Az Európai Parlament,

—  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0398), amelyet 2012. július 6-án módosítottak (COM(2012)0388), valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodás tervezetére (COM(2011)0403),

—  tekintettel arra, hogy 2013. november 19-én az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikkével összhangban egyetértett a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel(1), valamint ugyanazon a napon jóváhagyta az intézményközi megállapodás(2) megkötését,

—  tekintettel a 2013. december 2-án véglegesen elfogadott és a Hivatalos Lapban 2013. december 20-án közzétett többéves pénzügyi keretre és intézményközi megállapodásra,

—  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(3),

—  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret jóváhagyási eljárásának kedvező kimenetelét elősegítő 2012. október 23-i állásfoglalására(4),

—  tekintettel az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó 2013. február 7–8-i következtetéseiről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására(5),

—  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló politikai megállapodással kapcsolatos, 2013. július 3-i állásfoglalására(6),

—  tekintettel az Európai Parlament és a nemzeti kormányokat képviselő intézmények közötti kapcsolatokról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalásra(7),

—  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0254/2014),

A.  mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás két és fél éven át tartó, hosszú és megfeszített tárgyalások eredményeként jött létre; mivel a végleges politikai megállapodást az EUMSZ 324. cikkének megfelelően csak a legmagasabb politikai szinten, a három elnök (a Parlament, a Tanács elnöksége és a Bizottság) között sikerült elérni;

B.  mivel a következő többéves pénzügyi keret – az Európai Tanács döntése szerinti és végül a Parlament által megerősített – teljes összege (kötelezettségvállalások: 960 milliárd EUR, kifizetések: 908 milliárd EUR, 2011-es árakon) a 2007–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi kerethez képest a kötelezettségvállalások terén 3,5%-os, a kifizetések terén pedig 3,7%-os csökkentést jelent, a Lisszaboni Szerződés után növekvő uniós hatáskörök és az Unió 28 tagállamra való bővítése ellenére; mivel ez az összeg nem felel meg az EU politikai céljainak és kötelezettségvállalásainak, különösen az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban;

C.  mivel az EU éves költségvetése az elkövetkező években továbbra is körülbelül az uniós GNI 1%-át – már az 1990-es évek elején elért szintet – fogja képviselni, és így jóval a saját forrásokra vonatkozó – eredetileg 1992-ben meghatározott, majd 2010-ben megerősített – felső határ alatt marad mind a kötelezettségvállalásokat (az uniós GNI 1,29%-a), mind a kifizetéseket (az uniós GNI 1,23%-a) illetően;

D.  mivel a Parlament – szembesülve azzal, hogy nincs politikai lehetőség a többéves pénzügyi keret Európai Tanács által eldöntött teljes összegének megváltoztatására – a többéves pénzügyi keret végrehajtását azzal igyekezett javítani, hogy sikeresen megtárgyalta új rendelkezések felvételét, amelyek hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az új pénzügyi keret és az Unió új éves költségvetése működőképesebbé, következetesebbé és átláthatóbbá váljon, és jobban igazodjon az uniós polgárok szükségleteihez, továbbá lehetővé fogják tenni a többéves pénzügyi keret felső határainak lehető legteljesebb kihasználását; mivel ezek a rendelkezések különösen a többéves pénzügyi keret módosításával, a rugalmassággal és az uniós költségvetés egységességével és átláthatóságával kapcsolatos új szabályokat érintik, az uniós költségvetés finanszírozásának megreformálására vonatkozó további kötelezettségvállalással együtt (közös nyilatkozat a saját forrásokról);

E.  mivel a Parlament – a „mindaddig semmiről nincs megállapodás, amíg mindenről nincs megállapodás” elv jegyében – 2013. november 19-én egyetértését adta az új többéves pénzügyi keretről szóló rendelethez, és jóváhagyta az új intézményközi megállapodást, miután a Tanács teljesítette a Parlament 2013. július 3-i állásfoglalásában meghatározott feltételeket, köztük a további 11,2 milliárd EUR összegű kifizetések elfogadását 2013-ra;

F.  mivel a Tanács nem tett semmilyen előrelépést az uniós költségvetés finanszírozására szolgáló jelenlegi rendszer oly szükséges reformjával kapcsolatban, dacára a Bizottság által előterjesztett ambiciózus javaslatoknak, amelyek nemcsak a valódi saját források rendszerének hiánya által előidézett patthelyzet leküzdését célozták, hanem emellett az uniós költségvetés finanszírozási rendszerének egyszerűbbé, méltányosabbá és az uniós polgárok számára átláthatóbbá tételét;

G.  mivel a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretről született megállapodást követően a keret időtartama továbbra sem azonos a Parlament és a Tanács 2014-ben kezdődő mandátumával;

H.  mivel nem használták ki a többéves pénzügyi keretre vonatkozó döntéshozatali eljárások módosítása és a saját forrásokkal kapcsolatos döntések tekintetében a Lisszaboni Szerződésben biztosított lehetőségeket;

1.  határozottan sajnálja, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló megállapodást felvezető eljárás és az e tárgyalásokat övező politikai vita egyaránt az EU költségvetésével és politikai prioritásaival kapcsolatos közös jövőkép egyértelmű hiányáról tanúskodott, kimutatta, hogy az uniós intézmények megközelítései nagyon eltérőek, és nem felelt meg a Parlament Lisszaboni Szerződésben meghatározott megnövelt szerepének és előjogainak; ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy ez a jelentés levonja a szükséges politikai és intézményi tanulságokat, amelyek a jövőbeni tárgyalások előkészítésének alapjául szolgálhatnak, mégpedig a többéves pénzügyi keret választások utáni módosításával kapcsolatban, amelyet a Bizottságnak legkésőbb 2016 vége előtt el kell indítania;

Politikai megfontolások

2.  elismeri, hogy a jelenleg a tagállamok előtt álló költségvetési konszolidáció lehetetlenné tette, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret tekintetében ambiciózusabb megállapodás szülessen; mélységesen sajnálja azonban, hogy nem ismerték el megfelelően az uniós költségvetés mint a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság leküzdésére szolgáló, fontos és közös politikai eszköz szerepét; rámutat, hogy az uniós költségvetés elsősorban beruházási költségvetés, amely EU-szerte egységes keretet biztosít a növekedés visszanyerése, a versenyképesség ösztönzése és a munkahelyteremtés céljából végrehajtott nemzeti erőfeszítések koordinálásához és fokozásához;

3.  mélységes aggodalommal tölti el, hogy a költségvetési vitákat a Tanácsban sok éve megmérgezi az „igazságos megtérülés” logikája, ahelyett, hogy az európai hozzáadott érték logikája érvényesülne; úgy véli, hogy miközben ez a vita már a GNI-alapú források bevezetése előtt is fennállt, a helyzet komolyan fokozódott az EU finanszírozásának jelenlegi rendszere miatt, ahol a bevételek mintegy 74%-a GNI-n alapuló nemzeti hozzájárulásokból származik, a Római Szerződésben és valamennyi azt követő EU-Szerződésben előirányzott valódi saját források helyett; úgy véli, hogy ez a rendszer aránytalan hangsúlyt helyez a tagállamok közötti nettó egyenlegekre, és az uniós költségvetés finanszírozását illetően összetett és átláthatatlan visszatérítések és egyéb kiigazító mechanizmusok fokozatos bevezetéséhez vezetett;

4.  úgy véli, hogy ez a logika érvényesült abban is, ahogyan az Európai Tanács 2013. február 8-án megkötötte a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodást; sajnálatosnak tartja, hogy ez abban is tükröződött, hogy a nemzeti előirányzatokat – különösen az uniós költségvetés két legnagyobb kiadási területén, a mezőgazdasági és kohéziós politika területén –, abban a pillanatban határozták meg; különösen bírálja az állam- és kormányfők közötti tárgyalások során adott külön előirányzatok és „ajándékok” megnövekedett számát, amelyek nem objektív és ellenőrizhető kritériumokon alapulnak, hanem inkább a saját nemzeti érdekeik biztosítására és nettó megtérülésük maximalizálására törekvő tagállamok alkupozícióját tükrözik; kifogásolja az átláthatóság hiányát e megállapodás megkötése során, valamint azt, hogy a Tanács és a Bizottság vonakodott minden vonatkozó dokumentumot a Parlament rendelkezésére bocsátani; kiemeli, hogy az európai hozzáadott értéknek kell mérvadónak lennie a nemzeti érdekekkel szemben;

5.  határozottan elutasítja az uniós költségvetés e tisztán számviteli szemléletét, amely figyelmen kívül hagyja az európai hozzáadott értéket, ellentmond az uniós szolidaritás elvének, és alábecsüli az uniós költségvetésnek a gazdasági irányítás megerősítésében betöltött jelenlegi és lehetséges szerepét; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés elsősorban erős emelőhatással rendelkező beruházási költségvetés – amely lehetővé tesz olyan projekteket, amelyek a költségvetés közreműködése nélkül nem vagy csak nehezen jöttek volna létre –, a növekedés, a versenyképesség és a munkahelyteremtés katalizátora az egész EU-ban; ezért határozottan sajnálja, hogy egyes tagállamok láthatóan csupán minimálisra szorítandó költségnek tekintik az uniós költségvetésbe befizetendő nemzeti hozzájárulást;

6.  sajnálja, hogy az Európai Tanács fentről lefelé irányuló (top-down) megközelítést követett a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret teljes összegének eldöntésekor, amely viszont aggasztó mértékben ellentmond az EU Tanács által vállalt politikai kötelezettségeinek, valamint azt mutatja, hogy a Tanács vonakodik e kötelezettségvállalásokat megfelelően finanszírozni; úgy véli, hogy ennek a döntésnek éppen ellenkezőleg egy lentről felfelé irányuló (bottom-up) folyamaton kell alapulnia, amely a jogalkotó hatóság által meghatározott többéves uniós programokban és szakpolitikákban rögzített uniós pénzügyi szükségletek és politikai célkitűzések alapos értékeléséből származik;

7.  ezért meggyőződése, hogy a pénzügyi keretre vonatkozó bármely döntést az uniós költségvetés szerepéről, funkciójáról és hozzáadott értékéről, valamint az Unió által elfogadott politikai stratégiával és az Unióhoz rendelt működési prioritásokkal és célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségéről folytatott valódi politikai vitának kell megelőznie és megalapoznia; úgy véli, hogy az azzal kapcsolatos eltérő jövőképek közötti szakadék áthidalása érdekében, hogy mit jelent az uniós költségvetés és mi érhető el általa, ezt a vitát kellő időben meg kell szervezni, és abba be kell vonni a három uniós intézményt és az összes nemzeti parlamentet, de részt kell vennie a tagállamok legmagasabb politikai szintjének is;

8.  ezenfelül meggyőződése, hogy csak az uniós költségvetés finanszírozásának mélyreható reformját követően érhető el kézzelfogható előrelépés, amelynek tiszteletben kell tartania a Szerződés betűjét és szellemét, és vissza kell térnie a saját források eredeti, tiszta, egyszerű és méltányos rendszeréhez; hangsúlyozza, hogy egy vagy több új saját forrás bevezetése minimálisra fogja csökkenteni az uniós költségvetésbe befolyó GNI-alapú hozzájárulások arányát, és ennek megfelelően csökkenti a nemzeti kincstárakra háruló terhet; megismétli szilárd elkötelezettségét minden olyan folyamat mellett, amely a saját források jelenlegi – összetett, átláthatatlan és nem hatékony – rendszerének reformjához vezet; sajnálja, hogy a saját források rendszeréről szóló végső tanácsi megállapodás még bonyolultabb mint az előző, mivel új visszatérítéseket és kivételeket vezetett be;

Intézményi megfontolások

9.  emlékeztet arra, hogy a Parlament volt az első uniós intézmény, amely – a SURE különbizottság 2011. júniusi jelentésében – előterjesztette a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos elképzelését, valamint az uniós költségvetés finanszírozására irányuló reform szükségességét; úgy véli, hogy ez a korai előkészület elősegítette, hogy a Parlament az egész ezt követő tárgyalási folyamat során széles körű konszenzust alakítson ki a politikai prioritásokról és egységes maradjon; úgy véli továbbá, hogy ez a jelentés útmutatást nyújtott a Bizottság számára a többéves pénzügyi keretre és a saját forrásokra vonatkozó saját javaslatainak szövegezése során, és nagyra értékeli a két intézmény között e jelentés elkészítésének valamennyi szakaszában létrejött rendszeres politikai párbeszédet; úgy véli, hogy ezt a gyakorlatot a két intézmény közötti, a többéves pénzügyi keretre vonatkozó bármely jogalkotási javaslat benyújtását megelőző strukturáltabb párbeszéddé kell fejleszteni;

10.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 312. cikke szerint a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet a Tanács egyhangúlag fogadja el a Parlament egyetértését követően, a három uniós intézmény pedig „köteles minden szükséges intézkedést megtenni az elfogadás megkönnyítése érdekében”; megállapítja ezért, hogy a Szerződés nem határoz meg semmilyen konkrét eljárást a Parlament többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalásokba való bevonását illetően, és hogy ennek módozatait később határozták meg a gyakorlatban, a Parlament kezdeményezésére politikai szinten megkötött eseti megállapodások révén;

11.  sajnálatosnak tartja, hogy azt megelőzően, hogy az Európai Tanács 2013. február 8-án megállapodott a többéves pénzügyi keretről, semmilyen érdemi tárgyalásra nem került sor a Parlament és a Tanács között; úgy véli, hogy a számos megbeszélés, amelyet tárgyalócsoportja és a Tanács egymást követő elnökségei között tartottak az Általános Ügyek Tanácsa vonatkozó üléseihez kapcsolódóan, valamint részvétele a többéves pénzügyi kerettel foglalkozó informális tanácsi üléseken csak bizonyos mértékig könnyítette meg az információk Tanács és Parlament közötti megosztását; ezért úgy látja, hogy a Parlamentnek továbbra is a megszerzett tapasztalatokra kell építenie és minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használnia, hogy nagyobb befolyást gyakorolhasson a Tanáccsal folytatott tárgyalások szellemére, menetrendjére és tartalmára, a Parlament érveinek és álláspontjainak Tanács általi jobb megismerése révén;

12.  helyteleníti, hogy a Parlament határozott tiltakozása ellenére a Tanács különböző elnökségei által előterjesztett valamennyi egymást követő tárgyalási csomag és végül a többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2013. február 8-i európai tanácsi megállapodás is jelentős számú olyan jogalkotási elemet tartalmazott, amelyekről a rendes jogalkotási eljárás keretében kellett volna határozni; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet tekintetében jogilag előírt egyhangúságot csak úgy lehetett elérni a Tanácson belül, hogy az uniós ágazati szakpolitikákban felfüggesztettek bizonyos jelentős szakpolitikai változásokat, és ezáltal – egyértelműen a Szerződésekbe ütközve – gátolva a Parlament együttdöntés alapján fennálló előjogait, különösen a Tanáccsal egyenjogú félként való módosítási jogát;

13.  megállapítja, hogy csak 2013 májusában indították el a tényleges tárgyalásokat a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel és az intézményközi megállapodással kapcsolatban, úgy, hogy jóllehet a Tanács tárgyalói nem rendelkeztek hivatalos tárgyalási mandátummal, mégis az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó megállapodását tartották az egyetlen hivatkozási pontnak, semmilyen teret nem engedve a vitának; hangsúlyozza, hogy ez a hozzáállás nemcsak felesleges időveszteséget okozott, hanem ahhoz vezetett, hogy a Tanács elfogadhatatlan kísérletet tett az egyes témák tárgyalásokból való kizárására, arra kényszerítve a Parlamentet, hogy többek között a legmagasabb politikai szinten is küzdjön azért, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet és az intézményközi megállapodás minden cikkével kapcsolatban tárgyalásokba bocsátkozhasson;

14.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés szerint az Európai Tanács nem lát el jogalkotói feladatokat; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Tanács következtetéseit a Tanácsnak szóló tárgyalási iránymutatásoknak tekintsék, és ezek semmi esetre sem minősülnek olyan határoknak, amelyekről a Parlamenttel nem lehet tárgyalni; kéri, hogy az Európai Tanács következtetéseibe vegyenek fel az EUMSZ 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre emlékeztető standard megfogalmazást;

15.  mélységesen sajnálja, hogy ugyanez a probléma az EU többéves programjairól folytatott tárgyalásokra is rányomta a bélyegét, különösen a mezőgazdaság és a kohéziós politika területén; megállapítja, hogy a Tanács több esetben még azt is elutasította, hogy egyáltalán hivatkozzon e jogalapok többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos szempontjaira; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek jelentős erőfeszítésre és időre volt szüksége annak biztosításához, hogy a Tanács és a Parlament közötti együttdöntés keretében eldöntendő jogalapok valamennyi pontja a tárgyalóasztalon maradjon; elégedetten veszi tudomásul, hogy a Parlament tárgyalóinak végül sikerült vitát indítaniuk az Európai Tanács megállapodásának egyes részeiről;

16.  megállapítja, hogy a többéves pénzügyi keret Európai Tanács által eldöntött számait (teljes összeg és fejezetenkénti elosztás) a Parlament – az e döntés meghozatalakor fennálló különösen nehéz gazdasági és pénzügyi helyzet tudatában – végül nem vitatta; hangsúlyozza azonban, hogy ezt semmiképpen nem szabad precedensként felfogni, és megismétli azt az álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keret számai és az Európai Tanács vonatkozó politikai megállapodásának minden egyéb része a Parlamenttel folytatott tárgyalások tárgyát képezi;

17.  hangsúlyozza, hogy a tárgyalások folyamán a patthelyzetek elkerülése és az értékes idő és erőforrások megtakarítása érdekében jelentősen javítani kell bármely jövőbeni, többéves pénzügyi keretről folytatandó tárgyalások módozatait; úgy véli, hogy ezeket a módozatokat egy legmagasabb politikai szinten kötött megállapodásban kell formalizálni, amelynek számba kell vennie a legutóbbi tárgyalások hiányosságait, és teljes mértékben védenie kell a Parlament EU-Szerződésben meghatározott szerepét és előjogait; úgy véli, hogy ezt az eljárást végső soron magában az intézményközi megállapodásban kell rögzíteni, akárcsak a költségvetési eljárás esetében;

18.  rámutat arra, hogy roppant mennyiségű információ kicserélésére és nagyfokú koordinációra van szükség a Parlamenten belül ahhoz, hogy biztosítani lehessen a többéves pénzügyi keretről és a több mint 60 többéves program jogalapjáról szóló párhuzamos tárgyalások összhangját; hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos azonosítani, és a lehető legnagyobb mértékben az illetékes bizottságok hatáskörében tartani az együttdöntési eljárás keretében elfogadandó témákat; javasolja, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások során az Európai Parlament párhuzamosan vizsgálja a jogalkotási javaslatokat, és csomagként fogadja el azokat a lehető legnagyobb mértékben érvényesítve azt az elvet, hogy „mindaddig semmiről nincs megállapodás, amíg mindenről nincs megállapodás”;

19.  meggyőződése, hogy a Tanácson belüli egyhangúságra vonatkozó szabály azt jelenti, hogy a megállapodás a legkisebb közös nevezőt képezi, aminek az az alapja, hogy el kell kerülni, hogy egyetlen tagállam megvétózhassa a megállapodást; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet tekintetében a minősített többségi szavazásra való áttérés nemcsak a lényegében az összes többéves uniós program elfogadása során alkalmazott rendes jogalkotási eljárással lenne összhangban, hanem az uniós költségvetés elfogadására szolgáló éves eljárással is;

20.  megjegyzi, hogy az Európai Tanács alkalmazhatná az általános áthidaló klauzulát (EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése) ahhoz, hogy a saját forrásokra és a többéves pénzügyi keretre vonatkozó döntések terén eltolódást érjen el a minősített többséggel való szavazás és a rendes jogalkotási eljárás irányába; ezenkívül emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdése mindenesetre lehetővé teszi a többéves pénzügyi keret minősített többséggel való elfogadását; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy mindkét áthidaló intézkedést használja fel megfelelő céljukra a Tanácson belüli döntéshozatal ésszerűsítése, és annak korlátozására, hogy a nemzeti „jogos visszatérítés” uralkodjon az Unió egészének általános érdeke felett;

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret: az előre vezető út

21.  kijelenti, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe és az intézményközi megállapodásba sikeresen beépített összes új rendelkezést teljes mértékben ki kívánja használni az éves költségvetési eljárás során; elvárja, hogy a Tanács ne próbálja meg e rendelkezések korlátozott értelmezését érvényesíteni, különösen az összes speciális eszköz jellegét és hatókörét illetően, hanem felelősen járjon el, és hagyja jóvá a korábbi kötelezettségvállalásai és a váratlan kiadások fedezéséhez szükséges előirányzatokat, még akkor is, ha emiatt a többéves pénzügyi keret felső határait át kell lépni; emlékeztet arra, hogy ennek kapcsán a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felső határát messze a saját források felső határa alatt állapították meg;

22.  külön hangsúlyt helyez a rugalmasságra vonatkozó új szabályokra, amelyek minden bizonnyal lehetővé teszik majd a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozó felső határainak maximális kihasználását; hangsúlyozza, hogy a korábbi pénzügyi keretek gyakorlata, amelyek esetében az Unió éves költségvetése messze elmaradt a többéves pénzügyi keret felső határaitól, különösen a kifizetési előirányzatok terén, a továbbiakban nem tartható fenn;

23.  ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a felhalmozódott fennálló kötelezettségvállalások kritikus szintet értek el, ami adott esetben az uniós költségvetés strukturális hiányát okozhatja, ami sértené a Szerződés rendelkezéseit (az EUMSZ 310. és 323. cikkét); mélységesen aggódik amiatt, hogy az év végén kifizetetlenül maradt számlák összege 2011 óta folyamatosan nő (2013 végén csak a kohéziós politika területén 23,4 milliárd eurónyi kifizetetlen számla maradt), ami jelentős nyomást fog gyakorolni a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felső határára; hangsúlyozza, hogy többek között a kohéziós politika dinamikáját − a programozási időszakokat, a végrehajtást, valamint a programok végső lezárását és a visszavonásokat − kellően figyelembe véve helyesen kell meghatározni a többéves pénzügyi keret felső határát az éves kifizetések tekintetében;

24.  hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék célja a növekedést és a foglalkoztatást – különösen a fiatalok foglalkoztatását – elősegítő beruházások Európán belüli támogatása; emlékeztet arra, hogy ezen eszköz létrehozását az Európai Parlament kezdeményezte;

25.  emlékeztet arra, hogy a következő Bizottságnak, amely a 2014-es európai választások után lép majd hivatalba, 2016 végéig el kell indítania a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret kötelező felülvizsgálatát és módosítását; hangsúlyozza, hogy ez a többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatára/módosítására vonatkozó záradék a Parlament egyik fő követelése volt a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások során, amelynek az az alapja, hogy a következő Bizottság és Parlament számára lehetővé kell tenni az EU politikai prioritásainak átértékelését, ezzel megújított demokratikus legitimitást biztosítva a többéves pénzügyi keret számára; hangsúlyozza, hogy a gazdasági válságot követően, 2008 és 2012 között a befektetés szintje Európában jelentősen csökkent, és emlékeztet arra, hogy egyes becslések szerint(8) ez 2020-ra 540 milliárd euróba fog kerülni a kontinensnek az elmaradt haszon miatt;

26.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret választásokat követő felülvizsgálatára/módosítására tekintettel a következő Parlamentnek jó időben át kell gondolnia politikai prioritásait, azaz meg kell határoznia azokat a területeket, amelyeken megítélése szerint további beruházásokra lesz szükség a következő, 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret második felében; felkéri e célból a következő Európai Bizottságot és a következő Európai Parlamentet, hogy alaposan vizsgálják meg az Európa 2020 stratégia eredményeit, különösen a foglalkoztatáshoz és a gazdasági válságból való kilábaláshoz kapcsolódó célok, illetve a Horizont 2020-hoz hasonló alapvető uniós programok teljesítménye tekintetében abból a célból, hogy azokra a területekre lehessen összpontosítani, amelyek esetében az uniós kiadások bizonyíthatóan hozzáadott értéket képviselnek és amelyekhez további pénzügyi forrásokra lesz szükség;

27.  a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatára szólít fel az arra való felkészülés érdekében, hogy esetleges visszatérítést eszközöljenek arra az időszakra, amelyben a következő többéves pénzügyi keretről megállapodás születik, ezáltal biztosítva a teljes demokratikus legitimitást az Unió pénzügyi keretéről való szabályos döntés érdekében, lépéseket téve a programozási ciklusok stabilitásának és a befektetések tervezhetőségének biztosítására; határozottan úgy véli, hogy az öt évre szóló többéves pénzügyi keret növelné a demokratikus legitimációt, javítaná a költségvetési eszközök rangsorolását, és több politikai vita előfeltételét képezhetné;

28.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret módosítására irányuló bizottsági javaslatoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük a legújabb makrogazdasági előrejelzéseket, és magukban kell foglalniuk az összes speciális eszköz működésének – és különösen a kötelezettségvállalások és kifizetések összesített tartalékainak – alapos értékelését; emlékeztet arra, hogy ez a folyamat nem módosíthatja lefelé az előirányzott nemzeti keretösszegeket, ideértve azok ESZA-ból folyósított összegeit is; ezzel összefüggésben elvárja, hogy a Bizottság azonos és következetes számadatokkal és becslésekkel lássa el a Parlamentet és a Tanácsot, hogy a tárgyalások során el lehessen kerülni a megbeszélések alapjával kapcsolatos félreértéseket;

29.  hangsúlyozza, hogy széles körű és nyílt vitát kell ösztönözni az uniós finanszírozási programok eredményeiről, és különösen értékelni kell, hogy e programoknak mennyiben sikerült elérniük az Európa 2020 stratégia céljait;

30.  hangsúlyozza az innovatív pénzügyi eszközök, így az európai projektkötvények jelentőségét, amelyek megfelelő tervezés esetén rendkívül fontos szerepet játszhatnak a szükséges beruházások ösztönzésében; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy minél jobban használja fel ezen eszközök soron következő értékelését, többek között a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret felülvizsgálatával/módosításával összefüggésben;

31.  üdvözli a három intézmény által a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások keretében elfogadott együttes nyilatkozatot, amelynek értelmében az éves költségvetési eljárások adott esetben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő olyan elemeket fognak tartalmazni, amelyek vonatkozásában figyelembe veszik, hogy az Unió átfogó pénzügyi kerete milyen módon járul hozzá a nemek közötti fokozottabb egyenlőséghez (és hogyan biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését); hangsúlyozza, hogy ezeket az elveket integrálni kell a többéves pénzügyi keret módosításáról szóló bizottsági javaslatokba;

32.  megismétli, hogy a többéves pénzügyi keret kötelező módosításáról a következő Bizottság beiktatásához szükséges alapvető feltétellé kívánja tenni; felhívja ezért a következő Európai Parlamentet, hogy a Bizottság elnöki tisztségére javasolt jelölt megválasztását kösse ahhoz a feltételhez, hogy határozottan és egyértelműen el kell köteleznie magát a választások utáni felülvizsgálatról/módosításáról szóló záradék végrehajtása és az annak tartalmára vonatkozó tényleges és mélyreható politikai párbeszédben való részvétel mellett;

33.  megjegyzi, hogy a tárgyalások következő fordulójára a Parlament eljárási szabályzata új 70. és 70a. cikke (intézményközi tárgyalások és jogalkotási eljárások) lesz irányadó; azt ajánlja, hogy a Parlament következő mandátumának korai időszakában az eljárási szabályzatért felelős bizottságot kérjék fel az eljárási szabályzat ezen cikkeinek a 75. cikkel (többéves pénzügyi keret), a 75c. cikkel (háromoldalú pénzügyi megbeszélések) és a 81. cikk (3) bekezdésével (egyetértési eljárás) való összhangja biztosítására annak érdekében, hogy egységes koherens cikket hozzanak létre, amely az EUMSZ 311. és 312. cikkében meghatározott különleges jogalkotási eljárással foglalkozik, a mandátum meghatározása, a háromoldalú párbeszédek lefolytatása (az elnök szerepével együtt), valamint a plenáris ülés általi ellenőrzés tekintetében;

34.  úgy véli, hogy a Szerződések következő felülvizsgálatakor a konventnek javaslatokat kell tennie a többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról szóló döntéshozatalra vonatkozó tényleges együttdöntési rendszerre a Tanács és a Parlament között;

35.  határozott meggyőződése, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoport egyedülálló lehetőséget jelent a saját források jelenlegi rendszerével kapcsolatban felmerült patthelyzet leküzdésére; arra számít, hogy jelentősen hozzá fog járulni a jelenlegi rendszer hiányosságainak és azoknak az előnyöknek a megértéséhez, amelyek a mélyreható, mindenre kiterjedő reformból és az új és valódi saját források bevezetéséből származhatnak, amelyek jelentősen csökkenthetik a GNI-alapú hozzájárulások arányát az uniós költségvetésben;

36.  emlékeztet arra, hogy a magas szintű csoportot azzal bízták meg, hogy vizsgálja meg a saját források rendszere reformjának minden vonatkozását; szilárdan elkötelezte magát amellett, hogy három képviselőjén keresztül intenzíven dolgozik e folyamat valamennyi szakaszában, és sikerre viszi azt; számít arra, hogy a Tanács egyformán felelősséget és elkötelezettséget vállal e folyamat iránt; hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek körében is növelni kell a tudatosságot a kockán forgó kérdésekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a magas szintű csoport megállapításainak és következtetéseinek kellő időben készen kell állniuk ahhoz, hogy azokat a többéves pénzügyi keret 2016-os felülvizsgálata/módosítása során figyelembe lehessen venni, kikövezve az utat ahhoz, hogy a lehetséges reformok a következő többéves pénzügyi keret idejére működésbe léphessenek;

37.  kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a kifejezetten az euróövezetbe tartozó azon tagállamok számára létrehozott minden új fiskális kapacitást és költségvetést, amelyek fiskális feladatait a többéves pénzügyi keret nem fedezi, az uniós kereten belül kell megteremteni, és azokat a meglévő intézmények révén megfelelő demokratikus vizsgálat alá kell vetni és elszámoltathatóvá kell tenni;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament ezen állásfoglalását az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0455. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0456. (3) HL C 380. E, 2012.12.11., 89. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0360. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0078. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0304. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0599. (8) Az EBB igazgatótanácsa igazgatójának 2014. január 21-i beszéde a 2014-es európai parlamentközi héten.