Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportja által 2014. júliusban elfogadott jelentésre,

–  tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői ENSZ-bizottság által 2014. augusztus 8-án elfogadott jelentésre,

–  tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum 2014. júliusi miniszteri nyilatkozatára,

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló, 2014. évi ENSZ-jelentésre,

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) 2014. áprilisi mexikóvárosi magas szintű találkozójának záródokumentumára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP), a globális munkacsoport és az ENSZ Emberi Települések Programja (UN-HABITAT) által készített 2014. október 31-i, „Párbeszéd a 2015 utáni fejlesztési menetrend helyi viszonyokhoz való igazításáról” című jelentésre(2),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Csoportja (UNDG) „A 2015 utáni fejlesztési menetrend meghatározása: nemzeti és helyi szintű lehetőségek” című 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az UNDP „Az emberi fejlődés fenntartása: a sebezhetőség csökkentése és az ellenálló képesség erősítése” című 2014-es emberi fejlődési jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár 2015 utáni menetrendről szóló összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ „Gender Chart 2012” (Nemek közötti fejlődési táblázat, 2012) című jelentésére, amely értékeli a nyolc millenniumi fejlesztési cél nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szempontjainak javulását,

–  tekintettel az ENSZ 1992. évi környezetvédelmi és fejlesztési konferenciájának eredményeire, valamint a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2012. június 20–22. között Brazíliában, Rio de Janeiróban tartott utókonferencia jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ 2013 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó, kiemelkedő szakértőkből álló magas szintű munkacsoportjának 2015. májusi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-munkacsoportnak az ENSZ főtitkárához benyújtott, „Realising the future we want for all” (A mindenkinek kívánt jövő megvalósítása) című, 2012. júniusi jelentésére,

–  tekintettel a legkevésbé fejlett országokra irányuló, a 2011–2020-as évtizedre szóló isztambuli cselekvési programra,

–  tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011 decemberében a dél-koreai Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok jogi keretére,

–  tekintettel a segélyezés hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,

–  tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatra,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzusra(3) és az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló magatartási kódexére(4),

–  tekintettel „A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében” című, 2013. május 15-i bizottsági közleményre (COM(2013)0280),

–  tekintettel „A helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i állásfoglalására(5), valamint a helyi hatóságokról és a fejlesztésről szóló 2013. július 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044),

–  tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2014. június 2-i közleményére (COM(2014)0335),

–  tekintettel a Bizottság „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című, 2014. május 13-i közleményére (COM(2014)0263),

–  tekintettel a „Jogokon alapuló megközelítés, amely az összes emberi jogot összefogja az uniós fejlesztési együttműködéshez” című eszközkészletre, a 2014. április 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0152),

–  tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i közleményére (COM(2013)0092),

–  tekintettel a Bizottság „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2012. szeptember 12-i közleményére (COM(2012)0492),

–  tekintettel a Bizottság „A 2015 utáni fejlesztési keret felé” címmel, egy uniós álláspont előkészítéséről rendezett nyilvános konzultációjára, amely 2012. június 15-től szeptember 15-ig tartott,

–  tekintettel a Bizottság „Helyi hatóságok: a fejlődés tevékeny szereplői” című, 2008. október 8-i közleményére (SEC(2008)2570),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság az EU fejlesztési politikájáról szóló, „Az európai konszenzus” című együttes nyilatkozatára(6),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Napok keretében 2008. november 16-án elfogadott, a helyi hatóságok támogatására irányuló fejlesztési együttműködésről szóló európai chartára,

–  tekintettel a Bizottság „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című, 2005. április 12-i közleményére (COM(2005)0134), és a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogadott, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című következtetéseire,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2015. február 24-i véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében” című, 2013. október 9-i véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Tavaszi csomag: Az EU cselekvési terve a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására” című, 2010. június 9-i véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Helyi hatóságok: a fejlesztés tevékeny szereplői”című, 2009. április 22-i véleményére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a fejlesztés 2015-ös európai évéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2014. április 2-i álláspontjára(8),

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról – a 2015 utáni keret kialakításáról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló, 2014. május 19-i következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásáról szóló, 2013. december 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2015-öt követő időszakra vonatkozó fejlesztési menetrendről szóló, 2014. június 20-i AKCS–EU közös nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0232/2015),

A.  mivel a helyi hatóságokra – amelyek a helyi közösségek részvételére és annak demokratikus kifejezésére támaszkodva a helyi kormányzás, az alulról építkező demokrácia és a fenntartható területi fejlődés kialakulásának lényeges állami és intézményi szereplői – fontos feladatok hárulnak majd a 2015 utáni célok elérésében;

B.  mivel a helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a fejlesztési célok meghatározásában, szervezésében és elérésében;

C.  mivel a helyi hatóságok szilárd összeköttetést jelentenek a 2015 utáni menetrenden belüli közösségi, nemzeti és világszintű célok között;

D.  mivel a helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő lakosság védelmében a törékeny, válsággal küzdő államokban és a közepes jövedelmű országokban;

E.  mivel az új, globális fenntartható fejlesztési keret lehetőséget kínál a civil társadalmi szervezetek, a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek széles körű bevonásának biztosítására; mivel a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek bevonása feltétlenül szükséges a helyes, átlátható és elszámoltatható irányítás biztosításához;

F.  mivel az EU nagymértékben részt vett a helyi hatóságok támogatásában a fejlődő országokban abból a célból, hogy hozzájáruljon a szegénység csökkentéséhez és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez, továbbá hogy előmozdítsa a demokratikus irányítást helyi szinten;

G.  mivel a regionális kormányok és a helyi hatóságok képviselői részt vettek az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportjának (OWG) ülésein, és a globális munkacsoport egyik irányítója volt „a 2015 utáni fejlesztési menetrend helyi viszonyokhoz való igazításáról” szóló ENSZ-tanácskozásoknak az UNDP-vel és az UN-HABITAT-tal;

H.  mivel az ENSZ-főtitkár 2015 utáni fejlesztési menetrendről szóló összefoglaló jelentése ismételten megállapítja, hogy az új fejlesztési menetrendnek átalakító jellegűnek, egyetemesnek és emberközpontúnak kell lennie, továbbá az emberi jogok és a jogállamiság elvein kell alapulnia; mivel a főtitkár azt kéri, hogy az innovatív partnerségek, beleértve a helyi hatóságokat is, vállaljanak főszerepet abban, hogy ez a menetrend a polgárokhoz legközelebbi szinten valósuljon meg;

I.  mivel a 2015 utáni globális fejlesztési menetrend legfontosabb céljai és kihívásai a helyi fellépéstől és az erős partnerségektől függenek;

J.  mivel a világ népessége az előrejelzések szerint 2050-re a jelenlegi mintegy 7 milliárdról 9,3 milliárdra fog nőni, és a növekedés nagyrészt a fejlődő országokban várható, különösen a városi térségekben; mivel a túlzott mértékű urbanizáció minden szempontból aláássa a fejlődés fenntarthatóságát;

K.  mivel a két és fél milliárd új városi lakos számára hozzáférést kell biztosítani az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a munkahelyekhez, az élelmezéshez, a higiéniai szolgáltatásokhoz, a közlekedéshez, a lakhatáshoz és az energiaellátáshoz; mivel ezek kulcsfontosságú kihívások az e szolgáltatásokért felelős helyi és regionális hatóságok és önkormányzatok számára;

L.  mivel a riói nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az őshonos népek és közösségeik létfontosságú szerepet játszanak a környezeti irányításban és a fejlesztésben; mivel a kormányoknak el kellene ismerniük és megfelelően támogatniuk kellene önazonosságukat, kultúrájukat és érdekeiket, és lehetővé kellene tenniük tényleges részvételüket a fenntartható fejlődés elérésében;

M.  mivel a szegénység csökkentése egyenlőtlen, és az országok közötti, illetve országokon belüli egyenlőtlenségek, amelyek mind a fejlett, mind a fejlődő országokban nőttek, fontos fejlesztési kihívást jelentenek;

N.  mivel az erőszakos konfliktusok és a humanitárius válságok továbbra is romboló hatással vannak a fejlesztési erőfeszítésekre; mivel a kiszolgáltatott csoportokat, például a nőket, gyermekeket és az időseket jobban sújtják a katonai konfliktusok és válságok, és a helyi hatóságok kulcsszerepet játszanak a konfliktusok megelőzésében és kezelésében;

O.  mivel további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy felére lehessen csökkenteni az éhezéstől szenvedők arányát, mivel 162 millió kisgyermeket fenyeget az alultápláltság veszélye; mivel a „rejtett éhezés” a mikrotápanyagok hiányát jelenti, amely visszafordíthatatlan egészségügyi és a termelékenység csökkenésével összefüggő társadalmi és gazdasági következményekkel is járhat;

P.  mivel az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás fenyegetést jelent a szegénység csökkentésére nézve, és nagy kihívást jelent a helyi hatóságok számára, mivel elsősorban a helyi lakosságot érinti;

Q.  mivel több új és méltányos munkahelyet kell létesíteni a demográfiai növekedésre adandó globális válaszként; mivel a fejlett és a fejlődő országokban is a magánszektor a legjelentősebb munkahelyteremtő, és ezáltal nélkülözhetetlen partner lehet a szegénység elleni küzdelemben;

R.  mivel a fejlődő országokban a segélyezés továbbra is különleges szerepet játszik a szegénység csökkentésében, és olyan tényező, amely gyökeres változást képes előidézni; mivel célzottabbnak kell lennie, hogy megfeleljen a leginkább rászoruló lakosság igényeinek; mivel a segélyezés önmagában nem elegendő, és mivel ezért innovatív finanszírozást kell igénybe venni;

S.  mivel a nemzetközi, köz- és magánforrások döntő fontosságúak a fenntartható helyi fejlődés támogatása szempontjából;

T.  mivel az EU-nak és tagállamainak a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozóiként, de kulcsfontosságú döntéshozókként és a de centralizált együttműködés előmozdítóiként ennek megfelelően az ENSZ keretében zajló tárgyalások soron következő szakaszában továbbra is vezető szerepet kell játszaniuk, különösen a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása tekintetében;

U.  mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza a politikák fejlesztési célú koherenciáját;

I.Helyi hatóságok mint a fejlesztés szereplői és az Európai Unió szerepe

1.  emlékeztet arra, hogy a puszani partnerség egyre táguló fórumot biztosít a fejlesztés olyan új szereplői számára, mint a helyi és a regionális szereplők;

2.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság közleményében a helyi hatóságokkal és állami érdekelt felekként történő elismerésükkel kapcsolatban szereplő új iránymutatások fontos előrelépést jelentenek az Európai Unió új fejlesztési ütemtervében;

3.  hangsúlyozza, hogy konkrétan át kell ültetni ezeket az új iránymutatásokat az európai együttműködés megvalósítása során, mind a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA), mind a Fejlesztési Együttműködési Eszköz szintjén;

4.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti és helyi szintű stratégiai tervezés alapvetően szükséges a fejlesztés következő három fő dimenziójának előmozdításához és integrálásához: társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi dimenzió;

5.  örömmel látja a helyi hatóságoknak szóló tematikus költségvetési soron keresztül a helyi hatóságok képességeinek megerősítéséhez nyújtott támogatást, és különösen a helyi hatóságok koordinációs szerkezeteinek megerősítéséhez biztosított támogatást nemzeti, regionális és az egész földrészt érintő szinten, valamint az európai szintű partnerség megvalósítását;

6.  elismeri a helyi hatóságok fontos szerepét a fejlődő országokban; ösztönzi partnerségi megállapodások megkötését az uniós tagállamok helyi hatóságai és a fejlődő országok helyi hatóságai között olyan területeken, mint például a képzés és az emberi erőforrások, mert ez olyan nagyobb előnyökkel jár, mint például a környezeti tervezés javulása;

7.  úgy véli, hogy ezek a koordinációs szerkezetek lényeges szerepet játszanak a helyi képességfejlesztés technikájának és módszertanának támogatásában, az ismeretek megosztásában a decentralizáció folyamatának támogatása érdekében, és az alapszolgáltatások nyújtásában; a megfelelő fórumot jelentik a politikai párbeszédhez és a helyi hatóságok hangjának hallatásához a kormányzás minden szintjén;

8.  arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy mozdítsa elő a decentralizált együttműködést mint a 2015 utáni fejlesztési keret megvalósításának eszközét; ennek érdekében kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza annak lehetőségét, hogy a decentralizációt a külső segélyeket finanszírozó eszközök, elsősorban a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az EFA kiemelt pénzügyi elemévé tegye, valamint hogy erősítse meg azon erőfeszítéseit, amelyek a helyi hatóságok teljes értékű szereplőként való bevonására irányulnak a 11. EFA végrehajtása során mind a partnerországok, mind a régiók és az ágazati és költségvetési támogatás szintjén; felkéri a tagállamokat, hogy fejlesztési programjaikban tartsanak fenn megfelelő helyet a helyi hatóságoknak, fellépéseiket az Európai Bizottsággal és más tagállamokkal összehangolva;

II.Politikai párbeszéd, pénzügyi források mozgósítása és elszámolás

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a pénzügyi erőforrások méltányosabb átcsoportosítását nemzeti szintről szubregionális, városi és önkormányzati szintre;

10.  hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő decentralizáció során ösztönözni kell a tagállamokat, hogy a nemzeti költségvetési források egy részét csoportosítsák át a regionális és helyi kormányzati szintre; ezért úgy véli, hogy nagyobb támogatást kell nyújtani a helyi hatóságok pénzügyi és költségvetési kapacitásai megerősítésének szintjén, különösen szövetségeiken keresztül;

11.  úgy véli, hogy az európai költségvetési támogatás egy részét a helyi közösségek finanszírozására kell elkülöníteni;

12.  ragaszkodik ahhoz, hogy valódi politikai párbeszédet kell folytatni a helyi hatóságokkal az európai együttműködés keretében, ami lehetővé teszi a folyamatban lévő előrelépés, a nehézségek és a támogatáshatékonyság megerősítésével kapcsolatos szempontok értékelését helyi szinten;

13.  kéri e párbeszéd intézményesítését a különböző együttműködési keretekben már létező koordinációs szerkezetekre támaszkodva;

III.A helyi hatóságok szerepe a millenniumi fejlesztési célok teljesítésében: Levont tanulságok

14.  hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok megmutatták, hogy a helyi hatóságok döntő szerepet játszanak a szegénység elleni küzdelemben és a közösségi szolgáltatások, például a vízellátás és a megfelelő köztisztaság, az elsődleges egészségügyi ellátás és az oktatás biztosításában;

15.  üdvözli a decentralizált fejlesztési együttműködési kezdeményezések terjedését és a városok közötti együttműködési mechanizmusok alkalmazását;

16.  hangsúlyozza, hogy kiegészítő eszközöket kell elkülöníteni a decentralizált hatóságok kapacitásainak megerősítésére, hogy minőségi közszolgáltatásokat tudjanak nyújtani, továbbá biztosítva legyen az esélyegyenlőség, illetve a társadalmi kohézió megteremtése érdekében;

17.  sajnálja, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem vették figyelembe elegendő mértékben a fejlesztés helyi szempontjait; sajnálja továbbá, hogy a fejlesztési programok nem foglalják magukban elegendő mértékben a kulturális szempontokat, amelyek nélkülözhetetlen alkotórészei a helyi sajátosságok megértésének; kéri a kulturális dimenzió figyelembevételét a szegénység csökkentésére irányuló helyi, nemzeti és nemzetközi stratégiákban;

18.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a jelenlegi millenniumi fejlesztési célok nem egyértelműek, ami a globális célok nemzeti és helyi viszonyokhoz való igazítását illeti;

IV.A 2015 utáni fejlesztési menetrend meghatározása: Kihívások és lehetőségek.

19.  úgy véli, hogy a 2015 utáni folyamat keretében a Rio+20 csúcstalálkozó eredményeinek végrehajtására vonatkozóan olyan egyértelmű jövőképet kell kialakítani, amely elismeri a helyi hatóságok szerepét;

20.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés céljaihoz olyan célokat és megbízható mutatókat kell meghatározni, amelyek megfelelnek a helyi lakosság körülményeinek, szükségleteinek és törekvéseinek; felszólítja az EU-t, hogy erősítse meg a helyi hatóságok szerepét, és vegye figyelembe szakértelmüket a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos többi cél tekintetében;

21.  felszólítja az EU-t, hogy a fejlesztési tervezésben, végrehajtásban és a pénzügyi segítség nyújtása során továbbra is szenteljen külön figyelmet a helyi hatóságoknak; hangsúlyozza, hogy ehhez valódi részvételi folyamatra lenne szükség már a kidolgozási szakasz elején, és hogy ebből a szempontból el kell ismerni és meg kell erősíteni a decentralizált állami támogatást; kiemeli annak szükségességét, hogy biztosítsák fokozott részvételüket a fejlesztési stratégiák meghatározásában;

22.  kéri az Uniót, hogy biztosítsa a helyi hatóságok jobb képviseletét a 2015 utáni ütemterv elfogadására irányuló nemzetközi tárgyalásokon, a fejlesztésfinanszírozásról szóló nemzetközi konferencián és az éghajlatról szóló nemzetközi konferencián;

23.  felszólítja az EU-t, hogy továbbra is támogasson a városokra és településekre vonatkozó különálló célkitűzést;

V.A (civil társadalmi szervezetekkel, a magánszektorral stb. fenntartott) megújított hatékony globális partnerség szükségessége

24.  felszólítja az EU-t, hogy segítse elő a több érdekelt felet összefogó partnerségek megerősítését, a helyi körülményekhez igazítva a 2015 utáni menetrend végrehajtását;

25.  felszólít a feladatok egyértelmű meghatározására és elosztására a partnerek között;

VI.Partnerség a magánszektorral

26.  emlékeztet arra, hogy a közszféra lesz az új globális fejlesztési menetrend kulcsfontosságú katalizátora és végrehajtója, és hangsúlyozza, hogy az állami bevételek igénybevétele és a polgárok hozzájárulási képességén, illetve a természeti erőforrások átlátható kiaknázásának igazságos jövedelemelosztásán alapuló pénzügyi rendszer megerősítése hatékonyságának lényeges eleme lesz;

27.  megerősíti, hogy támogatni kell egy középosztály megjelenését a magánvállalkozások, különösen a fiatalok és a nők által vezetett vállalkozások előmozdítása révén;

28.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a köz- és magánszféra partnerségére vonatkozó politikák révén helyzetbe hozzák a helyi mikro-, kis- és középvállalkozásokat munkahelyteremtés és a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés tekintetében;

29.  megismétli, hogy valódi elszámoltatási mechanizmusokat kell bevezetni, és meg kell határozni a kötelező szociális és környezetvédelmi biztosítékokat;

VII.Partnerség a civil társadalommal

30.  úgy véli, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési menetrendnek meg kell változtatnia a civil társadalmi szervezetek szerepét és hatását; véleménye szerint a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük a civil társadalmi szervezetekkel, a rendszeres párbeszédet szolgáló mechanizmusokat létrehozva, hogy olyan hatékonyságot érhessenek el, hogy a civil társadalom részéről pozitív visszajelzést kapnak;

VIII. A hazai elszámoltathatóság és kapacitásbővítés támogatása

31.  hangsúlyozza, hogy a kormányoknak elszámoltathatónak kell lenniük az érintett hazai partnerek és a nemzetközi közösség felé egyaránt;

32.  kiemeli az átláthatóság fontosságát és a több érdekelt fél részvételével zajló párbeszéd előmozdítását a helyi kultúrák, az őslakos népek, migránsok és kisebbségek részvételének erősítése érdekében;

33.  úgy véli, hogy komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyi hatóságok kapacitása a közszolgáltatások biztosítása terén;

34.  hangsúlyozza, hogy helyi szinten elő kell mozdítani a jó kormányzást a felelősségvállalás, a jó irányítás, az átláthatóság, a részvétel, a reakcióképesség és a jog elsőbbsége elveinek előmozdításán keresztül;

35.  ösztönzi helyi egyeztetési fórumok létrehozását a költségvetési tervezés keretében;

36.  hangsúlyozza, hogy sürgetően fontos a hivatalos adatgyűjtési szolgáltatások reformja;

IX.Őslakos népek és fejlesztési tervezés

37.  hangsúlyozza, hogy az őslakos népeket teljes mértékben be kell vonni a helyi és területi fejlesztéssel kapcsolatos fejlesztési és beruházási tervek előkészítésébe;

38.  felszólítja a nemzeti kormányokat és a helyi hatóságokat, hogy: a) erősítsék meg a hagyományos földbirtoklási viszonyok elismerését rögzítő helyi szintű jogszabályokat; b) működjenek együtt a természeti erőforrások kezeléséért hagyományosan felelős hatóságokkal; c) kezeljék az őslakos népek körében meglévő nemi alapú és generációk közötti problémákat; d) őrizzék meg az őslakos népek tudását; e) erősítsék az őslakosok fejlesztési tervezésben való részvétellel kapcsolatos kapacitását;

X.Technológiaátadás

39.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti kormányoknak és a helyi hatóságoknak a technológiaátadást elősegítő környezetet kell teremteniük;

40.  úgy véli, hogy az ilyen együttműködésnek hosszabb távú beruházásokat is magában kell foglalnia;

XI.Városok és települések

41.  üdvözli az afrikai városok mozgósítását és bevonását a lakhatásról és a fenntartható városi fejlődésről (Habitat III) szóló ENSZ-konferencia előkészítése keretében; kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezt a mozgósítási folyamatot, és a partnerségi terveiben számoljon azzal, hogy támogatja a fenntartható városi fejlődés folyamatának irányítását;

42.  üdvözli a nyílt munkacsoport arra vonatkozó döntését, hogy a városi fenntartható fejlődést mint önálló célt tűzi ki;

43.  hangsúlyozza egy területi megközelítés elfogadásának fontosságát az olyan kérdések kezelésére, mint a hulladékok és a városi szegénység kezelése, az egyenlőtlenségek csökkentése, a polgárok önállósulása, a befogadó és részvételen alapuló kormányzás, az innovatív infrastruktúra elve, a szolgáltatásnyújtás, a földgazdálkodás, a városok szerepe a globális környezeti változások előidézésében és az ökoszisztémákra gyakorolt hatásuk, a természeti katasztrófák kockázatának csökkenése, az energiafelhasználás stb.;

44.  hangsúlyozza a fejlődő és legkevésbé fejlett országok többek között pénzügyi és technikai segítségnyújtás révén megvalósuló támogatásának fontosságát;

XII.Jó kormányzás és küzdelem a korrupció ellen

45.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az illegális pénzmozgásokkal foglalkozó nemzetközi együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és a nemzetközi vállalatokra egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak az adózás terén;

46.  hangsúlyozza, hogy a hatalom decentralizálása hatékony eszköz a korrupció elleni küzdelemhez, ideértve a multinacionális vállalatoktól eredő korrupció elleni küzdelmet is, valamint a közigazgatás korszerűsítésének elősegítéséhez és a lakosság szükségleteinek megfelelő gazdasági és társadalmi reformokhoz;

XIII. A források mozgósításának erősítése

47.  hangsúlyozza, hogy kreatív és méltányos finanszírozási mechanizmusokat kell találni;

48.  hangsúlyozza a természeti erőforrások helyi szintű felhasználásának kiemelkedő fontosságát a 2015 utáni ütemterv sikere szempontjából, mivel ez kulcsszerepet játszik a nemzeti és a helyi fejlesztési stratégiák és politikák végrehajtásában; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy szükséges a partnerországok helyi hatóságainak mielőbbi megerősítése a helyi adózás és a költségvetési tervezés terén; örömmel fogadja a helyi pénzügyekkel foglalkozó megfigyelőközpontok fokozatos felállítását, amelyek nagyobb támogatást érdemelnek az Európai Uniótól;

49.  úgy véli, hogy különösen a vidéki területeken helyi szinten hatékonyabban lehet fellépni a közösségek életkörülményeinek javítása érdekében, továbbá hogy a helyi és a nemzeti hatóságokat érő egyik fontos kihívás abban áll, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amelyek az innováció hátráltatása nélkül elősegítik az informális szektor fokozatos reintegrációját;

50.  felszólítja a Világbankot és a nemzetközi pénzügyi intézményeket a környezetvédelmi és szociális biztosítékokra vonatkozó politikák frissítésére;

51.  emlékeztet arra, hogy elsősorban a helyi kormányzatokra hárul az egyre növekvő számú válság kezelése, azonban a hatékony válaszintézkedésekhez többnyire nem rendelkeznek elegendő kapacitással és eszközzel;

52.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az innovatív finanszírozási források igénybevételét a decentralizált együttműködéshez, különös tekintettel a kölcsönöket és adományokat ötvöző eszközökre, amelyek nincsenek a helyi hatóságok sajátosságaihoz igazítva;

53.  arra buzdítja az Európai Uniót, hogy ezentúl erősítse meg a decentralizált költségvetéseket, amelyek a helyi fejlesztéshez nélkülözhetetlenek;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059. (2) A helyi és regionális önkormányzatok globális munkacsoportja a 2015 utáni fejlesztési menetrend tárgyában a HABITAT III felé. (3) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (4) A Tanács 2007. május 15-i 9558/07. sz. következtetései. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0432. (6) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (7) HL L 77., 2014.3.15., 44. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0269. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0283.