Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2014. december 15-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2014. december 14-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi, 2014. október 8-án közzétett jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság Törökországra vonatkozó, 2014–2020-as tájékoztató jellegű stratégiai dokumentumára (2014–2020),

–  tekintettel a polgári és politikai jogok 1996. évi nemzetközi egyezségokmányára, és különösen annak 19. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2014. december 14-én a török rendőrség újságírókat és médiavezetőket tartóztatott le, köztük Ekrem Dumanlıt, a Zaman nevű újság főszerkesztőjét, valamint Hidayet Karacát, a Samanyolu műsorterjesztési csoport igazgatóját; mivel egy isztambuli bíró által kibocsátott végzés szerint bűnügyi nyomozás indult ellenük amiatt, hogy olyan szervezetet alkottak, amely „nyomásgyakorlással, megfélemlítéssel és fenyegetéssel megpróbálta magához ragadni az államhatalmat”, és ezt „hazugságon, az emberek szabadságuktól való megfosztásán és dokumentumok meghamisításán” keresztül tették;

B.  mivel a 2014 decemberében letartóztatott személyek közül többet szabadon bocsátottak; mivel 2014. december 19-én az egyik isztambuli bíróság kihirdette Ekrem Dumanlı feltételes szabadlábra helyezését és a bűnügyi nyomozás lezárásáig utazási tilalom elrendelését, ugyanakkor azt is kihirdette, hogy Hidayet Karacát a nyomozás ideje alatt továbbra is fogva tartják; mivel 2014. december 31-én az egyik isztambuli bíróság elutasította az Ekrem Dumanlı és hét másik személy szabadlábra helyezése elleni ügyészi kifogást;

C.  mivel a kormányzatnak a korrupciós vádakkal kapcsolatos 2013. decemberi fellépése komoly kétségekre adott okot az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát illetően, továbbá azt mutatta, hogy egyre fokozódik a kormánynak a politikai ellenzékkel, a nyilvános tiltakozásokkal és a kritikát gyakorló sajtóval szembeni türelmetlensége;

D.  mivel Törökország már rendkívül sok újságírót tart bebörtönözve, és a médiával szembeni nyomásgyakorlás az elmúlt években fokozódott, többek között a médiacsoportok és az internetes és közösségi médiaplatformok tulajdonosaival és vezetőivel szemben; mivel a politikusok megfélemlítő kijelentései és a kritikát gyakorló újságírók ellen indított eljárások a médiaágazat tulajdonosi struktúrájával együtt a médiatulajdonosok és az újságírók széles körben elterjedt öncenzúrázásához, valamint az újságírók elbocsátásához vezettek; mivel a török kormány a leggyakrabban a terrorizmus elleni törvényre, valamint a büntető törvénykönyv „terrorista szervezetekkel” kapcsolatos cikkeire hivatkozva helyez vád alá újságírókat;

E.  mivel 2015. január 6-án Frederike Geerdink holland tudósítót Diyarbakirban a rendőrség letartóztatta és kihallgatta, majd még ugyanaznap – az éppen akkor Törökországba látogató holland külügyminiszter közbenjárására – szabadon bocsátotta, és 2015. január 7-én Mehmet Ülgert, egy másik holland újságírót tartóztattak le az isztanbuli repülőtérről történő indulásakor, egy rendőrőrsön kihallgatták, és később ugyanaznap szabadon bocsátották;

F.  mivel a jogállamiság és az alapvető jogok, közöttük a véleménynyilvánítás szabadsága tiszteletben tartása az uniós értékek magját képezi, amelyek mellett Törökország az EU-tagságra való jelentkezésével és az ahhoz kapcsolódó tárgyalásokkal, valamint az Európa Tanács tagjaként hivatalosan elkötelezte magát;

G.  mivel az Unió és tagállamai határozottan bírálták a 2014. december 14-én lezajlott letartóztatásokat, kijelentve, hogy azok „összeférhetetlenek az európai értékekkel” és „összeegyeztethetetlenek a médiaszabadsággal”; mivel Erdoğan elnök határozottan visszautasította az uniós bírálatot;

1.  elítéli a Törökországban a közelmúltban levezényelt rendőrségi razziákat és több újságíró és médiaszemélyiség 2014. december 14-i őrizetbe vételét; hangsúlyozza, hogy ezek a fellépések megkérdőjelezik azt, hogy az országban érvényesülnek-e az olyan demokratikus alapelvek, mint például a jogállamiság és a média szabadságának tiszteletben tartása;

2.  emlékeztet arra, hogy a szabad és sokszínű sajtó a demokrácia elengedhetetlen eleme, csakúgy, mint a jogszerű eljárás, az ártatlanság vélelme és a független igazságszolgáltatás; ezért hangsúlyozza, hogy e közelmúltbeli letartóztatások kapcsán valamennyi esetben i) elegendő átlátható információt kell nyújtani a vádlottak ellen felhozott állításokkal kapcsolatban, ii) a vádlottak számára meg kell adni a teljes körű hozzáférést a terhelő bizonyítékokhoz, valamint biztosítani kell számukra a teljes körű védelemhez való jogot, és iii) gondoskodni kell az ügyek megfelelő kezeléséről a vádak valóságtartalmának haladéktalan és minden kétséget kizáró megállapításához; emlékezteti a török hatóságokat, hogy a médiával és az újságírókkal a lehető leggondosabban kell eljárni, valamint hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság a demokratikus és nyílt társadalom működésének továbbra is központi elemét képezik;

3.  aggodalmának ad hangot a demokratikus reformok elakadása és különösen kormánynak a nyilvános tiltakozásokkal és a kritikát gyakorló sajtóval szembeni fokozódó türelmetlensége miatt; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a 2014. december 14-i letartóztatások a sajtóval és a médiaorgánumokkal, köztük az internetes közösségi médiával és fórumokkal szembeni fokozott nyomásgyakorlás és korlátozások sajnálatos tendenciájába illeszkednek; megállapítja, hogy Törökországban az egyes weblapok betiltása aránytalan méreteket ölt; elítéli, hogy sok újságíró van előzetes letartóztatásban, ami már önmagában büntetésnek tekinthető, és felszólítja a török igazságügyi hatóságokat, hogy a lehető leggyorsabban vizsgálják felül és kezeljék ezeket az eseteket;

4.  sürgeti, hogy Törökország dolgozzon ki olyan reformokat, amelyek biztosítják a fékek és ellensúlyok megfelelő rendszerét, maradéktalanul garantálva a szabadság, többek között a gondolatszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiaszabadság, valamint a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását;

5.  hangsúlyozza a sajtószabadság és a demokratikus értékek tiszteletben tartásának fontosságát az uniós bővítési folyamat szempontjából; hangsúlyozza, hogy a török jogi keret egyes rendelkezései és ezeknek a bírói kar általi értelmezése továbbra is akadályozza a véleménynyilvánítás – többek között a média – szabadságát; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiapluralizmus a legfontosabb európai értékek körébe tartoznak, és hogy a független sajtó a demokratikus társadalom nélkülözhetetlen eleme, mivel lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tájékozott módon aktívan részt vegyenek a közös döntéshozatali folyamatokban, és így erősíti a demokráciát; sürgeti ennek kapcsán a török kormányt, hogy foglalkozzon kiemelten a médiaszabadság ügyével, és a nemzetközi normákkal összhangban biztosítson a pluralizmust garantáló, megfelelő jogi keretet; felszólít továbbá a kritikát gyakorló sajtóorgánumok és újságírók ellen irányuló nyomás és megfélemlítés felszámolására;

6.  megjegyzi, hogy az emberi jogok európai egyezménye megsértésének megakadályozására irányuló cselekvési terv nem tervezi a terrorizmus elleni törvény vagy a büntető törvénykönyv valamennyi olyan vonatkozó rendelkezésének felülvizsgálatát, amelyet a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására használnak; hangsúlyozza, hogy e törvények reformját prioritásként kell kezelni;

7.  hangsúlyozza, hogy – ahogyan azt a Tanács 2014. december 16-i következtetéseiben megfogalmazta – a 2014–2020-as időszakra szóló Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) gondoskodik a pénzügyi támogatás és az előcsatlakozási stratégia végrehajtásában elért általános előrehaladás közötti nagyobb koherencia bevezetéséről, kitérve az alapvető jogok és szabadságok teljes körű tiszteletben tartására is;

8.  felszólít arra, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében fordítsanak nagyobb figyelmet a független médiára; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza továbbá a civil társadalmi szervezetek támogatásának jelentőségét is, mivel csak egy átlátható és jól működő civil társadalom képes kiépíteni a megértést és a bizalmat egy élénk és demokratikus társadalom különböző alkotóelemei között;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország parlamentjének és kormányának.