Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) végrehajtására (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján),

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (a továbbiakban: az alelnök/főképviselő) az Európai Parlamenthez intézett, a közös kül- és biztonságpolitikáról, szóló éves jelentésére (12094/2014), különösen annak az európai biztonság- és védelempolitikát érintő szakaszaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére és V. címére, különösen annak 21., 24. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 19-20-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról és a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló parlamentközi konferencia 2014. április 4-i és 2014. november 7-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, amelyet az Európai Tanács a 2008. december 11–12-i ülésén hagyott jóvá,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. november 25-i és 2014. november 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjének az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i eredményjelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című közös közleményére és az ehhez kapcsolódó 2014. május 12-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című közös közleményre és az ahhoz kapcsolódó, 2013. június 25-i tanácsi következtetésekre, valamint a 2014. november 18-án elfogadott uniós kibervédelmi politikai keretre,

–  tekintettel a 2014. június 24-i európai uniós tengerbiztonsági stratégiára, és az uniós tengerbiztonsági stratégia 2014 decemberében elfogadott cselekvési tervére,

–  tekintettel a szolidaritási klauzula Unió által történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló, 2014. június 24-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel a szisztematikus és hosszú távú védelmi együttműködés 2014. november 18-án elfogadott szakpolitikai keretére,

–  tekintettel a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542), és a 2014. június 24-i végrehajtási ütemtervre (COM(2014)0387),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló állásfoglalásaira, különösen a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról(3) és az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló, 2013. november 21-i(4), valamint a közös biztonság- és védelempolitika tengerészeti vonatkozásairól szóló(5) és „az EU katonai struktúrái: jelenlegi helyzet és kilátások” című, 2013. szeptember 12-i(6) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a kiberbiztonságról és -védelemről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „Az átfogó uniós megközelítés és következményei az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve” című, 2014. április 3-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottság alelnökéhez / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 13-i ajánlására(9), valamint az EKSZ felülvizsgálatáról szóló, 2013. december 17-i tanácsi következtetésekre(10),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0054/2015),

Általános biztonsági háttér

1.  úgy véli, hogy az Európai Unió és keleti és déli szomszédságának biztonsági helyzete a nagyszámú elhúzódó és újonnan felmerülő biztonsági kihívás miatt egyre bizonytalanabbá és ingatagabbá válik; úgy véli, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus, a szíriai és iraki konfliktusok, valamint ezzel egyidejűleg az ISIS elnevezésű terrorszervezet erősödése, a líbiai válság és az Afrikában (elsősorban a Száhel-övezetben, Líbiában és Afrika szarvában) tapasztalható terrorizmus veszélye az Unió biztonságát közvetlenül érintő fenyegetésnek tekinthető; úgy véli továbbá, hogy az ázsiai–csendes-óceáni térség iránti megnövekedett amerikai érdeklődés és a pénzügyi válság tagállami védelmi költségvetéseket és képességeket érintő következményei csak még inkább rávilágítanak arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozott felelősséget kell vállalniuk saját biztonságukért és védelmükért; rámutat, hogy az Európai Unió csak akkor tud eredményesen reagálni a fent említett új biztonsági kihívásokra, ha struktúrái és tagállamai együttes és valóban összehangolt erőfeszítésekkel működnek együtt a KKBP-vel/KBVP-vel összefüggésben;

2.  úgy véli, hogy az Európai Unió határain és közvetlen szomszédságában az EBVP/KBVP 90-es évek végén történt létrehozása óta nem volt még ennyire bizonytalan a helyzet; aggasztónak tartja, hogy az Unió e fenyegetések egyikével szemben sem képes egységesen és meghatározó szereplőként fellépni, és túlságosan gyakran mindössze egy vagy több tagállam kezdeményezéseire vagy ad hoc szövetségekre hagyatkozik, amelyekben mellékes vagy kiegészítő szerepet tölt be;

3.  véleménye szerint az Uniónak és tagállamainak mielőbb alkalmazkodniuk kell ezen új biztonsági kihívásokhoz, többek között a KBVP meglévő eszközeinek hatékony alkalmazása, valamint ezeknek az uniós külügyi eszközökkel, humanitárius segítségnyújtással és fejlesztési politikával való megfelelőbb összekapcsolása, a nemzeti intézkedések szorosabb összehangolása, az erőforrások összefogása és adott esetben az európai szolidaritás megnyilvánulását célzó új mechanizmusok gyakorlati és rugalmas végrehajtása révén; hangsúlyozza, hogy a külső és belső biztonság közötti határmezsgye egyre inkább elmosódik; ennélfogva felhív a külső és belső eszközök közötti fokozott következetességre, valamint a főképviselő/alelnök vezetésével a tagállamok közötti fokozottabb együttműködésre és koordinációra, különösen a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kiberbűnözés és a migráció területén;

4.  hangsúlyozza, hogy az Unió erejének és érdemi szerepvállalásának kulcsa abban rejlik, hogy ezzel egyidejűleg képes-e erőforrásokat mozgósítani és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezéseit teljes körűen tiszteletben tartva széles körű – diplomáciai, biztonsági, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius – eszköztárat mozgósítani; kitart amellett, hogy a KBVP katonai és polgári eszközei ezen átfogó megközelítés részét képezik;

A Tanács 2013. decemberi ülésétől a 2015. júniusi Tanácsig: a KBVP mint valódi prioritás?

5.  üdvözli a Tanács 2013. decemberi következtetéseit, amelyek elismerik a KBVP megerősítésének, hatékonysága, láthatósága és hatása javításának, valamint az európai védelmi ágazat kapacitása fejlesztésének és az iparág megerősítésének szükségességét;

6.  sajnálatosnak tartja – különös tekintettel a fokozódó külső instabilitás miatt –, hogy a 2013-ban kapott politikai lendületet nem követték a bejelentett célok lelkesedését tükröző konkrét intézkedések; úgy véli, hogy az Unió jelenleg alig rendelkezik olyan működési, kapacitásbeli és iparági eszközökkel, amelyek segítségével érdemben hozzájárulhatna a nemzetközi válságok kezeléséhez és a Lisszaboni Szerződés 21. cikkében rögzített értékekkel és normákkal összhangban érvényesíthetné stratégiai autonómiáját; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen hozzanak konkrét intézkedéseket;

7.  üdvözli Federica Mogherini, a Bizottság új alelnökének/ az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kinevezését; örömmel nyugtázza a főképviselő első nyilatkozatait és a Külügyi és Védelmi Tanács elnöki tisztségének elfogadására irányuló döntését, amelyek egyaránt bizonyítják a KBVP iránti érdeklődését; bízik abban, hogy állásfoglalásai a gyakorlatban kedvező lendületet adnak majd a KBVP fejlődésének; felhívja az alelnököt/főképviselőt a KBVP további végrehajtása és az európai védelmi kapacitások összevonása és megosztása során a vezető szerep felvállalására; felhívja a Bizottságot, hogy a politikai iránymutatás és felügyelet garantálása érdekében folytassa a védelmi munkacsoport munkáját a biztosok szintjén a főképviselő/alelnök vezetésével;

8.  bízik abban, hogy az ismét a védelmi kérdésekkel foglalkozó, 2015. júniusi Európai Tanácsra a tagállamok és az uniós intézmények a 2013 decemberében felvállalt kötelezettségeknek megfelelő konkrét intézkedéseket fogadnak majd el; elégedett, hogy az államfők megerősítették, hogy a Védelmi Tanács ülésére 2015. június 25–26-án kerüljön sor, és felszólítja őket, hogy kritikusan értékeljék a végrehajtás alacsony szintjét és fokozzák a védelmi bürokráciára gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy a 2013 decemberében legfelsőbb politikai szinten hozott döntéseket végrehajtsák; hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács 2015. júniusi ülésének ösztönöznie kell a nem együttműködő tagállamokat arra, hogy fordítsanak több forrást a védelemre, és erőfeszítéseit a válságkezelés azon területeire összpontosítsa, amelyeken az EU valós többletértéket teremthet,

9.  megítélése szerint az Európai Tanács küszöbön álló védelmi ülésének olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nyomán javulni fog az Unió és tagállamok területi védelmi kapacitása – a NATO-t teljes mértékben kiegészítve –, valamint a belső biztonsági kihívásokra való reagálás, és az ahhoz szükséges kapacitás, hogy az EU kialakíthassa az annak biztosításához mozgósítható kapacitásokat, hogy jelentőségteljesen hozzájárulhasson a válságkezeléshez, erősíthesse az Európai Védelmi Ügynökséget és az európai védelmi technológiai és ipari bázist, olyan átfogó biztonsági koncepció kidolgozását kezdeményezze, amely integrálja a biztonság belső és külső dimenzióját;

A KBVP missziói és műveletei

10.  aggodalmának ad hangot, hogy a KBVP újabb polgári és katonai műveleteit továbbra is több éve ismert strukturális hiányosságok – a polgári és katonai akciókra való nem kellően hatékony azonnali reagálás, hosszadalmas és rugalmatlan döntéshozatali eljárások, a missziók finanszírozásával kapcsolatos fokozott szolidaritás hiánya a tagállamok között, a missziók változó környezetét nem tükröző megbízatások, költségvetési megszorítások, a fegyveres erők kiállításával kapcsolatos problémák, a logisztikai reagálási képességek és pénzügyi források hiánya – jellemzik;

11.  úgy véli, hogy a KBVP-missziók és -műveletek finanszírozásának kérdése kulcsfontosságú e politika jövőjének biztosításához; sajnálatosnak tartja, hogy a 2013. decemberben tartott tanácsi ülésen a témáról indított vita nyomán ez idáig nem született konkrét javaslat; kéri, hogy az Athéné mechanizmus módszeresen vegye át a KBVP-műveletek és -missziók megvalósításához kapcsolódó kiadások finanszírozását – elsősorban az uniós harci egységek használatát, a haderő elszállásolására szolgáló infrastruktúrákat, a hadszíntereken a csapatok beléptetési pontjainak megvalósításával kapcsolatos kiadásokat, és szükség esetén a biztonsági élelmiszer- és üzemanyagkészleteket; kéri, hogy ugyanezen mechanizmus keretében kezeljék a tagállamoktól kétoldalú támogatás címén, a harmadik országoktól vagy nemzetközi szervezetektől származó forrásokat, hogy utóbbiak pénzügyileg hozzájárulhassanak a műveletekhez, és – megfelelően indokolt esetben – támogassák harmadik országok részvételét a válságokra adott uniós reagálási műveletekben és missziókban;

12.  szorgalmazza a polgári missziók finanszírozása biztosításának felgyorsítására, valamint a döntéshozatali eljárások és a végrehajtás egyszerűsítésére irányuló további erőfeszítéseket; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Bizottságnak a költségvetési rendelet 210. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal külön beszerzési szabályokat kellene bevezetnie a KVBP szerinti válságkezelési intézkedésekre a műveletek gyors és rugalmas lebonyolításának elősegítése érdekében;

13.  kéri, hogy hozzanak létre előfinanszírozási mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a valamely KBVP-misszióban részt venni kívánó tagállamok segítséget kapjanak a költségek viseléséhez, ami ezáltal megkönnyíti a misszió elindításáról való döntést;

14.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a nemzetközi biztonsághoz, válságkezeléshez és békefenntartáshoz az uniós polgári és katonai missziókon és műveleteken keresztül teljesített hozzájárulása az átfogó uniós megközelítés fontos alkotóelemét képezi; megjegyzi, hogy az Európai Unió által 2009 óta indított polgári és katonai missziók célja túl sok esetben nem az alapos elemzést és tervezést követő stratégiai intézkedések meghozatala, hanem az Unió válsághelyzetekre adott reakciója láthatóságának fokozása volt; úgy véli, hogy e misszióknak – amelyek személyzetének a terepen tanúsított professzionalizmusát és odaadását hangsúlyozni és üdvözölni kell – egy átfogó cselekvési stratégia szerves részét képező valódi, hatékony és felelős szakpolitikai és műveleti eszközként kellene működniük, különösen az Unió szomszédságában; támogatja a válságkezelési struktúrák EKSZ-en belül végzett, folyamatban lévő felülvizsgálatát; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegye sokkal hatékonyabbá a már meglévő struktúrákat annak érdekében, hogy gyorsabban és megfelelőbben reagálhassanak a kialakuló válsághelyzetekre, többek között a párhuzamos struktúrák számának csökkentése révén;

15.  megítélése szerint a sikeres missziók egyik fontos aspektusa a megfelelő képzettséggel és szakértelemmel rendelkező, megfelelően vezetett személyzet;

16.  azon tűnődik például, volt-e érdemi haszna a líbiai határtámogató misszió (EUBAM Libya) elindításának és olyan intézményi és biztonsági körülmények közötti fenntartásának, amelyek mellett soha nem tudta teljesíteni a meghatározott alapvető célkitűzéseket; felhív Líbia szükségleteinek a jelenlegi aggasztó fejlemények tükrében történő átértékelésére a biztonsági aggályok megfelelő kezelése érdekében, többek között a Maliban és a Száhel-övezetben folyó terrorizmusellenes erőfeszítésekkel kapcsolatban;

17.  álláspontja szerint el kell végezni a 17 jelenleg külföldön szolgáló európai misszió hatékonyságának értékelését;

18.  a Gázai övezetben kialakult helyzet fényében ugyancsak sajnálatosnak tartja, hogy a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszióval (EUBAM Rafah) kapcsolatos tanácsi egyeztetések máig nem zárultak le; kéri a misszió újraindítását, valamint mandátumának, emberi és pénzügyi erőforrásainak újraértékelését annak érdekében, hogy megfelelő szerepet játszhasson a Gázai övezet egyiptomi és izraeli határszakaszának ellenőrzésében;

19.  üdvözli az Unió, többek között a KVBP-missziók és az EUTM Szomália, az EUNAVFOR Atalanta és az EUCAP Nestor művelet révén kifejtett átfogó szerepvállalását Afrika szarván; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az EUCAP Nestor összetett intézményi és operatív környezetben zajlik nemzetközi – többek között uniós – szereplők jelenlétében; e tekintetben felkéri a Tanácsot és az EKSZ-t a missziók célkitűzéseinek racionalizálására;

20.  reményét fejezi ki aziránt, hogy az idén indított két polgári misszió, az ukrajnai polgári biztonsági ágazati reformra vonatkozó tanácsadó misszió (EUAM Ukrajna) és a mali belbiztonsági erők támogatására vonatkozó misszió (EUCAP Száhil Mali) hatékonyan teljesíti megbízatását, és világosan meghatározott, mérhető és hosszú távú célokra összpontosít;

21.  tudomásul veszi, hogy 2013 júniusa óta létezik egy tartalékalap, amelynek célja a KBVP polgári misszióihoz szükséges források gyors mozgósításának lehetővé tétele; úgy véli, hogy e tartalékalap hatékony felhasználása érdekében azt az érintett misszióvezető szolgálatába kell állítani az általa meghatározott igények kielégítésére, nem pedig a Bizottság döntései alapján működtetni; a tartalékalapról szóló éves tevékenységi jelentés készítésére szólít fel, hogy konkrétan fel lehessen mérni, milyen hozzáadott értékkel bír a polgári missziók indításának felgyorsítása tekintetében;

22.  üdvözli a közös szolgáltatási központ létrehozása érdekében folyamatban lévő vizsgálatokat, amely összefogná a KBVP polgári misszióinak céljait szolgáló eszközöket és a misszió alkalmazását eredményesebbé tenné; felhív egy közös szolgáltató központ létrehozására, úgy véli, hogy a leghatékonyabb megoldás az lenne, ha az EKSZ keretében a jelenleg az egyes missziók között széttagolódott polgári missziós szolgáltatásokat (emberi, informatikai, logisztikai erőforrások stb.) központosító és ésszerűsítő egyedi intézményi struktúra jönne létre;

23.  megállapítja, hogy a KBVP katonai műveletei egyre inkább a fegyveres erők kiképzésére irányulnak (EUTM Mali és EUTM Szomália); üdvözli az e műveletek végrehajtására vonatkozó döntést, de kéri mandátumuknak az egyes helyzetek körülményeihez történő igazítását; álláspontja szerint a kialakított egységeknek teljesen bevethetőnek, azaz támadási kapacitással kell rendelkezniük; sajnálatosnak tartja, hogy végrehajtási missziókat az utóbbi időben ritkán terveznek; véleménye szerint az EU szomszédságában tapasztalható tartós fenyegetésekre tekintettel az Unió nem engedheti meg magának, hogy kizárólag a válság utáni vagy a válságból való kilábalást segítő eszközökre koncentráljon, hanem az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban a válságkezelési ciklus valamennyi szakaszában be kell tudnia avatkozni;

24.  sajnálatosnak tartja a katonai missziók indításakor a fegyveres erők kiállításával kapcsolatban tapasztalt problémákat; megjegyzi, hogy a 23 tagállam tényleges hozzájárulásával megvalósuló EUTM Mali misszió kivételével az Unió folyamatban lévő katonai misszióiban legfeljebb hat tagállam vesz részt; szorgalmazza, hogy a tagállamok járuljanak hozzá nagyobb erőkkel a műveletekhez, amennyiben a szükséges nemzeti kapacitások rendelkezésre állnak; hangsúlyozza a közös és összehangolt megközelítést a fegyveres erők kiállításának kérdésében; üdvözli a harmadik országok részvételét, ami a KBVP keretében létrejött partnerségek életképességéről tanúskodik; felhívja a tagállamokat, hogy mutassanak nagyobb hajlandóságot az EU katonai műveletei iránt, és ennek megfelelően járuljanak hozzá a birtokukban lévő erőforrásokkal és kapacitásokkal e szerepvállalásokhoz;

25.  úgy véli, hogy mivel az Unió polgári (EUCAP) és katonai (EUTM) missziói egyaránt a kiképzést helyezik előtérbe, érdemes lenne olyan strukturális politikát bevezetni, amelynek célja, hogy hosszú távú keretbe illessze ezeket a missziókat hatékony, a megoldandó helyzetnek megfelelő mandátummal és célkitűzésekkel, biztosítva a pénzügyi és anyagi támogatást; véleménye szerint ez az együttműködés és fejlesztés keretébe illeszkedő új politika lehetővé tenné a „Train and Equip” és az „E2I” kezdeményezés keretében folyó, a harmadik országok hosszú távú kapacitásépítését (felszerelések, nyersanyag, infrastruktúra, bérek) támogató munka végrehajtását, amelynek célja, hogy ezen országok fegyveres erői megfelelően működjenek; e tekintetben szorgalmazza, hogy a Bizottság keressen innovatív finanszírozási forrásokat;

26.  tudomásul veszi a 2013. novemberi Tanács arra irányuló szándékát, hogy megerősíti a harci egységek moduláris jellegét és rugalmasabbá teszi azokat, hogy mindenféle válságkezelési feladat során bevethetők legyenek; megjegyzi mindazonáltal, hogy ez idáig mindössze annyi – igen csekély – előrelépés történt, hogy a tervek szerint a harci egységek műveleti területre történő stratégiai szállítására az Athéné mechanizmus keretében kerülne sor; elismeri, hogy az összes tagállam konstruktív hozzáállásának hiánya képezi a harci egységek bevetése előtt álló politikai és műveleti akadályt;

27.  üdvözli a védelmi miniszterek Tanácsa legutóbbi informális ülésének kedvező üzenetét, amely szerint meg kell vizsgálni az EUSZ 44. cikkében rejlő lehetőségeket; sajnálja ugyanakkor, hogy a témával kapcsolatos véleménykülönbségek miatt a 44. cikk alkalmazásának módját illetően egyelőre semmiféle előrelépés nem történt; úgy véli, hogy a 44. cikk végrehajtása jelentősen javíthatná az uniós fellépés rugalmasságát és gyorsaságát, és ezáltal az azt övező veszélyekre való reagálási képességét is; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek nem érdeklődnek a KBVP műveleteiben való részvétel iránt vagy nem rendelkeznek az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy konstruktív módon támogassák a többi tagállam fellépését, ha azok emellett döntenek;

28.  kéri továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálja meg a Lisszaboni Szerződés további vonatkozó cikkei alkalmazásának lehetőségét is, és különösen azokét, amelyek az induló alapra (EUSZ 41. cikk), az állandó strukturált együttműködésre (EUSZ 46. cikk), a szolidaritási klauzulára (EUMSZ 222. cikk) és a kölcsönös védelmi záradékra (EUSZ 42. cikk) vonatkoznak;

29.  felszólít annak komoly mérlegelésére, hogy – az alapvetően szükséges moduláris jelleget megőrző formákban – lehetőség legyen a hatékonyságukat a gyakorlatban már bizonyító, többoldalú képzett hadtestek alkalmazására, a strasbourgi Eurocorps mintájára;

30.  döbbenten tapasztalja, hogy uniós szinten még mindig nem létezik egy, az EU biztonságát fenyegető új kihívásokat kezelő stratégia; üdvözli a Tanács azon szándékát, továbbá az alelnök/főképviselő arra irányuló elkötelezettségét, hogy elindítsák a kül- és biztonságpolitika kihívásainak és lehetőségeinek stratégiai újragondolási folyamatát; emlékeztet, hogy e folyamat célja olyan új, közös európai biztonsági stratégia kidolgozása, amely meghatározza az új geostratégiai forgatókönyveket, a jelentkező veszélyeket és globális kihívásokat, valamint – különösen a KKBP és a KBVP keretében – az EU által ezekre hozható válaszintézkedéseket; felhívja továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezzen széleskörű folyamatot az európai biztonságról és védelemről szóló nagyra törőbb fehér könyv elkészítésére, az EU stratégiai törekvéseinek és kapacitásfejlesztési folyamatainak összehangolása érdekében; várakozással tekint az alelnök/főképviselő hamarosan megjelenő közleményére, amelynek célja, hogy a változások globális környezetre gyakorolt hatásait értékelje, és meghatározza az EU számára ebből következő kihívásokat és lehetőségeket;

31.  üdvözli, hogy 2014. november 18-án elfogadták az EU kibervédelmi szakpolitikai keretét, amely meghatározza a KVBP-vel összefüggésben öt kibervédelmi prioritást határoz meg, és pontosítja a különféle szereplők szerepköreit; üdvözli, hogy a keret előmozdítja a nemzeti kibervédelmi kapacitások fejlesztését és a KBVP-eszközökhöz használt kommunikációs hálózatok védelmének megerősítését; hangsúlyozza a tagállamok egységes kibervédelmi szintje elérésének jelentőségét abban, hogy megfelelően előre lehessen lépni a kibervédelmi együttműködésben, és megerősíthessük az EU számítógépes támadásokkal, internetes terrorizmussal szembeni képességeit, és reményét fejezi ki aziránt, hogy ez a cselekvési terv jelenti majd a kiindulópontot ahhoz, hogy a kibervédelmi kérdéseket szisztematikusabban beillesszék a tagállamok nemzetbiztonsági stratégiáiba, továbbá ahhoz, hogy az uniós intézmények szintjén tudatosítsák a kibervédelem tétjeit; ezért következetes európai stratégiát szorgalmaz a kritikus (digitális) infrastruktúra kibertámadások elleni biztosítására, a polgárok digitális jogainak és szabadságainak megóvása és előmozdítása mellett; emlékeztet arra, hogy nagyobb egyértelműségre és megfelelő jogi keretre van szükség, tekintettel a számítógépes támadások beazonosítása jelentette nehézségekre, valamint a különböző helyzetekben adandó arányos és szükséges válaszreakcióra;

32.  rámutat a kiberterület fenyegető veszélyeire és hangsúlyozza a kiberválságokra való uniós ellenálló képesség és felkészültség szükségességét a KVBP összefüggéseiben is, és ezért szorgalmazza, hogy minden tagállam késlekedés nélkül fokozza kibervédelmi kapacitásainak fejlesztését; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a magasan képzett humántőkére és a K+F-re fordított beruházás; hangsúlyozza az uniós kiberbiztonság és -védelem polgári és katonai területei közötti szinergiák és kiegészítő jelleg szükségességét; kiemeli a NATO-val folyó kibervédelmi együttműködés fokozásának jelentőségét;

33.  kitartóan hangsúlyozza az Európai Unió és a nemzetközi intézmények – elsősorban az ENSZ, a NATO, az AU és az EBESZ – között a biztonság és védelem területén folytatott együttműködés fontosságát; üdvözli a szeptemberi walesi NATO-csúcson kiadott nyilatkozatot, amely megerősíti a szervezetnek a KBVP fejlesztéséhez nyújtott támogatását; bízik a két szervezet kölcsönös megerősítését célzó intézkedések végrehajtásában;

Kapacitásépítés

34.  úgy véli, hogy a 2008. évi gazdasági és pénzügyi válság hatásai nyomán csökkentek a nemzeti védelmi költségvetések, a csökkentési intézkedéseket pedig a tagállamok nem hangolták össze, ami aláássa az Unió stratégiai autonómiáját és a tagállamok arra való képességét, hogy biztosítsák fegyveres erőik kapacitásbeli szükségleteit és káros következményekkel járnak az Unió globális biztonságfenntartói feladataira és képességére nézve; kiemeli a tagállamok közötti előzetes egyeztetés fontosságát a felszerelések beszerzésére és felújítására irányuló stratégiai beruházások esetén;

35.  határozott meggyőződése, hogy az Uniónak elemi érdeke a biztonságos, nyitott és tiszta tengeri környezet létrejötte, amelynek révén sor kerülhet az áruk és személyek szabad áthaladására és az óceánok gazdagságának békés, jogszerű, méltányos és fenntartható hasznosítására; meggyőződése, hogy az európai tengerbiztonsági stratégia végrehajtása érdekében az uniós polgári és katonai intézményi keret egyaránt továbbfejlesztést igényel; megjegyzi, hogy a stratégiai eszközök, kritikus infrastruktúrák és kapacitások legtöbbje tagállami ellenőrzés alatt áll, és az európai biztonság tekintetében kiemelkedő jelentőségű együttműködési hajlandóságuk;

36.  üdvözli, hogy a Tanács 2014. november 18-i ülésén elfogadta a szisztematikus és hosszú távú védelmi együttműködés szakpolitikai keretét, amely a kapacitástervezési folyamatok összehangolásán és az információcserén alapul; hangsúlyozza, hogy ugyanebből a célból szükség van arra, hogy a tagállamok folytassák az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) magatartási kódexének végrehajtását az eszközök közös felhasználásával és megosztásával kapcsolatban annak érdekében, hogy sokkal hatékonyabban felkészüljenek a jövőbeli kapacitáshiányokra és a kapacitásfejlesztés érdekében szisztematikussá tegyék az együttműködést; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy szolgáltasson bizonyítékot a védelmi együttműködés erősítésére meghozandó különös intézkedésekre; a kétoldalú vagy többoldalú védelmi együttműködés erősödését illetően felszólítja a tagállamokat, hogy indítsanak be állandó együttműködési struktúrákat a jobb koordináció eszközeként, és a békeidőben folyó együttműködéshez használjanak uniós finanszírozást; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nyújtson be reális terveket az állandó együttműködési struktúrák sikeres beindításához;

37.  üdvözli az EVÜ 2014. évi kapacitásfejlesztési tervének novemberi, Tanács általi elfogadását, amely meghatározza a kapacitásfejlesztés 16 kiemelt célját; hasonlóképpen üdvözli az EVÜ által a Codaba adatbázis révén végzett munkát, amelynek során felmérik a tagállamok közötti együttműködési lehetőségeket, megnyitva ezzel az utat az ilyen együttműködések megvalósulása előtt; szorgalmazza, hogy a tagállamok vegyék figyelembe ezeket az eszközöket saját katonai kapacitásuk kiépítésekor; felhív a másutt már folyó kezdeményezések megkettőzésének szigorú kerülésére és nagyobb figyelmet kér azon módszerek meghatározásához, amelyekkel valós többletértéket lehet teremteni;

38.  meglepődve veszi tudomásul, hogy továbbra sem léteznek az együttműködést és a megosztást célzó uniós szintű pénzügyi ösztönző eszközök; tudomásul veszi az ilyen eszközök vizsgálatára irányuló 2013. decemberi tanácsi felhívást, és sajnálattal állapítja meg, hogy az egyeztetések ellenére ezen a területen egy év alatt még nem született konkrét intézkedés; megjegyzi, hogy a belga kormány eseti alapon már jelenleg is héamentességet biztosít az EVÜ egyes projektjeinek (pl. a műholdas távközlés) előkészítő szakaszaihoz; úgy véli, hogy e mentességeket rendszerszinten kell nyújtani és ki kell terjeszteni konkrét kapacitásépítési infrastruktúrákra és programokra a NATO-ban vagy az EU-ban a polgári kutatási infrastruktúrák esetében meglévő mechanizmus mintájára; felszólít minden olyan egyéb ösztönző kidolgozására, amely az európai felek között előmozdíthatja a kapacitással kapcsolatos együttműködést;

39.  örömére szolgálnak a meglévő együttműködési modellek – például az európai légi szállítási parancsnokság (EATC) modellje – és azok új tagállamokra történő kiterjesztése; sajnálatosnak tartja, hogy ezt a több éve létező modellt még nem alakították át a védelmi képességek más típusai számára; felszólít az EATC-modell más műveleti támogatási területeken történő újbóli felhasználására, ellensúlyozva ezzel a súlyos kapacitásbeli hiányosságokat;

40.  tudomásul veszi az összevonási és megosztási projektekkel kapcsolatban elért kismértékű haladást; üdvözli többek között a levegőben történő üzemanyag-feltöltés területén az MRTT légiflotta vásárlásával tett előrelépést; sajnálatosnak tartja, hogy jelenleg igen kevés tagállam vesz részt ebben a projektben, és felszólítja az e tekintetben hiányosságokkal küzdő tagállamokat a csatlakozásra; úgy véli, hogy a tagállamoknak folytatniuk kellene a kölcsönös használatra és megosztásra irányuló projekteket arra a 16 képességi területre összpontosítva, amelyet az EDA-val és az Európai Unió Katonai Törzsével (EUKT) együtt a képességfejlesztési terven keresztül határoztak meg;

41.  üdvözli a Tanács arra irányuló szándékát, hogy az európai kapacitások – többek között a távirányítású légijármű-rendszer és az állami műholdas kommunikáció – erősítésével összefüggésben kölcsönös projekteket szervezzen; megjegyzi, hogy a távirányítású légijármű-rendszer esetében szabályozási keretet kell kidolgozni e technológiáknak 2016-ig az európai légi irányítási rendszerbe történő kezdeti beépítésére vonatkozóan, a polgári és katonai igényekre, valamint a nemzetközi jog betartásának szükségességére is figyelemmel; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a Horizont 2020 polgári-katonai kutatási pénzeszközeit miként lehet felhasználni a távirányítású légijármű-rendszer európai légtérbe történő bevezetésére;

42.  üdvözli az Európai Unió műholdalapú szolgáltatásai (Galileo, Copernicus, EGNOS) terén elért haladást; úgy véli, hogy az űrrepüléssel kapcsolatos szolgáltatásokat – többek között a Copernicust – működésbe kellene léptetni, a KBVP-missziók és -műveletek nagyfelbontású műholdfelvételekkel történő támogatása érdekében; üdvözli az Ariane 6. projekt elindítását; sajnálatosnak tartja, hogy műszaki és kereskedelmi okokból az Unió továbbra is orosz indító szerkezeteket vásárol, ami ellentétes a bizonyos fokú stratégiai autonómia elérésére irányuló célkitűzésével, és ezért hangsúlyozza, hogy előrelépéseket kell tenni az EU függetlenségét biztosító polgári és katonai felhasználású technológiák fejlesztése terén;

43.  felszólítja az Uniót annak ösztönzésére, hogy tagállamai teljesítsék a NATO kapacitásépítési céljait, és legalább a GDP-jük 2%-ának megfelelő védelmi kiadásokat, valamint azt kell előírnia, hogy a nemzeti védelmi költségvetéseknek legalább 20%-át nagyméretű felszerelésekre, többek között kutatás-fejlesztésre fordítsák;

Iparági terület

44.  üdvözli a Bizottság a jelenleg – több okból kifolyólag – rendkívül speciális védelmi piacokhoz való, a kkv-k általi hozzáférésének megkönnyítését célzó következő javaslatát: mivel a keresletet lényegében kizárólag állami megrendelések teszik ki, a piacon tevékenykedő vállalatok száma korlátozott, a termékek fejlesztése hosszú ideig tart és hosszú ideig kell azokat üzemben tartani, valamint egyes technológiák stratégiai jellegűek;

45.  tudomásul veszi a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című 2013. júliusi közleményét, valamint az annak végrehajtására vonatkozó 2014. júniusi ütemtervet és az abban foglalt javaslatokat, többek között a 2009/81/EK és a 2009/43/EK belső piaci irányelvek hatékonyabb végrehajtására vonatkozóan, a tagállamok EUMSZ 346. cikkében lefektetett szuverén jogainak sérelme nélkül;

46.  úgy véli, hogy mindezek az intézkedések szükségessé teszik az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) előzetes közös meghatározását azon stratégiai vállalkozások vagy tevékenységek pontosabb célzása érdekében, amelyek számára az előnyös lehet, kellően figyelembe véve a tagállami védelmi iparágak kapacitásai közötti eltéréseket; úgy véli, hogy e meghatározásnak olyan kritériumokon kell alapulnia, mint pl. az EU-ban elvégzett eszköz- és technológiafejlesztés, a fejlett eszközök és technológiák tulajdonjogának és használati jogának vállalkozások általi ellenőrzése és külföldi részvényesek esetén annak biztosítása, hogy ez utóbbiak nem rendelkeznek túl nagy szavazati joggal, amely veszélyezteti, hogy a vállalkozások az ellenőrzésük alatt tartsák a tevékenységeiket; kiemeli az európai kritikus védelmi eszközpark (azaz a kulcsfontosságú ipari kapacitások és kritikus technológiák) meghatározásának szükségességét;

47.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Unió ipar-, űr- és kutatáspolitikája kiterjed a védelem területére; rámutat arra, hogy a más területekkel – például a belső és határbiztonsággal, a katasztrófavédelemmel és a fejlesztéssel – kapcsolatos uniós programok kiemelkedő lehetőséget kínálnak az említett politikákhoz tartozó kapacitások közös fejlesztésére és a KBVP-missziók irányítására; felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki állandó eljárásrendet a Bizottság, az EKSZ, az EVÜ és tagállamok között a közös piac, ipar, űrkutatás, kutatás és fejlesztés terén történő együttműködésre; felszólítja a Bizottságot, hogy teremtse meg az állandó kapcsolatot a belbiztonsági terület uniós szervei és ügynökségei (Frontex, Europol, ENISA) és a külbiztonsági és védelmi terület ilyen szervei (Európai Védelmi Ügynökség, EKSZ) között;

48.  tudomásul veszi a 2009/81/EK irányelv (honvédelmi és biztonsági beszerzések) és a 2009/43/EK irányelv (védelmi vonatkozású termékek belső piaci transzfere) hatékonyabb végrehajtására irányuló bizottsági javaslatokat; szükségesnek tartja továbbá annak meghatározását, hogy mi tartozik azon nagy stratégiai értékkel bíró eszközök és technológiák területéhez, amelyekre sem a 2009/81/EK (alapvető biztonsági érdeket szolgáló eszközök), sem a 2004/18/EK (a védelem területéhez kapcsolódó, de nem kizárólagosan védelmi vonatkozású eszközök) irányelv nem vonatkozik; úgy véli, hogy az ebben az ágazatban működő uniós vállalkozásoknak külön jogi és pénzügyi rendszerre van szükségük, amely lehetővé teszi számukra, hogy versenyképesek legyenek, és ezáltal az EU stratégiai önállóságát is biztosítja;

49.  tudomásul veszi a Tanács arra irányuló szándékát, hogy megteremti az ellátási rendszerek európai biztonságát, amely feltételezi, hogy a tagállamok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, és haladéktalanul gondoskodnak védelmi szükségleteik teljesítéséről; várja az e rendszer végrehajtásának módjait meghatározó bizottsági ütemtervet, valamint a stratégiai jelentőségű védelmi ipari vállalkozásokba történő külföldi befektetések ellenőrzésére vonatkozóan bevezetendő zöld könyvet; üdvözli a tagállamok közötti ellátásbiztonság továbbfejlesztett keretének EVÜ általi elfogadását, amely keret jelentős önkéntes, jogilag nem kötelező erejű mechanizmus a tagállamok számára az ellátásbiztonság kölcsönös támogatásának és az e téren történő segítségnyújtás fokozására; felszólítja az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy közösen alakítsanak ki további eszközöket és kezdeményezéseket az egész EU-ra kiterjedő ellátásbiztonság előmozdítására és a tagállamok új keretmegállapodás végrehajtásában történő támogatására;

50.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen azonosítsa és mozgósítsa azokat az uniós pénzügyi eszközöket és konstrukciókat, amelyek a védelmi ipar közös európai piaca létrehozásának támogatását szolgálják;

51.  üdvözli a Wassenaar-rendszer exportkorlátozási listái – megfigyelési és behatolási technológiákkal kapcsolatos – módosításainak elfogadását, amelyeket a közelmúltban uniós szinten is végrehajtottak; hangsúlyozza azonban, hogy az uniós kritikus infrastruktúrák megtámadásához és az emberi jogok megsértéséhez felhasználható technológiák ellenőrizetlen gyártásának és kivitelének megakadályozására ennél többre van szükség; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő javaslatot a kettős felhasználású termékek kivitelét szabályozó rendelet módosítására;

52.  úgy véli, hogy egyedül egyetlen kormány sem képes tényleges hatással bíró kutatás-fejlesztési programokat indítani; emlékeztet a Tanács kapacitáserősítésről szóló, 2008. decemberi nyilatkozatára és a tagállamok azon közös kötelezettségvállalására, hogy védelmi költségvetésük 2%-át kutatási célokra fordítják; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EVÜ vezetőjét, hogy adjanak helyzetjelentést erre vonatkozóan; örömmel veszi ezért tudomásul a Bizottságnak a polgári és a védelmi kutatási területet összefogó szinergiák kialakítására irányuló javaslatait; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a Horizont 2020 biztonsági kutatási programja számottevő lehetőségeket biztosít a kapacitások e tekintetben történő fejlesztésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az Unió külpolitikáit támogató kutató missziók támogatására, többek között a polgári és katonai erők közötti interoperabilitás javítása céljából a kettős felhasználású technológiák terén végzett műszaki fejlesztésre, ahogyan az a Horizont 2020-at létrehozó konkrét programban is szerepel; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az éves munkaprogramokba építsék be a vonatkozó kutatási tevékenységeket; üdvözli továbbá az előkészítő intézkedések indítását, és bízik abban, hogy a KBVP területén végzett ilyen intézkedés a következő többéves pénzügyi kereten belül egy kutatási témakör finanszírozását eredményezheti; rámutat annak fontosságára, hogy – a Parlament által az uniós célkitűzéseket és az uniós költségvetést végrehajtó ügynökségre figyelemmel a 2015. évi költségvetésben tett javaslatnak megfelelően – a Bizottság és az EVÜ által közösen végzett KVBP-kutatás tekintetében induljon kísérleti projekt; ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem terjesztett elő értékelést a Parlament számára az EUMSZ 185. cikkének lehetőségeiről, az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló, 2013. november 21-i állásfoglalásában kértek ellenére;

53.  mindazonáltal a legszigorúbb körültekintésre szólít fel, legyen szó akár a kormányzás, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok, a társfinanszírozás vagy a védelmi előkészítő intézkedés részvételi szabályainak kérdéseiről; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyenek részt a döntéshozatali eljárásban, elkerülve ezáltal a túlzott adminisztrációt és szavatolva, hogy a programok eleget tegyenek a KBVP és a tagállamok stratégiai szükségleteinek;

54.  felhívja a figyelmet arra, hogy a védelmi kutatás mind az ipari vállalkozások versenyképessége, mind az EU stratégiai önállósága szempontjából rendkívül érzékeny és stratégiai terület, és kéri, hogy a kutatási eredmények védelme érdekében a biztonság és a védelem területére vonatkozóan vezessenek be megfelelő szellemi tulajdonjogi politikát; várja ezzel kapcsolatban a Bizottság, valamint a védelmi ipari vállalkozások javaslatait;

55.  tudomásul veszi a védelmi felszerelésekre vonatkozó közös szabványok és tanúsítási eljárások végrehajtásának előmozdítását célzó bizottsági javaslatokat; e tekintetben várja az EVÜ és a Bizottság védelmi iparági szabványok kidolgozására vonatkozó ütemtervét, valamint az EVÜ-nek és az EASA-nak a katonai tanúsítványok Európai Unión belüli kölcsönös elismerésének javítására irányuló javaslatait; sajnálatának ad hangot az európai szabványügyi szervezetek abbéli vonakodása miatt, hogy a védelmi termékekre termékszabványosítási zárjegyet adjon;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Afrikai Unió Közgyűlése elnökének és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége főtitkárának.

(1) HL L 146., 2009.6.10., 1. o. (2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0513. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0514. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0380. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0381. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0457. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0286. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0278. (10) http://eeas.europa.eu/library/publications/2013/3/2013_eeas_review_hu.pdf