Index 
Elfogadott szövegek
2014. november 25., Kedd - Strasbourg
A sínpályához kötött járművekkel kapcsolatos kérdésekről szóló jegyzőkönyv ***
 A joghatósági megállapodásokról szóló 2005. június 30-i Hágai Egyezmény ***
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Finnország „EGF/2014/008 FI/STX Rauma” referenciaszámú kérelme
 Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Franciaország „EGF/2014/005 FR/GAD” referenciaszámú kérelme
 A Bíróság véleménye - az Európai Unió és Kanada közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodás
 Az EU és a globális fejlesztési keret 2015 után
 Foglalkoztatási és szociális aspektusok az Európa 2020 stratégiában

A sínpályához kötött járművekkel kapcsolatos kérdésekről szóló jegyzőkönyv ***
PDF 106kWORD 49k
Az Európai Parlament 2014. november 25-i jogalkotási állásfoglalása a mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezmény sínpályához kötött járművekkel kapcsolatos kérdéseiről szóló, 2007. február 23-án Luxembourgban elfogadott jegyzőkönyvnek az Európai Unió részéről történő jóváhagyásáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (15113/2013 – C8-0004/2014 – 2013/0184(NLE))
P8_TA(2014)0054A8-0030/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15113/2013),

–  tekintettel a mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezmény sínpályához kötött járművekkel kapcsolatos kérdéseiről szóló, 2007. február 23-án Luxemburgban elfogadott jegyzőkönyvre(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0004/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A8-0030/2014),

1.  egyetért a jegyzőkönyv jóváhagyásával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 331., 2009.12.16., 5. o.


A joghatósági megállapodásokról szóló 2005. június 30-i Hágai Egyezmény ***
PDF 211kWORD 48k
Az Európai Parlament 2014. november 25-i jogalkotási állásfoglalása a joghatósági megállapodásokról szóló, 2005. június 30-i Hágai Egyezménynek az Európai Unió nevében történő jóváhagyásáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (12052/2014 – C8-0222/2014 – 2014/0021(NLE))
P8_TA(2014)0055A8-0034/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12052/2014),

–  tekintettel a joghatósági megállapodásokról szóló, 2005. június 30-i Hágai Egyezményre(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0222/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A8-0034/2014),

1.  egyetért az egyezmény jóváhagyásával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Hivatalának.

(1) HL L 133., 2009.5.29., 3. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Finnország „EGF/2014/008 FI/STX Rauma” referenciaszámú kérelme
PDF 242kWORD 73k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2014. november 25-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Finnország „EGF/2014/008 FI/STX Rauma” referenciaszámú kérelme) (COM(2014)0630 – C8-0214/2014 – 2014/2137(BUD))
P8_TA(2014)0056A8-0043/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0630 – C8–0214/2014),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EGAA-rendelet)(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0043/2014),

A.  mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel a finn hatóságok az EGF/2014/008 FI/STX Rauma referenciaszámú kérelmet 2014. május 27-én terjesztették elő, miután a NACE Rev. 2. rendszer szerinti gazdasági ágazatok közül a 30. ágazatban (Egyéb jármű gyártása) működő STX Finland Oy elbocsátott 577 munkavállalót;

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  megjegyzi, hogy a finn hatóságok kérelmüket az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritérium alapján nyújtották be, amely előírja, hogy legalább 500 munkavállalót bocsássanak el, illetve legalább ennyi önálló vállalkozó szüntesse meg tevékenységét egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a vállalkozás beszállítói vagy felhasználói termelői körében elbocsátott munkavállalókat és tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is;

2.  megállapítja, hogy a finn hatóságok 2014. május 27-én benyújtották az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2014. október 14-én közzétette; üdvözli, hogy az értékelési időszak gyorsan – kevesebb mint öt hónap alatt – lezajlott;

3.  tudomásul veszi, hogy a finn hatóságok érvei szerint a globális tengerészeti ágazat drámai mértékben megváltozott az elmúlt évek során, és ilyen globális környezetben az EU piaci részesedése a hajógyártás területén(4) erősen visszaesett, a 2007. évi 13%-os értékhez képest 2013 első három negyedévében csupán 5% volt, míg Kína, Dél-Korea és Japán ennek vonatkozó együttes részesedése 2013 első három negyedévében 86%-ra emelkedett a 2007-ben elért 77%-os részarányhoz képest; tudomásul veszi, hogy az ázsiai gazdasági szereplők jelentős térnyerése mellett a hajógyártási piacon a megrendelések volumenének a gazdasági válság miatti csökkenése oda vezetett, hogy az európai ágazatra globális többletkapacitás jellemző, ez pedig erős versenyhez vezetett;

4.  egyetért abban, hogy mindez a globalizáció nyomán a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változásokhoz kapcsolódik, illetve hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott beavatkozási kritériumok teljesülnek, és ezért Finnország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

5.  tudomásul veszi, hogy mindeddig a napig a tágabb értelemben vett hajógyártási ágazathoz kapcsolódóan eddig hat EGAA-kérelmet nyújtottak be, melyek közül egy a kereskedelem globalizációjához, a másik öt pedig a globális pénzügyi és gazdasági válsághoz kapcsolódik; úgy véli, hogy egy ágazaton belüli szerkezetátalakítás enyhíthetne a nehézségeken, és hogy a különböző tagállamok hajógyártási ágazatát európai szempontú iránymutatásokkal lehetne támogatni;

6.  tudomásul veszi, hogy ezek az elbocsátások tovább súlyosbítják Délnyugat-Finnország munkanélküliségi helyzetét, minthogy a legtöbb elbocsátott munkavállaló alacsonyabb iskolai végzettségű és emellett viszonylag már nem fiatal, aminek tulajdoníthatóan a hosszú távú munkanélküliség esélye is nagyobb; ezért még inkább aggódik a régióban ezen üzembezárás hatásai miatt, mert a hajógyár és a fémfeldolgozóipar alapvető gazdasági tevékenységek és történelmi hagyományuk van, az új gazdasági tevékenységekre való áttérés pedig ennélfogva még nehezebb;

7.  megjegyzi, hogy a referencia-időszakban elbocsátott 577 főn kívül még a négy hónapos referencia-időszak letelte után elbocsátott 57 munkavállaló is a támogatható kedvezményezettek közé sorolható, amivel ezek száma összesen 634 főre tehető; amelyből az EGAA-intézkedésekben részt vevő megcélzott kedvezményezettek száma 565;

8.  megjegyzi, hogy a becsült teljes költség 2 378 000 EUR, amelyből 113 000 EUR a megvalósításra szánt összeg, és hogy az EGAA pénzügyi hozzájárulása eléri az 1 426 800 EUR-t, ami a teljes kiadások 60%-a;

9.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a finn hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. január 15-án, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat, sőt az EGAA-támogatás iránti kérelem benyújtása előtt megkezdik;

10.  tudomásul veszi, hogy a finn hatóságok jelezték, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az érintett szociális partnerekkel, valamint más egyéb érdekeltekkel egyeztetve készült el, és üdvözli azt, hogy a konzultációkra a Foglalkoztatási és Gazdasági Minisztérium által kifejezetten az STX Finland-nál történt elbocsátások kezelésére összehívott munkacsoport formájában kerül sor;

11.  tudomásul veszi, hogy a nyújtandó személyre szabott szolgáltatások háromféle intézkedésből állnak a kérelem által érintett, elbocsátott munkavállalók érdekében: (i) segíteni nekik új munkát találni; (ii) segíteni nekik saját vállalkozást indítani és (iii) biztosítani részükre a képzést vagy oktatást;

12.  üdvözli a szolgáltatópontok létrehozására irányuló javasolt intézkedést; nagyra értékeli, hogy ezek a pontok várhatóan az állami foglalkoztatási hivatalhoz képest még inkább személyre szabott és alaposabb szolgáltatást fognak nyújtani;

13.  tudomásul veszi, hogy az elbocsátottak között nagy arányban (41,42%) vannak 55 és 64 év közötti munkavállalók; megjegyzi továbbá, hogy ez a korcsoport jobban ki van téve a tartós munkanélküliség és a munkaerőpiacról való kirekesztődés kockázatának; ezért úgy véli, hogy ezeknek a munkavállalóknak sajátos szükségleteik lehetnek a személyre szabott szolgáltatások nyújtása tekintetében;

14.  különösen a „Vállalkozásfigyelő” nevű intézkedésnek örül, amely keretében sor kerül Rauma régióban a munkahelyek feltérképezésére az ottani üzleti és ipari létesítményekkel közösen, hogy a vállalkozások személyzeti igényeiről naprakész információ álljon rendelkezésre, és hogy a megcélzott munkavállalókat a helyes irányba lehessen fordítani, illetve, hogy megfelelő képzésben lehessen őket részesíteni;

15.  üdvözli azt az elképzelést, hogy a vállalkozás indítását tervezők egy meglévő vállalatnál töltött gyakorlat révén megtapasztalhatják, hogy milyen vállalkozónak lenni; megjegyzi, hogy milyen hozzáadott értéket jelenthet az adott személy és a társadalom egésze számára az elbocsátást követő vállalkozásindítás;

16.  megjegyzi, hogy a fizetési támogatások célja annak biztosítása, hogy az új munkáltatók által felvett munkavállalók ne essenek el a támogatásoktól újbóli foglalkoztatásuk első szakaszában; úgy véli, hogy ez az intézkedés ösztönzőleg hathat arra, hogy a munkavállalók az új és számukra idegen állások szélesebb körében keressenek és vállaljanak munkát;

17.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

18.  kéri, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) új programozási időszakára tervezett ESZA-intézkedések egészítsék ki az EGAA-tervet, és könnyítsék meg a munkavállalóknak a jövőorientált és fenntartható gazdasági ágazatokba való visszailleszkedést;

19.  emlékeztet, hogy a foglalkoztathatóság a társadalmi integráció szintjétől is függ, és ezért kéri, hogy szenteljenek külön figyelmet az idősebb és kevésbé szakképzett munkavállalókra fordítandó szociális kísérő intézkedéseknek;

20.  üdvözli, hogy a javasolt intézkedésekhez való hozzáférés és azok végrehajtása tekintetében tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvét;

21.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

22.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és intézkedjék annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

23.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a mellékletekkel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről (Finnország EGF/2014/008 FI/STX Rauma referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2014/878/EU határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) a termelés volumenében mérve.


Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Franciaország „EGF/2014/005 FR/GAD” referenciaszámú kérelme
PDF 241kWORD 76k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2014. november 25-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Franciaország „EGF/2014/005 FR/GAD” referenciaszámú kérelme) (COM(2014)0662 – C8-0226/2014 – 2014/2166(BUD))
P8_TA(2014)0057A8-0044/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0662 – C8‑0226/2014),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0044/2014),

A.  mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és elősegítse újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel a francia hatóságok az EGF/2014/005 FR/GAD referenciaszámú kérelmet 2014. június 6-án terjesztették elő, miután a NACE Rev. 2. rendszer szerinti gazdasági ágazatok közül a 10. ágazatban (élelmiszergyártás) működő GAD egyszerűsített részvénytársaság elbocsátott 744 munkavállalót;

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

F.  mivel Bretagne régió helyi hatóságait nem vonták be az az érintett munkavállalóknak szánt, személyre szabott szolgáltatások (Cellule de reclassement) beindításába, habár e hatóságok felelősek a szakképzésért; mivel az érintett fő telephelyek helyi szakszervezeti képviselőit nem vonták be az intézkedésekről szóló tárgyalásokba;

1.  megjegyzi, hogy a francia hatóságok kérelmüket az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritérium alapján nyújtották be, amely a támogatást a következőkhöz köti: legalább 500 elbocsátott munkavállaló vagy tevékenységét megszüntető önálló vállalkozó egy négyhónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a vállalkozás beszállítói vagy felhasználói termelői körében elbocsátott munkavállalókat és tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is;

2.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott beavatkozási kritériumok teljesülnek, és hogy ezért Franciaország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

3.  megállapítja, hogy a francia hatóságok 2014. június 6-én benyújtották az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2014. október 24-én közzétette; üdvözli, hogy a Bizottság betartotta az EGAA-rendelet által előírt szoros, 12 hetes határidőt;

4.  rámutat, hogy a francia hatóságok szerint a GAD vágóhídként és húsfeldolgozó vállalatként két tűz közé került: egyfelől – a takarmány megnövekedett ára miatt – a gazdálkodók részéről, másfelől – lecsökkent jövedelmük miatt – a fogyasztók részéről jelentkező árnyomással kellett megbirkóznia;

5.  egyetért azzal, hogy a sertéshús fogyasztásának az emelkedő árak és a fogyasztók vásárlóerejének csökkenése miatti visszaesése összefügg az 546/2009/EK rendeletben(4) említett globális pénzügyi és gazdasági válsággal;

6.  úgy véli, hogy az Unió által többnyire a közelmúltban szárazsággal sújtott más kontinensekről importált sertéstakarmány árának növekedése a globalizációnak tudható be;

7.  úgy véli, hogy egyéb tényezők, úgymint a versenytársak által a kiküldetési irányelv(5) rendelkezéseivel való visszaélés révén a belső piacon belül folytatott tisztességtelen verseny, vagy az a tény, hogy a tagállamokban nincs elfogadható mértékű minimálbér, jelentős szerepet játszottak a vállalat problémáinak kialakulásában;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon, és gondoskodjon a jogszabályok és jogi eszközök egységes alkalmazásáról;

9.  megállapítja, hogy a GAD pénzügyi problémái különféle okokra vezethetők vissza, azonban egyetért azzal, hogy Franciaország számára odaítélhető az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulás;

10.  megjegyzi, hogy az élelmiszergyártó ágazatra vonatkozóan mindeddig egyetlen EGAA-kérelmet(6) nyújtottak be, amely szintén a globális pénzügyi és gazdasági válsággal kapcsolatos;

11.  rámutat, hogy az elbocsátások tovább nehezítik Bretagne foglalkoztatási helyzetét, mivel az a Franciaországra jellemző átlagnál nagyobb mértékben függ a mezőgazdasági ágazattól (Bretagne-ban ez 11%, szemben az országos 5%-os átlaggal);

12.  megjegyzi, hogy a referencia-időszakban elbocsátott 744 főn kívül még a négy hónapos referencia-időszak letelte után elbocsátott 16 munkavállaló is a támogatható kedvezményezettek közé sorolható, amivel ezek száma összesen 760 főre emelkedik; megjegyzi, hogy az EGAA-intézkedésekben részt vevő megcélzott kedvezményezettek száma is 760;

13.  megjegyzi, hogy a becsült teljes költség 1 530 000 EUR, amelyből 30 000 EUR a végrehajtásra szánt összeg, és hogy az EGAA pénzügyi hozzájárulása eléri a 918 000 eurót, ami a teljes kiadások 60%-a;

14.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a francia hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. január 3-án, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat, sőt az EGAA-támogatás iránti kérelem benyújtása előtt megkezdik;

15.  rámutat, hogy a francia hatóságok jelezték, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja azt követően készült el, hogy a GAD központi vállalati bizottsága 2013. június 28-án értesült a vállalati létszám 889 fővel való csökkentésére vonatkozó tervről;

16.  sajnálja azonban a helyi politikai hatóságok és a szakszervezetek nem kielégítő bevonását; javasolja, hogy az EGAA-rendelet jövőbeni felülvizsgálatának keretében a helyi politikai hatóságokkal és a szakszervezetekkel való hivatalos konzultáció kerüljön bele a nemzeti hatóságok által a Bizottsághoz benyújtott, az igénybevételi kérelmet tartalmazó dokumentumokba; szükségesnek véli az EGAA jobb integrálását a helyi gazdaságok átállási programjaiba és folyamataiba;

17.  üdvözli, hogy a munkavállalók különböző intézkedések révén már támogatást kapnak a munkahelykeresésben, és hogy 2014. május 20-ig 108 fő kötött több mint hat hónapra szóló, és további 66 fő kevesebb mint hat hónapra szóló munkaszerződést, illetve hárman saját vállalkozást indítottak, és szinte mindegyikük úgy döntött, hogy a régióban marad;

18.  sajnálja, hogy az elbocsátott munkavállalóknak nyújtandó, személyre szabott szolgáltatások egyetlen intézkedést foglalnak magukban, amelyet egyablakos ügyintézés (Cellule de reclassement) formájában két szerződő ügynökség fog megvalósítani; megjegyzi, hogy Franciaország csak ennek az egyablakos ügyintézési pontnak a finanszírozását kéri az EGAA-tól; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az egy főre jutó támogatás összege alacsony (megközelítőleg 1 200 EUR); felhívja a francia hatóságokat, hogy a GAD még bezárásra váró telephelyei kapcsán benyújtandó EGAA-kérelemhez az intézkedések szélesebb skáláját felkínálva – úgymint a befogadói struktúra és ügyek kezelése, külső szakértői tanácsadás, tematikus műhelyfoglalkozások, képzés, képzési támogatások, vállalkozásindító támogatások – ambiciózusabb programot állítsanak össze;

19.  elvárja, hogy a Bizottság és a francia hatóságok szigorúan betartsák azt az elvet, hogy az ügynökségeknek az elért eredmények alapján, részletekben fizetnek;

20.  úgy véli, hogy az ügynökségek tevékenységének rendszeres írásos jelentések bekérése révén történő ellenőrzése biztosítja az alapok szabályszerű felhasználását, vagyis azt, hogy az egyablakos ügyintézési rendszer keretében a résztvevők személyre szabott karrierépítési tanácsokat, kellő számú állásajánlatot és vállalkozásindítási szaktanácsot kapjanak;

21.  emlékeztet arra, hogy az alapok rendeltetése az, hogy a munkavállalókat − és semmi esetre sem az ügynökségeket − támogassa;

22.  üdvözli, hogy a szerződött ügynökségeket az elért eredmények alapján meghatározott fizetési skála szerint díjazzák;

23.  megállapítja, hogy az elbocsátott munkavállalók 17,5%-a 55 és 64 év közötti; megállapítja továbbá, hogy ez a korcsoport jobban ki van téve a hosszan tartó munkanélküliség és a munkaerőpiacról való kiszorulás kockázatának; úgy véli ezért, hogy a személyre szabott szolgáltatások nyújtásakor figyelemmel kell lenni e munkavállalók sajátos igényeire;

24.  üdvözli, hogy a javasolt intézkedésekhez való hozzáférés és azok végrehajtása tekintetében tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvét;

25.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

26.  rámutat, hogy a francia hatóságok nem kértek támogatást előkészítő, irányítási, tájékoztatási és nyilvánossággal kapcsolatos intézkedésekre;

27.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

28.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről Franciaország „EGF/2014/005 FR/GAD” kérelme

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2014/876/EU határozat.)

(1)HL C 347., 2013.12.20., 855. o.
(2)HL C 347., 2013.12.20., 884. o.
(3)HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 546/2009/EK rendelete (2009. június 18.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló 1927/2006/EK rendelet módosításáról ((HL L 167., 2009.6.29., 26. o.).
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről (HL L 18., 1997.1.21., 1. o.).
(6)EGF/2014/001 EL/Nutriart (cukrászati termékek).


A Bíróság véleménye - az Európai Unió és Kanada közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodás
PDF 223kWORD 58k
Az Európai Parlament 2014. november 25-i állásfoglalása az Európai Unió és Kanada közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozó bírósági véleményre irányuló kérelemről (2014/2966(RSP))
P8_TA(2014)0058B8-0265/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkére, különösen annak (6) és (11) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió és Kanada közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre (12652/2013),

–  tekintettel az Európai Unió és Kanada közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodásra (12657/2013),

–  tekintettel az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0492),

–  tekintettel „Az utas-nyilvántartási adatokra (PNR) vonatkozó megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdése az Egyesült Államokkal, Ausztráliával és Kanadával” című 2010. május 5-i(1), valamint az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló 2010. november 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleménnyel kapcsolatos 2010. október 19-i véleményére(3),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2013. szeptember 30-i véleményére az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodás aláírásáról és megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatokról(4),

–  tekintettel a 29. cikk alapján felállított adatvédelmi munkacsoport által elfogadott, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményről szóló 2010. november 12-i 7/2010. számú véleményre,

–  tekintettel az EUMSZ 16. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7.és 8. cikkére, valamint 52. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Bíróságnak a C-518/07. sz. Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság ügyben hozott 2010. március 9-i ítéletére,

–  tekintettel a Bíróságnak a C-293/12. és C-594/12. sz. egyesített ügyben hozott 2014. április 8-i ítéletére, amely az adatmegőrzési irányelvet érvénytelennek nyilvánította,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (6) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió 2005-ben megállapodást kötött Kanadával az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak feldolgozásáról a Kanadai Határszolgálati Ügynökség (CBSA) kötelezettségvállalásai alapján PNR-programja végrehajtásának keretében; mivel a vonatkozó bizottsági határozat hatályának 2009. szeptember 22-i lejártával a PNR-adatok CBSA-hoz történő továbbításának megszűnt az európai jogi alapja;

B.  mivel a CBSA egyoldalúan biztosította az EU-t, hogy kötelezettségvállalásai hatályban maradnak az új megállapodás megkötéséig; mivel ezt minden tagállammal és azok adatvédelmi hatóságaival közölték;

C.  mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését követően új PNR-megállapodások megkötéséhez a Tanács általi végleges elfogadásuk előtt az Európai Parlament egyetértése szükséges;

D.  mivel 2010. december 2-án a Tanács határozatot fogadott el egy tárgyalási irányelvvel együtt, amelyben felhatalmazza a Bizottságot, hogy az EU nevében tárgyalásokat kezdjen Kanadával az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és feldolgozásáról szóló megállapodás megkötése érdekében;

E.  mivel 2013. július 18-án a Bizottság felkérte a Tanácsot, hogy hozzon határozatot a megállapodás elfogadásáról;

F.  mivel 2013. szeptember 30-án az európai adatvédelmi biztos véleményt adott ki a megállapodásról, amelyben megkérdőjelezte a PNR-rendszerek szükségességét és arányosságát, valamint a PNR-adatok harmadik országoknak történő tömeges továbbítását, továbbá a jogalap kiválasztását;

G.  mivel 2013. december 5-én a Tanács úgy határozott, hogy a Parlament egyetértését kéri a megállapodás megkötéséhez;

H.  mivel a megállapodás 2014. június 25-én aláírásra került;

I.  mivel 2014. július 7-én a Tanács az Európai Parlament egyetértését kérte a Kanadával megkötendő új PNR-megállapodáshoz;

J.  mivel az Európai Bíróság a C-293/12. és C-594/12. sz. egyesített ügyben hozott 2014. április 8-i ítéletében az adatmegőrzési irányelvet érvénytelennek nyilvánította;

K.  mivel a megállapodás – annak 1. cikkében említett – célja az, hogy megállapítsa, milyen feltételekkel lehet a PNR-adatokat továbbítani és felhasználni, valamint rendelkezzen az adatok védelmének módjáról;

1.  úgy véli, jogbizonytalanság áll fenn azzal kapcsolatosan, hogy a megállapodástervezet összeegyeztethető-e a Szerződések rendelkezéseivel (az EUMSZ 16. cikke) és az Európai Unió Alapjogi Chartájával (7. és 8. cikk, illetve az 52. cikk (1) bekezdése) az egyének személyes adatainak védelméhez való joga tekintetében; továbbá megkérdőjelezi a jogalap kiválasztását, amely inkább az EUMSZ 82. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 87. cikke (2) bekezdésének a) pontja (rendőrségi és igazságügyi együttműködés), mint az EUMSZ 16. cikke (adatvédelem);

2.  úgy határoz, hogy a megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségét illetően az Európai Bíróság véleményét kéri;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, továbbá tegye meg a szükséges lépéseket a Bíróság vonatkozó véleményének beszerzése érdekében.

(1) HL C 81. E., 2011.3.15., 70. o.
(2) HL C 74. E., 2012.3.13., 8. o.
(3) HL C 357., 2010.12.30., 7. o.
(4) HL C 51., 2014.2.22., 12. o.


Az EU és a globális fejlesztési keret 2015 után
PDF 601kWORD 150k
Az Európai Parlament 2014. november 25-i állásfoglalása a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről (2014/2143(INI))
P8_TA(2014)0059A8-0037/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportja által 2014. júliusban elfogadott jelentésre,

–  tekintettel a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői ENSZ-bizottság által 2014. augusztus 8-án elfogadott jelentésre,

–  tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum 2014. júliusi miniszteri nyilatkozatára,

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló, 2014. évi ENSZ-jelentésre,

–  tekintettel a GPEDC 2014. áprilisi mexikói magas szintű ülésének záródokumentumára,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995 szeptemberében elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra és az azt követő záródokumentumokra,

–  tekintettel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) 1994-ben Kairóban elfogadott cselekvési programjára és az azt követő, 20 évvel későbbi felülvizsgálatra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az ENSZ „Nemek közötti egyenlőség: fejlődési táblázat, 2012” című jelentésére, amely értékeli a nyolc millenniumi fejlesztési cél nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szempontjainak javulását,

–  tekintettel az 1992. évi ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia eredményeire, valamint a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2012. június 20–22. között Brazíliában, Rio de Janeiróban tartott utókonferencia jelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) „Az emberi fejlődés fenntartása: A sebezhetőség csökkentése és az ellenálló képesség erősítése” című 2014-es emberi fejlődési jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó, kiemelkedő szakértőkből álló magas szintű munkacsoportjának 2013. májusi jelentésére,

–  tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2012. június 20–22. között Rio de Janeiróban tartott ENSZ-konferencia jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-csapatnak az ENSZ főtitkárához benyújtott, „A mindenkinek kívánt jövő megvalósítása” című 2012. júniusi jelentésére,

–  tekintettel „Az ígéret betartása: egységben a millenniumi fejlesztési célok eléréséért” című határozatra, amelyet az ENSZ Közgyűlése a 2010. évi hatvanötödik ülésszakának a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó magas szintű plenáris ülésén fogadott el,

–  tekintettel a legkevésbé fejlett országokra irányuló, a 2011–2020-as évtizedre szóló isztambuli cselekvési programra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel „Az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának helyzete” című FAO-jelentésre,

–  tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011 decemberében Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–  tekintettel az UNDP „Félidőn túl: A millenniumi fejlesztési célok elérése” című, 2010 januárjában kiadott jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok jogi keretére,

–  tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-csapat munkájára, amely az ENSZ gazdasági és szociális ügyekért felelős osztálya (UNDESA) és az UNDP közös irányítása alatt valósul meg, valamennyi ENSZ-ügynökség támogatása és az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultáció mellett,

–  tekintettel a WHO 2008. május 24-i közegészségügyre, innovációra és szellemi tulajdonra vonatkozó globális stratégiájára és cselekvési tervére,

–  tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,

–  tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló magatartási kódexére(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „ valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2014. június 2-i közleményére (COM(2014)0335),

–  tekintettel a Bizottság „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című, 2014. május 13-i közleményére (COM(2014)0263),

–  tekintettel a „Jogokon alapuló megközelítés, amely az összes emberi jogot összefogja az uniós fejlesztési együttműködéshez” című eszközkészletre, a 2014. április 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0152),

–  tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i közleményére (COM(2013)0092),

–  tekintettel a Bizottság „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2012. szeptember 12-i közleményére (COM(2012)0492),

–  tekintettel a Bizottság „A 2015 utáni fejlesztési keret felé” címmel, egy uniós álláspont előkészítéséről rendezett nyilvános konzultációjára, amely 2012. június 15-től szeptember 15-ig tartott,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság az EU fejlesztési politikájáról szóló, „Az európai konszenzus” című együttes nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a Bizottság „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című, 2005. április 12-i közleményére (COM(2005)0134), és a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogadott, a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című következtetéseire,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett 2014. április 2-i ajánlására(4),

–  tekintettel a fejlesztés 2015-ös európai évéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2014. április 2-i álláspontjára(5),

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról – a 2015 utáni keret kialakításáról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló, 2014. május 19-i következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásáról szóló, 2013. december 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2015-öt követő időszakra vonatkozó fejlesztési menetrendről szóló, 2014. június 20-i AKCS–EU közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2015 utáni átfogó menetrendről szóló, 2013. június 25-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0037/2014),

A.  mivel 2000-ben az összes fontos érdekelt fél összeült a millenniumi fejlesztési célok kitűzése érdekében, hogy 2015-re el lehessen érni a fejlesztési és a szegénység felszámolására vonatkozó konkrét célokat;

B.  mivel a millenniumi fejlesztési célok tudatosították, hogy a globális szegénység felszámolása sürgős kihívás és globális cselekvési prioritás; mivel a millenniumi fejlesztési célok elérésének mértéke változó, de a mélyszegénység csökkentésében, a malária és a tuberkulózis elleni küzdelemben, az ivóvízhez való hozzáférés javításában és az alapfokú oktatással kapcsolatban a beiskolázás terén tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentésében látható pozitív hatásokat sikerült elérni; mivel a millenniumi fejlesztési célok bizonyos hiányosságaival részletesen foglalkozni kell a 2015 utáni időszakra vonatkozó keret meghatározása során;

C.  mivel a jelenlegi millenniumi fejlesztési célok megvalósítása terén elért előrehaladás értékelése rámutatott, hogy az új keretben döntő fontosságú a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés előmozdítása közötti erős kapcsolat, valamint az egységes és egyetemes célok sora, a differenciált megközelítésekkel együtt;

D.  mivel az előrejelzések szerint a városi lakosság száma a jelenlegi 3,6 milliárdról több mint 6 milliárdra fog nőni, a legnagyobb városokból pedig több mint 100 millió lakost számláló megavárosok lesznek; mivel a túlzott mértékű urbanizáció minden szempontból aláássa a fejlődés fenntarthatóságát;

E.  mivel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia követelte a reproduktív és szexuális egészségügyi, többek között a családtervezési szolgáltatásokhoz való hozzáférést; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy 2013-ban a becslések szerint 289 000 nő halt meg a terhesség ideje alatt és gyermekszülésben; emlékeztet az 5. millenniumi fejlesztési célra, és arra, hogy az anyák halálozási rátájának csaknem egyharmaddal való csökkentése érdekében a nőknek hatékony fogamzásgátlási módszerekhez és családtervezéshez kell hozzájutniuk;

F.  mivel nem egyenletes a szegénység visszaszorítása, és az országok közötti, a mind a fejlett, mind a fejlődő országokban növekedést mutató egyenlőtlenségek kiemelt fejlesztési kihívást jelentenek, különösen az alacsony jövedelmű országokban és a közepes jövedelmű országokban; mivel 1,5 milliárd ember él szegénységben, többszörös nélkülözésben, ami az egészségügyet, az oktatást és az életszínvonalat illeti, különösen a konfliktusok által érintett és az instabil államokban;

G.  mivel az erőszakos konfliktusok és a humanitárius válságok továbbra is romboló hatással vannak a fejlesztési erőfeszítésekre; mivel a nőket jobban sújtják a katonai konfliktusok és válságok;

H.  mivel további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy felére lehessen csökkenteni az éhezéstől szenvedők arányát, mivel 162 millió kisgyermeket fenyeget az alultápláltság veszélye; mivel a„rejtett éhezés” a mikrotápanyagok hiányát jelenti, ami a termelékenység csökkenésével összefüggésben visszafordíthatatlan egészségügyi, illetve társadalmi és gazdasági következményekkel is járhat;

I.  figyelembe véve, hogy 2014 a Családi Gazdálkodás Nemzetközi Éve;

J.  mivel a fejlődéshez való jogról szóló 1986-os nyilatkozat a fejlődést alapvető emberi jogként határozza meg; mivel a nyilatkozat az emberi jogokon alapuló megközelítés mellett foglal állást, amelyet az összes emberi jog (gazdasági, szociális, kulturális, polgári és politikai) érvényre juttatása jellemez; mivel a nyilatkozat a nemzetközi együttműködés erősítése mellett is elkötelezi magát;

K.  mivel az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás veszélyezteti a szegénység csökkentését a meglévő kiszolgáltatottság növelésével, azzal együtt, hogy sok fejlődő ország még mindig a mezőgazdaságtól és az éghajlatérzékeny természeti erőforrásoktól függ, és nem rendelkezik az éghajlattal kapcsolatos kockázatok kezeléséhez szükséges képességekkel; mivel sürgető szükség van az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának globális csökkentésére és a természeti erőforrások igazságosabb és fenntarthatóbb kezelésének és irányításának elérésére;

L.  mivel az egészséggel kapcsolatos millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépés nagymértékben az évekkel korábban végrehajtott K+F beruházásokon alapult; mivel a szellemi tulajdonjogoknak nem szabad akadályozniuk a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférést;

M.  mivel a szegénység és egyenlőtlenség generációkon átívelő ciklusának megszakításához elengedhetetlen előfeltétel, hogy minden gyermek, fiatal és felnőtt hozzáférhessen a kisgyermekkori fejlesztési programokhoz, valamint a lehető legmagasabb színvonalú oktatáshoz és képzéshez;

N.  mivel alig történt előrelépés a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalása terén; mivel a nők gyakran hátrányos megkülönböztetés és erőszak áldozatai;

O.  mivel globális szinten a nők és lányok alkotják a mélyszegénységben élők többségét, és mivel a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai szükséges feltételei a 2015 utáni globális fejlesztési keret sikerének; mivel becslések szerint a világon naponta 800 nő hal meg a terhesség vagy szülés során fellépő komplikációk miatt; mivel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia követelte a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférést, ami akár életmentő is lehet;

P.  mivel a migránsok több mint fele nő;

Q.  mivel Afrika lényegesen több tőkét exportál a világba jogellenes pénzáramlásokon keresztül, mint amennyit nemzetközi segélyként és átutalásként kap;

R.  mivel az új fenntartható fejlesztési keret lehetőséget kínál a civil társadalmi szervezetek, a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek széles körű bevonásának biztosítására;

S.  mivel több új és méltányos munkahelyet kell létesíteni a demográfiai növekedésre való globális válaszadás céljából; mivel a magánszektor a fejlett és a fejlődő országokban is jelentős munkahelyteremtő, és ezáltal nélkülözhetetlen partner lehet a szegénység elleni küzdelemben, ha világos elszámoltathatósági mechanizmusokat vezetnek be, és maradéktalanul tiszteletben tartják a szociális védelemre vonatkozó nemzetközi előírásokat;

T.  mivel a fejlődő országokban a segélyezés továbbra is különleges szerepet játszik a szegénység csökkentésében és gyökeres változást előidézni képes tényezőként;

U.  mivel a hazai erőforrások mozgósítása fontos a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelemben;

V.  mivel az EU és a tagállamai a legnagyobb fejlesztésisegély-nyújtók, ennélfogva továbbra is ösztönző erőként kell közreműködniük az ENSZ keretében sorra kerülő tárgyalások következő szakaszában, előmozdítva különösen az emberi jogokon, egyenlőségen, megkülönböztetésmentességen, részvételen és befogadáson alapuló megközelítést a keret tervezése és végrehajtása során;

W.  mivel a Tanács a 2014. decemberi következtetéseiben le fogja fektetni a következetes elveket és a tárgyalási stratégia fő vonalait;

X.  mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza politikák fejlesztési célú koherenciáját;

I.  A millenniumi fejlesztési célok: értékelés és új kihívások

1.  kiemeli, hogy az utóbbi években megváltozott a globális környezet, többek között jelentős változások következtek be a globális gazdasági és politikai egyensúly vonatkozásában, és hogy bár egyes fejlődő és feltörekvő gazdaságok jelentős gazdasági növekedést értek el, még mindig nagymértékű és egyre növekvő egyenlőtlenséggel szembesülnek; megítélése szerint új megközelítésre van szükség, amely felöleli a globális kormányzást, jobban összpontosítva a politikák fejlesztési célú koherenciájára és a globális közjavak biztosítására;

2.  emlékeztet arra, hogy bár a millenniumi fejlesztési céloknak megvan az az előnyük, hogy lényegre törőek, nem foglalkoztak a szegénységet és egyenlőtlenséget előidéző alapvető strukturális tényezőkkel; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési keretnek átalakító jellegűnek kell lennie azáltal, hogy megvizsgálja a szegénység és az egyenlőtlenség kiváltó okait, és így elvégzi a jelenlegi millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos befejezetlen munkát;

3.  hangsúlyozza, hogy a 2000-ben kitűzött millenniumi fejlesztési célok a közepes jövedelmű országokban és a fejlődő országokban számos sikert értek el, a fejlődés azonban egyenlőtlen volt, mind az országokon belül, mind azok között, ezért ezeket az eredményeket helyesen kell elemezni, és le kell vonni a tanulságokat a 2015 utáni globális fejlesztési keret kialakítása során;

4.  emlékeztet arra, hogy bár a millenniumi fejlesztési célok alapjaiban változtattak az emberek életén, az olyan fontos kérdések, mint az emberi jogok megsértései, a nemek közötti egyenlőtlenséget is magában foglaló egyenlőtlenségek, a fegyveres konfliktusok és a terrorizmus, az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a tulajdonjogok hiánya, a földdel kapcsolatos jogok hiánya, a migráció, az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való korlátozott hozzáférés, a demográfiai változások, a források szűkössége, a biológiai sokféleség csökkenése, a korrupció, az adócsalás és az adókikerülés, a fenntarthatatlan növekedés, a munkanélküliség, valamint a pénzügyi és gazdasági válságok továbbra is rendkívül összetett és kölcsönösen összefüggő kihívásokat jelentenek az elkövetkező évtizedekre, ami miatt olyan új fejlődési irányokat kell találni, amelyek mindenki számára inkluzív és fenntartható fejlődést eredményezhetnek;

5.  hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az egyik legfontosabb kihívás, amelynek kudarca valószínűleg az emberi fejlődés minden dimenzióját fenyegeti; emlékeztet különösen arra, hogy a környezetkárosodás hatalmas akadályt jelent a mélyszegénység és az éhezés felszámolásával kapcsolatos célkitűzés teljesítése szempontjából; emlékeztet például arra, hogy a tartós egyenlőtlenségek és a szűkös erőforrásokért folyó küzdelem a konfliktusok, az éhezés, az instabilitás és az erőszak fő mozgatórugói, amelyek viszont az emberi fejlődést és a fenntartható fejlődés elérésére irányuló erőfeszítéseket visszafogó fő tényezők;

6.  hangsúlyozza, hogy az új keretnek hatékonyan kell reagálnia ezekre a kihívásokra, és foglalkoznia kell olyan fontos kérdésekkel, mint az összes ember méltóságának tiszteletben tartása, az igazságosság, az egyenlőség, a jó kormányzás, a demokrácia, a jogállamiság, a béke és a biztonság, az éghajlatváltozás, a katasztrófakockázat-csökkentés és az ellenálló képesség kiépítése, a biológiai sokszínűség megőrzése, az inkluzív és fenntartható fejlődés, a tulajdonjogok, a földdel kapcsolatos jogok, az egészségügy és a szociális védelem, az oktatás, a kutatás és az innováció, valamint a nők, a gyermekek, a fiatalok és a kisebbségek jogai;

7.  hangsúlyozza, hogy az új fejlesztési keretnek jellegét tekintve egyetemesnek és valamennyi országban, többek között az uniós tagállamokban is alkalmazandónak kell lennie, ennélfogva mind a fejlett, mind a fejlődő országok szempontjából relevánsnak és méltányosnak kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie az eltérő országos körülményeket, kapacitásokat, szakpolitikákat és prioritásokat; hangsúlyozza, hogy a létrehozott új felelősségi köröket és terheket egyenlően, de igazságosan kell megosztani valamennyi ország között; felszólítja az Uniót, hogy közölje, milyen konkrét intézkedéseket és kötelezettségvállalásokat tud javasolni az egyetemesség elvének nemzeti és nemzetközi követése érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a minden szinten érvényesülő kölcsönös elszámoltathatóságnak és átláthatóságnak kell alkotnia az új fejlesztési keret gerincét, továbbá fontos, hogy a nemzeti kormányok és más szereplők, köztük a magánszektor, elszámoltathatók legyenek a keret végrehajtásáért;

9.  felszólítja az EU-t, hogy irányítsa a folyamatot egy egységes, átfogó és integrált 2015 utáni globális fejlesztési keret meghatározása felé, és üdvözli azt a konszenzust, hogy az új globális fejlesztési menetrendhez a végrehajtási eszközök megerősítésére és a fenntartható fejlődésre irányuló globális partnerség megújítására van szükség;

II.  Egy megújult globális partnerség, illetve egy erős és koherens uniós álláspont szükségessége

10.  felszólítja az EU-t, hogy vállaljon aktív szerepet egy új globális partnerség kialakításában, amely mozgósít minden országot, köztük a feltörekvő gazdaságokat is, valamint minden érintett érdekelt felet, ideértve a magánszektort, a civil társadalmi szervezeteket, a helyi hatóságokat és a nemzeti parlamenteket;

11.  felszólítja az EU-t, hogy fogadjon el erős, koherens és egységes álláspontot a soron következő kormányközi tárgyalások során, figyelembe véve az ezen állásfoglalásban hangsúlyozott prioritásokat;

12.  támogatja a nyílt munkacsoport következtetéseit; úgy véli ugyanakkor, hogy az e következtetésekben megfogalmazott keretet akár csoportosítani is lehet, a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés három dimenziója közötti egyensúly megtartása mellett, és nem a jogokon alapuló megközelítés, vagy ambiciózusabb és innovatívabb célok kárára;

13.  hangsúlyozza, hogy az új globális keretnek magában kell foglalnia a megfelelő intézményi struktúrát, a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés előmozdításának fő céljait szem előtt tartva, a végrehajtásának felügyeletére vonatkozó világos iránymutatásokkal, és hogy e struktúrának megoldást kell adnia a leendő keret összetett problémáira és különböző részei közötti egymásra ható kapcsolatokra is;

14.  úgy véli, hogy a politikák fenntartható fejlesztési célú koherenciája a 2015 utáni keret végrehajtásának kulcsfontosságú eszköze; e célból felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy az iránymutatások, hatásvizsgálatok és nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok révén a politikák fejlesztési célú koherenciája a keretben megvalósuljon;

15.  hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési menetrend egyetemessége az EU és a tagállamok részéről nagyobb követelményt támasztó kötelezettségvállalásokat von maga után; hangsúlyozza, hogy a globális keret szerinti új fenntartható fejlesztési céloknak az EU belső és külső szakpolitikáiban egyaránt tükröződniük kell majd;

III.  Kiemelt tevékenységi területek

16.  emlékeztet arra, hogy a szegénység felszámolásának továbbra is a 2015 utáni globális fejlesztési menetrend fő prioritásának kell lennie, csakúgy mint a gazdasági, ökológiai és társadalmi fenntarthatóság összekapcsolódó pilléreivel és a megerősített partnerséggel kapcsolatos kérdések kezelésének;

A szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés

17.  hangsúlyozza, hogy a szegénység felszámolásának, az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek és a fenntartható fejlődésnek alapvető szerepet kell kapnia a 2015 utáni globális fejlesztési keretben; kiemeli, hogy a keretnek emberközpontúnak kell lennie, és jogokon alapuló megközelítés alkalmazásával kell foglalkoznia az igazságosság hiányának kérdésével, miközben az új keret egyik fő prioritása az egyenlőtlenségek csökkentése mind az országokon belül, mind azok között;

18.  úgy véli, hogy az egyenlőtlenség akadályozza a fejlődést és a szegénység visszaszorítását célzó erőfeszítéseket; megismétli, hogy a szegénység felszámolása, az egyenlőség és a fenntartható fejlődés csak valamennyi kiszolgáltatott csoport figyelembevételével és az igazságos hozzáférés, a fenntartható felhasználás és a jó kormányzás támogatásával lehetséges; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az új keretben önálló célként támogassák az ENSZ nyílt munkacsoportja által javasolt 10. fenntartható fejlesztési célt;

19.  kiemeli, hogy célul kell kitűzni a napi 2 dollárból való megélhetést jelentő mélyszegénység felszámolását, ha azt akarjuk, hogy a keret valóban átalakulást hozzon;

20.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli keretnek foglalkoznia kell a szegénység és az egyenlőtlenség többdimenziós vonatkozásaival, amelyek túlmutatnak a jövedelem hiányán, és kiterjednek az emberi méltóság kérdésére és annak valamennyi dimenziójára, beleértve a társadalmi dimenziókat is; hangsúlyozza, hogy a szegénységet nem csupán a jövedelmi szint alapján kell megítélni, hanem a GDP mellett a jólléti mutatókat is figyelembe kell venni;

21.  javasolja, hogy nagyobb mértékű és a jó kormányzás kritériumaitól függő általános költségvetési és/vagy ágazati támogatással segítsék az államépítést;

22.  kiemeli azt is, hogy a nagymértékben globalizálódó gazdaságban a munkavállalók alkuereje csökkent a liberalizáció révén, ami viszont veszélyezteti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a méltányos munka programban felsorolt jogok érvényesítését; ennek megfelelően sürgeti az Uniót, hogy oly módon alakítsa ki kereskedelempolitikai stratégiáját, hogy fenntartsa és védelmezze a magas szintű szociális és környezetvédelmi normákat, ugyanakkor megakadályozza a szociális és környezeti dömping minden formáját;

23.  hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás, a fenntartható fejlődés, a növekedés és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése között fontos és kölcsönös összefüggés áll fenn; kiemeli a jog- és esélyegyenlőség, illetve a társadalmi párbeszéd elősegítésének fontosságát; a szegénységnek a GDP-n alapulónál átfogóbb, a fejlődés szélesebb körű mutatóit tartalmazó meghatározását szorgalmazza;

24.  emlékeztet az erős és stabil középosztály meghatározó gazdasági és társadalmi szerepére; hangsúlyozza, hogy a középosztályt jobban be kell vonni az inkluzív növekedést elősegítő politikai folyamatba;

25.  szorgalmazza, hogy minden országban, a fejlettekben és a fejlődőkben is az ökológiai szempontból fenntartható fejlődést támogassák a megújuló természeti erőforrások fenntartható felhasználása és a környezet védelme révén;

26.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fenntartható fejlődést a regionális fejlesztés kiegyensúlyozása, a kisebb városok fejlődésének ösztönzése és a nagyvárosok túlzott mértékű növekedésének megakadályozása révén;

Az emberi jogokon alapuló megközelítés

27.  üdvözli az emberi jogokon alapuló és emberközpontú megközelítés ösztönzésének felvételét az ENSZ nyílt munkacsoportja által javasolt fenntartható fejlesztési célok közé; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy eddig nem sikerült egy ambiciózusabb megközelítést felvállalni, és hangsúlyozza, hogy egy ilyen megközelítés feltétlenül szükséges a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenség gyökereinek kezeléséhez;

28.   hangsúlyozza minden ember valamennyi emberi jogának mindenfajta megkülönböztetés nélküli egyetemességét, oszthatatlanságát és egymástól való függését, minden ember méltósághoz való alapvető jogával kezdve, különös figyelmet fordítva a nők és a lányok emberi jogaira, beleértve a szexuális és a reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés elősegítését, emellett hangsúlyozza a migránsok és a kisebbségek, köztük az LMBTI személyek és a HIV-vel élők emberi jogainak védelmét és tiszteletben tartását; kiemeli a fogyatékossággal élők jogai tiszteletben tartásának és elősegítésének fontosságát az új keretben;

29.  felszólítja az EU-t arra, hogy hangsúlyozza a 2015 utáni menetrenden belül egy megfelelő jogi keret elfogadását és végrehajtása prioritásként való kezelésének fontosságát, illetve azt, hogy a nemzeti és helyi szakpolitikáknak fel kell lépniük a korrupció és a büntetlenség ellen, biztosítva az igazságszolgáltatás pártatlan és független intézményeihez való egyenlő hozzáférést és az emberi jogok megsértésére vonatkozó hatékony jogorvoslati lehetőségeket, különösen a társadalom perifériájára szorult csoportok tekintetében, valamint az emberi jogi jogvédők védelmét; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési keretnek biztosítania kell a jó kormányzást, a demokráciát és a jogállamiságot;

30.  felszólítja az EU-t, hogy a közelgő kormányközi tárgyalásokon kettőzze meg az annak biztosítására irányuló erőfeszítéseket, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítés és a fejlődéshez való jog a 2015 utáni fejlesztési keret alapvető koncepcióivá váljanak, és hogy ezért az emberi jogokon alapuló megközelítés kulcsfontosságú pillérei – az egyetemesség és az oszthatatlanság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség, az elszámoltathatóság és a jogállamiság, a részvétel és a befogadás – beépüljenek a 2015 utáni globális fejlesztési keret tervezésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új keretben önálló célként maradjon meg az ENSZ nyílt munkacsoportja által javasolt 16. fenntartható fejlesztési cél;

Konfliktusmegelőzés, konfliktus utáni újjáépítés, béketeremtés és a tartós béke támogatása

31.  úgy véli, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési keretben megfelelően tükröződnie kell az instabil államokban való szerepvállalásról szóló új megállapodásnak és a Puszanban egyeztetett béketeremtési és államépítési céloknak; kiemeli, hogy az új keretben különös figyelmet kell fordítani az instabil államokra; üdvözli, hogy a békés társadalmak támogatása az Unió prioritásai közé tartozik, és hogy ez az új keret fontos elemévé válik; úgy véli emellett, hogy rendkívül fontos olyan strukturális, intenzív és hosszú távú partnerségeket kezdeni, amelyek a biztonsági ágazat reformját, valamint a jogállamiság és a demokratikus intézmények létrehozását helyezik az előtérbe;

32.  hangsúlyozza, hogy az új keretnek foglalkoznia kell a konfliktus és az instabilitás kiváltó okaival; szorgalmazza, hogy az uniós intézmények vezessenek be reaktívabb eljárásokat a konfliktus utáni helyzetekben, és fogadjanak el olyan stratégiát, amely révén a fejlesztési támogatás jobban szolgálhatja a biztonsági célokat;

33.  határozottan elítéli a konfliktusövezetekben a bírósági eljárás és büntetés hiányát, különösen ami a nők és a lányok ellen irányuló szexuális erőszakot illeti; hangsúlyozza, hogy az új globális keretben meg kell kettőzni az erőfeszítéseket a fegyveres konfliktusok által érintett civilek védelme érdekében, javítani kell a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférést különösen a nők és gyermekek számára, és meg kell erősíteni a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolatot;

34.  elismeri a nők hozzájárulásának fontosságát a konfliktusmegelőzési és béketeremtési erőfeszítésekhez, és ezért felszólít az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325 sz. határozatának előmozdítására a nők konfliktuskezelésben és demokráciaépítésben való részvételének biztosítása érdekében;

Az éghajlatváltozás mérséklése, a környezet védelme és a katasztrófakockázat csökkentése

35.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, mint több területet érintő kérdést, látható és ambiciózus módon, hatékonyan érvényesíteni kell a 2015 utáni globális fejlesztési keretben; támogatja az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére és az új generáció számára jobb jövő biztosítására irányuló széles körű intézkedéseket, köztük a környezetre káros támogatások fokozatos kivezetését; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a fenntartható energiára, mivel az az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából kulcsfontosságú;

36.  hangsúlyozza, hogy az érvényesítési folyamat nem vezethet a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) olyan éghajlat-politikai célokra való felhasználásához, amelyek közvetlenül nem csökkentik a szegénységet;

37.  úgy véli, hogy sok szegény közösség már szembesül az éghajlatváltozás következményeivel, miközben ezért őket terheli a legkevesebb felelősség; megismétli, hogy a szén-dioxid-mentes stratégiákra összpontosítva sürgősen fel kell lépni a kibocsátáscsökkentés érdekében; hangsúlyozza, hogy az energiahatékony és megújuló energián alapuló gazdaság felé tett lépések a szegénység felszámolása terén előrelépést jelenthetnek; úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a megújuló, megbízható és megfizethető energiaszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést;

38.  üdvözli az éghajlatváltozás mérséklésének és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának határozott jelenlétét és beépülését a nyílt munkacsoport záródokumentumába, ideértve az óceánok és tengerek, valamint a biológiai sokféleség és az erdők megőrzését is;

39.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új keretben szerepeljenek humanitárius segítségnyújtási, kapacitásépítési, megelőző és az alulról építkező részvételt elősegítő intézkedések, hogy hatékonyan csökkentsék a katasztrófakockázatot, és erősítsék az ellenálló képességet; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a katasztrófát követő helyzetekben a vészhelyzetre való reagálásra, helyreállításra és újjáépítésre szolgáló nemzetközi támogatást, koordinációt és erőforrásokat;

40.  elismeri, hogy a nők megkülönböztetett szerepet játszanak a fenntarthatóságban, és ezért kéri a nemek közötti egyenlőség szempontjának beépítését a környezetvédelmi és éghajlatváltozási politikákba annak biztosítása érdekében, hogy csökkenjenek a nemek közötti egyenlőtlenségek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló erőforrásokhoz való hozzáférés és az azok feletti ellenőrzés terén;

Élelmezésbiztonság, táplálkozás, fenntartható mezőgazdaság, a talajromlás elleni küzdelem, víz és megfelelő higiénés körülmények

41.  üdvözli, hogy az élelmezés és a táplálkozás biztonsága kiemelt terület lett az új globális fejlesztési keretben, és üdvözli, hogy a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoport záródokumentumába önálló célként vették fel az éhezés felszámolását, az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás elérését, valamint a fenntartható mezőgazdaság előmozdítását; elismeri a női mezőgazdasági termelők élelmezésbiztonsággal kapcsolatos konkrét szükségleteit, amelyeket az új keret kialakítása során figyelembe kell venni;

42.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy foglalkozzanak a fenntartható mezőgazdaság és halászat termelékenységének javításával való összefüggéssel, amely kevesebb élelmiszer elvesztéséhez és hulladékká válásához, a természeti erőforrásokkal való átlátható gazdálkodáshoz és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz vezet;

43.  rámutat arra, hogy a kistermelők földbirtoklásának biztonsága – amely figyelembe veszi a hagyományos földhasználati jogokat – egyszerre serkenti a helyi gazdaságokat és növeli az élelmezésbiztonságot;

44.  felhívja a figyelmet arra, hogy annak érdekében, hogy a „Zéró éhezés” kezdeményezés keretében világos célt lehessen kitűzni és 2025-ig véget lehessen vetni a botrányos éhezésnek, túl kell lépni az élelmezésbiztonságon, és alapvető emberi jognak tartja az élelmiszert; hangsúlyozza, hogy az éhezés felszámolására és az alultápláltság, valamint a „rejtett éhezés” megszüntetésére irányuló erőfeszítéseknek különösen a gyermekekre és a szoptató nőkre kell összpontosítaniuk;

45.  hangsúlyozza a Rio+20 konferencia talajromlásra vonatkozó kötelezettségvállalásai és az élelmiszerhez való jogról és a földhaszonbérletről szóló FAO-iránymutatások valamennyi országban való végrehajtásának fontosságát; hangsúlyozza a globális jó kormányzás fontosságát a földfoglalás megakadályozásában;

46.  hangsúlyozza, hogy a földágazatban meg kell erősíteni a jó kormányzást, és hogy a földeket meg kell óvni annak növekvő kockázatától, hogy azokat gazdasági csoportosulások vásárolják fel;

47.  rámutat arra, hogy fontos megvizsgálni a biztonságos ivóvízhez való egyetemes hozzáférést, a megfelelő higiénés körülményeket és az integrált vízgazdálkodást; hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a veszélyes vegyi anyagok használatának csökkentése és a szennyezés megakadályozása érdekében;

Egészség és oktatás

48.  úgy véli, hogy az egészségügyi ágazat döntő szerepet játszik a társadalmak gazdasági és szociális fejlődésében; kéri ezért az EU-t, hogy az új globális keretben összpontosítson a méltányos, egyetemes és fenntartható egészségvédelemre, különös hangsúlyt helyezve a gyermekek és az anyák megfizethető egészségügyi ellátására, többek között a megelőzhető gyermekágyi, újszülött- és gyermekhalál felszámolására, valamint az AIDS, a tuberkulózis, a malária és más fertőző járványos betegségek megszüntetésére vonatkozó ambiciózus célkitűzésekre;

49.  elismeri az egészséget mint emberi jogot; rámutat a jó higiéniához és a magas szintű egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés fontosságára, beleértve a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokat is; kéri az EU-t, hogy helyezzen különös hangsúlyt a legkiszolgáltatottabb csoportok egészségügyi rendszer tekintetében történő kirekesztésének és megkülönböztetésének megakadályozására;

50.  kiemeli annak rendkívüli fontosságát, hogy folytatódjon a vízhez, a megfelelő higiénés feltételekhez és a higiéniához való hozzáférés javítására irányuló munka, minthogy olyan horizontális kérdésről van szó, amely a 2015 utáni menetrendben szereplő más célok – így az egészség, az oktatás és a nemek közötti egyenlőség – elérését is érinti;

51.  hangsúlyozza, hogy az oktatás a kulcs az önfenntartó társadalmak kialakulásához; arra sürget, hogy a valamennyi szinten magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférés képezze részét az új globális fejlesztési keretnek, valamint hogy a keret foglalkozzon az oktatáshoz való hozzáférés kérdésével a vész- és válsághelyzetek tekintetében is; hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a polgári és politikai jogok teljes körű gyakorlása révén megvalósuló aktív polgári szerepvállalást, valamint a tudáson alapuló és innovatív társadalmak építését;

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy a 2015 utáni keretben mozdítsa elő az egészséghez és az oktatáshoz való hozzáférés terén fennálló egyenlőtlenségek megszüntetésére vonatkozó prioritást, és abba vegyen fel konkrét intézkedéseket a hátrányos helyzetű személyek és a megkülönböztetés által fenyegetett csoportok elérése céljából;

A nők központi szerepe a 2015 utáni globális fejlesztési keretben

53.  üdvözli azt a tényt, hogy a nyílt munkacsoport záródokumentuma prioritásként ismeri el a nők és lányok társadalmi szerepvállalása és a nemek közötti egyenlőség fontosságát, figyelembe véve a nőknek az új globális fejlesztési keretben betöltött központi szerepét; kéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a nyílt munkacsoport felhívását a nemek közötti egyenlőség önálló célként való kitűzésére a nemek közötti egyenlőség valamennyi célkitűzésben való általános érvényesítésének biztosítása mellett, valamint hogy mozdítsák elő a nők és lányok jogaival kapcsolatos ambiciózus célok beillesztését és e célok fokozottabb végrehajtását;

54.  ismételten nyomatékosítja a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak valamennyi formája megszüntetésének fontosságát az új keretben; hangsúlyozza valamennyi megkülönböztető jogszabály és gyakorlat kiiktatásának fontosságát; sürgeti az EU-t, hogy az új globális keretben az emberi jogok területén kiemelt prioritásként határozza meg az erőszak valamennyi formájának, így a családon belüli erőszaknak, az emberkereskedelemnek, a szexuális kizsákmányolásnak és a szexuális zaklatásnak és valamennyi káros gyakorlatnak – többek között a gyermekházasságnak, a korai házasságnak és a kényszerházasságnak, valamint a női nemi szervek megcsonkításának – megszüntetését;

55.  úgy véli, hogy a 2015 utáni globális menetrendnek világos üzenetet kell közvetítenie a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételét illetően;

56.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mind a nők, mind a férfiak számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak a foglalkoztatáshoz, valamint az azonos értékű munkáért mindenütt biztosítsák az egyenlő díjazást; elismeri a gyermeket vállaló nők azon joga védelmének szükségességét, hogy emellett alkalmazásban maradjanak;

57.  hangsúlyozza a lányoknak az oktatás valamennyi szintjéhez való hozzáférése fokozásának, és a tanulással kapcsolatos nemi akadályok felszámolásának fontosságát;

58.  hangsúlyozza az egészségügyi szolgáltatásokhoz, például a családtervezéshez való egyetemes hozzáférés biztosításának fontosságát, ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is;

59.  rámutat arra, hogy a migráns nők számára konkrét és hatékony védelmi mechanizmusokat kell kidolgozni, és elismeri a nők migrációhoz és egy új kultúrába való beilleszkedéshez való jogának fontosságát;

Inkluzív és fenntartható növekedés, foglalkoztatás és méltányos munkahelyteremtés

60.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő munkahelyteremtéssel és erőforrás-hatékonysággal kísért, egy fenntarthatóbb fogyasztási és termelési modell felé való elmozdulásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés kulcsfontosságú a 2015 utáni keret sikeréhez; úgy véli, hogy a kvalitatív mutatók meghatározása kritikus jelentőségű mind a fejlesztési folyamat befogadó és fenntartható jellegének foka, mind pedig annak nyomon követése szempontjából, hogy milyen mértékben kezelik a leginkább rászoruló és kiszolgáltatott csoportok szükségleteit;

61.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen annak nyomon követése, hogy a gazdasági fejlődésből milyen mértékben részesülnek a leginkább rászoruló és kiszolgáltatott csoportok, valamint hogy mely bérek tartanak lépést a termelékenység növekedésével; emlékeztet arra, hogy az állam kötelessége alapvető szociális szolgáltatásokat biztosítani polgárai számára, és ezáltal hozzájárulni a szegénység felszámolásához; úgy véli, hogy elengedhetetlen a nemzeti szinten meghatározott szociális védelmi minimumok és a minimálbér szabályozása a fejlődő országokban;

62.  felhívja az EU-t arra, hogy teremtsen ösztönző környezetet a vállalkozói készség, a kereskedelem, a befektetés és az innováció számára, ami elő fogja segíteni az egyenlőtlenségek csökkentését, és amelynek a célja a társadalmi igazságosság erősítése;

63.  hangsúlyozza, hogy az új globális fejlesztési keretben fokozatosan meg kell szüntetni a gyermekmunkát;

64.  olyan új globális keretet szorgalmaz, amely a párbeszéden, az átláthatóságon és a tiszteleten alapuló, méltányosabb és fenntarthatóbb kereskedelmi rendszert teremt, amely nagyobb fokú méltányosságra törekszik a nemzetközi kereskedelemben; az az álláspontja, hogy a Fair Trade jól példázza a sikeres partnerséget, amelyben világszerte sok, az ellátási lánc különböző szakaszaiban működő érdekelt fél vesz részt, amely biztosítja a hátrányos helyzetű termelők – különösen a nők – piacra jutását, fenntartható megélhetést garantál, tiszteletben tartja a munkaügyi normákat, fokozatosan megszünteti a gyermekmunkát, és ösztönzi a környezeti szempontból fenntartható gazdálkodási és termelési gyakorlatokat;

65.  hangsúlyozza, hogy az új globális keretnek támogatnia kell egy WTO keretein belüli egyetemes, átlátható, szabályokon alapuló, nyílt, megkülönböztetéstől mentes és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszert; kéri az EU-t, hogy ismételten gondolja át a fenntartható fejlődési politikákkal kapcsolatos stratégiáit, a tisztességes kereskedelmet is ideértve;

66.  kéri a zöld ösztönzők, például a zöld munkahelyteremtés kifejlesztésének támogatását;

67.  hangsúlyozza, hogy az új globális keretben fontos foglalkozni az ifjúsági munkanélküliséggel;

A magánszektor

68.  hangsúlyozza, hogy a magánszektor vezető szerepet játszhat az inkluzív és fenntartható növekedésben, ha figyelembe veszik a fő fejlesztési elveket, így az emberi jogokat, a munkavállalói jogokat, a vállalati elszámoltathatósági és átláthatósági mechanizmusokat, a társadalmi párbeszédet és a környezeti kötelezettségvállalásokat; kéri az EU-t, hogy támogassa olyan szabályozási rendszerek felépítését, amelyek csökkentenék a túlságosan nehéz adminisztratív terheket, elősegítenék a jó kormányzást, leküzdenék a vesztegetést és a korrupciót, valamint támogatnák a munkahelyteremtést; kitart amellett, hogy jogi kötelező erővel rendelkező szabályok révén javítani kell a multinacionális vállalkozások vállalati társadalmi felelősségvállalását; e körülmények között úgy ítéli meg, hogy a magánszektornak vezető szerepet kell játszania az inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődésben;

69.  átlátható és méltányos szabályokat kér a helyi és nemzetközi piacra jutás tekintetében, amelyek minden érintett érdekelt fél számára egyenlő esélyeket biztosítanak;

70.  rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az új keret fontos elemét kell képeznie;

71.  kéri az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a magánszektorba áramló valamennyi támogatás kövesse a fejlesztéshatékonysági elveket, valamint biztosítsa, hogy a magánszektor a fejlődő országokban az emberek szegénységből való kiemelését célozza;

72.  üdvözli azt a tanácsi ajánlást, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kkv-k támogatására a kisvállalkozások tulajdonosai számára kedvező, a forráshoz jutást és a képzéshez való hozzáférést elősegítő környezet megteremtése által;

73.  támogatja különösen a szociális vállalkozási kezdeményezés továbbfejlesztését a fejlesztési együttműködés terén; kéri olyan új eszközök létrehozását, amelyek elősegítik a kis- és középvállalkozások közötti jobb koordinációt a fejlett és a fejlődő országokban;

74.  sürgeti az EU-t, hogy a 2015 utáni menetrendben biztosítson prioritást az igazságos adózásnak és a hazai források mozgósításának, mivel ennek jelentős szerepet kell játszania a társadalom átalakításában, a szegénység felszámolásában és az egyenlőtlenségek csökkentésében;

A civil társadalom

75.  elismeri, hogy az új keretben részvételen alapuló megközelítésre van szükség, amelynek a szereplők minden szinten történő bevonására kell törekednie, hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek és köztük a női szervezetek kulcsfontosságú szerepét a nőknek a fejlődés támogatóiként és az egyetemesség, egyenlőség, befogadó jelleg, elszámoltathatóság és átláthatóság elősegítőiként a globális fejlődésben betöltött központi szerepét illetően; hangsúlyozza a helyben működő szervezetekkel folytatott párbeszéd, valamint az emberek és a közösségek közvetlen részvétele elősegítésének fontosságát;

76.  hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek sajátos szerepét a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, az emberi jogok és a demokratikus elvek előmozdításában, különösen azokban az országokban, amelyekben az államépítés korai szakaszban jár, és az állam és a kormány kapacitásai korlátozottak;

Helyi hatóságok és nemzeti parlamentek

77.  hangsúlyozza a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek fejlesztési tervezésbe, végrehajtásba és a pénzügyi támogatás áramlásába a való bevonásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy ehhez valódi részvételi folyamatra lenne szükség már a kidolgozási fázis elején, és hogy ebből a szempontból el kell ismerni és meg kell erősíteni a decentralizált állami támogatást;

IV.  A pénzügyi források mozgósítása

78.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek eleget annak a kötelezettségvállalásuknak, hogy a GNI legalább 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, ezen belül pedig a GNI legalább 0,2%-át a legkevésbé fejlett országokhoz és más rendkívül rászoruló államokhoz irányítják; kéri az EU részéről a 2015 utáni finanszírozás következetes és átfogó nemzetközi megközelítését; ismételten hangsúlyozza a más donorokkal való szoros együttműködés szükségességét az újabb innovatív pénzügyi mechanizmusok – így a pénzügyi tranzakciós adó – kidolgozása során;

79.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fejlesztés keretében tiszteletben tartsák a tulajdonlás elvét; emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni a donorok és a partnerországok közötti politikai párbeszédet;

80.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásnak továbbra is a szegénység felszámolását célzó európai fejlesztési együttműködési politika alapvető elemét kell képeznie;

81.  felhívja az EU-t, hogy értékelje az összehangolási mechanizmusokat annak érdekében, hogy biztosítsa azok átláthatóságát és elszámoltathatóságát, valamint hogy azok egyértelműen a fenntartható fejlődést szolgálják; kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé harmonizált szegénységcsökkentési stratégiákon alapuló iránymutatásokat;

82.  ismételten felhív arra, hogy tegyék a fejlesztési finanszírozás kiemelt prioritásává a korrupció, a pénzmosás, az adócsalás és adóelkerülés, az adóparadicsomok, a jogszerűtlen tőkeáramlások és a káros adózási konstrukciók leküzdését; emlékeztet arra, hogy a becslések szerint a fejlődő országok a jogszerűtlen tőkeáramlások következtében csaknem 6 trillió dollárt veszítettek el az elmúlt évtizedben, ami messze meghaladja az ugyanezen időszakban nyújtott hivatalos fejlesztési támogatást, és így hangsúlyozza az átláthatóság és a globális jó kormányzás megerősítésének fontosságát;

83.  felhívja az EU-t, hogy ahol csak lehetséges, könnyítse meg a köz-magán társulásokat, és adjon elsőbbséget annak, hogy az állami erőforrásokkal társulva bevonják a magánszektor tapasztalatait, szakértelmét és irányítási rendszereit;

84.  kéri az EU-t, hogy továbbra is támogassa a fejlődő országoknak a köz- és magánforrások mobilizálásának növelésére irányuló erőfeszítéseit, és segítse őket olyan igazságos, fenntartható és méltányos adórendszerek bevezetésében, amelyek a szegénység és a segélyfüggőség csökkenéséhez vezetnek;

V.  Mutatók és elszámoltathatóság

85.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető és részletes, megbízható adatok döntő fontosságúak ahhoz, hogy az új kerethez megfelelő szakpolitikákat lehessen kidolgozni, és el lehessen számoltatni a kormányokat és a nemzetközi közösséget;

86.  hangsúlyozza, hogy erős elszámoltathatósági mechanizmusokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országok eleget tegyenek kötelezettségvállalásaiknak, és eredményesen megbirkózzanak azokkal a szegénységgel és a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokkal, amelyekkel a 2015 utáni keret foglalkozni fog; hangsúlyozza, hogy a keretnek bizonyítékokon kell alapulnia, továbbá pénzügyi célértékeket és minden szinten robusztus nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusokat kell magában foglalnia; emlékeztet arra, hogy a nyomon követési mechanizmusnak részét kell képezze egy nyitottságon és átláthatóságon alapuló felülvizsgálati folyamat;

o
o   o

87.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának és a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoport elnökének.

(1) A Tanács 2007. május 15-i 9558/07. számú következtetései.
(2) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(3) HL L 77., 2014.3.15., 44. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0269.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0283.


Foglalkoztatási és szociális aspektusok az Európa 2020 stratégiában
PDF 190kWORD 107k
Az Európai Parlament 2014. november 25-i állásfoglalása az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól (2014/2779(RSP))
P8_TA(2014)0060B8-0252/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. és 9. cikkére,

–  tekintettel „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia végrehajtásának áttekintése” című 2014. március 19-i bizottsági közleményre (COM(2014)0130),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. március 20-i és 21-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „Egységes piac a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében: Az elért eredmények és a tagállamokban még fennálló akadályok elemzése – Hozzájárulás a 2014. évi éves növekedési jelentéshez” című, 2013. november 13-i bizottsági jelentésre (COM(2013)0785),

–  tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az ifjúsági foglalkoztatásról szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000076/2014 – B8‑0035/2014 and O‑000077/2014 – B8‑0036/2014),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének 2. bekezdésére,

A.  mivel az Európa 2020 stratégia integrált megközelítése hangsúlyozza azt az alapelvet, miszerint intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés nem érhető el mind az öt kiemelt cél teljesítése nélkül;

B.  mivel az Európa 2020 stratégia integrált jellege ellenére más szakpolitikai területeken nem ismerték fel kellőképpen a költségvetési konszolidációs intézkedések társadalmi hatását, valamint azt, hogy megfelelő szinten kell tartani a fejlesztést és növekedést ösztönző társadalmi beruházásokat;

C.  mivel az EU messze van az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó, a foglalkoztatásra és a szegénység csökkentésére vonatkozó kiemelt célok teljesítésétől;

D.  mivel az Európa 2020 stratégia 2010-es elindítása óta néhány tagállamban tovább emelkedett a munkanélküliség szintje, és az EU 28 tagállamában a munkanélküliségi arány 2014-ben elérte a riasztó mértékű 10,1%-os szintet, azaz 24.6 millió munkanélküli él az Unióban, és a szegénységben élő munkavállalók száma is nő; mivel a legkülső régiókban még ennél is magasabb szintet rögzítettek, ott az átlagos munkanélküliségi arány eléri a 24%-ot és a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség átlagos aránya 51%(4);

E.  mivel a szegénységben vagy a társadalmi kirekesztettségben élők száma 2008 óta 10 millióval, több mint 122,6 millióra növekedett, és négy polgárból egyet érint; mivel a tagállamok közötti különbségek is nőnek; mivel az Unióban a szegénységben élők átlagos aránya 24,8%, és ugyanez a mutató a gyermekek (18 éves kornál fiatalabbak) esetében 28%, és mivel ezek az értékek emelkedtek az Európa 2020 stratégia 2010-es elindítása óta;

F.  mivel a fogyatékossággal élők körében a szegénység aránya – részben a foglalkoztatáshoz való korlátozott hozzáférés miatt – 70%-kal magasabb az átlagnál;

G.  mivel további 16 millió polgárnak kell munkába állnia ahhoz, hogy 2020-ra teljesüljön a 75%-os foglalkoztatási arány;

H.  mivel a Bizottság legutóbbi előrejelzései szerint az uniós munkanélküliségi arány várhatóan csak igen elhanyagolható mértékben, 10,4 %-ra csökken 2015-ben;

I.  mivel az Európai Unióban tapasztalható magas munkanélküliségi arányok összefüggnek azzal, hogy csökken ipari és gyártási termelőbázisa;

J.  mivel a reformokat folytatni kell a polgárok foglalkoztatási és szociális területekkel kapcsolatos elvárásainak teljesítése érdekében;

K.  mivel a foglalkoztatási arányban tapasztalható, tagállamok és régiók közötti különbség nő, ami az Unión belül a központ és a periféria közötti polarizációhoz és hosszú távon a szociális egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet;

L.  mivel az EUMSZ 174. cikke kimondja, hogy az EU úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze az olyan régiókban is, amelyek súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdenek;

M.  mivel a válság leküzdése érdekében egyes tagállamok éppen akkor csökkentették jelentősen költségvetésüket, amikor a munkanélküliek számának növekedése következtében megnőtt a szociális védelem iránti igény; mivel a nemzeti szociális védelem költségvetési előirányzatainak további nehézséggel kellett szembesülniük, mivel a befizetett járulékok csökkentek annak következtében, hogy számos ember veszítette el a munkahelyét, vagy hogy csökkentek a bérek, és ezáltal komolyan veszélybe került az európai szociális modell;

N.  mivel a súlyos természeti vagy demográfiai problémákkal küzdő régiókban gyakran alacsonyabb a foglalkoztatási arány és nehezebb hozzáférni az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az oktatás vagy az egészségügy;

O.  mivel továbbra is aggasztó a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség szintje, amely elérte a riasztó mértékű 23,3%-os arányt (2013-ban uniós átlagban), miközben a fiatalok több mint 40%-a ideiglenes alkalmazott, és közel 25%-a részmunkaidőben dolgozik;

P.  mivel a munkanélküliség és az ifjúsági munkanélküliség összefügg az innováció, kutatás és fejlesztés, a szakképesítés és szakismeretek terén történő állami beruházások ösztönzésére irányuló hatékony intézkedések hiányával, amely intézkedések a gazdasági növekedés és a méretgazdaságosság kialakulásának mozgatórugói;

Q.  mivel 2013 februárjában a Bizottság elfogadta a szociális beruházási csomagot;

R.  mivel az Európa 2020 stratégia keretében a nők foglalkoztatásának ösztönzését célzó országspecifikus ajánlásokat címeztek 13 országnak;

S.  mivel a nők foglalkoztatási arányának emelkedése bizonyos tagállamokban főként a részmunkaidős foglalkoztatás emelkedésének köszönhető; mivel teljes munkaidős egyenértékben mérve a női munkaerő csupán 53,5%-a foglalkoztatott az Unióban; mivel a nők részmunkaidős foglalkoztatási aránya 32,9%, míg a férfiaké 8,4% volt 2012-ben;

T.  mivel az Európai Szociális Alap a munkanélküliség – különösen a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség – leküzdésére irányuló intézkedések révén támogatja az Európa 2020 célkitűzéseinek elérésére irányuló erőfeszítéseket; mivel a Jean-Claude Juncker által ígért 300 milliárd eurós beruházási csomagot az Európa 2020 célkitűzéseinek eléréséhez kell felhasználni; mivel különös figyelmet kell fordítani a szegénység csökkentésére és minőségi munkahelyek létrehozására;

U.  mivel az Európai Tanács 2014. június 27-i közleményében hangsúlyozta, hogy a munkanélküliség jelenlegi uniós szintje elfogadhatatlanul magas, és ezért megállapodott egy, a munkahelyekre, növekedésre és versenyképességre összpontosító stratégiai menetrendben;

V.  mivel miközben az Európai Unió közel van a korai iskolaelhagyókkal kapcsolatos célkitűzései teljesítéséhez, még mindig nagy különbségek tapasztalhatók a tagállamok között az iskolaelhagyók arányát tekintve; mivel az iskolaelhagyók arányának csökkentése növelni fogja a fiatalok foglalkoztathatóságát;

W.  mivel növekedtek a jövedelmi egyenlőtlenségek: a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20% 2012-ben 5,1-szer többet keresett, mint a legalacsonyabb jövedelmű 20%-ba tartozók, ami szintén jól mutatja a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti növekvő szociális különbségeket; mivel az egyenlőtlenségek növekedése a társadalom destabilizálódásának kockázatával jár, ezért ezt a problémát a foglalkoztatás és a nyilvános ismeretekhez való hozzáférés területét érintő, a növekedést ösztönző intézkedések, illetve minőségi munkahelyek létrehozása révén kell orvosolni;

X.  mivel külön figyelmet kell szentelni mind a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének, mind a férfiak és nők közötti egyenlőséget célzó politikáknak az Európa 2020 stratégia szegénység csökkentésére vonatkozó kiemelt célkitűzéseinek teljesítése érdekében, valamint meg kell szüntetni a nemek közötti aránytalanságokat a foglalkoztatottság és szegénység tekintetében;

Y.  mivel a demográfiai problémák és a népesség elöregedése továbbra is kihatással lesz arra, hogy a tagállamok mennyire tudják teljesíteni az Európa 2020 célkitűzéseit;

Z.  mivel a Bizottság rámutat a makrogazdasági egyensúlyhiányok és a tagállamok munkaerőpiacainak teljesítményei között fennálló különbségekre, különös figyelemmel a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliségre;

AA.  mivel a gazdasági növekedés önmagában nem garantálja a jobb munkahelyeket, a szegénység csökkentését vagy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, e célok eléréséhez megfelelő szakpolitikai döntésekre van szükség;

AB.  mivel – noha a szociális, foglalkoztatási, pénzügyi és gazdasági szakpolitikák szorosan összefüggnek egymással – a szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC), a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO), a Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC) és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) még mindig viszonylag elszigetelten foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és ez gátolja az integrált politikai döntéshozatalt;

1.  sajnálattal állapítja meg, hogy a jelenlegi szakpolitikák továbbra is kizárólag a gazdasági növekedésre összpontosítanak anélkül, hogy elismernék egy inkluzív, jogalapú és fenntartható megközelítés szükségességét; hangsúlyozza, hogy a növekedésből fakadó előnyöknek a társadalom egészében érvényesülniük kell ahhoz, hogy fenntarthatók legyenek;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy az éves növekedési jelentések és az éves európai szemeszter ciklusainak részeként eddig elfogadott országspecifikus ajánlások nem igazodtak kellőképpen az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szegénységcsökkentési és oktatási célkitűzéseihez; sajnálattal állapítja meg, hogy nem veszik kellően figyelembe a társadalombiztosítási rendszerek fontosságát, amelyek a gazdaság és a társadalom stabilizálásának és a szegénység csökkentésének kulcsfontosságú eszközei; az uniós szakpolitikák irányítása és összehangolása tekintetében elszántabb erőfeszítésekre hív fel az egységes piac megerősítése érdekében az annak teljesítménye előtt álló akadályok elhárítása, illetve az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és a munkahelyteremtés fellendítésére irányuló képességének érvényesítése céljával; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon róla, hogy a jövőbeni országspecifikus ajánlásokban prioritásként szerepeljen az Európa 2020 célkitűzéseinek elérése;

3.  méltányolja „A növekedésen túl” témával kapcsolatos, folyamatban lévő munkát, melyet az olasz elnökség törekvése is példáz, és úgy véli, hogy ez hozzájárul majd az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatához; emlékeztet „A GDP-n innen és túl – a haladás mérése változó világunkban” című 2011. június 8-i állásfoglalásában kifejtett álláspontjára(5);

4.  felszólít arra, hogy az Európa 2020 stratégiában kötelező alapelv legyen az uniós tagállamok politikájában – különösen az európai munkaerőpiac vonatkozásában – a bench-learning (egymás bevált gyakorlataiból való tanulás) alkalmazása, vagyis a munkanélküliség – különösen az ifjúsági munkanélküliség – csökkentésére irányuló, Európában alkalmazott modellek és módszerek bevált gyakorlatainak hatékony nyomon követése és rögzítése; ennek eredményeképpen pedig el kell végezni a vonatkozó nemzeti példák teljesítményértékelését és rangsorolását, majd ezek alapján valamennyi uniós tagállamnak konkrét politikai következtetéseket kell levonnia;

5.  kéri a tagállamokat, hogy ambiciózusabb és konkrétabb megközelítést alkalmazzanak az uniós célkitűzések nemzeti szintű célokká történő átültetésénél; különösen kéri, hogy a foglalkoztatásra, a szegénység csökkentésére és az oktatásra vonatkozó célokat kor és nem szerint határozzák meg;

6.  úgy véli, hogy az újraiparosításra vonatkozó célkitűzések teljesítése alapvető fontosságú az Unió versenyképessége szempontjából, illetve, hogy egy valódi európai iparpolitika újraindítása elősegíthetné a növekedést és új, minőségi munkahelyeket teremthetne;

7.  felhív a kettős oktatási rendszer nemzeti vagy regionális rugalmas formában történő bevezetésére, illetve egy hatékony, az európai hálózattal szoros kapcsolatban álló foglalkoztatási szolgálat elindítására; továbbá felhív a valódi, egész életen át tartó tanulásra vonatkozó koncepciók és intézkedések alkalmazására a munkaerőpiacon annak érdekében, hogy érezhető javulást érjenek el az idősebb munkavállalók képesítésének terén;

8.  emlékeztet a szociális partnerek fontosságára a munkaerő-piaci politikák tekintetében, és hangsúlyozza, hogy a velük folytatott konzultáció szerves része ennek a folyamatnak; ezért felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia sikeres végrehajtása érdekében jobban vonják be a szociális partnereket;

9.  felhív egy, a szociális partnereket tömörítő platform létrehozására a munkaadók és munkavállalók érdekeinek egyeztetése érdekében;

10.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak róla, hogy a foglalkoztatási arány emelkedése az európai gazdaságon belüli minőségi munkahelyek számának emelkedéséből fakadjon;

11.  sajnálattal állapítja meg, hogy a foglalkoztatási arány növekedése részben a bizonytalan foglalkoztatási formákból – úgymint a kötetlen munkaidős szerződések, a színlelt önfoglalkoztatás és a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás – fakad; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a munkahelyek nem biztosítanak a munkavállalóknak tisztességes megélhetést és megfelelő munkavállalói jogokat;

12.  hangsúlyozza, hogy a munka minősége fontos a foglalkoztatottak számának növeléséhez és hosszabb távú foglalkoztatásukhoz, és így elengedhetetlen az Európa 2020 foglalkoztatási célkitűzéseinek eléréséhez; ezért úgy véli, hogy a nemzeti munkaerőpiacok alaposabb feltérképezéséhez nem csak a munkát találók számát, hanem a munka minőségét is figyelembe vevő foglalkoztatási mutatókra van szükség;

13.  úgy véli, hogy valamennyi tagállamnak be kell nyújtani az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése irányába tett éves előrehaladásról szóló nemzeti jelentést; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy készítsen az Európa 2020 végrehajtására és valamennyi kiemelt céljára vonatkozó előrehaladási jelentést;

14.  örömmel veszi tudomásul, hogy az idei ciklusban először alkalmazták a foglalkoztatási és szociális mutatók eredménytábláját; kéri, hogy alkalmazzanak további mutatókat, többek között a gyermekszegénység szintjére, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, a hajléktalanságra, a munka minőségére vagy a tisztességes munkára vonatkozóan; kéri, hogy a szakpolitikai törekvések jobb összpontosítása érdekében további, a tagállamok szegénységben élő népességcsoportjainak jellemzőire vonatkozó elemzés is készüljön; felhívja a tagállamokat és az Uniót, hogy korai előrejelző mechanizmusként használják az eredménytáblát a megfelelő szakpolitikák kidolgozása céljából;

15.  kéri, hogy a pénzügyi és gazdasági prioritásokra vonatkozó stratégián belül állítsák helyre az egyensúlyokat és erőteljesen érvényesítsék a szociális prioritásokat annak érdekében, hogy érvényesülhessenek a szociális szakpolitikák; hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter folyamatában a foglalkoztatási és szociális megfontolásokat ugyanolyan mértékben kell figyelembe venni, mint a makrogazdasági szempontokat; továbbá az EPSCO és az ECOFIN álláspontjának összehangolása érdekében együttes ülések megrendezésére szólít fel;

16.  úgy véli, hogy az Európa 2020 kiemelt kezdeményezéseiben – különösen az Erőforrás-hatékony Európa, az Innovatív Unió, a digitális menetrend és az iparpolitikai kezdeményezésben – többek között számszerűsíthető foglalkoztatási mutatóknak az adott eredménytáblákba való beépítésével hatékonyabbá és láthatóbbá kell tenni a minőségi foglalkoztatásra és a minőségi munkahelyekre, valamint az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó célkitűzést;

17.  fontosnak tartja, hogy a későbbiekben az eredménytáblában szereplő fő foglalkoztatási és szociális mutatók mindig külön feltüntessék a nőkre, illetve a férfiakra vonatkozó adatokat;

18.  kéri az Európai Tanácsot, hogy sürgősen hajtsa végre a gazdasági és monetáris unió (GMU) reformját, különös tekintettel a jövőbeni főbb gazdasági reformtervek előzetes koordinációjára, a szociális hatásvizsgálatra és az ezekhez kapcsolódó szolidaritási mechanizmusokra; kéri, hogy ezt a koordinációt átfogó előzetes és utólagos társadalmi és nemi szempontú hatásvizsgálattal támasszák alá;

19.  emlékeztet arra, hogy az Eurofound szerint a NEET-ek költsége (kiesett jövedelem, kiesett adóbevételek és a jóléti transzferek növekedése révén) a 2011-es 153 milliárd euróról 2012-ben 162 milliárd euróra nőtt, és hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint összesen 21 milliárd euróra van szükség az euróövezeten belüli, a fiatalokat érintő munkanélküliség problémájának megoldásához való hozzájáruláshoz; ezért úgy véli, hogy az uniós források növelésére van szükség az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatási célkitűzésének eléréséhez; hangsúlyozza, hogy az előreütemezés nem jelent friss pénzt, és azzal a kockázattal jár, hogy a finanszírozás a kezdeti időszakra összpontosul, amikor a felhasználás szintje még alacsony, és a nagy igénybevétel időszakára elfogy, ami nehezebbé és kiszámíthatatlanná teszi a projekt kedvezményezettjeinek terepen végzett munkáját; emellett szükségesnek tartja a Bizottság részéről a tagállamok és állami foglalkoztatási szolgálataik felé irányuló átfogó és pontos iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy programjaik támogathatók-e az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében;

20.  úgy véli, hogy a tagállamoknak jobban figyelembe kell venniük a munkaerő-piaci igényeket, elsősorban az oktatás és a munka világa közötti erős kapcsolatok biztosításával;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alapot és a többi európai strukturális és beruházási alapot szorosan hangolja össze az Európa 2020 stratégiával annak érdekében, hogy a stratégia pénzügyi pilléreként betöltött szerepüket megerősítse;

22.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia megvalósítását nyomon kell követni, hogy a tagállamok elszámoltathatók legyenek az ifjúsági garanciára vonatkozó ajánlásokkal összefüggő vállalásaikkal;

23.  arra buzdítja a tagállamokat, hogy a 75%-os foglalkoztatási ráta elérése érdekében javítsák a fiatalok vezetői, irányítási és vállalkozási készségét annak érdekében, hogy az új és induló vállalkozások kiaknázhassák az új piacokban rejlő lehetőségeket, és ki tudják teljesíteni növekedési potenciáljukat, és ezáltal a fiatalok ne csak munkavállalók lehessenek, hanem munkáltatókká is válhassanak;

24.  üdvözli egyes tagállamok ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés hatálya alá tartozó programjainak elfogadását; hangsúlyozza, hogy a 6 milliárd eurós összeg nem elegendő az Unióban tapasztalható fiatalkorú munkanélküliség problémájának kezelésére; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy oldja meg a 2014–2015 közötti időszak utáni finanszírozás problémáját;

25.  üdvözli a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek a munkanélküliség leküzdésére irányuló átfogó beruházási programmal kapcsolatos bejelentését; hangsúlyozza, hogy növelni kell az olyan beruházásokat (az infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés, a környezetbarát munkahelyek és a digitális belső piac kiteljesítése terén), amelyek az Európa 2020 stratégia beruházásaival összhangban munkahelyek megtartását és létrehozását célozzák, és nem csak a ráfordításokat, hanem a valós politikai eredményeket is figyelembe veszik; hangsúlyozza, hogy ezek a beruházások a hosszabb távú előnyök érdekében a minőségi formális és nem formális oktatási infrastruktúrákba, valamint az egyenlő hozzáférés javítása érdekében a korlátok megszüntetésébe irányíthatók; szorgalmazza, hogy ezeket a beruházásokat kössék össze konkrét foglalkoztatási és szegénységgel összefüggő célokkal, miután a minőségi közszolgáltatásokhoz hasonló területekre irányuló beruházások a befogadó társadalom céljainak elérése szempontjából is fontosak;

26.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különös figyelmet fordítsanak a legkülső régiókra, ahol a távoli elhelyezkedés és földrajzi széttagoltság, a törékeny gazdaság és hátrányos természeti adottságok miatt komoly egyenlőtlenségek alakultak ki a népesség munkalehetőségekhez, szakmai gyakorlatokhoz és képzésekhez való hozzáférése tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennélfogva e régiók esetében külön megerősített mechanizmusokra van szükség a beruházási programok végrehajtásához az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése és a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából e régiókban rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében;

27.  felhívja a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a nagy növekedési és munkahelyteremtő potenciállal rendelkező ágazatokra, például a zöld ágazatra, a fehér ágazatra, valamint az ikt-ra;

28.  a munkanélküliség elleni küzdelemnek szentelt új beruházási programmal összefüggésben javasolja az ifjúsági munkanélküliség elleni harc középpontba állítását, amely napjaink egyik legsúlyosabb problémája; e célból az ifjúsági munkanélküliség, szegénység és társadalmi kirekesztés elleni fellépés hatékony eszközeként a fiatal vállalkozók és az ifjúkori mobilitás hatékonyabb támogatása érdekében további pénzeszközöket kell az Erasmus fiatal vállalkozóknak programra fordítani;

29.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti foglalkoztatási különbségek csökkentése terén elért eredmények mérése céljából és annak érdekében, hogy az éves növekedési jelentésben szereplő szakpolitikai intézkedések eredményei tükröződjenek az országspecifikus ajánlásokban, építsenek be egy nemi szempontú pillért az Európa 2020 keretrendszerébe;

30.  ismételten szorgalmazza, hogy hajtsák végre a szociális beruházási csomagot, beleértve a következőket: a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című közlemény; a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés”című ajánlás; a demográfiai és társadalmi trendek alakulásáról, a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről, az általános érdekű szociális szolgáltatásokról, az idősödő társadalomban a tartós ápolás-gondozásról, a hajléktalanság problémájának kezeléséről az Európai Unióban, az egészségbe való befektetésről, valamint az Európai Szociális Alapon keresztül történő szociális beruházásról szóló munkadokumentumok;

31.  megállapítja, hogy az európai szemeszter ütemterve és eljárásai úgy alakultak, hogy az nem biztosít hivatalos szerepet, így elegendő időt sem a Parlamentnek a ciklus során ahhoz, hogy még az Európai Tanács tavaszi ülése előtt tárgyalhassa a kérdést;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy az önfoglalkoztatók, a mikrovállalkozások és a kkv-k esetében számolják fel a fölösleges igazgatási terheket és bürokráciát, és enyhítsék az induló vállalkozásokra vonatkozó feltételeket;

33.  hangsúlyozza, hogy az adóterhet a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében a munkáról a fenntartható adózás egyéb formái felé kell eltolni;

34.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a foglalkoztatás és a fiatalok foglalkoztatása növelése érdekében népszerűsítsék és javítsák a munkaerő mobilitását szolgáló mechanizmusokat, különösen az EURES-t és az állami foglalkoztatási szolgálatokat;

35.  megállapítja, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzései még nem teljesültek, és úgy véli, hogy e célok elérése érdekében erőteljesebb intézkedéseket kell tenni a jelenlegi szakadék áthidalására; ezért kéri a Bizottságot, hogy – tekintettel arra, hogy a szemeszter folyamatának segítenie kell az Európa 2020 stratégia teljesítését – a félidős felülvizsgálat részeként indítson nyilvános konzultációs eljárást az európai szemeszter felülvizsgálatára a hatékonyság és a legitimitás növelése érdekében;

36.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Tanács 2014. március 20-án és 21-én az Európa 2020 stratégiáról tartott előzetes megbeszélése alkalmával nem tárgyalta a szegénység enyhítésére vonatkozó kiemelt célkitűzést;

37.  kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan stratégiát, amely integrált szakpolitikák és megfelelő szociális beruházások révén támogatná a tagállamokat a hajléktalanság problémájának leküzdésében;

38.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség Unióban tapasztalt és a szemeszter során az országjelentésekben dokumentált fokozódása jelentős demokratikus kockázatokkal jár; rámutat az IMF és az ILO figyelmeztetéseire, amelyek szerint az egyenlőtlenség Unión belüli további növekedése destabilizálhatja társadalmainkat; ismét hangsúlyozza, hogy ambiciózusabb célkitűzésekre, illetve pontosabb és objektívebb mérési módszerekre van szükség a tagállamokon belüli és közötti egyenlőtlenségek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése céljából, különösen a néhány tagállamban tapasztalható növekvő szociális különbségek fényében;

39.  felkéri a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt céljának, azaz legalább 20 millió ember szegénységből vagy társadalmi kirekesztettségből való kiemelésének teljesítése érdekében sürgősen hozzanak intézkedéseket a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők arányának növekedését mutató tendenciák megfordítására;

40.  kéri a tagállamokat, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai számára garantálják a munkaerőpiachoz való hozzáférést és a megfelelő szociális biztonságot;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a növekedés és az egyenlőtlenség elleni fellépés egymást kiegészítő jellegének erősítése érdekében hozzon új, konkrét intézkedéseket az oktatási és az innovációs politika területén;

42.  kéri a gyermekszegénység mérséklésére vonatkozó részcélkitűzés meghatározását az Európa 2020 félidős felülvizsgálata során;

43.  ezért azt kéri, hogy a tagállamok szegénységi arányának megállapításához a „szegénységre” vonatkozó objektív mutatókat alkalmazzanak a kirekesztés veszélyének kitett személyek azonosítására;

44.  emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a szegénységi mutató nem nyújt közvetlen bizonyítékot a társadalmi kirekesztés megtapasztalásáról, ezért kéri a megélt társadalmi kirekesztettség mérésének javítását a társadalmi kirekesztés okainak jobb megértése és a különösen érintett csoportok azonosítása érdekében;

45.  elismeri, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok felelnek az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséért, és az EU támogatja őket fellépéseikben; úgy véli, hogy a kölcsönös felülvizsgálat és a bevált gyakorlatok cseréje révén a folyamatban benne rejlik annak lehetősége, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak szükséges szerkezeti reformjaik végrehajtásához, munkaerőpiacuk rugalmasságának növeléséhez és a vállalkozások munkahelyteremtő képességét segítő feltételek megteremtéséhez; felhívja azonban a figyelmet az időszerű tagállami fellépés fontosságára, mivel a cselekvés hiánya súlyos következményekkel járna az EU egészére nézve; kéri a nemzeti parlamentek, valamint a helyi és regionális hatóságok bevonását a nemzeti reformprogramok tervezésébe és végrehajtásába, többek között többszintű kormányzási mechanizmusok révén is;

46.  sajnálja, hogy a 2014–2020 közötti időszakra elfogadott többéves pénzügyi keret volt az első olyan uniós költségvetés, amelynek 960 milliárd eurós költségvetési előirányzata nettó csökkenést jelentett; véleménye szerint a többéves pénzügyi keret nem elegendő az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális célkitűzéseinek elérésére; ezért úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata kiemelkedően fontos az uniós kiadások stratégiai irányának a munkahelyekben bővelkedő gazdasági fellendülés irányába történő átalakítása szempontjából;

47.  emlékeztet a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság szerepére annak nyomon követésében, hogy hatékonyan költik-e el az ESZA forrásait és nem utolsósorban a társadalmi befogadásra rendelkezésre álló 20%-ot, és hogy a tagállamok milyen hatékonyan használták fel e beruházási forrást az Európa 2020 célkitűzéseinek elérése tekintetében;

48.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási, az oktatási és a szegénység mérséklésére vonatkozó célkitűzések pontosabb nyomon követésére és az összehasonlítható statisztikák időszerűbb összeállítására van szükség; kéri ezért, hogy álljanak rendelkezésre valós idejű, – különösen NUTS 3 szintű –munkanélküliségi adatok és szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élőkre vonatkozó mutatók a tagállami munkaerőpiacok aktuális helyzetének értékeléséhez;

49.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata alkalmával állapítson meg egy ifjúsági foglalkoztatásra vonatkozó speciális célkitűzést és/vagy az ifjúsági foglalkoztatásra vonatkozó speciális integrált iránymutatást;

50.  kéri, hogy a szociális partnerek mellett a civil társadalommal folytatott érdemi konzultációk is váljanak az Európa 2020 stratégia rendszeres elemévé a folyamat minden szakaszában; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő iránymutatásokat ezen eljárásra vonatkozóan;

51.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom érdekelt feleivel folytatott őszinte konzultáció amellett, hogy növeli a folyamat demokratikus legitimációját és a reformok polgárok körében való elfogadhatóságának és végrehajtása sikerességének esélyét, egyúttal a reformok értékelésének megalapozottságát is erősítheti; úgy véli, hogy e célból a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja éves konferenciáját szorosabban hozzá kell igazítani az európai szemeszterhez;

52.  kéri a Bizottságot, hogy a stratégia középtávú felülvizsgálatára vonatkozó konkrét javaslatok közzététele előtt vegye figyelembe a folyamatban lévő nyilvános konzultáció eredményeit; ugyancsak hangsúlyozza, hogy hogy a végső döntésekről azok elfogadása előtt konzultálni kell a Parlamenttel;

53.  határozott törekvést szorgalmaz az éghajlatváltozással és az energiaellátás fenntarthatóságával kapcsolatos célkitűzések elérésére, mivel ezek az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés szerves részét képezik;

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a nemzeti parlamenteknek és az Európai Tanácsnak.

(1) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
(2) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0010.
(4) Eurostat, A foglalkoztatásról és szociális helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintés (2014. szeptember).
(5) HL C 380. E, 2012.12.11., 81. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat