Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 16., 20., 67., 68., 70., 71., 72., 75., 82., 83., 84., 85., 86., 87. és 88. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikkének (1) bekezdésére, továbbá 11., 12., 21., 47–50., 52. és 53. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2010–2014 közötti belső biztonsági stratégiájáról szóló végrehajtási zárójelentésről szóló 2014. június 20-i bizottsági közleményre (COM(2014)0365),

–  tekintettel az Európai Unióban a terrorizmus helyzetével és alakulásával foglalkozó 2014. évi Europol-jelentésre (TE-SAT),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2014. szeptember 24-én elfogadott, a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló határozatra (2178. sz. határozat (2014)),

–  tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájára, melyet a Tanács 2010. február 25-én fogadott el,

–  tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című 2011. december 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a terroristaellenes műveletek, a rendfenntartás, a bevándorlás ellenőrzése, valamint a vámeljárások és a határellenőrzések során felmerülő, az etnikai vagy faji hovatartozás ismérvein alapuló profilalkotás problémájáról szóló 2009. április 24-i, a Tanácshoz intézett ajánlására(2),

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentéssel kapcsolatos 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2014-es Europol-értékelésre (iOCTA),

–  tekintettel az Unióban elkövetett súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2013-as Europol-értékelésre (SOCTA),

–  tekintettel a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről folytatott 2015. január 28-i plenáris vitára,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. január 29–30-án Rigában tartott informális ülésére,

–  tekintettel az EU megújított belső biztonsági stratégiájáról szóló 2014. december 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. január 11-i informális ülését követően kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2014. október 9-i és december 5-i következtetéseire,

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorának az Európai Tanácshoz benyújtott 2014. november 24-i jelentésére (15799/14),

–  tekintettel a Bizottság 2014. december 16-án közzétett 2015. évi munkaprogramjára (COM(2014)0910),

–  tekintettel a Bizottság „A terrorista radikalizálódás és az erőszakos szélsőségek megelőzése” című 2014. január 15-i közleményére (COM(2013)0941),

–  tekintettel a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport véleményére a szükségesség és az arányosság fogalmának alkalmazásáról és az adatvédelemről a bűnüldözési ágazatban (01/2014. számú vélemény),

–  tekintettel a Bíróság C‑293/12 és C-594/12. sz. Digital Rights Ireland Ltd és Seitlinger és társai egyesített ügyekben hozott 2014. április 8-i ítéletére, valamint a Parlament jogi szolgálatának erre az ítéletre adott értelmezésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség a biztonságunkat és szabadságainkat fenyegető nagy veszélyek közé tartozik;

B.  mivel a közelmúltbéli párizsi tragikus események arra figyelmeztetnek minket, hogy az Európai Unió folyamatos és növekvő terrorfenyegetésnek van kitéve, amely az elmúlt évtized során súlyosan érintett számos tagállamot, ahol a támadások nemcsak személyek, hanem az Unió alapját képező értékek és szabadságok ellen is irányultak;

C.  mivel a biztonság az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított egyik jog, de az alapvető jogok, a polgári szabadságjogok és az arányosság a sikeres terrorizmusellenes politikák alapvető elemei;

D.  mivel a terrorizmus elleni küzdelem megelőzési stratégiáit egy olyan sokrétű megközelítésre kell alapozni, amelynek célja az Unió területén történő támadások előkészítésének közvetlen megakadályozása, valamint a terrorizmust kiváltó okokkal való szembenézés szükségességének integrálása; mivel a terrorizmus olyan globális fenyegetés, amelyre polgáraink biztonságának megerősítése, a szabadság, a demokrácia, valamint az emberi jogok alapvető értékeinek védelme és a nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében helyi, nemzeti, európai és globális szinten kell megoldást találni;

E.  mivel a 2001. szeptember 11. óta Európa területén – legutóbb 2015 januárjában – végrehajtott súlyos terrortámadások jelentős hatással vannak az uniós polgárok és lakosok biztonságérzetére; mivel az EU közvetlen szomszédságában kirobbant új konfliktusok és zavargások, az új technológiák rohamos fejlődése, valamint a radikalizmus aggasztó, az Európai Unióban és a szomszédos országokban is erőszakhoz és terrorizmushoz vezető fokozódása miatt az utóbbi években drámaian megváltozott a biztonsági helyzet Európában;

F.  mivel az internet és a közösségi média használata segíti a terrorista propaganda terjesztését; mivel a kiberterrorizmus révén a terroristacsoportok a határok fizikai akadályaitól mentesen alakíthatnak ki és tarthatnak fenn kapcsolatokat, és ezáltal kevésbé szorulnak rá arra, hogy egyes országokban támaszponttal vagy rejtekhellyel rendelkezzenek;

G.  mivel az EU számára súlyos és fokozódó fenyegetést jelentenek az úgynevezett „uniós külföldi harcosok”, azaz olyan személyek, akik – többek között fegyveres konfliktusokkal összefüggésben is – terrorcselekmények elkövetése vagy tervezése, illetve terrorista kiképzés tartása vagy az azon való részvétel céljából a lakóhelyük vagy állampolgárságuk szerinti országtól eltérő országba utaznak; mivel a becslések szerint 3500–5000 uniós állampolgár hagyta el hazáját, hogy külföldi harcosként részt vegyen a Szíriában, Irakban és Líbiában kirobbant háborúkban és erőszakban, óriási kihívást jelentve az uniós polgárok biztonsága szempontjából;

1.  a leghatározottabban elítéli a Párizsban elkövetett atrocitásokat, ismételten legmélyebb együttérzését fejezi ki a francia nép és az áldozatok családtagjai számára, valamint ismételten hangsúlyozza, hogy egységesen részt vesz a terrorizmus, illetve a demokratikus értékeink és szabadságaink lerohanása elleni globális harcban;

2.  határozottan és kategorikusan elutasít minden terrorcselekményt, a terrorista propagandát, a terrorizmusban részt vevők dicsőítését és a szélsőséges erőszakos ideológiák pártolását, bárhol is történjenek a világban; hangsúlyozza, hogy biztonság nélkül nincs szabadság, és szabadság nélkül nincs biztonság;

3.  aggodalommal szemléli a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából a konfliktusövezetekbe utazó és később onnan az EU területére visszatérő, az EU belső biztonságára és az uniós polgárok életére kockázatot jelentő uniós polgárok gyorsan növekvő számát; kéri a Bizottságot, hogy a jogbiztonság növelése érdekében tegyen javaslatot az „uniós külföldi harcosok” egyértelmű és közös fogalommeghatározására;

4.  hangsúlyozza, hogy specializáltabb intézkedésekre van szükség annak a problémának a leküzdéséhez, hogy uniós polgárok külföldre utaznak azért, hogy terrorista szervezetek mellett harcoljanak; megerősíti, hogy míg egyes esetekben lehet büntetőeljárást lefolytatni, más eszközöket kell alkalmazni az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás megelőzésére, az európai és más idegen harcosok utazásának megakadályozására és a visszatérők kezelésére; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki bevált gyakorlatokat az e területen sikeres stratégiákat, cselekvési terveket és programokat elfogadó tagállamok bevált gyakorlatai alapján;

A terrorizmus kiváltó okai és az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás elleni küzdelem

5.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus jelentette általános fenyegetés kezelése egy olyan többrétegű megközelítésen alapuló, terrorizmus elleni stratégiát tesz szükségessé, amely átfogó módon kezeli az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizmus mögött meghúzódó tényezőket, például fejleszti a társadalmi kohéziót, a befogadást, valamint a politikai és vallási toleranciát, elkerüli a gettósodást, elemzi és ellensúlyozza a terrorcselekmények elkövetésére való internetes felbujtást, megakadályozza a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából történő elutazást, megelőzi és megakadályozza a toborzást és a fegyveres konfliktusokban való részvételt, megakasztja a terrorszervezeteknek és a csatlakozni kívánó magánszemélyeknek nyújtott pénzügyi támogatást, megfelelő esetekben biztosítja a vádemelést, illetve megfelelő eszközöket ad a bűnüldöző hatóságok kezébe ahhoz, hogy az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett elláthassák feladataikat;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy fektessenek be a radikalizálódás kiváltó okainak kezelését célzó rendszerekbe – például olyan oktatási programokba, amelyek előmozdítják az integrációt, a társadalmi befogadást, a párbeszédet, a részvételt, az egyenlőséget, a toleranciát, valamint a különböző kultúrák és vallások közötti megértést –, illetve rehabilitációs programokba;

7.  mély aggodalommal mutat rá a börtönökben zajló radikalizálódás jelenségére, és ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat e tárgyban; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a börtönökre és a fogva tartási körülményekre, célzott intézkedésekkel a radikalizálódás e környezetben történő kezelésére; felszólítja a tagállamokat, hogy a terrorcselekmények előkészítésében részt vevő fogva tartottak felismerésének megkönnyítése érdekében tegyenek többet a börtönök adminisztratív rendszereinek javításáért, kövessék nyomon és előzzék meg a radikalizálódási folyamatokat, valamint alakítsanak ki a terrorista tevékenységektől való elszakításra, a rehabilitációra és a radikalizálódás felszámolására irányuló konkrét programokat;

8.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a radikalizálódás fokozott megelőzésére és a radikalizálódást visszafordító programok támogatására azáltal, hogy a közösségeket és a civil társadalmat nemzeti és helyi szinten képessé kell tenni és aktivizálni kell a szélsőséges ideológiák terjedésének megfékezésére; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a radikalizálódás elleni kampányok kidolgozásában és a radikalizálódás visszafordítására irányuló struktúrák és a külföldi harcosok hazatérésére irányuló folyamatok kialakításában részt vevő valamennyi szereplőt összefogó, radikalizálódást figyelő uniós információs központot (RAN), és pozitív alternatívákat biztosítva közvetlenül szálljon szembe a szélsőséges ideológiákkal;

9.  támogatja a terrorista propaganda, a radikális hálózatok és az internetes toborzás elleni európai stratégia elfogadását a kormányközi és önkéntes alapon már megtett erőfeszítésekre és meghozott kezdeményezésekre építve, az e téren bevált gyakorlatok és sikeres módszerek további cseréje céljából;

10.  felszólít a radikalizálódás megelőzésének nemzeti stratégiáiról szóló tanácsi javaslat elfogadására, amely kezelné a radikalizálódás mögöttes tényezőinek széles körét, és ajánlásokat fogalmazna meg a tagállamoknak a terrorista tevékenységektől való elszakításra, a rehabilitációra és a radikalizálódás felszámolására irányuló programok létrehozásáról;

A hatályos bűnüldözési intézkedések végrehajtása és felülvizsgálata

11.  felszólítja a tagállamokat az olyan létező európai szintű platformok, adatbázisok és riasztási rendszerek optimális felhasználására, mint amilyen például a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és az előzetes utasinformációs rendszer (APIS);

12.  hangsúlyozza, hogy a schengeni térségen belüli szabad mozgás az Európai Unió egyik legjelentősebb szabadsága, és ezért elveti a schengeni rendszer felfüggesztésére irányuló javaslatokat, és ehelyett inkább arra buzdítja a tagállamokat, hogy szigorítsák a meglévő szabályok alkalmazását, amelyek jelenleg is magukban foglalják az okmányellenőrzések ideiglenes bevezetését, és használják ki jobban a SIS II. rendszer kínálta lehetőségeket; rámutat arra, hogy bizonyos célzott ellenőrzéseket már most is el lehet végezni a külső határokat átlépő személyek esetében;

13.  kötelezettséget vállal arra, hogy munkálkodni fog az uniós utas-nyilvántartási adatállományról szóló irányelv(5) év végéig megvalósuló véglegesítése érdekében; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg a Bíróság adatmegőrzési irányelvre vonatkozó ítéletének következményeit, illetve annak az uniós utas-nyilvántartási adatállományról szóló irányelvre gyakorolt hatását; arra ösztönzi a Tanácsot, hogy tegyen előrelépéseket az adatvédelmi csomag terén, hogy párhuzamosan lehessen lefolytatni az uniós utas-nyilvántartási adatállományról szóló irányelvről, illetve az adatmegőrzési irányelvről szóló háromoldalú egyeztetéseket; bátorítja a Bizottságot, hogy kérjen fel független szakértőket a bűnüldözési, biztonsági és hírszerzési szervezetek részéről, illetve a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport képviselői közül, akik az uniós utas-nyilvántartási adatállományról szóló irányelv szükségessége és arányossága terén megfogalmaznák a biztonsági igényekkel kapcsolatos véleményüket és alapelveiket;

14.  kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul, majd a későbbiekben rendszeresen értékelje a jelenlegi eszközöket és kezdje meg a terrorizmus elleni küzdelem terén fennmaradó hiányosságok ezzel összefüggő felmérését, melynek során az Európai Tanácsnak rendszeresen értékelnie kell az Unió előtt álló veszélyeket, lehetővé téve az Unió és a tagállamok számára a hatékony fellépést; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítse meg a terrorizmus elleni küzdelem megújított ütemtervét, amely hatékony választ ad a meglévő fenyegetésekre és eredményes biztonságot garantál mindenki számára, miközben biztosítja az Európai Unió alapító értékeit alkotó jogokat és szabadságokat;

15.  hangsúlyozza, hogy az áldozatok és családtagjaik védelmére és támogatására irányuló politikákat a terrorizmus elleni harc elengedhetetlen elemévé kell tenni; ezért kéri a tagállamokat, hogy megfelelően ültessék át a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvet;

16.  úgy véli, hogy a fegyverkereskedelem elleni küzdelmet az Uniónak a súlyos és szervezett nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben prioritásként kell kezelnie; úgy véli, hogy tovább kell erősíteni az együttműködést az információcsere-mechanizmusok, valamint a tiltott fegyverek nyomonkövethetősége és megsemmisítése terén; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősséggel értékelje az illegális lőfegyverek és robbanószerkezetek mozgására és a szervezett bűnözéshez kapcsolódó fegyverkereskedelemre vonatkozó hatályos uniós szabályokat;

17.  üdvözli a pénzmosás elleni küzdelem frissített jogi keretének közelgő európai szintű elfogadását, mely döntő fontosságú lépést hatékonyságának biztosítása és ennélfogva a terrorszervezetek egyik jelentős finanszírozási forrásának kezelése érdekében minden szinten végre kell hajtani;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló uniós eszközök, például az ECRIS, az európai elfogatóparancs és az európai nyomozási határozat segítségével fokozzák az egymással folytatott igazságügyi együttműködést;

Az Unió belső biztonsága, valamint az uniós bűnüldöző hatóságok és ügynökségek kapacitásai

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy előzzék meg a terrorista személyek mozgását a külső határokon lefolytatott ellenőrzések megerősítésével, az úti okmányok rendszeresebb és hatékonyabb ellenőrzésével, a tiltott fegyverkereskedelem és a személyazonosság csalárd felhasználása elleni fellépéssel, valamint a kockázatot jelentő területek meghatározásával;

20.  aggodalommal állapítja meg, hogy a terrorista szervezetek az internetet és a hírközlési technológiákat fokozottan használják kapcsolattartásra, támadások megtervezésére és propagandaterjesztésre; kéri, hogy az internettel és a közösségi médiával foglalkozó vállalatok működjenek együtt a kormányokkal, a bűnüldöző hatóságokkal és a civil társadalommal e probléma leküzdése érdekében, biztosítva egyúttal, hogy a szólásszabadság és a magánélet védelmének általános elveit mindenkor tiszteletben tartsák; hangsúlyozza, hogy az adatok interneten történő felhasználását és terjesztését a terrorizmus elleni küzdelem céljából korlátozó intézkedéseknek szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

21.  megismétli, hogy valamennyi – többek között az uniós ügynökségek, például az Europol által végzett – adatgyűjtésnek és adatmegosztásnak összhangban kell állnia az uniós és a nemzeti joggal, és azokat olyan koherens adatvédelmi keretre kell alapozni, amely a személyes adatok védelmét szolgáló, jogilag kötelező erejű, uniós szintű előírásokat tartalmaz;

22.  határozottan ösztönzi a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az uniós ügynökségek közötti jobb információcserét; hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell, illetve intenzívebbé és gyorsabbá kell tenni a globális bűnüldözési információk megosztását; felszólít a tagállamok és harmadik országok közötti hatékonyabb operatív együttműködésre a meglévő értékes eszközök – például a közös nyomozócsoportok, a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program és az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló megállapodások – fokozottabb alkalmazása révén, valamint sürgeti a releváns információk és adatok gyorsabb és hatékonyabb megosztását, a megfelelő adatvédelmi és a magánélet védelmére vonatkozó garanciák mellett;

23.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy végezzék el az EU terrorizmusellenes és kapcsolódó intézkedéseinek átfogó értékelését, különösen azoknak a tagállamok jogában és gyakorlatában történő végrehajtása, valamint a tagállamok e területen az EU ügynökségeivel, nevezetesen az Europollal és az Eurojusttal való együttműködésének mértéke tekintetében, és ehhez kapcsolódóan az EUMSZ 70. cikke szerinti eljárás alkalmazásával végezzenek értékelést a fennmaradó hiányosságokról, és ezt az értékelési folyamatot a biztonságra vonatkozó európai menetrend részeként vezessék be;

24.  hangsúlyozza, hogy az európai ügynökségeknek és a nemzeti bűnüldöző hatóságoknak fel kell lépniük a terrorista szervezetek fő bevételi forrásai, többek között a pénzmosás, az emberkereskedelem és a tiltott fegyverkereskedelem ellen; e tekintetben felszólít az uniós jogszabályok ezen a területen történő maradéktalan végrehajtására, annak érdekében, hogy Unió-szerte összehangolt megközelítés alakuljon ki; megállapítja, hogy a tagállamok a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatban rendelkezésükre álló információknak csupán 50%-kát adják át az Europolnak és az Eurojustnak;

25.  felkéri a tagállamokat, hogy hasznosítsák jobban az Europol egyedülálló képességeit annak biztosítása révén, hogy nemzeti egységeik rendszeresebben és rutinszerűen az Europol rendelkezésére bocsássák a megfelelő információkat; emellett támogatja, hogy műveleti, műszaki és hírszerzési információcserével kapcsolatos képességeinek maximalizálása érdekében az Europolon belül hozzanak létre egy terrorizmus elleni európai platformot;

26.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a büntető igazságszolgáltatási válaszlépések eredményességét és koordinációját az Eurojuston keresztül, a jogi keretek biztosítása és a határokon átnyúló együttműködés elősegítése érdekében harmonizálni kell a külföldi harcosokkal összefüggő bűncselekmények büntetendőségét, el kell kerülni a büntetőeljárási hiányosságokat, és 2008/919/IB kerethatározat aktualizálásával meg kell oldani a bizonyítékok terrorizmussal kapcsolatos ügyekben való gyűjtésével és elfogadhatóságával kapcsolatos gyakorlati és jogi kihívásokat;

27.  szorgalmazza az Unión belüli terrorizmusellenes politikák és titkosszolgálati munka szigorú demokratikus és bírói felügyeletét, teljes körű független demokratikus ellenőrzés mellett, és kitart amellett, hogy a biztonsági együttműködésnek szigorúan a nemzetközi jog betartása mellett kell megvalósulnia;

A nemzetközi terrorizmus elleni harcra irányuló külső uniós stratégia elfogadása

28.  felszólítja az Uniót, hogy aktívan mozdítsa elő a terrorizmus elleni globális partnerséget és szorosan működjön együtt a regionális szereplőkkel, például az Afrikai Unióval, az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal és az Arab Ligával, valamint különösen a Szíriával és Irakkal szomszédos országokkal, a konfliktus által nagymértékben érintett országokkal, például Jordániával, Libanonnal és Törökországgal, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezetével és különösen annak Terrorizmus Elleni Bizottságával; e tekintetben szorgalmazza az EU és ezen országok fejlesztési és biztonsági szakértői közötti párbeszéd fokozását;

29.  hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy az Európai Unió, a tagállamok és a partnerországok a nemzetközi terrorizmus elleni stratégiájukat a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására építsék; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unió nemzetközi terrorizmus leküzdésére irányuló külső tevékenységének elsősorban a terrorizmus megakadályozására, leküzdésére és büntetőeljárás alá vonására kell irányulnia;

30.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy fogadja el az Unió nemzetközi terrorizmus elleni külső stratégiáját a nemzetközi terrorizmus forrásainak feltérképezése, valamint a terrorizmus elleni harc általános érvényesítése érdekében; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy alakítson ki egy terrorizmus elleni együttműködési stratégiát harmadik országokkal, biztosítva egyúttal a nemzetközi emberi jogi normák tiszteletben tartását;

31.  sürgeti az Uniót, hogy az európai szomszédságpolitika jelenleg zajló felülvizsgálatának részeként vizsgálja felül a dél-mediterrán térséggel szembeni stratégiáját, és összpontosítson azon országok és szereplők támogatására, amelyek valóban elkötelezettek a közös értékek és a reformok mellett;

32.  hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervekben, illetve az EU és partnerországai közötti politikai párbeszédekben a radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére kell összpontosítani, többek között a nemzetközi együttműködés fokozása, a meglévő programok és kapacitások kihasználása, valamint az olyan országok civil társadalmi szereplőivel folytatott együttműködés révén, amelyek érdekeltek a terrorizmus és az internetes és más kommunikációs eszközökön keresztüli radikális propaganda leküzdésében;

33.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni intézkedésekkel kapcsolatos átfogó uniós stratégiának teljes mértékben fel kell használnia a kül- és fejlesztési politikákat a szegénység, a hátrányos megkülönböztetés és a marginalizálódás elleni fellépés, a korrupció leküzdése és a jó kormányzás előmozdítása, valamint a konfliktusok megelőzése és rendezése érdekében, mivel mindezek hozzájárulnak a társadalom egyes csoportjainak és területeinek marginalizálódásához, és ezáltal fogékonyabbá teszik őket a szélsőséges csoportok propagandája iránt;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 45. o. (2) HL C 184. E, 2010.7.8., 119. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0384. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0102. (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/24/EK irányelve (2006. március 15.) a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról (HL L 105., 2006.4.13., 54. o.).