Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jelzálogra vonatkozó spanyol jogszabályokról szóló 626/2011. számú, valamint további 15 (a 179/2012., 644/2012., 783/2012., 1669/2012., 0996/2013., 1345/2013., 1249/2013., 1436/2013., 1705/2013., 1736/2013., 2120/2013., 2159/2013., 2440/2013., 2563/2013.és a 2610/2013.) petícióra,

–  tekintettel a kockázatos spanyol pénzügyi eszközökről szóló 513/2012. számú, valamint további 21 (a 548/2012., 676/2012., 677/2012., 785/2012., 788/2012., 949/2012., 1044/2012., 1247/2012., 1343/2012., 1498/2012., 1662/2012., 1761/2012., 1851/2012., 1864/2012., 169/2013., 171/2013., 2206/2013., 2215/2013., 2228/2013., 2243/2013. és a 2274/2013.) petícióra,

–  tekintettel a Petíciós Bizottságnak a panaszosok jelenlétében – legutóbb 2015. április 16-án – folytatott tanácskozásaira,

–  tekintettel a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az üzleti kudarccal és a fizetésképtelenséggel kapcsolatos új megközelítésre vonatkozó 2014. március 12-i bizottsági ajánlásnak a családok fizetésképtelensége és az egyének és háztartások számára biztosított második esély tekintetében való felülvizsgálatáról és kibővítésről szóló, a Bizottság által a fizetésképtelenségi eljárásról folytatott 2015. május 19-i közös vitán tett nyilatkozatra;

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására(4)

–  tekintettel (a beérkezett petíciók alapján) a jelzálogra vonatkozó spanyolországi jogszabályokról és kockázatos spanyol pénzügyi eszközökről szóló, Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000088/2015 – B8-0755/2015),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel számos beérkező petíció több ezer olyan személyes tragédiára derített fényt, ahol a polgárok egész életen át megtakarított pénzük részleges vagy teljes elvesztését élték át, és mivel ezek a petíciók rávilágítottak azokra az akadályokra, amelyekbe a fogyasztók ütköznek, amikor pénzügyi eszközökre vonatkozó pontos és alapvető információkat kívánnak beszerezni;

B.  mivel Spanyolországban a civil társadalmi szervezetek folyamatosan tiltakoznak a több százezer kilakoltatás, a jelzáloghitel-szerződésekben előforduló tisztességtelen feltételek, valamint az ellen, hogy a hitelfelvevők nem részesülnek védelemben; mivel egy ilyen, a jelzáloghitel áldozataival foglalkozó platform, az „Afectados por la Hipoteca” (PAH) nevű szervezet szerint 2015 első negyedévében 19 261 kilakoltatásra került sor Spanyolországban (ez 2014 első negyedévéhez képest 6%-kal több); mivel a PAH több mint 39 7954-re becsüli a 2008 óta lefolytatott spanyolországi kilakoltatások számát; mivel több mint 100 000 háztartás veszítette el otthonát ;

C.  mivel a válság hatása tovább súlyosbította a kilakoltatott családok helyzetét, akiknek azóta is fizetniük kell jelzáloghitelüket és az abból fakadó növekvő kamatokat; mivel a spanyol kormány a „datio in solutum” lehetőségét kivételes intézkedésként vezette be a 6/2012. sz. törvény értelmében; emlékeztet rá, hogy a 2014 második negyedévére vonatkozó hivatalos adatok szerint a „datio in solutum” iránti 11 407 kérelemből mindössze 1 467-et, azaz a kérelmek 12,86%-át hagyták jóvá;

D.  mivel a nemzeti és európai bíróságok rámutattak a spanyol jelzálog-hitelezési ágazatban alkalmazott számos tisztességtelen szerződési feltételre és gyakorlatra (lásd a C–243/08. sz. Pannon GSM ügyben, a C–618/10. sz. Banco Español de Crédito ügyben és a C–415/11. sz. Catalunyacaixa ügyben hozott bírósági ítéletet), amelyeket a 93/13/EGK, a 2004/39/EK és a 2005/29/EK irányelv maradéktalan spanyolországi átültetésével és végrehajtásával meg lehetett volna akadályozni;

E.  mivel a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2014/17/EU irányelv (jelzáloghitel-irányelv) a 2016. március 21. után életbe lépő jelzáloghitel-megállapodásokra vonatkozik majd, és arra fogja kötelezni a hitelezőket, hogy a hitelmegállapodás főbb jellemzőiről tájékoztassák a fogyasztót;

F.  mivel az Aziz ügyben született ítéletet (C-415/11. sz. ügy) követően a spanyol hatóságok gyorsított eljárás keretében elfogadták a 2013. május 14-i 1/2013 sz. törvényt a jelzáloghitel-adósok védelmének erősítése érdekében bevezetendő intézkedésekről, az adósság átütemezéséről és a szociális bérlakásokról (Ley 1/2013 de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de la deuda y alquiler social);

G.  mivel a C-169/14. sz. ügyben hozott ítéletet követően a spanyol hatóságok módosították a jelzálogra vonatkozó nemzeti fellebbezési rendszert a 2015. május 25-i 9/2015. sz., a fizetésképtelenséggel kapcsolatos ügyekben bevezetett sürgős intézkedésekről szóló törvény (Ley 9/2015 de medidas urgentes en material concursal) záró rendelkezésével, hogy összhangba hozzák azt a 93/13/EGK irányelvvel;

H.  mivel a spanyol parlament elfogadta a „saját lakhatás céljára szolgáló lakóingatlant terhelő jelzálogjoghoz kapcsolódó adósság ésszerű átalakítására vonatkozó bevált gyakorlatok kódexét”, amelyet a pénzügyi intézmények nagyrészt figyelmen kívül hagytak önkéntes jellege miatt, és amely szerény eredményeket ért el a kilakoltatások megakadályozása és a „datio in solutum” jogintézmény bevezetésének ösztönzése terén, mivel a jogosultsági követelmények kizárják az érintettek több mint 80%-át;

I.  mivel a bankok a fogyasztókat sok esetben nem tájékoztatták megfelelően a javasolt befektetésekhez kapcsolódó kockázatok mértékéről, és mivel a bankok ilyen esetekben elmulasztották elvégezni az alkalmassági tesztet is annak megállapítása érdekében, hogy az ügyfelek elegendő ismerettel rendelkeznek-e azon kockázat felméréséhez, amelynek kitették őket; mivel sok érintett polgár idős ember, aki egész életen át megtakarított pénzét kockázatmentesnek mondott befektetésekben helyezte el;

J.  mivel az elmúlt néhány évben 700 000 főre becsülhető azoknak a spanyol állampolgároknak a száma, akik pénzügyi csalás áldozatává váltak, mivel bankjuk rosszhiszeműen adott el nekik kockázatos pénzügyi eszközöket anélkül, hogy tájékoztatta volna őket a kockázatok mértékéről és a megtakarításukhoz való hozzáférés hiányának valós következményeiről;

K.  mivel a spanyol hatóságok által bevezetett választottbírósági eljárást a pénzügyi csalás sok áldozata elutasította;

L.  mivel a befektetési vállalkozások és hitelintézetek befektetési szolgáltatásait a pénzügyi eszközök – többek között az elsőbbségi részvények – vonatkozásában a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelv (MiFID) szabályozza; mivel a MiFID 19. cikke tartalmazza azokat az üzletvitelre vonatkozó magatartási szabályokat, amelyeket be kell tartaniuk azoknak, akik az ügyfelek számára befektetési szolgáltatásokat nyújtanak;

1.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a jelzálogra vonatkozó spanyol jogszabályokban a C-415. sz. Aziz ügyben hozott ítélet és a 93/13/EGK irányelv végrehajtását valamennyi tagállamban annak érdekében, hogy biztosítsa ezeknek a nemzeti hatóságok általi teljes körű betartását;

2.  felhívja az Európai Unióban működő pénzügyi szervezeteket, hogy hagyjanak fel az ügyfelekkel szemben tanúsított visszaélésszerű magatartással a jelzáloghitelek, a bonyolult pénzügyi termékek és a hitelkártyák terén, beleértve a túl magas kamatlábak felszámítását és a szolgáltatás egyoldalú megszüntetését;

3.  felhívja az Európai Unióban működő pénzügyi szervezeteket, hogy kerüljék az egyetlen lakhellyel rendelkező családok kilakoltatását, ehelyett válasszák az adósság átütemezését;

4.  felszólítja a spanyol hatóságokat, hogy használják a rendelkezésükre álló eszközöket annak érdekében, hogy találjanak egy átfogó megoldást a tűrhetetlen számú kilakoltatás drasztikus csökkentésére;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel minden tagállamban a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2014/17/EU irányelv (jelzáloghitel-irányelv) átültetését;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy ossza meg a „datio in solutum” egyes tagállamokban való alkalmazásának bevált gyakorlatát, és mérje fel a fogyasztókra és a vállalkozásokra gyakorolt hatásait;

7.  figyelmezteti a Bizottságot arra, hogy a főtanácsnok kétségét fejezte ki a spanyol kormány által elfogadott, a Bíróság által 2013. március 14-én elítélt jogsértések orvoslására és a jelzálog-hitelezési ágazatban alkalmazott visszaélésszerű gyakorlatok megakadályozására irányuló intézkedések jogszerűségével kapcsolatban;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a kialakult problémák megoldása és a visszaélésszerű banki és kereskedelmi gyakorlatok megakadályozása érdekében szorosan kövesse nyomon a spanyol kormány által elfogadott új intézkedések tényleges végrehajtását;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy indítson tájékoztató kampányt a pénzügyi termékekkel kapcsolatban, és oktatás útján fejlessze a pénzügyi jártasságot annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok jobban tisztában legyenek a pénzügyi termékek vásárlásában rejlő kockázatokkal;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy ossza meg a bevált gyakorlatokat, amelyek erősítik a polgárok védelmét pénzügyi nehézségek esetén; úgy véli, hogy az alapvető pénzügyi oktatás kiegészítő eszköz lehet a túlzott eladósodás következményeinek elkerülésében;

11.  felszólítja az Európai Bankhatóságot (EBH) és az Európai Központi Bankot (EKB) egy bevált gyakorlatról szóló kampány létrehozására annak érdekében, hogy a bankokat és az alkalmazottaikat világos, érthető és helytálló információk közlésére ösztönözzék; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak a megalapozott döntéshez szükségük van az esetlegesen felmerülő kockázatok megértésére; a várható kockázatok a kereskedők és a bankok nem vezethetik félre a fogyasztókat;

12.  felszólítja az EBH-t és az EKB-t, hogy az uniós pénzügyi szektor erejének megőrzése érdekében tegyen további lépéseket, hogy megkövetelje a bankoktól a potenciálisan kockázatos kereskedelem és a betétgyűjtési üzletág elkülönítését, amennyiben a tevékenység veszélyezteti a pénzügyi stabilitást;

13.  felszólítja a Bizottságot és az EKB-t, hogy értékeljék a pénzügyi csalás áldozatává vált polgárok érdekében bevezetett spanyol választottbírósági eljárást;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós jogszabályok Spanyolország általi helyes átültetését és alkalmazását a pénzügyi eszközök – többek között az elsőbbségi részvények – vonatkozásában;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a beérkező panaszokat, és folytassa le a szükséges vizsgálatokat;

16.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a családok fizetésképtelenségére vonatkozó jogalkotási javaslatot;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a spanyol kormánynak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

(1) HL L 60., 2014.2.28., 34. o. (2) HL L 173., 2014.6.12., 349. o. (3) HL L 95., 1993.4.21., 29. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0246.