Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2157(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0011/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0011/2015

Viták :

PV 25/02/2015 - 15
CRE 25/02/2015 - 15

Szavazatok :

PV 10/03/2015 - 10.12
CRE 10/03/2015 - 10.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0052

Elfogadott szövegek
PDF 260kWORD 103k
2015. március 10., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az Európai Központi Bank 2013. évi éves jelentése
P8_TA(2015)0052A8-0011/2015

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Központi Bank 2013. évi éves jelentéséről (2014/2157(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2013. évi éves jelentésére,

–   tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányára, és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 126. cikkére és 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0011/2015),

A.  mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzése szerint az euróövezetben a GDP – a 2012-ben elkönyvelt 0,7%-os visszaesést követően – 2013-ban 0,4%-kal csökkent, és mivel a Bizottság szolgálatai fellendülést prognosztizálnak, melynek keretében a GDP 2014-ben 1,2%-kal, 2015-ben pedig várhatóan 1,7%-kal nő majd; mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. őszi előrejelzése lefelé módosította a növekedési előrejelzéseket, amelyek szerint a GDP 2014-ben várhatóan csak 0,8%-kal, 2015-ben pedig csak 1,1%-kal fog nőni, állandósuló lefelé ható kockázatok mellett;

B.  mivel az őszi előrejelzés szerint az euróövezetben 2012 végén mért 11,3%-os munkanélküliségi ráta 2013 végére 11,9%-osra emelkedett, és 2014-ben is magas marad;

C.  mivel a különböző tagállamokban mért munkanélküliségi ráta jelentős eltéréseket mutat, 5% és 26% közötti tartományban váltakozva; mivel az ifjúsági munkanélküliség aránya – mely még ennél is magasabb – egyes tagállamokban akár az 50%-ot is eléri; mivel a munkanélküliségi ráták különbségei a tagállamok körében további gazdasági különbségekhez vezetnek;

D.  mivel azt, hogy a végleges értékpapír-adásvételi műveleti (OMT) program bejelentésével sikerült csökkenteni a hitelfelvételi kamatlábakat, a tagállamok nem használhatják fel arra, hogy kibújjanak a növekedési potenciál javításához és a költségvetés fenntarthatóságának középtávon történő eléréséhez szükséges strukturális reformok végrehajtása alól; mivel fennáll a kockázata, hogy a foglalkoztatási és a szegénység csökkentésével kapcsolatos adatok elmaradnak az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött nemzeti céloktól;

E.  mivel az Európai Központi Bank (EKB) 2013-ban egyszer májusban, majd novemberben ismét csökkentette az irányadó kamatlábakat, 0,25%-ra csökkentve a fő refinanszírozási műveletek kamatlábát; mivel a 2014 eleje óta bejelentett további monetáris politikai intézkedések mellett a fő refinanszírozási kamatlábat mostanáig 0,05%-ig, a betéti rendelkezésre állás kamatlábát pedig -0,20%-ig csökkentették;

F.  mivel a leszállított reálkamatlábak nem járnak sem a háztartások és a vállalkozások számára nyújtott hitelek növekedésével, sem a GDP növekedésével és munkahelyteremtéssel;

G.  mivel az eurórendszer összevont pénzügyi kimutatása 2013 végén 2,285 billió eurót tett ki, ami 2013 folyamán hozzávetőlegesen 25%-os csökkenést jelent;

H.  mivel az eurórendszernek 2013 folyamán fedezetként nyújtott eszközök legnagyobb részét a nem forgalomképes eszközök képezték, ami a teljes fedezet körülbelül 25%-át tette ki; mivel a nem forgalomképes eszközök az eszközzel fedezett értékpapírokkal együtt a fedezetként nyújtott összes eszköz körülbelül 40%-át adták;

I.  mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. őszi előrejelzése szerint az euróövezetben az infláció átlagos mértéke a 2012-ben mért 2,5%-ról 2013-ban 1,4%-ra csökkent; mivel az euróövezetben az infláció 2014 eleje óta továbbra is csökkenő tendenciát mutat, a 2014-es becsült éves átlaga 0,5% volt, 2014 szeptemberében pedig elérte a rendkívül alacsony, 0,3%-os szintet; mivel a harmonizált fogyasztói árindex (HICP) inflációs rátája 2014 szeptemberében egyes tagállamokban elérte a 0%-ot vagy az alá esett, és 2015-ben is a célszint alatt marad;

J.  mivel az euróövezetben az inflációs ráták csökkenéséhez hozzájáruló fő tényezők egyikét az alacsony energiaárak – különösen az alacsony olajárak – jelentették;

K.  mivel az állami és magánberuházások szintje az euróövezetben a válság kezdete előtt mértnél lényegesen alacsonyabb szinten stagnál; mivel általánossá vált a nagyvállalatok körében, hogy az olcsó pénz jellemezte környezetet kihasználva az új beruházások helyett önös érdekű visszavásárlásokat valósítanak meg; mivel a beruházások GDP-n belüli relatív aránya már a válság előtt is folyamatosan csökkent, és azok élénkítésére sürgős szükség lett volna;

L.  mivel az M3 éves növekedési üteme továbbra is lassul, a 2012. decemberi 3,5%-ról 1%-ra esve vissza 2013 decemberéig;

M.  mivel a magánszektorba történő hitelkihelyezés még tovább mozdult el a negatív tartományban, éves változása 2013. decemberben -2,3% volt, míg ez az arány 2012. decemberben még -0,7% volt; mivel néhány tagállamban a kkv-k részére nyújtott hitelek hiánya a gazdasági fellendülést hátráltató egyik legsúlyosabb probléma; mivel 2008 és 2013 között a kkv-knak nyújtott hitelek visszaesése körülbelül 35%-os volt; mivel feltétlenül meg kell könnyíteni a kkv-khoz való hitelkihelyezést, minthogy ezek a cégek foglalkoztatják az euróövezet munkaerejének 72%-át, és az általuk elért bruttó munkahelyteremtés nagyobb, mint a nagyvállalatok esetében;

N.  mivel a pénzügyi fragmentáció továbbra is jelentős probléma, hiszen a kkv-kat sokkal magasabb hitelfelvételi költségek terhelik – különösen a már egyébként is súlyos gazdasági nehézségekkel küszködő euróövezeti országokban –, ami torzulásokhoz vezet az egységes piacon, lelassítva a fellendülést, és növelve az országok közötti eltéréseket; mivel az európai bankok átfogó értékelése során kapott eredményeknek kedvező hatást kell gyakorolniuk a jelenlegi monetáris politikákra és a bankok – különösen a reálgazdaság felé irányuló – hitelezési tevékenységeik fokozására való hajlandóságára;

O.  mivel az eurórendszer mérlegének mérete 2013 folyamán tartósan csökkent, ami a hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek forrásainak a bankok általi visszafizetését tükrözi;

P.  mivel az EKB Kormányzótanácsa 2013 júliusában úgy döntött, hogy iránymutatást nyújt az irányadó kamatok pályájára vonatkozóan, kijelentve, hogy a fő kamatlábak várhatóan tartósan a jelenlegi vagy még alacsonyabb szinten maradnak;

Q.  mivel az euróövezetben a lehetséges mennyiségi lazítás hatásait a bankszektor túlzott hitelközvetítése valószínűleg csillapítaná;

R.  mivel az EUMSZ 282. cikke szerint a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) elsődleges célja az árstabilitás fenntartása; mivel az EUMSZ 127. cikke kimondja, hogy a KBER az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát; mivel az EUMSZ 123. cikke és a Központi Bankok Európai Rendszere és az EKB alapokmányának 21. cikke tiltja, hogy a nemzeti bankok vagy az EKB közvetlenül vásároljon uniós vagy nemzeti hatóságok vagy szervek által kibocsátott adósságinstrumentumokat; mivel ennek elfogadása több tagállam esetében a gazdasági és monetáris unióhoz való csatlakozás elengedhetetlen feltétele volt; mivel ilyen vásárlásokra a másodlagos piacokon van lehetőség;

Monetáris politika

1.  üdvözli, hogy az EKB gyorsan reagált a komoly kihívást jelentő jelenlegi környezetben, és hogy a monetáris politikát az euróövezet pénzügyi piacaira nehezedő stressz csökkentésére és a befektetők közös valuta iránti bizalmának helyreállítására használták fel; üdvözli, hogy az EKB kész mindent megtenni az euró megmentése érdekében; megállapítja, hogy a válság kezdete óta lényegében mindenhol, de különösen a leginkább eladósodott euróövezeti országokban kedvező módon, korábban soha nem látott szintre csökkentek a hosszú távú belföldi hozamok; rámutat, hogy az alacsony hozamok nem vezettek munkahelyteremtéshez és növekedéshez, és ennek hiánya veszélyt jelent a pénzügyi stabilitásra nézve;

2.  megállapítja, hogy a fő refinanszírozási műveletek, a rögzített kamatláb melletti teljes allokációt magukban foglaló közép- és hosszú távú refinanszírozási műveletek alkalmazása, az aktív oldali rendelkezésre állás, a rendkívüli likviditási segítségnyújtás és a betéti rendelkezésre állás igénybevétele egész 2013 folyamán jelentősen magas szinten maradt, ami a monetáris transzmissziós mechanizmus és az euróövezeti bankközi hitelezési piac súlyos sérülésének folytatódó fennállását jelzi, jóllehet a helyzet az előző évekhez képest jelentősen javult, amit a hozamkülönbözetek stabilizálódása, a bankközi piacok fokozatos normalizálódása és a Target II egyensúlyhiányainak csökkenése bizonyít;

3.  bátorítónak érzi a Target II egyensúlyhiányok szintjeinek 2013-ban bekövetkezett stabilizálódását; hangsúlyozza, hogy a Target II elszámolási rendszer alapvető szerepet tölt be az euróövezeti pénzügyi rendszer integritásának megőrzésében;

4.  továbbra is mély aggodalommal tölti el a gazdasági tevékenység tartós lanyhasága, miután az euróövezet 2013-ban – már a második évben – negatív GDP-növekedést produkált, és a GDP növekedése 2014 első három negyedévében továbbra is gyenge volt, továbbá számos euróövezeti tagállamban olyan szintre emelkedett a munkanélküliség, hogy az már az euróövezet stabilitását veszélyezteti, és aláássa az európai projekt szélesebb társadalmi és politikai támogatását;

5.  aggasztónak tartja az euróövezeti inflációs ráta 2011 óta tartó folyamatos csökkenését, valamint a tagállamok közötti inflációs eltéréseket; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi inflációs ráták, amelyek közel vannak a nullához, sőt, több euróövezeti tagállamban nulla alatt vannak, igen messze vannak az EKB azon kifejezett céljától, hogy az inflációs rátát középtávon 2% alatt, de ahhoz közel tartsa; aggodalommal tölti el, hogy – amint azt az EKB elnöke is elismeri – a jelenlegi deflációs tendenciák a közép- és hosszabb távú inflációs kilátásoktól való elszakadást eredményezhetik;

6.  elismeri, hogy a pénzügyi és nem pénzügyi szektorokban zajló mérlegkiigazítási folyamat a magas munkanélküliséggel párosulva 2013-ban is fékezte az euróövezeti gazdasági tevékenységet;

7.  figyelmesen nyomon követi a defláció lehetséges kockázatait; emlékeztet arra, hogy a nullához közeli inflációs ráta az euróövezetben rontja a monetáris politika hatékonyságát; tudomásul veszi, hogy az EKB a nagyon alacsony inflációt a rövid távú hatások következményének tartja, és hogy az EKB bízik abban, hogy a középtávú célkitűzés elérhető egy deflációs szakasz bekövetkezte nélkül; megjegyzi ugyanakkor, hogy az EKB 0,1% és 0,2% közötti mértékben tovább módosította lefelé a 2015-re és 2016-ra vonatkozó inflációs várakozásokat;

8.  rámutat, hogy a következő évekre előre jelzett, a célértéket el nem érő infláció hatással lesz több tagállam adósságcsökkentési programjára;

9.  rámutat, hogy a további alkalmazkodó politikák – így például a mennyiségi lazítás – ismeretében, valamint a végleges értékpapír-adásvételi műveleti programmal kapcsolatos jogi kihívásokra tekintettel kritikus jelentőségű a jogi egyértelműség és bizonyosság annak lehetővé tételéhez, hogy ezeket az eszközöket eredményesen tudják alkalmazni, szem előtt tartva a Pedro Cruz Villalón, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka által a C-62/14 ügyben 2015. január 14-én kifejtett indítványt;

10.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok alacsony hitelfelvételi költségei olyan növekvő államadóssággal járnak együtt, amely sok esetben megközelíti vagy eléri a GDP 100%-át, és figyelmeztet arra, hogy egy új válság a kockázat pénzügyi piacok általi átértékeléséhez vezethet;

11.  emlékeztet arra, hogy az EKB a 2013-ban közzétett előrejelzéseiben nem elővételezte az igen csekély növekedés és a nagyon alacsony szintű infláció, sőt, akár a deflációs jelek együttes megjelenését; mindezek fényében arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi előrejelzéseket, amelyek 2015-re és 2016-ra erősebb gazdasági növekedést és lényegesen magasabb inflációt jósolnak, kellő óvatossággal kell kezelni;

12.  meggyőződése, hogy a gyenge mérlegek nemcsak a bankokat érintik, hanem kedvezőtlenül visszahatnak a vállalkozásokra és egyéb magánszektorbeli szereplőkre, mivel a tőke és a finanszírozás hiánya gátolja a vállalkozásokat abban, hogy versenyképesek tudjanak maradni, növekedjenek és végső soron munkahelyeket tartsanak meg és teremtsenek;

13.  rendkívül fontosnak tartja olyan feltételek megteremtését, amelyek az euróövezetben előmozdítják a köz- és magánberuházások újbóli megélénkülését, figyelembe véve, hogy az EKB kedvező finanszírozási feltételek fenntartására irányuló intézkedései ellenére a beruházások még nem álltak helyre; felhívja ezzel összefüggésben a tagállamokat, hogy munkálkodjanak a pénzügyi fragmentáció mögöttes okainak, így az eltérő kockázati struktúráknak a megszüntetésén, amelyek az érintett országokban költségesebbé teszik a hitelfelvételt; kéri továbbá a tagállamokat, hogy a kedvező üzleti környezet helyreállítása érdekében hajtsanak végre megfelelő strukturális reformokat, különösen az országspecifikus ajánlások végrehajtása révén;

14.  ösztönzi az EKB-t, hogy mérlegbővítési politikájának keretében mérlegelje EBB projektkötvények vásárlását, amelyek az euróövezetben a termelőbb jellegű beruházások egy részét finanszírozzák, különösen olyan projektekhez tartozó projektkötvény vásárlását, amelyeket a Bizottság költség-haszon elemzést követően európai hozzáadott értékkel rendelkező projektként kiválasztott, gondolva itt különösen az energia és a közlekedés területén megvalósuló TEN-T projektekre és a digitális egységes piachoz kapcsolódó projektekre;

15.  tudomásul veszi, hogy Mario Draghi a jegybankárok éves Jackson Hole-i konferenciáján 2014. augusztus 22-én tartott beszédében kijelentette, hogy a gazdaság mindkét oldalán fellépésekre van szükség, megjegyezve, hogy: az aggregált keresleti politikákat nemzeti szintű strukturális reformoknak és szakpolitikáknak kell kísérniük; a keresleti oldalon a monetáris politika központi szerepet tölthet be, és kell is betöltenie, ami jelenleg azt jelenti, hogy tartósan alkalmazkodó monetáris politikát kell folytatni; a monetáris politika mellett nagyobb szerepet játszhat a költségvetési politika, miközben figyelembe kell venni az államadósság fenntarthatóságát; miközben a magánberuházások beindítása és a strukturális reformok elősegítése érdekében szükség van a közberuházások újjáalakítására, súlyt kell fektetni a megfelelő költségvetési politikai intézkedésekre is;

16.  egyetért Draghi elnökkel abban, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályain belül fennálló rugalmasságot ki lehetne használni a gyenge fellendülés jobb kezelésére és a szükséges strukturális reformok költségeinek előteremtésére;

17.  egyetért Draghi elnökkel abban, hogy nyitva áll a lehetőség a költségvetési politikák növekedésbarátabb kombinációjának elérésére és az adóteher költségvetés-semleges módon történő csökkentésére;

18.  egyetért Draghi elnökkel abban, hogy uniós szintű kiegészítő intézkedés is szükségesnek látszik mind a megfelelő összesített pozíció, mind pedig egy nagyszabású közberuházási program biztosítása érdekében;

19.  megjegyzi, hogy a főbb kamatlábak csökkentése és a refinanszírozási műveletek növelése mellett az EKB alkalmaz olyan innovatív eszközöket is, mint a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM), továbbá olyan új kommunikációs stratégiákat, mint az irányadó kamatok pályájára vonatkozó iránymutatás;

20.  úgy véli, hogy a transzmissziós mechanizmus nem működik megfelelően, és hogy az EKB által a válság kezdete óta alkalmazott monetáris politikai eszközök – bár megkönnyebbülést hoztak a bajba jutott pénzügyi piacok számára – önmagukban nem lehetnek hatékonyak a pénzügyi fragmentáció elleni küzdelem, a növekedés ösztönzése és a munkaerő-piaci helyzet javítása terén; ösztönzi az EKB-t, hogy szakpolitikáit jobban igazítsa hozzá a reálgazdaság szükségleteihez, különös tekintettel a kkv-kra;

21.  úgy véli, hogy a monetáris transzmissziós mechanizmus súlyos sérülése miatt az EKB irányadó kamatlábainak a csökkentésére vonatkozó döntések pozitív hatásai is korlátozottak; rámutat arra, hogy a nagyon alacsony kamatlábak hosszú távon torzulásokhoz vezetnek az üzleti szektorban, és károsnak bizonyulhatnak a magánmegtakarításokra és nyugdíj-előtakarékosságra nézve is;

22.  üdvözli az EKB által 2014 júniusában bejelentett intézkedéseket, melyek a monetáris politika transzmissziós mechanizmusa működésének javítását célozzák; megjegyzi, hogy a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek első alkalommal teremtenek kapcsolatot a nem pénzügyi magánszektor számára nyújtott banki hitelek és a bankok által igényelhető refinanszírozás összege között; reméli, hogy az eszközminőség-elemzés eredményei fokozni fogják a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek európai bankok általi igénybevételét, előmozdítva a likviditás reálgazdaságba való eljutását;

23.  megjegyzi, hogy az EKB bejelentette eszközfedezetű értékpapírok (ABS) és fedezett kötvények vásárlását a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek hitelezéskönnyítő hatásának fokozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen beavatkozásoknak az eszközfedezetű értékpapírok piacán kellően jelentősnek kell lenniük ahhoz, hogy hatással legyenek a kkv-k hitelfelvételi kamatlábaira, csökkentsék a fragmentációt, továbbá hogy ezeket átlátható módon kell végrehajtani, hogy azok ne hozzanak létre túlzott kockázatokat az EKB mérlegében;

24.  aggodalmának ad hangot a kkv-k hitelfelvételi feltételei tekintetében az euróövezeti országokban megfigyelhető jelentős széttöredezettség kapcsán, valamint a kkv-knak, illetve a nagyobb vállalatoknak nyújtott finanszírozás kamatai közötti szakadékkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy e régóta fennálló problémákat nem kezelik megfelelően az EKB által bejelentett, a banki kölcsönök előmozdítását célzó közelmúltbeli intézkedések, és hogy az EKB-nak meg kell vizsgálnia azokat a mögöttes tényezőket, amelyek akadályozzák a kkv-k hitelhez jutását; felhívja az EKB-t, hogy vizsgálja meg, hogy ez a szakadék bármilyen kapcsolatban áll-e a bankszektoron belüli koncentrációval;

25.  rámutat, hogy a 2014 júniusában és szeptemberében bejelentett intézkedésekkel az EKB mérlegének mérete várhatóan megközelíti majd a mérleg 2012 eleji méretét; megjegyzi, hogy ez az előrevetített méretnövekedés erős éberséget követel meg az EKB-tól a végső soron általa vállalt hitelkockázatok tekintetében;

26.  az a véleménye, hogy az eddig nyújtott hallgatólagos támogatások teljes összegét fokozatosan vissza kell téríttetni az adófizetők javára, miután helyreálltak a rendes gazdasági feltételek;

27.  tudomásul veszi, hogy az EKB már többször is kijelentette, hogy készen áll további, a megbízatása keretében rendelkezésére álló nem konvencionális eszközök alkalmazására és beavatkozásai méretének vagy összetételének megváltoztatására, amennyiben az alacsony infláció jellemezte időszak túlságosan elhúzódna; továbbra is nyitott újabb nem konvencionális eszközök alkalmazására, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nem lesznek elegendők a költségvetési politika, a beruházások és a strukturális reformok megfelelő elegye nélkül;

28.  hangsúlyozza, hogy nem szabad túlbecsülni a jelenleg alkalmazott nem konvencionális monetáris politikai intézkedések reálgazdaságra gyakorolt hatását; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések átmeneti jellegűek, és céljuk az, hogy időt adjanak a tagállamoknak a költségvetési helyzetük konszolidálására és a szükséges strukturális reformok végrehajtására a gazdasági növekedés és a munkaerő-piaci helyzet javulásának ösztönzése érdekében;

29.  megjegyzi, hogy a nem szokványos monetáris politikák tartós alkalmazása súlyosbíthatja a tőkepiaci torzulásokat; kéri az EKB-t, hogy teremtse meg a megfelelő egyensúlyt az alkalmazkodó monetáris politika idő előtti kivezetésével járó kockázatok, illetve az ilyen politikákkal esetleg járó torzulásokból eredő kockázatok és költségek között; ezért arra kéri az EKB-t, hogy a nem szokványos politikák paramétereit az ilyen torzulások korlátozására törekedve határozza meg;

30.  emlékeztet arra, hogy a monetáris politika nem képes ösztönözni az aggregált keresletet, ha nem egészítik ki nemzeti szinten megfelelő fiskális és strukturális reformok és politikák;

31.  hangsúlyozza, hogy – mint azt a válság előtti évek tapasztalata is szemlélteti – a kamatlábra vonatkozó, EKB által meghatározott középtávú célkitűzéssel összhangban álló stabil inflációs ráták a magánadósság fenntarthatatlan dinamikájával kapcsolódhatnak össze, ami miatt az eszközbuborékokat és a hitelnövekedést akkor is fontos kezelni, ha az árstabilitás biztosított;

32.  emlékeztet arra, hogy az EKB monetáris politikájának irányításában fennálló, a Szerződésekben lefektetett függetlensége elengedhetetlen az árstabilitás megőrzése, vagyis az infláció 2% alatti, de ahhoz közeli szinten tartása érdekében; emlékeztet rá, hogy a kormányoknak és a nemzeti közhatóságoknak kivétel nélkül szintén tartózkodniuk kell attól, hogy az EKB-tól intézkedéseket kérjenek;

33.  emlékeztet arra, hogy a meghozott döntések az EKB Általános Tanácsának minden tagját kötik, és azok bizalmasak maradnak, kivéve akkor, ha döntést hoznak a nyilvánosságra hozatalukról;

34.  felhívja az EKB-t, hogy a trojkában betöltött szerepében tartson nagyobb távolságot annak érdekében, hogy megerősítse a politikai döntésektől való függetlenségét;

35.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 127. cikke szerint az EKB az elsődleges célkitűzésének veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát, amint azt az EUMSZ 282. cikke is kimondja; hangsúlyozza e tekintetben a monetáris párbeszéd fontosságát;

36.  hangsúlyozza, hogy a monetáris és költségvetési politika egymástól való világos elkülönítése maga után vonja, hogy a monetáris hatóságnak nem szabad támogatást nyújtania a likviditásban részesülő intézmények számára, mivel ez a támogatásnyújtás költségvetési politikával érne fel;

37.  sajnálatosnak tartja, hogy az EKB túllépte a Szerződésen alapuló megbízatásának kereteit, amint azt az EKB korábbi elnöke által a spanyol, olasz és ír kormánynak küldött levelek is szemléltetik;

38.  előrelépésként értékeli és üdvözli az EKB-nak az üléseiről készülő összefoglaló jegyzőkönyvek közzétételére vonatkozó döntését, és várakozással tekint e gyakorlat 2015. januári bevezetése elé; üdvözli, hogy a Parlament EKB-ről szóló valamennyi éves jelentésében megfogalmazott ezen kérésre az EKB Kormányzótanácsa intézkedéssel reagált;

39.  meggyőződése, hogy a központi bankoknak világszerte tevőlegesen azon kell munkálkodniuk, hogy elkerüljenek bármilyen olyan politikát, amely kedvezőtlen átgyűrűző hatást fejtene ki másokra;megállapítja, hogy egyes központi bankok jóval azután hívnak fel más központi bankokat arra, hogy foglalkozzanak a monetáris politikák lehetséges kedvezőtlen átgyűrűző hatásaival, hogy maguk már egyoldalúan végrehajtották saját politikáikat;

40.  meggyőződése, hogy a nemrégiben napvilágra került információk is megerősítik a rendkívüli likviditási segítségnyújtás jövőbeni prudens alkalmazásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy nem lehet még egyszer elfogadni, hogy egy tagállam bankszektora ilyen módon, GDP-je lényeges százalékarányában eladósítsa magát;

41.  ösztönzi az EKB-t, hogy a jelenlegi különbség megszüntetése érdekében kinevezéseivel folytassa a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikájának javítását; üdvözli Danièle Nouy kinevezését az európai bankszektor felügyeletének élére, különösen kimagasló érdemei és meggyőző szakmai életrajza miatt;

42.  meggyőződése, hogy a növekedésre és a közberuházásra helyezett nagyobb hangsúly (így például a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által javasolt 300 milliárd eurós beruházási csomag) kiegészítené az EKB európai foglalkoztatás és növekedés fokozására irányuló politikai erőfeszítéseit;

Pénzügyi stabilitás

43.  üdvözli, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus – a bankunió első pillére – 2014. november 4. óta teljesen működőképes; megjegyzi, hogy az európai pénzügyi integráció e jelentős lépését az előkészítő munka sikeres befejezésének köszönhetően lehetett megtenni, ideértve az eszközminőség-elemzést is; megköszöni az EKB-nak, hogy hitelességét latba vetve támogatja az európai bankrendszert; hangsúlyozza, hogy nem szabad összeolvasztani az EKB felügyeleti és monetáris funkcióit;

44.  megállapítja, hogy az eszközminőség-elemzés és az Európai Bankhatóság (EBH) által az egységes felügyeleti mechanizmussal együttműködésben elvégzett stresszteszt továbbra is fennálló gyengeségeket tárt fel az európai bankrendszerben; reméli, hogy az eredmények az európai bankszektor „eljapánosodásának” és a visszafizethetetlen hitelek örökös fennállásának elkerülése érdekében megfelelően figyelembe vettek minden kockázatot;

45.  úgy véli, hogy az EKB-t nagy felelősség terheli annak biztosításában, hogy a jövőbeni banki feltőkésítéseket a belső feltőkésítési rendszeren keresztül végezzék el, ha a piacokhoz való hozzáférés nehéz vagy lehetetlen;

46.  felhívja az EKB-t, hogy napi gyakorlatában biztosítsa a monetáris politika és a bankfelügyeletként betöltött szerepének teljes különválasztását;

47.  hangsúlyozza, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus célja az euróövezeti bankszektor és ezáltal a pénzügyi stabilitás iránti bizalom fenntartása; emlékeztet arra, hogy az új egységes felügyeleti mechanizmus Parlament általi demokratikus elszámoltathatósága döntő fontosságú az új felügyeleti rendszer hitelességének biztosítása érdekében; ezért hangsúlyozza az Európai Parlament és az EKB között 2013. novemberben létrejött, az egységes felügyeleti mechanizmus feletti demokratikus ellenőrzés gyakorlásának és annak teljes körű végrehajtásának gyakorlati szabályairól szóló intézményközi megállapodás fontosságát;

48.  támogatja azt az elképzelést, hogy a belső feltőkésítés hitelességének és hatékonyságának növelése érdekében az európai jogalkotásnak afelé kell haladnia, hogy elkülönítse a kockázatosabb befektetési tevékenységeket a hagyományos banki tevékenységektől;

49.  az a véleménye, hogy a legutóbbi stressztesztek egyértelműen rámutatnak a jelenlegi intézményközi felállás korlátaira, mivel a stressztesztekben annak ellenére nem vizsgáltak deflációs forgatókönyvet, hogy ezek a deflációs kockázatok egyáltalán nem állnak távol a valóságtól;

50.  megjegyzi, hogy a viszonylag alacsony nyereségesség ellenére az euróövezeti bankoknak sikerült folyamatosan erősíteni tőkepozíciójukat tőkeemelések, a kockázattal súlyozott eszközeik leépítésének együttes alkalmazása, valamint állami támogatás révén; elismeri, hogy a tőkeemeléseket több esetben a tagállamok pénzügyi támogatási programjainak keretében hajtották végre;

51.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sok euróövezeti bank továbbra is függ a központi banki finanszírozástól; létfontosságúnak tartja egy jól szabályozott tőkepiaci unió létrehozását annak érdekében, hogy csökkentsék az euróövezet gazdaságainak a bankrendszertől való túlzott függőségét;

52.  rámutat arra, hogy a jó kormányzás megszilárdulása a bankoknál növeli a bankszektor iránti bizalmat, és ezáltal hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz is;

53.  rámutat, hogy a kormányzati értékpapírokkal végzett műveletek továbbra is jelentős nyereségforrást jelentenek az euróövezeti bankok számára, még akkor is, ha a nem pénzügyi magánszektorba való hitelkihelyezés továbbra is nehézkes; úgy véli, hogy az államadóssággal járó kockázatokra vonatkozó technikai és jogalkotási munkát fel kell gyorsítani;felhívja az EKB-t, hogy figyelmeztesse azokat a bankokat, amelyek folyamatosan növelik államkötvény-állományukat, miközben csökkentik a magánszektornak nyújtott hiteleiket;

54.  üdvözli a Bizottság bankszektor strukturális reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatát; megjegyzi, hogy hasonló reformokat több tagállamban bevezettek már; felkéri az EKB-t, hogy a többi érintett intézménnyel együtt munkálkodjon európai szinten a fenntartható strukturális reformon, amely véget vet a nagy pénzügyi intézmények kereskedési tevékenységeihez nyújtott támogatásoknak és egyenlő feltételeket teremt a pénzügyi szolgáltatások számára;

55.  emlékeztet arra, hogy az egységes szanálási mechanizmus – a bankunió második pillére – 2015 elején hatályba lép; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a bankunió harmadik pillérét;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat