Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 16., 20., 67., 68., 70., 71., 72., 75., 82., 83., 84., 85., 86., 87. és 88. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikke (1) bekezdésére, valamint 11., 12., 21., 47–50., 52. és 53. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2010–2014 közötti belső biztonsági stratégiájáról szóló végrehajtási zárójelentésről szóló, 2014. június 20-i bizottsági közleményre (COM(2014)0365),

–  tekintettel a terrorizmus helyzetéről és alakulásáról szóló 2014. évi Europol-jelentésre (TE-SAT),

–  tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2014-es Europol-értékelésre (iOCTA),

–  tekintettel a súlyos és szervezett bűnözésre vonatkozó, Europol által készített 2013-as európai uniós fenyegetésértékelésre (SOCTA),

–  tekintettel a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport 01/2014. számú véleményére a szükségesség és az arányosság fogalmának alkalmazásáról és az adatvédelemről a bűnüldözési ágazatban,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2014. szeptember 24-én elfogadott, a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló határozatra (2178. sz. határozat (2014)),

–  tekintettel a Stockholmi Program félidős értékeléséről szóló 2014. április 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2014. február 27-i állásfoglalására az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2012)(3),

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentéssel kapcsolatos 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájára, melyet a Tanács 2010. február 25-én fogadott el,

–  tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájával kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000089/2014 – B8‑0044/2014 és O‑000090/2014 – B8‑0045/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés – a szolidaritás elvét fenntartva – lefektette az Unió és a tagállamok által közösen folytatott uniós biztonságpolitika alapjait, amely a jogállamiságon, az alapvető jogok tiszteletben tartásán és a szolidaritáson alapul, és amely európai és nemzeti szinten is demokratikus ellenőrzés alatt áll; mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a demokratikus ellenőrzés biztosítása érdekében a Parlament teljes jogú szereplővé vált a biztonságpolitika területén, ami feljogosítja arra, hogy aktívan részt vegyen e terület prioritásainak meghatározásában, és együttműködjön valamennyi jelentős uniós és nemzeti szereplővel egy átfogó, célzott és hatékony uniós biztonságpolitika kialakítása céljából;

B.  mivel az EU közvetlen szomszédságában kirobbant új konfliktusok és zavargások, az új technológiák rohamos fejlődése, valamint az erőszakhoz és terrorizmushoz vezető radikalizmus világszerte tapasztalható fokozódása miatt az utóbbi években Európában drámaian megváltozott a biztonsági helyzet; mivel a mai biztonsági kihívások jellegüket tekintve határokon és ágazatokon átívelőek, és túlmutatnak bármely tagállam azon képességén, hogy ezekre önállóan hatékony választ tudjon adni, és mivel emiatt közös európai megközelítés szükséges;

C.  mivel az EU és tagállamainak közös felelőssége, hogy biztosítsák az európai polgárok biztonságát és szabadságát; mivel a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés párhuzamosan követendő célok, és mivel a szabadság és a jogérvényesülés megvalósulásához mindig bizonyítékokon alapuló biztonsági intézkedéseket kell hozni a szükségesség és az arányosság elvével összhangban és az alapvető jogok tiszteletben tartása, valamint megfelelő demokratikus felügyelet és elszámoltathatóság mellett;

D.  mivel különös figyelmet kell fordítani a bűncselekmények valamennyi áldozatának támogatására és védelmére az egész Unió területén;

E.  mivel a 2010–2014 közötti időszakra megállapított belső biztonsági stratégia hamarosan lejár, és mivel a 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó új belső biztonsági stratégia kidolgozása folyamatban van;

1.  üdvözli, hogy a következő négy évre vonatkozó új belső biztonsági stratégia elkészítése folyamatban van; kiemeli, hogy a jelenlegi belső biztonsági stratégia kidolgozása óta új biztonsági fenyegetések jelentek meg, mások pedig eltérő szakpolitikai választ követelnek; megismétli továbbá, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése az Európai Unió Alapjogi Chartáját beemelte az uniós jogba; ennélfogva úgy véli, hogy a jelenlegi belső biztonsági stratégiát alaposan ki kell értékelni, naprakésszé kell tenni és át kell dolgozni;

2.  véleménye szerint az új belső biztonsági stratégia alapvető előfeltételei közé tartozik a kezelendő biztonsági fenyegetések elemzése, amelyet az Europolnak kell elvégeznie az egyéb uniós szervekkel és tagállamokkal szoros együttműködésben;

3.  sajnálja, hogy a Bizottság közleménye nem tartalmazza a jelenlegi eszközök értékelését és a fennmaradó hiányosságok ennek megfelelő felmérését; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen végezze el ezt az állapotfelmérést, és összpontosítsa erőfeszítéseit a hatályos jogszabályok és eszközök megfelelő végrehajtására és jobb kihasználására, mielőtt újabbak létrehozását javasolná; külön felhívja a Tanácsot, hogy az EUMSZ 70. cikkében előírt eljárás alapján a Bizottsággal együttműködve végezze el a belső biztonság terén a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott intézkedések végrehajtásának értékelését;

4.  kéri, hogy az új belső biztonsági stratégia előretekintő és stratégiai szempontú legyen, és könnyen hozzá lehessen igazítani a helyzet alakulásához azáltal, hogy nemcsak a létező, hanem az újonnan megjelenő biztonsági fenyegetésekre is összpontosít, továbbá integráltan, átfogóan és holisztikusan közelíti meg a kiemelt területeket – mint például a kiberbiztonság, az emberkereskedelem és a terrorizmus elleni fellépés – és az olyan egymással összefüggő kérdéseket, mint a szervezett bűnözés, a pénzmosás és a korrupció;

5.  aggodalommal szemléli a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából a konfliktusövezetekbe utazó és később onnan az EU területére visszatérő, az EU belső biztonságára új típusú kockázatokat jelentő uniós polgárok gyorsan növekvő számát; ezt az aggasztó tendenciát többdimenziós megközelítéssel szándékozik kezelni, amely magában foglalja i. a mögöttes tényezőknek – a radikalizálódásnak, az intoleranciának és a diszkriminációnak – a politikai és vallási tolerancia előmozdítása, a társadalmi kohézió és befogadás fejlesztése, valamint a társadalomba való visszailleszkedés megkönnyítése révén történő kezelését, ii. a szélsőséges eszméken alapuló terrorcselekmények elkövetésére és a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából történő elutazásra való felbujtás elemzését és ellensúlyozását, iii. a toborzás és a konfliktusokban való részvétel – ezen belül a külföldi harcosok konfliktusövezetekbe való tényleges beutazása – megelőzését és megakadályozását a megfelelő jogi kereteken belül, iv. a terrorszervezeteknek és a csatlakozni kívánó magánszemélyeknek nyújtott pénzügyi támogatások folyósításának megakasztását, v. a megfelelő esetekben a vádemelést;

6.  rámutat, hogy a biztonsági fenyegetések változatosabbá, nemzetközivé, többszörössé és aszimmetrikussá váltak, és szorosabb, határon átnyúló és ügynökségek közötti együttműködést követelnek meg; a tagállamok közötti hatékonyabb operatív együttműködésre szólít fel a meglévő értékes eszközök, például a közös nyomozócsoportok fokozottabb kihasználása, valamint a megfelelő adatvédelmi biztosítékok figyelembevétele mellett a vonatkozó adatok és információk gyorsabb és hatékonyabb megosztása révén; ezzel összefüggésben kiemeli az adatvédelmi irányelvre irányuló javaslat mielőbbi elfogadásának rendkívüli fontosságát a bűnüldözés terén történő adatmegosztás átfogó jogi kereteinek biztosítása érdekében; rámutat arra, hogy a tagállamok közötti operatív együttműködés további előmozdítása érdekében további bizalomépítő intézkedések szükségesek; ennélfogva az európai bűnüldöző kultúra további előmozdítása érdekében támogatja a tagállami szakemberek számára szervezett képzési és csereprogramok megerősítését;

7.  emlékezteti az Európai Tanácsot arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke szerint köteles rendszeresen értékelni az Uniót fenyegető veszélyeket, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat e kötelezettség teljesítésének legjobb módjairól, összegyűjtve a jelenlegi széttöredezett és szűk területekre összpontosító uniós és nemzeti szintű veszély- és kockázatértékeléseket;

8.  a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés megőrzése érdekében szorgalmazza a megelőzést szolgáló politikák és a visszaszorító intézkedések közötti megfelelő egyensúly megtalálását; hangsúlyozza, hogy a biztonsági intézkedéseket mindig a jogállamiság elveivel és valamennyi alapvető jog védelmével összhangban kell meghozni; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az új belső biztonsági stratégia kidolgozásakor és végrehajtásakor kellően vegye figyelembe az Európai Bíróság adatmegőrzési irányelvről szóló közelmúltbeli ítéletét, amely előírja, hogy az összes eszköznek meg kell felelnie az arányosság, a szükségesség és a jogszerűség elveinek, valamint megfelelő, az elszámoltathatóságot és a jogorvoslatot lehetővé tevő biztosítékokat kell tartalmaznia;

9.  sajnálatosnak tartja, hogy a belső biztonsági stratégia továbbra sem rendelkezik saját „igazságügyi dimenzióval”; emlékeztet arra, hogy a Stockholmi Programmal összhangban a jogrendszerek és hagyományok sokszínűségén alapuló európai igazságügyi kultúra fokozatos kialakításával meg kell erősíteni a kölcsönös bizalmat az e területen folytatott európai együttműködés és jogalkotás, és konkrétan a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés révén;

10.  rámutat, hogy az új belső biztonsági stratégia megfelelő végrehajtása elsődleges fontosságú, és hogy egyértelműen fel kell osztani a feladatokat az uniós és a nemzeti szintek között, továbbá mind az Európai Parlamentet, mind a nemzeti parlamenteket be kell vonni ebbe a nyomon követést szolgáló folyamatba; szándékában áll ezért, hogy a nemzeti parlamentekkel szorosan együttműködve rendszeresen ellenőrizze a belső biztonsági stratégia megfelelő végrehajtását;

11.  hangsúlyozza a biztonság belső és külső vonatkozásai közötti összhang jelentőségét; úgy véli, hogy az EUSZ 2., 3., 6. és 21. cikkének maradéktalan betartásával maximalizálni kell a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi politika eszközei – például a harmadik országokkal folytatott, különösen a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó megállapodások használata révén megvalósuló információcsere és rendőrségi és igazságügyi együttműködés – közötti szinergiákat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy minden érintett szereplőnek, köztük a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorának és az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának szorosan, a külső és a belső szempontokat integrálva kell együttműködnie;

12.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelő pénzügyi forrásokat a belső biztonsági stratégiában meghatározott intézkedések megfelelő végrehajtására, és azt, hogy különösen az uniós ügynökségek, úgymint az Europol és az Eurojust rendelkezzenek a rájuk ruházott feladatok ellátásához szükséges eszközökkel; ezzel kapcsolatban elismeri, hogy a kutatás és az innováció jelentős szerepet játszhat a terrorizmus, valamint a súlyos bűncselekmények és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre szolgáló eszközök kifejlesztésében;

13.  rámutat, hogy a gyakorlatban a belső biztonsági stratégiának a Parlament társjogalkotói hatáskörébe tartozó bel- és igazságügy területén működő európai ügynökségek által végzett műveletek és az európai források prioritásainak megállapítása tekintetében is vannak következményei; ezért sürgeti a Tanácsot, hogy az új stratégia elfogadását megelőzően kellőképpen vegye figyelembe a Parlament új belső biztonsági stratégiára vonatkozó észrevételeit;

14.  kinyilvánítja azon szándékát, hogy egyebek mellett az új belső biztonsági stratégiáról várható bizottsági közlemény alapján bővebben kifejtse álláspontját a belső biztonság területével összefüggő prioritásokról és fellépésekről, és a Lisszaboni Szerződés szellemében gyümölcsöző párbeszédet kezdjen a Tanáccsal és a Bizottsággal erről a kérdésről;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0276. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0384.