Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 47., 48. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. november 23-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács 2007. október 25-i, a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2014. évi Europol-értékelésre (iOACTA),

–  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló 14. számú átfogó kommentárjára (2013), amely szerint a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontnak kell tekinteni,

–  tekintettel az EU 2011 februárjában elfogadott gyermekjogi ütemtervére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény(2) 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására,

–  tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című bizottsági közleményre (COM(2008)0055),

–  tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiára (2012–2016), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a bevált gyakorlatok megosztására

–  tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés elleni küzdelemről 2015. február 12-én a plenáris ülésen folytatott vitájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és a gyermekek szexuális kizsákmányolása – többek között a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés online megjelenítése – különösen súlyosan sérti az alapvető jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. évi egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít;

B.  mivel az EU Alapjogi Chartájával és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban az e bűncselekmények elleni küzdelem bármely intézkedésének végrehajtása során az elsődleges szempontnak a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

C.  mivel az olyan súlyos bűncselekmények, mint a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés online megjelenítése, átfogó megközelítést tesznek szükségessé, amely kiterjed a bűncselekmények kinyomozására, az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás indítására, a gyermekkorú áldozatok védelmére, valamint a jelenség megelőzésére;

D.  mivel az internet sajátos veszélyeket rejthet a gyermekekre nézve, mert hozzáférhetnek a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos tartalmakhoz vagy ilyenek tárgyává válhatnak, illetve ki vannak szolgáltatva az interneten „vadászóknak”, az erőszakkal kapcsolatos anyagok cseréjének, megfélemlítésnek, zaklatásnak vagy megkörnyékezésnek; mivel a gyermekek ilyen veszélyeknek való kitettségét súlyosbítja a mobil technológia és az internet széles körben elterjedt használata és a hozzáférés lehetősége;

E.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés elleni küzdelmet a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléssel és a gyermekek szexuális kizsákmányolásával mint általános jelenséggel foglakozó, tágabb stratégia részévé kell tenni, amely továbbra is elsősorban a szándékosan az interneten kívül tevékenykedő hálózatok vagy egyének révén elkövetett, offline bűncselekményekkel kapcsolatos;

F.  mivel a szexuális kizsákmányolás online környezetben különböző formákat ölthet: a fiatalokat meggyőzik vagy kényszerítik arra, hogy küldjenek, illetve töltsenek fel magukról kifejezetten szexuális tartalommal bíró képeket, vegyenek részt szexuális tevékenységekben webkamerájuk vagy okostelefonjuk segítségével, legyenek részesei szexuális tartalmú beszélgetéseknek szöveges üzenet formájában vagy online, ami együtt jár azzal, hogy a zaklatók vagy az interneten „vadászók” megfenyegethetik őket, hogy elküldik a képeket, a videókat vagy a beszélgetések másolatait barátaiknak és családtagjaiknak, ha nem vesznek részt további szexuális tevékenységekben; mivel a képek és/vagy videók jóval a szexuális visszaélés megtörténtét követően is megoszthatók és az interneten bárki számára szabadon elérhetők maradhatnak, így az áldozatokat állandóan az a veszély fenyegeti, hogy ismét áldozattá válhatnak és megbélyegezhetik őket;

G.  mivel a tagállamok által az illegális online tartalmak ellen hozott intézkedések eddig nem mindig voltak kellően hatékonyak;

H.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaéléssel kapcsolatos nyomozás és a büntetőeljárás indítása tekintetében illetékes személyek rendelkezésére bocsátott eszközöknek többek között figyelembe kell venniük az arányosság elvét, valamint a nyomozás tárgyát képező bűncselekmények jellegét és súlyosságát, az uniós és a tagállami jogszabályokkal összhangban;

I.  mivel a digitális világban a kiskorúak védelméből az üzleti ágazatnak is ki kell vennie a részét olyan kezdeményezések formájában, amelyek célja a megosztott felelősség felvállalása, többek között a gyermekek, a szülők és a tanárok számára a kiskorúak illegális tartalmakhoz való hozzáférésének megelőzése érdekében szervezett oktatás és képzés révén;

J.  mivel nemzetközi jellegénél fogva a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolása – amely országok százait és azok joghatóságait és bűnüldözési hatóságait is érinti – olyan nemzetközi problémát jelent, amely nemzetközi megoldást tesz szükségessé; mivel aggodalomra adnak okot a jogi identitás nélküli, így a hatóságok számára „láthatatlan” gyermekekkel szemben internetes visszaélést elkövető emberkereskedők;

K.  mivel a bűncselekmény jellegéből és az áldozatok életkorából fakadóan a gyermekek szexuális kizsákmányolását és a velük szemben elkövetett visszaélés eseteit – a bűnözés más típusú megnyilvánulásaihoz képest – többnyire csak elenyésző mértékben jelentik be a bűnüldöző hatóságoknak; mivel ebből következően az elkövetett bűncselekmények számára vonatkozóan rendelkezésre álló adatok nem tükrözik hitelesen a probléma nagyságrendjét; mivel a gyermekekkel szemben elkövetett visszaéléssel kapcsolatos anyagokat tartalmazó internetes oldalakra vonatkozóan nem kormányzati szervezetek által gyűjtött adatok szerint az áldozatok több mint 80%-a 10 évnél fiatalabb; mivel az Internetes Forróvonal-szolgáltatók Nemzetközi Szövetségétől származó adatok azt mutatják, hogy a szexuális visszaélés, valamint a szélsőséges és szadista jellegű visszaélés gyermekkorú áldozatainak száma egyre nő;

L.  mivel számos bűnelkövető a Darknetet használja, amelyen kifejezetten a gyermekekkel való visszaélésekkel kapcsolatos rejtett fórumokat és internetes szolgáltatásokat, szociális hálózati platformokat és adattároló szolgáltatókat felhasználó anonim közösségeket hoztak létre, ezáltal lehetővé téve és megkönnyítve a gyermekek gyakorlatilag nyomon követhetetlen szexuális kizsákmányolását;

M.  mivel számos bűnelkövető kódolás és egyéb eszközök alkalmazásával gondoskodik tevékenységeinek leplezéséről, komoly akadályokat gördítve a bűnüldöző szervek által indított nyomozás elé;

N.  mivel nem kormányzati szervezetek feltárták, hogy 2012-ben a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélést tartalmazó anyagok terjesztésekor használt 513 forgalmazói megjelölésért mindössze nyolc csúcsforgalmazó volt felelős, és hogy a 2012-ben ismert 10 legtermékenyebb ilyen forgalmazói megjelölés mind egyetlen csúcsforgalmazóhoz volt köthető;

O.  mivel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet a tagállamoknak 2013. december 18-ig kellett volna átültetniük jogrendszerükbe, és mivel a mai napig a tagállamoknak csupán kevesebb mint a fele hajtotta végre maradéktalanul az irányelvet;

1.  határozottan hangsúlyozza, hogy a gyermekek védelme és biztonságos környezetük garantálása az Európai Unió és tagállamai elsődleges célkitűzéseinek egyike;

2.  a leghatározottabban hangsúlyozza, hogy meg kell óvni a gyermekek jogait és biztosítani kell internetes védelmüket, valamint intézkedéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatók minden illegális tartalmat gyorsan eltávolítsanak és bejelentsenek a bűnüldöző hatóságoknak, valamint hogy elégséges jogi eszközök álljanak rendelkezésre az elkövetők azonosítására irányuló nyomozáshoz és a büntetőeljárás megindításához velük szemben;

3.  úgy véli, hogy a gyermekek személyes adatait az interneten megfelelő védelemben kell részesíteni, és hogy a gyermekeket hozzáférhető és gyermekbarát módon tájékoztatni kell személyes adataik online felhasználásának kockázatairól és következményeiről; hangsúlyozza, hogy az adatvédelmi reform fontos változtatásokkal járul majd hozzá a gyermekek online jogainak fokozott védelméhez;

4.  hangsúlyozza, hogy a politikai döntéshozatal és az abból következő fellépés következetességének biztosítása érdekében átfogó és összehangolt európai megközelítésre van szükség, amely az alapvető jogok védelme, a magánélet védelme, az adatvédelem, az internet biztonsága, a fogyasztóvédelem és az internetes kereskedelem mellett kiterjed a bűnözés elleni küzdelemre is;

5.  úgy véli, hogy további lépéseket kell tenni a gyermekek internetes megkörnyékezésének felszámolása érdekében, és hogy a Bizottságnak – a nemzeti kormányokkal, a civil társadalommal, a közösségi médiatársaságokkal, a szülőkkel, a tanárokkal, a szociális munkásokkal, a gyermekvédelmi tisztviselőkkel, a gyermekorvosokkal, valamint az ifjúsági és gyermekszervezetekkel karöltve – hathatós szerepet kell játszania az e téma iránti figyelem felkeltésében, határozott iránymutatásokat adva többek között a bevált gyakorlatok megosztása révén, és közösségi platformokat hozva létre az együttműködés fokozására és a tárgyra vonatkozó információk cseréjére, a gyermekeket veszélyeztető potenciális kockázatok és fenyegetések azonosítása érdekében;

6.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden érdemleges szereplő bevonásával indítsanak figyelemfelkeltő kampányt azzal a céllal, hogy a gyermekek, a szülők és az oktatók megértsék és a gyermekek online biztonságának védelmében képesek legyenek elhárítani az internet veszélyeit, továbbá, hogy támogassák a tagállamokat a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés megelőzésére irányuló programok beindításában, előmozdítsák a közösségi médiában a felelősségteljes magatartásra vonatkozó figyelemfelhívó kampányokat, valamint ösztönözzék a fő keresőprogramokat és a szociális médiahálózatokat a gyermekek online védelmére vonatkozó proaktív megközelítés alkalmazására;

7.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a visszaélések gyermekek általi bátrabb és gyakoribb bejelentése érdekében, valamint gondoskodjanak az ilyen bejelentésekkel kapcsolatos további teendőkről, és vegyék fontolóra rendszeres közvetlen bejelentő mechanizmusok létrehozását; támogatja a gyermekek érdekében létrehozott forróvonalak fejlesztését, amelyek segítségével anonim módon bejelenthető a visszaélés;

8.  hangsúlyozza, hogy e téren együttműködési megállapodások révén javítani kell a nemzetközi együttműködést és az országokon átívelő nyomozati tevékenységeket, és – többek között az Europol és a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ közreműködésével – meg kell erősíteni a bűnüldözési hatóságok közötti együttműködést a gyermekek elleni szexuális bűnözők hálózatainak hatékonyabb felderítése, felszámolása és az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás megindítása céljából, eközben mindenekelőtt az érintett gyermekek jogait és biztonságát tartva szem előtt;

9.  üdvözli ezzel összefüggésben az EU és a világ 55 országát tömörítő, a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés elleni küzdelem érdekében létrehozott világméretű összefogás közös kezdeményezését, amelynek célja még több áldozat megmentése, a hatékonyabb felelősségre vonás biztosítása, a tudatosság növelése és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléssel kapcsolatos, az interneten elérhető anyagok számának általános csökkentése; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresebben számoljon be a fent nevezett összefogás keretében elért előrelépésekről; kéri a tagállamokat, hogy ezeket az ajánlásokat nemzeti szinten hajtsák végre;

10.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az áldozatok azonosítására szolgáló forrásaikat és az áldozatok támogatására összpontosító szolgálataikat, továbbá kéri új kapcsolódó platformok sürgős létrehozását, valamint az Europol keretében már működő ilyen platformok megerősítését;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a bűncselekmények áldozatainak támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet;

12.  alapvető fontosságúnak tartja a gyermekekkel szemben elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban a pontos terminológia használatát, többek között a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések online megjelenítése tekintetében, valamint a „gyermekpornográfia” helyett a megfelelőbb „a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatos anyagok” kifejezés használatát;

13.  biztatja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat a nemzeti kapcsolattartó pontok számára annak érdekében, hogy eleget tehessenek a büntetendő és ártalmas internetes tartalmak és magatartás bejelentésével kapcsolatos feladataiknak, amint azt a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv előírja;

14.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik attól tartanak, hogy elkövethetik a szexuális visszaéléssel és a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekmények bármelyikét, indokolt esetben hozzáférhessenek olyan hatékony bűnmegelőzési programokhoz és intézkedésekhez, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy értékeljék az ilyen bűncselekmények elkövetésének kockázatát, és megelőzzék azok elkövetését;

15.  kéri, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol kapják meg a szükséges pénzeszközöket, emberi erőforrásokat, nyomozati hatásköröket és technikai eszközöket ahhoz, hogy komolyan és eredményesen felderítsék az elkövetőket, nyomozást és büntetőeljárást indíthassanak velük szemben, többek között álljon rendelkezésre megfelelő képzés a bírósági és rendőrségi szervek kapacitásának építése és új, csúcstechnológiai képességek kifejlesztése érdekében, hogy képesek legyenek feldolgozni a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélések online megjelenítésének hatalmas mennyiségét, közöttük a „dark web” oldalain elrejtett anyagokat az elkövetők azonosítása és velük szemben büntetőeljárás indítása, valamint a gyermekek biztonságának és jogainak védelme érdekében;

16.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy kialakult és egyre terjed a gyermekek kereskedelmi célú internetes kizsákmányolása, többek között az ezzel kapcsolatos anyagok új csatornákon – például a Deep Web és a Darknet felhasználásával – és ügyletekkel történő terjesztése, valamint különösen aggasztja a visszaélések fizetés fejében történő élő közvetítésének jelensége; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az alternatív fizetési rendszerek képviselőivel közösen keresse tovább a bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés lehetőségeit, többek között közös képzéseket szervezve a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos anyagok kereskedelmi célú terjesztésére használt fizetési módozatok eredményesebb feltárása érdekében;

17.  felszólít a bűnüldöző ügynökségek, az igazságügyi hatóságok, az ikt-ágazat, az internetszolgáltatók (ISP), az internetes tárhelyszolgáltatók (IHP), a közösségi médiatársaságok, a bankszektor és a nem kormányzati szervezetek, közöttük az ifjúsági és gyermekszervezetek közötti hatékonyabb partnerségi megközelítésre és jogszerű információcserére annak céljából, hogy biztosítsák a gyermekek online jogait és védelmét, minden illegális tartalom azonnali eltávolítását és bejelentését a bűnüldöző hatóságoknak, amelyeknek adott esetben rendszeres jelentést kell készíteniük az így kapott mérvadó információk alapján indított nyomozásokról és büntetőeljárásokról; üdvözli ezzel összefüggésben a gyermekek internetes biztonságáért munkálkodó CEO koalíciót, valamint a gyermekek interneten történő kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása elleni európai pénzügyi összefogást (EFC);

18.  hangsúlyozza, hogy az illegális online tartalmat megfelelő jogi eljárás alapján haladéktalanul el kell távolítani; felhívja a figyelmet az infokommunikációs technológiáknak, az internetszolgáltatóknak és az internetes tárhelyszolgáltatóknak az illegális online tartalmak gyors és hatékony, az illetékes bűnüldöző hatóság kérésére történő eltávolításában játszott szerepére;

19.  nyomatékosan kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy sürgősen ültessék át a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet; kéri ezért a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze a nevezett irányelv maradéktalan és hatékony végrehajtását, és megfelelő időben készítsen jelentést a megállapításairól a Parlament és illetékes bizottsága számára;

20.  utasítja Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságát, hogy kísérje tovább nyomon a 2011/93/EU irányelv végrehajtását, valamint a 2011/93/EU irányelv végrehajtási jelentése formájában végezzen mélyreható elemzést a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés elleni küzdelem jelenlegi politikai keretéről, és megállapításairól számoljon be a plenáris ülés előtt;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2011.12.17., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.