Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2574(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0360/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0360/2015

Viták :

PV 30/04/2015 - 4
CRE 30/04/2015 - 4

Szavazatok :

PV 30/04/2015 - 10.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0184

Elfogadott szövegek
PDF 297kWORD 116k
2015. április 30., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
2005.évi milánói világkiállítás: Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia
P8_TA(2015)0184B8-0360/2015

Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása a 2015-ös milánói világkiállításról: „Bolygónk élelmezése – életre szóló energia” (2015/2574(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel arra, hogy a Kiállítások Nemzetközi Irodájának döntése értelmében 2015. május 1-től október 30-ig „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia” témában világkiállítás megrendezésére kerül sor Milánóban,

–  tekintettel a Bizottság 2015-ös milánói világkiállításon való részvételéről szóló 2013. május 3-i bizottsági határozatra (C(2013)2507),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az EU részvétele a 2015. évi, »Bolygónk élelmezése: életre szóló energia« témában megrendezett milánói világkiállításon” című, 2013. május 3-i közleményére (COM(2013)0255),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Parlament támogatásával működő európai uniós tudományos operatív bizottság tevékenységére, amely 2014. március 21-én vette kezdetét azzal a céllal, hogy szakértői tanácsadással szolgáljon az élelmezés- és táplálkozásbiztonsági kihívásokról, és útmutatást adjon a 2015-ös világkiállítás programjával kapcsolatban,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek által 2000 szeptemberében elfogadott millenniumi fejlesztési célokra és az ENSZ következő Közgyűlése által 2015 szeptemberében elfogadandó fenntartható fejlesztési célok tervezetére,

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) „World agriculture towards 2030/2050: the 2012 revision” (A világ mezőgazdasága a 2030/2050-es években – 2012-es felülvizsgálat) című kiadványára,

–  tekintettel arra, hogy a FAO 2014-et a családi gazdálkodás nemzetközi évévé nyilvánította,

–  tekintettel arra, hogy a FAO 2015-öt a talajok nemzetközi évévé nyilvánította,

–  tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” című 2012. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 25. cikkére, amely a megfelelő életszínvonalhoz való jog részeként ismeri el az élelemhez való jogot,

–  tekintettel a „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia” címmel megrendezésre kerülő 2015-ös milánói világkiállításról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000016/2015 – B8-0109/2015),

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a 2015-ös milánói világkiállítás témája „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia”, és mivel az esemény komoly ösztönzést adhat az élelmiszertermelés és ‑elosztás javításáról és az élelmiszer-pazarlás kezeléséről folytatott vitához, és segítheti, valamint javíthatja a már létező pozitív szempontok érvényesülését az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, az alultápláltság és a helytelen táplálkozás problémájának kezelése terén, egyensúlyt teremtve a kínálat és a fogyasztás között;

B.  mivel a 2015-ös milánói világkiállítás témája lehetőséget ad annak átgondolására és megfontolására, hogy miként lehetne megoldást találni a globalizált világ ellentmondásaira, tekintettel arra, hogy a FAO adatai szerint 898 millió alultáplált ember éhezik, miközben 1,4 milliárd ember túlsúlyos – köztük 500 millióan elhízottak –, amely helyzet társadalmi és gazdasági károkat okoz, és némely esetben drámai következményekkel jár az emberi egészségre nézve;

C.  mivel a 2015-ös milánói világkiállítás egybeesik a millenniumi fejlesztési célok és a talajok nemzetközi ENSZ-évének céldátumával, és inspirálóan kellene hatnia arra a vitára, amely az új fenntartható fejlesztési célokat övezi, amelyek végleges tervezete jelenleg a tárgyalási szakaszban van és amelyek központi témái közé tartozik a mezőgazdaság, valamint az élelmiszer- és táplálkozásbiztonság;

D.   mivel a 2015. évi milánói világkiállítás témái között a halászat is szerepel, amely a mezőgazdasághoz hasonlóan kapcsolódik az élelmezés, az élelmiszer-ellátás függetlensége és a fenntarthatóság kérdéseihez;

E.  mivel a 2015-ös világkiállításon elkészül a milánói charta, amelyet a 2015-ös világkiállítás örökségeként és a millenniumi fejlesztési célokról szóló nemzetközi vitához való hozzájárulásként az ENSZ főtitkára elé kell terjeszteni;

F.  mivel a világkiállítás témáinak középpontjában főleg a mezőgazdasági ágazat áll, amely egyben az Unió gazdaságának egyik sarokköve is, mivel a mezőgazdasági export az Unió teljes külkereskedelmének kétharmadát teszi ki, és mivel továbbra is az Unió a világ első mezőgazdasági exportőre, és az Unió élelmiszeriparának forgalma megközelíti az évi 1 billió eurót, és négymilliónál is több embernek ad munkát;

G.  mivel a halászat a mezőgazdasághoz hasonlóan a gazdaság kulcseleme, először is a behozatal tekintetében, hiszen az EU a világ vezető importőre a halászati és akvakultúra-termékek területén, az uniós kivitel értéke évi pedig 4,1 milliárd euró, másodszor mert a halászati ágazat 116 094 embert, az akvakultúra 85 000 embert, a halfeldolgozó ágazat pedig 115 651 embert lát el munkával;

H.  mivel a „Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia” olyan átfogó téma, amely magában foglalja mindazon gazdasági és termelő tevékenységeket, amelyek hozzájárulnak a táplálkozás és a fenntarthatóság garantálásához;

I.  mivel a bolygó élelmiszer-ellátásáról folyó vitának ki kell terjednie a halászati ágazatra is, hiszen az biztosítja a tengerből származó élelmiszereket, egyensúlyt teremtve az ellátás és az erőforrások elfogyasztása között;

J.  mivel a 2015. évi világkiállítással foglalkozó uniós tudományos operatív bizottság szükségét látja új ismeretek szerzésének néhány konkrét területen, továbbá annak, hogy a nyilvánosság oktatás és kommunikáció révén több ismeretet szerezzen az élelmiszerekről és a mezőgazdasági, a kék gazdaság alkotta és a halászati ágazaton belüli élelmiszer-előállításról annak érdekében, hogy a polgárokban tudatosuljon az élelmiszerekkel kapcsolatos választásaik globális hatása;

K.  mivel alapvető fontosságú a civil társadalom hozzájárulása a 2015-ös világkiállítás témáiról folytatott vitához, és támogatni kell az itteni tapasztalatokat és kezdeményezéseket abbéli törekvésükben, hogy jelentős nemzetközi vitát bontakoztassanak ki és iránymutatásokat fektessenek le az élelmiszerekkel és a táplálkozással kapcsolatos globális válságok enyhítése érdekében;

L.  mivel az egészséges talaj nemcsak az élelmiszer-, üzemanyag-, rost- és gyógyászatitermék-előállítás alapja, hanem nélkülözhetetlen eleme az ökoszisztémának is, hiszen kulcsszerepet tölt be a szénkörforgásban, a víz tárolásában és szűrésében, valamint hozzájárul az árvizek és az aszályok leküzdéséhez;

M.  mivel az óceánok, a tengerek és a belföldi vízfolyások értéket képviselnek az egészséges táplálkozás szempontjából, és mivel védelmük túlélésünk érdekében elsőrendű fontosságú; mivel a halászat és az akvakultúra biztosítja a világlakosság 10–12%-ának megélhetését;

N.  mivel a 2015-ös világkiállítás teljes átláthatóságának biztosítását szolgáló Open Expo (nyílt világkiállítás) platform nyílt formában tesz közzé minden, a rendezvény irányítására, szervezésére és lebonyolítására vonatkozó információt, és emiatt helyes átláthatósági gyakorlatnak tekinthető;

O.  mivel a FAO becslése szerint a világ 7 milliárdról 9,1 milliárdra növő népessége 2050-re az élelmiszerkínálat 70%-os növelését fogja igényelni, bár ugyanez az előrejelzés azt vetíti előre, hogy pusztán a termelésnövekedés nem lesz elég ahhoz, hogy mindenki számára biztosítható legyen az élelmezésbiztonság;

P.  mivel a FAO szerint az éhezők száma 2010-ben elérte a 925 milliót; és az öt év alatti gyermekek elhalálozása az esetek több mint egyharmadában összefügg az alultápláltsággal;

Q.  mivel a FAO becslései szerint a megművelhető földterületek mérete 2050-ig csak 4,3%-kal nő;

R.  mivel a feltörekvő országok egy főre eső jövedelmének növekedése a magasabb fehérjetartalmú – többek között állati fehérjét tartalmazó – termékek és a feldolgozott élelmiszerek fogyasztása irányába változtatja az étkezési szokásokat, ami ahhoz vezet, hogy az étrendek világszerte a gazdagabb népességek mintája felé konvergálnak;

S.  mivel az élelmiszer-biztonság számára a fehérjetermelés jelenti az egyik legnagyobb kihívást, és mivel ebből következően a halászatnak, illetve a kék gazdaság egészének kulcsszerep jut, különösen az algakutatás tekintetében;

T.  mivel a hal kritikus forrása az étrendi fehérjéknek és a mikrotápanyagoknak azon közösségek számára, amelyek nem könynen jutnak hozzá más tápanyagforrásokhoz; mivel a világ számos részében a tengeri erőforrásokhoz kapcsolódó megélhetés és táplálkozási előnyök helyi jellegűek, és az érintett közösségek a lakóhelyükhöz közeli parti vizeken és szárazföldi vízterületeken folytatnak halászatot;

U.  mivel az állati termékeket nagy arányban tartalmazó étrendek egyértelműen több erőforrást igényelnek, mint azok az étrendek, amelyeket a növényi termékek nagy aránya jellemez;

V.  mivel a fejlődő országokban a mezőgazdaság a munkaerő több mint 70%-ának – főként nőknek – biztosít foglalkoztatást és megélhetést; mivel a Világbank becslése szerint a mezőgazdasági ágazat növekedése kétszer olyan hatékony a szegénység csökkentése szempontjából, mint az egyéb ágazatok növekedése;

W.  mivel a FAO szerint a halászat 2012-ben mint elsődleges ágazat, illetve az akvakultúra mintegy 58,3 millió embernek adott munkát; mivel 2012-ben a halászatban mint elsődleges ágazatban közvetlenül foglalkoztatott személyek több mint 15%-a nő volt; mivel a halászat és az akvakultúra együttvéve a világlakosság 10–12%-ának megélhetését biztosítja;

X.  mivel az Unió egyes területein még mindig bizonytalan az élelmiszer-ellátás, és mivel Unió-szerte 79 millióan még mindig a szegénységi küszöb alatt élnek, miközben 124,2 millió embert – azaz 24,8%-ot – veszélyeztet a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés, amely adat 2011-ben 24,3% volt;

Y.  mivel csak a fejlődő országok fele (118 közül 62) halad jó úton a millenniumi fejlesztési célok teljesítése felé;

Z.  mivel az élelemhez és a helyes táplálkozáshoz való jog alapvető fontosságú a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; mivel a táplálkozás kapcsolódik a legtöbb – ha nem is minden – millenniumi fejlesztési célhoz, melyek maguk is szorosan összefüggnek egymással;

AA.  mivel különböző nemzetközi jogi eszközök az élelemhez való jogot más emberi jogokkal, többek között az élethez, a megélhetéshez, az egészséghez, a tulajdonhoz, az oktatáshoz és az ivóvízhez való joggal kapcsolják össze;

AB.  mivel az elmúlt három évtized folyamán drasztikusan csökkent a hivatalos fejlesztési támogatáson (ODA) belül nemzetközi szinten a mezőgazdaságnak juttatott rész;

AC.  mivel az élelmezés- és táplálkozásbiztonság nemcsak az élelmiszerek elérhetőségét jelenti, hanem az élelemhez és az elfogyasztott élelmiszerekre vonatkozó pontos információkhoz való jogot, továbbá az egészséges táplálékhoz való egyetemes és fenntartható hozzáférést jelenti, ami egyéb tényezőket, például a szennyvízelvezetést, a higiéniát, a védőoltásokat és a féregtelenítést is magában foglalja;

AD.  mivel az éhezés és az alultápláltság a legfőbb elhalálozási okok, és a világ békéjére és biztonságára is ezek jelentik a legnagyobb fenyegetést;

AE.  mivel az ingadozó élelmiszerárak negatív következményekkel járnak az élelmiszer-biztonságra és az élelmiszer-ellátási láncra;

AF.  mivel a gazdasági világválság, az égbe szökő élelmiszer- és üzemanyagárak számos fejlődő országban, különösen a legkevésbé fejlett országokban rontották az élelmiszerellátást, részben megsemmisítve a szegénység felszámolása terén az utóbbi évtizedben elért eredményeket;

AG.  mivel a fejlődő országok mezőgazdasági és haltermék piacainak törékenysége túlságosan kiszolgáltatottá teszi az élelmiszerellátást a természeti katasztrófákkal, konfliktusokkal vagy népegészségügyi válsághelyzetekkel szemben;

AH.  mivel az élelmiszerrendszer hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és az visszahat rá, ami következményekkel jár a természeti erőforrások rendelkezésre állására és a mezőgazdasági, halászati és ipari termelés feltételeire nézve;

AI.  mivel az éghajlatváltozás által okozott természeti katasztrófák súlyos hatást gyakorolnak az EU tagállamaira és a tengeren túli országokra, veszélybe sodorva az élelmezésbiztonságot és az élelmiszer-önrendelkezést, különösen a már egyébként is kiszolgáltatott helyzetekben;

AJ.  mivel az Európai Bizottság becslése szerint világszerte az élelmiszerek 30%-a elvész vagy elpazarolják, és az Európai Unió éves élelmiszer-pazarlása megközelítőleg 89 millió tonna vagy 179 kg/fő, ami – hacsak nem kerül sor megelőző lépésekre – 2020-ig megközelítőleg 126 millió tonnára, vagyis 40%-kal fog nőni;

AK.  mivel az élelmiszerlánc megfelelőbb irányítása hatékonyabbá tenné a földhasználatot és a vízkészletekkel való gazdálkodást, előnyökkel járna az egész mezőgazdasági és halászati ágazat számára világszerte, valamint jelentősen hozzájárulna az alultápláltság és a helytelen táplálkozás elleni küzdelemhez a fejlődő országokban;

AL.  mivel a halak visszadobása értékes élő erőforrások céltalan elpazarlását jelenti és jelentős szerepet játszik a tengerben élő populációk kimerülésében; mivel a visszadobás számos kedvezőtlen ökológiai hatással járhat a tengeri ökoszisztémák vonatkozásában, a táplálékhálózatok és az élőhelyek globális rendszerének változásai folytán, ami a továbbiakban a jelenlegi halászati tevékenységek fenntarthatóságát veszélyeztetheti;

AM.  mivel az éhezés, a helytelen táplálkozás és az alultápláltság párhuzamosan léteznek a rendkívül gyakori elhízottsággal és a kiegyensúlyozatlan étrendek okozta betegségekkel, amelyek társadalmi és gazdasági károkat okoznak, és némely esetben drámai következményekkel járnak az emberi egészségre nézve;

AN.  mivel a beruházási kereskedelmi megállapodások káros következményekkel járhatnak az élelmezésbiztonságra és a hiányos táplálkozásra nézve, amennyiben a szántóföldek magánbefektetőknek történő bérbe adása vagy eladása azt eredményezi, hogy a helyi lakosság nem fér hozzá a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen termelési erőforrásokhoz, vagy nagy mennyiségű élelmiszert exportálnak és adnak el nemzetközi piacokon, és ezáltal a fogadó állam még inkább függővé – és még kiszolgáltatottabbá – válik a nemzetközi piacokon tapasztalható nyersanyagár-ingadozások tekintetében;

AO.  mivel az éhezés nem szüntethető meg fenntarthatóan azáltal, hogy egyszerűen mindenki számára elegendő élelmiszert biztosítunk; mivel ez csak akkor érhető el, ha lehetővé tesszük a mezőgazdasági kistermelők és a kisebb halászati üzemek számára, hogy a földet, illetve vizet hasznosítsák, fenntartva a méltányos kereskedelmi rendszereket és megosztva a tudást, az innovációt és a fenntartható gyakorlatokat;

AP.  mivel időszerű elismerni, hogy a mezőgazdasági termelők és a halászok, és különösen a családi gazdaságok és halászat alapvető szerepet töltenek be a világ élelmiszerbiztonságának biztosításában;

AQ.  mivel különösen fontos annak elismerése, hogy a halászok és haltenyésztők alapvető szerepet töltenek be Európa parti területein, illetve szigetein;

AR.  mivel időszerű elismerni a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a halászat többfunkciós szerepét, tekintettel arra, hogy az élelmiszer-előállítás mellett kulcsfontosságú szerepet töltenek be a közjólét előállításában, a tájak minősége, a biológiai sokféleség, az éghajlati stabilitás, az óceánok minősége, valamint az áradások, aszályok és erdőtüzek hatásai csillapításának területén;

1.  hangsúlyozza, hogy a következők szükségesek az élelmezésbiztonság területén felmerülő kihívásnak való megfelelés tekintetében: erős és fenntartható mezőgazdasági és halászati ágazat Unió-szerte, virágzó és sokszínű vidéki gazdaság, tiszta környezet és családi gazdaságok, melyeket szilárd, méltányosabb, nemzetközileg fenntartható és megfelelően finanszírozott közös agrárpolitika támogat;

2.  hangsúlyozza, hogy ugyancsak fontos a fenntartható és megfelelően finanszírozott közös halászati politika végrehajtása, valamint az uniós kereskedelmi és halászati politikák közötti koherencia biztosítása;

3.  úgy véli, hogy a környezeti fenntarthatóság csak úgy biztosítható, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése érdekében tett erőfeszítések csak akkor lesznek sikeresek, ha a mezőgazdasági üzemek fenntartható gazdasági feltételek között működhetnek, és ösztönzik a mezőgazdasági termelők földhöz, hitelhez és képzéshez jutását;

4.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a 2015-ös milánói világkiállítás „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia” témája által kínált alkalmat arra, hogy kötelezettségvállalásokat tegyenek a megfelelő, egészséges, fenntartható és tájékozottságon alapuló táplálkozáshoz való jog biztosítására;

5.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2015. évi világkiállítás „EU pavilonja” tudatosítsa az emberekben, hogy sürgető problémákat kell orvosolni az élelmiszerellátási lánc egészében, ide értve az élelmiszer-termelés, -elosztás és -fogyasztás hosszú távú fenntarthatóságát, az élelmiszer-pazarlást és a hiányos táplálkozás, a helytelen táplálkozás és az elhízás problémája elleni küzdelmet;

6.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerhez való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha minden ember megfelelő, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek kielégítéséhez;

7.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerhez való hozzáférés a szegénység és egyenlőtlenség csökkentésének, továbbá a milleniumi fejlesztési célok elérésének előfeltétele;

8.  hangsúlyozza, hogy az alultápláltság elleni küzdelemnek és a megfelelő tápértékű élelmiszerhez való egyetemes hozzáférés biztosításának továbbra is a 2015 utáni menetrend legfontosabb céljai közé kell tartoznia az éhezés felszámolására irányuló célkitűzésen belül, melynek keretében külön hangsúlyt kell kapnia az alultápláltság minden formája 2030-ig történő megszüntetésének;

9.  úgy véli, hogy az élelmiszerpiacok fokozott ingadozása problémákat jelent a fenntarthatóság szempontjából és szükségessé teszi mind az élelmiszerellátás biztonságának növelését, mind az élelmiszer-termelés környezeti fenntarthatóságának javítását célzó intézkedéseket, a természeti erőforrások szűkösségének kezelése, valamint a kutatás és az innováció mezőgazdaság és halászat területén való előmozdítása révén;

10.  úgy véli, hogy a megfelelő intézményi, szabályozási és felügyeleti keretek előmozdíthatják a szilárd, fenntartható, méltányos, megfizethető és változatos mezőgazdasági és halászati piaci rendszerek kialakítását lehetővé tévő környezetet;

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell a kereskedelmi, mezőgazdasági és halászati főigazgatóságai által hozott szakpolitikai döntések közötti összhangról, a viszonosság biztosítása érdekében a higiéniai és fenntarthatósági követelmények területén;

12.  véleménye szerint elő kell mozdítani a kisüzemi gazdálkodást, a bio-, a magas természeti értékű vagy a faalapú mezőgazdaságot, mivel ezek a modellek különösen hatékony módon teszik fenntarthatóbbá a világ élelmiszertermelését;

13.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a hatékonyabb mezőgazdasági gyakorlatokat – például az agroökonómiai és diverzifikációs megközelítéseket – és a fejlettebb, fenntartható mezőgazdasági erőforrás-gazdálkodást, annak érdekében, hogy csökkenjenek a mezőgazdasági termelés inputköltségei és a táplálék pazarlása, elősegítse a tudás és az innováció átadását, fokozza az erőforrás-hatékonyságot és növelje a növények sokféleségét és a mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságát;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy a tápanyagok, a víz és az energia hatékonyabb felhasználása, a víz és a termőföld erőforrásainak megőrzésére fordított nagyobb figyelem, a növényvédelemben alkalmazott további biológiai megoldások és a terméshozam környezeti hatások csökkentése mellett elérhető növelésére irányuló kutatás előmozdítása révén támogassa a part menti vizek minőségére, a földek művelésére és az élelmiszertermelés fenntartható növelésére irányuló kutatást;

15.  aggodalmának ad hangot a földfoglalás jelenségének megjelenésével, és annak a fejlődő országok élelmezésbiztonságára, a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelők jövőjére gyakorolt hatásaival kapcsolatban;

16.  kifejezi aggodalmát a jogszerűtlen halászat terjedése miatt a világban, mert az igen súlyos hátrányos következményekkel járhat a környezet, a biológiai sokféleség és a gazdaság tekintetében;

17.  kéri a Bizottságot, hogy hívja fel a tagállamok figyelmét és ösztönözze őket a fenntarthatóság szempontjából kulcsfontosságú termőföld erőforrásként történő felhasználására, mivel az nélkülözhetetlen az élelmiszer- és táplálkozásbiztonság megvalósítása, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, valamint általában véve a fenntartható fejlődés szempontjából;

18.  hangsúlyozza a talaj állapotromlása kezelésének fontosságát, mivel az súlyosbítja a szegénységet és az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát;

19.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó globális önkéntes ENSZ-FAO-iránymutatások végrehajtását mind a befektetők, mind a célországok körében;

20.  felszólítja az olasz kormányt, hogy a 2015-ös világkiállítás helyszíneinek fenntartható újrahasználatára vonatkozóan javasoljon és dolgozzon ki projekteket;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a FAO azon célkitűzéseinek globális megvalósítását, amelyek a fenntartható családi gazdaságoknak kedvező mezőgazdasági, környezeti és szociális politikák fejlesztésére irányulnak;

22.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerlánc mentén tapasztalható jelenlegi egyensúlyhiány fenyegeti az élelmiszer-termelés fenntarthatóságát és fokozott átláthatóságot és méltányosságot követel meg a láncban, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és egyéb piactorzulások felszámolását annak érdekében, hogy a gazdálkodók méltányos jövedelemben részesüljenek, valamint hogy az élelmiszer-ellátási láncban tisztességes haszon keletkezzen és méltányos árak alakuljanak ki, a mezőgazdasági ágazat pedig életképes legyen, és biztosítsa az élelmezésbiztonságot; ennélfogva felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést e célok mielőbbi elérésének biztosítására;

23.  fontosnak tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok olyan politikát folytassanak, amelyek szembeszállnak azokkal a tisztességtelen gyakorlatokkal, amelyek létét az Európai Bizottságnak az élelmiszer-ellátási lánc javításával foglalkozó magas szintű fóruma is elismerte;

24.  hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság garantálása érdekében határozottan küzdeni kell a termőföldek elvesztése és a marginális mezőgazdasági területek elhagyása ellen;

25.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-biztonság fenntartása érdekében erőteljesen küzdeni kell a jogszerűtlen halászat ellen;

26.  hangsúlyozza a vidékfejlesztés egyes területek gazdasági és társadalmi növekedésében betöltött központi szerepét és sürgeti a fiatal mezőgazdasági termelők támogatását;

27.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy folytassa munkáját egy ambiciózus nemzetközi megállapodás kidolgozása felé, amely kitér az élelmiszeripar szerepére az éghajlatváltozás enyhítésében, tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21., 2015-ös párizsi konferenciáján folytatandó nemzetközi párbeszédre;

28.  felhívja a Tanácsot, hogy ismerje el a teljes mezőgazdasági ágazatnak az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésében és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban betöltött szerepét;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy küzdjön az élelmiszer-pazarlás ellen ambiciózus, világosan meghatározott és kötelező célkitűzések révén, bátorítva a tagállamokat, hogy az élelmiszer-ellátási lánc minden szintjén lépjenek fel az élelmiszer pazarlása ellen, a szántóföldektől kezdve egészen a fogyasztók asztaláig;

30.  bátorítja a tagállamokat az élelmiszer-pazarlás, valamint az egészséges és kiegyensúlyozott, a helyi mezőgazdasági termékeket előnyben részesítő táplálkozás fontossága vonatkozásában a polgárok oktatására, a bevált gyakorlatok támogatására és terjesztésére, elemzések végzésére és társadalmi kampányok kezdeményezésére, kijelölve a 2016-os évet az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem európai évének;

31.  úgy véli, hogy fontos párbeszédet kezdeményezni az érintettekkel annak biztosítása érdekében, hogy az eladatlan és biztonságos, fogyasztható élelmiszert rendszeresen elérhetővé tegyék a karitatív szervezetek számára;

32.  sürgeti a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy népszerűsítsék továbbra is – már iskolás kortól kezdve – az egészséges élelmiszereket, a tudatos táplálkozást, valamint a táplálkozásra vonatkozó minőségi és fenntarthatósági normákat mind a kutatás, mind pedig – a felelős és egészséges életmódra ösztönözve – az oktatás tekintetében, továbbá a hiányos és a helytelen táplálkozás felszámolását és az elhízás megelőzését szolgáló szakpolitikák továbbfejlesztése révén;

33.  hangsúlyozza az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozásra való nevelés előmozdításának fontosságát, többek között a helyi termények és a hagyományos étrend megismertetése és támogatása révén;

34.  határozottan javasolja, hogy az egész élelmiszerrendszert – amelynek a mezőgazdaság is részét képezi – a kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, éghajlati és energiapolitikákkal együtt egy, az emberi jogokon alapuló megközelítés értelmében működtessék, és hogy az Európai Unió legyen ennek élharcosa;

35.  kéri ezért, hogy az élelmiszer-ellátás bizonytalansága elleni küzdelmet célzó valamennyi szakpolitikába kerüljön bele a nemi dimenzió és a női szerepvállalás megerősítésének előmozdítása;

36.  ismét hangsúlyozza a mezőgazdaság és a halászat támogatásának jelentőségét a fejlődő országokban és annak fontosságát, hogy az EU tengerentúli hivatalos fejlesztési támogatásának (ODA) megfelelő részét a mezőgazdasági ágazatra fordítsák; sajnálja, hogy az 1980-as évek óta drasztikusan csökkent a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatás szintje, és üdvözli, hogy felismerték e tendencia megfordításának szükségességét;

37.  úgy véli, hogy fontos a nők helyzetének javítása a mezőgazdaságban, különösen az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokban (AKCS-országokban), mivel a tapasztalatok szerint a vidéki nők szerepvállalásának előmozdítása és az ebbe való befektetés jelentősen növeli a termelékenységet, valamint csökkenti az éhezést és az alultápláltságot;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben azokat az együttműködési programokat, amelyek középpontjában a környezeti szempontból fenntartható és a helyi lakosság élelmezését célzó kisüzemi gazdaságok támogatására szolgáló mikrohitelek állnak;

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a 2015-ös milánói világkiállításon részt vevő tagállamok felelős biztosainak.

(1) HL C 136. E, 2012.5.11., 8. o.
(2) HL C 227. E, 2013.8.6., 25. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat