Index 
Elfogadott szövegek
2015. április 30., Csütörtök - Strasbourg
A kivételes kereskedelmi intézkedések Bosznia-Hercegovina tekintetében történő felfüggesztése ***I
 A keresztények üldözése világszerte és kenyai diákok meggyilkolása az al-Sabáb iszlamista terrorszervezet által
 Kulturális vonatkozású helyek ISIS/Dáis általi lerombolása
 A maldív-szigeteki helyzet
 Az Albániáról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentés
 A Bosznia-Hercegovináról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentés
 Az Európai Beruházási Bank 2013. évi éves jelentése
 2005.évi milánói világkiállítás: Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia
 A nigériai helyzet
 Nagyija Szavcsenkó ügye
 A szíriai jármúki menekülttábor helyzete
 Emberi jogi és munkajogi aktivisták bebörtönzése Algériában

A kivételes kereskedelmi intézkedések Bosznia-Hercegovina tekintetében történő felfüggesztése ***I
PDF 442kWORD 96k
Az Európai Parlament 2015. április 30-án elfogadott módosításai az Európai Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országokra és területekre vonatkozóan kivételes kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló 1215/2009/EK tanácsi rendelet módosítására, valamint a rendelet alkalmazásának Bosznia-Hercegovina tekintetében történő felfüggesztésére vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2014)0386 – C8-0039/2014 – 2014/0197(COD))(1)
P8_TA(2015)0177A8-0060/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Az 1215/2009/EK rendelet nem rendelkezik a kivételes kereskedelmi intézkedések biztosítása ideiglenes felfüggesztésének lehetőségéről, amennyiben a rendelet kedvezményezettjei súlyosan és módszeresen megsértik az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapelveit. Helyénvaló bevezetni ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy az Európai Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országok és területek általi, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapelveinek súlyos és módszeres megsértése esetén biztosítható legyen a gyors fellépés.
(2)  Az 1215/2009/EK rendelet nem rendelkezik a kivételes kereskedelmi intézkedések biztosítása ideiglenes felfüggesztésének lehetőségéről, amennyiben a rendelet kedvezményezettjei súlyosan és módszeresen megsértik az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapelveit. Helyénvaló bevezetni ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy az Európai Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országok és területek általi, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapelveinek súlyos és módszeres megsértése esetén biztosítható legyen a gyors fellépés. A csatlakozási folyamat során előrehaladást kell elérni a demokratikus elvek tiszteletben tartása, a jogállamiság, az emberi jogok szavatolása és a kisebbségek védelme tekintetében.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A stabilizációs és társulási folyamat kezdete óta Bosznia-Hercegovina és Koszovó3 kivételével az összes érintett nyugat-balkáni országgal sor került stabilizációs és társulási megállapodás megkötésére. A Tanács 2013 júniusában felhatalmazta a Bizottságot, hogy Koszovóval tárgyalásokat kezdjen a stabilizációs és társulási megállapodásról.
(5)  A stabilizációs és társulási folyamat kezdete óta Bosznia-Hercegovina és Koszovó3 kivételével az összes érintett nyugat-balkáni országgal sor került stabilizációs és társulási megállapodás megkötésére. 2014 májusában lezárultak a Koszovóval folytatott tárgyalások a stabilizációs és társulási megállapodásról, és a megállapodást 2014 júliusában parafálták.
______________
_______________
3 Ez a megnevezés nem érinti a státusszal kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244/1999 ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.
3 Ez a megnevezés nem érinti a státusszal kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244/1999 ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Ugyanakkor Bosznia-Hercegovina mindezidáig nem járult hozzá ahhoz, hogy az ideiglenes megállapodás értelmében biztosított kereskedelmi kedvezményeket a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) keretében Horvátország és Bosznia-Hercegovina között hagyományosan zajló preferenciális kereskedelem figyelembevételével kiigazítsa. Amennyiben e rendelet elfogadásának időpontjáig az Európai Unió és Bosznia-Hercegovina nem írja alá és nem alkalmazza ideiglenesen a stabilizációs és társulási megállapodásban és az ideiglenes megállapodásban megállapított kereskedelmi kedvezmények kiigazításáról szóló megállapodást, a Bosznia-Hercegovinának biztosított kedvezményeket 2016. január 1-jével fel kell függeszteni. Amint Bosznia-Hercegovina és az Európai Unió aláírja és ideiglenesen alkalmazza az ideiglenes megállapodásban megállapított kereskedelmi kedvezmények kiigazításáról szóló megállapodást, a kedvezményeket újból alkalmazni kell.
(7)  Ugyanakkor Bosznia-Hercegovina mindezidáig nem járult hozzá ahhoz, hogy az ideiglenes megállapodás értelmében biztosított kereskedelmi kedvezményeket a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) keretében Horvátország és Bosznia-Hercegovina között hagyományosan zajló preferenciális kereskedelem figyelembevételével kiigazítsa. Amennyiben e rendelet elfogadásának időpontjáig az Európai Unió és Bosznia-Hercegovina nem írja alá és nem alkalmazza ideiglenesen a stabilizációs és társulási megállapodásban és az ideiglenes megállapodásban megállapított kereskedelmi kedvezmények kiigazításáról szóló megállapodást, a Bosznia-Hercegovinának biztosított kedvezményeket 2016. január 1-jével fel kell függeszteni. Amint Bosznia-Hercegovina és az Európai Unió aláírja és ideiglenesen alkalmazza az ideiglenes megállapodásban megállapított kereskedelmi kedvezmények kiigazításáról szóló megállapodást, a kedvezményeket újból alkalmazni kell. Bosznia-Hercegovina hatóságainak és a Bizottságnak meg kell kettőzniük erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy 2016. január 1. előtt kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak az ideiglenes megállapodással összhangban, különösen a határon átnyúló kereskedelem tekintetében.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  Figyelembe kell venni az érintett nyugat-balkáni országoknak és területeknek az európai uniós tagság irányába tett folyamatos előrehaladását, valamint Horvátország uniós csatlakozását, és ebből következően a Bosznia-Hercegovinával kötött ideiglenes megállapodás kiigazításának szükségességét. Ezzel összefüggésben az Unió Bosznia-Hercegovina uniós kilátásai melletti egyértelmű elkötelezettségét is figyelembe kell venni, amint az a Külügyek Tanácsa 2014. december 15-i következtetéseiben szerepel. E következtetésekben emlékeztettek arra, hogy Bosznia-Hercegovina politikai vezetésének el kell köteleznie magát az uniós integrációhoz szükséges intézményi reformok iránt, és valamennyi kormányzati szinten hatékonyságot és funkcionalitást kell teremteni, hogy Bosznia-Hercegovina felkészülhessen a jövőbeli uniós tagságra.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
7 b preambulumbekezdés (új)
(7b)  Az Európai Unió továbbra is elkötelezetten támogatja Bosznia-Hercegovina európai törekvéseit, és elvárja az ország politikai vezetőitől azon reformok folytatását, amelyek célja a működőképes intézmények előmozdítása, valamint a Bosznia-Hercegovina lakosságát alkotó három népcsoport és valamennyi polgár egyenlő jogainak biztosítása.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – -1 pont (új)
1215/2009/EK rendelet
14 a preambulumbekezdés (új)
-1. A rendelet a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:
„(14a) Annak érdekében, hogy lehetővé váljon e rendelet alkalmazásának megfelelő demokratikus ellenőrzése, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a KN-kódokban és a TARIC albontásokban történt változtatások nyomán az I. és II. melléklet szükséges módosításai és technikai korrekciói, az Unió és az e rendelet hatálya alá tartozó országok és területek közötti egyéb megállapodások szerinti kereskedelmi kedvezmények megadását követően szükséges korrekciók, valamint a visszaélések megelőzését szolgáló hatékony közigazgatási együttműködés, az emberi jogok és a jogállamiság elveinek tiszteletben tartása feltételének, valamint a hatékony gazdasági reformok és a regionális együttműködés szorgalmazása feltételének be nem tartása esetén az e rendelet szerinti kedvezmények felfüggesztése tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást kell, hogy nyújtson, és rendelkezésre kell bocsátania azok dokumentációját. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez.”
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 a pont (új)
1215/2009/EK rendelet
2 cikk – 3 bekezdés
1a.  A 2. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(3) Abban az esetben, ha egy ország vagy terület az (2) vagy (2) bekezdésben foglaltaknak nem felel meg, a Bizottság végrehajtási aktusok révén teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az adott ország vagy terület e rendelet szerinti jogosultságát a kedvezményekre. E végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (4) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
„(3) Abban az esetben, ha egy ország vagy terület az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglaltaknak nem felel meg, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az adott ország vagy terület e rendelet szerinti jogosultságát a kedvezményekre. E végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (4) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 b pont (új)
1215/2009/EK rendelet
7 cikk – c pont (új)
1b.  A 7. cikk a következő ponttal egészül ki:
„c) egy érintett ország vagy terület e rendelet szerinti kedvezményekre való jogosultságának – teljes egészében vagy részben történő – felfüggesztése, amennyiben a szóban forgó ország vagy terület nem tesz eleget az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontjában, valamint 2. cikke (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek.”
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 c pont (új)
1215/2009/EK rendelet
10 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész
1c.  A 10. cikk (1) bekezdésében a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:
(1)  Ha a Bizottság csalásra vonatkozó elegendő bizonyítékát vagy a származás igazolásához szükséges közigazgatási együttműködés biztosításának hiányát észleli, vagy a Közösségbe irányuló kivitel jelentősen, a normál termelési és kiviteli kapacitás fölé emelkedik, vagy az 1. cikkben említett ország vagy terület nem felel meg a 2. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, intézkedéseket hozhat az e rendelet által előírt rendelkezések három hónapos időtartamra történő teljes vagy részleges felfüggesztésére, amennyiben előzőleg:
„(1) Ha a Bizottság csalásra vonatkozó elegendő bizonyítékát vagy a származás igazolásához szükséges közigazgatási együttműködés biztosításának hiányát észleli, vagy a Közösségbe irányuló kivitel jelentősen, a normál termelési és kiviteli kapacitás fölé emelkedik, vagy az 1. cikkben említett ország vagy terület nem felel meg a 2. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt rendelkezéseknek, intézkedéseket hozhat az e rendelet által előírt rendelkezések három hónapos időtartamra történő teljes vagy részleges felfüggesztésére, amennyiben előzőleg:”

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A8-0060/2015).


A keresztények üldözése világszerte és kenyai diákok meggyilkolása az al-Sabáb iszlamista terrorszervezet által
PDF 277kWORD 92k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása a világban zajló keresztényüldözésről azzal összefüggésben, hogy az as-Sabáb terrorcsoport Kenyában diákokat végzett ki (2015/2661(RSP))
P8_TA(2015)0178RC-B8-0382/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kenyáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt második felülvizsgált partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), és különösen annak 8., 11. és 26. cikkére,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2014. november 23-i nyilatkozatára 28 civil utazó meggyilkolásáról és 2015. április 3-i nyilatkozatára a garissai egyetemi mészárlásról,

–  tekintettel a az Afrikai Unió (AU) Béke- és Biztonsági Tanácsának 2015. április 9-én megrendezett 497. ülésén kiadott sajtónyilatkozatára a kenyai Garissában elkövetett terrorista támadásról,

–  tekintettel arra, hogy a kenyai légierő a garissai egyetemen végrehajtott mészárlásra válaszul támadást intézett az as-Sabáb szomáliai kiképzőtáborai ellen,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra vonatkozó uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a legújabb, a kenyai Garissában elkövetett merénylet a fiatalokat, az oktatást, tehát az ország jövőjét vette célba; mivel a fiatalok a remény és a béke képviselői, és az ország fejlődésének letéteményesei; mivel az oktatás alapvető fontosságú az erőszakos szélsőségek és fundamentalizmus elleni küzdelemben;

B.  mivel az elmúlt hónapokban drámaian megnőtt a vallási kisebbségek, különösen a keresztények ellen világszerte elkövetett támadások száma; mivel naponta mészárolnak le, vernek meg vagy tartóztatnak le keresztényeket, főleg az arab világ egyes részein dzsihádista terroristák;

C.  mivel a keresztények képezik a legüldözöttebb vallási csoportot; mivel az ilyen jellegű szélsőségesség és üldözés az egyre nagyobb méreteket öltő tömeges migrációt előmozdító jelentős tényező; mivel az adatok szerint az évente meggyilkolt keresztények száma meghaladja a 150 000 főt;

D.  mivel 2015. február 15-én az ISIS/Dáis Líbiában 21 egyiptomi kopt keresztényt lefejezett;

E.  mivel a garissai támadók szándékosan nem muzulmán célpontokat kerestek, és kifejezetten keresztényeket szemeltek ki, hogy brutálisan kivégezzék őket; mivel az as-Sabáb nyíltan és nyilvánosan kijelentette, hogy háborút folytat a térségben élő keresztények ellen;

F.  mivel a gyermekek és fiatalok jogainak védelme, a képességek fejlesztése, az oktatás és az innováció megerősítése kulcsfontosságú a gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőségek javításához és az ország fejlődésének biztosításához;

G.  mivel az as-Sabáb rendszeresen diákokat, iskolákat és más oktatási intézményeket vesz célba; mivel többek között 2009 decemberében egy öngyilkos merénylő 19 embert ölt meg a szomáliai Mogadishuban egy orvostanhallgatóknak szervezett diplomaosztó ünnepségen, 2011 októberében pedig a terrorszervezet vállalta a felelősséget egy 70 áldozatot – köztük a szomáliai oktatási minisztériumnál vizsgáik eredményére váró diákok életét – követelő bombatámadásért, szintén Mogadishuban;

H.  mivel 2015. március 25-én legalább 15 ember vesztette életét az as-Sabáb által egy mogadishui szállodában elkövetett támadásban, és mivel Yusuf Mohamed Ismail Bari-Bari, Szomália ENSZ melletti állandó képviselője (Genf, Svájc) is a támadás áldozatául esett;

I.  mivel Kenya egyre inkább polgárokat célzó terrortámadások kereszttüzébe került 2011 októbere óta, amikor csapatai beléptek Dél-Szomáliába, hogy a szomáliai hadsereggel összehangolt művelet keretében együttműködve támadást intézzenek egy as-Sabáb által ellenőrzött terület ellen, azután, hogy a terrorcsoport négy túszt ejtett;

J.  mivel 2011 novembere óta a kenyai csapatok részt vesznek az Afrikai Unió szomáliai missziójában (AMISOM), melyet az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsa 2007. január 19-én hozott létre és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. február 20-án engedélyezett (1744. (2007) határozat), és amelynek 2015. november 30-ig szóló meghosszabbítását a BT a közelmúltban engedélyezte az AU-nak (2182. (2014) határozat);

K.  mivel az as-Sabáb terrorcsoport elleni küzdelem egyik legfontosabb résztvevője az etióp és kisebb mértékben az ugandai hadsereg volt;

L.  mivel az as-Sabáb kapcsolatokat alakított ki más iszlamista csoportokkal Afrikában, például a Boko Harammal Nigériában és az AQMI-vel (al-Kaida az Iszlám Maghreb Földjén);

M.  mivel az as-Sabáb terrorcsoport rendszeresen bombázza és gyilkolja a polgári lakosságot Szomáliában és a szomszédos országokban, ahogy azt az ugandai Kampalában 2010 júliusában tette, és sokkal gyakrabban Kenyában, ahol csak a nagy léptékű akciók keltettek nemzetközi visszhangot, de kisebb támadásokra folyamatosan sor került;

N.  mivel az as-Sabáb vállalta a felelősséget a 2014 júliusában a Hindi, Gamba, Lamu falvakban és a Tana folyónál, a kenyai partoknál elkövetett támadásokért, melyek során több mint 100 embert kivégeztek, és a Mandela megyei két támadásért 2014 végén, melynek során 64 ember vesztette életét;

O.  mivel a garissai egyetemen végrehajtott terrortámadást követően a kenyai kormány azzal fenyegette meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát, hogy három hónapon belül bezárja a Dadaab menekülttábort; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága figyelmeztetett, hogy ennek „súlyos humanitárius és gyakorlati következményei” lennének; mivel az ENSZ menekültügyi egyezménye tiltja a menekültek visszakényszerítését olyan területekre, ahol életük vagy szabadságuk veszélyben van;

P.  mivel az afrikai készenléti haderő (ASF) még nem működőképes, és mivel az EU kijelentette, hogy afrikai békestratégiája részeként kész támogatni az afrikai békefenntartó képességeket;

Q.  mivel az AKCS-EU partnerségi megállapodási 11. cikke szerint „a békeépítés, valamint a konfliktus-megelőzés és -megoldás területén megvalósuló tevékenységek kiterjednek különösen a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőségeknek a társadalom összes szegmense közötti kiegyensúlyozására, a kormányzás demokratikus legitimitásának és hatékonyságának megerősítésére, a csoportérdekek békés egyeztetését célzó hatékony mechanizmusok kialakítására, […] a társadalom különböző szegmensei közötti választóvonalak áthidalására, valamint az aktív és szervezett civil társadalom támogatására”.

1.  a leghatározottabban elítéli az as-Sabáb által 2015. április 2-án Garissában elkövetett terrortámadást, mely során 147 fiatal, ártatlan egyetemistát gyilkolt meg, 79-et pedig megsebesített; határozottan elítéli az emberi jogok mindennemű megsértését, különösen, ha vallásuk, hitük vagy etnikai származásuk miatt ölnek meg embereket;

2.  ismételten elítéli az as-Sabáb által 2014 nyarán számos, part menti kenyai falu ellen végrehajtott rajtaütéseket, köztük a Mpeketoni elleni támadást, melynek során 50 embert kivégeztek; határozottan elítéli a Nairobiban található Westgate bevásárlóközpont ellen 2013. szeptember 24-én elkövetett támadást, melyet követően 67 holttestet találtak; elítéli az as-Sabáb által 2015. március 25-én, Mogadishuban végrehajtott támadást, melynek során Yusuf Mohamed Ismail Bari-Bari, Szomália ENSZ melletti állandó képviselője (Genf) életét vesztette;

3.  részvétét fejezi ki az áldozatok családjának, valamint a Kenyai Köztársaság lakosságának és kormányának; Kenya népe mellett áll az ilyen agresszív cselekményekkel való szembenézés során;

4.  emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság alapvető jog, és határozottan elítéli a valláson alapuló erőszak vagy megkülönböztetés bármely formáját;

5.  elítéli a keresztény közösségek ellen több országban a közelmúltban elkövetett támadásokat, különösen arra a 12 keresztényre gondolva, akiket egy Líbiából Európába megkísérelt tengeri átkelés során sorstársaik nemrégiben a tengerbe dobtak, valamint arra a 30 etióp keresztényre, akiket 2015. április 19-én mészároltak le, emellett együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak;

6.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a terrorcselekmények elkövetői a világ számos részén visszaélnek a vallási meggyőződéssel, és mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy megsokszorozódtak a keresztényekkel szembeni vallási türelmetlenség és elnyomás megnyilvánulásai és az ellenük elkövetett erőszakcselekmények főleg az arab világ egyes részein; elítéli a vallás ürügyként való felhasználását különböző konfliktushelyzetekben; elítéli a templomok ellen irányuló, világszerte egyre gyakoribbá váló támadásokat, különösen a Pakisztánban 2015. március 15-én elkövetett, 14 ember életét követelő támadást; határozottan elítéli a keresztények bebörtönzését, erőszakos eltüntetését, kínzását, rabszolgaságba taszítását és nyilvános kivégzését Észak-Koreában; megerősíti és támogatja az Irakban és Szíriában élő valamennyi vallási és etnikai kisebbség – többek között a keresztények – azon elidegeníthetetlen jogát, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőséget élvezve és biztonságban élhessen saját történelme és hagyományai szerinti szülőföldjén; megjegyzi, hogy különböző vallási csoportok tagjai évszázadokon át éltek békésen egymás mellett a térségben;

7.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy teljesítsék az EUMSZ 17. cikke alapján rájuk háruló, az egyházakkal, vallási, filozófiai és nem felekezeti szervezetekkel való nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet előíró kötelezettséget annak biztosítása érdekében, hogy a keresztények és más vallási közösségek üldözésének ügyét az EU prioritásnak tekintse;

8.  elítéli azon régi törvény (arab nevén „dzimma” megállapodás) ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban való alkalmazását, melynek célja, hogy a keresztényekből pénzt zsaroljanak ki vallási adózási kötelezettségek és korlátozások útján, melyek megszegéséért az életükkel fizetnek;

9.  megerősíti az Afrika különböző részein élő, üldözést elszenvedő keresztények melletti szolidaritását, különös tekintettel a Líbiában, Nigériában és Szudánban a közelmúltban elkövetett atrocitásokra;

10.  elítéli és elutasítja az iszlám tanítás minden olyan félreértelmezését, amely ürügyül szolgál egy erőszakos, kegyetlen, totalitárius, elnyomó és expanzív ideológia felépítéséhez, amely legitimálja a keresztény kisebbségek kiirtását; sürgeti a muzulmán vezetőket, hogy teljes mértékben ítéljék el a terrortámadásokat, beleértve a vallási közösségek és vallási kisebbségek, és különösen a keresztények ellen irányuló támadásokat;

11.  gyors, pártatlan és hatékony vizsgálatot sürget ezen elítélendő terrorcselekmények elkövetőinek, szervezőinek, finanszírozóinak és szponzorainak azonosítása és bíróság elé állítása érdekében;

12.  tudomásul veszi, hogy a tényleges választ a többi afrikai országgal közös fellépések révén kell megadni, és felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Tanácsot, hogy az e régiót érintő biztonsági és terrorfenyegetést az Afrikai Unióval együttműködve kezelje, támogatva az AU arra irányuló kulcsfontosságú erőfeszítéseit, hogy az as-Sabábot az AMISOM művelet révén győzze le; sürgeti az Európai Uniót, hogy határozottan támogassa a kontinentális és regionális konfliktusmegoldó mechanizmusok végrehajtását, elsősorban az afrikai készenléti haderőt (ASF);

13.  felszólítja a kenyai kormányt, hogy vállaljon felelősséget és vegyen részt az as-Sabáb által folytatott erőszak és az annak hátterében húzódó okok felszámolásában; úgy ítéli meg, hogy a biztonság csak a kenyai politikai és civil társadalomban tapasztalható megosztottság és a regionális egyenlőtlenségek megfelelő kezelése esetén érhető el; sajnálatosnak tartja a rendőri erők megkésett reagálását; különösen arra kéri a kormányt, tartózkodjon attól, hogy a terrortámadásokat a polgári szabadságjogok korlátozásának indokaként használja; felszólítja a kenyai hatóságokat, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó stratégiájukat a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására alapozzák; kitart amellett, hogy szükség van a terrorizmusellenes politikák demokratikus és bírósági felügyeletére;

14.  sürgeti a kenyai hatóságokat, hogy biztosítsák a vallások közötti mindennemű szembenállásnak, valamint a muszlim közösség és az as-Sabáb párhuzamba állításának kiküszöbölését, továbbá hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy fennmaradjon az ország egysége a társadalmi és gazdasági növekedés, stabilitás, valamint a kenyai nép méltósága és emberi jogai biztosítása érdekében; felszólítja a kenyai kormányt, az ellenzéki vezetőket és a vallási vezetőket, hogy foglalkozzanak az elszigetelődés, az országon belüli regionális széthúzás és az intézményes megkülönböztetés régóta fennálló sérelmeivel, továbbá biztosítsák, hogy a terrorizmusellenes műveletek kizárólag az elkövetőkre irányuljanak, ne pedig a tágabb értelemben vett etnikai és vallási közösségekre;

15.  emlékezteti az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat arra, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2012 júniusában elfogadott uniós cselekvési terv keretében elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket a harmadik országokkal a terrorizmus elleni küzdelemről folytatott párbeszéd valamennyi formájában felvessék;

16.  felhívja az EU-t, hogy Kenyában hajtson végre egy katonai kiképzési programot, adjon modern felszereléseket és működjön együtt a kenyai hadsereg és rendőrség kiképzésében a terrorizmus elleni küzdelem és az as-Sabáb terjeszkedésének megakadályozása érdekében;

17.  sürgeti a kenyai kormányt, hogy tegyen meg minden a jogállamiság, az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és az alapvető szabadságjogok érvényesülése érdekében, és felhívja az EU-t, hogy a nemzetbiztonság garantálása, valamint az ország és a régió békéjének és stabilitásának biztosítása érdekében támogassa ebben nemzetközi partnereit, és biztosítson pénzügyi támogatást a meglévő kormányzati programok megerősítésére; kitart amellett, hogy az as-Sabáb által gyakorolt elharapódzó erőszakot a szomszédos országokkal közösen kell kezelni; kéri az EU-t, hogy ebben az ügyben biztosítsa az összes szükséges pénzügyi, logisztikai és szakértői támogatást, többek között az Afrikai Békekeret és az uniós válságkezelési eszközök igénybevételének lehetőségét;

18.  felhívja a kenyai biztonsági erőket, hogy adjanak törvényes választ a támadásokra a terrorfenyegetés leküzdése céljából; felhívja a kenyai kormányt, hogy biztosítsa a területén található menekülttáborok biztonságát és védelmét a nemzetközi joggal összhangban;

19.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi terrorizmust illegális pénzmosásból, váltságdíjakból, zsarolásból, kábítószer-kereskedelemből és korrupcióból származó pénzzel finanszírozzák; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a harmadik országokkal való együttműködést a terrorizmus finanszírozását célzó pénzmosással kapcsolatos titkosszolgálati információk megosztása érdekében;

20.  ismételten megerősíti, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely előmozdítja a vallási és egyéb közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet; felhív minden vallási vezetőt, hogy mozdítsa elő a toleranciát, és tegyen kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges és erőszakos radikalizálódás ellen;

21.  elítéli az oktatási intézmények és épületek ellen intézett terrortámadásokat, melyek arra irányulnak, hogy aláássák az oktatást és az emberek méltóságát, valamint bizalmatlanságot és megosztottságot idézzenek elő a különböző közösségek között; emlékeztet arra a világszerte elítélt 2014. évi esetre, amikor a nigériai Chibok városában a Boko Haram dzsihadista terrorcsoport keresztény fiatal lányokat rabolt el és tüntetett el;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Kenya kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kormányközi Fejlesztési Hivatalnak (IGAD), az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek.


Kulturális vonatkozású helyek ISIS/Dáis általi lerombolása
PDF 197kWORD 100k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása kulturális helyszínek ISIS/Dáis általi lerombolásáról (2015/2649(RSP))
P8_TA(2015)0179RC-B8-0375/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a szíriai és iraki kulturális emlékhelyek lerombolásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000031/2015 – B8-0115/2015 és O‑000032/2015 – B8-0116/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikkére, amely szerint „az Unió fellépésének célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása”, különösen „az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme” területén, valamint hogy „az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel”,

–  tekintettel a kulturális javak kiviteléről szóló, 2008. december 18-i 116/2009/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Irakkal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok egyes korlátozásairól és a 2465/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. július 7-i 1210/2003/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló(3), 2013. december 13-i 2013/760/KKBP tanácsi határozat és különösen annak a szíriai kulturális javak behozataláról, kiviteléről vagy átadásáról rendelkező 11c. cikke alapján elfogadott, a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. december 13-i 1332/2013/EU tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Unió Műholdközpontjának felállításáról szóló, a 2009/834/KKBP tanácsi együttes fellépéssel(5) módosított, 2001. július 20-i 2001/555/KKBP tanácsi együttes fellépésére(6),

–  tekintettel a kulturális javak területén illetékes bűnüldözési hatóságok és szakértők informális hálózatának (EU CULTNET) létrehozásáról szóló, 2012. októberi tanácsi állásfoglalásra (14232/2012),

–  tekintettel a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi hágai egyezmény 1999. évi második jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, 1970. november 14-i UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló, 1972. november 16-i UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, 2003. október 17-i UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló, 1995-ben elfogadott UNIDROIT-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az al-Kaida nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető terrorista cselekményei által okozott fenyegetésekről szóló, 2015. február 12-i 2199. számú határozatára(7),

–  tekintettel a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválását és restaurálását célzó 1964. évi Velencei Chartára, amely biztosítja az ősi épületek megőrzésének és restaulásának nemzetközi keretrendszerét,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Rómában, 1998. július 17-én elfogadott Statútumára és különösen annak 8. cikke (2) bekezdése b) pontjának ix. alpontjára, amely háborús bűncselekményként ismeri el a támadások szándékos indítását „vallási, oktatási, művészeti, tudományos, vagy jótékony célú épületek, történelmi műemlékek, kórházak vagy olyan helyek ellen, ahol a betegeket és sebesülteket gyűjtik össze, feltéve, hogy azok nem katonai célpontok”,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(8), amelynek 211. bekezdése rögzíti, hogy a kulturális és művészeti örökség szándékos rombolását, ahogy az jelenleg Irakban és Szíriában történik, háborús bűncselekményként és emberiesség elleni bűncselekményként kell üldözni,

–  tekintettel „Az Európai Unió Szíriára és Irakra, valamint a Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiájának elemei” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2015. február 6-i közös közleményre (JOIN(2015)0002), amelyben a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elismerték a szíriai és az iraki válság, valamint a Dáis által jelentett fenyegetés leküzdésével kapcsolatban a kulturális örökség elpusztításának és fosztogatásának súlyosságát,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Szíriában, Irakban és Tunéziában a közelmúltban számos archeológiai, vallási és kulturális helyszín vált szélsőséges, különösen az Iraki és Szíriai Iszlám Államhoz (ISIS/Dáis) kapcsolódó csoportok által elkövetett célzott rombolás áldozatává, továbbá mivel ezeket a kulturális örökséggel szembeni támadásokat az UNESCO főigazgatója, Irina Bokova „kulturális tisztogatásnak” nevezte;

B.  mivel az UNESCO szerint a „kulturális tisztogatás” olyan szándékos stratégiát jelent, amelynek célja a kulturális sokszínűség elpusztítása kulturális, etnikai vagy vallási hátterük alapján azonosított egyének tudatos célbavételével, továbbá az imahelyeik, emlékhelyeik és tanulásra szolgáló helyeik ellen intézett tudatos támadások révén, és mivel az Irakban és Szíriában megfigyelhető kulturális tisztogatási stratégia a kulturális örökség elleni támadásokban nyilvánul meg, amelyek mind a kultúra olyan fizikai, kézzelfogható és épített megnyilvánulási formái, mint például a műemlékek és épületek, mind a kisebbségek, továbbá a kultúrának olyan nem kézzelfogható megnyilvánulásai, mint a szokások, hagyományok és hiedelmek ellen irányulnak(9),

C.  mivel a kulturális örökség elpusztítására irányuló bizonyos cselekményeket bizonyos körülmények között emberiesség elleni bűncselekménynek minősítettek(10); mivel különösen, hogy ha azok vallási vagy etnikai csoport tagjai ellen irányulnak, a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja szerinti üldözés bűntettének képezhetik részét;

D.  mivel a kulturális és történelmi jelentőségű műemlékek lerombolása nem új keletű. és nem csak Irakban és Szíriában zajlik; mivel az UNESCO szerint „a kulturális örökség fontos részét képezi a közösségek, csoportok és egyének kulturális identitásának és a társadalmi kohéziónak, ezért szándékos rombolása súlyos következményekkel járhat az emberi méltóság és az emberi jogok tekintetében”(11); hangsúlyozva, hogy az UNESCO és mások megállapítása szerint az iraki és szíriai kulturális és vallási műemlékek és objektumok ISIS/Dáis általi kifosztásából és csempészéséből keletkező hasznot az ISIS/Dáis terrorista tevékenysége finanszírozásának elősegítésére fordítják, aminek eredményeként a művészeti és kulturális javak „háborús fegyverekké” válnak;

E.  mivel 2014. március 1-jén az Európai Unió által nyújtott támogatásnak köszönhetően az UNESCO más stratégiai partnerekkel hároméves projektet indított „A szíriai kulturális örökség megóvása veszélyhelyzetben” címmel elsősorban azzal a céllal, hogy a veszélyhelyzetben biztosítsák a szíriai kulturális örökség védelmét;

F.  mivel az Európai Unió ratifikálta a 2005. október 20-án elfogadott, a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezményt, az első olyan nemzetközi egyezményt, amely elismeri, hogy a kulturális javak kettős, mind gazdasági, mind kulturális természetűek, és „ezért nem kezelhetők úgy, mintha kizárólag kereskedelmi értéket hordoznának”,

G.  mivel a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, 1970. november 17-én elfogadott UNESCO-egyezmény, valamint a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló, 1995. június 24-én elfogadott UNIDROIT-egyezmény elengedhetetlen eszköz a világ kulturális öröksége védelmének megerősítése szempontjából;

H.  mivel a kulturális javak tiltott kereskedelme mára a kábítószer- és a fegyverkereskedelem után a harmadik legnagyobb mértékű illegális kereskedelem, mivel szervezett bűnözői hálózatok irányítják, és mivel a jelenlegi nemzeti és nemzetközi mechanizmusok a kérdés kezeléséhez nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel, sem támogatással(12);

I.  mivel a kulturális javak tiltott kereskedelme elleni küzdelem nem tartozik az Európai Unió egyedi hatáskörei közé, miután a Szerződések erről nem rendelkeznek, ugyanakkor az Unió több hatáskörét is érinti, ilyen például a belső piac, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, a kultúra és a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP);

J.  mivel sürgősen szükség van a kulturális műtárgyak tiltott kereskedelme elleni küzdelem jobb összehangolására, továbbá a szoros együttműködésre a tudatosítás és az információcsere elősegítése, valamint a jogi keretrendszer megerősítése érdekében; ebben az összefüggésben emlékeztetve arra, hogy a kulturális javakkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzéséről és az ellenük folytatott küzdelemről szóló 2011. decemberi tanácsi következtetések többek között azt ajánlották, hogy a tagállamok erősítsék meg a bűnüldöző szervek, a kulturális hatóságok, valamint a magánszervezetek közötti együttműködést;

K.  mivel a 2012 októberében egy tanácsi állásfoglalás létrehozta a kulturális javak területén illetékes bűnüldözési hatóságok és szakértők informális hálózatát (EU CULTNET), amelynek fő célja, hogy javítsa a kulturális javak tiltott kereskedelmének megakadályozásával kapcsolatos információcserét, valamint hogy segítsen azonosítani és megosztani az információkat a tiltott kereskedelemben való részvétellel gyanúsítható bűnözői hálózatokról;

L.  mivel 2015. március 28-án, szombaton Bagdadban az UNESCO főigazgatója, Irina Bokova elindította a #Unite4Heritage kampányt, amelynek célja, hogy a közösségi oldalak erejét kihasználva globális szintű támogatást mozgósítson a kulturális örökség védelme érdekében;

1.  határozottan elítéli a kulturális, archeológiai és vallási emlékhelyek ISIS általi szándékos elpusztítását Szíriában és Irakban;

2.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyen megfelelő, politikai szintű intézkedéseket az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. február 12-i 2199. sz. határozatának megfelelően annak érdekében, hogy a konfliktus időszaka alatt véget vessen a szíriai és iraki területekről származó kulturális javak illegális kereskedelmének, megakadályozva ezáltal, hogy e javakat finanszírozási forrásként használják;

3.  felhívja az alelnök/főképviselőt, hogy a kulturális diplomácia és a kultúrák közötti párbeszéd eszközét alkalmazza a különböző közösségek kibékítése és a lerombolt helyek újjáépítése során;

4.  felhívja az alelnököt/főképviselőt,az EU-t éa tagállamait, hogy az Unió külső határain alkalmazzanak biztonsági intézkedéseket a Szíriából és Irakból származó kulturális javak Unióba való átcsempészésének megakadályozása érdekben, és hatékonyan működjenek együtt egy, a szíriai és iraki eredetű műtárgyak Európán belüli kereskedelmével szembeni közös fellépés keretében, mivel a közel-keleti műtárgyak kereskedelme jórészt az európai piacot célozza, az Egyesült Államokkal és az öböltérséggel együtt;

5.  ezzel összefüggésben javasolja, hogy a Bizottság az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. február 12-i 2199. sz. határozatának (17) bekezdésével összhangban összpontosítson a kulturális műtárgyak tiltott kereskedelme elleni küzdelemre, különösen az Irakból 1990. augusztus 6. óta és a Szíriából 2011. március 15. óta illegálisan eltávolított, a kulturális örökség részét képező tárgyakra; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki összehangolt megközelítést az illegális kereskedelem e formája elleni küzdelemre vonatkozóan, együttműködve a nemzeti szinten illetékes nyomozó szolgálatokkal,valamint szoros együttműködésben az UNESCO-val és más olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az ICOM (Múzeumok Nemzetközi Tanácsa), az ICOM Kék Pajzs Nemzetközi Bizottsága (ICBS), az Europol, az Interpol, az UNIDROIT (Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítéséért), WCO (Vámügyi Világszervezet), ICOMOS (Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Bizottsága) és az ICCROM (Kulturális Javak Megőrzésének és Restaurálásának Nemzetközi Tanulmányi Központja);

6.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy vonja be az Európai Unió Műholdközpontját Torrejónban, amely a KKBP keretében műholdas felvételek elemzéséből származó anyagokkal támogatja az uniós döntéshozatalt, a szíriai és iraki archeológiai és kulturális helyszínek figyelemmel kísérése és jegyzékük elkészítése céljából, valamint a szíriai archeológusok tevékenységének támogatása céljából, a további fosztogatások megelőzése és a civilek életének védelme érdekében;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre a tagállamok közötti gyors és biztonságos információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását az Irakból és Szíriából illegálisan kivitt kulturális műtárgyak tiltott kereskedelme elleni hatékony küzdelem érdekében, és sürgesse a tagállamokat, hogy alkalmazzák a kulturális javak tiltott kereskedelme elleni, a rendőrség és a vámtisztviselők rendelkezésére álló nemzetközi eszközöket, például az Interpol „I-24/7” lopottműtárgy-adatbázisát és a WCO online kommunikációs eszközét, az ARCHEO-t;

8.  kéri, hogy vegyék fontolóra a bíróknak, rendőr- és vámtiszteknek, kormányzati hatóságoknak és és általában a piaci szereplőknek szóló európai képzési programok létrehozását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kulturális javak tiltott kereskedelme elleni küzdelem résztvevői számára szaktudásuk bővítése és elmélyítését, valamint az olyan kezdeményezések támogatása, mint az ICOMOS által 2013 januárjában támogatott, a szíriai örökséggel foglalkozó szakembereknek szóló elektronikus távoktatási kurzus, amely katasztrófakockázat-kezelésről, kulturális gyűjteményekkel kapcsolatos elsősegélyről és dokumentációs technikákról nyújt ismereteket;

9.  kéri a Bizottságot, hogy kapcsolódjon be a civil társadalmi szervezetek veszélyeztetett kulturális javak védelmét és bejelentését célzó nemzetközi projektjeibe, például az AAAs térinformatikai technológiai projektbe, és továbbra is támogassa a kutatóközösségek tevékenységét, például a Moszul projektet, melyet a (Marie Skłodowska-Curie-cselekvés támogatásával működő) Initial Training Network for Digital Cultural Heritage fejlesztett ki;

10.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb támogatást az ICOM által létrehozott, a kulturális javak tiltott kereskedelmével foglalkozó nemzetközi megfigyelőközpontnak, amely összeállította a kritikusan veszélyeztetett szíriai és iraki régiségek jegyzékét, melynek célja, hogy segítse azokat a múzeumokat, vámtisztviselőket, rendőröket, műkereskedőket és műgyűjtőket, és amely műholdas felvételek felhasználásával tervezi a helyszínek nyomon követését, együttműködve az ENSZ Képzési és Kutatóintézetével (UNITAR);

11.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan figyelemfelkeltő kampányokat, amelyek eltántorítják az embereket a háborús övezetekből és tiltott kereskedelemből származó kulturális javak adásvételétől;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy a háborús övezetekből származó kulturális javak tiltott kereskedelme elleni küzdelem során tegyék meg a szükséges lépéseket az egyetemek, a kutatással foglalkozó testületek és a kulturális intézmények többek között etikai kódexek révén történő bevonása érdekében;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az UNESCO #Unite4Heritage kampányát egy Irakra és Szíriára összpontosító tájékoztató kampány indítása révén, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a kulturális örökség fontosságára, a fosztogatás terrorista tevékenységek finanszírozására való felhasználására, valamint az ezekből az országokból, illetve más harmadik országokból származó kulturális javak illegális behozatalával kapcsolatos lehetséges szankciókra;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg és javítsa a Tanács 2012. októberi állásfoglalásával létrehozott, a kulturális javak területén illetékes bűnüldözési hatóságok és szakértők informális hálózatának (EU CULTNET) működését, amelynek célja a kulturális javak tiltott kereskedelmének megelőzésével kapcsolatos információcsere javítása, és hogy irányozza elő egy további eszköz létrehozását a Szíriából és Irakból jogellenesen kivitt kulturális javak EU-ba történő bevitelének ellenőrzésére;

15.  felszólítja a Tanácsot, hogy erősítse meg az Eurojust és az Europol azon egységeit, amelyek feladata, hogy támogassa a kulturális javak jogszerűtlen kereskedelmével kapcsolatos folyamatban lévő nyomozásokat, megelőzést és hírszerzési információk cseréjét;

16.  bátorítja az ICOM Kék Pajzs Nemzetközi Bizottsága tevékenységeinek újraindítását;

17.  felhívja az Európai Uniót, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az UNESCO-val és a Nemzetközi Büntetőbírósággal együttműködve annak érdekében, hogy az emberiesség elleni bűncselekmény nemzetközi jogi kategóriáját kiterjesszék az emberiség kulturális örökségét jelentős mértékben szándékosan károsító vagy elpusztító cselekményekre;

18.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették ezt meg, hogy ratifikálják a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, 1970. évi UNESCO-egyezményt, az 1995. évi UNIDROIT-egyezményt, a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi hágai egyezményt és annak 1999. évi második jegyzőkönyvét;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az UNESCO főigazgatójának, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 39., 2009.2.10., 1. o.
(2) HL L 169., 2003.7.8., 6. o.
(3) HL L 335., 2013.12.14., 3. o.
(4) HL L 335., 2013.12.14., 50. o.
(5) HL L 297., 2009.11.13., 18. o.
(6) HL L 200., 2001.7.25., 5. o.
(7) http://www.refworld.org/docid/54ef1f704.html
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(9) http://www.unesco.org/new/en/media-services/single-view/news/conference_report_heritage_and_cultural_diversity_at_risk_in_iraq_and_syria/
(10) A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék IT-95-14/2. sz., Kordić és Čerkez ügyben 2001. február 26-én hozott ítélete, 207–208. pont.
(11) Az UNESCO nyilatkozata a kulturális örökség szándékos pusztításáról, 2003.
(12) http://www.africa-eu-partnership.org/newsroom/all-news/morocco-africa-eu-workshop-fight-against-illegal-trafficking-cultural-goods


A maldív-szigeteki helyzet
PDF 264kWORD 82k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása a maldív-szigeteki helyzetről (2015/2662(RSP))
P8_TA(2015)0180RC-B8-0392/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Maldív-szigetekről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a közelmúltbeli maldív-szigeteki fejleményekről és a büntetőbíróság bírájának letartóztatásáról szóló 2012. január 20-i közös helyi európai uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel a maldív-szigeteki civil társadalom és emberi jogok veszélyeztetettségéről szóló 2014. szeptember 30-i közös helyi európai uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel a maldív-szigeteki jogállamiságról szóló 2015. február 24-i közös helyi európai uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) szóvivőjének 2014. április 30-i nyilatkozatára a halálbüntetés visszaállításáról a Maldív-szigeteken,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) szóvivőjének Mohamed Nasheed volt maldív-szigeteki elnök elítéléséről szóló 2015. március 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosának Mohamed Nasheed korábbi elnök peréről tett 2015. március 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Gabriela Knaul, a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2015. március 19-i nyilatkozatára, amely szerint a Maldív-szigeteken nem létezhet demokrácia tisztességes és független igazságszolgáltatási rendszer nélkül,

–  tekintettel az uniós választási megfigyelő misszió a Maldív Köztársaság 2014. március 22-i parlamenti választásairól szóló zárójelentésére,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (PPJE), amelynek a Maldív-szigetek részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. március 13-án Mohamed Nasíd volt elnököt 13 év börtönbüntetésre ítélték terrorizmus vádjával, arra hivatkozva, hogy 2012 januárjában elrendelte a büntető bíróság akkori tárgyalásvezető bírájának letartóztatását, ami miatt az EU is kifejezte aggodalmait;

B.  mivel a megkérdőjelezhető tárgyaláson nem tartották be sem a nemzeti, sem a nemzetközi igazságügyi előírásokat, az ENSZ és az EU azon felhívása ellenére, hogy a Nasheed volt elnök elleni jogi eljárás méltányos és átlátható legyen;

C.  mivel Mohamed Nasheed, aki hosszú ideig személyesen lépett fel az emberi jogok és a plurális demokrácia érdekében, és akit több alkalommal is bebörtönözték Maumoon Abdul Gayoom elnök 30 éves diktatúrája idején, vitatott körülmények között adta át a hatalmat négy évvel azután, hogy a Maldív-szigetek első demokratikusan megválasztott elnöke lett;

D.  mivel a maldív bírói kar politikai függetlenségének és megfelelő képzésének hiánya helyi és nemzetközi szinten egyaránt aláássa az ország igazságszolgáltatási rendszerének hitelességét;

E.  mivel Tholhath Ibrahim és Mohamed Nazim volt védelmi minisztereket nemrég 10, illetve 11 év börtönbüntetésre, Ahmed Nazimot pedig, a madzslisz (parlament) volt alelnökét 25 év börtönbüntetésre ítélték; mivel jelentések szerint e pereket is rengeteg szabálytalanság jellemezte;

F.  mivel az ellenzéki politikusokat továbbra is rutinszerűen megfélemlítik, és mivel az Interparlamentáris Unió parlamenti képviselők emberi jogaival foglalkozó bizottságának legutóbbi jelentése szerint a Maldív-szigetek a legrosszabb országok között van az ellenzéki képviselők elleni támadásokat, kínzásokat és megfélemlítést tekintve;

G.  mivel 2015. március 30-án a maldív parlament módosítást fogadott el a börtönbüntetésre és a szabadon bocsátásra vonatkozó maldív törvényhez, amely megtiltja, hogy börtönbüntetése alatt bárki egy párt tagja legyen, ami gyakorlatilag el fogja tüntetni Mohamed Nasheedot, az aktív politizálásból, és meg fogja akadályozni abban, hogy induljon a 2018. évi elnökválasztásokon;

H.  mivel legalább 140 tüntetőt vettek őrizetbe 2015 február óta, és csak olyan feltételekkel szabadultak, amelyek nagyban korlátozzák a további tüntetéseken való részvételi jogukat;

I.  mivel a civil társadalmi szervezetek és az emberi jogi aktivisták növekvő számban szembesülnek zaklatásokkal, fenyegetésekkel és támadásokkal, beleértve a maldív emberi jogi bizottságot, amelyet a legfelsőbb bíróság hazaárulással és az alkotmányos rend aláásásával vádolt azután, hogy az az emberi jogok maldív-szigeteki helyzetéről szóló jelentést készített az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékeléséhez; mivel nem kormányzati szervezeteket azzal fenyegettek, hogy törlik őket a nyilvántartásból;

J.  mivel az elmúlt években jelentős mértékben korlátozták a sajtó szabadságát, három újságírót letartóztattak miközben beszámoltak a Mohamed Nasheed szabadon bocsátásáért tartott politikai tüntetésekről, valamint 2014-ben eltűnt Ahmed Rilwan, a kormánnyal szemben kritikus újságíró, akit azóta sem találtak meg, és félő, hogy meghalt;

K.  mivel a politikai zűrzavar közepette aggodalmat okoz, hogy a Maldív-szigeteken fokozódik iszlám militantizmus, és hogy feltehetően számos radikalizálódott fiatal férfi csatlakozott az ISIS-hez;

L.  mivel 2014. április 27-én a maldív parlament megszavazta a halálbüntetésre vonatkozó, 1954 óta érvényben lévő moratórium végét, így lehetővé téve akár 7 éves kiskorúak elítélését, akik felelősségre vonhatók és 18 éves korukban kivégezhetők, addig pedig börtönben kell senyvedniük; mivel ez ellentétes a Maldív-szigetek mint a gyermekek jogairól szóló egyezményben részes állam nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel;

M.  mivel a bevándorló munkavállalók kényszermunkát végeznek, megfosztják őket személyazonosító és utazási okmányaiktól, visszatartják vagy nem fizetik ki bérüket és adósságba kényszerítik őket, és a maldív hatóságok kitoloncolással fenyegették őket amennyiben tiltakoznak a megkülönböztetés és erőszak ellen az ellenük elkövetett támadások miatt;

N.  mivel kis számú – Srí Lankáról, Thaiföldről, Indiából, Kínából, a Fülöp-szigetekről, Kelet-Európából, a volt Szovjetunió utódállamaiból, Bangladesből és a Maldív-szigetekről származó – nő a Maldív-szigeteken szexuális célú emberkereskedelem áldozatává válik, beszámolók szerint egyes esetekben pedig maldív-szigeteki gyermekek szexuális visszaélésnek esnek áldozatul, illetve kényszermunkát kell végezniük;

1.  komoly aggodalmát fejezi ki a tekintélyelvű rendszer felé mutató növekvő tendenciák miatt a Maldív-szigeteken, továbbá a politikai ellenfelek elleni fellépések, valamint a média és a civil társadalom megfélemlítése miatt, ami veszélybe sodorhatja az elmúlt években az országban az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megteremtése terén elért eredményeket; felszólítja valamennyi felet, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, amely súlyosbítaná a válságot, illetve hogy tartsák tiszteletben a demokráciát és a jogállamiságot;

2.  elítéli Mohamed Nasheed volt elnök perének súlyos szabálytalanságait; ragaszkodik hozzá, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon, és fellebbezés esetén jogait a Maldív-szigetek nemzetközi kötelezettségeinek, alkotmányának és valamennyi elismert nemzetközi normának megfelelően tartsák tiszteletben; sürgeti az EU Srí Lanka-i és maldív-szigeteki küldöttségét, hogy ragaszkodjon hozzá, hogy szorosan nyomon követhesse a fellebbviteli eljárást;

3.  kiemeli, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása, a tisztességes eljáráshoz való jog, a megfelelő jogi eljárás és az igazságszolgáltatás függetlensége a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának rendelkezései szerint a demokratikus folyamat központi elemeit képezik; hangsúlyozza, hogy minden maldív-szigeteki állampolgárt, így Nasheed elnököt is ezen elvek szerint kell kezelni, mivel ezen elvek önmagukban elengedhetetlenül szükségesek a plurális társadalomhoz;

4.  felszólít a hiteles és valamennyi demokratikus erő bevonásával folytatott, a Maldív-szigetek stabilitásának helyreállítására és megőrzésére irányuló, valamint az országot a demokratikus átmenet útjára visszavezető politikai folyamatra; felszólít a politikai ellenzék megfélemlítésének azonnali befejezésére; kéri a maldív kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a demokrácia, a független igazságszolgáltatás és a jogállamiság – többek között a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadság és a jogszerű eljárás tiszteletben tartása – iránti elkötelezettségébe vetett bizalom visszaszerzése érdekében;

5.  felszólít a maldív-szigeteki igazságszolgáltatási rendszerbe való politikai beavatkozás azonnali beszüntetésére és a rendszer politikamentességének biztosítására; felszólít a maldív-szigeteki igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét és pártatlanságát biztosító sürgős reformokra a rendszerbe vetett helyi és nemzetközi bizalom helyreállítása érdekében; hangsúlyozza a reformok haladéktalan elfogadásának és végrehajtásának szükségességét;

6.  emlékezteti a Maldív-szigetek kormányát, hogy az ország alkotmánya biztosítja a tiltakozáshoz való jogot, és hogy a békés demonstrációkon való részvételt tiltó szabadon bocsátási feltételek törvénytelenek;

7.  felszólít erőszak valamennyi formájának azonnali beszüntetésére, ideértve a békés tüntetők elleni erőszakot is, és emlékezteti a biztonsági erőket kötelességükre, hogy védjék meg a békés tüntetőket az erőszakos bandáktól; felszólítja a Maldív-szigetek kormányát, hogy vessen véget azon polgárőrök büntetlenségének, akik a vallási toleranciát népszerűsítők, a békés tüntetők, a kritikus média és a civil társadalom ellen erőszakkal léptek fel; szorgalmazza az ilyen erőszakos támadások elkövetőinek bíróság elé állítását;

8.  felszólítja a Maldív-szigetek kormányát, hogy tegyék lehetővé Ahmed Rilwan eltűnésének alapos vizsgálatát;

9.  elítéli a halálbüntetés maldív-szigeteki visszaállítását, és sürgeti a maldív kormányt és parlamentet, hogy ismét vezessenek be moratóriumot a halálbüntetés tekintetében;

10.  ösztönöz minden felet a Maldív-szigeteken, hogy konstruktív módon működjenek együtt minden területen, és különösen az éghajlatváltozás kérdésében, amely akár destabilizálhatja is az országot;

11.  kéri a helyi hatóságokat, hogy maradéktalanul tegyenek eleget az emberkereskedelem leküzdésével kapcsolatos minimumstandardoknak; üdvözli a probléma megoldására irányuló erőfeszítéseket és az eddigi előrelépéseket, de hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem elleni törvény rendelkezéseit gyorsan át kell ültetni a gyakorlatba, mivel továbbra is súlyos gondok tapasztalhatók a bűnüldözés és az áldozatvédelem területén;

12.  felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy az utazási tanácsaikat tartalmazó honlapokon figyelmeztessenek az emberi jogok maldív-szigeteki helyzetére;

13.  sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy továbbra is szorosan kísérjék figyelemmel a maldív-szigeteki politikai helyzetet és proaktívan működjenek közre az országgal folytatott kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon a stabilitás, a demokrácia és a jogállamiság erősítése érdekében, valamint biztosítsák az emberi jogok és az alapvető szabadságok teljes körű tiszteletben tartását az országban;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Maldív Köztársaság kormányának és parlamentjének.


Az Albániáról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentés
PDF 288kWORD 115k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása az Albánia által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentésről (2014/2951(RSP))
P8_TA(2015)0181B8-0358/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásának kilátásairól szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a 2014. június 26–27-i Európai Tanács és a 2014. december 16-i Általános Ügyek Tanácsa következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i, Albánia uniós tagfelvételi kérelméről szóló véleményére és a 2014. június 4-i, „Albániának a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az igazságügyi reform terén elért előrehaladásáról” című bizottsági jelentésre (COM(2014)0331),

–  tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2014” című, 2014. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2014)0700), valamint az azt kísérő, az Albánia által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)304), továbbá a 2014. augusztus 18-án elfogadott, Albániára vonatkozó, 2014–2020-as tájékoztató jellegű stratégiai dokumentumra,

–  tekintettel az albán parlament 2014. december 24-i, a kormányzó többség és az ellenzék közötti politikai megállapodásról szóló állásfoglalására,

–  tekintettel az Albániáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Knut Fleckenstein, a Külügyi Bizottság Albániáért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Albánia jelentős haladást ért el az elmúlt években az uniós csatlakozás felé vezető úton, és ezért 2014 júniusában megkapta a tagjelölt ország státuszt; mivel továbbra is fennállnak problémák, amelyeket az uniós tagság felé vezető úton történő további előrelépés érdekében gyorsan és hatékonyan meg kell oldani;

B.  mivel az öt kulcsfontosságú prioritással kapcsolatos fenntartható reformok következetes elfogadása és hatékony végrehajtása Albánia demokratikus átalakulását szolgálja és megnyitja az utat az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt; mivel az uniós csatlakozási folyamat az Unióval kapcsolatos reformok hajtóerejévé vált Albániában, és mivel menetrendjét a reformok sebessége és minősége fogja meghatározni; mivel a csatlakozási tárgyalások megnyitása ösztönző hatással lenne a további reformokra, az elérhető és valós uniós perspektíva révén;

C.  mivel az uniós csatlakozás inkluzív folyamat, amely az egész országé és valamennyi polgáráé; mivel az uniós vonatkozású reformokról szóló konkstruktív és fenntartható párbeszéd, amely a fő politikai erők közti együttműködés és kompromisszumkeresés szellemében zajlik, alapvető fontosságú az uniós csatlakozási folyamat előrehaladásához; mivel az uniós integrációs folyamat tekintetében politikai konszenzus áll fenn, és az széles körben élvezi a lakosság támogatását; mivel a reformprogram sikere erőteljesen a demokratikus és konstruktív politikai környezet meglététől függ;

D.  mivel az Európai Parlament fontos szerepet játszik az ország egészséges politikai légkörének kialakítására irányuló erőfeszítésekben;

E.  mivel az EU a jogállamiságot a bővítési folyamat központi elemévé tette; mivel az uniós integrációs folyamat előmozdításához elengedhetetlen az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén elért kézzelfogható előrelépés; mivel e területeken az eredmények elérésének kulcsa az erős politikai támogatás;

F.  mivel jelentős lépéseket kell tenni az igazságszolgáltatási rendszer megreformálása és a reformok végrehajtása során; mivel a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem az elért előrehaladás ellenére továbbra is komoly kihívást jelent; mivel a véleménynyilvánítás szabadságának és a média függetlenségének garantálása még mindig várat magára;

G.  mivel a professzionális, eredményes és érdemalapú közigazgatás minden olyan ország számára az integrációs folyamat gerincét jelenti, amely az EU tagjává kíván válni;

H.  mivel Albánia szomszédaival folytatott kapcsolatai konstruktívak, az EU külpolitikájához való csatlakozása pedig példaértékű;

1.  elismerését fejezi ki Albániának azzal kapcsolatban, hogy elnyerte a tagjelölti státuszt; hangsúlyozza, hogy erre ösztönzésként kell tekintetni a reformra irányuló erőfeszítések további fokozása vonatkozásában; kinyilvánítja, hogy továbbra is támogatja Albánia uniós integrációs folyamatát; úgy véli, hogy konkrét intézkedésekre és az ezek végrehajtása melletti tartós politikai elkötelezettségre van szükség ahhoz, hogy kezeljék a demokratikus átalakulás megerősítésével és az uniós vonatkozású reformok folytatásával kapcsolatos kihívásokat; ösztönzi Albániát, hogy mutasson fel szilárd eredményeket az uniós vonatkozású reformok terén;

2.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú a valódi politikai együttműködés fenntartása és támogatása az összes fél között, ez magában foglalja többek között a jobb politikai ötletek és koncepciók tekintetében folytatott tisztességes versenyt, továbbá egy olyan politikai kultúrára irányuló munkát, amely azon a meggyőződésen alapul, hogy a demokratikus politikai folyamatok párbeszédre, valamint a kompromisszumok keresésére és elfogadásársa kell, hogy alapuljanak; meggyőződése, hogy ez növelni fogja a polgárok közintézményekbe vetett bizalmát; sürgeti kormánykoalíciót, hogy tegye könnyebbé az ellenzék számára a demokratikus ellenőrzés jogának gyakorlását, és sürgetki az ellenzéket, hogy teljes mértékben és felelősen éljen ezzel a jogával;

3.  üdvözli a kulcsfontosságú prioritásokról folytatott magas szintű párbeszéd keretében létrehozott közös munkacsoportokat, amelyek célja átfogó platform kiépítése a reformok akadálytalan megvalósítása és az öt legfontosabb prioritás tekintetében elért előrehaladás nyomon követése érdekében, különös tekintettel a közigazgatási reformra, az igazságügy megerősítésére, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, illetve az emberi jogok védelmének megerősítésére; ösztönzi a hatóságokat, hogy fokozzák az e prioritásokkal kapcsolatos munkájukat, és végrehajtásuk terén mutassanak fel eredményeket;

4.  kéri egy olyan inkluzív Európai Integrációs Nemzeti Tanács haladéktalan létrehozását, amelybe bevonják a civil társadalom és független intézmények képviselőit is, azzal a céllal, hogy biztosítsák az uniós vonatkozású reformokkal és az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatos széles körű nemzeti konszenzust; felszólítja a megfelelő szerveket, hogy kellő időben nyújtsanak teljes körű tájékoztatást az érdekelt feleknek és a tágabb nyilvánosságnak az uniós integrációs folyamat előrehaladásáról;

5.  hangsúlyozza a Parlament demokratikus intézményként betöltött kulcsfontosságú szerepét, és ezért felhív felügyeleti szerepének megerősítésére és a jogszabálytervezetekkel kapcsolatos intézményesítettebb konzultációs folyamat biztosítására; üdvözli e tekintetben a Parlamentnek az Albánia európai integrációs folyamatában betöltött szerepéről szóló, felülvizsgált jogszabály 2015. március 5-i elfogadását, valamint a 2014. december 24-i, megegyezésen alapuló parlamenti állásfoglalást, amelyben megállapodás született arról, hogy az ellenzék vissza fog térni a parlamenti munkához, a kormányzó többség pedig a fontos reformokat illetően igyekszik konszenzust elérni az ellenzékkel, tiszteletben tartja az alkotmánybíróság határozatait, és foglalkozik a bűnügyi nyilvántartásban szereplő, köztisztséget betöltő vagy köztisztség betöltéséért induló személyek kérdésével; kéri az állásfoglalás konstruktív módon és kellő időben történő helyes végrehajtását; felhívja valamennyi politikai pártot, hogy javítsák a demokratikus konszenzuskeresés folyamatát, amely kulcsfontosságú a csatlakozási folyamat előmozdításához; fontosnak tartja, hogy Albániában a civil társadalom, a média és a polgárok elszámoltathassák vezetőiket a konkrét politikai eredményekről;

6.  aggodalommal szemléli a folyamatos és elhúzódó politikai megosztottságot Albániában, amely veszélyeztetheti az uniós csatlakozásra irányuló további erőfeszítéseket; emlékezteti a kormányzó koalíciót és az ellenzéket, hogy közös felelősséggel tartoznak a polgárok felé arra vonatkozóan, hogy fenntartható, konstruktív és inkluzív, a kulcsfontosságú reformok elfogadását és végrehajtását lehetővé tevő politikai párbeszédet folytassanak; kéri a kormányzó többséget és az ellenzéket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a valódi politikai párbeszéd megteremtése és a konstruktív együttműködés érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy a professzionális közigazgatás létfontosságú valamennyi további reform sikeres végrehajtásához; ezért üdvözli, hogy megkezdték a közszolgálati törvény végrehajtását, és felhív annak megfelelő végrehajtására a közigazgatás kapacitásbővítése, politikamentessé tétele és a közszolgálati korrupció elleni küzdelem, a kinevezések, előléptetések és elbocsátások terén a teljesítményelvű rendszer megerősítése, a közigazgatás hatékonyságának, átláthatóságának, elszámoltathatóságának, szakmai hozzáértésének és pénzügyi fenntarthatóságának növelése, valamint a minden szinten megvalósuló jó kormányzás javítása érdekében; kéri, hogy erősítsék meg a humánerőforrás-gazdálkodást, a köztisztviselői értékelési rendszert és a közszolgálati jogszabályok végrehajtásának független ellenőrzését; ösztönzi a közigazgatási reformra vonatkozó átfogó stratégia véglegesítését, valamint a megosztottság megszüntetésének, illetve az uniós jog és döntéshozatali folyamatok megismerésének további előmozdítását; hangsúlyozza, hogy javítani kell az állami integritást és a közszolgáltatásokat, és hatékonyabban kell kezelni az állami forrásokat; felhív a szolgáltatásokhoz és az információhoz való nyilvános hozzáférés javítására; üdvözli e tekintetben az információhoz való hozzáférésről szóló új törvényt; felhív az ombudsman intézményének azáltal való erősítésére, hogy megfelelően nyomon követik a megállapításait és az ajánlásait;

8.  hangsúlyozza, hogy kezelni kell a széttagolt helyi önkormányzati rendszer problémáját, és olyan működőképes helyi kormányzati rendszert kell létrehozni, amely hatékony közszolgáltatások biztosítása révén képes megfelelni a polgárok igényeinek; a helyi önkormányzatok igazgatási kapacitásainak megerősítését szorgalmazza, lehetővé téve számukra hatásköreik gyakorlását és a jogszabályok pénzügyileg fenntartható módon történő végrehajtását; a helyi önkormányzatok átláthatóságának, eredményességének és befogadó jellegének megerősítését szorgalmazza; tudomásul veszi az alkotmánybíróság határozatát az ország közigazgatási és területi megosztottságát kezelő reformokkal kapcsolatos jogi kihívásokról;

9.  hangsúlyozza a következő helyi választások jelentőségét és felkéri az illetékes hatóságokat, hogy hajtsák végre az ODIHR és a Központi Választási Bizottság ajánlásait; kéri a választási testületek függetlenségének és kapacitásainak megerősítését;

10.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiság megerősítésére és az igazságügyi rendszer reformjára van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok és a vállalkozói közösség bízzanak az igazságügyi rendszerben; üdvözli Albániának az igazságügyi rendszer reformja iránti elkötelezettségét, de továbbra is sajnálatosnak tartja az igazságügyi rendszer működésében észlelhető olyan tartós hibákat, mint a politizálódás és a korlátozott elszámoltathatóság, a magas szintű korrupció, az erőforrások hiánya és a lezáratlan ügyek; megismétli, hogy további jelentős mértékű erőfeszítésekre van szükség a bírói kar függetlenségének, hatékonyságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében, valamint a bírók, ügyészek és ügyvédek kinevezési, előmeneteli és fegyelmi rendszerének hatékonyabbá tétele érdekében, felkéri a hatóságokat, hogy valamennyi érdekelt féllel – többek között a civil társadalmi szervezetekkel – konstruktív együttműködésben és a Velencei Bizottság bevonásával, az igazságügy reformjára irányuló hosszú távú stratégia kidolgozása és végrehajtása révén folytassák a reformokat;

11.  emlékeztet az albán parlament 2013. novemberi, az európai integrációról szóló állásfoglalására, amely számos fontos intézkedést támogatott, főként a jogállamisággal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy fontos határozottan tiszteletben tartani a jogállamiságot és az igazságszolgáltatás olyan intézményeinek függetlenségét és átláthatóságát, mint a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács; hangsúlyozza, hogy ebben a kérdésben be kell tartani az alkotmánybíróság határozatait; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy segítsék elő a fő demokratikus intézmények integritását és függetlenségét, és a bírói testület politikamentességét; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy késedelem nélkül szolgáltassanak igazságot a 2011. január 21-i események áldozatainak;

12.  felhívja a figyelmet a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer nem kielégítő állapotára; felszólítja a felelős hatóságokat, hogy terjesszenek elő terveket a helyzet javítására;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy többek között az igazságügyi rendszeren belül tapasztalható korrupció továbbra is súlyos problémát jelent; sürgeti Albániát, hogy jelentősen fokozza a korrupció ellen minden szinten folyó küzdelemre irányuló erőfeszítéseket, valamint javítsa az intézményi kapacitásokat és az intézmények közötti információcserét és együttműködést; üdvözli a nemzeti korrupcióellenes koordinátor kinevezését, aki központi szinten összehangolja az erőfeszítéseket és ellenőrzi a végrehajtást, és kéri, hogy fogadjanak el átfogó és szigorú korrupcióellenes stratégiát és cselekvési terveket a 2014 és 2020 közötti időszakra; megismétli, hogy megalapozottabb korrupcióellenes keretet kell kialakítani, amelynek az intézmények széles körét kell magában foglalnia; elégedetten veszi tudomásul a nagyobb átláthatóság felé tett lépéseket, ideértve a vezető tisztviselők vagyonnyilatkozatainak közzétételét, valamint a korrupcióellenes fókuszpontok valamennyi szakminisztériumban való létrehozását;

14.  ismételten hangsúlyozza, hogy komoly eredményt kell elérni a nyomozások, vádemelések és elmarasztaló ítéletek terén minden szinten, köztük a magas szintű korrupciós esetekben; alapvetően fontosnak tartja, hogy javítsák a vizsgálatok hatékonyságát, valamint elegendő erőforrást, képzést és szakképzett személyzetet biztosítsanak a korrupció elleni küzdelemhez, különösen a közbeszerzési, egészségügyi, adózási, oktatási, rendőrségi és vámügyi területen, illetve a helyi közigazgatásban; ösztönzi a civil társadalmi szervezetek részvételét és ellenőrző szerepét a korrupció elleni küzdelemben; szorgalmazza a bűncselekményből származó javakra irányuló elkobzások és a pénzmosás miatti elmarasztaló ítéletek rendszeres alkalmazását, valamint a pénzügyi nyomozások módszeres alkalmazását; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy erősítsék meg a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló jelenlegi jogszabályokat;

15.  aggódik amiatt, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem, különösen a kábítószer-kereskedelem és -előállítás elleni küzdelem, a pozitív tendenciák ellenére még mindig nagy kihívást jelent; elismeri a közelmúltban végrehajtott rendőrségi műveletek sikerét, ugyanakkor felkéri Albániát, hogy alakítson ki átfogó stratégiai megközelítést, valamint azt szem előtt tartva, hogy minden területen és szinten eredményeket érjen el a nyomozások, vádemelések és elmarasztaló ítéletek terén, hozzon intézkedéseket a nyomozások hatékonysága előtt álló akadályok megszüntetése céljából; ösztönzi, hogy – többek között helyi szinten – fokozzák az ügynökségek közötti együttműködést, illetve a regionális és nemzetközi rendőrségi és igazságügyi együttműködést; ajánlja, hogy a kábítószer-kereskedelem elleni harc megerősítésére a nyugati-balkáni és az uniós tagállamok partnerügynökségeivel együttműködve kerüljön sor ;

16.  elismerését fejezi ki a továbbra is komoly kihívást jelentő emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló erőfeszítésekért; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy alakítsanak ki átfogó, áldozatközpontú megközelítést az intézményközi koordináció javítása, illetve a bírákra, ügyészekre és a rendőrségre vonatkozó kapacitásépítés érdekében; megismétli, hogy folyamatos közös szakmai képzési tevékenységekre van szükség az ügyészek, bírák és rendőrtisztviselők bevonásával; üdvözli az albán rendőrség és az ügyészi hivatal, valamint az uniós tagállamok közötti együttműködést, amely jó eredményekhez vezetett;

17.  elismerését fejezi ki az ombudsmannak az emberi jogok előmozdítása terén végzett munkájáért, a kiszolgáltatott emberek iránti nyitottságáért és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott együttműködéséért; sajnálattal állapítja meg, hogy az ombudsman éves jelentéseit és különjelentéseit a parlament nem vitatta meg, így azok nem hozhatók nyilvánosságra és nem nyertek hivatalos elismerést; felhívja a kormányt és a parlamentet, hogy erősítsék meg az emberi jogi intézmények függetlenségét, hatékonyságát és eredményességét, javítsák az együttműködést az ombudsmani hivatallal, és továbbra is nyújtsanak számára politikai és pénzügyi támogatást;

18.  kiemeli a külföldi harcokból hazatérőkkel kapcsolatos biztonsági aggályokat; üdvözli a radikalizáció megelőzése és a külföldön harcolók problémájának kezelése érdekében hozott intézkedéseket; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelemről szóló stratégia és cselekvési terv végrehajtását; üdvözli a rendőrség terrorizmus-ellenes osztálya személyzetének növelését, és ösztönzi a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló regionális együttműködés fokozását; üdvözli az Europollal aláírt új operatív megállapodást, és szorgalmazza annak hatékony végrehajtását;

19.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a közéletben és a szakpolitikai tervezésben és döntéshozatalban, illetve az uniós integrációs folyamatban való polgári részvételt a reformokkal és az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatos széles körű nemzeti konszenzus előmozdítása érdekében; javasolja, hogy fejlesszék tovább a civil társadalommal és a helyi közösségekkel való (és az ezek közötti) egyeztetési mechanizmusokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalmi szervezetek politizálódása gyengítheti a demokrácia kultúrájának erősítésében esetlegesen betöltendő szerepüket;

20.  elismerését fejezi ki a vallásoknak az országban tapasztalható harmonikus együttélésével és a vallási tolerancia légkörével, valamint az etnikumok közötti általánosan jó kapcsolatokkal kapcsolatban; kéri az illetékes hatóságokat, hogy folytassák a befogadás és a tolerancia légkörének javítását az ország valamennyi kisebbsége számára; felkéri a kormányt, hogy az Európa Tanács nemzeti kisebbségekről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának ajánlásaival összhangban vezessen be a kisebbségekről szóló általános jogszabályt a meglévő jogi hiányosságok kiküszöbölése érdekében, továbbá hogy hatékonyan hajtsa végre a megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló jogszabályt, továbbá hogy a megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban alakítson ki megalapozott ítélkezési gyakorlatot; elismerését fejezi ki a megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó biztosnak a – többek között a nemi alapú – megkülönböztetés elleni küzdelemhez különösen a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén tett hozzájárulását; ösztönzi a romák életkörülményeinek a nyilvántartásba vételhez, a lakhatáshoz, az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz és a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük révén való javítására irányuló további intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a központi és helyi kormányzat közötti jobb koordináció és a minisztériumok közötti együttműködés révén javítani kell a roma lakosság életkörülményeit;

21.  üdvözli a nemek közötti egyenlőség nemzeti tanácsának létrehozását, továbbá azt, hogy valamennyi szakminisztériumban a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó koordinátorokat jelöltek ki; további intézkedéseket kér a családon belüli erőszak, a nők igazságszolgáltatáshoz való elégtelen hozzáférése és a foglalkoztatáson belüli nemi előítéletek kezelésére; üdvözli az LMBTI-közösség társadalmi befogadásról szóló 2015–2020-as stratégiába való felvételét, üdvözli az LMBTI-jogokkal foglalkozó munkacsoport létrehozását a Szociális Minisztériumon belül, és az első LMBTI menedékhely megnyitását; üdvözli a büntetőtörvénykönyv módosításait, amelyek büntetik a nemi irányultságon és nemi azonosságon alapuló, előítéletek által motivált gyűlölet-bűncselekményeket és a gyűlöletbeszédet,

22.  ösztönzi továbbá a kormányt, hogy munkálkodjon egy nemi hovatartozás elismerésére vonatkozó törvényjavaslaton, és biztosítsa, hogy a nemi hovatartozás elismerésének feltételei megfeleljenek a nemi irányultság vagy nemi azonosság alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedések tekintetében az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának tagállamokhoz intézett, CM/Rec(2010) számú ajánlásában meghatározott előírásoknak; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogait nagyobb valószínűséggel sikerül megvédeni, ha hozzáférnek olyan jogi intézményekhez, mint az élettársi kapcsolat, a bejegyzett élettársi kapcsolat vagy a házasság, és e lehetőségek mérlegelésére biztatja az albán hatóságokat;

23.  felszólítja az albán hatóságokat, hogy válaszoljanak az ENSZ felhívására és az ombudsman homogén és megbízható adatbázis létrehozására vonatkozó ajánlásaira, aktiválják a 2005-ben létrehozott, vérbosszú elleni küzdelemmel foglalkozó koordinációs tanácsot, valamint dolgozzanak ki cselekvési tervet, amely a vérbosszúk elleni küzdelmen belül a jogállamisággal kapcsolatos szempontokra helyezi a hangsúlyt;

24.  hangsúlyozza, hogy a professzionális, független és sokoldalú közszolgálati műsorszolgáltató és magántulajdonú média a demokrácia egyik sarokköve, így kiemelt jelentőséggel bír; aggasztja a média valódi függetlenségének hiánya és a médiavállakozások tulajdonosi hátterének és finanszírozásának átláthatatlansága; ösztönzi Albániát, hogy biztosítson szabad munkakörnyezetet az újságírók számára; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a médiaszabályozó hatóságok és a közszolgálati televízió függetlenségének teljes körű biztosítása érdekében; aggodalmát fejezi ki a média tulajdonosi háttere és finanszírozása tekintetében meglévő átláthatóság hiánya, a média megosztottsága és az öncenzúra miatt; kéri az újságírók szakmai és etikai normáinak megerősítését; sürgeti a rágalmazásra vonatkozó jogszabályok megfelelő végrehajtását; megjegyzi, hogy az audiovizuális médiahatóság elnökének és igazgatótanácsi tagjainak megválasztását az ellenzék megkérdőjelezte; bátorítja a kormányt, hogy biztosítsa az audiovizuális médiahatóság függetlenségét és támogatását, hogy telejs mértékben elláthassa feladatait, beleértve a digitális átállás folyamatának támogatását, valamint az audiovizuális médiáról szóló jogszabály hatékony végrehajtását;

25.  üdvözli az üzleti környezet javulását és a működőképes piacgazdaság elérésére tett erőfeszítéseket, de felhívja a kormányt, hogy folyamatosan kezelje a szerződések érvényesítése és a jogállamiság terén fennálló hiányosságokat és a jelentős méretű informális gazdaságot; a közös európai piacra nehezedő versenynyomással való megbirkózás érdekében további reformokat szorgalmaz; felkéri a kormányt, hogy erősítse meg a vagyoni jogok védelmét és gyorsítsa fel az ingatlanok legalizálásával, visszaszolgáltatásával és kárpótlásával kapcsolatos fenntartható és következetes politika létrehozását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a magánszektor fejlődése és a közvetlen külföldi befektetés számára;

26.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az oktatást és a képzést a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés problémájának kezelése és a foglalkoztathatóság – különösen a fiatalok körében történő – előmozdítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a kormánnyal a munkaerő-piaci feltételek olyan hiányosságainak kezelése érdekében, mint többek között a növekvő munkanélküliség, és az Európa 2020 stratégiával összhangban kínáljon megoldásokat; üdvözli az Albániára vonatkozó, 2014–2020-as tájékoztató jellegű stratégiai dokumentumot, amely elismeri, hogy az oktatást, a foglalkoztatást és a szociális politikákat az előcsatlakozási eszköz révén támogatni kell;

27.  felhívja az illetékes hatóságokat nemzeti energiastratégia kidolgozására, kiemelt hangsúlyt helyezve a megújuló energiákra és az energiabiztonságra, beleértve az energiaforrások diverzifikációját; úgy véli, hogy Albániának többet kellene befektetnie a megújuló energia és a kapcsolatos infrastruktúra terén indított projektekbe; kéri Albániát, hogy mérlegelje a vízenergia-projekteknek a nemzeti természeti örökségre gyakorolt ökológiai hatását; szorgalmazza az EU vízügyi keretirányelvének betartását, amelynek célja valamennyi természetes felszíni víztest jó ökológiai és kémiai állapotának elérése;

28.  sürgeti az albán hatóságokat, hogy – összhangban a Természetvédelmi Világszövetség Védett Területek Világbizottságának a II. védett területi kategóriára vonatkozó minőségi és gazdálkodási iránymutatásaival – dolgozzon ki átfogó gazdálkodási terveket a meglévő nemzeti parkokra vonatkozóan; sürgeti a hatóságokat, hogy hagyjanak fel minden olyan fejlesztési tervvel, amely károsítja az ország védett területeinek hálózatát, és kéri a kisebb és nagyobb szabású vízienergia-projektek megszüntetését, különösen a nemzeti parkok területére tervezettekét; kéri, hogy ismét gondolják át különösen a Vjosa-folyó és mellékfolyói mentén történő vízerőmű-építésre vonatkozó terveket, mivel e projektek károsítanák Európa utolsó nagy kiterjedésű, érintetlen és csaknem természetes folyami ökoszisztémáinak egyikét;

29.  üdvözli Albánia folyamatosan konstruktív és proaktív hozzáállását a regionális és kétoldalú együttműködésekhez; hangsúlyozza Albániának a regionális stabilitás megerősítésében játszott kulcsfontosságú szerepét; elismerését fejezi ki a Szerbiával folytatott kapcsolatok javítására irányuló politikai akarattal kapcsolatban; ösztönzi Albániát és Szerbiát további lépések és olyan nyilatkozatok tételére, amelyek elősegítik a régió stabilitását, az együttműködést és a jószomszédi viszonyt; aggodalmát fejezi ki az albán miniszterelnök közelmúltban tett, az Albániában és Koszovóban élő albánok egységesítéséről spekuláló kijelentései miatt; ösztönzi Albániát, hogy a régión belül tartsa fenn konstruktív pozícióját és a többi nyugat-balkáni országgal folytatott párbeszédet az uniós integrációs folyamatuk során szerzett tudásról és tapasztalatokról, az együttműködés intenzívebbé tételének és a régió további stabilizálásának céljára összpontosítva; üdvözli, hogy Albánia teljes mértékben igazodik az EU külpolitikai álláspontjaihoz, többek között az Oroszország elleni korlátozó intézkedésekhez, továbbá hogy részt vesz a KBVP válságkezelési műveleteiben; tudomásul veszi, hogy a délkelet-európai együttműködési folyamat jelenleg hivatalban lévő elnökeként törekszik a részt vevő országok közötti párbeszéd további előmozdítására; kéri Albániát, hogy vállaljon aktív szerepet az Európai Unió adriai- és jón-tengeri stratégiájának végrehajtásában;

30.  kéri az EP-Albánia parlamentközi együttműködés kibővítését; javasolja, hogy az uniós csatlakozási folyamat parlamenti felügyeletének erősítése érdekében amennyire lehetséges harmonizálják az EU–Albánia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság és a kulcsfontosságú prioritásokról szóló magas szintű párbeszéd jövőbeli üléseinek naptárát;

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Albánia kormányának és parlamentjének.


A Bosznia-Hercegovináról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentés
PDF 310kWORD 136k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása a Bosznia-Hercegovina által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentésről (2014/2952(RSP))
P8_TA(2015)0182B8-0359/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina között 2008. június 16-án aláírt stabilizációs és társulási megállapodásra, amelyet valamennyi uniós tagállam és Bosznia-Hercegovina is ratifikált,

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács Nyugat-Balkánról szóló következtetéseire, és annak „Thesszaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel a Tanács 2014. október 20-i, november 17–18-i és december 15–16-i következtetéseire,

–  tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015” című, 2014. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2014)0700), valamint az azt kísérő, a Bosznia-Hercegovina által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0305), továbbá a 2014. december 15-én elfogadott, Bosznia-Hercegovinára vonatkozó, 2014–2017-es tájékoztató jellegű stratégiai dokumentumra,

–  tekintettel a Bosznia-Hercegovina elnöksége által az uniós integrációra vonatkozóan 2015. január 29-én elfogadott és a bosznia-hercegovinai országgyűlés által 2015. február 23-án jóváhagyott írásbeli kötelezettségvállalásra,

–  tekintettel a Tanács 2015. január 19-i határozatára, amelyben Lars-Gunnar Wigemarkot az Európai Unió különleges képviselőjévé és az EU bosznia-hercegovinai kirendeltségének vezetőjévé nevezi ki,

–  tekintettel a Bosznia-Hercegovináról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Cristian Dan Preda, a Külügyi Bizottság Bosznia-Hercegovináért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió többször is kinyilvánította Bosznia-Hercegovina európai perspektívája, valamint területi integritása, szuverenitása és egysége iránti egyértelmű elkötelezettségét;

B.  mivel az EU egy olyan koordinált megközelítésen alapuló új lehetőséget kínált Bosznia-Hercegovinának, amelynek célja, hogy segítse az országot a reformfolyamat újraindításában, a szociális és gazdasági helyzet javításában, valamint az Európai Unióhoz való közeledésben; mivel hasonlóan egyértelmű elköteleződésre és szerepvállalásra van most szükség az ország politikai elitje részéről; mivel az uniós csatlakozás az egész országra és összes polgárára kiterjedő inkluzív folyamat, amelyhez nemzeti konszenzusra van szükség a reformprogramra vonatkozóan;

C.  mivel a kevéssé hatékony intézményi struktúra, a bosznia-hercegovinai politikai vezetők és a kormányzati szintek közötti megfelelő együttműködés és koordináció hiánya, a közös elképzelések és politikai akarat hiánya, valamint az etnocentrikus hozzáállás súlyosan akadályozza az ország előrehaladását; mivel a politikai és etnikai törésvonalak mentén fennálló nézetkülönbségek jelentős kedvezőtlen hatást gyakoroltak az állami szintű nemzetgyűlések munkájára;

D.  mivel az elhúzódó politikai patthelyzet komoly akadályt jelent az ország stabilizálódása és fejlődése szempontjából, valamint megfosztja polgárait a biztonságos és virágzó jövőtől; mivel a politikai tehetetlenség, a munkanélküliség, a magas szintű korrupció, valamint a politikai elittel szembeni elégedetlenség polgári zavargásokhoz vezetett, amelyek 2014. februárban Tuzlából az egész országra átterjedtek;

E.  mivel az EU a jogállamiságot a bővítési folyamat központi elemévé tette; mivel e területeken az eredmények elérésének kulcsa az erős politikai támogatás;

F.  mivel széles körben van jelen a korrupció, széttöredezett az államigazgatás, a sok különböző jogrendszer kihívást jelent, a civil társadalommal való együttműködés mechanizmusai továbbra is gyengék, a médiakörnyezet polarizált, és nem biztosítottak minden nemzetalkotó nép és polgár számára az egyenlő jogok;

G.  mivel Bosznia-Hercegovina állami bevételeinek több mint 50%-át az igazgatás számos szintjének fenntartására költik; mivel a Világbank üzleti környezetre vonatkozó mutatói szerint Bosznia-Hercegovina a legalacsonyabb minősítésű európai ország, és az egyik legutolsó helyen áll a korrupcióérzékelési index tekintetében; mivel Európán belül Bosznia-Hercegovinában a legmagasabb az ifjúsági munkanélküliség aránya (59% a 15–24 év közötti lakosság körében);

1.  üdvözli, hogy a Tanács reagált a Parlament azon felhívására, mely szerint újra kell gondolni az EU Bosznia-Hercegovinával kapcsolatos hozzáállását; sürgeti Bosznia-Hercegovina új vezetőit, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat a szükséges intézményi, gazdasági és társadalmi reformok mellett annak érdekében, hogy javuljon a bosznia-hercegovinai állampolgárok életminősége és lehetővé váljon az uniós tagság irányába történő előrelépés; rámutat, hogy ahhoz, hogy az EU fontolóra vegye Bosznia-Hercegovina csatlakozási kérelmét, érdemi haladást kell felmutatni a reformprogram – többek között a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumhoz kapcsolódó reformok – végrehajtásában; rámutat, hogy minden (potenciális) tagjelölt országhoz hasonlóan Bosznia-Hercegoviát is a saját érdemei alapján kell megítélni, és a csatlakozási menetrendet a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg;

2.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania a Sejdić-Finci ítélet végrehajtására, amikor a Tanács felkéri az uniós csatlakozási kérelem véleményezésére; felkéri a Bizottságot, hogy mutasson hajlandóságot az ítélet végrehajtására irányuló megállapodás előmozdítására, amely az ország valamennyi polgára számára egyenlő jogokat garantál, és segítse elő az uniós csatlakozási ütemterv célkitűzéseinek – többek között a jó kormányzás, a demokratikus fejlődés és, a gazdasági jólét működő rendszerének és az emberi jogok tiszteletben tartásának – végrehajtását;

3.  határozottan támogatja Bosznia-Hercegovina európai integrációját, és úgy véli, hogy az EU megerősített elköteleződésének többek között a társadalmi-gazdasági kérdésekre, az üzleti környezetre, az intézményi keretre, a jogállamiságra, a kormányzásra, a bűnüldözési politikára, a független igazságszolgáltatásra, a korrupció elleni küzdelemre, az államigazgatás reformjára, a civil társadalomra és az ifjúságra kell összpontosítania, miközben a csatlakozás uniós feltételeit változatlanul hagyja; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy képviseljenek továbbra is összehangolt, következetes és koherens uniós álláspontot, és nyilvánítsák ki, hogy Bosznia-Hercegovina európai integrációja prioritás az EU külpolitikájában; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az összes pénzügyi támogató újraegyesítésére kell törekednie a megújult uniós megközelítés és az írásbeli kötelezettségvállalás sikeres végrehajtása érdekében;

4.  üdvözli a bosznia-hercegovinai elnökség által elfogadott, az ország valamennyi parlamenti pártjának vezetője által aláírt és a bosznia-hercegovinai parlament által 2015. február 23-án jóváhagyott, uniós integrációra irányuló írásbeli kötelezettségvállalást azon intézkedésekről, amelyek biztosítják az intézmények működőképességét és hatékonyságát, a reformokat az összes kormányzati szinten, amelyek célja a megbékélési folyamat felgyorsítása, valamint az igazgatási kapacitások erősítése; elismeri, hogy a kötelezettségvállalás lehetővé tette, hogy a Tanács 2015. március 16-án a stabilizációs és társulási megállapodás (STM) megkötéséről és hatálybalépéséről döntsön; üdvözli a stabilizációs és társulási megállapodás 2015. június 1-jei hatálybalépését, amely lehetőséget ad majd arra, hogy Bosznia-Hercegovina és az EU szorosabbra fűzze az együttműködést és elmélyítse kapcsolatait; kéri valamennyi politikai vezetőtől, hogy maradéktalanul működjön együtt a kötelezettségvállalás alapos és hatékony végrehajtásában, különösen a jogállamiság megerősítése, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén; emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú a politikai kötelezettségvállalás és a reformprogramban való tényleges szerepvállalás; felkéri Bosznia-Hercegovina új vezetőit, hogy az országnak az EU-hoz való csatlakozás felé vezető útjának előmozdítása érdekében állapodjanak meg az EU-val egy átfogó és mindenre kiterjedő reformprogram konkrét ütemtervéről; átláthatóságot kér a reformok tervezése és végrehajtása során, és felszólít a civil társadalom reformfolyamatba történő bevonására;

5.  mély aggodalmának ad hangot a Független Szociáldemokraták Szövetségének (SNSD) a 2015. április 25-i kelet-szarajevói kongresszusán elfogadott nyilatkozata kapcsán, amelyben a párt többek között népszavazás megtartására szólít fel 2018-ban a Boszniai Szerb Köztársaság függetlenségének kikiáltásáról; hangsúlyozza, hogy a daytoni megállapodás értelmében a Boszniai Szerb Köztársaságnak nincs joga különválni; emlékeztet rá, hogy az írásbeli kötelezettségvállalás elfogadásával valamennyi politikai erő – ideértve az SNSD-t is – vállalta, hogy tiszteletben tartja „Bosznia–Hercegovina szuverenitását, területi integritását és politikai függetlenségét”; felszólítja az új politikai vezetőket, hogy tartózkodjanak a társadalmat polarizáló, megosztó jellegű nacionalista és szeparatista retorikától, és komolyan kezdjenek olyan reformokba, amelyek jobbá teszik a bosznia-hercegovinai polgárok életét, demokratikus, befogadó és működőképes államot teremtenek, és közelebb viszik az országot az EU-hoz;

6.  felhívja a politikai vezetőket, hogy tekintsék prioritásnak egy eredményes uniós koordinációs mechanizmus létrehozását, amely az összes kormányzati szinten hatékonyan összekapcsolja az intézményeket, hogy a polgárok általános jóléte érdekében biztosítsák a jogszabályok uniós vívmányokkal való összehangolását és e vívmányok érvényesítését az egész országban; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus kialakítása nélkül holtpontra jut az uniós csatlakozási folyamat, mivel az ország jelenlegi szervezettsége nem hatékony és működésképtelen; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus létrehozása utat nyitna Bosznia-Hercegovina előtt a rendelkezésre álló források teljes mértékű kihasználására; hangsúlyozza, hogy konkrét reformlépéseket kell tenni, és világos irányt kell mutatni az ország és polgárai számára;

7.  hangsúlyozza, hogy a polgárok társadalmi-gazdasági szükségletei kielégítésének elsőbbséget kell élveznie; azonban azt is döntő fontosságúnak véli, hogy ezzel párhuzamosan folytatni kell a politikai reformokat és a politikai rendszer demokratizálását; hangsúlyozza, hogy gazdasági jólét csak demokratikus és befogadó társadalomra és államra épülve érhető el; hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovina addig nem lesz sikeres uniós tagjelölt ország, amíg a megfelelő intézményi feltételek nem kerülnek kialakításra; megjegyzi, hogy az intézményi keret megszilárdítására, ésszerűsítésére és megerősítésére irányuló alkotmányos reform továbbra is kulcsfontosságú ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovina hatékony, befogadó és teljes mértékben működőképes állammá válhasson; emlékeztet arra, hogy a jövőbeni alkotmányos reform során Bosznia-Hercegovina hatékony és zökkenőmentes uniós integrációjának biztosítása érdekében figyelembe kell venni a föderalizmus, a decentralizáció, a szubszidiaritás és a törvényes képviselet elvét; minden politikai vezetőt arra sürget, hogy munkálkodjon a szükséges változások bevezetésén;

8.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében gyorsítsák fel a projektek végrehajtását és erősítsék meg a gazdasági kormányzást; sajnálja, hogy a tétlenség kihatással lehet az IPA-II keretébe tartozó politikai és társadalmi-gazdasági fejlesztésre szánt támogatás elosztására; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy állapodjanak meg az országos ágazati stratégiákról, különösen a közlekedés, az energiaügy, a környezetvédelem és a mezőgazdaság elsődleges fontosságú területein, mivel ezek kulcsfontosságú követelmények ahhoz, hogy az ország teljes mértékben részesülhessen az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében nyújtott finanszírozásból;

9.  elismerését fejezi ki, hogy a 2014. októberi választások rendben zajlottak; megjegyzi azonban, hogy ez volt az egymást követő második alkalom, hogy a választási folyamat során nem valósult meg, hogy bármely polgár bármely posztra jelöltethesse magát; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy minden szinten sürgősen létre kell hozni valamennyi új parlamenti szervet és kormányzatot; sürgeti az új vezetőket, hogy tartsák tiszteletben az egyetemes, egyenlő és közvetlen választójog elvét, teremtsék meg a kapcsolatot az emberekkel, vonják be a civil társadalmat, és szolgáljanak felelős és azonnali válaszokkal az emberek jogos aggályaira; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy vizsgálják ki a Boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnökével szembeni súlyos vádakat, amelyek szerint köze volt két, nem az ő pártjához tartozó parlamenti képviselő szavazatainak megvásárlásához a Boszniai Szerb Köztársaság Nemzetgyűlésén belüli többség elérése érdekében;

10.  üdvözli a 2014. évi természeti katasztrófákkal kapcsolatos, az uniós árvízi helyreállítási program keretében tanúsított túláradó nemzeti és nemzetközi szolidaritást; üdvözli az Unió Bosznia-Hercegovina kérésére hozott azonnali és jelentős mentési és katasztrófaelhárítási intézkedéseit, és hogy 2014. júliusban a Bizottság Franciaország és Szlovénia társszervezéséven adományozói konferenciát rendezett; hangsúlyozza, hogy a Bizottság felkérte Bosznia-Hercegovinát, hogy csatlakozzon az uniós polgári védelmi mechanizmushoz; kéri, hogy hatékony és összehangolt megelőző intézkedéseket hozzanak minden szinten a jelenlegi katasztrófák következményeinek és a jövőbeli katasztrófák megelőzése érdekében; a megbékélés lehetséges voltának jeleként üdvözli az etnikumok közötti nagyon szoros együttműködés és támogatás árvizek után tapasztalt számos pozitív példáját; úgy véli, hogy a regionális együttműködés és a szomszédos országokkal való szoros kapcsolatok elengedhetetlenek az ilyen jövőbeli katasztrófákra történő reagáláshoz;

11.  emlékeztet arra, hogy az integrációs folyamat gerince Bosznia-Hercegovina és bármely, uniós tagságra törekvő ország esetében a szakszerű, eredményes és érdemeken alapuló közigazgatás; komolyan aggódik amiatt, hogy a közigazgatás – amelynek célja, hogy segítse Bosznia-Hercegovinát az uniós tagság felé vezető úton és javítsa polgárai életkörülményeit – továbbra is széttöredezett, átpolitizált és működésképtelen; továbbra is aggasztónak tartja, hogy a pénzügyi fenntarthatóság és a reformhoz szükséges politikai akarat hiánya befolyással lehet a közszolgáltatások nyújtására; sürgeti az összes illetékes szereplőt, hogy fogadjon el új közigazgatási reformstratégiát és cselekvési tervet a 2014 utáni időszakra a közigazgatás bonyolult intézményi struktúrájának egyszerűsítése, a költségek racionalizálása és az állam működőképesebbé tétele érdekében;

12.  sürgeti a hatóságokat, hogy a korrupció elleni küzdelemnek biztosítsanak abszolút prioritást, mivel még nem eredményezett kielégítő javulást, és mivel az az összes ágazatot érinti, beleértve az egészségügyet és az oktatást is, továbbá a legkiszolgáltatottabbak kizsákmányolásához vezet, illetve növeli a polgárok pesszimizmusát és intézményekkel szembeni bizalmatlanságát; hatékony korrupcióellenes mechanizmusokat, független igazságügyi nyomon követést, valamint minden érdekelt fél bevonásával történő konzultációt sürget, ami biztosítja a 2015 és 2019 közötti időszakra vonatkozó megújított stratégiai keret kellő időben történő elfogadását; általában véve sürgeti a korrupcióellenes intézkedések hatékony végrehajtását; üdvözli, hogy elfogadták a korrupcióellenes jogszabályokat, többek között a visszaélést jelentő személyek állami szintű védelméről szólóakat, valamint hogy szövetségi szinten létrehozták a megelőzéssel foglalkozó testületeket; elítéli a jogállamiság létező elveinek aláásására irányuló kísérleteket, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatos új törvény gyengíti a jogi keretet és visszalépést jelent az összeférhetetlenség megelőzése terén, mivel növeli a politikai beavatkozás kockázatát és nem tartalmaz ösztönzőket a tisztviselők számára a szabályok betartására; kéri az összeférhetetlenség megelőzésére irányuló parlamenti testületek megerősítését; nyomatékosan kéri az illetékes hatóságokat, hogy javítsanak a magas szintű – különösen a közbeszerzés és a privatizáció keretében felmerült – korrupciós ügyekben indított hatékony nyomozás, vádemelés és elmarasztaló ítéletek során elért eredményeken;

13.  továbbra is komoly aggodalommal tölti el a szakszerűtlen igazságszolgáltatási rendszer és a bírósági eljárások során tapasztalható politikai beavatkozás, a kinevezési eljárások átpolitizáltsága, az igazságszolgáltatási és bűnüldöző hatóságok költségvetési eljárásának széttöredezettsége és az igazságszolgáltatáson belüli összeférhetetlenségek; sürgeti az ország új vezetőit, hogy hajtsanak végre strukturális és intézményi reformokat, többek között a négy különböző jogi rendszer harmonizálására; felkéri őket, hogy kövessék a Bizottság ajánlásait, például az állami szintű bíróságok intézményi reformját, beleértve a bosznia-hercegovinai bíróságokról szóló törvény elfogadását; sürgeti a Miniszterek Tanácsát, hogy fogadja el a már elkészített új igazságszolgáltatási reformstratégiát; ismételten támogatásáról biztosítja az ombudsman hivatalát; megjegyzi, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság alkotmányában még mindig moratórium van érvényben a halálbüntetésekre, és sürgeti a Boszniai Szerb Köztársaság hatóságait a halálbüntetés további késlekedés nélküli eltörlésére;

14.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférés igencsak korlátozott, és az ahhoz való jogot jogilag még nem szabályozták teljes körűen Bosznia-Hercegovina egész területén, ami korlátozza a legkiszolgáltatottabbak igazságszolgáltatáshoz való jogát; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy fogadjanak el állami szintű jogszabályt az ingyenes jogi segítségnyújtásról, és világosan határozzák meg a civil társadalom annak biztosításában betöltött szerepét;

15.  üdvözli az EU és Bosznia-Hercegovina közötti strukturált igazságügyi párbeszéd kiszélesítését, amely magában foglalja a jogállamisággal kapcsolatos kérdéseket is, különös tekintettel a korrupcióra és a hátrányos megkülönböztetésre, valamint hogy bizonyos pozitív eredményeket is fel tud mutatni a regionális együttműködés, a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárás, a szakszerűség és az igazságszolgáltatás hatékonysága terén; üdvözli a civil társadalom e folyamatba történő bevonását; megjegyzi, hogy több közigazgatási bíróságon – többek között a tanúvédelem tekintetében – javultak a feltételek;

16.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes beszámolók megkérdőjelezték az ICTY által hozott ítéletek legitimitását, és ezzel aláásták a hágai bíróság tekintélyét; sürgeti, hogy tegyenek lépéseket az áldozatok védelmének megerősítésére és a bosznia-hercegovinai legfőbb ügyészi hivatal által végzett munka javítására azáltal, hogy felülvizsgálják a II. kategóriába tartozó háborús bűncselekmények feldolgozását; üdvözli a bírósági ügyhátralékok csökkentése terén tapasztalt előrelépéseket; megjegyzi, hogy a nemi erőszakkal járó háborús bűncselekményekkel szembeni eljárások terén is történt előrelépés, és kéri, hogy ez a folyamat a jövőben is folytatódjon; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az illetékes hatóságok fogadják el a régóta függőben lévő állami szintű programot az ilyen háborús bűnök áldozatai helyzetének javítása érdekében, beleértve a kártalanítás iránti jogot, amely biztosítja számukra az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, valamint annak érdekében, hogy a nemi erőszakkal kapcsolatos bosznia-hercegovinai büntető jogszabályok rendelkezéseit a nemzetközi normákhoz igazítsák;

17.  aggodalmának ad hangot az eltűnt személyek továbbra is nagy száma és az ezzel kapcsolatos lassú előrehaladás miatt; felhívja a hatóságokat, hogy indítsanak intenzív együttműködést a két entitás között, és fokozzák erőfeszítéseiket az eltűnt személyek felkutatása érdekében;

18.  megemlékezik az 1995-ös srebrenicai mészárlás összes áldozatáról, és részvétét fejezi ki a családtagoknak és a túlélőknek; támogatja az olyan szervezeteket, mint a Srebrenica és Žepa Enklávékbeli Anyák Egyesülete, mivel központi szerepet játszottak a figyelem felkeltésében és az ország összes polgára közötti megbékélés szélesebb alapjának megteremtésében; felhívja Bosznia-Hercegovina összes polgárát, hogy használják ki a srebrenicai mészárlás huszadik évfordulója által kínált alkalmat a megbékélés és az együttműködés erősítésére, mivel ezek a régió valamennyi országa számára kulcsfontosságú előfeltételei az európai úton történő előrehaladásnak;

19.  aggodalommal jegyzi meg, hogy még mindig 84 500 belső menekült és 6 853 menekült él Bosznia-Hercegovinában; aggodalmának ad hangot a Boszniai Szerb Köztársaságba visszatértek jogainak megsértése miatt; üdvözli azonban az új szövetségi parlament által elfogadott intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a Boszniai Szerb Köztársaságból visszatérők a Bosznia-hercegovinai Föderációban kaphassanak nyugdíjat és egészségügyi ellátást, egyidejűleg rámutat, hogy fontos a szociális jóléti juttatásokhoz való, minden polgár számára egyenlő hozzáférés; felhívja az összes kormányzati szintet, különösen a Boszniai Szerb Köztársaság hatóságait, hogy az összes szükséges jogalkotási és közigazgatási intézkedés bevezetésével és végrehajtásával gyorsítsák fel a belső menekültek visszatérését; együttműködésre szólít fel e kérdésben, és sürgeti békés és tartós újrabeilleszkedésük megfelelő feltételeinek megteremtését; szorgalmazza a daytoni békemegállapodás VII. mellékletére vonatkozó felülvizsgált stratégia hatékony végrehajtását; kéri, hogy a szarajevói nyilatkozat keretében folytatódjon a jó regionális együttműködés; átfogó megközelítést sürget az ország bányáinak 2019-ig történő bezárásával kapcsolatos fennmaradó kihívások kezelésére;

20.  megerősíti a bosznia-hercegovinai polgárok számára láthatóan pozitív hatásokkal járó vízumliberalizáció iránti támogatását; ismételten kinyilvánítja a nyugat-balkáni polgárok vízummentes utazáshoz való jogának megőrzése melletti elkötelezettségét; ugyanakkor nemzeti szintű intézkedéseket – különösen társadalmi-gazdasági intézkedéseket – kér a kiszolgáltatottabb csoportok érdekében, valamint aktív intézkedéseket a szervezett bűnözői hálózatok felszámolását célzó megerősített együttműködésre és információcserére irányulóan, továbbá szigorúbb határellenőrzéseket és figyelemfelkeltő kampányokat szorgalmaz; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el intézkedéseket a vízummentesség integritásának fenntartása és az uniós menekültügyi rendszerrel való potenciális visszaélések tagállamokkal közösen történő kezelése érdekében;

21.  rámutat arra, hogy a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem alapvetően fontos annak megakadályozásához, hogy a bűnözés beszivárogjon a politikai, jogi és gazdasági rendszerekbe; megállapítja, hogy történt némi előrelépés a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem terén; emlékeztet annak fontosságára, hogy teljesüljenek a GRECO ajánlásai; aggodalommal töltik el a bosznia-hercegovinai fiatalok növekvő radikalizálódásáról beszámoló jelentések, amelyek szerint e fiatalok közül a régió más országaihoz képest viszonylag sokan csatlakoznak az Iraki és Levantei Iszlám Állam terrorista harcosaihoz; sürgeti a hatóságokat, hogy módosítsák a büntető törvénykönyvet, melynek révén fokozottan büntethető lenne a terrorizmus finanszírozása; üdvözli a büntető törvénykönyv módosítását, melynek keretében a vallási radikalizálódás megelőzése érdekében megtiltják és szankcionálják a külföldi katonai jellegű csoportokhoz történő csatlakozást; emellett hangsúlyozza, hogy fontos a szélsőségek és az erőszakos radikalizálódás minden formájának megelőzése; üdvözli továbbá, hogy Bosznia-Hercegovina egész területén nagyszabású rendőrségi műveletek során terrorista tevékenységek megszervezésével, támogatásával és finanszírozásával gyanúsított embereket, köztük külföldi harcosokat tartóztattak le; felszólít arra, hogy a Bosznia-hercegovinai Föderáció büntető törvénykönyvébe egy, a gyűlölet-bűncselekményekről szóló rendelkezést vegyenek fel; elismerését fejezi ki az illetékes bosznia-hercegovinai ügynökségek egyre gyakoribb biztonsági fenyegetésekkel szembeni szakszerű eljárásáért és ez irányú határozott szándékukért; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az illetékes hatóságok számára minden biztonságot fenyegető és terrorveszélyt jelentő tevékenység elhárításában;

22.  határozottan elítéli a kelet-boszniai Zvornik városában egy rendőrőrs ellen 2015. április 27-én elkövetett terrortámadást, amelyben egy rendőr életétét vesztette, két másik személy pedig megsebesült; szolidaritását fejezi ki az áldozatok és családjaik iránt; a leghatározottabban elítéli a támadás mögött meghúzódó, erőszakossághoz vezető szélsőséges eszméket; felszólítja az illetékes hatóságokat, a felelős biztonsági szolgálatokat és az igazságszolgáltatási szerveket, hogy egymással együttműködve gyors és alapos nyomozást folytassanak le, és előzzék meg a további támadásokat; abbéli reményét fejezi ki, hogy a terrorfenyegetés és a szélsőséges erőszak elleni küzdelemben Bosznia-Hercegovina intézményei és polgárai összefognak majd;

23.  megjegyzi, hogy Bosznia-Hercegovina továbbra is származási, tranzit- és célország az emberkereskedelem vonatkozásában; javasolja, hogy a hatóságok hozzanak hatékony, többek között jogalkotási intézkedéseket a kábítószer- és emberkereskedelem elleni küzdelem, valamint az emberkereskedelem áldozatainak védelme érdekében;

24.  alapvető fontosságúnak tartja a civil társadalom szerepének erősítését, lehetővé téve számukra, hogy kifejezzék a polgárok, de különösen a fiatalok érdekeit, amint az az elmúlt évben a „plénumok” során megmutatkozott; emlékeztet arra, hogy a civil társadalom alapvető társadalmi szolgáltatások nyújtása révén hozzájárulhat a társadalmilag összetartó és demokratikus társadalom kialakulásához; megjegyzi, hogy a civil társadalom képviselőinek fontos szerepet kell játszaniuk az uniós csatlakozási folyamatban; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is tegye lehetővé az európai alapok a civil társadalmi szervezetek számára történő elérhetőségét; megjegyzi, hogy a civil társadalommal való együttműködést elősegítő intézményi mechanizmusok továbbra is gyengék, és akadályozzák a fokozott részvételen alapuló, inkluzív és érzékeny demokrácia kialakulását az ország egész területén; ezért valamennyi érdekelt fél bevonásával a nyilvános konzultáció átlátható és inkluzív mechanizmusaira szólít fel, amelynek célja egy olyan keret kialakítása, amely a fontos jogalkotási határozatokról szóló nyilvános vitára és a civil társadalom számára egy nemzeti stratégia elfogadására irányul; aggodalmának ad hangot a beszámolók szerint a tavalyi társadalmi zavargások során történt megfélemlítések miatt;

25.  alapvető fontosságúnak tartja Bosznia-Hercegovinában egy inkluzív és toleráns társadalom kialakításának elősegítését, valamint a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok védelmét és támogatását; emlékeztet arra, hogy a Sejdić-Finci ítélet végrehajtásának elmulasztása a bosznia-hercegovinai polgárokkal szembeni nyílt megkülönböztetéshez vezet; sürgeti, hogy tegyenek lépéseket az emberi jogi ombudsman szerepének erősítése, illetve egy állami szintű, a megkülönböztetés minden formáját ellenző stratégia civil társadalommal együttműködésben történő kidolgozása érdekében; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy folytassák a jogszabályok uniós vívmányokkal való harmonizálását, különös figyelmet szentelve a fogyatékosságon és életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek, a strukturált párbeszéd keretében elhangzottaknak megfelelően; felszólítja a bosznia-hercegovinai emberi jogi és menekültügyi minisztériumot, hogy haladéktalanul hozzon létre munkacsoportot a megkülönböztetés elleni bosznia-hercegovinai törvény módosításainak kidolgozására; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az LMBTI-személyekkel szembeni gyűlöletbeszéd, gyűlölet-bűncselekmények, fenyegetés, zaklatás és megkülönböztetés továbbra is elterjedt; ösztönzi a hatóságokat, hogy hajtsanak végre figyelemfelkeltő intézkedéseket az LMBTI-személyek jogaira vonatkozóan a bírói kar, a bűnüldöző szervek és a közvélemény körében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vallási alapon történő megkülönböztetés eseteiről továbbra is érkeznek hírek;

26.  mélységes sajnálatát fejezi ki a romák további marginalizálódása és megkülönböztetése miatt; elismerésének ad hangot a romák lakhatása tekintetében elért előrehaladásért, ugyanakkor további lépéseket ösztönöz a romák életkörülményeinek a foglalkoztatáshoz, az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáférésük előmozdítása révén történő javítása érdekében;

27.  megjegyzi, hogy a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget garantáló jogi rendelkezések már hatályba léptek, végrehajtásuk tekintetében ugyanakkor csupán korlátozott előrelépést sikerült tenni; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy továbbra is tegyenek aktív erőfeszítéseket a nők politikában és munkában való részvételének növelése, a nők szülési szabadságon alapuló hátrányos munkaerő-piaci megkülönböztetése elleni küzdelem, társadalmi és gazdasági helyzetük javítása, jogaik védelme és megszilárdítása, és általában véve a közvéleménynek a nők jogaival kapcsolatos tudatosságának és tájékozottságának növelése érdekében; sürgeti a hatóságokat, hogy fogadjanak el stratégiát az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének végrehajtására, és hozzanak létre harmonizált nyomon követési és adatgyűjtési rendszert a nők elleni erőszak eseteire vonatkozóan;

28.  felszólítja Bosznia-Hercegovinát, hogy a gyűlölet-bűncselekményekről szóló jogszabályba mielőbb foglalja bele a szexuális irányultságot és a nemi identitást, és ezáltal tegye lehetővé a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló elnyomás különböző formáit elkövető személyek elítélését;

29.  tudomásul veszi, hogy érvényben vannak a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó jogi rendelkezések; aggodalmát fejezi ki azonban a médiára nehezedő egyre nagyobb politikai és pénzügyi nyomás, továbbá az újságírók és szerkesztők megfélemlítésének és fenyegetésének – a választások előtti időszakban is tapasztalt – esetei miatt; elítéli a meglévő szabályok aláásására irányuló törekvéseket, amelyek káros következményekkel járhatnak a véleménynyilvánítás és a média – többek között az online média – szabadságára nézve; hangsúlyozza, hogy az olyan esetek, mint a Klix.ba szarajevói irodáiban végzett rendőrségi házkutatás vagy a közrendről és a közbékéről szóló, vitatott törvénynek a Boszniai Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése általi elfogadása súlyos aggályokat vetnek fel a véleménynyilvánítás és a média – ideértve a közösségi médiát is – országon belüli szabadságával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy egy egészséges demokráciában alapvetően fontos, hogy a média félelem nélkül működhessen; sürgeti a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiaszabadság teljes körű tiszteletben tartását, valamint hogy tegyék lehetővé az újságírók számára a közérdekű kérdésekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a közszolgálati médiához elengedhetetlen a stabil és fenntartható finanszírozás, a szerkesztői függetlenség, az összes hivatalos nyelven történő műsorszolgáltatás, valamint a pluralizmus; felhívja a hatóságokat, hogy szüntessenek meg minden joghézagot, amely rendszeresen akadályozza a média-tulajdonviszonyok teljes átláthatóságát, valamint kezdeményezzék olyan rendelet kidolgozását, amely biztosítja, hogy ne kerülhessen sor indokolatlan politikai befolyásolásra; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák a közszolgálati műsorszolgáltatók politikai, intézményi és pénzügyi függetlenségét, és állami szintű jogszabályokkal harmonizálják az entitások közcélú műsorszolgáltatásról szóló jogszabályait; sürgeti a bosznia-hercegovinai hírközlési szabályozó tanács igazgatójának érdemeken alapuló kinevezését;

30.  továbbra is aggodalmát fejezi ki, hogy etnikai alapú szegregáció tapasztalható az állami iskolákban; megjegyzi, hogy a három különböző tanterv megakadályozza a közös történelem és a közelmúlt történelmi eseményeinek közös, inkluzív és objektív tanulmányozását; sürgeti a hatóságokat, hogy eredményesen ültessék át a gyakorlatba a befogadó jellegű oktatási elveket, többek között a fogyatékossággal élő gyermekek vonatkozásában is; sürgeti az ország új vezetőit, hogy a két entitáson belül és a Brčkói Körzetben haladéktalanul mozdítsák elő egy befogadó és megkülönböztetéstől mentes oktatási rendszer kialakítását, szüntessék meg a különböző etnikai csoportok elkülönítését, és kezdjenek oktatási reformba az oktatás színvonalának javítása és egy közös tanterv bevezetése érdekében; emellett kéri a roma gyermekek oktatási igényeire vonatkozó cselekvési terv végrehajtásának és e gyermekek oktatási rendszerbe való integrálásának felgyorsítását;

31.  emlékeztet arra, hogy a 2014. februári tiltakozásokkal a lakosság egyértelműen kinyilvánította a társadalmi-gazdasági reformok iránti igényét; meg van győződve arról, hogy az intézkedések végrehajtása a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum hat kulcsfontosságú reformterületén ismét fellendíti a megakadt társadalmi-gazdasági reformokat, ideértve a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó, valamint a közbeszerzési reformokat; felhívja az új kormányokat, hogy az állam, az entitások és a kantonok szintjén szoros együttműködésben dolgozzanak annak érdekében, hogy a gazdasági kormányzás és a paktum a reformok egyik kulcsfontosságú prioritásává váljék; rámutat a gazdasági reformprogram továbbfejlesztésének és végrehajtásának szükségességére;

32.  úgy véli, hogy Bosznia-Hercegovina csekély előrelépést tett afelé, hogy működőképes piacgazdasággá váljon; hangsúlyozza a verseny okozta nyomás és a piaci erők kezelésének fontosságát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az üzleti környezet jelentős hiányosságai továbbra is hátrányosan befolyásolják a magánszektor fejlődését és a közvetlen külföldi befektetéseket; nyomatékosan kéri az illetékes hatóságokat, hogy kezeljék a jogállamiság erőtlen végrehajtását, az informális szektor nagyságát, valamint a korrupció magas szintjét, ami hátráltatja a kedvező üzleti környezet kialakulását; sürgeti a Szolvencia II irányelvvel történő harmonizációt;

33.  hangsúlyozza, hogy az állampolgári igényekre alapozva meg kell reformálni és harmonizálni kell a széttagolt szociális védelmi rendszereket a mindenki számára egyenlő bánásmód biztosítása, a szegénység enyhítése, valamint egy olyan szociális biztonsági háló létrehozása érdekében, amely jobban szolgálja a szegényeket és a társadalomból kirekesztetteket; hangsúlyozza, hogy a gazdasági fejlődés és elsősorban a fiatalok álláskilátásai alapvető fontosságúak az ország fejlődése szempontjából; kéri a kormányokat, hogy hajtsák végre a munkaerő-piaci reformokat a rendkívül magas, elsősorban a fiatalok és a nők körében tapasztalható munkanélküliség és a hosszú távú munkanélküliség visszaszorítása érdekében; megjegyzi, hogy a munkaügyi és a szakszervezeti jogok még mindig korlátozottak; felhívja a hatóságokat, hogy javítsák tovább és harmonizálják ezeket a jogszabályokat az egész országban; hangsúlyozza, hogy javítani kell az oktatást és a képzést a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés problémájának kezelése és a foglalkoztathatóság – különösen a fiatalok körében történő – előmozdítása érdekében;

34.  hangsúlyozza a fennálló szakszervezeti jogok és munkakörülményekre vonatkozó szabályok harmonizálásának és fejlesztésének fontosságát, mivel azok jelenleg nem egyformák az összes ágazatban; megjegyzi továbbá, hogy a jóléti juttatások és a nyugdíjak elosztása nem egyenlő;

35.  megjegyzi, hogy csekély előrelépés történt a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén, és felhívja a hatóságokat, hogy az uniós normákkal összhangban fokozzák a környezet védelmét; felhívja Bosznia-Hercegovinát, hogy tartsa tiszteletben az Energiaközösségről szóló szerződés és a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti valamennyi szerződéses kötelezettségét, és biztosítsa az EU környezetvédelmi vívmányaihoz való megfelelő és gyors közeledést, többek között a Bosanski Brodban működő olajfinomítóból származó túlzott levegőszennyezés megelőzése tekintetében; rámutat, hogy Bosznia-Hercegovina teljes körűen végrehajtja az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezménnyel (Espoo, 1991) és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyvvel (Kijev, 2003) kapcsolatos kötelezettségeit, különös tekintettel a Neretva és a Trebišnjica folyó medencéjében végzett tevékenységekre;

36.  üdvözli Bosznia-Hercegovina konstruktív és proaktív hozzáállását a regionális együttműködéshez; elismerését fejezi ki a szomszédos országokkal folytatott közös, gyakori határ menti őrjáratokról; rámutat a jószomszédi kapcsolatok rendkívüli fontosságára; felkéri az új vezetőket, hogy folytassák és fokozzák erőfeszítéseiket a szomszédos országokkal fennálló határ- és tulajdonjogi viták rendezésére; ösztönzi Bosznia-Hercegovinát, hogy a 2014 májusában született megállapodás alapján, jóhiszeműen eljárva zárja le a Montenegróval fennálló határkijelölési folyamatot;

37.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bosznia-hercegovinai külpolitikát továbbra is az egymástól eltérő álláspontok jellemzik, ami az EU külpolitikai álláspontjához való igazodás alacsony arányában (52%) mutatkozik meg; emlékeztet az egységes bosznia-hercegovinai külpolitika rendkívüli fontosságára; aggodalmát fejezi ki annak következményei miatt, hogy Oroszország elutasította a Béke-végrehajtási Tanács által javasolt egységes szöveget Bosznia-Hercegovina területi integritásáról, valamint Bosznia-Hercegovina uniós törekvéseivel kapcsolatos negatív retorikája miatt; üdvözli a megújított ENSZ-megbízatás részét képező Althaia-művelet folyamatos jelenlétét, amely elsősorban a kapacitásépítésre és a képzésre irányul;

38.  felhívja Bosznia-Hercegovina újonnan megválasztott intézményeit, hogy használják ki a megújult uniós megközelítés kínálta lehetőséget az Ideiglenes Megállapodás/a stabilizációs és társulási megállapodás kiigazításáról szóló megállapodás megkötésére, figyelembe véve Horvátország uniós csatlakozását, és fenntartva a hagyományos kereskedelmet;

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, Bosznia-Hercegovina elnökségének, a bosznia-hercegovinai Miniszterek Tanácsának, Bosznia-Hercegovina parlamenti közgyűlésének, valamint a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a Boszniai Szerb Köztársaság kormányának és parlamentjének, valamint a 10 megye/kanton kormányzatának.


Az Európai Beruházási Bank 2013. évi éves jelentése
PDF 501kWORD 157k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank 2013. évi éves jelentéséről (2014/2156(INI))
P8_TA(2015)0183A8-0057/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank 2013. évi éves tevékenységi jelentésére;

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank Csoport 2013. évi éves pénzügyi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15., 126., 175., 208., 209., 271., 308. és 309. cikkére, valamint a Szerződéshez csatolt, az EBB alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben az innovatív pénzügyi eszközökről szóló, 2012. október 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank 2011-es éves jelentéséről szóló, 2013. február 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2012. évi éves jelentéséről szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének „A cél a valódi gazdasági és monetáris unió” című, 2012. június 26-i jelentésére,

–  tekintettel az európai beruházások vonzerejéről szóló, 2012. július 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című, 2014. március 27-i közleményére (COM(2014)0168),

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. június 28–29-i ülésének következtetéseire, amelyek különösen az EBB tőkéjének 10 milliárd euróval történő megemelését javasolták,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésének következtetéseire, amelyek egy új beruházási terv létrehozását szorgalmazzák a kkv-k támogatása és a gazdaság finanszírozásának fellendítése érdekében,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. május 22-i ülésének következtetéseire, amelyek célul tűzik ki, hogy az összes uniós szakpolitikát a versenyképesség, a munkahelyek és a növekedés támogatásának szolgálatába állítsák,

–  tekintettel az innovatív pénzügyi eszközökről szóló bizottsági közleményekre, nevezetesen: az innovatív pénzügyi eszközök következő generációjának keretéről szóló közleményre (COM(2011)0662) és az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszáról szóló közleményre (COM(2011)0660),

–  tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tőkeemelésére, különösen az EBB és az EBRD közötti kapcsolatok kérdésével összefüggésben,

–  tekintettel az EBRD hatáskörének a földközi-tengeri térségre való kiterjesztéséről szóló határozatra(6),

–  tekintettel az EBB és az EBRD között 2012. november 29-én aláírt új egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az EBB 2007 és 2013 közötti külső megbízatásáról szóló, 2011. október 25-i 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0057/2015),

A.  mivel a tagállamok és az Európai Unió összes lehetséges forrását – beleértve az EBB forrásait is – hatékonyan és késedelem nélkül igénybe kell venni a köz- és magánberuházások fenntartása és fokozása, a versenyképesség javítása, a fenntartható és inkluzív növekedés újraindítása, valamint minőségi munkahelyek és infrastruktúra létrehozása érdekében, az Európa 2020 stratégiával összhangban, és figyelembe véve, hogy az EBB a társadalmi kohézió támogatására irányuló eszköz és képes arra, hogy a problémákkal küzdő tagállamoknak értékes segítséges nyújtson a jelenlegi válságos társadalmi–gazdasági körülmények között;

B.  mivel a megszorítási politikákkal párosuló gazdasági és pénzügyi válság súlyosan veszélyeztette sok tagállam gazdasági fejlődését és a szociális körülmények rohamos léptékű rosszabbodását idézte elő, ami miatt egyre fokozódnak az európai régiók közötti egyenlőtlenségek és egyensúlyhiányok, nem valósulnak meg a társadalmi kohézió és a valódi konvergencia célkitűzései, ami az európai integráció és a demokrácia destabilizációjához vezet;

C.  mivel az EBB nem kereskedelmi bank és továbbra is alapvető katalizátorszerepet kell betöltenie a hosszú távú hatékony és eredményes köz- és magánberuházások finanszírozásában, miközben továbbra is alkalmazza a bevált prudenciális banki gyakorlatokat igen szilárd tőkehelyzetének megőrzése érdekében, amelynek révén pozitív hatást gyakorol a hitelezési feltételekre;

D.  mivel kiemelt erőfeszítéseket kell tenni az (EBA-, illetve más garanciaeszközöket kombináló) közös beavatkozások kkv-k, illetve fenntartható materiális és immateriális infrastruktúrák finanszírozására történő kiterjesztése érdekében, felismerve, hogy a beruházások és a hitelek visszaesésének egyik oka a tagállamok gazdasági versenyképességének csökkenése;

E.  mivel az EBB-nek továbbra is szigorú szociális és környezetvédelmi normákat tiszteletben tartva kell ellátnia az EU külső tevékenységeinek részét képező projektek finanszírozásával kapcsolatos feladatát;

F.  mivel az EBB-beruházásra jogosult projektek kiválasztását független módon, azok életképessége, hozzáadott értéke és a gazdasági fellendülésre gyakorolt hatása alapján kell elvégezni;

G.  mivel az EBB fejlődésének a tagállamokkal való szorosabb makrogazdasági együttműködés keretében a fejlesztési banki modell irányába kell elmozdulnia;

H.  mivel az EBB nem lehet csupán pénzintézet, hanem tudásbankká és a bevált gyakorlatok műhelyévé kell válnia;

I.  mivel az Európai Unió értékpapírpiaca viszonylag kicsi és erősen központosított, ahol a kkv-k finanszírozásának értékpapírosítása korlátozott és a válság miatt visszaesett;

Beruházás

1.  tudomásul veszi az EBB 2013. évi éves jelentését, a csoport finanszírozási tevékenységeinek 37%-kal, 75,1 milliárd euróra történő növelését, valamint az EBB 2013. évi tőkeemelésének végrehajtását; aggodalmát fejezi ki az Európai Uniót jelenleg jellemző gazdasági stagnálás miatt, és különösen amiatt, hogy jelentős mértékű visszaesés tapasztalható a köz- és magánberuházások terén – mintegy 18%-kal alacsonyabb a szintjük a 2007-es szinthez képest –, továbbá amiatt, hogy a 2008 és 2013 közötti időszakban drámai mértékben, 35%-kal csökkent a kkv-khoz való hitelkihelyezés; kiemeli, hogy ez a visszaesés komoly akadályt jelent a fenntartható fellendülés, valamint az Európa 2020 stratégia céljainak elérése felé teendő valódi előrelépés szempontjából;

2.  ebből a szempontból rámutat, hogy a tagállami előrejelzések szerint az összes tagállam közel fele 2020-ig nem fogja elérni az oktatási rendszerekre és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó nemzeti szintű célkitűzéseit, a foglalkoztatás és a szegénység csökkentése terén megfigyelhető tendenciák pedig még ennél is rosszabbak;

3.  megállapítja, hogy az EBB finanszírozási eszközeinek kibővítése nem helyettesíti a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést célzó tagállami gazdaságpolitikai és strukturális reformokat;

4.  tudomásul veszi a Bizottság európai beruházási tervről szóló közleményét (COM(2014)0903), amelynek célja a már meglevő finanszírozások felhasználása és a magántőke 1:15 arányú áttételének elérése; tudomásul veszi a terv azon célkitűzését, hogy az elkövetkező három évben 315 milliárd euró rendelkezésre bocsátásával kívánja újraéleszteni az EU gazdaságát az új Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében; felhívja a figyelmet arra, hogy az európai beruházási terv végrehajtásával összefüggő feladatainak ellátásához az EBB-nek növelnie kell emberi erőforrásait;

5.  ezzel összefüggésben nyugtázza a Bizottság és az Európai Beruházási Bank vezetésével működő munkacsoport létrejöttét, és tudomásul veszi az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) létrehozásáról szóló, a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadandó jogalkotási javaslatokat; hangsúlyozza, hogy ezekben a jogalkotási javaslatokban meg kell határozni az alap működését megalapozó minőségi irányítási és kiválasztási folyamatot, valamint a demokratikusan elszámoltatható nyomon követési és értékelési keretet, amelynek a lehető legátláthatóbban kell meghatároznia a végrehajtásra alkalmasnak ítélt projektek kiválasztásakor alkalmazandó kritériumokat;

6.  arra számít, hogy a Bizottság beruházási terve előmozdítja és megkönnyíti a finanszírozáshoz való hozzáférést a tagállamokban és régiókban; emlékeztet, hogy alapvetően fontos, hogy az EBB együttműködjön az európai alapokkal, különösen az említett tagállamokban és régiókban annak érdekében, hogy hatékony közbefektetéseket lehessen megvalósítani és végre lehessen hajtani az alapvetően fontos infrastrukturális projekteket;

7.  meggyőződése, hogy előnyben kell részesíteni az európai hozzáadott értékkel bíró és a költség-haszon elemzés szempontjából kedvező projekteket; hangsúlyozza azon projektek végrehajtásának fontosságát, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolhatják a munkahelyteremtés szempontjából; kiemeli, hogy azokra a magasabb kockázati profilú projektekre kell összpontosítani, amelyek nehezen jutnak banki finanszírozáshoz; figyelmeztet arra, hogy a munkacsoport egyes különleges érdekcsoportok által szorgalmazott projektek támogatására irányuló politikai nyomással szembesülhet, ami azt eredményezheti, hogy a forrásokat nem jövedelmező és nem közérdekű beruházásokra ítélik oda;

8.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által az ESBA-ra előirányzott garanciák nem új forrásokból, hanem a források újraelosztásából származnak; hangsúlyozza, hogy kiemelt jelentőséggel bír az ilyen újraelosztás alternatív költségeinek meghatározása, ennélfogva pedig annak kifejezett megállapítása, hogy az ESBA-ból társfinanszírozandó további tervezett beruházásokból várható összes megtérülés milyen mértékben haladja majd meg azt a nyereséget, amely az újraelosztott források eredeti tervek szerinti elosztásából származott volna;

9.  rámutat, hogy a projektkiválasztási folyamat során törekedni kell a kiszorítási és átrendezési hatások elkerülésére, és ezért olyan, európai hozzáadott értékkel és fokozott innovációs potenciállal rendelkező projekteket kell előnyben részesíteni, amelyek eleget tesznek az addicionalitás kritériumának; hangsúlyozza, hogy a tömeges munkanélküliséggel küzdő uniós országokban figyelembe kell venni a kiválasztott projektekben rejlő munkahely-teremtési lehetőségeket;

10.  e tekintetben arra kéri a Bizottságot, hogy készülő jogalkotási javaslatában körültekintően értékelje az uniós költségvetési keret azon részeit, amelyekből várhatóan biztosítékokat kell nyújtani az ESBA-nak, hogy ezzel minimálisra csökkentse az ilyen források átcsoportosításához kapcsolódó alternatív költségeket; felkéri továbbá a Tanácsot, a Bizottságot és az EBB Kormányzótanácsát, hogy értékelje körültekintően a beruházási tervből fakadó újraelosztási hatásokat, többek között – a beruházások megfelelő megtérülésének biztosítása érdekében – a befektetői nyereségnek az új infrastruktúra igénybevételéért kötelező díjat fizető ügyfelek kárára történő esetleges növekedését; felszólítja az EBB-t és a Bizottságot, hogy részletesebben elemezzék az uniós beruházási rést annak összetételét illetően, jelesül abból a szempontból, hogy a köz- vagy a magánberuházások hiányoznak-e, valamint hogy határozzák meg, mely típusú köz- vagy magánberuházásokat kívánják támogatni, és hogy a beruházástól milyen mértékű jövedelmező hatást várnak;

11.  tudomásul veszi, hogy az Európai Központi Bank kifejezte: kész arra, hogy a másodlagos piacon az ESBA által kibocsátott kötvényeket vásároljon, amennyiben maga az ESBA kibocsát ilyen kötvényeket, illetve amennyiben az EBB így jár el az ESBA nevében;

12.  rámutat, hogy új egyensúlyt kell teremteni a jobb értékelés és a lehető legjobb beruházás között, valamint hogy a gazdaságot a fenntartható növekedés és a munkahelyek számának növekedésével járó fellendülés útjára kell irányítani;

13.  emlékeztet az Európa 2020 stratégia fontosságára; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli beruházási „csomagoknak” jobban figyelembe kell venniük a kohéziós politika, a fenntarthatóság és az energiahatékonyság általános célkitűzéseit; felszólítja a Bizottságot és az EBB Kormányzótanácsát, hogy e célból erősítsék meg a minőségi beruházásokra vonatkozó teljesítménymutatóikat;

14.  hangsúlyozza, hogy az EBB-nek alapvető szerepet kell betöltenie az európai beruházási terv finanszírozásában, és ehhez 5 milliárd eurót kell lekötnie az új Európai Stratégiai Beruházási Alap létrehozására; felkéri ezért a Tanácsot, a Bizottságot és az EBB Kormányzótanácsát, hogy alaposan értékeljék, hogy összhangban állnak-e egymással az EBB-re az e tervben ruházott új feladatok és az EBB forrásai;

15.  azon a véleményen van, hogy az EBB-nek a beruházási tervbe való megfelelő bevonásához az EBB hitelnyújtási keretének és kölcsönfelvételi határának jelentős emelésére lesz szükség a következő öt éven belül annak érdekében, hogy jelentős mértékben növekedjen mérlegfőösszege; úgy véli, hogy a túlzott áttételi hatás aláássa a beruházási terv célkitűzéseit;

16.  úgy véli, hogy az egységes tőkepiac működése intézményi kereteinek előmozdítása pozitívan járul hozzá a befektetési terv gyorsabb megvalósításához;

17.  rámutat azonban arra, hogy az EBB jelenlegi ügyviteli terve a hiteláramlások 67 milliárd euróra való csökkentését irányozza elő 2014-re és 2015-re, miközben a 2016-ra vonatkozó céltartomány középső értéke várhatóan 58,5 milliárd euró lesz;

18.  hangsúlyozza, hogy az EBB nemrégiben végrehajtott, 10 milliárd eurós tőkeemeléséből származó hitelkeret-többletet nem használták fel teljes mértékben; sürgeti az érintett érdekelt feleket, hogy amennyire lehetséges, mozdítsák elő az EBB-től való hitelfelvétel kibővítésére irányuló intézkedéseket;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szinergiák elősegítése, a kockázatok és a költségek megosztása, valamint a termelékenységet, munkahelyteremtést, környezetvédelmet és életminőséget kedvezően befolyásoló uniós projekteknek nyújtott megfelelő hitelezés biztosítása érdekében ösztönözze a többoldalú együttműködést az EBB és a nemzeti fejlesztési bankok között;

20.  felkéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy ösztönözze a nyilvánvaló társadalmi előnyökkel járó – többek között a foglalkoztatást növelő – beruházásnak a tevékenységi körébe való belefoglalását, hitelezéssel mozdítsa elő a munkanélküliség csökkentésére irányuló tevékenységeket, kiemelt figyelmet fordítva a fiataloknak szóló munkalehetőségek teremtésére, valamint – különösen azokban a tagállamokban, ahol magas a munkanélküliségi ráta és az átlag alatt van a GDP – támogasson állami és termelőberuházásokat, továbbá az elengedhetetlen infrastrukturális projekteket;

21.  ismét óvatos támogatásáról biztosítja a köz-magán társulások létrehozását (PPP), amelyek – megfelelő kialakításuk esetén – fontos szerepet játszhatnak a digitális gazdaság, a kutatás és innováció, a humán tőke, valamint az európai közlekedési, energia-, illetve távközlési hálózatok terén történő hosszú távú beruházásokban; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a rosszul szervezett köz-magán társulások a magánszektort közfinanszírozással támogató és közadósságot termelő költséges rendszerré váltak; rámutat továbbá, hogy az ilyen műveletek esetében a köz- és a magánszereplők közötti végrehajtási feltételeket gyakran átláthatatlanság és információs aszimmetria jellemzi, többnyire a magánszektor javára;

22.  javasolja, hogy az EBB erősítse meg ágazati elemző képességét, továbbá fokozza makrogazdasági elemző tevékenységét;

Kockázatmegosztási eszközök és projektkötvények

23.  rámutat arra, hogy a kockázatmegosztási eszközök alkalmazását – amelyek végső soron állami támogatások nyújtását jelentik – csak külső költségeket előidéző piaci hiányosságok fennállása esetén, illetve általános érdekű feladatok ellátása (például közjavak és általános gazdasági érdekű szolgáltatások biztosítása) érdekében kell előirányozni, figyelembe véve, hogy ez a megközelítés minden esetben a veszteségek társadalomra hárításának és a nyereség privatizálásának kockázatával jár; megjegyzi, hogy ez – kudarc esetén – azt eredményezi, hogy a veszteségeket a közszférának kell fedeznie;

24.  rámutat, hogy a közforrások kockázatmegosztási eszközökbe, illetve konkrétabban befektetési eszközök első veszteségviselő ügyletrészsorozatába való bevonását vagy kifejezetten a mérhető negatív külső költségek csökkenéséhez, illetve mérhető pozitív külső költségek generálásához, vagy pedig közszolgáltatási kötelezettségek és általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítéséhez kell kötni; rámutat, hogy az EUMSZ 14. cikke jogalapot biztosít ilyen kapcsolat rendes jogalkotási eljárás révén történő létrehozásához;

Kkv-k

25.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k alkotják az európai gazdaság gerincét, ezért a beruházásoknak elsődlegesen ezeket kell célozniuk; aggodalommal tölti el, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés továbbra is az európai kkv-k által tapasztalt egyik legsúlyosabb nehézség; hangsúlyozza a kkv-k finanszírozása hatékonyabb elosztásának szükségességét, és hogy a finanszírozásba be kell vonni a magánbefektetők széles körét;

26.  sürgeti az EBB-t, hogy teljes körűen vizsgálja meg a kkv-knak nyújtott finanszírozás csökkenését, és készítsen átfogó tervet annak biztosítására, hogy a kkv-kat Európa-szerte ösztönözzék arra, hogy amikor erre lehetőség van, igényeljenek az EBB égisze alatt nyújtott támogatást; felkéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy értékeljék a gazdasági válság bankrendszerre és az EBB-támogatások végső kedvezményezettjeire gyakorolt hatását, különös tekintettel a kkv-kra, a szociális gazdasági ágazatra és az állami vállalatokra; felkéri az EBB-t, hogy értékelje a 2010 és 2014 között az európai kkv-k részére nyújtott támogatásainak a reálgazdaságra gyakorolt hatásait és eredményeit, és részletesen számoljon be azokról;

27.  felhívja a figyelmet a mikrovállalkozások európai gazdaságon belüli magas arányára, és üdvözli az EBB arra irányuló lépéseit, hogy Európában megvalósítsa a mikrofinanszírozási hitelezést; ebben az ágazatban további beruházásokra szólít fel, tekintettel a mikrovállalkozásoknak a munkahelyteremtésben betöltött jelentős szerepére;

28.  rámutat különösen arra, milyen tényleges előnyökkel jár a kockázatmegosztási mechanizmus alkalmazása az európai kkv-k és innováció finanszírozásának elősegítése terén;

29.  tudomásul veszi az Európai Unión belül a kkv-knak nyújtott megnövelt, 21,9 milliárd euró összegű támogatást, amelynek köszönhetően több mint 230 000 kkv jutott finanszírozáshoz;

30.  felhívja az EBB-t, hogy még jobban növelje meg a kkv-kra és az innovatív induló vállalkozásokra irányuló hitelezési kapacitását; hangsúlyozza az EBB más eszközei, például az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz megerősítésének jelentőségét;

31.  üdvözli, hogy a kereskedelemfinanszírozás területén új tevékenységek kerültek kidolgozásra és bevezetésre a gazdasági válság által érintett országokban, különös tekintettel a kkv-kat célzó kereskedelemfinanszírozási eszközre és olyan, testreszabott pénzügyi megoldásokra, mint a pénzügyi szolgáltatások széles körben való elérhetőségének biztosítását célzó európai Progress mikrofinanszírozási eszköz; ösztönzi az EBB-t, hogy ezen új eszközök alkalmazását terjessze ki további kedvezményezettekre uniós szinten;

32.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2014 decemberében elvégzett értékelés a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszában tartó projektek negatív és pozitív hatásait egyaránt figyelembe vette; sajnálatosnak tartja, hogy az EBB támogatást nyújtott néhány olyan infrastrukturális projekt számára, amelyek később életképtelennek és fenntarthatatlannak bizonyultak; úgy véli, hogy az EBB-nek olyan projektekbe kell beruháznia, amelyek kézzelfogható gazdasági haszonnal járnak, éghajlatbarátak és megfelelnek azon célcsoport igényeinek és érdekeinek, amelynek szolgálatára irányulnak;

33.  sajnálatosnak tartja az EBB és a Bizottság szerepvállalását a Castor-projektben, amely a projektkötvény-kezdeményezés keretében részesül finanszírozásban, és olyan kockázatértékelést tartalmaz, amely nem vette figyelembe azt a kockázatot, hogy a gázbejuttatás a szeizmikus aktivitás növekedésével jár, annak ellenére, hogy több tanulmány is egyértelműen figyelmeztetett a lehetséges veszélyekre(8); sürgeti a Bizottságot és az EBB-t, hogy intézkedjenek annak elkerülése érdekében, hogy a spanyol polgároknak 1 300 millió eurót kelljen kifizetnie az államháztartási hiány növekedése vagy az energiaköltségek növekedése folytán, e katasztrofálisan rosszul értékelt projekt következményeinek ellensúlyozása céljából; felkéri a Bizottságot, hogy az európai ombudsman ajánlásait követve vizsgálja ki, hogy a spanyol kormány Castorral kapcsolatos határozatai tiltott állami támogatásnak tekinthetők-e;

34.  sajnálatosnak tartja, hogy az EBB finanszírozta a „Passante di Mestre” elkerülőutat, azt követően, hogy az olasz hatóságok nyilvánosan bejelentették, hogy a fő alvállalkozó vezérigazgatóját adócsalás vádjával letartóztatták; tekintettel arra, hogy az olasz hatóságok jelenleg is folytatják a vizsgálatot a Passante di Mestre építéséhez és kezeléséhez kapcsolódó korrupciós botrányban, felkéri az EBB-t, hogy ne finanszírozza a Passante di Mestre projektet a projektkötvény-kezdeményezés vagy más finanszírozási eszköz keretében, és gondoskodjon arról, hogy a projektkötvények igénybevételének mérlegelésekor alkalmazza a csalásra vonatkozó zéró tolerancia politikáját;

35.  felkéri az EBB-t, hogy növelje kockázatvállalási kapacitását olyan gazdasági ágazatoknak nyújtott hitelezés ösztönzésével, amelyek növekedést és munkahelyteremtést eredményezhetnek, de megfelelő garanciák nélkül nehezen jutnak finanszírozáshoz;

36.  ezért felszólít arra, hogy inkluzív és nyílt konzultációs folyamat alapján – állami, nemzeti és helyi szervek részvételével – végezzék el a kísérleti projektek átfogó értékelését; rámutat annak szükségességére is, hogy a finanszírozott projektek értékelése a hozzáadott érték, a környezetvédelem, a hatékonyság és a munkahelyek figyelembevételével történjen; rámutat, hogy a projektkötvény-kezdeményezés még kísérleti szakaszban van; ezenkívül felszólítja a Bizottságot, hogy rendes jogalkotási eljárás keretében nyújtson be olyan jogalkotási javaslatot, amely jobb keretet ad a jövőbeli projektkötvény-stratégiának, így többek között javítja az EBB által a magas színvonalú beruházások esetében alkalmazott teljesítménymutatók rendszerét annak érdekében, hogy azonosítsák és mérjék mind a finanszírozott projektek külső költségek tekintetében jelentkező hatását, mind pedig azok társadalmi és környezeti hozadékát, a lehető legátfogóbb módon;

37.  aggasztónak tartja azt a lehetőséget, hogy a projektkötvény-kezdeményezések a magánberuházások költségeinek – akár alacsonyabb kamatok, akár a veszteségek társadalomra hárítása révén történő – csökkentését célzó általános eszközzé válhatnak ahelyett, hogy célzottabb alkalmazási körben olyan közérdekű beruházásokhoz nyújtanának támogatást, ahol a magánberuházás bizonyíthatóan nélkülözhetetlen, a közszférában rendelkezésre nem álló szakértelmet vagy know-how-t biztosít;

Energia és éghajlat

38.  felszólítja az EBB-t, hogy gondoskodjon új energetikai hitelezési kritériumainak megfelelő érvényre juttatásáról, és hogy rendszeresen számoljon be a nyilvánosság előtt ezek megvalósításáról;

39.  felszólítja az EBB-t, hogy fokozza a szénlábnyoma jelentős mértékű csökkentését célzó beruházásokra irányuló erőfeszítéseit, és hogy olyan politikákat dolgozzon ki, amelyek elősegítik, hogy az Unió elérhesse az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseit; üdvözli, hogy az EBB el fogja végezni valamennyi 2015-ös tevékenysége éghajlati szempontú értékelését és felülvizsgálatát, kérve ezen értékelések és felülvizsgálatok közzétételét, ami egy megújult éghajlatvédelmi politika kidolgozását eredményezheti; bízik abban, hogy az EBB energiapolitikájához konkrét támogatást nyújt majd a bank kibocsátási teljesítményre vonatkozó új szabványa, amelyet valamennyi fosszilis tüzelőanyagon alapuló energiatermelési projektre alkalmazni kell azon beruházások kiszűrése céljából, amelyek előre jelzett szén-dioxid-kibocsátása meghaladja a küszöbértéket; felszólítja az EBB-t, hogy folytassa a kibocsátási teljesítményre vonatkozó új szabvány felülvizsgálatát, és alkalmazzon szigorúbb kötelezettségvállalásokat;

40.  üdvözli az EBB-nek a megújuló energia felé történő elmozdulás irányában tett valamennyi lépését; felszólít a megújuló energiához kapcsolódó hitelezés tekintetében megfigyelhető regionális egyensúlyhiányok kiigazítására, – különösen a nem megújuló energiaforrásoktól függő tagállamok projektjeinek támogatása érdekében, és szem előtt tartva a tagállamok gazdaságai közötti különbségeket –, és arra, hogy a jövőben több figyelmet fordítsanak a kisebb méretű, hálózaton kívüli, megújuló energiaforrásokra irányuló decentralizált projektekre, a polgárok és a közösségek bevonásával; úgy véli, ezen energiaforrások csökkentenék Európa nagymértékű külső energiafüggőségét, javítaná az energiaellátás biztonságát, és ösztönöznék a zöld növekedést és zöld munkahelyteremtést; hangsúlyozza az energiahatékonyság, az energiahálózatok és a kapcsolódó kutatás és fejlesztés finanszírozásának fontosságát;

41.  felszólítja az EBB-t, hogy valamennyi ágazatban növelje az energiahatékonyságra irányuló projektekre vonatkozó hitelezési volumenét, különösen azon projektek esetében, amelyek folyamatoptimalizálással, kkv-kal, épületekkel és a városi környezettel kapcsolatosak; felszólítja az EBB-t, hogy a kohéziós politikával összhangban részesítse előnyben a súlyosan hátrányos helyzetű területeket;

42.  sürgeti az EBB-t, hogy terjesszen elő értékelést a nem megújuló energiákkal kapcsolatos projektek számára való hitelezés fokozatos megszüntetésének lehetőségéről;

Infrastruktúra

43.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható infrastrukturára irányuló projektekbe való beruházás kulcsfontosságú az európai versenyképesség javítása, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítése szempontjából; ezért szorgalmazza, hogy az EBB-finanszírozást a magas munkanélküliség által leginkább sújtott területeken alkalmazzák; rámutat, hogy az EBB-finanszírozásnak mindenekelőtt azokat az országokat kell céloznia, amelyek az infrastruktúra minősége és a fejlődés terén lemaradással küzdenek;

44.  ösztönzi az EBB-t, hogy városi beruházási tevékenységei során jobban összpontosítson a társadalmi fenntarthatóságra; elismeri, hogy előrelépés történt az EBB szociális lakhatásra irányuló finanszírozását illetően, azonban hangsúlyozza, hogy a fenntartható városrehabilitációval összefüggésben a szociális fenntarthatóságra vonatkozó kutatások és tevékenységek továbbfejlesztésére van szükség;

Kutatás és innováció

45.  üdvözli a növekedés finanszírozását célzó kezdeményezés első műveleteinek elindítását, és hangsúlyozza a kutatási és innovációs projektek, valamint az innovatív induló vállalkozások megfelelő finanszírozásának fontosságát;

Foglalkoztatás és szociális ügyek

46.  tudomásul veszi a „Munkahelyek a fiatalok számára – Beruházás a készségekbe” című kezdeményezés elindítását, és felkéri az EBB-t, hogy gyorsítsa fel a kezdeményezés végrehajtását, és vegye fontolóra annak kiszélesítését;

Irányítás, átláthatóság és elszámoltathatóság

47.  felszólítja az EBB-t, hogy a tagállamokkal együttműködve szorosabban kövesse nyomon a projektek végrehajtását annak érdekében, hogy biztosítsa a jobb hatékonyságot és az elkülönített erőforrások hatékony és eredményes kezelését;

48.  rámutat, hogy az EBB által nyújtott finanszírozás földrajzi eloszlása jelentős eltéréseket mutat az egyes tagállamoknak nyújtott hitelezés terén; felszólítja ezért az EBB-t, hogy értékelje a fenti eltérések okait, és gondoskodjon arról, hogy a pénzügyi intézmények valamennyi tagállamban maradéktalanul képesek legyenek az EBB-programok irányítására és végrehajtására; emellett valamennyi tagállamban célzott tájékoztató kampányokra hív fel, amelyek célja, hogy növeljék az EBB egyedi programjainak ismertségét; szorosabb együttműködést sürget továbbá az EBB és a nemzeti hatóságok között az EBB-projektek aláírását és végrehajtását akadályozó szűk keresztmetszetek megszüntetése érdekében;

49.  emlékeztet a Tanács és az Európai Parlament azzal kapcsolatos megállapodására, miszerint megérett az idő arra, hogy megvizsgálják a köztulajdonban lévő európai pénzügyi intézmények rendszere ésszerűsítésének lehetőségét(9);

50.  sürgeti az EBB-t, hogy fokozza panaszkezelési főosztályának függetlenségét és eredményességét; felszólítja az EBB Igazgatási Bizottságát, hogy vegye figyelembe az említett főosztály ajánlásait; felszólítja az EBB-t, hogy intézkedjen az európai ombudsman véleményeivel kapcsolatban, és hogy jobban működjön együtt annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek az Európai Beruházási Bank elleni 178/2014/AN számú panasszal kapcsolatos vizsgálathoz hasonló helyzetek(10);

51.  úgy véli, hogy továbbra is jelentős mozgástér kínálkozik az átláthatóság javítására, továbbá a hitelek gazdasági és társadalmi hatásainak, valamint az átvilágítás végrehajtása eredményességének értékelésére; ismételten felszólítja a Bankot, hogy ismertesse részletesen az e problémák kezelését célzó intézkedések felgyorsítására irányuló megközelítését, és kéri, hogy az EBB a Bizottsággal együtt állítson össze és tegyen közzé listát az e pénzügyi közvetítők kiválasztására vonatkozó szigorú követelményekről;

52.  sajnálatát fejezi ki az EBB átláthatósági politikára irányuló felülvizsgálatának eredményét illetően; az átláthatósági politika gyengébb, mint az eredeti volt, és nem szünteti meg teljes körűen az EBB eddigi titoktartó magatartását; ösztönzi az EBB-t, hogy „a közzététel feltételezése” és ne a „bizalmas ügykezelés feltételezése” alapján tevékenykedjen; felhívja a figyelmet arra, hogy az EBB köteles biztosítani, hogy átláthatósági politikája megfeleljen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet rendelkezéseinek; sajnálja, hogy a 2013-as támogatás-átláthatósági mutató(11) szerint az EBB gyenge teljesítményt nyújt az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot illetően;

53.  felszólítja az EBB-t, hogy tartózkodjon az átláthatóság, az adócsalás vagy az agresszív adótervezési gyakorlatok, a csalás, a korrupció, valamint a környezeti és társadalmi hatások tekintetében kedvezőtlen múltbeli eredményekkel rendelkező pénzügyi közvetítőkkel, illetve az olyan pénzügyi közvetítőkkel való együttműködéstől, amelyek nem rendelkeznek jelentős helyi érdekeltséggel, valamint frissítse a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos politikáját; kiemeli, hogy kiterjedtebb átláthatóságra van szükség a globális hiteleket illetően az ilyen típusú közvetett hitelezés által gyakorolt hatás szigorú vizsgálatának biztosítása végett; ösztönzi az EBB-t, hogy a közvetlen és a közvetítőkön keresztül nyújtott támogatást egyaránt tegye függővé az adóvonatkozású országonkénti adatoknak a CRD IV-csomag hitelintézetekre vonatkozó rendelkezésével összhangban álló közzétételétől, valamint a tényleges tulajdonosra vonatkozó információk közzétételétől; e célból felszólítja az EBB-t, hogy alakítson ki új felelősségteljes adózási politikát, amelynek első lépése a nem együttműködő joghatóságokkal kapcsolatos politikájának 2015. évi felülvizsgálata lehetne;

54.  arra ösztönzi az EBB-t, hogy ne működjön együtt olyan gazdálkodó egységekkel, amelyek olyan, titoktartással visszaélő joghatóság alatt végzik tevékenységüket, amelyet „különösen az adók hiánya vagy névleges adók, a külföldi adóhatóságokkal való hatékony információcsere hiánya és a jogalkotási, jogi és igazgatási előírások átláthatóságának hiánya jellemez, vagy amelyet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet vagy a Pénzügyi Akció Munkacsoport ekként határoz meg”(12);

55.  sürgeti az EBB-t, hogy vállaljon vezető szerepet és járjon elöl jó példával az átlátható és felelősségteljes adózás területén; különösen felszólítja az EBB-t, hogy gyűjtsön pontos adatokat a beruházási és hitelezési műveleteiből származó adóbefizetésekre vonatkozóan, különös tekintettel a vállalati nyereségadókra, illetve a fejlődő országokban érvényesülő gyakorlatokra, valamint hogy ezeket az adatokat elemezze és évente tegye közzé;

56.  üdvözli, hogy az 1367/2006/EK rendelettel összhangban 2014-ben létrehozták a nyilvános dokumentum-nyilvántartást;

57.  sajnálja, hogy egy közelmúltbeli esettel (Mopani/Glencore) összefüggésben az EBB megtagadja az általa végzett belső vizsgálat megállapításainak nyilvánosságra hozatalát; felhívja a figyelmet az európai ombudsman 349/2014/OV számú panaszban(13) foglalt, arra irányuló ajánlásaira, hogy az EBB vizsgálja felül a zambiai Mopani rézbánya finanszírozásához kapcsolódóan a Glencore-t ért adócsalási vádak nyomán készült vizsgálati jelentéséhez való hozzáférés megtagadását; kéri az EBB-t, hogy kövesse az európai ombudsman ajánlásait;

58.  sajnálatosnak tartja az EBB Igazgatási Bizottságán, Kormányzótanácsán és Igazgatótanácsán belüli diverzifikáció hiányát, különösen a nemek tekintetében; felszólítja az EBB-t, hogy a tőkekövetelményekről szóló irányelv szellemében járjon el, amely 88. cikkének (2) bekezdése kötelezi a bankokat, hogy döntsenek „a vezető testületben alulreprezentált nem képviseletére vonatkozó célszámról, és e célszám elérése érdekében stratégiát dolgoz[zanak] ki az alulreprezentált nem létszámának a vezető testületben való növelésére vonatkozóan. A célszámot, a stratégiát és annak végrehajtását […] nyilvánosságra kell hozni.”;

59.  emlékeztet arra a megállapodásra, amelynek értelmében az EBRD Kormányzótanácsában az Uniót képviselő kormányzó évente jelentést tesz a Parlamentnek az alaptőke felhasználásáról, az átláthatóság biztosítására irányuló intézkedésekről, arról, hogy miként járult hozzá az EBRD az Európai Unió céljainak megvalósításához, a kockázatvállalásról, valamint az EBB és az EBRD közötti, Európai Unión kívüli együttműködésről; sajnálatosnak tartja, hogy sem a kormányzó, sem a Bizottság nem tett aktívan e jogi rendelkezés végrehajtásáért(14);

60.  üdvözli, hogy az EBB aláírta a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezést (IATI), és e kerettel összhangban megkezdte az Európai Unión kívüli hitelezési tevékenységére vonatkozó információk közzétételét;

Külső politikák

61.  emlékeztet rá, hogy az EBB külső politikájának, és különösen a regionális technikai operatív iránymutatásoknak összhangban kell lenniük az Európai Unió külső tevékenységére vonatkozóan az EUSZ 21. cikkében meghatározott célokkal; felszólít a kedvezményezett országok jogszabályainak teljes körű tiszteletben tartására;

62.  üdvözli az Európai Unión kívüli tevékenységekre vonatkozó eredménymérési keret létrehozását és az ennek végrehajtásáról szóló jelentéseket;

63.  felszólítja az EBB-t, hogy értékelje annak lehetőségét, hogy hatályos mandátuma keretében növelje az EU keleti szomszédai felé irányuló külső finanszírozást;

64.  üdvözli, hogy a külső hitelnyújtásra vonatkozó új megbízatása (2014–2020) előírja az EBB számára, hogy projektzáró jelentéseket tegyen közzé; elvárja az EBB-től, hogy ennek a követelménynek már 2015-ben feleljen meg;

65.  ismételten kéri az Európai Számvevőszéket, hogy az EBB külső mandátumának félidős értékelése előtt készítsen különjelentést az EBB külső hitelezési tevékenységeinek hatékonyságáról és uniós politikákkal való összhangjáról, valamint az EBB által felhasznált saját források tekintetében hasonlítsa össze ezek hozzáadott értékét; kéri továbbá a Számvevőszéket, hogy elemzése során tegyen különbséget az uniós költségvetés által nyújtott garanciák, az EFA által garantált beruházási támogatási eszköz, az EU–Afrika Infrastruktúraalap, a Karibi Beruházási Alap és a csendes-óceáni térségnek nyújtott beruházási keret esetében alkalmazott különböző finanszírozási források ötvözése, valamint az EBB korábbi kihelyezéseiből befolyó bevételek (reflow) e beruházásokra való felhasználása között; felkéri továbbá az Európai Számvevőszéket, hogy elemzésében térjen ki arra, hogy az EBB miként kezeli az uniós költségvetésből származó – a beruházási kerettel összefüggésben az Európai Fejlesztési Alapon keresztül, valamint a forrásokat ötvöző uniós eszközök révén különböző finanszírozási források ötvözése formájában nyújtott – forrásokat, valamint az EBB korábbi kihelyezéseiből befolyó bevételek (reflow) e beruházásokra való felhasználására;

További ajánlások

66.  felszólítja az EBB-t és a Parlamentet, hogy hozzanak létre az EBB és a Parlament illetékes bizottságai közötti párbeszédre szolgáló fórumot; ennek alapján felszólítja az EBB-t, hogy a Parlament előtt negyedévente számoljon be és egyeztessen az EBB előrehaladásáról és tevékenységeiről; javasolja, hogy az EBB tevékenységeit érintő fokozott parlamenti felügyelet, valamint a két intézmény közötti megerősített együttműködés és koordináció előmozdítása érdekében az EKB és a Parlament közötti negyedéves monetáris párbeszédhez hasonlóan alakítsanak ki rendszeres strukturális párbeszédet az EBB elnöke és a Parlament között;

67.  megjegyzi, hogy különösen a kisvállalkozások részéről továbbra is panaszok érkeznek amiatt, hogy nem tudnak hozzáférni az EBB külső hitelkeretéből származó finanszírozáshoz, illetve az EBA által támogatott finanszírozáshoz; ezért azt kéri, hogy készüljön éves felmérés arról, hogy hány kkv, és különösen mikrovállalkozás részesült ezekből az eszközökből, illetve arról, hogy milyen intézkedéseket tett az EBB az általa igénybe vett közvetítőkre vonatkozó irányelvek tekintetében annak érdekében, hogy javítsa a kkv-k számára a finanszírozáshoz való tényleges hozzáférést;

68.  felszólít az Európai Bizottsággal közösen megvalósított finanszírozással kapcsolatos kockázatkezelési- és ellenőrzési rendszerek mélyreható elemzésére és egy, az elemzésről szóló jelentés elkészítésére, figyelembe véve a források ötvözésének nem csupán a felügyelettel, hanem az irányítási lehetőségekkel kapcsolatos vetületeket is;

69.  üdvözli az EBB eszközminőségének erősségét, és hogy az értékvesztett hitelek aránya közel áll a teljes hitelportfólió 0%-ához (0,2%); véleménye szerint rendkívül fontos biztosítani, hogy az EBB megtartsa „AAA” hitelminősítését annak érdekében, hogy megőrizze a nemzetközi tőkepiacokhoz való, legjobb finanszírozási feltételek melletti hozzáférését, ami a későbbiekben előnyökkel jár a projektek lefutására, az érdekelt felekre és az EBB üzleti modelljére nézve;

70.  rámutat arra, hogy az EBB uniós és tagállami pénzeszközök kezelésével összefüggő tevékenységeit érintő számvevőszéki ellenőrzések módja tekintetében az EBB, a Bizottság és a Számvevőszék közötti együttműködést szabályozó, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (3) bekezdésében említett háromoldalú megállapodást 2015-ben meg kell újítani; kéri az EBB-t, hogy az Uniótól vagy az Európai Fejlesztési Alapból származó közpénzt érintő valamennyi új EBB-eszköz beépítése révén aktualizálja az Európai Számvevőszék erre vonatkozó feladatkörét;

71.  üdvözli, hogy az EBB Kormányzótanácsa 2013-ban jóváhagyta a csalás elleni felülvizsgált politikát, megerősítve a bank zéró toleranciát követő megközelítését;

72.  nagyobb hatékonyságra, kevesebb szabályozásra és nagyobb rugalmasságra szólít fel az EBB pénzeszközeinek elosztásánál;

73.  felszólítja az EBB-t, hogy alakítson ki strukturált kommunikációs folyamatot a parlamentekkel, kormányokkal és szociális partnerekkel annak érdekében, hogy rendszeresen azonosítsák azokat a célzott munkahelyteremtő intézkedéseket, amelyek révén fenntartható módon fokozható Európa versenyképessége;

74.  üdvözli a kkv-k számára nyújtott támogatást azokban a régiókban, ahol a fiatalok munkanélküliségi rátája 25% felett van;

75.  üdvözli a közepes piaci tőkeértékű vállalatoknak (a 250 és 3000 fő közötti munkavállalót foglalkoztató vállalatoknak) a közepes piaci tőkeértékű vállalatokra irányuló kezdeményezés és a növekedés finanszírozását célzó kezdeményezés révén történő középpontba állítását, mivel ezek ösztönzik a hitelnyújtást, különösen az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok számára;

76.  üdvözli az EBB „Munkahelyek a fiatalok számára – Beruházás a készségekbe” című kezdeményezését, amely a szakképzésnek és a diákok/gyakornokok mobilitásának finanszírozási eszközeire összpontosít a tartós munkalehetőségek fiatalok számára történő biztosítása érdekében, valamint szorgalmazza e hitelezési program keretében a szakképzés eddigieknél is fokozottabb előtérbe helyezését, valamint a beruházások növelését az elkövetkező években; ugyanakkor úgy véli, hogy e program nem vonhat el támogatási forrásokat a jelenlegi ösztöndíjrendszertől, különösen az Erasmus+ programtól; hangsúlyozza, hogy a mobilitást lehetőségként kell kezelni, és önkéntesnek kell maradnia, nem válhat olyan eszközzé, amely hozzájárul a munkanélküliség által sújtott térségek elnéptelenedéséhez és marginalizálódásához; kéri azon projektek figyelembevételét, amelyek lehetővé teszik a minőségi munkahelyek létrehozását, különös tekintettel a fiatalok foglalkoztatásának elősegítéséhez, a nők munkaerő-piaci részesedésének növeléséhez, a hosszú távú munkanélküliség mérsékléséhez kapcsolódó, valamint a hátrányos helyzetű csoportok biztos munkahelyeken történő elhelyezkedésének esélyeit javító projektekre;

77.  üdvözli az EBB széleskörű tapasztalatait az oktatás és képzés Európában megvalósított diákhitel-műveletek révén történő finanszírozása terén, különös tekintettel az Erasmus mesterképzéshez kapcsolódó mobilitási diákhitel-garanciáját, amelyet az EBB csoport 2015-ben indít el; hangsúlyozza az előnyös visszafizetési szabályok fontosságát annak érdekében, hogy a kölcsönök teljes mértékben elérhetők legyenek a hallgatók számára, gazdasági hátterüktől függetlenül;

78.  felszólítja az EBB-t, hogy projektjeinek a hárompilléres értékelési módszer keretében történő kiválasztása során szenteljen különleges figyelmet a növekedéshez és foglalkoztatáshoz való hozzájárulás első pillér szerinti kritériumának, mindenekelőtt a fiatalok foglalkoztatásának; hangsúlyozza a fiatalok foglalkoztatásának, képzésének és tanulószerződéses gyakorlati képzésének fontosságát a fenntartható, munkahelyteremtő modell felé történő elmozdulás részeként;

79.  emlékeztet Katainen alelnök azon vállalására, hogy nemcsak az infrastruktúra tekintetében, hanem a fiatalok foglalkoztatása és oktatása terén is növelni fogja az EBB potenciálját, valamint felszólítja az EBB-t, hogy következő éves jelentésében térjen ki az e téren elért eredményekre; véleménye szerint a fiatalok foglalkoztatása terén már megkezdett intézkedéseket gyorsabban kell végrehajtani, és fokozatosan ki kell bővíteni;

80.  meggyőződése, hogy az EBB-nek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében már megkezdett intézkedéseken túlmenően is jelentős mértékben be kell ruháznia a fiatalabb generáció számára fenntartható munkahelyeket teremtő intézkedésekbe;

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EBB-nek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 72. E, 2014.3.11., 51. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0057.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0201.
(4) HL C 349. E, 2013.11.29., 27. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0161.
(6) HL L 177., 2012.7.7., 1. o.
(7) HL L 280., 2011.10.27., 1. o.
(8) Lásd: Observatori de l’Ebre (CSIC, URLL). Evaluación de Impacto Ambiental (SGEA/SHG; Ref.: GAD/13/05) -‘Almacenamiento subterráneo de gas natural Amposta (Permiso Castor) Tarragona); IAM 2109-07 - Estudio elaborado por la Dirección General de Política Ambiental y Sostenibilidad del Departamento de Medio Ambienta y Vivienda de la Generalitat de Catalunya sobre el estudio de impacto ambiental del Proyecto de almacén subterráneo de gas natural Castor’; és Simone Cesca, Francesco Grigoli, Sebastian Heimann, Álvaro González, Elisa Buforn, Samira Maghsoudi, Estefania Blanch y Torsten Dahm (2014): ‘A 2013. szeptember–októberi spanyolországi tengeri szeizmikus sorozat: gázbefecskendezés által előidézett szeizmicitás?”, Geophysical Journal International (Nemzetközi Geofizikai Szakfolyóirat), 198., 941–953.
(9) Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tőkeemeléséről hozott döntés nyomán kibocsátott további részvényeknek az Európai Unió általi lejegyzéséről szóló, 2011. november 16-i 1219/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat 8. preambulumbekezdése (HL L 313., 2011.11.26., 1. o.).
(10) Az európai ombudsman határozata az Európai Beruházási Bank ellen benyújtott 178/2014/AN számú panasszal kapcsolatos vizsgálat lezárásáról – http://www.ombudsman.europa.eu/cases/decision.faces/en/58171/html.bookmark
(11) http://newati.publishwhatyoufund.org/2013/index-2013/results/
(12) Az 1219/2011/EU határozat 13. preambulumbekezdése.
(13) http://www.ombudsman.europa.eu/cases/draftrecommendation.faces/en/58471/html.bookmark
(14) Az 1219/2011/EU határozat 3. cikke.


2005.évi milánói világkiállítás: Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia
PDF 297kWORD 116k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása a 2015-ös milánói világkiállításról: „Bolygónk élelmezése – életre szóló energia” (2015/2574(RSP))
P8_TA(2015)0184B8-0360/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel arra, hogy a Kiállítások Nemzetközi Irodájának döntése értelmében 2015. május 1-től október 30-ig „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia” témában világkiállítás megrendezésére kerül sor Milánóban,

–  tekintettel a Bizottság 2015-ös milánói világkiállításon való részvételéről szóló 2013. május 3-i bizottsági határozatra (C(2013)2507),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az EU részvétele a 2015. évi, »Bolygónk élelmezése: életre szóló energia« témában megrendezett milánói világkiállításon” című, 2013. május 3-i közleményére (COM(2013)0255),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Parlament támogatásával működő európai uniós tudományos operatív bizottság tevékenységére, amely 2014. március 21-én vette kezdetét azzal a céllal, hogy szakértői tanácsadással szolgáljon az élelmezés- és táplálkozásbiztonsági kihívásokról, és útmutatást adjon a 2015-ös világkiállítás programjával kapcsolatban,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek által 2000 szeptemberében elfogadott millenniumi fejlesztési célokra és az ENSZ következő Közgyűlése által 2015 szeptemberében elfogadandó fenntartható fejlesztési célok tervezetére,

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) „World agriculture towards 2030/2050: the 2012 revision” (A világ mezőgazdasága a 2030/2050-es években – 2012-es felülvizsgálat) című kiadványára,

–  tekintettel arra, hogy a FAO 2014-et a családi gazdálkodás nemzetközi évévé nyilvánította,

–  tekintettel arra, hogy a FAO 2015-öt a talajok nemzetközi évévé nyilvánította,

–  tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” című 2012. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 25. cikkére, amely a megfelelő életszínvonalhoz való jog részeként ismeri el az élelemhez való jogot,

–  tekintettel a „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia” címmel megrendezésre kerülő 2015-ös milánói világkiállításról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000016/2015 – B8-0109/2015),

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a 2015-ös milánói világkiállítás témája „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia”, és mivel az esemény komoly ösztönzést adhat az élelmiszertermelés és ‑elosztás javításáról és az élelmiszer-pazarlás kezeléséről folytatott vitához, és segítheti, valamint javíthatja a már létező pozitív szempontok érvényesülését az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, az alultápláltság és a helytelen táplálkozás problémájának kezelése terén, egyensúlyt teremtve a kínálat és a fogyasztás között;

B.  mivel a 2015-ös milánói világkiállítás témája lehetőséget ad annak átgondolására és megfontolására, hogy miként lehetne megoldást találni a globalizált világ ellentmondásaira, tekintettel arra, hogy a FAO adatai szerint 898 millió alultáplált ember éhezik, miközben 1,4 milliárd ember túlsúlyos – köztük 500 millióan elhízottak –, amely helyzet társadalmi és gazdasági károkat okoz, és némely esetben drámai következményekkel jár az emberi egészségre nézve;

C.  mivel a 2015-ös milánói világkiállítás egybeesik a millenniumi fejlesztési célok és a talajok nemzetközi ENSZ-évének céldátumával, és inspirálóan kellene hatnia arra a vitára, amely az új fenntartható fejlesztési célokat övezi, amelyek végleges tervezete jelenleg a tárgyalási szakaszban van és amelyek központi témái közé tartozik a mezőgazdaság, valamint az élelmiszer- és táplálkozásbiztonság;

D.   mivel a 2015. évi milánói világkiállítás témái között a halászat is szerepel, amely a mezőgazdasághoz hasonlóan kapcsolódik az élelmezés, az élelmiszer-ellátás függetlensége és a fenntarthatóság kérdéseihez;

E.  mivel a 2015-ös világkiállításon elkészül a milánói charta, amelyet a 2015-ös világkiállítás örökségeként és a millenniumi fejlesztési célokról szóló nemzetközi vitához való hozzájárulásként az ENSZ főtitkára elé kell terjeszteni;

F.  mivel a világkiállítás témáinak középpontjában főleg a mezőgazdasági ágazat áll, amely egyben az Unió gazdaságának egyik sarokköve is, mivel a mezőgazdasági export az Unió teljes külkereskedelmének kétharmadát teszi ki, és mivel továbbra is az Unió a világ első mezőgazdasági exportőre, és az Unió élelmiszeriparának forgalma megközelíti az évi 1 billió eurót, és négymilliónál is több embernek ad munkát;

G.  mivel a halászat a mezőgazdasághoz hasonlóan a gazdaság kulcseleme, először is a behozatal tekintetében, hiszen az EU a világ vezető importőre a halászati és akvakultúra-termékek területén, az uniós kivitel értéke évi pedig 4,1 milliárd euró, másodszor mert a halászati ágazat 116 094 embert, az akvakultúra 85 000 embert, a halfeldolgozó ágazat pedig 115 651 embert lát el munkával;

H.  mivel a „Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia” olyan átfogó téma, amely magában foglalja mindazon gazdasági és termelő tevékenységeket, amelyek hozzájárulnak a táplálkozás és a fenntarthatóság garantálásához;

I.  mivel a bolygó élelmiszer-ellátásáról folyó vitának ki kell terjednie a halászati ágazatra is, hiszen az biztosítja a tengerből származó élelmiszereket, egyensúlyt teremtve az ellátás és az erőforrások elfogyasztása között;

J.  mivel a 2015. évi világkiállítással foglalkozó uniós tudományos operatív bizottság szükségét látja új ismeretek szerzésének néhány konkrét területen, továbbá annak, hogy a nyilvánosság oktatás és kommunikáció révén több ismeretet szerezzen az élelmiszerekről és a mezőgazdasági, a kék gazdaság alkotta és a halászati ágazaton belüli élelmiszer-előállításról annak érdekében, hogy a polgárokban tudatosuljon az élelmiszerekkel kapcsolatos választásaik globális hatása;

K.  mivel alapvető fontosságú a civil társadalom hozzájárulása a 2015-ös világkiállítás témáiról folytatott vitához, és támogatni kell az itteni tapasztalatokat és kezdeményezéseket abbéli törekvésükben, hogy jelentős nemzetközi vitát bontakoztassanak ki és iránymutatásokat fektessenek le az élelmiszerekkel és a táplálkozással kapcsolatos globális válságok enyhítése érdekében;

L.  mivel az egészséges talaj nemcsak az élelmiszer-, üzemanyag-, rost- és gyógyászatitermék-előállítás alapja, hanem nélkülözhetetlen eleme az ökoszisztémának is, hiszen kulcsszerepet tölt be a szénkörforgásban, a víz tárolásában és szűrésében, valamint hozzájárul az árvizek és az aszályok leküzdéséhez;

M.  mivel az óceánok, a tengerek és a belföldi vízfolyások értéket képviselnek az egészséges táplálkozás szempontjából, és mivel védelmük túlélésünk érdekében elsőrendű fontosságú; mivel a halászat és az akvakultúra biztosítja a világlakosság 10–12%-ának megélhetését;

N.  mivel a 2015-ös világkiállítás teljes átláthatóságának biztosítását szolgáló Open Expo (nyílt világkiállítás) platform nyílt formában tesz közzé minden, a rendezvény irányítására, szervezésére és lebonyolítására vonatkozó információt, és emiatt helyes átláthatósági gyakorlatnak tekinthető;

O.  mivel a FAO becslése szerint a világ 7 milliárdról 9,1 milliárdra növő népessége 2050-re az élelmiszerkínálat 70%-os növelését fogja igényelni, bár ugyanez az előrejelzés azt vetíti előre, hogy pusztán a termelésnövekedés nem lesz elég ahhoz, hogy mindenki számára biztosítható legyen az élelmezésbiztonság;

P.  mivel a FAO szerint az éhezők száma 2010-ben elérte a 925 milliót; és az öt év alatti gyermekek elhalálozása az esetek több mint egyharmadában összefügg az alultápláltsággal;

Q.  mivel a FAO becslései szerint a megművelhető földterületek mérete 2050-ig csak 4,3%-kal nő;

R.  mivel a feltörekvő országok egy főre eső jövedelmének növekedése a magasabb fehérjetartalmú – többek között állati fehérjét tartalmazó – termékek és a feldolgozott élelmiszerek fogyasztása irányába változtatja az étkezési szokásokat, ami ahhoz vezet, hogy az étrendek világszerte a gazdagabb népességek mintája felé konvergálnak;

S.  mivel az élelmiszer-biztonság számára a fehérjetermelés jelenti az egyik legnagyobb kihívást, és mivel ebből következően a halászatnak, illetve a kék gazdaság egészének kulcsszerep jut, különösen az algakutatás tekintetében;

T.  mivel a hal kritikus forrása az étrendi fehérjéknek és a mikrotápanyagoknak azon közösségek számára, amelyek nem könynen jutnak hozzá más tápanyagforrásokhoz; mivel a világ számos részében a tengeri erőforrásokhoz kapcsolódó megélhetés és táplálkozási előnyök helyi jellegűek, és az érintett közösségek a lakóhelyükhöz közeli parti vizeken és szárazföldi vízterületeken folytatnak halászatot;

U.  mivel az állati termékeket nagy arányban tartalmazó étrendek egyértelműen több erőforrást igényelnek, mint azok az étrendek, amelyeket a növényi termékek nagy aránya jellemez;

V.  mivel a fejlődő országokban a mezőgazdaság a munkaerő több mint 70%-ának – főként nőknek – biztosít foglalkoztatást és megélhetést; mivel a Világbank becslése szerint a mezőgazdasági ágazat növekedése kétszer olyan hatékony a szegénység csökkentése szempontjából, mint az egyéb ágazatok növekedése;

W.  mivel a FAO szerint a halászat 2012-ben mint elsődleges ágazat, illetve az akvakultúra mintegy 58,3 millió embernek adott munkát; mivel 2012-ben a halászatban mint elsődleges ágazatban közvetlenül foglalkoztatott személyek több mint 15%-a nő volt; mivel a halászat és az akvakultúra együttvéve a világlakosság 10–12%-ának megélhetését biztosítja;

X.  mivel az Unió egyes területein még mindig bizonytalan az élelmiszer-ellátás, és mivel Unió-szerte 79 millióan még mindig a szegénységi küszöb alatt élnek, miközben 124,2 millió embert – azaz 24,8%-ot – veszélyeztet a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés, amely adat 2011-ben 24,3% volt;

Y.  mivel csak a fejlődő országok fele (118 közül 62) halad jó úton a millenniumi fejlesztési célok teljesítése felé;

Z.  mivel az élelemhez és a helyes táplálkozáshoz való jog alapvető fontosságú a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; mivel a táplálkozás kapcsolódik a legtöbb – ha nem is minden – millenniumi fejlesztési célhoz, melyek maguk is szorosan összefüggnek egymással;

AA.  mivel különböző nemzetközi jogi eszközök az élelemhez való jogot más emberi jogokkal, többek között az élethez, a megélhetéshez, az egészséghez, a tulajdonhoz, az oktatáshoz és az ivóvízhez való joggal kapcsolják össze;

AB.  mivel az elmúlt három évtized folyamán drasztikusan csökkent a hivatalos fejlesztési támogatáson (ODA) belül nemzetközi szinten a mezőgazdaságnak juttatott rész;

AC.  mivel az élelmezés- és táplálkozásbiztonság nemcsak az élelmiszerek elérhetőségét jelenti, hanem az élelemhez és az elfogyasztott élelmiszerekre vonatkozó pontos információkhoz való jogot, továbbá az egészséges táplálékhoz való egyetemes és fenntartható hozzáférést jelenti, ami egyéb tényezőket, például a szennyvízelvezetést, a higiéniát, a védőoltásokat és a féregtelenítést is magában foglalja;

AD.  mivel az éhezés és az alultápláltság a legfőbb elhalálozási okok, és a világ békéjére és biztonságára is ezek jelentik a legnagyobb fenyegetést;

AE.  mivel az ingadozó élelmiszerárak negatív következményekkel járnak az élelmiszer-biztonságra és az élelmiszer-ellátási láncra;

AF.  mivel a gazdasági világválság, az égbe szökő élelmiszer- és üzemanyagárak számos fejlődő országban, különösen a legkevésbé fejlett országokban rontották az élelmiszerellátást, részben megsemmisítve a szegénység felszámolása terén az utóbbi évtizedben elért eredményeket;

AG.  mivel a fejlődő országok mezőgazdasági és haltermék piacainak törékenysége túlságosan kiszolgáltatottá teszi az élelmiszerellátást a természeti katasztrófákkal, konfliktusokkal vagy népegészségügyi válsághelyzetekkel szemben;

AH.  mivel az élelmiszerrendszer hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és az visszahat rá, ami következményekkel jár a természeti erőforrások rendelkezésre állására és a mezőgazdasági, halászati és ipari termelés feltételeire nézve;

AI.  mivel az éghajlatváltozás által okozott természeti katasztrófák súlyos hatást gyakorolnak az EU tagállamaira és a tengeren túli országokra, veszélybe sodorva az élelmezésbiztonságot és az élelmiszer-önrendelkezést, különösen a már egyébként is kiszolgáltatott helyzetekben;

AJ.  mivel az Európai Bizottság becslése szerint világszerte az élelmiszerek 30%-a elvész vagy elpazarolják, és az Európai Unió éves élelmiszer-pazarlása megközelítőleg 89 millió tonna vagy 179 kg/fő, ami – hacsak nem kerül sor megelőző lépésekre – 2020-ig megközelítőleg 126 millió tonnára, vagyis 40%-kal fog nőni;

AK.  mivel az élelmiszerlánc megfelelőbb irányítása hatékonyabbá tenné a földhasználatot és a vízkészletekkel való gazdálkodást, előnyökkel járna az egész mezőgazdasági és halászati ágazat számára világszerte, valamint jelentősen hozzájárulna az alultápláltság és a helytelen táplálkozás elleni küzdelemhez a fejlődő országokban;

AL.  mivel a halak visszadobása értékes élő erőforrások céltalan elpazarlását jelenti és jelentős szerepet játszik a tengerben élő populációk kimerülésében; mivel a visszadobás számos kedvezőtlen ökológiai hatással járhat a tengeri ökoszisztémák vonatkozásában, a táplálékhálózatok és az élőhelyek globális rendszerének változásai folytán, ami a továbbiakban a jelenlegi halászati tevékenységek fenntarthatóságát veszélyeztetheti;

AM.  mivel az éhezés, a helytelen táplálkozás és az alultápláltság párhuzamosan léteznek a rendkívül gyakori elhízottsággal és a kiegyensúlyozatlan étrendek okozta betegségekkel, amelyek társadalmi és gazdasági károkat okoznak, és némely esetben drámai következményekkel járnak az emberi egészségre nézve;

AN.  mivel a beruházási kereskedelmi megállapodások káros következményekkel járhatnak az élelmezésbiztonságra és a hiányos táplálkozásra nézve, amennyiben a szántóföldek magánbefektetőknek történő bérbe adása vagy eladása azt eredményezi, hogy a helyi lakosság nem fér hozzá a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen termelési erőforrásokhoz, vagy nagy mennyiségű élelmiszert exportálnak és adnak el nemzetközi piacokon, és ezáltal a fogadó állam még inkább függővé – és még kiszolgáltatottabbá – válik a nemzetközi piacokon tapasztalható nyersanyagár-ingadozások tekintetében;

AO.  mivel az éhezés nem szüntethető meg fenntarthatóan azáltal, hogy egyszerűen mindenki számára elegendő élelmiszert biztosítunk; mivel ez csak akkor érhető el, ha lehetővé tesszük a mezőgazdasági kistermelők és a kisebb halászati üzemek számára, hogy a földet, illetve vizet hasznosítsák, fenntartva a méltányos kereskedelmi rendszereket és megosztva a tudást, az innovációt és a fenntartható gyakorlatokat;

AP.  mivel időszerű elismerni, hogy a mezőgazdasági termelők és a halászok, és különösen a családi gazdaságok és halászat alapvető szerepet töltenek be a világ élelmiszerbiztonságának biztosításában;

AQ.  mivel különösen fontos annak elismerése, hogy a halászok és haltenyésztők alapvető szerepet töltenek be Európa parti területein, illetve szigetein;

AR.  mivel időszerű elismerni a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a halászat többfunkciós szerepét, tekintettel arra, hogy az élelmiszer-előállítás mellett kulcsfontosságú szerepet töltenek be a közjólét előállításában, a tájak minősége, a biológiai sokféleség, az éghajlati stabilitás, az óceánok minősége, valamint az áradások, aszályok és erdőtüzek hatásai csillapításának területén;

1.  hangsúlyozza, hogy a következők szükségesek az élelmezésbiztonság területén felmerülő kihívásnak való megfelelés tekintetében: erős és fenntartható mezőgazdasági és halászati ágazat Unió-szerte, virágzó és sokszínű vidéki gazdaság, tiszta környezet és családi gazdaságok, melyeket szilárd, méltányosabb, nemzetközileg fenntartható és megfelelően finanszírozott közös agrárpolitika támogat;

2.  hangsúlyozza, hogy ugyancsak fontos a fenntartható és megfelelően finanszírozott közös halászati politika végrehajtása, valamint az uniós kereskedelmi és halászati politikák közötti koherencia biztosítása;

3.  úgy véli, hogy a környezeti fenntarthatóság csak úgy biztosítható, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése érdekében tett erőfeszítések csak akkor lesznek sikeresek, ha a mezőgazdasági üzemek fenntartható gazdasági feltételek között működhetnek, és ösztönzik a mezőgazdasági termelők földhöz, hitelhez és képzéshez jutását;

4.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a 2015-ös milánói világkiállítás „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia” témája által kínált alkalmat arra, hogy kötelezettségvállalásokat tegyenek a megfelelő, egészséges, fenntartható és tájékozottságon alapuló táplálkozáshoz való jog biztosítására;

5.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2015. évi világkiállítás „EU pavilonja” tudatosítsa az emberekben, hogy sürgető problémákat kell orvosolni az élelmiszerellátási lánc egészében, ide értve az élelmiszer-termelés, -elosztás és -fogyasztás hosszú távú fenntarthatóságát, az élelmiszer-pazarlást és a hiányos táplálkozás, a helytelen táplálkozás és az elhízás problémája elleni küzdelmet;

6.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerhez való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha minden ember megfelelő, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek kielégítéséhez;

7.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerhez való hozzáférés a szegénység és egyenlőtlenség csökkentésének, továbbá a milleniumi fejlesztési célok elérésének előfeltétele;

8.  hangsúlyozza, hogy az alultápláltság elleni küzdelemnek és a megfelelő tápértékű élelmiszerhez való egyetemes hozzáférés biztosításának továbbra is a 2015 utáni menetrend legfontosabb céljai közé kell tartoznia az éhezés felszámolására irányuló célkitűzésen belül, melynek keretében külön hangsúlyt kell kapnia az alultápláltság minden formája 2030-ig történő megszüntetésének;

9.  úgy véli, hogy az élelmiszerpiacok fokozott ingadozása problémákat jelent a fenntarthatóság szempontjából és szükségessé teszi mind az élelmiszerellátás biztonságának növelését, mind az élelmiszer-termelés környezeti fenntarthatóságának javítását célzó intézkedéseket, a természeti erőforrások szűkösségének kezelése, valamint a kutatás és az innováció mezőgazdaság és halászat területén való előmozdítása révén;

10.  úgy véli, hogy a megfelelő intézményi, szabályozási és felügyeleti keretek előmozdíthatják a szilárd, fenntartható, méltányos, megfizethető és változatos mezőgazdasági és halászati piaci rendszerek kialakítását lehetővé tévő környezetet;

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell a kereskedelmi, mezőgazdasági és halászati főigazgatóságai által hozott szakpolitikai döntések közötti összhangról, a viszonosság biztosítása érdekében a higiéniai és fenntarthatósági követelmények területén;

12.  véleménye szerint elő kell mozdítani a kisüzemi gazdálkodást, a bio-, a magas természeti értékű vagy a faalapú mezőgazdaságot, mivel ezek a modellek különösen hatékony módon teszik fenntarthatóbbá a világ élelmiszertermelését;

13.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a hatékonyabb mezőgazdasági gyakorlatokat – például az agroökonómiai és diverzifikációs megközelítéseket – és a fejlettebb, fenntartható mezőgazdasági erőforrás-gazdálkodást, annak érdekében, hogy csökkenjenek a mezőgazdasági termelés inputköltségei és a táplálék pazarlása, elősegítse a tudás és az innováció átadását, fokozza az erőforrás-hatékonyságot és növelje a növények sokféleségét és a mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságát;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy a tápanyagok, a víz és az energia hatékonyabb felhasználása, a víz és a termőföld erőforrásainak megőrzésére fordított nagyobb figyelem, a növényvédelemben alkalmazott további biológiai megoldások és a terméshozam környezeti hatások csökkentése mellett elérhető növelésére irányuló kutatás előmozdítása révén támogassa a part menti vizek minőségére, a földek művelésére és az élelmiszertermelés fenntartható növelésére irányuló kutatást;

15.  aggodalmának ad hangot a földfoglalás jelenségének megjelenésével, és annak a fejlődő országok élelmezésbiztonságára, a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelők jövőjére gyakorolt hatásaival kapcsolatban;

16.  kifejezi aggodalmát a jogszerűtlen halászat terjedése miatt a világban, mert az igen súlyos hátrányos következményekkel járhat a környezet, a biológiai sokféleség és a gazdaság tekintetében;

17.  kéri a Bizottságot, hogy hívja fel a tagállamok figyelmét és ösztönözze őket a fenntarthatóság szempontjából kulcsfontosságú termőföld erőforrásként történő felhasználására, mivel az nélkülözhetetlen az élelmiszer- és táplálkozásbiztonság megvalósítása, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, valamint általában véve a fenntartható fejlődés szempontjából;

18.  hangsúlyozza a talaj állapotromlása kezelésének fontosságát, mivel az súlyosbítja a szegénységet és az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát;

19.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó globális önkéntes ENSZ-FAO-iránymutatások végrehajtását mind a befektetők, mind a célországok körében;

20.  felszólítja az olasz kormányt, hogy a 2015-ös világkiállítás helyszíneinek fenntartható újrahasználatára vonatkozóan javasoljon és dolgozzon ki projekteket;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a FAO azon célkitűzéseinek globális megvalósítását, amelyek a fenntartható családi gazdaságoknak kedvező mezőgazdasági, környezeti és szociális politikák fejlesztésére irányulnak;

22.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerlánc mentén tapasztalható jelenlegi egyensúlyhiány fenyegeti az élelmiszer-termelés fenntarthatóságát és fokozott átláthatóságot és méltányosságot követel meg a láncban, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és egyéb piactorzulások felszámolását annak érdekében, hogy a gazdálkodók méltányos jövedelemben részesüljenek, valamint hogy az élelmiszer-ellátási láncban tisztességes haszon keletkezzen és méltányos árak alakuljanak ki, a mezőgazdasági ágazat pedig életképes legyen, és biztosítsa az élelmezésbiztonságot; ennélfogva felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést e célok mielőbbi elérésének biztosítására;

23.  fontosnak tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok olyan politikát folytassanak, amelyek szembeszállnak azokkal a tisztességtelen gyakorlatokkal, amelyek létét az Európai Bizottságnak az élelmiszer-ellátási lánc javításával foglalkozó magas szintű fóruma is elismerte;

24.  hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság garantálása érdekében határozottan küzdeni kell a termőföldek elvesztése és a marginális mezőgazdasági területek elhagyása ellen;

25.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-biztonság fenntartása érdekében erőteljesen küzdeni kell a jogszerűtlen halászat ellen;

26.  hangsúlyozza a vidékfejlesztés egyes területek gazdasági és társadalmi növekedésében betöltött központi szerepét és sürgeti a fiatal mezőgazdasági termelők támogatását;

27.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy folytassa munkáját egy ambiciózus nemzetközi megállapodás kidolgozása felé, amely kitér az élelmiszeripar szerepére az éghajlatváltozás enyhítésében, tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21., 2015-ös párizsi konferenciáján folytatandó nemzetközi párbeszédre;

28.  felhívja a Tanácsot, hogy ismerje el a teljes mezőgazdasági ágazatnak az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésében és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban betöltött szerepét;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy küzdjön az élelmiszer-pazarlás ellen ambiciózus, világosan meghatározott és kötelező célkitűzések révén, bátorítva a tagállamokat, hogy az élelmiszer-ellátási lánc minden szintjén lépjenek fel az élelmiszer pazarlása ellen, a szántóföldektől kezdve egészen a fogyasztók asztaláig;

30.  bátorítja a tagállamokat az élelmiszer-pazarlás, valamint az egészséges és kiegyensúlyozott, a helyi mezőgazdasági termékeket előnyben részesítő táplálkozás fontossága vonatkozásában a polgárok oktatására, a bevált gyakorlatok támogatására és terjesztésére, elemzések végzésére és társadalmi kampányok kezdeményezésére, kijelölve a 2016-os évet az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem európai évének;

31.  úgy véli, hogy fontos párbeszédet kezdeményezni az érintettekkel annak biztosítása érdekében, hogy az eladatlan és biztonságos, fogyasztható élelmiszert rendszeresen elérhetővé tegyék a karitatív szervezetek számára;

32.  sürgeti a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy népszerűsítsék továbbra is – már iskolás kortól kezdve – az egészséges élelmiszereket, a tudatos táplálkozást, valamint a táplálkozásra vonatkozó minőségi és fenntarthatósági normákat mind a kutatás, mind pedig – a felelős és egészséges életmódra ösztönözve – az oktatás tekintetében, továbbá a hiányos és a helytelen táplálkozás felszámolását és az elhízás megelőzését szolgáló szakpolitikák továbbfejlesztése révén;

33.  hangsúlyozza az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozásra való nevelés előmozdításának fontosságát, többek között a helyi termények és a hagyományos étrend megismertetése és támogatása révén;

34.  határozottan javasolja, hogy az egész élelmiszerrendszert – amelynek a mezőgazdaság is részét képezi – a kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, éghajlati és energiapolitikákkal együtt egy, az emberi jogokon alapuló megközelítés értelmében működtessék, és hogy az Európai Unió legyen ennek élharcosa;

35.  kéri ezért, hogy az élelmiszer-ellátás bizonytalansága elleni küzdelmet célzó valamennyi szakpolitikába kerüljön bele a nemi dimenzió és a női szerepvállalás megerősítésének előmozdítása;

36.  ismét hangsúlyozza a mezőgazdaság és a halászat támogatásának jelentőségét a fejlődő országokban és annak fontosságát, hogy az EU tengerentúli hivatalos fejlesztési támogatásának (ODA) megfelelő részét a mezőgazdasági ágazatra fordítsák; sajnálja, hogy az 1980-as évek óta drasztikusan csökkent a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatás szintje, és üdvözli, hogy felismerték e tendencia megfordításának szükségességét;

37.  úgy véli, hogy fontos a nők helyzetének javítása a mezőgazdaságban, különösen az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokban (AKCS-országokban), mivel a tapasztalatok szerint a vidéki nők szerepvállalásának előmozdítása és az ebbe való befektetés jelentősen növeli a termelékenységet, valamint csökkenti az éhezést és az alultápláltságot;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben azokat az együttműködési programokat, amelyek középpontjában a környezeti szempontból fenntartható és a helyi lakosság élelmezését célzó kisüzemi gazdaságok támogatására szolgáló mikrohitelek állnak;

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a 2015-ös milánói világkiállításon részt vevő tagállamok felelős biztosainak.

(1) HL C 136. E, 2012.5.11., 8. o.
(2) HL C 227. E, 2013.8.6., 25. o.


A nigériai helyzet
PDF 282kWORD 102k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása a nigériai helyzetről (2015/2520(RSP))
P8_TA(2015)0185RC-B8-0370/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nigériáról szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen az e tárgyról szóló legutóbbi, 2015. január 14-én tartott plenáris vitára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini 2015. január 8-i és 19-i, március 31-i, valamint április 14-i és 15-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a Tanács 2015. február 9-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság 2014. május 28-i 583/2014/EU végrehajtási rendeletére(1), amely felvette a Boko Haramot azon személyek, csoportok és szervezetek listájára, amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik,

–  tekintettel a 2014. november 27-én, Abujában rendezett ötödik Nigéria–EU miniszteri párbeszédre,

–  tekintettel az EU és az Európai Parlament választási megfigyelő misszióinak előzetes következtetéseire,

–  tekintettel a 2015. január 20-án, Niameyben rendezett regionális biztonsági konferenciára,

–  tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak az Északkelet-Nigériában zajló folyamatos erőszakról és a romló biztonsági helyzetről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának arról szóló nyilatkozataira, hogy a Boko Haram tagjait háborús bűncselekményekkel lehetne megvádolni,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai chartájára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság 1999. május 29-én elfogadott alkotmányára és különösen IV. fejezetének rendelkezéseire,

–  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és az ahhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a Cotonoui Megállapodás),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely előírja a politikák fejlesztési célú koherenciája elvének figyelembevételét az Unió valamennyi külső politikájában,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Nigéria a legnépesebb és etnikailag a legsokszínűbb afrikai ország, amelyet jelentős regionális és vallási különbségek, erős észak–déli megosztottság, valamint súlyos gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek jellemeznek;

B.  mivel Nigéria az afrikai kontinens legnagyobb gazdasága és az EU egyik fő kereskedelmi partnere, mivel azonban óriási erőforrásai ellenére Nigéria egyike a világ legegyenlőtlenebb országainak, ahol a népesség több mint 70%-a kevesebb mint 1,25 amerikai dollárnak megfelelő összegből gazdálkodik naponta és Nigéria lakosságának 10%-a ellenőrzi az ország vagyonának és erőforrásainak több mint 90%-át;

C.  mivel a Boko Haram által 2015. január 3. és 8. között végrehajtott támadások Bagára és tizenhat környező városra és falura irányultak, és a műholdfelvételek szerint közel 3 700 épületet romba döntöttek, valamint több ezer ember életét kioltották;

D.  mivel a Boko Haram Északkelet-Nigériában számos várost foglalt el és tartott megszállva, és folytatja a polgári személyek – többek között sok gyerek – erőszakos besorozását; mivel a Boko Haram erőszakos cselekedetei 2009 óta több mint 22 000 emberéletet követeltek, különbségtétel nélkül támadva keresztényeket, mérsékelt muszlimokat, illetve valójában mindenkit, aki nem osztja dogmatikus, szélsőséges nézeteit; mivel 2015 márciusában a Boko Haram hűséget esküdött az Iszlám Állam elnevezésű csoportnak; mivel 2015. március 27-én több száz holtestet találtak az északkeleti Damasak városában, akik nyilvánvalóan a Boko Haram felkelés áldozatául estek;

E.  mivel 2014 áprilisában a Borno állambeli Cibokból, egy állami iskolából több mint 270 lányt raboltak el; mivel többségük továbbra sem került elő és a nemi erőszak, a rabszolgaság és a kényszerházasság komoly kockázatának vannak kitéve; mivel a Boko Haram azóta további több száz embert rabolt el; mivel 2015. április 28-án mintegy 300 nőt és leányt mentettek meg a Sambisa erdőben;

F.  mivel az ENSZ becslései szerint a Borno, Yobe és Adamawa államban folyó erőszak miatt 1,5 millió ember – köztük 800 000 gyermek – hagyta el lakóhelyét, és a felkelés több mint hárommillió embert érintett;

G.  mivel az erőszak elől több mint 300 000 nigériai menekült át Északnyugat-Kamerunba és Délnyugat-Nigerbe, és mivel több száz nigériai az életét kockáztatja az Európai Unióba vezető migrációs útvonalakon annak reményében, hogy jobb gazdasági, társadalmi és biztonsági életkörülmények közé juthat;

H.  mivel a Boko Haram célja, hogy Észak-Nigériában teljes mértékben iszlám államot hozzon létre, beleértve a saría bíróságok felállítását, valamint a nyugati oktatás betiltását;

I.  mivel a fokozódó bizonytalanság miatt a mezőgazdasági termelők nem képesek földterületeik művelésére vagy terményeik betakarítására, hiszen félnek a Boko Haram támadásaitól, és ez a helyzet tovább súlyosbítja a bizonytalan élelmiszer-ellátást;

J.  mivel a támadások száma, többek között a gyermekek öngyilkos merénylőként való alkalmazása egyre emelkedik, és mivel nagy kiterjedésű területen követik el őket, valamint a szomszédos országokban, Csádban és Kamerunban is;

K.  mivel a nigériai hatóságok kezdeti válaszlépései teljességgel elégtelennek bizonyultak, és bizalmatlanságot keltettek a lakosságban az ország intézményeivel szemben; mivel az előző kormány alatt a nigériai hatóságok tömeges bebörtönzéseket és letartóztatásokat, bírósági eljárás nélküli kivégzéseket hajtottak végre, és számos további módon megsértették a nemzetközi jogot;

L.  mivel a Boko Haram vezette lázadás szomszédos országokra való átterjedése rávilágít a fokozottabb regionális együttműködés és válaszlépések fontosságára;

M.  mivel Nigéria kulcsszerepet játszik a regionális és az afrikai politikában, és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségén (ECOWAS) keresztül a regionális integráció egyik hajtóereje;

N.  mivel a kőolajból származó bevételek folyamatosan csökkennek, és gazdasági válság fenyeget, és mivel bizonyos becslések szerint Nigériában évente 3–8 milliárd dollárnyi kőolajat lopnak el; mivel a több évtizedes rossz gazdasági kormányzás, instabilitás és korrupció hátráltatta a nigériai oktatásba és szociális szolgáltatásokba irányuló befektetéseket;

O.  mivel az oktatás, az írni-olvasni tudás, a nők jogai, a társadalmi igazságosság és az állami bevételek társadalmon belüli, adórendszeren keresztül történő tisztességes elosztása, az egyenlőtlenség mérséklése, valamint a korrupció és az adóelkerülés elleni küzdelem kulcsfontosságú a fundamentalizmus, az erőszak és az intolerancia elleni küzdelem szempontjából;

P.  mivel a terrorizmus globális fenyegetést jelent, de a globális közösség arra irányuló erőfeszítései, hogy többet tegyenek a Boko Haram ellen Nigériában, bizonyos mértékben a választások teljes mértékű hitelességétől, elszámoltathatóságától és átláthatóságától függtek;

Q.  mivel a nigériai demokrácia még mindig fiatal és törékeny, amely a 2011-es választások eredményeit követően szélsőséges erőszakkal és a szavazatok manipulálásának vádjával találta szemben magát;

R.  mivel a Független Nemzeti Választási Bizottság (INEC) 2015. február 14-ről és 28-ról 2015. március 28-ra és április 11-re halasztotta a választásokat, hogy a kormány katonai fellépést indíthasson a Boko Harammal szemben, és mivel 2015 márciusában regionális válaszlépések kezdődtek;

S.  mivel a csádi hadsereg Nigériával és Kamerunnal karöltve a Boko Harammal szembeni legfontosabb erő, és mivel elismeri a hadseregnek a Boko Haram terroristáival szembeni fellépését Gamboru Ngalában, Malam Fatoriban és Kangalamban; mivel a terrorizmus elleni küzdelem terén elismeri a hadsereg által hozott nagy áldozatot; mivel az Európai Parlament teljes szolidaritását fejezi ki a sebesültekkel és az áldozatok családtagjaival;

T.  mivel a választási kampányra feszült légkörben került sor, és jelentések érkeztek a választásokkal összefüggő erőszakos cselekményekről az ország minden részéből, különösen délről és dél-nyugatról, továbbá a Boko Haram szavazók elriasztására irányuló támadásairól, a kampány szabályainak megsértéséről és a szavazók befolyásolásáról;

U.  mivel a helyi és nemzetközi – köztük uniós – megfigyelők rendszerszintű hiányosságokat állapítottak meg, különösen a szavazatszámlálás, a hatalommal való visszaélés és az erőszak alkalmazása tekintetében; mivel ugyanakkor szisztematikus manipulációt nem figyeltek meg;

V.  mivel az Európai Unió a nigériai kormány felkérésére hosszú távú választási megfigyelő missziót küldött az országba, amely magában foglalta az Európai Parlament küldöttségét is; mivel az ilyen missziókat az Afrikai Unió, a Nemzetek Közössége és az ECOWAS küldte;

W.  mivel 2015. március 31-én Muhammadu Buhari tábornokot, az ellenzéki All Progressives Congress (APC) párt elnökjelöltjét nyilvánították a választások győztesének, a hivatalban lévő elnök pedig békésen elismerte vereségét; mivel a hat földrajzpolitikai térségből négyben az ellenzékbeli APC nyerte az elnöki, szenátusi és képviselőházi választásokat;

X.  mivel kevesebb nőt választottak meg, mint 2011-ben, ami már akkor is negatív tendenciát mutatott;

Y.  mivel a leánygyermekek 17%-át 15. életévük betöltése előtt férjhez adják, és mivel a gyermekházasságok aránya az északnyugati régióban 76%-ra rúg; mivel abszolút értékben és világméretben Nigériában a legmagasabb a női nemi szervek megcsonkítása áldozatainak száma, és a becslések szerint a 115-130 millió világszerte megcsonkított áldozat egynegyede él itt;

1.  határozottan elítéli a Nigériában zajló és egyre erősödő erőszakot, köztük a Boko Haram által elkövetett folytatódó fegyveres és bombatámadásokat, öngyilkos bombamerényleteket, a szexuális rabszolgaságot és a szexuális erőszak egyéb formáit, az emberrablásokat és más erőszakos cselekményeket, amelyek a nigériai polgári, kormányzati és katonai célpontok ellen irányultak, és amelyek miatt ezrek veszítették életüket és sebesültek meg, és százezrek hagyták el otthonukat, továbbá amelyek az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthetők;

2.  elítéli, hogy ártatlan férfiakat, nőket és gyermekeket gyilkolnak le, és vállvetve támogatja a nigériai lakosságot abban, hogy hazájában eltökélten küzdjön a terrorizmus minden formája ellen; elismeréssel adózik az újságírók és emberijog-védők munkája előtt, akik megpróbálják felhívni a világ figyelmét a Boko Haram szélsőségességére és az általuk elkövetett erőszak ártatlan áldozataira;

3.  emlékeztet arra, hogy egy év telt el azóta, hogy Chibok külterületén egy iskolából 276 leányt raboltak el, és hogy azóta az emberi jogi jogvédők szerint legalább további 2000 leányt és asszonyt raboltak el; felkéri a kormányt és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy az elrabolt személyeket felkutassák és kiszabadítsák;

4.  arra kéri az újonnan megválasztott elnököt, hogy tartsa be kampánybeli ígéreteit, és valamennyi forrást összpontosítsa a Boko Haram által folytatott erőszak leállítására, a stabilitás és a biztonság helyreállítására az ország egész területén és a terrorizmus kiváltó okainak kezelésére, valamint különösen arra, hogy tegyenek határozottabb lépéseket a belső korrupció, az állami intézményekben és a hadseregben folytatott rossz gazdálkodás és a hatékonyság hiányának leküzdésére, amelyek miatt az ország képtelenné vált arra, hogy az ország északi részén kezelje a Boko Haram pusztításait, továbbá hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek a szomszédos országokkal együttműködésben megfosztják a Boko Haramot illegális – különösen a csempészethez és embercsempészethez kapcsolódó – bevételi forrásaitól;

5.  kéri a nigériai vallási felekezeteket és vezetőket, hogy aktívan működjenek együtt a civil társadalommal és az állami hatóságokkal annak érdekében, hogy fellépjenek a szélsőségességgel és a radikalizálódással szemben;

6.  arra kéri továbbá az új nigériai hatóságokat, hogy a decentralizációval összefüggésben az északi és déli államok társadalmi és gazdasági fejlődésére vonatkozóan fogadjanak el ütemtervet a szegénység és egyenlőtlenség kezelése, a tanulási lehetőségek és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés megteremtése, valamint a kőolajból származó bevételek tisztességes elosztásának előmozdítása érdekében, amely problémák az elharapózó erőszak egyik kiváltó okát jelentik; felhívja a nigériai hatóságokat arra is, hogy hozzanak szigorú intézkedéseket a női nemi szervek megcsonkítása, a gyermekházasságok és a gyermekmunka ellen; felhívja az EU-t, hogy minden eszközzel segítse ezeket az intézkedéseket, és hozzon hatékony intézkedéseket az illegális pénzmozgások, valamint az adócsalás és az adóelkerülés megfékezésére, és az adóügyekben folytatott demokratikus nemzetközi együttműködés fokozására;

7.  üdvözli a 2015. január 20–21-i niameyi regionális csúcstalálkozón a 13 részt vevő ország által kinyilvánított eltökéltséget, különösen Csád Kamerunnal, Nigerrel és Nigériával közös katonai kötelezettségvállalását a Boko Haram jelentette terrorfenyegetés leküzdésére; szorgalmazza az említett regionális fellépés megerősítését, valamennyi meglévő eszköz felhasználásával és a nemzetközi joggal teljes mértékű összhangban; felkéri az ECOWAS-t különösen arra, hogy folytassa az új terrorizmusellenes stratégiája működőképessé tételét, különös tekintettel a fegyverek, lőfegyverek, harcosok és csempészáruk határokon átnyúló tiltott forgalmának felszámolására; figyelmeztet továbbá arra, hogy efféle együttműködés nélkül az erőszak feltehetőleg folytatódik, és az egész térség békéjét és stabilitását sodorja veszélybe; ezzel összefüggésben rámutat a Boko Haram által az Iszlám Államnak tett hűségnyilatkozatra, és annak szükségességére, hogy megakadályozzák a két terrorszervezet közötti további koordinációt vagy együttműködést, és a fenyegetés továbbterjedését;

8.  üdvözli az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának kezdeményezéseit, és felhívja az Afrikai Uniót, hogy valamennyi érintett országgal közösen sürgősen tegyen konkrét lépéseket a Száhil övben működő terrorcsoportok elleni küzdelem összehangolására; sürgeti az Európai Uniót, hogy a konfliktuskezelés vonatkozásában támogassa a regionális mechanizmusok, így például az afrikai készenléti haderő fejlesztését, ideértve adott esetben az Afrikai Békekeretnek, illetve az uniós válságkezelési eszközöknek az igénybevételét is;

9.  sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy tegyen többet annak érdekében, hogy segítse a nigériai kormányt a Boko Haram elleni harcban és a terrorizmus kiváltó okainak kezelésében, miután csak a globális válaszlépések biztosíthatják az erőszak és a fundamentalizmus felszámolását;

10.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek eleget azon kötelezettségvállalásuknak, hogy átfogó politikai, fejlesztési és humanitárius támogatást nyújtanak Nigériának és az ország lakosságának a Boko Haram jelentette fenyegetés kezeléséhez és az ország fejlődésének biztosításához; sürgeti az EU-t, hogy a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 8. cikke értelmében folytassa a Nigériával megkezdett politikai párbeszédet, és ebben az összefüggésben kezelje az egyetemes, regionális és nemzeti emberi jogi eszközök által biztosított egyetemes emberi jogokkal, köztük a gondolat-, lelkiismereti, vallás- és meggyőződési szabadsággal és a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos problémákat;

11.  felhívja a nemzetközi közösséget, hogy segítse a szomszédos országokban élő nigériai menekülteket is; sürgeti az EU tagállamait, hogy haladéktalanul állítsanak fel egy hiteles és holisztikus rendszert a Szubszaharai-Afrikából a Közel-Keletre és Észak-Afrikába vezető migrációs útvonalak kezelésére, kínáljanak fenntartható fejlesztési megoldásokat az olyan származási országok, mint Nigéria számára, és vessenek véget az ezen útvonalakon bekövetkező emberi tragédiáknak;

12.  sürgeti az Európai Uniót, hogy vizsgálja ki a Boko Haram finanszírozását, és gondoskodjon valamennyi természeti erőforrás, köztük a kőolaj kereskedelmének átláthatóságáról annak elkerülése érdekében, hogy a vállalatok bármely konfliktust szítsanak; felszólítja a nigériai hatóságokat és a külföldi vállalatokat, hogy járuljanak hozzá a kitermelési ágazat felett gyakorolt kormányzati ellenőrzés megerősítéséhez azáltal, hogy végrehajtják a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést és közzéteszik, hogy mely vállalatok fizetnek a nigériai kormánynak;

13.  úgy véli, hogy a nigériai kormánynak joga és kötelessége megvédeni az ország lakosságát a terrorizmustól, ugyanakkor kitart amellett, hogy e fellépésekre az emberi jogokat és a jogállamiságot tiszteletben tartva kell sort keríteni;

14.  az emberi jogi jogsértésekre – többek között a törvénytelen kivégzésekre, kínzásokra, az önkényes fogva tartásra és a zsarolásokhoz kapcsolódó visszaélésekre – vonatkozó állítások alapos kivizsgálását kéri, és úgy véli, hogy ezeket az intézkedéseket nem lehet azzal indokolni, hogy azok a Boko Haram vagy más terroristaszervezetek jelentette fenyegetés elleni küzdelem eszközei; úgy véli, hogy a terrorizmus leküzdéséhez a hatékony büntető igazságszolgáltatás érdekében sürgős reformokra van szükség a nigériai igazságszolgáltatási rendszerben és a nigériai állambiztonsági erőknél is;

15.  sürgeti, hogy a sebesült katonák kapjanak megfelelő ellátást, és a fegyveres konfliktus kapcsán nemi erőszak áldozatául esett lányok és nők uniós finanszírozású humanitárius létesítményekben hozzáférhessenek a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, összhangban a genfi egyezmények közös 3. cikkével, amely garantálja a sebesültek és betegek állapota által megkövetelt, hátrányos megkülönböztetéstől mentes orvosi ellátást;

16.  elismerését fejezi ki Buhari Muhammadu tábornoknak, az All Progressives Congress (APC) párt sikeres elnökjelöltjének és mindazoknak, akik a szenátusba, vagy a képviselőházba bejutottak, illetve akiket a nemzetgyűlés állami hivatalába kormányzóként vagy tagként bármely párt színeiben beválasztottak; elismerését fejezi ki azon jelölteknek, akik vereségüket elismerték, kezdve a hivatalban lévő elnökjelölt Goodluck Jonathannal, üdvözli valamennyi politikai párt és jelölt békés választások melletti elkötelezettségét, és sürgeti őket, hogy továbbra is erőszak mellőzésével fogadják el a választási eredményeket;

17.  elismerését fejezi ki a nigériai népnek a demokrácia iránti lelkesedésükért és a választási folyamat során tapasztalt mozgósításért, és felkéri a nigériai hatóságokat, hogy erősítsék meg a jó kormányzást és mozdítsák elő az elszámoltatható demokratikus intézményeket; úgy véli, hogy a szavazóurnák révén megvalósuló hatalomátadás a demokrácia elmélyülésének jele Nigériában, ami példaként szolgálhat más afrikai nemzetek számára is;

18.  üdvözli az INEC amelletti eltökéltségét, hogy (amennyiben lehetséges) kellően hiteles, átlátható és tisztességes választási folyamatot alakít ki a belső és külső korlátozó tényezők, valamint a rá gyakorolt nyomás ellenére is, különösen a fogyatékkal élők bevonásával;

19.  ösztönzi, hogy az áldozatok sérelmeiket hivatalos vitarendezési mechanizmusok révén orvosolják, és kéri a nigériai hatóságokat, hogy ezekre kimerítő és hitelt érdemlő vizsgálat és a jog szerinti jogorvoslat keretében reagáljanak; kéri, hogy az EU támogassa az ilyen mechanizmusok kialakítását;

20.  felszólítja a nigériai kormányt, hogy mozdítsa elő a nők politikai és közéletben való részvételét;

21.  ismételten felszólít a homoszexualitás elleni törvény és a halálbüntetés eltörlésére;

22.  kéri, hogy a nigériai hatóságok hozzanak sürgősségi intézkedéseket a Niger deltájában, többek között hogy véget vessenek az olajjal kapcsolatos illegális tevékenységeknek, és hogy segítsenek a környezetszennyezésnek kitett embereken; kéri az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsanak technikai támogatást és erőforrásokat a terület helyreállításához; kéri a térségben működő valamennyi vállalatot, hogy feleljenek meg a legmagasabb szintű nemzetközi előírásoknak, és tartózkodjanak minden olyan tevékenységtől, amely káros hatást gyakorolhat a környezetre és a helyi közösségekre;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nigéria kormányának és parlamentjének, valamint a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége képviselőinek és az Afrikai Uniónak.

(1) HL L 160., 2014.5.29., 27. o.


Nagyija Szavcsenkó ügye
PDF 255kWORD 75k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása Nagyija Szavcsenkó ügyéről (2015/2663(RSP))
P8_TA(2015)0186RC-B8-0406/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Oroszországról és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen Borisz Nyemcov, orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről szóló 2015. március 12-i(1), és az ukrajnai helyzetről szóló 2015. január 15-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (az alelnök/főképviselő) által 2015. március 4-én tett, Nagyija Szavcsenkó elhúzódó fogva tartásáról szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2015. február 12-én Minszkben aláírt „Intézkedéscsomag a minszki megállapodások végrehajtásáért” című dokumentumra, amelyet 2015. február 17-i 2202(2015). számú határozatával teljes egészében jóváhagyott az ENSZ Biztonsági Tanácsa,

–  tekintettel az ukrán állampolgárok Oroszországi Föderáció általi elrablásáról és illegális fogva tartásáról szóló 2015. április 16-i európai uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog, és különösen a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló, 1949. augusztus 12-i harmadik genfi egyezmény rendelkezéseire,

–  tekintettel az Ukrajna elnöke, az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke által a 17. EU–Ukrajna csúcstalálkozót követően tett közös nyilatkozatra, amelyben követelték az összes túsz és illegálisan fogva tartott személy, köztük Nagyija Szavcsenkó sürgős szabadon bocsátását,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Ukrajna keleti részén található úgynevezett „Luhanszki Népköztársaság” oroszpárti aktivistái 2014. június 18-án ukrán területen illegális módon elrabolták, fogva tartották, majd illegális módon az Oroszországi Föderáció területére vitték Nagyija Szavcsenkó hadnagyot, az ukrán hadsereg katonai pilótáját és volt tisztjét.

B.  mivel az 1981-ben született Nagyija Szavcsenkó mögött kiemelkedő katonai pályafutás áll, hiszen ő volt az egyetlen női katona az Irakba küldött ukrán békefenntartó erőben, és ő volt az első nő, aki bejutott az ukrán légierő akadémiájára, és önként jelentkezett, hogy az Ajdar zászlóaljban harcolhasson Kelet-Ukrajnában, ahol később foglyul ejtették;

C.  mivel az orosz vizsgálóbizottság 2015. április 24-én fogalmazta meg a végleges vádat Nagyija Szavcsenkóval szemben (két vagy több személy meggyilkolásához nyújtott bűnsegély és arra való felbujtás, két vagy több személy meggyilkolására irányuló kísérlethez nyújtott bűnsegély és arra való felbujtás, valamint az Oroszországi Föderáció határának illegális átlépése);

D.  mivel Nagyija Szavcsenkó képviselő az ukrán parlamentben, és tagja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe (PACE) küldött ukrán delegációnak; mivel a PACE eljárási szabályzatért, mentelmi jogért és intézményi ügyekért felelős bizottsága megerősítette Nagyija Szavcsenkó mentelmi jogát; mivel az Oroszországi Föderáció elutasítja Nagyija Szavcsenkó mint ukrán parlamenti képviselő diplomáciai mentességét, mivel a nemzetközi közösség számos erőfeszítést tett Nagyija Szavcsenkó szabadon bocsátásának elérése érdekében, többek között a PACE 2034(2015). számú határozatában kérte azonnali szabadon bocsátását és az ukrán PACE-delegáció tagjaként élvezett képviselői mentességének tiszteletben tartását;

E.  mivel az Oroszországi Föderáció a minszki megállapodások keretében beleegyezett az összes politikai túsz és illegálisan fogva tartott személy cseréjébe „az összes foglyot az összes fogoly ellenében” elv alapján, amit a nehézfegyverek kivonását követő ötödik napig kellett volna végrehajtani; mivel Nagyija Szavcsenkónak több alkalommal is amnesztiát kínáltak azzal a feltétellel, hogy elismeri bűnösségét;

F.  mivel Nagyija Szavcsenkó több mint három hónapja éhségsztrájkot tart törvénytelen fogva tartása elleni tiltakozásul; mivel akarata ellenére pszichiátriai vizsgálatoknak és kezelésnek vetették alá; mivel a moszkvai bíróságok elutasították az előzetes letartóztatásával szemben benyújtott fellebbezéseit; mivel mindeközben Nagyija Szavcsenkó egészségi állapota leromlott; mivel az EU és több tagállam őszinte humanitárius aggodalmának adott hangot ez ügyben; mivel több panaszt is benyújtottak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és a Nemzetközi Vöröskeresztnek Nagyija Szavcsenkó szabadon bocsátása érdekében;

1.  követeli Nagyija Szavcsenkó azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; elítéli az Oroszországi Föderációt Nagyija Szavcsenkó illegális elrablása, csaknem egy éve tartó bebörtönzése és az ellene indított eljárás miatt; kéri, hogy az orosz hatóságok tegyenek eleget a minszki megállapodások keretében, és az „Intézkedéscsomag a minszki megállapodások végrehajtásáért” című dokumentumban vállalt nemzetközi kötelezettségeiknek; úgy véli, Oroszországnak sem jogalapja, sem hatásköre nincs arra, hogy bármilyen lépést tegyen Nagyija Szavcsenkóval szemben, így nem tarthatja őt fogva, nem indíthat ellene eljárást, és nem is emelhet vádat ellene;

2.  úgy véli, hogy Nagyija Szavcsenkó orosz börtönben hadifogolyként való fogva tartása a genfi egyezmény megsértésének minősül; hangsúlyozza, hogy az illegális oroszországi fogva tartásáért felelős személyek cselekedetükért nemzetközi szankciókkal és jogi eljárással számolhatnak;

3.  emlékezteti az orosz hatóságokat, hogy Nagyija Szavcsenkó egészségi állapota továbbra is igen rossz, és hogy közvetlenül ők felelősek Nagyija Szavcsenkó biztonságáért és jólétéért; felszólítja az orosz hatóságokat annak engedélyezésére, hogy pártatlan nemzetközi orvosok vizsgálhassák meg Nagyija Szavcsenkót, valamint biztosítsák, hogy az orvosi és pszichológiai vizsgálatokra csakis Nagyija Szavcsenkó beleegyezésével kerülhessen sor, továbbá vegyék figyelembe a hosszú ideje tartó éhségsztrájk következményeit; felszólítja Oroszországot, hogy legye lehetővé, hogy a nemzetközi humanitárius szervezetek bármikor találkozhassanak Nagyija Szavcsenkóval;

4.  kéri az összes többi illegálisan Oroszországban fogva tartott ukrán állampolgár, köztük Oleg Szencov filmrendező és Kajzer Dzsemiljev azonnali szabadon bocsátását;

5.  sürgeti a francia elnököt, a német kancellárt és az összes érintett külügyminisztert, hogy vessék fel Nagyija Szavcsenkó szabadon bocsátásának kérdését a minszki megállapodások végrehajtásáért felelős, normandiai formátumban ülésező kapcsolattartó csoport következő ülésein; felkéri az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy továbbra is szorosan kövessék figyelemmel Nagyija Szavcsenkó ügyét, vessék fel azt az orosz hatóságokkal tartott különböző találkozóikon, és folyamatosan tájékoztassák a Parlamentet erőfeszítéseik eredményeiről;

6.  rámutat, hogy Nagyija Szavcsenkó szabadon bocsátása nem csupán az Ukrajna és Oroszország közötti kapcsolatok javításához szükséges lépés, hanem azt is tanúsítaná, hogy az orosz hatóságok elismerik és tiszteletben tartják az alapvető emberi jogokat;

7.  emlékeztet rá, hogy Nagyija Szavcsenkót a 2014. októberi ukrán parlamenti választásokon választották meg ukrán parlamenti képviselőnek, majd tagja lett Ukrajna PACE-delegációjának, és ily módon nemzetközi mentelmi jog védelme alatt áll; emlékezteti Oroszországot, hogy a nemzetközi kötelezettségei közé tartozik, hogy tiszteletben tartsa Nagyija Szavcsenkó PACE-tagként élvezett mentelmi jogát;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0074.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0011.


A szíriai jármúki menekülttábor helyzete
PDF 266kWORD 81k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása a szíriai jármúki menekülttábor helyzetéről (2015/2664(RSP))
P8_TA(2015)0187RC-B8-0373/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra,

–  tekintettel Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), valamint a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosnak a szíriai Jármúkról szóló 2015. április 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek az Európai Unió nevében a szíriai jármúki palesztin menekülttábor helyzetéről tett 2015. április 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2139. (2014), 2165. (2014) és 2191. (2014) számú határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az ISIL/Dá’is 2015. április 1-jén megtámadta a jármúki palesztin menekülttábort; mivel az ISIL támadására válaszul az Aszad-rezsim továbbra is tűz alatt tartja a tábort és levegőből bombázza azt, továbbá intenzív utcai harcok zajlanak egyrészt az Aszad-ellenes fegyveres ellenzéki csoportok, Aknaf Bait al-Makdis, másrészt az ISIL/Dá’is és a Dzsabhat al-Nuszra csoportok között a tábor egész területén; mivel 2015. április 16-án a palesztin katonai egységek a szíriai felkelők segítségével a táborból való visszavonulásra kényszerítették az ISIL/Dá’is harcosait; mivel az ISIL/Dá’is visszavonulása azt eredményezte, hogy az al-Káidához közel álló Dzsabhat al-Nuszra vette ellenőrzése alá a tábort;

B.  mivel Jármúk – a Szíriában található, az arab–izraeli konfliktus elől menekülők számára 1957-ben létrehozott legnagyobb menekülttábor – a szíriai kormány és az olyan fegyveres csoportok, mint a Dzsabhat al-Nuszra és a Szabad Szíriai Hadsereg között dúló harc kellős közepén van; mivel a szíriai konfliktus előtt több mint 160 000 polgári személy élt a menekülttáborban, míg mára csak 18 000 maradt;

C.  mivel a 480 000 palesztin menekült továbbra is a szíriai válság kiemelten kiszolgáltatott csoportját képezi; mivel ők a régió több mint 60 táborában vannak szétszórva; mivel a palesztin menekültek 95%-a jelenleg az Egyesült Nemzetek Palesztin Menekültekkel Foglalkozó Közel-Keleti Segélyezési és Munkaügyi Hivatalának (UNRWA) segítségére szorul ahhoz, hogy fedezni tudja napi élelmiszer- és vízszükségletét, illetve az egészségügyi ellátással kapcsolatos szükségleteit;

D.  mivel a jármúki tábor civil lakói 2012 decembere óta ostrom alatt vannak, és őket az Aszad-rezsim válogatás nélkül bombázza és tűz alá veszi, így továbbra is a táborban rekednek; mivel az UNRWA szerint 18 000 palesztin és szíriai civilnek, közülük 500 gyermeknek, a legalapvetőbb humanitárius segítségre lenne szüksége;

E.  mivel a táborban folyamatosan egészségügyi krízishelyzet uralkodik, 2014-ben hastífuszjárvány tört ki és hepatitis A, illetve terjednek a vízhez kapcsolódó betegségek, valamint jellemző az alultápláltság és annak minden ismert következménye;

F.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította a szíriai polgárháborúban részt vevő valamennyi felet, hogy tegye lehetővé a humanitárius segítség akadálymentes eljutását a jármúki táborba;

G.  mivel a Bizottság 2,5 millió EUR azonnali, vészhelyzeti finanszírozásra fordítható összeget bocsátott rendelkezésre az UNRWA műveletei céljára, és ebből az összegből készpénzben és természetbeni gyorssegély formájában nyújtanak életmentő segítséget a szíriai palesztin menekültek számára;

H.  mivel ezen túlmenően, az EU a Szíriának nyújtott 2015. évi humanitárius segélye részeként támogatást fog biztosítani a gyors humanitárius fellépéshez a kiszolgáltatott családok szükségleteinek kielégítése érdekében; mivel ez a támogatás Szíria minden konfliktus sújtotta részére kiterjed, de elsősorban a jármúki, ildibi, deraái és aleppói területekre összpontosul, ahol az utóbbi időben a leggyakoribbak az erőszakos cselekmények;

I.  mivel a szíriai rezsim és a többi hadviselő fél folyamatosan megtagadja, hogy a jármúki táborban élő menekültek humanitárius segítséghez jussanak, ami ellentétes a nemzetközi humanitárius joggal; mivel a Szíriában megvalósítandó humanitárius fellépések folyamatos alulfinanszírozottsága aláássa az UNRWA arra irányuló kapacitását, hogy fenntartsa életmentő vészhelyzetekben történő beavatkozási képességét és reagáljon például a jármúki tábort érintő sürgős változásokra;

1.  mély aggodalmának ad hangot a szíriai biztonsági és humanitárius helyzet, különösen pedig a jármúki palesztin menekülttábor és más palesztin táborok helyzetének folyamatos romlása miatt; ismételten hangot ad elkötelezettségének a szíriai konfliktus áldozatainak támogatása tekintetében;

2.  elítéli a jármúki tábor ISIL/Dá’is és Dzsabhat al-Nuszra általi megszállását és az általuk elkövetett terrorcselekményeket, valamint a jármúki tábor Aszad-rezsim általi ostromát és – többek között hordóbombákkal történő – bombázását, rettenetes szenvedést okozva az érintett lakosság körében; felszólít az ostromállapot azonnali beszüntetésére és a polgári lakosság ellen irányuló valamennyi támadás leállítására;

3.  aggódik a jármúki táborban fogva tartott emberi jogi jogvédőkért és a szíriai biztonsági erők által jelenleg őrizetben tartottakért; felszólítja a jármúki tábor valamennyi fegyveres csoportját, hogy vessenek véget az emberi jogi jogvédők ellen irányuló fellépéseiknek;

4.  sürgeti a jármúki tábor semleges státuszának tiszteletben tartását és a táborban élők, különösen a nők és gyermekek védelmét, valamint az orvosi berendezések, iskolák és menedékhelyek őrzését;

5.  hangsúlyozza, hogy a Szíriában jelenleg zajló háború és az ISIL/Dá’is jelentette fenyegetettség komoly veszélyt jelent Szíria, illetve tágabb értelemben a Közel-Kelet népeire; felszólítja az EU-t, hogy járuljon hozzá a humanitárius válság enyhítésére tett közös erőfeszítésekhez, és játsszon szerepet a szomszédos országok megsegítésében, amelyek menedéket biztosítanak a szíriai konfliktus elől menekülők számára, akik közül sokan hajókon vesztik életüket a Földközi-tengeren;

6.  felszólít az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2139.(2014), 2165.(2014) és 2191. (2014) számú határozatainak Szíria egész területén történő végrehajtására; felszólítja a szemben álló feleket, hogy az UNRWA, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és más nemzetközi segélyszervezetek számára biztosítsanak azonnali és feltétel nélküli belépést a jármúki menekülttáborba, hogy lehetővé váljon a humanitárius segély azonnali és feltétel nélküli eljuttatása, a sebesült polgári lakosság evakuálása, valamint az, hogy az összes civil biztonságban elhagyhassa a tábort, ha úgy kívánja; felszólít a humanitárius folyosók létrehozására, amelyek nem állnak sem a szíriai rezsim, sem pedig az ISIL/Dá’is és a Dzsabhat al-Nuszra ellenőrzése alatt, tekintettel arra, hogy ezek a szervezetek súlyosan és folyamatosan megsértik a nemzetközi humanitárius jogot;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság ebből a célból 2,5 millió EURazonnali, vészhelyzeti finanszírozásra fordítható összeget bocsátott rendelkezésre az UNRWA műveletei céljaira, hogy az összegből életmentő segítséget nyújtsanak a szíriai palesztin menekültek számára; elismerését fejezi ki az UNRWA által végzett nagy jelentőségű munkáért, és kifejezi szilárd elkötelezettségét, hogy továbbra is együtt fog működni az UNRWA vezetőjével, Pierre Krähenbühllel és minden más partnerrel a leginkább kiszolgáltatott személyek szenvedésének enyhítése érdekében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU és tagállamai növeljék az UNRWA Jarmúkban és Szíria más részein a polgári lakosság számára biztosított gyorssegély nyújtására irányuló erőfeszítéseinek támogatását, ami biztosítja, hogy a palesztin menekültek, a befogadó közösségek és mások megkapják a szükséges segítséget; sürgeti az EU-t, hogy vegye ki a részét az UNRWA 30 millió USD összegű sürgősségi segélyhívásának finanszírozásából, és nyújtson diplomáciai és politikai támogatást az UNRWA számára;

8.  határozottan elítéli a gyermekek elleni visszaéléseket, mészárlásokat, kínzást, kivégzéseket és a szexuális erőszakot, aminek a szíriai lakosság áldozatává vált; hangsúlyozza, hogy fontos megtenni a szükséges lépéseket az ártatlan civilek, többek között a nők és a gyermekek biztonságának biztosítása érdekében; elismeri, hogy a nők és a lányok gyakran lesznek háborús nemi erőszak áldozatai a szíriai konfliktus során, többek között a rendszer börtöneiben is; hangsúlyozza a genfi egyezmények közös 3. cikkét, amely garantálja a sebesültek és betegek állapota által megkövetelt, hátrányos megkülönböztetés nélküli orvosi ellátást; sürgeti, hogy a humanitárius segélyszervezetek munkatársai biztosítsák az uniós finanszírozású humanitárius létesítményekben az egészségügyi szolgáltatások teljes skálájához való hozzáférést;

9.  teljes mértékben támogatja Staffan de Mistura, az ENSZ szíriai különmegbízottjának a helyi tűzszünetek és a valamennyi fél által tiszteletben tartott humanitárius fegyverszünetek megkötésére irányuló erőfeszítéseit a humanitárius segélyek kiosztása érdekében; ismételten felszólítja az Uniót, hogy e célból álljon a diplomáciai erőfeszítések élére;

10.  ismételten felszólít a szíriai válság befogadó, a Szíria által irányított politikai folyamat révén kialakított tartós megoldására, amely a 2012 júniusi genfi közleményben foglaltakon alapszik, és elvezethet a szíriai nép jogos törekvéseinek megfelelő, és az ország jövőjének független és demokratikus módon való meghatározását lehetővé tevő, valódi politikai átmenethez; üdvözli a bejelentést, hogy májusban felújítják a genfi tárgyalásokat az Aszad-rezsim, az ellenzék, az ENSZ BT tagjai és a regionális hatalmak, többek között Irán részvételével;

11.  továbbra is meggyőződése, hogy nem jöhet létre fenntartható béke Szíriában a konfliktus során, többek között a jármúki menekülttáborban az összes fél által elkövetett bűncselekmények elszámoltatása nélkül; ismételten felszólít arra, hogy a szíriai helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell vinni; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy alaposan vizsgálják meg ENSZ vizsgálóbizottsága által a közelmúltban tett ajánlást, hogy hozzanak létre különleges törvényszéket a Szíriában elkövetett bűncselekmények felderítésére;

12.  úgy véli, hogy a Parlamentnek ad hoc látogatást kell tennie a jármúki menekülttáborban, melynek célja, hogy – amint a biztonsági feltételek azt lehetővé teszik – az ENSZ-szel együttműködésben, de az Aszad-rezsimtől vagy bármely más, a konfliktusban részt vevő féltől függetlenül értékelje a humanitárius helyzetet;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárának, az ENSZ és az Arab Liga szíriai közös különleges képviselőjének, az Öböl menti Együttműködési Tanács főtitkárának, a Palesztin törvényhozó tanácsnak, valamint a szíriai konfliktusban érintett valamennyi félnek.


Emberi jogi és munkajogi aktivisták bebörtönzése Algériában
PDF 332kWORD 92k
Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása emberi jogi és munkajogi aktivisták bebörtönzéséről Algériában (2015/2665(RSP))
P8_TA(2015)0188RC-B8-0418/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Algériáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az algériai sajtószabadságról szóló 2005. június 9-i(1), valamint az Algériával megkötött társulási megállapodásról szóló 2002. október 10-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i(3), valamint „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről” című, 2013. október 23-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2015. április 20-i, az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Uniónak az EU–Algéria Társulási Tanács 2014. május 13-i, 8. ülését követő nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az új európai szomszédságpolitika megvalósítása” című 2012. május 15-i közös közleményére (JOIN(2012)0014),

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi európai szomszédságpolitikai, Algériáról szóló, 2014. márciusi feljegyzésére,

–  tekintettel az Európai Tanács déli szomszédságról szóló, 2011. júniusi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay 2012. szeptemberi algériai látogatása során tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU–Algéria társulási megállapodásra, amely 2005. szeptember 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a fent említett társulási megállapodás 2. cikkére, amely kimondja, hogy a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának kell irányítania a felek hazai és nemzetközi politikáit, és ezek a megállapodás alapvető elemét képezik,

–  tekintettel a 1996. november 28-i népszavazással elfogadott algériai alkotmányra, különösen annak 34–36., 39., 41. és 43. cikkére,

–  tekintettel az algériai parlamenti választásokat megfigyelő uniós választási megfigyelő misszió 2012. augusztus 5-én közzétett végleges jelentésére,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, amelyeknek Algéria is részes fele,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1948. évi, az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezményére, valamint az ILO 1949. évi, a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz. egyezményére,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Algériában a közelmúltban tüntetéseket szerveztek a munkanélküliség ellen; mivel az algériai hatóságok elismerik, hogy a tüntetők követelései jogosak; mivel ugyanakkor az elmúlt négy évben, és 2015 eleje óta a fokozódó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi tiltakozások közepette megújult intenzitással fenyegetik, szóban zaklatják, bántalmazzák és bírósági zaklatásnak teszik ki az emberi jogi jogvédőket, ideértve a munkajogi aktivistákat is, különösen Algéria déli régióiban;

B.  mivel 2015. január 22-én Laghouat városában „a biztonsági erők munkatársa ellen, feladatai teljesítése közben elkövetett erőszak” vádjával letartóztatták, 18 hónapos börtönbüntetésre és 20 000 DZD pénzbírságra ítélték Mohamed Ragot, a munkanélküliek jogait védő nemzeti bizottság (Comité National pour la Défense des Droits des Chômeurs, CNDDC) munkajogi aktivistáját, és mivel az ítéletet fellebbezést követően 2015. március 15-én helybenhagyták;

C.  mivel 2015. január 28-án Laghouat városában a CNDDC nyolc munkajogi aktivistáját – Khencha Belkacemet, Brahimi Belelmit, Mazouzi Benallalt, Azzouzi Boubakeurt, Korini Belkacemet, Bekouider Faouzit, Bensarkha Tahart és Djaballah Abdelkadert – letartóztatták, amikor a városi bíróság előtt összegyűlve követelték Mohamed Rag szabadon bocsátását; mivel a nyolc aktivistát ezt követően márciusban „nem engedélyezett/jogellenes gyülekezés” és „a bíróságok határozathozatalára történő nyomásgyakorlás” miatt egy év börtönbüntetésre ítélték hat hónapra felfüggesztve, valamint 5 000 DZD pénzbírságra;

D.  mivel Laghouatban, az említett CNDDC-aktivisták 2015. március 11-én tartott tárgyalása során szokatlanul nagy számú rendőrt rendeltek ki, ezáltal megakadályozva, hogy a nyilvánosság és a védelem tanúi bejussanak a tárgyalóterembe, és mivel a tárgyalótermen kívül a rendőrség letartóztatott, majd később szabadon bocsátott közel 50 békés tiltakozót, akik kifejezték szolidaritásukat a kilenc fogvatartottal;

E.  mivel a szükségállapotot 2011 februárjában a demokrácia melletti tömegtüntetés-hullámra adott válaszként feloldották ugyan, azonban a békés gyülekezésre vonatkozóan továbbra is érvényben vannak jogszabályi és a gyakorlatban alkalmazott korlátozások, különösen a 2001. június 18-i határozat, amely továbbra is megtiltja, hogy Algírban nyilvános tüntetéseket szervezzenek, valamint a nyilvános találkozókról és tüntetésekről szóló, 1991. december 2-i 91-19. sz. törvény, amely bármilyen nyilvános rendezvény megtartását előzetes engedélyeztetéshez köti; mivel a belügyminisztérium ritkán engedélyez nyilvános gyülekezéseket;

F.   mivel az algériai büntető törvénykönyv 99. és 100. cikke értelmében bárki, aki nem engedélyezett tüntetésen vesz részt, büntetőeljárás alá vonható, és két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható; mivel 2014 januárjában – az új egyesületek bejegyeztetésére vonatkozó határidőt követően – minden olyan egyesületet, amelyet nem fogadtak el, jogellenesnek minősítettek; mivel a békés tüntetéseket a rendőrség kényszerrel feloszlatja, néha erőszakkal, és a békés tiltakozókat már a tüntetés előtt letartóztathatják a tüntetés megakadályozása érdekében;

G.  mivel 2014-ben az algériai kormány demokratikus alkotmánymódosításokat vezetett be, és további reformokat ígért az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme érdekében; mivel az említett reformok végrehajtása ez ideig nem kielégítő;

H.  mivel 2015 márciusában a CNDDC további négy munkajogi aktivistáját – Rachid Aouine-t, Youssef Sultanit, Abdelhamid Brahimit és Ferhat Missát – tartóztatták le El Oued városában, és gyülekezésre való felbujtással vádolták meg őket; mivel kettőjüket felmentették, Rachid Aouine-t azonban elítélték, és Youssef Sultani szabadlábon van ugyan, de tárgyalás előtt áll;

I.  mivel 2012 januárjában új egyesületi törvény (12-06. sz. törvény) lépett hatályba, amely korlátozásokat rendel el a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalmi csoportok létrehozását, működését, bejegyeztetését és külföldi támogatásokhoz való hozzáférését illetően; mivel a törvény büntethetővé teszi a be nem jegyzett, felfüggesztett és feloszlott egyesületek tagjait, akiket hat hónapos börtönbüntetéssel és súlyos pénzbírságokkal lehet sújtani, ezáltal korlátozva az egyesülés szabadságát;

J.  mivel a szakszervezeti jogok gyakorlásának feltételeiről szóló 1990. június 2-i 90-14. számú törvény lehetővé teszi ugyan a munkavállalók számára, hogy engedély kérelmezése nélkül, a hatóságok írásbeli értesítése mellett szakszervezeteket hozzanak létre, a hatóságok számos esetben elutasították az átvételi elismervény kiadását, amelynek hiányában a szakszervezet nem képviselheti jogszerűen a munkavállalókat;

K.  mivel Algériát, amelyre vonatkozóan a 87. sz. ILO-egyezmény alkalmazásáért 2014. júniusában vizsgálat indult, az ILO szakemberei a munkavállalók sztrájkjogának és általuk választott szakszervezetek létrehozására irányuló jogának megsértése miatt számos jelentésben vizsgálták;

L.  mivel az EU és az Algéria közötti cselekvési tervről szóló tárgyalások az ENP keretében 2012-ben vették kezdetét; mivel – bár elismeri, hogy mindkét félnek érdeke a párbeszéd és a biztonsági és regionális kérdésekre vonatkozó együttműködés megerősítése – 2014 márciusában a Bizottság aggodalmát fejezte ki a bírói függetlenség hiánya, valamint az egyesülés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatos algériai helyzet romlása miatt;

M.  mivel Algéria 2004. januárja óta tagja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának;

1.  aggodalmának ad hangot Rachid Aouine, Mohamed Rag, Khencha Belkacem, Brahimi Belelmi, Mazouzi Benallal, Azzouzi Boubakeur, Korini Belkacem, Bekouider Faouzi, Bensarkha Tahar, Djaballah Abdelkader, Youssef Sultani, Abdelhamid Brahimi és Ferhat Missa aktivisták letartóztatásával és fogva tartásával kapcsolatban, mivel annak ellenére tartják őket fogva, hogy tevékenységeik teljesen legálisak az algériai törvények szerint, és megfelelnek az Algéria által ratifikált emberi jogi eszközöknek is;

2.  emlékeztet arra, hogy Algériát köti a társulási megállapodás 2. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy a megállapodás alapvető eleme a demokratikus elveknek és az alapvető emberi jogoknak, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájának tiszteletben tartása, és hogy Algériának kötelessége az emberi jogok, többek között a gyülekezési és egyesülési szabadság tiszteletben tartása;

3.  úgy véli, hogy a munkajogi aktivisták és az emberi jogi jogvédők zaklatása és megfélemlítése, beleértve az igazságügyi szintet is, olyan gyakorlat, amely nem áll összhangban az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat rendelkezéseivel;

4.  úgy véli, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és a fogvatartottak, többek között az emberi jogok védelmezői és a munkajogi aktivisták védelemhez való jogára vonatkozó minimális garancia biztosítása összhangban áll az Algéria által is ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) 14. cikkének (3) bekezdésével;

5.  felszólítja az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák és garantálják a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságjogát, és tegyék meg a megfelelő lépéseket a civil társadalmi aktivisták és emberi jogi jogvédők biztonsága, valamint jogszerű és békés tevékenységük szabad végzése biztosításának érdekében;

6.  emlékeztet az ENSZ lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának az algériai kormányhoz intézett ajánlására, hogy semmisítse meg a 2001. június 18-i határozatot, mely betiltott minden békés tüntetést és nyilvános demonstrációt Algírban, és hozzon létre egy egyszerű értesítési rendszert a nyilvános demonstrációk előzetes engedélyeztetése helyett;

7.  felkéri az algériai hatóságokat, hogy vonják vissza az egyesületekről szóló 12-06. sz. törvényt, és kezdjenek valódi párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy alakítsanak ki egy új törvényt, amely megfelel a nemzetközi emberi jogi szabványoknak és az algériai alkotmánynak;

8.  üdvözli, hogy 2012 óta tizenkét szakszervezet kapott működési engedélyt; emlékeztet arra, hogy az igazgatási műveleteket nem szabad úgy kialakítani, hogy megtagadják azon független szakszervezetek jogállásának rendezését, akik a meglévő szakszervezeti kereteken kívül kívánnak működni; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé új szakszervezetek jogi nyilvántartásba vételét, és tegyenek eleget a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végrehajtott egyezményeknek, amelyeket Algéria is ratifikált, különösen az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezménynek, valamint a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz. egyezménynek;

9.  méltányolja, hogy Algéria ratifikálta a legtöbb nemzetközi emberi jogi szerződést; ösztönzi az algériai hatóságokat a fokozottabb részvételre és az ENSZ-szel, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával folytatott jobb együttműködésre; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy működjenek együtt az ENSZ különleges eljárásai keretében, többek között azáltal, hogy meghívják az ENSZ különleges előadóit, és figyelembe veszik az általuk tett ajánlásokat; továbbá felkéri Algériát, hogy működjön együtt az Afrikai Unió emberi jogi mechanizmusaival, nevezetesen az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges előadóval;

10.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő) és a tagállamokat, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban egyértelmű és elvi alapokon álló uniós politikát folytassanak Algériával szemben, amely az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó párbeszédet is magában foglalja; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az Algériával folytatott politikai, biztonsági és emberi jogi párbeszéd mindhárom dimenziója hangsúlyt kapjon, és ezért felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy dolgozzon ki egyértelmű referenciaértékeket és mutatókat az EU célkitűzéseinek figyelemmel kísérésére, és annak felmérésére, hogy milyen eredmények születtek az emberi jogok terén, a büntetlenség, az egyesülési és a gyülekezési szabadság, valamint a szólásszabadság, a jogállamiság és az emberi jogok védelmezőinek helyzetét illetően Algériában;

11.  sürgeti az algériai hatóságokat, az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy az EU-Algéria cselekvési tervbe illesszen bele egy erős, emberi jogokról szóló fejezetet , amely az emberi jogok de jure és de facto előmozdítására és védelmére irányuló határozott, közös politikai akaratot fejez ki, összhangban az algériai alkotmánnyal és a nemzetközi emberi jogi szerződésekkel, valamint az afrikai regionális emberi jogi eszközökkel, amelyeknek Algéria is részes fele; úgy véli, hogy az EU–Algéria cselekvési terv keretében konkrét emberi jogi célkitűzéseket kell elfogadni, összekapcsolva az Algéria által végrehajtandó reformokra vonatkozó ütemtervvel, a független civil társadalom tartalmas bevonása mellett; felhív mutatók meghatározására az algériai emberi jogi helyzet objektív és rendszeres értékelése céljából;

12.  felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék figyelemmel az emberi jogi és munkajogi aktivisták ellen folyó összes vizsgálatot és bírósági eljárást, az algíri uniós képviselet munkatársain és a tagállami nagykövetségeken keresztül, és erről tegyenek jelentést a Parlamentnek;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Algírban működő uniós küldöttségnek, Algéria kormányának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 124. E, 2006.5.25., 567. o.
(2) HL C 279. E, 2003.11.20., 115. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat