(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0480),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0201/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 16-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0080/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 67., 2014.3.6., 170. o.

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az éghajlatváltozásra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomag(4) – amely a gazdaság valamennyi ágazatát, beleértve a nemzetközi tengeri hajózást is, felhívta arra, hogy járuljon hozzá e kibocsátás-csökkentési célok eléréséhez – egyértelműen felhatalmaz: „…abban az esetben, ha 2011. december 31-ig a tagállamok nem fogadnak el olyan, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belüli nemzetközi megállapodást, amelynek csökkentési célkitűzései között szerepelnek a nemzetközi tengeri kibocsátások, vagy a Közösség nem fogad el ilyen jellegű megállapodást az UNFCCC-n keresztül, a Bizottságnak 2013-as hatálybalépési célkitűzéssel javaslatot kell tennie arra, hogy a nemzetközi tengeri kibocsátások a harmonizált módszerekkel összhangban bekerüljenek a Közösség csökkentési kötelezettségvállalásai közé. Ez a javaslat a minimálisra csökkenti a Közösség versenyképességét érintő hatásokat, figyelembe véve a lehetséges környezeti előnyöket.”

(1a)  A tengeri közlekedés a szén-dioxid-kibocsátás, illetve más anyagok – köztük a nitrogén-oxidok (NOx), a kén-oxidok (SOx), a metán (CH4), a szálló por és a feketeszén – kibocsátása miatt hatással bír a világ éghajlatára és a levegő minőségére. [Mód. 2]

(1b)  A nemzetközi tengeri szállítás továbbra is az egyetlen olyan szállítási mód, amely nem szerepel az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos uniós kötelezettségvállalások között. Az e rendeletre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat szerint a nemzetközi tengeri hajózásból eredő uniós szén-dioxid-kibocsátások aránya 1990 és 2007 között 48%-kal nőtt. [Mód. 3]

(1c)  Mivel a tengeri közlekedés által a globális éghajlatra gyakorolt nem szén-dioxid okozta hatásra vonatkozó tudományos ismeretek köre gyorsan bővül, e rendelet keretében rendszeres időközönként újra kell értékelni e hatást. A Bizottság – az értékelése alapján és tekintettel a szén-dioxidtól eltérő gázok által okozott, éghajlatváltozással kapcsolatos emberi eredetű kibocsátásokra vonatkozó átfogó megközelítésről szóló, 2011. szeptember 14-i európai parlamenti állásfoglalásra – az említett kibocsátások csökkentése érdekében elemzi a szakpolitikákra és intézkedésekre gyakorolt hatásokat. [Mód. 4]

(1d)  A Bizottságnak az üvegházhatású gázok és légszennyező anyagok kibocsátását eredményező és az e rendeletben nem szereplő egyéb tevékenységek – azaz a halászhajók általi hűtőhasználat –, valamint az üzemanyagok és ömlesztett áruk be- és kirakodásához kapcsolódó párolgási kibocsátások (pl. illékony szerves vegyületek, szálló por) kezelésére irányuló intézkedéseket is meg kell hoznia. [Mód. 5]

(1e)  A Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához” című, 2011. évi fehér könyve felhív a tengeri szállításból eredő kibocsátások 2050-ig történő, a 2005-ös szinthez képest 40%-os (illetve ha kivitelezhető, akkor 50%-os) csökkentésére, nevezetesen a „felhasználó fizet” és a „szennyező fizet” elv alkalmazása révén. [Mód. 6]

(1f)  Az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé vezető utak” (2011/2096(INI)) című , 2011. december 15-i európai parlamenti állásfoglalás azt szorgalmazza, hogy uniós szinten egységesen 30%-kal csökkentsék a hajózáshoz kapcsolódó szén-dioxid- és szennyezőanyag-kibocsátást, amihez az energiahatékonysági tervezési mutatóról és a hajózási energiahatékonysági gazdálkodási tervről szóló IMO-megállapodások is hozzá fognak járulni. [Mód. 7]

(2)  2011 júliusában a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) technikai és működési intézkedéseket fogadott el, különösen az új hajókra vonatkozó energiahatékonysági tervezési mutatót (EEDI), és a hajózási energiahatékonysági gazdálkodási tervet (SEEMP), amely az üvegházhatásúgáz-kibocsátás várható növekedésének visszaszorításának terén előrelépést jelent, de önmagában nem eredményezheti a nemzetközi hajózásból származó üvegházhatású gázok jelentős kibocsátáscsökkentését annak érdekében, hogy a további erőfeszítések összhangban álljanak a globális hőmérséklet-emelkedés 2 °C fokra történő korlátozásának célkitűzésével.

(3)  Az IMO által szolgáltatott adatok szerint a működési intézkedések bevezetésével és a rendelkezésre álló technológiák alkalmazásával a hajók energiafogyasztása és szén-dioxid-kibocsátása akár 75 %-kal is csökkenthető lenne; ezen intézkedések jelentős része költséghatékonynak tekinthető – amelyek akár nettó előnyöket is kínálhatnak az ágazat számára –, , mivel a működési és a beruházási költségek megtérülését a csökkenő tüzelőanyag-költségek biztosítják. [Mód. 8]

(4)  A hajózásból származó szén-dioxid-kibocsátás uniós szintű csökkentése érdekében a legjobb lehetőség egy piaci alapú intézkedés végrehajtása, mégpedig a kibocsátások beárazása vagy adó bevezetése, amely a hajók tüzelőanyag-fogyasztása alapján kialakított szén-dioxid- kibocsátását üvegházhatásúgáz-kibocsátást érintő nyomonkövetési, monitorozási, jelentési és ellenőrzési rendszer bevezetése, ami bevezetését feltételezi. A kibocsátásokra vonatkozó adatok összegyűjtése első lépése annak a fokozatos megközelítésnek, amelyet e kibocsátások csökkentésének szükségessége indokol, és amely a tengeri szállítási kibocsátásokat be kívánja illeszteni az Európai Unió üvegházhatásúgáz-csökkentési kötelezettségvállalásába. A kibocsátási adatokhoz való nyilvános hozzáférés hozzá fog járulni azon piaci akadályok felszámolásához, amelyek az ágazatból származó kibocsátásokat csökkentő számos költségnegatív intézkedés megkezdését gátolják. [Mód. 9]

(5)  Az üvegházhatásúgáz-kibocsátást csökkentő intézkedések elfogadását hátráltatják olyan piaci akadályok, mint például a hajók tüzelőanyag-hatékonyságára vagy a hajók átalakításának technológiáira vonatkozó megbízható információk hiánya, a hajók hatékonyságát növelő beruházások finanszírozásához való hozzáférés hiánya, és az ösztönzők megosztottsága, mert a hajótulajdonosok nem részesülnének a hajóik hatékonyságát növelő beruházások hasznából, mivel a tüzelőanyag-költségeket a hajók üzemeltetői viselik.

(6)  Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk eredményei és a nemzetközi partnerekkel folytatott párbeszéd alapján a tengeri szállítási kibocsátásoknak az uniós üvegházhatásúgáz-csökkentési kötelezettségvállalásába történő beillesztésére vonatkozó fokozatos megközelítést első lépésként a tengeri szállításból eredő szén-dioxid-kibocsátásra üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó megalapozott MRV-rendszer megvalósításával együtt kell alkalmazni, amit egy későbbi szakaszban követhet új politikai eszközök bevezetése, mégpedig a kibocsátások beárazása vagy adó bevezetése. Ez a módszer minimális költségek mellett segíti elő nemzetközi szinten az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentési célkitűzéseiről szóló megállapodásra vonatkozó jelentős előrehaladást és az e csökkentések elérését célzó további intézkedéseket. [Mód. 10]

(7)  Az uniós MRV-rendszer bevezetése a szabályozás nélküli helyzethez képest akár 2 %-os kibocsátás-csökkenést is eredményezhet, a halmozott nettó költségcsökkenés pedig 2030-ig elérheti az 1,2 milliárd EUR-t, mivel a rendszer hozzájárulhat a piaci akadályok felszámolásához., különösen azok tekintetében, amelyek a hajók hatékonyságára vonatkozó információk hiányával kapcsolatosak. A szállítási költségek ilyen csökkenésének ösztönzőleg kell hatnia a nemzetközi kereskedelemre. Továbbá egy megalapozott MRV-rendszer az előfeltétele minden – akár uniós szinten, akár globálisan alkalmazott – piaci alapú intézkedésnek vagy olyan egyéb intézkedéseknek, amelyek célja, hogy megfelelőbb alapot biztosítsanak a „szennyező fizet” elv számára. Tekintettel a hajózás nemzetközi jellegére, a nemzetközi tengeri szállítás kibocsátásainak csökkentésére a legalkalmasabb és leghatékonyabb egy általánosan elfogadott eljárás lenne. hatékonysági előírásnak. A rendszer ezen kívül megbízható adatokat szolgáltat a kibocsátás-csökkentési célkitűzések pontos meghatározásához, valamint ahhoz, hogy értékelhető legyen a karbonszegény gazdaság eléréséhez a tengeri szállítás által nyújtott hozzájárulás terén tapasztalható előrehaladás. [Mód. 11]

(8)  A monitorozás nyomon követés szempontjából figyelembe kell venni minden Európai Unión belüli utat, az utolsó nem uniós kikötőből az első uniós kikötőhelyre beérkező összes utat, és minden, uniós kikötőből a következő első nem uniós kikötőhelyre tartó kimenő utat. Az uniós kikötőkben történő szén-dioxid-kibocsátást üvegházhatásúgáz-kibocsátást szintén figyelembe kell venni, beleértve azt is, amikor a hajó a kikötőhelyen található vagy a kikötőn belül mozog, különösen mivel rendelkezésre állnak az ilyen kibocsátások csökkentését vagy elkerülését célzó egyedi intézkedések és alternatív technológiák, például a hajók kikötőhelyen belüli villamosenergia-használatát biztosító infrastruktúrák. Ezeket a szabályokat megkülönböztetésmentes módon kell alkalmazni valamennyi hajó tekintetében, függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt közlekednek. [Mód. 12]

(8a)  Tekintettel az üvegházhatásúgáz-kibocsátások földrajzi kiterjedésére és az ezzel együtt járó, a tagállamok joghatóságán kívül eső nyomon követés szükségességére, továbbá a világ minden táján nyilvántartásba vett hajózási társaságok érintettségére, a Bizottságnak kellő időben és megfelelő módon tájékoztatnia kell a harmadik országokat a lehető legszélesebb körű nemzetközi elfogadás biztosítása érdekében. i [Mód. 13]

(9)  A javasolt MRV-rendszert rendeleti formában kell megalkotni, figyelemmel a bevezetett rendelkezések összetettségére és technikai jellegének magas szintjére, annak szükségességére, hogy uniószerte egységes szabályokat alkalmazzanak a tengeri szállítás nemzetközi természetének tükrözése érdekében, hiszen számos hajó érkezése várható a különböző tagállamok kikötőibe, továbbá az egész Európai Unióra kiterjedő végrehajtás előmozdítására.

(10)  Egy megalapozott, hajóspecifikus uniós MRV-rendszernek az uniós kikötőkből induló és oda beérkező utakon felhasznált tüzelőanyagból származó kibocsátás kiszámításán vagy a valós kibocsátások pontos bejelentésén kell alapulnia, mivel a hajók nagy tartálykapacitása következtében a tüzelőanyag-értékesítési adatok nem képesek a tüzelőanyag-fogyasztásra vonatkozó megfelelő becslésekkel szolgálni. [Mód. 14]

(11)  Az uniós MRV-rendszernek az éghajlattal összefüggő egyéb vonatkozó információkat is tartalmaznia kell, amely lehetővé teszi a hajók hatékonyságának megállapítását vagy a kibocsátásra vonatkozó fejlesztések hajtóerőinek további elemzését elemzése és annak érdekében, hogy a rendszert . Ez a szabályozási kör az uniós MRV-rendszert összhangba hozza hozzák a hajókra vonatkozó hatékonysági előírások bevezetését célozó nemzetközi kezdeményezésekkel, beleértve a működési intézkedéseket is, és hozzájárul hozzájáruljanak az információhiánnyal összefüggő piaci akadályok felszámolásához. [Mód. 15]

(12)  A hajótulajdonosokat és a hajók üzemeltetőit sújtó adminisztratív terhek minimalizálása érdekében, különösen a kis- és középvállalkozásokra tekintettel, valamint az MRV-rendszer haszon-költség arányának optimalizálása céljából, anélkül azonban, hogy veszélyeztetnék azt a célt, hogy a rendszer lefedje a tengeri szállításból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás meghatározó részét, az MRV szabályait csak a nagy kibocsátókra kell alkalmazni. Az uniós kikötőkbe érkező és onnan távozó hajók méretének és kibocsátásnak részletes objektív elemzését követően a Bizottság az 5000 bruttó tonnatartalmat határozta meg küszöbértékként. Az 5000 bruttó tonnatartalom feletti hajók teszik ki az uniós kikötőkbe érkező hajók számának hozzávetőlegesen 55 %-át és körülbelül a kibocsátások 90 %-áért felelősek. Ez a megkülönböztetésmentes küszöbérték biztosítaná azt, hogy a legfontosabb kibocsátókra terjedjen ki a szabályozás. Egy alacsonyabb küszöbérték több adminisztratív teherrel járna, míg egy magasabb küszöbérték korlátozná a kibocsátások lefedését és így a rendszer környezetvédelmi hatékonyságát.

(13)  A hajótulajdonosok és a hajók üzemeltetői adminisztratív terheinek további csökkentése érdekében a monitorozási szabályoknak a szén-dioxidra, mint a tengeri szállítás által kibocsátott messze legfontosabb üvegházhatású gázra kell összpontosítania, amely az ágazat teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csaknem 98 %-át teszi ki. [Mód. 17]

(14)  A szabályoknak figyelembe kell venniük a fennálló követelményeket és a hajók fedélzetén már rendelkezésre álló adatokat; ezért a hajótulajdonosok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy választhassanak egyet az alábbi négy monitorozási módszer közül: a tartálytér szállítójegyeinek használata, a tartálytérben található tüzelőanyag-tartály figyelemmel kísérése, a vonatkozó tüzelőanyag-égetési folyamatok áramlásmérővel történő ellenőrzése, vagy a közvetlen kibocsátásmérés. A kiválasztott módszert egy hajóspecifikus monitorozási tervben kell dokumentálni és további részletekkel kell szolgálni a módszer alkalmazását illetően.

(15)  Bármely olyan társaságot, amely egy hajózási tevékenységet végző hajó teljes jelentési időszaka tekintetében felelősséggel tartozik, felelősnek kell tekinteni az e jelentési időszak alatt felmerülő valamennyi monitorozási és jelentési követelmény vonatkozásában, beleértve egy megfelelően hitelesített kibocsátási jelentés benyújtását is. Tulajdonosváltás esetén az új tulajdonos csak a tulajdonosváltást követően felmerülő monitorozási és jelentési kötelezettségekért felelős. E kötelezettségek teljesítésének elősegítése érdekében az új tulajdonosnak meg kell kapnia a legutolsó monitorozási terv egy példányát és adott esetben a megfelelőségi dokumentumot. A tulajdonosváltás a monitorozási terv módosításával is járhat, mert az új hajótulajdonos is választhat a monitorozási módszerek közül.

(16)  Az uniós MRV-rendszernek az egyéb üvegházhatású gázokra, éghajlat-befolyásolókra és légszennyező anyagokra e szakaszban nem kell vonatkoznia, megelőzendő a nem kellőképp megbízható és kereskedelmileg nem elérhető mérőberendezések felszerelésének előírását, ami akadályozhatná az uniós MRV-rendszer megvalósítását. MRV-rendszer lehetőséget kínál a hajózási ágazat többi ágazattal összhangban történő szabályozásának biztosításához. [Mód. 18]

(16a)  A MARPOL-egyezmény kiterjed az energiahatékonysági tervezési mutató (EEDI) új hajókra való kötelező alkalmazására és a hajózási energiahatékonysági gazdálkodási terveknek (SEEMP) a világ összes flottája tekintetében történő alkalmazására. [Mód. 19]

(17)  A hajótulajdonosokra és a hajók üzemeltetőire vonatkozó adminisztratív terhek minimalizálása érdekében a jelentést és a bejelentett információk közzétételét éves alapon kell megszervezni. Az adatvédelmet a kibocsátások, a tüzelőanyag-fogyasztások és a hatékonysággal kapcsolatos információk közzétételének az éves átlagokra és az összesített adatokra történő korlátozásával kell biztosítani. Az Eurostatról szóló, 2012/504/EU bizottsági határozatnak(5) megfelelően a Bizottság felé jelentett adatokat olyan mértékben kell a statisztikákkal integrálni, amennyire ezek az adatok relevánsak az európai statisztikák fejlesztése, előállítása és közzététele érdekében.

(18)  A monitorozási nyomonkövetési tervek és a kibocsátási jelentések pontosságát, továbbá az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelőségét az akkreditált hitelesítők által végzett ellenőrzésnek kell biztosítani. Ezért a kompetenciára vonatkozó követelmények elengedhetetlenek a hitelesítők számára ahhoz, hogy elvégezhessék az e rendelet szerinti ellenőrzési tevékenységeket. A hitelesítők az adatok hitelességét – az ellenőrzés egyszerűsítésének fontos elemeként – úgy ellenőrzik, hogy a bejelentett adatokat összehasonlítják a hajókövetési adatokon és jellemzőkön alapuló becsült adatokkal. Ilyen becsléseket a Bizottság szolgáltathat. A hitelesítők független és szakértelemmel rendelkező olyan természetes vagy jogi személyek lehetnek, akik/amelyek rendelkeznek a termékek forgalmazása tekintetében a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) szerint létrehozott nemzeti akkreditáló testületek által kiadott tanúsítással. [Mód. 20]

(19)  A hitelesítő által kibocsátott megfelelőségi dokumentumot a monitorozási, jelentési és ellenőrzési kötelezettségeknek való megfelelőség igazolása érdekében a hajók fedélzetén kell tartani. A hitelesítők kötelesek a Bizottságot tájékoztatni az ilyen dokumentumok kibocsátásáról.

(20)  A tengerbiztonsággal kapcsolatos hasonló feladatok terén szerzett tapasztalatai alapján az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökségnek (EMSA) bizonyos feladatok elvégzésével támogatnia kell a Bizottságot.

(21)  Az e rendelet rendelkezéseinek be nem tartása szankciók alkalmazását vonja maga után. Az MRV-rendszerrel kapcsolatos kötelezettségek érvényesítése a fennálló eszközökön, nevezetesen a 2009/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) és a 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8), valamint a megfelelőségi dokumentumok kibocsátásáról szóló tájékoztatás alkalmazásával létrehozott eszközökön alapul. A hajó monitorozási és jelentési kötelezettségeknek való megfelelését megerősítő dokumentumot a Bizottságnak fel kell vennie a 2009/16/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében említett bizonyítványok és dokumentumok közé.

(22)  A 2009/16/EK irányelv rendelkezik a hajók visszatartásáról abban az esetben, ha hiányoznak azok a bizonyítványok, amelyeket a fedélzeten kell tartani. Amennyiben egy hajó egynél több jelentési időszakban nem teljesítette a monitorozási és jelentési kötelezettségeket, indokolt a kiutasítás lehetőségét biztosítani. Ezt olyan módon kell alkalmazni, hogy az lehetőséget nyújtson a helyzet ésszerű időn belül történő rendezésére.

(23)  Az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(9) módosítani kell annak érdekében, hogy e rendeletnek megfelelően meghatározzák a tagállamok általi tengeri szállításból eredő szén-dioxid-kibocsátás monitorozására és jelentésére vonatkozó követelményeket.

(24)  Az uniós MRV-rendszernek a globális MRV-rendszer megvalósításának modelljeként kell szolgálnia. A globális MRV-rendszer kialakítása azért kívánatos, mert az a szélesebb hatályának köszönhetően hatékonyabb lenne. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak rendszeresen meg kell osztania az e rendelet megvalósítására vonatkozó információkat az IMO-val és más illetékes nemzetközi szervezetekkel, továbbá erre vonatkozó előterjesztéseket kell küldenie az IMO részére. Amennyiben létrejön egy globális MRV-rendszerre vonatkozó megállapodás, a Bizottságnak felül kell vizsgálnia az uniós MRV-rendszert annak érdekében, hogy összhangba hozza azt a globális rendszerrel.

(25)  A rendelkezésre álló helyes gyakorlatok és tudományos bizonyítékok felhasználása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a Szerződés 290. cikke szerinti aktusokat fogadhasson el a hajókról származó szén-dioxid-kibocsátás monitorozása üvegházhatásúgáz-kibocsátás nyomon követése és jelentése bizonyos technikai szempontjainak felülvizsgálata, valamint a kibocsátási jelentések ellenőrzése és a hitelesítők akkreditálása további szabályainak meghatározása tárgyában. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkálatok során megfelelő, többek között szakértői szintű konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell az alkalmazandó dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő egyidejű, időben és megfelelő módon történő eljuttatásáról. [Mód. 21]

(26)  A kibocsátásokra és az éghajlattal kapcsolatos egyéb lényeges információkra vonatkozó, a Bizottság és az érintett államok részére történő összehangolt jelentésre alkalmazott automatizált rendszerek és szabványos elektronikus formanyomtatványok egységes használatának biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell a Bizottságra ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(10) foglaltak szerint kell gyakorolni. [Mód. 22]

(27)  A javasolt fellépés célját, nevezetesen a hajókból származó szén-dioxid-kibocsátások monitorozását, üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követését, jelentését és ellenőrzését az ilyen kibocsátások csökkentését és az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához” című bizottsági fehér könyvben meghatározott célértékek elérését célzó fokozatos megközelítés első lépéseként, a tengeri szállítás nemzetközi jellegéből adódóan az önállóan fellépő tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani, és ezért a fellépés léptéke és hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók. Az Unió a Szerződés. 5. cikkében meghatározott szubszidiaritási elvvel összhangban fogadhat el intézkedéseket. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. [Mód. 23]

(28)  Az MRV-rendszert létrehozó szabályoknak meg kell felelniük a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(11) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(12).

(29)  E rendelet 2015. július 1-jén lép hatályba annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok és az érintett felek kellő idővel rendelkezzenek az első jelentési időszak 2018. január 1-jei kezdete előtt a rendelet hatékony alkalmazásához szükséges intézkedések megtételére.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet szabályozza az Uniós tagállamok joghatósága alatt álló kikötőbe érkező, azon belüli vagy onnan távozó hajók szén-dioxid-kibocsátása,üvegházhatásúgáz-kibocsátása, valamint az éghajlattal kapcsolatos egyéb vonatkozó információk pontos monitorozását, nyomon-követését, jelentését és ellenőrzését annak érdekében, hogy költséghatékony módon ösztönözze a tengeri szállításból származó szén-dioxid-kibocsátás üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését. [Mód. 24]

2. cikk

Hatály

(1)  A rendeletet az 5 000 bruttó tonnatartalom feletti hajókra kell alkalmazni az utolsó kikötőhelyről egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőbe tartó útjaik során, egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőből a következő kikötőhelyre tartó útjaik során, valamint a tagállami joghatóság alatt álló kikötőn belüli kibocsátásaik vonatkozásában.

(2)  Ezt a rendeletet nem kell alkalmazni hadihajókra, haditengerészeti segédhajókra, halász- és halfeldolgozó hajókra, kezdetleges építésű fahajókra, mechanikus meghajtás nélküli hajókra és a nem kereskedelmi célra használt, állami hajókra. [Mód. 26]

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)  „kibocsátás”: a szén-dioxid légkörbe történő kibocsátása a 2. cikkben meghatározott hajók által;

b)  „kikötőhely”: az a kikötő, ahol a hajó a rakomány be- vagy kirakodása illetve utasok be- vagy kiszállása céljából megáll, kivéve az olyan megállást, amelynek kizárólagos célja a tüzelőanyag-vételezés, friss készletek beszerzése és/vagy a legénység partraszállása;

c)  „társaság”: a 2. cikk értelmében a hajó tulajdonosa a 2. cikk szerint vagy bármely más személy, – mint például az igazgató vagy a hajót személyzet nélkül bérlő személy – aki a hajó tulajdonosától átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét;

d)  „bruttó tonnatartalom”: a hajók köbözésére vonatkozó nemzetközi egyezmény (1969) 1. mellékletében foglalt köbözési szabályoknak megfelelően kiszámított bruttó metrikus tonnatartalom;

e)  „hitelesítő”: olyan jogi személy, amely ellenőrzési tevékenységet végez, és amelyet a 765/2008/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően egy nemzeti akkreditáló testület , vagy a hajók kibocsátásának modellezési rendszeréért felelős ügynökség akkreditált; [Mód. 28]

f)  „ellenőrzés”: a társaság által továbbított dokumentumok e rendelet követelményeinek történő megfelelőségének értékelése érdekében a hitelesítő által végzett tevékenységek;

g)  „az éghajlattal kapcsolatos egyéb vonatkozó információk”: a hajók tüzelőanyag-fogyasztására, fuvarozási tevékenységére tüzelőanyag-fogyasztásából következő szén-dioxid-kibocsátásra, a hajóval megtett távolságra, a hajók kikötőhelyen belüli villamosenergia-hálózatra való csatlakozási lehetőségeire és energiahatékonyságára vonatkozó olyan információk, amelyek lehetővé teszik a kibocsátási tendenciák elemzését és a hajók teljesítményének értékelését meghatározását; [Mód. 29]

h)  „kibocsátási tényező”: üvegházhatású gáz átlagos kibocsátása a forrásanyag tevékenységére vonatkozó adatokhoz képest, az égetés során teljes oxidációt és más vegyi reakciók esetében teljes átalakulást feltételezve;

i)  „bizonytalanság”: egy mennyiség meghatározásának eredményével összefüggő, százalékban kifejezett paraméter, amely az adott mennyiséghez ésszerűen hozzárendelhető értékek szórását jellemzi – beleértve a szisztematikus és véletlenszerű hibák hatásait is, valamint leírja a szóban forgó értékeknek az átlagérték körüli 95 %-át magában foglaló megbízhatósági intervallumot, figyelembe véve az értékek eloszlásának esetleges aszimmetriáját is;

j)  „konzervatív”: egy feltételrendszer meghatározásának olyan módja, amely biztosítja, hogy ne lehessen alulbecsülni az éves kibocsátást vagy túlbecsülni a távolságokat és a szállított rakomány mennyiségét; [Mód. 30]

k)  „tonna szén-dioxid”: metrikus tonna szén-dioxid; [Mód. 31]

l)  „jelentési időszak”: egy naptári év, amely alatt a kibocsátásokat nyomon kell követni és jelentést kell róluk készíteni;

la)  „kikötőben horgonyzó hajó”: az a hajó, amelyet a berakodás, kirakodás valamint az utasok ki- és beszállása idejére biztonságosan kikötnek, vagy lehorgonyoznak az Unió egyik kikötőjében, beleértve azt az időt is, amelyet nem a rakományhoz kapcsolódó műveletekkel töltenek; [Mód. 32]

lb)  „jégosztály”: a közigazgatás vagy a közigazgatás által elismert szervezet által a hajóhoz rendelt jelölés, amely jelzi, hogy a hajót a jég borította tengeren történő hajózásra tervezték. [Mód. 33]

II. FEJEZET

MONITOROZÁS ÉS JELENTÉS

1. szakasz

A monitorozás és jelentés alapelvei és módszerei

4. cikk

A monitorozás és jelentés közös alapelvei

(1)  A társaságok minden hajó tekintetében kötelesek a 2–6. bekezdéseknek megfelelően nyomon követni és bejelenteni a naptári év jelentéstételi időszak során egy tagállam joghatósága alá tartozó valamennyi kikötőn belül és egy tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe érkező vagy onnan induló összes út során felhasznált tüzelőanyag mennyiségét és fajtáját. [Mód. 34]

(2)  A monitorozásnak nyomon követésnek és a jelentésnek teljesnek kell lennie és ki kell terjednie a tüzelőanyagok elégetéséből származó összes kibocsátásra ki kell terjednie.szén-dioxid kibocsátására, amikor a hajó a tengeren és a kikötőhelyen van. A társaságok a jelentési időszakban megfelelő intézkedéseket tesznek a hiányos adatok előfordulásának megelőzése érdekében. [Mód. 35]

(3)  A monitorozását és a jelentésnek összehangoltnak és összehasonlíthatónak kell lennie. A társaságoknak ugyanazokat a monitorozási módszereket és adatkészleteket kell használniuk, a hitelesítő által jóváhagyott változtatásokkal és eltérésekkel.

(4)  A társaságok átlátható módon veszik fel, rögzítik, állítják össze, elemzik és dokumentálják a monitorozási adatokat – így a feltevéseket, referenciákat, kibocsátási tényezőket és a tevékenységre vonatkozó adatokat – annak érdekében, hogy a hitelesítő számára lehetővé tegyék a kibocsátás újbóli meghatározását.

(5)  A társaságok biztosítják, hogy a kibocsátás meghatározása sem rendszerszerű hiba miatt, sem tudatosan ne legyen pontatlan. A társaságok kötelesek azonosítani és csökkenteni a pontatlanságok esetleges forrásait.

(6)  A társaságok a nyomon követendő és jelentendő kibocsátásértékek integritásával kapcsolatban gondoskodnak az elvárható bizonyosság meglétéről.

(6a)  A társaságok későbbi nyomonkövetési és jelentéstételi tevékenységük során figyelembe veszik a 13. cikknek megfelelően kiadott ellenőrzési jelentésekben foglalt ajánlásokat. [Mód. 36]

5. cikk

A tengeri szállításból származó kibocsátások monitorozásának és jelentésének módszerei

(1)  A 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdései alapján, az 1. mellékletben meghatározott módszerek bármelyike szerint a társaságok az összes 5 000 bruttó tonnatartalom feletti hajóik tekintetében meghatározzák a kibocsátásukat és az éghajlat szempontjából fontos egyéb információkat.

(1a)  Abban az esetben, ha a tengeri szállításból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követésére irányuló nemzetközi megállapodás jön létre, a Bizottság felülvizsgálja az I. mellékletben szereplő módszereket, és felhatalmazást kap arra, hogy a 24. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el adott esetben a fenti melléklet módosítása vonatkozásában, a vonatkozó tüzelőanyag-égetési folyamatok áramlásmérővel történő ellenőrzésének vagy a közvetlen kibocsátásmérésnek az előírása érdekében. [Mód. 38]

2.SZAKASZ

MONITOROZÁSI TERV

6. cikk

A monitorozási terv tartalma és benyújtása

(1)  A társaságok 2017. augusztus 31-ig a hitelesítőknek benyújtanak egy monitorozási nyomonkövetési tervet, amelyben feltüntetik, hogy a kibocsátások és az éghajlat szempontjából fontos egyéb vonatkozó információk monitorozására nyomon követésére és jelentésére az 5 000 bruttó tonnatartalom feletti egyes hajóik tekintetében melyik módszert választották. [Mód. 39]

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, azon hajók tekintetében, amelyek 2018. január 1. után első alkalommal kerülnek e rendelet hatálya alá, a hajót üzemeltető társaság köteles a hitelesítőnek haladéktalanul, de legkésőbb egy tagállam joghatósága alá tartozó kikötőben történő első kikötésüket követő két hónapon belül benyújtani a monitorozási tervet.

(3)  Az (1) bekezdésben említett monitorozási tervnek tartalmaznia kell egy adott hajó monitorozási módszertanának teljes és átlátható dokumentációját, továbbá legalább a következő elemeket:

a)  a hajó azonosítója és típusa, beleértve a hajó nevét, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnél (IMO) vezetett azonosítószámát, lajstromozási kikötőjét vagy anyakikötőjét,a hajó jégosztályát és a hajó tulajdonosának nevét;

b)  a társaság neve és a kapcsolattartó személy neve, címe, telefon- és faxszáma, valamint e-mail elérhetősége;

c)  a hajó fedélzetén található következő kibocsátó források leírása, mint például a főgépek, segédgépek, kazánok ás semlegesgáz-generátorok, valamint a felhasznált és az azokhoz kapcsolódó, a hajó fedélzetén található tüzelőanyag-típusok;

i.  főgép(ek)

ii.  segédgép(ek)

iii.  kazán(ok)

iv.  semlegesgáz-generátor(ok); [Mód. 41]

d)  azon eljárások, rendszerek és felelősségi körök leírása, amelyek arra szolgálnak, hogy az ellenőrzési évben időszakban teljes körűen frissítsék a kibocsátó források jegyzékét, és ezáltal gondoskodjanak a hajó kibocsátásának hiánytalan monitorozásáról nyomon követéséről és jelentéséről; [Mód. 42]

e)  az utak felsorolása teljességének monitorozására használt eljárások leírása;

f)  a hajó tüzelőanyag-fogyasztásának monitorozására szolgáló eljárásoknak a leírása, ideértve az alábbiakat:

i.  az egyes kibocsátó források tüzelőanyag-fogyasztásának kiszámítására választott, az I. mellékletben felsorolt egyik módszer, amely adott esetben tartalmazza a mérőberendezés leírását is;

ii.  a tüzelőanyag-feltöltés és a tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyag mérésére szolgáló eljárást, a használt merőeszközök leírását és adott esetben a mérésre vonatkozó információk feljegyzésére, lehívására, továbbítására és tárolására szolgáló eljárásokat;

iii.  adott esetben a sűrűség meghatározására kiválasztott módszer;

iv.  olyan eljárás, amely biztosítja, hogy a tüzelőanyag méréseivel járó bizonytalanság összességében véve megfeleljen e rendelet követelményeinek, adott esetben utalva a nemzeti jogszabályokra, a fogyasztói szerződésekben lévő záradékokra vagy a tüzelőanyag-szállító pontosságát biztosító szabványokra;

g)  az egyes tüzelőanyag-típusokra alkalmazott egyedi kibocsátási tényezők, vagy – alternatív tüzelőanyagok esetében – a kibocsátási tényező meghatározására szolgáló módszer, beleértve a mintavételnél követett módszert, az elemzési módszereket, az igénybe vett laboratóriumok leírását (adott esetben az ISO 17025 tanúsítvány megerősítésével);

h)  a járatonkénti tevékenységi adatok meghatározására alkalmazott eljárásoknak a leírása, ideértve az alábbiakat:

i.  az út során megtett távolság meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök és adatforrások;

ii.  adott esetben a szállított rakomány és a szállított utasok számának meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök, képletek és adatforrások; [Mód. 43]

iii.  a kiindulási és az érkezési kikötő között a tengeren töltött idő meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök, képletek és adatforrások;

ha)  a jégen történő hajózás során megtett távolság és a hajózással töltött idő meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök, képletek és adatforrások; [Mód. 44]

i)  a hiányos adatok kiküszöböléséhez szükséges helyettesítő adatok meghatározásához használt módszer leírása;

j)  a monitorozási terv utolsó változtatásának időpontja. [Mód. 45]

ja)  a korábbi átvizsgálások minden részletét rögzítő átvizsgálási adatrögzítő lap; [Mód. 46]

(4)  A társaságok kötelesek a formanyomtatványokon alapuló szabványos monitorozási nyomon követési tervek használatára. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 24. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett monitorozási nyomonkövetési tervek formanyomtatványait rögzítő technikai szabályok meghatározására végrehajtási jogi aktusok keretében kerül sor. Ezeket a végrehajtási jo.gi aktusokat a Bizottság az e rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el meghatározása érdekében. E formanyomtatványoknak a lehető legegyszerűbbeknek kell lenniük, és nem járhatnak felesleges bürokráciával.

7. cikk

A monitorozási terv módosításai

A társaságok kötelesek rendszeresen ellenőrizni, hogy a hajó monitorozási terve megfelel-e a hajó jellegének és működésének, továbbá hogy javíthatók-e a monitorozási módszerek.

A társaságnakz alábbi az a)–e) pontokban felsorolt események bármelyike esetén módosítania kell a monitorozási a nyomon követési tervet: A nyomon követési terv módosítására csak az adott események eredményeként bekövetkezett konkrét változások vonatkozásában kerül sor. [Mód.  48]

a)  a hajó tulajdonosának változása, a megfelelési bizonyítvány birtokosának vagy a lobogónak a megváltozása; [Mód. 49]

b)  új kibocsátás esetén olyan új kibocsátó forrás vagy új tüzelőanyag használata miatt, amelyet még nem tartalmaz a monitorozási terv;

c)  új mérőműszer-típusok, mintavételi módszerek és elemzési módszerek használata vagy egyéb okok miatt, amely során az adatok elérhetősége megváltozik, és ezáltal pontosabbá válik a kibocsátás meghatározása;

d)  a korábban alkalmazott monitorozási módszerekből származó adatok pontatlansága;

e)  a monitorozási terv nem felel meg e rendelet követelményeinek és a hitelesítők a terv módosítását kérik a társaságtól.

A társaságok kötelesek a hitelesítőket haladéktalanul értesíteni a monitorozási terv módosítására vonatkozó bármely javaslatról.

A monitorozási terv bármely jelentős módosításához a hitelesítő értékelése szükséges.

3. szakasz

A KIBOCSÁTÁSOK MONITOROZÁSA ÉS EGYÉB RELEVÁNS INFORMÁCIÓK

8. cikk

A tevékenységek monitorozása a jelentési időszak során

(1)  A társaságok kötelesek 2018. január 1-től a 13. cikk (1) bekezdése szerint jóváhagyott monitorozási terv alapján nyomon követni minden egyes hajó kibocsátását utanként és éves alapon, az I. melléklet B. részében meghatározott módszerek közül a megfelelőt alkalmazva és a kibocsátásokat az I. melléklet A. része szerint kiszámítva.

(1a)  A nyomon követés felfüggeszthető arra az időtartamra, ameddig a hajót vészhelyzet elhárítására, többek között életmentésre használják. [Mód. 50]

9. cikk

Utankénti alapú monitorozás

A 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően jóváhagyott monitorozási terv alapján minden hajó és valamely uniós tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe érkező és onnan induló valamennyi út tekintetében a társaságok kötelesek az I. melléklet A. részének és a II. mellékletnek megfelelően nyomon követni a következő információkat:

a)  indulási és érkezési kikötő, továbbá az indulás és az érkezés napját és időpontját;

b)  a felhasznált tüzelőanyag mennyisége és kibocsátási tényezője valamennyi felhasznált tüzelőanyag-típus tekintetében, összesen és a kibocsátás-ellenőrzési területen belül és azon kívül felhasznált tüzelőanyag szerint elkülönítve; [Mód. 51]

c)  a kibocsátott szén-dioxid;

d)  a megtett távolság;

e)  a tengeren töltött idő;

f)  a szállított rakomány; [Mód. 52]

fa)  a II. mellékletben meghatározott energiahatékonyság; i [Mód. 54]

g)  a fuvarozási tevékenység. [Mód. 55]

ga)  a nyomon követés vészhelyzet, pl. életmentés miatti felfüggesztése időtartamának kezdetét és végét jelölő dátum és időpont, valamint a vészhelyzet ismertetése;i [Mód. 56]

A több uniós kikötőt is útba ejtő mélytengeri szállítás esetében az utazás európai szakaszát egyetlen útnak kell tekinteni. [Mód. 57]

Az első bekezdéstől eltérve a kizárólag az e rendelet hatálya alatt működő és naponta több utat bonyolító hajók mentesülnek a kibocsátás utankénti alapú nyomon követése alól. [Mód. 58]

10. cikk

Éves alapú monitorozás nyomon követés

A 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően jóváhagyott monitorozási nyomon követési terv alapján minden hajó és minden naptári év tekintetében a társaság köteles az I. melléklet A. részének és a II. mellékletnek megfelelően nyomon követni a következő paramétereket:

a)  a felhasznált tüzelőanyag teljes mennyisége és kibocsátási tényezője valamennyi felhasznált tüzelőanyag-típus tekintetében, összesen és a kibocsátás-ellenőrzési területen belül, illetve azon kívül felhasznált tüzelőanyag szerint elkülönítve;

b)  az összes kibocsátott szén-dioxid;

c)  összesített kibocsátás a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében a tagállami joghatóság alatt álló kikötők közötti utak során;

d)  összesített szén-dioxid-kibocsátás kibocsátás a szén-dioxid tekintetébena tagállami joghatóság alatt álló kikötőkből induló utak során;

e)  összesített szén-dioxid-kibocsátás kibocsátás a szén-dioxid tekintetében a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkbe érkező utak során;

f)  tagállami joghatóság alatt álló kikötőhelyen belül történő szén-dioxid-kibocsátás a szén-dioxid tekintetében vett kibocsátás;

g)  az összes megtett távolság;

h)  az összes tengeren töltött idő;

i)  az összes fuvarozási tevékenység;

j)  átlagos energiahatékonyság. [Mód. 59]

4. szakasz

JELENTÉS

11. cikk

A kibocsátási jelentés tartalma

(1)  A társaságoknak 2019-től kezdve minden év április 30-ig kell benyújtani a Bizottsághoz és a lobogó szerinti érintett országok hatóságaihoz a felelősségi körükbe tartozó minden egyes hajó tekintetében a teljes jelentési időszakra vonatkozó, a kibocsátásokat és az éghajlattal kapcsolatos egyéb információkat tartalmazó kibocsátási jelentést, amelyet egy hitelesítő a 14. cikkben említett követelmények szerint megfelelőnek minősített.

(2)  Tulajdonosváltás esetén az új tulajdonos társaság az érintett hajó feletti felelősség átvételekor köteles gondoskodni arról, hogy a felelősségi körébe tartozó minden egyes hajó a teljes jelentési időszak alatt megfeleljen e rendelet követelményeinek.

(3)  A társaságok kötelesek az (1) bekezdésben említett kibocsátási jelentésben feltüntetni a következő információkat:

a)  a hajót és a társaságot azonosító adatok, beleértve a következőket:

i.  a hajó neve;

ii.  IMO-regisztrációs szám;

iii.  lajstromozási kikötő vagy anyakikötő,

iiia.  a hajó jégosztálya, [Mód. 60]

iv.  a hajó minősített technikai hatékonysága (energiahatékonysági tervezési mutató mutatóval, EEDI kifejezve) vagy a becsült mutatóérték (EIV), amennyiben az adott esetben az IMO MEPC.215 (63) határozatának megfelelően hajótípus esetében ez alkalmazandó: [Mód. 61]

v.  a hajótulajdonos neve;

vi.  a hajótulajdonos címe és székhelye;

vii.  a társaság neve (ha eltér a hajótulajdonostól);

viii.  a társaság címe és székhelye (ha eltér a hajótulajdonostól);

ix.  a kapcsolattartó személy címe, telefon- és faxszáma telefonszáma, valamint e-mail elérhetőségei elérhetősége; [Mód. 62]

b)  az alkalmazott monitorozási módszerre és a kapcsolódó bizonytalansági szintre vonatkozó információ;

c)  a paraméterek éves monitorozásának eredményei a 10. cikknek megfelelően.

ca)  a nyomon követés vészhelyzet és életmentés miatti felfüggesztésének időtartamával kapcsolatos adatok. [Mód. 63]

12. cikk

A kibocsátási jelentés formátuma

(1)  A 11. cikkben említett kibocsátási jelentést az adatcsere-formátumok alkalmazásával az automatizált rendszereken keresztül kell benyújtani, beleértve az elektronikus formanyomtatványokat is.

(2)  Az (1) bekezdésben említett adatcsere-formátumokat – beleértve az elektronikus formanyomtatványokat is – rögzítő technikai szabályok meghatározására végrehajtási jogi aktusok keretében kerül sor. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a Bizottság az e rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el.

III. FEJEZET

ELLENŐRZÉS ÉS AKKREDITÁLÁS

13. cikk

Az ellenőrzési tevékenységek köre és ellenőrzési jelentés

(1)  A hitelesítő értékeli a 6. cikkben említett monitorozási terv megfelelőségét a 6. és 7. cikkekben meghatározott követelményeknek. Ha a hitelesítők általi értékelés a monitorozási tervbe beépítendő ajánlásokat tartalmaz, a társaság a jelentési időszak kezdete előtt köteles a monitorozási terv felülvizsgálatára.

(2)  A hitelesítő értékeli a kibocsátási jelentés megfelelőségét a 8–11. cikkekben és az I. és II. mellékletben meghatározott követelményeknek.

(3)  A hitelesítő különösen azt köteles biztosítani, hogy a kibocsátási jelentésben foglalt kibocsátások és az éghajlattal kapcsolatos egyéb lényeges információk megállapítására a 8., 9. és 10. cikkekkel és a 6. cikkben említett monitorozási nyomon követési tervnek megfelelően kerüljön sor. [Mód. 64]

(4)  A hitelesítő azt is biztosítja, hogy a jelentésekben bejelentett kibocsátások és az éghajlattal kapcsolatos egyéb lényeges információk összhangban legyenek megfelelnek az I. és II. mellékleteknek megfelelő egyéb forrásokból kiszámított adatokkal.

(5)  Amennyiben az értékelés azt állapítja meg, hogy a kibocsátási jelentés lényegi hibákat, tévedéseket vagy ellentmondásokat tartalmaz, illetve nem felel meg a 11. és 14. cikkekben és az I. mellékletben foglalt követelményeknek, a hitelesítő erről értesíti a társaságot és a felülvizsgált kibocsátási jelentés ismételt benyújtását kéri. A társaság a közölt eltéréseket vagy ellentmondásokat tartalmazó adatokat köteles kijavítani annak érdekében, hogy az ellenőrzési folyamat időben befejeződhessen. A hitelesítő a hitelesítő jelentésében jelzi, hogy a társaság az ellenőrzés során javította-e ezeket az eltéréseket..

(5a)  Amikor a hitelesítő a kibocsátások nyomon követését és jelentését tekintve javításra szoruló területeket azonosít a társaság teljesítményében – így többek között a nyomon követés és jelentéstétel fokozott pontosságának és hatékonyságának megvalósítását illetően –, javításokra vonatkozó ajánlásokat is belefoglal az ellenőrzési jelentésbe. [Mód. 65]

14. cikk

A hitelesítőkre vonatkozó általános kötelezettségek és alapelvek

(1)  A hitelesítő független az érintett hajó társaságától vagy üzemeltetőjétől és az e rendeletben előírt tevékenységét a köz érdekében folytatja. Ennek érdekében a hitelesítő vagy ugyanazon jogi személy bármely része nem lehet társaság vagy hajó üzemeltetője, társaság tulajdonosa, vagy ezek tulajdona, és a hitelesítő nem állhat a társasággal olyan kapcsolatban, amely befolyásolhatja függetlenségét vagy pártatlanságát.

(2)  A 11. cikkben említett kibocsátási jelentés és a társaság által alkalmazott monitorozási eljárások ellenőrzése során a hitelesítő értékeli a monitorozási rendszerek valamint a kibocsátásokkal kapcsolatban jelentett adatok és információk megbízhatóságát, hitelességét és pontosságát, különös tekintettel:

a)  a tüzelőanyag-fogyasztásnak az utakhoz történő hozzárendelésére e rendelet körében;

b)  a jelentett tüzelőanyag-fogyasztási adatokra és az azzal kapcsolatos mérésekre és számításokra;

c)  a kibocsátási tényezők kiválasztására és alkalmazására;

d)  a teljes kibocsátás meghatározásához felhasznált számításokra;

e)  az energiahatékonyság meghatározásához vezető számításokra;

(3)  A hitelesítő csak akkor veszi figyelembe a 11. cikknek megfelelően benyújtott jelentéseket, ha megbízható és hiteles adatok és információk teszik lehetővé a kibocsátások nagyfokú bizonyossággal történő megállapítását, és ha az alábbiak biztosítottak:

a)  a jelentett adatok megfelelnek a hajókövetési adatoknak és az olyan jellemzőknek, mint a beépített motor teljesítménye;

b)  a jelentett adat ellentmondásoktól mentes, különös tekintettel az éves szinten az egyes hajók által beszerzett összes tüzelőanyag mennyiségének és az e rendelet hatálya alá tartozó utak során felhasznált összes tüzelőanyag mennyiségének összehasonlítására;

c)  az adatgyűjtés az alkalmazandó szabályoknak megfelelően történt;

d)  a hajó vonatkozó nyilvántartásai hiánytalanok és ellentmondásmentesek.

15. cikk

Ellenőrzési eljárások

(1)  A hitelesítő a monitorozási és jelentési folyamathoz kapcsolódó lehetséges kockázatokat úgy azonosítja, hogy a bejelentett kibocsátásokat összehasonlítja a hajókövetési adatokkal és az olyan jellemzőkkel, mint például a beépített motor teljesítményén alapuló becsült adatok. A hitelesítő további elemzéseket végez, ha jelentős eltéréseket talál. [Mód. 66]

(2)  A hitelesítő az összes adatforrás és az alkalmazott módszerek felülvizsgálatával azonosítja a különböző számításokhoz kapcsolódó lehetséges kockázatokat.

(3)  A hitelesítő figyelembe veszi a társaság által alkalmazott monitorozási módszerek pontosságára vonatkozó bizonytalansági szint csökkentése érdekében alkalmazott hatékony kockázatellenőrzési módszereket.

(4)  A társaság köteles a hitelesítő számára átadni minden olyan további információt, amely képessé teszi a ellenőrzési eljárás lefolytatására. A hitelesítő a ellenőrzési eljárás során a jelentett adatok és információk megbízhatóságának meghatározására szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezhet.

(5)  A Bizottság felhatalmazást kap a 24. cikk szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az e rendeletben említett ellenőrzési tevékenységek további szabályainak és a hitelesítők akkreditálása módszereinek megállapítása érdekében. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a 14. cikkben meghatározott ellenőrzési alapelveken és a nemzetközileg elfogadott vonatkozó előírásokon alapulnak.

16. cikk

A hitelesítők akkreditálása

(1)  A monitorozási terveket és kibocsátási jelentéseket értékelő és a 13. és 17. cikkekben említett ellenőrzési és megfelelőségi dokumentumokat kiállító hitelesítőt az e rendelet hatálya alá eső tevékenységei tekintetében a nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK rendelet szerint akkreditálja.

(2)  Amennyiben e rendelet nem tartalmaz a hitelesítők akkreditálására vonatkozó egyedi rendelkezéseket, a 765/2008/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3)  A Bizottság a hitelesítők akkreditálása módszereinek megállapítása érdekében felhatalmazást kap a 24. cikk szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

IV. FEJEZET

MEGFELELŐSÉG ÉS AZ INFORMÁCIÓK KÖZZÉTÉTELE

17. cikk

A megfelelőségi dokumentum kibocsátása

(1)  Amennyiben a 11. cikkben említett kibocsátási jelentés megfelel a 11–15. cikkekben valamint az I. és II. mellékletekben foglalt követelményeknek, a hitelesítő jelentés alapján a hitelesítő megfelelőségi dokumentumot állít ki az érintett hajó részére.

(2)  Az (1) bekezdésben említett megfelelőségi dokumentum a következő információkat tartalmazza:

a)  a hajó azonosítása (név, IMO-regisztrációs szám és a lajstromozási kikötő vagy anyakikötő);

b)  a hajótulajdonos neve, címe és székhelye;

c)  a hitelesítő azonosítása;

d)  a megfelelőségi dokumentum kibocsátásának időpontja (a lefedett jelentési időszak és az érvényességi ideje).

(3)  A megfelelőségi dokumentum a jelentési időszak végét követő 18 hónapig minősül érvényes dokumentumnak.

(4)  A hitelesítő köteles késedelem nélkül tájékoztatni a Bizottságot és a lobogó szerinti ország hatóságát bármely megfelelőségi dokumentum kiállításáról és köteles a (2) bekezdésben említett információt a Bizottság által az e rendelet szerinti eljárásnak megfelelően kialakított automatizált rendszerek és teljes adatcsere-formátumok – beleértve az elektronikus formanyomtatványokat is – használatával továbbítani.

(5)  A (4) bekezdésben említett adatcsere-formátumokat – beleértve az elektronikus formanyomtatványokat is – rögzítő technikai szabályok meghatározására végrehajtási jogi aktusok keretében kerül sor. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a Bizottság az e rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el.

18. cikk

Az érvényes megfelelőségi dokumentum fedélzeten történő tartására vonatkozó kötelezettség

A 2019 június 30-tól uniós tagállam joghatósága alatt álló kikötőbe érkező, ott tartózkodó vagy onnan induló hajók kötelesek a fedélzetükön tartani egy olyan érvényes és a 17. cikk szerint kibocsátott dokumentumot, amely tanúsítja, hogy a hajó megfelel az adott jelentési időszakra vonatkozó jelentési és monitorozási követelményeknek.

19. cikk

A monitorozási és jelentési kötelezettségeknek való megfelelés és az ellenőrzések

(1)  A 21. cikk (1) bekezdésének megfelelően közzétett információk alapján minden uniós tagállam köteles biztosítani azt, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek a 8–12. cikkekben meghatározott monitorozási és jelentési előírásoknak.

(2)  Minden uniós tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a joghatósága alatt álló kikötőkben történő hajóellenőrzések során ellenőrizzék azt is, hogy a 18. cikkben említett megfelelőségi dokumentum megtalálható-e a fedélzeten.

(3)  E cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, és a 21. cikknek megfelelően közzétett információk alapján minden olyan, uniós tagállam joghatósága alatt álló kikötőbe érkezett hajó tekintetében, amely nem felel meg a 21. cikk (2) bekezdésének j) és k) pontjaiban foglaltaknak, a tagállam köteles ellenőrizni, hogy a 18. cikkben említett megfelelőségi dokumentum a fedélzeten található-e.

(3a)  A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009/16/EK irányelv végrehajtásának nyomon követése érdekében az EMSA által végzett látogatások és ellenőrzések során az ügynökség egyúttal az (1), (2) és (3) bekezdés illetékes tagállami hatóságok részéről történő végrehajtását is nyomon követi, és jelentést tesz a Bizottságnak. [Mód. 67]

20. cikk

Szankciók, információcsere és kiutasítási határozat

(1)  A tagállamok határozzák meg a 8–12. cikkekben előírt monitorozási nyomon követési és jelentési kötelezettségek be nem tartására vonatkozó szankciórendszert, és megtesznek minden szükséges intézkedést e szankciók alkalmazásának biztosítása érdekében. Az előírt szankciók nem lehetnek kevésbé súlyosak, mint azok, amelyeket a nemzeti jogszabályok az üvegházhatásúgáz-kibocsátások tekintetében az üzemeltetők jelentési kötelezettségeinek be nem tartása esetére előírnak, továbbá hatékonynak, arányosnak . A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűnek erejűeknek kell lenniük. A tagállamok 2017. július 1-ig tájékoztatják e rendelkezéseikről a Bizottságot, és az e rendelkezéseket érintő további módosításokról kötelesek a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatni. [Mód. 68]

(2)  A tagállamok – biztosítva a monitorozási és jelentési kötelezettségeknek való megfelelést – hatékony információcserét és együttműködést hoznak létre a nemzeti hatóságaik között, vagy adott esetben a szankcionálási eljárásért felelős hatóságaik között. Bármely tagállam által indított nemzeti szankcionálási eljárásról értesíteni kell a Bizottságot, az EMSA, a többi tagállamot és az érintett lobogó szerinti államot.

(3)  Azon hajók vonatkozásában, amelyek egynél több jelentési időszak tekintetében megszegik a monitorozási és jelentési előírásokat, a nemzeti kikötői hatóság kiutasítási határozatot hozhat, amelyről értesíti a Bizottságot, az EMSA-t, a többi tagállamot és az érintett lobogó szerinti államot Az ilyen kiutasítási határozat kibocsátásának következményeként az adott hajó belépését bármelyik kikötőbe minden tagállam köteles visszautasítani mindaddig, amíg a társaság nem teljesíti a 8–12. cikkek alapján fennálló monitorozási és jelentési kötelezettségeit és ezt nem igazolja a kiutasítási határozatot hozó nemzeti kikötői hatóság részére benyújtott érvényes megfelelőségi dokumentummal.

21. cikk

Az információ közzététele

(1)  A Bizottság minden év június 30-ig közzéteszi a 11. cikknek megfelelően bejelentett éves kibocsátásokat valamint a társaság 11. és 17. cikkekben meghatározott monitorozási és jelentési kötelezettségeinek történő megfelelőségre vonatkozó információkat , tiszteletben tartva a kereskedelmi információ bizalmas jellegét, ezáltal biztosítva a jogos gazdasági érdek 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) 3. és 4. cikke szerinti védelmét.. [Mód. 69]

(2)  Az (1) bekezdésben említett közzététel a következő információkat tartalmazza:

a)  a hajó azonosítása (név, IMO-regisztrációs szám és a lajstromozási kikötő vagy anyakikötő és a hajó jégosztálya); [Mód. 70]

b)  a hajótulajdonos azonosítása (a tulajdonos neve, címe és székhelye);

c)  a hajó technikai hatékonysága (adott esetben EEDI vagy EIV amennyiben az adott hajótípus esetében ez alkalmazandó); [Mód. 71]

d)  az éves szén-dioxid-kibocsátás;

e)  a rendelet hatálya alá eső utak tekintetében az éves összes tüzelőanyag-fogyasztás;

f)  a rendelet hatálya alá eső utak során megtett távolságra eső éves átlagos tüzelőanyag-fogyasztás és üvegházhatásúgáz-kibocsátás;

g)  a rendelet hatálya alá eső utak során megtett távolságra és a szállított rakományra eső éves átlagos tüzelőanyag-fogyasztás és üvegházhatásúgáz-kibocsátás; [Mód. 73]

h)  a rendelet hatálya alá eső utak során évente a tengeren töltött összes idő; [Mód. 74]

i)  az alkalmazott monitorozási módszer;

j)  a megfelelőségi dokumentum kibocsátásnak és lejáratának időpontja;

k)  a kibocsátási jelentést jóváhagyó hitelesítő azonosítása.

(3)  A Bizottság éves jelentést tesz közzé a kibocsátásokról és a tengeri szállításból származó, az éghajlattal kapcsolatos egyéb lényeges információkról. [Mód. 75]

(4)  Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) alapján az EMSA segíti a Bizottságot az e rendelet 11., 12., 17. és 21. cikkeinek történő megfelelés érdekében végzett munkájában.

V. FEJEZET

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

22. cikk

Nemzetközi együttműködés

(1)  A Bizottság e rendelet végrehajtásáról rendszeresen tájékoztatja az IMO-t és az egyéb illetékes nemzetközi testületeket annak érdekében, hogy elősegítse a tengeri szállításból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások monitorozására, jelentésére és ellenőrzésére vonatkozó nemzetközi szabályok IMO keretében történő fejlesztését.

(2)  A Bizottság fenntartja az e rendelet végrehajtására vonatkozó, harmadik országokkal folytatott technikai információcserét, különösen a monitorozási módszerek továbbfejlesztése, a jelentés megszervezése és a kibocsátási jelentések ellenőrzése tekintetében.

(3)  Amennyiben nemzetközi megállapodás születik a tengeri szállításból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentését célzó globális intézkedésekről, a Bizottság felülvizsgálja e rendeletet, és szükség esetén javaslatot tesz a rendelet módosítására. biztosítja az IMO által meghatározott, vonatkozó nemzetközi szabályozással való összehangolását. [Mód. 76]

VI. FEJEZET

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ ÉS VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23. cikk

A hatáskörök átruházása

A Bizottság az I. és II. mellékletek rendelkezéseinek a rendelkezésre álló és naprakész tudományos eredmények továbbá a hajók fedélzetén elérhető érintett adatok és a figyelembe vétele és e mellékletek IMO által elfogadott vonatkozó nemzetközi szabályok és nemzetközileg elfogadott szabványok figyelembe vétele szabályokkal történő összehangolása céljából történő kiegészítése és módosítása érdekében a nemzetközi rendeleteknek való megfelelés biztosítása, a kibocsátások monitorozására nyomon követésére szolgáló legpontosabb és leghatékonyabb módszerek azonosítása céljából, továbbá a valamint kibocsátások monitorozásához nyomon követéséhez és jelentéséhez kapcsolódóan kért információk pontosságának fejlesztése javítása érdekében a Bizottságot felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának jogával ruházzák fel, elfogadására. E felhatalmazást a 24. cikkben meghatározott feltételek mellett ruházzák a Bizottságra, kizárólag, amennyiben az az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeit érinti. [Mód. 77]

24. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottságnak Bizottság az …(15) követő ötéves időszakra szóló felhatalmazást kap az 5. cikk (1a) bekezdésében, a 6. cikk (4) bekezdésében, valamint a a 15., 16., illetve a 23. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. adott A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok leteltét megelőzően, akkor a felhatalmazás a 2015. július 1-től kezdődő ötéves időtartamra szól.hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 78]

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (1a) bekezdésében, a 6. cikk (4) bekezdésében, valamint a 15., 16., illetve a 23. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. [Mód. 79]

(3)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról haladéktalanul értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(4)  Az 5. cikk (1a) bekezdése, a 6. cikk (4) bekezdése, valamint a 15., a 16., illetve a 23. cikkben foglaltaknak megfelelően cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő a nevezett jogi aktusról szóló értesítéstől számított két hónapos határidőn belül időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene időtartam leteltéig kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha, illetve ha e határidő lejárta előtt mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván emel kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időtartam 2 két hónappal meghosszabbodik. [Mód. 80]

25. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

(1)  A Bizottság munkáját a 93/389/EGK határozat(16) 8. cikke által létrehozott bizottság segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

26. cikk

Az 525/2013/EU rendelet módosítása

Az 525/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  Az 525/2013/EU rendelet 1. cikke a következő h) ponttal egészül ki:"

„h) tengeri hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak monitorozása és jelentése az …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(17) 9. és 10. cikke szerint

__________________

* HL L ...(18)”

2.  A szöveg a következő „21a. cikkel” egészül ki:"

21a. cikk

A tengeri szállításból származó kibocsátás bejelentése

(1)  „A tagállamok évente (X év) január 15-ig jelentik a Bizottságnak az X-2 évre vonatkozó, tengeri szállításból származó szén-dioxid-kibocsátásukat az …/…//EU rendelet(19)(20) 9. és 10. cikkének megfelelően.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap az [e rendelet 25. cikke] szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a tengeri szállításból származó szén-dioxid-kibocsátások monitorozására és jelentésére vonatkozó követelmények meghatározása céljából az …/…/EU rendelet(21) 9. és 10. cikkének megfelelően, és adott esetben figyelembe véve az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv testületei által elfogadott vonatkozó határozatokat, vagy az előbbiekből származó illetve ezeket követő megállapodásokat, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében elfogadott határozatokat.

(3)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a tengeri szállításból származó szén-dioxid-kibocsátásaikról a tagállamok által az …/…/EU rendelet(22) X, 9. és 10. cikkének megfelelően tett beadványok szerkezetének, formátumának és eljárásának meghatározása céljából. Az ilyen végrehajtási aktust a [26. cikk (2) bekezdésében] említett vizsgálóbizottsági eljárás szerint kell elfogadni.

(3a)  A Bizottság a 7. cikk értelmében és/vagy a …/…/EU rendelet(23) rendeletben előírtaknak megfelelően a tagállamok által szolgáltatott kibocsátási adatok alapján kétévente értékeli a tengeri közlekedés globális éghajlatra gyakorolt összes hatását, ideértve a nem szén-dioxiddal kapcsolatos kibocsátást vagy hatásokat, továbbá a tudományos eredményekre és a tengeri közlekedés adataira való hivatkozás révén javítja ezt az értékelést.” [Mód. 82]

3.  A 25. cikk (2), (3) és (5) bekezdése a következő hivatkozással egészül ki:"

„21a.”

27. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2015. július 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása és az éghajlattal kapcsolatos egyéb információk monitorozásának és jelentésének módszerei

A.  A TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS KISZÁMÍTÁSA (9. cikk)

A tüzelőanyag-fogyasztás kiszámítása során a társaságok a következő képletet alkalmazzák:

Tüzelőanyag-fogyasztás × kibocsátási tényező

A tüzelőanyag-fogyasztás tartalmazza a főgépek, segédgépek, kazánok ás semlegesgáz-generátorok által felhasznált tüzelőanyagot.

A kikötőkben a kikötőhelyen felhasznált tüzelőanyag-fogyasztást külön kell számításba venni.

Főszabályként a tüzelőanyagok kibocsátási tényezőire az alapértékeket kell figyelembe venni, kivéve, ha a társaság úgy dönt, hogy a tartálytér szállítójegyeiben meghatározott tüzelőanyag-minőségi adatokat rögzíti, amelyeket a kénkibocsátásra vonatkozó szabályozásoknak történő megfelelés igazolására használnak.

Az kibocsátási tényezők alapértéke a legutolsó rendelkezésre álló IPCC-értékek szerinti adatok. Ezek az adatok aa 601/2012/EU bizottsági rendelet(24) VI. mellékletéből származtathatók.

A bio-tüzelőanyagok és az alternatív nem fosszilis tüzelőanyagok tekintetében a megfelelő kibocsátási tényezőket kell alkalmazni.

B.  A KIBOCSÁTÁSOK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZEREI

A társaság a monitorozási tervben meghatározza, milyen monitorozási módszert alkalmaz a felelősségi körébe tartozó egyes hajótípusok tüzelőanyag-fogyasztásának kiszámítására, és gondoskodik a kiválasztott módszer következetes alkalmazásáról.

A monitorozás módszerének kiválasztásánál a nagyobb pontosságból származó előnyöknek arányosnak kell lenniük a többletköltségekkel.

Minden egyes út tekintetében a tényleges tüzelőanyag-fogyasztást kell rögzíteni, amelyet az alábbi módszerek valamelyikével kell kiszámítani:

a)  a tartálytér szállítójegye és a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele;

b)  a tartálytérben található tüzelőanyag-tartály fedélzeti figyelemmel kísérése;

c)  a vonatkozó tüzelőanyag-égetési folyamatok áramlásmérővel történő ellenőrzése;

d)  közvetlen kibocsátásmérés.

da)  A hajók mozgására vonatkozó információk (AIS) és hajóspecifikus adatok felhasználásával történő modellezés. [Mód. 83]

A hitelesítők által jóváhagyott fenti módszerek bármely kombinációja alkalmazható, ha az összességében növeli a mérés pontosságát. [Mód. 84]

1.  A. módszer: a tartálytér szállítójegyei és a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele

Ez a módszer a tartálytér szállítójegyeiben meghatározott tüzelőanyag minőségén és típusán alapul, kiegészítve a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vételével, amely a tartályszintek leolvasásával történik. Az adott időszak alatt fogyasztott tüzelőanyag mennyisége: az időszak elején rendelkezésre álló tüzelőanyag és a vételezések, amelyből le kell vonni az időszak végén rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyiségét valamint az időszak kezdete és vége között a hajóról eltávolított tüzelőanyagot.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt tartalmazza. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében meg kell határozni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

Ez a módszer nem alkalmazható, ha Ahol a hajó fedélzetén a tartálytér szállítójegyei nem állnak rendelkezésre, különösen akkor, ha a rakományt tüzelőanyagként használják, például cseppfolyósított földgáz párolgási gázként történő hasznosításával, csupán a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vételét és a tartálytérben található tüzelőanyag-tartály leolvasását alkalmazzák. [Mód. 85]

A tartálytér szállítójegye a fennálló MARPOL-egyezmény VI. mellékletének rendelkezései szerint kap felhatalmazást, és a vonatkozó nyilvántartásokat a tüzelőanyag vételezését követő 3 évig a fedélzeten kell tartani és elérhetővé kell tenni. A tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele a tartályszintek leolvasásával történik. E módszer során az egyes tüzelőanyag-tartályokra vonatkozó tartály-táblázatokat használnak annak megállapítására, hogy a leolvasáskor milyen mennyiség található a tartályban. A tartálytér szállítójegyeihez kapcsolódó bizonytalanságot a 6. cikkben említett monitorozási terv határozza meg.

Amennyiben a hajó fedélzetén a tartálytér szállítójegyei nem állnak rendelkezésre, különösen akkor, ha a rakományt tüzelőanyagként használják, például cseppfolyósított földgáz párolgási gázként történő hasznosításával, a tüzelőanyag-tartályok és a tartálytérben található tüzelőanyag-tartályok leolvasásának leltárba vételei alkalmazhatók. [Mód. 86]

A tüzelőanyag-tartályok leolvasása megfelelő módszerekkel, így automatikus rendszerekkel, hangmérésekkel és merülő mérőszalaggal végezhető. A tartály hangmérésének módszerét és annak pontosságát a 6. cikkben említett monitorozási terv határozza meg.

Ha a társaság a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (literben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tüzelőanyag-sűrűség tényleges értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaság a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével határozza meg:

a)  fedélzeti mérőrendszerek;

b)  a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a szállítólevélre feljegyzett sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/literben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a sűrűség tényleges értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő jóváhagyása után az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűsége vehető figyelembe.

2.  B. módszer: A tartálytérben található tüzelőanyag-tartály fedélzeti figyelemmel kísérése

Ez a módszer a fedélzeten található összes tüzelőanyag-tartály leolvasásával történik. A tartályok leolvasását naponta kell elvégezni ha a hajó a tengeren van, továbbá minden esetben, amikor a hajó tüzelőanyagot vesz fel vagy ad le.

A tüzelőanyag-tartály szintjének két leolvasás közötti összesített változása jelenti az adott időszak tüzelőanyag-fogyasztását.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében meg kell határozni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

A tüzelőanyag-tartályok leolvasása megfelelő módszerekkel, így automatikus rendszerekkel, hangmérésekkel és merülő mérőszalaggal végezhető. A tartály hangmérésének módszerét és annak bizonytalanságát a 6. cikkben említett monitorozási terv határozza meg.

Ha a társaság a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (literben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tüzelőanyag-sűrűség tényleges értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaság a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével határozza meg:

a)  fedélzeti mérőrendszerek;

b)  a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a szállítólevélre feljegyzett sűrűség.

ba)  amennyiben rendelkezésre áll, egy akkreditált tüzelőanyag-vizsgáló laboratóriumban végzett kísérleti elemzés során mért sűrűség. [Mód. 87]

A tényleges sűrűséget kg/literben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a sűrűség tényleges értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő jóváhagyása után az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűsége vehető figyelembe.

3.  C. módszer: A vonatkozó tüzelőanyag-égetési folyamatok áramlásmérővel történő ellenőrzése

Ez a módszer a fedélzeti tüzelőanyag-áramlás mérésével történik. A kibocsátó forrásokhoz kapcsolt áramlásmérők adatait összesíteni kell egy adott időszak tüzelőanyag-fogyasztásának meghatározásához.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében nyomon kell követni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

Az alkalmazott kalibrációs módszereket és a használt áramlásmérőkhöz kapcsolódó bizonytalanságot a 6. cikkben említett monitorozási terv határozza meg.

Ha társaság a felhasznált tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (literben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tüzelőanyag-sűrűség tényleges értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaság a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével határozza meg:

a)  fedélzeti mérőrendszerek;

b)  a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a szállítólevélre feljegyzett sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/literben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a sűrűség tényleges értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő jóváhagyása után az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűsége vehető figyelembe.

4.  D. módszer: Közvetlen kibocsátásmérés

Közvetlen kibocsátásmérések alkalmazhatók az e rendelet hatálya alá tartozó utak és egy uniós tagállam joghatósága alá tartozó kikötőben történő kibocsátások esetében. A szén-dioxid-kibocsátás tartalmazza a főgépek, segédgépek, kazánok és semlegesgáz-generátorok által kibocsátott szén-dioxidot. Azon hajók esetén, amelyekre vonatkozóan a jelentés ezen a módszeren alapul, a tüzelőanyag-fogyasztás kiszámítása a mért szén-dioxid-kibocsátás és az adott tüzelőanyag vonatkozó kibocsátási tényezője felhasználásával történik.

E módszer alapja az égésterméket kibocsátó kürtőben (kémény) történő szén-dioxid-kibocsátás áramlásának meghatározása az égéstermék szén-dioxid koncentrációjának és az égéstermék áramlásának szorzataként.

Az alkalmazott kalibrációs módszereket és a használt eszközökhöz kapcsolódó bizonytalanságot a 6. cikkben említett monitorozási terv határozza meg.

4a.  Da. módszer: A hajók mozgására vonatkozó információk (AIS) és hajóspecifikus adatok felhasználásával történő modellezés.

A modellezési rendszerért felelős ügynökség írásbeli megállapodást köt a kérdéses hajó tulajdonosával. A nyomon követési időszak végén a kiszámított szén-dioxid-kibocsátásokat összehasonlítják a hajó olaj-nyilvántartási könyvével és a tartálytér szállítójegyeivel az eltérések feltárása és kiigazítása érdekében. [Mód. 90]

II. MELLÉKLET

Az éghajlattal kapcsolatos egyéb információk monitorozása

A.  - Utankénti alapú monitorozás (9. cikk)

Az éghajlattal kapcsolatos egyéb információk utankénti alapú monitorozása érdekében (9. cikk) a társaságok tiszteletben tartják az alábbi szabályokat:

Az indulás és az érkezés napját és időpontját a greenwichi középidő alkalmazásával kell megadni. A tengeren töltött időt a kikötőből történő elindulásra és az oda történő megérkezésre vonatkozó információk alapján kell kiszámítani, ami nem tartalmazhatja a horgonyzást.

A megtett út lehet az indulási és az érkezési kikötő közötti legrövidebb út távolsága, vagy a ténylegesen megtett távolság. Az indulási és az érkezési kikötő közötti legrövidebb út távolságának használata esetén konzervatív kiigazítási tényezőt kell figyelembe venni annak biztosítása érdekében, hogy a megtett távolságot ne becsüljék alá jelentősen. Az alkalmazott távolságszámítást, valamint – szükség esetén – az alkalmazott korrekciós tényezőt a 6. cikkben említett monitorozási terv határozza meg. A megtett távolságot tengeri mérföldben kell kifejezni.

Személyszállító hajók esetén a szállított rakomány kifejezésére az utasok számát kell figyelembe venni. Minden további hajókategória esetén a szállított rakomány mennyiségét metrikus tonnában és köbméterben kell meghatározni. [Mód. 91]

A fuvarozási tevékenységet a megtett távolság és a szállított rakomány mennyiségének szorzataként kell meghatározni. [Mód. 92]

B.  - Éves alapú monitorozás (10. cikk)

Az éghajlattal kapcsolatos egyéb információk éves alapú monitorozása érdekében a társaságok tiszteletben tartják az alábbi szabályokat:

A 10. cikk szerint nyomon követendő értékeket az adott utankénti adatok összegzésével kell meghatározni.

Az átlagos energiahatékonyságot legalább az alábbi négy két mutató használatával kell nyomon követni: az adott távolságra eső tüzelőanyag-fogyasztás és a fuvarozási tevékenységre eső tüzelőanyag-fogyasztás, az adott távolságra eső szén-dioxid-kibocsátás szén-dioxid tekintetében vett kibocsátás, és a fuvarozási tevékenységre eső szén-dioxid-kibocsátás, amelyeket a következők szerint kell kiszámítani:

Adott távolságra eső tüzelőanyag-fogyasztás = éves összes tüzelőanyag-fogyasztás / megtett összes távolság

fuvarozási tevékenységre eső tüzelőanyag-fogyasztás = éves összes tüzelőanyag-fogyasztás / összes fuvarozási tevékenység

adott távolságra eső szén-dioxid-kibocsátás = éves összes szén-dioxid-kibocsátás / kibocsátás a szén-dioxid tekintetében = a szén-dioxid vonatkozásában vett éves összes megtett távolság

fuvarozási tevékenységre eső szén-dioxid-kibocsátás = éves összes szén-dioxid-kibocsátás / összes fuvarozási tevékenység [Mód. 93]

(1) HL C 67., 2014.3.6., 170. o. (2) HL C .... (3) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/406/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről és a (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 2009/29/EK irányelve ( 2009. április 23.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 63. o.). (5) A Bizottság 2012/504/EU határozata (2012. szeptember 17.) az Eurostatról (HL L 251., 2012.9.18., 49. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről. (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/21/EK irányelve (2009. április 23.) a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről (HL L 131., 2009.5.28., 132. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/16/EK irányelve (2009. április 23.) a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről (HL L 131., 2009.5.28., 57. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről és a 280/2004/EL határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 2013.6.18., 13. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.). (12) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról, (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.). (13) (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 208., 2002.8.5., 1. o.). (15) E rendelet hatálybalépésének időpontja. (16) A Tanács 93/389/EGK határozata (1993. június 24.) a szén-dioxid és egyéb üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának ellenőrzését szolgáló rendszerről (HL L 167., 1993.7.9., 31. o.). (17) E rendelet száma. (18) (19) + E rendelet száma. (20) (21) E rendelet száma. (22) (23) (24) Helyesbítés az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről szóló, 2012. június 21-i 601/2012/EU bizottsági rendelethez (HL L 181., 2012.7.12., 30–104. o.).