Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, különösen annak második és negyedik–hetedik bekezdéseire,

–  tekintettel az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, 6. és 7. cikkére, valamint az EUSZ és az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon cikkeire, amelyek az alapvető jogok EU-ban való tiszteletben tartásához, előmozdításához és védelméhez kapcsolódnak,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 2. és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményéhez csatolt, a halálbüntetés feltétel nélküli eltörléséről szóló 13. sz. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című 2013. július 3-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” című 2014. február 27-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság „A jogállamiság erősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2014. július 1–4-i magyarországi látogatását követően elkészített, 2014. december 16-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának és a Tanács keretében ülésező tagállamoknak a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2015. január 22-i, az emberi jogok magyarországi helyzetéről szóló meghallgatására,

–  tekintettel az Európai Parlamentben 2015. február 11-én tartott, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok uniós keretéről szóló plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének 2015. április 30-i határozatát követően 2015. május 7-én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által tartott eszmecserére, amelynek témája az volt, hogy milyen következményekkel kell számolnia egy uniós tagállamnak többek között jogaira és státuszára nézve, ha a halálbüntetés visszaállítása mellett dönt,

–  tekintettel az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről tartott 2015. május 19-i plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában (EUSZ 2. cikke);

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés;

C.  mivel a halálbüntetés eltörlése az európai uniós tagság előfeltétele, és az Unió határozott és elvi álláspontot képvisel a halálbüntetéssel szemben, és annak eltörlése emberi jogi politikájának kulcsfontosságú célkitűzése;

D.  mivel a menekültek helyzetéről szóló, 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek, illetve az ahhoz kapcsolódó 1967. január 31-i jegyzőkönyvnek megfelelően, valamint összhangban az EUSZ-szel és az EUMSZ-szel, biztosítani kell a menedékhez való jogot;

E.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartáját és az emberi jogok európai egyezményét teljes egészében beemelték a magyar alkotmányba; mivel azonban a Magyarországon történt közelmúltbeli fejlemények aggodalomra adnak okot az országban kialakult helyzet kapcsán;

F.  mivel a közelmúltbeli eseményeket követően 2015. április 28-án Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozatot tett a halálbüntetésről szóló nyilvános vita szükségességéről; mivel 2015. április 30-án Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke sajtóközleményt adott ki, amely szerint Orbán Viktor korábban biztosította őt arról, hogy a magyar kormány nem tervez lépéseket a halálbüntetés visszaállítására, betartva és eleget téve az európai szerződéseknek és jogszabályoknak; mivel azonban 2015. május 1-jén Orbán Viktor hasonló kijelentéseket tett a nemzeti közszolgálati rádiónak adott interjújában, hozzátéve, hogy a halálbüntetés visszaállításának a tagállamok kizárólagos hatáskörébe kellene tartoznia, ami azonban nem felel meg az uniós szerződések rendelkezéseinek;

G.  mivel a magyar kormány 2015 májusában nyilvános konzultációt indított a bevándorlásról, miután korábban már több hasonló konzultációt rendezett más kérdésekben; mivel a nyilvános konzultáció fontos és értékes eszköz lehet a kormányok számára, hogy olyan politikákat dolgozzanak ki, amelyek élvezik a lakosság támogatását; mivel a feltett kérdéseket bírálatok érték, mondván, hogy azok egyértelműen sugallják a választ és retorikai jellegűek, továbbá közvetlen összefüggést teremtenek a migrációs jelenségek és a biztonsági kockázatok között;

H.  mivel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által tartott eszmecsere során a képviselőcsoportok többsége egyetértett azzal, hogy elfogadhatatlan a halálbüntetés visszaállítása, éppúgy mint a nyilvános konzultáció keretében feltett kérdések;

I.  mivel az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről tartott 2015. május 19-i plenáris vitán tett nyilatkozatában az Európai Unió Tanácsának elnöksége kijelentette, hogy a Tanács nem tárgyalta meg a magyarországi helyzetet, és ezért hivatalosan nem foglalt állást az ügyben;

J.  mivel a magyarországi helyzet napirendre tűzése nem egy adott tagállam vagy kormány ellen irányul, hanem valamennyi uniós intézmény, különösen pedig a Szerződések őreként a Bizottság azon kollektív kötelezettségnek tesz eleget, hogy az Unió egészében és a tagállamok összességében biztosítsák a Szerződések és a Charta alkalmazását és az azoknak való megfelelést;

1.  kitart amellett, hogy a halálbüntetés nem egyeztethető össze az emberi méltóság tiszteletben tartásával, a szabadsággal, a demokráciával, az egyenlőséggel, a jogállamisággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával, amelyek az Európai Unió alapvető értékei, valamint hogy a Szerződések és az Alapjogi Charta megsértését jelentené, ha valamelyik tagállam visszaállítaná a halálbüntetést; a leghatározottabban megismétli, hogy a halálbüntetés eltörlése mérföldkövet jelent az alapvető jogok fejlődésében Európában;

2.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikkében említett értékek egy tagállam által történő súlyos megsértése a 7. cikk szerinti eljárást vonja maga után;

3.  elítéli, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök több alkalommal tett olyan kijelentéseket, amelyek a halálbüntetés lehetséges magyarországi visszaállításáról szóló vitára ösztönöznek, intézményesítve és támogatva ezzel egy olyan elgondolást, amely ellentétes az Unió alapját képező értékekkel; tudomásul veszi ezért Orbán Viktor nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállal, hogy Magyarország nem fogja visszaállítani a halálbüntetést, és hangsúlyozza, hogy a miniszterelnöknek kormányfőként feladata, hogy előmozdítsa az uniós értékeket és jó példával járjon elöl;

4.  megjegyzi, hogy a tagállamok szuverén joga, hogy nemzeti konzultációkat rendezzenek; emlékeztet azonban arra, hogy a konzultációknak tükrözniük kell azt, hogy adott kormány készen áll felelős kormányzást folytatni, melynek célja a demokratikus politikai megoldások és az európai alapértékek tiszteletben tartásának biztosítása;

5.  elítéli a magyar kormány által kezdeményezett, a bevándorlásról szóló nyilvános konzultációt és az ahhoz kapcsolódó országos plakátkampányt, és hangsúlyozza, hogy a Magyarországon indított, a bevándorlásról és terrorizmusról szóló ezen konzultáció tartalma és nyelvezete felettébb félrevezető, elfogult és kiegyensúlyozatlan, és elfogult és közvetlen összefüggést teremt a migrációs jelenségek és a biztonsági kockázatok között; felhívja a figyelmet arra, hogy az internetes kérdőívre adott válaszokhoz személyes adatokat is mellékelni kell, felfedve a válaszadók politikai véleményét, megsértve ezzel az adatvédelmi szabályokat; ezért szorgalmazza e konzultáció visszavonását;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy a nyilvános konzultáció az uniós intézményeket és politikáikat okolja a tagállamok e kérdésben viselt felelősségének elismerése nélkül; emlékeztet rá, hogy a tagállamok teljes mértékben részt vesznek az uniós jogalkotási folyamatban;

7.  felkéri az összes tagállamot, hogy konstruktív módon vegyen részt az európai migrációs stratégiáról jelenleg folyó megbeszélésekben, amely stratégia egyaránt befolyásolja az Unióban végrehajtandó belső, külső és fejlesztési politikákat;

8.  úgy véli, hogy jogalkotási és igazgatási gyakorlatukban a tagállamoknak maradéktalanul be kell tartaniuk az uniós jogot, és hogy valamennyi jogszabálynak, beleértve bármely tagállam vagy tagjelölt ország elsődleges jogát, tükröznie kell az alapvető európai értékeket és meg kell felelnie azoknak, nevezetesen a demokratikus elveknek, a jogállamiságnak és az alapvető jogoknak;

9.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Tanács nem reagált a legutóbbi magyarországi fejleményekre, és kifogásolja, hogy a tagállamok nem kötelezték el magukat a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása mellett, ahogy azt az Európai Unió Tanácsa 2014. december 16-i következtetései meghatározzák; felkéri az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy vitassák meg a magyarországi helyzetet, és fogadjanak el következtetéseket e témában;

10.  megállapítja, hogy e legutóbbi fejlemények aggályokat keltettek a jogállamiság elveivel, a demokráciával és az alapvető jogokkal kapcsolatban az elmúlt év során Magyarországon, és azok összességükben véve a jogállamiság ellen irányuló rendszerszintű fenyegetést jelenthetnek ebben a tagállamban;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy aktiválja a jogállamiság megerősítésére szolgáló uniós keret első szakaszát, és haladéktalanul kezdje meg a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok mélyreható nyomonkövetési eljárását, amelynek révén értékelni lehet egyrészt, hogy sor került-e az EUSZ 2. cikke szerint az Unió alapját képező értékek lehetséges súlyos rendszerszintű megsértésére, beleértve a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetét súlyosbító számos intézkedés együttes hatását, másrészt az e tagállamban a jogállamiság ellen irányuló rendszerszintű fenyegetés kialakulását, amely az EUSZ 7. cikke szerinti súlyos jogsértés egyértelmű kockázatába torkollhat; kéri a Bizottságot, hogy 2015 szeptemberéig nyújtson be a fenti kérdésről szóló jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó, közös és objektív mutatókon alapuló uniós mechanizmust létrehozó javaslatot, amely mechanizmus segítségével ellenőrizni lehet a valamennyi tagállam által aláírt Charta és Szerződések betartását és végrehajtását, valamint, hogy évente készítsen elfogulatlan értékelést az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzetéről valamennyi tagállamban, különbségtétel nélkül és egyenlő alapon, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által végzet értékelés felhasználásával, valamint, hogy hozzon létre megfelelő kötelező erejű és kiigazítási mechanizmusokat a meglévő joghézagok felszámolása érdekében, amely mechanizmusok a jogállamiság és az alapvető jogok megsértése esetén lehetővé teszik az automatikus és fokozatos választ tagállami szinten; utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy még az év vége előtt készítsen saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést, így járulva hozzá e javaslat kidolgozásához;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, Magyarország elnökének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok és a tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Alapjogi Ügynökségének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0315. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173.