Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nők afganisztáni és pakisztáni helyzetéről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(1), valamint az Európai Unió és Afganisztán között megkötendő partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU afganisztáni emberijog-védők védelmével kapcsolatos, 2014-es helyi stratégiájára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa Afganisztánról szóló, 2210(2015). számú határozatára, valamint az ENSZ afganisztáni segítségnyújtó missziójának (UNAMA) mandátumára,

–  tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó 2015. július 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. ENSZ BT-határozattal kapcsolatos nemzeti cselekvési terv végrehajtása és támogatása ügyében tartott, 2015. szeptember 20-i konferenciára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által az UNAMA tevékenységétől készített, a civilek fegyveres konfliktusokban történő védelméről szóló 2015. augusztusi évközi jelentésére,

–  tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó, 2015. október 26-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ-misszió 2015. november 11-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a hét zábuli polgári túsz értelmetlen meggyilkolását,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel egyre komolyabb aggodalmak merülnek fel annak kapcsán, hogy Afganisztánban bizonyos csoportok etnikai és vallási alapú üldöztetésnek vannak kitéve, hiszen az elmúlt hónapokban történt támadások és emberrablások a hazara közösség ellen irányulnak, amely az ország harmadik legnagyobb etnikai csoportja és az egyetlen olyan csoport, amely túlnyomórészt síita;

B.  mivel Arghandáb körzetben 2015 októberében elraboltak, majd 2015. november 6. és 8. között kivégeztek hét polgári személyt, és a jelentések szerint ugyanitt fegyveres összecsapásokra is sor került két rivális kormányellenes csoport között;

C.  mivel a többségében síita hazara nép az Afganisztán új alkotmánya által elismert etnikai kisebbségek közé tartozik;

D.  mivel 2015. november 21-én egy déli országúton fegyveres támadás ért egy mintegy 30 főből álló hazara csoportot; mivel egy Kabulba tartó buszon legalább öt másik hazarát a többi utas mentett meg azzal, hogy segített nekik eltitkolni kilétüket, amikor a buszt szélsőségesek tartóztatták fel;

E.  mivel a zábuli gyilkosságok is mutatják, hogy milyen nagy veszélynek vannak kitéve a hazarák; mivel az elmúlt években több alkalommal is előfordult, hogy autóbuszok hazara utasait elkülönítették a többi utastól, elrabolták, sőt bizonyos esetekben meg is gyilkolták;

F.  mivel a gyilkosságok arra utalnak, hogy a tálibok és a hozzájuk kapcsolódó csoportok, amelyek közül állítólag több csatlakozott a Dáishoz/Iszlám Államhoz, folyamatos terrorista fenyegetést jelentenek a civil lakosság számára;

G.  mivel az Európai Unió 2002 óta folyamatosan támogatja Afganisztán újjáépítését és fejlesztését, és elkötelezett a békés, stabil és biztonságos Afganisztán mellett;

H.  mivel a 2007-ben indult, az afgán rendőri erők képzésének támogatására irányuló EUPOL misszió elősegíti az afgán közigazgatás büntetőjogi és igazságszolgáltatási rendszerének kialakítását; mivel a Tanács 2014 decemberében határozott a misszió 2016. december 31-ig történő meghosszabbításáról;

I.  mivel 2014 végén lezárult a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők (ISAF) misszió; mivel az új „Resolute Support” misszió 2015 januárjában indult azzal a céllal, hogy további képzést, tanácsadást és segítséget nyújtson az afgán biztonsági erők és intézmények számára;

J.  mivel a polgári személyek meggyilkolása valamint túszul ejtése súlyosan sérti a nemzetközi humanitárius jogot, amelyet a fegyveres konfliktusokban érintett valamennyi fél – ideértve a kormányellenes csoportokat is – köteles tiszteletben tartani;

K.  mivel a tálibok terrorcselekményei miatt egész Afganisztánban aggodalomra ad okot a biztonsági helyzet;

L.  mivel járulékos veszteségként továbbra is drámai számban halnak meg ártatlan civilek, humanitárius dolgozók, sőt békefenntartó katonák is;

M.  mivel újabb fenyegetést jelent az Afganisztánban lévő NATO-csapatokra és az ország biztonságára nézve, hogy al-Zawahiri al-Kaida-vezető a közelmúltban felszólította az Iszlám Állam harcosait, hogy indítsanak háborút a nemzetközi koalíció ellen;

1.  határozottan elítéli a hét hazara (két nő, négy férfi és egy kislány) barbár meggyilkolását és lefejezését az Afganisztán délkeleti részén, a pakisztáni határnál található Zábul tartományban;

2.  elítéli a tálibok, az al-Kaida, az Iszlám Állam és más terrorista csoportok által az afgán polgári lakosság, az afgán nemzeti biztonsági és védelmi erők, valamint a demokratikus intézmények és a civil társadalom ellen elkövetett támadásokat, amelyek minden eddiginél több áldozatot követeltek; hangsúlyozza, hogy az afgán kormánynak prioritásként kell kezelnie a tálibok és a Dáis/Iszlám Állam terrorcselekményeinek különösen kitett hazara közösség védelmét;

3.  őszinte részvétéről biztosítja a gyászoló családokat, és különösen a hazara közösséggel szemben a közelmúltban elkövetett borzalmas gyilkosságok áldozatainak családjait;

4.  kéri az afgán hatóságokat, hogy tegyenek gyors és megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az ártatlan civilek gyilkosai bíróság elé álljanak, továbbá erősítsék meg a jogállamiságot az országban;

5.  felszólítja az afgán hatóságokat annak biztosítására, hogy a biztonsági erők súlyos emberi jogi visszaéléseket elkövető tagjai, köztük a jogsértéseket elkövető egységek parancsnokai ellen is hiteles és független vizsgálat induljon, és adott esetben megfelelő fegyelmi intézkedések és bírósági ítéletek szülessenek;

6.  úgy véli, hogy civil túszok, köztük nők és gyerekek meggyilkolását háborús bűncselekménynek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy az ártatlan polgári személyek meggyilkolását tiltja a nemzetközi humanitárius jog; megismétli, hogy a konfliktusban részt vevő valamennyi félnek, így a szilánkcsoportoknak is tiszteletben kell tartaniuk ezt a jogot;

7.  rendkívüli aggodalmának ad hangot a biztonsági helyzet súlyossága, az erőszak fokozódása, a korábban soha nem látott számú áldozatot követelő terroristacselekmények, valamint az egyre inkább félelemben és megfélemlítésben élni kénytelen lakossággal szembeni fenyegetések miatt;

8.  úgy véli, hogy a nemzetbiztonság elengedhetetlen előfeltétele Afganisztán gazdasági és társadalmi fejlődésének, politikai stabilitásának és jövőjének;

9.  felszólítja az afgán kormányt, hogy fokozza együttműködését a pakisztáni kormánnyal; hangsúlyozza, hogy a biztonsági és kormányzati ügyekben folytatott szorosabb együttműködés kölcsönösen előnyös lenne, és hozzájárulhatna a régió békéjének és stabilitásának előmozdításához;

10.  felszólítja a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy továbbra is teljes elkötelezettséggel támogassák az afgán kormányt a felkelés elleni harcban;

11.  megismétli, hogy elkötelezett az afganisztáni terrorizmus és szélsőségesség felszámolása mellett, és úgy véli, hogy e törekvés kulcsfontosságú a regionális és globális biztonság szempontjából annak érdekében, hogy nyitott, stabil, demokratikus és virágzó ország épülhessen;

12.  továbbra is elkötelezetten támogatja az afgán kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy alapvető reformokat hajtson végre, tovább javítsa a kormányzást és a jogállamiságot, előmozdítsa az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a nők jogait, küzdjön a korrupció ellen, fellépjen a kábítószerek ellen, javítsa az államháztartás fenntarthatóságát, valamint előmozdítsa a befogadó jellegű gazdasági növekedést; megjegyzi, hogy Asraf Gani elnök a korrupció elleni küzdelmet tekinti az egyik prioritásának;

13.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az afgán kormányt és az afgán népet e kritikus időszakban; felhívja a figyelmet arra, hogy milyen veszteségeket szenvedtek az afgán nemzeti biztonsági erők azóta, hogy 2014 végén lezárul az ISAF misszió; arra ösztönzi a kormányt, hogy folytassa az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fokozza a nemzeti biztonsági erők hatékonyságát és operatív képességeit annak érdekében, hogy széles körben biztosítani tudják a lakosság számára a biztonságot és a stabilitást;

14.  továbbra is súlyos aggodalommal tölti el, hogy egyre romlik az emberi jogi és biztonsági helyzet Afganisztánban, és hogy ez milyen következményekkel járhat a nők jogaira, a vallási és etnikai kisebbségekre, emberijog-védőkre és újságírókra nézve;

15.  emlékeztet a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, mérföldkőnek számító 2009. évi törvényre, és kéri a hatóságokat, hogy fordítsanak több figyelmet és forrást a fenyegetéseknek vagy támadásoknak kitett emberijog-védők védelmére;

16.  felszólítja az afgán kormányt, hogy fogadja az 1325. sz. ENSZ BT-határozattal kapcsolatos nemzeti cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatos menetrendet, amely előírja, hogy a nők teljes jogú résztvevői a béketárgyalások valamennyi szakaszának;

17.  emlékeztet az afgán kormány által a nemzetközi közösség felé az etnikai, nyelvi, vallási és egyéb kisebbségek jogai és védelme terén vállalt kötelezettségekre;

18.  határozottan elítéli a nemrégiben Kunduzban végrehajtott tálib támadásokat, amelyek a civil lakosság és az afgán nemzeti biztonsági erők körében követeltek áldozatokat; támogatja a független vizsgálatot az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet kunduzi kórháza elleni támadás ügyében, és kéri a kórházak és egészségügyi létesítmények semlegességének tiszteletben tartását;

19.  megismétli, hogy az afganisztáni kormánynak és a régióban működő valamennyi partnernek minden eddiginél sürgetőbb feladata, hogy hitelesen elkötelezze magát a konfliktus befejezése és a stabil környezet megteremtése mellett; ismételten hangsúlyozza, hogy az afgán irányítással zajló és az afgánok által magukénak érzett békefolyamat továbbra is előfeltétele a fenntartható és tartós megoldásnak;

20.  üdvözli azt a döntést, hogy 2016-ban Brüsszelben átfogó miniszteri konferenciát tartanak Afganisztánról, mivel ez tanúsítja, hogy a nemzetközi közösség továbbra is elkötelezett az ország stabilizálása és fejlesztése mellett; arra számít, hogy a konferencia kialakítja majd az afgán kormány és az adományozók tevékenységét 2020-ig meghatározó keretet, amelyet az afgán kormány és az adományozók konkrét kötelezettségvállalásai támasztanak alá;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Afganisztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 119. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0282.