Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében való megkötésére vonatkozó tanácsi határozat tervezetéről (14783/2013 – C7-0075/2014 – 2013/0311(NLE))

P7_TA(2014)0445 A7-0266/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14783/2013),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvre (14782/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának i. alpontjával, valamint 218. cikke (8) bekezdése második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7‑0075/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 81. cikkének (2) bekezdésére, 90. cikkének (7) bekezdésére, valamint 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A7-0266/2014),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Albán Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, utóbbinak az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalban való részvétele részletes szabályairól szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (18141/2013 – C7-0107/2014 – 2013/0427(NLE))

P7_TA(2014)0446 A7-0257/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (18141/2013),

–  tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, utóbbinak az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalban való részvétele részletes szabályairól szóló megállapodás tervezetére (18140/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 74. cikkével, 78. cikke (1) és (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0107/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 81. cikkének (2) bekezdésére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0257/2014),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Norvég Királyság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Liechtensteini Hercegség közötti, utóbbinak az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalban való részvétele részletes szabályairól szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (18116/2013 – C7-0091/2014 – 2013/0423(NLE))

P7_TA(2014)0447 A7-0168/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (18116/2013),

–  tekintettel az Európai Unió és a Liechtensteini Hercegség közötti, utóbbinak az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalban való részvétele részletes szabályairól szóló megállapodás tervezetére (18115/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 74. cikkével, 78. cikke (1) és (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7‑0091/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 81. cikke (2) bekezdésére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0168/2014),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Liechtensteini Hercegség kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2014. április 17-én elfogadott módosításai az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2013)0462 – C7-0209/2013 – 2013/0214(COD))(1)

P7_TA(2014)0448 A7-0211/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1 ellenkező rendelkezés hiányában]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)

P7_TA(2014)0448 A7-0211/2014

a Bizottság javaslatához

P7_TA(2014)0448 A7-0211/2014

---------------------------------------------------------

P7_TA(2014)0448 A7-0211/2014

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
az európai hosszú távú befektetési alapokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A hosszú távú finanszírozás nélkülözhetetlen eszköz az európai gazdaság fenntartható, intelligens és inkluzív, magas foglalkoztatással és versenyképességgel jellemezhető növekedési pályára állításában az Európa 2020 stratégiával összhangban a jövő gazdaságának olyan módon történő építése céljából, amely ellenállóbb, és kevésbé érzékeny a rendszerszerű kockázatokra. Az európai hosszú távú befektetési alapok (EHTBA-k) különböző, tartósan működő infrastrukturális projekteket és tőzsdén nem jegyzett társaságokat, vagy tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) finanszíroznak, amelyek kibocsátott sajáttőkeeszközeire vagy adósságinstrumentumaira nincsen könnyen meghatározható vevő. Az ilyen projektek finanszírozásával az EHTBA-k hozzájárulnak az Unió reálgazdaságának a finanszírozásához és szakpolitikáinak végrehajtásához.

(2)  Keresleti oldalon az EHTBA-k stabil és biztonságos jövedelemforrást jelenthetnek a nyugdíjfolyósítók, biztosítók, alapítványok, önkormányzatok és más olyan szereplők számára, amelyeknek rendszeres, ismétlődő kötelezettségeik vannak és jól szabályozott struktúrák keretében hosszú távú megtérülésre törekednek. Likviditásuk ugyan az átruházható értékpapírokba történő befektetésekénél kisebb, az EHTBA-k stabil és biztonságos jövedelemforrást jelenthetnek az azon rendszeres készpénzforgalomra építő egyéni befektetők számára, amelyet az EHTBA generálhat. Az EHTBA jó lehetőségeket kínálhat a tőke hosszabb távú felértékelődésére a stabil és biztonságos jövedelemmel nem rendelkező befektetőknek is. Lehetővé kell tenni annak engedélyezését, hogy az EHTBA arányosan leszállíthassa tőkéjét, amennyiben egyik eszközét elidegeníti.

(3)  A közlekedési infrastruktúrával, a fenntartható energiatermeléssel vagy -elosztással, a szociális infrastruktúrával (lakhatással vagy kórházakkal), az erőforrások és energia felhasználását csökkentő új technológiák és rendszerek bevezetésével, vagy a kkv-k további növekedésével kapcsolatos projektek finanszírozási forrásai szűkösek lehetnek. A pénzügyi válság során kiderült, hogy a banki finanszírozásnak a tőkepiacokat jobban mozgósító finanszírozási források szélesebb körével történő kiegészítése elősegítheti a finanszírozási hiányok kezelését. Az EHTBA-k e tekintetben alapvető szerepet játszhatnak. Bizonyos projektek esetében az innovatív pénzügyi eszközökhöz hasonló forrásokat használhatnának az államadósság-válság következtében meggyengült állami finanszírozás kiegészítésére.

(4)  Tekintve, hogy az EHTBA-ba történő befektetés számot tarthat a befektetők érdeklődésére, valamint hogy a befektetőknek megfelelő ösztönzőket kell adni az azokba való befektetésre, valamint hogy a befektetők nem feltétlenül rendelkeznek az ahhoz szükséges erőforrásokkal vagy kellően diverzifikált portfólióval, hogy tőkéjüket hosszabb időre leköthessék, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az EHTBA befektetői számára visszaváltási jogokat kínálhasson. Ezért az EHTBA alapkezelőjének mérlegelési jogot kell kapnia annak eldöntését illetően, hogy visszaváltási joggal vagy ilyen jog nélkül hozza létre az EHTBA-t, az EHTBA befektetési stratégiájával összhangban. Amennyiben a visszaváltási jogokra vonatkozó rendszervan hatályban, a szóban forgó jogokat és a fő jellemzőket egyértelműen és előre meg kell határozni és közzé kell ternni az EHTBA alapszabályában vagy létesítő okiratában. Ezenfelül a Bizottság hatásvizsgálata nemzeti szinten egyes esetekben olyan, hosszú távú alapokat talált, amelyek tőzsdén jegyzett társaságként épülnek fel. Ez lehetővé teszi a befektetők számára, hogy az alapban birtokolt részvényeikkel vagy befektetési jegyeikkel másodlagos piacon kereskedjenek. Amennyiben az alap részvényeit tőzsdén jegyzik, a befektetők más jegyzett értékpapírhoz hasonlóan közvetlenül megvehetik és eladhatják az alap részvényeit. A másodlagos piac akkor is működhet, ha az alap befektetési jegyeit vagy részvényeit nem jegyzik tőzsdén. Ebben az esetben a befektetők állományaikat közvetlenül egy másik befektetővel cserélhetik el. E másodlagos piacon a közvetítők – bankok vagy forgalmazók – támogató szerepet tölthetnek be. Összegyűjthetik a vételi és eladási megbízásokat, és ezeket ügyfeleik körében egyeztethetik. Ahhoz, hogy a hosszú távú befektetés valóban vonzóvá váljon a kisebb befektetők vagy általában a lakossági befektetői közösség számára, elsősorban a másodlagos piacokon kell lehetővé tenni a hosszú távú alapokkal való kereskedést. E rendelet elfogadását követően három évvel jelentés vizsgálja majd azt, hogy az említett szabály elérte-e az EHTBA elterjedésével kapcsolatban várt eredményeket.▌

(4a)  Annak érdekében, hogy az EHTBA-kat a szakmai befektetők, így a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, a nyugdíjalapok és biztosítók számára megvalósítható és vonzó lehetőséggé tegyék, fontos a szabályozói tőkéjükre vonatkozó követelményeik megfelelő kiigazítása a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) és a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) keretében annak érdekében, hogy az EHTBA-k esetében rugalmasságot biztosítsanak a nem likvid eszközökbe történő befektetés magas tőkekövetelményét illetően. Ezenfelül szükség szerint alaposan értékelni kell bármely további, a nemzeti szabályozásból fakadó korlátot.

(5)  E rendelet alkalmazásában a hosszú lejáratú eszközosztályokba a tőzsdén nem jegyzett társaságok és jegyzett kkv-k által kibocsátott, olyan sajáttőkeeszközöket vagy adósságinstrumentumokat kell sorolni, amelyre nincsen könnyen meghatározható vevő. Ide kell sorolni a legfeljebb 1 milliárd EUR tőkével rendelkező, tőzsdén jegyzett vállalkozások által kibocsátott sajáttőkeeszközöket vagy adósságinstrumentumokat is. A rendelet hatályának ki kell terjednie az olyan reáleszközökre is, amelyek jelentős kezdeti beruházási kiadást igényelnek, és amelyek futamidejük alatt ismétlődő és előre látható pénzforgalmat generálnak.

(6)  Az EHTBA-kra vonatkozó szabályokat megállapító rendelet hiányában nemzeti szinten eltérő intézkedések elfogadására kerülhet sor, amelyek a befektetések védelmét célzó intézkedések eltérései miatt valószínűleg versenytorzulást okoznak. A portfólió-összetételre, a diverzifikációra és az elfogadott eszközökre, különösen az árutőzsdei termékekbe történő befektetésekre vonatkozó eltérő követelmények akadályozzák a tőzsdén nem jegyzett társaságokra és a reáleszközökre összpontosító alapok határokon átnyúló forgalmazását, mert a befektetők nem tudják egyszerűen összehasonlítani a nekik szóló befektetési ajánlatokat. Az eltérő nemzeti követelmények miatt eltérő szintű lesz továbbá a befektetők védelme is. Ezenkívül eltérő szintű lesz a befektetők védelme akkor is, ha nem egységesek a nemzeti követelmények a befektetési technikákat, például a kölcsönfelvétel megengedhető mértékét, a származékos pénzügyi eszközök alkalmazását, valamint a short ügyletekre és az értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozó szabályokat illetően. A visszavásárlási és/vagy tartási periódusokra vonatkozó eltérő követelmények mindemellett gátolják a tőzsdén nem jegyzett eszközökbe fektető alapok határokon átnyúló értékesítését. A jogbizonytalanság fokozásával az említett eltérések megrendíthetik a befektetők bizalmát az ilyen alapokba történő befektetések mérlegelésekor, és szűkíthetik a befektetők mozgásterét abban, hogy eredményesen választhassanak a különféle hosszú távú befektetési lehetőségek közül. Ennek megfelelően nem engedhető meg, hogy a tagállamok kiegészítő követelményeket állapíthassanak meg az e rendelet hatálya alá tartozó területeken, és e rendelet tekintetében az EUMSZ-nek az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlata szerint értelmezett 114. cikke kell legyen a megfelelő jogalap.

(7)  Az Unió egészében egységes szabályokra van szükség ahhoz, hogy az EHTBA-k az Unióban mindenütt koherens és stabil termékprofillal tudjanak megjelenni. A belső piac zavartalan működése és a magas szintű befektetővédelem érdekében egységes szabályok létrehozása szükséges az EHTBA-k működésére vonatkozóan, különös tekintettel az EHTBA-k portfólió-összetételére és azokra a befektetési eszközökre, amelyeket hosszú lejáratú eszközökkel, így a tőzsdén jegyzett kkv-k és a tőzsdén nem jegyzett társaságok által kibocsátott sajáttőkeeszközökkel vagy adósságinstrumentumokkal, valamint reáleszközökkel szembeni kitettség szerzéséhez felhasználhatnak. Az EHTBA portfóliójára vonatkozó egységes szabályok szükségesek továbbá ahhoz is, hogy a rendszeres jövedelemtermelést célzó EHTBA-k diverzifikált portfóliót tarthassanak fenn olyan befektetési eszközökből, amelyek alkalmasak a rendszeres pénzforgalom fenntartásához. Ezenkívül a tagállamok körében tapasztalható egyensúlyhiány kezelése érdekében a befektetői vonzerő szempontjából egyenlő feltételek biztosításához össze kell hangolni a tagállamok adózási kereteit, valamint a befektetési légkör szempontjából hasonló feltételek megteremtéséhez közelíteni kell a nemzeti szakpolitikákat.

(8)  Lényeges, hogy az EHTBA-k működésének, különösen az EHTBA-k portfólió-összetételének és az általuk felhasználható befektetési eszközöknek a meghatározása közvetlenül alkalmazható legyen az EHTBA-k kezelőire, ezért az új szabályokat rendeletben kell megállapítani. Ez az eltérő nemzeti követelmények megelőzésével biztosítja azt is, hogy egységes feltételek vonatkozzanak az EHTBA megnevezés használatára. Az EHTBA-k kezelőinek az Unió egészében azonos szabályokat kell követniük, hogy növeljék az EHTBA-k befektetőinek bizalmát, és biztosítsák a megnevezés fenntartható megbízhatóságát. Az egységes szabályok elfogadásával ugyanakkor csökken az EHTBA-kra vonatkozó szabályozói előírások összetettsége. Az egységes szabályok alkalmazása csökkenti továbbá a kezelőknek a tőzsdén jegyzett kkv-kba és a tőzsdén nem jegyzett hosszú távú eszközökbe és hasonló reáleszközosztályokba fektető alapokat szabályozó, eltérő nemzeti szabályoknak való megfeleléssel járó költségeit. Ez különösen azon kezelők esetében igaz, amelyek határokon átnyúló módon kívánnak forrásbevonást végrehajtani. A rendelet a verseny torzulásának megakadályozásához is hozzájárul.

(9)  Az EHTBA-kra vonatkozó új szabályok szorosan kapcsolódnak a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez(6), mivel ez az irányelv alkotja az alternatív befektetési alapok (ABA) Unión belüli kezelését és forgalmazását szabályozó jogi keretet. Meghatározása szerint az EHTBA olyan uniós ABA, amelyet a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK) kezel.

(10)  Míg a 2011/61/EU irányelv a nem uniós ABAK-ok és nem uniós ABA-k tekintetében a harmadik országokra vonatkozóan fokozatos szabályozást állapít meg, az EHTBA-kra vonatkozó új szabályok hatálya szűkebb, mivel ezek az új hosszú távú befektetési termék európai dimenzióját hangsúlyozzák. Így biztosítani kell, hogy kizárólag a 2011/61/EU irányelvben meghatározott uniós ABA-t lehessen engedélyezett EHTBA-nak minősíteni, és csak abban az esetben, ha egy a 2011/61/EU irányelv szerint engedélyezett uniós ABAK kezeli. Ugyanakkor a harmadik országbeli befektetőket is ösztönözni kell arra, hogy EHTBA-kba fektessenek be, minthogy értékes tőkével járulhatnak hozzá az uniós projektekhez.

(11)  Az EHTBA-kra vonatkozó új szabályoknak a 2011/61/EU irányelvvel és az annak végrehajtására elfogadott jogi aktusokkal létrehozott szabályozási keretre kell épülniük. Az EHTBA-kkal kapcsolatos termékszabályokat ezért a hatályos uniós jogszabályokon túlmenően kell alkalmazni. Így különösen az EHTBA-kra alkalmazni kell a 2011/61/EU irányelvben foglalt kezelési és forgalmazási szabályokat. Ugyanígy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra és a letelepedési szabadságra vonatkozóan a 2011/61/EU irányelvben foglalt szabályokat megfelelően alkalmazni kell az EHTBA-k határokon átnyúló tevékenységére is. E szabályokat ki kell egészíteni az EHTBA-knak az Unió egészében a lakossági és szakmai befektetők részére történő forgalmazására kidolgozott különleges szabályokkal.

(12)  Egységes szabályokat kell alkalmazni valamennyi olyan uniós ABA-ra, amelyet kezelője EHTBA-ként kíván forgalmazni. Az olyan uniós ABA-ra, amelyet kezelője nem kíván EHTBA-ként forgalmazni, az említett szabályokat nem kell alkalmazni, ami egyben az alkalmazással járó előnyökről való lemondást is jelenti. Ugyanakkor az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) és a nem uniós ABAK-ok nem lennének jogosultak termékeiket EHTBA-ként forgalmazni.

(13)  Annak érdekében, hogy az EHTBA-k megfeleljenek az ilyen alapok tevékenységére irányadó harmonizált szabályoknak, szükséges előírni az EHTBA-knak az illetékes hatóságok általi engedélyezését. A 2011/61/EU irányelv értelmében az ABAK-okra vonatkozó, harmonizált engedélyezési és felügyeleti eljárásokat az EHTBA-kra vonatkozó különleges engedélyezési eljárással kell kiegészíteni. Eljárásokat kell kidolgozni annak biztosítására, hogy EHTBA-kat kizárólag a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett és az EHTBA kezelésére képes uniós ABAK kezelhessen. Meg kell tenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az EHTBA képes legyen megfelelni az ilyen alapok tevékenységére irányadó harmonizált szabályoknak.

(14)  Tekintettel arra, hogy az uniós ABA-k többféle jogi formában működhetnek, amelyek nem feltétlenül ruházzák fel őket jogi személyiséggel, az EHTBA számára fellépést előíró rendelkezést az EHTBA-t kezelő társaságra vonatkozónak kell tekinteni, ha az EHTBA-t olyan uniós ABA-ként alapították, amely jogi személyiség hiányában önállóan nem járhat el.

(15)  Annak biztosítása érdekében, hogy az EHTBA-k hosszú távú befektetéseket célozzanak, és hozzájáruljanak az Unió gazdaságának fenntartható növekedéséhez, az EHTBA-k portfóliójára vonatkozó szabályoknak egyértelmű meghatározást kell előírniuk az EHTBA-k esetében befektetésre elfogadott eszközkategóriák, valamint ezek elfogadhatósági feltételei tekintetében. Egy EHTBA a tőkéjének legalább 70%-át elfogadott befektetési eszközökbe, tőkéjének legalább 60%-át pedig az Unióban letelepedett, elfogadható portfólióvállalkozás által kibocsátott értékpapírba kell, hogy fektesse. Az EHTBA integritása érdekében szükséges továbbá az EHTBA számára megtiltani bizonyos pénzügyi ügyletek folytatását, amelyek veszélyeztethetik befektetési stratégiájának és célkitűzéseinek megvalósulását azáltal, hogy további, a hosszú távú befektetéseket célzó alap esetében elvárható kockázatoktól eltérő kockázatokat idéznek elő. A hosszú távú befektetések egyértelmű középpontba állítása érdekében, ahogyan ez a kevésbé konvencionális befektetési stratégiákat nem ismerő lakossági befektetők esetében hasznos lehet, egy EHTBA számára nem engedhető meg a származékos pénzügyi eszközökbe történő befektetés, kivéve a saját befektetésekből eredő kockázatok fedezése céljából. Az árutőzsdei termékek és a velük szemben közvetett kitettséget eredményező származékos pénzügyi eszközök likvid jellegére tekintettel az árutőzsdei termékekbe történő befektetés nem igényel hosszú távú befektetői kötelezettségvállalást, így azt ki kell zárni. Ez az indokolás nem vonatkozik az olyan beruházásokra, amelyek tárgya árutőzsdei termékekhez kapcsolódó vagy az árutőzsdei termékek teljesítményétől közvetetten függő teljesítményű infrastruktúra vagy vállalkozás, mint amilyen a mezőgazdasági árutőzsdei termékek esetében egy gazdaság, vagy az energetikai árutőzsdei termékek esetében egy erőmű.

(15a)  Annak érdekében, hogy az EHTBA ténylegesen hozzájáruljon a fenntartható, intelligens és inkluzív európai növekedéshez, minden egyes EHTBA-nak figyelembe kell vennie az elfogadott befektetések társadalmi hatását, figyelembe véve annak környezeti, társadalmi és irányítási jellemzőit. Az EHTBA alapkezelőjének figyelembe kell vennie a kiválasztott eszköznek az európai növekedési modell célkitűzéseihez – azaz a szociális infrastruktúra, a fenntartható mobilitás, a megújulóenergia-előállítás és -elosztás, az energiahatékonysági folyamatok, illetve azon cégek fejlesztése, amelyek a környezeti és társadalmi megoldásokat támogató vagy magas innovációs potenciállal rendelkező ágazatokban működnek – való eredendő hozzájárulását;

(16)  A hosszú távú befektetés meghatározása átfogó jellegű. Attól függetlenül, hogy nem feltétlenül igényelnek hosszú tartási periódust az EHTBA-kezelőtől, az elfogadott befektetési eszközök általában nem likvidek, bizonyos időtartamú kötelezettségvállalást feltételeznek, és tartós jellegű gazdasági profillal rendelkeznek. Az elfogadott befektetési eszközök nem átruházható értékpapírok, ezért esetükben nem érvényesül a másodlagos piacok likviditása. Gyakran meghatározott időtartamú kötelezettségvállalást igényelnek, amelyek korlátozzák piacképességüket. Ugyanakkor, mivel a tőzsdén jegyzett kkv-k likviditási és a másodlagos piacokhoz való hozzáférési problémákkal szembesülhetnek, a jegyzett kkv-k által kibocsátott sajáttőkeeszközket vagy adósságinstrumentumokataz az EHTBA elfogadott befektetési eszközei közé kellene felvenni, mivel ezeknek stabil részvényesi struktúrát kell fenntartaniuk. Ennélfogva az elfogadott befektetési eszközök lehetnek átruházható értékpapírok, ezért esetükben érvényesülhet a másodlagos piacok likviditása. Az EHTBA-k által célzott befektetés gazdasági ciklusa jellegében alapvetően hosszú távú a hozam eléréséhez szükséges nagymértékű tőkelekötés és hosszú idő miatt. Ennek eredményeként az ilyen eszközök nem alkalmasak a visszaváltási jogosultságot biztosító befektetés céljára, kivéve meghatározott esetekben és bizonyos feltételek mellett.

(17)  Egy EHTBA számára lehetővé kell tenni az elfogadott befektetési eszközöktől eltérő eszközökbe történő befektetést, mivel ez a pénzforgalom hatékony kezeléséhez szükséges lehet, de csak olyan mértékben, amennyiben az illeszkedik az EHTBA hosszú távú befektetési stratégiájához.

(18)  Az elfogadott befektetési eszközök fogalmába beletartoznak a részesedések, ezen belül a sajáttőke- vagy kvázisajáttőke-eszközök, a minősített portfólióvállalkozások adósságinstrumentumai, valamint az ilyen vállalkozásoknak nyújtott hitelek. Ide kell érteni továbbá az egyéb alapokban meglévő részesedéseket, amelyek tőzsdén nem jegyzett, olyan sajáttőkeeszközt vagy adósságinstrumentumot kibocsátó társaságokba történő befektetésekre összpontosítanak, amelyre nem minden esetben van könnyen meghatározható vevő. Az elfogadott eszközök osztályának kell tekinteni a reáleszközökben birtokolt közvetlen, nem értékpapírosított tulajdonrészt is, a beszerzési értékükre és pénzforgalmi profiljukra vonatkozó szigorú feltételek mellett.

(19)  A kvázisajáttőke-eszközök olyan típusú, saját tőkét és hitelt kombináló finanszírozási eszközökből állnak, amelyek esetében az eszköz hozamát a minősített portfólióvállalkozás nyereségével vagy veszteségével kapcsolták össze, és az eszköz visszafizetése nemteljesítés esetén nem teljes mértékben biztosított. Ezek az eszközök finanszírozási eszközök széles körét foglalják magukban, így például alárendelt kölcsönöket, csendes részesedéseket, nyereségrészesedésre jogosító hiteleket, nyereségrészesedési jogokat, átváltható kötvényeket és opciós utalványt is tartalmazó kötvényeket.

(20)  A meglévő üzleti gyakorlatok figyelembevétele érdekében lehetővé kell tenni az EHTBA számára, hogy megvásárolja egy minősített portfólióvállalkozás meglévő részvényeit az adott vállalkozás jelenlegi részvényeseitől. Továbbá a lehető legtágabb forrásbevonási lehetőségek biztosítása érdekében engedélyezni kell a más EHTBA-kba történő befektetést. Annak megakadályozása érdekében, hogy a minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetések felhíguljanak, az EHTBA-knak csak akkor szabad engedélyezni a más EHTBA-kba történő befektetést, amennyiben az ilyen EHTBA-k a tőkéjüknek legfeljebb 10 %-át fektetik be más EHTBA-kba.

(21)  Szükséges a pénzügyi vállalkozások bevonása az EHTBA-k befektetők részére történő eredményes forgalmazása, valamint a különböző befektetők hozzájárulásainak összegyűjtése és szervezése során, ideértve az infrastrukturális projektekbe történő nyilvános jellegű befektetéseket is. Ezért engedélyezni kell az EHTBA-k számára, hogy az elfogadott befektetési eszközökbe pénzügyi vállalkozások közremûködésével fektessenek, amennyiben az adott vállalkozások a hosszú távú projektek és a kkv-k növekedésének a finanszírozására szakosodtak.

(22)  ▌A minősített portfólióvállalkozások közé kell tartozniuk az infrastrukturális projekteknek, a növekedésre törekvő, tőzsdén nem jegyzett társaságokba és tőzsdén jegyzett kkv-kba történő befektetéseknek ▌, amelyek alkalmasak lehetnek hosszú távú befektetés céljára.

(23)  Az infrastrukturális projektek arányaikból adódóan nagy mennyiségű tőkét igényelnek, amelyet hosszú időre be kell fektetni. Az infrastrukturális projektek közé kell hogy tartozzanak a középület-infrastruktúrák, például az iskolák, kórházak és börtönök; a szociális infrastruktúrák, például a szociális lakások; a közlekedési infrastruktúrák, például az utak, tömegközlekedési rendszerek és repülőterek; az energetikai infrastruktúrák, például a villamosenergia-hálózatok, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és az annak hatásait célzó projektek, az erőművek és a vezetékek; a vízgazdálkodási infrastruktúrák, például a vízellátó, csatorna- és öntözőrendszerek; a kommunikációs infrastruktúrák, például a hálózatok; valamint a hulladékgazdálkodási infrastruktúrák, például az újrahasznosítási és gyűjtőrendszerek.

(24)  A tőzsdén nem jegyzett társaságok számára nehézséget jelenthet a tőkepiacokhoz való hozzáférés, valamint a további növekedés és bővülés finanszírozása. A finanszírozás jellemző formája a részesedés vagy hitel formájában történő magánfinanszírozás. Mivel jellegükből adódóan az ilyen eszközök hosszú távú befektetések, türelmes tőkét igényelnek, amelyet az EHTBA-k képesek biztosítani. Ezenkívül a jegyzett kkv-k gyakran jelentős akadályokkal szembesülnek a hosszú távú finanszírozás megszerzése során, és az EHTBA-k értékes alternatív finanszírozási forrást biztosíthatnak.

(25)  Az infrastruktúrába történő befektetésekhez türelmes tőkére van szükség a likvid másodlagos piacok hiánya miatt. A befektetési alapok fontos finanszírozási forrást jelentenek a jelentős beruházási kiadást igénylő eszközök számára. Ezeknél az eszközöknél gyakran szükséges a tőke összegyűjtése a szükséges finanszírozási szint eléréséhez. Az ilyen befektetések hosszú időt igényelnek az ezeket az eszközöket jellemző, általában hosszú gazdasági ciklusok miatt. A nagy reáleszközökbe történő befektetés amortizációja általában több évig tart. Az ilyen nagy eszközök fejlesztésének elősegítése érdekében lehetővé kell tenni az EHTBA-k számára, hogy közvetlenül fektethessenek a 10 millió EUR-nál nagyobb értékű és futamidejük alatt ismétlődő és előre látható pénzforgalmat generáló infrastruktúrába. Az említett okokból hasonlóképpen kell kezelni az infrastruktúrában birtokolt közvetlen tulajdonrészt és a minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetéseket.

(26)  Ha az alapkezelő részesedéssel bír egy portfólióvállalkozásban, akkor fennáll annak a kockázata, hogy az alapkezelő a saját érdekeit az alap befektetőinek érdekei elé helyezi. Az ilyen érdekellentétek elkerülése céljából az EHTBA csak az alapkezelőtől független eszközbe fektethet be a megbízható vállalatirányítási gyakorlat biztosítása érdekében, kivéve ha az EHTBA alapkezelője által kezelt, e rendelet alapján elfogadható befektetési jegyekbe, részvényekbe vagy eszközökbe fektet be.

(27)  Annak érdekében, hogy az EHTBA-kezelők bizonyos fokú rugalmassággal rendelkezzenek alapjaik befektetéseit illetően, lehetővé kell tenni a hosszú távú befektetésnek nem minősülő eszközökkel való kereskedést az alap tőkéjének 30 %-át meg nem haladó maximális küszöbértékig.

(28)  Az EHTBA-k általi kockázatvállalás korlátozása érdekében alapvető fontosságú a partnerkockázat csökkentése az EHTBA-k portfóliójára vonatkozó egyértelmű diverzifikációs követelmények alkalmazásával. Valamennyi tőzsdén kívüli származtatott ügyletre a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet [...](7) kell alkalmazni.

(29)  Annak érdekében, hogy egy befektető EHTBA ne gyakorolhasson jelentős befolyást egy másik EHTBA vagy egy kibocsátó ügyvezetésére, el kell kerülni az egy EHTBA azonos befektetésen belüli túlzott koncentrációját.

(30)  Annak érdekében, hogy az EHTBA-kezelők az alap futamideje alatt további tőkét vonhassanak be, lehetővé kell tenni számukra a készpénzkölcsön felvételét az alap tőkéjének 40 %-áig. Ennek a nagyobb hozam elérését kell szolgálnia a befektetők számára. A devizanem-eltérés kockázatának kizárása érdekében az EHTBA kizárólag abban a devizában vehet fel kölcsönt, amelyben a kezelő az eszköz megszerzését tervezi.

(31)  Az EHTBA által eszközölt befektetések hosszú távú és nem likvid jellege miatt a kezelőknek kellő időt kell hagyni a befektetési korlátok alkalmazására. A limitek alkalmazásához szükséges idő meghatározásakor figyelembe kell venni a befektetések sajátos jellemzőit, ez az idő azonban nem haladhatja meg az öt évet.

(31a)  A létesítő okiratban meghatározott kivételes körülmények esetén a nagyobb rugalmasság lehetővé tétele érdekében az EHTBA futamidejét meg lehet hosszabbítani vagy le lehet rövidíteni, ha például egy projektet a vártnál később vagy korábban fejeznek be, hogy összhangba kerüljön hosszú távú befektetési stratégiájával.

(31b)  Az Európai Beruházási Banknak (EBB) – figyelemmel az uniós infrastruktúra-finanszírozás terén meglévő szakértelmére –, illetve más hasonló nemzetközi intézményeknek aktívan együtt kell működniük az EHTBA-kezelőkkel és -befektetőkkel, különösen a lakossági befektetőkkel, akik nem rendelkeznek idevágó tapasztalatokkal. Továbbá az EBB projektkötvény-kezdeményezését és más hasonló tevékenységeket – így az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt –közvetlenül össze kellene kapcsolni az EHTBA-val, az EBB kockázat- és garanciavállalása mellett, az ilyen típusú befektetésekkel járó kockázatok mérséklésére és a befektetők bátorítására, hogy bízzanak meg az EHTBA-ban mint biztonságos befektetési eszközben.

(32)  ▌Lehetővé kell tenni az EHTBA-k számára, hogy a szóban forgó részvényeik vagy befektetési jegyeik bevezetését kérjék a 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) [új MiFID] 4. cikke (21) bekezdésében meghatározott szabályozott piacra, a 2014/.../EU irányelv [új MiFID] 4. cikke (22) bekezdésében meghatározott multilaterális kereskedési rendszerbe, vagy a 2014/.../EU irányelv [új MiFID] 4. cikke (23) bekezdésében meghatározott szervezett kereskedési rendszerbe, ezzel lehetőséget biztosítva a befektetőknek arra, hogy befektetési jegyeiket vagy részvényeiket az EHTBA futamidejének vége előtt értékesíthessék. Az EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata ezért nem zárhatja ki azt, hogy az EHTBA befektetési jegyeit vagy részvényeit szabályozott piacra bevezessék és azokkal ott kereskedjenek, továbbá nem zárhatja ki azt sem, hogy a befektetők a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket szabadon átruházhassák olyan harmadik félre, aki vagy amely azokat meg kívánja vásárolni. Mindazonáltal a nemzeti piacok eddigi tapasztalatai szerint a másodlagos piaci kereskedelem egyes piacokon működhet, míg másokon ez a lehetőség magas díjakhoz vagy jelentős levonásokhoz vezetne azon ETHBA-k befektetési jegyei vagy részvényei vonatkozásában, amelyeket szabályozott piacra bevezettek, illetve amelyekkel ott kereskednek, ami a gyakorlatban meggátolná, hogy a befektetők éljenek ezzel a lehetőséggel. Ezért ez a lehetőség esetleg nem elégséges a rendszeresebb visszaváltás lehetőségének kiváltására.

(33)  Ahhoz, hogy a befektetők az alap futamidejének végén ténylegesen visszaválthassák befektetési jegyeiket vagy részvényeiket, az alapkezelőnek időben meg kell kezdenie az EHTBA eszközportfóliójának értékesítését az érték megfelelő realizálása érdekében. A rendezett tőkekivonás programjának meghatározásához az EHTBA-kezelőnek figyelembe kell vennie a befektetések eltérő lejárati profilját, valamint az ahhoz szükséges időt, hogy vevőt találjon azokra az eszközökre, amelyekbe az EHTBA fektetett. Mivel ezen likvidációs időszak során nem célszerű a befektetési korlátok fenntartása, alkalmazásukat a likvidációs időszak kezdetével meg kell szüntetni.

(34)  Azokat az eszközöket, amelyekbe az EHTBA fektetett, az alap futamideje alatt szabályozott piacon bevezethetik. Ebben az esetben az adott eszköz a bevezetést követően nem felel meg a jelen rendelet bevezetést kizáró követelményének. Annak érdekében, hogy a kezelő az ilyen eszközből rendezett módon vonhassa ki a tőkéjét, az eszköz a bevezetést követően legfeljebb három évig beszámítható az elfogadott befektetési eszközöknek a tőke 70 %-ában megállapított állományába.

(35)  Az EHTBA-k, valamint a megcélzott lakossági és szakmai befektetők sajátos jellemzőire tekintettel fontos az olyan szilárd átláthatósági követelmények meghatározása, amelyek alapján a leendő befektetők kellő tájékozottsággal ítélhetik meg, és teljes körűen megismerhetik a befektetéssel járó kockázatokat. A 2011/61/EU irányelvben foglalt átláthatósági követelményeken túl az EHTBA-knak tájékoztatót kell közzétenniük, amelynek tartalmaznia kell a zárt végű kollektív befektetési vállalkozások által a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) és a 809/2004/EK bizottsági rendelet(10) értelmében közlendő valamennyi információt. Az EHTBA lakossági befektetők részére történő forgalmazásához kötelezővé kell tenni a …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) szerinti, kiemelt információkat tartalmazó dokumentum közzétételét. . Ezenkívül valamennyi forgalmazási dokumentumban kifejezetten fel kell hívni a figyelmet az EHTBA kockázati profiljára, és jelezni kell az uniós költségvetési forrásokat is magukban foglaló eszközökben való bárminemű részvételt.

(36)  Mivel az EHTBA egyaránt célozza a szakmai és lakossági befektetőket az Unió egész területén, szükséges a 2011/61/EU irányelvben foglalt forgalmazási követelmények kiegészítése a megfelelő szintű befektetővédelem – különösen a lakossági befektetők számára történő – biztosítása érdekében. Ezért eszközöket kell biztosítani a jegyzéshez, a befektetési jegyek vagy részvények tulajdonosainak való kifizetéshez, a befektetési jegyek vagy részvények visszavásárlásához vagy visszaváltásához, valamint az EHTBA és annak kezelői által nyújtandó információk elérhetővé tételéhez. Ezenkívül annak érdekében, hogy a lakossági befektetők ne kerüljenek hátrányba a tapasztalt szakmai befektetőkkel szemben, bizonyos óvintézkedéseket kell alkalmazni akkor, amikor az EHTBA-kat lakossági befektetők részére forgalmazzák.

(37)  Az EHTBA illetékes hatóságának folyamatosan ellenőriznie kell az EHTBA képességét a jelen rendelet betartására. Mivel az illetékes hatóságokat a 2011/61/EU irányelv jelenleg is kiterjedt hatáskörrel ruházza fel, e hatáskör kibővítése szükséges annak érdekében, hogy az az EHTBA-kra vonatkozó új közös szabályok vonatkozásában is gyakorolható legyen.

(38)  Lehetővé kell tenni az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) számára, hogy a 2011/61/EU irányelvben biztosított valamennyi hatáskörét a jelen rendelet vonatkozásában is gyakorolhassa, és rendelkezésére kell bocsátani az e célból szükséges valamennyi forrást, különösen a humánerőforrásokat.

(39)  Az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(12) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) központi szerepet kell játszania az EHTBA-kkal kapcsolatos szabályok alkalmazásában annak biztosításával, hogy a nemzeti illetékes hatóságok következetesen alkalmazzák az uniós szabályokat. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az ESMA-t, mint magas szintű szakértelemmel rendelkező szervet megbízni olyan, az EHTBA futamideje által az EHTBA-ban szereplő valamennyi eszköz életciklusának lefedését biztosító körülményekkel, az EHTBA eszközeinek rendezett elidegenítésére kidolgozott program jellemzőivel, a költségek közzétételekor alkalmazott meghatározásokkal, számítási módszerekkel és megjelenítéssel, valamint az EHTBA által a részvények vagy befektetési jegyek tervezett forgalmazása szerinti tagállamokban biztosítandó eszközök jellemzőivel kapcsolatos, a Bizottsághoz benyújtandó szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(39a)  Az EHTBA-kon keresztüli hosszú távú befektetésekkel kapcsolatos adókedvezmények nemzeti szinten történő biztosítása fontos szerepet játszhat a jelenleg rendelkezésre álló forrásoknak az Unióban megvalósítandó hosszú távú projektek finanszírozásához való irányításában, különösen a társadalmi és környezeti szempontból hasznos projektekre összpontosítva. Ebből az okból értékelni lehetne, hogy nem kellene-e a méretgazdaságosság biztosítása és az uniós befektetési eszközök közötti szinergiák ösztönzése céljából a projektkötvényeket is elfogadott eszköznek tekinteni. Azokat a tagállamokat, amelyek a költségvetési kiigazítás következményeivel szembesülnek, ösztönzik arra, hogy az EHTBA-kban részt vevő befektetők számára biztosítsanak állami garanciákat és kedvező adózási elbánást, így például adócsökkentést. A tagállamoknak minden jogalkotási és intézményi intézkedést meg kell tenniük, amely szükséges ahhoz, hogy e rendelet végrehajtását biztosítsák.

(39b)  A tagállamokra, valamint a regionális és helyi hatóságokra jelentős felelősség hárul az EHTBA-k befektetők részére történő eredményes népszerûsítése és forgalmazása, valamint a polgároknak és a fogyasztóknak az ezen új keret által kínált előnyökre vonatkozó konkrét információkkal való ellátása terén.

(39c)  Rendkívül fontos, hogy az EHTBA-kba való befektetésre ösztönözzenek bizonyos számú uniós kvázi szakmai befektetőt az Unióban, így például közepes méretû nyugdíjalapokat, biztosítókat, önkormányzatokat, egyházakat, jótékonysági szervezeteket és alapítványokat, amelyek elegendő tőkével és bizonyos szakértelemmel rendelkezhetnek.

(40)  Az EHTBA-kra vonatkozó új, egységes szabályoknak meg kell felelniük a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [...](13) rendelkezéseinek, valamint a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek.[...](14).

(40a)  Az EHTBA nem fektethet be olyan elfogadott befektetési eszközbe, amelyben a kezelőnek közvetlen vagy közvetett érdekeltsége van, kivéve az általa kezelt EHTBA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek tartását. Garanciákat kell biztosítani az olyan gyakorlatok elkerülésére is, amelyek torzítják a versenyt vagy belépési korlátokat teremtenek.

(41)  Mivel e rendelet célkitűzéseit (nevezetesen az Unió egészében az EHTBA-k befektetéseivel és működési feltételeivel kapcsolatos egységes követelmények biztosítását, ugyanakkor teljes körűen figyelembe véve az egyensúly szükségességét az EHTBA-k biztonsága és megbízhatósága, a hosszú távú finanszírozási piac hatékony működése, valamint a különböző érdekeltek által viselt költségek tekintetében) a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptékük vagy hatásuk miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(42)  Az EHTBA-kra vonatkozó új, egységes szabályok tiszteletben tartják a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert alapvető jogokat és elveket, nevezetesen az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a fogyasztóvédelmet, a vállalkozás szabadságát, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot. Az EHTBA-kra vonatkozó új, egységes szabályokat az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy és cél

(1)  Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg az olyan uniós alternatív befektetési alapok (ABA-k) vagy ABA-részalapok engedélyezésére, befektetési politikájára és működési feltételeire vonatkozóan, amelyeket az Unióban európai hosszú távú befektetési alapként (EHTBA-ként) forgalmaznak. [Mód. 2]

(1a)   E rendelet célja, hogy –az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitûzéseivel összhangban – tőkét szerezzen és irányítson a reálgazdaság felé.

(2)  Az e rendelet hatálya alá tartozó területen a tagállamok nem állapíthatnak meg kiegészítő követelményeket.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „tőke”: összesített tőke-hozzájárulások és le nem hívott tőke, amelyek a közvetlenül vagy közvetve a befektetők által viselt díjak, költségek és kiadások levonása után befektethető összegek alapján kerülnek kiszámításra;

1a.  „lakossági befektető”: olyan befektető, aki nem a(z) .../.../EU irányelv [új MiFID] II. melléklete I. szakaszának értelmében vett szakmai ügyfél;

1b.  „szakmai befektető”: olyan befektető, aki a(z) .../.../EU irányelv II. mellékletének I. szakaszával összhangban szakmai ügyfélnek minősül, vagy kérésre az említett irányelvvel összhangban szakmai ügyfélként kezelhető.

1c.  „félhivatásos befektető”: minden olyan lakossági befektető, aki legalább 100 000 EUR befektetésére vállal kötelezettséget, és aki írásban, a befektetési kötelezettségvállalásról megkötendő szerződéstől különálló módon kijelenti, hogy tudatában van a tervezett kötelezettségvállalással vagy befektetéssel járó kockázatoknak;

2.  „saját tőke”: tulajdonosi részesedés egy vállalkozásban, megjelenési formáját tekintve részvény vagy a minősített portfólióvállalkozás tőkéjében való, a befektetők számára kibocsátott részesedés más formái;

3.  „kvázi-sajáttőke”: bármely olyan finanszírozási eszköz, amely esetében az eszköz hozamát a minősített portfólióvállalkozás nyereségével vagy veszteségével kapcsolták össze, és az eszköz visszafizetése nemteljesítés esetén nem teljes mértékben biztosított;

4.  „pénzügyi vállalkozás”: az alábbiak bármelyike:

a)  az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(15) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

b)  az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott befektetési vállakozás;

c)  a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) 13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító;

d)  az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 20. pontjában meghatározott pénzügyi holdingtársaság;

e)  az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában meghatározott vegyes tevékenységű holdingtársaság;

4a.  „szakmai EHTBA”: a csak szakmai és félhivatásos befektetők körében forgalmazható EHTBA;

4b.  „uniós ABA”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének k) pontjában meghatározott uniós ABA;

4c.  „uniós ABAK”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének l) pontjában meghatározott uniós ABAK;

5.  „az EHTBA illetékes hatósága”: az uniós ABA 2011/61/EU irányelv 4.cikk (1) bekezdésének p) pontjában meghatározott letelepedése szerinti tagállam illetékes hatósága;

6.  „EHTBA letelepedése szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az EHTBA-t engedélyezték;

„az EHTBA alapkezelőjének illetékes hatósága”: az uniós ABA 2011/61/EU irányelv 4.cikk (1) bekezdésének p) pontjában meghatározott letelepedése szerinti tagállam illetékes hatósága;

6a.  „repomegállapodás”: olyan megállapodás, amelyben az egyik fél értékpapírokat vagy azokhoz kapcsolódó jogokat ruház át a másik félre meghatározott áron, meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban történő visszavásárlási kötelezettsége mellett;

6b.  „shortolás”: az eszközök fedezetlen értékesítése;

6c.  „lakossági EHTBA”: olyan EHTBA, amelynek befektetői körében lakossági befektetők is vannak;

6d.  „értékpapír-kölcsönzés” és „értékpapír-kölcsönvétel”: minden olyan tranzakció, amelynek során egy intézmény vagy partnere értékpapírokat ruház át azzal a kötelezettségvállalással, hogy a kölcsönbe vevő egyenértékű értékpapírokat fog visszaadni valamely jövőbeli időpontban vagy a kölcsönbe adó kérelmekor; a tranzakció az átruházó szempontjából értékpapír-kölcsönzésnek, annak az intézménynek a szempontjából pedig, amelyre az értékpapírokat átruházzák, értékpapír-kölcsönvételnek tekintendő;

6e.  „infrastruktúra”: a valamely társaság vagy vállalkozás működéséhez szükséges alapvető fizikai és immateriális szervezeti struktúrák és létesítmények;

3. cikk

Engedélyezés és a megnevezés használata

(1)  Kizárólag uniós ABA kérelmezheti, hogy EHTBA-ként engedélyezzék, és kaphat EHTBA-ként engedélyt.

(2)  Az EHTBA az egész Unióban vagy bármely uniós tagállamban azzal a feltétellel forgalmazható, ha ezzel a rendelettel összhangban engedélyezték.

Az EHTBA engedélye valamennyi tagállamban érvényes.

(3)  Kollektív befektetési társaság az „EHTBA” vagy „hosszú távú európai befektetési alap” megnevezést magával vagy az általa kibocsátott befektetési jegyekkel vagy részvényekkel kapcsolatban kizárólag akkor használhatja, ha a jelen rendelet szerinti engedéllyel rendelkezik.

(4)  Az EHTBA illetékes bizalmas alapon hatóságai negyedévente tájékoztatják az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA) az e rendelet alapján megadott vagy visszavont engedélyekről, és megadnak minden szükséges részletes adatot az EHTBA tevékenységeiről, amelyek biztosítják az e rendeletben megállapított rendelkezéseknek való megfelelést.

Az ESMA minden e rendelet szerint engedélyezett EHTBA-ról, annak kezelőjéről, a 4. cikk ▌értelmében megadott információkról és az EHTBA illetékes hatóságáról központi nyilvános nyilvántartást vezet. A nyilvántartást elektronikus formátumban hozzáférhetővé kell tenni.

4. cikk

EHTBA minősítés iránti engedélykérelem

(1)  Az uniós ABA-nak az illetékes hatóságától kell EHTBA-ként engedélyt kérnie.

Az EHTBA-minősítés iránti engedélykérelemnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)  az alap alapszabályát vagy létesítő okiratát;

b)  a javasolt EHTBA-alapkezelő azonosító adatait, aktuális és korábbi alapkezelői tevékenységeit, valamint a hosszú távú befektetések szempontjából lényeges tapasztalatait;

c)  a letétkezelő azonosító adatait;

d)  azon információk leírását, amelyeket a befektetők számára elérhetővé kell tenni;

da)  lakossági EHTBA esetében a lakossági befektetők panaszainak rendezésére bevezetett eljárásokat és módozatokat;

e)  minden egyéb információt vagy dokumentumot, amelyet az EHTBA illetékes hatósága a jelen rendeletben foglalt követelmények teljesítésének igazolásához kér.

(2)  A 2011/61/EU irányelv szerint engedélyezett uniós alternatívbefektetésialap-kezelő ▌jogosult EHTBA kezelésére, és egyszerűsített kérelmet kell benyújtania az EHTBA illetékes hatóságához egy olyan EHTBA kezelésének jóváhagyására, amely az (1) bekezdéssel összhangban engedélykérelmet nyújtott be. E jóváhagyás iránti kérelemnek hivatkoznia kell a 2011/61/EU irányelv szerinti kérelemre (a benyújtott dokumentációt is beleértve) és engedélyezésre.

▌

(3)  Az EHTBA-t és az uniós ABAK-ot a teljes kérelem benyújtását követő [két hónapon] belül tájékoztatni kell arról, hogy engedélyezték-e az EHTBA-t és jóváhagyták-e az EHTBA kezelését.

(4)  Az (1) ▌bekezdésben említett dokumentáció minden további módosítását haladéktalanul be kell jelenteni az EHTBA illetékes hatóságának.

5. cikk

Az engedély megadásának feltételei

(1)  Engedélyt csak az a kérelmező EHTBA kaphat, amelynek illetékes hatósága:

a)  meggyőződött arról, hogy a kérelmező EHTBA képes a jelen rendelet valamennyi követelményének eleget tenni, és jóváhagyta az alap alapszabályát vagy létesítő okiratát és a kiválasztott letétkezelőt;

b)  jóváhagyta egy a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett uniós ABAK-nak az EHTBA kezelésére irányuló engedélykérelmét▌;

ba)  meggyőződött arról, hogy a javasolt EHTBA-alapkezelőt vagy a javasolt EHTBA-alapkezelőn belül az irányítási funkciót betöltő személyt korábban nem sújtották szankciókkal az alapkezelésre vonatkozó nemzeti vagy uniós jogszabályok megsértéséért.

(1a)  Az illetékes hatóság [két] hónapon belül választ ad a kérelmező EHTBA-nak.

(2)  Az EHTBA illetékes hatósága az uniós ABAK-nak az EHTBA kezelésére irányuló kérelmét csak akkor utasíthatja el, ha:

a)  az uniós ABAK nem felel meg e rendeletnek;

b)  az uniós ABAK nem felel meg a 2011/61/EU irányelvnek, amit az EHTBA-alapkezelő illetékes hatóságával az e rendelettel és a 2011/61/EU irányelvben megállapított felügyeleti együttműködési szabályokkal összhangban folytatott együttműködés keretében állapítanak meg;

c)  az uniós ABAK nem kapott engedélyt az illetékes hatóságától az e rendeletben szabályozott típusú alapokat tartalmazó ABA-k kezelésére, amit az EHTBA-kezelő illetékes hatóságával az e rendelettel összhangban folytatott együttműködés keretében állapítanak meg;

d)  az uniós ABAK nem nyújtotta be a 4. cikk (2) bekezdésben említett dokumentációt, sem az abban megkövetelt pontosítást vagy tájékoztatást.

A kérelem elutasítása előtt az EHTBA illetékes hatósága konzultál az uniós ABAK illetékes hatóságával.

(3)  Az illetékes hatóság nem adja meg az EHTBA engedélyét, ha a kérelmező EHTBA a letelepedése szerinti tagállamban nem jogosult befektetési jegyeinek vagy részvényeinek forgalmazására. Az illetékes hatóság közli a kérelmező EHTBA-val, hogy milyen okból utasította el az engedélyt. Az elutasítás valamennyi tagállamban alkalmazandó.

(4)  Az EHTBA engedélyezésének nem lehet feltétele sem az, hogy az EHTBA-t olyan uniós ABAK kezelje, amelyet az EHTBA letelepedése szerinti tagállamban engedélyeztek, sem az, hogy az uniós ABAK az EHTBA letelepedése szerinti tagállamban bármely tevékenységet végezzen, illetve tevékenységet oda ruházzon át.

6. cikk

Alkalmazandó szabályok és felelősség

(1)  Az EHTBA köteles mindenkor megfelelni a jelen rendeletnek.

(2)  Az EHTBA és az EHTBA-alapkezelő köteles mindenkor megfelelni a 2011/61/EU irányelvben foglalt követelményeknek.

(3)  Az EHTBA-alapkezelő köteles gondoskodni e rendelet betartásáról. Az EHTBA-alapkezelő felelős az e rendelet betartásának elmulasztásából származó kárért és veszteségért.

II fejezet

Az EHTBA-k befektetési politikáival kapcsolatos kötelezettségek

1. szakasz

Általános szabályok és elfogadott eszközök

7. cikk

Befektetési részalapok

Amennyiben az EHTBA egynél több befektetési részalapból áll, e fejezet alkalmazásában minden EHTBA-részalapot önálló EHTBA-nak kell tekinteni.

8. cikk

Elfogadott befektetések

(1)  Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzéseivel összhangban EHTBA kizárólag az alábbi eszközkategóriákban és csak az e rendeletben megállapított feltételekkel fektethet be:

a)  elfogadott befektetési eszközök;

b)  a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikkének (1) bekezdésében említett eszközök(17).

(2)  EHTBA nem végezheti az alábbi tevékenységeket:

a)  nem bonyolíthat az eszközökkel short ügyleteket;

b)  nem szerezhet közvetlen vagy közvetett kitettséget árutőzsdei termékkel szemben, ideértve a származékos ügyletet, a certifikátot, az indexet vagy bármely olyan eszközt vagy instrumentumot, amely árutőzsdei termékkel szemben kitettséget eredményez;

▌

d)  nem használhat fel származékos pénzügyi eszközöket, kivéve, ha ennek kizárólagos rendeltetése az EHTBA egyéb befektetéseivel járó futamidő- és árfolyamkockázatok fedezése.

(2a)  E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA – nyílt, nyilvános konzultációt követően – szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azoknak a körülményeknek a meghatározására, amelyek segítségével megállapíthatók azok a körülmények, amelyek között valamely származtatott ügylet kizárólagos rendeltetése a (2) bekezdés d) pontjában említett befektetésekkel járó kockázatok fedezése.

Az EÉPH e szabályozástechnikai standardtervezeteket [az e rendelet hatálybalépésének napjától számított 3. hónapig] benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

9. cikk

Elfogadott befektetési eszközök

A 8. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett eszköz az EHTBA befektetése szempontjából kizárólag akkor minősül elfogadottnak, ha az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik:

a)  olyan sajáttőke- vagy kvázisajáttőke-eszköz, amelyet:

i.  minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki, és az EHTBA közvetlenül a minősített portfólióvállalkozástól szerez meg;

ii.  minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki olyan sajáttőke-instrumentum ellenében, amelyet előzőleg az EHTBA közvetlenül a minősített portfólióvállalkozástól szerzett meg;

iii.  olyan vállalkozás bocsátott ki, amelynek a minősített portfólióvállalkozás többségi tulajdonú leányvállalata, olyan sajáttőke-instrumentum ellenében, amelyet az EHTBA az i. vagy ii. pontnak megfelelően szerzett meg a minősített portfólióvállalkozástól;

b)  minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott, az EHTBA futamidejének végéhez igazított lejáratú adósságinstrumentumok;

c)  az EHTBA által minősített portfólióvállalkozásnak nyújtott, az EHTBA futamidejének végéhez igazított lejáratú hitelek;

d)  egy vagy több másik EHTBA, európai kockázatitőke-alap (EuVECA) vagy európai szociális vállalkozási alap (ESZVA) befektetési jegyei vagy részvényei, amennyiben az adott EHTBA, EuVECA és ESZVA a tőkéjének legfeljebb 10 %-át fektette be EHTBA-kba;

e)  olyan egyedi infrastruktúrában birtokolt közvetlen tulajdonrész vagy minősített portfólióvállalkozáson keresztül birtokolt közvetett tulajdonrész, amelyek legalább 10 millió EUR vagy a kiadás időpontjában annak megfelelő, a kiadás devizanemében kifejezett kezdeti beruházási kiadást igényelnek, és rendszeres és kiszámítható hozamot biztosítanak.

Az illetékes hatóság a kérelmek vizsgálatakor a köz- és magánszféra közötti partnerség által finanszírozott projektek számára – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzéseivel vagy az uniós regionális politikával összhangban – elsőbbséget biztosít.

10. cikk

Minősített portfólióvállalkozás

(1)  A 9. cikk (1) bekezdésben említett minősített portfólióvállalkozás olyan, kollektív befektetési társaságnak nem minősülő portfólióvállalkozás, amely teljesíti az alábbi követelményeket:

a)  nem pénzügyi vállalkozás, az 575/2013/EU rendelet (CRR) 117. cikke (2) bekezdésének f), i), j) és k) pontjában említett európai multilaterális fejlesztési bankok kivételével;

b)  nem vezették be:

i.  nem jegyeztek a 2014/.../EK irányelv [új MIFID] 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott szabályozott piacon;

ii.  nem jegyeztek a 2014/.../EK irányelv [új MIFID] 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában multilaterális kereskedési rendszerben;

▌

ba)  bevezették szabályozott piacra vagy multilaterális kereskedési rendszerbe, és tőkéje nem haladja meg az 1 milliárd eurót;

bb)  bevezették szabályozott piacra vagy multilaterális kereskedési rendszerbe, és a 223/361/EK bizottsági ajánlás18a melléklete 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban kkv-nak minősül(18);

c)  valamely tagállam területén vagy egy harmadik országban letelepedett, feltéve, hogy a harmadik ország:

i.  nem szerepel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) kockázatos és nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó jegyzékében; vagy

ii.  megállapodást kötött az EHTBA-alapkezelő székhely szerinti tagállamával és azon további tagállamok mindegyikével, amelyekben az EHTBA befektetési jegyeit vagy részvényeit forgalmazni szándékozzák, és amely úgy rendelkezik, hogy a harmadik ország nem olyan ország:

–  ahol nincsenek adók, vagy csak névleges adók léteznek;

–  ahol a külföldi adóhatóságokkal nincs érdemi információcsere;

–  amelyben a jogalkotási, igazságszolgáltatási vagy közigazgatási rendelkezések nem átláthatóak,

–  amelyben nem követelmény az érdemi helyi jelenlét,

–  amely offshore pénzügyi központként működik.

(2)  E cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve minősített portfólióvállalkozásnak minősülhet az olyan pénzügyi vállalkozás vagy kollektív befektetési társaság, amely az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzéseivel összhangban kizárólag az (1) bekezdésében említett minősített portfólióvállalkozásokat vagy a 9. cikkben említett reáleszközöket finanszíroz.

11. cikk

Érdekellentét

EHTBA nem fektethet olyan elfogadott befektetési eszközbe, amelyben a kezelőnek közvetlen vagy közvetett érdekeltsége van, kivéve az általa kezelt EHTBA-k, ESZVA-k vagy EuVECA-k vagy a 10. cikk (2) bekezdésének értelmében vett kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeinek vagy részvényeinek tartását.

2. szakasz

A befektetési politikákkal kapcsolatos rendelkezések

12. cikk

Portfólió-összetétel és diverzifikáció

(1)  Az EHTBA a tőkéjének legalább 70%-át elfogadott befektetési eszközökbe és tőkéjének legalább 60%-át a 9. cikk a), b) és c) pontjában felsorolt, valamely tagállam területén letelepedett minősített portfólióvállalkozások által birtokolt tőkeeszközökbe fekteti.

(1a)  Amennyiben az EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata rendszeres visszaváltási jogokat ír elő, úgy az EHTBA-nak az előre meghatározott visszaváltási időszakokra a visszaváltási jogok gyakorlásával kapcsolatos követelmények és feltételek figyelembevételével likviditási tartalékot kell képeznie, amelynek arányosnak kell lennie a visszaváltási jogok gyakorlásához szükséges likviditás kezelésével.

(1b)  Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki a likviditási tartalékok szerkezetének további pontosítására.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket …-ig* benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)  Az EHTBA:

a)  tőkéjének legfeljebb 10 %-át fektetheti be ugyanazon minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott eszközökbe;

b)  tőkéjének legfeljebb 10%-át fektetheti közvetlenül vagy közvetetten a 9. cikk e) pontja szerint egyedi infrastruktúrába;

c)  tőkéjének legfeljebb 10 %-át fektetheti be ugyanazon EHTBA, EuVECA, ESZVA vagy ABA befektetési jegyeibe vagy részvényeibe;

d)  tőkéjének legfeljebb 5 %-át fektetheti be a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett eszközökbe, ha az eszközöket ugyanazon szervezet bocsátotta ki.

(3)  Az EHTBA portfóliójában szereplő EHTBA-k, EuVECA-k és ESZVA-k befektetési jegyeinek és részvényeinek összesített értéke nem haladhatja meg az EHTBA tőkeértékének 20 %-át.

(4)  Az EHTBA ugyanazon partnerével szemben a tőzsdén kívüli származtatott ügyletből, visszavásárlási megállapodásból vagy fordított visszavásárlási megállapodásból származó összesített kockázati kitettség nem haladhatja meg az EHTBA tőkéjének 5%-át.

(5)  A (2) bekezdés a) és b) pontjától eltérve az EHTBA az ott említett 10 %-os korlátot 20 %-ra emelheti akkor, ha az EHTBA azon minősített portfólióvállalkozásokba és egyedi reáleszközökbe fektetett eszközeinek összesített értéke, amelyekbe tőkéjének több mint 10 %-át fekteti, nem haladja meg a tőkéjének 40 %-át.

(6)  Az olyan társaságok, amelyek a 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelvben(19) szabályozott összevont (konszolidált) éves beszámolók elkészítése szempontjából vagy az elfogadott nemzetközi számviteli szabályokkal összhangban egy vállalkozáscsoporthoz tartoznak, az (1)–(5) bekezdésben említett korlátok számítása céljából egy minősített portfólióvállalkozásnak, illetve egy jogalanynak minősülnek.

12a. cikk

Amennyiben az EHTBA az EHTBA kezelőjének hatókörén kívül eső okból megsérti a 12. cikkben előírt diverzifikációs követelményeket, az illetékes hatóságok hat hónapos határidőt adnak az alapkezelő számára, hogy meghozza a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket.

13. cikk

Koncentráció

(1)  Az EHTBA ugyanazon EHTBA, EuVECA vagy ESZVA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek legfeljebb 25 %-át szerezheti meg.

(2)  A 2009/65/EK irányelv 56. cikkének (2) bekezdésében megállapított koncentrációs határértéket alkalmazni kell az e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett eszközökbe történő befektetésekre.

14. cikk

Készpénzkölcsön

Az EHTBA készpénzkölcsönt vehet fel, ha az az alábbi feltételek mindegyikét teljesíti:

a)  nem haladja meg az EHTBA tőkéjének 40 %-át;

b)  célja részesedés szerzése az elfogadott befektetési eszközökben;

c)  a szerződést a készpénzkölcsönből megszerezni kívánt eszközök devizanemében kötik;

▌

ea)  az EHTBA tőkéjének 30%-át meg nem haladó eszközöket terhel meg.

eb)  időtartamát az EHTBA futamidejéhez igazítják.

Az EHTBA-kezelő előzetesen tájékoztatja a befektetőket a befektetési stratégián belül felmerülő jövőbeni kölcsönfelvételi szükségletekről.

15. cikk

A portfólió-összetételre és a diverzifikációra vonatkozó szabályok alkalmazása

(1)  A 12. cikk (1) bekezdésében megállapított befektetési korlátokat:

a)  az EHTBA alapszabályában vagy létesítő okiratában megjelölt határidőig alkalmazni kell azzal, hogy a határidő meghatározásakor figyelembe kell venni azon eszközök sajátos jellemzőit, amelyekbe az EHTBA fektetni kíván, és a határidő nem lehet későbbi az EHTBA engedélyezését követő öt évnél vagy ha az korábbi, az EHTBA 16. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott futamidejének felénél. Kivételes körülmények között az EHTBA illetékes hatósága kellően indokolt befektetési terv benyújtását követően jóváhagyhatja a határidő legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítását;

b)  meg kell szüntetni, ha az EHTBA megkezdi az eszközök értékesítését a 16. cikkben foglalt visszaváltási politikával összhangban;

c)  fel kell függeszteni az EHTBA további tőkebevonása esetén azzal, hogy a felfüggesztés időtartama nem haladhatja meg a 12 hónapot, különösen infrastrukturális beruházás esetében.

(2)  Ha egy hosszú lejáratú eszközt, amelybe az EHTBA fektetett, olyan minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki, amely a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak már nem felel meg, akkor a hosszú lejáratú eszköz a nemmegfelelés napját követően legfeljebb három évig beszámítható a 12. cikk (1) bekezdésében említett 70 %-os arányba.

III fejezet

Az EHTBA-részvények és befektetési jegyek kibocsátása, forgalmazása és visszaváltása, a jövedelem felosztása

16. cikk

Visszaváltási politika

(1)  Az EHTBA-alapkezelőnek módjában áll lakossági befektetők nélküli szakmai EHTBA létrehozása, vagy dönthet olyan EHTBA felállítása mellett, amelyben lakossági, szakmai vagy félhivatalos befektetők egyaránt részt vehetnek.

(1a)   Az alap ▌ alapszabálya vagy létesítő okirata feltüntethet konkrét dátumot az EHTBA futamidejének végeként, illetve jogot adhat az alap futamidejének ideiglenes meghosszabbítására, és feltünteti e jogok gyakorlásának feltételeit. Ha konkrét dátum nem kerül feltüntetésre, az EHTBA futamideje nem esik korlátozás alá.

(1b)  Amennyiben az EHTBA-alapkezelő úgy dönt, hogy lehetővé teszi lakossági befektetők részvételét az EHTBA-ban, úgy minden befektetőnek rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy az EHTBA futamidejének vége előtt kérheti befektetési jegyei vagy részvényei visszaváltását. Intézményi vagy lakossági befektetők esetében azonban a befektetési jegyek vagy részvények visszaváltására csak az EHTBA futamideje felének leteltét követően kerülhet sor, és összesítve legfeljebb az alap teljes összege 20%-ának erejéig. Ha az alapszabály vagy létesítő okirat nem rendelkezik visszaváltási jogról, a befektetők számára a visszaváltás az EHTBA futamidejének vége tekintetében meghatározott napot követően lehetséges.

Az ESMA – az egyértelműség és egységesség Unióban mindenütt történő megvalósítása érdekében – szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy részletesebben meghatározza az EHTBA visszaváltási politikájának struktúrájával kapcsolatos feltételeket és követelményeket.

(2)  Az EHTBA futamidejének meg kell felelnie az EHBTA hosszú távú jellegének, és elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az EHTBA egyedi eszközeinek életciklusát lefedje, és annak alapja az egyes eszközök illikviditási profilja és gazdasági életciklusa, valamint az EHTBA közzétett befektetési célkitűzése.

(3)  A befektetők kérhetik az EHTBA felszámolását akkor, ha az EHTBA visszaváltási politikájával összhangban benyújtott visszaváltási igényeik a benyújtástól számított egy éven belül nem teljesülnek.

(3a)  Az EHTBA alapszabályában vagy létesítő okiratában és a befektetőknek szóló közzétételekben meg kell állapítani a minősített portfólióvállalkozásba való befektetésből származó bevételek újbóli befektetésének menetét, amely történhet akár további minősített portfólióvállalkozásokba vagy kiváló minőségű likvid eszközökbe, amennyiben ezek a befektetések az EHTBA futamidejének vége előtt lejárnak.

(4)  A befektetőknek minden esetben biztosítani kell a készpénzben történő kifizetés lehetőségét.

(5)  Az EHTBA eszközei terhére történő természetbeni kifizetés csak akkor lehetséges, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  az EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata rendelkezik erről a lehetőségről azzal a feltétellel, hogy valamennyi befektető méltányos elbánásban részesül;

b)  a befektető írásban kéri, hogy kifizetését az alapban tartott eszközök egy része formájában teljesítsék;

c)  az eszközök átruházását különleges szabály nem tiltja.

(6)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza azokat a körülményeket, amelyek között az EHTBA futamideje elegendő ahhoz, hogy az EHTBA egyedi eszközeinek életciklusát lefedje.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

17. cikk

Másodlagos piac

(1)  Az EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata nem zárhatja ki az EHTBA-k részvényeinek vagy befektetési jegyeinek bevezetését a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott szabályozott piacra, a ▌2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 15. pontjában meghatározott multilaterális kereskedési rendszerbe.

(2)  Az EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata nem zárhatja ki azt, hogy a befektetők a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket szabadon átruházhassák harmadik félre.

(2a)  Az EHTBA rendszeresen magyarázatot tesz közzé a tőzsdén jegyzett részvények vagy befektetési jegyek piaci értéke és a saját számításai szerinti nettó eszközérték esetleges jelentős eltéréséről.

18. cikk

Új részvények vagy befektetési jegyek kibocsátása

(1)  Az EHTBA új részvények vagy befektetési jegyek kibocsátására szóló ajánlatot alapszabályával vagy létesítő okiratával összhangban tehet.

(2)  Az EHTBA nem bocsáthat ki új részvényt vagy befektetési jegyet a nettó eszközérték alatti áron anélkül, hogy a részvényeket vagy befektetési jegyeket az adott áron előzetesen a meglévő befektetőknek ajánlotta volna fel.

19. cikk

Az EHTBA eszközeinek elidegenítése

(1)  Minden EHTBA tételes programot dolgoz ki eszközei rendezett elidegenítése céljából annak érdekében, hogy az EHTBA futamidejének végét követően biztosítsa a befektetők számára a visszaváltás lehetőségét.

(2)  Az (1) bekezdésben említett programot legalább évente felül kell vizsgálni, és az magában foglalja:

a)  a lehetséges vevők piacának felmérését;

b)  a lehetséges eladási árak felmérését és összehasonlítását;

c)  az elidegenítendő eszközök értékelését;

d)  az elidegenítési program pontos ütemezését.

(3)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a (2) bekezdés a) pontjában említett felmérés, valamint c) pontjában említett értékelés során alkalmazandó szempontokat.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket […]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

20. cikk

A bevétel felosztása

(1)  Az EHTBA rendszeresen feloszthatja a befektetők között a portfólióban szereplő eszközök által termelt jövedelmet. E jövedelmek az alábbiakból állnak:

a)  az eszközök által rendszeresen termelt bevétel;

b)  a tőke valamely eszköz elidegenítését követő felértékelődése ▐.

(2)  A jövedelemfelosztási politikát úgy kell kialakítani, hogy az minimalizálja a befektetőknek járó hozamok volatilitását. A jövedelem nem osztható fel, amennyiben arra az EHTBA jövőbeli kötelezettségvállalásaihoz szükség van.

(2a)  Az EHTBA számára engedélyezett tőkéjének arányos leszállítása abban az esetben, ha egyik portfólióeszközét elidegeníti.

(3)  Az EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata rögzíti azokat a felosztási szabályokat, amelyeket az EHTBA a futamideje során alkalmaz.

IV. fejezet

Átláthatósági követelmények

21. cikk

Átláthatóság

(1)  Egy engedélyezett EHTBA befektetési jegyei vagy részvényei tájékoztató előzetes közzététele nélkül nem forgalmazhatók az Európai Unióban.

Egy engedélyezett EHTBA befektetési jegyei vagy részvényei a …/.../EU ▌ rendelet [PRIPS] szerinti, kiemelt információkat tartalmazó dokumentum előzetes közzététele nélkül nem forgalmazhatók lakossági befektetőknek az Európai Unióban.

(2)  A tájékoztatónak tartalmaznia kell minden olyan információt, amelynek alapján a befektetők kellő tájékozottsággal tudnak határozni a felkínált befektetési lehetőségekről és a befektetések kockázatairól.

(3)  A tájékoztatónak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)  nyilatkozatot arról, hogy az EHTBA befektetési céljai és e célok elérését szolgáló stratégiája alapján miért minősül az alap hosszú távúnak;

b)  zárt végű kollektív befektetési vállalkozások által a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(20) és a 809/2004/EK bizottsági rendelet(21) értelmében közlendő információk;

c)  a 2011/61/EU irányelv 23. cikke értelmében a befektetőkkel közlendő információk, amennyiben azokat még nem közölték e bekezdés b) pontja szerint;

d)  azon eszközkategóriák jól látható feltüntetése, amelyekbe az EHTBA jogosult fektetni;

da)  cashflow-kimutatás;

▌

(4)  A tájékoztatónak, a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumnak és egyéb forgalmazási dokumentumoknak jól láthatóan fel kell hívniuk a befektetők figyelmét arra, hogy az EHTBA nem likvid jellegű.

A tájékoztató, a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum és egyéb forgalmazási dokumentumok mindenekelőtt egyértelműen:

a)  tájékoztatják a befektetőket az EHTBA befektetéseinek hosszú távú jellegéről;

b)  amennyiben a 16. cikk (1) bekezdése értelmében alkalmazandó, tájékoztatják a befektetőket az EHTBA futamidejének végéről és az ideiglenes meghosszabbítás jogáról vagy az EHTBA futamidejébe való beavatkozás jogáról, valamint az előírt konkrét feltételekről;

c)  jelzik, hogy az EHTBA lakossági befektetők számára forgalmazható-e;

d)  jelzik a befektetők befektetésük visszaváltására vonatkozó jogait az EHTBA alapszabályának vagy létesítő okiratának megfelelően;

e)  jelzik a befektetők felé az esetleges jövedelemkifizetés gyakoriságát és időpontjait az alap futamideje során;

f)  figyelmeztetik a befektetőket arra, hogy teljes befektetési portfóliójuk csak kis részét tartsák EHTBA-ban.

fa)  tájékoztatják a befektetőket arról, hogy milyen stratégia alapján nyilvánítják a tőzsdén nem jegyzett társaságokat a szabályozott piacra való bevezetésre alkalmasnak;

fb)  tájékoztatják a befektetőket a származtatott eszközök használatára vonatkozó stratégiáról, figyelembe véve a szóban forgó projekt konkrét jellemzőit és vonatkozásait;

fc)  jelzik az uniós költségvetési forrásokat is magukban foglaló eszközökben való bárminemű részvételt;.

fd)  rendszeresen – évente legalább egyszer – tájékoztatja a befektetőket az egyes befektetési projektek állásáról, az egyedi minősített portfólióbefektetések értékéről, valamint azon egyéb eszközök értékéről, amelyekben a tartalék készpénzt elhelyezték, illetőleg a felhasznált származtatott eszközök jellegéről, céljáról és értékéről.

(4a)  A szakmai EHBTA-k kibocsátási tájékoztatójának tartalmaznia kell a 2011/61/EU rendelet 23. cikke szerint megkövetelt információkat. Ezen kívül tartalmaznia kell a 12. cikk portfólió-összetételre vonatkozó rendelkezéseitől való bármely eltérést is.

22. cikk

A költségek nyilvánosságra hozatala

(1)  A tájékoztatónak jól láthatóan közölnie kell a befektetőkkel az általuk közvetlenül vagy közvetetten viselt különböző költségek mértékét. A különböző költségeket az alábbi kategóriák szerint kell csoportosítani:

a)  az EHTBA létrehozásának költségei;

b)  az eszközök beszerzési költségei;

c)  kezelési költségek;

d)  forgalmazási költségek;

e)  egyéb, többek között adminisztratív, szabályozási, letétkezelői, letéti őrzési, szakmai szolgáltatási és pénzügyi ellenőrzési költségek.

(2)  A tájékoztatónak közölnie kell a költségeknek az EHTBA tőkéjéhez viszonyított teljes arányát.

(3)  A kiemelt információkat tartalmazó dokumentumnak a tájékoztatóban ismertetett összes költséget tükröznie kell úgy, hogy az összköltséget pénzben és százalékos értékben is megadja.

(4)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)  az (1) bekezdésben említett költségekre és a (2) bekezdésben említett teljes arányra vonatkozó közös meghatározások, számítási módszerek és megjelenítési formák;

b)  az összköltség (3) bekezdés szerinti megadására vonatkozó közös meghatározások, számítási módszerek és megjelenítési formák.

E szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az ESMA figyelembe veszi a(z) …/.../EU rendelet (…) pontjában említett szabályozási standardtervezeteket [PRIPS].

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket […]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

V. fejezet

Az EHTBA-k befektetési jegyeinek vagy részvényeinek forgalmazása

23. cikk

A befektetők rendelkezésére álló eszközök

(1)  Amennyiben lakossági EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata visszaváltási jogokat ír elő, az EHTBA kezelője eszközöket biztosít a jegyzéshez, a befektetési jegyek vagy részvények tulajdonosainak való kifizetéshez, a befektetési jegyek vagy részvények visszavásárlásához vagy visszaváltásához, valamint az EHTBA és annak kezelői által nyújtandó információk elérhetővé tételéhez minden tagállamban, ahol forgalmazni kívánja az EHTBA befektetési jegyeit vagy részvényeit.

(2)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amelyben meghatározza az eszközök típusát és jellemzőit, műszaki infrastruktúrájukat, valamint az (1) bekezdésben említett EHTBA-befektetőkkel kapcsolatos feladataik tartalmát.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket […]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2a)  Szakmai EHTBA-k esetében e cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó.

24. cikk

A lakossági befektetők részére történő forgalmazásra vonatkozó kiegészítő követelmények

Az EHTBA-alapkezelő ▌értékesítheti lakossági befektetők részére az EHTBA befektetési jegyeit vagy részvényeit, amennyiben az alábbi kiegészítő követelmények mindegyike teljesül:

a)  az EHTBA alapszabálya vagy létesítő okirata kimondja, hogy minden befektető egyenlő bánásmódban részesül, és egyéni befektetők vagy befektetői csoportok nem részesülhetnek megkülönböztetett bánásmódban vagy bizonyos gazdasági előnyökben;

b)  az EHTBA a felépítését tekintve lehet társas vállalkozás, ha ez nem igényel a befektetők részéről az eredeti tőkelekötésen túlmenő további kötelezettségvállalásokat;

c)  a lakossági befektetők az EHTBA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek jegyzési időszaka alatt kötbér fizetése nélkül felmondhatják a jegyzésre vonatkozó szerződést, és visszakaphatják a pénzüket.

ca)  az EHTBA alapkezelője megfelelő eljárásokat és szabályozást alakított ki a lakossági befektetők panaszainak kezelésére, lehetővé téve a lakossági befektetők számára, hogy panaszukat a saját tagállamuk hivatalos nyelvén (vagy egyik hivatalos nyelvén) nyújtsák be;

cb)  az EHTBA jogi formája olyan, hogy a lakossági befektetők nem veszíthetnek nagyobb összeget, mint amekkorát az alapba befektettek;

cc)  az EHTBA csak akkor fektet be EuVECA-k és ESZVA-k befektetési jegyeibe vagy részvényeibe, ha ezen alapoknak van letétkezelőjük.

Az EHTBA az alapszabályban vagy az alapító okiratban rögzítendő, a lakossági befektetőkre vonatkozó további részletes rendelkezéseket tartalmazó szabályokat dolgoz ki.

25. cikk

Az EHTBA-k befektetési jegyeinek vagy részvényeinek forgalmazása

(1)  Az EHTBA-alapkezelő a letelepedése szerinti tagállamban a 2011/61/EU irányelv 31. cikkével összhangban történt bejelentést követően értékesítheti szakmai, félhivatásos és lakossági befektetők számára az engedélyezett EHTBA befektetési jegyeit vagy részvényeit.

(2)  Az EHTBA-alapkezelője a letelepedése szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban a 2011/61/EU irányelv 32. cikkével összhangban történt bejelentést követően értékesítheti szakmai, félhivatásos és lakossági befektetők számára az engedélyezett EHTBA befektetési jegyeit vagy részvényeit.

(3)  Az EHTBA-alapkezelő az egyes EHTBA-kra vonatkozóan tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot, hogy az adott EHTBA-t forgalmazni kívánja-e lakossági befektetőknek.

(4)  A 2011/61/EU irányelv 32. cikkében előírt dokumentáción és információkon túlmenően az EHTBA kezelőjének az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania a következők mindegyikét:

a)  az EHTBA tájékoztatóját;

b)  lakossági befektetőnek történő forgalmazás esetén az EHTBA kiemelt információkat tartalmazó dokumentumát;

c)  a 22. cikkben említett eszközökkel kapcsolatos információkat.

(5)  Az illetékes hatóságoknak a 2011/61/EU irányelv 32. cikke szerinti hatásköre az EHTBA-k lakossági befektetőknek történő forgalmazására, valamint az e rendeletben meghatározott kiegészítő követelményekre is kiterjed.

(6)  Az EHTBA-alapkezelő székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága megtiltja az engedélyezett EHTBA forgalmazását, amennyiben az EHTBA-alapkezelő nem tartja be ▌e rendelet előírásait.

(7)  A 2011/61/EU irányelv 32. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében biztosított hatáskörön túlmenően az EHTBA kezelőjének letelepedése szerinti tagállam illetékes hatósága megtagadhatja a hiánytalan értesítési akta azon tagállamok illetékes hatóságainak történő továbbítását, ahol az EHTBA-t forgalmazni kívánják, amennyiben az EHTBA kezelője nem tartja be ▌e rendelet előírásait.

VI. fejezet

Felügyelet

26. cikk

Az illetékes hatóságok általi felügyelet

(1)  Az illetékes hatóságok folyamatosan felügyelik e rendelet betartását.

(2)  Az EHTBA illetékes hatósága felelős a II., III. és IV. fejezetben meghatározott szabályok betartásának felügyeletéért.

(3)  Az EHTBA illetékes hatósága felelős az alap szabályzatában vagy a társaság létesítő okiratában, valamint a tájékoztatóban meghatározott kötelezettségek betartásának felügyeletéért, amelyeknek összhangban kell állniuk e rendelettel.

(4)  Az EHTBA-alapkezelő illetékes hatósága felelős az EHTBA-alapkezelő rendszerei és szervezete megfelelőségének felügyeletéért annak érdekében, hogy a PPA kezelője megfeleljen az általa kezelt valamennyi PPA létrehozására és működésére vonatkozó kötelezettségeknek és szabályoknak.

A kezelő illetékes hatósága felelős annak felügyeletéért, hogy az EHTBA-alapkezelő e rendeletet betartja-e.

(5)  Az illetékes hatóságok ellenőrzik az illetékességi területükön létrehozott vagy forgalmazott kollektív befektetési vállalkozásokat annak biztosítása érdekében, hogy azok ne használják az EHTBA megnevezést, illetve ne utaljanak arra, hogy EHTBA-k, amennyiben nem rendelkeznek engedéllyel, és nem tartják be e rendeletet.

27. cikk

Az illetékes hatóságok hatásköre

(1)  Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel, amely e rendelet szerinti feladataik ellátásához szükséges.

(1a)  Az EHTBA illetékes hatósága az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett megteszi a megfelelő intézkedéseket, különösen, ha az EHTBA-alapkezelő:

a)  nem tesz eleget a portfólió-összetételre és diverzifikációra vonatkozó követelményeknek, és ezzel megszegi a 12. cikk és a 15. cikk rendelkezéseit;

b)  a 24. és a 25. cikkbe ütközően egy EHTBA befektetési jegyeit vagy részvényeit lakossági befektetőknek forgalmazza;

c)  az EHTBA megnevezést használja, de ezt a 3. cikkel összhangban nem engedélyezték;

d)  olyan alapok forgalmazásához használja az EHTBA megnevezést, amelyeket nem e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével összhangban hoztak létre;

e)  nem tesz eleget a vonatkozó követelményeknek és felelősségeknek, és ezzel megszegi a 6. cikk rendelkezéseit.

(1b)  Az (1a) bekezdésben említett esetekben az EHTBA letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága szükség szerint a következő intézkedéseket teszi meg:

a)  intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy az EHTBA-alapkezelő betartsa a 3., 6., 12., 15., 24. és 25. cikket;

b)  megtiltja az EHTBA megnevezés használatát, és visszavonja az érintett EHTBA-alapkezelő számára adott jóváhagyást.

(2)  Az illetékes hatóságok a 2011/61/EU irányelv szerint rájuk ruházott hatáskört e rendelettel összefüggésben is gyakorolják.

28. cikk

Az ESMA hatásköre és illetékessége

(1)  Az ESMA-t fel kell ruházni az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükséges hatáskörrel és forrásokkal.

(2)  Az ESMA továbbá a 2011/61/EU irányelv szerint rá ruházott hatáskört e rendelettel összefüggésben és a 45/2001/EK rendelettel összhangban gyakorolja.

(3)  Az 1095/2010/EU rendelet alkalmazásában e rendeletet bele kell foglalni minden olyan további jogi kötőerővel bíró uniós aktusba, amely a Hatóságot az 1095/2010/EU rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint feladatokkal ruházza fel.

29. cikk

Együttműködés a hatóságok között

(1)  Amennyiben az EHTBA illetékes hatósága és a kezelő illetékes hatósága nem azonos, e hatóságok együttműködnek és információkat cserélnek egymással az e rendelet szerinti feladataik teljesítése érdekében.

(2)  Az illetékes hatóságok és az ESMA az 1095/2010/EU rendelettel összhangban együttműködnek egymással az e rendelet szerinti feladataik teljesítése érdekében.

(3)  Az illetékes hatóságok és az ESMA az 1095/2010/EU rendelettel összhangban minden olyan információt és dokumentációt közölnek egymással, amely az e rendelet szerinti feladataik teljesítéséhez szükséges, különös tekintettel az e rendelet megszegésének azonosítására és orvoslására.

VII. fejezet

Záró rendelkezések

30. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 69. cikkében előírt felülvizsgálattal egyidejűleg vagy közvetlenül azt követően megkezdi e rendelet alkalmazásának felülvizsgálatát. A felülvizsgálat keretében főként az alábbiakat elemzi:

a)  a 16. cikk (1) bekezdése▐ hatását;

b)  az elfogadott befektetési eszközökre vonatkozóan a 12. cikk (1) bekezdésében meghatározott 70%-os küszöbérték alkalmazásának az eszközdiverzifikációra gyakorolt hatása, és különösen azt,▐ hogy szükség van-e a likviditásra vonatkozó szigorúbb intézkedésekre;

c)  az EHTBA-k Unión belüli forgalmazásának mértéke, ideértve, hogy a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének értelmében vett ABAK-ok érdekeltek lehetnek-e EHTBA-k forgalmazásában.

ca)  az elfogadott eszközök és befektetések listájának frissítési mértéke, valamint a diverzifikációra vonatkozó szabályok, a portfólió-összetétel és a készpénzkölcsönre vonatkozó korlátok;

E felülvizsgálat eredményét közölni kell az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és szükség esetén csatolni kell hozzá a megfelelő módosítási javaslatokat.

31. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …… ,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra (A7-0211/2014). (2) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. (3) HL C 67., 2014.3.6., 71. o. (4) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 235., 2003.9.23., 10. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II.) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 648/2012/EU rendelete a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.). (8) A pénzügyi eszközök piacairól szóló, és a 2011/61/EU irányelvet valamint a 2002/92/EK irányelvet módosító ...-i 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [új MIFID] (HL L ...). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/71/EK irányelve (2003. november 4.) az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 345., 2003.12.31., 64. o.) (10) A 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tájékoztatókban foglalt információk formátuma, az információk hivatkozással történő beépítése, a tájékoztatók közzététele és a reklámok terjesztése tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004. április 29-i 809/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 149., 2004.4.30., 1. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács ...-ról/ről szóló …/.../EU rendelete [PRIPS] (HL ...). (12) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság, ESMA) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.). (13) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o., magyar nyelvű különkiadás, 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.). (17) Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 302, 2009.11.17., 32. o.). (18) A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i bizottsági ajánlás (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.). (19) HL L 193., 1983.7.18., 1. o., magyar nyelvű különkiadás, 5. fejezet, 1. kötet, 175. o. (20) HL L 345., 2003.12.31., 64. o. (21) HL L 149., 2004.4.30., 1. o., magyar nyelvű különkiadás, 5. fejezet, 1. kötet, 175. o.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0133 – C7-0065/2013 – 2013/0074(COD))

P7_TA(2014)0449 A7-0379/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0133),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére, 100. cikkének (2) bekezdésére, valamint 192. cikkének (1) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0065/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Belga Királyság egyik parlamentje, a német Bundesrat, az ír képviselőház, az ír szenátus, a litván parlament, a holland felsőház, a holland alsóház, a lengyel szenátus, a finn parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) Jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 9-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. március 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A7-0379/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. április 17-én került elfogadásra a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról szóló 2014/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/89/EU irányelv.)

(1) HL C 341., 2013.11.21., 67. o. (2) HL C 356., 2013.12.5., 124. o. (3) Ezen álláspont lép a 2013. december 12-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0588).

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása az Európai Parlament 2015-ös pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2014/2003(BUD))

P7_TA(2014)0450 A7-0277/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendeletre(1), és különösen annak 36. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 27. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Parlament, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága között létrejött, 2014. február 5-i együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló, 2013. október 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezetének kidolgozásáról a főtitkár által az Elnökség számára készített jelentésre,

–  tekintettel az Elnökség által 2014. április 2-án készített előzetes költségvetési javaslattervezetre, a Parlament eljárási szabályzata 23. cikke (7) bekezdésének és 79. cikke (1) bekezdésének megfelelően,

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatóknak a kiigazítására vonatkozó, 2014. március 11-i álláspontjára(6),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 79. cikkének (2) bekezdése alapján elkészített költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 79. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0277/2014),

A.  mivel a 2015-ös költségvetési eljárás európai parlamenti választási évben fog zajlani, melynek során a Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó javaslattervezetét a jelenlegi Parlament, a végleges költségvetést pedig ősszel az új Parlament fogja elfogadni;

B.  mivel az V. fejezet (Igazgatás) tekintetében az új többéves pénzügyi keret által a 2014 és 2020 közötti időszakra megállapított felső korlát a 2015-ös költségvetés esetében 9 076 millió euró; mivel az intézmények igazgatási kiadásainak összessége tekintetében megállapított közbenső felső határ 7 351 millió euró;

C.  mivel a főtitkár a 2015-ös pénzügyi évre a következő három prioritást határozta meg: az összes szükséges forrás és támogatás igénybevétele annak érdekében, hogy az új Parlament képviselői el tudják látni megbízatásukat, a szerkezeti változások megszilárdítása és megerősítése a Parlament hatásköreinek gyakorlásához szükséges kapacitások erősítése érdekében, valamint a szükséges eszközök elkülönítése a többéves projektek végrehajtásához;

D.  mivel a főtitkár javaslatot tett az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közös munkacsoportjával folytatott konzultációt követően 2014-ben elfogadott négy tevékenységi terület – nevezetesen a független tudományos tanácsadás szerepének megerősítése, a parlamenti ellenőrző képesség fokozása, valamint a képviselőknek nyújtott logisztikai és helyi szintű támogatás javítása – fenntartására és további erősítésére;

E.  mivel a Parlament – átlátható módon – továbbra is magas szintű költségvetési felelősséget, kontrollt és önmérsékletet fog tanúsítani, miközben törekszik a költségvetési szigor és a strukturális megtakarítások, valamint a hatékonyságra irányuló összehangolt törekvés közötti kényes egyensúly megteremtésére;

F.  mivel bár kicsi a mozgástér és ellensúlyozni kell más területek megtakarításait, mérlegelni kell bizonyos beruházásokat a Parlament intézményi szerepének megerősítése és a költségvetés fenntarthatóságának javítása érdekében;

G.  mivel a Parlament költségvetésére vonatkozóan az Elnökség és a Költségvetési Bizottság között folytatott együttműködés bizonyította szerepét a strukturális reformok folyamatában azáltal, hogy hatékonyságnövelési és megtakarítási lehetőségeket azonosított a Parlament költségvetésében az éves költségvetési eljárások folyamán; mivel a Parlament és a képviselők munkáját befolyásoló lehetséges megtakarításokat a képviselőcsoportokban kell megvitatni, és azokról a költségvetési eljárás keretében a plenáris ülésen történő szavazással kell dönteni;

H.  mivel a díjazások és a nyugdíjak 2011. és 2012. évre vonatkozó kiigazításáról 2014. március 11-én elért megállapodás és annak a Parlament 2015-ös költségvetésére gyakorolt hatása új tárgyalási elemként jelent meg az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közötti egyeztetés szakaszában;

Általános keret és átfogó költségvetés

1.   hangsúlyozza, hogy a 2015-ös költségvetést reális alapokra kell helyezni, és a költségvetési fegyelem, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelve kell létrehozni; megjegyzi, hogy 2015 az új Parlament számára teljes hivatali év lesz;

2.  meggyőződése, hogy a parlament költségvetésének tükröznie kell a polgárok által Unió-szerte jelenleg tapasztalt gazdasági helyzetet, valamint azokat a költségvetési megszorításokat, amelyeket számos tagállam kénytelen alkalmazni, amely tagállamok közül több komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy költségvetését hosszú távon fenntartható alapokra helyezze;

3.  rámutat, hogy ahhoz, hogy az új Parlament képviselői teljesíteni tudják megbízatásukat, és a Parlament megfelelő kapacitással rendelkezzen hatásköreinek gyakorlásához, megfelelő szintű forrást kell biztosítani;

4.  üdvözli a 2015-ös pénzügyi évre meghatározott prioritásokat, és hangsúlyozza, hogy azok teljes mértékben összhangban állnak a főtitkár által meghatározott, és az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közös munkacsoportja által megvitatott prioritásokkal; hangsúlyozza, hogy a jelentős mértékű hatékonyságjavulás és a források felszabadítása érdekében folytatni kell ezeket a reformokat, anélkül, hogy veszélybe sodornánk a jogalkotás minőségét, a költségvetési hatásköröket és az ellenőrzési jogköröket, a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatokat, valamint a munkakörülményeket;

5.  emlékeztet arra, hogy a főtitkár jelentése szerint a 2015-ös költségvetésre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezet összege 1 822 929 112 euró (az V. fejezet 20,09%-a); tudomásul veszi a 2014-es költségvetéshez viszonyított 3,83%-os növekedési arányt; megjegyzi, hogy a növekedésből 0,67%-ot a képviselőket mandátumuk végén megillető, statútum szerinti kötelező kiadásnak minősülő juttatás, 1,42%-ot pedig a KAD épület megépítéséhez kapcsolódó hosszú távú beruházások tesznek ki; megállapítja, hogy ennek megfelelően az egyéb kiadások esetében a növekedés +1,74%-os;

6.  tudomásul veszi az Európai Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó, az Elnökség által 2014. április 2-án elfogadott előzetes költségvetési javaslattervezetét; üdvözli az Elnökség által elfogadott előzetes költségvetési javaslattervezet szintjét, amely jelentős mértékben alatta marad az eredeti javaslatnak; ugyanakkor sajnálatának ad hangot a hosszadalmas és bonyolult eljárás miatt;

7.  jóváhagyja a 2015-ös költségvetésre vonatkozó költségvetési javaslattervezet 1 794 929 112 eurós összegét, amely a 2014-es költségvetéshez képest összességében 1,8%-os növekedést jelent, és egyetért azzal, hogy költségvetési javaslattervezete tartalmazza a díjazások és a nyugdíjak kiigazításához alkalmazott együtthatóról létrejött új megállapodásból adódó 0,4%-os kötelező rendkívüli kiadást;

8.  véleménye szerint további megtakarítások lennének elérhetők, ha alaposan megvizsgálnánk az ikt-ra vonatkozó költségvetési tételeket, a járművekkel kapcsolatos kiadásokat és a rendkívüli tartalékalapot;

9.  úgy véli, hogy a következő Parlament számára lehetőség fog nyílni a költségvetési prioritások átgondolására és kiigazítására, és a végső döntés 2014 októberében fog megszületni;

10.  felkéri a főtitkárt, hogy a költségvetés olvasata előtt terjesszen elő becslést a KAD épület elkövetkező években várható építési költségeire vonatkozóan, hogy a 2015-ös költségvetésben elő lehessen irányozni a helyes összeget; kéri továbbá a főtitkárt, hogy az év végén mérje fel a 2014-es költségvetésben fel nem használt összegeket, és azokat rendelje hozzá a KAD-projekthez;

11.  hangsúlyozza, hogy mivel az olyan, statútum szerinti és kötelező kiadásokat, mint a bérleti és energiaköltségek, illetve a bérköltségek évente indexálják, az egyéb kiadások szintje nominálisan csökkent; megjegyzi, hogy ez a strukturális reformok és az elmúlt években elért megtakarítások következtében volt lehetséges;

12.  felszólít az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közös munkacsoportja által azonosított lehetséges megtakarításoknak a jelentős szervezeti megtakarítások érdekében történő további vizsgálatára, így például a Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága közötti – a Parlament és a két tanácsadó bizottság intézményi, politikai és jogalkotási szerepének erősítésére irányuló szándékot tükröző – intézményközi együttműködési megállapodások megkötésének lehetőségére; megjegyzi, hogy a két bizottság fordítószolgálatának átszervezése a bizottságok politikai alaptevékenységét hivatott javítani és a képviselőket szolgáló új kutatószolgálatot hivatott erősíteni; rámutat arra, hogy e szervezeti reform nyomán alapesetben a Parlament biztosíthatja a két bizottság számára a tolmácsolást; támogatja a tolmácsolási kapacitások csúcsidőszakokon kívüli, más intézmények számára történő felkínálását;

13.  tudomásul veszi az Európai Parlament, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága közötti, 2014. február 5-én aláírt együttműködési megállapodást; kéri, hogy 2015 elejéig nyújtsanak részletes tájékoztatást a Költségvetési Bizottság számára e megállapodás pénzügyi hatásáról és végrehajtásának alakulásáról, tekintettel a 2016-os költségvetésre vonatkozó javaslattervezet kidolgozására;

14.  üdvözli a Parlament költségvetésén belül hatékonysági megtakarításokat eredményező belső intézkedéseket, így a parlamenti bizottsági módosítások képviselői kérelmeken alapuló fordítási rendszerének kidolgozását, a plenáris üléseken kívüli ülések kérelemre történő tolmácsolásának rendszerét, a papírmentes Parlament megvalósítását, a Parlament munkaritmusának hatékonyabbá tételére irányuló javaslatokat, valamint a Streamline-ról a Sysper2 rendszerre való átállást;

15.  hangsúlyozza, hogy fedezni kell a 2015-ben szükséges jogszabályi és kötelező kiadásokat; úgy véli, hogy végső döntést csak az új Parlament hozhatja meg ősszel, a pontos összegek ismeretében;

Konkrét kérdések

16.  hangsúlyozza, hogy a hetedik jogalkotási ciklusban megtett strukturális gazdasági intézkedések jelentős – a tolmácsolás és a fordítás területén évi 15 millió, illetve 10 millió eurós, az utazási költségek terén további 4 millió eurós, az épületek előfinanszírozása révén elért kamatmegtakarítások által pedig 28 millió eurós – megtakarításokat eredményeztek a Parlament költségvetésében; megjegyzi, hogy 2015-ben további – a képviselői nyugdíjak kezelésének a Bizottságra való átruházásából adódóan 1,9 millió eurós, az épületek vonatkozásában 1,5 millió eurós – megtakarítások várhatók;

17.  hangsúlyozza, hogy az intézmény által a hetedik jogalkotási ciklusban tanúsított önmérséklet eredményeképpen – a vonatkozó inflációs rátákat figyelembe véve – a Parlament költségvetése 2012 és 2014 között reálértéken csökkent; megállapítja, hogy figyelmen kívül hagyva az olyan rendkívüli és nem ismétlődő kiadásokat, mint az uniós bővítések vagy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséhez kapcsolódó egyéb kiadások, az európai választások, valamint az ingatlanprojektek, a költségvetés hatból öt évben csökkent (2009, 2011, 2012, 2013 és 2014); rámutat továbbá arra, hogy a képviselői juttatások 2011 óta be vannak fagyasztva, a képviselők és a személyzet utazási költségei 5%-kal csökkentek, a személyzet kiküldetési ellátmányait pedig 2007 óta nem indexálták;

18.  nyugtázza a főtitkár 2013. novemberi, a személyzeti szabályzat, valamint az abból fakadó szabályok és eljárások reformjának és felülvizsgálatának végrehajtásáról szóló feljegyzését; ragaszkodik a szülői szabadságra vonatkozó szabályok helyes végrehajtásához;

19.  hivatkozással az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló, fent említett 2013. október 23-i állásfoglalására, megjegyzi, hogy az évi 1%-os létszámcsökkentés teljesítése érdekében a Parlament Főtitkársága csökkenti személyzetének létszámát, és minden új feladatot a rendelkezésre álló emberi erőforrások és áthelyezés révén fognak ellátni;

20.  megismétli, hogy a Parlament felel azért, hogy fenntarthatóan működjön; üdvözli a papírmentes környezet megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseket és az EMAS-megközelítés alkalmazásával végzett folyamatos értékes munkát; véleménye szerint az EMAS-folyamat tartós támogatást igényel;

21.  figyelembe veszi az Elnökség és a Költségvetési Bizottság parlamenti költségvetéssel foglalkozó közös munkacsoportjának strukturális és szervezeti reformok lefolytatásával kapcsolatos következtetéseit; e tekintetben megjegyzi, hogy a Parlament mint jogalkotási és demokratikus ellenőrzési hatáskörrel felruházott intézmény szerepének erősítése érdekében fokozni kell a független tudományos tanácsadás szerepét, illetve bővíteni kell az ellenőrzés végrehajtásához és a képviselők támogatásához szükséges kapacitást; hangsúlyozza, hogy ezeket a célkitűzéseket pénzügyileg felelős módon kell megvalósítani, és a főtitkárnak a 2015-ös költségvetés parlamenti olvasata előtt egyértelmű, részletes tervet kell a Költségvetési Bizottság elé tárnia e célkitűzések teljesítésének módjáról és költségvetési hatásukról;

22.  sajnálja a képviselőcsoportok juttatásainak befagyasztását; a képviselőcsoportok nélkülözhetetlen szereplői a Parlament jogalkotási és nem jogalkotási munkájának, és ellenőrzési feladatai gyakorlásának;

23.  rámutat arra, hogy az említett négy tevékenységi terület pénzügyileg felelős módon történő fejlesztésével kapcsolatban a közös munkacsoport hét olyan területet jelölt meg, amelyeken a Parlament javíthatná hatékonyságát:

24.  elismerve a hatékonyság és a költséghatékonyság tolmácsolás terén fennálló fontosságát, emlékeztet arra, hogy ezek a szempontok nem gyengíthetik az élőben és hozzáférhető módon nyújtott tájékoztatás rendelkezésre állását szerte az Unióban, figyelembe véve, hogy a többnyelvűség, az online közvetítésekhez biztosított tolmácsolás és a Parlament átláthatósága döntő fontosságú tényező a nyilvánosság, és így a parlamenti képviselők számára;

25.  úgy véli, hogy az ikt-val kapcsolatos, közvetlenül a képviselőket szolgáló kiadások egy része a képviselők általános költségtérítéséből is finanszírozható lenne;

26.  ismételten rámutat arra, hogy a hosszú távú beruházásokat, így a Parlament ingatlanprojektjeit körültekintően és átláthatóan kell kezelni; ragaszkodik a szigorú költségmenedzsmenthez, projekttervezéshez és -felügyelethez; emlékeztet arra a felhívására, hogy az ingatlanpolitika terén a döntéshozatali folyamatoknak a korai tájékoztatáson kell alapulniuk és átláthatóaknak kell lenniük; felszólít a Parlament (Elnökség által 2010 márciusában elfogadott) ingatlanpolitikájának részletes elemzésére és aktualizálására, és egy áttekintés kidolgozására a 2009–2014 közötti időszakban évente és ingatlanonként eszközölt beruházásokról, amelyet legkésőbb 2014 augusztusáig be kell nyújtani a Költségvetési Bizottságnak; megismétli, hogy hathavonta pontos tájékoztatást kér az ingatlanprojektek előrehaladásáról és azok pénzügyi vonzatairól;

27.  tudomásul veszi, hogy az Európai Történelem Háza megnyitását 2015 végére tervezik; a 2014 őszén sorra kerülő parlamenti olvasat előtt kellő időben naprakész tájékoztatást vár a projekt állásától a főtitkártól és az Elnökségtől; megerősíti aziránti elkötelezettségét, hogy a projekt végleges költségvetése nem haladhatja meg az üzleti tervben előre jelzett költségeket;

28.  emlékeztet arra, hogy az Elnökség 2013. június 10-én támogatta a főtitkár javaslatait a Parlament 2014 és 2019 közötti étkeztetési politikájának korszerűsítésére irányuló azonnali és fokozatosan bevezetendő intézkedésekre vonatkozóan; kéri ezért az Elnökséget, hogy a 2015-ös költségvetés parlamenti olvasata előtt kellő időben nyújtson be a Költségvetési Bizottságnak egyértelmű értékelést arra vonatkozóan, hogy milyen költségvetési hatásokkal járhat ez a reform a 2015-ös költségvetésre nézve és azon túlmenően;

29.  felszólítja a főtitkárt, hogy 2015 tavaszáig tegyen jelentést a Költségvetési Bizottságnak az új átfogó biztonsági koncepció végrehajtásáról és pénzügyi hatásáról; részletes tájékoztatást kér az új Biztonsági Főigazgatóság 2013-as létrehozásának pénzügyi hatásairól; tájékoztatást kér a biztonság terén létrejött intézményközi igazgatási együttműködési megállapodások pénzügyi hatásairól;

30.  tudomásul veszi a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatóságának 2013. november 1-jei létrehozását; emlékeztet arra, hogy e főigazgatóság létrehozása a PRES és az IPOL főigazgatóságokból történő átcsoportosítások révén költségvetési szempontból semleges volt, és az új főigazgatóság nem igényel 2015-re új emberi vagy pénzügyi erőforrásokat; tájékoztatást kér az új igazgatóságnál a 2014. januári helyzethez viszonyítva 2014. augusztusban és szeptemberben várható álláshelyek számáról, ideértve az álláshelyeknek a két európai tanácsadó bizottságtól történő tervezett áthelyezését, és kéri, hogy készítsenek és a 2015-ös költségvetés parlamenti olvasatának elkészítése előtt kellő időben terjesszenek a Költségvetési Bizottság elé kimutatást arról, hogy miként fogják felhasználni külső szakértői erőforrásait;

Végső következtetések

31.  elfogadja a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatot;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) HL L 287., 2013.10.29., 15. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0437. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0186 és P7_TA(2014)0187.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0404 – C7-0170/2013 – 2013/0185(COD))

P7_TA(2014)0451 A7-0089/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0404),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 103. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0170/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. március 26-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7‑0089/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. április 17-én került elfogadásra a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/104/EU irányelv.)

(1) HL C 67., 2014.3.6., 83. o.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0516 – C7-0217/2013 – 2013/0239(COD))

P7_TA(2014)0452 A7-0069/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0516),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0217/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. december 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2014. január 30-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. március 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0069/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság által az ehhez az állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozatot;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. április 17-én került elfogadásra a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 660/2014/EU rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság élni kíván azzal az előjogával, hogy útmutatást fogadjon el többek között az ellenőrzési tervek kockázatelemzésére, valamint, szükség esetén az elektronikus adatátvitelre vonatkozóan.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása az új pszichoaktív anyagokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0619 – C7-0272/2013 – 2013/0305(COD))

P7_TA(2014)0453 A7-0172/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0619),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0272/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a brit alsóház és a brit lordok háza által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) Jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. január 21-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7‑0172/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. április 17-én került elfogadásra az új pszichoaktív anyagokról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

Mivel:

(1)  Az új pszichoaktív anyagok, amelyeknek számos kereskedelmi és ipari, valamint tudományos célú felhasználása lehet, emberi fogyasztás esetén egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat idézhetnek elő.

(2)  A tagállamok az elmúlt évek során növekvő számban jelentettek be új pszichoaktív anyagokat a gyors információcsere érdekében a 97/396/IB együttes fellépés(4) által létrehozott, majd a 2005/387/IB tanácsi határozat(5) által megerősített mechanizmuson keresztül. Ezeknek az új pszichoaktív anyagoknak túlnyomó többségét egynél több tagállam jelentette. Számos ilyen új pszichoaktív anyagot megfelelő címkézés és használati utasítás nélkül árusították a fogyasztóknak.

(3)  A tagállamok illetékes közhatóságai ezekre az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó különböző korlátozási intézkedéseket vezetnek be az ilyen anyagok elfogyasztása esetén okozott vagy esetlegesen okozott kockázatok kezelése érdekében. Minthogy az új pszichoaktív anyagokat gyakran tudományos kutatási és fejlesztési célokra, valamint különböző áruk, vagy más olyan anyagok termeléséhez használják fel, amelyeket áruk gyártásához használnak, mint például gyógyszerek, ipari oldószerek, tisztítószerek, a csúcstechnológiai iparágak termékei, ilyen célú felhasználásuk korlátozása jelentősen érintheti a gazdasági szereplőket, sőt potenciálisan megzavarhatja üzleti tevékenységüket a belső piacon, valamint gátolhatja a fenntartható tudományos kutatást és fejlesztést. [Mód. 1]

(4)  A belső piacon hozzáférhető új pszichoaktív anyagok növekvő száma, egyre széleskörűbb sokfélesége, a gyorsaság, amellyel megjelennek a piacon, a különböző kockázatok, amelyeket emberi fogyasztás esetén előidézhetnek, valamint az ilyen anyagokat fogyasztó személyek növekvő száma, valamint a fogyasztásukhoz kapcsolódó kockázatokról szóló általános ismeretek és tudatosság hiánya próbára teszi a közhatóságok azon képességét, hogy hathatósan reagáljanak a közegészség és -biztonság védelme érdekében oly módon, hogy az ne gátolja a belső piac működését. [Mód. 2]

(5)  Mivel a tagállamokban eltérőek a feltételek és körülmények a pszichoaktív anyagok tekintetében, a korlátozási intézkedések jelentősen is ennek megfelelően eltérnek a különböző tagállamokban, ami azt jelenti, hogy az ilyen anyagokat különböző áruk termeléséhez használó gazdasági szereplőknek ugyanazon új pszichoaktív anyag esetén különböző követelményeknek kell eleget tenniük, így például az exportot megelőző bejelentés, az export engedélyezése, vagy az import és export engedélyek beszerzése tekintetében. Ennek következtében a tagállamok új pszichoaktív anyagokra vonatkozó eltérő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései akadályozzák bizonyos mértékig esetlegesen akadályozhatják a belső piac működését azáltal, hogy a kereskedelmet akadályozó körülmények, a piac elaprózódása, a jogi egyértelműség hiánya és a gazdasági szereplők számára nem egyenlő versenyfeltételek tapasztalhatók, ami még inkább megnehezíti a vállalatok számára a belső piac egészében történő működést. [Mód. 3]

(6)  A korlátozási intézkedések nem csupán azon új pszichoaktív anyagok esetében hoznak hozhatnak létre a kereskedelmet gátló akadályokat, amelyek kereskedelmi, ipari vagy tudományos felhasználási módjai már ismertek, hanem hátráltathatják az ilyen felhasználási módok kifejlesztését is, és valószínű, hogy az ilyen felhasználási módok kifejlesztésére törekvő gazdasági szereplők számára a kereskedelem akadályait hozzák létre azáltal, hogy megnehezítik az adott új pszichoaktív anyagokhoz való hozzáférést. [Mód. 4]

(7)  Az új pszichoaktív anyagok tekintetében alkalmazott különféle korlátozási intézkedések különbözősége jogszerűségük ellenére – mivel ezek valamennyi tagállam pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos sajátosságaira reagálnak –, a tagállamok közötti hatékony információcsere és összehangolás megerősítésének hiányában ahhoz is vezethet, hogy a káros új pszichoaktív anyagok egyik tagállamból a másikba helyeződnek át, gátolva azokat az erőfeszítéseket, amelyek a fogyasztók számára való hozzáférhetőségük korlátozására irányulnak, és aláásva a fogyasztóvédelmi intézkedéseket szerte az Unióban. [Mód. 5]

(7a)  A különbözőségek elősegítik ezen anyagoknak a bűnözői hálózatok – és különösen a szervezett bűnözés – révén megvalósuló tiltott kereskedelmét. [Mód. 6]

(8)  Az ilyen különbözőségek várhatóan csak még tovább fokozódnak, ahogy továbbra sem szűnnek meg, hiszen a tagállamok továbbra is eltérő megközelítést alkalmaznak megközelítéseket fogadnak el az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos kihívások anyagok kezelése terén. Ezért - amennyiben a tagállamok közötti összehangolás és együttműködés nem válik hatékonyabbá – a a kereskedelem akadályai és a piac elaprózódása, a jogi egyértelműség és a gazdasági szereplők számára az egyenlő versenyfeltételek hiánya várhatóan fokozódni fog, továbbra is fennáll majd,még inkább akadályozva a belső piac működését. [Mód. 7]

(9)  Amennyiben megállapítják belső piac működésének e torzulásait, azokat kezelni meg kell szüntetni, és ennek érdekében az uniós szinten aggodalmat okozó új pszichoaktív anyagokra vonatkozó szabályokat közelíteni kell, egyúttal azonban biztosítani kell az egészség, a biztonság és a fogyasztóvédelem magas szintjét, továbbá rugalmasságot a tagállamok számára a helyi körülményekre való reagálás tekintetében. [Mód. 8]

(10)  A kereskedelmi és ipari felhasználásra szánt, valamint a –közvetlenül a tagállamok hatóságainak ellenőrzése alatt álló vagy azok által kifejezetten jóváhagyott létesítményekben alkalmazott, megfelelő felhatalmazással rendelkező személyek általi – tudományos kutatás és fejlesztés célját szolgáló új pszichoaktív anyagok és készítmények esetében lehetővé kell tenni az ilyen áruk szabad mozgását az Unióban. Ennek a rendeletnek szabályokat kell megállapítania e szabad mozgás korlátozására bevezetendő intézkedések tekintetében. [Mód. 9]

(11)  Az Unió egészében egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat előidéző új pszichoaktív anyagokat uniós szinten kell kezelni. Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos, ezen a rendeleten alapuló fellépésnek hozzá kell járulnia az emberi egészség és biztonság magas szintű védelméhez, ahogy azt az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja.

(12)  Ennek a rendeletnek nem kell a kábítószer-prekurzorokra alkalmazandónak lennie, mert az ilyen kémiai anyagok kábítószerek vagy pszichotróp anyagok előállítása céljából való felhasználásának problémáját a 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6), valamint a 111/2005/EK tanácsi rendelet(7) kezeli.

(13)  Az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó bármely uniós fellépésnek tudományos bizonyítékokon kell alapulnia és meghatározott eljárás szerint kell történnie. A tagállamok által bejelentett információk alapján az Unió egészében aggodalmat keltő új pszichoaktív anyagokról jelentést kell készíteni. A jelentésnek tartalmaznia kell, hogy szükséges-e kockázatértékelést végezni. A kockázatértékelést követően a Bizottságnak kell meghatároznia, hogy az új pszichoaktív anyagokat alá kell-e vetni bármilyen korlátozási intézkedésnek. Közvetlen közegészséget fenyegető kockázat esetén a Bizottságnak az ilyen anyagokat ideiglenes fogyasztói piaci korlátozásnak kell alávetnie a kockázatértékelés befejezéséig. Ha új információ merül fel valamely új pszichoaktív anyaggal kapcsolatban, a Bizottságnak újra el kell végeznie az anyag által támasztott kockázat szintjének értékelését. Az új pszichoaktív anyagokról szóló jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(14)  Nem kell kockázatértékelést lefolytatni ezen rendelet értelmében olyan új pszichoaktív anyag esetében, amely nemzetközi jog alapján értékelés tárgyát képezi, vagy ha az valamely gyógyszer vagy állatgyógyászati gyógyszer hatóanyaga, kivéve, ha uniós szinten elegendő, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) és az Europol együttes jelentésének szükségességére utaló adat áll rendelkezésre. [Mód. 10]

(15)  Abban az esetben, ha az az új pszichoaktív anyag, amelyről jelentés készül, valamely gyógyszer, vagy állatgyógyászati gyógyszer hatóanyaga, a Bizottságnak az Európai Gyógyszerügynökséggel együttesen kell értékelnie, hogy szükség van-e további intézkedésre.

(16)  Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban uniós szinten hozott intézkedéseknek arányosnak kell lenniük az ilyen anyagok által támasztott egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokkal.

(17)  Egyes új pszichoaktív anyagok közvetlen közegészségügyi kockázatot jelentenek, ami sürgős intézkedést igényel. Ezért korlátozott elegendő hosszúságú ideig korlátozni kell a fogyasztók számára való hozzáférhetőségüket, amíg kockázatértékelésük befejeződik, és amíg az új pszichoaktív anyag által jelentett kockázat szintjét meg nem állapították, továbbá indokolt esetben amíg az állandó piaci intézkedéseket bevezető határozat hatályba nem lép. [Mód. 11]

(18)  A meglévő bizonyítékok és az előre meghatározott kritériumok alapján nem szükséges uniós szintű korlátozási intézkedéseket bevezetni olyan új pszichoaktív anyagok esetében, amelyek alacsony egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatot jelentenek, ugyanakkor a tagállamok valamely új pszichoaktív anyag tekintetében további intézkedéseket vezethetnek be attól függően, hogy az adott anyag – a nemzeti körülmények és a tagállamok által relevánsnak tartott bármely szociális, gazdasági, jogi, közigazgatási vagy egyéb, általuk lényegesnek ítélt tényező figyelembevételével – saját területükön belül milyen specifikus kockázatokat jelent. [Mód. 12]

(19)  Azok az új pszichoaktív anyagok, amelyek a meglévő bizonyítékok és előre meghatározott kritériumok alapján közepes egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelentenek, nem tehetők a fogyasztók számára hozzáférhetővé. [Mód. 13]

(20)  Azok az új pszichoaktív anyagok, amelyek a meglévő bizonyítékok és előre meghatározott kritériumok alapján súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelentenek, nem tehetők hozzáférhetővé a piacon. [Mód. 14]

(21)  Ennek a rendeletnek rendelkeznie kell kivételekről, hogy biztosítsa az emberi és állati egészség védelmét, megkönnyítse a tudományos kutatást és fejlesztést, valamint az iparban lehetővé tegye új pszichoaktív anyagok felhasználását, feltéve, hogy azoknak valószínűleg nincs negatív hatása, és azokkal nem lehet visszaélni vagy azokat nem lehet visszanyerni. [Mód. 15]

(21a)  A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a kutatási és fejlesztési célra vagy bármely más engedélyezett célra használt anyagokat az új pszichoaktív anyagok tiltott piacára eltérítsék. [Mód. 16]

(22)  Ezen rendelet hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk a korlátozási intézkedések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan. Ezeknek a szankcióknak hathatósnak, arányosnak és a szabályszegéstől elrettentőnek kell lenniük.

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 1920/2006/EK rendelete(8) által létrehozott EMCDDA központi szerepet kell betöltenie az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos információcserében, továbbá az információk összehangolásában és az ilyen anyagok által támasztott jelentett egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatok értékelésében. Egyedi támogatást kell előirányozni és biztosítani, mivel az e rendelet keretében az ügynökség által gyűjtendő és kezelendő információk mennyisége várhatóan nőni fog. [Mód. 17]

(24)  Az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információ gyors cseréjére vonatkozó mechanizmus (az Európai Unió új pszichoaktív anyagokra vonatkozó korai figyelmeztető rendszere (EWS)) hasznos csatornának bizonyult az új pszichoaktív anyagokra, az ellenőrzött pszichoaktív anyagok használatában jelentkező új tendenciákra vonatkozó információk, valamint az ezekkel kapcsolatos közegészségügyi figyelmeztetések megosztása terén. Ezt a mechanizmust tovább kell erősíteni az Unió egészében az új pszichoaktív anyagok gyors megjelenésére és terjedésére adandó hathatós válasz lehetővé tétele érdekében érdekében a mechanizmust fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni, különösen az új pszichoaktív anyagok észlelésével és azonosításával, az azok alkalmazásához köthető mellékhatásokkal, valamint a bűnöző csoportok piaci részvételével kapcsolatos adatoknak az Unió új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos adatbázisán („Az új kábítószerek európai adatbázisa”) keresztül történő gyűjtése és kezelése tekintetében. A mellékhatásokkal kapcsolatos esettanulmányok tekintetében a média – különösen a tudományos és az orvosi szakirodalom – jelentős információforrás lehet. A jelentéstétel hatékonyságának fokozása érdekében az EMCDDA-nak valamennyi új pszichoaktív anyagot nyomon kell követnie, és ezeket az információkat be kell jegyeznie az új kábítószerek európai adatbázisába. Az e rendelet működéséhez nélkülözhetetlen adatállomány magában foglalja többek között az új pszichoaktív anyagok észlelésével és azonosításával, az azok alkalmazásához köthető mellékhatásokkal, valamint a bűnöző csoportok piaci részvételével kapcsolatos adatokat. Az alapadatokat meg kell határozni. Az alapadatokat rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek az e rendelet hatékony működése céljából szükséges információknak. Gyorsított jelentéstételnek kell vonatkoznia a feltételezett súlyos nemkívánatos eseményekre, köztük a halált okozó súlyos eseményekre is.. [Mód. 18]

(24a)  Annak érdekében, hogy a tagállamok megkaphassák az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos információkat, és azokhoz egyidejűleg hozzáférhessenek, valamint azokat meg is tudják osztani, az új kábítószerek európai adatbázisát teljes mértékben és folyamatosan hozzáférhetővé kell tenni a tagállamok, az EMCDDA, az Europol és a Bizottság számára. [Mód. 19]

(24b)  Amennyiben az új pszichoaktív anyagokról kapott információk alapján azok közegészségügyi aggodalomra adnak okot, az EMCDDA az új pszichoaktív anyagokról minden tagállam részére egészségügyi riasztást ad ki az információ gyors cseréjére szolgáló rendszeren keresztül. Ezen egészségügyi riasztások keretében tájékoztatást kell továbbá adni az anyagok kockázatainak kezelése érdekében hozható megelőzési, kezelési és ártalomcsökkentési intézkedésekről. [Mód. 20]

(24c)  A közegészség védelme érdekében megfelelő mértékű finanszírozást kell biztosítani az EMCDDA és az Europol EWS-sel kapcsolatos tevékenységei számára. [Mód. 21]

(25)  A tagállamok által szolgáltatott információk kulcsfontosságúak az új pszichoaktív anyagok piaci korlátozására vonatkozó döntés meghozatalához vezető eljárások hatékony működéséhez. A tagállamoknak ezért rendszeresen nyomon kell követniük és gyűjteniük kell az adatokat kell gyűjteniük bármely az új pszichoaktív anyagok anyag megjelenéséről és felhasználásáról, az ehhez a hozzá kapcsolódó egészségügyi, biztonsági és szociális problémákról és a szakpolitikai reagálásról, az EMCDDA által a kulcsfontosságú járványügyi mutatók és egyéb releváns adatok gyűjtésére vonatkozóan meghatározott kerettel összhangban. A tagállamoknak meg kell osztaniuk ezeket az adatokat, különösen az EMCDDA-val, az Europollal és a Bizottsággal. [Mód. 22]

(25a)  A tagállamok által szolgáltatott és a köztük megosztott, az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos információk kulcsfontosságúak nemzeti egészségpolitikáik – mind a kábítószer-függőség megelőzése, mind a pszichoaktív kábítószerek fogyasztóinak a terápiás szolgáltatások keretében történő kezelése – tekintetében. A tagállamoknak valamennyi elérhető információt hatékonyan fel kell használniuk, valamint nyomon kell követniük a vonatkozó fejleményeket. [Mód. 23]

(26)  Az új pszichoaktív anyagok azonosítására és megjelenésük, valamint elterjedésük előre jelzésére irányuló képesség hiánya, valamint az általuk támasztott egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokra vonatkozó bizonyítékok hiánya akadályozza a hathatós reagálást. Ezért biztosítani kell a támogatást kell nyújtani többek között és a szükséges erőforrásokat uniós és nemzeti szinten is az EMCDDA, a nemzeti kapcsolattartó pontok, az egészségügy és a bűnüldözés nemzeti és regionális szintű képviselői, a kutatóintézetek és a releváns szakértelemmel rendelkező bűnügyi tudományos laboratóriumok közötti rendszeres és szisztematikus együttműködés megkönnyítésére az új pszichoaktív anyagok tulajdonságainak értékelésére, valamint az általuk előidézett problémák hatékony kezelésére irányuló képesség fokozása érdekében. [Mód. 24]

(26a)  Megfelelő biztosítékokat, például az adatok anonimizálását kell bevezetni a személyes adatok magas szintű védelmének biztosítására, főként különleges adatok gyűjtése és megosztása esetén. [Mód. 25]

(27)  Az e rendelet által az információcsere, kockázatértékelés, valamint ideiglenes és állandó jellegű korlátozási intézkedések elfogadása céljából létrehozott eljárásoknak lehetővé kell tenniük a gyors fellépést. A piackorlátozási intézkedéseket indokolatlan késedelem nélkül, legkésőbb az együttes jelentés vagy a kockázatértékelési jelentés kézhezvételétől számított nyolc héten belül el kell fogadni.

(28)  Mindaddig, amíg az Unió nem fogad el intézkedéseket valamely új pszichoaktív anyag e rendelet értelmében történő piackorlátozás alá vonása tekintetében, a tagállamok a műszaki szabványok és szabályok, valamint a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) rendelkezéseivel összhangban műszaki szabályokat fogadhatnak el az adott új pszichoaktív anyagra vonatkozóan. Az Unió belső piaca egységességének megőrzése, valamint indokolatlan kereskedelmi akadályok megjelenésének megelőzése érdekében a tagállamoknak a 98/34/EK irányelvben megállapított eljárással összhangban haladéktalanul közölniük kell a Bizottsággal az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó bármely műszaki szabály tervezetét.

(28a)  A gyermekek és a serdülőkorúak különösen ki vannak téve ezen új anyagok veszélyeinek, amelyek kockázatai még mindig alig ismertek. [Mód. 26]

(29)  A megelőzési, , a korai észlelési és beavatkozási, a kezelési- valamint a kockázat- és ártalomcsökkentési intézkedések fontosak az új pszichoaktív anyagok növekvő használata és az általuk előidézett potenciális kockázatok által okozott problémák kezelésében. A tagállamoknak javítaniuk kell a megelőzési programok elérhetőségét és hatékonyságát, valamint fel kell hívniuk a figyelmet az új pszichoaktív anyagok használatának veszélyeire és következményeire. E célból a megelőzési intézkedéseknek a korai észlelésre és beavatkozásra, az egészséges életmód ösztönzésére és a célzott megelőzésre is ki kell terjedniük, továbbá a családokat és a közösségeket is meg kell célozniuk. Az új pszichoaktív anyagok egyik jelentős és gyorsan fejlődő reklámozási és forgalmazási csatornájának számító Internetet fel kell használni az ilyen anyagok által okozott egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokról szóló információk terjesztésére, valamint a helytelen alkalmazás és a visszaélés megelőzésére. Alapvető fontosságú a gyermekek, a serdülőkorúak és a fiatal felnőttek kockázatokról való tájékoztatása, többek között az iskolákban és más oktatási környezetekben tartandó tájékoztatási kampányok keretében. [Mód. 27]

(29a)  A Bizottság és a tagállamok előmozdítják azon oktatási és tudatosságnövelő tevékenységeket, kezdeményezéseket és kampányokat is, melyek az új pszichoaktív anyagok helytelen alkalmazásához és az azokkal való visszaéléshez kapcsolódó egészségügyi, társadalmi és biztonsági kockázatokkal kapcsolatosak. [Mód. 28]

(30)  A gyógyszerekkel és állatgyógyászati készítményekkel a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10), a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11), valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) foglalkozik. A velük való visszaélésre, vagy helytelen használatukra ezért e rendeletnek nem kell kiterjednie.

(30a)  A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az alacsony, mérsékelt és magas kockázatú anyagokkal kapcsolatos kritériumok módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. [Mód. 29]

(31)  Annak érdekében, hogy egységes feltételek legyenek biztosítva az ideiglenes és állandó jellegű piaci korlátozások végrehajtásáhoza Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni. A Bizottságnak e hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(13) összhangban kell gyakorolnia.

(32)  A Bizottságnak kellően indokolt esetekben azonnal alkalmazandó végrehajtási aktust kell elfogadnia azokban az esetben, amikor az érintett új pszichoaktív anyag fogyasztásával összefüggésben több tagállamban hirtelen megnő a bejelentett halálesetek, a súlyos egészségügyi problémák, vagy a súlyos egészségügyi veszélyt jelentő incidensek száma és az intézkedés meghozatalát feltétlen sürgősség indokolja. [Mód. 30]

(33)  E rendelet alkalmazása során a Bizottságnak konzultálnia kell a tagállamok szakértőivel, az Unió illetékes ügynökségeivel, különösen az EMCDDA-val, a civil társadalommal és a gazdasági szereplőkkel és bármely egyéb releváns érdekelt féllel. [Mód. 31]

(34)  Minthogy a javasolt fellépés célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kellőképpen elérni, és ennélfogva a tervezett fellépés hatásai miatt az jobban elérhető uniós szinten, az Unió a Maastrichti Szerződés 5. cikkében kimondott szubszidiaritás alapelvével összhangban fogadhat el intézkedéseket. Az ugyanabban a cikkben kimondott arányosság alapelvével összhangban ez a rendelet nem megy túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéken.

(35)  Egységes szabályok létrehozása, a fogalmak és eljárások egyértelműségének biztosítása, valamint a gazdasági szereplők számára jogbiztonság nyújtása érdekében helyénvaló e jogi aktust rendelet formájában elfogadni.

(36)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény által elismert alapjogokat és betartja az abban rögzített alapelveket, beleértve a vállalkozás szabadságának jogát, a tulajdonhoz való jogot, a megelőző egészségügyi ellátáshoz való jogot és az orvosi kezelés igénybevételéhez és a hatékony jogorvoslathoz való jogot, [Mód. 32]

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1.FEJEZET

Tárgy – Hatály – Fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez a rendelet megállapítja az új pszichoaktív anyagok belső piaci szabad mozgásának korlátozására vonatkozó szabályokat. E célból létrehoz az új pszichoaktív anyagokról szóló információk cseréjére, kockázatértékelésére és piackorlátozási intézkedés alá vonására vonatkozó uniós szintű mechanizmust.

(2)  Ez a rendelet nem alkalmazandó a 2004/273/EK rendeletben és a 111/2005/EK rendeletben meghatározott „jegyzékben szereplő anyagokra“.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendeletnek az alkalmazásában:

a)  „új pszichoaktív anyag“: természetes, vagy szintetikus anyag, amely emberi fogyasztás esetén képes a központi idegrendszerre stimuláló, vagy visszafogó hatást kifejteni, hallucinációkat, a motoros funkciók, a gondolkodás, a viselkedés, az észlelés, a tudatosság vagy a hangulat megváltozását előidézni, emberi fogyasztásra szánt, vagy valószínűleg emberek által fogyasztott készítmény, még ha nem függetlenül attól, hogy is a fent említett egy vagy több hatás előidézésének céljából szánják szánják-e, emberi fogyasztásra, olyan szer, amely nem szerepel az Egyesült Nemzetek Szervezete kábítószerekről szóló, az 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított 1961. évi egységes egyezménye által ellenőrzött szerek között, sem az Egyesült Nemzetek Szervezete pszichotrop anyagokról szóló 1971. évi egyezményének jegyzékeiben; nem tartozik e fogalom körébe az alkohol, a koffein és a dohány, sem a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló, 2001. június 5-i 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) értelmében vett dohánytermékek ; [Mód. 33]

b)  „keverék“: egy vagy több új pszichoaktív anyagot tartalmazó keverék, vagy oldat;

c)  „gyógyszer“: a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 2. pontjában meghatározott termék;

d)  „állatgyógyászati készítmény“: a 2001/82/EK irányelv 1. cikkének 2. pontjában meghatározott termék;

e)  „forgalomba hozatali engedély“: valamely gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény piaci forgalomba hozatalára vonatkozó engedély a 2001/83/EK irányelvvel, a 2001/82/EK irányelvvel, vagy a 726/2004/EK rendelettel összhangban;

f)  „a piacon történő hozzáférhetővé tétel“: valamely új pszichoaktív anyagnak az Unió piacán forgalmazás, fogyasztás vagy felhasználás céljából kereskedelmi tevékenység során történő nyújtása, akár fizetés ellenében, akár ingyenesen;

g)  „fogyasztó“: bármely természetes személy, aki szakmája, üzleti tevékenysége vagy hivatása körén kívülálló okból cselekszik;

h)  „kereskedelmi és ipari felhasználás“: a fogyasztóktól eltérő természetes és jogi személyek részére történő gyártás, feldolgozás, elkészítés, tárolás, keverés, előállítás és értékesítés;

i)  „tudományos kutatás és fejlesztés“: az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(15) összhangban, szigorúan ellenőrzött körülmények között végzett bármely tudományos kísérletezés, elemzés vagy kutatás;

j)  „Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszere“: az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Egyesült Nemzetek Kábítószerügyi Bizottsága (CND) és a Gazdasági és Szociális Bizottság, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete kábítószerekről szóló, az 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított 1961. évi egységes egyezményének 3. cikke vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete pszichotrop anyagokról szóló 1971. évi egyezményének 2. cikke szerint megállapított megfelelő hatásköreiken belül járnak el.

II. FEJEZET

Szabad mozgás

3. cikk

Szabad mozgás

A kereskedelmi és ipari felhasználásra szánt, valamint a tudományos kutatás és fejlesztés célját szolgáló új pszichoaktív anyagok és keverékek szabadon mozoghatnak az Unióban.

4. cikk

A szabad mozgás akadályainak megelőzése

Amennyiben az Unió nem fogadott el intézkedéseket valamely új pszichoaktív anyag e rendelet értelmében történő piaci korlátozás alá vonására, vagy amennyiben a Bizottság nem fogadott el a 11. cikk szerinti korlátozási intézkedést, a tagállamok a 98/34/EK irányelvvel összhangban az ilyen új pszichoaktív anyagokra vonatkozó műszaki szabályokat fogadhatnak el.

A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal az új pszichoaktív anyagokról szóló minden műszaki szabály tervezetét a 98/34/EK irányelvvel összhangban. [Mód. 34]

III. FEJEZET

Információgyűjtés és információcsere

5. cikk

Információcsere

Ha valamely tagállam valamely, új pszichoaktív anyagnak vagy keveréknek tűnő szerre vonatkozóan információkkal rendelkezik, a Kábítószer és kábítószer-függőség európai információs hálózatán („Reitox“) belül a nemzeti fókuszpontok fókuszpontjai, valamint az Europol nemzeti egységei időben összegyűjtik megadják az EMCDDA és az Europol részére azon anyagok észlelésére és azonosítására, fogyasztására, és annak módjaira, a súlyos mérgezésekre és a halálesetekre, az anyagok lehetséges kockázataira, toxicitási szintjére, valamint gyártására, kivonására, behozatalára, kereskedelmére, forgalmazására, és forgalmazási csatornáira, tiltott kereskedelmére, kereskedelmi és tudományos célú felhasználására vonatkozóan rendelkezésre álló információkat, amelyekről feltételezhető, hogy új pszichoaktív anyagok vagy keverékek.

Az EMCDDA és az Europol azonnal közli az ilyen információt a Reitox-szal, valamint az Europol nemzeti egységeivel, valamint az Európai Gyógyszerügynökséggel.

Az új pszichoaktív anyagok gyors megjelenésére és Unión belüli terjedésére adandó hatékonyabb reagálás lehetővé tétele érdekében fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni az információcsere-rendszert (a „korai figyelmeztető rendszert”), különös tekintettel az új pszichoaktív anyagok észlelésére és azonosítására vonatkozó adatgyűjtésre és adatkezelésre. [Mód. 35]

6. cikk

Együttes jelentés

(1)  Azokban az esetekben, amikor az EMCDDA és az Europol, vagy a Bizottság úgy véli, hogy valamely több tagállam által bejelentett új pszichoaktív anyagról megosztott információ uniós szintű aggodalomra ad okot egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatok miatt, amelyeket az új pszichoaktív anyag jelenthet, vagy több tagállam indokolással ellátott kérelmére, az EMCDDA és az Europol együttes jelentést készít az új pszichoaktív anyagról.

(2)  Az együttes jelentés az alábbi információkat tartalmazza:

a)  emberi fogyasztás esetén az új pszichoaktív anyag által támasztott jelentett kockázatok jellege – ideértve a más anyagokkal együtt való alkalmazással kapcsolatos ellenjavallatokat is, ha ezek rendelkezésre állnak – , valamint a közegészséget fenyegető kockázat mértéke, a 9. cikk (1) bekezdésében említettek szerint;

b)  az új pszichoaktív anyag kémiai és fizikai azonossága, a gyártásához vagy kivonásához használt módszerek és kémiai prekurzorok – ha ismertek –, valamint a piacon megjelent - vagy tudományos értékelés alapján ésszerű feltételezés szerint várhatóan megjelenő - hasonló kémiai felépítésű más új pszichoaktív anyagok;

c)  az új pszichoaktív anyag kereskedelmi és ipari felhasználása, valamint tudományos kutatási és fejlesztési célokra történő felhasználása;

d)  az új pszichoaktív anyag humán és állatgyógyászati felhasználása, beleértve a gyógyszerben vagy állatgyógyászati készítményben hatóanyagként való felhasználást;

e)  bűnöző csoportok részvétele az új pszichoaktív anyag gyártásában, forgalmazásában vagy kereskedelmében, az új pszichoaktív anyag kábítószerek vagy pszichotróp pszichotrop anyagok gyártásában való bármely felhasználása;

f)  az új pszichoaktív anyag jelenleg értékelés alatt áll-e, vagy értékelése megtörtént-e az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszere által;

g)  az új pszichoaktív anyag a tagállamokban bármilyen korlátozási intézkedés tárgyát képezi-e;

h)  van-e bármely meglévő megelőzési és kezelési intézkedés bevezetve az új pszichoaktív anyag használatából eredő következmények kezelésére szolgáló bármely megelőzésre és kezelésre irányuló jelenlegi intézkedés.

(3)  Az EMCDDA és az Europol felkéri a nemzeti fókuszpontokat és az Europol nemzeti egységeit, hogy nyújtsanak további információkat az új pszichoaktív anyagról. Ezt az információt a felkérés kézhezvételét követő négy héten belül meg kell adniuk.

(4)  Az EMCDDA és az Europol felkéri az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy információt szolgáltasson a tagállamok gyógyszerekkel foglalkozó, illetékes nemzeti hatóságaival konzultálva nyújtson tájékoztatást arról, hogy az új pszichoaktív anyag az Unióban vagy bármely tagállamban:

a)  valamely forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény hatóanyaga-e;

b)  valamely forgalomba hozatali engedélykérelem tárgyát képező gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény hatóanyaga-e;

c)  valamely forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény hatóanyaga-e, amely forgalomba hozatali engedélyt azonban az illetékes hatóság felfüggesztette;

d)  a 2001/83/EK irányelv 5. cikkének megfelelően valamely engedéllyel nem rendelkező gyógyszer hatóanyaga-e, vagy valamely, az 2001/82/EK irányelv 10. cikke c) pontjával összhangban nemzeti jogszabályok értelmében erre képesítéssel rendelkező személy által helyben, állatorvosi rendelvényre készített állatgyógyászati készítmény hatóanyaga-e.

A tagállamok – ha arra felkérést kapnak – indokolatlan késedelem nélkül megadják a fenti információkat az Európai Gyógyszerügynökségnek.

Az Európai Gyógyszerügynökség a rendelkezésére álló információkat az EMCDDA erre irányuló felkérésének kézhezvételét követő négy héten belül megadja.

(5)  Az EMCDDA felkéri az Európai Vegyianyag-ügynökséget, , az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot (ECDC), valamint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, hogy adják meg az új pszichoaktív anyagról rendelkezésükre álló információkat és adatokat. Az EMCDDA tiszteletben tartja az Európai Vegyianyag-ügynökség, az ECDC és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által vele közölt információk felhasználásának feltételeit, beleértve az információ- és adatbiztonságra, valamint a bizalmas adatok, többek közt a különleges adatok vagy az üzleti információk védelmére vonatkozó feltételeket is.

Az Európai Vegyianyag-ügynökség, az ECDC és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a rendelkezésükre álló információkat és adatokat a felkérés kézhezvételét követő négy héten belül szolgáltatják. kötelesek megadni.

(6)  Az EMCDDA és az Europol az együttes jelentést a (3) bekezdésben említett további információk nyújtására irányuló felkérés kézhezvételét követő nyolc héten belül nyújtja be a Bizottságnak.

Abban az esetben, ha az EMCDDA és az Europol keverékekről vagy több, hasonló kémiai összetételű új pszichoaktív anyagról gyűjt információt, az egyes együttes jelentéseket a (3) bekezdésben említett további információk nyújtására irányuló felkérés kézhezvételét követő tíz héten belül nyújtják be a Bizottságnak. [Mód. 36]

IV. FEJEZET

Kockázatértékelés

7. cikk

Kockázatértékelési eljárás és jelentés

(1)  A 6. cikkben említett együttes jelentés kézhezvételét követő négy héten belül a Bizottság felkérheti az EMCDDA-t, hogy értékelje az új pszichoaktív anyag által támasztott potenciális kockázatokat és készítsen kockázatértékelési jelentést. A kockázatértékelést az EMCDDA tudományos bizottsága folytatja le.

(2)  A kockázatértékelési jelentés tartalmazza a 10. cikk (2) bekezdésében említett kritériumok és információk elemzését, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára az új pszichoaktív anyag által támasztott egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatok szintjének meghatározását.

(3)  Az EMCDDA tudományos bizottsága rendkívüli ülés során méri fel a kockázatokat. A bizottság kiegészíthető legfeljebb öt, az új pszichoaktív anyag által támasztott kockázatok kiegyensúlyozott értékelésének biztosítása szempontjából releváns tudományterületeket képviselő szakértővel, köztük egy addiktológiára szakosodott pszichológussal. E szakértőket az EMCDDA igazgatója szakértői jegyzékből jelöli ki. Az EMCDDA igazgatótanácsa a szakértők jegyzékét háromévente jóváhagyja. Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, az EMCDDA, az Europol és az Európai Gyógyszerügynökség jogosult egyenként két megfigyelőt kijelölni.

(4)  Az EMCDDA tudományos bizottsága a kockázatértékelést a tagállamok, a Bizottság, az EMCDDA, az Europol, az Európai Gyógyszerügynökség, az Európai Vegyianyag-ügynökség, az ECDC, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által az adott anyag kockázatairól és felhasználási módjairól – beleértve például a felhasználási módokról és az adagolásról a kereskedelmi és ipari felhasználásokat is – nyújtott információk, valamint bármely egyéb releváns tudományos bizonyíték alapján végzi el. Az értékelés során mérlegelnie kell a tagjai által kifejtett valamennyi véleményt. Az EMCDDA támogatja a kockázatértékelést és meghatározza az információszükségleteket, beleértve célzott tanulmányok vagy vizsgálatok elvégzését is.

(5)  Az EMCDDA a kockázatértékelési jelentést attól a naptól számított tizenkét héten belül nyújtja be a Bizottságnak, hogy kézhez vette az erre irányuló felkérést a Bizottságtól.

(6)  Az EMCDDA kérésére a Bizottság a kockázatértékelés elvégzésére rendelkezésre álló időszakot legfeljebb tizenkét héttel meghosszabbíthatja, hogy lehetővé váljon további kutatás és adatgyűjtés elvégzése. Az EMCDDA-nak az erre irányuló kérést a kockázatértékelés megkezdésétől számított hat héten belül kell benyújtania a Bizottságnak. Ha az ilyen kérelem benyújtásától számított két héten belül a Bizottság nem emel kifogást, a kockázatértékelés időszaka meghosszabbodik. [Mód. 37]

8. cikk

Kizárás a kockázatértékelés köréből

(1)  Nem kell kockázatértékelést végezni abban az esetben, ha az új pszichoaktív anyag értékelése az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszerén belül előrehaladott szakaszban van, azaz ha az Egészségügyi Világszervezet kábítószerfüggéssel kábítószer-függőséggel foglalkozó szakértői bizottsága írásbeli ajánlással együtt közzétette már kritikai felülvizsgálatát, kivéve, ha olyan jelentős információ merül fel, amely új és különleges jelentőséggel bír az Unió számára, és amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszere nem vett figyelembe, amit meg kell említeni az értékelő jelentésben. [Mód. 38]

(2)  Nem kell kockázatértékelést végezni abban az esetben, ha az új pszichoaktív anyag értékelésére már sor került az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszerén belül, de olyan döntés született, hogy azt nem foglalják bele az Egyesült Nemzetek Szervezete kábítószerekről szóló, az 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított 1961. évi egységes egyezményének, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete pszichotróp anyagokról szóló 1971. évi egyezményének jegyzékeibe, kivéve, ha olyan jelentős és konkrét információ merül fel, amely új és különleges jelentőséggel bír az Unió számára, aminek indokait fel kell tüntetni az értékelő jelentésben. [Mód. 39]

(3)  Nem kell kockázatértékelést végezni, ha az új pszichoaktív anyag:

a)  valamely forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény hatóanyaga;

b)  valamely forgalomba hozatali engedélykérelem tárgyát képező gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény hatóanyaga;

c)  valamely forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény hatóanyaga, amely forgalomba hozatali engedélyt azonban az illetékes hatóság felfüggesztette.

(4)  A kockázatértékelést el kell végezni azonban akkor, ha uniós szinten elegendő arra utaló adat áll rendelkezésre, hogy az EMCDDA és az Europol együttes jelentésére van szükség. [Mód. 40]

V. FEJEZET

Piaci korlátozások

9. cikk

Közvetlen közegészséget fenyegető kockázatok és ideiglenes fogyasztói piaci korlátozás

(1)  Abban az esetben, ha a 7. cikk (1) bekezdése értelmében valamely új pszichoaktív anyag kockázatértékelését kéri, a Bizottság határozattal megtiltja az adott új pszichoaktív anyagnak a piacon a fogyasztók számára történő hozzáférhetővé tételét, ha a meglévő információk alapján az adott anyag az alábbi bizonyítékok alapján közvetlen kockázatot jelent a közegészségre:

a)  az új pszichoaktív anyag fogyasztásával összefüggésbe hozható, több tagállamban a tagállamokban jelentett, az adott új pszichoaktív anyag súlyos akut toxicitásával kapcsolatos halálesetek és súlyos egészségügyi következmények, ideértve a adott esetben a más anyagokkal együtt történő alkalmazással kapcsolatos ellenjavallatokat is;

b)  az új pszichoaktív anyag nagyközönség teljes lakosság és sajátos bizonyos csoportok körében való használatának elterjedtsége és a használati szokások, különösen a használat gyakorisága, mennyiségei és módozatai, a fogyasztók számára való hozzáférhetőség, valamint a terjesztés lehetősége és valószínűsége, amely jelzi, hogy a kockázat mértéke jelentős.

(2)  A Bizottság az (1) bekezdésben említett határozatot végrehajtási aktusok formájában fogadja el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 19. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárással összhangban fogadja el.

Az érintett új pszichoaktív anyag fogyasztásával összefüggésbe hozható, több tagállamban jelentett halálesetek számában bekövetkező gyors növekedéssel kapcsolatos, a sürgősségi eljárást kellően indokoló körülmények esetén a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogad el a 19. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárással összhangban.

(3)  Az (1) bekezdésben említett határozatban foglalt piaci korlátozás nem haladhatja meg a tizenkét hónap időtartamot. Ha az új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatok szintje állandó korlátozási intézkedések bevezetését indokolja, állandó piaci korlátozás hiányában az ideiglenes piaci korlátozás időtartamát további 12 hónappal meg lehet hosszabbítani. [Mód. 41]

10. cikk

Az egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatok szintjének meghatározása a kockázatfelmérést követően

(1)  A Bizottság indokolatlan késedelem nélkül meghatározza a kockázatértékelési jelentés tárgyát képező új pszichoaktív anyag által előidézett egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatok szintjét. Ezt az összes rendelkezésre álló bizonyíték, és különösen a kockázatértékelési jelentés alapján teszi.

(2)  A Bizottság valamely új pszichoaktív anyag kockázatszintjének meghatározásakor az alábbi kritériumokat veszi figyelembe:

a)  az új pszichoaktív anyag akut és krónikus toxicitásával összefüggésbe hozható, az anyag fogyasztása által okozott egészségügyi ártalom, a más anyagokkal való együttalkalmazásra vonatkozó ellenjavallat, ha ez rendelkezésre áll, az anyaggal való visszaélés valószínűsége és az anyag függőség-kialakítási potenciálja, különösen a sérülés, betegség, agresszió, valamint a fizikai és szellemi károsodás;

b)  az egyéneknek és a társadalomnak okozott szociális ártalom, különösen a társadalom működésére, a közrendre, valamint a bűnözői tevékenységekre gyakorolt hatás, az új pszichoaktív anyaggal összefüggésbe hozható szervezett bűnözési tevékenység, az új pszichoaktív anyag termelésével előállításával, kereskedelmével és forgalmazásával generált törvénytelen nyereség, valamint az okozott szociális ártalommal összefüggésbe hozható gazdasági költségek alapján;

c)  a biztonsági közbiztonsági kockázatok, különösen betegségek terjedése, beleértve a vérrel terjedő vírusok átadását, a fizikai és szellemi károsodás vezetési képességre gyakorolt következményei, az új pszichoaktív anyagok, valamint az azzal összefüggésben keletkező hulladékanyagok gyártásának, szállításának, valamint ártalmatlanításának környezeti hatása alapjána környezetre.

A Bizottság figyelembe veszi az új pszichoaktív anyag nagyközönségteljes lakosság és bizonyos sajátos csoportok körében való használatának elterjedtségét és a használati szokásokat, a fogyasztók számára való hozzáférhetőséget, valamint a terjesztés lehetőségét és valószínűségét, azoknak a tagállamok tagállamoknak a számát, amelyben amelyekben az adott anyag egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelent, az adott anyag kereskedelmi és ipari felhasználásának, valamint tudományos kutatási és fejlesztési célokra történő felhasználásának mértékét. [Mód. 42]

11. cikk

Alacsony kockázatok az Unió szintjén

A Bizottság nem fogad el egy az új pszichoaktív anyagra vonatkozóan korlátozási intézkedéseket, ha a meglévő bizonyítékok és a következő kritériumok alapján az adott anyag az Unió szintjén összességében alacsony szintű egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelent, különösen, ha:

a)  az új pszichoaktív anyag akut és krónikus toxicitásával összefüggésbe hozható, az anyag fogyasztása által okozott egészségügyi ártalom, az anyaggal való visszaélés valószínűsége és az anyag függőség-kialakítási potenciálja korlátozott, mivel csak kisebb sérülést vagy betegséget vált ki, valamint csekély mértékű fizikai és szellemi károsodást okoz elhanyagolható;

b)  az egyéneknek és a társadalomnak okozott szociális ártalom korlátozott, különös tekintettel különösen annak alapján, hogy a társadalom működésére és a közrendre gyakorolt hatása, az új pszichoaktív anyaggal összefüggésbe hozható szervezett bűnözési tevékenység mértéke alacsony, az új pszichoaktív anyag termelésével előállításával, kereskedelmével és forgalmazásával generált törvénytelen nyereség, valamint az okozott szociális ártalommal összefüggésbe hozható gazdasági költségek nincsenek vagy elhanyagolhatók;

c)  a biztonsági közbiztonsági kockázatok korlátozottak, különösen annak alapján, hogy alacsony a betegségek terjedésének kockázata, beleértve a vérrel terjedő vírusok átadását, a fizikai és szellemi károsodás nem jár következménnyel a vezetési képességre, vagy annak mértéke alacsony, az új pszichoaktív anyagok gyártása, azok és az azzal összefüggésben keletkező hulladékanyagok szállításának, valamint ártalmatlanításának környezetre gyakorolt hatása csekély mértékű.

Amennyiben az uniós szinten összességében alacsony szintű egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatot jelentő új pszichoaktív anyagra vonatkozó korlátozási intézkedések elfogadását mellőző határozat a bizonyítékok részleges vagy teljes hiányán alapult, a határozat indoklásában erre megfelelő módon hivatkozni kell. [Mód. 43]

12. cikk

Közepes kockázatok és állandó jellegű fogyasztói piaci korlátozás az Unió szintjén

(1)  A Bizottság határozattal, indokolatlan késedelem nélkül megtiltja az új pszichoaktív anyagnak a piacon a fogyasztók számára történő hozzáférhetővé tételét, amennyiben az anyag a meglévő bizonyítékok és a következő kritériumok alapján összességében közepes egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelent, különösen, ha:

a)  az új pszichoaktív anyag akut és krónikus toxicitásával összefüggésbe hozható, az anyag fogyasztása által okozott egészségügyi ártalom, az anyaggal való visszaélés valószínűsége és az anyag függőség-kialakítási potenciálja közepes mértékű, mivel általában nem halálos sérülést vagy betegséget vált ki, valamint közepes mértékű fizikai és szellemi károsodást okoz;

b)  az egyéneknek és a társadalomnak okozott szociális ártalom mérsékelt mértékű, annak alapján,különösen, ami a társadalom működésére, a közrendre gyakorolt hatását és ezáltal a közrend megzavarását illeti, közháborítást kelt; az új pszichoaktív anyaggal összefüggésbe hozható bűnözői tevékenységek és szervezett bűnözési tevékenység elszórt, a törvénytelen nyereség, valamint a gazdasági költségek mértéke közepes;

c)  a biztonsági közbiztonsági kockázatok mérsékeltek, különösen annak alapján, hogy a betegségek terjedése sporadikus elszórt, beleértve a vérrel terjedő vírusok átadását, a fizikai és szellemi károsodás vezetési képességre gyakorolt következményei közepes mértékűek, az új pszichoaktív anyagok gyártása, azok és az azzal összefüggésben keletkező hulladékanyagok, szállítása, valamint ártalmatlanítása környezeti ártalmat eredményez.

(2)  A Bizottság az (1) bekezdésben említett határozatot végrehajtási aktusok formájában fogadja el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 19. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárással összhangban fogadja el.

(3)   Ha a rendelkezésre álló információk vagy bizonyítékok azt mutatják, hogy az (1) bekezdésben említett határozat hatálya alá tartozó új pszichoaktív anyag egy adott tagállamban magasabb egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatot jelent, különösen az adott anyag fogyasztásának módjára vagy mértékére, illetve az adott tagállam területén a nemzeti körülményekre és bármely szociális, gazdasági, jogi, közigazgatási vagy egyéb tényezőre figyelemmel jelentkező specifikus kockázatokra tekintettel, akkor a tagállamok szigorúbb intézkedéseket tarthatnak fenn illetve vezethetnek be a közegészség magas szintű védelme érdekében.

(4)  Az új pszichoaktív anyagokra szigorúbb intézkedéseket fenntartani szándékozó tagállam a (3) bekezdéssel összhangban haladéktalanul közli a Bizottsággal a vonatkozó törvényeket, rendeleteket vagy közigazgatási rendelkezéseket, és ugyanezekről a többi tagállamot is tájékoztatja.

(5)  Az új pszichoaktív anyagokra szigorúbb intézkedéseket bevezetni szándékozó tagállam a (3) bekezdéssel összhangban haladéktalanul közli a Bizottsággal a vonatkozó törvények, rendeletek vagy közigazgatási rendelkezések tervezetét, és ugyanezekről a többi tagállamot is tájékoztatja. [Mód. 44]

13. cikk

Súlyos kockázatok és állandó jellegű piaci korlátozás az Unió szintjén

(1)  A Bizottság határozattal, indokolatlan késedelem nélkül megtiltja az új pszichoaktív anyagnak a termelését az előállítását, gyártását, a piacon történő hozzáférhetővé tételét – beleértve az Unióba történő behozatalt is –, szállítását és az Unióból történő kivitelét, amennyiben az anyag a meglévő bizonyítékok következő kritériumok alapján összességében súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelent, különösen, ha:

a)  az új pszichoaktív anyag akut és krónikus toxicitásával összefüggésbe hozható, az anyag fogyasztása által okozott egészségügyi ártalom, az anyaggal való visszaélés valószínűsége és az anyag függőség-kialakítási potenciálja életveszélyt jelent súlyos, mert az általában halált vagy halálos sérülést okoz, súlyos betegséget, valamint súlyos fizikai vagy szellemi károsodást vált ki;

b)  az egyéneknek és a társadalomnak okozott szociális ártalom súlyos mértékű, különösen, annak alapján, hogy ami a társadalom működésére és a közrendre gyakorolt hatását illeti hatása , a közrend megzavarását eredményezi, a használóban, másokban és vagyonban kárt okozó erőszakos és antiszociális magatartást vált ki; a bűnözői tevékenységek és az új pszichoaktív anyaggal összefüggésbe hozható a bűnözői bűnözői tevékenységek és tevékenységekre szervezett bűnözési tevékenység rendszeres, a törvénytelen nyereség, valamint a gazdasági költségek mértéke magas rendszeresek;

c)  a biztonsági közbiztonsági kockázatok súlyosak, különösen annak alapján, hogy a betegségek terjedése jelentős mértékű, beleértve a vérrel terjedő vírusok átadását, a fizikai és szellemi károsodás súlyos következményekkel jár a vezetési képességre, az új pszichoaktív anyagok gyártása, azok és az azzal összefüggésben keletkező hulladékanyagok, szállítása, valamint ártalmatlanítása a környezet károsodását eredményezi.

(2)  A Bizottság az (1) bekezdésben említett határozatot végrehajtási aktusok formájában fogadja el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 19. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárással összhangban fogadja el. [Mód. 45]

13a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 11., 12. és 13. cikkben felsorolt kritériumok módosítása tekintetében. [Mód. 46]

14. cikk

Engedélyezett felhasználások

(1)  A 9. cikk (1) bekezdésében és a 12. cikk (1) bekezdésében említett határozatok nem gátolhatják az olyan új pszichoaktív anyagok Unióban történő szabad mozgását és a piacon a fogyasztók számára történő hozzáférhetővé tételét, amelyek forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszerek vagy állatgyógyászati készítmények hatóanyagai.

(2)  A 13. cikk (1) bekezdésében említett határozatok nem gátolhatják az olyan új pszichoaktív anyagok Unióban történő szabad mozgását és termelését előállítását, gyártását, a piacon hozzáférhetővé tételét – beleérve az Unióba történő behozatalt is –, szállítását, és az Unióból történő kivitelét:

a)  amelyek – a tagállami hatóságok közvetlen irányítása alá tartozó vagy az azok által kifejezetten jóváhagyott létesítményekben dolgozó, megfelelő felhatalmazással bíró személyek révén – tudományos kutatási és fejlesztési célokat szolgálnak;

b)  amelyek felhasználási célja az Unió jogszabályai értelmében engedélyezett;

c)  amelyek forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer vagy állatgyógyászati készítmény hatóanyagai;

d)  amelyek anyagok vagy termékek gyártásában történő felhasználásra szolgálnak, feltéve, hogy az új pszichoaktív anyagokat oly módon alakítják át, hogy azokkal nem lehet visszaélni, vagy azokat nem lehet visszanyerni, feltéve továbbá, hogy az anyagról vagy a termékről szóló tájékoztató valamennyi felhasznált anyag mennyiségét tartalmazza.

(2a)  Az engedélyezett felhasználások tekintetében az új pszichoaktív anyagoknak és az új pszichoaktív anyagokat tartalmazó termékeknek használójuk biztonsága érdekében az alkalmazásra vonatkozó útmutatót – köztük figyelmeztetéseket, valamint az egyéb anyagokkal együtt történő alkalmazás esetére szóló ellenjavallatokat – kell tartalmazniuk, akár a címkén, akár a termékhez mellékelt tájékoztatóanyagban feltüntetve.

(3)  A 13. cikk (1) bekezdésében említett határozatok követelményeket és feltételeket állapíthatnak meg a (2) bekezdésben felsorolt felhasználási célokat szolgáló, súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelentő új pszichoaktív anyagok termelésére előállítására, gyártására, a piacon hozzáférhetővé tételére – beleérve az Unióba történő behozatalt is –, szállítására, és az Unióból történő kivitelére vonatkozóan.

(4)  A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a kutatási és fejlesztési célra vagy bármely más engedélyezett célra használt anyagokat az új pszichoaktív anyagok tiltott piacára eltérítsék. [Mód. 47]

VI. FEJEZET

Nyomon követés és újbóli vizsgálat

15. cikk

Nyomon követés

Az EMCDDA és az Europol, a Reitox támogatásával valamennyi olyan új pszichoaktív anyagot folyamatosan nyomon követi, amelyről együttes jelentés készült.

16. cikk

A kockázatok szintjének újbóli megvizsgálása

Abban az esetben, ha új információ és bizonyíték áll rendelkezésre egy olyan új pszichoaktív anyag által támasztott kockázatokról, amelynek egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatait a 10. cikkel összhangban már meghatározták, a Bizottság felkéri az EMCDDA-t, hogy frissítse az új pszichoaktív anyagról készített kockázatértékelési jelentést, és újra megvizsgálja az adott új pszichoaktív anyag által jelentett kockázatok szintjét.

VII. FEJEZET

Szankciók és jogorvoslat

17. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják a 9. cikk (1) bekezdésében, a 12. cikk (1) bekezdésében, valamint a 13. cikk (1) bekezdésében említett határozatok megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtásának biztosítása érdekében. A megállapított szankcióknak hathatósnak, arányosnak és a szabályszegéstől elrettentőnek kell lenniük. A tagállamok a szankciókkal kapcsolatos szabályokat és e rendelkezéseket érintő bármely utólagos módosítást haladéktalanul bejelentik a Bizottságnak.

18. cikk

Jogorvoslat

Bármely személy, akinek jogait valamely tagállam által a 17. cikkel összhangban hozott szankció végrehajtása érinti, az adott tagállamban bíróság előtti hathatós jogorvoslatra jogosult.

VIII. FEJEZET

ELJÁRÁSOK

19. cikk

Bizottság

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(2)  Azokban az esetekben, amikor erre a bekezdésre történik hivatkozás, a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

(3)  Azokban az esetekben, amikor erre a bekezdésre történik hivatkozás, a 182/2011/EU rendelet 8. cikke az ugyanazon rendelet 5. cikkével együtt alkalmazandó.

IX. FEJEZET

Záró rendelkezések

20. cikk

Kutatás, és elemzés, megelőzés és finanszírozás

(1)  A Bizottság és a tagállamok támogatják az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információk és tudás fejlesztését, megosztását és terjesztését fejlesztésére, megosztására és terjesztésére irányuló pénzügyi támogatást és a szükséges erőforrásokat uniós és tagállami szinten is biztosítani kell. A Bizottság és a tagállamok. Ezt oly módon teszik, hogy elősegítik az együttműködést az EMCDDA, más uniós ügynökségek és a tudományos és kutatóközpontok valamint a releváns szakértelemmel rendelkező egyéb szervek között, továbbá azáltal, hogy e szerveknek az ilyen anyagokról rendszeresen naprakész tájékoztatást nyújtanak.

(2)  A Bizottság és a tagállamok előmozdítják és támogatják továbbá a kutatást, többek között az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos alkalmazott kutatást is, valamint biztosítják a nemzeti és uniós szintű hálózatok közötti együttműködést és koordinációt a jelenség jobb megértése érdekében. Ezt oly módon teszik, hogy elősegítik az együttműködést az EMCDDA, más uniós ügynökségek (különösen az Európai Gyógyszerügynökség és az Európai Vegyianyag-ügynökség) és a tudományos és kutatóközpontok között. Hangsúlyt kell helyezni a kriminalisztikai és toxikológiai kapacitás fejlesztésére, valamint a járványügyi információk rendelkezésre állásának javítására.

(3)  A tagállamok előmozdítják a megelőzési programokat, továbbá – a Bizottsággal közösen – a pszichoaktív anyagok által jelentett kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra irányuló intézkedéseket, többek között az ismeretterjesztő tájékoztató kampányokat. [Mód. 48]

20a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság az …(16) követő tíz éves időtartamra szóló felhatalmazást kap a 13a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a tízéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb három hónappal az időtartam vége előtt a meghosszabbítást nem ellenzi, a felhatalmazás további tízéves időtartamra hallgatólagosan meghosszabbodik.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 13a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)  A 13a. cikkben foglaltaknak megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a nevezett jogi aktusról szóló értesítéstől számított két hónapos határidőn belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha e határidő lejárta előtt mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni. Ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére. [Mód. 49]

21. cikk

Jelentéstétel

(1)  Az EMCDDA és az Europol évente jelentést tesz ennek a rendeletnek a végrehajtásáról. A végrehajtási jelentéseket egy internetes oldalon közzé kell tenni és nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

(2)  A Bizottság …(17)-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a tagállamok elé, amelyet indokolt esetben egy javaslat követ az 1907/2006/EK rendelet, a 2001/83/EK irányelv, a 726/2004/EK rendelet, valamint az e rendelet között esetlegesen azonosított joghézagok megszüntetésére, a pszichotrop anyagok megfelelő szabályozásának biztosítása érdekében. [Mód. 50]

22. cikk

Értékelés

Legkésőbb …(18)-ig és azt követően ötévente a Bizottság értékeli e rendelet végrehajtását, alkalmazását és hatékonyságát. E tekintetben a Bizottság, az EMCDDA és az Europol elvégzi az új pszichoaktív anyagok utólagos kockázatértékelését.

Legkésőbb …*-ig a Bizottság értékelést végez és szükség esetén javaslatot terjeszt elő az új pszichoaktív anyagok csoportjainak lehetséges osztályozására vonatkozóan annak érdekében, hogy ellensúlyozza azt a gyakorlatot, hogy a hatályos jogszabályokat a pszichoaktív anyag kémiai összetételének csekély mértékű módosításával megkerülik. [Mód. 551]

23. cikk

A 2005/387/IB határozat helyébe lépés

Ez a rendelet hatályon kívül helyezi a 2005/387/IB határozatot és annak helyébe lép, a tagállamoknak az említett határozat nemzeti jogba ültetésére vonatkozó határidőhöz kapcsolódó kötelezettségeinek sérelme nélkül. A 2005/387/IB határozatra történő hivatkozások e rendeletre való hivatkozásként értelmezendők.

24. cikk

Hatályba lépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [huszadik] napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 177., 2014.6.11., 52. o. (2) HL C 177., 2014.6.11., 52. o. (3) Az Európai Parlament 2014. április 17-i álláspontja. (4) A Tanács együttes fellépése (1997. június 16.) az Európai Unióról szóló szerződés K. 3. cikke alapján, az új szintetikus kábítószerekre vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről (HL L 167, 1997.6.25., 1. o.). (5) A Tanács 2005/387/IB határozata (2005. május 10.) az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről (HL L 127, 2005.5.20., 32. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 273/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a kábítószer-prekurzorokról (HL L 47, 2004.2.18., 1. o.). (7) A Tanács 111/2005/EK rendelete (2004. december 22.) a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 22, 2005.1.26., 1. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 1920/2006/EK rendelete (2006. december 12.) a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról (HL L 376, 2006.12.27., 1. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 98/34/EK irányelve (1998. június 22.) a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 204, 1998.7.21., 37. o. ) (10) Az Európai Parlament és a Tanács irányelve (2001. november 6.) az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről (HL L 311, 2001.11.28., 67. o. ). (11) Az Európai Parlament és a Tanács irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311, 2001.11.28., 1. o.). (12) Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136, 2004.4.30., 1. o.). (13) 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2011. február 16.) aBizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55, 2011.2.28., 13. o.). (14) A Tanács és az Európai Parlament 2001. június 5-i 2001/37/EK irányelve a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről (HL L 194, 2001.7.18., 26. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.). (16) E rendelet hatálybalépésének időpontja. (17) E rendelet hatálybalépést követő öt év elteltével. (18) E rendelet hatálybalépését követő öt évvel.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i jogalkotási állásfoglalása a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2004. október 25-i 2004/757/IB tanácsi kerethatározatnak a kábítószer fogalommeghatározása tekintetében való módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0618 – C7-0271/2013 – 2013/0304(COD))

P7_TA(2014)0454 A7-0173/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0618),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0271/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a brit alsóház és a brit lordok háza által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) Jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7–0173/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament, amely első olvasatban 2014. április 17-én került elfogadásra a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2004/757/IB tanácsi kerethatározatnak a kábítószer fogalommeghatározása tekintetében való módosításáról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 83. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  A 2004/757/IB tanácsi kerethatározat(2) rendelkezik a tiltott kábítószereknek az uniós polgárok egészségét, biztonságát és életminőségét, valamint a tagállamok törvényes gazdaságát, stabilitását és biztonságát veszélyeztető kereskedelme elleni küzdelem közös megközelítéséről. A kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekménytípusok és szankciók meghatározása tekintetében meghatározza a közös minimumszabályokat, hogy elkerülhetővé váljanak azok a problémák, amelyek a tagállamok igazságügyi és bűnüldöző hatóságai közötti együttműködésben merülhetnek fel, mivel a szóban forgó bűncselekmény vagy bűncselekmények nem egyformán büntetendők a megkereső és a megkeresett állam jogszabályai alapján.

(1a)  A kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények fogalmára és szankcióira vonatkozó, Unió-szerte érvényes közös minimumszabályok meghatározása végső soron hozzájárul a közegészség védelméhez, valamint a kábítószer-kereskedelemmel és a kábítószer-fogyasztással összefüggő károk csökkentéséhez. [Mód. 1]

(2)  A 2004/757/IB kerethatározat alkalmazandó az Egyesült Nemzetek kábítószerekről szóló, az 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított 1961. évi Egységes Egyezményének és az Egyesült Nemzetek pszichotrop anyagokról szóló, 1971. évi egyezményének hatálya alá tartozó anyagokra, valamint a 97/396/IB tanácsi együttes fellépés(3) szerint Unió szerte ellenőrzés alá vont szintetikus kábítószerekre, amelyek az ENSZ egyezmények hatálya alá tartozó anyagokéval összehasonlítható közegészségügyi kockázattal járnak.

(3)  A 2004/757/IB kerethatározatot alkalmazni kell a 2005/387/IB tanácsi határozat(4) szerint ellenőrzési intézkedéseknek és büntetőjogi szankcióknak alávetett anyagokra is, amelyek az ENSZ-egyezmények hatálya alá tartozó anyagokéval összehasonlítható közegészségügyi kockázattal járnak.

(4)  Az Unió területén gyakorta jelennek meg és gyorsan terjednek azok az új pszichoaktív anyagok – például a szintetikus kannabinoidreceptor-agonistákat tartalmazó termékek –, amelyek utánozzák az ENSZ-egyezmények hatálya alá tartozó anyagok hatását. Egyes új pszichoaktív anyagok súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelentenek, amelyeket a(z) …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) határoz meg. E rendelet szerint intézkedéseket lehet hozni a súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelentő új pszichoaktív anyagok termelésének, gyártásának, a piacon hozzáférhetővé tételének – beleérve az Unióba történő behozatalt is –, szállításának, és az Unióból történő kivitelének megtiltására. A rendelet alapján elfogadott, állandó jellegű piaci korlátozási intézkedéseket a kizárólag az előállítókat, a szállítókat és a terjesztőket – és nem az egyes fogyasztókat – megcélzó, arányos büntetőjogi rendelkezésekkel kell alátámasztani annak érdekében, hogy hatékonyan csökkenthető legyen az egyének és a társadalom számára súlyos kockázatokat jelentő új pszichoaktív anyagokhoz való hozzáférés, és hogy megakadályozzák ezen anyagok Unión belüli kereskedelmét, illetve a tiltott kábítószer-kereskedelem révén gyakran jelentős profitot termelő bűnszervezetek részvételét. [Mód. 2]

(4a)  A súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatot jelentő új pszichoaktív anyagok iránti kereslet hatékony csökkentése érdekében a károk megelőzésére és csökkentésére irányuló, bevonáson és részvételen alapuló stratégiának szerves részét kell képeznie a bizonyítékokon alapuló közegészségügyi információk terjesztésének és a fogyasztók korai figyelmeztetésének. [Mód. 3]

(5)  A(z) …/…/EU rendelet szerint állandó piaci korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó új pszichoaktív anyagokra tehát, amint azokat a 2004/757/IB kerethatározat mellékletébe felvették, ki kell, hogy terjedjen anyagokat tehát a tiltott kábítószer-kereskedelemről szóló uniós büntetőjogi rendelkezések hatálya alá kell helyezni. Mindez segítene ésszerűsíteni és tisztázni az uniós jogi keretet, mivel ugyanazon büntetőjogi rendelkezéseket alkalmaznák az ENSZ-egyezmények hatálya alá tartozó anyagokra és a legtöbb káros új pszichoaktív anyagra. A „kábítószer” 2004/757/IB kerethatározatban meghatározott fogalmát ezért módosítani kell. . Az ilyen anyagoknak a mellékletbe való felvétele érdekében a Bizottságot fel kell ruházni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel a melléklet módosítása és ezáltal a kábítószer 2004/757/IB kerethatározatban meghatározott fogalmának módosítása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. [Mód. 4]

(6)  Az új pszichoaktív anyagok Unió-szerte történő megjelenésének és elterjedésének gyors kezelése érdekében a tagállamoknak alkalmazniuk kell a 2004/757/IB kerethatározat rendelkezéseit azokra az súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelentő új pszichoaktív anyagokra a(z) …/…/EU rendelet szerint állandó jellegű piaci korlátozó intézkedések hatálya alá helyeztek az általuk jelentett súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokra tekintettel, az adott új pszichoaktív anyagnak a kerethatározat mellékletébe való felvételét helyezésüket követő tizenkét hónapon belül alkalmazniuk kell a 2004/757/IB kerethatározat rendelkezéseit. [Mód. 5]

(6a)  Ez az irányelv az általa módosított 2004/757/IB kerethatározat rendelkezéseivel összhangban nem rendelkezik az új pszichoaktív anyagok személyes használat céljából való birtoklásának büntetendővé tételéről, ami nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a kábítószerek személyes használat céljából való birtoklását nemzeti szinten büntetni rendeljék. [Mód. 6]

(6b)  A Bizottságnak értékelnie kell a 2004/757/IB kerethatározat kábítószer-kínálatra gyakorolt hatását, többek között a tagállamok által szolgáltatott információk alapján. Ebből a célból a tagállamok részletes információkat szolgáltatnak a pszichoaktív anyagok területükön található olyan terjesztési csatornáiról – például szaküzletekről vagy internetes kiskereskedőkről –, amelyeket más tagállamban terjesztésre szánt pszichoaktív anyagok terjesztésére használnak, továbbá kábítószerpiacuk egyéb jellemzőiről. A Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja támogatja a tagállamokat a kábítószer-kínálatra vonatkozó pontos, összehasonlítható és megbízható információk és adatok gyűjtésében és megosztásában. [Mód. 7]

(6c)  A tagállamok a Bizottság számára adatokat szolgáltatnak a területükön belüli nemzeti bűnüldözési intézkedések különböző mutatóiról, többek között a felszámolt kábítószer-előállító létesítményekről, a kábítószerek terjesztésével kapcsolatos bűncselekményekről, a nemzeti kiskereskedelmi kábítószerárakról és a lefoglalt kábítószerek kriminalisztikai vizsgálatáról. [Mód. 8]

(7)  Mivel ezen irányelv célkitűzését – amely a tiltott kábítószer-kereskedelemről szóló uniós büntetőjogi rendelkezések alkalmazásának a súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatokat jelentő új pszichoaktív anyagokra való kiterjesztésére vonatkozik – a tagállamok önállóan nem tudják kielégítően megvalósítani, ezért azok az Európai Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl célkitűzése eléréséhez szükséges mértéket.

(8)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartája által megerősített elveket, nevezetesen a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát, valamint a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elvét, valamint a megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez és az orvosi kezeléshez való jogot. [Mód. 9]

(8a)  Az Uniónak és tagállamainak tovább kell fejleszteniük az alapvető jogokon, a megelőzésen, az orvosi ellátáson és az ártalmak csökkentésén alapuló uniós megközelítést, azzal a céllal, hogy segítsék a kábítószer-használókat a függőség legyőzésében és csökkentsék a kábítószerek negatív társadalmi, gazdasági és közegészségügyi hatásait. [Mód. 10]

(9)  [Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában.]

és/vagy

(10)  [Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ezen irányelv elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.]

(11)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, ezért az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(12)  A 2004/757/IB határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2004/757/IB kerethatározat a következőképpen módosul:

(1)  A 1. cikk 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:"

(1a)  A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdése bevezető szövegének helyébe a következő szöveg lép: "

„(1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a következő szándékos cselekmények – amennyiben azokat a nemzeti jog meghatározása szerint jogtalanul követték el – büntetendőek legyenek:” [Mód. 12]

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az (1) bekezdésben leírt cselekményre e kerethatározat hatálya nem terjed ki abban az esetben, ha azokat a nemzeti jog meghatározása szerint személyes használat érdekében követik el.” [Mód. 13]

(1b)  A következő cikkekkel egészül ki :"

„8a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e kerethatározat mellékletének módosítására, különösen a(z) …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* 13. cikkének (1) bekezdése alapján állandó jellegű piaci korlátozási intézkedések hatálya alá tartozó új pszichoaktív anyagoknak a mellékletbe való felvételére vonatkozóan.” [Mód. 15]

„8b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság …(6)-tó/től kezdődően tízéves időtartamra szóló felhatalmazást kap a 8a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a tízéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az időtartam vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik további tízéves időtartamra.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 9a. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. [Mód. 16]

________________

* Az Európai Parlament és a Tanács …/…/EU rendelete (…) [az új pszichoaktív anagokról] (HL L ,…).”

(2)  Az 9. cikk a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:"

„(3) Az [új pszichoaktív anyagokról szóló …/…/EU rendelet] alapján állandó piaci korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó e kerethatározat mellékletébe felvett új pszichoaktív anyagok tekintetében a tagállamok az állandó piaci korlátozó intézkedések hatályba lépését követő a melléklet módosításának hatálybalépésétől számított tizenkét hónapon belül hatályba léptetik azokat a törvényeket, szabályokat törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek e kerethatározat rendelkezéseinek ezen új pszichoaktív anyagokra vonatkozó való alkalmazásához szükségesek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. [Mód. 14]

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre akerethatározatra, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(4)  A Bizottság …(7)és az azt követő minden ötödik évben] értékeli, hogy a tagállamok mennyiben tették meg az e kerethatározatnak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, valamint jelentést tesz közzé.”

(3)  Az irányelv szövege kiegészül az ezen irányelv mellékletében található melléklettel.

2. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …(8) megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

3. cikk

Hatálybalépés

Ezen irányelv …(9)-án/én lép hatályba.

4. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

„MELLÉKLET

Az 1. cikk 1. pontjának b) alpontjában említett anyagok listája

a)  Az 1999/615/IB tanácsi határozatban(10) említett P-metiltioamfetamin vagy 4-metiltioamfetamin .

b)  A 2002/188/IB tanácsi határozatban(11) említett parametoxi-metilamfetamin vagy N-metil-1-(4-metoxifenil)-2-aminopropán).

c)  A 2003/847/IB tanácsi határozatban(12) említett 2,5-dimetoxi-4-jód-fenetil-amin, 2,5-dimetoxi-4-etil-tio-fenetil-amin, 2,5-dimetoxi-4-(n)-propil-tio-fenetil-amin és 2,4,5-trimetoxi-amfetamin.

d)  A 2008/206/IB tanácsi határozatban(13) említett 1-benzilpiperazin vagy 1-benzil-1,4-diaza-ciklohexán vagy N-benzilpiperazin vagy benzilpiperazin.

e)  A 2010/759/EU tanácsi határozatban(14) említett 4-metilmetkatinon.

f)  A 2013/129/EU tanácsi határozatban(15) említett 4-metilamfetamin.

g)  A 2013/496/EU tanácsi határozatban(16) említett 5-(2-aminopropyl)indol .

(1) Az Európai Parlament 2014. április 17-i álláspontja. (2) A Tanács 2004/757/IB kerethatározata (2004. október 25.) a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról (HL L 335., 2004.11.11., 8. o.). (3) A Tanács együttes fellépése (1997. június 16.) az Európai Unióról szóló szerződés K. 3. cikke alapján, az új szintetikus kábítószerekre vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről (HL L 167., 1997.6.25., 1. o.) (4) A Tanács 2005/387/IB határozata (2005. május 10.) az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről (HL L 127., 2005.5.20., 32. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács …/…/EU rendelete [az új pszichoaktív anyagokról] (HL L..) (6) Az irányelv hatálybalépésének időpontja. (7) Az irányelv hatálybalépése után öt évvel. (8) 12 hónappal az irányelv hatálybalépését követően. (9) [az új pszichoaktív anyagokról szóló] …/…/EU rendelet hatályba lépésének napja. (10) A Tanács 1999/615/IB határozata (1999. szeptember 13.) a 4-MTA-nak ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi szankciók alá vonandó új szintetikus kábítószerré nyilvánításáról (HL L 244., 1999.9.16., 1. o.). (11) A Tanács 2002/188/IB határozata (2002. február 28.) a PMMA új szintetikus kábítószerre vonatkozó ellenőrzési intézkedésekről és büntetőjogi szankciókról (HL L 63., 2002.3.6., 14. o.). (12) A Tanács 2003/847/IB határozata (2003. november 27.) a 2C-I, 2C-T-2, 2C-T-7 és TMA-2 új szintetikus kábítószerekre vonatkozó ellenőrzési intézkedésekről és büntetőjogi szankciókról (HL L 321., 2003.12.6., 64. o.). (13) A Tanács 2008/206/IB határozata (2008. március 3.) az 1-benzilpiperazin (BZP) ellenőrzési intézkedéseknek és büntetőjogi rendelkezéseknek alávetni kívánt, új pszichoaktív anyagként való meghatározásáról (HL L 63., 2008.3.7., 45. o.). (14) A Tanács 2010/759/EU határozata (2010. december 2.) a 4-metilmetkatinon (mefedron) ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről (HL L 322., 2010.12.8., 44. o.) (15) A Tanács 2013/129/EU határozata (2013. március 7.) a 4-metilamfetamin ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről (HL L 72., 2013.3.15., 11. o.) (16) A 2013/496/EU Tanács végrehajtási határozata (2013. október 7.) az 5-(2-amino-propil)indol ellenőrzési intézkedések alá vonásáról (HL L 272., 2013.10.12., 44. o.).

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásával az EU és Japán közötti stratégiai partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalásokról (2014/2021(INI))

P7_TA(2014)0455 A7-0244/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1991-ben Hágában megrendezett első kétoldalú csúcstalálkozóra, valamint az Európai Közösség és Japán közötti kapcsolatokról szóló közös nyilatkozat elfogadására,

–  tekintettel a 2001-ben Brüsszelben megrendezett tizedik kétoldalú csúcstalálkozóra, valamint a „Közös jövőnk alakítása” elnevezésű EU–Japán cselekvési terv elfogadására, amely célkitűzéseket fogalmaz meg a béke és biztonság előmozdítására, a gazdasági és kereskedelmi partnerség megerősítésére, a globális és társadalmi kihívások kezelésére, valamint a népek és kultúrák közötti kapcsolat szorosabbra fűzésére vonatkozóan,

–  tekintettel a Tanács által 2012. november 29-én engedélyezett és 2013. március 25-én Brüsszelben megnyitott, az EU és Japán közötti stratégiai partnerségi megállapodásról szóló tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2013. március 25-én elindított, az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2013. november 19-én Tokióban megrendezett huszonegyedik EU–Japán csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a Tanács által 2012. június 15-én jóváhagyott, az EU Kelet-Ázsiával kapcsolatos kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó iránymutatásokra,

–  tekintettel az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására(1), valamint „A Japánban kialakult helyzet, különös tekintettel az atomerőművek készenléti állapotára” című, 2011. március 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleinek 2010. október 18–29. között Nagoyában (Japánban) tartandó 10. konferenciájára készülő uniós stratégiai célkitűzésekről szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A halálbüntetés Japánban” című, 2012. február 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Parlament 2013. december 10-i, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásokat tartalmazó, az EU és Kanada közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalására(6);

–  tekintettel a 2011. március 11-én Japán partvidékének jelentős részén pusztító szörnyű földrengésre és az azt követő szökőárra, amelyek a fukusimai atomerőmű megrongálódásához vezettek,

–  tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (4) bekezdésére és 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0244/2014),

A.  mivel Japán 2003 óta az EU stratégiai partnere;

B.  mivel az EU és Japán egyaránt különleges felelősséggel tartozik a béke, a stabilitás és a jólét előmozdításáért a gyorsan változó világban;

C.  mivel az EU és Japán között már most is együttműködés valósul meg több területen, ilyen például a vámügyi együttműködés és a bűnügyi jogsegély, a tudomány és technológia, az internetbiztonság, az akadémiai és kutatási együttműködés, az atomenergia békés felhasználása, az üzleti közösségen belüli kapcsolatépítés, valamint az emberek közötti kapcsolatok előmozdítása;

D.  mivel az EU és Japán egyaránt magukénak vallják a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdításának értékeit, amelyeknek szerves részét kell képezniük a két fél közötti megállapodásoknak, ezzel szilárd keretet biztosítva a kapcsolataiknak;

E.  mivel Japán a nemzetközi együttműködés elve alapján, a béke proaktív támogató országaként fokozottan hozzájárul a nemzetközi biztonsághoz és stabilitáshoz;

F.  mivel Japán és az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (NATO) 2013 áprilisában írták alá első közös politikai nyilatkozatukat, amelyben a válságkezelést, a katasztrófasegélyre irányuló erőfeszítéseket, a béketámogató műveleteket, a kibervédelmet és a tengerhajózási biztonságot említik lehetséges együttműködési területként;

G.  mivel Japán egyúttal aktív tagja az Ázsiai Fejlesztési Banknak (ADB), az Afrikai Fejlesztési Banknak (AFDB), az Amerika-közi Fejlesztési Banknak (IADB), az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottságnak (UNESCAP), valamint számos egyéb szakosodott ENSZ-ügynökségnek, az Ázsia–Európa találkozónak és az Ázsiai Együttműködési Párbeszédnek (ACD); mivel Japán a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) is tagja annak 1995. évi alapítása óta, egyúttal pedig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), a G8-csoport és a G20-csoport tagja;

H.  mivel feszültség áll fenn Japán és szomszédai, Kína, Oroszország és Dél-Korea között Kelet-Ázsia tengeri térségében;

1.  az alábbi ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz:

2.  utasítja elnökét, hogy az Európai Parlament ajánlásait tartalmazó ezen állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint Japán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 67. E, 2010.3.18., 16. o. (2) HL C 247. E, 2012.8.17., 20. o. (3) HL C 371. E, 2011.12.20., 14. o. (4) HL C 249. E, 2013.8.30., 63. o. (5) HL C 377. E, 2012.12.7., 19. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0532.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása az Unió külpolitikájáról egy kulturális és vallási különbségekkel teli világban (2014/2690(RSP))

P7_TA(2014)0456 B7-0365/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 10. és 22. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságáról, valamint a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ-határozatokra, különösen az ENSZ Közgyűlésének 2012. december 20-i A/RES/67/179. sz. határozatára, valamint az Emberi Jogi Tanács 2013. március 22-i A/HRC/22/20/L.22. sz. határozatára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

–  tekintettel a kulturális sokféleségnek és a kultúrák közötti párbeszédnek az Unió és a tagállamok külkapcsolataiban való előmozdításáról szóló, 2008. november 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az európai kulturális menetrendre (COM(2007)0242), amelynek célja, hogy fokozottan felhívja a figyelmet a kulturális sokféleségre és az uniós értékekre, valamint előmozdítsa a civil társadalommal folytatott párbeszédet és a bevált gyakorlatok cseréjét,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU által korlátozó intézkedések alá vetett rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló 2012. február 2-i ajánlására(1),

–  tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások tervezetéről szóló 2013. június 13-i ajánlására(3), valamint a vallás- vagy meggyőződésszabadság előmozdításáról és védelméről szóló, a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU az emberi jogoknak, a jogállamiságnak és a demokráciának az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elvein alapul, és mivel az Európai Uniónak szándéka, továbbá jogi és erkölcsi kötelessége, hogy ezeket az értékeket valamennyi országgal fenntartott külső kapcsolataiban előmozdítsa és megvédje;

B.  mivel az EUSZ 21. cikke elismeri, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépésének „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása” elveit kell követnie;

C.  mivel a kulturális és vallási különbségek gyakran vezetettek a különböző embercsoportok közötti konfliktusokhoz, és azokat számos vezető és rezsim használta már fel saját céljainak előmozdítására, ily módon szítva konfliktusokat;

D.  mivel a vallási és kulturális sokféleség olyan módon való felfogása, amely lehetővé teszi a befogadást, a kölcsönös tiszteletet és a különböző gondolkodásmódok megértését, erőteljes eszköze konfliktus utáni helyzetekben a tolerancia és a megbékélés előmozdításának, valamint segíti az emberi jogok és a demokrácia támogatását;

E.  mivel a jelenlegi globalizáció korában a nemzetek, az államok és civilizációk aktívan hatnak egymásra, továbbá a gazdasági és politikai rendszereket vezérlő szabályok és normák egymással egyre szorosabban összefüggenek, és olyan közös kihívásokkal kerülnek szembe, mint az éghajlatváltozás, a terrorizmus és a szegénység, míg ugyanakkor tükrözik a nemzeti identitást és a kulturális különbségeket, melyek megfelelő megértése kulcsfontosságú a tolerancián alapuló nemzetközi párbeszédhez;

F.  mivel minden civilizációban nagyra értékelik a nemzeti kulturális örökséget, amely a polgárok kulturális identitásának alapját alkotja;

Az uniós külpolitika elvei

1.  megerősíti, hogy a kulturális sokféleség tisztelete és a különböző megközelítésekkel és hitekkel szembeni tolerancia a szélsőségek valamennyi formájával szembeni küzdelemre és az egyenlőtlenségek leküzdésére irányuló intézkedésekkel párosítva továbbra is szerves részét képezi az egyetemes közös demokratikus értékeken alapuló békés nemzetközi rend sikeres létrehozásának;

2.  ismételten hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy amikor az Unió a világban saját érdekeit védi, politikáinak mindenkor az Unió alapját képező alapvető értékeken (a demokrácián, jogállamiságon és az emberi jogokon, a társadalmi igazságosságon és a szegénység elleni küzdelmen), valamint a más országok iránti tiszteleten kell alapulniuk;

3.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EU külkapcsolati céljai között szerepeljen a lakosság kiszolgáltatott csoportjaihoz, például az etnikai vagy vallási kisebbségekhez tartozók védelme, a nők jogainak támogatása és a nők társadalmi szerepvállalásának, továbbá a gazdasági, politikai és társadalmi folyamatokban való képviseletüknek és részvételüknek növelése, valamint a nemi és a szexuális irányultságon alapuló erőszakkal és megkülönböztetéssel szembeni küzdelem;

4.  úgy véli, hogy az oktatáshoz való hozzáférés minden formában – különösen a múlt eseményeire és a történelemre való emlékezésen, valamint a kulturális csere előmozdításán keresztül – elengedhetetlen a vallási és kulturális örökség megértése és tiszteletben tartása szempontjából;

5.  felszólítja az Uniót, hogy mozdítsa elő a kulcsfontosságú nemzetközi emberi jogi szerződések, köztük a nők jogairól szóló megállapodások, továbbá minden megkülönböztetés elleni megállapodás, az alapvető munkajogi egyezmények, valamint a regionális emberi jogi okmányok ratifikálását és végrehajtását; várakozással tekint az emberi jogok európai egyezményének az Európai Unió Bíróságának végleges határozatát követő gyors ratifikációja elé;

6.  felszólítja az Uniót, hogy szorgalmazza a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény ratifikálását és végrehajtását;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak, amely a halálbüntetés elleni küzdelem terén korábban konkrét eredményeket ért el, határozottabban állást kell foglalnia, és felszólítja az intézményeket és a tagállamokat, hogy tartsák fenn és erősítsék meg az üggyel kapcsolatos politikai elkötelezettségüket, hogy világszerte végleg el lehessen törölni a halálbüntetést;

8.  úgy véli, hogy a működő jogállamiságon alapuló szilárd és modern demokráciák a béke, a nemzetközi együttműködés és a globális kérdések konstruktív kezelésére való hajlandóság eszközei, és hogy az Uniónak érdekében áll a szabadsággal, toleranciával, nyitottsággal, valamint az állam és az egyház szétválasztásával fémjelzett politikai kultúra aktív előmozdítása, illetve a demokratikus intézmények kialakítása világszerte;

9.  megjegyzi különösen, hogy az elmúlt két évtizedben világszerte számos államban zajlott le demokratikus átmenet, és az arab világban történt közelmúltbeli felkelések eseményei megmutatták, hogy a demokrácia, a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság és az egyenlő részvétel iránti törekvés a különféle kulturális és vallási háttereken belül megjelenő, valamint azokon átívelő egyetemes mozgató erő, és azt nem szabad kizárólag a Nyugatot foglalkoztató kérdésnek tekinteni;

10.  úgy véli, hogy a kulturális és vallási különbségeket újra és újra eszközként használják fel az emberi jogok parancsuralmi rendszerek és radikális, nem állami szereplők által történő kirívó megsértésének igazolására;

11.  elutasítja a kultúrákról mint állandósult entitásokról alkotott esszencialista elképzelést; úgy véli, hogy a globalizáció és a különböző kulturális és vallási hátterű egyének közötti fokozott párbeszéd az egyetemes értékek közös alapjának kialakításához és megerősítéséhez vezethet;

12.  emlékeztet arra, hogy a kisebb és a kisebbségi kultúrák tiszteletben tartása és védelmezése, valamint békés önkifejezésre való lehetőségük emberi jogokkal összhangban történő megerősítése egy mód annak elkerülésére, hogy a kulturális különbségekre a kibékíthetetlen táborok közötti konfrontációként tekintsenek, valamint a béke és a stabilitás előmozdítására;

13.  hangsúlyozza, hogy a befogadó oktatásnak kiemelkedő szerepet kell játszania a fejlesztéspolitikában, a válságkezelésben és a konfliktus utáni stabilizációban;

14.  hangsúlyozza, hogy a vallásszabadság tiszteletben tartása fontos külpolitikai elv, amely hozzájárul a fenntarthatóbb nemzetközi kapcsolatokhoz, és előmozdítja a nemzetek közötti – emberségen, tolerancián és kölcsönös elismerésen alapuló – együttműködést;

15.  elutasítja az olyan fundamentalista vallási tanok támogatását és terjesztését, amelyek egyes közösségek jogainak csorbítását vagy megsértését célozzák;

16.  aggodalmát fejezi ki az intolerancia terjedésével kapcsolatban, és határozottan elítéli a vallási közösségekkel – többek között keresztényekkel, muzulmánokkal, zsidókkal és bahá’í hitűekkel – szembeni erőszakos cselekményeket, amely közösségeket számos országban kizárólag hitük miatt fosztják meg alapvető jogaiktól; határozottan elítéli különösen a templomok, mecsetek, zsinagógák, szentélyek és más imahelyek bezárására vagy lerombolására irányuló számos kísérletet világszerte;

17.  hangsúlyozza a kulturális diplomácia, a kulturális együttműködés, valamint az oktatási és kulturális csere fontosságát az európai kultúrát alkotó értékek közvetítése, valamint az Unió és tagállamai érdekeinek előmozdítása terén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió egy globális szemléletmóddal és globális felelősségtudattal rendelkező, következetes világszintű szereplőként lépjen fel;

Az Unió szerepe az ENSZ-rendszerben és a többoldalú fórumokon

18.  elismeri, hogy az ENSZ-rendszer jelenlegi felépítésének – különös tekintettel a Biztonsági Tanácsra – jobban kell tükröznie a globális szereplők sokféleségét;

19.  ugyanakkor megjegyzi, hogy az Uniónak és tagállamainak sikerült közös nevezőre jutniuk az ENSZ-tagországokkal a kulturális és vallási különbségeken túlmutató közös megoldások elérésére irányuló párbeszédben és együttműködésben, amelyek túlmutatnak a kulturális és vallási különbségeken; egyúttal megjegyzi, hogy az ilyen megoldások kialakítását akadályozó feszültségek és patthelyzetek abból fakadnak, hogy az államok és a konfliktusokban érintett felek sokkal inkább stratégiai okokból, semmint ellentétes erkölcsi értékek okán ellenzik az ilyen jellegű megállapodásokat;

20.  hangsúlyozza olyan fórumok koordinálásának fontosságát, amelyek célja a kultúrák és vallások közötti párbeszéd és kölcsönös megértés előmozdítása; mindazonáltal azon a véleményen van, hogy fel kell mérni e fórumok hatékonyságát, és mérlegelni kell a hatókörük tágítására irányuló lehetőségeket;

21.  elismeri a parlamenti diplomácia értékét, és rávilágít a nemzetközi szervezetek parlamenti közgyűléseinek a vallás- és kultúraközi párbeszéd előmozdítása tekintetében végzett munkájára; üdvözli ezzel kapcsolatban az olyan kezdeményezéseket, mint az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés 2012 márciusában Rabatban elfogadott, arra irányuló ajánlása, hogy dolgozzák ki az „Értékek Mediterrán Chartáját”;

A vallási befolyásgyakorlással kapcsolatos kihívások a nemzetközi politika színterén

22.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a terrorista szervezetek által az Unióra és a világ többi részére jelentett fenyegetés mellett a szélsőséges vallási csoportok – amelyek az erőszak eszközét használják a gyűlölet szítására és az intolerancia növelésére, illetve a társadalmak és a jogszabályok befolyásolására az emberi jogok és alapvető szabadságok korlátozása érdekében – éppen az Unió kül- és fejlesztéspolitikájában támogatott elveket ássák alá, és bizonyos államok nyílt vagy burkolt támogatásával működnek;

23.  úgy véli, hogy az Uniónak határozottabban kell támogatnia az emberi jogoknak, illetve a szociális és politikai jogoknak a civil társadalom általi előmozdítását és oltalmát, valamint a vallási dogmák nyíltabb és befogadóbb értelmezését az olyan országokban, amelyek kormányzata támogatja vagy megtűri a vallásról és kultúráról alkotott intoleráns nézeteket;

24.  megjegyzi, hogy sok Európán kívüli országban, még azokban is, ahol tolerálják a különböző vallási meggyőződéseket, a szekularizmust, illetve az ateista vagy agnosztikus nézeteket mindazonáltal jogi vagy társadalmi szempontból megkülönböztetés éri, és hogy az ateisták fenyegetéseknek, nyomásnak és veszélynek vannak kitéve, holott ugyanolyan védelmet kellene élvezniük, mint amilyet az uniós politikák biztosítanak a vallási vagy egyéb kisebbségek számára; rámutat, hogy a vallás- és a lelkiismereti szabadság magában foglalja mind a vallásos meggyőződéshez és annak gyakorlásához való jogot, mind pedig az annak hiányához való jogot, továbbá a véleménynyilvánítás szabadságának részeként a vallási meggyőződés megválasztásához és népszerűsítéséhez való jogot, valamint az egyén hitének megváltoztatásához vagy elhagyásához való jogot; elvárja az említett összes szempont beillesztését az Unió interkulturális párbeszédre irányuló kezdeményezéseibe;

25.  javasolja, hogy a három ábrahámi vallás (a judaizmus, a kereszténység és az iszlám) vallási vezetői bocsátkozzanak vallásközi párbeszédbe az egység és az összes különböző, szervezett vallásuk iránti tolerancia jegyében;

Az uniós politika hitelessége, egységessége és következetessége

26.  úgy véli, hogy az uniós fellépés hatékonysága példamutató jellegén, valamint a belső gyakorlat és a külső fellépés közötti összhangon múlik;

27.  felszólítja a tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül mindazon jogszabályokat, amelyek ellentétesek a vallás, a lelkiismeret és a véleménynyilvánítás alapvető szabadságával;

28.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió külső fellépései során előmozdítsa a véleménynyilvánítás szabadságának, a vallás vagy meggyőződés szabadságnak, a sajtószabadságnak, valamint a médiához és az új információs technológiákhoz való hozzáférés szabadságának tiszteletben tartását, illetve aktívan védelmezze és előmozdítsa az emberek digitális szabadságait;

29.  egységes uniós emberi jogi politika kialakítására szólít fel, amely közös alapvető normákon, valamint egy konstruktív, eredményorientált megközelítésen alapul; hangsúlyozza, hogy emberi jogi jogsértések esetén az Uniónak a rendelkezésére álló teljes eszköztárat be kell vetnie, a szankciókat is ideértve;

30.  újólag megerősíti arra irányuló támogatását, hogy a harmadik országokkal létrejött uniós megállapodásokba illesszenek be kölcsönös feltételrendszert és politikai záradékokat az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában– az ezen értékek iránti kölcsönös elkötelezettség közös megerősítéseként, és függetlenül az emberi jogok védelmének helyzetétől egy adott országban – , megfelelő biztosítékok mellett annak garantálása érdekében, hogy egyik fél se élhessen vissza a felfüggesztési mechanizmussal;

Ajánlások az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság számára

31.  felszólítja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket szerte a világban, hogy továbbra is működjenek együtt a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel a vallás- és kultúraközi párbeszéd előmozdításában;

32.  elvárja, hogy politikai nyilatkozataikban az uniós képviselők világosan kifejezésre juttassák azt, hogy nem összeegyeztethetők az uniós értékekkel és az egyetemes emberi jogokkal bármely vallás vagy hit olyan intoleráns értelmezései, amelyek teret adnak a más hitet követők ellen irányuló erőszaknak és elnyomásnak, ezért azokat ugyanolyan határozottan ellenezni kell, mint bármely elnyomó politikai rendszert;

33.  felszólítja az Uniót, hogy a kultúrát tegye a partnerországokkal és a világ különböző régióival folytatott politikai párbeszéd még hangsúlyosabb részévé, előmozdítva a kulturális cseréket, valamint a kultúrát módszeresen integrálva a fejlesztési programokba és projektekbe; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ésszerűsítsék a Bizottság belső működését a különböző – például a külső kapcsolatokkal (külpolitikával, bővítéssel, kereskedelemmel, fejlesztéssel), az oktatással és a kultúrával, valamint a digitális menetrenddel foglalkozó – főigazgatóságokon belül;

34.  hangsúlyozza, hogy e célból fontos megfelelő képzést biztosítani az uniós személyzet részére, valamint kiemeli számos szervezet – köztük az Anna Lindh Alapítvány és a bécsi székhelyű KAICIID Központ (Abdullah Bin Abdul Aziz Nemzetközi Központ a Vallás- és Kultúraközi Párbeszédért) – ezzel kapcsolatos munkáját;

35.  elismeri, hogy az internet és a hírközlési technológiák kulcsfontosságú szerepet töltenek be a véleménynyilvánítás szabadsága, a pluralizmus, az információcsere, az oktatás, az emberi jogok, a fejlődés, a gyülekezés szabadsága, a demokrácia, valamint a vallás- és kultúraközi párbeszéd és a befogadás elősegítésében, előmozdítva ezáltal a toleranciát és a megértést; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló jelentésben szereplő ajánlásokat;

36.  kiemeli az új technológiák által a vallás- és kultúraközi párbeszéd, valamint az uniós elvek és értékek előmozdítása terén kínált sokrétű lehetőségeket; az uniós küldöttségek valamennyi vezetőjét arra bátorítja, hogy a szociális médiában való tevékeny és állandó jelenlétük révén maradéktalanul használják ki a digitális diplomácia eszközeit; felkéri az EKSZ-t, hogy vizsgálja meg az új virtuális programok nyújtotta lehetőségeket;

o
o   o

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, valamint a tagállamok kormányának.

(1) HL C 239. E, 2013.8.20., 11. o. (2) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0279. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása a keleti partnerség országaira gyakorolt orosz nyomásról, és különösen Kelet-Ukrajna destabilizálásáról (2014/2699(RSP))

P7_TA(2014)0457 RC-B7-0436/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról, a keleti partnerségről és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az ukrajnai helyzetről szóló 2014. február 27-i(1) és az Ukrajna elleni orosz invázióról szóló 2014. március 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Ukrajnából származó árukra vonatkozó vámok csökkentéséről vagy eltörléséről szóló …/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) elfogadása céljából 2014. április 3-án első olvasatban elfogadott álláspontjára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa Ukrajna ügyében tartott 2014. március 3-i rendkívüli ülésének következtetéseire és a Külügyek Tanácsa 2014. március 17-i és április 14-i üléseinek következtetéseire,

–  tekintettel az állam- és kormányfőknek az Európai Tanács 2014. március 6-i ülésén tett, Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács Ukrajnára vonatkozó, 2014. március 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2013. november 28-i és 29-i, vilniusi csúcstalálkozójának következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Újabb fejlemények Ukrajnában: veszélyben a demokratikus intézmények működése” című, 2014. április 9-i állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés 2014. március 27-i, „Ukrajna területi integritása” című határozatára(4),

–  tekintettel a G7-országok vezetőinek hágai találkozóján 2014. március 24-én kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2014. március 16-án illegitim és jogellenes népszavazást tartottak a Krími Autonóm Köztársaságban és Szevasztopolban, amelyre orosz csapatok felügyelete alatt került sor; mivel a népszavazás nemzetközi elítélése ellenére az orosz hatóságok és jogalkotók a nemzetközi joggal ellentétesen gyorsan végrehajtották a Krím félsziget annektálását;

B.  mivel az elmúlt néhány napban korlátozott számú oroszbarát tüntetés zajlott Kelet- és Dél-Ukrajnában; mivel Harkivban, Luhanszkban és Donyeckben – a legtöbb esetben az orosz különleges erők vezette – oroszbarát szeparatisták helyi közigazgatási épületeket rohamoztak meg; mivel ezek az elemek egy „az Orosz Szektornak” nevezett csoport vezetésével elfoglalták a helyi önkormányzat épületét Donyeckben, kikiáltották a Kijevtől független, szuverén „Donyecki Népköztársaságot”, valamint bejelentették, hogy legkésőbb 2014. május 11-ig népszavazást tartanak a régió elszakadásáról;

C.  mivel 2014. április 12-én és 13-án Szlovjankszkban, Kramatorszkban, Krasznij Limanban, Mariupolban és Jenakijevében, valamint a Donyeck-vidék egyéb városaiban jól felfegyverzett, ismeretlen álarcos, valószínűleg az orosz különleges erők vezette fegyveresek összehangolt akciók során rendőrőrsöket és kormányzati épületeket támadtak meg és foglaltak el; mivel az összecsapásokban legalább egy tiszt életét vesztette, többen pedig megsebesültek;

D.  mivel fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország ürügyként használja fel Kelet- és Dél-Ukrajna erőszakos destabilizálásának továbbterjedését arra, hogy folytassa a katonai agressziót, megakadályozza az elnökválasztást, és kierőszakolja Ukrajna föderatív állammá alakítását, az ország felosztásának előhírnökeként;

E.  miközben Oroszország továbbra is sok, harckészültségben álló csapatot állomásoztat az ukrán-orosz határ mentén azon ígérete ellenére, hogy ezeket a feszültségek enyhítése érdekében visszarendeli; mivel komoly esélye van, hogy Oroszország megismételheti a „krími forgatókönyvet”;

F.  mivel Oroszország továbbra is megszegi többek között az ENSZ Alapokmányából, a Helsinki Záróokmányból, az Európa Tanács alapszabályából és különösen az Ukrajna biztonságának garantálásáról szóló 1994. évi budapesti megállapodásból eredő nemzetközi kötelezettségeit;

G.  mivel az Unió gazdasági csomagot fogadott el Ukrajna támogatására, amely makroszintű pénzügyi támogatást és önálló kereskedelmi intézkedéseket tartalmaz; mivel Ukrajna hamarosan véglegesíti a Nemzetközi Valutaalappal kötendő, segélytervről szóló megállapodást; mivel a megállapodás feltételei egyelőre bizalmasak;

H.  mivel többek között az orosz destabilizáció és a kereskedelmi korlátozások miatt az ország társadalmi és gazdasági helyzete tovább romlik; mivel az elterjedt szegénység továbbra is az egyik legégetőbb társadalmi-gazdasági probléma Ukrajnában; mivel egy közelmúltbeli ENSZ-jelentés szerint a szegénységi arány Ukrajnában körülbelül 25%-os, azaz 11 millió ember kap a helyi szociális normák alatti munkabért;

I.  mivel 2014. március 21-én az Unió és Ukrajna aláírta a társulási megállapodás politikai rendelkezéseit azzal a szándékkal, hogy a megállapodás fennmaradó részét, amely magában foglalja a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget is, a lehető leghamarabb aláírják;

J.  mivel minden szinten erőteljes nemzetközi diplomáciai intézkedésekre és tárgyalásos folyamatra van szükség a helyzet enyhítése, a feszültség csökkentése, a válság továbbgyűrűzésének megelőzése és a békés kimenetel biztosítása érdekében; mivel az Uniónak határozottan kell reagálnia annak érdekében, hogy Ukrajna és a keleti partnerség valamennyi többi országa teljes mértékben, indokolatlan külső nyomástól mentesen gyakorolhassa szuverenitását és területi sérthetetlenséget élvezzen;

K.  mivel közvetlenül a Krím félsziget annektálását követően a moldovai Dnyeszter-melléki szakadár terület Legfelsőbb Tanácsa hivatalosan felkérte az Oroszországi Föderációt, hogy fontolja meg a Dnyeszter-melléki szakadár terület annektálását;

L.  mivel Oroszország még mindig megszállás alatt tartja Grúzia Abházia és Csinvali régióit (Dél-Oszétia), megsértve a nemzetközi jog alapvető normáit és elveit; mivel a megszálló erők tényleges ellenőrzése alatt álló területeken etnikai tisztogatásokra és erőszakkal foganatosított demográfiai változásokra került sor, és mivel a megszálló erők tehetők felelőssé az emberi jogok e területeken történő megsértéséért;

M.  mivel 2014. április 1-jétől Oroszország 1000 köbméterenként 268-ról 486 dollárra emelte a gáz árát, ezzel egyoldalúan megszüntetve az Ukrajna számára a szevasztopoli haditengerészeti bázis bérletét szabályozó harkivi megállapodás részeként nyújtott kedvezményt, továbbá az elmúlt napokban megtiltotta az ukrán tejtermékek orosz területre történő behozatalát; mivel az Oroszországi Föderáció Grúziából és Moldovából származó termékekre is önkényesen egyoldalú kereskedelmi korlátozásokat vezetett be;

N.  a Krím félsziget Oroszország általi bekebelezése kétségkívül a nemzetközi jog megsértésének minősül, ami aláássa a nemzetközi okmányokban való bizalmat, ideértve a leszerelési és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló egyezményeket is; mivel egy új fegyverkezési verseny további eszkalációhoz vezethetne; mivel feltétlenül meg kell akadályozni azt a veszélyes helyzetet, amely fölött könnyen elveszíthetjük az ellenőrzést;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli a fokozódó destabilizációt és a provokációkat Kelet- és Dél-Ukrajnában; elutasítja a Krím félszigeten tartott törvénytelen népszavazáshoz hasonló referendumok előkészületeit; figyelmeztet, hogy a felfegyverzett, képzett és jól koordinált oroszbarát és az orosz különleges erők által irányított szeparatisták által okozott fokozódó destabilizálódást és szabotázst Oroszország ürügyként használhatja arra, hogy katonailag beavatkozzon, megakadályozza az elnökválasztást és kierőszakolja a föderációt, amely Ukrajna felosztásának előhírnöke;

2.  a legsúlyosabb aggodalmának ad hangot a gyorsan romló helyzettel és a kelet- és dél-ukrajnai vérontással kapcsolatban; sürgeti Oroszországot, hogy haladéktalanul vonja vissza az azon erőszakos szeparatistákat és fegyveres milíciákat támogató jelenlétét, amelyek kormányzati épületeket foglaltak el Szlovjanszkban, Donyeckben és más városokban, hagyjon fel a feszültség szítását és a helyzet további destabilizálását célzó provokatív cselekményekkel, vonja vissza csapatait Ukrajna keleti határairól, valamint törekedjen a válság politikai és diplomáciai eszközökkel való, békés megoldására; teljes mértékű támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja az ukrán kormánynak az ukrán fennhatóság az elfoglalt városokban való visszaállítását célzó törekvéseit, üdvözli azt a visszafogottságot és mértékletességet, amellyel az ukrán kormány a válság jelenlegi szakaszát ezidáig kezeli, és emlékeztet arra, hogy az ukrán hatóságok teljes joggal alkalmazhatnak minden szükséges eszközt, beleértve az önvédelemhez való, az ENSZ Alapokmányának 51. cikkében meghatározott jogot; figyelmezteti Oroszországot, hogy ne használja ürügyül teljes katonai invázióra Ukrajnának a területi integritása megvédéséhez való törvényes jogát;

3.  határozottan megismétli, hogy támogatja Ukrajna és a keleti partnerséghez tartozó országok szuverenitását, területi integritását és politikai függetlenségét; úgy véli, hogy az orosz agresszió súlyosan sérti a nemzetközi jogot, valamint az ENSZ Alapokmányából, a Helsinki Záróokmányból, az Európa Tanács alapszabályából és a biztonsági garanciákról szóló 1994. évi budapesti megállapodásból eredő nemzetközi kötelezettségeit, továbbá a barátságról, együttműködésről és partnerségről szóló 1997. évi kétoldalú megállapodás alapján rá háruló kétoldalú kötelezettségeket;

4.  hangsúlyozza, hogy a közelmúltban nem érkezett jelentés semmilyen, az orosz vagy orosz nemzetiségű polgárok vagy egyéb kisebbségek ellen Ukrajnában elkövetett támadásról, megfélemlítésről vagy hátrányos megkülönböztetésről, ahogy azt hiteles nemzetközi megfigyelők, mint például az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács is megerősítették;

5.  meggyőződése, hogy a nemzetközi jog nem támogatja Oroszországnak a Putyin elnök 2014. március 18-i beszédében említett azon jogát, hogy a harmadik országban élő orosz kisebbségek védelmére minden eszközt igénybe vegyen, valamint ez ellenkezik a 21. századi nemzetközi viselkedés alapelveivel, ugyanakkor azzal is fenyeget, hogy aláássa a háborút követően kialakult európai rendet; felhívja a Föderációs Tanácsot, hogy haladéktalanul vonja vissza az ukrán területen erőszak alkalmazására vonatkozó felhatalmazását;

6.  újra megfogalmazza annak szükségességét, hogy az Uniónak és tagállamainak egységes álláspontot kell képviselniük Oroszországgal szemben; úgy véli, hogy a Tanácsnak a jelenlegi helyzetben meg kell erősítenie a szankciók második fázisát, és készen kell állnia a harmadik fázisra (gazdasági szankciók), amelyet azonnal alkalmazni kell; újból felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb alkalmazza a fegyverekre és a kettős felhasználású technológiákra vonatkozó embargót;

7.  felszólít elsősorban az energiaágazatban működő orosz vállalkozásokkal és leányvállalataikkal, illetve az Unióban lévő orosz beruházások és vagyoni eszközök elleni intézkedésekre, valamint hogy lehetséges felfüggesztésük céljából vizsgálják felül az Oroszországgal kötött valamennyi megállapodást;

8.  szorgalmazza, hogy az EU támogassa Ukrajnát a nemzetközi testületekben, különösen a nemzetközi bírósági szervekben, ha Ukrajna úgy dönt, hogy Oroszországgal szemben bírósághoz fordul, amiért az megsérti szuverenitását és területi integritását;

9.  hangsúlyozza, hogy Oroszországnak sürgősen építő jellegű párbeszédet kellene kezdeményeznie Ukrajna jelenlegi törvényes kormányával, és támogatja az EU aktív szerepvállalását a válság tompítását célzó diplomáciai erőfeszítésekben; várakozással tekint az Unió főképviselője, az Egyesült Államok külügyminisztere, valamint Oroszország és Ukrajna külügyminiszterei részvételével megrendezendő négyoldalú találkozóra, és reméli, hogy az hozzájárulhat a feszültség csökkentéséhez, és előkészíti a terepet a válság átfogó és tartós diplomáciai rendezéséhez; hangsúlyozza azonban, hogy Ukrajna jövőbeli döntéseinek meghozatalára csak maga az ukrán nép jogosult egy demokratikus, befogadó és átlátható folyamat keretében;

10.  hangsúlyozza, hogy orosz küldöttség szavazati jogának az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése általi felfüggesztése és az ENSZ Közgyűlés által elfogadott, Oroszországot a Krím bekebelezéséért elítélő határozat egyértelmű jele az Oroszországi Föderáció nemzetközi szinten fokozódó elszigetelődésének, amire az orosz hatóságoknak megfelelő figyelmet kellene fordítaniuk, amennyiben Oroszország hiteles nemzetközi szereplő kíván maradni;

11.  gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi korlátozások bevezetésére szólít fel Krím és annak szeparatista vezetése tekintetében; úgy véli, hogy e korlátozásokat a Krím bekebelezésének jogi következményeit vizsgáló bizottsági elemzés alapján mielőbb érvényre kell juttatni;

12.  megismétli a krími tatár közösség sorsával és az ukrán ajkú közösséghez tartozó személyek biztonságával és jogaik gyakorlásával kapcsolatos aggályait; hangsúlyozza az Oroszországi Föderációnak a negyedik genfi egyezmény szerinti azon felelősségét, hogy védelmet nyújtson a polgári személyeknek az elfoglalt területeken;

13.  üdvözli az EBESZ különleges megfigyelő missziójának indítását, amelynek feladata a szokásostól eltérő katonai tevékenységekről és a helyzet destabilizálására irányuló provokatív fellépésekről folytatott információgyűjtés, továbbá az emberi jogok és a kisebbségi jogok figyelemmel kísérése Ukrajnában, valamint kéri e misszió kibővítését; sajnálja azonban, hogy a küldetés során nem sikerült eljutni a Krím félszigetre, ahol különböző emberi jogi jogsértésekre került sor, beleértve az újságírók és családjaik elleni erőszak eseteit; sajnálja, hogy most már Kelet-Ukrajnából is érkeznek jelentések újságírók elleni támadásokról;

14.  ezenkívül felszólít arra, hogy az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR), valamint a Parlament és az EU mindent alaposan megvizsgáló választási megfigyelő missziót küldjön, amely átfogóan ellenőrzi a választásokat; kéri, hogy a 2014. május 25-i elnökválasztást a nemzetközi normák maradéktalan betartásával bonyolítsák le; elutasít minden külső nyomást e választások késleltetésére;

15.  üdvözli az ukrán kormány azon szándékát, hogy előrehozott parlamenti választásokat rendezzen;

16.  elvben üdvözli az Ukrajna jövőbeli státuszáról és területi felépítéséről szóló, az egész országra kiterjedő népszavazás megtartásának ötletét, ahogy azt Olekszandr Turcsinov, megbízott elnök javasolta 2014. április 14-i televíziós beszédében;

17.  üdvözli az ukrán parlament közelmúltban született, az illegális önvédelmi erők azonnali leszerelésére felszólító állásfoglalását, és várakozással tekint annak végrehajtása elé;

18.  üdvözli, hogy a Tanács kész arra, hogy a polgári védelmi ágazat reformja során segítséget nyújtson Ukrajnának, és támogatást biztosítson a rendőrség és s jogállamiság megerősítésére, valamint hogy valamennyi lehetőséget megvizsgálja, ideértve egy esetleges KKVP-missziót és egy uniós megfigyelő misszió lehetőségét is;

19.  határozott támogatásáról biztosítja Ukrajnát és népét ezekben a nehéz időkben; üdvözli a társulási megállapodás politikai fejezeteinek aláírását és az egyoldalú kereskedelmi intézkedések azt követő elfogadását; felszólít a teljes társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás mielőbbi, még az egyoldalú kereskedelmi intézkedések lejárta előtti aláírására;

20.  üdvözli az ukrán kormány bejelentését a nagyra törő gazdasági és szociális reformprogramról, és hangsúlyozza a program gyors végrehajtásának rendkívüli fontosságát annak érdekében, hogy az ország kritikus pénzügyi helyzetét stabilizálják és megoldják; üdvözli a nemzetközi pénzügyi intézmények és az EU azon határozatát, amely szerint Ukrajna jelentős mértékű rövid és hosszú távú pénzügyi támogatásban részesül; emlékeztet arra, hogy meg kell szervezni és össze kell hangolni egy nemzetközi adományozói konferenciát, amelyet a Bizottságnak kell összehívnia, és amelyet a lehető leghamarabb meg kell tartani;

21.  támogatja az EU által az égetően szükséges strukturális reformokkal kapcsolatban megszabott feltételeket, amelyek elő fogják segíteni kedvezőbb feltételek kialakítását a fenntartható gazdasági növekedéshez, az államháztartás javítását, a szociális biztonsági háló kialakítását és a korrupció kezelését; az uniós források átlátható elköltését és ennek a Bizottság részéről való hatékony figyelemmel kísérését kéri;

22.  felhívja a figyelmet az országban uralkodó súlyos gazdasági és társadalmi helyzetre; olyan, a strukturális reformokat kísérő intézkedéseket kér, amelyek célja a jelenlegi helyzet enyhítése, különösen a lakosság legkiszolgáltatottabb rétegei esetében;

23.  arra ösztönzi Ukrajnát, hogy folytassa a politikai reformot, különösen az alkotmányos reformot, amelynek az ukrán társadalom valamennyi csoportjának bevonásával zajló, széles körű és mélyreható vita tárgyát kell képeznie; üdvözli az ukrán kormány arra irányuló szándékát, hogy vállalásait teljesítse és biztosítsa a kormányzati struktúrák képviseleti jellegét, amely tükrözi a regionális sokféleséget, továbbá hogy garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak teljes körű védelmét, az ország megkülönböztetés elleni jogszabályait az uniós normákhoz igazítsa, kivizsgálja az összes emberi jogi jogsértést és erőszakos cselekményt, valamint küzdjön a szélsőségek ellen;

24.  üdvözli a Bizottság azon határozatát, hogy támogató csoportot hoz létre Ukrajna számára, amely az európai reformütemterv végrehajtásán fáradozik majd;

25.  támogatja az ukrán kormány által az EBESZ-szel és az Európa Tanáccsal szorosan együttműködve megtett, arra irányuló erőfeszítéseket, hogy biztosítsa az orosz ajkú lakosság és egyéb kulturális, nemzeti és nyelvi kisebbségek legitim jogainak kellő tiszteletben tartását, összhangban a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény rendelkezéseivel;

26.  ismételten kéri, hogy a kijevi lövöldözések és a Majdan téri tragikus események kivizsgálására állítsanak fel független bizottságot, azt helyezzék az Európa Tanács nemzetközi tanácsadó testületének felügyelete alá, és biztosítsák benne az erőteljes nemzetközi részvételt; üdvözli, hogy e testületbe egy harmadik felet is kineveztek, és hogy első ülését 2014. április 9-én megtartotta;

27.  üdvözli a társulási megállapodás politikai rendelkezéseinek aláírását, és elvárja, hogy az EU által elfogadott autonóm kereskedelmi kedvezményeket gyorsan érvényre juttassák a megállapodás fennmaradó – a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi területet is magában foglaló – részeinek aláírásáig hátralévő időszak áthidalása érdekében;

28.  üdvözli a Bizottság által elfogadott kezdeti intézkedéseket, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék Ukrajna számára az energiaválság leküzdését, amennyiben Oroszország elvágná az ország gázellátását, továbbá nyomatékosan felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy segítse és támogassa Kijevet a Moszkvával hosszú ideje fennálló gázvita megoldásában; hangsúlyozza, hogy égető szükség van az EU orosz olajtól és gáztól való függőségét csökkentő, határozott közös energiabiztonsági politikára (energiaunióra), ideértve az energiaellátás diverzifikálását, a harmadik energiacsomag teljes végrehajtását és a lehetőséget a gázbehozatal felfüggesztésére szükség esetén; úgy véli, hogy a Déli Áramlat gázvezetéket nem lenne szabad megépíteni, és hogy egyéb ellátási forrásokat kell rendelkezésre bocsátani; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy ha az EU a további diverzifikálás révén segít Ukrajnának az ellenirányú gázáramlás biztosításában, akkor a fokozott energiahatékonyság és az EU-val való hatékony összekapcsolódás erősíteni fogja Ukrajnát a politikai és gazdasági nyomásgyakorlással szemben; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az Energiaközösség – amelynek elnökségét 2014-ben Ukrajna látja el – stratégiai szerepet tölt be;

29.  felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul engedélyezze a Bizottság számára az Ukrajnával folytatott vízumliberalizációra irányuló párbeszéd felgyorsítását a vízummentesség bevezetése felé vezető úton való előrehaladás érdekben, ahogyan az Moldova esetében is történt; eközben kéri átmeneti, rendkívüli módon leegyszerűsített és alacsony költségű vízumeljárások azonnali bevezetését mind uniós, mind tagállami szinten;

30.  hangsúlyozza, hogy Oroszországnak az EU és Ukrajna közötti társulás folyamata miatt táplált aggodalmait megfelelően kezelni kell, és meg kell adni a kellő magyarázatokat, eloszlatva az európai földrészt megosztó új geopolitikai válaszvonalakkal kapcsolatos félelmeket; rámutat, hogy minden ország alapvető joga, hogy saját politikai döntéseket hozzon, ugyanakkor az EU keleti partnerekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásának célja a jólét terjesztése és a politikai stabilitás megerősítése, amelynek végső soron az Oroszországi Föderáció is hasznát látja majd;

31.  ismételten kifejti, hogy az Ukrajnával és a keleti partnerség egyéb országaival kötött társulási megállapodás nem az EU-val fenntartott kapcsolatuk fő célját jelenti; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az EUSZ 49. cikke szerint Grúzia, Moldova és Ukrajna a többi európai államhoz hasonlóan rendelkezik európai perspektívával, és kérheti az Unióba való felvételét, amennyiben elkötelezi magát a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságjogokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot;

32.  felszólítja a Tanácsot, hogy írja alá az EU és tagállamai, illetve Moldova és Grúzia közötti társulási megállapodásokat/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokat; jóváhagyja az EU és Moldova és az EU és Grúzia közötti társulási megállapodások aláírást követő azonnali átmeneti alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot; szorgalmazza, hogy az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága rövidítse le a társulási megállapodás aláírását követő bejelentési eljárásokat annak érdekében, hogy az átmeneti alkalmazás az aláírás után mielőbb hatályba léphessen; kinyilvánítja azon szándékát, hogy amennyiben minden követelmény teljesül, és a társulási megállapodásokat ezt követően aláírják, mielőbb, még a Bizottság jelenlegi mandátumának lejárta előtt sort kerít az EU és Moldova és az EU és Grúzia közötti társulási megállapodások teljes ratifikációjára; kéri, hogy a fenti országok számára biztosítsák az igényelt további pénzügyi támogatást; ezenfelül azt kéri, hogy az Oroszországi Föderációval őszinte és nyitott párbeszédet folytassanak annak érdekében, hogy minden erőfeszítést megtegyenek a keleti partnerség országai számára előnyös szinergiák kialakítása érdekében;

33.  különös aggodalmát fejezi ki a moldovai Dnyeszter-melléki szakadár területen újból tapasztalható bizonytalanság miatt; úgy véli, hogy veszélyes és felelőtlen lépést jelent az önjelölt tiraszpoli hatóságok 2014. április 16-i azon kérelme, hogy Oroszország független államként ismerje el a Dnyeszter-melléki területeket; emlékeztet rá, hogy a Gagauzia Autonóm Területen rendezett úgynevezett népszavazás nem felelt meg Moldova alkotmányának, ezért törvénytelen; ismételten kinyilvánítja a Moldova területi sérthetetlenségével kapcsolatos teljes körű támogatását, és felhív minden felet, hogy sürgősen folytassák a párbeszédet az 5+2-es keretben, és EU státuszának tárgyalópartneri szereppé történő átminősítését kéri, a kérdés békés és fenntartható rendezése céljából;

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Ukrajna, Grúzia és Moldova elnökének, kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0170. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0248. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0285. (4) A/RES/68/262.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása az EU és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi helyzetéről (2013/2989(RSP))

P7_TA(2014)0458 B7-0367/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú elvi nyilatkozatára,

–  tekintettel a WTO 4. miniszteri konferenciáján, 2001. november 14-én, Dohában elfogadott miniszteri nyilatkozatra, és különösen annak a különleges és differenciált elbánásról bánásmódról (SDT) szóló 44. bekezdésére,

–  tekintettel az EK és a Vietnami Szocialista Köztársaság (a továbbiakban: Vietnam) közötti 1995-ös együttműködési megállapodásra és a 2012. június 27-én aláírt új partnerségi és együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című 2006. október 4-i bizottsági közleményre (COM (2006)0567),

–  tekintettel a TRIPS-megállapodásról és a gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” című, 2007. május 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Tanács 2007. április 23-i tárgyalási irányelveire, amelyek felhatalmazzák a Bizottságot, hogy szabadkereskedelmi megállapodást célzó tárgyalásokat folytasson a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) országaival,

–  tekintettel a Vietnamról szóló országstratégiai dokumentumra (2007–2013)(3),

–  tekintettel Vietnamról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a kambodzsai, laoszi és vietnami emberjogi helyzetről szóló 2005. december 1-jei állásfoglalására(4) és 2013. április 18-i állásfoglalására(5) Vietnamról, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című 2010. novembe 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

–  tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályok” című, 2012. február 21-én közzétett bizottsági jelentésre (COM(2012)0070),

–  tekintettel a Bizottság plenáris ülésen tett 2014. március …-i közleményére az EU és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodásról,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül kidolgozott, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer jelenti a legmegfelelőbb keretet a nyílt és tisztességes kereskedelem szabályozására és előmozdítására, és mivel a többoldalú tárgyalások nem zárják ki az azokat esetlegesen kiegészítő kétoldalú WTO+ egyezményeket;

B.  mivel a Bizottságnak az EU és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalási irányelvei egyrészt részét képezik a Tanács által a Bizottság részére 2007. április 23-án nyújtott felhatalmazásnak, hogy szabadkereskedelmi megállapodást célzó tárgyalásokat kezdjen a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) országaival, másrészt a Tanács által jóváhagyott, mindkét tárgyaló fél közös célkitűzéseit – nevezetesen a meglévő kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok szorosabbá tételét – felvázoló dokumentumon alapulnak; emlékeztet arra, hogy az eredeti cél az ASEAN-térséggel kötendő szabadkereskedelmi megállapodás megtárgyalása volt; ezért támogatja az ASEAN-térség országaival kötendő teljesen átfogó megállapodások megtárgyalásának lehetőségét (amelyek építőkövek a régióközi szabadkereskedelmi megállapodás végső céljának eléréséhez);

C.  mivel az EU és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások hivatalosan 2012. június 26-án kezdődtek Brüsszelben, és mivel 2013. november 8-án, öt tárgyalási fordulót követően a két tárgyaló fél közös erőfeszítések mellett kötelezte el magát, hogy a tárgyalásokat 2014 végéig befejezzék;

D.  mivel az EU és Vietnam közötti kereskedelmi kapcsolatok a 2012. június 27-én aláírt partnerségi és együttműködési megállapodás keretének részei, amely hatékony keretet biztosít a kétoldalú kereskedelmi és befektetési kapcsolatok számára;

E.  mivel az EU és Vietnam jól kidolgozott kétoldalú emberi jogi párbeszédet folytat; mivel ennek keretében mindent meg kell tenni annak megakadályozására, hogy Vietnamban gyengüljön az emberi jogok védelme; mivel az emberi jogokat az EU kereskedelempolitikájának alapvető elemeként kell kezelni; mivel az Unió az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó stratégiai keret és cselekvési terv keretében elkötelezett amellett, hogy a hatásvizsgálatokba belefoglalja az emberi jogokat, amikor és amint azokat végrehajtják, többek között a jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti hatással bíró szabadkereskedelmi megállapodások esetében;

F.  mivel Vietnam egy sikeres, a GDP folyamatos, évi kb. 8%-os növekedésével járó évtizede után 2007. január 11-én csatlakozott a WTO-hoz, és mivel az országot azóta negatívan befolyásolja a globális gazdasági hanyatlás, ami az exportnövekedés erőteljes visszaeséséhez, illetve a beáramló közvetlen külföldi befektetések és a tengerentúlról érkező hazautalások csökkenéséhez vezetett;

G.  mivel az Unió kereskedelmi mérlege Vietnam vonatkozásában az elmúlt tíz évben negatív volt, amit a 2013. második negyedévi adatok is alátámasztanak, miszerint a 13,4 milliárd euró értékű kereskedelmi forgalomból 10,5 milliárd euró volt a Vietnamból az EU-ba irányuló import értéke, míg az Unió Vietnamba irányuló exportja 2,8 milliárd eurót tett ki; mivel ez erőteljes visszaesést jelent a 2012-es, 23,871 milliárd euró értékű kereskedelmi forgalomhoz képest, amikor 18,520 milliárd euró volt a Vietnamból az Unióba irányuló import értéke, míg az Unió Vietnamba irányuló exportja 5,351 milliárd eurót tett ki;

H.  mivel a ruha- és textilipar nem csupán a formális gazdaságbeli foglalkoztatás egyetlen legnagyobb forrása Vietnamban, ahol közvetlenül több mint kétmillió munkavállalót foglalkoztat, hanem a legnagyobb exportágazat is; mivel az elektronikai összeszerelő ágazat, a másik vezető gyártó exportágazat mintegy 120 000 munkavállalót alkalmaz;

I.  mivel Vietnam az ILO nyolc alapvető egyezményéből eddig csak ötöt ratifikált; mivel Vietnam nem ratifikálta az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. ILO-egyezményt, a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. sz. ILO-egyezményt és a kényszermunka felszámolásáról szóló 105. sz. ILO-egyezményt;

J.  mivel Vietnam, amely az EU általános preferenciarendszerének kedvezményezettje, az EU 32. kereskedelmi partnere, és az 5. legnagyobb az ASEAN-on belül, míg az EU Vietnam második legnagyobb kereskedelmi partnere Kína után és az USA előtt, és a Vietnamba irányuló közvetlen külföldi befektetés legnagyobb forrása, ami 2012-ben a Vietnamba irányuló teljes közvetlen külföldi befektetések 6,5%-át tette ki; mivel azonban a Vietnamból az EU-ba irányuló közvetlen külföldi befektetések lehetősége továbbra is nagy részben kiaknázatlan marad;

K.  mivel mindkét tárgyaló fél jelentős előnyöket vár a vámok és a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok lebontásától, és mivel mindkét félnek törekednie kell a megegyezésre a szolgáltatások kereskedelme és a letelepedés liberalizációját illetően, továbbá rendszert kell kidolgoznia a szellemitulajdon-jogok – beleértve a szabadalmakat és a mintákat, a védjegyeket és a szolgáltatási neveket, a szerzői jogot és a hasonló jogokat, a földrajzi árujelzőket, többek között a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelölését – megfelelő és hatékony védelmére, végrehajtására és érvényesítésére;

L.  mivel mindkét tárgyaló félnek törekednie kell – mind a szabadalmaztatott, mind a generikus – gyógyszerek törvényes kereskedelmének biztosítására és elősegítésére a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény (TRIPS) előírásainak és rugalmassági rendelkezéseinek megfelelően;

M.  mivel mindkét tárgyaló félnek a hatályos WTO-szabályok teljes körű betartása mellett kell továbbra is alkalmaznia a kereskedelemvédelmi eszközöket, hogy el lehessen kerülni a WTO vitarendezési mechanizmusainak az igénybevételét, emellett hatékony kétoldalú védzáradékról vagy egyenértékű mechanizmusról kell megállapodniuk, hogy az érintett iparágaik – különösen a felek által végzett hatásvizsgálatban meghatározott érzékeny ágazatokban – megfelelő védelemben részesüljenek az importhullám következtében keletkező károkkal vagy a károk fenyegetésével szemben;

1.  üdvözli a szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások – különösen a vámüggyel és a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésével, a kereskedelem technikai akadályaival és a versennyel foglalkozó fejezetek – terén megvalósuló folyamatos előrelépéseket és azt a tényt, hogy a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet a tárgyalások helyzetéről; emlékeztet rá, hogy a szabadkereskedelmi megállapodáshoz kötelező az EP egyetértése(10), és hogy a Bizottság és a Tanács ne javasolja a szabadkereskedelmi megállapodás ideiglenes alkalmazását a Parlament egyetértésének megszerzése előtt;

2.  határozott véleménye, hogy a munkavállalói és szakszervezeti jogok tiszteletben tartását az EU által harmadik országokkal aláírt valamennyi kereskedelmi megállapodás fő jegyének kell tekinteni; felhívja a vietnami kormányt, hogy tegyen eleget az általa ratifikált alapvető ILO-egyezmények szerinti valamennyi kötelezettségének, és haladéktalanul ratifikálja és hajtsa végre a fennmaradó alapvető egyezményeket; megismétli, hogy a munkavállalói és szakszervezeti jogok egyetemesek, és valamennyi munkavállalóra – köztük a különleges gazdasági övezetekben dolgozó munkavállalókra is – alkalmazandók;

3.  elvárja a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe a Parlament ezen állásfoglalásban kifejtett kérését a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése előtt, amelynek meg kell felelnie a WTO-szabályoknak és kötelezettségeknek; úgy véli, hogy egy sikeres szabadkereskedelmi megállapodás mindkét tárgyaló fél számára kiegyensúlyozott előnyöket jelentene, és hozzájárulna munkahelyek létrehozásához és megőrzéséhez mindkét oldalon;

4.  felhívja mindkét tárgyaló felet, hogy a kereskedelmi liberalizáció szellemében teljes mértékben tartsa tiszteletben a WTO szerinti kötelezettségvállalásait; ezzel egy időben az ambiciózus megállapodás létrejöttének érdekében hangsúlyozza a WTO-szabályokkal nem összeegyeztethető intézkedések és gyakorlatok megszüntetését;

5.  értékeli a célkitűzéseket felvázoló dokumentumban kiemelt pozitív kilátásokat, ami azt mutatja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás emelné a kivitel és a behozatal összértékét mind az Unió, mind Vietnam számára, és lehetőségeket teremtene a közvetlen külföldi befektetések további áramlásához; sürgeti ezért Vietnamot a vámtarifák jelentős részének megszüntetésére mind a nem mezőgazdasági, mind a mezőgazdasági termékek piacra jutása terén érvényes átlagos vámtarifák tekintetében;

6.  hangsúlyozza azonban, hogy az ipari kereskedelemnek a vámok kölcsönös és teljes, ugyanakkor a végrehajtásban megfelelő átmeneti időszakokat magában foglaló bizonyos fokig aszimmetrikusan megvalósuló eltörlését kell célul kitűznie, és hogy az ez alóli lehetséges kivételeket korlátozni kell és felül kell vizsgálni; úgy véli, hogy a vámok eltörlésének ki kell terjednie azokra az ágazatokra, amelyek bármely fél számára nagy jelentőséggel bírnak;

7.  sürgeti mindkét tárgyaló felet, hogy tartsák tiszteletben a másiknak a szabályozáshoz – beleértve a közszolgáltatások nyújtásának szabályozásához – való jogát, emellett biztosítsák, hogy a szabályozások ne veszélyeztessék a kétoldalú kereskedelmet indokolatlan nem vámjellegű akadályokkal; felszólítja ezért mind az EU-t, mind Vietnamot, hogy dolgozzanak ki hatékony közvetítő elveket az indokolatlan szabályozó kereskedelmi akadályok kialakulásának megelőzésére, illetve hogy a meglévő akadályokat a nemzetközi szabványokkal való harmonizáció vagy az azoknak való megfelelés elősegítésével kezeljék;

8.  úgy véli, hogy a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania annak biztosítására, hogy a jövőbeli megállapodás előnyei szilárd és végrehajtható ellenőrzési intézkedéseket foglaljon magában annak garantálása érdekében, hogy a megállapodás csak az uniós és a vietnami termelőknek kedvezzen a letárgyalandó preferenciális származási szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett; sürgeti továbbá az uniós származási szabályok egyszerűsítését – a jelenlegi rendszer szigorúságának enyhítése nélkül – annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők és a vámhatóságok könnyebben tudják alkalmazni azokat, és hogy Vietnam teljes mértékben ki tudja használni a vámtarifák megszüntetésének előnyeit;

9.  elismeri, hogy Vietnamnak kifejezetten érdeke a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményben (GATS) található 4. módozat liberalizációja, illetve a vietnami és az uniós állampolgárok szakmai képesítését elismerő kölcsönös elismerési egyezmények elfogadása, és hogy az EU-nak kifejezetten érdeke a legtöbb szolgáltatás terén a piaci hozzáférés liberalizációja és a nemzeti bánásmód az 1., a 2. és a 3. módozatban; úgy véli, hogy az Unió kifejezett érdekeinek érvényesítése során meg kell engedni a 4. módozatban a szükséges képzett szakemberek ideiglenes tartózkodását, és elő kell segíteni, hogy az ilyenfajta tartózkodást megkülönböztessék a külföldi munkavállalókra vonatkozó nemzeti politikáktól mindkét tárgyaló fél munkaerőpiacain;

10.  felszólítja az EU-t és Vietnamot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás keretében egyezzenek meg a banki, biztosítási, jogi, könyvelési, közlekedési és elosztási szolgáltatások, ezen belül a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi ágazat valamennyi befektetőjének és szolgáltatójának igazságos és méltányos bánásmódjáról; emlékeztet, hogy a pénzügyi szolgáltatások tekintetében alapvető fontosságú a megfelelő szakpolitikai mozgástér biztosítása is a rendszerkockázat csökkentése, a pénzmosás elleni küzdelem, és a lehető legmagasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében, illetve abból a célból, hogy tisztességes versenyszabályokat és -gyakorlatokat tartassanak be a belföldi és a külföldi befektetőkkel és szolgáltatókkal, többek között a befektethető tőkére vonatkozó meglévő korlátok csökkentése – vagy akár teljes megszüntetése –, illetve a letelepedésre és a licenszszerzésre vonatkozó korlátok eltörlése révén; javasolja, hogy a Bizottság tárgyaljon az átláthatóságra és a tisztességes versenyre vonatkozó határozott és kötelező erejű rendelkezésekről, hogy a magánvállalkozások és az állami tulajdonú vállalatok között egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek;

11.  határozottan bátorítja Vietnamot, hogy dolgozzon ki megfelelő adatvédelmi jogszabályokat annak érdekében, hogy elérje a megfelelő adatvédelemmel rendelkező ország státuszát a TRIPS-egyezmény rugalmassági rendelkezései alkalmazásának akadályozása nélkül, aminek következtében lehetővé válna az EU-ból érkező személyes adatok továbbítása az uniós jogszabályok alapján és azokat betartva, növelve ezzel a kétoldalú adatáramlást és kereskedelmet a kapcsolódó szolgáltatásokban, mint például az e-kereskedelemben;

12.  felszólítja a Bizottságot és a vietnami hatóságokat, hogy állapodjanak meg egy olyan hatékony és átlátható közbeszerzési rendszerben, amely tiszteséges versenyt biztosít közbeszerzési szerződések odaítélése során a magáncégek és állami tulajdonú társaságok között, és amely a lehető legszélesebb lefedettséget biztosítja, beleértve a közszférában működő vállalkozásokat is, egyúttal pedig figyelembe veszi a kölcsönösen érzékeny pontokat és a szükségleteket;

13.  szorgalmazza, hogy a Bizottság biztosítsa különösen a Vietnam exportpolitikája számára fontos ágazatokban az európai vállalatokkal folyó versenyt torzító támogatások és más preferenciák – például az állami tulajdonú vállalatok és a hazai cégek számára Vietnamban biztosított kedvezményes feltételek – csökkentését és rendszeres felülvizsgálatát; szorgalmazza továbbá, hogy a Bizottság tárgyaljon azokról a fegyelmi rendszerekről, amelyek célja az uniós és a vietnami köz- és magánszférabeli piaci szereplők közötti egyenlő feltételek biztosítása;

14.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a szabadkereskedelmi megállapodásban üzleti lehetőségek kialakítására a kis- és középvállalkozások (kkv-k) részére, valamint a kkv-kba történő és az általuk teljesített beruházások elősegítésére annak érdekében, hogy támogatni lehessen a megújuló energia terén a piaci alapú helyi projekteket és közös vállalkozásokat, illetve a környezetvédelmi termékek és technológiák kereskedelmének finanszírozását; kéri, hogy biztosítsanak átláthatóbb és kiszámíthatóbb jogi keretet Vietnamban az európai befektetők számára, valamint hogy biztosítsák a vietnami és az európai vállalkozások közötti egyenlő versenyfeltételeket;

15.  sürgeti mindkét tárgyaló felet, hogy a szellemitulajdon-jogok – köztük számos gyártott termékkel kapcsolatos szabadalmak és formatervezési minták, szerzői jogok és hasonló jogok – eredményes végrehajtásának és érvényesítésének biztosításával érjen el jó eredményeket a szabadkereskedelmi megállapodás keretében a gyártott termékekkel folytatott kereskedelem liberalizálása terén;

16.  úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak tiszteletben kell tartania a mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelmével kapcsolatos érzékeny kérdéseket, ez azonban nem akadályozhatja az egymást kiegészítő ágazatok piacainak kölcsönös megnyitását, emellett hangsúlyozza, hogy az új piacokhoz való hozzáférést a földrajzi árujelzőkre, többek között a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelölésére is kiterjedő szellemitulajdon-védelem, illetve az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések (SPS) szigorú betartásától kell függővé tenni, a termelők és fogyasztók érdekét szolgálva; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásban semmi nem akadályozhatja a megfizethető generikus gyógyszerekhez való hozzáférést;

17.  kéri, hogy az állami felek, illetve adott esetben a befektetők és az államok közötti átlátható és hatékony vitarendezési eljárásokról szóló rendelkezéseket is foglaljanak bele a szabadkereskedelmi megállapodásba a befektetők megfelelő védelmének biztosítása érdekében, illetve hogy a befektetők ne éljenek túlzott igényekkel; úgy véli, hogy a beruházók és az államok közötti viták rendezésére szolgáló mechanizmusoknak lehetőség szerint az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITR) vagy a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) által kidolgozott szabályokon vagy bármely kétoldalú megállapodásban rögzített, a nemzetközi normáknak és egyezményeknek megfelelő szabályokon kell alapulniuk, megfelelő jogi keretbe kell illeszkedniük, valamint szigorú átláthatósági kritériumoknak kell megfelelniük;

18.  annak biztosítását kéri, hogy egyetlen beruházási megállapodás se akadályozza a nemzetközi emberi jogok, az ILO-egyezmények és a többoldalú környezetvédelmi megállapodások két fél általi ratifikálásának és teljes végrehajtásának előrehaladását;

19.  kéri az állatjóléti normák beillesztését a szabadkereskedelmi megállapodás egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről szóló fejezetébe vagy egy önálló fejezetbe, amely azonos végrehajtható rendelkezéseket tartalmaz;

20.  elvárja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon a fenntartható fejlődésről szóló kötelező érvényű és végrehajtható fejezetet, amely tükrözi is az EU és Vietnam közös elkötelezettségét aziránt, hogy előmozdítják a nemzetközi emberi jogokról szóló megállapodások, az ILO nyolc alapvető egyezménye és a legfontosabb többoldalú környezetvédelmi megállapodások – beleértve a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt (CITES) is – tiszteletben tartását, a bennük foglalt szabályok betartását és végrehajtását, azok megszegése esetére szóló intézkedésekkel, rendelkezve a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi érintetteket képviselő civil társadalmi szervezetek bevonásáról a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokba, a fenntartható fejlődésről szóló fejezet végrehajtásába és nyomon követésébe, továbbá ösztönözve a vállalkozásokat a társadalmi szerepvállalás gyakorlatára, figyelembe véve az olyan nemzetközi szinten elfogadott elveket és eszközöket, mint az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásai és az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek, valamint az ENSZ felelős beruházásokra és beszámolásra vonatkozó elvei, továbbá elvárja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás foglalkozzon olyan fontos kérdésekkel, mint például a tenyésztett és a vadon élő állatok jóléte;

21.  kéri, hogy a fenntartható fejlődésről szóló fent említett fejezetre terjedjen ki a szabadkereskedelmi megállapodás és a partnerségi és együttműködési megállapodás között létrehozandó intézményi és jogi kapcsolat, hogy az emberi jogok súlyos megsértése esetén lehetséges legyen a szabadkereskedelmi megállapodás felfüggesztése;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon feltételességen alapuló megközelítést, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás aláírását az emberi jogok és más alapvető jogok terén elért konkrét előrelépésekért cserébe kínálja fel;

23.  elismerésének ad hangot a Vietnam által a „doi moi” reform keretében elért társadalmi-gazdasági fejlődésért, és támogatja a további társadalmi fejlesztések érdekében tett folyamatos erőfeszítéseit; üdvözli ezért Vietnamnak az ASEAN által is támogatott jelöltségét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014–2016 közötti tagságára, és kormányának 2013. augusztus 27-i döntését, hogy önkéntes vállalásokat és kötelezettségeket tartalmazó emlékeztetőt nyújt be, hogy hozzájáruljon az emberi jogok elősegítéséhez és védelméhez, megerősítve ezzel a fenntartható fejlődést a területén és a partnereivel kapcsolatban; sürgeti a vietnami kormányt, hogy következetesen tartsa be ezeket a felajánlásokat és kötelezettségvállalásokat az emberi jogi jogsértések és az alapvető szabadságjogok csorbulásának hatékony megelőzése és orvoslása érdekében;

24.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a biztonság alapvetően fontos szerepet játszik az Unió és Vietnam közötti kapcsolatban általában; felszólítja ezért mindkét felet annak biztosítására, hogy aktívan folytassák a nyitott kérdésekről szóló párbeszédet, különös tekintettel az egyes állampolgárok véleménynyilvánítási szabadságára, a média szabadságára, illetve a vallásszabadságra;

25.  sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezzen emberi jogi hatásvizsgálatot az Európai Parlament által a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalásban(11) kértek szerint, biztosítva „az emberi jogokon, a környezetvédelmi és szociális normákon alapuló, érthető kereskedelmi mutatókat”, és összhangban az ENSZ élelemhez való jog kérdésével foglalkozó különmegbízottjának jelentésével;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, valamint Vietnam kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 175. E, 2008.7.10. , 591. o. (2) HL C 102. E, 2008.4.24., 128. o. (3) http://eeas.europa.eu/sp/index_en.htm#V (4) HL C 285 E., 2006.11.22., 129. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0189. (6) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o. (7) HL C 296. E, 2012.10.2., 34. o. (8) HL C 56. E, 2013.2.26., 87. o. (9) HL C 168. E, 2013.6.14., 1. o. (10) Az EUMSZ 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja. (11) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása a „TOP 10” konzultációs folyamatról és a kkv-kra háruló uniós szabályozási terhek csökkentéséről (2013/2711(RSP))

P7_TA(2014)0459 B7-0415/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kisvállalkozások Európai Chartájára, amelyet az Európai Tanács a 2000. június 19–20-i feirai ülésén fogadott el,

–  tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlásra(1),

–  tekintettel „A kkv-k szabályozási terheinek minimálisra csökkentése – Az uniós szabályozás hozzáigazítása a mikrovállalkozások szükségleteihez” című 2011. november 23-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0803),

–  tekintettel „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című 2011. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0078),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. november 30-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0834),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. március 14–15-i, valamint a Versenyképességi Tanács 2013. szeptember 26–27-i következtetéseire,

–  tekintettel a „Bizottság nyomon követő dokumentuma a kkv-kkal az uniós szabályozásról folytatott »TOP 10« konzultációról” című 2013. június 18-i bizottsági közleményre (COM(2013)0446),

–  tekintettel az „Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire” című 2013. március 7-i bizottsági közleményre (COM(2013)0122), valamint az azt kísérő, „A kkv-kkal kapcsolatos intelligens szabályozás – Nyomon követés és konzultáció” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0060),

–  tekintettel az „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): eredmények és következő lépések” című 2013. október 2-i bizottsági közleményre (COM(2013)0685),

–  tekintettel „A kis- és középvállalkozások (kkv-k): versenyképesség és üzleti lehetőségek” című 2012. október 23-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló 2013. február 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) versenyképességét, fenntarthatóságát és foglalkoztatási potenciálját célzó támogatás fokozása olyan horizontális erőfeszítést igényel, amelybe egyszerre több szakpolitikai területet is be kell vonni;

B.  mivel a kkv-kat aránytalanul sújtják szükségtelen terhek, ugyanis kapacitásuk korlátozott, és mivel ezért az Unió jogalkotói elkötelezték magukat a „gondolkozz először kicsiben” elv mellett;

C.  mivel jelenleg a magánszektor munkavállalóinak több mint 65%-át 20,7 millió kkv foglalkoztatja, és mivel a kkv-k a leginnovatívabb vállalkozások közé tartoznak, és ők nyújtják a legjobb teljesítményt a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés terén;

D.  mivel az egyik Eurobarométer felmérés szerint az európaiak 74%-a úgy véli, hogy az Uniót túlzott bürokrácia jellemzi;

E.  mivel az uniós jogszabályokból származó adminisztratív teher közel egyharmada elsősorban az aránytalan és rossz hatékonyságú nemzeti végrehajtásból ered, ami azt jelenti, hogy akár 40 milliárd eurót is meg lehetne takarítani, ha a tagállamok hatékonyabban ültetnék át az uniós jogszabályokat;

F.  mivel a vállalkozások akkor tudnak munkahelyeket teremteni, ha adottak a megfelelő feltételek, például az adminisztráció egyszerűsítése, a finanszírozáshoz, készségekhez, tudáshoz és a szakképzett munkaerőhöz való hozzáférés, valamint innovatív erőfeszítéseik támogatása;

G.  mivel a kkv-kat gyakran sújtja komparatív hátrány a nagy piaci versenytársakkal szemben az adózás, a szabványosítás, a közbeszerzések, a szellemi tulajdonjogok, a kutatás és innováció finanszírozása terén;

H.  mivel a Bizottság az elmúlt öt évben 5 590 jogi előírást „selejtezett ki”, és ezáltal több mint 27 milliárd euróval csökkentette a vállalkozások költségeit;

I.  mivel REFIT programja, a hatásvizsgálatok, a versenyképességre gyakorolt hatás ellenőrzése, a célravezetőségi vizsgálatok, a „TOP 10” konzultáció, a kkv-kra vonatkozó eredménytábla és a kkv-teszt révén a Bizottság szabályozási és igazgatási hatékonyságra törekszik;

J.  mivel – amint azt az Európai Tanács is hangsúlyozta – az Unió szakpolitikai céljainak megvalósítása, többek között az egységes piac megfelelő működése érdekében uniós szintű szabályozásra van szükség;

K.  mivel a Parlament számos alkalommal – például a fent említett, 2012. október 23-i állásfoglalásában is – kijelentette, hogy az uniós szabályozás egyszerűsítése nem sértheti az alapvető uniós egészségügyi és munkabiztonsági előírásokat, az uniós munkavállalók alapvető jogait vagy az Unió környezetvédelmi jogszabályainak alapelveit;

L.  mivel a témáról szóló bizottsági közleményben megállapított, a „TOP 10” konzultációhoz kapcsolódó legtöbb jogalkotási intézkedés a közlemény közzétételekor már folyamatban volt; mivel néhány jogalkotási javaslatot a „TOP 10” konzultáció során már benyújtottak, néhányat pedig mára már le is zártak;

M.  mivel az adminisztratív akadályok meggátolják a kkv-kat az egységes piac előnyeinek maradéktalan kiaknázásában;

N.  mivel ez az állásfoglalás nem foglalkozik az egyes nyomon követési fellépésekkel, erre ugyanis majd különállóan kerül sor, hanem inkább a Bizottság által alkalmazott munkamódszerre összpontosít;

1.  üdvözli a REFIT program részét képező bizottsági „TOP 10” kezdeményezést, és tudomásul veszi azt az ígéretet, amely szerint ez nem egyszeri erőfeszítés, hanem egy folyamatos vizsgálati eljárás rendszeres része kell, hogy legyen; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak fokoznia kellene erőfeszítéseit a konzultációs folyamat során a kkv-k által a szabályozási terhekkel kapcsolatosan felvetett aggályok kezelésére; hangsúlyozza továbbá, hogy a „TOP 10” megközelítés nem veheti át az uniós szabályozásból eredő adminisztratív terhek minimalizálására irányuló szisztematikus horizontális szakpolitikai megközelítés helyét, és nem áshatja alá a szóban forgó jogszabályok célkitűzéseit és eredményességét;

2.  hangsúlyozza ezért, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elvnek fokozottan be kellene épülnie a szakpolitikai döntésekbe az innováció, a növekedés, a nemzetköziesítés, a termelékenység, a bürokrácia csökkentése, a humánerőforrás minősége és a társadalmi felelősségvállalás tekintetében;

3.  ezzel kapcsolatban üdvözli továbbá, hogy a Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy a döntéshozatali ciklus szerves részét képező intelligens szabályozást fogadjon el, illetve hogy a REFIT-et egy folyamatosan futó, évente felülvizsgált programnak tekintse;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen fokozza erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k – és főleg az innovatív kkv-k – az adminisztratív egyszerűsítésnek és a valamennyi szakpolitikai területen nyújtott célzott támogatásoknak köszönhetően ösztönzést kapjanak a fejlődésre;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jogszabályok kidolgozáskor átláthatóan és megfelelően végezze el a kkv-teszteket; úgy véli, hogy a mikrovállalkozások automatikus mentesítése nem helyes megközelítés, és támogatja a kkv-kkal kapcsolatban a testreszabott megoldások és könnyítések kidolgozását olyan esetekben, amikor igazolható, hogy ezek nem mozdítják elő a felaprózódást, és nem gátolják a kkv-k belső piacra való kijutását;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az eltúlzott adminisztratív előírásokat, megőrizve ugyanakkor azokat a rendelkezéseket, amelyek biztosítják a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, illetve előírják a vállalatoknak, hogy alkalmazottaik számára megfelelő munkakörnyezetről gondoskodjanak;

7.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a finanszírozáshoz és a piacokhoz való könnyű hozzáférést, valamint csökkentsék a szabályozási terhet, amely a kis- és középvállalkozások alapításának és fejlesztésének egyik legnagyobb akadályát képezi;

8.  rendkívül fontosnak tartja, hogy a tagállamok végrehajtsák a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelvet, amely kimondja, hogy a gazdasági szereplők és hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a szerződésben megállapított fizetési határidő nem haladhatja meg a 4. cikk (3) bekezdésében megállapított határidőket, kivéve, ha a szerződésben kifejezetten másként állapodtak meg, és feltéve, hogy a szerződés egyedi jellege vagy sajátossága miatt az objektíven indokolható, illetve hogy a fizetési határidő semmilyen esetben sem haladja meg a 60 naptári napot;

9.  üdvözli, hogy a Bizottság mostantól a kkv-kra vonatkozó eredménytáblát be fogja építeni az éves REFIT-eredménytáblába; úgy véli, hogy ez a helyes irányba tett lépés, amennyiben a kkv-kkal szemben támasztott követelményeket jobban integrálja a szabályozás egyszerűsítésének szélesebb körű folyamatába, anélkül hogy aláásná a jogszabályok hatékonyságát vagy további bürokratikus akadályokat teremtene; arra kéri a Bizottságot, hogy átfogó hatásvizsgálat útján egyszerűsítse ezeket az eszközöket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ez az egységesítés semmilyen módon nem gyengítheti a Bizottság által az egyszerűsítési folyamat során a kkv-knak szentelt figyelmet;

10.  hangsúlyozza, hogy a tervezett éves eredménytáblának hatékonyan meg kell jelenítenie az uniós és nemzeti szintű, jogalkotási és végrehajtási téren tett előrelépést a kkv-k szempontjából; úgy véli, hogy ez az eredménytábla hozzá fogja segíteni a kkv-kat ahhoz, hogy felmérhessék az uniós vagy nemzeti szintű jogalkotásból eredő adminisztratív terhek költségeit, illetve lehetővé fogja tenni a könnyebb nyomon követést, ezzel megkönnyítve a kkv-k konstruktív részvételét a jövőbeli konzultációkban;

11.  ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az utólagos értékeléseket könnyebb lenne végrehajtani, ha az előzetes ellenőrzéseket megfelelően, valamennyi szempont figyelembevételével végeznék el; úgy véli, hogy az európai intézmények hatásvizsgálati kultúráját javítani kell, különösen azokon a területeken, ahol az Unió jogalkotási javaslatai hatással vannak a kkv-kra és az önfoglalkoztatókra; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, milyen hozzáadott értéke volna, ha a hatásvizsgálati testület nagyobb függetlenséggel és hatáskörrel rendelkezne; javasolja továbbá, hogy a Parlament használja ki jobban a hatásvizsgálatra és a kkv-tesztekre rendelkezésre álló lehetőségeit, például a bizottsági javaslatok lényeges módosításának bevezetését megelőzően; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé éves nyilatkozatot az új javaslatok vállalkozásokra vonatkozó összesített nettó költségéről;

12.  úgy véli, hogy az új javaslatokból eredő terheket legalább hasonló mértékű csökkentésekkel kell ellensúlyozni;

13.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki egy olyan web-alapú alkalmazást, amelyen keresztül az érintett közigazgatás jelezheti, hogy egy közelgő jogszabály hatással van-e a kkv-kra, illetve hogy milyen mértékben, mint amilyen például a német Mittelstandsmonitor, amely a közlekedési lámpához hasonló egyszerű rendszeren keresztül jelzi, hogy a kkv-kra a közelgő jogszabály nagy valószínűséggel hatással lesz (piros), esetleg hatással lesz (sárga) vagy valószínűleg nem lesz hatással (zöld);

14.  üdvözli a Tanácsnak a 2013. március 14–15 i következtetéseiben megfogalmazott, az uniós és nemzeti szintű szabályozási terhek átfogó csökkentésére irányuló további fellépésre irányuló kérését;

15.  sajnálja, hogy a kkv-k az eddigiekben nem tudták kihasználni az egységes piac lehetőségeit, és emlékeztet arra, hogy a 27 tagú Unióban a kkv-k mindössze 25%-a exportál; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az egységes piac integrációjának javítása érdekében, valamint hogy tegyenek többet az egyszerű adminisztratív munkával kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásáért és a tagállamok közti jobb szabályozási együttműködésért; üdvözli a dohai fejlesztési menetrend (DDA) a WTO kilencedik, 2013 decemberi miniszteri konferenciáján való lezárását, és reméli, hogy a megállapodás nagyobb lehetőségeket teremt a kereskedelem és különösen a kkv-k számára; ezzel kapcsolatban örömmel látja, hogy a Bizottság egységes hozzáadottértékadó-bevallásra kíván javaslatot tenni, valamint úgy véli, hogy a hozzáadottértékadó-bevallási formanyomtatvány szabványosítását követően nem lehet bonyolultabb az általa felváltott legegyszerűbb formanyomtatványnál;

16.  ösztönzi a tagállamokat, hogy tükrözzék a REFIT és a TOP 10 uniós szinten elindított gyakorlatait, valamint gondoskodjanak arról, hogy a kkv-kat sújtó adminisztratív és szabályozási terheket nemzeti szinten is csökkentsék; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamok rendkívül hatékonyan tudják csökkenteni a kkv-kat sújtó szabályozási terheket, amennyiben az európai irányelvek nemzeti jogba történő átültetése során elkerülik a túlszabályozást; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki a kkv-kra vonatkozó szükségtelen terhek könnyítésének lehetőségét azokon a területeken, ahol erre a jogszabályok lehetőséget biztosítanak;

17.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok az európai irányelvek nemzeti jogba történő átültetése során rendkívül hatékonyak lehetnek a kkv-kat sújtó adminisztratív terheket csökkentése, illetve a túlszabályozás elkerülése tekintetében; sürgeti a tagállamokat, hogy enyhítsék a kkv-kra vonatkozó alaki követelményeket azokon a területeken, ahol erre az uniós jogszabályok lehetőséget biztosítanak;

18.  üdvözli a kkv-teszt bevezetését, sajnálja ugyanakkor, hogy csupán néhány tagállam építette be azt nemzeti döntéshozatali folyamatába;

19.  emlékeztet a 2012. október 23-i állásfoglalásában lefektetett, a mikrovállalkozásokra vonatkozó, az uniós jogszabályok alóli általános kivételekkel kapcsolatos álláspontjára, amely szerint kivételnek csak ott van helye, ahol egy megfelelően elvégzett kkv-teszt esetenként igazolja, hogy a mikrovállalkozások sajátos igényei hozzájuk igazított megoldásokkal vagy enyhébb keretek között nem kezelhetők megfelelően; hangsúlyozza, hogy a mikrovállalkozásokra vonatkozó mentességek gyakran azt a kockázatot hordozzák magukban, hogy a kkv-kra mozaikszerű nemzeti jogszabályok vonatkoznak, ami széttöredezettséghez vezet, és hátráltatja a kkv-k belső piachoz való hozzáférését;

20.  örömmel nyugtázza, hogy az Európai Parlament a fent említett, 2012. október 23-i állásfoglalásában megfogalmazott kérésének és a COSME program rendelkezéseinek megfelelően a Bizottság 2014 októberéig meghosszabbította az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport (HLGAB) mandátumát;

21.  megállapítja, hogy a „TOP 10” konzultációs folyamat során a kkv-któl kapott válaszokból arra lehet következtetni, hogy a munkaidőről szóló irányelv bonyolult és rugalmatlan, és a kkv-k számára számos esetben költséges szakirányú jogi segítség igénybevételét teszi szükségessé; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen mutassa be részletes hatásvizsgálatát;

22.  az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályokból eredő terhek csökkentése érdekében javasolja, hogy a kisebb kockázatú társaságok számára, ahol lehetséges, lazább szabályozási rendszert alkalmazzanak;

23.  javasolja, hogy kkv-k és a mikrovállalkozások számára arányos REACH-díjszabást alkalmazzanak

24.  kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a REACH-rendelet szerinti kérelmek feldolgozását és folytasson gyorsított eljárást a kkv-k és a mikrovállalkozások kérelmei tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson a kkv-k és mikrovállalkozások számára megfelelő iránymutatást, ezzel segítve őket abban, hogy kérelmük benyújtása eredményes legyen;

25.  úgy véli, hogy a „TOP 10” konzultációs folyamat hasznos gyakorlat, amelynek eredménye fontos visszajelzés lesz a kkv-k és az őket képviselő szervezetek részéről; felhívja a Bizottságot, hogy az Eurobarométeren keresztül folytassa ezt a gyakorlatot rendszeresen; ugyanakkor felhívja a figyelmet a „TOP 10” konzultációs folyamatban beérkező válaszok rendkívül egyenlőtlen földrajzi eloszlására; felszólítja a Bizottságot, hogy utólag vizsgálja meg ezen egyenlőtlenség okait, ily módon biztosítva, hogy az összegyűjtött információk ne legyenek egyoldalúak az ismerethiány vagy az összegyűjtött visszajelzéseket esetlegesen torzító egyéb tényezők miatt;

26.  elvárja a következő Bizottságtól, hogy továbbra is tartsa meg az „intelligens szabályozást” az elnöki hivatal hatáskörének egyikeként, és arra ösztönzi, hogy erősítse a kkv-követek szerepét; ennek értelmében felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti kkv-szervezetek képezzék részét a kkv-követek nemrégiben létrehozott hálózatának, és hogy a kkv-közgyűlés megfelelő tájékoztatást kapjon az uniós kezdeményezésekről;

27.  kitart amellett, hogy a következő Bizottságnak azt az európai célt kellene kitűznie, hogy a kkv-k adminisztratív és szabályozási terhekből származó költségei 2020-ra 30%-kal csökkenjenek;

28.  figyelmeztet arra, hogy a helyi és regionális versenyképességre és az egyéni vállalkozói tevékenységre egyaránt veszélyt jelent, ha a túlszabályozás csökkentésére irányuló erőfeszítések a célzott eredmény helyett a maximális harmonizáció növekedéséhez vagy egyenmegoldásokat alkalmazó jogalkotáshoz vezetnek;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 124., 2003.5.20., 36. o. (2) HL C 68. E, 2014.3.7., 40. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0036.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása Pakisztánról: a legutóbbi üldöztetésekről (2014/2694(RSP))

P7_TA(2014)0460 RC-B7-0399/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a pakisztáni emberi jogokról és demokráciáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Pakisztán regionális szerepéről és az EU-hoz fűződő politikai kapcsolatairól szóló 2014. március 12-i(1), „a keresztényekkel szembeni közelmúltbeli erőszakról és üldöztetésről, különösen Pesavarban” című 2013. október 10-i(2), a „Pakisztánról, különös tekintettel Shahbaz Bhatti meggyilkolására” című 2011. március 10-i(3), a „keresztények helyzetéről a vallásszabadság összefüggésében” című 2011. január 20-i(4) és a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió alelnökének/főképviselőjének a pesavari keresztény közösség elleni támadással kapcsolatos 2013. szeptember 23-i, illetve a Sahbaz Bhatti elleni merényletről szóló 2011. március 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ a vallás és a hit szabadságával foglalkozó különmegbízottjának és az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottjának 2013. április 4-i jelentésére (kiegészítés: pakisztáni látogatás),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(6), amelyben leítéli a keresztények és más vallási kisebbségek üldözését,

–  tekintettel a 2012 márciusában elfogadott EU–Pakisztán ötéves együttműködési tervre, amely olyan prioritásokat tartalmaz, mint a jó kormányzás és az emberi jogokról folytatott párbeszéd, valamint tekintettel az ezzel szorosan összefüggő második, 2014. március 25-én tartott uniós–pakisztáni stratégiai párbeszédre;

–  tekintettel a Tanács Pakisztánról szóló 2013. március 11-i következtetéseire, amelyekben megismétli az EU emberi jogok előmozdításával és tiszteletben tartásával kapcsolatos elvárásait, és elítéli valamennyi – többek között a vallási kisebbségek ellen irányuló – erőszakos cselekményt(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2014. április 4-én egy keresztény házaspárt, Safkat Emmanuelt és Sagufta Kószárt egy, a Mohamed prófétát sértő szöveges üzenet állítólagos elküldéséért halálra ítéltek; mivel a házaspár tagadta felelősségét, és azt vallotta, hogy azt a telefont, amelyről a szöveget elküldték, jóval az üzenet elküldése előtt elveszítették;

B.  mivel 2014. március 27-én egy lahorei pakisztáni keresztényt, Szaván Mászít Mohamed próféta gyalázása miatt halálra ítéltek; mivel a Mászí elleni vádak bejelentése Lahore városának keresztény kerületében, József-telepen heves zavargásokat váltott ki, amelynek során számos épület, köztük két templom is leégett;

C.  mivel egy pandzsábi keresztény nőt, Aszia Bibit 2009 júniusában letartóztatták, majd 2010 novemberében istenkáromlás vádjával halálra ítélték; mivel fellebbezése több év után végre a lahorei legfelsőbb bíróság elé került; mivel a 2014. januári és márciusi első két tárgyaláson elnöklő bírák a jelek szerint szabadságon voltak;

D.  mivel a 14 éves keresztény lányt, Rimsa Mászít, akit hamisan a Korán megszentségtelenítésével vádoltak meg, ennek megállapítása után felmentették, és a felelős személyt letartóztatták; mivel azonban neki és családjának el kellett hagynia az országot;

E.  mivel a Pakisztáni Iszlám Köztársaság lakosságának mintegy 1,6%-át kitevő keresztények előítéletek és időnként csoportosan elkövetett erőszakos zaklatás áldozatai; mivel a pakisztáni keresztények nagy része nyomorúságos körülmények között él, gyakran az istenkáromlás vádjától rettegve, amely nyilvános erőszakot válthat ki; mivel istenkáromlás vádjával több más keresztény is börtönben ül;

F.  mivel Mohammad Ásgár Pakisztánban élő, elmebetegségben szenvedő egyesült királyságbeli állampolgárt letartóztatták, miután azzal vádolták meg, hogy különböző tisztviselőknek küld leveleket, amelyekben azt állítja, hogy próféta, és mivel ezt követően, 2014 januárjában halálra ítélték;

G.  mivel egy másik egyesült királyságbeli állampolgárt, a 72 éves Maszúd Ahmadot, az Ahmaddija vallási közösség tagját csak a közelmúltban helyezték szabadlábra azután, hogy 2012-ben letartóztatták a Koránból való idézés vádjával, amely cselekedet az ahmaddik esetében istenkáromlásnak minősül, mivel őket nem ismerik el muzulmánokként, és a büntető törvénykönyv 298-C. szakasza értelmében tilos „muzulmánként viselkedniük”;

H.  mivel az elmúlt hónapokban Szindh különböző részein (Tharpakárban, Hájderabádban és Lárkánában) öt hindu templomot támadtak meg, továbbá öt hindu fiút istenkáromlással vádoltak meg, és jelenleg a szindhi Badinban előzetes letartóztatásban vannak, mivel a Holi (a színek hindu fesztiválja) alkalmából festékszórással jeleket rajzoltak;

I.  mivel a Pakisztánban a vallási csoportok között újra fellángoló erőszak következtében jelenleg különösen a Sía Hazárá közösség tagjai válnak nap mint nap gyilkosságok és kényszermigráció áldozataivá; mivel a jelentések szerint több mint 10 000 hindu is elmenekült a tartományból, ugyanis az elmúlt három évben rendszeressé váltak a váltságdíjért elkövetett gyermekrablások;

J.  mivel Pakisztán istenkáromlásra vonatkozó jogszabályai veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabad önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt; mivel e törvények alkalmazása évek óta világszerte aggodalmakat kelt, mivel a vádakat gyakran bosszú, pénzügyi haszonszerzés vagy vallási intolerancia motiválja, és mivel e törvények az önbíráskodás kultúráját táplálják, teret kínálva a tömegek számára a zaklatáshoz és a támadásokhoz; mivel az ENSZ emberi jogi mechanizmusai felszólították Pakisztánt, hogy helyezze hatályon kívül az istenkáromlásról szóló törvényeket, vagy hogy legalább iktasson be olyan biztosítékokat, amelyek megakadályozzák, hogy a törvénnyel egyes – gyakran kisebbségi közösségből származó – polgárok elnyomása céljából visszaéljenek;

K.  mivel csak 2013-ban több száz becsületbeli gyilkosságról érkezett jelentés; mivel ezek a nők elleni agressziónak csupán a legláthatóbb formáját jelentik, hiszen a családon belüli erőszak és a kényszerházasságok aránya folyamatosan igen magas;

L.  mivel Pakisztán Dél-Ázsián belül fontos szerepet játszik a stabilitás megteremtésében, és ezért a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése terén példát kellene mutatnia;

M.  mivel az Európai Unió a közelmúltban az alkalmazandó emberi jogi egyezmények végrehajtásától függő GSP+ státuszt biztosított Pakisztán számára;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a vallási közösségek közötti erőszak, a kisebbségekkel szembeni vallási intolerancia és az imahelyek – többek között keresztény templomok – elleni támadások határozott fokozódása, valamint a pakisztáni nők továbbra is fennálló elnyomása miatt;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez az erőszak milyen hatással lesz a pakisztáni társadalom egészének jövőbeli fejlődésére, az ország előtt álló társadalmi és gazdasági kihívásokat is figyelembe véve; hangsúlyozza, hogy Pakisztánnak hosszú távú érdeke az, hogy valamennyi polgára nagyobb biztonságban éljen;

3.  mélységesen aggasztónak tartja, hogy az istenkáromlással kapcsolatos, vitatott törvényekkel könnyen vissza lehet élni, ami Pakisztán valamennyi polgárát érinti, bármely valláshoz tartozzanak is; különösen aggasztónak találja, hogy az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, amelyeket Sahbaz Bhatti volt miniszter és Szalman Taszír korábbi kormányzó is nyíltan ellenzett, jelenleg a Pakisztánban élő keresztények és más vallási kisebbségek ellen egyre gyakrabban alkalmazzák;

4.  emlékezteti a pakisztáni hatóságokat arra a nemzetközi jog szerinti kötelezettségükre, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát és a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát tiszteletben tartsák; felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon azokat a fogvatartottakat, akiket istenkáromlás vádjával ítéltek el, a fellebbezés során pedig bírálják felül a halálos ítéleteket; felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy garantálják a bíróságok függetlenségét, a jogállamiságot és a bírósági eljárásokkal kapcsolatos nemzetközi normákkal összhangban a tisztességes eljárást; felszólítja továbbá a pakisztáni hatóságokat, hogy biztosítsanak elegendő védelmet az istenkáromlással kapcsolatos ügyekben érintett valamennyi személy számára, többek között azáltal, hogy a bírákat óvják a külső nyomással szemben, a vádlottakat és családjukat és közösségüket megvédik a tömeges erőszaktól, valamint hogy megoldást kínálnak azok számára, akiket felmentettek ugyan, de származási helyükre nem térhetnek vissza;

5.  minden körülmények között határozottan elítéli a halálbüntetés alkalmazását; felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy a halálbüntetésre hirdetett de facto moratóriumról sürgősen térjen át a halálbüntetés tényleges eltörlésére;

6.  felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy alaposan vizsgálja felül el az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és azoknak az állítólagos istenkáromló cselekményekre való – a büntető törvénykönyv 295. és 298. szakasza szerinti – alkalmazását, különös tekintettel a közelmúltbeli halálos ítéletekre; arra ösztönzi a kormányt, hogy álljon ellen a vallási csoportok és egyes ellenzési politikai erők által e törvények fenntartása érdekében kifejtett nyomásnak;

7.  arra kéri a kormányt, hogy gyorsítsa fel a madraszák reformját azáltal, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő alaptantervet hoz létre, különös hangsúlyt fektetve a gyűlöletkeltő tananyagok tantervekből való eltávolítására és a közösségi és vallási tolerancia oktatásának beillesztésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a gyűlöletbeszédet tartalmazó, uniós finanszírozással készült tankönyvek felülvizsgálatára vonatkozó korábbi kéréseknek;

8.  nyomatékosan felszólítja a pakisztáni kormányt és a parlamentet, hogy hajtson végre reformot a hivatalos igazságszolgáltatási rendszerben az informális fórumok – például a dzsirgák és a pancsajatok – igénybevételének visszaszorítása érdekében, valamint hogy jelentősen növelje az igazságszolgáltatás pénzügyi és humán erőforrásait, különösen az elsőfokú bíróságok szintjén;

9.  határozottan elítéli a vallási közösségek elleni erőszak valamennyi megnyilvánulását és a valláson és meggyőződésen alapuló mindennemű megkülönböztetést és intoleranciát; felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy tegyen lépéseket a vallási alapú tömeges erőszak áldozatainak védelmére, és különösen tiltsa be a gyűlöletbeszédet, valamint Pakisztán valamennyi lakóját arra ösztönzi, hogy segítse elő és biztosítsa a toleranciát és a kölcsönös megértést; nyomatékosan felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy a felbujtásért és az istenkáromlással kapcsolatos hamis vádakért felelős személyeket állítsa bíróság elé;

10.  emlékeztet rá, hogy a pakisztáni alkotmány garantálja a vallásszabadságot és a kisebbségi jogokat; üdvözli a vallási kisebbségek érdekében Pakisztán kormánya által 2008 novemberében hozott intézkedéseket, például azt, hogy 5%-os kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, valamint bevezette a nemzeti kisebbségek napját;

11.  mindazonáltal nyomatékosan kéri a pakisztáni kormányt, hogy fokozza a vallási közösségek közötti jobb megértésre irányuló erőfeszítéseket, tegyen tevőleges lépéseket a vallási alapú erőszakos cselekmények kezelése érdekében, lépjen fel a vallási intolerancia, az erőszakos cselekmények és a megfélemlítés ellen, valamint oszlassa el a büntetlenséggel kapcsolatos aggályokat;

12.  mélységes aggodalmát fejezi ki a kisebbségekhez tartozó nők és lányok helyzete miatt, akik gyakran kétszeresen is szenvednek, nevezetesen a kényszeráttérítés gyakorlata és a célzott szexuális erőszak következtében; nyomatékosan felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy fokozza a védelmet, az elkövetők felelősségre vonását és az áldozatoknak nyújtott jóvátételt;

13.  hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog; aggodalmának ad hangot a miatt a Pakisztánban a közelmúltban érzékelhető tendencia miatt, hogy a gondolat, a véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadságát a látogatottabb internetes szolgáltatók letiltása és ellenőrzése révén korlátozza; felszólítja a kormányt, hogy vessen véget az internet cenzúrázásának, és vizsgálja felül mind a terrorizmus elleni és a nem kormányzati szervezetekről szóló jogszabálytervezetet, amelyek jelentősen csorbítanák a nem kormányzati szervezetek működésének függetlenségét és szabadságát, továbbá a Pakisztánban működő és nemzetközi összeköttetésekkel rendelkező nem kormányzati szervezetek munkájának leállását vonhatnák maguk után;

14.  hangsúlyozza, hogy Pakisztán fontos szerepet tölt be a régió egésze stabilitásának elősegítésében; arra ösztönzi Pakisztánt, hogy vállaljon építő szerepet a biztonságos Afganisztán megteremtésének előmozdításában, és ezért nyomatékosan felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy országán belül és a térség egészében erősítse meg az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0208. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0422. (3) HL C 199 E., 2012.7.7., 179. o. (4) HL C 136 E., 2012.5.11., 53. o. (5) HL C 161 E., 2011.5.31., 147. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0575. (7) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/135946.pdf

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása Szíriáról: egyes sebezhető közösségek helyzete (2014/2695(RSP))

P7_TA(2014)0461 RC-B7-0387/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen a szíriai helyzetről szóló 2014. február 6-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel a Tanács Szíriáról szóló 2014. április 14-i és 2014. január 20-i következtetésére;

–  tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő által a szíriai felkelés 3. évfordulója alkalmából tett 2014. március 15-i nyilatkozatra, valamint a Van der Lugt atyának a szíriai Homszban történt megöléséről szóló 2014. április 8-i nyilatkozatára;

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amely 1948-ban került elfogadásra;

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire;

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára;

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy hiten alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. február 22-i, 2139. sz. határozatára;

–  tekintettel a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriai Arab Köztársaságról szóló, 2014. február 12-i jelentésére;

–  tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár Szíriáról szóló 2014. április 7-i nyilatkozatára;

–  tekintettel Valerie Amos, az ENSZ humanitárius ügyekért és a gyorssegélyek összehangolásáért felelős főtitkár-helyettese által Szíriáról tett 2014. március 28-i nyilatkozatra;

–  tekintettel az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményére és az Európai Unió 2000-ben elfogadott Alapjogi Chartájára;

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az erőszakkal terhelt szíriai válság a közelmúltban példátlan léptékű humanitárius katasztrófához vezetett, melynek során több mint 150 000 embert, többségükben civileket megöltek, több mint 6,5 millió ember kényszerült lakhelye elhagyására és több mint 2,6 millió szíriai menekült érkezett elsősorban Libanonba, Törökországba, Jordániába, Irakba és Egyiptomba; mivel az etnikai és vallási kisebbségek a válság során rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerültek;

B.  mivel Szíria lakossága hagyományosan sokféle etnikumból és vallási közösségből tevődik össze, például arabokból, arameusokból, örményekből, asszírokból, cserkeszekből, kurdokból és türkménekből, valamint muzulmánokból, keresztényekből, drúzokból és más csoportokból; mivel a hároméves konfliktus – amely egyre inkább szektáns jelleget ölt – Szíria egyetlen vallási vagy etnikai kisebbségét sem kímélte meg;

C.  mivel e közösségek mindig is részei voltak a szíriai társadalomnak, részt vettek annak fejlődésében és gyarapodásában, többek között az oktatásban, az egészségügyben és a kulturális ágazatban való szerepvállalásuk révén; mivel ezért fontos szerepet kell játszaniuk Szíria demokratizálódásában, és képviseltetniük kell magukat az ország jövőjéről szóló minden konzultáció során és a béketeremtő folyamatban;

D.  mivel egészen mostanáig e közösségek legnagyobb része igyekezett elkerülni az állásfoglalást a konfliktusban, ugyanis bár sokan elismerik, hogy Szíriában kormányváltásra van szükség, félnek attól, hogy a kormány bukása esetén az iszlám államot létrehozni kívánó szunnita dzsihadista lázadók vagy mások célpontjaivá válnak;

E.  mivel az Asszád-kormány túlélési stratégiája részeként szándékosan szította a szektáns polarizálódást, ami felszínre hozta a közösségek közötti látens és eddig határozottan elnyomott feszültségeket; mivel az iszlám szélsőségesek és dzsihadisták erősödő jelenléte és beszivárgása a konfliktus valamennyi résztvevője közé jogos aggodalmakat váltott ki az ország kisebbségi közösségei körében; mivel az erősödő szunnita-síita különállás Szíriában a szomszédos országok közösségei közti kapcsolatokat is érinti;

F.  mivel a holland jezsuita szerzetest, Frans van der Lugtot, aki évtizedek óta Szíriában élt, és arról volt ismert, hogy nem volt hajlandó elhagyni az ostrom alatt álló Homsz városát, 2014. április 7-én megverték és agyonlőtték; mivel az ENSZ főtitkára elítélte ezt az embertelen erőszakos tettet egy olyan ember ellen, aki kitartott Szíria népe mellett az ostrom és a fokozódó nehézségek közepette is; mivel további keresztények maradtak abban a kolostorban, ahol van der Lugt atyát megölték, és a nemzetközi közösség aggódik biztonságukért, valamint azon számos civil biztonságáért, akik csapdába estek a továbbra is ostromlott Homsz városában;

G.  mivel Paolo Dall’Oglio atya 2013 júliusában eltűnt, továbbá Bulosz Jazigi görög ortodox püspököt és Gregoriosz Johanna Ibrahim asszír ortodox püspököt 2013 áprilisában az északi Aleppó közelében autójukból fegyveresek elrabolták; mivel sorsuk azóta ismeretlen;

H.  mivel a kormányerők és a lázadók, köztük az al-Káidához kapcsolódó elemek közötti harcok miatt 2014 márciusának végén a szír-török határnál fekvő örmény város, Kasszab lakosságának legnagyobb része elmenekült; mivel egymásnak ellentmondó jelentések érkeznek az evakuálás során elhunyt áldozatok számáról;

I.  mivel a legújabb szíriai jelentések szerint az al-Káidához kapcsolódó al-Nuszra front lázadói számos keresztény és kurd települést elfoglaltak a török határ mentén, például Ajn al-Arab (Kobanê) városát;

J.  mivel a palesztin menekültek továbbra is a Szíriai válság kiemelten kiszolgáltatott csoportját képezik; mivel közülük sokan ostromlott területeken élnek, például a Jarmuk menekülttáborban, amelyet továbbra is keményen támadnak a kormányerők és a különféle fegyveres csoportok, ami miatt a területen élő 18 000 palesztin embertelen szenvedéseket él át; mivel a Szíriában tartózkodó 540 000 palesztin menekült szinte mindegyike segítségre szorul, több mint felük lakhelye elhagyására kényszerült az országon belül, és komoly akadályokba és erősödő korlátozásokba ütköznek, amikor igyekeznek elmenekülni Egyiptomba, Jordániába vagy Libanonba;

K.  mivel a nők és gyermekek továbbra is agressziónak, szexuális és nemi alapú erőszaknak, valamint durva bánásmódnak vannak kitéve, és az alapvető áruk és szolgáltatások hiányától szenvednek a jelenlegi Szíriai válságban; mivel a szíriai menekültek között aránytalanul sok a nő és a gyermek; mivel közel 3 millió gyermek maradt ki az iskolából 2011 óta, és legalább 500 000 regisztrált menekült gyermek nem jár iskolába a szomszédos országokban;

L.  mivel az emberi jogok védelmezői, értelmiségiek, egyházi személyiségek, újságírók és civil társadalmi aktivisták továbbra is az erőszakos szíriai válság áldozatai közé tartoznak; mivel a Szaharov-díj 2011-es díjazottját, Razan Zajtúnát férjével és két másik emberi jogi aktivistával együtt több mint négy hónapja elrabolták Dumában, és továbbra is ismeretlen helyen tartják fogva;

M.  mivel a politikai és vallási vezetők feladata minden szinten, hogy küzdjenek a szélsőségesek és a terrorizmus ellen, és elősegítsék az egyének és a vallási, valamint etnikai csoportok közötti kölcsönös tiszteletet;

N.  mivel a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normák tiltják egyes emberek vagy csoportok célbavételét vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt, valamint a háborúban részt nem vevő civilek elleni támadásokat; mivel az ilyen tettek háborús bűnöknek vagy emberiség elleni bűncselekménynek minősülhetnek; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2139. határozata leszögezte, hogy véget kell vetni a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok megsértése büntetlenségének, és megerősítette, hogy az ilyen tettek elkövetőit vagy az azok elkövetéséért felelősöket az igazságszolgáltatás elé kell állítani Szíriában;

1.  mélységes megdöbbenését fejezi ki az előzmények nélküli emberi szenvedések és áldozatok miatt, és szolidaritásáról biztosítja a szíriai konfliktus valamennyi ártatlan áldozatának családját; határozottan elítéli az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok megsértését az Asszád-kormány és a kormánypárti milíciák részéről; elítél minden emberi jogi visszaélést és a nemzetközi humanitárius jog megsértését a rezsimmel szemben álló csoportok részéről; határozottan elítéli a szélsőséges szervezetek és egyének által az országban elkövetett egyre gyakoribb terrortámadásokat;

2.  meggyőződése, hogy a jelenlegi szíriai válságra csak egy szíriaiak által vezetett, a nemzetközi közösség támogatását élvező, befogadó politikai folyamat révén található tartós megoldás; sajnálja, hogy a béketárgyalások zsákutcába jutottak, mivel a kormány akadályozza azokat, és sürgősen kéri, hogy minden érintett fél és a nemzetközi közösség tegyen meg mindent a vérontásnak véget vető új megbeszélések elindításáért; hangsúlyozza a szíriai társadalom valamennyi alkotóeleme, köztük az etnikai és vallási kisebbségek részvételének és hozzájárulásának fontosságát ebben a folyamatban, és kiemeli a kisebbségek kulcsfontosságú szerepét Szíria egyedi kulturális örökségének megóvásában, valamint a kultúrák, etnikumok és vallások egymás mellett élésének hagyományát; e folyamat célja egy élettel teli társadalom létrehozása a jövő generációi számára Szíriában.

3.  hangsúlyozza, hogy a kisebbségek jogai elválaszthatatlanul kapcsolódnak a többi alapvető emberi jog és szabadságjog, például a szabadság, a biztonság, az egyenlőség és a szólásszabadság tiszteletben tartásához;

4.  határozottan elítéli az egyes vallási és etnikai közösségek, például a keresztények, örmények és kurdok elleni közelmúltbeli támadásokat Szíriában, és felszólít minden érintett felet, hogy hagyjon fel az etnikumok és vallások közötti konfliktusok gerjesztésével; hangsúlyozza, hogy a konfliktus valamennyi résztvevőjének kötelessége megvédeni a Szíriában élő különböző kisebbségeket; elismeri azonban, hogy az egyes sebezhető közösségek elleni támadások csak az egyik aspektusát jelentik a szíriai polgárháborúnak;

5.  a lehető leghatározottabban elítéli Frans van der Lugt atya meggyilkolását, amely egy embertelen erőszakos tett volt egy olyan emberrel szemben, aki kitartott a szíriai nép mellett az ostrom és a fokozódó nehézségek közepette is; tisztelettel adózik tevékenységének, amely az ostromlott Homsz városának határain túlra is kiterjedt, és továbbra is több ezer civilnek nyújt segítséget a mindennapi túlélés során;

6.  sürgeti a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy szigorúan tartsák be a nemzetközi humanitárius és emberi jogokat, és felszólít valamennyi sebezhető közösség védelmére, többek között biztosítva a humanitárius segítséghez való hozzáférésüket és megszüntetve minden lakott terület ostromát, beleértve a homszi óvárost is; ismételten kéri biztonságos menedékhelyek létrehozását a török-szír határ mentén, és lehetőség szerint Szírián belül is, valamint humanitárius folyosók nemzetközi közösség általi kialakítását;

7.  elítéli a Kasszab örmény város elleni támadást; támogat minden helyi szintű erőfeszítést a szektáns erőszak elkerülésére és megállítására a lázadók által ellenőrzött és a kurd többségű területeken; sürgeti a jelenlegi és a jövőbeli szíriai hatóságokat, hogy nyújtsanak megfelelő és tényleges védelmet a sebezhető közösségeknek az országban, és biztosítsák biztonságos visszatérésüket otthonaikba, valamint hogy az ellenük elkövetett támadások végrehajtóit állítsák bíróság elé és megfelelő eljárásban ítéljék el őket;

8.  ismételten felszólít arra, hogy fordítsanak különös figyelmet a palesztin menekültek kiszolgáltatott helyzetére Szíriában, és különösen a Jarmuk menekülttáborban élő palesztinok embertelen életkörülményeire; ismét felhívja a konfliktusban érintett feleket, hogy az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) és más nemzetközi segélyszervezetek számára biztosítsanak azonnali és feltétel nélküli belépést e menekülttáborba, valamint az ország más ostromlott területeire, a helyi lakosság súlyos szenvedéseinek enyhítése érdekében; elismeri az UNRWA szíriai munkáját, és tevékenységének fokozottabb nemzetközi támogatására szólít fel;

9.  felhívja a nemzetközi közösséget és az EU-t, hogy fordítson különös figyelmet a nők és a gyermekek szenvedésére és szükségleteire a szíriai válságban; zéró tolerancia alkalmazását kéri kiváltképp a gyermekek meggyilkolása, elrablása és besorozása tekintetében, és kéri, hogy erősítsék a humanitárius segítségnyújtási kapacitásokat a traumán átesett áldozatok támogatása területén;

10.  emlékeztet, hogy sürgősen szabadon kell engedni a kormány vagy a lázadók által fogva tartott minden politikai foglyot, civil társadalmi aktivistát, humanitárius munkást, egyházi személyt (többek között Paolo Dall’Oglio atyát, Bulosz Jazigi görög ortodox püspököt és Gregoriosz Johanna Ibrahim asszír ortodox püspököt), újságírót és fotóriportert, és engedélyezni kell a független megfigyelők bejutását valamennyi fogva tartási helyszínre; ismét sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést a Szaharov-díjjal 2011-ben kitüntetett Razán Zajtúna és minden más emberi jogi aktivista, köztük Basszel Szafadi Kartabil internetes aktivista szabadon bocsátásának biztosítása érdekében;

11.  továbbra is meggyőződése, hogy nem jöhet létre fenntartható béke Szíriában a konfliktus során többek között vallási és etnikai alapon elkövetett bűncselekmények elszámoltatása nélkül; ismételten felszólít arra, hogy a szíriai helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell vinni, és támogat minden erre irányuló kezdeményezést; elismeri a Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság és a többi olyan nemzetközi szereplő munkáját, amely jelentős mennyiségű adatot gyűjt és tárol a kormány és egyes lázadó csoportok által Szíriában elkövetett súlyos bűncselekményekről, és cselekvésre szólít fel az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

12.  komoly aggodalmának ad hangot Szíria feldarabolódásának súlyos következményei miatt a régió és különösen Libanon és Irak stabilitása és biztonsága tekintetében; komolyan aggódik a szomszédok országokban és különösen Libanonban tartózkodó szíriai menekültek nagy száma miatt, ahol az UNHCR szerint már több mint egymillióan vannak, nem számítva azt a több ezer embert, akiket az ügynökség nem vett nyilvántartásba, miközben hetente 12 000 ember menekül Szíriából Libanonba; komolyan aggódik a Jordániát, Törökországot, Irakot és Egyiptomot érintő folyamatos menekültáradat miatt; ösztönzi az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy folytassák jelentős humanitárius segítségnyújtási tevékenységüket a szíriai konfliktus által érintett lakosság megsegítésére;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárának, az ENSZ és az Arab Liga szíriai közös különleges képviselőjének, Egyiptom parlamentjének és kormányának, Irak parlamentjének és kormányának, Jordánia parlamentjének és kormányának, Libanon parlamentjének és kormányának, Törökország parlamentjének és kormányának, az Öböl menti Együttműködési Tanács főtitkárának, valamint a szíriai konfliktusban érintett valamennyi félnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0099.

Az Európai Parlament 2014. április 17-i állásfoglalása az észak-koreai (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) helyzetről (2014/2696(RSP))

P7_TA(2014)0462 RC-B7-0388/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gyermekjogi Egyezményre, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, amelyek mindegyikét aláírta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK),

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es egyezményre,

–  tekintettel „A nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogokról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban” című 2013. március 14-i(1), az észak-koreai menekültekről szóló 2012. május 24-i(2) és az Észak-Koreáról szóló 2010. július 8-i(3) állásfoglalásaira,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által a két Korea közötti, közelmúltban született megállapodásokra vonatkozó 2013. augusztus 19-i nyilatkozatára, valamint Catherine Ashtonnak a kilenc észak-koreai állampolgár Laoszból történő kitoloncolásával kapcsolatban tett 2013. június 5-i, és az észak-koreai nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogok észak-koreai helyzetéről szóló 2013. március 13-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a KNDK 2013. március 13-i nyilatkozatára, mely szerint felmondta az 1953-ban kötött fegyverszünetet, és „nem tartja vissza az Észak- és Dél-Korea közötti meg nem támadására vonatkozó nyilatkozat”,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. március 26-i és 2013. március 21-i határozataira, valamint az ENSZ Közgyűlésének 2013. december 18-i, az emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetéről szóló határozatára,

–  tekintettel az az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2013. március 21-én létrehozott, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tapasztalható emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ vizsgálóbizottságra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ vizsgálóbizottsága vizsgálatot folytatott „az emberi jogok Észak-Koreában tapasztalható súlyos, széles körű és rendszeres megsértésére” vonatkozóan, és 2014. február 7-én jelentést tett közzé;

B.  mivel a vizsgálóbizottság által alkalmazott professzionális, alapos és inkluzív munkamódszerek mintául szolgálhatnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által kérvényezett olyan jövőbeni tényfeltáró küldöttségek számára, ahol a kormányok az együttműködés minden formáját elutasítják, mint ahogyan ez a KNDK esetében is történt;

C.  mivel a KNDK a vizsgálóbizottság létrehozását követően úgy nyilatkozott, hogy azt „teljes mértékben elutasítja és figyelmen kívül hagyja”, nem engedélyezte az országba való belépését és semmilyen módon nem működött együtt vele; mivel a KNDK rezsim általában véve nem működik együtt az ENSZ-szel és elutasítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Közgyűlésének valamennyi, az emberi jogok észak-koreai helyzetére vonatkozó határozatát; mivel nem működött együtt az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottal, és elutasított az ENSZ emberi jogi főbiztosa által felajánlott minden segítséget;

D.  mivel az EU és a KNDK között az emberi jogokról folytatott párbeszédet a KNDK 2003-ban felfüggesztette;

E.  mivel a vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy „a KNDK rendszeresen, széles körben és súlyosan megsértette az emberi jogokat, és – számos esetben – a feltárt jogsértések az emberiesség ellen állampolitikai alapon elkövetett bűncselekménynek minősülnek”, és „a jelenkorban példa nélküliek”;

F.  mivel ezek az emberiesség elleni bűncselekmények olyan bűntetteket foglalnak magukban, mint például az emberirtás, gyilkosság, rabszolgaságra kényszerítés, kínzás, bebörtönzés, erőszakos közösülés, kényszerabortusz és a nemi erőszak egyéb formái, politikai, vallási, faji és nemi alapú üldöztetés, a lakosság erőszakos elhurcolása, személyek erőszakos eltüntetése és a szándékos, hosszantartó éheztetés embertelen gyakorlata; mivel az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények elkövetése tovább folytatódik, mert a politikai rendszer, az intézmények és bizonyos gyakorlatok büntetlensége továbbra is fennáll, folyamatosan követik el az emberiség elleni bűncselekményeket a KDNK-ban;

G.  mivel a vizsgálóbizottság jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a fogolytáborok több százezer volt és jelenlegi foglya ellen elkövetett „kimondhatatlan atrocitások” „a huszadik századi totalitárius rezsimek által létrehozott táborok szörnyűségeire emlékeztetnek”;

H.  mivel a jelentésből az derül ki hogy a KNDK-ban az állam teljes ellenőrzése alatt akarja tartani polgárai életének minden mozzanatát, és teljes információmonopóliummal rendelkezik, valamint ellenőrzi az országon belüli és azon kívüli mozgást, illetve a társadalmi életet (songbun osztályrendszer);

I.  mivel több mint 200 000 más országból származó ember szisztematikus elrablásával és hazatelepítésének tagadásával, valamint közülük számos ember erőszakos eltüntetésével a kormány az államhatárain túlra is kiterjesztette elnyomó intézkedéseit;

J.  mivel a nők elleni erőszak széles körben elterjedt, beleértve a nyilvános veréseket és az állami tisztviselők által nőkön elkövetett szemérem elleni erőszakot is; mivel a nők és lányok kiszolgáltatottak az emberkereskedelemmel és a kényszerített szexmunkával szemben;

1.  rendkívüli aggodalommal veszi tudomásul az ENSZ vizsgálóbizottságának eredményeit és támogatja ajánlásait;

2.  ismét a leghatározottabban elítéli a KNDK jelenlegi és volt legfelsőbb vezetői és kormánya által szisztematikus módon gyakorolt évtizedes állami elnyomást, és felszólítja a KNDK-t, hogy haladéktalanul vessen véget az emberi jogok saját népe ellen irányuló súlyos, széles körű és rendszeres megsértésének;

3.  hangsúlyozza, hogy az ismertetett jogsértések – melyek közül számos az emberiesség elleni bűncselekménynek minősül –, már túl régóta folynak a nemzetközi közösség szeme láttára, és az EU tagállamaihoz, illetve az ENSZ Közgyűlésének tagjaihoz fordul, hogy tegyék politikai prioritássá az észak-koreai lakosság szenvedésének problémáját, és biztosítsák a vizsgálóbizottság ajánlásainak nyomon követését;

4.  meggyőződése, hogy itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség konkrét intézkedéseket tegyen az elkövetők büntetlenségének megszüntetésére; követeli, hogy vonják felelősségre, állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé és célzott szankcióknak vessék alá a KNDK-ban az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéséért leginkább felelős személyeket;

5.  kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy gondoskodjon róla, hogy a vizsgálóbizottság ajánlásainak végrehajtása szerepeljen a harmadik országokkal – különösen Oroszországgal és Kínával – folytatott emberi jogi párbeszédek és egyéb találkozók napirendjén; továbbá kéri az EKSZ-t és az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy gondoskodjon róla, hogy valamennyi EKSZ-követ tájékoztatást kapjon a vizsgálóbizottság jelentéséről és arról a megbízatásról, hogy biztosítaniuk kell az ENSZ Biztonsági Tanácsa vizsgálóbizottság ajánlásai szerinti intézkedéseinek globális támogatását;

6.  felszólítja a KNDK kormányát, hogy teljesítse azon emberi jogi eszközök keretében rá háruló kötelezettségeket, amelyeknek részese, és működjön együtt a humanitárius szervezetekkel, a független emberi jogi megfigyelőkkel és az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottal, többek között azáltal, hogy bebocsátja őket az országba;

7.  felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ emberi jogi főbiztosát abban, hogy külön struktúrákat hozzon létre az elkövetett bűncselekmények elszámoltathatósága érdekében, a bizonyítékok és dokumentáció folyamatos gyűjtésén keresztül;

8.  felhívja a KNDK-t, hogy haladéktalanul és véglegesen vessen véget a nyilvános és titkos kivégzések gyakorlatának, és törölje el a halálbüntetést; felszólítja továbbá a KNDK-t, hogy vessen véget a bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek, az erőszakos eltűntetések és kollektív büntetések gyakorlatának, hogy zárja be az összes fogolytábort, engedje szabadon a politikai foglyokat és tegye lehetővé az állampolgárai számára mind az országon belüli, mind az azon kívüli szabad utazást; felhívja a KNDK-t, hogy engedélyezze a nemzeti és nemzetközi média számára a szabad véleménynyilvánítást és a sajtószabadságot, valamint tegye lehetővé polgárai számára az internethez való, cenzúra nélküli hozzáférést;

9.  sürgeti a KNDP kormányát, hogy adja át az összes, az elmúlt évtizedben észak-koreai állami ügynökök által elrabolt harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó információt, és haladéktalanul engedje vissza saját hazájukba az országban tartott elrablottakat;

10.  mély aggodalmát fejezi ki az országban továbbra is uralkodó súlyos élelmiszerhelyzettel, illetve annak a lakosság gazdasági, társadalmi és kulturális jogaira gyakorolt hatásaival kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a jelenlegi humanitárius segélyprogramokat és a KNDK-val kialakított kommunikációs csatornákat, valamint biztosítsa, hogy a humanitárius segélyek eljussanak a lakosság megcélzott rétegeihez; felhívja a KNDK hatóságait, hogy a humanitárius alapelveknek megfelelően minden polgáruk számára biztosítsák az élelemhez és a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést a szükségletek alapján; felszólítja továbbá a KNDK-t, hogy erőforrásait inkább népe tarthatatlan életkörülményeinek javítására, mintsem katonai fegyvertára és nukleáris programja bővítésére fordítsa;

11.  felhívja az ENSZ tagállamait, különösen a Kínai Népköztársaságot, hogy segítsék az országból elmenekült észak-koreai állampolgárokat azáltal, hogy tartózkodási jogot, valamint jogi védelmet biztosítanak, illetve a saját polgáraiknak járóknak megfelelő alapszolgáltatásokat nyújtanak számukra, és – hangsúlyozottan – tartózkodnak a KNDP kormányával folytatott, észak-koreai állampolgárok kiadatásával vagy hazatelepítésével kapcsolatos mindenfajta együttműködéstől;

12.  üdvözöl a két Korea között megvalósuló mindenfajta – például az elválasztott dél- és észak-koreai családok egyesítését célzó – humanitárius projektet, amely kézzelfogható módon enyhíti a népesség szenvedését, és mindkét kormányt felszólítja az ilyen jellegű kezdeményezések számának növelésére;

13.  a vizsgálóbizottság javaslatára felszólítja az ENSZ-t, hogy hívjon össze a koreai háború két fele között megvalósuló magas szintű politikai konferenciát a háború békés rendezése, valamint a szorosabb együttműködésre irányuló – például a helsinki folyamathoz hasonló – eljárás kialakítása érdekében;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KNDK kormányának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, tagállamok parlamentjeinek, ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a KNDK-beli emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ vizsgálóbizottság tagjainak, köztük a különmegbízottnak, Koreai Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, Japán kormányának és parlamentjének és a Kínai Népköztársaság kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0096. (2) HL C 264. E, 2013.9.13., 94. o. (3) HL C 351. E, 2011.12.2., 132. o.