Az Európai Parlament,

–  tekintettel Nigériáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. július 17-i(1) és 2015. április 30-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini 2015. január 8-i és 19-i, március 31-i, valamint április 14-i és 15-i, valamint július 3-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2015. július 28-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Muhammadu Buhari elnöknek 2015. szeptember 28-án az ENSZ Közgyűléséhez intézett beszédére és az ENSZ terrorizmusellenes csúcstalálkozójára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-én elfogadott 1325. számú határozatára,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és az Afrikai Egységszervezet (OAU) gyermekek jogairól és jólétéről szóló chartájára (1990),

–  tekintettel a Nigéria szövetségi kormánya által törvényerőre emelt 2003. évi gyermekjogi törvényre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak a terrorizmus megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményére, amelyet Nigéria 2003. május 16-án ratifikált, valamint az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvre, amelyet Nigéria 2008. december 22-én ratifikált,

–  tekintettel az afrikai stabilitás megteremtését, valamint az illegális migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelését célzó uniós vészhelyzeti alapra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a Boko Haram által elkövetett erőszakos cselekményekről és visszaélésekről, valamint az érintett országokban ezek emberi jogokra gyakorolt hatásáról készített 2015. szeptember 29-i jelentésére, tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának arról szóló nyilatkozataira, hogy a Boko Haram tagjait háborús bűncselekményekkel lehetne megvádolni,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Nigériát, Afrika legnépesebb országát és legnagyobb gazdaságát – amely etnikailag megosztott, regionális és vallási különbségek jellemzik, az északi és déli országrész között pedig súlyos gazdasági és társadalmi különbségek állnak fenn – 2009 óta az ISIS-hez csatlakozott Boko Haram iszlám terrorista csoportosulás hadszíntérré változtatta; mivel a Boko Haram egyre nagyobb fenyegetést jelent Nigéria és Nyugat-Afrika stabilitására nézve; mivel a nigériai biztonsági erők gyakran alkalmaztak túlzott mértékű erőszakot, illetve visszaéléseket követtek el a lázadók ellen végrehajtott katonai műveletek során;

B.  mivel az utóbbi négy hónap során a Boko Haram legalább 1 600 polgári lakost gyilkolt meg, és így a megölt civilek száma csak 2015-öt tekintve legalább 3 500-ra emelkedett;

C.  mivel a Boko Haram a lázadás kezdetétől fogva célzott támadásokat követett el iskolás gyermekek ellen, akiket az érintett területen megfosztott az oktatáshoz való hozzáféréstől, miközben 10,5 millió iskolás korú gyermek nem jár Nigériában iskolába, ami az UNESCO adatai szerint a legnagyobb arány szám a világon; mivel a Boko Haram – a szomáliai al-Shabaabhoz, az észak-mali AQUIM-hoz, MUJAO-hoz és Ansar Dine-hoz, vagy az afganisztáni és pakisztáni tálibokhoz hasonlóan – célpontjának tekinti az iskolába járó gyermekeket, illetve nőket;

D.  mivel a nigériai, illetve a regionális fegyveres erők sikerei ellenére a sokasodó támadások és öngyilkos bombamerényletek – amelyeket nem csak az országban, hanem a határokon túl is elkövetnek – az egész régió stabilitását és emberek millióinak a megélhetését fenyegetik; mivel a gyermekeket súlyosan veszélyezteti a romló humanitárius helyzet, az élelmiszer-ellátás növekvő bizonytalansága, az oktatáshoz, a biztonságos ivóvízhez és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés;

E.  mivel az ENSZ becslései szerint Borno, Yobe és Adamawa államban az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek száma a közelmúltban drámai mértékben – 2,1 millióra – növekedett, akiknek a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint 58%-a gyermekkorú; mivel a lázadás több mint 3 millió embert érint és 5,5 millióan szorulnak humanitárius segítségre a Csád-tó medencéjében;

F.  mivel Nigériában nagyjából sikerült békésen levezetni az elnöki és kormányzósági választásokat, annak ellenére, hogy a Boko Haram a választások megzavarásával fenyegetőzött; mivel Nigéria és a szomszédos országok 2015. június 11-én Abujában létrehozták a Közös Multinacionális Erőket (MNJTF), a 2015. januárban Niamey-ben a Boko Haram elleni küzdelem érdekében elfogadott határozatoknak megfelelően;

G.  mivel a Boko Haram 2009 óta Nigériában elrabolt több mint 2 000 nőt és lányt, köztük azt a 276 chiboki diáklányt az ország északkeleti részén 2014. április 14-én, akiknek elrablása az egész világot megrázta, és akiknek megmentése érdekében nemzetközi kampány indult („Hozzátok vissza a lányainkat!”); mivel csaknem másfél év elteltével több mint 200 elrabolt lány még mindig nem került elő;

H.  mivel azóta ennél sokkal több gyermek eltűnt vagy elrabolták, illetve harcosnak és cselédnek toborozták őket, a lányok nemi erőszak és kényszerházasság áldozataivá váltak, vagy arra kényszerítették őket, hogy térjenek át az iszlám vallásra; mivel 2015. április óta mintegy 300 másik lányt a nigériai biztonsági erők kiszabadítottak a terroristák fogságából, akik – azzal a mintegy 60 lánnyal egybehangzóan, akiknek sikerült fogvatartóiktól egy másik helyszínen megszökniük – a fogságban töltött időszakot úgy írták le a Human Rights Watch-nak (HRW), mint a mindennapos erőszak és terror, a fizikai és lelki visszaélések világát; mivel a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges ENSZ-előadó szerint Nigéria északkeleti részén dúló fegyveres konfliktus – gyilkosságok, a gyermekek növekvő számban történő toborzása és felhasználása, a lányok elrablása és az ellenük elkövetett szexuális erőszak – következtében a gyermekek számára az elmúlt év volt az eddigi legpusztítóbb esztendő; mivel az UNICEF szerint több mint 23 000 gyermeket választottak el erőszakkal szüleiktől és kényszerítettek lakóhelyük elhagyására és arra, hogy életüket Nigérián belül, illetve a határokon túl, Kamerunban, Csádban és Nigerben próbálják menteni;

I.  mivel a legtöbb, az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült vagy menekülttáborban élő gyermek elvesztette egyik vagy mindkét szülőjét (akiket megöltek vagy akik eltűntek), továbbá testvéreit és más rokonait; mivel annak ellenére, hogy számos nemzetközi és nemzeti humanitárius szervezet működik a táborokban, az alapvető jogokhoz – ideértve a táplálkozást, a (túlzsúfolt és egészségtelen) menedéket, az egészségügyi ellátást és az oktatást – való hozzáférés sok ilyen gyermek számára továbbra is rendkívül alacsony szintű;

J.  mivel a régió e részén (Nigériában, Kamerunban, Csádban és Nigerben) legalább 208 000 gyermek nem fér hozzá az oktatáshoz, 83 000-nek nem jut biztonságos ivóvíz, 23 000 gyermeket pedig Nigéria északkeleti részén elszakítottak családjuktól;

K.  mivel a Boko Haram támadásai megsűrűsödtek Nigériában, valamint a szomszédos Kamerunban, Csádban és Nigerben is; mivel a Boko Haram továbbra is arra használja fel az elrabolt nőket és gyermekeket, hogy – erről mit sem tudva – öngyilkos merénylőkként robbanószerkezeteket juttassanak célba; mivel azok közül néhányan, akik a Csád-tó csádi oldalán kerestek menedéket, Csádban ismét a terroristák célpontjaivá váltak;

L.  mivel 2015 júniusában az EU 21 millió eurónyi humanitárius segélyt nyújtott a Nigériában és a terrorszervezetek erőszakhulláma által érintett szomszédos országokban lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára;

M.  mivel az UNICEF Nigéria, Kamerun, Csád és Niger kormányaival és ottani partnereivel együtt fokozza a több ezer gyermek és családjaik megsegítésére irányuló tevékenységét a régióban, tiszta ivóvizet, oktatást, tanácsadást és pszichológiai támogatást, valamint védőoltásokat biztosítva számukra és kezelve a súlyos akut alultápláltságot; mivel az UNICEF az erre az évre a Csád-tó térségében biztosított humanitárius segítségnyújtásra igényelt 50,3 millió eurónyi összegnek csupán 32%-át kapta meg;

N.  mivel a Human Rights Watch szerint számos korábban elrabolt, de megszökött, megmentett vagy kiszabadított nő és lány terhesen tér haza és égető szüksége van a reproduktív egészséggel és az anyai teendőkkel kapcsolatos egészségügyi ellátásra, mások pedig a szexuális erőszak elszenvedése után nem jutnak hozzá alapvető egészségügyi szűréshez, poszttraumás ellátáshoz, szociális támogatáshoz és tanácsadáshoz; mivel a Bizottság kijelentette, hogy abban az esetben, ha a terhesség elviselhetetlen szenvedést okoz, a nők számára egészségügyi állapotuknak megfelelő hozzáférést kell biztosítani a teljes körű, a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, ezáltal biztosítva a nemzetközi humanitárius jog minden esetben történő érvényesülését;

1.  határozottan elítéli a Boko Haram által Csádban, Kamerunban és Nigerben elkövetett bűncselekményeket, köztük a terrorista akciókat és öngyilkos merényleteket; kiáll az áldozatok mellett és részvétét fejezi ki valamennyi szeretteit elvesztő családnak; elítéli nigériai Borno, Yobe és Adamawa államokban és az ország más városaiban folyó lankadatlan erőszakot;

2.  elítéli az ártatlan gyermekek tömeges elvándorlásához vezető cselekményeket és azonnali nemzetközi szinten összehangolt fellépést sürget az ENSZ-ügynökségek és a nem kormányzati szervezetek munkájának támogatására, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekeket és fiatalokat meg lehessen menteni a szexrabszolgaságtól, a nemi erőszak egyéb formáitól, az emberrablástól és nigériai polgári, kormányzati és katonai célpontok elleni fegyveres harcokba kényszerítéstől a Boko Haram terrorista csoport részéről; hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait mindenképpen megfelelő védelemben kell részesíteni Nigériában, ahol a lakosság több mint 40%-a 0 és 14 év közti életkorú;

3.  úgy véli, hogy amennyiben egy gyermek korábban csatlakozott a Boko Haramhoz vagy más fegyveres csoporthoz, az igazságszolgáltatáson kívüli intézkedéseket a büntetőeljárás alá vonás és letartóztatás alternatíváiként kellene kezelni;

4.  üdvözli a Bizottság által tett legutóbbi bejelentést, hogy további forrásokat biztosít a régiónak nyújtott sürgős humanitárius segélyek számára; komoly aggodalmának ad ugyanakkor hangot a széles értelemben vett nemzetközi közösség által az UNICEF régióbeli műveletei számára biztosított kötelezettségvállalások és a tényleges kifizetések közötti finanszírozási hiány miatt; felszólítja az adományozókat, hogy haladéktalanul tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak, hogy kezelni lehessen az alapszolgáltatásokhoz, például az ivóvízhez, az alapvető egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés krónikus igényét;

5.  felszólítja Nigéria elnökét és az újonnan kinevezett szövetségi kormányt, hogy fogadjon el határozott intézkedéseket a polgári lakosság védelmére, fektessen külön hangsúlyt a nők és a lányok jogainak védelmére, kezelje prioritásként a nők és a gyermekek jogait a szélsőségesség elleni küzdelemben, nyújtson segítséget az áldozatoknak, vonja felelősségre az elkövetőket és minden szinten biztosítsa a nők döntéshozatalban való részvételét;

6.  felszólítja a nigériai kormányt, hogy – amint azt Buhari elnök megígérte – indítson el egy sürgős, független és alapos vizsgálatot a konfliktusban érintett felek által elkövetett, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó bűncselekmények és az emberi jogok súlyos megsértésének más esetei kapcsán;

7.  üdvözli a katonai vezetés megváltozását és kéri, hogy vizsgáljanak ki minden mind a terroristák, mind a nigériai biztonsági erők által elkövetett emberi jogi visszaélést és bűncselekményt, hogy orvosolni lehessen az elszámoltathatóság korábbi elnökség során tapasztalt hiányosságait; üdvözli, hogy Buhari elnök ígéretet tett arra, hogy kivizsgálja azokat a bizonyítékokat, melyek szerint a nigériai katonai erők olyan súlyos emberi jogi jogsértéseket, háborús bűnöket és cselekményeket követtek el, amelyek emberiség elleni bűncselekménynek minősülhetnek;

8.  sürgeti a szövetségi köztársaság elnökét, tartsa be a választási kampányban és a legutóbbi nyilatkozatokban tett valamennyi ígéretét, amelyek közül a legfontosabbak a terrorfenyegetés leküzdése, az emberi jogoknak és a humanitárius jognak a katonai műveletek központi pillérévé tétele, a chiboki lányok és minden más elrabolt nő és gyermek élve és sértetlenül történő visszavitele, az alultápláltság egyre növekvő problémájának kezelése, valamint a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelem a jövőbeli visszaélések megakadályozása és a valamennyi áldozat számára történő igazságszolgáltatás érdekében;

9.  sürgeti a nigériai hatóságokat és a nemzetközi közösséget, hogy szorosan működjenek együtt és fokozzák erőfeszítéseket a lakhelyelhagyás folyamatos tendenciájának megfordítása érdekében; üdvözli a 2015. január 20–21-i niameyi regionális csúcstalálkozón részt vevő 13 ország által kinyilvánított határozott szándékot, különösen Csád Kamerunnal és Nigerrel közös kötelezettségvállalását a Boko Haram jelentette terrorfenyegetés leküzdésére; felhívja a Közös Multinacionális Erőket (MNJTF), hogy a Boko Haram elleni fellépéseik során lelkiismeretesen tartsák tiszteletben a nemzetközi emberi jogokat és a humanitárius jogot; megismétli, hogy a katonai fellépés önmagában nem elegendő a Boko Haram lázadásának leveréséhez;

10.  emlékeztet, hogy a Boko Haram eredete a rossz kormányzás, a széles körben elterjedt korrupció és a nigériai társadalmon belüli súlyos egyenlőtlenségek miatti elkeseredettségben gyökerezik; sürgeti a nigériai hatóságokat, hogy számolják fel a korrupciót, a rossz gazdálkodást és az állami intézmények és a hadsereg hatékonytalanságát és vezessenek be méltányos adózást; olyan intézkedések elfogadását sürgeti, amelyek a szomszédos országokkal együttműködésben megfosztják a Boko Haramot illegális – különösen a csempészethez és emberkereskedelemhez kapcsolódó – bevételi forrásaitól;

11.  sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy segítse Nigériát és a menekülteket befogadó szomszédos országokat (Kamerun, Csád és Niger) abban, hogy minden szükséges orvosi és pszichológiai segítséget megadjanak a rászorulóknak; kéri a szűkebb régió hatóságait, hogy összhangban a genfi egyezmények közös 3. cikkével a megerőszakolt nők és lányok számára biztosítsanak egyszerű hozzáférést a teljes körű szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani a háborúban elkövetett nemi erőszak áldozatainak kezelésére vonatkozó egyetemes normát és a fegyveres konfliktusok során elsőbbséget kell biztosítani a nemzetközi humanitárius jog érvényesülésének; mély együttérzését fejezi ki a Boko Haram által elkövetett vak terrorcselekményeket túlélő nőknek és gyermekeknek; olyan speciális oktatási programok kidolgozására szólít fel a háború áldozataivá vált nők és gyermekek, valamint a társadalom egésze számára, amelyek segítenek felülemelkedni a megtapasztalt terroron, megfelelő és átfogó tájékoztatást nyújtanak, küzdenek a megbélyegzés és a társadalmi kirekesztés ellen és segítséget nyújtanak számukra abban, hogy a társadalom értékes tagjaivá váljanak;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy az afrikai stabilitás megteremtését, valamint az illegális migráció és a kényszerű lakóhely-elhagyás kiváltó okainak kezelését célzó uniós vészhelyzeti alap keretében tegye prioritássá az otthonuktól elszakított gyermekek és fiatalok megsegítését Nigériában, Kamerunban, Csádban és Nigerben, különös tekintettel megvédésükre a kegyetlenség és a nemi alapú erőszak valamennyi formájától, valamint az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a biztonságos ivóvízhez való hozzáférésre;

13.  felszólítja a nigériai kormányt, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek hazatérését, különös tekintettel a gyermekekre, szavatolják biztonságukat, és segítse a nem kormányzati szervezetek erőfeszítéseit azon táborok körülményeinek javítása érdekében, ahol a konfliktus miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek élnek, többek között a higiéniai és közegészségügyi körülmények javításával, megelőzve a betegségek esetleges terjedését;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nigériai Szövetségi Köztársaság kormányának és parlamentjének, az ECOWAS képviselőinek és az Afrikai Uniónak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0008. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0185.