Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló 1949. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 2013. június 12-i 606/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2011/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre, és különösen annak a fogyatékossággal élő nőkről szóló 6. cikkére,

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv (COM(2012)0614) irányuló javaslatra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló 2011. március 7-i európai paktumra (2011–2020)(5),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című 2010. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0078),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel az „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2015 közötti időszakra érvényes stratégia időközi felülvizsgálata” című 2013. szeptember 16-i munkadokumentumára (SWD(2013)0339),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás – 2012. évi jelentés” című 2013. május 8-i munkadokumentumára (SWD(2013)0171),

–  tekintettel a Bizottság „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című 2013. november 25-i közleményére (COM(2013)0833),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) által készített, „A Pekingi Cselekvési Platform uniós tagállamok általi végrehajtásának áttekintése – A nők elleni erőszak: áldozatsegítés (2012)” című jelentésre,

–  tekintettel „A nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című 2014. június 5–6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló 2014. február 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód különböző szempontjaira vonatkozóan 1975 óta elfogadott különböző uniós irányelvekre (2010/41/EU(7), 2010/18/EU(8), 2006/54/EK(9), 2004/113/EK(10), 92/85/EGK(11), 86/613/EGK(12) és 79/7/EGK(13) irányelvek),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló 2013. március 12-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „A nők oktatási és foglalkozási mobilitásáról az Európai Unióban” című 2013. június 11-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című 2013. március 12-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „Az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 57. ülésszaka, amelynek témája a nőkkel és a lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése” című 2013. február 6-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „A nők munkakörülményeiről a szolgáltatási ágazatban” című 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i(21), „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010” című 2011. március 8-i(22) és „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című 2012. március 13-i(23) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a nőkről és a vállalkozásvezetésről szóló 2011. július 6-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2009. február 3-i állásfoglalására(28),

–  tekintettel a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló 2014. február 25-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című 2005. október 13-i állásfoglalására(30),

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló 2014. február 26-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a szülési szabadságról szóló irányelv COM(2008)0637) irányuló javaslatra,

–  tekintettel a Tanácsnak a nemek közötti egyenlőségnek a sport területén való érvényesítéséről szóló 2014. május 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre(32),

–  tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célokról szóló, „A gyermekgondozási ellátás fejlesztése Európában a fenntartható és inkluzív növekedésért” című 2013. június 3-i eredményjelentésére,

–  tekintettel „Statisztikai adatok az európai női vállalkozókról” című 2014. szeptemberi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az „Unió-szerte végzett felmérés a nőkkel szembeni erőszakról” című 2014. márciusi jelentésére, amely első alkalommal szolgáltatott adatokat a nőkkel szembeni erőszak számos formájának mértékéről, természetéről és következményeiről, valamint az áldozatoknak az erőszakos eseményekre adott válaszairól és a jogaik ismeretéről,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés népegészségügyről szóló 168. cikkére, és különösen annak 168. cikke (7) bekezdésére, amely szerint „Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét”,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0015/2015),

A.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség a Szerződésekben az 1957-es Római Szerződés óta és az Európai Unió Alapjogi Chartájában is elismert alapvető jog; mivel annak ellenére, hogy az Európai Unió számos szöveget fogadott el a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód biztosítása, továbbá a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem céljából, és hogy az Unió minden tevékenységét illetően elkötelezte magát a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése mellett, nem történt elegendő előrelépés, és továbbra is sok az egyenlőtlenség a nők és a férfiak között;

B.  mivel a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elve feltételezi, hogy nem áll fenn semmiféle közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés, az anyaság, az apaság és a családi kötelezettségek megosztása alapján sem;

C.  mivel feltétlenül figyelembe kell venni az Európában számos nő és lány által tapasztalt megkülönböztetés sokféle és egymást keresztező formáit (fogyatékosság, migráns háttér, etnikai származás, életkor, szexuális irányultság, nemi identitás, terhesség, lakhatási helyzet, alacsony iskolázottsági szint, erőszak áldozata stb. alapján), valamint hogy körülményeik rosszabbodtak az elmúlt évek során;

D.  mivel az Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája ambiciózus célokat tűzött ki maga elé – például 2020-ig 75%-os foglalkoztatási arány és a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek legalább 20 millióval történő csökkentése –, amelyeket csak akkor lehet elérni, ha a tagállamok a nők és a férfiak közötti valódi egyenlőséget támogató innovatív szakpolitikákat valósítanak meg;

E.  mivel a tagállamok által bevezetett költségvetési konszolidációs politikák leginkább a női munkavállalók által dominált közszférát érintik, amelynek a nők a legnagyobb haszonélvezői, ezért őket kétszeresen is sújtják e politikák, és mivel e politikák bizonytalanabbá teszik a foglalkoztatást, különösen a részmunkaidős (a nők 32%-a, szemben a férfiak 8,2%-ával) és az ideiglenes foglalkoztatás gyakoribbá válása miatt, nem beszélve a bérek csökkentéséről;

F.  mivel több nő él szegénységben és kirekesztésben, mint férfi, különösen ami az idős nőket – akiknek a nyugdíja a férfiakénál átlagosan 39%-kal alacsonyabb – és az egyedülálló anyákat illeti; mivel a családi élethez kapcsolódó okokból kifolyólag a nők a férfiaknál gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, ideiglenes vagy határozott időre szóló munkaszerződéssel, és mivel a nők szegénysége nagyrészt foglalkoztatásuk bizonytalanságából fakad;

G.  mivel a szegénység elleni küzdelem egyike a Bizottság által az Európa 2020 stratégia keretében javasolt öt mérhető célkitűzésnek; mivel az Európa 2020 stratégia 10. integrált iránymutatása (a társadalmi integráció előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem) bátoríthatja az olyan nemzeti politikák elfogadását, amelyek védelmet nyújtanak a nőknek különösen a szegénység kockázatával szemben, biztosítva a jövedelembiztonságot az egyszülős családok és az idősebb nők számára,

H.  mivel az Európai Unióban csökken a születési arány, amit tovább súlyosbít a válság, mivel a munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a párok, és különösen a fiatalabb nők később vállalnak gyermeket, ami tovább fokozza a népesség elöregedését az Európai Unióban;

I.  mivel bizonyos tagállamokban a jelenlegi adórendszer olyannyira korlátozottan értelmezi a család fogalmát, hogy azzal előnyben részesíti az egykeresős családokat, gyakran eltántorítva a nőket a munkavállalástól, és nem támogatva eléggé az egyszülős családokat, a nagycsaládokat és a hozzátartozókat eltartó családokat;

J.  mivel bár az Unióban az egyetemi diplomával rendelkezők közel 60%-a nő, aránytalanul alacsony létszámban képviseltetik magukat vezető tisztviselői és döntéshozó pozíciókban, és az unióbeli tudományos kutatók és mérnökök kevesebb mint 33%-a nő, ugyanakkor az egészségügyi, oktatási és jóléti ágazatban aktív munkaerő közel 80%-át teszik ki;

K.  mivel erőteljes horizontális szegregáció vagy a munkakörök nemek szerinti felosztása érvényesül: a foglalkoztatott nők közel fele a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által létrehozott Foglalkozások Nemzetközi Osztályozási Rendszerében felsorolt 130 foglalkozás közül 10-ben összpontosul, és a munkavállalók csupán 16%-a tölt be álláshelyeket olyan ágazatokban, amelyekben a férfiak és nők aránya megegyezik;

L.  mivel az európai cégek 99%-át alkotó és a magánszektorbeli munkahelyek kétharmadát biztosító kis- és középvállalkozások (kkv-k) döntő szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzésének elérésében; mivel az Unióban a vállalkozók csupán 31%-a nő; mivel az Unióban a nők körében 10% a vállalkozói arány, szemben a férfiakkal, akik körében ez az arány 19%; mivel ösztönözni és támogatni kell a női vállalkozók számának növekedését;

M.  mivel az Unióban a mezőgazdaságban rendszeresen közreműködő szereplők körülbelül 42%-a nő, és tíz európai gazdálkodásból hármat nők irányítanak; mivel Európában folyamatosan gondoskodni kell a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség előmozdításáról, ugyanakkor a nők gazdasági és társadalmi életben, különösen a mezőgazdaságban való nagyobb részvételéről;

N.  mivel a nők foglalkoztatási aránya 63%; mivel a nemek közötti bérszakadék 16,4%-os; mivel a nemzeti parlamenti képviselők 73%-a férfi, mivel a nagyvállalatok igazgatótanácsainak tagjai között 17,8% a nők aránya, és mivel a nők csaknem háromszor több időt töltenek hetente háztartási feladatok ellátásával (pl. gyermekek, idősek és fogyatékossággal élők gondozása, házimunka), mint a férfiak;

O.  mivel az újonnan megválasztott Európai Parlament képviselőinek 37%-a, a 28 új biztos közül 9, és az Európai Unió Bíróságának 28 bírája közül 7 nő;

P.  mivel a női munkanélküliség arányát alulbecsülik, mivel sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat, akik vidéki vagy elszigetelt területeken élnek és sokat azok közül, akik teljes egészében a háztartási feladatoknak és a gyermeknevelésnek szentelik magukat; mivel ez a helyzet ezenkívül egyenlőtlenségeket idéz elő a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából (juttatások, nyugdíj, szülési szabadság, betegszabadság, a társadalombiztosításhoz való hozzáférés stb.);

Q.  mivel a jelenlegi ütemben 2038-ig tartana, hogy a nők foglalkoztatási aránya elérje a 75%-ot, az egyenlő fizetés elérésére pedig 2084-ig kellene várni; mivel a nemzeti parlamentekben, az uniós intézményekben és a nagyvállalatok igazgatótanácsaiban 2034-ig valósulna meg az egyenlőség, 2054-ig kellene azonban várni a házimunka egyenlő mértékű elosztására;

R.  mivel a nők gazdasági függetlensége és a felelősségteljes pozíciók felé történő elmozdulásuk, valamint a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvétele – mint a szegénység megelőzésének és csökkentésének egyik eszköze – előtt az jelenti a fő akadályt, hogy általánosságban nem mozdítják elő a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését lehetővé tevő politikákat, konkrétan pedig nincs elég megfizethető és minőségi gyermekgondozási létesítmény, illetve az idősek és a speciális ellátást igénylők számára kínált támogató szolgáltatás;

S.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtésének elengedhetetlen előfeltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői és apasági szabadság kihasználása révén; mivel a tagállamok negyedében nem érhető el apasági szabadság;

T.  mivel a hagyományos nemi szerepek és a sztereotípiák továbbra is erőteljesen befolyásolják a nők és férfiak közötti feladatmegosztást a háztartásokban, a munkahelyeken és általában a társadalomban, korlátozva ezzel a nők foglalkoztatási lehetőségeit és személyes és szakmai fejlődését, és megakadályozva, hogy önálló személyekként és gazdasági szereplőkként teljes mértékben kibontakozzanak;

U.  mivel a média szerepet játszhat mind a sztereotípiáknak, a nőkről alkotott kép lealacsonyításának és a fiatal lányok nemi koraérettségének terjesztésében, mind pedig a nemi sztereotípiák meghaladásában, a nők döntéshozatalban való részvételének előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőség elősegítésében;

V.  mivel a Tanács még mindig nem alakított ki hivatalos álláspontot két európai parlamenti állásfoglalás elfogadását követően a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából alapvető témákban, nevezetesen a szülési szabadságról szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló 2010. október 20-i és a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekrők szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló 2013. november 20-i állásfoglalásait követően;

W.  mivel a 2006/54/EK irányelv alkalmazásáról szóló 2013. december 6-i jelentésében a Bizottság felvetette annak kérdését, hogy 26 tagállam nemzeti jogszabályai megfelelnek-e az irányelv új rendelkezéseinek(33);

X.  mivel a FRA 2014. márciusi felmérése szerint az Unióban minden harmadik nő volt már fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozata, és a 15 évnél idősebb nők közül minden ötödik szenvedett már el fizikai erőszakot, és csaknem minden második volt már pszichológiai erőszak áldozata; mivel a nők elleni erőszak az alapvető jogok megsértésének minősül, amely potenciálisan komoly pszichológiai következményekkel jár, és életkortól, oktatási szinttől, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási országtól vagy lakóhelytől függetlenül a társadalom minden szintjét érinti, emellett azon bűncselekmények típusába tartozik, amelyekre a legritkábban derül fény; mivel a nők elleni erőszak jelenti a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség egyik fő akadályát;

Y.  mivel növekszik a nők és lányok ellen az interneten elkövetett erőszak, és e tekintetben rendkívül aggasztó a kiskorúak közösségi hálózatokon tanúsított magatartása;

Z.  mivel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia 2016-ban lejár; mivel az Eurostat emberkereskedelemről szóló 2014. évi jelentése szerint az Unióban zajló emberkereskedelem nyilvántartásba vett áldozatainak 80%-át nők és lányok alkotják;

AA.  mivel hat tagállam még nem írta alá az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambul Egyezmény), és mindössze nyolc tagállam ratifikálta azt;

AB.  mivel a megbízható, összehasonlítható és a nemek szerint lebontott adatok összegyűjtése kiemelten fontos a nemzeti és uniós közpolitikák kialakítása szempontjából, különösen ami a nőkkel szembeni erőszakot illeti;

AC.  mivel a nők sajátos egészségügyi problémákkal néznek szembe, és a férfiaknál kevésbé gyakran vesznek részt klinikai vizsgálatokban, és e különbségeknek nagy jelentőségük van a nők egészsége szempontjából;

AD.  mivel a lányok és a nők, különösen a 15 és 24 év közöttiek kevésbé vesznek részt fizikai tevékenységben, mint a fiúk és a férfiak, és mivel a sport a megerősödés és a kiteljesedés egyik eszköze, valamint az állampolgári magatartás és a szolidaritás előmozdítója, és mivel a sport rendszeres gyakorlása javítja a fizikai és pszichikai egészséget; mivel a nők elleni erőszak, a sztereotípiák, a jövedelmi különbségek és a nők vezető állásokba kerülését gátló tényezők a sport területén is jelen vannak;

AE.  mivel a szexuális és reproduktív jogok alapvető emberi jogok, és mivel azokat figyelembe kell venni az egészségügy terén megvalósuló uniós cselekvési programban;

AF.  mivel a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal foglalkozó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása tagállami hatáskörbe tartozik;

AG.  mivel az Európai Bizottság által összeállított, a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló éves jelentés kiemelten fontos eszköz az európai nők helyzete alakulásának értékelése szempontjából;

A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európa 2020 keretében

1.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy szakpolitikáik kidolgozása, költségvetési eljárásaik és a közösségi programok és tevékenységek végrehajtása során, különösen a gazdaságélénkítés politikájának keretében proaktív intézkedések segítségével érvényesítsék a nemek, a női jogok és az esélyegyenlőség szempontjait eseti alapú nemi szempontú hatásvizsgálatok révén;

2.  sajnálattal mutat rá, hogy „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” céljai meghiúsulni látszanak, különösen a gazdasági függetlenség tekintetében, többek között a szülési szabadságról szóló irányelvre irányuló javaslat visszavonása miatt; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a férfiak és nők közötti gazdasági különbségek fokozatosan nőnek;

3.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti foglalkoztatási különbségek csökkentése terén elért eredmények mérése céljából és az éves növekedési jelentésben szereplő szakpolitikai intézkedések eredményeinek országspecifikus ajánlásokká történő átalakítása érdekében építsenek be egy nemi szempontú pillért az Európa 2020 stratégiába;

4.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy általános terv kidolgozására a szociális infrastruktúrába történő beruházásra, mivel becslések szerint egy nemek közötti egyenlőségen alapuló beruházási tervvel fokozatosan, 2018-ig 2,4%-kal többel emelkedne az európai bruttó hazai termék (GDP), mint egy ilyen terv nélkül;

5.  kiemeli, hogy ha a nők és a férfiak egyenlő alapon vennének részt a munkaerőpiacon, jelentősen növelni lehetne az Unió gazdasági potenciálját, és mindemellett biztosítani lehetne annak igazságos és inkluzív jellegét; emlékeztet arra, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) prognózisai szerint a teljesen egyenlő részvételi arány 2030-ra az egy főre jutó GDP 12,4%-os növekedését eredményezné;

6.  kiemeli, hogy sürgősen fel kell venni a küzdelmet a női szegénység, különösen az idős nőket, az egyedülálló anyákat, emellett a nemi alapú erőszak áldozatait, a fogyatékossággal élő nőket, a migráns nőket és a kisebbségek tagjait érintő szegénység ellen; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy hajtsanak végre eredményesebb stratégiákat, és hatékonyabb módon használják fel a szociális politikákhoz rendelt forrásokat, különösen az Európai Szociális Alapot és a strukturális alapokat;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy a szociálpolitikák hatékonysága a szegénység csökkentésében csaknem 50%-kal esett vissza 2012-ben a 2005-ös eredményhez képest a – legtöbb özvegyre és egyedülálló anyára jellemző – egykeresős háztartásokban; aggodalmának ad hangot amiatt is, hogy az alkalmazott szociálpolitikák hatékonysága egyes tagállamokban alig éri el az uniós átlag harmadát; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy a szegénység (elsősorban a nők körében történő) elterjedésével szembeni fellépés részeként erősítsék főleg a munkanélküliek szociális védelmét célzó szociálpolitikákat;

8.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy foglalkozzon a szegénység és a társadalmi kirekesztés nemi dimenziójával; sajnálatosnak tartja, hogy az éves európai szemeszter ciklusainak részeként eddig elfogadott országspecifikus ajánlások nem igazodtak kellőképpen az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális célkitűzéseihez; kéri, hogy az országspecifikus ajánlások következetesen foglalkozzanak a női szegénység strukturális okaival;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a családszerkezet változását az adókhoz és az ellátásokhoz kapcsolódó szakpolitikáik kidolgozása során, különösen támogatva anyagilag az egyszülős családokat és az idős személyeket adójóváírás vagy az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó segítség révén;

10.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőséget és a nemi dimenzió érvényesülését vegyék figyelembe a kohéziós politika keretébe tartozó alapokban, és segítsék elő azokat az alapok és programjaik előkészítése és végrehajtása során, beleértve nyomon követésüket, a róluk szóló jelentéstételt és az értékelésüket is;

11.  sajnálatosnak tartja, hogy az éves jelentés csupán az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló jelentéshez csatolt munkadokumentum, és felszólítja a Bizottságot, hogy egy hivatalos és konkrét elfogadás támogatása révén adja meg a jelentésnek az azt megillető politikai legitimitást;

A nők és férfiak közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a döntéshozatal terén

12.  kiemeli a nők és férfiak bérezése és nyugdíja közötti különbség csökkentésének feltétlen szükségességét, részben azon probléma orvoslása révén, hogy a részmunkaidős, alacsony javadalmazású és bizonytalan munkakörökben jellemzően nőket foglalkoztatnak, továbbá megfelelő színvonalú gondozást nyújtó intézmények biztosításával a gyermekek és más eltartottak számára; a lehető leghatározottabban elítéli, hogy az Unióban élő nők több mint egyharmada nem részesül semmilyen nyugellátásban; ennek megfelelően sürgősen kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a 2006/54/EK irányelvben meghatározott jogok – különösen az egyenlő díjazás és a fizetések átláthatóságának elve – teljes körű alkalmazását, és hogy vizsgálják felül az egyenlő bánásmód terén létező nemzeti jogszabályaikat azok egyszerűsítése és modernizálása céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen értékelje a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó irányelvek átültetését, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be javaslatot a 2006/54/EK irányelv átdolgozására az említett irányelv 32. cikkének megfelelően és az EUMSZ 157. cikke alapján, követve a Parlament 2012. május 24-i állásfoglalásához csatolt mellékletben kifejtett részletes ajánlásokat;

13.  a lehető leghatározottabban elítéli, hogy a nők a férfiakétól eltérő bért kapnak olyan esetekben is, amikor a férfiakkal azonos vagy egyenértékű állásokat töltenek be, és elítéli a horizontális és a vertikális szegregációt egyaránt; hangsúlyozza továbbá, hogy az alacsony béreket túlnyomórészt, a rendkívül alacsony béreket pedig csaknem kivétel nélkül a részmunkaidőben foglalkoztatottak kapják, és emlékeztet, hogy a dolgozó szegények mintegy 80%-a nő; rámutat, hogy az európai hozzáadott érték értékelésének következtetései szerint a nemek közötti bérszakadék egy százalékpontos csökkentése 0,1%-kal emelné a gazdasági növekedést, így a jelenlegi gazdasági hanyatlás közepette döntő fontosságú a nemek közötti bérszakadék megszüntetése; felszólítja ezért a tagállamokat, a munkaadókat és a szakszervezeteket, hogy dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló specifikus és használható eszközöket, amelyek segítségével meghatározhatók az egyenlő értékűnek tekinthető munkák, és ezáltal biztosítható a férfiak és a nők egyenlő díjazása;

14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a nők minőségi foglalkoztatását elősegítő proaktív szakpolitikákat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése céljából, a sztereotípiák, a horizontális és a vertikális foglalkoztatási szegregáció elleni küzdelem, a részmunkaidő és a teljes munkaidő közötti átmenet támogatása, illetve különösen a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevők (NEET-fiatalok) megcélzása révén; felszólítja a tagállamokat, hogy határozzanak meg konkrét foglalkoztatási célokat a nemzeti reformprogramjaik keretében, hogy biztosítsák a nők és férfiak egyenlő hozzáférését a munkaerőpiacra való belépés és a munkaerőpiacon maradás érdekében;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy proaktív politikák végrehajtásával ösztönözzék a nőket tudományos hivatás választására, illetve elsősorban tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok segítségével mozdítsák elő a nők részvételét a tipikusan férfiasnak tartott ágazatokban, különösen a tudomány és az új technológiák ágazatában annak érdekében, hogy teljesen kiaknázható legyen az a humán tőke, amit az európai nők képviselnek; hangsúlyozza különösen, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt) új lehetőségeket kínálnak, és felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a következő öt év során a digitális menetrend prioritásai között teljes mértékben érvényesüljenek a nemi szempontok;

16.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi függetlenség kulcsfontosságú eszköz az egyenlőség biztosításához, és hogy a női vállalkozók az uniós növekedés és versenyképesség alábecsült és kihasználatlan potenciálját alkotják; felszólítja ezért a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) több és jobb adat gyűjtésére a női vállalkozókról; felszólítja a tagállamat, a Bizottságot, más érdekelt testületeket, mint például a kereskedelmi kamarákat és az ágazatokat, hogy ösztönözzék, segítsék elő és támogassák a női vállakozásokat a hitelhez való jutás megkönnyítése, a bürokratikus eljárások csökkentése, a nők induló vállalkozásai előtt álló egyéb akadályok megszüntetése, a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a kapcsolódó politikákban való érvényesítése, a női szociális vállalkozók számára egy egységes többnyelvű elektronikus adatcsereplatform létrehozása, valamint regionális és európai mentorálási és együttműködési hálózatok támogatása révén;

17.  úgy véli, hogy a nők munkaerő-piaci visszatérésének megkönnyítéséhez összetett szakpolitikai megoldásokra van szükség (bevonva a szakképzést és az élethosszig tartó tanulást, valamint a stabilabb foglalkoztatást és a nők szükségleteihez igazított munkaszervezést), és felhívja a figyelmet a rugalmas munkaidő koncepciójának általános elterjedésére; rámutat, hogy ez a fajta rugalmasságigény nagyobb mértékben érinti a többségében nőkből álló részmunkaidős munkavállalói csoportot; fenntartja ezért, hogy meg kell védeni a kollektív szerződéshez való jogot, mivel az hozzájárul a hátrányos megkülönböztetés elleni harchoz, emellett védelmezi és erősíti a jogokat;

18.  hangsúlyozza, hogy a munkakörülmények fokozott rugalmassága növelhetii a nők lehetőségeit a munkaerőpiacon való aktív részvételre, de megjegyzi ugyanakkor, hogy a rugalmasság negatív hatással is lehet a nők bérére és nyugdíjára; rámutat ezért a munka és a magánélet közötti egyensúlyra törekvő konkrét javaslatok szükségességére, és a munkahelyi, a családi és a szociális feladatok egyenlőbb megosztására ösztönzi a férfiakat és a nőket, különösen ahol eltartott személyek és gyermekek gondozása is felmerül;

19.  kéri a tagállamokat, hogy a vidékfejlesztési programokba foglaljanak bele stratégiákat a nők számára a vidéki térségekben elérhető, számukra tisztességes nyugdíjat biztosító munkahelyek számának növelésére, valamint az említett ágazat politikai, gazdasági és szociális fórumain a nők jelenlétét elősegítő, illetve a mezőgazdaság multifunkcionalitásával összhangban a vidéki térségekben az esélyegyenlőség elősegítését támogató szakpolitikákat;

20.  hangsúlyozza, hogy az Unión belül egyre nagyobb az egyetértés a nemek közötti egyenlőségnek többek között a nők gazdasági és politikai döntéshozatali folyamatban való részvétele révén megvalósuló előmozdítását illetően, amely az alapvető jogokat és a demokráciát is érinti, különösen mivel jelenleg demokratikus deficitet mutat; üdvözli az egyes tagállamokban bevezetett, jogszabály által előírt egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat, és felszólítja a Tanácsot, hogy alakítsa ki álláspontját a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvet illetően, hogy mihamarabb folytatódjon a jogalkotási folyamat; felszólítja a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, amelyek olyan intézkedések bevezetésére ösztönzik a tagállamokat, amelyek biztosítják a nők és férfiak kiegyensúlyozott részvételét a döntéshozatal különböző területein; felszólítja emellett az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyenlőség biztosítása érdekében a biztosi testületben, és valamennyi uniós intézmény, ügynökség, intézet és szerv magas beosztású pozícióiban;

21.  felszóltja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a közbeszerzési felhívásokba belefoglaljanak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kikötést, arra ösztönözve a vállalkozásokat, hogy törekedjenek a nemek közötti egyenlőség elérésére; elismeri, hogy ez az ötlet csak az Unió versenyjogának tiszteletben tartása mellett valósítható meg;

A szakmai és a magánélet összeegyeztetése

22.  üdvözli, hogy Svédország, Belgium, Franciaország, Szlovénia, Dánia és az Egyesült Királyság elérte a barcelonai célokat, és felszólítja a többi tagállamot, hogy folytassák erőfeszítéseiket; felszólítja a tagállamokat, hogy haladják meg a barcelonai célokat egy rendszerszerűbb és integráltabb megközelítés alkalmazásával az oktatás és az iskola előtti gondozási szolgáltatások terén a nemzeti és helyi hatóságok között, különösen a három évnél fiatalabb gyermekek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa pénzügyileg a tagállamokat a szülők számára kínált megfizethető gondozási rendszerek – különösen bölcsődék – biztosításában, többek között ilyen típusú gondozási rendszerek munkahelyeken történő létrehozása révén; úgy véli, hogy a családi tervek, a magánélet és a szakmai ambíciók összeegyeztetése csak akkor érhető el, ha az érintett személyek gazdasági és társadalmi szempontból valóban szabadon választhatnak, és őket uniós és nemzeti szintű politikai és gazdasági döntésekkel támogatják, anélkül hogy ebből hátrányuk származna, és ha a szükséges infrastruktúra rendelkezésre áll, felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a gyermekgondozáshoz nyújtott támogatásokat azáltal, hogy bővítik az óvodák, bölcsődék és a gyermekek napközbeni ellátását biztosító közintézmények hálózatát; felszólítja emellett a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban foglalkozzon a megfizethető gyermekgondozási létesítmények hiányával;

23.  a lehető leghatározottabban elítéli, hogy az elérhető uniós támogatás ellenére (a 2007–2013 közötti időszakra 3,2 milliárd euró került elkülönítése a strukturális alapokból a tagállamoknak nyújtott segítségre gyermekgondozási létesítmények fejlesztésére és a nők foglalkoztatásának elősegítésére) bizonyos tagállamok a gyermekgondozási szolgáltatások elérhetőségét (pl. óvodák bezárása) és minőségét (pl. hiányos személyzet) érintő költségvetési megszorításokat alkalmaztak, amelyek meg is emelték e szolgáltatások árát;

24.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessék be a legalább tíz fizetett szabadnappal járó apasági szabadságot, és hogy támogassák azokat a jogszabályi és egyéb eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a férfiak, különösen az apák élhessenek a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jogukkal, többek között a szülői szabadság elősegítése révén, amelyet akár az apa, akár az anya kivehet, de nem adhat át a gyermek egy meghatározott koráig;

25.  sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács blokkolja a szülési szabadságról szóló irányelvet; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák az erről szóló tárgyalásokat, és megismétli együttműködési szándékát;

26.  felszólítja a tagállamokat, hogy a magánélet, a család és a munka összehangolása érdekében biztosítsanak megfizethető, rugalmas, minőségi és elérhető ellátást azoknak, akik a kellő funkcionális önállóság hiányában egyedül nem képesek elvégezni a mindennapi élet tevékenységeit;

A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az Isztambuli Egyezmény tagállami ratifikálását, és az Unió mihamarabbi csatlakozását az Egyezményhez; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény minden tagállam általi közvetlen ratifikálása egy integrált politika kialakításához és a nemzetközi együttműködés előmozdításához vezetne a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem területén;

28.  megismétli azon kérését, hogy a Bizottság nyújtson be az EUMSZ 84. cikkén alapuló, a nők és a lányok elleni erőszak megelőzése terén a tagállami fellépések előmozdítására és támogatására irányuló intézkedések megállapításáról szóló jogszabálytervezet, támogatva egy átfogó és hatékony szakpolitikai keretet a nemi alapú erőszakról, elsősorban a megelőzésre, az elkövetők bíróság elé állítására, az áldozatok védelmére, valamint a szükséges és megfelelő szolgáltatásnyújtásra és a nemek közötti egyenlőségről szóló oktatásra helyezve a hangsúlyt, valamint szankciókat előírva a nőkkel szembeni diszkriminatív és erőszakos viselkedésre vonatkozóan; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy módszeresen törekedjenek arra, hogy a nők képesek legyenek jelenteni az erőszakot a hatóságoknak, továbbá törekedjenek az áldozatokkal foglalkozó szakértők oktatására és képzésére;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című közleményének hatékony és megfelelően finanszírozott végrehajtását;

30.  felkéri a Tanácsot, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nemi alapú erőszak is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozik, amely már tartalmazza az emberkereskedelmet, illetve a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolását;

31.  felszólítja a Bizottságot a digitális piac fokozottabb szabályozására a nők és a lányok internetes erőszakkal szembeni védelme érdekében;

32.  javasolja, hogy a tagállamok a családon belüli erőszak felszámolására irányuló nemzeti cselekvési terveikben írják elő, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nők számára ugyanolyan támogatást kell nyújtani, mint a legálisan tartózkodó nőknek, és ne követeljék meg az intézményektől, hogy ilyen eseteket jelenteniük kelljen a hatóságoknak;

33.  javasolja, hogy a tagállamok erősítsék meg térítésmentes közegészségügyi szolgáltatásaikat annak érdekében, hogy az erőszak áldozatává váló minden nő, így a menekültek számára is segítséget nyújtsanak, többek között kapacitásuk növelésével, speciális segítséget nyújtva a különböző állampolgárságú és a fogyatékossággal élő nők számára;

34.  megismétli azon kérését, hogy a Bizottság és a tagállamok nyilvánítsák 2016-ot a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének, elegendő forrást biztosítva a tudatosságnövelő tevékenységek megvalósításához; hangsúlyozza e célból, hogy megfelelő képzést kell nyújtani az érintett hatóságok és szolgálatok, illetve a szakemberek, mint például a rendőrök, orvosok, közigazgatási tisztviselők, ügyvédek, tanárok és mindenki számára, aki munkakörén belül segítséget nyújt az erőszak áldozatává vált nőknek;

35.  kéri a Bizottságot, hogy hozza létre az európai védelmi határozatok nyilvántartását, tekintettel arra, hogy 2015. január 11-én lejárt az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv tagállami átültetésének határideje;

36.  elismeri, hogy a háborús övezetekben a nőkkel szembeni erőszak jelensége a nők alapjogainak nyilvánvaló megsértését jelenti, ami a női nem lealacsonyításában és megalázásában nyilvánul meg; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség alapvetően járul hozzá a béke megszilárdításához, mivel kifejezi a női nemmel szembeni hasonló jelenségek megelőzésének és leküzdésének szükségességét;

37.  felkéri az EIGE-t, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és az Eurostatot, hogy folytassák az összehasonlítható adatok, különösen az erőszakról szóló harmonizált adatok gyűjtését annak érdekében, hogy a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére álljanak az eredményes szakpolitikák kidolgozásához szükséges eszközök; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy figyelmüket a nemek közötti egyenlőség intézményi mechanizmusainak a tagállamokban fennálló helyzetére összpontosítsák annak érdekében, hogy a gazdasági válság és az annak kapcsán végrehajtott reformok ne érintsék hátrányosan ezeket a mechanizmusokat, amelyek nélkül a nemek közötti egyenlőség valamennyi szakpolitikára – és a kezeléséhez szükséges eltérésekre – vonatkozó horizontális prioritása nem lesz eredményes;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy mind a finanszírozása, mind a láthatósága szempontjából tartsa meg a Daphné programot a Jogok és polgárság programon belül annak érdekében, hogy a nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő szervezetek folytathassák a munkájukat;

39.  ismételten felkéri a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének keretében hozza létre a nemi alapú erőszak európai megfigyelőközpontját, amely a nők és lányok elleni erőszak megelőzését tűzné ki célul egy európai koordinátor irányításával;

40.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy határozottan ítélje el az olyan médiakampányokat és más kommunikációs eszközöket, amelyek a szexuális erőszak áldozatait úgy jelenítik meg, mint akik felelősek azért, ami velük történt, mivel az ilyen feltételezések a nemek közötti egyenlőség minden alapelvével ellentétesek;

A nemi alapú sztereotípiák elleni küzdelem

41.  kiemeli, hogy az oktatás meghatározó szerepet játszik a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben és a nemi hovatartozás alapján történő megkülönböztetés megszüntetésében; hangsúlyozza, hogy a fiúkat és a férfiakat be kell vonni a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség előmozdításába; felszólítja ezért Bizottságot, hogy tegyen határozott politikai lépéseket a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelemben, és hogy javasolja a tagállamoknak a férfiak és nők egyenlő jogai és az esélyegyenlőség tudatosítását az oktatási rendszereikben;

42.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket annak elérése céljából, hogy a közösségi médiában mellőzzék a szexista nyelvhasználatot, biztosítsák a nők aktív részvételét és kiegyensúlyozott képviseletét, és azt, hogy mindkét nemet változatosan, a szépségről alkotott általános elképzeléseken túlmutató módon ábrázolják, túllépve a nemi szerepekre vonatkozó szexista sztereotípiákon, különösen a gyermekeknek és fiataloknak szánt tartalmakban;

43.  felhívja a tagállamokat és a médiaszabályozókat annak mérlegelésére, hogy milyen szerepet szánnak – mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt – a nőknek a médiában és különösen a televízióban, nem utolsósorban a női méltóság megsértésének megakadályozása, a nemi sztereotípiák közvetítésének elkerülése, illetve a kislányok hiperszexualizálására mutató tendenciák megfékezése érdekében;

44.  kéri a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőségnek a sport területén való érvényesítéséről szóló tanácsi következtetések elfogadását követően teljes mértékben aknázzák ki a sport által nyújtott lehetőségeket a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, elsősorban azzal, hogy konkrét cselekvési terveket dolgoznak ki a sztereotípiák és az erőszak elleni küzdelemhez annak érdekében, hogy elősegítsék a férfi és női profi sportolók közötti egyenlőséget, és előmozdítsák a női sportot;

45.  megjegyzi, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal és az iskolai szexuális oktatással foglalkozó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása tagállami hatáskörbe tartozik; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Unió hozzájárulhat a bevált gyakorlatok előmozdításához a tagállamok körében;

Társadalmi kihívások

46.  rámutat, hogy számos vizsgálat kimutatta, hogy a terhességmegszakítások aránya hasonló az eljárást engedélyező, illetve tiltó országokban, sőt, ez az arány az utóbbiakban magasabb (WHO, 2014);

47.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők maguk rendelkezhessenek szexuális és reproduktív egészségük és jogaik felett, többek között a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz való könnyű hozzáférés révén; támogatja ezért azokat az intézkedéseket és fellépéseket, amelyek a nők szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítására, valamint a jogaikról és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról szóló jobb tájékoztatásukra irányulnak; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket és cselekvéseket, amelyek a férfiak körében felkeltik a tudatosságot a szexuális és reprodukcióval kapcsolatos kérdéseket érintő felelősségüket illetően;

48.  hangsúlyozza a serdülőket, fiatalokat és felnőtteket célzó aktív megelőzési, oktatási és tájékoztatási szakpolitikák jelentőségét annak érdekében, hogy az uniós polgárok jó szexuális és reproduktív egészségnek örvendjenek, ami elejét veszi a nemi úton terjedő betegségeknek és a nem kívánt terhességeknek;

49.  felszólítja a tagállamokat, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatai során az 536/2014/EU rendelet alkalmazásakor biztosítsák a férfiak és nők egyenlő részvételét a klinikai vizsgálatokban, különös figyelmet fordítva a résztvevők nemi összetételéhez kapcsolódó átláthatóságra; felszólítja a Bizottságot, hogy e rendelet megfelelő alkalmazásának átgondolása során kifejezetten fordítsanak figyelmet a nők és a férfiak közötti egyenlőség szempontjaira;

50.  emlékeztet arra, hogy 2011. január 22-én az Unió ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és hogy ezen egyezmény szerint a részes államoknak vállalniuk kell, hogy biztosítják és elősegítik valamennyi alapvető emberi jog és szabadság teljes megvalósulását valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, a fogyatékosság alapján történő bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül, és tartózkodnak minden olyan cselekedetben és gyakorlatban való részvételtől, amely nem egyeztethető össze az egyezménnyel;

A nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió külkapcsolataiban

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozottan ösztönözze a nemek közötti egyenlőséget az Unió harmadik országokhoz fűződő külkapcsolataiban, így erősítve az egyenlőség kérdéseinek átfogó stratégiai megközelítését; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a nemzetközi és regionális szervezetekkel folytatott együttműködés erősítésének fontosságát a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők jogaival kapcsolatban a tudatosság növelése érdekében;

52.  felszólítja az Uniót, hogy vessen véget az olyan politikáknak, amelyek függőségi viszonyt alakítanak ki a családtagok között a családegyesítés keretében, és felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a migráns nők számára biztosítsanak önálló tartózkodási státuszt, különösen családon belüli erőszak esetén;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak a partnerségi megállapodásokba és a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokba történő belefoglalását;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 181., 2013.6.29., 4. o. (2) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (3) HL L 338., 2011.12.21., 2. o. (4) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (5) A Tanács 2011. március 7-i következtetései. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0105. (7) HL L 180., 2010.7.15., 1. o. (8) HL L 68., 2010.3.18., 13. o. (9) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (10) HL L 373., 2004.12.21., 37. o. (11) HL L 348., 1992.11.28., 1. o. (12) HL L 359., 1986.12.19., 56. o. (13) HL L 6., 1979.1.10., 24. o. (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0375. (15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0073. (16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0247. (17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0074. (18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0045. (19) HL C 353. E, 2013.12.3, 47. o. (20) HL C 264. E, 2013.9.13., 75. o. (21) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o. (22) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o. (23) 3 HL C 251. E, 2013.8.31., 1. o. (24) HL C 33. E, 2013.2.5., 134. o. (25) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o. (26) HL C 199. E, 2012.7.7., 77. o. (27) HL C 236. E, 2011.8.12., 79. o. (28) HL C 67. E, 2010.3.18., 31. o. (29) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0162. (30) HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o. (31) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126. (32) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (33) Jelentés a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról (átdolgozott szöveg) (COM(2013)0861).