Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Üzbegisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló 2011. december 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2007. június 21–22-én elfogadott, a Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségre vonatkozó európai uniós stratégiára és a Bizottság és a Tanács 2008. június 24-i és 2010. június 28-i, az elért eredményekről szóló közös jelentésére,

–  tekintettel a Külügyek Tanács 2009. és 2010. októberi ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el,

–  tekintettel az Unió és a közép-ázsiai országok közötti 2013. november 20-i miniszteri értekezleten tett bejelentésre a közép-ázsiai országoknak az Unió Fejlesztési Együttműködési Finanszírozási Eszköze keretében a 2014–2020-as időszakra biztosított 1 milliárd euró összegű pénzügyi keretről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel bár Üzbegisztán kötelezettséget vállalt az emberi jogok védelme iránt, beleértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya által garantált véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési szabadságot, az egyesülési és vallásszabadságot, valamint az ENSZ kínzás elleni egyezményében foglalt kínzásra vonatkozó tilalmat, ezek a kötelezettségvállalások kevés pozitív eredményt hoztak;

B.  mivel az üzbég hatóságok több ezer embert börtönöztek be politikai indíttatású vádak alapján az elnyomás megerősítésére, ami emberjogi és ellenzéki aktivisták, újságírók, hívők, művészek és egyéb kritikákat megfogalmazók ellen irányult, és mivel a Riporterek határok nélkül nevű szervezet értékelése alapján 180 ország közül Üzbegisztán a világon a 166. a sajtószabadság-indexen és a Freedom House az országot, annak sajtóját és internetjét „nem szabad”-nak értékelte; mivel Üzbegisztánban szisztematikusan korlátozzák és megsértik a digitális szabadságokat;

C.  mivel a pusztán a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos joguk békés gyakorlásáért bebörtönzöttek között van 15 ismert emberi jogi aktivista(3), öt újságíró(4), négy békés politikai ellenzéki aktivista(5) és három független vallási közszereplő(6); mivel további hét személy(7) a kormány vélt bírálója vagy a 2005. május 13-i andizsáni mészárlás szemtanúja, melynek során az üzbég kormányerők több száz, zömében békés tüntetőt lőttek agyon és gyilkoltak meg; a bebörtönzött személyek közük sokan súlyos betegek, mivel megkínozták őket és börtönbüntetésüket önkényesen meghosszabbították;

D.  mivel miután az üzbég kormányra folyamatos külső nyomást gyakoroltak, beleértve szankciókat, a katonai segítségnyújtásra vonatkozó korlátozásokat és a nemzetközi partnerek részéről megfogalmazott egyéb éles, nyilvános és konkrét bírálatokat, az ország fokozatos lépéseket tett az emberjogi helyzet javítására, beleértve a politikai indokok alapján bebörtönzött egyes személyek szabadon bocsátását kulcsfontosságú kétoldalú csúcstalálkozók és magas szintű látogatások előestéin;

E.  mivel az üzbég kormány továbbra sem hajlandó független vizsgálatot folytatni a több száz ember életét követelő 2005-ös andizsáni mészárlással kapcsolatban; mivel több mint 200 személy továbbra is az andizsáni eseményekkel összefüggésben hozott ítéletek miatt tölti börtönbüntetését, melyek olyan zárt tárgyalásokon születtek, amelyek során a jogszerű eljárást súlyosan megsértették és feltételezhető, hogy a vallomások kicsikarására kínzást alkalmaztak; mivel az andizsáni mészárláshoz kapcsolódó bizonyos bűncselekmények és a kínzás bűncselekménye egyetemes joghatóság alá tartozik;

F.  mivel 2009-ben és 2010-ben a Tanács megszüntette az uniós szankciókat „annak érdekében, hogy ezzel is ösztönözze az üzbég hatóságokat a jogállamiság és az emberi jogi helyzet javítását szolgáló lényeges lépések megtételére”, kijelentve tovább, hogy „a Tanács szorosan és folyamatosan figyelemmel kíséri az üzbegisztáni emberi jogi helyzetet”, és hogy „a párbeszéd és együttműködés mélysége és minősége az üzbég reformok [...] függvénye”;

G.  mivel a legutóbbi jelentések szerint a gyapotszedésben alkalmazott kényszermunka és gyermekmunka továbbra is elterjedt annak ellenére, hogy az üzbég hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy felszámolják ezt a gyakorlatot, és mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2013. november 19-i jelentése szerint a kormány 1 millió üzbég állampolgárt, köztük gyermekeket és felnőtteket kényszerít elfogadhatatlan körülmények mellett és büntetés kilátásba helyezésével gyapotszedésre;

H.  mivel az Üzbegisztán WTO-hoz való csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások továbbra is zajlanak, és mivel az EU–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás egyértelmű záradékot tartalmaz a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásáról, amelyeknek betartása iránt a felek kötelezettséget vállaltak;

1.  hangsúlyozza az EU és Üzbegisztán közötti kapcsolatok és a politikai és gazdasági együttműködés erősítésének fontosságát, ám arra is felhívja a figyelmet, hogy e kapcsolatoknak a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok elveinek kölcsönös tiszteletben tartásán kell alapulniuk, az EU–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodásnak megfelelően;

2.  felszólít a politikai okokból bebörtönzött valamennyi személy haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket politikai nézeteik békés kinyilvánítása, civil társadalmi szerepvállalásuk, újságírói tevékenységük vagy vallási nézeteik miatt tartanak fogva;

3.  hangsúlyozza, hogy mindazok ügyében, akik állítólagosan erőszakos cselekményekben vettek részt, új és tisztességes, a nemzetközi normáknak megfelelő tárgyalást kell tartani, és amennyiben bűnösnek bizonyulnak, velük szemben – szintén a nemzetközi normákkal összhangban – büntetőjogi és/vagy adminisztratív büntetéseket kell kiszabni;

4.  felhívja az üzbég hatóságokat, hogy tiltsák meg a kínzást, azonnal és feltétel nélkül vessenek véget a kínzás és az erőszak valamennyi formájának a börtönökben, a rossz bánásmódnak az előzetes fogva tartás során, illetve a büntetés-végrehajtási intézményekben, ideértve a tanácsadás akadálytalan igénybe vételének biztosítását a vizsgálatok valamennyi szakaszában, biztosítva a gyors hozzájutást a szükséges orvosi segítséghez, helyreállítva a börtönök független ellenőrzését, és biztosítva valamennyi fogva tartott családja számára a teljes körű információkhoz való hozzájutást rokonaik fogva tartási helyére és jelenlegi egészségi állapotára vonatkozólag;

5.  sürgeti az üzbég hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot és vonják felelősségre mindazon tisztviselőket, biztonsági szolgálatokhoz tartozókat és a büntetés-végrehajtásban dolgozókat, akik állítólagosan megkínoztak vagy rossz bánásmódban részesítettek bebörtönzötteket vagy fogva tartottakat, vagy megtagadták tőlük az orvosi segítségnyújtást;

6.  felszólítja Üzbegisztánt, hogy tegyen eleget a kínzásra vonatkozó valamennyi nemzetközi ajánlásnak, rendelje el a Jaszlik 64/71 börtön azonnali bezárását, hagyja jóvá az ENSZ 11 különleges eljárásával kapcsolatban az üzbegisztáni beutazásokra vonatkozó, függőben levő kérelmeket, beleértve az ENSZ kínzásokkal foglalkozó különmegbízottjának utazását, továbbá tegye lehetővé, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és más vizsgálódók független ellenőrzés céljával akadálytalanul meglátogathassák a börtönöket;

7.  sürgeti az üzbég kormányt, hogy hagyjon fel azzal a gyakorlattal, hogy a politikai okból fogva tartott és az évenkénti amnesztiarendeletek feltételeinek megfelelő személyeket önkényesen kiveszik az amnesztia hatálya alól, valamint azzal, hogy kisebb kihágásokért vagy a „börtönszabályok megsértéséért” a büntető törvénykönyv 221. cikke alapján – „a fogva tartás körülményeihez kapcsolódó engedetlenség” címén – önkényesen meghosszabbítják a kiszabott börtönbüntetéseket;

8.  felhívja az üzbég hatóságokat, hogy – az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának ajánlásaival összhangban – biztosítsák a nők jogait;

9.  felkéri az EU főképviselőjét, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsanak végre stratégiát, melynek célja Üzbegisztán rákényszerítése arra, hogy az elkövetkező hónapok során konkrét és értékelhető módon javítson az emberi jogok helyzetén, határidőül kitűzve az andizsáni mészárlás jövőre esedékes tizedik évfordulóját; felkéri az EKSZ-t, hogy tájékoztassa a Parlamentet az üzbég hatóságok azon képviselőinek kilétéről, akik felelősek az Andizsánban elkövetett bűncselekményekért, beleértve azt a 12 személyt, akikkel szemben a mészárlás után az EU – utóbb feloldott – szankciókról határozott;

10.  hangsúlyozza, hogy a konkrét előrelépéseknek ki kell terjedniük az uniós külügyminiszterek által 2010-ben lefektetett feltételekre, melyek a következők: 1) valamennyi bebörtönzött emberi jogi aktivista és lelkiismereti okból tiltakozó fogva tartott személy szabadon bocsátása; 2) a nem kormányzati szervezetek akadálytalan működésének engedélyezése az országban; 3) teljes körű együttműködés valamennyi illetékes ENSZ-különmegbízottal; 4) a szólásszabadság és a média szabadságának biztosítása; 5) a gyermekmunkát tiltó egyezmények gyakorlatban történő alkalmazása; és 6) a választási eljárások teljes összhangba hozása a nemzetközi normákkal;

11.  véleménye szerint amennyiben az említett területeken nem következik be jelentős javulás, az EU-nak kezdeményeznie, illetve javasolnia kell, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 4. cikk alapján hozzon határozatot egy Üzbegisztánra vonatkozó országspecifikus mechanizmus létrehozására, így biztosítva az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tartós és proaktív – az emberi jogok üzbegisztáni helyzetére vonatkozó ellenőrzés, nyilvános jelentéstétel és vita formájában megvalósuló – közreműködését;

12.  felhívja ezenkívül az EU-t, hogy – mivel sürgető szükség lévén az együttműködési tanácsot nem szükséges a helyzetre vonatkozóan információkkal ellátni – a partnerségi és együttműködési megállapodás 2. és 95. cikke alapján jelezze Üzbegisztán számára, hogy amennyiben az emberi jogokkal kapcsolatos fentebb említett aggodalmak tekintetében az elkövetkező hat hónapban nem következik be javulás, az EU célzott büntető intézkedéseket fog végrehajtani;

13.  felkéri a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexet, valamint a kettős felhasználású exporttermékekre vonatkozó szabályozást;

14.  felhívja az üzbég hatóságokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák 2011. december 15-i, az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló állásfoglalását(8);

15.  kéri, hogy a Tanács, a Bizottság és az EKSZ küldje meg a Parlamentnek az EU által Üzbegisztán irányában az uniós külügyminiszterek által 2010-ben megfogalmazott emberi jogi kritériumok teljesítésének kikényszerítése céljából foganatosított intézkedések nyilvános értékelését, felkéri az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy hozzon létre Üzbegisztán tekintetében ellenőrzési mechanizmust, ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy javítsa az üzbég kormánnyal az emberi jogok tekintetében folytatott párbeszédet, és elvárja, hogy a novemberre ütemezett EU–Üzbegisztán Emberi Jogi Párbeszéd alkalmával az EKSZ súlyának megfelelően foglalkozzék az emberi jogok megsértésének valamennyi súlyos esetével, továbbá gondoskodjék róla, hogy a találkozók – túllépve a jelenlegi mélyen aggasztó helyzeten – eredményorientáltak legyenek;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Üzbegisztán elnökének, kormányának és parlamentjének, az EKSZ-nek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 91. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470. (3) Azam Farmonov, Mehriniso Hamdamova, Zulhumor Hamdamova, Isroiljon Kholdorov, Nosim Isakov, Gaybullo Jalilov, Nuriddin Jumaniyazov, Matluba Kamilova, Ganikhon Mamatkhanov, Chuyan Mamatkulov, Zafarjon Rahimov, Yuldash Rasulov, Bobomurod Razzokov, Fahriddin Tillaev és Akzam Turgunov (4) Solijon Abdurakhmanov, Muhammad Bekjanov, Gayrat Mikhliboev, Yusuf Ruzimuradov és Dilmurod Saidov (5) Murod Juraev, Samandar Kukanov, Kudratbek Rasulov és Rustam Usmanov (6) Ruhiddin Fahriddinov, Hayrullo Hamidov és Akram Yuldashev (7) Dilorom Abdukodirova, Botirbek Eshkuziev, Bahrom Ibragimov, Davron Kabilov, Erkin Musaev, Davron Tojiev és Ravshanbek Vafoev (8) HL C 168. E, 2013.6.14., 195. o.