Az Európai Parlament,

–  tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2010. október 7-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára által a halálbüntetés elleni európai és világnap alkalmából 2014. október 10-én tett együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 6. és 13. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a halálbüntetés végrehajtására felhasználható árukra vonatkozó uniós exportellenőrzési rendszerre, melynek aktualizálása jelenleg folyik;

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR) és az ahhoz csatolt második fakultatív jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa által kiadott, az egész világra kiterjedő kábítószer-probléma emberi jogok gyakorlására kifejtett hatásairól szóló, 2015. szeptemberi tanulmányra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének határozataira, különösen a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2014. december 18-i határozatra (A/RES/69/186),

–  tekintettel a halálbüntetés elleni – 2013. június 12–15-én Madridban tartott – 5. világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra,

–  tekintettel a minden év október 10-én tartott, halálbüntetés elleni világnapra és európai napra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a halálbüntetés eltörlése világszerte az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése;

B.  mivel a halálbüntetés elleni 2015. október 10-i világnap kiemelt célja, hogy a „közvélemény figyelmét ráirányítsa a halálbüntetés kábítószerhez kapcsolódó bűncselekmények esetén való alkalmazására”;

C.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala szerint több mint 160 – jogrendszer, hagyomány, kultúra és vallási háttér tekintetében eltérő berendezkedésű – ENSZ-tagállamban vagy eltörölték a halálbüntetést vagy nem alkalmazzák azt a gyakorlatban;

D.  mivel a legutóbbi adatok szerint 2014-ben 55 országban legalább 2466 embert ítéltek halálra, ami a 2013-as adathoz képest 23%-os növekedést jelent; mivel 2014-ben világszerte legalább 607 kivégzést hajtottak végre; mivel ezek a számok nem foglalják magukban a Kínában végrehajtott ítéletek valószínűsíthető számát, mely országban továbbra is több embert végeznek ki, mint a világ többi részében együttvéve, és több ezer további halálos ítéletet mondanak ki; mivel 2015-ben a halálbüntetések kiszabása és a kivégzések riasztó ütemben folytatódnak; mivel a halálbüntetések számának emelkedése szorosan kapcsolódik a terrorizmussal összefüggő bűncselekmények nyomán egyes országokban – például Egyiptomban és Nigériában – lefolytatott tömeges perekben hozott bírósági ítéletekkel; mivel Csádban és Tunéziában felmerült a halálbüntetés újbóli bevezetésének lehetősége; mivel az USA bizonyos államaiban továbbra is mondanak ki halálos ítéleteket és azokat végre is hajtják;

E.  mivel jelentések szerint Nigériában, Afganisztánban, Pakisztánban, Iránban, Irakban, Szudánban, Szomáliában és Szaúd-Arábiában számos embert ítéltek megkövezés általi halálra, és mivel az elmúlt években több száz nőt köveztek meg házasságtörésért; mivel a megkövezés mint kivégzési mód a kínzás egy formájának tekinthető;

F.  mivel nyolc állam jogszabályainak részét képezi a halálbüntetés a homoszexualitással összefüggésben (Mauritánia, Szudán, Irán, Szaúd-Arábia, Jemen, Pakisztán, Afganisztán és Katar), és mivel Nigéria és Szomália egyes tartományai hivatalosan alkalmaznak halálbüntetést az azonos neműek közötti szexuális aktusok vádja esetén;

G.  mivel a halálbüntetést gyakran alkalmazzák hátrányos helyzetűek, mentálisan betegek, valamint a nemzeti és kulturális kisebbségek tagjai ellen;

H.  mivel 33 állam alkalmazza a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén, ami mintegy 1000 kivégzést jelent évente; mivel ismert, hogy 2015-ben ilyen bűncselekményekért kivégzéseket hajtottak végre Kínában, Iránban, Indonéziában és Szaúd-Arábiában; mivel Kínában, Indonéziában, Iránban, Kuvaitban, Malajziában, Szaúd-Arábiában, Srí Lankán, az Egyesült Arab Emírségekben és Vietnamban 2015-ben is továbbra is szabnak ki halálos ítéleteket kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért; mivel e bűncselekmények kábítószer-kereskedelemmel és kábítószer birtoklásával kapcsolatos különböző cselekményeket is magukban foglalhatnak;

I.  mivel az elmúlt 12 hónapban világszerte gyakoribbá vált a halálbüntetés alkalmazása kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén, számos államban jelentősen megnövekedett a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért kivégzett emberek száma, máshol a halálbüntetés újbóli bevezetését tervezik az ilyen bűncselekmények esetén, vagy megszüntetik a halálbüntetésre régóta vonatkozó moratóriumot;

J.  mivel Irán jelentések szerint 394, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményt elkövető személyt végzett ki 2015 első hat hónapjában, a 2014-es egész éves 367-hez képest; mivel a Szaúd-Arábiában idén végrehajtott összes kivégzés fele kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt történt, míg ugyanez az arány 2010-ben még mindössze 4%volt; mivel legalább 112, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményt elkövető személyre vár kivégzés Pakisztánban;

K.  mivel harmadik országokban uniós tagállamok több állampolgárát kivégezték – vagy kivégzés előtt állnak – kábítószerhez kapcsolódó bűncselekmények miatt;

L.  mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a halálbüntetést csak a „legsúlyosabb bűncselekmények” esetén lehet alkalmazni; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és a bírósági eljárás nélküli, törvénytelen vagy önkényes kivégzések vizsgálatával és a kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó ENSZ-különmegbízottak megállapították, hogy nem lenne szabad halálbüntetést kiszabni kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén; mivel a kötelező halálbüntetés és annak kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében való alkalmazása ellentétes a nemzetközi joggal és normákkal;

M.  mivel a kábítószerek ellenőrzésének nemzetközi tanácsa ösztönözte a halálbüntetést alkalmazó államokat, hogy szüntessék be annak alkalmazását a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén;

N.  mivel a Bizottság és a tagállamok legalább 60 millió eurót adtak az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) kábítószer-ellenes programjaira, melyek a kábítószerrel kapcsolatos szankciókra összpontosítottak azokban az országokban, amelyek ténylegesen alkalmazzák a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén; mivel nem kormányzati szervezetek közelmúltban készült jelentéseiben súlyos aggodalmak fogalmazódnak meg amiatt, hogy a halálbüntetést alkalmazó országokban uniós forrásokból támogatott kábítószer-ellenes programok ösztönözhetik a halálos ítéleteket és a kivégzéseket, és mivel e jelentéseket meg kell vizsgálni;

O.  mivel a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP) és elődje, a Stabilitási Eszköz (IfS) keretében a Bizottság két nagyszabású regionális kábítószer-ellenes intézkedést – a kokain és a heroin útjával kapcsolatos programokat – kezdeményezett, amelyek hatálya kiterjed a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén alkalmazó országokra is; mivel a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközről szóló rendelet 10. cikke szerint a Bizottságnak a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatban operatív iránymutatást kell alkalmaznia az emberi jogok és a humanitárius jognak való megfelelés vonatkozásában;

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és határozottan támogatja a halálbüntetésre vonatkozó moratórium bevezetését mint a halálbüntetés megszüntetéséhez vezető út egyik állomását; újra hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság erősítéséhez, és hogy az EU végső célja a halálbüntetés egyetemes eltörlése;

2.  elítél minden kivégzést, függetlenül attól, hogy hol kerül rájuk sor; továbbra is mélyen aggasztja a halálbüntetés fiatalkorúakra vagy mentálisan, illetve értelmileg sérült személyekre való kiszabása, és felszólít az ilyen – a nemzetközi emberi jogi normákat sértő – gyakorlatok azonnali és végleges eltörlésére; mély aggodalmát fejezi ki a legutóbbi tömeges tárgyalások kapcsán, amelyek nagyszámú halálos ítélettel zárultak;

3.  súlyos aggodalmát fejezi ki a megkövezés számos országban még mindig élő gyakorlata miatt, és sürgeti az érintett országok kormányait, hogy azonnal fogadjanak el a megkövezést tiltó jogszabályokat;

4.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy folytassák küzdelmüket a halálbüntetés alkalmazása ellen, erőteljesen támogassák a moratóriumot mint a halálbüntetés megszüntetéséhez vezető út egyik állomását, továbbra is ösztönözzék a halálbüntetés világszerte való eltörlését, és erőteljesen ösztönözzék a halálbüntetést még mindig alkalmazó országokat arra, hogy teljesítsék a legalapvetőbb nemzetközi normákat és korlátozzák a halálbüntetés kiszabhatóságát és alkalmazását, valamint tegyenek közzé világos és pontos, számszerű adatokat a halálos ítéletekről és a kivégzésekről; sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is kövesse nyomon az összes országban e téren történő fejleményeket – különös tekintettel Fehéroroszországra, a halálbüntetést Európában utolsóként fenntartó országra –, és használja az összes rendelkezésére álló befolyásolási eszközt;

5.  üdvözli, hogy az USA bizonyos államaiban eltörölték a halálbüntetést, és arra ösztönzi az EU-t, hogy folytassa a halálbüntetés teljes megszüntetésére irányuló párbeszédet az Egyesült Államokkal, hogy közösen küzdhessenek a halálbüntetés megszüntetéséért világszerte;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy segítségnyújtás és politikai támogatás tekintetében fordítson különös figyelmet azon országokra, amelyek a halálbüntetés eltörlése terén előrehaladást érnek el, illetve amelyek ösztönzik a halálbüntetésre vonatkozó általános moratóriumot; két- és többoldalú kezdeményezéseket ösztönöz a tagállamok, az EU, az ENSZ, harmadik országok és más regionális szervezetek között a halálbüntetéssel kapcsolatos problémák terén;

7.  emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés nem egyeztethető össze az emberi méltóság tiszteletben tartásával, a szabadsággal, a demokráciával, az egyenlőséggel, a jogállamisággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával, amelyek az Európai Unió alapvető értékei, valamint hogy a Szerződések és az Alapjogi Charta megsértését jelentené, ha valamelyik tagállam visszaállítaná a halálbüntetést;

8.  különösen aggasztja, hogy a halálbüntetést több országban egyre gyakrabban alkalmazzák a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggésben, és hogy más országok a halálbüntetés újbóli bevezetését fontolgatják;

9.  különösen elítéli a halálbüntetés alkalmazását az ellenállás letörése céljából, továbbá vallási vagy meggyőződésbeli különbség, homoszexualitás vagy házasságtörés alapján, illetve olyan egyéb okból, amely vagy jelentéktelennek tekinthető, vagy egyáltalán nem minősíthető bűncselekménynek; felszólítja ezért a homoszexualitást bűncselekménynek minősítő országokat, hogy arra ne alkalmazzák a halálbüntetést;

10.  továbbra is teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a halálos ítéletek nem rettentenek el a kábítószer-kereskedelemtől és nem akadályozzák meg, hogy egyes emberek a kábítószerekkel való visszaélés áldozatává váljanak; felszólítja a halálbüntetést alkalmazó országokat, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények esetében a halálbüntetés helyett vezessenek be más megoldásokat, különös tekintettel a drogprevenciós és ártalomcsökkentési programokra;

11.  ismételten ajánlja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében kiszabható halálbüntetés eltörlését tegyék a pénzügyi és technikai segítség, a kapacitásbővítés és a kábítószer-ellenes politika egyéb támogatása előfeltételévé;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg azt az általános elvet, hogy az európai segély és segítségnyújtás – ideértve az UNODC kábítószer-ellenes programjait is – nem segíthet elő olyan bűnüldözési tevékenységet, amely halálos ítéletekhez és a letartóztatott személyek kivégzéséhez vezet;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a halálbüntetés végrehajtására felhasználható termékek kivitelének ellenőrzését;

14.  mélységesen aggasztónak tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok átláthatatlan módon biztosítanak segítségnyújtást és támogatást azokban az országokban, amelyek ténylegesen alkalmazzák a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén; kéri, hogy a Bizottság évente tegyen közzé beszámolót a halálbüntetést a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében fenntartó országokban folytatott kábítószer-ellenes programok támogatását illetően, kifejtve abban, hogy milyen emberi jogi biztosítékok kerültek alkalmazásra annak biztosítására, hogy ez a támogatás ne tegye lehetővé halálos ítéletek meghozatalát;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül hajtsa végre a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközről szóló rendelet 10. cikke szerinti operatív iránymutatást, és alkalmazza azt szigorúan a kokain és a heroin útjával kapcsolatos programokra;

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa be a kábítószerrel kapcsolatos uniós cselekvési terv (2013–2016) azon ajánlását, hogy ki kell dolgozni és meg kell valósítani egy „emberi jogi iránymutatásra és hatásértékelésre szolgáló eszközt” annak biztosítására, hogy az emberi jogok „ténylegesen integrálva legyenek az EU kábítószer elleni külső tevékenységébe”;

17.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást egy átfogó és hatékony európai stratégia kialakításához tekintettel arra, hogy több tucat európai polgár áll kivégzés előtt harmadik országokban, és ennek keretében gondoskodjanak a személyazonosítást, a jogi segélynyújtást és a diplomáciai képviseletet célzó megerősített mechanizmusokról;

18.  felhívja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy az ENSZ-közgyűlés globális kábítószer-problémával foglalkozó, 2016 áprilisában tartandó rendkívüli ülése napirendre vegye a halálbüntetés kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében történő alkalmazásának ügyét, és ítélje el annak gyakorlatát;

19.  támogatja valamennyi ENSZ-ügynökség, kormányközi regionális testület és nem kormányzati szervezet folyamatos erőfeszítéseit, melyekkel az államokat a halálbüntetés eltörlésére ösztönzik; felhívja a Bizottságot, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze prioritásaként továbbra is finanszírozzon projekteket ezen a területen;

20.  üdvözli, hogy több állam a közelmúltban ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlését célzó második fakultatív jegyzőkönyvét, aminek eredményeként a részes államok száma 81-re nőtt; felszólítja a jegyzőkönyvben még nem részes valamennyi államot annak haladéktalan ratifikálására;

21.  a halálbüntetésnek az Európa Tanács egész térségében való tényleges felszámolása érdekében az emberi jogok európai egyezménye 6. és 13. jegyzőkönyvének megerősítésére szólítja fel az Európa Tanács azon tagállamait, amelyek ezt még nem tették meg;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1) HL C 371. E, 2011.12.20., 5. o.