Index 
Elfogadott szövegek
2014. március 11., Kedd - Strasbourg
A belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikák (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök) ***I
 A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó statisztikai adatok ***I
 Az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghosszabbítása ***
 A genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről szóló Nagojai Jegyzőkönyv***
 Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap – Spanyolország „EGF/2013/008 ES/Comunidad Valenciana Textiles” kérelme
 A növényi szaporítóanyagok előállítása és forgalomba hozatala (a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó jog) ***I
 Az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazása és nyugdíja (2011. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazítás) ***I
 Az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazása és nyugdíja (2012. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazítás) ***I
 Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás ***II
 Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság ***I
 A pénzátutalásokat kísérő adatok ***I
 A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzése ***I
 Az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeivel szemben az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garancia ***I
 Genetikai erőforrások ***I
 A gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálata ***I
 A járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányok ***I
 Az Unió területén közlekedő haszongépjárművek műszaki alkalmasságának közúti ellenőrzés ***I
 A vasúti közlekedés statisztikája ***I
 Az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazása ***I
 Gazdaságszerkezeti felmérések és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérés ***I
 A mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkek ***I
 Az Európai Beruházási Bank 2012. évi éves jelentése
 Bizottságnak szóló ajánlásokkal a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról
 Dokumentumokhoz való hozzáférés a 2011–2013 közötti időszakban
 A Petíciós Bizottság 2013. évi tevékenységei
 A kertészet
 A kínzás felszámolása a világban
 Szaúd-Arábia

A belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikák (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök) ***I
PDF 424kWORD 111k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikákról szóló 1365/2006/EK rendeletnek bizonyos intézkedések elfogadása érdekében a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0484 – C7-0205/2013 – 2013/0226(COD))
P7_TA(2014)0180A7-0003/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0484),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0205/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0003/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikákról szóló 1365/2006/EK rendeletnek bizonyos intézkedések elfogadása érdekében a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló …/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0226


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való továbbítását követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) hatálybalépésének következtében a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni a Szerződés 290. és 291. cikkével.

(2)  Az 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) elfogadásával kapcsolatban a Bizottság kötelezettséget vállalt(3) arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló Szerződésben foglalt feltételekkel összhangban felülvizsgálja a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz hozzá nem igazított jogalkotási aktusokat.

(3)  Az 1365/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) hatáskört ruház a Bizottságra a rendelet néhány rendelkezésének végrehajtása érdekében.

(4)  Az 1365/2006/EK rendeletnek az EUMSZ új szabályaihoz való hozzáigazítása keretében biztosítani kell, hogy a rendelet által jelenleg a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel egészüljenek ki.

(5)  Az 1365/2006/EK rendeletet illetően, a gazdasági és technikai helyzet alakulásának figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a Szerződés az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a belvízi szállítás statisztikai küszöbértékének kiigazítására kiigazítása, a fogalommeghatározások kiigazítására kiigazítása és további fogalommeghatározások elfogadására vonatkozóan. Emellett a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az adatgyűjtés alkalmazási körének elfogadása, valamint a mellékletek tartalmának kiigazítása érdekében tekintetében. [Mód. 1]

(6)  A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős adminisztratív többletterhet a tagállamokra, illetve az adatszolgáltató egységekre adatszolgáltatókra. [Mód. 2]

(7)  Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítése és szövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vonatkozó dokumentumokat az Európai Parlament és a Tanács részére egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítsa.

(8)  Az 1365/2006/EK rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra, hogy adattovábbítással kapcsolatos szabályokat, ezen belül adatcsere szabványokat, valamint az eredmények Bizottság (Eurostat) általi terjesztésével kapcsolatos szabályokat fogadjon el, továbbá az előállított adatok minőségének biztosítását szolgáló módszertani követelményeket és kritériumokat dolgozzon ki és tegyen közzé. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni. Általános hatáskörükre tekintettel e jogi aktusok elfogadására vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni. [Mód. 3]

(9)  Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvével összhangban a Bizottságra az EUMSZ Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkének megfelelően ruházott hatáskörök összehangolására irányuló alapvető célkitűzések eléréséhez szükséges és célszerű megállapítani az összehangolás közös szabályait a közlekedési statisztikák területén. E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl az adott célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket. [Mód. 4]

(10)  A jogbiztonság biztosítása érdekében ez a rendelet nem érinti a hatálybalépése előtt megkezdett, de még nem végrehajtott intézkedések elfogadására irányuló eljárásokat.

(11)  Ezért az 1365/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1365/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1a. A 2. cikk (4) bekezdésének b) pontját el kell hagyni. [Mód. 5]

-1b. A 2. cikk (4) bekezdésének c) pontját el kell hagyni. [Mód. 6]

1.  A 2. cikk szövege az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:"

„(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy szükség esetén a 9. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló, a gazdasági és technikai helyzet alakulását tekintetbe vevő jogi aktusokat fogadjon el a belvízi szállítással kapcsolatos statisztikai lefedettség küszöbértékének kiigazítására vonatkozóan.” [Mód. 7]

"

2.  A 3. cikk a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy szükség esetén a 9. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló, a gazdasági és technikai helyzet alakulását tekintetbe vevő jogi aktusokat fogadjon el a fogalommeghatározások kiigazítására és további fogalommeghatározások elfogadására vonatkozóan.” [Mód. 8]

"

3.  A 4. cikk szövege az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:"

„(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy szükség esetén a 9. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló, a gazdasági és technikai helyzet alakulását tekintetbe vevő jogi aktusokat fogadjon el az adatgyűjtés alkalmazási körének, valamint a mellékletek tartalmának kiigazítására vonatkozóan.” [Mód. 9]

"

4.  Az 5. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Bizottság adattovábbítással kapcsolatos szabályokat, többek között adatcsere szabványokat fogad el a 10. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárással összhangban.”

"

5.  A 6. cikk a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A Bizottság az eredmények terjesztésével kapcsolatos szabályokat fogad el a 10. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárással összhangban.”

"

6.  A 7. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A 10. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően a Bizottság elfogadja azokat a módszertani követelményeket és kritériumokat, amelyek az előállított adatok minőségének biztosítását szolgálják.”

"

6a.  A 7. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(3a) E rendelet alkalmazásában a továbbítandó adatokra a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* 12. cikkének (1) bekezdésében említett minőségkritériumokat kell alkalmazni.

(3b)  A Bizottság végrehajtási aktusok révén határozza meg a minőségjelentések módját, szerkezetét, ütemezését és összehasonlíthatósági elemeit. E végrehajtási aktusokat a 10. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

____________________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 223/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).” [Mód. 10]

"

6b.  A 8. cikk (1) bekezdése bevezető szövegrészének helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság 2009. október 15-ig, …-ig(5), és azt követően háromévente, és a statisztikai programbizottsággal folytatott konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. A jelentés különösen:” [Mód. 11]

"

7.  A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„9. cikk

A felhatalmazáson alapuló hatáskörök felhatalmazás gyakorlása [Mód. 12]

(1)  Ez a cikk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit határozza meg. [Mód. 13 – A magyar változatot nem érinti]

(2)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 3. cikk és a 4. cikk (4) bekezdése szerinti felhatalmazás gyakorlása során a Bizottság gondoskodik arról, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős adminisztratív többletterhet a tagállamokra és az adatszolgáltatókra.

(3)  A Bizottságnak a 2. cikk (5) bekezdésében, a 3. cikkben és a 4. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására adott felhatalmazás határozatlan időre ötéves időtartamra szól, (Publications office: please insert the exact date of the entry into force of the amending Regulation)-…(6)-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 14]

(4)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésében, a 3. cikkben és a 4. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást.

A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 3. cikk, illetve a 4. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak két hónappal meghosszabbítható.”

"

8.  A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„10. cikk

Bizottság

(1)  A Bizottság munkáját a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel* létrehozott európai statisztikai rendszer bizottsága segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet** értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(2a)  Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó. [Mód. 15]

______________

* Az Európai Parlament és a Tanács 223/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”

"

8a.  A B. melléklet B1. táblázata a következővel helyettesítendő:"

„B1. táblázat Szállítás Áru- és személyszállítás a hajó nemzetisége és típusa szerint (éves adatok)

Elemek

Kódolás

Nómenklatúra

Egység

Táblázat

2-alfa

‘B1’

A jelentést nyújtó ország

kétbetűs

ISO-országkód

Év

négy számjegyű

‘yyyy’

Berakodási ország/régió

4-alfa

NUTS2 (*)

Kirakodási ország/régió

4-alfa

NUTS2 (*)

Szállítási mód

egy számjegyű

1 = belföldi

2 = nemzetközi (kivéve tranzitszállítás)

3 = tranzit

Hajó típusa

egy számjegyű

1 = önjáró uszály

2 = nem önjáró uszály

3 = önjáró tartályuszály

4 = nem önjáró tartályuszály

5 = egyéb áruszállító hajó

6 = tengerjáró hajók

7 = több mint 100 utast szállító tengerjáró hajók

8 = 300 méternél hosszabb távon közlekedő személyszállító kompok

Hajó nemzetisége

kétbetűs

ISO-országkód (**)

Rakomány súlya (tonna)

tonna

Tonna-km

tonna-km

Szállított utasok

12 számjegyű

utas

Utaskilométer

12 számjegyű

utas

Rendelkezésre álló utasülések

12 számjegyű

utasülés

(*) Ha az országkód nem ismert vagy nem áll rendelkezésre, a következő kódolást használják:

—  „NUTS0 + ZZ” a partnerországra vonatkozó NUTS-kód megléte esetén

—  „ISO-kód + ZZ” a partnerországra vonatkozó NUTS-kód hiánya esetén.

—  „ZZZZ” ha a partnerország egyáltalán nem ismert.

(**)A hajó nyilvántartási országára vonatkozó NUTS-kód hiánya esetén a nemzeti ISO-kódot kell jelenteni. Amennyiben a hajó nemzetisége ismeretlen, a „ZZ” kód használandó.”

"

[Mód. 16]

9.  A G. mellékletet el kell hagyni.

2. cikk

Ez a rendelet nem érinti az 1365/2006/EK rendeletben előírt, e rendelet hatálybalépése előtt megkezdett, de még nem végrehajtott intézkedések elfogadására irányuló eljárásokat.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásponjta.
(2)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(3)HL L 55., 2011.2.28., 19. o.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács rendelete (2006. szeptember 6.) a belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikákról (HL L 264., 2006.9.25., 1. o.).
(5) E rendelet hatálybalépésétől számított három év.
(6) Ezen módosító rendelet hatálybalépésnek időpontja.


A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó statisztikai adatok ***I
PDF 438kWORD 198k
Az Európai Parlament 2014. március 11-én elfogadott módosításai a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó statisztikai adatok szolgáltatásáról és minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2013)0342 – C7-0162/2013 – 2013/0181(COD))(1)
P7_TA(2014)0181A7-0143/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)   A makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1 riasztási mechanizmust hoz létre az egyensúlyhiányok korai észlelésének és nyomon követésének megkönnyítése érdekében. Az említett rendelet alapján a Bizottság elkészíti a riasztási mechanizmus keretében készült éves jelentését, amely kvalitatív gazdasági és pénzügyi értékelést tartalmaz, és amelyben megállapítja, hogy mely tagállamokról véli úgy, hogy egyensúlyhiány által érintettek vagy egyensúlyhiány kockázatának vannak kitéve.
(1)   Az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1 (MIP-rendelet) riasztási mechanizmust hoz létre az egyensúlyhiányok korai észlelésének és nyomon követésének megkönnyítése érdekében. Az említett rendelet alapján a Bizottság elkészíti a riasztási mechanizmus keretében készült éves jelentését, amely kvalitatív gazdasági és pénzügyi értékelést tartalmaz, és amelyben megállapítja, hogy mely tagállamokról véli úgy, hogy egyensúlyhiány által érintettek vagy egyensúlyhiány kockázatának vannak kitéve.
__________________
__________________
1 HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
1 Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.)
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)   A makrogazdasági egyensúlyhiány hatékony felügyelete a megbízható statisztikai adatokon alapul. A megbízható és független statisztikák garantálása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell nemzeti statisztikai hatóságaiknak az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben3 meghatározott európai statisztikai gyakorlati kódexnek megfelelő szakmai függetlenségét.
(3)   A makrogazdasági egyensúlyhiány hatékony felügyeletéhez nélkülözhetetlenek a megbízható, pontos és hasznos statisztikai adatok. A megbízható és független statisztikák garantálása érdekében erősíteni kell az Eurostat függetlenségét, összhangban az Európai Parlamentnek a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleta felülvizsgálatára vonatkozó javaslataival, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell nemzeti statisztikai hatóságaiknak az e rendeletben meghatározott európai statisztikai gyakorlati kódexnek megfelelő szakmai függetlenségét.
__________________
3 HL L 87., 2009.3.31., 164. o.
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.)
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  Fontos, hogy a Bizottság továbbra is foglalkozzon a megbízható statisztikai adatok szükségességének kérdésével, mivel ezek az adatok teszik lehetővé, hogy a területi, társadalmi és gazdasági problémákra az Unió regionális szinten megfelelőbben reagáljon;
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)   A riasztási mechanizmus keretében készült éves jelentés – amelynek alapját mutatók és az egyes mutatók értékeit a megfelelő indikatív küszöbértékhez viszonyító eredménytábla képezik – egy első szakaszbeli átvilágítási eszköznek tekinthető, amelynek segítségével a Bizottság meghatározza azon tagállamokat, amelyek esetében a fejlemények további részletes vizsgálatot tesznek szükségessé annak elbírálásához, hogy fennáll-e egyensúlyhiány vagy egyensúlyhiány kialakulásának kockázata. A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés MIP-adatokat tartalmaz. A feltárt folyamatok mögött húzódó indokok elemzésére viszont a későbbi részletes vizsgálatokban kerül sor, az egyensúlyhiányok jellegének meghatározása céljából. Az eredménytáblát és a küszöbértékeket nem mechanikusan, hanem a gazdasági összefüggések figyelembevételével kell értelmezni. A részletes vizsgálatok készítése során a Bizottság gazdasági változók és kiegészítő információk széles körét fogja megvizsgálni, kellő figyelmet szentelve az adott országra jellemző körülményekre. Ebből kifolyólag nem lehet előre teljes körűen meghatározni a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében felhasználható adatok körét, e helyett az Unióban előálló makrogazdasági egyensúlyhiányok észlelésére, megelőzésére és kiigazítására vonatkozó 1176/2011/EU rendeletben meghatározott eljárások alapján kell meghatározni ezeket. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás végrehajtásakor a Bizottság és a Tanács előnyben részesíti a tagállamok által összeállított és a Bizottság (Eurostat) részére továbbított statisztikákat. Más, nem ezen a módon összeállított és továbbított statisztikák – kellően figyelembe véve azok minőségét – csak akkor kerülhetnek felhasználásra, ha a fenti módon összeállított és továbbított statisztikai adatok nem tartalmazzák a szükséges információt.
(4)   A riasztási mechanizmus keretében készült éves jelentés – amelynek alapját mutatók és az egyes mutatók értékeit a megfelelő indikatív küszöbértékhez viszonyító eredménytábla képezik – egy első szakaszbeli átvilágítási eszköznek tekinthető, amelynek segítségével a Bizottság meghatározza azon tagállamokat, amelyek esetében a fejlemények további részletes vizsgálatot tesznek szükségessé annak elbírálásához, hogy fennáll-e egyensúlyhiány vagy egyensúlyhiány kialakulásának kockázata. A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés MIP-adatokat tartalmaz. A feltárt folyamatok mögött húzódó indokok elemzésére viszont a későbbi részletes vizsgálatokban kerül sor, az egyensúlyhiányok jellegének meghatározása céljából. Az eredménytáblát és a küszöbértékeket nem mechanikusan, hanem a gazdasági összefüggések figyelembevételével kell értelmezni. A részletes vizsgálatok készítése során a Bizottság gazdasági változók és kiegészítő információk széles körét fogja megvizsgálni, kellő figyelmet szentelve az adott országra jellemző körülményekre. Ebből kifolyólag nem lehet előre teljes körűen meghatározni a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében felhasználható adatok körét, e helyett az Unióban előálló makrogazdasági egyensúlyhiányok észlelésére, megelőzésére és kiigazítására vonatkozó 1176/2011/EU rendeletben meghatározott eljárások alapján kell meghatározni ezeket. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás végrehajtásakor, ellenőrzésekor és értékelésekor az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság előnyben részesíti a tagállamok által összeállított és a Bizottság (Eurostat) részére továbbított statisztikákat. Más, nem ezen a módon összeállított és továbbított statisztikák – kellően figyelembe véve azok minőségét – csak akkor kerülhetnek felhasználásra, ha a fenti módon összeállított és továbbított statisztikai adatok nem tartalmazzák a szükséges információt.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)   Összhangban az európai statisztikák minőségirányítására vonatkozóan a Bizottság által kidolgozott keretekkel ki kell alakítani egy megbízható eljárást a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással összefüggő adatok (a továbbiakban: MIP-adatok) összeállítására, ellenőrzésére és közzétételére, továbbá az alapul szolgáló statisztikai információk minőségének folyamatos javítására4. A makrogazdasági statisztikával foglalkozó igazgatóknak (DMES) a Bizottság által létrehozott fóruma a megfelelő szakértői csoport ahhoz, hogy a szükséges segítséget nyújtsa a Bizottságnak (Eurostatnak) a MIP-adatok megalapozott minőségellenőrzési rendszerének működtetéséhez.
(5)   Összhangban az európai statisztikák minőségirányítására vonatkozóan a Bizottság által kidolgozott keretekkel ki kell alakítani egy megbízható eljárást a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással összefüggő adatok (a továbbiakban: MIP-adatok) gyűjtésére, összeállítására, ellenőrzésére és közzétételére, továbbá az alapul szolgáló statisztikai információk minőségének folyamatos javítására4. A makrogazdasági statisztikával foglalkozó igazgatóknak (DMES) a Bizottság által létrehozott és többek között az európai statisztikai rendszer bizottságának és a Központi Bankok Európai Rendszerének szakértőit is magában foglaló fóruma a megfelelő szakértői csoport ahhoz, hogy a szükséges segítséget nyújtsa a Bizottságnak (Eurostatnak) a MIP-adatok megalapozott minőségellenőrzési rendszerének működtetéséhez.
__________________
__________________
4 COM(2005) 217 végleges és COM(2011) 211 végleges.
4 COM(2005)0217 és COM(2011)0211.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)   Elengedhetetlenül fontos, hogy az Unió tevékenységeinek ellátásához szükséges statisztikák előállítása kizárólag megbízható adatok alapján történjen. Az Unióban előálló makrogazdasági egyensúlyhiányok észleléséhez, illetve a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséhez és kiigazításához nélkülözhetetlen bemeneti MIP-adatok előállítása összefüggésben a nem megbízható adatok szolgáltatásának súlyos hatása lehet az Unió érdekeire nézve. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás működtetése érdekében a MIP-adatok előállításának, szolgáltatásának és minőségellenőrzésének hatékonyabb érvényesítéséhez további intézkedések szükségesek. Ezen intézkedéseknek javítaniuk kell az alapul szolgáló statisztikai adatok hitelességét, valamint a MIP-adatok szolgáltatását és minőségellenőrzését. A MIP-adatok akár szándékos, akár súlyos gondatlanságból eredő valótlan bemutatásától való elrettentés érdekében pénzbüntetési mechanizmusról kell rendelkezni, amely egyben a kellő gondosság biztosításának célját is fogja szolgálni a MIP-adatok előállítása során.
(6)   Elengedhetetlenül fontos, hogy az Unió tevékenységeinek ellátásához szükséges statisztikák előállítása megbízható adatok alapján történjen. Helyénvaló az 1176/2011/EU rendeletben és az 1174/2011/EU rendeletben meghatározott eljárások kiegészítése a MIP-adatok összeállítására, minőségellenőrzésére és közzétételére vonatkozó megfelelő hivatalos kerettel a 223/2009/EK rendeletben meghatározott közös minőségi kritériumoknak megfelelően. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás működtetéséhez szükséges és a MIP-adatok előállításának, szolgáltatásának és minőségellenőrzésének érvényesítését hatékonyabbá tevő további intézkedéseket kell hozni. Ezen intézkedéseknek javítaniuk kell az alapul szolgáló statisztikai adatok hitelességét, valamint a MIP-adatok szolgáltatását és minőségellenőrzését.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  A MIP-adatok akár szándékos, akár súlyos gondatlanságból eredő valótlan bemutatásától való elrettentés érdekében korrekciós mechanizmusról kell rendelkezni, amely egyben a kellő gondosság biztosításának célját is fogja szolgálni a MIP-adatok előállítása során.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   A statisztikák manipulálása esetén kivetendő pénzbírság kiszámítására vonatkozó szabályok, valamint a Bizottság által ilyen esetek kivizsgálása során követendő eljárásra vonatkozó szabályok kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 290. cikkének megfelelő jogi aktusokat fogadhasson el a pénzbírság összegének megállapítására és a Bizottság általi vizsgálatok lefolytatására vonatkozó részletes kritériumokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell az érintett dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.
(7)   A statisztikák manipulálása esetén elhelyezendő kamatozó letét és kivetendő pénzbírság kiszámítására vonatkozó szabályok, valamint a Bizottság által a statisztikák manipulálásának kivizsgálása során követendő eljárásra vonatkozó szabályok kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 290. cikkének megfelelő jogi aktusokat fogadhasson el a pénzbírság összegének megállapítására és a Bizottság általi vizsgálatok lefolytatására vonatkozó részletes kritériumokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell az érintett dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)   A tagállamok által közölt MIP-adatok és az alapul szolgáló statisztikai információk minőségének biztosítása érdekében szoros együttműködést és állandó párbeszédet kell kialakítani a Bizottság és a tagállamok statisztikai hatóságai között.
(8)   A Bizottság (Eurostat)és a tagállamok statisztikai hatóságai között folyó együttműködés és koordináció fontos része a statisztikai tevékenységek európai statisztikai rendszeren (ESR) belüli, eredményes összehangolásának. A tagállamok által közölt MIP-adatok és az alapul szolgáló statisztikai információk minőségének biztosítása érdekében meg kell erősíteni ezt az együttműködést; a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) intézményi különválasztását és a központi bankok függetlenségét tiszteletben kell tartani a MIP-adatoknak a vonatkozó irányítási struktúra, valamint az ESR és a KBER statisztikai munkaprogramja alapján való fejlesztése, összeállítása és terjesztése során.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)   Az adatszolgáltatási teher minimalizálása, a koherencia biztosítása, az alapul szolgáló statisztikai adatok minőségének javítása és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a 223/2009/EK rendelet 9. cikkével összhangban a MIP-adatokra vonatkozóan szoros együttműködést kell biztosítani az európai statisztikai rendszer és a Központi Bankok Európai Rendszere között.
(9)   Mivel az ESR felel a MIP-adatok alapjául szolgáló számos statisztika előállításáért, és a KBER felel a MIP-adatok alapjául szolgáló számos más statisztika előállításért, a két rendszer között a MIP-adatok vonatkozásában szoros együttműködést kell biztosítani a 223/2009/EK rendelet 9. cikkének megfelelően, az adatszolgáltatási teher minimalizálása, a koherencia biztosítása, az alapul szolgáló statisztikai adatok minőségének javítása és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében. Az ESR és a KBER között a MIP-adatok minőségbiztosításával kapcsolatban folyó együttműködés gyakorlati operatív szabályait egyetértési megállapodásban lehetne megállapítani. Az együttműködés gyakorlati operatív szabályaival kapcsolatban – figyelemmel a MIP-adatok körébe tartozó statisztikák területén hosszú idő alatt szerzett tapasztalataira – a 2006/856/EK tanácsi határozattal1a létrehozott, monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottság nyújthat tanácsot, amely megjelenhet az említett egyetértési megállapodásban.
_____________
1a.  HL L 332., 2006.11.30., 21. o.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  Az e rendeletben foglalt rendelkezéseket az európai gazdasági kormányzás megerősítésének keretébe tartozónak kell tekinteni, amely mind nemzeti, mind uniós szinten fokozottabb demokratikus elszámoltathatóságot tesz szükségessé. A MIP-adatok továbbfejlesztett statisztikai ellenőrzési rendszerének magában kell foglalnia a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szorosabb és időben történő bevonását. Annak elismerése mellett, hogy az Európai Parlamenttel tárgyaló felek e párbeszéd keretében az érintett uniós intézmények és képviselőik, az Európai Parlament illetékes bizottsága meghívhatja a nemzeti statisztikai intézetek képviselőit a meghallgatásokon való önkéntes részvételre.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
9 b preambulumbekezdés (új)
(9b)  A gazdaságirányításnak a MIP-adatok továbbfejlesztett statisztikai ellenőrzési rendszere révén történő megerősítése érdekében biztosítani kell a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szorosabb és korábban történő bevonását.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)  Mindazonáltal, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás következtében az alapok felfüggesztésének eszközét csakis végső megoldásként, illetve csakis a munkanélküliségi, szegénységi és a GDP–csökkenést jelző mutatók alapos elemezése mellett szabad alkalmazni;
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Az e rendelet keretében megállapított minőségbiztosítási eljárásoknak a meglévő minőségbiztosítási eljárások bevált gyakorlatain kell alapulniuk, és figyelembe kell azokat venniük. Az eljárások nem vezethetnek a minőségbiztosítási tevékenységek megkettőzéséhez, és nem eredményezhetnek párhuzamos adatsorokat.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés
(2)   A MIP-adatok továbbítására vonatkozó határidők az érintett alap-jogiaktusnak megfelelően az Unió érdekeinek figyelembevételével megállapított vagy a Bizottság által az egyes naptárakban közölt határidők.
(2)   A MIP-adatok továbbítására vonatkozó határidők az érintett alap-jogiaktusnak megfelelően megállapított vagy a Bizottság által az egyes naptárakban az európai szemeszter és az Unió érdekeinek figyelembevételével közölt határidők.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 3 bekezdés
(3)   A Bizottság minden évben közli a tagállamokkal az 1176/2011/EU rendelet 3. cikke szerinti riasztási mechanizmus keretében készült éves jelentés menetrendjét. A (2) bekezdésben említett menetrend, határidők és naptárak alapján a Bizottság dönt a továbbítandó legfrissebb MIP-adatok tárgyidőszakának zárónapjáról, és döntését közli a tagállamokkal.
(3)   A Bizottság minden évben közli a tagállamokkal az 1176/2011/EU rendelet 3. cikke szerinti riasztási mechanizmus keretében készült éves jelentés menetrendjét. A (2) bekezdésben említett menetrend, határidők és naptárak alapján a Bizottság dönt az egyes tagállamok MIP-eredménytábla mutatóinak kiszámításához szükséges MIP-adatok Bizottság (Eurostat) általi kinyerésének zárónapjáról, és döntését közli a tagállamokkal, valamint létrehozza a MIP-adatok referencia-adatbázisát.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A Bizottság (Eurostat) ellenőrzési célokból legkésőbb öt munkanappal a zárónap után minden tagállamnak hozzáférést ad a kinyert MIP-adatokat tartalmazó referencia-adatbázishoz. A tagállamok az ötnapos időszakot követő hét munkanap alatt ellenőrzik az adatokat, és visszaigazolják vagy módosítják azokat.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés
(1)   Az 1. cikkben említett MIP-adatok továbbításakor a tagállamok minőségjelentés formájában tájékoztatást küldenek a Bizottságnak (Eurostatnak) a továbbított adatok számítási módjáról, ideértve a forrásokat és a módszereket érintő esetleges változásokat is.
(1)   Az 1. cikkben említett MIP-adatok továbbításakor a tagállamok minőségjelentés formájában tájékoztatást nyújtanak be a Bizottságnak (Eurostatnak), feltüntetve a továbbított adatok számítási módját, ideértve a forrásokat és a módszereket érintő esetleges változásokat is.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A tagállamok a 2. cikk (3a) bekezdésével összhangban, 7 napos határidőn belül továbbítják a minőségjelentést.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés
(3)   A Bizottság végrehajtási aktusokat fogad el a minőségjelentések módozataira, szerkezetére és gyakoriságára vonatkozó szabályok meghatározása céljából. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
(3)   A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett minőségjelentések módozataira, szerkezetére és gyakoriságára vonatkozó szabályok meghatározása céljából. Ezeket a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 12. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés
(2)   A tagállamok elkészítik a módszertani leírásokat, majd legkésőbb [kilenc hónappal e rendelet elfogadását követően – konkrét dátum a Kiadóhivatal által közzétételkor beillesztendő]-ig elküldik azokat a Bizottság (Eurostat) részére. A Bizottság (Eurostat) [e rendelet elfogadásától számított három hónapon belül] ezen módszertani leírások szerkezetének és frissítésük módjának meghatározása céljából végrehajtási aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
(2)   A tagállamok elkészítik a módszertani leírásokat, majd legkésőbb [kilenc hónappal e rendelet hatálybalépését követően – konkrét dátum a Hivatalos Lap által közzétételkor beillesztendő]-ig elküldik azokat a Bizottság (Eurostat) részére. A Bizottság (Eurostat) [e rendelet hatálybalépésétől számított három hónapon belül] ezen módszertani leírások szerkezetének és frissítésük módjának meghatározása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el. Ezeket a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 12. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
VI fejezet – cím
A TAGÁLLAMOKBAN VÉGZETT LÁTOGATÁSOK
A TAGÁLLAMOKBAN VÉGZETT KONZULTÁCIÓS LÁTOGATÁSOK
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés
(1)   Amennyiben a Bizottság (Eurostat) problémákat tár fel, és különösen ha az 5. cikk szerinti minőségértékeléssel összefüggésben tár fel problémákat, az érintett tagállamban végzett látogatásokról dönthet.
(1)   Amennyiben a Bizottság (Eurostat) a statisztikák minőségére vonatkozó mélyebb értékelés szükségességét állapítja meg, és különösen, ha az 5. cikk szerinti minőségértékeléssel összefüggésben tár fel problémákat, az érintett tagállamban végzett konzultációs látogatásokról dönthet.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés
(2)   Az ilyen látogatások célja az érintett MIP-adat minőségének részletes vizsgálata. A látogatások módszertani kérdésekre, a módszertani leírásban szereplő adatforrásokra és módszerekre, az adatokra és a kiegészítő statisztikai folyamatokra összpontosulnak azzal a céllal, hogy értékeljék a vonatkozó számviteli és statisztikai szabályoknak való megfelelést.
(2)   Az (1) bekezdésben említett konzultációs látogatások célja az érintett MIP-adat minőségének részletes vizsgálata. A konzultációs látogatások módszertani kérdésekre, a módszertani leírásban szereplő adatforrásokra és módszerekre, az adatokra és a kiegészítő statisztikai folyamatokra összpontosulnak azzal a céllal, hogy értékeljék a vonatkozó számviteli és statisztikai szabályoknak való megfelelést.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A konzultációs látogatások szervezésekor a Bizottság (Eurostat) az előzetes megállapításait észrevételezésre megküldi az érintett tagállamnak.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 3 bekezdés
(3)   A Bizottság (Eurostat) a 74/122/EGK tanácsi határozattal7 létrehozott Gazdaságpolitikai Bizottságnak beszámol ezen látogatások megállapításairól, ideértve a megállapításokkal kapcsolatban az érintett tagállam által tett esetleges észrevételeket is. A jelentéseknek a Gazdaságpolitikai Bizottság részére történt továbbítását követően – a 223/2009/EK rendeletnek a statisztikai adatok bizalmas kezelésére vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül – a jelentéseket az érintett tagállam által tett esetleges észrevételekkel együtt közzéteszik.
(3)   A Bizottság (Eurostat) beszámol az Európai Parlamentnek és a 74/122/EGK tanácsi határozattal7 létrehozott Gazdaságpolitikai Bizottságnak e konzultációs látogatások megállapításairól, ideértve a megállapításokkal kapcsolatban az érintett tagállam által tett esetleges észrevételeket is. A jelentéseknek az Európai Parlament és a Gazdaságpolitikai Bizottság részére történt továbbítását követően – a 223/2009/EK rendeletnek a statisztikai adatok bizalmas kezelésére vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül – a jelentéseket az érintett tagállam által tett esetleges észrevételekkel együtt közzéteszik.
____________
____________
7.   HL L 63., 1974.3.5., 21. o.
7.   HL L 63., 1974.3.5., 21. o.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 4 bekezdés
(4)   A tagállamok a Bizottság (Eurostat) kérésére szakértői segítséget nyújtanak a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással összefüggő statisztikai kérdésekkel kapcsolatban, ideértve a látogatások előkészítését és végrehajtását is. Feladataik végrehajtása során e szakértők független szakértői véleményt készítenek. A MIP-adatokért felelős tagállami hatóságok által a Bizottsághoz (Eurostathoz) küldött javaslatok alapján [dátum rögzítendő]-ig szakértői lista kerül felállításra.
(4)   A tagállamok a Bizottság (Eurostat) kérésére szakértői segítséget nyújtanak a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással összefüggő statisztikai kérdésekkel kapcsolatban, ideértve a konzultációs látogatások előkészítését és végrehajtását is. Feladataik végrehajtása során e szakértők független szakértői véleményt készítenek. A MIP-adatokért felelős tagállami hatóságok által a Bizottsághoz (Eurostathoz) küldött javaslatok alapján [hat hónappal e rendelet hatálybalépése után] szakértői lista kerül felállításra.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 5 bekezdés
(5)   A Bizottság (Eurostat) megállapítja a szakértők kiválasztására vonatkozó szabályokat és eljárásokat, figyelembe véve a szakértők tagállamok közötti megfelelő megoszlását és megfelelő rotációját, valamint a szakértők munkavégzésére és a pénzügyi kérdésekre vonatkozó szabályokat és eljárásokat. A Bizottság (Eurostat) a tagállamokkal közösen viseli a nemzeti szakértők segítségével kapcsolatban a tagállamoknál felmerülő összes költséget.
(5)   A Bizottság (Eurostat) megállapítja a szakértők kiválasztására vonatkozó szabályokat és eljárásokat, figyelembe véve a szakértők tagállamok közötti megfelelő megoszlását, valamint megfelelő és időben történő rotációját, valamint a szakértők munkavégzésére és a pénzügyi kérdésekre vonatkozó szabályokat és eljárásokat. A Bizottság (Eurostat) a tagállamokkal közösen viseli a nemzeti szakértők segítségével kapcsolatban a tagállamoknál felmerülő összes költséget.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 6 a bekezdés (új)
(6a)  Ez a cikk nem alkalmazandó azokra az esetekre, amelyekben az ágazati jogszabályok már előírnak bizottsági látogatásokat a tagállamokba.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés
(1)   A Bizottság (Eurostat) többek között sajtóközleményeken és/vagy belátása szerint egyéb csatornákon keresztül szolgáltat MIP-adatokat a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás céljából.
(1)   A Bizottság (Eurostat) többek között sajtóközleményeken és/vagy belátása szerint egyéb csatornákon keresztül nyilvánosságra hozza a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz felhasznált MIP-adatokat.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés
(2)   Függetlenül attól, hogy valamely tagállam nem továbbította saját adatait, a Bizottság (Eurostat) késedelem nélkül szolgáltatja a tagállamok MIP-adatait.
(2)   A Bizottság (Eurostat) meghatározza a sajtóközlemény kiadásának napját, és azt a 2. cikkben említett zárónaptól számított tíz munkanapon belül közli a tagállamokkal. Függetlenül attól, hogy valamely tagállam nem továbbította saját adatait, a Bizottság (Eurostat) késedelem nélkül szolgáltatja a tagállamok MIP-adatait.
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 3 bekezdés
(3)   A Bizottság (Eurostat) adott esetben jelezheti fenntartását valamely tagállam MIP-adatainak minőségével kapcsolatban. Legkésőbb három munkanappal a közzététel tervezett időpontja előtt a Bizottság (Eurostat) tájékoztatja az érintett tagállamot és a Gazdaságpolitikai Bizottság elnökét a fenntartásokról, amelyeket kinyilvánítani és nyilvánosságra hozni szándékozik. Amennyiben az adatok és a fenntartás közzététele után az ügy tisztázódik, a fenntartás visszavonását ezt követően azonnal nyilvánosságra kell hozni.
(3)   A Bizottság (Eurostat) adott esetben jelezheti fenntartását valamely tagállam MIP-adatainak minőségével kapcsolatban. Az érintett tagállam lehetőséget kap álláspontjának megvédésére. Legkésőbb tíz munkanappal a közzététel tervezett időpontja előtt a Bizottság (Eurostat) tájékoztatja az érintett tagállamot és a Gazdaságpolitikai Bizottság elnökét a fenntartásokról, amelyeket kinyilvánítani és nyilvánosságra hozni szándékozik. Amennyiben az adatok és a fenntartás közzététele után az ügy tisztázódik, a fenntartás visszavonását ezt követően azonnal nyilvánosságra kell hozni.
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés
(4)   A Bizottság (Eurostat) módosíthatja a tagállamok által továbbított adatokat és közölheti a módosított adatokat és a módosítás indokait, amennyiben bizonyítékai vannak arra, hogy a tagállamok által megküldött adatok nem felelnek meg a 3. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek. Legkésőbb három munkanappal a közzététel tervezett időpontja előtt a Bizottság (Eurostat) tájékoztatja az érintett tagállamot és a Gazdaságpolitikai Bizottság elnökét a módosított adatokról és a módosítás indokairól.
(4)   A Bizottság (Eurostat) módosíthatja a tagállamok által továbbított adatokat és nyilvánosságra hozhatja a módosított adatokat és a módosítás indokait, amennyiben bizonyítékai vannak arra, hogy a tagállamok által megküldött adatok nem felelnek meg a 3. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek, valamint az irányadó módszertani előírásoknak és a statisztikai adatok hiánytalanságára, megbízhatóságára, időszerűségére és konzisztenciájára vonatkozó követelményeknek. Legkésőbb három munkanappal a közzététel tervezett időpontja előtt a Bizottság (Eurostat) tájékoztatja az érintett tagállamot és a Gazdaságpolitikai Bizottság elnökét a módosított adatokról és a módosítás indokairól.
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés
(1)   A Tanács a Bizottság javaslata alapján eljárva határozhat úgy, hogy pénzbírságot szab ki arra a tagállamra, amely szándékosan vagy súlyos gondatlanságból valótlan MIP-adatokat közöl.
(1)   A Tanács a Bizottság ajánlásai alapján eljárva két lépésből álló eljárás keretében határozhat úgy, hogy kamatozó letétet állapít meg, majd ezt követően, ha a Bizottság értékelése szerint a tagállam nem teljesítette az (1a) bekezdésben említett korrekciós intézkedéseket, végső lehetőségként bírságot szab ki arra a tagállamra, amely szándékosan valótlan MIP-adatokat közölt, vagy súlyos gondatlansággal járt el, és ezáltal valótlan MIP-adatok keletkezését idézi elő, ami ennek következtében befolyásolja a Bizottság valós és méltányos értékelés elkészítésére való képességét.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  A tagállam meghatározott határidőn belül jelentést készít a Bizottságnak az (1) bekezdésben említett valótlan adatközlés vagy súlyos gondatlanság, valamint a hasonló körülmények jövőbeli újabb előfordulása kezeléséhez és orvoslásához szükséges korrekciós intézkedésekről. A jelentést nyilvánosságra kell hozni.
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés
(2)   Az (1) bekezdésben említett pénzbírságnak hatékonynak, visszatartó erejűnek és a valótlan adatközlés jellegével, súlyosságával, valamint időtartamával arányosnak kell lennie. A pénzbírság összege nem haladhatja meg az érintett tagállam GDP-jének 0,05%-át.
(2)   Az (1) bekezdésben említett kamatozó letétnek hatékonynak, visszatartó erejűnek és a valótlan adatközlés jellegével, súlyosságával, valamint időtartamával arányosnak kell lennie. A kamatozó letét összege nem haladhatja meg az érintett tagállam előző évi GDP-jének 0,05%-át.
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
(3)   A Bizottság az (1) bekezdésében említett valótlan adatközlés tényének megállapításához szükséges bármely vizsgálatot elvégezhet. Vizsgálat indítása mellett dönthet, ha úgy találja, hogy valószínűsíthetően fennállnak a valótlan adatközlés megvalósítására alkalmas tények. A vélelmezetten valótlan adatközlés kivizsgálása során a Bizottság figyelembe veszi az érintett tagállam által közölt észrevételeket. Feladatai elvégzéséhez a Bizottság információkat kérhet a tagállamtól, helyszíni vizsgálatokat folytathat le és hozzáférhet az alapul szolgáló statisztikai adatokhoz és a MIP-adatokhoz kapcsolódó dokumentumokhoz. Ha az érintett tagállam nemzeti joga előzetes bírósági engedélyt követel meg a helyszíni vizsgálatok elvégzéséhez, a Bizottság benyújtja a szükséges kérelmeket.
(3)   A Bizottság a szerződésekkel és az egyes ágazati jogszabályokkal összhangban az (1) bekezdésében említett valótlan adatközlés tényének megállapításához szükséges bármely vizsgálatot kezdeményezhet és elvégezhet. Vizsgálat indítása mellett dönthet, ha úgy találja, hogy valószínűsíthetően fennállnak a valótlan adatközlés megvalósítására alkalmas tények. A vélelmezetten valótlan adatközlés kivizsgálása során a Bizottság figyelembe veszi az érintett tagállam által közölt észrevételeket. Feladatai elvégzéséhez a Bizottság információkat kérhet a vizsgálat alá vont tagállamtól, helyszíni vizsgálatokat folytathat le és hozzáférhet az alapul szolgáló statisztikai adatokhoz és a MIP-adatokhoz kapcsolódó dokumentumokhoz. Ha a vizsgálat alá vont tagállam nemzeti joga megköveteli, a helyszíni vizsgálatok előtt bírósági engedélyt kell beszerezni.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
A vizsgálat befejezésekor és adott esetben javaslatnak a Tanácsnak való benyújtása előtt a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett tagállam számára, hogy meghallgassák a vizsgált ügyekkel kapcsolatban. A Bizottság a Tanács elé terjesztett javaslatát csak olyan tényekre alapozza, amelyekhez az érintett tagállamnak módja volt észrevételeket tenni.
A vizsgálat befejezésekor és adott esetben ajánlás Tanácsnak való benyújtása előtt a Bizottság lehetőséget biztosít a vizsgálat alá vont tagállam számára, hogy meghallgassák a vizsgált ügyekről. A Bizottság a Tanács elé terjesztett ajánlását csak olyan tényekre alapozza, amelyekhez az érintett tagállamnak módja volt észrevételeket tenni.
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlament illetékes bizottságát az e bekezdés szerinti összes vizsgálatról, illetve ajánlásról. Az Európai Parlament illetékes bizottsága felkínálhatja a Bizottság ajánlásában szereplő tagállam számára a véleménycserében való részvétel lehetőségét.
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 4 a bekezdés (új)
(4a)  A Bizottság az érintett tagállam által a Bizottsághoz benyújtott, indokolással ellátott kérést követően javasolhatja, hogy a Tanács csökkentse a kamatozó letét összegét vagy engedje el azt.
A kamatozó letét kamatának tükröznie kell a Bizottság hitelkockázatát és a vonatkozó befektetési időtartamot.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 5 bekezdés
(5)   Az Európai Unió Bíróságának korlátlan hatásköre van a Tanács az (1) bekezdéssel összhangban hozott, pénzbírságot kiszabó határozatainak felülvizsgálatára. A Bíróság a kiszabott pénzbírságot megsemmisítheti, csökkentheti vagy növelheti.
(5)   Az Európai Unió Bíróságának korlátlan hatásköre van a Tanács az (1) bekezdéssel összhangban hozott, kamatozó letétet kiszabó határozatainak felülvizsgálatára. A Bíróság a kiszabott kamatozó letétet megsemmisítheti, csökkentheti vagy növelheti.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
IX fejezet – cím
A SZANKCIÓK JELLEGE ÉS KÖLTSÉGVETÉSI ELOSZTÁSA
A BÍRSÁGOK JELLEGE ÉS KÖLTSÉGVETÉSI ELHELYEZÉSE
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés
(2)   A Bizottság az egy hónappal e rendelet hatálybalépése után kezdődő három éves időtartamra felhatalmazást kap a 9. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a három éves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb három hónappal az egyes időszakok vége előtt nem emel kifogást a meghosszabbítás ellen, a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
(2)   A Bizottság az egy hónappal e rendelet hatálybalépése után kezdődő két éves időtartamra felhatalmazást kap a 3. cikk (3) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében és a 9. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság az érintett szereplőkkel, többek között – az EUMSZ 127. cikkével összhangban – az EKB-val folytatott konzultációt követően, legkésőbb kilenc hónappal a három éves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb három hónappal az egyes időszakok vége előtt nem emel kifogást a meghosszabbítás ellen, a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 3 bekezdés
(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 9. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (3) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében és a 9. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 5 bekezdés
(5)   A 9. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus akkor lép hatályba, ha sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást az aktus ellen a Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítéstől számított két hónapon belül, vagy ha ezen időszak lejárta előtt mind az Európai Parlament, mint a Tanács értesítette a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
(5)   Az 3. cikk (3) bekezdésének, a 6. cikk (2) bekezdésének és a 9. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus akkor lép hatályba, ha sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást az aktus ellen a Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítéstől számított két hónapon belül, vagy ha ezen időszak lejárta előtt mind az Európai Parlament, mint a Tanács értesítette a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk
A 9. cikkben említett intézkedések esetében a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el.
A 9. cikkben említett intézkedések esetében a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el. A 9. cikk (1) bekezdésében említett határozatot a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács az ajánlás Bizottság általi elfogadásától számított 10 napon belül minősített többséggel határozatot hoz az ajánlás elutasításáról.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Tanács tagjainak a 9. cikk (1) bekezdésében említett minősített többsége az EUMSZ 238. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint értelmezendő.
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk
A 223/2009/EK rendelet 5. cikkével összhangban a nemzeti statisztikai intézetek végzik a MIP-adatokkal kapcsolatos nemzeti szintű koordinációt. Ezzel összefüggésben a többi nemzeti hatóság a nemzeti statisztikai hatóságnak tesz jelentést. A tagállamok megteszik az e rendelkezés alkalmazásának biztosításához szükséges intézkedéseket.
A 223/2009/EK rendelet 5. cikkével összhangban a nemzeti statisztikai intézetek végzik a MIP-adatokkal kapcsolatos nemzeti szintű koordinációt. Ezzel összefüggésben a nemzeti központi bankok – mint a KBER MIP-adatokat előállító tagjai – és adott esetben a többi megfelelő nemzeti hatóság együttműködnek a nemzeti statisztikai intézetekkel. Az adatokat előállító nemzeti hatóságok felelősséget viselnek az adatokért. A tagállamok megteszik az e rendelkezés alkalmazásának biztosításához szükséges intézkedéseket.
Módosítás 49
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk
A Bizottság (Eurostat) rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Bizottság (Eurostat) által az e rendelet végrehajtása érdekében végzett tevékenységekről.
A Bizottság (Eurostat) az 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben1a említett európai szemeszter keretében legalább évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Bizottság (Eurostat) által az e rendelet végrehajtása érdekében végzett tevékenységekről.
________________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2011. november 16-i 1175/2011/EK rendelete a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 306., 2011.11.23., 12. o.).
Módosítás 50
Rendeletre irányuló javaslat
18 cikk – 1 bekezdés
(1)   2014. december 14-ig, valamint azt követően ötévente a Bizottság felülvizsgálja e rendelet alkalmazását és megállapításairól jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(1)   2014. december 14-ig, valamint azt követően ötévente a Bizottság felülvizsgálja e rendelet alkalmazását, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezt a jelentést szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslat kíséri.
Módosítás 51
Rendeletre irányuló javaslat
18 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – b pont
b)   e rendelet és az alkalmazott minőségellenőrzési rendszer hatékonysága.
b)   e rendelet és az alkalmazott minőségellenőrzési rendszer hatékonysága és arányossága.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra (A7-0143/2014).


Az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghosszabbítása ***
PDF 194kWORD 35k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghosszabbításáról szóló tanácsi határozattervezetről (15854/2013 – C7-0462/2013 – 2013/0351(NLE))
P7_TA(2014)0182A7-0126/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15854/2013),

–  tekintettel az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 1998. október 13-i 98/591/EK tanácsi határozatra,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 186. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0462/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikke (1) bekezdésérnek első és harmadik albekezdésére, 81. cikkének (2) bekezdésére, 90. cikkének (7) bekezdésére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A7-0126/2014),

1.  egyetért a megállapodás meghosszabbításával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Amerikai Egyesült Államok kormányának és parlamentjének.


A genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről szóló Nagojai Jegyzőkönyv***
PDF 199kWORD 35k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötésére irányuló tanácsi határozattervezetről (06852/2013 – C7-0005/2014 – 2012/0279(NLE))
P7_TA(2014)0183A7-0061/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06852/2013),

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló, a fent említett tanácsi határozattervezet mellékletét képező Nagojai Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésének és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0005/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0061/2014),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap – Spanyolország „EGF/2013/008 ES/Comunidad Valenciana Textiles” kérelme
PDF 233kWORD 63k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 12-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország „EGF/2013/008, ES/Comunidad Valenciana textiles” referenciaszámú kérelme) (COM(2014)0045 – C7-0019/2014 – 2014/2013(BUD))
P7_TA(2014)0184A7-0158/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0045 – C7-0019/2014),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i IIA) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztetésre,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0158/2014),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i IIA-t az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel Spanyolország a valenciai autonóm közösség NUTS II szintű régiójának (ES52)(4) a NACE Rev. 2. rendszer szerint a 13. ágazatban (textilgyártás) 198 vállalatánál bekövetkezett, 560 munkavállalót érintő elbocsátásokat követően „EGF/2013/008 ES/Comunidad Valenciana textiles” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt, amelyben 300 munkavállalóra vonatkozóan folyamodott az EGAA által társfinanszírozott intézkedések keretében való támogatásért a 2012. november 1. és 2013. augusztus 1. közötti referencia-időszakban történt elbocsátásokkal összefüggésben;

D.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Spanyolország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megállapítja, hogy a spanyol hatóságok 2013. október 8-án benyújtották az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2014. január 28-án közzétette; üdvözli, hogy az értékelési folyamat gyorsan – négy hónap alatt – lezajlott;

3.  úgy véli, hogy a valenciai autonóm közösségben végrehajtott elbocsátások a világkereskedelemben a globalizáció hatására bekövetkezett fő strukturális változásokhoz kötődnek, különös tekintettel a WTO átmeneti textil- és ruházati megállapodásának 2004 végén történő lezárulására, valamint az elsősorban Kína és más távol-keleti országok által vezérelt globális versenynek való nagyobb kitettségre, amely az Unióba irányuló textilbehozatal jelentős mértékű növekedését, valamint a textilipari világpiacon meglévő uniós részesedés csökkenését eredményezte;

4.  megállapítja, hogy a globalizáció súlyosan érintette Valencia autonóm közösséget, ahol a munkanélküliségi ráta 2013 első negyedévében elérte a 29,19%-ot; örömmel nyugtázza, hogy a régió a magas munkanélküliség kezelése érdekében ismét az EGAA-hoz fordul, és így kezeli immár másodjára a textilágazatban bekövetkező elbocsátásokat;

5.  gratulál Valencia autonóm közösségnek, amiért EGAA-támogatást kér és kíván felhasználni a nagyarányú kkv-jelenléttel jellemzett munkaerőpiaca problémáinak megoldására; ennek kapcsán emlékeztet rá, hogy a Valencia autonóm közösség a textilágazattal, a kerámiaiparral, a terméskőgyártással és az építési ágazattal összefüggésben már folyamodott EGAA-támogatásért;

6.  kiemeli, hogy az EGAA hozzá tud járulni a hagyományos ágazatoktól, így például a textil- és az építési ágazattól függő régiókban a törékeny foglalkoztatási helyzet kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy az EGAA ezen képessége attól függ, hogy a nemzeti és a helyi hatóságok mennyire hatékonyak, és készen állnak-e a támogatás kérelmezésére;

7.  megállapítja, hogy a textilgyártás ágazata ez idáig 11 EGAA-kérelem tárgyát képezte(5); ezek mindegyike a kereskedelemhez kapcsolódó globalizáción alapult; a valenciai autonóm közösség eddig hat EGAA-kérelmet nyújtott be: 2009 szeptemberében (kerámiaipar)(6), 2010 márciusában (terméskőgyártás)(7), 2010 márciusában (textilgyártás)(8), 2011 júliusában (építőipar)(9) és decemberében (cipőipar)(10), valamint 2013-ban (építőipari anyagok)(11);

8.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a spanyol hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. január 1-jén, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat előtt megkezdik;

9.  megjegyzi, hogy az EGAA-ból finanszírozandó személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának részét képezik a 300 elbocsátott munkavállaló újbóli munkába állását elősegítő intézkedések, így a profilkészítés, a pályaválasztási (pályaorientációs) tanácsadás, a tanácsadás, a képzések (transzverzális készségek fejlesztése, szakképzés, munkahelyi képzések, a vállalkozóvá válást elősegítő képzés), a vállalkozóvá válás támogatása, az intenzív álláskeresési támogatás, az ösztönzők – úgymint az álláskeresési ösztönzők, vállalkozás beindításának támogatása, az újbóli elhelyezkedés esélyének javítására (outplacement) irányuló ösztönzők, a munkába járás (ingázás) költségeihez való hozzájárulás, valamint az eltartott személyeket gondozók támogatása;

10.  örömmel látja, hogy az EGAA-kérelem elkészítéséről konzultációt folytattak a szociális partnerekkel, köztük a szakszervezetekkel (UGT-PV, CCOO-PV), akik beleegyeztek az alkalmazott intézkedések összköltségére vonatkozó teljes nemzeti társfinanszírozás 10%-ának fedezésébe, és hogy az EGAA végrehajtása és az EGAA-hoz való hozzáférés tekintetében a nők és a férfiak egyenlőségét szem előtt tartó politikát és a megkülönböztetésmentesség elvét fogják alkalmazni;

11.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

12.  örömmel látja, hogy az összehangolt csomag szakképzést is tartalmaz, előtérbe helyezve azokat az ágazatokat, amelyek lehetőségeket kínálnak vagy fognak valószínűleg kínálni, emellett a helyi vállalkozások meghatározott igényeire szabott munkahelyi képzést is magában foglal;

13.  sajnálja, hogy a bizottsági javaslat nem vázolja az elbocsátott munkaerő képzettség szerinti összetételét;

14.  nyugtázza, hogy az összehangolt csomag pénzügyi ösztönzőket irányoz elő a munkakeresésre (300 euró átalányösszeg), a mobilitási támogatásra, az újbóli elhelyezkedés esélyének javítására (outplacement) (350 euróig), valamint az eltartott személyeket gondozók támogatására; örömmel látja, hogy a pénzügyi ösztönzők teljes összege viszonylag korlátozott, így a hozzájárulás döntő részét képzésre, tanácsadásra, az álláskereséshez nyújtott segítségre és a vállalkozóvá válás támogatására fordítják;

15.  megállapítja, hogy a tárgyalt eset tipikusan egy olyan régióra jellemző szociális és gazdasági környezetet tükröz, amelyben a helyi gazdaságot a kkv-k nagyarányú jelenléte jellemzi;

16.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy a spanyol hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

17.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási intézkedések javítására az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az EGAA igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; hangsúlyozza, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) szóló új rendeletben(12) tovább tökéletesedik majd az eljárás, és az EGAA hatékonyabbá, átláthatóbbá és láthatóbbá válik;

18.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA az elbocsátott munkavállalók újbóli, stabil munkaviszony keretében történő munkába állását segítse; hangsúlyozza továbbá, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok felelőssége a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

19.  üdvözli, hogy az Európai Parlament és a Tanács az új EGAA-ról szóló rendelet tekintetében a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan megegyezett abban, hogy újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

20.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

21.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

22.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről (Spanyolország „EGF/2013/008 ES/Comunidad Valenciana Textiles” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2014/167/EU határozat.)

(1) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).
(5)EGF/2007/005 IT Szardínia (COM(2008)0609); EGF/2007/006 IT Piemonte (COM(2008)0609); EGF/2007/007 IT Lombardia (COM(2008)0609); EGF/2008/001 IT Toszkána (COM(2008)0609); EGF/2008/003 LT Alytaus Textile (COM(2008)0547); EGF/2008/005 ES Katalónia (COM(2009)0371); EGF/2009/001 PT Norte-Centro (COM(2009)0371); EGF/2009/004 BE Oost en West Vlaanderen Textiel (COM(2009)0515); EGF/2009/005 BE Limburg Textiel (COM(2009)0515), EGF/2010/009 ES Comunidad Valenciana (COM(2010)0613) és EGF/2013/008 ES Comunidad Valenciana (a jelenlegi eset).
(6)EGF/2009/014 ES Comunidad Valenciana (kerámia) (COM(2010)0216).
(7)EGF/2010/005 ES Comunidad Valenciana (kőmegmunkálás) (COM (2010)0617).
(8)EGF/2010/009 ES Comunidad Valenciana, (COM(2010)0613).
(9)EGF/2011/006 ES Comunidad Valenciana (építés) (COM(2012)0053).
(10)EGF/2011/020 ES Comunidad Valenciana (lábbeli) (COM(2012)0204).
(11)EGF/2013/004 ES Comunidad Valenciana (építőipari termékek) (COM(2013)0635).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 1309/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 855. o.).


A növényi szaporítóanyagok előállítása és forgalomba hozatala (a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó jog) ***I
PDF 198kWORD 36k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a növényi szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról (a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó jog) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0262 – C7-0121/2013 – 2013/0137(COD))
P7_TA(2014)0185A7-0112/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0262),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0121/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az osztrák Szövetségi Tanács és a holland Alsóház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0112/2014),

1.  elutasítja a Bizottság javaslatát;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be újat;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


Az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazása és nyugdíja (2011. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazítás) ***I
PDF 203kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatóknak 2011. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0895 – C7-0459/2013 – 2013/0438(COD))
P7_TA(2014)0186A7-0165/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0895),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatára és különösen annak XI. melléklete 10. cikkére, valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekre, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0459/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bíróság 2014. március 4-i véleményére(1),

–  tekintettel a Számvevőszék 2014. március 3-i véleményére(2)

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. március 7-i kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7–0165/2014)

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatóknak 2011. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló …/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0438


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 422/2014/EU rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazása és nyugdíja (2012. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazítás) ***I
PDF 203kWORD 39k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatóknak 2012. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0896 – C7-0460/2013 – 2013/0439(COD))
P7_TA(2014)0187A7-0164/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0896),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatára és különösen annak XI. melléklete 10. cikkére, valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekre, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0460/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bíróság 2014. március 4-i véleményére(1),

–  tekintettel a Számvevőszék 2014. március 3-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. március 7-i kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0164/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatóknak 2012. július 1-jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló …/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0439


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 423/2014/EU rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás ***II
PDF 198kWORD 36k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács által első olvasatban elfogadott álláspontról (17930/1/2013 – C7-0028/2014 – 2011/0465(COD))
P7_TA(2014)0188A7-0116/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (17930/1/2013 – C7-0028/2014),

–  tekintettel első olvasatban kialakított álláspontjára(1) a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatáról (COM(2011)0938),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0116/2014),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek 2012.10.25., P7_TA(2012)0389.


Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság ***I
PDF 204kWORD 73k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0008 – C7-0027/2011 – 2011/0006(COD))
P7_TA(2014)0189A7-0077/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0008),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 50., 53., 62. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0027/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2011. május 4-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 5-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. november 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7–0077/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek, valamint az 1060/2009/EK, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendeletnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0006


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/51/EU irányelv.)

(1) HL C 159., 2011.5.18., 10. o.
(2) HL C 218., 2011.7.23., 82. o.


A pénzátutalásokat kísérő adatok ***I
PDF 576kWORD 222k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a pénzátutalásokat kísérő adatokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0044 – C7-0034/2013 – 2013/0024(COD))
P7_TA(2014)0190A7-0140/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0044),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0034/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2013. május 17-i véleményére(1),

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. november 11-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0140/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a pénzátutalásokat kísérő adatokról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0024


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(4),

az európai adatvédelmi biztossal való konzultációt követően(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A pénzátutalásokon keresztül megvalósuló jelentős feketepénz-áramlás Az illegális pénzáramlás árthat a pénzügyi szektor struktúrájának stabilitásának és jó hírének, továbbá fenyegetést jelent a belső piacra és a nemzetközi fejlesztésre nézve, valamint közvetlenül vagy közvetve aláássa a polgárok jogállamiság iránti bizalmát. A terrorizmus és a szervezett bűnözés finanszírozása továbbra is fontos probléma, amelyet uniós szinten kell kezelni. A terrorizmus és a szervezett bűnözés árt a demokratikus intézményeknek és társadalmunk alapjait rengeti meg. Az adóparadicsomként is ismert, banktitkot fenntartó joghatóságokban és azokon keresztül működő titkos vállalati struktúrák az illegális pénzáramlást megkönnyítő döntő tényezőnek számítanak. A bűnelkövetőknek és segítőiknek a bűnözésből származó jövedelmek eredetének leplezésére, illetve a terrorista tevékenységekre vagy célokra célra történő pénzátutalásra irányuló erőfeszítései súlyosan veszélyeztethetik veszélyeztetik a pénzátutalási rendszerek megbízhatóságát, integritását és stabilitását, valamint a pénzügyi rendszer egésze iránti bizalmat. [Mód. 1]

(2)  Amennyiben bizonyos koordinációs intézkedések nem kerülnek elfogadásra uniós és nemzetközi szinten, a pénzmosásban részt vevők, valamint a terrorizmus finanszírozói a bűnözői tevékenységeik megkönnyítése érdekében megpróbálhatják kihasználni kihasználják a tőke szabad mozgását, amely az egységes pénzügyi térség velejárója. A Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) keretein belüli nemzetközi együttműködés, illetve ajánlásainak globális szintű végrehajtása a szabályozási arbitrázs és a verseny torzulásának megelőzését szolgálják. Az uniós fellépésnek nagyságrendjénél fogva biztosítania kell a Pénzügyi Akció Munkacsoport (Financial Action Task Force, a továbbiakban: FATF) által 2012. februárban elfogadott, elektronikus átutalásokról szóló 16. ajánlás egységes átültetését az Unió egészében, és különösen azt, hogy ne legyen megkülönböztetés vagy eltérés az egyes tagállamokon belüli belföldi fizetések és a tagállamok közötti, határokon átnyúló fizetések között. A határokon átnyúló pénzátutalások terén a tagállamok önálló, nem összehangolt fellépése jelentősen befolyásolhatná a fizetési rendszerek zökkenőmentes működését EU-szinten, és ezáltal árthatna a belső piacnak a pénzügyi szolgáltatások területén. [Mód. 2]

(2a)  E rendelet végrehajtása és érvényesítése, beleértve a FATF 16. ajánlását, nem járhat indokolatlan és aránytalan költségekkel a pénzforgalmi szolgáltatók és azok szolgáltatásait igénybe vevő polgárok számára, és a törvényes tőkeáramlást teljes mértékben szavatolni kell az Európai Unión belül. [Mód. 3]

(3)  A terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós stratégia 2008. július 17-i felülvizsgált változata kiemelte, hogy folytatni kell a terrorizmus finanszírozásának és a terroristagyanús személyek birtokában lévő pénzügyi források felhasználásának megelőzésére irányuló erőfeszítéseket. El kell ismerni, hogy a FATF folyamatosan törekszik ajánlásainak javítására és közös megegyezés kialakítására arra vonatkozóan, hogy ezeket hogyan kellene végrehajtani. Az Unió felülvizsgált stratégiája megjegyzi, hogy az ajánlások valamennyi FATF-tag és a FATF-hez hasonló típusú regionális szervek tagjai általi végrehajtását rendszeres időközönként értékelik, és hogy ebben a tekintetben fontos a tagállami végrehajtásra vonatkozó közös megközelítés.

(4)  A terrorizmus finanszírozásának megakadályozása érdekében sor került bizonyos személyek, csoportok és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását célzó intézkedések meghozatalára, beleértve a 2580/2001/EK rendeletet(6) és a 881/2002/EK tanácsi rendeletet(7). Ugyanebből a célból intézkedések kerültek elfogadásra a pénzügyi rendszernek a pénzeszközök és gazdasági erőforrások terrorista célokra terelésétől történő megvédése érdekében. Az , …/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(8)(9) számos ilyen jellegű intézkedést tartalmaz. Azonban ezen intézkedések nem akadályozzák meg teljes mértékben, hogy a terroristák és egyéb bűnözők pénzeszközeik mozgatása érdekében hozzáférhessenek a fizetési rendszerekhez.

(5)  A nemzetközi szinten történő következetes megközelítés elősegítése, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén a nemzetközi szinten történő következetes megközelítés elősegítése hatékonyabbá tétele érdekében a további uniós fellépésnek figyelembe kell vennie az ezen a szinten történt előrelépéseket, nevezetesen a pénzmosás valamint a terrorizmus finanszírozása és a proliferáció elleni küzdelemről szóló, a FATF által 2012-ben elfogadott nemzetközi standardokat, és különösen a 16. ajánlást és az annak végrehajtására vonatkozó, átdolgozott értelmező magyarázatot. [Mód. 4]

(5a)  Külön figyelmet kell szentelni az EUMSZ 208. cikkében foglalt uniós kötelezettségeknek, azon egyre terjedő jelenség megszüntetése érdekében, hogy a pénzmosási tevékenységet a szigorúbb pénzmosásellenes jogszabályokkal rendelkező fejlett országokból a kevésbé szigorú szabályokkal rendelkező fejlődő országokba helyezzék át. [Mód. 5]

(6)  A pénzátutalások teljes nyomon követhetősége fontos és értékes eszköz lehet a pénzmosás, illetve a terrorizmus finanszírozásának megelőzése, vizsgálata, illetve felderítése során. Ezért az adatok fizetési láncolatban való továbbításának biztosítása érdekében olyan rendszert indokolt kidolgozni, amely kötelezi a pénzforgalmi szolgáltatókat, hogy a pénzátutalásokat a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó pontos és naprakész adatok kísérjék.. E tekintetben elengedhetetlen, hogy a pénzügyi intézmények az ügyfeleik számára végzett pénzátutalásokra vonatkozó megfelelő, pontos és naprakész adatokról jelentést tegyenek annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatékonyabban akadályozhassák meg a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozását. [Mód. 6]

(7)  E rendelet előírásainak alkalmazása nem sérti a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(10) átültető nemzeti jogszabályokat. Az e rendeletnek való megfelelés céljából gyűjtött személyes adatok például nem dolgozhatók fel tovább a 95/46/EK irányelvvel összeegyeztethetetlen módon. Szigorúan meg kell tiltani mindenekelőtt a kereskedelmi célokra történő további feldolgozást. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet minden tagállam fontos közérdekként ismeri el. Így e rendelet alkalmazása során a 95/46/EK irányelv 25. cikke értelmében a személyes adatoknak a megfelelő védelmi szintet biztosítani nem tudó harmadik országba történő továbbítását ugyanazon irányelv 26. cikkének (d) pontja alapján kell engedélyezni. Fontos, hogy a több joghatóságban működő, Unión kívüli fiókokkal vagy leányvállalatokkal rendelkező pénzforgalmi szolgáltatókat ne akadályozzál ésszerűtlenül a gyanús ügyletekre vonatkozó információk ugyanazon szervezeten belüli megosztásában. Ez nem sérti az Unió és harmadik országok közötti, a pénzmosás elleni küzdelmet célzó megállapodásokat, ideértve a polgároknak nyújtott kellő biztosítékokat is, amelyek egyenlő vagy megfelelő szintű védelmet biztosítanak. [Mód. 7]

(8)  Nem tartoznak e rendelet hatálya alá azok a személyek, akik csak papíralapú dokumentumok elektronikus adatokká való átalakítását végzik egy pénzforgalmi szolgáltatóval kötött szerződés alapján; ugyanez vonatkozik azokra a természetes és jogi személyekre is, akik vagy amelyek csak pénzeszközök továbbításával kapcsolatos üzenetküldési vagy egyéb támogató rendszereket vagy klíring és elszámolási rendszereket működtetnek a pénzforgalmi szolgáltatók számára.

(9)  Az olyan pénzátutalásokat, amelyek esetében alacsony a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázata, helyénvaló kivonni e rendelet hatálya alól. E kivételek közé tartoznak a hitel- vagy betéti kártyák, a mobiltelefonok vagy egyéb digitális vagy információtechnológiai (IT) eszközök, a bankjegykiadó automatából (ATM) történő készpénzfelvételek, az adók, a pénzbírságok vagy más illetékek befizetései, valamint azok a pénzátutalások, amelyek esetében mind a megbízó mind a kedvezményezett a saját nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltató. Ezen túlmenően a nemzeti fizetési rendszerek jellemzőinek tükrözése érdekében a tagállamok mentesíthetik az elektronikus zsírórendszerben megvalósuló fizetéseket, valamint a csekkeken és váltókon keresztül megvalósuló pénzátutalásokat is, feltéve ha a pénzátutalások minden esetben visszavezethetők a megbízóig. Mindazonáltal nem alkalmazható a kivétel, ha a hitel- vagy betéti kártyát, a mobiltelefont vagy egyéb digitális vagy IT-, előre vagy utólag fizetett eszközt személyek közötti átutalás végrehajtására használják. A dinamikusan fejlődő technológiára való tekintettel fontolóra kell venni a rendelet hatályának az elektronikus pénzre és más új fizetési módokra való kiterjesztését. [Mód. 8]

(10)  A pénzforgalmi szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatok ne hiányozzanak vagy ne legyenek hiányosak. A fizetési rendszerek hatékonyságának csökkentését elkerülendő, az adat-ellenőrzési követelményeket külön kell választani a számláról történő és a nem számláról történő pénzátutalások esetében. A kisebb pénzátutalási ügyletekből származó esetleges terroristaveszély ellen alkalmazott túl szigorú azonosítási követelmények az ügyleteket illegális csatornák felé terelhetik, ezért ennek a kockázatnak az ellensúlyozása érdekében a megbízóra vonatkozó adatok pontosságának ellenőrzésére vonatkozó követelményt nem számláról történő pénzátutalások esetén csak az 1 000 eurót meghaladó egyedi pénzátutalásokra kell alkalmazni. A számláról történő pénzátutalások esetén a pénzforgalmi szolgáltatók nem kötelesek minden egyes pénzátutalás alkalmával megbizonyosodni a megbízó adatainak helyességéről, amennyiben a(z) …/…/EU irányelvben(11) előírt kötelezettségeknek eleget tettek. [Mód. 9]

(11)  A fizetésekre vonatkozó uniós jogi szabályozásra tekintettel – a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről szóló, 2009. szeptember 16-i 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12), az euróátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról szóló, 2012. március 14-i 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(13), és a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) – elegendő arról gondoskodni, hogy az Unión belüli pénzátutalásokat a megbízóra vonatkozó egyszerűsített adatok kísérjék.

(12)  Annak érdekében, hogy harmadik országokban működő, a pénzmosás, illetve a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságok felkutathassák az ilyen célokra használt pénzeszközök forrását, az Unióból az Unión kívülre irányuló pénzátutalásoknak tartalmazniuk kell a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatok teljes körét. E hatóságok csak a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának megelőzése, vizsgálata és felderítése céljából kaphatnak hozzáférést a megbízóra vonatkozó adatok teljes köréhez.

(12a)  A tagállamok pénzmosás és terroristák finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságainak, valamint illetékes igazságszolgáltatási és bűnüldözési szerveinek fokozniuk kellene az egymással, illetve harmadik országok – köztük a fejlődő országok – illetékes hatóságaival folytatott együttműködést az átláthatóságnak, valamint az információk és a bevált gyakorlatok megosztásának további erősítése érdekében. Az Uniónak kapacitásbővítő programokat kellene támogatnia a fejlődő országokban ezen együttműködés megkönnyítése érdekében. A bűncselekmények felderítéséhez szükséges bizonyítékok összegyűjtésére és az ezekhez kapcsolódó adatok és információk rendelkezésre bocsátására vonatkozó rendszereket tovább kell fejleszteni az Unióban a szubszidiaritás és az arányosság elvének vagy az emberi jogoknak bármilyen megsértése nélkül. [Mód. 10]

(12b)  A megbízó és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóinak és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatóknak rendelkezniük kell a személyes adatoknak azok véletlen elvesztése, megváltoztatása, jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vagy az azokhoz való jogosulatlan hozzáférés elleni védelemére szolgáló megfelelő technikai és szervezeti intézkedésekkel. [Mód. 11]

(13)  Annak érdekében, hogy az egyetlen megbízótól származó több kedvezményezettnek szánt pénzátutalásokat olcsón, az egyedi átutalásokat tartalmazó kötegelt fájlban lehessen az Unióból az Unión kívülre küldeni, gondoskodni kell arról, hogy az ilyen egyedi átutalások esetén elegendő legyen a megbízó számlaszámát vagy egyedi ügyletazonosítóját feltüntetni, feltéve hogy a kötegelt fájl tartalmazza a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatok teljes körét.

(14)  A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatónak a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatok hiányának felderítését célzó, hatékony eljárásokkal kell rendelkeznie, hogy ellenőrizni tudja a pénzátutalásokat kísérő, a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó, előírt adatok meglétét vagy azok teljességét – különösen, ha sok pénzforgalmi szolgáltatás érintett –, javítsa a pénzátutalások nyomon követhetőségét, és segítsen azonosítani a gyanús ügyleteket. Az adatok meglétének és teljességének hatékony ellenőrzése – különösen több pénzforgalmi szolgáltató esetében – segítheti azt, hogy a vizsgálati eljárások kevésbé időigényessé és még hatékonyabbá váljanak, ami egyúttal javítja a pénzátutalások nyomon követhetőségét. A tagállamok illetékes hatóságainak így biztosítaniuk kell, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók az elektronikus átutalással vagy egy kapcsolódó üzenettel a fizetési lánc egészében megadják a szükséges tranzakciós információkat.i [Mód. 12]

(15)  Mivel a névtelen pénzátutalások esetén potenciálisan fennáll a terroristák finanszírozásának a veszélye, helyénvaló előírni a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy kérjenek a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatokat. A FATF által kidolgozott kockázatalapú megközelítéssel összhangban helyénvaló a magasabb és az alacsonyabb kockázatú területek azonosítása a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok célzottabb kezelése érdekében. Ennek megfelelően a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatónak hatékony kockázatalapú eljárásokat kell kialakítania, valamint a kockázatokat fel kell mérnie és mérlegelnie kell, hogy az erőforrásokat egyértelműen a pénzmosás magas kockázati területei felé irányíthassák. Ezek a hatékony kockázatalapú eljárások, melyek olyan esetekre vonatkoznak, amikor a pénzátutalásból hiányoznak az előírt, a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatok, segítenek a pénzforgalmi szolgáltatóknak annak hatékonyabb eldöntésében, annak eldöntése céljából, hogy végre kell-e hajtani, el kell-e utasítani vagy fel kell-e függeszteni egy pénzátutalást, és milyen megfelelő nyomon követő intézkedéseket kell hozni. Amennyiben a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unió területén kívül letelepedett, a(z) …/…/EU irányelvve(15)l összhangban fokozott ügyfél-átvilágítást kell alkalmazni az adott pénzforgalmi szolgáltatóval fennálló, határokon átnyúló levelező banki kapcsolatok tekintetében. [Mód. 13]

(16)  A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatónak különleges gondossággal kell eljárnia – felmérve a kockázatokat –, ha a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatok hiányát vagy hiányosságát észleli, és a gyanús ügyleteket jelentenie kell az illetékes hatóságoknak a(z) …/…/EU irányelvben(16) megállapított bejelentési kötelezettségekkel és a nemzeti végrehajtási intézkedésekkel összhangban.

(17)  A megbízóra vagy a kedvezményezettre vonatkozó adatok nélkül vagy hiányos adatokkal érkező pénzátutalásokra vonatkozó rendelkezések minden olyan kötelezettség sérelme nélkül alkalmazandók, amelyek értelmében a pénzforgalmi szolgáltatóknak és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatóknak fel kell függeszteniük, és/vagy el kell utasítaniuk a polgári, a közigazgatási vagy a büntetőjogi rendelkezéseket sértő pénzátutalásokat. A magánszemélyek, jogi személyek, trösztök, alapítványok, biztosító egyesületek, holdingok és más hasonló létező vagy jövőben létrejövő jogi megállapodások megbízója vagy kedvezményezettje azonosító adatainak szükségessége alapvető tényező azon bűnözők felderítése során, akik személyazonosságukat egyébként valamely társasági struktúra mögé rejthetik. [Mód. 14]

(18)  Amíg meg nem szűnnek azok a technikai korlátok, amelyek következtében a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatók nem tehetnek eleget a hozzájuk beérkezett valamennyi, megbízóra vonatkozó adat továbbítására irányuló kötelezettségüknek, a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatóknak meg kell őrizniük ezeket az adatokat. A fizetési rendszerek korszerűsítésével e technikai korlátokat meg kell szüntetni. A technikai korlátozások áthidalása érdekében az uniós tagállamok és harmadik országok közötti bankközi transzferek esetében ösztönözni lehetne az egységes eurófizetési térség átutalási rendszerének alkalmazását; [Mód. 15]

(19)  Mivel a bűnügyi nyomozások során néha csak az eredeti pénzátutalás után hónapokkal, sőt évekkel később azonosíthatók a szükséges adatok vagy az érintett személyek, és annak érdekében, hogy a nyomozások keretében hozzá lehessen férni a lényeges bizonyítékokhoz, helyénvaló kötelezni a pénzforgalmi szolgáltatókat arra, hogy a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatokat megőrizzék a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának megelőzése, felderítése és az azzal kapcsolatos nyomozása céljából. Ezt az adatmegőrzési időtartamot öt évre kell korlátozni kell., melyet követően minden személyes adatot törölni kell, amennyiben a nemzeti jog másként nem rendelkezik. Az adatok további megőrzése akkor engedélyezett, ha ez a pénzmosás és a terrorizmus megelőzését, felderítését, illetve vizsgálatát szolgálja, és nem haladhatja meg a tíz éves időkeretet. A pénzforgalmi szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet alapján megőrzött adatokat csak a rendeletben meghatározott célokra használják fel. [Mód. 16]

(20)  A terrorizmus elleni küzdelem keretében történő gyors intézkedés érdekében a pénzforgalmi szolgáltatóknak haladéktalanul válaszolniuk kell a letelepedésük szerinti tagállam pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságainak a megbízóra vonatkozó adatokra irányuló kéréseire.

(21)  A megbízó pénzforgalmi szolgáltatójának tagállama szerinti munkanapok száma határozza meg azon napok számát, amelyen belül válaszolni kell a megbízóra vonatkozó adatok iránti kérésekre.

(22)  Az e rendeletben foglalt követelményeknek való jobb megfelelés érdekében, és „A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről” című, 2010. december 9-i bizottsági közlemény nyomán ki kell bővíteni az illetékes hatóságok felügyeleti intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskörét, valamint szankcionálási hatáskörét. Rendelkezni kell közigazgatási szankciókról, és tekintve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem fontosságát, a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell meghatározniuk. A tagállamoknak ezekről értesíteniük kell a Bizottságot, valamint az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(17) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Bankhatóságot) (a továbbiakban: EBH); az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(18) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot) (a továbbiakban: EBFH); és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(19) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Értékpapírpiaci Hatóságot) (a továbbiakban: EÉPH).

(23)  E rendelet XXX cikkének V. fejezetének a végrehajtásához egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket E a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(20) megfelelően kell gyakorolni. [Mód. 17]

(24)  Az Unió területén kívül eső országok és területek egy része monetáris uniót alkot valamely tagállammal, egy tagállam valutaövezetéhez tartozik, vagy monetáris egyezményt írt alá az Uniót képviselő egyik tagállammal, és vannak olyan pénzforgalmi szolgáltatóik, amelyek közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az adott tagállam fizetési és elszámolási rendszereiben. Annak elkerülése érdekében, hogy e rendeletnek az érintett tagállamok és ezen országok vagy területek között történő pénzátutalásokra való alkalmazása következtében ezen országok vagy területek gazdaságát számottevő negatív hatás érje, helyénvaló lehetőséget biztosítani arra, hogy ezeket a pénzátutalásokat az adott tagállamokon belüli pénzátutalásként kezeljék.

(25)  A pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló, 2006. november 15-i 1781/2006/EK európai parlementi és tanácsi rendeletet(21) a szükséges módosításainak fényében az egyértelműség kedvéért hatályon kívül kell helyezni.

(26)  Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a fellépés nagyságrendje vagy hatása miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(27)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, különös tekintettel a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogra (7. cikk), a személyes adatok védelméhez való jogra (8. cikk) és a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogra (47. cikk), valamint a ne bis in idem elvre.

(28)  A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni új keretszabályozás zökkenőmentes bevezetésének biztosítása érdekében indokolt, hogy e rendelet alkalmazásának kezdőidőpontja egybeessen a(z) …/…/EU irányelv(22) átültetési határidejének végével.

(28a)  Az Európai Adatvédelmi Biztps 2013. július 4-i véleménye(23),

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS HATÁLY

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet megállapítja a pénzátutalásokat kísérő, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatokkal kapcsolatos szabályokat, a pénzátutalások során a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése, felderítése és az azzal kapcsolatos nyomozás céljából.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

(1)  „terrorizmus finanszírozása”: a terrorizmus finanszírozása a(z) [xxxx/yyyy] irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint;

(2)  „pénzmosás”: a(z) …/…/EU irányelv(24) 1. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében említett pénzmosási tevékenységek;

(3)  „megbízó”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely vagy a saját számlájáról végez pénzátutalást, vagy pénzátutalási megbízást ad;”: a 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének 7. pontjában meghatározott megbízó; [Mód. 18]

(4)  „kedvezményezett”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az átutalt pénzösszeg szándékolt jogosultja; ”: a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének 8. pontjában meghatározott kedvezményezett; [Mód. 19]

(5)  „pénzforgalmi szolgáltató”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szakmai minőségében pénzátutalási szolgáltatásokat nyújt;”: a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének 9. pontjában meghatározott pénzforgalmi szolgáltató; [Mód. 20]

(6)  „közvetítő pénzforgalmi szolgáltató”: az a pénzforgalmi szolgáltató, aki vagy amely sem a megbízó, sem a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója, hanem pénzátutalást fogad és továbbít a megbízó vagy a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója, vagy egy másik közvetítő pénzforgalmi szolgáltató nevében;

(7)  „pénzátutalás”: a megbízó nevében pénzforgalmi szolgáltatón keresztül, elektronikusan végrehajtott ügylet, amelynek célja, hogy a pénzösszeg egy pénzforgalmi szolgáltatón, különösen a 2007/64/EK irányelv szerinti „készpénz-átutalási szolgáltatásokon” és „beszedésen” keresztül hozzáférhetővé váljon a kedvezményezett számára, függetlenül attól, hogy a megbízó és a kedvezményezett személye azonos vagy sem; [Mód. 21]

(8)  „kötegelt fájlban történő átutalás”: több egyedi pénzátutalás, amelyek továbbítás céljára egy kötegbe kerülnek;

(9)  „egyedi ügyletazonosító”: a pénzforgalmi szolgáltató által – a pénzátutalás végrehajtásához használt fizetési és elszámolási rendszer vagy üzenetküldési rendszer protokolljaival összhangban – meghatározott betű- vagy szimbólumkombináció, amely lehetővé teszi az ügylet visszakövetését a megbízóig és a kedvezményezettig;

(10)  „személyek közötti” átutalás: két természetes személy közötti ügyletkét olyan természetes személy közötti ügylet, akik fogyasztókként kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységükön kívüli célból járnak el. [Mód. 22]

3. cikk

Hatály

(1)  Ez a rendelet az Unióban letelepedett pénzforgalmi szolgáltatók által küldött vagy fogadott, bármely pénznemben megvalósuló pénzátutalásokra alkalmazandó.

(2)  Ez a rendelet nem alkalmazandó a 2014/.../EU irányelvben (pénzügyi szolgáltatások irányelvben) meghatározott alkalmazandó hitelkártya vagy betéti kártyaalkalmazandó a 2014/.../EU irányelvben (pénzügyi szolgáltatások irányelvben) meghatározott, vagy mobiltelefon, elektronikus pénz vagy más digitális vagy információtechnológiai (IT) eszköz használatával végrehajtott pénzátutalásokra, ha a következő feltételek teljesülnek: [Mód. 23]

a)  a kártyát vagy eszközt hivatásos kereskedelmi vagy üzleti társaság áruinak és szolgáltatásainak áruk és szolgáltatások kifizetésére használják; [Mód. 24]

b)  a tranzakcióból származó minden átutalást kísér a fent említett kártya vagy eszköz száma.

Mindazonáltal a rendelet alkalmazandó akkor, ha a hitel-betéti vagy betéti előre fizetett kártyát, utalványt a mobiltelefont, e-pénzt vagy egyéb digitális vagy információtechnológiai (IT-)eszközt IT-eszközt személyek közötti átutalás végrehajtására használják. [Mód. 25]

(3)  Ez a rendelet nem vonatkozik azokra a természetes vagy jogi személyekre, akiknek tevékenysége csak papíralapú dokumentumok elektronikus adatokká való átalakítására terjed ki, és akik egy pénzforgalmi szolgáltatóval kötött szerződés alapján lépnek fel, valamint semely olyan természetes vagy jogi személyre, akiknek vagy amelyeknek tevékenysége csak pénzeszközök továbbításával kapcsolatos üzenetküldési vagy egyéb támogató rendszerek vagy klíring és elszámolási rendszerek működtetésére korlátozódik a pénzforgalmi szolgáltatók számára. [Mód. 26]

Ez a rendelet nem alkalmazandó az olyan pénzátutalásokra:

a)  amelyek esetén a pénzátutalás eredményeként a megbízó a saját számlájáról vesz fel készpénzt;

b)  amelyek esetén a pénzeszközök átutalása egy tagállamon belül a hatóságok számára adók, pénzbírságok vagy más illetékek megfizetése céljából történik;

c)  amelyek esetén mind a megbízó, mind a kedvezményezett a saját nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltató.

II. FEJEZET

A PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÓKRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉGEK

1.szakasz

A megbízó pénzforgalmi szolgáltatójára vonatkozó kötelezettségek

4. cikk

A pénzátutalásokat kísérő adatok

(1)  A megbízó pénzforgalmi szolgáltatója biztosítja, hogy a megbízóra vonatkozó következő adatok kísérjék a pénzátutalást:

a)  a megbízó neve;

b)  a megbízó számlaszáma, ha ilyen számlát használnak a pénzátutalás feldolgozásához, vagy ha erre a célra nem használnak ilyen számlát, akkor egy egyedi ügyletazonosító;

c)  a megbízó címe, vagy nemzeti azonosítószáma, vagy ügyfél-azonosító száma, vagy születési ideje és helye. [Mód. 27]

(2)  A megbízó pénzforgalmi szolgáltatója biztosítja, hogy a kedvezményezettre vonatkozó következő adatok kísérjék a pénzátutalást:

a)  a kedvezményezett neve; és

b)  a kedvezményezett számlaszáma, ha ilyen számlát használnak a pénzátutalás feldolgozásához, vagy ha erre a célra nem használnak ilyen számlát, akkor egy egyedi ügyletazonosító.

(3)  A pénzeszközök átutalása előtt a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója megbízható és független forrásból származó dokumentumok, adatok vagy információk alapján a(z) …/…/EU irányelvvel(25) összhangban alkalmazza az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket, és ellenőrzi az (1) bekezdésben említett adatok pontosságát és teljességét. [Mód. 28].

(4)  Ha pénzeszközök átutalása a megbízó számlájáról történik, a (3) bekezdésben említett ellenőrzést megtörténtnek kell tekinteni a következő esetekben:

a)  ha a megbízó személyazonosságát a(z) …/…/EU irányelv* 11. cikkének megfelelően a számlanyitáshoz kapcsolódóan ellenőrizték és az ellenőrzés során szerzett információt az említett irányelv 39. cikkének megfelelően megőrizték;

vagy

b)  ha a(z) …/…/EU irányelv(26) 12. cikkének (5) bekezdése alkalmazandó a megbízóra.

(5)  Mindazonáltal a (3) bekezdéstől eltérve nem számláról teljesített pénzátutalások esetén a megbízó pénzforgalmi szolgáltatójának nem az 1000 EUR-ig terjedő pénzátutalások esetében legalább a megbízó nevét ellenőriznie kell, azonban ellenőriznie kell a megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó, az (1) bekezdésben említett adatokat, minden adatot ha az összeg nem haladja meg az 1 000 EUR-t és nem tűnik más pénzátutalásokkalátutalások több összefüggőnek tűnő művelettel történnek, vagy ha , amelyek a szóban forgó átutalással együtt meghaladják az 1 000 EUR-t. [Mód. 29]

5. cikk

Pénzátutalások az Unión belül

(1)  A 4. cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve, ha mind a megbízó, mind a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója az Unióban letelepedett, a pénzátutaláskor csak a megbízó és a kedvezményezett teljes nevét és megbízó számlaszámát vagy egyedi ügyletazonosítóját kell megadni a 260/2012/EU rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és (3) bekezdése b) pontjában meghatározott tájékoztatási követelmények sérelme nélkül. [Mód. 30]

(2)  Az (1) bekezdés ellenére, a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója a(z) …/…/EU irányelv(27) 16. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében, vagy III. mellékletében említett magasabb kockázat esetében a megbízóra vagy a kedvezményezettre vonatkozó teljes körű tájékoztatást kér, vagy a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatójának a kérésére a kérés kézhezvételétől számított három munkanapon belül rendelkezésre bocsátja a megbízóra vagy a kedvezményezettre vonatkozó adatokat a 4. cikknek megfelelően. [Mód. 31]

6. cikk

Pénzátutalások az Unión kívülre

(1)  Az egyetlen megbízótól származó, kötegelt fájlban történő átutalások esetén, amennyiben a kedvezményezettek pénzforgalmi szolgáltatói az Unión kívül letelepedettek, a 4. cikk (1) és (2) bekezdése nem alkalmazandó a kötegelt fájlban összegyűjtött egyedi átutalásokra, feltéve, hogy a kötegelt fájl tartalmazza az említett cikkben előírt adatokat és az egyedi átutalások tartalmazzák a megbízó számlaszámát vagy az egyedi ügyletazonosítóját.

(2)  A 4. cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve, ha a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül letelepedett, az 1 000 EUR-t meg nem haladó pénzátutalásokat csak a következő adatoknak kell kísérnie: [Mód. 2]

a)  a megbízó neve;

b)  a kedvezményezett neve;

c)  mind a megbízó, mind a kedvezményezett számlaszáma vagy az egyedi ügyletazonosító.

Ezen adatok pontosságát nem kell ellenőrizni, kivéve, ha pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás gyanúja áll fenn.

2.szakasz

A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójára vonatkozó kötelezettségek

7. cikk

A megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok hiányának észlelése

(1)  A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója ellenőrzi, hogy a pénzátutalásokhoz használt üzenetküldő vagy fizetési és elszámolási rendszeren belül a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatokra vonatkozó mezőket az adott üzenetküldő vagy fizetési és elszámolási rendszer elfogadott szabályai keretén belüli, kockázatalapon létrehozott, visszaélés elleni belső eljárások által megengedett karakterek és beviteli adatok felhasználásával kitöltötték-e. [Mód. 33]

(2)  A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának hatékony eljárásokkal kell rendelkeznie a következő, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok esetleges hiányának észlelésére:

a)  olyan pénzátutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unióban letelepedett, az 5. cikkben előírt adatok;

b)  olyan pénzátutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül letelepedett, a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok, és adott esetben a 14. cikkben előírt adatok;

és

c)  olyan kötegelt fájlban történő átutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül letelepedett, a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében a kötegelt fájlban történő átutalás tekintetében előírt adatok.

(3)  Az olyan 1 000 EUR-t meghaladó pénzátutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül letelepedett, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója ellenőrzi a kedvezményezett személyazonosságát, ha azt még nem ellenőrizték.

(4)  Az olyan 1 000 EUR-t nem meghaladó pénzátutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül letelepedett, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának nem kell ellenőriznie a kedvezményezettre vonatkozó adatokat, kivéve, ha pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás gyanúja áll fenn.

A tagállamok csökkenthetik vagy megszüntethetik ezt a küszöbértéket, ha a nemzeti kockázatértékelés alapján javallott a nem számláról történő pénzátutalások feletti ellenőrzés fokozása. Azok a tagállamok, amelyek élnek ezzel a mentesítési lehetőséggel, értesítik erről a Bizottságot. [Mód. 34]

(4a)  Amennyiben a megbízó pénzforgalmi szolgáltatójának székhelye harmadik országban található, ami fokozott kockázati szintet jelent, a(z) …/…/EU irányelvvel(28) összhangban fokozott ügyfél-átvilágítást kell alkalmazni az adott pénzforgalmi szolgáltatóval fennálló, határokon átnyúló levelező banki kapcsolatok tekintetében. [Mód. 35]

8. cikk

Pénzátutalások a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó hiányzó vagy hiányos adatokkal

(1)  A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója kockázatalapú eljárásokat alakít ki hoz létre a(z) …/…/EU irányelv(29) 16. cikkének (2) bekezdésében és III. mellékletében azonosított kockázatok alapján, annak meghatározása céljából, hogy mikor kell végrehajtani, elutasítani vagy felfüggeszteni egy pénzátutalást, amelyből hiányoznak az előírt, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó teljes körű adatok, valamint amelyek révén a megfelelő nyomon követő intézkedések meghatározhatók. [Mód. 36]

(1a)  A megbízó pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója minden esetben eleget tesz a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos minden vonatkozó jogszabálynak vagy közigazgatási rendelkezésnek, különösen a 2580/2001/EK rendeletnek, a 881/2002/EK rendeletnek és a(z) …/…/EU irányelvnek(30) . [Mód. 37]

Amennyiben a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója szolgáltató a pénzátutalás beérkezésekor azt észleli, hogy a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében, az 5. cikk (1) bekezdésében és a 6. cikkben előírt, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok hiányoznak vagy hiányosak, vagy nem az üzenetküldő vagy fizetési és elszámolási rendszer elfogadott szabályai által megengedett karakterek vagy beviteli adatok felhasználásával töltötték ki, vagy elutasítja az átutalást, vagy a kifizetési ügylet végrehajtása előtt felfüggeszti azt és elkéri a megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok teljes körét. [Mód. 38]

(2)  Amennyiben egy pénzforgalmi szolgáltató rendszeresen elmulasztja az előírt, megbízóra vonatkozó adatok teljes körének elküldését, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója lépéseket tesz, amelyek kezdetben figyelmeztetések küldését és határidők megszabását jelenthetik, azt megelőzően, hogy vagy visszautasítja az adott pénzforgalmi szolgáltatótól származó jövőbeli pénzátutalásokat, vagy esetleg úgy dönt, hogy korlátozza vagy megszünteti az érintett pénzforgalmi szolgáltatóval fennálló üzleti kapcsolatát. [Mód. 39]

A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója jelenti ezt a tényt a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságoknak.

9. cikk

Értékelés és jelentés

A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a saját kockázatalapú eljárásai szerint a hiányzó vagy hiányos, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatokat is figyelembe veszi annak értékelésekor, hogy a pénzátutalás vagy más kapcsolódó ügylet gyanús-e, és jelenteni kell-e a pénzügyi hírszerző egységnek. A pénzforgalmi szolgáltató a hatékony kockázatalapú eljárásaiban összpontosít a(z) …/…/EU irányelv(31) 16. cikkének (3) bekezdése és III. melléklete szerint azonosított egyéb kockázati tényezőkre is, valamint megteszi a megfelelő intézkedéseket ezekkel kapcsolatosan. [Mód. 40]

3.szakasz

A közvetítő pénzforgalmi szolgáltatókra vonatkozó kötelezettségek

10. cikk

Keeping information on the payer and the payee with the transfer

A közvetítő pénzforgalmi szolgáltató biztosítja, hogy a pénzátutalást kísérő valamennyi beérkezett, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adat az átutalással együtt maradjon.

11. cikk

A megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok hiányának észlelése

(1)  A közvetítő pénzforgalmi szolgáltató ellenőrzi, hogy a pénzátutalásokhoz használt üzenetküldő vagy fizetési és elszámolási rendszeren belül a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatokra vonatkozó mezőket az adott rendszer elfogadott szabályai által megengedett karakterek és beviteli adatok felhasználásával kitöltötték-e.

(2)  A közvetítő pénzforgalmi szolgáltatónak hatékony eljárásokkal kell rendelkeznie a következő, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok esetleges hiányának vagy hiányosságának észlelésére: [Mód. 41]

a)  olyan pénzátutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unióban letelepedett, az 5. cikkben előírt adatok;

b)  olyan pénzátutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül letelepedett, a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok, vagy adott esetben a 14. cikkben előírt adatok;

és

c)  olyan kötegelt fájlban történő átutalásoknál, amelyek esetében a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül letelepedett, a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében a kötegelt fájlban történő átutalás tekintetében előírt adatok.

12. cikk

Pénzátutalások a megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó hiányzó vagy hiányos adatokkal

(1)  A közvetítő pénzforgalmi szolgáltatónak szolgáltató kockázatalapú eljárásokat alakít ki annak meghatározása céljából, hogy mikor kell végrehajtani, elutasítani vagy felfüggeszteni egy pénzátutalást, amelyből hiányoznak az előírt, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok, valamint amelyek révén a hogy a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó benyújtott adatok hiányoznak-e vagy hiányosak-e, és megfelelő nyomon követő intézkedések meghatározhatók intézkedéseket hoz.. [Mód. 42]

Amennyiben a közvetítő pénzforgalmi szolgáltató a pénzátutalás beérkezésekor azt észleli, hogy a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében, az 5. cikk (1) bekezdésében és a 6. cikkben előírt, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok hiányoznak , vagy nem az üzenetküldő vagy fizetési és elszámolási rendszer elfogadott szabályai által megengedett karakterek vagy beviteli adatok felhasználásával töltötték ki, vagy hiányosak, vagy elutasítja az átutalást, vagy a kifizetési ügylet végrehajtása előtt felfüggeszti azt vagy elkéri a megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatok teljes körét. [Mód. 43]

(2)  Amennyiben egy pénzforgalmi szolgáltató rendszeresen elmulasztja az előírt, megbízóra vonatkozó adatok elküldését, a közvetítő pénzforgalmi szolgáltató lépéseket tesz, amelyek kezdetben figyelmeztetések küldését és határidők megszabását jelenthetik, azt megelőzően, hogy vagy visszautasítja az adott pénzforgalmi szolgáltatótól származó jövőbeli pénzátutalásokat vagy esetleg úgy dönt, hogy korlátozza vagy megszünteti az érintett pénzforgalmi szolgáltatóval fennálló üzleti kapcsolatát.

A közvetítő pénzforgalmi szolgáltatója jelenti ezt a tényt a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságoknak.

13. cikk

Értékelés és jelentés

A közvetítő pénzforgalmi szolgáltató a hiányzó vagy hiányos, megbízóra és kedvezményezettre vonatkozó adatokat is figyelembe veszi annak értékelésekor, hogy a pénzátutalás vagy más kapcsolódó ügylet gyanús-e, és jelenteni kell-e a pénzügyi hírszerző egységnek.

14. cikk

Technikai korlátok

(1)  Ez a cikk azon esetekben alkalmazandó, amikor a megbízó pénzforgalmi szolgáltatója az Unión kívül, a közvetítő pénzforgalmi szolgáltató pedig az Unión belül letelepedett.

(2)  Amennyiben a közvetítő pénzforgalmi szolgáltató a pénzátutalás beérkezésekor nem észleli, hogy az e rendeletben előírt megbízóra vonatkozó adatok hiányoznak vagy hiányosak, használhat olyan, technikailag korlátozott fizetési rendszert a pénzátutalásoknak a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójához történő továbbítására, amely nem teszi lehetővé a megbízóra vonatkozó adatok pénzátutalásokkal együtt történő elküldését.

(3)  Amennyiben a közvetítő pénzforgalmi szolgáltató a pénzátutalás beérkezésekor észleli, hogy az e rendeletben előírt, megbízóra vonatkozó adatok hiányoznak vagy hiányosak, csak akkor használhat technikailag korlátozott fizetési rendszert, ha erről a tényről – vagy e tény közlését lehetővé tevő üzenetküldési vagy fizetési rendszeren keresztül, vagy más eljárás révén – tájékoztatni tudja a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóját, feltéve hogy a kommunikáció módját mindkét pénzforgalmi szolgáltató elfogadja, vagy arról megállapodik.

(4)  Amennyiben a közvetítő pénzforgalmi szolgáltató technikailag korlátozott fizetési rendszert használ, a közvetítő pénzforgalmi szolgáltató a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának kérésére, a kérés kézhezvételétől számított három munkanapon belül e pénzforgalmi szolgáltató rendelkezésére bocsátja a megbízóról hozzá beérkezett összes adatot, tekintet nélkül arra, hogy az adatok teljes körűek-e vagy sem.

III. FEJEZET

EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS NYILVÁNTARTÁS

15. cikk

Együttműködési kötelezettségek és egyenértékűség

(1)  A pénzforgalmi szolgáltatóknak és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatóknak teljes körűen és haladéktalanul, a letelepedésük szerinti tagállam nemzeti jogszabályaiban megállapított eljárási szabályoknak megfelelően kell válaszolniuk kizárólag a tagállam pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságaitól érkező, az ebben a rendeletben előírt adatokkal kapcsolatos megkeresésekre. Egyedi biztosítékokat kell életbe léptetni annak biztosítása érdekében, hogy ez az információcsere megfeleljen az adatvédelmi követelményeknek. A pénzforgalmi szolgáltatók által tárolt adatokhoz nem férhetnek hozzá más külső hatóságok vagy felek. [Mód. 45]

(1a)  Mivel az illegális pénzáramlások nagy része az adóparadicsomokban köt ki, az Uniónak nagyobb nyomást kellene gyakorolnia ezekre az országokra annak érdekében, hogy együttműködjenek az illegális pénzáramlások elleni küzdelemben, és az átláthatóság javításában. [Mód. 46]

(1b)  Az Unión belül működő pénzforgalmi szolgáltatóknak ezt a rendeletet azokra a harmadik országokban működő leányvállalataikra és fióktelepeikre kell alkalmazniuk, melyek nem minősülnek egyenértékűnek.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Unión kívüli jogrendszerek jogi és felügyeleti keretének e rendelet követelményeivel egyenértékűnek történő elismerésére vonatkozóan.[Mód. 47]

15a. cikk

Adatvédelem

(1)  A személyes adatok a tagállamok által e rendelet keretei között végzett feldolgozása tekintetében a pénzforgalmi szolgáltatók e rendelet alkalmazásában feladataikat a 95/46/EK irányelvet átültető nemzeti joggal összhangban végzik.

(2)  A pénzforgalmi szolgáltatók biztosítják, hogy az e rendelet alapján megőrzött adatokat csak a rendeletben leírt célokra használják fel, kereskedelmi célokra semmilyen esetben sem.

(3)  Az adatvédelmi hatóságok – akár közvetett módon is – jogosultak arra, hogy úgy hivatalból, mint panasz alapján kivizsgáljanak minden, a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos problémát. Ez magában foglalja – különösen – az adatfájlhoz a pénzforgalmi szolgáltatónál és az illetékes nemzeti hatóságoknál való hozzáférést. [Mód. 48]

15b. cikk

A személyes adatok harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek részére történő továbbítása

A személyes adatoknak a 95/46/EK irányelv 25. cikke szerinti megfelelő védelmi szintet biztosítani nem tudó harmadik országba vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha:

a)  megfelelő adatvédelmi intézkedéseket és garanciákat biztosítanak; valamint

b a felügyeleti hatóság – az említett intézkedések és garanciák értékelését követően – előzetesen jóváhagyta az adatok továbbítását. [Mód. 49]

16. cikk

Az adatok nyilvántartása

A megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozó adatok nem őrizhetők meg a szigorúan szükséges időn túl. A megbízó pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a 4., 5., 6. és 7. cikkben előírt adatokat nyilvántartásában legfeljebb 5 évig megőrzi. A 14. cikk (2) és (3) bekezdésében említett esetekben a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatónak öt éven át nyilvántartásaiban meg kell őriznie a beérkezett összes adatot. Ezen időtartam lejártával a személyes adatokat törölni kell, hacsak a nemzeti jog, amely meghatározza, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknak milyen körülmények között lehet vagy kell tovább megőrizniük az adatokat, másképp nem rendelkezik. A tagállamok csak kellően és megfelelően indokolt, kivételes esetekben akkor engedélyezhetik vagy írhatják elő az adatok további időtartamra történő megőrzését, és csak akkor, ha ez a pénzmosás és a terrorizmus megelőzése, felderítése, illetve vizsgálata céljából szükséges. Az adatok megőrzésének a pénzátutalás végrehajtását követő maximális időtartama nem haladhatja meg a tíz évet a személyes adatok tárolásának pedig meg kell felelnie a 95/46/EK irányelvet átültető nemzeti jognak. [Mód. 50]

A megbízó és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóinak és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatóknak rendelkezniük kell a személyes adatoknak azok véletlen vagy jogsértő megsemmisülése, illetve véletlen elvesztése, megváltoztatása, jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vagy jogosulatlan hozzáférése elleni védelmére szolgáló megfelelő technikai és szervezeti intézkedésekkel. [Mód. 51]

A megbízó és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatói és a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatók által a megbízóra vagy a kedvezményezettre vonatkozóan gyűjtött adatokat a megőrzési időszak leteltét követően törölni kell. [Mód. 52]

16a. cikk

Hozzáférés az információkhoz és azok bizalmas kezelése

(1)  A pénzforgalmi szolgáltatók biztosítják, hogy az e rendelet céljából gyűjtött információk csak a kijelölt személyek számára hozzáférhetők, illetve csak a vállalt kockázat elvégzéséhez szigorúan szükséges személyekre korlátozódnak.

(2)  A pénzforgalmi szolgáltatók biztosítják a feldolgozott adatok titkosságának tiszteletben tartását.

(3)  A megbízó vagy a kedvezményezett személyes adataihoz hozzáféréssel rendelkező és azokkal foglalkozó személyeknek tiszteletben kell tartaniuk az adatfeldolgozási folyamatok bizalmas jellegét, valamint az adatvédelmi előírásokat.

(4)  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a személyes adatok rendszeres gyűjtésével vagy feldolgozásával foglalkozó személyek speciális adatvédelmi képzésben részesüljenek.i [Mód. 53]

IV. FEJEZET

SZANKCIÓK ÉS NYOMON KÖVETÉS

17. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok megállapítják az e rendelet előírásainak megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási intézkedésekre és szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges rendelkezést azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó kötelezettségek megsértése esetén szankciók legyenek alkalmazhatók a vezetőtestület tagjaira és bármely más magánszemélyre, aki a nemzeti jog alapján felelős a jogsértésért.

(3)  A tagállamok …(32)-ig értesítik a Bizottságot és az EBH, az EBFH és az EÉPH vegyes bizottságát az (1) bekezdésben említett szabályokról. Haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az EBH, az EBFH és az EÉPH vegyes bizottságát azok későbbi módosításairól.

(4)  Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. Az illetékes hatóságok szankcionálási hatáskörük gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók vagy intézkedések elérjék a kívánt hatást, és több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során intézkedéseiket koordinálják.

18. cikk

Különös rendelkezések

(1)  Ezt a cikket a következő jogsértésekre kell alkalmazni:

a)  a megbízóra és a kedvezményezettre vonatkozóan előírt adatok pénzforgalmi szolgáltató általi ismételt meg nem adása, a 4., 5. és 6. cikket megsértve; [Mód. 54]

b)  a pénzforgalmi szolgáltatók súlyos mulasztása az adatok 16. cikk szerinti nyilvántartásának biztosítása terén;

c)  a pénzforgalmi szolgáltató nem alakít ki hatékony kockázatalapú szabályokat és eljárásokat a 8. és 12. cikkben előírtaknak megfelelően.

ca)  a közvetítő pénzforgalmi szolgáltatók súlyos mulasztása a 11. és a 12. cikknek való megfelelés terén. [Mód. 55]

(2)  Az (1) bekezdésben említett esetekben alkalmazható közigazgatási intézkedések és szankciók közé tartoznak legalább a következők:

a)  nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét;

b)  végzés, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c)  pénzforgalmi szolgáltató esetében a szolgáltató engedélyének visszavonása;

d)  a pénzforgalmi szolgáltató vezetőtestülete bármely tagjának, vagy bármely természetes személynek, akit felelősnek tartanak, az átmeneti eltiltása a pénzforgalmi szolgáltatónál történő feladatvégzéstől;

e)  jogi személy esetén közigazgatási pénzbírság az adott jogi személy előző üzleti évi teljes éves árbevételének legfeljebb 10 %-áig; ha a jogi személy egy anyavállalat leányvállalata, a vonatkozó teljes éves árbevétel a végső anyavállalat konszolidált beszámolója szerinti, előző üzleti évi teljes éves árbevétel;

f)  természetes személy esetében közigazgatási pénzbírság legfeljebb 5 000 000 EUR, illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euró a hivatalos pénznem, ennek az összegnek a nemzeti pénznemben kifejezett értéke …(33) napján;

g)  közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó nyereség vagy az azáltal elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszereséig, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható.

19. cikk

A szankciók közzététele

(1)  Az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül közzéteszik a 17. cikkben és a 18. cikk (1) bekezdésében említett esetekben alkalmazott közigazgatási intézkedést vagy szankciót indokolatlan késedelem nélkül közzé kell tenni, ezen belül a jogsértés típusára és jellegére és a felelős személyek kilétére vonatkozó információkat, kivéve, ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását amennyiben az egyes esetek értékelése alapján ez szükséges és arányos. [Mód. 56]

(2)  Ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, az illetékes hatóságok anonim módon teszik közzé a szankciókat.

(2a)  Amennyiben egy tagállam illetékes hatósága a 17. és 18 cikkel összhangban közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést szab ki vagy alkalmaz, értesítenie kell az EBH-t a szankcióról vagy intézkedésről, illetve azokról a körülményekről, amelyek között azt kiszabták vagy alkalmazták. Az EBH az ilyen jellegű értesítést rögzíti a közigazgatási szankciók 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(34) 69. cikkével összhangban létrehozott adatbázisában, valamint ugyanazokat az eljárásokat alkalmazza az értesítésre, mint az egyéb közzétett szankciókra. [Mód. 57]

20. cikk

Szankciók illetékes hatóságok általi alkalmazása

A közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának, valamint a közigazgatási pénzbírság szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vesznek minden lényeges körülményt, többek között:

a)  a jogsértés súlyosságát és időtartamát;

b)  a felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértékét;

c)  a felelős természetes vagy jogi személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében kifejezett pénzügyi erejét;

d)  a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)  harmadik feleknek a jogsértés által okozott veszteségét, amennyiben meghatározható;

f)  a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintjét;

g)  a felelős természetes vagy jogi személy általi korábbi jogsértéseket.

21. cikk

A jogsértések jelentése

(1)  A tagállamok e rendelet előírásai megsértésének az illetékes hatóságoknál történő bejelentését hatékony mechanizmusok bevezetésével ösztönzik. Megfelelő technikai és szervezeti intézkedéseket kell végrehajtani az adatoknak azok véletlen vagy jogsértő megsemmisülése, illetve véletlen elvesztése, megváltoztatása vagy jogosulatlan nyilvánosságra hozatala elleni védelme érdekében. [Mód. 58]

(2)  Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a)  a jogsértésekről szóló jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások;

b)  a visszaélést jelentő és a lehetséges vagy tényleges jogsértést bejelentő személyek megfelelő védelme; [Mód. 59]

c)  a személyes adatok védelme mind a jogsértést jelentő személy, mind a jogsértésért feltételezetten felelős természetes személy esetében, a 95/46/EK irányelvben meghatározott elveknek megfelelően.

(3)  A pénzforgalmi szolgáltatók az illetékes hatóságokkal együttműködve megfelelő belső eljárásokat alakítanak ki alkalmazottaik számára a jogsértések külön biztonságos, független és névtelen csatornán, belsőleg történő jelentéséhez. [Mód. 60]

22. cikk

Nyomon követés

(1)  A tagállamok az illetékes hatóságok számára kötelezettségként előírják, hogy kövessék eredményesen nyomon e rendelet előírásainak betartását, és annak biztosítása érdekében tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat adhat ki az e rendelet végrehajtásához szükséges eljárásokról, figyelembe véve a tagállamok bevált gyakorlatait. [Mód. 61]

(1a)  A Bizottság koordinálja és gondosan figyelemmel kíséri e rendelet alkalmazását az Unión kívüli pénzforgalmi szolgáltatók tekintetében, valamint szükség esetén megerősíti a harmadik országbeli, a 18. cikk szerinti jogsértések kivizsgálásáért és szankcionálásáért felelős hatóságokkal folytatott együttműködést.i [Mód. 62]

(1b)  A Bizottság 2017. január 1-jéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a IV. fejezet alkalmazásáról, különös tekintettel a határokon átnyúló ügyekre, a harmadik országbeli pénzforgalmi szolgáltatókra és az illetékes nemzeti hatóságaik által gyakorolt vizsgálati és szankciókiszabási hatáskörre. Az adattárolással kapcsolatos jogsértés kockázata esetén a Bizottság megfelelő és hatékony intézkedéseket hoz, melyek magukban foglalják e rendelet módosítására vonatkozó javaslat benyújtását. [Mód. 63]

22a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételekkel felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A Bizottság …(35) kezdődően határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 15. cikk (1a) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 15. cikk (1a) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy az abban megállapított későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 15. cikk (1a) bekezdésében hivatkozott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a jogi aktusról való értesítést követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik. [Mód. 64]

V. FEJEZET

VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK

23. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot munkájában a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzésével foglalkozó bizottság (a továbbiakban: a bizottság) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(2)  E bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni, amennyiben az ebben előírt eljárás szerint elfogadott végrehajtási rendelkezések nem változtatják meg e rendelet alaprendelkezéseit. [Mód. 65]

VI. FEJEZET

ELTÉRÉSEK

24. cikk

A Szerződés 355. cikkében nem említett területekkel vagy országokkal kötött megállapodások [Mód. 66]

(1)  A nem Bizottság – olyan esetekben, amikor az egyenértékűség megalapozott – bármely tagállam számára engedélyezheti, hogy az Unió a Szerződés 355. cikkében említett területének részét nem képező országgal vagy területtel olyan megállapodásokat kössön, amelyek eltéréseket tartalmaznak e rendelettől, annak érdekében, hogy az adott ország vagy terület és az érintett tagállam között történő pénzátutalásokat az érintett tagállamon belüli pénzátutalásként lehessen kezelni. [Mód. 67]

Ezeket a megállapodásokat kizárólag a következő összes feltétel teljesülése esetén lehet engedélyezni:

a)  az érintett ország vagy terület monetáris uniót alkot az érintett tagállammal, vagy a tagállam valutaövezetéhez tartozik, vagy monetáris egyezményt kötött az egyik tagállam által képviselt Unióval;

b)  az érintett országban vagy területen található pénzforgalmi szolgáltatók közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az adott tagállamban működő fizetési és elszámolási rendszerekben;

és

c)  az érintett ország vagy terület a joghatósága alá tartozó pénzforgalmi szolgáltatóktól az e rendeletben megállapítottakkal egyező szabályok alkalmazását követeli meg.

(2)  Az (1) bekezdésben említett megállapodást megkötni kívánó tagállam kérelmet küld a Bizottsághoz, és megad számára minden szükséges információt.

Amint a tagállam kérelme beérkezik a Bizottsághoz, az adott tagállam és az érintett ország vagy terület között történő pénzátutalásokat átmenetileg a tagállamon belüli pénzátutalásokként kell kezelni, amíg az ebben a cikkben megállapított eljárásnak megfelelően határozat nem születik.

Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információra van szüksége.

Amikor a Bizottság megkapta a kérelem elbírálásához általa szükségesnek ítélt valamennyi információt, egy hónapon belül értesíti a kérelmező tagállamot, és továbbítja a kérelmet a többi tagállamnak.

(3)  A 23. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság a (2) bekezdés negyedik albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül határoz arról, hogy engedélyezi-e az érintett tagállam számára az e cikk (1) bekezdésében említett megállapodás megkötését.

Az első albekezdésben említett határozatot a kérelem Bizottsághoz történő beérkezésétől számított tizennyolc hónapon belül mindenképpen el kell fogadni.

(3a)  Biztosítani kell a függő vagy társult területekre vonatkozó, engedélyezett határozatok – nevezetesen a 2012/43/EU bizottsági végrehajtási határozat(36), a 2010/259/EK bizottsági határozat(37) és a 2008/982/EK bizottsági határozat(38) – megszakítás nélküli folytatását.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

25. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 1781/2006/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni, a mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …(39)tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ….

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

A 25. cikkben említett megfelelési táblázat.

1781/2006/EK rendelet

E rendelet

1. cikk

1. cikk

2. cikk

2. cikk

3. cikk

3. cikk

4. cikk

4. cikk, (1) bekezdés

5. cikk

4. cikk

6. cikk

5. cikk

7. cikk

7. cikk

8. cikk

7. cikk

9. cikk

8. cikk

10. cikk

9. cikk

11. cikk

16. cikk

12. cikk

10. cikk

11. cikk

12. cikk

13. cikk

13. cikk

14. cikk

14. cikk

15. cikk

15. cikk

17–22. cikk

16. cikk

23. cikk

17. cikk

24. cikk

18. cikk

-

19. cikk

-

25. cikk

20. cikk

26. cikk

(1) HL C 166., 2013.6.12., 2. o.
(2) HL C 271., 2013.9.19., 31. o.
(3)HL C 166., 2013.6.12., 2. o.
(4)HL C 271., 2013.9.19., 31. o.
(5)HL C […], […], […] o.
(6)A Tanács 2580/2001/EK rendelete (2001. december 27.) a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről (HL L 344., 2001.12.28., 70. o.)
(7)A Tanács 881/2002/EK Rendelete (2002. május 27.) az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló, 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 139., 2002.5.29., 9. o.).
(8) Szám, dátum és HL referencia a COD 2013/0025 alapján.
(9)Az Európai parlament és a Tanács …/…/EZ irányelve a pénzügyi rendszerek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről HL L […], […], […] o.
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(11) Az irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 924/2009/EK rendelete ( 2009. szeptember 16.) a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2009.10.9., 11. o.)
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 260/2012/EU rendelete ( 2012. március 14. ) az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 94., 2012.3.30., 22. o.)
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 2007/64/EK irányelve ( 2007. november 13.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 319., 2007.12.5., 1. o.)
(15) HL : Kérném beilleszteni az irányelv számát a COD 2013/0025 alapján.
(16) HL : Kérném beilleszteni az irányelv számát a COD 2013/0025 alapján.
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete ( 2010. november 24. ) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12.o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete ( 2010. november 24. ) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48.o.)
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete ( 2010. november 24. ) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84.o.).
(20)Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.)
(21) HL L 345., 2006.12.8., 1. o.
(22) HL : Kérném beilleszeni az irányelv számát a COD 2013/0025 alapján.
(23) HL C 32., 2014.2.4., 9. o.
(24) HL : Kérném beilleszteni az elfogadott irányelv számát a COD 2013/0025 alapján.
(25) Az elfogadott irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(26) Az irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(27) Az irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(28) Az irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(29) Az irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(30) Az irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(31) Az irányelv száma a COD 2013/0025 alapján.
(32) E rendelet hatálybalépését követő 2 évvel.
(33) E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(34) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).
(35) HL : Kérném beilleszteni a dátumot: 2 évvel e rendelet hatálybalépését követően.
(36) A Bizottság 2012/43/EU végrehajtási határozata (2012. január 25.) az 1781/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a Dán Királyságnak a Grönlanddal, illetve a Feröer szigetekkel kötendő, a Dán Királyság és e területek közötti pénzátutalásoknak Dánián belüli pénzátutalásként való kezeléséről szóló megállapodások megkötésére történő felhatalmazásáról (HL L 24., 2012.1.27., 12. o.).
(37) A Bizottság 2010/259/EU határozata (2010. május 4.) az 1781/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a Francia Köztársaságnak a Monacói Hercegséggel a Francia Köztársaság és a Monacói Hercegség közötti pénzátutalásoknak a Francia Köztársaságon belüli pénzátutalásként való kezeléséről szóló megállapodás megkötésére történő felhatalmazásáról (HL L 112., 2010.5.5., 23. o.).
(38) A Bizottság 2008/982/EK határozata (2008. december 8.) az 1781/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Egyesült Királyságnak a Jerseyvel, Guernseyvel és a Man-szigettel az Egyesült Királyság és e területek közötti pénzátutalások Egyesült Királyságon belüli pénzátutalásként való kezeléséről szóló megállapodás megkötésére történő felhatalmazásáról (HL L 352., 2008.12.31., 34. o.).
(39) Ezen irányelv átültetésének dátuma, a COD 2013/0025 alapján.


A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzése ***I
PDF 798kWORD 492k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0045) – C7-0032/2013 – 2013/0025(COD))
P7_TA(2014)0191A7-0150/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0045),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0032/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2013. május 17-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. május 23-i véleményére(2),

–   tekintettel az Észak-Írországban 2013 júniusában tartott G8 csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalásokra,

–  tekintettel a Bizottság agresszív adótervezésről szóló, 2012. december 6-i ajánlásaira,

–  tekintettel az OECD főtitkára által a G20 számára készített, 2013. szeptember 5-i eredményjelentésre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2013. december 9-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0150/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0025


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  A jelentős feketepénz-áramlás illegális pénzáramlás árthat a pénzügyi szektor stabilitásának és hírnevének, és fenyegetést jelent a belső piacra és a nemzetközi fejlődésre nézve;. A terrorizmus társadalmunk alapjait támadja meg. Az adóparadicsomként is ismert, banktitkot fenntartó joghatóságokban és azokon keresztül működő titkos vállalati struktúrák az illegális pénzáramlást megkönnyítő döntő tényezőnek számítanak. A büntetőjogi megközelítésen megközelítés uniós szintű továbbfejlesztésén túl elengedhetetlen, és kiegészítő eredményekkel járhat a pénzügyi rendszeren keresztül történő megelőző erőfeszítések hozhatnak eredményt megelőzés. Mindazonáltal a megelőzési megközelítésnek célzottnak és arányosnak kell lennie, és nem járhat a teljes lakosság ellenőrzését szolgáló átfogó rendszer létrehozásával. [Mód. 1]

(2)  A bűnözőknek és társaiknak a bűnözésből származó bevételek eredetének leplezésére vagy a jogszerűen, illetve a jogellenesen szerzett pénzeknek terrorista célokra való átirányítására irányuló erőfeszítései súlyosan veszélyeztethetik a hitelintézetek és pénzügyi intézmények megbízhatóságát, integritását és stabilitását, valamint a pénzügyi rendszer egésze iránti bizalmat. A pénzmosásban részt vevők, valamint a terrorizmus finanszírozói bűnözői tevékenységeik megkönnyítése érdekében megpróbálhatják kihasználni a tőke szabad mozgását és a pénzügyi szolgáltatásnyújtás szabadságát, ami az egységes pénzügyi térség velejárója,. Ezért amennyiben bizonyos koordinációs intézkedések nem kerülnek elfogadásra szükségesek uniós szinten. Egyensúlyi helyzetet kell teremteni mindamellett a társadalom bűnözőktől való megvédésére és az európai pénzügyi rendszer stabilitásának és sértetlenségének védelmére irányuló célkitűzések, valamint az olyan szabályozási környezet megteremtésének szükségessége között, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy aránytalan jogszabályi megfelelési költségek nélkül fokozzák üzleti tevékenységeiket. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni harc tekintetében a kötelezett jogalanyokkal szemben támasztott bármilyen követelménynek ezért indokoltnak és arányosnak kell lennie. [Mód. 2]

(3)  A jelenlegi javaslat a pénzmosás jelentette fenyegetéssel foglalkozó negyedik irányelv. A 91/308/EGK tanácsi irányelv(6) a pénzmosást a kábítószeres bűncselekmények szempontjából határozta meg, és kötelezettségeket kizárólag a pénzügyi szektorra rótt. A 2001/97/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) a hatályt mind a bűncselekmények, mind a lefedett foglalkozások és tevékenységi körök tekintetében kiterjesztette. A Pénzügyi Akció Munkacsoport (Financial Action Task Force, a továbbiakban: FATF) 2003 júniusában módosította ajánlásait, hogy azokat a terrorizmus finanszírozására is kiterjessze és részletesebb követelményeket vezetett be az ügyfél azonosításával és adatainak ellenőrzésével kapcsolatban, valamint azokra a helyzetekre vonatkozóan, amikor a pénzmosás nagyobb kockázata fokozott intézkedéseket tehet indokolttá, illetve amikor a kisebb kockázat kevésbé szigorú ellenőrzést is lehetővé tesz.

Ezeket a módosításokat tükrözte a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8), és a 2006/70/EK bizottsági irányelv(9). A FATF ajánlásainak végrehajtása során az Európai Uniónak teljes mértékben tiszteletben kell tartania saját adatvédelmi jogát, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a Charta) és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményét. [Mód. 3]

(4)  Pénzmosásra és a terrorizmus finanszírozására gyakran nemzetközi összefüggésekben kerül sor. A kizárólag nemzeti vagy akár uniós szinten elfogadott intézkedések a nemzetközi koordináció és együttműködés figyelembevétele nélkül nagyon korlátozott hatással járnának. Ezért az Unió által e téren elfogadott intézkedéseknek összhangban összeegyeztethetőnek kell lenniük az egyéb a nemzetközi fórumokon tett egyéb lépésekkel, és legalább ugyanolyan szigorúnak kell lenniük. Az adókijátszás, valamint a bevallás elmulasztásával és az adó elleplezésével kapcsolatos mechanizmusok olyan stratégiaként használhatók, amelyeket a pénzmosásban és a terrorizmus finanszírozásában a felderítés elkerülése érdekében alkalmaznak. Az uniós fellépésnek továbbra is különös figyelmet kell fordítania a Pénzügyi Akció Munkacsoport és a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni harcban élen járó tevékenykedő más nemzetközi testületnek, a Pénzügyi Akció Munkacsoport testületek által megfogalmazott ajánlásokra. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem hatékonyságának megerősítése céljából a 2005/60/EK és a 2006/70/EK irányelveket adott esetben össze kell hangolni a FATF 2012 februárjában elfogadott és kiterjesztett új ajánlásaival. Alapvető fontosságú azonban, hogy a FATF nem kötelező erejű ajánlásaival való ezen összehangolást az uniós jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett végezzék, különösen az uniós adatvédelmi jog és a Chartában rögzített alapvető jogok védelme tekintetében. [Mód. 4]

(4a)  Különös figyelmet kell fordítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208., a fejlesztési együttműködési politika koherenciáját előíró cikkében foglalt uniós kötelezettségek teljesítésére, azon egyre terjedő jelenség megszüntetése érdekében, hogy a pénzmosási tevékenységet a fejlett országokból a kevésbé szigorú pénzmosás elleni jogszabályokkal rendelkező fejlődő országokba helyezik át. [Mód. 5]

(4b)  Tekintettel arra, hogy az illegális pénzmozgás – és különösen a pénzmosás – a fejlődő országok GDP-jének 6–8,7 %-át teszi ki(10), amely tízszer nagyobb összeg, mint az Unió és a tagállamai által a fejlődő világnak nyújtott támogatás, össze kell hangolni a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket, és figyelembe kell venni az Unió és a tagállamok fejlesztési stratégiáját és politikáit, melyek célja a tőkekiáramlás elleni küzdelem. [Mód. 6]

(5)  Ezenkívül a pénzügyi rendszerrel való visszaélés a bűncselekményből származó vagy akár tiszta pénzek terrorista célok felé irányítása által egyértelmű kockázatot jelent a pénzügyi rendszer integritására, megfelelő működésére, hírnevére és stabilitására. Ennek megfelelően ezen irányelv megelőző intézkedéseinek nem kizárólag a bűncselekményből a súlyos bűncselekményekből származó pénzek felhasználására kell kiterjedniük, hanem a és pénzeknek vagy vagyontárgyaknak a terrorizmus a terrorizmus céljaira történő gyűjtésére is kell kiterjedniük. [Mód. 7]

(5a)  A tagállamokban alkalmazott szankcióktól függetlenül az ezen irányelv szerinti valamennyi intézkedés elsődleges céljának a jelentős illegális nyereséget eredményező gyakorlatok elleni küzdelemnek kell lennie. Mindezt azáltal kell elérni, hogy minden eszközzel megakadályozzák, hogy a pénzügyi rendszert e nyereségek tisztára mosására használják fel. [Mód. 8]

(6)  A nagy összegű készpénzfizetések esetén fennáll a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázata. Az elővigyázatosság fokozása és a készpénzfizetések kockázatainak enyhítése céljából az irányelv hatályát indokolt kiterjeszteni az árukkal kereskedő a természetes és jogi személyekre, amennyiben legalább 7 500 euró összegben teljesítenek vagy fogadnak készpénzfizetést. A tagállamok dönthetnek szigorúbb előírások, többek között alacsonyabb küszöbérték elfogadásáról. [Mód. 9]

(6a)  Az elektronikuspénz-termékeket egyre szélesebb körben használják a bankszámlák helyettesítőjeként. E termékek kibocsátóira a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megakadályozása érdekében szigorú kötelezettségeknek kell vonatkozniuk. Az elektronikuspénz-termékek azonban mentesíthetők az ügyfél-átvilágítás alól, ha bizonyos feltételek együttesen teljesülnek. Az ügyfél-átvilágítás nélkül kibocsátott elektronikus pénz csak termékek és szolgáltatások olyan azonosított kereskedőtől és szolgáltatótól való vásárlására használható, amelyek azonosságát az elektronikus pénz kibocsátója igazolta. Nem szabad megengedni az elektronikus pénz ügyfél-átvilágítás nélküli használatát a személyek közötti átutalások esetében. Az elektronikusan tárolt összegnek kellően alacsonynak kell lennie ahhoz, hogy elkerüljék a joghézagokat, és biztosítsák, hogy egy személy ne kaphasson korlátlan összegű anonim elektronikuspénz-terméket. [Mód. 10]

(6b)  A tagállamokban az ingatlanügynökök sokféle és különböző módokon tevékenykednek az ingatlanügyekkel összefüggésben. Annak érdekében, hogy az ingatlanszektorban mérsékeljék a pénzmosás kockázatát, ezen irányelv hatályának ki kell terjednie az ingatlanügynökökre, ha szakmai tevékenységük során ingatlanokkal kapcsolatos pénzügyi műveletekben vesznek részt. [Mód. 11]

(7)  A tagállamok meghatározása szerinti jogi szakembereknek indokolt ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozniuk, ha pénzügyi vagy társasági ügyletekben vesznek részt, ideértve az adótanácsadást is, mivel ezekben az esetekben a legnagyobb a kockázata annak, hogy ezen jogi szakemberek szolgáltatásaival visszaélnek a bűnözői cselekményből származó jövedelem tisztára mosása vagy a terrorizmus finanszírozása céljából. Helyénvaló azonban mentességet nyújtani a bírósági eljárás előtt, folyamán és azt követően, vagy az ügyfél jogi helyzetének tisztázása során szerzett információkra vonatkozó bejelentési kötelezettség alól. Ily módon a jogi tanácsadásra továbbra is vonatkoznia kell a szakmai titoktartás kötelezettségének, kivéve, ha a jogi tanácsadó pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási tevékenységekben vesz részt, ha a jogi tanácsot pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozásának céljára nyújtják, vagy ha a jogász tudja, hogy az ügyfél a jogi tanácsot pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása érdekében kéri.

(8)  A közvetlenül összehasonlítható szolgáltatások tekintetében ugyanolyan módon kell eljárni, amennyiben azokat az ezen irányelv hatálya alá tartozó szakemberek bármelyike nyújtja. A Chartában garantált jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, egyes tagállamokban az ügyfelet jogi eljárásokban védő vagy képviselő, vagy az ügyfél jogi helyzetét tisztázó könyvvizsgálók, külső könyvszakértők és adótanácsadók esetében az általuk e feladatok ellátása során szerzett információknak nem kell az ezen irányelvben szabályozott bejelentési kötelezettségek alá tartozniuk.

(9)  Fontos kifejezetten kiemelni azt, hogy a közvetlen és közvetett adózáshoz kapcsolódó adóbűncselekmények a módosított FATF-ajánlásokkal összhangban bekerültek a bűnözői cselekmény ezen irányelvben található széles fogalommeghatározásába. A 2013. május 23-i Európai Tanács kijelentette, hogy a belső piacon, valamint a nem együttműködő harmadik országokkal és területekkel szemben egyaránt széles körűen fel kell lépni az adócsalás és adókikerülés, illetve a pénzmosás ellen. Az adóbűncselekmények felderítésében fontos lépés e bűncselekmények fogalommeghatározásáról történő megállapodás, ahogy a bizonyos pénzügyi információk országonkénti közzététele is az Unióban működő nagyvállalatok által. Azt is fontos biztosítani, hogy a kötelezett jogalanyok és a tagállamok által meghatározott jogi szakemberek ne próbálják meghiúsítani ezen irányelv szándékát, és ne könnyítsék meg az agresszív adótervezést, illetve ne vegyenek részt abban. [Mód. 12]

(9a)  A tagállamoknak az adóügyekben elkerülés elleni általános szabályokat (GAAR) kell bevezetniük annak érdekében, hogy az Európai Bizottság agresszív adótervezésről szóló, 2012. december 12-i ajánlásaival és az OECD által a G20 számára készített, 2013. szeptember 5-i eredményjelentéssel összhangban megfékezzék az agresszív adótervezést és az adóelkerülést. [Mód. 13]

(9b)  Amennyiben kereskedelmi vagy magánjellegű ügyleteket bonyolítanak le vagy könnyítenek meg, a pénzügyi rendszerben konkrét szerepet betöltő jogalanyok, mint például az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), a tagállamok központi bankjai és a központi elszámolási rendszerek, amennyire lehetséges, kötelesek betartani az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott, a más kötelezett jogalanyokra alkalmazandó szabályokat. [Mód. 14]

(10)  Szükség van azoknak a természetes személyeknek az azonosítására, akik valamely jogi személy fölött tulajdonosi vagy ellenőrzési jogokat gyakorolnak. Bár a részesedés pontos arányának ismerete nem eredményezi automatikusan a tényleges tulajdonos személyének megállapítását, olyan bizonyító tényező, amelyet figyelembe kell venni egy a szempontok közül a tényleges tulajdonos azonosításában. A tényleges tulajdonosok személyazonosságának megállapítását és az adatok ellenőrzését adott esetben indokolt kiterjeszteni olyan jogalanyokra, amelyek más jogalanyok fölött tulajdonjoggal rendelkeznek, és a tulajdonosi láncot addig a természetes személyig kell követni, aki azon jogi személy fölött gyakorol tulajdonosi vagy ellenőrzési jogokat, aki vagy amely az ügyfél. [Mód. 15]

(11)  Fontos, hogy biztosítsák és javítsák a pénzforgalom nyomon követhetőségét. A bármely jogalany, mint például a jogi személyek, vagyonkezelő társaságok, alapítványok, holdingtársaságok és minden egyéb hasonló, meglévő vagy jövőbeni társulás jellegű jogi megállapodás tényleges tulajdonosra tulajdonosára vonatkozó pontos és naprakész információ szükségessége megléte alapvető tényező azon bűnözők felderítése során, akik személyazonosságukat egyébként valamely társasági struktúra mögé rejthetik. A tagállamoknak ezért helyénvaló biztosítaniuk, hogy a vállalkozások megőrizzék a tényleges tulajdonosaikra vonatkozó információkat, és azokat a megfelelő, pontos és naprakész információkat online elérhető, központi nyilvános nyilvántartásban nyílt és biztonságos adatformátumban elérhetővé tegyék, az uniós adatvédelmi szabályoknak és a Chartában rögzített, a magánélet tiszteletben tartásához való jognak megfelelően. Hozzáférést kell biztosítani e nyilvántartásokhoz az illetékes hatóságok, különösen a FIU-k és a kötelezett jogalanyok rendelkezésére bocsássák számára, valamint a nyilvánosság számára az információhoz hozzáférni kívánó személy előzetes azonosítása és adott esetben díjfizetés mellett. Emellett a vagyonkezelőknek nyilatkozniuk kell státuszukról a kötelezett jogalanyok felé. [Mód. 16]

(11a)  A tényleges tulajdonosokat feltüntető tagállami nyilvántartások létrehozása jelentősen javítaná a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, a korrupció, az adóbűncselekmények, a csalás és egyéb pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelmet. Ezt úgy lehetne elérni, ha a tagállamok létező cégnyilvántartásainak működését fejlesztenék. Elengedhetetlen, hogy a nyilvántartások össze legyenek kapcsolva, ha biztosítani akarjuk– az üzleti ügyletek határokon átnyúló jellege miatt – az azokban tárolt információ tényleges felhasználhatóságát. Az üzleti nyilvántartások egész Unióra kiterjedő összekapcsolhatóságát a 2012/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) már előírja, és ezt tovább kell fejleszteni. [Mód. 17]

(11b)  A technológiai fejlődés olyan eszközöket hozott, amelyek segítségével a kötelezett jogalanyok ügyfeleiket bizonyos ügyletek létrejöttekor azonosítani tudják. Ezek a technológiai fejlesztések idő- és költséghatékony megoldásokat kínálnak mind a vállalkozások, mind az ügyfelek számára, és ezért a kockázatértékelés során figyelembe kellene venni őket. A tagállamok illetékes hatóságainak és a kötelezett jogalanyoknak proaktívan kell fellépniük a pénzmosás új és innovatív módszerei elleni küzdelem során, ezzel egyidejűleg tiszteletben tartva az alapvető jogokat, ideértve a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való jogot. [Mód. 18]

(12)  Ezen irányelv a hatálya alá tartozó kötelezett jogalanyok által végzett olyan tevékenységekre is alkalmazandó, melyeket az interneten keresztül folytatnak.

(12a)  Az Unió EBRD irányító testületeiben lévő képviselőinek ösztönözniük kell az EBRD-t, hogy hajtsa végre ezen irányelv rendelkezéseit, és tegyen közzé a weboldalán pénzmosás elleni politikát, amely olyan részletes eljárásokat tartalmaz, amelyek érvényt szereznek az irányelvnek. [Mód. 19]

(13)  Aggályokra ad okot a szerencsejáték-ágazat felhasználása a bűnözői cselekményből származó jövedelem tisztára mosása céljából. Az ágazattal összefüggő kockázatok enyhítése és a szerencsejáték-szervezők közötti egyenlőség biztosítása érdekében indokolt előírni valamennyi szerencsejáték-szervező a szerencsejáték-szervezők számára, hogy végezzen végezzenek ügyfél-átvilágítást azon egyedi ügyletek esetén, amelyek összege legalább 2000 EUR. Az ügyfél-átvilágítás során kockázatalapú megközelítést kell alkalmazni, amely figyelembe veszi a szerencsejáték-szolgáltatások egyes típusaihoz kapcsolódó eltérő kockázatokat és azt, hogy magas vagy alacsony kockázatot képviselnek a pénzmosás szempontjából. Figyelembe kell venni az egyes szerencsejáték-típusok sajátosságait is, például úgy, hogy különbséget tesznek a kaszinók, az online szerencsejáték vagy a szerencsejáték-szolgáltatások egyéb nyújtói között. A tagállamoknak mérlegelniük kell ennek a küszöbértéknek az alkalmazását a nyereményfelvétel és a pénzértékkel rendelkező tétek esetében. A fizikai létesítményekkel (például kaszinók és játéktermek) rendelkező szerencsejáték-szervezőknek biztosítaniuk kell, hogy az ügyfél-átvilágítás, amennyiben a létesítmény bejáratánál belépéskor történik, összekapcsolható legyen az ügyfél által az említett létesítményben végrehajtott ügyletekkel. [Mód. 20]

(13a)  A pénzmosás egyre kifinomultabbá válik, és magában foglalja a – különösen a sporteseményekkel kapcsolatos – fogadások illegális és néha legális formáit is. Kialakultak a szervezett bűnözés új jövedelmező formái, mint például a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása, amelyek a pénzmosással kapcsolatos bűnözői tevékenység egy nyereséges formájává fejlődtek. [Mód. 21]

(14)  A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázata nem minden esetben ugyanaz. Ennek megfelelően minimumszabályokon alapuló, holisztikus kockázatalapú megközelítést kell alkalmazni. A kockázatalapú megközelítés nem valamely indokolatlanul megengedő lehetőség a tagállamok és a kötelezett jogalanyok számára. Sokkal inkább a tényeken alapuló döntéshozatal alkalmazását jelenti az Unióban felmerülő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok és az e tevékenységekben részt vevők célzottabb kezelésére. [Mód. 22]

(15)  A tagállamoknak és az Uniónak szükségük van a kockázatalapú megközelítés alátámasztására a felmerülő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok azonosítása, megértése és enyhítése érdekében. A kockázatazonosítás szupranacionális megközelítésének fontosságát nemzetközi szinten is felismerték, és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(12) létrehozott Európai Bankhatóságot (a továbbiakban: EBH); az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(13) létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot (a továbbiakban: EBFH); és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról, valamint az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(14) létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóságot (a továbbiakban: EÉPH) meg kell bízni azzal a feladattal, hogy adjon véleményt a pénzügyi ágazatot érintő kockázatokról, és a tagállamokkal együttműködve dolgozza ki az illetékes nemzeti hatóságok által elvégzett kockázatértékelések minimumszabályait. A folyamatba, amennyire lehetséges, az érdekelt feleket is be kell vonni nyilvános konzultációkon keresztül. [Mód. 23]

(16)  A tagállami szinten végzett kockázatelemzés eredményeit adott esetben megfelelő időben a kötelezett jogalanyok rendelkezésére kell bocsátani, hogy azonosítani, értelmezni és enyhíteni tudják saját kockázataikat. [Mód. 24]

(17)  Az uniós szintű kockázatok jobb megértése és enyhítése érdekében egy nemzetek felett álló kockázatelemzést kell bevezetni a belső piacot fenyegető pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok hatékony azonosítása érdekében. Az Európai Bizottságnak köteleznie kell a tagállamokat, hogy eredményes módon foglalkozzanak a nagy kockázatúnak tartott forgatókönyvekkel. Továbbá, az egyes tagállamoknak kockázatelemzéseik eredményeit adott esetben meg kell osztaniuk egymással, a Bizottsággal, az EBH-val, az EBFH-val, az EÉPH-val (együttesen európai felügyeleti hatóságok) és az EÉPH-val Europollal. [Mód. 25]

(18)  Az irányelv rendelkezéseinek alkalmazásakor helyénvaló figyelembe venni azon kisméretű kötelezett jogalanyok jellemzőit és szükségleteit, amelyek a hatálya alá tartoznak, és olyan bánásmódot kell biztosítani, amely megfelel a kisméretű kötelezett jogalanyok konkrét igényeinek és üzleti tevékenységük jellegének.

(19)  Maguk a kockázatok jellegüknél fogva változók, és a változók önmagukban vagy együttesen növelhetik vagy csökkenthetik a felmerülő potenciális kockázatot, és így hatással vannak a megelőző intézkedések, például az ügyfél-átvilágítási intézkedések megfelelő szintjére. Így bizonyos körülmények között megerősített átvilágítást kell alkalmazni, míg más esetekben egyszerűsített átvilágítás elegendő lehet.

(20)  Fel kell ismerni, hogy bizonyos helyzetek nagyobb kockázatot jelentenek a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás szempontjából. Bár minden ügyfél személyazonosságát és üzleti profilját meg kell állapítani, vannak olyan esetek, amikor különösen szigorú ügyfél-azonosítási és adatellenőrzési eljárásokra van szükség.

(21)  Ez különösen igaz az olyan magánszemélyekkel való üzleti kapcsolatokban, akik fontos állami pozíciókat töltenek vagy töltöttek be, különösen, ha ezek a személyek olyan – Unión belüli vagy kívüli – országokból származnak, ahol elterjedt a korrupció. Az ilyen kapcsolatok a pénzügyi szektort mindenekelőtt jelentős, a hírnevet érintő és jogi kockázatoknak tehetik ki. A korrupció elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítés is indokolja az ilyen esetekben alkalmazott fokozott figyelmet, és megfelelő megerősített ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazását olyan személyek esetében, akik hazai szinten vagy külföldön kiemelkedő politikai szerepet töltenek vagy töltöttek be, illetve nemzetközi szervezetek vezető személyiségei. [Mód. 26]

(21a)  Mindazonáltal az, hogy megerősített ügyfél-átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazni azoknak a személyeknek az esetében, akik akár saját országukban, akár külföldön kiemelkedő politikai szerepet töltenek vagy töltöttek be, illetve nemzetközi szervezetek vezető személyiségei, nem vezethet oda, hogy az ezekre a személyekre vonatkozó információkat tartalmazó listákkal üzleti célból kereskedjenek. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az ilyen tevékenységek tiltására. [Mód. 27]

(22)  A felső vezetés üzleti viszony létesítéséhez adott jóváhagyásának megszerzése nem teszi szükségessé minden esetben az igazgatótanács jóváhagyását. Indokolt, hogy a jóváhagyást megadhassa olyan személy, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az intézmény milyen mértékben kitett pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak és megfelelő vezetői hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a kockázati kitettség tekintetében döntéseket hozzon.

(22a)  Alapvető fontosságú, hogy az Európai Unió közös megközelítést és közös politikát dolgozzon ki azok ellen az együtt nem működő joghatóságok ellen, amelyek gyenge teljesítményt nyújtanak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem területén. Ennek érdekében a tagállamoknak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet szolgáló saját nemzeti rendszereik keretében kell fellépniük, és közvetlenül alkalmazniuk kell a FATF által közzétett összes országlistát. Továbbá, a tagállamoknak és a Bizottságnak a rendelkezésre álló információ alapján azonosítaniuk kell a többi együtt nem működő joghatóságot. A Bizottságnak közös megközelítést kell kidolgoznia az annak érdekében alkalmazandó intézkedésekre vonatkozóan, hogy a belső piac integritását megvédjék ezekkel az együtt nem működő joghatóságokkal szemben. [Mód. 28]

(23)  Az üzleti késedelmekhez és a hatékonyság csökkenéséhez vezető ismételt ügyfél-azonosítási eljárás elkerülése érdekében helyénvaló megfelelő biztosítékok mellett megengedni az olyan ügyfelek kötelezett jogalany általi befogadását, akiknek az azonosítását máshol már elvégezték. Azokban az esetekben, amikor valamely kötelezett jogalany harmadik személy által elvégzett ellenőrzésre hagyatkozik, az ügyfél-átvilágítási eljárás alkalmazása azon kötelezett jogalany végső felelőssége, amelynél az ügyfelet befogadják. A harmadik személy vagy az a személy, aki az ügyfelet bevezette, az ügyféllel való, ezen irányelv hatálya alá tartozó kapcsolata erejéig továbbra is felel az ezen irányelvben foglalt előírások betartásáért, beleértve a gyanús ügyletek bejelentésére és a nyilvántartások megőrzésére vonatkozó kötelezettségét is.

(24)  A kötelezett jogalanyok és az irányelv hatálya alá nem tartozó, külső természetes vagy jogi személyek között fennálló, szerződésen alapuló meghatalmazotti vagy kiszervezési kapcsolat esetében a kötelezett jogalany részeként tevékenykedő meghatalmazottakra vagy a kiszervezett szolgáltatás nyújtójára vonatkozó bármely, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel összefüggő kötelezettség csak a szerződésen alapulhat, és nem ezen az irányelven. Az ezen irányelvnek való megfelelés felelőssége továbbra is az irányelv hatálya alá tartozó elsősorban a kötelezett jogalanyt terheli. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden ilyen harmadik fél felelősségre vonható legyen az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért. [Mód. 29]

(25)  Valamennyi tagállam létrehozott vagy létre kell hoznia függetlenül működő és önálló pénzügyi hírszerző egységeket (Financial Intelligence Unit, a továbbiakban: FIU) a kapott információk gyűjtésére és elemzésére azzal a céllal, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megakadályozása és leküzdése érdekében megállapítsa az összefüggést a gyanús műveletek és a mögöttes bűnözői cselekmény között. A gyanús ügyleteket a pénzügyi hírszerző egységnek kell jelenteni, amely országos központként működik a gyanús, lehetséges pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra utaló ügyletekre vonatkozó bejelentések és egyéb információk fogadása, elemzése és az illetékes hatóságokhoz történő továbbítása tekintetében. Ez nem kényszerítheti a tagállamokat olyan meglévő bejelentési rendszereik megváltoztatására, amelyekben a bejelentés az ügyészségeken vagy egyéb bűnüldöző hatóságokon keresztül történik, amennyiben az információ azonnal és szűrés nélkül továbbításra kerül a pénzügyi hírszerző egységek felé, oly módon, hogy ez lehetővé tegye számukra feladatuk megfelelő elvégzését, ideértve az egyéb pénzügyi hírszerző egységekkel való nemzetközi együttműködést is. Fontos, hogy a tagállamok ellássák a FIU-kat a teljes működőképességük biztosításához szükséges erőforrásokkal, hogy kezelni tudják a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása jelentette jelenlegi kihívásokat, ezzel egyidejűleg tiszteletben tartva az alapvető jogokat, ideértve a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való jogot. [Mód. 30]

(26)  A gyanús ügyletek végrehajtásának általános tilalmától eltérően a kötelezett jogalanyok az illetékes hatóságok értesítését megelőzően végrehajthatják a gyanús ügyleteket, ha a végrehajtás elkerülése nem lehetséges, vagy ha a végrehajtás elmaradása egy feltételezett pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási művelet kedvezményezettjének felderítését valószínűleg akadályozná. Ez azonban nem érinti a tagállamok által vállalt azon nemzetközi kötelezettségeket, hogy a terroristák, terroristaszervezetek vagy a terrorizmust finanszírozó személyek pénzeszközeit és vagyonát az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatainak megfelelően haladéktalanul befagyasszák.

(26a)  Mivel az illegális pénzmozgás jelentős részének végállomása egy adóparadicsom, az Uniónak nagyobb nyomást kell gyakorolnia ezekre az országokra, hogy együttműködjenek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben. [Mód. 31]

(27)  A tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy a 2. cikk (1) bekezdése 3. a), b) és d) pontjában említett szakmák megfelelő önszabályozó testületét jelöljék ki, mint a FIU helyett első fokon tájékoztatandó hatóságot. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban egy, első fokon az önszabályozó testületnek jelentést tevő rendszer fontos biztosítékot jelent az alapvető jogok védelmének fenntartása szempontjából, mivel a jogászokra alkalmazandó bejelentési kötelezettségeket érinti.

(28)  Amennyiben valamely tagállam úgy határoz, hogy élni kíván a 33. cikk (2) bekezdésében meghatározott mentességgel, engedélyezheti vagy előírhatja az ott említett személyeket képviselő önszabályozó testületnek, hogy az e személyektől az említett cikkben meghatározott körülmények között kapott információt ne továbbítsa a FIU felé.

(29)  Számos esetben érte fenyegetés vagy ellenséges fellépés azokat a magánszemélyeket – ideértve a munkavállalókat és képviselőket –, akik bejelentést tettek pénzmosásra utaló gyanújukról. Bár ez az irányelv nem avatkozhat be a tagállamok bírósági eljárásaiba, ez rendkívül jelentős kérdés a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni rendszer hatékonysága szempontjából. Indokolt, hogy a tagállamok tudatában legyenek a problémának, és minden tőlük telhetőt megtegyenek annak érdekében, hogy a magánszemélyeket – köztük a munkavállalókat és a képviselőket – megvédjék az ilyen fenyegetéstől vagy ellenséges fellépéstől, valamint más kedvezőtlen bánásmódtól és hátrányos következményektől, megkönnyítve számukra a gyanúk bejelentését, így erősítve a pénzmosás elleni küzdelmet. [Mód. 32]

(30)  A 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) – a nemzeti jogba átültető jogszabályok szerint – alkalmazandó a személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában történő feldolgozására.

(30a)  A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) alkalmazandó a személyes adatok uniós intézmények és szervek általi, ezen irányelv céljaira történő feldolgozására. [Mód. 33]

(31)  Az irányelv végrehajtásának egyes aspektusai adatok gyűjtését, elemzését, tárolását és megosztását foglalják magukban. Az ezen irányelvben megállapított kötelezettségeknek való megfelelés érdekében engedélyezni kell a személyes adatok feldolgozását, beleértve az ügyfél-átvilágítás végrehajtását, a folyamatos ellenőrzést, a szokatlan és gyanús ügyletekkel kapcsolatos nyomozást és azok bejelentését, valamely jogi személy vagy társulás jellegű jogi megállapodás tényleges tulajdonosának azonosítását, a politikai közszereplők azonosítását, az információ illetékes hatóságok, illetve pénzügyi intézmények, illetve kötelezett jogalanyok általi megosztását. Az összegyűjtött személyes adatoknak szigorúan az irányelv előírásainak betartásához szükséges adatokra kell korlátozódniuk, és nem dolgozhatók fel tovább a 95/46/EK irányelvvel összeegyeztethetetlen módon. Szigorúan meg kell tiltani mindenekelőtt a személyes adatok kereskedelmi célból történő további feldolgozását. [Mód. 34]

(32)  A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet minden tagállam fontos közérdekként ismeri el. Az ilyen jelenségek leküzdéséhez minden szinten határozott politikai akaratra és együttműködésre van szükség. [Mód. 35]

(32a)  A pénzügyi bűncselekmények, köztük a korrupció és az adócsalás megelőzése érdekében rendkívül fontos, hogy az uniós költségvetésből társfinanszírozott beruházások megfeleljenek a legmagasabb szintű szabványoknak. Az EBB ezért 2008-ban egy belső iránymutatást fogadott el „Az Európai Beruházási Bank tevékenységei során a tiltott magatartás megelőzésére és az attól való visszatartásra irányuló politika” címmel, amelynek jogalapja az EUMSZ 325. cikke, az EBB alapokmányának 18. cikke és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet(17) volt. A politika elfogadását követően az EBB-nek jelentenie kell a luxemburgi pénzügyi hírszerző egység felé az EBB által támogatott projekteket, műveleteket és ügyleteket érintő pénzmosás gyanúját vagy állítólagos eseteit. [Mód. 36]

(33)  Az irányelv nem érinti a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelmét, többek között a 2008/977/IB kerethatározat rendelkezéseit. [Mód. 37]

(34)  Az irányelv alkalmazásában feldolgozott személyes adatokra alkalmazandó az adatalany hozzáférési joga. Azonban az adatalanynak a gyanús ügyletekről szóló bejelentésekben levő információkhoz való hozzáférése súlyosan aláásná a pénzmosás, illetve a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem hatékonyságát. Ezért indokolt lehet e jognak a 95/46/EK irányelv 13. cikke szerinti korlátozása. Az ilyen korlátozásokat azonban az adatvédelmi hatóságoknak a 95/46/EK irányelvben megállapítottak szerint, a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos problémákra vonatkozó igények hivatalból vagy az érintett panasza alapján történő kivizsgálására szóló, tényleges hatásköreivel kell ellensúlyozni, ideértve a közvetett hozzáférési hatásköröket. Ebbe bele kell tartoznia különösen a kötelezett jogalany adatállományához való hozzáférésnek is. [Mód. 38]

(35)  Azok a személyek, akik valamely hitelintézet vagy pénzügyi intézmény számára szerződés alapján csupán papíralapú dokumentumok elektronikus adatokká való átalakítását végzik, nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, ugyanígy azon természetes vagy jogi személyek sem, akik vagy amelyek a hitelintézetek vagy pénzügyi intézmények számára a pénzeszközök továbbításával kapcsolatos üzenetküldő vagy egyéb támogató rendszert, illetve elszámolási vagy kiegyenlítési rendszert működtetnek.

(36)  A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása nemzetközi problémák, és az ellenük folytatott küzdelemnek globálisnak kell lennie. Amennyiben az uniós hitelintézetek vagy pénzügyi intézmények olyan harmadik országokban rendelkeznek fióktelepekkel vagy leányvállalatokkal, amelyekben e területen elégtelen a jogi szabályozás, az egy intézményen vagy intézménycsoporton belül nagyon eltérő előírások alkalmazásának elkerülése érdekében ezeknek az uniós előírásokat kell alkalmazniuk, vagy ha ez lehetetlen, akkor értesíteniük kell a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(37)  A kötelezett jogalanyok számára – ahol ez alkalmazható lehetséges – visszajelzést kell adni a gyanús ügyletekkel összefüggésben általuk tett bejelentések hasznosságáról és nyomon követéséről. Ennek lehetővé tétele érdekében és azért, hogy ellenőrizhető legyen a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet szolgáló rendszereik eredményessége, a tagállamoknak erre vonatkozó statisztikákkal kell rendelkezniük és ezeket folyamatosan tökéletesíteniük kell. Az uniós szinten gyűjtött statisztikai adatok minőségének és összhangjának további javítása érdekében a Bizottságnak nyomon kell követnie a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem alakulását az Unióban, és rendszeresen áttekintést kell közzétennie, beleértve a nemzeti kockázatértékelések minősítését is. Az első bizottsági áttekintést az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított egy éven belül kell elvégezni. [Mód. 39]

(37a)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kötelezett jogalanyok ne egyszerűen csak megfeleljenek a vonatkozó szabályoknak és útmutatásoknak, hanem olyan rendszerekkel is rendelkezzenek, amelyek ténylegesen csökkentik e jogalanyokon belüli pénzmosás kockázatát. [Mód. 40]

(37b)  Annak érdekében, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának leküzdésére szolgáló rendszereik hatékonyságát felül lehessen vizsgálni, a tagállamoknak vezetniük és javítaniuk kell a megfelelő statisztikákat. Az uniós szinten gyűjtött statisztikai adatok minőségének és összhangjának további javítása érdekében a Bizottságnak nyomon kell követnie a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem alakulását az Unióban, és rendszeresen áttekintést kell közzétennie. [Mód. 41]

(38)  Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzváltó iroda, vagyonkezelési vagy vállalati szolgáltatást nyújtó szervezet vagy szerencsejáték-szervező tekintetében azok a személyek, akik ténylegesen irányítják e jogalanyok üzleti tevékenységét, valamint a tényleges tulajdonosok megfeleljenek a szükséges alkalmassági feltételeknek. Az egyes személyek alkalmassági feltételeknek való megfelelése megállapítására szolgáló szempontoknak minimálisan annak szükségességét kell tükrözniük, hogy az ilyen jogalanyokat megóvják attól, hogy vezetőik vagy tényleges tulajdonosaik bűnözési célból velük visszaéljenek.

(39)  A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának transznacionális jellegére tekintettel az uniós FIU-k közötti koordináció és együttműködés rendkívül fontos. Ezt az együttműködést eddig csak a 2000/642/IB tanácsi határozat(18) szabályozta. A FIU-k közötti jobb koordináció és együttműködés, és különösen annak biztosítása érdekében, hogy a gyanús ügyletekről tett jelentések eljussanak azon tagállam pénzügyi hírszerző egységéhez, amely számára az a leghasznosabb, az irányelvbe részletesebb, mélyrehatóbb és naprakész szabályokat kell beépíteni.

(40)  Az uniós FIU-k közötti információcsere javítása kiemelt jelentőségű a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás transznacionális jellegének kezelése szempontjából. A tagállamoknak ösztönözniük kell az információcserére szolgáló biztonságos berendezések – különösen a FIU.net decentralizált számítógépes hálózat, valamint a hálózat és az ilyen berendezések által kínált módszerek – használatát. [Mód. 42]

(41)  A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem jelentőségének arra kell ösztönöznie a tagállamokat, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg a nemzeti jogban az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések betartásának elmulasztása esetére. A tagállamok jelenleg az alapvető megelőző intézkedések megszegése tekintetében közigazgatási intézkedések és szankciók széles skálájával rendelkeznek. Ez a sokféleség hátrányos lehet a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén tett erőfeszítések szempontjából és azzal a kockázattal jár, hogy az uniós fellépés elaprózottá válik. Indokolt ezért, hogy az irányelv egy sor közigazgatási intézkedést és szankciót tartalmazzon, amelyek a tagállamok rendelkezésére állnak az ügyfél-átvilágítási intézkedésekhez, a nyilvántartáshoz, a gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentésekhez, valamint a kötelezett jogalanyok belső ellenőrzéséhez kapcsolódó előírások rendszeres megsértése esetére. Az intézkedések körének kellően szélesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a tagállamok és az illetékes hatóságok számára, hogy figyelembe vegyék a kötelezett jogalanyok közötti különbségeket, különösen a pénzügyi intézmények és egyéb kötelezett jogalanyok esetében, tekintettel méretükre, jellemzőikre, kockázati szintjükre és tevékenységi területeikre. Az irányelv alkalmazása során a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ezen irányelvvel összhangban kiszabott közigazgatási intézkedések és szankciók, valamint a nemzeti joggal összhangban kiszabott büntetőjogi szankciók ne sértsék a ne bis in idem elvet. [Mód. 43]

(42)  A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak biztosítaniuk kell a következetes harmonizációt és a betétesek, befektetők és fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az európai felügyeleti hatóságokat, mint nagyon jelentős szakértelemmel rendelkező szervet a Bizottsághoz benyújtandó olyan szabályozási technikaistandard-tervezetek kidolgozásával megbízni, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(42a)  Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a kötelezett jogalanyok jobban értékelhessék a bizonyos műveletekből eredő kockázatokat, a Bizottságnak egy listát kell készítenie azokról az Unión kívüli joghatóságokról, amelyek az ebben az irányelvben meghatározottakhoz hasonló szabályokat és szabályozásokat hajtottak végre. [Mód. 44]

(43)  Az európai felügyeleti hatóságok által ezen irányelv 42. cikkének megfelelően kidolgozott szabályozási technikaistandard-tervezeteket a Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke alapján, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadnia, az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban.

(44)  Figyelembe véve, hogy a 2005/60/EK és a 2006/70/EK irányelvet lényegesen és alapvetően kellene módosítani, az egyértelműség és a következetesség érdekében a két irányelvet össze kell vonni és új irányelvvel kell felváltani.

(45)  Mivel ezen irányelv célkitűzését, nevezetesen a pénzügyi rendszernek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése, vizsgálata és felderítése révén történő védelmét a tagállamok egyedül nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel a tagállamok által pénzügyi rendszereik védelme érdekében elfogadott egyedi intézkedések adott esetben nem lennének összhangban a belső piac működésével, valamint a jogállamiság és a közösségi közrend szabályaival, és ezért az a fellépés terjedelme és hatása miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(46)  Az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi különösen a Charta által elismert elveket, mindenekelőtt a magán- és családi élet tiszteletben tartását, az ártatlanság vélelmét, a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát, a megkülönböztetés tilalmát és a hatékony jogorvoslathoz, valamint a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot. [Mód. 45]

(47)  A Charta a mindenfajta megkülönböztetést tiltó 21. cikkével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ennek az irányelvnek a végrehajtása az ügyfél-átvilágítással összefüggésben végzett kockázatértékelések tekintetében megkülönböztetés nélkül történik.

(48)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(48a)  A tagállamokat és a kötelezett jogalanyokat ezen irányelv vagy az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok alkalmazásakor köti a 2000/43/EK tanácsi irányelv(19). [Mód. 46]

(48b)  Az európai adatvédelmi biztos 2013. július 4-én véleményt nyilvánított(20),

ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. szakasz

Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

1. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának tilalmát.

(2)  Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő szándékos elkövetői magatartás minősül pénzmosásnak:

a)  vagyon átváltása vagy átruházása annak ismeretében, hogy az bűnözői cselekményből vagy ilyen cselekményben való közreműködésből származik, a vagyon jogellenes eredetének elrejtése vagy leplezése céljából, vagy a befagyasztási és elkobzási határozatok elkerülése céljából, vagy az ilyen cselekmény elkövetésében részt vevő személy tevékenysége jogi következményeinek elkerüléséhez nyújtott segítség céljából; [Mód. 47]

b)  a vagyon valódi természetének, forrásának, helyének, rendelkezésre állásának, mozgásának, a hozzá fűződő jogoknak vagy tulajdonjogának elrejtése vagy leplezése, annak ismeretében, hogy az bűnözői cselekményből vagy ilyen cselekményben való közreműködésből származik;

c)  vagyon megszerzése, birtoklása vagy használata a szerzés időpontjában annak ismeretében, hogy az bűnözői cselekményből vagy ilyen cselekményben való közreműködésből származik;

d)  az a), b) és c) pontokban említett bármely cselekmény elkövetésében való részvétel, elkövetésére való szövetkezés, elkövetésének megkísérlése, valamint elkövetésének támogatása, pártolása, elősegítése és ajánlása.

(3)  A cselekmény akkor is pénzmosásnak minősül, ha a tisztára mosandó vagyont eredményező cselekményeket más tagállam vagy egy harmadik ország területén hajtották végre.

(4)  Ezen irányelv alkalmazásában „terrorizmus finanszírozása”: pénzeszközök bármely, közvetlen vagy közvetett módon történő rendelkezésre bocsátása vagy gyűjtése azzal a szándékkal vagy annak tudatában, hogy azt teljesen vagy részben a 2008/919/IB tanácsi kerethatározattal(21) módosított, 2002/475/IB tanácsi kerethatározat(22) 1–4. cikkében meghatározott bűncselekmények elkövetésére fogják felhasználni.

(5)  A (2) és a (4) bekezdésben említett cselekmények tényállási elemeként megkívánt ismeretre, szándékra vagy célzatra az objektív ténybeli körülményekből lehet következtetni.

2. cikk

(1)  Ez az irányelv a következő kötelezett jogalanyokra alkalmazandó:

1.  hitelintézetek;

2.  pénzügyi intézmények;

3.  a szakmai tevékenységük folytatása során eljáró alábbi természetes és jogi személyek:

a)  könyvvizsgálók, külső könyvelők és adótanácsadók;

b)  közjegyzők és más független jogi hivatás képviselői, ha azok akár az ügyfelük nevében vagy javára bármilyen pénzügyi vagy ingatlanügyletben eljárnak, vagy ügyfelüknek az alábbiakra vonatkozó ügyletek tervezésében vagy végrehajtásában nyújtanak segítséget:

i.  ingatlanvagyon vagy üzleti részesedés adásvétele;

ii.  az ügyfél pénzének, értékpapírjainak vagy más vagyoni eszközeinek kezelése;

iii.  bank-, takarék- vagy értékpapírszámlák megnyitása vagy kezelése;

iv.  társaságok létesítéséhez, működtetéséhez vagy vezetéséhez szükséges vagyoni hozzájárulások megszervezése;

v.  vagyonkezelő társaságok, alapítványok, kölcsönös biztosítók, társaságok vagy hasonló struktúrák létesítése, működtetése vagy vezetése; [Mód. 48]

c)  az a) vagy b) pont hatálya alá nem tartozó vagyonkezelői vagy vállalati szolgáltatók;

d)  ingatlanügynökök, beleértve a bérbeadással foglalkozó ügynököket, amennyiben pénzügyi műveletekben vesznek részt; [Mód. 49]

e)  árukkal vagy szolgáltatásokkal kereskedő más természetes vagy jogi személyek, amennyiben legalább 7 500 EUR összegű készpénzfizetést teljesítenek vagy kapnak, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül sor; [Mód. 50]

f)  szerencsejáték-szervezők.

A kaszinók kivételével a tagállamok dönthetnek úgy, hogy bizonyos, az első albekezdés 3. pontjának f) alpontjában említett szerencsejátékokat teljes mértékben vagy részben mentesítenek az ezen irányelv rendelkezéseit átültető nemzeti rendelkezések alól annak alapján, hogy e szolgáltatások jellege a kockázatértékelések alapján alacsony kockázatot jelent. Az érintett tagállamnak az ilyen mentesítés előtt kérnie kell a Bizottság jóváhagyását. [Mód. 153]

(2)  A tagállamok határozhatnak úgy is, hogy a pénzügyi tevékenységgel alkalmi vagy nagyon korlátozott alapon foglalkozó természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek esetében alacsony a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás előfordulásának kockázata, nem tartoznak az irányelv hatálya alá, feltéve, hogy a természetes vagy jogi személy teljesíti a következő kritériumok mindegyikét:

a)  a pénzügyi tevékenység abszolút értékben korlátozott;

b)  a pénzügyi tevékenység ügyletenkénti alapon korlátozott;

c)  a pénzügyi tevékenység nem képez fő tevékenységet;

d)  a pénzügyi tevékenység kiegészíti a fő tevékenységet és közvetlenül kapcsolódik hozzá;

e)  a fő tevékenység nem az (1) bekezdésben említett tevékenység, az (1) bekezdés 3.e) pontjában említett tevékenység kivételével;

f)  a pénzügyi szolgáltatást csak a főtevékenység ügyfeleinek nyújtják és nem a nyilvánosságnak.

Az első albekezdés nem alkalmazandó a 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(23) 4. cikke 13. pontja szerinti készpénzátutalási tevékenységgel foglalkozó természetes és jogi személyekre.

(3)  A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a tagállamok előírják, hogy a pénzügyi tevékenység teljes árbevétele nem haladhat meg egy megfelelően alacsony küszöbértéket. E küszöbértéket a pénzügyi tevékenység típusától függően nemzeti szinten határozzák meg.

(4)  A tagállamok a (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában ügyfelenként és egyedi ügyletenként maximális küszöbértéket alkalmaznak, függetlenül attól, hogy az ügyletet egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben hajtják végre. E küszöbértéket a pénzügyi tevékenység típusától függően nemzeti szinten kell meghatározni. A küszöbértéknek kellően alacsonynak kell lennie annak biztosítása érdekében, hogy a kérdéses ügylettípusok gyakorlati szempontból megvalósíthatatlan és hatástalan módszert jelentsenek a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása tekintetében, továbbá nem haladhatja meg az 1 000 EUR-t.

(5)  A tagállamok a (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásában előírják, hogy a pénzügyi tevékenység árbevétele nem haladhatja meg az érintett természetes vagy jogi személy teljes árbevételének 5 %-át.

(6)  A pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása kockázatának e cikk alkalmazásában történő értékelése során a tagállamok különös figyelmet fordítanak valamennyi olyan pénzügyi tevékenységre, amely – jellegénél fogva – különösen alkalmas arra, hogy a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása céljából felhasználják vagy visszaéljenek vele.

(7)  Az e cikk alapján hozott bármely határozat tartalmazza az alapjául szolgáló indokokat. A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a körülmények megváltozása esetén a határozatot vissza lehessen vonni.

(8)  A tagállamok kockázatalapú ellenőrzési tevékenységeket alakítanak ki, vagy egyéb más megfelelő intézkedést tesznek annak biztosítása érdekében, hogy az e cikk alapján hozott határozatok által nyújtott mentességekkel ne lehessen visszaélni.

3. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „hitelintézet”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(24) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet, ideértve az Unión belül vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézeteknek az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontja szerinti, az Unióban található fióktelepeit;

2.  „pénzügyi intézmény”:

a)  a hitelintézettől eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenységi körébe a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(25) I. mellékletének 2–12., 14. és 15. pontjában felsorolt egy vagy több tevékenyság folytatása tartozik; ez magában foglalja a pénzváltási tevékenységeket is ("bureaux de change");

b)  a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(26) szerint engedélyezett biztosítótársaság, amennyiben az az említett irányelvben meghatározott tevékenységet folytat;

c)  a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(27) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

d)  a részvényeit vagy befektetési jegyeit forgalmazó kollektív befektetési vállalkozás;

e)  a 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(28) 2. cikkének 5. pontjában meghatározott biztosításközvetítő, kivéve az említett irányelv 2. cikkének 7. pontjában említett biztosításközvetítőt életbiztosítások és más befektetési célú biztosítások közvetítése esetén;

f)  az a)–e) pontokban említett, az Európai Unión belül vagy harmadik országban központi irodával rendelkező pénzügyi intézményeknek az Unióban található fióktelepei;

3.  „vagyon”: az a dolog, akár materiális, akár immateriális, ingó vagy ingatlan, fizikai vagy eszmei, valamint bármilyen formájú olyan jogi dokumentum vagy okirat, ideértve az elektronikust és digitálist is, amely bizonyítja az ilyen dolgokban megtestesült jogcímet vagy bennük lévő érdekeltséget;

4.  „bűnözői cselekmény”: a következő súlyos bűncselekmények elkövetésében való mindenfajta bűnözői részvétel;

a)  a 2008/919/IB tanácsi kerethatározattal módosított 2002/475/IB kerethatározat 1–4. cikkében meghatározott cselekmények;

b)  a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni 1988. évi ENSZ-egyezmény 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett bármely bűncselekmény;

c)  a 98/733/IB tanácsi együttes fellépés(29) 1. cikkében meghatározott bűnszervezetek tevékenységei;

d)  az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény(30) 1. cikke (1) bekezdésében és 2. cikkében meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit sértő, legalább súlyosnak minősülő csalás;

e)  korrupció;

f)  minden olyan bűncselekmény – többek között a közvetlen és közvetett adózáshoz kapcsolódó adóbűncselekmények –, amely maximálisan legalább egy év szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással büntetendő, illetve azon államok esetében, amelyeknek a jogrendszere a bűncselekményekre legalacsonyabb büntetési tételt ír elő, minden olyan bűncselekmény, amely legalább hathónapos szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással büntetendő; [Mód. 52; A módosítás nem érinti az összes nyelvi változatot]

4a.  „önszabályozó szerv”: olyan szerv, amely – a nemzeti jog által elismerten – egy bizonyos szakma vagy egy gazdasági tevékenység bizonyos területe számára kötelezettségeket és szabályokat jogosult előírni, amelyeket az adott szakmában vagy területen dolgozó természetes vagy jogi személyek kötelesek betartani; [Mód. 53]

5.  „tényleges tulajdonos”: azon természetes személy, amely az ügyfél végső tulajdonosa, vagy azt végső soron ellenőrzi, és/vagy az a természetes személy, amelynek megbízásából valamely ügyletet végrehajtanak, vagy valamely tevékenységet folytatnak, és amely magában foglalja legalább a következőket:

a)  gazdasági társaságok esetében:

i.  azon természetes személy, aki valamely jogalanyban szerzett közvetlen vagy közvetett tulajdon, illetve a jogalany részvényeinek vagy szavazati jogainak megfelelő százaléka fölötti ellenőrzés révén – beleértve a bemutatóra szóló részvények birtoklását is – végső soron a jogalany tulajdonosa, vagy azt ellenőrzi, amennyiben ez a jogalany nem a szabályozott piacon jegyzett társaság, amelyre az uniós jogszabályokkal vagy azokkal egyenértékű nemzetközi standardokkal összhangban lévő közzétételi követelmények vonatkoznak;

a 25 % plusz egy részvény a részvények 25 %-ának plusz egy részvénynek valamely természetes személy általi tulajdonlása minden esetben a közvetlen tulajdon bizonyítéka; az ügyfélben valamely, természetes személy(ek) ellenőrzése alatt álló gazdasági társaság, vagy több, ugyanazon természetes személy ellenőrzése alatt álló gazdasági társaság által szerzett 25 % plusz egy részvény részvénytulajdon a közvetett tulajdonlást jelzi; az ellenőrzés fogalmát többek között a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(31) 22. cikkének (1)–(5) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban kell meghatározni; ez azonban a tagállamok azon jogának sérelme nélkül alkalmazandó, hogy valamilyen alacsonyabb százalékaránynak a tulajdonlás vagy a részvénytulajdon révén gyakorolt ellenőrzés bizonyítéka és a közvetlen vagy közvetett tulajdon valamennyi szintjére alkalmazandó bizonyítékaképpen való elfogadásáról is dönthetnek;

ii.  amennyiben bármilyen kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy az i. pontban meghatározott személy a tényleges tulajdonos, vagy ha az összes szükséges intézkedés megtétele után az i. pont szerint egy személy sem azonosítható, az a természetes személy – ideértve akár a felső vezetést is –, aki egyéb módon ellenőrzést gyakorol valamely jogalany vezetése felett;

iia.  amennyiben nem azonosítanak az i. és ii. pont szerinti természetes személyt, az a természetes személy, aki a vezető tisztségviselő pozícióját tölti be, amely esetben a kötelezett jogalanyoknak nyilvántartást kell vezetniük az i. és ii. pont szerinti tényleges tulajdonos azonosítása érdekében meghozott intézkedésekről annak bizonyítására, hogy e személyek nem azonosíthatók;

b)  olyan jogalanyok, például alapítványok, valamint társulás jellegű jogi megállapodások, így vagyonkezelő társaságok vagy kölcsönös biztosítók esetében, amelyek pénzeszközöket kezelnek és osztanak el:

i.  az a természetes személy, aki ellenőrzést gyakorol egy társulás jellegű jogi megállapodás vagy jogalany vagyonának legalább 25 %-a felett; valamint

ii.  abban az esetben, ha a leendő kedvezményezetteket már meghatározták, az a természetes személy, aki egy társulás jellegű jogi megállapodás vagy jogalany vagyona legalább 25 %-ának a kedvezményezettje; vagy

iii.  abban az esetben, ha a társulás jellegű jogi megállapodás vagy jogalany hasznát élvező egyéneket még ezután kell meghatározni, azon személyek csoportja, akiknek legfőbb érdeke a társulás jellegű jogi megállapodás vagy jogalany létrehozása, illetve működtetése. Vagyonkezelő társaság jellemzők vagy csoport alapján kijelölt kedvezményezettjei esetén a kötelezett jogalanyok elegendő információt szereznek a kedvezményezettről, hogy meggyőződjenek arról, hogy a kifizetés időpontjában, illetve akkor, amikor a kedvezményezett a szerzett jogait érvényesíteni szándékozik, meg tudják állapítani a kedvezményezett személyazonosságát;

iiia.  vagyonkezelő társaságok esetében a célvagyon alapítójának, kezelőjének, (adott esetben) az ellenőrnek, a kedvezményezetteknek vagy a kedvezményezettek csoportjának, valamint a vagyonkezelő társaság fölött tényleges végső ellenőrzést gyakorló más természetes személynek (ellenőrzési vagy tulajdonosi láncon keresztül is) a személyazonossága; [Mód. 54]

6.  „vagyonkezelői és vállalati szolgáltató”: bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki harmadik személyek részére a következő szolgáltatások bármelyikét üzletszerűen nyújtja:

a)  társaságok vagy más jogi személyek alapítása;

b)  társaság igazgatójaként vagy ügyvezetőjeként, személyegyesítő társaságban tagként vagy más jogi személyek esetén hasonló tisztségben folytatott tevékenység, vagy ilyen tevékenység végzésének megszervezése más személy részére;

c)  székhely, üzleti cím, levelezési vagy igazgatási cím, továbbá bármely más kapcsolódó szolgáltatás nyújtása társaság, személyegyesítő társaság vagy más jogi személy, illetve társulás jellegű jogi megállapodás részére;

d)  kifejezett vagyonkezelő társaság vagy hasonló társulás jellegű jogi megállapodás vagyonkezelőjeként végzett tevékenység vagy ilyen tevékenység végzésének megszervezése más személy részére;

e)  eljárás részvényesi meghatalmazottként más személy javára vagy ilyen eljárásról való gondoskodás más személy számára, amely nem a szabályozott piacon jegyzett társaság, amelyre az uniós jogszabályoknak vagy azokkal egyenértékű nemzetközi standardoknak megfelelő közzétételi követelmények vonatkoznak;

7.  a) „külföldi politikai közszereplők”: olyan természetes személyek, akik fontos közfeladatokat látnak vagy láttak el valamely harmadik ország megbízásából;

b)  „belföldi politikai közszereplők”: olyan természetes személyek, akik valamely a tagállam megbízásából fontos közfeladatokat látnak vagy láttak el; [Mód. 55]

c)  „valamely nemzetközi szervezet megbízásából fontos közfeladatot ellátó személy”: nemzetközi szervezet igazgatója, igazgatóhelyettese, vagy az igazgatótanács tagja, vagy egyenértékű feladatot ellátó személy;

d)  „fontos közfeladat ellátásával megbízott természetes személyek” a következők:

i.  államfők, kormányfők, miniszterek és miniszterhelyettesek vagy államtitkárok;

ii.  országgyűlési képviselők vagy hasonló jogalkotó szervek tagjai; [Mód. 56]

iii.  a legfelsőbb bíróságok, alkotmánybíróságok és magas rangú bírói testületek tagjai, akik döntései ellen – kivételes körülményektől eltekintve – rendszerint nem lehet fellebbezni;

iv.  a számvevőszékek és a központi bankok igazgatósági tagjai;

v.  nagykövetek, ügyvivők és a fegyveres erők magas rangú tisztviselői;

vi.  állami tulajdonú vállalatok ügyviteli, igazgatási vagy felügyelő testületének vezető beosztású tagjai. [Mód. 57]

Az i.–vi. pontban meghatározott kategóriák egyikébe sem értendők bele a középvezetők vagy a beosztottak;

e)  „közvetlen hozzátartozók” a következők:

i.  a házastárs;

ii.  a házastárssal egyenrangúnak tekintett élettárs;

iii.  a gyermekek és azok házastársai vagy élettársai; [Mód. 58]

iv.  a szülők; [Mód. 59]

f)  „közeli kapcsolatban álló személyek” a következők:

i.  bármely természetes személy, aki a (7) bekezdés a)–d) pontjában említett személlyel közösen jogalanyok és társulás jellegű jogi megállapodások tényleges tulajdonosaként ismert vagy vele szoros üzleti kapcsolatban áll;

ii.  bármely természetes személy, aki egyedüli tényleges tulajdonosa egy jogalanynak vagy társulás jellegű jogi megállapodásnak, amelyről tudott, hogy gyakorlatilag a (7) bekezdés a)–d) pontjában említett személy javára hozták létre; [Mód. 60]

8.  „felső vezetés”: olyan tisztségviselő vagy alkalmazott, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az intézmény milyen mértékben kitett pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak és megfelelő vezetői hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a kockázati kitettség tekintetében döntéseket hozzon. Nem szükséges, hogy minden esetben az igazgatótanács tagja legyen;

9.  „üzleti kapcsolat”: olyan üzleti, szakmai vagy kereskedelmi kapcsolat, amely a kötelezett jogalanyok szakmai tevékenységéhez kapcsolódik, és amely a kapcsolat létesítésekor várhatóan tartós lesz;

10.  „szerencsejáték-szolgáltatás”: bármely olyan szolgáltatás, amely pénzbeli tétre játszott szerencsejátékot foglal magában, többek között olyanokat is, amelyek esetében valamilyen készségre van szükség, beleértve a lottó- és kaszinójátékokat, a pókert és a fogadást, mely szolgáltatások nyújtása valamely fizikai létesítményben, vagy bármely, például elektronikus módon, vagy más, a kommunikációt lehetővé tevő módon távolból és a szolgáltatás igénybe vevőjének egyedi kérésére történik;

(10a)  „fogadási ügylet”: ügylet, amely alatt az egyrészről a szerencsejáték-szervező, másrészről az ügyfél és a fogadás és a tét regisztrálásának kedvezményezettje közötti üzleti kapcsolat valamennyi szakasza értendő az esetleges nyeremény kifizetéséig; [Mód. 61]

11.  a „csoport”: a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(32) (2) cikkének 12. pontjában meghatározott csoport;

11a.  „nem személyes”: szerződés kötése vagy ügylet végrehajtása a szerződő fél vagy a közvetítő és az ügyfél egyidejű fizikai jelenléte nélkül, kizárólag az internet, a távértékesítés vagy más elektronikus kommunikációs módot használva a szerződés megkötéséig, a szerződéskötés időpontját is beleértve. [Mód. 62]

4. cikk

(1)  A tagállamok a kockázatalapú megközelítéssel összhangban biztosítják, hogy ezen irányelv rendelkezéseit teljes mértékben vagy részben kiterjesztik a 2. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezett jogalanyoktól eltérő, olyan tevékenységeket folytató szakmákra és vállalkozáskategóriákra, amelyeknél különösen valószínű, hogy azokat pénzmosási célra vagy terrorizmus finanszírozására használják fel [Mód. 63].

(2)  Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy ezen irányelv rendelkezéseit a 2. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő szakmákra és vállalkozáskategóriákra is kiterjeszti, erről a döntéséről tájékoztatja a Bizottságot.

5. cikk

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak, feltéve hogy ezek a rendelkezések teljes mértékben összhangban állnak az uniós joggal, különösen az uniós adatvédelmi szabályok és a Chartában rögzített alapvető jogok védelme tekintetében. Ezek a rendelkezések nem akadályozhatják indokolatlanul az ügyfeleket a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, és nem akadályozhatják a belső piac működését. [Mód. 64]

2. szakasz

Kockázatértékelés

6. cikk

(1)  Az A Bizottság értékelést készít a belső piacra hatást gyakorló pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról, különös tekintettel a határokon átnyúló tevékenységekre. E célból a Bizottság konzultál a tagállamokkal, az európai felügyeleti hatóságokkal, együttes véleményt ad a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok által a belső piacra gyakorolt hatásról az európai adatvédelmi biztossal, a 29. cikk szerinti munkacsoporttal, az Europollal és más érintett hatóságokkal.

Az első albekezdésben említett kockázatértékelésnek legalább a következőkre kell kiterjednie:

a)  általában a pénzmosás mértéke és a belső piac nagyobb kockázatnak kitett területei;

b)  az egyes vonatkozó ágazatokkal kapcsolatos kockázatok, különös tekintettel a nem pénzügyi ágazatokra és a szerencsejáték-iparra;

c)  az illegális bevételek tisztára mosására használt legelterjedtebb bűnözői eszközök;

d)  az illetékes hatóságoknak címzett, a források hatékony rendelkezésre bocsátásáról szóló ajánlások;

e)  az euróbankjegyek szerepe a bűnözői tevékenységekben és a pénzmosásban.

A kockázatértékelés az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó kockázatértékelésekre vonatkozó minimumszabályokra irányuló javaslatokat is tartalmaz. Ezeket a minimumszabályokat a tagállamokkal együttműködve dolgozzák ki, és adott esetben nyilvános konzultációkon és az érdekelt felekkel tartott magánjellegű megbeszéléseken keresztül bevonják az ágazatot és az egyéb érdekelt feleket.

A véleményt A kockázatértékelést a Bizottságnak ...(33)-ig kell előterjesztenie, és félévente vagy – szükség esetén – gyakrabban kell frissíteni.

(2)  A Bizottság rendelkezésre bocsátja a véleményt kockázatértékelést, hogy támogassa a tagállamokat és a kötelezett jogalanyokat a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok azonosítása, kezelése és enyhítése során, valamint hogy lehetővé tegye a többi érdekelt fél, köztük a nemzeti jogalkotók, az Európai Parlament, az Europol, a Pénzügyi Hírszerző Egységek Európai Tanácsa, az európai felügyeleti hatóságok számára, hogy jobban megértsék a kockázatokat. Az értékelés összefoglalását nyilvánosságra kell hozni. Az összefoglaló nem tartalmazhat bizalmas információkat.

(2a)  A Bizottság éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a rendszeres kockázatértékelések megállapításairól és az e megállapítások alapján tett intézkedésekről. [Mód. 65]

6a. cikk

(1)  Az EUMSZ-ben meghatározott jogsértési eljárások sérelme nélkül a Bizottság biztosítja, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatban a tagállamok által ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályokat ténylegesen átültessék, és hogy azok megfeleljenek az európai keretnek.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a Bizottságot munkájában adott esetben az Europol, a Pénzügyi Hírszerző Egységek Európai Tanácsa, az európai felügyeleti hatóságok és más illetékes európai hatóságok segítik.

(3)  A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatban elfogadott nemzeti jogszabályoknak az (1) bekezdésben meghatározott értékeléseit a Pénzügyi Akció Munkacsoport vagy a Moneyval által készített értékelések sérelme nélkül készítik el. [Mód. 66]

7. cikk

(1)  Valamennyi tagállam megfelelő lépéseket tesz azon pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok azonosítása, értékelése, értelmezése és enyhítése, valamint ezek kapcsán azon adatvédelmi aggályok tekintetében, amelyekkel szembekerül, és az értékelést naprakészen tartja.

(2)  Valamennyi tagállam kijelöli azt a hatóságot, amely koordinálja az (1) bekezdésben említett kockázatokra adott nemzeti válaszokat. A hatóság kilétéről értesíteni kell a Bizottságot, az európai felügyeleti hatóságokat, az Europolt, valamint a többi tagállamot.

(3)  Az (1) bekezdés szerinti értékelések végrehajtásakor a tagállamok felhasználhatják felhasználják a 6. cikk (1) bekezdésében említett véleményt kockázatértékelést.

(4)  Valamennyi tagállam elvégzi az (1) bekezdésben említett értékelést, és:

a)  felhasználja az értékelés(eke)t a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó szabályainak javítására, különösen azon területek meghatározása révén, ahol a kötelezett jogalanyoknak megerősített intézkedéseket kell alkalmazniuk, és adott esetben megállapítja, hogy milyen intézkedésekre van szükség;

aa)  adott esetben azonosítja a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása szempontjából elhanyagolható, csekély és nagyobb kockázatot hordozó ágazatokat vagy területeket;

b)  az értékelés(eke)t felhasználja arra, hogy hozzájáruljon a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre irányuló erőforrások elosztásához és rangsorolásához;

ba)  az értékelés(eke)t felhasználja annak biztosítására, hogy minden egyes ágazatban vagy területen a pénzmosási kockázatnak megfelelő szabályozás jöjjön létre;

c)  a megfelelő információkat kellő időben a kötelezett jogalanyok rendelkezésére bocsátja, hogy lehetővé tegye a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozó saját értékeléseik végrehajtásához végrehajtását.

(5)  A tagállamok kockázatértékeléseik eredményeit a többi tagállam és a Bizottság, valamint – kérésre – az európai felügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátják. Az értékelés összefoglalását nyilvánosságra kell hozni. Az összefoglaló nem tartalmazhat bizalmas információkat. [Mód. 67]

8. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok megtegyék a megfelelő lépéseket pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázataik megállapításához és értékeléséhez, figyelembe véve többek között olyan kockázati tényezőket, mint az ügyfelek, országok vagy földrajzi területek, termékek, szolgáltatások, ügyletek és teljesítési csatornák. Ezeknek a lépéseknek arányosaknak kell lenniük a kötelezett jogalany jellegével és méretével.

(2)  Az (1) bekezdésben említett értékeléseket dokumentálni kell, naprakészen kell tartani és kérésre az illetékes hatóságok, valamint az önszabályozó testületek rendelkezésére kell bocsátani. [Mód. 68]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok rendelkezzenek az uniós és tagállami szinten, valamint a kötelezett jogalanyok szintjén azonosított pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok enyhítésére és hatékony kezelésére irányuló politikákkal, ellenőrzésekkel és eljárásokkal. A politikáknak, ellenőrzéseknek és eljárásoknak arányosaknak kell lenniük a szóban forgó kötelezett jogalanyok jellegével és méretével és a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázattal, illetve tiszteletben kell tartaniuk az adatvédelmi szabályokat. [Mód. 69]

(4)  A (3) bekezdésben említett politikák és eljárások közé tartoznak legalább a következők:

a)  belső politikák, eljárások és ellenőrzések kialakítása, ideértve a kockázatkezelési gyakorlatok mintáját, az ügyfél-átvilágítást, bejelentést, nyilvántartást, belső ellenőrzést, megfeleléskezelést (többek között, amennyiben a vállalkozás mérete és jellege indokolja, a megfelelési tisztségviselő kinevezését vezetői szinten) és a munkavállalók átvilágítását. Ezek az intézkedések nem teszik lehetővé a kötelezett jogalanyok számára, hogy a szükségesnél több személyes adat megadását kérjék az ügyfelektől; [Mód. 70]

b)  adott esetben – tekintettel a vállalkozás méretére és jellegére – független ellenőrzési funkció, amelynek célja az a) pontban említett belső intézkedések, eljárások és ellenőrzések tesztelése.

(5)  A tagállamok előírják, hogy a kötelezett jogalanyok kérjenek jóváhagyást a felső vezetéstől a bevezetett politikákra és eljárásokra vonatkozóan, és adott esetben nyomon követik és megerősítik a hozott intézkedéseket.

8a. cikk

(1)  Annak érdekében, hogy közös megközelítést és közös politikákat dolgozzanak ki az olyan nem együttműködő joghatóságokkal szemben, amelyeknek hiányosságai vannak a pénzmosás elleni küzdelem terén, a tagállamok rendszeresen jóváhagyják és elfogadják a FATF által közzétett országlistát.

(2)  A Bizottság uniós szinten koordinálja az olyan harmadik országok azonosítására irányuló előkészítő munkát, amelyeknek a pénzmosás elleni rendszereiben fennálló súlyos stratégiai hiányosságok jelentős kockázatoknak teszik ki az Unió pénzügyi rendszerét, figyelembe véve a III. melléklet 3. pontjában meghatározott kritériumokat.

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (2) bekezdésben meghatározott országok listájának létrehozása céljából.

(4)  A Bizottság a III. melléklet 3. pontjában meghatározott kritériumok alapján rendszeresen nyomon követi az e cikk (2) bekezdésében meghatározott országok helyzetének alakulását, és adott esetben felülvizsgálja az e cikk (3) bekezdésében említett listát. [Mód. 71]

II. FEJEZET

ÜGYFÉL-ÁTVILÁGÍTÁS

1. szakasz

Általános rendelkezések

9. cikk

A tagállamok megtiltják a hitelintézeteik és pénzügyi intézményeik számára, hogy olyan nem névre szóló számlákat vezessenek vagy nem névre szóló takarékbetétkönyveket nyissanak, illetve olyan nem névre szóló fizetési kártyákat bocsássanak ki, amelyek nem felelnek meg a 10a. cikkben meghatározott követelményeknek. A tagállamok minden esetben előírják, hogy a meglévő, nem névre szóló számlák, nem névre szóló takarékbetétkönyvek vagy takarékbetétkönyvek nem névre szóló fizetési kártyák tulajdonosait és kedvezményezettjeit – a lehető leghamarabb, és minden esetben még a számlák vagy takarékbetétkönyvek bármilyen módon történő felhasználását megelőzően – ügyfél-átvilágításnak vessék alá. [Mód. 72]

10. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok a következő esetekben ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak:

a)  üzleti kapcsolat létesítésekor;

b)  legalább 15 000 euró összegű alkalmi ügylet teljesítésekor attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül sor;

c)  árukkal kereskedő természetes vagy jogi személyek esetében legalább 7 500 euró összegű alkalmi ügylet készpénzben történő teljesítésekor attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül sor;

d)  szerencsejáték-szolgáltatások nyújtói kaszinók esetében, amennyiben legalább 2 000 EUR összegű alkalmi ügyletet hajtanak végre, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül sor;

da)  online szerencsejáték esetében, az üzleti kapcsolat létesítésekor;

db)  egyéb szerencsejáték-szervezők esetében, amennyiben legalább 2 000 EUR összegű nyereményt fizetnek ki; [Mód. 73]

e)  pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása gyanújának esetében, tekintet nélkül bármilyen eltérésre, kivételre vagy küszöbértékre;

f)  ha kétség merül fel a korábban szerzett ügyfél-azonosító adatok valódiságával vagy megfelelőségével kapcsolatban;

fa)  amikor társaságot alapítanak. [Mód. 74]

10a. cikk

(1)  A tagállamok – amennyiben bizonyítottan alacsony a kockázat – mentesíthetik a kötelezett jogalanyokat az ügyfél-átvilágítás alól a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(34) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott elektronikus pénz tekintetében, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)  a fizetési eszköz nem tölthető fel újra;

b)  az elektronikusan tárolt maximális összeg nem haladja meg a 250 EUR-t; a tagállamok a kizárólag abban az egy adott tagállamban használható fizetési eszközök esetében 500 EUR-ra emelhetik ezt a limitet;

c)  a fizetési eszközt kizárólag áruk vagy szolgáltatások vásárlására használják;

d)  a fizetési eszköz nem finanszírozható elektronikus pénzzel;

e)  a készpénzvisszaváltás és készpénzfelvétel tilos, kivéve, ha a birtokos személyazonosságát megállapítják és ellenőrzik, valamint helyénvaló és megfelelő készpénz-visszaváltási és készpénzfelvételi politikákat és eljárásokat és nyilvántartás-vezetési kötelezettségeket érvényesítenek.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a 250 EUR feletti elektronikus pénz pénzbeli értékének visszaváltása előtt mindig alkalmazzák az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket.

(3)  Ez a cikk nem akadályozza meg, hogy amennyiben az e cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a tagállamok lehetővé tegyék a kötelezett jogalanyok számára, hogy az irányelv 13. cikkének megfelelően egyszerűsített ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak az elektronikus pénz tekintetében. [Mód. 75]

11. cikk

(1)  Az ügyfél-átvilágítási intézkedések a következőket foglalják magukban:

a)  az ügyfél azonosítása és személyazonosságának ellenőrzése, megbízható és független forrásból származó dokumentumok, adatok vagy információk alapján;

b)  a 29. cikk szerinti nyilvántartásban felsorolt tényleges tulajdonos azonosítása, és azonosításán kívül ésszerű intézkedések meghozatala személyazonosságának személyazonosságuk olyan ellenőrzése céljából, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó intézmény vagy személy biztos legyen abban, hogy ki a tényleges tulajdonos, ideértve a jogi személyek, vagyonkezelő társaságok, alapítványok, kölcsönös biztosítók, holdingtársaságok és minden egyéb hasonló, meglévő vagy jövőbeni társulás jellegű jogi megállapodások vonatkozásában ésszerű intézkedések az összes szükséges intézkedés meghozatalát az ügyfél tulajdonosi és irányítási rendszerének megértése céljából;

c)  értékelés és – adott esetben – információszerzés az üzleti kapcsolat céljáról és tervezett jellegéről;

d)  az üzleti kapcsolat folyamatos nyomon követése, ideértve a kapcsolat fennállása folyamán teljesített vállalt ügyletek elemzését annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtott ügyletek összhangban legyenek az intézménynek vagy a személynek az ügyfélről, az üzleti és kockázati profilról szerzett ismereteivel, ideértve, ahol szükséges, a pénzeszközök forrását is, valamint annak biztosítása, hogy a dokumentumok, adatok és információk naprakészek legyenek. [Mód. 76]

(1a)  Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett intézkedések végrehajtásakor a kötelezett jogalanyoktól megkövetelik annak ellenőrzését is, hogy az ügyfél nevében eljárni szándékozó személy ilyen meghatalmazással rendelkezzen, és előírják számukra e személy személyazonosságának megállapítását és ellenőrzését. [Mód. 77]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok az (1) bekezdésben megállapított ügyfél-átvilágítási követelmények mindegyikét alkalmazzák, de ezeknek az intézkedéseknek a mértékét meghatározhatják kockázatérzékenység alapján.

(3)  A tagállamok előírják, hogy a kötelezett jogalanyok a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékelésekor vegyék figyelembe legalább az I. mellékletben meghatározott változókat.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok bizonyítani tudják az illetékes hatóságok vagy az önszabályozó testületek felé, hogy az intézkedések az általuk azonosított pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra tekintettel megfelelők.

(5)  Életbiztosítási vagy egyéb, befektetésekhez kapcsolódó biztosítási vállalkozások esetében a tagállamok biztosítják, hogy a pénzügyi intézmények az ügyfélre és a tényleges tulajdonosra vonatkozóan előírt ügyfél-átvilágítási intézkedések mellett hajtsák végre a következő ügyfél-átvilágítási intézkedéseket az életbiztosítási és egyéb, befektetésekhez kapcsolódó biztosítási kötvények kedvezményezettjei tekintetében, amint a kedvezményezettet azonosítják vagy kijelölik:

a)  olyan kedvezményezettek esetében, amelyek konkrétan megnevezett természetes vagy jogi személyek, illetve társulás jellegű jogi megállapodások, a személy neve;

b)  jellemzők vagy csoport alapján, illetve egyéb módon kijelölt kedvezményezettek esetén elegendő információ megszerzése a szóban forgó kedvezményezettekről annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmény meggyőződjön arról, hogy a kifizetés időpontjában meg tudja állapítani a kedvezményezett személyazonosságát.

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett mindkét esetben a kedvezményezettek személyazonosságára vonatkozó adatellenőrzésnek a kifizetéssel egyidejűleg kell megtörténnie. Amennyiben az életbiztosítást vagy az egyéb, befektetésekhez kapcsolódó biztosítást részben vagy egészben harmadik félre ruházzák át, az a pénzügyi intézmény, amelynek tudomása van az átruházásról, a természetes vagy jogi személyre, illetve jogi megállapodásra történő átruházás időpontjában azonosítja a tényleges tulajdonost, aki saját hasznára megkapja az átruházott kötvény értékét.

12. cikk

(1)  A tagállamok előírják, hogy az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságára vonatkozó adatellenőrzésnek az üzleti kapcsolat létesítése vagy az ügylet végrehajtása előtt kell megtörténnie.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérően, a tagállamok engedélyezhetik, hogy az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságának adatellenőrzése az üzleti kapcsolat létrehozása során vagy a 2. cikk (1) bekezdésében említett kötelezettségek hatálya alá tartozó jogalanyok esetében az ügylet végrehajtása során, de az esetleges nyeremény kifizetésekor mindenképpen történjen meg, amennyiben ez a szokásos üzletmenet megszakításának elkerülése érdekében szükséges, és ha a pénzmosásnak vagy a terrorizmus finanszírozásának csekély kockázata áll fenn. Ebben az esetben ezen eljárásokat az első kapcsolatfelvételt követően a lehető leghamarabb végre kell hajtani. [Mód. 78]

(3)  Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően, a tagállamok lehetővé tehetik a bankszámlanyitást, feltéve, hogy megfelelő biztonsági előírások biztosítják, hogy sem az ügyfél, sem a nevében eljáró személy nem végezhet műveleteket az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseinek maradéktalan teljesítéséig.

(4)  A tagállamok előírják, hogy olyan esetekben, amikor az érintett intézmény vagy személy nem tud megfelelni valamely ügyfél esetében a 11. cikk (1) bekezdése a)–c) pontjának, akkor az érintett ügyfélre vonatkozóan nem hajthat végre az ügyfél megbízása alapján bankszámlán keresztül műveleteket, nem létesíthet vele üzleti kapcsolatot, nem hajthat végre számára tranzakciókat, és mérlegeli az üzleti kapcsolat megszüntetését, és az ügyféllel kapcsolatban a 32. cikknek megfelelően gyanús ügyletről szóló bejelentést készít a FIU részére.

A tagállamok nem alkalmazzák az előző albekezdést közjegyzőkre, egyéb független jogi hivatás képviselőire, könyvvizsgálókra, külső könyvelőkre és adótanácsadókra, azonban a mentesség szigorúan csak akkor alkalmazható, ha ügyfeleik jogi helyzetének megállapítását végzik, illetve amikor bírósági eljárásokban, illetve azokkal kapcsolatosan ügyfeleik védelmét vagy képviseletét látják el, beleértve az eljárás kezdeményezésére vagy annak elkerülésére vonatkozó tanácsadást is.

(5)  A tagállamok előírják, hogy a kötelezett jogalanyok ne csak valamennyi új ügyfél esetében alkalmazzanak ügyfél-átvilágítási eljárást, hanem kockázatérzékenységi alapon megfelelő időszakokban a meglévő ügyfelek esetében is, többek között akkor is, ha az ügyfél releváns körülményei változnak.

2. szakasz

Egyszerűsített ügyfél-átvilágítás

13. cikk

(1)  Amennyiben valamely tagállam vagy kötelezett jogalany alacsony kockázatú területeket azonosít, a tagállam lehetővé teheti a kötelezett jogalanyok számára, hogy egyszerűsített ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak.

(2)  Az egyszerűsített ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazását megelőzően a kötelezett jogalanyok meggyőződnek arról, hogy az ügyfélkapcsolat vagy az ügylet kockázatának szintje alacsony.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok végrehajtsák az ügylet ügyletek vagy az üzleti kapcsolat kapcsolatok kellő ellenőrzését, hogy fel tudják tárni a szokatlan vagy gyanús ügyleteket. [Mód. 79]

14. cikk

A tagállamok és a kötelezett jogalanyok az ügyféltípushoz, országhoz vagy földrajzi területhez, valamint meghatározott termékekhez, szolgáltatásokhoz, ügyletekhez vagy teljesítési csatornákhoz kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékelésekor figyelembe veszik legalább a potenciálisan alacsony kockázattal járó, ügyfelekhez és termékekhez, szolgáltatáshoz, ügylethez vagy teljesítési csatornához kapcsolódó helyzetekre vonatkozóan a II. mellékletben meghatározott tényezőket. [Mód. 80]

15. cikk

Az európai felügyeleti hatóságok ...-ig(35) az illetékes hatóságoknak és a 2. cikk (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában említett kötelezett jogalanyoknak címzett iránymutatást bocsát ki az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően a figyelembe veendő kockázati tényezőkről és/vagy az azokban a helyzetekben meghozandó intézkedésekről, amikor egyszerűsített ügyfél-átvilágítási intézkedések indokoltak. Külön figyelmet kell fordítani a vállalkozás jellegére és méretére, és amennyiben megfelelő és arányos, különös intézkedéseket kell meghatározni. [Mód. 81]

3. szakasz

Fokozott ügyfél-átvilágítás

16. cikk

(1)  Az irányelv 17–23. cikkében meghatározott esetekben és egyéb, a tagállamok vagy a kötelezett jogalanyok által magasabb kockázatot jelentőnek tekintett esetekben a tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok számára, hogy fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak a szóban forgó kockázatok megfelelő kezelése és enyhítése céljából.

(2)  A tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok számára, hogy – a lehetőségekhez mérten – vizsgálják meg valamennyi olyan bonyolult vagy szokatlanul nagy ügylet és szokatlan ügylettípus hátterét és célját, amelynek nincs látható gazdasági vagy nyilvánvalóan jogszerű célja, illetve amelyik a 3. cikk (4) bekezdésének f) pontja értelmében vett adóbűncselekménynek minősül. Mindenekelőtt meg kell erősíteniük az üzleti kapcsolat nyomon követésének mértékét és jellegét annak meghatározásához, hogy a szóban forgó ügyletek vagy tevékenységek szokatlannak vagy gyanúsnak tűnnek-e. Amennyiben valamely kötelezett jogalany ilyen szokatlan vagy gyanús ügyletet vagy tevékenységet azonosít, késedelem nélkül tájékoztatja valamennyi olyan tagállam pénzügyi hírszerző egységét, amely érintett lehet. [Mód. 82]

(3)  A tagállamok és a kötelezett jogalanyok a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékelésekor figyelembe veszik legalább a potenciálisan nagy nagyobb kockázattal járó, ügyfelekhez és termékekhez, szolgáltatáshoz, ügylethez vagy teljesítési csatornához kapcsolódó helyzetekre vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott tényezőket. [Mód. 83]

(4)  Az európai felügyeleti hatóságok ...-ig(36) az illetékes hatóságoknak és a 2. cikk (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában említett kötelezett jogalanyoknak címzett iránymutatást bocsát ki az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően a figyelembe veendő kockázati tényezőkről és/vagy az azokban a helyzetekben meghozandó intézkedésekről, amikor fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések indokoltak. [Mód. 84]

17. cikk

Harmadik országokbeli intézményekkel folytatott, határon átnyúló levelező banki kapcsolatok esetében a tagállamok a 11. cikkben meghatározott ügyfél-átvilágítási intézkedések mellett a hitelintézeteik számára előírják, hogy:

a)  gyűjtsenek elegendő információt a levelezett intézménytől ahhoz, hogy teljes mértékben megértsék a levelezett üzleti tevékenységének jellegét, és nyilvánosan rendelkezésre álló információkból megállapítsák az intézmény hírnevét és a felügyelet minőségét;

b)  mérjék fel a levelezett intézménynek a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni ellenőrző eszközeit;

c)  szerezzék meg a felső vezetés jóváhagyását az új levelezőbanki kapcsolat létesítése előtt;

d)  dokumentálják minden egyes intézmény felelősségi körét;

e)  a továbbításos számlák tekintetében győződjenek meg arról, hogy a levelezett hitelintézet igazolta a levelező számláihoz közvetlen hozzáféréssel rendelkező ügyfelek személyazonosságát, és végrehajtotta folyamatos átvilágításukat, valamint győződjenek meg arról is, hogy a levelezett intézmény kérésre közölni tudja a vonatkozó ügyfél-átvilágítási adatokat.

18. cikk

A külföldi politikai közszereplőkkel folytatott ügyletek vagy üzleti kapcsolatok tekintetében a tagállamok a 11. cikkben meghatározott ügyfél-átvilágítási intézkedések mellett a kötelezett jogalanyok számára előírják, hogy:

a)  rendelkezzenek megfelelő kockázatalapú eljárásokkal annak megállapításához, hogy az ügyfél vagy az ügyfél tényleges tulajdonosa politikai közszereplő-e;

b)  szerezzék meg a felső vezetés jóváhagyását az ilyen ügyfelekkel való üzleti kapcsolat létesítéséhez vagy folytatásához;

c)  tegyenek megfelelő intézkedéseket az üzleti kapcsolat vagy az ügylet tárgyát képező vagyon és pénzeszközök forrásának megállapítása érdekében;

d)  kísérjék folyamatosan fokozott figyelemmel az üzleti kapcsolatot.

19. cikk

A belföldi politikai közszereplőkkel vagy valamely nemzetközi szervezet megbízásából fontos közfeladatot ellátó személlyel folytatott ügyletek vagy üzleti kapcsolatok tekintetében a tagállamok a 11. cikkben meghatározott ügyfél-átvilágítási intézkedések mellett a kötelezett jogalanyok számára előírják, hogy:

a)  rendelkezzenek megfelelő kockázatalapú eljárásokkal annak megállapításához, hogy az ügyfél vagy az ügyfél tényleges tulajdonosa politikai közszereplő-e;

b)  amennyiben a szóban forgó személlyel folytatott üzleti kapcsolat nagy kockázatot jelent, alkalmazzák a 18. cikk b), c) és d) pontjában említett intézkedéseket.

19a. cikk

A Bizottság a tagállamokkal és a nemzetközi szervezetekkel együttműködésben elkészíti a belföldi politikai közszereplők és azon tagállami lakosok listáját, akik valamely nemzetközi szervezet megbízásából fontos közfeladatot látnak vagy láttak el. A listát hozzáférhetővé kell tenni az illetékes hatóságok és a kötelezett jogalanyok számára.

A Bizottság értesíti az érintettet a listára való felvételről és az onnan való törlésről.

Az e cikkben előírt követelmények nem mentesítik a kötelezett jogalanyokat ügyfél-átvilágítási kötelezettségeik alól, és a kötelezett jogalanyok e kötelezettségek teljesítésének elégséges módjaként nem hagyatkozhatnak kizárólag ezekre az információkra.

A tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak megakadályozása érdekében, hogy a nemzetközi és belföldi politikai közszereplőkre és a nemzetközi szervezetekben vezető tisztséget betöltő vagy betöltött személyekre vonatkozó információkkal üzleti célból kereskedjenek. [Mód. 85]

20. cikk

A kötelezett jogalanyok a kockázatokon alapuló megközelítéssel összhangban ésszerű intézkedéseket tesznek annak megállapítására, hogy az életbiztosítási kötvény vagy más, befektetéshez kapcsolódó biztosítási kötvény kedvezményezettje és/vagy – amennyiben szükséges – a kedvezményezett tényleges tulajdonosa politikai közszereplő-e. Az említett intézkedéseket legkésőbb a kifizetéssel egyidejűleg vagy a kötvény egészben vagy részben történő átruházásakor kell megtenni. Nagyobb kockázat megállapítása esetén a tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok számára, hogy a szokásos ügyfél-átvilágítási intézkedések végrehajtása mellett: [Mód. 86]

a)  a kötvény hozamának kifizetése előtt tájékoztassák a felső vezetést;

b)  végezzenek megerősített vizsgálatot a kötvénytulajdonossal folytatott teljes üzleti kapcsolatra vonatkozóan.

21. cikk

A 18., 19. és 20. cikkben említett intézkedéseket a 19a. cikk kivételével – a politikai közszereplők közvetlen hozzátartozóira és a politikai közszereplőkkel közeli kapcsolatban álló azokra a személyekre is alkalmazni kell, akik a nemzetközi vagy belföldi politikai közszereplőkkel bizonyíthatóan közeli kapcsolatban állnak. [Mód. 87]

22. cikk

Amennyiben a 18., 19. és 20. cikkben említett személy nemzetközi és belföldi politikai közszereplői megbízása vagy nemzetközi szervezetekben vezető tisztségre vonatkozómegbízása megszűnik, a kötelezett jogalanyok számára elő kell írni, hogy vegyék figyelembe az említett személlyel összefüggésben továbbra is felmerülő kockázatokat, és alkalmazzanak megfelelő, valamint kockázatérzékeny intézkedéseket mindaddig, amíg a személy már nem minősül kockázatot jelentőnek. Ennek az időszaknak legalább 18 12 hónapnak kell lennie. [Mód. 88]

23. cikk

(1)  A tagállamok megtiltják a hitelintézeteknek, hogy fiktív bankkal létesítsenek vagy tartsanak fenn levelezőbanki kapcsolatot, és előírják, hogy a hitelintézetek hozzanak megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy nem kezdeményeznek vagy folytatnak levelező banki kapcsolatot olyan bankkal, amelyről tudják, hogy megengedi számláinak valamely fiktív bank általi használatát.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában „fiktív bank”: hitelintézet vagy azzal megegyező tevékenységeket folytató intézmény, amelyet olyan joghatóság alatt jegyeztek be, amelyben nem rendelkezik érdemi ügyvitelt és vezetést magában foglaló fizikai jelenléttel, továbbá az intézmény nincs kapcsolatban egy szabályozott pénzügyi csoporttal sem.

4. szakasz

Harmadik felek általi teljesítés

24. cikk

A tagállamok engedélyezhetik az ezen irányelv hatálya alá tartozó intézmények és személyek számára, hogy harmadik félre hagyatkozzanak a 11. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában megállapított követelmények teljesítése tekintetében. Az e követelmények teljesítésére vonatkozó végső felelősséget azonban továbbra is a harmadik félre hagyatkozó kötelezett jogalany viseli. Emellett a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen harmadik felek az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért felelősségre vonhatóak legyenek. [Mód. 89]

25. cikk

(1)  E szakasz alkalmazásában „harmadik fél” minden,

a)  a 2. cikkben felsorolt kötelezett jogalany; vagy

b)   valamely tagállamban vagy harmadik országban található egyéb intézmény vagy személy, aki az ezen irányelvben megállapítottakkal egyenértékű ügyfél-átvilágítási és nyilvántartási követelményeket alkalmaz, és az ezen irányelv előírásainak betartásával összefüggő felügyeletére a VI. fejezet 2. szakaszával összhangban kerül so.

(2)  A tagállamok Bizottság figyelembe veszik veszi a földrajzi kockázatok tekintetében rendelkezésre álló információt annak megállapításakor, hogy valamely harmadik ország teljesíti-e az (1) bekezdésben előírt feltételeket, és tájékoztatják egymást, a Bizottságot tájékoztatja a tagállamokat, a kötelezett jogalanyokat, valamint az európai felügyeleti hatóságokat az ezen irányelv alkalmazásának megfelelő mértékben és az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban azokról az esetekről, amikor úgy ítélik ítéli meg, hogy a harmadik ország teljesíti ezeket a feltételeket.

(2a)  A Bizottság elkészíti azoknak a joghatóságoknak a listáját, amelyek az ezen irányelv rendelkezéseivel és más kapcsolódó uniós szabályokkal és rendeletekkel egyenértékű pénzmosás elleni intézkedésekkel rendelkeznek.

(2b)  A tagállamoktól a (2) bekezdésben említettek szerint kapott információknak megfelelően rendszeren felülvizsgálják és frissítik a (2a) bekezdésben említett listát. [Mód. 90]

26. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok a 11. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában megállapított követelményekre vonatkozó, szükséges információkat megszerezzék attól a harmadik féltől, amelyre hagyatkoznak.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy azok a kötelezett jogalanyok, amelyekhez az ügyfél tartozik, megtegyék a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az ügyfél vagy a tényleges tulajdonos azonosítási és ellenőrzési adatainak, valamint a személyazonosságára vonatkozó egyéb releváns dokumentációnak a vonatkozó másolatait a harmadik fél – kérésre – haladéktalanul továbbítja.

27. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a következő feltételek teljesülése esetén a székhely szerinti illetékes hatóság (csoportra vonatkozó politikák és ellenőrzések esetén) és a fogadó állam szerinti illetékes hatóság (fióktelepek és leányvállalatok esetén) úgy tekintheti, hogy valamely kötelezett jogalany a csoportra vonatkozó programja révén alkalmazza a 25. cikk (1) bekezdésében és a 26. cikkben előírt intézkedéseket:

a)  a kötelezett jogalany olyan harmadik fél által biztosított információra támaszkodik, amely ugyanannak a csoportnak a tagja;

b)  az említett csoport ezen irányelvnek vagy egyenértékű szabályoknak megfelelő ügyfél-átvilágítási intézkedéseket, nyilvántartásra vonatkozó szabályokat és pénzmosás, valamint terrorizmusfinanszírozás elleni programot alkalmaz;

c)  a b) pontban felsorolt követelmények hatékony tényleges végrehajtását valamely székhely szerinti illetékes hatóság a fogadó állam illetékes hatóságaival együttműködve csoportszinten felügyeli. [Mód. 91]

(1a)  Az európai felügyeleti hatóságok ...(37)-ig a koherens és hatékony csoportszintű felügyelet biztosítása érdekében iránymutatásokat bocsát a valamely csoporthoz tartozó jogalanyok részére a felügyeleti rendszernek az illetékes hatóság általi, az érintett tagállamokban történő végrehajtásáról. [Mód. 92]

28. cikk

Ez a szakasz nem vonatkozik a kiszervezéses vagy meghatalmazotti jogviszonyokra, amelyek esetében szerződéses megállapodás alapján a kiszervezett szolgáltatás nyújtóját vagy a meghatalmazottat a kötelezett jogalany részének kell tekinteni.

III. FEJEZET

A TÉNYLEGES TULAJDONLÁSRA VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK

29. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a területükön létrehozott vagy bejegyzett vagy a törvényeik hatálya alá tartozó vállalatok vagy egyéb, jogi személyiséggel rendelkező jogalanyok, köztük vagyonkezelő társaságok vagy az azokhoz hasonló felépítéssel vagy funkcióval rendelkező jogalanyok, alapítványok, holdingtársaságok és minden egyéb, a felépítésük vagy funkciójuk szempontjából hasonló, meglévő vagy jövőbeni, társulás jellegű jogi megállapodások a létrehozás vagy bármilyen változás pillanatában magukról és tényleges tulajdonosaikról megfelelő, pontos, időszerű és időszerű frissített információkat szerezzenek, tartsanak és tartsanak fenn tényleges tulajdonosaikról továbbítsanak valamely központi nyilvános nyilvántartás, kereskedelmi nyilvántartás vagy cégjegyzék részére.

(1a)  A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a vállalat és a tényleges tulajdonos egyértelmű azonosításához szükséges minimumadatokat, nevezetesen a jogalany nevét, számát, jogi formáját és státuszát, az alapítást bizonyító okiratot, a bejegyzett székhely (valamint ha különbözik a bejegyzett székhelytől, az üzleti tevékenység fő helye) címét, az alapvető szabályozási hatásköröket (például azokat, amelyek szerepelnek az alapító okiratban és az alapszabályban), az igazgatók jegyzékét (állampolgársággal és születési dátummal), valamint a részvényesekre/tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat, többek között a nevüket, születési dátumukat, nemzetiségüket vagy a bejegyzésük szerinti joghatóságot, kapcsolattartási adataikat, a birtokolt részvények számát és a részvények kategóriáit (beleértve a kapcsolódó szavazati jogok jellegét), valamint adott esetben tulajdoni részesedésük vagy ellenőrzésük arányát.

Az e cikkben előírt követelmények nem mentesítik a kötelezett jogalanyokat ügyfél-átvilágítási kötelezettségeik alól, és a kötelezett jogalanyok e kötelezettségek teljesítésének elégséges módjaként nem hagyatkozhatnak kizárólag ezekre az információkra.

(1b)  A vagyonkezelő társaságok és a hasonló struktúrával vagy funkcióval rendelkező, egyéb típusú, meglévő vagy jövőbeni jogalanyok és társulás jellegű jogi megállapodások tekintetében ezek az információk tartalmazzák többek között a célvagyon alapítójának, kezelő(i)nek, (adott esetben) az ellenőrnek, a kedvezményezetteknek vagy a kedvezményezettek csoportjának, valamint a vagyonkezelő társaság fölött tényleges ellenőrzést gyakorló más természetes személynek a személyazonosságát. A tagállamok biztosítják, hogy a vagyonkezelők közöljék a kötelezett jogalanyokkal státuszukat, amennyiben vagyonkezelőként üzleti kapcsolatot létesítenek vagy a 10. cikk b)–d) pontjában megállapított küszöbértéket meghaladó alkalmi ügyletet hajtanak végre. A vezetett információknak magukban kell foglalniuk az összes magánszemély születési dátumát és állampolgárságát. Az alapító okirat és a szándéklevél közzététele során a tagállamok a kockázatalapú megközelítést alkalmazzák, és a személyes adatok védelmét tiszteletben tartva adott esetben gondoskodnak arról, hogy az információt az illetékes hatóságok, különösen a pénzügyi hírszerző egységek, valamint a kötelezett jogalanyok rendelkezésére bocsássák.

(2)  Az (1), (1a) és (1b) bekezdésben említett információkat kellő időben hozzáférhetővé kell tenni az illetékes hatóságok, különösen a pénzügyi hírszerző egységek, illetve az összes tagállam kötelezett jogalanyai számára. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett információhoz az illetékes hatóságok és a kötelezett jogalanyok megfelelő időben hozzáférjenek nyilvántartásokhoz az információhoz hozzáférni kívánó személy előzetes, egyszerű online regisztráció révén történő azonosítását követően hozzáférést biztosítanak. Az információkat nyílt és biztonságos adatformátumban az interneten keresztül mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, betartva az adatvédelmi szabályokat, különösen az adatalanyoknak a személyes adatokhoz való hozzáférésére, illetve a helytelen adatok helyesbítésére vagy törlésére vonatkozó jogának hatékony védelme tekintetében. Az információk megszerzéséért felszámított díj nem haladhatja meg annak adminisztrációs költségeit. A közzétett információkban bekövetkező bármilyen változást késedelem nélkül, de legkésőbb 30 napon belül egyértelműen fel kell tüntetni a nyilvántartásban.

Az e cikk (1) bekezdésben említett cégjegyzékeket az európai platformon, a portálon, valamint a tagállamok által a 2012/17/EU irányelvvel összhangban létrehozott opcionális hozzáférési pontokon keresztül össze kell kapcsolni. A tagállamok a Bizottság támogatásával az európai platformon keresztül biztosítják nyilvántartásaiknak a nyilvántartások hálózati rendszerén belüli átjárhatóságát.

(2a)  A Bizottság a tagállamokkal együttműködve gyorsan, konstruktívan és eredményesen együttműködést igyekszik kialakítani a harmadik országokkal annak ösztönzése érdekében, hogy azok a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat tartalmazó, egyenértékű központi nyilvántartásokat hozzanak létre, illetve hogy az országukra vonatkozó, e cikk (1) és (1a) bekezdésében említett információkat nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék.

Kiemelten kell foglalkozni azokkal a harmadik országokkal, amelyek területén jelentős számú társaság vagy jogalany – köztük vagyonkezelő társaságok, alapítványok, holdingtársaságok és minden egyéb, a felépítése vagy funkciója szempontjából hasonló szervezet – van bejegyezve, illetve amelyek az Unióban székhellyel rendelkező társaságok vagy jogalanyok a 3. cikk (5) bekezdése szerinti tényleges tulajdonlását jelző részvények birtokában vannak.

(2b)  A tagállamok meghatározzák az e cikk szerint elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó, a természetes és jogi személyekre kiszabható hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy e szankciókat alkalmazzák. E cikk alkalmazásában a tagállamok a bemutatóra szóló részvényeken és bemutatóra szóló részvényutalványokon alapuló visszaélés megelőzése céljából hatékony visszaélés elleni intézkedéseket állapítanak meg.

(2c)  A Bizottság ...-ig(38) jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e cikk szerinti követelmények alkalmazásáról és működési módjáról, adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében. [Mód. 93]

30. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a törvényeik hatálya alá tartozó kifejezett vagyonkezelő társaság vagyonkezelői megfelelő, pontos és időszerű információt szerezzenek és tartsanak fenn a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan a vagyonkezelő társaság tekintetében. Ezek az információk tartalmazzák többek között a célvagyon alapítójának, a vagyonkezelő(k)nek, (adott esetben) az ellenőrnek, a kedvezményezetteknek vagy a kedvezményezettek csoportjának, valamint a vagyonkezelő társaság fölött tényleges ellenőrzést gyakorló más természetes személynek a személyazonosságát.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a vagyonkezelők közöljék a kötelezett jogalanyokkal státuszukat, amennyiben vagyonkezelőként üzleti kapcsolatot létesítenek vagy a 10. cikk b)–d) pontjában megállapított küszöbértéket meghaladó alkalmi ügyletet hajtanak végre.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett információkhoz az illetékes hatóságok és a kötelezett jogalanyok megfelelő időben hozzáférhessenek.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a vagyonkezelőéhez hasonló struktúrával és funkcióval rendelkező, egyéb típusú jogalanyokra és jogi megállapodásokra az (1)–(3) bekezdésben megállapítottaknak megfelelő intézkedések legyenek alkalmazandók. [Mód. 94]

IV. FEJEZET

BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGEK

1. szakasz

Általános rendelkezések

31. cikk

(1)  A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése, feltárása és az azzal kapcsolatos nyomozás érdekében minden tagállam pénzügyi hírszerző egységet (FIU) hoz létre.

(1a)  A 2. cikk (1) bekezdése 3. pontjának a), b) és d) alpontjában említett személyek tájékoztatják a FIU-t és/vagy az érintett szakma megfelelő, a 33. cikk (1) bekezdésében említett önszabályozó testületét, ha azt feltételezik, illetve alapos gyanúval rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy szolgáltatásaikkal bűnözői tevékenység és agresszív adókijátszás céljából visszaélnek. [Mód. 95]

(2)  A tagállamok írásban közlik a Bizottsággal a FIU-k elnevezését és címét.

(3)  A FIU függetlenül működő és önálló központi országos egységként jön létre. A FIU feladata a gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentések, valamint az esetleges pénzmosással, a kapcsolódó alapbűncselekményekkel vagy a terrorizmus esetleges finanszírozásával kapcsolatos más információk átvétele és elemzése. A FIU feladata az olyan információk átvétele (és a megengedett mértékben az információkérés), elemzése, és az elemzései eredményeinek a valamennyi illetékes hatóságokkal hatósággal való közlése, valamint az olyan információk felfedése, amelyek pénzmosással amikor megalapozott a pénzmosás, a kapcsolódó alapbűncselekmények vagy kapcsolódó alapbűncselekményekkel, illetve terrorizmus finanszírozásával állhatnak kapcsolatban, vagy amelyeket nemzeti jogszabály, illetve rendelet ír elő. a terrorizmus finanszírozásának gyanúja. A FIU-nak képesnek kell lennie a további szükséges információknak a kötelezett jogalanyoktól való, a fenti célok érdekében történő megszerzésére. Feladatainak ellátása érdekében a FIU-t megfelelő pénzügyi, technikai és emberi forrásokkal kell ellátni. A tagállamok biztosítják, hogy a FIU-t ne érjék indokolatlan beavatkozások. [Mód. 96]

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a FIU megfelelő időben, közvetlenül vagy közvetve hozzáférhessen azokhoz a pénzügyi, igazgatási és bűnüldöző hatósági információkhoz, amelyekre feladatainak megfelelő ellátásához szüksége van. Emellett a FIU-knak reagálniuk kell tagállamuk bűnüldöző hatóságainak információkéréseire, kivéve, ha ténybeli okok alapján feltételezhető, hogy a szóban forgó információ átadása hátrányos hatással járna folyamatban levő nyomozás vagy elemzések szempontjából, vagy – kivételes körülmények esetén – ha az információk felfedése aránytalanul hátrányosan érintené valamely természetes vagy jogi személy jogos érdekeit, illetve az információkérés célja szempontjából lényegtelen. Ha a FIU-hoz ilyen kérés érkezik, a FIU-nak kell döntenie arról, hogy elemzést végez vagy megküldi az információkat a kérést benyújtó bűnüldözési hatóságnak. A tagállamok előírják a bűnüldöző hatóságok számára, hogy adjanak visszajelzést a FIU-nak az általa közölt információk felhasználására vonatkozóan. [Mód. 97]

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a FIU felhatalmazást kapjon sürgős intézkedések közvetlen vagy közvetett végrehajtására, ha fennáll a gyanú, hogy valamely ügylet pénzmosáshoz vagy terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódik, és felfüggessze az ügyletet, illetve megtagadja a tervezett ügylet jóváhagyását annak érdekében, hogy a gyanú megerősítéséhez elemezni lehessen az ügyletet.

(6)  A FIU elemző funkciója egyrészt operatív elemzésből áll, amely egyedi esetekre és konkrét célokra összpontosít, másrészt stratégiai elemzésből, amely a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási trendekkel és módszerekkel foglalkozik.

32. cikk

(1)  A tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok, és amennyiben alkalmazható, igazgatóik és munkavállalóik számára, hogy teljes mértékben működjenek együtt a következők révén:

a)  saját kezdeményezésükre a FIU haladéktalan tájékoztatása, ha az ezen irányelv hatálya alá tartozó intézmény vagy személy tudomására jut, vagy feltételezi, illetve alapos gyanúval rendelkezik arra vonatkozóan, hogy pénzeszközök bűnözői cselekmény jövedelméből származnak vagy terrorizmus finanszírozásához kapcsolódnak, és ilyen esetben azonnali válaszadás a FIU további információt igénylő kérésére;

b)  kérésére a FIU haladéktalan ellátása minden szükséges információval a vonatkozó jogszabályok által megállapított eljárásoknak megfelelően.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében említett információt annak a tagállamnak a pénzügyi hírszerző egységéhez kell továbbítani, amelynek a területén az információt továbbító intézmény vagy személy található, illetve annak a tagállamnak a pénzügyi hírszerző egységéhez, amelyben a kötelezett jogalany székhelye található. Az információt a 8. cikk (4) bekezdésével összhangban kijelölt személy(ek) továbbítja (továbbítják). [Mód. 98]

33. cikk

(1)  A 32. cikk (1) bekezdésétől eltérően, a 2. cikk (1) bekezdésének 3.a), b), d) és e) pontjában említett személyek, továbbá a 4. cikkben említett szakmák és vállalkozáskategóriák esetében a tagállamok kijelölhetik az érintett szakmának egy megfelelő önszabályozó testületét, mint a 32. cikk (1) bekezdésében említett információkról tájékoztatandó hatóságot.

A tagállamok minden körülmények között biztosítják a szakmai titoktartás, a titkosság és a magánélet védelméhez szükséges eszközöket és lehetőségeket. [Mód. 99]

A (2) bekezdés sérelme nélkül, a kijelölt önszabályozó testület az első albekezdésben említett esetekben haladéktalanul és szűrés nélkül továbbítja az információkat a FIU-nak.

(2)  A tagállamok nem alkalmazzák a 32. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettségeket a közjegyzőkre, független jogi hivatások képviselőire, könyvvizsgálókra, külső könyvelőkre és adótanácsadókra, a mentesség azonban szigorúan csak azokra az információkra vonatkozik, amelyeket azok valamely ügyfelüktől kapnak, vagy valamely ügyfelükről szereznek be az ügyfelük jogi helyzetének megállapításakor vagy az ügyfélnek a bírósági eljárásban vagy azzal kapcsolatban történő védelme vagy képviseletének ellátása során, ideértve az eljárások indítására vagy azok elkerülésére vonatkozó tanácsadást, attól függetlenül, hogy az ilyen információ kézhezvételére vagy megszerzésére ezen eljárások előtt, alatt vagy után kerül sor.

34. cikk

(1)  A tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok számára, hogy mindaddig ne hajtsák végre az olyan ügyleteket, amelyekkel összefüggésben tudják vagy feltételezik, hogy pénzmosással vagy a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatosak, amíg végre nem hajtják a 32. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti intézkedések elvégzését.

A nemzeti joggal összhangban utasítás adható arra, hogy ne hajtsák végre az ügyletet.

(2)  Arra utaló gyanú esetén, hogy az ilyen ügylet tárgya pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása, és ha az ügylet ilyen módon való megakadályozása lehetetlen, vagy az akadályozhatná a feltételezett pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása kedvezményezettjeinek felderítését, akkor a kötelezett jogalanyok azt követően haladéktalanul értesítik a FIU-t.

35. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy ha a kötelezett jogalanyoknál a 45. cikkben említett illetékes hatóságok által végzett ellenőrzések során vagy bármilyen más módon az említett hatóságok olyan tényeket tárnak fel, amelyek pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával állhatnak kapcsolatban, akkor azonnal tájékoztatják a FIU-t.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a törvény vagy rendelet által a részvény- és devizapiacok, valamint a származtatott pénzügyi eszközök piacának ellenőrzésére felhatalmazott felügyeletek tájékoztassák a FIU-t, ha olyan tényeket tárnak fel, amelyek pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával állhatnak kapcsolatban.

36. cikk

Ha a kötelezett jogalany, illetve annak alkalmazottja vagy igazgatója jóhiszeműen a 32. és a 33. cikkel összhangban információkat fed fel, az nem eredményezi egy szerződés vagy bármilyen törvényi, jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezés által az adatközlés vonatkozásában előírt korlátozás megszegését, és nem vonja maga után a kötelezett jogalanynak, illetve az igazgatójának vagy alkalmazottainak semmilyen felelősségét.

37. cikk

A tagállamok meghoznak minden megfelelő intézkedést biztosítják, hogy azon magánszemélyek – ideértve a kötelezett jogalany azon alkalmazottainak fenyegetés vagy ellenséges fellépés veszélyétől való védelme érdekében alkalmazottait és képviselőit –, akik akár belső eljárásokban, akár a FIU-nak pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás gyanúját jelentik be, megfelelő védelemben részesüljenek a fenyegetés vagy az ellenséges fellépés, a kedvezőtlen elbánás vagy hátrányos következmények, és különösen a munkáltató kedvezőtlen vagy megkülönböztető jellegű intézkedései ellen. A tagállamok az ilyen személyeknek ingyenes jogi segítségnyújtást garantálnak, és biztonságos kommunikációs csatornát biztosítnak számukra a pénzmosással vagy a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatban felmerült gyanúik jelentéséhez. E csatornák biztosítják, hogy az információt bejelentő személy kiléte csak az európai felügyeleti hatóság és a FIU számára legyen ismert. A tagállamok gondoskodnak megfelelő tanúvédelmi programok kialakításáról. [Mód. 100]

2. szakasz

Információ felfedésének tilalma

38. cikk

(1)  A kötelezett jogalanyok, valamint igazgatóik és alkalmazottaik nem tájékoztathatják sem az érintett ügyfelet, sem egyéb harmadik felet arról, hogy a 32. és a 33. cikkel összhangban adatokat továbbítottak, illetve arról, hogy pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos nyomozás folyik, vagy arra kerülhet sor.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem vonatkozik az információknak a tagállamok illetékes hatóságai – ideértve az önszabályozó testületeket és az adatvédelmi hatóságokat is – részére, vagy bűnüldözés céljából történő felfedésére. [Mód. 101]

(3)  Az (1) bekezdésben előírt tilalom nem akadályozza az információk felfedését a tagállamok vagy olyan harmadik országok intézményei között, ahol ezen irányelvvel egyenértékű követelmények alkalmazandók, feltéve, hogy ugyanahhoz a csoporthoz tartoznak.

(4)  Az (1) bekezdésben említett tilalom nem akadályozza az információk felfedését a 2. cikk (1) bekezdése 3.a) és b) pontjában említett tagállambeli vagy olyan harmadik országbeli személyek között, ahol ezen irányelvvel egyenértékű követelmények alkalmazandók, ha az érintett személyek szakmai tevékenységüket, akár alkalmazottként, akár más módon, ugyanazon jogi személyen vagy egy hálózaton belül folytatják.

Az első albekezdés alkalmazásában hálózatnak kell tekinteni azt az átfogóbb szervezetet, amelyhez a személy tartozik, és amelynek közös tulajdonosai és közös vezetése van, illetve egységes előírásai és módszerei vannak, valamint közös megfelelés-ellenőrzéssel rendelkezik. [Mód. 102]

(5)  A 2. cikk (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában, valamint 3. a) és b) pontjában említett jogalanyok vagy személyek esetében az e cikk (1) bekezdése szerinti tilalom nem akadályozza az információk felfedését az érintett intézmények vagy személyek között azokban az esetekben, amelyek ugyanazon ügyfélre és ugyanazon ügyletre vonatkoznak, amelyben két vagy több intézmény vagy személy vesz részt, amennyiben azok valamely tagállamban vagy olyan harmadik országban találhatók, ahol ezen irányelvvel egyenértékű követelmények alkalmazandók, és ha azok ugyanazon szakmához tartoznak, valamint ha a szakmai titoktartásra és a személyes adatok védelmére vonatkozó előírások hatálya alá tartoznak.

(5a)  E cikk alkalmazásában a harmadik országok ezen irányelvben meghatározottakkal egyenértékű követelményeinek tartalmazniuk kell adatvédelemre vonatkozó szabályokat is. [Mód. 103]

(6)  Ha valamely, a 2. cikk (1) bekezdése 3. a) és b) pontjában említett személy megkísérli meggyőzni az ügyfelet arról, hogy hagyjon fel valamely jogellenes tevékenységgel, ez nem eredményezi az információ (1) bekezdés szerinti felfedését.

V. FEJEZET

ADATVÉDELEM, NYILVÁNTARTÁS ÉS STATISZTIKAI ADATOK [Mód. 104]

39. cikk

(1)  A tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok számára, hogy a nemzeti jognak megfelelően őrizzék meg az alábbi dokumentumokat és információkat bármilyen esetleges pénzmosásnak vagy terrorizmusfinanszírozásnak a FIU vagy más illetékes hatóság általi megelőzése, feltárása és az azzal kapcsolatos nyomozás során történő felhasználás céljából:

a)  ügyfél-átvilágítás esetében az előírt bizonyítékok másolata vagy kivonatai az ügyfelükkel való üzleti kapcsolat lezárását vagy az alkalmi ügylet dátumát követő öt évig. Az említett megőrzési időszak leteltét követően a személyes adatokat törölni kell, hacsak a nemzeti jog másként nem rendelkezik, amelynek előírásai meghatározzák, hogy a kötelezett jogalanyoknak mely körülmények között lehet vagy kell tovább megőrizniük az adatokat. A tagállamok csak akkor tehetik lehetővé vagy írhatják elő az adatok további megőrzését, ha arra a pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás megelőzése, feltárása és az azzal kapcsolatos nyomozás céljából szükség van, és ha az adatmegőrzési időszak hosszabbítása eseti alapon indokolt. A maximális megőrzési időszak az üzleti kapcsolat lezárását követően nem haladhatja meg a tíz évet legfeljebb további öt évvel hosszabbítható meg;

b)  üzleti kapcsolatok és ügyletek esetében az alátámasztásul szolgáló, eredeti iratokból vagy az alkalmazandó vonatkozó nemzeti jog értelmében a bírósági eljárásokban elfogadható másolatokból álló bizonyíték és adatok az ügyletek végrehajtását vagy az üzleti kapcsolat megszűnését követő ötéves időszakon át, attól függően, hogy melyik következik be hamarabb. Az említett megőrzési időszak leteltét követően a személyes adatokat törölni kell, hacsak a nemzeti jog másként nem rendelkezik, amelynek előírásai meghatározzák, hogy a kötelezett jogalanyoknak mely körülmények között lehet vagy kell tovább megőrizniük az adatokat. A tagállamok csak akkor tehetik lehetővé vagy írhatják elő az adatok további megőrzését, ha arra a pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás megelőzése, feltárása és az azzal kapcsolatos nyomozás céljából szükség van, és ha az adatmegőrzési időszak hosszabbítása eseti alapon indokolt. A maximális megőrzési időszak az ügylet végrehajtását vagy az üzleti kapcsolat lezárását követően – attól függően, melyikre kerül sor hamarabb – nem haladhatja meg a tíz évet legfeljebb további öt évvel hosszabbítható meg.

(2)  A megőrzött személyes adatok nem használhatók fel a megőrzés céljától eltérő célra, és semmilyen esetben nem használhatók fel kereskedelmi célokra [Mód. 105]

39a. cikk

(1)  A személyes adatoknak a tagállamok által az ezen irányelv keretében való feldolgozása vonatkozásában a 95/46/EK irányelv rendelkezései alkalmazandók. A személyes adatoknak az európai felügyeleti hatóságok által történő feldolgozása tekintetében a 45/2001/EK rendelet rendelkezései alkalmazandók. Az információknak a pénzmosás elleni küzdelem érdekében történő gyűjtése, feldolgozása és továbbítása e jogi aktusok alapján közérdeknek minősül.

(2)  A személyes adatok ezen irányelv alapján kizárólag a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése céljából dolgozhatók fel. A kötelezett jogalanyok az üzleti kapcsolat létrehozását megelőzően tájékoztatják az új ügyfeleket a személyes adatok pénzmosás megelőzése céljára történő lehetséges felhasználásáról. Az érzékeny adatok kategóriáinak feldolgozását a 95/46/EK irányelvvel összhangban kell végezni.

(3)  Az ezen irányelv alapján összegyűjtött adatok kereskedelmi célból történő feldolgozása tilos.

(4)  Az érintett személynek, akinek egy kötelezett jogalany vagy illetékes hatóság megtagadta az adatai feldolgozásával kapcsolatos információk közlését, jogában áll, hogy saját adatvédelmi hatóságán keresztül kérje a személyes adataiba való betekintést, azok ellenőrzését, kijavítását vagy törlését, továbbá jogában áll bírósági eljárást kezdeményezni.

(5)  Az érintett személynek a gyanús ügyletekről szóló bejelentésekben szereplő információkhoz való hozzáférését meg kell tiltani. Az e bekezdésben meghatározott tilalom nem vonatkozik az adatvédelmi hatóságok részére történő felfedésre.

(6)  A tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok és az illetékes hatóságok számára, hogy a 95/46/EK irányelvvel összhangban hivatalból vagy az érintett személy panasza alapján ismerjék el és tartsák tiszteletben az adatvédelmi hatóságok tényleges hatásköreit a személyes adatok feldolgozásának biztonságossága és az adatok pontossága vonatkozásában. [Mód. 106]

40. cikk

(-1)  A tagállamoknak rendelkezniük kell olyan nemzeti és központosított mechanizmusokkal, amelyek segítségével képesek megfelelő időben meghatározni, hogy léteznek-e olyan természetes vagy jogi személyek, akik a területükön található pénzügyi intézmények bankszámlái felett rendelkeznek vagy ellenőrzési jogot gyakorolnak.

(-1a)  A tagállamoknak rendelkeznek olyan mechanizmusokkal is, amelyek lehetővé teszik, hogy az illetékes hatóságok rendelkezésére álljon olyan mechanizmus, amely révén a tulajdonos előzetes értesítése nélkül is azonosítani tudják az árukat.

(1)  A tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok számára, hogy rendelkezzenek olyan rendszerekkel, amelyek segítségével képesek teljes mértékben és gyorsan – biztonságos csatornákon keresztül, a megkeresések teljes titkosságát biztosító módon – reagálni a FIU-tól vagy a nemzeti jogukkal összhangban más hatóságoktól érkező megkeresésekre arra vonatkozóan, hogy tartanak-e, vagy az előző öt év során tartottak-e fenn üzleti kapcsolatot meghatározott természetes vagy jogi személyekkel, valamint e kapcsolat jellegére vonatkozóan. [Mód. 107]

40a. cikk

Az információknak a pénzmosás elleni küzdelem érdekében történő gyűjtése, feldolgozása és továbbítása a 95/46/EK irányelv értelmében közérdeknek minősül. [Mód. 108]

41. cikk

(1)  A tagállamok – a 7. cikk szerinti nemzeti kockázatértékelés elkészítése céljából – biztosítják, hogy a rendszerek hatékonyságával összefüggő kérdésekre vonatkozó átfogó statisztika révén ellenőrizni tudják a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet szolgáló rendszereik hatékonyságát.

(2)  Az (1) bekezdésben említett statisztikák közé tartoznak a következők:

a)  az irányelv hatálya alá tartozó ágazatok méretére és jelentőségére vonatkozó adatok, többek között a jogalanyok és személyek száma és az egyes ágazatok gazdasági jelentősége;

b)  a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni tagállami rendszer bejelentési, nyomozati és igazságügyi szakaszaira vonatkozó adatok, többek között a FIU-nak bejelentett gyanús ügyletek száma, az ilyen bejelentésekre adott visszajelzések, és éves szinten a vizsgált esetek száma, a vádemeléssel érintett személyek száma, a pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos bűncselekmények miatt elítélt személyek száma és a befagyasztott, lefoglalt vagy elkobzott vagyon euróban kifejezett értéke.

ba)  a további vizsgálatokat eredményező bejelentések számának és százalékos arányának meghatározására szolgáló adatok, amelyekről a kötelezett intézmények részére éves jelentés készül, részletezve az általuk benyújtott bejelentések hasznosságát és nyomon követését; [Mód. 109]

bb)  a FIU által benyújtott, a FIU-hoz beérkezett, a FIU által elutasított és a FIU által egészben vagy részben megválaszolt határokon átnyúló információkérések számára vonatkozó adatok. [Mód. 110]

(3)  A tagállamok biztosítják statisztikai jelentéseik összevont áttekintésének közzétételét és a (2) bekezdésben említett statisztikákat eljuttatják a Bizottságnak.

VI. FEJEZET

POLITIKÁK, ELJÁRÁSOK ÉS FELÜGYELET

1. szakasz

Belső eljárások, képzés és visszajelzés

42. cikk

(1)  A tagállamok a valamely csoporthoz tartozó kötelezett jogalanyok számára előírják, hogy csoportszintű politikákat és eljárásokat hajtsanak végre, többek között adatvédelmipolitikát, valamint az információk csoporton belüli – a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem célját szolgáló – megosztására vonatkozó politikát és eljárásokat. Az említett politikákat és eljárásokat hatékonyan kell végrehajtani a tagállamokban és harmadik országokban található fióktelepek és többségi tulajdonú leányvállalatok szintjén.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kötelezett jogalanyoknak olyan harmadik országban van fióktelepük vagy többségi tulajdonú leányvállalatuk, amelyekben a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó minimumkövetelmények a tagállam által előírtakhoz képest kevésbé szigorúak, a harmadik országban található fióktelep vagy többségi tulajdonú leányvállalat a tagállami előírásokat hajtja végre, többek között az adatvédelemre vonatkozóan, amennyiben a harmadik ország törvényei és rendeletei azt lehetővé teszik.

(3)  A tagállamok, valamint az európai felügyeleti hatóságok tájékoztatják egymást azokról az esetekről, ahol egy harmadik ország joga nem teszi lehetővé az (1) bekezdésben előírt intézkedések alkalmazását és a megoldáshoz összehangolt intézkedésre van szükség.

(4)  A tagállamok előírják, hogy azokban az esetekben, amikor az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott intézkedések alkalmazását egy harmadik ország joga nem teszi lehetővé, a kötelezett jogalanyok kiegészítő intézkedéseket tegyenek, hogy hatékonyan kezeljék a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának kockázatát, és tájékoztassák a székhelyük szerinti felügyeleteket. Amennyiben a kiegészítő intézkedések nem elegendőek, a székhely szerinti ország illetékes hatóságai mérlegelik további felügyeleti intézkedések végrehajtását, többek között adott esetben felszólítják a pénzügyi csoportot, hogy a fogadó országban fejezze be működését.

(5)  Az európai felügyeleti hatóságok szabályozási technikaistandard-tervezeteket dolgoz ki, amelyekben pontosan meghatározza az e cikk (4) bekezdésében említett kiegészítő intézkedések típusait és a 2. cikk (1) bekezdése 1. és 2. pontja szerinti kötelezett jogalanyok által végrehajtandó minimális intézkedéseket, amennyiben a harmadik ország joga nem teszi lehetővé az e cikk (1) és a (2) bekezdésében előírt intézkedések alkalmazását.

Az európai felügyeleti hatóságok az említett szabályozási technikaistandard-tervezeteket ...(39)-ig benyújtja a Bizottsághoz. [Mód. 111]

(6)  A Bizottság felhatalmazást kap az (5) bekezdésben említett szabályozási technikaistandard-tervezeteknek az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy legyen lehetőség az információ csoporton belüli megosztására, feltéve, hogy az nem érinti a FIU vagy más illetékes hatóság által a nemzeti jognak megfelelően bármilyen lehetséges pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási ügyben folytatott nyomozást vagy azzal kapcsolatos elemzést.

(8)  A tagállamok előírhatják a területükön letelepedett, a 2009/110/EK irányelv 2. cikkének (3) bekezdése szerinti olyan elektronikuspénz-kibocsátók és a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének (9) bekezdése szerinti olyan pénzforgalmi szolgáltatók számára, amelyeknek a központi irodája másik tagállamban vagy az Unión kívül van, hogy jelöljenek ki központi kapcsolattartó pontot a területükön a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályoknak való megfelelés ellenőrzésére.

(9)  Az európai felügyeleti hatóságok szabályozási technikaistandard-tervezeteket dolgoz ki azokra a kritériumokra vonatkozóan, amelyek alapján meghatározható, hogy mely helyzetben indokolt a (8) bekezdés szerinti központi kapcsolattartó pont kijelölése és annak milyen feladatokat kell ellátnia.

Az európai felügyeleti hatóságok e szabályozási technikaistandard-tervezeteket ...(40)-ig benyújtja a Bizottsághoz.

(10)  A Bizottság felhatalmazást kap a (9) bekezdésben említett szabályozási technikaistandard-tervezeteknek az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

43. cikk

(1)  A tagállamok előírják, hogy a kötelezett jogalanyok kockázataikkal, jellegükkel és méretükkel arányos intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy érintett alkalmazottaik ismerjék az irányelvnek megfelelően elfogadott előírásokat, többek között a vonatkozó adatvédelmi követelményeket.

Ezek az intézkedések magukban foglalják az érintett alkalmazottaik részvételét a folyamatos speciális képzési programokban, amelyek segítséget jelentenek számukra az olyan műveletek felismerésében, amelyek pénzmosással vagy a terrorizmus finanszírozásával lehetnek kapcsolatban, és útmutatást nyújtanak az ilyen esetekben követendő eljárásra.

Ha a 2. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában felsorolt bármelyik kategóriába tartozó természetes személy szakmai tevékenységét egy jogi személy alkalmazottjaként végzi, akkor az ebben a szakaszban foglalt kötelezettségek inkább arra a jogi személyre, mint a természetes személyre vonatkoznak.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok hozzáféréssel rendelkezzenek a a pénzmosás, valamint a terrorizmusfinanszírozás elkövetőinek módszereire és a gyanús ügyletek felismerését lehetővé tevő jelzésekre vonatkozó naprakész információkhoz.

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy – ha megvalósítható – időben visszajelzést adjanak a kötelezett jogalanyoknak a feltételezett pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra vonatkozó bejelentések hatékonyságáról és nyomon követéséről. [Mód. 112]

(3a)  A tagállamok előírják, hogy a kötelezett jogalanyok kijelöljék az irányító testület azon tagját (tagjait), aki(k) felelős(ek) az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések végrehajtásáért. [Mód. 113]

2. szakasz

Felügyelet

44. cikk

(1)  A tagállamok előírják, hogy a pénzváltást végző irodákat, a vagyonkezelői és vállalati szolgáltatást nyújtókat nyilvántartásba kell venni, vagy működésüket engedélyhez kell kötni, illetve a szerencsejáték-szervezőknek engedéllyel kell rendelkezniük.

(2)  Az (1) bekezdésben említett jogalanyok esetében a tagállamok előírják az illetékes hatóságok számára annak biztosítását, hogy azok a személyek, akik az ilyen jogalanyok vállalkozását ténylegesen irányítják, vagy irányítani fogják, vagy az ilyen jogalanyok tényleges tulajdonosai alkalmas és megfelelő személyek legyenek.

(3)  A 2. cikk (1) bekezdése 3. pontjának a), b), d) és e) alpontjában említett kötelezett jogalanyok tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok és önszabályozó szervek megtegyék a szükséges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy az említett területekkel kapcsolatban elítélt bűnözők vagy társaik az érintett kötelezett jogalanyokban jelentős vagy ellenőrző részesedéssel rendelkezzenek, illetve jelentős vagy ellenőrző részesedés tényleges tulajdonosai legyenek, vagy azokban vezetői feladatokat lássanak el. [Mód. 114]

45. cikk

(1)  A tagállamok előírják az illetékes hatóságoknak, hogy kísérjék hatékonyan figyelemmel az irányelv követelményeinek való megfelelést és tegyék meg a szükséges intézkedéseket a megfelelés biztosítására.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkezzenek többek között a megfelelés nyomon követése és az ellenőrzések végrehajtása szempontjából fontos adatszolgáltatásra vonatkozó hatáskörrel, valamint azt, hogy feladataik ellátásához megfelelő pénzügyi, humán és műszaki erőforrás álljon rendelkezésükre. A tagállamok biztosítják, hogy a hatóságok személyzete megfeleljen a magas szakmai színvonal fenntartására vonatkozó előírásoknak, többek között a titoktartásra és az adatvédelemre vonatkozó szabályoknak, és megfelelően pártatlanok, valamint képzettek legyenek.

(3)  A hitelintézetek és pénzügyi intézmények, valamint a szerencsejáték-szervezők esetében az illetékes hatóságok megerősített felügyeleti jogkörrel rendelkeznek, nevezetesen a helyszíni vizsgálatok végzésének lehetőségével. A hitelintézetek és pénzügyi intézmények felügyeletéért felelős illetékes hatóságok nyomon követik az ezeknek nyújtott jogi tanácsadás megfelelőségét, hogy csökkenték a jogi és szabályozási arbitrázst az agresszív adótervezés és adóelkerülés esetében. [Mód. 115]

(4)  A tagállamok biztosítják előírják, hogy azok a kötelezett jogalanyok, amelyek más tagállamokban fióktelepeket vagy leányvállalatokat működtetnek, tiszteletben tartsák e tagállamok irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseit. [Mód. 116]

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a fióktelep vagy leányvállalat található, együttműködjenek azon tagállam illetékes hatóságaival, amelyben a kötelezett jogalany központi irodája található, biztosítandó ezen irányelv előírásainak hatékony felügyeletét.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy azok a kockázatérzékeny felügyeleti megközelítés alkalmazásakor az illetékes hatóságok, amelyek kockázatérzékeny felügyeleti megközelítést alkalmaznak: [Mód. 117]

a)  egyértelműen tudatában legyenek az országukban felmerülő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak;

b)  a helyszínen és azon kívül hozzáférjenek valamennyi, a kötelezett jogalanyok ügyfeleivel, termékeivel és szolgáltatásaival összefüggő konkrét belföldi és nemzetközi kockázatokra vonatkozó információhoz; valamint

c)  a helyszíni és külső felügyelet gyakoriságát és intenzitását a kötelezett jogalanyok kockázati profiljához és az országban felmerülő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokhoz igazítsák.

(7)  A kötelezett jogalanyok pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázati profiljának, többek között a meg nem felelés kockázatának értékelését időszakosan és akkor is felül kell vizsgálni, ha a kötelezett jogalany vezetésében és működésében jelentős esemény vagy változás következik be.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok figyelembe vegyék a kötelezett jogalanyok rendelkezésére álló mérlegelési jogkört és megfelelően ellenőrizzék az ebbe a mérlegelési jogkörbe tartozó kockázatértékeléseket, valamint politikáik, belső ellenőrzéseik és eljárásaik megfelelőségét és végrehajtását.

(9)  A 2. cikk (1) bekezdése 3. a), b) és d) pontjában felsorolt kötelezett jogalanyok esetében a tagállamok lehetővé tehetik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feladatokat önszabályozó testületek végezzék, feltéve, hogy azok eleget tesznek e cikk (2) bekezdésének.

(10)  Az európai felügyeleti hatóságok ...(41)-ig* az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatást bocsát ki az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően azon tényezőkre vonatkozóan, amelyeket a kockázatérzékenységi alapon végzett felügyelet esetén kell alkalmazni Külön figyelmet kell fordítani a vállalkozás méretére és jellegére, és ha szükséges és arányos, különös intézkedéseket kell meghatározni.

3. szakasz

EGYÜTTMŰKÖDÉS

I. Alszakasz

nemzeti együttműködés

46. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő döntéshozók, FIU-k, bűnüldöző hatóságok, felügyeletek, adatvédelmi hatóságok és egyéb illetékes hatóságok hatékony mechanizmussal rendelkezzenek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre irányuló politikáik és tevékenységük kidolgozása és végrehajtása terén együttműködjenek, és azt összehangolják. [Mód. 118]

II. alszakasz

Együttműködés az európai felügyeleti hatóságokkal

47. cikk

Az illetékes hatóságok az adtavédelmi szabályok sérelme nélkül ellátják az európai felügyeleti hatóságokat az ezen irányelv szerinti feladataik végrehajtásához szükséges releváns információkkal. [Mód. 119]

III. Alszakasz

együttműködés a Bizottság és a FIU-k között

48. cikk

A Bizottság támogatást ad a koordináció megkönnyítéséhez, beleértve a tagállami FIU-k közötti információcserét az Unión belül. Rendszeresen találkozókat szervez a tagállami FIU-k képviselőiből álló uniós FIU-k platformja számára, és – adott esetben – az uniós FIU-k platformja és az EBH, az EBFH vagy az EÉPH között. Az uniós FIU-k platformja létrehozásának célja a FIU-k és a jelentéstevő szervezetek számára releváns végrehajtási kérdésekkel kapcsolatos iránymutatás kialakítása, a FIU-k – különösen a nemzetközi együttműködéssel és a közös elemzéssel kapcsolatos – tevékenységének megkönnyítése, a belső piacon megmutatkozó tendenciákra és kockázattényezőkre vonatkozó információk megosztása, továbbá annak biztosítása, hogy a FIU-k részt vegyenek a FIU.net rendszer irányításában. [Mód. 120]

49. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy pénzügyi hírszerző egységeik egymással és a harmadik országok pénzügyi hírszerző egységeivel az uniós adatvédelmi szabályok sérelme nélkül a lehető legnagyobb mértékben együttműködjenek, függetlenül attól, hogy közigazgatási, bűnüldöző, igazságügyi vagy többféle feladatot ellátó hatóságok. [Mód. 121]

50. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a FIU-k a többi tagállam és a harmadik országok pénzügyi hírszerző egységeivelsaját kezdeményezésre automatikusan vagy kérésre – kicserélik az olyan információkat, amelyek az információk feldolgozása vagy elemzése, illetve a FIU-nak a pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos pénzügyi műveletekre, valamint a részt vevő természetes vagy jogi személyekre vonatkozó vizsgálata során fontosak lehetnek. Az erre vonatkozó kérés tartalmazza a releváns tényeket, háttér-infomációt, a kérés indokát és azt, hogy a kért információt milyen módon használják fel. [Mód. 122]

(2)  A tagállamok biztosítják, annak előírását, hogy a kérést átvevő FIU a számára belföldön rendelkezésre álló hatáskörét teljes mértékben felhasználja az információ megszerzésére és elemzésére, amikor választ ad egy másik uniós FIU (1) bekezdés szerinti információkérésére. A kérést átvevő FIU megfelelő időben választ ad, és mind az információt kérő FIU, mind az információt biztosító FIU lehetőség szerint biztonságos digitális módszert használ az információcseréhez. [Mód. 123]

Különösen ha tagállami FIU kíván további információkat szerezni az ő területén működő másik tagállambeli kötelezett jogalanytól, akkor a kérést azon tagállam FIU-jához kell intézni, amelynek területén a kötelezett jogalany található. E FIU a kéréseket és válaszokat haladéktalanul és szűrés nélkül továbbítja. [Mód. 124]

(3)  A FIU megtagadhatja az olyan információk felfedését, amelyek a megkeresett tagállamban folyó nyomozást akadályozhatják, vagy kivételes körülmények esetén, ha az információk felfedése aránytalanul hátrányosan érintené valamely természetes vagy jogi személy, vagy az érintett tagállam jogos érdekeit, illetve a cél szempontjából lényegtelen. Az elutasítást megfelelően indokolni kell az információt kérő FIU számára.

51. cikk

A 49. és az 50. cikknek megfelelően kapott információt és dokumentumokat a FIU feladatainak az irányelv szerinti végrehajtására kell felhasználni. A 49. és az 50. cikk szerinti információk és dokumentumok továbbítása során a továbbító FIU korlátozhatja vagy feltételekhez kötheti a szóban forgó információ felhasználását. Az információt fogadó FIU minden ilyen korlátozásnak és feltételnek eleget tesz. Ez nem befolyásolja a FIU által a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése, feltárása és az azzal kapcsolatos nyomozás terén végzendő feladatokhoz kapcsolódó nyomozás vagy büntetőeljárás során történő felhasználást.

52. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a FIU-k minden szükséges intézkedést megtegyenek, beleértve a biztonsági intézkedéseket is, annak biztosítására, hogy a 49. és az 50. cikknek megfelelően továbbított információkhoz más hatóságok, szervezetek vagy hivatalok ne férhessenek hozzá, kivéve, ha az információt nyújtó FIU ahhoz előzetesen hozzájárul.

53. cikk

(1)  A tagállamok ösztönzik előírják, hogy pénzügyi hírszerző egységeik egymás között a FIU-k közötti kommunikáció védett csatornáit vegyék igénybe, és használják a FIU.net decentralizált számítógépes hálózatot. [Mód. 125]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy pénzügyi hírszerző egységeik az ebben az irányelvben meghatározott feladataik teljesítése érdekében – működjenek együtt egymás között, és mandátumukon belül az Europollal kifinomult technológiák alkalmazása érdekében. Ezek a technológiák lehetővé teszik, hogy a FIU-k a személyes adatok teljes védelmének biztosítása mellett anonim módon összevessék adataikat más FIU-kal annak érdekében, hogy felkutassák a FIU-k vizsgálatainak más tagállamokban található alanyait és azonosítsák jövedelmüket és pénzeszközeiket. [Mód. 126]

54. cikk

A tagállamok biztosítják arra ösztönzik pénzügyi hírszerző egységeiket, hogy pénzügyi hírszerző egységeik együttműködnek működjenek együtt az Europollal az olyan elvégzett elemzések folyamatban lévő ügyek elemzései tekintetében, amelyeknek legalább két tagállamot érintő, határon átnyúló dimenziójuk van. [Mód. 127]

54a. cikk

A Bizottságnak fokoznia kell az adóparadicsomokra gyakorolt nyomást, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében javítsák együttműködésüket és az információcserét [Mód. 128]

4. szakasz

Szankciók

55. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a kötelezett jogalanyok az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért felelősségre vonhatóak legyenek. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. [Mód. 129]

(2)  A tagállamok büntető szankciók kiszabásához való jogának sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megfelelő közigazgatási intézkedéseket tehessenek és közigazgatási szankciókat vethessenek ki, amennyiben a kötelezett jogalanyok megsértik az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott nemzeti rendelkezéseket, és biztosítsák azok alkalmazását. Az intézkedéseknek és szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kötelezettségek jogi személyre vonatkoznak, szankciók legyenek alkalmazhatók a vezető testület tagjaira vagy bármely más egyénre, aki a nemzeti előírások szerint felelős a kötelezettség megszegéséért.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek minden olyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. Az illetékes hatóságok szankcionálási hatáskörük gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási intézkedések vagy szankciók elérjék a kívánt hatást, és több országra kiterjedő esetek kezelése során koordinálják intézkedéseiket.

56. cikk

(1)  Ez a cikk alkalmazandó legalább azokban a helyzetekben, amikor a kötelezett jogalanyok rendszeresen megsértik a következő cikkekben meghatározott követelményeket:

a)  9–23. cikk (ügyfél-átvilágítás)

b)  32., 33. és 34. cikk (gyanús ügyletek bejelentése);

c)  39. cikk (nyilvántartás); valamint

d)  42. és 43. cikk (belső ellenőrzések).

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az alkalmazható közigazgatási intézkedések és szankciók magukban foglalják legalább a következőket:

a)  nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét, és ha eseti értékelés alapján az szükséges és arányos; [Mód. 130]

b)  végzés, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c)  olyan kötelezett jogalany esetén, amely engedélyezés hatálya alá tartozik, az engedély visszavonása;

d)  a kötelezett jogalany vezető testülete valamely – felelősnek tartott – tagjának átmeneti eltiltása funkciójának az intézményekben történő gyakorlásától;

e)  jogi személy esetén közigazgatási pénzbírság az adott jogi személy előző üzleti évi teljes éves árbevételének legfeljebb 10%-áig;

f)  természetes személy esetében közigazgatási pénzbírság legfeljebb 5 000 000 EUR összegben, illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euró a hivatalos pénznem, ennek az összegnek a nemzeti pénznemben kifejezett értéke ...(42)-án/én;

g)  közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó nyereség vagy az azáltal elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszereséig, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható.

Az első albekezdés e) pontja alkalmazásában, ha a jogi személy egy anyavállalat leányvállalata, a vonatkozó teljes éves árbevétel a végső anyavállalat konszolidált leányvállalat beszámolójából eredő, előző üzleti évi teljes éves árbevétel. [Mód. 131]

57. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén kiszabott szankciókat vagy intézkedéseket haladéktalanul közzétegyék, ha eseti értékelés alapján az szükséges és arányos, beleértve a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személyek személyazonosságára vonatkozó információkat, kivéve, ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását. Ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, az illetékes hatóságok anonim módon teszik tehetik közzé a szankciókat. [Mód. 132]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok minden lényeges körülményt figyelembe vegyenek, többek között:

a)  a jogsértés súlyossága és időtartama;

b)  a felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértéke;

c)  a felelős természetes vagy jogi személynek a szóban forgó személy teljes árbevételében vagy éves jövedelmében kifejezett pénzügyi ereje;

d)  a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)  harmadik feleknek a jogsértés által okozott vesztesége, amennyiben meghatározható;

f)  a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje;

g)  a felelős természetes vagy jogi személy általi korábbi jogsértések.

(3)  Az európai felügyeleti hatóságok ...(43)-ig az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatást bocsát ki az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően a 2. cikk (1) bekezdése 1. és 2. pontjában felsorolt kötelezett jogalanyokra alkalmazandó közigazgatási intézkedések és szankciók típusáról és a közigazgatási pénzbírságok mértékéről annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítsák ezek következetes alkalmazását és visszatartó hatását. [Mód. 133]

(4)  Jogi személyek esetén a tagállamok biztosítják, hogy ezek legalább az 56. cikk (1) bekezdésében foglalt azon szabálysértésekért felelősségre vonhatók legyenek, amelyeket az ő javukra egy olyan személy követett el, aki vagy maga, vagy a jogi személy egy szervének részeként járt el, és a jogi személyben vezető tisztséget tölt be a következők szerint:

a)  a jogi személy képviseletének joga;

b)  a jogi személy nevében történő döntéshozatal jogköre; vagy

c)  a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának jogköre.

(5)  Az e cikk (4) bekezdésében említett esetek mellett a tagállamok biztosítják, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, ha a (4) bekezdésben foglalt személyek egyike általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya az 56. cikk (1) bekezdésében említett jogsértéseknek egy neki alárendelt személy általi, a jogi személy javára történő elkövetését tette lehetővé.

58. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre annak ösztönzése érdekében, hogy az illetékes hatóságok értesüljenek az ezt az irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések megsértéséről.

(2)  Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a)  a jogsértésekről szóló jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások;

b)  az intézményen belüli jogsértést bejelentő intézményi alkalmazottak megfelelő védelme;

ba)  megfelelő védelem a bejelentett személy számára; [Mód. 134]

c)  a személyes adatok védelme mind a jogsértést jelentő személy, mind a jogsértésért feltételezetten felelős természetes személy esetében, a 95/46/EK irányelvben meghatározott elveknek megfelelően.

(3)  A tagállamok előírják a kötelezett jogalanyok számára, hogy legyenek megfelelő eljárásaik, amelyekkel az alkalmazottaik egy meghatározott független és anonim csatornán keresztül belsőleg jelenthetik a jogsértéseket.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

59. cikk

...(44)-ig a Bizottság jelentést készít ezen irányelv végrehajtásáról, és azt benyújtja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

A Bizottság ...(45)*-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a súlyos adóbűncselekményekre és szankciókra vonatkozó tagállami rendelkezésekről, az adóbűncselekmények határokon átnyúló jelentőségéről és az összehangolt uniós megközelítés lehetséges szükségességéről, adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében. [Mód. 135]

60. cikk

A 2005/60/EK és a 2006/70/EK irányelv ...(46)-án/én kezdődő hatállyal hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

61. cikk

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...*-ig megfeleljenek. Az említett rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

62. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

63. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ....

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A kockázati változók következő, nem teljes listáját a kötelezett jogalanyok figyelembe veszik annak meghatározásakor, hogy a 11. cikk (3) bekezdésének megfelelően milyen mértékű ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak:

i.  valamely számla vagy kapcsolat célja;

ii.  az ügyfél által elhelyezendő eszközök szintje vagy a végrehajtott ügyletek mérete;

iii.  az üzleti kapcsolat rendszeressége vagy időtartama.

II. MELLÉKLET

A 14. cikkben említett potenciálisan alacsony kockázatra vonatkozó tényezők és bizonyítéktípusok nem teljes listája:

1.  Ügyfélkockázati tényezők:

a)  tőzsdén jegyzett állami társaságok, amelyekre közzétételi követelmények vonatkoznak (tőzsdei szabályok vagy jogi előírások, illetve más érvényesíthető eszköz révén), amelyek a tényleges tulajdonlás megfelelő átláthatóságának biztosítására vonatkozó követelményeket keletkeztetnek;

b)  közigazgatási hatóságok vagy állami vállalatok;

c)  olyan ügyfelek, amelyek a 3. pontban meghatározott alacsony kockázatot jelentő földrajzi területen rendelkeznek lakóhellyel.

ca)  a tagállamokból vagy harmadik országokból származó jegyzők vagy más független jogi szakemberek által fenntartott közös számlák tényleges tulajdonosai, azzal a feltétellel, hogy vonatkoznak rájuk a pénzmosás és a terroristák finanszírozása elleni küzdelemnek a nemzetközi normákkal összhangban lévő követelményei, és e követelmények betartása tekintetében felügyelik őket, valamint hogy a tényleges tulajdonos személyazonosságára vonatkozó adatok a közös számlák őrzési helyeként működő intézmények számára kérésre hozzáférhetőek; [Mód. 136]

cb)  kötelezett jogalanyok, amennyiben vonatkoznak rájuk a pénzmosás és a terroristák finanszírozása elleni küzdelemnek az ezen irányelv szerinti előírásai, és hatékonyan végrehajtották ezeket az előírásokat. [Mód. 137]

2.  Termékhez, szolgáltatáshoz, ügylethez vagy teljesítési csatornához kapcsolódó kockázati tényezők:

a)  olyan életbiztosítási kötvények, amelyek díja alacsony;

b)  nyugdíjrendszerekhez kapcsolódó biztosítási kötvények, ha nem tartalmaznak visszaváltási záradékot, és a kötvényt nem lehet biztosítékként felhasználni;

c)  alkalmazottaknak nyugellátást nyújtó nyugdíj-, járadék- és hasonló rendszer, amelyben a hozzájárulás a bérekből való levonással történik, és a rendszer szabályai nem engedik meg a rendszerben lévő tagi részesedés engedményezését;

d)  pénzügyi termékek vagy szolgáltatások, amelyek egyes ügyféltípusok számára megfelelően meghatározott és korlátozott szolgáltatásokat nyújtanak, hogy pénzügyi integrációs célból javuljon a hozzáférés;

e)  olyan termékek, amelyek esetében a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatot más tényezők, például az elektronikus pénzeszközök korlátozása vagy a tulajdonlás átláthatósága (például a 2009/110/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott egyes elektronikuspénz-típusok) révén kezelik.

ea)  a hosszú távú célorientált megtakarításokról szóló megállapodások, amelyek például a nyugellátás vagy a saját felhasználású ingatlan vásárlásának biztosítékául szolgálnak, és ha a beérkező befizetések ezen irányelv 11. és 12. cikkével összhangban azonosított fizetési számláról származnak; [Mód. 138]

eb)  kis értékű pénzügyi termékek, amelyek esetében a visszafizetés bankszámlán keresztül, az ügyfél nevében történik; [Mód. 139]

ec)  pénzügyi termékek, amelyek pénzügyi tárgyi eszközökkel kapcsolatosak lízingmegállapodás vagy kisösszegű fogyasztói hitel formájában, feltéve, hogy az ügyleteket bankszámlákon bonyolítják; [Mód. 140]

ed)  nem személyes üzleti kapcsolatok vagy ügyletek, amelyek esetében a személyazonosság elektronikus úton igazolható; [Mód. 141]

ee)  a kötelezett jogalany székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai által alacsony kockázatúnak azonosított termékek, szolgáltatások és ügyletek. [Mód. 142]

3.  Földrajzi kockázati tényezők:

a)  más tagállamok, [Mód. 143]

b)  hiteles források – például nyilvános FATF-nyilatkozatok, kölcsönös értékelés vagy részletes értékelési jelentések, illetve közzétett nyomonkövetési jelentések – szerint a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel összefüggésben hatékony rendszerekkel rendelkező harmadik országok; [Mód. 144]

c)  olyan harmadik országok, amelyekben hiteles források szerint alacsony szintű a korrupció vagy más bűnözői tevékenység

d)  olyan harmadik országok, amelyek a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel összefüggésben a FATF-ajánlásokkal összhangban levő előírások hatálya alá tartoznak, hatékonyan végrehajtották ezeket az előírásokat, és az említett előírásoknak való megfelelés biztosítása érdekében az ajánlásokkal összhangban levő felügyeletük vagy ellenőrzésük hatékony;

da)  a Bizottság által az irányelvben és a kapcsolódó más uniós előírásokban és rendelkezésekben megállapított pénzmosás-ellenes intézkedésekkel egyenértékű intézkedésekkel rendelkezőkként azonosított joghatóságok; [Mód. 145]

III. MELLÉKLET

A 16. cikk (3) bekezdésében említett potenciálisan magasabb kockázatra vonatkozó tényezők és bizonyítéktípusok nem teljes listája:

1.  Ügyfélkockázati tényezők:

a)  az üzleti kapcsolat szokatlan körülmények között zajlik;

b)  az ügyfelek a 3. pontban meghatározott országokban rendelkeznek lakóhellyel;

c)  olyan jogi személyek vagy megállapodások, amelyek magánvagyon-kezelő gazdasági egységek;

d)  olyan társaságok, amelyeknek névleges részvénytulajdonosaik vagy bemutatóra szóló részvényeik vannak;

e)  nagy készpénzforgalmat lebonyolító vállalkozások;

f)  a társaság tulajdonosi szerkezete szokatlannak vagy túlzottan összetettnek tűnik, tekintettel a társaság üzleti tevékenységének jellegére.

2.  Termékhez, szolgáltatáshoz, ügylethez vagy teljesítési csatornához kapcsolódó kockázati tényezők:

a)  magánbanki szolgáltatások;

b)  olyan termékek vagy ügyletek, amelyeknél az anonimitás megengedett vagy előnyben részesített; [Mód. 146]

c)  nem személyes üzleti kapcsolatok vagy ügyletek, bizonyos biztonsági óvintézkedések – pl. elektronikus aláírás – bevezetése nélkül; [Mód. 147]

d)  ismeretlen vagy nem kapcsolt harmadik felek.

e)  új termékek vagy új üzleti gyakorlatok, többek között új teljesítési mechanizmus, valamint új vagy fejlődő technológiák alkalmazása mind új, mind korábban meglévő termékek esetében. [Mód. 148]

3.  Földrajzi kockázati tényezők:

a)  olyan országok, amelyek hiteles források – például nyilvános FATF-nyilatkozatok, kölcsönös értékelés vagy részletes értékelési jelentések, illetve közzétett nyomonkövetési jelentések – szerint nem rendelkeznek a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel összefüggésben hatékony rendszerekkel;

b)  olyan országok, amelyekben hiteles források szerint jelentős a korrupció vagy más bűnözői tevékenység;

c)  olyan országok, amelyek például az Unió vagy az ENSZ által megállapított szankciók, embargó vagy hasonló intézkedés hatálya alá tartoznak; [Mód. 149]

d)  olyan országok, amelyek terroristák tevékenységét finanszírozzák vagy támogatják, vagy területükön ismert terrorista szervezetek működnek.

IIIa. MELLÉKLET

A következők a fokozott átvilágítási intézkedéseknek azok a típusai, amelyeket a tagállamoknak a 16. cikk alkalmazásában legalább teljesíteniük kell:

–  további információk szerzése az ügyfélről (pl. foglalkozás, vagyon mértéke, nyilvános adatbázisokon, interneten keresztül elérhető információk stb.), valamint az ügyfél és a tényleges tulajdonos azonosító adatainak rendszeresebb frissítése.

–  további információk szerzése az üzleti kapcsolat kívánt jellegéről;

–  információk szerzése az ügyfél pénzeszközeinek vagy vagyonának forrásáról;

–  információk szerzése a tervezett vagy lebonyolított ügyletek indokairól;

–  a felső vezetés jóváhagyásának megszerzése az üzleti kapcsolat megkezdéséhez vagy folytatásához;

–  az üzleti kapcsolat fokozott nyomon követése az ellenőrzések számának és ütemezésének növelése, valamint a további vizsgálatot igénylő ügyletek típusainak kiválasztása révén;

–  annak előírása, hogy az első fizetésre valamely hasonló ügyfél-átvilágítási szabványok hatálya alá tartozó banknál az ügyfél nevében nyitott számlán keresztül kerüljön sor. [Mód. 150]

IV. MELLÉKLET

A 60. cikkben említett megfelelési táblázat.

A 2005/60/EK irányelv.

Ez az irányelv

1. cikk

1. cikk

2. cikk

2. cikk

3. cikk

3. cikk

4. cikk

4. cikk

5. cikk

5. cikk

 

6–8. cikk

6. cikk

9. cikk

7. cikk

10. cikk

8. cikk

11. cikk

9. cikk

12. cikk

10. cikk, (1) bekezdés

10. cikk, d) pont

10. cikk, (2) bekezdés

-

11. cikk

13., 14. és 15. cikk

12. cikk

-

13. cikk

16–23. cikk

14. cikk

24. cikk

15. cikk

-

16. cikk

25. cikk

17. cikk

-

18. cikk

26. cikk

 

27. cikk

19. cikk

28. cikk

 

29. cikk

 

30. cikk

20. cikk

-

21. cikk

31. cikk

22. cikk

32. cikk

23. cikk

33. cikk

24. cikk

34. cikk

25. cikk

35. cikk

26. cikk

36. cikk

27. cikk

37. cikk

28. cikk

38. cikk

29. cikk

-

30. cikk

39. cikk

31. cikk

42. cikk

32. cikk

40. cikk

33. cikk

41. cikk

34. cikk

42. cikk

35. cikk

43. cikk

36. cikk

44. cikk

37. cikk

45. cikk

 

46. cikk

37a. cikk

47. cikk

38. cikk

48. cikk

 

49–54. cikk

39. cikk

55–58. cikk

40. cikk

-

41. cikk

-

41a. cikk

-

41b. cikk

-

42. cikk

59. cikk

43. cikk

-

44. cikk

60. cikk

45. cikk

61. cikk

46. cikk

62. cikk

47. cikk

63. cikk

A 2006/70/EK irányelv

Ez az irányelv

1. cikk

-

2. cikk (1), (2) és (3) bekezdés

3. cikk, (7) bekezdés, d), e) és f) pont

2. cikk, (4) bekezdés

-

3. cikk

-

4. cikk

2. cikk, (2)–(8) bekezdés

5. cikk

-

6. cikk

-

7. cikk

-

(1) HL C 166., 2013.6.12., 2. o.
(2) HL C 271., 2013.9.19., 31. o.
(3)HL C 166., 2013.6.12., 2. o.
(4)HL C 271., 2013.9.19., 31. o.
(5) Az Európai Parlament 2014. március 11-i álláspontja.
(6)A Tanács 1991. június 10-i 91/308/EGK irányelve a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 166., 1991.6.28., 77. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács 2001. december 4-i 2001/97/EK irányelve a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 91/308/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 344., 2001.12.28., 76. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).
(9)A Bizottság 2006. augusztus 1-jei 2006/70/EK irányelve a politikai közszereplők fogalmát, valamint az egyszerűsített ügyfél-átvilágítási eljárások és az alkalmi vagy nagyon korlátozott alapon folytatott pénzügyi tevékenység alapján nyújtott mentesség technikai követelményeit illetően a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról (HL L 214., 2006.8.4., 29. o.).
(10) Források: „Az adóparadicsomok és a fejlesztés. Állapot, elemzések és intézkedések.”, NOU (hivatalos norvég jelentések), 2009.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/17/EU irányelve (2012. június 13.) a 89/666/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 2005/56/EK és a 2009/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolása tekintetében történő módosításáról (HL L 156., 2012.6.16., 1. o.).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1094/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o., magyar nyelvű különkiadás, 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.).
(17) A Tanács 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.).
(18)A Tanács 2000. október 17-i 2000/642/IB határozata a tagállamok pénzügyi hírszerző egységeinek az információcsere terén folytatott együttműködésére vonatkozó rendelkezésekről (HL L 271., 2000.10.24., 4. o.).
(19) A Tanács 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22.o.).
(20) HL C 32., 2014.2.4., 9. o.
(21)A Tanács 2008. november 28-i 2008/919/IB kerethatározata a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB kerethatározat módosításáról (HL L 330., 2008.12.9., 21. o.).
(22)A Tanács 2002. június 13-i 2002/475/IB kerethatározata a terrorizmus elleni küzdelemről (HL L 164., 2002.6.22., 3. o.).
(23)Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i 2007/64/EK irányelve a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 319., 2007.12.5., 1. o.).
(24)Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
(25) Az Európai Parlament és Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 27.6.13., 338. o.).
(26)Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
(27)Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelve a pénzügyi eszközök piacáról, valamint a2002/92/EK és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).
(28)Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 9-i 2002/92/EK irányelve a biztosítási közvetítésről (HL L 9., 2003.1.15., 3. o.).
(29)A Tanács 1998. december 21-i 98/733/IB együttes fellépése az Európai Unió tagállamaiban a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról (HL L 351., 1998.12.29., 1. o.).
(30)HL C 316., 1995.11.27., 49. o.
(31) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU rendelete a meghatározott társasági formájú vállalkozások éves beszámolóiról, összevont éves beszámolóiról és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
(32)Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelve a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről és a 73/239/EGK, a 79/267/EGKC, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelv, valamint a Directives 98/78/EK és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.).
(33) Ezen irányelv hatálybalépését követően 12 hónappal.
(34) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK irányelve az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.).
(35) Ezen irányelv hatálybalépését követően 12 hónappal.
(36) Ezen irányelv hatálybalépését követően 12 hónappal.
(37) Ezen irányelv hatálybalépését követően 12 hónappal.
(38) Ezen irányelv hatálybalépését követően 3 évvel.
(39) Ezen irányelv hatálybalépését követően két évvel 18 hónappal.
(40) Ezen irányelv hatálybalépését követően két évvel.
(41) Ezen irányelv hatálybalépését követően 2 évvel.
(42) Ezen irányelv hatálybalépésének napja.
(43) Ezen irányelv hatálybalépését követően 12 hónappal.
(44) Ezen irányelv hatálybalépését követően négy évvel.
(45)* Ezen irányelv hatálybalépését követően egy évvel.
(46) Ezen irányelv hatálybalépését követően két évvel.


Az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeivel szemben az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garancia ***I
PDF 200kWORD 53k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeivel szemben az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2013)0293 – C7-0145/2013 – 2013/0152(COD))
P7_TA(2014)0192A7-0392/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0293),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 209. és 212. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0145/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban és tekintettel a Coreper jegyzőkönyvhöz csatolt vonatkozó nyilatkozatra, amelyet az ugyanazon a napon kelt levélben juttattak el a Parlamenthez,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7–0392/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0152


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 466/2014/EU határozat.)


Genetikai erőforrások ***I
PDF 205kWORD 80k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0576 – C7-0322/2012 – 2012/0278(COD))
P7_TA(2014)0193A7-0263/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0576),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0322/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia szenátus, az olasz szenátus és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. március 20-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 11-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére valamint a Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A7-0263/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásával kapcsolatban a felhasználókra vonatkozó, a Nagojai Jegyzőkönyv szerinti, az Unióban alkalmazandó megfelelési szabályokról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0278


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 511/2014/EU rendelet.)

(1) HL C 161., 2013.6.6., 73. o.
(2) Ez az az álláspont helyettesíti a 2013. szeptember 12-én elfogadott módosításokat (Elfogadott szövegek P7_TA(2013)0373).


A gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálata ***I
PDF 204kWORD 84k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálatáról és a 2009/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0380 – C7-0186/2012 – 2012/0184(COD))
P7_TA(2014)0194A7-0210/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0380),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0186/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia szenátus, a ciprusi képviselőház, a holland felsőház, a holland alsóház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. december 12-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0210/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálatáról és a 2009/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0184


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/45/EU irányelv.)

(1) HL C 44., 2013.2.15., 128. o.
(2) Jelen álláspont a 2013. július 2-án elfogadott módosításokat helyettesíti (Elfogadott szövegek P7_TA(2013)0297).


A járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányok ***I
PDF 203kWORD 81k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0381 – C7-0187/2012 – 2012/0185(COD))
P7_TA(2014)0195A7-0199/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0381),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0187/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a ciprusi parlament, a holland alsóház és a holland felsőház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. december 12-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0199/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0185


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/46/EU irányelv.)

(1) HL C 44., 2013.2.15., 128. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2013. július 2-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0295).


Az Unió területén közlekedő haszongépjárművek műszaki alkalmasságának közúti ellenőrzés ***I
PDF 204kWORD 84k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az Unió területén közlekedő haszongépjárművek műszaki alkalmasságának közúti ellenőrzéséről és a 2000/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0382 – C7-0188/2012 – 2012/0186(COD))
P7_TA(2014)0196A7-0207/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0382),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0188/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a ciprusi parlament, a holland alsóház és a holland felsőház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. december 12-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7–0207/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra az Unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről és a 2000/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0186


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/47/EU rendelet.)

(1) HL C 44., 2012.2.15., 128. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2013. július 2-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0296).


A vasúti közlekedés statisztikája ***I
PDF 437kWORD 122k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti közlekedés statisztikájáról szóló, 2002. december 16-i 91/2003/EK rendelet árukra, utasokra és balesetekre vonatkozó adatgyűjtés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0611 – C7-0249/2013 – 2013/0297(COD))
P7_TA(2014)0197A7-0002/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0611),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0249/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0002/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a vasúti közlekedés statisztikájáról szóló, 2002. december 16-i 91/2003/EK rendelet árukra, utasokra és balesetekre vonatkozó adatgyűjtés tekintetében történő módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0297


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  A 91/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) közös uniós keretet hoz létre az összehasonlítható vasúti közlekedési statisztikák előállítására, továbbítására, értékelésére és terjesztésére.

(2)  A Bizottságnak statisztikai adatokra van szüksége az áruk és utasok vasúti szállításáról annak érdekében, hogy figyelemmel kísérje és kialakítsa a közös közlekedéspolitikát, valamint a regionális politika és a transzeurópai hálózatokra vonatkozó politika szállítási elemeit.

(3)  A vasútbiztonságra vonatkozó statisztikai adatok egyben lehetővé teszik, hogy a Bizottság előkészítse és figyelemmel kísérje a közlekedésbiztonság terén megvalósuló uniós fellépéseket. A vasúti balesetekkel kapcsolatos adatokat a közös biztonsági mutatók és a balesetek költségeinek számítására szolgáló közös módszerek tekintetében a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) statisztikai mellékletének megfelelően gyűjti.

(3a)  Az Eurostatnak szorosan együtt kell működnie az Európai Vasúti Ügynökséggel a vasúti balesetekre vonatkozó adatgyűjtés tekintetében, hogy biztosítsa a beszerzett adatok következetességét és teljes mértékű összehasonlíthatóságát. Az Európai Vasúti Ügynökség vasútbiztonság terén betöltött szerepét folyamatosan erősíteni kell. [Mód. 1]

(4)  A Bizottságnak (Eurostat) a 91/2003/EK rendelet értelmében személyszállításra vonatkozó adatokat továbbító legtöbb tagállam rendszerint megegyező adatokat szolgáltat az ideiglenes és a végleges adatállományok tekintetében.

(5)  Az európai statisztikák előállításakor egyensúlyra kell törekedni a felhasználók igényei és a válaszadókra nehezedő terhek között.

(6)  Az uniós jogszabályok értelmében gyűjtött vasúti közlekedési statisztikákkal kapcsolatos meglévő adatokat és a terjesztési politikát az Eurostat – vasúti közlekedési statisztikával foglalkozó munkacsoportján belül – szakmai elemzésnek vetette alá annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges leegyszerűsítsék a statisztikák előállításához szükséges különböző tevékenységeket, amellett, hogy a végső eredmény továbbra is megfeleljen a jelen és az előrelátható felhasználói igényeknek.

(7)  A 91/2003/EK rendelet alkalmazása kapcsán szerzett tapasztalatokról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett jelentésében a Bizottság megemlíti, hogy a hosszú távú fejlesztések vélhetően a rendelet alkalmazásában már összegyűjtött adatok figyelmen kívül hagyását vagy egyszerűsítését vonják maguk után, továbbá jelzi, hogy szándékában áll rövidíteni a vasúti személyszállításra vonatkozó éves adatok továbbítási időszakát. A Bizottságnak továbbra is rendszeres időközönként jelentést kell tennie arról, hogy milyen módon hajtják végre ezt a rendeletet. [Mód. 2]

(8)  A 91/2003/EK rendelet az abban szereplő egyes rendelkezések végrehajtására vonatkozó hatásköröket ruház a Bizottságra. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) hatálybalépésének következtében a szóban forgó rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni a Szerződés 290. és 291. cikkével.

(9)  Annak érdekében, hogy az Unióra kiterjedő vasúti adatok harmonizált gyűjtésének megtartása mellett a tagállami fejlemények is kifejezésre jussanak, továbbá törekedve arra, hogy a tagállamok által továbbított adatok megőrizzék kitűnő minőségüket, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el egyrészt a jelentéstétel során alkalmazott fogalommeghatározások és küszöbértékek, másrészt a mellékletek tartalmának kiigazítása, valamint a továbbítandó információk pontosítása céljából.

(10)  Különösen fontos, hogy előkészítő munkája során a Bizottság – többek között szakértői szinten – mindvégig megfelelő konzultációkat folytasson és vegye figyelembe a vasúti ágazat álláspontját. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a releváns dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, kellő időben történő és megfelelő benyújtását. [Mód. 3]

(11)  A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy e felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős adminisztratív többletterhet a tagállamokra és a válaszadókra.

(12)  A 91/2003/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni az eredmények minőségére és összehasonlíthatóságára, valamint az eredmények Bizottság (Eurostat) általi terjesztésével kapcsolatos szabályokra vonatkozó jelentésekhez biztosítandó információk részletes meghatározása tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(4) megfelelően kell gyakorolni. Általános hatáskörükre tekintettel e jogi aktusok elfogadására vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni. [Mód. 4]

(13)  Konzultációra került sor az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottsággal.

(14)  A 91/2003/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 91/2003/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdésben a 24–30. pontot el kell hagyni. [Mód. 5]

b)  A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett technikai fogalommeghatározások kiigazítása, valamint az új fejlemények figyelembe vételéhez szükséges, a harmonizált statisztikák biztosítása végett bizonyos szintű technikai részletezettség meghatározását igénylő kiegészítő fogalommeghatározások megállapítása céljából.”

"

2.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdésben a b) és a d) és a h) pontot el kell hagyni. [Mód. 6]

aa)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:"

„ga) a vasúti infrastruktúrára vonatkozó statisztikák (Ga. melléklet);” [Mód. 7]

"

ab)  A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) Az Eurostat szorosan együttműködik az Európai Vasúti Ügynökséggel (ERA) a balesetekre vonatkozó adatgyűjtés – többek között az adatok hitelesítése – tekintetében, hogy biztosítsa az ERA által a 2009/149/EK bizottsági irányelv* vasúti biztonságról szóló mellékletének megfelelően gyűjtött, a vasúti balesetekkel kapcsolatos adatok teljes mértékű összehasonlíthatóságát az Eurostat által a többi közlekedési módra vonatkozóan gyűjtött baleseti adattal.

_____________________

* A Bizottság 2009. november 27-i 2009/149/EK irányelve a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a közös biztonsági mutatók és a balesetek költségeinek számítására szolgáló közös módszerek tekintetében történő módosításáról (HL L 313., 2009.11.28., 65. o.).” [Mód. 8]

"

b)  A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az A. és a C. melléklet alapján a tagállamok azon vállalkozásokról szolgáltatnak adatokat:

a)  amelyek teljes áruszállításának volumene legalább 200 millió tonna-kilométer vagy legalább 500 000 tonna;

b)  amelyek teljes személyszállításának volumene legalább 100 millió utaskilométer;

c)  e küszöbértékek alatt az A. és a C. melléklet alapján történő jelentéstétel opcionális.”

"

c)  A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok az L. melléklet alapján, az abban meghatározottak szerint szolgáltatják a (2) bekezdésben említett küszöbérték alatti vállalkozások összesített adatait, amennyiben ezeket az adatokat nem jelentik az A. és a C. melléklet alapján.”

"

d)  Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A gazdasági és műszaki fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy szükség esetén a 10. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek tartalmának, valamint a jelentéstétel során az (1) és (3) bekezdés szerint alkalmazott küszöbértékeknek a kiigazítása tekintetében.” [Mód. 9]

"

e)  A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(6) Az e bekezdés szerinti hatáskörének gyakorlása során a Bizottság gondoskodik arról, hogy az általa elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak további jelentős adminisztratív terhet a tagállamokra és a válaszadókra.”

"

3.  Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„b) közigazgatási adatok, beleértve a szabályozó hatóságok által összegyűjtött adatokat, és amennyiben rendelkezésre áll, elsősorban a vasúti fuvarlevelet.”

"

4.  A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„7. cikk

Terjesztés

Az A., C., E., F., G., Ga., H. és L. mellékletben meghatározott adatokon alapuló statisztikai adatokat a Bizottság (Eurostat) terjeszti azon időszak végét követő 12 hónapon belül, amelyre az eredmények vonatkoznak.

A Bizottság az eredmények terjesztésével kapcsolatos szabályokat fogad el a 11. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárással összhangban.” [Mód. 10]

"

4a.  A 8. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek a továbbított adatok minőségének biztosításáért.” [Mód. 11]

"

5.  A 8. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(3) E rendelet alkalmazásában a továbbítandó adatokra a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* 12. cikkének (1) bekezdésében említett minőségkritériumokat kell alkalmazni.

(4)  A Bizottság végrehajtási aktusok révén határozza meg a standard minőségjelentések módját, szerkezetét, ütemezését és összehasonlíthatósági elemeit. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 11. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

____________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).”

"

6.  A 9. cikket el kell hagyni cikk helyébe a következő szöveg lép."

„9. cikk

Jelentés

..(5)-ig és azután háromévenként a Bizottság a statisztikai programbizottsággal folytatott konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. A jelentés különösen:

a)  értékeli az Unió, a tagállamok, valamint a statisztikai adatok szolgáltatóinál és felhasználóinál jelentkező, költségeikhez viszonyított hasznot;

b)  értékeli az előállított statisztikák minőségét, különös tekintettel az egyszerűsített jelentéstétel eltörléséből következő adatveszteségekre;

c)  azonosítja a kapott eredmények fényében szükségesnek minősülő lehetséges fejlesztések és módosítások körét.” [Mód. 12]

"

7.  A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„10. cikk

Felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A Bizottságnak a 3. cikk (2) bekezdésében és a 4. cikk (5) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására adott felhatalmazás határozatlan időre szól, ...(6)-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 13]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (2) bekezdésében és a 4. cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően a Bizottság köteles egyidejűleg értesíteni az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 3. cikk (2) bekezdése és a 4. cikk (5) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az aktusról szóló értesítést követő két hónapos időtartamon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam leteltét megelőzően az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogással élni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”

"

8.  A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„11. cikk

A bizottság

(1)  A Bizottság munkáját a 223/2009/EK rendelettel létrehozott európai statisztikai rendszer bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében vett bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

___________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”

"

9.  A 12. cikket el kell hagyni.

10.  A B., a D., a H. és az I. mellékleteket el kell hagyni. [Mód. 15]

11.  A C. melléklet helyébe az e rendelet mellékletének „C. melléklet” című része lép.

11a.  Az F. melléklet a következőképpen módosul:

a)  A 2. oszlop 1. sorának (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:"

„– tonna-kilométerben”.

"

b)  A 2. oszlop 1. sorának (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:"

„– utaskilométerben”. [Mód. 16]

"

c)  A 2. oszlop 1. sora a következő bekezdéssel egészül ki:"

„– távolságalapú vasúti áruszállítás modális részesedése tonnakilométerben, az alábbi távolságok szerinti bontásban:

–  d ≤ 50 km

–  50 km < d ≤ 150 km

–  150 km < d ≤ 300 km

–  300 km < d ≤ 500 km

–  500 km < d ≤ 750 km

–  750 km < d ≤ 1000 km

–  d > 1 000 km.” [Mód. 17]

"

d)  A 2. oszlop 3. sora helyébe következő szöveg lép:"

„– A „tonna” és a „tonnakilométer” esetében: évente;

–  Az „utasok száma” és az „utaskilométer” esetében: ötévente”. [Mód. 18]

"

11b.  A szöveg a következő melléklettel egészül ki:"

„Ga. MELLÉKLET

A vasúti infrastruktúra adatai

1.  Az ERTMS-sel felszerelt vasúti infrastruktúra kilométereinek száma;

2.  A vasúti hálózat ERTMS-sel folyamatosan felszerelt hossza (a tagállamban) kilométerben;

3.  A személyszállítás céljából egy órás, illetve két órás időköznél gyakrabban, valamint két órás időköznél ritkábban igénybe vett vasúti infrastruktúra határokon átnyúló pontjainak száma;

4.  A személyszállítás vagy teherszállítás szempontjából elhagyott vagy leszerelt vasúti infrastruktúra határokon átnyúló pontjainak száma;

5.  Az akadálymentes, mozgáskorlátozott személyek és fogyatékossággal élők által hozzáférhető állomások száma.” [Mód. 23]

"

11c.  A H. melléklet a következőképpen módosul:

a)  A 2. oszlop 1. sora a következő ponttal egészül ki:"

„– A balesetek száma (H2. táblázat)”;

"

b)  A 2. oszlop 4. sorának (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„H2 táblázat: a veszélyes anyagok szállításával kapcsolatos balesetek és események száma”;

"

c)  A 2. oszlop 7. sora (1) bekezdésének harmadik pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„– szintbeli kereszteződésekben történt és nem vonatok által okozott balesetek”;

"

d)  A 2. oszlop 7. sora (2) bekezdésének első pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„– azon balesetek és események összes száma, amelyben legalább egy olyan vasúti kocsi vesz részt, amely a K. melléklet árulistájában meghatározott veszélyes árut szállít”;

"

e)  A 2. oszlop 7. sora (2) bekezdésének második pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„– az olyan balesetek és események száma, amelyben veszélyesáru-kibocsátás történik.” [Mód. 19]

"

12.  A rendelet e rendelet mellékletének „L. melléklet” című részével egészül ki.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A kihirdetésétől számított három hónapon belül össze kell vonni a 91/2003/EK rendelettel. [Mód. 21]

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

„C. MELLÉKLET”

A SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSRA VONATKOZÓ ÉVES STATISZTIKAI ADATOK – RÉSZLETES JELENTÉS

A változók listája és mértékegységek

A szállított utasok:

–  az utasok száma szerint

–  utaskilométerben

Személyvonatok mozgása:

–  vonatkilométerben

ERMTS-sel felszerelt mozdonyok:

–  száma [Mód. 22]

Referencia-időszak

Év

Gyakoriság

Évente

Táblázatok listája, táblázatonkénti bontással

C3. táblázat: szállított utasok, a szállítás típusa szerint

C4. táblázat: szállított nemzetközi utasok, az indulási ország és az érkezési ország szerint

C5. táblázat: személyvonatok mozgása

Az adatok beküldésének határideje

A referencia-időszak végét követő nyolc hónap

Első referencia-időszak

2012

Megjegyzések

1.  A szállítás típusának bontása a következő:

–  belföldi

–  nemzetközi

2.  A C3. és a C4. táblázatra vonatkozóan a tagállamoknak az adatszolgáltató országon kívüli jegyeladásról szóló információkat tartalmazó adatokat kell benyújtaniuk. Ezt az információt vagy közvetlenül a többi ország nemzeti hatóságaitól, vagy a jegyeladás nemzetközi elszámolási megállapodásai révén lehet megszerezniˮ

„L. MELLÉKLET”

L1. táblázat

ÁRUSZÁLLÍTÁSI TEVÉKENYSÉGEK SZINTJE

A változók listája és mértékegységek

A szállított áru:

– összsúlya tonnában

– összesen tonna-kilométerben

Áruszállító vonatok mozgása:

– összesen vonatkilométerben

Referencia-időszak

Év

Gyakoriság

Évente

Az adatok beküldésének határideje

A referencia-időszak végét követő öt hónap

Első referencia-időszak

201X

Megjegyzések

Csak olyan vállalkozások esetében, amelyek teljes áruszállításának volumene kevesebb, mint 200 millió tonna-kilométer és kevesebb, mint 500 000 tonna, és amelyek adatait nem jelentik az A. melléklet alapján (részletes jelentés).

L2. táblázat

SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSI TEVÉKENYSÉGEK SZINTJE

A változók listája és mértékegységek

A szállított utasok:

– az összes utas száma szerint

– összesen utaskilométerben

Személyvonatok mozgása:

– összesen vonatkilométerben

Referencia-időszak

Év

Gyakoriság

Évente

Az adatok beküldésének határideje

A referencia-időszak végét követő nyolc hónap

Első referencia-időszak

201X

Megjegyzések

Csak olyan vállalkozások esetében, amelyek teljes személyszállításának volumene kevesebb, mint 100 millió utaskilométer, és amelyek adatait nem jelentik a C. melléklet alapján (részletes jelentés).ˮ

(1) Az Európai Parlament 2014. március 11-i álláspontja.
(2)Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 91/2003/EK rendelete a vasúti közlekedés statisztikájáról (HL L 14., 2003.1.21., 1. o.)
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/49/EK irányelve a közösségi vasutak biztonságáról, valamint a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról (Vasútbiztonsági irányelv) (HL L 164., 2004.4.30., 44. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(5) Három évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően.
(6) A módosító rendelet hatálybalépésének pontos időpontja.


Az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazása ***I
PDF 200kWORD 40k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0449 – C7-0208/2013 – 2013/0213(COD))
P7_TA(2014)0198A7-0004/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0449),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0208/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. november 28-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. január 24-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A7-0004/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazásáról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0213


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/55/EU irányelv.)

(1) HL C 79., 2014.3.6., 67. o.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Gazdaságszerkezeti felmérések és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérés ***I
PDF 199kWORD 36k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a gazdaságszerkezeti felmérésekről és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérésről szóló 1166/2008/EK rendeletnek a 2014–2018 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0757 – C7-0390/2013 – 2013/0367(COD))
P7_TA(2014)0199A7-0111/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0757),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0390/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7‑0111/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra az 1166/2008/EK rendeletnek a 2014–2018 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret tekintetében történő módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0367


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 378/2014/EU rendelet.)


A mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkek ***I
PDF 204kWORD 71k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2014. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0106 – C7-0048/2013 – 2013/0063(COD))
P7_TA(2014)0200A7-0260/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0106),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7-0048/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10-i véleményére,(1)

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 4-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0260/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. március 11-én került elfogadásra a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról és az 1216/2009/EK, valamint a 614/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0063


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 510/2014/EU rendelet.)

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

A Bizottság nyilatkozata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról

E rendelettel összefüggésben a Bizottság emlékeztet az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 15. pontjában tett kötelezettségvállalására, miszerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és biztosítja a dokumentációhoz való teljes körű hozzáférést.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 90. o.


Az Európai Beruházási Bank 2012. évi éves jelentése
PDF 447kWORD 134k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank (EBB) 2012. évi éves jelentéséről (2013/2131(INI))
P7_TA(2014)0201A7-0137/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2012. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15., 126., 175., 208., 209., 271., 308. és 309. cikkére, valamint a Szerződéshez csatolt, az EBB alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben az innovatív pénzügyi eszközökről szóló, 2012. október 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel Regionális Fejlesztési Bizottságának a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok kockázatmegosztó eszközeiről szóló jelentésére, valamint ezzel kapcsolatos, 2012. április 19-i saját álláspontjára(2), és különösen Gazdasági és Monetáris Bizottsága véleményére,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank 2011-es éves jelentéséről szóló, 2013. február 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének „A cél a valódi gazdasági és monetáris unió” című, 2012. június 26-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. június 28–29-i ülésének következtetéseire, amelyek különösen az EBB tőkéjének 10 milliárd euróval történő megemelését irányozzák elő,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésének következtetéseire, amelyek egy új beruházási terv létrehozását szorgalmazzák a kkv-k támogatása és a gazdaság finanszírozásának fellendítése érdekében,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. május 22-i ülésének következtetéseire, amelyek célul tűzik ki, hogy az összes uniós szakpolitikát a versenyképesség, a munkahelyek és a növekedés támogatásának szolgálatába állítsák,

–  tekintettel az innovatív pénzügyi eszközökről szóló bizottsági közleményekre, nevezetesen az innovatív pénzügyi eszközök következő generációjának keretéről szóló közleményre (COM(2011)0662) és az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszáról szóló közleményre (COM(2011)0660),

–  tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tőkeemelésére, különösen az EBB és az EBRD közötti kapcsolatok kérdésével összefüggésben,

–  tekintettel az EBRD hatáskörének a földközi-tengeri térségre való kiterjesztéséről szóló határozatra,

–  tekintettel az EBB és az EBRD között 2012. november 29-én aláírt új egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az EBB 2007 és 2013 közötti külső megbízatásáról szóló 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0137/2014),

A.  mivel az EBB-t a Római Szerződés hozta létre és – az EUMSZ 309. cikke szerint – feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez azzal a céllal, hogy a gazdasági szempontból életképes, uniós beruházásra alkalmas projektek kiválasztásával segítse az uniós prioritások megvalósítását;

B.  mivel e különösen nehéz társadalmi és gazdasági körülmények között, amelyet állami költségvetési megszorítások jellemeznek, a gazdasági fellendülés fenntartását és az új növekedési források azonosítását célzó erőfeszítések részeként minden uniós erőforrást és szakpolitikát, köztük az EBB forrásait és szakpolitikáit is mozgósítani kell;

C.  mivel az EBB – a piaci hiányosságok pótlása vagy kijavítása révén – más beruházási források finanszírozási ágaként és azok kiegészítőjeként is működik;

D.  mivel az EBB segít az EU-nak abban, hogy globális szinten fenntartsa és megerősítse versenyképességét;

E.  mivel az EBB továbbra is az uniós szakpolitikák sarokköve és fejlesztésük katalizátora lesz, és gondoskodni fog a közszektor folyamatos jelenlétéről és beruházási kapacitásokat kínál majd fel, az EU 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései lehető legjobb integrációjának és végrehajtásának biztosítása mellett;

F.  mivel az EBB alapvető stabilizáló eszközként arra fog összpontosítani, hogy – az EU-n belül és kívül a megalapozott projektek megbízható partnereként fellépve – anticiklikus szerepet töltsön be;

G.  mivel az EBB az Európa 2020 stratégia növekedési és munkahely-teremtési célkitűzéseinek fő hajtóerőit, így például a növekedést előmozdító infrastruktúrát, a legmagasabb szintű innovációt és a versenyképességet támogatja;

H.  mivel rendkívül fontos biztosítani, hogy az EBB megtartsa „AAA” hitelminősítését annak érdekében, hogy megőrizze a nemzetközi tőkepiacokhoz való, legjobb finanszírozási feltételek melletti hozzáférését, ami a későbbiekben előnyökkel jár a projektek lefutására nézve és az érdekelt felek számára;

I.  mivel 2012 júniusában az Európai Tanács elindította a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely az intelligens, fenntartható, befogadó, erőforrás-hatékony és munkahelyteremtő növekedés ösztönzését célzó szakpolitikák sorából áll;

J.  mivel az innovatív pénzügyi eszközök használatát az egyik lehetőségnek tekintik arra, hogy kibővítsék a meglévő eszközök – például támogatások – hatókörét, és javítsák az uniós költségvetés általános eredményességét;

K.  mivel döntő jelentőségű a gazdaság számára történő hitelezés korábban megszokott mértékének helyreállítása és a beruházások finanszírozásának megkönnyítése;

L.  mivel a nemzetközi pénzügyi eszközök új teret biztosítanak az összes intézményi szereplő közötti együttműködési lehetőségek számára, és tényleges méretgazdaságosságot kínálnak;

M.  mivel az EUMSZ 208. és 209. cikke értelmében az EBB az EU-n kívüli műveleteit az Unió külső fellépéseivel kapcsolatos szakpolitikái támogatása érdekében végzi, és ezeknek összhangban kell lenniük az uniós célkitűzésekkel, illetve elő kell mozdítaniuk azokat;

N.  mivel az EBB tevékenységeit az Európai Beruházási Alap (EBA) által biztosított egyedi eszközök egészítik ki, amelyek egyaránt összpontosítanak arra, hogy a kkv-k és induló vállalkozások számára kockázati finanszírozást, valamint mikrofinanszírozást biztosítsanak;

O.  mivel a tőkeemelés megerősítette az EBB mérlegét, ami nagyra törő működési hitelnyújtási célokat tesz lehetővé;

P.  mivel külön erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy több közös beavatkozásra kerüljön sor (az EBA által adott garanciák ötvözése a kkv-knak nyújtott EBB-hitelekkel);

Az EBB beavatkozásainak szakpolitikai kerete és vezérelvei

1.  üdvözli az EBB 2012. évi éves jelentését és a több mint 60 országban mintegy 400 projekt 52 milliárd EUR összegben történő finanszírozására vonatkozó, elfogadott működési terv megvalósítását;

2.  üdvözli, hogy az EBB Kormányzótanácsa jóváhagyta a 10 milliárd EUR összegű tőkeemelést, ami a 2013–2015-ös időszakban további 60 milliárd EUR összegű, hosszú lejáratú hitelt (a hitelezési célszámok 49%-os növelését) tesz lehetővé az uniós projektek számára;

3.  kéri az EBB-t, hogy további tevékenységével kapcsolatban tartsa az előirányzott célokat, és a fent említett időszakra az EU egészére nézve szabadítson fel 180 milliárd eurót többletberuházásokra;

4.  emlékeztet arra, hogy az uniós projektek tekintetében a kilátások különösen érdekesek számos, az Európa 2020 stratégia alá tartozó kiemelt tematikus terület esetében, amelyek az innovációra és a készségekre, ezen belül is az alacsony széndioxid-kibocsátású infrastruktúrára, a kkv-kba való beruházásra, a kohézióra és az erőforrás- és energiahatékonyságra (a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást is beleértve) vonatkozó „csomagok”; megállapítja, hogy az EBB-csoport 2013–2015-re vonatkozó működési terve megfelelően azonosította ezeket a központi területeket, és üdvözli a további 60 milliárd EUR összegű hitelkeret ezek végrehajtásának finanszírozása céljából történő kiutalását;

5.  határozott meggyőződése azonban, hogy e tág prioritásokon belül nagyobb hangsúlyt kell helyezni a hosszú távú növekedésbe és munkahelyteremtésbe való beruházásra és arra, hogy tartós és látható hatást idézzenek elő a reálgazdaságban, és ezért átfogó értékelést kér e tekintetben, amely használható adatokkal szolgál a pénzügyi válságot követően valamennyi területen az EBB-hitelek révén teremtett hosszú távú foglalkoztatás és a gazdaságra gyakorolt hatás vonatkozásában;

6.  üdvözli a növekedési és foglalkoztatási eszköz (Growth and Employment Facility – GEF) elindítását, amely lehetővé fogja tenni az EBB számára, hogy nagyobb alapossággal nyomon kövesse az általa finanszírozott projektek foglalkoztatásra és növekedésre gyakorolt hatását;

7.  felszólítja az EBB-t, hogy továbbra is támogassa az EU gazdasági és társadalmi kohézióval, növekedéssel és foglalkoztatással, környezeti fenntarthatósággal, éghajlat-politikával és erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos hosszú távú prioritásait azoknak az új pénzügyi és nem pénzügyi jellegű eszközöknek a továbbfejlesztése révén, amelyek egyformán szolgálják a piaci hatékonyságot érintő rövid távú hiányosságok, illetve az uniós gazdaság hosszabb távú szerkezeti hiányosságainak a kezelését;

8.  szorgalmazza, hogy az EBB tárgyalásokat folytasson és kössön egyetértési megállapodásokat a működési régióiban tevékenykedő regionális fejlesztési bankokkal, elősegítve ezzel a szinergiákat, megosztva a kockázatokat és a költségeket, és elegendő hitelt biztosítva a reálgazdaság számára;

9.  a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot az EU előtt álló kihívásokra adott fontos, de nem elégséges válasznak tekinti, és megállapítja, hogy ennek sikere szempontjából kulcsfontosságú az EBB tőkeemelése, valamint a Bizottság és az EBB közös kockázatmegosztó eszközeinek fokozott igénybevétele, amelyhez az EBB és az EBA szakosodott tevékenységei közötti szinergiák társulnak;

10.  kéri az EBB-t, hogy finanszírozását a gazdasági növekedéshez erőteljesen hozzájáruló projektekre összpontosítsa;

11.  emlékeztet, hogy a Bizottság az EBB-vel közösen jelentést nyújtott be a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum végrehajtása során azonosítandó lehetőségekről és a célzott prioritásokról, különös tekintettel az infrastruktúrára, az energiahatékonyságra és az erőforrás-hatékonyságra, a digitális gazdaságra, a kutatásra és az innovációra, valamint a kkv-kra; kéri, hogy e jelentés alapján folytassanak politikai vitát az Európai Parlamentben az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank elnökeinek jelenlétében;

12.  különösen aggasztónak tartja, hogy 2012 folyamán a programországokban (Görögországban, Írországban, Portugáliában és Cipruson) alacsony szintű maradt a finanszírozás, amely az EBB összes beruházásának nagyjából +/-5%-át tette ki; megállapítja, hogy az EBB programországokra vonatkozó, 2013. évi beruházási céljai legfeljebb 5 milliárd eurót jelentenek az összesen 62 milliárd EUR összegű uniós célon belül;

13.  aggódik amiatt, hogy az EBB hitelezését tekintve továbbra is egy valamelyest kockázatkerülő politikát követ, és így korlátozza a potenciális hitelfelvevők lehetőségét arra, hogy megfeleljenek az EBB hitelnyújtási követelményeinek, ami következésképpen rontja a kölcsönök hozzáadott értékét;

14.  kéri, hogy az EBB – azáltal, hogy biztosítja kockázatkezelési rendszereinek jelenlegi környezethez való hozzáigazítását – növelje belső kockázatvállalási kapacitását;

15.  tudomásul veszi, hogy ahhoz, hogy az EBB megőrizhesse pénzügyi erejét és a reálgazdaság finanszírozására való képességét, elengedhetetlen, hogy megtartsa „AAA” minősítését; sürgeti azonban az EBB-t és az EBA-t, hogy az ésszerű költség-haszon kilátás megóvása érdekében vegyék fontolóra a kockázatosabb tevékenységekben való fokozott részvételüket;

16.  tudomásul veszi, hogy az EBB 2013-ban 6 milliárd euróra növelte a nagyobb kockázatú különleges tevékenységekre vonatkozó célját, 2,3 milliárd euróra a kockázatmegosztási és hitelminőség-javítási kezdeményezések finanszírozását, valamint a közelmúltban elindította a növekedés finanszírozását célzó kezdeményezést (GFI), amely megkönnyíti az innovatív, közepes piaci tőkeértékű vállalatok finanszírozáshoz való hozzáférését;

17.  felszólítja az EBB-t, hogy fokozza tevékenységét az EBB által az EBA számára biztosított kockázatitőke-mandátum (RCM) és „Mezzanine-hitelek a növekedésért” (MFG) mandátum keretében;

18.  üdvözli, hogy az EBA 1 milliárd euróval emelte az EBB által finanszírozott kockázatitőke-forrásokra vonatkozó mandátumát, külön hangsúlyt helyezve a nagyobb kockázatú mezzanine finanszírozásra, az EBB és az EBA közepes méretű európai vállalkozások új innovációs és növekedési terveivel kapcsolatos pénzügyi korlátok kezelésére irányuló közös intézkedéseinek részeként;

19.  felkéri az EBB-t, hogy valamennyi tagállamban proaktívabban biztosítson technikai szakértelmet a nagy növekedési potenciállal rendelkező összes kulcsfontosságú tevékenységi területen; emlékeztet arra, hogy a technikai és a pénzügyi tanácsadás hatékony eszköz, amely segítheti a projektek megvalósítását és felgyorsíthatja a kifizetéseket és a tényleges beruházásokat; úgy véli ezért, hogy növelni kell az EBB szakértelmét, és azt az EU és az EBB által társfinanszírozott projektek korai szakaszában, valamint a nagyszabású projektek előzetes értékelése során rendelkezésre kell bocsátani, többek között az európai régiók beruházásait támogató közös programon (JASPERS) keresztül;

20.  a jelenleg sok tagállamban kritikusan alacsony felhasználási arányokkal összefüggésben sürgeti az EBB-t, hogy fokozza a tagállamok uniós források – többek között a strukturális alapok – felhasználására való képességének támogatására irányuló erőfeszítéseket további közös kockázatmegosztó eszközök fejlesztése és a már meglévő, az uniós költségvetés által finanszírozott ilyen eszközök kiigazítása révén;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy adott esetben működjenek együtt a Bizottsággal a strukturális alapból számukra kiutalt összegek egy részének arra való felhasználása érdekében, hogy osztozzanak az EBB hitelkockázatában és hitelgaranciát biztosítsanak a tudás és készségek, az erőforrás- és energiahatékonyság, a stratégiai infrastruktúra és a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése tekintetében;

22.  értékeli, hogy a fel nem használt strukturális alapok speciális garanciaalapként használhatók az EBB hitelezési tevékenységéhez, főleg Görögországban;

23.  megállapítja, hogy a bank 2012-ben 2,2 milliárd EUR értékben írt alá strukturális programokhoz nyújtott hiteleket (SPL), ami a kohéziós politika prioritásaival összhangban, különféle ágazatokban számos kis- és középméretű program számára tett lehetővé támogatást;

24.  felszólítja az EBB-t, hogy az Unión belül érvényesülő különböző gazdasági és pénzügyi feltételekre tekintettel a tagállamokkal szoros együttműködésben dolgozzon ki olyan eredményorientált beruházási terveket, amelyek megfelelően igazodnak a nemzeti, regionális és helyi növekedési prioritásokhoz, kellően figyelembe véve a Bizottság éves növekedési jelentésének és a gazdaságirányítás európai szemeszterének horizontális prioritásait;

25.  a bankot az azzal kapcsolatos lehetőségek feltárására ösztönzi, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti partnerségi megállapodásokba való proaktív bekapcsolódás révén kiterjessze részvételét;

26.  tudomásul veszi, hogy a válság alatt és a válságot követően tendenciózusan csökkent a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP) száma, ugyanakkor emlékeztet e partnerségek beruházásban betöltött különösen fontos szerepére, különösen a közlekedési hálózatok, valamint a kutatás és az innováció területén; megállapítja, hogy miközben értékét tekintve nőtt az EU PPP-piaca, a tranzakciók száma jelentősen csökkent;

27.  úgy véli, hogy az állami garanciák értékes eszközök a PPP-programok és -projektek megvalósítását esetleg feltartó piaci hiányosságok kezelésére; kéri, hogy az EBB az e területen meglévő szakértelmére támaszkodva növelje a PPP-k számára az állami garanciák révén nyújtott hitelgaranciákban való részvételét;

28.  ezenfelül úgy véli, hogy az EBB-nek az Európai PPP Szakértői Központon (EPEC) keresztül szerzett szakértelmén alapuló tanácsadási kapacitását fel lehetne használni arra, hogy kormányzati szinten, és adott esetben regionális szinten is célzott technikai és szakirányú segítségnyújtást biztosítsanak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az állami garancia PPP-programba való bevonásával járó előnyök megfelelő felmérését;

29.  emlékeztet arra, hogy 2012-ben az EBB és a Bizottság a tagállamok támogatásával elindította a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszát, amelynek célja a kulcsfontosságú infrastruktúrákat érintő projektek finanszírozásának növelése az intézményi befektetők vonzása révén;

30.  üdvözli a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszáról szóló első féléves jelentést, amely hat országban kilenc projekt jóváhagyásáról számol be; kéri e kötvények további és szélesebb körű alkalmazását, valamint hatékonyságuk rendszeres felülvizsgálatát annak érdekében, hogy fellendítsék a közlekedés, az energia és az IKT területén szükséges infrastrukturális – különösen a határokon átnyúló dimenziójú – projektekhez magántőkét irányító adósságinstrumentumokba való életképes befektetést; úgy véli ugyanakkor, hogy az EBB-nek jobb értékeléseket kellene végeznie arra vonatkozóan, hogy mely projektekbe kíván befektetni, beleértve e projektek biztonságának és kockázati profiljának értékelését; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés 230 millió eurót biztosít az EBB hitelminőség-javító tevékenységének támogatására a közlekedési, energetikai és hírközlési ágazatban megvalósítandó infrastrukturális beruházásokhoz;

31.  kéri, hogy megfelelő módon és kellő időben kapjon tájékoztatást a kiválasztott projektekről;

32.  aggodalommal állapítja meg, hogy a főbb kihívások (pl. az érdeklődés elköteleződéssé formálása, a közbeszerző hatóságok kötvénymegoldással kapcsolatos korlátozott tapasztalatai, az intézményi befektetők kötelezettségvállalással kapcsolatos habozása, a szponzorok költségekkel kapcsolatos aggodalmai) továbbra is fennállnak; felkéri a bankot, hogy alaposan vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a befektetők és szponzorok megnyugtatása érdekében befektetőtársként részt vesz az első kötvényügyletekben; annak biztosítására kéri az EBB-t, hogy a projektkötvény-kezdeményezés legyen összhangban az Unió hosszú távú éghajlat-politikai céljával, azaz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrákra összpontosítson;

33.  aggodalmának ad hangot a Castor-projekttel kapcsolatban a gyenge projektteljesítmény miatt; kéri, hogy a bank szolgáljon részletekkel az általa végzett átvilágítás megbízhatóságával kapcsolatban, és nyújtson tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy az elvégzett geológiai vizsgálatok jelzik-e a földrengéskockázat lehetőségét vagy sem, ennek milyen volt a százalékaránya, és azt hogyan kezelték;

34.  várja a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszára vonatkozó végső értékelési jelentést, amely 2015-re várható;

35.  üdvözli az EBB új energiapolitikáját, amelynek keretében olyan új energetikai hitelezési kritériumokat vezettek be, amelyek tükrözik az uniós energetikai és éghajlati szakpolitikákat, valamint a jelenlegi beruházási tendenciákat; kéri, hogy tegyék közzé és évente vizsgálják meg az EBB energetikai beruházásait, bemutatva, hogy az EBB mely energiaforrásokat támogatja; hangsúlyozni kívánja azonban, hogy az EBB beruházási politikájának sokkal nagyobb mértékben a fenntartható projektekre kell összpontosítania; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a nem megújuló energia finanszírozása tekintetében átfogó kivezetési tervet kell előterjeszteni;

36.  üdvözli a kibocsátási teljesítményre vonatkozó új szabvány EBB általi bevezetését, amelyet valamennyi fosszilis tüzelőanyagon alapuló energiatermelési projektre alkalmazni kell azon beruházások kiszűrése céljából, amelyek előre jelzett szén-dioxid-kibocsátása meghaladja a küszöbértéket; felszólítja az EBB igazgatóságát, hogy folyamatosan vizsgálja felül a kibocsátási szabványt, és a jövőben mérlegeljen korlátozóbb kötelezettségvállalásokat;

37.  sürgeti a bankot, hogy tekintettel a 2030. évi éghajlati csomagra, többek között annak széntelenítéssel kapcsolatos prioritásaira, fokozza az alacsony szénfelhasználású beruházásokra irányuló erőfeszítéseit, és dolgozzon ki nagyratörőbb, éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket eredményező szakpolitikákat; kéri, hogy az EBB 2014-ben végezzen éghajlati értékelést és vizsgálja felül valamennyi tevékenységét egy megújult éghajlatvédelmi politika kidolgozása érdekében, például projektértékelés és a kulcsfontosságú ágazatok tekintetében az ágazati politikák intelligens összekapcsolására irányuló integrált megközelítés révén; kéri az EBB-t, hogy következő éves jelentéséhez csatolja a felülvizsgálat eredményét;

38.  emlékeztet az EBB által a köz- és a magánszektor energetikai infrastruktúrába való beruházásának finanszírozásában és az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez hozzájáruló projektek támogatásában játszott fontos szerepre; emlékeztet a 2007-es állásfoglalására, amely a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek állami finanszírozásának leállítását, valamint az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra való áttérést szorgalmazza; úgy véli, hogy az EBB-nek a Bizottsággal együttműködve és az uniós és a nemzetközi éghajlat-változási célkitűzéseknek és a legmagasabb szintű nemzetközi előírásoknak megfelelően finanszírozási műveletei tekintetében 2015 végéig aktualizálnia kell éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiáját;

39.  kéri az EBB erőforrásainak és szakértelmének növelését az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében;

40.   kéri, hogy az EBB érvényesítse a vízenergiával kapcsolatos legjobb nemzetközi előírásokat, nevezetesen a Nagy Gátak Világbizottsága által elfogadott vezérelveket és a vízenergia fenntarthatóságának felméréséről szóló jegyzőkönyvet (HSAP), amelyek értelmében csak olyan esetekben történhet beruházás, ha az országok energiatervezési mechanizmusokat létrehozó jogi keretrendszert vezettek be (ideértve a tiltott területeket is), ha az ökoszisztémákra és helyi közösségekre gyakorolt negatív hatásokat megfelelően értékelik, elkerülik, mérséklik és nyomon követik, továbbá ha a projektek nem védett területeken vagy azok közelében, illetve jó ökológiai állapotban lévő folyószakaszokon valósulnának meg;

41.  kéri az EBB-t, hogy a projektjei keretében körültekintően vegye figyelembe az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk” című, a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia elképzeléseit és céljait;

A kkv-knak és a közepes piaci tőkeértékű (ún. mid-cap) vállalkozásoknak nyújtott támogatások választékának szélesítése

42.  emlékeztet arra, hogy a magánszektorban a foglalkoztatás több mint 80%-át biztosító kkv-kat az uniós gazdaság gerincének és az európai növekedés és foglalkoztatás fő hajtóerejének tartják;

43.  üdvözli, hogy (az EU-n belüli hitelezési tevékenység növelésével összefüggésben) külön hangsúlyt helyeznek a kkv-k finanszírozáshoz való jobb hozzáférésének elősegítésére, ennélfogva üdvözli az EBB-csoport kkv-knak szóló, több mint 19 milliárd EUR összegű, EU-n belül aláírandó hitelkihelyezésre vonatkozó 2013. évi célját;

44.  ebben a vonatkozásban a Tanácshoz is fordul, és kéri a Bizottság és az EBB közös kezdeményezéseinek gyors elfogadását, és a kkv-knak szánt uniós költségvetési források összevonását, valamint határozottabb fellépést kér az EBB-vel való együttműködés végrehajtása terén, a kkv-k pénzügyi korlátainak csökkentése érdekében; rámutat, hogy számos tagállamban a legfőbb probléma a pénzügyi piacok szétaprózottsága, ami a finanszírozás hiánya mellett magasabb finanszírozási költségeket eredményez, különösen a kkv-k számára; kéri, hogy az EBB tevékenységeit irányítsa át a szétaprózottság felszámolására, a gazdasági fellendülés szempontjából kulcsfontosságú, kkv-knak nyújtott finanszírozás, a vállalkozói szellem, a kivitel és az innováció előmozdítása érdekében;

45.  üdvözli, hogy fokozták a kkv-knak nyújtott banki hitelnyújtást a kkv-értékpapírosítási piac felélénkítésén keresztül, amelyet az EBB-csoport új ABS-kezdeményezése révén valósítottak meg; felkéri az EBB-t, hogy ezen ajánlatának az érdekelt felek igényeihez való jobb hozzáigazítása céljából gondoskodjon piaci elemzésről; üdvözli, hogy tőkeemelés révén és mandátum adásával növelték az EBA hitelkapacitását, továbbá kéri az EBB-t és a Bizottságot, hogy a következő év elején véglegesítse a folyamatot;

46.  támogatja az EBB-csoport kkv-knak és közepes piaci tőkeértékű (ún. mid-cap) vállalkozásoknak szóló innovatív finanszírozásra irányuló Horizont 2020 és COSME pénzügyi eszközök, valamint kockázatmegosztási eszközök (RSI) elindításán keresztül megvalósított kezdeményezéseit, amelyek célja a bankok arra való ösztönzése, hogy hitelek és garanciák révén pénzügyi forrásokat biztosítsanak, és biztosítsák a piac hosszú távú kockázati tőkével való ellátottságát;

47.  támogatja a Bizottság és az EBB új többéves pénzügyi keret keretében elindított közös kkv-kezdeményezését, amely a COSME és a Horizont 2020 programok keretében rendelkezésre álló uniós forrásokat az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) szánt legfeljebb 8,5 milliárd EUR összegű forrással ötvözi abból a célból, hogy további hiteleket hozzon létre a kkv-k számára;

48.  felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt oly módon, hogy az esb-alapokból számukra kiutalt összegekből hozzájárulnak a közös eszközökhöz, annak érdekében, hogy saját területükön támogassák a kkv-k hitelekkel való fokozott ellátását, ezzel növelve az általános tőkeáttételi hatásokat;

49.  biztatja az EBB-t, hogy terjessze ki a kereskedelemfinanszírozási kezdeményezést; úgy véli, hogy ez a kkv-knak szóló garanciamechanizmus kulcsfontosságú, és uniós léptékben szélesíteni kell, ahol ezt a leginkább szükségesnek ítélik meg; kéri az EBB-t, hogy dolgozzon ki saját kereskedelemösztönző programot; felhívja az EBB-t, hogy első lépésként dolgozza ki az azon biztosítékokat szavatoló intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára az exportban rejlő lehetőségeik maradéktalan kiaknázását;

50.  támogatja, hogy az EBB a regionális és a helyi dimenzióra helyezi a hangsúlyt, valamint felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen használják ki a pénzügyi tervezés és a megosztott irányítás eszközeit, így például a JEREMIE programot, valamint a helyi kkv-knak sajáttőke- és adósságfinanszírozást biztosító regionális alapközi programokat;

51.  üdvözli az EU-ban a 2005 és 2011 közötti időszakban a kkv-knak nyújtott közvetett EBB-hitelek utólagos értékelését; tudomásul veszi, hogy ezen a területen, a 2005–2012-es időszakban az EBB 64 milliárd EUR hitelt írt alá a 27 tagú Unión belül körülbelül 370 pénzügyi intézmény számára; megállapítja, hogy 2012 végére e pénzből 53 milliárd eurót ki is fizettek e pénzügyi intézményeknek, amelyek pedig mintegy 300 000 további hitelen keresztül 48 milliárd eurót hiteleztek a kkv-knak;

52.  megállapítja, hogy az értékelés tanúsága szerint az EBB kkv-knak biztosított közvetett (az L4SME terméken keresztül megvalósított) hitelkihelyezései összhangban vannak az EU célkitűzéseivel; a műveletek relevanciájának további javítása érdekében mindazonáltal az EBB-termék és a nemzeti szakpolitikai csomagok közötti kiegészítő jelleg jobb értékelését szorgalmazza; kéri az EBB-t, hogy terjesszen elő az L4SME termék hatásának javítását célzó javaslatokat, hogy azt a kkv-k széles körének finanszírozása helyett meghatározott hiányok megszüntetésére lehessen mozgósítani, ezáltal optimalizálva az EBB növekedéshez és foglalkoztatáshoz való hozzájárulását;

53.  aggodalommal állapítja meg, hogy a felülvizsgált időszak alatt az EBB-hitelek kifejtettek „bizonyos” hatást a növekedésre és a foglalkoztatásra, de országonként nagy eltérések mellett (csak a kkv-k egyharmada tulajdonította a forgalom növekedését az EBB-finanszírozásnak); aggodalmának ad hangot amiatt, hogy csak korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy az EBB-hitelek segítettek a foglalkoztatás fenntartásában; megállapítja, hogy a növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt viszonylagos hatást az új tagállamokban nagyobbnak találták; elismeri azonban, hogy a felülvizsgált időszak a pénzügyi és gazdasági válságot is átfogta, és hogy az aránylag mérsékelt munkahelyteremtést annak ellenére sikerült elérni, hogy alapvetően csökkent a foglalkoztatás szintje;

54.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a műveletek többsége esetében az EBB-finanszírozást láthatóan a kiemelkedő kkv-k támogatására használták fel, nem pedig hiánypótló finanszírozásként; megjegyzi azonban, hogy az elért kkv-k több mint 80%-a kevesebb mint 50 alkalmazottal rendelkező vállalkozás volt, ami azt bizonyítja, hogy az EBB a kkv-szektor kisebb szegmensének nyújt segítséget;

55.  kéri, hogy az EBB teljes mértékben használja ki a támogathatósági kritériumokat a megcélzott pénzügyi kedvezményezettek azonosításának hatékonyabb módon történő befolyásolása érdekében;

56.  felkéri az EBB-t, hogy azonosítson és válasszon ki nagyobb hozzáadott értéket és nagyobb kockázatot hordozó projekteket, mégpedig oly módon, hogy a kiemelt technológiai területeken kutatási, fejlesztési és innovációs projektekkel foglalkozó induló vállalkozásokat, mikrovállalkozásokat, szövetkezeteket, vállalkozásklasztereket, kkv-kat és közepes piaci tőkeértékű vállalkozásokat azonosít;

57.  hangsúlyozza, hogy a lehetséges befektetők és kedvezményezettek körében növelni kell a meglévő innovatív pénzügyi eszközök ismertségét és az azokkal kapcsolatos ismereteket; ösztönzi, hogy az EBB-n keresztül hozzanak létre olyan kommunikációs politikát, amely előmozdítja az EU által ezeken az új pénzügyi eszközökön keresztül végrehajtott különféle fellépések láthatóságát; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a projektinformációkhoz való széles körű és módszeres hozzáférést, valamint a projektek kedvezményezettjeinek és annak a helyi civil társadalomnak a nagyobb fokú bevonását, amely fejleszthető lenne az EBB által finanszírozott beruházások révén;

58.  felhívja az EBB-t, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet a kkv-k tájékoztatáshoz és finanszírozáshoz való hozzáférésének egyszerűsítése érdekében, különös tekintettel a finanszírozásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos bürokratikus folyamatokra;

59.  emlékeztet arra, hogy a közvetett hitelkihelyezés az EBB teljes éves hitelkihelyezéseinek több mint 20%-át teszi ki;

60.  aggodalommal ismétli meg, hogy e területen továbbra is jelentős a megoldatlan kérdések száma, nevezetesen az átláthatóság hiánya (különösen ami a végső kedvezményezettekre vonatkozó információkat illeti), a hitelek gazdasági és társadalmi hatásainak értékelésével kapcsolatos nehézségek (ami hibásan célzott megközelítéshez vezet) és a pénzügyi közvetítők igénybevétele az átvilágítás elvégzéséhez, a feladatok kiszervezésén keresztül; sürgeti a bankot, hogy az e problémák kezelését célzó intézkedések felgyorsítása érdekében ismertesse részletesen megközelítését és kéri, hogy az EBB a Bizottsággal együtt állítson össze és tegyen közzé listát az e pénzügyi közvetítők kiválasztására vonatkozó szigorú követelményekről;

61.  sürgeti az EBB-t, hogy végezzen naprakész és átfogó értékelést arról, hogy a pénzügyi válság hogyan érintette az EBB-finanszírozás végső kedvezményezettjeit, és adjon átfogó értékelést arról, hogy milyen hatásokkal és következményekkel járt a pénzügyi válság a bank által az EU-n belül és kívül igénybevett pénzügyi közvetítők jelenlegi helyzetére;

62.  kéri, hogy az EBB gondoskodjon azon céljának eléréséről, hogy csak 2013-ban mintegy félmillió ember számára foglalkoztatást kell teremtenie az infrastrukturális, erőforrás-hatékonysági és tudásalapú gazdasággal kapcsolatos projekteknek biztosított hitelezés révén;

63.  megállapítja, hogy a nehéz gazdasági környezet és a szűkebb hitelpiacok miatt a vállalkozásokra és a közszektorra nehezedő finanszírozási korlátok továbbra is visszafogják a fiatalok foglalkoztatását és korlátozzák a szakképzés javításának lehetőségeit;

64.  úgy véli, hogy e problémák megoldásával kapcsolatban rendkívül fontos az EBB fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos (6 milliárd EUR hitelvolumennel rendelkező) programja, amely a „Munkahelyek az ifjúságnak” és a „Befektetés a készségekbe” alkotóelemekből tevődik össze; üdvözli az időközi végrehajtási jelentést, amely fontos eredményekről számol be ezen a területen, így például a „Befektetés a készségekbe” alprogramon keresztül biztosított 4,9 milliárd EUR hitelről, amelyet a „Munkahelyek az ifjúságnak” pillér keretében nyújtott 2,7 milliárd EUR egészít ki; elismeri, hogy e célkitűzését idő előtt sikerült elérni;

65.  támogatja a bank arra irányuló célkitűzését, hogy a kkv-knak szóló hiteleit tovább maximalizálja annak érdekében, hogy világos kapcsolatot hozzanak létre az EBB-hitelnyújtás és a fiatalok számára történő munkahelyteremtés között;

66.  felkéri a bankot, hogy szélesítse ki fellépéseinek hatókörét, és vegyen igénybe további eszközöket annak érdekében, hogy a fiatalok foglalkoztatásának irányába ható életképes ösztönzőket biztosítson, különösen a hírhedten magas ifjúsági munkanélküliségi rátával rendelkező tagállamokban;

Az EBB hozzájárulása az EU külső politikáihoz

67.  kéri az EBB-t, hogy az EBB Európai Unión kívüli műveletekre vonatkozó mandátumának felülvizsgálatával összhangban támogassa a Bizottság és Európai Külügyi Szolgálat által meghatározott európai uniós külpolitikai célkitűzéseket;

68.  üdvözli a következő pénzügyi időszakra az uniós költségvetésből az EBB számára a külső hitelezéshez biztosított, a jelenlegihez hasonló nagyságrendű uniós garanciát, amelynek felső határát 30 milliárd EUR-ban állapították meg (ebből 27 milliárd EUR az általános megbízásra és 3 milliárd EUR további opcionális összeg a félidős felülvizsgálat függvényében), a 2007 előtti, fel nem használt FEMIP (Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz) műveleteiből származó visszaáramló összegek felhasználásával;

69.  kéri az Európai Számvevőszéket, hogy az EBB külső mandátumának félidős értékelése előtt készítsen különjelentést az EBB külső hitelezési tevékenységeinek teljesítményéről és uniós politikákkal való összhangjáról, valamint az EBB által felhasznált saját források tekintetében hasonlítsa össze ezek hozzáadott értékét; kéri továbbá az Európai Számvevőszéket, hogy elemzése során tegyen különbséget az uniós költségvetés által nyújtott garanciák, az EFA által garantált beruházási támogatási eszköz, az EU–Afrika Infrastruktúraalap, a Karibi Beruházási Alap és a csendes-óceáni térségnek nyújtott beruházási keret estében használt különféle kombinációk, valamint az e beruházások tekintetében visszaáramló összegek felhasználása között;

70.  üdvözli az EBB külső hitelnyújtásra vonatkozó új mandátumának keretében meghatározott, fokozott rugalmasságot lehetővé tevő rendelkezéseket; felszólítja az EBB-t, hogy maximálisan támogassa az uniós szakpolitikákat és célkitűzéseket;

71.  kéri az EBB-t, hogy a garanciaalapot kiegészítő jelleggel rugalmasan vegye igénybe, valamint fordítson nagyobb figyelmet a saját kockázatú hitelnyújtásra, kiszélesítve azt a kört, amelyen belül megtérülést ígérő projekteket keres; kitart amellett, hogy az EBB biztosítsa a projektek végső kedvezményezettei számára az általa nyújtott európai pénzügyi támogatás nagyfokú láthatóságát;

72.  megállapítja, hogy az EBB prioritási területei között élen állnak a csatlakozás előtt álló országok, valamint a keleti és a déli szomszédság; különösen hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az arab tavaszt követő demokratikus és gazdasági átalakuláshoz nyújtott támogatást, külön hangsúlyt helyezve a déli országokban és a keleti partnerországokban a civil társadalmi szempontokra, a munkahelyteremtésre és a gazdasági fellendülésre; elégedetten veszi tudomásul a kkv-k és a finanszírozáshoz való hozzáférés előtérbe helyezését;

73.  az EU külső politikáival összefüggésben támogatja az új pénzügyi termékek – így például a vállalkozások új kategóriáinak elérése érdekében az uniós támogatásokat, kölcsönöket és kockázatmegosztó eszközöket ötvöző termékek – fokozatos kidolgozását a Bizottsággal és a tagállamokkal; kéri, hogy a fenti eszközök igénybevétele tekintetében határozzanak meg bevált gyakorlatokat és jól körülhatárolt támogathatósági kritériumokat, strukturált jelentéstételi, nyomonkövetési és ellenőrzési feltételek kíséretében; kéri az elosztási politika véglegesítését;

74.  elvárja ezért, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel az eszközök ötvözésével kapcsolatban folytatott együttműködésre szolgáló platform végrehajtásáról szóló irányítási jelentés tartalmazzon részletes és következetes információkat e tekintetben és biztosítsa az EBB megfelelő szerepkörét; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen teljes részletességű jelentést a pénzügyi eszközöknek az eszközök ötvözésével kapcsolatos együttműködésre szolgáló platform keretében történő végrehajtásának hatásairól és eredményeiről;

75.  üdvözli az EBB által több energetikai szektorban a növekedést és a munkahelyteremtést célzó projektekhez nyújtott támogatást; emlékeztet az uniós energia- és éghajlat-politika új fejleményeivel való összhang fenntartásának szükségességére; biztatja az EBB-t, hogy megújított energiapolitikájának keretében továbbra is támogassa az EU-n belül és kívül egyaránt az energiahatékonysággal és a fenntartható megújuló energiákkal kapcsolatos projekteket, és ezáltal egyengesse az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé vezető utat;

Az EBB más nemzetközi pénzügyi intézményekkel folytatott együttműködése

76.  emlékeztet arra, hogy az egymást átfedő tevékenységek megelőzésének az egyetlen hatékony módja az uniós szervek (a Bizottság és az EBB) és más pénzügyi intézmények közötti strukturált együttműködés;

77.  üdvözli az EBB és az EBRD között létrejött frissített egyetértési megállapodást, amely tükrözi az EU részéről az e két jelentős nemzetközi pénzügyi intézmény közötti koordináció és együttműködés szintjének fokozására való hajlandóságot; szorgalmazza, hogy az EBB tárgyalásokat folytasson és kössön egyetértési megállapodásokat a működési régióiban tevékenykedő regionális fejlesztési bankokkal, elősegítve ezzel a szinergiákat, megosztva a kockázatokat és a költségeket, és elegendő hitelt biztosítva a reálgazdaság számára;

78.  felszólítja mindkét intézményt, hogy a kiegészítő jelleg és a munkamegosztás szempontjából törekedjenek a lehető legjobb működési koordinációra annak érdekében, hogy módszeresen felkutassák a legjobb lehetőségeket és szinergiákat, valamint optimális tőkeáttételeket találjanak az uniós szakpolitikai célkitűzések támogatása és végrehajtása során, egymás komparatív előnyeinek és sajátosságainak tiszteletben tartása mellett;

79.  biztatja az EBB-t és az EBRD-t, hogy a kockázat felügyeletének fokozása érdekében a lehető legkorábbi szakaszban (előzetes értékelés vagy az intézkedés azonosítási szakaszai) erősítsék meg szakértelmüket, stratégiai és programozási megközelítéseiket a különféle beavatkozási területeken, és különösen a kockázatkezelési eszközökkel (pénzügyi, működési és országkockázatok) kapcsolatos együttműködésüket;

80.  üdvözli az EBB, az EBRD és a Világbank-csoport által 2012 novemberében elfogadott új közös cselekvési tervet, amelynek célja a gazdasági fellendülés és a növekedés támogatása Közép- és Délkelet-Európában, és tudomásul veszi, hogy a cselekvési terv a 2013–2014-es időszakra közös kötelezettségvállalásként több mint 30 milliárd EUR-t irányoz elő; felszólítja az EBB-t, hogy a megállapodás szerint legalább 20 milliárd EUR-ra vállaljon kötelezettséget;

81.  ismételten javasolja, hogy az Európai Unió legyen tagja az EBB-nek;

Az EBB irányítási, megfelelési és ellenőrzési kerete

82.  felszólítja az EBB-t és a többi társult partnert és érdekelt felet, hogy tovább javítsák irányítási mechanizmusaikat, többek között mindenre kiterjedő és megbízható nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési rendszerek kifejlesztése révén;

83.  üdvözli, hogy az EBB a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezéshez (IATI) való csatlakozással megerősítette az átláthatóság iránti elkötelezettségét;

84.  kéri, hogy a bank biztosítsa panasztételi mechanizmusának teljes függetlenségét és megfelelő működését;

85.   kéri az EBB-t, hogy az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek eleget téve hozza létre a dokumentumok nyilvános nyilvántartását, hogy az uniós Szerződésekben foglaltak értelmében garantálja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát; kéri a bankot, hogy kötelezettségvállalásának eleget téve 2014-től kezdve biztosítson nyilvános hozzáférést a nyilvántartáshoz;

86.  kéri, hogy a következő éves jelentést egészítsék ki az EBB fő beavatkozási területei tekintetében a finanszírozási műveletek hatására, adott esetben a várható multiplikátorhatásra és a pénzügyi előnyök finanszírozott programokban való átadására vonatkozó horizontális teljesítménymutatókkal;

87.  megismétli és hangsúlyozza, hogy a bank felelősséggel tartozik azért, hogy növelje a pénzügyi közvetítők és – a társfinanszírozott projektek esetében – a partnerek kiválasztásával, valamint a végső kedvezményezettekkel kapcsolatban az átláthatóság szintjét;

88.  hangsúlyozza, hogy az EBB-nek csökkentenie kell a bürokráciát a pénzeszközök hatékonyabb és gyorsabb elosztása érdekében;

89.  kéri az EBB-t, hogy a pénzügyi közvetítőkön keresztül történő hitelnyújtása során fokozza az átláthatóságot azáltal, hogy éves jelentést készít a kkv-knak nyújtott kölcsönökről, összesített adatokat közölve a kkv-knak történő kifizetések szintjéről, a megcélzott kkv-k számáról, a hitelek átlagos nagyságáról és a támogatott ágazatokról, beleértve kkv-k rendelkezésére álló kölcsönök hozzáférhetőségének és azok hatékonyságának értékelését;

90.  kéri az EBB-t, hogy tartózkodjon az átláthatóság, a csalás, a korrupció, valamint a környezeti és társadalmi hatások tekintetében kedvezőtlen múltbeli eredményekkel rendelkező pénzügyi közvetítőkkel való együttműködéstől; arra ösztönzi az EBB-t, hogy alakítson ki partneri kapcsolatokat átláthatóan és elszámoltathatóan működő pénzügyi közvetítőkkel, amelyek kapcsolatokkal rendelkeznek a helyi gazdasággal az egyes működési országokban; ebben a vonatkozásban kéri az EBB-t, hogy gondoskodjon nagyobb átláthatóságról, különösen a közvetített hitelek üzletágában, valamint járjon el kellő gondossággal az adóparadicsomok, a belső transzferárazás, az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adókikerülés vagy -tervezés használatának megelőzése terén; kéri a pénzügyi közvetítők kiválasztási kritériumait tartalmazó, nyilvánosan elérhető, kötelező lista létrehozását; felhívja az EBB-t, hogy erősítse meg együttműködését a köztulajdonban lévő nemzeti hitelintézetekkel a finanszírozási programjai által a kis-és középvállalkozásokra gyakorolt kedvező hatások maximalizálása érdekében;

91.  kéri az EBB-t, hogy haladéktalanul kezdje meg a nem együttműködő országokkal és területekkel kapcsolatos politikájára irányuló befogadó felülvizsgálati eljárást, kellően figyelembe véve az ezzel kapcsolatos legutóbbi uniós és nemzetközi szintű fejleményeket; felszólítja ezért az EBB-t annak biztosítására, hogy a projektjeiben részt vevő minden vállalkozás és pénzügyi közvetítő nyilvánosan tegye közzé a vállalkozáshoz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó bármely jogi struktúra – köztük a vagyonkezelő alapok, alapítványok és bankszámlák – haszonélvezeti jogát;

92.  kéri továbbá, hogy az Európai Bizottsággal együtt dolgozzon ki a pénzügyi közvetítők tekintetében egy nyilvános tilalmi listát, amely az átláthatósággal, a csalással, az offshore joghatósági területekhez fűződő kapcsolattal, valamint a társadalmi és környezeti hatásokkal kapcsolatos szakmai múltjukon alapul;

93.  alapvetőnek tartja, hogy az EBB megőrizze „AAA” hitelminősítését, mivel ez lehetővé tette számára, hogy 2012-ben 71 milliárd EUR kedvező kamatozású hitelt vegyen fel a nemzetközi tőkepiacokon; ösztönzi az EBB-t, hogy fokozza arra irányuló képességét is, hogy a nagyobb kockázatú, nagyobb értéktöbblettel járó projekteknek elsőbbséget biztosíthasson;

94.  emlékeztet arra és az előző évekhez hasonlóan hangsúlyozza, hogy az EBB-t prudenciális bankfelügyelet alá kell vonni, valamint kéri, hogy a lehetséges megoldást jogi tanulmány alapján határozzák meg;

95.  javasolja, hogy ezt a szabályozási felügyeletet:

   i. vagy az EKB gyakorolja az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése alapján, vagy
   ii. az Európai Bizottság 2012. szeptember 12-i közleményében előirányzott jövőbeni bankunió keretében gyakorolják, vagy
   iii. ennek hiányában és az EBB önkéntes eljárása alapján – egy vagy több nemzeti felügyeleti hatóság bevonásával vagy anélkül – az Európai Bankhatóság, vagy egy független könyvvizsgáló hajtsa végre;

sajnálja, hogy a Bizottság a Parlament 2007-re visszanyúló kérései ellenére nem javasolt lépéseket ennek érdekében;

96.  üdvözli az EBB-n belüli, a legjobb banki gyakorlatoknak való általános megfeleléssel kapcsolatos új belső fejlesztéseket; kéri az EBB-től annak biztosítását, hogy mind az Unión belüli, mind az Unión kívüli műveletei tekintetében partnerei is betartsák azokat a bevált banki gyakorlatokat, amelyek megfelelnek a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogszabályoknak és a pénzügyi piacok stabilitásának; kéri, hogy az EBB éves munkatervébe foglalja bele egy tevékenységi terület vizsgálatát annak érdekében, hogy bizonyosságot adjon arra vonatkozóan, hogy a bevált banki gyakorlatok a bank belső írásbeli eljárásainak részét képezik;

97.  kéri az EBB-t, hogy növelje tovább tevékenységei, értékelései és eredményei átláthatóságát és hozzáférhetőségét, az információhoz való könnyebb hozzáférés kialakítása által, mind belülről, az EBB munkatársai számára, a fontosabb EBB üléseken való részvétel lehetővé tétele révén, mind kívülről, például a weboldalán;

98.  üdvözli, hogy az EBB intézkedéseket tett a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem területén, és az új csoportszintű megfelelés-ellenőrzési vezető kinevezése révén megerősítette megfelelési funkciójának erőforrásait; kéri, hogy a Parlament kapjon rendszeres tájékoztatást a csoportszintű megfelelés-ellenőrzési vezető jelentésében ismertetett eredményekről;

99.  kéri az EBB-t, hogy az illegális tevékenységek finanszírozása elleni küzdelem érdekében országonkénti jelentéstételt alkalmazzon; úgy véli, hogy az EBB által nyújtott finanszírozásra való jogosultság érdekében a különböző joghatóságok alá tartozó valamennyi kedvezményezett – akár társaság, akár pénzügyi közvetítő –, auditált éves jelentésében köteles közzétenni az eladásairól, az eszközeiről, az alkalmazottairól, az elért nyereségéről és a befizetett adóiról szóló, országonkénti információkat minden egyes országban, ahol tevékenységet folytat; úgy ítéli meg továbbá, hogy a kedvezményezetteknek a befogadó országuk kormányával kötött szerződésüket nyilvánosságra kell hozniuk, és külön közzé kell tenniük az adózási szabályokat minden egyes országban, ahol tevékenységet folytatnak;

100.  kéri, hogy az ellenőrzési környezetet igazítsák hozzá az EBB tőkeemelésének eredményeképpen és más pénzügyi partnerségeken belül a finanszírozási kérelmek mennyiségében bekövetkező jövőbeni növekedéshez, különösen a kockázatkezelési funkciók szempontjából;

A parlamenti állásfoglalások EBB általi nyomon követése

101.  felszólítja az EBB-t, hogy minden éves jelentésben számoljon be a Parlament által kiadott korábbi ajánlások helyzetéről és állásáról, különösen a különféle működési régióiban folytatott hitelezési tevékenységeinek az Unión és a szóban forgó régiókon belül a növekedésre és a munkahelyteremtésre, valamint az EU, illetve a tagjelölt országok és a szomszédságpolitikai partnerországok közötti gazdasági integrációra gyakorolt hatását illetően;

o
o   o

102.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0404.
(2) HL C 258. E, 2013.9.7., 131. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0057.
(4) HL L 280., 2011.10.27., 1. o.


Bizottságnak szóló ajánlásokkal a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról
PDF 373kWORD 148k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatárólBizottságnak szóló ajánlásokkal a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáróll (2013/2166(INL))
P7_TA(2014)0202A7-0133/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1092/2010/EU rendeletére a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról(1),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Felügyeleti Hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a Tanács 2010. november 17-i 1096/2010/EU rendeletére az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő felruházásáról(5),

–  tekintettel a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelvnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság), az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 24-i 2010/78/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendeletnek az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló …/…/EU tanácsi rendelettel való kölcsönhatásai tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére(9), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére(11), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. június 3-i jelentésére(13), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelveknek az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 18-i jelentésére(15), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 25-i jelentésére(17), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 25-i jelentésére(19), valamint az említett javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Bankhatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Értékpapír-piaci Hatóság 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. március 1-jei véleményére,

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottságának „Az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetéséről – összes szakasz” című, 2013. szeptember 5-i véleményére,

–  tekintettel a hatékony bankfelügyelet alapelveire, amelyeket a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2012. szeptember 13–14-én hagyott jóvá(21),

–  figyelemmel a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2011 októberében elfogadott, a pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek főbb sajátosságait meghatározó dokumentumra,

–  tekintettel a felügyeleti kollégiumok bevált gyakorlataira vonatkozó elvekre, amelyeket a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2010 októberében adott ki(22),

–  tekintettel a C-270/12. sz., Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra az Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament ügyben hozott, 2014. Január 22-i európai bírósági ítéletre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0133/2014),

A.  mivel a pénzügyi válság rámutatott arra, hogy az elégtelen kockázatkezelés, a pénzügyi piacok hatástalan, egyenetlen és töredezett felügyelete is hozzájárult a pénzügyi instabilitáshoz és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelem hiányához;

B.  mivel az Európai Parlament határozottan támogatta az európai felügyeleti hatóságok létrehozását, nagyobb koordinációs hatáskört és közvetlen felügyeleti jogot biztosított számukra és meggyőződése, hogy a hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a stabilabb és biztonságosabb pénzügyi piacok megteremtésében, és hogy az Uniónak erősebb és összehangoltabb uniós szintű felügyeletre van szüksége;

C.  mivel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása növelte a belső piacon a pénzügyi felügyelet minőségét és következetességét; mivel ez olyan fejlődési folyamat, amelyben a felügyeleti tanács tagjainak az Unió értékeire és érdekeire kellene összpontosítaniuk;

D.  mivel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása óta az Unióban a mikroprudenciális felügyelet a makroprudenciális felügyeletnél gyorsabb ütemben fejlődött;

E.  mivel a mikro- és makrogazdasági felügyelet az Európai Központi Bank (EKB) kezében összpontosul, az EKB-nak megfelelő lépéseket kell tennie monetáris politikai feladatai miatti összeférhetetlenség elkerülése érdekében;

F.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak meg kell akadályozniuk az Unió pénzügyi piacainak széttöredeződését;

G.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak többek között feladatuk a napi felügyelet konvergenciája és minőségének javítása, és az európai felügyeleti hatóságok számára olyan teljesítménymutatókat kell kialakítani, amelyek a napi felügyelet során elért szabályozási eredményekre összpontosítanak;

H.  mivel az európai felügyeleti hatóságok nagyban eleget tettek azon megbízatásuknak, hogy hozzájáruljanak a jogalkotási eljárásokhoz, továbbá hogy technikai előírásokat javasoljanak;

I.  mivel az európai felügyeleti hatóságok hatásköre – noha az azokat létrehozó rendeletek szinte azonosak – igen eltérően alakult;

J.  mivel a szabályozástechnikai standardok (SZTS), illetve a végrehajtás-technikai standardok (VTS) tekintetében a Bizottság feladata az európai felügyeleti hatóságok által javasolt tervezetek változatlan vagy módosított formában történő elfogadása, és az e tervezetektől való eltérést részletesen meg kell indokolnia;

K.  mivel a hitelminősítő ügynökségek ESMA általi közvetlen felügyelete javíthatja e terület felügyeletének minőségét;

L.  mivel az SZTS-eket felhatalmazáson alapuló jogi aktusokként fogadják el, ami biztosítja az európai felügyeleti hatóságok bevonását azokon a területeken, ahol nagyobb technikai szekértelemmel rendelkeznek az alacsonyabb szintű jogszabályok megfogalmazásában;

M.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében létrejött közös megállapodás (2) bekezdése kimondja, hogy a három intézménynek az eljárás teljes ideje alatt együtt kell működnie egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a felhatalmazáson alapuló jogalkotói hatáskör zökkenőmentes gyakorlását, valamint annak az Európai Parlament és a Tanács általi hatékony ellenőrzését;

N.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása az euróövezetben és más részt vevő tagállamokban a bankok koherens felügyelete irányában tett fontos következő lépés volt;

O.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása igen fontos hatást gyakorol az uniós mikro- és makroprudenciális felügyelet intézményi környezetére, tekintve az EKB-nak e területen juttatott hatásköröket;

P.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) hasznos makroökonómiai ajánlásokkal segítette a jogalkotási folyamatot, amelyeket a Bizottság és a társjogalkotók csak részben vettek figyelembe a pénzpiaci alapok, a tőkekövetelmények, a jelzáloghitel-irányelv vagy a Szolvencia II.(23) szimmetrikus hosszú távú garanciaintézkedései területén;

Q.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület még makrogazdasági kérdések tekintetében sem rendelkezik kötelező jogalkotási szerepkörrel;

R.  mivel a tudományos tanácsadó bizottság fontos és építő szerepet töltött be az Európai Rendszerkockázati Testület menetrendjének kialakításában, különösen annak ösztönzésével, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület összpontosítson az ellentmondásos és alapvető kérdéskörökre;

S.  mivel lehetőség lett volna arra, hogy a társjogalkotók és a Bizottság figyelembe vegyék az Európai Rendszerkockázati Testület javaslatait, amennyiben azokat a jogalkotási folyamat korábbi szakaszában adták volna ki;

T.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testületet a pénzügyi válság során a további válságok megelőzésére és a pénzügyi stabilitás megőrzésére hozták létre;

U.  mivel a túl hosszú időn át fenntartott rendkívül alacsony kamatlábak keltette rendszerkockázatot az Európai Rendszerkockázati Testület egyik nyilatkozata sem említette;

V.  mivel a monetáris politika jelentős hatást gyakorolhat a hitelezési és eszközárbuborékokra, és ezért az EKB monetáris politikája és az Európai Rendszerkockázati Testület tevékenysége között összeférhetetlenség merülhet fel;

W.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület személyzetének a Bizottság első javaslatait követően a tényleges állomány kétszeresét is meg kellett volna haladnia és a képzett személyzet cserélődése káros annak munkájára;

X.  mivel az ESMA nem vette figyelembe az Európai Rendszerkockázati Testület EMIR-rendeletről tett nyilatkozatait;

Y.  mivel az EKB-n kívül létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület az EUMSZ 130. cikke értelmében nem intézhet az EKB-hoz véleményeket, ajánlásokat vagy figyelmeztetéseket;

Z.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület struktúrája és döntéshozatali szervének mérete gátolja a gyors döntéshozatali eljárást;

AA.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület 2011/3. sz. ajánlása szerint a központi bankoknak vezető szerepet kell betölteniük a makroprudenciális felügyeletben, a központi bankok képviselőinek ennek megfelelően szükségszerűen az Európai Rendszerkockázati Testület döntéshozó szerveinek tagjává kell válniuk;

AB.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület tagsága erősen a központi bankok köréből érkezik, amely bankok szerepe jelentős, de nézőpontjuk hasonló;

AC.  mivel az európai felügyeleti hatóságokra ruházó ágazati jogszabályok jelentős része még nem lépett hatályba, ezzel lehetetlenné téve az európai felügyeleti hatóságok számára feladataik egyenlő mértékben történő ellátását;

AD.  mivel a pénzügyi piacokkal, szolgáltatásokkal és termékekkel kapcsolatos jogszabályok nagymértékben töredezettek, a számos jogi szöveg pedig joghézagokat, a jelentéstételi kötelezettségek megkettőződését, intézményi eltéréseket és szabályozási átfedéseket okoz, továbbá nem kívánt következményekhez és a reálgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásokhoz vezethet;

AE.  mivel az Amerikai Egyesült Államok egy erőteljes megbízatással rendelkező szövetségi pénzügyi fogyasztóvédelmi hivatalt hozott létre;

AF.  mivel az átláthatóság és a függetlenség a jó kormányzás fontos összetevője, és fontos az európai felügyeleti hatóságok munkája átláthatóságának és függetlenségének növelése;

AG.  mivel annak ellenére, hogy az európai felügyeleti hatóságok általában átlátható módon működnek a honlapjukon közzétett információk révén, nagyobb átláthatóságra van szükség munkájukkal, valamint a tanácsok és javaslatok alakulásával, valamint például az akciócsoportokra és a munkacsoportokra vonatkozó információkkal kapcsolatban;

AH.  mivel a Bizottság hivatalosan és nem hivatalosan is részt vesz az európai felügyeleti hatóságok műveleteiben, és e részvételt még nem helyezték átlátható alapokra, szerepét pedig össze kellene hangolni a Parlament és a Tanács szerepével, hogy az európai felügyeleti hatóságok függetlenségét ne kérdőjelezzék meg;

AI.  mivel az európai felügyeleti hatóságok munkájában az érdekképviseleti csoportok részvétele minden bizonnyal csak korlátozott előnyt hozott;

AJ.  mivel nagyobb átláthatóság kiemelkedő fontosságú az érdekképviseleti csoportok tekintetében az alaposan megfontolt és működőképes pénzpiaci szabályok létrehozásához és a piaci szereplőkkel való együttműködés sokkal jobban működne, ha e csoportok átláthatóbbak lennének összetételük és a rájuk bízott feladatok tekintetében;

AK.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak azzal kell támogatniuk a Bizottságot, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén meglévő szakértelmüket átlátható módon bocsátják rendelkezésre;

AL.  mivel az európai felügyeleti hatóságoknak segíteniük kell a Bizottságot és a társjogalkotókat annak értékelésével, hogy a jogszabályok milyen mértékben felelnek meg szabályozási célkitűzéseiknek, az átláthatóság érdekében pedig ezt az értékelést nyilvánosságra kell hozni; Az európai felügyeleti hatóságoknak hivatalos véleményeket kell adniuk az uniós jogszabályokra irányuló javaslatokról és értékelniük kell a jogalkotási javaslat hatásvizsgálatában adott bizonyítékok és elemzés erejét;

AM.  mivel a C-270/12. számú ügyben az Európai Bíróság ítélete tartalmazza a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere tevékenységi területének esetleges kiterjesztését az EUMSZ 114. cikke szerint a C-9/56 Meroni(24) ügy ítéletének a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere létrehozása idején elfogadott értelmezéséhez képest, ezért a Bizottságnak értékelnie kéne annak esetleges következményeit a rendszer soron következő reformja során;

AN.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmusra vonatkozó jogalap korlátozza a banki és biztosítási tevékenységet folytató pénzügyi konglomerátumok EKB általi felügyeletét;

AO.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása módosítja a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének felügyeleti rendszerét és létrehoz egyfajta aszimmetriát a különféle hatóságok és felügyeleti hatásköreik között;

AP.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus hatályba lépése után különösen fontos a szabályozói arbitrázs megelőzése, az egyenlő versenyfeltételek garantálása, a belső piac megfelelő működésének biztosítása, a torzulások megakadályozása és az alapvető szabadságok megőrzése;

AQ.  mivel az EKB-nak és az európai felügyeleti hatóságoknak eltérő gyakorisággal és eltérő előírások betartásával kell jelentést tenniük, és az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása felvetheti a jelentéstételi kötelezettségek megkettőződésének súlyos kockázatát, ha a nemzeti hatóságok nem működnek együtt megfelelő mértékben az egységes felügyeleti mechanizmussal és az európai felügyeleti hatóságokkal;

AR.  mivel az uniós jog esetleges megsértésének kivizsgálására vonatkozó jogot és a kötelező közvetítés lehetőségét csak ritkán vették igénybe, és az európai felügyeleti hatóságoknak csak rendkívül korlátozott lehetőségei vannak vizsgálatok indítására a nemzeti hatóságok általi állítólagos jogsértések vonatkozásában;

AS.  mivel az uniós jog esetleges megsértése esetén a nemzeti felügyeleti hatóságokat érintő határozatokat az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti tanácsainak nemzeti tagjai hozzák meg;

AT.  mivel az európai felügyeleti hatóságok kötelező erejű közvetítési jogköreinek hatására a nemzeti felügyeleti hatóságok között számos hasznos megoldás született;

AU.  mivel a nemzeti képviselők számára nehéz volt a nemzeti illetékes hatóság vezetőjeként és az európai döntéshozó szervezet tagjaként betöltött szerepük kettéválasztása, ami kihívásokat támasztott számukra a független és tárgyilagos, az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 42. cikkével összhangban kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően történő eljárás követelményének betartása terén;

AV.  mivel a többi tagállam részéről érkező nyomás nem úgy működik, ahogyan azt az európai felügyeleti hatóságok kialakításakor eredetileg elképzelték, és képessé kell tenni az európai felügyeleti hatóságokat e fejlemény ösztönzésére;

AW.  mivel egyes európai felügyeleti hatóságok továbbra is jelentős nehézségekkel küzdve gyűjtik össze a munkájukhoz szükséges információkat a szükséges formátumban, és mivel az Európai Bankhatóságnak stresszteszteket kellett végeznie, de egyes esetekben nem voltak meg a tesztekhez elengedhetetlen adatok begyűjtéséhez, illetve a pontatlannak bizonyult adatok ellenőrzéséhez szükséges, jogszabályon alapuló jogkörei;

AX.  mivel az európai felügyeleti hatóságok tartózkodhatnak bizonyos szükséges információkérésektől, mivel úgy gondolják, hogy felügyeleti tanácsaik nem fogják teljesíteni azokat;

AY.  mivel a nemrégiben elfogadott jogszabályok erősítették az európai felügyeleti hatóságoknak azon uniós jogszabályok állítólagos megsértése vagy alkalmazásának mellőzése vizsgálata tekintetében meglévő jogköreit, amelyek az illetékes hatóságokat kötelezik arra, hogy az érintett európai felügyeleti hatóság számára adjanak át minden szükségesnek tartott információt, ideértve a jogszabályok uniós jognak megfelelő alkalmazásának mikéntjére vonatkozó információkat is;

AZ.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása során az Európai Bankhatóság (EBH) szükséges közvetlen információgyűjtési hatáskörökhöz jutásával történtek bizonyos előrelépések, de ezeket a hatásköröket a többi európai felügyeleti hatóság számára is meg kell adni;

BA.  mivel az iránymutatások hasznos és szükséges eszköznek bizonyultak a szabályozási hiányosságok betöltésére ott, ahol az ágazati jogszabályok nem biztosítottak hatáskört az európai felügyeleti hatóságok számára;

BB.  mivel az európai felügyeleti hatóságok rendelkeznek megbízással az uniós jog tagállami végrehajtásának ellenőrzésére, de a tényleges végrehajtás értékeléséhez szükséges erőforrások hiányoznak;

BC.  mivel a MiFID I irányelvet(25) valamennyi tagállamban végrehajtották, de néhány tagállam megtagadja a fogyasztóvédelmi szabályok gyakorlati alkalmazását és érvényesítését;

BD.  mivel az európai felügyeleti hatóságok képviselőinek a felügyeleti kollégiumokban való részvétele javította a kollégiumok működését, de a kollégiumok csak korlátozott előrehaladást értek el a felügyeleti konvergencia fokozásában;

BE.  mivel az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti tanácsaiban a szavazati jogok nem állnak arányban az egyes tagállamok méretével, hasonlóan az EKB-hoz és más európai ügynökségekhez;

BF.  mivel az európai felügyeleti hatóságok eredeti, a tagállamok tisztességes kezelését és a hatóságok gördülékeny munkavégzését lehetővé tevő szavazati rendszerének módosítása engedmény volt néhány tagállam számára és a döntéshozatali eljárásokat megterhelővé és nehézkessé tette;

BG.  mivel életkor vagy nem szerinti megkülönböztetést nem lenne szabad alkalmazni az európai felügyeleti hatóságok elnökeinek kinevezésekor, és a beosztást az egész Unióban széles körben kellene meghirdetni;

BH.  mivel a felügyeleti tanács és az igazgatótanács elnökének, ügyvezető igazgatójának és tagjainak olyan helyzetben kell lenniük, hogy függetlenül és kizárólag az Unió érdekében járhassanak el;

BI.  mivel egyes tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai számára nehézséget okozott az európai felügyeleti hatóságok költségvetéseihez való kötelező hozzájárulás teljesítése;

BJ.  mivel a kötelező tagállami hozzájárulás ellentétes az európai felügyeleti hatóságok függetlenségével;

BK.  mivel az európai felügyeleti hatóságok nehezen tudnak bizonyos beosztás feletti alkalmazottakat felvenni, megbízatásuk teljesítését korlátozza a források és a személyzet hiánya, a rendelkezésre álló erőforrások pedig nem felelnek meg az ellátandó feladatoknak;

BL.  mivel az európai felügyeleti hatóságok jelenlegi, vegyes finanszírozási rendszeren alapuló finanszírozása rugalmatlan, adminisztratív terhekhez vezet és veszélyezteti az ügynökségek függetlenségét;

BM.  mivel a végrehajtási és felhatalmazáson alapuló aktusok kidolgozására vonatkozó szabályozási megbízatás volt az európai felügyeleti hatóságok prioritása a kezdeti szakaszban, és aránytalan súlyt képviselt munkaterhelésükben más feladataikhoz képest;

BN.  mivel az európai felügyeleti hatóságok képtelenek voltak megfelelő erőforrásokat fordítani a pénzügyi piacok gazdasági elemzéseinek elvégzésével kapcsolatos központi feladatra (az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdésének g) pontjában előírtak szerint), ami a kiváló minőségű szabályok megfogalmazásának előfeltétele;

BO.  mivel a fogyasztói tendenciákról készített jelentések készítésére vonatkozó közös megbízás megköveteli, hogy valamennyi tagállam gyűjtsön információkat ezekről a tendenciákról;

BP.  mivel az Európai Bankhatóság továbbra sem rendelkezik jogalappal például a pénzforgalmi szolgáltatások és a fogyasztói hitelekről szóló irányelv(26) tekintetében;

BQ.  mivel az európai felügyeleti hatóságok által a piaci szereplőkre előírt egyes követelményeket egyes piaci szereplők terhesnek, nem megfelelőnek, valamint a címzettek méretével és üzleti modelljével aránytalannak tartották, és az ágazati szabályozás nem biztosított elegendő rugalmasságot az uniós jogszabályok alkalmazása terén;

BR.  mivel az EKB jogosult a Tanács munkacsoportjaiban való részvételre, miközben az európai felügyeleti hatóságok jórészt távol maradnak a hivatalos döntéshozatali folyamattól;

BS.  mivel a fogyasztóvédelem terén az európai felügyeleti hatóságok által tett erőfeszítések, felhasznált erőforrások és elért eredmények eltérőek, az Európai Bankhatóság esetében pedig számottevően kismértékűek voltak;

BT.  mivel a gyenge vállalatirányítási rendszer és közzétételi rendszer jelentősen hozzájárult a mostani válsághoz;

BU.  mivel az új bázeli felügyeleti elvek közé tartozik két új elv a vállalatirányítással, valamint az átláthatósággal és közzététellel kapcsolatban;

BV.  mivel a fogyasztók számára hátrányt okozhat a megtévesztő értékesítés, a tisztességtelen verseny és a járadékvadászat,

BW.  mivel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Bankhatóság nem készített jelentéseket az alapvető fogyasztói tendenciákról;

BX.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület – Mario Draghi, az EKB elnöke által beígért – pénzügyi stabilitási jelentésének közzététele még mindig várat magára;

BY.  mivel a fogyasztóvédelmi kérdésekben történő döntéshozatal egyforma szintű szakértelmet igényel az európai felügyeleti hatóságok tagjai részéről, bár némelyikük saját tagállamában nem rendelkezik párhuzamos megbízatással;

BZ.  mivel az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 38. cikkének (1) bekezdése szerinti jelenlegi védzáradékok korlátozzák az említett rendeletek 18. és 19. cikkei szerinti közvetítés lehetőségét, ezért a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv szerinti, határokon átnyúló csoportszintű szanálás eseteiben a végső döntési jogkör azon tagállamnál marad, amely a szóban forgó intézmény adóztatásáért felelős;

1.  kéri a Bizottságot, hogy 2014. július 1-jéig nyújtson be a Parlamentnek jogalkotási javaslatokat az 1092/2010/EU, az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet felülvizsgálatára az e dokumentumhoz tartozó mellékletben részletezett ajánlások, az európai felügyeleti hatóságok létrehozása óta szerzett tapasztalatok, valamint a jogalap mélyreható elemzése és az EUMSZ 114. cikkének rendelkezésre álló alternatívái alapján, a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő uniós költségvetési forrásokból kell fedezni, figyelembe véve azt a lehetőséget, hogy az európai felügyeleti hatóságok a díjat levonhatják a felügyeletük alatt álló szervezetektől;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ahhoz kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

Az Európai Parlament véleménye szerint az elfogadandó jogalkotási aktus(ok)nak tartalmazniuk kell a következőket.

Folytatni kell a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének az egységes felügyeleti mechanizmushoz való hozzáigazítását, a következők szerint:

–  meg kell erősíteni az európai felügyeleti hatóságok azon megbízatását, hogy kötelező vagy nem kötelező jelleggel közvetítést folytassanak – különösen az EKB tekintetében;

–  pontosítani kell az európai felügyeleti hatóságok arra vonatkozó jogkörét, hogy kötelező jellegű közvetítést folytassanak a felügyeleti mérlegelés gyakorlásával járó területeken;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy amennyiben az ágazati szabályozás előírja, az igazgatótanács saját kezdeményezésére kötelező vagy nem kötelező jellegű közvetítést folytassanak;

–  meg kell erősíteni az európai felügyeleti hatóságok stressztesztek folytatásával kapcsolatos hatásköreit annak érdekében, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása során legalább ahhoz mérhető lehetőségekkel rendelkezzenek, mint amelyek az Európai Bankhatóságot megilletik;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok, az Európai Rendszerkockázati Testület, a nemzeti felügyeleti hatóságok és az egységes felügyeleti mechanizmuson belüli tagállamok esetében az Európai Központi Bank ugyanazon – lehetőség szerint az európai felügyeleti hatóságok által megállapított azonos időközönként és közös elektronikus formátumban nyújtott – felügyeleti információkhoz férjenek hozzá, az egységes formátum azonban nem von maga után nemzetközi előírások, például az IFRS szerinti adatszolgáltatatásra vonatkozó új követelményeket, és az egységes formátum kötelező bevezetésére elegendő átmeneti időszakokat engedélyeznek;

–  biztosítani kell, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület erős hálózatként tovább fejlődhessen, biztosítva a döntéshozók körében a rendszerkockázatok állandó felügyeletét és elemzését, kialakítva a mikroprudenciális és makroökonómiai felügyelet közötti párbeszéd kultúráját;

–  gondoskodni kell az Európai Rendszerkockázati Testület függetlenségét erősítő mechanizmusokról, egyidejűleg megőrizve az EKB-val való együttműködést;

–  biztosítani kell az Európai Rendszerkockázati Testületben az egységes felügyeleti mechanizmus következtében szükséges operatív változásokat, többek között az Európai Rendszerkockázati Testület azon lehetőségét, hogy figyelmeztetéseket és ajánlásokat intézhessen az EKB-hez és az egységes felügyeleti mechanizmushoz;

–  egy egyedüli adatgyűjtési pont kialakítása, amely a felügyeleti és statisztikai adatok kiválasztásáért, ellenőrzéséért és továbbításáért felel;

–  bővíteni kell az egységes felügyeleti mechanizmus tudományos bizottságának szerepét;

–  ki kell nevezni az egységes felügyeleti mechanizmus ügyvezető elnökét;

–  értékelni és pontosítani kell az Európai Rendszerkockázati Testület megbízását és feladatait a mikroprudenciális és makroökonómiai felügyelet, valamint a felügyeleti eszközök közötti összeférhetetlenség elkerülése érdekében;

–  erősíteni kell az Európai Rendszerkockázati Testület irányító bizottságának koordinációs szerepét és módosítani kell összetételét;

–  bővíteni kell az Európai Rendszerkockázati Testület által közzétett figyelmeztetések és ajánlások lehetséges címzettjeinek körét az EKB-val (az egységes felügyeleti mechanizmusban meghatározott szerepkörében) és a nemzeti makroprudenciális hatóságokkal;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület ajánlásait országspecifikus és uniós szintű ajánlások révén be kell építeni az európai szemeszterbe;

Azokon a területeken, ahol a tapasztalatok alapján felülvizsgálatra van szükség, az új jogalkotási aktusoknak javítaniuk kell az ESFS működését a következők révén:

Elnökök

–  a három felügyeleti hatóság elnökei hatáskörének megerősítése azáltal, hogy azt kiterjesztik a technikai és működési határozatok meghozatalára vagy arra, hogy az adott felügyeleti tanács hozzájárulása nélkül is információt kérjenek más felügyeleti hatóságoktól, és engedélyezik az igazgatótanács további hatásköreinek az elnökre való átruházását;

–  az elnökök felhatalmazása arra, hogy az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 30. cikke szerint szakértői felülvizsgálatokat adjanak ki;

–  az elnöknek és az ügyvezető igazgatónak szavazati jog biztosítása a felügyeleti tanács ülésein;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok elnökeit felhatalmazzák az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 41. cikke szerinti belső bizottságok és munkacsoportok elnökeinek kinevezésére;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület elnökeit évente legalább két alkalommal hivatalosan meghívják az ECOFIN üléseire, hogy beszámoljanak tevékenységükről és munkaprogramjukról;

–  annak biztosítása, hogy az elnökök és helyetteseik kiválasztási eljárásának keretében aktívan törekednek a nemek közötti egyensúlyra, hogy az eljárások átláthatóak és úgy vannak kialakítva, hogy a Parlament gyakorolni tudja szerepét azokban;

–  annak biztosítása, hogy az előző bekezdésben említett elv sérelme nélkül az európai felügyeleti hatóság elnökét kizárólag érdemei, készségei, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlata alapján választják ki;

Irányítás: szervezeti felépítés, döntéshozatal, függetlenség és átláthatóság

–  az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 45. cikkének módosítása, valamint a három európai felügyeleti hatóság felügyeleti tanácsainak független szervekké alakítása, amelyekben részt vesz három, a Parlament, a felügyeleti hatóságok elnökei és az ügyvezető igazgatók által kinevezett, európai megbízással rendelkező szakember, továbbá szavazati jog biztosítása az igazgatótanács tagjai számára a felügyeleti tanácsok ülésein, a nemzeti érdekektől való fokozott függetlenség biztosítása céljából; az igazgatótanács elnöke azonos a felügyeleti tanács elnökével, szavazategyenlőség esetén pedig szavazata dönt az igazgatótanács és a felügyeleti tanács ülésein egyaránt;

–  az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 40. cikkének módosítása, valamint a felügyeleti tanács összetételének módosítása, amelynek a nemzeti illetékes hatóságok vezetőiből és az igazgatótanács tagjaiból kell állnia;

–  a feladatok átcsoportosítása az igazgatótanács és a felügyeleti tanács között olyan módon, hogy a felügyeleti tanács az európai felügyeleti hatóság munkájához stratégiai útmutatás nyújtására, a technikai standardok, általános iránymutatások és ajánlások elfogadására összpontosít, míg az igazgatótanács hozza meg az ideiglenes beavatkozásra vonatkozó és más határozatokat, és egyes esetekben a felügyeleti tanács kifogásolási jogot kap az igazgatótanács javaslatai tekintetében;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára – az európai adatvédelmi biztoshoz hasonlóan – független költségvetési sor biztosítása, amelynek forrását a piaci résztvevők hozzájárulásai és az uniós költségvetés jelentenék;

–  az európai felügyeleti hatóságok Bizottságtól való függetlenségének erősítése, különösen a napi tevékenységek vonatkozásában;

–  egyszerűbb döntéshozatali folyamatok kialakítása mindhárom európai felügyeleti hatáság felügyeleti tanácsán belül;

–  a szavazási mechanizmus egyszerűsítése és azonos szavazási szabályok bevezetése mindhárom európai felügyeleti hatóságnál, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság és Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság jelenlegi szavazási mechanizmusa alapján;

–  az európai felügyeleti hatóságok Bizottságtól való függetlenségének erősítése és biztosítása azzal, hogy hivatalos eljárásokat és közzétételi kötelezettségeket dolgoznak ki a közlemények, a jogi vélemények és a Bizottság által adott hivatalos vagy nem hivatalos tanácsok vonatkozásában;

–  annak biztosítása, hogy fogyasztóvédelmi kérdésekben a felügyeleti tanácsok azon tagjait, akik a saját tagállamukban nem kaptak megbízást a fogyasztóvédelmi kérdésekben való eljárásra, a vonatkozó igazgatótanácsi üléseken a felelős nemzeti hatóság képviselője kísérje;

–  a vegyes bizottságon belül gyors és eredményes döntéshozatali eljárások kidolgozása a gyorsabb döntések lehetővé tétele, valamint a kifogások lehetőségének csökkentése érdekében;

–  az európai felügyeleti hatóságok rugalmasságának növelése abban, hogy a különleges feladatokra – akár meghatározott időre – szakképzett munkaerőt vegyenek fel;

–  az érdekelt felek részvételével és az esetleges összeférhetetlenségekkel kapcsolatos átláthatóság megerősítése, valamint a türelmi időszakok szigorúbb rendszerének kialakítása, különösen a lakossági csoportok nagyobb bevonása, hatékony konzultációk és átláthatóbb folyamatok révén;

–  az érdekképviseleti csoportok rendszerének felülvizsgálata, beleértve szervezeti felépítésüket, összetételüket és forrásaikat, továbbá az érdekképviseleti csoportok összetételének újrasúlyozása annak érdekében, hogy a fogyasztók és nem ágazati érdekeltek hozzájárulásait is figyelembe lehessen venni;

–  gazdasági elemző egység létrehozása a javasolt VTS-ek, SZTS-ek és iránymutatások teljes körű bizonyítékokkal alátámasztott költség-haszon elemzésének elkészítésére, valamint a Bizottságnak, a Parlamentnek és a Tanácsnak az új jogszabályok előkészítésekor és a hatályos jogszabályok felülvizsgálatakor adott véleményekben való közreműködésre;

Egységes szabályok és egységes piac

–  az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 1. cikkének (1) bekezdésében az intézkedések körének és az ágazati jogszabályok listájának felülvizsgálata;

–  annak előírása, hogy a Bizottság és adott esetben az európai felügyeleti hatóságok időben válaszoljanak az európai parlamenti képviselők szabályozástechnikai-standardtervezetekre vonatkozó kérdéseire, különösen, ha a képviselők által kifejezésre juttatott vélemények nem tükröződnek a Bizottság által elfogadott szabályozástechnikai standardokban;

–  annak előírása a Bizottság számára, hogy amennyiben eltér az európai felügyeleti hatóságok által javasolt SZTS-ek vagy VTS-ek tervezetétől, tegye közzé ennek indokait és a döntést alátámasztó egyértelmű költség-haszon elemzést;

–  a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságával folytatott kommunikáció hivatalos módszerének kialakítása azt biztosítandó, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok támogatják a tisztességes és fenntartható versenyt az egységes piacon és kerülik a jogszabályokból eredő versenykorlátozó egyensúlytalanságokat, mind a fogyasztók lakossági szolgáltatásokhoz való hozzáférése és annak az Unión belüli eltérése, mind pedig a szakmai partnerek és a nagykereskedelmi piac szintjén;

–  az európai felügyeleti hatóságoknak felhatalmazás adása, hogy jelenthessék a Bizottságnak, ha a nemzeti jogszabályok vagy a nemzeti jogszabályok közötti eltérések gátolják az egységes piac működését;

–  az európai felügyeleti hatóságokat fel kell hatalmazni és meg kell bízni arra, hogy meghatározzák a tagállamok közötti árkülönbségeket és elemezzék a konkrét piacokat, amennyiben járadékvadászat jelei mutatkoznak;

–  az európai felügyeleti hatóságok megbízásának megerősítése a pénzügyi adatok terjesztése és a piaci fegyelem tekintetében annak előírásával, hogy weboldalukon tegyék közzé az egyedi pénzügyi intézményekre vonatkozó azon információkat, amelyeket szükségesnek tartanak a pénzügyi piacok átláthatóságának biztosítása érdekében;

–  annak pontosítása, hogy csak az ágazati jogszabályok további felhatalmazása és a vonatkozó preambulumbekezdések pontosítása alapján kerülhet sor az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke szerinti, a belső piac egészére vonatkozó közös előírások javítását szolgáló iránymutatások kibocsátására, ami biztosítani tudja a demokratikus legitimációt;

–  annak pontosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 9. cikkének (1) bekezdése szerinti iránymutatások megegyeznek a 16. cikk szerinti iránymutatásokkal;

–  egyenlő feltételek biztosítása valamennyi pénzintézet számára és az európai felügyeleti hatóságok számára annak előírása, hogy feladataik teljesítése és felügyeleti módszereik, gyakorlataik és kézikönyveik kidolgozása során tartsák tiszteletben az arányosság elvét, különös tekintettel a kis és közepes méretű piaci szereplőkre;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára annak előírása, hogy végezzék el a javasolt intézkedések kisvállalkozásokra és a pénzügyi ágazatba való bejutás akadályaira gyakorolt hatásának értékelését;

–  az európai felügyeleti hatóságok vizsgálati hatásköreinek megerősítése az uniós jog az általuk készített szabályozástechnikai standardok lehetséges megsértése tekintetében;

–  az európai felügyeleti hatóságok számára egyértelmű megbízatás biztosítása a vállalatirányítás, az átláthatóság és a közzététel területén az adatok uniós szintű összehasonlíthatóságának fokozása és a piaci fegyelem erősítése, valamint annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt számára lehetővé váljon a kockázati profil és gyakorlatok megértése és összehasonlítása, és erősödjön a közbizalom.

–  annak biztosítása, hogy a Parlamentnek legalább három hónapja legyen a felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktusok elutasításának megfontolására;

–  az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület kötelező korai bevonása a szakterületüket érintő jogalkotási eljárások előkészítésébe;

–  a Parlament számára lehetőség biztosítása arra, hogy felhasználhassa az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület szakértelmét, többek között a javasolt technikai standardok kerete és időzítése vonatkozásában, valamint hogy kérdéseket tehessen fel;

Felügyeleti együttműködés és konvergencia

–  a három ágazat felügyeletében az egyensúly erősítése az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság ESFS-en belüli szerepének erősítésével annak megelőzése érdekében, hogy helytelenül, bankokra szabott jogszabályokat fogadjanak el és alkalmazzanak más ágazatokra is, és ugyanakkor biztosítsák az egyenlő feltételeket;

–  az európai felügyeleti hatóságok szakértői felülvizsgálati modelljének felülvizsgálata és egy függetlenebb – az IMF-éhez (FSAP) hasonló – értékelési modell kidolgozása;

–  szükség esetén megfelelő mechanizmus létrehozása a tagállami felügyeleti gyakorlatok illetékes hatóságokkal folytatott párbeszédben, az adott esetben korrekciós ajánlásokkal követett helyszíni látogatások révén történő értékelésére;

–  az Európai Bankhatóság feladatának kiterjesztése arra, hogy alakítsa ki és frissítse a pénzügyi intézmények felügyeleti kézikönyvét, valamint az Európai Értékpapír-piaci Hatóság és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság megbízása hasonló feladatokkal az európai szinten egységes felügyelet és az közös felügyeleti kultúra javítása céljából;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok fogyasztóvédelmi munkáját ne hátráltassák az európai felügyeleti hatóságok alapító rendeleteiben a jogalapok, valamint az ágazati jogszabályokban a hozzájuk rendelet megbízások eltérései;

–  annak pontosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak a nézeteltérések rendezésére vonatkozó képessége az uniós jog esetleges megsértésének kivizsgálásra irányuló képességtől elkülönülő hatáskör, és az az ágazati jogszabályok további felhatalmazása nélkül felhasználható a felügyeleti következetesség és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája koordinációjának előmozdítására;

–  a felügyeleti kollégiumok felügyeleti megbízatásának bővítése, és az európai felügyeleti hatóságok kollégiumokon belüli vezető szerepének javítása;

–  annak biztosítása, hogy amennyiben a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletére kijelölt koordinátor az egységes felügyeleti mechanizmus, a biztosítók vagy a konglomerátum részét képező csoport felügyeletében a biztosító vagy a csoport felügyeletéért felelős felügyeleti hatóságok legalább egyenlő mértékben vegyenek részt;

–  annak előírása az európai felügyeleti hatóságok számára, hogy azonosítsák a megbízatásaik közötti átfedéseket és tegyenek javaslatokat a jogszabályok módosításának és felülvizsgálatának összevonására, hogy egységesebb és összefésültebb megközelítés érvényesülhessen az ágazatok közötti és a joganyagon belüli következetesség biztosítására, különösen az egységes szabálykönyv következetességének növelésére a fogyasztóvédelmi szabályokat illetően;

–  az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület szerepének erősítése az Unió nemzetközi szervezetekben való képviseletében, és számukra a nemzeti felügyeleti hatóságokkal megegyező tagi jogállás megadása;

–  annak biztosítása, hogy az európai felügyeleti hatóságok a vegyes bizottságokkal közösen dolgozzanak ki részletes szakpolitikát és stratégiát, felsorolva prioritásaikat és meghatározva saját szerepüket és annak a nemzeti felügyeleti hatóságokkal való egyeztetését, és évente adjanak ki közös és horizontális jelentést a fogyasztóvédelemről;

Erősebb hatáskörök

–  az európai felügyeleti hatóságok vizsgálati hatásköreinek megerősítése és forrásaik növelése a jogi aktusokból levezetett szabályok helyes végrehajtásának és az uniós jogi keret alapján elfogadott más határozatok betartásának közvetlen ellenőrzése érdekében;

–  az európai felügyeleti hatóságok általi közvetlen felügyelet bevezetése – beleértve stresszteszteket is – az erősen integrált páneurópai szervezetek vagy tevékenységek tekintetében, feljogosítva, felhatalmazva és forrásokkal ellátva az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot és Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot e tevékenységek elvégzésére, valamint a vonatkozó helyreállítási és szanálási tervezés megfelelőségének ellenőrzésére;

–  az Európai Bankhatóság számára hatáskör, megbízatás és erőforrások biztosítása a banki ágazatban a fogyasztókat érintő új kockázatok azonosítását szolgáló intézkedések kidolgozására;

–  az európai felügyeleti hatóságok fogyasztóvédelmi munkája jogalapjának megerősítése a fogyasztóvédelmi intézkedéseket szabályozó jogszabályoknak az európai felügyeleti hatóságok intézkedési körébe vonása révén; a „pénzügyi intézmények” fogalommeghatározásának kiterjesztése annak érdekében, hogy egyforma tevékenységekre egyforma szabályok vonatkozzanak, és az „illetékes hatóságokra” való hivatkozások frissítése az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek alkalmazásában;

–  az európai felügyeleti hatóságok azzal való megbízása és arra való felhatalmazása, hogy a nemzeti panaszkezelésre és a panaszokkal kapcsolatos adatgyűjtésre vonatkozóan standardokat állapítsanak meg;

Európai Rendszerkockázati Testület

–  annak biztosítása, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület képviselje magát a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság ülésein;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület számára annak biztosítása, hogy egész Unióra kiterjedő útmutatást adhasson a tagállamoknak makroprudenciális eszközökről, például a tőkeáttételi arányról, a hitelfedezeti rátáról és a jövedelemarányos adósság mutatóról;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület számára annak lehetővé tétele, hogy az EKB-hoz annak egyedüli felügyeleti hatóság (egységes felügyeleti mechanizmus) feladatkörében, illetve monetáris politikai szerepkörében is figyelmeztetéseket és ajánlásokat intézhessen;

–  az Európai Rendszerkockázati Testületről szóló rendelet 15. cikkének felülvizsgálata és egyszerűsítése az Európai Rendszerkockázati Testület általi adatgyűjtés elősegítése érdekében, az Európai Rendszerkockázati Testület számára történő adatkérések tekintetében gyorsabb és egyszerűbb döntéshozatal létrehozásával, és annak biztosításával, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület valós idejű adatokhoz jusson hozzá;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület struktúrájának felülvizsgálata a gyorsabb döntéshozatal és a fokozott elszámoltathatóság érdekében;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület nemzetközi makroprudenciális szabályozási fórumokon való részvételének erősítése;

–  az Európai Rendszerkockázati Testület titkárságának rendelkezésére álló elemzési erőforrások növelése és több erőforrás biztosítása tudományos tanácsadó bizottsága részére;

–  annak biztosítása, hogy az illetékes hatóságok – ideértve az EKB-t vagy az európai felügyeleti hatóságokat – a stressztesztrendszerek kidolgozásakor az Európai Rendszerkockázati Testülettel konzultáljanak;

–  annak biztosítása, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület képviselőit megfigyelőként meghívják az EKB vonatkozó üléseire és megbeszéléseire, köztük a pénzügyi stabilitási bizottság üléseire;

–  az Európai Rendszerkockázati Testületről szóló rendelet figyelmeztetések és ajánlások közzétételére vonatkozó 18. cikkének módosítása az Európai Rendszerkockázati Testület nyilvánosságának, valamint figyelmeztetései és ajánlásai nyomon követésének erősítése érdekében;

A jogalkotási aktus(ok) elfogadása előtt alaposan meg kell vizsgálni a következő kérdéseket, tekintettel arra, hogy a tagállamok még a pénzügyi válság legsúlyosabb időszakai során sem voltak hajlandóak jelentős felügyeleti hatáskört ruházni az európai felügyeleti hatóságokra:

–  a három különálló felügyeleti szerv jelenlegi modellje jelenti-e a legjobb megoldást a koherens felügyelet biztosítására;

–  az Európai Bizottság túlterjeszkedett-e megfigyelői szerepkörén az európai felügyeleti szervek felügyeleti tanácsában;

–  az európai felügyeleti hatóságok függetlenségére figyelemmel az Európai Bizottságtól való erős függésük hátráltatja-e az európai felügyeleti hatóságok fejlődését és az átláthatóságot e tekintetben fokozni kell-e;

–  az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásának mely következményei fogják érinteni a pénzügyi felügyeletet az Európai Unió egészében;

–  az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása miatt teljes egészében módosítani kell-e az Európai Bankhatóság működését a bankfelügyeletet illetően;

–  a pénzügyi szabályozással kapcsolatos számos uniós jogszabály és azok részbeni átfedése nem eredményez-e szabályozási hiányosságot és egymástól eltérő fogalommeghatározásokat, és egy átfogó európai pénzügyi kódex segítene-e egy ilyen helyzet orvoslásában;

–  hogyan egységesíthető, optimalizálható és egyszerűsíthető a piaci szereplők számára az európai felügyeleti hatóságok és a nemzeti felügyeletek irányában való jelentéstétel;

–  miként kell megőrizni az európai felügyeleti hatóságok vészhelyzeti hatásköreit;

–  meg kell-e vizsgálni annak lehetőségét, hogy az európai felügyeleti hatóságok időlegesen felfüggeszthessék valamely konkrét szabály alkalmazását, amely nem kívánt következményekhez vezethet a rendkívüli piaci fejlemények folytán;

–  az európai felügyeleti hatóságok feladatainak összevonása az állandó bizottságokban pl. a fogyasztóvédelem terén a vegyes bizottságok feladatkörében növelheti-e hatékonyságot és minimumra szoríthatja-e a feladatok megkettőzését;

–  hogy szükség van-e a bankunió modelljét követő biztosítási unióra, és az ESFS milyen szerepet tölthet be egy biztosítási unióban;

–  hogy az Európai Bankhatóságnak és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságnak további erőforrásokat kell-e kapnia a tőkekövetelmények belső modelljei felügyeleti konvergenciájának ellenőrzésére és előmozdítására;

–  hogy a közelmúltban az Egyesült Államokban létrehozott pénzügyi fogyasztóvédelmi hivatal megbízatása, hatásköre és erőforrásai modellként szolgálhatnak-e az ESFS számára;

–  hogy a pénzügyi ágazattól szedett további díjak – például harmadik országbeli központi szerződő felektől származó díjak elfogadásakor – az európai felügyeleti hatóságok számára további bevételi forrást jelenthetnek-e;

–  az európai felügyeleti hatóságok hatékonyabban hozzájárulhatnának-e a pénzügyi jártasság fokozásához egy, az OECD PISÁ-jához hasonló „európai pénzügyi nemzetközi értékelési program (PISA)” rendszer működtetése révén;

–  hogy a három európai felügyeleti hatóságnak és Európai Rendszerkockázati Testületnek közös hírlevelet kell-e kiadnia.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.
(2) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
(3) HL L 331., 2010.12.15., 48. o.
(4) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.
(5) HL L 331., 2010.12.15., 162. o.
(6) HL L 331., 2010.12.15., 120. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0371.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0372.
(9) A7-0166/2010.
(10) HL C 50. E, 2012.2.21., 214. o.
(11) A7-0170/2010.
(12) HL C 50. E, 2012.2.21., 209 o.
(13) A7-0169/2010.
(14) HL C 50. E, 2012.2.21., 217. o.
(15) A7-0163/2010.
(16) HL C 50. E, 2012.2.21., 212. o.
(17) A7-0168/2010.
(18) HL C 50. E, 2012.2.21., 210. o.
(19) A7-0167/2010.
(20) HL C 50. E, 2012.2.21., 216. o.
(21) http://www.bis.org/publ/bcbs230.pdf.
(22) http://www.bis.org/publ/bcbs177.pdf.
(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o).
(24) A 9/56. sz., Meroni kontra Főhatóság ügy (EBHT 1957/1958., 133. o.).
(25) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1.o.).
(26) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelve a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).


Dokumentumokhoz való hozzáférés a 2011–2013 közötti időszakban
PDF 365kWORD 105k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről (az eljárási szabályzat 104. cikkének (7) bekezdése) a 2011–2013. évben (2013/2155(INI))
P7_TA(2014)0203A7-0148/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1., 10. és 16. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. és 298. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 11. cikkére és az intézmények azon kötelezettségére, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytassanak a képviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 41. cikkére (a megfelelő ügyintézéshez való jog) és 42. cikkére (a dokumentumokhoz való hozzáférés joga),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség levéltárainak a nyilvánosság számára történő megnyitásáról szóló 354/83/EGK, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 22-i 1700/2003/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a 2009–2010. évben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának és a Törvényszéknek a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, és különösen a Bíróság Access Info Europe (C-280/11 P. sz. ügy), Donau Chemie (C-536/11. sz. ügy), IFAW kontra Bizottság (C-135/11. sz. ügy)(4), My Travel (C-506/08 P. sz. ügy) és Turco (C-39/05 P. és C-52/05 P. sz. egyesített ügyek) ügyben hozott ítéleteire, valamint a Törvényszék (T-529/09. sz.) In ‘t Veld kontra Tanács, (T-59/09. sz.) Németország kontra Bizottság, (T-344/08. sz.) EnBW kontra Bizottság, (T-6/10. sz.) Sviluppo Globale, (T-300/10. sz.) Internationaler Hilfsfonds, (T-167/10. sz.) Evropaïki Dynamiki, (T-161/04. sz.) Jordana és (T-437/08. sz.) CDC ügyben hozott ítéleteire,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2008. április 30-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0229),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. március 20-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0137),

–  tekintettel az Európa Tanács hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, 2008. évi egyezményére,

–  tekintettel a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, az 1049/2001/EK rendelet 17. cikke alapján benyújtott 2011. és 2012. évi jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a biztonság- és védelempolitika területével kapcsolatos minősített tanácsi információkhoz való hozzáféréséről 2002. november 20-án az Európai Parlament és a Tanács között létrejött intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló 2012-es éves jelentésről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(5) és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretének a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után szükséges javításáról (1049/2001/EK rendelet) szóló, 2009. december 17-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az európai ombudsman 2012. évre vonatkozó éves jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 104. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0148/2014),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés már négy éve hatályba lépett; mivel az EUMSZ 15. cikke létrehozza az uniós intézményi átláthatóság alkotmányos keretét, és az uniós polgárok, valamint a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek alapvető jogaként határozza meg az uniós intézmények, szervek és hivatalok dokumentumaihoz való hozzáférést; mivel ezt a jogot a Parlament és a Tanács által elfogadott jogszabályokban foglalt általános elveket és korlátozásokat tiszteletben tartva kell gyakorolni;

B.  mivel az EUMSZ 298. cikke nyitott, hatékony és független európai igazgatásról rendelkezik;

C.  mivel általános szabály, hogy a jogalkotási dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kell biztosítani, a nem jogalkotási jellegű dokumentumokra vonatkozó kivételek hatályát pedig szűkíteni kell;

D.  mivel az átláthatóság nélkülözhetetlen eleme a polgárok olyan demokratikus Európai Uniójának, amelyben e polgárok a demokratikus folyamat teljes jogú résztvevői lehetnek és nyilvános ellenőrzést gyakorolhatnak; mivel az átlátható igazgatás a polgárok érdekei, a korrupció elleni küzdelem, valamint az uniós politikai rendszer és jogalkotás legitimitása szempontjából egyaránt előnyös;

E.  mivel a dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés az egészséges demokrácia fontos eleme;

F.  mivel egy egészséges demokráciában a polgároknak nem kellene a visszaélést jelentő személyekre számítaniuk abban, hogy biztosítsák kormányaik hatásköreinek és tevékenységeinek átláthatóságát;

G.  mivel a polgároknak joguk van megismerni a döntéshozatali folyamat működésének módját, képviselőik eljárásának mikéntjét, továbbá joguk van a képviselők elszámoltatására és annak megismerésére, hogy miként történik a közpénzek elosztása és felhasználása;

H.  mivel a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló uniós jogszabályt az uniós igazgatási szervek továbbra sem alkalmazzák megfelelően; mivel az 1049/2001/EK rendeletben biztosított kivételeket ezek az igazgatási szervek nem kivételes esetekben, hanem többnyire rutinszerűen alkalmazzák;

I.  mivel az ítélkezési gyakorlat értelmében egy intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné – a többek között a 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében előírt – kivétellel védett érdeket (lásd az In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítéletet(7));

J.  mivel a szóban forgó érdek konkrét és előrelátható sérelme nem állapítható meg csak azon az alapon, hogy az intézmények félnek a polgárok elé tárni az Unió nemzetközi fellépésének jogalapját illetően közöttük kialakult nézetkülönbségeket, és ezáltal kételyeket kelteni a közvéleményben e fellépés jogszerűségével kapcsolatban (lásd az In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítéletet(8));

K.  mivel az európai ombudsman által 2012-ben a tíz „kiemelt ügyben” folytatott vizsgálat közül hat az átláthatósághoz kapcsolódott;

L.  mivel az 1049/2011/EK rendelet alkalmazására vonatkozó statisztikák szerint mindhárom intézményben csökkent az alapkérelmek száma;

M.  mivel a Parlamentben csökkent a kért meghatározott dokumentumok száma (a 2011. évi 1666-ról 2012-ben 777-re); mivel azonban a nem meghatározott dokumentumokra (pl. „a következőhöz kapcsolódó összes dokumentum: …”) irányuló kérések aránya a Parlamentben nőtt (a 2011. évi 35,5%-ról 2012-ben 53,5%-ra); mivel a kért tanácsi dokumentumok száma csökkent (a 2011. évi 9641-ről 2012-ben 6166-ra)(9);

N.  mivel a 2012. évi éves jelentésekben szereplő mennyiségi adatok azt jelzik, hogy a Bizottság és a Tanács egyaránt többször (a 2011. évi 12% helyett 2012-ben 17%-ban, illetve a 2011. évi 12% helyett 2012-ben 21%-ban) tagadta meg teljes körűen a hozzáférést, míg a Parlamentben ez a statisztikai adat állandó (2011-ben és 2012-ben egyaránt 5%);

O.  mivel a Bizottság esetében jelentősen (a 2011. évi 165-ről 2012-ben 229-re) nőtt a megerősítő kérelmek száma, aminek nyomán a teljes körűen felülvizsgált határozatok száma némileg nőtt, a részben felülvizsgált határozatok száma csökkent, és a megerősített határozatok száma is emelkedett, míg a Tanácshoz és a Parlamenthez benyújtott megerősítő kérelmek száma viszonylag állandó volt (Tanács: 2011-ben 27, 2012-ben 23; Parlament: 2011-ben 4, 2012-ben 6);

P.  mivel számos kérelem nyomán nyújtottak be panaszt az európai ombudsmanhoz (Bizottság: 2011-ben 10, 2012-ben 20; Tanács: 2011-ben 2, 2012-ben 4; Parlament: 2011-ben és 2012-ben is 1);

Q.  mivel az európai ombudsman 2011-ben és 2012-ben is több panaszt kritikus észrevételekkel vagy további intézkedésekre tett javaslatokkal zárt le (Bizottság: 2011-ben 18-ból 10, 2012-ben 10-ből 8; Tanács: nincs adat; Parlament: 2011-ben 0-ból 0, 2012-ben 1-ből 1);

R.  mivel több dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemhez kapcsolódó ügyet a Törvényszék elé vagy fellebbezés céljából a Bíróság elé terjesztettek (Bizottság: 2011-ben 15 ügy és 3 fellebbezés, 2012-ben 14 ügy és 1 fellebbezés; Tanács: 2011-ben 1 ügy és 2 fellebbezés, 2012-ben 1 fellebbezés(10); Parlament: 2011-ben és 2012-ben is 0);

S.  mivel a Törvényszék ítéletei túlnyomórészt a fokozott átláthatóságot támogatták, illetve több esetben az 1049/2001/EK rendeletet pontosították (Bizottság: 2011-ben 6-ból 5(11), 2012-ben 5-ből 5(12); Tanács: 2011-ben 1-ből 1 (T-233/09. sz. Access Info Europe ügy), 2012-ben 4-ből 1 (T-529/09. sz. In ‘t Veld ügy); Parlament: 2011-ben 2-ből 1(13) (T-471/08. sz. Toland ügy), 2012-ben 1-ből 1 (T-190/10. sz. Kathleen Egan és Margaret Hackett ügy));

T.  mivel a Bíróság ítéletei túlnyomórészt a fokozott átláthatóságot támogatták, például a következő ügyekben: Bizottság: 2011-ben 1-ből 1 [C-506/08. sz. My Travel ügy], 2012-ben 3-ból 1 [C-135/11 P. sz. IFAW ügy](14); Tanács és Parlament: 2011-ben és 2012-ben nem születtek ilyen ítéletek;

U.  mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament éves jelentései nem szolgálnak összehasonlítható statisztikai adatokkal; mivel a három intézmény a statisztikák ismertetésekor azok teljességét nem azonos szabályok szerint értékeli;

V.  mivel a kivétel leggyakrabban említett indoka, amelyet a Bizottság és a Tanács az alapkérelmekre válaszul alkalmazott, „a döntéshozatali eljárás védelme” volt (Bizottság: 2011-ben 17%, 2012-ben 20%; Tanács: 2011-ben és 2012-ben 41%); mivel a Tanács esetében a második leggyakrabban említett indok „a nemzetközi kapcsolatok védelme” volt; mivel a Parlament esetében a leggyakoribb kivételt „az egyén magánéletének és becsületének védelme” jelentette;

W.  mivel az intézmények nem hajtották végre az EUMSZ 15. cikkének (2) bekezdését és 15. cikke (3) bekezdésének ötödik albekezdését, amelyek szerint az Európai Parlament és a Tanács ülései kötelezően nyilvánosak, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak, illetve a két intézmény köteles a 15. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett rendeleteknek megfelelően biztosítani a jogalkotási eljárásokhoz kapcsolódó dokumentumok nyilvánosságát;

X.  mivel az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése az átláthatóság alól kivételt biztosít, „amennyiben a dokumentum közzététele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik”; mivel ez a rendelkezés a Lisszaboni Szerződést megelőzően született, és összhangba kell hozni az EUMSZ 15. cikkével;

Y.  mivel a Bíróságnak az Access Info Europe ügyben hozott ítélete(15) megerősítette, hogy a tagállamok nevének és javaslatainak közzététele nem sérti a döntéshozatali eljárást; mivel a Törvényszék az ezen ügyben hozott korábbi ítéletében kimondta, hogy „a polgárok demokratikus jogainak gyakorlása […] feltételezi [a] […] döntéshozatali eljárás részletes követésének […] a lehetőségét”;

Z.  mivel a nemzetközi megállapodások hatást gyakorolnak az uniós jogalkotásra; mivel a megállapodásokkal kapcsolatos dokumentumokat főszabály szerint – a jogszerű kivételek sérelme nélkül – nyilvánossá kell tenni; mivel a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételt a T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontjában foglaltak szerint kell alkalmazni;

AA.  mivel a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti háromoldalú egyeztetések meghatározóak az uniós jogszabályok kidolgozása szempontjából; mivel a háromoldalú egyeztetések nem nyilvánosak, és az informális háromoldalú egyeztetésekhez kapcsolódó dokumentumokat, többek között a napirendeket és az összefoglaló jelentéseket alapesetben nem hozzák nyilvánosságra és azokat a Parlament számára sem teszik elérhetővé, ami ellentétes az EUMSZ 15. cikkével;

AB.  mivel a Tanács Elnöksége által az e feladatkörben végzett munkájához kapcsolódóan készített vagy feldolgozott dokumentumoknak az uniós átláthatósági szabályok értelmében hozzáférhetőknek kell lenniük;

AC.  mivel az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos tárgyalások holtpontra jutottak; mivel a jelenleginél jelentősen nagyobb átláthatóság biztosításához új eszközre van szükség;

AD.  mivel a Parlament zárt üléseire vonatkozó kérelmeket főszabály szerint az 1049/2001/EK rendelettel összhangban kell elbírálni; mivel a Parlamentnek eseti alapon kell értékelnie az ilyen kérelmeket, és nem hagyhatja azokat jóvá automatikusan;

AE.  mivel a dokumentumoknak az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodás hatálya alá tartozó titkosítási kategóriába, illetve az 1049/2001/EK rendelet 9. cikke szerinti „minősített dokumentumként” történő besorolását körültekintő és egyedi megfontolásokra kell alapozni; mivel a túlminősítés a dokumentumok felesleges és aránytalan titkosításához vezet, illetve azt eredményezi, hogy megfelelő indokolás nélkül kerül sor zárt ülésekre;

AF.  mivel az alapvető szabály továbbra is az átláthatóság, többek között a kartellekkel szembeni engedékenységi programmal összefüggésben is; mivel a közzétételre vonatkozó automatikus tilalom sérti a Szerződésekben meghatározott átláthatóság szabályát; mivel a titoktartás képezi a kivételt, és ezért azt a nemzeti bíráknak eseti alapon kell indokolniuk a kártérítési keresetek vonatkozásában;

AG.  mivel javasolt, hogy a bíráknak szóló hasznos eszközként uniós iránymutatásokat dolgozzanak ki; mivel ezeknek az iránymutatásoknak különbséget kell tenniük a vállalati dokumentumok és a Bizottság tulajdonában lévő kartellakták között;

A dokumentumokhoz való hozzáférés joga

1.  emlékeztet arra, hogy az általános szabály az átláthatóság, és hogy a Lisszaboni Szerződés alapvető jogként határozza meg a dokumentumokhoz való hozzáférést;

2.  emlékeztet, hogy a lehető legszélesebb körben kell biztosítani a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést annak érdekében, hogy a polgárok és a civil társadalom véleményt nyilváníthassanak az uniós tevékenységek valamennyi vonatkozásáról;

3.  emlékeztet, hogy az átláthatóság erősíti a polgárok uniós intézmények iránti bizalmát azáltal, hogy biztosítja a tájékoztatásukat és az uniós döntéshozatali eljárásban való részvételüket, ily módon az EU demokratikusabbá tételéhez való hozzájárulásukat;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozatoknak egyértelműen és szigorúan meghatározott jogi kivételeken kell alapulniuk, és azokat részletes és konkrét indokolással kell alátámasztani, amelynek köszönhetően az érintett polgár megtudhatja a hozzáférés megtagadásának okát, és hatékonyan élhet a rendelkezésre álló jogorvoslatokkal;

5.  emlékeztet, hogy meg kell teremteni a megfelelő egyensúlyt az átláthatóság és az adatvédelem között, amint azt a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet egyértelművé tette, továbbá hangsúlyozza, hogy az adatvédelemmel – különösen az összeférhetetlenség eseteinek elfedése, valamint az uniós igazgatással és döntéshozatallal összefüggésben gyakorolt jogosulatlan befolyás céljából – nem szabad visszaélni; rámutat, hogy a Bíróság által a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet az 1049/2001/EK rendelet jelenlegi szövegén alapul, és nem akadályozza meg a szövegezés megváltoztatását, ami szükséges és sürgős, különösen miután a Szerződések és az Alapjogi Charta egyértelműen kimondják a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát;

6.  felhívja az intézményeket, szerveket és hivatalokat, hogy az 1049/2001/EK rendeletet szigorúan alkalmazzák, teljes körűen figyelembe véve a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, és hangolják össze hatályos belső szabályaikat a rendelet szövegével és szellemével, különös tekintettel a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek elbírálásának határidejére, ugyanakkor biztosítsák, hogy ez ne eredményezze a határidők meghosszabbodását; felszólítja a Tanácsot, hogy tegye közzé a tanácsi munkacsoportok üléseinek jegyzőkönyvét, többek között – tekintettel az Access Info Europe ügyre – a tagállamok neveit és javaslatait is;

7.  felhívja az intézményeket, szerveket és hivatalokat, hogy az 1049/2001/EK rendelet alkalmazásakor szigorúan vizsgálják meg egy adott dokumentum, táblázat, ábra, bekezdés vagy mondat részleges nyilvánosságra hozatalának lehetőségeit;

8.  felszólítja az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, hogy dolgozzanak az átláthatósággal kapcsolatos proaktívabb megközelítés továbbfejlesztésén azáltal, hogy weboldalukon nyilvánosan hozzáférhetővé teszik a lehető legtöbb dokumentumtípust – többek között a belső igazgatási dokumentumokat is – felveszik azokat a nyilvánosság által hozzáférhető nyilvántartásaikba; úgy véli, hogy ez a megközelítés hozzájárul az átláthatóság tényleges biztosításához, valamint a szükségtelen jogviták megelőzéséhez, amelyek az intézmények és a polgárok számára egyaránt szükségtelen költségeket és terhet okozhatnak;

9.  felszólítja az intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy maradéktalanul hajtsák végre az 1049/2001/EK rendelet 11. cikkét, és hozzanak létre a következő jellemzőkkel bíró nyilvános dokumentum-nyilvántartásokat: világos és hozzáférhető struktúrák; jó keresőfunkció; rendszeresen frissített információk az elkészített és nyilvántartásba vett új dokumentumokról; a nem nyilvános dokumentumokra való hivatkozások felvétele; felhasználói útmutató a nyilvántartásban szereplő dokumentumtípusokról a nyilvánosság tagjai általi felhasználás támogatása érdekében;

10.  felszólítja az intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy rendszeresen és késedelem nélkül hozzák nyilvánosságra dokumentum-nyilvántartásaikban a nyilvánosság számára korábban nem elérhető mindazon dokumentumokat, amelyeket a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmekre válaszul már közzétettek;

11.  felhívja az igazgatási szerveket, hogy az alapkérelmet követően teljes körűen ismertessék az 1049/2001/EK rendelet értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem hatálya alá tartozó valamennyi dokumentumot;

12.  hangsúlyozza, hogy az európai ombudsman megkeresése értékes lehetőség akkor, ha az érintett igazgatási szerv megerősítette a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az ombudsman határozatainak kötelező végrehajtására nincs mód;

13.  hangsúlyozza, hogy a peres eljárás rendkívül hosszadalmas folyamat, amely magas, akár megfizethetetlen költségek kockázatával jár, és amelynek végkimenetele bizonytalan, így ésszerűtlenül nagy terhet ró azokra a polgárokra, akik kifogást kívánnak emelni a (részleges) hozzáférést megtagadó határozat ellen; hangsúlyozza, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmet elutasító határozat ellen nincs hatékony jogorvoslat;

14.  felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy a bírósági eljárások iránti igény csökkentése és egy valódi átláthatósági kultúra megteremtése érdekében sürgősen fogadjanak el a hozzáférés megtagadása miatt benyújtott panaszok kezelésére szolgáló gyorsabb, egyszerűbb és hozzáférhetőbb eljárásokat;

15.  hangsúlyozza, hogy a három intézmény, valamint a szervek és ügynökségek éves jelentéseinek összehasonlítható formátumban kellene adatokat szolgáltatniuk, többek között például a következőket: a kért dokumentumok száma, a kérelmek száma, azon dokumentumok száma, amelyekhez biztosították a (részleges) hozzáférést, a megerősítő kérelem benyújtása előtt, illetve után teljesített kérelmek száma, illetve a Bíróság által megítélt hozzáférések száma, a Bíróság által megítélt részleges hozzáférések száma és a megtagadott hozzáférések száma;

16.  felhívja az uniós intézményeket, hogy a továbbiakban ne szorgalmazzák, hogy a bírósági eljárások költségei a kifogást emelő felet terheljék, valamint biztosítsák, hogy a polgárokat az eszközök hiánya ne akadályozza a határozatok elleni fellebbezésben;

17.  megjegyzi, hogy a tagállamoknak alkalmazkodniuk kell a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új átláthatósági kerethez, amelyet jól szemléltet a T-59/09. sz. Németország kontra Bizottság ügy, amelyben Németország a „nemzetközi kapcsolatokkal” összefüggésben a közérdek védelmére hivatkozva kifogásolta a hozzá intézett felszólító levélhez kapcsolódó dokumentumok hozzáférhetővé tételét, a Törvényszék azonban kimondta, hogy a „nemzetközi kapcsolatok” fogalma uniós jogi fogalom, következésképpen nem alkalmazható a Bizottság és valamely tagállam közötti kommunikációra;

18.  felhívja az uniós intézményeket, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre és a megerősítő kérelmekre rövidebb időn belül válaszoljanak;

19.  célul tűzi ki annak vizsgálatát, hogy miként tehető átláthatóbbá a parlamenti Elnökségen és Elnökök Értekezletén belüli határozathozatal, mint például részletes jegyzőkönyvek készítése és azok nyilvánosságra hozatala révén;

Az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata

20.  csalódottságának ad hangot annak kapcsán, hogy az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos első olvasatbeli álláspontjának 2011 decemberében való elfogadása óta nem történt előrelépés, mivel a Tanács és a Bizottság nem mutatkozott késznek az érdemi tárgyalások folytatására; felhívja ezért a Tanácsot, hogy végre folytassa az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatát; felhívja a Tanácsot és a Parlamentet, hogy fogadjanak el egy olyan új eszközt, amely jelentősen nagyobb átláthatóságot biztosít, ideértve az EUMSZ 15. cikkének hatékony végrehajtását;

21.  felszólít minden uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget az 1049/2001/EK rendeletnek az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban történő alkalmazására; teljes mértékben támogatja az Európai Gyógyszerügynökség azon gyakorlatát, hogy kérelemre nyilvánosságra hozza az uniós piacon forgalomban lévő gyógyszerekről készített klinikai vizsgálati jelentéseket, mihelyt az adott gyógyszerrel kapcsolatos döntéshozatali eljárás lezárult; hangsúlyozza, hogy az 1049/2001/EK rendelet bármiféle felülvizsgálata során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Aarhusi Egyezményt, és a felülvizsgálat keretében a kivételeket az Egyezmény maradéktalan betartása mellett kell meghatározni;

22.  javasolja, hogy az egyes uniós intézmények és szervek irányítási struktúrájukon belül jelöljenek ki a megfelelés biztosításáért és a gyakorlatok javításáért felelős átláthatósági tisztviselőt;

23.  felhívja az intézményeket, hogy értékeljék és szükség esetén vizsgálják felül a jogellenes magatartás jelentésére vonatkozó belső előírásaikat, valamint szorgalmazza a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét; felszólítja különösen a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a visszaélések bejelentése terén az uniós személyzetre alkalmazandó, 2012-ben elfogadott új szabályokkal és azok végrehajtási intézkedéseivel kapcsolatos tapasztalatairól; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be a visszaélést bejelentők számára erkölcsi és pénzügyi védelmet biztosító javaslatot annak érdekében, hogy a demokratikus rendszer részeként e személyek megfelelő védelemben és támogatásban részesüljenek;

Jelentéstétel

24.  felhívja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy hangolják össze a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló éves jelentéseiket, és hasonló, lehetőség szerint teljes és mindenre kiterjedő statisztikákat közöljenek, összehasonlítható formában (pl. a mellékletben szereplő, közvetlen összehasonlítást lehetővé tevő táblázatokban);

25.  felhívja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy fogadják el a Parlament által a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló korábbi állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokat;

26.  felhívja az uniós intézményeket, hogy éves átláthatósági jelentéseikben adjanak választ a Parlament ajánlásaira;

Jogalkotási dokumentumok

27.  felhívja a Bizottságot, hogy nyilvános ülések, valamint a tagok felvételére vonatkozó eljárás, illetve a tagságra, az eljárásokra, a vizsgált dokumentumokra, a szavazatokra, a határozatokra és az ülések jegyzőkönyveire vonatkozó információk – online, szabványos formátumban történő – nyilvánossá tétele révén javítsa a szakértői csoportok és a komitológiai munkacsoportok átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy a szakértői csoportok tagjainak és a komitológiai eljárásban részt vevőknek előzetesen nyilatkozniuk kell arról, hogy nincs-e személyes érdekeltségük a megtárgyalt témákban; felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi főigazgatóság tekintetében javítsa és maradéktalanul hajtsa végre a felvételi eljárásra vonatkozó (többek között a kiegyensúlyozott összetétellel, az összeférhetetlenségi politikával és a nyilvános felhívásokkal kapcsolatos) belső iránymutatásokat és a költségvisszatérítési szabályokat; felszólítja továbbá arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló éves jelentések mellett a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseiben is számoljon be e kérdésekről; felszólítja a Bizottságot különösen arra, hogy számoljon be a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség érdekelt feleket tömörítő tanácsadó csoportjának működéséről;

28.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy gondoskodjanak az informális háromoldalú egyeztetések fokozottabb átláthatóságáról azáltal, hogy nyilvános üléseket szerveznek, és alapvető szabályként szabványos és könnyen hozzáférhető online környezetben közzéteszik a dokumentációt, többek között az ütemterveket, a napirendeket, a jegyzőkönyveket, a vizsgált dokumentumokat, a módosításokat, az elfogadott határozatokat és a tagállami küldöttségekre, valamint az azok álláspontjára és jegyzőkönyveire vonatkozó információkat, az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kivételekre is figyelemmel;

29.  emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet minősített dokumentumokról szóló 9. cikke kompromisszum, amely már nem tükrözi a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta érvényes új alkotmányos és jogi kötelezettségeket;

30.  felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy minősítési kategóriáik szerint vezessenek naprakész nyilvános nyilvántartást a birtokukban lévő minősített dokumentumok számáról;

A dokumentumok titkosítása

31.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő rendeletre irányuló javaslatot, amelyben egyértelmű szabályokat és kritériumokat határoz meg a dokumentumok uniós intézmények, szervek és hivatalok általi titkosítására vonatkozóan;

32.  felhívja az intézményeket, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban vizsgálják meg és indokolják a zárt ülésekre irányuló kérelmeket;

33.  felhívja az uniós intézményeket, hogy hozzanak létre a dokumentumok titkosításáért és a zárt ülésekre irányuló kérelmek vizsgálatáért felelős független uniós ellenőrző hatóságot;

Pénzügyi információk

34.  felszólítja az intézményeket, hogy tegyék nyilvánosan elérhetővé és hozzáférhetővé a polgárok számára az uniós költségvetésre, annak végrehajtására és az uniós források és támogatások kedvezményezettjeire vonatkozó dokumentumokat, és hangsúlyozza, hogy az ilyen dokumentumokat külön weboldalon és adatbázisban, valamint az Unión belüli pénzügyi átláthatóság biztosítása érdekében létrehozott adatbázisban is hozzáférhetővé kell tenni;

Nemzetközi tárgyalások

35.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételt rutinszerűen alkalmazzák a dokumentumok titkosításának indokaként;

36.  emlékeztet arra, hogy egy intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket;

37.  hangsúlyozza, hogy az említett elvek ellenére ez a gyakorlatban továbbra sem valósul meg, amint azt a Törvényszék T-529/09. sz. In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélete is szemlélteti, amelynek tárgya a Tanács Jogi Szolgálatának az EU és az Egyesült Államok közötti TFTP megállapodásról szóló véleményéhez való hozzáférés Tanács általi megtagadása;

A Jogi Szolgálatok véleményei

38.  hangsúlyozza, hogy az intézmények jogi szolgálatainak véleményeit főszabály szerint nyilvánossá kell tenni, amint azt a Bíróság Turco-ügyben hozott ítélete is hangsúlyozta, amikor kimondta, hogy „az 1049/2001/EK rendelet célja – mint azt a (4) preambulumbekezdése és az 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz”(16);

39.  emlékeztet arra, hogy a 4. cikk (2) bekezdése második francia bekezdése szerinti, jogi tanácsadásra vonatkozó kivétel alkalmazhatóságának vizsgálata előtt az érintett intézménynek meg kell győződnie arról, hogy a dokumentum, melynek közzétételét kérelmezték, valóban jogi véleményt érint-e, ennek megerősítése esetén pedig meg kell határoznia, hogy annak melyek azok a részei, amelyek ténylegesen érintettek, vagyis az említett kivétel hatálya alá tartozhatnak (a Turco-ügyben hozott ítélet 38. pontja);

40.  felhívja az intézményeket, hogy tartsák tiszteletben a Jogi Szolgálatok jogalkotási eljárás keretében kidolgozott véleményeiről szóló Turco-ügyben hozott ítéletet, amely kimondta, hogy „épp az ezzel kapcsolatos átláthatóság az, amely – a különböző álláspontok nyílt megvitatását lehetővé téve – hozzájárul az intézményeknek az európai polgárok vonatkozásában fennálló nagyobb legitimitásához, valamint az európai polgárok bizalmának növeléséhez”, és hogy „[v]alójában sokkal inkább az információ és a vita hiánya az, amely kételyeket ébreszthet a polgárokban, nem csupán valamely egyedi aktus jogszerűségét illetően, hanem az egész döntéshozatali eljárás legitimitásával kapcsolatban is”(17);

41.  hangsúlyozza, hogy a T–529/09. sz. In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélettel(18) összhangban a szóban forgó érdek konkrét és előre látható sérelme nem állapítható meg csak azon az alapon, hogy az intézmények félnek a polgárok elé tárni az Unió nemzetközi fellépésének jogalapját illetően közöttük kialakult nézetkülönbségeket, és ezáltal kételyeket kelteni a közvéleményben e fellépés jogszerűségével kapcsolatban;

A kartellekkel kapcsolatos engedékenységi politika

42.  hangsúlyozza, hogy a Bíróság a C-536/11. sz. ügyben hozott ítélet 43. pontjában kimondta, hogy „[a nemzeti bíróságoknak] minden, a [kartellaktákba] való betekintés iránti kérelmet eseti alapon kell [értékelniük], az ügy valamennyi elemének figyelembevételével”;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(2) HL L 243., 2003.9.27., 1. o.
(3) HL C 51E., 2013.2.22., 72. o.
(4) Lásd a C-135/11 P. sz. IFAW kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, amelynek 75. pontja kimondja, hogy mivel maga nem tanulmányozta a kért dokumentumot, „a Törvényszék nem tudta konkrétan értékelni, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés érvényesen megtagadható volt-e [a] […] kivételek alapján”.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0369.
(6) HL C 51. E, 2013.2.22., 72. o.
(7) A T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontja.
(8) A T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 75. pontja.
(9) A Bizottság nem közölte a kért dokumentumok számát. A bizottsági dokumentumokra irányuló alapkérelmek száma 2011-ben 6447, 2012-ben pedig 6014 volt.
(10) Tanács kontra In ’t Veld ügy (a Sophie In ‘t Veld támogatását célzó európai parlamenti intézkedés).
(11) Batchelor (T-362/08. sz. ügy), IFAW II (T-250/08. sz. ügy), Navigazione Libera del Golfo (T-109/05. és T-444/05. sz. ügy), Jordana (T-161/04. sz. ügy), CDC (T-437/08. sz. ügy) és LPN (T-29/08. sz. ügy).
(12) Németország kontra Bizottság (T-59/09. sz. ügy), EnBW kontra Bizottság (T-344/08. sz. ügy), Sviluppo Globale (T-6/10. sz. ügy), Internationaler Hilfsfonds (T-300/10. sz. ügy), Evropaïki Dynamiki (T-167/10. sz. ügy).
(13) A másik a T-82/08. sz. Dennekamp ügyben hozott ítélet, amelyben a Törvényszék megerősítette a személyes adatok védelmén alapuló európai parlamenti határozatot.
(14) Lásd az IFAW ügyben hozott ítéletet, amelynek tárgya a valamely tagállamtól származó dokumentumok, valamint a Törvényszéknek az érintett dokumentumok vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége; lásd továbbá az összefonódások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó két további, a C-477/10 P. sz. Agrofert ügyben és a C-404/10 P. sz. Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítéletet. E három bírósági ítéletet a Bizottság éves jelentése nem ismerteti.
(15) A C-280/11 P. sz. Tanács kontra Access Info Europe ügyben hozott ítélet.
(16) A C–39/05 P. és C–52/05 P. sz. Svédország és Turco kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 35. pontja.
(17) A C–39/05 P. és C–52/05 P. sz. Svédország és Turco kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 59. pontja.
(18) A T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 75. pontja.


A Petíciós Bizottság 2013. évi tevékenységei
PDF 359kWORD 127k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2013. évi tevékenységéről (2014/2008(INI))
P7_TA(2014)0204A7-0131/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a petíciós jog jelentőségére és annak fontosságára, hogy a parlamenti szervek haladéktalanul értesüljenek az európai polgárok és lakosok konkrét aggodalmairól és véleményéről, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés 24. és 227. cikke rendelkezik,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire, különösen 258. és 260. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 202. cikkének (8) bekezdésére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A7-0131/2014),

A.  szem előtt tartva, hogy 2013-ban, a polgárok európai évében 2 885 petíció érkezett be, ami a 2012-es évhez képest csaknem 45%-os növekedést jelent; és tudomásul véve, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban eddig közel 10 000 petíciót vettek nyilvántartásba;

B.  mivel ez a számadat ugyan még mindig csekély az Európai Unió népességéhez képest, azt azonban jelzi, hogy határozottan javult a petíciós joggal kapcsolatos tudatosság, és nőttek a petíciós folyamat hasznosságával kapcsolatos jogos elvárások, amely folyamatra olyan eszközként tekintenek, amellyel fel lehet hívni az európai intézmények és a tagállamok figyelmét az egyéneket, a helyi közösségeket, a nem kormányzati szervezeteket és az önkéntes egyesületeket, valamint a magánvállalkozásokat foglalkoztató kérdésekre;

C.  mivel az európai polgárok közvetlen képviseletét az egyetlen általuk választott uniós intézmény, az Európai Parlament látja el; szem előtt tartva, hogy a petíciós jog lehetőséget kínál számukra, hogy közvetlenül forduljanak képviselőikhez;

D.  szem előtt tartva, hogy a petíciós jog révén az Európai Parlament fogékonyabb az uniós polgárok és lakosok felvetéseire, ugyanakkor nyílt, demokratikus és átlátható mechanizmust tud biztosítani az emberek számára ahhoz, hogy jogos és indokolt esetben peren kívüli jogorvoslatot nyerjenek panaszaikra, különösen ha azok az európai jogszabályok végrehajtásának problémáihoz kapcsolódnak; mivel a petíciók értékes visszajelzést adnak mind az uniós, mind a nemzeti szintű jogalkotók, mind pedig a végrehajtó testületek számára;

E.  mivel meg kell akadályozni a biológiai sokféleség további helyrehozhatatlan csökkenését, különösen a Natura 2000 keretében kijelölt területeken; mivel a tagállamok vállalták a természetes élőhelyekről szóló (92/43/EGK) irányelv és a madárvédelmi (79/409/EGK) irányelv hatálya alá tartozó különleges természetvédelmi területetek védelmének biztosítását; mivel – bár a Bizottság csak akkor tudja maradéktalanul ellenőrizni az uniós jogszabályok betartását, ha a nemzeti hatóságok már meghozták végső határozatukat – különösen környezeti ügyekben fontos, hogy már korai szakaszban ellenőrizzék, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok megfelelően alkalmazzák-e az uniós jog értelmében vonatkozó összes eljárási követelményt, ideértve az elővigyázatosság elvének alkalmazását is;

F.  mivel az Európai Unió legitimitásának és elszámoltathatóságának erősítését szem előtt tartva fokozni kell az állampolgárok közreműködését az uniós döntéshozatali folyamatban; mivel a petíciós folyamat arra is alkalmas, hogy – különösen gazdasági válság és társadalmi elégedetlenség idején – valós képet adjon az európai társadalomban húzódó feszültségekről, így például a világ pénzügyi piacai és bankrendszerei összeomlásának hatására az európai lakosság körében megjelent problémákról; emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság 2013 szeptemberében e tárgyban nyilvános meghallgatást szervezett a petíciók benyújtóinak részvételével; mivel a bankszektoron belüli jogellenes pénzügyi gyakorlatokra és a fogyasztói jogokkal való visszaélésekre vonatkozó számos petíció felkeltette a bizottság figyelmét, különös tekintettel azon drámai következményekre, hogy a jelzálogkölcsönök visszaélést jelentő záradékainak eredményeképpen egész családokat lakoltattak ki;

G.  mivel a Petíciós Bizottsághoz intézett petíciók gyakran hasznos információt nyújtottak más európai parlamenti bizottságoknak, amelyek feladata az európai polgárok és lakosok jövőjéhez társadalmi-gazdasági és környezeti szempontból biztonságosabb, szilárdabb, igazságosabb és kedvezőbb alapot teremtő jogszabályok megfogalmazása;

H.  mivel minden petíciót érdemben kell megvizsgálni és kezelni, akkor is, ha csak egyetlen uniós polgár vagy lakos nyújtja be, és minden petíciót benyújtó személynek joga van ahhoz, hogy saját nyelvén kapjon választ;

I.  szem előtt tartva, hogy a feldolgozáshoz és a válaszadáshoz szükséges idő a beérkezett petíció természetétől és összetettségétől függően változik, ugyanakkor minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a petíció benyújtója ésszerű időn belül és elfogadható módon, nemcsak eljárási, hanem tartalmi szempontból is megfelelő választ kapjon az aggályaira;

J.  mivel az olyan petíciókat benyújtó személyek, akiknek a petícióját később a Petíciós Bizottság rendes ülésén tárgyalják, teljes joggal részt vehetnek az ülésen, joguk van részletesebben ismertetni a petíciójukat, és ezáltal aktívan közreműködni a bizottság munkájában, első kézből származó kiegészítő információt biztosítva a bizottság tagjainak és az Európai Bizottságnak, valamint a tagállamok esetlegesen jelen lévő képviselőinek; és mivel 2013-ban a petíciók benyújtói közül 185-en voltak jelen és vettek részt aktívan a bizottság tanácskozásain;

K.  szem előtt tartva, hogy a Petíciós Bizottság tevékenységei kizárólag a petíciók benyújtóitól kapott információkon és hozzászólásokon, valamint az egyes ügyekben folytatott saját vizsgálatainak eredményein alapulnak, és ezeket egészíti ki szükség esetén az Európai Bizottságtól, a tagállamoktól vagy más szervektől származó további szakértői ismeretekkel; továbbá szem előtt tartva, hogy a napirendre tűzött kérdések fontossági sorrendjéről és a napirendek összetételéről tagjainak demokratikusan meghozott határozatai alapján dönt;

L.  szem előtt tartva, hogy a Szerződés feltételei és a Parlament szabályai alapján a petíciók elfogadhatóságára vonatkozóan megállapított kritériumok kimondják, hogy a petícióknak az Unió tevékenységi köréhez tartozó kérdésekkel kell foglalkozniuk, amelyek közvetlenül érintik a petíciók benyújtóit; továbbá szem előtt tartva, hogy ennek következtében a beérkezett petíciók egy része elfogadhatatlannak minősül, mert nem felel meg e kritériumoknak;

M.  mivel a petíciós jog a polgárok részvételének és az általuk gyakorolt demokratikus ellenőrzésnek az egyik kulcsfontosságú eszköze, amelynek megfelelő végrehajtását az eljárás elejétől a végéig biztosítani kell; mivel egy ilyen jogot kormányérdekektől függetlenül, teljes mértékben garantálni kell; mivel ezt az elvet a petíciók e Parlamenten és a Bizottságon belüli kezelése során uniós szinten példaértékűen kell alkalmazni;

N.  mivel a fent említett kritériumokat a bíróságok előtt is tesztelték, és az Európai Unió Bíróságának ítéletei – például a T-308/07. sz. ügyben – helybenhagyták a petíciós jogra vonatkozó kritériumokat és azt a kitételt, hogy az elfogadhatatlan petíciókról szóló nyilatkozatoknak megalapozottnak kell lenniük, és azokat a petíció benyújtójával folytatott későbbi levelezésben a bizottságnak meg kell indokolnia; e tekintetben példaként említhetők még a T-280/09. és T-160/10. sz. ügyek is olyan petíciókkal összefüggésben, amelyek tartalmi szempontból esetleg túlságosan pontatlannak minősülnek;

O.  mivel a válság által az európai polgárokra és lakosokra gyakorolt hatásokkal összefüggésben beérkezett petíciók mellett a petíciók benyújtóit foglalkoztató további fontos kérdések a környezetvédelmi joghoz (különösen a hulladék- és a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdésekhez), az alapvető jogokhoz (különösen a gyermekek jogaihoz, a fogyatékossággal élők jogaihoz és az egészségügyi vonatkozású kérdésekhez), a személyes tulajdonhoz és az ingatlanhoz való joghoz,valamint a személyek szabad mozgását, a különböző szempontok szerinti – különösen az etnikai, kulturális vagy nyelvi alapú – hátrányos megkülönböztetést, a vízumügyeket, a bevándorlást és a foglalkoztatást érintő kérdésekhez kapcsolódtak, miközben több petíció foglalkozott az igazságszolgáltatással, a feltételezett korrupcióval, a jogi eljárások késedelmeivel és számos egyéb tevékenységi területtel is;

P.  szem előtt tartva, hogy mivel a petíciók benyújtói közül sokan – különösen a fiatalabb népességi csoportok – rendszeresen használják a közösségi médiát kommunikációs csatornaként, a Petíciós Bizottság az Európai Parlament égisze alatt kialakította saját hálózatát, és egyre nő rendszeres követőinek száma a mainstream közösségi médiában, akik különösen aktívnak és hasznosnak bizonyultak a bizottsági üléseket övező időszakban; továbbá mivel a bizottság hírlevele, a PETI Journal ugyancsak jelentős számú – pillanatnyilag 1 500 – rendszeres előfizetővel rendelkezik;

Q.  mivel ugyanebben az összefüggésben a Petíciós Bizottság az Európai Parlament megfelelő szolgálataival közösen dolgozott azon, hogy egy új soknyelvű webportált alakítson ki, amely az Europarl honlapon a petíciók benyújtására szolgáló korábbi, korlátozottabb működésű elektronikus eszközt váltja fel; mivel az új portál egyszerre szolgál az adminisztratív hatékonyság növelésére és a petíciós folyamat átláthatóságának és interaktivitásának fokozására, ami a petíciók benyújtóinak, az európai parlamenti képviselőknek és a nagyközönségnek egyaránt előnyére válik;

R.  emlékeztetve ezzel összefüggésben a 2012. évi éves jelentés alapján fenntartott álláspontjára, miszerint hatékonyabbá, átláthatóbbá és pártatlanabbá teszi a petíciós folyamatot, miközben megőrzi a Petíciós Bizottság tagjainak részvételi jogait annak érdekében, hogy a petíciók kezelése még eljárási szinten is megfeleljen a bírósági felülvizsgálat kívánalmainak;

S.  mivel a Petíciós Bizottság továbbra is élénken érdeklődik az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelet alkalmazási módja iránt, és tudatában van a hatályos jogi keret számos gyengeségének és meglehetősen körülményes jellegének, amely az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság által a rendelet kidolgozása során tett erőfeszítések ellenére sem közvetíti teljes mértékben a Szerződésben foglalt rendelkezések szellemét; és mivel a felülvizsgálati záradék értelmében a Parlamentnek a hatálybalépést követően három évvel eszmecserét kell folytatnia a rendelet felülvizsgálatáról;

T.  mivel hamarosan végre kell hajtani az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet azon rendelkezéseit, amelyek egy sikeres kezdeményezés számára az Európai Parlament épületeiben megrendezett nyilvános meghallgatásra vonatkoznak, mégpedig a Petíciós Bizottság mellett a kezdeményezés tárgyára vonatkozóan jogalkotási hatáskörrel rendelkező felelős bizottság bevonásával, a Parlament eljárási szabályzata és az Elnökség által elfogadott végrehajtási szabályok értelmében;

U.  szem előtt tartva, hogy a vizsgált petíciókkal kapcsolatban szervezett tényfeltáró látogatások lényeges szerepet játszanak, és azokat rendszeresen olyan kérdésekben szervezi meg a bizottság, amelyeknek különös jelentőséget tulajdonít, valamint tekintettel annak szükségességére, hogy az ilyen látogatásokról készült jelentéseket a lehető legjobb minőség, legnagyobb fokú megbízhatóság és a résztvevők közötti, kívánatos konszenzushoz vezető, hű együttműködés jellemezze; emlékeztet a 2013-ban Spanyolországban (kétszer), Lengyelországban, Dániában és Görögországban tett látogatásokra; mivel a látogatások gyakorlati előkészületeivel kapcsolatos nagyobb fokú rugalmasság – főként a választható hetek vonatkozásában – hozzájárulna ahhoz, hogy e látogatások még sikeresebbek legyenek, különösen ami a képviselők elérhetőségét és a lemondás kockázatának csökkentését illeti;

V.  szem előtt tartva a bizottságnak az európai ombudsman hivatalával kapcsolatos felelősségeit, amely hivatal az európai uniós intézményeken és szerveken belüli lehetséges hivatali visszásságokkal kapcsolatban az uniós polgároktól kapott panaszok kivizsgálásáért felel, és erről a bizottság az európai ombudsman saját éves jelentése alapján szintén készít éves jelentést; egyúttal emlékeztetve arra, hogy a bizottság 2013-ban, a tisztséget annak idején betöltő Nikiforos Diamandouros nyugdíjba vonulása után aktívan részt vett az új európai ombudsman megválasztásának megszervezésében;

W.  mivel jóllehet az Európai Parlament képviselői sikeresen megválasztották az új európai ombudsmant Emily O’Reilly személyében, aki 2013. október 1-jétől tölti be a tisztséget, az eljárási szabályzat 204. cikkében előírtak szerint a következő parlamenti ciklus elején új választást kell tartani, és mivel bölcs dolog lenne gondoskodni arról, hogy az eljárásra vonatkozó világos és átlátható szabályokat kellő időben közzéteszik, amelyek tovább pontosítják a Petíciós Bizottság feladatait e folyamaton belül, valamint biztosítják a választás megfelelő átláthatóságát, mégpedig egy erre kijelölt, továbbfejlesztett webes eszköz révén;

X.  mivel a Petíciós Bizottság az Ombudsmanok Európai Hálózatának tagja, amely magában foglalja azon nemzeti parlamentek petíciós bizottságának némelyikét is, ahol működik ilyen bizottság, és mivel fontosnak tűnik, hogy a petíciós bizottságok közötti együttműködés még nagyobb hangsúlyt kapjon és – ahol az a gyakorlatban megvalósítható – tovább erősödjön, valamint hogy az Európai Parlament az európai polgárok érdekében központi szerepet játsszon ebben az előrelépésben;

Y.  mivel a Petíciós Bizottság hasznos és átlátható eszköz igyekszik lenni az európai polgárok és lakosok szolgálatában, demokratikus ellenőrzést és felügyeletet gyakorolva az Európai Unió tevékenységének számos területe felett, különös tekintettel az uniós jogszabályok nemzeti hatóságok által történő végrehajtására; és mivel a beérkezett petíciók alapján még inkább hozzájárulhat egyrészt az uniós jog még következetesebb és még összehangoltabb alkalmazásához, másrészt a jövőbeli uniós jogszabályok javításához azáltal, hogy felhívja a figyelmet a beérkezett petíciók érdemi részéből levonandó tanulságokra;

Z.  mivel ez a jelentés a Petíciós Bizottság utolsó éves jelentése az Európai Parlament hetedik jogalkotási ciklusában, ezen okból pedig ismerteti a bizottság 2013. évi tevékenységeit, valamint áttekinti a teljes parlamenti ciklust, és felméri, hogy a Petíciós Bizottságnak mennyiben sikerült teljesítenie a polgárok elvárásait a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően;

1.  elismeri, hogy a Petíciós Bizottság jelentős és alapvető szerepet játszik az uniós polgárok és lakosok jogainak védelmében és támogatásában, mivel a petíciós folyamat révén biztosítja a petíciókat benyújtó személyek aggályainak jobb megismerését és lehetőség szerint jogos sérelmeik megoldását, ésszerű időn belül;

2.  elkötelezett az iránt, hogy a petíciós eljárást hatékonyabbá, átláthatóbbá és pártatlanabbá tegye, miközben fenntartja a Petíciós Bizottság tagjainak részvételi jogát annak érdekében, hogy a petíciók kezelése még eljárási szinten is megfeleljen a bírósági felülvizsgálat kívánalmainak;

3.  hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság más intézményekkel és szervekkel, így például a vizsgálóbizottságokkal és az európai ombudsmannal egyetemben önálló és egyértelműen körvonalazott szerepet tölt be kapcsolattartási pontként minden egyes polgár számára; rámutat, hogy ezek a szervek, az európai polgári kezdeményezéssel együtt, az Unió demokratikus működésének és az európai démosz létrehozásának alapvető eszközei, és hogy garantálni kell megbízható működésüket és a hozzájuk való megfelelő hozzáférést;

4.  kiemeli, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus során a Petíciós Bizottság mindvégig felvállalta annak kihívásait, hogy teljesíti az Európai Unió polgárainak elvárásait; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a polgárok közvetlenül részt vegyenek a Parlament tevékenységében, és aggályaikkal, javaslataikkal vagy panaszaikkal kifejezetten a bizottság tagjai foglalkozzanak; rámutat a polgárok jogainak lehetséges megsértését érintő esetek megoldása érdekében, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal az uniós jogszabályok alkalmazásához fűződő kérdésekben folytatott együttműködés révén végzett komoly munkára, miközben továbbra is lényeges szerepet játszik az európai polgárokkal való folyamatos kapcsolattartásban, valamint az uniós döntéshozatali eljárás demokratikus legitimitásának és elszámoltathatóságának megerősítésében;

5.  emlékeztet a Bizottság jelentős szerepére a petíciók benyújtói által felvetett esetek kezelésének támogatásában; úgy véli, hogy a Bizottságnak alaposabban kellene megvizsgálnia a petíciókat, és az esetek lényegét kellene elemeznie az uniós jogszabályokkal kapcsolatban; hangsúlyozza az eljárások átláthatóságának, valamint a vonatkozó dokumentumokhoz és az esetekkel kapcsolatos információkhoz való megfelelő, nyilvános hozzáférésnek a jelentőségét;

6.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság végezzen proaktív nyomon követést, és hozzon idejében megelőző, kiigazító intézkedéseket, ha megalapozott bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy bizonyos tervezett és közzétett projektek sérthetik az uniós jogot;

7.  megjegyzi, hogy a polgárok petíciói sokféle kulcsfontosságú tematikus területtel foglalkoznak, így például az alapvető jogokkal, a belső piaccal, a környezetvédelmi joggal, a közegészségügyi kérdésekkel, a gyermekjóléttel, a közlekedéssel és az építkezésekkel, a tengerparti területek kezeléséről szóló spanyol törvénnyel, a megfelelő ügyintézésről szóló új rendelettel, a fogyatékossággal élő személyekkel, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel, az Európai Iskolákkal, a költségvetési unióval, az acéliparral, az állatok jogaival, és számos egyéb területtel;

8.  úgy véli, hogy az említett tematikus területekhez tartozó petíciók bizonyítják, hogy széles körben még mindig gyakran előfordulnak az uniós jogszabályok nem megfelelő átültetéséhez vagy helytelen alkalmazásához kapcsolódó problémák;

9.  fontosnak tartja a tagállamok parlamentjeivel és kormányaival való, a kölcsönösségen alapuló együttműködés erősítését, és amennyiben szükséges, a tagállami hatóságok arra való ösztönzését, hogy az európai uniós jogszabályokat teljes mértékben átláthatóan ültessék át és alkalmazzák; hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok együttműködésének jelentőségét, és nemtetszésének ad hangot egyes tagállamoknak az uniós jog, különösen a környezetvédelmi jogszabályok teljes körű alkalmazása és bevezetése területén mutatott hanyagságával kapcsolatosan;

10.  emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája elveihez és tartalmához fűződő elfogadható petíciókat tevékenysége alapvető részének tekinti, és vizsgálatait az egyes ügyek érdemi részével kapcsolatban folytatja le, továbbá emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság a Charta 51. cikkének megléte miatt gyakran érezte úgy, hogy a bizottság kérése ellenére nem áll módjában intézkedéseket hozni; hangsúlyozza, hogy a polgárok elvárásai sokkal nagyobbak, mint amit a Charta szigorúan jogi rendelkezései lehetővé tesznek;

11.  gratulál a bizottságnak a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekben beérkezett petíciók terén elvégzett munkájához, amelyek száma 2013-ban jelentősen megnőtt; tudomásul veszi a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikke szerinti uniós keret sikeres elindításának biztosítására tett erőfeszítéseket, amelyek égisze alatt a Petíciós Bizottság együttműködött az Európai Bizottsággal, az Alapjogi Ügynökséggel és az Európai Fogyatékosügyi Fórummal, továbbá rámutat a bizottság hajlandóságára e tevékenység további támogatására; sajnálatosnak tartja, hogy ezt követően megszüntették a Petíciós Bizottság közreműködését a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (UNCRPD) keretében, helyét pedig jogalkotási bizottságok vették át, amelyek szintén rendelkeznek felelősségi körökkel e területen, továbbá úgy véli, hogy ez utóbbi döntés az UNCRPD-keret alapján kijelölt feladatkörök téves értelmezésén alapult;

12.  rámutat arra, hogy a Nantes közelében, Notre-Dame-des-Landes területén tervezett új repülőtér kialakításával kapcsolatban beérkezett néhány fontosabb petíció jelentős figyelemben részesült; elismeri, hogy lényeges hozzászólások érkeztek a petíciók benyújtóitól, akik környezetvédelmi alapon ellenezték a tervet, miközben a projekt támogatóitól is érkezett érdemi petíció, ami komoly vitát váltott ki a bizottságban, amelyen a francia hatóságok, az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatója és a főbb panaszosok egyaránt részt vettek; úgy véli, hogy a komoly eszmecserék nemcsak azért hasznosak, mert felhívják a nyilvánosság figyelmét, valamint lehetőséget adnak a polgároknak az aktív és törvényes részvételre, hanem azért is, mert elősegítik az uniós joggal feltételezhetően ütköző projekteket övező ellentmondásos kérdések tisztázását és a jogorvoslati lehetőségek azonosítását, ami biztosítja az uniós jogszabályok kellő tiszteletben tartását annak megfelelően, ahogy azok ilyen körülmények között alkalmazandók;

13.  elismeri, hogy 2013-ban számos petíciót benyújtó személy fejezte ki aggodalmát a Dániában előforduló nyilvánvaló igazságtalanságok miatt, amelyek a szülők különválásához és a házasság felbontásához, valamint ezt követően a fiatal gyermekek felügyeleti jogához fűződő igazgatási és bírósági eljárásokkal álltak összefüggésben; e tekintetben rámutat arra, hogy a különböző állampolgárságú párok esetében egyértelmű példák adódnak az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésre az eljárás helyszíne szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező házastárs javára és az említett állam állampolgárságával nem rendelkező házastárs kárára, aminek súlyos, sőt gyakran igen kedvezőtlen és drámai következményei vannak a gyermekek jogaira nézve; e tekintetben rámutat arra, hogy mind a petíció benyújtóinak, mind a gyermekeknek súlyosan sérülnek az alapvető jogaik; megjegyzi, hogy a Petíciós Bizottság tényfeltáró látogatást tett Dániában – ahol különösen kritikusnak tűnik a helyzet –, hogy közvetlenül kivizsgálja ezen állításokat; megjegyzi, hogy más országokból, köztük Németországból (különösen a német gyermek- és ifjúságvédelmi hivatal [Jugendamt] tevékenységével kapcsolatban), Franciaországból és az Egyesült Királyságból is jelentettek hasonló eseteket;

14.  emlékeztet a hulladékokról szóló keretirányelv végrehajtásának a parlamenti ciklus során történő elmulasztásából származó következményekkel kapcsolatban beérkezett petíciók alapján elvégzett vizsgálatokra, valamint az e tárgyban készített jelentés elfogadására; emlékeztet a hulladéklerakókra vonatkozó megfelelő döntéshozatal hiányával és ennek a helyi lakosságra gyakorolt hatásával kapcsolatos ajánlásokra; hangsúlyozza, hogy a helyzet messze nincs megoldva, tekintettel arra, hogy voltak a későbbiekben megvitatott petíciók, különösen a Campania területén lévő, súlyosan szennyező ipari hulladék által okozott mérgező tüzek tartós jelenlétére, valamint Lazio területén a – jelenleg magas szintű bírósági vizsgálat alatt álló – malagrottai hulladéklerakó tervezett bezárását követő, elmúlt hónapokbeli tervek és intézményi vezetés átláthatóságának hiányára vonatkozóan; emlékeztet a kérdésben 2013 őszén Görögországban tett intenzív tényfeltáró látogatásra, amely felhívta a figyelmet a vonatkozó, hulladékokkal kapcsolatos irányelvek alkalmazása terén feltárt hiányosságokra, a hulladékhierarchia tetején található tervekkel és rendszerekkel kapcsolatos fejlődés hiányára a hulladékkezelés terén, valamint Görögország egyes területein a lakosság egészségét érintő hatásokra; megjegyzi, hogy a hulladékkezelés hiányosságaival kapcsolatban a közelmúltban más tagállamokra vonatkozóan is benyújtottak több más petíciót, különösen a spanyol Valencia régió, illetve az Egyesült Királyság vonatkozásában;

15.  tudomásul veszi a lengyelországi tényfeltáró látogatásról szóló jelentést, amelynek során egy alsó-sziléziai külszíni bánya javasolt helyszínét vizsgálták meg; egyúttal örvendetesnek tartja, hogy a látogatás alkalmával intenzív vitát folytattak a petíciók benyújtóival és a nemzeti hatóságokkal a palagázkészletek lehetséges feltárásáról és kitermeléséről, amiről a bizottság 2012-ben már tartott egy munkaértekezletet;

16.  kiemeli a tengerparti területek kezeléséről szóló spanyol törvénnyel (Ley de Costas) kapcsolatban beérkezett petíciók ügyében az egész bizottság által végzett konstruktív munkát, mind a tényfeltáró látogatás eredményeit és következtetéseit, mind pedig a petíciók benyújtóival és az illetékes nemzeti hatóságokkal való együttműködést illetően; emlékeztet arra, hogy a bizottság létrehozott egy különleges eseti munkacsoportot azzal a céllal, hogy részletesebben megvizsgálja ezt az összetett kérdést, valamint biztosítsa az ebben az ügyben érintett igen nagyszámú panaszossal folytatott kapcsolattartást; elismeri, hogy jóllehet a spanyol parlament által elfogadott új jogszabály hozott némi előrelépést a petíciók benyújtói számára, felkéri a Bizottságot, hogy kísérje aktív figyelemmel a kérdés alakulását;

17.  üdvözli, hogy a 2013. februári galiciai tényfeltáró látogatás során széles körű eszmecserét sikerült folytatni a petíciók benyújtóival és a regionális hatóságokkal a megfelelő szennyvíztisztító létesítmények térségen belüli hiányáról; megerősíti a Petíciós Bizottság által 2013. december 17-én jóváhagyott, a tényfeltáró látogatásról szóló jelentés következtetéseit és ajánlásait a meglátogatott folyótorkolatok teljes körű megtisztítására és újjáélesztésére tett erőfeszítések folytatásának szükségességét illetően;

18.  hangsúlyozza a bizottság jelentéstételi kötelezettségének szerepét; felhívja a figyelmet a 2013-ban jelentések formájában elfogadott néhány állásfoglalásra, így például az ombudsman tevékenységéről szóló éves jelentésen felül az európai ombudsman különjelentésére a bécsi repülőtér bővítésére irányuló projekthez fűződő környezeti hatásvizsgálat hiányosságainak Bizottság által történő kezeléséről; hangsúlyozza, hogy a bizottság az évek során számos konkrét ügy kezelése révén szerzett szakértelmének köszönhetően a felelős bizottságokhoz intézett vélemények formájában lényeges hozzájárulást tett – különösen a KHV-irányelv felülvizsgálata terén –, csakúgy, mint az európai uniós intézmények székhelyének helyszínéről kidolgozott véleményével; úgy véli, hogy ilyen dokumentumoknak köszönhetően válik lehetővé az, hogy a Petíciós Bizottság az európai polgárok számára fontos kérdéseket a plenáris ülés elé terjessze;

19.  emlékeztet arra, hogy a 202. cikk (2) bekezdése értelmében a Petíciós Bizottság jogosult nem csak több petícióban felvetett témákra vonatkozó, nem jogalkotási saját kezdeményezésű jelentéseket a plenáris ülés elé terjeszteni, hanem sürgős ügyekkel kapcsolatban rövid állásfoglalásokat is benyújthat plenáris szavazásra;

20.  úgy véli, hogy a nyilvános meghallgatások megszervezése rendkívül fontos eszköz a petíciók benyújtói által felvetett problémák kivizsgálásához; felhívja a figyelmet a válság európai polgárokra gyakorolt hatásának és az Unió kormányzásában vállalt demokratikus részvétel megerősítésének tárgyában rendezett nyilvános meghallgatásra, továbbá az uniós polgárságban rejlő lehetőségek kamatoztatásáról szóló nyilvános meghallgatásra, amelyek során a beérkezett petíciók alapján elemezték az uniós polgárok által mindkét témában felvetett aggályokat; úgy véli, hogy a petíciókban szolgáltatott információk bizonyítékul szolgálnak a megszorítások által a petíciók benyújtóinak jogaira gyakorolt közvetlen hatásokra, valamint rámutatnak a civil társadalom nagyobb szerepére és feladatvállalására; elismeri, hogy a jövőbeli pénzügyi kihívások kezeléséhez Európának hiteles, látható és elszámoltatható gazdasági kormányzásra van szüksége; kiemeli annak fontosságát, hogy leküzdjük az uniós polgárokat az uniós jog értelmében fennálló jogaik gyakorlásában továbbra is hátráltató akadályokat, valamint előmozdítsuk az uniós polgárok politikai részvételét az Unió életében;

21.  bizonyos témákban folytatott munkájához elengedhetetlennek tartja, hogy más tevékenységi formákhoz, így például a plenáris üléseken megvitatott, szóbeli választ igénylő parlamenti kérdésekhez folyamodjanak; emlékeztet arra, hogy ezek más uniós intézmények és szervek parlamenti ellenőrzésének közvetlen formáját képezik; rámutat arra, hogy a bizottság 2013-ban 9 alkalommal élt azon jogával, hogy kérdéseket terjeszt elő például a fogyatékosságokkal, az állatjóléttel, a hulladékgazdálkodással és az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban; mélyen sajnálatosnak tartja, hogy a bizottság által javasolt kezdeményezések némelyike több hónapra megreked a plenáris vita előkészítésének folyamatában, ezáltal nem adhat hangot az uniós polgárok visszatérő aggodalmainak, és közvetlen válasz sem érkezhet rá a Bizottságtól;

22.  megjegyzi, hogy folyamatosan érkeznek levelek olyan polgároktól, akik a Szerződés 227. cikke és az Alapjogi Charta 51. cikke értelmében az Unió tevékenységi körén kívül eső kérdésekben fordulnak jogorvoslatért a Parlamenthez; kéri jobb megoldások kidolgozását az ilyen típusú polgári beadványok kezelésére, egyúttal figyelembe véve a Parlamentnek a polgárokkal folytatott levelezéshez fűződő kötelezettségeit; sajnálatát fejezi ki ezzel kapcsolatban amiatt, hogy a Parlament megfelelő szolgálatai nem tudták megvalósítani a Petíciós Bizottság 2011. évi tevékenységéről szóló 2012. november 21-i állásfoglalásában felsorolt, az Unió hatáskörén kívül eső kérdésekben a polgároktól érkező beadványokról szóló ajánlásokat;

23.  elismeri, hogy a környezetvédelmi kérdések továbbra is kiemelt fontosságúak a petíciók benyújtói számára, ami rávilágít arra, hogy a tagállamok még mindig hiányosságokkal küzdenek e területen; megállapítja, hogy számos petíció a közegészségügyi kérdésekre összpontosít, így például a hulladékgazdálkodásra, a vízellátás biztonságára, az atomenergiára és a védett állatokra; rámutat arra, hogy számos petíció olyan új és küszöbön álló projektekkel foglalkozik, amelyek növelik a korábban említett területekre gyakorolt hatások veszélyét; emlékeztet arra, hogy mivel a tagállamok törekednek e helyzetek kezelésére, nyilvánvaló, hogy továbbra is gátló körülmény egy fenntartható megoldás kidolgozásának szükségessége; rámutat a tarantói ILVA acélmű mélységesen aggasztó esetére, amely során a helyzet súlyos romlását állapították meg a környezeti feltételek és a helyi lakosság egészségi állapota szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy alkalmazza a rendelkezésére álló mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy az olasz hatóságok azonnal eleget tegyenek az uniós környezetvédelmi előírásoknak;

24.  felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy folytassa a vizsgálatot a Görög Közszolgálati Műsorszolgáltató Vállalathoz (Ellinikí Radiofonía Tileórasi, ERT) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatnak az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezésére gyakorolt hatásairól, valamint annak a petíciókat érintő következményeiről, továbbá vizsgálja meg, hogy milyen tényleges akadályok állnak az Európai Bíróság előzetes döntéshozataláért folyamodó uniós polgárok útjában, akik e kérelem segítségével kívánnak a nemzeti bíróságok előtt folyó ügyekben uniós joggal kapcsolatos kulcsfontosságú kérdések megbízható értelmezéséhez jutni;

25.  üdvözli az európai polgári kezdeményezés 2012. április 1-jei megvalósítását, továbbá az első európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét – amely az európai ifjúság és a Testvériség 2020 szakpolitikáira összpontosít –, valamint az ivóvízhez való jogra összpontosító, nemrégiben sikeresen zárult európai polgári kezdeményezést; úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a transznacionális részvételi demokrácia első eszköze, amely lehetőséget kínál a polgárok számára ahhoz, hogy aktívan közreműködjenek az európai szakpolitikák és jogszabályok kialakításában; újólag megerősíti arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az összes érintett parlamenti bizottság aktív bevonása mellett részt vesz nyilvános meghallgatások megszervezésében a sikeres európai polgári kezdeményezések érdekében; kiemeli, hogy az európai polgári kezdeményezések aktuális állapotának rendszeres felülvizsgálatára van szükség az eljárás javítása, ugyanakkor pedig a bürokrácia és egyéb akadályok csökkentése céljából; tudatában van annak, hogy az első sikeres európai polgári kezdeményezés 2014-ben tartandó első parlamenti meghallgatásának eredménye meghatározó jelentőségű a magas szintű eljárási normák és a polgárok e jog jövőbeni gyakorlásával kapcsolatos elvárásainak való megfelelésben, és kötelezettséget vállal arra, hogy intézményi szinten biztosítja a részvételi folyamat hatékonyságának előtérbe helyezését;

26.  üdvözli a Bizottság döntését, miszerint a 2013-as évet az uniós polgárság európai évének nyilvánította, amelynek keretében értékes információkat és bepillantást biztosított az uniós polgárok számára a jogaikat, valamint e jogok érvényesítésére szolgáló demokratikus eszközöket illetően; úgy véli, hogy az uniós polgárság európai évét fel kell használni az új európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos információk széles körű terjesztésére, ezáltal egyértelmű és érthető iránymutatásokat biztosítva az elfogadhatatlannak nyilvánított kezdeményezések magas arányának csökkentése érdekében, amely hasonló a petíciók területén mint a mai napig megfigyelhető arányhoz; meggyőződése, hogy a petíciós webportál a Parlament konkrét és értékes hozzájárulása az európai polgársághoz;

27.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós jog nem megfelelő végrehajtását – amelyről a Parlamenthez benyújtott petíciók száma tanúskodik – orvosolni fogja, annak érdekében, hogy lehetővé tegye az uniós polgárok számára, hogy teljes mértékben érvényesíthessék a jogaikat;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogszabályra irányuló javaslatot a családi állapotot igazoló okmányok kölcsönös tagállami elismerését övező problémák megoldására, tiszteletben tartva a tagállamok hatásköreit;

29.  sajnálatosnak tartja, hogy az európai polgárok a mozgás szabadságának gyakorlása során továbbra is gyakori problémákkal szembesülnek abból adódóan, hogy a hatóságok helytelenül alkalmazzák a belső piacra vonatkozó jogszabályokat;

30.  sajnálatosnak tartja, hogy a tényfeltáró látogatásokról szóló jelentéseket és más dokumentumokat a közelmúltban nem fordították le az EU hivatalos nyelveire, különösen a petíciók benyújtóinak nemzeti nyelveire;

31.  elismeri a SOLVIT-hálózat fontos szerepét, amely rendszeresen feltárja és megoldja a belső piaci jogszabályok végrehajtásához fűződő problémákat; sürgeti ezen eszköz megerősítését, illetve a Petíciós Bizottság és a SOLVIT-hálózat közötti aktívabb együttműködést; emlékeztet arra, hogy 2013 az uniós polgárság európai éve volt, és elismeréssel adózik az Európai Unió és a tagállamok intézményei és szervei előtt, amelyek 2013 folyamán intenzívebben népszerűsítették az európai polgárok és lakosok részére kínált szolgáltatásaikat, figyelembe véve a Szerződésekben foglalt alapelveket és e jelentésben feltárt tényeket;

Új perspektívák és más intézményekkel ápolt kapcsolatok

32.  rámutat annak fontosságára, hogy ez a bizottság még inkább érdemi munkát végezhessen a Parlamenten belül azáltal, hogy ellenőrző bizottságként növekszik ismertsége; felkéri az újonnan megválasztott Petíciós Bizottságot, hogy jelöljön ki belső éves előadókat azon legfontosabb szakpolitikák tárgyában, amelyek a petíciókat benyújtó európai polgárokat foglalkoztatják, és hogy fokozza a más parlamenti bizottságokkal való együttműködést azáltal, hogy rendszeresen meghívja azok tagjait a Petíciós Bizottságban lefolytatandó, az adott képviselő jogalkotási hatáskörébe tartozó vitákra; felkéri a többi parlamenti bizottságot, hogy a végrehajtási jelentéseket és egyéb eszközöket véleményező bizottságként fokozottan vonják be a Petíciós Bizottságot az európai jogszabályok helyes tagállami átültetésének és végrehajtásának vagy esetleges felülvizsgálatának ellenőrzésébe; hangsúlyozza annak fontosságát – tekintettel a beérkező petíciók egyre növekvő számára és a kapcsolódó kötelezettségvállalásokra –, hogy a bizottság neutralizációját a Parlament bizottsági összetételében megszüntessék; felkéri az Európai Parlament plenáris ülését, hogy fordítson több időt a petíciós bizottságok munkájára;

33.  kiemeli, hogy meg kell erősíteni a Petíciós Bizottság más uniós intézményekkel és szervekkel, valamint a tagállamokban működő nemzeti hatóságokkal folytatott együttműködését; fontosnak tartja a tagállamokkal és különösen a nemzeti parlamentek petíciós bizottságaival folytatott strukturált párbeszéd és módszeres együttműködés megerősítését, például a nemzeti petíciós bizottságok elnökeivel tartandó rendszeres találkozók révén; egy ilyen partnerség kialakítása lehetővé teszi a tapasztalatok és gyakorlatok legjobb cseréjét, a petíciók megfelelő szintre és testülethez való rendszeresebb és hatékonyabb irányítását, és végső soron nyitottabbá teszi az Európai Parlamentet az európai polgárokat foglalkoztató témákra; üdvözli az Oireachtas közös vizsgálati, felügyeleti és petíciós bizottság írországi létrehozását, valamint az Európai Parlamenttel ez év folyamán azzal a céllal kialakított hasznos kapcsolatait, hogy még jobb szolgáltatást nyújthasson a polgárok számára; megjegyzi, hogy más tagállamok parlamentjei jelenleg fontolgatják egy petíciós bizottság vagy hasonló szerv létrehozását, némely parlamentben pedig más eljárások vannak érvényben a petíciók kezelésére;

34.  felkéri a Bizottságot, hogy kellőképen ismerje el a petíciók szerepét a közösségi jog hatékony végrehajtásának nyomon követésében, hiszen általában a petíciók jelzik legkorábban, hogy a tagállamok lemaradásban vannak a jogi intézkedések végrehajtása terén; felkéri az Európai Parlamentet, hogy a Bizottsággal létrejött intézményközi megállapodásában javasolja a bizottság kérelmeire történő válaszadás időtartamának csökkentését, valamint a Petíciós Bizottság folyamatos tájékoztatását a petíciókhoz közvetlenül kapcsolódó kötelezettségszegési eljárások fejleményeiről; úgy véli, hogy a demokrácia terén egyre nagyobb mértékben érzékelt hiányosságok leküzdése érdekében az európai intézményeknek általában több információt kell biztosítaniuk és átláthatóbbnak kell lenniük az uniós polgárok számára;

35.  hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal való szoros együttműködés rendkívül fontos a Petíciós Bizottság munkája szempontjából; arra bátorítja a tagállamokat, hogy játsszanak proaktív szerepet az európai jogszabályok végrehajtásával és betartásával kapcsolatos petíciók megválaszolásában, és kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tagállamok képviseltessék magukat a Petíciós Bizottság ülésein és tanúsítsanak aktív együttműködést; elkötelezte magát az iránt, hogy szoros együttműködést és kommunikációt tart fenn az uniós intézmények és a polgárok között;

36.  hangsúlyozza az európai ombudsmannal folytatott megerősített együttműködés fontosságát egy új intézményközi megállapodás bevezetése révén; kiemeli az Európai Parlament közreműködésének fontosságát a nemzeti ombudsmanok hálózatában; üdvözli az ombudsman és a Petíciós Bizottság között az intézményi kereten belül fennálló kiváló kapcsolatokat; különösen méltányolja, hogy a jogalkotási ciklus során az ombudsman rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában; emlékeztet arra, hogy továbbra sincs minden uniós polgárnak nemzeti ombudsmana, ami azt jelenti, hogy nem minden uniós polgár rendelkezik egyenlő hozzáféréssel a jogorvoslati lehetőségekhez; úgy véli, hogy az Ombudsmanok Európai Hálózatán belül az egyes tagállamok nemzeti ombudsmani hivatalai jelentős támogatást tudnának nyújtani az európai ombudsman számára;

Munkamódszerek

37.  felhívja a Petíciós Bizottság európai parlamenti képviselőit, hogy a bizottsági munka maximális hatékonyságának és nyitottságának biztosítása érdekében fogadjanak el végleges belső szabályokat, és tegyenek javaslatokat az Európai Parlament eljárási szabályzatának megfelelő átdolgozására annak érdekében, hogy egységes szerkezetbe foglalják a munkamódszerek javítására irányuló, teljes hetedik parlamenti ciklus során tett erőfeszítéseiket; felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy a petíciós folyamatban alkalmazzon világos határidőket annak érdekében, hogy felgyorsítsa a petíciók kezelését az Európai Parlamenten belül, valamint még átláthatóbbá és demokratikusabbá tegye az egész folyamatot; hangsúlyozza, hogy ezáltal lehetővé válhat a petíciók előre meghatározott életciklusának bevezetése az Európai Parlamenten belül a nyilvántartásba vételtől egészen végleges lezárásukig, hasonlóan a jogalkotási és nem jogalkotási aktákkal kapcsolatban folyamatban lévő munkára vonatkozóan megállapított határidőkhöz; úgy véli, hogy e határidők alapján létre kell hozni egy olyan riasztási mechanizmust, amely automatikusan felhívja a bizottsági tagok figyelmét azokra a petíciókra, amelyekkel kapcsolatban huzamosabb ideig nem került sor intézkedésre vagy levélváltásra, hogy elkerülhető legyen az, hogy régen benyújtott petíciók alapos indok nélkül éveken át lezáratlanok maradjanak; emlékeztet arra, hogy a tényfeltáró látogatások a Petíciós Bizottság legfontosabb vizsgálati eszközei közé tartoznak, ezért a vonatkozó szabályok sürgős felülvizsgálatára van szükség annak lehetővé tétele érdekében, hogy az újonnan megválasztott képviselők eredményes látogatásokat tehessenek, valamint mihamarabb beszámolhassanak a petíciók benyújtóinak és a bizottságnak a megállapításaikról és ajánlásaikról;

38.  örvendetesnek tartja az érintett tagállamok hatóságainak részvételét a Petíciós Bizottság ülésein, más érdekelt felekkel egyetemben; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság az egyetlen olyan bizottság, amely rendszeres fórumot biztosít a polgárok számára ahhoz, hogy közvetlenül az európai parlamenti képviselőkhöz intézhessék aggodalmaikat, és amely lehetővé teszi többoldalú párbeszéd megvalósítását az uniós intézmények, a nemzeti hatóságok és a petíciók benyújtói között; javasolja, hogy az ülések megszervezésének elősegítése, valamint az útiköltségek jövőbeli csökkentése érdekében a Petíciós Bizottság és a parlamenti adminisztráció vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a petíciók benyújtói vagy a hatóságok videokonferencia vagy más hasonló eszköz útján működnek közre;

39.  megjegyzi, hogy a jogalkotási ciklus során egyre növekedett a petíciók száma, és továbbra is rendkívül aggasztónak tartja, hogy a késedelmek és a válaszadási idők még mindig túl hosszadalmasak a folyamat nyilvántartásba vételi és elfogadhatósági szakaszában; felhív arra, hogy a Hivatalos Dokumentumok Fogadásának és Továbbküldésének Osztálya és a Petíciós Bizottság titkársága számára egyaránt biztosítsanak egy további, jogi szakértelemmel rendelkező tanácsost, hogy ajánlásokat tehessen közzé arra vonatkozóan, hogy a petíció az európai jog hatálya alá tartozik-e; úgy véli, hogy ezeket az ajánlásokat a petíciók összefoglalásával együtt először csak angolul kellene a bizottság tagjainak a rendelkezésére bocsátani, és csak a közzétételükkor kellene azokat az összes hivatalos nyelvre lefordítani, hogy még gyorsabban megszülethessenek az elfogadhatóságra vonatkozó első döntések; arra számít, hogy az új petíciós webportál elindításával csökkenni fog az olyan vitatható beadványok száma, amelyeket olykor petícióként vesznek nyilvántartásba;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének, petíciós bizottságának és nemzeti ombudsmanának vagy hasonló illetékes szerveinek.


A kertészet
PDF 266kWORD 99k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása az európai kertészeti ágazat jövőjéről – növekedési stratégiák (2013/2100(INI))
P7_TA(2014)0205A7-0048/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) harmadik részének III. és VII. címére,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendeletre,

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK irányelvre,

–  tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról szóló, 2007. szeptember 26-i 1182/2007/EK rendeletre(2) és az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre(3),

–  tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendeletre(4),

–  tekintettel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK rendelete(5),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a „Közösségi kezdeményezés a dísznövénykertészetért” című, 1996. június 21-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az „Élelmiszerárak Európában” című, 2008. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2008)0821),

–  tekintettel a fenntartható fogyasztással, termeléssel és iparpolitikával kapcsolatos cselekvési tervről szóló, 2008. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0397),

–  tekintettel a hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási láncról szóló, 2009. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0591),

–  tekintettel a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló, 2009. május 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0234),

–  tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2011. május 3-i bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

–  tekintettel az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport felállításáról szóló, 2008. április 28-i 2008/359/EK bizottsági határozatra, és a magas szintű csoportnak az európai agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességéről szóló, 2009. március 17-i jelentésére, a csoport ajánlásaival és a főbb kezdeményezések útitervével együtt(8),

–  tekintettel a „Gazdálkodói szövetkezetek támogatása” című, 2012. novemberi tanulmányra(9), amely ismerteti a Bizottság által hasonló címen indított projekt megállapításait,

–  tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának részét alkotó Technológiai Jövőkutatási Intézet „Rövid élelmiszer-ellátási láncok az EU-ban – a társadalmi-gazdasági jellemzőik aktuális állása” című tanulmányára(10);

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0048/2014),

A.  mivel a gyümölcs- és zöldségágazat a közös agrárpolitika (KAP) támogatásainak mintegy 3%-át kapja, azonban ez az ágazat adja az uniós mezőgazdasági termelés összértékének 18%-át, az Unió hasznosítható mezőgazdasági területének 3%-át jelenti, és értéke meghaladja az 50 milliárd EUR-t;

B.  mivel a kertészet gyümölcsökkel, zöldségekkel, burgonyafélékkel, salátafélékkel, fűszernövényekkel és dísznövényekkel foglalkozik, és mivel magában foglalja a faiskolákat, az évelőkertészetet, továbbá a temetőkertészethez, a kertészeti kiskereskedelemhez, a kertészeti központokhoz, a florisztikához és a kert- és tájépítéshez hasonló kertészeti szolgáltatásokat;

C.  mivel a gyümölcs- és zöldségágazat mintegy 550 000 munkavállalót foglalkoztató ellátási láncának becsült forgalma meghaladja a 120 milliárdot, és az ágazat nagy jelentőséggel bír az Unión belül azon területek gazdasága szempontjából, ahol általában magas a munkanélküliségi ráta;

D.  mivel az Unió a világ második legnagyobb termelője, és egyben a második legnagyobb gyümölcs- és zöldségimportőre is; mivel az ágazat termékei iránti kereslet növekszik, és jelenleg meghaladja a kínálatot; mivel a zöldség- és gyümölcságazat kereskedelmének volumene a 2000. évi több mint 90 milliárd USD-ról 2010-re közel 218 milliárd USD-ra növekedett, és a globális élelmiszer- és állatitermék-kereskedelem közel 21%-át adja; mivel az Európai Unió szélesre tárta piacait az olyan harmadik országokból származó behozatal előtt, amely országokkal kétoldalú és többoldalú megállapodásokat kötött;

E.  mivel a kertészeti ágazat – elsődleges termelő és feldolgozó ágazatként – európai szintű gazdasági multiplikátorhatással rendelkezik a kereslet és a hozzáadottérték-teremtés más gazdasági ágazatokban – például a kereskedelem, az építőipar és a pénzügyi szolgáltatások területén – való ösztönzése révén;

F.  mivel a 2011-ben 19,7 milliárd euró értékű, 2010 és 2011 között 9%-os növekedést elérő biozöldség- és biogyümölcs-ágazat a leggyorsabban növekvő bioágazat az unió összes piaca közül, amely ágazatnak évtizedes távlatban az éves növekedése 5–10% volt; mivel a beültetett terület tekintetében a biogyümölcs vonatkozásában 18,2%, a biozöldség esetében pedig 3,5% volt a növekedés 2010 és 2011 között;

G.  mivel az EU-27 egy főre jutó gyümölcs- és zöldségfogyasztása, az egészségre gyakorolt jótékony hatásainak ellenére, 2011-ben 3%-kal csökkent az előző öt év átlagfogyasztásához képest;

H.  mivel (a világ termelésének 44%-át adó) Unió a világ legnagyobb virág-, virághagyma- és cserepesnövény-termelője, a legnagyobb hektáronkénti sűrűséggel; mivel a dísznövényágazat becsült forgalma a termelés esetében 20 milliárd euró, a nagykereskedelem esetében 28 milliárd euró, a kiskereskedelem esetében pedig 38 milliárd euró, továbbá körülbelül 650 000 munkavállalót foglalkoztat;

I.  mivel a gyümölcs- és zöldségtermelés támogatási rendszere a KAP égisze alatt kapott helyet, és céljai – többek között – az élelmiszer-ellátási lánc egyensúlyának helyreállítása, a termékpromóció, a versenyképesség fokozása és az innováció támogatása; mivel a rendszernek az egyéni gazdálkodók számára való vonzóbbá tételével ösztönözni kell a termelő szervezetekbe való tömörülést – többek között azokban a régiókban, ahol éveken át nem nyílt lehetőség a működési alapok felhasználására és/vagy elavult termelési módszereket használnak – tekintettel arra, hogy az uniós termelőknek több mint a fele még nem tartozik termelői szervezetekhez – a Bizottság azon célkitűzése ellenére, hogy 2013-ra átlagosan 60%-os legyen a tagság mértéke; mivel a néhány tagállambeli alacsony fokú szervezettség részben annak a következménye, hogy a tagállamokban felfüggesztették a termelői szervezeteket, ami bizonytalanságot kelt a termelők körében; mivel a termelői szervezetek kulcsszerepet játszanak a gyümölcs- és zöldségtermelői szervezetek tárgyalási pozíciójának javításában, ezért el kell oszlatni a termelők bizonytalanságát tisztázva a termelői szervezetek elismerésére vonatkozó uniós jogszabályokat;

J.  mivel az Eurostat szerint az uniós mezőgazdasági termelők teljes termelési költsége 2000 és 2010 között átlagosan csaknem 40%-kal emelkedett, miközben a termelői árak átlagosan kevesebb mint 25%-kal nőttek; mivel a termelési költségek emelkedése a műtrágyák és talajjavítók esetében elérte a csaknem 80%-ot, a vetőmagok és az ültetési anyagok esetében a csaknem 30%-ot, és a növényvédő szerek esetében a csaknem 13%-ot;

K.  mivel a talaj termékenységének az erózió, a rossz talajszerkezet és elégtelen humuszszint kialakulását eredményező, csökkenő szervesanyag-bevitel, valamint a lecsökkent tápanyag- és vízmegtartó képesség miatti csökkenése, valamint az ökológiai folyamatok lassulása jelentős költségeket jelent mind a mezőgazdasági termelők, mind pedig az állami költségvetés számára;

L.  mivel a kertészet tekintetében a kutatási eredmények gyakorlatba való átültetését célzó tudásáramlásra nyomás nehezedik, és mivel a magánszektor kutatási célú kiadásai általánosságban is alacsonyak, az EU-15-ben a kutatás és fejlesztés (K+F) 2004-ben – mely a legutolsó olyan időszak, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre – a teljes élelmiszer-ipari kiadás mindössze 0,24%-át tette ki;

M.  mivel alacsony gazdasági életképességük miatt a zöldség- és gyümölcsfajták közül sokat az eltűnés veszélye fenyeget, és mivel a mezőgazdasági termelők ökológiai, társadalmi és kulturális szerepet játszanak azáltal, hogy e növényfajták művelését folytatva részt vesznek az európai mezőgazdaság fontos részeinek megőrzésében;

N.  mivel a kártevők megelőzésével, az ellenük való védekezéssel és felszámolásukkal kapcsolatos problémák fokozódása, valamint a növényi kultúrák védelmére szolgáló növényvédő szerekhez való korlátozott hozzáférés veszélyeztetheti a mezőgazdaság diverzifikációját és az európai növénytermelés minőségét;

O.  mivel a kertészeti vállalkozások tevékenysége gyakran egyidejűleg a termelés, a kereskedelem és a szolgáltatások területére is kiterjed;

P.  mivel a ciszgenezis olyan géntechnikai megoldásként határozható meg, amely az azonos fajhoz vagy törzshöz tartozó rokonaiból származó gént ültet be az alany növénybe;

1.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy – az innováció, a kutatás és fejlesztés, az energiahatékonyság és -biztonság, az éghajlatváltozás enyhítése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az értékesítés javítását szolgáló intézkedések révén – támogassák az uniós kertészeti ágazatot, és tegyék versenyképesebbé a világpiacon, valamint továbbra is tegyenek erőfeszítéseket a termelők és a forgalmazók közötti egyensúlyhiánynak felszámolására;

2.  hangsúlyozza, hogy a termelők számára meg kell könnyíteni a harmadik országok piacaira való bejutást; felhívja a Bizottságot a zöldség-, gyümölcs-, virág- és dísznövényexportőrök támogatására fordított erőfeszítéseinek fokozására annak érdekében, hogy az exportőrök leküzdhessék az egyre növekvő számú nem vámjellegű akadályt, így például az egyes harmadik országbeli növény-egészségügyi előírásokat, amelyek megnehezítik – ha éppen nem lehetetlenné teszik – az uniós kivitelt;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a forgalmazásra vonatkozó előírások, eredetmegjelölések stb. tekintetében az EU-n belül valamennyi piaci résztvevő számára biztosítson azonos piacra jutási feltételeket, és hogy ezek betartását a verseny torzulásának elkerülése érdekében megfelelő ellenőrzések révén biztosítsa;

4.  ösztönzi, hogy a tagállamokban oktatási tevékenységek – mint például az EU iskolagyümölcs-programja, vagy az olyan nemzeti szintű programok, mint az egyesült királyságbeli, a burgonya háztáji megtermelésére és feldolgozására irányuló ágazati programok („Grow Your Own Potato” és „Cook Your Own Potato”) – révén népszerűsítsék a zöldség- és gyümölcsfogyasztást;

5.  megállapítja, hogy a helyi és regionális piacokon gyakran hiány mutatkozik a helyben termelt zöldségfélékben, ezért e területeken támogatni kell a mezőgazdasági vállalkozásokat, és ezen belül kiemelten ösztönözni a fiatal vállalkozásokat, amelyek foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek a mezőgazdaságban, és biztosítják a friss helyi termékek kínálatát;

6.  hangsúlyozza a dísznövénykertészetnek a zöld terek bővítése, a városi környezetnek az éghajlatváltozás és a vidéki gazdaság vonatkozásában történő javítása révén az emberi egészségre és jóllétre gyakorolt jótékony hatásait; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a beruházások és a szakmai előmenetel ösztönzése tekintetében aktívabb támogatást kapjon az ágazat;

7.  üdvözli az uniós zöldség- és gyümölcságazati rendszer azon intézkedéseit, amelyek az uniós termelők körében a piacközpontúság erősítését szolgálják, a termelői szervezetek és termelői szervezeti tömörülések támogatása és az ágazatközi szervezetek elismerése révén ösztönzik az innovációt, népszerűsítik a zöldség- és gyümölcstermékeket, erősítik a termelők versenyképességét, és javítják az értékesítést, a termékek minőségét és a termelés környezetvédelmi szempontjait, valamint ösztönzik a klaszterek létrejöttét, amelyek új befektetésekre felhasználható új bevételi forrásokat teremtenek; rámutat arra, hogy ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a saját maguk által és közvetlenül értékesítők ne részesüljenek hátrányos megkülönböztetésben, sőt lehetőséget kapjanak arra, hogy innovatív projekteket valósítsanak meg, és növeljék versenyképességüket;

8.  rámutat arra, hogy a helyi és a regionális termelés és értékesítés hozzájárul a vidéki térségekben az érték- és munkahelyteremtéshez, valamint ezek megtartásához;

9.  rámutat arra, hogy a rövid értékláncok hozzájárulnak az éghajlatra káros gázok kibocsátásának csökkentéséhez;

10.  megjegyzi, hogy a városi gazdálkodás (urban farming) új lehetőséget kínál a kertészeti ágazat számára;

11.  üdvözli a Bizottság „A gyümölcs- és zöldségágazat uniós rendszerének felülvizsgálata” című nyilvános konzultációjáról szóló jelentést, különösen annak 3.8. szakaszát, amely elismeri a termelői szervezetekre vonatkozó hatályos szabályok egyszerűsítésének szükségességét, támogatja a termelői szervezetek megerősítésére irányuló javaslatot, és tudomásul veszi, hogy a beérkezett válaszok többsége alapvetően a jelenlegi támogatási rendszer fenntartását támogatja;

12.  hangsúlyozza, hogy az adminisztratív terhek csökkentése különösen fontos a kkv-k számára, ezek az intézkedések azonban nem veszélyeztethetik a jogbiztonságot, amelyre az említett vállalkozások is támaszkodnak;

13.  üdvözli, hogy a KAP reformjáról szóló megállapodás megőrizte a gyümölcs-és zöldségtermelés termelői szervezeteken alapuló európai támogatási rendszerét; emellett azonban elismeri, hogy a meglévő eszközök nem minden esetben hatékonyak, amit „A gyümölcs- és zöldségágazat uniós rendszerének felülvizsgálata” című, nyilvános konzultációról szóló dokumentumban a Bizottság is elismer, ezért támogatja a Newcastle Csoportnak az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének továbbfejlesztését célzó munkáját, amelynek figyelembe kell vennie az egyes tagállamok szövetkezetekre vonatkozó jogszabályi sajátosságait annak érdekében, hogy ne gördítsenek akadályokat az új termelői szervezetek létrehozása elé, tiszteletben tartva ugyanakkor azt, hogy a termelők dönthetnek úgy, hogy kívül maradnak a termelői szervezeteken; tudomásul veszi a súlyos, több tagállamot érintő válságok kezelésére szolgáló közösségi válságkezelési eszköz bevezetését, és hangsúlyozza, hogy az eszközt a termelői szervezetekben való tagságtól függetlenül, valamennyi termelő számára hozzáférhetővé kellene tenni;

14.  A termelői szervezetek által folytatott tevékenységek termelők számára jótékony hatásainak megerősítése érdekében felhívja a Bizottságot, hogy az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének felülvizsgálatakor alakítson ki világos és gyakorlatias szabályokat a termelői szervezetek felépítésére és működésére vonatkozóan, és hogy a rendszert igazítsa az egyes tagállamok meglévő piaci struktúráihoz, hogy a termelői szervezetek elláthassák a nekik szánt piaci szerepet, és hogy a termelőket e termelői szervezetekhez való csatlakozásra ösztönözzék, feltéve hogy ez nem veszélyezteti a rendszer fő céljainak megvalósítását, és a termelők továbbra szabadon dönthetnek ezekben a kérdésekben;

15.  aggodalommal állapítja meg, hogy a termelői szervezetek rendszerének szabályai tágan értelmezhetők a Bizottság ellenőrei számára, ami magas fokú bizonytalansághoz vezet, a tagállamokat pedig az elutasítás és a bírósági felülvizsgálati eljárások kockázatának teszi ki; hangsúlyozza azt is, hogy az ellenőrző eljárásokat és a pénzügyi kiigazításokat még inkább a kellő időben és a megállapodás szerinti ellenőrzési időszakon belül kell végrehajtani;

16.  megjegyzi, hogy továbbra is léteznek Unió-szerte tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, amelyek hátráltatják a kertészeti vállalkozásokat és azok termelői szervezeteit, és megingatják a termelők jövőbeli befektetésekbe vetett bizalmát; meggyőződése, hogy az ellátási lánc valamennyi szereplőjének egyetértésével létrehozott, jogszabályi kerettel támogatott és minden tagállamban valamely nemzeti döntőbíróság által felügyelt magatartási kódexek jelentősen javítani fogják az élelmiszerlánc és a belső piac működését;

17.  úgy véli, hogy a növény-egészségügyi maradványanyagokkal kapcsolatos, számos értékesítési lánc által alkalmazott magánjellegű normák valójában olyan versenykorlátozó intézkedések, amelyek hátrányosan érintik a gyümölcs- és zöldségágazat termelőit; mivel a növény-egészségügyi maradványanyagok közösségi jogszabályokban rögzített szintje megfelelő védelmet biztosít a fogyasztók és a gazdasági szereplők egészsége szempontjából, kéri a Bizottságot, hogy lépjen fel az említett gyakorlatok felszámolása érdekében;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az integrált növényvédelmet, támogassák az innovációt és a vállalkozói tevékenységet a nem vegyi megoldásokkal – így például a kártevők fajainak természetes ellenségeivel és élősködőivel – kapcsolatos kutatás és fejlesztés ütemének fokozásával, használják a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot a kártevőkkel, a betegségekkel és a gyomokkal szembeni védekezés integrált stratégiáinak kidolgozását támogató alkalmazott kutatás finanszírozására, amely biztosítja a termelők számára a 2009/128/EK irányelvnek történő megfeleléshez szükséges eszközöket és információkat, amely irányelv 14. cikkében kimondja, hogy a tagállamok „minden szükséges intézkedést meghoznak az alacsony peszticidfelhasználású növényvédelem ösztönzésére, előnyben részesítve a nem vegyi módszereket” és „létrehozzák vagy támogatják az integrált növényvédelem végrehajtásához szükséges feltételek megteremtését”;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a talaj egészségét, termékenységét és képződését hosszú távon biztosító, valamint a kártevő-populációkat gyérítő és szabályozó ökológiai folyamatok intenzitásának előmozdítására és az említettek jelentőségének hangsúlyozására; úgy véli, hogy ez hosszú távon termelékenységnövelést hozhat a mezőgazdasági termelőknek, és kiadáscsökkenést a közköltségvetéseknek;

20.  hangsúlyozza, hogy a kertészet többféle növényvédő szertől függ, és szorgalmazza, hogy a Bizottság e termékek szabályozása tekintetében kövessen szakmailag felülvizsgált, független forrásból származó tudományos adatokkal alátámasztott, kockázati alapú megközelítést; hangsúlyozza, hogy a kisebb jelentőségű felhasználások, a rendelkezésre álló szűkös hatóanyagok miatt különösen érzékenyek; felhívja a Bizottságot az adatok létrehozása tagállamokon átnyúló koordinálásának megerősítésére, különösen a maradványokkal kapcsolatos adatok vonatkozásában, amelyek alapvető követelménynek számítanak az ehető különleges növényi kultúrák engedélyezése esetében; felhívja a Mezőgazdasági Főigazgatóságot, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóságot, a Környezetvédelmi Főigazgatóságot és a Versenypolitikai Főigazgatóságot, hogy folytassanak stratégiai együttműködést a növényvédő szerek szabályozásában bekövetkező változások több szempontból történő figyelembevétele érdekében;

21.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 1107/2009/EK rendelet 40. cikke szerinti, a növényvédő szerekre vonatkozó engedélyek uniós tagállamok közötti kölcsönös elismerésének működését azzal a céllal, hogy egyszerűsítse alkalmazásukat és felszámolja az szükségtelen adminisztratív terheket, és hogy vegye figyelembe a növényvédő szerek szabályozására és az exportkereskedelem nem vámjellegű akadályainak csökkentésére irányuló globális harmonizáció hosszú távú célját;

22.  sürgeti a Bizottságot, hogy az 1107/2009/EK rendelet 51. cikkének (9) bekezdése szerinti kötelezettségeivel összhangban késlekedés nélkül nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kisebb jelentőségű felhasználásokra és különleges növényi kultúrákra szánt európai támogatási alap létrehozásáról; hangsúlyozza, hogy ezt az alapot az agrár-élelmiszeripari ágazat gazdasági szereplői, az illetékes hatóságok és az érdekelt felek – többek között kutatóintézetek – közötti egyeztetést és együttműködést lehetővé tevő, jelenleg működő európai munkaprogram finanszírozására kellene felhasználni, amely a különleges növényi kultúrákkal és kisebb jelentőségű felhasználásokkal kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységek folytatására és – szükség esetén – finanszírozására irányul;

23.  rámutat a behozatal esetében megkövetelt és az európai termelésre vonatkozóan teljesítendő növény-egészségügyi előírások közötti viszonosság hiányára; megállapítja, hogy e folyamatos eltérés nem csupán aláássa az európai termelők versenyképességét, hanem hátrányosan érinti az európai fogyasztók érdekeit is;

24.  emlékeztet arra, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet (a 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelet(11)) és a biocidokról szóló új rendelet (a 2012. május 22-i 528/2012/EU rendelet(12)) egyaránt előírja a Bizottságnak az endokrin rendszert károsító tulajdonságok tudományos kritériumainak 2013 decemberéig történő meghatározását; hangsúlyozza az átlátható eljárás fontosságát annak érdekében, hogy az érintett piaci szereplők megismerjék a döntések alapjául szolgáló tudományos alapot és az új kritériumok kialakításában részt vevő szereplők kilétét; sürgeti a Bizottságot, hogy az endokrin rendszert károsító anyagokra vonatkozó javaslatok előterjesztésekor vegye teljes mértékben figyelembe a különféle megközelítések hatásait;

25.  hangsúlyozza, hogy a kertészeti ágazat erőteljesen függ a kiváló minőségű, jól meghatározott műtrágyák felhasználásától; üdvözli a műtrágyákról szóló uniós rendelet jelenlegi felülvizsgálatát, de aggodalommal szemléli a Bizottság azon igyekezetét, hogy belefoglalja az előzetesen nem előírt anyagú talajjavítókat; hangsúlyozza, hogy ezen anyag gyártása és alkalmazása nem igényel pontosságot, és felhívja a Bizottságot, hogy ne vonja a műtrágyákról szóló rendelet hatálya alá;

26.  rámutat arra, hogy a kertészeti ágazat vezeti az innovatív precíziós gazdálkodási rendszerek kifejlesztését és alkalmazását, és meggyőződése, hogy az ilyen rendszerek csökkentik a peszticidek és műtrágyák használatát, növelik az értékesíthető terméshozamot és csökkentik a hulladék mennyiségét, továbbá javítják az ellátás folytonosságát és a gazdasági teljesítményt; kéri, hogy a vetésforgókhoz vagy a köztes kultúrákhoz hasonló növénytermesztési módszerek, valamint a kutatás és fejlesztés irányuljon a környezeti terhelés minimalizálására;

27.  tudomásul veszi a növényi szaporítóanyagokról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2013)0262), és aggasztja, hogy a benne foglaltak aránytalan mértékű hatást gyakorolnának a kertészeti ágazatra, és különösen a dísznövény- és gyümölcstermesztésre; hangsúlyozza, hogy a jogszabálynak arányosnak kell lennie és el kell ismernie a szubszidiaritás elvét; hangsúlyozza azt is, hogy a régi fajtákat és a hagyományos szántóföldi növényeket nem veszélyeztetheti jogszabály-módosítás, amelynek inkább hozzá kellene járulnia a növényi populációk sokféleségéhez és az egyes populációkon belüli genetikai sokféleséghez a hosszú távú élelmezésbiztonság és az élelmezési rendszerek rugalmassága érdekében;

28.  felhívja a figyelmet a nem őshonos invazív kertészeti fajoknak a tágabb értelemben vett környezetre gyakorolt hatására, de azt ajánlja, hogy az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban (COM(2013)0620) alkalmazzanak regionális vagy országalapú megközelítést, amely elismeri, hogy Európa egyes területei sérülékenyebbek más területeknél, továbbá hogy Európa különböző területeinek eltérő az éghajlata, és mindegyik a növények más rendszere számára kedvező;

29.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy – általános elvként – őrizze meg a növénytermesztők azon szabadságát, hogy szabadon használhassák a meglévő növényi anyagokat az új növényi anyagok kifejlesztésére és forgalomba hozatalára, tekintet nélkül a növényi anyagokra vonatkozó esetleges szabadalmi igényekre;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a helyi gyümölcs- és zöldségpiacok és a rövid ellátási láncok fejlesztésének támogatására, ezzel biztosítva a termékek frissességét;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen különbséget a ciszgenikus és a transzgenikus növények között, és alakítson ki eltérő jóváhagyási eljárást a ciszgenikus növények számára; várja az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság által kért, az új biotechnológiai nemesítési technikákkal foglalkozó munkacsoport megállapításait értékelő véleményét;

32.  kiemeli a kertészeti ágazat szezonálisan magas munkaerőszükségletét, és felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy hathatós rendszerek működjenek annak biztosítása érdekében, hogy a kertészeti termelők – a legteljesebb mértékben betartva az idénymunkásokról szóló irányelv követelményeit, többek között az egyenlő bérezés elvét – hozzájussanak az év legfontosabb időszakaiban a számukra szükséges munkaerőhöz;

33.  üdvözli, hogy a munkaerő képzése területén újra hangsúlyossá vált a munkaerő képzése és a tanulószerződéses gyakorlati képzés, aggodalommal jegyzi meg ugyanakkor, hogy egyes tagállamokban továbbra is aggasztóan alacsony a kertészeti gyakorlati képzést elvégzők száma, és ennek következtében csökkennek az ágazat iránt érdeklődő fiatalok lehetőségei; elismeri, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzést választó fiatalok közül nem mindenki számára alkalmas ez a képzés; hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára a kertészeti ágazatban való elhelyezkedés fontolóra vételét és a képzést az ágazatról kialakított képet javító és kommunikációs kampányok segítségével kell előmozdítani;

34.  szorgalmazza, hogy az agrár-élelmiszeripari ágazat és a kutatási közösség működjön módszeresen együtt annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék e területet a kutatók következő generációja számára, kiképezzék e kutatókat, és javítsák a jelenlegi munkaerő képességeit;

35.  hangsúlyozza a kormányzat, az ágazat és a kutatási szervezetek közötti partnerségek megerősítésének és kiterjesztésének előnyeit, valamint annak szükségességét, hogy az ilyen partnerségek támogatására szolgáló rendszerek szerkezetét úgy alakítsák ki, hogy általánosan maximalizálják a beruházások hatását és következetességét;

36.  hangsúlyozza a színvonalas tudományos források hatékony alkalmazásának alapvető fontosságát annak érdekében, hogy az innovatív mezőgazdasági termelési technológia kertészeti ágazatnak való átadásán keresztül felgyorsítsák a kutatási és innovációs eredmények alkalmazását, továbbá hangsúlyozza a mezőgazdasági ágazatbeli kutatás, innováció, képzés és terjeszkedés olyan gazdaságpolitikákkal való együttes alkalmazását, amelyek megfelelnek a kertészeti termelés fejlesztésével kapcsolatos követelményeknek és növelik annak hatékonyságát;

37.  azon a véleményen van, hogy a virágkertészeti és dísznövényágazat számára lehetővé kell tenni az Unió kutatási, technológiafejlesztési és innovációs programjainak jobb kihasználását, és felhívja a Bizottságot a „védett termesztésnek” a „Horizont 2020” pályázati felhívásokba való belefoglalására a fenntartható növényvédelemmel, fenntartható víz- és tápanyag-felhasználással, az energiahatékonysággal, a fejlett művelési és termelési rendszerekkel és a fenntartható szállítással kapcsolatos innováció ösztönzése érdekében;

38.  úgy véli, hogy tekintettel a tagállamokban a mezőgazdasági és kertészeti kutatás finanszírozását érintő költségvetési megszorításokra, ösztönözni kell a harmadik felek, így – többek között – a kiskereskedők általi finanszírozást, és az ilyen finanszírozásnak összhangban kell lennie az ágazat teljes kutatási érdekeivel;

39.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a korszerű kertészeti termelési technológiákba való befektetések érdekében segítsék elő a hosszú távú finanszírozáshoz való hozzáférést, ezzel erősítve a kertészeti termékek és szolgáltatások versenyképességét;

40.  hangsúlyozza, hogy a tőkefinanszírozás biztosításában kulcsfontosságú a jó minőségű üzleti terv; ajánlja, hogy a termelők használják ki nagyobb mértékben az üzleti támogatási és tanácsadási szolgáltatásokat, és szorgalmazza, hogy a Bizottság működjön szorosabban együtt az ágazattal annak biztosítása érdekében, hogy ezek a szolgáltatások a termelők számára egyszerűen elérhetőek legyenek;

41.  sürgeti a Bizottságot, hogy – átlátható eljárás keretében és az ágazatban dolgozók bevonásával – frissítse a Kombinált Nómenklatúra (KN2012) 6. árucsoportjának (élő fák és egyéb növények, hagymák, gyökerek és hasonló részek, vágott virágok és lombdíszek) kódjait;

42.  aggodalmának ad hangot annak kapcsán, hogy a kertészeti termelés az Unión kívülre helyeződik át;

43.  mély aggodalommal tölti el, hogy az ehető termény fele–egyharmada hulladékká válik a külső megjelenése miatt, és felhívja a Bizottságot, hogy – különösen a helyi és regionális piacokon – sürgősen teremtse meg a szélesebb körű terményminőség forgalmazásának lehetőségét, a piac jobb átláthatóságának és megfelelő működésének biztosítása mellett; rámutat azokra az ausztriai és svájci kezdeményezésekre, amelyek keretében kísérletet tesznek szépséghibás gyümölcsök és zöldségek élelmiszer-kiskereskedelmi értékesítésére; felhívja a szupermarketeket az olyan piackutatások figyelembevételére, amelyek szerint sok fogyasztó nem feltétlenül foglalkozik a zöldségek és gyümölcsök külső megjelenésével, és örömmel vásárol alacsonyabb minőségi besorolású terméket, különösen ha az az olcsóbb;

44.  aggodalommal veszi tudomásul az elsődleges piaci felhasználásra szánt zöldség és gyümölcs veszteségét és pazarlását, valamint az üzleti vállalkozások által elszenvedett jelentős gazdasági veszteséget; elismeri, hogy a rendszerszintű élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentése kulcsfontosságú a növekvő világnépesség élelmiszer-ellátásának növeléséhez; de üdvözli az élelmiszer-ellátási lánc szereplőinek az ilyen terményeknek a kidobás helyett inkább a másodlagos piacra történő átirányítására tett erőfeszítéseit;

45.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jogszabályi és politikai környezetüket tegyék a lehető legtámogatóbbá a kertészeti hulladék felhasználása szempontjából; rámutat, hogy számos olyan anyag van, így például az elhasznált gombakomposzt, amely hozzáadott értéket képviselő táptalaj előállítására volna felhasználható, ha nem minősülne hulladéknak;

46.  rámutat arra, hogy az akvapóniás rendszerek lehetőséget kínálnak a fenntartható és helyi élelmiszer-termelésre, valamint az édesvízihal-tenyésztés és a zöldségtermesztés zárt rendszerben történő összekapcsolása révén hozzájárulnak az erőforrás-felhasználás csökkentéséhez a hagyományos rendszerekhez képest;

47.  hangsúlyozza, hogy fontos javítani az árak és a megtermelt és értékesített mennyiségek nyomon követését, valamint szükség lenne az egész Unióra kiterjedő kertészeti statisztikákra, amelyek segítségével a termelők jobban megérthetnék a piaci tendenciákat, előre láthatnák a válsághelyzeteket, és felkészülhetnének a jövőbeni betakarításokra; felhívja a Bizottságot arra, hogy a dísznövényeket is foglalja bele előrejelzési adataiba;

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 671. o.
(2) HL L 273., 2007.10.17., 1. o.
(3) HL L 157., 2011.6.15., 1. o.
(4) HL L 304., 2011.11.22., 18. o.
(5) HL L 189., 2007.7.20., 1. o.
(6) HL L 106., 2001.4.17., 1. o.
(7) HL C 198., 1996.7.8., 266. o.
(8) Elérhető a http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/food/competitiveness/high-level-group/documentation/ címen.
(9) Elérhető a http://ec.europa.eu/agriculture/external-studies/2012/support-farmers-coop/fulltext_en.pdf címen.
(10) Elérhető a http://ftp.jrc.es/EURdoc/JRC80420.pdf címen.
(11) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(12) HL L 167., 2012.6.27., 1. o.


A kínzás felszámolása a világban
PDF 293kWORD 147k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása a kínzás felszámolásáról a világban (2013/2169(INI))
P7_TA(2014)0206A7-0100/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni védelemről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1975. december 9-én elfogadott nyilatkozatára(1),

–  tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményére (CAT) és annak fakultatív jegyzőkönyvére (OPCAT),

–  tekintettel az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályaira és az ENSZ más kapcsolódó, egyetemesen alkalmazandó normáira,

–  tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója által készített jelentésekre(2),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének kínzásról szóló határozataira,

–  tekintettel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának a 2001. szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatban 2001. november 22-én elfogadott nyilatkozatára, amely rámutat arra, hogy a nemzetközi jog abszolút jelleggel és eltérést nem engedve tiltja a kínzást, és bizalmát fejezi ki a tekintetben, hogy „az [egyezményben] részes államok által a nemzetközi terrorizmus fenyegetésével szemben tett válaszlépések összhangban állnak a kínzás elleni egyezmény ratifikálása által vállalt kötelezettségeikkel”,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2012. december 20-i határozatára(3),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a gyermek jogairól szóló határozataira, valamint az ezzel kapcsolatos legutóbbi, 2012. december 20-án elfogadott határozatára(4),

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és különösen annak 3. cikkére, amely szerint „Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”,

–  tekintettel a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-án elfogadott egyezményére(5),

–  tekintettel az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottságának 2013. november 6-án közzétett 23. általános jelentésére(6),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló egyezményre, valamint annak a gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról(7), illetve a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló két fakultatív jegyzőkönyvére(8),

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyvére(9),

–  tekintettel a kínzás megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1997-ben hatályba lépett Amerika-közi egyezményre(10),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód hatékony kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló iránymutatásra (isztambuli jegyzőkönyv)(11),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(12),

–  tekintettel az EU harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló, 2012-ben aktualizált iránymutatásaira(13),

–  tekintettel az EU 2008. június 16-i, halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásaira(14),

–  tekintettel az EU emberi jogokról és nemzetközi humanitárius jogról szóló iránymutatásaira(15),

–  tekintettel a Tanács által 2013. június 6-án elfogadott, „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban 2012-ben” című jelentésre(16),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban ” című 2011. évi éves jelentéséről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2012. december 13-án elfogadott állásfoglalására(17),

–  tekintettel az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról szóló, 2012. december 13-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és európai országokban történő illegális fogva tartásáról szóló 2013. október 10-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatás végrehajtásáról szóló 2007-as tanulmányára(20),

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendeletre(21),

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az Európai Bizottság alelnökéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 13-i ajánlására(23),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0100/2014),

A.  mivel bár a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések abszolút tilalma kulcsfontosságú nemzetközi norma, amelyről az ENSZ-egyezmények és a regionális emberjogi egyezmények egyaránt rendelkeznek, a kínzás továbbra is világszerte létező jelenség;

B.  mivel a „kínzás” kifejezést ebben az állásfoglalásban az ENSZ fogalommeghatározása szerint kell érteni, és az magában foglalja a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést;

C.  mivel az ENSZ kínzás elleni egyezménye és annak fakultatív jegyzőkönyve olyan nemzetközi keretet hoztak létre, amelyben valódi lehetőség rejlik a kínzás felszámolásának irányába történő elmozdulásra, különösen a független és hatékony nemzeti megelőző mechanizmusok kialakítása révén;

D.  mivel az Unió megerősítette az emberi jogokkal kapcsolatos uniós stratégiai keretben tett, arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy a továbbiakban is erőteljes kampányt folytat a kínzás, valamint a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód ellen;

E.  mivel a kínzás és a bántalmazás, az embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések felszámolása – az uniós fellépés más területeivel és eszközeivel szoros összefüggésben – az emberi jogokkal kapcsolatos uniós politika szerves részét képezi;

F.  mivel a kínzásról szóló uniós iránymutatásokat 2012-ben aktualizálták, míg a végrehajtási intézkedések utolsó átfogó és nyilvános áttekintésére és felülvizsgálatára 2008-ban került sor;

G.  mivel az aktualizált iránymutatások szerint a terrorizmus elleni küzdelem keretében a tagállamok elkötelezték magukat a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések tilalmára vonatkozó nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítése iránt;

H.  mivel a kínzás lehet mind fizikai, mind lelki jellegű; mivel növekszik az olyan esetek száma, hogy a pszichiátriát kényszerítő eszközként alkalmazzák az emberi jogi jogvédők és a másként gondolkodók esetében, akiket pszichiátriai intézetekben helyeznek el azért, hogy megakadályozzák őket politikai és közösségi tevékenységük végzésében;

I.  mivel a tagállamok bíróságainak rendelkezniük kell a kínzások korábban el nem ítélt elkövetői elleni vádemelésre alkalmas eszközökkel, és mivel különös figyelmet kell fordítani az Európában a diktatúrák idején elkövetett kínzások eseteire, mivel sok ilyen bűncselekmény büntetlenül maradt;

J.  mivel a kínzás abszolút tilalmának eróziója számos országban állandó kihívásként van jelen a terrorizmus elleni intézkedések összefüggésében;

K.  mivel jelentős szakpolitikai kihívások merülnek fel a veszélyeztetett csoportok, és különösen a gyermekek sajátos védelmi igényei tekintetében;

L.  mivel egyes országok bűnüldöző szervei kihallgatási módszerként a kínzás alkalmazását választják; mivel a kínzás nem tekinthető elfogadható módszernek a bűncselekmények felderítéséhez;

1.  hangsúlyozza, hogy a kínzás tilalma a nemzetközi jog és a humanitárius jog értelmében, továbbá az ENSZ kínzás elleni egyezménye értelmében is abszolút; hangsúlyozza, hogy a kínzás az emberi jogok és alapvető szabadságok egyik legsúlyosabb megsértése, rettenetes károkat okoz több millió személynek és családjaiknak, és semmilyen körülmények között nem indokolható;

2.  üdvözli a kínzás felszámolásához fűződő három intézkedés felvételét az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési tervbe, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az időben, a civil társadalommal partnerségben történő végrehajtásuk értékeléséhez egyedi és mérhető referenciaértékekre van szükség;

3.  elismeréssel adózik azoknak a civil társadalmi szervezeteknek, nemzeti emberi jogi intézményeknek, nemzeti megelőző mechanizmusoknak és egyéneknek, akik és amelyek a büntetlenség elleni harccal, valamint a kínzás és a megalázó bánásmód veszélyének világszerte történő aktív megelőzésével arra törekednek, hogy az áldozatoknak jogorvoslatot és kártérítést biztosítsanak;

4.  megjegyzi, hogy az ENSZ kínzás elleni egyezménye szerint a „kínzás” fogalma bármely olyan cselekményt jelent, amelyet „szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, … ha az ilyen fájdalmat vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségében eljáró bármely más személy, vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza”; úgy véli azonban, hogy azokban az esetekben is, amikor a kínzásra vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre nem állami vagy közhivatalnokok részvételével kerül sor, ugyancsak a megelőzésre, elszámoltathatóságra és rehabilitációra irányuló szakpolitikai intézkedéseket kell alkalmazni;

5.  határozottan bírálja, hogy a kínzás és a rossz bánásmód más formái továbbra is világszerte gyakoriak, és ismételten teljes mértékben elítéli az ilyen tetteket, amelyek mindenhol és mindenkor tilalom alatt állnak és tiltottnak is kell maradniuk, és ezért sohasem indokolhatók; megjegyzi, hogy a kínzásról szóló uniós iránymutatások végrehajtása továbbra sem megfelelő, és nem egyeztethető össze a kínzás kérdését prioritásként kezelő uniós nyilatkozatokkal és kötelezettségvállalásokkal; sürgeti, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a tagállamok adjanak új lendületet az iránymutatások végrehajtásának, mégpedig a prioritások, a bevált gyakorlatok és a nyilvános diplomáciai lehetőségek azonosítása, az érintett érdekeltekkel – köztük a civil társadalmi szervezetekkel – folytatott konzultációk, valamint az uniós cselekvési tervben említett kínzáshoz fűződő kérdések végrehajtásának felülvizsgálata révén; felszólít ezzel összefüggésben a cselekvési tervben a kínzás felszámolásával kapcsolatos három intézkedés teljes körű és időben történő végrehajtására;

6.  javasolja, hogy a cselekvési terv küszöbön álló felülvizsgálata során határozzanak meg ambiciózusabb és konkrétabb intézkedéseket a kínzás felszámolására, amilyen például az információk és terhek hatékonyabb megosztása, valamint képzések és közös kezdeményezések megvalósítása az ENSZ helyi irodáival és az ENSZ érintett különleges előadóival, továbbá egyéb nemzetközi szereplőkkel, így például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) és az Európa Tanáccsal, továbbá a kínzás megelőzésére szolgáló regionális mechanizmusok kialakításához és megerősítéséhez nyújtott támogatás;

7.  üdvözli a kínzásról szóló uniós iránymutatások 2012. évi aktualizálását; hangsúlyozza ezen iránymutatások hatékony és eredményorientált végrehajtásának fontosságát más iránymutatásokkal és szakpolitikai kezdeményezésekkel összefüggésben;

8.  üdvözli, hogy az iránymutatások átfogó szakpolitikai megközelítést érvényesítenek, ideértve a kínzás hatékony megelőzésére és tilalmára szolgáló megfelelő jogszabályi és igazságügyi keretrendszer előmozdítását, a fogvatartási helyek felügyeletét, a büntetlenség kezelésére irányuló erőfeszítéseket, valamint a kínzás áldozatainak teljes és hatékony rehabilitációját is, amit hiteles, következetes és egységes intézkedések támasztanak alá;

9.  felszólítja a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy tegyenek hatékonyabb lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentet és a civil társadalmat bevonják legalább a kínzásról szóló uniós iránymutatás értékelésére irányuló munkába;

10.  megismétli, hogy a kínzás áldozatai számára mind az Unión belül, mind az azon kívül létrehozott rehabilitációs központok létfontosságúak, nemcsak az ilyen áldozatok fizikai problémáinak, de az általuk tapasztalt tartós lelki problémáknak a kezelésében is; üdvözli, hogy az Unió az egész világban pénzügyi támogatást nyújt a kínzás áldozatai részére létrehozott rehabilitációs központoknak, valamint javasolja, hogy e központok alkalmazzanak olyan multidiszciplináris megközelítést tevékenységük során, amely a tanácsadást, az orvosi kezeléshez való hozzáférést és szociális és jogi támogatást is magában foglalja; továbbra is úgy véli, hogy a harmadik országok ilyen központjai számára a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze (EIDHR) által biztosított finanszírozást még a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban sem szabad csökkenteni, mivel ezen országok nemzeti egészségügyi ellátórendszerei gyakran nincsenek abban a helyzetben, hogy megfelelően kezeljék a kínzás áldozatainak sajátos problémáit;

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2008 óta nem került sor az iránymutatások végrehajtásának átfogó nyilvános áttekintésére és felülvizsgálatára, és hangsúlyozza az iránymutatások végrehajtásával kapcsolatos rendszeres és átfogó értékelés szükségességét;

12.  ajánlja, hogy az iránymutatásokat kísérjék részletes végrehajtási intézkedések, amelyeket eljuttatnak az EU misszióvezetőihez és a tagállamok harmadik országbeli képviseleteihez; felhívja a misszióvezetőket, hogy végrehajtási és nyomonkövetési jelentéseikbe foglalják bele a kínzás és a rossz bánásmód egyéni eseteit;

13.  hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló politikai eszközökben és az uniós finanszírozású projektekkel való szinergiákban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében az uniós politikának az uniós és tagállami szintű kezdeményezések és fellépések hatékony összehangolásán kell alapulnia;

14.  felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként vizsgálják felül a kínzás vagy halálbüntetés során alkalmazható eszközök kereskedelmének tilalmáról szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtását, valamint világszerte mozdítsák elő e rendelet alkalmazását, a kínzóeszközök tényleges tilalmának érvényesítésére szolgáló életképes modellként;

15.  tudomásul veszi a Bizottságnak az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatát (COM(2014)0001); hangsúlyozza a közvetítői szolgáltatások, a technikai segítségnyújtás és az érintett áruk tranzitjának fontosságát; megismétli a Parlament korábbi felhívását a „kínzásra vonatkozó mindent átfogó végfelhasználási záradék” rendeletbe történő felvételére, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy előzetes információ alapján engedélyezzék vagy elutasítsák minden olyan tárgy kivitelét, amelynél jelentős annak a veszélye, hogy kínzás, bántalmazás vagy halálbüntetés során alkalmazzák;

16.  úgy véli, hogy mivel a halálbüntetés sérti a személyi sérthetetlenséghez és az emberi méltósághoz való jogot, összeegyeztethetetlen a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés nemzetközi jogi tilalmával, és felhívja az EKSZ-t, valamint a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el ezt az összeegyeztethetetlenséget, és ennek megfelelően módosítsák az Unió halálbüntetéssel kapcsolatos politikáját; hangsúlyozza, hogy a halálbüntetésről és a kínzásról szóló vonatkozó uniós iránymutatásokat horizontálisan kell értelmezni; sajnálatosnak véli a halálbüntetés végrehajtására váró fogvatartottak fizikai és lelki elszigetelését, valamint a rájuk gyakorolt nyomást; megismétli a halálbüntetés alkalmazása – ideértve a halálsor-szindrómaként ismert súlyos lelki traumát és fizikai állapotromlást –, valamint a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma közötti kapcsolatról szóló, ENSZ-szintű átfogó jogi tanulmány elkészítése és egyeztetések szükségességét;

17.  támogatja a megkövezés azonnali betiltását; hangsúlyozza, hogy a megkövezés a kivégzés brutális formája;

18.  ösztönzi a Tanács kínzás elleni munkacsoportja által végzett tevékenység folytatását, ami új lendületet kölcsönözne az uniós iránymutatások végrehajtásának a prioritások, a bevált gyakorlatok és a nyilvános diplomáciai lehetőségek azonosítása révén, továbbá az érintett érdekeltekkel és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációk, valamint a cselekvési tervben említett, kínzáshoz fűződő kérdésekhez kapcsolódó végrehajtás rendszeres felülvizsgálatához való hozzájárulás útján;

19.  aggodalmát fejezi ki különösen a börtönben lévő emberi jogi jogvédők – például a közösségi aktivisták, újságírók, emberi jogi ügyvédek és bloggerek – kínzásával kapcsolatban; elismeri, hogy gyakran az emberi jogokért és a demokráciáért folytatott harcban leginkább részt vevő személyek szenvednek a legtöbbet a jogellenes fogva tartás, a megfélemlítés, a kínzás és családjuk veszélyeztetett helyzete miatt; ragaszkodik ahhoz, hogy mind a helyszíni uniós missziók, mind a magas rangú uniós tisztviselők rendszeresen és következetesen vessék fel ezt a kérdést a harmadik országbeli kollégáikkal folytatott találkozóikon, és név szerint említsék meg a börtönben lévő emberi jogi jogvédőket;

20.  mélységes aggodalommal nyugtázza a titkos fogvatartási központok létezését, valamint a teljes elkülönítés és a magánzárkában történő hosszú idejű elzárás gyakorlatát több országban, amelyek a kínzás és a rossz bánásmód legaggasztóbb példái; úgy véli, hogy ezekről az esetekről rendszeresen említést kell tenni a nyilatkozatokban és a diplomáciai lépések során, és azokat fel kell venni az Unió és harmadik országok közötti emberi jogi párbeszédek és konzultációk alkalmával tárgyalt egyedi esetek listájára;

21.  megismétli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (KNDK) az emberi jogok széles körű és rendszeres megsértése – különösen a politikai foglyok és a KNDK-ba hazatelepített állampolgárok megkínzása és munkatáborba kényszerítése – miatti aggodalmát; felszólítja a KNDK hatóságait, hogy első lépéséként engedélyezzék, hogy független nemzetközi szakértők megvizsgálhassák a fogvatartási létesítmények valamennyi típusát;

22.  hangsúlyozza, hogy a kínzásnak, valamint a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés gyakorlatainak abszolút tilalma alól semmilyen kivétel nem indokolható, és hogy az államok mindenkor – így a nemzetbiztonsági aggályokat és a terrorizmus elleni intézkedéseket érintő esetekben is – kötelesek biztosítékokat alkalmazni a kínzás és a bántalmazás elkövetésének megelőzése céljából, valamint kötelesek biztosítani a felelősségre vonhatóságot, továbbá a hatékony jogorvoslathoz és kártérítéshez való hozzáférést; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes államok a rendfenntartással összefüggő párhuzamos feladatokat bíznak katonai jellegű csoportokra, így kísérelve meg, hogy kitérjenek a nemzetközi kötelezettségeik elől; hangsúlyozza, hogy a tilalom az olyan információk továbbításra és felhasználására is vonatkozik, amelyeket kínzással szereztek meg, vagy amelyek feltehetően kínzást eredményeznek; emlékeztet arra, hogy a kínzás tilalma a nemzetközi emberi jogi szabályok és a nemzetközi humanitárius jog értelmében jogilag kötelező érvényű norma, ami azt jelenti, hogy békeidőben és háború idején egyaránt érvényes;

23.  aggodalmát fejezi ki a bizonyos országokban tapasztalható rendőri brutalitás miatt, és úgy véli, hogy e kérdés – különösen a békés tüntetések leverése kapcsán – központi helyet foglal el a kínzás és a megalázó bánásmód megelőzése terén, figyelembe véve, hogy az erőszak ilyen formája a nemzetközi jog fogalommeghatározásai szerint minimum rossz bánásmódnak, ha nem kínzásnak minősül;

24.  üdvözli az Európa Tanács és a Szövetség a Kínzás Megelőzéséért közös projektjét, amelynek célja az idegenrendészeti fogdákba tett látogatásokról a parlamenti képviselők részére szóló gyakorlati útmutató kidolgozása;

25.  felszólít a harmadik országokban tett rendszeres európai parlamenti küldöttségi látogatások részeként a fogvatartási létesítményekbe tett látogatásokról szóló, a parlamenti képviselők részére kidolgozott gyakorlati útmutató elfogadására; úgy véli, hogy az útmutatónak a potenciálisan gyermekeket és nőket is fogva tartó fogvatartási létesítményekbe és más helyszíneken tett látogatásokra vonatkozó konkrét útmutatást kell tartalmaznia, és az ENSZ emberi jogi megfigyeléssel kapcsolatos képzési kézikönyvével összhangban biztosítania kell a „ne tégy kárt” elv alkalmazását, különösen azért, hogy megakadályozza a fogvatartottakkal és családjaikkal szemben a látogatásokat követő megtorlást; kéri, hogy ilyen látogatásokra az érintett országban található uniós képviselettel, nem kormányzati szervezetekkel és a börtönökben tevékenykedő szervezetekkel konzultálva kerüljön sor;

26.  felhívja az EKSZ-t, az emberi jogi munkacsoportot (COHOM) és más érintett szereplőket, hogy közösen végezzenek felmérést a nemzeti megelőző mechanizmusok kialakításához és működéséhez nyújtott uniós támogatásról, valamint hogy a cselekvési terv előírásainak megfelelően azonosítsák a bevált gyakorlatokat;

27.  felhívja az EKSZ-t, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy segítsék elő a független és hatékony nemzeti megelőző mechanizmusok kialakítását és működését, és különösen alkalmazottaik szakmai továbbképzését;

28.  felhívja az emberi jogi munkacsoportot, a kínzás elleni munkacsoportot és a Bizottság Belügyi Főigazgatóságát, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket a kínzás megelőzésére szolgáló intézkedéseknek a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés megvalósítását célzó tevékenységekbe történő beillesztése tekintetében;

A védelmi hiányosságok kezelése, különös tekintettel a gyermekkínzásra

29.  különös aggodalmát fejezi a kiszolgáltatott csoportok tagjai – különösen a gyermekek – ellen elkövetett kínzások és rossz bánásmód miatt; felszólítja az Uniót, hogy hozzon politikai, diplomáciai és pénzügyi intézkedéseket a gyermekek kínzásának megakadályozása érdekében;

30.  felszólítja az Uniót, hogy foglalkozzon az emberi jogok megsértésének gyermekeket érintő különféle, különösen a gyermekkereskedelemmel, a gyermekpornográfiával, a gyermekkatonákkal, a katonai őrizetben tartott gyermekekkel, a gyermekmunkával, a gyermekboszorkányság vádjával és az internetes zaklatással összefüggő formáival – többek között az árvaházakban, a fogvatartási központokban és a menekülttáborokban – ha ezek kimerítik a kínzás fogalmát, és alkalmazzon hatékony biztosítékokat a gyermekek védelme érdekében minden olyan esetben, amikor a hatóságok bármilyen módon részt vesznek a gyermekeket érintő kínzásban;

31.  rámutat arra, hogy a kísérő nélküli migráns gyermekeket sohasem szabad visszaküldeni olyan országba, ahol fennáll annak a veszélye, hogy kínzás, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód áldozataivá válhatnak;

32.  megjegyzi, hogy a gyermekek szabadságtól való visszaélésszerű megfosztása – különösen a migráns gyermekek biztonsági őrizete és fogva tartása tekintetében – a fogvatartási létesítmények túlzsúfoltságát, valamint a gyermekek ellen elkövetett kínzás és a velük szembeni rossz bánásmód növekedését eredményezték; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermekek szabadságtól való megfosztását – az egyetemes emberi jogi normák követelményeinek megfelelően – valóban csak legvégső esetben, a lehető legrövidebb ideig és mindig a gyermek érdekeinek figyelembevételével alkalmazzák;

33.  felhívja a tagállamokat egy gyermekbarátabb igazságügyi rendszer kialakítására, amely – többek között a fogvatartási központokban is – olyan ingyenes és bizalmas, gyermekbarát jelentéstételi mechanizmusokat foglal magában, amelyek nem csak jogaik érvényesítését, hanem a jogsértések bejelentését is lehetővé teszik a gyermekek számára;

34.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak foglalkoznia kell a felnőttek és gyermekek olyan jellegű internethasználatával, amely más gyermekek lelki kínzására és a közösségi médián keresztül megvalósuló zaklatására irányul; megjegyzi, hogy a meglévő „Biztonságosabb internet” programja ellenére az internetes zaklatás jelenségével szembeni uniós válaszlépés nem megfelelő; rámutat az internetes zaklatás miatt gyermekek által elkövetett öngyilkossági esetek közelmúltbeli áradatára és arra, hogy az ezzel közvetlenül vagy közvetett módon összefüggésbe hozott, uniós tagállamokbeli szervereken tárolt honlapok továbbra is léteznek; ezért hangsúlyozza, hogy az Uniónak sürgősen egyértelműen és határozottan fel kell lépnie az internetes megfélemlítéssel és zaklatással, valamint az ezt elősegítő honlapokkal szemben;

35.  ajánlja, hogy az uniós szakpolitikai erőfeszítéseket összpontosítsák a kínzásnak áldozatul esett gyermekek olyan rehabilitációs és lelkisegély-központjainak kialakítására, amelyek a kulturális értékeket figyelembe vevő, gyermekbarát megközelítést érvényesítenek;

36.  ajánlja a gyermekkínzás felvételét a tervezett, gyermekek jogaival foglalkozó célirányos kampányba a cselekvési tervben foglaltak szerint;

37.  ajánlja, hogy az EKSZ és a Bizottság fordítsanak különös figyelmet a művészeket, újságírókat, emberi jogi jogvédőket, diákvezetőket, egészségügyi szakembereket és a más veszélyeztetett csoportokhoz – például etnikai, nyelvi, vallási és más kisebbségekhez –tartozó személyeket célzó kínzásra és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra, különösen ha ezeket a személyeket fogva tartják;

38.  felhívja a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az uniós küldöttségek vezetőit, hogy – a stratégiai keretben és a cselekvési tervben meghatározott módon – a harmadik országokkal folytatott megbeszéléseik során térjenek ki a kínzás nemi alapú formáinak kérdésére, és különösen a női nemi szervek megcsonkítására, valamint a korai vagy kényszerházasságokra, amelyek a lányokat különösen veszélyeztetett csoporttá teszik;

39.  felhívja az EKSZ-t és az emberi jogi munkacsoportot, hogy a kínzásról szóló uniós iránymutatások és a cselekvési terv küszöbön álló felülvizsgálata során kifejezetten foglalkozzanak a gyermekek kínzásával;

40.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nők különösen gyakran válnak sajátos jellegű kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód (erőszakos közösülés, nemi szervek megcsonkítása, sterilizáció, abortusz, erőszakos születésszabályozás és szándékos megtermékenyítés) áldozataivá, különösen fegyveres konfliktusokban, amelyek során e cselekményeket – még a kiskorúakkal szemben is – egyfajta háborús eszközként alkalmazzák;

41.  hasonlóképpen elítéli az egyes személyekkel szemben szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt elkövetett kínzást, erőszakot vagy visszaélést;

42.  rámutat arra, hogy támogatni kell a konfliktushelyzetek során előforduló erőszak, valamint az ilyen helyzetekben a civil lakosság ellen elkövetett kínzás és rossz bánásmód megakadályozásáért tevékenykedő nem kormányzati szervezetek munkáját, és ennek érdekében fel kell hívni a fegyveres csoportok figyelmét a – különösen a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos – nemzetközi humanitárius normák betartásának szükségességére;

Kínzás elleni küzdelem az Unió harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban

43.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét (EUKK) és az emberi jogi munkacsoportot annak biztosítására, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiák országspeficikus célkitűzéseket is tartalmazzanak, valamint a kínzás elleni küzdelemhez kapcsolódó referenciaértékeket, ideértve a különleges védelmet igénylő csoportok, így például a gyermekek, a nők, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, a menekültek és a migránsok, valamint az etnikai hovatartozásuk, kasztjuk vagy kulturális hátterük, vallási vagy egyéb meggyőződésük, szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt megkülönböztetéssel szembesülő egyének azonosítását is;

44.  felhívja az Uniót és a nemzetközi közösség egészét, hogy a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i egyezménnyel összhangban tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, amely szerint menedékkérőt nem lehet visszaküldeni olyan országba, ahol fennáll annak a veszélye, hogy kínzás, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód áldozatává válhat;

45.  hangsúlyozza, hogy a kínzáshoz fűződő aggodalmak egyes országokban történő kezelése érdekében az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiáknak azonosítaniuk kell az egyes országokban a védelmi hiányosságokat, a megfelelő tárgyalópartnereket, valamint a kiinduló pontokat is, amilyen például az ENSZ-keretrendszer, a biztonsági ágazat reformja vagy az igazságügyi reform;

46.  javasolja, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiák foglalkozzanak a kormányzati ügynökségek által vagy a magánkeretek között alkalmazott erőszak és rossz bánásmód kiváltó okaival, és határozzák meg a segítségnyújtás iránti igényeket azzal a céllal, hogy uniós technikai segítséget nyújtsanak a kapacitásépítéshez, a jogrendszer reformjához és a képzéshez, hogy ezáltal elősegítsék a harmadik országok számára a nemzetközi kötelezettségek és normák betartását, különösen az ENSZ kínzás elleni egyezménye és annak fakultatív jegyzőkönyve aláírásával és ratifikálásával, valamint ezeknek a megelőzésre (különösen a nemzeti megelőző mechanizmusok (NPM-ek) kialakítására), a büntetlenség elleni harcra és az áldozatok rehabilitálására vonatkozó rendelkezéseinek betartásával összefüggésében;

47.  javasolja továbbá, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiák tartalmazzanak a nemzeti intézmények létrehozását és működését, vagy adott esetben megerősítését ösztönző olyan intézkedéseket – ideértve szükség esetén a pénzügyi és technikai segítségnyújtás lehetőségeit is –, amelyek segítségével hatékonyan megelőzhető a kínzás és a rossz bánásmód;

48.  hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek és az uniós küldöttségeknek elérhetővé kell tenniük a kínzás és bántalmazás áldozatai számára a harmadik országokban rendelkezésre álló támogatással és esetleges jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos konkrét információkat;

49.  felhívja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy teljes körűen, ugyanakkor körültekintően, célirányosan és az országok sajátosságait figyelembe véve éljenek a rendelkezésükre álló, a kínzásról szóló uniós iránymutatásokban foglalt politikai eszközökkel – ideértve a nyilvános nyilatkozatokat, a helyi diplomáciai lépéseket, az emberi jogi párbeszédeket és a konzultációkat is – a figyelemnek az egyedi esetekre, a kínzás megelőzésével kapcsolatos jogi keretekre, valamint a kapcsolódó nemzetközi egyezmények ratifikálására és végrehajtására való ráirányítása céljából; felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy térjenek vissza az általuk korábban követett gyakorlathoz és folytassanak a kínzással kapcsolatos tematikus kérdésekről szóló célzott globális kampányokat;

50.  felhívja az uniós helyi küldöttségeket és az uniós tagállamok helyi nagykövetségeit, hogy hajtsák végre a kínzásról szóló uniós iránymutatásokban foglalt rendelkezéseket, valamint az EKSZ-t és az emberi jogi munkacsoportot, hogy rendszeresen kövessék nyomon ezek végrehajtását;

51.  sürgeti az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit világszerte, hogy szemináriumok, kiállítások és más események szervezésével minden évben emlékezzenek meg a kínzás áldozatai támogatásának nemzetközi napjáról (június 26.);

52.  felhívja az EKSZ-t és az az EU különleges képviselőjét (EUKK), hogy az Unió a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédei és konzultációi során módszeresen térjen ki a kínzás és a bántalmazás kérdésére;

53.  javasolja, hogy a kínzással kapcsolatos kérdéseket helyezzék a helyi és regionális civil társadalmi fórumok és szemináriumok középpontjába, lehetőséget teremtve arra, hogy ezek eredményét a rendszeres emberi jogi konzultációk és párbeszédek során nyomon kövessék;

54.  felszólítja az Uniót, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszédei során mozdítsa elő az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályainak végrehajtását annak érdekében, hogy maradéktalanul tiszteletben tartsák a fogvatartottak veleszületett méltóságát, valamint az őket megillető alapvető jogokat és garanciákat, továbbá hogy a szabályok alkalmazása kiterjedjen a szabadságelvonást alkalmazó valamennyi intézményre, köztük az elmegyógyintézetekre és a rendőrőrsökre is;

55.  felhívja az uniós és a parlamenti küldöttségeket, hogy tegyenek látogatást börtönökben és más fogvatartási helyeken – ideértve a fiatalkorúak javítóintézeteit és más helyeket, ahol gyermekeket tarthatnak fogva – és végezzenek tárgyalás-megfigyelést olyan esetekben, amikor okkal feltételezhető, hogy a vádlottat kínzásnak vetették alá vagy bántalmazták, valamint egyes ügyekben kérjenek tájékoztatást és független vizsgálatot;

56.  felhívja az uniós küldöttségeket, hogy nyújtsanak támogatást a civil társadalom tagjainak, amennyiben megtiltják számukra a börtönök látogatását vagy a tárgyalások megfigyelését;

57.  felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljesítsék a cselekvési tervben a független és hatékony nemzeti megelőző mechanizmusok kialakításának és működésének elősegítése tekintetében vállalt kötelezettségeiket; felhívja a tagállamokat, hogy gondosan és átlátható módon vizsgálják felül és elemezzék a meglévő nemzeti megelőző mechanizmusokat és a nemzeti emberi jogi intézményeket az Unióban és harmadik országokban, valamint azonosítsák ezek bevált gyakorlatait, és biztosítsák, hogy megjelenjenek bennük a gyermekjogi szempontok annak érdekében, hogy megerősítsék a meglévő mechanizmusokat, fejlesszék, és a partnerországok között is népszerűsítsék a szóban forgó példákat;

58.  felkéri az uniós küldöttségeket, hogy szólítsanak fel a fogva tartás végső eszközként történő alkalmazására, és keressenek alternatív megoldási lehetőségeket, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek, például a nők, gyermekek, menedékkérők és migránsok esetében;

59.  mély aggodalmát fejezi ki a közelmúltbeli jelentések miatt, hogy az Európai Unióban működő vállalatok az Egyesült Államokban a halálos injekciókhoz használt vegyi anyagokat szállítanak; üdvözli ezzel összefüggésben az egyes európai gyógyszeripari vállalatok által kialakított szerződéses kiviteli és ellenőrzési rendszert, amelynek célja annak biztosítása, hogy Propofol nevű terméket ne használják fel halálos injekciókban a halálbüntetést továbbra is alkalmazó országokban, többek között az Egyesült Államokban;

Uniós fellépések a többoldalú fórumokon és a nemzetközi szervezetekben

60.  üdvözli az Unió arra irányuló kitartó erőfeszítéseit, hogy az ENSZ Közgyűlés és az Emberi Jogi Tanács általi határozatok rendszeres elfogadását kezdeményezze és támogassa, továbbá hogy az ENSZ keretrendszerében a kérdést prioritásként kezelje; javasolja, hogy a főképviselő/alelnök és az EUKK tartson rendszeres kapcsolatot az ENSZ kínzással foglalkozó különleges előadójával az Unió harmadik országokkal fenntartott külpolitikai kapcsolatai tekintetében lényeges információk megosztása céljából; javasolja továbbá, hogy a Külügyi Bizottság és annak Emberi Jogi Albizottsága rendszeresen kérje fel az ENSZ kínzással foglalkozó előadóját, hogy tájékoztassa a Parlamentet az egyes adott országokra vonatkozóan a kínzásokkal kapcsolatos ügyekről;

61.  rámutat arra, hogy a Nemzetközi Bíróság Római Statútumának 7. és 8. cikke szerint a szisztematikusan és jelentős számban elkövetett kínzás háborús bűncselekménynek vagy emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet; fenntartja, hogy a védelmi felelősség arra kötelezi a nemzetközi közösséget, hogy megvédje az e bűncselekmények áldozatául eső lakosságot, és ennek megfelelően felszólít az ENSZ Biztonsági Tanácsa döntéshozatali eljárásának felülvizsgálatára, hogy el lehessen kerülni az eljárás holtpontra jutását a védelmi felelősséggel kapcsolatos ügyekben;

62.  felszólítja a harmadik országokat, hogy teljes körűen működjenek együtt az ENSZ különleges előadójával, a Kínzás Elleni Bizottsággal és a regionális kínzás elleni szervekkel, például az afrikai kínzások megelőzésével foglalkozó bizottsággal, a Kínzás Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottsággal (CPT) és az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) a szabadságuktól megfosztott személyekkel foglalkozó előadójával; arra ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban módszeresen vegyék figyelembe a különleges előadó és más szervek nyomon követésre vonatkozó ajánlásait a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés folyamatának részeként;

63.  sürgeti az EKSZ-t, az EUKK-t és a tagállamokat, hogy prioritásként aktívan mozdítsák elő az ENSZ kínzás elleni egyezménye és annak fakultatív jegyzőkönyve ratifikálását és végrehajtását, valamint fokozzák a hatékony és független nemzeti megelőző mechanizmusok harmadik országbeli kialakításának és működésének elősegítésére irányuló erőfeszítéseiket;

64.  felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat a kínzás megelőzésére szolgáló regionális mechanizmusok kialakításának és működésének támogatására, ideértve az afrikai kínzások megelőzésével foglalkozó bizottságot és az OAS szabadságuktól megfosztott emberekkel foglalkozó előadóját;

65.  felhívja az EKSZ-t, az EUKK-t és a Bizottságot, hogy növeljék a harmadik országok részére nyújtott támogatást, lehetővé téve számukra az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott illetékes testületek, köztük a Kínzás Elleni Bizottság és ennek Megelőzési Albizottsága, a Gyermekjogi Bizottság és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottság ajánlásainak hatékony végrehajtását;

66.  felhívja az EKSZ-t, hogy lehetőségeihez mérten nyújtson technikai segítséget a kínzás áldozatainak és családjaiknak rehabilitációjához abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra életük újjáépítését;

67.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok aktívan vegyenek részt a cselekvési terv rendelkezéseinek végrehajtásában és rendszeresen tájékoztassák az EKSZ-t az ezen a téren általuk tett intézkedésekről;

68.  felhívja az Uniót, hogy az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságával (CPT) és az Európa Tanács emberi jogi biztosával hatékonyabban működjön együtt;

A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)

69.  üdvözli a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze – amely forrásainak 7 %-át különítették el kínzással kapcsolatos projektekre – keretében meglévő kezdeményezéseket és projekteket és hangsúlyozza, hogy továbbra is konkrét pénzösszegeket kell célzottan elkülöníteni a kínzás és a kegyetlen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemre, előtérbe helyezve a figyelemfelhívást, a megelőzést, a büntetlenség kérdésének kezelését, valamint a kínzás áldozatainak társadalmi és lelki rehabilitációját, elsőbbséget adva az átfogó jellegű projekteknek;

70.  hangsúlyozza, hogy a következő programozási időszakban a projektekre elkülönített források tekintetében figyelembe kell venni a cselekvési tervben meghatározott kiemelt uniós célokat;

71.  felhívja a tagállamokat, hogy adjanak áttekintést a kínzás megelőzése és a rehabilitáció területére vonatkozó kétoldalú segítségnyújtási programjaikról a bevált gyakorlatok cseréje, a hatékony tehermegosztás és a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszközének projektjeivel való szinergiák és egymást kiegészítő jelleg kialakítása céljából;

Az uniós politika hitelessége, egységessége és következetessége

72.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy hitelességük megteremtése érdekében mutassanak példát; felhívja ezért Belgiumot, Finnországot, Görögországot, Írországot, Lettországot, Litvániát és Szlovákiát, hogy kezeljék prioritásként az ENSZ kínzás elleni egyezménye fakultatív jegyzőkönyvének ratifikálását és alakítsanak ki független, megfelelő erőforrásokkal rendelkező és hatékony nemzeti megelőző mechanizmusokat; megjegyzi, hogy az egyedi bejelentések a kínzás és a rossz bánásmód megelőzésének fontos eszközei, valamint sürgeti a tagállamokat, hogy ismerjék el a kínzás elleni egyezmény 21. cikke szerinti hatáskört; felhívja az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményében részes államokat, hogy ennek 3. jegyzőkönyvét írják alá és ratifikálják; felszólítja továbbá azt a 21 tagállamot, amelyek még nem ratifikálták a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt, hogy azt sürgősen tegyék meg;

73.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem nyilatkoztak a Kínzás Elleni Bizottság 22. cikk szerinti hatáskörének elismeréséről, hogy azt kezeljék prioritásként;

74.  felszólítja a nemzeti szintű megelőző mechanizmussal rendelkező tagállamokat, hogy folytassanak konstruktív párbeszédet a nemzeti megelőző mechanizmusra vonatkozó ajánlások, valamint az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottsága, az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága és annak Megelőzési Albizottsága ajánlásainak egységes és kölcsönösen kiegészítő jellegű végrehajtása céljából;

75.  sürgeti az Európai Uniót, hogy erősítse meg az emberi jogok egyetemes értékei iránti elkötelezettségét, valamint ennek kapcsán felszólítja, hogy használja fel a szomszédságpolitikát és a „többet többért” elvet arra, hogy a szomszédos országokat a kínzás elleni intézkedéseik megerősítésére irányuló reformok megkezdésére ösztönözze;

76.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós tagállamok rendkívül korlátozott támogatásban részesítik az ENSZ kínzás áldozatai számára létrehozott önkéntes alapját és az OPCAT speciális alapját; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a cselekvési terv értelmében vállalt kötelezettségeikkel összhangban számottevő és rendszeres önkéntes hozzájárulásokkal támogassák e két alap munkáját;

77.  fenntartja, hogy az Uniónak határozottabb álláspontot kell képviselnie, és felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy szilárdítsák meg elkötelezettségüket és a politikai akaratukat a halálbüntetésre vonatkozó egész világra érvényes moratórium bevezetése érdekében;

78.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet annak érdekében, hogy kialakítson egy mechanizmust olyan harmadik országbeli tisztviselők (köztük rendőrök, ügyészek és bírák) jegyzékbe vételére és célzott szankciókkal (pl. utazási tilalom, vagyonbefagyasztás) történő sújtására, akik közreműködtek az emberi jogok súlyos megsértésében, például a kínzás és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazásában; hangsúlyozza, hogy a jegyzékbe való felvétel kritériumainak megfelelően dokumentált, egybehangzó és független forrásokon, illetve meggyőző bizonyítékokon kell alapulniuk, az érintettek számára jogorvoslati mechanizmusokat biztosítva;

79.  emlékeztet minden állam – többek közt az uniós tagállamok – azon kötelezettségére, hogy szigorúan tiszteletben kell tartaniuk a visszaküldés tilalmának elvét, amelynek értelmében nem toloncolhatják vagy adhatják ki a személyeket olyan államnak, amelyben fennáll üldöztetésük veszélye; úgy véli, hogy a befogadó országtól származó diplomáciai biztosítékok kérésének gyakorlata nem mentesíti a küldő államot kötelezettségei alól, és elítéli az ilyen gyakorlatokat, amelyekkel a kínzás és visszaküldés abszolút tilalmának megkerülésére törekednek;

80.  megjegyzi, hogy az EU – az ENSZ-szel szoros együttműködésben – fontos szerepet tölt be a világban a kínzás elleni küzdelem szempontjából; hangsúlyozza, hogy a kínzással kapcsolatos zéró tolerancia elvének megerősítése továbbra is az emberi jogokat és alapvető szabadságokat az Európai Unión belül és azon kívül előmozdító uniós politikák középpontjában áll; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem minden tagállam felel meg teljes mértékben az 1236/2005/EK tanácsi rendeletnek, és hogy néhány iparosodott országban működő vállalat olyan rendfenntartási és biztonsági eszközöket adhatott el jogellenesen harmadik országoknak, amelyeket kínzásra lehet használni;

81.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy zárja le az 1236/2005/EK tanácsi rendelet aktuális felülvizsgálatát – annak mellékleteit is ideértve – azzal a céllal, hogy hatékonyabb végrehajtásra kerülhessen sor, összhangban az 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalásban ismertetett parlamenti ajánlásokkal; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a rendeletben foglalt rendelkezéseket, és különösen valamennyi tagállam arra irányuló, a rendelet 13. cikke alapján fennálló kötelezettségét, hogy kellő időben éves tevékenységi jelentéseket készítsenek és tegyenek közzé, valamint információkat osszanak meg a Bizottsággal az engedélyekre vonatkozó határozatokról;

A kínzás elleni küzdelemmel és a fejlesztéspolitikával kapcsolatos megfontolások

82.  hangsúlyozza, hogy integrált és átfogó stratégiát kell kialakítani annak érdekében, hogy a kínzás ellen a kiváltó okok kezelése révén lehessen küzdeni; úgy véli, hogy ennek magában kell foglalnia az általános intézményi átláthatóságot és a bántalmazás elleni küzdelemre irányuló erősebb állami szintű politikai akaratot; hangsúlyozza, hogy nemzeti megelőző mechanizmusok kialakításával, illetve a helyi hatóságok és a nem kormányzati szervezetek megerősítése révén sürgősen kezelni kell a szegénységet, az egyenlőtlenséget, a megkülönböztetést és az erőszakot; hangsúlyozza, hogy az erőszak kiváltó okainak kezelése érdekében tovább kell fokozni az EU fejlesztési együttműködését és az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítására szolgáló eszközöket;

83.  hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a büntetlenség elleni küzdelem, a pártatlan vizsgálatok, a civil társadalom szerepvállalásának növelése, a bántalmazás elleni oktatás előmozdítása mind elengedhetetlenek a kínzás elleni küzdelemben;

84.  hangsúlyozza, hogy a „kínzás” fogalmának használatát – és így ennek a gyakorlatnak a feltétlen tiltását, üldözését és szankcionálását – arra az esetre vonatkozóan sem szabad kizárni, ha azt törvényen kívüli fegyveres erők, illetve törzsi, vallási vagy felkelő csoportok hajtják végre;

85.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogi párbeszéd fontos és specifikus eleme a cotonou-i partnerségi megállapodás 8. cikke szerinti politikai párbeszédnek; emlékeztet továbbá arra, hogy a harmadik országokkal folytatott valamennyi emberi jogi párbeszédnek határozott kínzásellenes elemet kell tartalmaznia;

86.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a partnerországokat ösztönözzék áldozatorientált megközelítés alkalmazására a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal szembeni küzdelemben azáltal, hogy a fejlesztési együttműködési politikában kiemelt figyelmet szentelnek az áldozatok szükségleteinek; hangsúlyozza, hogy a támogatások feltételhez kötése hatékony módszer a probléma kezelésére, de ennél jobb eredmények érhetőek el magas szintű párbeszéd és tárgyalások, a civil társadalom bevonása, a nemzeti kapacitások megerősítése és az ösztönzőkre való összpontosítás révén;

A kínzás elleni küzdelemmel és a nők jogaival kapcsolatos megfontolások

87.  sürgeti az Európai Uniót, hogy a segélyek feltételekhez való kötése révén biztosítsa, hogy a harmadik országok megvédjenek minden embert – különösen a nőket és a lányokat – a kínzástól; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kínzás gyakorlatát folytató országokkal kapcsolatos segélypolitikáját, és a segélyt irányítsa át az áldozatok támogatására;

88.  üdvözli a Bizottság által a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című közleményében (COM(2013)0833) előirányzott intézkedéseket, és emlékeztet arra, hogy e problémával kapcsolatban biztosítani kell az uniós kül- és belpolitikák koherenciáját; emlékeztet emellett arra, hogy továbbra is szükség van az EU harmadik országokkal való együttműködésére annak érdekében, hogy felszámolják a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy nemzeti jogszabályaikban büntessék a női nemi szervek megcsonkítását, és biztosítsák a vonatkozó jogszabályok végrehajtását;

89.  aggodalmát fejezi ki a mentális egészségügyi problémákkal és tanulási nehézségekkel küzdő nők kivégzésének eseteivel kapcsolatban;

90.  elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, különösen a becsületbeli gyilkosságokat, a kulturális vagy vallási meggyőződésben gyökerező erőszakot, a kényszerházasságot, a gyermekházasságot, a gendercídiumot és a nők hozományért történő meggyilkolását; megerősíti, hogy az Uniónak ezeket kínzási formaként kell kezelnie; felszólítja valamennyi érdekelt felet, hogy oktatási és figyelemfelhívó intézkedések révén tevékenyen lépjenek fel a kínzás különböző gyakorlatainak megakadályozása érdekében;

91.  elítéli a nők varázslat vagy boszorkányság vádjával kapcsolatos kínzásának – amit a világ több országában gyakorolnak – valamennyi formáját;

92.  üdvözli a Római Statútum haladó szellemű és innovatív megközelítését, mivel kínzásként és ily módon háborús és emberiesség elleni bűncselekményként ismeri el a szexuális és nemi alapú erőszakot, köztük az erőszakos közösülést, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a kényszerterhességet, a kényszersterilizációt és a szexuális erőszak hasonlóan súlyos más formáit; üdvözli továbbá a Nemzetközi Büntetőbíróság áldozatok támogatására létrehozott alapja által végrehajtott azon programokat, amelyek a – különösen a konfliktusokat követő helyzetekben – kínzásnak áldozatul esett nők rehabilitációjára irányulnak;

93.  felszólítja az Uniót, hogy ösztönözze az országokat – amennyiben azok még nem tették meg – a kínzás elleni ENSZ-egyezmény és a Római Statútum ratifikálására és végrehajtására, valamint arra, hogy ültessék át nemzeti jogrendjükbe a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos vonatkozó rendelkezéseket;

94.  sürgeti az államokat, hogy határozottan ítéljék el a fegyveres konfliktusok során és a konfliktusokat követő helyzetekben a nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett kínzást és erőszakot; elismeri, hogy a szexuális és a nemi alapú erőszak az áldozatokat, a túlélőket, a hozzátartozókat, a közösségeket és a társadalmakat egyaránt érinti, és felszólít a felelősségre vonással és jogorvoslattal kapcsolatos hatékony intézkedések meghozatalára és a hatékony jogorvoslat biztosítására;

95.  elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállami ügyészek és bírák rendelkezzenek azon képességekkel és szakértelemmel, amelyek birtokában megfelelően képesek a büntető eljárást lefolytatni és elbírálni a nemi alapú erőszakkal vádolt személyek ügyét;

96.  úgy véli, hogy kegyetlen, embertelen, megalázó és elfogadhatatlan, ha a börtönökben a transznemű női fogvatartottakat nem különítik el a férfi fogvatartottaktól.

97.  felszólítja az Uniót, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszédei során mozdítsa elő az ENSZ fogva tartott nőkkel való bánásmódra és a bűncselekményt elkövető nőkkel szemben alkalmazott, szabadságelvonással nem járó intézkedésekre vonatkozó szabályainak („Bangkok-szabályok”) a végrehajtását annak érdekében, hogy szigorítsa a fogva tartott nőkkel szembeni bánásmódra vonatkozó nemzetközi előírásokat, amelyek kiterjednek az egészségi állapotra, a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételére és a gyermekgondozásra;

o
o   o

98.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az ENSZ kínzással foglalkozó különleges előadójának.

(1) http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/DeclarationTorture.aspx.
(2) http://www.ohchr.org/EN/Issues/Torture/SRTorture/Pages/SRTortureIndex.aspx.
(3) (A/RES/67/176).
(4) (A/RES/67/167).
(5) http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/StatusOfRefugees.aspx
(6) http://www.cpt.coe.int/en/annual/rep-23.pdf
(7) http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/OPSCCRC.aspx.
(8) http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/OPACCRC.aspx.
(9) http://www.icrc.org/eng/war-and-law/treaties-customary-law/geneva-conventions/.
(10) http://www.cidh.oas.org/Basicos/English/Basic9.Torture.htm.
(11) Közzétette az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala, Genf, http://www.ohchr.org/Documents/Publications/training8Rev1en.pdf.
(12) 11855/2012. számú tanácsi dokumentum.
(13) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/8590.hu08.pdf.
(14) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/10015.hu08.pdf.
(15) http://eeas.europa.eu/human_rights/docs/guidelines_en.pdf.
(16) http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/13/st09/st09633.hu06.pdf.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0503
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0504.
(19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0418.
(20) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/etudes/join/2007/348584/EXPO-DROI_ET(2007)348584_EN.pdf.
(21) HL L 200., 2005.7.30., 1. o.
(22) HL C 236. E, 2011.8.12., 107. o.
(23) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0278.


Szaúd-Arábia
PDF 331kWORD 112k
Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről (2013/2147(INI))
P7_TA(2014)0207A7-0125/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) között 1989. február 25-én létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EGK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács között megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségéről szóló 1990. július 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló 1996. január 18-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a 2001. december 31-én az ománi Maszkatban elfogadott, az ÖET-tagállamok közötti gazdasági megállapodásra, valamint az ÖET 2002. december 21-i, az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamai közötti vámunió létrehozásáról szóló dohai nyilatkozatára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, Szaúd-Arábia által 2004 októberében ratifikált ENSZ-egyezményre, különös tekintettel annak a politikai életről és a közéletről szóló 7. cikkére,

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló 2005. március 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az interneten való véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 2006. július 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Reformok az arab világban: milyen stratégiát alkalmazzon az Európai Unió?” című 2007. május 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel 2007. december 13-i, „A nők jogai Szaúd-Arábiában” című állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Tanács által 2008 decemberében elfogadott, „Az európai biztonsági stratégia végrehajtása – a biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre,

–  tekintettel a 2009. április 29-én Maszkatban tartott 19. EU-ÖET Vegyes Tanács és miniszteri találkozó közös közleményére,

–  tekintettel az EU és az ÖET között 1989-ben létrejött együttműködési megállapodás végrehajtását célzó közös cselekvési programra (2010–2013),

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a 2010. június 14-én Luxembourgban tartott 20. EU-ÖET Vegyes Tanács és miniszteri találkozó közös közleményére,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló 2011. március 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzetről szóló 2011. április 7-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A szíriai, jemeni és bahreini helyzet az arab világban és Észak-Afrikában kialakult helyzet tükrében” című 2011. július 7-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a szíriai helyzetről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bahreinről szóló 2011. október 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2000 és 2012 között Genfben rendezett éves üléseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága elnökének Martin Schulz elnök nevében 2013. november 24–25. között Szaúdi-Arábiában tett látogatására;

–  tekintettel az emberi jogokról szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0125/2014),

A.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság a Közel-Kelet és az iszlám világ befolyásos politikai, gazdasági és vallási szereplője, a világ vezető olajtermelője, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) és a G20-csoport alapító és vezető szerepet játszó tagja; mivel a Szaúd-arábiai Királyság az EU fontos partnere;

B.  mivel az Unió – az ország teljes kereskedelmén belüli 15%-os részesedésével – Szaúd-Arábia legfőbb kereskedelmi partnere, a Szaúd-arábiai Királyság pedig az Unió 11. legnagyobb kereskedelmi partnere; mivel számos uniós vállalat befektetőként van jelen a szaúdi gazdaságban, különösen az ország kőolajiparában, és mivel Szaúd-Arábia az uniós ipari termékek – például a védelmi, közlekedési, gépjárműipari, orvosi és vegyipari termékek – fontos kiviteli piaca;

C.  mivel 2010 és 2012 között számottevően megnőtt a Szaúd-arábiai Királyságból az Unióba irányuló behozatal, valamint az Unióból a Szaúd-arábiai Királyságba irányuló kivitel mennyisége;

D.  ​mivel az Unió és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodást célzó, 20 évvel ezelőtt indított tárgyalásokat máig sem sikerült lezárni;

E.  mivel az Unió és Szaúd-Arábia olyan közös, globális eredetű és hatású kihívásokkal küzd, amilyen például a gyorsan változó gazdaság, a migráció, az energiaellátás biztonsága, a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése és a környezet állapotának romlása;

F.  mivel a közel-keleti és észak-afrikai térség változó politikai és stratégiai helyzete miatt újra kell értékelni az Unió és a Szaúd-arábiai Királyság közötti kapcsolatokat;

G.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság választott parlament nélküli, öröklésen alapuló abszolút monarchia; mivel szembe kell néznie a királyi utódlás kihívásával; mivel a Szaúd-arábiai Királyság lakossága 28 millió fő, melyből 9 millió külföldi és 10 millió 18 év alatti fiatal; mivel 2001 óta szerény és fokozatos reformokat hajtottak ugyan végre az országban, ám ezeket nem intézményesítették, így könnyen visszavonhatók; mivel az ország emberi jogi helyzete továbbra is lehangoló, és hatalmas a szakadék a nemzetközi kötelezettségek és azok végrehajtása között;

H.  mivel az ország történetében először 2005-ben, Szaúd-Arábia első helyhatósági választásai alkalmával zajlottak választások; mivel 2015-ben a helyhatóságtok tagjainak csak a felét választják majd, míg a többi tagot még mindig a király nevezi ki;

I.  mivel idén először 30 nőt neveztek ki a konzultatív Súra Tanácsba, és mivel a nők csak 2015-től szavazhatnak majd a helyhatósági választásokon;

J.  mivel a Világbank „A nők, a vállalkozás és a jog 2014-ben: a férfiak és a nők közötti egyenlőség előtt álló akadályok felszámolása” című jelentése(13) Szaúd-Arábiát sorolja az első helyre azon országok között, amelyekben törvények korlátozzák a nők gazdasági érvényesülésének lehetőségeit;

K.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság a világ egyetlen olyan országa, ahol a nők nem vezethetnek gépjárművet, és – noha hivatalos törvény nem tiltja a nők vezetését – egy 1990. évi miniszteri rendelet hivatalossá tette a szokásjogi tilalmat, és a volán mögé ülő nőknek letartóztatással kell számolniuk;

L.  mivel az ENSZ Fejlesztési Programja által összeállított, a nemek közötti egyenlőtlenségeket jelző 2012. évi index szerint Szaúd-Arábia a 148 ország közül a 145. helyen áll, és ezáltal a nemek tekintetében a világ egyik legegyenlőtlenebb országa; mivel a nemek közötti szakadékról szóló 2012. évi globális jelentés (Világgazdasági Fórum) alapján a nők munkaerő-piaci részvétele a Szaúd-arábiai Királyságban a világon az egyik legalacsonyabb (135 országból a 133.);

M.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban számos bűncselekmény esetében halálbüntetést szabnak ki, és 2013-ban legalább 24 személyt végeztek ki; mivel 2011-ben legalább 80 – és 2012-ben is hasonló számú – személyt végeztek ki, köztük kiskorúakat és külföldieket, és mivel ez a szám a 2010. évi adatok több mint háromszorosa; mivel Szaúd-Arábia azon ritka országok egyike, ahol ma is tartanak nyilvános kivégzéseket; mivel egyes jelentések szerint Szaúd-Arábiában – az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nők helyzetével foglalkozó bizottsága által támasztott követelményeket megsértve – megkövezéssel végeztek ki nőket, amit a fent nevezett bizottság a kínzás barbár formájának tekint;

N.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság keményen és határozottan, szigorú intézkedéseket végrehajtva lépett fel a terrorizmus és a terrorizmushoz kapcsolódó pénzügyi tevékenységek ellen; mivel ugyanakkor a Szaúd-arábiai Királyság vezető szerepet játszik az iszlám különösen szigorú szalafita/vahhabita értelmezésének a világ minden táján történő terjesztésében és népszerűsítésében; mivel a szalafita/vahhabita mozgalom legszélsőségesebb megnyilvánulásai olyan terrorista szervezeteket inspiráltak, mint az al-Kaida, és globális biztonsági kockázatot jelentenek többek között magára a Szaúd-arábiai Királyságra is; mivel a Szaúd-arábiai Királyság kialakított egy rendszert a pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére annak biztosítása érdekében, hogy a terrorista szervezeteknek ne lehessen pénzt juttatni, és ezt a rendszert még jobban meg kell erősíteni;

O.  mivel az ENSZ emberi jogi szakértői hosszú ideje aggasztónak tartják a túlságosan tág terrorizmusellenes intézkedéseket – többek között a titkos fogva tartást –, amelyek nyomán terrorizmus vádjával békés másként gondolkodókat is őrizetbe vettek és bebörtönöztek; mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek szorgalmazták, hogy Abdullah király utasítsa el a minisztertanács által 2013. december 16-án elfogadott terrorizmusellenes törvényt, mivel a terrorizmus abban szereplő, túlságosan tág fogalommeghatározása a szaúd-arábiai kormánnyal vagy társadalommal szembeni kritikus felszólalásokat potenciálisan bűncselekménnyé nyilvánítva tisztességtelenül korlátozza a szólásszabadságot;

P.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az online és a hagyományos sajtó és média szabadsága a demokratizálódási folyamat és a reform lényeges előfeltétele, valamint biztosítja a hatalom alapvető ellenőrzését;

Q.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban igen élénk az online aktivisták közössége, és a Közel-Keleten itt a legmagasabb a Twitter-felhasználók száma;

R.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban az emberi jogi szervezetek munkáját szigorúan korlátozzák, amit az is bizonyít, hogy a hatóságok nem voltak hajlandóak bejegyezni az Adala emberi jogi központot és az „Union for Human Rights” nevű szervezetet; mivel a királyságban továbbra is csak a jótékonysági szervezeteket engedélyezik mint civil társadalmi szervezeteket;

S.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságnak tényleges vallásszabadságot kell biztosítania, különösen a vallások nyilvános gyakorlása és a vallási kisebbségek tekintetében; összhangban a Szaúd-arábiai Királyság által a mekkai és medinai két szent iszlám mecset őreként betöltött fontos szereppel;

T.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban továbbra is széles körben történnek az alapvető emberi jogokat sértő esetek annak ellenére, hogy az ország az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt nyíltan elfogadta a 2009. évi egyetemes időszakos felülvizsgálat számos ajánlását; mivel ezen ajánlások közé tartozik a legalapvetőbb nemzetközi normákat sértő büntetőjogi rendszer reformja, amely rendszerben rendszeresen megsértik a fogvatartottak tisztességes eljáráshoz való jogát, ugyanis nincs olyan írott büntető törvénykönyv, amely pontosan meghatározná, mi minősül bűncselekménynek, a bírák pedig az iszlám jogot és a profetikus hagyományokat önállóan értelmezve szabadon ítélkezhetnek; mivel a hivatalban lévő igazságügyi miniszter kiemelte arra irányuló szándékát, hogy kodifikálni fogja a saríát, és az ítélethozatalra vonatkozó iránymutatásokat ad ki;

U.  mivel Abdullah király 2007-ben több fokozatos igazságügyi reformot indított el, amikor jóváhagyta az új igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó tervet, többek között a Legfelsőbb Bíróság, valamint kereskedelmi, munkaügyi és közigazgatási szakbíróságok létrehozását;

V.  mivel az elmúlt hónapokban több mint egy millió etiópiai, bangladesi, indiai, fülöp-szigeteki, pakisztáni és jemeni állampolgárt küldtek haza azon munkajogi reform bevezetését követően, amely a migráns munkavállalók magas számának csökkentésével kívánja orvosolni a szaúdi állampolgárok körében mért munkanélküliséget; mivel a tömeges visszatérések felgyorsult üteme rendkívüli terhet ró a gyakran szegény és bizonytalan állapotú származási országokra;

W.  mivel 2013. november 12-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése a Szaúd-arábiai Királyságot 2014. január 1-től kezdődő hatállyal három évre az Emberi Jogi Tanács tagjává választotta;

X.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság és az Unió közötti emberi jogi párbeszéd megindítása igen jó alkalmat teremthet a kölcsönös megértés javítására és az országon belüli további reformok előmozdítására;

1.  elismeri az Unió és a Szaúd-arábiai Királyság közötti kölcsönös függőséget a regionális stabilitás, az iszlám világgal fenntartott kapcsolatok, az arab tavasz országaiban zajló átmenet kimenetele, az izraeli–palesztin megbékélési folyamat, a szíriai háború, az Iránnal fenntartott kapcsolatok javítása, a terrorizmus elleni harc, a globális olaj- és pénzpiacok stabilitása, a kereskedelem, a befektetések, valamint a globális kormányzással kapcsolatos kérdések kapcsán, különösen a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a G20-csoport keretein belül; hangsúlyozza, hogy geopolitikai környezetük miatt a Szaúd-arábiai Királyság és az ÖET más tagállamai regionális és világszintű következményekkel bíró biztonsági kihívások középpontjában állnak;

2.  osztja a Szaúd-arábiai Királyság egyes aggályait, de sürgeti a kormányt, hogy tevékenyen és építő jelleggel kapcsolódjon be a nemzetközi közösség munkájába; ebben az összefüggésben üdvözli az Egyesült Államok és Oroszország közötti, Szíria vegyifegyver-mentesítésére és a katonai konfrontáció elkerülésére vonatkozó megállapodást;

3.  felhívja továbbá a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy aktívan támogassa az E3+3 országok és Irán közötti közelmúltbeli ideiglenes megállapodást, és a térség egészének békéje és biztonsága érdekében az elkövetkező 6 hónapban átfogóbb megállapodás keretében segítse elő a megoldatlan nukleáris kérdések diplomáciai úton történő rendezését;

4.  hangsúlyozza, hogy Európának az az érdeke, hogy a Szaúd-arábiai Királyságban békésen és kiszámíthatóan haladjon a fejlődés és a politikai reformfolyamat, ezek ugyanis a régió hosszú távú békéje, stabilitása és fejlődése szempontjából kulcsfontosságúak;

5.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy kezdjenek párbeszédet az Unióval az emberi jogokról a szükséges változások jobb megértése és azonosítása érdekében;

6.  felhívja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy az emberi jogi szervezetek nyilvántartásba vételi folyamatának megkönnyítése révén tegye lehetővé e szervezetek munkáját; sajnálatosnak tartja az emberi jogi aktivisták zaklatását és vád nélküli fogva tartását;

7.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy tegyék lehetővé Nemzeti Emberi Jogi Szövetségük számára a független működést, valamint az ENSZ nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó normáinak (azaz a párizsi elveknek) való megfelelést;

8.  emlékeztet arra, hogy a Szaúd-arábiai Királyság emberi jogi helyzetét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2009 februárjában lefolytatott egyetemes időszakos felülvizsgálat során felmérték, és hogy a Szaúd-arábiai Királyság hatóságai hivatalosan elfogadták az uniós tagállamok által a felülvizsgálat során megfogalmazott ajánlások nagy részét, például azokat, amelyek a férfi gyámok rendszerének eltörlésére szólítanak fel, illetve amelyek a halálbüntetés és a testi fenyítés alkalmazásának korlátozását sürgetik; jelentősebb előrelépéseket vár ezen ajánlások végrehajtásával kapcsolatban, és sürgeti a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy a folyamatban lévő 2013-as egyetemes időszakos felülvizsgálat keretében megfogalmazott ajánlások kapcsán tanúsítson konstruktív hozzáállást;

9.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogi jogsértések, például az önkényes letartóztatások és fogva tartás, a kínzás, az utazási tilalom, a bírósági zaklatás és a tisztességtelen eljárások továbbra is széles körben elterjedtek; különösen aggályosnak tartja, hogy az állítólagos terrorizmusellenes intézkedéseket egyre gyakrabban alkalmazzák emberi jogi jogvédők letartóztatásának eszközeként, valamint hogy beszámolók szerint nő a büntetlenül maradt emberi jogi jogsértések száma; felhívja a szaúdi kormányt, hogy többek között az igazságszolgáltatási rendszer reformjának folytatása és fokozása révén sürgősen hajtsa végre a 2009. évi egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásait;

10.  üdvözli a Szaúd-arábiai Királyságnak az ENSZ emberi jogi rendszerében való részvételét az Emberi Jogi Tanács és az ország által már ratifikált egyetemes emberi jogi egyezmények révén; felszólítja ugyanakkor a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy írja alá és ratifikálja az ENSZ többi alapvető emberi jogi szerződését és megállapodását is, például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló egyezményt;

11.  úgy véli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belüli tagság világszerte elvárásokat támaszt a Szaúd-arábiai Királysággal szemben az emberi jogok és a demokrácia kiemelt tiszteletben tartása terén, és felhívja az országot, hogy fokozza reformtörekvéseit; elvárja, hogy az Emberi Jogi Tanács tagjai működjenek maradéktalanul együtt a Tanács különleges eljárásainak keretében, és ne akadályozzák az ENSZ különleges előadóinak látogatását, többek között engedélyezzék az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának látogatását;

12.  megjegyzi, hogy egyes jelentések szerint a világon a Szaúd-arábiai Királyságban a legmagasabb a Twitter-felhasználók száma, ami az internetalapú közösségi hálózatok erőteljes szerepét, valamint az internetet és a közösségi hálózatokat használó nők számának növekedését jelzi az országban; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy engedélyezzék a független sajtó és média működését, valamint az ország valamennyi lakosa számára biztosítsák a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát; sajnálatosnak tartja az aktivisták és tüntetők békés demonstrációk során történő elnyomását; hangsúlyozza, hogy az alapvető, törvény szerinti jogok békés pártolása vagy a közösségi médiában bíráló megjegyzések terjesztése egy elvitathatatlan jog megnyilvánulásai, ahogyan azt a parlament a digitális szabadságról szóló jelentésében is hangsúlyozta; hangsúlyozza, hogy egy szabad társadalomban nélkülözhetetlen az online és a hagyományos sajtó és média szabadsága, és a hatalom kulcsfontosságú ellenőrzését képezi;

13.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság kormányát, hogy tegyen eleget a több emberi jogi eszköz – többek között az emberi jogokról szóló arab charta, a gyermek jogairól szóló egyezmény, a kínzás elleni egyezmény, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény – keretében tett kötelezettségvállalásainak;

14.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy írja alá és ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

15.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy a letartóztatásra, fogva tartásra és tárgyalásokra, valamint a fogvatartottak jogaira vonatkozó nemzetközi normák betartása céljából javítsák a saríán alapuló büntető-igazságszolgáltatási rendszerüket;

16.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy bocsássák szabadon a lelkiismereti okokból bebörtönzött személyeket, vessenek véget az emberi jogi jogvédők bírósági és bíróságon kívüli zaklatásának, továbbá gyorsítsák fel a nem kormányzati szervezetekről szóló új jogszabályok végrehajtását, biztosítva azok nyilvántartásba vételét, valamint azt, hogy szabadon és jogszerűen működhessenek;

17.  felszólítja az EKSZ-t, hogy aktívan támogassa a Szaúd-Arábiában az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása érdekében tevékenykedő civil társadalmi csoportokat; felszólítja az Unió rijádi küldöttségét, hogy a bírósági eljárások megfigyelőként való nyomon követése során és börtönlátogatások formájában hajtson végre hatékony emberi jogi menetrendet;

18.  ismételten felszólít a kínzás, a testi fenyítés és a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, és szorgalmazza a halálbüntetések azonnali felfüggesztését a Szaúd-arábiai Királyságban; sajnálatosnak tartja, hogy a Szaúd-arábiai Királyság továbbra is számos bűncselekmény esetén halálbüntetést alkalmaz; felszólítja továbbá a szaúdi hatóságokat, hogy a testi fenyítés minden formájának felszámolása érdekében hajtsák végre az igazságszolgáltatási rendszer reformját; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a Szaúd-arábiai Királyság a közelmúltban a családon belüli erőszakot bűncselekménnyé nyilvánító jogszabályt fogadott el;

19.  elítéli, hogy tavaly januárban Rizana Nafík Srí Lanka-i háztartási alkalmazottat egy még gyermekkorában elkövetett állítólagos bűncselekményért lefejezték, mivel ez a gyermek jogairól szóló egyezmény nyilvánvaló megsértése, amely a bűncselekmény elkövetésének időpontjában 18 évnél fiatalabb személyek esetében kifejezetten tiltja a halálbüntetés alkalmazását;

20.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kínzásra és a bántalmazás más formáira vonatkozó vádakat alaposan és pártatlanul vizsgálják ki, valamint hogy az állítólagos elkövetőket állítsák bíróság elé, továbbá hogy az esetlegesen kínzással kikényszerített vallomásokat ne használják fel bizonyítékként a büntetőeljárások során;

21.  elítéli, hogy a kínzás elleni nemzetközi egyezmény ratifikálása ellenére továbbra is gyakoriak a kényszer hatására tett vagy kínzással kikényszerített vallomások; sürgeti a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy gondoskodjanak a kínzás teljes körű felszámolásáról a szaúdi igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási rendszerben;

22.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Szaúd-arábiai Királyság a világ egyik olyan országa, ahol továbbra is él a nyilvános kivégzések, a csonkítások és a korbácsolás gyakorlata; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy fogadjanak el ezeket a gyakorlatokat jogellenessé nyilvánító jogszabályt, mivel ezek nyilvánvalóan ellentétesek számos olyan nemzetközi emberi jogi eszközzel, amelynek a Szaúd-arábiai Királyság is részes fele;

23.  sajnálatosnak tartja, hogy a Szaúd-arábiai Királyság hatóságai nem küldtek meghívót a kínzás elleni küzdelemmel, illetve az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges előadóknak az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága Hivatalának arra irányuló ajánlása ellenére, hogy minden ország küldjön hivatalos meghívót az ENSZ különleges előadóinak;

24.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy tartsák tiszteletben valamennyi vallás nyilvános gyakorlását; üdvözli az Abdullah ibn Abdul-Aziz királyról elnevezett, a vallások és kultúrák közötti párbeszédet támogató bécsi nemzetközi központ (KAICIID) létrehozását, amelynek célja, hogy világszerte előmozdítsa a különböző vallásokat gyakorló és eltérő kultúrával rendelkező személyek közötti párbeszédet; ösztönzi a hatóságokat, hogy az oktatási rendszer valamennyi szintjén, többek között a vallási intézményekben, illetve a tisztviselők és köztisztviselők nyilvános megszólalásaiban mozdítsák elő a mértékletességet és a vallási sokszínűség elfogadását;

25.  hangsúlyozza, hogy valamennyi vallási kisebbség alapvető jogait tiszteletben kell tartani; felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a vallási csoportok közötti elfogadás és egymás mellett élés biztosítására; sürgeti őket, hogy folytassák az oktatási rendszer felülvizsgálatát, és ennek során távolítsák el az egyéb vallások vagy hitrendszerek követőire vonatkozó diszkriminatív utalásokat;

26.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy határozzák meg a házasságkötés alsó korhatárát, és a Szaúd-arábiai Királyság által ratifikált, a gyermek jogairól szóló egyezménnyel, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel összhangban tegyenek lépéseket a gyermekházasságok betiltására;

27.  tudomásul veszi, hogy a király 2013-ban kinevezte az első nőket a Szaúd-arábiai Királyság konzultatív nemzetgyűlésébe (a Súra Tanácsba), akik a 150 helyből 30-at foglalnak el, és az Európai Parlament és a Súra Tanács közötti együttműködés és intézményi kapcsolatok további javulására számít; elvárja, hogy hajtsák végre a király azon nyilatkozatát, amely szerint a következő, 2015-ben rendezendő helyhatósági választásokon a nők is szavazhatnak és jelöltethetik magukat, valamint hogy ezt követően valamennyi választáson szavazhatnak és jelöltethetik magukat;

28.  sürgeti a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy töröljék el a férfi gyámok rendszerét, valamint figyelmeztet arra, hogy a nők számára a családon belüli erőszakkal szemben védelmet biztosító, 2013. augusztus 26-án elfogadott törvény végrehajtása csak akkor hozhat eredményt, ha Szaúd-Arábiában felszámolják a férfi gyámsági rendszert, az ugyanis megakadályozza a nőket abban, hogy a családon belüli erőszakról vagy a szexuális erőszakról bejelentést tegyenek; sürgeti a szaúd-arábiai hatóságokat, hogy számolják fel a nők emberi jogaira, szabad mozgására, egészségügyi ellátására, oktatására, házasságkötési jogaira, munkavállalási lehetőségeikre, jogállásukra és a bírósági eljárásokban való képviseletükre vonatkozó valamennyi korlátozást, illetve a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját a családjogban, illetve a magán- és a közéletben, ezzel elősegítve részvételüket a gazdasági, társadalmi és kulturális életben, valamint a civil és politikai szférában; üdvözli a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom eltörlését célzó átfogó kampányt; felszólítja a hatóságokat, hogy szüntessék meg a nők gépjármű-vezetési jogaiért kampányolókra gyakorolt nyomást; továbbá emlékezteti a szaúdi kormányt a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben vállalt, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének az emberi jogok védelmezőiről szóló A/RES/53/144 sz. határozata értelmében rá háruló kötelezettségeire; felhívja a figyelmet arra, hogy támogatni kell a tudatosítási kampányokat, illetve a férfiakat is meg kell célozni azokkal, hogy ők is tisztában legyenek a nők jogaival, valamint azzal, hogy e jogok tiszteletben tartásának elmulasztása milyen általános következményekkel jár a társadalomra nézve; hangsúlyozza, hogy a tájékoztatásnak el kell jutnia a vidéki, valamint az ország többi részétől elszigetelt övezetekbe is;

29.  üdvözli a közelmúltban született jogszabályt, amely lehetővé teszi a magániskolába járó szaúdi lányok számára, hogy sportoljanak, ugyanakkor sajnálja, hogy az állami iskolába járó lányokra ez nem vonatkozik; üdvözli továbbá az egyetemi végzettséget szerző nők magas számát, akik mára többen vannak, mint az egyetemet végzett férfiak, és ösztönzi a kormányt, hogy fokozza a nők oktatásának támogatására irányuló törekvéseit; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy miközben a szaúdi nők teszik ki az ország egyetemi végzettséggel rendelkezőinek 57%-át, a 15 évnél idősebb szaúdi nők mindössze 18%-a dolgozik, ami az egyik legalacsonyabb arány a világon; felszólítja tehát a szaúdi kormányt, hogy vizsgálja felül és reformálja meg a nők oktatásának rendszerét annak érdekében, hogy fokozza a nők részvételét a gazdasági életben, nagyobb hangsúlyt fektessen a nők vállalkozói képességeinek megerősítésére, valamint kezelje a szabályozási környezet nemekhez kötött kihívásait, ezzel javítva a nők hozzáférését az állam által kibocsátott vállalkozói engedélyekhez; üdvözli a nemzeti közoktatási szervezettel közösen indított oktatási programot, amelynek célja a fiatal lányok felkészítése a munkaerőpiacra történő belépésre, és hangsúlyozza a szaúdi hatóságok által az oktatás keretében a fiatal lányok helyzetének javítása érdekében tett, valamint a nők – szokásosan a férfiak számára fenntartott – új ágazatokhoz való hozzáférésének megerősítésére irányuló erőfeszítéseit;

30.  támogatja a Szaúd-arábiai Királyságnak a nők felsőoktatásban való részvételének előmozdítására irányuló törekvéseit, aminek hatására a Királyságon belül új tendenciák alakulnak ki az oktatásban; megjegyzi, hogy míg 1961-ben mindössze négy nő tanult tovább a felsőoktatásban, 2011-ben 473 725 nő iratkozott be felsőoktatási intézménybe (a férfiak száma 429 842 volt), és a diplomás nők száma 59 948-ra nőtt (a diplomás férfiak száma 55 842 volt); megjegyzi továbbá, hogy az oktatási rendszer valamennyi szintjét figyelembe véve a női tanulók aránya az 1974–75. évi 33%-ról 2013-ra 81%-ra nőtt; üdvözli a nemzetközi ösztöndíjprogramot, amelynek köszönhetően 24 581 női hallgató folytathatott külföldi ösztöndíjas tanulmányokat;

31.  üdvözli a női ügyvédeknek elsőként kiadott engedélyeket, ugyanakkor helyteleníti, hogy az igazságszolgáltatási rendszert a vallási háttérrel rendelkező, hímnemű ügyvédek irányítják; tudomásul veszi a saría fokozatos, jelenleg is zajló kodifikációját, és sürgeti annak felgyorsítását, mivel a kodifikáció és a bírósági precedensrendszer hagyományának hiánya gyakran jelentős bizonytalansághoz vezet az ország törvényeinek hatályát és tartalmát tekintve, és bírói tévedéseket eredményezhet; rendkívüli jelentőséget tulajdonít a bírói függetlenség biztosításának és a bírók megfelelő jogi képzésének;

32.  üdvözli, hogy a Szaúd-arábiai Királyság ratifikálta az ENSZ következő négy emberi jogi szerződését: a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (ratifikálás időpontja: 2000), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni egyezmény (1997), a gyermek jogairól szóló egyezmény (1996) és a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény (1997);

33.  hangsúlyozza az iszlám női tudósok között kialakult vita fontosságát a vallási szövegeknek a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség szempontjából történő értelmezése tekintetében;

34.  hangsúlyozza, hogy a Szaúd-Arábiát érintő szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló minden tárgyaláson mindenekelőtt szigorú kikötéseket kell tenni, amelyek garantálják a nők és a lányok jogait;

35.  üdvözli a munkaügyi minisztérium arra irányuló közelmúltbeli döntését, hogy felgyorsítja a nőknek a magánszektor egyes területein történő alkalmazását, aminek köszönhetően a magánszektorban dolgozó szaúdi nők száma a 2010. évi 55 600-ról 2011-ben hozzávetőleg 100 000-re, 2012 végéig pedig 215 840-re nőtt; üdvözli a munkaügyi minisztériumnak a Humánerőforrás-fejlesztési Alappal közösen hozott döntését, amelynek értelmében a nők foglalkoztatását támogató programokat vezet be;

36.  felszólítja a hatóságokat, hogy javítsák a bevándorló munkavállalók munkakörülményeit és a velük való bánásmódot, különös figyelmet fordítva a háztartási alkalmazottként dolgozó nők helyzetére, az ő esetükben ugyanis nagy a szexuális erőszak kockázata, és gyakran szinte rabszolgaként dolgoztatják őket; ösztönzi a szaúdi kormányt, hogy folytassa a munkaügyi jogszabályok reformját, és különösen hogy teljes körűen szüntesse meg a szponzori („kafala”) rendszert, valamint üdvözli azt az Országos Emberi Jogi Társaság által a közelmúltban a kormányhoz intézett azon felhívást, hogy e rendszer helyett egy munkaügyi minisztérium hivatala révén toborozzon külföldi munkavállalókat; üdvözli a nemzeti munkajogi törvények bevezetésére tett közelmúltbeli erőfeszítéseket, azok ugyanis egységesített védelmet nyújtanak a háztartási alkalmazottak számára, és biztosítják a szexuális vagy fizikai bántalmazásért felelős, valamint a munkajogi törvényeket megsértő munkaadók bíróság elé állítását;

37.  felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy vessenek véget a migráns munkavállalók elleni közelmúltbeli erőszakos támadásoknak, és bocsássák szabadon azt a több ezer letartóztatott személyt, akiket a beszámolók szerint gyakran megfelelő menedékhelyekkel és orvosi felügyelettel nem rendelkező, ideiglenes központokban tartanak fogva; sürgeti a származási országokat, hogy a munkavállalók hazaszállításának lehető legemberségesebb módon történő megszervezése érdekében működjenek együtt a szaúdi hatóságokkal; elítéli, hogy a munkaügyi jogszabályok végrehajtása gyakran nem áll összhangban a nemzetközi normákkal, és az illegális bevándorlókkal szemben jogtalan erőszakot alkalmaznak, mint például a 2013. novemberi rajtaütés során, amely 3 etióp állampolgár halálával, 33 000 személy őrizetbe vételével és mintegy 200 000 illegális bevándorló kitoloncolásával végződött;

38.  üdvözli, hogy a Szaúd-arábiai Királyság ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyes egyezményeit, nevezetesen például a gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolásáról szóló 182. sz. egyezményt; elismerését fejezi ki amiatt, hogy az ország csatlakozott az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvhöz (palermói jegyzőkönyv); elvárja, hogy jogi és politikai reformok végrehajtásával biztosítsák az említett nemzetközi szerződések törvénybe iktatását;

39.  tudomásul veszi, hogy a Szaúd-arábiai Királyság nemrégiben visszautasította az ENSZ Biztonsági Tanácsában részére felkínált, nem állandó tisztséget;

40.  úgy véli, hogy a térség súlyosbodó biztonsági problémáinak megoldása egy olyan közös biztonsági keret létrehozásában rejlik, amelyből egyetlen országot sem zárnak ki, és amelyben figyelembe veszik valamennyi ország legitim biztonsági érdekeit;

41.  hangsúlyozza, hogy az EU és a Szaúd-arábiai Királyság közötti együttműködés döntő jelentőséggel bír a terrorizmus és az erőszakos szélsőséges nézetek elleni küzdelemben, és hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy ez az együttműködés eredményes legyen, tiszteletben kell tartania az alapvető emberi jogokat és polgári szabadságokat; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy javítsák a radikális külföldi katonai csoportok szaúdi polgárok és jótékonysági szervezetek általi finanszírozásának ellenőrzését; üdvözli az ENSZ Terrorizmusellenes Központjának elindítását célzó, az ENSZ és a Szaúd-arábiai Királyság által 2011. szeptember 19-én aláírt hozzájárulási megállapodást, valamint a Szaúd-arábiai Királyság arra vonatkozó döntését, hogy három éven át finanszírozza a központ működését;

42.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Szaúd-arábiai Királyság egyes polgárai és szervezetei politikai támogatást nyújtanak egyes észak-afrikai, közel-keleti és különösen dél-ázsiai (többek között pakisztáni és afganisztáni), valamint csecsen és dagesztáni vallási és politikai csoportoknak, amely azon fundamentalista és népbutító erők megerősödéséhez vezethet, amelyek aláássák a demokratikus kormányzás folytatására irányuló erőfeszítéseket, és ellenzik a nők közéletben való részvételét;

43.  felhívja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy az EU-val és nemzetközi szinten folytatott együttműködés keretében állítsák meg a mali katonai lázadók államellenes tevékenységét támogató szalafita mozgalmakat, amelyek az egész térség destabilizációját eredményezik;

44.  hangsúlyozza, hogy a Szaúd-arábiai Királyság a „Szíria barátai” csoport kulcsfontosságú tagja; felhívja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy segítse elő a szíriai konfliktus békés, mindenkire kiterjedő megoldását, különösen a II. genfi tárgyalások támogatása révén, előfeltételek nélkül; felszólítja továbbá az országot, hogy aktívabban támogassa a szíriai polgárháború által érintett szíriai embereket, illetve adjon meg minden lehetséges humanitárius segítséget a számukra; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy szüntesse meg a szélsőséges csoportoknak nyújtott pénzügyi, katonai és politikai támogatást, valamint hogy más országokat is ösztönözzön erre;

45.  ismételten felhívja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy építő módon járuljon hozzá Bahrein békés reformjaihoz és nemzeti párbeszédéhez, és közvetítőként is lépjen fel annak érdekében;

46.  felhívja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy folytassanak békés párbeszédet Iránnal a kétoldalú kapcsolatokról és a térség jövőjéről; üdvözli továbbá a Szaúd-arábiai Királyság kormányának az Iránnal kötött genfi egyezmény eredményéről szóló, 2013. november 24-i nyilatkozatát;

47.  felszólítja az EU-t és a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy hatékonyan működjenek együtt az izraeli–palesztin konfliktus igazságos és fenntartható megoldással történő lezárása érdekében;

48.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy fokozzák jelenlétüket a térségben, és erősítsék meg a Szaúd-arábiai Királysággal fenntartott munkakapcsolatokat a rijádi küldöttség erőforrásainak növelése, valamint a királyságba irányuló rendszeres látogatások – többek között a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő látogatásainak – tervezése révén;

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, őfelsége Abdullah Ibn Abdul Aziz királynak, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának, valamint a Szaúd-arábiai Királyság Nemzeti Párbeszéd Központja főtitkárának.

(1) HL C 231., 1990.9.17., 216. o.
(2) HL C 32., 1996.2.5., 98. o.
(3) HL C 320. E., 2005.12.15., 281. o.
(4) HL C 303. E, 2006.12.13., 879. o.