Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló 2014. február 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az interneten és egyéb környezetben való szabadságáról szóló, 2014. május 12-i uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, Catherine Ashtonnak az Egyiptomról tett nyilatkozataira, és különösen a Külügyek Tanácsának 2014. június 23-i ülését követő megjegyzéseire az al-Dzsazíra újságírói elleni ítéletekre és a több mint 180 személy elleni minyai halálos ítéletre vonatkozóan;

–  tekintettel az uniós választási megfigyelő misszió 2014. május 29-i előzetes nyilatkozatára az egyiptomi elnökválasztást követően;

–  tekintettel az egyiptomi elnökválasztást megfigyelő uniós választási misszió európai parlamenti küldöttsége vezetőjének 2014. május 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára és Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2014. június 23-i nyilatkozataira a számos újságíró elleni börtönbüntetésről és a Muzulmán Testvériség számos tagja és támogatója elleni halálbüntetés megerősítéséről,

–  tekintettel az EU és Egyiptom közötti, 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, továbbá az ennek végrehajtása terén tett előrelépésről szóló 2013. március 20-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a 2014. január 14–15-i népszavazással elfogadott egyiptomi alkotmányra, különösen annak 65., 70., 73., 75. és 155. cikkére,

–  tekintettel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. november 24-i 107. számú törvényre,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága egy demokratikus és pluralista társadalom elengedhetetlen feltételei; mivel a sajtó és a média szabadsága alapvető elemek a demokráciában és a nyitott társadalomban; mivel a 2014-ben elfogadott egyiptomi alkotmány alapvető szabadságokat rögzít, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát;

B.  mivel Egyiptomban továbbra is gyakori az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok megsértése – többek között a politikai ellenfelek, békés tüntetők, újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők, civil társadalmi aktivisták és kisebbségek elleni erőszak, felbujtás, gyűlöletbeszéd, zaklatás, megfélemlítés és cenzúra az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről; mivel az egyesülés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága különösen aggodalmas területek 2013 júliusa óta; mivel a Freedom House által kiadott, „Szabadság a világban” című 2014. évi jelentés „nem szabad” minősítéssel jellemzi Egyiptomot;

C.  mivel a sajtó-, média- és a digitális szabadság ismétlődően és egyre növekvő mértékben volt az egyiptomi kormány támadásának kitéve; mivel újságírókat és hírszerkesztőségeket, a közösségi médiát és az internetet támadások érték vagy cenzúrázták őket; mivel az egyiptomi média szélsőségesen polarizálódott a Murszi elnököt támogató és ellenző csoportokra, ami megerősíti az egyiptomi társadalom polarizációját; mivel a Riporterek Határok nélkül szerint legalább 65 újságírót tartóztattak le, és 17-et még mindig fogva tartanak; mivel legalább hat újságírót gyilkoltak meg Egyiptomban 2013 júliusa óta;

D.  mivel 2014. június 23-án egyiptomi és külföldi újságírók, köztük az al-Dzsazíra három újságírója – az ausztrál Peter Greste, a kanadai-egyiptomi Mohamed Fahmy és az egyiptomi Baher Mohamed – és távollétében a holland Rena Netjes 7 és 10 év közötti börtönbüntetésben részesült; mivel „a hírek meghamisításával” és egy terrorista sejthez való tartozással vagy azok támogatásával vádolták őket; mivel újságírókat tartanak elzárva, bűnözőnek vagy „terroristának” minősítve pusztán azért, mert a munkájukat végezték; mivel Rena Netjest hamisan vádolták meg azzal, hogy az al-Dzsazírának dolgozik;

E.  mivel számos szemtanú beszámolója szerint különféle szabálytalanságok és az alkalmatlanság példái voltak tapasztalhatók a tárgyalásaik alatt; mivel nemzetközi megfigyelők, köztük néhány uniós tagállam nagykövetségei is részt vettek ezeken a tárgyalásokon; mivel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa úgy kifogásolta ezeket a jogi eljárásokat, mint amelyek „bővelkednek eljárási szabálytalanságokban, és megsértik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat”; mivel Abdel-Fattah Kalil asz-Szíszi, az egyiptomi elnök a közelmúltban elismerte, hogy negatív következményei voltak ezeknek az ítéleteknek, és úgy nyilatkozott, hogy jobban szerette volna, ha a vádlottakat a letartóztatásuk után azonnal kitoloncolták volna a tárgyalás helyett; mivel az ezen ítéletek elleni fellebbezés folyamata hónapokat vehet igénybe;

F.  mivel több ezer tüntetőt és a meggyőződése miatt fogvatartott személyt tartanak elzárva Egyiptomban, mióta az egyiptomi hadsereg átvette a hatalmat 2013 júliusában; mivel asz-Szíszi elnök 2014 májusi megválasztása óta is folytatódnak a letartóztatások és az önkéntes fogva tartás esetei; mivel 2014. június 11-én a 2011. évi forradalomban vezető szerepet betöltő prominens aktivistát, Aláa Abdelfattáh-t és másokat 15 évi börtönbüntetésre ítélt a bíróság a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. évi 107. számú törvény megsértése miatt; mivel más prominens aktivisták, köztük Mohamed Ádil, Ahmed Dúma, Mahienour El-Massry és Ahmed Máher, valamint vezető női jogi jogvédők, mint Yara Sallam és Sana Seif továbbra is letartóztatás alatt állnak; mivel 2014. április 28-án a sürgős ügyek kairói bírósága kimondta az Április 6. ifjúsági mozgalom betiltását;

G.  mivel kormánytisztviselők elismerték, hogy a hatóságok legalább 16 000 személyt, köztük 1 000 újságírót tartanak fogva 2014 januárja óta, és hogy a fogvatartottak közül sokakat azért tartóztattak le, mert a gyülekezés, az egyesülés vagy a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolták, vagy a Muzulmán Testvériséghez fűződő állítólagos kötelékeik miatt; mivel a tüntetések és az összecsapások alatt több száz diákot is letartóztattak;

H.  mivel becslések szerint 1 400 tüntető halt meg a biztonsági erők által alkalmazott mértéktelen és önkényes erőszak következtében 2013 júliusa óta; mivel egyetlen biztonsági tisztviselőt sem vontak felelősségre az ilyen tettekért vagy a tüntetők ellen elkövetett más visszaélésekért az elmúlt év során; mivel az általános vélekedés szerint a 2013 decemberében felállított tényfeltáró bizottságnak mindeddig nem sikerült alapos, hiteles és elfogulatlan vizsgálatot lefolytatnia a 2013 júliusa óta zajló erőszakos eseményekről;

I.  mivel az egyiptomi alkotmány 65. cikke kimondja a gondolat és a vélemény szabadságának biztosítását, és hogy mindenkinek joga van szóban, írásban, képi formában, vagy bármely más kifejezési eszköz és kiadvány útján kifejeznie a véleményét; mivel a 2014. májusi egyiptomi elnökválasztást megfigyelő uniós választási misszió előzetes nyilatkozatában kijelentette, hogy bár az új alkotmány alapvető jogok széles választékát írja elő, e jogok tiszteletben tartása nem felel meg az alkotmányos alapelveknek, és hogy az újságírók öncenzúrájához vezető, a korlátozott véleménynyilvánítás általános környezete figyelhető meg az országban;

J.  mivel az egyiptomi alkotmány 73. cikke előírja, hogy a polgároknak joguk van nyilvános találkozók, menetek, demonstrációk és minden formájú, fegyvert egyáltalán nem használó békés tüntetések szervezéséhez a törvény által szabályozott bejelentés benyújtása után, és hogy a békés és magánjellegű gyülekezéshez való jog előzetes bejelentés nélkül is biztosítva van, ahol a biztonsági erők nem vehetnek részt ezeken a találkozókon, nem figyelhetik meg, illetve nem hallgathatják le azokat; mivel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. évi 107. számú törvény, amely korlátozza a nyilvános gyűléseket és demonstrációkat, illetve lehetővé teszi a biztonsági erők számára a túlzott erő alkalmazását a tüntetők ellen, komoly fenyegetést képvisel a gyülekezési szabadság ellen;

K.  mivel az elmúlt hónapokban békés tüntetéseket oszlattak fel, és számos tiltakozót tartóztattak le és vettek őrizetbe a gyülekezési törvény értelmében; mivel 2014. június 21-én a rendőrség feloszlatott egy békés menetet Heliopolisban, amely a gyülekezési törvény visszavonását és az annak alapján fogva tartottak szabadon engedését követelte, és több mint 50 embert tartóztatott le ugyanazon a napon ehhez az eseményhez kapcsolódóan; mivel e letartóztatottak közül több mint 20 személyt még mindig fogva tartanak, és tárgyalás folyik ellenük;

L.  mivel az egyiptomi alkotmány 75. cikke kimondja, hogy valamennyi polgárnak joga van demokratikus alapú nem kormányzati szervezetek és alapítványok létrehozásához; mivel az egyiptomi civil társadalmi szervezetek a közelmúltban komoly aggodalmukat fejezték ki a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény legújabb tervezetével kapcsolatban, amely teljes ellenőrzés alatt tartaná a civil csoportokat, illetve biztonsági és adminisztratív testületek alá rendelné őket, emellett elítélné az emberi jogi jogvédőket;

M.  mivel 2013 szeptemberében az egyiptomi átmeneti hatóságok betiltották a Muzulmán Testvériséget, bebörtönözték vezetőit, lefoglalták vagyonát, elnémították médiacsatornáit, és büntethetővé tették a mozgalomban való tagságot; mivel 2014. június 21-én egy egyiptomi bíróság megerősítette a Muzulmán Testvériség egy korábbi tömeges tárgyaláson elítélt 183 tagja és támogatója elleni halálbüntetést; mivel ezek az ítéletek egy sor olyan jogi és bírósági eljárás részét képezik, amelyek bővelkednek eljárási szabálytalanságokban, és megsértik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat;

N.  mivel a közelmúlt bírósági gyakorlata komoly kétségeket vet fel az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége és az elszámoltathatóság biztosítására való képessége kapcsán; mivel ezek a halálbüntetéssel járó ítéletek alááshatják Egyiptom hosszú távú stabilitására való kilátásokat;

O.  mivel az egyiptomi alkotmány 155. cikke kimondja, hogy a kormánnyal történő konzultáció után a köztársasági elnök kegyelemben részesíthet elítélteket, vagy csökkentheti a büntetésüket;

P.  mivel a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a társadalmi igazságosság és a polgárok magasabb életszínvonala a nyitott, stabil, demokratikus, szabad és virágzó egyiptomi társadalom felé vezető átmenet létfontosságú szempontjai; mivel a független szakszervezeteknek és a civil társadalmi szervezeteknek döntő szerepük van ebben a folyamatban, a szabad média pedig minden demokráciában a társadalom meghatározó eleme; mivel az egyiptomi nők továbbra is különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az országban zajló politikai és társadalmi átmenet jelenlegi időszakában;

Q.  mivel az átdolgozott európai szomszédságpolitikája és különösen a „többért többet” megközelítés alapján az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalásának ösztönzőkön kell alapulnia, következésképpen az országnak a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeitől kell függenie;

1.  határozottan elítélését fejezi ki és felszólít arra, hogy azonnal szüntessék meg a politikai ellenfelek, tüntetők, újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők, nőjogi aktivisták, civil társadalmi szereplők és kisebbségek elleni erőszakot, felbujtást, gyűlöletbeszédet, zaklatást, megfélemlítést és cenzúrát az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy politikai nézetekre és hovatartozásra vagy vallásra tekintet nélkül minden polgár számára garantálják a biztonságot, továbbá garantálják, hogy a gyülekezés, az egyesülés, a véleménynyilvánítás, valamint a sajtó szabadságát önkényes korlátozások és cenzúra nélkül lehessen gyakorolni az országban; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy kötelezzék el magukat a párbeszéd és az erőszakmentesség, valamint az inkluzív kormányzás mellett;

2.  rendkívül aggasztónak talál egy sor közelmúltbeli egyiptomi bírósági ítéletet, többek között a 2014. június 23-án az al-Dzsazíra három újságíróját és távollétében 11 más vádlottat hosszú börtönbüntetéssel sújtó ítéletet, valamint a 183 személy ellen hozott halálos ítélet megerősítését;

3.  riasztónak tartja az egyiptomi médiával és civil társadalommal szembeni egyre szigorúbb fellépést és fizikai támadásokat, miközben akadályozzák a szabad működésre való képességüket; elítéli, hogy nemzeti és nemzetközi újságírókat és civil társadalmi szereplőket, többek között bloggereket zaklatnak, tartanak fogva és állítanak bíróság elé, csupán mert a munkájukat végzik; ismételten kéri a biztonsági erők és állami hatóságok elleni aránytalan erőszak használatának vagy az általuk történő önkényes letartóztatások eseteinek azonnali, független, komoly és pártatlan kivizsgálását, és a felelősök elszámoltatását;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a média és az internet cenzúra alatt áll, és korlátozott a hozzáférés egyes blogokhoz és közösségi hálókhoz; elítéli a számos újság és audiovizuális médiaorgánum által elszenvedett zaklatást;

5.  felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon a gyülekezési, egyesülési és véleménynyilvánítási szabadságukhoz való joguk gyakorlásáért bebörtönzötteket és/vagy elítélteket, valamint az emberijog-védőket; felhívja az egyiptomi bíróságot annak biztosítására, hogy az ország valamennyi bírósági eljárása megfeleljen a szabad és tisztességes bírósági eljárás követelményeinek, továbbá biztosítsák a vádlottak jogainak tiszteletben tartását; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy rendeljék el valamennyi állítólagos bántalmazás alapos, független és pártatlan vizsgálatát, és biztosítsák valamennyi fogvatartott számára az esetleg szükséges orvosi ellátáshoz való hozzáférést;

6.  hangsúlyozza, hogy Egyiptom terrorizmusellenes törvényeit arra is felhasználták, hogy számos bírósági perben elítéljék a vádlottakat; sürgeti az elnököt, hogy haladéktalanul cselekedjen, többek között a kegyelem megadására vonatkozó alkotmányos joga révén, annak biztosítása érdekében, hogy ne hajtsanak végre halálos ítéletet és Egyiptomban senkit ne tartsanak fogva olyan bírósági eljárás során hozott ítélet alapján, amely nem felel meg a fent említett követelményeknek; felszólítja a hatóságokat, hogy haladéktalanul vezessék be a halálbüntetés végrehajtására vonatkozó moratóriumot, mint az eltörlés első lépését;

7.  felhívja az illetékes egyiptomi hatóságokat, hogy vonják vissza vagy módosítsák a gyülekezési törvényt, és az egyiptomi alkotmány 65., 73. és 75. cikkével, nemzetközi normákkal és az ország nemzetközi kötelezettségeivel összhangban vizsgálják felül a Szociális Szolidaritási Minisztérium által benyújtott, a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvényjavaslatot, továbbá biztosítsák, hogy az ország valamennyi jelenlegi és jövőbeli jogszabálya megfeleljen az alkotmánynak, valamint ezeknek a normáknak és kötelezettségeknek;

8.  emlékeztet arra, hogy az újonnan elfogadott egyiptomi alkotmány megnyitotta az utat egy olyan ország felépítése felé, amely tiszteletben tartja a szabadságot és a demokráciát, és életformává alakítja a jogokat és a jogérvényesülést; emlékezteti az egyiptomi kormányt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, a digitális szabadság, valamint a békés tüntetéseken való részvétel joga alapvető emberi jogok egy demokráciában, ahogyan ezt az új egyiptomi alkotmány is elismeri;

9.  emlékezteti az illetékes egyiptomi hatóságokat nemzeti és nemzetközi kötelezettségeikre, és felhívja asz-Szíszi elnököt és az egyiptomi kormányt, hogy biztosítsanak prioritást az emberi jogok védelmének és előmozdításának, és biztosítsák az emberi jogok megsértéseinek elszámoltathatóságát;

10.  sürgeti az illetékes egyiptomi hatóságokat, hogy váltsanak irányt és tegyenek konkrét lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az új alkotmány alapvető jogokra és szabadságokra – többek között a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságára – vonatkozó rendelkezéseit teljes körűen végrehajtsák, megmutatva, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és a jogállamiságot, kezdve a lelkiismereti okokból fogva tartottak azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásával;

11.  hangsúlyozza a hatalmi ágak szétválasztásának, mint a demokrácia alapelvének fontosságát, valamint azt, hogy az igazságszolgáltatást nem lehet a politikai üldöztetés és elnyomás eszközeként használni, és javasolja az igazságügyi hatóságokról szóló törvény reformját a hatalmi ágak valódi szétválasztásának biztosítása érdekében, ami független és pártatlan igazságszolgáltatást eredményezne;

12.  ösztönzi a kairói uniós képviselet képviselőit, illetve az uniós tagállamok kairói nagykövetségeit, hogy vegyenek részt egyiptomi és külföldi újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők és civil társadalmi aktivisták politikai szempontból érzékeny bírósági tárgyalásain;

13.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a szexuális zaklatásról szóló új törvény ellenére a nők elleni erőszak súlyosbodott, különösen a közszférában, és a tiltakozások során több tucat erőszakos közösüléssel és szexuális erőszakkal kapcsolatos eset történik; sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy szüntessék be az LMBT személyek szexuális irányultságuk kifejezése és gyülekezési joguk gyakorlása miatti, a „kicsapongásról szóló törvény” alapján történő kriminalizálását, és bocsássák szabadon valamennyi, e törvény alapján letartóztatott és bebörtönzött LMBT személyt; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy fogadjon el a nőkkel és az LMBT személyekkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, illetve a megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére irányuló nemzeti stratégiákat, biztosítva, hogy az egész folyamat során hatékony konzultációt folytassanak a nők és az LMBT személyek jogait képviselő csoportokkal és egyéb civil társadalmi szervezetekkel, és bevonják őket ebbe a folyamatba;

14.  ismételten megerősíti, hogy a sajtó- és médiaszabadság a demokrácia és a nyitott társadalom fontos elemei, és mint ilyenek az Egyiptomra vonatkozó uniós fellépés súlypontjait kell képezniük, egy szélesebb körű, koherens uniós stratégia részeként, amelynek az egyiptomiak jogainak, szabadságainak és lehetőségeinek javítására kell összpontosítani, miközben az EU fejleszti az országgal fenntartott kapcsolatait;

15.  ismét kifejezi határozott szolidaritását az egyiptomi néppel az ország problematikus átmenetének jelenlegi időszakában; kéri, hogy a tagállamok alakítsanak ki egy Egyiptomra vonatkozó közös stratégiát; ismét arra sürgeti az Uniót, az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy az Egyiptommal fenntartott kétoldalú kapcsolatait és az ország számára nyújtott pénzügyi támogatást illetően vegye figyelembe a feltételesség elvét („többet többért”), valamint azt is, hogy Egyiptom komoly gazdasági kihívásokkal küzd; e tekintetben ismét felhív világos és közös megegyezésen alapuló mutatók kidolgozására; megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy segítséget nyújt az egyiptomi népnek a demokratikus átmenethez és a gazdasági reformokhoz vezető folyamatban;

16.  kéri az alelnök/főképviselőt, hogy tegye világossá a Külügyek Tanácsának az Egyiptomnak nyújtott uniós támogatás felülvizsgálatára vonatkozó döntése nyomán tett konkrét válaszintézkedéseket; kéri különösen a következők állapotának tisztázását: i) a tervezett igazságügyi reformprogram; ii) az uniós költségvetésből támogatott programok; iii) a kereskedelmi és hazai növelési program; valamint iv) Egyiptom részvétele az EU regionális programjaiban, például az Euromed Police ás az Euromed Justice programokban;

17.  felszólít a polgárokkal szembeni kémkedésre és az ő elnyomásukra használható beavatkozási és megfigyelési technológiák Egyiptomba való exportjának az EU egészére vonatkozó betiltására, továbbá a Wassenaari Megállapodással összhangban az olyan biztonsági eszközök kivitelének, illetve az olyan katonai támogatás tilalmára, amelyek a békés tüntetők elfojtására alkalmazhatók;

18.  ösztönzi az alelnök/főképviselőt, hogy szerezze meg az EU támogatását amellett, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén elfogadjanak egy állásfoglalást az egyiptomi helyzetről, amely többek között nemzetközi vizsgálatot kezdeményezne a tüntetők megölése ügyében és az biztonsági erők által az elmúlt év során elkövetett állítólagos kínzásokkal és bántalmazásokkal kapcsolatban;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének és ideiglenes kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0100. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0470. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446.