Az Európai Parlament 2015. május 21-i állásfoglalása Zimbabwéről, Itai Dzamara emberijog-védő ügyéről (2015/2710(RSP))

P8_TA(2015)0210 RC-B8-0465/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Zimbabwéről korábban elfogadott állásfoglalásaira, különösen a 2013. február 7-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2015. március 11-i és 2015. április 9-i, Itai Dzamara elrablásáról szóló helyi uniós nyilatkozatokra,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által az EU nevében tett, az EU és Zimbabwe kapcsolatainak felülvizsgálatáról szóló, 2014. február 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Zimbabwével szembeni megszorító intézkedésekről szóló 2011/101/CFSP határozatot módosító 2014. február 17-i 2014/98/CFSP(2) és 2015. február 19-i 2015/277/CFSP(3) tanácsi határozatokra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának szóvivője által 2013. január 18-án tett, az emberijog-védők ellen a közelmúltban, a választásokat megelőzően elkövetett támadásokról szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2008-ban a három fő politikai párt – a ZANU PF, az MDC-T és a MDC – által aláírt átfogó politikai megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának Zimbabwéről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire és a Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. február 27-i 2012/124/CFSP végrehajtási határozatára(4),

–  tekintettel az 1981. június 27-én létrehozott, az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára, amelyet Zimbabwe megerősített,

–  tekintettel Zimbabwe alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel beszámolók szerint 2015. március 9-én Itai Dzamarát, jeles zimbabwei emberijog-védőt, az „Occupy Africa Unity Square” mozgalom vezetőjét és Mugabe elnök bírálóját öt azonosítatlan fegyveres Harara külvárosában elrabolta; mivel Itai Dzamara tartózkodási helye azóta is ismeretlen, és komoly aggodalomra van ok biztonságát és jogainak védelmét illetően;

B.  mivel Dzamara úr az elrablását megelőző hónapokban számos békés tiltakozást vezetett, a romló politikai és gazdasági helyzetet kifogásolva Zimbabwében; mivel két nappal korábban Dzamara úr a „Movement for Democratic Change – Tsvangirai” (MDC-T) ellenzéki párt által szervezett politikai megmozduláson tömeges tiltakozásokra szólított fel az országban tapasztalható, egyre súlyosabb elnyomással és a romló gazdasági helyzettel szemben, Mugabe elnök lemondását követelte, és a választási rendszer reformját igényelte;

C.  mivel a kormány mindmáig hallgatásba burkolózik Dzamara úr eltűnésével kapcsolatban, ami felkeltette a közvélemény gyanúját az állam felelőssége tekintetében; mivel a kormánypárt (ZANU-PF) tagadja Dzamara úr erőszakos eltüntetését, és azt az ellenzéki pártok koholmányának minősíti;

D.  mivel 2015. március 13-án a zimbabwei legfelső bíróság ítéletben rendelte el, hogy a hatóságok indítsanak kutatást Dzamara úr eltűnésével kapcsolatban, és kéthetente tegyenek jelentést a bíróság számára mindaddig, amíg Dzamara úr holléte nem tisztázódik; mivel a legfelső bíróság utasítását az ítélet alapján eljárni köteles illetékes hatóságok tudomásul sem vették, és az állami hatóságok még mindig nem tettek eleget az ítélet rendelkezéseinek;

E.  mivel Dzamara urat több alkalommal érte támadás a hatalmon lévő párt (ZANU-PF) hívei és egyenruhás rendőrtisztek részéről; mivel 2014 novemberében mintegy 20 egyenruhás rendőr megbilincselte Dzamara urat, és addig verték, amíg elveszítette eszméletét, valamint ügyvédjét, Kennedy Masiye urat is bántalmazták;

F.  mivel 2015. április 27-én Hararében 11 személyt vettek őrizetbe, akik részt vettek az eltűnt Itai Dzamara mellett kiálló békemenetben; mivel az aktivistákat letartóztatták és hat órán keresztül fogva tartották;

G.  mivel Dzamara úr elrablását követően felesége, Sheffra Dzamara a hararei legfelső bírósághoz fordult azzal a céllal, hogy jogi erővel kényszerítse a rendőrséget és a központi hírszerzési szervezetet (CIO) férje keresésére; mivel a bírósági meghallgatás során a rendőrség és a CIO tagadta, hogy tudomása lenne Dzamara úr hollétéről; mivel április elején Sheffra Dzamara arról számolt be, hogy azonosítatlan személyek állandó megfigyelés alatt tartották, és attól félt, hogy élete veszélyben forog;

H.  mivel az emberi jogok és a demokrácia helyzete Zimbabwében egyre rosszabb, és folyamatosak a híradások arról, hogy Zimbabwében emberijog-védőket, újságírókat és a civil társadalom tagjait zaklatják és megsértik emberi jogaikat;

I.  mivel a rendőrség gyakran ürügyül használ fel meglévő jogszabályokat – például a közrendről és a közbiztonságról szóló törvényt (POSA), valamint a tájékoztatáshoz való hozzáférésről és a magánélet védelméről szóló törvényt (AIPPA) – nyilvános találkozók és gyűlések betiltására;

J.  mivel a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme;

K.  mivel 2015 februárjában az EU újraindította a Zimbabwe számára nyújtott támogatást, 234 millió euró összegű nemzeti indikatív program keretében, amelynek célja, hogy támogassa Zimbabwét a demokratikusabbá válás és a felvirágzás útján, miközben az Európai Tanács úgy döntött, hogy bizonyos szankciókat továbbra is fenntart Zimbabwével szemben; mivel a vagyoni eszközök befagyasztása és a beutazási tilalom már csak Robert Mugabe elnökkel, feleségével és egy védelmi vállalattal szemben maradt fenn; mivel az EU fegyverembargója továbbra is érvényben van;

L.  mivel 2013. március 16-án népszavazással új alkotmányt fogadtak el, amelynek kinyilvánított célja a politikai élet megtisztulása, de a gyakorlatban az előrelépés lassú, és az emberi jogok helyzete továbbra is sérülékeny;

1.  határozottan elítéli Itai Dzamara emberijog-védő erőszakos eltüntetését, és követeli haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

2.  sürgeti Zimbabwe kormányát, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést Dzamara úr felkutatása, valamint az eltüntetéséért felelős személyek bíróság elé állítása érdekében; felhívja a kormányt, hogy tegyen maradéktalanul eleget a legfelső bíróság ítéletének, amely Dzamara úr felkutatására kötelezi;

3.  felszólítja a zimbabwei hatóságokat, hogy szavatolják Dzamara úr feleségének és családjának, munkatársainak és támogatóinak épségét és biztonságát;

4.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy emberi jogi szervezetektől származó beszámolók szerint egyre erősebb a politikai erőszak és a politikai ellenzék zaklatása, valamint súlyos megszorításokat és megfélemlítést alkalmaznak emberijog-védőkkel szemben, akiket a rendőrség gyakran tettlegesen bántalmaz és hamis vádak alapján letartóztat; sajnálja, hogy a legutóbbi választások és az új alkotmány 2013-ban történt elfogadása óta alig történt előrelépés a jogállamiság felé, és különösen az emberi jogi környezet reformja irányába;

5.  nyomatékosan kéri a zimbabwei hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot azon állítások kapcsán, amelyek szerint a rendőrség tagjai és állami tisztviselők túlzott erőszakot használnak és emberi jogi visszaéléseket követnek el, és a vétkeseket vonják felelősségre;

6.  hangsúlyozza, hogy a zimbabwei kormány általános felelősséget visel valamennyi polgár biztonságáért; felszólítja a zimbabwei hatóságokat, hogy hajtsák végre az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájában és a Zimbabwe által megerősített, az emberi jogokról szóló regionális emberi jogi eszközökben foglalt rendelkezéseket;

7.  emlékeztet arra, hogy a globális politikai megállapodás értelmében Zimbabwe elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy mind jogalkotása, mind pedig eljárásai és gyakorlatai meg fognak felelni a nemzetközi emberi jogi – többek között a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítási szabadságára vonatkozó – elveknek és jogszabályoknak;

8.  elismeréssel fogadja a zimbabwei emberi jogi bizottság létrehozását, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bizottság nem kapott elegendő hatáskört arra, hogy függetlenül fellépve megvalósíthassa célkitűzéseit az országban tapasztalható, sürgető emberi jogi problémák kezelése terén;

9.  kéri ezért a nemzetközi közösség, különösen a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) összehangolt fellépését; úgy véli, hogy ez a regionális szervezet a globális politikai megállapodás szavatolója fontos szerepet tölt be többek között azáltal, hogy határozottan ösztönzi a megállapodás – és különösen annak 13. cikke – végrehajtását, biztosítva a rendőrség és egyéb biztonsági szervek elfogulatlan fellépését;

10.  nyomatékosan kéri a zimbabwei kormányt és Mugabe elnököt, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek és a zimbabwei kormány által aláírt nemzetközi szerződésekben foglalt – a jogállamiság maradéktalan tiszteletben tartását, valamint a polgári és politikai jogok érvényre juttatásának garantálását előíró – rendelkezéseknek;

11.  kéri az EU-t, hogy a Cotonoui Megállapodás 8. cikke alapján fokozza az emberi jogokról folytatott politikai párbeszédét, és többek között bátorítsa a kormányt a közbiztonságról szóló törvény, valamint a tájékoztatáshoz való hozzáférésről és a magánélet védelméről szóló törvény hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, véget vetve az e jogszabályokkal való visszaéléseknek;

12.  sajnálja, hogy a négy kelet- és dél-afrikai állammal, köztük Zimbabwével kötött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (ESA) nem tartalmaz erős és érvényesíthető emberi jogi záradékot;

13.  tudomásul veszi, hogy az EU bizonyos szankciók feloldása mellett döntött, és támogatja az elnökkel és feleségével szemben alkalmazott célzott intézkedések, valamint a fegyverembargó fenntartását, ami válasz a Zimbabwében tapasztalható politikai és emberi jogi helyzetre;

14.  úgy véli, hogy a demokrácia előmozdítása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság védelme alapvető feltétel ahhoz, hogy Zimbabwe szabad és virágzó országgá válhasson;

15.  kéri az EU Hararébe akkreditált küldöttségét, hogy továbbra is ajánlja fel segítségét Zimbabwének az emberi jogi helyzet javítása tekintetében; elengedhetetlenül szükségesnek tartja annak biztosítását, hogy a Zimbabwének juttatott uniós fejlesztési támogatást – civil szervezetek közvetítésével – ténylegesen a lakosság szükségleteinek kielégítésére fordítsák, és hogy politikai és gazdasági reformok kerüljenek bevezetésre;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak,a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak, az Afrikai Unió Bizottságának, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és a Nemzetközösség főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0059. (2) HL L 50., 2014.2.20., 20. o. (3) HL L 47., 2015.2.20, 20. o. (4) HL L 54., 2012.2.28., 20. o.

Az Európai Parlament 2015. május 21-i állásfoglalása a rohindzsa menekültek helyzetéről, többek között a thaiföldi tömegsírokról (2015/2711(RSP))

P8_TA(2015)0211 RC-B8-0469/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Burmáról/Mianmarról és a rohindzsákról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i(1), a 2012. szeptember 13-i(2), 2012. november 22-i(3) és 2013. június 13-i(4) állásfoglalásaira, és az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállításáról szóló 2013. május 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Thaiföldön tartózkodó burmai menekültek helyzetéről szóló 2009. február 5-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) 2015. május 6-i nyilatkozatára a Thaiföldön talált rohindzsa tömegsírokról;

–  tekintettel az 1948. december 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége emberi jogi nyilatkozatára, nevezetesen annak 13., 15., 16. és 18. pontjára,

–  tekintettel az UNHCR regionális kormányzatokhoz intézett, kutató-mentő műveletekre felszólító 2015. május 15-i felhívására, amelyben „humanitárius katasztrófa lehetőségére” figyelmeztetett,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az egész régióra kiterjedő, fokozódó válság miatt a becslések szerint rohindzsák ezrei és más menekültek tartózkodnak továbbra is az Andamán-tengerek és a Malaka-szorosban, köztük olyanok, akiket csekély élelemmel és ivóvízzel sorsukra hagytak az emberkereskedők, és akiket visszakényszerítenek a nyílt tengerre, amint hajójuk eléri a felségvizeket,

B.  mivel 2015. május 1-jén és 4-én a katonai rendőrség legalább 30, muszlim rohindzsa etnikai kisebbséghez tartozó személy holttestét találta meg egy feltételezett emberkereskedelmi táborban Szongkhlá tartomány Szadao kerületében, közel a thai-maláj határhoz; mivel néhány nappal később találtak egy másik tábort, ahol legalább öt másik sírra bukkantak;

C.  mivel a rohindzsák továbbra is üldöztetésnek és megkülönböztetésnek vannak kitéve, és önkényesen megfosztják őket állampolgárságuktól Burmában/Mianmarban, ezért hontalanokká válnak; mivel 2015. április 1-jén a burmai kormány érvénytelenítette személyazonosító igazolványukat, megfosztva őket szavazójoguktól; mivel az ellenük elkövetett bűncselekmények és atrocitások zöme továbbra is büntetlenül marad;

D.  mivel a rohindzsák nagy tömegben hagyják el Burmát/Mianmart azt követően, hogy a 2012-ben kezdődött erőszakos cselekmények során lakóhelyeiket lerombolták, és több százat megöltek közülük; mivel azok körül, akik megmenekültek, sokan a Bengál-öbölben működő embercsempészbandák kezébe kerültek;

E.  mivel az UNHCR 2015. május 8-i időszakos jelentése szerint körülbelül 25 000 rohindzsa és bangladesi szállt embercsempészek hajójára 2015. január és március között; mivel ez majdnem kétszer annyi embert jelent, mint 2014 azonos időszakában;

F.  mivel több ezer rohindzsa a tengeren át menekült az üldöztetés elől, és mivel több százan vesztették életüket hajójuk elsüllyedése miatt, vagy mert nem engedték őket partra szállni;

G.  mivel az emberkereskedők az ellenük való rendőri fellépés miatt tengeri utakat választanak; mivel egyre több migránst hagynak sorsára a tengeren az embercsempészek;

H.  mivel az emberkereskedők továbbra is rohindzsák és más migránsok ezreit csempészik keresztül Thaiföldön és a régió más országaiból, egyes esetekben a korrupt thai hatóságok bevonásával, és tartják őket fogva embertelen körülmények között Dél-Thaiföld dzsungeltáboraiban, ahol fogvatartóik kínozzák, éheztetik és halálra verik őket, váltságdíjat követelnek értük családjaiktól és rokonaiktól, vagy eladják őket rabszolgának;

I.  mivel az UNHCR közös fellépésre szólított fel a thaiföldi rohindzsa tömegsírok feltárása kapcsán, sürgetve a régió országait, hogy erősítsék meg az embercsempészet és emberkereskedelem elleni intézkedéseket, biztosítva emellett az áldozatok védelmét;

J.  mivel a rohindzsák ügyét a közelmúltbeli, Malajziában 2015. április 26–28. között tartott 23. ASEAN-csúcstalálkozón nem tárgyalták;

K.  mivel a Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) hozzávetőleg 57,3 millió euró humanitárius segélyt nyújtott a Rakhin államban élő kiszolgáltatott személyeknek; mivel 2015-ben az ECHO Rakhin állam-szerte finanszírozott az északi városokban élő rohindzsák legégetőbb szükségleteinek kezelésére, például élelmezésre, alapvető egészségügyi szolgáltatásokra és az alapvető háztartási eszközökkel való ellátásra irányuló, valamint a 2012 óta lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosságot támogató projekteket;

L.  mivel az ECHO 2013 óta 325 000 eurót irányozott elő a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) részére, hogy élelmiszert, alapvető háztartási eszközöket, egészségügyi ellátást és védelmet biztosítson a Thaiföldön fogva tartott, hozzávetőleg 3000 rohindzsa férfi, nő és gyermek részére;

1.  kifejezi legmélyebb aggodalmát a rohindzsa menekültek helyzete, valamint a nyílt vizeken, illetve Mianmar, Banglades, Thaiföld és Indonézia felségvizei között játszódó jelenlegi humanitárius katasztrófa miatt, és megrendülését a dél-thaiföldi emberkereskedelmi táborok közelében talált tömegsírokból nemrégiben kihantolt holttestek miatt; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának;

2.  felszólítja a thai hatóságokat, hogy folytassanak azonnali, teljes körű és megbízható bűnügyi nyomozást a rohindzsa muszlimok tömegsírjai vonatkozásában, amennyiben szükséges, ENSZ-támogatással, annak biztosítására, hogy a felelősöket bíróság elé állítják;

3.  üdvözli, hogy a thai kormány elismerte a Thaiföldön és a régióban fennálló emberkereskedelmi problémát, és bizonyos korrupt hatóságok embercsempészetben való bűnrészességét; felszólítja a thai kormányt és tisztviselőit, hogy vessenek véget a Thaiföldön a rohindzsákkal és más migránsokkal kereskedő bűnbandákkal való mindennemű bűnrészességnek;

4.  felkéri a régió minden országát, hogy erősítsék meg az embercsempészet és emberkereskedelem elleni együttműködést, és emellett biztosítsák az áldozatok védelmét; kiemeli az ASEAN fontos szerepét e tekintetben; ösztönzi a régió államainak kormányait, hogy vegyenek részt a migránsok helyzetével foglalkozó közelgő regionális ülésen, amelyet Thaiföld rendez 2015. május 29-én Bangkokban; üdvözli az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem elleni ASEAN-egyezmény (ACTIP) megfogalmazását, amelyet 2015 során az ASEAN vezetőinek meg kell erősíteniük;

5.  felkéri a régió országait, hogy írják alá és ratifikálják a menekültek helyzetére vonatkozó ENSZ-egyezményt, és nyújtsanak a rohindzsa menedékkérőknek legalább ideiglenes védelmet, amellett, hogy támogatják a burmai kormányt abban, hogy hosszú távú, méltányos megoldást találjanak a kiváltó okokra;

6.  felszólítja továbbá Burma/Mianmar kormányát, hogy változtasson politikáján, és tegyen meg minden szükséges intézkedést a rohindzsa kisebbséget sújtó üldöztetés és megkülönböztetés megszüntetése érdekében; megismétli korábbi felhívását, amely szerint módosítsák vagy helyezzék hatályon kívül az 1982-es állampolgársági törvényt annak érdekében, hogy a rohindzsák egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a burmai állampolgársághoz;

7.  üdvözli Ang Szán Szú Csí ellenzéki pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) szóvivőjének régen esedékes, 2015. május 18-i nyilatkozatát, mely szerint Burmának/Mianmarnak meg kell adnia az állampolgárságot a rohindzsa kisebbségnek;

8.  sürgeti Indonézia, Malajzia és Thaiföld vezetőit, hogy tegyék elsődleges céljukká a Bengál-öbölben és az Andamán-tengeren hajókban hányódó migránsok és menekültek életének megmentését, és üdvözli Malajzia és Indonézia 2015. május 20-i nyilatkozatát, mely szerint átmeneti menedéket nyújtanak a tengeren talált migránsoknak;

9.  üdvözli az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek (például az UNHCR) által a mianmari/burmai és thaiföldi rohindzsák számára nyújtott segélyt, és az uniós humanitárius segítségnyújtást a belső menekülteknek Arakan/Rakhin államban, az okmányokkal nem rendelkező rohindzsáknak és a kiszolgáltatott befogadó lakosságnak Bangladesben, és a rohindzsa és bangladesi migránsoknak, akiket jelenleg idegenrendészeti fogdákban tartanak fogva (férfiak) vagy szociális központokban helyeztek el (nők és gyerekek) Thaiföldön;

10.  felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a lehető legmagasabb politikai szinten tárgyaljon a helyzetről thaiföldi, valamint burmai/mianmari kapcsolataival, továbbá az ASEA más tagállamaival;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Burma/Mianmar kormányának és parlamentjének, Thaiföld parlamentjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi különmegbízottjának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a régió egyéb államai kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 258. E, 2013.9.7., 79. o. (2) HL C 353. E, 2013.12.3., 145. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0464. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0286. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0228. (6) HL C 67. E, 2010.3.18., 144. o.

Az Európai Parlament 2015. május 21-i állásfoglalása Szváziföldről, valamint Thulani Maseko és Bheki Makhubu emberi jogi aktivisták ügyéről (2015/2712(RSP))

P8_TA(2015)0212 RC-B8-0473/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel Szváziföld munkaügyi kapcsolatokról szóló 2000. évi (módosított) törvényére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Szváziföldnek szóló, tisztességes munkára irányuló országos programjára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. október 4-i ülésére készített, Szváziföldről szóló rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelésre,

–  tekintettel az Uniónak a Parlament által 2012. október 31-én elfogadott általános vámkedvezmény-rendszerére (GSP),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 2014. június 6-án Genfben tartott 103. ülésszakán tett uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által 2014. július 30-án tett nyilatkozatra a The Nation magazin szerkesztője, Bheki Makhubu és az emberi jogi aktivista, Thulani Maseko elítéléséről,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága (ACHPR) 286. sz. határozatára a véleménynyilvánítás szabadságáról a Szváziföldi Királyságban,

–  tekintettel az Unió 2014. április 1-jei helyi nyilatkozatára a The Nation magazin szerkesztője, Bheki Makhubu és az emberi jogi aktivista, Thulani Maseko közelmúltbeli letartóztatására és folyamatos őrizetére,

–  tekintettel az ACHPR véleménynyilvánítás szabadságáért és az információhoz való hozzáférésért felelős afrikai különleges előadója által 2014. március 28-án közzétett, Thulani Rudolf Maseko és Bheki Makhubu letartóztatásáról szóló sajtóközleményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Szváziföld abszolút monarchia, melyben III. Mswati király uralkodik, aki 1973-ban szükségállapotot hirdetett, amely 41 évvel később még mindig érvényben van, aki abszolút hatalmat gyakorol a kormány, a parlament és az igazságszolgáltatás felett, és akinek uralkodása alatt jelentősen romlott az emberi jogi helyzet és az életszínvonal, valamint emelkedett a tartós szegénység, miközben gyengült a jogállamiság tiszteletben tartása, amit kifejezetten bizonyít egyes politikai pártok betiltása; mivel rendszeressé vált a munkavállalók alapvető jogainak megsértése, és mivel a szváziföldi kormány az elmúlt évtizedben megsértette a szakszervezeti és emberi jogokat, és nem tartotta tiszteletben az ILO-nak a 87. sz. egyezmény alkalmazásával kapcsolatos beavatkozását;

B.  mivel Thulani Masekót, a Szváziföldi Szakszervezeti Kongresszus ügyvédjét 2014. március 17-én letartóztatták, miután egy cikkben kritizálta a szváziföldi igazságügyi rendszer függetlenségének hiányosságait; mivel 2015. március 19-én, miután fogvatartási körülményeit kritizáló levelet tett közzé, ügyvéd jelenléte nélkül fegyelmi bizottság elé állították a börtönben, majd erőszakkal magánzárkába helyezték át; mivel ugyan fellebbezett e határozat ellen, a legfelsőbb bíróság előtti meghallgatás időpontját még nem tűzték ki;

C.  mivel Bheki Makhubut, az ország egyetlen független újságjának tartott The Nation rovatvezetőjét és főszerkesztőjét az „igazságszolgáltatás rágalmazásának” és a „bíróság megsértésének” vádjával letartóztatták, miután az igazságügyi rendszert bíráló cikket jelentetetett meg;

D.  mivel Thulani Masekót és Bheki Makhubut 2014. július 17-én a Szváziföldi Legfelsőbb Bíróság a bíróság megsértésének vádjában bűnösnek találta és két év börtönre ítélte, ami a hasonló ügyekben szokásosan kirótt harmincnapos börtönbüntetéshez vagy bírság megfizetéséhez képest aránytalannak tűnik; mivel Mpendulo Simelanét, az eljárást levezető bírót Maseko újságjának egyik cikkében megnevezték, és mivel ez egyértelmű összeférhetetlenséget jelent, és akadályozza a tisztességes eljárást;

E.  mivel Szváziföldön a bírálatot megfogalmazók bírósági zaklatása nem korlátozódik Thulani Maseko és Bheki Makhubu esetére, hanem egy olyan nyugtalanító tendencia része, amely a véleménynyilvánítás szabadsága megnyirbálását foglalja magában, az országban ugyanis 32 törvény korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és az információhoz való hozzáférést, a politikai pártokat pedig 1973-ban betiltották;

F.  mivel amellett, hogy bírálóik ellen a bíróság megsértésének vádját használják fel, a szváziföldi hatóságok aktívan alkalmazzák a terrorizmus visszaszorításáról szóló 2008-as, valamint a lázadásról és a felforgató tevékenységekről szóló 1938-as törvényt az aktivisták megfélemlítésére és a véleménynyilvánításhoz, az egyesüléshez és a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának korlátozására, és mivel a hatóságok 2014-ben Thulani Maseko ellen egy először 2009-ben felvetett vád miatt a lázadásról és a felforgató tevékenységekről szóló törvény értelmében eljárást indítottak; mivel a terrorizmus visszaszorításáról szóló törvényt nemzetközi szervezetek elítélik, ugyanis számos szempontból összeegyeztethetetlennek tartják Szváziföld emberi jogi kötelezettségeivel;

G.  mivel 2014 áprilisában hét személyt tartóztattak le és vádoltak meg terrorista cselekedettel pusztán azért, mert politikai üzenetet hordozó pólókat viseltek; mivel Barnabas Sibusiso Dlamini, Szváziföld miniszterelnöke 2014. augusztus 7-én a parlament előtti felszólalásában úgy nyilatkozott, hogy azt a két szakszervezeti vezetőt, akik részt vettek az Afrikai Unió washingtoni csúcstalálkozóján, a kormány bírálása miatt meg kellene fojtani, és hogy május 1-jét csak az elismert szakszervezeteknek lenne szabad megünnepelni;

H.  mivel Winnie Magagula, Szváziföld munkaügyi és szociális biztonsági minisztere 2014. október 8-án valamennyi szövetséget azonnali hatállyal felfüggesztett, feloszlatva a Szváziföldi Szakszervezeti Kongresszust (TUSCOWA), a Szváziföldi Szakszervezetek Szövetségét (ATUSWA), a Szváziföldi Munkaadók Szövetségét és a Kereskedelmi Kamarát (FSE&CC), továbbá egy sor egyéb közszervezetet, és mivel a Szváziföld kormánya által is ratifikált, az egyesülési szabadságról szóló 87. sz. ILO-egyezmény 5. cikke elismeri a munkavállalói szervezetek azon jogát, hogy szabad választás alapján szövetségekhez és egyesületekhez csatlakozzanak;

I.  mivel a szváziföldi kormány teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a nemzetközi szakszervezeti mozgalomtól érkező, arra irányuló ajánlásokat és többszörös felszólítást, hogy tartsa tiszteletben a Szváziföld által ratifikált nemzetközi egyezmények, különösen a 87. sz. ILO-egyezmény által garantált jogokat, és inkább teljes mértékben megvonta a munkavállalóktól a szabad egyesülés és a szakszervezeti tevékenység jogát;

J.  mivel a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége által 2015. május 14. és 16. között az egyesülési szabadság területén történt előrehaladás értékelése és egyes politikai és emberi jogi aktivista meglátogatása céljából szervezett szváziföldi tényfeltáró missziót követően a TUSCOWÁ-t ismét nyilvántartásba vették; mivel mindezek ellenére a hatóságok nem adtak semmiféle biztosítékot arra, hogy a továbbiakban nem avatkoznak bele a szakszervezetek vezetésébe és működésébe, és a rendőrség valóban meg is jelent egyes szakszervezeti üléseken;

K.  mivel 2014. július 15-én az Unió lezárta a gazdasági partnerségi megállapodásra (GPM) irányuló tárgyalásokat a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség GPM-csoportjával (melybe Szváziföld is beletartozik), amely várhatóan 2015 második felében kerül az Európai Parlament elé elfogadásra;

L.  mivel 2014 novemberében Szváziföld elvesztette az afrikai növekedésről és lehetőségekről szóló törvény (AGOA) keretében az USA-val között preferenciális kereskedelmi megállapodást, miután a kormány nem hajtotta végre azokat a reformintézkedéseket, amelyeket 2013-ban önként vállalt, például az egyesülési, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának – többek között Thulani Maseko és Bheki Makhubu fogva tartásának – kezelését, valamint a terrorizmus visszaszorításáról szóló törvény, a közrendről szóló törvény és a munkaügyi kapcsolatokról szóló törvény módosítását;

M.  mivel a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA) keretében az Unió 62 millió eurót különített el a 2014–2020-as nemzeti indikatív programra, kiemelten kezelve többek között a jó kormányzás, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, az igazságügyi függetlenség és a jogállamiság előmozdítását, valamint a biztonság erősítését;

1.  felszólít Thulani Maseko és Bheki Makhubu azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, tekintettel arra, hogy fogva tartásuk közvetlenül a véleménynyilvánítás szabadságának jogszerű gyakorlásához kapcsolódik; felszólít továbbá valamennyi lelkiismereti és politikai fogoly, többek között Mario Masuku, az Egyesült Demokratikus Népi Mozgalom elnöke, valamint Maxwell Dlamini, a Szváziföldi Ifjúsági Kongresszus főtitkára azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; elítéli, hogy a két foglyot zord körülmények között tartják fogva, és felszólítja Szváziföld hatóságait, hogy minden körülmények között garantálják testi és lelki épségüket;

2.  emlékeztet arra, hogy Szváziföld által a Cotonoui Egyezmény értelmében kötelezettséget vállalt a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogi elvek, így többek között a véleménynyilvánítás és a média szabadságának tiszteletben tartására; mélységes aggodalmának ad hangot Szváziföldön a demokrácia és az alapvető jogok gyengülése miatt, valamint amiatt az egyre brutálisabb fellépés miatt, amellyel a kormány a bírálói ellen fordul;

3.  megállapítja, hogy a Thulani Maseko és Bheki Makhubu ügyében hozott ítélet sokkal súlyosabb, mint a hasonló esetekben hozott egyéb ítéletek, és úgy véli, hogy ez egyértelmű kísérlet az aktivisták elhallgattatására, és elrettentésként szolgál mások számára, ahogyan azt az illetékes bíró is kifejtette; követeli, hogy a szváziföldi kormány azonnal vessen véget az újságírók, ügyvédek, független szellemiségű bírák, szakszervezeti tisztviselők és parlamenti képviselők hatóságok általi megfélemlítésének, akik ellen erőszakosan, letartóztatással, perbe fogással és a nyomásgyakorlás egyéb formáival léptek fel amiatt, hogy támogatták az emberi jogokat, a jogállamiság tiszteletben tartását vagy a politikai reformokat;

4.  felszólítja a szváziföldi kormányt, hogy kezdjen valódi párbeszédet a szakszervezetekkel azokról a jogalkotási reformokról, amelyek biztosítani fogják a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását, a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban;

5.  felszólítja a szváziföldi hatóságokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartására és előmozdítására, valamint a demokrácia és a pluralitás garantálására, továbbá hozzanak létre egy olyan jogalkotási keretet, amely lehetővé teszi a politikai pártok bejegyzését, működését és teljes körű részvételét, összhangban a nemzetközi és regionális emberi jogi kötelezettségekkel és Szváziföld alkotmányával, különös tekintettel annak 24. cikkére;

6.  hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége alapvető demokratikus elv, amelyet tiszteletben kell tartani;

7.  úgy ítéli meg, hogy a politikai aktivisták bebörtönzése és a szakszervezetek betiltása egyértelműen ellentétes a Szváziföldnek a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségeivel, amelyeket a Cotonoui Megállapodás keretében, valamint a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség gazdasági partnerségi megállapodásának a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezete keretében vállalt, amelynek esetében az Európai Parlament támogatása az ország által vállalt kötelezettségek – többek között a nemzetközi egyezmények, különösen az ILO fő normái, például a 87. és a 98. sz. egyezmény – betartásától függ majd;

8.  emlékeztet arra, hogy az EU az általános vámkedvezmény-rendszer keretében kereskedelmi preferenciákat biztosít Szváziföld számára annak érdekében, hogy kereskedelmi ösztönzőket nyújtson az alapvető emberi és munkajogok tiszteletben tartásának és a helyes kormányzásnak a biztosítása céljából; véli, hogy a szakszervezetek betiltása és a politikai ellenzék bebörtönzése e célokkal ellentétes;

9.  ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben azon kötelezettségét, hogy ellenőrizze, hogy Szváziföld tiszteletben tartja-e az emberi jogokat és az általános vámkedvezmény-rendszer szerinti munkajogi és környezetvédelmi egyezményeket, továbbá hogy indítson vizsgálatot annak eldöntése érdekében, hogy az általános vámkedvezmény-rendszer értelmében védett munkajogokat súlyosan és rendszerszerűen sértették-e meg;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Szváziföld kormányának, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség tagállamai kormányainak, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek, az Afrikai Uniónak és az ENSZ főtitkárának.

Az Európai Parlament 2015. május 21-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján) (2014/2220(INI))

P8_TA(2015)0213 A8-0054/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) végrehajtására (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján),

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (a továbbiakban: az alelnök/főképviselő) az Európai Parlamenthez intézett, a közös kül- és biztonságpolitikáról, szóló éves jelentésére (12094/2014), különösen annak az európai biztonság- és védelempolitikát érintő szakaszaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére és V. címére, különösen annak 21., 24. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 19-20-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról és a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló parlamentközi konferencia 2014. április 4-i és 2014. november 7-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, amelyet az Európai Tanács a 2008. december 11–12-i ülésén hagyott jóvá,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. november 25-i és 2014. november 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjének az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i eredményjelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című közös közleményére és az ehhez kapcsolódó 2014. május 12-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című közös közleményre és az ahhoz kapcsolódó, 2013. június 25-i tanácsi következtetésekre, valamint a 2014. november 18-án elfogadott uniós kibervédelmi politikai keretre,

–  tekintettel a 2014. június 24-i európai uniós tengerbiztonsági stratégiára, és az uniós tengerbiztonsági stratégia 2014 decemberében elfogadott cselekvési tervére,

–  tekintettel a szolidaritási klauzula Unió által történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló, 2014. június 24-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel a szisztematikus és hosszú távú védelmi együttműködés 2014. november 18-án elfogadott szakpolitikai keretére,

–  tekintettel a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542), és a 2014. június 24-i végrehajtási ütemtervre (COM(2014)0387),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló állásfoglalásaira, különösen a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról(3) és az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló, 2013. november 21-i(4), valamint a közös biztonság- és védelempolitika tengerészeti vonatkozásairól szóló(5) és „az EU katonai struktúrái: jelenlegi helyzet és kilátások” című, 2013. szeptember 12-i(6) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a kiberbiztonságról és -védelemről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „Az átfogó uniós megközelítés és következményei az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve” című, 2014. április 3-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottság alelnökéhez / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 13-i ajánlására(9), valamint az EKSZ felülvizsgálatáról szóló, 2013. december 17-i tanácsi következtetésekre(10),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0054/2015),

Általános biztonsági háttér

1.  úgy véli, hogy az Európai Unió és keleti és déli szomszédságának biztonsági helyzete a nagyszámú elhúzódó és újonnan felmerülő biztonsági kihívás miatt egyre bizonytalanabbá és ingatagabbá válik; úgy véli, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus, a szíriai és iraki konfliktusok, valamint ezzel egyidejűleg az ISIS elnevezésű terrorszervezet erősödése, a líbiai válság és az Afrikában (elsősorban a Száhel-övezetben, Líbiában és Afrika szarvában) tapasztalható terrorizmus veszélye az Unió biztonságát közvetlenül érintő fenyegetésnek tekinthető; úgy véli továbbá, hogy az ázsiai–csendes-óceáni térség iránti megnövekedett amerikai érdeklődés és a pénzügyi válság tagállami védelmi költségvetéseket és képességeket érintő következményei csak még inkább rávilágítanak arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozott felelősséget kell vállalniuk saját biztonságukért és védelmükért; rámutat, hogy az Európai Unió csak akkor tud eredményesen reagálni a fent említett új biztonsági kihívásokra, ha struktúrái és tagállamai együttes és valóban összehangolt erőfeszítésekkel működnek együtt a KKBP-vel/KBVP-vel összefüggésben;

2.  úgy véli, hogy az Európai Unió határain és közvetlen szomszédságában az EBVP/KBVP 90-es évek végén történt létrehozása óta nem volt még ennyire bizonytalan a helyzet; aggasztónak tartja, hogy az Unió e fenyegetések egyikével szemben sem képes egységesen és meghatározó szereplőként fellépni, és túlságosan gyakran mindössze egy vagy több tagállam kezdeményezéseire vagy ad hoc szövetségekre hagyatkozik, amelyekben mellékes vagy kiegészítő szerepet tölt be;

3.  véleménye szerint az Uniónak és tagállamainak mielőbb alkalmazkodniuk kell ezen új biztonsági kihívásokhoz, többek között a KBVP meglévő eszközeinek hatékony alkalmazása, valamint ezeknek az uniós külügyi eszközökkel, humanitárius segítségnyújtással és fejlesztési politikával való megfelelőbb összekapcsolása, a nemzeti intézkedések szorosabb összehangolása, az erőforrások összefogása és adott esetben az európai szolidaritás megnyilvánulását célzó új mechanizmusok gyakorlati és rugalmas végrehajtása révén; hangsúlyozza, hogy a külső és belső biztonság közötti határmezsgye egyre inkább elmosódik; ennélfogva felhív a külső és belső eszközök közötti fokozott következetességre, valamint a főképviselő/alelnök vezetésével a tagállamok közötti fokozottabb együttműködésre és koordinációra, különösen a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kiberbűnözés és a migráció területén;

4.  hangsúlyozza, hogy az Unió erejének és érdemi szerepvállalásának kulcsa abban rejlik, hogy ezzel egyidejűleg képes-e erőforrásokat mozgósítani és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezéseit teljes körűen tiszteletben tartva széles körű – diplomáciai, biztonsági, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius – eszköztárat mozgósítani; kitart amellett, hogy a KBVP katonai és polgári eszközei ezen átfogó megközelítés részét képezik;

A Tanács 2013. decemberi ülésétől a 2015. júniusi Tanácsig: a KBVP mint valódi prioritás?

5.  üdvözli a Tanács 2013. decemberi következtetéseit, amelyek elismerik a KBVP megerősítésének, hatékonysága, láthatósága és hatása javításának, valamint az európai védelmi ágazat kapacitása fejlesztésének és az iparág megerősítésének szükségességét;

6.  sajnálatosnak tartja – különös tekintettel a fokozódó külső instabilitás miatt –, hogy a 2013-ban kapott politikai lendületet nem követték a bejelentett célok lelkesedését tükröző konkrét intézkedések; úgy véli, hogy az Unió jelenleg alig rendelkezik olyan működési, kapacitásbeli és iparági eszközökkel, amelyek segítségével érdemben hozzájárulhatna a nemzetközi válságok kezeléséhez és a Lisszaboni Szerződés 21. cikkében rögzített értékekkel és normákkal összhangban érvényesíthetné stratégiai autonómiáját; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen hozzanak konkrét intézkedéseket;

7.  üdvözli Federica Mogherini, a Bizottság új alelnökének/ az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kinevezését; örömmel nyugtázza a főképviselő első nyilatkozatait és a Külügyi és Védelmi Tanács elnöki tisztségének elfogadására irányuló döntését, amelyek egyaránt bizonyítják a KBVP iránti érdeklődését; bízik abban, hogy állásfoglalásai a gyakorlatban kedvező lendületet adnak majd a KBVP fejlődésének; felhívja az alelnököt/főképviselőt a KBVP további végrehajtása és az európai védelmi kapacitások összevonása és megosztása során a vezető szerep felvállalására; felhívja a Bizottságot, hogy a politikai iránymutatás és felügyelet garantálása érdekében folytassa a védelmi munkacsoport munkáját a biztosok szintjén a főképviselő/alelnök vezetésével;

8.  bízik abban, hogy az ismét a védelmi kérdésekkel foglalkozó, 2015. júniusi Európai Tanácsra a tagállamok és az uniós intézmények a 2013 decemberében felvállalt kötelezettségeknek megfelelő konkrét intézkedéseket fogadnak majd el; elégedett, hogy az államfők megerősítették, hogy a Védelmi Tanács ülésére 2015. június 25–26-án kerüljön sor, és felszólítja őket, hogy kritikusan értékeljék a végrehajtás alacsony szintjét és fokozzák a védelmi bürokráciára gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy a 2013 decemberében legfelsőbb politikai szinten hozott döntéseket végrehajtsák; hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács 2015. júniusi ülésének ösztönöznie kell a nem együttműködő tagállamokat arra, hogy fordítsanak több forrást a védelemre, és erőfeszítéseit a válságkezelés azon területeire összpontosítsa, amelyeken az EU valós többletértéket teremthet,

9.  megítélése szerint az Európai Tanács küszöbön álló védelmi ülésének olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nyomán javulni fog az Unió és tagállamok területi védelmi kapacitása – a NATO-t teljes mértékben kiegészítve –, valamint a belső biztonsági kihívásokra való reagálás, és az ahhoz szükséges kapacitás, hogy az EU kialakíthassa az annak biztosításához mozgósítható kapacitásokat, hogy jelentőségteljesen hozzájárulhasson a válságkezeléshez, erősíthesse az Európai Védelmi Ügynökséget és az európai védelmi technológiai és ipari bázist, olyan átfogó biztonsági koncepció kidolgozását kezdeményezze, amely integrálja a biztonság belső és külső dimenzióját;

A KBVP missziói és műveletei

10.  aggodalmának ad hangot, hogy a KBVP újabb polgári és katonai műveleteit továbbra is több éve ismert strukturális hiányosságok – a polgári és katonai akciókra való nem kellően hatékony azonnali reagálás, hosszadalmas és rugalmatlan döntéshozatali eljárások, a missziók finanszírozásával kapcsolatos fokozott szolidaritás hiánya a tagállamok között, a missziók változó környezetét nem tükröző megbízatások, költségvetési megszorítások, a fegyveres erők kiállításával kapcsolatos problémák, a logisztikai reagálási képességek és pénzügyi források hiánya – jellemzik;

11.  úgy véli, hogy a KBVP-missziók és -műveletek finanszírozásának kérdése kulcsfontosságú e politika jövőjének biztosításához; sajnálatosnak tartja, hogy a 2013. decemberben tartott tanácsi ülésen a témáról indított vita nyomán ez idáig nem született konkrét javaslat; kéri, hogy az Athéné mechanizmus módszeresen vegye át a KBVP-műveletek és -missziók megvalósításához kapcsolódó kiadások finanszírozását – elsősorban az uniós harci egységek használatát, a haderő elszállásolására szolgáló infrastruktúrákat, a hadszíntereken a csapatok beléptetési pontjainak megvalósításával kapcsolatos kiadásokat, és szükség esetén a biztonsági élelmiszer- és üzemanyagkészleteket; kéri, hogy ugyanezen mechanizmus keretében kezeljék a tagállamoktól kétoldalú támogatás címén, a harmadik országoktól vagy nemzetközi szervezetektől származó forrásokat, hogy utóbbiak pénzügyileg hozzájárulhassanak a műveletekhez, és – megfelelően indokolt esetben – támogassák harmadik országok részvételét a válságokra adott uniós reagálási műveletekben és missziókban;

12.  szorgalmazza a polgári missziók finanszírozása biztosításának felgyorsítására, valamint a döntéshozatali eljárások és a végrehajtás egyszerűsítésére irányuló további erőfeszítéseket; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Bizottságnak a költségvetési rendelet 210. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal külön beszerzési szabályokat kellene bevezetnie a KVBP szerinti válságkezelési intézkedésekre a műveletek gyors és rugalmas lebonyolításának elősegítése érdekében;

13.  kéri, hogy hozzanak létre előfinanszírozási mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a valamely KBVP-misszióban részt venni kívánó tagállamok segítséget kapjanak a költségek viseléséhez, ami ezáltal megkönnyíti a misszió elindításáról való döntést;

14.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a nemzetközi biztonsághoz, válságkezeléshez és békefenntartáshoz az uniós polgári és katonai missziókon és műveleteken keresztül teljesített hozzájárulása az átfogó uniós megközelítés fontos alkotóelemét képezi; megjegyzi, hogy az Európai Unió által 2009 óta indított polgári és katonai missziók célja túl sok esetben nem az alapos elemzést és tervezést követő stratégiai intézkedések meghozatala, hanem az Unió válsághelyzetekre adott reakciója láthatóságának fokozása volt; úgy véli, hogy e misszióknak – amelyek személyzetének a terepen tanúsított professzionalizmusát és odaadását hangsúlyozni és üdvözölni kell – egy átfogó cselekvési stratégia szerves részét képező valódi, hatékony és felelős szakpolitikai és műveleti eszközként kellene működniük, különösen az Unió szomszédságában; támogatja a válságkezelési struktúrák EKSZ-en belül végzett, folyamatban lévő felülvizsgálatát; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegye sokkal hatékonyabbá a már meglévő struktúrákat annak érdekében, hogy gyorsabban és megfelelőbben reagálhassanak a kialakuló válsághelyzetekre, többek között a párhuzamos struktúrák számának csökkentése révén;

15.  megítélése szerint a sikeres missziók egyik fontos aspektusa a megfelelő képzettséggel és szakértelemmel rendelkező, megfelelően vezetett személyzet;

16.  azon tűnődik például, volt-e érdemi haszna a líbiai határtámogató misszió (EUBAM Libya) elindításának és olyan intézményi és biztonsági körülmények közötti fenntartásának, amelyek mellett soha nem tudta teljesíteni a meghatározott alapvető célkitűzéseket; felhív Líbia szükségleteinek a jelenlegi aggasztó fejlemények tükrében történő átértékelésére a biztonsági aggályok megfelelő kezelése érdekében, többek között a Maliban és a Száhel-övezetben folyó terrorizmusellenes erőfeszítésekkel kapcsolatban;

17.  álláspontja szerint el kell végezni a 17 jelenleg külföldön szolgáló európai misszió hatékonyságának értékelését;

18.  a Gázai övezetben kialakult helyzet fényében ugyancsak sajnálatosnak tartja, hogy a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszióval (EUBAM Rafah) kapcsolatos tanácsi egyeztetések máig nem zárultak le; kéri a misszió újraindítását, valamint mandátumának, emberi és pénzügyi erőforrásainak újraértékelését annak érdekében, hogy megfelelő szerepet játszhasson a Gázai övezet egyiptomi és izraeli határszakaszának ellenőrzésében;

19.  üdvözli az Unió, többek között a KVBP-missziók és az EUTM Szomália, az EUNAVFOR Atalanta és az EUCAP Nestor művelet révén kifejtett átfogó szerepvállalását Afrika szarván; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az EUCAP Nestor összetett intézményi és operatív környezetben zajlik nemzetközi – többek között uniós – szereplők jelenlétében; e tekintetben felkéri a Tanácsot és az EKSZ-t a missziók célkitűzéseinek racionalizálására;

20.  reményét fejezi ki aziránt, hogy az idén indított két polgári misszió, az ukrajnai polgári biztonsági ágazati reformra vonatkozó tanácsadó misszió (EUAM Ukrajna) és a mali belbiztonsági erők támogatására vonatkozó misszió (EUCAP Száhil Mali) hatékonyan teljesíti megbízatását, és világosan meghatározott, mérhető és hosszú távú célokra összpontosít;

21.  tudomásul veszi, hogy 2013 júniusa óta létezik egy tartalékalap, amelynek célja a KBVP polgári misszióihoz szükséges források gyors mozgósításának lehetővé tétele; úgy véli, hogy e tartalékalap hatékony felhasználása érdekében azt az érintett misszióvezető szolgálatába kell állítani az általa meghatározott igények kielégítésére, nem pedig a Bizottság döntései alapján működtetni; a tartalékalapról szóló éves tevékenységi jelentés készítésére szólít fel, hogy konkrétan fel lehessen mérni, milyen hozzáadott értékkel bír a polgári missziók indításának felgyorsítása tekintetében;

22.  üdvözli a közös szolgáltatási központ létrehozása érdekében folyamatban lévő vizsgálatokat, amely összefogná a KBVP polgári misszióinak céljait szolgáló eszközöket és a misszió alkalmazását eredményesebbé tenné; felhív egy közös szolgáltató központ létrehozására, úgy véli, hogy a leghatékonyabb megoldás az lenne, ha az EKSZ keretében a jelenleg az egyes missziók között széttagolódott polgári missziós szolgáltatásokat (emberi, informatikai, logisztikai erőforrások stb.) központosító és ésszerűsítő egyedi intézményi struktúra jönne létre;

23.  megállapítja, hogy a KBVP katonai műveletei egyre inkább a fegyveres erők kiképzésére irányulnak (EUTM Mali és EUTM Szomália); üdvözli az e műveletek végrehajtására vonatkozó döntést, de kéri mandátumuknak az egyes helyzetek körülményeihez történő igazítását; álláspontja szerint a kialakított egységeknek teljesen bevethetőnek, azaz támadási kapacitással kell rendelkezniük; sajnálatosnak tartja, hogy végrehajtási missziókat az utóbbi időben ritkán terveznek; véleménye szerint az EU szomszédságában tapasztalható tartós fenyegetésekre tekintettel az Unió nem engedheti meg magának, hogy kizárólag a válság utáni vagy a válságból való kilábalást segítő eszközökre koncentráljon, hanem az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban a válságkezelési ciklus valamennyi szakaszában be kell tudnia avatkozni;

24.  sajnálatosnak tartja a katonai missziók indításakor a fegyveres erők kiállításával kapcsolatban tapasztalt problémákat; megjegyzi, hogy a 23 tagállam tényleges hozzájárulásával megvalósuló EUTM Mali misszió kivételével az Unió folyamatban lévő katonai misszióiban legfeljebb hat tagállam vesz részt; szorgalmazza, hogy a tagállamok járuljanak hozzá nagyobb erőkkel a műveletekhez, amennyiben a szükséges nemzeti kapacitások rendelkezésre állnak; hangsúlyozza a közös és összehangolt megközelítést a fegyveres erők kiállításának kérdésében; üdvözli a harmadik országok részvételét, ami a KBVP keretében létrejött partnerségek életképességéről tanúskodik; felhívja a tagállamokat, hogy mutassanak nagyobb hajlandóságot az EU katonai műveletei iránt, és ennek megfelelően járuljanak hozzá a birtokukban lévő erőforrásokkal és kapacitásokkal e szerepvállalásokhoz;

25.  úgy véli, hogy mivel az Unió polgári (EUCAP) és katonai (EUTM) missziói egyaránt a kiképzést helyezik előtérbe, érdemes lenne olyan strukturális politikát bevezetni, amelynek célja, hogy hosszú távú keretbe illessze ezeket a missziókat hatékony, a megoldandó helyzetnek megfelelő mandátummal és célkitűzésekkel, biztosítva a pénzügyi és anyagi támogatást; véleménye szerint ez az együttműködés és fejlesztés keretébe illeszkedő új politika lehetővé tenné a „Train and Equip” és az „E2I” kezdeményezés keretében folyó, a harmadik országok hosszú távú kapacitásépítését (felszerelések, nyersanyag, infrastruktúra, bérek) támogató munka végrehajtását, amelynek célja, hogy ezen országok fegyveres erői megfelelően működjenek; e tekintetben szorgalmazza, hogy a Bizottság keressen innovatív finanszírozási forrásokat;

26.  tudomásul veszi a 2013. novemberi Tanács arra irányuló szándékát, hogy megerősíti a harci egységek moduláris jellegét és rugalmasabbá teszi azokat, hogy mindenféle válságkezelési feladat során bevethetők legyenek; megjegyzi mindazonáltal, hogy ez idáig mindössze annyi – igen csekély – előrelépés történt, hogy a tervek szerint a harci egységek műveleti területre történő stratégiai szállítására az Athéné mechanizmus keretében kerülne sor; elismeri, hogy az összes tagállam konstruktív hozzáállásának hiánya képezi a harci egységek bevetése előtt álló politikai és műveleti akadályt;

27.  üdvözli a védelmi miniszterek Tanácsa legutóbbi informális ülésének kedvező üzenetét, amely szerint meg kell vizsgálni az EUSZ 44. cikkében rejlő lehetőségeket; sajnálja ugyanakkor, hogy a témával kapcsolatos véleménykülönbségek miatt a 44. cikk alkalmazásának módját illetően egyelőre semmiféle előrelépés nem történt; úgy véli, hogy a 44. cikk végrehajtása jelentősen javíthatná az uniós fellépés rugalmasságát és gyorsaságát, és ezáltal az azt övező veszélyekre való reagálási képességét is; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek nem érdeklődnek a KBVP műveleteiben való részvétel iránt vagy nem rendelkeznek az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy konstruktív módon támogassák a többi tagállam fellépését, ha azok emellett döntenek;

28.  kéri továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálja meg a Lisszaboni Szerződés további vonatkozó cikkei alkalmazásának lehetőségét is, és különösen azokét, amelyek az induló alapra (EUSZ 41. cikk), az állandó strukturált együttműködésre (EUSZ 46. cikk), a szolidaritási klauzulára (EUMSZ 222. cikk) és a kölcsönös védelmi záradékra (EUSZ 42. cikk) vonatkoznak;

29.  felszólít annak komoly mérlegelésére, hogy – az alapvetően szükséges moduláris jelleget megőrző formákban – lehetőség legyen a hatékonyságukat a gyakorlatban már bizonyító, többoldalú képzett hadtestek alkalmazására, a strasbourgi Eurocorps mintájára;

30.  döbbenten tapasztalja, hogy uniós szinten még mindig nem létezik egy, az EU biztonságát fenyegető új kihívásokat kezelő stratégia; üdvözli a Tanács azon szándékát, továbbá az alelnök/főképviselő arra irányuló elkötelezettségét, hogy elindítsák a kül- és biztonságpolitika kihívásainak és lehetőségeinek stratégiai újragondolási folyamatát; emlékeztet, hogy e folyamat célja olyan új, közös európai biztonsági stratégia kidolgozása, amely meghatározza az új geostratégiai forgatókönyveket, a jelentkező veszélyeket és globális kihívásokat, valamint – különösen a KKBP és a KBVP keretében – az EU által ezekre hozható válaszintézkedéseket; felhívja továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezzen széleskörű folyamatot az európai biztonságról és védelemről szóló nagyra törőbb fehér könyv elkészítésére, az EU stratégiai törekvéseinek és kapacitásfejlesztési folyamatainak összehangolása érdekében; várakozással tekint az alelnök/főképviselő hamarosan megjelenő közleményére, amelynek célja, hogy a változások globális környezetre gyakorolt hatásait értékelje, és meghatározza az EU számára ebből következő kihívásokat és lehetőségeket;

31.  üdvözli, hogy 2014. november 18-án elfogadták az EU kibervédelmi szakpolitikai keretét, amely meghatározza a KVBP-vel összefüggésben öt kibervédelmi prioritást határoz meg, és pontosítja a különféle szereplők szerepköreit; üdvözli, hogy a keret előmozdítja a nemzeti kibervédelmi kapacitások fejlesztését és a KBVP-eszközökhöz használt kommunikációs hálózatok védelmének megerősítését; hangsúlyozza a tagállamok egységes kibervédelmi szintje elérésének jelentőségét abban, hogy megfelelően előre lehessen lépni a kibervédelmi együttműködésben, és megerősíthessük az EU számítógépes támadásokkal, internetes terrorizmussal szembeni képességeit, és reményét fejezi ki aziránt, hogy ez a cselekvési terv jelenti majd a kiindulópontot ahhoz, hogy a kibervédelmi kérdéseket szisztematikusabban beillesszék a tagállamok nemzetbiztonsági stratégiáiba, továbbá ahhoz, hogy az uniós intézmények szintjén tudatosítsák a kibervédelem tétjeit; ezért következetes európai stratégiát szorgalmaz a kritikus (digitális) infrastruktúra kibertámadások elleni biztosítására, a polgárok digitális jogainak és szabadságainak megóvása és előmozdítása mellett; emlékeztet arra, hogy nagyobb egyértelműségre és megfelelő jogi keretre van szükség, tekintettel a számítógépes támadások beazonosítása jelentette nehézségekre, valamint a különböző helyzetekben adandó arányos és szükséges válaszreakcióra;

32.  rámutat a kiberterület fenyegető veszélyeire és hangsúlyozza a kiberválságokra való uniós ellenálló képesség és felkészültség szükségességét a KVBP összefüggéseiben is, és ezért szorgalmazza, hogy minden tagállam késlekedés nélkül fokozza kibervédelmi kapacitásainak fejlesztését; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a magasan képzett humántőkére és a K+F-re fordított beruházás; hangsúlyozza az uniós kiberbiztonság és -védelem polgári és katonai területei közötti szinergiák és kiegészítő jelleg szükségességét; kiemeli a NATO-val folyó kibervédelmi együttműködés fokozásának jelentőségét;

33.  kitartóan hangsúlyozza az Európai Unió és a nemzetközi intézmények – elsősorban az ENSZ, a NATO, az AU és az EBESZ – között a biztonság és védelem területén folytatott együttműködés fontosságát; üdvözli a szeptemberi walesi NATO-csúcson kiadott nyilatkozatot, amely megerősíti a szervezetnek a KBVP fejlesztéséhez nyújtott támogatását; bízik a két szervezet kölcsönös megerősítését célzó intézkedések végrehajtásában;

Kapacitásépítés

34.  úgy véli, hogy a 2008. évi gazdasági és pénzügyi válság hatásai nyomán csökkentek a nemzeti védelmi költségvetések, a csökkentési intézkedéseket pedig a tagállamok nem hangolták össze, ami aláássa az Unió stratégiai autonómiáját és a tagállamok arra való képességét, hogy biztosítsák fegyveres erőik kapacitásbeli szükségleteit és káros következményekkel járnak az Unió globális biztonságfenntartói feladataira és képességére nézve; kiemeli a tagállamok közötti előzetes egyeztetés fontosságát a felszerelések beszerzésére és felújítására irányuló stratégiai beruházások esetén;

35.  határozott meggyőződése, hogy az Uniónak elemi érdeke a biztonságos, nyitott és tiszta tengeri környezet létrejötte, amelynek révén sor kerülhet az áruk és személyek szabad áthaladására és az óceánok gazdagságának békés, jogszerű, méltányos és fenntartható hasznosítására; meggyőződése, hogy az európai tengerbiztonsági stratégia végrehajtása érdekében az uniós polgári és katonai intézményi keret egyaránt továbbfejlesztést igényel; megjegyzi, hogy a stratégiai eszközök, kritikus infrastruktúrák és kapacitások legtöbbje tagállami ellenőrzés alatt áll, és az európai biztonság tekintetében kiemelkedő jelentőségű együttműködési hajlandóságuk;

36.  üdvözli, hogy a Tanács 2014. november 18-i ülésén elfogadta a szisztematikus és hosszú távú védelmi együttműködés szakpolitikai keretét, amely a kapacitástervezési folyamatok összehangolásán és az információcserén alapul; hangsúlyozza, hogy ugyanebből a célból szükség van arra, hogy a tagállamok folytassák az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) magatartási kódexének végrehajtását az eszközök közös felhasználásával és megosztásával kapcsolatban annak érdekében, hogy sokkal hatékonyabban felkészüljenek a jövőbeli kapacitáshiányokra és a kapacitásfejlesztés érdekében szisztematikussá tegyék az együttműködést; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy szolgáltasson bizonyítékot a védelmi együttműködés erősítésére meghozandó különös intézkedésekre; a kétoldalú vagy többoldalú védelmi együttműködés erősödését illetően felszólítja a tagállamokat, hogy indítsanak be állandó együttműködési struktúrákat a jobb koordináció eszközeként, és a békeidőben folyó együttműködéshez használjanak uniós finanszírozást; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nyújtson be reális terveket az állandó együttműködési struktúrák sikeres beindításához;

37.  üdvözli az EVÜ 2014. évi kapacitásfejlesztési tervének novemberi, Tanács általi elfogadását, amely meghatározza a kapacitásfejlesztés 16 kiemelt célját; hasonlóképpen üdvözli az EVÜ által a Codaba adatbázis révén végzett munkát, amelynek során felmérik a tagállamok közötti együttműködési lehetőségeket, megnyitva ezzel az utat az ilyen együttműködések megvalósulása előtt; szorgalmazza, hogy a tagállamok vegyék figyelembe ezeket az eszközöket saját katonai kapacitásuk kiépítésekor; felhív a másutt már folyó kezdeményezések megkettőzésének szigorú kerülésére és nagyobb figyelmet kér azon módszerek meghatározásához, amelyekkel valós többletértéket lehet teremteni;

38.  meglepődve veszi tudomásul, hogy továbbra sem léteznek az együttműködést és a megosztást célzó uniós szintű pénzügyi ösztönző eszközök; tudomásul veszi az ilyen eszközök vizsgálatára irányuló 2013. decemberi tanácsi felhívást, és sajnálattal állapítja meg, hogy az egyeztetések ellenére ezen a területen egy év alatt még nem született konkrét intézkedés; megjegyzi, hogy a belga kormány eseti alapon már jelenleg is héamentességet biztosít az EVÜ egyes projektjeinek (pl. a műholdas távközlés) előkészítő szakaszaihoz; úgy véli, hogy e mentességeket rendszerszinten kell nyújtani és ki kell terjeszteni konkrét kapacitásépítési infrastruktúrákra és programokra a NATO-ban vagy az EU-ban a polgári kutatási infrastruktúrák esetében meglévő mechanizmus mintájára; felszólít minden olyan egyéb ösztönző kidolgozására, amely az európai felek között előmozdíthatja a kapacitással kapcsolatos együttműködést;

39.  örömére szolgálnak a meglévő együttműködési modellek – például az európai légi szállítási parancsnokság (EATC) modellje – és azok új tagállamokra történő kiterjesztése; sajnálatosnak tartja, hogy ezt a több éve létező modellt még nem alakították át a védelmi képességek más típusai számára; felszólít az EATC-modell más műveleti támogatási területeken történő újbóli felhasználására, ellensúlyozva ezzel a súlyos kapacitásbeli hiányosságokat;

40.  tudomásul veszi az összevonási és megosztási projektekkel kapcsolatban elért kismértékű haladást; üdvözli többek között a levegőben történő üzemanyag-feltöltés területén az MRTT légiflotta vásárlásával tett előrelépést; sajnálatosnak tartja, hogy jelenleg igen kevés tagállam vesz részt ebben a projektben, és felszólítja az e tekintetben hiányosságokkal küzdő tagállamokat a csatlakozásra; úgy véli, hogy a tagállamoknak folytatniuk kellene a kölcsönös használatra és megosztásra irányuló projekteket arra a 16 képességi területre összpontosítva, amelyet az EDA-val és az Európai Unió Katonai Törzsével (EUKT) együtt a képességfejlesztési terven keresztül határoztak meg;

41.  üdvözli a Tanács arra irányuló szándékát, hogy az európai kapacitások – többek között a távirányítású légijármű-rendszer és az állami műholdas kommunikáció – erősítésével összefüggésben kölcsönös projekteket szervezzen; megjegyzi, hogy a távirányítású légijármű-rendszer esetében szabályozási keretet kell kidolgozni e technológiáknak 2016-ig az európai légi irányítási rendszerbe történő kezdeti beépítésére vonatkozóan, a polgári és katonai igényekre, valamint a nemzetközi jog betartásának szükségességére is figyelemmel; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a Horizont 2020 polgári-katonai kutatási pénzeszközeit miként lehet felhasználni a távirányítású légijármű-rendszer európai légtérbe történő bevezetésére;

42.  üdvözli az Európai Unió műholdalapú szolgáltatásai (Galileo, Copernicus, EGNOS) terén elért haladást; úgy véli, hogy az űrrepüléssel kapcsolatos szolgáltatásokat – többek között a Copernicust – működésbe kellene léptetni, a KBVP-missziók és -műveletek nagyfelbontású műholdfelvételekkel történő támogatása érdekében; üdvözli az Ariane 6. projekt elindítását; sajnálatosnak tartja, hogy műszaki és kereskedelmi okokból az Unió továbbra is orosz indító szerkezeteket vásárol, ami ellentétes a bizonyos fokú stratégiai autonómia elérésére irányuló célkitűzésével, és ezért hangsúlyozza, hogy előrelépéseket kell tenni az EU függetlenségét biztosító polgári és katonai felhasználású technológiák fejlesztése terén;

43.  felszólítja az Uniót annak ösztönzésére, hogy tagállamai teljesítsék a NATO kapacitásépítési céljait, és legalább a GDP-jük 2%-ának megfelelő védelmi kiadásokat, valamint azt kell előírnia, hogy a nemzeti védelmi költségvetéseknek legalább 20%-át nagyméretű felszerelésekre, többek között kutatás-fejlesztésre fordítsák;

Iparági terület

44.  üdvözli a Bizottság a jelenleg – több okból kifolyólag – rendkívül speciális védelmi piacokhoz való, a kkv-k általi hozzáférésének megkönnyítését célzó következő javaslatát: mivel a keresletet lényegében kizárólag állami megrendelések teszik ki, a piacon tevékenykedő vállalatok száma korlátozott, a termékek fejlesztése hosszú ideig tart és hosszú ideig kell azokat üzemben tartani, valamint egyes technológiák stratégiai jellegűek;

45.  tudomásul veszi a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című 2013. júliusi közleményét, valamint az annak végrehajtására vonatkozó 2014. júniusi ütemtervet és az abban foglalt javaslatokat, többek között a 2009/81/EK és a 2009/43/EK belső piaci irányelvek hatékonyabb végrehajtására vonatkozóan, a tagállamok EUMSZ 346. cikkében lefektetett szuverén jogainak sérelme nélkül;

46.  úgy véli, hogy mindezek az intézkedések szükségessé teszik az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) előzetes közös meghatározását azon stratégiai vállalkozások vagy tevékenységek pontosabb célzása érdekében, amelyek számára az előnyös lehet, kellően figyelembe véve a tagállami védelmi iparágak kapacitásai közötti eltéréseket; úgy véli, hogy e meghatározásnak olyan kritériumokon kell alapulnia, mint pl. az EU-ban elvégzett eszköz- és technológiafejlesztés, a fejlett eszközök és technológiák tulajdonjogának és használati jogának vállalkozások általi ellenőrzése és külföldi részvényesek esetén annak biztosítása, hogy ez utóbbiak nem rendelkeznek túl nagy szavazati joggal, amely veszélyezteti, hogy a vállalkozások az ellenőrzésük alatt tartsák a tevékenységeiket; kiemeli az európai kritikus védelmi eszközpark (azaz a kulcsfontosságú ipari kapacitások és kritikus technológiák) meghatározásának szükségességét;

47.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Unió ipar-, űr- és kutatáspolitikája kiterjed a védelem területére; rámutat arra, hogy a más területekkel – például a belső és határbiztonsággal, a katasztrófavédelemmel és a fejlesztéssel – kapcsolatos uniós programok kiemelkedő lehetőséget kínálnak az említett politikákhoz tartozó kapacitások közös fejlesztésére és a KBVP-missziók irányítására; felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki állandó eljárásrendet a Bizottság, az EKSZ, az EVÜ és tagállamok között a közös piac, ipar, űrkutatás, kutatás és fejlesztés terén történő együttműködésre; felszólítja a Bizottságot, hogy teremtse meg az állandó kapcsolatot a belbiztonsági terület uniós szervei és ügynökségei (Frontex, Europol, ENISA) és a külbiztonsági és védelmi terület ilyen szervei (Európai Védelmi Ügynökség, EKSZ) között;

48.  tudomásul veszi a 2009/81/EK irányelv (honvédelmi és biztonsági beszerzések) és a 2009/43/EK irányelv (védelmi vonatkozású termékek belső piaci transzfere) hatékonyabb végrehajtására irányuló bizottsági javaslatokat; szükségesnek tartja továbbá annak meghatározását, hogy mi tartozik azon nagy stratégiai értékkel bíró eszközök és technológiák területéhez, amelyekre sem a 2009/81/EK (alapvető biztonsági érdeket szolgáló eszközök), sem a 2004/18/EK (a védelem területéhez kapcsolódó, de nem kizárólagosan védelmi vonatkozású eszközök) irányelv nem vonatkozik; úgy véli, hogy az ebben az ágazatban működő uniós vállalkozásoknak külön jogi és pénzügyi rendszerre van szükségük, amely lehetővé teszi számukra, hogy versenyképesek legyenek, és ezáltal az EU stratégiai önállóságát is biztosítja;

49.  tudomásul veszi a Tanács arra irányuló szándékát, hogy megteremti az ellátási rendszerek európai biztonságát, amely feltételezi, hogy a tagállamok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, és haladéktalanul gondoskodnak védelmi szükségleteik teljesítéséről; várja az e rendszer végrehajtásának módjait meghatározó bizottsági ütemtervet, valamint a stratégiai jelentőségű védelmi ipari vállalkozásokba történő külföldi befektetések ellenőrzésére vonatkozóan bevezetendő zöld könyvet; üdvözli a tagállamok közötti ellátásbiztonság továbbfejlesztett keretének EVÜ általi elfogadását, amely keret jelentős önkéntes, jogilag nem kötelező erejű mechanizmus a tagállamok számára az ellátásbiztonság kölcsönös támogatásának és az e téren történő segítségnyújtás fokozására; felszólítja az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy közösen alakítsanak ki további eszközöket és kezdeményezéseket az egész EU-ra kiterjedő ellátásbiztonság előmozdítására és a tagállamok új keretmegállapodás végrehajtásában történő támogatására;

50.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen azonosítsa és mozgósítsa azokat az uniós pénzügyi eszközöket és konstrukciókat, amelyek a védelmi ipar közös európai piaca létrehozásának támogatását szolgálják;

51.  üdvözli a Wassenaar-rendszer exportkorlátozási listái – megfigyelési és behatolási technológiákkal kapcsolatos – módosításainak elfogadását, amelyeket a közelmúltban uniós szinten is végrehajtottak; hangsúlyozza azonban, hogy az uniós kritikus infrastruktúrák megtámadásához és az emberi jogok megsértéséhez felhasználható technológiák ellenőrizetlen gyártásának és kivitelének megakadályozására ennél többre van szükség; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő javaslatot a kettős felhasználású termékek kivitelét szabályozó rendelet módosítására;

52.  úgy véli, hogy egyedül egyetlen kormány sem képes tényleges hatással bíró kutatás-fejlesztési programokat indítani; emlékeztet a Tanács kapacitáserősítésről szóló, 2008. decemberi nyilatkozatára és a tagállamok azon közös kötelezettségvállalására, hogy védelmi költségvetésük 2%-át kutatási célokra fordítják; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EVÜ vezetőjét, hogy adjanak helyzetjelentést erre vonatkozóan; örömmel veszi ezért tudomásul a Bizottságnak a polgári és a védelmi kutatási területet összefogó szinergiák kialakítására irányuló javaslatait; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a Horizont 2020 biztonsági kutatási programja számottevő lehetőségeket biztosít a kapacitások e tekintetben történő fejlesztésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az Unió külpolitikáit támogató kutató missziók támogatására, többek között a polgári és katonai erők közötti interoperabilitás javítása céljából a kettős felhasználású technológiák terén végzett műszaki fejlesztésre, ahogyan az a Horizont 2020-at létrehozó konkrét programban is szerepel; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az éves munkaprogramokba építsék be a vonatkozó kutatási tevékenységeket; üdvözli továbbá az előkészítő intézkedések indítását, és bízik abban, hogy a KBVP területén végzett ilyen intézkedés a következő többéves pénzügyi kereten belül egy kutatási témakör finanszírozását eredményezheti; rámutat annak fontosságára, hogy – a Parlament által az uniós célkitűzéseket és az uniós költségvetést végrehajtó ügynökségre figyelemmel a 2015. évi költségvetésben tett javaslatnak megfelelően – a Bizottság és az EVÜ által közösen végzett KVBP-kutatás tekintetében induljon kísérleti projekt; ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem terjesztett elő értékelést a Parlament számára az EUMSZ 185. cikkének lehetőségeiről, az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló, 2013. november 21-i állásfoglalásában kértek ellenére;

53.  mindazonáltal a legszigorúbb körültekintésre szólít fel, legyen szó akár a kormányzás, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok, a társfinanszírozás vagy a védelmi előkészítő intézkedés részvételi szabályainak kérdéseiről; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyenek részt a döntéshozatali eljárásban, elkerülve ezáltal a túlzott adminisztrációt és szavatolva, hogy a programok eleget tegyenek a KBVP és a tagállamok stratégiai szükségleteinek;

54.  felhívja a figyelmet arra, hogy a védelmi kutatás mind az ipari vállalkozások versenyképessége, mind az EU stratégiai önállósága szempontjából rendkívül érzékeny és stratégiai terület, és kéri, hogy a kutatási eredmények védelme érdekében a biztonság és a védelem területére vonatkozóan vezessenek be megfelelő szellemi tulajdonjogi politikát; várja ezzel kapcsolatban a Bizottság, valamint a védelmi ipari vállalkozások javaslatait;

55.  tudomásul veszi a védelmi felszerelésekre vonatkozó közös szabványok és tanúsítási eljárások végrehajtásának előmozdítását célzó bizottsági javaslatokat; e tekintetben várja az EVÜ és a Bizottság védelmi iparági szabványok kidolgozására vonatkozó ütemtervét, valamint az EVÜ-nek és az EASA-nak a katonai tanúsítványok Európai Unión belüli kölcsönös elismerésének javítására irányuló javaslatait; sajnálatának ad hangot az európai szabványügyi szervezetek abbéli vonakodása miatt, hogy a védelmi termékekre termékszabványosítási zárjegyet adjon;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Afrikai Unió Közgyűlése elnökének és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége főtitkárának.

(1) HL L 146., 2009.6.10., 1. o. (2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0513. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0514. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0380. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0381. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0457. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0286. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0278. (10) http://eeas.europa.eu/library/publications/2013/3/2013_eeas_review_hu.pdf

Az Európai Parlament 2015. május 21-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika finanszírozásáról (2014/2258(INI))

P8_TA(2015)0214 A8-0136/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére, különösen annak 21., 24., 41., 42., 43., 44., 45. és 46. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és annak későbbi módosításaira,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A Koszovónak a jogállamiság területén nyújtott európai uniós támogatás” című 18/2012. sz. különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. november 25-i és 2014. november 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és az Európai Védelmi Ügynökség vezetője 2014. július 7-i, a 2013. decemberi európai tanácsi következetések végrehajtásáról szóló eredményjelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című közös közleményére és az ehhez kapcsolódó 2014. május 12-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség 2014. évi éves jelentésére és 2013. évi pénzügyi jelentésére,

–  tekintettel „Az átfogó uniós megközelítés és következményei az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve” című, 2014. április 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az 1999. december 11-i helsinki Európai Tanács elnökségi következtetéseire („Legfőbb Cél 2003”) és a Tanács által 2004. május 17-én jóváhagyott „Legfőbb Cél 2010”-re,

–  tekintettel a polgári képességek fejlesztéséről szóló miniszteri konferencia által jóváhagyott és az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa által 2007. november 19-én tudomásul vett „Legfőbb Polgári Cél 2010”-re,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0136/2015),

A.  mivel az Unión belüli és kívüli egyre inkább kihívást jelentő biztonsági helyzet, amelyet olyan új kockázatok és fenyegetések jellemeznek, amelyeket egyedül egyik tagállam sem képes kezelni, megkívánja a KBVP megerősítését, hogy az hatékonyabb szakpolitikai eszközzé, továbbá az uniós polgárok biztonságának és az európai érdekek és értékek előmozdításának valódi garanciájává váljon; mivel az Uniónak növelnie kell a biztonságot a külső határain;

B.  mivel a védelmi kiadásokat érintő költségvetési megszorítások és a meglévő párhuzamosságok szükségessé teszik a KBVP-missziók és -műveletek finanszírozásának újragondolását a költségvetési előirányzatok jobb és költséghatékonyabb felhasználása révén, az összes – akár polgári, akár katonai –misszió és művelet uniós intézményi szinten történő, megfelelő demokratikus ellenőrzésének biztosítása mellett;

C.  mivel a 2013. decemberi Európai Tanács úgy határozott, hogy az Athéné mechanizmus felülvizsgálatát is beleértve megvizsgálja az EU-missziók és -műveletek pénzügyi vonatkozásait annak biztosítása érdekében, hogy az eljárások és a szabályok az Unió számára fokozott gyorsaságot, rugalmasságot és hatékonyságot tegyenek lehetővé az uniós polgári missziók és katonai műveletek telepítése terén;

D.  mivel a Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerint az Unió főképviselője egyben a Bizottság alelnöke, az Európai Védelmi Ügynökség vezetője és az Európai Unió Külügyi Tanácsának elnöke is; mivel az EUSZ 45. cikke szerint az Európai Védelmi Ügynökség „feladatait szükség esetén a Bizottsággal kapcsolatot tartva látja el”;

1.  megjegyzi, hogy az EU és tagállamai világszerte különféle béketámogató és válságkezelési műveletek jelentős finanszírozói, míg a polgári és katonai KBVP-műveletek és -missziók a teljes finanszírozásnak nagyon kis hányadát képviselik; elismeri, hogy a KBVP-beavatkozások fontosak a béke eléréséhez, ugyanakkor arra biztatja a tagállamokat, hogy kövessenek a konfliktusok megelőzését, a konfliktus utáni újjáépítést és a konfliktus által sújtott övezetekben a fenntartható béke megőrzését határozottabban előtérbe helyező irányvonalat; meggyőződése, hogy az EU nem engedheti meg magának, hogy kizárólag a válságok után alkalmazott vagy a válságból való kilábalást segítő eszközökre összpontosítson;

2.  felhívja az alelnök/főképviselőt és a tagállamokat, hogy teljes mértékben bontakoztassák ki a Lisszaboni Szerződésben és különösen annak a tagállamok egy csoportja által végrehajtott KBVP-missziókról rendelkező 44. cikkében és az állandó strukturált együttműködésről rendelkező 46 cikkében rejlő lehetőségeket a KBVP-missziók és -műveletek gyorsabb és rugalmasabb alkalmazása tekintetében;

3.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az összesítve hozzávetőlegesen évi 190 milliárd euró védelmi költségvetés ellenére a tagállamok még mindig nem tudják teljesíteni az 1999-es Helsinki Legfőbb Célokat; emlékeztet az EU által kitűzött ambiciózus legfőbb polgári célokra; felhív az EU valódi védelmi szereplőként való megerősítésére a NATO keretében, és sajnálatát fejezi ki egy olyan doktrína hiánya miatt, amely megvalósítaná az EUSZ 43. cikkében felsorolt feladatokat (a kibővített „petersbergi feladatok”); határozottan támogatja a tagállamok közötti és az uniós szintű szorosabb biztonsági és védelmi koordinációt és együttműködést a NATO keretében, különösen az erőforrások, képességek és eszközök összevonása és megosztása terén; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen készítsen elemzést a biztonsági és védelmi kihívásokról és szükségletekről;

4.  megjegyzi, hogy az uniós költségvetés KKBP-fejezetében a polgári KBVP-missziókra szánt finanszírozás szintje az elmúlt években csökkent, és a várakozások szerint a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret részeként stabil marad; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a polgári missziókra is kihatással volt a kifizetési előirányzatok általános elégtelensége, ami a Bizottságot arra kényszerítette, hogy áthidaló intézkedésként 22 millió euró kifizetését 2015-re halassza; üdvözli azonban, hogy mintegy 16 millió euró lehetséges megtakarítást azonosítottak, ami lehetővé teszi további missziók finanszírozását, ha ennek szükségessége a közeljövőben felmerülne;

Költségmegtakarító/hatékonyságnövelő kezdeményezések

5.  üdvözli a Bizottság által a közelmúltban előterjesztett, a pénzügyi szabályok meglévő keretein belül a polgári KBVP-missziókra vonatkozó pénzügyi eljárások lerövidítésére irányuló konkrét intézkedéseket és pragmatikus megoldásokat; helyteleníti azonban, hogy KKBP keretrendszerében még mindig jelentős késedelmek mutatkoznak a KBVP-missziók számára létfontosságú berendezések és szolgáltatások közbeszerzése terén, részben a Tanács általi határozathozatal folyamatának lassúsága miatt, de a pénzügyi szabályok KBVP-missziókra való alkalmazására vonatkozó egységes megközelítés bizonyos hiánya miatt is, és helyteleníti ennek a missziók működésére, személyzetére és potenciálisan a missziók biztonságára gyakorolt negatív hatását;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy a polgári KBVP-missziók pénzügyi szabályaira vonatkozó konkrét sablon elkészítésével és a meglévő iránymutatások szükségleteikhez való hozzáigazításával enyhítse ezeket a hiányosságokat a missziók gyors, rugalmas és hatékonyabb lebonyolításának elősegítése érdekében, egyúttal garantálva az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és az Unió pénzügyi érdekeinek megfelelő védelmét; úgy véli, hogy a költségvetéssel kapcsolatban a polgári műveleti parancsnokot kellene felhatalmazni, ugyanolyan módon, mint ahogy az az uniós küldöttségek vezetői esetében történt;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak be éves jelentést a biztonság- és védelempolitikákra fordított kiadások teljes összegéről, amelynek az e terület számára elkülönített költségvetés lehető leghatékonyabb jövőbeli kezelése érdekében többek között a közbeszerzési eljárások átlátható bemutatását is tartalmaznia kell;

8.  határozottan bátorítja egy megosztott szolgáltatási központ (SSC) felállítását egy integrált erőforrás-kezelési rendszerrel (IRMS) együtt, a polgári missziók gyors telepítésének és költséghatékonyságának javítása érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a kezdeményezés a mai napig holtponton van; megjegyzi, hogy jelenleg megfontolás tárgyát képezi egy missziós támogató platform, de felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek további lépéseket egy valódi megosztott szolgáltatási központ (SSC) létrehozása érdekében;

9.  úgy véli, hogy az EKSZ/Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálat krónikus adminisztratív költségvetési megszorításain enyhíteni kellene, mivel az éves költségvetési előirányzat továbbra is túl alacsony valamennyi tervezési, végrehajtási és támogatási feladat ellátásához, különösen amikor csaknem egyidejűleg több missziót indítanak;

10.  úgy véli, hogy a jelenleg csak az új polgári KBVP-missziókat kiszolgáló állandó KBVP-raktárt gyorsan tovább kellene fejleszteni úgy, hogy az valamennyi jelenlegi misszióra kiterjedjen, és javuljon a tárolt berendezések hozzáférhetősége, valamint hogy bővüljön a szükséges felszerelések választéka; javasolja, hogy a KBVP-raktárt a jövőben létrehozandó megosztott szolgáltatási központ (SSC) kezelje;

11.  hangsúlyozza a missziók megfelelő személyzettel való ellátásának szükségességét a tagállamok e tekintetben tett különféle kötelezettségvállalásainak megfelelően (pl.: „Legfőbb Polgári Cél 2010” vagy a többéves polgári képességfejlesztési terv); sajnálatát fejezi ki azonban a KBVP-misszók számára megfelelő számú szakképzett személyzet felvételével és megtartásával kapcsolatos nehézségek miatt; bátorít a gyorsan telepíthető polgári reagáló csoportok (CRT-k) széles körű alkalmazására, ami növelné az EU gyorsreagálási képességét, elősegítené a missziók gyors felépítését és hozzájárulna válságkezelésének hatékonyságához;

12.  sajnálja, hogy a polgári KBVP-misszióknál dolgozó személyzet biztonságának védelme céljából kiválasztott magánvállalkozások kiválasztásának folyamatát az átláthatóság hiánya és magas költségek jellemzik; a biztonságvédelmi magánvállalkozások által felszámított díjak csökkentése és a kiválasztási folyamat átláthatóbbá tétele érdekében kéri, hogy a polgári KBVP-missziók számára hozzanak létre külön biztonsági keretszerződést; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben az európai vállalkozásoknak kell elsőbbséget adni;

Koherencia és kiegészítő jelleg

13.  úgy véli, hogy a KBVP része a szélesebb külső KKBP-dimenziónak és az Unió külső tevékenysége egészének, valamint a közös piaci, ipari, űr-, kutatási és fejlesztési politikák belső dimenziójának is; határozottan úgy véli, hogy biztosítani kell a különböző eszközök közötti koherenciát és kiegészítő jelleget a méretgazdaságosság elérése és az uniós kiadások hatásának maximalizálása érdekében; meggyőződése, hogy az EU több eszközzel és potenciális ösztönző hatással rendelkezik, mint bármely más szupranacionális intézmény, mivel biztonság- és védelempolitikája átfogó megközelítés révén más uniós eszközök és finanszírozási mechanizmusok által is megerősíthető; úgy véli ezért, hogy a KKBP erőforrásokat intelligensebben kellene felhasználni, mégpedig a KBVP-eszközök és a Bizottság által irányított különböző uniós finanszírozási programok fokozott összehangolása révén;

14.  felhív adott esetben a katonai-polgári szinergiák javítására és különösen ezeknek a tervezési folyamatok kezdetén történő figyelembevételére, főként a helyiségek, az orvosi szolgáltatások, a logisztika, a szállítás és a missziók biztonsága területén, a különböző parancsnoki láncok tiszteletben tartása és a polgári és katonai missziók természetének, céljainak és működési módjainak világos megkülönböztetése mellett;

15.  hangsúlyozza azokat a lehetséges megtakarításokat, amelyek a katonai területen – többek között a közlekedés, a képzés és az orvosi segítségnyújtás területén – a szinergiák uniós szinten történő előmozdításából származnának; kiemeli az Európai Védelmi Ügynökség szerepét azon küldetése révén, hogy előmozdítja az uniós tagállamok körében az interoperabilitást és a szinergiákat a védelmi felszerelések és a bevetési képességek területén, de határozottan sajnálatosnak tartja, hogy jóllehet az ügynökséget az alelnök/főképviselő vezeti, az továbbra is a Tanács hatáskörébe tartozik, és azt teljes mértékben az Unió költségvetésén kívülről finanszírozzák, így kibújik az európai demokratikus ellenőrzés alól;

16.  üdvözli a válságkezelési eljárás 2013-ban elfogadott felülvizsgálatát, mivel ez a KBVP-missziók tervezésének és indításának javulásához vezetett; hangsúlyozza azonban, hogy többet kell tenni az uniós külpolitikai gépezet különböző részeit elválasztó tartós akadályok leküzdése érdekében;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre állandó pénzügyi eljárásokat a Bizottság, az EKSZ, az EDA, az ESA és a tagállamok közötti együttműködéshez a KBVP és a közös piac, az ipar-, űr- és a kutatási és fejlesztési politikák terén; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy állapítsanak meg állandó pénzügyi szabályokat, hogy összekapcsolják a belső biztonság területének uniós szereplőit (pl. Frontex, Europol, ENISA) a külső védelemmel (pl. EDA, EKSZ);

18.  üdvözli a KBVP-kutatásra vonatkozó kísérleti projekt végrehajtását, amelyet a Bizottság és az EDA közösen végeztek el a 2015. évi költségvetésben a Parlament által tett javaslat szerint, tekintettel arra, hogy az ügynökség az Unió célkitűzéseinek és költségvetésének végrehajtója; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a Bizottság nem biztosította a Parlament számára az EUMSZ 185. cikkében rejlő lehetőségek értékelését, amit a Parlament az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló, 2013. november 21-i állásfoglalásában(5) kért;

19.  üdvözli az európai biztonsági és védelmi ágazatról szóló közlemény végrehajtási ütemtervéről szóló, 2014. június 24-én elfogadott bizottsági közleményt; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy egy érdekelt feleknek szóló értékelésben körvonalazza, hogy a lehetséges kedvezményezettek, valamint a nemzeti és regionális hatóságok milyen módon készek kihasználni a hivatkozott intézkedéseket (európai strukturális és beruházási alapok, ERFA, ESZA, INTERREG V); e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság javaslata túl későn érkezhet ahhoz, hogy befolyásolja a nemzeti és regionális hatóságok folyamatban lévő erőforrás-elosztását vagy az erősebb európai védelmi technológiai és ipari bázist szolgáló uniós források átcsatornázását;

20.  üdvözli a kiképzéssel és felszereléssel kapcsolatos („Train and Equip”) kezdeményezést, amely az átmeneti vagy kivonulási stratégia részeként biztosítaná a partnerek kapacitásépítését azáltal, hogy elősegíti harmadik országok biztonsági és védelmi erői különféle típusú eszközökkel és halált nem okozó felszerelésekkel való ellátásának finanszírozását, és a kérdéssel kapcsolatban támogatja az EKSZ és a Bizottság általi közös megközelítést; támogatja a projektegységek létrehozását, amelyekhez az érdekelt tagállamok vagy harmadik országok hozzájárulhatnak, és amelyek segíthetnek biztosítani a fogadó országok számára a gyors szállítást és a biztonsági szükségletek kielégítésére irányuló együttműködést a projekttámogatás biztosítása révén, és úgy véli, hogy ezeket szisztematikusan használni kellene;

21.  üdvözli a Bizottságnak a (közbeszerzési szerződésekről szóló) 2009/81/EK irányelv és a (védelmi vonatkozású termékek belső piaci transzferéről szóló) 2009/43/EK irányelv hatékonyabb végrehajtására vonatkozó javaslatait; felszólítja a Bizottságot annak figyelembevételére, hogy a védelem területén működő uniós vállalkozásokra különleges jogi és pénzügyi rendszert kell alkalmazni annak érdekében, hogy versenyképesek lehessenek, és ezáltal támogatni tudják a védelmi képességek megerősítésére irányuló nemzeti erőfeszítéseket;

Katonai műveletek finanszírozása

22.  elismeri, hogy a katonai műveleteket a tagállamok az uniós költségvetésen kívül finanszírozzák, és hogy közös költségeiket az Athéné mechanizmus fedezi; hangsúlyozza, hogy az Athéné létfontosságú e műveletek telepítéséhez, továbbá a tagállamok közötti szolidaritás eszköze, amely ösztönzi a tagállamokat – különösen azokat, amelyeknek nem állnak rendelkezésére pénzügyi források és műveleti erőforrások –, hogy hozzájáruljanak a KBVP-műveletekhez; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a közös költségek tényleges aránya továbbra is nagyon alacsony (becslések szerint az összes költség hozzávetőlegesen 10–15%-a), továbbá hogy a katonai műveletek során a „költségeket ott kell viselni, ahol felmerülnek” elv miatt nemzeti szinten viselt költségek és felelősségek nagy aránya ellentmond a szolidaritás és a tehermegosztás elvének, és még inkább visszatartja a tagállamokat a KBVP-műveletekben való aktív részvételtől;aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a helyzet, különösen azzal összefüggésben, hogy a tagállamok részéről hiányzik a hajlandóság a műveletekhez szükséges haderő létrehozásában való részvételre, gátolja a KBVP-műveletek gyors telepítését, és veszélyezteti azok általános hatékonyságát; úgy találja, hogy biztosítani kell a katonai missziók hosszú távú finanszírozását;

23.  sajnálatát fejezi ki ezzel összefüggésben amiatt, hogy az Athéné mechanizmus felülvizsgálata, amelynek elvégzése 2014 végére volt esedékes, csak igen csekély eredményt hozott, így például egyfajta előfinanszírozás megszervezését bizonyos költségek tekintetében a telepítés felgyorsítása érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácsban nem született megállapodás arról, hogy az uniós harccsoportok stratégiai telepítésével kapcsolatos költségek finanszírozása felkerüljön a szisztematikusan az Athéné által viselt közös költségek listájára, hanem ehelyett csak egy két évre szóló, megújítható határozatot fogadtak el; felszólítja a következő védelemmel foglalkozó Európai Tanácsot, hogy fontolja meg az Athéné keretében finanszírozható közös költségek kiterjesztését, például a KBVP-műveletek és -missziók telepítésével kapcsolatos költségek automatikus finanszírozására (az erők elszállásolásához szükséges infrastruktúra, a hadszíntereken a csapatok beléptetési pontjainak kialakításával kapcsolatos költségek és szükség esetén a biztonsági élelmiszer- és üzemanyagkészletek);

24.  támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek harmadik országoktól vagy nemzetközi szervezetektől származó pénzbeli hozzájárulások vonzásával és azok Athéné mechanizmuson belüli kezelésével kapcsolatos lehetőségek feltárására irányulnak; támogatja továbbá a „közös finanszírozás” lehetőségét, amelynek keretében kisebb számú résztvevő ország finanszírozná a missziók operatív költségeit, azzal a feltétellel, hogy hozzájárulásaikat az Athéné keretében kezelik, továbbá azok kiegészítik és nem helyettesítik a közös költségeket;

25.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az EU-nak olyan új KBVP-re vonatkozó rendelkezéseket adott, amelyeket még nem alkalmaztak; arra bátorítja a Tanácsot, hogy alkalmazza az EUSZ 44. cikkét, amely lehetővé teszi, hogy az erre kész tagállamok KBVP-feladatokat hajtsanak végre; úgy véli, hogy sürgősen gyorsabb döntéshozatali folyamatra van szükség; úgy véli, hogy a katonai műveletek finanszírozására szolgáló ad hoc mechanizmusoknak az Athéné által megtérített hagyományos közös költségeknél többet kellene fedezniük;

26.  felszólítja a Tanácsot, hogy a jelenlegi költségvetési évben kezdeményezze egy olyan (az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése szerinti) induló alap létrehozását a katonai műveletek előkészítő szakaszainak gyors finanszírozására, amely egyúttal erős kapacitásfejlesztési eszközként is szolgálna; felhívja továbbá a Tanácsot, hogy terjesszen elő javaslatot arra vonatkozóan, hogy válsághelyzetben hogyan valósítható meg gyorsan a Parlamenttel való konzultáció; megjegyzi, hogy míg a polgári missziók az előkészítő intézkedések tekintetében külön költségvetéssel rendelkeznek, a katonai missziók telepítése és hatékonysága strukturálisan hátráltatva lesz mindaddig, amíg e lehetőség nem kerül kihasználásra; határozottan arra bátorítja a tagállamokat, hogy vegyenek részt az EUSZ 46. cikkében szabályozott állandó strukturális együttműködésben, amely egyúttal jelentősen gyorsabban megvalósíthatóvá tenné az EU gyorsreagálási képességének sürgősen szükséges javítását; e tekintetben sajnálja, hogy a Tanács módszeres és hosszú távú védelmi együttműködésre vonatkozó, 2014. november 18-án elfogadott politikai kerete nélkülözi az érdemi tartalmat, mert a dokumentum csak a jelenlegi gyakorlatokat írja le; felhívja ezért a Bizottságot, hogy terjessze elő a szükséges javaslatot annak pontosítására vonatkozóan, hogy az uniós költségvetés hogyan könnyítheti meg az állandó strukturált együttműködés létrehozását és az állandó strukturált együttműködés keretén belül folytatott békeidő alatti katonai együttműködés munkáját;

27.  megdöbbenti, hogy egyelőre nem létezik olyan európai szintű adóügyi ösztönző, amely együttműködésre és az erőforrások összevonására sarkallna; tudomásul veszi a 2013. decemberi Tanács ilyen megállapodások megvizsgálására vonatkozó felhívását, és sajnálatosnak tartja, hogy egy év elteltével a megbeszélések még nem vezettek e tekintetben semmilyen kézzelfogható intézkedéshez; megállapítja, hogy a belga kormány már eseti jelleggel héa-mentességet nyújt bizonyos EDA-projektek előkészítő szakaszai számára, pl. a műholdas hírközlés esetében; úgy véli, hogy ezeket a mentességeket automatikusan alkalmazni kell, és ki kell terjeszteni őket az infrastruktúrára és meghatározott képességekkel összefüggő programokra, a NATO-n belül létező mechanizmus vagy a polgári kutatási infrastruktúrák tekintetében létező uniós mechanizmus mintájára; kéri bármilyen más ösztönző kidolgozását, amely ösztönözheti az európaiak közötti együttműködést a képességek területén;

Átláthatóság és elszámoltathatóság

28.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság nemcsak a demokratikus ellenőrzés szempontjából elengedhetetlen követelmények, hanem a megfelelő működés és az uniós lobogó alatt megvalósított missziók hitelessége szempontjából is; ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlament fontosnak tartja a különböző KBVP-műveletek és -missziók költségvetésbe való beállítása feletti felügyelet gyakorlását; üdvözli a 2013. december 2-i intézményközi megállapodásban előírt jelentéstételi mechanizmusokat, például a KKBP-költségvetésre vonatkozó negyedéves jelentéseket és a KKBP-ről tartott közös egyeztető üléseket; üdvözli az alelnök/főképviselő által arra vonatkozóan tett ígéretet, hogy új életet lehel az utóbbi ülésekbe, és megfelelő fokú rugalmasságot vezet be azok hatókörét illetően annak érdekében, hogy a Parlamentet folyamatosan teljes körűen tájékoztassa a katonai missziókról és a Politikai és Biztonsági Bizottság munkájáról és napirendjéről; fenntartja, hogy a missziók és műveletek finanszírozása és vállalása terén a rugalmasság és hatékonyság javítása semmi esetre sem ronthatja le a KBVP-beavatkozások átláthatósága és elszámoltathatósága tekintetében elért pozitív fejleményeket; felhívja a Bizottságot, hogy a költségvetési rendelet 49. cikke (1) bekezdésének g) pontját kiterjesztően értelmezze, a KKBP-fejezetben szereplő valamennyi polgári KBVP-misszióra vonatkozóan konkrét költségvetési sorra tegyen javaslatot, és kötelező módon illesszen be éves tevékenységi jelentésébe minden egyes misszióról egy tételes beszámolót, azok résztvevői és a felmerült költségek alapján;

29.  várakozással tekint az olyan kezdeményezések elé, amelyek egyértelművé és következetessé tennék a polgári missziókra alkalmazandó finanszírozási és operatív szabályokat; üdvözli a pénzügyi szabályok rugalmasságáról folyamatban lévő eszmecserével összefüggésben a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy külön sablont készít valamennyi KBVP-misszióra, és a meglévő iránymutatásokat ezek szükségeihez igazítja;

A szavaknak megfelelő tettek

30.  arra ösztönzi az alelnököt/főképviselőt, hogy vállaljon vezető szerepet a KKBP terén, és játsszon irányító szerepet az akadályok lebontásában a Tanács, a Bizottság és az EKSZ közötti koordináció biztosítása, valamint az ez utóbbi két testületen belüli koherencia garantálása révén; javasolja, hogy az EU különleges képviselőit meg lehetne bízni azzal, hogy javítsák a különböző helyszíni uniós szereplők közötti párbeszédet és együttműködést az uniós fellépés következetességének fokozása, illetve annak érdekében, hogy a több forrásból származó finanszírozás kihívásból előnnyé váljon;

31.  úgy véli, hogy a következő védelemmel foglalkozó Európai Tanácsnak meg kell ragadnia azt a lehetőséget, hogy mély eszmecserét folytasson és konkrét javaslatokat tegyen a KBVP-missziók és -műveletek finanszírozási szabályainak reformjára azok hatékonyabbá és sikeresebbé tétele érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a 2013. decemberi Európai Tanács alkalmával vállalt kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy az Európai Tanács védelemmel foglalkozó következő ülésén konkrét intézkedéseket kell elfogadni az Unió védelmi kapacitásainak a NATO-t kiegészítő megerősítésére, az Európai Védelmi Ügynökség támogatására és megerősítésére, és a közös ipari és technológiai bázis támogatására;

32.   felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok által az Európai Tanács által a védelmi kapacitások megerősítésével kapcsolatban hozott határozatok operatív végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseket, figyelembe véve az egyes tagállamok költségvetési korlátait;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának és a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0286. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0514.

Az Európai Parlament 2015. május 21-i állásfoglalása az európai védelmieszköz-piacokon végbemenő változásoknak az európai biztonsági és védelmi képességekre kifejtett hatásáról (2015/2037(INI))

P8_TA(2015)0215 A8-0159/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. december 19–20-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2014. november 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542), valamint az ahhoz kapcsolódó, 2014. június 24-i végrehajtási ütemtervre (COM(2014)0387),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásokra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra,

–  tekintettel a Tanács által 2014. november 18-án elfogadott, a szisztematikus és hosszú távú védelmi együttműködés szakpolitikai keretére,

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) irányítóbizottsága által 2013 novemberében elfogadott keretmegállapodásra az aláíró tagállamok közötti ellátás biztonságáról, valamint az ahhoz kapcsolódó, a prioritások megállapításáról szóló, az EDA irányítóbizottsága által 2014 májusában elfogadott magatartási kódexre,

–  tekintettel az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló, 2013. november 21-i állásfoglalására(3) és a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0159/2015),

A.  mivel 2009-ben a védelmi jogszabálycsomag keretében az európai védelmi piacra vonatkozóan új jogszabályokat vezettek be, és ezeket mind a 28 tagállam átültette nemzeti jogrendjébe; mivel az új szabályok sarkalatos pontja az átláthatóságon, a megkülönböztetésmentességen és a versenyen alapuló, a védelmi ágazat sajátos kérdéseivel foglalkozó szabályozási keret bevezetése;

B.  mivel a tagállamok megállapodtak abban, hogy ki kell fejleszteni a védelmi felszerelések és szolgáltatások európai piacát; mivel az Európai Tanács egyenesen arra szólított fel, hogy meg kell teremteni az egész Unióra kiterjedő ellátásbiztonsági rendszert; mivel a megfelelő képességek, a felszereléssel való ellátás és az EU stratégiai önállósága döntő fontosságú tényezők az Unió és a vele szomszédos államok biztonsága szempontjából;

C.  mivel a KBVP keretében végrehajtott békefenntartó és biztonsági missziók sikere jelentős mértékben ezek gyors és késlekedés nélküli reakcióképességétől függ, és ezért kulcsfontosságú tényező egy valódi európai védelmi piac létrehozása a párhuzamosságok felszámolása és a bürokrácia csökkentése érdekében;

D.  mivel az európai védelmi piacok konszolidációjának, költséghatékonyságának és átláthatóságának hiánya miatt az európai védelmi ágazat külső vonatkozásoktól való függése tovább növekedhet egy olyan időszakban, amikor Európa biztonságát többszörösen és közvetlenül olyan fenyegetések árnyékolják be, amelyekre a hidegháború vége óta nem volt példa;

E.  mivel a védelmi ágazatot érintő, kutatásba és technológiába való tagállami beruházások, valamint az európai együttműködés keretében a védelmi ágazatban a kutatásra és a technológiára irányuló beruházások szintje az utóbbi években riasztóan visszaesett;

A védelmi piacokon tapasztalható fejlemények veszélyeztetik Európa önállóságát

1.  továbbra is komolyan aggódik a védelmi költségvetéseknek a legtöbb tagállamban tapasztalható széles körű és nagyrészt összehangolatlan megnyirbálása miatt; hangsúlyozza, hogy a védelmi költségvetések csökkentése gyöngíti a tagállamok és az Unió védelmi képességeit, és megkérdőjelezi a nemzeti és az uniós biztonság biztosítására való felkészültségük szintjét; véleménye szerint e koordinációt nélkülöző forráscsökkentések, a strukturális problémák és a tisztességtelen és átláthatatlan gyakorlatok kockázatosak az Unióra nézve, mivel stratégiai jelentőségű eszközök és képességek vesznek kárba, valamint olyan lehetőségek maradnak kihasználatlanul, amelyeket egyébként a védelmi politikák összehangolása, illetve a védelmi források összevonása és megosztása nyújthatna az EU jóléte és békéje, ellátásbiztonsága, valamint polgárai és érdekei védelmének maradéktalan, az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke szerinti biztosítása tekintetében;

2.  rendkívül komoly aggodalmának ad hangot az EU közvetlen szomszédságában kitört fegyveres konfliktusok, alacsony intenzitású válságok, hibrid háború és a harcokban közvetlenül részt nem vevő országok által támogatott és ösztönzött háborúk, államkudarc, instabilitás és az emberi jogok nagy arányú megsértése, valamint az EU-n belüli és kívüli terrorfenyegetés miatt; úgy véli, hogy a jelenlegi biztonsági fenyegetések közösek az EU egésze számára, ezért egységes és összehangolt módon, a katonai és polgári erőforrásokat összevonva és megosztva kell fellépni ezekkel szemben; határozottan úgy gondolja ezzel összefüggésben, hogy elengedhetetlenül fontos a források pazarlásának elkerülése, az adófizetők pénzének jobb felhasználása, az előrelépés a védelmi felszerelések európai piacának létrehozása felé, valamint egy olyan, innováción és technológián alapuló, versenyképes európai védelmi technológiai és ipari bázis kifejlesztése, amely fokozott, határokon átnyúló koordináció révén képes szinergiák kialakítására, valamint a KBVP-hez szükséges képességek biztosítására; úgy véli továbbá, hogy ez kulcsfontosságú lesz a biztonság és stabilitás az Európa területén és annak szomszédságában való biztosítását célzó NATO műveletek keretében végrehajtott európai fellépések hatékonyságának és költséghatékonyságának növelése szempontjából;

3.  nyugtalanítja ezért, hogy a 2009-es védelmi jogszabálycsomag irányelveit a tagállamok lassú ütemben és következetlenül hajtják végre, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket az irányelvek megfelelő végrehajtása érdekében, nyomon követve az irányelvek nemzeti jogba való átültetését, a piaci torzulások elkerülése céljából; elismeri, hogy az új jogszabályok bevezetése lassú folyamat, de figyelmeztet arra, hogy a nem megfelelő és zavaros végrehajtás során rossz gyakorlati előírások születhetnek, ami veszélyezteti az irányelvekben kitűzött célok elérését és ezáltal a védelmi felszerelések európai piacának létrehozását, és gyengíti az európai védelmi technológiai és ipari bázis kifejlesztését; hangsúlyozza, hogy a védelmi jogszabálycsomagnak az Európában folytatott védelmi együttműködés ösztönzéséhez is hozzá kell járulnia, és felhívja a Bizottságot és az EDA-t az e téren való szoros együttműködésre; sajnálattal emlékeztet rá, hogy a közös beszerzés gyakorlata a védelmi ágazatban stagnál, sőt, az utóbbi években vissza is szorult;

4.  figyelmeztet az európai védelmi ágazat külső tényezőktől való függésének kockázatára egy olyan időszakban, amikor a biztonsági környezet egyre bonyolultabb és egyre több kihívást támaszt; óva int különösen egy olyan helyzettől, amelyre egyidejűleg érvényes, hogy a tagállamok nem koordinálják védelmi költségvetéseiket, a piac széttöredezettsége az új belső piaci szabályok ellenére továbbra is fennáll, a védelmi ipar EU-n kívüli országok kivitelétől való függése nő, valamint az európai védelmi ágazatba történő külföldi befektetés egyes országokban gyarapszik, ami az átláthatóság hiányát eredményezheti, s így a tagállamok átengedik az ellenőrzést stratégiai fontosságú nemzeti és európai védelmi ágazatok, eszközök és technológiák felett;

5.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani az egyes projektek által az Unió önállóságára és függetlenségére gyakorolt hatásokra, például az Oroszországgal való, érzékeny területeket – többek között a műholdak Szojuz-rakétákkal való felbocsátását és a stratégiai légi szállítást – érintő együttműködésre; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok mihamarabb elvégezzék hadi/védelmi iparuk felülvizsgálatát, és ösztönzőket nyújtsanak a fejlesztésükhöz az uniós jog által megengedett mértékben;

6.  hangsúlyozza, hogy a magas versenyképességű, modern és integrált európai védelmi ipari stratégia alapvető fontosságú Európa védelmi képességének biztosítása, valamint az egyéb, kapcsolódó gazdasági ágazatokra gyakorolt pozitív hatás érdekében; rámutat, hogy a gazdasági források és az emberi tőke fokozott együttműködése alapvető fontosságú a kettős felhasználású kutatás előrelépéséhez, amely minimalizálja a külső függőséget, biztosítja az ellátást és az ipar nyersanyagait, elsősorban a kiemelt fontosságúakét;

7.  megjegyzi, hogy bár a 2013. decemberi Európai Tanácsnak nem sikerült megfelelő választ adnia erre a helyzetre, mégis számos fellépést körvonalazott a közös biztonság- és védelempolitika javítása érdekében, és kötelezettséget vállalt az előrehaladás 2015 júniusáig megvalósítandó felülvizsgálatára; fájlalja, hogy a biztonsági környezetnek mind az EU-n belüli, mind a tőle keletre és délre fekvő területeken tapasztalható további romlása ellenére, amely veszélyezteti a biztonságát, mégsem történt számottevő előrelépés a jelenlegi biztonsági kihívások és fenyegetések kezelése tekintetében;

8.  nyomatékosan felszólítja az Európai Tanácsot, hogy vonja le a megfelelő tanulságokat, és tegyen konkrét lépéseket az európai védelmi piac széttöredezettségének áthidalása érdekében; felhívja az Európai Tanácsot, hogy készítsen egyedi iránymutatásokat a védelmi politikákra és az európai védelmi piacra vonatkozóan, figyelembe véve a védelmi ágazat sajátosságait, átláthatóságának és versenyképességének javítása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy rendelkezésre álljanak azok a védelmi képességek, amelyek Európa biztonságának szavatolásához és a KBVP célkitűzéseinek eléréséhez szükségesek;

Az európai kereslet költségvetési megszorítások miatti visszaesése: a további együttműködés szükségessége

9.  úgy véli, hogy az európai védelmi költségvetések éveken át tartó koordinálatlanságát a tagállamok közötti együttműködés és koordináció fokozásával kell ellensúlyozni, többek között a védelmi költségvetésre vonatkozó politikák összekapcsolása, valamint a katonai és kettős felhasználású felszerelések beszerzésekor követett stratégiák egyeztetése révén, összhangban az átlátható közbeszerzésre vonatkozó normákkal; kiemeli a tagállamok közötti előzetes egyeztetés fontosságát a felszerelések beszerzésére és felújítására irányuló stratégiai beruházások vonatkozásában; ismételten kéri a kereslet megerősítését az EU-ban, a versenyképes és független európai védelmi technológiai és ipari bázis előmozdítása és fenntartása érdekében; hangsúlyozza, hogy hatékony és átlátható európai védelmi technológiai és ipari bázis fenntartása kulcsfontosságú tényező abból a szempontból, hogy Európa a Szerződésben foglalt célkitűzésekkel összhangban képes legyen megoltalmazni polgárainak biztonságát, érdekeit és értékeit, valamint teljesítse biztonság-fenntartói feladatait; kéri a Bizottságot olyan ipari stratégia kidolgozására, amely meghatározza azokat a fő képességeket, amelyekre az európai védelmi technológiai és ipari bázis építhető;

10.  emlékeztet arra, hogy a 28 uniós tagállam továbbra is második helyen áll a világon mind a védelmi kiadások, mind a fegyverexport terén; úgy véli, ebből a tényből kitűnik, hogy az uniós tagállamok és az Unió továbbra is jelentős szerepet játszanak a globális fegyvereladások és védelmi beszerzések terén; úgy véli, hogy a 190 milliárd eurós összesített éves védelmi kiadás az adófizetők pénzéből származó hatalmas összeg; emlékeztet továbbá arra, hogy a közelmúltban született számos tanulmány szerint a fő problémát az jelenti, hogy a 28 uniós tagállam védelmi költségvetései közül számos egyáltalán nem hatékonyan kerül elköltésre, ami hosszas késlekedésekhez, magasabb költségekhez vezet, valamint működésképtelen, noha vadonatúj helikopterekhez, vadászgépekhez és egyéb technológiához; hangsúlyozza a nemzeti védelmi hatóságok és a védelmi ipar szereplői közti viszony alapos átalakításának, továbbá a közbeszerzési projektek eredményeire vonatkozó szigorú minőségi kritériumok bevezetésének szükségességét;

11.  úgy véli, hogy az uniós tagállamokban alkalmazott jelenlegi költségvetési megszorításoknak a védelmi eszközök beszerzése terén lehetőséget kell kínálniuk a fokozott és jobb együttműködésre az adófizetők szempontjából jobb ár-érték arány biztosítása, valamint az EU egészében a megfelelő katonai képességek és az ellátó rendszerek fenntartható biztonságának garantálása érdekében; úgy véli, hogy a tagállamoknak választaniuk kell a közös kihívások kezelését elősegítő hatékony együttműködés és aközött, hogy elvesztik stratégiai képességeiket és nem védik meg a nemzeti és európai polgárokat és érdekeket;

12.  emlékeztet arra, hogy nagyobb konvergenciára van szükség a nemzeti védelmi tervezési folyamatok között, és üdvözli ezzel összefüggésben a szisztematikus és hosszú távú védelmi együttműködés szakpolitikai keretének a Tanács általi elfogadását; sajnálatosnak találja azonban, hogy e keret nem kötelező erejű, és nem vezetett be világos és strukturált folyamatot; hangsúlyozza, hogy e dokumentumot az Európai Tanácsnak támogatnia kell ahhoz, hogy kulcsszereplővé váljék; arra bátorítja a tagállamokat, hogy nemzeti védelmi felülvizsgálataik során kérjék az EDA támogatását, valamint osszák meg nemzeti beruházási terveiket és prioritásaikat az Unió Katonai Bizottságán belül; felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak állandó strukturált együttműködést a koordináltabb fellépés érdekében, valamint használják fel az uniós finanszírozást az együttműködés kialakítására a békeidők során; felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a PESCO sikeres elindításához készítsen reális terveket;

13.  kéri, hogy az együttműködés, valamint a kezdeményezések összevonása és megosztása kapjon prioritást, és hogy e célból ösztönzők kerüljenek bevezetésre; kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot annak tisztázása érdekében, hogyan szolgálhatnák a piacot nem torzító adóügyi ösztönzők ezeket a célokat; tudomásul veszi Belgium azon döntését, amely héamentességet nyújt az Európai Védelmi Ügynökség ad hoc projektekei számára, és úgy véli, hogy ezt az adómentességet ki lehetne terjeszteni az EDA együttműködési tevékenységeire; üdvözli az EDA összevont közbeszerzési mechanizmus létrehozására irányuló munkáját, és arra számít, hogy a mechanizmus intézkedéseket tartalmaz majd a védelmi felszerelések közös beszerzésének ösztönzésére és támogatására;

14.  emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020, a COSME, valamint az európai strukturális és beruházási alapok keretében a védelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások – és különösen a kkv-k – a kettős felhasználásra vonatkozó és más projektekből nyújtható uniós finanszírozásért folyamodhatnak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék a vállalatokat – és különösen a kkv-kat – abban, hogy megragadhassák a védelemmel kapcsolatos projektekből nyújtható európai finanszírozás által kínált lehetőségeket;

15.  rámutat, hogy az utóbbi időben az EU-nak egyre nagyobb harcot kellett folytatnia a kibertérben jelentkező fenyegetésekkel és kihívásokkal, köztük az egyes tagállamok és az EU egészének biztonságát érintő súlyos fenyegetéssel; úgy véli, hogy az ilyen fenyegetéseket megfelelő értékelésnek kell alávetni, és uniós szinten kell fellépni annak érdekében, hogy a tagállamokban technikai és más biztonsági intézkedéseket hozhassanak;

16.  kéri, hogy az Európai Tanács 2015. júniusi ülésén kerüljön napirendre a közbeszerzések és a szerződések odaítélése folyamatainak egyszerűsítése, tekintettel a kiberbiztonságra és a tagállamok közötti fokozottabb koordináció biztosítására, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy gyorsan fellépjen az olyan fő globális fenyegetésekkel szemben, mint a kiberterrorizmus és a kibertámadások;

17.  ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy dolgozzon ki uniós közös álláspontot a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatban, kiemelt jelentőséget adva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság;

A külső függőség növekedése: közös megközelítésre van szükség

18.  figyelmeztet arra, hogy a védelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások európai forgalomkiesésüket egyre nagyobb mértékben az EU-n kívülre történő kivitellel ellensúlyozzák; aggodalmának ad hangot e megközelítés potenciális hátulütői miatt, többek között az érzékeny technológiák és a szellemitulajdon-jogok jövőbeli versenytársaknak történő átadása és a termelés EU-n kívülre történő áthelyezése miatt, miáltal veszélybe sodorják Európa ellátásbiztonságát; véleménye szerint súlyos stratégia hiba kitenni az EU-t olyan kockázatnak, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázis különböző stratégiai érdekeket szem előtt tartó harmadik országbeli fogyasztóktól függjön;

19.  emlékeztet arra, hogy a fegyverkivitelre vonatkozó uniós közös álláspont a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzése tekintetében közös értelmezést határoz meg, ami a nemzeti export-ellenőrzési rendszerek összehangolását szolgálja; úgy véli, hogy nyolc kritériumának következetesebb alkalmazása szükséges annak biztosításához, hogy a kül- és biztonságpolitikai célkitűzések elsőbbséget élvezzenek a rövid távú gazdasági haszonnal szemben, ugyanakkor az európai ágazatok számára egyenlő versenyfeltételek legyenek érvényben;

20.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a közös álláspont elveinek, valamint az éves jelentésekben maradéktalanul számoljanak be védelmi felszereléseik harmadik országokba történő kivitelének aktuális helyzetéről; felhívja a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg a jelentéstételi kötelezettségnek való megfelelés, továbbá a kivitel-ellenőrzési keret átláthatósága és nyilvános ellenőrzése javításának módozatait; emlékeztet arra, hogy a közös álláspont betartása alapvető az uniós elvek és értékek érvényre juttatása – kiváltképpen a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a nemzetközi humanitárius jog, valamint a helyi, regionális és globális biztonság tekintetében vállalt uniós kötelezettségek – szempontjából;

21.  tudomásul veszi a Bizottság közleményét a kettős felhasználású eszközökre vonatkozó export-ellenőrzési politikák felülvizsgálatáról, és hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy olyan ellenőrzési módozatokat kell biztosítani, amelyek nem akadályozzák az áruk és a technológia szabad áramlását a belső piacon, és nem teszik lehetővé az uniós jogszabályok eltérő értelmezéseit; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtson be egy új jogalkotási javaslatot a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerrel kapcsolatban a rendszer koherenciájának, hatékonyságának és átláthatóságának, valamint az emberi jogokra gyakorolt hatása elismerésének érdekében, egyúttal az egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából; hangsúlyozza, hogy a javaslatnak tekintetbe kell vennie a biztonsági kihívások változó jellegét és a műszaki fejlődés gyorsaságát, különös tekintettel a megfigyelési és hálózati behatoló szoftverekre és eszközökre, valamint a szoftverek sebezhetőségeinek értékesítésére;

22.  megjegyzi, hogy a kettős felhasználású termékek növekvő jelentősége kínál ugyan előnyöket a védelmi ágazat és a kereskedelmi termelés közötti szinergiák tekintetében, ugyanakkor azonban függést idéz elő a polgári ellátási láncoktól, amelyek termelési alapja gyakran Európán kívül található; tájékoztatást kér a Bizottságtól és az Európai Védelmi Ügynökségtől az egyre fokozódó internacionalizáció lehetséges kockázatairól, a védelmi ágazat tulajdonosi szerkezetében bekövetkező változásoknak adott esetben az ellátásbiztonságra gyakorolt lehetséges hatására, valamint az európai és a nemzeti biztonságot, többek között az EU digitális infrastruktúráját fenyegető veszélyek fokozódására; felhívja az Európai Bizottságot, hogy kellő időben tájékoztassa az Európai Parlamentet az eredetileg bejelentés szerint 2014 végére elkészíteni tervezett, „A védelmi és biztonsági ipari eszközök ellenőrzése” című zöld könyv állásáról, és információt kér az érintettekkel folytatott, meghirdetett konzultáció eredményéről;

23.  üdvözli az egész Unióra kiterjedő ellátásbiztonsági rendszer létrehozása érdekében az Európai Védelmi Ügynökség és a Bizottság által végzett munkát, és elvárja, hogy az állam-és kormányfők által 2015 júniusában történő elfogadás céljából egyedi intézkedéseket tartalmazó ütemterv kerüljön előterjesztésre; felhívja az Európai Bizottságot és Európai Védelmi Ügynökséget annak részletes kifejtésére, hogy az előkészítő munkába milyen mértékben vonták be „az átfogó és nagyratörő, az egész EU-ra kiterjedő, kölcsönös garanciákon, valamint a kockázatok és a szükségletek elemzésén alapuló ellátásbiztonsági rendszerre vonatkozó, lehetőség szerint az állandó strukturált együttműködés jogalapját felhasználó” parlamenti javaslatot(5) ; úgy véli, hogy a Bizottság korábbi módszerei – köztük a feltérképezés és a megfigyelés – nem bizonyultak elegendőnek; hangsúlyozza, hogy koncentrálni kell a katonai felszerelések 28 tagállam fegyveres erői számára történő szabad forgalmazása biztosításának módjára vonatkozó új megközelítésekre;

24.  úgy véli, hogy az ellátásbiztonság terén a tagállamok között kölcsönös biztosítási rendszert kell kialakítani és azt az integrált európai védelmi piac kiépítésének kulcsfontosságú elemévé kell tenni; üdvözli az Európai Védelmi Ügynökségnek az ellátásbiztonsággal kapcsolatos megállapodásra vonatkozó frissített keretét, amely a kölcsönös bizalmat és a szolidaritást erősítő eszköz, sajnálja azonban, hogy nem hoz létre jogi kötelezettségeket; véleménye szerint az EU egészére kiterjedő ellátásbiztonsági rendszernek a hatályos jogszabályok végrehajtásán – és különösen az Unión belüli transzferekről szóló irányelv maradéktalan végrehajtásán – kell alapulnia annak érdekében, hogy elháruljanak a védelmi termékek EU-n belüli mozgását gátló akadályok;

A belső piaci szabályozás lehetőségeinek teljes kiaknázása

25.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által útjára indított „védelmi csomag” az európai védelmi ágazat versenyképességét hivatott elősegíteni, és egyik célja a problémák csökkentése, amelyek az európai védelmi piac szétszabdaltságából, a védelmi szerződések odaítélése során tapasztalható protekcionista hozzáállásból és a védelmi vonatkozású termékek transzferére vonatkozó tagállami ellenőrzési rendszerek koordinálatlanságából fakadnak;

26.  hangsúlyozza, hogy az egységes védelmi piac teljes átláthatóságot biztosítana, és megelőzné az egymást átfedő erőfeszítéseket, amelyek piaci torzulásokat eredményeznek; rámutat, hogy a KBVP békével és a biztonsággal kapcsolatos misszióinak sikere nagymértékben függ a gyors reagálásra való képességüktől, és hogy a szorosabb integráció kulcsfontosságú a folyamatok egyszerűsítése és a költségek lefaragása során;

27.  rámutat, hogy az európai védelmi piac kiteljesítéséhez fokozottan versenyképes, innováció- és technológiaközpontú ipari bázis szükséges, amely képes szinergiákat teremteni a szorosabb határon átnyúló együttműködés révén, továbbá, hogy a függetlenség biztosítása és az ellátás biztonságának megteremtése érdekében – különösen a legfontosabb eszközök tekintetében – kulcsfontosságú a kettős felhasználás területén végzett kutatás fejlesztése;

28.  rámutat, hogy az európai védelmi és technológiai innováció erősítése, valamint jelentős megtakarítások elérése érdekében Európának méretgazdaságos termelésre és közös uniós piacra van szüksége a védelmi beszerzések területén, tekintettel a modern, integrált és versenyképes európai védelmi ipar kialakítására; hangsúlyozza, hogy a belső piaci szabályozás adta lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni az európai védelmi és biztonsági ágazat folyamatban lévő szétaprózódásának visszafordítása érdekében, az átfogóbb határon átnyúló együttműködés révén, mivel a szétaprózódás a védelmi felszerelés beszerzésére irányuló programok közötti átfedésekhez, továbbá a nemzeti védelmi hivatalok és a védelmi ágazat közötti kapcsolatok átláthatatlanságához vezet; sürgeti a tagállamokat, hogy szüntessék meg azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek nincsenek összhangban a 2009/43/EK és 2009/81/EK irányelvekkel, és hátráltatják a védelmi közbeszerzés belső piacának kialakítását, és helyesen hajtsák végre és juttassák érvényre a honvédelem és biztonságpolitika területén indított közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelvet, valamint a védelmi vonatkozású termékek transzferéről szóló 2009/43/EK irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket az irányelvek megfelelő betartásának biztosítása érdekében, valamint ellenőrizze és felügyelje a nemzeti jogátültetési eljárásokat annak biztosítása érdekében, hogy ne vezessenek piaci torzulásokhoz;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy – a források lehető leghatékonyabb kihasználását szem előtt tartva –bátorítsa a tagállamokat közös beszerzésekre a központi közbeszerzési testületek, pl. az Európai Védelmi Ügynökség révén, a 2009/81/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően;

30.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az egyenlő feltételek kialakítására irányuló erőfeszítéseit az európai védelmi piacokon, küzdve a tagállamok protekcionista gyakorlatai ellen, elősegítve a határon átnyúló együttműködést és a könnyebb hozzáférést a védelmi ipar ellátási láncaihoz, valamint lépéseket téve annak az állapotnak a megszüntetésére, amelyben néhány tagállam kizárólag szállítója, míg mások kizárólag vevői a védelmi technológiáknak; ebben a tekintetben úgy véli, hogy az eltérések alkalmazását a 2009/81/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban megfelelően indokolni kell; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a hét iránymutató feljegyzés (Alkalmazási terület, Kivételek, Kutatás és fejlesztés, Az ellátás biztonsága, Az információ biztonsága, Alvállalkozói szerződések, Ellentételezések) hatásáról, és megjegyzi, hogy 2015-ben további két feljegyzés közzétételét tervezi; megjegyzi, hogy ezek a feljegyzések remek lehetőséget kínálnak a Bizottság számára a tagállamokkal folytatott párbeszéd indítására olyan témákról, amelyekről még sosem tárgyaltak strukturált és nyílt keretek között, és kéri, hogy tájékoztassák a tagállamokkal folytatott fenti párbeszéd eredményeiről;

31.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 346. cikkének jelenlegi megfogalmazása és megvalósításának tagállami gyakorlata még mindig nagy mozgásteret biztosít a tagállamok számára az alkalmazását illetően, így eltérhetnek a védelmi közbeszerzésre vonatkozó uniós jogszabályoktól a védelmi szerződések megkötésekor; ezért felhívja a tagállamokat, hogy megfelelő módon és hatékonyan alkalmazzák az EUMSZ 346. cikkét, oly módon, amely konzisztens az uniós jogszabályokban, a belső piacra vonatkozó irányelvekben és a védelmi közbeszerzésre vonatkozó rendelkezésekben meghatározott követelményekkel; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata alapján a 346. cikk szerinti intézkedések csak kivételes és világosan körülhatárolt esetekben alkalmazhatóak, és nem léphetnek túl az ilyen esetek számára kijelölt korlátokon; figyelmeztet arra, hogy a közös piaci szabályok alóli kivételek helytelen alkalmazása gyengíti az Unió versenyképességét, csökkenti az átláthatóságot, megágyaz a korrupciónak, ezért hátráltatja az Unió védelmi piacának létrehozását, káros az európai védelmi technológiai és ipari bázis működésére és a mérvadó katonai képességek kialakítására nézve;

32.  hangsúlyozza, hogy hosszú távon az ellentételezések teljes kivezetése elengedhetetlen az európai védelmi ágazat belső piacának zökkenőmentes működéséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is ellenőrizze, hogy a tagállamok kivezetik-e a Szerződés 326. cikke alapján jogtalannak minősülő ellentételezéseket; úgy véli, hogy ez elengedhetetlen az európai védelmi ágazat belső piacának zökkenőmentes működéséhez és átláthatóságához, valamint a valamennyi beszállító – különösen a kkv-k – számára egyenlő versenyfeltételek biztosításához;

33.  emlékeztet arra, hogy a keretmegállapodások, az alvállalkozói szerződések és az altételekre bontás révén megnyithatók a meglévő ellátási láncok a kis- és középvállalkozások előtt; hangsúlyozza azonban, hogy garantálni kell az alvállalkozói lánc átláthatóságának elvét és a közös felelősség elvét; felhívja a tagállamokat, az Európai Védelmi Ügynökséget és a Bizottságot, hogy működjenek együtt egymással és a fővállalkozókkal annak biztosítása érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások teljes mértékben megismerjék az értéklánc különböző szakaszait, mivel ennek révén biztosabban és könnyebben hozzáférhetnek a védelmi közbeszerzésekhez, és ellensúlyozható Európa technológiai és védelmi bázisának földrajzilag egyenlőtlen fejlődése;

34.  megjegyzi, hogy az iparág egyelőre nagyon korlátozott mértékben alkalmazza a védelmi vonatkozású termékek transzferéről szóló irányelv fő eszközeit, különösen az általános engedélyekre és a védelmi cégek tanúsítására vonatkozó rendelkezéseket, és hogy hiányosságok jellemzik a tagállamok között annak érdekében folytatott közigazgatási együttműködést, hogy megfelelő ellenőrzési intézkedések révén megelőzzék a transzferengedélyek előírásainak és feltételeinek megsértését; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák ezen eszközök hatékony gyakorlati alkalmazását, és ennélfogva üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a tagállamokkal együtt létrehoz egy munkacsoportot, amely az EU-n belüli transzferekről szóló irányelv harmonizálásával foglalkozik majd;

35.  nagyra értékeli a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2014-es ütemtervét, valamint az e dokumentumban arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalását, hogy miként lehetne enyhíteni a harmadik országok által igényelt ellentételezések negatív hatásait, és hogy az ellentételezések milyen hatást gyakorolnak a belső piacra és az európai iparra; hangsúlyozza az ütemterv időben történő végrehajtásának, illetve szükség esetén további lépések megtételének fontosságát; teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy gyakorlati útmutatást adjon a kettős felhasználású projektekben európai forrásokat használó kkv-knak;

36.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak sürgősen javítaniuk kell a védelmi ágazatbeli közbeszerzési eljárásaik átláthatóságán a Bizottság és az uniós ügynökségek felé; hangsúlyozza, hogy bizonyos közbeszerzési eljárásokat, például az előzetes versenyeztetés nélkül történő tárgyalásos eljárást csak kivételesen, védelmi és biztonsági jellegű általános érdeket szolgáló kényszerítő okokkal indokolt esetekre kellene korlátozni, a 2009/81/EK irányelvnek megfelelően; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő ellenőrzést, lehetővé téve, hogy 2016-ban, az előzetes terveknek megfelelően a Parlament és a Tanács mindkét irányelvre vonatkozóan átfogó jelentést kaphasson;

37.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az illetékes felügyeleti hatóságok rendszeresen ellenőrizzék a védelmi és biztonsági felszereléseket, ideértve azok megfelelő nyilvántartását is;

38.  hangsúlyozza, hogy az európai ellátásbiztonság tekintetében alapvető fontosságú a stratégiai partnerek közötti együttműködés, ezért ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások során vegyék figyelembe a védelmi beszerzéseket;

A védelmi beszerzésekre vonatkozó csomag felülvizsgálata

39.  kéri a Bizottságot, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak a 2009/81/EK és 2009/43/EK irányelvekről írt végrehajtási jelentéseiben alaposan vizsgálja meg, hogy végrehajtották-e, és ha igen, megfelelően hajtották-e végre az irányelvek rendelkezéseit, valamint hogy teljesültek-e az irányelvek céljai, továbbá a jelentések alapján tegyen jogalkotási javaslatokat, amennyiben a jelentés eredményei ebbe az irányba mutatnak;

40.  hangsúlyozza, hogy további különleges jelentéstételi kötelezettségeket kell bevezetni a tagállamok számára, a megfelelő adatvédelmi biztosítékokról hozott intézkedésekkel párosítva;

41.  hangsúlyozza, hogy az uniós közbeszerzési szabályoknak a 2014-ben elfogadott 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelvekben foglalt modernizációjának célja, hogy biztosítsa az átláthatóságot az alvállalkozói láncban, valamint a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi jogszabályok betartását; hangsúlyozza, hogy az új irányelvek lehetővé teszik az egyszerűbb eljárások bevezetését, mint például az elektronikus közbeszerzést és a kereslet aggregálását, illetve a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását, amelyeket hozzá lehet igazítani a védelmi és biztonsági ágazat sajátosságaihoz;

42.  az innovatív és versenyképes európai ipar megteremtését, valamint a biztonsági és védelmi költségvetések lehető leghatékonyabb felhasználását szem előtt tartva kéri, hogy az új „innovációs partnerség” eljárást vezessék be a védelmi közbeszerzések esetében, hiszen ez lehetővé tenné, hogy az ajánlatkérő ezt az eljárást alkalmazza új, innovatív termékek, szolgáltatások vagy munkák kifejlesztésére, majd beszerzésére, biztosítva a szükséges piaci ösztönzőket, illetve támogatva az innovatív megoldások kidolgozását, a piac lezárása nélkül;

43.  hangsúlyozza, hogy a polgári lakosság maximális védelmének és biztonságának garantálását kell szem előtt tartani a védelmi és biztonsági felszerelések beszerzésére irányuló eljárásokban;

o
o   o

44.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésének és a NATO főtitkárának.

(1) HL L 146., 2009.6.10., 1. o. (2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0514. (4) HL C 168. E, 2013.6.14., 9. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0514.