Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2., 3., 4., 6., 7. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 18. és 19. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó emberi jogi okmányaira, különösen az 1966. december 16-i, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. december 10-i egyezményre és annak vonatkozó jegyzőkönyveire, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló, 2006. december 20-i nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának az al-Nasiri kontra Lengyelország, Abu Zubaida kontra Litvánia, Husayn (Abu Zubaida) kontra Lengyelország, El-Maszri kontra Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Nasr és Gali kontra Olaszország és al-Nasiri kontra Románia ügyekben hozott ítéleteire,

–  tekintettel arra az olasz bírósági ítéletre, amelyben távollétében 22 CIA ügynököt, a légierő egy pilótáját és két olasz ügynököt találtak bűnösnek és ítéltek börtönbüntetésre Abu Omar milánói imám 2003-as elrablásában való közreműködésük miatt,

–  tekintettel egyes európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogvatartására való állítólagos használatáról szóló, az ideiglenes bizottság mandátuma felénél kiadott 2006. július 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogvatartására való állítólagos használatáról szóló, 2007. február 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2012. szeptember 11-i, „Foglyok CIA általi állítólagos szállítása és illegális fogvatartása európai országokban: az Európai Parlament TDIP bizottsága által készített jelentés nyomon követése” című állásfoglalására(3),

–  tekintettel a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogvatartásáról szóló 2013. október 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Egyesült Államok Szenátusának Hírszerzési Különbizottsága által készített tanulmányra a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról, valamint arról, hogy a CIA 2001 és 2006 között különféle kínzási módszereket alkalmazott a foglyokon,

–  tekintettel Guantánamóról szóló állásfoglalásaira, köztük a legutóbbi 2013. május 23-i, „Guantánamo: a fogvatartottak éhségsztrájkja” című állásfoglalására(5),

–  tekintettel az alapvető jogokról és a jogállamiságról szóló tanácsi következtetésekre és az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló, 2013-ra vonatkozó bizottsági jelentésre (Luxemburg, 2014. június 5–6.),

–  tekintettel 2014. február 27-i állásfoglalására az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2012)(6),

–  tekintettel a Bizottság „Új uniós keret a jogállamiság megerősítésére” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel a Bizottság 2014. február 3-i uniós antikorrupciós jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása a sikeres terrorizmusellenes politikák létfontosságú eleme;

B.  mivel az Európai Parlament már több alkalommal elítélte a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programját, mivel annak keretében számos esetben emberi jogokat sértő módszereket alkalmaztak, beleértve a kínzást és az egyéb embertelen vagy megalázó bánásmódot, az emberrablást, a titkos vagy eljárás nélküli fogvatartást, valamint a visszaküldés tilalmának megsértését;

C.  mivel sajátos jellegük ellenére a nemzetbiztonsági és terrorizmusellenes politikák sem mentesülhetnek az elszámoltathatóság elve alól, és nem maradhatnak büntetlenül a nemzetközi jog és az emberi jogok ellen elkövetett jogsértések;

D.  mivel a rendkívüli kiadatásokért, az emberrablásokért, a jogellenes titkos fogvatartásért és a kínzásért való elszámoltathatóság elengedhetetlen az emberi jogoknak az uniós bel- és külpolitikákban való hatékony védelme és előmozdítása, valamint a jogállamiságon alapuló, törvényes és hatékony biztonságpolitikák biztosítása érdekében;

E.  mivel a Parlament több alkalommal is kérte az uniós tagállamoknak a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjában való közreműködésének teljes körű kivizsgálását;

F.  mivel az előző Parlament 2013. október 10-i fent említett állásfoglalásában felhívta a jelenlegi Parlamentet, hogy továbbra is vállalja és hajtsa végre az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogvatartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság által adott megbízatást, és ennek keretében biztosítsa, hogy a bizottság ajánlásait követik, és továbbra is vizsgálja az esetlegesen felmerülő új elemeket, továbbá teljes mértékben használja ki és fejlessze tovább vizsgálati jogkörét;

G.  mivel az Egyesült Államok Szenátusának Hírszerzési Különbizottsága által készített jelentés új tényeket tár fel, amelyek megerősítik azokat az állításokat, melyek szerint számos uniós tagállam, azok hatóságai, valamint nemzetbiztonsági és hírszerző szolgálataik tisztviselői és ügynökei bűnrészesek voltak a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjában, esetenként korrupció révén, jelentős összegeket fogadva el a CIA-től az együttműködésükért cserébe;

H.  mivel az Egyesült Államok Szenátusának Hírszerzési Különbizottsága elutasítja a CIA azon állításait, hogy a kínzás segítségével olyan információkat sikerült megszerezni, amelyekhez hagyományos, erőszakmentes vallatási technikák révén nem lehetett volna hozzájutni;

I.  mivel a Spanyol Királyság Nemzeti Bírósága (Audiencia Nacional, 5. számú Központi Bíróság (Juzgado Central No 5)) előtt folyamatban van egy büntetőeljárás (ügyszám 150/09) a guantánamói katonai bázison alkalmazott kínzások ügyében;

J.  mivel Barack Obama amerikai elnök kötelezettséget vállalt arra, hogy 2010. januárjáig bezáratja a guantánamói fogolytábort, ahol 122 olyan foglyot őriznek, akik ellen büntetőbíróság előtt hivatalos vádemelés nem történt, köztük 54 olyan személy, akiknek szabadon bocsátását hivatalosan elrendelték;

K.  mivel a Guantánamói-öbölben fogvatartott foglyok egy részének áttelepítését célzó, az uniós tagállamok által biztosított segítségnyújtás lassú és korlátozott mértékű;

1.  üdvözli az Egyesült Államok Szenátusa Hírszerzési Különbizottságának azon döntését, hogy nyilvánosságra hozza a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról készült jelentésének összefoglalóját; ösztönzi a jelentés teljes egészében történő, túlzott és szükségtelen szerkesztés nélküli közzétételét;

2.  mélyen elítéli a leírt illegális terrorellenes műveletek során alkalmazott kegyetlen kihallgatási módszereket; kiemeli az Egyesült Államok Szenátusának azon következtetését, hogy a CIA által alkalmazott erőszakos módszerek révén nem sikerült olyan hírszerzési információkhoz jutni, melyek birtokában megakadályozhatók lennének a további terrortámadások; emlékeztet rá, hogy teljes mértékben elítéli a kínzást;

3.  úgy véli, hogy a CIA-program kapcsán tapasztalt általános büntetlenség lehetővé tette az alapvető emberi jogi jogsértések folytatódását, amint arra az egyesült államokbeli Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és különböző uniós tagállamok titkosszolgálatainak tömeges megfigyelési programjai is rávilágítottak;

4.  felszólítja az Egyesült Államokat, hogy vizsgálja ki a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjának végrehajtása során elkövetett számos emberi jogi jogsértést és indítson jogi eljárást az elkövetőkkel szemben, továbbá teljesítse az uniós tagállamok valamennyi tájékoztatás iránti és kiadatási kérelmét, illetve a CIA-program áldozatai számára nyújtott hatékony jogorvoslatra vonatkozó kérelmeket;

5.  ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják ki azon állításokat, melyek szerint a területükön titkos börtönök működtek, ahol a CIA-program keretében embereket tartottak fogva, és emeljenek vádat az e műveletekben részt vevő személyek ellen, tekintetbe véve a napvilágra került összes új bizonyítékot;

6.  felkéri a tagállamokat, hogy teljes körűen vizsgálják ki azokat a közelmúltbeli állításokat, melyek szerint a területükön sor került illegális kiadatásra, fogvatartásra és kínzásra, és indítsanak jogi eljárást a felelősök ellen;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az egyes tagállamok CIA-programban való részvételére irányuló nemzeti parlamenti és bírósági vizsgálatok rendre akadályokba ütköztek, az információkat féltők visszaéltek az államtitok fogalmával, és egyes dokumentumok indokolatlan minősítése miatt büntetőeljárásokat kellett megszüntetni, ami de facto az emberi jogi jogsértések elkövetőinek büntetlenségét vonta maga után;

8.  kéri a tagállamok CIA-programban való szerepvállalását vizsgáló, folyamatban lévő nyomozások – különösen a Chilcot-vizsgálat – eredményeinek további késedelem nélküli nyilvánosságra hozatalát;

9.  felszólít egy alapvető jogokra vonatkozó uniós belső stratégia elfogadására, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy ilyen stratégiára és egy ehhez kapcsolódó cselekvési tervre;

10.  utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot – társulva a Külügyi Bizottsággal és különösen az Emberi Jogi Albizottsággal –, hogy kezdje újra a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállítására és illegális fogvatartására irányuló vizsgálatát, és egy éven belül tegyen jelentést a plenáris ülésnek; a vizsgálat foglalja magában a következőket:

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 303. E, 2006.12.13., 833. o. (2) HL C 287. E, 2007.11.29., 309. o. (3) HL C 353. E, 2013.12.3., 1.o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0418. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0231. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.