Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi, Burundiról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2014. szeptember 18-i állásfoglalására, különös tekintettel Pierre Claver Mbonimpa esetére(1),

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2014. április 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a békét és a megbékélést célzó arushai megállapodásra,

–  tekintettel a Tanács Nagy-tavak régióról szóló 2014. július 22-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ burundi irodájának (BNUB) jelentéseire,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről és a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra, valamint a Tanács 2014. júniusi következtetéseire, melyekben vállalta, hogy fokozza az emberi jogok védelmezői érdekében folytatott munkát,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az emberi jogokért felelős nemzeti konzultatív bizottság 2013. április 25-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió burundi küldöttségének 2014. szeptember 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. január 20-án a burundi hatóságok letartóztatták és őrizetbe vették Bob Rugurika emberijog-védőt, a Radio Publique Africaine (RPA) rádióállomás igazgatóját azt követően, hogy megtagadta a forrásai felfedésére irányuló kérést, miután a rádióállomás egy oknyomozó riportsorozatot közvetített a 2014 szeptemberében a Bujumbura városától északra fekvő Kamengében meggyilkolt három idős olasz apáca, Lucia Pulici, Olga Raschietti és Bernadetta Boggian esetéről;

B.  mivel a sugárzott műsorban olyan állítások is elhangzottak, miszerint magas rangú hírszerző tisztek is részt vettek a gyilkosságokban, akiknek a műsor sugárzása előtt felajánlották a hozzászólás lehetőségét;

C.  mivel a burundi hatóságok semmilyen bizonyítékkal nem igazolták Bob Rugurika letartóztatását, melyet „a közszolidaritás megszegésével, a nyomozási titoktartás megsértésével, bűnöző bújtatásával és gyilkosságban való bűnrészességgel” indokoltak; mivel a letartóztatás része a kormány által a véleménynyilvánítás szabadsága elleni intézett, újságírókat, aktivistákat és politikai pártok tagjait célzó támadássorozatnak; mivel e támadások fokozódnak a Burundiban 2015 májusában és júniusában tartandó választások felé közeledve;

D.  mivel a nemzetközi emberi jogi normák, köztük a Burundi által ratifikált emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya egyértelműen kijelentik, hogy az előzetes letartóztatásnak hiteles és jogilag megalapozott vádemelésen kell alapulnia; mivel a burundi hatóságok semmilyen bizonyítékot nem mutattak be Bob Rugurika őrizetbe vétele szükségességének indokolására;

E.  mivel a burundi hatóságok részéről ez már nem az első arra irányuló kísérlet, hogy megakadályozzák a médiát és különböző emberi jogi csoportokat abban, hogy érzékeny információkat tegyenek közzé és a kormány által állítólagosan elkövetett visszaélésekről tudósítsanak; mivel a vitatott témák dokumentálásától és nyilvánosságra hozásától a folyamatos zaklatások ellenére sem riadtak vissza az újságírók, köztük Pierre Claver Mbonimpa, vezető emberijog-védő sem, akit 2014 májusában a Radio Publique Africaine rádióban tett kijelentéseiért letartóztattak, majd később szabadon bocsátottak, noha az ellene felhozott vádakat nem ejtették;

F.  mivel 2013 júniusában korlátozó jellegű sajtótörvényt fogadtak el, amely csorbítja a médiaszabadságot és behatárolja azokat a témákat, amelyekről tudósíthatnak az újságírók, illetve bűncselekménnyé nyilváníthat bizonyos, például a közrenddel és a közbiztonsággal kapcsolatos témákról való tudósítást; mivel Burundi újságíró-szövetsége a Kelet-Afrikai Bíróság elé vitte az ügyet;

G.  mivel a 2015. évi választásokhoz közeledve számos korlátozó jellegű törvény – köztük a 2013. áprilisi médiatörvény – elfogadása súlyosbította az újságírók és a politikai gyilkosságokat, a korrupciót és az ország nem megfelelő irányítását bírálók által 2010 óta elszenvedett zaklatásokat és fenyegetéseket;

H.  mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadsággal kapcsolatos 2014. évi rangsorában Burundi 180 ország közül a 142. helyen áll;

I.  mivel az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges előadó, Reine Alapini-Gansou elítélte a letartóztatást és Bob Rugurika azonnali szabadon engedését követelte, továbbá emlékeztetett a burundi hatóságoknak a véleménynyilvánítás szabadságának afrikai érvényesüléséről szóló elvi nyilatkozatból, illetve a Kigali és a Grand Bay Nyilatkozatokból fakadó kötelezettségeire;

J.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságát mind a burundi alkotmány, mind pedig a Burundi által megerősített nemzetközi és regionális szerződések szavatolják, és része a jó kormányzásra és a korrupció elleni harcra irányuló nemzeti stratégiának, továbbá alapvető feltétele annak, hogy 2015-ben szabad és tisztességes választásokat lehessen tartani, illetve hogy a választások eredményét valamennyi résztvevő elismerje;

K.  mivel a szabad, tisztességes, átlátható és békés 2015-ös választási folyamat lehetővé teszi a még mindig egy válság utáni helyzetben lévő ország számára, hogy kiemelkedjen a 2010. évi választási folyamatot követő politikai patthelyzetből;

L.  mivel a Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalását, és különösen annak a Cotonoui Megállapodás 96. cikkére történő hivatkozását követően az uniós képviselők – a rendezési tervvel és a magatartási kódexszel összhangban – ragaszkodtak az országban jelenlévő összes politikai erő választási folyamatban való inkluzív részvételéhez;

M.  mivel a burundi kormány megerősítette elkötelezettségét annak biztosítása mellett, hogy az ország valamennyi politikai erejével folytatott tárgyalások tiszteletben tartsák a fent említett két dokumentumot, és ismételten kérte az Uniót és tagállamait, hogy nyújtsanak anyagi és pénzbeli támogatást a jelenlegi választási folyamathoz, továbbá a választások előtt, közben és után küldjenek megfigyelő missziókat Burundiba;

N.  mivel az EU nemrégiben 432 millió euró támogatást nyújtott Burundinak a 2014–2020-as Európai Fejlesztési Alapból, hogy hozzájáruljon többek között a kormányzás javításához és a civil társadalom fejlesztéséhez;

O.  mivel Burundiban még mindig a legsúlyosabb politikai válság zajlik azóta, hogy az ország 2005-ben kilábalt a 12 évig tartó polgárháborúból, és mivel ez nem csupán Burundi, hanem a szomszéd államok belső stabilitását is újfent fenyegeti az afrikai kontinens már egyébként is ingatag helyzetű régiójában,

1.  elítéli Bob Rugurika indokolatlan fogva tartását és azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására szólít fel; egyúttal felszólítja a hatóságokat, hogy folytassák a nyomozást a három olasz apáca meggyilkolása ügyében, és a felelősöket állítsák bíróság elé; kéri továbbá, hogy indítsanak független vizsgálatot a három apáca meggyilkolása ügyében;

2.  elítél mindennemű emberi jogi jogsértést Burundiban, valamint a 2015. évi elnöki és parlamenti választásokhoz közeledve korlátozó jogszabályok bevezetését, különös tekintettel azokra, amelyek ártanak az ellenzéknek, a médiának és a civil társadalomnak azáltal, hogy korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve az egyesülési és gyülekezési szabadságot;

3.  felszólítja a burundi hatóságokat, hogy gondoskodjanak a megfelelő és tisztességes egyensúly kialakításáról a média szabadsága, beleértve az újságírók bűncselekmények nyomozására és az azokról szóló tudósítások készítésére vonatkozó szabadsága és a bűnügyi nyomozások integritásának biztosítása között;

4.  felszólítja a burundi kormányt, hogy a 2015-ös választásokhoz közeledve tegye lehetővé az őszinte és nyílt politikai vitát, és tartsa tiszteletben az ENSZ égisze alatt megkötött és az összes burundi politikai vezető által aláírt rendezési tervet és magatartási kódexet; emlékeztet arra, hogy a burundi alkotmány kimondja: „A köztársasági elnököt öt évre választják, mandátuma egyszer hosszabbítható meg. Senki sem töltheti be az elnöki tisztséget több mint két cikluson keresztül”;

5.  felszólítja a burundi kormányt, hogy tartsa tiszteletben a választási menetrendet, és vonja be az ellenzéki pártokat a választások ellenőrzésébe – beleértve az új szavazók részleges nyilvántartásba vételének szakaszát – a választók nyilvántartásba vételének értékeléséről szóló 2015. január 29-30-i találkozón a Független Nemzeti Választási Bizottság és a politikai pártok között létrejött megállapodásának megfelelően;

6.  igen aggasztónak tartja, hogy a kormány beavatkozik az ellenzéki pártok belső irányításába, ellehetetleníti e pártok kampányát és egyre inkább arra használja az igazságszolgáltatást, hogy kizárja az ellenzéki vezetőket a választási folyamatból;

7.  sürgeti a burundi kormányt, hogy tegyen lépéseket a CNDD-FDD párt ifjúsági tagozatának ellenőrzésére, megakadályozva, hogy az megfélemlítse és megtámadja az állítólagos ellenfeleket, valamint hogy biztosítsa az erőszakos cselekmények elkövetőinek bíróság elé állítását; kéri, hogy végezzenek független nemzetközi vizsgálatot annak tisztázására, hogy a CNDD-FDD valóban felfegyverzi és kiképzi-e az ifjúsági tagozatát; sürgeti az ellenzéki pártok vezetőit, hogy kerüljék el az ellenfeleik elleni erőszakot;

8.  kiemeli a Választási Magatartási Kódex és az ENSZ által kialkudott és a politikai vezetők által 2013-ban aláírt választási ütemterv tiszteletben tartásának jelentőségét, és teljes mértékben támogatja az ENSZ és a nemzetközi közösség 2015-ös választásokat megelőző politikai erőszak további fokozódásának megelőzésére, valamint a hosszú távú biztonság és béke helyreállítására irányuló tevékenységeit;

9.  arra ösztönzi a választási folyamatban részt vevő összes érintettet, köztük a választások szervezéséért felelős szerveket és a biztonsági szerveket, hogy tartsák tiszteletben az arushai megállapodásban rögzített kötelezettségvállalásokat, és emlékeztet arra, hogy ez a megállapodás vetett véget a polgárháborúnak, valamint erre épül a burundi alkotmány;

10.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak vezető szerepet kell játszania a választásokat megelőző helyzet nyomon követésében a kötelezettségvállalások alóli kibújás elkerülése érdekében, ami súlyos következményekkel járna nemcsak a demokratizálódás folyamatára, de a burundi és az egész Nagy-tavak régió békéjére és biztonságára nézve is;

11.  emlékeztet rá, hogy Burundit kötelezi a Cotonoui Megállapodás emberi jogi záradéka, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája, következésképpen köteles tiszteletben tartani az egyetemes emberi jogokat, így többek között a véleménynyilvánítás szabadságát; felhívja a burundi kormányt, hogy a 2015-ös választásokat megelőzően tegye lehetővé a tényleges és nyílt politikai vitát, a megfélemlítés félelme nélkül, azáltal, hogy nem avatkozik bele az ellenzéki pártok belső irányításába, egyik párt kampányát sem korlátozza – különösen a vidéki területeken –, és nem használja fel az igazságszolgáltatást a politikai versenytársak kizárására;

12.  felszólítja a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban továbbra is egyértelmű és elvi alapokon álló uniós politikát folytassanak Burundival szemben, foglalkozva az emberi jogok folyamatban lévő, súlyos megsértésével; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra konzultációk elindítását Burundival a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében az ország megállapodásban való részvételének lehetséges felfüggesztése céljából, és a konzultációk lefolytatása során tegye meg a szükséges intézkedéseket;

13.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy használja ki a Cotonoui Megállapodás 8. cikke értelmében a burundi kormánnyal biztosított fokozottabb politikai párbeszédet annak érdekében, hogy konkrétan foglalkozzon a politikai tér Burundiban tapasztalható beszűkülésével, és alakítson ki egyértelmű és konkrét, a fejlődést mérő viszonyítási pontokat, valamint egy azokra reagáló stratégiát;

14.  felszólítja a burundi kormányt, az ellenzéki pártok vezetőit és a civil társadalom aktivistáit, hogy tegyenek meg mindent a megbékélést elősegítő bizottság támogatása érdekében, demokratikus és átlátható módon, a múlt bűneivel való szembenézés és a jövő előkészítése céljából;

15.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy szabadítsák fel a világnak ezen a felén fennálló humanitárius helyzet kezeléséhez szükséges pénzeszközöket és működjenek együtt az ENSZ különböző testületeivel, különösen a krónikus hiányos táplálkozással kapcsolatban;

16.  kéri a Bizottságot, hogy a 2014-2020 közötti időszakra szánt forrásait elsősorban az olyan nem kormányzati szervek és nemzetközi szervezetek számára különítse el, amelyek közvetlenül az emberekkel dolgoznak, és gyakoroljon nyomást a burundi kormányra az állam megszilárdításához szükséges reformok végrehajtása érdekében;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Burundi kormányának, a Nagy-tavak régió országai kormányainak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0023.