Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása Tanzániáról, nevezetesen a nagyarányú földszerzés kérdéséről (2015/2604(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a G8-ak által 2013 júniusában elindított, a földviszonyok átláthatóságára irányuló kezdeményezésre,
– tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai földpolitikára vonatkozó keretére és iránymutatásaira, valamint a mezőgazdaságért felelős afrikai miniszterek konferenciája által 2010 októberében elfogadott, és a végrehajtó tanács 2011 januárjában Addisz-Abebában tartott 18. rendes ülésén jóváhagyott, az Afrikai Uniónak az afrikai pásztorkodásról szóló stratégiai keretére „Politikai keret a pásztorkodásról Afrikában: a pásztorközösségek életének, megélhetésének és jogainak biztosítása, védelme és javítása” (EX.CL/631 XVIII), továbbá az Afrikai Unió 2009. évi, Afrikában a földterületekkel kapcsolatos kérdésekről és kihívásokról szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a Rómában 2010-ben megrendezett élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra, a jogokat, a megélhetést és az erőforrásokat tiszteletben tartó, felelősségteljes mezőgazdasági beruházásra vonatkozó elvekre (PRAI), az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzeti élelmezésbiztonság keretében a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásaira (VGGT),
– tekintettel az Afrikai Unió, az Afrikai Fejlesztési Bank és az Afrikai Gazdasági Bizottság nagy kiterjedésű földterületen alapuló afrikai beruházásokra vonatkozó irányelvekre,
– tekintettel az élelmiszerhez való joggal foglalkozó ENSZ-különelőadó, Olivier de Schutter által készített, „Nagyarányú földszerzések és földbérletek: az emberi jogi kihívás kezelésére szolgáló alapvető elvek és intézkedések” című, 2009. június 11-i jelentésre,
– tekintettel a millenniumi fejlesztési célokat kijelölő 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatra, különösen az 1., a 3. és a 7. célra,
– tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési célokról szóló 2014. évi jelentésére,
– tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2012. június 20–22. között Rio de Janeiróban (Brazília) tartott ENSZ-konferencia jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Emberi Települések Programjának (UN-HABITAT) „Biztos földtulajdonjogot mindenkinek” című 2008. évi tanulmányára, és a UN-HABITAT „Hogyan alakítsunk ki szegényeket támogató földpolitikát: folyamat, iránymutatás és tanulságok” című iránymutatására,
– tekintettel az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet őslakos és törzsi népekről szóló, 1989. évi 169. sz. egyezményére,
– tekintettel a Tanzániai Egyesült Köztársaság 1999. évi 5. számú, falusi földterületekre vonatkozó törvényére és a helyi önkormányzatokról szóló 1982. évi törvényére,
– tekintettel a 2004-es uniós termőföld-politikai iránymutatásokra, amelyek útmutatást nyújtanak a termőföld-politika kialakítása és programozása tekintetében a fejlődő országokban,
– tekintettel arra, hogy a Bizottság 2014. április 9-én új program létrehozását jelentette be 33 000 000 euró értékben, melynek célja a földgazdálkodás és az élelmezés- és táplálkozásbiztonság javítása a családi gazdaságok és a kiszolgáltatott helyzetben lévő közösségek számára a szubszaharai Afrikában,
– tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó 2011-es ENSZ-alapelvekre,
– tekintettel a 2013 novemberében elfogadott, az AKCS-országokban a legeltető állattenyésztés társadalmi és környezeti hatásairól szóló AKCS-EU közös parlamenti állásfoglalásra (ACP-EU/101.526/13/fin),
– tekintettel „A nagyarányú földszerzések emberi jogi hatásainak kezelése” című 2015-ös tanulmányra, amely Emberi Jogi Albizottságának megbízására készült,
– tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,
A. mivel a 21. század fő kihívásai – az élelmezésbiztonság, az energia- és vízszűkösség, a városok és a népesség növekedése, a környezetkárosodás, az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák és az államok sebezhetősége – mind összefüggésbe hozhatók a földpolitikai kérdésekkel, ami hangsúlyosabbá teszi az átfogó földreform és a földterülethez fűződő jogok prioritássá tételének szükségességét;
B. mivel a tanzániai hatóságok bejelentették azon tervüket, hogy a Nyugat-Serengeti területén a maszájok földjéből 1500 négyzetkilométernyi földterület eladnak egy Egyesült Arab Emírségekbeli székhelyű magán vadászati és szafaritársaságnak; mivel ez a terv 40 000 maszáj pásztor kitelepítését vonja maga után;
C. mivel a nemzetközi nyomás következtében, az elnök, Jakaya Kikwete 2014 novemberében azt állította, hogy felhagyott a tervvel és megígérte, hogy sohasem fogja a maszájokat elűzni őseik földjéről; mivel ezen ígéret ellenére maszájok ezreit telepítették ki illegálisan földjeikről; mivel a legfrissebb jelentések szerint a tanzániai hatóságok több mint 200 házat romboltak le, az állatokat pedig elkobozták, és ezáltal több mint 3000 ember hajléktalanná vált;
D. mivel a tanzániai maszájok régóta harcot vívnak az egyre fokozódó földterület-viták miatt a tanzániai hatóságokkal, mivel 1992 óta, amikor is a külföldi tulajdonban lévő Ortello Business Corporation (OBC) vadászati jogokat kapott a Loliondo ellenőrzött vadászterületen, amelyet a maszáj pásztorok laknak, és az az ő jogos birtokuk;
E. mivel a Ngorongoro körzet maszáj közössége által elindított petíciót az AVAAZ internetes platformon több mint 2 millióan írták alá világszerte;
F. mivel a magánbefektetők és a kormányzatok egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a nagyszabású földvásárlások és a hosszú távú földbérlések iránt, élelmiszer- vagy energiatermelés, illetve ásványi anyagok kitermelése céljából, főként afrikai fejlődő országokban, különösen Tanzániában;
G. mivel 2005 és 2008 között jelentősen megnövekedett a külföldi és belföldi érdeklődés Tanzániában a nagyszabású bioüzemanyag-ültetvények kialakítása iránt, amikor is a befektetők 640 000 hektárnyi földterületet kaptak, ezáltal földműveseket és vidéki háztartásokat fosztva meg megélhetésüktől és növelve élelemhez jutásuk bizonytalanságát;
H. mivel a becslések szerint a világon 1,4 milliárd hektárra szokásjogi normák vonatkoznak; mivel az őshonos népek földhöz jutása a védelem különleges formáiban részesül az ILO 169. sz. egyezménye és az ENSZ őslakosok jogairól szóló nyilatkozata alapján, és ez utóbbi 10. cikke garantálja azt a jogot, hogy ne lehessen őket erővel kitelepíteni saját földjükről és területükről, valamint kimondja, hogy nem kerülhet sor áttelepítésre az őshonos lakosságnak az igazságos és tisztességes kártérítésről való megállapodást követő szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezése nélkül, adott esetben biztosítva a visszatérés lehetőségét;
I. mivel a nagyszabású földvásárlások a 2011-es tiranai nyilatkozat értelében „nagyarányú földszerzésnek” minősülnek, amennyiben az alábbiak közül legalább egy teljesül: amennyiben egyértelműen sértik az emberi jogokat; amennyiben az érintett nem a helyi közösség áttelepítése szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulásuk nélkül történt; ha az nem átlátható szerződéseken alapul; és amennyiben az negatív társadalmi, gazdasági, illetve környezeti hatásokkal jár;
J. mivel az Afrikai Fejlesztési Bank szerint Tanzánia népességének 75%-a mezőgazdasági kistermelő; mivel a tanzániai lakosság mintegy 10%-át kitevő pásztorközösségekben élő népek – többek között a maszájok – jól és harmóniában élnek együtt a védett vadon élő állatokkal, de továbbra is azzal kell szembenézniük, hogy hatalmas földterületeket veszítenek el amiatt, hogy ezeket a jogi és gyakorlati következmények megfelelő ismerete nélkül értékesítik, korrupt és jogszerűtlen módon utalnak ki földterületeket külföldiek számára, illetve e földterületeket a hatóságok a trösztöknek fenntartott földterületekként, rezervátumokként vagy nemzeti parkokként osztályozzák;
K. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 17. cikke elismeri, hogy minden személynek – mind egyénileg, mind pedig másokkal együttesen – joga van a tulajdonhoz, és senkit sem lehet a tulajdonától önkényesen megfosztani;
L. mivel a nemzetközi – többek között az európai – vállalatok jelentős szerepet játszottak a nagyszabású földvásárlásokban Tanzániában, és a nemzetközi pénzügyi intézmények nagyméretű földterületre vonatkozó megállapodások finanszírozásában vettek részt az országban;
M. mivel az afrikai földpolitikára vonatkozó keret és iránymutatások felszólítanak a közösségek emberi jogainak – többek között a szokásjogon alapuló földhasználati jogoknak, illetve a termőföldhöz kapcsolódó forrásoknak – a tiszteletben tartására;
N. mivel 2014 májusában az EU elindított egy új programot a földgazdálkodás megerősítése és annak elősegítése érdekében, hogy az afrikai országokban javuljon a családi gazdaságok és a kiszolgáltatott közösségek élelmezés- és táplálkozásbiztonsága;
1. határozottan elítéli, hogy a helyi vidéki közösségeket jogellenesen lakóhelyük elhagyására kényszerítik, lerombolják a falvaikat és megsemmisítik hagyományos életformájukat, megsértik alapvető emberi jogaikat, többek között a megfelelő élelemhez, a vízhez és a megfelelő lakhatáshoz való jogukat;
2. különösen elítéli az olyan intézkedéseket, amelyek nem ismerik el a szokásjogon alapuló földbirtokrendszerek legitimitását, amelyek törvényben előírt jogokat biztosítanak az egyéneknek és a közösségeknek, és megakadályozzák a földtulajdonjogoktól való megfosztást vagy az azokkal való visszaélést, ami különösen elterjedt az afrikai közösségekben;
3. felhívja a tanzániai kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokat (VGGT) és biztosítsa az abban előírt jogok érvényesíthetőségét; felszólítja a tanzániai kormányt, hogy tartsa tiszteletben a nagyméretű szárazföldi beruházásokról szóló iránymutatások első alapelvét, amely magában foglalja a közösségek emberi jogainak és a szokásjogon alapuló földhasználati jogoknak a tiszteletben tartását, és hozzájárul a felelős föld- és szárazföldi erőforrásokkal való gazdálkodáshoz a jogállamiság tiszteletben tartása mellett; felszólítja a tanzániai kormányt, hogy javítsa a mezőgazdasági és kereskedelmi munkavállalók legalább felét kitevő nők földtulajdonjogait, akiknek a tulajdonjogokhoz és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz (pl. bankokhoz való hozzáférés és szervezetekben való részvétel) való hozzáférése továbbra is korlátozott, valamint javítsa a kiszolgáltatott közösségek és társadalmi csoportok, például a pásztorközösségek földtulajdonjogait is;
4. kéri, hogy indítsanak független vizsgálatot a Loliondóban folyó földvitákkal kapcsolatban;
5. sürgeti a tanzániai kormányt, hogy mozdítsa elő a mezőgazdasági beruházási politikákat, amelyek a helyi lakosság érdekeit szolgálják az érintett régiókban, továbbá hogy tartsa be érvényesítse a szociális és környezeti hatásvizsgálatokra – többek a helyi élelmiszer-termelésre gyakorolt hatás vizsgálatára – a vonatkozó politikáit, mielőtt bármilyen beruházási projektbe kezdene, és megfelelően tartsa tiszteletben a földterületek kisajátítása esetében a konzultációra és kártalanításra vonatkozó rendelkezéseket;
6. különösen emlékeztet arra, hogy az őshonos népek a nemzetközi jog alapján a védelem sajátos formáiban részesülnek a földhöz való jogaik tekintetében; hangsúlyozza, az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal összhangban, hogy a földhasználat megváltoztatására csak akkor szabad sort keríteni, ha ahhoz az érintett helyi közösségek szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulásukat adták; ragaszkodik ahhoz, hogy az államok biztosítsanak olyan hatékony mechanizmusokat, amelyek megelőzik és jogorvoslatot biztosítanak minden olyan intézkedéssel szemben, amelynek célja vagy eredménye az őshonos népek földjeiktől, területeiktől vagy erőforrásaiktól való megfosztása;
7. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Tanzániában számos beruházással kapcsolatban nincsen pontos tájékoztatás, továbbá az ezeket a beruházásokat körülvevő titkolózás miatt; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a hatóságokat annak biztosítására, hogy a földterületekre vonatkozó megállapodásokat nyílt és átlátható módon kötik és a vándorló állattenyésztők és vagy pásztorok igényeihez igazítják;
8. felszólítja különösen a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a tanzániai hatóságokkal, annak érdekében, hogy határozottan ösztönözze őket arra, hogy terjesszék elő a maszájok jogainak jogilag kötelező erejű, egységes szerkezetbe foglalt elismerése, különös tekintettel a az ősi földterületeikre, ezáltal biztosítva a szükséges jogi védelmet az esetleges jövőbeni viták elkerüléséhez;
9. hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez elengedhetetlen, hogy a vidéki közösségek számára biztosítsák a földbirtoklást; kéri az Uniót, hogy segítse elő a fejlődő országok bíróságai kapacitásépítésének növelését a tulajdonjog hatékony érvényesítése és a földdel kapcsolatos viták megoldása érdekében, egy átfogó megközelítés részeként, amelynek célja a jogrendszerek és a jogállamiság megszilárdítása;
10. emlékeztet arra, hogy a nagyléptékű projektek gyakran súlyos károkat okoznak a természeti környezetben, beleértve az erdők kiirtását, a biológiai sokféleség csökkenését és a víz szennyeződését;
11. kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a földpolitikai iránymutatásainak a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokhoz (VGGT) való hozzáigazítását, valamint, hogy erre helyezzen nagyobb hangsúlyt a fejlesztési együttműködési programjaiban, kereskedelmi és beruházási politikáiban és a többoldalú pénzügyi intézményekben való részvétele során;
12. megismétli, hogy az emberi jogokat és a földfoglalás tiltására vonatkozó szabályokat általánosan érvényesíteni kell az Unió kereskedelmi és beruházási megállapodásában, többek között az általános vámkedvezmény-rendszerben (GSP);
13. hangsúlyozza az uniós vállalkozások és pénzügyi intézmények nagyléptékű tanzániai agráripari beruházásokkal kapcsolatos műveletei teljes átláthatóságának és elszámoltathatóságának fontosságát, és kéri egy olyan szilárd és hatékony uniós mechanizmus létrehozását, amely nyomon követi ezeket a műveleteket;
14. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek a fejlesztési programok kiadásairól és az EU földgazdálkodással kapcsolatos költségvetéséről, annak biztosítása érdekében, hogy ezek a programok előmozdítsák az emberi jogokat és kezeljék a fölszerzéshez kapcsolódó kihívásokat;
15. hangsúlyozza, hogy a földpolitikai eljárások során ténylegesen el kell ismerni a helyi és a közösségi alapú földhivatali/irányítási intézmények és struktúrák szerepét az állami szerep mellett;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Uniónak, valamint Tanzánia kormányának és parlamentjének.