Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2024(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0153/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0153/2014

Viták :

PV 02/04/2014 - 17
CRE 02/04/2014 - 17

Szavazatok :

PV 02/04/2014 - 18.21
CRE 02/04/2014 - 18.21
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0276

Elfogadott szövegek
PDF 463kWORD 162k
2014. április 2., Szerda - Brüsszel Végleges kiadás
A Stockholmi Program félidős értékelése
P7_TA(2014)0276A7-0153/2014

Az Európai Parlament 2014. április 2-i állásfoglalása a Stockholmi Program félidős értékeléséről (2013/2024(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására,(1)

–  tekintettel az Európai Tanács Stockholmi Programjára (A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa),(2)

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7‑0153/2014),

A Stockholmi Program és a Lisszaboni Szerződés

1.  úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és az Európai Unió Alapjogi Chartája kötelező jogi erejének elismerése jelentős mértékben javította és erősítette az alkotmányos alapot, amelyre az uniós intézmények és a tagállamok támaszkodhatnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítására irányuló célkitűzés megvalósítása során, ugyanakkor megállapítja, hogy egyes területeken további erőfeszítésekre van szükség, különösen, ami a végrehajtást illeti; úgy véli, hogy ez a célkitűzés a Szerződések és a másodlagos jog egyforma alkalmazását követeli meg szerte az EU-ban; ezért egyetért azzal, hogy el kell kerülni, és szükség esetén meg kell szüntetni az önkéntes kívülmaradást és a különleges szabályozásokat; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács elnöksége jobban teljesítsék azon kötelezettségüket, mely szerint a nemzetközi megállapodásokat megelőzően a Parlamentet az „eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen” tájékoztatják; sajnálja, hogy késedelmet szenved a korábbi harmadik pillérbe tartozó aktusok új jogszabályi hierarchiával – alap-jogiaktusok, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok – való összhangba hozatala, melyet a Lisszaboni Szerződésnek és az új intézményi struktúrának megfelelően kell végrehajtani;

A Bizottság jogalkotási kezdeményezési joga és a rendes jogalkotási eljárás

2.  úgy véli, hogy a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztése növelte a jogalkotás legitimitását és közelebb vitte azt a polgárokhoz, mivel megerősítette az Unió egyetlen közvetlenül választott intézményének, a Parlamentnek a befolyását; úgy véli, hogy a Szerződés jövőbeni felülvizsgálatakor meg kell szüntetni a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása alóli fennmaradó kivételeket;

3.  megállapítja, hogy „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, 2010. április 20-i közleményében (COM(2010)0171) a Bizottság az uniós polgárok napi gondjaira és vágyaira való ambiciózusabb válaszadásra szólított fel, és hangsúlyozta, hogy „az Uniónak képesnek kell lennie reagálni a váratlan eseményekre, és hamar megragadni a lehetőségeket, valamint gyorsan megelőlegezni a jövőben kibontakozó folyamatokat és alkalmazkodni azokhoz”;

4.  emlékeztet a rendes jogalkotási eljárás általános elvként való alkalmazására (a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos szakpolitikák szélesebb körében lefedve a döntéshozatali eljárást), a Szerződésben szereplő követelményre, mely szerint „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni”, valamint a rugalmasság fokozásának szükségességére; felhívja a Bizottságot, hogy éljen jogalkotási kezdeményezési jogával, teljes mértékben tiszteletben tartva a Szerződésekben és a bennük lefektetett elvekben meghatározott hatásköreit – ideértve a szubszidiaritást –, a társjogalkotókkal szoros együttműködésben;

Nemzeti parlamentek

5.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteknek az Unió tevékenységeiben való fokozottabb részvétele, amelyet az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződésekhez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1., és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv szentesít, pozitívan hatott a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítására és működésére, nem csak azért, mert nagyobb garanciát jelentett a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására, hanem azért is, mert az uniós polgárok demokratikus folyamatba való szélesebb körű és szorosabb bevonása jelentős mértékben hozzájárult az uniós jogalkotáshoz és politikaformáláshoz;

6.  felszólít a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament, valamint általában véve az uniós intézmények és szervek és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés megerősítésére, annak biztosítása érdekében, hogy az uniós intézmények és szervek – lehetőség szerint – közvetlenül és késedelem nélkül tájékoztassák a nemzeti parlamenteket az uniós kezdeményezésekről;

Egységes választási törvény az európai parlamenti választások tekintetében

7.  megállapítja, hogy bár nem született megállapodás az európai parlamenti választások tekintetében az egységes választási eljárásra vonatkozóan, a választási rendszerek fokozatosan közelítettek egymáshoz, különösen az uniós szintű politikai pártok és alapítványok létrehozása, az európai politikai pártokra vonatkozó szabályok megreformálására irányuló bizottsági javaslat alapján az európai jogállás létrehozására irányuló tevékenységek, valamint a kettős mandátum megtiltása révén, mely utóbbinak értelmében az európai parlamenti képviselői tisztséggel összeegyeztethetetlen a nemzeti parlamenti képviselőség; átláthatóbb eljárások kialakítására ösztönöz a jelöltállítás tekintetében, biztosítandó a jelöltek függetlenségét;

8.  úgy véli, hogy a Parlament demokratikus szerepét még inkább ki kell emelni a közvélemény számára, és hogy az európai választási kampányoknak Európa jövője szempontjából valóban fontos kérdésekkel kell foglalkozniuk;

9.  ezért úgy véli, hogy a Parlament legitimitásának és hatékonyságának fokozása érdekében a jövőben szükségessé válik a választási eljárás reformja a Szerződésekben foglalt elvekkel összhangban; véleménye szerint e reform arra fogja ösztönözni a polgárokat, hogy részt vegyenek az európai választásokon a lakóhelyük szerinti tagállamban, amelynek nem állampolgárai;

10.  üdvözli ugyanakkor a 93/109/EK irányelvnek az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó egyes részletes rendelkezései tekintetében történő módosításáról szóló 2012. december 20-i 2013/1/EU tanácsi irányelv(3) elfogadását, mivel az az európai parlamenti választásokon való részvétel tekintetében lazít az egy bizonyos uniós tagállamban lakóhellyel rendelkező, ám állampolgársággal nem bíró polgárokra vonatkozó előírásokon; sürgeti a valamely tagállamban lakóhellyel igen, azonban állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok európai választásokon való részvételét hátráltató bürokratikus akadályok felszámolását, és ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést az EU demokratikus normáit aláásó eme veszély felszámolása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi uniós polgár rendelkezzen szavazati joggal, függetlenül attól, hogy éppen melyik államban lakik;

Európai polgári kezdeményezés

11.  üdvözli a polgári kezdeményezésről szóló rendelet(4) elfogadását, mivel az ugyanolyan politikai kezdeményezési joggal ruházza fel a polgárokat, mint amilyennel már a Parlament és a Tanács is rendelkezik;

12.  úgy véli, hogy a polgári kezdeményezés kulcsfontosságú szerepet tölthet be azon ügyek meghatározásában, amelyekkel uniós szinten kell foglalkozni, emellett erősíti az uniós szintű politikai döntéshozatal legitimitását;

13.  ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul a polgári kezdeményezések szervezői által tapasztalt technikai problémákat, és felszólítja a Bizottságot azok megoldására;

14.  rámutat, hogy a polgári kezdeményezés hatékony alkalmazását a technikai problémákon túl a költségvetési források hiányából fakadó pénzügyi nehézségek is hátráltatják;

A Stockholmi Program és végrehajtásának értékelése

Alapvető jogok

15.  úgy véli, hogy az EU-nak az emberi jogok lehető legmagasabb fokú védelmét kell előmozdítania, egyidejűleg az alapvető szabadságok mindenki számára történő biztosításával; véleménye szerint a Stockholmi Program állampolgárok jogainak előmozdításáról szóló fejezete összhangban áll ezzel az ambícióval; megjegyzi ugyanakkor, hogy az elért eredmények ellenére a fejezet végrehajtását fel kell gyorsítani;

16.  tudomásul veszi a Bizottság közleményét, és emlékeztet a jogállamiság új uniós keretére vonatkozóan elfogadott parlamenti álláspontokra, mely keret célja az ún. koppenhágai dilemma kezelésének elősegítése, hogy tudniillik az Unió magas szintű követelményeket szab a tagjelölt országok számára, ám nem rendelkezik funkcionális eszközökkel a meglévő tagállamok tekintetében, és amely keretnek az EUSZ 2. cikkében szentesített közös értékek összes tagállam általi betartásának biztosítását kell céloznia, a „koppenhágai kritériumok” folytonosságának garantálása érdekében, az Alapjogi Ügynökséget létrehozó rendelet(5) Parlament által több alkalommal is kért módosításáig;

17.  ezzel összefüggésben örömmel fogadja a jogállamiság megerősítését célzó új uniós keretről szóló bizottsági közleményt (COM(2014)0158), és várakozással tekint a keret tényleges megvalósítása során a Bizottsággal folytatott együttműködésre; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy továbbra is rendszeresen értékelni kell a tagállamok EUSZ 2. cikkében rögzített alapvető uniós értékeknek való megfelelését; elismeri a Velencei Bizottság szakértelmének és tanácsának tulajdonított különleges szerepet, és emlékeztet rá, hogy a jogállamiságra leselkedő veszélyek értékeléséhez az FRA-nak, igazságügyi hálózatoknak és más független szakértői testületeknek is hozzá kell járulniuk;

18.  attól tart, hogy a gazdasági válság a demokrácia válságává alakulhat, és úgy véli, hogy a demokratikus vívmányok, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme, a populizmus európai térnyerése elleni küzdelem, továbbá az uniós polgárság megerősítése érdekében erős politikai akaratra és a demokratikus intézmények nemzeti és európai szinten való, átlátható működésére van szükség; nyugtalanítja az uniós polgárok mobilitásával szemben tanúsított tolerancia egyértelmű hiánya, amelynek célja egyes új tagállamokból érkező munkavállalók jogainak aláásása;

19.  úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott csoportok sajátos helyzetére való válaszadásra, valamint a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a vallási türelmetlenség, az iszlamofóbia, a cigányellenesség, a homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelem megerősítésére;

20.  úgy véli, hogy nélkülözhetetlen a gyűlölet-bűncselekményekre és a gyűlöletbeszédre, valamint az azokat népszerűsítő, támogató és elkövető személyekre vonatkozó jogszabály elfogadása és tényleges végrehajtása, és felszólít az e célt szolgáló szabályozás továbbfejlesztésére, teljes összhangban a szubszidiaritás elvével;

21.   sajnálattal veszi tudomásul az előrelépés hiányát a nemzeti romaintegrációs stratégiák terén, és a romákkal szemben az Unióban továbbra is fennálló rasszizmust és diszkriminációt, ideértve a roma gyermekek oktatáson belüli szegregációját; felhívja a tagállamokat, hogy fokozott erőfeszítésekkel törekedjenek a romák alapvető jogainak és társadalmi befogadásának megerősítésére, és e célból mielőbb hajtsák végre a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. december 9-i tanácsi ajánlást(6); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a roma szervezetek részére, és a romákat érintő összes szakpolitikába vonják be őket;

22.  hangsúlyozza, hogy az egyetemesség elve vonatkozik az alapvető jogokra és az egyenlő bánásmódra; sürgeti ezért a Tanácsot, hogy fogadja el a megkülönböztetés elleni irányelvről szóló javaslatot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékos személyek integrációját célzó politikák nem megfelelőek, és hogy a fogyatékosok jogait nem veszik kellően figyelembe;

23.  üdvözli a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv(7) elfogadását, amelyben különös figyelmet szánnak a hátrányos helyzetű csoportok, például a nők és a gyermekek védelmére; hangsúlyozza, hogy e csoportok gyakorta áldozatai az erőszak különböző formáinak, így többek között a családon belüli erőszaknak; ajánlja az emberi jogok ilyen súlyos megsértéseinek részletes kivizsgálását, beazonosítását és bűnvádi eljárás alá vonását; üdvözli az európai védelmi hálózatról szóló 2011/99/EU irányelv(8), valamint az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv(9) (az emberkereskedelem elleni irányelv) elfogadását; felszólítja a tagállamokat az irányelvek mielőbbi átültetésére és végrehajtására;

24.  utal az uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyelésére vonatkozó, vizsgálatára; megerősíti „Az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programja, a megfigyelést végző szervek a különféle tagállamokban és hatásuk az uniós polgárok magánéletére” című, 2013. július 4-i állásfoglalásában(10) kifejtett mélységes aggodalmát; úgy véli, hogy a tömeges megfigyelés komoly kifogásokat vet fel olyan uniós elvek tekintetében, mint a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok, és ragaszkodik a megfelelő és hatékony parlamenti és igazságügyi felügyelet és a biztonság megszervezéséhez uniós és nemzeti szinten; alapvetőnek tartja a fékek és ellensúlyok számának növelését, különösen az adatvédelemről szóló uniós jogi keret elfogadása révén, amelynek biztosítania kell az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartását; úgy véli, hogy lépéseket kell tenni az EU belső biztonságát fenyegető megfigyelés tekintetében; felhívja az Európai Tanácsot, hogy foglalkozzon azokkal az ajánlásokkal és felhívásokkal, amelyeket az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló, 2014. március 12-i állásfoglalásában fogalmazott meg;

25.  úgy véli, hogy egy megfelelő elszámoltathatósági eljárás elengedhetetlen az emberi jogok hatékony védelme és előmozdítása, valamint a jogállamiságon alapuló, törvényes és hatékony biztonságpolitikák követése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan elszámoltathatósági mechanizmusra, amelynek célja az EU és a tagállamok emberi jogi jogsértések uniós szintű megelőzésére, kivizsgálására és orvoslására való képességének erősítése, különös tekintettel az annak kapcsán felmerülő jogsértésekre, hogy a CIA állítólagosan európai országokban szállít és tart fogva illegálisan foglyokat;

26.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE) való csatlakozása, melyet az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdése irányoz elő, még inkább erősíteni fogja az Alapjogi Charta és a Bíróság joggyakorlata által biztosított alapvető jogok védelmét;

27.  megállapítja, hogy az EJEE-hez való csatlakozás az unió tevékenységeit illetően hasonló védelmet biztosít majd a polgároknak és az Unió felelősségi körébe tartozó más személyeknek, mint amilyenben az egyes tagállamok fellépéseinek tekintetében már részesülnek; emlékeztet rá, hogy ez azért is lényeges, mivel a tagállamok fontos jogköröket adtak át az Uniónak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében;

28.  üdvözli az Európa Tanács 47 tagállama és az EU között ez utóbbinak az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozása kapcsán elért megállapodástervezetet, és várakozással tekint az Európai Unió Bíróságának (EUB) az elfogadott szövegre vonatkozóan adott pozitív véleményére; felhívja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy az EUB végleges határozatát követően mihamarabb hagyják jóvá a megállapodást;

29.  üdvözli, hogy az EJEE-hez való csatlakozás a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében újabb jelentős védelmi eszközt fog biztosítani a polgárok és az Unió felelősségi körébe tartozó más személyek számára; kiemeli a csatlakozási tárgyalások lezárásának rendkívül hosszú határidejét, és sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Unió máig nem csatlakozott az EJEE-hez; emlékeztet arra, hogy az EU csatlakozásához az uniós tagállamok mellett az egyezmény egyéb részes államainak a jóváhagyására is szükség van; felhívja az összes érintett felet, hogy mielőbb hagyják jóvá az egyezményt;

30.  határozottan elítéli az EJEE-hez való csatlakozási tárgyalások során az EU által tapasztalt akadályokat és késedelmeket, és felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az EU EJEE-hez való csatlakozására irányuló eljárásokat, valamint utasítsák el az EJEE-nek a polgárok és az EU-ban tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek emberi jogaival és alapvető szabadságaival összefüggő szerepét, hatásköreit és jogköreit aláásni kívánó további kísérleteket;

31.  felszólít a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló rendelet(11) Parlament javaslatai alapján történő felülvizsgálatára;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új információs és kommunikációs technológiák alapján dolgozzanak ki egyedi eszközöket a megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó bevált gyakorlatok uniós szinten történő megosztása érdekében;

33.  hangsúlyozza a nemi dimenzió figyelembevételének jelentőségét a fogyatékosok, a bevándorlók, a romák és egyéb kisebbségek, valamint a kirekesztettek integrálását célzó összes stratégia tekintetében;

Polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés

34.  megjegyzi, hogy a Stockholmi Program célja az uniós polgárok és az EU-ban tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek szabad mozgásának előmozdítása az európai igazságszolgáltatási térség által biztosított valamennyi jog és kötelezettség védelme és tiszteletben tartása révén, és hogy az igazságügyi együttműködés e cél elérésének fő eszköze;

35.  elismeri, hogy a jogi helyzetek, ítéletek és dokumentumok kölcsönös elismerése terén tett kezdeményezések nagyon fontos szerepet játszanak e tekintetben, mivel a kölcsönös elismerés változatlanul hagyja a tagállamok jogrendszereit, ugyanakkor csökkenti a Szerződésekben garantált szabadságaikat gyakorló polgárokra, családokra és vállalkozásokra háruló pénzügyi terheket és az előttük álló jogi akadályokat, egyidejűleg tiszteletben tartva a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

36.  emlékeztet arra, hogy a Stockholmi Program számos kezdeményezést tartalmaz a polgári jog területén, ilyen például az ítéletek könnyebb elismertetése, a végrendeletek uniós szintű érvényessége, a közokiratok elfogadását célzó könnyített eljárások, az adósságok egyszerűbb határokon átnyúló érvényesítése és a jogi képzés területét érintő uniós kezdeményezések;

37.  megállapítja, hogy ezen a területen ez idáig mindössze három jogszabályt fogadtak el, mégpedig az átdolgozott Brüsszel I. rendeletet(12), az örökösödési rendeletet(13) és a Róma III. rendeletet(14), amelyek közül ma kizárólag a harmadik alkalmazandó, valamint hogy noha a Bizottság a Stockholmi Programban előírt számos javaslatot előterjesztett, több jelentős javaslat továbbra sem készült el, ideértve az anyakönyvi okmányok joghatásának kölcsönös elismerését és a 14. társasági jogi irányelvet;

38.  úgy véli, hogy a kölcsönös elismeréshez szükség van arra, hogy a polgárok és a jogi szakemberek megbízzanak egymás jogintézményeiben; megállapítja, hogy a kölcsönös elismerés és bizalom alátámasztása szempontjából nagyon fontos szerepet játszik az alapvető jogokat és a szubszidiaritás és a bírói függetlenség elvét teljes mértékben tiszteletben tartó, ténylegesen európai jogi kultúra megerősítése, közös előírások kialakítása, valamint a más jogrendszerek megértése, különösen képzés útján; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös elismerés és bizalom a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje révén a nemzeti polgári jogi hagyományok fokozatos megváltozásához vezethet; úgy véli, hogy ez a csere nem csökkentené a nemzeti jogi hagyományok értékét;

39.  megállapítja, hogy a polgári jog terén a jogalkotási kezdeményezések eddig főként az anyagi jogra összpontosítottak; kéri, hogy a jövőben több figyelmet szenteljenek az eljárási jognak;

40.  ösztönzi a Bizottságot, hogy hatékonyan lépjen fel az ítéletek nemzetközi érvényességéről szóló egyezmény létrehozása érdekében, amely a Brüsszel I. rendeletéhez hasonló célokra törekedne;

41.  üdvözli a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot(15); hangsúlyozza a nők karrierjének útjában álló egyik legnagyobb akadály, a továbbra is létező „üvegplafon” elleni küzdelem szükségességét;

42.  üdvözli a bizonyos közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, amely felszámolja a bürokráciát, és áthidalja az uniós intézmények és a polgárok között fennálló szakadékot;

43.  felszólítja a Bizottságot – összhangban a Parlament korábbi kötelezettségvállalásaival és a többszöri kérését követően –, hogy a meglévő terveknek megfelelően, átfogó megközelítést követve terjesszen elő javaslatot a családi állapotot igazoló valamennyi okmány joghatásának az EU egészében való teljes körű kölcsönös elismerésére, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló nők és férfiak, valamint családjaik elé gördített diszkriminatív jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében, és abból a célból, hogy az uniós polgárok és az EU-ban tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek, valamint családjaik az Unió egész területén megtarthassák a több európai joghatóságon belül jogilag már elismert családi állapotukból eredő, őket megillető jogokat;

44.  ismételten felszólít az európai nemzetközi magánjogi kódex elfogadására;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az e-igazságügyi programot, annak érdekében, hogy a polgárok közvetlenül hozzáférhessenek a jogi tájékoztatáshoz és az igazságszolgáltatáshoz;

46.  elismeri a büntetőeljárásban a gyanúsítottak és a vádlottak eljárási jogainak megerősítéséről szóló ütemtervvel összefüggésben eddig megtett előrelépést, ideértve a büntetőeljárás során a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról(16), a tájékoztatáshoz való jogról(17) és az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról(18) szóló irányelvek elfogadását; kéri ezek helyes és időben történő átültetését, valamint képzések szervezését kormánytisztviselők, bírák, ügyészek és védőügyvédek számára; ismételten hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nélkülözhetetlenek a büntetőügyekben folytatott uniós együttműködés megfelelő működéhez, különös tekintettel a kölcsönös elismerés elvén alapuló intézkedések végrehajtására (pl. európai elfogatóparancs), és hogy a gyanúsítottak és a vádlottak jogainak védelme terén elengedhetetlen a további előrelépés; nyugtázza a jogi segítségnyújtásra, az ártatlanság vélelmére és a gyermekek megóvására vonatkozóan előterjesztett javaslatokat; határozott meggyőződése, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról szóló irányelv eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében különösen a jogi segítségnyújtást kell ténylegesen garantálni; vitát szorgalmaz a tanúk és a visszaélést jelentő személyek védelméről; felszólít arra, hogy a Stockholmot követő programban prioritásként kezeljék a gyanúsítottak és a vádlottak büntetőeljárásokban biztosított jogainak megerősítését, és emlékeztet rá, hogy az ütemterv nem fed le minden kérdést;

47.  sajnálja, hogy az előzetes letartóztatást, az őrizetet és a kiskorúak fogva tartását illetően a munka még nem fejeződött be, ezeken a területeken ugyanis az előírások számos tagállamban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és más nemzetközi normákat; elismeri, hogy értékelni kell a meglévő kerethatározatokkal kapcsolatos nem jogalkotási munka eredményességét, széles körben el kell ismerni az előzetes letartóztatással kapcsolatos jogot és gyakorlatot érintő, a bizottsági konzultáció keretében Európa-szerte feltárt problémákat, valamint kötelezettséget kell vállalni annak felülvizsgálatára, hogy indokolt-e az előzetes letartóztatásra vonatkozóan érvényesíthető minimumszabályok jogalkotási intézkedés útján történő meghatározása; felkéri a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy indokolt-e az előzetes letartóztatásra, az őrizetre és a kiskorúak fogva tartására vonatkozóan végrehajtandó minimumszabályok jogalkotási intézkedés útján történő meghatározása;

48.  határozottan úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni az európai igazságszolgáltatási térség kialakítása során alkalmazott elvek következetességének biztosítását, és hogy e tekintetben az uniós intézményeknek szorosan együtt kell működniük egymással, ahogyan azt a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló, 2012. május 22-i parlamenti állásfoglalás(19) is vázolja;

49.  úgy véli, hogy az alapvető jogok büntetőeljárásokkal összefüggésben történő tiszteletben tartásának harmonizációja révén, az igazságszolgáltatás megfelelő működése és a helyes börtönigazgatás biztosítását célzó közös intézkedésekkel – amelyek hiánya a tagállamok közötti bizalmatlanság gyakori oka – meg kell szilárdítani a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és hogy az uniós büntetőjog kölcsönös elismerése és harmonizációja nem haladhat előre e szabályok tagállami végrehajtására vonatkozó, komoly visszajelzések nélkül;

50.  üdvözli az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2013)0534); határozott véleménye, hogy az Európai Ügyészség létrehozása fontos lépést jelentene a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség továbbfejlesztése szempontjából; üdvözli továbbá a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségéről (Eurojust) szóló rendeletre irányuló javaslatot (COM(2013)0535);

51.  úgy véli, hogy a büntetőügyekben hozott ítéletek végrehajtása terén további erőfeszítéseket kell tenni a bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének alkalmazása érdekében;

52.  úgy véli, hogy egy hatékony, hozzáférhető, méltányos, az alapvető jogokat tiszteletben tartó igazságszolgáltatási rendszer erőteljes motorja a demokráciának, a polgárok bizalmának és jólétének, valamint egy virágzó gazdaságnak;

53.  üdvözli az uniós intézmények és a tagállamok által a Nemzetközi Büntetőbíróság általános támogatásának elősegítéséért és az azzal folytatott együttműködésért tett folyamatos erőfeszítéseket, amelyek fontos eszközei annak, hogy a bűncselekmények áldozatai számára a nemzetközi jog keretében igazságot szolgáltassanak és hogy előmozdítsák a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartását; ösztönzi a tagállamokat, hogy kössenek keretmegállapodást a Nemzetközi Büntetőbírósággal, különösen a tanúk áttelepítésére, az ideiglenes szabadon bocsátásra, a felmentett személyek áttelepítésére és az ítéletek végrehajtására vonatkozóan; felszólítja az uniós tagállamokat mint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának részes államait annak biztosítására, hogy a bíróság megfelelő forrásokkal rendelkezzen megbízatásának teljesítéséhez és a megalapozott, tisztességes és átlátható igazságszolgáltatáshoz;

54.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy azok a tisztviselők (rendőrök, egészségügyi szakszolgálatok dolgozói, bírósági személyzet stb.), akik találkozhatnak olyan esetekkel, amelyekben valamely személy – különösen a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők – testi, lelki és szexuális épsége vélhetően veszélybe kerül, megfelelő képzésben részesüljenek; felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a civil társadalom, különösen a nem kormányzati szervezetek, a nőjogi szervezetek és a szakértői segítséget nyújtó egyéb önkéntes szervezetek munkáját, és működjenek együtt ezekkel a szervezetekkel a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők támogatása terén;

55.  felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikálják a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményt, valamint a Bizottságot, hogy terjesszen elő tárgyalási irányelvekre vonatkozó javaslatokat az Unió ez utóbbihoz való haladéktalan csatlakozására vonatkozóan;

Belső biztonság

56.  tudomásul veszi a tagállamok és a Bizottság által a belső biztonsági stratégia, valamint a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó európai uniós szakpolitikai ciklus terén elért előrelépést, különös tekintettel az alábbi területekre: a terrorizmus és a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem (beleértve a gazdasági bűnözést), a számítástechnikai bűnözés és a számítástechnikával támogatott bűnözés, például a gyermekpornográfia elleni küzdelem; a létfontosságú infrastruktúrák védelme; a korrupció, a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az erőszakos radikalizáció és az illegális lőfegyver-kereskedelem elleni küzdelem; hangsúlyozza azonban, hogy az összes fenti területen további előrehaladásra van szükség;

57.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem súlyos bűncselekmény, amely különösen a nőket érinti, és az emberi jogok, illetve az emberi méltóság olyan megsértését jelenti, melyet az Unió nem tűrhet el; sajnálja, hogy az Unióba irányuló és az onnan kiinduló emberkereskedelem áldozatainak száma az emberkereskedelem elleni irányelv 2011. decemberi hatálybalépése ellenére egyre nő; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket ezen aggasztó tendencia megfékezése érdekében, biztosítva, hogy az irányelvvel összhangban kidolgozásra és végrehajtásra kerüljön egy különösen a nőkre és a kiskorúakra irányuló közös, összehangolt és ambiciózus európai stratégia, az embercsempészettel és emberkereskedelemmel, valamint az e területen működő nemzetközi szervezett bűnözői hálózatokkal szembeni küzdelmet szolgáló jogszabályokkal és intézkedésekkel együtt; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem, a kényszermunka, az illegális bevándorlás és az embercsempészet elleni fellépésnek a kiváltó okokra kell összpontosítania;

58.  sajnálja, hogy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság (CBRN) Európai Unión belüli megerősítésére irányuló, 2010 és 2013 közötti cselekvési tervet (COM(2009)0273) a tagállamok nem hajtották végre teljes körűen, illetve nem vették figyelembe a nemzeti politikai döntéshozataluk során; ezért felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy erősítsék meg a CBRN területén folytatott regionális és európai szintű együttműködést és koordinációt, továbbá e tekintetben felkéri a Tanácsot, hogy gondoskodjon a nemzeti hatóságok és a terrorizmus elleni küzdelem koordinátora közötti egyeztetésről;

59.   sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza és erősítse meg az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy az adatvédelemhez való jog és a gyanúsítottak jogainak teljes körű integrálása révén, megfelelő büntetőjogi fogalommeghatározások alapján fejezze be az Európai Csalás Elleni Hivatal elhúzódó reformját;

60.  üdvözli, hogy megállapodás született a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (COM(2012)0085); emlékeztet arra, hogy a bűncselekményből származó vagyon elkobzása a bűnszervezetek elleni küzdelem egyik leghatékonyabb módja;

61.  szilárd meggyőződése, hogy az Európai Unió terrorizmusellenes politikájának megoldást kell találnia az európai társadalmak egyes csoportjainak/tagjainak radikalizálódására, valamint a társadalmainkban egyre inkább egyénekhez kötődő terroristacselekmények problémájára; hatékonyabb koordinációt sürget az uniós terrorizmusellenes politikák végrehajtásában érintett uniós szolgálatok, azaz a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora, az Europol, a Belső Biztonságra Vonatkozó Operatív Együttműködéssel Foglalkozó Állandó Bizottság (COSI), valamint a terrorizmus-munkacsoport (nemzetközi vonatkozások) (COTER) és az Eurojust között;

62.  sajnálatosnak tartja, hogy „Az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentés” című 2013. április 10-i bizottsági közlemény (COM(2013)0179) alig fogalmaz meg kritikát a belső biztonsági stratégia keretében végrehajtott intézkedésekkel kapcsolatban, és hogy ugyanazokat a prioritásokat erősíti meg újra, mint a 2010. novemberi első közleményben, anélkül, hogy figyelembe venné többek között az Alapjogi Charta integrálásának következményeit, miközben a Charta rendelkezéseinek többsége nem csak az uniós polgárokra, hanem az EU területén élő összes emberre vonatkozik;

63.  emlékeztet arra, hogy a Parlament mára a biztonságpolitikai terület teljes jogú intézményi szereplőjévé vált, és így jogosult arra, hogy aktívan részt vegyen a belső biztonsági stratégia jellemzőinek és prioritásainak meghatározásában és ezen eszközök értékelésében, többek között a belső biztonsági stratégia végrehajtásának nyomon követése révén, amelyet az EUMSZ 70. és 71. cikke alapján az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és a Tanács közösen végeznek; úgy véli, hogy a Parlamentnek központi szerepet kell játszania a belső biztonsági politikák értékelésében és meghatározásában, mivel ezek messzemenően érintik az Unióban élő személyek alapvető jogait; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy ezek a politikák az ellenőrzésért és a demokratikus felügyeletért felelős, egyetlen közvetlenül választott európai intézmény hatáskörébe tartozzanak;

64.  úgy véli, hogy a hatékony belső biztonsági stratégia alapvető előfeltétele a belső biztonság területére vonatkozó politikák és jogszabályok végrehajtásának, hatásainak és konkrét eredményeinek megfelelő értékelése, a kezelendő biztonsági fenyegetések megfelelő elemzése, az arányosság és a szükségesség elveinek figyelembevétele, valamint a demokratikus vita;

65.  rámutat arra, hogy a jelenlegi belső biztonsági stratégia 2014-ben hatályát veszti; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdje meg a 2015 és 2019 közötti időszakra vonatkozó új belső biztonsági stratégia előkészítését, amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését és az Alapjogi Charta uniós jogba való integrálását; felszólítja a Tanácsot, hogy az új belső biztonsági stratégia elfogadását megelőzően vegye kellően figyelembe a Parlament új stratégiával kapcsolatos észrevételeit; ennek vonatkozásában tudomásul veszi az Europol elemzéseit, köztük kockázatelemzését;

66.  elismeri, hogy az Unióban terjed a határokon átnyúló bűnözés, és ezért rámutat a bűnüldözési célú együttműködés területén működő ügynökségek megfelelő finanszírozásának fontosságára; úgy véli, hogy az európai bűnüldözési célú információcsere különböző eszközeinek és csatornáinak jelenlegi tárháza nehezen átlátható és széttöredezett, aminek következtében a rendelkezésre álló eszközök felhasználása nem hatékony, az uniós szintű demokratikus felügyelet és elszámoltathatóság pedig nem megfelelő; jövőorientált elképzelést szorgalmaz arra vonatkozóan, hogy miként alakuljon és hogyan tökéletesedjen az adatok bűnüldözési célú megosztása az Unióban az alapvető jogok, köztük a magas szintű adatvédelem biztosítása mellett; megjegyzi, hogy az információcsere javítása érdekében meg kell erősíteni a bűnüldöző hatóságok közötti kölcsönös bizalmat;

67.  elutasítja az előzetes gyanú nélküli prediktív rendfenntartás elképzelését, különösen az uniós utas-nyilvántartási adatállományt, valamint a terrorizmus finanszírozásának felderítésére szolgáló európai rendszer ötletét; kéri a Bizottságot, hogy helyezze hatályon kívül az adatmegőrzési irányelvet(20);

68.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a prostitúció által súlyosan érintett területeken olyan segélyközpontok létrehozására, amelyek azonnali pszichológiai és fizikai segítséget nyújtanak az áldozatok számára;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be javaslatokat arra nézve, hogy hogyan lehet a Lisszaboni Szerződés jogi keretei közé illeszteni a határokon átnyúló rendőrségi együttműködésnek a korábbi harmadik pillér alatt elfogadott eszközeit, például a prümi határozatot és a svéd kezdeményezést;

70.  üdvözli a Lisszaboni Szerződésben meghatározott új jogalapon alapuló új Europol-rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, és bízik abban, hogy e fontos jogalkotási anyag – a Szerződés alapelveinek mindenben megfelelve – gyorsan elfogadásra kerül annak érdekében, hogy az Europol hatékonyabban tudja ellátni a határokon átnyúló szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemben betöltött szerepét;

71.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió még mindig nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal a természeti vagy az ember okozta katasztrófák megelőzéséhez és az azokra való reagáláshoz;

Határok és vízumok

72.  üdvözli a schengeni kormányzásra vonatkozó csomagról folytatott tárgyalások lezárását; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben töltse be szerepét a schengeni értékelések koordinátoraként és a Szerződések őreként, hogy megelőzzön minden olyan helyzetet, amely veszélybe sodorhatná a schengeni térség működését; emlékeztet arra, hogy a schengeni térség alapja a kölcsönös bizalom, valamint az, hogy minden tagállam a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex – a rendelkezésre álló technológiák alkalmazására is kiterjedő –rendelkezéseinek megfelelően teljesítse kötelezettségeit, ideértve a külső határok ellenőrzését; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a határokon felvegyék a küzdelmet az illegális kereskedelem és a csempészet, és azon belül a migránsokkal való kereskedelem ellen; megismétli azon álláspontját, hogy a schengeni térséget további késedelmek nélkül ki kell terjeszteni Romániára és Bulgáriára;

73.  a belső határokon való ellenőrzés megszűnését az európai integráció egyik fő vívmányának tartja; kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy a belső határokon ne legyenek ellenőrzések, és határozottan elutasít minden olyan, a személyek szabad mozgásának korlátozására irányuló kísérletet, amely nincs összhangban az uniós vívmányokkal;

74.  tudomásul veszi, hogy a schengeni térség egyedülálló, és mindeddig lépésről lépésre fejlődött; ugyanakkor úgy véli, hogy további fejlődésére vonatkozóan hosszú távú gondolkodásra van szükség; meggyőződése, hogy a schengeni külső határokat a jövőben európai határőrség segítségével kell őrizni, akiknek képzése kiterjed az emberi jogi normákra;

75.  üdvözli a FRONTEX megbízatásának reformját és az Eurosurra vonatkozó megállapodást; üdvözli a tengeri határőrizetre vonatkozó új szabályokat, melyek révén prioritássá vált a migránsok életének megmentése, valamint a migránsok és a menedékkérők emberi jogainak – és azon belül a visszaküldés tilalmának – tiszteletben tartása; emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai a nyílt tengeri intézkedések során, illetve az Unió külső határainak őrizete során kötelesek tiszteletben tartani a nemzetközi jogot, a vívmányokat, és különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatát;

76.  mély szomorúságának és sajnálatának ad hangot az Unió határain, különösen a Földközi-tengeren bekövetkezett tragikus halálesetek miatt; ismételten rámutat arra, hogy véleménye szerint a lampedusai eseményeknek fordulópontot kell jelenteniük az Unió számára, és hogy egy újabb tragédia csak úgy akadályozható meg, ha a tagállamok a közös eszközökre támaszkodva szolidaritáson és felelősségvállaláson alapuló összehangolt megközelítést fogadnak el;

77.  felkéri a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást a fogdák helyzetéről, többek között az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan, és tegyen kezdeményezéseket az ilyen központok jövőbeli működését illetően;

78.  riasztónak tartja, hogy az illegális migránsok Unióba való belépési kísérletei során egyre nagyobb számban fordulnak elő – különösen a tengeren – halálesetek, valamint emberi jogi jogsértések; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, mielőtt bármilyen megállapodás születne a Frontex és valamely harmadik ország között; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a megállapodások szigorú biztosítékokat tartalmazzanak annak biztosítása érdekében, hogy – többek között a visszatérési, a közös járőrszolgálati, a keresési és mentési, illetve a feltartóztatási műveletek vonatkozásában – teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogi normákat;

79.  emlékeztet arra, hogy a Frontex és az Európai Rendőrakadémia kulcsszerepet játszik a bűnüldöző szervek és a határőrök képzésében annak érdekében, hogy az európai igazságszolgáltatás és bűnüldözés a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása mellett folyjon;

80.  határozottan támogatja az Európai Tanács arra vonatkozó felhívását, hogy a Stockholmi Programmal összhangban meg kell erősíteni a Frontex szerepét annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon reagálni a változó migrációs áramlatokra;

81.  sajnálatának ad hangot a Schengeni Információs Rendszer második generációjára való késői átállás és a megnövekedett költségek miatt; üdvözli a Vízuminformációs Rendszer folyamatos bevezetését, valamint az annak operatív irányítását végző eu-LISA ügynökség felállítását; hangsúlyozza, hogy ezeknek az új rendszereknek most ki kell állniuk a mindennapi használat próbáját; megismétli azon felhívását, hogy „új határigazgatási eszközök és nagymérvű adattárolási rendszerek elindítására addig ne kerüljön sor, amíg a meglévő eszközök nem lesznek szükségesek, teljes mértékben működőképesek, biztonságosak és megbízhatóak”; mély aggodalmának ad hangot a Schengeni Információs Rendszer feltörésével kapcsolatos jelentések miatt, és úgy véli, hogy meg kellene vitatni a nagyméretű európai IT-rendszerek irányításával és működtetésével kapcsolatos tevékenységek kiszervezésének kérdését; felhívja a Bizottságot, hogy időben terjessze elő e rendszerek vonatkozó jogi eszközökben előírt értékelését; sajnálja, hogy nem történt előrelépés a biztonságos személyazonosító alapokmányok használatával kapcsolatban;

82.  üdvözli a vízumokkal kapcsolatos vívmányok területén tett előrelépést, ugyanakkor felszólít a meglévő szabályok jobb végrehajtására; úgy véli, hogy a közös vízumigénylési központok hasznos eszköznek bizonyultak, és a jövőben általánossá válhatnának; meggyőződése szerint egy, a közös vízumpolitika célkitűzéseiről szóló intézményközi vita keretében kellene meghatározni a vízumeljárások további harmonizációjának szükséges lépéseit, ideértve a vízumok kiállítására vonatkozó közös szabályokat; sürgeti további vízumkönnyítési megállapodások megkötését, valamint a meglévők nyomon követését és tökéletesítését;

83.  felhívja a tagállamokat, hogy éljenek a Vízumkódexben és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexben foglalt jelenlegi rendelkezésekkel, amelyek lehetővé teszik humanitárius vízumok kiadását, és könnyítsék meg a harmadik országokban veszélynek kitett emberi jogi jogvédők ideiglenes elhelyezését;

84.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy ideiglenes vízumok engedélyezésével és a rendszerben már szereplő vízumok újraigénylésének megkönnyítésével javítsák a munkavállalók mobilitását; úgy véli, hogy mindez a jogbiztonság szavatolása és az Unión belüli belső mobilitás javítása révén eredményesen növelné a munkavállalói mobilitást;

85.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze az Unió és keleti szomszédjai között meglévő vízumkönnyítési megállapodásokat, valamint az emberek közötti személyes kapcsolatokat lehetővé tevő vízummentes utazási terület létrehozására irányuló munkát;

Menedék és migráció

86.  emlékeztet arra, hogy a Stockholmi Programban az Európai Tanács hangsúlyozta, „hogy a megfelelően kezelt migráció valamennyi érdekelt számára hasznosnak bizonyulhat”; további előrelépésre számít a legális migrációval kapcsolatos jogszabályok elfogadása területén, és fokozottabb erőfeszítéseket kér a jövőben, tekintettel a demográfiai kihívásokra és a gazdaság szükségleteire; egyidejűleg úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a migránsok integrálására;

87.  felhívja az európai intézményeket és a tagállamok kormányait, hogy hívják fel a nyilvánosság és a munkaadók figyelmét az uniós bevándorlási portálra, felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a kék kártyáról szóló irányelv átültetését, és az irányelvben foglaltaknak megfelelően készítsen jelentést annak alkalmazásáról;

88.  felszólít a fokozott átláthatóság mielőbbi megteremtésére, amelyhez a tagállamok kötelesek évente helyzetjelentést tenni az egyes kisebbségi csoportok esetében a munkaerő-piaci integráció területén elért előrelépésről és az esélyegyenlőségi politika hatásairól; szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság készítsen éves helyzetjelentést, amelyben megjelennek a társadalmi kohézióra vonatkozóan elfogadott és célként előirányzott összehasonlítható mutatók, ideértve az újonnan érkezők, a hosszú távú tartózkodási engedéllyel rendelkezők, a honosított migránsok és a migránsok gyermekei helyzetének uniós szintű nyomon követését esélyegyenlőségi alapú (azaz etnikai/faji hovatartozás, vallás/meggyőződés, nem, életkor, szexuális irányultság és fogyatékosság szerinti) bontásban, lehetővé téve a társadalmi befogadást célzó politikák terén az idők során elért eredmények mérését; véleménye szerint e célból a nyílt koordinációs módszert kell alkalmazni;

89.  elismeri, hogy az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a közelmúltban bekövetkezett változások és zavargások miatt az Unió keleti és déli határaira fokozott nyomás nehezedik;

90.  üdvözli a menekültügyi csomag elfogadását; felhívja a Bizottságot, hogy az alkalmazás első napjától kezdve kövesse nyomon a csomag tagállamok általi helyes végrehajtását, és tegye meg az annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy a nemzeti jogszabályok összhangban álljanak az ítélkezési gyakorlattal; javasolja, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) az új jogszabályokat mostantól illessze be képzési programjába;

91.  kéri egy nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pont létrehozását az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalon belül;

92.  sajnálattal veszi tudomásul a migránsok fogdákban való fogva tartásának folytatódó és módszeres gyakorlatát, amelyre a közelmúltban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa is rámutatott; a fogva tartást helyettesítő alternatívák továbbfejlesztésére és bevezetésére szólít fel, ideértve az okmányokkal nem rendelkező migránsok helyzetének egyértelmű kritériumok alapján történő rendezését;

93.  úgy véli, hogy a dublini rendszerrel összefüggésben a jövőben mérlegelni kellene annak lehetőségét, hogy a jelentős nyomás alatt álló tagállamokba történő átirányításokat felfüggesszék;

94.  mélyen sajnálja, hogy nem sikerült átültetni a gyakorlatba a szolidaritásnak és a felelősség méltányos megosztásának az EUMSZ 80. cikkében rögzített elvét; úgy véli, hogy a jövőben fokozottabb és konkrétabb intézkedésekre lesz szükség, különösen a nagyszámú migránst és menedékkérelmet fogadó tagállamok esetében; egységes, önkéntes és állandó Unión belüli áttelepítési rendszer bevezetésére hív fel a nemzetközi védelemben részesülő személyek számára;

95.  úgy véli, hogy a menekültügyi politika áttelepítéshez és védett belépési eljárásokhoz kapcsolódó külső dimenzióját ki kell terjeszteni; sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok ez idáig kevéssé működtek közre az áttelepítésben;

96.  mély aggodalmát fejezi ki az uniós visszafogadási megállapodások értelmében visszafogadott harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek sorsa miatt, ideértve a határozatlan idejű fogva tartás eseteit, a jogilag bizonytalan helyzeteket, illetve a származási országba történő visszaküldést, és kéri a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó záradékok kizárását ezekből a megállapodásokból; hangsúlyozza a Bizottság visszafogadási megállapodásokról szóló értékelésében tett ajánlások végrehajtásának fontosságát;

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziója

97.  hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos európai politikák külső dimenzióját, és sürgeti, hogy minden szinten erősítsék meg az együttműködést a harmadik országokkal a biztonság, a migráció, az alapvető jogok és a határigazgatás területén;

98.  rámutat arra, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak a bevándorlást továbbra is be kell építeniük a fejlesztési együttműködésbe, és meg kell erősíteniük partnerségi megállapodásaikat, hogy az emberkereskedelem és az illegális bevándorlás kezelése, a családi kapcsolatok helyreállítása, a visszatérés és a visszafogadás területén fokozzák az együttműködést a nem uniós származási és tranzitországokkal az Európai Unió által ezekkel az országokkal folytatott rendszeres párbeszéd és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által végzett tevékenység keretében; szolidaritásra hív fel azon harmadik országok tekintetében, amelyek polgári konfliktusok által sújtott országok szomszédságában találhatók, és befogadják a konfliktus elől menekülőket;

99.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az önkéntes visszatérési politikákat;

100.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot – az EUSZ 2., 3. és 21. cikkében foglaltaknak megfelelően – az uniós belső és külső politikáknak egyaránt a középpontjába helyezi, és következésképpen úgy véli, hogy ezen értékek tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását koherens módon kell tökéletesíteni, hogy az Unió hiteles legyen a nemzetközi színtéren; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság folyamatosan visszautasítja egy emberi jogi cselekvési tervnek az uniós értékek szabadságra, biztonságra és a jog érvényesülésére vonatkozó politikák külső dimenziójában való előmozdítása érdekében történő, a Stockholmi Programban is szorgalmazott kidolgozását;

101.  sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek gyakorlati lépéseket az uniós belső és külső politikák közötti fokozottabb koherencia és következetesség biztosítása érdekében;

102.  határozott meggyőződése, hogy az Uniónak és tagállamainak nem kellene aláírnia a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének területére vonatkozó megállapodásokat olyan harmadik országokkal, amelyekben komolyan fennáll az emberi jogok megsértésének kockázata, és amelyekben nem érvényesül a jogállamiság elve; hangsúlyozza, hogy az ilyen megállapodásokat alapos emberi jogi hatásvizsgálat után kellene megkötni, és az emberi jogokra vonatkozó felfüggesztési záradékkal kell ellátni;

103.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre nehezebb követelményeket állítanak a szomszédságpolitikában részt vevő országok elé az Unió migrációs és határigazgatási politikájával összefüggésben; felszólít az Unió migrációs és határigazgatási politikájának emberi jogokon alapuló megközelítésére, hogy ezáltal elsődlegesen mindig a legális és illegális migránsok és egyéb kiszolgáltatott helyzetű csoportok jogait vegyék figyelembe; emlékeztet az emberi jogok európai egyezményének az Unió területén kívüli alkalmazására az Unió migrációs politikájának végrehajtása során, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete kimondta;

104.  jobb koordinációra szólít fel az emberi jogi párbeszédek, valamint a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal foglalkozó, harmadik országokkal kötött megállapodások keretében létrehozott albizottságok között, különösen az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó országokban és általában véve a visszafogadási megállapodások által érintett országokban;

105.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon fellépéseket az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatává vált nők védelmére és segítésére, olyan intézkedések révén, mint a kompenzációs rendszerek kidolgozása, a biztonságos visszatérés, önkéntes visszatérés esetén visszailleszkedési támogatás nyújtása a fogadó országban, támogatás és segítségnyújtás az Unióban való tartózkodás ideje alatt, valamint együttműködés a származási országok hatóságaival az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatává vált személyek családtagjainak védelme érdekében;

Módszerek, eszközök és eljárások

106.  meggyőződése szerint a politikai döntéshozatal folyamatának a lehető legmagasabb követelményeknek kell megfelelnie; úgy véli, hogy a problémák meghatározásának, a lehetséges megoldások megvitatásának és a lehetőségek közötti választásnak egymást kell követnie; megjegyzi, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség európai szinten a kutatás terén, és hogy az európai intézmények és ügynökségek, valamint a tagállamok közötti szorosabb együttműködés és jobb információcsere javítaná a politikák kidolgozását és végrehajtását;

107.  sajnálja, hogy hiányzik a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása felé történő előrehaladásra vonatkozó objektív értékelés, és nincsenek megbízható információk a vívmányok tagállamok általi végrehajtására vonatkozóan;

108.  javasolja a jogszabályok és végrehajtásuk módszeres, objektív és független utólagos értékelését, amelynek ki kell terjednie a területet érintő további jogszabályok szükségességének értékelésére is; rámutat különösen az erre irányuló hatásvizsgálatok Bizottság, Parlament és Tanács általi elvégzésének fontosságára, a követelmények fenntartása és a túlzott bürokrácia elkerülése mellett;

109.  üdvözli az uniós igazságügyi eredménytábla elkészítésére irányuló bizottsági kezdeményezést, amelynek célja a minőségi igazságügyi rendszer biztosítása a polgári, a kereskedelmi és a közigazgatási jog területén, mivel a jogszabályok konkrét alkalmazása végső soron a bíróságokon múlik;

110.  hangsúlyozza, hogy a minőségi igazságügyi rendszerek kulcsszerepet játszhatnak azáltal, hogy helyreállítják a bizalmat, ismét beindítják a növekedést, valamint hozzájárulnak a bizalomhoz és a stabilitáshoz; rámutat arra, hogy a kiszámítható, gyors és végrehajtható igazságszolgáltatási határozatok a vonzó üzleti környezet fontos szerkezeti összetevőit jelentik, amint azt „Az EU igazságügyi eredménytáblája – A hatékony igazságszolgáltatás és a növekedés előmozdításának eszköze” című bizottsági közlemény (COM(2013)0160) is megfogalmazza;

111.  kéri a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az uniós jogszabályok tagállamok általi konkrét végrehajtásának felügyeletére és biztosítására; véleménye szerint ezt politikai prioritásként kell kezelni, tekintettel az európai szinten elfogadott politikák és azok nemzeti szintű végrehajtása közötti, gyakorta jelentős eltérésre; rámutat arra, hogy a stratégiai tervezés során minden esetben építeni kell a korábbi végrehajtás tapasztalataira, és ezért az ilyen tervezés nem állhat csupán célkitűzések és prioritások felsorolásából, hanem előre kell tekintenie, szem előtt tartva a végrehajtás értékelését; megjegyzi, hogy a polgárok és az Unióban tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogait illető kérdésekben ezt az adott jogi aktus hatálybalépésének napján el kell kezdeni; véleménye szerint többet kellene tenni a megfelelő végrehajtás érdekében, többek között a Bizottság, a tagállamok és az ügynökségek közötti koordináció és együttműködés révén, illetve segítve a tagállamokat iránymutatásokkal, gyakorlati támogatással és a bevált gyakorlatok cseréjével; úgy véli, hogy – szükség esetén kötelezettségszegési eljárásokon keresztül – minden egyes esetben fel kell tárni és kezelni kell az uniós jogszabályok végre nem hajtásának okait;

112.  úgy véli, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós jogszabályok minőségének javításához közös erőfeszítésekre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények részéről az egyes nemzeti rendszerekre vonatkozó információcsere javítása és (a nemzeti/regionális szinten alkalmazandó jogszabályokat és normákat illető) pontos jogi információk nyújtása, valamint a végrehajtásra és a gyakorlatokra vonatkozó információk biztosítása érdekében; szorgalmazza az intézményközi koordináció javítását;

113.  sajnálja, hogy a Tanács nem vonja be nagyobb mértékben a Parlamentet az olyan stratégiai dokumentumok kidolgozásába, mint a kábítószer elleni stratégia és a belső biztonsági stratégia;

114.  úgy véli, az európai igazságügyi kultúra kialakulása kulcsfontosságú előfeltétele annak, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség valósággá váljon a polgárok számára, és biztosított legyen az uniós jog megfelelőbb alkalmazása; ennek fényében kéri, hogy fektessenek sokkal nagyobb hangsúlyt és fordítsanak sokkal nagyobb összegeket az uniós igazságügyi képzésre, minden jogi szakma esetében; rámutat annak fontosságára, hogy az igazságügyi képzési rendszerek vonatkozásában alulról felfelé irányuló megközelítésmód kerüljön alkalmazásra, webes technológia (azaz e-igazságügyi portál) segítségével biztosított legyen az európai jogi információforrásokhoz való jobb hozzáférés, javuljanak az európai joggal kapcsolatos ismeretek és a nyelvtudás az igazságszolgáltatás tagjainak körében, valamint hálózatok és a mindennapi igazságügyi együttműködést elősegítő egyéb intézkedések jöjjenek létre és működjenek ezen a területen a kölcsönös bizalom, valamint a következetes együttműködés és a kölcsönös elismerés biztosítása érdekében;

A következő lépések

115.  úgy véli, hogy szükség van a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatban iránymutatásra, koherenciára és teljesítménymutatókra; úgy véli, hogy ezek a célkitűzések megfelelő programozást tesznek szükségessé a Lisszaboni Szerződés szellemében, a Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes fellépésével;

o
o   o

116.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 285. E, 2010.10.21., 12. o.
(2) HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
(3) HL L 26., 2013.1.26., 27. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 211/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a polgári kezdeményezésről (HL L 65., 2011.3.11., 1. o.)
(5) A Tanács 168/2007/EK rendelete (2007. február 15.) az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról, HL L 53, 2007.02.22., 1. o.
(6) HL C 378., 2013.12.24., 1. o.
(7) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(8) HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
(9) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0322.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) a nyilvánosságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz történő hozzáféréséről (HL L 145., 2001.05.31., 43. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (átdolgozás), (HL L 351., 2012.12.20, 1. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.07.27., 107. o.).
(14) A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (HL L 343., 2010.12.29., 10. o.).
(15) COM(2012)0614.
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról (HL L 280., 2010.10.26., 1.o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve (2012. május 22.) a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (HL L 142., 2012.6.1., 1.o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve (2013. október 22.) a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról (HL L 294., 2013.11.6., 1. o.).
(19) HL C 264. E, 2013.9.13., 7. o.
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/24/EK irányelve (2006. március 15.) a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról (HL L 105., 2006.4.13., 54. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat