Az Európai Parlament 2015. július 7-i állásfoglalása az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról (2014/2233(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 208. cikkére,
– tekintettel a koncessziós szerződésekről szóló 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(1)
– tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(2)
– tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(3)
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0896), a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0895), valamint a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0897) szóló véleményeire,
– tekintettel „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése” című bizottsági közleményre (COM(2009)0615), „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2014)0263), az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020), a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612), az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című bizottsági közleményre (COM(2012)0173) és „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0681),
– tekintettel az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(4), „A társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(5), valamint a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról szóló, 2006. október 26-i állásfoglalására(6),
– tekintettel az EIM európai kkv-k nemzetközivé válásáról szóló, az Európai Bizottság részére készített 2010. évi jelentésére,
– tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közlemény (COM(2010)0491) 5. pontjára, az ENSZ által 2010 márciusában közzétett, a nők szerepvállalásával kapcsolatos elvekre, az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről (Rio+20) szóló konferenciája záródokumentumának 46. pontjára,
– tekintettel a köz-magán társulások állami irányítására vonatkozó, 2012. májusi OECD-ajánlásra(7), a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló 1997. évi OECD-egyezményre, valamint az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 2011 májusában frissített iránymutatásaira(8),
– tekintettel az ILO idevágó egyezményeire,
– tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a köz-magán társulások esetében a jó kormányzás előmozdításáról szóló 2008. évi útmutatójára,(9)
– tekintettel az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) a magánfinanszírozásból megvalósuló infrastrukturális projektekre vonatkozó 2001-es jogalkotási útmutatójára(10) és a UNCITRAL köz-magán társulásokkal foglalkozó, 2013. május 2–3-án, Bécsben tartott nemzetközi konferenciáján ismertetett tanulmányokra,
– tekintettel az „Infraestructura pública y participación privada: conceptos y experiencias en América y España” című 2010-es CAF-jelentésre,
– tekintettel az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IDB), a Világbank Csoport és a köz-magán infrastrukturális tanácsadó eszköz (Public-Private Infrastructure Advisory Facility, PPIAF) köz-magán társulásokról szóló, 2014. júliusi útmutatójára (Public-Private Partnerships Reference Guide: Version 2.0),(11)
– tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményeire (A8-0182/2015),
A. mivel az országok társadalmára, gazdasági szerkezetére és annak dinamizmusára kedvezőleg hat a többek között közös kezdeményezések és vállalkozások révén a köz- és magánszféra közötti interakciót és a köz- és magánszervezetek közötti együttműködést elősegítő környezet;
B. mivel bár a köz-magán társulások (PPP-k) eszközével a kormányzati politikák régóta élnek nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten, nincs rájuk vonatkozó, nemzetközileg elismert fogalommeghatározás és átfogó szabályozási keret; mivel a gyakorlatban a PPP-k „közszereplők (kormányok, ügynökségek és nemzetközi szervezetek, vagy ezek keveréke) és magánszereplők (vállalkozások vagy nonprofit szervezetek) közötti, széleskörű és sokféle formát öltő együttműködésre” utalnak, és általában hagyományosan a kormányok által biztosított infrastruktúra vagy eszközök magánszektor általi biztosítását jelentik;
C. mivel a PPP-k az egységes piacon és külföldön egyaránt fontos eszközei a gazdasági növekedésnek, az innovációnak, a versenyképességnek és a munkahelyteremtésnek, stratégiai szerepet töltenek be az az infrastruktúra – különösen az energiával kapcsolatos, vízi, közúti és digitális infrastruktúra – modernizálásában; mivel az uniós vállalatok kellő felkészültséggel rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen megállapodásokért versenyezzenek és ezeket működtessék;
D. mivel a PPP-k különböző formákat ölthetnek, és az egységes piacra vonatkozó jogszabályok magas szintű eljárási normákat határoznak meg; mivel ezeket a jogszabályokat felülvizsgálták és összevonták a közbeszerzésekről szóló 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelvben, a koncessziókról szóló 2014/23/EU irányelvben, illetve a köz- és magánszféra közötti intézményesített partnerségekre vonatkozó iránymutatásban;
E. mivel az infrastruktúrák, javak és alapszolgáltatások biztosítására irányuló köz-magán társulások technikai szempontból bonyolultak;
F. mivel a gazdasági világválság 2007-től kezdődően jelentős mértékben sújtott valamennyi fejlett, feltörekvő és fejlődő országot, és kihatott a költségvetési politikákra, az intézmények és a magánszervezetek – különösen a kkv-k – projektek végrehajtásához szükséges forrásokhoz való hozzáférésére, az infrastruktúra-fejlesztésre és egyéb tőkeigényes projektekre, valamint az alapvető szolgáltatások biztosítására;
G. mivel a gazdasági válság és az államadósság-válság következtében súlyosbodó költségvetési megszorítások miatt egyre több kormány folyamodik innovatív megoldásokhoz – pl. PPP-k –, amelyek megfelelő végrehajtás esetén – a köz- és magánszereplők megfelelő bevonása révén – hozzájárulhatnak a közszolgáltatások költségek, hatékonyság és eredményesség, valamint minőség szempontjából történő javításához, valamint a közhasználatú infrastruktúra időben történő kialakításához;
H. mivel a PPP-k pozitív hatásai többek között az alábbiakból erednek: a projektek jobb megvalósítása, jó haszon-költség arány, a költségek hosszú távú finanszírozási lehetősége, továbbá a rugalmasabb és nagyobb szakértelemmel bíró irányítási környezet;
I. mivel a kereskedelem és a beruházások liberalizálása nem önmagáért történik, hanem eszközként szolgál a világ lakossága jólétének megteremtésére és életminőségének javítására, és mivel ebben az értelemben lehetőség van innovatív politikák kifejlesztésére, olyan új eszközök mellett, mint az újonnan kialakított pénzügyi eszközök és a szabadkereskedelmi megállapodások egész hálózata, melyek hasznosak a harmadik országok kormányai számára a közérdekű infrastruktúrák, javak és szolgáltatások biztosítása érdekében, egyúttal még inkább elősegítik az uniós vállalkozások külföldi beruházási projektekben való részvételét, összehozva a magánvállalkozásokat az állami szervekkel;
J. mivel a PPP-ket hosszú, gyakran 10–30 évet felölelő életciklus jellemzi, és mivel jelentőséget kell tulajdonítani a PPP-k életciklusának, amelynek összhangban kell állnia a kitűzött célokkal a munka, illetve a nyújtandó áruk és szolgáltatások tekintetében, anélkül, hogy mesterségesen torzítaná a versenyt vagy magasabb költségeket és szükségtelen terhet róna a közigazgatásra és az adófizetőkre;
K. mivel az EU kereskedelempolitikájának nem szabad elősegítenie vagy hátráltatnia azt a szuverén döntést, hogy PPP-k alkalmazására van-e szükség, ugyanakkor amint a döntés megszületik, az EU-nak biztosítania kell vállalatainak – beleértve a nagyvállalatokat, a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat – a partnerország közbeszerzési piacához való legteljesebb hozzáférését, hozzáadott értéket teremtve a helyi közösség számára, összhangban a nyitottság, a részvétel, a felelősség, a hatékonyság és a szakpolitikai koherencia elvével;
L. mivel abból adódóan, hogy a magánszektor alulértékelheti a szociális infrastruktúra jelentőségét és az általa biztosított védelmet, hogy az infrastruktúra-biztosítás jelentős költségekkel jár, valamint hogy néhány ágazat természetes monopóliummal vagy stratégiai jelentőséggel rendelkezik, a nyílt verseny és a privatizáció sok esetben nem a legmegfelelőbb szakpolitikai alternatíva akkor, amikor a közérdeknek kell érvényesülnie;
M. mivel ebből adódóan a PPP-k célja a két rendszer legjobb tulajdonságainak ötvözése: közérdekű szolgáltatások és infrastruktúra biztosítása a magánszektor erőteljesebb bevonása révén privatizáció helyett;
N. mivel számos feltörekvő és fejlődő ország esetében egyensúlyhiány áll fenn a magánvállalkozások dinamizmusa és a megbízható állami infrastruktúra hiánya miatt; mivel ez a szakadék – amely India és Brazília esetében különösen szembeötlő – aláássa a potenciális növekedést, csökkenti a kiviteli/behozatali kapacitást, illetve zavart okoz a gyártás során, mivel nem áll rendelkezésre elegendő kikötői infrastruktúra, hiányosságok jellemzik a belső közlekedést (vasutak, teherszállítás vagy autópályák), vagy nem működnek megfelelően az energiatermelési egységek és az energiaelosztó-hálózatok; mivel e szakadék hatással van az emberi jólétre is (a szennyvíztisztító- és vízelosztó-hálózatok hiánya következtében); mivel a PPK-k integrált megoldásokat kínálnak, amelyek keretében egy partner vagy konzorcium biztosítja az „építést” (építési, mérnöki és építészeti szolgáltatások), a „finanszírozást” (magánforrások biztosítása legalább a projekt előfinanszírozására) és a „kihasználást” (karbantartási, felügyeleti és igazgatási szolgáltatások);
O. mivel PPP-ket kormányközi szervezetek is használtak a legkevésbé fejlett országok megsegítésére a fejlesztés és együttműködés terén működő partnerségeken keresztül: többek között a Világbank, regionális újjáépítési bankok, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) mind használtak PPP-ket különféle intézkedések megvalósításához; mivel földrajzi eloszlást tekintve PPP-vel kapcsolatos tapasztalatokkal rendelkeznek olyan országok, mint az USA, Ausztrália, Japán, Malajzia, Szingapúr, az Egyesült Arab Emírségek és egyéb ázsiai és latin-amerikai országok (főként Chile); mivel OECD-országok (Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Írország, Hollandia, Portugália és Spanyolország) is rendelkeznek vonatkozó jogszabályokkal; mivel az Egyesült Királyság rendelkezik a legfejlettebb PPP-programmal (a magánfinanszírozási kezdeményezés az állami beruházások mintegy 20%-át fedi le); mivel az infrastrukturális PPP-projektek piacát az EU vezeti, itt koncentrálódik ugyanis a PPP-k névleges értékének több mint 45%-a;
P. mivel PPP-k alkalmazására került sor az alábbiak terén: strukturális alapok, bővítés, transzeurópai hálózatok, közös technológiai kezdeményezések, Európa 2020 stratégia, k+f (a jövő üzemei, energiatakarékos épületek, környezetbarát járművek kezdeményezés, fenntartható feldolgozóipar, fotonika, robotika, nagyteljesítményű számítástechnika és 5G hálózatok), e-tanulás, egyetemekkel végrehajtott kutatási projektek és egyéb programok az egészségügy területén (például az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés); mivel az Európai Beruházási Bank és az Európai PPP Szakértői Központ projekteket hajtott végre az EU-ban, annak szomszédságában és azon túl; mivel az EU a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alapon keresztül is hozzájárul e területhez; mivel az Európai Stratégiai Beruházási Alap számos PPP támogatását tervezi az EU-ban, és ezekben részt vehetnek a kereskedelmi partnerek vállalkozásai;
Q. mivel az EU eddig teljes mértékben nyitva tartotta a nemzetközi verseny előtt a közbeszerzési piacait, az egységes piacon a tisztességes és hatékony verseny biztosítását célzó normákkal rendelkezik,továbbá egyenlő versenyfeltételeket biztosít a nemzetközi befektetők számára; mivel az EU-ban nem létezik a külföldi tulajdonláson vagy felügyeleten alapuló megkülönböztetés, és a külföldi vállalatok helyben is letelepedhetnek, hogy részt vehessenek a köz-magán társulásokban;
R. mivel az EU szabadkereskedelmi megállapodásai a piaci hozzáférésre és a beruházások befogadására vonatkozó (pre-establishment) rendelkezések révén lehetővé teszik a vállalkozások PPP-kben való részvételét; mivel a Koreával, Kolumbiával/Peruval, Közép-Amerikával, Szingapúrral és Kanadával (továbbá Vietnammal és Japánnal) kapcsolatos bánásmód és lehetőségek különbözőképpen és konkrétan meghatározásra kerültek; mivel viszonylag rugalmas megközelítésre van szükség a különböző partnerekkel folytatott tárgyalások tekintetében; mivel továbbra is a fenntartható társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődéshez, a demokráciához és a jó kormányzáshoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához, nemzetközileg elismert védelmi normákhoz való hozzájárulást, valamint tisztességes munkahelyek teremtését kell célul kitűzni; mivel többoldalú szinten a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) és a közbeszerzésről szóló megállapodás (GPA) szintén számos kötelezettséget állapít meg, csakúgy, mint egyéb többoldalú eszközök, úgymint a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TiSA); mivel ennek következtében az EU-n belül egyre nő a verseny;
Háttér-információk
1. hangsúlyozza, hogy a tisztességes foglalkoztatást, a versenyképességet és a termelékenységet ösztönözni kell az EU-ban és harmadik országokban olyan innovatív politikák és új eszközök révén, amelyek a fenntartható növekedés újraindítása érdekében a gazdasági szereplők aktivizálását célozzák, többek között az egységes piacon kívüli beruházásokon keresztül; úgy véli, hogy a PPP-k – több lehetőség közül az egyikként – az európai vállalatok számára jelentős növekedési forrást jelenthetnek, ugyanakkor hasznosak lennének a partnerországok számára is, mivel közérdekű infrastruktúrákat, javakat és szolgáltatásokat biztosíthatnak;
2. emlékeztet arra, hogy a PPP-k magas hozzáadott értéket kell nyújtaniuk a polgárok és a fogyasztók számára, minőségi szolgáltatásokat és/vagy árukat kell biztosítaniuk, konkrét verseny- és gazdasági előnyöket kell biztosítaniuk a közigazgatások számára kormány- és helyi szinten egyaránt, ugyanakkor nem szabad további terheket vagy veszteségeket okozniuk a közszféra számára;
3. kéri, hogy a Bizottság támogassa a PPP-k fogalmának nemzetközi szinten elfogadott meghatározását, mely szerint a köz-magán társulás egy állami kezdeményező és magánberuházók között kialakított, hosszú távú kapcsolat, amely az adott szerződésben egyértelműen meghatározott feltételek mellett minőségi és elérhető szolgáltatások és infrastruktúrák biztosítását célozza, a szerződéses feltételek tiszteletben tartása esetén igazságos és megfelelő javadalmazást garantáló nyomon követési mutatók alkalmazása mellett;
4. megállapítja, hogy a kkv-k és a nagyobb vállalkozások egyaránt a magánszektorra jellemző egyedi know-how-val és tapasztalatokkal, bevált gyakorlattal, valamint nem uniós országok közigazgatási szerveit is magukban foglaló hálózatokkal rendelkeznek, ami ténylegesen elősegíti a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szakpolitikák megvalósítását; úgy véli, hogy a kkv-k akkor tudják leginkább megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket, ha hálózatokat hoznak létre és globális szinten teljesítenek, és Európán kívüli piacokra is behatolnak, többek között PPP-ken keresztül; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és ösztönözze konzorciumok és egyéb együttműködési formák kialakítását a nagyvállalatok és a kkv-k között, az utóbbiak PPP-projektekhez való hozzáférésének megkönnyítése érdekében;
5. hangsúlyozza, hogy a PPP-k kialakítása során figyelembe kell venni különösen azt, hogy az uniós székhellyel rendelkező kkv-k milyen kihívásokkal néznek szembe, amikor PPP-k résztvevőjeként nemzetközi piacokon versenyeznek, és biztosítani kell a kkv-k tényleges és méltányos hozzáférését, nevezetesen a közüzemi ágazatokban, a 2014/25/EU irányelvben foglaltak szerint; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat;
Kihívások
6. sajnálatosnak tartja, hogy míg az EU eddig kormányzati közbeszerzési piacait jórészt nyitva tartotta a nemzetközi verseny előtt, az uniós vállalatok jelentős akadályokba ütköznek külföldön; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU kereskedelmi megállapodásai tartalmazzanak arra szolgáló eszközöket, hogy az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – külföldön a hazai vállalatokkal azonos feltételek mellett versenyezhessenek; kéri továbbá, hogy egyértelműen szabályozzák, és tegyék könnyen hozzáférhetővé a közbeszerzésekkel és az odaítélési kritériumokkal kapcsolatos információkat, és számolják fel a diszkriminatív és indokolatlan kereskedelmi akadályokat az állami közbeszerzések, a szolgáltatások és a beruházások terén (pl. fiskális megkülönböztetés, szabályozási korlátok fiókvállalatok és leányvállalatok létrehozása előtt és a finanszírozáshoz való hozzáférés korlátozása); felhívja a partnerországokat, hogy alkalmazzák a „nyílt kormányzás” elveit az átláthatóság biztosítása és az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében, és óvatosan alkalmazzák a PPP-ket, a költség-haszon elemzéseken és a projektek életképességén kívül figyelembe véve az állami hatóságok pénzügyi és technikai kapacitását is a szolgáltatások felügyelete vagy az infrastruktúra általános közérdekkel összhangban történő biztosítása terén;
7. elismeri, hogy a PPP-vel kapcsolatos kihívásokat le lehet küzdeni a jó kormányzás olyan elveinek alkalmazása révén, mint a szabályok átláthatósága és egyértelműsége, ahol is kulcsfontossággal bírnak az alábbiak: a projektek odaítélése, végrehajtása és kezdeti szakaszoktól induló értékelése; a kockázat-átruházás modellezése és meghatározása (különös tekintettel a közép- és hosszú távú költséghatékonyság értékelésére); az érintettek és civil szervezetek részvétele; a korrupció és a csalás elleni küzdelem; az illetékes igazgatás pénzügyi és technikai kapacitása a szerződések megfelelő megtervezésére és végrehajtásuk felügyeletére; a jogbiztonság megerősítése olyan keretek között, amelyek biztosítják a közintézmények számára törvényes hatáskörük gyakorlását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat – amelyek e tekintetben kulcsszerepet töltenek be – ezen elvek és a kapcsolódó bevált gyakorlatok EU-n kívüli alkalmazásának előmozdítására;
8. emlékeztet arra, hogy a PPP-ket a magas érték és a technikai összetettség, valamint a felek hosszú távú elkötelezettsége jellemzi; megjegyzi, hogy ezért megfelelő szintű rugalmasságra és eljárási garanciákra van szükségük az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő elbánás biztosítása érdekében;
9. emlékeztet arra, hogy – különösen az ingatlanokkal, a környezettel, a telekommunikációval és az energiahálózatokkal kapcsolatos – infrastrukturális projektekkel kockázatok is járnak, és a kormány a PPP-ken keresztül e kockázat egy részét a magánvállalkozóra terheli, hogy mindketten részesülhessenek az előnyökből, de megosszák a projektekkel járó kockázatokat és felelősségeket is; hangsúlyozza továbbá, hogy a kockázat megfelelő megosztása alapvető fontosságú a projekt költségeinek csökkentése, illetve sikeres végrehajtásának és az életképességének biztosítása érdekében;
10. emlékeztet rá, hogy a sikeres végrehajtás és a PPP-k életképességének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a lakosságnak nyújtott szolgáltatások magas színvonalúak, elérhetőek és költséghatékonyak legyenek az EU-n belül és azon kívül egyaránt; emlékeztet rá, hogy a projektek alakulására kihat a modellek és szerződések közötti választás összetettsége; figyelmeztet rá, hogy egy időben a PPP-ket csupán az államadóssági célkitűzések hivatalos teljesítésének céljára használták; hangsúlyozza, hogy megfelelő intézményi keretre van szükség a politikai elkötelezettség, a jó kormányzás és a megfelelő alap-jogszabályok ötvözésével annak biztosítása céljából, hogy a PPP-k jobb minőségű és szélesebb körű szolgáltatásokat kínáljanak a polgároknak; e tekintetben hangsúlyozza az érintett vállalkozások profilja és tapasztalatai megfelelő értékelésének fontosságát, az általuk biztosított szolgáltatások minőségének, valamint annak meghatározása céljából, hogy üzleti magatartásuk felelősségteljes volt-e;
A magánszektor bevonása a fejlesztésbe
11. hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi, beruházási és fejlesztési politikák összefonódnak, és hogy a Lisszaboni Szerződés 208. cikke létrehozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az EU beruházással kapcsolatos szakpolitikái olyan pénzügyi döntésekre irányuljanak, amelyek kiterjednek a társadalmi hatások tényleges értékelésére;
12. hangsúlyozza a PPP-ben rejlő növekvő lehetőségeket, mivel többek között azok jelentik az egyik olyan eszközt, amely képes előmozdítani az innovatív megoldásokat, fejlesztési célkitűzések érdekében mobilizálva a hosszú távú magánfinanszírozást és a hazai forrásokat, mivel a fejlődő országokban az infrastruktúra, valamint a víz- és energiaellátás tekintetében jelentős beruházásokra van szükség, melyeket a közszektor önmagában nem képes biztosítani, és melyek többsége esetében a magánszektor bevonásának jótékony hatásai lennének; úgy véli, hogy a PPP-k a technológiai és az üzleti modellek terén is elősegíthetik az innovációt, és olyan mechanizmusokat tudnak kiépíteni, amelyek biztosítják a magánszektor elszámoltathatóságát; rámutat azonban egyes példákra, amikor is a magánszektor PPP-kben való részvétele fejlődő országokban nem vezetett a vár eredményekre; ezért megjegyzi, hogy technikai segítségnyújtásra van szükség a PPP-k kidolgozása jogi és intézményi kereteinek megerősítése érdekében, különösen, ami az ilyen projektek megfelelő értékelésére, tervezésére és végrehajtásának felügyeletére szolgáló kapacitást illeti, és lehetőséget kell biztosítani az állami partnerek számára arra, hogy kártérítést követeljenek a szerződés teljesítésének elmaradása esetén;
13. megállapítja, hogy a PPP-k a fejlesztési menetrend élén szerepelnek, és azokat a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt egyre inkább előmozdítják az infrastruktúra-finanszírozási hiányok megszüntetésének lehetőségeként;
14. sürgeti a Bizottságot – miután jelezte, hogy az elkövetkező években jelentősen bővíteni kívánja a támogatások és hitelek ötvözésének alkalmazását –, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék által a támogatások és hitelek ötvözéséről szóló különjelentésben tett ajánlásokat, és megfelelően értékelje a kölcsönök és vissza nem térítendő támogatások ötvözésének mechanizmusait, különösen a fejlesztés és pénzügyi kiegészítő jelleg, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében;
15. felhívja az uniós szerveket, hogy ösztönözzék a harmadik országokban – különösen a legkevésbé fejlett országokban – PPP-kben részt vevő uniós vállalkozásokat arra, hogy a fejlesztési együttműködés célkitűzéseinek figyelembevétele érdekében a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével összhangban végezzék tevékenységeiket, alkalmazkodva a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó meglévő OECD-útmutatókhoz; felhívja a Bizottságot, hogy különösen a hazai gazdaság hosszú távú fejlesztésének előtérbe helyezése révén a fejlesztési célokat figyelembe véve ösztönözze a fenntartható beruházásokat és mozdítsa elő a környezetvédelemre, a szegénység csökkentésére, az oktatásra, a hulladékgazdálkodásra vagy például a megújuló energiaforrások használatára összpontosító projekteket;
16. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatás tekintetében a PPP-k hatékony eszközt jelentenek az uniós források oly módon történő elköltésére, hogy közben uniós prioritásokat támogatnak, és előmozdítják a többi szakpolitikával való összhangot; kéri, hogy a Bizottság erőteljesebben vegyen részt a fejlesztési célú PPP-kben, és fokozza az e célú beruházásokat, továbbá használja a PPP-ket az Unió korlátozott fejlesztési költségvetésének kiegészítésére;
17. rámutat, hogy valószínűleg a magánberuházások és a magánfinanszírozás jelentik a fenntartható növekedés legfontosabb mozgatórugóját, amely növekedés az elkövetkezendő évekre vonatkozó előrejelzések szerint a fejlődő országokban körülbelül 5%-os lesz; elismeri, hogy a magánfinanszírozás segíthet a helyi vállalatok és a helyi gazdaságok támogatásában, és tisztességes munkahelyeket biztosíthat – következésképp a szegénység felszámolását eredményezheti –, feltéve hogy a közvetlen külföldi befektetést megfelelően szabályozzák és a partnerországok gazdaságának – többek között a technológiaátadás és helyi munkaerő számára teremtett képzési lehetőségek révén elért – konkrét előrelépéseihez kapcsolják; úgy véli, hogy ilyen körülmények között a PPP-k a legkevésbé fejlett országok javát szolgálhatják, hiszen az aránytalan befektetési kockázat nem ösztönzi kellő mértékben a magánberuházást; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend keretében a jövőbeli PPP-knek a szegénység csökkentésére és az egyéb fenntartható fejlesztési célok elérésére kell törekedniük, és azokat összhangba kell hozni a partnerországok nemzeti fejlesztési terveivel;
18. megjegyzi, hogy a megfelelően felépített és hatékonyan végrehajtott PPP-k számos olyan előnnyel szolgálnak, mint például az innováció, az erőforrások hatékonyabb felhasználása, valamint a minőségbiztosítás és az ellenőrzés; megjegyzi emellett, hogy a fejlődő országokban a PPP-ket annak alapján kell értékelni, hogy mennyire képesek fejlesztési eredményeket elérni, továbbá hogy tisztességesen kell elosztani a kockázati terhet a köz- és a magánszektor között; rámutat, hogy a fejlődő országokban működő PPP-k eddig elsősorban az energia- és a távközlési ágazatban koncentrálódtak, miközben továbbra sem jellemző a magánszektor bevonódása a szociális infrastruktúrába; ezért olyan PPP-k elindítására ösztönöz, melyek elsődlegesen a fenntartható fejlesztési célok elérésére törekednek;
19. felszólít a partnerországok kormányainak biztosított technikai segítségnyújtás fokozására – mely magában foglalja a helyi személyzet képzését és a technológiamegosztást –, ily módon fokozva képességüket arra, hogy felelősséget viseljenek a PPP-kért, és részt vállaljanak a PPP-projektek irányításának feladatában, és támogatva őket olyan bankrendszerek és adóhatóságok felállításában, amelyek képesek ellátni a pénzügyi irányítást, valamint a köz- és magánszférabeli források kezelését; rámutat, hogy bizonyos múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a rossz alkuk eredményeként létrejött PPP-szerződések adott esetben növelhetik az államok eladósodottságát, ezért sürgeti a felelős finanszírozást szolgáló szabályozási keret felállítását; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg annak a lehetőségét, hogy a fejlődő országok számára műszaki segítséget nyújtson és tanácsot adjon arra vonatkozóan, hogy hogyan tudják előkészíteni és végrehajtani az uniós szabványokat a piacaikon;
20. határozottan támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek EU-n belül és kívül történő eredményes és átfogó elterjesztését és végrehajtását, és hangsúlyozza, hogy minden szükséges politikai és jogalkotási intézkedést meg kell tenni az említett – többek között az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó – ENSZ-alapelvek eredményes végrehajtásában tapasztalható hiányosságok kezelésére;
21. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési ügynökségeknek biztosítaniuk kell, hogy a közszektorból származó fejlesztésfinanszírozást a fejlődő ország helyi gazdasági hálózatainak támogatására használják fel, és ne térítsék el az adományozó országokból származó magáncégek és multinacionális vállalatok támogatására; hangsúlyozza különösen, hogy a PPP-knek a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások kapacitásainak építésére kell törekedniük;
22. emlékeztet az Európai Unió az iránti elkötelezettségére, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését; sürgeti a nemi dimenzió PPP-k tervezésébe és végrehajtásába való beépítését, például a célzott beruházások vonatkozásában nemek szerint bontott adatok használata és nemi szempontú elemzés, valamint a nők számára kínált előnyöket jellemző fő teljesítménymutatók szerződésekben való szerepeltetése révén; ezzel összefüggésben felszólít a helyi – különösen a nők vezette – kkv-k fokozottabb támogatására, lehetővé téve számukra, hogy részesüljenek a magánszektor által generált növekedés előnyeiből;
Uniós vállalkozások EU-n kívüli PPP-kben való részvételét biztosító lehetséges eszközök
23. felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten a Kereskedelmi Világszervezetben és a harmadik országokkal jelenleg is folytatott kétoldalú tárgyalások során a nemzetközi versenyt lehetővé tevő pozitív, és a kölcsönösséget kiemelő megközelítést követve próbáljon jelentős kötelezettségvállalásokat elérni a piaci hozzáférés tekintetében, kijavítandó a kereskedelmi partnerek által alkalmazotthoz képest az uniós kormányzati közbeszerzési piacok nyitottsága tekintetében meglévő aszimmetriát; kéri, hogy a Bizottság lépjen fel azon adminisztratív, eljárási vagy technikai korlátok felszámolása érdekében, amelyek akadályozzák az uniós vállalkozások külföldi PPP-kben való részvételét;
24. felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról más országokkal folytatott tárgyalások során támogassa az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – előtt álló akadályok megszüntetését, hogy ezekben az országokban PPP-kbe léphessenek be, továbbá támogassa az uniós polgárok szakmai mobilitását ezekben az államokban, abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra, hogy a belföldi vállalatokkal és a harmadik országokból érkező vállalatokkal egyenlő esélyekkel versenyezhessenek;
25. felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a külföldön működő uniós vállalkozásokat, és vonja le a következtetéseket a sikertörténetekből, modellekből, bevált módszerekből, annak érdekében, hogy iránymutatást tudjon készíteni, és fontolja meg virtuális központok és megfigyelőközpontok létrehozását az uniós vállalatok – különösen a kkv-k – PPP-kkel kapcsolatos lehetőségekre vonatkozó információkhoz való hozzáférésének elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze felhasználóbarát fórumok és hálózatok létrehozását az érintettek közötti strukturált párbeszéd előmozdítása érdekében, valamint biztosítson technikai segítségnyújtást a jogi keret és a várt kihívások tekintetében; kéri, hogy a Bizottság tanulmányozza az Unió szabadkereskedelmi megállapodásainak hatásait és azok alkalmazását az európai vállalkozások külföld PPP-khez való hozzáférése tekintetében; úgy véli, hogy egy ilyen tanulmány rávilágítana a szabadkereskedelmi megállapodások PPP-k tekintetében gyakorolt konkrét hatásaira, és adott esetben felfedne olyan akadályokat, melyekkel eddig nem foglalkoztak;
26. felhívja a Bizottságot, hogy a PPP-kkel összefüggésbe hozott bizonytalanságok csökkentése érdekében támogassa egyértelmű és átfogó elszámolási szabályok nemzetközi szinten való használatát, egyidejűleg előmozdítva a hatékony és eredményes költségvetési politikát és a projektek fenntarthatóságát;
27. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU által támogatott szervek – például a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) és az európai vállalkozási hálózat (EEN) – is hozzáférhessenek az arra vonatkozó információhoz, hogy az Unión kívüli országokban hogyan lehet csatlakozni PPP-khez, és ezeket az információkat megoszthassák a kkv-kkal, továbbá támogassa a kis- és középvállalkozásoknak a harmadik országok köz- és magánszféra közötti partnerségeiben való részvételét;
28. hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló magánszektorbeli finanszírozás PPP-k iránti érdeklődésének felkeltése érdekében alapvető jelentőségű megfelelő biztosítékot nyújtani abban a tekintetben, hogy e hosszú távú beruházások egyértelmű, stabil és biztonságos környezetben, jó kormányzás, jogbiztonság, átláthatóság, egyenlő bánásmód, megkülönböztetésmentesség és hatékony vitarendezés mellett fognak megvalósulni; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az illetékes nemzetközi fórumokon és a nemzetközi pénzintézetekben működjenek együtt annak biztosításában, hogy e területen létezzen a szükséges jogi keret, és hogy az átlátható, demokratikus, befogadó, eredményes és költséghatékony legyen;
PPP-k az EU-n kívül: új munkahelyek és növekedési lehetőségek az uniós vállalkozások számára
29. meggyőződése, hogy az uniós vállalkozások nagy nemzetközi PPP-kben való részvételének fokozódása jelentős előnyökkel járna Európa számára a tisztességes munkahelyek teremtése, a termelékenység, a versenyképesség, valamint a technológiai képességek és az innovációs fejlődés szempontjából; emlékeztet rá, hogy az európai kkv-k nemzetközivé válásáról szóló 2010-es bizottsági tanulmány a termékek, a szolgáltatások és a folyamatok szempontjából kiemeli a nemzetközivé válás és az innováció közötti pozitív kapcsolatot;
30. hangsúlyozza, hogy az e téren elvégzett munka során figyelembe kell venni különösen azt, hogy az uniós székhellyel rendelkező kkv-k milyen kihívásokkal néznek szembe, amikor PPP-k résztvevőjeként nemzetközi piacokon versenyeznek, és biztosítani kell a kkv-k tényleges és méltányos hozzáférését; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat;
31. emlékeztet az EU által PPP-k használatának köszönhetően elért eredményekre az infrastruktúrafejlesztés terén, élen járó technológiai területeken, a kutatás, az e-tanulás terén, valamint egyéb, nagy hozzáadott értékkel bíró ágazatokban, és ösztönzi a Bizottságot az EU-ban a legjobb eredményeket hozó projektek beazonosítására, valamint az összes típusú uniós vállalkozás, különösen a kkv-k ilyen külföldi kezdeményezésekben való részvételének támogatására;
o o o
32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Beruházási Banknak.