Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi bizottsági jelentésre (SWD(2014)0307),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014-15” című, 2014. október 8-i közleményére (COM(2014)0700),

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által elért eredményekről szóló 2009. évi jelentésről szóló 2010. február 10-i(1), a Törökország által elért eredményekről szóló 2010. évi jelentésről szóló 2011. március 9-i(2), a Törökország által elért eredményekről szóló 2011. évi jelentésről szóló 2012. március 29-i(3), a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről szóló 2013. április 18-i(4), a törökországi helyzetről szóló 2013. június 13-i(5), a Törökország által elért eredményekről szóló 2013. évi jelentésről szóló 2014. március 12-i(6), a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(7), valamint a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről szóló 2015. január 15-i(8) állásfoglalására,

–  tekintettel az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló 2015. április 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Törökországra vonatkozó, 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra(10) („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel a Tanács 2010. december 14-i, 2011. december 5-i, 2012. december 11-i, 2013. június 25-i, 2014. október 24-i és 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében „a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek”,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az EU és Törökország közötti vámunió értékeléséről szóló 2014. március 28-i világbanki jelentésre,

–  tekintettel a Törökország vízumliberalizációs menetrendje követelményeinek teljesítése terén elért eredményeiről szóló bizottsági jelentésre (COM(2014)0646),

–  tekintettel Kati Piri, a Külügyi Bizottság Törökországért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2005. október 3-án megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, méltányos és szigorú feltételességen, valamint a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete;

B.  mivel az EU – az európai béke, demokrácia, biztonság és jólét előmozdítását célzó kulcsfontosságú politikájaként – továbbra is elkötelezett a bővítés mellett, mivel valamennyi tagjelölt országot saját érdemei alapján kell megítélni, és ennek alapján ebben a jogalkotási ciklusban a Bizottság nem tervezi új ország EU-hoz való csatlakozását;

C.  mivel Törökország elkötelezte magát a koppenhágai kritériumok teljesítése, megfelelő és tényleges reformok végrehajtása, a jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés iránt; mivel ezek az erőfeszítések egyben lehetőséget teremtenek Törökország számára intézményei erősítésére és a demokratizálódási és modernizálási folyamat folytatására;

D.  mivel a sajtó- és médiaszabadságot figyelő Freedom House által készített rangsor szerint Törökország jelenleg nincs sajtószabadság és az országban csak részben érvényesül az internet szabadsága;

E.  mivel 2014-ben a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű szervezet azon országok közé sorolta Törökországot, ahol az újságírókat a legtöbb fenyegetés és fizikai támadás érte;

F.  mivel az EU-nak továbbra is referenciának kell számítania a törökországi reformok tekintetében;

G.  mivel az Európai Tanács 2006. decemberi ülésének következtetési szerint az EU-hoz való csatlakozás alapja továbbra is a koppenhágai kritériumnak való teljes megfelelés, illetve az EU integráló kapacitása;

H.  mivel a csatlakozási folyamat során a jogállamiság – mindenekelőtt a hatalmi ágak szétválasztása, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, az egyesülés és a békés tiltakozás szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiaszabadság, a nők jogai, a vallásszabadság, a (nemzeti) kisebbségekhez tartozó személyek jogai, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokkal, így például a romák, valamint a leszbikus, a meleg, a biszexuális, a transznemű és az interszexuális (LMBTI) személyekkel szembeni diszkrimináció elleni küzdelem – központi jelentőségű;

I.  mivel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014-15” című közleményében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Törökország – gazdasági és energiabiztonsági szempontból – az Európai Unió stratégiai partnere, valamint, hogy a külpolitikai kérdésekben kulcsfontosságú az együttműködés Törökországgal; mivel a Bizottság ugyanebben a közleményben aggodalmának adott hangot az alapjogok védelme, a bírák függetlensége, a jogállamiság, valamint a gyülekezési jog és a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében;

J.  mivel Törökország – immár kilencedik éve – nem hajtja végre az EK és Törökország közötti társulási szerződésben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseket; mivel ez az elutasítás továbbra is jelentős negatív hatással van a tárgyalási folyamatra;

K.  mivel a stabilitás javítása és a jószomszédi kapcsolatok előmozdítása céljából az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban Törökországnak fokoznia kell a nyitott bilaterális kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, valamint a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, illetve légtérrel kapcsolatos vitákat is;

L.  mivel a török hatóságok nem egyeztek bele az ortodox szeminárium újranyitásába Heybaliadán;

Az EU és Törökország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzete

1.  üdvözli a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi bizottsági jelentést, és egyetért annak következtetésével, miszerint Törökország kulcsfontosságú stratégiai partner az EU számára, valamint hogy az aktív és hiteles tárgyalások megfelelő keretet biztosítanak az EU és Törökország közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásához; hangsúlyozza, hogy az EU-val zajló tárgyalásokhoz kapcsolódó reformfolyamat komoly lehetőséget kínál Törökországnak arra, hogy erős, pluralista, demokratikus rendszert és szilárd intézményeket alakítson ki valamennyi török polgár javát szolgálva, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy újra értékelje azt, ahogyan a tárgyalások eddig lezajlottak és azt, hogyan lehetne az EU és Törökország közötti kapcsolatokat és együttműködést javítani és fokozni;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti, párbeszéden, szorosabb együttműködésen, kölcsönös kötelezettségvállaláson és tárgyalásokon alapuló hatékony és működőképes kapcsolatok – figyelembe véve a földrajzi közelséget, a történelmi kapcsolódást, az Unióban élő nagyszámú török közösséget, a szoros gazdasági kötelékeket és a közös stratégiai érdekeket – mindkét fél javát szolgálnák; felszólítja Törökországot, hogy a reformfolyamatot kezelje kiemelt helyen belpolitikai döntéseinél; úgy véli, hogy az EU-nak meg kellene ragadnia ezt a lehetőséget arra, hogy Törökország további demokratizálódásának fő tartópillérévé válhasson a reformfolyamat mutatóinak tekinthető egyetemes értékek és európai szabályozási normák előmozdítása révén és azáltal, hogy támogatja Törökországot a szilárd, demokratikus intézmények és a hatékony jogi szabályozás kialakításában az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása alapján, valamint a török társadalom valamennyi szegmensének érdekeit képviselve és védve;

3.  bátorítja a török kormányt, hogy gyorsítsa fel a tárgyalások ütemét, és szorgalmazza, hogy egyértelműen kötelezze el magát az EU lényegét képező demokratikus értékek és elvek tiszteletben tartása iránt; támogatja az új Bizottságot arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy figyelembe véve a közös érdekeket és kihívásokat, fokozza a Törökországgal folytatott együttműködést; tudomásul veszi, hogy 2013 novemberében megkezdődtek a 22. fejezetre (regionális politika) vonatkozó tárgyalások;

4.  üdvözli a modern török történelem leginkluzívabb és legreprezentatívabb, az ország sokszínűségét tükröző parlamentjének megválasztását; elismeri a török demokrácia ellenálló képességét és polgárai demokratikus szellemét, amelyet a választás napján az igen magas részvételi arány és a civil társadalmi önkéntesek figyelemreméltó részvétele bizonyított; felszólítja valamennyi politikai pártot, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy stabil és inkluzív kormány alakuljon meg, amelynek célja, hogy újra erőre kapjon Törökország demokratizálódási folyamata és az EU-val a reformról folytatott párbeszéde;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nagyobb erőfeszítésekre kerüljön sor a személyes kapcsolatok kialakítása terén a Törökország és az EU közötti együttműködés számára kedvező környezet létrehozása érdekében; ezért hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti szorosabb kapcsolatok érdekében konkrét eredményeket kell elérni a vízumliberalizáció terén a Törökország tekintetében bevezetendő vízummentességi rendszerre vonatkozó ütemtervben foglalt követelmények teljesülése alapján; hangsúlyozza, hogy a köztes időszakban az EU-nak meg kell könnyíteni az üzletemberek vízumhoz jutását, továbbá hogy tevékenyen támogatnia kell a diák- és egyetemi csereprogramokat, valamint a civil társadalom hozzáférési lehetőségeit; úgy véli, hogy az EU-hoz való hozzáférés lehetőségeinek növelése további támogatást jelentene a törökországi reformfolyamat számára;

Jogállamiság és demokrácia

6.  megállapítja, hogy Törökország folytatta az előző évek reformjainak végrehajtását; üdvözli e tekintetben a politikai pártokra és választási kampányokra vonatkozó jogi keret módosításait, mely most már lehetővé teszi, hogy a törökön kívül más nyelven is lehessen politikai kampányt folytatni, törvényesíti a pártok társelnöki funkcióját és lazítja a politikai pártok helyi szervezésére vonatkozó szabályokat; megismétli a 10%-os választási küszöb csökkentésének fontosságát, ami lehetővé tenné a török társadalom valamennyi szegmensének politikai részvételét;

7.  hangsúlyozza, hogy a pluralista, befogadó és toleráns társadalmat előmozdító rendelkezéseken alapuló új alkotmány támogatja a reformfolyamatot és szilárd alapot biztosít az alapvető szabadságok és a jogállamiság számára; méltatja az alkotmányügyi egyeztetőbizottság munkáját, amely feloszlása előtt 60 alkotmánymódosítással kapcsolatban konszenzusra jutott; ismételten szorgalmazza az alkotmányreform folytatását, és hangsúlyozza, hogy az új alkotmánynak széleskörű politikai és társadalmi konszenzusra kell épülnie; arra ösztönzi Törökországot, hogy az alkotmányreform folyamatának keretében konzultáljon a Velencei Bizottsággal;

8.  üdvözli a török kormány új stratégiáját, amely szerint minden új jogszabályt továbbítanak az uniós ügyekért felelős minisztériumhoz azzal a céllal, hogy növeljék a minisztérium koordinációs szerepét és fokozzák a jogszabálytervezetek uniós normáknak való megfelelését; e tekintetben javasolja, hogy minden lehetséges esetben egyeztessenek a Velencei Bizottsággal és folytassanak intenzív párbeszédet az Európai Bizottsággal a készülő új jogszabályokkal és a meglévő jogszabályok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban az uniós vívmányokkal való összeegyeztethetőség biztosítása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat során megfelelő konzultációt kell folytatni a civil társadalommal; ezért javasolja, hogy a jogalkotási és a politikai döntéshozatali folyamatok részeként, valamint az új jogszabályok végrehajtása során alakítsanak ki a civil társadalommal folytatandó konzultációt támogató strukturált mechanizmusokat; méltatja a Törökországban tapasztalható élénk civil társadalmi jelenlétet; hangsúlyozza, hogy minél előbb következetes reformokra van szükség az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságának garantálásához, amely lehetővé tenné a civil társadalmi szervezetek szabad, kötöttségek nélküli működését és javítaná a finanszírozáshoz való hozzáférésüket;

10.  szilárdan támogatja és bátorítja a török kormány és a többi érdekelt fél erőfeszítéseit, hogy a kurd közösséggel átfogó és fenntartható formában lezárják a békefolyamatot az EU terrorista szervezeteket felsoroló jegyzékében szereplő PKK-val folytatott tárgyalások alapján, támogatja továbbá a kurd közösség társadalmi-gazdasági és politikai integrációjának folyamatát; határozottan támogatja a HDP arra vonatkozó bejelentését, hogy a PKK rendkívüli kongresszust fog tartani a fegyverletétel és a demokratikus politika módszerének előmozdítása érdekében; határozottan szorgalmazza, hogy a kormány továbbra is elsődleges fontosságúnak tekintse és erősítse a kurd származású polgárok kulturális és politikai jogait és az őket megillető egyenlő bánásmódot; üdvözli a Török Nagy Nemzetgyűlés által 2014. június 11-én elfogadott, „a rendezési folyamat jogi megalapozottságának erősítését célzó” jogszabályt, amely a terrorizmus felszámolására, a társadalmi befogadás erősítésére, a PKK-t elhagyók és fegyvereiket letevők reintegrálására, illetve a korábbi harcosok visszatérésével kapcsolatos közvélemény előkészítésére irányuló intézkedéseket tartalmaz; úgy véli, hogy a kurd kérdés sikeres megoldása elsődleges fontosságú, és jelenős mértékben pozitívan hozzájárulna a demokráciához, a békéhez, a stabilitáshoz és az emberi jogok védelméhez Törökországban; ezért valamennyi politikai pártot arra ösztönzi, hogy támogassa ezt a folyamatot; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében különítsen el forrásokat többek között a Törökország délkeleti részén élők társadalmi-gazdasági reintegrációját elősegítő programokra a kurd letelepedési folyamat megerősítése érdekében; megjegyzi, hogy a 22. fejezetre (regionális politika) vonatkozó tárgyalások segíthetnék Törökországot abban, hogy a délkeleti területekre irányuló hatékony kohéziós politikát alakítson ki;

11.  sajnálattal veszi tudomásul a Török Állami Vízművek döntését, miszerint folytatják az Ilisu-gát munkálatait, ami súlyos társadalmi, környezeti és politikai hatásokkal jár; emlékeztet arra, hogy az érintett régiót főként kurdok lakják, és az építkezés súlyos hatásokat gyakorol a kurd népességre és kultúrára;

12.  aggodalmának ad hangot, amiért a Transparency International 2014. december 3-án közzétett 2014-es korrupciós indexe szerint az elmúlt évben erősen emelkedett a korrupció mértéke Törökországban, és az ország jelenleg az lista 64. helyén áll; sajnálatát fejezi ki amiatt, ahogy a török kormány és a török parlament a 2013 decemberében elhangzott, állítólagos korrupcióval kapcsolatos kijelentésekre reagált, amelyek többek között korábbi kormánytagokat is érintettek, továbbá amiatt, hogy semmilyen következménye nem volt a rendkívül súlyos korrupciót vizsgáló nyomozásoknak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korrupciós eseteket nyomon követő oknyomozó újságírók ellen büntetőeljárás indult; kéri, hogy a 2013. decemberi vádakat átlátható és független nyomozás vizsgálja ki; hangsúlyozza, hogy nagyobb politikai akaratra van szükség a korrupció elleni küzdelem megfelelő jogi keretének kidolgozásához, hiszen a korrupció nemcsak aláássa az intézmények demokratikus működését és az emberek demokráciába vetett bizalmát, hanem emellett hátráltathatja a gazdasági fejlődést és a kedvezőbb befektetési környezet kialakulását;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bírói és ügyészi főtanácsról szóló jogszabály legutóbbi módosításai és számos bíró, ügyész és rendőrtiszt azt követő áthelyezése és elbocsátása komoly és indokolt aggályokat ébresztett az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségével, pártatlanságával és hatékonyságával, valamint a hatalmi ágak elkülönítésével, továbbá a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatban, amelyek továbbra is a koppenhágai politikai kritériumok lényegét képezik; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyakran módosulnak a legfontosabb jogszabályok az érintett érdekelt felekkel folytatott megfelelő konzultáció nélkül; üdvözli a terrorizmus elleni törvény 10. cikkének eltörlését; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a nagyon tág fogalommeghatározások miatt terrorizmus elleni törvény hatóköre még mindig túl nagy és rendkívül tág értelmezésekre ad lehetőséget; ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy át kell alakítani a büntető törvénykönyv 314. cikkét, annak érdekében, hogy csak a terrorista vagy fegyveres szervezetek tagjait vagy az ilyen szervezetek tevékenységéhez hozzájárulókat lehessen büntetőeljárás alá vonni; felszólít egy olyan igazságügyi reformra vonatkozó stratégia valamennyi érdekelt fél együttműködésével történő elfogadására, amely összhangban van az uniós normákkal; üdvözli az előzetes letartóztatások maximális időtartamának 10 évről 5 évre történő csökkentése irányába tett első lépéseket, határozottan hangsúlyozza azonban, hogy további csökkentésre van szükség ahhoz, hogy az előzetes fogva tartás ne váljon de facto büntetéssé; hangsúlyozza a regionális fellebbviteli bíróságok létrehozásának fontosságát, továbbá annak jelentőségét, hogy a megfelelő eljárás biztosításához minden vonatkozó intézkedést elfogadjanak; arra ösztönzi Törökországot, hogy folytassa az igazságügyi rendszer reformját, és biztosítsa valamennyi gyermek tisztességes és hatékony igazságszolgáltatáshoz való jogát;

14.  erőteljes aggodalmának ad hangot a 2014. április 26-án hatályba lépett 6532. számú törvény miatt, amely a török titkosszolgálat (MİT) hatáskörét rendkívüli módon kiterjeszti, és ezáltal gyengíti a média szabadságát, a véleménynyilvánítás szabadságát és a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát, az ügynökség alkalmazottainak gyakorlatilag teljes körű mentességet biztosít a bírósági eljárásokkal szemben, és megsérti a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, mivel lehetővé teszi az ügynökség számára, hogy előzetes bírósági végzés nélkül szerezzen meg személyes adatokat; úgy véli, hogy az ilyen rendelkezések sértik Törökországnak a nemzetközi humanitárius jogból és saját nemzeti törvényeiből fakadó kötelezettségeit;

15.  üdvözli a török alkotmánybíróságnak a jogállamiság, az alapvető jogok, például a véleménynyilvánítás szabadsága védelmében hozott számos fontos határozatát, amelyek az alkotmányos rendszer ellenálló képességéről tanúskodtak; megjegyzi továbbá, hogy az alkotmánybíróság ítéletei rámutattak a vizsgálatok és az azokat követő bírósági eljárás mulasztásaira az Energekon és Sledgehammer ügyekben; üdvözli, hogy az alkotmánybíróság továbbra is foglalkozik egyéni kérelmekkel; aggodalmának ad hangot a büntető törvénykönyv módosításai miatt, különös tekintettel a „megalapozott gyanú” kifejezés alkalmazására, amely lehetővé tesz az ellenzék ellen irányuló önkényes támadásokat; megállapítja, hogy ezeket a módosításokat az Európai Bizottsággal való egyeztetés nélkül fogadták el, a tárgyalások során született megállapodással ellentétben;

16.  súlyos aggodalmát fejezi ki a Törökországban tapasztalható nagymértékű politikai megosztottság miatt; emlékeztet arra, hogy a demokratikus rendszerek középpontjában a pluralizmusnak kell állnia; sürgeti ezért a párbeszéd előmozdítását a teljes török politikai palettán; hangsúlyozza, hogy a kulcsfontosságú, hosszú távú reformfolyamatok, az új alkotmány és a kurd rendezésére irányuló tárgyalások tekintetében nélkülözhetetlen az ilyen párbeszéd; felszólítja a hatalmon lévő pártot és az ellenzéket, hogy törekedjenek együttműködésre és konszenzus kialakítására, és a döntéshozatali folyamatokba aktívan vonják be a civil társadalmat;

Az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása

17.  üdvözli az emberi jogok európai egyezménye megsértésének megakadályozására irányuló cselekvési terv 2014. márciusi elfogadását, úgy véli, hogy ez fontos lépés Törökország jogi kereteinek az EJEB bírósági gyakorlatához történő igazítása irányába és további lépéseket vár a török kormánytól a cselekvési terv ajánlásainak végrehajtására; hangsúlyozza, hogy Törökország tagsága az Európa Tanácsban magas színvonalú politikai és jogi normák megvalósítására kötelezi Törökországot, és kéri Törökországot, hogy reformfolyamatával kapcsolatban teljes mértékben működjön együtt az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal; emlékeztet arra, hogy a tárgyalások előrehaladása a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásától függ;

18.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Gezi parkban 2013 májusában és júniusában történt eseményekre irányuló legtöbb vizsgálat, és az aránytalan erőszakos túlkapásokra és rendőrségi visszaélésekre vonatkozó állítások kivizsgálása még mindig függőben van, és csekély előrelépés történt a feltételezett elkövetők azonosításában; hangsúlyozza, hogy a Gezi parki tüntetések során alkalmazott rendőrségi erőszak miatt tett számos panaszt követően az ombudsman jelentést adott ki, amelyben aránytalannak ítélte az erőszak alkalmazását; felszólítja a török hatóságokat, hogy nyújtsanak jóvátételt minden olyan áldozat számára, akik nem voltak erőszakos tüntetők vagy nem tartoztak a tüntetőkhöz, csak véletlenül tartózkodtak az események helyszínén; felszólít az állami hivatalnokok által elkövetett állítólagos visszaélésekre vonatkozó valamennyi ügy hatékony és pártatlan kivizsgálására és a felelősök bíróság elé állítására; hangsúlyozza, hogy ezt követően szükség van az erőszak alkalmazására és a rendőrség szerepére vonatkozó, a nemzetközi normáknak megfelelő egyértelmű szabályok elfogadására; határozottan sürgeti a békés gyülekezésre vonatkozó korlátozások megszüntetését, és hangsúlyozza, hogy más törvények – például a terrorizmus elleni törvény – sem használhatók arra, hogy megakadályozzák az embereket a békés tüntetéshez való joguk gyakorlásában, és hogy békés tüntetések nem adhatnak okot letartóztatásra; felszólítja a török kormányt, hogy gondoskodjon megfelelő, objektív és átlátható fékekről és ellensúlyokról a bűnüldöző hatóságok hatalmának ellenőrzésére; javasolja, hogy a török hatóságok hozzanak létre egy, a rendőrséggel kapcsolatos panaszokat kezelő független és hatékony mechanizmust; mély aggodalmának ad hangot a belföldi biztonsági csomag miatt, amely ellentétes a rendőrségi tevékenységek bírósági felügyeletének elvével, továbbá túlzott hatókörrel rendelkezik;

19.  hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a Nemzeti Emberi Jogi Intézetre vonatkozó jogszabályokat annak érdekében, hogy egy megfelelő erőforrásokkal ellátott, elszámoltatható, a civil társadalmi csoportok részvételével működő független szervezetté válhasson; tudomásul veszi az ombudsman jelentésében szereplő ajánlásokat, többek között a rendőri erőszak fokozatos és arányos, csak végső esetben és ellenőrzés melletti használatára vonatkozó ajánlást; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az ombudsman kezdeményezési jogát, a helyszíni ellenőrzések lefolytatásához szükséges kapacitásait és az ombudsmani határozatok megfelelő nyomon követését;

20.  méltatja Törökországot a roma civil társadalom erősödése kapcsán; reméli, hogy támogatást és időt biztosítanak az új roma szervezetek számára ahhoz, hogy megerősödve jelentős részt vállaljanak helyi és nemzeti szinten az intézkedések kidolgozására és végrehajtására irányuló együttműködési kezdeményezésekben; javasolja a kormány számára, hogy a jelenlegi lakhatási projekteket kapcsolja össze a szociális és hosszú távú szempontokkal, amilyen például az egészségügy és az oktatás; üdvözli a hátrányos megkülönböztetés leküzdését célzó általános cselekvési terveket, amelyek révén nőhet a romák munkaerő-piaci hozzáférése;

21.  sürgeti a török kormányt, hogy kiemelten garantálja a médiaszabadságot, és a nemzetközi normákkal összhangban biztosítson egy, a pluralizmust garantáló, megfelelő jogi keretet; elítéli a török kormánynak a közösségi médiához és internetes oldalakhoz való hozzáférés betiltására vagy az utóbbiak bírósági végzés nélkül történő bezárására irányuló erőfeszítéseit, a véleménynyilvánítás szabadságához való korlátozó megközelítését, valamint a médiaorgánumokra és az újságírókra nehezedő nyomást, amely gyakran az újságírók megfélemlítését, elbocsátását vagy letartóztatását, illetve széles körben elterjedt öncenzúrát eredményez; rámutat, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága megsértéseinek száma a 2013. decemberi korrupciós botrány után megnőtt; úgy véli, hogy olyan jogi keretet kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy a médiacsoportok tulajdonlásának teljes átláthatóságát; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett a véleménynyilvánítás szabadságának valamennyi formája iránt és felszólítja az EU törökországi küldöttségét, hogy továbbra is kövesse nyomon az újságírók és az emberi jogi jogvédők bírósági tárgyalásait;

22.  elítéli a közelmúltban levezényelt rendőrségi razziákat és több újságíró és médiaszemélyiség 2014. december 14-i őrizetbe vételét; emlékeztet arra, hogy a szabad és sokszínű sajtó minden demokrácia alapelve, csakúgy, mint a jogszerű eljárás és a független igazságszolgáltatás; ezért hangsúlyozza, hogy valamennyi esetben i) elegendő átlátható információt kell nyújtani a vádlottak ellen felhozott állításokkal kapcsolatban, ii) a vádlottak számára meg kell adni a teljes körű hozzáférést a terhelő bizonyítékokhoz, valamint biztosítani kell számukra a teljes körű védelemhez való jogot, és iii) gondoskodni kell az ügyek megfelelő kezeléséről a vádak valóságtartalmának haladéktalan és minden kétséget kizáró ellenőrzéséhez; felszólítja a török hatóságokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül vizsgálják felül és kezeljék ezeket az ügyeket, valamint hogy tartsák tiszteletben a jogszerű eljárásra vonatkozó nemzetközi normákat azokban az ügyekben, amelyekben ragaszkodnak az eljárás folytatásához;

23.  kijelenti, hogy a török kormány által a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága ellen folytatott jelenlegi fellépés összeegyeztethetetlen az alapvető uniós jogokkal, így nem összeegyeztethető a tárgyalási folyamat szellemiségével sem;

24.  úgy véli, hogy az Unió jogállamiság és alapvető értékek melletti elkötelezettségének való megfelelés érdekében sürgető szükség van az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, illetve a jog érvényesülése, a szabadság és biztonság terén végrehajtandó reformokra Törökországban; úgy véli továbbá, hogy a 23. (igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezet (jog érvényesülése, szabadság és biztonság) megnyitásához szükséges hivatalos referenciaértékek teljesítése fontos lépés a reformok elősegítése és annak biztosítása szempontjából, hogy Törökország az uniós értékek és normák szerint alakuljon át; ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy amint teljesülnek a meghatározott kritériumok, azonnal kezdje el a tárgyalásokat az igazságszolgáltatásról és az alapvető jogokról, valamint a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról; felszólítja Törökországot e cél érdekében a lehető legnagyobb mértékű együttműködésre; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul szorgalmazza a Törökországgal folytatandó további párbeszédet a 23. és 24. fejezetekben tárgyalt területeket érintő kérdésekben és segítse elő a szükséges reformokkal kapcsolatos egységes álláspont kialakítását;

25.  üdvözli azt a döntést, hogy a jogállamisághoz és az alapvető jogokhoz, a belügyhöz és a civil társadalomhoz kapcsolódó reformok a 2014–2020-as időszakra szóló Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében nagyobb támogatásban részesülnek; rámutat, hogy a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető szabadságok előmozdítása az előcsatlakozási támogatás kulcsfontosságú elve; ismételten hangsúlyozza a Tanács 2014. decemberi következtetését, amely szerint a pénzügyi támogatás és az előcsatlakozási stratégia végrehajtásában elért általános előrehaladás közötti nagyobb koherenciát fognak kialakítani, beleértve az alapvető jogok és szabadságok teljes körű tiszteletben tartását is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy valamennyi tagjelölt országban szorosan kövesse nyomon az IPA II végrehajtását, és hogy a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának európai eszköze keretében különítsen el forrásokat a véleménynyilvánítás szabadsága, többek között a médiapluralizmus, a gyülekezési és az egyesülési szabadság, a szakszervezetekhez kapcsolódó jogok és a gondolatszabadság támogatására;

26.  tudomásul veszi, hogy Törökország hozzájárult az Európa Tanács nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményének (isztambuli egyezmény) 2014. augusztus 1-jei hatályba lépéséhez; aggodalmának ad hangot ugyanakkor a nők elleni erőszak folyamatosan magas száma miatt, továbbá a nők elleni erőszak megelőzését szolgáló nemzeti törvények végrehajtásának hiánya miatt; felszólítja a török hatóságokat, hogy nyújtsanak megfelelő védelmet az erőszak áldozataivá vált nőknek és kiskorúaknak; javasolja a kormánynak a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, civil és minden más területen a nemek közötti egyenlőség előmozdítását; felhívja a török kormányt, hogy a civil társadalommal és a releváns üzleti szervezetekkel együttműködve támogassa a nők vállalkozásait és csökkentse a nők gazdasági tevékenységekhez való hozzáférésének akadályait, továbbá e tekintetben sürgeti a török kormányt, hogy tűzzön ki maga elé ambiciózus célt a nők foglalkoztatáshoz való hozzáférése tekintetében; rámutat, hogy Törökország 142 ország közül a 125. helyen állt a 2014-es Világgazdasági Fórum nemek közötti globális különbségekről szóló jelentésében; sajnálattal veszi tudomásul néhány tisztviselő és a kormány néhány képviselője által a nők török társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban tett megjegyzéseket, és hangsúlyozza, hogy fontos küzdeni a társadalom nőkkel kapcsolatos sztereotípiái és előítéleteivel szemben;

27.  hangsúlyozza, hogy fontos folytatni a reformfolyamatot a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság terén, annak révén, hogy lehetővé teszik, hogy a vallási közösségek jogi személyiséget szerezhessenek, megszüntetik a papság képzésére, kinevezésére, jogszerű tartózkodására és utódlására vonatkozó korlátozásokat, továbbá biztosítják az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó esetjogának és a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelő végrehajtását; e tekintetben hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az alavita közösséggel folytatott párbeszédet, és el kell ismerni a cemevi elnevezésű imahelyeket vallásgyakorlási helyszínekként, valamint engedélyezni kell a halki görög ortodox szeminárium újbóli megnyitását, és minden akadályt el kell hárítani a szeminárium megfelelő működésének útjából, továbbá engedélyezni kell az „egyetemes pátriárka” egyházi cím hivatalos használatát; kéri Törökország illetékes hatóságait, hogy találjanak megoldást a Szent Gábriel kolostor és más szír templomok földterületeinek visszaszolgáltatásával kapcsolatos függőben lévő kérdésekre; emlékezet a Velencei Bizottság Imbrosz és Tenedosz szigetekre vonatkozó ajánlásai megfelelő végrehajtásának fontosságára a tulajdonhoz és oktatáshoz való jog védelme szempontjából; hangsúlyozza, hogy az uniós értékekkel összhangban maradéktalanul tiszteletben kell tartani a különböző – akár világi, akár valláson alapuló – életformákhoz való jogot, továbbá fenn kell tartani az állam és a vallás szétválasztását; hangsúlyozza, hogy fontos a kisebbségek jogainak védelme; sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy a korábbi törvény két évvel ezelőtti hatályon kívül helyezése és az ezáltal kialakult joghézag miatt a nem muzulmán jótékonysági alapítványok nem választhatják meg saját igazgató testületüket;

28.  hangsúlyozza, hogy el kell ismerni a kötelező katonai szolgálat lelkiismereti okokra hivatkozva történő megtagadásához való jogot;

29.  felszólítja Törökországot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket az LMBTI közösség jogainak védelme érdekében, és úgy véli, hogy egy, a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és az intolerancia leküzdésével foglalkozó külön szervezet létrehozása megerősítené az egyéni jogokat Törökországban; felszólítja Törökországot egy hátrányos megkülönböztetés elleni átfogó jogszabály alkalmazására, beleértve az etnikai hovatartozáson, valláson, szexuális irányultságon, nemen és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd tilalmát, valamint az ilyen megkülönböztetés tilalmának egy új alkotmányba foglalását; aggodalmának ad hangot a transznemű személyek ellen elkövetett gyakori támadások és az LMBTI személyek erőszakos cselekedetekkel szembeni védelmének hiánya miatt; sajnálattal tapasztalja, hogy az LMBTI személyek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények gyakran büntetlenül maradnak, vagy az áldozatot ítélik el „túlzott provokáció” miatt; ismételten felhívja Törökország kormányát, hogy utasítsa a török fegyveres erőket, hogy szüntessék meg a homoszexualitás és transzszexualitás „pszichoszexuális” betegségként történő besorolását;

30.  sajnálatát fejezi ki a Somában és Emenekben történt bányabalesetben bekövetkezett számos haláleset miatt; üdvözli, hogy Törökország ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bányászat munkavédelméről szóló egyezményét, és felszólít annak haladéktalan végrehajtására; hangsúlyozza, hogy valamennyi ágazatban fontos a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos kérdések kezelése, és sürgeti a török hatóságokat a halálos munkahelyi balesetek nyomon követésének átláthatóbbá tételére; úgy véli, hogy a szervezkedési jog, a társadalmi párbeszéd és a szociális partnerek bevonása elengedhetetlen egy virágzó, pluralista társadalom kialakulásához, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy – az ILO-egyezmények megfelelő és időben történő végrehajtására épülve – további előrelépés történjen a szociális politika és a foglalkoztatás területén; megállapítja, hogy a munkaügyi és szakszervezeti jogok területén jogszabályi hiányosságok állnak fenn; kiemeli, hogy a szervezkedési jogot, a kollektív tárgyalási jogot és a sztrájkjogot a magánszektorban foglalkoztatottak és a közalkalmazottak esetében egyaránt az uniós vívmányokhoz és a nemzetközi normákhoz kell igazítani; sürgeti a török kormányt, hogy készítse el a jogszabályok javítására és az ILO-normáknak megfelelő kiigazítására vonatkozó ütemtervet; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy Törökország teljesítse a szociálpolitikára és a foglalkoztatásra vonatkozó tárgyalási nyitókritériumokat; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson megfelelő technikai segítséget Törökország számára a munkaügyi reformok és az uniós normák előmozdítása terén;

31.  felszólítja Törökországot a részmunkaidőben dolgozók munkakörülményeiről szóló jogalkotásra, mivel e személyek többek között kifogásolható feltételek mellett dolgoznak, bizonytalan a munkahelyük és problémákba ütköznek szakszervezetekhez való csatlakozásuk során; megjegyzi, hogy a bányászat és az építőipar Törökország legveszélyesebb ágazatai, és felszólít a halálos munkahelyi balesetek átlátható kivizsgálására;

32.  felszólítja a török kormányt, hogy halassza el az akkuyui atomerőmű építésre irányuló terveit; rámutat, hogy az atomerőmű építésére kijelölt hely egy földrengéseknek súlyosan kitett régióban található, így az atomerőmű nemcsak Törökország, hanem a földközi-tengeri térség számára is komoly fenyegetést jelent; ennek megfelelően kéri a török kormányt, hogy csatlakozzon az Espoo-i Egyezményhez, melynek alapján a felek kötelesek értesíteni egymást és konzultálni egymással, amennyiben olyan jelentős projektet terveznek, amely valószínűleg határokon átnyúló és jelentős környezeti károkhoz vezet; ezért felszólítja a török kormányt, hogy az akkuyui atomerőmű létrehozására irányuló projekt minden további lépésébe vonja be a szomszédos országok, így Görögország és Ciprus kormányát, vagy legalább konzultáljon velük;

Közös érdekek és kihívások

33.  kiemeli az EU és Törökország közötti vámunió fontos előnyeit; emlékeztet arra, hogy a vámunió 1996-ban történt megalakítása óta a Törökország és EU közötti kétoldalú kereskedelem értéke több mint négyszeresére emelkedett; ezzel párhuzamosan jelentősen növekedett az Unióból Törökországba irányuló tőkebefektetések mértéke, valamint mindkét fél előnyére elmélyült a török és európai cégek közötti integráció; ebben az összefüggésben ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a vámunió pozitív hatásainak növekedése szorosan összefügg a vámunióban megállapított szabályok és követelmények betartásával, és ezért határozott aggodalmát fejezi ki az egyre fokozódó problémák miatt, amelyeket az európai vállalkozások a Törökországgal folytatott kereskedelem során tapasztalnak; felhívja a figyelmet a Világbank vámunióra vonatkozó legutóbbi értékelésére, amely hangsúlyozza, hogy számos reform bevezetésére van szükség a jövőbeni szoros gazdasági együttműködést elősegítő környezet fenntartásához; kiemeli különösen i. a vámunió mezőgazdasági termékekre, szolgáltatásokra és közbeszerzésre történő kiterjesztése megvizsgálásának, ii. a kereskedelem további növekedéséhez szükséges előnyös feltételek – többek között az üzleti ügyben utazókra vonatkozó vízumkönnyítés – megteremtésének, valamint iii. az EU és a harmadik országok között aláírt szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatott, az EU és Törökország közötti konzultációk intenzív folytatásának szükségességét;

34.  úgy véli, hogy a Törökország és EU közötti politikai párbeszédet a közös ügyekről – többek között a harmadik országokkal ápolt kereskedelmi kapcsolatokról – folytatott rendszeres, magas szintű gazdasági párbeszéddel kell kiegészíteni; e tekintetben hangsúlyozza a jogállamiság megfelelő működése és a gazdasági fejlődés közötti kölcsönhatást; hisz annak fontosságában, hogy a gazdaság-és monetáris politika terén fejlesszék és megerősítsék Törökország gazdasági, intézményi és jogi kereteit, különös tekintettel a Központi Bank függetlenségére, és úgy véli, hogy mindez elősegítheti Törökország uniós vívmányokhoz történő igazodását; megállapítja, hogy nagymértékben erősítené a gazdasági együttműködést, ha Törökország a közbeszerzésekre, a versenyre, a foglalkoztatás- és szociálpolitikára vonatkozó uniós normákat megfelelően tiszteletben tartaná;

35.  ismét támogatásáról biztosítja az EU-val kötött visszafogadási megállapodást, amely 2014. október 1-jén lépett hatályba; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel a Törökország által a vízumliberalizációs menetrend követelményeinek teljesítése terén tett előrelépéseket; üdvözli a vízumliberalizációs menetrendben meghatározott kritériumok teljesítésére tett tényleges erőfeszítéseket; emlékeztet, hogy a vízumliberalizációs párbeszéd érdemeken alapuló folyamat, és hogy Törökországnak a vízumliberalizációs menetrendben meghatározott valamennyi követelménynek eleget kell tennie, különös tekintettel a visszafogadási egyezmény valamennyi rendelkezésének teljes és tényleges végrehajtására; ismét felhívja a figyelmet Törökországnak a visszafogadási megállapodás teljes körű és tényleges végrehajtására és a valamennyi tagállamra alkalmazandó vízumliberalizációra vonatkozó kötelezettségére, beleértve valamennyi uniós tagállam polgárainak Törökország területére történő vízummentes és megkülönböztetésmentes belépését; felszólítja Törökországot a kétoldalú visszafogadási egyezmény teljes és tényleges végrehajtására; emlékeztet, hogy Törökország az EU-ba irányuló illegális migráció egyik fő tranzitországa, és felszólítja Törökországot, hogy e tekintetben fokozza a határokon átnyúló együttműködést a szomszédos uniós tagállamokkal; üdvözli a külföldiekről és a nemzetközi védelemről szóló törvény 2014. áprilisi hatálybalépését és a Migrációigazgatási Főigazgatóság létrehozását, melyek meghatározó lépések a legális és illegális migránsok nemzetközi védelmére vonatkozó uniós normákhoz való igazodás felé; megjegyzi, hogy fokozni kell a Törökország és minden uniós tagállam közötti együttműködést, amelynek célja elsősorban a közös határok igazgatásának valamennyi uniós tagállammal együtt történő megerősítése; hangsúlyozza, hogy Törökországnak tovább kell fokoznia a határbiztonságot az uniós országokba irányuló illegális migráció leküzdésére;

36.  emlékeztet, hogy Törökország stratégiai jelentőséggel bír az EU energiabiztonsága tekintetében, és fontos partnerként tekint rá az energiaszektorban; felhívja a figyelmet a Déli Gázvezeték 2013 végén elfogadott projektjeire, melyek javítani fogják Törökország energiaellátásának biztonságát és az Unióhoz mint fő energiapiachoz való hozzáférést; úgy véli, hogy az energiapiacon tapasztalható kiéleződött verseny és a diverzifikált energiaforrások és ellátási útvonalak szükségessége miatt Törökország a nemzetközi joggal összhangban – a megújuló energiaforrásokban rejlő hatalmas lehetőségeinek köszönhetően – jelentősen hozzájárulhatna az EU energiabiztonságához és az energia diverzifikálására irányuló törekvéseihez; aggódik a Törökország és Oroszország közötti szorosabb energiaügyi együttműködés miatt, ezért úgy véli, hogy az EU-nak fel kellene gyorsítania az energiáról szóló tárgyalásokat;

37.  emlékeztet Törökországnak az EU partnereként és a NATO tagjaként betöltött stratégiai helyzetére és a keleti és déli szomszédságában – különösen Szíriában és Irakban – megvalósítandó biztonság és stabilitás kérdésére vonatkozó átfogó stratégia kialakításában betöltött kulcsfontosságú geopolitikai helyzetére és szerepére; rámutat, hogy a térségben kialakult rendkívül súlyos helyzet és az Európa területén elkövetett támadások miatt rendkívül fontos az EU-val folytatott párbeszéd és együttműködés erősítése külpolitikai kérdésekben az EU és Törökország közötti politikai párbeszéd keretében; felhívja Törökországot, hogy vállaljon aktív szerepet az ISIL-hez hasonló terrorista csoportok elleni nemzetközi koalícióban, és ennek érdekében valamennyi rendelkezésre álló erőforrását használja fel; felszólítja Törökországot, hogy fokozza fellépését annak megakadályozására, hogy területén keresztül úgynevezett külföldi harcosok, pénz és eszközök jussanak el az ISIL-hez és más szélsőséges csoportokhoz; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus valamennyi fajtájának leküzdésére irányuló közös erőfeszítés részeként folytatni és erősíteni kell az EU és Törökország közötti, a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos párbeszédet, és konkrét intézkedéséket és lépéseket kell tenni; felhívja Törökországot, hogy biztosítson hatékony határellenőrzést, ugyanakkor humanitárius eszközök révén adja meg a szükséges segítséget a Szíria felől érkező menekülteknek és garantálja a szíriai polgárháború áldozatainak biztonságát; hangsúlyozza az EU és Törökország közötti, külpolitikai és biztonsági kérdésekről folytatott gyakoribb magas szintű párbeszéd és konzultáció fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy politikáink kiegészítsék egymást, és hogy Törökország fokozatosan összehangolja külpolitikáját az EU-val;

38.  úgy véli, hogy a török külügyminisztert adott esetben meg kellene hívni a Külügyek Tanácsa üléseire; úgy véli, hogy szükség van a kül-, biztonság- és védelmi politikai kérdésekről folytatott strukturált párbeszéd, együttműködés és koordináció keretére;

39.  sajnálja, hogy a Nagy Török Nemzetgyűlés által bejelentett Görögországgal szembeni casus belli fenyegetést még mindig nem vonták vissza, annak ellenére, hogy a Görögország és Törökország közötti párbeszéd és együttműködés jó úton halad;

40.  méltatja Törökországot azért a folyamatos segítségért, amelyet a mintegy 1,6 millióra becsült iraki és szíriai menekültnek nyújt, és hogy humanitárius célból nyitott határpolitikát folytat; üdvözli a 2014 októberében elfogadott, ideiglenes védelemről szóló irányelvet, amely biztos jogállást biztosít a menekülteknek és lehetővé teszi számukra, hogy személyi igazolványt kapjanak és bejussanak a munkaerőpiacra; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is nyújtson pénzügyi támogatást a Törökországban lévő szíriai és iraki menekültek számára biztosítandó humanitárius segítségnyújtáshoz; felhívja a figyelmet arra, hogy a menekülttáborok elérték maximális befogadóképességüket, és a lakhatás biztosításának kényszere borzasztóan megterheli a menekültek életét és erőforrásait; úgy véli, hogy az Uniónak aktívan kellene támogatnia Törökországot a menekülteket segítő és az oktatáshoz, egészségügyhez és a (legális) foglalkoztatáshoz való hozzáférést célzó hosszú távú programok kialakításában; felszólítja a Bizottságot, hogy az IPA-2 és a stabilitás és a béke elősegítését célzó eszköz keretében növelje az elérhető forrásokat a nagyszámú menekültáradat miatt érintett helyi közösségek megfelelő támogatásának biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat is, hogy a valódi felelősségmegosztás szellemében biztosítsanak (átmeneti) áttelepítési helyszíneket a legkiszolgáltatottabb menekültek számára;

41.  felszólítja Törökországot, hogy partnereinek technikai és pénzügyi támogatásával biztosítson hozzáférést az oktatáshoz a Törökországban élő, egyre növekvő számú szíriai gyermek számára;

Jószomszédi kapcsolatok építése

42.  sürgeti a török kormányt, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint vonja ki a török katonai repülőgépeket a görög szigetek feletti légtérből;

43.  felszólítja a török kormányt, hogy haladéktalanul írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS) – amelyet az EU és 28 tagállama aláírt és ratifikált –, és hangsúlyozza, hogy a Ciprusi Köztársaság jogosult a kizárólagos gazdasági övezetét érintő kétoldalú megállapodások megkötésére; ismét felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben valamennyi tagállam szuverén jogait, beleértve a természeti erőforrások feltárásához és kiaknázásához kapcsolódó jogot, amennyiben azok összhangban vannak az uniós vívmányokkal és a nemzetközi joggal; felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon a jószomszédi kapcsolatokat és a kétoldalú viták békés rendezését lehetővé tevő légkört károsító lépésektől;

44.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Törökország nem hajlandó minden tagállammal szemben teljesíteni az EK és Törökország közötti társulási szerződés kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségét; emlékeztet arra, hogy ez az elutasítás továbbra is jelentős hatással van a tárgyalási folyamatra;

45.  ismét határozott támogatásáról biztosítja Ciprus tisztességes, átfogó és mindkét fél részére elfogadható rendezés alapján történő újraegyesítését az ENSZ főtitkárának védnökségével és összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival és azon értékekkel és elvekkel, amelyeken az EU alapul, valamint a két közösség részvételével működő, két övezetből álló föderációt, amely egyetlen nemzetközi jogi személyiséggel és egyetlen állampolgársággal rendelkezik, és a két közösség politikai egyenlőségén és minden polgára számára biztosított esélyegyenlőségen alapul; üdvözli Espen Barth Eide ENSZ-különmegbízott bejelentését, miszerint a két fél vezetői az ENSZ főtitkára felügyelete alatt folytatják a tárgyalásokat, és határozottan támogatja az ENSZ-főtitkár Ciprussal foglalkozó új különleges tanácsadójának arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy megteremtse a szükséges feltételeket és kereteket a két ciprusi közösség közötti tárgyalások újrakezdésére; reményét fejezi ki, hogy a ciprusi török közösség nemrégiben megválasztott vezetőjének a családegyesítésre és a megbékélésre vonatkozó üzenete új lehetőségeket nyit a tárgyalási folyamat során; felszólítja Törökországot és az összes érintett felet, hogy tevékenyen támogassák az újraegyesülésről szóló tárgyalásokat, és tegyék meg a szükséges lépéseket a Ciprussal fenntartott kapcsolatok normalizálása érdekében; felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg csapatainak kivonását Ciprusról, és adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; ezzel egyidejűleg felhívja a Ciprusi Köztársaságot, hogy uniós vámfelügyelet alatt nyissa meg a famagustai kikötőt annak érdekében, hogy kedvező légkör megteremtésével segítse az újraegyesítésről folyó tárgyalások sikeres lezárását, és hogy a ciprusi törököknek módjukban álljon törvényes, mindenki számára elfogadható módon kereskedni az EU-val;

46.  ismételten felhívja a figyelmet az EJEB vonatkozó ítéleteire, és felszólítja a török kormányt, hogy azonnal vessen véget a ciprusi polgárok emberi jogai megsértésének, és hagyja, hogy élvezhessék és gyakorolhassák a Ciprusi Köztársaság alkotmányos rendjéből, a közösségi vívmányokból, valamint az EU alapvető elveiből és értékeiből eredő tulajdonjogukat, vallási és más emberi jogaikat;

47.  helyteleníti Törökország betelepítési politikáját, és felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon attól, hogy további török állampolgárokat telepít Ciprus megszállt területeire, mivel ez sérti a Genfi Egyezményt és a nemzetközi jog elveit; sürgeti Törökországot, hogy szüntessen be minden olyan fellépést, amely megváltoztatja a sziget demográfiai egyensúlyát, ezáltal gátolva a jövőbeli megoldás létrejöttét;

48.  felszólítja Törökországot, hogy engedélyezze az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság számára a Ciprus északi részén található, vonatkozó katonai irattárakba való korlátlan betekintést és a katonai övezetekben végzett exhumálásokat, és bocsásson rendelkezésre minden releváns információt, amely hozzásegíthet az áthelyezett földi maradványok felkutatásához; kéri az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájának fokozott figyelembevételét;

49.  sürgeti Törökországot és Örményországot, hogy rendezzék kapcsolataikat a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával, a határ megnyitásával és kapcsolataik hatékony javításával, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra; üdvözli a Törökország és Örményország között folyamatban lévő párbeszédet;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C. 341. E, 2010.12.16., 59. o. (2) HL C. 199. E, 2012.7.7., 98. o. (3) HL C. 257. E, 2013.9.6., 38. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0184. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0277. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0235. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0052. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0014. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0094. (10) HL L 51., 2008.2.26., 4. o.