Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2012(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0160/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0160/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 12/03/2014 - 8.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0216

Elfogadott szövegek
PDF 213kWORD 50k
2014. március 12., Szerda - Strasbourg
A fegyveres nem állami szereplők gyermekek védelmére vonatkozó humanitárius kötelezettségvállalása
P7_TA(2014)0216A7-0160/2014

Az Európai Parlament 2014. március 12-i ajánlása a Tanácshoz a fegyveres nem állami szereplők gyermekek védelmére vonatkozó humanitárius kötelezettségvállalásáról (2014/2012(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Catherine Grèze, Eva Joly, Isabella Lövin, Judith Sargentini, Bart Staes és Keith Taylor által a Verts/ALE képviselőcsoport nevében a Tanácshoz intézett, a fegyveres nem állami szereplők gyermekek védelmére vonatkozó humanitárius kötelezettségvállalásáról szóló ajánlásra irányuló javaslatra (B7‑0585/2013),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló 2013. évi jelentésére és az érintett szereplők által készített további jelentésekre,

–  tekintettel a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló, 2008-ban elfogadott uniós iránymutatásokra és az ezek végrehajtására vonatkozó, 2010-ben elfogadott stratégiára, valamint a fegyveres konfliktusokkal érintett gyermekek védelmének az EBVP műveleteibe való integrálására szolgáló, 2008-ban elfogadott ellenőrzőlistára,

–  tekintettel „A gyermekek jogainak az Európai Unió külső fellépéseiben történő előmozdítása és védelme – a fejlesztési és humanitárius dimenzió” címen 2008-ban elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című 2009. február 19-i(1), „az EU gyermekjogi stratégiája felé” című 2008. január 16-i(2), a gyermekkereskedelemről és a gyermekkatonákról szóló 2003. július 3-i(3), a Lord's Resistance Army (LRA) által végrehajtott gyermekrablásokról szóló 2000. július 6-i(4), valamint a gyermekkatonákról szóló 1998. december 17-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek gyermekek jogaival kapcsolatos határozataira, különösen az ENSZ Biztonsági Tanács 1612. (2005) határozatára,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló 2002-es második fakultatív jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a gyermekek törvénytelen toborzással és fegyveres erőkben/csoportokban való felhasználásával szembeni védelméről szóló párizsi kötelezettségvállalásokra és a fegyveres erőkkel vagy fegyveres csoportokkal kapcsolatba kerülő gyermekekről szóló párizsi elvekre és iránymutatásokra, melyeket 2007. február 6-án fogadtak el,

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (3) bekezdésére és 97. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0160/2014),

A.  mivel a napjainkban zajló legtöbb fegyveres konfliktusban jelen van egy vagy több, valamely kormány vagy más fegyveres csoportok ellen harcoló fegyveres, nem állami szereplő, és e harcok legsúlyosabban a polgári lakosságot, azon belül is a gyermekeket sújtják;

B.  mivel az ilyen nem állami szereplők köre rendkívül széles, és számos különböző identitást és motivációt ölel fel, illetve e szereplők eltérő mértékben hajlandóak és képesek a nemzetközi humanitárius jog és egyéb nemzetközi jogi normák betartására, ugyanakkor e szempontból valamennyit felügyelni kell;

C.  mivel a polgári lakosság és különösen a gyermekek védelmének erősítése érdekében a konfliktusban érintett valamennyi fél felelősségét figyelembe kell venni;

D.  mivel a nemzetközi humanitárius normák a fegyveres konfliktusban érintett valamennyi félre nézve kötelezők;

E.  mivel a fegyveres konfliktusok különösen a gyermekek testi és lelki fejlődését károsítják súlyos mértékben, ami hosszú távú következményekkel jár az emberi biztonságra és a fenntartható fejlődésre nézve;

F.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya kimondja, hogy tizenöt évesnél fiatalabb gyermekek fegyveres erőkbe/csoportokba való besorozása vagy toborzása, illetve az ilyen gyermekek harcokban való tevékeny részvételre kényszerítése bűncselekmény;

G.  mivel a nemzetközi jog tiltja a szexuális erőszak minden formáját, így a gyermekekkel szembeni szexuális erőszakot is, és mivel a szexuális erőszakcselekmények akár a háborús bűncselekmény, az emberiesség elleni bűncselekmény vagy a népirtás kategóriáját is kimeríthetik;

H.  mivel a gyalogsági aknák használata a gyalogsági aknák betiltásáról szóló 1997-es egyezmény elfogadása óta alábbhagyott, ennek ellenére továbbra is veszélyt jelent a gyermekekre, különösen a nem nemzetközi kiterjedésű fegyveres konfliktusokban;

I.  mivel a nemzetközi közösség erkölcsi kötelessége, hogy a konfliktusokban érintett valamennyi felet megpróbálja kötelezettségvállalásra bírni a gyermekek védelme tekintetében, ideértve az állami és nem állami fegyveres szereplőket egyaránt;

J.  mivel a gyermekkatonák lefegyverzésének, rehabilitációjának és visszailleszkedésének kérdését valamennyi béketárgyaláson meg kell vitatni és az azt követő békemegállapodásba is bele kell foglalni, ahogyan az adott konfliktus során is foglalkozni kell vele;

K.  mivel a gyermekkatonák megfelelő lefegyverzése és visszaintegrálása hozzájárulhat az erőszak folyamatos körforgásának megelőzéséhez;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a fejlesztésért felelős biztos és az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

   a) elő kell mozdítani, hogy az érintett államok és fegyveres nem állami szereplők a gyermekek védelmét szolgáló cselekvési terveket írjanak alá az ENSZ főtitkára gyermekek és fegyveres konfliktusok ügyében illetékes különmegbízottjával, emlékeztetve arra, hogy a fegyveres nem állami szereplőkkel történő ilyen kapcsolattartás nem vonja maga után az említett csoportok vagy tevékenységeik támogatását, illetve legitimként történő elismerését;
   b) el kell ismerni az ENSZ, valamint a nemzetközi és a nem kormányzati szervezetek annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy rávegyék a fegyveres nem állami szereplőket a gyermekek védelmezésére, megismételve, hogy az nem vonja maga után az említett szereplők tevékenységeinek támogatását, illetve legitimként történő elismerését;
   c) a harmadik országokkal – például a Cotonoui Megállapodás keretében – folytatott politikai párbeszédek napirendjére fel kell venni a 18 évesnél fiatalabb gyermekek besorozásának és harcra kényszerítésének megelőzésére és felszámolására, valamint a szabadon bocsátásuk és a társadalomba való visszailleszkedésük biztosítására vonatkozó célkitűzést;
   d) meg kell ismételni, hogy az államoknak és a fegyveres nem állami szereplőknek tevékenységeiket a nemzetközi humanitárius joggal és a nemzetközi humanitárius szokásjoggal összhangban kell folytatniuk, és támogatni kell a polgári lakosok – különösen a gyermekek – védelmét szolgáló specifikus intézkedések megtételére irányuló erőfeszítéseiket, emlékeztetve arra, hogy a fegyveres nem állami szereplőkkel együtt folytatott ilyen tevékenység nem vonja maga után az említett csoportok vagy tevékenységeik támogatását, illetve legitimként történő elismerését;
   e) emlékeztetni kell arra, hogy a nemzetközi humanitárius jog olyan jogi keret, amely kötelezi a fegyveres nem állami szereplőket, valamint hogy a genfi egyezmények közös 3. cikke és az 1977. évi második kiegészítő jegyzőkönyv egyaránt ezt a célt szolgálja, ahogyan a nemzetközi humanitárius szokásjog számos szabálya is; fontos megvizsgálni, hogy a nemzetközi humanitárius jogra irányadó jelenlegi szabályok megfelelőek-e a nem állami szereplők vonatkozásában, vagy további szabályozásra van-e szükség;
   f) közvetlenül vagy az erre szakosodott nem kormányzati szervezetek és humanitárius szervezetek közvetítésével tárgyalni kell a fegyveres nem állami szereplőkkel a leány- és fiúgyermekek védelmének kérdéséről, hogy enyhítsék a gyermekek szenvedését a fegyveres konfliktusok idején, és hogy sürgessék a fegyveres nem állami szereplőket a gyermekek fegyveres konfliktusok hatásaitól való védelmére felszólító genfi felhívás kötelezettségvállalási nyilatkozatának aláírására;
   g) támogatni kell a humanitárius szervezeteket, amelyek politikai, diplomáciai és pénzügyi eszközök alkalmazásával tárgyalásokat folytatnak a fegyveres nem állami szereplőkkel a nemzetközi humanitárius normák – különösen a gyermekek védelme – fegyveres konfliktus idején való tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében;
   h) fel kell szólítani a tagállamokat, hogy az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló lucensi iránymutatások tervezetének jóváhagyása révén csatlakozzanak az iskolák elleni támadásokkal és az iskolák fegyveres szereplők általi használatával szembeni védelemre irányuló nemzetközi erőfeszítésekhez;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a fejlesztésért felelős biztosnak, az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a Tanácsnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL C 76. E, 2010.3.25., 3. o.
(2) HL C 41. E, 2009.2.19., 24. o.
(3) HL C 74. E, 2004.3.24., 854. o.
(4) HL C 121., 2001.4.24., 401. o.
(5) HL C 98., 1999.4.9., 297. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat