Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2074(BUD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0217/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0217/2015

Viták :

PV 07/07/2015 - 13
CRE 07/07/2015 - 13

Szavazatok :

PV 08/07/2015 - 4.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0263

Elfogadott szövegek
PDF 1450kWORD 1128k
2015. július 8., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A 2016. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetés
P8_TA(2015)0263A8-0217/2015
Állásfoglalás
 Függelék
 Függelék
 Függelék

Az Európai Parlament 2015. július 8-i állásfoglalása a 2016. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról (2015/2074(BUD))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. és 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetére, amelyet a Bizottság 2015. június 24-én fogadott el (COM(2015)0300),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel a 2016. évi költségvetés (III. szakasz – Bizottság) elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a 2016. évi költségvetési iránymutatásokról szóló, 2015. február 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata II. címének 8. fejezetére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság leveleire,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a többi érdekelt bizottság véleményére (A8-0217/2015),

A 2016. évi költségvetési tervezet: a kötelezettségvállalások tiszteletben tartása és a finanszírozási prioritások

1.  emlékeztet rá, hogy a fent említett 2015. március 11-i állásfoglalásában a Parlament az egész Unióban az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló tisztességes és minőségi munkahelyek létrehozását, a vállalkozások és a vállalkozói szellem fejlesztését, valamint egy biztonságos Európában megvalósuló belső és külső szolidaritást helyezte a 2016-os költségvetéssel kapcsolatos elsődleges céljainak középpontjába; ismételten megerősíti, hogy a Parlament elkötelezett a jogi és politikai kötelezettségvállalások tiszteletben tartása mellett, és újfent felszólítja az intézményeket, hogy teljesítsék ígéreteiket;

2.  ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (MFF) felső határértékeket határozott meg minden egyes fejezet esetében, továbbá rendelkezett egyrészt konkrét és a lehető legnagyobb mértékű rugalmasságról, hogy az Unió eleget tehessen jogi kötelezettségeinek, másrészt speciális eszközökről azért, hogy az Unió reagálni tudjon meghatározott, előre nem látható helyzetekben, illetve hogy finanszírozni tudja a felső korlátok feletti, egyértelműen meghatározott kiadásokat;

3.  üdvözli, hogy az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság által készített általános költségvetési tervezete megerősíti e prioritásokat, és javasolja a beruházások, a tudás, a munkahelyteremtés és a növekedésorientált programok, különösen az olyan széles körben ismert mobilitási programok, mint például az Erasmus+ uniós támogatásának fokozását; úgy véli, hogy a 2016-os költségvetési tervezet örvendetes lépést jelent annak érdekében, hogy a tagállamok segítséget kapjanak a strukturális kihívások – különösen a versenyképesség romlása – kezelése terén; elégedett azzal, hogy a 3. fejezet (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. fejezet (Globális Európa) egészében tapasztalható megfelelő várható növekedésen túl, a Bizottság próbál megfelelni annak a kihívásnak, hogy reagáljon az új fejleményekre, mint az ukrajnai, szíriai és a földközi-tengeri válságok azáltal, hogy választ ad az EU és a tagállamok szükségleteire a biztonság és a migráció területén, valamint erős politikai akaratról tesz tanúbizonyságot a külső fellépések terén és a származási és tranzitországok iránti költségevetési kötelezettségvállalás tekintetében;

4.  üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) 2016. évi költségvetési tervezetbe történő belefoglalását, és különösen a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített kerettartalék igénybevételét a 8 milliárd eurós kerettel rendelkező ESBA-garanciaalap finanszírozásához szükséges kiadások egy részének fedezésére, ahelyett, hogy csak a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) csökkentésére kerülne sor; hangsúlyozza egyrészt, hogy a Parlament célja az volt, hogy a lehető legkisebbre mérsékelje e két program csökkentésének hatását, másrészt hogy a társjogalkotók között létrejött megállapodás összesen további 1 milliárd euróval mérsékelte e csökkentések mértékét, ezáltal megmentve többek között az alapkutatásokat; azt várja, hogy az ESBA-megállapodás módosító indítvány formájában a lehető leghamarabb kerüljön be a 2016-os költségvetésbe;

5.  emlékeztet rá azonban, hogy a költségvetési hatóság csak az éves költségvetési eljárás során hozza majd meg az éves előirányzatok ESBA-garanciaalap létrehozása céljából történő engedélyezéséről szóló határozatot; kötelezettséget vállal e tekintetben a Horizont 2020 programot és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt érintő továbbra is jelentős csökkentések további ellensúlyozására annak érdekében, hogy ezek a programok teljes mértékben teljesíthessék a jogalapjaikról szóló tárgyalások eredményeként csupán két éve meghatározott célkitűzéseiket; szintén alaposan meg kívánja vizsgálni, hogy ezeknek a csökkentéseknek a 2016–2018-as évekre kell-e összpontosulniuk, amint azt a Bizottság javasolta, vagy az e programokra gyakorolt hatásuk minimálisra csökkentése érdekében eloszthatóak-e 2019–2020-ra is;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) kötelezettségvállalási előirányzatai számszerűen csökkennek 2015-ről 2016-ra; felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen jellegű csökkentés felettébb negatív jelzést küldene egy olyan időszakban, amikor a kkv-k innovatív és munkahely-teremtési potenciáljára nagy szükség van az uniós gazdasági fellendülés ösztönzése, a beruházási szakadékok csökkentése és az Unió jövőbeli jólétéhez való hozzájárulás érdekében; emlékeztet rá, hogy a vállalkozói készség ösztönzését, a versenyképesség, valamint az uniós vállalkozások, köztük a szociális vállalkozások piacra jutásának javítását, továbbá az európai gazdasághoz és versenyképességhez jelentős mértékben hozzájáruló kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését valamennyi intézmény prioritásként kezeli, ami indokolja a COSME előirányzatainak az időszak elejére ütemezését és megerősítését az elmúlt két évben, figyelembe véve a program magas végrehajtási arányát; ezért biztosítani kívánja, hogy e program 2016-ban kedvezően alakuljon;

7.  ismételten aggodalmát fejezi ki az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI), az Unión belül a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség elleni, minden európai döntéshozó számára kiemelt fontosságú küzdelem kulcsfontosságú eszközének finanszírozása miatt; megjegyzi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített kiegészítő összegek 2014-re és 2015-re történő előreütemezését; sajnálatosnak tartja, hogy 2016-ra nem javasolnak új kötelezettségvállalási előirányzatokat; emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keret a 2016-os felső korláton túl a növekedéssel és foglalkoztatással és különösen a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékról rendelkezik; ezért emlékeztet arra, hogy az Európai Szociális Alapról szóló rendelet előírta, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés forrásait felfelé lehet korrigálni a 2016–2020 közötti évekre vonatkozóan a költségvetési eljárás keretében; ezért kéri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés további folytatását a többéves pénzügyi keretben található rugalmassági rendelkezés kihasználásával, és biztosítani kívánja, hogy a 2016-os költségvetés tartalmazza a szükséges összegeket;

8.  megjegyzi, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belüli, megosztott irányítás alá tartozó kötelezettségvállalásoknak a vonatkozó szabályok és programok késői elfogadása miatt történő újraprogramozásáról időben született megállapodásnak köszönhetően a Bizottság a 2016. évi költségvetési tervezetbe (2. és 3. fejezet) 4,5 milliárd euró összegben olyan kötelezettségvállalási előirányzatokat foglalt bele, amelyeket 2014-ben nem lehetett felhasználni; emlékeztet arra, hogy az 1/2015. számú költségvetés-módosítás már lehetővé tette 16,5 milliárd euró átcsoportosítását 2014-ről 2015-re az 1b., 2. és 3. fejezetben; hangsúlyozza azonban, hogy ez csupán a 2014-re már elfogadott előirányzatok átcsoportosítását jelenti, ezért az összehasonlíthatóság céljából nem kell figyelembe venni, amikor azt értékeljük, hogy a 2016-os költségvetés hogyan változott 2015-höz képest; ezért rámutat, hogy az érintett programok kötelezettségvállalási előirányzatai valójában növekednek a 2016. évi költségvetés tervezetében;

9.  aggodalmát fejezi amiatt, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret alá tartozó új programok a jogalapok és az operatív programok késedelmes jóváhagyása, valamint a 2014-es kifizetési előirányzatok hiánya miatt a tervezettnél lassabban indulnak be; vállalja annak megvizsgálását, hogy az igényelt kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok ténylegesen lehetővé teszik-e ezen új programok teljes működőképességének elérését; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy jóvátegyék a végrehajtás terén tapasztalható késedelmet;

10.  megjegyzi, hogy az EU 2016. évi költségvetésének tervezete a kötelezettségvállalásokra 153,5 milliárd eurót (ideértve a 2014-ből újraprogramozott 4,5 milliárd eurót), míg a kifizetésekre 143,5 milliárd eurót irányoz elő; rámutat, hogy az újraprogramozás hatását 2015-ben és 2016-ban figyelmen kívül hagyva ez a 2015. évi költségvetéshez képest a kötelezettségvállalási előirányzatok terén 2,4%-os, a kifizetési előirányzatoknál pedig 1,6%-os növekedésnek felel meg; hangsúlyozza, hogy ezek az összességében mérsékelt növekedések – a többéves pénzügyi keret által meghatározott pályának megfelelően és az inflációt követve – reálértéken gyakorlatilag nem jelentenek növekedést, ami kiemeli a kiadások hatékonyságának és eredményességének fontosságát;

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság a többéves pénzügyi keret felső határa alatt 2,2 milliárd eurós kerettartalékot hagy a kötelezettségvállalási előirányzatoknál (ebből 1,2 milliárd eurót a 2. fejezetben) és 1,6 milliárd eurót a kifizetési előirányzatoknál; emlékeztet rá, hogy a kötelezettségvállalások és kifizetések tekintetében rendelkezésre álló kerettartalék, valamint a végrehajtatlan kifizetések a későbbi években szükség esetén felhasználható összesített kerettartalékot növelik; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített kerettartalék először áll rendelkezésre, amelynek egy része az ESBA-ra kerül majd felhasználásra; elviekben üdvözli a rugalmassági eszköz javasolt igénybevételét egyértelműen meghatározható kiadásokra a menekültügy és a migráció területén új uniós kezdeményezések részeként, amelyek nem finanszírozhatók a 3. fejezet keretein belül; a fennmaradó tartalékkeret és a többéves pénzügyi keretben foglalt megfelelő rugalmassági rendelkezések egy részét a kulcsfontosságú prioritások megerősítésére kívánja felhasználni;

Kifizetések: a bizalom helyreállítása

12.  emlékeztet rá, hogy a kifizetési hiányok – főként a nem megfelelő kifizetési felső határok és az alultervezés miatt – korábban sohasem látott méreteket értek el 2014-ben, és ez 2015-re is érvényes; attól tart, hogy mindez továbbra is veszélyezteti majd a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret új programjainak megfelelő végrehajtását és kedvezőtlenül érinti a kedvezményezetteket, különösen a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, amelyeknek gazdasági és társadalmi korlátokkal kell szembenézniük; miközben támogatja a kifizetések Bizottság által történő aktív irányítását, aggodalmát fejezi ki az ajánlattételi felhívások elhalasztása, az előfinanszírozás csökkentése, valamint a késedelmes kifizetések miatt, ami igen károsnak bizonyulhat a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából; ismételten aggodalmát fejezi ki a Tanács által az éves költségvetés olvasata során a kifizetések tekintetében bevezetett ad hoc csökkentések miatt, többek között az 1a. alfejezet (Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért) alá tartozó programokban; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016. március 31-ig készítsen jelentést az azokra a kedvezményezettekre gyakorolt hatásról, akik 2013–2015 között késve kapták meg az uniós kifizetéseket, valamint a programok végrehajtására gyakorolt hatásról;

13.  üdvözli, hogy az EU költségvetési tervezete tükrözi az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által a közös diagnózist és a három intézmény ezen elmaradás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalását követően 2015–2016-ra elfogadott kifizetési tervről szóló együttes nyilatkozatot; emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 310. cikke értelmében az EU költségvetésében egyensúlynak kell lennie a bevételek és a kiadások között; emlékeztet rá, hogy a Bizottság becslései szerint a költségvetési tervezetben kért kifizetési előirányzatok a fennmaradó kifizetetlen számlák összegét körülbelül 2 milliárd eurós fenntartható szintre csökkentenék; ennek következtében vállalja, hogy teljes körűen támogatja a Bizottság javaslatát, és elvárja, hogy a Tanács e tekintetben tartsa tiszteletben kötelezettségvállalásait;

14.  hangsúlyozza, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság kötelezettséget vállalt a fennálló kifizetési kérelmek terén év végére felhalmozódó fenntarthatatlan elmaradások jövőbeli kialakulásának elkerülésére, és ezzel egyidejűleg a többéves pénzügyi keret és az éves költségvetési eljárások részeként kötött megállapodások teljes körű tiszteletben tartására és végrehajtására; ezzel összefüggésben ismételten kijelenti, hogy a szorosan és aktívan figyelemmel kell kísérni a hátralék alakulását; ismételten hangot ad aggályának a tekintetben, hogy a kifizetési ciklusok sajátosságai további nyomást gyakorolnak a kifizetési előirányzatok szintjére, különösen a többéves pénzügyi keret végén; emlékezteti a Bizottságot a kifizetési tervről szóló együttes nyilatkozatban tett kötelezettségvállalására, hogy fejlessze ki közép- és hosszú távú előrejelző eszközeit és hozzon létre egy korai előrejelző rendszert ezen első kifizetési előrejelzések júliusban történő ismertetésére annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság kellően megalapozott döntéseket hozhasson a jövőben;

15.  üdvözli, hogy a kifizetési előirányzatok teljes összegén belül végre jelentős elmozdulás történt a korábbi, 2007–2013 közötti programok végrehajtásától a 2014–2020-as időszakra szóló új programok végrehajtása felé; hangsúlyozza azonban, hogy a 2016-os költségvetési tervezet, konkrétan az 1b. alfejezet kifizetési előirányzatainak szintje a kötelezettségvállalásokhoz képest alacsony, ami felveti a fennmaradó kifizetések hasonló hátralékával kapcsolatos kockázatot a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén; ezért megkérdőjelezi, hogy ez milyen mértékben van összhangban a kifizetési terv hosszú távú személetével;

1a.alfejezet – Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

16.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak az 1a. alfejezeten belüli kötelezettségvállalási előirányzatok 2016-os összegére (18,6 milliárd euró) vonatkozó javaslata 2015-höz képest 6,1%-os növekedésnek felel meg; rámutat, hogy a kötelezettségvállalások növekedése nagyrészt az ESBA bevonásának, az Erasmus+ és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) előirányzatai emelésének, és kisebb mértékben a közösségi vámügyi cselekvési program, a Fiscalis és a csalás elleni fellépés, valamint a foglalkoztatás és a szociális innováció előirányzatai növekedésének tudható be; különleges figyelmet fog fordítani a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a felsőoktatás közötti egyenlőtlenségek csökkentésére Európában, nevezetesen a mobilitáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása révén;

17.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy csökkennek a nagy infrastrukturális projektek, a Horizont 2020 és a COSME előirányzatai, valamint lassabban növekszik az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedési keretösszege az ESBA-hoz való átcsoportosítás miatt; emlékeztet arra, hogy a Bizottság ESBA-ra vonatkozó eredeti javaslata 2016-ban a Horizont 2020 program 170 millió eurós csökkenését eredményezte volna 2015-höz képest, így ellentmondásos jelzést adva a jelenlegi többéves pénzügyi keretben széles körben kiemelt prioritásként elismert programmal kapcsolatban; sajnálattal veszi tudomásul a kutatástámogatásra gyakorolt továbbgyűrűző hatást, többek között olyan területeken, mint az energia, kkv-k, éghajlat, környezet, társadalomtudományok és „tudomány a társadalomban”; vállalja, hogy törekedni fog e programok javasolt csökkentésének további ellentételezésére a költségvetési eljárás során eszközölt növelések révén, az 1a. alfejezet felső határa alatt még rendelkezésre álló 200 millió eurós tartalékkeret kihasználásával; hangsúlyozza, hogy a beruházások, a kutatás és az innováció finanszírozása során azokra a területekre kell összpontosítani, ahol a legnagyobb hozzáadott értéket tudják elérni, úgymint az energiahatékonyság javítása, ikt, az alapkutatásra fordított támogatások, valamint a karbonszegény és a megújuló energiához kapcsolódó technológiák;

18.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az ITER programot, és elkötelezett annak megfelelő finanszírozása mellett; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az ITER felülvizsgált menetrendjének és pénzügyi tervezésének 2015 novemberére előirányzott bemutatása nem teszi majd lehetővé a költségvetési bizottság számára az új információ 2016. évi éves költségvetésre vonatkozó eljárás során történő figyelembevételét; sürgeti az ITER-t és a Fúziósenergia-fejlesztési Európai Közös Vállalkozását, hogy haladéktalanul nyújtsák be a 2013-as mentesítésükre vonatkozóan kért jelentéseket, és tegyenek lépéseket a Parlament ajánlásai nyomán;

19.  hangsúlyozza, hogy a kifizetési előirányzatok korábbi alultervezése tovább növelte a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti különbséget az 1a. fejezet alá tartozó több programnál, hozzájárulva ezzel a fennálló kötelezettségvállalások egyéb fejezetekhez képest meredek növekedéséhez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak csökkentenie kellett az előfinanszírozás összegét, és – ami ennél is aggasztóbb – hogy el kellett halasztania új ajánlattételi felhívásokat, továbbá szerződések aláírását; megjegyzi például, hogy a Horizont 2020 keretében a Bizottság becslése szerint „szabályszerű végrehajtás esetén a kifizetési előirányzatok korlátozása nélkül 2014 végére mintegy 1 milliárd euróval többet költöttek volna el”; miközben üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a kifizetéseket ellenőrzés alatt tartsa, ismételten megerősíti, hogy semmilyen körülmények között nem fogja eltűrni, hogy a 2014–2020-as programok lelassítását tekintse a kifizetési hiányok kezelési módjának;

20.  ezért üdvözli a kifizetési előirányzatok 2015-höz képest 11,4%-os, 17,5 millió euróra történő növelését és a kifizetések/kötelezettségvállalások arányának növelését 2016-ban; megjegyzi, hogy több program (Kopernikusz, Erasmus+, Horizont 2020, Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedési ága, nukleáris biztonság és leszerelés) esetében a kifizetési előirányzatok meghaladják a kötelezettségvállalási előirányzatok szintjét;

1b.alfejezet – Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

21.  tudomásul veszi az 1b. alfejezet kötelezettségvállalási előirányzataira javasolt 50,8 milliárd eurós összeget (+3,2% 2015-höz képest, az újraprogramozás hatásának semlegesítésével) és a kifizetési előirányzatokra javasolt 49,1 milliárd eurót (-4%), ami csekély, 15,3 millió eurós tartalékkeretet hagy a kötelezettségvállalások felső határa alatt; emlékeztet rá, hogy a kohéziós politika az EU fő beruházási politikája, amelynek célja az európai régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése révén; hangsúlyozza, hogy az olyan eszközök, mint az ESZA, az ERFA, a Kohéziós Alap és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés alapvető jelentőséggel bírnak a konvergencia előmozdítása, a fejlettségbeli különbségek csökkentése és minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozásának támogatása tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika kulcsszerepet tölt be az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában;

22.  kiemeli, hogy a 2016-ra javasolt kifizetési előirányzatok 44%-a a korábbi programozási időszakokra vonatkozóan fennmaradó kifizetési igények fedezésére szolgál, és így csak 26,8 milliárd euró kifizetési előirányzat marad az új, 2014–2020-as kohéziós programok elindítására; a kifizetési előirányzatok javasolt összegét ezért az ezen alfejezetben szükséges minimumnak tekinti;

23.  emlékeztet arra, hogy 21,6 milliárd euró összegre van szükség a 2016. évi költségvetésben ahhoz, hogy a kohéziós programok 2007–2013-as időszakra vonatkozó kifizetetlen számlaállományának szintjét lecsökkentsék a 2014 végi 24,7 milliárd euróról és a 2015 végi 20 milliárd euróról 2016 végére 2 milliárd euróra, ahogy az a Bizottság 2015–2016-os kifizetési tervről szóló együttes nyilatkozathoz csatolt értékelésében szerepel; sürgeti, hogy az EU hitelessége veszélyeztetésének elkerülése érdekében a jövőben kerüljék el a kifizetetlen számlák hasonló abnormális mértékű felhalmozódását;

24.  az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés folytatása melletti felhívásán kívül hangsúlyozza, hogy sürgetővé vált a kezdeményezés végrehajtásának hatékony és eredményes felgyorsítása a tagállamokban; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg a nemzeti ifjúságigarancia-rendszerek mielőbbi működésbe állítása érdekében, adott esetben figyelembe véve az Európai Számvevőszék 3/2015. sz. különjelentésében rögzített ajánlásokat; ismételten hangsúlyozza, hogy az előfinanszírozási ráta nemrégiben jóváhagyott, 30%-ra való növelése, amelyet az EP is határozottan támogat, az időközi kifizetések iránti kérelmek tagállamok általi, egy éven belüli gyors benyújtásának függvénye, és annak 2016-ban lehet tényleges eredménye; ragaszkodik ahhoz, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előfinanszírozása nem érintheti hátrányosan az Európai Szociális Alap (ESZA) egyéb elemeinek végrehajtását;

2. fejezet – Fenntartható növekedés: természeti erőforrások

25.  tudomásul veszi a javasolt 63,1 milliárd EUR kötelezettségvállalási előirányzatot (- 0,1% 2015-hez képest, az újraprogramozást hatásának közömbösítése mellett), valamint az 55,9 milliárd eurós kifizetési előirányzatot (- 0,2%) a 2. fejezet esetében, ami 1,2 milliárd eurós mozgásteret hagy a kötelezettségvállalások felső korlátján belül, illetve 1,1 milliárd eurós mozgásteret hagy az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA) részleges felső korlátján belül; rámutat arra, hogy a pénzügyi fegyelmi mechanizmust csak annak érdekében lehet alkalmazni, hogy a mezőgazdasági szektor válságaira tartalékalapot hozzanak létre; várakozással tekint a Bizottság 2015. októberére várható módosító indítványa elébe, amely az EMGA finanszírozására vonatkozó naprakész információkon fog alapulni; hangsúlyozza, hogy a KAP két pillére közötti átcsoportosítás összességében növeli a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló összegeket;

26.  hangsúlyozza, hogy a 2016. évi költségvetési tervezet a 2015-ös költségvetéshez képest a mezőgazdasági piaci intervenciókra vonatkozó szükségletek csökkenését mutatja, elsősorban azon 2015-ös sürgősségi intézkedések hatása miatt, amelyek az EU-ból származó egyes mezőgazdasági termékek importjára vonatkozó orosz embargóhoz kapcsolódnak; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a 2016. évi költségvetésben nincs szükség további intézkedésekre; hangsúlyozza az európai mezőgazdaság versenyképességének és fenntarthatóságának növelésére irányuló célkitűzéseket, és kéri, hogy bocsássanak rendelkezésre forrásokat e célkitűzések teljesítéséhez;

27.  hangsúlyozza, hogy a megreformált közös halászati politika nagyratörő jogi keretet hoz létre a felelősségteljes halászat jelentette kihívásoknak való megfelelés érdekében (többek között adatgyűjtés révén), és örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap részesült a 2014-ben fel nem használt előirányzatok 2015-re való átcsoportosításából, mivel ezen átprogramozás hatásának semlegesítése mellett az alap kötelezettségvállalási előirányzatai 2016-ban tovább növekednek; megjegyzi azonban, hogy a kifizetési előirányzatok terén a legutóbbi program fokozatos megszüntetését csak részben ellensúlyozzák az új program által felhasznált előirányzatok, ami a 2016-os előirányzatok csökkentését eredményezi;

28.  üdvözli, hogy mind a kötelezettségvállalások, mind a kifizetések terén növekedtek a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó LIFE program számára biztosított előirányzatok; üdvözli az uniós költségvetés környezetbaráttá tételére irányuló első lépéseket, és hangsúlyozza, hogy fokozni kell e folyamat ütemét;

3. fejezet – Biztonság és uniós polgárság

29.  üdvözli, hogy a 2016. évi költségvetési tervezet fokozza a támogatást a 3. fejezet alá tartozó valamennyi program tekintetében, elérve a 2,5 milliárd euró kötelezettségvállalási előirányzatot (+12,6% a 2015. évi költségvetéshez képest, az újraprogramozás semlegesítése mellett) és a 2,3 milliárd euró kifizetési előirányzatot (+9,7%); rámutat arra, hogy ez a 3. fejezeten belül semmilyen mozgásteret nem hagy a további növelések, illetve kísérleti projektek és előkészítő intézkedések számára; úgy véli, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben – nevezetesen a migrációs hullámok jelentette növekvő nyomás eredményeképpen – a többéves pénzügyi keret messze legkisebb fejezete számára előírt felső korlátok szintje esetlegesen elavult lehet, és ezzel a többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálata során foglalkozni kell;

30.  üdvözli a Bizottság európai migrációs stratégiáját, és ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az uniós eszközök javítását és egy olyan kultúra kialakítását, amely méltányos tehermegosztást szorgalmaz a menekültügy, a migráció és a külső határok igazgatása tekintetében; ezért üdvözli a közös európai menekültügyi rendszer fejlődését jelentő Belső Biztonsági Alap és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap kötelezettségvállalási előirányzatainak emelését; üdvözli a Bizottság azon javaslatát, amely a rugalmassági eszköz 124 millió euró összegben történő igénybevételére irányul annak érdekében, hogy választ lehessen adni a földközi-tengeri térségben tapasztalható jelenlegi migrációs trendekre; kétségei vannak afelől, hogy a javasolt támogatás elegendő lesz-e; hangsúlyozza e források rendeltetési helye szigorú ellenőrzésének szükségességét;

31.  hangsúlyozza, hogy az Unió déli partjaira érkezők nagy számára és az EASO menekültügyi rendszer irányításában betöltött növekvő szerepére tekintettel egyértelmű, hogy az EASO személyzetének csupán 6 fővel történő növelésére irányuló javaslat nem elegendő; ezért megfelelő számú személyzetet és elegendő költségvetést kér az EASO számára 2016-ban, annak érdekében, hogy az hatékonyan elláthassa feladatait és tevékenységeit;

32.  úgy véli, hogy a Bizottságnak mélyrehatóan értékelnie kellene a migrációra és a biztonságra vonatkozó európai menetrendek részeként javasolt intézkedések kapcsán az Europol tekintetében jelentkező költségvetési következményeket és többletfeladatokat, annak érdekében, hogy költségvetési hatóság megfelelően ki tudja igazítani az Europol költségvetési és személyzeti igényeit; hangsúlyozza az Europol tagállamoknak nyújtott, határokon átnyúló támogatásban és információcserében betöltött szerepét; hangsúlyozza, hogy megfelelő számú személyzetet és elegendő költségvetést kell biztosítani az ügynökség számára 2016-ban, annak érdekében, hogy az hatékonyan elláthassa feladatait és tevékenységeit;

33.  úgy véli, hogy az érintett ügynökségeknél nem szabad a személyzetet csökkenteni vagy átcsoportosítani, és hogy ezen ügynökségeknek – megnövekedett kötelezettségeik teljesítésének elősegítése érdekében – megfelelően kell a személyzetüket elosztaniuk;

34.  emlékeztet arra is, hogy a Parlament következetesen és határozottan támogatja a kulturális és a médiához kapcsolódó programok megfelelő finanszírozását; ezért üdvözli a Kreatív Európa program előirányzatainak növelését a 2015. évi költségvetéshez képest – többek között a multimédia területén tervezett fellépések terén –, ugyanakkor fenntartásának ad hangot a Kultúra és a Média ágak adminisztratív szétválasztását illetően; támogatja továbbá az „Európa a polgárokért” program javasolt növelését is, mivel ez a program létfontosságú az európai demokratikus folyamatban való polgári részvétel szempontjából; úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia fő eszköze az EU-ban, és felszólít láthatóságának és hozzáférhetőségének javítására; kiemeli a helyi és nemzeti médiából álló páneurópai hálózatok, például az EuranetPlus pozitív szerepét;

4. fejezet – Globális Európa

36.  üdvözli a 4. fejezet teljes finanszírozásának növelését, amely így eléri a 8,9 milliárd euró kötelezettségvállalási előirányzatot (+ 5,6% a 2015. évi költségvetéshez képest), 261,3 millió euró tartalékkeretet hagyva a felső határ alatt; megállapítja, hogy mindez a harmadik országokkal való szolidaritás magas szintjét mutatja; úgy véli, hogy az uniós költségvetés jelentős szerepet játszik a szükséget szenvedő emberek támogatásában és az alapvető európai értékek előmozdításában; elégedettségének ad hangot a tekintetben, hogy az EU által a legutóbbi években tapasztalt gazdasági és társadalmi nehézségek nem csökkentették a világ többi részére fordított figyelmet; úgy véli azonban, hogy a szomszédos térségben és azon túl jelenleg uralkodó humanitárius és politikai válság miatt bizonyos kiemelt területeken valószínűleg további megerősítésre lesz szükség, például az európai szomszédsági támogatási eszköz területén, beleértve a közel-keleti békefolyamat, a Palesztina és az UNRWA számára biztosított támogatást is;

37.  üdvözli a kifizetési előirányzatok Bizottság által kért növelését a 4. fejezetében szereplő valamennyi program vonatkozásában (+28,5%, 9,5 milliárd euró összegre), amelynek keretében a kifizetések meghaladják a kötelezettségvállalásokat, különösen a fejlesztés, a humanitárius segítségnyújtás és a Palesztina és az UNRWA számára biztosított uniós támogatás tekintetében; meggyőződése, hogy ezeket az emeléseket teljes mértékben indokolja az, hogy meg kell oldani e fejezet 2014-es és 2015-ös kifizetési előirányzatai drámai mértékű hiányának hatásait, ami ahhoz vezetett, hogy a Bizottság csökkentette az előfinanszírozásokat, és elhalasztott egyes jogi kötelezettségvállalásokat; emlékeztet arra, hogy 2015-ben a 4. fejezeten belül 1,7 millió euró összegű késedelmi kamatot kellett kifizetni; elvárja, hogy fokozatosan csökkentsék a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti szakadékot és a felhalmozódott kifizetetlen számlákat normális szintre szorítsák vissza; hangsúlyozza, hogy ez a lépés elkerülhetetlen a sérülékeny kedvezményezettek pénzügyi fenntarthatósága szempontjából, valamint hogy az EU a nemzetközi szervezetek megbízható partnereként lépjen fel;

38.  úgy véli, hogy a külső finanszírozási eszközök adott céljaik mellett eszközt biztosítanak a jövő évi költségvetés alapvető elemét képező belső biztonsági és migrációs kihívások kiváltó okainak sokoldalú kezeléséhez, különös tekintettel az Unió déli és keleti határaira és általában a konfliktusok sújtotta térségekre; kiemelten hangsúlyozza a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, valamint az olyan, mérsékeltebben növelt költségvetéssel bíró politikák szerepét, mint például a humanitárius segítségnyújtás, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze; kéri a Bizottságot, hogy egyértelműen azonosítsa azokat a területeket, amelyek segíthetnek ezen aktuális kihívásokkal való megküzdésben, és amelyek az esetleges növeléseket hatékonyan fel tudják használni; e tekintetben emlékeztet annak fontosságára, hogy támogassák a szegénység csökkentését és végső soron felszámolását, és hogy az EU külső segítségnyújtási tevékenységeinek továbbra is központi elemei maradjanak az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a társadalmi kohézió és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem;

39.  hangsúlyozza a 2016. évi költségvetésben az Európai Beruházási Bank által kezelt külső fellépésekre vonatkozó garanciaalapra előirányzott összeg jelentős növekedését, és megjegyzi, hogy ez egyéb tényezők mellett az Ukrajnának a makroszintű pénzügyi támogatás keretében nyújtott kölcsönök elindításának köszönhető;

40.  annak biztosítására kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy közös megközelítést alkalmazzanak azon stratégiai országok vonatkozásában, amelyek különböző uniós forrásokból viszonylag nagy összegű finanszírozásban részesülnek, mint például Ukrajna és Tunézia; úgy véli, hogy az EU erősebb politikai és gazdasági hatást érhet el azáltal, ha nagyobb koherenciát és koordinációt biztosít a főbb résztvevők között az EU-n belül és helyszínen, és leegyszerűsíti és lerövidíti az eljárásokat, valamint világosabb képet ad az Unió intézkedéseiről;

5. fejezet – Igazgatás

41.  megjegyzi, hogy az 5. fejezet kiadásai 2,9%-kal, 8 908,7 millió EUR-ra növekedtek a 2015-ös költségvetéshez képest, és ez az összeg általánosságban növeli az intézmények igazgatási kiadásait (+2,2%) és a nyugdíjak és az európai iskolák költségvetését (+5,4%); megjegyzi, hogy a felső korlát alatt fennmaradó tartalékkeret 574,3 millió euró; hangsúlyozza, hogy az 5. fejezet továbbra is stabilan az EU költségvetésének 5,8%-át teszi ki; emlékeztet azonban arra, hogy ez a számadat nem veszi figyelembe a működési kiadásokhoz sorolt technikai segítségnyújtást;

Speciális eszközök

42.  ismételten megerősíti, hogy a speciális eszközök alapvető fontosságúak a többéves pénzügyi keret teljes tiszteletben tartásához és végrehajtásához, és azokat jellegüknél fogva bele kell számítani a felső határokat meghaladóan a kötelezettségvállalások és a kifizetések terén egyaránt, nevezetesen a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék kiszámításakor; üdvözli a sürgősségi segélyre képzett tartalékra vonatkozóan a kötelezettségvállalások és a kifizetések terén javasolt egyensúlyt; megjegyzi, hogy a 2016-os költségvetési tervezetben a sürgősségisegély-tartalékra (EAR), az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapra (EGAA) és az Európai Unió Szolidaritási Alapjára (EUSZA) elkülönített összegek nagyjából változatlanok vagy kissé növekedtek;

Kísérleti projektek – előkészítő intézkedések

43.  hangsúlyozza a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések fontosságát, amelyek alapvető fontosságú eszközök a politikai prioritások kialakításában és az olyan új kezdeményezések előkészítésében, amelyek állandó uniós tevékenységekké és programokká válhatnak, beleértve az olyan kezdeményezéseket, melyek célja hogy tükrözzék az EU-ban végbemenő gazdasági, ökológiai és szociális változásokat, és kísérjék azokat; aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság nem gondoskodott előirányzatokról egyes rendkívül sikeres kísérleti projektek és előkészítő intézkedések folytatásához, különösen a 3. fejezeten belül; meg kívánja határozni a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések kiegyensúlyozott csomagját; megjegyzi, hogy a jelenlegi javaslatban néhány fejezet esetében a fennmaradó mozgástér meglehetősen korlátozott vagy nem is létezik, és meg kívánja vizsgálni, hogy milyen módon lehetne teret adni egyes lehetséges kísérleti projektek és előkészítő intézkedések számára;

Decentralizált ügynökségek

44.  hangsúlyozza a decentralizált ügynökségek fontos szerepét az uniós politikák kialakításában, és eltökélt szándéka, hogy eseti alapon értékelje valamennyi ügynökség költségvetési és személyzeti igényeit annak érdekében, hogy valamennyi ügynökség megfelelő előirányzatokat és személyzetet kapjon, különös tekintettel azokra, amelyeket nemrég új feladatokkal bíztak meg, vagy a politikai prioritások meghatározása vagy egyéb okok miatt magasabb munkateherrel küzdenek; határozott szándéka, hogy biztosítsa a bel- és igazságügy területén működő ügynökségek számára a jelenlegi migrációs kihívások kezeléséhez szükséges erőforrásokat; ismételten hangsúlyozza, hogy ellenzi az átcsoportosítási alapot, és elvárja, hogy a költségvetési eljárás során megoldást találjanak a decentralizált ügynökségek személyi állománya további csökkentésének megállítására; továbbá ismételten hangsúlyozza, hogy fel kívánja használni a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoportot arra, hogy az intézmények közös nevezőt találjanak az ügynökségek költségvetési szempontból való kezelése, valamint a 2016. évi költségvetésről szóló egyeztetés érdekében;

o
o   o

45.  felszólít arra, hogy a költségvetés révén folyamatosan támogassák a megfelelő szakképzést és az átképzést a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban és a nagy munkahely-teremtési potenciállal rendelkező kulcsfontosságú ágazatokban, így például a környezettudatos gazdasági ágazatokban, a körforgásos gazdaságban, az egészségügyben és az ikt-ágazatban; hangsúlyozza, hogy a 2016-os költségvetésnek megfelelő forrásokat kell biztosítania a társadalmi befogadás előmozdításának, valamint a szegénység felszámolására, illetve a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő személyek rehabilitálására irányuló fellépéseknek; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését valamennyi politikába be kell építeni, és azzal a költségvetési folyamat valamennyi szintjén foglalkozni kell; sürgeti, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást azoknak a munkahely-teremtési és a társadalmi kirekesztést megelőzését célzó programoknak, amelyek a többszörösen hátrányos helyzetben lévő − például a tartósan munkanélküli, fogyatékossággal élő, a kisebbségekhez tartozó, az inaktív és a reményüket vesztett − személyeket célozzák meg;

46.  emlékeztet arra, hogy a várhatóan teljes kapacitást elérő programok, a beruházások és a migráció terén beépülő jelentős új kezdeményezések, a múltbeli – például a kifizetésekhez és a speciális eszközökhöz kapcsolódó – problémák rendezésének lehetősége, valamint a többéves pénzügyi keret új rendelkezéseinek – például a kötelezettségvállalási előirányzatokra vonatkozó összesített tartalék – első alkalommal történő aktiválása révén a 2016. évi költségvetési eljárás próbatételt jelent majd a Tanács kifizetési tervvel kapcsolatos megközelítése és a jelenlegi többéves pénzügyi keret értékelése tekintetében; emlékezteti a Bizottságot azon jogi kötelezettségére, hogy 2016 végéig előterjessze a többéves pénzügyi keret működésének értékelését, és e költségvetés felülvizsgálatot a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megállapításáról szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslattal egészítse ki; emlékeztet arra, hogy e folyamattal párhuzamosan a Bizottságnak a saját forrásokra irányuló új kezdeményezéseket is értékelnie kell a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport megállapításai alapján, és azt 2016-ban kell előterjesztenie;

47.  elismeri a 2015-ös költségvetés-módosítási tervezetek figyelembevétele, valamint a kifizetési tervről szóló eddigi tárgyalások során tapasztalható széles körű konszenzust, ami bizonyítja a többéves pénzügyi keret tiszteletben tartására, a gondosan megtárgyalt jogalapok végrehajtására és az új programok finanszírozására vonatkozó közös akarat meglétét; kéri hogy tartsák fenn a Bizottság és a költségvetési hatóság két ága közötti együttműködő szellemiséget, és reméli, hogy ez végső soron elvezet majd ahhoz, hogy kezelni tudják a hátralékok felhalmozódásának okait, amelyek a költségvetési eljárásban gyökereznek; arra számít, hogy hasonló szellemiség fogja övezni a 2016. évi költségvetésről szóló tárgyalásokat és a felmerülő, előre nem látható jövőbeli kihívások megoldását is;

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0061.


I.MELLÉKLET: EGYÜTTES NYILATKOZAT A KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ HATÁRIDŐKRŐL ÉS AZ EGYEZTETŐBIZOTTSÁG 2015-ÖS MŰKÖDÉSÉNEK FELTÉTELEIRŐL

A.  A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás mellékletének A. részével összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a 2016-os költségvetési eljárást érintően az alábbi legfontosabb határidőkről állapodik meg:

1.  A Tanács álláspontjának elfogadását megelőzően, július 14-én háromoldalú egyeztető ülésre kerül sor.

2.  A Tanács arra törekszik, hogy a 38. hétig (szeptember harmadik hete) elfogadja az álláspontját és továbbítsa azt az Európai Parlamentnek annak érdekében, hogy megkönnyítse a megállapodás mihamarabbi kialakítását az Európai Parlamenttel.

3.  Az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága arra törekszik, hogy legkésőbb a 42. hét végéig (október közepéig) szavazzon a tanácsi álláspont módosításairól.

4.  Az európai parlamenti olvasat előtt, október 19-én délután háromoldalú egyeztető ülésre kerül sor.

5.  Az Európai Parlament plenáris ülése a 44. héten (az október 26–29-i plenáris ülésen) szavaz az olvasatáról.

6.  Az egyeztetési időszak október 29-én veszi kezdetét. Az EUMSZ 314. cikke (4) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően 2015. november 18-ig van lehetőség az egyeztetésre .

7.  Az egyeztetőbizottság november 9-én tartandó ülésének az Európai Parlament, november 13-i ülésének pedig a Tanács ad helyet, és az ülések szükség esetén tovább folytatódhatnak; az egyeztetőbizottság üléseit háromoldalú egyeztetés(ek) keretében kell előkészíteni. A háromoldalú egyeztetés tervezett időpontja november 11. A 21 napos egyeztetési időszak alatt további háromoldalú egyeztető ülések hívhatók össze.

B.  Az egyeztetőbizottság működésére vonatkozó szabályokat a fent említett intézményközi megállapodás mellékletének E. része tartalmazza.


II.MELLÉKLET: EGYÜTTES NYILATKOZAT A 2015–2016-OS IDŐSZAKRA VONATKOZÓ KIFIZETÉSI TERVRŐL

A 2014. és a 2015. évre vonatkozó költségvetésről szóló megállapodás részeként elfogadott, kifizetési tervről szóló, 2014 decemberi együttes nyilatkozatra építve a három intézmény a Bizottság által 2015. március 23-án előterjesztett dokumentum alapján közösen számba vette az uniós költségvetés jelenlegi helyzetét és kilátásait.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyetért az alábbiakban:

1.  A helyzet állása

Az Európai Parlament és a Tanács nyugtázza a Bizottságnak „Előkészítő dokumentum az uniós költségvetés fenntarthatóságának visszaállítását célzó kifizetési tervhez” című, (a mellékletben szereplő) dokumentumban foglalt alapos elemzését, mint olyan analitikai alapot, amely lehetővé teszi az EU költségvetésével szembeni fizetési követelésekből adódó év végi kötelezettségállomány szintjének növekedését előidéző főbb tényezők azonosítását és a kifizetetlen számlaállomány szintjének csökkentésére irányuló célkitűzés elérését oly módon, hogy elsősorban a 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtása kerüljön a középpontba.

a)  A korábbi költségvetésekben a kifizetési előirányzatokra vonatkozóan engedélyezett korlátnak és a kohéziós programok végrehajtási ciklusának együttes eredményeként fokozatosan fenntarthatatlan mértékű kötelezettségállomány halmozódott fel az év végére, amely 2014 végére elérte a 24,7 milliárd EUR összegnek megfelelő példátlan szintet. Az intézmények mindazonáltal megállapítják, hogy a 2014. és a 2015. évi költségvetés tekintetében hozott nehéz döntések nagymértékben stabilizálták a hátralék szintjét.

b)  Ezen túlmenően a kifizetési előirányzatok szűkös volta abban is megmutatkozott, hogy lelassult a más alfejezetek alá tartozó 2014–20-as programok végrehajtása, különösen azért, hogy teljesíteni lehessen a korábbi kötelezettségvállalásokból eredő szerződéses kötelezettségeket és ezáltal el lehessen kerülni annak kockázatát, hogy a késedelmes fizetés miatt kamatot kelljen fizetni, ráadásul a lassulás egy olyan időszakban történt, amikor a kulcsprogramokkal szemben az az elvárás, hogy segítsék elő a növekedést és a munkahelyteremtést Európában és szilárdítsák meg az Unió szerepét a nemzetközi porondon.

2.  Kilátások

c)  Az Európai Parlament és a Tanács nyugtázta a Bizottság által ismertetett 2015-ös és 2016-os kilátásokat is: az elemzés szerint lehetséges lenne 2016 végére kétmilliárd EUR mértékűre csökkenteni az év végi kötelezettségállományt a 2007–13-as kohéziós programok vonatkozásában, figyelembe véve különösen azt, hogy a kohéziós programok záró szakaszukhoz közelednek, és feltéve, hogy a 2016. évi költségvetés elegendő kifizetési előirányzatot engedélyez. Így minden bizonnyal elkerülhetők lennének a negatív következmények és a szükségtelen késedelmek a 2014–2020-as programok végrehajtása terén.

d)  Az Európai Parlament és a Tanács hangsúlyozza, hogy elkötelezett a 2007–13-as kohéziós programok tekintetében fennálló fenntarthatatlan kötelezettségállomány fokozatos megszüntetése mellett. A két intézmény vállalja, hogy teljes körűen együttműködik annak érdekében, hogy a 2016. évi költségvetésben olyan mértékű kifizetési előirányzatok szerepeljenek, amelyek lehetővé teszik az előbbiekben vázolt cél elérését. Tanácskozásaik során figyelembe fogják venni a jelenlegi kilátásokat, amelyeket a Bizottságnak még át kell gondolnia és tovább kell finomítania a 2016. évi költségvetési tervezet becslései tekintetében.

e)  A Bizottság továbbra is szorosan figyelemmel fogja kísérni a hátralék alakulását, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket fog javasolni az annak érdekében, hogy a kifizetési előirányzatok rendben, az engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatoknak megfelelően alakuljanak.

f)  A három intézmény emlékeztet arra, hogy kötelezettséget vállalt arra, hogy 2015 során aktívan nyomon követi a kifizetések teljesítésének állását. Rendszeres véleménycseréjük keretében megerősítik, hogy szándékukban áll május 26-án, július 14-én és október 19-én célzott intézményközi találkozót rendezni a költségvetési eljárás fenntarthatóságának biztosítása céljából. E tekintetben ezen intézményközi találkozókon célszerű lenne a kifizetéseknek a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig várható alakulására vonatkozó hosszabb távú előrejelzésekkel is foglalkozni, amelyek vonatkozásában a Bizottság felkérést kapott arra, hogy adott esetben terjesszen elő alternatív forgatókönyveket.

g)  A 2007–13-as programok jelenlegi állását nyomon követő folyamat megkönnyítésére a Bizottság júliusban és októberben jelentést fog benyújtani egyrészt a költségvetés végrehajtásáról, a helyzetet mind az adott évre vonatkozó havi előrejelzésekhez, mind az adottat megelőző évhez viszonyítva, másrészt az 1b. alfejezetben szereplő fennálló kötelezettségállomány alakulásáról.

h)  Az Európai Parlament és a Tanács – lévén, hogy elkötelezetten küzd annak elkerüléséért, hogy a jövőben ismét hasonló hátralék halmozódjon fel – felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a 2014–2020-as programok végrehajtását és hozzon létre korai előrejelző rendszert. A Bizottság ennek az eredménynek az elérése érdekében vállalja, hogy kidolgozza a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy a költségvetési eljárás során gördülő előrejelzés álljon rendelkezésre a kifizetésekről (al)fejezetenként az 1b., 2, és 5. (al)fejezet vonatkozásában és programonként az 1a., 3. és 4. (al)fejezet vonatkozásában az N és N+1 évre koncentrálva, ideértve a kifizetetlen számlaállomány és a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) alakulását is; ezeket az előrejelzéseket a költségvetési határozatok és a programok kifizetési profiljait befolyásoló mindennemű érdemi fejlemény alapján rendszeresen aktualizálni fogják; a kifizetési előrejelzés benyújtására júliusban kerül sor az intézményközi megállapodás melléklete 36. pontjának (3) bekezdésében előírt, a kifizetésekkel foglalkozó intézményközi találkozók keretében;

i)  Ez várhatólag lehetővé tenné, hogy a költségvetési hatóság kellő időben meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a jövőben a fenntarthatatlan év végi kötelezettségállomány felhalmozódása, és ezzel párhuzamosan teljes mértékű legyen a többéves pénzügyi keret és az éves költségvetési eljárások keretében létrejött megállapodások tiszteletben tartása és végrehajtása.


II.MELLÉKLET MELLÉKLETE: Előkészítő dokumentum az uniós költségvetés fenntarthatóságának visszaállítását célzó kifizetési tervhez

Tartalomjegyzék

Összefoglalás

1.  Háttér

2.  A 2014. év végi helyzet

2.1.  Végrehajtás 2014 végén

2.2.  A 2014-es enyhítő intézkedések

3.  Terminológia

3.1.  Projektciklus

3.2.  Fennálló kötelezettségvállalások (RAL)

3.3.  Pénzforgalmi megszorítások kontra kifizetési előirányzatok hiánya

3.4.  Az év végén fennálló kifizetési igények hátraléka

4.  1b. fejezet: a hátralék alakulása és kilátások

4.1.  A 2007–2013-as strukturális alapok végrehajtása

4.2.  A kifizetési kérelmek jellemzői a 2007–2013 közötti programozási időszakban

4.3.  A hátralék összetevői és típusai

4.4.  A 2007–2013 közötti időszak kifizetéseire (igények) vonatkozó kilátások 2015-ben és 2016-ban

4.5.  A 2016. évre várható kifizetési igények

4.6.  A kifizetési igények és a hátralék kiszámításához használt információk összefoglalása

4.7.  Kifizetés lezáráskor

5.  Más fejezetek: A 2007–2013 közötti programokra vonatkozó kilátások

5.1.  Áttekintés

5.2.  A 2. és 3. fejezeten belüli megosztott irányítású programok

5.2.1.  2. fejezet

5.2.2.  3. fejezet

5.3.  A közvetlen gazdálkodással kezelt programok az 1a. alfejezeten és a 4. fejezeten belül

5.3.1.  1a. alfejezet

5.3.2.  4. fejezet

6.  A 2020–2014 közötti időszak programjaira vonatkozó kilátások

7.  Következtetések

1.  melléklet: A Bizottság által 2014. december 15-én továbbított információk

2.  melléklet: 1b. fejezet: a tagállamok legutóbbi előrejelzései

Összefoglalás

Az engedélyezett kifizetési előirányzatok és az európai intézmények által tett múltbeli kötelezettségvállalások közötti egyre növekvő szakadék az egyik fő fejlemény az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében, különösen 2012 óta. Ez a kifizetések területén jelentkező szakadék számos negatív következménnyel járt a kiadások különböző területein, például egyre nő a fennálló kifizetési igények hátraléka a kohéziós politika 2007–2013-as időszakra vonatkozó programjai tekintetében (1b. fejezet), ami példátlanul magas szintet ért el 2014 végén.

A fennálló kifizetési igények egyre növekvő hátraléka annak köszönhető, hogy a 2007–2013 közötti programozási időszak csúcsa a többéves pénzügyi keret kifizetései felső határának csökkenésével találkozott 2014-ben, miközben nemzeti szinten általában az államháztartások konszolidációja zajlott. E fejlemény megértéséhez két különböző tényező kiemelt jelentőségű.

Először is a kohéziós politika 2007–2013 közötti programjainak folyamatos végrehajtása által vezérelt kifizetési igények ciklikus növekedését a 2014–2020-as pénzügyi keret első éveiben kell kifizetni. A programok 2007–2009-es lassú indulását követően, ami többek között a pénzügyi válság hatásainak és a meghozott ellenintézkedéseknek volt köszönhető, a végrehajtás 2012-től felgyorsult, a kifizetési igények pedig 2013-ban történelmi magasságba, 61 milliárd euróra emelkedtek a kohéziós politika területén, melynek oka a kohéziós politikára vonatkozó szabályozásban lefektetett végrehajtási határidők és automatikus visszavonási szabályok(1).

Nehéz volt az EU költségvetéséből úgy kielégíteni a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika kifizetési igényeinek ilyen meredek emelkedését, hogy közben más programok is teljes működőképességen futottak, 2014-ben alacsonyabb volt a kifizetések felső határértéke, ráadásul a tagállamokban költségvetési konszolidáció zajlott.

E fejlemény második kiemelt tényezője a kifizetések felső határainak jelentős csökkentése az új többéves pénzügyi keretben, ami különösen jelentős volt 2014-ben (8 milliárd euróval alacsonyabb). A kifizetési előirányzatok ebből következő szűkössége nem csak a kohéziót (1b. fejezet), de más kiadási területeket is érint, így különösen a növekedés és a foglalkoztatás (1a. fejezet), a Globális Európa (4. fejezet) és a biztonság (3. fejezet) területét.

E kihívás kezelése érdekében a Bizottság a szűkös kifizetési előirányzatok aktív kezelését biztosító intézkedéseket vezetett be, nevezetesen: a jogosulatlan összegek beszedésére irányuló fellépések felgyorsítása; a vagyonkezelői számlákon található üresjárati összegek korlátozása; az előfinanszírozási hányad csökkentése; a maximálisan engedélyezett kifizetési határidők legjobb kihasználása; ajánlattételi felhívások/pályázatok és a kapcsolódó szerződéskötések elhalasztása és magasabb szintű prioritás biztosítása a pénzügyi támogatásban részesülő országoknak.

Ezenkívül a költségvetési hatóságok idejében tájékoztatást kaptak a különböző kihívásokról és fejleményekről, továbbá különböző költségvetés-módosításokra történt javaslat az engedélyezett kifizetési előirányzatok növelése érdekében.

A kifizetési előirányzatok Parlament és Tanács által engedélyezett költségvetés-módosítások révén történő megerősítése(2) és annak ellenére, hogy a Bizottság aktívan kezelte a rendelkezésre álló kifizetési előirányzatokat, a fennálló kifizetési igények hátraléka tovább nőtt: a 2007–2013-as időszak vonatkozásában csak a kohéziós politika vonatkozásában 2014 végén elérte a 24,7 milliárd eurót(3).

A Bizottság által hozott enyhítő intézkedéseknek köszönhetően a hátralék növekedését a Bizottság által közvetlenül kezelt egyéb szakpolitikai területeken sikerült nagyrészt megfékezni. A 2014-ben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok többségét a korábbi programozási időszakból eredő szerződéses kötelezettségek teljesítésére fordították, és így csökkentették minimálisra a késedelmes kifizetések után fizetendő büntetéseket, amelyek mindazonáltal ötszörös éves növekedést mutattak (3 millió euróra)(4). Míg ezek az intézkedések elkerülték az uniós költségvetésre gyakorolt jelentősebb negatív pénzügyi hatást, bizonyos számú kifizetési határidőt 2015-re toltak el, ami kihatott az érdekelt felek – akiknek adott esetben el kellett halasztaniuk projektjeik megindítását és/vagy nagyobb mértékben kellett azokat társfinanszírozniuk – jogos elvárásaira.

Közeledik a 2007–2013-as kohéziós programok lezárási szakasza. A beérkezett kifizetési igények teljes szintje 2014-ben 53 milliárd euróra csökkent (a 2013-as 61 milliárd euróról). Legutóbbi előrejelzésük szerint (2015. január) a tagállamok nagyjából 48 milliárd eurónyi kifizetési igényt kívánnak benyújtani 2015-ben és 18 milliárd eurónyit 2016-ban. Ezeket a számokat azonban nem lehet névértéken figyelembe venni, mivel 2015–2016-ban az esedékes követelések tekintetében felső határértéket állapítanak meg a program teljes pénzügyi keretének 95%-ában, a vonatkozó jogszabályban meghatározottaknak megfelelően(5). Ennek megfelelően az esedékes követelések összege a Bizottság becslése szerint 2015-ben mintegy 35 milliárd euró, 2016-ban pedig mintegy 3,5 milliárd euró lesz.

A 2015. évi költségvetés közel 40 milliárd eurónyi kifizetési előirányzatot engedélyez a 2007–2013-as kohéziós politika számára. Ez a költségvetés fedezi mind a hátralékok kifizetését (24,7 milliárd euró, ami a 2007–2013-as kohéziós politikára szánt költségvetés 62%-át emészti fel), mind a kellő időben beérkezett új kifizetési igényeket (a becslések szerint 35 milliárd euró). Ennek eredményeként a becslések szerint a hátralék összege 2015 végére 20 milliárd eurós szintre fog csökkenni.

Ebben a szakaszban a Bizottság becslései szerint legfeljebb 23,5 milliárd euróra lesz szükség a fennmaradó kifizetési igények fedezésére a lezárás előtt és a hátralék ledolgozásához. 2016. évi költségvetés-tervezetében a Bizottság pontosítja az 1b. fejezet kifizetési előirányzatait annak biztosítására, hogy ez a 2014–2020. évi programok megfelelő végrehajtása mellett valósuljon meg.

2015-ös költségvetési év – Kohéziós politika (milliárd euró)

A 2015. évi költségvetésben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok

(1)

39.5

—  ebből a 2014. év végi hátralék

(2)

24.7

—  ebből a 95%-os küszöbérték szerinti felső határral megszabott, 2015. évi előrejelzések

(3)

~35

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(4)=(1)-(2)-(3)

~20

2016-os költségvetési év – Kohéziós politika (milliárd euró)

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(1)

~20

A várakozások szerint a lezárás előtt 2016-ban beérkező kifizetési igények maximális összege

(2)

~3.5

A 2016-os költségvetésből fedezendő maximális kifizetési igény

(3)=(1)+(2)

~23.5

Hasonlóképpen, a 2016-os költségvetésben az egyéb szakpolitikai területek vonatkozásában javasolt kifizetési előirányzatok szintjének is lehetővé kell tennie a múltbeli kötelezettségvállalásokból eredő kötelezettségek teljesítését és minimalizálni kell a késedelmi kamatok fizetésének kockázatát, ugyanakkor megfelelő végrehajtási és szerződéskötési szintet kell biztosítani a 2014–2020-as programok számára is.

Az uniós költségvetés jelentős részének többéves jellege magyarázza a kötelezettségvállalás rögzítése és a kötelezettségvállalás alapján történő kifizetés közötti időbeli eltérést. A fennálló kötelezettségvállalások (más néven „RAL”, a francia „reste à liquider” kifejezés rövidítése) strukturális volumenének kialakulása ennélfogva normális és elvárt jelenség. Tekintettel a Bizottság által az igények kifizetésére meghatározott, jogilag kötelező erejű határidőre(6), az igényeknek a visszavonás és a lehetséges megszakítások elkerülésének követelményéhez kapcsolódó év végi koncentrációjára, az év végén jelentkező, bizonyos összegű fennálló kifizetési igény „normálisnak” tekintendő. Az utóbbi néhány évben azonban a hátralék növekvő mértéke „abnormális” szinteket ért el(7), ami a következő évi költségvetés jelentős és egyre növekvő részét foglalja le, és ami nem fenntartható a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szempontjából.

A Bizottság becslése szerint 2013 és 2014 végén a kohéziós politika terén fennálló kifizetési igények hátralékának nagyjából fele „abnormális” volt, ami azt jelenti, hogy a költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok szűkösségéhez kapcsolódott, „lavinahatást” váltva ki. A közelgő lezárási szakasszal alacsonyabb kifizetési szintekre lesz szükség 2015-ben és 2016-ban, így a hátralék automatikusan csökkenni fog. A programok lezárásának közeledtével a megszakítások és a felfüggesztések is csökkeni fognak az elvárások szerint. 2016-ban a 2007–2013-as programokra mintegy 21,5 milliárd euró kifizetési előirányzattal a hátralék az előrejelzések szerint 2016 végén mintegy 2 milliárd euró lesz.

A kohéziós politika 2007–2013-as programjai: a fennálló kifizetési igények hátralékának alakulása év végén a 2007–2016 közötti időszakban

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000002.png

A felhalmozódott „abnormális” szintű hátralék ledolgozásának szükségességét a költségvetési hatóság két ága, a Tanács és az Európai Parlament is elismerte, és a 2015. évi költségvetésről folytatott tárgyalások során közösen megállapodtak abban, hogy „a kifizetetlen számlaállomány szintjét, különös tekintettel a kohéziós politikára, év végére annak strukturális szintjére kell lecsökkenteni a jelenlegi többéves pénzügyi keret során”, valamint vállalták, hogy „2015-re bevezet[nek] egy tervet, melynek célja a 2007–2013-as programok megvalósításához kapcsolódó kifizetetlen számlaállomány szintjét a jelenlegi többéves pénzügyi keret félidős értékeléséig leszorítani a közösen elfogadott szintre”.

E dokumentum szilárd alapját képezi a költségvetési hatóság két ága közötti egyetértésnek, melynek alapján a számítások szerint olyan döntések születnek majd, melyek lehetővé teszik, hogy 2016 végéig sikerüljön ledolgozni a 2007–2013-as programokkal kapcsolatban felhalmozódott kifizetetlen számlaállomány „abnormális” hátralékát.

Ez a kifizetési terv lehetőséget biztosít arra is, hogy a jövőre vonatkozóan a költségvetési gazdálkodás tekintetében levonjunk néhány tanulságot:

1.  Nagyon fontos volt 2014 végén a 2/2014. számú költségvetés-módosításról(8) szóló megállapodás ahhoz, hogy a fennálló kifizetési igények hátralékát olyan szinten lehessen nagyjából stabilizálni, amely lehetővé teszi a hátralék ledolgozását két év alatt. Az intézmények sok tagállam igen nehéz költségvetési helyzete mellett vállalták felelősségüket.

2.  A Bizottság által megkezdett aktív költségvetés-gazdálkodási intézkedések elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy számos szakpolitikai területen kezelni lehessen a kifizetési előirányzatok szűkösségét. Ezeket az intézkedéseket mindaddig fenn kell tartani, amíg az szükséges a kedvezményezettek számára aránytalan fennakadás és/vagy a késedelmi kamatok fizetésének elkerülése érdekében.

3.  Bár a kohéziós politika programjainak végrehajtásában ismétlődő ciklusok vannak, a csúcsok és mélypontok enyhíthetők azáltal, ha a programokat a lehető leggyorsabban, a programozási időszak korai szakaszában hajtják végre. Ez különösen kívánatos a jelenlegi gazdasági feltételek mellett, amikor igen nagy szükség van a beruházásokra a gazdasági fellendülés és a versenyképesség fokozásához.

4.  Szükséges az igények rendszeres benyújtása. A tagállamoknak kerülniük kell a szükségtelen adminisztratív késedelmeket és egész évben folyamatosan kell beküldeniük kifizetési igényeiket. Az igények rendszeres benyújtása javítja a költségvetés-gazdálkodást és segít minimalizálni az év végi hátralékot.

5.  Másrészről a költségvetés megfelelő végrehajtásához és a fennálló kifizetési igények fenntarthatatlan szintű év végi felhalmozódásának elkerüléséhez szükséges, hogy elegendő kifizetési előirányzatot különítsenek el a költségvetésben. Emellett alkalmazni fogják a 2013. februári európai tanácsi következtetésekben és Barroso elnök nyilatkozatában említett „konkrét és lehető legnagyobb mértékű rugalmasságot” az uniós jogi kötelezettségek teljesítése érdekében. Ezenkívül a költségvetési hatóság határozatainak a lehető legnagyobb mértékben lehetővé kell tenniük a zökkenőmentes kifizetést a többéves pénzügyi keret teljes időtartama alatt.

6.  Az előrejelzési kapacitást meg kell erősíteni. A már biztosított különböző elemzések mellett(9) a Bizottság tovább javítja közép- és hosszú távú előrejelzéseit annak érdekében, hogy lehetőség szerint már korai szakaszban előre tudja jelezni a valószínű problémákat. Amint a zökkenőmentes kifizetésre nézve kockázatot jelentő fejleményt azonosít a 2014–2020-as programok végrehajtása tekintetében, azonnal értesíti a költségvetési hatóság két ágát.

1.  Háttér

A Bizottság 2011 óta növekvő szintű fennmaradó kifizetési igénnyel szembesült az év végén annak ellenére, hogy 2013-ban és 2014-ben maximálisan kihasználta a felső kifizetési határértékeket és 2014-ben a rendkívüli tartalékot is felhasználta a kifizetésekre. Bár gyakorlatilag az éves költségvetésben engedélyezett valamennyi kifizetési előirányzat fel lett használva, az év végén fennmaradó kifizetési igények hátraléka fokozatosan nőtt a kohéziós politika (1b. fejezet) és az egyéb fejezetek egyedi programjai (például a 4. fejezet „Globális Európa”) tekintetében.

A Parlament és a Tanács felkérésére a Bizottság egész évben nyomon követte a helyzetet és eseti intézményközi találkozókra is sor került az utóbbi évek során, hogy az aktuális helyzet értékelését megosszuk. 2011 óta a Bizottságnak költségvetés-módosítási tervezeteket kellett benyújtania, hogy a kifizetési hiányok orvoslására jelentősen növelje a kifizetési előirányzatok szintjét. Az engedélyezett kifizetési előirányzatok alacsonyabb kezdeti szintje ismétlődő költségvetés-módosítási tervezetekhez vezetett, ami összetettebbé tette a költségvetés-tervezettel kapcsolatos döntéshozatali folyamatot, ami az egyeztetés fő témája. A költségvetés-módosításokat későn szavazták meg, ami fokozta a kifizetési folyamat kezelésének nehézségét.

Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy az egyre magasabb szintű kötelezettségvállalási előirányzatok mellett egyre szorosabbak az éves kifizetési költségvetések és a felső határértékek, a szakadék pedig fokozatosan csökken a kifizetési határértékek és a megszavazott előirányzatok között, majd pedig a folyamat csúcsaként 2014-ben fel kellett használni a rendkívüli tartalékot.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000003.png

2014 decemberében a 2014. és 2015. évi költségvetésről elért megállapodás keretében az Európai Parlament és a Tanács a következő közös nyilatkozatban állapodott meg:

Az intézmények megállapodnak abban a célkitűzésben, hogy a kifizetetlen számlaállomány szintjét, különös tekintettel a kohéziós politikára, év végére annak strukturális szintjére kell lecsökkenteni a jelenlegi többéves pénzügyi keret során.

Ennek megvalósítása érdekében:

—  a Bizottság vállalja, hogy a 2015. évi költségvetésről szóló együttes megállapításokkal együtt 2014. végére beterjeszti a legfrissebb előrejelzést a kifizetetlen számlaállomány szintjéről; a Bizottság aktualizálni fogja ezeket a számadatokat és alternatív forgatókönyveket terjeszt elő 2015. márciusban, amikor már rendelkezésre áll egy átfogó kép a 2014. végi kifizetetlen számlaállomány szintjéről;

—  a három intézmény ennek alapján igyekszik megállapodni a kifizetetlen számlaállomány maximális év végi, fenntarthatónak tekinthető célszintjéről;

—  a három intézmény vállalja, hogy ennek alapján és a többéves pénzügyi keretnek, a programok elfogadott pénzügyi keretének és minden további kötelező erejű megállapodásnak a tiszteletben tartása mellett 2015-re bevezet egy tervet, melynek célja a 2007–2013-as programok megvalósításához kapcsolódó kifizetetlen számlaállomány szintjét a jelenlegi többéves pénzügyi keret félidős értékeléséig leszorítani a közösen elfogadott szintre. A tervet a három intézmény a 2016. évi költségvetési tervezet előterjesztése előtt kellő időben fogadja el. A kifizetetlen számlaállomány rendkívül magas szintjére tekintettel a három intézmény megállapodik abban, hogy minden lehetséges intézkedést mérlegel a számlaállomány csökkentésére.

A Bizottság vállalja, hogy a költségvetési tervezethez minden évben mellékel egy dokumentumot, amelyben értékeli a kifizetetlen számlaállomány szintjét, és kifejti, hogy a költségvetési tervezet hogyan és milyen mértékben teszi lehetővé a szint csökkentését. Az évente benyújtandó dokumentumban értékeli az addig elért eredményeket és az aktualizált számadatokkal összhangban módosításokat javasol a tervhez.

A közös nyilatkozat közvetlen nyomon követéseként 2014. december 15-én a Bizottság frissítette a 2014. év végi fennmaradó kifizetési igények szintjének előrejelzését, ami az 1. mellékletben található.

E dokumentum áttekintést nyújt a végrehajtás aktuális helyzetéről 2014 végén, a kohéziós politika 2007–2013-as programjaival kapcsolatos hátralékra fókuszálva annak érdekében, hogy annak szintjét a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2016-os félidős értékeléséig leszorítsák a közösen elfogadott szintre. A dokumentum foglalkozik a többi fejezet hátralékával is, bár a hátralék problémája abszolút méretét tekintve kevésbé akut, mint az 1b. fejezetben: a fennmaradó kifizetési igények hátraléka a többi fejezetben 2014 végén mintegy 1,8 milliárd euró volt.

2.  A 2014. év végi helyzet

2.1.  Végrehajtás 2014 végén

2014 végén a kifizetési előirányzatok végrehajtása (átvitel előtt) 134,6 milliárd euró volt (a 2014-es költségvetésben véglegesen engedélyezett előirányzatok 99%-a). A(z átvitel után) fel nem használt előirányzatok összege a valaha volt legalacsonyabb szintű és 32 millió eurót tett ki a 2013-as 107 millió euróhoz és a 2012-es 66 millió euróhoz képest. A 3/2014- számú költségvetés-módosítás késői elfogadása ellenére megvalósuló ilyen magas szintű végrehajtás megerősíti a különösen a 2007–2013-as programok befejezésére vonatkozóan a kifizetési előirányzatokra kirótt szigorú korlátozásokat. Sok esetben a megfelelő költségvetési sorokat is olyan előirányzatokkal erősítették meg, melyeket eredetileg az újonnan elfogadott, 2014–2020-as programok előfinanszírozásának kifizetésére terveztek.

2014 folyamán a 2007–2013-as kohéziós programokra előirányzott kifizetési előirányzatokat 4,6 milliárd euróval erősítették meg, ebből 2,5 milliárd eurót a 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezeten keresztül, 0,6 milliárd eurót év végi átcsoportosítással(10) és 1,5 milliárd eurót a 2014–2020-as programoktól való belső átcsoportosítással. Ezen intézkedések hozzájárultak ahhoz, hogy a 2007–2013-as kohéziós programok hátralékait 2014 végén sikerüljön stabilizálni.

A fel nem használt kötelezettségvállalási előirányzatok jelentős részét sikerült átvinni vagy átprogramozni 2015-re, nem csak a kohéziós politika, de a vidékfejlesztés (2. fejezet) és a migrációs és biztonsági alapok (3. fejezet) programjai tekintetében is. Ennek következtében a fennálló kötelezettségvállalások 2014 végére 189 milliárd euróra csökkentek, ami 32 milliárd eurós csökkenést jelent a 2013 végén fennálló kötelezettségvállalásokhoz képest. Ez a csökkenés azonban némiképp mesterséges, mivel többnyire a 2014–2020-as programok 2015-re és későbbi évekre átvitt és átprogramozott kötelezettségvállalási előirányzatainak fel nem használásából ered, és később majd „újra megjelenik”. Ha valamennyi új program előirányzataira kötelezettséget vállaltak volna 2014-ben, akkor a fennálló kötelezettségvállalások szintje sokkal közelebb maradt volna a 2013-as szinthez (224 milliárd euró).

Az alábbi grafikon az 1b., a 2. és a 3. fejezetben megosztott irányítás alá eső programok, illetve egyéb programok/fejezetek esetében mutatja a fennálló kötelezettségvállalások szintjét a 2007–2014 közötti időszakban, valamint annak előre jelzett szintjét 2015 végén. A grafikonnak megfelelően a fennálló kötelezettségvállalások teljes szintje a számítások szerint 2015 végén visszatér a 2013 végihez hasonló szintre. A grafikon azonban mutatja a különbséget az 1b., a 2. és a 3. fejezetben megosztott irányítás alá eső programok – amelyek esetében a fennálló kötelezettségvállalások a számítások szerint 2015 végén a 2013-ashoz hasonló szintre csökkennek – és az egyéb programok/fejezetek között, amelyek esetében a fennálló kötelezettségvállalások az elvárások szerint 2015 végén nőni fognak.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000004.png

2.2.  A 2014-es enyhítő intézkedések

A Bizottság 2014. május 28-án nyújtotta be 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetét, amelyben további kifizetési előirányzatokat kért 2014-re. Hosszadalmas elfogadási folyamatot követően a 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetet 2014. december 17-én végül jóváhagyták. A költségvetés-módosítás elfogadását várva 2014 folyamán a Bizottság számos enyhítő intézkedést vezetett be, hogy tiszteletben lehessen tartani a múltbeli kötelezettségvállalásokból eredő jogi kötelezettségeket, ugyanakkor kivételesen szoros költségvetési kerettel elindította a programok új generációját.

Annak érdekében, hogy a költségvetésben engedélyezett előirányzatokkal végrehajtsa az elfogadott szakpolitikákat, a Bizottság aktív költségvetés-gazdálkodást kezdett, három fő elvet tartva szem előtt:

—  minimalizálni a késedelmi kamatok és potenciális kötelezettségek által az uniós költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatást;

—  maximalizálni a programok végrehajtását;

—  minimalizálni a döntések harmadik felekre és a gazdaság egészére gyakorolt negatív hatását.

Ennek megfelelően a szűkös kifizetési előirányzatokkal való aktív gazdálkodás biztosítására irányuló intézkedések a következőket foglalták magukban: a jogosulatlan összegek proaktív beszedése; a vagyonkezelői számlákon található üresjárati összegek korlátozása; az előfinanszírozási hányad csökkentése; a maximálisan engedélyezett kifizetési határidők legjobb kihasználása; ajánlattételi felhívások/pályázatok és a kapcsolódó szerződéskötések elhalasztása.

Ezek az enyhítő intézkedések segítettek a Bizottságnak megvédeni első osztályú beruházói státuszát és megbízható és biztonságos partneri hírnevét. A Bizottságnak a lehetőségek szerint sikerült minimálisra csökkentenie a kifizetési hiányok negatív hatásait, például a késedelmi kamatok összegének korlátozása tekintetében. A 2013-hoz képest ötszörös növekedés ellenére a 2014 végén kifizetett kamat összege még mindig korlátozott (3 millió euró). Az alábbi táblázat szerinti az 1a. fejezet (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért) és a 4. fejezet (Globális Európa) tekintetében mutatkozó meredekebb emelkedés jól szemlélteti a kifizetési előirányzatokra nehezedő nyomást.

Késedelmi kamatok (euróban)

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

1a.  fejezet

294 855

157 950

173 748

329 615

137 906

243 748

1 047 488

1b.  fejezet

1 440

5 324

6 220

11 255

31 726

71 620

103 960

2. fejezet

27 819

1 807

9 576

15 713

61 879

30 991

61 985

3. fejezet

13 417

59 852

48 673

50 397

29 375

13 060

7 252

4. fejezet

250 204

178 468

257 818

1 266 425

335 820

247 786

1 797 825

5. fejezet

43 915

442 678

237 367

60 825

142 254

46 187

8 614

Összesen

631 651

846 079

733 403

1 734 230

738 960

653 392

3 027 124

A kohéziós politika (1b. fejezet) késedelmi kamatai nem jelentősek, mivel e fejezet túlnyomó többségét megosztott irányítás jellemzi, és megosztott irányítás esetén nincs késedelmi kamat. Hitelesség szempontjából azonban a megosztott irányítású szakpolitikák vonatkozásában a jogszabály szerinti határidők be nem tartása igen hátrányos.

3.  Terminológia

Ebben a szakaszban néhány, a dokumentumban használt kifejezés meghatározása olvasható.

3.1.  Projektciklus

Egy operatív program vagy egy projekt jóváhagyása előtt a Bizottság egy adott költségvetési soron egy meghatározott összegre kötelezettséget vállalva lefoglalja az előirányzatokat. Ez a tranzakció emészti fel az engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatok egy részét.

A projektre vonatkozó szerződés aláírása vagy az operatív program jóváhagyása nagyon gyakran bizonyos szintű előfinanszírozáshoz vezet, ami lehetővé teszi a kedvezményezett számára a projekt elindítását kölcsönfelvétel nélkül. A meghatározott mérföldkövek elérése lehetővé teszi a kedvezményezett számára, hogy időközi kifizetési igényeket nyújtson be, és hogy a programmal kapcsolatos kiadásait visszatérítsék.

Olyan jelentős programok esetében azonban, mint például a kutatási (Horizont 2020), a strukturális alapok, az Európai Halászati Alap és a vidékfejlesztés, a végrehajtás egy bizonyos szintjének elérése után az időközi kifizetési igények nem vezetnek kifizetésekhez, mivel azokat az előfinanszírozás fedezi. Ezenkívül az egy adott projekt vagy program számára elkülönített teljes összeg kifizetésére csak a lezáráskor kerül sor, amikor a Bizottság ellenőrzi, hogy minden munkálatot az eredeti megállapodásnak megfelelően végeztek-e el. Ha nem így történt, a források egy részét visszavonják. Egyes esetekben a Bizottság visszafizetési felszólítást is kiadhat az indokolatlan kifizetések beszedésére.

3.2.  Fennálló kötelezettségvállalások (RAL)

A fennálló kötelezettségvállalásokra általában RAL-ként utalunk a „Reste à Liquider” francia kifejezés rövidítése alapján. Ez a kötelezettségvállalás azon része, amely egy adott időpontban kifizetés révén még nem került felhasználásra. Többéves projektek esetében a projekt elején korlátozott előfinanszírozással történik kötelezettségvállalás, és egy későbbi szakaszban kerül sor időközi kifizetésekre, amikor a projektet végrehajtják, az utolsó kifizetésre pedig a lezáráskor kerül sor.

Az uniós költségvetés nagy része olyan beruházásokra vonatkozik, melyek végrehajtására több éven keresztül kerül sor. Az éves költségvetésben vállalt kötelezettségvállalások és engedélyezett kifizetési előirányzatok különbsége határozza meg a RAL általános szintjének változását. A RAL normális alakulását viszont a kötelezettségvállalások növekedésének sebessége és a programvégrehajtás üteme határozza meg. A RAL azonban a végrehajtás ütemétől függetlenül tovább emelkedik, ha a költségvetésben nem szerepel kellő kifizetési előirányzat. Ez utóbbi esetben év végén nő a fennálló kifizetési igények szintje.

Az adott évre vonatkozó kötelezettségvállalások és a RAL aránya jó mutató annak összehasonlítására, hogy mekkora az egyes programok RAL-ja pénzügyi keretükhöz viszonyítva. Az olyan éves programok és fellépések, mint az Erasmus vagy a humanitárius segítségnyújtás RAL/kötelezettségvállalások aránya egy alatti, ami azt jelenti, hogy a legtöbb kötelezettségvállalást az adott éven belül kifizetik. A kohéziós programok esetében azonban a RAL/kötelezettségvállalások arány jellemzően 2½ és 3 közé esik, ami a jogszabályban lefektetett automatikus visszavonási szabályok (az úgynevezett „N+2” és „N+3” szabály, lásd a lenti 4.1. szakaszt) hatását tükrözi. A 4. fejezethez tartozó egyes programoknál még magasabb ez az arány a végrehajtáshoz kapcsolódó összetett tárgyalási ciklus miatt. Kifizetési kérelmeiben a Bizottság figyelembe veszi ezeket a mutatókat.

3.3.  Pénzforgalmi megszorítások kontra kifizetési előirányzatok hiánya

A Bizottság pénzforgalmát alapvetően a tagállamoktól a saját források szabályai alapján havi szinten lehívott összegek határozzák meg. A Bizottság nem vehet fel kölcsönt pénzforgalmi hiányai fedezésére. A pénzforgalomra vonatkozó korlátozások az uniós alapok kedvezményezettjei számára történő kifizetések ideiglenes késedelmét okozhatják annak ellenére, hogy az adott pénzügyi évben elegendő kifizetési előirányzatot engedélyeznek a költségvetésben. Ez rendszerint az év első felében fordulhat elő, mivel az előző év végén fennmaradó kifizetési igények és a folyó év első hónapjaiban (például az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap számára) kifizetendő összegek magasabbak, mint a saját forrásokból havi szinten maximálisan a Bizottság rendelkezésére bocsátható összeg. Ahogy az előző évi hátralékot az év folyamán ledolgozzák és a források havi befolyása az év során folytatódik, a pénzforgalmi korlátozások az év következő hónapjaiban már nem jelentenek korlátot.

Az év eleji pénzforgalmi megszorításokat fokozza a kifizetési előirányzatok hiánya, mivel a források havi lehívása a kifizetések szintjét növelő költségvetés-módosítások rendszerint év vége felé történő elfogadása előtti, aktuálisan engedélyezett költségvetésben szereplő bevételeken alapul.

Az elfogadás pontos dátumától függően (azaz a szóban forgó év november 16-a előtt vagy után) előfordulhat, hogy az év végén elfogadott költségvetés-módosításban engedélyezett további kifizetési előirányzatok fedezésére szolgáló, megfelelő további saját források lehívása után csak a következő pénzügyi év elején áll rendelkezésre a pénz, ami esetlegesen nehézségeket okozhat a költségvetés-módosítások még ugyanabban az évben történő végrehajtása tekintetében.

3.4.  Az év végén fennálló kifizetési igények hátraléka

Minden év végén kialakul a fennálló kifizetési igények hátraléka. Ezek azok az uniós alapok kedvezményezettjei által beküldött igények, melyeket meghatározott határidőn (általában 2 hónapnál rövidebb időn) belül ki kell fizetni, de amelyeket még nem fizettek ki(11). Ennek az alábbi három oka van:

a)  A kifizetések folyamatban lévő megszakítása/felfüggesztése: Bizonyos kedvezményezettek/programok kifizetéseit megszakították/felfüggesztették. A kifizetések megszakítása általában olyan hivatalos rövid távú fellépés, melynek révén a Bizottság késlelteti a kifizetést, amíg hiányzó adatokat vár vagy ellenőrzi az irányítási és ellenőrzési rendszert.

b)  Időzítés: A kifizetési igényeket azért nem fizetik ki, mert az év legutolsó napjaiban küldték be azokat, nem hagyva elég időt azok feldolgozására az év vége előtt.

c)  Előirányzatok hiánya: A kifizetési igényt azért nem fizetik ki, mert a megfelelő költségvetési sorra engedélyezett kifizetési előirányzatok kimerültek.

A hátralék egy része „normálisnak” tekinthető (lásd az a) és a b) pontot). A fennálló kifizetési igények „abnormális” szintje, amelynek legfőbb része a kohéziós politikát érinti, a kifizetési előirányzatok hiányához (c) pont) kapcsolódik, ugyanakkor az év eleji pénzforgalmi megszorítások (lásd a fenti 3.3. szakaszt) is éreztetik hatásukat. A 4. szakasz tovább elemzi a kohéziós politika esetét.

4.  1b. fejezet: a hátralék alakulása és kilátások

Ez a fejezet a kohéziós politika (1b. fejezet) konkrét esetét vizsgálja. Először is ismerteti a strukturális alapok fő jellemzőit és ismerteti, hogy egyes múltbeli vagy a jogszabályokhoz kapcsolódó események hogyan vezettek a jelenlegi nehéz helyzethez. Ezt követően megvizsgálja, hogyan lehetne meghatározni a „normális” hátralékot, majd részletesen elemzi a 2014. év végi helyzetet.

4.1.  A 2007–2013-as strukturális alapok végrehajtása

A 2007–2013-as strukturális alapok: fő jellemzők

Az 1b. fejezetből finanszírozott projektek operatív programokba vannak szervezve. Ezeket az operatív programokat a tagállamok javasolják, és azokat a teljes időszakra vonatkozóan a Bizottság tárgyalja meg és fogadja el az időszak elején. Az egyes operatív programokat megosztott irányítás révén egyedi projekteken keresztül hajtják végre. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok hajtják végre az alapokat. A Bizottság részt vesz a monitoringbizottságokban, ahol tanácsadói szerepet tölt be a projektkiválasztás során, és az éves végrehajtási jelentések révén nyomon követi a projekt végrehajtását.

A programokat az uniós költségvetésből társfinanszírozzák; ez azt jelenti, hogy a Bizottság nem fizeti ki a program teljes költségét. A tagállamoknak megfelelő forrásokat kell találniuk a program rájuk eső részének finanszírozására.

Egy program elfogadásával az Európai Unió jogi kötelezettséget vállal az egész időszakra. 2007 és 2013 között a Bizottság április vége előtt éves alapon automatikusan vállalt kötelezettséget az előirányzatokra a program pénzügyi terve és nem a program projektjeinek tényleges végrehajtása alapján. Míg az uniós kifizetések soha nem haladhatják meg az uniós költségvetés kötelezettségvállalásait, a kiadások a jogosultsági időszak kezdetétől a végéig (azaz már a program elfogadása előtt is) elszámolhatók.

A program jóváhagyása után a Bizottság folyósítja az előfinanszírozást. Ezeket a kifizetéseket automatikusan folyósítják a tagállamnak és rendelkezésére állnak egészen a lezáráskor való elszámolásáig.

Ahogy zajlik a különböző projektek végrehajtása, a tagállamok időközi kifizetési igényeket nyújtanak be igazoló hatóságaikon keresztül. Az időközi kifizetési igényeket a Bizottság a hatályos társfinanszírozási arány alapján teljesíti, feltéve, hogy nem határoztak megszakításról vagy felfüggesztésről.

Ez a mechanizmus mindaddig működik, amíg a Bizottság által kifizetett előfinanszírozás és a tagállamok által a programokra benyújtott időközi kifizetési igények teljes összege el nem éri a programra előirányzott összeg 95%-át. E küszöb elérésekor a tagállam még mindig küldhet be kifizetési igényeket, de ezeket már a fennmaradó előfinanszírozás elszámolására használják fel. A fennmaradó összegeket a program lezárásakor rendezik, A tagállamoknak igazolniuk kell, hogy az elszámolható kiadások fedezik az időszak elején kapott előfinanszírozás összegét és a lezárásig visszatartott összeget (a teljes előirányzat 5%-a).

A támogathatósági időszak vége után 15 hónap áll rendelkezésre arra, hogy a lezárásról szóló dokumentumokat elkészítsék és benyújtsák a Bizottságnak, illetve kérjék az egyenlegkifizetés rendezését. Az egyenlegkifizetés előtt a Bizottság megvizsgálja a csomag lezárását (azaz a lezárási nyilatkozatot, a végrehajtási zárójelentést és a végső igényt). Mivel ezek a dokumentumok a számítások szerint 2017. március 31-ig beérkeznek, a lezárásról szóló határozatra (és a kapcsolódó egyenlegkifizetésekre) 2017 és 2019 között kerül sor.

E folyamat eredménye alapján a lezárásra visszatartott 5%-ból kell kifizetni a fennmaradó kifizetési igényeket. Egyéb esetben a Bizottság lezáráskor nem fizeti ki a teljes összeget. A ki nem fizetett összeget visszavonják. Ha 5%-nál magasabb korrekcióra kerül sor, a Bizottság visszaköveteli a jogosulatlanul kifizetett összeget.

Az N+2/N+3 szabály

Az N+2/N+3 szabályt a 2000–2006-os programozási időszaknál vezették be először. E szabály szerint az N. évben tett kötelezettségvállalást ugyanolyan összegű előfinanszírozás és időközi kifizetési igények révén az N+2. év december 31-éig fedezni kell (N+2 szabály). Egy 2012-es kötelezettségvállalást például kifizetési igényekből maradéktalanul fedezni kell 2014. december 31-ig. A nem fedezett összeget visszavonják, ami azt jelenti, hogy a tagállam elveszti a finanszírozást. Eddig azonban a strukturális alapok teljes történetében még nem került sor az N+2/N+3 szabály alapján jelentős visszavonásokra.

A szabály célja a pénzügyi fegyelem biztosítása az uniós források vonatkozásában. Mivel a kötelezettségvállalások automatikusan történnek a program jóváhagyása után, a szabály arra kötelezi a tagállamokat, hogy a projekteket dinamikusan hajtsák végre és kerüljék el a problémákat a ciklus legvégén. Létezése lehetővé teszi a zökkenőmentesebb kifizetéseket is, mivel arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként benyújtsák kifizetési igényeiket. Amint azonban azt a következő fejezetben ismertetésre kerül, a szabály „felpuhulása”, főleg a 2008-as pénzügyi válságot követően, csökkentette annak szabályozó hatását.

Ez a szabály a forrása a kifizetési igények év végi koncentrációjának: A tagállamoknak december 31-én, éjfélig kell beküldeniük kifizetési igényeiket egy meghatározott informatikai rendszeren keresztül. Bár a jogszabály szerint egész évben rendszeresen kellene beküldeniük igényeiket(12), a múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan kivárják az utolsó heteket, hogy nagy összegeket küldhessenek.

4.2.  A kifizetési kérelmek jellemzői a 2007–2013 közötti programozási időszakban

A kifizetési ciklus fő hajtóerői

Az időszak elején jelentős összegű előfinanszírozást folyósítanak, majd néhány évig viszonylag alacsony az időközi kifizetések szintje, mivel ekkor alakulnak ki a programok struktúrái és kezdődik meg a projektek végrehajtása. Mivel az N+2/N+3 szabály hatása csak a programozási időszak harmadik évének végén válik érezhetővé, a programozási időszak kezdetén semmi sem kényszerít az igények benyújtására. Ezenkívül az előfinanszírozás még lefedi a programozási időszak kezdetén vállalat kötelezettségek nagy részét. Körülbelül 2–3 évvel a programozási időszak vége előtt emelkedni kezd az éves időközi kifizetések szintje, mivel a programok beindulnak, és normál ütemben zajlik a kifizetési igények benyújtása. A csúcs az időszak végén, illetve a következő programozási időszak elején tapasztalható, majd ezt követően a következő években szinte nullára csökken a szint, ahogy a programok elérik a 95%-os küszöböt. A fent említetteknek megfelelően a lezárási kifizetésekre a támogathatósági időszak végétől számított 1–3 évben kerül sor.

Eltérések

A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó jogi keret tekintetében három fejlemény fokozta az időközi kifizetések ciklikusságát:

1.  Az N+3 elvről az N+2 elvre való átállás. A 2007–2013 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret meghatározását lehetővé tevő átfogó kompromisszum részeként az új tagállamokra, valamint Görögországra és Portugáliára az N+3 szabályt alkalmazták a kötelezettségvállalások 2007–2010-es részletei esetében, majd az N+2 szabályt az időszak végéig. Ez azt jelenti, hogy 2013 végéig e tagállamok két kötelezettségvállalási részlettel dolgoztak: a 2010-es és a 2011-es részlettel. A tagállamok természetesen nem feltétlenül várták meg a kötelezettségvállalás visszavonására adott határidőt a programok végrehajtásával és a kifizetési kérelmek benyújtásával, ezért nem kettőződtek meg a kifizetési igények 2013-ban. E szabály azonban határozottan megerősítette a 2013-as csúcspontot, és áthúzódó hatásai voltak a következő évekre azzal, hogy egyre nőtt a hátralék.

2.  A tagállamoknak ellenőrizniük kellett az alapokkal kapcsolatos ellenőrzési rendszereik megfelelőségét. A megfelelés ellenőrzésének eredményeit a Bizottságnak jóvá kellett hagynia. Az időközi kifizetések iránti kérelmeket be lehetett nyújtani, de a kifizetésekre csak azt követően kerülhetett sor, hogy a Bizottság jóváhagyta a megfelelőségellenőrzést. Míg a legtöbb programot 2007-ben fogadták el, a követelések benyújtását (vagy legalábbis azok Bizottság általi kifizetését) elhalasztották, és 2008-ban szinte egyáltalán nem volt időközi kifizetés.

3.  A pénzügyi válságra adott válaszként a tagállamok részéről határozott igény merült fel, hogy a 2007-es kötelezettségvállalási részletek tekintetében semlegesítsék az N+2/N+3 szabályt. Ezt a Bizottság elfogadta, de a 2007-es részlet visszavonási küszöbértékének egy évvel történő elhalasztása helyett a Tanácsban egyhangú szavazás útján tovább gyengítették az N+2/N+3 szabályt, a teljes időszakban hat hatodra elosztva a 2007. évi részlethez kapcsolódó kötelezettséget. Az úgynevezett „görög szabály” lehetővé tette, hogy kevesebb kifizetési kérelmet nyújtsanak be az időszak elején, amit az időszak végére jutó több kifizetési kérelemmel ellensúlyoztak.

Ezenkívül a válságra válaszul a 2000–2006 közötti időszak programjainak kiadásaira vonatkozó támogathatósági időszakot 2008 végétől 2009-ig tolták ki (a programot jóváhagyó bizottsági határozat módosításával), így a tagállamok továbbra is elsősorban a 2000–2006-os programok végrehajtására összpontosítottak. Ennek eredményeképpen a 2007–2013-as programok végrehajtása és az ezekhez kapcsolódó, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó időközi kifizetések iránti kérelmek késedelmet szenvedtek.

A 2000–2006 közötti programok összehasonlítása a 2007–2013 közötti programokkal

Mivel a 2007–2013 közötti programozási időszakban a negyedik év végén álltak át az N+3 szabályról az N+2 szabályra, a 2000–2006 közötti programozási időszakban csak az N+2 szabály volt hatályban, jóllehet 2004-ben 10 új tagállam csatlakozása miatt néhány kiigazításra került sor.

Az alábbi ábra összehasonlítja a 2000 és 2006 közötti időszakra vonatkozó, 2001 és 2007 között megvalósult összesített időközi kifizetések teljes kerethez képesti százalékos arányát, a 2007 és 2013 közötti időszak összesített időközi kifizetéseivel, amelyekre 2008 és 2014 között került sor, szintén a teljes kerethez képesti százalékos arány figyelembevételével.

1.  ábra: Az összesített időközi kifizetési igények benyújtásának havi megoszlása (1 éves késéssel): a 2000–2006-os időszak (EU-15), illetve a 2007–2013-as időszak összehasonlítása (a teljes keret %-a az előfinanszírozás kivételével)

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000005.png

Az ábrán látható, hogy a 2007 és 2013 közötti időszak programjainak összesített kifizetései következetesen alacsonyabbak voltak a 2000 és 2006 közötti időszakban tapasztalt szintnél, jóllehet az időszak vége felé csökkent a különbség. A 2007–2013-as programok elmaradása a fent ismertetett tényezők kombinációjának tudható be. Ez magyarázza a kifizetési előirányzatoktól és a kifizetések felső határától való elmaradást az időszak elején, hiszen a 2000–2006-os programok kifizetési jellemzőit használták fel a felső határértékek megállapításához.

Amikor azonban a kifizetési kérelmek a későbbiekben elkezdtek felzárkózni, a kifizetéseket jelentősen korlátozta az engedélyezett kifizetési előirányzatok szintje és/vagy a kifizetések felső határa, és végső soron ez vezetett a hátralék kialakulásához.

A 2007–2014-es időszak hátralékának alakulása

A következő ábra(13) bemutatja, hogyan alakul a hátralék a 2007–2013 közötti programok tekintetében a 2007–2016-os időszakban.

2.  ábra: A kohéziós politika 2007–2013-as programjai: az év végén fennálló kifizetési igények alakulása (milliárd euró)

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000006.png

Az ábrán látható módon a 2007–2013-as programok hátraléka 2011-ben emelkedni kezdett, és elérte a 11 milliárd EUR-t, és 24,7 milliárd EUR értéken tetőzött 2014-ben. Amint azt az alábbiakban kifejtjük, az előrejelzések szerint még 2015 végén is magas lesz a hátralék szintje, majd 2016 végén lehet ismét elérni a „normális” és fenntartható hátralékszintet.

4.3.  A hátralék összetevői és típusai

Az év folyamán a Bizottság az alábbi kifizetési igényeket kapja meg a strukturális alapokra vonatkozóan:

a)  Támogatható kifizetési kérelmek, amelyeket az év folyamán teljesített kifizetések fedeznek.

b)  Az előfinanszírozás által a programozási időszak elején már fedezett kifizetési kérelmek, amelyekhez következésképpen nem kapcsolódnak további kifizetések.

c)  Csak a lezárás után teljesíthető kifizetési kérelmek, amelyeknek meg kell várniuk, hogy a Bizottság és a kedvezményezett között megállapodás szülessen a lezárásról.

d)  A kifizetési igényeket azért nem fizetik ki, mert az év legutolsó napjaiban küldték be azokat, nem hagyva elég időt azok feldolgozására az év vége előtt.

e)  Bizonyos kedvezményezettek vonatkozásában megszakított/felfüggesztett kifizetési igények. A kifizetések felfüggesztése vagy megszakítása általában olyan hivatalos rövid távú fellépés, amelynek révén a Bizottság késlelteti a kifizetést, amíg hiányzó adatokat vár vagy ellenőrzi az irányítási és ellenőrzési rendszert.

f)  A kifizetési igényt azért nem fizetik ki az év végén, mert a megfelelő költségvetési sorra engedélyezett kifizetési előirányzatok kimerültek.

Az utóbbi négy kategória (c–f) az év végén fennmaradó kifizetési igény marad, de a hátralék a d), e) és f) kategóriákba tartozó fennmaradó kifizetési igényeket is tartalmaz. Az év végén jelentkező, bizonyos összegű fennálló kifizetési igény „normálisnak” tekintendő, amennyiben a d) és e) kategóriába tartozik. Csak az f) kategóriába tartozó fennálló kifizetési igény tekintendő „abnormális” hátraléknak.

Az alábbi ábra mutatja az 1b. fejezet kifizetési kérelmeinek útját, a tagállamok általi benyújtástól, az esedékesség megállapításán keresztül egészen a „normális” és „abnormális” hátralék kialakulásáig.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000007.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000008.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000009.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000010.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000011.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000012.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000013.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000014.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000015.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000016.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000017.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000018.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000019.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000020.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000021.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000022.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000023.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000024.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000025.png

Az igények év végi koncentrációja és a kifizetéshez szükséges idő

Igen nagy mennyiségű kifizetési kérelem érkezik be a tagállamoktól december hónapban, ezek aránya a 2011–2014-es időszakban 27%-tól 35%-ig terjedt. Minden egyes beérkezett kifizetési igény vonatkozásában a Bizottságnak ellenőrzéseket kell végeznie a kifizetés végrehajtása előtt. Minél nagyobb az év utolsó heteiben beérkező kérelmek száma, annál nagyobb annak a kockázata, hogy a kifizetésre nem kerül sor az év vége előtt.

A Bizottság ezért rendszeresen arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az egész év folyamán rendszeresebb időközönként küldjék el a kérelmeket.

Az alábbi ábra mutatja a kifizetési igények benyújtásának havi megoszlását a 2007–2013-as programok esetében a 2011 és 2014 közötti időszakban.

3a.  ábra: Az összesített időközi kifizetési igények benyújtásának havi megoszlása a 2007–2013 közötti időszakban (az összes %-ában)

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000026.png

A fenti ábra egyértelműen mutatja, hogy évről évre visszatérően nagyon meredeken nő a kifizetési kérelmek száma az év végén.

3b.  ábra: A kifizetési igények benyújtása tekintetében az év utolsó két hónapjában (novemberben és decemberben) tapasztalható koncentráció 2011 és 2014 között

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000027.png

Az ábrák azt mutatják, hogy az N+2 szabály nyomása miatt egyre több az év vége felé érkező kérelem. Az N+3 szabály 2013. évi megszüntetése következtében Horvátország, Szlovákia és Románia kivételével valamennyi tagállamra az N+2 szabály vonatkozott. Ez jelentős hatással volt az adott évben beérkező igények mennyiségére. A kifizetés adott évben való teljesítéséhez túl későn érkező kérelmek száma az adott évben beérkezett kérelmek teljes mennyiségétől és az adott éven belüli eloszlásától függ.

A megszakítások és a felfüggesztések hatása

A Bizottság számos megelőző mechanizmust alkalmaz az uniós költségvetés védelmében, mielőtt kifizetéseket teljesítene a tagállamok számára, amennyiben potenciális hiányosságokról van tudomása. E mechanizmusok különösen értékesek a tagállami kontrollrendszerek javítása szempontjából, és így csökkentik a Bizottság általi jövőbeli pénzügyi korrekciók szükségességét.

Ennek következtében egyes kifizetési kérelmek nem válnak azonnal esedékessé, mivel a Bizottság megszakította vagy felfüggesztette azokat a kontrollrendszerek javításáig. E kérelmek legnagyobb része nem kerül ugyan végleg elutasításra, de a kifizetést nem lehet azonnal teljesíteni.

A rendelettel(14) összhangban a Bizottság

—  megszakíthatja a kifizetési határidőt legfeljebb 6 hónapos időszakra a 2007–13-as programokra vonatkozóan, amennyiben a bizonyítékokból arra lehet következtetni, hogy súlyos hiányosságok vannak az irányítási és ellenőrzési rendszerek működésében az érintett tagállamokban; vagy ha a Bizottság szolgálatainak további vizsgálatokat kell elvégezniük olyan információk alapján, melyek szerint valamely igazolt kiadási kimutatásban szereplő költség olyan súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik, amelyet nem korrigáltak.

—  részben vagy egészben felfüggesztheti a tagállam javára teljesítendő időközi kifizetést a 2007 és 2013 közötti programokra, amennyiben bizonyíték van arra, hogy súlyos hiányosságok vannak a program irányítási és ellenőrzési rendszerében, és a tagállam nem hozta meg a szükséges korrekciós intézkedéseket; ha egy igazolt kiadási kimutatásban szereplő költség olyan súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik, amelyet nem korrigáltak; vagy abban az esetben, ha egy tagállam súlyosan megsértette irányítási és ellenőrzési kötelezettségeit. Amennyiben a tagállam nem hozza meg a szükséges intézkedéseket, a Bizottság pénzügyi korrekciót írhat elő.

A „normális” hátralék becslése

Amint az korábban bemutatásra került, a „normális” hátralék a megszakított és felfüggesztett igények, valamint az adott évben való kifizetéshez túl későn beérkezett igények összessége. Az adott év utolsó tíz naptári napján beérkező igények úgy tekintendők, hogy túlságosan későn érkeztek be, hiszen a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy képes legyen teljes körűen végrehajtani a költségvetésben rendelkezésre álló előirányzatokat. Egyes megszakított vagy felfüggesztett igények azonban egyben a túl későn beérkezettek között is vannak, és ezeket nem szabad kétszer számításba venni.

Ennek megfelelően a „normál” hátralék növekedni fog az év folyamán beérkezett kérelmek teljes számával, valamint az év utolsó napjaiban való relatív koncentrációjával.

A 2010–2014-es időszakra vonatkozóan az alábbi ábra áttekintést ad a beérkezett kifizetési igényekről, az év végi hátralékról és a kifizetéshez túl későn érkező vagy felfüggesztett igényekről.

4.  ábra: 1b. alfejezet: igények, hátralék, felfüggesztések, 2010–2014

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000028.png

Az elmúlt három évben (2012–2014) a „normális” hátralék (azaz az év utolsó tíz napján beérkezett kifizetési igények, valamint a megszakított vagy felfüggesztett igények, még akkor is, ha az utolsó tíz napnál előbb érkeztek be) becslések szerint minden évben eléri a teljes hátralék felét. A másik fele a költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok elégtelenségével függ össze, ami lavinahatást eredményez(15).

A követelések szintjének 2015-ben és 2016-ban várható csökkenésével, a megszakított/felfüggesztett esetek számának várható csökkenésével és az N+2 szabály nyomásának 2015. végi(16) megszűnésével várhatóan a „normális” hátralék jelentősen csökkenni fog.

4.4.  A 2007–2013 közötti időszak kifizetéseire (igények) vonatkozó kilátások 2015-ben és 2016-ban

A 2015. és 2016. évi becslés a tagállamok előrejelzései alapján

A 2007–2013-as alapokra vonatkozó rendelet(17) előírja a tagállamok számára, hogy N. év április 30-ig küldjék meg a Bizottságnak az N. és N+1. évek várható időközi kifizetési igényeivel kapcsolatos előrejelzésüket. Az elmúlt évek során a tagállamok megállapodtak abban, hogy ezeket az információkat N. év szeptemberében aktualizálják annak érdekében, hogy pontosabban lehessen felmérni a fennálló kifizetési hátralék szintjét és az év utolsó néhány hónapjában benyújtott kifizetési igények jelentős koncentrációját.

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó új rendelet(18) előírja a tagállamok számára, hogy N. év január 31-ig küldjék meg az N. és N+1. évek időközi kifizetési kérelmeivel kapcsolatos előrejelzésüket. Az új határidőt a Bizottság kérésére a tagállamok önkéntes alapon alkalmazták 2015-ben a 2007–2013-as programjaikra, és ezt 2014 decemberében erősítették meg. A kapott adatok alapján a Bizottság 2015. március 3-án megállapította, hogy a tagállamok jelenlegi becslése szerint körülbelül 48 milliárd eurónyi (esedékes és nem esedékes) kifizetési igényt fognak benyújtani 2015-ben, és 18 milliárd eurónyit 2016-ban(19).

A korábbiakban kifejtettek szerint nem minden kifizetési igény eredményez közvetlenül kifizetést, mert figyelembe kell venni a kifizetések 95%-os felső határát, az 1083/2006 rendelet(20) 79. cikke szerint. Mivel egyre több program éri el a 95%-os felső határt, a korrekció sokkal jelentősebb mértékű lesz 2015-ben és a későbbi években. Következésképpen a várható esedékes igényekkel kapcsolatos tényleges adatok a tagállamok által becsültnél alacsonyabbak, mivel a 95%-os küszöbön felüli igényeket csak a program lezárásakor kell figyelembe venni. E felső határértéket tartalmazó előrejelzések alapján a Bizottság úgy véli, hogy az esedékes kifizetési igények teljes összege mintegy 35 milliárd eurót tesz ki 2015-ben. A 2016-ra vonatkozó számadat jelenleg mintegy 3 milliárd euró. A 2016-ra vonatkozó összeg akkor lesz pontosabb (és esetleg kissé magasabb), miután a tagállamok beterjesztik a hiányzó adatokat vagy bizonyos operatív programok esetén felülvizsgálják a már továbbított számokat.

A 2. melléklet további részleteket tartalmaz a 2007–2013-as kohéziós programok vonatkozásában 2015-ben és 2016-ban benyújtandó kifizetési igényekkel kapcsolatos tagállami előrejelzésekről.

A Bizottság végrehajtáson alapuló becslése

2014 végén az előfinanszírozás és az időközi kifizetések teljes összege 266,1 milliárd euró volt. A kohéziós politika 2007–2013-as programjainak teljes pénzügyi kerete 347,3 milliárd euró. Figyelembe véve az eddig visszavont kötelezettségvállalásokat és az N+2/N+3 szabályok 2014. végi végrehajtása miatt fennálló, de még nem megerősített visszavonási kockázatokat (az időszak kezdete óta a maximális teljes összeg körülbelül 0,9 milliárd euró), a még fizetendő maximális összeg 80,3 milliárd euró körül van. Azonban minden program esetében az összeg 5%-a csak a program lezárásakor fizetendő ki (17,3 milliárd euró).

Következésképpen a 2015-ben vagy az azt követő években várható időközi kifizetési kérelmek várható szintje körülbelül 63 milliárd euró, azaz a teljes keret 18%-a, amely magában foglalja a 2014. év végén fennálló hátralékot (24,7 milliárd euró). A 2015-ben vagy az azt követő években beérkező új esedékes kifizetési igények legmagasabb szintje a lezárást megelőzően 38,3 milliárd euró. Abban az esetben, ha 2015-ben legfeljebb 35 milliárd eurós összegű kifizetési igény érkezik be, akkor a 3,5 milliárd eurónyi fennmaradó összeg iránti igény 2016-ban fog beérkezni.

A becsült 2015. végi hátralék a tagállami előrejelzések alapján

A kifizetési előirányzatok 2015. évi költségvetésben engedélyezett szintje 39,5 milliárd euró. Ez az összeg fedezi a 2015. előtti hátralékot (24,7 milliárd euró) és az új igényeket (a becslések szerint 35 milliárd euró). Következésképpen a 2015. év végén várhatóan fennálló hátralék 20 milliárd eurót tenne ki, aminek legalább a fele, mintegy 10 milliárd euró „abnormális” hátralék.

Milliárd EUR

2014. végi hátralék

(kiigazítás után)

Tagállami előrejelzések a 2015. évi igényekről a 95%-os küszöbértékkel korrigálva

A 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok

2015 végére várható hátralék

24.7

~35

39.5

~20

4.5.  A 2016. évre várható kifizetési igények

A fentieknek megfelelően a 2015. év végén fennálló hátralék várhatóan mintegy 20 milliárd euró lesz, amennyiben a tagállami előrejelzések pontosnak bizonyulnak. Ezen túlmenően, legfeljebb 3,5 milliárd euró összegű esedékes igény várható a program lezárása előtt. A kifizetési kérelmek összegének viszonylagos korlátozottsága miatt, és mivel megszűnik az N+2 szabály nyomása, nincs ok azt feltételezni, hogy jelentős összegű kifizetési igény fog túl későn érkezni ahhoz, hogy 2016-ban teljesíteni lehessen a kifizetést.

A Bizottság pontosítani fogja kérését a 2016. évi költségvetési tervezetben, figyelembe véve a 2016. év végén fennálló „normális” hátralékot. E „normális” – a későn benyújtott igényeket és a fennmaradó megszakításokat/felfüggesztéseket tartalmazó – hátralék a korábbi évekhez képest igen alacsony lesz, mivel a 2016-ban beérkező új kérelmek szintje is nagyon alacsony, és a Bizottság várakozásai szerint a tagállamok kijavítják a hiányosságokat, és „tiszta” igényeket nyújtanak be. Ennek nagyságrendje elérheti a 2 milliárd eurót. A 2016. év végi „normális” hátralékot tehát a 2017. évi költségvetésből kell fedezni. A 2016. évi költségvetésbe beszámítandó összeg ezért körülbelül 21,5 milliárd euró.

4.6.  A kifizetési igények és a hátralék kiszámításához használt információk összefoglalása

Az alábbi táblázat összefoglalja az információkat a program pénzügyi keretéről, a 2015. évi költségvetésben rendelkezésre álló költségvetési előirányzatok várható felhasználásáról és a 2016-ban várható kifizetési igények maximális összegéről.

Lezáratlan időközi kifizetések 2015–2017 (milliárd EUR)

A program költségvetési kerete

(1)

347.3

—  ebből előfinanszírozás és a 2014 végéig teljesített időközi kifizetések

(2)

266.1

—  ebből lezárásra fenntartott (5%) és visszavont kötelezettségvállalások

(3)

18.2

A kifizethető időközi kifizetések maximális összege (2015–2017)

(4)=(1)-(2)-(3)

~63.0

—  ebből 2014. végi hátralék (fennálló kifizetési igények)

(5)

24.7

—  ebből a kifizethető időközi kifizetések maximális összege (2015–2017)

(6)=(4)-(5)

38.3

2015-ös költségvetési év, milliárd EUR

A 2015. évi költségvetés keretében rendelkezésre álló előirányzatok

(1)

39.5

—  ebből a 2014. év végi hátralék

(2)

24.7

—  ebből a 95%-os küszöbértékkel korrigált, 2015. évi előrejelzések

(3)

~35

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(4)=(1)-(2)-(3)

~20

2016-os költségvetési év, milliárd EUR

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(1)

~20

A várakozások szerint a lezárás előtt 2016-ban beérkező kifizetési igények maximális összege

(2)

~3.5

A 2016-os költségvetésből fedezendő maximális kifizetési igény

(3)=(1)+(2)

~23.5

4.7.  Kifizetés lezáráskor

A strukturális alapok lezárásának megvan a saját fizetési dinamikája. Minden tagállam elküldi a programok záródokumentumait legkésőbb 2017. március 31-ig. A Bizottság a beérkezéstől számított öt hónapon belül tájékoztatja a tagállamot a zárónyilatkozat tartalmával kapcsolatos véleményéről, amennyiben valamennyi információt benyújtottak az eredeti záródokumentumban(21). Általános szabályként a záró kifizetésekre csak 2016 után kerül sor. A zárásra elkülönített teljes összeg (a teljes keret 5%-a) 17,3 milliárd eurót tesz ki, ám a kifizetések szintjét befolyásolja, hogy az egész időszak alatt milyen minőségben hajtották végre a programot. A kohéziós politika keretében a záráskor visszavont kötelezettségvállalások csökkenthetik a kifizetési igényeket.

Az indikatív becslések szerint a 2000–2006-os időszakban a záráskor visszavont kötelezettségvállalások az Európai Szociális Alap (ESZA) esetében a teljes keret 2,6%-át tették ki, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) esetében pedig a 9%-át. Azonban az ESZA vonatkozásában még mindig van 0,5 milliárd eurónyi fennálló kötelezettségvállalás, amely szabálytalanságokat tartalmazó problémás ügyekhez kapcsolódik, ebből következően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a lezárásakor visszavont kötelezettségvállalások végleges aránya 3% körül lesz az említett alap esetében. A Bizottság nem zárja ki, hogy a visszavont kötelezettségvállalások mértéke magasabb lehet, mint a korábbi időszakban, ezért a fent említett számokat óvatos becslésnek kell tekinteni.

A lezárási kérelmeket nem veszik figyelembe a hátralék normális részének csökkenésével kapcsolatos elemzésben, mivel többségüket a 2017–2019-es időszakban vagy még később fizetik ki, és úgysem mindegyik fog kifizetést eredményezni, hiszen a végső kifizetés előtt el kell számolni az indokolatlanul kifizetett összegekkel.

5.  Más fejezetek: A 2007–2013 közötti programokra vonatkozó kilátások

5.1.  Áttekintés

A kohéziós politika (1b. fejezet) konkrét esetének 4. szakaszban említett részletes elemzése után ez a szakasz a többi fejezet helyzetét vizsgálja, amelyek a következőképpen foglalhatók össze:

—  Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (2. fejezet) előirányzatai differenciálatlanok, mivel a kifizetések és a kötelezettségvállalások azonos szinten vannak beépítve a költségvetésbe. Következésképpen nincs év végi hátralék;

—  A Vidékfejlesztés Alap, az Európai Halászati Alap (2. fejezet), valamint a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, illetve a határokkal és a biztonsággal kapcsolatos alap (3. fejezet) irányítása a tagállamokkal közösen történik, a kohéziós politikához hasonlóan. A Vidékfejlesztési Alapnak eddig nem volt hátraléka, de nem ez a helyzet a többi alappal;

—  A többi program többségét (1a. és a 4. fejezet) a Bizottság kezeli. A kifizetési igények tekintetében e programok közül sok kapcsán enyhítő intézkedések születtek, amelyeket a Bizottság 2014-ben (és néhány esetben 2013-ban) vezetett be, és amelyek az előfinanszírozás összegének csökkentésétől (a végrehajtó partnerek, a támogatásban részesülők és a kedvezményezettek típusának és pénzügyi stabilitásának kellő figyelembevétele mellett), a végső kifizetések vagy a költségvetés-támogatási kifizetések elhalasztásáig, az új kötelezettségvállalásoktól való tartózkodásig vagy a szerződéskötés késleltetéséig terjedtek. A legtöbb ilyen enyhítő intézkedés azonban csak a kifizetés időpontját halasztja el, a kötelezettségvállalásokat pedig végső soron így is teljesíteni kell.

Az alábbi táblázat áttekintést nyújt az 1a. és a 4. fejezet hátralékának alakulásáról. Míg a hátralék egyértelműen emelkedő tendenciát mutat a 4. fejezet esetében, amely 2014-ben érte el az utóbbi évek legmagasabb szintjét, az 1a. alfejezet kevésbé egyértelmű képet mutat.

Év végi hátralék (millió EUR)

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

1a.  fejezet

1 679

507

291

628

604

567

551

541

4. fejezet

172

178

284

226

387

367

389

630

5.2.  A 2. és 3. fejezeten belüli megosztott irányítású programok

5.2.1.  2. fejezet

Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA)

Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában nincs hátralék, mivel az nem differenciált előirányzatokon alapul.

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)

Ez idáig nem volt hátralék a vidékfejlesztés terén: a Bizottság minden kifizetési kérelmet minden esetben időben teljesített. Figyelembe véve a vidékfejlesztési program méretét, valamint a 95%-os szabályt, amely szintén érvényesül, a lezárás előtt esedékes időközi kifizetések maximális szintje a 2007–2013-as időszakban mintegy 8,7 milliárd euró. A 2007–2013 közötti programok vonatkozásában a 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok 5,9 milliárd eurót tesznek ki. A fennmaradó 2,8 milliárd euró kifizetése 2016-ban esedékes, miután a tagállamok 2016 januárjában benyújtották az utolsó negyedéves nyilatkozatot.

A lezárásra elkülönített teljes összeg 4,8 milliárd euró körül van. A ténylegesen fizetendő összeg a visszavont kötelezettségvállalásoktól fog függni. Például a visszavont kötelezettségvállalások tekintetében az előző, 2000–2006 közötti időszakban tapasztalt 1,5%-os mérték alkalmazásával mintegy 1,5 milliárd euró kerülne visszavonásra. Záró kifizetéseke várhatóan 2016 és 2019 között kerül sor.

Az Európai Halászati Alap (EHA)

Az EHA irányítási módszerre a kohéziós politikáéhoz hasonló (1b. alfejezet). Azonban mivel itt nem érvényesül az „N+3” szabály, ezért az EHA nem szembesül azzal a sajátos problémával, amely az N+3 szabály N+2 szabállyá való átalakítását kíséri a kötelezettségvállalások 2010-es részlete és 2011-es részlete között. Emellett nem vonatkozik rá a „görög szabály” sem, annak ellenére, hogy a programok kezdetét valamelyest késleltették az irányítási és ellenőrzési rendszerekhez kapcsolódó kötelezettségek. Mindazonáltal az elmúlt években az EHA igen jelentős hátralékot halmozott fel. 2014 elején a hátralék szintje a 2007–2013-as programokra megszavazott kifizetési előirányzatok szintjének felelt meg.

Ami az évközi kifizetési kérelmek időzítését illeti, 2010–2014 között az éves kifizetési kérelmek kétharmada november és december hónapban érkezett be. A következő ábra a 2011–2014-es hátralékok szintjét mutatja az EHA 2007–2013-as programjai vonatkozásában a következő évi eredeti kifizetési előirányzatokkal együtt.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000029.png

A 2014 végén fennálló EHA-hátralék csökkenésének fő okai az összes rendelkezésre álló kifizetési előirányzat alcímen belüli átcsoportosítása (ideértve az ETHA megosztott irányítása alatt álló összes kifizetési előirányzatot – az új jogalap elfogadásának késedelme miatt), a 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetben kapott megerősítések (a 2/2014. sz. költségvetés-módosításként elfogadva), valamint az év végi átcsoportosítás voltak.

A 2015. évi költségvetés kifizetéseinek magasabb szintje lehetővé fogja tenni a hátralék normál szintre, kb. 0,1 milliárd euróra való csökkentését.

5.2.2.  3. fejezet

Menekültügy, migráció, határok és biztonsági politika

A 2007 és 2013 közötti időszakban a közös menekültügyi és bevándorlási politikákat főként a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” (SOLID) általános program révén hajtották végre. Ez az általános program a következő négy eszközből állt: Külső Határok Alap (EBF), Európai Visszatérési Alap (RF), Európai Menekültügyi Alap (ERF) és a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap (EIF).

Az alábbi grafikon az év végén fennálló kifizetési kérelmek növekvő szintjét mutatja a menekültügy, a migráció, a határok és a biztonság területét érintő programok tekintetében.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000030.png

A fennálló kötelezettségvállalások a 2007-es év eleji 150 millió euróról 2014-re 2,6 milliárd euróra nőttek, annak ellenére, hogy a 2007–2014 közötti időszakban 300 millió euró került visszavonásra. A 2007–2013 közötti időszak programjai vonatkozásában a fennmaradó kifizetendő összeg mintegy 1,9 milliárd euró. A 2015. évi költségvetésben a programok tekintetében engedélyezett kifizetési előirányzatok valamivel több mint 600 millió eurót tesznek ki, amely magában foglalja a 2014–2020 közötti új programok kezdeti és éves előfinanszírozási kifizetéseit is.

Figyelembe véve a záráskor kifizetendő összeget (a becslések szerint mintegy 1 milliárd euró) és azt, hogy a második előfinanszírozás kifizetésére nem kerülhetett sor 2013-ban és 2014-ben a kifizetési előirányzatok hiánya miatt, a 2007–2013 közötti programok kifizetési igényei terén mutatkozó hátralék 2016 végére normál szintre való csökkentéséhez a kifizetési szükségleteket 235 millió euróra becsülik.

5.3.  A közvetlen gazdálkodással kezelt programok az 1a. alfejezeten és a 4. fejezeten belül

5.3.1.  1a. alfejezet

Ez a szakasz áttekintést nyújt a 2014 végén az 1a. alfejezetben szereplő programok helyzetéről.

Év végén fennálló kötelezettségvállalások

Az alábbi ábra az év végén fennálló kifizetési kérelmek alakulását mutatja be az 1a. alfejezet fő programjai esetében.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000031.png

A 2007 végi fennmaradó kifizetési igények magas szintje főként a 6. kutatási keretprogram (FP-6) projektciklusából, valamint az abban az időben fennálló, különösen nagyszámú nyitott kötelezettségvállalásból adódik. Továbbá a kutatási szerződések előírták, hogy könyvvizsgálói igazolásokra van szükség a költségigények kifizetése előtt.

A Bizottság által 2014-ben hozott enyhítő intézkedések (lásd a fenti 2.2. szakaszt), amelyek célja a kifizetési előirányzatok szűkössége miatti probléma kezelése, megakadályozták a fennálló kifizetési igények növekedését 2014 végén. Az intézkedések magukban foglalták az előfinanszírozás szintjének csökkentését és az új szerződések/támogatási megállapodások aláírásának késleltetését, hogy ezáltal a kifizetések egy részét át lehessen vinni a következő évre. A fennálló kifizetési igények visszaszorítása mellett az intézkedések mellékhatásaként lelassult a 2014–2020-as programok végrehajtása. Néhány esetben szigorúbb intézkedésekre volt szükség, például azáltal, hogy prioritást kaptak a kiszolgáltatottabb kezdeményezetteknek való kifizetések.

A fennálló kötelezettségvállalások (RAL) alakulása

Az 1a. fejezet programjaira vonatkozóan az év végén fennálló kifizetési igények viszonylagosan stabil szintje éles ellentétben áll a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) egyértelműen emelkedő tendenciájával, amint azt az alábbi ábra is mutatja:

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000032.png

Az 1a. fejezet növekvő kötelezettségvállalásai nagyrészt abból adódnak, hogy a kutatás terén – amely a fejezeten belül a legnagyobb kiadási program – egyre növekszik a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok közötti különbség. Ezt mutatja be az alábbi ábra, amely a kifizetések és kötelezettségvállalások közötti csökkenő arányt szemlélteti.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000033.png

Az 1a. alfejezeten belüli projektek végrehajtásának illusztrálása érdekében az alábbiakban található a kutatási programok projektciklusa.

A kutatási projektek ciklusa

A kutatási programok végrehajtása többéves munkaprogramok révén történik, amelyek magukban foglalják az ajánlattételi felhívásokat, a közbeszerzést, a tanulmányokat, a szakértői csoportokat, a nemzetközi szervezetekben való részvételt, a szemináriumokat és szakmai műhelyeket, az értékelést és a nyomon követést. A kutatási programok körülbelül 90%-a ajánlati felhívásokhoz kapcsolódik, a fennmaradó 10% pedig egyéb tevékenységekhez.

Az N. évre vonatkozó éves munkaprogramot a Bizottság az N-1. év közepén fogadja el. Az N-1. év második felében kerül sor az ajánlattételi felhívások elindítására. Az esetek többségében a javaslatok benyújtása az ajánlattételi felhívás közzétételét követő három hónapon belül történik. A globális kötelezettségvállalásokat a munkaprogram N. évben történő elfogadását követően, de legkésőbb a szerződés megkötése előtt teszik meg (általában a pályázati felhívásban megjelölt határidő lejártakor). A pályázatok értékelését (három hónap), valamint a kiválasztást (egy-két hónap) a szerződés tárgyalása (egytől hat hónapig), valamint az aláírás (legfeljebb néhány hónap) követi. A Bizottság/végrehajtó ügynökség számára nyolc hónap áll rendelkezésre a pályázati felhívásban megjelölt határidő és a támogatás aláírása (a „támogatás odaítélése”) között, amelyekből öt hónap áll rendelkezésre arra, hogy értesítsék a pályázót a tudományos értékelés eredményéről, továbbá három hónap arra, hogy előkészítsék a támogatási megállapodást. Miután megtörtént az egyedi kötelezettségvállalás és aláírták a szerződést, a szerződés aláírását követő 30 napon belül vagy a fellépés kezdeti napja előtt 10 nappal (a kettő közül a későbbi időpontban) ki kell fizetni az előfinanszírozást. A Kutatási Főigazgatóság által 2014-ben hozott strukturális intézkedéseket követően az N. évre vonatkozó kötelezettségvállalás előfinanszírozása az N. év helyett az N+1. évben történik. Az időközi kifizetések pénzügyi kimutatásokon alapulnak és rendszeres jelentésekhez kapcsolódnak, általában 18 hónaponként. Az utolsó, 10%-os részlet kifizetésére a végső jelentés elfogadását követően kerül sor.

A munkaprogramban előirányzott minden más intézkedés esetében az ideiglenes kötelezettségvállalásokat az N. évben teszik meg, és az előlegeket is ugyanabban az évben fizetik ki. A fennmaradó rész kifizetése az N+1. évben történik.

Kifizetési hiányok, kutatás: gyakorlati következmények

A kutatási programokon belül a kifizetési előirányzatok hiányának kezelése érdekében 2014-ben összesen 236,5 millió euró került átcsoportosításra a „Horizont 2020” 2014–2020 költségvetési soraiból az ugyanazokra a programokra vonatkozó, 2007–2013 között lezáruló költségvetési sorok megerősítése érdekében, késleltetve ezáltal a „Horizont 2020” keretében 2014–2015-ben kiírt pályázati felhívások előfinanszírozását. A korábbi években nem ez volt a helyzet, és ez késleltetheti az új programok végrehajtását.

A kutatásokhoz időre van szükség, és a szerződések aláírásának és a finanszírozásnak a megtagadása nem egyeztethető össze azzal a célkitűzéssel, miszerint a gazdasági növekedés támogatása érdekében fokozni kell a kutatási erőfeszítéseket. Várhatóan a „Horizont 2020” keretprogramhoz kapcsolódó, a 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok szintjének növekedése részlegesen lehetővé teszi majd e kulcsfontosságú program felzárkózását.

Erasmus +

Az Erasmus+ program jó példája azoknak az éves programoknak, amelyek esetében a kifizetések szintje szorosan követi a kötelezettségvállalások szintjét, mivel a legtöbb intézkedés életciklusa a felsőoktatási tanévhez kapcsolódik.

A kifizetések hiánya miatt azonban a kifizetési előirányzatok 2014-es növekedése nem felelt meg a kötelezettségvállalási előirányzatok növekedésének, és ez a tendencia a 2014–2020 közötti időszakban is folytatódik. A 2014-es kifizetési előirányzatok ezen hiányát a kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatok közötti arány is jól mutatja az alábbi ábrán.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000034.png

Ennek eredményeképpen 2014-ben nem volt lehetőség arra, hogy kifizessék a második előfinanszírozás egy részét a nemzeti irodáknak, amelyek célja a mobilitást ösztönző intézkedések finanszírozása. Noha a helyzet némileg javulni fog, az Erasmus+ 2015-ben várhatóan továbbra is hasonló korlátokkal fog szembesülni.

Közlekedés és energia

Az alábbi diagram a kötelezettségvállalások és a kifizetések szintje közötti növekvő különbségeket mutatja a közlekedési és energiaügyi szakpolitika területén.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000035.png

A 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok elegendők lesznek a 2014–2020 közötti projektek első előfinanszírozásának fedezésére és a 2007–2013 közötti fennálló kötelezettségvállalások részleges kezelésére, amelyek a becslések szerint több mint 2 milliárd eurót tesznek ki.

Az európai gazdaságélénkítési terv

A 2009-es és 2010-es kötelezettségvállalások magas szintjéhez képest e program kifizetéseinek végrehajtása lassan indult, mivel a gazdaságélénkítési tervek többnyire nagyszabású infrastrukturális projektekből állnak.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000036.png

Különösen 2014-ben a kifizetési előirányzatok nem voltak elegendők arra, hogy fedezzék az év folyamán beérkezett összes kifizetési kérelmet, még a további kifizetési előirányzatokat biztosító 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezet késedelmes elfogadását követően sem. 2014 végén a fennálló kötelezettségvállalások még mindig 2 milliárd eurón álltak, amely összeg felét eredetileg az európai gazdaságélénkítési terv számára kötötték le. A 2015-ben engedélyezett kifizetési előirányzatok összege 407 millió EUR, amely várhatóan fedezni fogja a becsült éves szükségleteket.

5.3.2.  4. fejezet

Az alábbi diagram a 2007 óta a 4. fejezet programjaira vonatkozóan fennálló kötelezettségvállalások szintjét mutatja.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000037.png

A 4. fejezet gyors válságreagálási eszközöket és hosszabb távú eszközöket foglal magában, amelyek többéves programozást alkalmaznak, valamint olyan ad hoc eszközöket, mint például a makroszintű pénzügyi hitelek és a vissza nem térítendő támogatások. Három többéves programozást alkalmazó, nagy eszköz (az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II), az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI), a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI)) teszi ki az e fejezet alatti kiadások 73%-át. A harmadik országok e programok keretében finanszírozott támogatásának életciklusa jellemzően 6–8 év. A gyors válságreagálási eszközök (a humanitárius segélyezés, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz, valamint a közös kül- és biztonságpolitika) és a makroszintű pénzügyi támogatás jóval rövidebb, 12–18 hónapos kifizetési ciklussal rendelkeznek.

2013 óta a 4. fejezet alá tartozó eszközök többsége komoly hiányokat szenvedett a kifizetési előirányzatok terén, és ez először a gyors kifizetés-végrehajtási ciklussal rendelkező humanitárius és válságkezelési eszközökre volt hatással, majd olyan eszközöket érintett, mint a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, amelyek esetében a kifizetések elsősorban a fennálló szerződésekhez és kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódnak. 2014-ben a helyzet tovább romlott a rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok 2013-hoz képest számított általános csökkenése miatt. Az egyes programok esetében a 3/2014 sz. költségvetés-módosítási tervezet (és egyéb intézkedések, például az átcsoportosítások)(22) révén történő megerősítés rendkívül későn érkezett, és nem volt elegendő ahhoz, hogy fedezze a fennálló hátralékokat.

A bevezetett intézkedések (lásd a fenti 2.2. szakaszt) a kifizetések elhalasztása révén csak részben tudták ellensúlyozni a kifizetési előirányzatok hiányának hatásait, míg egyes korábbi kötelezettségvállalások továbbra is teljesítésre várnak.

Az év végén fennálló kötelezettségvállalások

Összességében a 2014 végén fennálló kifizetési igények a 4. fejezet esetében jelentős mértékben növekedtek. Ez főként a kifizetési igények komoly növekedésére és a kapcsolódó kifizetési előirányzatok hiányára vezethető vissza, mint például az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz esetében, amint az az alábbi ábrán is látható.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000038.png

Másrészt a kifizetési előirányzatok 2013. és a 2014. évi költségvetésben engedélyezett megerősítése lehetővé tette a humanitárius segítségnyújtás terén fennálló kifizetési kérelmek szintjének kiigazítását(23):

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000039.png

Amint az a fentiekből kiderül, az elmúlt öt évben a 4. fejezet és különösen a három nagy, a hosszú távú eszköz fennálló kötelezettségvállalásai (RAL) folyamatos növekedést mutattak, az előző többéves pénzügyi keretben szereplő kötelezettségvállalási előirányzatokkal együtt. Az eredetileg 2010-ben vállalt programokat például a kedvezményezett harmadik országgal együtt 2011 során véglegesítették, és a szerződéseket 2014-ig bezárólag megkötötték. Ebből következik, hogy e nagyobb programok közül több esetében a kötelezettségvállalás egy olyan időszakban történt, amikor a kötelezettségvállalási előirányzatok meredeken emelkedtek, és azokat most ki kell fizetni. A kifizetési előirányzatoknak a 2015. évi költségvetésben engedélyezett szintje várhatóan csökkenteni fogja a hiányt, és ez segíteni fogja a helyzet stabilizálását, azonban a helyzet továbbra is feszült marad, és várhatóan mind a hiány, mind pedig a fennálló kötelezettségvállalások továbbra is növekedni fognak számos eszköz, például a Fejlesztési Együttműködési Eszköz esetében is.

6.  A 2020–2014 közötti időszak programjaira vonatkozó kilátások

A 2016. évi költségvetésnek elegendő kifizetési előirányzatokat kell tartalmaznia nem csak azért, hogy lecsökkentse a fennálló kifizetési igényeknek a 2007–2013 közötti programok kötelezettségvállalásaiból adódó, rendellenesen magas szintjét, hanem a 2014–2020-as időszak 1a. alfejezete és 4. fejezete alatti programok miatt is, amelyek végrehajtását ez idáig gátolta a kifizetési előirányzatok hiánya. A 2016-os költségvetésnek más alapok, például a vidékfejlesztés (2. fejezet), számára is tartalmaznia kell a szükséges kifizetési előirányzatokat, hogy elkerülhető legyen a korábban nem létező új hátralékok felhalmozódása.

A 2016. évi költségvetési tervezetben a Bizottság értékelni fogja a 2016. évi kifizetési igényeket a 2014–2020 közötti programok tekintetében.

7.  Következtetések

Az elmúlt évek során, és különösen 2014-ben, a kifizetési előirányzatok szintje elégtelen volt a beérkező kifizetési igények fedezésére. Ennek következtében egyre növekedett az év végén fennálló kifizetési igények hátraléka, különösen a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikai programok vonatkozásában. A Bizottság számos enyhítő intézkedést hozott a kifizetési hiányok negatív hatásainak minimálisra csökkentése érdekében, azáltal, hogy amennyire csak lehetséges, teljesítette a régebbi kötelezettségvállalásokból eredő kötelezettségeket. Ennek mellékhatásaként azonban a 2014–2020 közötti időszak programjainak végrehajtása akadályokba ütközött.

A 2015. évi költségvetés kifizetési előirányzatai révén várhatóan csökkenni fog a fennálló kifizetési igények hátraléka a 2007–2013 közötti programok esetében. A Bizottság azonosította a 2007–2013-as programok abnormális szintű fennálló kifizetési igényeinek 2016 végéig történő lecsökkentéséhez szükséges kifizetési előirányzatokat. A 2016. évi költségvetési tervezetben a Bizottság ennek megfelelően fog kifizetési előirányzatokat javasolni.

A Bizottság úgy véli, hogy ebben az összefüggésben a három intézmény el tudja kötelezni magát azon terv végrehajtása mellett, hogy 2016 végéig fenntartható szintre csökkentsék le a 2007–2013-as programok végrehajtásához kapcsolódó kifizetetlen számlaállomány szintjét.

1.  melléklet: A Bizottság által 2014. december 15-én továbbított információk

A Bizottság 2014. december 15-én ismertette a 2007–2013 közötti időszak kohéziós programjaira vonatkozó, 2014 és 2015 végén várható hátralékot, az alábbiak szerint:

2010

2011

2012

2013

2014 (*)

2015 (*)

Az év végig felhalmozódott kifizetetlen számlák

(milliárd EUR)

6.1

10.8

16.2

23.4

legfeljebb25 (1)

19 (2)

(*) a Bizottság becslései a kiigazított tagállami előrejelzések alapján

(1)  Figyelembe véve a 3/2014. sz. költségvetés-módosítási tervezet jóváhagyott formájában szereplő további kifizetési előirányzatokat.

(2) Figyelembe véve a 3/2014. sz. költségvetés-módosítási tervezet jóváhagyott formájában szereplő további kifizetési előirányzatokat és a 2015-ös költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatokat.

A Bizottság ezenkívül megadta a kohéziós programok 2014 végén várhatóan fennálló, a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó hátralékainak megoszlását is. Az alábbi táblázat alapján a 2014 végéig ténylegesen kézhez kapott kifizetési kérelmek teljes szintje mintegy 1,5 milliárd euróval elmaradt a tagállamok által összeállított előrejelzésektől, és mintegy 2,5 milliárd euróval meghaladta a Bizottság által előre jelzett legfelső értékeket.

A 2014. ÉV VÉGÉN VÁRHATÓ HÁTRALÉK

milliárd EUR

(1)

A 2013 végéig beérkezett és 2013 végéig ki nem fizetett kifizetési igények (hátralék)

23.4

(2)

A 2014. november végéig beérkezett kifizetési kérelmek

31.4

(3)  = (1) + (2)

A november végéig beérkezett, 2014-ben kifizetendő kifizetési igények

54.8

(4)

A kifizetési előirányzatok engedélyezett szintje (a 3/2014 sz. költségvetés-módosítással együtt)

49.4

(5)  = (3) – (4)

2014. november végéig felhalmozódott, 2014 végéig fizetendő hátralék

5.4

Előrejelzés

Tényleges érték

A tagállamok előrejelzései a 2014 decemberében benyújtandó kifizetési igényekre vonatkozóan

23

21.5

A Bizottság előrejelzései a 2014 decemberében benyújtandó kifizetési igényekre vonatkozóan

18 - 19

21.5

A kifizetetlen számlákkal kapcsolatos, 2014 végén fennálló hátralékok előrejelzése: legfeljebb 25 milliárd euró.

Végül a Bizottság tagállamonként ismertette a kohéziós politika területén 2014-ben benyújtott kifizetési igények becslését (54,33 milliárd EUR), a 2014. október 31-ig beérkezett kifizetési kérelmeket (31,36 milliárd EUR), és ennek alapján a novemberben és decemberben benyújtandó kifizetési igényeket (22,97 milliárd euró).

A Bizottság hozzátette, hogy „Figyelembe véve az elmúlt években a tagállamok „bruttó” előrejelzéseinek átlagos hibaarányát és az 1083/2006 rendelet 79. cikke által előírt, a kifizetések lezárás előtti 95%-os felső határát, a Bizottság becslése szerint decemberben 18 és 19 milliárd EUR közötti összegű kérelem beérkezése várható”. Ez összhangban áll a fenti táblázatokkal.

2.  melléklet: 1b. fejezet: a tagállamok legutóbbi előrejelzései

Ez a melléklet tartalmazza a tagállamok legutóbbi előrejelzéseit a 2007–2013-as időszakra szóló kohéziós programokra vonatkozóan 2015-ben és 2016-ban várható kifizetési igényekről, különbséget téve a bruttó előrejelzések (a tagállamok által megadott összegek) és a felső határ alá szorított előrejelzések között (a magyarázathoz lásd. a 4.4. szakaszt).

A tagállamok előrejelzései (milliárd EUR)

2007-2013

közötti időszak

2015*

2016

Bruttó előrejelzések

Bruttó előrejelzések

AT

Ausztria

0,09

0,00

BE

Belgium

0,24

0,06

BG

Bulgária

1,35

0,00

CY

Ciprus

0,06

0,00

CZ

Cseh Köztársaság

4,01

3,75

DE

Németország

2,43

0,95

DK

Dánia

0,04

0,03

EE

Észtország

0,09

0,00

ES

Spanyolország

4,65

1,74

FI

Finnország

0,21

0,02

FR

Franciaország

1,92

0,34

GR

Görögország

0,75

0,00

HR

Horvátország

0,22

0,31

HU

Magyarország

3,86

1,24

IE

Írország

0,03

0,01

IT

Olaszország

5,07

1,44

LT

Litvánia

0,09

0,00

LU

Luxemburg

0,01

0,00

LV

Lettország

0,54

0,09

MT

Málta

0,14

0,04

NL

Hollandia

0,21

0,10

PL

Lengyelország

8,92

3,99

PT

Portugália

0,52

0,06

RO

Románia

6,64

2,81

SE

Svédország

0,11

0,00

SI

Szlovénia

0,38

0,18

SK

Szlovákia

2,68

0,64

UK

Egyesült Királyság

1,52

0,25

CB

Területi együttműködés

1,16

0,25

ÖSSZESEN

 

47,93

18,32

ELŐREJELZÉS A FELSŐ HATÁROKKAL ÖSSZESEN***

34,74

2,95**

* Az előrejelzések 2015-ös adatait a 2014 szeptemberében benyújtott előrejelzések felhasználásával számították ki azon operatív programok tekintetében, amelyekre vonatkozóan a tagállamok nem küldtek előrejelzést 2015 januárjában.

** A maximálisan kifizethető összeg 2016-ban 3,5 milliárd euró, amelyből 3 milliárd eurót a tagállamok ebben a szakaszban már megerősítettek.

*** A felső határ meghatározása azon 95%-os szabály alkalmazását jelenti, amely előírja, hogy az időközi kifizetésekre a lezárást megelőzően csak addig kerülhet sor, amíg a kifizetések összege a program számára előirányzott összegek 95%-ánál kevesebb.

(1) Ez az úgynevezett „N+2” / „N+3” szabályoknak köszönhető, melyek szerint a kifizetéseket a megfelelő kötelezettségvállalások megtétele után két (N+2) vagy három (N+3) éven belül teljesíteni kell. 2013 végén a két visszavonási szabály egyidejűleg volt alkalmazandó.
(2) A költségvetés-módosításokon keresztül engedélyezett további kifizetési előirányzatok teljes összege 2012-ben 6,7 milliárd euró, 2013-ban 11,6 milliárd euró, 2014-ben pedig 3,5 milliárd euró volt.
(3) A fennálló kifizetési igények hátraléka a 2007–2013-as kohéziós programok vonatkozásában a 2011. év végi 11 milliárd euróról 2012 végére 16 milliárd euróra, 2013-ban 23,4 milliárd euróra, 2014 végén pedig 24,7 milliárd euróra nőtt.
(4) Megjegyzendő, hogy az olyan megosztott irányítás alá tartozó szakpolitikák esetében, mint a kohéziós politika (ahol a Bizottság visszafizeti a tagálamok kiadásait), nincs késedelmi kamat.
(5) A fennmaradó 5%-ot a program lezárásakor fizetik ki, amire 2017–2019-ben kerül sor, miután a Bizottság úgy értékelte, hogy a programot sikeresen végrehajtották és nincs szükség korrekcióra.
(6) A kohéziós politikára vonatkozó jogszabályok 60 napos határidőt írnak elő.
(7) A normális és abnormális hátralék meghatározása a 3.4. és a 4.3. szakaszban található.
(8) A 2/2014. számú költségvetés-módosítást eredetileg 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetként terjesztették elő.
(9) Havi jelentések az időközi kifizetésekről és a függőben lévő igényekről, költségvetési előrejelzési értesítő (évente kétszer)
(10) DEC 54/2014
(11) A „fennálló kifizetési igények” e meghatározásában nem szerepelnek az előfinanszírozás mértékének a jogszabályban szereplő/normál minimumértéknél alacsonyabb szintre történő csökkentéséből származó kifizetetlen összegek: számos program esetében azonban 2014-ben (néhány esetben már 2013-ban) sor került az előfinanszírozás mértékének csökkentésére a kifizetések későbbi időpontra történő halasztása érdekében.
(12) A 1083/2006/EK tanácsi rendelet 87. cikke: „… az időközi kifizetési kérelmeket összegyűjtve, és amennyiben lehetséges, évente három alkalommal …”
(13) Ugyanaz, mint az összefoglalásban szereplő ábra.
(14) A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó 1083/2006 rendelet 91. és 92. cikke.
(15) Likviditási problémák miatt az év első hónapjaiban (lásd a fenti 3.3. pontot) előfordulhat, hogy a hátralék egy része nem fizethető ki az év eleji előírt határidőn belül.
(16) Kivéve Horvátország, Románia és Szlovákia esetében.
(17) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
(18) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).
(19) A tagállamok által 2015. januárban benyújtott előrejelzések nem terjedtek ki valamennyi operatív programra. Ezekre az esetekre a Bizottság a tavaly szeptemberben kapott előrejelzéseket használta fel. A 2016-ra vonatkozó hiányzó tagállami előrejelzésekkel kapcsolatosan nem lehet így extrapolálni, mivel a 2014 szeptemberében benyújtott előrejelzések csak 2014-re és 2015-re vonatkoztak (2016-ra nem). Ez azt jelenti, hogy a 2016. évre vonatkozó előrejelzés csak azokat az operatív programokat tartalmazza, amelyekre vonatkozóan a tagállamok információt továbbítottak, és ezek folyamatos felülvizsgálat tárgyát képezhetik, ha beérkezik a hiányzó információ.
(20) Az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 79. cikk előírja, hogy „Az előfinanszírozás és a teljesített időközi kifizetések halmozott összege nem lépheti túl az alapok operatív programhoz való hozzájárulásának 95%-át; a fennmaradó 5%-ot pedig csak az operatív program lezárásakor fizetik ki.”;
(21) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.) 89. cikke.
(22) +406 millió euró (a kifizetési előirányzatok nettó növekedése) a humanitárius segélyek számára, +30 millió euró a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) számára, és +250 millió euró az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz számára.
(23) A grafikon azonban nem tükrözi a csökkentett mértékű előfinanszírozás hatásait.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat