Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1092/2010/EU rendeletére a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról(1),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Felügyeleti Hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a Tanács 2010. november 17-i 1096/2010/EU rendeletére az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő felruházásáról(5),

–  tekintettel a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelvnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság), az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 24-i 2010/78/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendeletnek az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló …/…/EU tanácsi rendelettel való kölcsönhatásai tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére(9), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére(11), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére(13), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelveknek az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 18-i jelentésére(15), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 25-i jelentésére(17), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 25-i jelentésére(19), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Bankhatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Értékpapír-piaci Hatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának „Az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetéséről – összes szakasz” című, 2013. szeptember 5-i véleményére,

–  tekintettel a hatékony bankfelügyelet alapelveire, amelyeket a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2012. szeptember 13–14-én hagyott jóvá(21),

–  figyelemmel a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2011 októberében elfogadott, a pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek főbb sajátosságait meghatározó dokumentumra,

–  tekintettel a felügyeleti kollégiumok bevált gyakorlataira vonatkozó elvekre, amelyeket a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2010 októberében adott ki(22),

–  tekintettel a C-270/12. sz., Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra az Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament ügyben hozott, 2014. Január 22-i európai bírósági ítéletre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0133/2014),

A.  mivel a pénzügyi válság rámutatott arra, hogy az elégtelen kockázatkezelés, a pénzügyi piacok hatástalan, egyenetlen és töredezett felügyelete is hozzájárult a pénzügyi instabilitáshoz és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelem hiányához;

B.  mivel az Európai Parlament határozottan támogatta az európai felügyeleti hatóságok létrehozását, nagyobb koordinációs hatáskört és közvetlen felügyeleti jogot biztosított számukra és meggyőződése, hogy a hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a stabilabb és biztonságosabb pénzügyi piacok megteremtésében, és hogy az Uniónak erősebb és összehangoltabb uniós szintű felügyeletre van szüksége;

C.  mivel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása növelte a belső piacon a pénzügyi felügyelet minőségét és következetességét; mivel ez olyan fejlődési folyamat, amelyben a felügyeleti tanács tagjainak az Unió értékeire és érdekeire kellene összpontosítaniuk;

D.  mivel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása óta az Unióban a mikroprudenciális felügyelet a makroprudenciális felügyeletnél gyorsabb ütemben fejlődött;

E.  mivel a mikro- és makrogazdasági felügyelet az Európai Központi Bank (EKB) kezében összpontosul, az EKB-nak megfelelő lépéseket kell tennie monetáris politikai feladatai miatti összeférhetetlenség elkerülése érdekében;

F.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak meg kell akadályozniuk az Unió pénzügyi piacainak széttöredeződését;

G.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak többek között feladatuk a napi felügyelet konvergenciája és minőségének javítása, és az európai felügyeleti hatóságok számára olyan teljesítménymutatókat kell kialakítani, amelyek a napi felügyelet során elért szabályozási eredményekre összpontosítanak;

H.  mivel az európai felügyeleti hatóságok nagyban eleget tettek azon megbízatásuknak, hogy hozzájáruljanak a jogalkotási eljárásokhoz, továbbá hogy technikai előírásokat javasoljanak;

I.  mivel az európai felügyeleti hatóságok hatásköre – noha az azokat létrehozó rendeletek szinte azonosak – igen eltérően alakult;

J.  mivel a szabályozástechnikai standardok (SZTS), illetve a végrehajtás-technikai standardok (VTS) tekintetében a Bizottság feladata az európai felügyeleti hatóságok által javasolt tervezetek változatlan vagy módosított formában történő elfogadása, és az e tervezetektől való eltérést részletesen meg kell indokolnia;

K.  mivel a hitelminősítő ügynökségek ESMA általi közvetlen felügyelete javíthatja e terület felügyeletének minőségét;

L.  mivel az SZTS-eket felhatalmazáson alapuló jogi aktusokként fogadják el, ami biztosítja az európai felügyeleti hatóságok bevonását azokon a területeken, ahol nagyobb technikai szekértelemmel rendelkeznek az alacsonyabb szintű jogszabályok megfogalmazásában;

M.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében létrejött közös megállapodás (2) bekezdése kimondja, hogy a három intézménynek az eljárás teljes ideje alatt együtt kell működnie egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a felhatalmazáson alapuló jogalkotói hatáskör zökkenőmentes gyakorlását, valamint annak az Európai Parlament és a Tanács általi hatékony ellenőrzését;

N.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása az euróövezetben és más részt vevő tagállamokban a bankok koherens felügyelete irányában tett fontos következő lépés volt;

O.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása igen fontos hatást gyakorol az uniós mikro- és makroprudenciális felügyelet intézményi környezetére, tekintve az EKB-nak e területen juttatott hatásköröket;

P.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) hasznos makroökonómiai ajánlásokkal segítette a jogalkotási folyamatot, amelyeket a Bizottság és a társjogalkotók csak részben vettek figyelembe a pénzpiaci alapok, a tőkekövetelmények, a jelzáloghitel-irányelv vagy a Szolvencia II.(23) szimmetrikus hosszú távú garanciaintézkedései területén;

Q.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület még makrogazdasági kérdések tekintetében sem rendelkezik kötelező jogalkotási szerepkörrel;

R.  mivel a tudományos tanácsadó bizottság fontos és építő szerepet töltött be az Európai Rendszerkockázati Testület menetrendjének kialakításában, különösen annak ösztönzésével, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület összpontosítson az ellentmondásos és alapvető kérdéskörökre;

S.  mivel lehetőség lett volna arra, hogy a társjogalkotók és a Bizottság figyelembe vegyék az Európai Rendszerkockázati Testület javaslatait, amennyiben azokat a jogalkotási folyamat korábbi szakaszában adták volna ki;

T.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testületet a pénzügyi válság során a további válságok megelőzésére és a pénzügyi stabilitás megőrzésére hozták létre;

U.  mivel a túl hosszú időn át fenntartott rendkívül alacsony kamatlábak keltette rendszerkockázatot az Európai Rendszerkockázati Testület egyik nyilatkozata sem említette;

V.  mivel a monetáris politika jelentős hatást gyakorolhat a hitelezési és eszközárbuborékokra, és ezért az EKB monetáris politikája és az Európai Rendszerkockázati Testület tevékenysége között összeférhetetlenség merülhet fel;

W.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület személyzetének a Bizottság első javaslatait követően a tényleges állomány kétszeresét is meg kellett volna haladnia és a képzett személyzet cserélődése káros annak munkájára;

X.  mivel az ESMA nem vette figyelembe az Európai Rendszerkockázati Testület EMIR-rendeletről tett nyilatkozatait;

Y.  mivel az EKB-n kívül létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület az EUMSZ 130. cikke értelmében nem intézhet az EKB-hoz véleményeket, ajánlásokat vagy figyelmeztetéseket;

Z.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület struktúrája és döntéshozatali szervének mérete gátolja a gyors döntéshozatali eljárást;

AA.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület 2011/3. sz. ajánlása szerint a központi bankoknak vezető szerepet kell betölteniük a makroprudenciális felügyeletben, a központi bankok képviselőinek ennek megfelelően szükségszerűen az Európai Rendszerkockázati Testület döntéshozó szerveinek tagjává kell válniuk;

AB.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület tagsága erősen a központi bankok köréből érkezik, amely bankok szerepe jelentős, de nézőpontjuk hasonló;

AC.  mivel az európai felügyeleti hatóságokra ruházó ágazati jogszabályok jelentős része még nem lépett hatályba, ezzel lehetetlenné téve az európai felügyeleti hatóságok számára feladataik egyenlő mértékben történő ellátását;

AD.  mivel a pénzügyi piacokkal, szolgáltatásokkal és termékekkel kapcsolatos jogszabályok nagymértékben töredezettek, a számos jogi szöveg pedig joghézagokat, a jelentéstételi kötelezettségek megkettőződését, intézményi eltéréseket és szabályozási átfedéseket okoz, továbbá nem kívánt következményekhez és a reálgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásokhoz vezethet;

AE.  mivel az Amerikai Egyesült Államok egy erőteljes megbízatással rendelkező szövetségi pénzügyi fogyasztóvédelmi hivatalt hozott létre;

AF.  mivel az átláthatóság és a függetlenség a jó kormányzás fontos összetevője, és fontos az európai felügyeleti hatóságok munkája átláthatóságának és függetlenségének növelése;

AG.  mivel annak ellenére, hogy az európai felügyeleti hatóságok általában átlátható módon működnek a honlapjukon közzétett információk révén, nagyobb átláthatóságra van szükség munkájukkal, valamint a tanácsok és javaslatok alakulásával, valamint például az akciócsoportokra és a munkacsoportokra vonatkozó információkkal kapcsolatban;

AH.  mivel a Bizottság hivatalosan és nem hivatalosan is részt vesz az európai felügyeleti hatóságok műveleteiben, és e részvételt még nem helyezték átlátható alapokra, szerepét pedig össze kellene hangolni a Parlament és a Tanács szerepével, hogy az európai felügyeleti hatóságok függetlenségét ne kérdőjelezzék meg;

AI.  mivel az európai felügyeleti hatóságok munkájában az érdekképviseleti csoportok részvétele minden bizonnyal csak korlátozott előnyt hozott;

AJ.  mivel nagyobb átláthatóság kiemelkedő fontosságú az érdekképviseleti csoportok tekintetében az alaposan megfontolt és működőképes pénzpiaci szabályok létrehozásához és a piaci szereplőkkel való együttműködés sokkal jobban működne, ha e csoportok átláthatóbbak lennének összetételük és a rájuk bízott feladatok tekintetében;

AK.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak azzal kell támogatniuk a Bizottságot, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén meglévő szakértelmüket átlátható módon bocsátják rendelkezésre;

AL.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak segíteniük kell a Bizottságot és a társjogalkotókat annak értékelésével, hogy a jogszabályok milyen mértékben felelnek meg szabályozási célkitűzéseiknek, az átláthatóság érdekében pedig ezt az értékelést nyilvánosságra kell hozni; Az európai felügyeleti hatóságoknak hivatalos véleményeket kell adniuk az uniós jogszabályokra irányuló javaslatokról és értékelniük kell a jogalkotási javaslat hatásvizsgálatában adott bizonyítékok és elemzés erejét;

AM.  mivel a C-270/12. számú ügyben az Európai Bíróság ítélete tartalmazza a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere tevékenységi területének esetleges kiterjesztését az EUMSZ 114. cikke szerint a C-9/56 Meroni(24) ügy ítéletének a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere létrehozása idején elfogadott értelmezéséhez képest, ezért a Bizottságnak értékelnie kéne annak esetleges következményeit a rendszer soron következő reformja során;

AN.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmusra vonatkozó jogalap korlátozza a banki és biztosítási tevékenységet folytató pénzügyi konglomerátumok EKB általi felügyeletét;

AO.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása módosítja a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének felügyeleti rendszerét és létrehoz egyfajta aszimmetriát a különféle hatóságok és felügyeleti hatásköreik között;

AP.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus hatályba lépése után különösen fontos a szabályozói arbitrázs megelőzése, az egyenlő versenyfeltételek garantálása, a belső piac megfelelő működésének biztosítása, a torzulások megakadályozása és az alapvető szabadságok megőrzése;

AQ.  mivel az EKB-nak és az európai felügyeleti hatóságoknak eltérő gyakorisággal és eltérő előírások betartásával kell jelentést tenniük, és az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása felvetheti a jelentéstételi kötelezettségek megkettőződésének súlyos kockázatát, ha a nemzeti hatóságok nem működnek együtt megfelelő mértékben az egységes felügyeleti mechanizmussal és az európai felügyeleti hatóságokkal;

AR.  mivel az uniós jog esetleges megsértésének kivizsgálására vonatkozó jogot és a kötelező közvetítés lehetőségét csak ritkán vették igénybe, és az európai felügyeleti hatóságoknak csak rendkívül korlátozott lehetőségei vannak vizsgálatok indítására a nemzeti hatóságok általi állítólagos jogsértések vonatkozásában;

AS.  mivel az uniós jog esetleges megsértése esetén a nemzeti felügyeleti hatóságokat érintő határozatokat az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti tanácsainak nemzeti tagjai hozzák meg;

AT.  mivel az európai felügyeleti hatóságok kötelező erejű közvetítési jogköreinek hatására a nemzeti felügyeleti hatóságok között számos hasznos megoldás született;

AU.  mivel a nemzeti képviselők számára nehéz volt a nemzeti illetékes hatóság vezetőjeként és az európai döntéshozó szervezet tagjaként betöltött szerepük kettéválasztása, ami kihívásokat támasztott számukra a független és tárgyilagos, az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 42. cikkével összhangban kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően történő eljárás követelményének betartása terén;

AV.  mivel a többi tagállam részéről érkező nyomás nem úgy működik, ahogyan azt az európai felügyeleti hatóságok kialakításakor eredetileg elképzelték, és képessé kell tenni az európai felügyeleti hatóságokat e fejlemény ösztönzésére;

AW.  mivel egyes európai felügyeleti hatóságok továbbra is jelentős nehézségekkel küzdve gyűjtik össze a munkájukhoz szükséges információkat a szükséges formátumban, és mivel az Európai Bankhatóságnak stresszteszteket kellett végeznie, de egyes esetekben nem voltak meg a tesztekhez elengedhetetlen adatok begyűjtéséhez, illetve a pontatlannak bizonyult adatok ellenőrzéséhez szükséges, jogszabályon alapuló jogkörei;

AX.  mivel az európai felügyeleti hatóságok tartózkodhatnak bizonyos szükséges információkérésektől, mivel úgy gondolják, hogy felügyeleti tanácsaik nem fogják teljesíteni azokat;

AY.  mivel a nemrégiben elfogadott jogszabályok erősítették az európai felügyeleti hatóságoknak azon uniós jogszabályok állítólagos megsértése vagy alkalmazásának mellőzése vizsgálata tekintetében meglévő jogköreit, amelyek az illetékes hatóságokat kötelezik arra, hogy az érintett európai felügyeleti hatóság számára adjanak át minden szükségesnek tartott információt, ideértve a jogszabályok uniós jognak megfelelő alkalmazásának mikéntjére vonatkozó információkat is;

AZ.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása során az Európai Bankhatóság (EBH) szükséges közvetlen információgyűjtési hatáskörökhöz jutásával történtek bizonyos előrelépések, de ezeket a hatásköröket a többi európai felügyeleti hatóság számára is meg kell adni;

BA.  mivel az iránymutatások hasznos és szükséges eszköznek bizonyultak a szabályozási hiányosságok betöltésére ott, ahol az ágazati jogszabályok nem biztosítottak hatáskört az európai felügyeleti hatóságok számára;

BB.  mivel az európai felügyeleti hatóságok rendelkeznek megbízással az uniós jog tagállami végrehajtásának ellenőrzésére, de a tényleges végrehajtás értékeléséhez szükséges erőforrások hiányoznak;

BC.  mivel a MiFID I irányelvet(25) valamennyi tagállamban végrehajtották, de néhány tagállam megtagadja a fogyasztóvédelmi szabályok gyakorlati alkalmazását és érvényesítését;

BD.  mivel az európai felügyeleti hatóságok képviselőinek a felügyeleti kollégiumokban való részvétele javította a kollégiumok működését, de a kollégiumok csak korlátozott előrehaladást értek el a felügyeleti konvergencia fokozásában;

BE.  mivel az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti tanácsaiban a szavazati jogok nem állnak arányban az egyes tagállamok méretével, hasonlóan az EKB-hoz és más európai ügynökségekhez;

BF.  mivel az európai felügyeleti hatóságok eredeti, a tagállamok tisztességes kezelését és a hatóságok gördülékeny munkavégzését lehetővé tevő szavazati rendszerének módosítása engedmény volt néhány tagállam számára és a döntéshozatali eljárásokat megterhelővé és nehézkessé tette;

BG.  mivel életkor vagy nem szerinti megkülönböztetést nem lenne szabad alkalmazni az európai felügyeleti hatóságok elnökeinek kinevezésekor, és a beosztást az egész Unióban széles körben kellene meghirdetni;

BH.  mivel a felügyeleti tanács és az igazgatótanács elnökének, ügyvezető igazgatójának és tagjainak olyan helyzetben kell lenniük, hogy függetlenül és kizárólag az Unió érdekében járhassanak el;

BI.  mivel egyes tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai számára nehézséget okozott az európai felügyeleti hatóságok költségvetéseihez való kötelező hozzájárulás teljesítése;

BJ.  mivel a kötelező tagállami hozzájárulás ellentétes az európai felügyeleti hatóságok függetlenségével;

BK.  mivel az európai felügyeleti hatóságok nehezen tudnak bizonyos beosztás feletti alkalmazottakat felvenni, megbízatásuk teljesítését korlátozza a források és a személyzet hiánya, a rendelkezésre álló erőforrások pedig nem felelnek meg az ellátandó feladatoknak;

BL.  mivel az európai felügyeleti hatóságok jelenlegi, vegyes finanszírozási rendszeren alapuló finanszírozása rugalmatlan, adminisztratív terhekhez vezet és veszélyezteti az ügynökségek függetlenségét;

BM.  mivel a végrehajtási és felhatalmazáson alapuló aktusok kidolgozására vonatkozó szabályozási megbízatás volt az európai felügyeleti hatóságok prioritása a kezdeti szakaszban, és aránytalan súlyt képviselt munkaterhelésükben más feladataikhoz képest;

BN.  mivel az európai felügyeleti hatóságok képtelenek voltak megfelelő erőforrásokat fordítani a pénzügyi piacok gazdasági elemzéseinek elvégzésével kapcsolatos központi feladatra (az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdésének g) pontjában előírtak szerint), ami a kiváló minőségű szabályok megfogalmazásának előfeltétele;

BO.  mivel a fogyasztói tendenciákról készített jelentések készítésére vonatkozó közös megbízás megköveteli, hogy valamennyi tagállam gyűjtsön információkat ezekről a tendenciákról;

BP.  mivel az Európai Bankhatóság továbbra sem rendelkezik jogalappal például a pénzforgalmi szolgáltatások és a fogyasztói hitelekről szóló irányelv(26) tekintetében;

BQ.  mivel az európai felügyeleti hatóságok által a piaci szereplőkre előírt egyes követelményeket egyes piaci szereplők terhesnek, nem megfelelőnek, valamint a címzettek méretével és üzleti modelljével aránytalannak tartották, és az ágazati szabályozás nem biztosított elegendő rugalmasságot az uniós jogszabályok alkalmazása terén;

BR.  mivel az EKB jogosult a Tanács munkacsoportjaiban való részvételre, miközben az európai felügyeleti hatóságok jórészt távol maradnak a hivatalos döntéshozatali folyamattól;

BS.  mivel a fogyasztóvédelem terén az európai felügyeleti hatóságok által tett erőfeszítések, felhasznált erőforrások és elért eredmények eltérőek, az Európai Bankhatóság esetében pedig számottevően kismértékűek voltak;

BT.  mivel a gyenge vállalatirányítási rendszer és közzétételi rendszer jelentősen hozzájárult a mostani válsághoz;

BU.  mivel az új bázeli felügyeleti elvek közé tartozik két új elv a vállalatirányítással, valamint az átláthatósággal és közzététellel kapcsolatban;

BV.  mivel a fogyasztók számára hátrányt okozhat a megtévesztő értékesítés, a tisztességtelen verseny és a járadékvadászat,

BW.  mivel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Bankhatóság nem készített jelentéseket az alapvető fogyasztói tendenciákról;

BX.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület – Mario Draghi, az EKB elnöke által beígért – pénzügyi stabilitási jelentésének közzététele még mindig várat magára;

BY.  mivel a fogyasztóvédelmi kérdésekben történő döntéshozatal egyforma szintű szakértelmet igényel az európai felügyeleti hatóságok tagjai részéről, bár némelyikük saját tagállamában nem rendelkezik párhuzamos megbízatással;

BZ.  mivel az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 38. cikkének (1) bekezdése szerinti jelenlegi védzáradékok korlátozzák az említett rendeletek 18. és 19. cikkei szerinti közvetítés lehetőségét, ezért a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv szerinti, határokon átnyúló csoportszintű szanálás eseteiben a végső döntési jogkör azon tagállamnál marad, amely a szóban forgó intézmény adóztatásáért felelős;

1.  kéri a Bizottságot, hogy 2014. július 1-jéig nyújtson be a Parlamentnek jogalkotási javaslatokat az 1092/2010/EU, az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet felülvizsgálatára az e dokumentumhoz tartozó mellékletben részletezett ajánlások, az európai felügyeleti hatóságok létrehozása óta szerzett tapasztalatok, valamint a jogalap mélyreható elemzése és az EUMSZ 114. cikkének rendelkezésre álló alternatívái alapján, a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő uniós költségvetési forrásokból kell fedezni, figyelembe véve azt a lehetőséget, hogy az európai felügyeleti hatóságok a díjat levonhatják a felügyeletük alatt álló szervezetektől;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ahhoz kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o. (2) HL L 331., 2010.12.15., 12. o. (3) HL L 331., 2010.12.15., 48. o. (4) HL L 331., 2010.12.15., 84. o. (5) HL L 331., 2010.12.15., 162. o. (6) HL L 331., 2010.12.15., 120. o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0371. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0372. (9) A7-0166/2010. (10) HL C 50. E, 2012.2.21., 214. o. (11) A7-0170/2010. (12) HL C 50. E, 2012.2.21., 209 o. (13) A7-0169/2010. (14) HL C 50. E, 2012.2.21., 217. o. (15) A7-0163/2010. (16) HL C 50. E, 2012.2.21., 212. o. (17) A7-0168/2010. (18) HL C 50. E, 2012.2.21., 210. o. (19) A7-0167/2010. (20) HL C 50. E, 2012.2.21., 216. o. (21) http://www.bis.org/publ/bcbs230.pdf. (22) http://www.bis.org/publ/bcbs177.pdf. (23) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o). (24) A 9/56. sz., Meroni kontra Főhatóság ügy (EBHT 1957/1958., 133. o.). (25) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1.o.). (26) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelve a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

Az Európai Parlament véleménye szerint az elfogadandó jogalkotási aktus(ok)nak tartalmazniuk kell a következőket.

Folytatni kell a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének az egységes felügyeleti mechanizmushoz való hozzáigazítását, a következők szerint:

–  meg kell erősíteni az európai felügyeleti hatóságok azon megbízatását, hogy kötelező vagy nem kötelező jelleggel közvetítést folytassanak – különösen az EKB tekintetében;

–  pontosítani kell az európai felügyeleti hatóságok arra vonatkozó jogkörét, hogy kötelező jellegű közvetítést folytassanak a felügyeleti mérlegelés gyakorlásával járó területeken;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy amennyiben az ágazati szabályozás előírja, az igazgatótanács saját kezdeményezésére kötelező vagy nem kötelező jellegű közvetítést folytassanak;

–  meg kell erősíteni az európai felügyeleti hatóságok stressztesztek folytatásával kapcsolatos hatásköreit annak érdekében, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása során legalább ahhoz mérhető lehetőségekkel rendelkezzenek, mint amelyek az Európai Bankhatóságot megilletik;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok, az Európai Rendszerkockázati Testület, a nemzeti felügyeleti hatóságok és az egységes felügyeleti mechanizmuson belüli tagállamok esetében az Európai Központi Bank ugyanazon – lehetőség szerint az európai felügyeleti hatóságok által megállapított azonos időközönként és közös elektronikus formátumban nyújtott – felügyeleti információkhoz férjenek hozzá, az egységes formátum azonban nem von maga után nemzetközi előírások, például az IFRS szerinti adatszolgáltatatásra vonatkozó új követelményeket, és az egységes formátum kötelező bevezetésére elegendő átmeneti időszakokat engedélyeznek;

–  biztosítani kell, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület erős hálózatként tovább fejlődhessen, biztosítva a döntéshozók körében a rendszerkockázatok állandó felügyeletét és elemzését, kialakítva a mikroprudenciális és makroökonómiai felügyelet közötti párbeszéd kultúráját;

–  gondoskodni kell az Európai Rendszerkockázati Testület függetlenségét erősítő mechanizmusokról, egyidejűleg megőrizve az EKB-val való együttműködést;

–  biztosítani kell az Európai Rendszerkockázati Testületben az egységes felügyeleti mechanizmus következtében szükséges operatív változásokat, többek között az Európai Rendszerkockázati Testület azon lehetőségét, hogy figyelmeztetéseket és ajánlásokat intézhessen az EKB-hez és az egységes felügyeleti mechanizmushoz;

–  egy egyedüli adatgyűjtési pont kialakítása, amely a felügyeleti és statisztikai adatok kiválasztásáért, ellenőrzéséért és továbbításáért felel;

–  bővíteni kell az egységes felügyeleti mechanizmus tudományos bizottságának szerepét;

–  ki kell nevezni az egységes felügyeleti mechanizmus ügyvezető elnökét;

–  értékelni és pontosítani kell az Európai Rendszerkockázati Testület megbízását és feladatait a mikroprudenciális és makroökonómiai felügyelet, valamint a felügyeleti eszközök közötti összeférhetetlenség elkerülése érdekében;

–  erősíteni kell az Európai Rendszerkockázati Testület irányító bizottságának koordinációs szerepét és módosítani kell összetételét;

–  bővíteni kell az Európai Rendszerkockázati Testület által közzétett figyelmeztetések és ajánlások lehetséges címzettjeinek körét az EKB-val (az egységes felügyeleti mechanizmusban meghatározott szerepkörében) és a nemzeti makroprudenciális hatóságokkal;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület ajánlásait országspecifikus és uniós szintű ajánlások révén be kell építeni az európai szemeszterbe;

Azokon a területeken, ahol a tapasztalatok alapján felülvizsgálatra van szükség, az új jogalkotási aktusoknak javítaniuk kell az ESFS működését a következők révén:

Elnökök

–  a három felügyeleti hatóság elnökei hatáskörének megerősítése azáltal, hogy azt kiterjesztik a technikai és működési határozatok meghozatalára vagy arra, hogy az adott felügyeleti tanács hozzájárulása nélkül is információt kérjenek más felügyeleti hatóságoktól, és engedélyezik az igazgatótanács további hatásköreinek az elnökre való átruházását;

–  az elnökök felhatalmazása arra, hogy az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 30. cikke szerint szakértői felülvizsgálatokat adjanak ki;

–  az elnöknek és az ügyvezető igazgatónak szavazati jog biztosítása a felügyeleti tanács ülésein;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok elnökeit felhatalmazzák az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 41. cikke szerinti belső bizottságok és munkacsoportok elnökeinek kinevezésére;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület elnökeit évente legalább két alkalommal hivatalosan meghívják az ECOFIN üléseire, hogy beszámoljanak tevékenységükről és munkaprogramjukról;

–  annak biztosítása, hogy az elnökök és helyetteseik kiválasztási eljárásának keretében aktívan törekednek a nemek közötti egyensúlyra, hogy az eljárások átláthatóak és úgy vannak kialakítva, hogy a Parlament gyakorolni tudja szerepét azokban;

–  annak biztosítása, hogy az előző bekezdésben említett elv sérelme nélkül az európai felügyeleti hatóság elnökét kizárólag érdemei, készségei, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlata alapján választják ki;

Irányítás: szervezeti felépítés, döntéshozatal, függetlenség és átláthatóság

–  az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 45. cikkének módosítása, valamint a három európai felügyeleti hatóság felügyeleti tanácsainak független szervekké alakítása, amelyekben részt vesz három, a Parlament, a felügyeleti hatóságok elnökei és az ügyvezető igazgatók által kinevezett, európai megbízással rendelkező szakember, továbbá szavazati jog biztosítása az igazgatótanács tagjai számára a felügyeleti tanácsok ülésein, a nemzeti érdekektől való fokozott függetlenség biztosítása céljából; az igazgatótanács elnöke azonos a felügyeleti tanács elnökével, szavazategyenlőség esetén pedig szavazata dönt az igazgatótanács és a felügyeleti tanács ülésein egyaránt;

–  az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 40. cikkének módosítása, valamint a felügyeleti tanács összetételének módosítása, amelynek a nemzeti illetékes hatóságok vezetőiből és az igazgatótanács tagjaiból kell állnia;

–  a feladatok átcsoportosítása az igazgatótanács és a felügyeleti tanács között olyan módon, hogy a felügyeleti tanács az európai felügyeleti hatóság munkájához stratégiai útmutatás nyújtására, a technikai standardok, általános iránymutatások és ajánlások elfogadására összpontosít, míg az igazgatótanács hozza meg az ideiglenes beavatkozásra vonatkozó és más határozatokat, és egyes esetekben a felügyeleti tanács kifogásolási jogot kap az igazgatótanács javaslatai tekintetében;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára – az európai adatvédelmi biztoshoz hasonlóan – független költségvetési sor biztosítása, amelynek forrását a piaci résztvevők hozzájárulásai és az uniós költségvetés jelentenék;

–  az európai felügyeleti hatóságok Bizottságtól való függetlenségének erősítése, különösen a napi tevékenységek vonatkozásában;

–  egyszerűbb döntéshozatali folyamatok kialakítása mindhárom európai felügyeleti hatáság felügyeleti tanácsán belül;

–  a szavazási mechanizmus egyszerűsítése és azonos szavazási szabályok bevezetése mindhárom európai felügyeleti hatóságnál, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság és Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság jelenlegi szavazási mechanizmusa alapján;

–  az európai felügyeleti hatóságok Bizottságtól való függetlenségének erősítése és biztosítása azzal, hogy hivatalos eljárásokat és közzétételi kötelezettségeket dolgoznak ki a közlemények, a jogi vélemények és a Bizottság által adott hivatalos vagy nem hivatalos tanácsok vonatkozásában;

–  annak biztosítása, hogy fogyasztóvédelmi kérdésekben a felügyeleti tanácsok azon tagjait, akik a saját tagállamukban nem kaptak megbízást a fogyasztóvédelmi kérdésekben való eljárásra, a vonatkozó igazgatótanácsi üléseken a felelős nemzeti hatóság képviselője kísérje;

–  a vegyes bizottságon belül gyors és eredményes döntéshozatali eljárások kidolgozása a gyorsabb döntések lehetővé tétele, valamint a kifogások lehetőségének csökkentése érdekében;

–  az európai felügyeleti hatóságok rugalmasságának növelése abban, hogy a különleges feladatokra – akár meghatározott időre – szakképzett munkaerőt vegyenek fel;

–  az érdekelt felek részvételével és az esetleges összeférhetetlenségekkel kapcsolatos átláthatóság megerősítése, valamint a türelmi időszakok szigorúbb rendszerének kialakítása, különösen a lakossági csoportok nagyobb bevonása, hatékony konzultációk és átláthatóbb folyamatok révén;

–  az érdekképviseleti csoportok rendszerének felülvizsgálata, beleértve szervezeti felépítésüket, összetételüket és forrásaikat, továbbá az érdekképviseleti csoportok összetételének újrasúlyozása annak érdekében, hogy a fogyasztók és nem ágazati érdekeltek hozzájárulásait is figyelembe lehessen venni;

–  gazdasági elemző egység létrehozása a javasolt VTS-ek, SZTS-ek és iránymutatások teljes körű bizonyítékokkal alátámasztott költség-haszon elemzésének elkészítésére, valamint a Bizottságnak, a Parlamentnek és a Tanácsnak az új jogszabályok előkészítésekor és a hatályos jogszabályok felülvizsgálatakor adott véleményekben való közreműködésre;

Egységes szabályok és egységes piac

–  az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 1. cikkének (1) bekezdésében az intézkedések körének és az ágazati jogszabályok listájának felülvizsgálata;

–  annak előírása, hogy a Bizottság és adott esetben az európai felügyeleti hatóságok időben válaszoljanak az európai parlamenti képviselők szabályozástechnikai-standardtervezetekre vonatkozó kérdéseire, különösen, ha a képviselők által kifejezésre juttatott vélemények nem tükröződnek a Bizottság által elfogadott szabályozástechnikai standardokban;

–  annak előírása a Bizottság számára, hogy amennyiben eltér az európai felügyeleti hatóságok által javasolt SZTS-ek vagy VTS-ek tervezetétől, tegye közzé ennek indokait és a döntést alátámasztó egyértelmű költség-haszon elemzést;

–  a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságával folytatott kommunikáció hivatalos módszerének kialakítása azt biztosítandó, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok támogatják a tisztességes és fenntartható versenyt az egységes piacon és kerülik a jogszabályokból eredő versenykorlátozó egyensúlytalanságokat, mind a fogyasztók lakossági szolgáltatásokhoz való hozzáférése és annak az Unión belüli eltérése, mind pedig a szakmai partnerek és a nagykereskedelmi piac szintjén;

–  az európai felügyeleti hatóságoknak felhatalmazás adása, hogy jelenthessék a Bizottságnak, ha a nemzeti jogszabályok vagy a nemzeti jogszabályok közötti eltérések gátolják az egységes piac működését;

–  az európai felügyeleti hatóságokat fel kell hatalmazni és meg kell bízni arra, hogy meghatározzák a tagállamok közötti árkülönbségeket és elemezzék a konkrét piacokat, amennyiben járadékvadászat jelei mutatkoznak;

–  az európai felügyeleti hatóságok megbízásának megerősítése a pénzügyi adatok terjesztése és a piaci fegyelem tekintetében annak előírásával, hogy weboldalukon tegyék közzé az egyedi pénzügyi intézményekre vonatkozó azon információkat, amelyeket szükségesnek tartanak a pénzügyi piacok átláthatóságának biztosítása érdekében;

–  annak pontosítása, hogy csak az ágazati jogszabályok további felhatalmazása és a vonatkozó preambulumbekezdések pontosítása alapján kerülhet sor az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke szerinti, a belső piac egészére vonatkozó közös előírások javítását szolgáló iránymutatások kibocsátására, ami biztosítani tudja a demokratikus legitimációt;

–  annak pontosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 9. cikkének (1) bekezdése szerinti iránymutatások megegyeznek a 16. cikk szerinti iránymutatásokkal;

–  egyenlő feltételek biztosítása valamennyi pénzintézet számára és az európai felügyeleti hatóságok számára annak előírása, hogy feladataik teljesítése és felügyeleti módszereik, gyakorlataik és kézikönyveik kidolgozása során tartsák tiszteletben az arányosság elvét, különös tekintettel a kis és közepes méretű piaci szereplőkre;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára annak előírása, hogy végezzék el a javasolt intézkedések kisvállalkozásokra és a pénzügyi ágazatba való bejutás akadályaira gyakorolt hatásának értékelését;

–  az európai felügyeleti hatóságok vizsgálati hatásköreinek megerősítése az uniós jog az általuk készített szabályozástechnikai standardok lehetséges megsértése tekintetében;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára egyértelmű megbízatás biztosítása a vállalatirányítás, az átláthatóság és a közzététel területén az adatok uniós szintű összehasonlíthatóságának fokozása és a piaci fegyelem erősítése, valamint annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt számára lehetővé váljon a kockázati profil és gyakorlatok megértése és összehasonlítása, és erősödjön a közbizalom.

–  annak biztosítása, hogy a Parlamentnek legalább három hónapja legyen a felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktusok elutasításának megfontolására;

–  az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület kötelező korai bevonása a szakterületüket érintő jogalkotási eljárások előkészítésébe;

–  a Parlament számára lehetőség biztosítása arra, hogy felhasználhassa az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület szakértelmét, többek között a javasolt technikai standardok kerete és időzítése vonatkozásában, valamint hogy kérdéseket tehessen fel;

Felügyeleti együttműködés és konvergencia

–  a három ágazat felügyeletében az egyensúly erősítése az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság ESFS-en belüli szerepének erősítésével annak megelőzése érdekében, hogy helytelenül, bankokra szabott jogszabályokat fogadjanak el és alkalmazzanak más ágazatokra is, és ugyanakkor biztosítsák az egyenlő feltételeket;

–  az európai felügyeleti hatóságok szakértői felülvizsgálati modelljének felülvizsgálata és egy függetlenebb – az IMF-éhez (FSAP) hasonló – értékelési modell kidolgozása;

–  szükség esetén megfelelő mechanizmus létrehozása a tagállami felügyeleti gyakorlatok illetékes hatóságokkal folytatott párbeszédben, az adott esetben korrekciós ajánlásokkal követett helyszíni látogatások révén történő értékelésére;

–  az Európai Bankhatóság feladatának kiterjesztése arra, hogy alakítsa ki és frissítse a pénzügyi intézmények felügyeleti kézikönyvét, valamint az Európai Értékpapír-piaci Hatóság és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság megbízása hasonló feladatokkal az európai szinten egységes felügyelet és az közös felügyeleti kultúra javítása céljából;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok fogyasztóvédelmi munkáját ne hátráltassák az európai felügyeleti hatóságok alapító rendeleteiben a jogalapok, valamint az ágazati jogszabályokban a hozzájuk rendelet megbízások eltérései;

–  annak pontosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak a nézeteltérések rendezésére vonatkozó képessége az uniós jog esetleges megsértésének kivizsgálásra irányuló képességtől elkülönülő hatáskör, és az az ágazati jogszabályok további felhatalmazása nélkül felhasználható a felügyeleti következetesség és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája koordinációjának előmozdítására;

–  a felügyeleti kollégiumok felügyeleti megbízatásának bővítése, és az európai felügyeleti hatóságok kollégiumokon belüli vezető szerepének javítása;

–  annak biztosítása, hogy amennyiben a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletére kijelölt koordinátor az egységes felügyeleti mechanizmus, a biztosítók vagy a konglomerátum részét képező csoport felügyeletében a biztosító vagy a csoport felügyeletéért felelős felügyeleti hatóságok legalább egyenlő mértékben vegyenek részt;

–  annak előírása az európai felügyeleti hatóságok számára, hogy azonosítsák a megbízatásaik közötti átfedéseket és tegyenek javaslatokat a jogszabályok módosításának és felülvizsgálatának összevonására, hogy egységesebb és összefésültebb megközelítés érvényesülhessen az ágazatok közötti és a joganyagon belüli következetesség biztosítására, különösen az egységes szabálykönyv következetességének növelésére a fogyasztóvédelmi szabályokat illetően;

–  az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület szerepének erősítése az Unió nemzetközi szervezetekben való képviseletében, és számukra a nemzeti felügyeleti hatóságokkal megegyező tagi jogállás megadása;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok a vegyes bizottságokkal közösen dolgozzanak ki részletes szakpolitikát és stratégiát, felsorolva prioritásaikat és meghatározva saját szerepüket és annak a nemzeti felügyeleti hatóságokkal való egyeztetését, és évente adjanak ki közös és horizontális jelentést a fogyasztóvédelemről;

Erősebb hatáskörök

–  az európai felügyeleti hatóságok vizsgálati hatásköreinek megerősítése és forrásaik növelése a jogi aktusokból levezetett szabályok helyes végrehajtásának és az uniós jogi keret alapján elfogadott más határozatok betartásának közvetlen ellenőrzése érdekében;

–  az európai felügyeleti hatóságok általi közvetlen felügyelet bevezetése – beleértve stresszteszteket is – az erősen integrált páneurópai szervezetek vagy tevékenységek tekintetében, feljogosítva, felhatalmazva és forrásokkal ellátva az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot és Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot e tevékenységek elvégzésére, valamint a vonatkozó helyreállítási és szanálási tervezés megfelelőségének ellenőrzésére;

–  az Európai Bankhatóság számára hatáskör, megbízatás és erőforrások biztosítása a banki ágazatban a fogyasztókat érintő új kockázatok azonosítását szolgáló intézkedések kidolgozására;

–  az európai felügyeleti hatóságok fogyasztóvédelmi munkája jogalapjának megerősítése a fogyasztóvédelmi intézkedéseket szabályozó jogszabályoknak az európai felügyeleti hatóságok intézkedési körébe vonása révén; a „pénzügyi intézmények” fogalommeghatározásának kiterjesztése annak érdekében, hogy egyforma tevékenységekre egyforma szabályok vonatkozzanak, és az „illetékes hatóságokra” való hivatkozások frissítése az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek alkalmazásában;

–  az európai felügyeleti hatóságok azzal való megbízása és arra való felhatalmazása, hogy a nemzeti panaszkezelésre és a panaszokkal kapcsolatos adatgyűjtésre vonatkozóan standardokat állapítsanak meg;

Európai Rendszerkockázati Testület

–  annak biztosítása, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület képviselje magát a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság ülésein;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület számára annak biztosítása, hogy egész Unióra kiterjedő útmutatást adhasson a tagállamoknak makroprudenciális eszközökről, például a tőkeáttételi arányról, a hitelfedezeti rátáról és a jövedelemarányos adósság mutatóról;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület számára annak lehetővé tétele, hogy az EKB-hoz annak egyedüli felügyeleti hatóság (egységes felügyeleti mechanizmus) feladatkörében, illetve monetáris politikai szerepkörében is figyelmeztetéseket és ajánlásokat intézhessen;

–  az Európai Rendszerkockázati Testületről szóló rendelet 15. cikkének felülvizsgálata és egyszerűsítése az Európai Rendszerkockázati Testület általi adatgyűjtés elősegítése érdekében, az Európai Rendszerkockázati Testület számára történő adatkérések tekintetében gyorsabb és egyszerűbb döntéshozatal létrehozásával, és annak biztosításával, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület valós idejű adatokhoz jusson hozzá;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület struktúrájának felülvizsgálata a gyorsabb döntéshozatal és a fokozott elszámoltathatóság érdekében;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület nemzetközi makroprudenciális szabályozási fórumokon való részvételének erősítése;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület titkárságának rendelkezésére álló elemzési erőforrások növelése és több erőforrás biztosítása tudományos tanácsadó bizottsága részére;

–  annak biztosítása, hogy az illetékes hatóságok – ideértve az EKB-t vagy az európai felügyeleti hatóságokat – a stressztesztrendszerek kidolgozásakor az Európai Rendszerkockázati Testülettel konzultáljanak;

–  annak biztosítása, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület képviselőit megfigyelőként meghívják az EKB vonatkozó üléseire és megbeszéléseire, köztük a pénzügyi stabilitási bizottság üléseire;

–  az Európai Rendszerkockázati Testületről szóló rendelet figyelmeztetések és ajánlások közzétételére vonatkozó 18. cikkének módosítása az Európai Rendszerkockázati Testület nyilvánosságának, valamint figyelmeztetései és ajánlásai nyomon követésének erősítése érdekében;

A jogalkotási aktus(ok) elfogadása előtt alaposan meg kell vizsgálni a következő kérdéseket, tekintettel arra, hogy a tagállamok még a pénzügyi válság legsúlyosabb időszakai során sem voltak hajlandóak jelentős felügyeleti hatáskört ruházni az európai felügyeleti hatóságokra:

–  a három különálló felügyeleti szerv jelenlegi modellje jelenti-e a legjobb megoldást a koherens felügyelet biztosítására;

–  az Európai Bizottság túlterjeszkedett-e megfigyelői szerepkörén az európai felügyeleti szervek felügyeleti tanácsában;

–  az európai felügyeleti hatóságok függetlenségére figyelemmel az Európai Bizottságtól való erős függésük hátráltatja-e az európai felügyeleti hatóságok fejlődését és az átláthatóságot e tekintetben fokozni kell-e;

–  az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásának mely következményei fogják érinteni a pénzügyi felügyeletet az Európai Unió egészében;

–  az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása miatt teljes egészében módosítani kell-e az Európai Bankhatóság működését a bankfelügyeletet illetően;

–  a pénzügyi szabályozással kapcsolatos számos uniós jogszabály és azok részbeni átfedése nem eredményez-e szabályozási hiányosságot és egymástól eltérő fogalommeghatározásokat, és egy átfogó európai pénzügyi kódex segítene-e egy ilyen helyzet orvoslásában;

–  hogyan egységesíthető, optimalizálható és egyszerűsíthető a piaci szereplők számára az európai felügyeleti hatóságok és a nemzeti felügyeletek irányában való jelentéstétel;

–  miként kell megőrizni az európai felügyeleti hatóságok vészhelyzeti hatásköreit;

–  meg kell-e vizsgálni annak lehetőségét, hogy az európai felügyeleti hatóságok időlegesen felfüggeszthessék valamely konkrét szabály alkalmazását, amely nem kívánt következményekhez vezethet a rendkívüli piaci fejlemények folytán;

–  az európai felügyeleti hatóságok feladatainak összevonása az állandó bizottságokban pl. a fogyasztóvédelem terén a vegyes bizottságok feladatkörében növelheti-e hatékonyságot és minimumra szoríthatja-e a feladatok megkettőzését;

–  hogy szükség van-e a bankunió modelljét követő biztosítási unióra, és az ESFS milyen szerepet tölthet be egy biztosítási unióban;

–  hogy az Európai Bankhatóságnak és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságnak további erőforrásokat kell-e kapnia a tőkekövetelmények belső modelljei felügyeleti konvergenciájának ellenőrzésére és előmozdítására;

–  hogy a közelmúltban az Egyesült Államokban létrehozott pénzügyi fogyasztóvédelmi hivatal megbízatása, hatásköre és erőforrásai modellként szolgálhatnak-e az ESFS számára;

–  hogy a pénzügyi ágazattól szedett további díjak – például harmadik országbeli központi szerződő felektől származó díjak elfogadásakor – az európai felügyeleti hatóságok számára további bevételi forrást jelenthetnek-e;

–  az európai felügyeleti hatóságok hatékonyabban hozzájárulhatnának-e a pénzügyi jártasság fokozásához egy, az OECD PISÁ-jához hasonló „európai pénzügyi nemzetközi értékelési program (PISA)” rendszer működtetése révén;

–  hogy a három európai felügyeleti hatóságnak és Európai Rendszerkockázati Testületnek közös hírlevelet kell-e kiadnia.