalos nyelv esetében, amely tekintetében eltérésre van szükség, az Elnökség a főtitkár javaslatára köteles megállapítani, hogy teljesülnek-e az előírt feltételek, és hathavonta felül kell vizsgálnia határozatát;
C. mivel a 920/2005/EK tanácsi rendelet(4) ötéves időszakra, 2017 elejéig ideiglenes (megújítható) eltérést tesz lehetővé az ír nyelv tekintetében;
D. mivel valamennyi megfelelő óvintézkedés ellenére az ír és máltai nyelvi kapacitás várhatóan nem tesz lehetővé teljes körű tolmácsolási szolgáltatást ezeken a nyelveken a nyolcadik parlamenti ciklus kezdetétől; mivel bizonyos egyéb nyelvek esetében, bár elegendő kapacitás fog rendelkezésre állni a Parlament szokásos tevékenységeiből eredő szükségletek kielégítésére, előfordulhat, hogy a nyolcadik parlamenti ciklus alatt a tolmácsok nem állnak megfelelő számban rendelkezésre az érintett tagállamok tanácsi elnökségei során várható további szükségletek teljes körű kielégítésére;
E. mivel a fenntartott és folyamatos intézményközi erőfeszítések és a jelentős előrelépés ellenére a képzett fordítók és jogász-nyelvészek száma várhatóan még mindig annyira korlátozott lesz az ír nyelv tekintetében, hogy a belátható jövőben e nyelv tekintetében a 146. cikk szerinti teljes lefedettség nem biztosítható; mivel a 920/2005/EK tanácsi rendelet értelmében a 2007. január 1-je előtt elfogadott uniós jogszabályokat (közösségi vívmányok) nem kell lefordítani ír nyelvre; mivel az e rendeletben az eltérés tekintetében foglalt intézkedések eredményeképpen jelenleg csak az Európai Parlament és a Tanács rendeleteire irányuló bizottsági javaslatok kerülnek előterjesztésre ír nyelven, és amíg ez a helyzet fennáll, addig a Parlament szervezeti egységei nem fognak tudni ír nyelvű változatokat készíteni más típusú jogalkotási aktusokból;
F. mivel annak ellenére, hogy a horvát nyelvi kapacitás folyamatosan növekszik Horvátország 2013. július 1-jei uniós csatlakozását követően, előfordulhat, hogy nem biztosítható e nyelv teljes lefedettsége a nyolcadik parlamenti ciklus kezdetétől;
G. mivel a 147. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Elnökség indokolt ajánlása alapján a Parlament a parlamenti ciklus végén úgy határozhat, hogy kiterjeszti e cikk alkalmazását;
H. mivel az előbbiek tükrében az Elnökség a 147. cikk alkalmazásának a nyolcadik parlamenti ciklus végéig való kiterjesztését javasolta;
1. úgy határoz, hogy a Parlament eljárási szabályzata 147. cikkének alkalmazását kiterjeszti a nyolcadik parlamenti ciklus végéig;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak.
A Tanács 920/2005/EK rendelete (2005. június 13.) az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. rendelet és az Európai Atomenergia-közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. rendelet módosításáról, valamint az e rendeletektől való ideiglenes eltérések bevezetéséről (HL L 156., 2005.6.18., 3. o.), és annak az 1257/2010/EU tanácsi rendelet által való meghosszabbítása (HL L 343., 2010.12.29., 5. o.).
Az Európai Parlament eljárási szabályzata 166. cikkének (zárószavazás) és 195. cikke (3) bekezdésének (szavazás a bizottságban) módosítása
274k
43k
Az Európai Parlament 2014. február 26-i határozata a Parlament eljárási szabályzata zárószavazásról szóló 166. cikkének és a bizottságban való szavazásról szóló 195. cikke (3) bekezdésének módosításáról (2014/2001(REG))
– tekintettel az eljárási szabályzata módosítására irányuló javaslatra (B7-0252/2013),
– tekintettel eljárási szabályzata 211. és 212. cikkére,
– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0035/2014),
1. úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;
2. rámutat arra, hogy e módosítások a következő ülés első napján lépnek hatályba;
3. utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Hatályos szöveg
Módosítás
Módosítás 3 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 166 cikk
Jogalkotási aktusra irányuló javaslatról történő szavazás esetén, függetlenül attól, hogy egyszeri és/vagy zárószavazásra kerül-e sor, a Parlament név szerint szavaz az elektronikus szavazatszámláló rendszer használatával.
Jelentés alapján történő döntéshozatal esetén a Parlament az egyszeri és/vagy zárószavazás során a 167. cikk (2) bekezdésének megfelelően név szerint szavaz. A módosításokról szóló szavazások csak a 167. cikk értelmében benyújtott kérelem esetén zajlanak név szerint.
Módosítás 4 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 195 cikk – 3 bekezdés
(3) A bizottságban kézfelemeléssel kell szavazni, kivéve ha a bizottság tagjainak egynegyede név szerinti szavazást kér. Ez esetben a 167. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell szavazni.
(3) A bizottságban egyszeri és/vagy zárószavazás esetén a 167. cikk (2) bekezdésének megfelelően név szerint kell szavazni. A módosításokról tartott és egyéb szavazások esetén kézfelemeléssel kell szavazni, kivéve, ha az elnök elektronikus szavazás mellett dönt, vagy ha a bizottság tagjainak egynegyede név szerinti szavazást kér.
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása és a vasúti infrastruktúra irányítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0029 – C7-0025/2013 – 2013/0029(COD))
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0029),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0025/2013),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében a francia szenátus, a litván parlament, a Luxemburgi Nagyhercegség képviselőháza, a holland szenátus, a holland képviselőház és a svéd parlament által benyújtott, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a javasolt jogalkotási aktus nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 2013. július 11-i véleményére,(1)
– tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére,(2)
– tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0037/2014),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 26-án került elfogadásra az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása és a vasúti infrastruktúra irányítása tekintetében történő módosításáról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(1) AAz elmúlt évtizedben az európai közúti hálózat 27%-kal nőtt, míg a használatban lévő vasúthálózat 2%-kal csökkent. Másrészről a vasúti utasforgalom elmúlt évtizedben bekövetkezett növekedése nem volt elégséges ahhoz, hogy a közúti és a légi közlekedéssel szemben növelje a vasúti ágazat részarányát. A vasúti személyszállítás Európai Unión belüli 6 %-os részaránya meglehetősen stabil maradt., és Aa vasúti személyszállítási szolgáltatások a kínálat és a minőség tekintetében nem tartottak lépést a folyamatosan változó igényekkel. [Mód. 1]
(1a) A vasúti ágazat Európán belüli alacsony részarányának fő okai többek között a többi közlekedési móddal fennálló tisztességtelen versenyben, a vasúti közlekedés fejlesztésére irányuló politikai szándék hiányában és a vasúthálózati beruházások túl alacsony szintjében keresendők. [Mód. 2]
(2) 2007-től, illetve 2010-től a 2004/51/EK irányelv(6), illetve a 2007/58/EK irányelv(7) nyitotta meg az uniós piacokat a vasúti áruszállítás, valamint a nemzetközi vasúti személyszállítás versenye előtt. Ezenkívül néhány tagállam nyílt hozzáférési jogok bevezetésével, a közszolgálati szerződések versenytárgyalási eljárás útján történő odaítélésével, illetve e két módszer együttes alkalmazásával belföldi személyszállítási szolgáltatásait megnyitotta a verseny előtt.
(2a) A nyújtott szolgáltatások minőségellenőrzése szempontjából tényadatok, a kínálat és a kihasználtság szintje, a felmerülő költségek és az alkalmazott díjak alapján értékelni kell ezen irányelvek rendelkezéseinek tényleges hatásait. [Mód. 3]
(2b) Az egységes európai vasúti térség kialakítása érdekében elengedhetetlen, hogy a vonatkozó jogszabályokat a megszabott határidőn belül minden tagállamban ténylegesen és teljes körűen végrehajtsák. Az e téren feltárt hiányosságokra tekintettel a tagállamoknak szigorúan gondoskodniuk kell az uniós jogszabályok végrehajtásáról. [Mód. 4]
(2c) Számos tanulmány és kérdőív bizonyítja, hogy azon tagállamokban, amelyek megnyitották a belföldi vasúti személyszállítási piacukat – például Svédország és az Egyesült Királyság –, növekedett a vasúti piac, és elégedettebbek lettek az utasok és a személyzet is. [Mód. 5]
(3) A 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) egy olyan egységes európai vasúti térséget hoz létre, amelyben általános szabályok érvényesülnek a vállalkozó vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők irányítására, az infrastruktúra finanszírozására és használati díjainak kiszabására, a vasúti infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételeire és a vasúti piac igazgatási felügyeletére vonatkozóan. Mindezen elemek bevezetésével mára lehetővé vált az uniós vasúti piac megnyitásának befejezése és a pályahálózat-működtetők irányításának az infrastruktúrához való egyenlő hozzáférés biztosítása céljából történő megreformálása a vasúti szolgáltatások minőségének az egész Unióra kiterjedő javítása érdekében, a szociális normák és a foglalkoztatási feltételek biztosítása mellett. [Mód. 6]
(3a) Az uniós vasúti piac megnyitásának befejezését elengedhetetlennek kell tekinteni ahhoz, hogy a vasút az ár és a minőség tekintetében a többi szállítási mód hiteles alternatívájává válhasson. [Mód. 7]
(4) A 2012/34/EU irányelv előírja a Bizottság számára, hogy adott esetben javasoljon jogalkotási intézkedéseket a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitásával, valamint azon feltételek kidolgozásával kapcsolatban, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy az infrastruktúra működtetésének a szállítási tevékenységektől való elkülönítésére vonatkozó jelenlegi szabályozás alapján az infrastruktúrához, többek között a már piacon lévők tulajdonában lévő értékesítési infrastruktúrához való hozzáférés a legköltséghatékonyabb és megkülönböztetésmentes legyen. [Mód. 8]
(4a) A belföldi vasúti személyszállítás piacának megnyitása kedvező hatást fog gyakorolni az európai vasúti piac működésére; nagyobb rugalmasságot eredményez, és több lehetőség nyílik meg a társaságok és az utasok előtt. A nyitás előnyeit a vasúti alkalmazottak is élvezhetik, mivel javulnak esélyeik arra, hogy szolgálataikat a piac új szereplői számára biztosítsák. A tapasztalt munkavállalók az új szereplők számára hozzáadott értéket teremthetnek, ami jobb munkafeltételeket eredményez. [Mód. 9]
(4b) A tagállamok felelősek a vasúti alkalmazottak munkaerőpiacának szervezéséért. Biztosítaniuk kell mindemellett, hogy a munkaerőpiac szervezésének módja nem árt a szolgáltatás minőségének. Az uniós jogszabályok a vasúti munkavállalók védelme tekintetében világos keretet határoznak meg. [Mód. 10]
(5) Az infrastruktúra hatékony működtetése és használata érdekében a pályahálózat-működtetők és a vállalkozó vasúti társaságok közötti koordinációt koordinációs bizottság létrehozásával kell javítani. Emellett a hálózat mindennapi irányítása – a téli időszakban a hálózaton lebonyolított forgalom irányítását is beleértve – során a zökkenőmentes üzemeltetés biztosítása érdekében a pályahálózat-működtetőnek a forgalomirányítás szintjén együtt kell működnie a vállalkozó vasúti társaságokkal, anélkül, hogy ez veszélyeztetné függetlenségét, a hálózatirányításért viselt felelősségét és a meglévő szabályok betartását. [Mód. 117]
(6) A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá azt, hogy a vasúti infrastruktúra fenntartható működéséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges valamennyi funkciót következetesen maga a pályahálózat-működtető lássa el.
(6a) Az európai vasúti térségben az elégséges szintű és tisztességes verseny biztosítása érdekében az infrastruktúrához való megkülönböztetéstől mentes hozzáférés biztosítása mellett a nemzeti vasúthálózatok integrációjára, valamint az igazgatási szervezetek megerősítésére is szükség van. Ez a megerősítés az illetékes igazgatási szervezetek hatáskörének kiterjesztésére és az igazgatási szervezetek hálózatának kiépítésére vonatkozik, amelynek a jövőben az uniós vasúti piac szabályozásának kulcsszereplőjévé kell válnia. [Mód. 12]
(6b) A pályahálózat-működtető az ezen irányelvben előírt valamennyi vonatkozó funkció gyakorlása során köteles hatásköreit a vasúti infrastruktúra hatékonyságának folyamatos fejlesztésére felhasználni, hogy a felhasználóknak kiváló minőségű szolgáltatásokat nyújtson. [Mód. 13]
(7) A tagállamok infrastruktúra-tervezéssel és -finanszírozással kapcsolatos hatásköreinek sérelme nélkül a határokon átnyúló kérdéseket, mint például a pályahasználati díjak, a különböző tagállamok pályahálózat-működtetői között hatékony módon, a pályahálózat-működtetők európai hálózatának létrehozásával kell megoldani. [Mód. 14]
(8) Az infrastruktúrához való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében az integrált struktúrákat oly módon kell kialakítani, hogy az infrastruktúra működtetését működtetése és a szállítási tevékenységeket is felölelő integrált struktúrákból fakadó esetleges összeférhetetlenségeket fel kell számolni tevékenységek között ne alakuljon ki összeférhetetlenség. A vasúti infrastruktúrához való megkülönböztetésmentes hozzáférés egyedül a versenytársakkal szembeni megkülönböztetés lehetséges ösztönzésének felszámolásával lehetséges. Ez a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piaca sikeres megnyitásának egyik feltétele. Ennek egyúttal az ilyen integrált struktúrákban létező és a piaci verseny torzulását is előidéző kereszttámogatás lehetőségét is meg kell szüntetnie, valamint fel kell számolnia az alkalmazottaknak a versenytársak valamelyikével szemben esetlegesen kedvezményes elbánást biztosító javadalmazására és egyéb juttatásaira vonatkozó rendelkezéseket. [Mód. 15]
(9) A 2012/34/EU irányelvben megállapított, a pályahálózat-működtetők vállalkozó vasúti társaságoktól való függetlenségére vonatkozó meglévő követelmények kizárólag az alapvető pályahálózat-működtetői funkciókra, így a menetvonalak elosztásával és az infrastruktúra használatára vonatkozó díjképzéssel kapcsolatos döntéshozatalra vonatkoznak. Ugyanakkor fontos, hogy minden funkciót függetlenül lássanak el, mivel a versenytársakkal szemben alkalmazott megkülönböztetésre más funkciók is felhasználhatók. Ez különösen igaz a jegykiadó szolgáltatásokhoz, pályaudvarokhoz és karbantartó állomásokhoz való hozzáférésekkel, beruházásokkal, illetve a karbantartással kapcsolatos döntések esetében, amelyek meghozatalával a hálózatnak elsősorban az integrált vállalkozás szállítási szolgáltatói által használt részei kerülnek előnyös helyzetbe. A karbantartási munkák tervezéséről hozott döntések befolyásolhatják a menetvonalak rendelkezésre állását a versenytársak számára. [Mód. 16]
(9a) A 2013/34/EU irányelvben meghatározott, a pályahálózat-működtető függetlenségének biztosítását célzó védintézkedések ellenére a vertikálisan integrált társaságok arra használhatják a struktúrájuk adta lehetőségeket, hogy jogtalan versenyelőnyhöz juttassák az ilyen társasághoz tartozó vállalkozásokat. [Mód. 17]
(10) A 2012/34/EU irányelv jelenlegi követelményei kizárólag jogi, szervezeti és döntéshozatali függetlenséget írnak elő. Ez nem zárja ki maradéktalanul egy integrált szervezet fenntartásának lehetőségét, feltéve, hogy a függetlenség e három kategóriája adott. A döntéshozatali függetlenségre vonatkozóan biztosítani kell, hogy a megfelelő védintézkedések kizárják azt, hogy a pályahálózat-működtető döntéshozatali folyamata fölött egy integrált szervezet ellenőrzést gyakoroljon. Ugyanakkor még az ilyen védintézkedések teljes körű alkalmazása sem szünteti meg teljesen azokat a vertikálisan integrált vállalkozások esetében fennálló lehetőségeket, amelyek alkalmat adhatnak a versenytársakkal szembeni megkülönböztető magatartásra. A kereszttámogatási lehetőség különösen az integrált struktúrák esetében van még továbbra is jelen, de az igazgatási szervezetek számára legalábbis komoly nehézséget jelent az ilyen kereszttámogatások megelőzésére létrehozott védintézkedések ellenőrzése és betartatása. E problémák leghatékonyabb megoldását a pályahálózat-működtető és a szállítási tevékenységek intézményi elkülönítése jelenti.
(11) A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy ugyanazon jogi vagy természetes személy vagy személyek egyidejűleg nem gyakorolhat(nak) ellenőrzést egy pályahálózat-működtető felett, nem végezhet(nek) ellenőrzést és nem gyakorolhat(nak) bármilyen más jogot egy vállalkozó vasúti társaság felett. Megfordítva, valamely Ezen irányelv célja, hogy szabad és tisztességes versenyt alakítson ki az összes vállalkozó vasúti társaság feletti ellenőrzésnek eleve ki kell zárnia egy pályahálózat-működtető feletti ellenőrzés vagy jog gyakorlásának lehetőségét között, következésképpen kizárja annak lehetőségét, hogy a vállalkozó vasúti társaság megőrizze a 3. cikkben meghatározott vertikálisan integrált modellt. [Mód. 18]
(12) Amennyiben a tagállamok ragaszkodnak egy vertikálisan integrált társasághoz tartozó pályahálózat-működtetőhöz, akkor legalább szigorú védintézkedésekről kell gondoskodniuk, garantálva a pályahálózat-működtető mindenre kiterjedő függetlenségét az integrált társaságtól. Ezeknek a védintézkedéseknek nemcsak a pályahálózat-működtető integrált vállalkozással összefüggő vállalati felépítésére és irányítási struktúrájára kell kiterjedniük, hanem – az integrált struktúra lehetőségein belül – meg kell akadályozniuk a pályahálózat-működtető és az integrált vállalkozás egyéb jogi személyei közötti pénzügyi tranzakciókat is. Ezen védintézkedések hatálya nem korlátozódik arra, ami a 2012/34/EU irányelv értelmében a pályahálózat-működtető működtetési függetlensége szempontjából az alapvető funkciókkal összefüggő döntéshozatali függetlenséggel kapcsolatos jelenlegi követelmények teljesítéséhez szükséges, hanem e követelményeken túlmenően további rendelkezéseket is tartalmaznak, kizárva annak lehetőségét, hogy a pályahálózat-működtető bevételeiből a vertikálisan integrált társasághoz tartozó más jogi személyt finanszírozzanak. Ez a tagállamok fiskális jogszabályainak alkalmazásától függetlenül és az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályainak sérelme nélkül alkalmazandó.
(12a) A belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása során – és különösen a jelenlegi integrált struktúrák átalakítása során – a biztonság fenntartását és javítását veszélyeztető további adminisztratív akadályok állításának elkerülése érdekében komolyan meg kell vizsgálni a vasúti biztonság javításának kérdését. [Mód. 19]
(12b) A pályahálózat-működtető számára fennálló, a vertikálisan integrált társaság végső tulajdonosa részére történő osztalékkifizetés lehetősége nem akadályozhatja a pályahálózat-működtetőt abban, hogy az ezen irányelvben előírt módon egy ésszerű időszakon keresztül tartalékot képezzen pénzügyi helyzetének javítása és mérlegének egyensúlyban tartása érdekében. A pályahálózat-működtető valamennyi osztalékkifizetését a működtetett infrastruktúra megújítására irányuló beruházásra kell elkülöníteni. [Mód. 107]
(12c) A vertikálisan integrált társaságon belül a holdingtársaság – a pályahálózat-működtető feladatköreivel összefüggő döntések sérelme nélkül – részt vehet a vasúti közlekedési rendszer egészének megfelelő működéséhez szükséges, a vasúti piacon tevékenykedő valamennyi szereplő érdekét szolgáló stratégiai döntésekben. [Mód. 108]
(12d) Lehetővé kell tenni azt is, hogy a vertikálisan integrált vállalkozás végső tulajdonosainak a felügyelőbizottságban részt vevő képviselői között a végső tulajdonosok által kijelölt személyek is legyenek, feltéve, hogy nem rendelkeznek felelősségi körrel vagy érdekeltséggel a vertikálisan integrált társaság egyetlen más egységében sem. [Mód. 109]
(12e) A pályahálózat-működtető vertikálisan integrált vállalkozáson belüli függetlenségét biztosító szabályok nem sérthetik az Eurostat államháztartási hiányra és államadósságra vonatkozó kritériumait, mivel a holdingtársaság – még a pályahálózat-működtető függetlenségének garanciáit figyelembe véve is – mindenesetre továbbra is az infrastruktúra tulajdonosa maradhat, és elegendő számú feladatkört megőrizhet annak érdekében, hogy ne minősüljön tisztán mesterséges egységnek, amelynek egyetlen célja az államadósság említett kritériumok szerinti csökkentése. [Mód. 110]
(13) A függetlenséget garantáló védintézkedések ellenére a vertikálisan integrált társaságok visszaélhetnek a struktúrájuk adta lehetőségekkel, jogtalan versenyelőnyhöz juttatva az ilyen társasághoz tartozó vállalkozásokat. Éppen ezért az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkének sérelme nélkül, a Bizottság az adott tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére ellenőrizheti, hogy hatékonyan hajtották-e végre a szóban forgó védintézkedéseket, és hogy felszámolták-e a meglévő versenytorzulásokat. Ha a Bizottságnak nem áll módjában ellenőrizni, hogy teljesültek-e ezek a célok, a tagállamoknak lehetőségük van az érintett integrált szolgáltatók hozzáférési jogainak korlátozására vagy visszavonására.
(13a) Figyelembe véve, hogy a hálózatok mérete és forgalomsűrűsége különböző, a nemzeti és helyi vagy regionális hatóságok szervezeti struktúrái pedig sokfélék, és különböző tapasztalatokkal rendelkeznek a piac megnyitásának folyamatáról, minden tagállam számára kellő rugalmasságot kell biztosítani hálózatuk olyan módon történő megszervezésére, hogy a nyílt hozzáférésű szolgáltatások és a közszolgáltatási szerződések keretében nyújtott szolgáltatások optimális kombinációját érjék el annak biztosítása érdekében, hogy minden utas számára kiváló minőségű szolgáltatásokat biztosítsanak. A versenytárgyalás útján odaítélendő közszolgáltatási szerződések kiválasztását követően minden tagállam eseti alapon meghatározza azokat a védelmi mechanizmusokat, amelyeket az egyes szolgáltatások tekintetében a versenytárgyalás sikertelensége esetén vezetnek be. E mechanizmusok semmiképpen sem róhatnak további terheket az e szolgáltatást nyújtó vállalkozó vasúti társaságokra. [Mód. 20]
(14) A belföldi személyszállítási szolgáltatások üzemeltetése céljából az összes tagállam vasúti infrastruktúrájára kiterjedő hozzáférési jog európai uniós vállalkozó vasúti társaságoknak való megadása a közszolgáltatási szerződés keretében nyújtott vasúti személyszállítási szolgáltatások szervezésére és finanszírozására is kihathat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni e hozzáférési jog korlátozását abban az esetben, ha ez a jog veszélyeztetné a közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlyát vagy a nyújtott szolgáltatások minőségét, és ha az érintett igazgatási szervezet ehhez hozzájárulását adta. [Mód. 21]
(15) Az igazgatási szervezeteknek saját kezdeményezésükre vagy az érdekelt felek megkeresését követően egy objektív gazdasági elemzés alapján értékelniük kell, hogy a nyílt hozzáférésű feltételekkel nyújtandó belföldi személyszállítási szolgáltatások milyen gazdasági hatást fejthetnek ki a meglévő közszolgáltatási szerződésekre. [Mód. 22]
(16) Az értékelési folyamatnak figyelembe kell vennie azt, hogy minden piaci szereplő számára megfelelő szintű jogbiztonságot kell biztosítani tevékenységének fejlesztéséhez. Az eljárásnak a lehető legegyszerűbbnek, leghatékonyabbnak és legátláthatóbbnak kell lennie, és összhangban kell állnia az infrastruktúra-kapacitás elosztásának folyamatával.
(17) Annak értékelése során, hogy a közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlya veszélybe kerülne-e, előre meghatározott szempontok veendőek figyelembe. E szempontok és a követendő eljárás részletei – különösen az igazgatási szervezetek, az illetékes hatóságok és a vállalkozó vasúti társaságok tapasztalatainak fényében – idővel változhatnak, és akár a belföldi személyszállítási szolgáltatások konkrét jellemzőit is figyelembe vehetik.
(18) Annak értékelése során, hogy a közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlya veszélybe kerülne-e, az igazgatási szervezeteknek figyelembe kell venniük a bevezetésre váró szolgáltatásnak a már meglévő közszolgáltatási szerződésekre gyakorolt gazdasági és társadalmi hatását, számításba véve az e közszolgáltatási szerződésekben szereplő szolgáltatások nyereségességére gyakorolt hatását, valamint az érintett térségben a kohéziós politika fokozására és a szerződést odaítélő illetékes hatóságnál felmerülő nettó költségre kiható következményeit. Ezen értékelés elkészítéséhez olyan tényezőket kell megvizsgálni, mint az utasigény, a díjszabás, a jegyváltásra vonatkozó szabályok, a megállók helye és száma, valamint a javasolt új szolgáltatás menetrendje és gyakorisága. [Mód. 23]
(18a) Annak megállapításához, hogy a közszolgáltatási szerződés keretében nyújtott szolgáltatás minőségére hatást gyakorol-e az ugyanazon a hálózaton nyílt hozzáférésű feltételekkel nyújtott szolgáltatás, az igazgatási szervezetnek figyelembe kell vennie különösen a hálózati hatásokat, a csatlakozások fenntartását és a közszolgáltatási szerződés keretében nyújtott szolgáltatások pontosságát. [Mód. 24]
(19) Annak érdekében, hogy a vasúti szolgáltatások vonzóbbá váljanak az utasok számára, a tagállamokat olyan helyzetbe kell hozni, hogytagállamoknak a belföldi személyszállítási szolgáltatásokat működtető vállalkozó vasúti társaságok számára előírhassák elő kell írniuk, hogy a menetjegy- és átszállójegy-kiadás, valamint a helyfoglalások vonatkozásában egy közös információs és integrált jegykiadó rendszerhez csatlakozzanak. Egy ilyen rendszer létrehozása esetén biztosítani kell biztosítja, hogy az ne okozzon piaci torzulást és ne alkalmazzon megkülönböztetést a vállalkozó vasúti társaságok tekintetében. [Mód. 25]
(19a) Fontos, hogy a vállalkozó vasúti társaságok részt vegyenek az integrált jegykiadó rendszerek fejlesztésében, különösen a helyi és regionális közlekedés tekintetében, hogy növeljék a vasúti közlekedés vonzerejét az utasok szemében. Ezek a rendszerek nem okozhatnak piaci torzulást, és nem alkalmazhatnak megkülönböztetést a vállalkozó vasúti társaságok tekintetében. [Mód. 26]
(19b) Mivel az új vasúti csomag az utasok jogainak megerősítésére törekszik, és mivel a mozgás szabadsága az Unió egyik alappillére, nagyobb erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy e jogot a fogyatékossággal élő és a mozgáskorlátozott személyek számára is biztosítani lehessen. A közlekedési eszközökhöz és az infrastruktúrához való hozzáférés javítása tehát elsődleges fontosságú. E célkitűzés elérése érdekében ösztönözni kell a határokon átnyúló kapcsolatokat. Ez az utasok e különleges csoportjának biztosított segítségnyújtásra is vonatkozik, amelyet egy tágabb rendszer keretében kell harmonizálni. Ennek kapcsán a szociális partnerek, a polgárok és a fogyatékossággal élő személyek jogait védő szervezetek bevonásával konzultációs eljárást kell bevezetni. [Mód. 27]
(19c) A 2012/34/EU irányelv 57. cikkében említett igazgatási szervezetek hálózata által szerzett tapasztalatokra figyelemmel a Bizottságnak legkésőbb 2016. december 31-ig jogalkotási javaslatot kell kidolgoznia az igazgatási szervezetek hálózatának megerősítéséről, eljárásainak hivatalos formába öntéséről és a szervezetek jogi személyiséggel történő felruházásáról. A szervezetnek felügyeleti és döntőbírósági feladatokat kell ellátnia, ami lehetővé teszi, hogy határokon átnyúló és nemzetközi problémákkal foglalkozzon, továbbá hogy a nemzeti igazgatási szervezetek által hozott határozatok ellen fellebbezéssel lehessen hozzá fordulni. [Mód. 28]
(19d) Az egységes európai vasúti térség megvalósítása érdekében és a vasúti ágazatban kialakult versenyre tekintettel a Bizottság vállalja, hogy tevőlegesen támogatja és ösztönzi az uniós szintű társadalmi párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy a vasúti dolgozók tartós védelemben részesüljenek a piacnyitás olyan nemkívánatos hatásai ellen, mint a szociális dömping. [Mód. 29]
(19e) Az utasoknak hatékony átszállójegy-rendszerekhez és egységesített jegyrendszerekhez kell hozzáférést biztosítani. Az emberek többek között az ilyen rendszerek miatt tekintenek vonzóbb közlekedési eszközként a vasútra. A tagállamokon belül az ágazat által kifejlesztett átszállójegy-kiadó rendszereknek egymás között átjárhatónak kell lenniük, hogy egy uniós szintű rendszer jöhessen étre, amely felöleli a vasúti személyszállítás összes szereplőjét. [Mód. 30]
(19f) A 2012/34/EU irányelv 57. cikke alapján létrehozott igazgatási szervezetek hálózata által szerzett tapasztalatokra figyelemmel a Bizottságnak legkésőbb 2019. december 31-ig – a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások megnyitásáig – jogalkotási javaslatot kell kidolgoznia a hálózat egy európai szabályozó szervvel való felváltásáról, eljárásainak hivatalos formába öntéséről és a szerv jogi személyiséggel való felruházásáról. A szervnek felügyeleti és döntőbírósági feladatokat kell ellátnia, ami lehetővé teszi, hogy határokon átnyúló és nemzetközi problémákkal foglalkozzon, továbbá hogy a nemzeti igazgatási szervezetek által hozott határozatok ellen fellebbezéssel lehessen hozzá fordulni. [Mód. 31]
(19g) A szociális dömping elkerülése érdekében a vállalkozó vasúti társaságoknak csak abban az esetben szabadna vasúti szállítási szolgáltatásokat nyújtaniuk, ha tiszteletben tartják a kollektív szerződéseket, illetve a nemzeti jogszabályokat, amelyek a tagállamon belül, ahol tevékenységüket folytatni kívánják, a normákat biztosítják. Rendelkezni kell tehát arról, hogy ugyanazon a helyen egyenlő díjazást biztosítsanak. Az illetékes igazgatási szervezetnek kell ellenőriznie e követelmény teljesülését. [Mód. 32]
(19h) A nemzeti igazgatási szervezetnek jóvá kell hagynia a személyzet áthelyezésére vonatkozó rendelkezéseket, vagy kérnie kell azok módosítását. Ide tartozhat az, hogy várakozási időszakot alkalmaznak az áthelyezendő alkalmazottakra. Döntése meghozatalakor az igazgatási szervezetnek törekednie kell arra, hogy elkerülje az érzékeny információk átadását a pályahálózat-üzemeltető és az integrált vállalkozáson belüli másik egység között. [Mód. 33]
(19i) A piac megnyitása nem befolyásolhatja negatívan a vasúti ágazatban dolgozók foglalkoztatási és szociális feltételeit. Tiszteletben kell tartani a szociális záradékokat, hogy el lehessen kerülni a szociális dömpinget és a tisztességtelen versenyt az új belépők részéről, akik nem tartják be a minimális szociális normákat a vasúti ágazatban. [Mód. 34]
(19j) A vállalkozó vasúti társaságoknak és pályahálózat-működtetőknek biztonsági kultúrájukon belül meg kell teremteniük az „igazságos vasútbiztonsági kultúrát”, hogy ténylegesen bátorítsák a személyzetet a biztonsággal kapcsolatos balesetek, váratlan események és balesetveszélyes helyzetek bejelentésére, anélkül, hogy a személyzet büntetésnek vagy megkülönböztetésnek lenne kitéve. Az igazságos vasútbiztonsági kultúra lehetővé teszi, hogy a vasúti ágazat levonja a tanulságokat a balesetekből, váratlan eseményekből és balesetveszélyes helyzetekből, és ezzel javítsa a munkavállalók és az utazók biztonságát a vasúton. [Mód. 35]
(19k) A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok megfelelően és teljes körűen végrehajtsák a 2005/47/EK tanácsi irányelv(9) rendelkezéseit. [Mód. 36]
(19l) Az egységes európai vasúti térség fejlődésére és a vasúti szállítási piac további megnyitására figyelemmel a tagállamoknak a szociális dömping és a tisztességtelen verseny elkerülése érdekében kollektív szerződéseket kell alkalmazniuk. [Mód. 37]
(19m) A Bizottságnak értékelnie kell az irányelv által a vasúti utazószemélyzet munkaerőpiacának alakulására gyakorolt hatásokat, és adott esetben új jogalkotási intézkedéseket javasolnia e vasúti utazószemélyzet tanúsítására. [Mód. 38]
(19n) A vonatszemélyzet olyan szakmai csoportot alkot a vasúti ágazaton belül, amely a biztonsággal kapcsolatos feladatokat lát el. Hagyományosan e személyzet látja el a vasúti rendszeren belül a működésbiztonsággal kapcsolatos feladatokat, és felel az utasok kényelméért és biztonságáért a vonatok fedélzetén. A mozdonyvezetők számára kiállított tanúsítványhoz hasonló tanúsítvány hasznosnak bizonyulna a képesítések és képességek magas szintjének biztosításában, e szakmai csoport biztonságos vasúti szolgáltatásokban játszott szerepének elismerésében, valamint a munkavállalók mobilitásának elősegítésében. [Mód. 39]
(19o) A nemzeti igazgatási szervezetnek jóvá kell hagynia a személyzet áthelyezésére vonatkozó rendelkezéseket, vagy kérnie kell azok módosítását. Ide tartozhat az, hogy várakozási időszakot alkalmaznak az áthelyezendő alkalmazottakra. Döntése meghozatalakor az igazgatási szervezetnek törekednie kell arra, hogy elkerülje az érzékeny információk átadását a pályahálózat-üzemeltető és az integrált vállalkozáson belüli másik egység között. [Mód. 40]
(20) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(10) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely indokolt esetben megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.
(20a) A határokon átnyúló forgalomra hatást gyakorló események vagy balesetek esetén a pályahálózat-működtetőknek együtt kell működniük a vonatkozó információk megosztásában, elkerülve ezzel a negatív átgyűrűző hatásokat. [Mód. 41]
(20b) Az igazgatási szervezetnek hatáskörrel kell rendelkeznie az infrastruktúra karbantartási munkáinak ellenőrzésére annak biztosítása érdekében, hogy azok végrehajtása a vállalkozó vasúti társaságok között ne eredményezzen megkülönböztetést. [Mód. 42]
(20c) A vertikálisan integrált társaságon belüli pályahálózat-működtető számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy személyzete számára a vertikálisan integrált társaság más egységei által használt helyiségekben bizonyos szociális szolgáltatásokat nyújtson. [Mód. 43]
(20d) A vertikálisan integrált társaságon belül a pályahálózat-működtető számára lehetővé kell tenni, hogy az igazgatási szervezet jóváhagyásával együttműködjön a vertikálisan integrált társaság más egységeivel az informatikai rendszerek tekintetében. [Mód. 44]
(20e) A menetjegyek, átszállójegyek és helyfoglalások 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) 9. cikke szerinti, az Unió egészében történő rendelkezésre állásának feltételeit teljesítettnek kell tekinteni, ha ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban 2019. december 12-ig létrejön a közös információs és jegykiadó rendszer. [Mód. 45]
(20f) Az igazgatási szervezet iránymutatásokat készíthet a pályahálózat-működtető személyzete és vezetősége vertikálisan integrált társaságon belüli tényleges függetlenségének fokozásáról a menetvonalak elosztása és az infrastruktúra használatára vonatkozó díjak tekintetében. [Mód. 118]
(20g) Ezen irányelv szerint a tagállamok bármikor szabadon választhatnak az egységes európai vasúti térségen belül a pályahálózat-működtetők számára létező eltérő típusú struktúrákból, nevezetesen az elkülönült és a vertikálisan integrált vállalkozások közül, még azután is, ha már bevezették az elkülönült típusú struktúrát. Ezen irányelv számos szabályt és elvet tartalmaz e struktúrák belső szervezetének irányítására vonatkozóan. [Mód. 47]
(20h) Ezen irányelv alkalmazásában a felügyelőbizottság, az igazgatótanács, az igazgatóság vagy a vállalkozást jogilag képviselő testületek fogalmát kell alkalmazni a tagállamokban létező vállalati struktúrákra, elkerülve újabb testületek létrehozását, [Mód. 119]
ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
A 2012/34/EU irányelv a következőképpen módosul:
-1. Az 1. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"
„(2a) Az irányelv célja, hogy a vasúti személyszállítást vonzóbb közlekedési eszközzé tegye az európai polgárok számára. Célja, hogy hozzájáruljon a megvalósítható információs és integrált jegykiadó rendszerek létrehozásához. A tagállamokon belül a vasúti ágazat által kifejlesztett átszállójegy-rendszereknek átjárhatónak kell lenniük, hogy egy uniós szintű rendszer jöhessen étre, amely a vasúti személyszállítás összes szereplőjét felöleli. [Mód. 49]
(2b) Az irányelv célja az egységes európai vasúti térség létrehozása, és e célt az uniós szintű szociális párbeszéd alapján kell megvalósítani annak biztosítása érdekében, hogy a vasúti dolgozók megfelelő védettséget élvezzenek a piacnyitás nemkívánatos hatásaival szemben.”. [Mód. 50]
"
-1b. A 2. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"
„(3a) A 7., 7a., 7b., 7c., 7d. és 7e. cikket nem kell alkalmazni azokra az 500 km-nél rövidebb hálózatokra:
a) amelyek az európai vasúti piac működése szempontjából semmilyen stratégiai jelentőséggel sem bírnak; vagy
b) amelyek műszaki és szervezeti szempontból elszigeteltek a fő belföldi vasúti hálózattól.” [Mód. 87]
"
1. A 3. cikk a következőképpen módosul:
a) a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:"
„2. »pályahálózat-működtető«: olyan szervezet vagy cég, amely egy hálózat vasúti infrastruktúrájának fejlesztését, működetését és karbantartását biztosítja; a fejlesztés hálózattervezést, pénzügyi és beruházástervezést, valamint az infrastruktúra építését és korszerűsítését foglalja magában; az infrastruktúra működetése a menetvonalak elosztásának folyamatát tartalmazza, beleértve a mind az egyes menetvonalak meghatározását, mind azok rendelkezésre állásának felmérését, mind pedig azok elosztását, a forgalomirányítást és az infrastruktúra-díjszabást, beleértve a díjak meghatározását és beszedését; míg a karbantartás infrastruktúra-bővítést és egyéb vagyonkezelési tevékenységeket foglal magában”;
"
b) az 5. pontot el kell hagyni;
c) a bekezdés az alábbi új ponttal egészül ki:"
„31. »vertikálisan integrált vállalkozás«: olyan vállalkozás, amelyben:
– egyazon pályahálózat-működtetőként eljáró vállalkozás kizárólagos vagy résztulajdonosa egy vagy több vállalkozó vasúti társaságnak (holdingtársaság), vagy
– egy vagy több vállalkozó vasúti társaság kizárólagos vagy résztulajdonosa egy pályahálózat-működtetőnek, illetve
– egy pályahálózat-működtető kizárólagos vagy résztulajdonosa egy vagy több vállalkozó vasúti társaságnak”.
"
ca) A cikk a következő ponttal egészül ki:"
„32. »integrált jegykiadó rendszer«: olyan jegykiadó rendszer, amely lehetővé teszi egy személy számára a különböző közlekedési módokon belüli vagy azok közötti átszállásokkal járó utazás megtételét, mint például a vonatok, buszok, villamosok, metrók, kompok és repülőgépek;”
"
cb) A cikk a következő ponttal egészül ki:"
„33. »átszállójegy«: egy vagy több vasúttársaság által működtetett, egymást követő vasúti szolgáltatásokra jogosító szállítási szerződést képviselő menetjegy vagy menetjegyek;” [Mód. 52]
"
cc) A cikk a következő pontokkal egészül ki: "
„34. »felügyelőbizottság«: a társaság tulajdonosai által kinevezett csoport, melynek célja a társaság érdekeinek érvényesítése, az ügyvezetők munkájának felügyelete és ellenőrzése, illetve a jelentős üzleti döntések jóváhagyása;
35. »igazgatótanács«: egyének csoportja, melynek feladata a társaság napi irányítási feladatainak ellátása;” [Mód. 53]
"
cd) A cikk a következő ponttal egészül ki:"
„(36 »nagysebességű személyszállítási szolgáltatások«: olyan személyszállítási szolgáltatások, amelyek külön erre a célra épített nagysebességű sínpárokon működnek, amelyeket 250 km/h vagy annál nagyobb sebességre terveztek, és az utazás nagy része alatt ezzel a sebességgel közlekednek.” [Mód. 54]
"
2. A 6. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.
2a. A szöveg a következő cikkel egészül ki:"
„6a. cikk
Feltéve, hogy nem merül fel összeférhetetlenség, és a bizalmas üzleti adatok titkossága garantált, ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy engedélyezzék a pályahálózat-működtető számára, hogy átlátható, nem kizárólagos és megkülönböztetéstől mentes módon együttműködési megállapodásban vegyen részt egy vagy több kérelmezővel egy adott vonal vagy a hálózat egy helyi vagy regionális része tekintetében, olyan módon, hogy pénzügyi ösztönzőket nyújt a kérelmezőnek együttműködése hatékonyságának növelésére az érintett hálózat részét illetően. Ezek az ösztönzők a pályahasználati díjaknak az együttműködés eredményeképpen a vállalkozó vasúti társaság vagy a pályahálózat-működtető számára jelentkező lehetséges költségmegtakarításnak vagy bevételnövekedésnek megfelelő csökkentése vagy növelése formájában valósulhatnak meg. Az említett együttműködésnek a zavarok, karbantartási munkálatok vagy a túlterhelt infrastruktúra, illetve a késésnek kitett vonalak vagy hálózatrészek hatékonyabb irányítására, illetve a biztonság javítására kell irányulnia.
Időtartama legfeljebb öt év, amely megújítható. A pályahálózat-működtető tájékoztatja az 55. cikkben említett igazgatási szervezetet a tervezett együttműködésről. Az igazgatási szervezet előzetesen jóváhagyja az együttműködési megállapodást, kéri annak módosítását, illetve elutasítja azt, ha a fenti feltételek nem teljesülnek. Az igazgatási szervezet a megállapodás teljes időtartama alatt kérheti a megállapodás módosítását. A pályahálózat-működtető tájékoztatja a 7d. cikkben említett koordinációs bizottságot az együttműködési megállapodásról. Ez a bekezdés nem alkalmazandó az ugyanazon vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó pályahálózat-működtető és vállalkozó vasúti társaságok között a 7a. és 7b. cikk alapján engedélyezett együttműködésre.” [Mód. 120]
"
3. A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
„7. cikk
A pályahálózat-működtető intézményi elkülönítése
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtető ellátja a 3. cikk 2. pontjában említett feladatokat, és független minden vállalkozó vasúti társaságtól.
Amennyiben ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában a vasúti infrastruktúra I. mellékletben meghatározott egyes elemei a pályahálózat-működtetőtől eltérő más vállalkozások tulajdonában és kezelésében állnak, a tagállamok dönthetnek e helyzet fenntartása mellett, feltéve, hogy e vállalkozások jogilag elkülönülnek és függetlenek bármely vállalkozó vasúti társaságtól. [Mód. 121]
A pályahálózat-működtetők függetlenségének garantálása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pályahálózat-működtetők olyan szervezetbe tömörülnek, amely jogilag elkülönül minden vállalkozó vasúti társaságtól.
(2) A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy egyazon jogi vagy természetes személy vagy személyek:
a) egyidejűleg nem gyakorolhatnak a 139/2004/EK tanácsi rendelet* értelmében vett közvetlen vagy közvetett irányítást egy vállalkozó vasúti társaság és egy pályahálózat-működtető felett, illetve ilyen társaságokban nem tartanak fenn pénzügyi érdekeltséget és nem gyakorolhatnak semmilyen jogot;
b) nem nevezhetnek ki tagokat egy pályahálózat-működtető felügyelőbizottságába, igazgatótanácsába vagy a vállalkozást jogilag képviselő egyéb testületbe, és ezzel egyidejűleg nem gyakorolhatnak közvetlen vagy közvetett irányítást egy vállalkozó vasúti társaság felett, illetve ilyen társaságban nem tarthatnak fenn pénzügyi érdekeltséget és nem gyakorolhatnak semmilyen jogot;
c) nem vállalhatnak egyidejűleg tagságot egy vállalkozó vasúti társaság és egy pályahálózat-működtető felügyelőbizottságában, igazgatótanácsában vagy a vállalkozást jogilag képviselő egyéb testületekben;
d) a vasúti infrastruktúra működtetésével vagy a pályahálózat-működtető irányító testületében való közreműködéssel egyidejűleg egy vállalkozó vasúti társaság felett nem gyakorolhatnak közvetlen vagy közvetett irányítást, ilyen társaságban nem tarthatnak fenn pénzügyi érdekeltséget és nem gyakorolhatnak semmilyen jogot; a vállalkozó vasúti társaság vezetőségében való közreműködéssel egyidejűleg nem gyakorolhatnak közvetlen vagy közvetett irányítást egy pályahálózat-működtető felett, ilyen társaságban nem tarthatnak fenn érdekeltséget és nem gyakorolhatnak semmilyen jogot.
(3) E cikk végrehajtása tekintetében, amennyiben a (2) bekezdésben említett személy egy tagállam vagy más közigazgatási szerv, két olyan hatóság, amelyek egymástól működési és jogi szempontból elkülönülnek, és amelyek egyfelől a pályahálózat-működtető felett, másfelől a vállalkozó vasúti társaság felett irányítást vagy a (2) bekezdésben említett egyéb jogokat gyakorolnak, nem tekintendő ugyanazon személynek vagy személyeknek.
(4) Feltéve, hogy nem merül fel összeférhetetlenség, és hogy a kereskedelmileg érzékeny információk bizalmas kezelése garantált, a pályahálózat-működtető a vállalkozó vasúti társaságoknak vagy egyéb, a pályahálózat-működtető felügyelete alatt eljáró szervezetnek – azok feletti döntéshozatali hatáskörének megtartása mellett – konkrét fejlesztési, felújítási és karbantartási feladatokat adhat alvállalkozásba.
(4a) Feltételezve, hogy betartják a pályahálózat-működtető intézményi szétválasztására vonatkozóan az (1)–(3) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket, miszerint nem merül fel összeférhetetlenség, és garantálják az érzékeny üzleti információk titkosságát, a tagállamok felhatalmazhatják a pályahálózat-működtetőt, hogy átlátható, nem kizáró és megkülönböztetéstől mentes módon együttműködési megállapodásban vegyen részt egy vagy több kérelmezővel egy adott vonal vagy a hálózat egy helyi vagy regionális része tekintetében, olyan módon, hogy ösztönzőt nyújtson a kérelmezőnek együttműködése hatékonyságának növelésére az érintett hálózat részét illetően. Ezek az ösztönzők a pályahasználati díjak csökkentéséből állnak, amely az együttműködés eredményeképpen a pályahálózat-működtető számára jelentkező lehetséges költségmegtakarításnak felel meg. Ez az együttműködés a zavarok, karbantartási munkálatok vagy a túlterhelt infrastruktúra, illetve a késésnek kitett vonalak vagy hálózatrészek hatékonyabb kezelésére és irányítására, illetve a biztonság javítására irányul. Időtartama legfeljebb öt év, amely megújítható. A pályahálózat-működtető tájékoztatja az 55. cikkben említett igazgatási szervezetet a tervezett együttműködésről. Az igazgatási szervezet előzetesen jóváhagyja az együttműködési megállapodást, annak módosítását kéri, illetve elutasítja azt, ha a fenti feltételek nem teljesülnek. A megállapodás teljes időtartama alatt kérheti a megállapodás módosítását. A pályahálózat-működtető tájékoztatja a 7d. cikkben említett koordinációs bizottságot az együttműködési megállapodásról. [Mód. 56]
(5) Amennyiben ezen irányelv hatályba lépésének időpontjában a pályahálózat-működtető egy vertikálisan integrált társasághoz tartozik, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (2)–(4) bekezdését. Ebben az esetben az érintett tagállam biztosítja, hogy a pályahálózat-működtető ellátja valamennyi, a 3. cikk 2. pontjában említett feladatát, és a 7a–7c.7a. és a 7b. cikk szerinti követelményeknek megfelelően szervezeti és döntéshozatali szempontból ténylegesen független minden vállalkozó vasúti társaságtól.
___________________
* A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) EGT vonatkozású szöveg. (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.)” [Mód. 122]
"
4. A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"
„7a. cikk
A pályahálózat-működtető tényleges függetlensége a vertikálisan integrált társaságon belül
(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a pályahálózat-működtető szervezetileg jogi értelemben elkülönüljön minden vállalkozó vasúti társaságtól vagy ilyen társaságot irányító holdingtól, illetve a vertikálisan integrált vállalkozásokhoz tartozó minden más jogi személytől.
(2) A vertikálisan integrált vállalkozás vasúti szállítási szolgáltatási piacon tevékenykedő jogi személyiségű szervezetei sem közvetlen közvetlenül, sem közvetettrészesedésselközvetetten, sem leányvállalataikon keresztül nem rendelkezhetnek részesedéssel a pályahálózat-működtetőben. Ugyanígy a pályahálózat-működtető sem rendelkezhet sem közvetlen közvetlenül, sem közvetett közvetetten, sem leányvállalatain keresztül részesedéssel a vasúti szállítási szolgáltatások piacán aktív szerepet vállaló vertikálisan integrált vállalkozás egyetlen, jogi személyiséggel bíró szervezetében sem.
E rendelkezés azonban nem zárja ki olyan vertikálisan integrált vállalkozás létezését, amelyben ugyanazon vállalkozás pályahálózat-működtetőként egy vagy több vállalkozó vasúti társaság tulajdonosa vagy résztulajdonosa (holdingtársaság).
(3) A pályahálózat-működtető bevétele nem használható a vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó más jogi személy finanszírozására, csupán a pályahálózat-működtető tevékenységének finanszírozására. ésLehetőség van a vertikálisan integrált társaság végső tulajdonosai részére történő osztalékfizetésre. A pályahálózat-működtető nem nyújthat kölcsönöket a vertikálisan integrált vállalkozás egyéb jogi személyeinek, és a vertikálisan integrált vállalkozás egyéb jogi személyei sem nyújthatnak kölcsönt a pályahálózat-működtetőnek. A pályahálózat-működtető számára más jogi személyek által kínált szolgáltatások kizárólag szerződés alapján, a piaci ár megfizetése ellenében vehetők igénybe. A pályahálózat-működtetőnek tulajdonított tartozást egyértelműen elezen osztalékkifizetéseit a működtetett infrastruktúra megújítására irányuló beruházásra kell választani a vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó egyéb jogi személyeknek tulajdonított tartozástól elkülöníteni, és az ezekre vonatkozó adósságszolgálatokat el kell különíteni. A pályahálózat-működtető és a vertikálisan integrált vállalkozás egyéb jogi személyeinek számvitelét oly módon kell vezetni, amely biztosítja e rendelkezések teljesítését, és lehetővé teszi,osztalékfizetés nem akadályozhatja meg a pályahálózat-működtetőt abban, hogy a pályahálózat-működtető pénzügyi folyamatai elkülönüljenek a vertikálisan integrált vállalkozás egyéb jogi személyeinek pénzügyi folyamataitól saját tartalékokat képezzen az üzleti ciklusa során keletkezett profitjának és veszteségeinek kezelése érdekében.
E rendelkezések nem alkalmazandók a köz- és magánszféra közötti partnerségek esetén magánbefektetőknek teljesített kifizetésekre.
A pályahálózat-működtető csak leányvállalatainak nyújthat kölcsönöket. A vertikálisan integrált vállalkozásokon belül a pályahálózat-működtetőnek csak a holdingtársaság nyújthat kölcsönt, amelyet az 55. cikkben említett igazgatási szervezet nyomon követ. A holdingtársaság az igazgatási szervezet számára kielégítően igazolja, hogy a kölcsönt piaci áron és a 6. cikknek megfelelően nyújtja.
A pályahálózat-működtető számára más jogi személyek által kínált szolgáltatások kizárólag szerződés alapján, a piaci ár megfizetése ellenében vehetők igénybe. A pályahálózat-működtetőnek tulajdonított tartozást egyértelműen el kell választani a vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó egyéb jogi személyeknek tulajdonított tartozástól.
A pályahálózat-működtető és a vertikálisan integrált vállalkozás egyéb jogi személyeinek számvitelét oly módon kell vezetni, amely biztosítja e rendelkezések teljesítését.
(4) A 8. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a pályahálózat-működtetőnek a tőkepiacokon függetlenül, nem pedig a vertikálisan integrált vállalkozás egyéb jogi személyein keresztül kell finanszírozáshoz jutnia. A vertikálisan integrált vállalkozás egyéb jogi személyei nem juthatnak finanszírozáshoz a pályahálózat-működtetőn keresztül. [Mód. 123]
(5) A pályahálózat-működtetőnek részletes nyilvántartást kell vezetnie a vertikálisan integrált társaság más, jogi személyiséggel rendelkező szervezeteihez fűződő kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatairól, és azt – annak kérésére – az 56. cikk (12) bekezdésének megfelelően az igazgatási szervezet rendelkezésére kell bocsátania.
7b. cikk
A pályahálózat-működtető személyzetének és irányításának tényleges függetlensége a vertikálisan integrált társaságon belül
(1) Az igazgatási szervezet 56. cikk értelmében meghozott döntéseinek sérelme nélkül a pályahálózat-működtetőnek a 3. cikk 2. pontjában említett valamennyi feladatmenetvonalak elosztása és az infrastruktúra használatára vonatkozó díjak tekintetében a vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó többi jogi személytől független, tényleges döntéshozatali jogkörrel kell rendelkeznie. A pályahálózat-működtető általános irányítási struktúrája és vállalati alapszabálya biztosítja, hogy a vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó egyetlen más jogi személy sem befolyásolhatja közvetlenül vagy közvetetten a pályahálózat-működtető e feladatokkal kapcsolatos magatartását.
A pályahálózat-működtető általános irányítási struktúrája és vállalati alapszabálya biztosítja, hogy a vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó egyetlen más jogi személy sem befolyásolhatja közvetlenül vagy közvetetten a pályahálózat-működtetőnek a menetvonalak elosztásával és az infrastruktúra használatára vonatkozó díjakkal kapcsolatos magatartását.
A pályahálózat-működtető felügyelőbizottságának és igazgatótanácsának tagjai, illetve a nekik közvetlenül alárendelt vezetők ezen elvek szerint járnak el.
(2) A pályahálózat-működtető igazgatótanácsának tagjai és vezető tisztségviselői a vertikálisan integrált vállalkozás egyetlen másik jogi személyiséggel rendelkező szervezetében sem vállalhatnak felügyelőbizottsági vagy igazgatósági tagságot, illetve nem tölthetnek be vezető tisztséget.
A vertikálisan integrált vállalkozás más, jogi személyiséggel rendelkező szervezetei felügyelőbizottságának vagy igazgatótanácsának tagjai és vezető tisztségviselői nem vállalhatnak igazgatósági tagságot, illetve nem tölthetnek be vezető tisztséget a pályahálózat-működtetőnél.
(3) A pályahálózat-működtetőnek rendelkeznie kell egy felügyelőbizottsággal, amely a vertikálisan integrált vállalkozás végső tulajdonosainak képviselőiből áll.
A felügyelőbizottság egyeztethet a 7d. cikk szerinti koordinációs bizottsággal az annak illetékességi körébe eső ügyekről.
A pályahálózat-működtető igazgatósági tagjainak kinevezésére, kinevezésének meghosszabbítására, munkakörülményeire (köztük díjazására), valamint hivatalából történő felmentésére vonatkozó döntéseket a felügyelőbizottságnak kell meghoznia. A felügyelőbizottság által a pályahálózat-működtető igazgatótanácsába való kinevezés vagy e kinevezés meghosszabbítása céljából megnevezett személyek személyazonosságát, a hivataluk időtartama és az abból való felmentésük tekintetében irányadó feltételeket, valamint a hivatal idő előtti felmondására vonatkozó döntésjavaslat indokolását el kell juttatni az 55. cikkben említett igazgatási szervezethez. E feltételek és az e bekezdésben említett döntések csak akkor válnak kötelező erejűvé, ha az igazgatási szervezet kifejezetten jóváhagyta azokat. Az igazgatási szervezet az ilyen döntések ellen akkor emelhet kifogást, ha kétségek merülnek fel az igazgatótanácsba kinevezendő személy szakmai függetlenségét illetően, illetve ha a pályahálózat-működtető valamely igazgatósági tagját hivatali idejének lejárta előtt mentik fel.
Az igazgatótanács azon tagjai számára, akik panasszal kívánnak élni a hivatali idejük lejárta előtti felmentésük miatt, tényleges fellebbezési jogot kell biztosítani az igazgatási szervezetnél.
(4) A pályahálózat-működtető felügyelőbizottsági és igazgatósági tagjai, valamint vezető tisztségviselői a pályahálózat-működtetőtől való távozásukat követően nem tölthetnek be vezető tisztséget a vertikálisan integrált vállalkozás más, jogi személyiséggel rendelkező szervezeteinél. A vertikálisan integrált vállalkozás e más, jogi személyiséggel rendelkező szervezeteinek felügyelőbizottsági és igazgatósági tagjai, valamint vezető tisztségviselői az ilyen jogi személyektől való távozásukat követően három évig nem tölthetnek be vezető tisztséget a pályahálózat-működtetőnél.
(5) A pályahálózat-működtetőnek saját személyi állománnyal kell rendelkeznie, és a vertikálisan integrált vállalkozás más jogi személyeitől elkülönülő helyiségekben kell működnie. A pályahálózat-működtető függetlenségének biztosítása érdekében az informatikai rendszerekhez való hozzáféréstbirtokában lévő érzékeny információkat megfelelően védeni kell, és azA belső szabályzatoknak vagy a munkavállalói szerződéseknek a vertikálisan integrált vállalkozáshoz tartozó más jogi személyekkel való érintkezést egyértelműen korlátozniuk kell annak kikötésével, hogy annak tartalma kizárólag a pályahálózat-működtető feladatainak ellátásával összefüggésben a vertikálisan integrált vállalkozáson kívüli egyéb vállalkozó vasúti társaságokkal is folytatott hivatalos kommunikáció tartalmára szorítkozhat. Az alkalmazottaknak a pályahálózat-működtető és a vertikálisan integrált vállalkozás más jogi személyei közötti, a c) pont szerinti esettől eltérő áthelyezésére csak akkor van lehetőség, ha biztosítható, hogy ne kerüljön sor közöttük érzékenyinformáció cseréjére. személyeknek nem adható át.
A pályahálózat-működtető például a vertikálisan integrált vállalkozás más, jogi személyiséggel rendelkező szervezetei által használt iskolákban, óvodákban, sportközpontokban és éttermekben nyújtott szociális szolgáltatásokat biztosíthat alkalmazottai számára. A pályahálózat-működtető együttműködhet a vertikálisan integrált társaságon belüli más jogi személyekkel az informatikai rendszereik fejlesztése terén.
Az igazgatási szervezet jóváhagyja az e bekezdés végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket, illetve kéri azok módosítását, hogy biztosítsa a pályahálózat-működtető függetlenségét. Az igazgatási szervezet kérheti az integrált vállalkozástól, hogy nyújtsa át neki az adott esetben szükséges információkat.
(6) A pályahálózat-működtetőnek rendelkeznie kell az ahhoz szükséges szervezeti kapacitással, hogy funkcióit a vertikálisan integrált vállalkozás más, jogi személyiséggel rendelkező szerveitőlvalamennyi funkcióját függetlenül el tudja látni, és e funkciók vagy az azokhoz kapcsolódó tevékenységek végrehajtásával e jogi személyeket nem bízhatja meg ellátni.
Feltéve, hogy nem merül fel összeférhetetlenség, a piac torzulása vagy megkülönböztetés alkalmazása, és hogy a kereskedelmileg érzékeny információk bizalmas kezelése garantált, a pályahálózat-működtető a vállalkozó vasúti társaságoknak vagy egyéb, a pályahálózat-működtető felügyelete alatt eljáró szervezetnek – azok feletti döntéshozatali hatáskörének megtartása mellett – konkrét fejlesztési, felújítási és karbantartási feladatokat adhat alvállalkozásba.
(7) A pályahálózat-működtető felügyelő szerve vagy igazgatósága tagjai, valamint vezető tisztviselői nem rendelkezhetnek érdekeltséggel a vertikálisan integrált vállalkozás más jogi személyeiben, illetve nem részesülhetnek semmilyen, közvetlenül vagy közvetetten e jogi személyektől származó pénzügyi előnyből. Díjazásuk teljesítményalapú összetevői nem függhetnek a vertikálisan integrált vállalkozás részét képező vagy annak irányítása alatt álló más jogi személyek üzleti eredményeitől, hanem kizárólag a pályahálózat-működtető eredményeitől. [Mód. 124/rev]
7c. cikk
A megfelelőség ellenőrzésének folyamata
(1) A Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére eldöntheti, hogy a vertikálisan integrált társaságba tartozó pályahálózat-működtetők teljesítik-e a 7a. és 7b. cikk követelményeit, illetve hogy e követelmények végrehajtása alkalmas-e arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson valamennyi vállalkozó vasúti társaság számára, és hogy elhárítsa a versenytorzulásokat az adott piacon.
(2) A Bizottság jogosult arra, hogy ésszerű határidőn belül minden szükséges információt bekérjen attól a tagállamtól, amelyben a vertikálisan integrált társaságot bejegyezték. A Bizottság egyeztet az érintett igazgatási szervezettel vagy szervezetekkel, valamint – megfelelő esetben – az igazgatási szervezetek 57. cikk szerinti hálózatával.
(3) A tagállamok korlátozhatják a vasúti infrastruktúrához való hozzáférés 10. cikkben meghatározott jogát azon vállalkozó vasúti társaságok tekintetében, amelyek az pályahálózat-működtetőt is magában foglaló vertikálisan integrált társasághoz tartoznak, ha a Bizottság arról tájékoztatja a tagállamot, hogy nem érkezett hozzá az (1) bekezdés szerinti kérés, vagy ameddig a Bizottság meg nem vizsgálja az adott kérést, vagy a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban úgy nem dönt, hogy
a) a Bizottságnak a (2) bekezdés szerinti információbekérésére nem érkezett érdemi válasz, vagy
b) az érintett pályahálózat-működtető nem teljesíti a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelményeket, vagy
c) a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelmények végrehajtása nem alkalmas arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson valamennyi vállalkozó vasúti társaság számára, és hogy elhárítsa a versenytorzulásokat abban a tagállamban, amelyben az érintett pályahálózat-működtetőt bejegyezték.
A Bizottság ésszerű időn belül hoz döntést.
(4) A 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően az érintett tagállam kérheti a Bizottságtól a (3) bekezdésben említett döntés hatályon kívül helyezését, ha képes meggyőzni a Bizottság arról, hogy a döntés okai már nem állnak fenn. A Bizottság ésszerű időn belül hoz döntést.
(5) Az (1)–(4) bekezdés sérelme nélkül, a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelményeknek való folyamatos megfelelést az 55. cikk szerinti igazgatási szervezet követi nyomon. Bármely kérelmező jogorvoslati kérelemmel fordulhat az igazgatási szervezethez, ha úgy véli, hogy e követelmények nem teljesülnek. Ilyen kérelem esetében az igazgatási szervezetnek az 56. cikk (9) bekezdésében meghatározott határidőig döntenie kell a helyzet orvoslásához szükséges intézkedésekről. [Mód. 101 és 125/rev]
7c. cikk
Koordinációs bizottság
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtetők minden hálózathoz egy koordinációs bizottságot hozzanak létre és szervezzenek meg. A bizottságnak tagja lehet legalább a pályahálózat-működtető, a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott ismert kérelmezők, valamint – ha kérik – a potenciális kérelmezők, azok képviseleti szervei, a vasúti teher- és személyszállítási szolgáltatás igénybevevőinek képviselői és adott esetben a regionális és helyi önkormányzatok, beleértve az illetékes hatóságokat is. A koordinációs bizottság üléseire megfigyelői minőségben meg kell hívni a tagállamok képviselőit és az érintett igazgatási szervezetet. [Mód. 59]
(2) A koordinációs bizottságnak javaslatokat kell előterjesztenie, illetve tájékoztatnia kell a pályahálózat-működtetőt és – szükség esetén – a tagállamot a következő témakörökben:
a) az infrastruktúra-kapacitás karbantartására és fejlesztésére vonatkozó kérelmezői igények;
b) a 30. cikkben említett szerződésekben foglalt felhasználó-központú teljesítménycélok, valamint a 30. cikk (1) bekezdésében említett ösztönzők tartalma és végrehajtása;
c) a 27. cikkben említett vasúthálózat-használati feltételek tartalma és végrehajtása;
d) az állami díjszabási rendszer és szabályok, a pályahálózat-működtető által a 29. cikk szerint létrehozott díjképzési konstrukció, és az infrastruktúra-használati díjak mértéke és szerkezete;
e) az infrastruktúra-kapacitás elosztásának folyamata, többek között a kapacitásoknak az infrastruktúra-felhasználók különböző kategóriái közötti elosztására vonatkozó elsőbbségi szabályok; egy vasúti szolgáltatás működtetésére irányuló, egymással ütköző kérelmek esetén az együttműködés elveire a 46. cikk (4) bekezdése az irányadó; [Mód. 60]
f) intermodalitási kérdések;
g) minden olyan egyéb kérdés, amely az infrastruktúrához való hozzáférésnek és az infrastruktúra használatának feltételeire, illetve a pályahálózat-működtető szolgáltatásainak minőségére vonatkozik;
ga) azok a problémák, amelyekkel a vasúti teher- és személyszállítási szolgáltatás igénybevevői szembesülnek – – ideértve a szolgáltatás minőségét, az infrastruktúra-használati díjakat vagy a vasúti szolgáltatások díjainak mértékét és átláthatóságát. [Mód. 61]
A koordinációs bizottságnak az üzleti titoktartás sérelme nélkül jogában áll, hogy e feladatok végrehajtása érdekében az a)–g) pontokkal kapcsolatban pontos tájékoztatást kérjen a pályahálózat-működtetőtől. [Mód. 62]
(3) A koordinációs bizottságnak eljárási szabályzatot kell összeállítania, amely tartalmazza különösen az üléseken való részvételre és azok gyakoriságára (amely nem lehet negyedévenkéntinél ritkább) vonatkozó szabályokat. Az eljárási szabályzat többek között rendszeres, évente legalább egyszeri konzultációt ír elő a vasúti teher- és személyszállítási szolgáltatás igénybevevőivel és a vasúti ágazat munkavállalóinak képviselőivel. A koordinációs bizottságban folytatott megbeszélésekről a pályahálózat-működtető, a tagállam, az érintett igazgatási szervezet és a vasúti teher- és személyszállítási szolgáltatások igénybevevői, illetve az érintett vasúti ágazat munkavállalóinak képviselői valamint a Bizottság részére éves jelentést kell benyújtani, amelyben a Bizottság tagjainak álláspontját is fel kell tüntetni. [Mód. 63]
7d. cikk
Pályahálózat-működtetők európai hálózata
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtetők hálózatba szerveződjenek és együttműködjenek egymással az uniós vasúti infrastruktúra fejlesztése és különösen egy hatékony transzeurópai közlekedési hálózat létrehozása az alábbiak biztosítása érdekében:
i. egy hatékony transzeurópai közlekedési hálózat létrehozása, beleértve a törzshálózatot alkotó folyosókat, a 913/2010/EU rendelet* szerinti vasúti árufuvarozási folyosókat és az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszernek (ERTMS) a 2012/88/EU határozatban** előírt európai megvalósítási tervét, valamint
ii. hatékony és eredményes, határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatások Unión belüli előmozdítása, beleértve a szűk keresztmetszetek felszámolására irányuló határokon átnyúló együttműködés révén.
(1a) A hálózat továbbá közös keretelveket dolgoz ki a 37. cikk szerinti, több hálózaton üzemeltetett, határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatásokhoz kapcsolódó díjképzésre, valamint a 40. cikk szerinti kapacitáselosztásra vonatkozóan. E közös elvek kidolgozásakor figyelembe veszik az igazgatási szervezetek hálózatának az 57. cikk szerinti véleményét. [Mód. 64]
A hálózat részét alkotja a Bizottságnak is. A Bizottságnak koordinálnia, támogatnia és adott esetben ajánlásokkal kell segítenie a hálózat munkáját. Biztosítania kell a megfelelő pályahálózat-működtetők aktív együttműködését.
(2) A hálózatnak szerepet kell vállalnia 15. cikkben említett piaci nyomonkövetési tevékenységekben, és a pályahálózat-működtetők hatékonyságát és eredményességét olyan közös mutatók és minőségi szempontok alapján kell értékelnie, mint a megbízhatóság, a kapacitás, a rendelkezésre állás, a pontosság, hálózataik biztonsága, az eszközminőség és -felhasználás, a karbantartás, a felújítások, a bővítések, a beruházások, a pénzügyi hatékonyság, valamint a díjszabási rendszer és a díjszabási szabályok átláthatósága. [Mód. 65]
(3) A Bizottság a hálózat véleményének figyelembevételével intézkedéseket fogadhatfogad el a hálózat általános elveinek és gyakorlatainak meghatározására, különösen a referenciamérések és a hálózaton belüli együttműködés során követett eljárások következetességének biztosítása érdekében. Ezeket az intézkedéseket a 62. 60. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban, végrehajtásifelhatalmazáson alapuló jogi aktus útján kell elfogadni.
_______________________
* Az Európai Parlament és a Tanács 913/2010/EU rendelete ( 2010. szeptember 22. ) a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról EGT-vonatkozású szöveg (HL L 276., 2010.10.20, 22. O.)
** 2012/88/EU: A Bizottság határozata ( 2012. január 25. ) a transzeurópai vasúti rendszer ellenőrző-irányító és jelző alrendszerére vonatkozó kölcsönös átjárhatósági műszaki előírásról (az értesítés a C(2012) 172. számú dokumentummal történt) EGT-vonatkozású szöveg (HL L 51., 2012.2.23, 51. o.)” [Mód. 66]
"
5. A 10. cikk a következőképpen módosul:
a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(2) A vállalkozó vasúti társaságok a vasúti szolgáltatások valamennyi típusának működtetése céljából egyenlő, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett hozzáférési jogot kapnak a vasúti infrastruktúrához az összes tagállamban. A vállalkozó vasúti társaságoknak jogukban áll utasokat felvenni és leszállásukat biztosítani bármely állomáson. Ez a jog magában foglalja a II. melléklet 2. pontjában említett kiszolgáló létesítményeket összekötő infrastruktúrához való hozzáférést is.”
"
aa) a cikk a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:"
„(2a) A tagállamot nem kötelezhetik arra, hogy bármilyen típusú szolgáltatás üzemeltetése céljából hozzáférési jogokat biztosítson az infrastruktúrához a vállalkozó vasúti társaságok számára, amennyiben az irányításért közvetlenül vagy közvetetten olyan harmadik országból vagy országokból származó személy vagy személyek felelnek, ahol az infrastruktúrához és a szolgáltatási létesítményekhez való hozzáférési jogokat nem biztosítják az uniós vállalkozások számára az ebben az irányelvben meghatározottakhoz hasonló feltételekkel. E bekezdés alkalmazásában az irányítást olyan jogok, szerződések vagy más egyéb eszközök testesítik meg, amelyek akár külön-külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel adnak lehetőséget egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen:
a) az érintett vállalkozás eszközei egészének vagy részének tulajdonjoga vagy használati joga révén;
b) olyan jogok vagy szerződések révén, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett.ˮ [Mód. 67]
"
b) a (3) és (4) bekezdést el kell hagyni.
6. A 11. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(1) A tagállamok korlátozhatják a 10. cikk (2) bekezdésében foglalt hozzáférési jogot olyan adott kiindulási és adott célállomás közötti személyszállítási szolgáltatások esetében, amelyeknél egy vagy több közszolgáltatási szerződés is ugyanazt az útvonalat vagy annak alternatíváját fedi le, ha e jog gyakorlása veszélyeztetné az érintett közszolgáltatási szerződés vagy szerződések gazdasági egyensúlyát. A nagysebességű személyszállítási szolgáltatásokat nem korlátozhatják a 10. cikk (2) bekezdésében meghatározott hozzáférési jogukban.
Az illetékes hatóságok és a pályahálózat-működtetők az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* előírásainak megfelelően előzetesen értesítik az érdekelt feleket azokról a kapacitáskérelmekről, amelyek ellentétesek lehetnek az ezen irányelv 10. cikkéből eredő hozzáférési jogokkal.
A közszolgáltatási szerződés részét nem képező személyszállítási szolgáltatásokra nyílt hozzáférésű szolgáltatásként kell hivatkozni.
Ha egy illetékes hatóság új közszolgáltatási szerződést hoz létre vagy a korábbinál nagyobb infrastruktúrakapacitás igénybevétele céljából kiterjeszti egy meglévő szerződés hatályát, az illetékes hatóság döntése által potenciálisan érintett, meglévő nyílt hozzáférésű szolgáltatásokat biztosító vállalkozó vasúti társaságok hozzáférési jogai nem korlátozhatók.
_____________________
* Az Európai Parlament és a Tanács 1370/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2007.12.3., 1. o.).”; [Mód. 68]
"
b) a (2) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„Azt, hogy a közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlya sérülne-e, az 55. cikkben említett igazgatási szervezet vagy szervezetek állapítják meg objektív gazdasági elemzés alapján, a döntést előre meghatározott szempontokra alapozva.
E feltételek többek között kiterjednek a hozzáférési jognak a közszolgáltatási szerződésben szereplő bármely szolgáltatás nyereségességére gyakorolt hatására – beleértve a szerződést odaítélő illetékes hatóságnál felmerülő nettó költségre gyakorolt hatást is –, az utasigényre, a jegyárazásra, a jegyváltásra vonatkozó szabályozókra, a megállók helyére és számára a határ mindkét oldalán, valamint a javasolt új szolgáltatás menetrendjére és gyakoriságára, és e feltételeket az 55. cikkben említett igazgatási szervezet állapítja meg az e cikk (4) bekezdésében előírt intézkedésekkel összhangban. Az elemzés felméri, hogy a közszolgáltatási szerződés keretében működtetett szolgáltatások életképességét sérti-e egy új, nyílt hozzáférésű szolgáltatás.
Nem állapítható meg a közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlyának sérelme, ha az igazgatási szervezet előrejelzése szerint a leendő új szolgáltatás a vasúti ágazaton belül főként bevételnövekedést, és nem bevételcsökkenést eredményez, és a közszolgáltatási szerződés vagy szerződések hatálya alá tartozó szolgáltatások tekintetében a bevételkiesés – amennyiben van ilyen – nem számottevő. Ezzel az elemzéssel és az illetékes igazgatási szervezet határozatával összhangban a tagállamok engedélyezhetik, módosíthatják vagy megtagadhatják a kért személyszállítási szolgáltatáshoz való hozzáférési jogot.ˮ
"
c) a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:"
„(2a) Amennyiben az uniós joggal összhangban versenytárgyalási eljárás útján közszolgáltatási szerződéseket ítélnek oda, az 1370/2007/EK rendelettel összhangban a közszolgáltatási szerződés időtartama alatt korlátozhatják az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében előírt hozzáférési jogot a kiindulási és célállomás közötti szolgáltatások tekintetében, amelyek az említett közszolgáltatási szerződés hatálya alá tartoznak. A hozzáférési jog korlátozására vonatkozó tájékoztatást nyilvánossá kell tenni az erre a közszolgáltatási szerződésre irányuló közbeszerzési eljárás megindításakor. Nem korlátozható a hozzáférése a 10. cikk (2) bekezdése szerinti további új szolgáltatásoknak, amelyek az igazgatási szervezet előrejelzése szerint a vasúti ágazaton belül főként bevételnövekedést és nem bevételcsökkenést eredményeznek, illetve a közszolgáltatási szerződés hatálya alá tartozó szolgáltatások tekintetében a bevételkiesés – amennyiben van ilyen – az előrejelzések szerint nem számottevő.
Az e bekezdésben említett korlátozások nem korlátozhatják az utasok felvételét egy nemzetközi szolgáltatás útvonalán elhelyezkedő bármely állomáson és lerakását egy másik állomáson, beleértve az ugyanazon tagállamban található állomásokat is.
(2b) A (2) és a (2a) bekezdésben említett elemzést végző szabályozási szervezet vagy szervezetek az alábbi szereplők bármelyikének a 38. cikk (4) bekezdésében említett, a kérelmezni szándékozott személyszállítási szolgáltatásról szóló tájékoztatástól számított egy hónapon belül benyújtott kérelmére kell megállapítaniuk: állapítja vagy állapítják meg:
a) a közszolgáltatási szerződést odaítélő illetékes hatóság vagy hatóságok;
b) bármely egyéb érdekelt illetékes hatóság, amely e cikk alapján jogosult a hozzáférés korlátozására;
c) a pályahálózat-működtető;
d) a közszolgáltatási szerződést teljesítő vállalkozó vasúti társaság;
da) a 38. cikk (4) bekezdésének megfelelően kapacitást igénylő vasúttársaság; ” [Mód. 69 és 114]
"
d) a (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(3) Az igazgatási szervezet megindokolja a határozatát, és meghatározza azokat a szükséges feltételeket, amelyek szerint az értesítését követő egy hónapon belül a következők bármelyike a határozat felülvizsgálatát kérheti:
a) az érintett illetékes hatóság vagy hatóságok,
b) a pályahálózat-működtető,
c) a közszolgáltatási szerződést teljesítő vállalkozó vasúti társaság,
d) a hozzáférést kérelmező vállalkozó vasúti társaság. ”
"
Amennyiben az igazgatási szervezet a (2) bekezdéssel összhangban azt állapítja meg, hogy a 38. cikk (4) bekezdésében említett kívánt személyszállítási szolgáltatás veszélyeztetné valamely közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlyát, jeleznie kell a szolgáltatás azon lehetséges módosításait, amelyekkel biztosítható lenne, hogy a 10. cikk (8) bekezdésében foglalt hozzáférési jog megadásának feltételei teljesülnek.;
(4) A Bizottság – az igazgatási szervek, az illetékes hatóságok és a vállalkozó vasúti társaságok tapasztalatai, valamint az 57. cikk (1) bekezdésében említett hálózat tevékenysége alapján 2016. december 16 -ig intézkedéseket fogad el, amelyek részletesen meghatározzák az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésének alkalmazásában követendő eljárásokat és kritériumokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Ezek a felhatalmazáson alapuló aktusok az 60. cikkben meghatározott eljárás szerint kerülnek elfogadásra.”; [Mód. 70]
e) az (5) bekezdést el kell hagyni.
7. A szöveg a következő 13a. cikkel egészül ki:"
„13a. cikk
Közös információs és integrált jegykiadó rendszerek [Mód. 71]
(1) Az 1371/2007/EK rendelet(12) és a 2010/40/EU irányelv(13) sérelme nélkül . Minden menetrend-összeállítási adat nyilvános adatnak tekintendő, és ennek megfelelően azokat elérhetővé kell tenni.
Az 1371/2007/EK rendeletben és a 2010/40/EU irányelvben foglaltakon túl a tagállamok megkövetelik a vasúthoz kapcsolódó valamennyi érdekelt féltől – például a vállalkozó vasúti társaságoktól, a pályahálózat-működtetőktől és a menetjegy-értékesítőktől –, hogy legkésőbb 2019. december 12-ig vezessenek be egy olyan átjárható átszállójegy-kiadó és információs rendszert, amely révén megvalósul a cél, hogy az utasok az Unión belüli utazásaik megtervezéséhez, a jegyek foglalásához és megvásárlásához szükséges valamennyi adathoz hozzáférhessenek.
A tagállamok megkövetelik a vállalkozó vasúti társaságoktól, hogy működjenek együtt egy közös információs és jegykiadó rendszer 2019. december 12-ig történő létrehozásában, amely a jegyek, átszállójegyek és helyfoglalások lebonyolítására szolgál az 1370/2007/EK rendelet értelmében közszolgáltatási szerződések keretében valamennyi vasúti személyszállítási közszolgáltatás tekintetében, illetve döntenek arról, hogy megfelelő hatóságokat hatalmaznak fel egy ilyen rendszer létrehozására. E rendszer nem okozhat piaci torzulást, és nem alkalmazhat megkülönböztetést a vállalkozó vasúti társaságok tekintetében. A rendszert egy állami vagy magánszektorbeli jogalany, illetve a személyszállítási szolgáltatásokat működtető összes vállalkozó vasúti társaság társulása irányítja.
A kereskedelmi személyszállítási szolgáltatásokat működtető vasúti társaságok a vasúti személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó tájékoztatás nyújtása és menetjegyek értékesítése céljából – saját közlekedési szolgáltatásaik kiegészítéseként – megkülönböztetésmentes módon hozzáférnek a rendszerhez.
Minden kiépített rendszernek a 2008/57/EK irányelvvel és a telematikai alkalmazásokra vonatkozó alapvető műszaki előírásokkal összhangban átjárhatónak kell lennie. E műszaki követelményeket különösen a menetdíj-kiszabás és kifizetés közötti összhang, a kereskedelmi információk bizalmas jellege, a személyes adatok védelme és a versenyszabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében alkalmazzák. Bármely rendszernek vagy alkalmazásnak, amely további szolgáltatásokat kínál az utasoknak, átjárhatónak kell lennie e műszaki előírásokkal.
A tagállamok biztosítják, hogy a telematikai alkalmazásokra vonatkozó alapvető műszaki előírások nyíltak és megkülönböztetéstől mentesek legyenek.
A résztvevők közötti bármely kereskedelmi megállapodásnak összhangban kell lennie a versenyszabályokkal.
Egy ilyen rendszer költségeit igazságosan kell elosztani a résztvevők között, oly módon, hogy az tükrözze a saját hozzájárulásaikat.
Az igazgatási szervezet biztosítja, hogy az ilyen átszállójegy-kiadási rendszer ne okozzon piaci torzulást vagy a vasúti társaságok közötti megkülönböztetést.
A tagállamok továbbá előírhatják a vállalkozó vasúti társaságok és a más közlekedési módokon személyszállítási szolgáltatásokat működtető szereplők számára, hogy a menetjegy- és átszállójegy-kiadás, valamint a helyfoglalások vonatkozásában csatlakozzanak egy közös interoperábilis utazási információs és integrált jegykiadó rendszerhez, vagy dönthetnek úgy, hogy egy megfelelő hatóságot hatalmaznak fel e rendszer létrehozására. E rendszer létrehozása esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az nem okoz piaci torzulást és nem alkalmaz megkülönböztetést a vállalkozó vasúti társaságok és más személyszállítási szolgáltatók között, illetve azt, hogy a rendszert egy állami- vagy magánszektorbeli jogalany vagy a személyszállítási szolgáltatásokat működtető összes vállalkozó társaság társulása irányítja. [Mód. 72]
(2) A tagállamok a személyszállítási szolgáltatásokat üzemeltető vállalkozó vasúti társaságok számára– többek között az Unión belüli főbb útvonalak tekintetében –nemzeti veszélyhelyzeti tervek bevezetését és koordinálását írják előterveket dolgoznak ki és koordinálnak abból a célból, hogy az 1371/2007/EK rendelet 18. cikke értelmében a 2008/164/EK bizottsági határozat* figyelembevételével a szolgáltatásokban természeti vagy ember által előidézett katasztrófák nyomán bekövetkező nagyobb zavarok esetén segítséget nyújtsanak az utasoknak. A személyszállítási szolgáltatásokat üzemeltető vállalkozó vasúti társaságok és az állomások üzemeltetői a nemzeti veszélyhelyzeti tervekkel összhangban saját veszélyhelyzeti tervet készítenek.
_____________________________
* A Bizottság 2008/164/EK határozata (2007. december 21.) a hagyományos és nagysebességű transzeurópai vasúti rendszerben a mozgáskorlátozott személyekkel kapcsolatos kölcsönös átjárhatóság műszaki előírásairól (HL L 64., 2008.3.7., 72. o.).” [Mód. 73]
"
7a. A 19. cikk a következő ponttal egészül ki:"
„da) vállalja azon tagállamok kollektív szerződéseinek alkalmazását, amelyekben a vállalkozás a tevékenységét folytatni kívánja;” [Mód. 74]
"
8. A 38. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„(4) Ha egy kérelmező infrastruktúra-kapacitást szándékozik kérelmezni személyszállítási szolgáltatás nyújtása céljából, erről legalább 18 hónappal az adott kapacitáskérelemhez kapcsolódó üzemi menetrend hatálybalépése előtt tájékoztatnia kell az érintett pályahálózat-működtetőket és igazgatási szervezeteket. Annak érdekében, hogy az érintett igazgatási szervezetek értékelni tudják a hatályos közszolgáltatási szerződésekre gyakorolt lehetséges gazdasági hatást, az igazgatási szervezetek biztosítják a közszolgáltatási szerződésben meghatározott vasúti személyszállítási szolgáltatást erre az útvonalra odaítélő bármely illetékes hatóság, valamint az egyéb, a 11. cikk alapján a hozzáférés korlátozására jogosult bármely érdekelt illetékes hatóság és az ezen a személyszállítási szolgáltatási útvonalon közszolgáltatási szerződést teljesítő bármely vállalkozó vasúti társaság haladéktalan – legkésőbb öt napon belüli – tájékoztatását.”
"
8a. A 42. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"
„(1a) A kérelmezőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében az ezen irányelv 55. cikkében említett igazgatási szervezet előzetesen jóváhagyja az ilyen keretmegállapodást, és saját kezdeményezésére felügyeli a hatályos keretmegállapodást. A kérelmező jogorvoslati kérelemmel fordulhat az igazgatási szervezethez, ha úgy véli, hogy tisztességtelen bánásmódban vagy hátrányos megkülönböztetésben volt része, vagy valamely más sérelem érte egy keretmegállapodás következtében. A keretmegállapodás elutasítása esetén az igazgatási szervezet határozhat úgy, hogy a keretmegállapodás semmiféle változtatást nem igényel, vagy legkésőbb a jogorvoslati kérelem az igazgatási szervezet általi kézhezvételétől számított két hónapon belül megkövetelheti a keretmegállapodás módosítását az általa meghatározott irányvonalaknak megfelelően. A pályahálózat-működtető és a vállalkozó vasúti társaság a ténylegesen megvalósítható legkorábbi időpontban, de minden esetben legkésőbb az igazgatási szervezet határozatáról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül teljesíti az igazgatási szervezet határozatát. Az e bekezdésben ismertetett feladatok végrehajtása során az igazgatási szervezet különösen szem előtt tartja az üzleti titkok védelmét.” [Mód. 75]
"
8b. A 46. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„(4) Az összehangolási eljárást szabályozó elveket a vasúthálózat-használati feltételekben határozzák meg. Az elveknek különösen tükrözniük kell a nemzetközi menetvonalak kialakításának nehézségét és a módosítás más infrastruktúra-üzemeltetőkre gyakorolt esetleges hatását. Amennyiben egymással ütköző kérelmeket nyújtanak be vasúti szolgáltatás ugyanazon piaci szegmensben való működtetése érdekében, a pályahálózat-működtető a kapacitás kiosztásakor csak a vitatott infrastruktúrát mérlegeli, és nem a versengő kérelmezők által kért kapacitás teljes volumenét.” [Mód. 76]
"
8c. A 54. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„(1) A vasúti közlekedés műszaki hiba vagy baleset miatti zavara esetén a pályahálózat-működtető köteles minden szükséges intézkedést megtenni a szokásos állapot visszaállítására. E célból veszélyhelyzeti tervet dolgoz ki, amelyben felsorolja a vasúti közlekedésben bekövetkezett súlyos balesetek vagy zavarok esetén értesítendő szervezeteket. A határokon átnyúló közlekedést potenciálisan befolyásoló zavar esetén a pályahálózat-működtető minden lényeges információt megoszt azokkal a pályahálózat-működtetőkkel, amelyek hálózatát és közlekedését az adott zavar érintheti. Az érintett pályahálózat-működtetők együttműködnek a határokon átnyúló forgalom helyreállítása érdekében.” [Mód. 77]
"
8d. Az 55. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"
„(3a) A tagállamok biztosítják, hogy az igazgatási szervezetek rendelkezzenek az irányelv 56. cikkében foglalt feladatok ellátásához szükséges szervezeti és működési kapacitásokkal, és adott esetben cselekvési tervet fogadjanak el azzal a céllal, hogy az igazgatási szervezeteket felruházzák e kapacitásokkal.ˮ [Mód. 78]
"
8e. Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
„56. cikk
A szabályozó szervezet feladatai
(1) A 46. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, a kérelmező jogorvoslati kérelemmel fordulhat az igazgatási szervezethez, ha úgy véli, hogy tisztességtelen bánásmódban vagy hátrányos megkülönböztetésben volt része, vagy valamely más sérelem érte, különösen a pályahálózat-működtető vagy adott esetben a vállalkozó vasúti társaság vagy a kiszolgáló létesítmény üzemeltetője által elfogadott döntések ellen a következőkkel kapcsolatban:
a) a hálózati üzletszabályzat átmeneti és végleges változatai;
b) az abban meghatározott követelmények;
c) az elosztási folyamat és eredménye;
d) a díjképzési konstrukció;
e) a fizetendő vagy esetlegesen fizetendő infrastruktúra-használati díjak mértéke vagy struktúrája;
f) a hozzáféréssel kapcsolatos megállapodások a 10–13. cikk szerint;
g) a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok díjszabása a 13. cikkel összhangban;
ga) tervszerű vagy nem tervszerű pályafenntartási munkák.
(2) A nemzeti versenyhatóságnak a vasúti szolgáltatások piacán folyó verseny biztosítására vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül az igazgatási szervezet jogköre kiterjed a vasúti szolgáltatások piacán zajló verseny figyelemmel kísérésére, továbbá a hatóság saját kezdeményezésére és a kérelmezőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében kiemelten ellenőrzi az (1) bekezdés a)–ga) pontját. Kiemelt figyelemmel ellenőrzi, hogy a hálózati üzletszabályzat nem tartalmaz-e diszkriminatív rendelkezéseket vagy nem ruházza-e fel a pályahálózat-működtetőt olyan mérlegelési jogkörrel, amelyet fel lehetne használni a kérelmezőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésre.
(3) Az igazgatási szervezet szorosan együttműködik a vasúti rendszer Közösségen belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 2008. június 17-i 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* értelmében vett nemzeti biztonsági hatósággal, valamint az ezen irányelv értelmében vett engedélyező hatósággal is.
A tagállamok biztosítják, hogy ezek a hatóságok közösen keretet alakítsanak ki az információk megosztásához és az együttműködéshez, amelynek célja a vasúti piacon a versenyre vagy a biztonságra gyakorolt káros hatások megelőzése. Ennek a keretnek magában kell foglalnia egy mechanizmust, amelynek révén az igazgatási szerv ajánlásokkal látja el a nemzeti biztonsági és engedélyező hatóságokat az olyan kérdések tekintetében, amelyek érinthetik a versenyt a vasúti piacon, valamint amelynek révén a nemzeti biztonsági hatóság ajánlásokkal látja el az igazgatási szervet és a nemzeti engedélyező hatóságot az olyan kérdések tekintetében, amelyek befolyásolhatják a biztonságot. Az egyes hatóságok saját hatáskörbe tartozó területen belüli függetlenségének sérelme nélkül az érintett hatóság határozatainak meghozatala előtt megvizsgál minden ajánlást. Ha az illetékes hatóság úgy határoz, hogy eltér ezektől az ajánlásoktól, indokolnia kell határozatát.
(4) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az igazgatási szervezetet megbízzák azzal, hogy fogadjon el nem kötelező erejű véleményeket a 8. cikk (3) bekezdésében említett üzleti terv ideiglenes változatai, a szerződéses megállapodás, illetve a kapacitásbővítési terv vonatkozásában, amelyekből kiderül elsősorban az, hogy ezek az eszközök megfelelnek-e a vasúti szolgáltatási piacon uralkodó versenyhelyzetnek.
(5) Az igazgatási szervezet rendelkezésére kell bocsátani a szükséges – emberi és anyagi erőforrásokat magában foglaló – szervezeti kapacitást, amelynek arányosnak kell lennie a vasúti ágazat tagállamon belüli jelentőségével.
(6) Az igazgatási szervezet biztosítja, hogy a pályahálózat-működtető által megállapított infrastruktúra-használati díjak megfeleljenek a IV. fejezet 2. szakasza rendelkezéseinek, és hátrányos megkülönböztetéstől mentesek legyenek. Az igazgatási szervezet biztosítja, hogy a pályahálózat-működtető, a kiszolgáló létesítmény üzemeltetői vagy a vállalkozó vasúti társaságok által a hozzáférés – beleértve a vasúti pályákhoz, a pályaudvarokhoz, illetve azok épületeihez és egyéb infrastruktúrájához (ideértve az utastájékoztató kijelzőket) való hozzáférést is – vonatkozásában megállapított infrastruktúra-használati díjak hátrányos megkülönböztetéstől mentesek legyenek. Ennek érdekében az e bekezdésben megnevezett díjak mértékének vagy struktúrájának tervezett módosításait legkésőbb két hónappal a módosítás tervezett hatálybalépése előtt jelenteni kell az igazgatási szervezetnek. Az igazgatási szervezet legkésőbb egy hónappal a tervezett hatálybalépés előtt előírhatja a tervezett módosítások mérséklését vagy növelését, elhalasztását vagy visszavonását. A kérelmezők és a pályahálózat-működtető közötti tárgyalások az infrastruktúra-használati díjak mértékéről csak akkor engedélyezhetők, ha ezekre az igazgatási szervezet felügyelete alatt kerül sor. Az igazgatási szervezet közbelép, ha a tárgyalások várhatóan megsértik e fejezet rendelkezéseit.
(7) Az igazgatási szervezet rendszeresen, de mindenesetre legalább kétévente konzultál a vasúti áru- és utasszállítási szolgáltatások igénybevevőinek képviselőivel, hogy figyelembe vegye a vasúti piacra vonatkozó álláspontjukat.
(8) Az igazgatási szervezetnek joga van a pályahálózat-működtetőtől, a kérelmezőktől és bármely más érintett harmadik féltől a kérdéses tagállamban a tárggyal kapcsolatos információkat kérni.
A kért információkat az igazgatási szervezet által meghatározott – egy hónapnál nem hosszabb – ésszerű határidőn belül a szervezet rendelkezésére kell bocsátani, kivéve, ha kivételes esetben az igazgatási szerv olyan korlátozott idejű meghosszabbítást fogad el és engedélyez, amely nem haladhatja meg a további két hetet. Az igazgatási szervezetnek lehetősége van arra, hogy az ilyen kéréseknek megfelelő szankciókkal – beleértve a bírság kivetését is – érvényt szerezzen. Az igazgatási szervezet rendelkezésére bocsátandó információ felölel minden olyan adatot, amelyet az igazgatási szervezet jogorvoslati funkciója és a (2) bekezdésnek megfelelő, a vasúti szolgáltatások piacán zajló verseny figyelemmel kísérésére vonatkozó funkciója keretében kér. Ebbe a statisztikai és nyomon követéséhez szükséges adatok is beletartoznak.
(9) Az igazgatási szervezet megvizsgálja a panaszokat, és adott esetben a panasz beérkezésétől számított egy hónapon belül bekéri a vonatkozó információkat, és egyeztetést kezdeményez valamennyi érintett féllel. Előre meghatározott, ésszerű időn belül, de minden esetben az összes vonatkozó információ beérkezését követő hat héten belül határozatot hoz bármely panaszról, megteszi a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket, és értesíti az érintett feleket indokolással ellátott határozatáról. A nemzeti versenyhatóságoknak a vasúti szolgáltatások piacán folyó verseny biztosítása terén meglévő hatáskörének sérelme nélkül az igazgatási szervezet adott esetben saját kezdeményezésére határozatot hoz a kérelmezőkkel szembeni megkülönböztetés, a piaci torzulások és az említett piacok egyéb nemkívánatos fejleményeinek orvoslására alkalmas intézkedésekről, különös tekintettel az (1) bekezdés a)–ga) pontjára.
Az igazgatási szervezet határozata az abban érintett valamennyi félre nézve kötelező, és azt más közigazgatási hatóság nem vizsgálhatja felül. Az igazgatási szervezetnek lehetősége van arra, hogy határozatainak megfelelő szankciókkal – beleértve a bírság kivetését is – érvényt szerezzen.
Az infrastruktúra-kapacitás biztosítására irányuló kérés elutasítását vagy a kapacitásajánlat feltételeit illető panasz esetén a szabályozó szervezet határozhat úgy, hogy a pályahálózat-működtető által hozott döntés semmiféle változtatást nem igényel, vagy megkövetelheti a döntés módosítását az általa meghatározott irányvonalaknak megfelelően. A pályahálózat-működtető a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal az igazgatási szervezet határozatának kézhezvételét követően eleget tesz-e az e határozatban foglaltaknak.
(10) A tagállamok biztosítják, hogy az igazgatási szervezet által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatnak legyenek alávethetők. A jogorvoslati kérelemnek csak akkor lehet halasztó hatálya a szabályozó szervezet határozatára, ha a szabályozó szervezet határozatának közvetlen hatása visszafordíthatatlan, vagy nyilvánvalóan túlzott károkat okozhat a fellebbező számára. Ez a rendelkezés adott esetben nem sérti az alkotmányos jog által a jogorvoslatot tárgyaló bíróságra ruházott hatásköröket.
(11) A tagállamok biztosítják, hogy az igazgatási szervezet által hozott határozatokat nyilvánosságra hozzák.
(12) Az igazgatási szervezetnek jogában áll a pályahálózat-működtetőknél a kiszolgáló létesítmény üzemeltetőjénél, vagy adott esetben a vállalkozó vasúti társaságoknál ellenőrzéseket végezni vagy külső ellenőrzéseket kezdeményezni annak ellenőrzése érdekében, hogy megfelelnek-e a 6. cikkben megállapított, a számviteli elkülönítésre vonatkozó rendelkezéseknek. E tekintetben az igazgatási szervezetnek jogában áll pontos tájékoztatást kérni. Az igazgatási szervezet jogosult különösen arra, hogy felkérje a pályahálózat-működtetőt, a kiszolgáló létesítmény üzemeltetőjét, illetve minden olyan vállalkozást vagy jogi személyt, amely a 6. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 13. cikkben említett módon különböző típusú vasúti szállítási vagy infrastruktúra-üzemeltetési feladatokat lát el vagy foglal egységbe, hogy bocsássa rendelkezésre a VIII. mellékletben foglalt könyvelési adatok egészét vagy egy részét a szükséges és arányos részletességgel.
Az állami támogatással kapcsolatos kérdésekért felelős hatóság meglévő hatásköreinek sérelme nélkül, az igazgatási szervezet ezekből a jelentésekből is következtetéseket vonhat le az állami támogatásokra vonatkozóan, és ezekről jelentést tesz az illetékes hatóságoknak.
(13) A Bizottság a 60. cikkel összhangban felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a VIII. melléklet bizonyos módosításai vonatkozásában. Így a VIII. melléklet módosítható a könyvelési és az ellenőrzési gyakorlat alakulása és/vagy a mellékletnek a számviteli elkülönítés ellenőrzéséhez szükséges további elemekkel történő kiegészítése érdekében.
______________________________
* Az Európai Parlament és a Tanács 2008/57/EK irányelve ( 2008. június 17.) a vasúti rendszer Közösségen belüli kölcsönös átjárhatóságáról (átdolgozott szöveg) (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 191., 2008.7.18., 1. o.)ˮ [Mód. 79]
"
8f. Az 57. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"
„(9a) Ha egy kérelmező úgy véli, hogy egy pályahálózat-működtető döntése hátráltatja egy nemzetközi szolgáltatás fejlesztését, az igazgatási hatóságok hálózatához fordulhat, hogy kikérje véleményét. Az érintett nemzeti igazgatási szervezetet ezzel egyidejűleg tájékoztatják e felkérésről. A hálózatnak adott esetben megfelelő tájékoztatást kell igényelnie a pályahálózat-működtetőktől és minden esetben az érintett nemzeti igazgatási szervezettől. A hálózatnak véleményt kell elfogadnia és közzétennie, és az érintett nemzeti igazgatási szervezet részére elküldenie.
Az igazgatási szervezetek hálózat tevékenységeiről éves jelentést nyújt be a Bizottsághoz. A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Ezen irányelv hatálybalépésétől számított egy éven belül, de legkésőbb 2019. december 31-ig a Bizottság jogalkotási javaslatot fogad el egy európai igazgatási szervezet létrehozásáról, és azt jogi személyiséggel ruház fel, illetve megbízza a határokon átnyúló kérdések szabályozásához, valamint a nemzeti igazgatási szervezetek döntései elleni jogorvoslati kérelmek elbírálásához szükséges felügyeleti és döntőbírói szereppel. Ez az új szervezet az igazgatási szervezetek európai hálózatának helyébe lép.ˮ [Mód. 80]
"
9. A 63. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„(1) A Bizottság 2024. december 31-ig értékeli a vasúti ágazatról szóló jelen irányelv hatását és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ezen irányelv végrehajtásáról. Az értékelés során figyelembe veszik az európai szabályozó szerv véleményét arról, hogy továbbra is fennállnak-e diszkriminatív gyakorlatok vagy a verseny torzításának más fajtái, illetve a szociális partnerek által az Unió szociális párbeszédért felelős illetékes bizottságában megfogalmazott véleményeket. [Mód. 81]
Ugyanezen időpontig a Bizottságaz európai szabályozó szerv megítéli, hogy a vertikálisan integrált társasághoz tartozó pályahálózat-működtetővel továbbra is kapcsolatba hozhatók-e diszkriminatív gyakorlatok vagy a verseny torzításának egyéb fajtái, és további szakpolitikai intézkedésekre irányuló ajánlásokat tesz közzé. Megfelelő esetben a Bizottság ezen ajánlások alapján újabb jogi intézkedésekre tesz javaslatot. [Mód. 82]
A Bizottság legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 18 hónappal értékeli az irányelv által a vasúti utazószemélyzet munkaerőpiacának alakulására gyakorolt hatásokat, és adott esetben új jogalkotási intézkedéseket javasolt e vasúti utazószemélyzet tanúsítására.ˮ [Mód. 83]
"
1a. cikk
Az 1371/2007/EK rendelet a következőképp módosul:
A 2. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„(3) E rendelet hatályba lépésekor a 9., 10., 11., 12., 19., cikket, a 20. cikk (1) bekezdését és a 26. cikket kell alkalmazni az Unió területén nyújtott összes vasúti szolgáltatásra.ˮ [Mód. 84]
"
2. cikk
(1) A tagállamok elfogadják és legkésőbb ...(14)-ig közzéteszik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.
A tagállamok a kérdéses rendelkezések elfogadásakor gondoskodnak arról, hogy azok tartalmazzanak hivatkozást erre az irányelvre, vagy kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozás kíséretében jelenjenek meg. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.
3. cikk
(1) Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Az irányelv a 2012/34/EU irányelvvel – amelyet a közzétételtől számított három hónapon belül módosít – egységes szerkezetben jelenik meg. [Mód. 85]
(2) Az 1. cikk 5–8. pontja 2018. január 1-jétől lép hatályba [hogy lehetővé váljon az üzemi menetrend 2019. december 14-i érvénybe lépése].
Az 5. pont alkalmazásának időpontjáig és a nemzetközi személyszállítási szolgáltatások sérelme nélkül a tagállamok nem kötelesek a hozzáférési jogot az olyan tagállamban engedéllyel rendelkező vasúttársaságok és azok közvetlen vagy közvetett irányítása alá tartozó leányvállalatok részére biztosítani, amelyben nem biztosítanak hasonló hozzáférési jogokat. [Mód. 86]
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/51/EK irányelve (2004. április 29.) a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 164., 2004.4.30., 164. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2007/58/EK irányelve (2007. október 23.) a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv, valamint a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról (HL L 315., 2007.12.3., 44. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2012/34/EU irányelve (2012. november 21.) az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.).
A Tanács 2005/47/EK irányelve (2005. július 18.) az Európai Vasúti Közösség (CER) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a vasúti szektorban a határokon átnyúló interoperábilis szolgáltatásokat ellátó utazó munkavállalók alkalmazási feltételeinek egyes szempontjairól szóló megállapodásról (HL L 195, 2005.07.27., 15.o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., 2007.12.3., 14. o.).
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0028 – C7-0024/2013 – 2013/0028(COD))
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0028),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0024/2013),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a litván Parlament, a luxemburgi Képviselőház, a holland Felsőház és Alsóház, az osztrák Szövetségi Tanács és a svéd Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),
– tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A7-0034/2014),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 26-án került elfogadásra az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(1) A vasúti személyforgalom elmúlt évtizedben bekövetkezett növekedése nem volt elégséges ahhoz, hogy a közúti és a légi közlekedéssel összehasonlítva növelje a vasút részarányát. A vasúti személyszállítás Európai Unión belüli 6 %-os részaránya meglehetősen stabil maradt. A vasúti személyszállítási szolgáltatások a rendelkezésre állás, az ár és a minőség tekintetében nem tartottak lépést a folyamatosan változó igényekkel a többi közlekedési mód fejlődésével. Ennélfogva le kell vonni az összes vonatkozó tanulságot az Unió által az előző három vasúti reform során alkalmazott megközelítésből. [Mód. 1]
(1a) A vasúti közlekedés társadalmi és környezetvédelmi szempontból, illetve a mobilitás tervezése szempontjából egyaránt lényeges szerepet játszik, és az európai személyszállításból való általános részesedése jelentősen növelhető. E tekintetben a kutatási, infrastrukturális, valamint a vasúti járművekkel kapcsolatos beruházások jelentős mértékben hozzájárulhatnak az új növekedéshez, és ezáltal a vasúti ágazatban közvetlenül, valamint a többi ágazat munkavállalói mobilitásának növelése révén közvetett módon is növelhetik a foglalkoztatottságot. A vasúti szállítás az Unió jelentős modern iparágává nőheti ki magát, feltéve hogy a tagállamok megállapodnak a fokozott együttműködésben. [Mód. 2]
(2) A nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások uniós piaca 2010-től nyitva áll a verseny előtt. Ezenkívül nyílt hozzáférési jogok bevezetésével vagy a közszolgálati szerződések versenypályázati eljárás útján történő odaítélésével, illetve e két módszer együttes alkalmazásával néhány tagállam belföldi személyszállítási szolgáltatásait megnyitotta a verseny előtt.
(3) A Bizottság a közlekedéspolitikáról szóló, 2011. március 28-án elfogadott fehér könyvében(6) bejelentette a belső vasúti piac kiteljesítésére irányuló szándékát, amely az uniós vasúttársaságok számára lehetővé teszi, hogy szükségtelen műszaki és közigazgatási akadályok nélkül nyújtsanak bármilyen típusú vasúti szállítási szolgáltatást. E cél megfelelőbb elérése érdekében a jelenlegi reform tervezésekor figyelembe kell venni az Unión belül hatékonynak bizonyult vasúti modelleket. [Mód. 5]
(3a) A vasúti személyszállításban a közszolgáltatások minőségét javítani, hatékonyságát pedig növelni kell, egyidejűleg megőrizve a hatékonyan működő meglévő személyszállítási közszolgáltatásokat. [Mód. 6]
(3b) Az uniós vasúti piacnyitás kiteljesítését elengedhetetlennek kell tekinteni ahhoz, hogy a vasút az ár és a minőség terén más közlekedési módok hiteles alternatívájává váljon. [Mód. 7]
(3c) Nélkülözhetetlen, hogy az illetékes hatóságok központi szerepet játsszanak a személyszállítási közszolgáltatások megszervezésében. E hatóságok felelőssége a személyszállítási közszolgáltatások megtervezése – ideértve azon útvonalak meghatározását, amelyeket nyílt hozzáférésűeknek kell kijelölni, illetve amelyeket közszolgáltatási szerződés keretében kell odaítélni –, valamint az odaítélés módjának meghatározása. Meg kell továbbá indokolniuk, hogy az általuk választott odaítélési mód biztosítja a láthatóság, hatékonyság és minőség tekintetében kitűzött célok elérését, és ezt az indokolást közzé kell tenniük. [Mód. 8]
(4) Személyszállítási közszolgáltatásaik megszervezése során az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a közszolgáltatási kötelezettségek és a közszolgáltatási szerződések földrajzi hatóköre a területükön érvényes személyszállítási közszolgáltatási szakpolitikai célkitűzések megvalósítása szempontjából megfelelő, szükséges és arányos legyen. Ezt a szakpolitikát piaci alapú közlekedési megoldásoknak teret hagyó,fenntartható tömegközlekedési tervekben kell meghatározni. A tömegközlekedési tervek és a közszolgáltatási kötelezettségek meghatározásának folyamatát az érdekelt felek – köztük a potenciális piacra lépők – számára átláthatóvá kell tenni. [Mód. 9]
(5) A fenntartható tömegközlekedési tervekben meghatározott célkitűzések elérését szolgáló hatékony és eredményes finanszírozás érdekében az illetékes hatóságoknak a tömegközlekedési célkitűzés megvalósítását célzó közszolgáltatási kötelezettségeket egyszerre minőségi és költséghatékony módon, az e kötelezettségek nettó pénzügyi hatásához kapcsolódó ellentételezést szem előtt tartva kell meghatározniuk, és biztosítaniuk kell a közszolgáltatási szerződések keretében megszervezett tömegközlekedés hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságát. Ez azt is jelenti, hogy el kell kerülni a közszolgáltatási kötelezettségek tartalmával vagy a pénzügyi kötelezettségeknek az illetékes hatóságok által történő be nem tartásával összefüggő alulkompenzálást és túlkompenzálást. A közszolgáltatási kötelezettségek olyan hálózatokra is vonatkozhatnak, amelyeken egyes szolgáltatások nyújtása pénzügyi kompenzáció nélkül is ésszerű nyereséget termel; e szolgáltatásoknak a közszolgáltatási kötelezettségek körébe történő bevonása nem járhat olyan kompenzációs kifizetésekkel, amelyek meghaladják a hálózati szolgáltatások összességének biztosításához szükséges összeget. [Mód. 10]
(6) A vasúti személyszállítási közszolgáltatás zökkenőmentes működése érdekében különösen fontos, hogy az illetékes hatóságok teljesítsék ezeket a közszolgáltatási kötelezettségekre, valamint a közszolgáltatási szerződések hatályára vonatkozó kritériumokat, mivel a nyílt hozzáférésű közlekedési tevékenységeket jól össze kell hangolni a közszolgáltatási szerződés alapján megvalósuló közlekedési tevékenységekkel. Ezért e folyamat megfelelő alkalmazásának és átláthatóságának biztosítása a független vasúti szabályozó szervezet feladata.
(7) A vasúti személyszállításra vonatkozó,versenytárgyalási eljárás alapján odaítélendő közszolgáltatási szerződések maximális éves volumenét az eolyan módon kell meghatározni, hogy elősegítse a kis ajánlattevők, az új belépők és a meglévő szolgáltatók között a szerződésekért folyó verseny megkönnyítése érdekében meg kell határozni versenyt, ugyanakkor az illetékes hatóságok számára bizonyos rugalmasságot kell biztosítani a volumen gazdasági és üzemeltetési megfontolások szerinti optimalizálásának terén bizonyos rugalmasságot kell biztosítani optimalizálására. [Mód. 64]
(8) A pályázatok előkészítésének megkönnyítése és ezzel a verseny fokozása érdekében az illetékes hatóságoknak az üzleti titok védelme mellett biztosítaniuk kell, hogy a közszolgáltatási szerződésben érintett szállítási szolgáltatásokra és infrastruktúrára vonatkozó információk a pályázat benyújtása iránt érdeklődő minden közszolgáltatóhoz eljussanak oly módon, hogy ne lehessen úgy ítélni, hogy az ajánlatkérő megkülönböztetést alkalmaz velük szemben más versenytársakkal szemben. [Mód. 12]
(9) A közszolgáltatási szerződések közvetlen odaítélhetőségének felső határértékeit a vasúti szállítás esetében azokhoz a konkrét gazdasági feltételekhez kell igazítani, amelyek között az ágazat pályázati eljárásai lebonyolíthatók.
(9a) A tisztességes verseny biztosítása és az ellentételezésekkel való visszaélés megakadályozása érdekében alkalmazni kell a kölcsönösség elvét. Ezt az elvet nemcsak a tagállamokra és az Unióban székhellyel rendelkező vállalkozásokra kell alkalmazni, hanem az Unióban meghirdetett közbeszerzési eljárásokban részt venni kívánó harmadik országbeli vállalkozásokra is. [Mód. 65]
(10) A vasúti személyszállítási szolgáltatások belső piacának létrehozásához az ágazatban lebonyolított közszolgáltatási szerződések versenytárgyalási eljárásainak tekintetében közös szabályokra van szükség, amelyeket minden tagállamban összehangolt módon kell alkalmazni, figyelembe véve az egyes tagállamok egyedi körülményeit. [Mód. 14]
(11) Azon keretfeltételek kialakítása szempontjából érdekében, amelyek között a társadalom maradéktalanul kiaknázhatja a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának eredményes megnyitásával járó előnyöket, fontos, hogy a tagállamok a közszolgáltatók alkalmazottai számára is megfelelő szintű szociális védelmet biztosítsanak. [Mód. 16]
(12) A közszolgáltatók vasúti járművekhez való hozzáférését az illetékes hatóságoknak megfelelő és eredményes intézkedéseken keresztül kell elősegíteniük, amennyiben azt a piac megfelelő gazdasági és megkülönböztetésmentes feltételek mellett nem tudja biztosítani.
(13) A közszolgáltatási szerződések kapcsán a jövőben induló pályázati eljárások bizonyos kulcsfontosságú jellemzőinek maradéktalanul átláthatónak kell lenniük, hogy a piac ily módon szervezettebben tudjon reagálni.
(14) Az 1370/2007/EK rendelet belső logikájával összhangban világossá kell tenni, hogy a 2019. december 2-ig tartó átmeneti időszak kizárólag a közszolgáltatási szerződések versenytárgyalási eljárások megszervezésének kötelezettségére vonatkozik. [Mód. 66]
(15) A vasúttársaságoknak a közszolgáltatási szerződések kötelezően versenytárgyaláson alapuló odaítélésére való felkészüléséhez több időre van szükségük, hogy az ilyen szerződéseket korábban közvetlenül elnyerő vállalatok eredményes és fenntartható belső szerkezetátalakítást tudjanak végrehajtani. Ezért az e rendelet hatálybalépésének dátuma és 2019. december 3. között közvetlenül odaítélt szerződésekre vonatkozóan átmeneti intézkedéseket kell megállapítani. [Mód. 67]
(16) A belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása után megfelelő rendelkezések előírására van szükség, tekintve, hogy az illetékes hatóságoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy az egy vasúttársaságnak általuk odaítélt szerződések számának korlátozásával biztosítani tudják a magas szintű versenyt.
(17) Annak érdekében, hogy e rendelet végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, indokolt végrehajtási hatásköröket ruházni a Bizottságra. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(7) összhangban kell gyakorolni.
(18) A 994/98/EK tanácsi rendelet (felhatalmazó rendelet)(8) módosításának összefüggésében a Bizottság javaslatot tesz az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (COM(2012)0730) módosítására is. Az állami támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletek összehangolt megközelítése érdekében és alkalmazva a Szerződés 108. cikkének (4) bekezdésében és 109. cikkében előírt eljárásokat, a Szerződés 93. cikkében említett, a közlekedés összehangolásával vagy a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő bizonyos kötelezettségek terheinek megtérítésével kapcsolatos támogatást a felhatalmazó rendelet hatálya alá kell vonni.
(19) Ezért az 1370/2007/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1370/2007/EK rendelet a közbeszerzésre vonatkozó uniós jog 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) sérelme nélkül a következőképpen módosul: [Mód. 17]
1. A 2. cikk nélkül a következőképpen módosul:
-a) A következő pont kerül beillesztésre:"
„aa) „vasúti személyszállítási közszolgáltatás”: kötött pályán megvalósuló személyszállítási közszolgáltatás, az egyéb kötöttpályás személyszállítási módok, így a metró, a villamos vagy – a tagállamok erre irányuló döntése esetén – a vasút-villamos rendszerek kivételével;” [Mód. 18]
"
a) A c) pont helyébe a következő szöveg lép:"
„c) „illetékes helyi hatóság”: bármely illetékes hatóság, amelynek földrajzi illetékessége nem országos, hanem például egy városi agglomeráció vagyés/vagy vidéki körzettérség vagy valamely – akár határokon átnyúló – régió közlekedési szükségleteire terjed ki;” [Mód. 19]
"
b) Az e) pontja a következő albekezdéssel egészül ki:"
„A közszolgáltatási kötelezettségek hatálya nem terjed ki azokraaalá tartozikvalamennyi olyan közlekedési közszolgáltatásokra, amelyek túlmutatnakközszolgáltatás, amelyre a helyi, regionális vagy szubnacionális hálózatokban rejlő, többek között gazdasági, műszaki vagy földrajzi lehetőségek kiaknázásához szükséges kereteken szükség van. Ilyen hálózati lehetőségek a közlekedési szolgáltatások integrációján keresztül jönnek létre, ami vonzóbbá teszi a tömegközlekedést az utasok számára, és hatékonyabbá teszi a tömegközlekedési ágazatot. Hálózati lehetőségeket gazdaságilag egyensúlyban lévő és egyensúlyban nem lévő szolgáltatások egyaránt generálhatnak különféle földrajzi, vasúti menetrendi, illetve díjszabási szinteken.” [Mód. 20]
"
2. A szöveg a következő cikkel egészül ki:"
„2a. cikk
Multimodális és fenntartható tömegközlekedési tervek és közszolgáltatási kötelezettségek [Mód. 21]
(1) Az illetékes hatóságoknak el kell készíteniük és rendszeresen naprakésszé kell tenniük a felelősségi körükbe tartozó terület minden vonatkozó szállítási módra kiterjedő multimodális személyszállítási közszolgáltatási terveit. E tömegközlekedési tervekben az illetékes hatóságok felelősségi körébe tartozó területen jelen levő valamennyi szállítási módra kiterjedően meg kell határozni a tömegközlekedési politika célkitűzéseit és megvalósításuk módját, előmozdítva a társadalmi és a területi kohéziót. Lehetővé kell tenni, hogy ezek a tervek a már meglévő tömegközlekedési tervekkel kapcsolatos nyilvános információkat foglalják magukban. Az esetlegesen már létező régióközi szolgáltatásokat figyelembe kell venni. E A terveknek legalább a következőket kell tartalmazniuk: [Mód. 22]
a)
a pályahálózat vagy az útvonalak szerkezete;
b)
a tömegközlekedési ajánlat által kielégítendő alapkövetelmények, például a hozzáférhetőség, a területi összeköttetés, a biztonság, ideértve többek között a fogyatékossággal élő személyek számára biztosított akadálymentességet és a fő csatlakozási csomópontok által biztosított modális és intermodális összekapcsolódások, valamint olyan ajánlati jellemzők, mint a működési idők, a szolgáltatások gyakorisága és a kapacitáskihasználás minimális szintje összekapcsolódásokat; [Mód. 23]
ba)
vasúti személyszállítási közszolgáltatások esetében a hatékonysági kritériumok, ideértve többek között a tömegközlekedés részarányát, a pontosságot, a költséghatékonyságot, a szolgáltatások gyakoriságát, a felhasználói elégedettséget és a vasúti járművek minőségét; [Mód. 24]
c)
az olyan tételekhez kapcsolódó minőségi és biztonsági szabványok, mint a megállók és a járművek felszereltségi jellemzői, a pontosság és megbízhatóság, a tisztaság, az ügyfélszolgálat és -tájékoztatás, a panaszkezelés és a jogorvoslat, valamint a szolgáltatás minőségének nyomon követése járművekkel, az infrastruktúrával és a szolgáltatásokkal kapcsolatos ellenőrzési szempontok, ideértve az információkat; [Mód. 25]
d)
a díjszabási politika elvei, például a szociális díjszabás alkalmazása; [Mód. 26]
e)
olyan működési követelmények, mint a kerékpárszállítás, a forgalomirányítás és a zavarok esetén követendő katasztrófaterv az utasjogokra, a szociális és a foglalkoztatási feltételekre és a környezetvédelemre alkalmazandó szabályok, valamint a környezeti célok megállapítása. [Mód. 27]
A tömegközlekedési tervek kidolgozása során az illetékes hatóságoknak ügyelniük kell különösen az utasjogokkal, a szociális védelemmel, a foglalkoztatással és környezetvédelemmel kapcsolatos alkalmazandó szabályokra. [Mód. 28]
Az illetékes hatóságok az érintett érdekelt felekkel – köztük legalább a közlekedési szolgáltatókkal, a pályahálózat-működtetőkkel, a reprezentatív utas- és munkavállalói szervezetekkel – folytatott konzultációt követően elfogadják, majd közzéteszik a tömegközlekedési terveket. E rendelet alkalmazásában az érintett érdekelt felek közé tartoznak legalább a közlekedési szolgáltatók, adott esetben a pályahálózat-működtetők, reprezentatív utas- és munkavállalói szervezetek. [Mód. 29]
(2) A közszolgáltatási kötelezettségek megállapításának és a közszolgáltatási szerződések odaítélésének összhangban kell állnia az alkalmazandó tömegközlekedési tervekkel.
(3) A személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó közszolgáltatási kötelezettségek jellemzőit és hatályát az alábbiak szerint kell megállapítani:
a)
meghatározásuk a 2. cikk e) pontjával összhangban történik;
b)
a tömegközlekedési terv célkitűzéseinek elérése szempontjából megfelelőnek kell lenniük, vagyis az odaítélés módszerét az elérendő minőségi szabványokra és az alkalmas eszközökre tekintettel kell meghatározni, hogy megvalósuljanak a tömegközlekedési terv célkitűzései; [Mód. 30]
c)
nem haladhatják meg a tömegközlekedési terv célkitűzéseinek eléréséhez szükségesszükségeseknek és arányos mértéket arányosaknak kell lenniük, emellett a vasúti személyszállítási közszolgáltatások tekintetében figyelemmel kell lenniük a 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre*. [Mód. 31]
A b) pontban említett megfelelőség felmérése során szem előtt kell tartani, hogy a közszféra személyszállítási közszolgáltatások nyújtásába való beavatkozása az alkalmas mód-e a tömegközlekedési tervekben megfogalmazott célkitűzések elérésére. [Mód. 32]
A vasúti személyszállítási közszolgáltatás tekintetében a c) pontban említett szükségesség és arányosság felmérésének figyelembe kell vennie az egységes vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás)(10) 10. cikkének (2) bekezdése szerint nyújtott szállítási szolgáltatásokat, valamint mérlegelnie kell a pályahálózat-működtetők és az igazgatási szervezetek számára ugyanazon irányelv 38. cikke (4) bekezdésének első mondata alapján szolgáltatandó minden információt is. [Mód. 33]
(4) A közszolgáltatási kötelezettségek meghatározásának és azok nettó pénzügyi hatása ellentételezésének:a) a legköltséghatékonyabbköltséghatékony módon kell elérnie a tömegközlekedési terv célkitűzéseit;, ésb) a tömegközlekedési tervben előírt követelmények értelmében pénzügyileg hosszú távon fenn kell tartania a személyszállítási közszolgáltatást. [Mód. 34]
(5) A közszolgáltatási kötelezettségek meghatározása során az illetékes hatóságnak meg kell állapítania a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó követelmények tervezetét és hatályát, az e kötelezettségek (2), (3) és (4) bekezdésben előírt követelményeknek való megfelelőségére irányuló felmérés alaplépéseit, valamint a felmérés eredményét.
Az illetékes hatóságnak a közszolgáltatási kötelezettségek meghatározásához megfelelő módon egyeztetnie kell az érintett érdekelt felekkel, így legalább a közlekedési szolgáltatókkal, adott esetben a pályahálózat-működtetőkkel, a reprezentatív utas- és munkavállalói szervezetekkel, és mérlegelnie kell álláspontjaikat. [Mód. 35]
(6) A vasúti személyszállítási közszolgáltatás vonatkozásában:
a)
az értékelés, valamint az e cikkben meghatározott eljárás e cikk rendelkezéseinek való megfelelőségét a 2012/34/EU irányelv 55. cikkében meghatározott igazgatási szervezetnek kell biztosítania, beleértve a saját kezdeményezésére történő eseteket is bármely érintett érdekelt fél kérésére. [Mód. 36]
b)
aza vasúti közlekedésre vonatkozó egyes közszolgáltatási szerződések vonatkilométerben megadott maximális éves volumenét 10minimális száma az egyes tagállamokban:
–
20 millió vasútkilométer vagy a vonatkilométerig terjedő nemzeti piaci volumenű, közszolgáltatási szerződésekszerződés keretében nyújtott teljes nemzeti személyszállítási volumen egyharmada közül a nagyobb értékben kell megállapítani biztosított vasúti személyszállítás esetén egy;
–
20 millió és 100 millió vonatkilométer közötti nemzeti piaci volumenű, közszolgáltatási szerződés keretében biztosított vasúti személyszállítás esetén kettő, azzal a feltétellel, hogy egy szerződés volumene nem haladhatja meg a közszolgáltatási szerződések alá eső teljes piaci volumen 75%-át;
–
100 millió és 200 millió vonatkilométer közötti nemzeti piaci volumenű, közszolgáltatási szerződés keretében biztosított vasúti személyszállítás esetén három, azzal a feltétellel, hogy egy szerződés volumene nem haladhatja meg a közszolgáltatási szerződések alá eső teljes piaci volumen 75%-át;
–
200 millió vonatkilométert meghaladó nemzeti piaci volumenű, közszolgáltatási szerződés keretében biztosított vasúti személyszállítás esetén négy, azzal a feltétellel, hogy egy szerződés volumene nem haladhatja meg a közszolgáltatási szerződések alá eső teljes piaci volumen 50%-át;” [Mód. 69]
ba)
az illetékes hatóság a 2012/34/EU irányelvvel összhangban meghatározza a közszolgáltatási szerződések keretében odaítélendő útvonalakat. [Mód. 38]
_______________
* Az Európai Parlament és a Tanács 2012/34/EU irányelve (2012. november 21.) az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.).
"
3. A 4. cikk a következőképpen módosul:
a) Az (1) bekezdés a) pontjának a helyébe a következő szöveg lép:"
„a) egyértelműen meg kell határozniuk a közszolgáltató által teljesítendő, a 2. cikk e) pontjában és a 2a. cikkben meghatározott közszolgáltatási kötelezettségeket és az érintett földrajzi területeket közlekedési hálózatokat, valamint elő kell írniuk az üzemeltetők számára – az üzleti titkok védelme mellett – a szolgáltatási szerződések odaítélése szempontjából lényeges összes információ illetékes hatóság számára történő átadását;” [Mód. 39]
"
b) Az (1) bekezdés b) pontja utolsó mondatának helyébe a következő szöveg lép:"
„Az 5. cikk (3) bekezdésének értelmében oda nem ítélt közszolgáltatási szerződések esetében ezeket a paramétereket úgy kell meghatározni, hogy az ellentételezés egyetlen esetben semne haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerült költségekre és elért bevételre gyakorolt nettó pénzügyi hatás fedezéséhez szükséges összeget, de ne is maradjon el attól, figyelembe véve az ezzel kapcsolatosan a közszolgáltató által megtartott bevételeket, valamint egy ésszerű nyereséget;” [Mód. 40]
"
ba) Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(5) A nemzeti és közösségiaz uniós jog sérelme nélkül, beleértve a reprezentatív szociális partnerek közötti kollektív szerződéseket, az illetékes hatóságok kérhetikmegkívánják a kiválasztott közszolgáltatótól, hogy a szolgáltatások nyújtásához személyzet számára biztosítsa a kötelező erejű nemzeti, regionális vagy helyi szociális normák szerinti munkafeltételeket, és/vagy szolgáltatóváltás esetén kötelezően vegye át a személyzetet. Ilyen átvételek esetén a korábbi szolgáltató által előzetesen felvett személyzetnek adja meg azokatugyanazokat a jogokat kell megadni, mint amelyekben az akkor részesülne, ha a 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás történt volna. Amennyiben az illetékes hatóságok a közszolgáltatókat egyes szociális előírások teljesítésére kötelezik, a versenytárgyalási eljárással kapcsolatos dokumentumokban és a közszolgáltatási szerződésben fel kell sorolni az érintett személyzetet, és átlátható adatokat kell adniátláthatóanrészletekkel kell szolgálni szerződéses jogaikról és azon feltételekről, amelyek alapján e munkavállalók a szolgáltatásokhoz kapcsolódónak tekintendők.”; [Mód. 41]
"
c) A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(6) Amennyiben az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban bizonyoskötelező erejű minőségi és társadalmi előírásoknak való megfelelést, vagy szociális előírásokat határoznak meg, megfelelő szociális és minőségi kritériumok megállapítását írják elő a közszolgáltatók számára, ezeket az előírásokat kritériumokat állapítanak meg – ideértve annak előírását, hogy a közszolgáltatóknak eleget kell tenniük az alkalmazandó kollektív szerződéseknek –, valamint biztosítják a tisztességes foglalkoztatást és munkafeltételeket, feltüntetve azokat vagy egy rájuk való hivatkozást a pályázati dokumentumokban és a közszolgáltatási szerződésekben, fel kell tüntetni függetlenül az odaítélési eljárástól.”; [Mód. 42]
"
d) A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"
„(8) Az illetékes hatóságoknak az üzleti titkok védelme mellett minden érdekelt fél számára elérhetővé kell tenniük a versenytárgyalási eljárás keretében benyújtandó ajánlat elkészítéséhez kapcsolódó vonatkozó információkat. Ezeknek az információknak tartalmazniuk kell például a pályáztatott személyszállítási közszolgáltatáshoz kapcsolódó utasigényt, a díjszabásokat, a költségeket és a bevételeket, valamint a szükséges járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó infrastruktúra-jellemzők részleteit, lehetővé téve számukra, hogy üzleti terveiket a megfelelő információk birtokában készítsék el. A pályahálózat-működtetőknek támogatniuk kell az illetékes hatóságokat minden vonatkozó infrastruktúra-jellemző biztosításában. A fent előírt rendelkezéseknek való megfelelés elmulasztását az e rendelet 5. cikkének (7) bekezdésében előírt jogi felülvizsgálatnak kell alávetni.” [Mód. 43]
"
4. Az 5. cikk a következőképpen módosul:
-a) A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"
„(1a) Minden illetékes hatóság – függetlenül attól, hogy önálló hatóság vagy (akár több tagállambeli) hatóságok csoportja – közszolgáltatási szerződéseket ítélhet oda az e rendeletben meghatározott szabályokkal összhangban.” [Mód. 44]
"
-aa) A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"
„(3a) A 8. cikk (2) bekezdésében említett átmeneti időszak végéig a tagállamok és – ha a nemzeti jog lehetővé teszi – az illetékes hatóságok az e cikk (3) bekezdése szerint a területükön illetékes hatóság által szervezett, közszolgáltatási szerződések odaítélésére irányuló versenytárgyalási eljárásokból kizárhatnak bármely vasúttársaságot, szolgáltatót vagy közvetlenül vagy közvetve vasúttársaság, illetve holdingtársaságuk irányítása alatt álló bármely leányvállalatot, amennyiben az irányítást gyakorló vasúttársaság vagy az irányítást gyakorló holdingtársaság vagy leányvállalataik:
a)
olyan tagállamban rendelkeznek engedéllyel és nyújtanak belföldi vasúti szolgáltatásokat, amelyben az illetékes hatóságok nem ítélhetnek oda közszolgáltatási szerződéseket versenytárgyalási eljárások útján, és
b)
olyan, közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződésekben részesültek vasúti szolgáltatások vonatkozásában, amelyek aránya az értéket tekintve meghaladja az adott vasút- vagy holdingtársaság és leányvállalataik számára odaítélt összes, vasúti szolgáltatásra irányuló közszolgáltatási szerződés összértékének 50%-át.
E bekezdés alkalmazásában irányítás alatt olyan jogok, szerződések vagy más eszközök értendők, amelyek akár külön-külön, akár együttesen és a kapcsolódó ténybeli és jogi megfontolásokra tekintettel lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen a következők révén:
a)
a vállalkozás eszközei egészének vagy részének tulajdonjoga vagy használati joga;
b)
olyan jogok vagy szerződések, amelyek jogot biztosítanak arra, hogy birtokosuk meghatározó befolyást gyakoroljon egy vállalkozás összetétele, illetve társasági szervezeteinek szavazásai vagy döntései felett.
(3b) A tagállamok és –ha a nemzeti jog lehetővé teszi – az illetékes hatóságok a versenytárgyalási eljárásokból kizárhatnak bármely olyan szolgáltatót vagy vállalkozást, amelyek felett az irányítást – közvetlenül vagy közvetve – harmadik országban vagy országokban bejegyzett természetes vagy jogi személyek gyakorolják, kivéve ha az adott ország vagy országok hoztak olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a közszolgáltatási szerződések valamely tagállamban engedéllyel rendelkező vasúttársaságnak versenytárgyalás útján történő odaítélését.”; [Mód. 68]
"
a) A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(4) Amennyiben a nemzeti jog nem tiltja, az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy közvetlenül ítélnek oda olyan közszolgáltatási szerződéseket:
a)
amelyek becsült átlagos éves értéke: 1 000 000 eurónál, illetve vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződés esetén 5 000 000 eurónál kevesebb, vagy
b)
amelyek évente 300 000 kilométernél járműkilométernél, illetve vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződés esetén 150 000 kilométernél500 000 járműkilométernél kevesebb személyszállítási közszolgáltatás nyújtására vonatkoznak. [Mód. 47]
ba)
ha a vasúti személyszállítási közszolgáltatásban az elszigetelt vasúti rendszerek műszaki előírásai jelentős mértékben eltérnek az érintett tagállam fő vasúti hálózatának átjárhatósági műszaki előírásaitól, amelyhez nem csatlakoznak. [Mód. 75]
A legfeljebb 23 közúti járművet üzemeltető kis- és középvállalkozásoknak közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződések esetében e küszöbértékek megemelhetők vagy egy 2 000 000 EUR alatti becsült éves átlagértékre, vagy a személyszállítási közszolgáltatás keretében nyújtott kevesebb, mint évi 600 000 kilométernyijárműkilométernyi szolgáltatásra.”; [Mód. 48]
"
aa) Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(5) A szolgáltatásnyújtás megszakadása vagy ilyen helyzet közvetlen kockázata esetén az illetékes hatóság szükséghelyzeti intézkedést hozhat. A szükséghelyzetek körébe tartozhat, ha az illetékes hatóság nem tudja időben elindítani a közszolgáltatási szerződés pályázati eljárását és/vagy időben odaítélni a szerződést egy szolgáltatónak. Ez a szükséghelyzeti intézkedés közszolgáltatási szerződés közvetlen odaítélése, közszolgáltatási szerződés meghosszabbítására vonatkozó hivatalos megállapodás vagy meghatározott közszolgáltatások nyújtásának előírásaként hozható meg. A közszolgáltatónak joga van fellebbezni a meghatározott közszolgáltatások nyújtását előíró határozat ellen. A közszolgáltatási szerződés szükséghelyzeti intézkedés révén való odaítélése vagy meghosszabbítása vagy az ilyen szerződés előírása nem szólhat két évnél hosszabb időtartamra.”; [Mód. 63]
"
b) A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(6) Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy a vasúttársaságok közötti verseny fokozása érdekében az egy adott pályahálózat vagy útvonalcsomag szakaszaira vonatkozó vasúti személyszállítási közszolgáltatási szerződéseket különböző vasúttársaságoknak ítélik oda. Ennek érdekében az illetékes hatóságok a pályázati eljárás elindítását megelőzően dönthetnek úgy, hogy korlátozzák az egyazon vasúttársaságnak odaítélhető szerződések számát A 2012/34/EU irányelvvel összhangban, és amennyiben azt a nemzeti jog nem tiltja, a 2a. cikkben említett tömegközlekedési tervek elkészítéséért felelős illetékes hatóságok az alábbi feltételek fennállása esetén határozhatnak úgy, hogy közvetlenül ítélik oda a vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződéseket:
a)
a tömegközlekedési terv a szerződés teljes időtartamára vonatkozó követelményeket tartalmaz a következőket érintően:
–
az utasszám alakulása,
–
a szolgáltatás pontossága,
–
költséghatékonyság a tőke produktivitását tekintve,
–
a vonatok üzemeltetésének gyakorisága,
–
felhasználói elégedettség,
–
a vasúti járművek minősége.
b)
az illetékes hatóság a szerződés kezdete előtt legkésőbb 18 hónappal közzéteszi, hogyan kell teljesíteni az e bekezdés a) pontjában meghatározott követelményeket a közszolgáltatási szerződés közvetlen odaítélésével, és a 7. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentésben rendszeresen értékeli a követelményeknek való megfelelést. Ha egy érdekelt vasúttársaság vagy vállalkozás panaszt tesz a szerződés közvetlen odaítélése miatt, a szabályozó szerv értékeli az illetékes hatóság által adott indokokat, és a panasz benyújtását követő két hónapon belül határozatot hoz. A szabályozó szerv saját kezdeményezésére is eljárhat.
c)
a szabályozó szerv az adott szerződés lejárta előtt legkésőbb 24 hónappal értékeli, hogy teljesültek-e az e bekezdés a) pontjában rögzített és a 7. cikk (1) bekezdése szerint értékelt követelmények. Az illetékes hatóság az értékeléshez minden szükséges adatot biztosít a szabályozó szerv számára.
Amennyiben a szabályozó szerv úgy ítéli meg, hogy az e bekezdés a) pontjában rögzített követelmények nem teljesültek, haladéktalanul kötelezi az illetékes hatóságot arra, hogy az e cikk (3) bekezdésének megfelelően ítéljen oda új közszolgáltatási szerződést.
A független szabályozó hatóság határozata kötelező erejű és azonnal végrehajtandó.
A 4. cikk (3) bekezdésétől eltérve e szerződések időtartama nem haladhatja meg a kilenc évet.
A Bizottság a 9a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletezi az e bekezdés a) pontjában rögzített követelményeket.ˮ [Mód. 50]
"
5. A szöveg a következő 5a. cikkel egészül ki:"
„5a. cikk
Járműállomány
(1) AtagállamoknakAz illetékes hatóságoknak az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a közszolgáltatás keretében vasúti személyszállítási közszolgáltatásokat nyújtani kívánó szolgáltatók számára hatékony és megkülönböztetésmentes hozzáférésthozzáférési feltételeket biztosítsanak vasúti személyszállítási közszolgáltatásra alkalmas járművekhez. [Mód. 51]
(2) Amennyiben olyan járműlízing-társaságok, amelyek az (1) bekezdésben említett járműveket minden érintett vasúti személyszállítással foglalkozó közlekedési szolgáltató számára megkülönböztetésmentes és kereskedelmileg életképes feltételek mellett tudnák lízingelni, a megfelelő piacon nem léteznek, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a járművek maradványérték-kockázatát – az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében – az illetékes hatóság viselje, amennyiben a közszolgáltatási szerződésekre meghirdetett közbeszerzési eljárásokban részt venni kívánó és képes szolgáltatók ilyen pályázati eljárásokon való részvétel céljából azt kérelmezik.
Az illetékes hatóság az első albekezdésben előírt követelménynek az alábbi különböző, méretgazdaságosságot elősegítő módokon tehet eleget: [Mód. 52]
a)
a közszolgáltatási szerződés végrehajtásához használt járműállományt saját maga szerzi be piaci áron abból a célból, hogy azt piaci áron vagy a közszolgáltatási szerződés részeként a kiválasztott közszolgáltató rendelkezésére bocsássa, a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 6. cikk és – adott esetben – a melléklet alapján; [Mód. 53]
b)
a közszolgáltatási szerződés végrehajtásához használt járműállomány finanszírozásához piaci áron vagy a közszolgáltatási szerződés részeként garanciát nyújt, a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 6. cikk és – adott esetben – a melléklet alapján. Ez a garancia az adott esetben alkalmazandó, állami támogatásokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett a maradványértékre is kiterjedhet;
c)
a közszolgáltatási szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a járműállományt a szerződés lejártakor piaci áron átveszi.
ca)
nagyobb járműállomány kialakítása érdekében együttműködik a szomszédos helyi hatóságokkal. [Mód. 54]
(3) A (2) bekezdés második albekezdésének b) és a c) pontbanpontjában említett esetekben az illetékes hatóságnak jogában áll előírni a közszolgáltatást nyújtó szolgáltató számára, hogy a közszolgáltatási szerződés lejártával a járműállományt adja át a szerződést elnyerő új szolgáltatónak. Az illetékes hatóság az új közszolgáltatót kötelezheti a járműállomány átvételére. Az átadást piaci árakon kell végrehajtani.” [Mód. 55]
(3) (4) Ha a járműállomány új tömegközlekedési szolgáltatónak való átadása megtörtént, az illetékes hatóságnak a pályázati dokumentumokban részletes tájékoztatást kell nyújtania a járművek karbantartási költségeiről és fizikai állapotáról.” [Mód. 56]
(4) A Bizottság [e rendelet hatálybalépésétől számított 18 hónapig] intézkedéseket fogad el, amelyek részletesen meghatározzák az e cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazásához követendő eljárásokat. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 9a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárásnak megfelelően kell megalkotni.” [Mód. 57 és 82]
"
6. A 6. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„(1) Valamely általános szabályhoz vagy közszolgáltatási szerződéshez kapcsolódó valamennyi ellentételezésnek meg kell felelnie a 4. cikkben meghatározott rendelkezéseknek, tekintet nélkül a szerződés odaítélésének módjára. Természetétől függetlenül az 5. cikk (3) bekezdésével összhangban oda nem ítélt közszolgáltatási szerződéshez vagy valamely általános szabályhoz kapcsolódó valamennyi ellentételezésnek a mellékletben meghatározott rendelkezéseknek is meg kell felelnie.”
"
7. A 7. cikk a következőképpen módosul:
a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
„(1) Minden illetékes hatóság évente egyszer összevont jelentést tesz közzé a felelősségi körébe tartozó közszolgáltatási kötelezettségekről, a közszolgáltatási szerződések kezdő dátumáról és időtartamáról, a kiválasztott közszolgáltatókról, valamint a visszatérítés útján az említett közszolgáltatóknak biztosított ellentételezésekről és kizárólagos jogokról. A jelentés részletesen bemutatja az elért eredményeket, és meghatározza a szállítási szolgáltatási tevékenységhez tartozó összes mutatót, nevezetesen a pontosságot, a megbízhatóságot, a tisztaságot, a nyilvános felmérés keretében mért felhasználói elégedettséget, valamint a minimális kapacitáskihasználtságot. A jelentés különbséget tesz az autóbusz-közlekedés és a vasúti közlekedés között, megengedi a közlekedési közszolgáltatási hálózat teljesítményének, minőségének és finanszírozásának ellenőrzését és értékelését, valamint adott esetben tájékoztatást ad a biztosított kizárólagos jogok típusáról és terjedelméről. A tagállamok – például egy közös internetes portálon keresztül – központi hozzáférést biztosítanak e jelentésekhez. Ezekről a jelentésekről a Bizottság összefoglalót készít, és azt minden munkanyelven továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.” [Mód. 58]
"
b) A (2) bekezdés a következő ponttal egészül ki:"
„d) a közszolgáltatási szerződés tervezett kezdő dátuma és időtartama.”
"
(8) A 8. cikk a következőképpen módosul:
a) A (2) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
„(2) A (3) bekezdés sérelme nélkül, a vasúti közszolgáltatási szerződések –a közúti közlekedésre és az egyéb kötöttpályás közlekedési módok módokra, például a metró és a villamos kivételével –metróra, avillamosravagy a vasút-villamos rendszerekrevonatkozó közszolgáltatási szerződések odaítélésének 2019. december 3-tól meg kell felelnie az 5. cikk (3) bekezdésének. Minden egyéb kötöttpályás közlekedési módraA vasúti személyszállítási közszolgáltatásokra vonatkozó, illetve közúti közszolgáltatási szerződést az 5. cikk (3) bekezdésével összhangban legkésőbb 2019. december 3-ig kell odaítélni. A 2019. december 3-ig tartó szerződések odaítélésének 2012. december 3-tól meg kell felelnie az 5. cikknek. A 2a. cikkben említett tömegközlekedési tervek elkészítéséért felelős illetékes hatóságok 2022. december 3-ig az összes szükséges hatáskört megkapják a közszolgáltatási szerződések 5. cikk szerinti odaítéléséhez. Az átmeneti időszakidőszakok során a tagállamok intézkedéseket hoznak az 5. cikk (3) bekezdésének való fokozatos megfelelés érdekében, elkerülendő a különösen a szállítási kapacitást érintő súlyos szerkezeti problémákat.” [Mód. 59]
"
aa) A (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"
„Az átmeneti időszakok első felét követő hat hónapon belül a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az elért haladásról, amelyben kiemelik a közszolgáltatási szerződések 5. cikknek megfelelően történő, fokozatos odaítélésének végrehajtását. A tagállamok elért haladásról készített jelentései alapján a Bizottság megfelelő, a tagállamoknak címzett intézkedéseket javasolhat.”; [Mód. 60]
"
b) A szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:"
„(2a) A 2013. január 1. és 2019. december 2. között2022. december 3. előtt közvetlenül odaítélt, az 5. cikknek meg nem felelő vasúti személyszállítási közszolgáltatási szerződések lejáratuk dátumáig hatályban maradhatnak. Azonban 2022. december 31. után semmilyen körülmények között nem maradhatnak hatályban legkésőbb…-án/-én(11) hatályukat vesztik.”
"
c) A (3) bekezdés második albekezdése utolsó mondatának helyébe a következő szöveg lép:"
„A d) pontban említett szerződések lejáratukig hatályban maradhatnak, feltéve, hogy azok az e rendelet 4. cikkében meghatározott időtartamokhoz hasonló határozott időtartamra szólnak.”
"
9. A szöveg a következő 9a. cikkel egészül ki:"
„9a. cikk
A bizottság eljárása
(1) A Bizottságot munkájában a 2012/34/EU irányelv 62. cikkével létrehozott egységes európai vasúti térségért felelős bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
----------------
* Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”
"
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. A kihirdetését követő három hónapon belül az általa módosított 1370/2007/EK rendelettel egységes szerkezetbe foglalt formában közzétételre kerül. [Mód. 62]
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban.
Fehér könyv – Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé; COM(2011)0144.
Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
A Tanács.../.../EU rendelete (...) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet és a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, COM(2012)0730, 2012.12.5.
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozott szöveg) (COM(2013)0030 – C7-0027/2013 – 2013/0015(COD))
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0030),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, valamint 170. és 171. cikkére, amelynek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7-0027/2013),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a litván parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),
– tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. október 7-i véleményére(2),
– tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),
– tekintettel az eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Jogi Bizottságnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsághoz intézett 2013. december 16-i levelére,
– tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0033/2014),
A. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 26-án került elfogadásra a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozott szöveg)
(1) A 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) több alkalommal jelentősen módosult. Mivel most további módosításokra kerül sor, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.
(2) Annak érdekében, hogy az Unió polgárai, a gazdasági szereplők, a regionális és helyi hatóságok teljes mértékben kihasználhassák a belső határok nélküli térség és a területi kohéziós célkitűzések megvalósítása adta előnyöket, különösen indokolt a nemzeti vasúthálózatok összekapcsolódásának és kölcsönös átjárhatóságának, valamint az azokhoz történő, a fogyatékossággal élő személyek számára is való hozzáférhetőségnek a javítása a műszaki szabványok összehangolása területén szükségesnek bizonyuló intézkedések végrehajtásával. [Mód. 1]
(3) Az Európai Unió vasúti rendszereinek kölcsönös átjárhatóságára irányuló törekvés nyomán optimális mértékű műszaki harmonizáció valósulhat meg, ami lehetővé teszi a nemzetközi vasúti személyszállítási és árufuvarozási szolgáltatások megkönnyítését, javítását és fejlesztését az Európai Unión belül és harmadik országok viszonylatában, valamint hozzájárul a vasúti rendszer kiépítéséhez, felújításához, korszerűsítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges berendezések és szolgáltatások uniós belső piacának fokozatos megteremtéséhez. [Mód. 2]
(4) A vasúthálózaton keresztül a vonatok kereskedelmi célú üzemeltetése különösen fontossá teszi az infrastruktúra és a járművek jellemzőinek tökéletes összeegyeztethetőségét, illetve a különböző pályahálózat-működtetők és a vasúttársaságok információs, kommunikációs és menetjegykiadó rendszerének hatékony összekapcsolódását. Ettől az összeegyeztethetőségtől és összekapcsolódástól függ a teljesítményi szint, a biztonság, a szolgáltatás minősége és költsége éppúgy, mint – különösen – a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága. [Mód. 3]
(5) A vasúttal kapcsolatos szabályozási keretnek indokolt egyértelműen megállapítania a felelősségi köröket a vasúthálózatokra érvényes biztonsági, egészségügyi, szociális és fogyasztóvédelmi szabályok betartatásáért. [Mód. 4]
(6) Jelentős eltérések vannak mind a nemzeti jogszabályok, mind a vasúti rendszerekre, alrendszerekre és rendszerelemekre alkalmazandó, belső szabályozások és műszaki előírások között, mivel ezek a nemzeti iparra jellemző egyedi technológiákat foglalják magukban, és sajátos méreteket, eszközöket, illetve jellemzőket írnak elő. Ez a helyzet nem teszi lehetővé, hogy a szerelvények akadály nélkül közlekedhessenek az Unió teljes területén, és gátolja az egységes piacon a szabványosításból és a méretgazdaságosságból származó előnyök kihasználását. [Mód. 5]
(7) Ez a helyzet az évek során igen szoros kapcsolatok kialakuláshoz vezetett a nemzeti vasúti háttéripar és a nemzeti vasúttársaságok között, hátráltatva az új piaci belépők megjelenését lehetővé tevő tényleges piacnyitást. Világpiaci versenyképességük növelése érdekében ezek az ágazatok nyitott, versenyző európai piacot igényelnek.
(8) Indokolt ezért meghatározni a vasúti rendszerre vonatkozó, az Unió egészében érvényes lényeges követelményeket a vasút kölcsönös átjárhatósága kapcsán .
(9) A az átjárhatósági műszaki előírások (ÁME-k) elkészítése során felmerült egyrészről az alapvető követelmények és az ÁME-k, másrészről az európai szabványok és egyéb normatív jellegű dokumentumok közötti kapcsolat tisztázásának igénye. Különösen fontos egyértelműen elhatárolni egymástól egyrészről azokat a szabványokat és szabványrészeket, amelyek alkalmazását ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében célszerű kötelezővé tenni , másrészről az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(8) összhangban kialakított „harmonizált szabványokat”. Amennyiben feltétlenül szükséges, az ÁME-k kifejezetten hivatkozhatnak az európai szabványokra vagy előírásokra, amelyek kötelezővé válnak az ÁME alkalmazásának időpontjától.
(10) Annak érdekében, hogy ténylegesen növekedjen az uniós vasúti ágazat versenyképessége, de eközben ne torzuljon a vasúti rendszer főbb piaci szereplőinek versenye, az ÁME-ket a nyitottsággal, a konszenzussal és az átláthatósággal kapcsolatban az 1025/2012/EU rendelet II. mellékletében meghatározott elveket tiszteletben tartva szükséges kialakítani.
(11) Az európai uniós vasúti szolgáltatások minősége többek között a hálózat (a legtágabb értelemben véve, azaz az összes érintett alrendszer helyhez kötött részei) és a járművek (amelybe beleértendők az összes érintett alrendszer fedélzeti elemei) jellemzőinek nagyfokú összeegyeztethetőségétől függ. A teljesítményszintek, a biztonság, a szolgáltatás minősége és költségei ettől az összeegyeztethetőségtől függnek.
(12) Az ÁME megállapítja az összes olyan feltételt, amelynek a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek célszerű megfelelnie, valamint a megfelelőség értékelése során követendő eljárást. Továbbá elő kell írni, hogy minden egyes rendszerelemet indokolt alávetni a megfelelőséget és az ÁME-kben megjelölt használatra való alkalmasságot értékelő eljárásnak, és el kell látni a vonatkozó tanúsítvánnyal.
(13) Új ÁME-k kidolgozásakor mindig biztosítani kell a már létező rendszerrel való összeegyeztethetőséget. Ez segíti majd a vasúti közlekedés versenyképességének előmozdítását és elejét veszi a szükségtelen járulékos költségeknek, amelyek a már meglévő alrendszerek utólagos összeegyeztethetőség érdekében szükségessé váló felújítása vagy korszerűsítése révén jelentkeznek. Azokban a kivételes esetekben, amikor az összeegyeztethetőség biztosítása nem lehetséges, az ÁME-k határozhatják meg a keretet annak eldöntésére, hogy a meglévő alrendszer üzembe helyezésével kapcsolatban új határozatra vagy engedélyre van-e szükség , illetve hogy erre milyen határidők vonatkoznak.
(14) Biztonsági okokból minden egyes üzembe helyezett járművet azonosító kóddal szükséges ellátni. Ezt követően a járművet fel kell venni a nemzeti járműnyilvántartásba. A nyilvántartásokba valamennyi tagállam és az Európai Unión belül egyes gazdasági szereplők részére betekintést szükséges biztosítani. A nemzeti jármű nyilvántartásoknak az adatformátum tekintetében egymással összhangban kell lenniük. Ezért azokat közös üzemeltetési és műszaki előírásokkal kell szabályozni.
(15) Ha az alapvető követelményeknek megfelelő egyes műszaki szempontokat nem lehet kifejezetten szabályozni egy ÁME-ben, ám bizonyok szempontok a későbbiekben szabályozást igényelnek, azokat az ÁME-hez csatolt mellékletben "nyitott kérdésként" kell egyértelműen azonosítani. Ezekre a nyitott kérdésekre az ÁME teljes kidolgozásáig a nemzeti szabályozás alkalmazandó.
(16) Indokolt meghatározni az olyan alrendszerekre alkalmazandó alapvető követelmények esetében követendő eljárást, amelyeket a vonatkozó ÁME még nem tartalmaz. Ilyen esetben a megfelelőségértékelési és hitelesítési eljárásokért felelős testületeknek meg kell egyezniük a 2008/57/EK irányelv 17. cikkében említett bejelentett testületekkel.
(17) A 2008/57/EK irányelv az Európai Unió teljes vasúti rendszerére alkalmazandó, az ÁME-k hatálya így azokra a járművekre és hálózatokra is ki fog terjedni, amelyek nem képezik a transzeurópai vasúti rendszer részét. Az I. mellékletből így célszerű az egyszerűsítés érdekében elhagyni a transzeurópai vasúti rendszerre való konkrét utalásokat.
(18) Az alrendszerek rendeltetésétől, például a vasúti vonalak és járművek kategóriájától függően eltérhetnek az alrendszerek és kapcsolódási pontjaik által teljesítendő funkcionális és műszaki előírások.
(19) Annak érdekében, hogy a vasúti rendszerek idővel teljes mértékben kölcsönösen átjárhatóak legyenek az egész Európai Unióban, és az örökölt rendszerek közötti különbségek fokozatosan csökkenjenek, az ÁME-knek célszerű meghatározniuk a már meglévő alrendszerek felújításakor vagy korszerűsítésekor alkalmazandó rendelkezéseket, valamint adott esetben a célrendszer megvalósításának határidejét.
(20) Figyelembe véve a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságát hátráltató akadályok megszüntetésére vonatkozó fokozatos megközelítési módot és ebből következően az ÁME-k elfogadásához szükséges időtartamot, lépéseket kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok a jelenlegi rendszerek különbözőségét fokozó új nemzeti rendelkezéseket fogadjanak el, vagy ilyen hatással járó új projekteket vállaljanak fel.
(21) A kölcsönös átjárhatóságot hátráltató tényezők felszámolása érdekében és az ÁME-k hatályának az Európai Unió teljes vasúti rendszerére való kiterjesztésével indokolt fokozatosan csökkenteni a nemzeti szabályozás mértékét. A nemzeti szabályozásban különbséget kell tenni a szigorúan a helyi követelményekhez kapcsolódó szabályok és az ÁME-k nyitott kérdéseinek kezeléséhez szükséges szabályok között. A szabályok ez utóbbi típusát fokozatosan meg kell szüntetni az ÁME-k nyitott kérdéseinek lezárása révén.
(22) A fokozatos megközelítés elfogadása kielégíti annak a célkitűzésnek a különleges igényeit, amely az elöregedett, jelentős átalakítási vagy felújítási beruházásokat igénylő nemzeti infrastruktúrával és régi járművekkel jellemezhető vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságára vonatkozik, és külön gondot kell fordítani arra, hogy a vasút gazdasági szempontból ne kerüljön hátrányba más közlekedési módokkal szemben.
(23) A vasúti rendszer kiterjedtsége és összetettsége miatt gyakorlati okokból szükségesnek bizonyult annak az alábbi alrendszerekre való felosztása: infrastruktúra, pálya menti ellenőrző-irányító és jelző, fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző energia, jármű, működés és közlekedésirányítás, karbantartás, valamint telematikai alkalmazások személyszállítási és árufuvarozási szolgáltatásokhoz. Minden egyes alrendszerre vonatkozóan meg kell határozni az alapvető követelményeket, és az e követelményeknek való megfelelés érdekében ki kell dolgozni a műszaki előírásokat, különös tekintettel a rendszerelemekre és a kapcsolódási pontokra. Ugyanazt a rendszert rögzített és mobil elemekre is le lehet bontani: egyrészt a vasútvonalakból, állomásokból, terminálokból, valamint a rendszer biztonságos és folyamatos működését lehetővé tevő rögzített eszközökből álló hálózatra; Ezért ezen irányelv tekintetében maga a jármű is egy alrendszerből („gördülőállomány”) és, adott esetben, más alrendszerekből (főként a fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerből ) áll. Jóllehet a rendszer több elemre oszlik, az Európai Vasúti Ügynökségnek („az Ügynökség”) a biztonság és az átjárhatóság biztosítása érdekében a rendszer felett kell áttekintéssel rendelkeznie. [Mód. 6]
(24) A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amelynek az Unió is részes fele, egyik alapelveként meghatározza az akadálymentesség biztosítását, valamint előírja a részes feleknek, hogy – többek között minimumkövetelmények és akadálymentesítési iránymutatások kidolgozásával, közzétételével és a követelmények betartásának nyomon követésével – tegyenek megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek másokéval egyenlő mértékű hozzáféréssel rendelkezzenek. Az akadálymentesítés – a fogyatékossággal élő és mozgáskorlátozott személyek hozzáférése – így fontos követelmény a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatósága szempontjából, összhangban a mozgáskorlátozott utasokra vonatkozó uniós jogszabályokkal. [Mód. 7]
(25) A vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó rendelkezések végrehajtása költség-haszon szempontból indokolatlanul nem okozhat akadályokat az egyes tagállamok meglévő vasúthálózatának fenntartásában, azonban erőfeszítést szükséges tenni a kölcsönös átjárhatósági célkitűzés fenntartására.
(26) Az ÁME-k hatással vannak azokra a feltételekre is, amelyek mellett a felhasználók a vasúti közlekedést használják, ezért az őket érintő kérdésekben konzultálni kell velük, köztük a fogyatékossággal élő személyek szervezeteivel. [Mód. 8]
(27) Lehetővé kell tenni valamennyi érintett tagállam számára, hogy kellően megalapozott, behatárolt helyzetekben ne alkalmazzanak meghatározott ÁME-ket. Ezeket a helyzeteket és az ÁME-k alkalmazása alóli mentesülés esetében követendő eljárásokat indokolt egyértelműen meghatározni.
(28) Az ÁME-k kidolgozása és a vasúti rendszerre való alkalmazása nem hátráltathatja a technológiai innovációt, amelynek a gazdasági teljesítmény javítására kell irányulnia.
(29) A vasúti ágazatban érvényes közbeszerzési eljárásokra vonatkozó rendelkezéseknek és különösen a 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(9) való megfelelés érdekében az ajánlatkérők és az ajánlattevők kötelesek a műszaki előírásokat belefoglalni az általános dokumentációba vagy az egyes szerződések feltételeibe. Ebből a célból szabálycsomagot szükséges kidolgozni , amely ezeknek a műszaki előírásoknak a hivatkozási alapjaként szolgál.
(30) Az Unió érdekét szolgálná egy nemzetközi szabványügyi rendszer, amely képes létrehozni a nemzetközi kereskedelemben részt vevők által a gyakorlatban használt szabványokat, és amely az uniós politika követelményeinek megfelel. Az európai szabványügyi szervezeteknek ezért a továbbiakban is helyénvaló együttműködniük a nemzetközi szabványügyi szervezetekkel.
(31) Az ajánlatkérők meghatározzák az európai előírások vagy egyéb szabványok kiegészítéséhez szükséges további követelményeket. Ezeknek az előírásoknak meg kell felelniük az uniós szinten összehangolt vasúti rendszer elé állított alapvető követelményeknek.
(32) A rendszerelemek megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékelését szabályozó eljárások tekintetében a 2010/713/EU bizottsági határozatban(10) foglalt modulok használata az irányadó. Amennyire lehetséges, az érintett iparágak fejlődésének elősegítése érdekében indokolt az eljárásokat minőségbiztosítási rendszer beépítésével kidolgozni.
(33) A kölcsönös átjárhatóság biztosítása érdekében a rendszerelemek megfelelősége nem kizárólag az Unió piacán való szabad mozgásukkal, hanem elsősorban azzal a területtel függ össze, ahol felhasználják őket. Fel kell mérni a legfontosabb rendszerelemek alkalmazhatóságának színvonalát a biztonság, a rendelkezésre állás vagy a rendszer gazdaságossága szempontjából. Ebből következően a gyártónak nem kell a CE-jelölést elhelyezni azokon a rendszerelemeken, amelyek ennek az irányelvnek a hatálya alá tartoznak. A megfelelőségi és/vagy használatra való alkalmassági értékelés alapján elegendő a gyártó megfelelőségi nyilatkozata.
(34) Mindazonáltal a gyártók kötelesek elhelyezni a CE-jelölést bizonyos részegységeken, ezáltal igazolva, hogy azok megfelelnek az egyéb vonatkozó uniós előírásoknak.
(35) Az ÁME hatálybalépésekor bizonyos számú kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem gyártása már folyamatban van. Átmeneti időszakot szükséges előírni annak érdekében, hogy ezeket a rendszerelemeket be lehessen építeni egy alrendszerbe, még akkor is, ha nem felelnek meg szigorúan ezen ÁME-nek.
(36) A vasúti rendszert alkotó alrendszereket hitelesítési eljárásnak kell alávetni. A vizsgálat célja biztosítani, hogy a forgalomba helyezésért felelős testületek meggyőződhessenek arról, hogy az eredmények a tervezési, kivitelezési és forgalomba helyezési szakaszokban megfelelnek a hatályos jogszabályoknak, illetve a műszaki és az üzemeltetési rendelkezéseknek. Célja emellett lehetővé tenni a gyártók számára, hogy egyenlő bánásmódra számíthassanak minden tagországban .
(37) Az alrendszer üzembe helyezése után gondoskodni kell arról, hogy az alrendszert a rá vonatkozó előírásoknak megfelelően üzemeltessék és tartsák karban. A(z) …/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [vasútbiztonsági irányelv](11) értelmében az előírások betartásához kapcsolódó felelősség a saját alrendszerei tekintetében az infrastruktúra-működtetőt, illetve a vasúttársaságot terheli.
(38) A járműveket és a helyhez kötött berendezéseket illetően az üzembehelyezési eljárást a pályahálózat-működtetők és a vasúttársaságok feladatköreit figyelembe véve szükséges pontosítani.
(39) A járművek üzembe helyezésének megkönnyítése, illetve az adminisztratív terhek csökkentése érdekében célszerű a forgalomba hozatalra vonatkozóan bevezetni az Unió egész területén érvényes járműengedély fogalmát, ilyen engedélyhez kötve a járműveknek a vasúttársaságok általi üzembe helyezését. Ezáltal nagyobb összhang teremthető a 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(12) rendelkezéseivel is.
(39a) Az egységes európai vasúti térség létrehozása, a költségek és az engedélyezési eljárások időtartamának csökkentése, valamint a vasútbiztonság javítása érdekében az engedélyezési eljárásokat ésszerűsíteni és uniós szinten harmonizálni kell. Ehhez az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok közötti egyértelmű feladat- és felelősség-megosztásra van szükség az átmeneti időszakban.
Munkája során az Ügynökségnek fel kell használnia a nemzeti biztonsági hatóságok értékes szakértelmét, helyismeretét és tapasztalatát. Az Ügynökségnek a 22a. cikkben említett szerződéses megállapodások alapján konkrét feladatokat és felelősségeket kell a nemzeti biztonsági hatóságokra ruháznia, a végső döntést azonban minden engedélyezési eljárásban neki kell meghoznia. [Mód. 9]
(40) A járművek és előtörténetük nyomon követhetőségét szolgálja, ha a forgalomba hozatallal kapcsolatos járműengedélyek hivatkozásai a jármű egyéb adatai mellett szerepelnek a nyilvántartásban. [Mód. 10]
(41) Indokolt, hogy az ÁME-k egy új üzem beindítását megelőzően meghatározzák a járművek és a hálózatok összeegyeztethetőségének a forgalombahozatali járműengedélyek kiadását követő, de még az üzembe helyezésre vonatkozó döntés meghozatalát megelőző ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat. [Mód. 11]
(43) A járművek üzembe helyezését érintő vasúttársasági döntések megkönnyítése, valamint a szükségtelen ellenőrzések és felesleges adminisztratív terhek elkerülése érdekében a nemzeti szabályokat célszerű szintén kategorizálni, hogy meg lehessen állapítani az egyes tagállamok azonos tárgyú nemzeti szabályainak egyenértékűségét.
(43) A megfelelőségértékelésre és a rendszerelemek alkalmazhatóságára vonatkozó eljárások, valamint az alrendszerek értékelésére vonatkozó eljárás ellenőrzéséért felelős bejelentett szervezeteknek, különösen az európai előírások hiányában, célszerű a lehető legszorosabban összehangolniuk döntéseiket.
(44) A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) szerinti átlátható akkreditálás, amely biztosítja a megfelelőségi tanúsítványokba vetett bizalom szükséges szintjét, privilegizált eszköznek tekintendő, amellyel a nemzeti hatóságok bizonyítják a bejelentett szervezetek és – értelemszerűen – a nemzeti szabályokkal való összhang ellenőrzésére kijelölt testületek műszaki felkészültségét az egész Unióban. A nemzeti hatóságok ugyanakkor úgy ítélhetik, hogy rendelkeznek a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy maguk végezzék el ezt az értékelést. Ebben az esetben az elvégzett értékelések megfelelő szintű hitelességének a többi nemzeti hatóság felé való biztosítása érdekében a Bizottság és a többi tagállam elé kell tárniuk az adott szabályozási követelmények alapján értékelt megfelelőségértékelő szervezetek megfelelését igazoló dokumentumokat.
(45) Indokolt, hogy ez az irányelv csak a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre és alrendszerekre állapítson meg a kölcsönös átjárhatóságra vonatkozó követelményeket. Az említett követelményeknek való megfelelés megkönnyítése érdekében indokolt, hogy az átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekhez és alrendszerekhez a megfelelőség vélelme fűződjék abban az esetben, ha megfelelnek az 1025/2012/EU rendeletnek megfelelően a követelmények részletes műszaki tartalmának meghatározása céljából elfogadott harmonizált szabványoknak.
(46) Az ÁME-kat rendszeres időközönként felül szükséges vizsgálni. Ha a felülvizsgálat hiányosságokat talál az ÁME-kben, célszerű az Ügynökséget véleményalkotásra felkérni, és lehetővé tenni, hogy a véleményt – bizonyos feltételek mellett – az összes érintett fél (köztük az ágazat és a bejelentett szervezetek) az érintett ÁME felülvizsgálatáig a megfelelés elfogadható módjaként közzétegye és felhasználja.
(46a) A szabályozási intézkedéseket olyan kezdeményezésekkel kell kiegészíteni, amelyek célja, hogy anyagi támogatást nyújtsanak a vasúti ágazatban alkalmazott innovatív és interoperábilis technológiáknak, például a „Shift2Rail” projektnek. [Mód. 12]
(47) Mivel a jelen irányelv célját, nevezetesen a vasúti rendszer uniós szintű kölcsönös átjárhatóságát, a tagállamok nem tudják önmagukban kielégítően megvalósítani, hiszen egyetlen tagállam sincs abban a helyzetben, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket az ilyen átjárhatóság megvalósításához, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket tehet. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(48) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a II. mellékletnek a tudomány fejlődését követő kiigazítására vonatkozóan, a vasúti rendszer alrendszerekre való bontása és ezen alrendszerek ismertetése, az ÁME-k tartalma és módosítása, valamint az ÁME-k feltárt hiányosságainak orvoslását szolgáló módosítások tekintetében, továbbá az EK-megfelelőségi nyilatkozat hatályát és tartalmát, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre való alkalmazhatóságát, az alrendszerek hitelesítésére szolgáló eljárásokat illetően, ideértve az általános elveket, a tartalmi elemeket, az EK-hitelesítési eljárással és a nemzeti szabályozás szerinti hitelesítési eljárással kapcsolatos dokumentumokat és eljárásrendet is. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során biztosítania kell, hogy az Európai Parlament és a Tanács a vonatkozó dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon megkapja. [Mód. 13]
(49) Helyénvaló, hogy az ÁME-k feltárt hiányosságainak orvoslása érdekében a Bizottság sürgősségi eljárás keretében fogadjon el felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a kérdéses ÁME-k módosítására.
(50) Végrehajtási hatásköröket szükséges a Bizottságra ruházni annak érdekében, hogy a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt – az ÁME-tervezetek és -tervezetmódosítások kidolgozására, valamint a kapcsolódó ajánlásoknak a Bizottsághoz való benyújtására kapott ügynökségi felhatalmazásra vonatkozó – rendelkezések végrehajtása biztosítva legyen.
(51) (51) Az ezen irányelv végrehajtására vonatkozó feltételek egységességének biztosítása érdekében indokolt a Bizottságra végrehajtási hatásköröket ruházni az alábbiak tekintetében: az egy vagy több ÁME részben vagy egészében történő alkalmazása alóli mentesülésre irányuló kérelmet kísérő dokumentumok tartalma, részletei, formátuma, továbbításának módja; az EK-megfelelőségi nyilatkozat hatálya és tartalma,formátuma és a benne foglalt információk részletei és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre való alkalmazhatóságának megállapítása, formátuma és a benne foglalt információk részletei; a bejelentett nemzeti szabályok különböző csoportokba való besorolása a helyhez kötött és a mobil berendezések megfelelőségértékelésének megkönnyítése céljából; az alrendszerek hitelesítésére szolgáló eljárások, köztük az általános elvek, a tartalmi elemek, az EK-hitelesítési eljárással és a nemzeti szabályozás szerinti hitelesítési eljárással kapcsolatos dokumentumok és eljárásrend; sablon az EK-hitelesítési nyilatkozathoz és a nemzeti szabályok szerinti hitelesítési nyilatkozathoz, valamint a hitelesítési nyilatkozatokkal együtt benyújtandó műszaki dokumentációhoz; közös előírások a tartalomra, az adatformátumra, a funkcionális és műszaki felépítésre, az üzemelés módjára, az adatbevitel szabályaira és az infrastruktúra-nyilvántartásba való betekintésre vonatkozóan. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(14) megfelelően kell gyakorolni. [Mód. 14]
(52) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 29-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely részletesen ismerteti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.
(53) Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.
(54) Ez az irányelv nem érinti a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy és alkalmazási kör
(1) Ez az irányelv meghatározza az uniós vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának megvalósításához szükséges feltételeket a(z) …/…/…/EU irányelv [vasútbiztonsági irányelv] rendelkezéseivel összeegyeztethető módon. Ezek a feltételek a rendszerben üzembe helyezett részek tervezésére, kivitelezésére, üzembe helyezésére, korszerűsítésére, felújítására, üzemeltetésére és karbantartására, valamint az üzemeltetésben és karbantartásban részt vevő személyzet szakképesítésére, illetve egészségügyi és biztonsági körülményeire vonatkoznak. E törekvés szükségszerűen maga után vonja egy optimális mértékű műszaki harmonizáció meghatározását, ami hozzájárul a vasúti rendszer kiépítéséhez, felújításához, korszerűsítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges berendezések és szolgáltatások uniós belső piacának fokozatos megteremtéséhez. [Mód. 15]
(2) Ez az irányelv meghatározza az egyes alrendszerekre jellemző, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre, a kapcsolódási pontokra és az eljárásokra, valamint a vasutak kölcsönös átjárhatósági képességének megvalósításához szükséges általános összeegyeztethetőségi feltételekre vonatkozó rendelkezéseket.
(3) Az irányelv A tagállamok az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések hatálya nem terjed ki az alábbi rendszerekre alól kivonhatják a következőket: [Mód. 16]
a) metrók, villamosok, villamos-vonatok és helyiérdekű vasúti rendszerek; [Mód. 17]
b) a vasúti rendszer többi részétől működésükben különálló hálózatok, amelyek csak helyi, városi vagy elővárosi személyszállításra szolgálnak, valamint a kizárólag ilyen hálózatokon működő vasúttársaságok;
ba) magántulajdonban álló vasúti infrastruktúra , amennyiben létezik ilyen, és az ilyen infrastruktúrán használt járművek, amelyeket kizárólag a tulajdonos használ saját fuvarozási műveleteire; [Mód. 19]
bb) szigorúan helyi, történelmi vagy turisztikai célra használt infrastruktúra és járművek. [Mód. 20]
(4) A tagállamok az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések hatálya alól kivonhatják a következőket:
a) magántulajdonban álló vasúti infrastruktúra , amennyiben létezik ilyen, és az ilyen infrastruktúrán használt járművek, amelyeket kizárólag a tulajdonos használ saját fuvarozási műveleteire;
b) szigorúan helyi, történelmi vagy turisztikai célra használt infrastruktúra és járművek. [Mód. 21]
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
1. „Uniós vasúti rendszer”: a hagyományos és a nagysebességű vasúti rendszereknek az I. mellékletben1. és 2. pontjában felsorolt elemek alkotta elemei által alkotott rendszer; [Mód. 22]
2. „kölcsönös átjárhatóság”: egy vasúti rendszer azon képessége, amely lehetővé teszi az ezeken a vonalakon előírt teljesítményt elérő vonatok biztonságos és zavartalan haladását. E képesség az alapvető követelmények teljesítéséhez szükséges valamennyi szabályozási, műszaki és működési feltétel meglétének függvénye; [Mód. 23]
3. „jármű” : vonóerő kifejtésére alkalmas vagy vontatott, saját kerekein, a vontató eszközzel rendelkező vagy nem rendelkező, vasúti pályán közlekedő, állandó vagy változó összetételűsínen saját kerekeivel történő közlekedésre alkalmas vasúti jármű. Egy jármű egy vagy több strukturális és funkcionális alrendszerből áll; [Mód. 24]
4. „hálózat”: a vasútvonalak, az állomások, a terminálok, valamint a rendszer biztonságos és folyamatos működését lehetővé tevő rögzített eszközök;
5. „alrendszerek”: a vasúti rendszer strukturális vagy funkcionális részei a II. mellékletben foglaltaknak megfelelően;
5a. „mobil alrendszer”: a gördülőállomány alrendszer, a fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer és a jármű, amennyiben az egy alrendszerből áll; [Mód. 25]
6. „kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek”: a berendezések olyan elemi rendszerelemei, rendszerelemcsoportjai, szerkezeti részegységei vagy egésze, amelyeket beszereltek vagy beszerelni terveznek a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságát közvetlenül vagy közvetve meghatározó valamely alrendszerbe, és amelyek magukban foglalják :mind a tárgyi, mind pedig az immateriális eszközöket;
7. „alapvető követelmények”: mindazok a III. mellékletben ismertetett feltételek, amelyeket a vasúti rendszernek, az alrendszereknek és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek, köztük a kapcsolódási pontoknak teljesíteniük kell;
8. „európai előírás”: közös műszaki előírás, a 2004/17/EGK irányelv XXI. melléklete szerinti európai műszaki tanúsítvány vagy az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának b) alpontjában meghatározottak szerinti európai szabvány;
9. „átjárhatósági műszaki előírás” (ÁME): az ezen irányelvvel összhangban elfogadott előírás, amely az alapvető követelményeknek való megfelelés és a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának biztosítása érdekében az egyes alrendszereket és alrendszerrészeket szabályozza;
9a. „megfelelőségértékelő szervezet”: olyan szervezet, amely az ilyen értelmű bejelentés vagy kijelölés alapján felel a megfelelőségértékelési tevékenységekért, ideértve a kalibrálást, tesztelést, tanúsítást és ellenőrzést is. Egy megfelelőségértékelő szervezet azután tekintendő „bejelentett szervezetnek”, hogy létezését valamely tagállam bejelentette. Egy megfelelőségértékelő szervezet azután tekintendő „kijelölt szervezetnek”, hogy azt valamely tagállam kijelölte; [Mód. 27]
10. „alapvető paraméterek”: a vonatkozó ÁME-kben meghatározott mindazon szabályozási, műszaki vagy üzemeltetési feltételek, amelyek az átjárhatóság szempontjából elengedhetetlenül fontosak;
11. „különleges eset”: a vasúti rendszer bármely része, amely földrajzi, topográfiai okokból, illetve a városi környezetre vagy a meglévő rendszerrel való összeegyeztethetőségre vonatkozó korlátozások miatt az ÁME-kben akár időlegesen, akár véglegesen különös rendelkezéseket követel meg, különösen az Unió többi részétől elszigetelt vasúti pályák és hálózatok, a rakszelvény, a nyomtáv vagy a vágánytengely-távolság, a szigorúan helyi, regionális vagy történelmi célú használatra szánt járművek, illetve harmadik országokból származó vagy azokba szánt járművek;
12. „korszerűsítés”: az alrendszert vagy az alrendszer egy részét módosító nagyobb munkálat, amelynek eredményeképpen módosul az EK-hitelesítési nyilatkozatot kísérő műszaki dokumentáció, ha van ilyen, és javul az alrendszer általános teljesítménye. . Ha egy alrendszert vagy egy járművet módosítani kell, a vonatkozó ÁME-ben pontosan meg kell határozni, hogy az adott munkálat nagyobbnak minősül-e, és amennyiben igen, e minősítés okait is; [Mód. 28]
13. „felújítás”: egy alrendszernek vagy az alrendszer egy részének cseréjére irányuló olyan nagyobb munkálatok, amelyek az alrendszer általános teljesítményét nem változtatják meg; Ha egy alrendszert vagy egy járművet cserélni kell, a vonatkozó ÁME-ben pontosan meg kell határozni, hogy az adott munkálat nagyobbnak minősül-e, és amennyiben igen, e minősítés okait is; [Mód. 29]
14. „meglévő vasúti rendszer”: a meglévő vasúti rendszer vonalaiból és helyhez kötött berendezéseiből álló struktúra, valamint az infrastruktúrán közlekedő különböző kategóriájú és származású járművek;
15. „karbantartás keretében történő pótlás”: alkatrészek azonos funkciójú és teljesítményű alkatrészekkel történő cseréje, megelőző vagy javítási célú karbantartás keretein belül;
16. „üzembe helyezés”: mindazok a műveletek, amelyekkel az alrendszert vagy a járművet forgalomba állítják ;
17. „ajánlatkérő”: olyan közjogi vagy magánjogi jogalany, amely egy alrendszer tervezését és/vagy építését, korszerűsítését, illetve felújítását rendeli meg. E jogalany lehet vasúttársaság, pályahálózat-működtető, üzemben tartó, karbantartással megbízott szervezet, illetve egy adott projekt működtetésének koncessziótulajdonosa; [Mód. 30]
18. „üzembentartó”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a járművet, mint szállítóeszközt használhatja és üzemelteti, továbbá a 43. és a 43a. cikkben említett nemzeti járműnyilvántartásbanjárműnyilvántartásokban ily módon nyilvántartásba van véve; [Mód. 31]
18a. „tulajdonos”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a jármű tulajdonosa, továbbá a 43. és a 43a. cikkben említett járműnyilvántartásokban ilyenként nyilvántartásba van véve; [Mód. 32]
19. „előrehaladott fejlesztési stádiumban lévő projekt”: bármely olyan projekt, amelynek a tervezési/kiépítési folyamata már abban a szakban van, hogy a műszaki előírások módosítása veszélyeztetné a tervezett projekt életképességét;
20. „harmonizált szabványok”: az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának c) alpontjában meghatározottak szerinti európai szabvány ;
21. „nemzeti biztonsági hatóság”: a(z) …/…/EU irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 3. cikkében meghatározottak szerinti biztonsági hatóság;
22. „típus”: járműtípus, amely meghatározza a szállítóeszköz alapvető konstrukciós jellemzőit a vonatkozó ellenőrzési modulban ismertetett típus- vagy tervvizsgálati tanúsítvány szerint ;
25. „könnyű vasút”: olyan városi és/vagy elővárosi vasúti közlekedési rendszer, amelynek kapacitása és sebessége a nehéz vasúti rendszerekénél és a metrórendszerekénél kisebb, de a villamosközlekedési rendszerekénél nagyobb. A könnyú vasúti rendszerek rendelkezhetnek saját pályatesttel, vagy pályatestük lehet a közúttal közös, és járműveik általában nem vesznek részt a távolsági személy- vagy áruszállítási forgalomban;
26. „nemzeti szabályok”: a vasúttársaságokratagállamok által bejelentett, a vasúti szereplőkre vonatkozó vasútbiztonsági vagy műszaki követelményeket tartalmazó, tagállami szinten bevezetett kötelező szabályok összessége, függetlenül attól, hogy milyen szerv hozta meg őket; [Mód. 33]
27. „tervezett üzemállapot” a normál üzemelési mód és az előrelátható korlátozott üzemmód (beleértve a kopást is), a műszaki és karbantartási dokumentációban meghatározott használati feltételek adta kereteken belül;
27a. „alkalmazási terület”: az Unióban, egy tagállamon vagy tagállamok csoportján belüli hálózat vagy hálózatok, ahol a műszaki dokumentációja szerint egy jármű műszakilag működtethető; [Mód. 34]
27b. „elszigetelt hálózat”: valamely tagállam vasúthálózata vagy annak egy része, amely a szabványos, névleges európai nyomtávtól (1 435 mm, a továbbiakban „szabványos nyomtáv”) eltérő, 1 520 mm nyomtávú pályákat használ, és a szabványos hálózattól földrajzilag vagy műszakilag elkülönül, és amely megfelelően integrálva lett az 1 520 mm nyomtávú vasúti hálózatba a harmadik országokkal, de elszigetelt a szabványos uniós hálózattól; [Mód. 35]
28. „a megfelelés elfogadható módja”: az Ügynökség által kiadott, nem kötelező erejű vélemény, amely részletezi az alapvető követelményeknek való megfelelés különböző módjait, hogy egy nem megfelelő ÁME módosításáig átmenetileg pótolja annak hiányosságát; [Mód. 36]
28a. „a megfelelés elfogadható nemzeti módja”: a megfelelés tagállamban megállapított egyéb módjai, melyek alapján vélelmezhető, hogy a nemzeti szabályok vonatkozó szakaszát betartják. A megfelelés ezen elfogadható nemzeti módjait be kell jelenteni az Ügynökségnek; [Mód. 37]
29. „forgalomba hozatal”: a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemnek, alrendszernek vagy a tervezett üzemállapotban működésre kész járműnek az Unió piacán első alkalommal történő elérhetővé tétele;
30. „gyártó”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket vagy alrendszereket gyárt, terveztet vagy gyártat, és azokat saját neve vagy kereskedelmi védjegye alatt forgalomba hozza;
31. „meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a gyártótól vagy egy ajánlatkérőtől írásbeli meghatalmazást kapott, hogy meghatározott feladatokat a gyártó vagy az ajánlatkérő nevében elvégezzen; [Mód. 38]
32. „műszaki leírás” a termék, az alrendszer, a folyamat vagy a szolgáltatás által teljesítendő műszaki követelményeket ismertető dokumentum; [Mód. 39]
33. „akkreditálás”: a 765/2008/EK rendelet fogalommeghatározása szerinti eljárás;
34. „nemzeti akkreditáló testület”: a 765/2008/EK rendelet fogalommeghatározása szerinti szervezet;
35. „megfelelőségértékelés”: az az értékelési eljárás, amely bizonyítja, hogy egy termékkel, eljárással, szolgáltatással, rendszerrel, személlyel vagy szervezettel kapcsolatos, meghatározott követelmények teljesültek;
36. „megfelelőségértékelő szervezet”: megfelelőségértékelési tevékenységeket – ideértve a kalibrálást, tesztelést, tanúsítást és ellenőrzést is – végző szervezet;
37. „fogyatékosfogyatékossággal élő vagy mozgáskorlátozott személy”: minden olyan személy, akinek olyan, állandó vagy ideiglenes fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodása van, amely különféle akadályokkal párosulva korlátozhatja az adott személy teljes és hatékony, más utasokkal egyenlő részvételét a közlekedésben, illetőleg aki az életkoránál fogva a közlekedésben való részvételkor mozgásában korlátozva van, így különleges szolgáltatásokat igényel. [Mód. 40]
38. „pályahálózat-működtető”: az [egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló] .../.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) 3. cikkében foglalt fogalommeghatározás szerinti pályahálózat-működtető;
39. „vasúttársaság”: az [egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló] ../.../EU irányelv 3. cikkében meghatározott vasúttársaság és bármely más állami vagy magánvállalkozás, amelynek fő üzleti tevékenysége vasúti áru- és/vagy személyszállítási szolgáltatások nyújtása, azzal a megkötéssel, hogy e vállalkozásnak kell a vontatást biztosítania, beleértve azokat a vállalkozásokat is, amelyek csak vontatást végeznek.
3. cikk
Alapvető követelmények
(1) A vasúti rendszernek, az alrendszereknek és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek, beleértve a kapcsolódási pontokat is, meg kell felelniük a vonatkozó alapvető követelményeknek.
(2) A 2004/17/EK irányelv 34. cikkében említett műszaki előírások, amelyek az európai előírások vagy más, az Unión belül érvényes szabványok kiegészítéséhez szükségesek, nem ütközhetnek az alapvető követelményekkel.
(2a) Fogyatékosság miatt közvetetten vagy közvetlenül senki sem részesülhet hátrányos megkülönböztetésben. Annak biztosítása érdekében, hogy a belső határok nélküli térség megalkotása az Unió valamennyi polgárának hasznára váljon, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vasúti rendszer akadálymentesen hozzáférhetővé válhasson. [Mód. 41]
II. FEJEZET
ÁTJÁRHATÓSÁGI MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK
4. cikk
Az átjárhatósági műszaki előírások tartalma
(1) A II. mellékletben meghatározott mindegyik alrendszerre vonatkozik egy ÁME. Szükség esetén egy alrendszerre több ÁME is vonatkozhat, illetve egy ÁME vonatkozhat több alrendszerre.
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 46. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a vasúti rendszer alrendszerekre való bontása és ezen alrendszerek ismertetése tekintetében a II. mellékletnek a műszaki fejlődést követő kiigazítására vonatkozóan.
(3) AzA helyhez kötött alrendszereknek ezen irányelvvel összhangban meg kell felelniük az üzembe helyezésük, korszerűsítésük vagy felújításuka bejelentett szervezet első kijelölése és legkésőbb az építési engedély megadása idején hatályban lévő ÁME-knek; e.A járműveknek meg kell felelniük a bejelentett szervezet első kijelölése idején hatályban lévő ÁME-knek és nemzeti szabályoknak.E megfelelőségnek fenn kell állnia az egyes alrendszerek használatának teljes időtartama alatt. [Mód. 42]
(4) Minden ÁME:
a) feltünteti a tervezett hatályát (az I. mellékletben említett hálózatrész vagy járművek; a II. mellékletben említett alrendszer vagy alrendszerrészek);
b) meghatározza az egyes érintett alrendszerekre és a más alrendszerekkel való kapcsolódási pontokra vonatkozó alapvető követelményeket;
c) meghatározza az alrendszer és annak kapcsolódási pontjai által más alrendszerekkel szemben teljesítendő funkcionális és műszaki előírásokat. Szükség esetén ezek az előírások váltakozhatnak az alrendszer felhasználása szerint;
d) meghatározza az európai előírások, köztük az európai szabványok hatálya alá tartozó kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket és kapcsolódási pontokat, amelyek szükségesek a vasúti rendszeren belüli kölcsönös átjárhatóság eléréséhez. Ez magában foglalja a(z) …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) 41. cikke alapján szabványosítandó vasúti tartalék alkatrészek meghatározását. A szabványosítandó tartalék alkatrészek jegyzékét, köztük a meglévő alkatrészeket, valamennyi ÁME tartalmazza; [Mód. 43]
e) megállapítja valamennyi mérlegelt esetben, hogy egyrészről a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségi vagy alkalmazhatósági értékelésekor, vagy másrészről az alrendszerek EK-hitelesítésekor mely eljárásokat kell használni. Ezek az eljárások a 2010/713/EU határozatban meghatározott modulokon alapulnak;
f) feltünteti az ÁME-k alkalmazásának stratégiáját. Különösen fontos meghatározni azokat a szakaszokat, amelyeket el kell végezni a jelenlegi helyzetről a végleges helyzetre való fokozatos áttérés érdekében, ahol az ÁME-knek való megfelelés alapelvárásnak számít, és adott esetben meghatározni ezene szakaszok teljesítési határidejét.A szakaszokat kijelölő ütemtervhez kapcsolódnia kell a végrehajtás becsült költségét és várható hasznát, valamint az érintett üzemeltetőkre és gazdasági szereplőkre gyakorolt várható utóhatásokat vizsgáló értékelésnek; [Mód. 44]
g) feltünteti az érintett személyzetre vonatkozó szakképesítési feltételeket, illetve a munkahelyi egészségügyi és biztonsági feltételeket, amelyek a fenti alrendszer üzemeltetéséhez és karbantartásához, valamint az ÁME-k alkalmazásához szükségesek.
h) feltünteti a meglévő alrendszerekre és járműtípusokra vonatkozó rendelkezéseket, különös tekintettel a felújítás és a korszerűsítés esetére, annak függvényében is, hogy új üzembehelyezési engedély vagy határozat kerül kibocsátásra vagy sem;
i) feltünteti azokat a paramétereket, amelyeket a vasúttársaságnak a forgalombahozatali járműengedély kézhezvétele után, de az üzembe helyezésről szóló határozat megszületése előtt ellenőriznie kell a járművek és az általuk igénybe venni kívánt útvonalak összeegyeztethetőségének biztosítása céljából, valamint az ellenőrzés során alkalmazandó eljárásokat; [Mód. 45]
ia) feltünteti az ellenőrizendő egyedi paramétereket, és biztosítja a 21. cikk (3) bekezdésével összhangban kezelendő alkatrészek és átjárhatóságot biztosító rendszerelemek felújításához, fejlesztéséhez vagy cseréjéhez szükséges leírásokat. [Mód. 46]
(5) Az egyes ÁME-k kidolgozása a meglévő alrendszer vizsgálata alapján történik, és valamennyi ÁME feltüntet egy célzott alrendszert, amely ésszerű határidőn belül fokozatosan megvalósítható. Ennek megfelelően az ÁME-k fokozatos elfogadása és az azoknak való megfelelés biztosítása elősegíti a vasúti rendszer átjárhatóságának ezen ésszerű határidőn belüli, fokozatos megvalósítását.
(6) Az ÁME-k megfelelő módon fenntartják valamennyi tagállam meglévő vasúti rendszerének kompatibilitását. E célból valamennyi ÁME-nél rendelkezni lehet különleges esetekről, a hálózattal és a járművekkel kapcsolatban egyaránt, különös tekintettel a rakszelvényre, a nyomtávra vagy a vágánytengely-távolságra, illetve a harmadik országokból származó vagy azokba szánt járművekre. Valamennyi különleges esetben az ÁME-k meghatározzák a (4) bekezdés c)–g) pontjában meghatározott ÁME-k elemeinek végrehajtási szabályait.
(7) Ha az alapvető követelményeknek megfelelő egyes műszaki szempontokat nem lehet kifejezetten szabályozni egy ÁME-ben, azokat az ÁME-hez csatolt mellékletben „nyitott kérdésként” kell egyértelműen azonosítani.
(8) Az ÁME-k nem akadályozhatják a tagállamokat az ÁME-kben nem említett járművek mozgatására szolgáló infrastruktúra használatára vonatkozó döntések meghozatalában.
(9) Az ÁME-k kifejezetten, egyértelműen azonosítható módon hivatkozhatnak az európai vagy nemzetközi szabványokra, előírásokra, vagy az Ügynökség által kiadott műszaki dokumentációkra, ha ez feltétlenül szükséges ezen irányelv céljának megvalósításához. Ilyen esetben ezeket a szabványokat vagy előírásokat (vagy azok vonatkozó részeit) vagy a műszaki dokumentációkat az érintett ÁME mellékletének kell tekinteni, és azok az ÁME alkalmazásától kezdve kötelezővé válnak. Ilyen szabványok vagy előírások vagy műszaki dokumentációk hiányában és azok kidolgozásáig hivatkozni lehet más, egyértelműen meghatározott dokumentumokra, amelyek könnyen hozzáférhetők és nyilvánosak.
5. cikk
Az ÁME-k kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata
(1) A Bizottság az Ügynökségnek megbízást ad arra, hogy kidolgozza az ÁME-ket és azok módosításait, és vonatkozó ajánlásait a Bizottság elé terjessze.
(1a) Az egyes ÁME-k (ideértve az alapvető paramétereket is) kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata során tekintettel kell lenni a számításba vett összes műszaki megoldás és a köztük levő kapcsolódási pontok becsült költségére és hasznára a legéletképesebb megoldások megállapítása és végrehajtása érdekében. [Mód. 47]
(2) Az ÁME-tervezetek kidolgozása az alábbi szakaszokban történik.
a) az Ügynökség azonosítja az ÁME-k alapvető paramétereit, illetve a más alrendszerekkel való kapcsolódási pontokat, valamint az esetlegesen szükséges összes különös esetet. A paraméterek és a kapcsolódási pontok mindegyikére a legelőnyösebb alternatív megoldásokat kell javasolni, műszaki és gazdasági indokolással kísérve.
b) az Ügynökség ezután kidolgozza az ÁME tervezetét ezen alapvető paraméterek alapján. Az Ügynökség adott esetben köteles figyelembe venni a műszaki haladást, a már elvégzett szabványosítási munkát, a már működő munkacsoportokat és az elismert kutatási munkát.
Az ÁME-tervezethez csatolni kell az ÁME végrehajtásának becsült költségére és várható hasznára vonatkozó átfogó értékelést. Ezen értékelésben fel kell tüntetni az érintett üzemeltetőkre és gazdasági szereplőkre várhatóan gyakorolt hatást, és megfelelő módon figyelembe kell venni benne a(z) …/…/EU irányelv [vasútbiztonsági irányelv] szerinti követelményeket. A tagállamok részt vesznek az értékelésben azáltal, hogy szükség esetén rendelkezésre bocsátják a szükséges adatokat. [Mód. 48]
(3) Az Ügynökség a technológiai fejlődés és a társadalmi igények figyelembevétele érdekében az (1) bekezdésben említett felhatalmazás alapján, – összhangban a(z) …/…/EU rendelet [ügynökségi rendelet] 4. és 15. cikkével, és tiszteletben tartva a nyitottsággal, a konszenzussal és az átláthatósággal kapcsolatban az 1025/2012/EU rendelet II. mellékletében meghatározott elveket – kidolgozza az ÁME-kat és azok későbbi módosításait.
(4) AzA 48. cikkben említett bizottságot rendszeresen tájékoztatni kell az ÁME-k előkészítési munkálataimunkálatairól. E munkálatok során a Bizottság a bizottság kérésére bármilyen rendelkezést vagy hasznos ajánlást kidolgozhat az ÁME-k kialakítására és a költségmegtérülés elemzésére vonatkozóan. A Bizottság valamely tagállam kérésére előírhatja különösen az alternatív megoldások vizsgálatát és az alternatív megoldás költségeinek és hasznainak bemutatását az ÁME-tervezethez csatolt jelentésben. [Mód. 49]
(5) Amennyiben különböző alrendszereket műszaki összeegyeztethetőségi okok miatt egyidejűleg kell forgalomba helyezni, a vonatkozó ÁME-k hatálybalépésének ugyanarra a napra kell esnie.
(6) Az ÁME-k kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata során figyelembe kell venni a felhasználók véleményét azon jellemzők tekintetében, amelyek közvetlen hatással vannak az alrendszerek használatának feltételeire. Ennek érdekében az Ügynökség az ÁME-k kidolgozási és felülvizsgálati szakaszaiban konzultál a felhasználókat képviselő szövetségekkel és szervekkel. Az ÁME-tervezethez az Ügynökség csatolja a konzultációk eredményeiről készített beszámolót.
(7) A(z) …/…/… rendelet [ügynökségi rendelet] 6. cikkének megfelelően az Ügynökség összeállítja és rendszeresen aktualizálja a konzultáció céljából felkeresendő felhasználói szövetségek és szervek jegyzékét . A jegyzék egyminden tagállam érdekképviseleti egyesületeit és szerveit szükségszerűen tartalmazza, és egy tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére felülvizsgálható és naprakésszé tehető. [Mód. 50]
(8) Az ÁME-k kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata során valamennyi tagállamban figyelembe kell venni a képviseleti szociális partnerek véleményét mindazokkal a feltételekkel kapcsolatban, amelyeket aza 4. cikk (4) bekezdésének g) pontjában említett feltételekre vonatkozóan pontja és az érintett személyzetet közvetlenül vagy közvetve érintő valamennyi egyéb ÁME említ. Ennek érdekében az Ügynökség még azt megelőzően konzultál a szociális partnerekkel, hogy az adott ÁME-kkel kapcsolatos ajánlásokat és módosításokat benyújtaná a Bizottsághoz. A szociális partnerekkel a 98/500/EK bizottsági határozatnak(17) megfelelően létrehozott ágazati párbeszédbizottság keretében kell konzultálni. A szociális partnerek három hónapon belül kötelesek nyilvánosságra hozni a véleményüket. [Mód. 51]
(9) Amennyiben egy ÁME felülvizsgálata a követelmények megváltoztatásához vezet, az ÁME új változatának biztosítania kell a korábbi ÁME-változatok alapján már üzembe helyezett alrendszerekkel való összeegyeztethetőséget.
(10) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 46. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ÁME-k és módosításaik tárgyában.
Ha a 6. cikk szerint feltárt hiányosságok esetében a helyzet rendkívüli sürgőssége úgy kívánja, az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 47. cikkben meghatározott eljárás alkalmazandó.
6. cikk
Az ÁME-k hiányosságai
(1) Amennyiben egy ÁME az elfogadását követően hiányosnak bizonyul, az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően módosítani kell.
(2) Az ÁME felülvizsgálatáig a Bizottság kikérheti az Ügynökség véleményét a kérdésben. A Bizottság elemzi az Ügynökség véleményét és következtetéseiről tájékoztatja a tagállamokat.
(3) A Bizottság kérésére a (2) bekezdésben említett ügynökségi vélemény az alapvető követelmények teljesítése szempontjából a megfelelőség elfogadható tanúsítási módjának minősül és ezért a projektek értékelésekor felhasználható.
3a. Az érdekképviseleti testületek hálózatának tagja kérelmezőként járhat el, és kérheti, hogy a Bizottság nyilvánítson véleményt az ÁME-k hiányosságaira vonatkozóan. A kérelmezőt a meghozott döntésről értesíteni kell. Elutasítás esetén a Bizottság megfelelő tájékoztatást nyújt az okokról. [Mód. 52]
7. cikk
Mentesülés az ÁME-k alkalmazása alól
(1) A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az alábbi esetekben mentesüljenek egy vagy több ÁME részének vagy egészének alkalmazása alól:
a) olyan javasolt új alrendszerek részének vagy egészének építése, olyan meglévő alrendszerek részének vagy egészének felújítása vagy korszerűsítése, illetve az 1. cikk (1) bekezdésében említett bármely olyan elem esetében, amelynek fejlesztése előrehaladott állapotban van vagy már teljesítés alatt álló szerződés tárgya a vonatkozó ÁME-k közzétételének napján;
b) amennyiben baleset vagy természeti csapás után a hálózat gyors helyreállításának körülményei gazdasági vagy műszaki szempontból nem teszik lehetővé a vonatkozó ÁME-k részleges vagy teljes körű alkalmazását; ebben az esetben az adott ÁME alkalmazása alóli mentesülés korlátozott ideig áll fenn;
c) meglévő alrendszer részének vagy egészének bármely tervezett felújítása, bővítése vagy korszerűsítése esetén, amennyiben az ÁME-k alkalmazása súlyosan veszélyeztetné a projekt gazdasági életképességét. [Mód. 53]
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az egyes ÁME-k hatálybalépését követő egy éven belül valamennyi tagállam közli a Bizottsággal a területén megvalósuló és előrehaladott fejlesztési szakaszban lévő projektek listáját.
(3) Az (1) bekezdésben említett összes esetben az érintett tagállam kérelmet nyújt be a Bizottságnak, melyben a vonatkozó ÁME alternatívájaként alkalmazni kívánt rendelkezések ismertetésével kéri az ÁME alkalmazása alóli mentesülést. A Bizottság végrehajtási aktusok útján meghatározza az egy vagy több ÁME részben vagy egészében történő alkalmazása alóli mentesülésre irányuló kérelmet kísérő akták tartalmát, részleteit, formátumát és továbbításának módját. A szóban forgó végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. A Bizottság ellenőrzi az akták tartalmát, elemzi a tagállam által a vonatkozó ÁME alternatívájaként alkalmazni kívánt rendelkezéseket, és dönt az ÁME alkalmazása alóli mentesülésre irányuló kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról, döntéséről pedig értesíti az érintett tagállamot.
(4) A Bizottság döntéshozataláig a tagállam késedelem nélkül alkalmazhatja a (3) bekezdésben említett alternatív rendelkezéseket.
(5) A Bizottság a kérelem és az ahhoz csatolt teljes dokumentáció benyújtásától számított négy hónapon belül hoz határozatot. Ilyen határozat hiányában a kérelmet elfogadottnak kell tekinteni.
(6) Az elemzés, valamint a (3) bekezdésben említett eljárás eredményéről minden tagállamot tájékoztatni kell.
III. FEJEZET
KÖLCSÖNÖS ÁTJÁRHATÓSÁGOT LEHETŐVÉ TEVŐ RENDSZERELEMEK
8. cikk
A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek forgalomba hozatala
(1) A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek(et):
a) csak akkor legyenek forgalomba hozhatók, ha lehetővé teszik a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának megvalósítását, ugyanakkor megfelelnek az alapvető követelményeknek;
b) a szándékolt, a 2. cikk 27a) pontja szerinti felhasználási területükön alkalmazzák, és üzembe helyezésük, karbantartásuk megfelelő. [Mód. 54]
Ezek a rendelkezések nem akadályozhatják a rendszerelemek más alkalmazás céljából történő forgalomba hozatalát.
(2) Saját területükön és ezen irányelv alapján a tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek forgalomba hozatalát a vasúti rendszerben történő felhasználás céljából, amennyiben azok megfelelnek ennek az irányelvnek. Különösen nem írhatnak elő olyan ellenőrzéseket, amelyeket az EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozati eljárás részeként már elvégeztek.
A tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő, a rendeltetés szerinti felhasználási területre elismert rendszerelemek üzembe helyezését, ha az említett felhasználási terület a saját felségterületükön belül található. [Mód. 55]
A Bizottság a 46. cikknek megfelelően felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján meghatározzaaktusokat fogadjon el az EK-megfelelőségi nyilatkozat hatályát és tartalmát, hatályára és tartalmára, valamint a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre való alkalmazhatóságát, formátumát és a benne foglalt információk részleteit. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni alkalmazhatóságára vonatkozóan. [Mód. 56]
(2a) A Bizottság végrehajtási aktusok útján meghatározza az EK-megfelelőségi nyilatkozat formátumát és a benne foglalt információk részleteit és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre való alkalmazhatóságát.Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. [Mód. 57]
9. cikk
Megfelelőség és használatra alkalmasság
(1) A tagállamoknak és az Ügynökségnek kölcsönösen átjárhatónak és az alapvető követelményeknek megfelelőnek kell tekinteniük azokat a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket, amelyek az EK megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozat hatálya alá tartoznak .
(2) Minden kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem a vonatkozó ÁME-ben meghatározott felhasználásra való megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékelő eljárás hatálya alá tartozik, és ahhoz a megfelelő tanúsítványt kell mellékelni.
(3) A tagállamok és az Ügynökség úgy tekintik, hogy egy kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem megfelel az alapvető követelményeknek, ha teljesíti a vonatkozó ÁME-ben megállapított feltételeket vagy az ilyen feltételeknek megfelelően kidolgozott európai előírásokat.
(4) A vonatkozó ÁME hatálybalépésekor már üzemben lévő alrendszerek alkatrészeit a (2) bekezdésben említett eljárás lefolytatása nélkül lehet a nevezett alrendszerben felszerelni.
(5) Az ÁME rendelkezhet egy átmeneti időszakról azon, az ÁME által az átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekként meghatározott vasút-közlekedési termékek esetében, amelyeket az ÁME hatálybalépése előtt már forgalomba hoztak. E rendszerelemeknek meg kell felelniük a 8. cikk (1) bekezdése követelményeinek.
10. cikk
EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozati eljárás
(1) Egy adott kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozatához a gyártó vagy az Unió területén letelepedett meghatalmazott képviselője köteles alkalmazni a vonatkozó ÁME-k által előírt rendelkezéseket.
(2) Amennyiben a vonatkozó ÁME úgy rendelkezik, egy adott kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékelését az a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet köteles elvégezni, amelyhez a gyártó vagy az Unió területén letelepedett meghatalmazott képviselője a kérelmet benyújtotta.
(3) Amennyiben a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek más szempontokra kiterjedő egyéb uniós irányelvek hatálya alá tartoznak, úgy az EK-megfelelőségi vagy használhatósági nyilatkozatban fel kell tüntetni, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek más irányelvek követelményeinek is eleget tesznek.
(4) Amennyiben sem a gyártó, sem képviselője nem teljesíti az (1) és (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségeit, úgy azok a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket forgalomba hozó személyre hárulnak. Ezen irányelv szempontjából ugyanezen kötelezettségek érvényesek mindazokra, akik a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek vagy azok különböző származású részeit összeszerelik, vagy kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket gyártanak saját használatra.
(5) Az alapvető követelményeket nem teljesítő, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek forgalomba hozatalának megakadályozása, valamint a 11. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül:
a) minden olyan esetben, amikor egy tagállam úgy ítéli meg, hogy az EK-megfelelőségi nyilatkozatot nem megfelelően állították ki, a gyártó vagy az Unió területén letelepedett meghatalmazott képviselője szükség esetén köteles a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemet a megfelelőség állapotába hozni, és megszüntetni a jogsértést a tagállam által előírt feltételek szerint;
b) amennyiben a megfelelőség hiánya tartósan fennáll, a tagállam köteles megtenni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy korlátozza vagy megtiltsa a kérdéses kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem forgalomba hozatalát, vagy biztosítsa annak visszavonását a piacról a 11. cikkben megfogalmazott eljárások szerint.
11. cikk
A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek meg nem felelése az alapvető követelményeknek
(1) Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy az EK megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozattal rendelkező és forgalomba hozott kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem a rendeltetés szerinti használat esetén valószínűsíthetően nem felel meg az alapvető követelményeknek, köteles megtenni minden szükséges lépést a rendszerelem alkalmazási területének korlátozására, használatának betiltására, forgalomból való kivonására vagy visszahívására . A tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot a megtett intézkedésekről és döntésük indokairól, megjelölve, hogy a meg nem felelés oka:
a) az alapvető követelmények be nem tartása;
b) az európai előírások nem megfelelő alkalmazása olyan esetben, amikor ilyen előírás alkalmazására támaszkodnak;
c) az európai előírások hiányossága.
(2) A Bizottság a lehető leggyorsabban köteles egyeztetniAz Ügynökség – bizottsági felhatalmazás alapján – késedelem nélkül, minden esetben 20 napon belül egyeztetési eljárást kezd az érintett felekkel. Amennyiben az Az egyeztetés nyomán a Bizottság az Ügynökség megállapítja, hogy az intézkedés indokolt, arról haladéktalanul értesíti a kezdeményező tagállamot. Amennyiben az egyeztetés nyomán a Bizottság azt állapítja meg, hogy az intézkedés nem indokolt,arról indokolt-e. Az Ügynökség haladéktalanul értesíti aBizottságot, a kezdeményező tagállamot és a gyártót, vagy annak az Unió területén letelepedett meghatalmazott képviselőjét. [Mód. 58]
(3) Amennyiben egy EK-megfelelőségi nyilatkozattal rendelkező kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem nem felel meg, az illetékes tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket a nyilatkozat kiállítója ellen, és tájékoztatja erről a Bizottságot és a többi tagállamot.
(4) A Bizottság biztosítja, hogy a tagállamok értesüljenek az eljárás folyamatáról és eredményeiről. [Mód. 59]
IV. FEJEZET
ALRENDSZEREK
12. cikk
Az alrendszerek szabad mozgása
Az V. fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok területükön ezen irányelvre való hivatkozással nem tilthatják meg, korlátozhatják vagy akadályozhatják a vasúti rendszer részét képező strukturális alrendszerek létrehozását, üzembe helyezését és üzemeltetését, amennyiben azok megfelelnek az alapvető követelményeknek. Különösen nem írhatnak elő olyan ellenőrzéseket, amelyeket már elvégeztek:
a) az EK-hitelesítési nyilatkozati eljárás részeként, vagy
b) egy másik tagállamban ezen irányelv hatálybalépése előtt vagy után, azonos működési feltételek melletti azonos követelményeknek való megfelelés ellenőrzése céljából.
13. cikk
Az ÁME-knek és a nemzeti szabályozásnak való megfelelés
(1) A tagállamok és az Ügynökség a vasúti rendszer azon strukturális alrendszereit tekintik kölcsönösen átjárhatónak és a rájuk vonatkozó alapvető követelményeknek megfelelőnek, amelyek – adott esetben – rendelkeznek az EK-hitelesítési nyilatkozattal, amelyet a 15. cikkel összhangban az ÁME-kre való hivatkozással és/vagy a 15a. cikkel összhangban a bejelentett nemzeti szabályokra való hivatkozással kell megállapítani. [Mód. 60]
(2) A vasúti rendszert alkotó valamely strukturális alrendszer kölcsönös átjárhatóságának hitelesítését az alapvető követelményekkel összhangban, az ÁME-kre és a (3) bekezdéssel összhangban bejelentett nemzeti szabályokra való hivatkozással kell megállapítani. [Mód. 61]
(2a) Az engedélyek kiadására vonatkozó döntések alapját a kérelem előterjesztésének időpontjában alkalmazandó ÁME-k és bejelentett nemzeti szabályok képezik. [Mód. 62]
(3) A tagállamok az alábbi esetekben minden egyes alrendszerre nézve összeállítják az alapvető követelmények végrehajtása érdekében alkalmazott nemzeti szabályok és/vagy a megfelelés elfogadható nemzeti módjainak listáját: [Mód. 63]
a) ha az ÁME-k nem térnek ki maradéktalanul az alapvető követelmények szerinti bizonyos aspektusokra (nyitott kérdések);
b) ha a 7. cikk alapján bejelentették, hogy egy vagy több ÁME része vagy egésze nem nyert alkalmazást;
c) ha különleges esetben a vonatkozó ÁME-kben nem található műszaki szabály alkalmazása válik szükségessé;
d) ha nemzeti szabályok írják le a meglévő rendszereket;
da) azon hálózatok és járművek esetében, amelyekre az ÁME-k nem vonatkoznak; [Mód. 64]
db) ha azt egy vagy több tagállam sajátos biztonsági érdekei indokolják, feltéve, hogy ezen érdekek bizonyítottak, és az Ügynökség jogosultságainak sérelme nélkül. [Mód. 65]
(4) A tagállamok kijelölik az e műszaki szabályok tekintetében a 15. cikkben említett EK-hitelesítési nyilatkozat kidolgozásáért felelős szervezeteket.
14. cikk
Nemzeti szabályok
(1) A tagállamok megküldik a Bizottság és az Ügynökség részére az alkalmazott nemzeti szabályoknak a 13. cikk (3) bekezdésében említett listáját a következő esetekben: [Mód. 66]
a) minden esetben, amikor a szabályok listája módosul; vagy[Mód. 67]
b) miutánha a 7. cikkben foglaltaknak megfelelően kérelmezték az egy adott ÁME alkalmazása alóli mentesülést; vagy[Mód. 68]
c) miután vonatkozó ÁME-ket tettek közzé, illetve a nyitott kérdések lezárásával szükségtelenné váló nemzeti szabályok eltávolítása érdekében az ÁME-ket felülvizsgálták;
ca) amennyiben a nemzeti szabály(oka)t az ezen irányelv hatályba lépésének napjáig nem jelentették be a Bizottságnak. [Mód. 69]
(1a) A tagállamok ezen irányelv hatálybalépésétől számított egy hónapon belül értesítik a Bizottságot minden olyan létező nemzeti szabályról, amellyel kapcsolatban azt az említett időpontig még nem tették meg. [Mód. 70]
(2) A tagállamok a(z) …/…/EU rendelet [ügynökségi rendelet] 23. cikkével összhangban a hatályos nemzeti szabályaik teljes szövegét eljuttatják az Ügynökségnek és a Bizottságnakközzéteszik a megfelelő IT-rendszer használatával. [Mód. 71]
(3) A tagállamok kizárólag a következő esetekben állapíthatnak meg új nemzeti szabályokat:
a) ha egy ÁME nem felel meg maradéktalanul az alapvető követelményeknek;
b) sürgős megelőző intézkedésként, különösen balesetet követően.
(4) Amennyiben egy tagállam új nemzeti szabályt kíván bevezetni, a szabály tervezetét a(z) …/… rendelet [ügynökségi rendelet] 23. cikkével összhangban, a megfelelő IT-rendszer használatával az új szabály tervezett hatályba lépése előtt legalább három hónappal vizsgálat céljából az Ügynökség és a Bizottság elé terjeszti, és az említett rendelet 21. cikkével összhangban megjelöli a bevezetés indokát. [Mód. 72]
(4a) Egy meglévő vagy új nemzeti szabály bejelentésekor a tagállamok alátámasztják az adott szabály szükségességét, hogy teljesítsenek egy olyan alapkövetelményt, amelyre már nem vonatkozik a megfelelő ÁME. A tagállamok nem jelenthetnek be nemzeti szabályt anélkül, hogy nem igazolnák annak szükségességét.
Az Ügynökségnek két hónap áll rendelkezésére a szabálytervezet vizsgálatára, és a Bizottság számára ajánlások megfogalmazására. A Bizottság jóváhagyja vagy elutasítja a szabálytervezetet. Amennyiben sürgős megelőző intézkedésekre van szükség, és kizárólag ilyen esetekben, a tagállamok haladéktalanul elfogadhatnak és alkalmazhatnak egy új, kéthónapos hatályú szabályt. Ha egy ilyen szabály több tagállamot érint, az Ügynökséggel és a nemzeti biztonsági hatóságokkal együttműködve a Bizottság irányítja a szabály uniós szintű harmonizációját. [Mód. 73]
(5) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a nemzeti szabályokhoz – beleértve azokat is, amelyek a járművek és a hálózati infrastruktúrák közötti kapcsolódási felületekre vonatkoznak – valamennyi érdekelt fél számára érthető megfogalmazásban, ingyenesen hozzá lehessen férni.
(6) A szigorúan helyi jellegű szabályokat és korlátozásokat illetően a tagállamok dönthetnek a tájékoztatás mellőzése mellett. Ilyen esetekben a tagállamok a 45. cikkben említett infrastruktúra-nyilvántartásban sorolják fel ezeket a szabályokat és korlátozásokat.
(7) Az e cikk értelmében bejelentett nemzeti szabályokra nem vonatkozik a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(18) szerinti értesítési eljárás.
(8) A Bizottság a bejelentett nemzeti szabályokat felhatalmazáson alapuló jogivégrehajtási aktusok útján különböző csoportok szerint kategorizálja, hogy megkönnyítse a különböző tagállamokon belüli kölcsönös elfogadhatóságot, valamint a helyhez kötött és a mobil berendezések közötti megfelelőségértékelést. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. Az Ügynökség e végrehajtási jogi aktusokkal összhangban kategorizálja az e cikk szerint bejelentett nemzeti szabályokat, és közzéteszi az ennek megfelelő nyilvántartást. A nyilvántartás a megfelelés elfogadható nemzeti módjainak listáját is tartalmazza. [Mód. 74]
Az Ügynökség az első albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban kategorizálja az e cikknek megfelelően bejelentett nemzeti szabályokat.
(9) Az Ügynökség a(z) …/…/EU rendelet [ügynökségi rendelet] 21. és 22. cikkében ismertetett eljárásokkal összhangban megvizsgálja a hatályos nemzeti szabályokat és szabálytervezeteket.
15. cikk
Az EK-hitelesítési nyilatkozat kiállítására vonatkozó eljárás
(1) Az EK-hitelesítési nyilatkozat kiállítása céljából a kérelmező felkéri az általa erre a célra kiválasztott bejelentett megfelelőségértékelő szervezetet, hogy alkalmazza az EK-hitelesítési eljárást. A kérelmező lehet az ajánlatkérő vagy a kivitelező, vagy azok Unióban letelepedett meghatalmazott képviselője.
(2) A valamely alrendszer EK-hitelesítését végző bejelentett megfelelőségértékelő szervezet feladata a tervezési szakasznál kezdődik és lefedi a teljes gyártási időszakot, egészen az alrendszer üzembe helyezése előtti átvételig. Ez magában foglalhatja foglalja a szóban forgó alrendszernek az ahhoz a rendszerhez való kapcsolódási pontjai hitelesítését, amelybe integrálják, a vonatkozó ÁME-ben rendelkezésre álló információk és a 44. és 45. cikkben meghatározott nyilvántartások alapján. [Mód. 75]
(3) A bejelentett megfelelőségértékelő szervezet felel az EK-hitelesítési nyilatkozatot kísérő műszaki dokumentáció összeállításáért. Ebben a műszaki dokumentációban szerepelnie kell az alrendszer jellemzőire vonatkozó minden szükséges dokumentumnak és – esettől függően – a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségét igazoló valamennyi dokumentumnak. Emellett tartalmaznia kell a használati feltételekre és korlátozásokra vonatkozó valamennyi adatot, valamint a szervizelésre, folyamatos vagy rutinellenőrzésekre, beszabályozásra és karbantartásra vonatkozó utasításokat.
(4) Amennyiben a (3) bekezdésben említett műszaki dokumentáció olyan mértékben módosul, hogy az a hitelesítésre is kihat,Minden korszerűsítés esetén új EK-hitelesítési nyilatkozat kiállítására lesz szükség. [Mód. 76]
(5) A bejelentett megfelelőségértékelő szervezet kiadhat időközi ellenőrzésekre vonatkozó tanúsítványt, hogy lefedje az ellenőrzés egyes szakaszait vagy az alrendszer bizonyos részeit. Ebben az esetben a (7) bekezdés a) pontja szerint meghatározott ellenőrzési eljárások alkalmazandók.
(6) Amennyiben a vonatkozó ÁME-k erre lehetőséget nyújtanak, a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet alrendszerek egész sorára vagy részeire is kiadhat megfelelőségi tanúsítványt.
(7) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján meghatározza az alábbiakat:
a) az alrendszerek hitelesítésére szolgáló eljárások, köztük az általános elvek, a tartalmi elemek, az EK-hitelesítési eljárással és a nemzeti szabályozás szerinti hitelesítési eljárással kapcsolatos dokumentumok és eljárásrend;
b) sablon az EK-hitelesítési nyilatkozathoz és a nemzeti szabályok szerinti hitelesítési nyilatkozathoz, valamint a hitelesítési nyilatkozatokkal együtt benyújtandó műszaki dokumentációhoz.
Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. [Mód. 78]
(7a) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 46. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alrendszerek hitelesítésére szolgáló eljárások, köztük az általános elvek, a tartalmi elemek, az EK-hitelesítési eljárással és a nemzeti szabályozás szerinti hitelesítési eljárással kapcsolatos dokumentumok és eljárásrend megállapítása érdekében. [Mód. 79]
(7b) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján kidolgozza az EK-hitelesítési nyilatkozathoz és a nemzeti szabályok szerinti hitelesítési nyilatkozathoz, valamint a hitelesítési nyilatkozatokkal együtt benyújtandó műszaki dokumentációhoz szükséges sablonokat.
Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. [Mód. 80]
15a. cikk
A nemzeti szabályok szerinti hitelesítési nyilatkozat kiállítására vonatkozó eljárás
Az EK-hitelesítési nyilatkozat kiállítására vonatkozó, 15. cikk szerinti eljárások adott esetben a nemzeti szabályok tekintetében kibocsátott hitelesítési nyilatkozatok kiállítására is vonatkoznak.
A tagállamok a VI. fejezettel összhangban kijelölik a nemzeti szabályokkal kapcsolatos hitelesítési eljárások lefolytatásáért felelős testületeket. [Mód. 77]
16. cikk
Az alrendszerek meg nem felelése az alapvető követelményeknek
(1) Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a műszaki dokumentációval kiegészített EK-hitelesítési nyilatkozat hatálya alá tartozó strukturális alrendszer nem felel meg teljes mértékben ennek az irányelvnek és különösen nem felel meg az alapvető követelményeknek, kérheti további ellenőrzések elvégzését.
(2) A kiegészítő ellenőrzést kérő tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot a kért kiegészítő ellenőrzésről és feltünteti annak indokait. A Bizottság konzultál az érdekelt felekkel.
(3) A kérelmező tagállam meghatározza, hogy ezen irányelv maradéktalan betartása hiányának oka:
a) az ÁME-nek vagy az alapvető követelményeknek való meg nem felelés vagy az ÁME helytelen alkalmazása; ebben az esetben a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja azon személy letelepedés szerinti tagállamát, aki az EK-hitelesítési nyilatkozatot nem megfelelően készítette el, és felkéri a tagállamot, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket;
b) az ÁME elégtelensége; ebben az esetben a 6. cikkben említett, az ÁME módosítására vonatkozó eljárást kell alkalmazni.
17. cikk
A megfelelőség vélelmezése
A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő azon rendszerelemekről és alrendszerekről, amelyek megfelelnek az olyan harmonizált szabványoknak, illetve azok egyes részeinek, amelyek hivatkozásai közzétételre kerültek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek az említett szabványok vagy azok részei által meghatározott, a III. mellékletben megadott alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek.
V. FEJEZET
FORGALOMBA HOZATAL ÉS ÜZEMBE HELYEZÉS
18. cikk
Helyhez kötött berendezések üzembe helyezése
(1) A pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer, valamint az energia- és infrastruktúra-alrendszerek üzembe helyezésére kizárólag akkor kerül sor, ha tervezésük, kivitelezésük és beszerelésük megfelel a III. mellékletben foglalt alapvető követelményeknek, és rendelkeznek a (2) bekezdés szerinti, vonatkozó engedélyekkel.
(2) A nemzeti biztonsági hatóság engedélyezi az adott tagállam területén található vagy ott üzemeltetett, nem az ERTMS-rendszerhez tartozó energia- és infrastruktúra-alrendszerek üzembe helyezését, valamint a pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek üzembe helyezését. A nemzeti biztonsági hatóságok figyelembe veszik az ügynökség véleményét, amennyiben TEN-T-folyosókról vagy határon átnyúló szakaszokról van szó.
Az ügynökség a határokon átnyúló pályahálózatokat egyetlen pályahálózat-működtetővel engedélyezi. [Mód. 81]
Az Unió területén található vagy ott üzemeltetett pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek üzembe helyezésének engedélyezéséről az Ügynökség dönt a nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben engedélyezi az ERTMS-t. Mielőtt az Ügynökség engedélyezi az ERTMS-t, a nemzeti biztonsági hatóság feladata az alrendszerek nemzeti hálózatokkal való működési összeegyeztethetőségének ellenőrzése. Az Ügynökség biztosítja az ERTMS egységes alkalmazását Unió-szerte. [Mód. 82]
Az ERTMS esetében az Ügynökség a hiánytalan kérelem átvételét követő egy hónapon belül konzultál az illetékes nemzeti biztonsági hatósággal az ERTMS Unión belüli egységes kiépítésének biztosítása érdekében. A nemzeti biztonsági hatóság két hónapon belül a részére véleményt bocsát ki az Ügynökség részére, amelyben részletezi, hogy az alrendszer műszaki és működési szempontból mennyire összeegyeztethető az adott hálózat érintett szakaszán üzemeltetni kívánt járművekkel. Az Ügynökség az engedély kibocsátása előtt a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi e véleményt, és egyet nem értése esetén tájékoztatja a nemzeti biztonsági hatóságot és kifejti indokait. E cikk nem érinti az Ügynökségnek mint rendszerhatóságnak a(z) .../.../EU rendelet [ügynökségi rendelet] 6. fejezete szerinti kötelezettségeit.
Amennyiben az Ügynökség nem ért egyet egy nemzeti biztonsági hatóság által elvégzett értékelés kedvezőtlen eredményével, tájékoztatja erről – egyet nem értését megindokolva – az illető hatóságot. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság együttműködnek annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Szükség esetén – az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság döntése szerint – a kérelmező is részt vesz a folyamatban. Ha azt követően, hogy az Ügynökség tájékoztatta a nemzeti biztonsági hatóságot az egyet nem értéséről, egy hónapon belül nem érhető el kölcsönösen elfogadható értékelés, az Ügynökség meghozza végleges döntését, kivéve, ha nemzeti biztonsági hatóság az ügyet döntőbírósági eljárás céljából a …/…/EU rendelet (ügynökségi rendelet) 51. cikke alapján létrehozott fellebbezési testület elé utalta. A fellebbezési tanácsnak a nemzeti biztonsági hatóság kérését követő egy hónapon belül határoznia kell arról, hogy megerősíti-e az Ügynökség határozattervezetét.
Az Ügynökségnek kellően meg kell alapoznia a helyhez kötött berendezések üzembehelyezési engedélyének megadását elutasító határozatot. A kérelmezőnek az elutasító határozat kézhezvételét követően egy hónap áll rendelkezésére, hogy a határozat felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtson be az Ügynökséghez A kérelmet indokolással kell ellátni. Az Ügynökségnek a felülvizsgálat iránti kérelem kézhezvételét követően két hónap áll rendelkezésére, hogy megerősítse vagy megváltoztassa elutasító határozatát. Amennyiben az Ügynökség megerősíti elutasító határozatát, a kérelmező fellebbezést nyújthat be a(z) .../.../EU rendelet [vasúti ügynökségi rendelet] 51. cikke alapján létrehozott fellebbezési tanácshoz. [Mód. 83]
Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóság részletes útmutatással szolgál az első és a második albekezdésben említett engedélyek megszerzésének módjáról. Az engedélyekhez kapcsolódó követelmények leírását és magyarázatát, valamint a szükséges dokumentumok jegyzékét tartalmazó útmutatót díjmentesen a kérelmezők rendelkezésére kell bocsátani. Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok ezen információk terjesztésében együttműködnek egymással.
(3) Az (1) bekezdésben említett alrendszerek üzembe helyezésének engedélyezése érdekében a (2) bekezdés szerinti illetékességtől függően vagy a nemzeti biztonsági hatóság, vagy az Ügynökség megbizonyosodik az alábbiak meglétéről vagy teljesüléséről:
a) EK-hitelesítési nyilatkozat;
b) a vonatkozó ÁME-k, nemzeti szabályok és nyilvántartások alapján az alrendszereknek azzal a rendszerrel való műszaki összeegyeztethetősége, amelybe integrálásra kerülnek;
c) az alrendszerek biztonságos integrációja, a vonatkozó ÁME-k, a nemzeti szabályok, nyilvántartások és a(z) …/…/EU irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 6. cikkében meghatározott közös biztonsági módszerek alapján.
ca) a nemzeti szabályok szerinti hitelesítési nyilatkozat; [Mód. 84]
Az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság – attól függően, hogy melyik az illetékes hatóság – a kérelem átvételét követő egy hónapon belül tájékoztatja a kérelmezőt a dokumentáció hiánytalan voltáról, vagy – ésszerű határidőt kijelölve az információ benyújtására – felkéri a kérelmezőt, hogy nyújtsa be a szükséges kiegészítő információkat. [Mód. 85]
(4) Meglévő alrendszerek felújításakor vagy korszerűsítésekor a kérelmező külön dokumentációban ismerteti a beruházást a nemzeti biztonsági hatóságnak (ha energia- és infrastruktúra-alrendszerekről, vagy az ERTMS rendszerhez nem tartozó, pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerről van szó), illetve az Ügynökségnek (ha pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerrőlaz ERTMS-rendszerről vagy határokon átnyúló, egyetlen pályahálózat-működtetővel rendelkező infrastruktúráról van szó). A nemzeti biztonsági hatóság vagy az Ügynökség megvizsgálja a dokumentációt, és az (5) bekezdésben foglalt kritériumok alapján eldönti, hogy szükség van-e új üzembehelyezési engedélyre. A nemzeti biztonsági hatóság és az Ügynökség döntését előre rögzített, ésszerű határidőn belül, de legkésőbb a vonatkozó információk beérkezésétől számított négyhárom hónapon belül meghozza. [Mód. 86]
(5) Meglévő alrendszerek felújításakor vagy korszerűsítésekor a 15. cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint új EK-hitelesítési nyilatkozatot kell szerezni. Ezen túlmenően új üzembehelyezési engedély szükséges az alábbi esetekben:
a) a tervezett munkálatok hatással vannak az érintett alrendszer általános biztonsági szintjére; vagy
b) a vonatkozó ÁME azt előírja; vagy
c) a tagállamok által meghatározott nemzeti kivitelezési terv így rendelkezik.
19. cikk
A mobil alrendszerek forgalomba hozatala
(1) A gördülőállomány alrendszert ésmobil alrendszereket a fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszert a kérelmező kizárólag akkor hozza piaci forgalomba, ha azok tervezése, kivitelezése és beszerelése megfelel a III. mellékletben foglalt alapvető követelményeknek. [Mód. 87]
(2) A kérelmezőnek meg kell megbizonyosodnia különösen arról, hogy rendelkezik EK-hitelesítési nyilatkozattal.
(3) Meglévő alrendszerek felújításakor vagy korszerűsítésekor a 15. cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint új EK-hitelesítési nyilatkozatot kell szerezni.
20. cikk
Forgalombahozatali járműengedély
(1) Kizárólag olyan jármű hozható forgalomba, amely rendelkezik az Ügynökség által az (5) bekezdésneke cikknek megfelelően kiállított forgalombahozatali járműengedéllyel. [Mód. 88]
Az járműengedély tartalmazza:
a) a felhasználási terület(ek);
b) az ÁME-kben és adott esetben a nemzeti szabályokban meghatározott, a jármű és a felhasználási terület műszaki összeegyeztethetőségének ellenőrzéséhez szükséges paraméterek értékei;
c) az adott jármű vonatkozó ÁME-knek és nemzeti szabályok összességének való megfelelése a b) pontban említett paraméterek tekintetében;
d) a jármű használatára vonatkozó feltételek és egyéb kikötések. [Mód. 89]
(2) A járművek forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek kiadásáról az Ügynökség dönt. Az engedélyek tanúsítják a járműnek és a helyhez kötött berendezéseknek az ÁME-k szerinti műszaki összeegyeztethetősége ellenőrzéséhez szükséges paraméterek értékeit. A forgalombahozatali járműengedély emellett információkkal szolgál arra vonatkozóan is, hogy az adott jármű megfelel a vonatkozó ÁME-knek és a paraméterekhez kapcsolódó nemzeti szabályok összességének.A járműengedély kiadásának alapjáula vasúti járműnek vagy a vasúti járműtípusnak a kérelmező által elkészített műszaki dokumentációja, köztük az alábbiakat igazoló dokumentumok szolgálnak:
– a járműhöz tartozó mobil alrendszerekkel kapcsolatosan:
a) a megfelelő hitelesítési nyilatkozat a 19. cikkel összhangban,
b) a járművön belüli műszaki összeegyeztethetőség;
c) a járműbe való biztonságos integrálódás;
– a járművel kapcsolatosan:
a jármű műszaki összeegyeztethetősége a használati területén lévő hálózatokkal. [Mód. 90]
A műszaki összeegyeztethetőséget a vonatkozó ÁME-k és adott esetben a nemzeti szabályok és nyilvántartások alapján állapítják meg. Minden olyan esetben, amikor a műszaki összeegyeztethetőség igazolása érdekében vizsgálatokra van szükség, az érintett nemzeti biztonsági hatóság ideiglenes járműhasználati engedélyt állíthat ki a kérelmező számára a hálózaton elvégzendő gyakorlati ellenőrzések céljából. A pályahálózat-működtető a kérelmezővel konzultálva minden lehetséges módon arra törekszik, hogy ezekre a vizsgálatokra a kérés beérkezését követő egy hónapon belül sor kerüljön. Adott esetben a nemzeti biztonsági hivatal intézkedéseket hoz vizsgálatok végrehajtása érdekében.
A jármű alrendszereinek biztonságos integrációját a vonatkozó ÁME-k és adott esetben a nemzeti szabályok, valamint a(z) …/…/EU irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 6. cikkében meghatározott közös biztonsági módszerek alapján állapítják meg. [Mód. 91]
(3) A forgalombahozatali járműengedély feltételeket szabhat és egyéb kikötésekkel élhet a járművek használatára vonatkozóan. Az Ügynökség a (2) bekezdésben említett dokumentáció elemeinek értékelése után adja ki a járműengedélyt, előre rögzített, ésszerű határidőn belül, de legkésőbb a vonatkozó információk kérelmezőtől való beérkezésétől számított négy hónapon belül. Az Ügynökség egy hónapon belül jelzi a kérelmezőnek, hogy a dokumentáció hiánytalan-e vagy nem. Az Ügynökség egy kérelemre vonatkozó kedvezőtlen döntését kellően megindokolja.
Az engedélyeket valamennyi tagállamban elismerik.
Az Ügynökség teljes körű felelősséget vállal az általa kiállított engedélyekért. [Mód. 92]
(3a) A 50a. cikkben hivatkozott átmeneti időszakban a kérelmezők eldönthetik, hogy járműengedély iránti kérelmüket az Ügynökséghez vagy az illetékes nemzeti biztonsági hatósághoz nyújtják-e be. [Mód. 94]
(4) A forgalombahozatali járműengedély kiadásának alapjául a vasúti járműnek vagy a vasúti járműtípusnak a kérelmező által elkészített műszaki dokumentációja, köztük az alábbiakat igazoló dokumentumok szolgálnak:
i) a járművet alkotó mobil alrendszerek forgalomba hozatala, a 19. cikk szerint;
j) a jármű a) pontban említett alrendszereinek műszaki összeegyeztethetősége, a vonatkozó ÁME-k, nemzeti szabályok és nyilvántartások alapján;
k) a jármű a) pontban említett alrendszereinek biztonságos integrációja, a vonatkozó ÁME-k, a nemzeti szabályok és [a vasúti rendszer Unión belüli biztonságáról szóló] …/…/… irányelv 6. cikkében meghatározott közös biztonsági módszerek alapján. [Mód. 93]
(5) A jármű engedélyezésének elutasítására vonatkozó döntést megfelelően indokolni kell. A kérelmezőnek az elutasító határozat kézhezvételét követően egy hónap áll rendelkezésére, hogy a határozat felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtson be – az adott esettől függően – az Ügynökséghez vagy a nemzeti biztonsági hatósághoz. Az Ügynökség a (2) bekezdésben említett döntéseket előre rögzített, ésszerű határidőn belül, de legkésőbb a vonatkozó információk beérkezésétől számított négy hónapon belül meghozza. Az engedélyek az összes tagállamra érvényesek hatóságnak a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számítva két hónap áll rendelkezésére a határozatának megerősítésére vagy megváltoztatására. [Mód. 95]
Amennyiben az Ügynökség megerősíti elutasító határozatát, a kérelmező a(z) …/…/EU rendelet [ügynökségi rendelet] 51. cikke alapján kijelölt fellebbezési tanácsnál fellebbezéssel élhet. [Mód. 96]
Amennyiben a nemzeti biztonsági hatóság megerősíti elutasító határozatát, a kérelmező fellebbezéssel fordulhat a(z) .../... irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 17. cikkének (3) bekezdése alapján az érintett tagállam által kijelölt fellebbezési testülethez. A felülvizsgálati eljárás céljából a tagállamok kijelölhetik e célra a 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(19) 56. cikkével összhangban felállított szabályozó szervezetet. [Mód. 97]
Az Ügynökség részletes iránymutatást ad a forgalombahozatali járműengedély megszerzésének módjáról. A forgalombahozatali járműengedélyekhez kapcsolódó követelmények leírását és magyarázatát, valamint a szükséges dokumentumok jegyzékét tartalmazó útmutatót díjmentesen a kérelmezők rendelkezésére kell bocsátani. A nemzeti biztonsági hatóságok ezen információk terjesztésében együttműködnek az Ügynökséggel.
(6) Az Ügynökség járművek csoportjára is kiadhat forgalombahozatali járműengedélyt. Ezek az engedélyek az összes tagállamra érvényesek. Az Ügynökség – döntésének e tekintetben való indokolásával – módosíthatja vagy visszavonhatja egy jármű engedélyét, amennyiben a jármű már nem tesz eleget azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az engedélyt kiállították. Az Ügynökség haladéktalanul frissíti a 43a. cikkben meghatározott európai járműnyilvántartást.
Ha egy nemzeti biztonsági hatóság úgy ítéli meg, hogy valamely engedéllyel rendelkező jármű nem felel meg az alapvető követelményeknek, haladéktalanul tájékoztatja erről az Ügynökséget és az összes többi illetékes nemzeti biztonsági hatóságot. Az Ügynökség egy hónapon belül dönt a szükséges intézkedésekről. Amennyiben sürgős megelőző intézkedésre van szükség, az Ügynökség azonnal, még a döntése meghozatala előtt korlátozhatja vagy felfüggesztheti az engedélyt. [Mód. 98]
(7) A kérelmező az Ügynökség döntéseivel szemben, illetve az (5) bekezdésben említett határidők be nem tartása miatt [az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló] …/…/EU rendelet 51. cikke alapján kijelölt fellebbezési tanácsnál fellebbezéssel élhet.Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – legkésőbb ezen irányelv elfogadását követő hat hónapon belül – a 46. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az engedélyezési eljárásra vonatkozó részletes szabályokra vonatkozóan, amelyek az alábbiakra terjednek ki:
a) részletes útmutató, amely tartalmazza a járműengedélyekhez kapcsolódó követelmények leírását és magyarázatát, valamint a szükséges dokumentumok jegyzékét;
b) az engedélyezési folyamat eljárási szabályai, így a tartalom és a határidők meghatározása a folyamat valamennyi szakaszára vonatkozóan;
c) a kérelmezők által benyújtott dokumentációk értékelésének kritériumai. [Mód. 99]
(8) Forgalombahozatali járműengedéllyel már rendelkező, meglévő járművek felújításakor vagy korszerűsítésekor:
a) a 15. cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint új EK-hitelesítési nyilatkozatot kell szerezni, és
b) új forgalombahozatali járműengedélyre van szükség abban az esetben, ha jelentősen módosulnak a már kiállított járműengedélyben foglalt paraméterek értékei. [Mód. 100]
(9) A kérelmező kérésére a forgalombahozatali járműengedélyben fel lehet tüntetni azt a hálózatot vagy vasútvonalat, illetve ezek csoportjait, ahol a vasúttársaság a jármű és ezen hálózatok vagy vasútvonalak műszaki összeegyeztethetőségének további hitelesítése, ellenőrzése vagy tesztje nélkül üzembe állíthatja a szóban forgó járművet. Ilyen kéréskor a kérelmezőnek igazolnia kell kérelmében a jármű és az érintett hálózatok vagy vasútvonalak műszaki összeegyeztethetőségét.
Az eredeti kérelmező vagy egy másik kérelmező kérésére a kérdéses információk a forgalombahozatali engedély kiállítása után, utólag is feltüntethetők. [Mód. 101]
(9a) Olyan járművek számára, amelyeket elszigetelt vasúthálózatok infrastruktúrájában használnak vagy szándékoznak használni, azon tagállam nemzeti biztonsági hatóságai is megadhatják az engedélyt, amelyben a szóban forgó hálózat található. Ilyen esetekben a kérelmező választhat, hogy az Ügynökséghez nyújtja-e be kérelmét, vagy az adott tagállamok nemzeti biztonsági hatóságaihoz.
Az 50a. cikkben hivatkozott átmeneti időszak során azon tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai, ahol az elszigetelt vasúthálózat található, közös járműengedélyezési eljárást hoznak létre és biztosítják az általuk kiadott járműengedélyek kölcsönös elismerését. Amennyiben a nemzeti biztonsági hatóságok egymásnak ellentmondó határozatokat hoznak, illetve kölcsönösen elfogadható határozat hiányában az Ügynökség hoz határozatot a .../.../EU rendelet [ügynökségi rendelet] 16. cikke értelmében.
Ha az 50a. cikkben hivatkozott átmeneti időszak végére e nemzeti biztonsági hatóságok nem teszik meg a közös járműengedélyezési eljárást és a járműengedélyek kölcsönös elismerését célzó intézkedéseket, az e cikkben említett engedélyeket csak az Ügynökség adhatja ki.
Amennyiben a közös járműengedélyezési eljárást és a járműengedélyek kölcsönös elismerését célzó intézkedéseket meghozzák, az elszigetelt vasúthálózatokkal rendelkező tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai továbbra is kibocsáthatnak járműengedélyeket és a kérelmező választhat, hogy az Ügynökséghez vagy az illetékes nemzeti biztonsági hatósághoz nyújtja-e be járműengedélyezési kérelmét az 50a. cikkben említett átmeneti időszak vége után.
A Bizottság ezen irányelv hatálybalépése után tíz évvel jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az elszigetelt vasúthálózat átjárhatósága terén elért eredményekről, illetve adott esetben benyújtja a megfelelő jogalkotási javaslatot. [Mód. 102]
20a. cikk
Engedélyezett járművek nyilvántartásba vétele
A járműveket első használatbavételüket megelőzően és az engedély 20. cikk szerinti megadását követően az üzemben tartó kérésére nyilvántartásba kell venni.
Amennyiben az engedélyt az Ügynökség adja ki, a járművet a 43a. cikknek megfelelően be kell jegyezni az európai járműnyilvántartásba.
Amennyiben a jármű felhasználási területe egy tagállam területére korlátozódik és a nemzeti biztonsági hatóság adta ki az engedélyt, úgy a járművet az illető tagállam nemzeti járműnyilvántartásába vezetik be a 43. cikknek megfelelően. [Mód. 103]
21. cikk
A járművek üzembe helyezésehasználata [Mód. 104]
(1) Mielőtt a vasúttársaság kizárólag azt követően helyez üzembea járműengedélyben meghatározott felhasználási területen használni kezdené a járművet, hogy a pályahálózat működtetőjével konzultálva, a vonatkozó ÁME-k, nemzeti szabályok, nyilvántartások és az irányelv 6. cikkében meghatározott közös biztonsági módszerek alapján ellenőrizte a jármű és az érintett vasúthálózat műszaki összeegyeztethetőségét, valamint a járműnek a majdani működés alapjául szolgáló rendszerbe való biztonságos integrálódását. biztonsági irányítási rendszerének használatával gondoskodnia kell az alábbiakról: [Mód. 105]
a) Ehhez előzőleghogy a jármű a a járműre a 20. cikknekcikkel összhangban engedéllyel rendelkezik, és megfelelően forgalombahozatalijárműengedélyt kell szerezni. nyilvántartásba van véve; [Mód. 106]
aa) a járműnek az útvonallal való műszaki összeegyeztethetősége az infrastruktúra-nyilvántartások, a vonatkozó ÁME-k, minden olyan vonatkozó információ, amelyet a pályahálózat működtetőjének díjmentesen és ésszerű időn belül kell rendelkezésre bocsátania az infrastruktúra-nyilvántartás hiánya vagy hiányossága esetén; valamint [Mód. 107]
ab) a(z) …/…/… irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 9. cikkében és a forgalmi szolgálati és forgalomirányításról szóló ÁME-ben megállapított biztonsági irányítási rendszer alapján a járműnek az abba a vonatba való beállítását, amelyben használni kívánják. [Mód. 108]
(1a) Annak elősegítése érdekében, hogy a vasúttársaságok ellenőrizni tudják a jármű és a vasúthálózat műszaki összeegyeztethetőségét és egymással való biztonságos integrálódását, a pályahálózat működtetője – kérésre – az útvonal(ak) jellemzőivel kapcsolatos további tájékoztatást nyújt a vasúttársaságok számára. [Mód. 109]
(2) A vasúttársaság tájékoztatja az Ügynökséget, a pályahálózat működtetőjét és a nemzeti biztonsági hatóságot a járművek üzembe helyezésévelüzemeltetésével kapcsolatos döntéseiről. A döntéseket rögzíteni kell a 43. cikkben említett nemzeti járműnyilvántartásban és a 43a. cikkben említett európai nyilvántartásban. [Mód. 110]
(3) Meglévő járművek felújításakor vagy korszerűsítésekor a 15. cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint új EK-hitelesítési nyilatkozatot kell szerezni. Ezen túlmenően a vasúttársaságnak ismét döntenie kell az említett járművek üzembe helyezéséről az alábbi esetekben:
n) a tervezett munkálatok hatással vannak az érintett alrendszer általános biztonsági szintjére, vagy
(1) Az Ügynökség engedélyt adnak ki különböző járműtípusok forgalomba hozatalára vagy az 50a. cikkben említett átmeneti időszak során a nemzeti biztonsági hatóságok adják ki a járműtípus-engedélyeket. [Mód. 113]
Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok részletes iránymutatást ad a járműtípusok forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek adnak a járműtípus-engedélyek megszerzésének módjáról. A járműtípusok forgalomba hozatalára vonatkozó Az engedélyekhez kapcsolódó követelmények leírását és magyarázatát, valamint a szükséges dokumentumok jegyzékét tartalmazó útmutatót díjmentesen a kérelmezők rendelkezésére kell bocsátani. A nemzeti biztonsági hatóságok ezen információk terjesztésében együttműködnek az Ügynökséggel. [Mód. 114]
(2) Ha azonban azazonban az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság egy járműre forgalombahozatali engedélyt ad ki, egyidejűleg az adott járműtípus forgalomba hozatalára isjárműtípus-engedélyt is kiadja az engedélyt. [Mód. 115]
(3) Az a jármű, amely egy adott, forgalombahozatali engedéllyel már rendelkező járműtípus tekintetében megfelelőnek minősül, minden további ellenőrzés nélkül forgalombahozatali járműengedélyt kap a kérelmező által a szóban forgó típusra vonatkozóan benyújtott megfelelőségi nyilatkozat alapján. [Mód. 116]
(4) Amennyiben változnak azon ÁME-k, illetve nemzeti szabályok vonatkozó rendelkezései, amelyek alapján kiadták a járműtípusok forgalomba hozatalára vonatkozójárműtípus- engedélyt, a kérdéses ÁME vagy nemzeti szabály határozza meg, hogy a már odaítélt forgalombahozatali engedélyjárműtípus-engedély érvényben marad-e vagy megújításra szorul-e szorul. Amennyiben az engedélyt meg kell újítani, az ügynökségi ellenőrzésnek a módosított szabályokra kell korlátozódnia. Egy adott járműtípus forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyjárműtípus-engedély megújítása nincs hatással a járműtípus forgalomba hozatalárajárműtípusra korábban kiadott engedély alapján már odaítélt forgalombahozatali járműengedélyekre. [Mód. 117]
(5) A típusmegfelelőségi nyilatkozatot a 2010/713/EU határozatnak megfelelően kell kidolgozni .
(6) A típusmegfelelőségi nyilatkozatot a következőknek megfelelően kell elkészíteni:
a) az ÁME-nek megfelelő járművek esetében a vonatkozó ÁME-kben meghatározott ellenőrzési eljárások;
b) az ÁME-nek nem megfelelő járművek esetében a 768/2008/EK határozat B+D és B+F moduljában meghatározott megfelelőségértékelési eljárások. Adott esetben a Bizottság ad hoc megfelelőségértékelési modulokat meghatározó végrehajtási aktusokat fogadhat el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
(7) A járműtípusok forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyeket a járműtípusok forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek európai nyilvántartásában regisztrálják, a 44. cikkben említettek szerint.
22a. cikk
Az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok közötti együttműködés
Az 18., 20. és 22. cikk végrehajtása céljából az Ügynökség a(z) .../.../EU rendelet [ügynökségi rendelet] 69. cikkével összhangban együttműködési megállapodásokat köthet a nemzeti biztonsági hatóságokkal.
E megállapodások lehetnek egyedi vagy keretmegállapodások, és egy vagy több nemzeti biztonsági hatóság vehet részt bennük. A megállapodások részletesen meghatározzák a teljesítendő feladatokat és feltételeket, megállapítják az ezek teljesítésére vonatkozó határidőket és a kérelmező által fizetett díjak megosztásának részleteit.
Ezenkívül a kérelmezőt terhelő adminisztratív költségek és terhek csökkentése érdekében, a földrajzi – az ERTMS előrehaladott telepítése eltérő nyomtáv esetén – vagy történelmi okokból különleges szakértelmet igénylő hálózatok esetében a megállapodások egyedi együttműködési megállapodásokat is magukban foglalhatnak. E megállapodásokat az Ügynökség kérelmek befogadására vonatkozó jogosultságának ezen irányelv szerinti keletkezése előtt, de legkésőbb az ezen irányelv hatályba lépését követő 18 hónapon belül meg kell kötni.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az együttműködési megállapodásokra vonatkozóan a 46. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat legkésőbb az irányelv hatálybalépésétől számított hat hónapon belül kell elfogadni.
A Bizottság öt évvel az első együttműködési megállapodás megkötése után és azt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Ügynökség által kötött együttműködési megállapodások értékeléséről. [Mód. 118]
VI. FEJEZET
A MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELŐ SZERVEZETEK BEJELENTÉSE
23. cikk
Bejelentés
A tagállamok bejelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak azokat a szervezeteket, amelyeket felhatalmaztak az ezen irányelv szerinti, harmadik fél által végzendő megfelelőségértékelési feladatok ellátására.
24. cikk
Bejelentő hatóságok
(1) A tagállamok kijelölnek egy bejelentő hatóságot, amely felel a megfelelőségértékelő szervezetek értékeléséhez és bejelentéséhez szükséges eljárások kialakításáért és végrehajtásáért, valamint a bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek ellenőrzéséért, ideértve a 27–29. cikk rendelkezéseinek való megfelelést is.
(2) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett értékelést és ellenőrzést egy, a 765/2008/EK rendelet szerinti nemzeti akkreditáló testület végzi el, az említett rendelet rendelkezéseivel összhangban.
(3) Amennyiben a bejelentő hatóság az (1) bekezdésben említett értékelést, bejelentést vagy felügyeletet olyan szervezetre ruházza át vagy más módon olyan szervezetre bízza, amely nem kormányzati szervezet, akkor ezen szervezetnek jogi személynek kell lennie, és meg kell felelnie a 25. cikkben foglalt követelményeknek. A szervezetnek gondoskodnia kell a tevékenységeivel összefüggő felelősség kérdésének teljes körű rendezéséről.
(4) A bejelentő szervezet teljes felelősséget vállal a (3) bekezdésben említett szervezet által elvégzett feladatokért.
25. cikk
A bejelentő hatóságokra vonatkozó követelmények
(1) A bejelentő hatóságot úgy kell létrehozni, hogy ne alakuljon ki összeférhetetlenség a megfelelőségértékelő szervezetekkel.
(2) A bejelentő hatóságot úgy kell megszervezni és működtetni, hogy biztosítva legyen tevékenységeinek objektivitása és pártatlansága.
(3) A bejelentő hatóságot úgy kell megszervezni, hogy a megfelelőségértékelő szervezet bejelentésével kapcsolatban minden egyes döntést más illetékes személyek hozzanak meg, mint akik az értékelést végezték.
(4) A bejelentő hatóság nem kínál vagy végez olyan tevékenységet amelyet a megfelelőségértékelő szervezetek végeznek, illetve nem nyújt szaktanácsadási szolgáltatást kereskedelmi vagy piaci alapon.
(5) A bejelentő hatóság biztosítja a hozzá beérkező információ bizalmas jellegét.
(6) A bejelentő hatóság kellő létszámú hozzáértő személyzettel rendelkezik ahhoz, hogy megfelelően ellássa feladatait.
26. cikk
A bejelentő hatóságok tájékoztatási kötelezettségei
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a megfelelőségértékelő szervezetek értékelésére és bejelentésére, valamint a bejelentett szervezetek ellenőrzésére irányuló eljárásaikról, továbbá ezek bármilyen változásáról.
A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi ezeket az információkat.
27. cikk
A megfelelőségértékelő szervezetekre vonatkozó követelmények
(1) A bejelentés tekintetében a megfelelőségértékelő szervezetekre teljesülniük kell a (2)–(7) bekezdésben és a 28. és 29. cikkben foglalt követelményeknek. Az említett követelmények a tagállamok által a 13. cikk (4) bekezdése szerint kijelölt testületekre ugyanígy alkalmazandók.
(2) A megfelelőségértékelő szervezet a nemzeti jogszabályok szerint jön létre, és jogi személyiséggel rendelkezik.
(3) A megfelelőségértékelő szervezetnek alkalmasnak kell lennie a vonatkozó ÁME-k által előírt valamennyi olyan megfelelőségértékelési feladatra, amelynek elvégzésére bejelentették, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat maga a megfelelőségértékelő szervezet vagy a felelősségére egy, a nevében eljáró szervezet végzi el.
A megfelelőségértékelő szervezetnek – mindig és minden egyes megfelelőségértékelési eljárás, valamint a termékek minden olyan fajtája vagy kategóriája tekintetében, amelyre bejelentették – rendelkeznie kell a következőkkel:
a) a szükséges személyzettel, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséhez;
b) azon vonatkozó eljárások leírásával, amelyek szerint a megfelelőségértékelés zajlik, biztosítva ezen eljárások átláthatóságát és reprodukálhatóságát. Rendelkeznie kell megfelelő stratégiákkal és eljárásokkal, amelyek segítségével a bejelentett megfelelőségellenőrző szervezetként végzett feladatok és az egyéb tevékenységek elkülönülnek egymástól;
c) olyan eljárásokkal, amelyek segítségével tevékenysége végzése során megfelelően figyelembe tudja venni egy vállalkozás méretét, azon ágazatot, amelyben az tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.
Rendelkeznie kell a megfelelőségértékelési tevékenységekkel kapcsolatos műszaki és adminisztrációs feladatok megfelelő ellátásához szükséges eszközökkel, továbbá valamennyi szükséges felszereléssel, illetve létesítménnyel.
(4) A megfelelőségértékelő szervezetek felelősségbiztosítást kötnek, kivéve, ha a felelősséget a nemzeti joggal összhangban az állam vállalja át, vagy ha a tagállam maga felel a megfelelőségértékelésért.
(5) A megfelelőségértékelő szervezet személyzetének be kell tartania a szakmai titoktartás követelményeit minden olyan információ tekintetében, amely a vonatkozó ÁME vagy az azt átültető nemzeti jogszabály rendelkezései alapján ellátott feladataik végrehajtása során jutott birtokukba, kivéve annak a tagállamnak az illetékes hatóságai irányában, ahol a szervezet a tevékenységét gyakorolja. A tulajdonjogokat védelem illeti.
(6) A megfelelőségértékelő szervezetek részt vesznek a vonatkozó szabványosítási tevékenységekben, valamint az alkalmazandó uniós szabályozás alapján létrehozott, a bejelentett megfelelőségértékelő szervezeteket koordináló csoport tevékenységeiben, illetve gondoskodnak arról, hogy az értékelést végző személyzetük tájékoztatást kapjon ezekről, továbbá általános útmutatóként alkalmazzák az említett csoport munkája eredményeként létrejött adminisztratív döntéseket és dokumentumokat.
(7) A megfelelőségértékelő szervezetek részt vesznek a(z) …/…/EU rendelet [ügynökségi rendelet] 25. cikke alapján létrehozott ad hoc ERTMS-munkacsoport tevékenységeiben, illetve gondoskodnak arról, hogy az értékelést végző személyzetük tájékoztatást kapjon ezekről. A szervezetek követik a munkacsoport tevékenysége nyomán kidolgozott iránymutatásokat. Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezetek az iránymutatások tartalmát nem tartják megfelelőnek vagy alkalmazhatónak, a folyamatos fejlesztés érdekében észrevételeiket az ad hoc ERTMS-munkacsoport elé terjeszthetik vitára.
28. cikk
A megfelelőségértékelő szervezetek pártatlansága
(1) A megfelelőségértékelő szervezet olyan harmadik fél, amely független az általa értékelt szervezettől vagy az általa vizsgált termék gyártójától.
Ilyen szervezetnek tekinthető az a szervezet is, amely az általa értékelt termék tervezésében, gyártásában, rendelkezésre bocsátásában, összeszerelésében, használatában vagy karbantartásában részt vevő vállalkozásokat képviselő üzleti szerveződésekhez vagy szakmai szövetségekhez tartozik, feltéve hogy bizonyítottan független és mentes az érdekütközésektől.
(2) Biztosítani kell a megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és az értékelést végző személyzet pártatlanságát.
(3) A megfelelőségértékelő szervezet, ennek felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkatársa nem lehet annak a terméknek a tervezője, gyártója, szállítója, üzembe helyezője, vásárlója, tulajdonosa, felhasználója vagy karbantartója, amelyet értékelnek, valamint nem lehet az érintett felek meghatalmazott képviselője sem. Ez nem zárja ki az olyan értékelt termékek felhasználását, amelyek a megfelelőségértékelő szervezet működéséhez szükségesek, illetve a termékek személyes célra történő használatát.
(4) A megfelelőségértékelő szervezet, ennek felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkatársa nem vehet részt közvetlenül e termékek tervezésében, gyártásában/kialakításában, forgalomba hozatalában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában, és nem képviselheti az ilyen tevékenységben részt vevő feleket sem. Nem vehet részt olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné a bejelentett megfelelőségértékelési tevékenységeikkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét. Ez különösen érvényes a szaktanácsadási szolgáltatásokra.
(5) A megfelelőségértékelő szervezetek biztosítják, hogy leányvállalataik és alvállalkozóik tevékenysége ne befolyásolja megfelelőségértékelési tevékenységeik bizalmas jellegét, objektivitását és pártatlanságát.
(6) A megfelelőségértékelő szervezetek és személyzetük a megfelelőségértékelési tevékenységeket az adott területtel kapcsolatos legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással végzik el, és függetlenek minden olyan, különösen az ilyen tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy megfelelőségértékelési tevékenységeik eredményeit.
29. cikk
A megfelelőségértékelő szervezetek személyzete
(1) A megfelelőségértékelési tevékenységek elvégzéséért felelős személyzetnek a következő ismeretekkel kell rendelkeznie:
a) alapos műszaki és szakmai képzettség, amely kiterjed az összes olyan megfelelőségértékelési tevékenységre, amelynek végrehajtására a szervezetet bejelentették, valamint az akadálymentesítés kérdéseivel kapcsolatos képzésre; [Mód. 119]
b) megfelelő ismeretek az általuk végzett értékelések követelményeiről, és megfelelő hatáskör az ilyen értékelések elvégzésére;
c) az alapvető követelmények, az alkalmazandó harmonizált szabványok, valamint az uniós jogi aktusok és végrehajtási rendeletek alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő ismerete és megértése;
d) az értékelés elvégzését bizonyító tanúsítványok, nyilvántartások és jelentések elkészítésének képessége.
(2) A megfelelőségértékelő szervezet felső szintű vezetésének és az értékelést végző személyzetének javadalmazása nem függhet az elvégzett értékelések számától vagy azok eredményétől.
30. cikk
A megfelelőség vélelme a megfelelőségértékelő szervezet esetében
Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet igazolja, hogy megfelel az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett vonatkozó harmonizált szabványokban vagy azok részeiben rögzített kritériumoknak, akkor vélelmezni kell, hogy megfelel a 27–29. cikkben meghatározott követelményeknek, amennyiben az alkalmazandó harmonizált szabványok kiterjednek az említett követelményekre.
31. cikk
A megfelelőségértékelő szervezetek leányvállalatai és alvállalkozói
(1) Amennyiben a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet bizonyos megfelelőségértékeléssel kapcsolatos feladatokat alvállalkozásba ad, vagy leányvállalatot bíz meg velük, biztosítania kell, hogy az alvállalkozó vagy a leányvállalat megfeleljen a 27–29. cikkben meghatározott követelményeknek, továbbá ennek megfelelően tájékoztatnia kell erről a bejelentő hatóságot.
(2) A bejelentett szervezetek teljes felelősséggel tartoznak az alvállalkozók vagy leányvállalatok által elvégzett feladatokért, függetlenül azok székhelyétől.
(3) A bejelentett szervezetek tevékenységeit csak az ügyfél beleegyezésével lehet alvállalkozásba adni vagy leányvállalattal elvégeztetni.
(4) A bejelentett szervezetek a bejelentő hatóság számára elérhetővé teszik az alvállalkozó vagy a leányvállalat szakmai képesítésére és az általuk a vonatkozó ÁME szerint elvégzett munkával kapcsolatos dokumentumokat.
32. cikk
Akkreditált belső szervezetek
(1) Az engedélyért folyamodó társaság akkreditált belső szervezetet is megbízhat a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott A1., A2., C1. vagy C2. modulban és a 2010/713/EK határozat I. mellékletében meghatározott CA1. és CA2. modulban rögzített eljárások végrehajtása céljából végzett megfelelőségértékelési tevékenységekkel. Az említett szervezet különálló, független részét képezi az engedélyért folyamodó társaságnak, és nem vehet részt az általa értékelt termék tervezésében, gyártásában, szállításában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában.
(2) Az akkreditált belső szervezetnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:
a) a 765/2008/EK rendelettel összhangban akkreditálták;
b) a szervezetnek és a szervezet munkatársainak szervezetileg azonosíthatóknak kell lenniük, és olyan jelentéstételi módszerekkel kell rendelkezniük azon vállalaton belül, amelynek részét képezik, amelyek biztosítják pártatlanságukat, és ezt bizonyítaniuk kell a megfelelő nemzeti akkreditáló testület felé;
c) sem a szervezet, sem a szervezet dolgozói nem felelnek az általuk értékelt termékek tervezéséért, gyártásáért, szállításáért, üzembe helyezéséért, üzemeltetéséért vagy karbantartásáért, és nem vehetnek részt semmilyen olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné az értékelési tevékenységeikkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségüket és feddhetetlenségüket;
d) a szervezet kizárólag annak a vállalatnak nyújthatja szolgáltatásait, amelynek részét képezi.
(3) Az akkreditált belső szervezeteket nem lehet bejelenteni a tagállamoknak vagy a Bizottságnak, azonban a vállalatnak, amelynek részét képezik vagy a nemzeti akkreditáló testületnek – a bejelentő hatóság kérésére – tájékoztatást kell adnia akkreditálásukról a bejelentő hatóságoknak.
33. cikk
Bejelentés iránti kérelem
(1) A megfelelőségértékelő szervezet bejelentés iránti kérelmet nyújt be a székhelye szerinti tagállam bejelentő hatóságához.
(2) A kérelemhez mellékelni kell a megfelelőségértékelési tevékenység, a megfelelőségértékelési modul vagy modulok, valamint azon termék vagy termékek leírását, amelyek tekintetében a szervezet szakmailag alkalmasnak tekinti magát, továbbá – amennyiben van ilyen – a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditálási tanúsítványt, amely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a 27–29. cikkben rögzített követelményeket.
(3) Amennyiben az érintett megfelelőségértékelő szervezet nem tud akkreditálási tanúsítványt benyújtani, a bejelentő hatósághoz be kell nyújtania a 27–29. cikkben rögzített követelményeknek való megfelelése ellenőrzéséhez, elismeréséhez és rendszeres ellenőrzéséhez szükséges igazoló okmányok összességét.
34. cikk
Bejelentési eljárás
(1) A bejelentő hatóságok csak olyan megfelelőségértékelő szervezeteket jelenthetnek be, amelyek megfelelnek a 27–29. cikkben rögzített követelményeknek.
(2) Ezek a hatóságok a Bizottság által kifejlesztett és kezelt elektronikus bejelentési eszközön keresztül értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot.
(3) A bejelentés tartalmazza a megfelelőségértékelési tevékenységek összes részletét, a megfelelőségértékelési modulra vagy modulokra, az érintett termékre vagy termékekre vonatkozó részletes információkat, valamint a megfelelő szakmai alkalmasság igazolását.
(4) Amennyiben a bejelentés nem a 33. cikk (2) bekezdésében említett akkreditálási tanúsítványon alapul, a bejelentő hatóság benyújtja a Bizottságnak és a többi tagállamnak a megfelelőségértékelő szervezet alkalmasságát igazoló dokumentumokat, valamint gondoskodik azokról a megfelelő intézkedésekről, amelyek biztosítják a szervezet rendszeres ellenőrzését és azt, hogy az továbbra is teljesítse a 27–29. cikkben megállapított követelményeket.
(5) Az érintett szervezet csak akkor láthatja el egy bejelentett megfelelőségértékelő szervezet tevékenységeit, ha sem a Bizottság, sem a többi tagállam – akkreditálási tanúsítvány használata esetén a bejelentést követő két héten belül, akkreditálás hiányában a bejelentést követő két hónapon belül – nem emelt kifogást.
(6) A Bizottságot és a többi tagállamot értesíteni kell a bejelentés bármely későbbi releváns változásáról.
35. cikk
Azonosító számok és a bejelentett minőségellenőrző szervezetek jegyzéke
(1) A Bizottság a bejelentett minőségellenőrző szervezetet azonosító számmal látja el.
A Bizottság egyetlen azonosító számot ad ki, még akkor is, ha a szervezetet több uniós jogi aktus szerint is bejelentik.
(2) A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek jegyzékét, beleértve a hozzájuk rendelt azonosító számokat és azokat a tevékenységeket is, amelyekre bejelentették őket.
A Bizottság gondoskodik arról, hogy a jegyzék mindenkor naprakész legyen.
36. cikk
A bejelentés változásai
(1) Amennyiben a bejelentő hatóság megállapítása vagy értesülése szerint a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet már nem teljesíti a 27–29. cikkben meghatározott követelményeket, vagy elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit, akkor a bejelentő hatóság korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve visszavonhatja a bejelentést attól függően, hogy a bejelentett szervezet milyen súlyos mértékben mulasztotta el teljesíteni a követelményeket vagy kötelezettségeit. Erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.
(2) A bejelentés korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása, illetve a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet tevékenységének megszűnése esetén a bejelentő tagállam megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy vagy egy másik bejelentett megfelelőségértékelő szervezet feldolgozza az említett szervezet dokumentációját, vagy pedig kérésre az illetékes bejelentő vagy piacfelügyeleti hatóságok hozzáférhessenek ahhoz.
37. cikk
A bejelentett szervezet szakmai alkalmasságának vitatása
(1) A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, amikor kétség merül fel részéről, vagy mások kétségüket közlik vele a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet alkalmasságával vagy azzal kapcsolatban, hogy a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet folyamatosan eleget tesz-e a rá vonatkozó követelményeknek és teljesíti-e kötelezettségeit.
(2) A bejelentő tagállam kérésre a Bizottság rendelkezésére bocsátja az érintett szervezet bejelentésének vagy szakmai alkalmassága fenntartásának alapjául szolgáló összes információt.
(3) A Bizottság biztosítja a vizsgálatai során kapott különleges adatok bizalmas kezelését.
(4) Amennyiben a Bizottság meggyőződik róla, hogy a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet nem, illetve már nem tesz eleget a rá vonatkozó bejelentés követelményeinek, tájékoztatja erről a bejelentő tagállamot, és felkéri a szükséges kiigazító intézkedések megtételére, szükség esetén akár a bejelentés visszavonására is.
38. cikk
A bejelentett szervezetek működési kötelezettségei
(1) A bejelentett szervezet a vonatkozó ÁME-ban előírt megfelelőségértékelési eljárások szerint végzi el a megfelelőségértékelést.
(2) A megfelelőségértékelést az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre háruló szükségtelen terhek elkerülésével kell elvégezni. A megfelelőségértékelő szervezetek a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozat jellegét megfelelően figyelembe véve végzik tevékenységüket.
Mindemellett azonban azzal a céllal kell működniük, hogy felmérik a termék ezen irányelv rendelkezéseinek való megfelelését.
(3) Amennyiben a bejelentett minőségellenőrző szervezet megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette a vonatkozó ÁME-ben, a megfelelő harmonizált szabványokban vagy a műszaki előírásokban megállapított követelményeket, akkor felszólítja a gyártót a megfelelő kiigazító intézkedések megtételére, és nem ad ki megfelelőségi tanúsítványt.
(4) Amennyiben a tanúsítvány kiadása után a megfelelőség figyelemmel kísérése során a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet megállapítja, hogy egy termék már nem felel meg a vonatkozó ÁME-nek, a megfelelő harmonizált szabványoknak vagy a műszaki előírásoknak, akkor felszólítja a gyártót a megfelelő kiigazító intézkedések megtételére, és szükség esetén felfüggeszti vagy visszavonja a tanúsítványt.
(5) Amennyiben nem kerül sor kiigazító intézkedésekre, vagy azok nem érik el a kívánt hatást, a bejelentett megfelelőségértékelő szervezet adott esetben korlátozhatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja a tanúsítványt.
39. cikk
A bejelentett szervezetek tájékoztatási kötelezettsége
(1) A bejelentett szervezetek tájékoztatják a bejelentő hatóságot a következőkről:
a) a tanúsítványok elutasításáról, korlátozásáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról;
b) azokról a körülményekről, amelyek a bejelentés hatályát és feltételeit érintik;
c) a piacfelügyeleti hatóságoktól kapott, a megfelelőségértékelési tevékenységekre vonatkozó tájékoztatási felkérésekről;
d) kérésre a bejelentésük hatálya alá tartozó megfelelőségértékelési tevékenységekről, valamint minden más elvégzett tevékenységről, többek között a határokon átnyúló tevékenységekről és a tevékenységek alvállalkozásba adásáról.
(2) A bejelentett szervezetek megfelelően tájékoztatják az ezen irányelv szerint bejelentett, hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző és ugyanazokkal a termékekkel foglakozó más szervezeteket a negatív és – kérésre – a pozitív megfelelőségértékelési eredményekről.
(3) A bejelentett szervezetek eljuttatják az Ügynökséghez az alrendszerek EK-hitelesítési nyilatkozatait, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek EK-megfelelőségi nyilatkozatait és használatra való alkalmasságuk EK-tanúsítványait.
40. cikk
Tapasztalatcsere
A Bizottság gondoskodik a tagállamok bejelentéssel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekért felelős nemzeti hatóságai közötti tapasztalatcsere megszervezéséről.
41. cikk
A bejelentett szervezetek koordinálása
A Bizottság biztosítja, hogy megfelelő koordináció és együttműködés jöjjön létre az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek között, és ez az együttműködés a bejelentett szervezetek ágazati csoportja formájában megfelelően működjön. Az Ügynökség a(z) …/…/EU rendelet [ügynökségi rendelet] 20. cikkével összhangban támogatja a bejelentett szervezetek tevékenységeit.
A tagállamok biztosítják, hogy az általuk bejelentett szervezetek közvetlenül vagy kijelölt képviselőkön keresztül részt vegyenek e csoport munkájában.
VIII. FEJEZET
NYILVÁNTARTÁS
42. cikk
Járműszámozási rendszer
(1) Az Unió vasúthálózatán üzembe helyezett járműveket a területileg illetékes nemzeti biztonsági hatóság a jármű első üzembe helyezése előttjárműveket az Ügynökség az engedély kiadásakor európai járműszámmal (EJSZ) látja el. [Mód. 120]
(2) A járművet üzemeltető vasúttársaság gondoskodik arról, hogy a járművön fel legyen tüntetve a hozzá rendelt EJSZ, és felelős a jármű megfelelő nyilvántartásba vételéért. [Mód. 121]
(3) Az EJSZ-t a 2007/756/EK bizottsági határozat(20) rögzíti.
(4) A járműhöz csak egyszer rendelnek EJSZ-t, ha a 2007/756/EK határozat másképp nem rendelkezik.
(5) Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére, az olyan járművek esetében, amelyeket az Unió fő vasúthálózatának nyomtávjától eltérő nyomtávot alkalmazó harmadik országokból vagy harmadik országokba működtetnek, vagy terveznek működtetni, a tagállamok elfogadhatják azokat, amelyeket egyértelműen azonosítottak egy eltérő kódrendszer szerint.
43. cikk
Nemzeti járműnyilvántartás
(1) Minden tagállam nyilvántartást vezet a területén üzembe helyezett járművekről. Ez a nyilvántartás megfelel az alábbi feltételeknek:
a) megfelel az (2) bekezdésben meghatározott közös előírásoknak;
b) a vasúttársaságoktól független szervezet vezeti és tartja naprakészen;
c) hozzáférhetővényilvánosnak kell tenni [a vasúti rendszer Unión belüli biztonságáról szóló …/…/…] irányelv 16. és 21. cikkében kijelölt nemzeti biztonsági hatóságok és vizsgáló szervezetek számára; ugyancsak hozzáférhetővé kell tenni – minden jogos kérés esetében – az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(21) 55. és 56. cikkében kijelölt szabályozó testületek, az Ügynökség, a vasúttársaságok és az pályahálózat-működtetők, valamint a járműveket nyilvántartásba vevő vagy a nyilvántartásban meghatározott személyek vagy szervezetek részére. lennie. [Mód. 122]
(2) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján közös előírásokat fogad el a tartalom, adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód – beleértve az adatcserére vonatkozó rendszert –, az adatbeviteli szabályok és a nemzeti járműnyilvántartásba való betekintés vonatkozásában. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
(2a) A nyilvántartásnak az egyes járművekre vonatkozóan legalább a következő információkat kell tartalmaznia:
a) az EJSZ;
b) hivatkozások a hitelesítési nyilatkozatra és a kibocsátó szervezetre;
c) a jármű üzemben tartójának és tulajdonosának azonosítása;
d) a jármű használatára vonatkozó korlátozások;
e) a karbantartással megbízott szervezet megnevezése. [Mód. 123]
(3) A nyilvántartásba vétel jogosultjának haladéktalanul be kell jelentenie azon tagállam nemzeti biztonsági hatóságának, amely tagállamban a járművet üzembe helyeztékjárművet használták, a nemzeti járműnyilvántartásba felvett adatok bármilyen módosítását, a jármű megsemmisülését vagy az arra vonatkozó döntését, hogy a járművet már nem kívánja nyilvántartásba vetetni. [Mód. 124]
(4) Amennyiben a tagállamok nemzeti járműnyilvántartásai nincsenek összekapcsolva, a tagállamoknak az érintett adatok vonatkozásában a valamely másik tagállam által végzett módosítások felvételével naprakésszé kell tenniük a saját nyilvántartásukat. [Mód. 125]
(5) Az először egy harmadik országban üzembe helyezett és később egy tagállamban üzembe helyezetttagállamban használt járművek esetében az adott tagállam biztosítja, hogy a jármű adatai lehívhatók legyenek a nemzeti járműnyilvántartásból vagy egy nemzetközi megállapodás rendelkezései alapján járműnyilvántartásból. [Mód. 126]
(5a) A nemzeti járműnyilvántartásokat az 50a. cikkben említett átmeneti időszak végét követően bele kell vonni az európai járműnyilvántartásba, kivéve a 20. cikk (9a) bekezdésében említett esetekben az azon cikkben meghatározott feltételekkel. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a dokumentumtípus formátumát. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. [Mód. 127]
43a. cikk
Európai járműnyilvántartás
(1) Az Ügynökség nyilvántartást vezet az Unióban üzembe helyezett járművekről. Az említett nyilvántartás megfelel az alábbi feltételeknek:
a) megfelel az (2) bekezdésben meghatározott közös előírásoknak;
b) az Ügynökség vezeti és tartja naprakészen;
c) nyilvánosnak kell lennie.
(2) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján közös előírásokat fogad el a tartalom, adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód – beleértve az adatcserére vonatkozó rendszert –, az adatbeviteli szabályok és az európai járműnyilvántartásba való betekintés vonatkozásában. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
(3) A nyilvántartásba vétel jogosultjának haladéktalanul be kell jelentenie az Ügynökségnek az európai járműnyilvántartásba felvett adatok bármilyen módosítását, a jármű megsemmisülését vagy az arra vonatkozó döntését, hogy a járművet már nem kívánja nyilvántartásba vetetni.
(4) A nyilvántartásnak az egyes járművekre vonatkozóan legalább a következő információkat kell tartalmaznia:
a) az EJSZ;
b) hivatkozások az EK-hitelesítési nyilatkozatra és a kibocsátó testületre;
c) hivatkozás az engedélyezett járműtípusok 44. cikkben hivatkozott európai nyilvántartására;
d) a jármű üzemben tartójának és tulajdonosának azonosítása;
e) a jármű használatára vonatkozó korlátozások;
f) a karbantartással megbízott szervezet megnevezése.
Amikor az Ügynökség kibocsát, megújít, módosít, felfüggeszt vagy visszavon egy járműengedélyt, késedelem nélkül aktualizálja a nyilvántartást.
(5) Az először egy harmadik országban használt és később egy tagállamban használt járművek esetében az adott tagállam biztosítja, hogy a jármű adatai, így például legalább a jármű üzembentartójával, a karbantartással megbízott szervezettel és a jármű használatára vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatos adatok lehívhatók legyenek az európai járműnyilvántartásból vagy egy nemzetközi megállapodás rendelkezései alapján. [Mód. 128]
44. cikk
A járműtípusok forgalombahozatali engedélyeinek európai nyilvántartása
(1) Az Ügynökség a járműtípusoknak a 22. cikk szerint kiállított forgalombahozatali engedélyeiről nyilvántartást hoz létre és tart fenn. Ez a nyilvántartás megfelel az alábbi feltételeknek:
a) nyilvános és elektronikusan hozzáférhető;
b) megfelel a (3) bekezdésben hivatkozott közös előírásoknak.
c) össze van kapcsolva az összes nemzeti járműnyilvántartással. [Mód. 129]
(2) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján közös előírásokat fogad el a tartalom, adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód, az adatbeviteli szabályok és a járműtípusok forgalombahozatali engedélyeinek nyilvántartásába való betekintés vonatkozásában. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
(2a) A nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza minden egyes járműtípus tekintetében:
a) a járműtípus műszaki jellemzői az adott ÁME-ben meghatározottak szerint;
b) a gyártó neve;
c) az adott járműtípus egymást követő engedélyeinek kelte és a rájuk való hivatkozás, ideértve bármilyen korlátozást vagy visszavonást is;
d) a mozgáskorlátozott és fogyatékos személyek számára készült konstrukciós elemek;
e) a jármű tulajdonosának és üzemben tartójának azonosítása;
Ha az Ügynökség kibocsát, megújít, módosít, felfüggeszt vagy visszavon egy járműtípus-üzembehelyezési engedélyt, késedelem nélkül aktualizálja a nyilvántartást. [Mód. 130]
45. cikk
Infrastruktúra-nyilvántartás
(1) Minden tagállam infrastruktúra-nyilvántartást tesz közzé, melyben részletezigondoskodik az egyes alrendszerek vagy alrendszerrészek hálózati paramétereinek értékeit részletező infrastruktúra-nyilvántartás közzétételéről. [Mód. 131]
(2) Az infrastruktúra-nyilvántartásban rögzített paraméterértékek és a forgalombahozatali járműengedélyekben szereplő paraméterértékek együttes vizsgálata alapján történik a jármű és az érintett hálózat műszaki összeegyeztethetőségének ellenőrzése.
(3) Az infrastruktúra-nyilvántartásban szerepelhetnek a helyhez kötött berendezések használatára vonatkozó feltételek vagy egyéb korlátozások, például a hat hónapot meghaladóan alkalmazandó átmeneti korlátozások. [Mód. 132]
(4) A tagállamok gondoskodnak az infrastruktúra-nyilvántartástinfrastruktúra-nyilvántartásnak a 2011/633/EU bizottsági végrehajtási határozatnak(22) megfelelően aktualizálják történő aktualizálásáról. [Mód. 133]
(5) Az infrastruktúra-myilvántartáshoz egyéb dokumentumok, például a mozgáskorlátozott és fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó akadálymentesítési nyilvántartások is kapcsolódhatnak kapcsolódnak. [Mód. 134]
(6) tartalom, adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód, az adatbeviteli szabályok és az infrastruktúra-nyilvántartásokba való betekintés vonatkozásában. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
VIII. FEJEZET
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
46. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.
(2) A Bizottság [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától határozatlan időredátumát]-tól/től számított öt évre szóló felhatalmazást kap a 4. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikk (10) bekezdésében, a 8. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (7a) bekezdésében, a 20. cikk (7) bekezdésében és a 22a. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam lejárta előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 135]
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikk (10) bekezdésében, a 8. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (7a) bekezdésében, a 20. cikk (7) bekezdésében és a 22a. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) A 4. cikk (2) bekezdése, az 5. cikk (10) bekezdése, a 8. cikk (2) bekezdése, a 15. cikk (7a) bekezdése, a 20. cikk (7) bekezdéseés a 22a. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az aktusról szóló értesítést követő két hónapos időtartamon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam leteltét megelőzően az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogással élni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható.
47. cikk
Sürgősségi eljárás
(1) Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.
(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 46. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Kifogás esetén a kifogásolásról szóló európai parlamenti vagy tanácsi határozat közlését követően a Bizottság haladéktalanul visszavonja az aktust.
48. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottság munkáját a 96/48/EK tanácsi irányelv(23) 21. cikke értelmében létrehozott bizottság segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak tekintendő.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.
(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni.
49. cikk
Indokolás
Az ezen irányelv alapján a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékelésére, illetve a vasúti rendszert alkotó alrendszerek ellenőrzésére vonatkozó, vagy a 6., 11. és 16. cikk értelmében hozott valamennyi határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló részletes indokokat. A határozatról az érintett felet a lehető leghamarabb értesíteni kell, egyben tájékoztatni kell az érintett tagállam hatályos jogszabályai szerinti jogorvoslati lehetőségekről és a jogorvoslat gyakorlására rendelkezésre álló határidőről.
49a. cikk
Szankciók
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 46. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben az Ügynökség döntéseinek elfogadása tekintetében megállapított határidők be nem tartásáért kiszabott szankciókra vonatkozó szabályok megállapítása érdekében. Létrehoz továbbá egy kártérítési rendszert azokra az esetekre, amelyekben a(z) .../.../EU rendelet [ügynökségi rendelet] alapján kijelölt fellebbezési tanács az Ügynökség határozata ellen, a határozat címzettjének javára dönt. A jogkövetkezményeknek és a kártérítési rendszernek hatékonynak, arányosnak, megkülönböztetéstől mentesnek és visszatartó erejűnek kell lenniük. [Mód. 136]
50. cikk
Jelentés és tájékoztatás
(1) A Bizottság háromévente, és először ezen irányelv közzétételét követően háromkét év elteltével jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a vasúti rendszer átjárhatósága terén elért eredményekről. A jelentésnek a 7. cikkben felsorolt eseteknek és az V. fejezet alkalmazásának elemzését is tartalmaznia kell. A jelentés megállapításaitól függően a Bizottság javaslatot tesz a kölcsönös átjárhatóság végrehajtásának javítására és az Ügynökség abban játszott szerepének megerősítésére. [Mód. 137]
(1a) A Bizottság ezen irányelv közzétételét követően két év elteltével, valamint az egyes érintett szereplőkkel folytatott konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Ügynökség által új hatásköreinek ellátása tekintetében elért eredményekről és az Ügynökség működéséről. [Mód. 138]
(2) Az Ügynökség kidolgoz és rendszeresen naprakésszé tesz egy olyan eszközt, amely a tagállamok, az Európai Parlament vagy a Bizottság kérésére áttekintés formájában képes bemutatni a vasúti rendszer átjárhatóságának szintjét. Ezen eszköznek a VII. fejezetben foglalt nyilvántartásokban található információt kell használnia. [Mód. 139]
50a. cikk
Átmeneti rendszer
A 20. cikk (9a) bekezdésének sérelme nélkül, ezen irányelv hatálybalépését követő négy év során a 20. cikkben és a 22. cikkben említett engedélyeket az Ügynökség adja ki. Az átmeneti időszakban a kérelmezők eldönthetik, hogy járműengedély iránti kérelmüket az Ügynökséghez vagy az illetékes nemzeti biztonsági hatósághoz nyújtják-e be.
Az Ügynökség rendelkezik az ahhoz szükséges szervezeti kapacitással és szakértelemmel, hogy az irányelv hatálybalépésének napjától számított legfeljebb négy éven belül a 18., 20. és 22. cikk szerinti valamennyi feladatát ellássa.
Ahhoz, hogy eleget tehessen kötelezettségeinek, az Ügynökség a 22b. cikkel összhangban együttműködési megállapodásokat köthet a nemzeti biztonsági hatóságokkal. [Mód. 140]
51. cikk
Átmeneti rendszer a járművek üzembe helyezésére
(1) A tagállamok a 2008/57/EK irányelv V. fejezetében meghatározott rendelkezéseket [kétegy évvel a hatálybalépés után]-(jé)ig továbbra is alkalmazhatják. [Mód. 141]
(2) A járműveknek az (1) bekezdés szerint – és a nemzeti megállapodások, különösen a RIC (Regolamento Internazionale Carrozze) és RIV (Regolamento Internazionale Veicoli) értelmében – kibocsátott üzembehelyezési engedélyei érvényben maradnak a kibocsátásuk feltételeinek megfelelően.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti üzembehelyezési engedéllyel rendelkező járművek kizárólag forgalombahozatali járműengedély birtokában üzemelhetnek az engedélyük által nem érintett egy vagy több hálózaton. Az említett további hálózatokon való üzemelésre a 21. cikk rendelkezései vonatkoznak.
52. cikk
Egyéb átmeneti rendelkezések
A 2008/57/EK irányelv IV., V., VI., VII. és IX. melléklete az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében,és 15. cikkének (7a) bekezdésében említett, kapcsolódó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a 14. cikkének (8) bekezdésében, 15. cikkének (7) bekezdésében és 7. cikkének (3) bekezdésében említett végrehajtási aktusok alkalmazásának kezdőnapjáig marad alkalmazandó. [Mód. 142]
53. cikk
Ügynökségi ajánlások és vélemények
Az Ügynökség ezen irányelv alkalmazása céljából a(z) …/…/EU rendelet [ügynökségi rendelet] 15. cikkével összhangban ajánlásokat ad és véleményez. Ezek az ajánlások és vélemények az ezen irányelv értelmében elfogadott uniós intézkedések alapjául szolgálnak.
54. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy , az 1. cikknek, a 2. cikknek, a 7. cikk (1)–(4) bekezdésének, a 11. cikk (1) bekezdésének, a 13. cikknek, a 14. cikk (1)–(7) bekezdésének, a 15. cikk (1)–(6) bekezdésének, a 17–21. cikknek, a 22 cikk (3)–(7) bekezdésének, a 23–36. cikknek, a 37. cikk (2) bekezdésének, a 38. cikknek, a 39. cikknek, a 41–43. cikknek, a 45. cikk (1)–(5) bekezdésének, az 51. cikknek, valamint az I–III. mellékletnek legkésőbb [kétegy évvel a hatálybelépés után]-(jé)ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul eljuttatják a Bizottsághoz , valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot. A megfelelési táblázatra azért van szükség, hogy abból az összes érintett pontos képet kapjon az irányelvet átültető, nemzeti szinten alkalmazandó rendelkezésekről. [Mód. 143]
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A tagállamok határozzák meg a hivatkozás és a nyilatkozat megfogalmazásának módját.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a legfontosabb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.
(3) Az ezen irányelv 13. cikkének, 14. cikke (1)–(7) bekezdésének, 15. cikke (1)–(6) bekezdésének, 17–21. cikkének, 42. cikkének, 43. cikkének, 45. cikke (1)–(5) bekezdésének és 51. cikkének nemzeti jogba történő átültetésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettségek nem vonatkoznak a Ciprusi Köztársaságra és a Máltai Köztársaságra, mindaddig, amíg területükön nem hoznak létre vasúti hálózatot.
Amikor azonban egy közjogi vagy magánjogi jogalany vasútvonal építésére irányuló hivatalos kérelmet nyújt be a vasútvonal egy vagy több vasúttársaság általi üzemeltetésére való tekintettel, az érintett tagállamok a kérelem kézhezvételétől számított egy éven belül jogszabályokat léptetnek hatályba az első albekezdésben említett cikkek végrehajtására.
55. cikk
Hatályon kívül helyezés
A IV. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított A 2008/57/EK irányelv [a hatálybalépés után kétegy évvel]-án/-(j)én hatályát veszti, a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba való átültetésének határidejére vonatkozó tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. [Mód. 144]
A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásoknak kell tekinteni a V. mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően.
56. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
A 3–10. cikk, a 11. cikk (2), (3) és (4) bekezdése, a 12. cikk, valamint a 16. cikk [a hatálybalépés után két évvel]-tól/-(jé)től alkalmazandó.
57. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt ...,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
I. MELLÉKLET
Az uniós vasúti rendszer elemei
1. Hálózat
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az uniós hálózat az alábbiakataz uniós hálózat az a), b) és c) pontban meghatározott nagysebességű hálózat és a d)–i) pontban meghatározott hagyományos hálózat alábbi elemeit foglalja magában:
a) a speciális konstrukciójú nagysebességű vonalak, amelyek általában 250 km/h vagy azt meghaladó sebességre vannak kialakítva, de amelyeken megfelelő körülmények között a 300 km/h-t meghaladó sebesség is elérhető;
b) a speciálisan nagysebességű forgalom céljára továbbfejlesztett vonalak, amelyek 200 km/h körüli sebességre vannak kialakítva;
c) a speciálisan nagysebességű forgalom céljára továbbfejlesztett vonalak, amelyek a domborzati viszonyok, tehermentesítési, illetve városrendezési korlátok miatt sajátos jellemzőkkel bírnak, és a sebességet mindenhol a helyi viszonyokhoz kell igazítani. E kategória magában foglalja azon nagysebességű és hagyományos hálózatok közötti összekapcsoló vonalakat, az állomásokat keresztező vonalakat, a terminálokhoz, raktárokhoz való hozzáférést biztosító vonalakat stb. is, amelyeken hagyományos sebességgel „nagysebességű” járművek közlekednek;
d) személyszállítási célú hagyományos vonalak;
e) vegyes szállításra szánt hagyományos vonalak (személyszállítás és árufuvarozás);
f) árufuvarozás céljára szolgáló, hagyományos vonalak;
g) személyszállítási csomópontok;
h) árufuvarozási csomópontok, beleértve a kombinált fuvarozási terminálokat;
i) a fent említett elemeket összekötő vonalak. [Mód. 145]
Ez a hálózat magában foglalja a forgalomirányítási, helymegállapítási és navigációs rendszereket: a hálózaton történő távolsági személyszállítási és árufuvarozási szolgáltatásokat támogató adatfeldolgozási és távközlési műszaki létesítményeket, amelyek feladata biztosítani a hálózat biztonságos és összehangolt üzemeltetését, valamint a hatékony forgalomirányítást. [Mód. 145]
2. Járművek
Ezen irányelv alkalmazásában az Unió vasúthálózatának egészén vagy egy részén valószínűsíthetően közlekedő járművekből áll, amelyhez tartoznak:
– a mozdonyok és személyszállító járművek, köztük a dízel vagy villamos vontatójárművek, önjáró dízel vagy villamos személyvonatok, személyszállító kocsik;
– legalább 250 km/h sebességgel történő működésre tervezett, olyan speciális konstrukciójú nagysebességű vonalakon közlekedő járművek, ahol megfelelő körülmények között a 300 km/h-t meghaladó sebesség is elérhető;
– vagy a nagysebességű vonalakon, a speciális konstrukciójú nagysebességű vagy a speciálisan nagysebességű forgalom céljára továbbfejlesztett vonalakon 200 km/h körüli sebességgel történő működésre tervezett járművek, ha ezeknek a vonalaknak a teljesítményszintjével összeegyeztethetők.
Ezenkívül, a 200 km/h alatti legnagyobb sebességgel történő működésre tervezett járművek, amelyek valószínűsíthetően a nagysebességű transzeurópai vasúti rendszer egészén vagy egy részén közlekednek, ha ezen hálózat teljesítményszintjeivel összeegyeztethetők, eleget tesznek az ezen a hálózaton történő biztonságos üzemeltetést biztosító követelményeknek. Ebből a célból a hagyományos járművekre vonatkozó ÁME-k meghatározzák a hagyományos járművek nagysebességű hálózatokon történő biztonságos üzemeltetésének követelményeit is. [Mód. 146]
– teherkocsik, ideértve a teljes vasúti hálózatra tervezett alacsony járműveket és a tehergépkocsik szállítására tervezett járműveket; [Mód. 147]
– speciális járművek, köztük vasúti munkagépek.
A fenti kategóriák mindegyikét a következők szerint lehet tovább bontani:
– nemzetközi használatra szánt járművek;
– belföldi használatra szánt járművek.
A felsorolt járműveknek a különböző vasútvonalakon való biztonságos üzemelése érdekében az ÁME-k meghatározzák a vonatkozó követelményeket.
II. MELLÉKLET
ALRENDSZEREK
1. Az alrendszerek felsorolása
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a vasúti rendszert alkotó rendszert a következő alrendszerekre lehet bontani:
a) strukturális területek:
– infrastruktúra,
– energia,
– pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer,
– fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer,
– járművek;
b) funkcionális területek:
– forgalomüzemeltetés és -irányítás,
– karbantartás,
– telematikai alkalmazások a személyszállítási és áruszállítási szolgáltatások céljára.
2. Az alrendszerek ismertetése
A vonatkozó ÁME tervezetének kidolgozása során az Ügynökség javaslatot tesz az átjárhatósággal kapcsolatos rendszerelemek és szempontok listájára minden egyes alrendszer vagy alrendszerrész tekintetében. Az átjárhatósághoz kapcsolódó szempontok és rendszerelemek kiválasztásának, illetve az ÁME-kbe történő bevonásuk sorrendjének érintése nélkül az alrendszerek a következőket foglalják magukban:
2.1. Infrastruktúra
Pálya, váltók, felépítmények (hidak, alagutak stb.), vasúti közlekedéssel összefüggő állomásrészek (köztük a bejáratok, peronok, megközelítési zónák, kiszolgálóhelyiségek, mosdók és a tájékoztató rendszerek, valamint a mozgáskorlátozott és fogyatékos személyek számára készült akadálymentesítő elemek) , biztonsági és védelmi berendezések.
2.2. Energia
A villamosítási rendszer, a felsővezetékeket és a villamos fogyasztásmérő rendszer pálya menti elemeit is beleértve.
2.3. Pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer
A biztonság garantálásához és a hálózaton közlekedésre jogosult szerelvények mozgásának ellenőrzéséhez és irányításához szükséges valamennyi pálya menti berendezés.
2.4. Fedélzeti ellenőrző-irányító és jelző alrendszer
A biztonság garantálásához és a hálózaton közlekedésre jogosult szerelvények mozgásának ellenőrzéséhez és irányításához szükséges valamennyi fedélzeti berendezés.
2.5. Forgalomüzemeltetés és -irányítás
A különböző strukturális alrendszerek összehangolt üzemeltetését biztosító eljárások és a kapcsolódó berendezések, a rendes és a korlátozott üzemmód esetére egyaránt, különösen a vonatösszeállítás, valamint a vonatvezetés, a forgalomtervezés és a forgalomirányítás terén.
A vasúti szolgáltatások bármely típusának végzéséhez szükséges szakképesítés.
2.6. Telematikai alkalmazások
Az I. melléklettel összhangban ez az alrendszer két elemből áll:
a) személyszállítási alkalmazások, egyebek között az utasok utazás előtti és utazás alatti tájékoztatására szolgáló rendszerek, jegyfoglalási és fizetési rendszerek, poggyászkezelés és a vonatok vagy más utazási formák közötti csatlakozások kezelése;
b) árufuvarozási alkalmazások, egyebek között információs rendszerek (fuvarok és szerelvények valós idejű ellenőrzése), kocsirendezési és elosztási rendszerek, foglalási, fizetési és számlázási rendszerek, más közlekedési formákkal való csatlakozások kezelése és elektronikus kísérőokmányok készítése.
2.7. Járművek
Struktúra, irányítási és vezérlési rendszer az összes vonatberendezéshez, áramszedők, vontató és energiaátalakító egységek, fedélzeti villamos fogyasztásmérő készülék, fékmű, kapcsolókészülék és futómű (forgóváz, tengely stb.) és felfüggesztés, ajtók, ember/gép kapcsolódási pontok (mozdonyvezető, utazószemélyzet és utasok, köztük mozgáskorlátozott és fogyatékos személyek akadálymentesítő elemei ), passzív vagy aktív biztonsági eszközök, az utasok és az utazószemélyzet egészségét biztosító eszközök.
2.8. Karbantartás
A vasúti rendszer átjárhatóságát biztosító és a szükséges teljesítményt garantáló kötelező javításokat és megelőző karbantartásokat biztosító eljárások, a kapcsolódó berendezések, karbantartási logisztikai központok és tartalékok.
III. MELLÉKLET
ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEK
1. Általános követelmények
1.1. Biztonság
1.1.1. A biztonság szempontjából kritikus rendszerelemek és különösen a szerelvények mozgásában részt vevő rendszerelemek tervezésének, megépítésének vagy összeszerelésének, üzemeltetésének és ellenőrzésének olyannak kell lennie, hogy a hálózatra vonatkozóan előírt céloknak megfelelően – beleértve egyes korlátozott üzemmód által meghatározott helyzeteket is – garantálja a biztonságot.
1.1.2. A kerék/sín érintkezésre vonatkozó paramétereknek meg kell felelniük a szükséges futóstabilitási követelményeknek, amelyek biztosítják a legnagyobb engedélyezett sebesség melletti biztonságos közlekedést. A fékberendezésre vonatkozó paramétereknek garantálniuk kell, hogy egy megadott féktávolságon belül lehetséges legyen a legnagyobb engedélyezett sebességgel történő megállás.
1.1.3. A felhasznált rendszerelemeknek használati időtartamuk alatt bírniuk kell a számukra meghatározott rendes vagy kivételes terheléseket. Az esetleges véletlen meghibásodások biztonsági utóhatásait a megfelelő eszközökkel a legkisebbre kell csökkenteni.
1.1.4. A helyhez kötött berendezések és a járművek tervezése és az igénybe vett anyagok kiválasztásakor arra kell törekedni, hogy tűz esetén a tűz és füst keletkezése, terjedése és hatása a lehető legnagyobb mértékig korlátozható legyen.
1.1.5. A felhasználók általi kezelésre szánt eszközöket úgy kell megtervezni, hogy azok abban az esetben se veszélyeztessék az eszköz biztonságos működését vagy a felhasználók egészségét és biztonságát, ha előre látható módon, ám a kiadott használati utasításnak nem megfelelően használják őket.
1.2. Megbízhatóság és rendelkezésre állás
A szerelvény mozgásában részt vevő rögzített és mozgó rendszerelemek felügyeletét és karbantartását úgy kell megszervezni, elvégezni és mennyiségileg meghatározni, hogy üzemeltetésük a rendeltetés szerinti feltételek mellett folytatódhasson.
1.3. Egészség
1.3.1. Nem használhatók fel a vonatokon és a vasúti infrastruktúrában olyan anyagok, amelyek használati módjuknál fogva valószínűsíthetően veszélyeztethetik a hozzáférők egészségét.
1.3.2. Ezeket az anyagokat olyan módon kell kiválasztani, felhasználni és alkalmazni, amely korlátozza a káros és veszélyes gőzök és gázok kibocsátását, különösen tűz esetén.
1.4. Környezetvédelem
1.4.1. A vasúti rendszer létrehozásának és üzemeltetésének környezeti hatásait a rendszer tervezési szakaszában az Unió hatályos rendelkezéseivel összhangban kell felmérni és figyelembe venni.
1.4.2. A vonatokban és az infrastruktúra létesítményeiben használt anyagoknak meg kell akadályozniuk a környezetre káros és veszélyes gőzök és gázok kibocsátását, különösen tűz esetén.
1.4.3. A járműveket és az energiaellátási rendszereket úgy kell tervezni és gyártani, hogy elektromágnesesség szempontjából összeegyeztethetők legyenek azokkal a létesítményekkel, berendezésekkel és köz-, illetve magánhálózatokkal, amelyekkel esetlegesen interferálnának.
1.4.4. A vasúti rendszer működtetésénél tiszteletben kell tartani a zajártalomra vonatkozó hatályos rendelkezéseket.
1.4.5. A vasúti rendszer üzemeltetése átlagos karbantartási állapot esetén nem okozhat megengedhetetlen mértékű talajrezgést a pálya közelében elhelyezkedő területeken.
1.5. Műszaki összeegyeztethetőség
Az infrastruktúra és a helyhez kötött berendezések műszaki jellemzőinek összhangban kell lenniük egymással és a vasúti rendszerben alkalmazott vonatok jellemzőivel.
Amennyiben a hálózat bizonyos szakaszain nehezen valósítható meg a megfelelőség biztosítása, úgy lehetőség van átmeneti, a jövőbeni megfelelőséget garantáló megoldások bevezetésére.
2. Az egyes alrendszerekre vonatkozó követelmények
2.1. Infrastruktúra
2.1.1. Biztonság
Megfelelő lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzák a létesítményekhez való hozzáférést vagy a jogosulatlan behatolást.
Intézkedéseket kell tenni a személyi sérülés kockázatával járó veszélyek korlátozására, különösen a vonatok állomásokon való áthaladásánál.
A mindenki számára hozzáférhető infrastruktúrát a személyi biztonságot veszélyeztető tényezők korlátozása mellett kell megtervezni és létrehozni (stabilitás, tűzvédelem, átjárás, evakuálás, peronok stb.).
Megfelelő rendelkezéseket kell hozni a nagyon hosszú alagutak és völgyhidak sajátos biztonsági feltételeinek figyelembevétele érdekében.
2.2. Energia
2.2.1. Biztonság
Az energiaellátási rendszer működtetése nem veszélyeztetheti a szerelvények vagy személyek (felhasználók, üzemeltető személyzet, a pálya mellett lakók és harmadik felek) biztonságát.
2.2.2. Környezetvédelem
A villamos- vagy a hőenergia-ellátási rendszerek működése a meghatározott értéken túl nem terhelheti a környezetet.
2.2.3. Műszaki összeegyeztethetőség
A villamos- és hőenergia-ellátási rendszereknek:
– biztosítaniuk kell, hogy a vonatok elérjék a meghatározott teljesítményszinteket,
– a villamosenergia-ellátási rendszereknek kompatibiliseknek kell lenniük az a vonatokra szerelt áramszedőkkel.
2.3. Ellenőrzés-irányítás és jelzés
2.3.1. Biztonság
Az ellenőrző-irányító és jelzőrendszereknek és eljárásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a vonatok olyan biztonsági szinten közlekedjenek, amely megfelel a hálózatra vonatkozóan kitűzött céloknak. Az ellenőrző-irányító és jelzőrendszereknek korlátozott üzemmód esetében is biztosítaniuk kell a közlekedni engedélyezett vonatok biztonságos áthaladását.
2.3.2. Műszaki összeegyeztethetőség
Az összeegyeztethető ellenőrző-irányító és jelzőrendszerek elfogadása után gyártott vagy kifejlesztett minden új infrastrukturális elemet és járművet ezekhez a rendszerekhez kell igazítani.
A vonatok vezetőállásában üzembe helyezett ellenőrző-irányító és jelzőrendszereknek a vasúti rendszer teljes hálózatán lehetővé kell tenniük a meghatározott feltételek melletti folyamatos működést.
2.4. Gördülőállomány
2.4.1. Biztonság
A járművek, illetve a köztük levő kapcsolóelemek szerkezetét úgy kell megtervezni, hogy ütközés vagy kisiklás esetén védjék az utasokat és a vezetőfülkét.
Az elektromos berendezések nem veszélyeztethetik az ellenőrző-irányító és jelzőrendszerek biztonságát és működését.
A fékezési technikáknak és a kifejtett nyomásnak összeegyeztethetőnek kell lenniük a pálya, az építmények és a jelzőrendszerek konstrukciójával.
Megfelelő intézkedéseket kell hozni a feszültség alatt levő elemekhez való hozzáférés megakadályozására, a személyi biztonság védelme érdekében.
Rendelkezésre kell állniuk olyan eszközöknek, amelyek veszély esetén lehetővé teszik az utasok számára, hogy értesítsék a mozdonyvezetőt, illetve a vonatkísérőt, és kérhessék a kísérőszemélyzetet kísérőszemélyzet, hogy lépjen kapcsolatba a mozdonyvezetővel. [Mód. 148]
A peronajtókatvonatokat úgy kell kialakítani, hogy biztonságosan be és ki lehessen szállni. Az ajtók nyitó- és zárómechanizmusainak, a peron és az ajtó közötti nyílás szélességének és a vonatok indításának garantálnia kell az az utazók biztonságát. garantáló záró- és nyitórendszerrelA vonatokat úgy kell ellátni megtervezni, hogy az utazók ne szorulhassanak be. [Mód. 149]
Gondoskodni kell vészkijáratokról és azok jelzéséről.
Megfelelő rendelkezéseket kell hozni a nagyon hosszú alagutak sajátos biztonsági feltételeinek figyelembevétele érdekében.
A vonatok fedélzetén kötelező a megfelelő fényerejű és működési idejű vészvilágítási rendszer.
A vonatokat fel kell szerelni kihangosító rendszerrel, amely lehetővé teszi, hogy az utazószemélyzet, illetve a mozdonyvezető tájékoztathassa az utasokat. [Mód. 150]
Az utazókkal mind az állomásokon, mind pedig a vonatokon könnyen érthető és átfogó módon tájékoztatni kell a szükséges helyi szabályokról (belépési tilalom, be- és kijáratok, magatartási szabályok, mozgáskorlátozottak hozzáférése, a jelölések jelentése, veszélyes helyek stb.). [Mód. 151]
2.4.2. Megbízhatóság és rendelkezésre állás
A létfontosságú berendezések: a futó-, vontató-, fékberendezések és az ellenőrző-irányító rendszer tervezésének lehetővé kell tennie, hogy a vonat különleges korlátozó feltételek esetén is folytathassa útját, a működőképes berendezések károsítása nélkül.
2.4.3. Műszaki összeegyeztethetőség
Az elektromos berendezéseknek alkalmasnak kell lenniük az együttműködésre az ellenőrző-irányító és jelzőrendszerekkel.
Elektromos vontatás esetén az áramszedők tulajdonságainak olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a vasúti rendszer energiaellátási rendszerét használó közlekedést.
A járművek jellemzőinek olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az azokon a vonalakon történő közlekedést, amelyeken tervezik az üzemeltetésüket, az éghajlati és topográfiai viszonyok figyelembevételével. [Mód. 152]
2.4.4. Ellenőrzések
A szerelvényeket regisztráló készülékkel kell felszerelni. A készülék által gyűjtött adatokat és az információ feldolgozását harmonizálni kell.
2.5. Karbantartás
2.5.1. Egészség és biztonság
A központokban alkalmazott műszaki berendezéseknek és eljárásoknak garantálniuk kell az alrendszer biztonságos működtetését, és nem jelenthetnek veszélyt egészségügyi és biztonsági szempontból.
2.5.2. Környezetvédelem
A karbantartási központokban alkalmazott műszaki berendezések és eljárások nem léphetik túl a környezet szempontjából engedélyezett szennyezési szintet.
2.5.3. Műszaki összeegyeztethetőség
A járművek karbantartási berendezéseinek lehetővé kell tenniük biztonsági és egészségvédelmi, valamint kényelemre irányuló műveletek elvégzését mindazon állományon, amelyhez tervezték őket.
2.6. Forgalomüzemeltetés és -irányítás
2.6.1. Biztonság
A hálózatüzemeltetési szabályokat, valamint a mozdonyvezetők, a műszaki járműszolgálat, a forgalmiszolgálat-vezető és az utazószemélyzet képesítését, illetve az irányító központok személyzetének képesítését oly módon kell összehangolni, hogy biztosítható legyen a biztonságos üzemeltetés, tekintetbe véve a határátlépéssel járó és a belföldi szolgáltatások követelményeinek eltéréseit. Az egész Unióban törekedni kell a magas szintű képzés biztosítására, fejlett szakképesítésekkel. [Mód. 153]
A magas biztonsági szintet a karbantartási tevékenységek és rendszerességük, a karbantartási és irányítási központok személyzetének képzése és képesítése, valamint az érintett üzemeltetők által az irányítási és karbantartási központokban bevezetett minőségbiztosítási rendszer útján kell elérni.
2.6.2. Megbízhatóság és rendelkezésre állás
A magas megbízhatósági és rendelkezésre állási szintet a rendszeres karbantartási tevékenység, a karbantartási és irányítási központok személyzetének képzése és képzettsége, valamint az érintett üzemeltetők által az irányítási és karbantartási központokban bevezetett minőségbiztosítási rendszer útján kell elérni.
2.6.3. Műszaki összeegyeztethetőség
A hálózatüzemeltetési szabályokat, valamint a mozdonyvezetők és az utazószemélyzet, illetve a forgalomirányítók képesítését oly módon kell összehangolni, hogy biztosítható legyen a vasúti rendszer hatékony üzemeltetése, tekintetbe véve a határátlépéssel járó és a belföldi szolgáltatások követelményeinek eltéréseit.
2.7. Telematikai alkalmazások személyszállítási és árufuvarozási szolgáltatásokhoz
2.7.1. Műszaki összeegyeztethetőség
A telematikai alkalmazásokra vonatkozó alapvető követelmények garantálják a szolgáltatások minőségének egy minimális szintjét az utasok és árufuvarozók részére, különösen a műszaki összeegyeztethetőség tekintetében.
Lépéseket kell tenni a következők biztosítása érdekében:
– az adatbázisok, szoftverek és adatátviteli jegyzőkönyvek fejlesztését úgy kell megoldani, hogy az lehetővé tegye a maximális adatcserét a különböző alkalmazások és üzemeltetők között, kivéve a bizalmas kereskedelmi adatok kezelését,
– az információk könnyen hozzáférhetőek legyenek a felhasználók számára.
2.7.2. Megbízhatóság és rendelkezésre állás
Az adatbázisok, szoftverek és adatátviteli jegyzőkönyvek használati, kezelési, aktualizálási és karbantartási módjának biztosítania kell a rendszerek hatékonyságát és a szolgáltatás minőségét.
2.7.3. Egészség
Az adott rendszerek és felhasználók közötti kapcsolódási pontoknak ki kell elégíteniük a minimális ergonómiai és egészségvédelmi előírásokat.
2.7.4. Biztonság
Garantálni kell az adatok megfelelő integritását és megbízhatóságát a biztonsággal kapcsolatos információk tárolása és továbbítása során.
IV. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A hatályon kívül helyezett irányelvek és későbbi módosításaiknak a listája
(az 55. cikkben említettek szerint)
2008/57/EK irányelv
(HL L 191., 2008.7.18., 1. o.)
2009/131/EK irányelv
(HL L 273., 2009.10.17., 12. o.)
2011/18/EU irányelv
(HL L 57., 2011.3.2., 21., o.)
B. RÉSZ
A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó határidők
Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 2008/57/EK irányelve a vasúti rendszer Közösségen belüli kölcsönös átjárhatóságáról (HL L 191., 2008.7.18., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 1025/2012/EU rendelete az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 316., 2012.11.14., 12. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/17/EK irányelve a vízügyi, energiaipari, szállítási és postai szolgáltatási ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/57/EK irányelve alapján elfogadott, az átjárhatósági műszaki előírások keretében alkalmazandó megfelelőségértékelési, alkalmazhatósági és EK-hitelesítési eljárások moduljairól szóló, 2010. november 9-i 2010/713/EU bizottsági határozat (HL L 319., 2010.12.4., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 768/2008/EK határozata a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 82. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 765/2008/EK rendelete a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács ...-i …/…/EU rendelete az Európai Vasúti Ügynökségről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L ...).
A Bizottság 1998. május 20-i 98/500/EK határozata a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására irányuló ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról (HL L 225., 1998.8.12., 27. o. ).
Az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 98/34/EK irányelve a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 204., 1998.7.21., 37. o.)..
Az Európai Parlament és a Tanács 2012. november 21-i 2012/34/EU irányelve az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.).
A Bizottság 2007. november 9-i 2007/756/EK határozata a 96/48/EK és a 2001/16/EK irányelv 14. cikkének (4) és (5) bekezdésében előírt nemzeti járműnyilvántartás közös előírásainak elfogadásáról (HL L 305., 2007.11.15., 30. o.).
A Bizottság 2011. szeptember 15-i 2011/633/EU végrehajtási határozata a vasúti infrastruktúra nyilvántartásának közös előírásairól (HL L 256., 2011.10.1., 1. o.).
A Tanács 1996. július 23-i 96/48/EK irányelve a nagy sebességű transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról (HL L 235., 1996.9.17., 6. o.).
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti biztonságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozott szöveg) (COM(2013)0031 – C7-0028/2013 – 2013/0016(COD))
– tekintettel a Bizottság által a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatra (COM(2013)0031),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0028/2013),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a litván parlament, a román szenátus és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),
– tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. október 8-i véleményére(2),
– tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),
– tekintettel az eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak küldött levélre,
– tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0015/2014),
A. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 26-án került elfogadásra a vasúti biztonságról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozott szöveg)
(1) A 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) jelentősen módosult. Mivel most további módosításokra kerül sor, a szöveget az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.
(1a) A vasút immáron a legbiztonságosabb közlekedési mód az Unióban, és az elmúlt évtizedekben tovább javult a biztonsággal kapcsolatos teljesítménye. Jóllehet a vasúti szállítási teljesítmény az 1970-es 200 milliárd utaskilométerről mára több mint 300 milliárd utaskilométerre nőtt, a vasúti utasok haláleseteinek évi átlagos száma az 1970-es évek elején jegyzett 400-ról mára 100 alá csökkent. [Mód. 1]
(1b) Nemcsak az utasok és az alkalmazottak, köztük az alvállalkozók személyzete számára kell biztosítani a biztonságot, hanem a vasúti átjárók használóinak és a vasútvonalak közelében lakók számára is. [Mód. 2]
(1c) A műszaki és tudományos fejlődéssel párhuzamosan tovább kell javítani a vasúti biztonságot, figyelembe véve a vasúti közlekedés versenyképességének várható növekedését. [Mód. 3]
(1d) Az uniós vasúti környezet mélyreható változáson ment keresztül, amelynek oka többek között az 1990-es évek eleje óta elfogadott három uniós vasúti csomag. Az egységes európai vasúti térség fokozatos létrehozását a szereplők számának megsokszorozódása, az alvállalkozók bevonásának fokozódása és a piacra való belépések gyakoribbá válása jellemzi. A terület összetettségének növekedésével összefüggésben a vasúti biztonság alapvetően az összes szereplő – azaz a vasúttársaságok, a pályahálózat-működtetők, a vasúti ágazat és a biztonsági hatóságok – közötti együttműködéstől függ. A biztonsági jogszabályoknak figyelembe kell venniük ezeket a fejleményeket, valamint megfelelő információs, irányítási és sürgősségi eljárásokat és eszközöket kell bevezetniük. [Mód. 4]
(2) A 2004/49/EK irányelv – a biztonsági szabályok tartalmának, a vasúttársaságok biztonsági tanúsítványának, a biztonsági hatóságok feladatainak és szerepének, továbbá a balesetek kivizsgálásának az összehangolása révén – közös szabályozási keretet hozott létre a vasúti biztonság vonatkozásában. A vasúti közlekedési szolgáltatások egységes piacának kialakítására irányuló további erőfeszítésekhez azonbanfolyamatban lévő kialakítása azzal a következménnyel jár, hogy megsokszorozódik a különböző szereplők és kommunikációs felületek száma. Annak érdekében, hogy e körülmények között garantálják a vasútbiztonságot, az említett irányelv alapos felülvizsgálatára van szükség. [Mód. 5]
(2a) A biztonsági követelmények terén fennálló – az Unión belüli vasúti közlekedés optimális működésére is kiható – különbségek miatt különösen fontos, hogy ne álljon le az üzemeltetési és biztonsági szabályokkal, valamint a balesetek kivizsgálására vonatkozó szabályokkal kapcsolatos harmonizációs folyamat. [Mód. 6]
(2b) Az összehangolás azonban egyetlen tagállam jelenlegi biztonsági szintjét sem veszélyeztetheti. [Mód. 7]
(2c) A vasúti biztonság, valamint az emberi élet, a közegészség és a környezet védelme szempontjából az a legfontosabb, hogy megfelelően végrehajtsák és tovább javítsák a 96/49/EK tanácsi irányelvet(8) és a 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(9). [Mód. 8]
(3) Számos tagállamban a metrókra, villamosokra, villamos-vonatokra, valamint más városi és regionális vasúti rendszerekre helyi vagy regionális biztonsági szabályok vonatkoznak; ezeket gyakran a helyi vagy regionális hatóságok felügyelik, és nem terjednek ki rájuk a kölcsönös átjárhatóságra vagy az engedélyezésre vonatkozó uniós követelmények. Továbbá mivel a villamosokra gyakran a közúti biztonsági előírások vonatkoznak, így vasúti biztonsági szabályokkal nem szabályozhatók teljes mértékben. Ezért indokolt a szóban forgó helyi vasúti rendszereket kizárni az irányelv hatályából. Ez nem akadálya annak, hogy a tagállamok – ha indokoltnak találják – az irányelv rendelkezéseit önkéntes alapon alkalmazzák a helyi vasúti rendszerekre. [Mód. 9]
(4) Az uniós vasúti rendszert általában magas szintű biztonság jellemzi, különösen a közúti szállításhoz képest. A műszaki és tudományos fejlődéssel párhuzamosan tovább kell javítani a vasúti biztonságot, azokban az esetekben, amikor azamennyiben ésszerű keretek közt kivitelezhető, figyelembe véve a vasúti közlekedés versenyképességének várható növekedését. [Mód. 10]
(4a) A biztonság nagymértékben függ a vasúti infrastruktúra, az üzemeltetés, a gyártók és a biztonsági hatóságok közötti együttműködéstől. Megfelelő eszközöket kell használni és kidolgozni a biztonság garantálása és javítása érdekében. [Mód. 11]
(5) A vasúti rendszer fő szereplői, a pályahálózat-működtetők és a vasúttársaságok minden szereplőjea saját területükönterületén teljes felelősséggel tartoznaktartozik a rendszer biztonságáért. Minden indokolt esetben együtt kell működniük a kockázatok csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtásában. A tagállamoknak egyértelműen különbséget kell tenniük a biztonsággal kapcsolatos közvetlen felelősség és anemzeti biztonsági hatóságoknak a nemzeti keretszabályok létrehozásával és valamennyi piaci szereplő teljesítményének felügyeletével kapcsolatos feladatai között. [Mód. 12]
(6) A vasúti rendszer üzemeltetésével kapcsolatban a pályahálózat-működtetőkre és a vasúttársaságokra háruló felelősség nem zárja ki más szereplők – például gyártók, szállítók, feladók, berakók, kirakodók, címzettek, töltők, karbantartásért felelős szervezetek, karbantartási szolgáltatók, kocsiüzemeltetők, járműtulajdonosok, járműüzemeltetők, szolgáltatók és beszerzéssel foglalkozó szervezetek – felelősségvállalását termékeikért, illetve szolgáltatásaikért, valamint a kockázatkezelési intézkedések bevezetéséért. A nem megfelelő felelősségvállalás kockázatának elkerülése érdekében indokolt, hogy mindegyik érintett szereplő szerződéses megállapodások keretében a saját folyamatáért tartozzon felelősséggel. A vasúti rendszer minden szereplőjének felelőssége a többi szereplő, többek között az illetékes hatóságok irányában, hogy minden, a járművek közlekedőképességének ellenőrzése szempontjából biztonságos működésének biztosításához szükséges minden lényeges információt hiánytalanul és pontosan átadjon., különös tekintettel aEz vonatkozik különösen a jármű állapotára és üzemi előzményeire, a karbantartási nyilvántartásra, a rakodási műveletek nyomonkövethetőségére és a fuvarlevelekre vonatkozó információkra. [Mód. 13]
(6a) A tehervagonokat érintő súlyos balesetek előfordulása megmutatta, hogy a tehervagonok, személyszállító járművek és mozdonyok karbantartásának gyakoriságára és intervallumaira vonatkozó, uniós szinten harmonizált kötelező szabályokra van szükség. [Mód. 14]
(7) Minden vasúttársaságnak, pályahálózat-működtetőnek és jármű-karbantartásért felelős szervezetnek biztosítania kell, hogy szerződéses megbízottai és egyéb szerződő felei kockázatkezelési intézkedéseket hajtsanak végre. Ennek érdekében a közös biztonsági módszerekben foglalt nyomonkövetési módszereket helyénvaló alkalmazniuk. Szerződéses megbízottaiknak az említett eljárást szerződéses megállapodások alapján indokolt alkalmazniuk. Mivel e megállapodások a vasúttársaságok és a pályahálózat-működtetők biztonsági rendszerének alapvető részét képezik, indokolt, hogy a vasúttársaságok és a pályahálózat-működtetők az Európai Vasúti Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) vagy a nemzeti biztonsági hatóság kérésére a felügyeleti tevékenységek kapcsán közöljék szerződéses megállapodásaikat.
(7a) A gyártók, a karbantartási vállalkozók és a vasúttársaságok közötti együttműködés intenzitása csökkent az elmúlt évtizedekben. Ez a teljes vasúti rendszer biztonságának garantálása érdekében szükségessé teszi a karbantartások ütemezésével és a minőséggel kapcsolatos minimumkövetelmények összehangolását. [Mód. 15]
(8) Közös biztonsági célok és közös biztonsági módszerek fokozatos bevezetésére került sor a magas biztonsági színvonal fenntartása és – amennyiben szükséges és ésszerű keretek között megvalósítható – javítása érdekében. E céloknak és módszereknek eszközül kell szolgálniuk a piaci szereplők biztonságos voltának és teljesítményének uniós és tagállami szintű értékeléséhez. Közös biztonsági mutatók kerültek rögzítésre, melyek lehetővé teszik annak felmérését, hogy a rendszerek megfelelnek-e a közös biztonsági céloknak, és megkönnyítik a vasút biztonsági teljesítményének nyomon követését. [Mód. 16]
(9) A gyakran nemzeti műszaki szabványokra épülő nemzeti biztonsági szabályokat fokozatosan fel kell váltanifelváltják a közös biztonsági célokon, a közös biztonsági módszereken és a kölcsönös átjárhatósági műszaki előírásokon (ÁME-k) alapuló szabályokkal. A kölcsönös átjárhatóság akadályainak felszámolásához a nemzeti szabályok mennyiségének csökkentésére van szükség az ÁME-k hatályának az uniós vasúti rendszer egészére való kiterjesztése és az ÁME-kben nyitva hagyott kérdések tisztázása révén. Ehhez a tagállamoknak naprakészen kell tartaniuk nemzeti szabályrendszerüket, el kell törölniük az elavulttá vált szabályokat, és erről haladéktalanul értesíteniük kell a Bizottságot és az Ügynökséget. [Mód. 17]
(10) Figyelembe véve – a vasútbiztonság magas szintjének fenntartása mellett – a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságát hátráltató akadályok megszüntetésére vonatkozó fokozatos megközelítési módot és ebből következően az ÁME-k elfogadásához szükséges időtartamot, lépéseket kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok a jelenlegi rendszerek különbözőségét fokozó új nemzeti rendelkezéseket fogadjanak el, vagy ilyen hatással járó új projekteket vállaljanak fel. A baleset-megelőzésnek a biztonsági rendszer a baleset-megelőzés egyik elismert eszköze,. A tagállamok, az Ügynökség és a vasúttársaságok felelősek azért, hogy a balesetek megismétlődésének megelőzése érdekében azonnali korrekciós intézkedéseket tegyenek. Indokolt, hogy a tagállamok a vasúttársaságok felelősségét ne enyhíthessék olyan módon, hogy közvetlenül egy baleset után új nemzeti szabályokat hoznak. [Mód. 18]
(10a) A vonatok ellenőrző-irányító és jelzőrendszerei kritikus szerepet töltenek be a vasútbiztonság garantálásában. Az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszernek (ERTMS) az Unió vasúthálózatán való harmonizált fejlesztése és bevezetése fontos hozzájárulást jelent a biztonsági szint növeléséhez. [Mód. 19]
(11) Kötelezettségeik és feladataik teljesítése során a pályahálózat-működtetőknek és a vasúttársaságoknak olyan biztonsági rendszert kell létrehozniuk, amely megfelel a közösségi követelményeknek, és közös elemeket tartalmaz. A biztonságról és a biztonsági rendszer megvalósításáról információkkal kell ellátni az Ügynökséget és az érintett tagállam nemzeti biztonsági hatóságát.
(11a) A vasúttársaságoknak és pályahálózat-működtetőknek biztonsági kultúrájukon belül meg kell teremteniük a „méltányossági alapú vasútbiztonsági kultúrát”, hogy ténylegesen bátorítsák a személyzetet a biztonsággal kapcsolatos balesetek, váratlan események és balesetveszélyes helyzetek bejelentésére, anélkül, hogy a személyzet büntetésnek vagy megkülönböztetésnek lenne kitéve. A méltányossági alapú vasútbiztonsági kultúra lehetővé teszi, hogy a vasúti ágazat levonja a tanulságokat a balesetekből, váratlan eseményekből és balesetveszélyes helyzetekből, és ezzel javítsa a munkavállalók és az utazók biztonságát a vasúton. [Mód. 20]
(12) Annak érdekében, hogy a vasúti biztonság magas színvonalon álljon, és a feltételek minden vasúttársaságra nézve egyenlők legyenek, ez utóbbiakkal szemben egyforma biztonsági követelményeket kell támasztani. Indokolt, hogy az engedélyezett vasúttársaságok csak biztonsági tanúsítvány birtokában férhessenek hozzá a vasúti infrastruktúrához. A biztonsági tanúsítványnak igazolnia kell, hogy a vasúttársaság kialakította a biztonsági rendszerét, és teljesíteni tudja a vonatkozó biztonsági szabványokat és szabályokat minden olyan tagállamban, ahol a társaság működik. A nemzetközi szállítási szolgáltatások esetében elegendő a biztonsági rendszer egyszeri jóváhagyása uniós szinten vagy azon területre, amelynek vasúti infrastruktúráját a vasúttársaság használja. [Mód. 21]
(13) A 2004/49/EK irányelv alapján rögzítésre kerültek a nyomon követés, a megfelelőségértékelés, a felügyelet, valamint a kockázatelemzés és -értékelés tekintetében a vasúttársaságokra és a nemzeti biztonsági hatóságokra minimálisan alkalmazandó harmonizált módszerek. Ez a szabályozási keret kellően kiforrott ahhoz, hogy fokozatosan át lehessen állni az egész Unióban a meghatározott üzemeltetési területen érvényes „egységes biztonsági tanúsítványra”. Az egységes biztonsági tanúsítványra való átállás a vasúttársaságok adminisztratív terhének csökkentése révén várhatóan eredményesebbé és hatékonyabbá fogja tenni a vasúti rendszert, ezáltal pedig a vasúti közlekedés versenyképesebbé válik az intermodális versenyben. [Mód. 22]
(14) Az egységes biztonsági tanúsítványt az adott vasúttársaság biztonsági rendszerének kialakításáról szolgáltatott bizonyíték alapján indokolt kiállítani. A bizonyításhoz a vasúttársaságnál végzett helyszíni vizsgálatokon kívül olyan felügyeletre is szükség lehet, amely annak megállapítására szolgál, hogy a vasúttársaság az egységes biztonsági tanúsítvány megszerzése után is megfelelően alkalmazza biztonsági rendszerét.
(15) A pályahálózat-működtető viseli a fő felelősséget a saját vasúti hálózata biztonságos tervezéséért, karbantartásáért és üzemeltetéséért. Indokolt a pályahálózat-működtetőt arra kötelezni, hogy biztonsági rendszerére vonatkozó biztonsági engedélyt szerezzen a nemzeti biztonsági hatóságtól, és hogy a biztonsági követelmények teljesítéséhez egyéb rendelkezéseknek is megfeleljen.
(16) A vonatszemélyzet képzése és képesítése a vasútbiztonság kritikus tényezője. A vasúttársaságoknak biztosítaniuk kell, hogy személyzetük megfelelő képesítéssel, tanúsítással és képzéssel rendelkezzen, beleértve azt a helyzetet is, amikor egy másik tagállam hálózatán működnek. A nemzeti biztonsági hatóságoknak nyomon kell követniük és végre kell hajtaniuk az erre irányuló a követelményeket. A vonatszemélyzet tanúsítása gyakran áthidalhatatlan akadályakadályt jelenthet a piacra újonnan belépőknek belépők számára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az adott hálózaton működni kívánó vasúttársaságok rendelkezésére álljanak a vonatszemélyzet képzése és tanúsítása tekintetében a nemzeti szabályok által támasztott követelmények teljesítéséhez szükséges eszközök. [Mód. 23]
(17) A tehervagonok esetében indokolt a karbantartásért felelős szervezeteket tanúsításnak alávetni. Indokolt, hogy amennyiben a karbantartásért felelős szervezet egy pályahálózat-működtető, a szóban forgó tanúsítás a biztonsági tanúsítási eljárás részét képezze. Az ilyen szervezetnek kiállított tanúsítvány azt hivatott biztosítani, hogy az ezen irányelvben foglalt karbantartási követelmények minden olyan tehervagon esetében teljesüljenek, amelyre kiterjed a szervezet megbízása. Indokolt, hogy a tanúsítvány az Unió egész területére érvényes legyen, és azt olyan szerv állítsa ki, amely ellenőrizni tudja a szervezet által kialakított karbantartási rendszert. Mivel a tehervagonok gyakran vesznek részt nemzetközi forgalomban, és mivel a karbantartásért felelős szervezet több tagállam területén is igénybe vehet műhelyeket, a tanúsító szervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy ellenőrzéseit az Unióban bárhol elvégezze.
(17a) Az Ügynökségnek az ágazati szakértőkkel közösen biztonsági rendszert kell kidolgoznia a biztonsági szempontból kritikus rendszerelemek azonosítására, figyelembe véve a légi közlekedési ágazat tapasztalatait. [Mód. 24]
(18) A nemzeti biztonsági hatóságoknak szervezetileg, jogilag és a döntéshozatal szempontjából teljesen függetleneknek kell lenniük minden vasúttársaságtól, pályahálózat-működtetőtől, kérelmezőtől vagy beszerzést végző szervtől. Feladataikat nyíltan és megkülönböztetéstől mentesen kell ellátniuk, és együtt kell működniük az Ügynökséggel a magas szintű vasútbiztonsággal rendelkező egységes vasúti térség létrehozása és a döntéshozatali szempontok összehangolása érdekében. Feladataik teljesítése érdekében a nemzeti biztonsági hatóságoknak elégséges költségvetési forrásokkal és kellő számú jól képzett személyzettel kell rendelkezniük. A hatékonyság növelése érdekében két vagy több tagállam dönthet úgy, hogy nemzeti biztonsági hatóságaik személyzetét és erőforrásait egyesítik. [Mód. 25]
(18a) Az egységes vasúti térség létrehozása és a vasútbiztonság javítása érdekében létfontosságú egy egységes biztonsági tanúsítvány bevezetése. Ez szükségessé teszi a feladatoknak és hatásköröknek az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok közötti egyértelmű megosztását. Az Ügynökségnek a biztonsági tanúsítványok tekintetében egyablakos ügyintézőhellyé kell válnia az Unióban, felhasználva a nemzeti biztonsági hatóságok értékes szakértelmét, helyi ismereteit és tapasztalatait. Az Ügynökségnek a … rendeletben [az Európai vasúti Ügynökségről szóló rendelet] említett szerződéses megállapodások alapján meghatározott konkrét feladatokat és felelősségi köröket kell ruháznia a nemzeti biztonsági hatóságokra, azonban kizárólagos hatáskörrel kell rendelkeznie mind a vasúttársaságok, mind pedig a pályahálózat-működtetők biztonsági tanúsítványainak kiadása, megújítása, módosítása és visszavonása tekintetében. [Mód. 26]
(19) Amennyiben egy nemzeti biztonsági hatóság olyan vasúttársaság felügyeletében illetékes, amely több tagállamban rendelkezik illetőséggel, indokolt, hogy az Ügynökség tájékoztassa a többi illetékes nemzeti biztonsági hatóságot, és gondoskodjon a felügyeleti tevékenységek összehangolásáról.
(19a) A mozdonyvezetők és a biztonsági feladatokat ellátó vonatszemélyzet munkaidejére, vezetési idejére és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartása döntő fontosságú a vasútbiztonság és a tisztességes verseny szempontjából. A nemzeti biztonsági hatóságoknak kell felelniük e szabályok végrehajtásáért és ellenőrzéséért, valamint a határokon átnyúló műveletekért. Az Ügynökségnek fedélzeti eszközt kell kifejlesztenie, mellyel nyilvántartható a mozdonyvezetők vezetési és pihenőideje. A nemzeti biztonsági hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a vezetési és pihenőidő határokon átnyúló műveletek esetén történő ellenőrzésére. [Mód. 27]
(20) A súlyos vasúti balesetek ritkák. Következményeik azonban súlyosak lehetnek, és ahhoz vezethetnek, hogy a közvélemény kétségbe vonja a vasúti rendszer biztonságos működését. Ezért a balesetek megismétlődésének elkerülése érdekében biztonsági szempontból ki kell vizsgálni az összes ilyen balesetet, a vizsgálat eredményét pedig nyilvánossá kell tenni, és be kell illeszteni őket a rendszeres jelentésekbe. Más balesetek vagy váratlan eseményekesetében is indokolt biztonsági vizsgálatot lefolytatni, ha azok fontos figyelmeztető előjelei lehetnek súlyos balesteknek. E figyelmeztető jelek azonosítása érdekében a vasúttársaságok és a pályahálózat-működtetők megteremtik a 3. cikkben meghatározott „méltányossági alapú vasútbiztonsági kultúrát”. [Mód. 28]
(20a) A vasúti közlekedés biztonsági rendszerének alapját a visszajelzések, valamint a balesetekből és a repülőeseményekből levont tanulságok képezik, ami az értékes információk jövőbeli elérhetőségének biztosítása érdekében a bizalmas kezelésre vonatkozó előírások szigorú alkalmazását követeli meg. Ebben az összefüggésben a biztonsággal összefüggő érzékeny információkat megfelelő védelemben kell részesíteni. [Mód. 29]
(20b) Egy baleset számtalan különböző közérdeket vet fel, mint például a jövőbeni balesetek megakadályozását és a hatékony igazságszolgáltatást. Ezen érdekek túlmutatnak az érintett felek egyedi érdekein és a szóban forgó konkrét eseményen. Az általános közérdek védelme érdekében meg kell teremteni az összes érdek közötti megfelelő egyensúlyt. [Mód. 30]
(21) A biztonsági vizsgálatot külön kell választani az ugyanarra az eseményre vonatkozó igazságügyi vizsgálattól, és az utóbbi vizsgálatot végzők számára a bizonyítékokhoz és a tanúkhoz hozzáférést kell biztosítani. E vizsgálatot egy, a vasúti ágazat szereplőitől független állandó testületnek kell végeznie. A testületnek úgy kell működnie, hogy elkerülje az érdekellentéteteket és azt, hogy bármilyen módon érintett legyen a vizsgált esemény okaiban; különösen arra kell figyelmet fordítani, hogy ne sérüljön a hatóság funkcionális függetlensége abban az esetben, ha szervezeti és jogi szempontból szoros kapcsolatban áll a vasúti ágazatért felelős nemzeti biztonsági vagy szabályozó hatósággal. A hatóságnak a lehető legnyíltabban kell e vizsgálatot elvégeznie. A vizsgáló testületnek minden eseményre vonatkozóan létre kell hoznia az adott vizsgálati munkacsoportot, amely rendelkezik a szükséges szakismerettel ahhoz, hogy megállapítsa az események közvetlen és közvetett okait.
(21a) A vasúti ágazatnak ezenkívül olyan környezetet kell létrehoznia, amely nem a büntetésen alapul, és amely ösztönzi az események spontán bejelentését, és ezáltal elősegíti a „méltányossági alapú vasúti biztonsági kultúra” elvének terjedését. [Mód. 31]
(21b) A balesetek és váratlan események megelőzése érdekében a lehető leghamarabb közölni kell a vonatkozó információkat, köztük különösen a biztonsági vizsgálat eredményeként megszülető jelentéseket és biztonsági ajánlásokat. [Mód. 32]
(21c) A vasúti ágazatban bekövetkező balesetek után nehéz az áldozatok és az értesítendő személyek és/vagy családtagok azonosítása, mivel a piaci szereplő általában nem ismeri az áldozatok személyazonosságát. Bizonyos uniós vasúti szolgáltatások esetében, ahol kötelező az előfoglalás vagy a vonatra való felszállást megelőzően az utasok biztonsági ellenőrzésen esnek át, célszerű lenne, ha a piaci szereplő – kizárólag a családtagokkal és/vagy az értesítendő személyekkel való gyors kapcsolatfelvétel érdekében – rendelkezne a fedélzeten tartózkodó utasokat és személyzetet felsoroló listával. Ezért fel kell hatalmazni az Ügynökséget arra, hogy rendszereket dolgozzon ki ezen információknak a jegyfoglalási rendszerekbe történő beillesztésére. A nemzeti hatóságoknak ezenkívül a sürgősségi szolgálatokra, hozzáférési tervekre és a baleset helyszínén biztosított segítségnyújtásra kiterjedő, valamint az áldozatok ellátási tervét is magában foglaló vészhelyzeti terveket kell kidolgozniuk. A nemzeti hatóságoknak ezenkívül a sürgősségi szolgálatokra, hozzáférési tervekre és a baleset helyszínén biztosított segítségnyújtásra kiterjedő, valamint az áldozatok ellátási tervét is magában foglaló vészhelyzeti terveket kell kidolgozniuk. A piaci szereplőnek is rendelkeznie kell egy tervvel az áldozatok számára történő segítségnyújtással kapcsolatosan. [Mód. 33]
(22) Annak érdekében, hogy a vizsgáló testület hatékonyabban végezhesse tevékenységét, és hogy feladatait könnyebben láthassa el, a vizsgáló testületnek és – saját kérésére – az Ügynökségnek kellő időben el kell tudnia jutni a baleset helyszínére, szükség esetén az igazságügyi hatóságokkal jó együttműködésben. Minden érintett félnek, köztük az Ügynökségnek is, rendelkezésre kell bocsátania a vizsgálati testület tevékenységeinek elvégzéséhez szükséges összes lényeges információt. A vizsgálati jelentések, valamint a megállapítások és ajánlások döntő fontosságú információkat jelentenek a vasútbiztonság további javításával kapcsolatban, ezért azokat uniós szinten nyilvánossá kell tenni. A biztonsági ajánlásokat a címzetteknek végre kell hajtaniuk, a megtett intézkedésekről pedig jelentést kell tenniük a vizsgáló testület számára. [Mód. 34]
(23) A tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
(24) Az ezen irányelvben javasolt intézkedések célkitűzéseit, nevezetesen a biztonság szabályozására és felügyeletére irányuló tagállami intézkedések összehangolását, a balesetek kivizsgálását, valamint a közös biztonsági célok, közös biztonsági módszerek, közös biztonsági mutatók és az egységes biztonsági tanúsítványra vonatkozó közös követelmények megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és azok az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, ezért az Unió a Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem terjed túl azon, ami a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges.
(25) A Bizottságnak indokolt felhatalmazást kapnia arra, hogy ezen irányelv egyes nem alapvető elemeinek kiegészítése és módosítása céljából a Szerződés 290. cikke alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a közös biztonsági módszerek és felülvizsgálatuk, továbbá a közös biztonsági mutatók és célkitűzések felülvizsgálata vonatkozásában. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson a szociális partnerekkel és különösen a nemzeti biztonsági hatóságokkal. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és kidolgozásakor a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a releváns dokumentumok egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljussanak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz. [Mód. 35]
(26) Az ezen irányelv végrehajtására vonatkozó feltételek egységességének biztosítása érdekében indokolt a Bizottságra végrehajtási hatásköröket ruházni a biztonsági rendszerre és annak alkotóelemeire vonatkozó követelmények, a tehervagonok karbantartásáért felelős szervezetekre vonatkozó tanúsítási rendszer felülvizsgálata és más vasúti járművekre való kiterjesztése, valamint a balesetekről és váratlan eseményekről készülő vizsgálati jelentés elsődleges tartalma tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(10) megfelelően kell gyakorolni.
(27) Indokolt, hogy az irányelv nemzeti jogba való átültetésének kötelezettsége csak a korábbi irányelvhez képest jelentős változást jelentő rendelkezésekre vonatkozzon. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik.
(28) Ez az irányelv nem érinti a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettséget.
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I.FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy
Ez az irányelv rendelkezéseketminimumrendelkezéseket ír , amelyen túlmenően a tagállamok csak a 8. cikkel összhangban alkothatnak jogszabályokat, annak érdekében, hogy a következőkkel gondoskodjon az uniós vasúti biztonság fejlesztéséről és további javításáról, valamint a vasúti szállítási szolgáltatások piacára való belépés elősegítéséről: [Mód. 36]
a) a szabályozási struktúrák összehangolása;
b) a vasúti rendszer szereplői közötti hatáskörmegosztás meghatározása;
c) közös biztonsági célok és biztonsági módszerek kidolgozása annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozás fokozatosan nélkülözhetővé váljonszabályok magas biztonsági szint melletti nagyobb fokú harmonizációja céljából; [Mód. 37]
d) tagállamonként egy biztonsági hatóság, valamint egy, a baleseteket és váratlan eseményeket vizsgáló nemzeti testület létrehozásának a követelménye;
e) a vasútbiztonság irányítása, szabályozása és felügyelete érdekében közös elvek meghatározása;
ea) egységes biztonsági tanúsítvány bevezetése, amely valamennyi tagállamban érvényes, és amelyet valamennyi tagállam elismer a meghatározott üzemeltetési területen belül; [Mód. 38]
eb) az Ügynökség számára annak előírása, hogy iránymutatásokat tegyen közzé a vasúti biztonságról és a biztonsági tanúsítványokról, amely tartalmazza a bevált gyakorlatok példáinak felsorolását is, különösen a határokon átnyúló szállítás tekintetében. [Mód. 39]
2. cikk
Hatály
(1) Ezt az irányelvet a tagállamok vasúti rendszerére kell alkalmazni, amely a strukturális és funkcionális területek szempontjából alrendszerekre osztható fel. Az irányelv hatálya magában foglalja a rendszer egészére vonatkozó biztonsági követelményeket, beleértve az infrastruktúra és a forgalmi szolgálat biztonságos irányítását, valamint a vasúttársaságoknak, a pályahálózat-működtetőknek és a vasúti rendszer többi szereplőjének együttműködését.
(2) AzA tagállamok az ezen irányelv hatálya nem terjed ki a következő rendszerekre végrehajtása során elfogadott intézkedések köréből kizárhatják az alábbiakat: [Mód. 103]
a) a metrók, villamosok, valamint avillamos-vonatok és helyiérdekű vasúti rendszerek; [Mód. 40]
b) azok a hálózatok, amelyek funkcionálisan elkülönülnek a vasúti rendszer fennmaradó részétől, és rendeltetésük szerint csak a helyi, városi vagy elővárosi utasforgalom lebonyolítására szolgálnak, továbbá azok a vasúttársaságok, amelyek csak ezeken a hálózatokon működnek;
(3) A tagállamok az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések hatályából kizárhatják:
a) azt a magántulajdonban levő infrastruktúrát, amelyet kizárólag az infrastruktúra tulajdonosa használ saját áruszállítási tevékenysége céljára valamint a kizárólag ilyen infrastruktúrán használt járműveket ;
b) a szigorúan csak helyi, történelmi vagy idegenforgalmi célra fenntartott infrastruktúrát és járműveket.
ba) a nehéz vasúti szerelvények által a helyiérdekű vasúti rendszerek működési feltételei mellett időnként használt helyiérdekű vasúti infrastruktúrát, amennyiben erre az igénybevételre kizárólag összeköttetési célból van szükség; [Mód. 41]
bb) azon járműveket, amelyek elvesztették engedélyüket, és amelyeket az újraengedélyezés lehetővé tétele érdekében egy pályaudvarra vagy egy telephelyre szállítanak; [Mód. 42]
3. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában :
a) „uniós vasúti rendszer”: az Unió hagyományos és nagysebességű vasúti rendszere a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó irányelv] 2. cikkében foglalt fogalommeghatározás szerint; [Mód. 43]
b) „pályahálózat-működtető”: a 2001/14/EK irányelv2.2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) 3. cikkében foglalt fogalommeghatározás szerinti pályahálózat-működtető; [Mód. 44]
c) „vasúttársaság”: a 2001/14/EK2012/34/EU irányelv 2. cikkében meghatározott vasúttársaság és bármely más állami vagy magánvállalkozás, amelynek fő üzleti tevékenysége vasúti áru- és/vagy személyszállítási szolgáltatások nyújtása, azzal a megkötéssel, hogy e vállalkozásnak kell a vontatást biztosítania, beleértve azokat a vállalkozásokat is, amelyek csak vontatást végeznek; [Mód. 45]
ca) „üzemeltetési terület”: hálózat vagy hálózatok egy tagállamban vagy tagállamok egy csoportjában, amelyen vagy amelyeken egy vasúttársaság a működését tervezi;
cb) „elszigetelt vasúthálózat”: egy tagállam olyan vasúthálózata vagy annak olyan része, amelynek nyomtávja 1520 mm, és amely földrajzilag vagy műszakilag el van választva a szabványos névleges nyomtávú (1435 mm – a továbbiakban: „szabványos nyomtáv”) európai hálózattól, és amely harmadik országokkal együtt szerves részét képezi az 1520 mm-es nyomtávú hálózatnak, viszont az Unió standard hálózatától elszigetelt; [Mód. 46]
d) „kölcsönös átjárhatósági műszaki előírások (ÁME)”: olyan műszaki előírások, amelyek a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 2. cikkében meghatározottak szerint az alapvető követelmények teljesítése, valamint a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának a biztosítása érdekében az egyes alrendszerekre, illetve azok részeire vonatkoznak;
e) „közös biztonsági célok (KBC)”: azok a biztonsági szintek, amelyeket a vasúti rendszer különböző részein (mint például a hagyományos vasúti rendszer, nagysebességű vasúti rendszer, kizárólag áruszállításra használt hosszú vasúti alagutak vagy vonalak) és a rendszer egészén mindenképpen meg kell valósítani, és amelyet a kockázatelfogadási kritérium fejez ki;
f) „közös biztonsági módszerek”: azok a módszerek, amelyek leírják a biztonsági szinteknek, a biztonsági célok megvalósításának és más biztonsági követelmények teljesítésének az értékelési módszereit;
fa) „közös biztonsági mutatók”: a vasúti biztonsági teljesítmény nyomon követésének és a közös biztonsági célok elérésének elősegítése érdekében gyűjtött, vasúti biztonsággal kapcsolatos közös adatállomány; [Mód. 48]
g) „ nemzeti biztonsági hatóság”: az a nemzeti testület, amelyet az ezen irányelv szerinti vasútbiztonsági feladatok elvégzésével bíztak meg, illetve a több tagállam által ezekkel a feladatokkal megbízott más testület, amely egységes biztonsági rendszer biztosításával foglalkozik;
h) „nemzeti szabályok”: a tagállamok által bejelentett minden olyan kötelező szabály, amely tartalmazza a tagállami szinten előírt vasútbiztonsági, üzemeltetési vagy műszaki követelményeket, tartalmazó, tagállami szinten bevezetett kötelező szabályok, amelyekés amely a szabályokat bevezető testülettől függetlenüla vasúttársaságokra vonatkoznak vasúti szereplőkre vonatkozik; [Mód. 49]
i) „biztonsági rendszer”: egy pályahálózat-működtető vagy vasúttársaság által létrehozottmeghatározott szervezeti rend és meghozott intézkedések eljárások, amelyek az üzemeltetés biztonságos irányítására szolgálnak; [Mód. 50]
j) „megbízott vizsgálatvezető”: a vizsgálat megszervezéséért, végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős személy;
k) „baleset”: olyan nem kívánatos vagy nem szándékos váratlan esemény, illetve ilyen események sajátos láncolata, amelynek káros következményei vannak; a balesetek a következő kategóriákra oszthatók: ütközés, kisiklás, balesetek vasúti átjárókban, mozgó járművek okozta – akár a rendező pályaudvarokon és a pálya karbantartatási munkálatai során bekövetkező – személyi sérülés, ideértve a nem utasként meghatározott személyeket is, tűzesetek és egyéb balesetek; [Mód. 51]
l) „súlyos baleset”: vonatok összeütközése vagy kisiklása, amely legalább egy halálos áldozattal, öt vagy több személy súlyos sérülésével, illetve a járművek, az infrastruktúra vagy a környezet jelentős károsodásával jár, valamint más hasonló baleset, amelynek nyilvánvaló hatása van a vasútbiztonsági szabályozásra vagy a biztonsági irányításra; a fentiekben „jelentős károsodás ”: olyan kár, amelyről a vizsgáló testület azonnal megállapíthatja, hogy az összesen legalább kétmillió eurót tesz ki;
m) „váratlan esemény”: a baleseten vagy súlyos baleseten kívül minden olyan esemény, amely a vonatok üzemeltetését és a műveletek biztonságát érinti;
n) „vizsgálat”: a baleset és váratlan esemény megelőzése céljából végzett eljárás, amely magában foglalja az információk gyűjtését és elemzését, a következtetések levonását, beleértve az okok meghatározását is, és adott esetben biztonsági ajánlások megtételét;
na) „ésszerű keretek között megvalósítható”: bármely olyan tevékenység, amely – költség-haszon elemzést követően – az elérni kívánt biztonsági célhoz képest nem vezet a költségek és/vagy a végrehajtási idő aránytalan növekedéshez; [Mód. 52]
nb) „más felek”: bármely olyan fél, amely olyan külső tevékenységeket végez a vasúti rendszer kapcsolódási felületein, amelyek az üzemeltetésre közvetlen hatást gyakorló kockázatokat jelenthetnek, és amelyeket a pályahálózat-működtetőknek és a vasúttársaságoknak ellenőrizniük kell; [Mód. 53]
o) „okok”: azok a cselekvések, mulasztások, események vagy feltételek, illetve ezek kombinációja, amelyek a balesethez vagy a váratlan eseményhez vezetnek;
p) „helyiérdekű vasút”: olyan városi és/vagy elővárosi vasúti közlekedési rendszer, amelynek kapacitása és sebessége a szokványos vasúti rendszerekénél és a metrórendszerekénél kisebb, de a villamosközlekedési rendszerekénél nagyobb. A helyiérdekű vasúti rendszerek rendelkezhetnek saját pályatesttel, vagy pályatestük lehet a közúttal közös, és járműveik általában nem vesznek részt a távolsági személy- vagy áruszállítási forgalomban;
pa) „határon átnyúló vasúti rendszerek”: valamely határ két oldalán található legközelebbi városi csomópontok között közlekedési szolgáltatásokat nyújtó vasúti rendszerek; [Mód. 54]
q) „bejelentett szervezetek”: azok a szervezetek, amelyeket a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségének vagy alkalmazhatóságának az értékelésével, illetve az alrendszerekre vonatkozó EK-hitelesítési eljárás elvégzésével bíztak meg;
r) „kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem”: azok a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 2. cikkében meghatározott alkatrészek, alkatrészcsoportok, szerkezeti részegységek vagy teljes építmények, amelyeket egy alrendszerbe építenek be vagy szándékoznak beépíteni, és amelyeknek közvetett vagy közvetlen hatása van a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságára;
s) „üzembentartó tulajdonos”: az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a járművet, mint szállítóeszközt hasznosítja, akárjármű tulajdonosa, akár használati joga van felette, továbbá a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 43. és 43a. cikkébenemlített nemzeti járműnyilvántartásbanjárműnyilvántartásokban ily módon nyilvántartásba van véve; [Mód. 55]
t) „karbantartásért felelős szervezet”: egy jármű karbantartásáért felelős szervezet, amely a nemzeti járműnyilvántartásban ily módon nyilvántartásba van véve;
u) „jármű”: vontató eszközzel rendelkező vagy nem rendelkező,állandó vagy változó összetételben saját kerekeinkerekeken vasúti sínen közlekedő vasúti jármű. Egy jármű egy vagy több strukturális és funkcionális alrendszerből áll; [Mód. 56]
v) „személy, aki vagy amely kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket, alkatrészeket vagy alrendszereket gyárt, terveztet vagy gyártat, és aki vagy amely saját nevével vagy védjegyével ellátva értékesíti azt; [Mód. 57]
w) „feladó”: az a vállalkozás, amelyik saját nevében vagy harmadik fél megbízásából árut ad fel;
x) „berakó”: az a vállalkozás, amely a küldeménydarabos árut – beleértve a veszélyes árut is –, a kiskonténert vagy a mobil tartányt a kocsira vagy a konténerbe rakja, illetőleg a konténert, ömlesztettáru-konténert, MEG-konténert, tankkonténert vagy mobil tartányt a kocsira rakja.
xa) „kirakodó”: az a vállalkozás, amely eltávolítja a konténereket a vasúti kocsiról, vagy kirakodja a csomagolt árut a kocsiból vagy konténerből, vagy kiüríti az árut a tartályból, a kocsiból vagy a konténerből; [Mód. 58]
y) „töltő”: az a vállalkozás, amely az árut – beleértve a veszélyes árut is – tartányba (tartálykocsiba, illetve leszerelhető tartánnyal, mobil tartánnyal vagy tankkonténerrel rendelkező kocsiba), ömlesztettáru szállításához való vasúti kocsiba, nagykonténerbe vagy kiskonténerbe, illetve battériás kocsiba vagy MEG-konténerbe tölti;
ya) „méltányossági alapú vasútbiztonsági kultúra”: annak érdekében létrehozandó eljárás, hogy a személyzetet, akik szándékos szabálysértés vagy súlyos gondatlanság esetén továbbra is elszámoltathatók, ténylegesen bátorítsák biztonsággal kapcsolatos balesetek, váratlan események és balesetveszélyes helyzetek bejelentésére. E személyeket nem szándékosan elkövetett hibákért vagy a fent említett információk rendelkezésre bocsátásáért nem lehet büntetni vagy megkülönböztetésnek kitenni. A méltányossági alapú vasútbiztonsági kultúra lehetővé teszi, hogy a vasúti ágazat levonja a tanulságokat a balesetekből, váratlan eseményekből és balesetveszélyes helyzetekből, és ezzel javítsa a munkavállalók és az utasok biztonságát a vasúton; [Mód. 59]
yb) „címzett”: a fuvarlevélen ekként feltüntetett bármely természetes vagy jogi személy, akinek kikézbesítik az árut és a fuvarlevelet; [Mód. 60]
yc) „fuvarozó”: bármely vállalkozó, akivel a feladó vagy az utas fuvarozási szerződést köt, vagy egy rákövetkező fuvarozó, aki az említett szerződés alapján felelősséggel tartozik; [Mód. 61]
II.FEJEZET
A BIZTONSÁG FEJLESZTÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA
4. cikk
A vasúti rendszer szereplőinek közreműködése a vasútbiztonság fejlesztésében és javításában
(1) A tagállamok és az Ügynökség saját hatáskörükön belül gondoskodnak a vasútbiztonság általános fenntartásáról és – amennyiben ésszerű keretek között kivitelezhető – folyamatos javításáról, amelynek során figyelembe veszik az emberi tényezők hatását, az uniós és nemzetközi jogszabályok alakulását, valamint a műszaki és tudományos fejlődést, és prioritást adva a súlyos balesetek megelőzésének.
A tagállamok és az Ügynökség biztosítják, hogy a vasútbiztonság fejlesztésére és javítására irányuló intézkedések figyelembe vegyék a rendszeralapú megközelítés alkalmazásának szükségességét.
(2) A tagállamok és az Ügynökség gondoskodnak arról, hogy a vasúti rendszer biztonságos üzemeltetése és az azzal kapcsolatos kockázatok korlátozása az infrastruktúra működtetőinek és a vasúttársaságoknak a feladata legyen, azzal a kötelezettséggel, hogy:
a) adott esetben egymással együttműködve tegyék meg a szükséges intézkedéseket a kockázatok korlátozására,
b) alkalmazzák az uniós és a nemzeti szabályokat
c) ezzel az irányelvvel összhangban hozzák létre a biztonsági rendszereket.
A tagállamok jogszabályai szerinti polgári jogi felelősség sérelme nélkül valamennyi pályahálózat-működtető és vasúttársaság a felhasználókkal, az ügyfelekkel, az érintett munkavállalókkal és a harmadik személyekkel szemben felelős a rendszer rá eső részéért és annak biztonságos működéséért, beleértve az anyagbeszerzést és a szolgáltatásokra vonatkozó alvállalkozást is. A pályahálózat-működtetők és a vasúttársaságok kockázatkezelési rendszereinek figyelembe kell venniük a harmadik felek tevékenységével összefüggő kockázatokat is.
(3) Minden gyártónak, karbantartási vállalkozónak, 1 üzembentartónak, szolgáltatónak és beszerző egységnek biztosítania kell, hogy az általa szállított járművek, létesítmények, berendezések, tartozékok, felszerelések és szolgáltatások megfeleljenek az előírt követelményeknek és használati feltételeknek, és hogy a vasúttársaság és/vagy a pályahálózat-működtető biztonságosan üzembe tudja helyezni azokat.
(4) Minden, a biztonsági műveletekben lényeges szerephez jutó szereplő – adott esetben a többi szereplővel együttműködésben – saját felelősségi körén belül végrehajtja a szükséges kockázatkezelési intézkedéseket, és felelősséggel tartozik saját feladatainak ellátásáért. A vasúttársaságokon és a pályahálózat-működtetőkön kívül ilyen szereplők még:
a) a tulajdonosokés azok jármű-karbantartással megbízott gazdálkodó egységek egysége vagy egységei;
b) a feladók berakók, a berakókkirakodók és a töltők, amelyeknek szerepük van a berakodásirakodási műveletek biztonságos voltában;
c) a gyártók, amelyek felelősek a biztonságos vasúti járműveknek, a járművek alkatrészeinek, összetevőinek, illetve szerkezeti részegységeinek, a vasúti infrastruktúrának, az energia-alrendszernek és a pálya menti ellenőrzés-irányítás alrendszernek a tervezéséért és gyártásáért, továbbá a járműhöz tartozó előzetes karbantartási dokumentáció kibocsátásáért.
(5) Minden vasúttársaság, pályahálózat-működtető és jármű-karbantartásért felelős szervezet biztosítja, hogy szerződéses megbízottai kockázatkezelési intézkedéseket hajtsanak végre. Ebből a célból minden vasúttársaság, pályahálózat-működtető és jármű-karbantartásért felelős szervezet alkalmazza a folyamatok nyomon követésére szolgáló, az 1078/2012/EU bizottsági rendeletben(12) rögzített közös módszereket. Szerződéses megbízottaik az említett eljárást szerződéses megállapodások alapján alkalmazzák. A vasúttársaságok, a pályahálózat-működtetők és a jármű-karbantartásért felelős szervezetek az Ügynökség vagy a nemzeti biztonsági hatóság kérésére betekintést engednek szerződéses megállapodásaikba.
(6) Ha a vasúti rendszer valamelyik szereplője rendszerszintű biztonsági kockázatot észlel a műszaki berendezéseknek – beleértve azok szerkezeti alrendszereit is – hiányosságával, hibás kivitelezésével vagy üzemzavarával összefüggésben, e kockázatokról – az Unió egészében harmonizált eljárás révén – értesíti a többi érintett felet és az Ügynökséget annak érdekében, hogy azok megtehessenek minden korrekciós intézkedést, amely a vasúti rendszer biztonsági teljesítményének folyamatos fenntartásához szükséges.
(6a) A tagállamok, az Ügynökség és a vasúti rendszer valamennyi szereplője egy olyan „méltányossági alapú vasútbiztonsági kultúrát” hoz létre, amely biztosítja a balesetek, váratlan események és potenciális biztonsági kockázatok következetes bejelentését. E jelentéstétel ösztönzése érdekében a tagállamok olyan mechanizmust hoznak létre, amely lehetővé teszi a bizalmas jelentéstételt.
(7) Járműveknek a vasúttársaságok közötti cseréje esetén minden szereplő a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 43. és 43a. cikkében említett járműnyilvántartások felhasználásával megosztja a többivel a működés biztonsága szempontjából lényeges információk összességét. Ezek az információk magukban foglalják a jármű állapotára és üzemi előzményeire, a karbantartási nyilvántartás egyes elemeire, a rakodási műveletek nyomonkövethetőségére és a kritikus biztonsági rendszerelemekre, valamint a fuvarlevelekre vonatkozó információkat. Az információknak elég részleteseknek kell lenniük a járműnek a vasúttársaság általi üzemeltetésével járó kockázatok értékeléséhez. [Mód. 62]
5. cikk
Közös biztonsági mutatók
(1) Annak érdekében, hogy megkönnyítsék a közös biztonsági célok megvalósításának értékelését, és figyelemmel kísérjék a vasútbiztonság általános fejlődését, a tagállamok a nemzeti biztonsági hatóságok 18. cikkben említett éves beszámolói alapján információkat gyűjtenek a közös biztonsági mutatókkal kapcsolatban.
A közös biztonsági mutatókat az I. mellékletben leírtak szerint állapítják meg.
(1a) A tagállamok segítik az Ügynökséget a vasúti biztonság javításának uniós szintű nyomon követésével kapcsolatos munkájában. [Mód. 63]
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet felülvizsgálata, és különösen a közös biztonsági mutatóknak a műszaki fejlődésre való figyelemmel történő aktualizálása és a baleseti költségek közös számítási módszereinek kiigazítása céljából.
6. cikk
Közös biztonsági módszerek
(1) A közös biztonsági módszerek leírják a biztonsági szintek , a biztonsági célok megvalósítása és más biztonsági követelmények teljesítése értékelésének módját azáltal, hogy kidolgozzák és meghatározzák a következőket:
a) kockázatelemzési és -értékelési módszerek ;
b) a 10. és 11. cikk szerint kiállított biztonsági tanúsítványok és biztonsági engedélyek követelményeinek való megfelelés értékelésére szolgáló módszerek,
c) a nemzeti biztonsági hatóságok által alkalmazandó felügyeleti módszerek, valamint a vasúttársaságok, a pályahálózat-működtetők és a karbantartásért felelős szervezetek által alkalmazandó nyomonkövetési módszerek;
ca) a biztonság nemzeti és uniós szintű nyomon követésének és fejlesztésének módszerei; [Mód. 64]
d) minden egyéb olyan módszer, amely a biztonsági rendszereknek valamely, uniós szinten harmonizálásra szoruló folyamatára vonatkozik.
(2) A Bizottság az Ügynökségnek megbízást ad arra, hogy kidolgozza az (1) bekezdés d) pontjában említett új közös biztonsági módszereket, felülvizsgálja és aktualizálja a meglévő közös biztonsági módszereket, és vonatkozó ajánlásait mielőbb a Bizottság elé terjessze. [Mód. 65]
Az Ügynökség az ajánlások tervezetét a felhasználók, a nemzeti biztonsági hatóságok, a szociális partnerek és az egyéb érdekeltek véleményének figyelembevételével dolgozza ki. Az ajánlásokhoz csatolni kell az e konzultáció eredményeiről készült jelentést és az elfogadásra ajánlott közös biztonsági módszerek hatásvizsgálatáról készült jelentést. [Mód. 66]
(3) A közös biztonsági módszereket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni az alkalmazásuk során szerzett tapasztalatoknak és a vasútbiztonság általános fejlődésének figyelembevételével, általában a biztonság fenntartását és az ésszerű megvalósíthatóság határain belül– amennyiben ésszerűen megvalósítható – a biztonság folyamatos növelését szem előtt tartva. [Mód. 67]
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a közös biztonsági módszerek és a felülvizsgált közös biztonsági módszerek rögzítésére.
(5) A tagállamok a közös biztonsági módszerek elfogadását és azok felülvizsgálatát figyelembe véve haladéktalanul elvégzik a nemzeti szabályaik szükséges módosításait. [Mód. 68]
7. cikk
Közös biztonsági célok
(1) A közös biztonsági célok meghatározzák azt a minimális biztonsági szintet, amelyet a vasúti rendszer különböző részein és a rendszer egészén mindenképpen meg kell valósítani, és amelyet a kockázatelfogadási kritérium fejez ki a következők tekintetében:
a) az utasokkal, a személyzettel, beleértve az alvállalkozók személyzetét is, a vasúti átjárók használóival és más személyekkel kapcsolatos egyedi kockázatok, és a meglévő nemzeti és nemzetközi felelősségi szabályok sérelme nélkül a vasúti létesítményeken tartózkodó illetéktelen személyekkel kapcsolatos egyedi kockázatok;
b) társadalmi kockázatok.
(2) A Bizottság az Ügynökségnek megbízást ad arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül kidolgozza a felülvizsgált közös biztonsági célokat, és vonatkozó ajánlásait a Bizottság elé terjessze. [Mód. 69]
(3) A közös biztonsági célokat rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, figyelembe véve a vasútbiztonság általános fejlődését. A közös biztonsági céloknak tükrözniük kell azokat a kiemelt területeket, ahol tovább kell javítani a biztonságot.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a felülvizsgált közös biztonsági célok rögzítésére.
(5) A tagállamok elvégzik nemzeti biztonsági szabályaik szükséges módosítását annak érdekében, hogy a mellékelt megvalósítási ütemtervnek megfelelően legalább a közös biztonsági célokat és az átdolgozott közös biztonsági célokat megvalósítsák. A tagállamok a 8. cikknek megfelelően értesítik ezekről a szabályokról a Bizottságot.
8. cikk
Nemzeti szabályok
(1) A tagállamok ezen irányelv hatálybalépését követően kizárólag a következő esetekben állapíthatnak megdolgozhatnak ki új nemzeti szabályokat:
a) ha a szabályok olyan meglévő biztonsági módszerekre vonatkoznak, amelyekre nem terjed ki a közös biztonsági módszerek hatálya;
b) sürgős megelőző intézkedésként, különösen balesetet követően.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályok megkülönböztetésmentesek legyenek, és figyelembe vegyék a rendszeralapú megközelítés szükségességét.
A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az alkalmazandó közös biztonsági célokban meghatározottnál magasabb biztonsági szintet valósítanak meg, azzal a feltétellel, hogy ez a magasabb biztonsági szint teljes mértékben összeegyeztethető a meglévő közös biztonsági célokkal.
(2) Amennyiben egy tagállam új nemzeti szabályt kíván bevezetni, a szabály tervezetét a(z) ... rendelet [a Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] 23. cikkével összhangban, a megfelelő IT-rendszer használatával haladéktalanul az Ügynökség elé terjeszti, és ehhez jelentést csatol, amelyben értékeli az elfogadandó új szabály hatását. Az (1) bekezdés b) pontjában leírt esetek kivételével erre az értesítésre legalább három hónappal a szabály tervezett elfogadása előtt sort kell keríteni.
A nemzeti szabály tervezetének kézhezvételét követően az Ügynökség koordinációs folyamatot kezdeményez valamennyi nemzeti biztonsági hatóság részvételével, hogy biztosítsa a lehető legmagasabb fokú harmonizációt az Unióban.
Az új nemzeti szabály nem maradhat hatályban, illetve nem léphet hatályba, amennyiben a Bizottság – az Ügynökség ajánlására – kifogást emel ellene, és kifogásához indokolást is fűz.
(3) Ha az Ügynökség olyan – bejelentett vagy be nem jelentett – nemzeti szabályról szerez tudomást, amely fölöslegessé vált, vagy amely összeegyeztethetetlen a közös biztonsági módszerekkel vagy bármely más, a nemzeti szabály alkalmazásának kezdete óta elfogadott uniós rendelkezéssel, akkor a(z) … rendelet [a Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] 22. cikkével létrehozott eljárást kell alkalmazni.
A biztonsági szempontból kritikus feladatokkal megbízott vasúti szakemberek képzésével, munkahelyi egészségvédelmével és biztonságával kapcsolatos ügyek esetén az Ügynökség kizárólag akkor alkalmazhatja ezt a bekezdést, ha a szóban forgó nemzeti szabály megkülönböztetést alkalmaz, és a közös biztonsági módszerek vagy egyéb uniós jogszabályok magasabb szintű biztonságot biztosítanak.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályokhoz valamennyi érdekelt fél számára érthető megfogalmazásban, – beleértve azokat is, amelyek a járművek és a hálózati infrastruktúrák közötti kapcsolódási felületekre vonatkoznak – ingyenesen, legalább az Unió két hivatalos nyelvén hozzá lehessen férni..
(5) Az e cikknek megfelelően bejelentett nemzeti szabályokra nem vonatkozik a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) szerinti értesítési eljárás.
(5a) Az Ügynökség iránymutatásokat dolgoz ki és tesz közzé az új nemzeti szabályok elfogadásával, illetve a meglévő szabályok módosításával kapcsolatban. [Mód. 70]
9. cikk
Biztonságirányítási rendszerek
(1) A pályahálózat-működtetők és vasúttársaságok létrehozzák a saját biztonsági rendszereiket annak a biztosítása érdekében, hogy a vasúti rendszer legalább a közös biztonsági célokat elérhesse, és teljesítse az átjárhatósági műszaki előírásokban meghatározott biztonsági követelményeket, valamint hogy a közös biztonsági módszerek és a 8. cikk alapján bejelentett szabályok vonatkozó részei alkalmazásra kerüljenek.
(2) A biztonsági rendszer teljesíti a követelményeket, és tartalmazza a végzett tevékenység jellegéhez, mértékéhez és más jellemzőihez igazított elemeket. A biztonsági rendszer iztosítjabiztosítja a pályahálózat-működtető vagy a vasúttársaság tevékenységéhez kapcsolódó kockázatok ellenőrzését, beleérve a személyzet megfelelő képesítését és képzését, valamint a karbantartást, az anyagbeszerzéseket és szerződéses megbízottak igénybevételét is. A meglévő nemzeti és nemzetközi felelősségi szabályok sérelme nélkül a biztonsági rendszer figyelembe veszi a más felek tevékenysége következtében fellépő kockázatokat is, az esettől függően és az ésszerűség keretei között. Következésképpen a pályahálózat-működtetők és vasúttársaságok eljárásokkal rendelkeznek azon lehetséges kockázatok azonosítására, amelyek a vasúti rendszer kapcsolódási felületein végzett külső tevékenységekből adódhatnak, és amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a műveletekre. [Mód. 71]
A Bizottság – végrehajtásifelhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján – meghatározza a biztonsági rendszer elemeit, A szóban forgó végrehajtási aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említettbeleértve a következőket: belső szinten jóváhagyott és kommunikált biztonsági politika; kvalitatív és kvantitatív biztonsági célok és az azok elérésére szolgáló eljárások; a műszaki és üzemeltetési szabványok teljesítésére szolgáló eljárások; kockázatértékelési eljárások és kockázatkezelési intézkedések végrehajtása; a személyzet képzésére és tájékoztatására irányuló intézkedések; a biztonsággal kapcsolatos információk közlésére és dokumentálására szolgáló eljárások; a váratlan események, balesetek és egyéb biztonsági események bejelentésére és elemzésére, valamint megelőző intézkedések kialakítására szolgáló eljárások; az állami hatóságokkal egyeztetett vészhelyzeti tervekre vonatkozó rendelkezések; a biztonsági rendszer belső ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések. Ezek a felhatalmazáson alapuló aktusok az 26. cikkben meghatározott eljárás szerint kell elfogadni kerülnek elfogadásra. [Mód. 72]
(2a) A vasúti személyzetet illetően a biztonsági rendszer a személyzet képzésére irányuló programok biztosítására irányuló rendelkezéseket, valamint olyan rendszereket tartalmaz, amely biztosítja, hogy a személyzet kompetenciái fennmaradjanak, és a feladatokat ennek megfelelően végezzék el. [Mód. 73]
(2b) A biztonsági rendszernek tartalmaznia kell a 3. cikkben meghatározott „méltányossági alapú vasútbiztonsági kultúrára” vonatkozó rendelkezéseket. [Mód. 74]
(3) Minden pályahálózat-működtető biztonsági rendszere figyelembe veszi a vasúttársaságok által a hálózaton végzett munkálatok következményeit, és biztosítja, hogy a vasúttársaságok a kölcsönös átjárhatósági műszaki előírások, a nemzeti szabályok és a biztonsági tanúsítványukban meghatározott feltételek szerint működhessenek. A biztonsági rendszert azzal a céllal kell kialakítani, hogy a pályahálózat-működtető vészhelyzetben alkalmazandó eljárásait koordinálja mindazokkal a vasúttársaságokkal, amelyek az infrastruktúráját használják, a sürgősségi segélyszolgálatokkal, a mentőszolgálatok gyors beavatkozásának biztosítása érdekében, továbbá a vészhelyzetben esetlegesen érintett bármely más féllel. A határokon átnyúló infrastruktúrák és különösen a határokon átnyúló alagutak tekintetében külön biztonsági rendszereket kell kiépíteni, illetve javítani kell azokat a szükséges koordináció és a határ két oldalán található illetékes sürgősségi segélyszolgálatok felkészültségének biztosítása érdekében. [Mód. 75]
(3a) A pályahálózat-működtetők ezenkívül létrehozzák a hálózatukhoz csatlakozó szomszédos országok pályahálózat-működtetőivel való koordinációt biztosító rendszert. E rendszer magában foglalja a hálózaton bekövetkezett események vagy balesetek, illetve a határon átnyúló közlekedést megzavaró késések esetén tájékoztatást nyújtó mechanizmusokat és a két infrastruktúra közötti forgalom helyreállítását szolgáló eljárásokat, minden esetben szem előtt tartva a vasúthálózat biztonságát. Mindkét állam pályahálózat-működtetője a két tagállam közötti közlekedést esetlegesen befolyásoló bármely lényeges információt a piaci szereplők, az érintettek és az illetékes nemzeti hatóságok tudomására hoz. [Mód. 76]
(4) Az infrastruktúra működtetői és a vasúttársaságok minden évben június 30. előtt éves biztonsági jelentést nyújtanak be a nemzeti biztonsági hatóságnak az előző naptári évre vonatkozóan. A biztonsági jelentés a következőket tartalmazza:
a) tájékoztatás arról, hogy a szervezet biztonsági célkitűzései hogyan teljesültek, továbbá a biztonsági tervek eredményei;
b) a nemzeti biztonsági mutatók és az I. mellékletben meghatározott közös biztonsági mutatók alakulása, amennyiben az a jelentést benyújtó szervezet szempontjából lényeges;
c) a belső biztonsági ellenőrzés eredményei;
d) észrevételek a vasút és az infrastruktúra működésének azon hiányosságairól és üzemzavarairól, amelyek fontosak lehetnek a nemzeti biztonsági hatóság számára.
III.FEJEZET
BIZTONSÁGI TANÚSÍTVÁNY ÉS ENGEDÉLY
10. cikk
Egységes uniós biztonsági tanúsítvány
(1) A vasúti infrastruktúrához csak olyan vasúttársaság kaphat hozzáférést, amely egységes uniós biztonsági tanúsítvánnyal rendelkezik.
(2) Az egységes uniós biztonsági tanúsítványt – a (2a) bekezdésben említett esetek kivételével – az Ügynökség azon bizonyítékok alapján ítéli oda, amelyeket a vasúttársaság arról ad, hogy biztonsági rendszerét a 9. cikkel összhangban alakította ki, és hogy eleget tesz az ÁME-kben és az egyéb vonatkozó jogszabályokban, valamint a vasúttársaság által üzemeltetett szolgáltatásra vonatkozó bármely konkrét szabályozásban foglalt követelményeknek annak érdekében, hogy kezelje a kockázatokat és biztonságos közlekedési szolgáltatásokat nyújtson a hálózaton.
(2a) A kizárólag elszigetelt hálózaton működő vasúttársaságok biztonsági tanúsítványait azon tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai is kiállíthatják, amelyek ilyen hálózattal rendelkeznek. Ilyen esetekben a kérelmező megválaszthatja, hogy kérvényét az Ügynökséghez vagy az érintett tagállam nemzeti biztonsági hatóságához nyújtja be.
A 30. cikkben előírt átmeneti időszakon belül az elszigetelt hálózattal rendelkező tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai közös eljárásokat dolgoznak ki a biztonsági tanúsítványok kiadására, és biztosítják az általuk kiállított biztonsági tanúsítványok kölcsönös elismerését. A nemzeti biztonsági hatóságok egymásnak ellentmondó döntései esetén vagy kölcsönösen elfogadható döntés hiányában a(z) ... rendelet [a Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] 12. cikkének megfelelően az Ügynökség hozza meg a döntést.
Amennyiben a 30. cikkben előírt átmeneti időszak végére e nemzeti biztonsági hatóságok nem dolgoztak ki a biztonsági tanúsítványokkal kapcsolatos közös eljárásokra és e tanúsítványok kölcsönös elismerésére irányuló megállapodásokat, az e cikkben szereplő engedélyeket csak az Ügynökség ítélheti oda.
Amennyiben a 30. cikkben előírt átmeneti időszak végére a közös tanúsítási eljárásokra és a biztonsági tanúsítványok kölcsönös elismerésére irányuló megállapodásokat kidolgozták, a 30. cikkben előírt átmeneti időszak letelte után az elszigetelt hálózattal rendelkező tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai folytathatják a biztonsági tanúsítványok kiadását és a kérelmezők megválaszthatják, hogy kérvényüket az Ügynökséghez vagy az érintett tagállam nemzeti biztonsági hatóságához nyújtják be.
Az irányelv hatálybalépése után tíz évvel a Bizottság jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé arról, hogy az elszigetelt vasúti hálózatok milyen eredményeket értek el a közös eljárások és a biztonsági tanúsítványok kölcsönös elismerése tekintetében, és szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokat nyújt be.
(3) Az egységes biztonsági tanúsítvány feltünteti, hogy milyen jellegű vasúti tevékenységekre, azok milyen körére, valamint mely üzemeltetési területre vonatkozik. Az egységes biztonsági tanúsítvány az Ügynökség által előírt feltételekkel összhangban az egész Unióban egyenértékű tevékenységekre vonatkozik vagy annak egyes részein érvényes és elismert.
(4) Három hónappal bármilyenBármilyen új, az egységes uniós biztonsági tanúsítvány hatálya alá nem tartozó szolgáltatás nyújtása előtt a vasúttársaság az illetékesÜgynökség, illetve a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóságnál olyan dokumentációból álló bejelentést tesz, amely megerősíti,hatóságok részére elküldi azokat a kiegészítő dokumentumokat, amelyek megerősítik, hogy:
a) a vasúttársaság betartja a működési szabályokat – beleértve az ezen irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján rendelkezésére bocsátott nemzeti szabályokat is – és értékeli működésének biztonságát, figyelembe véve a 352/2009/EK bizottsági rendeletben(14) foglalt követelményeket, és gondoskodva arról, hogy biztonsági rendszere révén minden kockázatot kezeljen, és minden szükséges lépést megtegyen működésének biztonsága érdekében;
b) a vasúttársaság megtette a szükséges lépéseket a tevékenységében érintett pályahálózat-működtetővel (pályahálózat-működtetőkkel) és hálózattal (hálózatokkal) való együttműködés és koordináció érdekében;
c) a vasúttársaság minden szükséges intézkedést megtett a szolgáltatásnyújtás biztonsága érdekében;
d) a vasúttársaság rendelkezik a 95/18/EK tanácsi irányelvnek(15) megfelelően kibocsátott engedéllyel;
e) a vasúttársaság tervezett tevékenységének jellege, köre és üzemeltetési területe megegyezik az egységes biztonsági tanúsítványban foglaltakkal.
Ha az Ügynökségnek vagy a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóságnak kételyei vannak egy vagy több feltétel teljesülését illetően, akkor a 11. cikk (1) bekezdésében előírt határidőknek megfelelően a vasúttársaságtól további információt kér. Ez a kapcsolattartás azonban a tevékenység kezdetére nem lehet semmilyen felfüggesztő vagy halasztó hatással. Ha az Ügynökség, vagy a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóság arra utaló jeleket észlel, hogy egy vagy több feltétel nem teljesül, akkor megkeresi az Ügynökséget, az pedig megfelelő intézkedéseket tesz, beleértve a tanúsítvány módosítását, felfüggesztését vagy visszavonását is.
(5) Az egységes biztonsági tanúsítványt a vasúttársaság kérelmére egy öt évet meg nem haladó időszakra hosszabbítják meg. HaMielőtt a tevékenység jellege, köre vagy köreterülete lényegesen megváltozik, teljesen vagy részben aktualizálni kell a tanúsítványt.
Az egységesA biztonsági tanúsítvány jogosultja minden esetben haladéktalanul tájékoztatja az Ügynökséget az egységesvagy a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóságot a biztonsági tanúsítványban meghatározott feltételek főbb változásairól. Ezenkívül értesíti az Ügynökséget vagy a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóságot minden olyan esetben, amikor új, biztonsági szempontból kritikus személyzeti kategóriák, illetve új típusú járművek kerülnek bevezetésre. Ezekben az esetekben szintén a 11. cikk (1) bekezdésében megállapított határidőket kell alkalmazni.
A biztonsági keretszabályok jelentős módosítása esetén az Ügynökség előírhatja az egységes biztonsági tanúsítvány felülvizsgálatát.
(6) Ha egy nemzeti biztonsági hatóság azt állapítja meg, hogy egy egységes uniós biztonsági tanúsítvány jogosultja már nem teljesíti a tanúsítvány kiállításának feltételeit, az Ügynökséget felkéri a tanúsítvány visszavonására. Az Ügynökség vagy a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóság – döntése indoklásával – visszavonhatja az egységes uniós tanúsítványt. Az Ügynökség vagy a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóság haladéktalanul értesít minden olyan nemzeti biztonsági hatóságot, amelynek hálózatán a vasúti társaság tevékenykedik.
(7) Az Ügynökség vagy a (2a) bekezdésben említett esetekben a nemzeti biztonsági hatóság egy hónapon belül tájékoztatjaa nemzeti biztonsági hatóságokat arról, ha egy, a (2) bekezdés szerintiegységes uniós biztonsági tanúsítvány kiadására, meghosszabbítására, módosítására vagy visszavonására kerül sor. A biztonsági hatóság megadja a vasúttársaság nevét és címét, a kiállítás időpontját, a tanúsítvány hatályát és érvényességét, valamint a tanúsítvány visszavonása esetén a döntése indokolását.
(8) Az Ügynökség folyamatosan nyomon követi az egységes biztonsági tanúsítványok kibocsátásával és a nemzeti biztonsági hatóságok általi felügyelettel kapcsolatos intézkedések eredményességét, és – adott esetben – javító célú ajánlásokat terjeszt a bizottságBizottság elé. Ez magában foglalhat olyan ajánlást is, amely egy uniós szinten harmonizálásra szoruló folyamatra vonatkozó – a 6. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti – közös biztonsági rendszerre vonatkozik.
(8a) Bármely természetes vagy jogi személy fellebbezést nyújthat be a(z) ... rendelet [a Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] 12., 16., 17. és 18. cikke értelmében az Ügynökség által neki címzett döntés ellen vagy amennyiben az Ügynökség elmulasztja a válaszadásra előírt határidő betartását. Ezek a jogok továbbá a(z) ... rendelet [a Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] 34. cikkének (2) bekezdésében említett személyeket képviselő, az alapszabályuknak megfelelően kellően meghatalmazott szervezeteket is megilletik. [Mód. 77]
11. cikk
Egységes biztonsági tanúsítványok kérelmezése
(1) Egységes biztonsági tanúsítványt az Ügynökségtől kell kérelmezni. Az Ügynökség a kérelemről haladéktalanul, de legkésőbb pedig az összes szükséges információ és valamennyi, az Ügynökség által kért kiegészítő információ beérkezésétőla kérelem kézhezvételétől számított négyhárom hónapon belül dönt. Ha a kérelmezőt kiegészítő információk benyújtásáraátadására kérik fel, haladéktalanulaz Ügynökség által meghatározott – egy hónapnál nem hosszabb – ésszerű határidőn belül be kell nyújtania azokat, kivéve, ha kivételes esetben az Ügynökség korlátozott idejű meghosszabbítást fogad el és engedélyez. Az elutasító határozatokat indokolással kellően alá kell támasztani.
Az üzemeltetési terület további tagállamra történő kiterjesztése iránti kérelem esetén az Ügynökség döntését szintén a kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül hozza meg.
(2) Az Ügynökség részletes iránymutatást ad az egységes biztonsági tanúsítvány megszerzésének módjáról. Az Ügynökség jegyzékbe szedi valamennyi, a 10. cikk (2) bekezdésének alkalmazása céljából megállapított követelményt, és közzétesz minden vonatkozó dokumentumot.
(3) Az egységes biztonsági tanúsítványhoz kapcsolódó követelmények leírását és magyarázatát, valamint a szükséges dokumentumok jegyzékét tartalmazó útmutatót az Unió összes hivatalos nyelvén, díjmentesen a kérelmezők rendelkezésére kell bocsátani. A nemzeti biztonsági hatóságok ezen információk terjesztésében együttműködnek az Ügynökséggel. [Mód. 78]
12. cikk
A pályahálózat-működtetők biztonsági engedélye
(1) A vasúti infrastruktúra irányításához és működtetéséhez az infrastruktúra működtetőjének biztonsági engedéllyel kell rendelkeznie, amelyet a letelepedése szerinti tagállamnemzeti biztonsági hatósága állít ki. Az egyetlen pályahálózat-üzemeltető által üzemeltetett, határokon átnyúló infrastruktúrák esetén az e cikkben előírt feladatok ellátásáért az Ügynökség felel.
(2) A biztonsági engedély tartalmazza a pályahálózat-működtető 9. cikk szerinti biztonsági rendszerének elfogadását megerősítő engedély, engedély engedélyt, amely magában foglalja a vasúti infrastruktúra j biztonságos tervezéséhez, karbantartásához és üzemeltetéséhez szükséges különleges követelmények teljesítését szolgáló rendelkezéseket, adott esetben a forgalomirányító rendszer és a jelzőrendszer karbantartására és működtetésére is kiterjedően, valamint súlyos balesetek esetén a sürgősségi segítségnyújtást és az infrastruktúra biztonságának helyreállítására vonatkozó eljárásokat.
A biztonsági engedélyt a pályahálózat-működtető kérelmére ötévenként hosszabbítják meg. Ha az infrastruktúra, a jelzőrendszer, az energiaellátás, illetve az infrastruktúra működésének és karbantartásának elvei lényegesen módosulnak, teljesen vagy részben aktualizálni kell az engedélyt. A biztonsági engedély jogosultja haladéktalanul tájékoztatja a nemzeti biztonsági hatóságot és az Ügynökséget az ilyen jellegű változásokról.
A nemzeti biztonsági keretszabályok jelentős módosítása esetén a nemzeti biztonsági hatóság, illetve az (1) bekezdésben említett határokon átnyúló infrastruktúrák esetén az Ügynökség megkövetelheti a biztonsági engedély felülvizsgálatát.
Ha a nemzeti biztonsági hatóság, illetve az (1) bekezdésben említett határokon átnyúló infrastruktúrák esetén az Ügynökség úgy ítéli meg, hogy egy engedélyezett pályahálózat-működtető már nem teljesíti a biztonsági engedély feltételeit, akkor visszavonja az engedélyt, és indokolja döntését.
(3) A nemzeti biztonsági hatóság haladéktalanul, de legkésőbb pedig az összes szükséges információ és valamennyi megkövetelt kiegészítő információ beérkezésétőla kérelem kézhezvételétől számított négyhárom hónapon belül dönt a biztonsági engedély iránti kérelemről. Ha a kérelmezőt kiegészítő információk átadására kérik fel, a nemzeti biztonsági hatóság vagy az Ügynökség által meghatározott – egy hónapnál nem hosszabb – ésszerű határidőn belül be kell nyújtania azokat, kivéve, ha kivételes esetben a nemzeti biztonsági hatóság vagy az Ügynökség korlátozott idejű meghosszabbítást fogad el és engedélyez. Az elutasító határozatokat kellően meg kell indokolni.
A biztonsági engedélyekhez kapcsolódó követelmények leírását és magyarázatát, valamint a szükséges dokumentumok jegyzékét tartalmazó útmutatót díjmentesen rendelkezésre kell bocsátani. [Mód. 79]
(4) A nemzeti biztonsági hatóság egy hónapon belül tájékoztatja az Ügynökséget a kiállított, meghosszabbított, módosított vagy visszavont biztonsági engedélyekről. A nemzeti biztonsági hatóság megadja a pályahálózat-működtető nevét és címét, a kiállítás időpontját, a biztonsági engedély hatályát és érvényességét, valamint az engedély visszavonása esetén a döntése indokolását.
13. cikk
A képzési lehetőségekhez való hozzáférés
(1) A tagállamok a vasúttársaságoknak tisztességes és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosítanak a mozdonyvezetők és a vonatkísérő személyzet képzéséhez szükséges eszközökhöz, amennyiben a hálózatukon történő szolgáltatásnyújtáshoz vagy a biztonsági tanúsítvány megszerzéséhez szükséges követelmények , illetőleg a 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) szerinti engedélyek és tanúsítványok megszerzéséhez szükséges követelmények teljesítése érdekében az említetteknek ilyen jellegű képzésen kell részt venniük.
A felkínált képzéseknek ismertetniük kell a szükséges útvonalismereteket, a fogyatékkal élő személyeknek nyújtott segítséget, az üzemeltetési szabályokat és eljárásokat, az ellenőrző-irányító és jelzőrendszereket és az érintett útvonalakra vonatkozó, vészhelyzetben alkalmazandó eljárásokat. [Mód. 80]
A tagállamok azt is biztosítják, hogy a pályahálózat-működtetők és a létfontosságú biztonsági feladatokat ellátó személyzetük megkülönböztetés nélkül hozzáférhessenek a képzési szolgáltatásokhoz.
Ha a képzés során nincsenek vizsgák, és nem állítanak ki bizonyítványt, akkor a tagállamok biztosítják, hogy a vasúttársaságok megkapják a megfelelő bizonyítványt.
A nemzeti biztonsági hatóság gondoskodik arról, hogy a képzési szolgáltatások nyújtása, illetve adott esetben a bizonyítványok kiállítása megfeleljen a 2007/59/EK irányelvben, a kölcsönös átjárhatósági műszaki előírásokban vagy a 8. cikk szerinti nemzeti szabályokban foglalt követelményeknek.
(2) Ha csak egyetlen vasúttársaság vagy infrastruktúraműködtető kínál képzési lehetőségeket, akkor a tagállamok biztosítják, hogy azok méltányos és megkülönböztetéstől mentes áron más vasúttársaságoknak is a rendelkezésére álljanak; az említett árnak költségarányosnak kell lennie, és haszonkulcsot is tartalmazhat.
(3) Új mozdonyvezetők, vonatkísérő személyzet és a létfontosságú biztonsági feladatokat ellátó személyzet toborzásakor a vasúttársaságoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy figyelembe vegyék a korábban más vasúttársaságoknál szerzett képzéseket, képesítéseket és szakmai tapasztalatokat. E célból e munkatársak jogosultak arra, hogy hozzáférjenek a képzésüket, képesítésüket és szakmai tapasztalataikat igazoló dokumentumhoz, azokról másolatot kapjanak, és bemutassák azokat.
(4) A vasúttársaságok és a pályahálózat-működtetők felelősek a biztonsággal kapcsolatos munkát végző személyzet, köztük a fedélzeti személyzet képzésének és képesítésének a színvonaláért. [Mód. 81]
14. cikk
A járművek karbantartása
(1) Az üzembe helyezése vagy a hálózaton való használata előtt valamennyi járműnek rendelkeznie kell egy hozzárendelt karbantartásért felelős szervezettel, amelyet a nemzeti járműnyilvántartásbanjárműnyilvántartásokban nyilvántartásba kell venni a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 43. cikkének megfelelően.
(2) A karbantartásért felelős szervezet vasúttársaság, pályahálózat-működtető vagy üzembentartó lehet.
(3) A vasúttársaságok és a pályahálózat-működtetők 4. cikkben előírt, a vonatok biztonságos üzemeltetésére vonatkozó feladatának sérelme nélkül a szervezet egy karbantartási rendszer révén biztosítja, hogy a járművek, amelyek karbantartásáért felelős, biztonságos üzemi állapotban legyenek. Ennek érdekében a karbantartásért felelős szervezet biztosítja, hogy a járművek karbantartása az alábbiakkal összhangban történjék:
a) az egyes járművek karbantartási naplója;
b) a hatályos előírások, beleértve a karbantartási szabályokat és az ÁME-ket.
A karbantartást a karbantartásért felelős szervezet saját maga, vagy a szerződött karbantartó műhelyek segítségével végzi.
(4) A tehervagonok esetében minden karbantartásért felelős szervezetnek rendelkeznie kell egy, a 445/2011/EU bizottsági rendeletnek(17) megfelelően vagy a biztonsági hatóság által akkreditált vagy elismert szerv által kibocsátott tanúsítvánnyal. Az elismerési folyamatnak szintén a függetlenségre, hozzáértésre és pártatlanságra vonatkozó követelményeken kell alapulnia.
Amennyiben a karbantartásért felelős szervezet egy infrastruktúra-működtető, a 445/2011/EK rendeletnek való megfelelést az érintett nemzeti biztonsági hatóság ellenőrzi a jelen irányelv 12. cikkbencikkében említett eljárások alapján, és azt az említett eljárásokban meghatározott tanúsítványokkal erősíti meg.
(5) A 4. cikknek megfelelően kiállított tanúsítványok az Unió egész területén érvényesek, és azokat automatikusan elismerik.
Az Ügynökség létrehozza és nyilvánossá teszi, ezt követően pedig késedelem nélkül frissíti a karbantartásért felelős tanúsított szervezetek nyilvántartását. Ezt a nyilvántartást összekapcsolják a nemzeti járműnyilvántartással vagy a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 43. cikkének (1) és (4) bekezdése és 43a. cikke szerinti járműnyilvántartásokkal.
A Bizottság végrehajtási aktusok útján közös előírásokat fogad el e nyilvántartásra a tartalom, adatformátum, a funkcionális és műszaki felépítés, az üzemmód, az adatbeviteli szabályok és a nyilvántartásokba való betekintés vonatkozásában. A szóban forgó végrehajtási aktusokat a 27. cikk (3) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni.
(5a) Az átjárhatósági műszaki előírások kidolgozása vagy módosítása során az Ügynökség a teljes vasúti rendszer biztonságának garantálása érdekében összehangolja a karbantartás minimális követelményeire vonatkozó szabályokat. Ehhez figyelembe veszi a vasúti járművek elhasználódását befolyásoló valamennyi tényezőt, többek között a használat módját, az életkort, az anyagot, a futásteljesítményt, az időjárási viszonyokat, valamint a pályatípust. A társaságok továbbra is használhatják saját karbantartási rendszereiket, amennyiben az Ügynökség úgy véli, hogy ez a rendszer azonos vagy magasabb biztonsági szintet garantál.
(6) Az Ügynökség legkésőbb 2014. május 31-igkét évvel ezen irányelv hatálybalépését követően értékeli a tehervagonok karbantartásáért felelős szervezetek tanúsításának rendszerét és mérlegeli az említett rendszernek a teljes gördülőállományra való kiterjesztését, továbbá jelentést terjeszt a Bizottság elé. E jelentésben ajánlást fogalmaz meg arról, hogy az adott tanúsítási rendszert ki kellene-e terjeszteni egyéb járműtípusokra. A Bizottság ezt követően az ajánlás alapján megteszi a megfelelő intézkedéseket.
(6a) Legkésőbb hat hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően az Ügynökség azonosítja a vasútbiztonság szempontjából kritikus alkotóelemeket, és rendszert dolgoz ki, amely lehetővé teszi ezen alkotóelemek nyomon követését.
(7) A Bizottság az Ügynökség ajánlása alapján legkésőbb 2016. december 24-ig végrehajtásiaz irányelv hatálybalépése után 36 hónappal a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadja a karbantartásért felelős szervezetek tanúsításának közös feltételeit a teljes gördülőállományra kiterjedően.
A szóban forgó végrehajtási aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni.
A 445/2011/EU rendelettel elfogadott, a tehervagonokra alkalmazandó tanúsítási rendszer az első albekezdésben említett végrehajtásifelhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásáig továbbra is alkalmazandó. [Mód. 82]
15. cikk
Eltérések a karbantartásért felelős szervezetek tanúsításának rendszerétől
(1) A következő esetekben a tagállamok úgy is dönthetnek, hogy a karbantartásért felelős szervezetek azonosítására és tanúsítására vonatkozó kötelezettségeiknek a 14. cikkel létrehozott tanúsítási rendszertől eltérő intézkedésekkel tesznek eleget:
a) a harmadik országokban nyilvántartásba vett és az adott ország előírásainak megfelelően karbantartott járművek;
b) az Unió fő vasútvonalainak nyomtávjától eltérő nyomtávú hálózatokon vagy vonalakon használt olyan járművek, amelyek esetében a 14. cikk (3) bekezdésében említett követelmények teljesítését harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások biztosítják;
c) a 2. cikk hatálya alá tartozó járművek, valamint a nemzeti biztonsági hatóság eseti, a szolgáltatás elvégzése előtt megszerzendő engedélyéhez kötött különleges és katonai felszerelési szállítmányok. Ebben az esetben egy legfeljebb 5 évre szóló eltérés engedélyezhető.
(2) Az (1) bekezdésben említett eltérő intézkedéseket az érintett nemzeti biztonsági hatóság vagy az Ügynökség által az alábbiak alkalmával engedélyezett eltérések révén kell végrehajtani:
a) járműveknek a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 43. cikke értelmében történő nyilvántartásba vételekor, amennyiben karbantartásért felelős szervezetek azonosításáról van szó;
b) biztonsági tanúsítványoknak és engedélyeknek az ezen irányelv 10. és 12. cikke alapján, vasúttársaságok és pályahálózat-működtetők részére történő kibocsátásakor, amennyiben karbantartásért felelős szervezetek azonosításáról vagy tanúsításáról van szó.
(3) Az ilyen eltéréseket a 18. cikkben említett éves jelentésben fel kell tüntetni és meg kell indokolni. Amennyiben megállapítható, hogy indokolatlan biztonsági kockázatnak teszik ki az uniós vasúti rendszert, az Ügynökség erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot. A Bizottság kapcsolatba lép az érintett felekkel, és adott esetben felszólítja a tagállamot az eltérő határozat visszavonására.
IV.FEJEZET
NEMZETI BIZTONSÁGI HATÓSÁGOK
16. cikk
Feladatok
(1) Minden tagállam létrehoz egy biztonsági hatóságot. A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy közösen hoznak létre egy – a területükön illetékes – biztonsági hatóságot. Ennek a hatóságnak szervezetileg, jogilag és a döntéshozatal szempontjából függetlennek kell lennie a vasúttársaságoktól, a pályahálózat-működtetőktől vagy a beszerző egységektől. A hatóság feladatainak elvégzéséhez rendelkezik a szükséges szakértelemmel és humán erőforrással. A hatóság lehet a közlekedési ügyekért felelős minisztérium is, amennyiben megfelel az e bekezdésben előírt függetlenségi előírásoknak.
(2) A nemzeti biztonsági hatóságra kell ráruházni legalább a következő feladatokat:
a) a vasúti rendszert alkotó energia- és infrastruktúra-alrendszerek üzembe helyezésének engedélyezése a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 18. cikkének (2) bekezdésének megfelelően, az egyetlen pályahálózat-üzemeltető által üzemeltetett, határokon átnyúló infrastruktúrák kivételével, melyek esetében az ezen albekezdésben előírt feladatok ellátásáért az Ügynökség felel;
b) annak felügyelete biztosítása, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek teljesítik-eteljesítsék a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] [x] cikkében előírt alapvető követelményeket;
c) a járművek európainemzeti járműszámmal való ellátása a(z) ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 42.20a. és 43. cikkének megfelelően;
d) az Ügynökség támogatása – annak kérésére és a(z) ... rendeletben [Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] említett szerződéses megállapodások alapján – a 10. cikk alapján odaítélt egységes biztonsági tanúsítványok kiállításában, megújításában, módosításában és visszavonásában, továbbá annak ellenőrzése, hogy teljesülnek-e a tanúsítványokban rögzített feltételek és követelmények, és hogy a vasúttársaságok működése megfelel-e az uniós és a nemzeti jog követelményeinek;
e) a 12. cikk alapján odaítélt egységes biztonsági tanúsítványok kiállítása, megújítása, módosítása és visszavonása, továbbá annak ellenőrzése, hogy teljesülnek-e a tanúsítványokban rögzített feltételek és követelmények, és hogy a pályahálózat-működtetők működése megfelel-e az uniós és a nemzeti jog követelményeinek;
f) a nemzeti szabályrendszert is magában foglaló biztonsági keretszabályozás nyomon követése, előmozdítása, valamint – adott esetben – érvényre juttatása és aktualizálása;
g) a vasúttársaságok felügyelete az 1158/2010/EU bizottsági rendelet(18) IV. mellékletének és az 1077/2012/EU bizottsági rendeletnek(19) megfelelően;
h) annak felügyelete biztosítása, hogy a járműveket az európai és a nemzeti járműnyilvántartásbajárműnyilvántartásokba megfelelően felvegyék, és hogy az ott azokban szereplő, biztonsággal kapcsolatos információk pontosak és naprakészek legyenek;
ha) a mozdonyvezetők munkaidejére, vezetési idejére és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának nyomon követése a vasúttársaságoknál és a pályán;
hb) a vasúti tehervagonok és más járművek biztonságos karbantartására és üzemeltetésére vonatkozó szabályoknak való megfelelés nyomon követése;
hc) általános, a vasúti rendszerben megjelenő valamennyi szereplő számára kötelező vasúti vészhelyzeti terv kidolgozása, amely részletes intézkedéseket tartalmaz súlyos baleset vagy vészhelyzet esetére, és ennek továbbítása az Ügynökség számára. A terv az alábbiakat tartalmazza:
i. az érdekelt felek, így elsősorban a pályahálózat-működtetők, a vasúttársaságok és sürgősségi szolgálatok közötti hatékony kommunikációt biztosító mechanizmusok és eljárások;
ii. a szomszédos országok nemzeti hatóságaival való együttműködést biztosító mechanizmusok;
iii. súlyos balesetet követően az áldozatok családtagjai és a különböző feladatok ellátására felkészített szakképzett személyzet közötti kommunikációt biztosító csatornák;
iv. az áldozatoknak a balesetet követően ellátást nyújtó rendszer, amely a vasúttársaságok kötelezettségeinek sérelme nélkül eligazítást ad nekik az uniós jog – és különösen az 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(20) – szerinti panasztételi eljárásokról; az ellátás a balesetek áldozatainak és családtagjaiknak nyújtott pszichológiai támogatást is magában foglalja.
A Bizottság a 27. cikkben előirányzott végrehajtási aktusokkal mihamarabb intézkedéseket dolgoz ki, amelyek célja a vészhelyzeti tervek tartalmi és formai elemeinek összehangolása. Az Ügynökség támogatja és felügyeli a nemzeti biztonsági hatóságokat e tervek kidolgozása során, különös figyelmet fordítva a két vagy több nemzeti hálózatot érintő vasúti balesetekre.
(3) A vasúttársaság működési helye szerinti tagállam nemzeti hatósága megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az Ügynökséggel és a többi biztonsági hatósággal összehangoltan fellépve gondoskodjon az adott vasúttársaságra – és különösen az ismert kockázatokra és a vasúttársaság biztonsági teljesítményére – vonatkozó kulcsfontosságú információk maradéktalan megosztásáról. A nemzeti biztonsági hatóság más érintett nemzeti biztonsági hatóságokkal is megoszt információkat, amennyiben úgy véli, hogy a vasúttársaság nem hozza meg a szükséges kockázatkezelési intézkedéseket.
A nemzeti biztonsági hatóság minden esetben haladéktalanul értesíti az Ügynökséget, ha aggálya merül fel a felügyelete alá tartozó vasúttársaságok biztonsági teljesítményét illetően. Az Ügynökség a 10. cikk (6) bekezdésében foglaltak szerint megfelelően intézkedik.
(4) A (2) bekezdésben említett feladatok nem ruházhatók át a pályahálózat-működtetőkre, a vasúttársaságokra vagy a beszerző egységekre, és nem képezhetik alvállalkozói szerződés tárgyát.
(4a) A nemzeti biztonsági hatóságok az Ügynökség segítségével a helyes és bevált gyakorlatokra vonatkozó példák cseréjére szolgáló mechanizmusokat hoznak létre.
(5a) A nemzeti biztonsági hatóságok önkéntes alapon felkérhetik az Ügynökséget munkájuk ellenőrzésére. Az Ügynökség saját kezdeményezésére is ellenőrizheti a nemzeti biztonsági hatóságokat. [Mód. 83]
17. cikk
Döntéshozatali elvek
(1) A nemzeti biztonsági hatóságok nyíltan, megkülönböztetéstől mentesen és átláthatóan végzik a feladataikat . Ez különösen azt jelenti, hogy lehetőséget biztosítanak minden félnek a véleménynyilvánításra, és megindokolják döntéseiket .
A biztonsági hatóságok késedelem nélkül válaszolnak a kérésekre és kérelmekre, és haladéktalanul közlik , ha információkat kérnek , továbbá határozataikat az összes kért információ benyújtásától számított négy hónapon belül meghozzák . A biztonsági hatóságok a 16. cikkben említett feladataik végrehajtása során bármikor kérhetik a pályahálózat-működtetők , vasúttársaságok vagy más minősített testületek technikai segítségnyújtását betartva a 11. cikk (1) bekezdésében előírt határidőket és az Ügynökséggel kötött szerződéses megállapodásokban lefektetett valamennyi kötelezettséget.
A nemzeti keretszabályok kidolgozása során a nemzeti biztonsági hatóság konzultál minden érintett személlyel és érdekelt féllel, beleértve a pályahálózat-működtetőket , a vasúttársaságokat, a gyártókat és karbantartókat, a felhasználókat és a személyzet képviselőit is, és figyelembe veszi véleményüket.
(2) Az Ügynökség és a nemzeti biztonságihatóságok szabadonelvégezhetik az összes olyan ellenőrzést, auditot és vizsgálatot, amelyet szükségesnektartanak feladataik elvégzéséhez, ésszámukra hozzáférést kell biztosítani valamennyi releváns dokumentumhoz, valamint a pályahálózat-működtetők és a vasúttársaságok létesítményeihez, berendezéseihez és felszereléseihez.
(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nemzeti biztonsági hatóságok határozatait bírósági felülvizsgálatnak lehessen alávetni.
(4) A nemzeti biztonsági hatóságok az Ügynökség által létrehozott hálózaton belül folyamatos vélemény- és tapasztalatcserét folytatnak döntéshozatali kritériumaik uniós szintű harmonizálása érdekében
(4a) A nemzeti biztonsági hatóságok segítik az Ügynökséget a vasúti biztonság javításának uniós szintű nyomon követésével kapcsolatos munkájában.
(5) Az egységes biztonsági tanúsítvány kiállításához kapcsolódó helyszíni vizsgálatokkal és a vasúttársaságoknak az egységes biztonsági tanúsítvány kiállítása utáni felügyeletével kapcsolatos kérdések tekintetében az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok közötti együttműködés körét minden esetben az legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő egy éven belül az Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok közöttiközött létrejött szerződéses vagy egyéb megállapodások határozzák meg.
E megállapodások a … rendelet [a Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] 69. cikkével összhangban kiterjedhetnek az Ügynökség egyes feladatainak és felelősségi köreinek – például egyes dokumentumok ellenőrzésének és előkészítésének, a műszaki összeegyeztethetőség vizsgálatának, látogatások megszervezésének és műszaki tanulmányok készítésének – a nemzeti hatóságok részére történő kiszervezésére.
A megállapodások gondoskodnak a bevételeknek az egyes szereplők munkaterhelésével arányos megosztásáról. [Mód. 84]
18. cikk
Éves jelentés
A nemzeti biztonsági hatóság minden évben éves beszámolót tesz közzé az előző évben végzett tevékenységéről, és legkésőbb szeptember 30-ig továbbítja azt az Ügynökségnek. A jelentés a következő információkat tartalmazza:
a) a vasútbiztonság alakulása, beleértve az I. mellékletben meghatározott közös biztonsági mutatók tagállami szintű összefoglalását;
b) a vasútbiztonságra vonatkozó jogszabályok és egyéb szabályozások jelentős változásai;
c) a biztonsági tanúsítványokkal és biztonsági engedélyekkel kapcsolatos fejlemények;
d) a pályahálózat-működtetők és a vasúttársaságok felügyeletével kapcsolatos eredmények és tapasztalatok;
e) a 14. cikk (8) bekezdése szerint engedélyezett eltérések;
f) a tagállamban működő vasúttársaságok minden vizsgálata és ellenőrzése, melyre a felügyeleti tevékenységek keretében kerül sor;
fa) a vasúti tehervagonok összes műszaki ellenőrzése a pályán. [Mód. 85]
V.FEJEZET
BALESETEK ÉS VÁRATLAN ESEMÉNYEK VIZSGÁLATA
19. cikk
Vizsgálati kötelezettség
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a vasúti rendszeren előforduló súlyos baleset után a 21. cikkben említett vizsgáló testület elvégezze a vizsgálatot, amelynek célja a vasútbiztonság lehetséges javítása és a balesetek megelőzése.
(2) A súlyos baleseteken túl a 21. cikkben említett vizsgáló testület kivizsgálhatja azokat a baleseteket és váratlan eseményeket is, amelyek kissé más körülmények között súlyos balesetekhez vezethettek volna, beleértve a strukturális alrendszer vagy a nagysebességű vagy hagyományos transzeurópai vasúti rendszerek műszaki hibáit is.
A vizsgáló testület saját belátása szerint határoz arról, hogy kivizsgálja-e az ilyen jellegű balesetet vagy váratlan eseményt. Döntése során a következőket mérlegeli:
a) a baleset vagy váratlan esemény súlyossága;
b) a baleset vagy váratlan esemény a rendszer egésze szempontjából jelentőséggel bíró baleset- vagy eseménysorozat részét képezi-e;
c) a balesetnek vagy váratlan eseménynek a vasútbiztonságra uniós szinten gyakorolt hatása,
d) a pályahálózat-működtetők , a vasúttársaságok, a nemzeti biztonsági hatóságok vagy a tagállamok megkeresései.
(3) A vizsgálat körét és a vizsgálatok során követendő eljárást a vizsgáló testület határozza meg, figyelembe véve a 20. és 22. cikkben foglaltakat , és azon következtetések függvényében, amelyeket a biztonság javítása céljából a balesetből vagy a váratlan eseményből előreláthatólag le fog vonni.
(4) A vizsgálat semmiképpen sem terjedhet ki a vétkesség vagy a felelősség megállapítására.
20. cikk
A vizsgálat jogi háttere
(1) A tagállamok a saját jogrendszerük keretében a vizsgálatnak olyan jogi hátteret teremtenek , amely lehetővé teszi, hogy a megbízott vizsgálatvezetők a leghatékonyabban és a legrövidebb idő alatt végezzék el feladatukat.
(2) A tagállamok – a hatályos szabályozással összhangban – biztosítják, hogy a bírósági vizsgálatért felelős hatóságok teljes mértékben együttműködjenek, és hogy a vizsgálatvezetők, valamint – saját kérésére – az Ügynökség mihamarabb: [Mód. 86]
a) hozzáférhessenek a baleset vagy váratlan esemény helyszínéhez, az érintett járműhöz, az ahhoz kapcsolódó infrastruktúrához, valamint a forgalomirányító és jelzőberendezésekhez;
b) azonnal jegyzékbe vehessék a bizonyítékokat, és a vizsgálat vagy elemzés céljából megfelelő ellenőrzés mellett eltávolíthassák a roncsokat, az infrastruktúra berendezéseit és alkatrészeit;
c) hozzáférhessenek a fedélzeti adatrögzítő eszközökhöz, a szóbeli üzeneteket és a forgalomirányító és jelzőrendszer működését rögzítő berendezésekhez, és használhassák azokat;
d) hozzáférhessenek az áldozatokkal kapcsolatos fizikális vizsgálatok eredményeihez;
e) hozzáférhessenek a vonatszemélyzettel és a balesetben vagy váratlan eseményben érintett más vasúti személyzettel kapcsolatos vizsgálatok eredményeihez;
f) kihallgathassák az érintett vasúti személyzetet és más tanúkat;
g) hozzáférhessenek a pályahálózat-működtető , az érintett vasúttársaságok és a nemzeti biztonsági hatóság birtokában lévő lényeges információkhoz vagy feljegyzésekhez.
(3) A vizsgálatot a bírósági vizsgálattól függetlenül kell elvégezni.
21. cikk
A vizsgáló testület
(1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a balesetek és váratlan események 19. cikkben említett vizsgálatát egy állandó testület végezze el, amelyben legalább egy olyan szakértő van, aki baleset vagy váratlan esemény esetén el tudja látni a megbízott vizsgálatvezető feladatait. A testület szervezetileg, jogilag és döntéshozatali szempontból független az összes pályahálózat-működtetőtől és vasúttársaságtól, a díjszabás meghatározásáért és az útvonalak kijelöléséért felelős testületektől, a bejelentett szervezetektől, valamint az összes olyan féltől, amelynek az érdekei összeférhetetlenek lehetnek a vizsgáló testületre bízott feladatokkal. A testület független a nemzeti biztonsági hatóságtól és minden vasúti szabályozó szervezettől.
(2) A vizsgáló testület az (1) bekezdésben említett szervezetektől függetlenül és megkülönböztetés nélkül látja el feladatait, és ehhez elegendő forráshoz kell hozzájutnia. A vizsgáló testület tagjainak olyan jogállást kell biztosítani, amely garantálja a szükséges függetlenséget. [Mód. 87]
(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vasúttársaságok, a pályahálózat-működtetők és adott esetben a nemzeti biztonsági hatóság haladéktalanul kötelesek legyenek jelenteni a vizsgáló testületnek a 19. cikkben említett baleseteket és váratlan eseményeket. A vizsgáló testületnek képesnek kell lennie arra, hogy legkésőbb a balesetre vagy váratlan eseményre vonatkozó jelentés kézhezvételétől számított egy héten belül válaszoljon ezekre a jelentésekre és megtegye a vizsgálat megkezdéséhez szükséges intézkedéseket.
(4) A vizsgáló testület összekapcsolhatja az ezen irányelvben meghatározott feladatait a nem a vasúti hálózaton bekövetkező balesetek és váratlan események vizsgálatával kapcsolatos feladataival, amennyiben az ilyen jellegű vizsgálatok nem veszélyeztetik a függetlenségét.
(5) Szükség esetén a vizsgáló testület felkérheti más tagállamok vizsgáló testületeit vagy az Ügynökséget, hogy a megfelelő szakismeretek biztosításával vagy a műszaki ellenőrzések, elemzések vagy értékelések elvégzésével nyújtsanak számára segítséget.
(5a) A vizsgáló testületek önkéntes alapon felkérhetik az Ügynökséget munkájuk ellenőrzésére. [Mód. 88]
(6) A tagállamok a 19. cikkben említettektől eltérő vasúti balesetek és váratlan események vizsgálatával is megbízhatják a vizsgáló testületet.
(7) A vizsgáló testületek folyamatos vélemény- és tapasztalatcserét folytatnak a közös vizsgálati módszerek kidolgozása, a biztonsági ajánlások megvalósításának figyelemmel kísérésére szolgáló közös elvek megfogalmazása és azoknak a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából.
Az Ügynökség támogatja a vizsgáló testületeket e feladat ellátásában. Ezenfelül a vizsgáló testületek is segítik az Ügynökséget a vasúti biztonság javításának uniós szintű nyomon követésével kapcsolatos munkájában. [Mód. 89]
22. cikk
A vizsgálati eljárás
(1) A 19. cikkben említett baleseteket vagy váratlan eseményeket annak a tagállamnak a vizsgáló testülete vizsgálja ki, ahol azok megtörténtek. Ha nem lehet megállapítani, hogy a baleset vagy váratlan esemény melyik tagállamban történt, illetve az események a két tagállam határán lévő berendezésnél vagy annak közelében történtek, az érintett vizsgáló testületek megállapodnak, hogy melyikük végzi el a vizsgálatot, illetve hogy azt közösen végzik el. Az első esetben a másik vizsgáló testület részt vehet a vizsgálatban, és hozzáférhet annak eredményeihez.
Ha egy másik tagállamban székhellyel rendelkező és ott engedélyezett vasúttársaság érintett a balesetben vagy váratlan eseményben, akkor az érintett tagállam vizsgáló testületeit és az Ügynökséget felkérik a vizsgálatban való részvételre. [Mód. 90]
Ez a bekezdés nem zárja ki a tagállamok abban történő megállapodását, hogy az illetékes testületek más körülmények között is együttműködnek vizsgálatok elvégzésében.
(2) Valamennyi baleset vagy váratlan esemény esetében a vizsgálatért felelős testület gondoskodik a vizsgálat elvégzéséhez alkalmas eszközökről, beleértve a szükséges üzemeltetési és műszaki szakismereteket, valamint az elegendő erőforrást is. A vizsgálat tárgyát képező baleset vagy váratlan esemény jellegétől függően a testület belső vagy külső forrásból szerezheti meg e szakismereteket. [Mód. 91]
(3) A vizsgálatot a lehető legnyíltabb módon kell elvégezni, úgy, hogy mindegyik fél meghallgatást nyerjen és megoszthassa eredményeit. Az érintett pályahálózat-működtetőt és vasúttársaságokat, a nemzeti biztonsági hatóságot, az áldozatokat és hozzátartozóikat, a megsérült vagyontárgyak tulajdonosait, a gyártókat, az érintett mentőszolgálatot, valamint a személyzet és a felhasználók képviselőit rendszeresen tájékoztatni kell a vizsgálatról és annak folyamatáról, és amennyiben kivitelezhető, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ismertessék álláspontjukat és véleményüket a vizsgálattal kapcsolatban, és megjegyzést fűzzenek a jelentéstervezetben szereplő információkhoz.
(4) A vizsgáló testület a lehető legrövidebb időn belül befejezi a baleset helyszíni vizsgálatát annak érdekében, hogy az infrastruktúra működtetője helyreállíthassa az infrastruktúrát, és a lehető leghamarabb megnyithassa azt a vasúti forgalom előtt.
23. cikk
Jelentések
(1) A 19. cikkben említett baleset vagy váratlan esemény vizsgálatáról a baleset vagy váratlan esemény jellegének és súlyosságának, valamint a vizsgálati megállapítások fontosságának megfelelő formában jelentést kell készíteni. A jelentésben ismertetni kell a vizsgálatnak a 19. cikk (1) bekezdése szerinti célkitűzéseit, és adott esetben a biztonsági ajánlásokat.
(2) A vizsgáló testület a lehető legrövidebb időn belül, általában legkésőbb az esemény időpontjától számított 12időpontját követő hat hónapon belül közzéteszi a zárójelentést, beleértve a biztonsági ajánlásokat is. A jelentést – beleértve a biztonsági ajánlásokat is – továbbítani kell a 22. cikk (3) bekezdésében említett feleknek és a többi tagállam érintett testületeinek és feleinek. [Mód. 92]
A Bizottság – végrehajtásifelhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján – meghatározza a balesetekről és váratlan eseményekről készülő vizsgálati jelentések tartalmi elemeit, amelyek a következőket tartalmazzák: egy összefoglaló; az eset közvetlen tényezői; a vizsgálati jegyzőkönyv; elemzés és következtetések. A szóban forgó, végrehajtásifelhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében26. cikkben említett eljárás szerint kell elfogadni. [Mód. 93]
(3) A vizsgáló testület minden évben, legkésőbb szeptember 30-ig éves beszámolót tesz közzé, amelyben beszámol az előző évben végzett vizsgálatokról, a kiadott biztonsági ajánlásokról és a korábban megfogalmazott ajánlásokkal összhangban végrehajtott intézkedésekről.
24. cikk
Az Ügynökség tájékoztatása
(1) A vizsgálat kezdeményezéséről szóló határozat meghozatalától számított egy héten belül a vizsgáló testület tájékoztatja erről az Ügynökséget. A tájékoztatás tartalmazza az esemény dátumát, idejét és helyét, valamint jellegét és következményeit a halálos áldozatok, személyi sérülések és anyagi károk tekintetében.
(2) A vizsgáló testület továbbítja az Ügynökségnek a 23. cikk (2) bekezdésében említett zárójelentés és a 23. cikk (3) bekezdésében említett éves beszámoló másolatát.
(2a) Az Ügynökség egy olyan központi adatbázist hoz létre és kezel, amely tartalmazza a váratlan eseményekkel és balesetekkel kapcsolatban megküldött összes információt. Ezt az adatbázist legkésőbb 2015. december 31-ig létre kell hozni. [Mód. 94]
25. cikk
Biztonsági ajánlások
(1) A vizsgáló testület által kiadott biztonsági ajánlás semmiképpen sem jelenti a balesettel vagy váratlan eseménnyel kapcsolatos vétkesség vagy felelősség vélelmezését.
(2) Az ajánlásoknak az Ügynökség, a biztonsági hatóság és – amennyiben az ajánlás jellege miatt ez szükséges – az adott tagállam vagy más tagállamok egyéb testületei vagy hatóságai a címzettjei. A tagállamok és nemzeti biztonsági hatóságaik megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vizsgáló testületek által tett biztonsági ajánlásokat kellően figyelembe vegyék, és adott esetben annak megfelelően járjanak el.
(3) A nemzeti biztonsági hatóság és más hatóságok vagy testületek, vagy adott esetben azok a tagállamok, amelyek ajánlások címzettjei, legalább évente egyszer jelentést nyújtanak be a vizsgáló testülethez az ajánlások nyomán megtett vagy tervezett intézkedésekről.
VI.FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
26. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételekkel felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2) A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kapA Bizottságot az 5. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében, a 14. cikk (7) bekezdésében és a 7 23. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel az e rendelet hatálybalépését követő ötéves időszakra kell feljogosítani. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 95]
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk(2) bekezdésében, illetőleg a 7. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) Az 5. cikk (2) bekezdése és a 7. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítés napját követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
27. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti. A szóban forgó bizottság egy, a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.
(2) E bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
28. cikk
Jelentéstétel és további uniós intézkedések
Az Ügynökség által rendelkezésre bocsátott vonatkozó információk alapján a Bizottság legkésőbb ...(21) -ig, a továbbiakban pedig ötéventeháromévente jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv végrehajtásáról. [Mód. 96]
A jelentéshez adott esetben további uniós intézkedésekre vonatkozó javaslatokat kell mellékelni.
29. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak, megkülönböztetéstől menteseknek és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
A tagállamok legkésőbb a 32. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontig értesítik a Bizottságot ezekről a szabályokról, és haladéktalanul tájékoztatják a szabályokat érintő későbbi módosításokról is.
30. cikk
Átmeneti rendelkezések
A 2004/49/EK irányelv III. és V. melléklete az ezen irányelv 6. cikk (2) és (3) bekezdésében, 9. cikk (2) bekezdésében, 14. cikk (7) bekezdésében és 23. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási aktusok hatálybalépéséig alkalmazandó.
A 10. cikk (2a) bekezdésének sérelme nélkül a nemzeti biztonsági hatóságok ... (22) -ig továbbra is kiállítanakkiállíthatnak biztonsági tanúsítványokat a 2004/49/EK irányelvben foglaltak szerint. A szóban forgó biztonsági tanúsítványok lejáratukig érvényesek.
A 32. cikkben lefektetett egyéves átmeneti időszakot követő további hároméves időszak letelte után a kérelmezők kérelmeikkel vagy az Ügynökséghez, vagy a nemzeti biztonsági hatósághoz fordulhatnak. Ezen időszak alatt a nemzeti biztonsági hatóságok továbbra is kiállíthatnak biztonsági tanúsítványokat a 2004/49/EK irányelvben foglaltak szerint. [Mód. 97]
31. cikk
Az Ügynökség ajánlásai és véleményei
Az Ügynökség a ... rendelet [a Vasúti Ügynökségről szóló rendelet] 15. cikkével összhangban ajánlásokat és véleményeket bocsát ki ezen irányelv alkalmazása céljából. A szóban forgó ajánlások és rendeletek szolgálnak minden, ezen irányelv alapján elfogadott uniós intézkedés alapjául.
32. cikk
Átültetés a nemzeti jogba
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2., 3., 4., 8., 10., 16., 18., és 20. cikknek, valamint az I. mellékletnekezen irányelv rendelkezéseinek legkésőbb ....(23) -ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. [Mód. 98]
(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek olyan értelmű nyilatkozatot is tartalmazniuk kell, hogy a meglévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.
A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
(3) Ezen irányelv átültetésének és végrehajtásának kötelezettsége mindaddig nem vonatkozik a Ciprusi Köztársaságra és a Máltai Köztársaságra, amíg területükön nem létesül vasúti rendszer.
Abban az esetben azonban, ha egy köz- vagy magánszervezet vasútvonal építésére irányuló kérelmet nyújt be a vasútvonalnak egy vagy több vasúttársaság általi üzemeltetése céljából, az érintett tagállam köteles az említett kérelem beérkezésétől számított egy éven belül hatályba léptetni az ezen irányelvet átültető szabályozást.
33. cikk
Hatályon kívül helyezés
A II. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 2004/49/EK ....(24) -án/-(j)én hatályát veszti, az II. melléklet B. részben felsorolt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére előírt határidők betartása és a szóban forgó irányelvek alkalmazása tekintetében fennálló tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. [Mód. 99]
A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.
34. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
A 10. és a 11. cikket a 30. cikkben előírt átmeneti rendelkezések sérelme nélkül ....(25) -től kell alkalmazni. [Mód. 100]
35. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt ...,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
I. MELLÉKLET
KÖZÖS BIZTONSÁGI MUTATÓK
A nemzeti biztonsági hatóság évente jelentést készít a közös biztonsági mutatókról.
Ha a jelentés benyújtását követően új tényeket vagy hibákat tárnak fel, a nemzeti biztonsági hatóság az első alkalmas időpontban, de legkésőbb a következő éves jelentésben módosítja vagy helyesbíti az adott évre vonatkozó mutatókat.
A balesetekkel összefüggésben az 1. pontban meghatározott mutatókra – az információk rendelkezésre állásának függvényében – a 91/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(26) az irányadó.
1. Balesetekre vonatkozó mutatók
1.1. A jelentős balesetek abszolút és relatív (vonatkilométerre vonatkoztatott) száma, a következő balesettípusok szerinti bontásban is:
i. vonatok ütközése vasúti járművekkel ,
ii. vonatok ütközése az űrszelvényen belüli akadályokkal
iii. vonatok kisiklása,
iv. vasúti átjárókban bekövetkezett balesetek, a gyalogosokat érintő baleseteket is beleértve,
v. mozgó vasúti jármű részvételével történt, személyeket érintő balesetek, kivéve az öngyilkosságot,
vi. vasúti járműben keletkezett tűz,
vii. egyéb.
Minden jelentős balesetről az eredeti baleset típusa szerint kell beszámolni a jelentésben, akkor is, ha a másodlagos baleset következményei súlyosabbak, ahogy például egy vonatkisiklást követő tűz esetében.
1.2. A súlyos sérülést szenvedett személyek és a halálos áldozatok abszolút és relatív (vonatkilométerre vonatkoztatott) száma a baleset típusa és a következő kategóriák szerinti bontásban:
i. utasok (az összes utaskilométerre és a személyszállító vonatok összes vonatkilométerére vonatkoztatva is),
ii. alkalmazottak, az alvállalkozók személyzetét is beleértve,
iii. vasúti átjárók igénybe vevői,
iv. illetéktelen személyek,
v. egyéb személyek.
2. Veszélyes árukra vonatkozó mutatók
A veszélyesáru-szállítás körében bekövetkezett balesetek és váratlan események abszolút és relatív (vonatkilométerre vonatkoztatott) száma a következő kategóriák szerinti bontásban: [Mód. 101]
i. legalább egy olyan vonatot érintő baleset, amely veszélyes árut szállított, a függelék fogalommeghatározása szerint,
ii. azon balesetek száma, amelyek következtében veszélyes áruk a környezetbe jutottak.
3. Öngyilkosságokra vonatkozó mutatók
Az öngyilkosságok abszolút és relatív (vonatkilométerre vonatkoztatott) száma.
4. Baleset előidézésére alkalmas körülményekre vonatkozó mutatók
A következő események abszolút és relatív (vonatkilométerre vonatkoztatott) száma:
i. síntörés,
ii. vágánykivetődés és sínillesztési hiba,
iii. a biztonságot veszélyeztető jelzési hibák,
iv. tilos jelzés túlfutása,
v. üzemben lévő jármű keréktörése ,
vi. üzemben lévő jármű tengelytörése.
Minden olyan körülményről be kell számolni, amely balesetet idézhetett volna elő, függetlenül attól, hogy okozott-e balesetet vagy sem. A baleset előidézésére alkalmas körülményekre vonatkozó közös biztonsági mutatóknak tartalmazniuk kell azokat a körülményeket is, amelyek balesetet okoztak; az okozott balesetet, amennyiben jelentős volt, ezen túlmenően az 1. pont szerinti balesetekre vonatkozó közös biztonsági mutatókban is figyelembe kell venni.
5. Mutatók a balesetek gazdasági hatásainak számításához
Az Ügynökség az ezen irányelv hatálybalépéséig összegyűjtött adatok alapján egységköltségeket állapít meg.
6. Az infrastruktúra műszaki biztonságára és annak megvalósítására vonatkozó mutatók
6.1. Az üzemben lévő automatikus vonatbiztosítással (ATP-rendszer) felszerelt vágányok százalékos aránya; az üzemben levő ATP-rendszer használatával megtett vonatkilométerek százalékos aránya.
6.2. Vasúti átjárók abszolút és relatív (vonalkilométerre és vágánykilométerre vonatkoztatott) száma a következő nyolc típus szerinti bontásban:
a) biztosított vasúti átjáró:
i. automatikus igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel;
ii. automatikus igénybevevő-oldali védelemmel;
iii. automatikus igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel és védelemmel;
iv. automatikus igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel és védelemmel, továbbá biztonsági reteszes vasútoldali védelemmel;
v. kézi működtetésű igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel;
vi. kézi működtetésű igénybevevő-oldali védelemmel;
vii. kézi működtetésű igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel és védelemmel;
b) biztosítás nélküli vasúti átjáró.
7. A biztonsági irányításra vonatkozó mutatók
A pályahálózat-működtetők és a vasúttársaságok által végzett, a biztonsági rendszer dokumentációjában meghatározott belső vizsgálatok. Az összes elvégzett ellenőrzés száma és százalékos aránya az előírt (és/vagy tervezett) ellenőrzések számához viszonyítva.
8. Fogalommeghatározások
A közös biztonsági mutatókra és a balesetek gazdasági hatásainak számítását szolgáló módszerekre vonatkozó közös fogalommeghatározásokat a függelék tartalmazza.
Függelék
Fogalommeghatározások a közös biztonsági mutatók és a balesetek gazdasági hatásainak számítására szolgáló módszerek értelmezéséhez
1. Balesetekre vonatkozó mutatók
1.1. „Jelentős baleset”: minden olyan baleset, amely legalább egy mozgásban lévő vasúti járművet érint, és legalább egy személy halálát vagy súlyos sérülését idézi elő, vagy jelentős kárt okoz a járműállományban, a pályában, egyéb berendezésekben vagy a környezetben, vagy jelentős forgalmi zavart okoz. Nem tartoznak ide a műhelyekben, a raktárakban és a járműtelephelyeken bekövetkező balesetek.
1.2. „Jelentős kár a járműállományban, a pályában, egyéb berendezésekben vagy a környezetben”: legalább 150 000 EUR értékű kár.
1.3. „Jelentős forgalmi zavar”: olyan forgalmi zavar, amelynek következtében valamely vasúti fővonalon a vonatforgalom legalább hat órán át szünetel.
1.4. „Vonat”: egy vagy több mozdony vagy vasúti motorkocsi által vontatott egy vagy több olyan vasúti jármű, továbbá önállóan közlekedő olyan vasúti motorkocsi, amely egy meghatározott szám vagy egyedi elnevezés alatt egy meghatározott kiindulási ponttól egy meghatározott rendeltetési pontig közlekedik. Vonatnak minősül az üres mozdonymenet, például az önmagában közlekedő mozdony is.
1.5. „Vonatok ütközése”: vonat valamely részének frontális ütközése, ráfutásos ütközése vagy oldalütközése másik vonat vagy vasúti jármű valamely részével vagy tolatásban részt vevő vasúti járművel :
1.6. „Az űrszelvényen belüli akadályokkal való ütközés”: vonat valamely részének ütközése a vasúti pályán vagy annak közelében lévő, oda rögzített vagy ott ideiglenesen jelen lévő tárggyal (a vasúti átjáróban az átkelő jármű vagy az átjáró igénybe vevője által elhagyott tárgy kivételével). Ez magában foglalja a felsővezetékkel való ütközést is.
1.7. „Vonatkisiklás”: minden olyan esemény, amelynek során a vonatnak legalább egy kereke a vasúti sínt elhagyja.
1.8. „Vasúti átjáróban bekövetkezett baleset”: szintbeni vasúti átjáróban bekövetkező olyan baleset, amelyben legalább egy vasúti jármű, valamint egy vagy több átkelő jármű, az átjáró más igénybe vevője (például gyalogos), vagy átkelő jármű vagy az átjáró valamely igénybe vevője által a vasúti pályán vagy annak közelében elhagyott, ideiglenesen ott lévő más tárgy vesz részt.
1.9. „Mozgó vasúti jármű részvételével történtáltal okozott, személyeket érintő baleset”: egy vagy több személyt érintő olyan baleset, amelynek során az adott személyt vagy személyeket a vasúti jármű elüti, vagy a vasúti járműhöz rögzített vagy arról leváló valamely tárgy megüti. Ide tartozik a vasúti járműről leeső személy, valamint a vasúti járművön utazó olyan személy is, aki a jármű belsejében elesik, vagy akit szabaddá váló tárgy megüt. [Mód. 102]
1.10. „Vasúti járműben keletkezett tűzeset”: a vasúti járműben (beleértve rakományát is) a kiindulási állomás és a rendeltetési állomás közötti közlekedése közben (beleértve a kiindulási állomáson, a közbenső állomásokon és megállóhelyeken, valamint a rendeltetési állomáson való tartózkodását is) vagy vonatrendezés közben bekövetkező tűzeset vagy robbanás.
1.11. „Egyéb baleset”: az említetteken (vonatok ütközése, vonatkisiklás, vasúti átjáróban bekövetkezett baleset, mozgó vasúti jármű által okozott, személyeket érintő baleset, vasúti járműben keletkezett tűzeset) kívül valamennyi típusú baleset.
1.12. „Utas”: olyan személy, aki vasúton utazik, a vonatszemélyzet tagját nem beleértve. A balesetekre vonatkozó statisztikai kimutatásokban a mozgó vonatra való felszállást vagy a mozgó vonatról való leszállást megkísérlő utast is számításba kell venni.
1.13. „Alkalmazott (a vállalkozó személyzetét és az önálló vállalkozót is beleértve)”: olyan személy, akinek foglalkoztatása a vasúttal kapcsolatos, és a baleset időpontjában munkáját végzi. A fogalom magában foglalja a vonatszemélyzet tagját, valamint a vasúti járművek és a vasúti infrastruktúra kezelését végző személyt is.
1.14. „Vasúti átjáró igénybe vevője”: olyan személy, aki vasútvonalon való átkelés céljából bármilyen közlekedési eszközön vagy gyalogosan szintbeni vasúti átjárót vesz igénybe.
1.15. „ illetéktelen személy”: olyan személy, aki olyan vasúti létesítményen tartózkodik, ahol tilos volna tartózkodnia, kivéve a vasúti átjáró igénybe vevőjét.
1.16. „Mások (harmadik személyek)”: minden olyan személy, aki a fenti fogalommeghatározások értelmében nem „utas”, nem „alkalmazott, a vállalkozó személyzetét is beleértve”, nem „vasúti átjáró igénybe vevője” és nem „ illetéktelen személy”.
1.17. „Halálos áldozat (haláleset)”: olyan személy, aki a baleset következtében a helyszínen vagy a balesetet követően 30 napon belül elhunyt, kivéve az öngyilkosságot elkövető személyt.
1.18. „Súlyos sérülést szenvedett személy (súlyos sérülés)”: olyan sérült, aki baleset következtében 24 óránál hosszabb ideig kórházi kezelésre szorult, kivéve az öngyilkossági kísérletet elkövető személyt.
2. Veszélyes árukra vonatkozó mutatók
2.1. „A veszélyesáru-szállítás körében bekövetkezett baleset”: olyan baleset vagy váratlan esemény, amely a RID(27)/ADR 1.8.5. szakasza értelmében bejelentési kötelezettség alá esik.
2.2. „Veszélyes áru”: olyan anyag vagy tárgy, amelynek fuvarozása a RID értelmében tilos vagy csak az ott előírt feltételekkel engedélyezett.
3. Öngyilkosságokra vonatkozó mutatók
3.1. „Öngyilkosság”: az illetékes nemzeti hatóság regisztrációja és minősítése alapján halállal végződő olyan cselekmény, amelynek során a személy önszántából saját magán testi sérülést idéz elő.
4. Baleset előidézésére alkalmas körülményekre vonatkozó mutatók
4.1. „Síntörés”: az a jelenség, amelynek során egy sín két vagy több darabra válik szét vagy egy sínről fémdarab válik le oly módon, hogy a sínben hosszirányban 50 mm-nél, a futófelületre merőleges értelemben 10 mm-nél nagyobb folytonossági hiány keletkezik.
4.2. „Vágánykivetődés és sínillesztési hiba ”: a vágány folytonosságával vagy geometriájával összefüggő olyan meghibásodás, amely vágányzár alkalmazását vagy sebességkorlátozás azonnali bevezetését teszi szükségessé.
4.3. „Biztonságot veszélyeztető jelzési hiba”: jelzőrendszer olyan műszaki meghibásodása, amelynek következtében a kiadott jelzés (akár az infrastruktúra, akár a vasúti jármű felé) a szükségesnél enyhébb mértékű korlátozásra utasít.
4.4. „Tilos jelzés túlfutása”: olyan alkalom, amikor a vonat bármely része a számára engedélyezetten túli mozgást végez.
„Engedélyezetten túli mozgás”:
a következő objektumok melletti elhaladás: a pálya menti színes fényjelző vagy alakjelző, ha veszélyt jelez vagy megállj jelzést ad, és automatikus vonatbefolyásoló rendszer (ATCS-rendszer) vagy ATP-rendszer nem üzemel,
az ATCS- vagy az ATP-rendszer által a biztonsággal összefüggésben adott menetengedély végpontja,
a szabályzat értelmében szóbeli vagy írásbeli engedélyben megjelölt pont,
a „megállás helye” jelző (az ütközőbakot nem beleértve) és a kézi jelzés.
Nem tartozik ide az az eset, amikor vontatójármű nélküli vasúti jármű vagy felügyelet nélkül hagyott vonat fut túl tilos jelzést. Nem tartozik ide az az eset sem, amikor a jelzőt bármely okból nem állítják kellő időben tilosra ahhoz, hogy a vonat a jelző előtt megállítható legyen.
A nemzeti biztonsági hatóság a négy mutatóról külön-külön is beszámolhat, de minden esetben be kell számolnia legalább a négy mutató mindegyikét tartalmazó összesített mutatóról.
4.5. „ Keréktörés ”: kerék alapvető alkotóelemében bekövetkező olyan törés, amely baleset (kisiklás vagy ütközés) kockázatát hordozza magában.
4.6. „Tengelytörés”: tengely alapvető alkotóelemében bekövetkező olyan törés, amely baleset (kisiklás vagy ütközés) kockázatát hordozza magában.
5. Közös módszertan a balesetek gazdasági hatásainak számításához
Az Ügynökség az ezen irányelv hatálybalépéséig összegyűjtött adatok alapulvételével kidolgozza az egységköltségek számításának módszertanát.
6. Az infrastruktúra műszaki biztonságára és annak érdekében hozott intézkedésekre vonatkozó mutatók
6.1. „Automatikus vonatbiztosítás (ATP)”: olyan rendszer, amely a jelzéseknek és a sebességkorlátozásoknak a sebesség felügyelete révén szerez érvényt, és a jelzéseknél automatikusan megállítja a vonatot.
6.2. „Vasúti átjáró”: a vasút és valamely közlekedőút közötti, az infrastruktúra működtetője által elismert, a nagyközönség vagy egyes igénybe vevők számára nyitva álló szintbeni kereszteződés. A fogalom nem terjed ki az állomás peronjai közötti átjárókra, sem a vágányokon átvezető, kizárólag az alkalmazottak által használható átkelőkre.
6.3. „Közlekedőút”: a közút, a magántulajdonban lévő út, az utca, a főközlekedési út, a gyalogosok és a kerékpárosok számára fenntartott út, valamint az emberek, állatok, járművek vagy gépek közlekedésére szolgáló egyéb út.
6.4. „Biztosított vasúti átjáró”: olyan vasúti átjáró, amelyben az átjáró igénybe vevői a közeledő vonattal szemben védelemben részesülnek vagy a közeledő vonatról figyelmeztetést kapnak oly módon, hogy bizonyos eszközök vagy készülékek aktiválódnak, amikor az igénybe vevő számára az átjárón való átkelés nem biztonságos.
Védelem fizikai eszközökkel:
fél- vagy teljes sorompóval,
kapuval.
Figyelmeztetés a vasúti átjáróban elhelyezett helyhez között készülékkel:
látható jelzéssel: fénysorompóval,
hangjelzéssel: csengővel, kürttel, dudával stb.,
fizikai eszközzel, például a közútba beépített bukkanó okozta rezgések útján.
A biztosított vasúti átjárók a következő osztályokba sorolhatók:
1. „Vasúti átjáró automatikus igénybevevő-oldali védelemmel és/vagy figyelmeztető jelzéssel”: olyan vasúti átjáró, amelyben a védelmet és/vagy figyelmeztető jelzést a közeledő vonat aktiválja , vagy amelyben biztonsági reteszes vasútoldali védelem működik .
Ezek a vasúti átjárók a következő osztályokba sorolhatók:
i. automatikus igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel ellátott átjáró;
ii. automatikus igénybevevő-oldali védelemmel ellátott átjáró;
iii. automatikus igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel és védelemmel ellátott átjáró;
iv. automatikus igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel és védelemmel, továbbá vasútoldali védelemmel ellátott átjáró.
„ Biztonsági reteszes vasútoldali védelem”: olyan jelző vagy más vonatbiztosító rendszer, amely a vonat továbbhaladását csak akkor engedi, ha a vasúti átjáró igénybevevő-oldali védelme aktiválva van és a vasúti átjáróban nem tartózkodik senki; a rendszer ez utóbbit kamerás megfigyelés útján és/vagy akadályfelismerő készülékkel állapítja meg.
2. „Vasúti átjáró kézi működtetésű igénybevevő-oldali védelemmel és/vagy figyelmeztető jelzéssel”: olyan vasúti átjáró, amelyben az átjáróban működő védelem és/vagy figyelmeztető jelzés aktiválása kézi úton , egy vasúti alkalmazott által történik, és nincs biztonsági reteszes vasútoldali védelem .
Ezek a vasúti átjárók a következő osztályokba sorolhatók:
v. kézi működtetésű igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel ellátott átjáró;
vi. kézi működtetésű igénybevevő-oldali védelemmel ellátott átjáró;
vii. kézi működtetésű igénybevevő-oldali figyelmeztető jelzéssel és védelemmel ellátott átjáró.
6.5. „ Biztosítás nélküli vasúti átjáró”: olyan vasúti átjáró, amelyben az átjáró igénybe vevői semmiféle figyelmeztető jelzést nem kapnak, sem védelemben nem részesülnek, amikor számukra az átjárón való átkelés nem biztonságos.
7. A biztonságirányításra vonatkozó mutatók
7.1. „Ellenőrzés”: olyan módszeres, független és dokumentált folyamat, amelynek célja auditinformációk gyűjtése, valamint az összegyűjtött információk tárgyilagos értékelése útján az auditkritériumok teljesülési fokának meghatározása.
8. Fogalommeghatározások a relatív mennyiségek viszonyítási alapjának felvételéhez
8.1. „Vonatkilométer”: egy vonat mozgása egy kilométer távolságon. Távolságként a ténylegesen megtett távolságot, ha ez rendelkezésre áll, egyébként pedig a kiindulási és a rendeltetési hely közötti standard hálózati távolságot kell figyelembe venni. Csak az adatszolgáltató ország saját területén megtett távolságot kell figyelembe venni.
8.2. „Utaskilométer”: egy utas vasúti szállítása egy kilométer távolságon. Csak az adatszolgáltató ország saját területén megtett távolságot kell figyelembe venni.
8.3. „Vonalkilométer”: a 2. cikk hatálya alá tartozó tagállami vasúthálózaton mért hossz kilométer mértékegységben. Többvágányú vonal esetében a kiindulási és a rendeltetési hely közötti távolságot csak egyszeresen kell figyelembe venni.
8.4. „Vágánykilométer”: a 2. cikk hatálya alá tartozó tagállami vasúthálózaton mért hossz kilométer mértékegységben. Többvágányú vonal esetében mindegyik vágányt figyelembe kell venni.
II. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A hatályon kívül helyezett irányelvek és egymást követő módosításaik jegyzéke
(a 32. cikkben említettek szerint)
2004/49/EK irányelv
(HL L 164., 2004.4.30., 44. o.)
2008/57/EK irányelv
(HL L 191., 2008.7.18., 1. o.)
2008/110/EK irányelv
(HL L 345., 2008.12.23., 62. o.)
2009/149/EK bizottsági irányelv
(HL L 313., 2009.11.28., 65. o.)
Helyesbítés a 2004/49/EK irányelvhez (nem érinti a magyar változatot)
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/49/EK irányelve (2004. április 29.) a közösségi vasutak biztonságáról, valamint a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról (HL L 164., 2004.4.30., 44. o.).
A Tanács 1996. július 23-i 96/49/EK irányelve a veszélyes áruk vasúti fuvarozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 235., 1996.9.17., 25. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2008. szeptember 24-i 2008/68/EK irányelve a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
HL L 75., 2001.3.15., 29. o. Az Európai Parlament és a Tanács 2012. november 21-i 2012/34/EU irányelve az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.).
A Bizottság 2012. november 16-i 1078/2012/EU rendelete a biztonsági tanúsítvánnyal rendelkező vasúttársaságok, a biztonsági engedéllyel rendelkező pályahálózat-működtetők és a karbantartásért felelős szervezetek által alkalmazandó, a nyomon követésre vonatkozó közös biztonsági módszerről (HL L 320., 2012.11.17., 8. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 98/34/EK irányelve a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 204., 1998.7.21., 37. o.).
A Bizottság 352/2009/EK rendelete ( 2009. április 24.) a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett, kockázatelemzésre és -értékelésre vonatkozó közös biztonsági módszer elfogadásáról (HL L 108., 2009.4.29., 4. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2007. október 23-i 2007/59/EK irányelve a közösségi vasúti rendszereken mozdonyokat és vonatokat működtető mozdonyvezetők minősítéséről (HL L 315., 2007.12.3., 51. o.).
A Bizottság 2011. május 10-i 445/2011/EU rendelete a tehervagonok karbantartásáért felelős szervezetek tanúsítási rendszeréről és a 653/2007/EK rendelet módosításáról (HL L 122., 2011.5.11., 22. o.).
A Bizottság 2010. december 9-i 1158/2010/EU rendelete a vasútbiztonsági tanúsítvány megszerzéséhez szükséges követelményeknek való megfelelés értékelésére szolgáló közös biztonsági módszerről (HL L 326., 2010.12.10., 11. o.).
A Bizottság 2012. november 16-i 1077/2012/EU rendelete a nemzeti biztonsági hatóságok által a biztonsági tanúsítvány vagy a biztonsági engedély kiadását követő felügyelet céljára alkalmazandó közös biztonsági módszerről (HL L 320., 2012.11.17., 3. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2007. október 23-i 1371/2007/EK rendelete a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., 2007.12.3., 14. o.).
A veszélyes áruk nemzetközi vasúti fuvarozásáról szóló szabályzat (RID), amelyet a közösségi jogba a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló, 2008. szeptember 24-i 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.) épített be.
Az Európai Parlament 2014. február 26-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Vasúti Ügynökségről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0027 – C7-0029/2013 – 2013/0014(COD)
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0027),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0029/2013),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),
– tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére(2),
– tekintettel a litván parlament, a román szenátus és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A7-0016/2014),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan pénzügyi kimutatást, amely teljes mértékben figyelembe veszi a negyedik vasúti csomag keretébe tartozó összes jogszabályra vonatkozóan az Európai Parlament és a Tanács által kötött jogalkotási megállapodás eredményét az ERA és esetlegesen a bizottsági szolgálatok költségvetési és személyzeti igényeinek kielégítése érdekében;
3. kiemeli, hogy a jogalkotó hatóság e rendelettervezetre vonatkozó döntése nem sértheti a költségvetési hatóság által az éves költségvetési eljárás keretében hozott határozatokat;
4. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 26-án került elfogadásra az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2014/EU rendelet elfogadására tekintettel
(1) Egy határok nélküli európai vasúti térség fokozatos létrehozásához a vasutakra alkalmazandó műszaki szabályozás területén uniós intézkedésre van szükség mind a műszaki szempontok (kölcsönös átjárhatóság), mind a biztonsági szempontok tekintetében, amelyek egymástól elválaszthatatlanul kapcsolódnak össze és egyaránt fokozottabb uniós szintű harmonizációt kívánnak. Az elmúlt két évtizedben sor került vonatkozó vasúti jogszabályok, különösen három vasúti csomag elfogadására, amelyek közül a legjelentősebb a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6), valamint a 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7).
(2) A vasútbiztonság és a kölcsönös átjárhatóság céljának egyidejű követése jelentős technikai munkát igényel, amelyet egy szakosodott szervnek kell irányítania. Ezért volt szükség arra, hogy a 2004. évi második vasúti csomag részeként a meglévő intézményi keretek között és az Unión belüli erőegyensúly tiszteletben tartásával létrejöjjön a vasúti biztonságért és a kölcsönös átjárhatóságért felelős Európai Vasúti Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség).
(3) Az Európai Vasúti Ügynökség eredetileg a 881/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel jött létre azzal a céllal, hogy létrehozzon egy határok nélküli európai vasúti térséget és elősegítse a vasúti ágazat újjáélesztését, ugyanakkor megerősítse az ágazat lényeges biztonsági előnyeit. A 881/2004/EK rendeletet az Ügynökség feladataiban és belső felépítésében bekövetkezettelvégzendő jelentős változásokmódosítások miatt új jogszabállyal kell felváltani. [Mód. 1]
(4) A negyedik vasúti csomag fontos változásokra tesz javaslatot annak érdekében, hogy az Ügynökség feladataihoz egyaránt közvetlenül kapcsolódó 2004/49/EK és 2008/57/EK irányelv átdolgozás révén bevezetett módosításaival javítsa az egységes európai vasúti térség működését. Ezek az irányelvek a jelenlegi rendelettel együtt különösen az uniós szintű, főként a határokon átnyúló közlekedésben szükséges járműengedélyek és biztonsági tanúsítványok kiadásához kapcsolódó feladatok elvégzéséről rendelkeznek. Mindez az Ügynökség fokozott szerepvállalását feltételezi. [Mód. 2]
(5) Az Ügynökségnek hozzá kell járulnia a határok nélküli és magas szintű biztonságot garantáló, és ezzel egyidejűleg a vasúti ágazat versenypozícióját javító egységes európai vasúti térség létrehozásához. Ezt úgy kell elérnie, hogy műszaki kérdésekben a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatósági szintjének növelése révén hozzájárul az európai uniós jogszabályok végrehajtásához, valamint az európai vasúti rendszer biztonságával kapcsolatos közös megközelítés kialakításához. Az Ügynökségnek továbbá a vasúti járművek ésforgalombahelyezési engedélyeinek, illetve a járműtípusok forgalombahelyezési engedélyeinek, a vasúttársaságok biztonsági tanúsítványainak, valamint a pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerekEurópai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) Unió területén található vagy üzemeltetett alrendszerei üzembehelyezési engedélyeinek uniós szintű kiadásáért felelős európai hatóság szerepét is be kell töltenie. Ezenfelül figyelemmel kell kísérnie a nemzeti vasúti szabályokat, valamint a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságával és biztonságával foglalkozó nemzeti hatóságok teljesítményét. [Mód. 3]
(6) Célkitűzései megvalósítása során az Ügynökségnek teljes mértékben figyelembe kell vennie az Unió bővítésének folyamatát és a harmadik országokkal összekapcsoló vasúti összeköttetésekre vonatkozó különleges korlátokat. AzÜgynökség a ráruházott funkciók és hatáskörök tekintetében kizárólagos felelősséggel tartozik és az eltérő nyomtávú vasúthálózatok sajátos helyzetét különösen abban az esetben, ha a tagállamok szorosan integrálódtak ilyen, harmadik országokkal közös hálózatokba, de elszigetelődtek az unió fő vasúthálózatától. Arra is törekednie kell, hogy harmadik országoknak az uniós piachoz való hozzáférése és az uniós társaságok harmadik országok piacaihoz való hozzáférése terén elősegítse a kölcsönösség elvét. [Mód. 4]
(6a) Az Ügynökség a ráruházott funkciók és hatáskörök tekintetében kizárólagos felelősséggel tartozik. A nemzeti biztonsági hatóságok kizárólagos felelősséggel tartoznak az általuk hozott döntésekért. [Mód. 5]
(7) Feladatai ellátása során és különösen az ajánlások kidolgozásakor az Ügynökségnek maximálisan figyelembe kell vennie a vasúti kérdésekhez kapcsolódó külső szakértelmet. Ezt a szakértelmet elsősorban a vasúti ágazat ésaznemzeti biztonsági hatóságok és más érintett nemzeti hatóságok szakértői, valamint a vasúti ágazat szakemberei – többek között a képviseleti testületek és a független bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek – biztosítják. Közreműködésükkel hozzáértő és reprezentatív ügynökségi munkacsoportokat kell létrehozni. Az Ügynökségnek szem előtt kell tartania egyrészt a kockázatok és az előnyök közötti egyensúly fenntartásának szükségességét, különösen az összeférhetetlenség kezelését illetően, másrészt a lehető legjobb tudományos szakértelem biztosítására vonatkozó célt. [Mód. 6]
(8) A vasúti ágazat gazdasági és társadalmi hatásaira való jobb rálátás biztosítása, mások számára megalapozott döntéshozatal lehetővé tétele, valamint a munkával kapcsolatos prioritások és a forráselosztás Ügynökségen belüli hatékonyabb irányítása érdekében az Ügynökségnek tovább kell fokoznia a hatásvizsgálati tevékenységben való közreműködését.
(9) Az Ügynökségnek független és objektív technikai támogatást kell nyújtania elsősorban a Bizottság részére. A … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] biztosítja az átjárhatósági műszaki előírások (ÁME-k) kidolgozásának és felülvizsgálatának alapját, míg a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] a közös biztonságtechnikai módszerek (KBM-ek) és közös biztonsági célok (KBC-k) kidolgozásához és felülvizsgálatához szolgál alapul. A munka folyamatosságához és az ÁME-k, KBM-ek és KBC-k idővel történő kialakításához állandó műszaki keretrendszerre és egy szakosodott szerven belül tevékenykedő szakszemélyzetre van szükség. E célból az Ügynökségnek az ÁME-k, KBM-ek és KBC-k kidolgozásával és felülvizsgálatával kapcsolatos ajánlásokat kell megfogalmaznia a Bizottság számára. A nemzeti biztonsági hatóságok és szabályozó szervek számára szintén lehetővé kell tenni, hogy független műszaki szakvéleményt kérjenek az Ügynökségtől.
(10) A vasúttársaságok az elhúzódó eljárásoktól és túlzott költségektől a – különösen az új belépőkkel szembeni – tisztességtelen bánásmódig számos különféle problémával szembesültek, amikor az illetékes nemzeti hatóságoktól biztonsági tanúsítványt kérelmeztek. Az egyik tagállamban kiállított tanúsítványokat más tagállamok nem ismerték el feltétel nélkül, ami kedvezőtlenül érintette az egységes európai vasúti rendszert. A biztonsági tanúsítványok vasúttársaságoknak való kiadását szolgáló hatékonyabb és pártatlanabb eljárások érdekében elengedhetetlen az Ügynökség által kiállított és az Unió területén a meghatározott működési területeken érvényes egységes biztonsági tanúsítványra történő áttérés. Ennek jogalapját a felülvizsgált … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] biztosítja. [Mód. 7]
(11) Jelenleg a 2008/57/EK irányelv – a különleges esetek kivételével – minden tagállamban előírja a vasúti járművek üzembe helyezésére vonatkozó engedélyt. A Bizottság által 2011-ben létrehozott, a jármű-engedélyezéssel foglalkozó munkacsoport több olyan esetet tárgyalt, amikor a gyártókat és a vasúttársaságokat hátrányosan érintette az engedélyezési eljárás időtartama és költsége, és több javításra irányuló javaslatot tett. Mivel egyes problémák a jelenlegi jármű-engedélyezési eljárás összetettségéből adódnak, azt egyszerűsíteni kell. Minden vasúti járműre csak egy engedélyt kell kiadni, és ezt a járműre vagy járműtípusra vonatkozó forgalombahelyezési engedélyt az Ügynökségnek kell kiállítania. Ez kézzelfogható előnyökkel járna az ágazat részére, mivel csökkentené az eljárás költségeit és idejét, valamint mérsékelné a hátrányos megkülönböztetés kockázatát, különösen a vasúti piacra belépni kívánó új vállalatokkal szemben. Ennek jogalapját a felülvizsgált … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] biztosítja.
(11a) A fokozódó, határokon átnyúló tevékenységekkel jellemezhető nyitott európai vasúti piacon alapvető fontosságú a vezetési és a pihenőidőkre vonatkozó követelmények tiszteletben tartása a vasútbiztonság és a tisztességes verseny érdekében, amit ellenőrizni kell és be kell tartatni. E fedélzeti rögzítő berendezés kifejlesztésének az Ügynökség feladatát kell képeznie. A nemzeti biztonsági hatóságoknak kell ellenőrizniük a vezetési és pihenőidőket, többek között a határokon átnyúló műveletek esetében is. [Mód. 8]
(11b) A vonatokon szolgálatot teljesítő személyzet a vasúti rendszeren belül hajt végre operatív biztonsági feladatokat, valamint a vonatokon utazó utasok kényelméért és biztonságáért felel. Az Ügynökségnek egy, a mozdonyvezetők tanúsítványához hasonló tanúsítványt kell létrehoznia a magas szintű képesítések és kompetenciák garantálása, az e szakmai csoport biztonságos vasúti szolgáltatások terén meglévő jelentőségének elismerése, valamint a dolgozók mobilitásának elősegítése érdekében. [Mód. 9]
(12) Az egységes európai vasúti térségnek különösen a fuvaroztatók és az utasok megfelelő tájékoztatásával összefüggő továbbfejlesztése érdekében, valamint figyelembe véve az Ügynökség jelenlegi közreműködését, a telematikai alkalmazások területén egy, a kölcsönös átjárhatóságot biztosító és innovatív kereskedelmi stratégiák egymással párhuzamos fennállását lehetővé tévő rugalmas keretrendszeren belül meg kell erősíteni az Ügynökség szerepét. Ez biztosítaná ezen alkalmazások egységes fejlesztését és gyors bevezetését. [Mód. 10]
(13) Tekintettel az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszernek (ERTMS) az egységes európai vasúti térség zavartalan fejlődésében és biztonságos működésében játszott jelentős szerepére, valamint e rendszer fejlesztésének és bevezetésének eddigi széttagolt fejlődésétkudarcát figyelembe véve fokozni kell annak átfogó, uniós szintű összehangolását. A vonatellenőrző és jelzőrendszerek uniós szintű kölcsönös átjárhatóságának és harmonizációjának elérését jelenleg súlyosan aláássa a nagyszámú eltérő nemzeti ERTMS-változat. [Mód. 11]
Ennélfogva az Ügynökségnek – mint leginkább illetékes uniós szervnek – nagyobb szerepet kell kapnia ezen a területen, hogy biztosítsa az ERTMS egységes fejlődését, hozzájáruljon az ERTMS-berendezések hatályos előírásoknak való megfelelőségéhez, és gondoskodjon arról, hogy az ERTMS-hez kapcsolódó európai kutatási programokat összehangolják az ERTMS-re vonatkozó műszaki előírások kidolgozásával. Mindemellett a pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerek üzembe helyezésének engedélyezését szolgáló hatékonyabb és pártatlanabb eljárások érdekében elengedhetetlen az Ügynökség által kiállított és az Unió területén érvényes egységes engedélyre történő áttérés. Ennek jogalapját a felülvizsgált … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] biztosítja.
(13a) Az elmúlt években a vasúti árufuvarozási ágazatban bekövetkezett számos baleset mutatott rá arra, hogy uniós szinten javítani kell a teherkocsik karbantartási színvonalára vonatkozó szabályokon. Az Ügynökségnek rendszeres karbantartási időszakokat előíró harmonizált és kötelező követelményeket kell kidolgoznia. [Mód. 12]
(14) A járműengedélyek és biztonsági tanúsítványok kiállításáért fizetett díjak beszedését rendszerint az illetékes nemzeti hatóságok végezték. A hatáskör uniós szintre emelésével az Ügynökséget fel kell jogosítani arra, hogy a kérelmezőktől díjat szedjen az előző preambulumbekezdésekben említett tanúsítványok és engedélyek kiállításáért. E díjak mértéke legfeljebb a jelenlegi uniós átlagértékkel megegyező lehet a tevékenységek nagyságrendje és a tanúsítványban vagy az engedélyben meghatározott felhasználási terület szerint változik, és azt a Bizottság által elfogadandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban kell meghatározni. Az e díjak által finanszírozott, a létszámtervben szereplő álláshelyeket nem érinthetik a minden uniós intézményre és szervre előirányzott létszámcsökkentések. [Mód. 13]
(14a) Ennek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak biztosítania kell, hogy a díjak mértéke ne haladja meg az adott tanúsítási vagy engedélyezési eljárások költségeit. [Mód. 14]
(15) Általános cél, hogy a tagállami funkciók és feladatok Ügynökségnek való átadása hatékonyan történjen, a biztonság jelenlegi szintjének bármiféle csorbulása nélkül. Az Ügynökségnek elegendő forrásokkal kell rendelkeznie új feladatai ellátására, és e források elosztását világosan meghatározott igények szerint kell időzíteni. A nemzeti hatóságok, különösen a nemzeti biztonsági hatóságok know-how-jára figyelemmel az Ügynökség számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett engedélyek és tanúsítványok kiadásakor, többek között szerződéses megállapodások keretében megfelelő módon igénybe vegye ezt a szakértelmet. E célból határozottan szorgalmazni kell, elő kell mozdítani és elő kell segíteni nemzeti szakértők kirendelését az Ügynökség részére. [Mód. 15]
(16) A … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] és a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] rendelkezik a nemzeti biztonsági intézkedéseknek a biztonság és a kölcsönös átjárhatóság szempontjából való megvizsgálásáról, és előírja a versenyszabályoknak való megfelelést. Ezenfelül a két irányelv korlátozza a tagállamok lehetőségét arra, hogy új nemzeti szabályokat fogadjanak el. A jelenlegi rendszer, amelyben továbbra is nagyszámú nemzeti szabály van hatályban, biztonsági kockázatokhoz és az uniós szabályokkal való ellentmondásokhoz vezet, valamint az elégtelen átláthatóság kockázatával és annak a veszélyével jár, hogy a külföldi, különösen a kisebb és az új üzemeltetőkkel szemben rejtett hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak. A valóban átlátható és pártatlan uniós szintű vasúti szabályrendszer felé történő elmozdulás érdekében meg kell erősíteni a nemzeti szabályok, így többek között az üzemeltetési szabályok fokozatos csökkentését. Elengedhetetlen egy független és semleges szakértői véleményen alapuló uniós szintű vélemény kidolgozása. E célból meg kell erősíteni az Ügynökség szerepét. [Mód. 16]
(17) A nemzeti biztonsági hatóságok és bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek között jelentős eltérések figyelhetők meg a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága és biztonsága területén nyújtott teljesítmény, azok szervezése és a döntéshozatali eljárások tekintetében, ami kedvezőtlenül befolyásolja az egységes európai vasúti térség zavartalan működését. Ez különösen a valamely másik tagállam vasúti piacára belépni kívánó kis- és középvállalkozásokat érintheti kedvezőtlenül. Ennélfogva nélkülözhetetlen a fokozott uniós szintű harmonizációt célzó megerősített koordináció. E célból az Ügynökségnek ellenőrzések és vizsgálatok keretében figyelemmel kell kísérnie a nemzeti biztonsági hatóságokat. A bejelentett megfelelőségértékelő szervezeteket. szervezetek figyelemmel kísérését a nemzeti akkreditáló testületeknek kell elvégezniük a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban. Az Ügynökség teljesítményét ugyanilyen módon kell figyelemmel kísérni. [Mód. 17]
(18) A biztonság területén fontos gondoskodni a lehető legnagyobb átláthatóságról és a hatékony információáramlásról. Nagy jelentőséggel bír a valamennyi ágazati felet összekötő, közös mutatókon alapuló teljesítményelemzés, amelyet el kell végezni. A statisztikák tekintetében szükséges az Eurostattal való szoros együttműködés.
(19) A vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága és biztonsága terén tett előrelépés figyelemmel kísérése érdekében az Ügynökségnek erre vonatkozóan kétévente jelentést kell közzétennie. Műszaki szakértelmére és pártatlanságára tekintettel az Ügynökségnek emellett segítenie kell a Bizottságot a vasúti rendszer biztonságáról és kölcsönös átjárhatóságáról szóló uniós jogszabályok végrehajtásának figyelemmel kísérése terén.
(20) Növelni kell a transzeurópai hálózat kölcsönös átjárhatóságát, és az uniós támogatásra kiválasztott, mind a folyamatban lévő, mind pedig az új beruházási projekteknek összhangban kell állniuk az 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(9) kölcsönös átjárhatósági célkitűzésével. E célkitűzések megvalósításának elősegítéséhez az Ügynökség a megfelelő intézmény. [Mód. 18]
(21) A járművek karbantartása a biztonsági rendszer fontos része. A karbantartó műhelyek tanúsítási rendszerének hiánya miatt a vasúti berendezések karbantartásának eddig nem volt valódi európai piaca. Ez a helyzet növelte az ágazat költségeit, és üresjáratokat eredményezett. Emiatt fokozatosan ki kell alakítani és aktualizálni kell a karbantartó műhelyek európai tanúsítási rendszerét, és az Ügynökség a legalkalmasabb szerv arra, hogy megfelelő megoldásokat javasoljon a Bizottságnak.
(22) A mozdonyvezetők számára előírt szakmai képesítés a biztonság és az Unión belüli kölcsönös átjárhatóság szempontjából egyaránt fontos tényező. Ez a munkavállalók vasúti ágazaton belüli szabad mozgásának az előfeltétele is egyben. Ezt a kérdést a társadalmi párbeszéd meglévő keretrendszerének tiszteletben tartásával kell kezelni. Az Ügynökségnek kell biztosítania az e szempont uniós szintű figyelembevételéhez szükséges technikai támogatást.
(23) Az Ügynökségnek meg kell szerveznie és meg kell könnyítenie az együttműködést a nemzeti biztonsági hatóságok, a nemzeti vizsgáló testületek és a vasúti ágazat európai szintű képviseleti testületei között, hogy ezáltal népszerűsíteni tudja a bevált gyakorlatokat, előmozdítsa a lényeges információk cseréjét és a vasúti vonatkozású adatok gyűjtését, valamint hogy figyelemmel kísérje a vasúti rendszer átfogó biztonsági teljesítményét.
(24) A lehető legnagyobb átláthatóság és annak biztosítása érdekében, hogy az összes fél egyenrangúan férhessen hozzá a vonatkozó információkhoz, a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságával és biztonságával kapcsolatos folyamatok céljából készített dokumentumoknak a nyilvánosság számára hozzáférhetőnek kell lenniük. Ugyanez érvényes az engedélyekre, a biztonsági tanúsítványokra és más vonatkozó vasúti okiratokra. Az Ügynökségnek hatékony, felhasználóbarát és egyszerűen hozzáférhető eszközt kell biztosítania ezen információk kicseréléséhezmegosztásához és közzétételéhez. [Mód. 19]
(25) A vasúti ágazaton belül fontos feladat az innováció és a kutatás előmozdítása, amelyet az Ügynökségnek – elismertségéből és helyzetéből adódóan – támogatnia kell. Az Ügynökség e tekintetben folytatott tevékenységeinek a keretében nyújtott pénzügyi támogatások nem vezethetnek torzuláshoz az adott piacon.
(26) Az uniós pénzügyi támogatás hatékonyságának, minőségének és a vonatkozó műszaki előírásokkal való összeegyeztethetőségének javítása érdekében az Ügynökségnek – a vasúti ágazaton belül elismert szakértelemmel rendelkező egyetlen uniós szervkéntnemzeti infrastruktúra-működtetőkkel szoros együttműködésben – tevékeny szerepet kell játszania aaz európai hozzáadott értékkel is rendelkező vasúti projektek értékelésében. [Mód. 20]
(27) A vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról és biztonságáról szóló jogszabályok, az Ügynökség végrehajtási útmutatói vagy ajánlásai bizonyos esetekben értelmezési vagy más problémákat vethetnek fel az érdekelt felek számára. E dokumentumok megfelelő és egységes megértése előfeltétele a vasúti vívmányok hatékony végrehajtásának és a vasúti piac működésének. Az Ügynökségnek ezért aktívan közre kell működnie az ehhez kapcsolódó képzési és felvilágosító tevékenységekben, és ennek során különös figyelmet kell fordítania a kis- és középvállalkozásokra. [Mód. 21]
(27a) Az Ügynökségnek teljes körűen együtt kell működnie a polgári vagy bűnügyi nyomozást folytató nemzeti hatóságokkal, és minden lehetséges segítséget meg kell adnia a számukra, amennyiben ezek a nyomozások az Ügynökség felelősségi körébe tartozó kérdéseket érintenek. [Mód. 22]
(28) Ahhoz, hogy feladatait megfelelően el tudja látni, az Ügynökségnek jogi személyiséggel és önálló költségvetéssel kell rendelkeznie, amelyet főként uniós hozzájárulásból és a kérelmezők által fizetett díjakból és illetékekből finanszíroznak. Az uniós hozzájárulást minden olyan új hatáskör kijelölésekor értékelni kell és felül kell vizsgálni, amelyre vonatkozóan a kérelmezők nem fizetnek illetéket vagy díjat. Az Ügynökség függetlenségét és pártatlanságát semmilyen tagállamtól, harmadik országtól vagy egyéb szervezettől kapott pénzügyi hozzájárulás nem veszélyeztetheti. Napi működése, valamint az általa kiadott szakvélemények, ajánlások és határozatok függetlenségének biztosítása érdekében az Ügynökség szervezetének átláthatónak kell lennie és ügyvezető igazgatójának teljes felelősséggel kell tartoznia. Az Ügynökség személyzetének függetlennek kell lennie, és tagjainak megfelelő arányban kell rövid, illetve hosszú távú szerződésekkel rendelkezniük, illetve kirendelt nemzeti szakértőkből és állandó tisztviselőkből állniuk a szervezeti ismeretek és az üzletmenet-folytonosság fenntartása, és ezzel egyidejűleg a vasúti ágazattal kapcsolatos szakértelem szükséges és folyamatos cseréjének biztosítása érdekében. [Mód. 23]
(29) Az Ügynökséghez rendelt feladatok ellátásának eredményes biztosítása érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak képviseltetniük kell magukat az igazgatótanácsban, amely rendelkezik a szükséges jogkörökkel többek között a költségvetés megállapításához és az éves és többéves munkaprogramok jóváhagyásához.
(30) Az igazgatótanácsi határozatok átláthatóságának szavatolása érdekében az érintett ágazatok képviselőinek szavazati jog nélkül részt kell venniük a tanács ülésein, a szavazati jogot pedig azon hatóságok képviselői számára kell fenntartani, amelyek a demokratikus ellenőrző hatóságoknak tartoznak elszámolással. Az ágazat képviselőit a Bizottságnak kell kineveznie annak alapján, hogy uniós szinten mennyire képviselik a vasúttársaságokat, az infrastruktúra-működtetőket, a vasúti ágazatot, a bejelentett szervezeteket, a kijelölt szerveket, a szakszervezeteket, az utasokat, és különösen a csökkent mozgásképességű utasokat, valamint a fuvaroztatókat. [Mód. 24]
(31) Az igazgatótanács üléseinek megfelelő előkészítése és a meghozandó határozatokkal kapcsolatos tanácsadás nyújtása céljából tanácsadó szerepet betöltő végrehajtó tanácsot kell létrehozni.
(32) Gondoskodni kell arról, hogy az Ügynökség határozatai által érintett felek független és pártatlan módon élhessenek a szükséges jogorvoslatokkal. Megfelelő fellebbezésijogorvoslati mechanizmust kell létrehozni annak érdekében kialakítani, hogy az ügyvezető igazgató határozatai ellen a szakosodott fellebbezési tanácsnál fellebbezésre legyen mód, utóbbiegy különleges, a Bizottságtól, az Ügynökségtől, a nemzeti biztonsági hatóságoktól és a vasúti ágazat minden szereplőjétől teljes mértékben függetlenül eljáró fellebbviteli tanács előtt legyenek megtámadhatók, amelynek határozataival szemben pedigviszont kereset indítható a Bíróság előtt eljárást lehessen indítani. [Mód. 25]
(32a) A fellebbezési tanács számára csak olyan ügynökségi munkatársak adhatnak tanácsot, akik korábban nem vettek részt a fellebbezés során tárgyalt döntésben. [Mód. 26]
(33) Az Ügynökség tevékenységeihez kapcsolódó átfogóbb stratégiai jövőkép elősegítené erőforrásai hatékonyabb tervezését és kezelését, valamint hozzájárulna a jobb minőségű eredményekhez. Ennélfogva az igazgatótanácsnak az érdekelt felekkel folytatott megfelelő konzultációt követően többéves munkaprogramot kell elfogadnia, és azt rendszeresen aktualizálnia kell.
(34) Az Ügynökség munkájának átláthatónak kell lennie. Gondoskodni kell az Európai Parlament általi hatékony ellenőrzésről, és az Európai Parlamentnek ebből a célból lehetőséget kell adni arra, hogy meghallgassa az Ügynökség ügyvezető igazgatóját, valamint hogy a többéves munkaprogramrólés az éves munkaprogramokról konzultáljanak vele. Az Ügynökségnek alkalmaznia kell a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályokat is. [Mód. 27]
(35) Az elmúlt évek során, amint egyre több decentralizált ügynökséget hoztak létre, a költségvetési hatóság törekedett a számukra kiutalt uniós támogatás kezelése átláthatóságának és ellenőrzésének növelésére, különösen a díjak költségvetésbe vonása, a pénzügyi ellenőrzés, a végrehajtás felelőssége alóli mentesítés hatásköre, a nyugdíjrendszerbe fizetett járulékok és a belső költségvetési eljárás (magatartási kódex) vonatkozásában. Ehhez hasonlóan korlátozás nélkül alkalmazni kell az Ügynökségre az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(10); az Ügynökségnekkorlátozás nélkül alkalmazni kell az Ügynökségre, amelynek csatlakoznia kell az Európai Csalás Elleni Hivatal által végzett belső vizsgálatokról szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága közötti, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz(11). [Mód. 28]
(36) Mivel a javasolt intézkedés célját, vagyis a vasúti biztonsággal és a kölcsönös átjárhatósággal kapcsolatos ügyekben közös megoldásokat kidolgozó szakosodott szerv létrehozását a tagállamok az elvégzendő munka közös jellege miatt nem tudják elégségesen megvalósítani, és ebből következően e cél uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió a szubszidiaritásnak a Szerződés 5. cikkében meghatározott elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. A fent említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lép túl a célkitűzések megvalósításához szükséges mértéken.
(37) Az Ügynökség által kiszabható díjak és illetékek mértékének megfelelő meghatározása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerekERTMS-alrendszerek üzembe helyezésére vonatkozó engedélyek, a járművekre és járműtípusokra vonatkozó forgalombahelyezési engedélyek és a biztonsági tanúsítványok kiadásával és megújításával foglalkozó cikkek tekintetében. A biztonsági tanúsítványokban és engedélyekben meghatározott felhasználási területek és tevékenységek nagyságrendje szerint differenciált díj- és illetékszinteket kell alkalmazni. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A díjakat és illetékeket átlátható, tisztességes és egységes módon kell megállapítani, és nem szabad veszélyeztetni az érintett európai iparágak versenyképességét. [Mód. 29]
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vonatkozó dokumentumok az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz egyidejűleg, megfelelő időben és módon eljussanak.
(37a) A vasúti alkatrészek szabványosításának ösztönzése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a vasúti alkatrészek szabványosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. [Mód. 30]
(38) Indokolt végrehajtási hatásköröket ruházni a Bizottságra annak biztosítása érdekében, hogy végrehajtásra kerüljön e rendeletnek a nemzeti szabálytervezetek és hatályos nemzeti szabályok vizsgálatáról szóló 21. és 22. cikke.
(39) Indokolt végrehajtási hatásköröket ruházni a Bizottságra annak érdekében, hogy e rendelet 29., 30., 31. és 51. cikkének végrehajtása egységes feltételek mellett történjen. A szóban forgó hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(12) megfelelően kell gyakorolni.
(40) Végre kell hajtani az Ügynökség irányításával kapcsolatos bizonyos alapelveket az uniós decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport által 2012 júliusában elfogadott együttes nyilatkozatnak és közös megközelítésnek való megfelelés érdekében, amelyek célja az ügynökségek tevékenységeinek ésszerűsítése és teljesítményük javítása.
(41) Ez a rendelet tiszteletben tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokat, és figyelembe veszi az ott elismert elveket,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1.FEJEZET
ELVEK
1. cikk
A rendelet tárgya és alkalmazási köre
(1) Ez a rendelet létrehozza az Európai Unió Vasúti Ügynökségét (a továbbiakban: Ügynökség).
(2) Ez a rendelet a következőket írja elő:
a) az Ügynökség létrehozása és feladatai;
b) a tagállamok feladatai.
(3) Ez a rendelet az alábbiakra alkalmazandó:
a) az uniós vasúti rendszer ../../EU irányelvben [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] előírt kölcsönös átjárhatósága;
b) a vasúti rendszer ./../EU irányelvben [vasútbiztonsági irányelv] előírt biztonsága;
c) a mozdonyvezetők minősítése, a 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) [a mozdonyvezetőkről szóló irányelv] értelmében, valamint a biztonsági szempontból fontos teljes személyzet minősítése. [Mód. 31]
(3a) Az Ügynökség célja, hogy magas szintű vasúti biztonságot biztosítson és hozzájáruljon az egységes európai vasúti térség létrehozásához. Ezek a célok a következőképpen érhetők el:
a) technikai hozzájárulás a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságának növelésére irányuló uniós jogszabályok végrehajtásához és az uniós vasúti rendszer biztonságával kapcsolatos közös megközelítés kidolgozásához;
b) a nemzeti biztonsági hatóságokkal együttműködve uniós hatósági szerep betöltése a forgalombahelyezési járműengedélyek és a biztonsági tanúsítványok vasúttársaságok részére történő kiadása terén;
c) a nemzeti szabályok összehangolása és az eljárások optimalizálása;
d) a kölcsönös átjárhatóság és a vasúti biztonság területén eljáró nemzeti biztonsági hatóságok tevékenységének nyomon követése. [Mód. 32]
2. cikk
Jogállás
(1) Az Ügynökség jogi személyiséggel rendelkező uniós szerv.
(2) Az Ügynökség az egyes tagállamokban a nemzeti jog alapján a jogi személyeknek járó legszélesebb körű jogképességet élvezi. Az Ügynökség ingó- és ingatlanvagyont szerezhet és idegeníthet el, és félként részt vehet jogi eljárásokban.
(3) Az Ügynökséget az igazgató képviseli.
3. cikk
Az Ügynökség intézkedéseinek típusai
Az Ügynökség:
a) a 11., 13., 14., 15., 23., 24., 26., 30., 32., 31., 33. és 41. cikk alkalmazása tekintetében ajánlásokat fogalmazhat a Bizottságnak;
b) a 21., 22.és 30.cikk alkalmazása tekintetében ajánlásokat fogalmazhat a tagállamoknak és a nemzeti biztonsági hatóságoknak a 29. cikk (4) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban; [Mód. 33]
c) a 9., 21., 22. és 38. cikk alapján véleményeket adhat ki a Bizottság, valamint a 9. cikk alapján a tagállamok érintett hatóságai számára;
d) a 12., 16., 17. és 18. cikk alapján határozatokat hozhat;
e) a 15. cikk alapján elfogadható igazolási eljárásnak minősülő véleményeket adhat ki;
f) a 15. cikk alapján műszaki dokumentációt adhat ki;
g) a 29. és 30. cikk alapján ellenőrzési jelentéseket adhat ki;
h) a 11., 15. és 24. cikk alapján a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról és biztonságáról szóló jogszabályok alkalmazását megkönnyítő iránymutatásokat és más nem kötelező erejű dokumentumokat adhat ki.
2.FEJEZET
MUNKAMÓDSZEREK
4. cikk
A munkacsoportok létrehozása és összetétele
(1) Az Ügynökség korlátozott számú munkacsoportot hoz létre különösen az átjárhatósági műszaki előírásokhoz (ÁME-k), közös biztonsági célokhoz (KBC-k) és közös biztonságtechnikai módszerekhez (KBM-ek), a közös biztonsági mutatókhoz (KBMu-k), a nyilvántartásokhoz, a karbantartásért felelős szervezetekhez és a 15. cikkben említett dokumentumokhozkapcsolódó ajánlások, illetve a biztonság szempontjából kritikus feladatokkal megbízott vasúti személyzet minimális képesítésekre vonatkozó rendelkezésekhez kapcsolódó ajánlások kidolgozása érdekében. [Mód. 34]
Az Ügynökség a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére a Bizottsággal folytatott konzultációt követően más megfelelően indokolt esetekben is létrehozhat munkacsoportokat.
(2) Az Ügynökség a munkacsoportokba szakértőket nevez ki.
Az Ügynökség képviselőket nevez ki a munkacsoportokba az illetékes nemzeti hatóságok által azokba a munkacsoportokba jelölt személyek közül, amelyekben részt kívánnak venni.
Az Ügynökség a (3)bekezdésben említett jegyzékből a vasúti ágazatban tevékenykedő szakembereket nevez ki a munkacsoportokba. Biztosítja minden tagállam, illetve azon vasúti iparágak és azon felhasználók megfelelő képviseletét, amelyeket érinthetnek azok az intézkedések, amelyeket a Bizottság az Ügynökség által neki címzett ajánlások alapján javasolhat. [Mód. 35]
Az Ügynökség szükség esetén az érintett területen hozzáértőként elismert szakemberekkel – független szakértőkkel és nemzetközi szervezetek képviselőivel – egészítheti ki a munkacsoportokat. Az Ügynökség személyzetének tagjai nem lehetnek munkacsoportok tagjai, a munkacsoportok elnöki tisztségének kivételével, amelyet az Ügynökség egyik képviselője tölt majd be. [Mód. 36]
(3) A 34.cikkben említett valamennyi képviseleti testület minden évben továbbítja az Ügynökségnek a legképzettebb szakértők jegyzékét, akiket az egyes munkacsoportokban a képviseletével megbíz. [Mód. 37]
(4) Ha az ilyen munkacsoportok tevékenysége közvetlen kihatással járvan az ágazat munkavállalóinak munkakörülményeire, egészségére és biztonságára, avalamennyi tagállam munkavállalói szervezetekszervezeteinek képviselői teljes jogú tagként részt vesznek a megfelelő munkacsoportokban. [Mód. 38]
(5) A munkacsoportok tagjainak utazási és tartózkodási költségeit az igazgatótanács által elfogadott szabályok és díjtáblázat alapján az Ügynökség állja.
(6) A munkacsoportokban az Ügynökség képviselője elnököl. [Mód. 39]
(7) A munkacsoportok munkájának átláthatónak kell lennie. A munkacsoportok eljárási szabályait az igazgatótanács határozza meg.
5. cikk
Konzultáció a szociális partnerekkel
Ha a 11. 12., 15. és 32. cikkben meghatározott munkának közvetlen hatása van az ágazat munkavállalóinak szociális környezetére vagy munkakörülményeire, az Ügynökség a 98/500/EK bizottági határozat(14) alapján létrehozott ágazati párbeszédbizottságok keretében konzultál a valamennyi tagállamban található szociális partnerekkel. [Mód. 40]
E konzultációkat azt megelőzően tartják meg, hogy az Ügynökség benyújtja ajánlásait a Bizottságnak. Az Ügynökség e konzultációkat kellően figyelembe veszi, és mindig rendelkezésre áll, hogy megmagyarázza ajánlásait. Az Ügynökség az ágazati párbeszédbizottság által kifejtett véleményt két hónapon belül továbbítja a Bizottságnak, majd a Bizottság továbbítja azt a 75.cikkben említett bizottságnak. [Mód. 41]
6. cikk
Konzultáció a vasúti fuvaroztatókkal és utasokkal
Ha a 11. és a 15. cikkben meghatározott munkának közvetlen hatása van a vasúti fuvaroztatókra és utasokra, az Ügynökség konzultál az őket képviselő szervezetekkel, többek között különösen a csökkent mozgásképességű utasok képviselőivel. Azoknak a szervezeteknek a jegyzékét, amelyekkel konzultálni kell, a Bizottság segítségével a 75.cikkben említett bizottság állítja össze. [Mód. 42]
Ezeket a konzultációkat azt megelőzően kell megtartani, hogy az Ügynökség benyújtja javaslatait a Bizottságnak. Az Ügynökség e konzultációkat kellően figyelembe veszi, és mindig rendelkezésre áll, hogy megmagyarázza ajánlásait. Az Ügynökség az érintett szervezetekágazati párbeszédbizottság által kifejtett véleményt két hónapon belül továbbítja a Bizottságnak, majd a Bizottság továbbítja azt a 75. cikkben említett bizottságnak. [Mód. 43]
7. cikk
Hatásvizsgálat
(1) Az Ügynökség elvégzi ajánlásai és véleményei hatásvizsgálatát. Az igazgatótanács a(z) … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] követelményeinek figyelembevételével a Bizottság módszere alapján elfogadja a hatásvizsgálati módszert. Az Ügynökség kapcsolatot tart fenn a Bizottsággal, hogy biztosítsa a vonatkozó bizottsági munka megfelelő figyelembevételét. Az egyes ajánlásokat kísérő jelentésben egyértelműen azonosítani kell a hatásvizsgálathoz alapul vett hipotéziseket, valamint a felhasznált adatok forrásait. [Mód. 44]
(2) A munkaprogramban szereplő valamely tevékenység bevezetését megelőzően az Ügynökség korai kapcsolódó hatásvizsgálatot végez, amelyben megnevezi a következőket:
a) a megoldandó probléma és a lehetséges megoldások;
b) az, hogy milyen mértékben lesz szükség konkrét intézkedésekre, többek között ügynökségi ajánlás vagy szakvélemény közzétételére;
c) a probléma megoldásához való várható ügynökségi hozzájárulás.
Ezenfelül a munkaprogram valamennyi tevékenységét és projektjét önállóan és a többi tevékenységgel és projekttel együtt is hatékonysági vizsgálatnak kell alávetni az Ügynökség költségvetésének és erőforrásainak lehető legjobb hasznosítása érdekében.
(3) Az Ügynökség utólagos értékelést készíthet az ajánlásai nyomán kidolgozott jogszabályokról.
(4) A tagállamok és az érdekelt felek – szükség esetén és az Ügynökség kérésére – az Ügynökség rendelkezésére bocsátják a hatásvizsgálathoz szükséges adatokat. [Mód. 45]
8. cikk
Tanulmányok
Amennyiben a feladatai végrehajtásához szükséges, az Ügynökség tanulmányokat rendel meg, amelyeket saját költségvetéséből finanszíroz.
9. cikk
Vélemények
(1) Az Ügynökség a 2012/34/EU európai parlamenit és tanácsiirányelv(15) 55. cikkében említett egy vagy több nemzeti igazgatási szervezet kérésére szakvéleményt ad az e szervezetek elé tárt ügyek biztonsági vonatkozású és kölcsönös átjárhatósághoz kapcsolódó szempontjai tekintetében. [Mód. 46]
(2) A Bizottság kérésére az Ügynökség különösen állítólagos hiányosságok bejelentésekor szakvéleményt ad a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságról szóló irányelv] vagy a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] alapján elfogadott jogszabályok módosításairól.
(3) Az előző bekezdésekben és e rendelet más cikkeiben említett szakvéleményeket illetően az Ügynökség – eltérő megállapodás hiányában – két hónapon belül ad szakvéleményt. A szakvéleményeket az Ügynökség két hónapon belül olyan változatban hozza nyilvánosságra, amelyből minden bizalmas kereskedelmi adatot eltávolítottak.
10. cikk
Látogatások a tagállamokban
(1) Az Ügynökség a feladatai, különösen a 12., 21., 22., 16., 17., 18., 27., 28., 29., 30., 31., 33. és 38.cikkben rábízott feladatok elvégzése érdekében az igazgatótanács által meghatározott politikának megfelelően látogatásokat tehet a tagállamokban. [Mód. 47]
(2) Az Ügynökség tájékoztatja az érintett tagállamot a tervezett látogatásról, a kiküldött ügynökségi tisztviselők nevéről és a látogatás kezdetének napjáról. A látogatások végrehajtásával megbízott ügynökségi tisztviselők a látogatást az ügyvezető igazgatótól származó, a látogatás tárgyát és célját meghatározó határozat bemutatása után kezdik meg.
(3) A tagállamok nemzeti hatóságai segítik az Ügynökség munkatársainak munkáját.
(4) A Ügynökség minden látogatásról jelentést készít, és azt elküldi a Bizottságnak és az érintett tagállamnak.
(5) Az előző bekezdések nem érintik a 29. cikk (6) bekezdésében és a 30. cikk (6) bekezdésében említett vizsgálatokat, amelyeket az ott leírt eljárásnak megfelelően végeznek el.
3.FEJEZET
A VASÚTI BIZTONSÁGHOZ KAPCSOLÓDÓ FELADATOK
11. cikk
Technikai támogatás – vasútbiztonsági ajánlások
(1) Az Ügynökség ajánlásokat intéz a Bizottsághoz a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 6.és 7.cikkében meghatározott közös biztonságtechnikai módszerekre (KBM-ek), közös biztonsági mutatókra (KBMu-k) és közös biztonsági célokra (KBC-k) vonatkozóan. Az Ügynökség a KBM-ek és a KBC-k rendszeres felülvizsgálatára vonatkozóan szintén ajánlásokat intéz a Bizottsághoz. [Mód. 48]
(2) Az Ügynökség a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére ajánlásokat intéz a Bizottsághoz a biztonság területét érintő más intézkedésekre vonatkozóan.
(3) Az Ügynökség iránymutatásokat és más nem kötelező erejű dokumentumokat tehet közzé, hogy előmozdítsa a vasútbiztonsági jogszabályok végrehajtását.
12. cikk
Biztonsági tanúsítványok
Az Ügynökség A … irányelv [biztonsági irányelv] 10.cikke (2a) bekezdéséneksérelme nélkül az Ügynökség a… irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 10. és 11. cikkének megfelelően egységes biztonsági tanúsítványokat ad ki, újít meg, függeszt fel, módosít vagy von vissza. [Mód. 49]
13. cikk
A járművek karbantartása
(1) Az Ügynökség a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban segíti a Bizottságot a karbantartásért felelős szervezetek tanúsítási rendszere tekintetében.
(2) Az Ügynökség a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 14. cikkének (7) bekezdésére figyelemmel ajánlást intéz a Bizottsághoz.
(3) Az Ügynökség, az e rendelet 30. cikke (2) bekezdésében említett jelentésben elemzi a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 15. cikkével összhangban hozott alternatív intézkedéseket.
14. cikk
Veszélyes áruk vasúti szállítása
Az Ügynökség figyelemmel kíséri a 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) alkalmazásában a veszélyes áruk vasúti szállításával foglalkozó jogszabályok változásait, és összeveti azokat a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról és biztonságáról szóló jogszabályokkal, különösen az alapvető követelményekkel. E célból az Ügynökség segíti a Bizottságot, és a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére ajánlásokat tehet közzé.
14a. cikk
Rendkívüli események spontán bejelentése
Az Ügynökség rendszert hoz létre, amely révén spontán módon és névtelenül be lehet jelenteni minden olyan rendkívüli eseményt, amely veszélyeztetheti a rendszer biztonságát. Az Ügynökség mechanizmust hoz létre, amely automatikusan tájékoztatja a vezető munkatársakat. Irányítja továbbá a nemzeti hatóságok bejelentéseinek közzétételét, különösen, ha azok több tagállam biztonságát érintik. [Mód. 50]
4.FEJEZET
A KÖLCSÖNÖS ÁTJÁRHATÓSÁGHOZ KAPCSOLÓDÓ FELADATOK
15. cikk
Technikai támogatás a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának területén
(1) Az Ügynökség:
a) a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 5. cikkének megfelelően ajánlásokat intéz a Bizottsághoz az ÁME-kre és azok felülvizsgálatára vonatkozóan;
b) a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 15. cikkével összhangban ajánlásokat intéz a Bizottsághoz az EK-hitelesítési nyilatkozatnak és az azt kísérő műszaki dokumentáció dokumentumainak mintáira vonatkozóan;
c) a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 43., 44. és 45. cikkének megfelelően ajánlásokat intéz a Bizottsághoz a nyilvántartásokra vonatkozó előírásokra és azok felülvizsgálatára vonatkozóan;
d) a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 6. cikkének (2) bekezdésének megfelelően elfogadható igazolási eljárásnak minősülő szakvéleményeket ad az ÁME-k hiányosságairól, és benyújtja azokat a Bizottságnak;
e) a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 7. cikkének megfelelően szakvéleményeket ad a Bizottságnak az ÁME-k tagállami alkalmazásának mellőzésére irányuló kérelmek tekintetében;
f) a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 4. cikkének (9) bekezdésének megfelelően műszaki dokumentációt ad ki;
g) ajánlásokat intéz a Bizottsághoz a biztonság szempontjából fontos feladatot ellátó személyzet munkakörülményeivel kapcsolatban.
gb) ajánlásokat intéz a Bizottsághoz az illetékes európai szabványügyi testületek által elsősorban az alkatrészekre vonatkozóan kidolgozandó európai standardokkal kapcsolatban; [Mód. 52]
gc) részletes szabványosítás iránti kérelmeket ad ki az illetékes európai szabványügyi szervezetek részére a Bizottság által rájuk ruházott megbízás végrehajtása érdekében; [Mód. 53]
gd) ajánlásokat intéz a Bizottsághoz a vonatokon szolgálatot teljesítő, biztonsági feladatokat is ellátó személyzet képzésével és tanúsításával kapcsolatban; [Mód. 54]
ge) a nemzeti szabályok összehangolása érdekében a 22. cikk (1) bekezdésével összhangban ajánlásokat intéz a Bizottsághoz, különösen abban az esetben, ha egy szabály több tagállamot érint. Ezt a feladatot a nemzeti biztonsági hatóságokkal együttműködve végzi el; [Mód. 55]
gf) a Bizottság kérésére a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 11. cikkének megfelelően véleményeket ad ki azokról a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekről, amelyek nem felelnek meg az alapvető követelmények; [Mód. 56]
gg) ajánlásokat intéz a Bizottsághoz a járművek (tehervagonok, személyszállító járművek, mozdonyok) egységes minimális vizsgálati ciklusairól (időben és kilométerszám szerint). [Mód. 57]
(2) Az (1)bekezdés a),és b)és c) pontjaiban említett ajánlások kidolgozásakor az Ügynökség: [Mód. 58]
a) a vasúti rendszer megfelelő költséghatékonyságának figyelembevétele mellett a hatékonyság javítása érdekében gondoskodik az ÁME-knek és a nyilvántartásokra vonatkozó előírásoknak a műszaki fejlődéssel, a piaci trendekkel és a társadalmi követelményekkel való egyeztetéséről; [Mód. 59]
b) biztosítja egyrészt az ÁME-k fejlesztésének és korszerűsítésének, másrészt a kölcsönös átjárhatósághoz szükségesnek bizonyuló európai szabványok fejlesztésének összehangolását, és kapcsolatot tart fenn az európai szabványügyi testületekkel;
ba) megfigyelőként részt vesz a megfelelő szabványügyi munkacsoportokban. [Mód. 60]
(3) Az Ügynökség iránymutatásokat és más nem kötelező erejű dokumentumokat tehet közzé, hogy előmozdítsa a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságával kapcsolatos jogszabályok végrehajtását.
(3a) Az Ügynökségnek a 4. cikkben meghatározott esetekben kell bevonnia a munkacsoportokat. [Mód. 61]
16. cikk
Járművek forgalombahelyezési engedélyei
Az Ügynökség a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 20.cikkének megfelelőencikke (9a) bekezdésének sérelme nélkül a vasúti járművek forgalomba helyezésére vonatkozó engedélyeket ad ki, újít meg, függeszt fel, módosít vagy von vissza az említett irányelv 20. cikkével összhangban. [Mód. 62]
17. cikk
Járműtípusok forgalombahelyezési engedélyei
Az Ügynökség a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 22.cikkével összhangban egyes járműtípusokra vonatkozóan forgalombahelyezési engedélyeket ad ki, újít meg, függeszt fel, módosít vagy von vissza. [Mód. 63]
18. cikk
A pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerekERTMS üzembe helyezésének engedélyezése [Mód. 64]
Az Ügynökség a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 18. cikkének megfelelően az Unió területén elhelyezkedő vagy ott üzemeltetett pálya menti ellenőrző-irányító és jelző alrendszerekreERTMS-ekre vonatkozóan üzembehelyezési engedélyeket ad ki, újít meg, függeszt fel, módosít vagy von vissza. [Mód. 65]
19. cikk
Telematikai alkalmazások
(1) Az Ügynökség rendszerhatóságként jár el, és a vonatkozó ÁME-kkel összhangban felel a telematikai alkalmazásokra vonatkozó műszaki előírások fenntartásáért.
(1a) Az Ügynökség szerepet kaphat adatok – többek között a nemzetközi menetrendi adatállományok – nyitottságának és teljes hozzáférhetőségének előmozdításában. [Mód. 66]
(2) Az Ügynökség meghatározza, közzéteszi és alkalmazza az ezen előírások módosítására irányuló kérelmek kezelését célzó eljárást. E célból az Ügynökség létrehozza és fenntartja a telematikai alkalmazásokra vonatkozó előírásoknak és azok állapotának módosítására vonatkozó kérelmek nyilvántartását.
(3) Az Ügynökség kidolgozza és fenntartja a telematikai alkalmazásokra vonatkozó előírások különböző változatainak irányításához szükséges műszaki eszközöket és betartatja e különböző változatok lefelé és felfelé való kompatibilitását is. [Mód. 67]
(4) Az Ügynökség segíti a Bizottságot a telematikai alkalmazások vonatkozó ÁME-kkel összhangban történő telepítésének figyelemmel kísérése terén.
20. cikk
Bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek támogatása
(1) Az Ügynökség támogatja a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 27. cikkében említett bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek tevékenységét. E támogatás keretében különösen iránymutatásokat dolgoz ki a ... irányelv [a kölcsönös átjárhatóságról szóló irányelv] 9. cikkében említett, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségének vagy használatra való alkalmasságának értékelésére, valamint a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 10. cikkében említett EK-hitelesítési eljárásra vonatkozóan.
(2) Az Ügynökség előmozdítja a bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek közötti együttműködést, és különösen e szervezetek koordinációs csoportjának technikai titkárságaként jár el.
5.FEJEZET
A NEMZETI SZABÁLYOKHOZ KAPCSOLÓDÓ FELADATOK
21. cikk
A nemzeti szabálytervezetek vizsgálata
(1) Az Ügynökség a hozzá benyújtott nemzeti szabálytervezetet a kézhezvételtől számított két hónapon belül megvizsgálja a következők szerint:
a) a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 8. cikkének (2) bekezdése,
b) a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 14. cikke.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett vizsgálatot követően és határidőkön belül az Ügynökség úgy ítéli meg, hogy a nemzeti szabályok lehetővé teszik a kölcsönös átjárhatóságra vonatkozó alapvető követelmények teljesítését, a KBM-ek betartását és a KBC-k elérését, valamint hogy nem vezetnek önkényes megkülönböztetéshez vagy burkolt korlátozáshoz a tagállamok közötti vasúti szállítás tekintetében, kedvező értékeléséről értesíti a Bizottságot és az érintett tagállamot. A Bizottság a 23. cikkben említett informatikai rendszerben érvényesítheti az adott szabályt. [Mód. 68]
(3) Amennyiben az (1) bekezdésben említett vizsgálat kedvezőtlen eredménnyel zárul, az Ügynökség:
a) az érintett tagállamnak címzett ajánlást tesz közzé, amelyben ismerteti azokat az okokat, amelyek miatt az adott szabály nem léphet hatályba és/vagy nem alkalmazható;
b) értesíti a Bizottságot kedvezőtlen értékeléséről.
(4) Amennyiben a tagállam a (3) bekezdés a) pontjában említett ügynökségi ajánlás kézhezvételétől számított 2 hónapon belül nem hoz intézkedést, a Bizottság a (3) bekezdés b) pontjában említett tájékoztatás kézhezvételét és az érintett tagállam indokainak meghallgatását követően az érintett tagállamnak címzett határozatot fogadhat el, amelyben felszólítja a tagállamot a szóban forgó szabálytervezet módosítására, illetve a tervezet elfogadásának, hatálybalépésének vagy végrehajtásának felfüggesztésére.
(4a) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, valamint a biztonsággal összefüggő feladatokat is ellátó vasúti személyzet képesítésére és képzésére vonatkozó nemzeti szabályokra. [Mód. 69]
(4b) A … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 8. cikkében és a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 14. cikkének (4) bekezdésében említett, több tagállamot érintő sürgős megelőző intézkedések esetén – különösen baleset vagy incidens után – az Ügynökség irányítja a szabály uniós szintű harmonizálását a nemzeti biztonsági hatóságok viszonylatában. Szükség esetén az Ügynökség ajánlást vagy véleményt terjeszt a Bizottság elé. [Mód. 70]
22. cikk
A hatályos nemzeti szabályok vizsgálata
(1) Az Ügynökség a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 14. cikkének (3) bekezdésének megfelelően a hozzá benyújtott nemzeti szabályokat a kézhezvételtől számított két hónapon belül megvizsgálja.
(1a) Az Ügynökség megvizsgálja az e rendelet alkalmazásának időpontjában hatályos nemzeti szabályokat. E cél elérése érdekében az Ügynökség a 48. cikkben említett többéves és éves munkaprogramok keretében munkatervet javasol az igazgatótanácsnak e vizsgálat elvégzésére vonatkozóan. Az Ügynökség az 50. cikknek megfelelően minden évben egy jelentésben mutatja be az igazgatótanácsnak az általa végzett munkák előrehaladását és az elért eredményeket. [Mód. 71]
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett vizsgálatot követően az Ügynökség úgy ítéli meg, hogy a nemzeti szabályok lehetővé teszik a kölcsönös átjárhatóságra vonatkozó alapvető követelmények teljesítését, a KBM-ek betartását és a KBC-k elérését, valamint hogy nem vezetnek önkényes megkülönböztetéshez vagy burkolt korlátozáshoz a tagállamok közötti vasúti szállítás tekintetében, kedvező értékeléséről értesíti a Bizottságot és az érintett tagállamot. A Bizottság a 23. cikkben említett informatikai rendszerben érvényesítheti az adott szabályt. [Mód. 72]
(3) Amennyiben az (1) bekezdésben említett vizsgálat kedvezőtlen eredménnyel zárul, az Ügynökség:
a) az érintett tagállamnak címzett ajánlást tesz közzé, amelyben megjelöli, hogy a kedvezőtlen értékeléssel zárult intézkedést azonnal hatályon kívül kell-e helyezni vagy módosítani kell, és ismerteti azokat az okokat, amelyek miatt az adott szabályt módosítani kell vagy hatályon kívül kell helyezni; [Mód. 73]
b) értesíti a Bizottságot kedvezőtlen értékeléséről, és továbbítja neki a tagállamhoz intézett ajánlást. [Mód. 74]
(4) Amennyiben a tagállam a (3) bekezdés a) pontjában említett ügynökségi ajánlás kézhezvételétől számított 2 hónapon belül nem hoz intézkedést, a Bizottság a (3) bekezdés b) pontjában említett tájékoztatás kézhezvételét és az érintett tagállam indokainak meghallgatását követően az érintett tagállamnak címzett határozatot fogadhat el, amelyben felszólítja a tagállamot a szóban forgó szabály módosítására vagy hatályon kívül helyezésére.
(5) A (2), és (3)és (4)bekezdésben ismertetett eljárást kell értelemszerűen alkalmazni azokban az esetekben, amikor az Ügynökség észreveszi vagy tudomást szerez arról, hogy egy bejelentett vagy be nem jelentett nemzeti szabály felesleges vagy ellentétes a KBM-ekkel, a KBC-kkel, az ÁME-kkel vagy más vasúti vonatkozású uniós jogszabályokkal, vagy indokolatlan akadályt képez az egységes vasúti piac előtt. Ebben az esetben az (1) bekezdésben meghatározott határidőket kell alkalmazni. [Mód. 75]
(5a) A biztonság szempontjából kritikus feladatokért felelős vasúti szakemberek képzésére, munkahelyi egészségére és biztonságára vonatkozó esetekben az Ügynökség csak akkor alkalmazhatja e bekezdést, ha a nemzeti szabály diszkriminációhoz vezethetne. [Mód. 76]
22a. cikk
Az adatbázis használata
Az Ügynökség az említett hatályos nemzeti szabályok technikai vizsgálatát az e rendelet hatálybalépésének időpontjában rendelkezésre álló, például az Ügynökség által közzétett referenciadokumentumok adatbázisában felsorolt nemzeti jogszabályok keretei között végzi el. [Mód. 77]
23. cikk
A bejelentési célra vagy a nemzeti szabályok osztályozására szolgáló informatikai rendszer
(1) Az Ügynökség létrehozza és kezeli a 21.cikk (1)bekezdésében és a 22.cikk (1)bekezdésében említett nemzeti szabályokat tartalmazó célzott informatikai rendszert, valamint a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 2. cikkének (28a) bekezdésében említett elfogadható nemzeti igazolási eljárásokat. Az Ügynökség hozzáférhetővé teszi azt az érdekeltek és a nyilvánosság számára. [Mód. 78]
(1a) A tagállamok ezen rendelet hatálybalépésétől számított egy hónapon belül értesítik a Bizottságot minden olyan létező nemzeti szabályról, amellyel kapcsolatban ezt a rendelet hatálybalépésének időpontjáig még nem tették meg. [Mód. 79]
(2) A tagállamok a 21. cikk (1) bekezdésében és a 22. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti szabályokat az (1) bekezdésben említett informatikai rendszer útján bejelentik az Ügynökségnek és a Bizottságnak. Az Ügynökség közzéteszi a szabályokat a rendszerben, amelynek segítségével értesíti a Bizottságot a 21. és 22. cikknek megfelelően. Az Ügynökség arra használja az informatikai rendszert, hogy a 21. cikk (3) bekezdésének és a 22. cikk (3) bekezdése b) pontjának megfelelően tájékoztassa a Bizottságot a valamely tagállamhoz intézett kedvezőtlen ajánlásokról. [Mód. 80]
(3) Az Ügynökség a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 14. cikkének (8) bekezdésének megfelelően osztályozza a bejelentett nemzeti szabályokat. E célból igénybe veszi az e cikk (1) bekezdésében említett rendszert.
(4) Az Ügynökség a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 8. cikkének (2) bekezdésének megfelelően osztályozza a bejelentett szabályokat, figyelembe véve az uniós jogszabályok változását. E célból az Ügynökség kifejleszt egy szabálykezelő eszközt, amelynek segítségével a tagállamok egyszerűsíthetik nemzeti szabályrendszereiket. Az Ügynökség a szabálykezelő eszközt az e cikk (1) bekezdésében említett rendszeren keresztül teszi közzé.
(4a) Az Ügynökségnek e szabályok értékelési státuszát, illetve az értékelések elkészülte után azok eredményeit is nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie az e cikk (1) bekezdésében említett rendszeren keresztül. [Mód. 81]
6.FEJEZET
Az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszerhez (ERTMS) kapcsolódó feladatok
24. cikk
Az ERTMS rendszerhatósága
(1) Az Ügynökség rendszerhatóságként jár el, és mint ilyen felelős az ERTMS-re vonatkozó műszaki előírások fenntartásáért.
(2) Az Ügynökség meghatározza, közzéteszi és alkalmazza az ezen előírások módosítására irányuló kérelmek kezelését célzó eljárást. E célból az Ügynökség létrehozza és fenntartja az ERTMS-előírásoknak és azok állapotának módosítására vonatkozó kérelmek nyilvántartását.
(3) Az Ügynökség javasolja az ERTMS műszaki előírások új változatának elfogadását. Ezt azonban kizárólag akkor teszi, ha az előző változatot megfelelő arányban telepítették. Az új változatok kifejlesztése nem sértheti az ERTMS kiépítésének arányát, az ERTMS-berendezések előállításának optimalizálásához szükséges előírások stabilitását, a vasúttársaságok és a tulajdonosok befektetéseinek megtérülését, valamint az ERTMS kiépítésének hatékony tervezését. [Mód. 82]
(4) Az Ügynökség kidolgozza és fenntartja az ERTMS különböző változatainak irányításához szükséges műszaki eszközöket a különböző változatokkal ellátott hálózatok és járművek közötti műszaki és működési kompatibilitás biztosítása, valamint a hatályban lévő változatok gyors bevezetésének ösztönzése céljából.
(5) A … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 5. cikkének (10) bekezdésének megfelelően az Ügynökség biztosítja, hogy az ERTMS-berendezések egymást követő változatai műszakilag kompatibilisek legyenek a korábbi változatokkal.
(6) Az Ügynökség elkészíti és terjeszti az érdekelt feleknek szóló vonatkozó alkalmazási iránymutatásokat és az ERTMS-re vonatkozó műszaki előírásokhoz kapcsolódó magyarázó dokumentumokat.
25. cikk
A bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek ERTMS-sel foglalkozó ad hoc munkacsoportja
(1) Az Ügynökség létrehozza a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 27. cikkében említett bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek ERTMS-sel foglalkozó ad hoc munkacsoportját, és betölti annak elnökségét.
A munkacsoport ellenőrzi a ... irányelv [a kölcsönös átjárhatóságról szóló irányelv] 9. cikkében említett, kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségének vagy használatra való alkalmasságának értékelésére szolgáló eljárás, valamint a … irányelv [a kölcsönös átjárhatóságról szóló irányelv] 10. cikkében említett, a bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek által végzett EK-hitelesítési eljárások következetes alkalmazását.
(2) Az Ügynökség kétévente jelentést nyújt be a Bizottságnak az (1) bekezdésben említett munkacsoport tevékenységeiről, amelyben feltünteti a bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek képviselőinek a munkacsoportban való részvételével kapcsolatos statisztikákat is.
(3) Az Ügynökség értékeli a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségértékelési eljárása és az ERTMS-berendezésekkel kapcsolatos EK-hitelesítési eljárás alkalmazását, és kétévente jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben adott esetben javaslatot tesz a végrehajtandó javításokra.
26. cikk
Az ERTMS fedélzeti és pálya menti alrendszerek közötti műszaki és működési kompatibilitás támogatása
(1) Az Ügynökség kérésükre segítséget nyújthatnyújt a vasúttársaságok részére az ERTMS fedélzeti és pálya menti alrendszerei közötti műszaki és működési kompatibilitásnak a járművek üzembe helyezését megelőző ellenőrzéséhez. [Mód. 83]
(2) Amennyiben az Ügynökség megállapítja, hogy az egyedi ERTMS-projektek keretében fennáll a hálózatok és az ERTMS-berendezéssel felszerelt járművek közötti műszaki és működési kompatibilitás hiányának kockázata, felkérheti a megfelelő szereplőket, különösen a gyártókat, a bejelentett megfelelőségértékelő szervezeteket, a vasúttársaságokat, a tulajdonosokat, az infrastruktúra-működtetőket és a nemzeti biztonsági hatóságokat, hogy az alkalmazott EK-hitelesítési és üzembehelyezési eljárásokra, valamint a működési feltételekre vonatkozóan minden lényeges információt bocsássanak rendelkezésre. Az Ügynökség haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot az ilyen kockázatról, és szükség esetén ajánlásokat tesz a Bizottságnak a megfelelő intézkedésekre vonatkozóan. [Mód. 84]
(2a) Az Ügynökség tesztpályát és -laboratóriumot hoz létre az ERTMS pálya menti és fedélzeti berendezéseinek központi teszteléséhez. [Mód. 85]
27. cikk
Az ERTMS kiépítésének és az ERTMS-projekteknek a támogatása
(1) Az Ügynökség a 2012/88/EU bizottsági határozatban(17) meghatározott megvalósítási tervvel összhangban figyelemmel kíséri az ERTMS kiépítését, valamint az ERTMS transzeurópai közlekedési folyosók és vasúti árufuvarozási folyosók mentén történő telepítési munkálatainak a 913/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(18) szerinti összehangolását.
(2) Az Ügynökség gondoskodik az ERTMS kiépítése keretében uniós finanszírozásban részesült projektek műszaki követő intézkedéseiről, adott esetben többek között az ajánlati dokumentációnak az ajánlati felhívás időpontjában történő vizsgálatáról. Az Ügynökség továbbá szükség esetén segítséget nyújt az uniós támogatások kedvezményezettjei részére annak biztosításához, hogy a projektek keretében megvalósított műszaki megoldások maradéktalanul megfeleljenek az ellenőrzéssel-irányítással és jelzéssel kapcsolatos ÁME-knek, és ennélfogva teljesen átjárhatók legyenek.
28. cikk
A laboratóriumok akkreditálása
(1) Az Ügynökség a 765/2008/EK rendeletnek megfelelően és különösen az akkreditáló testületeknek szóló megfelelő iránymutatások révén támogatja az ERTMS-laboratóriumok harmonizált akkreditálását.
(2) Az Ügynökség megfigyelőként közreműködhet a 765/2008/EK rendeletben előírt szakértői értékelésekben.
(2a) Amennyiben az Ügynökségnek kétségei vannak egy akkreditált laboratórium teljesítményével kapcsolatban, jelzi az illetékes akkreditáló testületnek, valamint az érintett tagállamnak és a nemzeti biztonsági szervezeteknek. Az Ügynökség megfigyelőként részt vehet a szakértői értékelésben. Amennyiben a kétségeket eloszlatják, az Ügynökség arról haladéktalanul tájékoztatja az érintett tagállamot és a nemzeti biztonsági szervezeteket. [Mód. 86]
7.FEJEZET
AZ EGYSÉGES EURÓPAI VASÚTI TÉRSÉG FIGYELEMMEL KÍSÉRÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FELADATOK
29. cikk
A nemzeti biztonsági hatóságok figyelemmel kísérése
(1) Az Ügynökség ellenőrzések és vizsgálatok keretében figyelemmel kíséri a nemzeti biztonsági hatóságok teljesítményét és döntéshozatalát.
(2) Az Ügynökség jogosult ellenőrizni a következőket:
a) a nemzeti biztonsági hatóságnak a vasúti rendszer biztonságához és kölcsönös átjárhatóságához kapcsolódó feladatok ellátására való képessége;
b) a […] irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 16. cikkében említett szereplők biztonságirányítási rendszerei nemzeti biztonsági hatóságok általi figyelemmel kísérésének eredményessége.
Az ellenőrzések elvégzése során alkalmazandó eljárásokat az igazgatótanács fogadja el.
(3) Az Ügynökség ellenőrzési jelentéseket tesz közzé, amelyeket eljuttat az érintett nemzeti biztonsági hatóságnak és a Bizottságnak. Valamennyi ellenőrzési jelentés tartalmazza különösen az Ügynökség által meghatározott hiányosságok jegyzékét, valamint az azok kijavítására vonatkozó ajánlásokat.
(4) Ha az Ügynökség úgy ítéli meg, hogy a nemzeti biztonsági hatóság a (3) bekezdésben említett hiányosságok miatt nem képes hatékonyan ellátni a vasúti rendszer biztonságával és kölcsönös átjárhatóságával kapcsolatos feladatait, ajánlást intéz a nemzeti biztonsági hatósághoz arra vonatkozóan, hogy a hiányosság jelentősége alapján általa meghatározott határidőn belül tegye meg a megfelelő lépéseket. [Mód. 87]
(5) Amennyiben a nemzeti biztonsági hatóság nem ért egyet a (4) bekezdésben említett ügynökségi ajánlással, vagy amennyiben a nemzeti biztonsági hatóság az Ügynökség ajánlása nyomán annak kézhezvételétől számított 3 hónapon belül nem hoz intézkedést, a Bizottság a 75. cikkben említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban hat hónapon belül határozatot hozhat.
(6) Az Ügynökség továbbá jogosult előre bejelentett és nem bejelentett vizsgálatokat végezni a nemzeti biztonsági hatóságoknál azok tevékenysége és működése egyes területeinek ellenőrzése, különösen a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 16. cikkében említett feladataikhoz kapcsolódó dokumentumok, folyamatok és nyilvántartások vizsgálata céljából. A vizsgálatokat alkalomszerűen vagy az Ügynökség által kidolgozott terv alapján végezhetik. A vizsgálat időtartama nem haladhatja meg a két napot. A tagállamok nemzeti hatóságai segítik az Ügynökség munkatársainak munkáját. Az Ügynökség az egyes vizsgálatokról jelentést nyújt be a Bizottságnak.
(6a) A … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 10. cikkének (2a) bekezdésében és a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 20. cikkének (9a) bekezdésében említett esetekben, ha a nemzeti biztonsági hatóságok egymással ellentétes határozatokat fogadnak el, és nem születik kölcsönösen elfogadott határozat, a határozatok által érintett kérelmező vagy az egyik érintett nemzeti biztonsági hatóság az Ügynökséghez utalhatja a határozatot, amely határozatot hoz. [Mód. 88]
30. cikk
A bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek figyelemmel kísérése
(1) Az Ügynökség a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerint az akkreditáló testületeknek biztosított segítségnyújtás, valamint ellenőrzés és vizsgálatok keretében figyelemmel kíséri a bejelentett megfelelőségértékelő szervezeteket.
(2) Az Ügynökség – a 765/2008/EK rendelet 14. cikkében elismert európai akkreditálási infrastruktúra révén – támogatja a bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek harmonizált akkreditálását; e célból különösen megfelelő iránymutatásokat ad az akkreditáló testületeknek azon értékelési szempontokra és eljárásokra vonatkozóan, amelyek alapján megállapítható, hogy a bejelentett szervezetek megfelelnek-e a ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 27. cikkében6. fejezetében említett követelményeknek. [Mód. 89]
(3) A ... irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 24. cikke szerinti akkreditációval nem rendelkező bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek esetében az Ügynökség ellenőrizheti, hogy képesek-e az említett irányelv 27. cikkében foglalt követelmények teljesítésére. Az ellenőrzések elvégzése során alkalmazandó eljárásokat az igazgatótanács fogadja el.
(4) Az Ügynökség a (3) bekezdésben említett tevékenységeket magukban foglaló ellenőrzési jelentéseket készít, amelyeket eljuttat az érintett bejelentett megfelelőségértékelő szervezetnek és a Bizottságnak. Valamennyi ellenőrzési jelentés tartalmazza különösen az Ügynökség által meghatározott hiányosságokat, valamint az azok kijavítására vonatkozó ajánlásokat. Ha az Ügynökség úgy ítéli meg, hogy a bejelentett szervezet e hiányosságok miatt nem képes hatékonyan ellátni a vasúti rendszer biztonságával és kölcsönös átjárhatóságával kapcsolatos feladatait, ajánlást fogad el, amelyben felkéri a bejelentett szervezet letelepedési helye szerinti tagállamot, hogy adottaz általa megadott határidőn belül tegye meg a megfelelő lépéseket. [Mód. 90]
(5) Amennyiben valamely tagállam nem ért egyet a (4) bekezdésben említett ajánlással, vagy amennyiben a bejelentett szervezet az Ügynökség ajánlása nyomán annak kézhezvételétől számított 3 hónapon belül nem hoz intézkedést, a Bizottság a 75. cikkben említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban hat hónapon belül véleményt fogadhat el.
(6) Az Ügynökség, többek között a megfelelő nemzeti akkreditáló testületekkel együttműködve, előre bejelentett és nem bejelentett vizsgálatokat végezhet a bejelentett megfelelőségértékelő szervezeteknél azok tevékenysége és működése egyes területeinek ellenőrzése, különösen a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 27. cikkében említett feladataikhoz kapcsolódó dokumentumok, tanúsítványok és nyilvántartások vizsgálata céljából. A vizsgálatokat alkalomszerűen vagy az Ügynökség által kidolgozott terv alapján végezhetik. A vizsgálat időtartama nem haladhatja meg a két napot. A bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek segítik az Ügynökség munkatársainak munkáját. Az Ügynökség az egyes vizsgálatokról jelentést nyújt be a Bizottságnak.
31. cikk
A kölcsönös átjárhatóság és a biztonság területén elért előrelépés figyelemmel kísérése
(1) Az Ügynökség a nemzeti vizsgáló testületek hálózatával közösen összegyűjti a balesetekre és váratlan eseményekre vonatkozó lényeges adatokat, és figyelemmel kíséri, hogyan járulnak hozzá a nemzeti vizsgáló testületek a vasúti rendszer egészének biztonságához.
(2) Az Ügynökség figyelemmel kíséri a vasúti rendszer és a biztonsági szabályozási keretrendszer átfogó biztonsági teljesítményét. Az Ügynökség kérheti különösen a 34.cikkben említett hálózatok segítségét, többek között az adatgyűjtésben. Az Ügynökség emellett felhasználja az Eurostat által összegyűjtött adatokat, és a párhuzamos munka elkerülése, valamint a közös biztonsági mutatók és a más közlekedési módoknál használt mutatók közötti összhang biztosítása érdekében együttműködik az Eurostattal. [Mód. 91]
(3) Az Ügynökség a Bizottság kérésére ajánlásokat fogalmazhat meg a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságának – különösen a vasúttársaságok és az infrastruktúra-működtetők közötti, illetve az infrastruktúra-működtetők közötti koordináció megkönnyítésén keresztül történő – javítására vonatkozóan általános eseményjelentési és megfigyelési rendszert dolgoz ki. [Mód. 92]
(4) Az Ügynökség figyelemmel kíséri és értékeli a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága és biztonsága terén elért előrehaladást, valamint a vonatkozó költségeket és előnyöket. Az egységes európai vasúti térségen belüli kölcsönös átjárhatóság és biztonság terén elért előrehaladásról kétévente jelentést nyújt be a Bizottságnak, és azt közzéteszi. [Mód. 93]
(5) Az Ügynökség a Bizottság kérésére jelentést nyújt be a biztonságról és kölcsönös átjárhatóságról szóló uniós jogszabályok végrehajtásának és alkalmazásának valamely tagállambeli állapotáról.
8.FEJEZET
EGYÉB FELADATOK
32. cikk
Vasúti személyzet
(1) Az Ügynökség elvégzi a 2007/59/EK irányelv 4., 20., 22., 23., 25., 28., 33., 34., 35. és 37. cikkében meghatározott, a vasúti személyzethez kapcsolódó szükséges feladatokat.
(2) A Bizottság más, a 2007/59/EK irányelv értelmében a vasúti személyzethez, és a 2007/59/EK irányelv hatály alá nem tartozó, biztonsági szempontból fontos feladatokkal megbízott vasúti személyzethez kapcsolódó feladatok elvégzésére is felkérheti az Ügynökséget. [Mód. 94]
(3) Az Ügynökség az (1) és (2) bekezdésben említett feladatokról konzultál a vasúti személyzethez kapcsolódó kérdésekben illetékes hatóságokkal. Az Ügynökség többek között a képviselőik részvételével zajló megfelelő ülések szervezése révén előmozdíthatja az e hatóságok közötti együttműködést.
33. cikk
Nyilvántartások és azok hozzáférhetősége
(1) Az üzleti és az üzemeltetési igények teljes támogatása érdekében az Ügynökség elkészíti és vezetigyakorlatias, hatékony és felhasználóbarát formában meghatározza a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 43., 44. és 45. cikkében előírt európai nyilvántartásokat. Az Ügynökség a biztonságról, a kölcsönös átjárhatóságról és a mozdonyvezetőkről szóló irányelvekben említett valamennyi nyilvántartás és adatbázis tekintetében rendszerhatóságként jár el. Ez különösen a következőket foglalja magában: [Mód. 95]
a) a nyilvántartásokra vonatkozó előírások kidolgozása és fenntartása;
b) a nyilvántartásokhoz kapcsolódó tagállami változások összehangolása;
c) a nyilvántartásokkal kapcsolatos iránymutatás nyújtása az érdekelt felek számára;
d) ajánlások megfogalmazása a Bizottságnak a meglévő nyilvántartásokra vonatkozó előírások javításával vagy új nyilvántartások szükséges létrehozásával kapcsolatban;
da) a g), i) és ma) pontokban említett nyilvántartások létrehozása és karbantartása; [Mód. 96]
db) egy európai járműnyilvántartás létrehozása. [Mód. 97]
(1a) Az európai járműnyilvántartás:
a) vezetése az Ügynökség feladata;
b) nyilvános;
c) legkésőbb két évvel ezen rendelet hatálybalépését követően kötelezően az nemzeti járműnyilvántartásba foglalandó. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a dokumentumtípus formátumát. E végrehajtási jogi aktusokat a 75. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni;
d) legalább a következő adatokat tartalmazza minden egyes járműtípus tekintetében:
i. a járműtípus műszaki jellemzői az adott ÁME-ben meghatározottak szerint;
ii. a gyártó neve;
iii. az adott járműtípus egymást követő engedélyeinek kelte és a rájuk való hivatkozás, ideértve bármilyen korlátozást vagy visszavonást is, valamint az engedélyt kibocsátó tagállam;
iv. a csökkent mozgásképességű személyek és a fogyatékossággal élő személyek részére szánt tervezési jellemzők.
Ha az Ügynökség kibocsát, megújít, módosít, felfüggeszt vagy visszavon egy járműtípus-üzembehelyezési engedélyt, a nyilvántartást haladéktalanul naprakésszé teszi. [Mód. 98]
(2) Az Ügynökség nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a … irányelvben [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] és a … irányelvben [vasútbiztonsági irányelv] előírt alábbi dokumentumokat és nyilvántartásokat megvalósított, felhasználóbarát és egyszerűen hozzáférhető informatikai megoldás révén: [Mód. 99]
a) az alrendszerekre vonatkozó EK-hitelesítési nyilatkozatok;
b) a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemekre vonatkozó EK-megfelelőségi nyilatkozatok vagy az e rendszerelemekre vonatkozó, használatra való alkalmassági EK-nyilatkozatok;
c) a ... irányelvnek [az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló irányelv (átdolgozás)] megfelelően kiadott engedélyek;
d) a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 10. cikkének megfelelően kiadott biztonsági tanúsítványok;
e) a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 24. cikkének megfelelően az Ügynökségnek küldött vizsgálati jelentések;
f) azok a nemzeti szabályok, amelyekről a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 8. cikkének, valamint a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 14. cikkének megfelelően a Bizottságot értesítették, valamint ezeknek az Ügynökség által készített értékelése; [Mód. 100]
g) a járműnyilvántartások, adott esetben a vonatkozó nemzeti nyilvántartásokra mutató hivatkozás útjánaz európai járműnyilvántartás; [Mód. 101]
h) az infrastruktúra-nyilvántartások, adott esetben a vonatkozó nemzeti nyilvántartásokra mutató hivatkozás útján;
i) az engedélyezett járműtípusok európai nyilvántartása;
j) az ERTMS előírásainak módosítására és tervezett módosítására vonatkozó kérelmek nyilvántartása;
k) a személyszállítás telematikai szolgáltatásaira (TAP) vonatkozó ÁME-k/a fuvarozási szolgáltatások telematikai alkalmazásaira (TAF) vonatkozó ÁME-ek módosítására és tervezett módosítására vonatkozó kérelmek nyilvántartása;
l) az üzemben tartók jelöléseiről a forgalomirányítási és forgalmi szolgálati ÁME-kkel összhangban az Ügynökség által vezetett nyilvántartás;
m) az 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(19) 28. cikke (2) bekezdésének megfelelően kiadott minőségi jelentések;
ma) a … irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 14. cikkével összhangban a karbantartásért felelős tanúsított szervezetek nyilvántartása. [Mód. 102]
(3) A (2) bekezdésben említett dokumentumok küldésének gyakorlati szabályait az Ügynökség által kidolgozott tervezet alapján a Bizottság és a tagállamok vitatják meg és hagyják jóvá.
(4) A (2) bekezdésben említett dokumentumok küldésekor az érintett szervek megjelölhetik, hogy melyek azok a dokumentumok, amelyeket biztonsági okokból nem lehet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni.
(5) A (2) bekezdés c) és d) pontjában említett engedélyek és tanúsítványok kiadásáért felelős nemzeti hatóságok az ezen engedélyek és tanúsítványok kiadására, megújítására, módosítására vagy visszavonására vonatkozó minden egyes határozat meghozatalát követő egy hónapontíz napon belül értesítik az Ügynökséget. [Mód. 103]
(6) Az Ügynökség a nyilvános adatbázisába bármilyen további, az e rendelet célkitűzései szempontjából releváns nyilvános dokumentumot vagy hivatkozást felvehet, az alkalmazandó uniós adatvédelmi jogszabályokra is figyelemmel.
34. cikk
Nemzeti biztonsági hatóságok, vizsgáló testületek és képviseleti testületek hálózatai [Mód. 104]
(1) Az Ügynökség létrehozza a nemzeti biztonsági hatóságok hálózatát, valamint a .../… irányelv [vasútbiztonsági irányelv] 21. cikkében17. cikkének (4) bekezdésében említett vizsgáló testületeknemzeti biztonsági hatóságok hálózatát. Az Ügynökség gondoskodik e hálózatok titkárságáról. A hálózatok különösen az alábbi feladatokat látják el: [Mód. 105]
a) a vasúti rendszer biztonságához és kölcsönös átjárhatóságához kapcsolódó információk cseréje;
b) a helyes gyakorlatok népszerűsítése;
c) a vasúti biztonságra vonatkozó adatok benyújtása az Ügynökségnek, különös tekintettel a közös biztonsági mutatókhoz kapcsolódó adatokra;
ca) szükség esetén tájékoztatja az Ügynökséget a … irányelvből [vasútbiztonsági irányelv] és a … irányelvből [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] származó másodlagos jog hiányosságairól. [Mód. 106]
Az Ügynökség előmozdítja az e hálózatok közötti együttműködést, és különösen határozhat a két hálózat közös részvételével zajló ülések megrendezéséről.
(2) Az Ügynökség létrehozza a vasúti ágazat európai szinten eljáró képviseleti testületeinek – többek között az utasok, a csökkent mozgásképességű utasok és az alkalmazottak képviselőnek – hálózatát. E testületek jegyzékét a Bizottság által a 75.cikkben említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási aktusban kell meghatározni. Az Ügynökség gondoskodik e hálózat titkárságáról. A hálózat különösen az alábbi feladatokat látja el: [Mód. 107]
a) a vasúti rendszer biztonságához és kölcsönös átjárhatóságához kapcsolódó információk cseréje;
b) a helyes gyakorlatok népszerűsítése;
c) a vasúti rendszer biztonságára és kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó adatszolgáltatás az Ügynökség részére.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett hálózatok nem kötelező erejű véleményeket adhatnak ki a 9. cikk (2) bekezdésében említett ajánlástervezetekre vonatkozóan.
(4) Az Ügynökség a vasúti rendszer egy részéért felelős szervek vagy hatóságok alkotta más hálózatokat is létrehozhat.
(5) A Bizottság részt vehet az e cikkben említett hálózatok ülésein.
35. cikk
Tájékoztatás és terjesztés
Az Ügynökség az igazgatótanács által elfogadott vonatkozó tájékoztatási és terjesztési tervekkel összhangban tájékoztatja az érdekelt feleket a vasúti jogszabályok, szabványok és iránymutatások európai keretéről, és terjeszti körükben az ahhoz kapcsolódó információkat. Az igazgatótanács a szükségletek elemzése alapján rendszeresen aktualizálja ezeket a terveket.
36. cikk
Kutatás és az innováció előmozdítása
(1) Az Ügynökség a Bizottság kérésére hozzájárul az uniós szintű vasúti kutatási tevékenységekhez, többek között az érintett bizottsági szolgálatoknak és képviseleti testületeknek nyújtott támogatás révén. Ez a hozzájárulás nem sért más uniós szintű kutatási tevékenységeket.
(2) A Bizottság megbízhatja az Ügynökséget a vasút kölcsönös átjárhatósága és a biztonság javítását célzó innovációk előmozdításának feladatával, különösen az új információs technológiák, valamint helymeghatározási és követési rendszerek használatának előmozdításával.
37. cikk
Segítségnyújtás a Bizottságnak
(1) Az Ügynökség a Bizottság kérésére segítséget nyújt a Bizottság számára a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságának fokozására és az európai vasúti rendszer biztonságával kapcsolatos közös megközelítés kidolgozására irányuló uniós jogszabályok végrehajtásában.
(2) A segítségnyújtás az alábbiakat foglalhatja magában:
a) műszaki tanácsadás különleges know-how-t igénylő kérdésekben;
b) információgyűjtés a 34. cikkben említett hálózatokon keresztül.
38. cikk
Segítségnyújtás a vasúti projektek értékeléséhez
A […] irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 9. cikkében foglalt eltérések sérelme nélkül az Ügynökség a Bizottság kérésére a kölcsönös átjárhatóság és a biztonság szempontjából megvizsgálja az alrendszerek tervezését, kivitelezését, felújítását vagy korszerűsítését magukban foglaló azon projekteket, amelyekre uniós pénzügyi támogatást kértek. A transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) program keretében finanszírozott projektek esetében az Ügynökségnek szorosan együtt kell működnie a TEN-T Végrehajtó Hivatalával. [Mód. 108]
Az Ügynökség a projekt fontosságától és a rendelkezésre álló forrásoktól függően a Bizottsággal együtt megállapított, de két hónapot meg nem haladó határidőn belül véleményt ad arról, hogy a projekt megfelel-e a vasúti rendszer átjárhatóságáról és biztonságáról szóló vonatkozó jogszabályoknak.
39. cikk
Segítségnyújtás a tagállamoknak, a tagjelölt országoknak és az érdekelt feleknek
(1) Az Ügynökség saját kezdeményezésére vagy a Bizottság, a tagállamok, a tagjelölt országok, illetve a 34. cikkben említett hálózatok kérésére a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról és biztonságáról szóló jogszabályok alkalmazásával és magyarázatával, valamint kapcsolódó ügynökségi termékekkel, például nyilvántartásokkal, végrehajtási útmutatókkal és ajánlásokkal kapcsolatos képzési és más megfelelő tevékenységeket indít.
(2) Az (1) bekezdésben említett tevékenységek jellegéről és mértékéről az igazgatótanács határoz, és belefoglalja azokat a munkaprogramba.
40. cikk
Nemzetközi kapcsolatok
(1) Az Ügynökség az e rendeletben meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges mértékben és a tagállamok és uniós intézmények, többek között az Európai Külügyi Szolgálat hatásköreinek sérelme nélkül, a tudományos és műszaki fejlemények nyomon követése és az európai uniós vasúti jogszabályok és szabványok népszerűsítésének biztosítása érdekében kapcsolatokat alakíthat ki és igazgatási megállapodásokat köthet felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és az Ügynökség tevékenységi körébe tartozó kérdésekben illetékes harmadik országbeli közigazgatási szervekkel.
(2) E megállapodások nem hoznak létre jogi kötelezettséget az Unió és tagállamai számára, és nem gátolják a tagállamokat és hatáskörrel rendelkező hatóságaikat abban, hogy kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek e felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatási szerveivel. E megállapodásokat és az együttműködést a Bizottsággal folytatott egyeztetés előzi meg, és az Ügynökség rendszeresen beszámol azokról a Bizottságnak.
(3) Az igazgatótanács az Ügynökség illetékességébe tartozó kérdések tekintetében a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokra vonatkozó stratégiát fogad el. Ez a stratégia az ahhoz kapcsolódó forrásokkal együtt szerepel az Ügynökség éves és többéves munkaprogramjában. A stratégiának annak biztosítására kell törekednie, hogy az Ügynökség tevékenysége előmozdítsa az uniós vasúttársaságok harmadik országok vasúti piacaihoz való, kölcsönösségen alapuló hozzáférését. [Mód. 109]
41. cikk
Az alkatrészekkel kapcsolatos koordináció
Az Ügynökség részt vesz a lehetséges szabványosítandó vasúti alkatrészek meghatározásában. E célból az Ügynökség munkacsoportot hozhathoz létre az érdekelt felek tevékenységeinek összehangolására, és kapcsolatba léphetlép az európai szabványügyi testületekkel. Az Ügynökség megfelelő ajánlásokat nyújt be a Bizottságnak legkésőbb két évvel e rendelet hatálybalépése után. [Mód. 110]
9.FEJEZET
AZ ÜGYNÖKSÉG SZERVEZETE
42. cikk
Igazgatási és irányítási struktúra
Az Ügynökség igazgatási és irányítási struktúráját a következők alkotják:
a) az igazgatótanács, amely ellátja a 47. cikkben meghatározott feladatokat;
b) a végrehajtó tanács, amely ellátja a 49. cikkben meghatározott feladatokat;
c) az ügyvezető igazgató, aki ellátja az 50. cikkben meghatározott feladatokat;
d) a fellebbezési tanács, amely az 54–56. cikkben meghatározott feladatkörrel rendelkezik.
43. cikk
Az igazgatótanács összetétele
(1) Az igazgatótanács a tagállamok egy-egy képviselőjéből és a Bizottság négykét képviselőjéből áll, akik valamennyien szavazati joggal rendelkeznek. [Mód. 111]
Az igazgatótanácsnak hat további, szavazati jog nélküli képviselő is tagja, akik európai szinten képviselik a következő csoportokat:
a) vasúttársaságok;
b) infrastruktúra-működtetők;
c) a vasúti ágazat;
d) szakszervezetek;
e) utasok;
f) fuvaroztatók.
A Bizottság e csoportok mindegyike vonatkozásában egy képviselőt és egy póttagot nevez ki a saját európai szervezeteik által benyújtott, négy nevet tartalmazó szűkített listáról.
(2) Az igazgatótanács tagjait és a póttagokat a vonatkozó vezetési, igazgatási és költségvetési ismeretekre is figyelemmel aszerint kell kinevezni, hogy mennyire jártasak az Ügynökség alapvető tevékenységeinek terén. Az igazgatótanács munkájának folytonosságát biztosítandó valamennyi fél törekszik arra, hogy korlátozza az igazgatótanácson belüli képviselőinek fluktuációját. Valamennyi fél törekszik a férfiak és nők kiegyensúlyozott képviseletére az igazgatótanácsban.
(3) Az egyes tagállamok és a Bizottság kijelölik saját tagjaikat az igazgatótanácsban, valamint egy póttagot, aki az adott tagot távollétében képviseli.
(4) A tagok megbízatása négyöt évre szól és egy alkalommal megújítható. [Mód. 112]
(5) Harmadik országok képviselőinek részvételét, valamint annak feltételeit – adott esetben – a 68. cikkben meghatározott szabályokkal összhangban kell megállapítani.
44. cikk
Az igazgatótanács elnöke
(1) Az igazgatótanács szavazásra jogosult tagjainak kétharmados többségével megválasztja a tagállamok képviselői közül az elnököt, valamint tagjai közül az elnökhelyettest.
Az elnökhelyettes helyettesíti az elnököt, ha az elnök nem tudja ellátni feladatait.
(2) Az elnök és az elnökhelyettes hivatali ideje négyöt év, amely egy alkalommal megújítható. Amennyiben azonban igazgatótanácsi tagságuk elnöki vagy alelnöki megbízatásuk idején jár le, ezzel egyidejűleg elnöki vagy alelnöki megbízatásuk is automatikusan lejár. [Mód. 113]
(2a) Az igazgatótanács elnöke nyilatkozik arról, hogy az 53. cikk (3a) bekezdésének megfelelően elfogadja-e vagy sem a fellebbezési tanács valamelyik tagjának kizárására vonatkozó kérelmet, és szükség esetén az 53. cikk (3b) bekezdésének megfelelően ideiglenes tagot nevez ki a fellebbezési tanácsba. [Mód. 114]
45. cikk
Ülések
(1) Az igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze. Az üléseken részt vesz az Ügynökség ügyvezető igazgatója, kivéve ha az igazgatótanácsnak a 64. cikkre vonatkozó határozatról kell döntenie. [Mód. 115]
(2) Az igazgatótanács évente legalább kétszer ülésezik. Összeül az elnöke kezdeményezésére, a Bizottság kérésére, tagjai többségének kérésére és a tagállamok igazgatótanácsi képviselői egyharmadának a kérésére is.
46. cikk
A szavazás módja
Az e rendeletben foglalt ellenkező rendelkezés hiányában az igazgatótanács a szavazásra jogosult tagok abszolút többségével hozza meg határozatait. Minden szavazásra jogosult tag egy szavazattal rendelkezik.
47. cikk
Az igazgatótanács feladatai
(1) Az Ügynökség feladatai ellátásának biztosítása érdekében az igazgatótanács:
a) elfogadja az Ügynökség előző évre vonatkozó éves tevékenységi jelentését, július 1-jéig eljuttatja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint közzéteszi azt;
b) a Bizottság véleményének kézhezvételét követően és a 48. cikkel összhangban szavazásra jogosult tagjai kétharmados többségével évente elfogadja az Ügynökség következő évre vonatkozó éves munkaprogramját, valamint egy többéves stratégiai munkaprogramot;
c) a 10. fejezettel összhangban szavazásra jogosult tagjai kétharmados többségével elfogadja az Ügynökség éves költségvetését, és ellátja az Ügynökség költségvetéséhez kapcsolódó egyéb feladatokat;
d) eljárásokat állapít meg az ügyvezető igazgató általi döntéshozatal tekintetében;
e) elfogadja a 10. cikk szerinti látogatásokra vonatkozó politikát;
f) megállapítja saját eljárási szabályait;
g) elfogadja és aktualizálja a 35. cikkben említett tájékoztatási és terjesztési terveket;
h) eljárásokat fogad el a 29. és 30. cikkben említett ellenőrzések elvégzésére;
i) a (2) bekezdésnek megfelelően az Ügynökség személyzete tekintetében gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezéssel megbízott hatóságra, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek által a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházott kinevezési hatásköröket („kinevezési hatáskörök”);
j) a személyzeti szabályzat 110. cikkében előírt eljárással összhangban megfelelő végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzathoz és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételekhez kapcsolódóan;
k) a 62. cikknek megfelelően a szavazásra jogosult tagok kétharmados többségével kinevezi az ügyvezető igazgatót, akinek hivatali idejét ugyanilyen módon meghosszabbíthatja, vagy akit visszahívhat hivatalából;
l) a csalási kockázatokkal arányos csalás elleni és átláthatósági stratégiát fogad el, figyelembe véve a végrehajtandó intézkedések költségét és hasznát; [Mód. 116]
m) biztosítja az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálataiból és a különböző belső vagy külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből származó eredményeknek és ajánlásoknak megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket;
n) szabályokat fogad el a 68a. cikkben meghatározottak szerint az Ügynökségen belüli, valamint az igazgatótanács és a fellebbezési tanács tagjait érintő összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére. [Mód. 117]
(2) Az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 110.cikkében foglalt eljárásnak megfelelően a személyzeti szabályzat 2.cikkének (1)bekezdésén és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek 6.cikkén alapuló határozatot fogad el a vonatkozó kinevezési hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történő átruházásáról, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a kinevezési hatáskörök felfüggeszthetők. Az ügyvezető igazgató jogosult e hatáskörök továbbruházására. A hatáskörök továbbruházása azonban nem érinti a felelősségét. Az ügyvezető igazgató a hatáskör-átruházásért és a hatáskör-továbbruházásért az igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel. [Mód. 118]
Az előző albekezdés alkalmazásában, amennyiben rendkívüli körülmények azt szükségessé teszik, az igazgatótanács határozat útján ideiglenesen felfüggesztheti az ügyvezető igazgatóra ruházott és ez utóbbi által továbbruházott kinevezési hatásköröket, és azokat maga gyakorolhatja vagy tagjainak egyikére vagy az ügyvezető igazgató kivételével valamely másik munkatársra ruházhatja. A felhatalmazott értesíti az igazgatótanácsot a hatáskör-átruházásról. [Mód. 119]
(2a) Az igazgatótanács a 64. cikk rendelkezéseinek megfelelően függeszti fel az Ügynökség és annak jelenlegi vagy volt alkalmazottainak mentelmi jogát. [Mód. 120]
48. cikk
Éves és többéves munkaprogramok
(1) Az Ügynökség igazgatótanácsa a Bizottság véleményét figyelembe véve minden évben november 30-ig elfogadja a munkaprogramot, és továbbítja azt a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a 34. cikkben említett hálózatoknak.
(2) A munkaprogramot az Unió éves költségvetési eljárásának sérelme nélkül kell elfogadni. Amennyiben a Bizottság a munkaprogram elfogadása után 15 napon belül kifejezi, hogy nem ért egyet a programmal, az igazgatótanács újra megvizsgálja a programot, és két hónapon belül, szükség esetén módosított formában, a második olvasat után vagy a szavazásra jogosult tagok – a Bizottság képviselőit is beleértve – kétharmados többségével, vagy a tagállamok képviselőinek egyhangú szavazatával, elfogadja azt. [Mód. 121]
(3) Az Ügynökség munkaprogramja minden tevékenység esetében megállapítja a követendő célokat. A tevékenységalapú költségvetés-tervezés és irányítás elveivel, valamint a 7. cikk (2) bekezdésében előírt korai hatásvizsgálati eljárással összhangban általánosságban minden tevékenységet és projektet egyértelműen össze kell kapcsolni a végrehajtásukhoz szükséges erőforrásokkal.
(4) Ha szükséges, az igazgatótanács az Ügynökség új feladattal történő felruházása esetén módosítja az elfogadott munkaprogramot. Az ilyen új feladat munkaprogramba történő felvételét megelőzően meg kell vizsgálni annak humánerőforrás- és költségvetési vonzatait, és e felvétel más feladatok elhalasztására vonatkozó határozat meghozatalától függhet.
(5) Az igazgatótanács továbbá minden évben november 30-ig többéves stratégiai munkaprogramot fogad el és aktualizálja azt. Ennek során figyelembe veszi a Bizottság véleményét. A tervezetről konzultál az Európai Parlamenttel és a 34. cikkben említett hálózatokkal. Az elfogadott többéves munkaprogramot továbbítja a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a 34. cikkben említett hálózatoknak.
49. cikk
A végrehajtó tanács
(1) Az igazgatótanácsot a végrehajtó tanács segíti.
(2) A végrehajtó tanács feladata az igazgatótanács által elfogadandó határozatok előkészítése. Sürgős és indokolt esetben az igazgatótanács nevében bizonyos ideiglenes határozatokat hoz, különösen igazgatási és költségvetési ügyekben.
Az igazgatótanáccsal közösen biztosítja az OLAF vizsgálataiból és a különböző belső vagy külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből származó eredményeknek és ajánlásoknak megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket.
Az igazgatási és költségvetési irányítás felügyeletének megerősítése céljából az ügyvezető igazgató 30. cikkben meghatározott feladatainak sérelme nélkül segítséget és tanácsadást nyújt utóbbi részére az igazgatótanácsi határozatok végrehajtásához.
(3) A végrehajtó tanács az igazgatótanács elnökéből, a Bizottság egy képviselőjéből és az igazgatótanács további [négy] tagjából áll. A végrehajtó tanács tagjait és elnökét az igazgatótanács nevezi ki.
(4) A végrehajtó tanács tagjainak megbízatási ideje azonos az igazgatótanács tagjaiéval.
(5) A végrehajtó tanács negyedévente legalább egyszer ülésezik. A végrehajtó tanács elnöke a tanács tagjainak kérésére további üléseket is összehívhat.
(6) A végrehajtó tanács eljárási szabályait az igazgatótanács határozza meg.
50. cikk
Az ügyvezető igazgató feladatai
(1) Az Ügynökséget az ügyvezető igazgató vezeti, aki feladatainak elvégzésében teljesen független. Az ügyvezető igazgató a tevékenységéért az igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel.
(2) Az ügyvezető igazgató – a Bizottság, az igazgatótanács vagy a végrehajtó tanács hatáskörének sérelme nélkül – egyik kormánytól vagy más szervtől sem kérhet vagy fogadhat el utasítást.
(3) Az ügyvezető igazgató felkérésre jelentést tesz az Európai Parlamentnek feladatai ellátásáról. A Tanács felkérheti az ügyvezető igazgatót, hogy számoljon be feladatai ellátásáról.
(4) Az ügyvezető igazgató képviseli az Ügynökséget. Elfogadja az Ügynökség határozatait, ajánlásait, szakvéleményeit és más hivatalos aktusait.
(5) Az ügyvezető igazgató feladata az Ügynökség igazgatási irányítása és az e rendelet által rá bízott feladatok végrehajtása. Az ügyvezető igazgató feladatai különösen:
a) az Ügynökség napi szintű ügyvitele;
b) az igazgatótanács által elfogadott határozatok végrehajtása;
c) az éves munkaprogram és a többéves stratégiai munkaprogram kidolgozása és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően azok benyújtása az igazgatótanácsnak;
d) az éves munkaprogram és a többéves stratégiai munkaprogram végrehajtása és amennyiben lehetséges, a Bizottság segítség iránti kéréseinek teljesítése, amelyek az Ügynökség e rendelet szerinti feladataival kapcsolatosak;
e) jelentéstétel az igazgatótanácsnak a többéves stratégiai munkaprogram végrehajtásáról;
f) a szükséges lépések megtétele, különösen a belső igazgatási utasítások elfogadása és a rendelkezések közzététele az Ügynökség e rendelettel összhangban álló működésének biztosítása érdekében;
g) hatékony ellenőrző rendszer létrehozása az Ügynökség eredményeinek a működési célkitűzéseivel való összehasonlítására, és az elismert szakmai szabványoknak megfelelő rendszeres értékelési rendszer létrehozása;
h) a g) pontban említett ellenőrző és értékelési rendszerek alapján évente általános jelentéstervezet kidolgozása, majd annak benyújtása az igazgatótanácshoz;
i) az Ügynökség bevételi és kiadási előirányzat-tervezetének az 58. cikk alapján történő kidolgozása és a költségvetés 59. cikk alapján történő végrehajtása;
j) az Ügynökség éves tevékenységi jelentésének kidolgozása és annak benyújtása értékelésre az igazgatótanácsnak;
k) az utólagos értékelések következtetéseihez kapcsolódó nyomonkövetési cselekvési terv kidolgozása és évente kétszeri beszámoló a Bizottságnak az elért előrehaladásról;
l) az Unió pénzügyi érdekeinek védelme csalás, vesztegetés és egyéb illegális tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel, illetve szabálytalanságok észlelése esetén a jogtalanul kifizetett összegek behajtásával és adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű igazgatási és pénzügyi büntetésekkel;
m) az Ügynökség csalás elleni stratégiájának kidolgozása és annak benyújtása jóváhagyásra az igazgatótanácshoz;
n) az Ügynökség pénzügyi szabályzata tervezetének elkészítése, hogy az igazgatótanács a 60. cikk értelmében elfogadhassa azt, valamint e szabályzat végrehajtási szabályainak elkészítése.
51. cikk
A fellebbezési tanács létrehozása és összetétele
(1) Az Ügynökség egy vagy több független fellebbezési tanácsot hoz létre. [Mód. 122]
(2) Egy fellebbezési tanács egy elnökből és két másik tagból áll. A tagokat távollétük esetén póttagok helyettesítik.
(3) Az elnököt, a többi tagot és a póttagokat az igazgatótanács jelöli ki a Bizottság által összeállított, szakképzett jelöltek jegyzékéből.
(4) A fellebbezési tanács felkérheti az igazgatótanácsot további két tag és póttagjaik kijelölésére a (3) bekezdésben említett jegyzékből, amennyiben úgy véli, hogy a fellebbezés jellege ezt megkívánja.
(5) A Bizottság az Ügynökség javaslata alapján és az igazgatótanáccsal folytatott konzultációt követően, a 75. cikkben említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban meghatározza a fellebbezési tanács eljárási szabályait.
(5a) A fellebbezési tanácsi tagsághoz szükséges képesítéseket, a döntés-előkészítési szakaszban az egyes tagok jogkörét és a szavazási feltételeket a Bizottságnak a … irányelv [a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv] 48. cikkének (3) bekezdésében említett bizottság segítségével határozza meg. [Mód. 123]
52. cikk
A fellebbezési tanács tagjai
(1) A fellebbezési tanács tagjainak és póttagjainak hivatali ideje négyöt év, amely egy alkalommal megújítható. [Mód. 124]
(2) A fellebbezési tanács tagjai a fellebbezésben érintett összes féltől függetlenek. Az Ügynökségen vagy a Bizottságon belül más feladatokat nem végezhetnek. Határozataik meghozatalában vagy véleményeik kibocsátásában semmilyen utasítás nem köti őket. [Mód. 125]
(3) A fellebbezési tanácsok tagjai nem mozdíthatók el hivatali idejük folyamán a hivatalukból, illetve nem lehet őket a szakképzett jelöltek listájáról törölni, kivéve, ha komoly indok áll fenn az eltávolításukra, és a Bizottság az igazgatótanács véleményének kézhezvétele után ilyen célú határozatot hoz.
53. cikk
Kizárás és kifogás
(1) A fellebbezési tanács tagjai nem vehetnekvesznek részt a fellebbezési eljárásban eljárásokban, ha abban bármilyen személyes érdekeltségük van, ha abban azt megelőzően az eljárás egyik felénekfélnek képviselőjeként részt vettek, vagy ha részt vettek a fellebbezés tárgyát képező határozatban, azt is ideértve, ha az 54. cikk (1) bekezdése értelmében benyújtott fellebbezés esetén az 54. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában, illetve ugyanarra az engedélyre vagy tanúsítványra vonatkozóan véleményt adtak ki. [Mód. 126]
(2) A fellebbezési tanács azon tagjai, akik úgy ítélik meg, hogy az (1) bekezdésben említett okok valamelyike vagy más ok miatt nem vehetnek részt egy fellebbezési eljárásban, erről megfelelően tájékoztatják a fellebbezési tanácsot, amely dönt a kizárásróla távolmaradásukra vonatkozó döntésükről. [Mód. 127]
(3a) A felek az igazgatótanács elnökének címzett írásos kérelemmel kérhetik a fellebbezési tanács valamelyik tagjának kizárását. A kizárás iránti kérelmet az (1) bekezdésben említett okok egyikével vagy részrehajlás kockázatával kell megindokolni. A kérelemhez csatolni kell az annak igazolására alkalmas iratokat. Elfogadhatóságához a kérelmet a fellebbezési tanács előtti eljárás megkezdése előtt kell benyújtani, vagy abban az esetben, ha a kizárási kérelmet indokolttá tevő információ az eljárás megkezdése után válik ismertté, az azt a napot követő öt napon belül, amikor a kérelmező fél erről az információról tudomást szerez.
A kérelmet közlik a fellebbezési tanács érintett tagjával. Ez utóbbi a kizárás iránti kérelemmel kapcsolatos tájékoztatását követő öt napon belül tudatja, hogy beleegyezik-e a kizárásba. Ellenkező esetben az igazgatótanács elnöke az érintett tag válaszát követő, vagy ha a tag nem válaszolt, a válaszadásra megadott határidő lejártát követő hét munkanapon belül dönt a kérdésről. [Mód. 128]
(3b) A fellebbezési tanács a távolmaradás mellett döntő vagy a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően kizárt tag részvétele nélkül adja ki véleményét vagy hozza meg döntését. A döntés meghozatala vagy a vélemény kiadása érdekében az érintett tagot a helyettese helyettesíti a fellebbezési tanácsban.
Ha a helyettes bármilyen okból nem tud részt venni az üléseken, az igazgatótanács elnöke az 51. cikk (3) bekezdésében említett listáról ideiglenes tagot nevez ki a tanácsba abból a célból, hogy az ügy folyamán őt helyettesítse. [Mód. 129]
54. cikk
Fellebbezéssel megtámadható határozatok
(1) Az Ügynökség által a 12., 16. , 17. és 18.és 17. cikk szerint hozott határozatok vagy a 21. és 22. cikk szerint kiadott ajánlások ellen, vagy ha a megadott határidőre az Ügynökség semmit sem tesz, a fellebbezési tanács előtt fellebbezéssel lehet élni. [Mód. 130]
(2) Az (1)bekezdésnek megfelelően beadott fellebbezésnek nincsen felfüggesztő hatálya. Az Ügynökség azonban felfüggesztheti a fellebbezés tárgyát képező határozat alkalmazását, ha megítélése szerint a körülmények ezt lehetővé teszik, és amennyiben e határozat felfüggesztése nem érinti a vasútbiztonságot. [Mód. 131]
55. cikk
Fellebbezésre jogosult személyek, határidőhatáridők és formai követelmények
(1) Bármely természetes vagy jogi személy fellebbezéssel élhet az Ügynökség által a 12., 16., 17. és 18. cikk értelmében neki címzett határozat vagy az ellen, ha az Ügynökség határidőre nem hoz határozatot. Ezek a fellebbezési jogok továbbá a 34. cikk (2) bekezdésében említett személyeket képviselő, az alapszabályuknak megfelelően kellően meghatalmazott szervezetekre is alkalmazandók.
(2) A fellebbezést indokolással együtt írásban kell eljuttatni az Ügynökséghez, két hónapon belül attól számítva, hogy az érintett személyt értesítették a szóban forgó intézkedésről, illetőleg – ha az érintettet nem értesítették – két hónapon belül attól a naptól számítva, amikor az intézkedésről tudomást szerzett.
(2a) A határozat hiánya miatti jogorvoslati kérelmeket a vonatkozó cikkben meghatározott határidő lejártától számított két hónapon belül írásban kell eljuttatni az Ügynökséghez. [Mód. 132]
56. cikk
A fellebbezés vizsgálata és a határozatok
(1) A fellebbezési tanács a fellebbezés vizsgálata soránbenyújtásától számított három hónapon belül határoz a fellebbezés elfogadásáról vagy elutasításáról. A fellebbezés benyújtásától számított egy hónapon belül kérhet bármilyen szükséges kiegészítő információt. A vonatkozó információkat a fellebbezési tanács gyorsan cselekszik által megállapított ésszerű – egy hónapot nem meghaladó – határidőn belül kell benyújtani. Amilyen gyakran szükséges, összehívja a feleket a fellebbezési eljáráshoz, hogy azok meghatározott – egy hónapot nem meghaladó – határidőkön belül nyújtsák be észrevételeiket a fellebbezési tanács által küldött értesítésekről vagy a fellebbezési eljárás egyéb feleinek közléseiről. A fellebbezési eljárások felei jogosultak szóbeli előterjesztés megtételére. [Mód. 133]
(2) A fellebbezési tanács gyakorolhatja az Ügynökség hatáskörébe tartozó megfelelő jogköröket, vagy átadhatja az esetet az Ügynökség hatáskörrel rendelkező szervének. Ez utóbbira nézve a fellebbezési tanács határozata kötelező.
57. cikk
A Bírósághoz benyújtott keresetek
(1) Az Ügynökségnek a 12., 16., 17. és 18. cikk alapján elfogadott határozataira vonatkozó megsemmisítés iránti keresetet csak az Ügynökségen belüli valamennyi fellebbezési eljárás lezárását követően lehet benyújtani az Európai Unió Bíróságához.
(2) Az Ügynökség megteszi a szükséges intézkedéseket az Európai Unió Bírósága ítéletének való megfeleléshez.
10.FEJEZET
PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK
58. cikk
Költségvetés
(1) Minden, a naptári évnek megfelelő pénzügyi évre vonatkozóan elkészítik az Ügynökség összes bevételének és kiadásának előirányzatát, amelyet az Ügynökség költségvetésében rögzítenek. A bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.
(2) Az Ügynökség bevételebevételei különösen a következőkből áll állnak: [Mód. 134]
a) az Unió hozzájárulása,
b) az Ügynökség munkájában a 68. cikk értelmében részt vevő harmadik országok hozzájárulása,
c) az Ügynökség által a 12., 16., 17. és 18. cikknek megfelelően kiállított engedélyek és tanúsítványok kérelmezői és birtokosai által fizetett díjak. A 73. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus a tanúsítványok és engedélyek felhasználási területei és a vasúti tevékenységek típusa és nagyságrendje szerint differenciált díjakat állapít meg; [Mód. 135]
d) az Ügynökség által készített kiadványokért, valamint az általa biztosított képzésekért és egyéb szolgáltatásokért felszámított díjak;
e) a tagállamoktól, harmadik országoktól vagy egyéb szervezetektől származó bármely önkéntes pénzügyi hozzájárulás, feltéve hogy az ilyen hozzájárulás nem veszélyezteti az Ügynökség függetlenségét és pártatlanságát.
(2a) Meg kell állapítani és az Unió költségvetéséből kell ellentételezni minden olyan, a feladatköröket kiegészítő feladat vagy kötelezettség értékét, amely valamelyik uniós jogszabályi rendelkezésből következik, és amelyért nem jár az e rendelet 58. cikke (2) bekezdésének b), c), d) és e) pontjában meghatározott ellentételezés. [Mód. 136]
(3) Az Ügynökség kiadásai magukban foglalják a személyzeti, igazgatási, infrastrukturális és működési költségeket.
(4) A bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.
(5) Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató által a tevékenységalapú költségvetés-tervezés elvei szerint kidolgozott tervezet alapján minden évben elkészíti az Ügynökség bevételeinek és kiadásainak a következő pénzügyi évre szóló előirányzatát. Az igazgatótanács legkésőbb január 31-ig megküldi a Bizottság részére ezt a létszámtervet is magában foglaló előirányzatot.
(6) A Bizottság az előirányzatot az Unió előzetes általános költségvetés-tervezetével együtt továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (a továbbiakban: költségvetési hatóság).
(7) A Bizottság az előirányzat alapján belefoglalja az Unió előzetes általános költségvetés-tervezetébe – amelyet a Szerződés 314. cikkének megfelelően és az Ügynökség előirányzatai és az általános költségvetésre terhelendő támogatások közötti különbségek ismertetésével és indokolásával együtt benyújt a költségvetési hatóságnak – azokat az előirányzatokat, amelyeket a létszámtervhez szükségesnek tart, és az általános költségvetésre terhelendő támogatás összegét.
(8) A költségvetési hatóság engedélyezi az Ügynökségnek nyújtandó támogatás előirányzatait. A költségvetési hatóság fogadja el az Ügynökség létszámtervét.
(9) Az igazgatótanács a költségvetést a szavazásra jogosult tagok kétharmados többségével fogadja el. Az Ügynökség költségvetése az Unió általános költségvetésének végleges elfogadásával válik véglegessé. Ezt adott esetben megfelelően módosítani kell.
(10) Az igazgatótanács mihamarabb értesíti a költségvetési hatóságot arról a szándékáról, ha olyan projektet kíván megvalósítani, amelynek jelentős pénzügyi hatása lehet a költségvetés finanszírozására, különösen az ingatlanokkal kapcsolatos projektekről, mint például épületek bérbevételéről és megvásárlásáról. Erről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a költségvetési hatóság egyik részlege értesítést adott arról a szándékáról, hogy véleményezi a projektet, véleményét a projekt bejelentésétől számított hat héten belül továbbítja az igazgatótanácsnak.
59. cikk
A költségvetés végrehajtása és ellenőrzése
(1) Az Ügynökség költségvetését az ügyvezető igazgató hajtja végre.
(2) Az Ügynökség számvitelért felelős tisztviselője minden pénzügyi évet követően legkésőbb március 1-jéig közli a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjével az előzetes elszámolást az adott pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról és pénzgazdálkodásáról szóló jelentéssel együtt. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője konszolidálja az intézmények és a decentralizált szervek előzetes elszámolásait a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet(20) (az általános költségvetési