Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament, valamint a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló „Az európai konszenzus” című együttes nyilatkozat 9. és 35. bekezdésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely újra megerősíti, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel a Tanács üléseinek egymás utáni következtetéseire, a Bizottság kétéves jelentéseire és az Európai Parlamentnek a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló állásfoglalásaira és különösen a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2011. évi uniós jelentésről szóló, 2012. október 25-i állásfoglalására(2)

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítésére irányuló, a 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0265) és a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2010. június 14-i tanácsi következtetésekre, amelyekben támogatják az említett uniós cselekvési tervet,

–  tekintettel a Bizottság politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi munkadokumentumára (SWD(2013)0456),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0161/2014),

A.  mivel az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, 2012-ben elfogadott stratégiai kerete és cselekvési terve kimondja, hogy az Unió külső tevékenységének valamennyi területén, kivétel nélkül az emberi jogok érdekében munkálkodik majd;

B.  mivel kizárólag egy szolidaritáson alapuló – a „belső” és az Unió határain kívül létező szegénységet tovább nem mélyítő – európai jövőkép képes túllépni a különböző uniós politikák összeférhetetlenségén és azokat a fejlesztési prioritásokkal összeegyeztetni;

C.  mivel a politikák fejlesztési célú koherenciáját ma már kötelezettségként ismerik el, valamint átfogó politikai eszköznek és folyamatnak tekintik, amelyek célja, hogy a fejlesztés sokféle dimenziója a politikák kidolgozásának valamennyi szakaszában helyet kapjon;

D.  mivel mindegyik uniós szakpolitikának vannak külső hatásai, e politikákat úgy kell kialakítani, hogy azok gondoskodni tudjanak a fejlődő országok fenntartható szükségleteiről a szegénység ellen folytatott küzdelem, a szociális biztonsági ellátás és tisztességes jövedelem garantálása, és az alapvető emberi jogok, valamint a gazdasági és környezetvédelmi jogok védelme tekintetében;

E.  mivel a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának az országok vagy régiók azon jogának elismerésén kell alapulnia, hogy lakosaik megélhetésének biztosítása érdekében demokratikus módon határozhatják meg saját politikáikat, prioritásaikat és stratégiáikat;

F.  mivel az Uniónak valódi vezető szerepet kell betöltenie a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdításában;

G.  mivel a jelenlegi uniós fejlesztési keretből hiányoznak az Unió által végrehajtott szakpolitikákból eredő inkoherenciák megelőzéséhez vagy orvoslásához szükséges hatékony mechanizmusok;

H.  mivel az Európai Parlamentnek, miközben a fejlesztésre jelentős hatást gyakorló szakpolitikák nyomon követésében jelentős előrelépéseket tett, még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy optimális koherenciát biztosítson és megelőzzön bizonyos következetlenségeket annak érdekében, hogy a részére kijelölt intézményi szerepet maradéktalanul betöltse;

I.  mivel a 2015 utáni időszakra vonatkozó keretben a politikák fejlesztési célú koherenciájának a közös, de differenciált felelősségekre irányuló fellépésen kell alapulnia, amely elősegíti az inkluzív politikai párbeszédet;

J.  tekintettel az OECD országok tapasztalataiból levont tanulságokra, és különösen az OECD főtitkárságán belül működő, a politikák fejlesztési célú koherenciájával foglalkozó egység munkájára;

K.  mivel az uniós tagállamok fejlesztési politikáinak és segélyezési programjainak összehangolása lényeges része a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó menetrendnek; mivel becslések szerint évente akár 800 millió euró megtakarítás lenne elérhető a tranzakciós költségek csökkentésével, ha az Unió és tagállamai kevesebb országra és tevékenységre összpontosítanák segélyezési törekvéseiket;

L.  mivel az uniós fejlesztési politika hatékonyságát hátráltatja a segélyezési politikák és programok széttagoltsága és párhuzamos megvalósítása a tagállamok körében; mivel egy összehangoltabb, Unió-szerte érvényesített megközelítés csökkentené az adminisztratív terhet és mérsékelné a kapcsolódó költségeket;

M.  mivel az ENSZ Népesedési Alapjának 2014. február 12-én kiadott, a 2014-et követő nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciákra vonatkozó globális jelentése kihangsúlyozza, hogy az erőszaknak kitett nők és serdülők védelmét a nemzetközi fejlesztési menetrendben prioritásként kell kezelni;

A politikák fejlesztési célú koherenciájának működésbe lépése

1.  javasolja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának biztosítása érdekében vezessenek be választottbírósági eljárást, amelyre az Európai Bizottság elnöke kapna megbízást, valamint azt, hogy a különböző uniós szakpolitikák közötti eltérés esetén az átfogó iránymutatásokat illető politikai felelősségét maradéktalanul felvállalva a döntést a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatban az Unió által vállalt kötelezettségeknek megfelelően a Bizottság elnöke hozza meg; úgy véli, hogy a problémák feltérképezését követően a Bizottság szolgálatain belül át kell dolgozni a döntéshozatali folyamatokat és a szolgálatok közötti együttműködést;

2.  felszólítja az Európai Uniót, a tagállamokat és azok partnerintézményeit, hogy biztosítsák, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó új keret tartalmazzon a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos célkitűzést, amely a támogatók és a partnerországok által elért előrehaladás mérésére és a különböző politikák fejlődésre gyakorolt hatásának értékelésére szolgáló megbízható mutatók kidolgozását teszi lehetővé különösen azzal, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának szemszögéből vizsgál olyan kulcskérdéseket, mint a demokratikus növekedés, a globális élelmiszerbiztonság, az illegális pénzmozgások, a migráció, az éghajlatváltozás és a zöld növekedés;

3.  emlékeztet az Európai Külügyi Szolgálat által a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósításában betöltött szerep fontosságára, különös tekintettel az uniós küldöttségeknek az ellenőrzésben, a megfigyelésben, valamint az érdekelt felekkel és a partnerországokkal az uniós szakpolitikáknak a fejlődő országokban kifejtett hatásairól folytatott konzultációk és párbeszédek elősegítésében vállalt szerepére; rámutat arra, hogy a kérdés szélesebb körű megvitatására van szükség valamennyi érdekelt féllel, így például a nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalmi szervezetekkel;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által előterjesztett SWD(2013)0456 dokumentum csupán egy egyszerű munkadokumentum, amelyhez a 2011-es munkadokumentum után eredetileg előirányzott közleménytől eltérően nincs szükség a biztosok testületének jóváhagyására, ami viszont paradox egy olyan szöveg esetében, amely olyan szakpolitikai területre vonatkozik, mint a politikák fejlesztési célú koherenciája;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kötelezze el magát a fejlesztés és az emberi jogok mellett, és emlékeztet a Bizottságnak az uniós szakpolitikák ösztönzése és összehangolása területén betöltött szerepére; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása és a vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a Bizottságnak tevőlegesen elő kell mozdítania az emberi fejlődés koherens és modern jövőképét;

6.  felkéri a Bizottságot, hogy végeztesse el a kulcsfontosságú szakpolitikák fejlesztési hatásainak rendszeres és független utólagos vizsgálatát, a Tanács kérésének megfelelően; hangsúlyozza, hogy javítani kell a Bizottság hatásvizsgálati rendszerét azáltal, hogy kifejezetten a politikák fejlesztési célú koherenciájára helyezik a hangsúlyt, valamint gondoskodnak arról, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti hatások mellett a fejlesztés váljon az elemzés negyedik központi elemévé;

7.  hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni annak pedagógiáját, hogy a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája hogyan építhető be a politikai fellépés különböző területeibe, mert a pedagógia az a kulcselem, amellyel a „2015 – A fejlesztés európai éve” program keretében növelhető az európai polgárok tudatossága; felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítson szakirányú képzést a politikák fejlesztési célú koherenciája és a fejlesztési hatások tárgyában a fejlesztés területén kívül működő szolgálatok munkatársai számára;

8.  megerősíti, hogy a 2015 utáni időszak fejlesztési menetrendjéhez állandó előadót kell kinevezni, akinek azt is biztosítania kell, hogy a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája megfelelő súllyal essen latba;

9.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament fontos szerepet játszhat a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdításában azzal, hogy a parlamenti menetrendekben elsőbbséget biztosít e kérdésnek, több bizottságközi és parlamentközi ülést tart a politikák fejlesztési célú koherenciájáról, előmozdítja a partnerországokkal a politikák fejlesztési célú koherenciájáról folytatott párbeszédet és elősegíti a civil társadalommal folytatott eszmecserét; emlékeztet arra, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjei és az Európai Parlament közötti éves, szervezett találkozók a politikák fejlesztési célú koherenciája és a koordináció megerősítésének fontos eszközei;

10.  hangsúlyozza, hogy az Unióban független mechanizmust kell létrehozni az uniós szakpolitikák által érintett polgárok vagy közösségek által benyújtott panaszok fogadására és hivatalos kezelésére;

11.  hangsúlyozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának szükségességét a civil társadalom – köztük a női csoportok – aktív részvételének, a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételének, valamint a nemi kérdésekkel foglalkozó szakértők teljes körű bevonásának biztosítása érdekében;

Kiemelt cselekvési területek

12.  arra szólít fel, hogy a migrációs áramlások kezelése legyen összhangban az Unió és a partnerországok fejlesztési politikáival; úgy véli, hogy ehhez a politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális adottságokat figyelembe vevő olyan stratégiára van szükség, amelynek célja az Unió közvetlen szomszédjaival fenntartott kapcsolatainak újraélesztése; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy foglalkozzanak a migránsok társadalmi és munkaerő-piaci integrációjával, valamint az állampolgársággal összefüggő kérdésekkel a tranzit- és a származási országgal folytatott együttműködés keretében;

13.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem és a fejlesztés nem mindig illenek össze tökéletesen; úgy véli, hogy a fejlődő országoknak szelektív piacnyitást kellene végrehajtaniuk; hangsúlyozza a magánszektor társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalásának fontosságát, és úgy véli, hogy a kereskedelem liberalizációja során nem szabad megfeledkezni az olyan társadalmi és környezetvédelmi feltételekről, mint az ILO által megállapított normák; emlékeztet arra, hogy a szociális és környezeti dömping elkerülése érdekében ezeket a referenciákat bele kell foglalni a WTO-megállapodásokba;

14.  ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az ilyen normák beépítésének költsége jóval alacsonyabb, mint az azok be nem tartása esetén a szociális védelem, az emberi egészség és a várható élettartam szempontjából megnyilvánuló következmények;

15.  üdvözli, hogy az Unió elismeri a kistermelői gazdálkodás éhezés elleni küzdelemben betöltött lényeges szerepét, és kéri, hogy szisztematikusan értékeljék az uniós agrár-, kereskedelem- és energiapolitika – köztük az uniós bioüzemanyag-politika – által a fejlődő országokra gyakorolt előreláthatóan negatív hatást;

16.  megismétli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az uniós éghajlat-változási politikák és az uniós fejlesztési célkitűzések közötti szinergiák maximalizálására, különös tekintettel az alkalmazott eszközökre, valamint a fejlesztésből és/vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásból származó járulékos előnyökre;

17.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívást strukturális reformokon keresztül kell megközelíteni, és felszólít egy, a politikai tervezés és döntéshozatal minden szempontjára – beleértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot és az élelmezésbiztonságot érintő területekre – kiterjedő, szisztematikus éghajlat-változási kockázatelemzésre; kéri, hogy ezen értékelés eredményeit használják fel a 2014–2020 közötti időszakra szóló fejlesztési együttműködési eszköz keretében annak érdekében, hogy világos és koherens nemzeti és regionális stratégiai dokumentumokat fogalmazzanak meg;

18.  miközben elismeri a politikák fejlesztési célú koherenciájának különböző szempontjaira fordított figyelmet, úgy véli, hogy az EU-nak konkrét lépéseket kellene tennie az adócsalás elleni küzdelem és az adóparadicsomok kérdésének kezelése terén; felszólítja a Bizottságot, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezés megvalósításáról szóló éves jelentésbe foglaljon bele információkat az új megállapodások, programok és kezdeményezések által az erőforrásban gazdag fejlődő országokra gyakorolt hatásokról;

19.  elismeri, hogy az Unióra komoly felelősség hárul annak biztosításában, hogy az uniós halászat – az uniós vizeken és azokon kívül egyaránt – az ökológiai és társadalmi fenntarthatóság, valamint az átláthatóság tekintetében azonos normákon alapuljon; megjegyzi, hogy ez a fajta egységesség koordinációt tesz szükségessé a Bizottságon belül, valamint a Bizottság és az egyes tagállamok kormányai között;

20.  külön emlékeztet azon kötelezettségvállalására, hogy kerüli az olyan nagyszabású energetikai infrastruktúrák finanszírozását, amelyek negatív társadalmi és környezeti következményekkel járnak;

o
o   o

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0399.