Az Európai Parlament,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra (a továbbiakban: közös álláspont)(1),

–  tekintettel a közös álláspont felülvizsgálatára, amelyet az Európai Unió Tanácsának a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportja (COARM) végzett el,

–  tekintettel a Tanácsnak a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerinti tizenhatodik éves jelentésére(2),

–  tekintettel a fegyverkivitel ellenőrzésének és a 2008/944/KKBP közös álláspont elveinek és szempontjainak harmadik országokban való előmozdítása érdekében folytatott uniós tevékenység támogatásáról szóló, 2012. november 19-i 2012/711/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel a 2003. december 9-i, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégiára,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” című európai biztonsági stratégiára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2013. április 2-án elfogadott fegyverkereskedelmi szerződésre(3),

–  tekintettel a fegyverkereskedelmi szerződés ratifikálásáról szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az európai védelmieszköz-piacokon végbemenő változásoknak az európai biztonsági és védelmi képességekre kifejtett hatásáról szóló, 2015. május 21-i állásfoglalására(5), különösen a 4., 10., 18., 19., 20. és 21. bekezdésre,

–  tekintettel az Európai Biztonsági Stratégia keretében a fegyverkereskedelmi szerződés végrehajtásának támogatása céljával végzett uniós tevékenységekről szóló, 2013. december 16-i 2013/768/KKBP tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel az 599/2014/EU rendelettel módosított, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre(7) és az I. mellékletében foglalt, a kettős felhasználású termékek és technológiák jegyzékére,

–  tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Az exportellenőrzési politikák felülvizsgálata: a biztonság és versenyképesség biztosítása változó világunkban” című, 2014. április 24-i bizottsági közleményre (COM(2014)0244)),

–  tekintettel a kettős felhasználású termékekre vonatkozó export-ellenőrzési rendszer felülvizsgálatáról szóló, 2014. június 12-i parlamenti, tanácsi és bizottsági együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az exportellenőrzési politika felülvizsgálatára vonatkozó, 2014. november 21-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a technológia: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2005. december 15–16-án elfogadott, a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó uniós stratégiára, valamint az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról és az 1999/34/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. július 12-i 2002/589/KKBP tanácsi együttes fellépésre,

–  tekintettel a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló, 2003. június 23-i 2003/468/KKBP tanácsi közös álláspontra(10),

–  tekintettel az Európai Uniónak a Tanács által 2015. február 9-én elfogadott, aktualizált közös katonai listájára,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP közös tanácsi állásponthoz kapcsolódó felhasználói útmutatóra,

–  tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló, 1996. május 12-i Wassenaari Megállapodásra, valamint ezen áruk, technológiák és lőszerek 2015-ben aktualizált jegyzékeire(11),

–  tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás 2013. december 3–4. között, Bécsben megtartott 19. plenáris ülésének határozataira,

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a 2006. február 24-én elfogadott európai konszenzusra a fejlesztési politikára,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel a fenntartható fejlesztési célokra, és különösen a 16. számú célra: a 16.4. cél azt szorgalmazza, hogy az államok jelentősen csökkentsék a tiltott fegyveráramlást;

–  tekintettel az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2014/512/KKP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 346. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ fegyverkereskedelmi szerződésére, amely 2014. december 24-én lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Jogi Tanácsának a fegyveres konfliktusokban a fegyvertranszfer által az emberi jogokra gyakorolt hatásról szóló, 2013. október 8-i 24/35. sz. határozatára(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0338/2015),

A.  mivel az EU-t körülvevő globális biztonsági környezet drámai mértékben megváltozott, különösen a déli és a keleti szomszédságban;

B.  mivel az ENSZ Alapokmányának 51. cikke értelmében az egyének vagy a közösségek elidegeníthetetlen joga, hogy megvédjék önmagukat;

C.  mivel a nemzetközi stabilitás érdekében fontos az eseti vizsgálat alapján történő elrettentő hatás biztosítása, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartva az ENSZ Alapokmányának 51. cikkét és a közös álláspont regionális békére, biztonságra és stabilitásra vonatkozó negyedik kritériumát;

D.  mivel a fegyverek ellenőrizetlen elterjedése súlyos veszélyt jelent a békére és a biztonságra, az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre nézve; mivel percenként fegyveres erőszak következtében meghal valaki, és 15 új fegyver készül valahol a világon;

E.  mivel a nemzetközi fegyverkereskedelem szabályozása természetéből fakadóan az egész világra kiterjedő törekvés; mivel az Uniónak a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása, a konfliktusok megelőzése, a szegénység felszámolása, a kultúrák közötti párbeszéd , valamint a nemzetközi stabilitás és biztonság elősegítése érdekében külkapcsolatai keretében biztosítania kell külső tevékenységei egészének összhangját; mivel a 2010–2014-es időszakban világviszonylatban az uniós tagállamok tették ki a hagyományos fegyverek szállításának 25,4%-át(13);

F.  mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében a szegénység felszámolása az uniós fejlesztéspolitika kiemelt célja, valamint az Unió stabilabb és virágzóbb világ megteremtésére irányuló külső fellépésének egyik prioritása; továbbá mivel a konfliktusoktól sújtott országoknak történő fegyverszállítás amellett, hogy lehetővé teszi az erőszakos cselekmények elszaporodását, kedvezőtlenül hat az érintett országok fejlődési lehetőségeire, amint azt a humanitárius szervezetek ezt számszerűsítő jelentései is mutatják(14);

G.  mivel az uniós tagállamok 2013-ban összesen 36,7 milliárd EUR értékben exportáltak fegyvert, amiből 26 milliárd EUR összegű kivitel harmadik országokba irányult; mivel ehhez képest a szomszédsági eszköz 2014 és 2020 közötti időszakra szóló teljes költségvetése 15,4 milliárd EUR; mivel az uniós tagállamok irányuló teljes fegyverkivitel 30%-át képviselték; és nehezen állapítható meg, hogy ez a kereskedelmi forgalom az EU közvetlen biztonsági érdekeit szolgálja;

H.  mivel a 2008/944/KKBP közös álláspont egy jogilag kötelező erejű keretet hoz létre, és nyolc olyan kritériumot határoz meg, amelyeket a tagállamoknak a hagyományos fegyverek kivitelével kapcsolatos engedélyezési döntések során alkalmazniuk kell; mivel e közös álláspontot kellően figyelembe kell venni különösen az európai védelmi piac és az európai védelmi technológiai és ipari bázis megteremtése kapcsán;

I.  mivel Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Kanada, Montenegró és Norvégia mint harmadik országok hivatalosan csatlakoztak a közös álláspontban rögzített kritériumokhoz és elvekhez;

Globális biztonsági környezet és fegyverkivitel

1.  mélységesen aggasztja, hogy elsősorban Ukrajnában, Szíriában, Irakban, Líbiában és Jemenben terjednek a fegyveres konfliktusok, és mindazon nemzetközi konfliktusok miatt, amelyek az egyre inkább globalizált világban veszélyt jelentenek a világ stabilitására és biztonságára nézve, és amelyek miatt az Unió szomszédságában csökkent a stabilitás és a biztonság; megjegyzi, hogy a konfliktus sújtotta államokba irányuló fegyverkereskedelem hozzájárulhatott e konfliktusok kialakulásához;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy a számos fegyverkivitel-ellenőrzési rendszer ellenére az elmúlt két év fejleményei azt mutatják, hogy a fegyverek gyakran kerülnek terroristák vagy olyan országok elnyomó rezsimjei kezébe, ahol gyermekeket toboroznak vagy bevethetik őket, illetve olyan rezsimek birtokába, amelyek a nemzetközi terrorizmussal kétes kapcsolatban állnak és elnyomó belpolitikát és agresszív külpolitikát folytatnak, ezért úgy véli, hogy hatékony fegyverkivitel-ellenőrzési rendszereket kell bevezetni; elítéli a belső és külső bizonytalanság és fegyveres konfliktusok szítására, vagy a belső elnyomás, regionális konfliktusok és az emberi jogok és az alapvető szabadságok súlyos megsértésének támogatására irányuló fegyverhasználatot; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy a tiltott fegyverkereskedelem továbbra is jelentős, jövedelmező üzletág;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy évente körülbelül félmillióan(15) halnak meg fegyveres erőszak következtében, egyrészt fegyveres konfliktusokban, másrészt bűncselekményekkel kapcsolatban;

4.  ismételten kijelenti, hogy a közös álláspont betartása alapvető az uniós elvek és értékek érvényre juttatása – kiváltképpen a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a nemzetközi humanitárius jog, valamint a saját biztonsága, illetve a regionális és globális biztonság tekintetében vállalt uniós kötelezettségek – szempontjából;

5.  megjegyzi, hogy az uniós tagállamok jelentős globális fegyverexportőrök: a 16. éves jelentés szerint 2013-ban  36,711 milliárd EUR értékű kivitelükből 10,735 EUR értékben a tagállamokba, 25,976 milliárd EUR értékben pedig harmadik országokba irányult; megismétli, hogy a közös álláspont 10. cikke értelmében a gazdasági, kereskedelmi és ipari érdekek tagállamok általi figyelembevétele nem befolyásolhatja a fegyverkivitelt szabályozó nyolc kritérium alkalmazását;

6.  sajnálja azonban, hogy a 10. cikket gyakran figyelmen kívül hagyják, különösen mivel a védelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások európai forgalomkiesésüket egyre nagyobb mértékben az EU-n kívülre történő kivitellel ellensúlyozzák; mélységesen aggasztják azon következmények, amelyeket az érzékeny ismeretek és technológiák harmadik országoknak történő átadása idézett elő az EU biztonságára és védelmére nézve, ami az eltérő stratégiai érdekekkel rendelkező harmadik országoktól, például Oroszországtól való függőség fokozott kockázatával jár;

7.  emlékeztet arra, hogy a védelmi iparnak a tagállamok védelme és biztonsága végrehajtásának eszközeként kell szolgálnia biztosítva az ellátás biztonságát az Unióban, miközben hozzájárul a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika megerősítésének végrehajtásához, mivel ez fontos szerepet játszik a globális stabilitás és biztonság garantálásában; elismeri, hogy a fegyverkivitel elengedhetetlen az európai védelmi ipari és technológiai bázis megerősítéséhez és továbbfejlesztéséhez, és amely fontos az innovációs és technológiai fejlesztések széles skálájához;

8.  elismeri azon fegyverkivitelek jogszerűségét, amelyek teljes mértékben megfelelnek a 2008/944/KKBP közös álláspont 4. cikke c)bekezdésében foglalt kritériumoknak, és amelyeket az Unióhoz intézett kérések és megkeresések nyomán hajtanak végre a védelemhez való joggal összhangban; jogos önvédelem esetében támogatja a védelmi fegyverek szállítását; tudomásul veszi bizonyos tagállamok azzal kapcsolatos döntését, hogy védelmi fegyvereket szállítanak az iraki kurd fegyveres erők (Pesmerga) és Ukrajna számára; megállapítja, hogy a tagállamok e tekintetben nem egyeztetnek egymással;

9.  rámutat arra, hogy bár az embargókat vagy a konfliktusokat követően az engedélyek megtagadása és felfüggesztése kedvező jelnek tekinthető, ugyanakkor azt jelzi, hogy az EU exportpolitikája pusztán reagáló jellegű; úgy véli, hogy a közös álláspont szerint az engedélyezés előtt a fogadó országokkal és az Unió biztonsági érdekeivel kapcsolatos konkrét kockázatok tekintetében alapos értékelésre van szükség;

10.  megjegyzi, hogy a fegyverek és robbanóanyagok eltérítéséből, csempészetéből és felhalmozásából eredő kockázatok egyre nagyobbak és továbbra is megoldandó kihívást jelentenek; hangsúlyozza, hogy a fegyvercsempészet és -kereskedelem növekedése, valamint a belépési pontokon, például a kikötőkben való ellenőrzések hiánya miatt a magas szintű korrupció jellemezte harmadik országokból származó fegyverekkel kapcsolatos kockázatok megjelenhetnek Európában, ami veszélyezteti az emberek biztonságát, amint azt az EUROPOL legfrissebb jelentése is kiemelte(16);

11.  hangsúlyozza, hogy a fegyverkivitel ellenőrzése az EU kül- és biztonságpolitikájának szerves részét képezi és az EUMSZ 21. cikkében foglalt elvek irányadóak rá, azaz a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása, a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság fokozása; emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú a fegyverkivitel és az EU mint az emberi jogok globális szószólójának hitelessége közötti összhang biztosítása; mélyen meg van győződve arról, hogy a közös álláspontban foglalt nyolc kritérium hatékonyabb végrehajtása jelentős mértékben hozzájárulna mind a KKBP, mind a KBVP fejlődéséhez; arra hív fel, hogy a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új uniós globális stratégia megfelelőképpen vegye figyelembe a fegyverkivitellel kapcsolatos kérdéseket, tekintettel a megváltozott biztonsági környezetre és a kapcsolódó kockázatokra, valamint az európai biztonsági érdekekre leselkedő veszélyekre;

12.  sajnálatosnak tartja, hogy a jogellenes, tiltott és szabályozatlan fegyvertranszferek továbbra is veszélyeztetik a politikai stabilitást és akadályozzák a demokratikus társadalmi és/vagy gazdasági fejlődést a világ egyes részein; elismeri, hogy a 2008/944/KKBP közös álláspont nyolcadik kritériumának következetes értelmezése és hatékony megvalósítása döntő hozzájárulást jelentene az EU fejlesztési célokkal kapcsolatos politikai koherenciájához; szorgalmazza, hogy továbbra is helyezzenek hangsúlyt a nyolcadik kritériumra, hogy fel lehessen mérni a fegyverekkel kapcsolatok kiadásoknak a szegényebb fogadó országok fejlődési esélyeire gyakorolt esetleges negatív hatásait;

Fegyverkereskedelmi Szerződés

13.  örvendetesnek tartja a Fegyverkereskedelmi Szerződés hatálybalépését; üdvözli az EU által a Fegyverkereskedelmi Szerződés egyetemes megerősítésének és végrehajtásának előmozdítása céljából megtett tájékoztatási tevékenységeket, és e tekintetben elsősorban a legnagyobb fegyverkereskedelmet bonyolító országokkal együttesen kitartó erőfeszítéseket szorgalmaz; sürgeti, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem ratifikálták a Fegyverkereskedelmi Szerződést, mielőbb tegyék ezt meg; elismeri, hogy miközben a Fegyverkereskedelmi Szerződés pozitív előrelépést jelent, ugyanakkor nem egyértelmű (homályos fogalmak, kivételek a beszámolási kötelezettség alól, hiányzik a szankcionálási rendszer) és megvannak a saját korlátai is;

14.  üdvözli a részes felek által 2015. augusztus 24–27. között Cancúnban megrendezett első konferencia sikerét, ám megjegyzi, hogy az éves jelentések szerkezete tekintetében nem sikerült egyezségre jutni; úgy véli, hogy a szerződés csak akkor lehet igazán sikeres, ha sikerül előmozdítani annak egyetemes alkalmazását, és ha kötelező érvényű vagy büntető mechanizmusokat vezetnek be a szabályok alkalmazásának elmulasztása esetén;

15.  üdvözli azt a követelményt, miszerint a Fegyverkereskedelmi Szerződés részes feleinek az engedélyekkel kapcsolatos döntéshozatali eljárás során tekintetbe kell venniük azt a kockázatot, hogy az átadandó fegyverek nemi alapú erőszakhoz kapcsolódó, vagy nők és gyermekek elleni súlyos erőszakos cselekmények elkövetésére vagy elősegítésére használhatók fel; felszólítja a tagállamokat, hogy a nők és gyermekek elleni súlyos erőszakos cselekmények elkövetése vagy elősegítése tekintetében tegyék határozottabbá a közös álláspont megfogalmazását;

16.  elismerően nyilatkozik arról, hogy az EU a világon egyedülállóan jogilag kötelező erejű keretrendszerrel rendelkezik a fegyverkiviteli ellenőrzés végrehajtására, többek között a válságövezetekben és a megkérdőjelezhető emberi jogi helyzetű országokban; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy számos európai és harmadik ország a közös álláspont alapján csatlakozott a fegyverkiviteli ellenőrzési rendszerhez;

17.  üdvözli, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Kanada, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Montenegró és Norvégia csatlakozott a 2008/944/KKBP közös álláspontban rögzített kritériumokhoz és elvekhez; megjegyzi, hogy az Unió és a csatlakozó harmadik országok között 2012 óta speciális információcsere-rendszer működik;

A közös álláspont

18.  emlékeztet arra, hogy a közös álláspont a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos összehangolt megközelítést hivatott elérni, amely a közös álláspont 3. cikke értelmében nem érinti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy korlátozóbb nemzeti politikákat hajtsanak végre; emlékeztet továbbá arra, hogy még mindig a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy megtagadják bármely katonai technológia vagy fegyver átadását, és hogy a közös álláspontban meghatározott közös szabályozást a (3) preambulumbekezdés szerint a katonai technológia átadásának felügyelete során minimális követelménynek kell tekinteni; rámutat arra, hogy az európai szintű harmonizáció nem szolgálhat ürügyként a szigorúbb nemzeti szabályok enyhítésére;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy minden esetben következetesen értelmezzék és szigorúan alkalmazzák a közös álláspontban foglalt kritériumokat, és ne hagyják, hogy a politikai vagy gazdasági megfontolások vezéreljék a döntéshozatali folyamatot; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy bontsák fel a már megkötött szerződéseket abban az esetben, ha valamely megállapodás az élesen megváltozott helyzetnek köszönhetően sérti a közös álláspontot;

20.  úgy véli, hogy a valódi problémát az jelenti, hogy a tagállamok nem szigorú szabályok mentén alkalmazzák és következetlenül értelmezik a közös álláspontot, ezért alapvetően fontosnak tartja, hogy egységesen és ambiciózusan alkalmazzák a nyolc kritériumot; e tekintetben rámutat arra, hogy hiányoznak a kritériumok megsértése esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmusok, és ajánlatosnak tartja olyan intézkedések előírását, amelyek független ellenőrzések lefolytatására, a közös álláspont megsértése esetén pedig szankcionálási mechanizmusok alkalmazására irányulnak;

21.  tudomásul veszi a 2008/944/KKBP közös álláspontnak a COARM által elvégzett felülvizsgálatát és azt a következtetést, miszerint az álláspont megfelelően szolgálja a Tanács által kitűzött célokat, és hogy összhangban áll a Fegyverkereskedelmi Szerződéssel; megállapítja, hogy a súlyos szíriai és iraki helyzet, a fokozódó terrorcselekmények, és a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedt, az Unió biztonságára esetleg kiható konfliktusok és instabilitás ellenére nem történt változtatás;

22.  tudomásul veszi a Tanács közös álláspontjához kapcsolódó felhasználói útmutatónak és az EU katonai listájának aktualizálását; várakozással tekint egy új online információmegosztási mechanizmusnak a COARM általi elfogadása elé; üdvözli a Fegyverkereskedelmi Szerződés azon szempontjaira való új hivatkozásokat, amelyek még nem szerepelnek a közös álláspontban, valamint a hetedik kritériumra vonatkozó részletes útmutatás módosításait; erőfeszítések megtételére szólít fel, különösen a nyolcadik kritérium eredményes végrehajtására vonatkozó iránymutatás tekintetében;

23.  felhívja a tagállamokat a nyolc kritérium szigorúbb alkalmazásának biztosítására; úgy gondolja, hogy európai szinten a COARM-hoz tartozó tagállamoknak bővíteniük kell vizsgálataikat, hogy figyelembe vegyék a célországban fennálló viszonyokat, valamint a szóban forgó konkrét katonai technológiát; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak szigorúbb nemzeti kritériumokat;

24.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban a jogi eljárások vállalatok általi (vélt vagy valós) kilátásba helyezése hatással lehet a kiviteli engedélyek iránti kérelmek elbírálására; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a nyolc kritérium szigorú és pontos alkalmazása biztosítja az engedélyek visszautasításához szükséges alapokat;

25.  tudomásul veszi, hogy a második kritérium értelmében a tagállamok csak akkor kötelesek megtagadni a kiviteli engedélyt, ha nyilvánvaló kockázata van annak, hogy az exportálandó katonai technológiát vagy felszerelést belső elnyomásra használhatják fel; figyelembe véve, hogy ez a kritérium teret enged a közös szabályok nem következetes alkalmazásának, kéri, hogy a második kritérium további pontosítása érdekében konzultáljanak az Európa Tanács képviselőivel, az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával és az emberi jogi szervezetekkel;

26.  bírálja, hogy több tagállam rendszeresen megsérti a nyolc kritériumot; sajnálja, hogy a nyolc kritérium tagállamok általi megsértésére nem vezettek be semmilyen szankcionálási mechanizmust, és erre vonatkozóan nincsenek tervek sem; úgy véli, hogy biztosítani kell a független ellenőrzés elvégzésének módjait és eszközeit, valamint a közös álláspont megsértése esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmusokat;

27.  arra kér minden tagállamot, hogy elővigyázatosságból foglalkozzanak a fegyvertranszferrel kapcsolatos engedélyezési eljárások terén felmerülő kockázatokkal, miként az általánosan bevett gyakorlat az egyéb problémák – például a terrorizmus, a pénzmosás és a környezetvédelmi megfontolások – kezelésénél is;

28.  hangsúlyozza, hogy az embargókkal kapcsolatban koherensebb politikára van szükség, amelyet azonnali hatállyal alkalmazni kell; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék egyértelművé a „katonai” és „nem katonai” fegyverek kivitelével kapcsolatos nemzeti és nemzetközi előírásokat, amelyek következtében a „nem katonainak” minősített kézifegyverek átadása révén megkerülhetők a szabályozási rendszerek;

29.  emlékeztet arra, hogy a lőfegyverek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló ENSZ-jegyzőkönyv 10. cikkének végrehajtásáról szóló 258/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet a polgári felhasználásra szánt lőfegyverek átadásának hatékony ellenőrzését célozza; elismeri a polgári célokra használt vadász- és sportfegyverek kivitelének e rendelet szerinti jogszerűségét; üdvözli a lőfegyverekről (ezen belül is a fegyverek hatástalanításáról, a közigazgatási szankciókról és a jelzőfegyverekről) szóló uniós jogszabályok felülvizsgálatát és a szomszédos országokkal való, a fegyvercsempészettel kapcsolatos rendőrségi együttműködés megerősítésére irányuló szándékot; ennek megfelelően kéri a Bizottságot az EUROPOL kapacitásainak megerősítésére;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy a közös álláspontba foglaljanak bele egy olyan mechanizmust, amely automatikusan befagyasztaná a meglévő fegyverkiviteli engedélyeket azon országok irányába, amelyekkel szemben a fegyverkiviteli engedély kiadását követően vezettek be európai fegyverembargót;

31.  javasolja azon lehetőség megvizsgálását, hogy a nyolc kritériumot a fegyverkivitellel kapcsolatos szolgáltatások ( például a tanácsadás) kereskedelmére és az uniós székhelyű katonai magánvállalatok harmadik országokban folytatott tevékenységére is alkalmazzák és kiterjesszék; az úszó fegyverraktárak kérdésével kapcsolatban egységes uniós megközelítést szorgalmaz;

32.  felszólít minden olyan tagállamot, amely még nem tett maradéktalanul eleget a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló, 2003. június 23-i 2003/468/KKBP tanácsi közös álláspontnak, hogy szolgáljanak magyarázattal arról, hogy ezt miért nem tették még meg, illetve mikor és milyen lépéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy eleget tegyenek az e közös álláspontban foglalt kötelezettségeiknek; ösztönzi a tagállamokat, hogy a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos jogszabályaikba foglalják bele a fegyverszállítási és fegyverfinanszírozási szolgáltatásokat is;

33.  aggasztja a kivitelek eltérítésének lehetősége, és felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki hatékony ellenőrzési rendszert (nyomon követési rendszert, a visszaélést tiltó záradék végfelhasználói tanúsítványba való beillesztését és a végfelhasználók helyszíni vizsgálatát), ideértve az e célra kijelölt személyzet megerősítését; meggyőződése, hogy a tagállamoknak egymás között, az Europollal és az Eurojusttal, valamint a harmadik országokkal megerősített együttműködést kell folytatniuk annak érdekében, hogy az illegális fegyverszállításban érintett kereskedőkkel és csempészekkel szemben lehetővé tegyék bűnvádi eljárás indítását; felhívja a Tanácsot, hogy jobban hangolja össze a hetedik kritériumot a Fegyverkereskedelmi Szerződés 11. cikkével;

34.  mélységesen aggasztja, hogy az EU exportellenőrzése kijátszható a harmadik országokban történő engedélyezett gyártás vagy uniós székhelyű vállalatok tengerentúli leányvállalatai révén; arra ösztönzi a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportot (COARM), hogy a következő éves jelentésében alaposan vizsgálja meg ezt a kérdést;

35.  kéri a munkavégzés nagyobb összehangolását a Tanácson és az EKSZ-en belül a konfliktusmegelőzéssel, a fejlődéssel és az emberi jogokkal kapcsolatos vonatkozások megfelelő figyelembevételének biztosítása érdekében; a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoport (COARM) és az emberi jogi munkacsoport (COHOM) közötti rendszeres konzultációkat szorgalmaz, valamint kéri a COARM-ot, hogy vegye fel a kapcsolatot minden érintett uniós szereplővel – például az Intcennel, a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorával és az uniós küldöttségekkel – annak érdekében, hogy még nagyobb összhangot teremtsenek és megosszák azokat az információkat, amelyek fontosak lehetnek a fegyvertranszferek engedélyezésével kapcsolatos döntéseknél, különösen a javasolt fogadó országokat érintő kockázatok tekintetében, és ezáltal javítsák a közös állásponttal összefüggésben hozott döntések minőségét;

Átláthatóság

36.  sajnálja, hogy a tizenhatodik éves jelentést későn fogadták el, amely minden eddiginél nagyobb késedelmet szenvedett;

37.  megjegyzi, hogy a teljes körű információszolgáltatás kiterjed mind a kibocsátott fegyverkiviteli engedélyek, mind a tényleges kivitel pénzügyi értékére vonatkozó adatokra, rendeltetési hely és az uniós katonai lista kategóriái szerinti bontásban; felszólítja a többi tagállamot, hogy tegyenek eleget az éves jelentéstétellel kapcsolatos kötelezettségüknek és visszamenőleg szolgáltassanak adatokat a tizenhatodik éves jelentéshez, valamint időben szolgáltassanak adatokat a következő éves jelentésekhez;

38.  megállapítja, hogy a jelentés egységes tájékoztatást foglal magában a kiadott kiviteli engedélyekre vonatkozóan, viszont nem tartalmaz átfogó információt a tényleges fegyverkivitelről; sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen módon lehet javítani a jelentéstételi kötelezettség betartását, valamint növelni a kiviteli ellenőrzési keretrendszer átláthatóságát és nyilvános ellenőrzését, azaz miként biztosítható, hogy a tagállamok minden fegyverkivitelről jelentést tegyenek; kéri e hiányosság pótlását, és ennek megfelelően egy olyan éves jelentés kidolgozását, amely típus és célország szerinti bontásban tartalmazza a tényleges fegyverkiviteli adatokat;

39.  kéri egy egységes jelentéstételi és benyújtási eljárás – többek között határidő – bevezetését a tényleges kivitelre vonatkozó információk és az összes tagállamban egységesen alkalmazandó és követendő, engedélyekkel kapcsolatos adatok tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak be átfogó jelentést a megtagadott engedélyekről, beleértve a fogadó állammal és az adott hatósággal kapcsolatos, engedélyspecifikus információkat, az átadandó áruk megnevezését és mennyiségét a katonai lista alkategóriáinak figyelembevételével, valamint feltüntetve a megtagadás pontos okát; azt javasolja, hogy változtassák meg az éves jelentés formátumát, a jelentést tegyék nyilvánossá, interaktívvá és kereshető online adatbázissá;

40.  fokozottabb konzultációt kér a tagállamok között a törékeny helyzetű és instabil – elsősorban a szomszédos területeken agresszívan fellépő – régiókba vagy országokba történő kereskedelem tekintetében; a fegyverkivitel és a kettős felhasználású technológiák értékesítése terén az Oroszországgal szembeni uniós szankciórendszer végrehajtásának mélyreható és rendszeres ellenőrzését szorgalmazza; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre a fegyverkivitellel kapcsolatos jogszabályok megsértése miatt elítélt személyek (jogi és magánszemélyek) és az azonosított eltérítési esetek listáját, valamint azon személyek jegyzékét, akikről – bár nem lehetett bíróságon elítélni őket – megállapítást nyert, hogy visszaéléseket követtek el a fegyverkereskedelem terén, vagy a nemzetközi biztonságot veszélyeztető cselekményekben vettek részt; felhívja a tagállamokat, hogy szolgáltassanak részletes információkat a megadott engedélyek visszavonására és felfüggesztésére vonatkozó eljárásokról az embargó alá helyezett országok tekintetében;

41.  elengedhetetlennek tartja, hogy az uniós tagjelölt országok tiszteletben tartsák az Unió fegyverkivitellel és fegyverkereskedelemmel kapcsolatos álláspontját és elveit;

42.  kéri, hogy a rendőrségek és a határrendészeti hatóságok közötti, információ- és adatbáziscserén alapuló együttműködési eljárásokon keresztül ellenőrizzék az illegális fegyverkereskedelmet és működjenek együtt annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az Unió és polgárai biztonságának kockázatait;

Nyilvános ellenőrzés

43.  emlékeztet arra, hogy a tagállamokra hárul a politikai felelősség azzal kapcsolatban, hogy exportálnak-e katonai vagy kettős felhasználású termékeket; felszólítja a tagállamokat, hogy minden egyes kiadott engedélyről nyújtsanak részletes tájékoztatást, hogy európai szinten ellenőrizni lehessen, hogy egy ország se szegje meg a közös álláspont kritériumait gazdasági, politikai vagy személyes érdekekből; kéri, hogy az EKSZ/COARM vállalja magára azon engedélyek elemzésének feladatát, amelyek esetében kétségek merülnek fel a közös álláspontban előírt kritériumok teljesülését illetően;

44.  határozott meggyőződése, hogy a polgároknak és a parlamenteknek joguk van ahhoz, hogy részletesen tájékoztassák őket a kormányuk által a fegyverkivitellel kapcsolatban hozott döntésekről, mivel ezek kihatnak az adott nemzet és az érintett országok biztonságára és jólétére, illetve összhangban az átláthatóság és a nyilvánosság általi fokozottabb ellenőrzés érdekeivel; kéri a jelentések nyilvánossá tételét;

45.  felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy javítsák az uniós szankciók és fegyverembargók politikák tekintetében az információkhoz való hozzáférést, mivel ezen információk gyakran elavultak vagy nehezen hozzáférhető formában állnak rendelkezésre;

46.  kéri a parlamenti felügyeletnek a parlamentekhez benyújtandó éves jelentések révén történő fokozását nemzeti és európai szinten is; kéri az európai fegyverkivitel és az európai védelmi ipari politika megvitatását a közös kül- és biztonságpolitikával és a közös biztonság- és védelmi politikával foglalkozó következő parlamentközi konferencián;

47.  üdvözli, hogy rendszeres konzultációt folytatnak a civil társadalommal az átláthatóság növelése terén; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t/a COARM-ot, hogy folytassa e párbeszédet a civil társadalommal, a nem kormányzati szervekkel és a megfelelő szellemi műhelyekkel; ösztönzi a civil társadalmat és a tudományos világot, hogy a fegyverkereskedelmet vessék független ellenőrzést alá;

Új technológiák és a kettős felhasználású termékek kérdése

48.  úgy gondolja, hogy a technológiai fejlesztések egyre inkább megnehezítik a tisztán katonai és tisztán polgári felhasználás közötti különbségtételt, és hogy ezért – a Wassenaari Megállapodás fényében – külön figyelmet kell szentelni a kettős felhasználású termékek jegyzékének; felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét, a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy ne legyenek joghézagok a Wassenaari Megállapodás szintjén, valamint a katonai lista és a kettős felhasználásról szóló rendelet mellékletei között, és hogy különös figyelmet fordítsanak a stratégiai jelentőségű új technológiára, például a távirányítású légijármű-rendszerekre, az alkalmazott robotikára és a megfigyelési technológiára;

49.  emlékeztet arra, hogy bizonyos megfigyelési és behatolási technológiák világméretű elterjedése nemcsak az emberi jogokra lehet káros hatással, hanem jelentős veszélyt jelenthet az európai stratégiai érdekekre vagy digitális infrastruktúránkra nézve is;

50.  üdvözli a Bizottság arra irányuló jelenlegi kezdeményezését, hogy korszerűsítsék a kettős felhasználású termékek kivitelének uniós ellenőrzését, valamint a Bizottság azon szándékát, hogy 2016 első felében új jogalkotási javaslatot terjesszen elő a kettős felhasználású technológiák kereskedelmi kivitelének korlátozását és szabályozását szolgáló intelligens és hatékony politikákra vonatkozóan, ugyanakkor hatékony biztosítékok beillesztésével annak megelőzésére, hogy e kiviteli ellenőrzések gátolják a kutatást, többek között a tudományos és az informatikai biztonsági kutatást; hangsúlyozza, hogy a javaslatnak a kiviteli ellenőrzési rendszer következetességének és átláthatóságának javítására kell irányulnia, valamint maximálisan figyelembe kell vennie a biztonsági kihívások változó jellegét és a technológiai fejlődés sebességét, különösen a megfigyelési és behatolási szoftverek és berendezések esetében; üdvözli a Wassenaari Megállapodás részes felei által a megfigyelést, bűnüldözést és információgyűjtést szolgáló eszközöket és hálózati megfigyelő rendszereket érintő ellenőrzéssel kapcsolatosan 2013. december 4-én kötött megállapodást; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2014. áprilisi együttes nyilatkozatában foglalt megállapodásnak megfelelően sürgős szükség van a harmadik országokban az emberi jogok megsértésére felhasználható ikt-termékek és -szolgáltatások potenciálisan káros kivitelének kezelésére;

51.  felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre elegendő erőforrást a kettős felhasználású termékek kivitelével, kereskedelmével és szállításával kapcsolatos ellenőrzések hatékony végrehajtására és javítására; üdvözli az EU által finanszírozott, folyamatban lévő kapacitásépítési programokat, amelyek a kettős felhasználású termékek kivitelére irányuló, harmadik országokbeli ellenőrzési rendszerek támogatását célozzák; felszólítja a tagállamokat, hogy az Unión belül is mozgósítsanak képzési kapacitásokat;

52.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak mielőbb képesnek kell lennie arra, hogy pontos és naprakész tájékoztatással szolgáljon a kiviteli engedély kérelmezését illetően bizonytalan társaságok számára a lehetséges kereskedelmi ügyletek jogszerűségéről vagy esetleges káros hatásairól;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat annak vizsgálatára vonatkozóan, hogyan alkalmazhatók az ikt-kkel kapcsolatos uniós előírások az ilyen technológiák vagy más szolgáltatások olyan harmadik országokba irányuló exportjából fakadó esetlegesen káros hatások megelőzése érdekében, amelyekben az olyan fogalmak, mint a „jogszerű adatszerzés” nem tekinthetők egyenértékűnek az Unióban használatos értelmezésükkel, vagy például ahol nem tartják kellőképpen tiszteletben az emberi jogokat, illetve ahol nincs jogállam;

54.  megerősíti, hogy az egyéb megfontolásokkal szemben az uniós, de különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett előírásoknak kell az elsődleges szempontnak lennie az olyan esetek értékelése során, amikor többek között a kettős felhasználású technológiákat oly módon használják fel, amely korlátozhatja az emberi jogokat;

55.  sajnálja, hogy az emberi jogokra tudvalevőleg veszélyt jelentő kettős felhasználású technológiák kereskedelmével foglalkozó bizonyos európai és nemzetközi vállalatok aktívan együttműködnek olyan rezsimekkel, amelyekben megsértik az emberi jogokat;

56.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyilvánosan zárja ki az ilyen tevékenységekben részt vevő vállalatokat az uniós közbeszerzési eljárásokból, a kutatási- fejlesztési finanszírozásból és a pénzügyi támogatás minden más formájából;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2008.12.13., 99. o. (2) HL C 103., 2015.3.27., 1. o. (3) Fegyverkereskedelmi szerződés, ENSZ, 13-27217. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0081. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0215. (6) HL L 341., 2013.12.18., 56. o. (7) HL L 134., 2009.5.29., 1. o. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288. (9) HL L 146., 2009.6.10., 1. o. (10) HL L 156., 2003.6.25., 79. o. (11) http://www.wassenaar.org/controllists/, „a kettős felhasználású áruk, technológiák és lőszerek jegyzéke”, a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás, 2015. március 25. (12) A/HRC/RES/24/35 (13) Trends in international arms transfers (A nemzetközi fegyvertranszferrel kapcsolatos trendek), 2014, SPIRI Fact Sheet, 2015. március. (14) (IANSA, Oxfam Internacional és Saferworld: Africa's Missing Billions: International arms flows and the cost of conflict [Afrika elvesztett milliárdjai – A nemzetközi fegyveráramlás és a konfliktusok ára], 2007). (15) „Global Burden of Armed Violence 2015: Every Body Countsˮ – a fegyveres erőszakról és a fejlesztésről szóló Genfi Nyilatkozat adata. (16) A jövőbeni szervezett bűnözéssel kapcsolatos kutatás, Europol (2015).