Index 
Elfogadott szövegek
2015. június 10., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
A Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosításának megkötése ***
 Az EU és Izland közötti megállapodás Izlandnak a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakában való részvételéről ***
 Horvátország csatlakozása az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményhez *
 Horvátország csatlakozása az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményhez *
 Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzete
 Az OLAF Felügyelő Bizottság 2014. évi éves jelentése
 A magyarországi helyzet
 A Törökországról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentés

A Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosításának megkötése ***
PDF 261kWORD 61k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i jogalkotási állásfoglalása az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez fűzött Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosításának az Európai Unió nevében történő megkötéséről, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről szóló tanácsi határozattervezetről (10400/2014 – C8-0029/2015 – 2013/0376(NLE))
P8_TA(2015)0221A8-0167/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10400/2014),

–  tekintettel a Kiotói Jegyzőkönyvnek a részes felek konferenciája nyolcadik, 2012 decemberében Dohában (Katar) tartott – egyben a Kiotói Jegyzőkönyvben részes felek találkozójaként szolgáló – ülésszakán elfogadott módosítására (a Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosítása),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0029/2015),

—  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0167/2015),

1.  egyetért a Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosításának megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének.


Az EU és Izland közötti megállapodás Izlandnak a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakában való részvételéről ***
PDF 257kWORD 63k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i jogalkotási állásfoglalása az Izlandnak az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének második kötelezettségvállalási időszakában az Európai Unióra, annak tagállamaira és Izlandra háruló kötelezettségek közös teljesítésében való részvételéről szóló, egyrészről az Európai Unió és annak tagállamai, másrészről Izland közötti megállapodás Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (10883/2014 – C8-0088/2015 – 2014/0151(NLE))
P8_TA(2015)0222A8-0166/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10883/2014),

–  tekintettel az Izlandnak az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének második kötelezettségvállalási időszakában az Európai Unióra, annak tagállamaira és Izlandra háruló kötelezettségek közös teljesítésében való részvételéről szóló, egyrészről az Európai Unió és annak tagállamai, másrészről Izland közötti megállapodásra (10941/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésének és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0088/2015),

—  tekintettel a Külügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0166/2015),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Izlandi Köztársaság kormányának és parlamentjének.


Horvátország csatlakozása az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményhez *
PDF 245kWORD 61k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i jogalkotási állásfoglalása Horvátországnak a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. május 29-i egyezményhez és annak 2001. október 16-i jegyzőkönyvéhez történő csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló ajánlásról (COM(2014)0685 – C8-0275/2014 – 2014/0321(NLE))
P8_TA(2015)0223A8-0156/2015

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett ajánlására (COM(2014)0685),

–  tekintettel Horvátország csatlakozási okmánya 3. cikkének (4) és (5) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0275/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0156/2015),

1.  jóváhagyja a Bizottság ajánlását;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Horvátország csatlakozása az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményhez *
PDF 245kWORD 61k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i jogalkotási állásfoglalása Horvátországnak az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján, az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-i egyezményhez történő csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló ajánlásról (COM(2014)0661 – C8-0274/2014 – 2014/0322(NLE))
P8_TA(2015)0224A8-0157/2015

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett ajánlására (COM(2014)0661),

–  tekintettel Horvátország csatlakozási okmánya 3. cikkének (4) és (5) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0274/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0157/2015),

1.  jóváhagyja a Bizottság ajánlását;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzete
PDF 299kWORD 125k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i állásfoglalása az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzetéről (2015/2001(INI))
P8_TA(2015)0225A8-0162/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti új megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásait tartalmazó, 2012. december 13-i állásfoglalására(1), az Oroszország által (a közeljövőben Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóval összefüggésben) a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(2), az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2014. február 6-i állásfoglalására(3), az ukrajnai helyzetről és az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(4), valamint Borisz Nyemcov, orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Tanács, a Külügyek Tanácsa és a G7-ek vezetői által az elmúlt 18 hónapban az ukrajnai helyzet és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok vonatkozásában közzétett következtetésekre és nyilatkozatokra,

–  tekintettel a 2014. szeptember 5-én és 19-én, valamint 2015. február 12-én Minszkben elért megállapodásokra(6),

–  tekintettel a walesi NATO-csúcstalálkozón kiadott 2014. szeptember 5-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2014. március 27-én(7), illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2015. február 17-én(8) elfogadott határozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0162/2015),

A.  mivel az EU hosszú évek óta arra törekszik, hogy a közös értékeken és elveken, például a demokrácián és a jogállamiságon, valamint a közös érdekeken alapuló, kölcsönösen előnyös stratégiai partnerséget alakítson ki Oroszországgal; mivel az EU továbbra is nyitott egy ilyen kapcsolatra és az ahhoz vezető párbeszédre, továbbá vissza kíván térni az Oroszországgal folytatott együttműködéshez, amennyiben az orosz hatóságok eleget tesznek vállalt nemzetközi és jogi kötelezettségeiknek;

B.  mivel arra válaszul, illetve annak ellenére, hogy Oroszország 2008-ban megsértette Grúzia területi integritását, és azóta is megszállva tartja a grúziai Abházia régiót és Chinvali régiót/Dél-Oszétiát, valamint hogy nem teljesíti a 2008-as tűzszüneti megállapodásból eredő kötelezettségeit, az EU a fokozott együttműködés modellje mellett döntött annak érdekében, hogy a két fél kölcsönös előnyére továbbra is fenntartsa a kapcsolatot Oroszországgal; mivel korlátozó intézkedések helyett egy sor, a szorosabb együttműködést ösztönző intézkedést hoztak, illetve kibővítették a már meglévő intézkedéseket (pl.: közös térségek, modernizációs partnerség, az új EU–Oroszország megállapodásra irányuló tárgyalások, emberi jogi párbeszéd);

C.  mivel a Krím jogszerűtlen annektálásával, amelyet az EU határozottan elítélt és a jövőben sem fog elismerni, az Ukrajnával szembeni, katonai és biztonsági erők közvetett és közvetlen részételével zajló fegyveres konfliktussal, valamint e szuverén és független szomszédos ország szándékos destabilizálásával Oroszország súlyos károkat okozott az EU-val fenntartott kapcsolatoknak, a határok megsértése révén veszélybe sodorta Európa biztonsági rendjének alapelveit és megszegte nemzetközi kötelezettségvállalásait, amelyek többek között az ENSZ Alapokmányából, a Helsinki Záróokmányból, a Budapesti Memorandumból, az új Európáért létrejött, 1990. évi párizsi chartából, valamint a barátsági, együttműködési és partnerségi kétoldalú szerződésből erednek; mivel a Krímben és Kelet-Ukrajnában jelentős mértékben romlott a humanitárius helyzet, aminek következtében több ezren életüket vesztették;

D.  mivel Oroszország közvetve vagy közvetlenül érintett a vele szomszédos térség számos befagyott konfliktusában, például a Dnyeszter-melléken, Dél-Oszétiában, Abháziában és Hegyi-Karabahban, és mindez jelentősen gátolja az érintett szomszédos országok fejlődését és stabilitását, továbbá az Európai Unióhoz való közeledésüket;

E.  mivel az Oroszországi Föderáció 89 uniós politikust – köztük jelenlegi és volt európai parlamenti képviselőket – és tisztviselőt feketelistára tett, és megtiltotta számukra az Oroszországba való belépést;

F.  mivel a jószomszédi kapcsolatok szellemével ellentétes módon, valamint a nemzetközi jog, a nemzetközi szabályok és a nemzetközi normák megsértésével, azon doktrínát követve, amely szerint jogosultnak tartja magát a külföldi oroszok megvédelmezésére, Oroszország szándékosan olyan lépésket tett, amelyek célja a vele szomszédos országok destabilizálása illegális kereskedelmi embargók, illetve a szeparatista és szakadár területekkel kötött integrációs szerződések megkötése révén;

G.  mivel a Krím illegális annektálására és Oroszország Ukrajna ellen indított hibrid háborújára válaszul az EU fokozatos korlátozó intézkedéseket vezetett be; mivel számos más ország is hasonló szankciókat fogadott el válaszul az orosz agresszióra;

H.  mivel az EU és Oroszország között hosszú távon konstruktív kapcsolatra kell törekedni mindkét fél érdekében azzal a céllal, hogy szembe tudjunk nézni a közös globális kihívásokkal, például az éghajlatváltozással, a technológiai fejlődéssel, valamint a terrorizmus, a szélsőségesség és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel; mivel az EU és Oroszország közötti együttműködés pozitív eredményeket hoz bizonyos területeken, például az északi dimenzió és a határokon átnyúló együttműködés terén; mivel Oroszország konstruktív volt az Iránnal folytatott közelmúltbeli tárgyalások során;

I.  mivel a célzott korlátozó intézkedések nem az orosz nép ellen, hanem az orosz vezetéssel kapcsolatban álló, az Ukrajnával fennálló jelenlegi patthelyzetből a gazdasági és a védelmi ágazatban közvetlenül hasznot húzó bizonyos személyek és vállalkozások ellen irányulnak, továbbá a közös szomszédokkal szembeni orosz kormányzati politika és fellépés megváltoztatását ösztönzik; mivel a kelet-ukrajnai destabilizációhoz kapcsolódó szankciókat fel kell oldani, amint Oroszország maradéktalanul végrehajtotta a minszki megállapodásokat; mivel ezeket a szankciókat meg kell erősíteni, amennyiben Oroszország továbbra is közvetlenül vagy közvetve destabilizálja Ukrajnát, valamint sérti annak területi integritását; mivel a Krím jogellenes annektálásához kapcsolódó szankciók továbbra is érvényben maradnak mindaddig, amíg a félsziget vissza nem tér Ukrajnához;

J.  mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes jogú tagjaként és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának aláírójaként elkötelezte magát a demokrácia alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; mivel az EU határozottan támogatta Oroszország tagságát és részvételét különböző nemzetközi szervezetekben és fórumokon, például a G8- és G20-csoportban, valamint a WTO-ban; mivel Oroszország e testületekbe való felvétele feszültségeket keltett a szabályok Oroszország általi ismételt megsértése miatt, például amiatt, hogy nem tartja be a WTO normáit és kötelezettségeit (diszkriminatív intézkedéseket vezetve be egyes uniós tagállamokkal és más szomszédos országokkal szemben), hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletek közül több mint ezret máig nem hajtott végre, továbbá hogy nem garantálja az alapvető emberi jogok érvényesülését; mivel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk eddig nem szolgáltak meggyőző vagy konkrét eredményekkel;

K.  mivel az Unió egyik alapelvét képező jogállamiság nemcsak a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását jelenti, hanem a nemzetközi jog betartását, a jog igazságos végrehajtását és alkalmazását, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát is; mivel ezek a feltételek nem teljesülnek Oroszországban, ahol a hatóságok nem tartják tiszteletben a jogállamiságot és az alapvető jogokat, és ahol az elmúlt években romlott a politikai jogok, az állampolgári jogok és médiaszabadság helyzete; mivel a nemrégiben elfogadott, kétértelmű rendelkezéseket tartalmazó jogszabályokat arra használják fel, hogy tovább korlátozzák az ellenzéket és a civil társadalmi szereplőket; mivel az ún. „homoszexuális propaganda” büntethetőségét bevezető, a közelmúltban elfogadott törvény fokozta a homofób és LMBTI-ellenes erőszakot és gyűlöletbeszédet, és a hatóságok nem léptek fel hatékonyan e jelenséggel szemben; mivel a Krím jogszerűtlen annektálását követően az emberi jogok – többek között a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága – helyzete súlyosan romlott a félszigeten, különösen a krími tatár közösség tekintetében;

L.  mivel Alekszej Navalnij kiemelkedő ellenzéki vezetőt hamis bizonyítékok alapján megvádolták és elítélték, és folyamatosan megfélemlítik és zaklatják, többek között fivére bebörtönzésével; mivel a Haladás Pártja, amelynek ő az elnöke, nem vehet részt a következő parlamenti választásokon; mivel Nagyija Szavcsenko ukrán parlamenti képviselőt illegálisan Oroszországban tartják fogva, megsértve a nemzetközi jogot;

M.  mivel a korrupciós index 175 országból a 136. helyre sorolja az Oroszországi Föderációt, ami komoly aggodalomra ad okot a nemzetközi korrupció és pénzmosás tekintetében, amelyek fenyegetést jelentenek az európai gazdaságokra és azok integritására nézve;

N.  mivel Oroszország aktívan használja a hibrid hadviselést, szándékosan elmosva a katonai/félkatonai tevékenység és politikai aktivitás közötti határvonalat;

O.  mivel a sajtószabadság állapotáról szóló 2014-es jelentés (World Media Freedom Index) 180 ország közül a 148. helyen szerepelteti az Oroszországi Föderációt; mivel az állami ellenőrzés alatt lévő médiaorgánumoknak juttatott finanszírozás jelentős mértékben nőtt; mivel gyakran korlátozzák vagy akadályozzák az emberijog-védők, a független civil szervezetek, a politikai ellenzék, a független média és az átlagpolgárok kezdeményezéseit és tevékenységét; mivel a független és plurális véleménynyilvánítás tere leszűkült, és folyamatos fenyegetésnek van kitéve; mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány foglalkozik az orosz média pluralizmusának kérdésével, és mivel az alapítvány felkérést kapott arra, hogy partnereivel együttműködésben új médiakezdeményezéseket dolgozzon ki;

P.  mivel az orosz vadászrepülők által az EU és a NATO tagállamainak légtere közelségében végrehajtott felelőtlen műveletek veszélyeztetik a polgári repülés biztonságát, és veszélyeztethetik az európai légtér biztonságát; mivel Oroszország nagyszabású provokatív katonai műveleteket hajtott végre az Európai Unió közvetlen közelében, és orosz részről katonai, sőt nukleáris támadásokkal való fenyegetések is elhangzottak; mivel Oroszország felfüggesztette az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződésről folytatott tárgyalásokban való részvételét, és megszegte a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződést;

Q.  mivel az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban központi és stratégiai szerepet játszó energia az orosz külpolitika egyik kulcsfontosságú eszköze; mivel az EU a külső nyomásnak való ellenálló képessége az energiaellátás diverzifikációja és az Oroszországtól való függés csökkentése révén valósítható meg; mivel az EU-nak egységes hangon kell megszólalnia és erős belső szolidaritást kell tanúsítania az energiaellátás biztonságával összefüggésben;

R.  mivel az Oroszországi Föderáció aktívan előmozdítja az Eurázsiai Gazdasági Uniót; mivel ez a gazdasági integrációs projekt nem tekintendő az Európai Unió vetélytársának;

1.  megismétli, hogy az ukrajnai fegyveres konfliktusban való közvetlen és közvetett orosz részvétel, a Krím jogellenes annektálása, Grúzia területi integritásának megsértése és az Oroszország európai szomszédaival szembeni gazdasági nyomásgyakorlás és politikai destabilizáció a demokratikus elvek és az alapvető értékek, valamint a nemzetközi jog szándékos megsértésének minősül; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EU nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna, és az EU-nak nincs más választása, mint hogy kritikusan újraértékeli az Oroszországgal fennálló kapcsolatait, ami magában foglalja egy, az Oroszország által folytatott agresszív és megosztó politikával szembeni fellépésre szolgáló, puha hatalmi eszközökön alapuló vészhelyzeti terv mihamarabbi elkészítését, valamint egy átfogó tervet az Oroszországgal és a kelet-európai partnerekkel való kapcsolatok jövőjét illetően; hangsúlyozza, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus megoldása csak politikai jellegű lehet;

2.  hangsúlyozza, hogy a jelen pillanatban Oroszország a Krímben és Kelet-Ukrajnában tett lépései miatt nem tekinthető stratégiai partnernek és nem kezelhető akként; kiemeli, hogy a stratégiai partnerségeknek kölcsönös bizalomra, a demokrácián, az állami szuverenitáson, a belső alkotmányos rend megválasztáshoz és a külpolitikai orientáció kialakításához való jogon, illetve az államok területi integritásán alapuló nemzetközi jog tiszteletben tartására, a jogállamiságra, az emberi jogokra, valamint a nemzetközi diplomácia és kereskedelem elveire kell épülniük;

3.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy Oroszország immár nyíltan a nemzetközi demokratikus közösség és az e közösség által kialakított, jogszabályokon alapuló rend kihívójaként pozicionálja magát, és ennek megfelelően cselekszik, nem utolsósorban azon törekvésével, hogy erőszakkal átrajzolja a határokat Európában; riasztónak tartja, hogy Oroszországban egyre fokozódik az ellenzéki aktivistákkal, az emberijog-védőkkel, a kisebbségekkel és a szomszédos országokkal szembeni gyűlölet, és romlik az emberi jogok és a jogállamiság helyzete; elítéli, hogy az állam erőszakkal, bírósági eljárásokkal, börtönbüntetésekkel és más intézkedésekkel félemlíti meg a kritikus hangokat;

4.  elítéli az uniós politikusok és tisztviselők Oroszországba való belépését megtiltó önkényes intézkedést, és hangsúlyozza, hogy az orosz vezetés sorozatosan megsérti a nemzetközi jogot és az egyetemes normákat, valamint akadályozza az átláthatóságot; úgy véli, hogy ez a lépés kontraproduktív és káros az Európai Unió és Oroszország közötti, amúgy is gyenge kommunikációs csatornákra nézve; hangsúlyozza, hogy az érintett uniós politikusokat és tisztviselőket tájékoztatni kell az Oroszország területére való belépésük megtiltásának indokairól, és biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy független bírósághoz fordulhassanak jogorvoslatért a határozattal szemben;

5.  úgy véli, hogy a két fél kölcsönös előnye érdekében hosszú távon építő jellegű és kiszámítható kapcsolatot lehet és érdemes kialakítani az EU és Oroszország között, különösen a meglévő politikai, kereskedelmi, közlekedési és energetikai kapcsolatok, az Erasmus + és a közös intézkedések(9) révén kialakult közvetlen emberek közötti kapcsolatok, a határokon átnyúló együttműködés, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a környezetvédelem és az ágazati együttműködés fényében, szem előtt tartva, hogy a kölcsönös szankciók mindkét gazdaság számára ártalmasak, hogy világszinten közös kihívásokkal és érdekekkel kell foglalkozni, illetve hogy az európai biztonsági felfogás megosztó jellegét csak a párbeszéd fokozásával lehet leküzdeni; e tekintetben üdvözli az EU és Oroszország közötti együttműködés számos területén – például a terrorizmus elleni küzdelem, a szélsőségesség és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az Északi Dimenzió partnerség, az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalások és a közel-keleti békefolyamat terén – elért pozitív eredményeket; felszólítja Oroszországot, hogy konstruktív módon vegyen részt a szíriai konfliktus megoldásában;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatoknak a nemzetközi jog tiszteletben tartásán és a párbeszéden kell alapulniuk, amely feltételek teljesülése esetén az EU kész lenne újraindítani a moszkvai hatóságokkal folytatott együttműködést több közös érdekű területen; hangsúlyozza, hogy az együttműködés folytatása abban az esetben fontolható meg, ha Oroszország tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását és szuverenitását, beleértve a Krím félszigetet, teljes körűen végrehajtja a minszki megállapodásokat (ideértve a határok ukrán hatóságok általi teljes körű ellenőrzését, az orosz csapatok és fegyverek feltétel nélküli visszavonását, valamint a lázadó csoportok támogatásának azonnal beszüntetését), és felhagy a destabilizáló katonai és biztonsági tevékenységeivel az uniós tagállamok határai közelében; hangsúlyozza, hogy az EBESZ képesnek bizonyult arra, hogy hozzájáruljon a válság megoldásához; hangsúlyozza, hogy az együttműködés esetleges megújítása során garantálni kell, hogy nem sérülhetnek sem a nemzetközi elvek, sem az európai értékek és normák, sem a nemzetközi kötelezettségvállalások; hangsúlyozza, hogy az EU-nak egyértelműen meg kell határoznia egyrészt az Oroszországgal szemben támasztott elvárásait, különösen a nemzetközi jog és a szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartása, illetve a kiszámítható partnerként való viselkedés tekintetében, másrészt pedig azt, hogy milyen intézkedések fog megtenni 2015. december 31. után abban az esetben, ha Oroszország nem teljesíti kötelezettségvállalásait (vagy akár ezen időpont előtt, ha súlyos cselekményekre kerül sor), illetve hogy milyen együttműködést kínál abban az esetben, ha Oroszország teljesíti a feltételeket; hangsúlyozza, hogy ennek az együttműködésnek teljes mértékben igazodnia kell a nemzetközi emberi jogi normákhoz;

7.  üdvözli, hogy a tagállamok szolidaritást és egységet tanúsítottak a Krím Oroszország általi illegális annektálásával és Oroszországnak az ukrajnai háborúban való közvetlen részvételével összefüggésben, lehetővé téve válaszintézkedések elfogadását és kiterjesztését, valamint ezek összekapcsolását a minszki megállapodás teljes körű végrehajtásával; felszólítja a tagállamokat, hogy tekintsék abszolút prioritásnak az egység fenntartását, illetve hogy tartózkodjanak minden olyan kétoldalú kapcsolatfelvételtől és megállapodástól, amely árthat ennek az egységnek vagy ekként értelmezhető; megismétli, hogy a tagállamok, illetve a tagjelölt országok egység fellépése és szolidaritása létfontosságú az uniós politika hitelességének, legitimitásának és hatékonyságának biztosításához, valamint ahhoz, hogy az Unió képes legyen ellenállni a külső kihívásoknak és nyomásgyakorlásnak, a keleti partnerség országaival való elmélyültebb és együttműködő kapcsolat egyidejű elősegítése mellett;

8.  hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az Unió integrációjának elmélyítése és a belső és külső politikái közötti koherencia fokozása kulcsfontosságú az EU kül- és biztonságpolitikájának koherenciája, eredményessége és sikere szempontjából, Oroszország vonatkozásában is; felkéri ezért a tagállamokat, hogy vigyék tovább és fokozzák erőfeszítéseiket a döntéshozatalt akadályozó tényezők felszámolása és a közös szakpolitikák – tagjelölt országokkal közös – konszolidálása érdekében, különösen a kereskedelem, a pénzügyi szolgáltatások és tranzakciók, a migráció, az energiaügy, a külső határok igazgatása, a tájékoztatás és a kiberbiztonság terén;

9.  ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy teljes mértékben használják ki a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit és eszközeit annak érdekében, hogy megerősítsék a közös európai kül- és biztonságpolitika előretekintő és stratégiai jellegét; határozottan úgy véli, hogy az emberi jogoknak minden szempontból központi szerepet kell játszaniuk az EU külső fellépésében, mivel ez az előfeltétele annak, hogy köztiszteletnek örvendő és hiteles globális szereplőként léphessen fel;

10.  ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy az energiapolitika az uniós külpolitika fontos eleme; határozottan támogatja ezért egy erős európai energiaunió gyors létrehozását, különösen a nemzeti energiahálózatok összekapcsolását az egyes tagállamok külső szállítóktól, különösen Oroszországtól való függőségének jelentős csökkentése érdekében; határozottan úgy véli, hogy az európai szolidaritás előtt álló kihívásokkal, az európai szolidaritás sebezhetőségével, illetve azzal, hogy egyes tagállamok és tagjelölt országok ki vannak téve az energiaügyi kérdések politikai és diplomáciai zsarolásra való felhasználásának, csak úgy lehet hatékonyan szembenézni, ha teljes mértékben végrehajtásra kerül a harmadik energiaügyi csomag, és kiteljesedik a szabad, átlátható, integrált, szinkronizált, energiahatékony (megfelelő arányban megújuló energiára épülő) és ellenálló európai belső energiapiac, amely diverzifikált forrásokból kap ellátást, és amelyre kétséget kizáróan alkalmazzák a versenyjogi szabályozást; felszólítja az EU-t, hogy biztosítson megfelelő támogatást az Energiaközösség szerződő feleinek, akik vállalták az EU energiaügyi vívmányainak végrehajtását azzal a céllal, hogy javítsák a külső energiaszolgáltatókkal szembeni tárgyalási pozícióikat;

11.  hangsúlyozza, hogy Oroszország agresszív fellépése fényében fel kell függeszteni a védelmi ágazatban Oroszországgal folytatott együttműködést, és felkéri a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy tartózkodjanak minden olyan döntéstől, amely veszélyeztetheti az egységes álláspontot; úgy véli, hogy az egyes tagállamok vagy az Oroszországgal a védelmi együttműködés terén létrejött megállapodásokat bilaterális jellegük ellenére uniós szinten kell alapos értékelés alá vetni annak érdekében, hogy megfelelő és következetes megközelítést lehessen kialakítani; e tekintetben fontosnak tartja az EU és a NATO közötti együttműködést;

12.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy Oroszországban egyre inkább korlátozzák a média és az internet szabadságát, egyre szorosabb az online média feletti ellenőrzés, kényszerítő eszközöket alkalmaznak a pártatlan tudósításokkal szemben, folyamatosan erodálódnak az újságírói szakmai normák, valamint egyre erősödik a külföldi orosz nyelvű közönség rendelkezésére álló információforrások terén jellemző állami tulajdonú információmonopólium; elítéli, hogy a Krímben betiltották az ukrán és tatár televíziós csatornák sugárzását;

13.  ismételten kéri az orosz propagandával szembeni megerősített elemzői és nyomon követési képességek kialakítását – különösen orosz nyelven – annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a különféle uniós nyelveken terjesztett, szándékosan elfogult információkat, illetve gyors és megfelelő válaszlépéseket lehessen tenni ezekkel szemben; felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul irányozzon elő megfelelő finanszírozást az EU-n belüli orosz propaganda és félretájékoztatás elleni fellépésre, illetve a keleti partnerség országai közvéleményének objektív tájékoztatására irányuló konkrét projektek számára, és alakítson ki megfelelő stratégiai kommunikációs eszközöket; üdvözli e tekintetben az Európai Tanács 2015. március 20-i, a félretájékoztatási kampányok ellensúlyozására irányuló cselekvési tervvel kapcsolatos következtetéseit; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy olyan koordinált mechanizmust is, amely összegyűjti, nyomon követi és jelenti az Oroszország által EU-n belüli politikai pártoknak és más szervezeteknek nyújtott pénzügyi, politikai és technikai támogatással kapcsolatos információkat, átláthatóvá téve e támogatásokat, annak felmérése érdekében, hogy Oroszország milyen mértékig vesz részt az EU-n és a vele szomszédos keleti államokon belüli politikai életben és közbeszédben, illetve mekkora befolyást gyakorol ezekre, valamint hozzák meg a megfelelő intézkedéseket;

14.  rendkívül aggasztónak tartja azt az új tendenciát, hogy az állami ellenőrzésű orosz média újraírja és újraértelmezi a huszadik század történelmi eseményeit, például a Molotov–Ribbentrop-paktum és az ahhoz csatolt titkos jegyzőkönyvek aláírását, valamint szelektív módon használ fel történelmi narratívákat a jelenlegi politikai propaganda céljaira;

15.  rendkívül aggasztónak tartja az európai populista, fasiszta és szélsőjobboldali pártok, illetve az oroszországi nacionalista csoportok közötti, az orosz vezetés által eltűrt egyre intenzívebb érintkezést és együttműködést; elismeri, hogy ez veszélyt jelent az EU-ban a demokrácia és a jogállamiság által meghatározott értékrendre; ezzel összefüggésben felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy lépjenek fel a „nacionalista internacionálé” fenyegető létrejötte ellen;

16.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy Oroszország radikális és szélsőséges pártokat támogat és finanszíroz az uniós tagállamokban; úgy véli, hogy a szélsőjobboldali pártok nemrégiben, Szentpéterváron tartott találkozója sérti annak a sokmillió orosznak az emlékét, aki életét áldozta azért, hogy megmentse a világot a nácizmustól;

17.  felkéri az EU-t, hogy nyújtson támogatást a magas szintű újságírói normák, a sajtószabadság, valamint a pártatlan és megbízható tájékoztatás oroszországi előmozdítását és fejlesztését, illetve az EU-n és a keleti partnerség országain belül folytatott propagandatevékenység felszámolását célzó projekteknek; felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre megfelelő finanszírozást az államilag ellenőrzött orosz média alternatívájaként működő orosz nyelvű média fejlesztése céljára annak érdekében, hogy az orosz nyelvű közönség hiteles és független forrásokból tájékozódhasson;

18.  ismételten hangsúlyozza, hogy a jogállamiság kompromisszumoktól mentes tiszteletben tartása az EU központi és alapvető elve, kéri ezért a jogállamiság elvének szigorú, haladéktalan és feltétel nélküli alkalmazását bármely jogszabály megsértése esetén; felkéri az Európai Bizottságot, hogy ugyanezzel a határozottsággal alkalmazza a szabad és tisztességes verseny elvét a belső piacon, akár a Gazprom elleni eljárásokban is; úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük arra, hogy Oroszország konstruktív megközelítést alkalmazzon a WTO-tagságot illetően, valamint teljes mértékben tegyen eleget a tagságból eredő kötelezettségvállalásoknak, többek között azáltal, hogy felszámolja az indokolatlan kereskedelmi korlátozásokat, és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosít a piacaihoz;

19.  felszólítja Oroszországot, hogy teljes mértékben működjön együtt a nemzetközi közösséggel az MH17-es légijárat lelövésével kapcsolatos vizsgálatbant, és elítél minden olyan kísérletet vagy határozatot, amely amnesztiát biztosítana a felelősöknek vagy késleltetné az eljárást; ismételten felszólítja Oroszországot, hogy haladéktalanul szolgáltassa vissza a Szmolenszkben lezuhant lengyel kormányzati gép roncsait és összes fekete dobozát; felhívja az uniós intézményeket, hogy vessék fel ezeket a kéréseket az orosz hatóságokkal tartott valamennyi kétoldalú találkozójukon;

20.  felhívja az Oroszországi Föderáció kormányát, hogy ismerje el az Oroszországban az LMBTI személyekkel szemben alkalmazott erőszak és zaklatás problémájának hatókörét és súlyosságát, és kötelezze el magát amellett, hogy lépéseket tesz annak érdekében, hogy véget vessen ezeknek a visszaéléseknek, és hatályon kívül helyezi a 2013. június 135-i 29-FZ sz. törvény (a „homoszexuális propagandáról szóló törvény”) azon rendelkezéseit, amelyek tiltják az LMBTI kapcsolatokra vonatkozó információk terjesztését; felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy az érintett orosz tisztviselőkkel való találkozókon vessék fel a homofóbia és az LMBTI személyekkel és aktivistákkal szembeni erőszak kérdését, többek között a legmagasabb szinten is; felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy – összhangban a 2013. júniusi uniós iránymutatásokkal –mozdítsák elő és védjék valamennyi emberi jog érvényesülését az LMBTI személyek esetében, járuljanak hozzá az LMBTI-ellenes erőszak bármely formája elleni küzdelemhez azáltal, hogy segítségnyújtást és jogorvoslatot biztosítanak az ilyen erőszak áldozatainak, támogatják az erőszakos esetek nyomon követésére irányuló civil társadalmi és kormányzati kezdeményezéseket, és képzik a bűnüldözésben dolgozókat;

21.  szem előtt tartva, hogy a társadalmat gazdagítja a valódi és független civil társadalom fejlődése, mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre romlik az emberi jogok – ideértve a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, valamint az LMBTI személyek jogait – és a jogállamiság helyzete Oroszországban és a Krímben, annak jogellenes annektálását követően; határozottan elítéli, hogy a kormány folyamatosan elfojtja a bíráló véleményeket azzal, hogy az ún. „külföldi ügynökökről szóló törvény” révén fellép független nem kormányzati szervezetekkel szemben, valamint folyamatosan és többféle módon elnyomást alkalmaz az aktivisták, a politikai ellenzék és a rezsimmel szemben kritikus véleményt megfogalmazók ellen; felhívja a figyelmet különösen Anna Politovszkaja, Natalija Jesztyemirova, Borisz Nyemcov, Szergej Magnyickij, Alekszandr Litvinyenko és mások meggyilkolására; követeli, hogy minden politikai aktivista, újságíró és visszaélést bejelentő személy meggyilkolása ügyében hajtsanak végre megfelelő és független vizsgálatot, a felelősöket állítsák bíróság elé, ezáltal is jelezve, hogy eltántoríthatatlanul küzdenek a büntetlenség ellen, továbbá hozzanak célzott korlátozó intézkedéseket abban az esetben, ha a vizsgálatok nem felelnek meg a nemzetközi normáknak; ismételten kéri a Tanácsot, hogy tegyen eleget az említett elvek megvédelmezése tekintetében vállalt kötelezettségeinek, és az alelnök/főképviselő által haladéktalanul benyújtandó javaslat alapján fogadjon el korlátozó intézkedéseket a jól dokumentált Magnyickij-ügyben érintett tisztviselőkkel szemben; hangsúlyozza, hogy Oroszország az ENSZ, az Európa Tanács és az EBESZ tagjaként köteles tiszteletben tartani az emberi jogokat és a jogállamiság normáit;

22.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a független civil társadalmi aktivisták, az emberijog-védők, a bloggerek, a független média, a szókimondó tudósok, közéleti személyiségek és nem kormányzati szervezetek folyamatos politikai és pénzügyi támogatást kapjanak annak érdekében, hogy előmozdítsák a demokratikus értékeket, az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat Oroszországban és a megszállt Krím félszigeten; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegyen tervbe ambiciózusabb pénzügyi támogatást az orosz civil társadalom számára a meglévő külső pénzügyi eszközökből; ösztönzi az EU-t, hogy lépjen kapcsolatba azokkal az orosz tisztviselőkkel és civil társadalmi szervezetekkel, amelyek készek partnerségen és együttműködésen alapuló elképzelést kialakítani az EU-val fenntartott politikai és diplomáciai kapcsolatokat illetően; hangsúlyozza, hogy – amennyire lehetséges – a kapcsolatok jelenlegi állása ellenére is elő kell mozdítani az emberek közötti közvetlen kapcsolatokat, valamint meg kell erősíteni az uniós és az orosz egyetemi hallgatók és kutatók, a civil társadalmak és a helyi hatóságok közötti párbeszédet és együttműködést azzal a céllal, hogy enyhíteni lehessen a feszültséget és fokozni lehessen a kölcsönös megértést;

23.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely biztosítja a politikai finanszírozás és a politikai pártok finanszírozásának teljes átláthatóságát az EU-ban az Európa Tanács ajánlásával összhangban, különösen az EU-n kívüli politikai vagy gazdasági szereplők tekintetében;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, valamint a keleti partnerségben részt vevő országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)1 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0505.
(2)2 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0383.
(3)3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0101.
(4)4 Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0025.
(5)5 Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0074.
(6) A háromoldalú kapcsolattartó csoport konzultációinak eredményeiről szóló, 2014. szeptember 5-én Minszkben aláírt jegyzőkönyv és a minszki megállapodás végrehajtására szolgáló, 2015. február 12-én elfogadott intézkedéscsomag.
(7) Az ENSZ Közgyűlésének A/RES/68/262 számú határozata Ukrajna területi integritásáról.
(8) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának S/RES/2202(2015) számú határozata.
(9) Az orosz állampolgárok és az uniós polgárok rövid távú tartózkodás céljából történő vízummentes beutazását célzó közös intézkedések.


Az OLAF Felügyelő Bizottság 2014. évi éves jelentése
PDF 267kWORD 86k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i állásfoglalása az OLAF Felügyelő Bizottság 2014. évi éves jelentéséről (2015/2699(RSP))
P8_TA(2015)0226RC-B8-0539/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló 2015. április 29-i határozatára(2),

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló 2014. április 3-i határozatára(3),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2011. évi éves jelentésről szóló, 2013. július 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2013. évi éves jelentésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az OLAF Felügyelő Bizottság (a továbbiakban „FB”) 2014. évi éves tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel a FB „Az Európai Csalás Elleni Hivatal által folytatott vizsgálatok időtartamának ellenőrzése” című, 4/2014. számú véleményére,

–  tekintettel az OLAF által a FB 4/2014. számú véleményére adott válaszra,

–  tekintettel a FB „Az OLAF külső beszámolója a vizsgálatok időtartamáról” című, 5/2014. számú véleményére,

–  tekintettel az OLAF által a FB 5/2014. számú véleményére adott válaszra,

–  tekintettel a FB „Az OLAF-vizsgálatok függetlenségének megőrzése” című, 1/2014. számú jelentésére,

–  tekintettel a FB „Hogyan hajtja végre az OLAF a Felügyelő Bizottság ajánlásait?” című, 2/2014. számú jelentésére,

–  tekintettel a FB „Az OLAF által 2012-ben indított vizsgálatok” című, 3/2014. számú jelentésére,

–  tekintettel az OLAF által a FB 3/2014. számú véleményére adott válaszra,

–  tekintettel a FB feljegyzésére az OLAF 2015. évi vizsgálati politikája tervezett prioritásainak Felügyelő Bizottság általi elemzéséről,

–  tekintettel a FB 2013. évi éves tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel a FB „Az OLAF belső panasztételi eljárásának létrehozása” című, 2/2013. számú véleményére,

–  tekintettel a FB „Az OLAF vizsgálati politikájának prioritásai” című, 1/2014. számú véleményére,

–  tekintettel a FB „Az ügyek kiválasztása az OLAF-nál ” című, 2/2014. számú véleményére,

–  tekintettel a FB az OLAF vizsgálati eljárásaira vonatkozó megállapításaira,

–  tekintettel a FB 2012. évi ajánlásaira,

–  tekintettel a FB „Az Európai Csalás Elleni Hivatal Felügyelő Bizottságának megbízatása, hatáskörei és célkitűzései – Középtávú stratégia (2014–2015)” című dokumentumára,

–  tekintettel a FB és az OLAF közötti munkamegállapodásra,

–  tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, az OLAF Felügyelő Bizottság 2014. évi éves jelentésére vonatkozó kérdésekre (O-000060/2015 – B8‑0553/2015, O-000061/2015 – B8-0554/2015 és O-000066/2015 – B8‑0555/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2014. évi éves tevékenységi jelentésében az OLAF Felügyelő Bizottság (FB) megállapította, hogy az OLAF átszervezésének időpontjában (2012. február 1.) 423 ügyet nyitottak meg ugyanazon a napon az OLAF főigazgatójának egyetlen határozatával; mivel elemzése nyomán a FB megállapította, hogy i. az OLAF a FB által elemzett ügyek egyikében sem végezte el a beérkező információk megfelelő értékelését, ii. az esetek nagy többségében egyáltalán nem volt nyoma semmiféle értékelésnek, és iii. az OLAF főigazgatója a szóban forgó eljárásokat anélkül indította el, hogy előzetesen megállapította volna az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás, korrupció vagy más jogellenes tevékenység kellően megalapozott gyanúját, ami ellentétes az OLAF-vizsgálat megnyitására vonatkozó, az adott időpontban hatályos jogszabályi előírással;

B.  mivel a FB uniós intézményeknek szóló közleményeiben rámutatott, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendelet 17. cikke (5) bekezdésében egyértelműen rögzített kötelezettsége ellenére az OLAF főigazgatója 2014-ben nem tett jelentést a FB-nak azokról az OLAF-ajánlásokról, amelyek nem kerültek végrehajtásra;

C.  mivel a FB megbízatásának első felében 50 ajánlást tett az OLAF részére, amelyekből mindössze nyolcat hajtottak végre maradéktalanul, hatot részlegesen, egynek végrehajtása folyamatban van, húszat pedig egyáltalán nem hajtottak végre; és mivel tizenöt ajánlásra vonatkozóan a FB-nak érdemi információk hiánya miatt nem állt módjában a végrehajtást ellenőrizni;

D.  mivel a FB – az OLAF 2015. évi vizsgálati politikája tervezett prioritásairól szóló feljegyzésében – megállapította, hogy az OLAF nem vette figyelembe a FB 1/2014. számú véleményében tett három ajánlást: i. az OLAF főigazgatója nem adott ki a 883/2013/EU, Euratom rendeletből következő kiválasztási elvek (erőforrások hatékony felhasználása, arányosság/szubszidiaritás, hozzáadott érték) alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat, és a pénzügyi mutatókat – a kiadási programok valós helyzetéhez való hozzáigazításukat szolgáló felülvizsgálat helyett – teljes egészében megszüntette; ii. a 2015. évi vizsgálati politika tervezett prioritásai látszólag figyelembe vették az érdekelt felek dokumentumait, de úgy tűnik, hogy az érdekelt felekkel nem folytattak párbeszédet a pénzügyi mutatókról és azon esetek lehetséges nyomon követéséről, amelyekben a csalás megalapozott gyanúját megállapították, de a vizsgálati politika prioritásai vagy a kiválasztási szempontok alapján kivizsgálását elutasították; iii. az OLAF főigazgatója nem küldött értékelést a FB-nak a korábbi vizsgálati politikai prioritások végrehajtásáról, sem összegzést az érdekelt felektől kapott visszajelzésekről annak ellenére, hogy korábban erre kötelezettséget vállalt;

E.  mivel a FB folyamatosan hangsúlyozta, hogy a szükséges információkhoz való hozzáférés hiánya miatt nem áll módjában felügyeletet gyakorolni az OLAF függetlensége, vizsgálati feladatai, az eljárási garanciák alkalmazása és a vizsgálatok időtartama tekintetében;

F.  mivel a FB leszögezte, hogy felügyeleti szerepének eredményességét befolyásoló fő problémát nem a munkamegállapodás hiányos végrehajtása okozza, hanem a FB és az OLAF főigazgatója közötti alapvető nézetkülönbség a FB szerepéről;

G.  mivel a Parlament az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló, 2011. és 2013. évi éves jelentésről szóló, fent említett állásfoglalásaiban kérte a FB szerepének betöltéséhez szükséges jogosultságok javítását;

H.  mivel a FB már számos alkalommal kérte az EU intézményeitől hatásköreinek megerősítését, különösen úgy, hogy teljes körű hozzáféréssel rendelkezhessen az OLAF aktáihoz, vagy más intézkedések megtételét az OLAF elszámoltathatóságának biztosítása érdekében;

I.  mivel a 2014 márciusában az OLAF főigazgatója elkötelezte magát amellett, hogy évente egyszer jelentést nyújtson be a FB-nak a beérkezett panaszok számáról, időben történő feldolgozásukról és arról, hogy indokoltnak minősültek-e vagy sem; mivel azonban a FB arról számolt be, hogy egyáltalán nem kapott erre vonatkozó információkat;

J.  mivel a 883/2013/EU, Euratom rendelet megerősítette a FB szerepét az OLAF-vizsgálatok időtartamának ellenőrzése tekintetében; mivel annak ellenére, hogy az OLAF formálisan eleget tesz kötelességének, és rendszeresen beszámol a FB-nak a 12 hónapnál hosszabb ideig tartó vizsgálatokról, a FB „Az OLAF által folytatott vizsgálatok időtartamának ellenőrzése” című, 4/2014. számú véleményében megállapította, hogy a számára átadott információ nem elégséges ahhoz, hogy megfelelően és hatékonyan ellenőrizhesse az OLAF-vizsgálatok időtartamát;

K.  mivel „Az OLAF külső beszámolója a vizsgálatok időtartamáról” című, 5/2014. számú véleményében a FB megállapította, hogy az OLAF által folytatott vizsgálatok időtartamáról szóló jelentés nem nyújtott átfogó képet a hivatal vizsgálati hatékonyságról; mivel, jóllehet az OLAF éves jelentésében az áll, hogy „a vizsgálatokat rövidebb idő alatt lefolytatják”, a FB megállapította, hogy az OLAF-vizsgálatok eredményeinek javulása csupán új számítási módszerek bevezetésének köszönhető;

L.  mivel „Az OLAF függetlenségének megőrzése” című, 1/2014. számú jelentésében a FB kérte, hogy tegyék egyértelművé az OLAF szerepét a Bizottság cigarettaágazatra vonatkozó csalás elleni politikájának végrehajtásában;

M.  mivel a FB éves tevékenységi jelentésében két egymást követő évben is aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az OLAF-nak a Bizottság „clearing house” ülésein való részvétele nem átlátható, és az ezzel járó, az OLAF vizsgálati függetlenségét érintő kockázatok miatt;

N.  mivel a FB felhívta az uniós intézmények figyelmét arra, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendeletben rögzített, az FB titkárságának független működésére vonatkozó előírásokat végre kell hajtani;

O.  mivel a FB négy alapvető feltételt állapított meg a titkárság független működésének biztosítása érdekében: i. a titkárságvezető felvétele, értékelése és előléptetése a FB határozatai alapján; ii. a titkárságvezetői álláshely felsővezetői álláshellyé történő átsorolása; iii. a titkárság személyzetének felvétele, értékelése és előléptetése a titkárságvezető hatásköre; iv. a titkárságvezető felhatalmazása a titkárság költségvetésének végrehajtására;

P.  mivel a Parlament megvizsgálta az OLAF válaszait, amelyeket a FB Parlamentnek átadott jelentéseire és véleményeire adott;

1.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az OLAF felelőssége betartani a vizsgálat indítására vonatkozó jogszabályi előírásokat; emlékeztet arra, hogy az egy napon indított 423 eljárás közül a lezártaknak csupán 8,4%-ában adtak ki ajánlásokat; felhívja a FB-ot arra, hogy a jogszabályi előírások betartását rendszeresen ellenőrizze;

2.  emlékeztet fent említett, az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására, és sürgeti az OLAF-ot, hogy indokolatlan késedelem nélkül igazolja azokat az eseteket, amelyekben nem hajtotta végre a FB ajánlásait;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy a FB lehetetlennek ítélte annak megállapítását, hogy a vizsgálati politika prioritásait helyesen állapították-e meg, és hogy végrehajtásuk pozitív vagy negatív hatás gyakorolt-e a csalás és a korrupció elleni küzdelemre;

4.  sajnálatosnak tartja, hogy a FB-nak nem áll módjában teljes mértékben teljesíteni megbízatását; emlékeztet fent említett, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló, 2011. és 2013. évi éves jelentésekről szóló állásfoglalásaira, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a FB ellenőrzési jogosultságainak javítására az OLAF függetlensége, vizsgálati feladatai, az eljárási garanciák alkalmazása és a vizsgálatok időtartama tekintetében anélkül, hogy ezzel az OLAF függetlenségét kockáztatná;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az OLAF és a FB közötti tárgyalásokat oly módon, hogy 2015. december 31-ig cselekvési tervet készít a munkamegállapodás módosítása céljából olyan munkakörnyezet teremtése érdekében, amelyben a FB teljesíteni tudja megbízatását; véleménye szerint a módosított munkamegállapodásban minden érdekelt fél számára tisztázni kell a FB szerepét; megállapítja, hogy felügyelő testület titkársága a felügyelt testület (igazgatási) ellenőrzése alatt áll;

6.  kéri, hogy az OLAF főigazgatója teljesítse azon kötelezettségvállalását, miszerint évente egyszer jelentést nyújt be a FB-nak a beérkezett panaszok számáról, időben történő feldolgozásukról és arról, hogy indokoltnak minősültek-e vagy sem;

7.  sürgeti az OLAF-ot, hogy tartsa be a jogszabályi előírásokat, és tegye lehetővé a FB számára, hogy betölthesse egyik alapvető funkcióját: az OLAF-vizsgálatok időtartamának felügyeletét;

8.  örömmel veszi azonban tudomásul, hogy az OLAF és a FB közös munkába kezdett annak érdekében, hogy javítsák az OLAF által a FB-nak nyújtott tájékoztatást, és kibővítsék a 12 hónapnál tovább tartó vizsgálatokról szóló jelentések tartalmát;

9.  megállapítja, hogy 2014 végén 134 vizsgálatból 13-at (10%) utaltak a dohány- és hamisított termékekkel foglalkozó osztályhoz, 44-et (33%) a mezőgazdasági és strukturális alapokkal foglalkozó osztályhoz, ami összesen a kockáztatott pénzügyi érdekek 86%-ának (1,9 milliárd euró) felel meg; ajánlja, hogy az OLAF gondolja újra erőforrásainak elosztását;

10.  aggodalmának ad hangot az OLAF bizottsági „clearing house” üléseken való részvételének átláthatóságával kapcsolatban;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek és az OLAF Felügyelő Bizottságának.

(1) HL L 248., 2013.9.18., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0118.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0287.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0318.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0062.


A magyarországi helyzet
PDF 264kWORD 84k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i állásfoglalása a magyarországi helyzetről (2015/2700(RSP))
P8_TA(2015)0227RC-B8-0532/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, különösen annak második és negyedik–hetedik bekezdéseire,

–  tekintettel az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, 6. és 7. cikkére, valamint az EUSZ és az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon cikkeire, amelyek az alapvető jogok EU-ban való tiszteletben tartásához, előmozdításához és védelméhez kapcsolódnak,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 2. és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményéhez csatolt, a halálbüntetés feltétel nélküli eltörléséről szóló 13. sz. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című 2013. július 3-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” című 2014. február 27-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság „A jogállamiság erősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2014. július 1–4-i magyarországi látogatását követően elkészített, 2014. december 16-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának és a Tanács keretében ülésező tagállamoknak a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2015. január 22-i, az emberi jogok magyarországi helyzetéről szóló meghallgatására,

–  tekintettel az Európai Parlamentben 2015. február 11-én tartott, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok uniós keretéről szóló plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének 2015. április 30-i határozatát követően 2015. május 7-én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által tartott eszmecserére, amelynek témája az volt, hogy milyen következményekkel kell számolnia egy uniós tagállamnak többek között jogaira és státuszára nézve, ha a halálbüntetés visszaállítása mellett dönt,

–  tekintettel az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről tartott 2015. május 19-i plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában (EUSZ 2. cikke);

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés;

C.  mivel a halálbüntetés eltörlése az európai uniós tagság előfeltétele, és az Unió határozott és elvi álláspontot képvisel a halálbüntetéssel szemben, és annak eltörlése emberi jogi politikájának kulcsfontosságú célkitűzése;

D.  mivel a menekültek helyzetéről szóló, 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek, illetve az ahhoz kapcsolódó 1967. január 31-i jegyzőkönyvnek megfelelően, valamint összhangban az EUSZ-szel és az EUMSZ-szel, biztosítani kell a menedékhez való jogot;

E.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartáját és az emberi jogok európai egyezményét teljes egészében beemelték a magyar alkotmányba; mivel azonban a Magyarországon történt közelmúltbeli fejlemények aggodalomra adnak okot az országban kialakult helyzet kapcsán;

F.  mivel a közelmúltbeli eseményeket követően 2015. április 28-án Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozatot tett a halálbüntetésről szóló nyilvános vita szükségességéről; mivel 2015. április 30-án Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke sajtóközleményt adott ki, amely szerint Orbán Viktor korábban biztosította őt arról, hogy a magyar kormány nem tervez lépéseket a halálbüntetés visszaállítására, betartva és eleget téve az európai szerződéseknek és jogszabályoknak; mivel azonban 2015. május 1-jén Orbán Viktor hasonló kijelentéseket tett a nemzeti közszolgálati rádiónak adott interjújában, hozzátéve, hogy a halálbüntetés visszaállításának a tagállamok kizárólagos hatáskörébe kellene tartoznia, ami azonban nem felel meg az uniós szerződések rendelkezéseinek;

G.  mivel a magyar kormány 2015 májusában nyilvános konzultációt indított a bevándorlásról, miután korábban már több hasonló konzultációt rendezett más kérdésekben; mivel a nyilvános konzultáció fontos és értékes eszköz lehet a kormányok számára, hogy olyan politikákat dolgozzanak ki, amelyek élvezik a lakosság támogatását; mivel a feltett kérdéseket bírálatok érték, mondván, hogy azok egyértelműen sugallják a választ és retorikai jellegűek, továbbá közvetlen összefüggést teremtenek a migrációs jelenségek és a biztonsági kockázatok között;

H.  mivel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által tartott eszmecsere során a képviselőcsoportok többsége egyetértett azzal, hogy elfogadhatatlan a halálbüntetés visszaállítása, éppúgy mint a nyilvános konzultáció keretében feltett kérdések;

I.  mivel az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről tartott 2015. május 19-i plenáris vitán tett nyilatkozatában az Európai Unió Tanácsának elnöksége kijelentette, hogy a Tanács nem tárgyalta meg a magyarországi helyzetet, és ezért hivatalosan nem foglalt állást az ügyben;

J.  mivel a magyarországi helyzet napirendre tűzése nem egy adott tagállam vagy kormány ellen irányul, hanem valamennyi uniós intézmény, különösen pedig a Szerződések őreként a Bizottság azon kollektív kötelezettségnek tesz eleget, hogy az Unió egészében és a tagállamok összességében biztosítsák a Szerződések és a Charta alkalmazását és az azoknak való megfelelést;

1.  kitart amellett, hogy a halálbüntetés nem egyeztethető össze az emberi méltóság tiszteletben tartásával, a szabadsággal, a demokráciával, az egyenlőséggel, a jogállamisággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával, amelyek az Európai Unió alapvető értékei, valamint hogy a Szerződések és az Alapjogi Charta megsértését jelentené, ha valamelyik tagállam visszaállítaná a halálbüntetést; a leghatározottabban megismétli, hogy a halálbüntetés eltörlése mérföldkövet jelent az alapvető jogok fejlődésében Európában;

2.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikkében említett értékek egy tagállam által történő súlyos megsértése a 7. cikk szerinti eljárást vonja maga után;

3.  elítéli, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök több alkalommal tett olyan kijelentéseket, amelyek a halálbüntetés lehetséges magyarországi visszaállításáról szóló vitára ösztönöznek, intézményesítve és támogatva ezzel egy olyan elgondolást, amely ellentétes az Unió alapját képező értékekkel; tudomásul veszi ezért Orbán Viktor nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállal, hogy Magyarország nem fogja visszaállítani a halálbüntetést, és hangsúlyozza, hogy a miniszterelnöknek kormányfőként feladata, hogy előmozdítsa az uniós értékeket és jó példával járjon elöl;

4.  megjegyzi, hogy a tagállamok szuverén joga, hogy nemzeti konzultációkat rendezzenek; emlékeztet azonban arra, hogy a konzultációknak tükrözniük kell azt, hogy adott kormány készen áll felelős kormányzást folytatni, melynek célja a demokratikus politikai megoldások és az európai alapértékek tiszteletben tartásának biztosítása;

5.  elítéli a magyar kormány által kezdeményezett, a bevándorlásról szóló nyilvános konzultációt és az ahhoz kapcsolódó országos plakátkampányt, és hangsúlyozza, hogy a Magyarországon indított, a bevándorlásról és terrorizmusról szóló ezen konzultáció tartalma és nyelvezete felettébb félrevezető, elfogult és kiegyensúlyozatlan, és elfogult és közvetlen összefüggést teremt a migrációs jelenségek és a biztonsági kockázatok között; felhívja a figyelmet arra, hogy az internetes kérdőívre adott válaszokhoz személyes adatokat is mellékelni kell, felfedve a válaszadók politikai véleményét, megsértve ezzel az adatvédelmi szabályokat; ezért szorgalmazza e konzultáció visszavonását;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy a nyilvános konzultáció az uniós intézményeket és politikáikat okolja a tagállamok e kérdésben viselt felelősségének elismerése nélkül; emlékeztet rá, hogy a tagállamok teljes mértékben részt vesznek az uniós jogalkotási folyamatban;

7.  felkéri az összes tagállamot, hogy konstruktív módon vegyen részt az európai migrációs stratégiáról jelenleg folyó megbeszélésekben, amely stratégia egyaránt befolyásolja az Unióban végrehajtandó belső, külső és fejlesztési politikákat;

8.  úgy véli, hogy jogalkotási és igazgatási gyakorlatukban a tagállamoknak maradéktalanul be kell tartaniuk az uniós jogot, és hogy valamennyi jogszabálynak, beleértve bármely tagállam vagy tagjelölt ország elsődleges jogát, tükröznie kell az alapvető európai értékeket és meg kell felelnie azoknak, nevezetesen a demokratikus elveknek, a jogállamiságnak és az alapvető jogoknak;

9.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Tanács nem reagált a legutóbbi magyarországi fejleményekre, és kifogásolja, hogy a tagállamok nem kötelezték el magukat a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása mellett, ahogy azt az Európai Unió Tanácsa 2014. december 16-i következtetései meghatározzák; felkéri az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy vitassák meg a magyarországi helyzetet, és fogadjanak el következtetéseket e témában;

10.  megállapítja, hogy e legutóbbi fejlemények aggályokat keltettek a jogállamiság elveivel, a demokráciával és az alapvető jogokkal kapcsolatban az elmúlt év során Magyarországon, és azok összességükben véve a jogállamiság ellen irányuló rendszerszintű fenyegetést jelenthetnek ebben a tagállamban;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy aktiválja a jogállamiság megerősítésére szolgáló uniós keret első szakaszát, és haladéktalanul kezdje meg a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok mélyreható nyomonkövetési eljárását, amelynek révén értékelni lehet egyrészt, hogy sor került-e az EUSZ 2. cikke szerint az Unió alapját képező értékek lehetséges súlyos rendszerszintű megsértésére, beleértve a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetét súlyosbító számos intézkedés együttes hatását, másrészt az e tagállamban a jogállamiság ellen irányuló rendszerszintű fenyegetés kialakulását, amely az EUSZ 7. cikke szerinti súlyos jogsértés egyértelmű kockázatába torkollhat; kéri a Bizottságot, hogy 2015 szeptemberéig nyújtson be a fenti kérdésről szóló jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó, közös és objektív mutatókon alapuló uniós mechanizmust létrehozó javaslatot, amely mechanizmus segítségével ellenőrizni lehet a valamennyi tagállam által aláírt Charta és Szerződések betartását és végrehajtását, valamint, hogy évente készítsen elfogulatlan értékelést az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzetéről valamennyi tagállamban, különbségtétel nélkül és egyenlő alapon, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által végzet értékelés felhasználásával, valamint, hogy hozzon létre megfelelő kötelező erejű és kiigazítási mechanizmusokat a meglévő joghézagok felszámolása érdekében, amely mechanizmusok a jogállamiság és az alapvető jogok megsértése esetén lehetővé teszik az automatikus és fokozatos választ tagállami szinten; utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy még az év vége előtt készítsen saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést, így járulva hozzá e javaslat kidolgozásához;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, Magyarország elnökének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok és a tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Alapjogi Ügynökségének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0315.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173.


A Törökországról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentés
PDF 404kWORD 167k
Az Európai Parlament 2015. június 10-i állásfoglalása a Törökország által elért eredményekről szóló, 2014. évi bizottsági jelentésről (2014/2953(RSP))
P8_TA(2015)0228B8-0455/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi bizottsági jelentésre (SWD(2014)0307),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014-15” című, 2014. október 8-i közleményére (COM(2014)0700),

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által elért eredményekről szóló 2009. évi jelentésről szóló 2010. február 10-i(1), a Törökország által elért eredményekről szóló 2010. évi jelentésről szóló 2011. március 9-i(2), a Törökország által elért eredményekről szóló 2011. évi jelentésről szóló 2012. március 29-i(3), a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről szóló 2013. április 18-i(4), a törökországi helyzetről szóló 2013. június 13-i(5), a Törökország által elért eredményekről szóló 2013. évi jelentésről szóló 2014. március 12-i(6), a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(7), valamint a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről szóló 2015. január 15-i(8) állásfoglalására,

–  tekintettel az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló 2015. április 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Törökországra vonatkozó, 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra(10) („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel a Tanács 2010. december 14-i, 2011. december 5-i, 2012. december 11-i, 2013. június 25-i, 2014. október 24-i és 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében „a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek”,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az EU és Törökország közötti vámunió értékeléséről szóló 2014. március 28-i világbanki jelentésre,

–  tekintettel a Törökország vízumliberalizációs menetrendje követelményeinek teljesítése terén elért eredményeiről szóló bizottsági jelentésre (COM(2014)0646),

–  tekintettel Kati Piri, a Külügyi Bizottság Törökországért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2005. október 3-án megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, méltányos és szigorú feltételességen, valamint a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete;

B.  mivel az EU – az európai béke, demokrácia, biztonság és jólét előmozdítását célzó kulcsfontosságú politikájaként – továbbra is elkötelezett a bővítés mellett, mivel valamennyi tagjelölt országot saját érdemei alapján kell megítélni, és ennek alapján ebben a jogalkotási ciklusban a Bizottság nem tervezi új ország EU-hoz való csatlakozását;

C.  mivel Törökország elkötelezte magát a koppenhágai kritériumok teljesítése, megfelelő és tényleges reformok végrehajtása, a jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés iránt; mivel ezek az erőfeszítések egyben lehetőséget teremtenek Törökország számára intézményei erősítésére és a demokratizálódási és modernizálási folyamat folytatására;

D.  mivel a sajtó- és médiaszabadságot figyelő Freedom House által készített rangsor szerint Törökország jelenleg nincs sajtószabadság és az országban csak részben érvényesül az internet szabadsága;

E.  mivel 2014-ben a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű szervezet azon országok közé sorolta Törökországot, ahol az újságírókat a legtöbb fenyegetés és fizikai támadás érte;

F.  mivel az EU-nak továbbra is referenciának kell számítania a törökországi reformok tekintetében;

G.  mivel az Európai Tanács 2006. decemberi ülésének következtetési szerint az EU-hoz való csatlakozás alapja továbbra is a koppenhágai kritériumnak való teljes megfelelés, illetve az EU integráló kapacitása;

H.  mivel a csatlakozási folyamat során a jogállamiság – mindenekelőtt a hatalmi ágak szétválasztása, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, az egyesülés és a békés tiltakozás szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiaszabadság, a nők jogai, a vallásszabadság, a (nemzeti) kisebbségekhez tartozó személyek jogai, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokkal, így például a romák, valamint a leszbikus, a meleg, a biszexuális, a transznemű és az interszexuális (LMBTI) személyekkel szembeni diszkrimináció elleni küzdelem – központi jelentőségű;

I.  mivel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014-15” című közleményében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Törökország – gazdasági és energiabiztonsági szempontból – az Európai Unió stratégiai partnere, valamint, hogy a külpolitikai kérdésekben kulcsfontosságú az együttműködés Törökországgal; mivel a Bizottság ugyanebben a közleményben aggodalmának adott hangot az alapjogok védelme, a bírák függetlensége, a jogállamiság, valamint a gyülekezési jog és a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében;

J.  mivel Törökország – immár kilencedik éve – nem hajtja végre az EK és Törökország közötti társulási szerződésben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseket; mivel ez az elutasítás továbbra is jelentős negatív hatással van a tárgyalási folyamatra;

K.  mivel a stabilitás javítása és a jószomszédi kapcsolatok előmozdítása céljából az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban Törökországnak fokoznia kell a nyitott bilaterális kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, valamint a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, illetve légtérrel kapcsolatos vitákat is;

L.  mivel a török hatóságok nem egyeztek bele az ortodox szeminárium újranyitásába Heybaliadán;

Az EU és Törökország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzete

1.  üdvözli a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi bizottsági jelentést, és egyetért annak következtetésével, miszerint Törökország kulcsfontosságú stratégiai partner az EU számára, valamint hogy az aktív és hiteles tárgyalások megfelelő keretet biztosítanak az EU és Törökország közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásához; hangsúlyozza, hogy az EU-val zajló tárgyalásokhoz kapcsolódó reformfolyamat komoly lehetőséget kínál Törökországnak arra, hogy erős, pluralista, demokratikus rendszert és szilárd intézményeket alakítson ki valamennyi török polgár javát szolgálva, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy újra értékelje azt, ahogyan a tárgyalások eddig lezajlottak és azt, hogyan lehetne az EU és Törökország közötti kapcsolatokat és együttműködést javítani és fokozni;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti, párbeszéden, szorosabb együttműködésen, kölcsönös kötelezettségvállaláson és tárgyalásokon alapuló hatékony és működőképes kapcsolatok – figyelembe véve a földrajzi közelséget, a történelmi kapcsolódást, az Unióban élő nagyszámú török közösséget, a szoros gazdasági kötelékeket és a közös stratégiai érdekeket – mindkét fél javát szolgálnák; felszólítja Törökországot, hogy a reformfolyamatot kezelje kiemelt helyen belpolitikai döntéseinél; úgy véli, hogy az EU-nak meg kellene ragadnia ezt a lehetőséget arra, hogy Törökország további demokratizálódásának fő tartópillérévé válhasson a reformfolyamat mutatóinak tekinthető egyetemes értékek és európai szabályozási normák előmozdítása révén és azáltal, hogy támogatja Törökországot a szilárd, demokratikus intézmények és a hatékony jogi szabályozás kialakításában az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása alapján, valamint a török társadalom valamennyi szegmensének érdekeit képviselve és védve;

3.  bátorítja a török kormányt, hogy gyorsítsa fel a tárgyalások ütemét, és szorgalmazza, hogy egyértelműen kötelezze el magát az EU lényegét képező demokratikus értékek és elvek tiszteletben tartása iránt; támogatja az új Bizottságot arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy figyelembe véve a közös érdekeket és kihívásokat, fokozza a Törökországgal folytatott együttműködést; tudomásul veszi, hogy 2013 novemberében megkezdődtek a 22. fejezetre (regionális politika) vonatkozó tárgyalások;

4.  üdvözli a modern török történelem leginkluzívabb és legreprezentatívabb, az ország sokszínűségét tükröző parlamentjének megválasztását; elismeri a török demokrácia ellenálló képességét és polgárai demokratikus szellemét, amelyet a választás napján az igen magas részvételi arány és a civil társadalmi önkéntesek figyelemreméltó részvétele bizonyított; felszólítja valamennyi politikai pártot, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy stabil és inkluzív kormány alakuljon meg, amelynek célja, hogy újra erőre kapjon Törökország demokratizálódási folyamata és az EU-val a reformról folytatott párbeszéde;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nagyobb erőfeszítésekre kerüljön sor a személyes kapcsolatok kialakítása terén a Törökország és az EU közötti együttműködés számára kedvező környezet létrehozása érdekében; ezért hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti szorosabb kapcsolatok érdekében konkrét eredményeket kell elérni a vízumliberalizáció terén a Törökország tekintetében bevezetendő vízummentességi rendszerre vonatkozó ütemtervben foglalt követelmények teljesülése alapján; hangsúlyozza, hogy a köztes időszakban az EU-nak meg kell könnyíteni az üzletemberek vízumhoz jutását, továbbá hogy tevékenyen támogatnia kell a diák- és egyetemi csereprogramokat, valamint a civil társadalom hozzáférési lehetőségeit; úgy véli, hogy az EU-hoz való hozzáférés lehetőségeinek növelése további támogatást jelentene a törökországi reformfolyamat számára;

Jogállamiság és demokrácia

6.  megállapítja, hogy Törökország folytatta az előző évek reformjainak végrehajtását; üdvözli e tekintetben a politikai pártokra és választási kampányokra vonatkozó jogi keret módosításait, mely most már lehetővé teszi, hogy a törökön kívül más nyelven is lehessen politikai kampányt folytatni, törvényesíti a pártok társelnöki funkcióját és lazítja a politikai pártok helyi szervezésére vonatkozó szabályokat; megismétli a 10%-os választási küszöb csökkentésének fontosságát, ami lehetővé tenné a török társadalom valamennyi szegmensének politikai részvételét;

7.  hangsúlyozza, hogy a pluralista, befogadó és toleráns társadalmat előmozdító rendelkezéseken alapuló új alkotmány támogatja a reformfolyamatot és szilárd alapot biztosít az alapvető szabadságok és a jogállamiság számára; méltatja az alkotmányügyi egyeztetőbizottság munkáját, amely feloszlása előtt 60 alkotmánymódosítással kapcsolatban konszenzusra jutott; ismételten szorgalmazza az alkotmányreform folytatását, és hangsúlyozza, hogy az új alkotmánynak széleskörű politikai és társadalmi konszenzusra kell épülnie; arra ösztönzi Törökországot, hogy az alkotmányreform folyamatának keretében konzultáljon a Velencei Bizottsággal;

8.  üdvözli a török kormány új stratégiáját, amely szerint minden új jogszabályt továbbítanak az uniós ügyekért felelős minisztériumhoz azzal a céllal, hogy növeljék a minisztérium koordinációs szerepét és fokozzák a jogszabálytervezetek uniós normáknak való megfelelését; e tekintetben javasolja, hogy minden lehetséges esetben egyeztessenek a Velencei Bizottsággal és folytassanak intenzív párbeszédet az Európai Bizottsággal a készülő új jogszabályokkal és a meglévő jogszabályok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban az uniós vívmányokkal való összeegyeztethetőség biztosítása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat során megfelelő konzultációt kell folytatni a civil társadalommal; ezért javasolja, hogy a jogalkotási és a politikai döntéshozatali folyamatok részeként, valamint az új jogszabályok végrehajtása során alakítsanak ki a civil társadalommal folytatandó konzultációt támogató strukturált mechanizmusokat; méltatja a Törökországban tapasztalható élénk civil társadalmi jelenlétet; hangsúlyozza, hogy minél előbb következetes reformokra van szükség az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságának garantálásához, amely lehetővé tenné a civil társadalmi szervezetek szabad, kötöttségek nélküli működését és javítaná a finanszírozáshoz való hozzáférésüket;

10.  szilárdan támogatja és bátorítja a török kormány és a többi érdekelt fél erőfeszítéseit, hogy a kurd közösséggel átfogó és fenntartható formában lezárják a békefolyamatot az EU terrorista szervezeteket felsoroló jegyzékében szereplő PKK-val folytatott tárgyalások alapján, támogatja továbbá a kurd közösség társadalmi-gazdasági és politikai integrációjának folyamatát; határozottan támogatja a HDP arra vonatkozó bejelentését, hogy a PKK rendkívüli kongresszust fog tartani a fegyverletétel és a demokratikus politika módszerének előmozdítása érdekében; határozottan szorgalmazza, hogy a kormány továbbra is elsődleges fontosságúnak tekintse és erősítse a kurd származású polgárok kulturális és politikai jogait és az őket megillető egyenlő bánásmódot; üdvözli a Török Nagy Nemzetgyűlés által 2014. június 11-én elfogadott, „a rendezési folyamat jogi megalapozottságának erősítését célzó” jogszabályt, amely a terrorizmus felszámolására, a társadalmi befogadás erősítésére, a PKK-t elhagyók és fegyvereiket letevők reintegrálására, illetve a korábbi harcosok visszatérésével kapcsolatos közvélemény előkészítésére irányuló intézkedéseket tartalmaz; úgy véli, hogy a kurd kérdés sikeres megoldása elsődleges fontosságú, és jelenős mértékben pozitívan hozzájárulna a demokráciához, a békéhez, a stabilitáshoz és az emberi jogok védelméhez Törökországban; ezért valamennyi politikai pártot arra ösztönzi, hogy támogassa ezt a folyamatot; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében különítsen el forrásokat többek között a Törökország délkeleti részén élők társadalmi-gazdasági reintegrációját elősegítő programokra a kurd letelepedési folyamat megerősítése érdekében; megjegyzi, hogy a 22. fejezetre (regionális politika) vonatkozó tárgyalások segíthetnék Törökországot abban, hogy a délkeleti területekre irányuló hatékony kohéziós politikát alakítson ki;

11.  sajnálattal veszi tudomásul a Török Állami Vízművek döntését, miszerint folytatják az Ilisu-gát munkálatait, ami súlyos társadalmi, környezeti és politikai hatásokkal jár; emlékeztet arra, hogy az érintett régiót főként kurdok lakják, és az építkezés súlyos hatásokat gyakorol a kurd népességre és kultúrára;

12.  aggodalmának ad hangot, amiért a Transparency International 2014. december 3-án közzétett 2014-es korrupciós indexe szerint az elmúlt évben erősen emelkedett a korrupció mértéke Törökországban, és az ország jelenleg az lista 64. helyén áll; sajnálatát fejezi ki amiatt, ahogy a török kormány és a török parlament a 2013 decemberében elhangzott, állítólagos korrupcióval kapcsolatos kijelentésekre reagált, amelyek többek között korábbi kormánytagokat is érintettek, továbbá amiatt, hogy semmilyen következménye nem volt a rendkívül súlyos korrupciót vizsgáló nyomozásoknak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korrupciós eseteket nyomon követő oknyomozó újságírók ellen büntetőeljárás indult; kéri, hogy a 2013. decemberi vádakat átlátható és független nyomozás vizsgálja ki; hangsúlyozza, hogy nagyobb politikai akaratra van szükség a korrupció elleni küzdelem megfelelő jogi keretének kidolgozásához, hiszen a korrupció nemcsak aláássa az intézmények demokratikus működését és az emberek demokráciába vetett bizalmát, hanem emellett hátráltathatja a gazdasági fejlődést és a kedvezőbb befektetési környezet kialakulását;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bírói és ügyészi főtanácsról szóló jogszabály legutóbbi módosításai és számos bíró, ügyész és rendőrtiszt azt követő áthelyezése és elbocsátása komoly és indokolt aggályokat ébresztett az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségével, pártatlanságával és hatékonyságával, valamint a hatalmi ágak elkülönítésével, továbbá a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatban, amelyek továbbra is a koppenhágai politikai kritériumok lényegét képezik; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyakran módosulnak a legfontosabb jogszabályok az érintett érdekelt felekkel folytatott megfelelő konzultáció nélkül; üdvözli a terrorizmus elleni törvény 10. cikkének eltörlését; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a nagyon tág fogalommeghatározások miatt terrorizmus elleni törvény hatóköre még mindig túl nagy és rendkívül tág értelmezésekre ad lehetőséget; ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy át kell alakítani a büntető törvénykönyv 314. cikkét, annak érdekében, hogy csak a terrorista vagy fegyveres szervezetek tagjait vagy az ilyen szervezetek tevékenységéhez hozzájárulókat lehessen büntetőeljárás alá vonni; felszólít egy olyan igazságügyi reformra vonatkozó stratégia valamennyi érdekelt fél együttműködésével történő elfogadására, amely összhangban van az uniós normákkal; üdvözli az előzetes letartóztatások maximális időtartamának 10 évről 5 évre történő csökkentése irányába tett első lépéseket, határozottan hangsúlyozza azonban, hogy további csökkentésre van szükség ahhoz, hogy az előzetes fogva tartás ne váljon de facto büntetéssé; hangsúlyozza a regionális fellebbviteli bíróságok létrehozásának fontosságát, továbbá annak jelentőségét, hogy a megfelelő eljárás biztosításához minden vonatkozó intézkedést elfogadjanak; arra ösztönzi Törökországot, hogy folytassa az igazságügyi rendszer reformját, és biztosítsa valamennyi gyermek tisztességes és hatékony igazságszolgáltatáshoz való jogát;

14.  erőteljes aggodalmának ad hangot a 2014. április 26-án hatályba lépett 6532. számú törvény miatt, amely a török titkosszolgálat (MİT) hatáskörét rendkívüli módon kiterjeszti, és ezáltal gyengíti a média szabadságát, a véleménynyilvánítás szabadságát és a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát, az ügynökség alkalmazottainak gyakorlatilag teljes körű mentességet biztosít a bírósági eljárásokkal szemben, és megsérti a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, mivel lehetővé teszi az ügynökség számára, hogy előzetes bírósági végzés nélkül szerezzen meg személyes adatokat; úgy véli, hogy az ilyen rendelkezések sértik Törökországnak a nemzetközi humanitárius jogból és saját nemzeti törvényeiből fakadó kötelezettségeit;

15.  üdvözli a török alkotmánybíróságnak a jogállamiság, az alapvető jogok, például a véleménynyilvánítás szabadsága védelmében hozott számos fontos határozatát, amelyek az alkotmányos rendszer ellenálló képességéről tanúskodtak; megjegyzi továbbá, hogy az alkotmánybíróság ítéletei rámutattak a vizsgálatok és az azokat követő bírósági eljárás mulasztásaira az Energekon és Sledgehammer ügyekben; üdvözli, hogy az alkotmánybíróság továbbra is foglalkozik egyéni kérelmekkel; aggodalmának ad hangot a büntető törvénykönyv módosításai miatt, különös tekintettel a „megalapozott gyanú” kifejezés alkalmazására, amely lehetővé tesz az ellenzék ellen irányuló önkényes támadásokat; megállapítja, hogy ezeket a módosításokat az Európai Bizottsággal való egyeztetés nélkül fogadták el, a tárgyalások során született megállapodással ellentétben;

16.  súlyos aggodalmát fejezi ki a Törökországban tapasztalható nagymértékű politikai megosztottság miatt; emlékeztet arra, hogy a demokratikus rendszerek középpontjában a pluralizmusnak kell állnia; sürgeti ezért a párbeszéd előmozdítását a teljes török politikai palettán; hangsúlyozza, hogy a kulcsfontosságú, hosszú távú reformfolyamatok, az új alkotmány és a kurd rendezésére irányuló tárgyalások tekintetében nélkülözhetetlen az ilyen párbeszéd; felszólítja a hatalmon lévő pártot és az ellenzéket, hogy törekedjenek együttműködésre és konszenzus kialakítására, és a döntéshozatali folyamatokba aktívan vonják be a civil társadalmat;

Az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása

17.  üdvözli az emberi jogok európai egyezménye megsértésének megakadályozására irányuló cselekvési terv 2014. márciusi elfogadását, úgy véli, hogy ez fontos lépés Törökország jogi kereteinek az EJEB bírósági gyakorlatához történő igazítása irányába és további lépéseket vár a török kormánytól a cselekvési terv ajánlásainak végrehajtására; hangsúlyozza, hogy Törökország tagsága az Európa Tanácsban magas színvonalú politikai és jogi normák megvalósítására kötelezi Törökországot, és kéri Törökországot, hogy reformfolyamatával kapcsolatban teljes mértékben működjön együtt az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal; emlékeztet arra, hogy a tárgyalások előrehaladása a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásától függ;

18.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Gezi parkban 2013 májusában és júniusában történt eseményekre irányuló legtöbb vizsgálat, és az aránytalan erőszakos túlkapásokra és rendőrségi visszaélésekre vonatkozó állítások kivizsgálása még mindig függőben van, és csekély előrelépés történt a feltételezett elkövetők azonosításában; hangsúlyozza, hogy a Gezi parki tüntetések során alkalmazott rendőrségi erőszak miatt tett számos panaszt követően az ombudsman jelentést adott ki, amelyben aránytalannak ítélte az erőszak alkalmazását; felszólítja a török hatóságokat, hogy nyújtsanak jóvátételt minden olyan áldozat számára, akik nem voltak erőszakos tüntetők vagy nem tartoztak a tüntetőkhöz, csak véletlenül tartózkodtak az események helyszínén; felszólít az állami hivatalnokok által elkövetett állítólagos visszaélésekre vonatkozó valamennyi ügy hatékony és pártatlan kivizsgálására és a felelősök bíróság elé állítására; hangsúlyozza, hogy ezt követően szükség van az erőszak alkalmazására és a rendőrség szerepére vonatkozó, a nemzetközi normáknak megfelelő egyértelmű szabályok elfogadására; határozottan sürgeti a békés gyülekezésre vonatkozó korlátozások megszüntetését, és hangsúlyozza, hogy más törvények – például a terrorizmus elleni törvény – sem használhatók arra, hogy megakadályozzák az embereket a békés tüntetéshez való joguk gyakorlásában, és hogy békés tüntetések nem adhatnak okot letartóztatásra; felszólítja a török kormányt, hogy gondoskodjon megfelelő, objektív és átlátható fékekről és ellensúlyokról a bűnüldöző hatóságok hatalmának ellenőrzésére; javasolja, hogy a török hatóságok hozzanak létre egy, a rendőrséggel kapcsolatos panaszokat kezelő független és hatékony mechanizmust; mély aggodalmának ad hangot a belföldi biztonsági csomag miatt, amely ellentétes a rendőrségi tevékenységek bírósági felügyeletének elvével, továbbá túlzott hatókörrel rendelkezik;

19.  hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a Nemzeti Emberi Jogi Intézetre vonatkozó jogszabályokat annak érdekében, hogy egy megfelelő erőforrásokkal ellátott, elszámoltatható, a civil társadalmi csoportok részvételével működő független szervezetté válhasson; tudomásul veszi az ombudsman jelentésében szereplő ajánlásokat, többek között a rendőri erőszak fokozatos és arányos, csak végső esetben és ellenőrzés melletti használatára vonatkozó ajánlást; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az ombudsman kezdeményezési jogát, a helyszíni ellenőrzések lefolytatásához szükséges kapacitásait és az ombudsmani határozatok megfelelő nyomon követését;

20.  méltatja Törökországot a roma civil társadalom erősödése kapcsán; reméli, hogy támogatást és időt biztosítanak az új roma szervezetek számára ahhoz, hogy megerősödve jelentős részt vállaljanak helyi és nemzeti szinten az intézkedések kidolgozására és végrehajtására irányuló együttműködési kezdeményezésekben; javasolja a kormány számára, hogy a jelenlegi lakhatási projekteket kapcsolja össze a szociális és hosszú távú szempontokkal, amilyen például az egészségügy és az oktatás; üdvözli a hátrányos megkülönböztetés leküzdését célzó általános cselekvési terveket, amelyek révén nőhet a romák munkaerő-piaci hozzáférése;

21.  sürgeti a török kormányt, hogy kiemelten garantálja a médiaszabadságot, és a nemzetközi normákkal összhangban biztosítson egy, a pluralizmust garantáló, megfelelő jogi keretet; elítéli a török kormánynak a közösségi médiához és internetes oldalakhoz való hozzáférés betiltására vagy az utóbbiak bírósági végzés nélkül történő bezárására irányuló erőfeszítéseit, a véleménynyilvánítás szabadságához való korlátozó megközelítését, valamint a médiaorgánumokra és az újságírókra nehezedő nyomást, amely gyakran az újságírók megfélemlítését, elbocsátását vagy letartóztatását, illetve széles körben elterjedt öncenzúrát eredményez; rámutat, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága megsértéseinek száma a 2013. decemberi korrupciós botrány után megnőtt; úgy véli, hogy olyan jogi keretet kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy a médiacsoportok tulajdonlásának teljes átláthatóságát; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett a véleménynyilvánítás szabadságának valamennyi formája iránt és felszólítja az EU törökországi küldöttségét, hogy továbbra is kövesse nyomon az újságírók és az emberi jogi jogvédők bírósági tárgyalásait;

22.  elítéli a közelmúltban levezényelt rendőrségi razziákat és több újságíró és médiaszemélyiség 2014. december 14-i őrizetbe vételét; emlékeztet arra, hogy a szabad és sokszínű sajtó minden demokrácia alapelve, csakúgy, mint a jogszerű eljárás és a független igazságszolgáltatás; ezért hangsúlyozza, hogy valamennyi esetben i) elegendő átlátható információt kell nyújtani a vádlottak ellen felhozott állításokkal kapcsolatban, ii) a vádlottak számára meg kell adni a teljes körű hozzáférést a terhelő bizonyítékokhoz, valamint biztosítani kell számukra a teljes körű védelemhez való jogot, és iii) gondoskodni kell az ügyek megfelelő kezeléséről a vádak valóságtartalmának haladéktalan és minden kétséget kizáró ellenőrzéséhez; felszólítja a török hatóságokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül vizsgálják felül és kezeljék ezeket az ügyeket, valamint hogy tartsák tiszteletben a jogszerű eljárásra vonatkozó nemzetközi normákat azokban az ügyekben, amelyekben ragaszkodnak az eljárás folytatásához;

23.  kijelenti, hogy a török kormány által a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága ellen folytatott jelenlegi fellépés összeegyeztethetetlen az alapvető uniós jogokkal, így nem összeegyeztethető a tárgyalási folyamat szellemiségével sem;

24.  úgy véli, hogy az Unió jogállamiság és alapvető értékek melletti elkötelezettségének való megfelelés érdekében sürgető szükség van az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, illetve a jog érvényesülése, a szabadság és biztonság terén végrehajtandó reformokra Törökországban; úgy véli továbbá, hogy a 23. (igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezet (jog érvényesülése, szabadság és biztonság) megnyitásához szükséges hivatalos referenciaértékek teljesítése fontos lépés a reformok elősegítése és annak biztosítása szempontjából, hogy Törökország az uniós értékek és normák szerint alakuljon át; ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy amint teljesülnek a meghatározott kritériumok, azonnal kezdje el a tárgyalásokat az igazságszolgáltatásról és az alapvető jogokról, valamint a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról; felszólítja Törökországot e cél érdekében a lehető legnagyobb mértékű együttműködésre; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul szorgalmazza a Törökországgal folytatandó további párbeszédet a 23. és 24. fejezetekben tárgyalt területeket érintő kérdésekben és segítse elő a szükséges reformokkal kapcsolatos egységes álláspont kialakítását;

25.  üdvözli azt a döntést, hogy a jogállamisághoz és az alapvető jogokhoz, a belügyhöz és a civil társadalomhoz kapcsolódó reformok a 2014–2020-as időszakra szóló Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében nagyobb támogatásban részesülnek; rámutat, hogy a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető szabadságok előmozdítása az előcsatlakozási támogatás kulcsfontosságú elve; ismételten hangsúlyozza a Tanács 2014. decemberi következtetését, amely szerint a pénzügyi támogatás és az előcsatlakozási stratégia végrehajtásában elért általános előrehaladás közötti nagyobb koherenciát fognak kialakítani, beleértve az alapvető jogok és szabadságok teljes körű tiszteletben tartását is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy valamennyi tagjelölt országban szorosan kövesse nyomon az IPA II végrehajtását, és hogy a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának európai eszköze keretében különítsen el forrásokat a véleménynyilvánítás szabadsága, többek között a médiapluralizmus, a gyülekezési és az egyesülési szabadság, a szakszervezetekhez kapcsolódó jogok és a gondolatszabadság támogatására;

26.  tudomásul veszi, hogy Törökország hozzájárult az Európa Tanács nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményének (isztambuli egyezmény) 2014. augusztus 1-jei hatályba lépéséhez; aggodalmának ad hangot ugyanakkor a nők elleni erőszak folyamatosan magas száma miatt, továbbá a nők elleni erőszak megelőzését szolgáló nemzeti törvények végrehajtásának hiánya miatt; felszólítja a török hatóságokat, hogy nyújtsanak megfelelő védelmet az erőszak áldozataivá vált nőknek és kiskorúaknak; javasolja a kormánynak a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, civil és minden más területen a nemek közötti egyenlőség előmozdítását; felhívja a török kormányt, hogy a civil társadalommal és a releváns üzleti szervezetekkel együttműködve támogassa a nők vállalkozásait és csökkentse a nők gazdasági tevékenységekhez való hozzáférésének akadályait, továbbá e tekintetben sürgeti a török kormányt, hogy tűzzön ki maga elé ambiciózus célt a nők foglalkoztatáshoz való hozzáférése tekintetében; rámutat, hogy Törökország 142 ország közül a 125. helyen állt a 2014-es Világgazdasági Fórum nemek közötti globális különbségekről szóló jelentésében; sajnálattal veszi tudomásul néhány tisztviselő és a kormány néhány képviselője által a nők török társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban tett megjegyzéseket, és hangsúlyozza, hogy fontos küzdeni a társadalom nőkkel kapcsolatos sztereotípiái és előítéleteivel szemben;

27.  hangsúlyozza, hogy fontos folytatni a reformfolyamatot a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság terén, annak révén, hogy lehetővé teszik, hogy a vallási közösségek jogi személyiséget szerezhessenek, megszüntetik a papság képzésére, kinevezésére, jogszerű tartózkodására és utódlására vonatkozó korlátozásokat, továbbá biztosítják az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó esetjogának és a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelő végrehajtását; e tekintetben hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az alavita közösséggel folytatott párbeszédet, és el kell ismerni a cemevi elnevezésű imahelyeket vallásgyakorlási helyszínekként, valamint engedélyezni kell a halki görög ortodox szeminárium újbóli megnyitását, és minden akadályt el kell hárítani a szeminárium megfelelő működésének útjából, továbbá engedélyezni kell az „egyetemes pátriárka” egyházi cím hivatalos használatát; kéri Törökország illetékes hatóságait, hogy találjanak megoldást a Szent Gábriel kolostor és más szír templomok földterületeinek visszaszolgáltatásával kapcsolatos függőben lévő kérdésekre; emlékezet a Velencei Bizottság Imbrosz és Tenedosz szigetekre vonatkozó ajánlásai megfelelő végrehajtásának fontosságára a tulajdonhoz és oktatáshoz való jog védelme szempontjából; hangsúlyozza, hogy az uniós értékekkel összhangban maradéktalanul tiszteletben kell tartani a különböző – akár világi, akár valláson alapuló – életformákhoz való jogot, továbbá fenn kell tartani az állam és a vallás szétválasztását; hangsúlyozza, hogy fontos a kisebbségek jogainak védelme; sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy a korábbi törvény két évvel ezelőtti hatályon kívül helyezése és az ezáltal kialakult joghézag miatt a nem muzulmán jótékonysági alapítványok nem választhatják meg saját igazgató testületüket;

28.  hangsúlyozza, hogy el kell ismerni a kötelező katonai szolgálat lelkiismereti okokra hivatkozva történő megtagadásához való jogot;

29.  felszólítja Törökországot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket az LMBTI közösség jogainak védelme érdekében, és úgy véli, hogy egy, a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és az intolerancia leküzdésével foglalkozó külön szervezet létrehozása megerősítené az egyéni jogokat Törökországban; felszólítja Törökországot egy hátrányos megkülönböztetés elleni átfogó jogszabály alkalmazására, beleértve az etnikai hovatartozáson, valláson, szexuális irányultságon, nemen és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd tilalmát, valamint az ilyen megkülönböztetés tilalmának egy új alkotmányba foglalását; aggodalmának ad hangot a transznemű személyek ellen elkövetett gyakori támadások és az LMBTI személyek erőszakos cselekedetekkel szembeni védelmének hiánya miatt; sajnálattal tapasztalja, hogy az LMBTI személyek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények gyakran büntetlenül maradnak, vagy az áldozatot ítélik el „túlzott provokáció” miatt; ismételten felhívja Törökország kormányát, hogy utasítsa a török fegyveres erőket, hogy szüntessék meg a homoszexualitás és transzszexualitás „pszichoszexuális” betegségként történő besorolását;

30.  sajnálatát fejezi ki a Somában és Emenekben történt bányabalesetben bekövetkezett számos haláleset miatt; üdvözli, hogy Törökország ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bányászat munkavédelméről szóló egyezményét, és felszólít annak haladéktalan végrehajtására; hangsúlyozza, hogy valamennyi ágazatban fontos a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos kérdések kezelése, és sürgeti a török hatóságokat a halálos munkahelyi balesetek nyomon követésének átláthatóbbá tételére; úgy véli, hogy a szervezkedési jog, a társadalmi párbeszéd és a szociális partnerek bevonása elengedhetetlen egy virágzó, pluralista társadalom kialakulásához, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy – az ILO-egyezmények megfelelő és időben történő végrehajtására épülve – további előrelépés történjen a szociális politika és a foglalkoztatás területén; megállapítja, hogy a munkaügyi és szakszervezeti jogok területén jogszabályi hiányosságok állnak fenn; kiemeli, hogy a szervezkedési jogot, a kollektív tárgyalási jogot és a sztrájkjogot a magánszektorban foglalkoztatottak és a közalkalmazottak esetében egyaránt az uniós vívmányokhoz és a nemzetközi normákhoz kell igazítani; sürgeti a török kormányt, hogy készítse el a jogszabályok javítására és az ILO-normáknak megfelelő kiigazítására vonatkozó ütemtervet; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy Törökország teljesítse a szociálpolitikára és a foglalkoztatásra vonatkozó tárgyalási nyitókritériumokat; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson megfelelő technikai segítséget Törökország számára a munkaügyi reformok és az uniós normák előmozdítása terén;

31.  felszólítja Törökországot a részmunkaidőben dolgozók munkakörülményeiről szóló jogalkotásra, mivel e személyek többek között kifogásolható feltételek mellett dolgoznak, bizonytalan a munkahelyük és problémákba ütköznek szakszervezetekhez való csatlakozásuk során; megjegyzi, hogy a bányászat és az építőipar Törökország legveszélyesebb ágazatai, és felszólít a halálos munkahelyi balesetek átlátható kivizsgálására;

32.  felszólítja a török kormányt, hogy halassza el az akkuyui atomerőmű építésre irányuló terveit; rámutat, hogy az atomerőmű építésére kijelölt hely egy földrengéseknek súlyosan kitett régióban található, így az atomerőmű nemcsak Törökország, hanem a földközi-tengeri térség számára is komoly fenyegetést jelent; ennek megfelelően kéri a török kormányt, hogy csatlakozzon az Espoo-i Egyezményhez, melynek alapján a felek kötelesek értesíteni egymást és konzultálni egymással, amennyiben olyan jelentős projektet terveznek, amely valószínűleg határokon átnyúló és jelentős környezeti károkhoz vezet; ezért felszólítja a török kormányt, hogy az akkuyui atomerőmű létrehozására irányuló projekt minden további lépésébe vonja be a szomszédos országok, így Görögország és Ciprus kormányát, vagy legalább konzultáljon velük;

Közös érdekek és kihívások

33.  kiemeli az EU és Törökország közötti vámunió fontos előnyeit; emlékeztet arra, hogy a vámunió 1996-ban történt megalakítása óta a Törökország és EU közötti kétoldalú kereskedelem értéke több mint négyszeresére emelkedett; ezzel párhuzamosan jelentősen növekedett az Unióból Törökországba irányuló tőkebefektetések mértéke, valamint mindkét fél előnyére elmélyült a török és európai cégek közötti integráció; ebben az összefüggésben ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a vámunió pozitív hatásainak növekedése szorosan összefügg a vámunióban megállapított szabályok és követelmények betartásával, és ezért határozott aggodalmát fejezi ki az egyre fokozódó problémák miatt, amelyeket az európai vállalkozások a Törökországgal folytatott kereskedelem során tapasztalnak; felhívja a figyelmet a Világbank vámunióra vonatkozó legutóbbi értékelésére, amely hangsúlyozza, hogy számos reform bevezetésére van szükség a jövőbeni szoros gazdasági együttműködést elősegítő környezet fenntartásához; kiemeli különösen i. a vámunió mezőgazdasági termékekre, szolgáltatásokra és közbeszerzésre történő kiterjesztése megvizsgálásának, ii. a kereskedelem további növekedéséhez szükséges előnyös feltételek – többek között az üzleti ügyben utazókra vonatkozó vízumkönnyítés – megteremtésének, valamint iii. az EU és a harmadik országok között aláírt szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatott, az EU és Törökország közötti konzultációk intenzív folytatásának szükségességét;

34.  úgy véli, hogy a Törökország és EU közötti politikai párbeszédet a közös ügyekről – többek között a harmadik országokkal ápolt kereskedelmi kapcsolatokról – folytatott rendszeres, magas szintű gazdasági párbeszéddel kell kiegészíteni; e tekintetben hangsúlyozza a jogállamiság megfelelő működése és a gazdasági fejlődés közötti kölcsönhatást; hisz annak fontosságában, hogy a gazdaság-és monetáris politika terén fejlesszék és megerősítsék Törökország gazdasági, intézményi és jogi kereteit, különös tekintettel a Központi Bank függetlenségére, és úgy véli, hogy mindez elősegítheti Törökország uniós vívmányokhoz történő igazodását; megállapítja, hogy nagymértékben erősítené a gazdasági együttműködést, ha Törökország a közbeszerzésekre, a versenyre, a foglalkoztatás- és szociálpolitikára vonatkozó uniós normákat megfelelően tiszteletben tartaná;

35.  ismét támogatásáról biztosítja az EU-val kötött visszafogadási megállapodást, amely 2014. október 1-jén lépett hatályba; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel a Törökország által a vízumliberalizációs menetrend követelményeinek teljesítése terén tett előrelépéseket; üdvözli a vízumliberalizációs menetrendben meghatározott kritériumok teljesítésére tett tényleges erőfeszítéseket; emlékeztet, hogy a vízumliberalizációs párbeszéd érdemeken alapuló folyamat, és hogy Törökországnak a vízumliberalizációs menetrendben meghatározott valamennyi követelménynek eleget kell tennie, különös tekintettel a visszafogadási egyezmény valamennyi rendelkezésének teljes és tényleges végrehajtására; ismét felhívja a figyelmet Törökországnak a visszafogadási megállapodás teljes körű és tényleges végrehajtására és a valamennyi tagállamra alkalmazandó vízumliberalizációra vonatkozó kötelezettségére, beleértve valamennyi uniós tagállam polgárainak Törökország területére történő vízummentes és megkülönböztetésmentes belépését; felszólítja Törökországot a kétoldalú visszafogadási egyezmény teljes és tényleges végrehajtására; emlékeztet, hogy Törökország az EU-ba irányuló illegális migráció egyik fő tranzitországa, és felszólítja Törökországot, hogy e tekintetben fokozza a határokon átnyúló együttműködést a szomszédos uniós tagállamokkal; üdvözli a külföldiekről és a nemzetközi védelemről szóló törvény 2014. áprilisi hatálybalépését és a Migrációigazgatási Főigazgatóság létrehozását, melyek meghatározó lépések a legális és illegális migránsok nemzetközi védelmére vonatkozó uniós normákhoz való igazodás felé; megjegyzi, hogy fokozni kell a Törökország és minden uniós tagállam közötti együttműködést, amelynek célja elsősorban a közös határok igazgatásának valamennyi uniós tagállammal együtt történő megerősítése; hangsúlyozza, hogy Törökországnak tovább kell fokoznia a határbiztonságot az uniós országokba irányuló illegális migráció leküzdésére;

36.  emlékeztet, hogy Törökország stratégiai jelentőséggel bír az EU energiabiztonsága tekintetében, és fontos partnerként tekint rá az energiaszektorban; felhívja a figyelmet a Déli Gázvezeték 2013 végén elfogadott projektjeire, melyek javítani fogják Törökország energiaellátásának biztonságát és az Unióhoz mint fő energiapiachoz való hozzáférést; úgy véli, hogy az energiapiacon tapasztalható kiéleződött verseny és a diverzifikált energiaforrások és ellátási útvonalak szükségessége miatt Törökország a nemzetközi joggal összhangban – a megújuló energiaforrásokban rejlő hatalmas lehetőségeinek köszönhetően – jelentősen hozzájárulhatna az EU energiabiztonságához és az energia diverzifikálására irányuló törekvéseihez; aggódik a Törökország és Oroszország közötti szorosabb energiaügyi együttműködés miatt, ezért úgy véli, hogy az EU-nak fel kellene gyorsítania az energiáról szóló tárgyalásokat;

37.  emlékeztet Törökországnak az EU partnereként és a NATO tagjaként betöltött stratégiai helyzetére és a keleti és déli szomszédságában – különösen Szíriában és Irakban – megvalósítandó biztonság és stabilitás kérdésére vonatkozó átfogó stratégia kialakításában betöltött kulcsfontosságú geopolitikai helyzetére és szerepére; rámutat, hogy a térségben kialakult rendkívül súlyos helyzet és az Európa területén elkövetett támadások miatt rendkívül fontos az EU-val folytatott párbeszéd és együttműködés erősítése külpolitikai kérdésekben az EU és Törökország közötti politikai párbeszéd keretében; felhívja Törökországot, hogy vállaljon aktív szerepet az ISIL-hez hasonló terrorista csoportok elleni nemzetközi koalícióban, és ennek érdekében valamennyi rendelkezésre álló erőforrását használja fel; felszólítja Törökországot, hogy fokozza fellépését annak megakadályozására, hogy területén keresztül úgynevezett külföldi harcosok, pénz és eszközök jussanak el az ISIL-hez és más szélsőséges csoportokhoz; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus valamennyi fajtájának leküzdésére irányuló közös erőfeszítés részeként folytatni és erősíteni kell az EU és Törökország közötti, a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos párbeszédet, és konkrét intézkedéséket és lépéseket kell tenni; felhívja Törökországot, hogy biztosítson hatékony határellenőrzést, ugyanakkor humanitárius eszközök révén adja meg a szükséges segítséget a Szíria felől érkező menekülteknek és garantálja a szíriai polgárháború áldozatainak biztonságát; hangsúlyozza az EU és Törökország közötti, külpolitikai és biztonsági kérdésekről folytatott gyakoribb magas szintű párbeszéd és konzultáció fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy politikáink kiegészítsék egymást, és hogy Törökország fokozatosan összehangolja külpolitikáját az EU-val;

38.  úgy véli, hogy a török külügyminisztert adott esetben meg kellene hívni a Külügyek Tanácsa üléseire; úgy véli, hogy szükség van a kül-, biztonság- és védelmi politikai kérdésekről folytatott strukturált párbeszéd, együttműködés és koordináció keretére;

39.  sajnálja, hogy a Nagy Török Nemzetgyűlés által bejelentett Görögországgal szembeni casus belli fenyegetést még mindig nem vonták vissza, annak ellenére, hogy a Görögország és Törökország közötti párbeszéd és együttműködés jó úton halad;

40.  méltatja Törökországot azért a folyamatos segítségért, amelyet a mintegy 1,6 millióra becsült iraki és szíriai menekültnek nyújt, és hogy humanitárius célból nyitott határpolitikát folytat; üdvözli a 2014 októberében elfogadott, ideiglenes védelemről szóló irányelvet, amely biztos jogállást biztosít a menekülteknek és lehetővé teszi számukra, hogy személyi igazolványt kapjanak és bejussanak a munkaerőpiacra; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is nyújtson pénzügyi támogatást a Törökországban lévő szíriai és iraki menekültek számára biztosítandó humanitárius segítségnyújtáshoz; felhívja a figyelmet arra, hogy a menekülttáborok elérték maximális befogadóképességüket, és a lakhatás biztosításának kényszere borzasztóan megterheli a menekültek életét és erőforrásait; úgy véli, hogy az Uniónak aktívan kellene támogatnia Törökországot a menekülteket segítő és az oktatáshoz, egészségügyhez és a (legális) foglalkoztatáshoz való hozzáférést célzó hosszú távú programok kialakításában; felszólítja a Bizottságot, hogy az IPA-2 és a stabilitás és a béke elősegítését célzó eszköz keretében növelje az elérhető forrásokat a nagyszámú menekültáradat miatt érintett helyi közösségek megfelelő támogatásának biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat is, hogy a valódi felelősségmegosztás szellemében biztosítsanak (átmeneti) áttelepítési helyszíneket a legkiszolgáltatottabb menekültek számára;

41.  felszólítja Törökországot, hogy partnereinek technikai és pénzügyi támogatásával biztosítson hozzáférést az oktatáshoz a Törökországban élő, egyre növekvő számú szíriai gyermek számára;

Jószomszédi kapcsolatok építése

42.  sürgeti a török kormányt, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint vonja ki a török katonai repülőgépeket a görög szigetek feletti légtérből;

43.  felszólítja a török kormányt, hogy haladéktalanul írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS) – amelyet az EU és 28 tagállama aláírt és ratifikált –, és hangsúlyozza, hogy a Ciprusi Köztársaság jogosult a kizárólagos gazdasági övezetét érintő kétoldalú megállapodások megkötésére; ismét felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben valamennyi tagállam szuverén jogait, beleértve a természeti erőforrások feltárásához és kiaknázásához kapcsolódó jogot, amennyiben azok összhangban vannak az uniós vívmányokkal és a nemzetközi joggal; felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon a jószomszédi kapcsolatokat és a kétoldalú viták békés rendezését lehetővé tevő légkört károsító lépésektől;

44.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Törökország nem hajlandó minden tagállammal szemben teljesíteni az EK és Törökország közötti társulási szerződés kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségét; emlékeztet arra, hogy ez az elutasítás továbbra is jelentős hatással van a tárgyalási folyamatra;

45.  ismét határozott támogatásáról biztosítja Ciprus tisztességes, átfogó és mindkét fél részére elfogadható rendezés alapján történő újraegyesítését az ENSZ főtitkárának védnökségével és összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival és azon értékekkel és elvekkel, amelyeken az EU alapul, valamint a két közösség részvételével működő, két övezetből álló föderációt, amely egyetlen nemzetközi jogi személyiséggel és egyetlen állampolgársággal rendelkezik, és a két közösség politikai egyenlőségén és minden polgára számára biztosított esélyegyenlőségen alapul; üdvözli Espen Barth Eide ENSZ-különmegbízott bejelentését, miszerint a két fél vezetői az ENSZ főtitkára felügyelete alatt folytatják a tárgyalásokat, és határozottan támogatja az ENSZ-főtitkár Ciprussal foglalkozó új különleges tanácsadójának arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy megteremtse a szükséges feltételeket és kereteket a két ciprusi közösség közötti tárgyalások újrakezdésére; reményét fejezi ki, hogy a ciprusi török közösség nemrégiben megválasztott vezetőjének a családegyesítésre és a megbékélésre vonatkozó üzenete új lehetőségeket nyit a tárgyalási folyamat során; felszólítja Törökországot és az összes érintett felet, hogy tevékenyen támogassák az újraegyesülésről szóló tárgyalásokat, és tegyék meg a szükséges lépéseket a Ciprussal fenntartott kapcsolatok normalizálása érdekében; felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg csapatainak kivonását Ciprusról, és adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; ezzel egyidejűleg felhívja a Ciprusi Köztársaságot, hogy uniós vámfelügyelet alatt nyissa meg a famagustai kikötőt annak érdekében, hogy kedvező légkör megteremtésével segítse az újraegyesítésről folyó tárgyalások sikeres lezárását, és hogy a ciprusi törököknek módjukban álljon törvényes, mindenki számára elfogadható módon kereskedni az EU-val;

46.  ismételten felhívja a figyelmet az EJEB vonatkozó ítéleteire, és felszólítja a török kormányt, hogy azonnal vessen véget a ciprusi polgárok emberi jogai megsértésének, és hagyja, hogy élvezhessék és gyakorolhassák a Ciprusi Köztársaság alkotmányos rendjéből, a közösségi vívmányokból, valamint az EU alapvető elveiből és értékeiből eredő tulajdonjogukat, vallási és más emberi jogaikat;

47.  helyteleníti Törökország betelepítési politikáját, és felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon attól, hogy további török állampolgárokat telepít Ciprus megszállt területeire, mivel ez sérti a Genfi Egyezményt és a nemzetközi jog elveit; sürgeti Törökországot, hogy szüntessen be minden olyan fellépést, amely megváltoztatja a sziget demográfiai egyensúlyát, ezáltal gátolva a jövőbeli megoldás létrejöttét;

48.  felszólítja Törökországot, hogy engedélyezze az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság számára a Ciprus északi részén található, vonatkozó katonai irattárakba való korlátlan betekintést és a katonai övezetekben végzett exhumálásokat, és bocsásson rendelkezésre minden releváns információt, amely hozzásegíthet az áthelyezett földi maradványok felkutatásához; kéri az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájának fokozott figyelembevételét;

49.  sürgeti Törökországot és Örményországot, hogy rendezzék kapcsolataikat a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával, a határ megnyitásával és kapcsolataik hatékony javításával, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra; üdvözli a Törökország és Örményország között folyamatban lévő párbeszédet;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C. 341. E, 2010.12.16., 59. o.
(2) HL C. 199. E, 2012.7.7., 98. o.
(3) HL C. 257. E, 2013.9.6., 38. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0184.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0277.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0235.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0052.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0014.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0094.
(10) HL L 51., 2008.2.26., 4. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat